Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

640. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-08 17:14:51
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Mordék bevetésen//

*A férfit egy pillanatra elkapja a nevetés, amikor elképzeli társát csurom vizesen, ázott hajkoronával. Nem mintha a hóhajú értelmesebbnek nézne ki csapzottan, de azért így is felderül a gondolatra.*
- A haláltól csak azok rettegnek, akik még nem találkoztak vele. Sok formában láttam már a halált, de ezt neked nem is kell ecsetelned. Az első halott ember látványa után, valahogy elveszik az értelme az elmúlás elleni küzdelemnek. Rájössz, hogy az is csak egy természetes dolog, ami előbb vagy utóbb, de utolér. Csak akkor nézhetsz vele szembe méltósággal, ha kiérdemelted és leküzdötted a félelmed. Csak akkor tehetsz meg mindent, amikor már nem félsz. De mint azt az imént említettem, neked kell ezeket a legjobban tudnod. Figyelembe véve a történetedet...egy ember, aki fiatal, azonban nincsenek emlékei. Sokan lettek volna öngyilkosok a helyzetedben. Te mégis az életet választottad.
~És jól választottál~
*Teszi hozzá még gondolatban, elvégre egy nagyszerű barátra tett szert.
A példára elmosolyodik. Troll...hát igen, az egy különös élmény volt. És érdekes módon Mordokhai nem érzett halálfélelmet, bár ama monstrum keze által igencsak fájdalmas lehet elhalálozni.*
- Igazad van. A harcban nem is annyira az elmúlástól fél az ember, hanem a fájdalomtól, ami oda vezet. Ez vonatkozik a kínhalálra is. Nem attól félsz, hogy menni kell, hanem, hogy milyen úton.
*A megvető hangnemre felhúzza a szemöldökét. Ilyennek még nem látta a Vöröst. Talán őt is csak annyira kedveli, mint az említett csordanépet. Tény, hogy ez Mordokhait nem kifejezettebben érdekli, ennek ellenére szereti a békességet.
A fogadóban lehuppan az asztalhoz, majd a saját kardját ő is beletömi a többi holmija közé.*
- Megkérdezhetem miért nem kedveled az embereket?
*Használhatta volna az utálat kifejezést is, azonban az már talán súlyos és sértő lett volna. Akár választ kap, akár nem, kis időn belül a hóhajú is elszunnyad, bár ő nem ivott egy kortyot sem. Ennek fényében tényleg csak pár percet alszik. Nemsokára felriad a Vörös.*
- Oszladozik.
*A kijelentésre biccent, éppen ideje volt. Lenyúl a széke mellé és már állna is fel, amikor pár pillanatnyi keresgélés után sem talál semmit. Az ülőalkalmatosság mellé sandít. Semmi. Éppen számon kérné Mordachon, amikor az megelőzi őt.*
- Hallgatlak. Nem mellesleg nem tudsz valami az eltűnt holmimról?


639. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-08 16:28:33
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Mordék bevetésen //

- Na igen, az is megfelel egy amolyan "vésztartaléknak". Sok kicsi sokra megy, nem igaz? *kacsint* Ami pedig az esőt illeti... Én magam szeretem, de egyes dolgok rajtam már kevésbé!
*Színpadiasan, lassan mozogva megringatja fejét, hogy hajába belekapjon a szél, majd hangos kacagásban tör ki. Na igen, Mordach is kellemesnek tartja például, ha egy kellemes eső áztatja a sziklás vidéken, miközben magányában ücsörög s kémleli a tengert... Hajkoronája viszont már nem ennyire lelkes, s szeret igazán idiótán kinézni, amikor víz éri, s van az a remek tulajdonsága, hogy ilyenkor tőből akarja kitépni a Vörös tarkóját...*
- S ezt nagyon jól látod, úgy nem is élnénk igazán, ha rettegnénk a Haláltól. Az már más kérdés, hogy te is beletörődtél abba, hogy ez bármikor megtörténhet, ahogy én is. Ellene tenni úgyse tudunk.
*Ez alatt érti azt, hogy nem tudnak az ellen tenni, hogy például szívük ne mondja fel váratlanul a szolgálatot, vagy ne szakadjon be alattuk a talaj, és hasonlók.*
- Ahogy te mondtad, a harcot ne is soroljuk ide, hiszen az egy teljesen más kérdés. Azt inkább próbának mondhatnánk, mellyel rátermettségünket bizonyítjuk. Oka van annak, hogy útonállókba futunk, s oka van annak, ha egy városra rátör mondjuk nem is tudom... Egy troll? *mosolyodik el* S "véletlenül" mi vagyunk csak ott arra érdemesek, hogy legyőzzük? Ebben a világban mindennek oka van, mi velünk történik. Bár *emeli fel ujját*, a csordanépet ne soroljuk ide szerintem. Van a csorda, s vannak a kívülállók. Nem is kell mondanom, hogy a lelki dolgok, az Út, a Sors, s minden ilyesmi, amit említettem, nem éppen a csordanépre vonatkozik.
*Hangjából a mélységes megvetés hallatszik, mely arra utal, hogy nem éppen emberbarát, hiába is viselkedik kedvesen a hölgyekkel. Őt még nem lehetett látni, miközben pénzt vagy élelmet oszt a szegényeknek, vagy hogy valami banyát átkísérjen a poros úton... S ennek mind-mind oka van.*
- Na tessék, most aztán élvezhetem...
*Fúj egyet, s ha lehetősége van rá, akkor a fogadó ajtaját jó erősen becsapja maga mögött. Kissé fülledt odabent a levegő, eléggé álmosító is egyben... Mikor leül - pontosabban a "levágódik" tényleg jobb szó lenne erre -, akkor kardját lecsatolja oldaláról, majd betömi málhájába, hogy csak a vége látszik a többi közt. Egy fél óra el is telik teljes unalomban, állát már nem tudja hogy támasztani az asztalon se. Ha a Vörös igazán un valamit, akkor azt sokszor igen látványosan tudja tenni. Egyik pillanatban viszont feláll, majd odalépdel a pulthoz, s kér egy korsó Rumot 5 aranyért. Ezt elég hamar lehúzza, majd karba tett kezekkel ül vissza székére, s csak vár.
Az unalom pedig álmosságot szül... Amire a fülledt levegő s a rum is közrejátszik, hiszen Mordach elbóbiskol pár pillanatra, talán egy tíz percre hunyja le csak szemeit. Egy félálom közepette megijed, ugrik egyet, majd Mordokhai felé pillant kérdően.*
- Elállt már?
*Kérdi, miközben néz kifelé az ablakon, s elégedetten tapasztalja, hogy az ég valamivel tisztább, s az esőcseppek is egyre apróbbak.*
- Na, akkor indulunk!
*Azzal lenyúl asztala mellé, s vagy tíz másodpercig vakon nyúlkál, hogy elkapja holmiját, mikor is lepillant.*
- Mordokhai...
*Pillant felé gúnyosan kacsintva, mintha csak várna valamit, pontosabban azt, hogy előadja málháját, ami eltűnt a széke mellől. Eközben egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy talán a férfinek is eltűnhetett valamije, hiszen meg van győződve arról, hogy társa járatja vele csupán a bolondját.*


638. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-08 16:01:08
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Mordék bevetésen//

- Na igen, tengervizet is ihatunk, ha már nagyon szorult a helyzet. De nem gondolom, hogy sor fog kerülni ilyesmire. Bár ki tudja? Egy ilyen túrán minden megeshet, pont ez benne a jó. Esőhöz pedig minden bizonnyal lesz szerencsénk találkozni. Szeretem az esőt.
*Persze ésszerű keretek között, de Mordokhai alapjáraton a hideget, a szelet, a havat és a jeget kedveli, bár utóbbi alaposan megnehezíti a lóval történő biztonságos közlekedést.*
- Nos, más az életfilozófiánk.*mosolyog*Persze én is másképp félek a haláltól. Ha minden formájában rettegném, akkor ma nem vagyok vándor, de lovag sem. Egy egyszerű földműves lennék - szerintem. Akárhányszor álomra hajtom a fejem a szabad ég alatt, azzal a tudattal teszem, hogy talán nem kelek fel. Ilyen tekintetben nem félem a halált, bármikor történhet valami. Ez a szépsége ennek az életformának. Egy küzdelemben azonban már más a helyzet. Ott sokkal inkább az életemért harcolok, vagy talán a kalandért. Meg szeretek összecsapni, ölni már más kérdés. "Tisztességes" emberekkel csak összecsapni, tisztességtelenek esetében mindegy.
*Azért mindegy, mert Mordokhai is szegett törvényt, nem is egyszer, azonban ő nem azért tette, hogy gazdag legyen, hanem mert valahogyan meg kell élni és nem mindig létezik tisztességes megoldás.*
- Hát igen, de nem hiszem, hogy alapvető eszközök készítése gondot jelentene. És ha az első éjszakát átvészeltük, akkor jöhetnek a komolyabb eszközök.*nevet*Nem pont így értettem. Valami emléktárgyra gondoltam, ami erre az utunkra emlékeztet majd minket, az imént felvázolt esetben pedig azt aki rátalál.
*A "matróz" szerencsére többé-kevésbé értelmes, annak ellenére, hogy dől belőle az alkohol szaga. Mindenesetre gyorsabban ott hagyja őket, mint azt várta.
Kisvártatva valóban feltűnik a láthatáron a kikötő, azonban a helyszínnel együtt némi eső is érkezik.*
- Kellett neked az esőt emlegetned?*Nevet. Igazából bármennyire is szimpatizál a hóhajú a záporral, most valahogy neki sincs kedve így elindulni.*Hát nem. De sebaj, előbb-utóbb csak eláll.
*Nemsokára már a Rumos Rókában ülnek, Mordokhai is nekilát dobolni az asztalon, közben körbenéz. Nincs éppenséggel tömegnyomor, de azért jobban teszi, ha figyeli az erszényét. Persze, általában észreveszi, amikor a jellegzetes súly eltűnik az oldaláról, de az eső hangja, ahogy kopog a tetőn, az ő figyelmét is elaltathatja.*


637. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:29:04
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Mordék bevetésen //

- Éppenséggel, ha nagyon feszülne a húr, akkor a tenger vizét is lehetne hasznosítani pár cseppre. Csinálunk valami tálkát levelekből, hogy masszív legyen s ne folyjon ki rajta a víz, majd tűz fölé rakjuk. A hőtől párologni kezd. A tetejéhez odaillesztünk újabb levelet, vagy bármit, amin lecsöpöghet a pára, s már van is pár cseppünk - bár ez igen lassú folyamat, de nem lehetetlen. A fák üregeiben, magasabban is találhatunk éppenséggel esővizet, ami még mindig jobb, mint a sós tenger.
*Sorolja a lehetőségeket, bár minden bizonnyal Mordokhai is tisztában van ezekkel, de ki tudja, talán nem. Azért is jó ez a túlélőtúra, mert így egymásnak átadhatják a tapasztalataikat, melyeket remekül hasznosíthatnak sajátjukként.*
- A magad részéről természetesen igazad van, ezt aláírom. Teljesen logikus. *bólint* Viszont én magam úgy tartom, hogy a Sors, más néven az az Út, melyet végigjárunk életünk során. Haladhatunk a kitaposott ösvényen, avagy letérhetünk róla, ám az út él, s ott van, csak még nem értünk a végére. Természetesen mi alakítjuk.
*Utóbbit nem akarja tovább fejtegetni, hiszen az már csak túlbonyolítás lenne, márpedig erre semmi szükség nincs olyan esetben, mikor is két elme két más elvet vall. Nem mondhatjuk meg egy embernek, hogy márpedig kísértetek mégis léteznek, ha az ő hiedelmében nincsenek ilyenek.*
- A te felfogásodban talán hiányzik belőlem, ám az enyémben nem.
*Biccent bölcsen a hóhajú felé, s kár is lenne tagadnia a tényt, hogy nincs benne halálfélelem. Sosem volt, s egy parányi késztetést sem érez elméjének egy rejtett zugában sem, mely erre irányulna. Tudja ő maga jól, hogy az élet lezárása a Halál, s a túlélés már egy igen nagy motiváció. Ám ő nem küzdésként fogja fel ezt a létet, hanem egy útként, mely elméjét sokkal jobban kitárja, s meghagyja a lehetőséget arra, hogy formálódjon.*
- A Halál egy kapu egy másik világba.
*Jegyzi meg végül, majd elhallgat, s bár esélyes, hogy nem térnek vissza, talán most felesleges is erről beszélni, hiszen az előbb-utóbb megbélyegzi majd az egész utazást. Elvégre, nem halni mennek oda, csupán edződni!*
- Az biztos, főleg halászatnál, s mert nagy valószínűséggel sötétedéskor érünk oda, ez esetben pedig, amint a szigetre tesszük a lábunkat, a készletek már nem élnek, csupán vésztartalékként szolgálnak. Szóval, sokkal hamarabb el kell kezdeni az eszközök készítését, mint azt gondolnánk! *furcsán pillant ekkor Mordokhai felé* Hogy amit én készítek, azt más hasznosítsa? *röhög* Előbb ásom el magamat a holmijaimmal!
*Kacag fel, persze nem gondolta komolyan. Vagy, csak egy kicsit talán...*
- Máskor is!
*Súgja lassan, miközben szájából árad kifelé a füstfelhő, s gúnyosan elvigyorodik. Viszont a részeges alak mintha túlságosan is komolyan venné az egészet, tenyerét homlokához emeli.*
- Értettem, kapitány!
*Azzal mintha mi sem történt volna, odébb áll. Az út szerencsére gyorsan telik, s Mordach javarészt a szabad levegőn tartózkodik, semmi kedve sincs bemenni a fülledt melegbe a büdös emberek közé. Hamarosan már láthatják a folyóról a kikötő nyüzsgését, s egy kis kerülővel meg is érkeznek pillanatokon belül.*
- Végre...
*Fúj egyet, majd hátára kapja holmiját, s lelépdel a fedélzetről. Szereti ő a vizet, meg minden, csak nem mindig van hozzá hangulata, márpedig ez a hangulat szép lassan elúszott.*
- Na, akkor a csónakok.
*Pillant feléjük, mikor is egy hatalmas dörgés hallatszik valahonnan maguk mögül, s a fekete gomolygó felhőket eddig nem is igazán vehették észre, hiszen pont előtte haladtak. Félig felvont szemöldökkel pillant Mordokhai felé, mintha megerősítést várna, hogy jól lát-e.*
- Ez most komoly?
*Teszi fel a költői kérdést, mikor is egy dundi csepp érkezik homlokára, melyet pillanatokon belül társai is követnek, s a tenger hullámai is egyre nagyobbá kerekednek.*
- Hát, ez nem a mi napunk...
*Jegyzi meg gúnyosan, azzal sietős léptekkel megindul a fogadó felé, hiszen nem szeretne ázott kutyaként nekiindulni a szigetnek, főleg nem így, hogy igen nagy az esélye annak, hogy felborulnak... Belépve a Rókalyukba lehajítja az első asztalra a holmiját, levágódik a székre, majd ujjaival zongorázni kezd az asztalon, miközben gúnyos, unalmas ábrázattal pillant kifelé az ablakon.*


636. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-06 08:59:05
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

*Türelmesen hallgatja a mélységiekről szóló kis monológot. Nem mintha kitüntetett figyelemmel viselkedne feléjük, de szeretne minél többet megtudni a világról és a benne élőkről, ha már olyan sokáig élt burokban. Amióta pedig az utcán tengeti napjait, nem tartozik sehova és senkihez azóta valamennyi tudást már sikerült is magára szednie. Igaz a férfiak, akiket piti kis módszereivel szokott megfosztani becses vagyontárgyaiktól, olyan túl sokat nem mondanak neki. Sőt, általában olyan szinten lecsúsztak a részegség szintjére, hogy értelmes szavakat ilyenkor feleslegesen vár tőlük.*
- A bányákban? *Kérdez vissza eltűnődve és akaratlanul is összeszorul a gyomra a gondolatra. Egy olyan helyen ahol sötét van, ritkás a levegő, ő bizony aligha tudna megmaradni. Ugyanazokkal a személyekkel találkozni, ugyanazokat a falakat látni. Számára nincs ebben semmi jó, ezért csodálkozik még mindig, annak ellenére, hogy azt jól tudja, hogy Le'Un'Os fajtája honnan jött.*
- Igen, igen! *Kiált fel hangosan, amikor a férfi kimondja a család nevét, bár ismét egy olyan név, amit biztos, hogy elfelejt holnapra, de az is lehet, hogy ha megissza a sörét, már azután sem nagyon fog rá emlékezni.
Egyébként sem kicsi szürke szemei, ezután még inkább kinyílnak, amint kiderül, hogy asztaltársa sem a közelből származik, ahogy egyébként ő sem. Ez persze megint csak előcsalogatja, egyébként is gyakran előbukkanó gyermekien kíváncsi énjét.*
- Nocsak *Emeli a szájához a korsót, melynek tartalma lassan, de annál biztosabban fogyatkozik a kezei között.* - Ha ilyen gazdag család sarja vagy, miért hagytad ott szülőfölded? *Kérdezi kissé tolakodóan, s közben hátradől a széken és vörös tincseinek babrálásába kezd az ujjai között.* - Kalandvágy? Kötelesség? Esetleg csak meguntad az ottani létet? *Mindegy egyes kérdése után hagy egy pár másodpercnyi szünetet, majd feszült figyelemmel nézi közben, hogy kérdései előidéznek-e valamilyen mozdulatot a férfi arcáról.
Míg az válaszol, lassan körbejártatja tekintetét a helyen és mocorogni kezd. Eszébe jut saját, régen otthonnak hívott szülőhelye, s az, hogy mi lehet most családjával. Hogyan élhetnek, mi van a húgával, vagy az olyannyira szeretett bátyjával, szüleivel, vagy a családnál dolgozókkal, s leginkább az, hogy mi lehet most Legadonnal. Vajon tényleg keresteti még mindig, vagy sikerült elérni, hogy azt higgye meghalt és ezzel sikerült pontot tenni egy kényelmetlen ügy végére, így szabadítván fel a lányt azoktól a kellemetlen és ijesztő érzésektől, amelyek mindig elöntik, akárhányszor csak egy idegen ránéz.
Gondolataiból, a pultnál összecsörrenő poharak rázzák vissza a valóságba, és újfent a férfire szegezi szemeit.*


635. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-03 23:26:56
 ÚJ
>Caram Solithian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

~Még hogy nem rázott meg!~
*Az előtörő emlékek hatására Caram lehúzza a poharában maradt rumot, de mint rendesen, a problémák abba nem hogy nem fulladnak bele, de még elevenebbek lesznek.*
Dehogynem rázott meg *mondja, a rumtól kicsit még reszelős hangon.* Ha valami hókuszpókusz révén meg tudnám mutatni magam az első időkben, rám sem ismernél. Hetekig alig láttam, például, és folyton bajba kerültem, mert nem tudtam, hogyan viselkedjek. Ha ezekhez hozzácsapod a tudatot, hogy soha többé nem térhetek vissza az otthonomba, a kedvenc bátyámhoz, na meg a vőlegényemhez, nos, az épp elég egy fiatal lánynak, hogy cefetül érezze magát. De a túl kellett élnem, úgyhogy úgy-ahogy túltettem magam rajta, és hát... itt vagyok.
*Ferdnichart hallgatva, kezében az üres poharat forgatva megállapítja, hogy jobb, ha nem iszik többet. Ennél nagyobb őszinteség már káros lehet ebben a szakmában.*
Azért az érdekes, hogy ennyire más úton végül majdnem ugyanoda jutottunk *állapítja meg.* Miért is ne? *feleli a férfi javaslatára. Leteszi a poharát, és a táskája után nyúl. Hogy veszélyes ismeretlenekkel hajóra szállni? Még ha el is rabolják, legalább elkerül innen, de enyhén rumgőzös állapotában a rossz emlékek ellenére is épp eléggé derűlátó, hogy ne a rosszabb esetekre számítson.*


634. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-03 18:20:47
 ÚJ
>Le'un'os we'o Altora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Türelmesen várja, hogy a nő megtanulja a nevét. Nem érti, hogy mi ebben a bonyolult. Átlagos, hétköznapi sötételf név, inkább pont, hogy a lány nevét lehetne furcsának mondani, de ezt nem akarja hangoztatni.*
- A legtöbbünk a házaikban van és ha szüksége van valamire a cselédekkel végezteti el. A szegényebb réteg pedig a bányában van. De ők ott is fognak maradni, akik mára már nem tudtak lent meggazdagodni. *Csóválja a fejét.* Ma már mi sem a bányából élünk, a legtöbbünknek földjei vannak, kereskednek, valamilyen szolgáltatást nyújtanak.
*Gondolkozik el hosszasan.*
- A Dwirinthalenéknak? *Nevet fel hangosan.* Ugyan, messzebbről jövök én, sokkal messzebbről, a tengeren túlról. Ott az én családom híresebb és gazdagabb, mint az itteni Dwirinthalen.


633. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-31 19:22:01
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

*Elmosolyodik, amikor a férfi helyesbít, bár nem komolyan gondolta a kérdését. Szemét az asztalra szegezi és kifújja a levegőt az orrán.
Ahogy most elnézegeti a férfit, nem is tűnik számára veszélyesnek, ám kétségkívül árad belőle valami feszültség a lány felé, amit ő nem tud felmérni, mivel azt sem vette észre, hogy udvariatlan volt.*
- Le'un'os... *Gyakorolgatja tagoltan, szépen lassan a másik nevét, s bár most már sikerül kimondania és remélhetőleg megjegyeznie is. Bár közben belső énje forgatja a fejét és képtelen feldolgozni ezeket a hosszú neveket. Ő mindenkinek ad egy becenevet és csak úgy szólítja, bár olyan túl sok ismerőse nincs.
Kezdi úgy érezni, hogy a férfi szimpátiáját nem sikerült elérnie, de nem nagyon szomorkodik ilyenek miatt. Minél kevesebb személyt sodor bajba, annál jobb. Azért csak elmosolyodik, és szemeit ismét a másik íriszébe fúrja.*
- Meglepő *Mondja cinikusan.* - Valójában arra akartam kilyukadni, hogy én személy szerint ritkán találkozok magukkal, de a mai napon már ketten is itt vannak. *Bök a másik asztal felé, ahol a mélységi nő ül.*
- Hát igen itt élek *Néz körbe vigyorogva.* - A környéken. *Teszi hozzá gyorsan, bár már megint nem tudja eldönteni, hogy mit kezdjen a férfival.*
- Szeretek közel lenni a tengerhez *Mondja és újabbat kortyolván a fogyóban levő borból kinéz az ablakon, mintha egyből a tengert látná onnan.* - És maga? A környéken lakik, vagy a városból jött? Csak nem annak a mélységi caaládnak tagja, akik a gazdagnegyedben tanyáznak? *Csillan fel a szeme hirtelen kíváncsian. Még csak szóbeszédeket hallott erről, de ha közülük ülne egy az asztalánál, annak kimondottan örülne, mert úgy hallotta, hogy nem tartoznak a szegény kategóriába és talán valamennyi aranyat sikerülne szereznie.
Próbál közben őszintén és kedvesen mosolyogni, pont úgy, ahogy ritkán szokott, hogy sikerüljön ezt a fagyos feszültséget megszüntetnie, ami Le'un'os felől árad felé folyamatosan. Rápillan a poharára, amiből nem nagyon fogyott még az ital és megráncolja homlokát. Minden bizonnyal az lehet a férfi baja, hogy még keveset ivott. Legalábbis, ha sajt magából kell indulnia, akkor biztos benne, hogy erről lenne szó. Persze ez nyilvánvalóan idióta dolog, de az ő fejében nem. Vagyis reméli, hogy erről van szó és nem arról, hogy egy hidegvérű gyilkossal ül szemben, akinek feladata, hogy vele végezzen.*


632. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:24:13
 ÚJ
>Le'un'os we'o Altora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Ha a nő így folytatja a tisztellenkedést biztos, hogy szóvá fogja neki tenni. Le'un'os nem ehhez van szokva, és eléggé fúrja a fülét a dolog. Általában az alsóbb rétegekből valók is tudják az illemet, akkor Dyntina miért nem? Talán külön kérvényt kell benyújtani a számára, hogy nem úgy viselkedjen vele, mintha az unokatestvére lenne? Persze még mindig tűr, eléggé nehéz rávenni, hogy olyan dolgokat tegyen, amitől másik rosszat gondolhatnak róla.*
- Természetes hogy idejöttem, a fogadóról nem ön tehet.
*Helyesbít. Nem gondolta volna, hogy ezt az egyszerű dolgot is félre lehet érteni.*
- Le'un'os, a nevem Le'un'os.
*Kínos vigyort villant.*
- Tudja Dyntina, ha út közben a sötételf megszomjazik kénytelen egy ilyen szegény, poros kis kocsmába betérni. Tudni lehet rólam sok mindent, e nem érdemes. És maga? Itt él?


631. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-31 12:21:38
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

*Ahogy a mélységi az asztalához ér, Dynben persze gondolatok ezredei masíroznak. Mint például az, hogy mégis milyen gyorsan lenne képes előrántani a kardját és mennyi időt venne az amíg használni is tudná. Úgy látszik azonban, hogy erre egyelőre nem lesz szüksége. Az illető fajtája merev és kiismerhetetlen egykedvűségével csatlakozik hozzá. S bár a lány indítása szokásához híven túl közvetlen volt, mindenféle udvariasságtól és formalitástól mentes, egyelőre nem tették neki ezt szóvá.
Azért egy féloldalas mosolyt megejt, amíg felemeli karját, hogy a férfi élhessen az etikett szabályaival, ő maga ugyan ezt egyáltalán nem tartotta volna fontosnak, régóta megvan a véleménye a nemesi szokásokról és szívesen ledobná magáról a múltjának eme részeit. Miután ezt letudták nagyot kortyol a söréből és próbálja rávenni a lábát, hogy álljon le a reszketéssel, de mind hiába. Amíg nem tudja a másik valós céljait, addig nem tud nyugodtan hátradőlni.
A kérdésre nem válaszol szavakkal, kezével az üres székre mutat.*
- Mégis mit nem bánok? Hogy feltűntem neked, vagy, hogy porosnak nevezted a fogadót? *Kérdezi egy huncut mosollyal, miközben szemöldöke játékosan fentebb húzódik.* - Mert hát... A fogadó valóban poros, a hajam pedig igen csak kiemel a nagyobb tömegekből is, így azt hiszem nincs mit bánnom. *Kacsint egyet, mint aki teljesen felszabadultan érzi magát. Kezét még mindig a söröskorsón tartja, mutató ujjával olykor rákoppintván annak oldalára. Szemét lassan a sötételfre emeli, fürkészően, mintha olvasni akarna az arcából, vagy legalább találni rajta valamit, amiből kiindulhat, vagy lenyugodhat.*
- Nos, kedves... *Elmélázik. Ő sosem tudta megjegyezni ezeket a tipikus, mélységi neveket. Hosszúak és szaggatottak és sokszor olyan nyelvtörőek számára, hogy meg sem próbálja őket kimondani, mert nagyobb a sértődés a helytelenül kimondott név után, mintha nem is mondaná. Most azonban el kell döntenie mihez kezdjen, mert bár belekezdett a mondatba, amit a férfi nevének kellene követnie, de hiába kapkod fejében az elmúlt percek emlékei között a férfi nevére, minthogy nem jut eszébe, igyekszik elnyomni a kínos arckifejezését és továbbá is fenntartván valamiféle bájos képet magáról.*
- Mit lehet tudni rólad? *Kérdezi, miközben végigméri a férfit. A ruhája arról árulkodik, hogy a vele szemben ülő talán rangosabb és vagyonosabb személy.* - Mit keres egy magadfajta egy poros kis kocsmában? *Végül csak rátért a lényegre, kérdés, hogy a mélységi őszinte lesz-e, vagy a legtöbb titokzatos alakhoz hasonlóan, rébuszokban és homályosan kezd beszélni.*


630. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:09:51
 ÚJ
>Le'un'os we'o Altora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Dyntina Danbur//

*A lány fél. Nem baj, majd feloldódik. Ha csak nem béreli fel valaki, hogy ölje meg semmi oka a félelemre. Persze ezt nem mondhatja meg neki, még csak az hiányozna, ha az átlagemberek és más lények megtudnák, hogy mi is a munkája, rögtön megfosztanák szabadságától. Ezért figyel mindig arra, hogy kinek mit mond és csak azoknak mondja el, hogy mivel foglalkozik aki hasonlóan gondolkozik, mint ő.
Ahogy remélte Dyntina egyenesen a szemébe néz és mosolyog. Azt nem veszi észre, hogy nem őszinte, így hát felbátorodva kecsesen leteszi a poharat, kihúzza magát és elindul a lány felé. Közben újra ereszt egy mosolyt. Mikor odaér nem ül le rögtön, éppen köszönni akar, mikor felé hajítanak egy nevet és a lány rögtön tegeződni kezd.*
~Mennyire udvariatlan! Bezzeg ha ez apám házában lenne! Nem sokáig tűrné el, már repülne is kifelé a kapun! De ha már itt vagyok nem fordulhatok hátra. Ez megint csak udvariasság kérdése.~
*Meg sem látszik rajta a meglepettség, a kezdeti szimpátia eltűnt és most csak ráncolná a homlokát és szemöldökét, persze nem teszi.*
- A nevem Le'un'os we'o Altora.
*A hölgy kezéért nyúl, hogy csókot nyomjon rá úgy, mint ahogy a várban is köszöntötték a nemes asszonyokat.*
- Zavarnám kegyed, ha ideülnék? Rögtön kitűnt a tömegből ebben a poros kis fogadóban, remélem nem baj, ha ilyet mondok.


629. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-30 16:30:49
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

*Sörét kortyolgatva, igencsak elkényelmesedve figyeli a fogadó forgatagát. A ki és belépőket, a már bent ülőket és azt a rettentően unszimpatikus fogadós nőt. Szabad kezének ujjaival szórakozottan játszik a faasztalon és majd megőrül érte, hogy sikerüljön kihallgatnia a sötételf nő és asztaltársa beszélgetését. Csak az utolsó kérdést hallja a férfi szájából, de magában felkuncog saját gondolatai miatt. Közben ismét nyílik az ajtó, Dyn éppen csak szemeivel pillant fel, hogy felmérje ki jön be. Valamiért még mindig benne van a félelem, hogy Jack lép be az ajtón, az íjával és azzal a rothadó fogsorával, hogy tovább kínozhassa. Megrázza a fejét, hogy visszatérjen gondolataiba, hiszen ez már a múlt és a férfi amúgy majdnem biztos, hogy meghalt. Ezt jól bizonyítja a mély vágás a torkán, amit bár nem ő okozott mégis örömmel gondol rá.
A belép mélységi először nem gondolkodtatja el túlságosan. Nincs is velük baja, magának való népség. Végignézi, ahogy az illető a pulthoz sétál, majd kér valamit. Dyn elfordítja a fejét és beleiszik a sörébe, amikor ismét visszapillant, saját szürke szemei összeakadnak a mélységi vörös íriszével. Na ebben a pillanatban szegény lány kezében megáll a korsó, lehet a vérkeringése is, és úgy érezte, mintha gyomromvágták.*
~Engem néz~ *Hallja riadt gondolatait, amik rögtön leigázzák az agyát. Lehet, hogy egy újabb fejvadász, aki azért jött, hogy elválassza a fejét a nyakától és elküldje Legadonnak. Ez lehet az egyedüli lehetőség, máskülönben miért is bámulná őt egy mélységi. Ahhoz hozzá szokott, hogy mindenféle más népek figyelő tekintetének kell kitennie magát, de a sötételfek eddig pillantást sem vetettek, sem a kecsesen ringó csípőjére, sem égővörös hajára, sem bájos arcára.* ~Ez a fickó engem néz~ *El is kapja a tekintetét. Éppen csak lenyugodott, hogy egy ideig még életben maradhat, ráadásul Bress sincs itt, hogy kihúzza ebből ismét, így magára van utalva, ahogy korábban is. Nagyot kortyol a sörből, és talán ennek hatására, de hirtelen csak lenyugszik. Ha a férfi is csak egy azok közül, akiket férje rászabadított, akkor felveszi a kesztyűt. Elvégre is az oldalán pihenő szablya nem csak dísz, ahogy az övébe dugott tőrei sem. Egyébként is az a fajta ember, aki inkább megelőzi a bajt, hogy az minél hamarabb bekövetkezhessen. Kíváncsiságát sem tudja legyűrni, így ismét a mélységire néz. És küld felé egy bájosnak indított, ám nem túl őszinte mosolyt.* ~Miért ilyen vörös a szeme?~ *Kattog az agya, majd megemeli kissé a korsóját a férfi felé, mintha koccintani szeretne vele. Ezzel is jelzi felé, hogy csüccsenjen csak oda az asztalához. Persze lábai közben remegnek az asztal alatt, de muszáj megtudnia ki ez az illető. Ha a férfi leül rögtön felé fordul.*
- Dyntina Danbur! *Mutatkozik be igen hangosan és nagyon is érthetően, amitől épp olyan idiótának tűnik, mint ahogy az gyakran előfordul vele, ám mindenképp tudatnia akarja, hogy ő nem Neenta, hanem Dyntina.* - Te? *Csúszik ki a száján az azonnali tegezés és a nem túl udvarias beszélgetés kezdeményezés, de hát ő már csak ilyen. Többet egyelőre nem is kérdez, ráhagyja ezt a másikra.*


628. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:08:54
 ÚJ
>Le'un'os we'o Altora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Dyntina Danbur//

*Nem igazán bánja, hogy ez a munka most nem jött össze. Nem volt konkrét fizetés, amit megszokott, sem normális feladat. Ő ahhoz van szokva, hogy megmondják neki, hogy kit öljön meg, raboljon ki, félemlítsen meg és szedjen ki belőle információkat minden áron és cserébe kezébe adják a fizetségét. Ehelyett kapott társnak egy orkot, egy ember és egy tündért, aki ráadásul a "banda" fejének nevezi magát és azzal a címkével keres zsoldosokat, hogy majd oszt okoznak a zsákmányon. Akkor inkább adjon fel rablótárs hirdetést, ne zsoldosét. Ráadásul maga a feladat is hülyeség, betörni a kikötő legnagyobb raktárából és kivinni onnan mindent feltűnés nélkül? Kardforgatónk nem érti, hogy miért aggatták a tündérekre az okos jelzőt, de hát csak volt valamilyen oka.
Mint mindig, most sem engedi, hogy akármilyen érzelem tükröződjön az arcán. Úgy lép be a vékonyka faajtón mintha karót nyelt volna, látszik rajta, hogy nemesi származású. Vállait hátrahúzz, fejét felemeli, ahogy becsukja maga után az ajtót és lassú léptekkel elindul a pult felé. Nincsenek túl sokan, szerencséje van, kevesebb szempár fog rámeredni.
Nem ül le, az asztalra könyököl és a pultos hölgyhöz szól.*
- Jó napot hölgyem, Bort szeretnék,6 arany, ugye?
*A szokásos jóképű mosoly villan az arcára, de a választ nem várja meg, rögtön a pultra dobja az aranyat. Türelmesen kivárja, hogy megkapja az italát, közben helyet foglal. A testtartása semmit sem változott azóta, annyira megszokta már, hogy számára a görbén ülés lenne a kényelmetlen. Mikor belekortyol a borba próbálja leplezni az arcán az enyhe fintort. Ennél sokkal finomabb és jobb minőségű borokat is ivott, ezért hát gyorsan lehúzza, mintha csak nagyon szomjas lenne és kicsit körbenéz a fogadóban.
Egyszerű, lepukkant, dísztelen, szegényeknek való hely. De hát ha csak ez van be kell érnie ezzel.
Észrevesz egy lányt, igaz, hogy ember, de a szépsége lenyűgöző. Haja olyan színű, mint Le'un'os szeme, amit eddig egyáltalán nem takargatott csuklyával. A válla felett pillantgat néha rá-rá a hölgyre, hátha szemkontaktust teremhet vele. Ha ez sikerül vörös, világító, lélekbe néző de egy kicsit ijesztő szemeit a lány tekintetébe fúrja és a reakcióját várja. Ha nem kap elutasítást feláll, odasétál hozzá, illedelmesen köszön, bemutatkozik neki, elmondja a nevét majd rákérdez a lány nevére is.*


627. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-25 21:47:38
 ÚJ
>Ferdnichar Ni avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Caram Solithian//

~Szegény lány. Biztos rossz lehetett neki. El sem tudom képzelni mit érezhetett. ~ *Gondolja magában. Caram története (noha ugyanúgy indul, mint az övé) nagyon szomorú, bár partnere hangjában, nem véli észrevenni a fájdalom egy kis jelét sem.*
- Nagyon szomorú történet. Viszont úgy látom nem rázott meg téged nagyon a dolog. Vagy csak az idő eltörölte a bánatot? Bár honnan tudhatnám. Én egy tipikus nemesi családból származok, akik egy kis sziget kormányzói. Én is korán lettem kalandvágyó, ám ugye egy elszigetelt helyen nem nagyon tudtam mit felfedezni. Apám támogatott mindenben és így mikor betöltöttem a 18. életévemet, szüleim megajándékoztak egy hajóval. Most azzal járom a világot. - *Fejezi be élettörténetét Ferdnichar. Kiissza az utolsó kortyot is a pohárból, majd mentegetőzve folytatja. *
- Igen tudom. Nekem mindent az ülepem alá raktak, és nem volt ennyire izgalmas gyerekkorom, ha nevezhetem izgalmasnak a tiédet. Ám remélem, hogy most hogy szabad vagyok érdekes dolgokat fogok látni.- *iszik a pohárból, ám abban egy csepp sincs már. Nem szeretne partnerétől még egyet kérni, és ő sem akar még egyet fizetni, hisz az ital már kezdi megtenni hatását.*
- Ha már itt tartunk, mutassam meg a hajómat? - *Kérdezi miután a poharat fejjen lefelé fordítva meggyőződik arról, hogy biztos nincs egy csepp ital se benne.*

A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.25 21:50:45


626. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-23 21:09:53
 ÚJ
>Az élvhajhász Kramlaf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137

Játékstílus: Vakmerő

//A három vándor//

* Nos elfogadja a lecsittegést és az ötletek sem rosszak így kénytelen elfogadni igazuk van. *
- Először azt mondta járt itt egy tündér nem túl alkoholista kinézettel aki egy ékszerésszel üzletelt. A tíz aranyra pedig megjegyezte hogy hallott valamit egy részeg tündérről aki a tündérkertbe ment. Hogy melyiknek hihetünk vagy melyik az igaz azt nem tudom. De ezek szerint a becsüs kell nekünk de ha elindulunk nem tudok bemenni, hogy legyen? * Szólal meg és néz vissza nem ő a parancsnok elvégre, így nem is ő dönt az ügyben. Gondolkodik tud e valamit hozzáfűzni még az információhoz, de pontosan idézte amit hallott, kisebb nagyobb eltérésekkel. *


625. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-23 15:40:44
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//A három vándor//

*Isurii is teljesen egy véleményen van Salanellel, ezért sem akar több időt elvesztegetni Valian kajtatásával. Bólint a félvér felé, majd fürkésző tekintetét Kramlafra szegezi.
Nem nagyon vár ellenszegülést a szerzetestől sem. Ritka pillanatok egyike a mostani, de Isuból is elő-elő tör olykor a Thargodar vér. Na nem szó szerint...*


624. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-23 15:30:25
 ÚJ
>Salanel Talwir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A három vándor//

*Salanel csak elhúzza a száját és megvonja a vállát.*
-Nekem aztán olyan mindegy.
*Ő elsősorban a másik kettő biztonságáért felel, azért van itt, hogy ne ontsák vérüket. A veszélyes és súlyos teher, amit cipel nem a kedvére való. Minél tovább tartogatja magánál, annál nagyobb az esélye, hogy valami baj történik.*
-Határozzatok. De ha lehet sebesen, nem szívesen ácsorgok itt. Leraknám a vállamat nyomó terhet. Minél gyorsabban.
*Jobban szeret mozgásban lenni, aki egy helyben van, az könnyű célpont. Minden tekintetben. A továbbiakban inkább a környéket pásztázza, persze nem túl feltűnően. Nem lenne jó, ha meglepnék őket.*


623. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-23 11:50:41
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//A három vándor//

*Salanel is lepisszegi Kramlafot, s egyben megnyugtatja Isuriit, hogy nem csak ő a paranoiás, hanem tényleg előbb jár a szerzetes szája, mint hogy végiggondolná mit mond.*
-És hol akarod kezdeni? Mennyi időt és energiát akarsz szánni a parancsszegő beteg tündérünkre?
*A kérdés költői.*
-A saját orromat is alig találom meg itt, nemhogy a kikötő szemét és fülét. Egyébként is! Ki tudhatna többet egy kocsmárosnál?!
Ennyi erővel Valiant, vagy Raahát is kereshetjük, mert arra több esélyünk van. De egyiket sem fogjuk. Főleg így felmálházva nem. A tündérünk is ugyan azzal a céllal érkezhetett a kikötőbe, mint mi.
*Ismét célirányosan Kramlaf felé fordul.*
-Mondott valamit a csapos arról, hogy mit csinált itt Valian? Tud róla valamit?
*Míg nem bizonyosodik meg igazáról, addig szavai mögött csak a sejtelem húzódik. A lány pedig (a fiúkkal ellentétben) nagyon nem akar pár ködös talán miatt napokat elvesztegetni. Valian sem tenné meg értük vélhetőleg, hiszen úgy otthagyta őket, mint eb a szarát.*


622. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-23 08:00:56
 ÚJ
>Salanel Talwir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A három vándor//

*Tehát Valian nem volt a kocsmában és sajnos túl sok konkrét, használható információt nem sikerült szerezniük.*
~Remélem nem potyára megyünk abba a kertbe.~
*Nem szívesen fárasztja magát és a lovakat (főleg a lovakat) felesleges utakkal. Szükség lesz még az erejükre visszafelé is. Amint a szerzetes a csomagról kezd beszélni, Salanel leinti őt.*
-Shh. Csendesebben.
*Nem akarja vásárra vinni a bőrét. Még a legjámborabb embert is megrészegítheti és őrültségre késztetheti ilyen mennyiségű arany és drágakő. Az itteni iszákos matrózokat meg különösen.*
-Ha tudása számunkra hasznos, akkor nem számít, hogy ellenszenvesnek tűnik-e vagy sem.
*Nem cimborát keresnek itt, hanem valakit, aki információval tud szolgálni a tündér hollétéről.*
-Nézzünk szét a környéken. Ha nem jutunk használható információhoz, még mindig megnézhetjük azt a tündérkertet.
*Ez a hely tele van potenciális informátorral. Matrózok, vendégek, kocsmárosok. Csak jól kell megválasztani az alanyt és gyorsan a tündér nyomára bukkanhatnak. Persze mindezt elgondolni könnyebb, mint megvalósítani, de várható volt, hogy nem fognak rögtön érkezésük után a célszemélybe botlani.*
-A kikötő szemét és fülét kell keressük.
*Mindenhol van egy vagy több ilyen személy. Valakit, aki mindent tud. A szó szoros értelmében mindent. Itt is kell lennie egy kíváncsi helybélinek, aki figyeli a kikötő történéseit, az érkezőket, a távozókat és útba tudja igazítani a triót. Jó lenne minél előbb megtalálni ezt a valakit, mert küldetésük minden órával kezd egyre kényelmetlenebb lenni.*


621. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-22 23:20:42
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//A három vándor//

-Pár óra?!
*Fakad ki a lány, úgy egészen... lányosan. Valian nem tehette meg gyalogszerrel a kikötő és a tábor közti távot, vagy még ide se ért volna tegnap délután óta, nemhogy tovább is állt már. Lóval volt, ez kétségtelen.
Mivel Kramlaf elég magabiztosnak tűnik, nem vonja kétségbe megérzését, ám egy napi kitérő Valian miatt kicsit túl sok a lánynak. Főleg, hogy még mindig meg vannak pakolva és minél több ideig van náluk a szajrá, annál kockázatosabb kis kiruccanásuk.*
-HA. Megtaláljuk. HA.
*Húzza el a száját lemondóan Isurii. Nem tehetik tűvé az egész kikötőt és környékét a két tündér után. Mintha tűt keresnének a szénakazalban.*
-Lehetne, hogy ezt nem itt beszéljük meg a kocsma előtt?
*Mosolyog Isurii a szerzetesre, de semmi jót nem sejtetnek a pengevékonnyá összeszorult ajkak. Tényleg jó lenne, ha nem beszélne az aranyérmék súlyáról, drágakövekről, s arról, hogy mennyit kérjenek értük. Már kezdte azt hinni, hogy küldetésük irányítása jó kezekbe került. Ugyanakkor az is igaz, hogy a hóhajú sosem villantja meg remek képességeit, ha nincs rákényszerítve. Hát most rá van, így kénytelen kezébe venni a dolgokat.*
-Mit mondott még a kocsmáros?
*Faggatja tovább egy helyben ácsorogva a férfit. Ha tudná, hogy Valian miért jött a kikötőbe, s kivel találkozott // "valami ékszerész" // ... már az is sokat segítene azon, hogy ők hogyan adjanak túl az szajrén.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819