Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-11 21:49:58
Üzenet elküldve: 2014-05-11 21:49:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Ferdnichar fintora ismét megmosolyogtatja Caramot. A férfi alighanem csak mostanában repülhetett ki a selyemmel-bársonnyal bélelt fészekből, ha kirepült egyáltalán, és nem ott fogja megint elvackolni magát, amikor innen hazaér.*
Nos, igen, mondhatjuk, hogy kihalófélben vannak *bólint, és kortyol egy aprót a rumból.* Habár odabenn, a városban valamivel több akad. Hogy hogy kerülök ide? *Caram úgy dönt, megpróbál kicsit a régi illedelmes kislány lenni (eltekintve az erős szesztől, de ezen már nem lehet segíteni), és nem von vállat.* Közvetlenül úgy, hogy mostanában semmi sem történik Artheniorban, és gondoltam, megnézem, mi a helyzet erre. Közvetetten úgy, hogy kénytelen voltam hátrahagyni egy ennél több úriemberrel dicsekedő életformát. De ezt is meg lehet szokni *teszi hozzá a körülöttük mozgó lénymassza felé biccentve.* Idő kell hozzá, de nem lehetetlen. És én minek köszönhetem, hogy nem vele kell ülnöm? *pillant a szomszédos asztal mellett kornyadozó ork felé.*
Nos, igen, mondhatjuk, hogy kihalófélben vannak *bólint, és kortyol egy aprót a rumból.* Habár odabenn, a városban valamivel több akad. Hogy hogy kerülök ide? *Caram úgy dönt, megpróbál kicsit a régi illedelmes kislány lenni (eltekintve az erős szesztől, de ezen már nem lehet segíteni), és nem von vállat.* Közvetlenül úgy, hogy mostanában semmi sem történik Artheniorban, és gondoltam, megnézem, mi a helyzet erre. Közvetetten úgy, hogy kénytelen voltam hátrahagyni egy ennél több úriemberrel dicsekedő életformát. De ezt is meg lehet szokni *teszi hozzá a körülöttük mozgó lénymassza felé biccentve.* Idő kell hozzá, de nem lehetetlen. És én minek köszönhetem, hogy nem vele kell ülnöm? *pillant a szomszédos asztal mellett kornyadozó ork felé.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-11 21:00:52
Üzenet elküldve: 2014-05-11 21:00:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Lassan nyitja ki a szemeit, felfedve opálkéken csillogó tekintetét, hogy aztán újból a fiúéba fúrhassa. Lassan veszi a levegőt, s miután végre csökkent valamelyest a pulzusa újból visszaereszkedik a talpára, bár elég ingatagnak tűnhet, s hálás is lenne, ha Cralan még tartaná karjaiban egy picit. Miért történik vele mindez? Olyan, mintha nem is ő lenne az Avelynn nevezetű rendszer irányítója. Az egész túl gyorsan történik számára, s félvén attól, hogy Cralan visszautasítja hamarost szabadkozni is kezd.
Miközben a sötételf ejti halkan csengő szavait Ave nézi a lassan összekulcsolódó kezeket. Az ő bőre fehér, mint a porcelán, míg Cralané sokkal sötétebb, obszidiánba hajló szín. Két különböző faj, hová ők ketten tartoznak, két ellentét, mégis, mint a mágnes úgy vonzza most magához a férfi. Tekintete aztán a szavak végén újból Cralan arcán állapodik meg.
Elűzte a kusza gondolatokat, némileg kitisztult fejjel, s sokkal határozottabban áll a férfi előtt. Tudja, jól, hogy mit akar, kétségeknek most nincs helye. Viszonozza a mosolyt, s aprót biccent.*
- Nem akarok elmenni. És azt sem akarom, hogy elengedj. Hiszen még csak most találtál meg. * Mond csak ennyit, s már indulna el a földszintre, bár kissé megbabonázva, s furcsa mozgással teszi mindezt. Látszik rajta, hogy még erősen a történtek hatása alatt van. Sétálna tovább a lépcsők felé, ám Cralan szelíden visszahúzza. Puha ajkai ismét a férfiéhoz érnek, ám most sokkal szenvedélyesebb csókban forrnak össze. Ave még a levelet is kiejti kezéből, de az most a legkevésbé sem érdekli, a gróf meg pukkadjon meg, ahol van. A lány karcsú kezei felkúsznak a szerzetes mellkasán, hogy újból átkarolja a nyakát, de egyúttal közelebb is simulhasson hozzá. Vágy lobbant benne, de hamarost a férfi elengedte a kezét.*
- Én már döntöttem. * Néz mélyen a másik szemeibe és gyengéden megcirógatja az arcát.*
- Nem tart sokáig! Sietek vissza. * Mosolyodik el, majd lehajol a leejtett levélért.*
- Óh és meg ne szökj nekem! * Fordul még vissza, majd kacsint egyet és eltűnik a lépcsőfordulóban.*
* Lassan nyitja ki a szemeit, felfedve opálkéken csillogó tekintetét, hogy aztán újból a fiúéba fúrhassa. Lassan veszi a levegőt, s miután végre csökkent valamelyest a pulzusa újból visszaereszkedik a talpára, bár elég ingatagnak tűnhet, s hálás is lenne, ha Cralan még tartaná karjaiban egy picit. Miért történik vele mindez? Olyan, mintha nem is ő lenne az Avelynn nevezetű rendszer irányítója. Az egész túl gyorsan történik számára, s félvén attól, hogy Cralan visszautasítja hamarost szabadkozni is kezd.
Miközben a sötételf ejti halkan csengő szavait Ave nézi a lassan összekulcsolódó kezeket. Az ő bőre fehér, mint a porcelán, míg Cralané sokkal sötétebb, obszidiánba hajló szín. Két különböző faj, hová ők ketten tartoznak, két ellentét, mégis, mint a mágnes úgy vonzza most magához a férfi. Tekintete aztán a szavak végén újból Cralan arcán állapodik meg.
Elűzte a kusza gondolatokat, némileg kitisztult fejjel, s sokkal határozottabban áll a férfi előtt. Tudja, jól, hogy mit akar, kétségeknek most nincs helye. Viszonozza a mosolyt, s aprót biccent.*
- Nem akarok elmenni. És azt sem akarom, hogy elengedj. Hiszen még csak most találtál meg. * Mond csak ennyit, s már indulna el a földszintre, bár kissé megbabonázva, s furcsa mozgással teszi mindezt. Látszik rajta, hogy még erősen a történtek hatása alatt van. Sétálna tovább a lépcsők felé, ám Cralan szelíden visszahúzza. Puha ajkai ismét a férfiéhoz érnek, ám most sokkal szenvedélyesebb csókban forrnak össze. Ave még a levelet is kiejti kezéből, de az most a legkevésbé sem érdekli, a gróf meg pukkadjon meg, ahol van. A lány karcsú kezei felkúsznak a szerzetes mellkasán, hogy újból átkarolja a nyakát, de egyúttal közelebb is simulhasson hozzá. Vágy lobbant benne, de hamarost a férfi elengedte a kezét.*
- Én már döntöttem. * Néz mélyen a másik szemeibe és gyengéden megcirógatja az arcát.*
- Nem tart sokáig! Sietek vissza. * Mosolyodik el, majd lehajol a leejtett levélért.*
- Óh és meg ne szökj nekem! * Fordul még vissza, majd kacsint egyet és eltűnik a lépcsőfordulóban.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-11 10:37:33
Üzenet elküldve: 2014-05-11 10:37:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
*A kézfogás közben Ferdnichar észreveszi a lány halvány mosolyát, és ezt győzelemnek titulálja.*
~A kifinomult modor minden lányt lenyűgöz~ *könyveli el magában, fel sem merülve benne a lehetőség, hogy a lány esetleg nem azért mosolyog mert le van nyűgözve, hanem esetleg mert majd meg szakad a nevetéstől.*
- Nos egy úriember igazi kincs ilyenkor.- *Ért egyet büszkén mikor a lány megemlíti modorát, és ennek a modornak a ritkaságát. A matróz láttán, Ferd elfintorodik. Undorítónak találja, a viselkedését a részeg embernek.*
-És ahogy látom már szinte ki is haltak- *Teszi hozzá a látottak után. Ám gyorsan témát vált és érdeklődve fordul a hölgyhöz.*
- Mi szél hozta ide? Minek köszönhetem, hogy itt ül most előttem?- *kérdezi. Miközben a válaszra vár, ráeszmél, hogy az iménti fintorral ismét átment elkényeztetett nemesbe pedig pont ettől a szokásától próbál megszabadulni. Szégyenkezve ül, s reméli a lányt nem zavarta eme szokása.*
*A kézfogás közben Ferdnichar észreveszi a lány halvány mosolyát, és ezt győzelemnek titulálja.*
~A kifinomult modor minden lányt lenyűgöz~ *könyveli el magában, fel sem merülve benne a lehetőség, hogy a lány esetleg nem azért mosolyog mert le van nyűgözve, hanem esetleg mert majd meg szakad a nevetéstől.*
- Nos egy úriember igazi kincs ilyenkor.- *Ért egyet büszkén mikor a lány megemlíti modorát, és ennek a modornak a ritkaságát. A matróz láttán, Ferd elfintorodik. Undorítónak találja, a viselkedését a részeg embernek.*
-És ahogy látom már szinte ki is haltak- *Teszi hozzá a látottak után. Ám gyorsan témát vált és érdeklődve fordul a hölgyhöz.*
- Mi szél hozta ide? Minek köszönhetem, hogy itt ül most előttem?- *kérdezi. Miközben a válaszra vár, ráeszmél, hogy az iménti fintorral ismét átment elkényeztetett nemesbe pedig pont ettől a szokásától próbál megszabadulni. Szégyenkezve ül, s reméli a lányt nem zavarta eme szokása.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-10 21:35:13
Üzenet elküldve: 2014-05-10 21:35:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
-Eljön még az idő, amikor hálát adsz nekem azért, hogy magunkkal visszük azt a betörőt.*válaszolja Zhrodimnak kuncogva a koros varázstudó. Mivel olybá tűnik, mindenki végzett a vacsorájával, ő maga is feláll, egy kisebbfajta erszényt dob az asztalra, melyben aranyak csendülnek, majd emígyen szól:*
-Induljunk hát, kalandra fel barátaim!*arcán széles vigyor, szájában füstölgő pipa, a maga részéről ő készen áll az útra. El is indul döngő léptekkel kifelé a fogadóból, egyenest az öböl felé, hol a Szutykos Szirén nevezetű kalózhajó horgonyzik.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
-Eljön még az idő, amikor hálát adsz nekem azért, hogy magunkkal visszük azt a betörőt.*válaszolja Zhrodimnak kuncogva a koros varázstudó. Mivel olybá tűnik, mindenki végzett a vacsorájával, ő maga is feláll, egy kisebbfajta erszényt dob az asztalra, melyben aranyak csendülnek, majd emígyen szól:*
-Induljunk hát, kalandra fel barátaim!*arcán széles vigyor, szájában füstölgő pipa, a maga részéről ő készen áll az útra. El is indul döngő léptekkel kifelé a fogadóból, egyenest az öböl felé, hol a Szutykos Szirén nevezetű kalózhajó horgonyzik.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-10 21:27:53
Üzenet elküldve: 2014-05-10 21:27:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor a férfi elfogadja a társaságát, ráadásul a poharával is segít, Caram köszönetképp biccent (maga sem tudja, mikor köszönt meg valamit utoljára szóban, mostanában nem tesznek neki akkora szívességeket, hogy komoly köszönetre legyen szükség), és leül a férfival szemközti székre.*
Caram Solithian vagyok *mutatkozik be ő is, elfogadva a felé nyújtott kezet. Szinte mulatságosnak találja kettősüket ebben a környezetben, ahogy kifinomult modorban kezet fognak, megvillantva nem mindennapi gyűrűiket. Ettől persze nem kezd el hahotázni, csak megjelenik ajkain a rá annyira jellemző halvány mosoly.* Látom, igazi úriemberhez van szerencsém *jegyzi meg, egyszerre utalva az udvarias fogadtatásra és az előkelő származást sejtető pókos gyűrűre.* Ritka jelenség errefelé *teszi még hozzá, odébb lökve egy matrózt, aki a rumospoharára pályázik. A kép mintegy aláfesti a nő szavait, a jelent pedig ettől még mókásabbá válik.*
Caram Solithian vagyok *mutatkozik be ő is, elfogadva a felé nyújtott kezet. Szinte mulatságosnak találja kettősüket ebben a környezetben, ahogy kifinomult modorban kezet fognak, megvillantva nem mindennapi gyűrűiket. Ettől persze nem kezd el hahotázni, csak megjelenik ajkain a rá annyira jellemző halvány mosoly.* Látom, igazi úriemberhez van szerencsém *jegyzi meg, egyszerre utalva az udvarias fogadtatásra és az előkelő származást sejtető pókos gyűrűre.* Ritka jelenség errefelé *teszi még hozzá, odébb lökve egy matrózt, aki a rumospoharára pályázik. A kép mintegy aláfesti a nő szavait, a jelent pedig ettől még mókásabbá válik.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-10 20:00:47
Üzenet elküldve: 2014-05-10 20:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Elérve az igen bizalomgerjesztő nevű Rumos Rókalyuk nevű fogadóhoz, istálló híján egy erre alkalmas helyen köti meg lovát arra a néhány percre, míg betér a helyre. A nap már felkelt és ami azt illeti, kulacsa is szinte porzik, a magával hozott gyenge almabort mind megitta az igencsak fenséges reggeli mellé, amit magának szervírozott még melegen ; és persze az órákig tartó úton. Nem igazán tervezte, hogy plusz kitérőt tesz, de fogalma sincs, meddig fog majd végső úticélján állomásozni, a véletlenre pedig nem szívesen bíz semmit. Sőt, már-már kényszeresen ragaszkodik az alapos elővigyázatossághoz némely esetekben. S mivel tudja, hogy ha egyszer beleveti magát a poros könyvek bújásába, hajlamos úgy belefeledkezni, hogy nem érzékeli azt sem igazán, ha órák repülnek el a feje fölött közben. Talán estig is képes lesz a toronyban ücsörögni, és a végére biztosan alaposan meg is szomjazik majd. Éjjel nem lesz kedve betérni holmi kikötői ivóba, ami ki tudja, milyen késdobálóvá válik az est beálltával és a maga részeg tengerészegvel meg matrózaival. Mostanában egész könnyen kijön a sodrából, s nem kockáztathatja meg, hogy ezúttal is így alakuljon, mert ha esetleg nem lenne képes uralkodni magán, annak nagyon csúf vége lehetne. Másokra nézve is, de leginkább saját magára.
Visszanéz még a lóra, amit kint hagyna az épület előtt, majd vállat von. Nem is tudja, minek aggódik azért, hogy el ne kössék, hiszen ha minden igaz, képes visszatalálni az istállóba. Meg ha nem is, hát akkor ez van. Képes lesz ráfizetni azt a hatvan-hetven aranyat, ami a vételi árához még kellene a bérlési áron felül, aztán akkor a lovász is befoghatja a száját.
Nem tétovázik soká, már csak arra szakít időt, hogy sötétbarna köpenyének csuklyáját fejére húzza, s amint így belép, a pulthoz is siet, hogy megrendelje magának a 1399744186 Igaz, valami borfélének jobban örülne, de ez is megteszi. A rumhoz semmi kedve, a pálinkához meg még annyi se, így marad ez. A pénz mellett átadja kulacsát is, kérve a pult mögött állót, hogy abba töltse neki a kért italt, s még ay ismeretlen lelkére is köti, hogy siessen. Szokásához híven itt is jobban körülnéz, míg vár - nála ez is inkább amolyan elővigyázatossági követelmény, mintsem afelől való megbizonyosodás, hogy lenne-e bent olyan alak, aki érdemes lehetne a társaságára. Főleg most, hogy annál a pár percnél, amit muszáj itt töltpön, nem időzne tovább.
Amint visszakapja a dagadt bőriszákot, melyben végre ott lötyög a szomjoltó, el is köszön az egyetlen személytől, akivel ezúttal kommunikált, majd ismét kilép a párától terhes levegőjű "utcára", kioldja a megkötött ló kantárján lévő csomót, s maga mellett vezetve halad tovább a szirtek felé, ahol innen is láthatóan magasodik a mágustorony tekintélyt parancsoló kőépülete. Erre a pár méterre már fölöslegesnek tartja felkecmeregni a nyeregbe, kísérteni a sorsot. Meg amúgy is jól esik már lábainak a mozgás, kissé elmacskásodtak az izmai a hosszú ücsörgéstől.*
Visszanéz még a lóra, amit kint hagyna az épület előtt, majd vállat von. Nem is tudja, minek aggódik azért, hogy el ne kössék, hiszen ha minden igaz, képes visszatalálni az istállóba. Meg ha nem is, hát akkor ez van. Képes lesz ráfizetni azt a hatvan-hetven aranyat, ami a vételi árához még kellene a bérlési áron felül, aztán akkor a lovász is befoghatja a száját.
Nem tétovázik soká, már csak arra szakít időt, hogy sötétbarna köpenyének csuklyáját fejére húzza, s amint így belép, a pulthoz is siet, hogy megrendelje magának a 1399744186 Igaz, valami borfélének jobban örülne, de ez is megteszi. A rumhoz semmi kedve, a pálinkához meg még annyi se, így marad ez. A pénz mellett átadja kulacsát is, kérve a pult mögött állót, hogy abba töltse neki a kért italt, s még ay ismeretlen lelkére is köti, hogy siessen. Szokásához híven itt is jobban körülnéz, míg vár - nála ez is inkább amolyan elővigyázatossági követelmény, mintsem afelől való megbizonyosodás, hogy lenne-e bent olyan alak, aki érdemes lehetne a társaságára. Főleg most, hogy annál a pár percnél, amit muszáj itt töltpön, nem időzne tovább.
Amint visszakapja a dagadt bőriszákot, melyben végre ott lötyög a szomjoltó, el is köszön az egyetlen személytől, akivel ezúttal kommunikált, majd ismét kilép a párától terhes levegőjű "utcára", kioldja a megkötött ló kantárján lévő csomót, s maga mellett vezetve halad tovább a szirtek felé, ahol innen is láthatóan magasodik a mágustorony tekintélyt parancsoló kőépülete. Erre a pár méterre már fölöslegesnek tartja felkecmeregni a nyeregbe, kísérteni a sorsot. Meg amúgy is jól esik már lábainak a mozgás, kissé elmacskásodtak az izmai a hosszú ücsörgéstől.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-09 11:04:29
Üzenet elküldve: 2014-05-09 11:04:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Úgy dönt, inkább egészen egyszerűen elereszti a füle mellett a mágus azon szavait, amik nem az ízlésének megfelelők. Magának is megspórol egy adag feszültséget, Imba pedig nem kell, hogy szembenézzen azzal, milyen, amikor megsérti a hím lelki világát. Mindenki jól jár, így aztán szemei az ételre tapadnak, néha hümmögve az ízére, de amúgy meg látványosan kivonva magát a társalgásból.*
-Betörő? Hát azzal sem fogunk sokra menni.
*A száraz megjegyzés nem maradhat el, érezhetően nincs elragadtatva ennek a mesterségnek az űzőitől. Gyávák, gyengék, csak futásra jók... Ha halk léptek kellenek, itt vannak ők, a mélység szülöttei, akiknek a nesztelen gyilkolásra képeztek ki. Nem elég ez?*
-Induljunk. Nem szeretem halogatni a dolgokat, már épp eleget hallottunk, nincs értelme tovább húzni az időt.
*Emelkedik fel, ezúttal nem akkora lendülettel, de tartásából érezhető, hogy ezúttal ez a végleges. Ha a mágus jön, akkor megindulnak, ha nem, akkor ő bizony itt hagyja a fogadót, nem szereti, ha valaki a drága perceit rabolja feleslegesen. Amit kellett és lehetett, azt már megtudták, innentől tovább koptatni a fogadó kemény székeit felesleges, gyávaság is. Minél előbb elindulnak, annál előbb lesz vége a bizonytalanságnak és annál előbb végeznek is, hogy minden visszazökkenjen a megszokott kerékvágásba, remélhetőleg annyi különbséggel, hogy többet nem lesz gondjuk a pénzre. Valamiért nem tud feltétlen hitelt adni még ennek a lehetőségnek, de ki tudja...*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Úgy dönt, inkább egészen egyszerűen elereszti a füle mellett a mágus azon szavait, amik nem az ízlésének megfelelők. Magának is megspórol egy adag feszültséget, Imba pedig nem kell, hogy szembenézzen azzal, milyen, amikor megsérti a hím lelki világát. Mindenki jól jár, így aztán szemei az ételre tapadnak, néha hümmögve az ízére, de amúgy meg látványosan kivonva magát a társalgásból.*
-Betörő? Hát azzal sem fogunk sokra menni.
*A száraz megjegyzés nem maradhat el, érezhetően nincs elragadtatva ennek a mesterségnek az űzőitől. Gyávák, gyengék, csak futásra jók... Ha halk léptek kellenek, itt vannak ők, a mélység szülöttei, akiknek a nesztelen gyilkolásra képeztek ki. Nem elég ez?*
-Induljunk. Nem szeretem halogatni a dolgokat, már épp eleget hallottunk, nincs értelme tovább húzni az időt.
*Emelkedik fel, ezúttal nem akkora lendülettel, de tartásából érezhető, hogy ezúttal ez a végleges. Ha a mágus jön, akkor megindulnak, ha nem, akkor ő bizony itt hagyja a fogadót, nem szereti, ha valaki a drága perceit rabolja feleslegesen. Amit kellett és lehetett, azt már megtudták, innentől tovább koptatni a fogadó kemény székeit felesleges, gyávaság is. Minél előbb elindulnak, annál előbb lesz vége a bizonytalanságnak és annál előbb végeznek is, hogy minden visszazökkenjen a megszokott kerékvágásba, remélhetőleg annyi különbséggel, hogy többet nem lesz gondjuk a pénzre. Valamiért nem tud feltétlen hitelt adni még ennek a lehetőségnek, de ki tudja...*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-09 09:48:51
Üzenet elküldve: 2014-05-09 09:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Ahogy ajkaik elválnak egymástól, a pillanat varázsa is szertefoszlani látszik. A lányra hideg zuhanyként hat a felismerés, mìg a férfiban tátongó üresség érzete támad. Természetesen Ave az, aki szabadkozni kezd.*
-Nincs miért bocsánatot kérned. Te csak a szívedre hallgattál, amit nekem is rég tennem kellene.-
*Mondja mosolyogva Cralan, és keze a lány derekáról a kezére vándorol, s finoman összekulcsolja vele az ujjait.*
-Én nem akarom, sőt nem is fogom elfelejteni. Ha most kilépsz ezen az ajtón, én várni foglak. Ha pedig dolgod végeztével el akarsz menni, elengedlek.-
*Tekint mélyen a másik szemébe a szerzetes, és az utolsó lehetőség említésére szomorúság költözik a tekintetébe.*
-Nem szeretném, hogy bajba kerülj miattam. De akárhogy döntesz is, szeretném, ha ezt magaddal vinnéd.-
*Folytatja, mielőtt a lány kiléphetne az ajtón, Ctalan szelíden visszahúzza. Egyik keze Ave derekára kerül, míg a másik marad összekulcsolva a lányéval.Ezúttal a csók szenvedélyesebb és hosszabb, az ölelés szorosabb. Ha Ave nem tér ki előle, akkor utána Cralan lassan elengedi a kezét, és hagyja, hogy menjen a dolgára, csupán a szemeiben táncolnak a vöröslő csillagok.*
*Ahogy ajkaik elválnak egymástól, a pillanat varázsa is szertefoszlani látszik. A lányra hideg zuhanyként hat a felismerés, mìg a férfiban tátongó üresség érzete támad. Természetesen Ave az, aki szabadkozni kezd.*
-Nincs miért bocsánatot kérned. Te csak a szívedre hallgattál, amit nekem is rég tennem kellene.-
*Mondja mosolyogva Cralan, és keze a lány derekáról a kezére vándorol, s finoman összekulcsolja vele az ujjait.*
-Én nem akarom, sőt nem is fogom elfelejteni. Ha most kilépsz ezen az ajtón, én várni foglak. Ha pedig dolgod végeztével el akarsz menni, elengedlek.-
*Tekint mélyen a másik szemébe a szerzetes, és az utolsó lehetőség említésére szomorúság költözik a tekintetébe.*
-Nem szeretném, hogy bajba kerülj miattam. De akárhogy döntesz is, szeretném, ha ezt magaddal vinnéd.-
*Folytatja, mielőtt a lány kiléphetne az ajtón, Ctalan szelíden visszahúzza. Egyik keze Ave derekára kerül, míg a másik marad összekulcsolva a lányéval.Ezúttal a csók szenvedélyesebb és hosszabb, az ölelés szorosabb. Ha Ave nem tér ki előle, akkor utána Cralan lassan elengedi a kezét, és hagyja, hogy menjen a dolgára, csupán a szemeiben táncolnak a vöröslő csillagok.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:15:06
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:15:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* A gróf már régóta lent vár a fogadóban és idegesen dobol ujjaival az egyik asztalon. Dühös, amiért megváratják, ám Ave-nek jelen pillanatban jobb ötlete támadt, s a bársonyba öltözött férfi még várat magára. A levelet ki is ejtette kezéből azzal a hirtelen mozdulattal, mikor a nála jóval magasabb férfi nyakát karolta át. Kellemes borzongás szalad végig testén, minden alkalommal, mikor Cralan hozzáér. Hogy valójában mi megy végbe Avelynn elméjében, arra még ő maga is keresi a választ. Húzott, macskaszemeivel a férfi ébenfekete lélektükreibe mélyed, s el is veszik benne.
Vár... vár és nem is hiába.
Elveszíti időérzékét, a szoba falai is elmosódnak egy röpke pillanatra.*
- Igen? * Duruzsolja vissza, halkan felsóhajtva, megbabonázott hangon. Búzakék szempárja, hol a férfi ajkaira téved, hol pedig a sötét obszidián-fekete szemekbe. Ezúttal sem tud olvasni a sötételf gondolataiban, de ez a bizonytalanság még vonzóbbá is teszi az egészet. A férfi forró, párás leheletét érzi az arcán, s szíve szaporábban kezd verni. Mutató ujját a férfi ajkaihoz érinti.*
- Shh. Csak hogy tudd... * Suttogja halkan a férfi fülébe, s kissé lábujjhegyre emelkedik. Barackszín puha ajkait a férfiéhoz érinti, először csak épp hogy, hátha a másik meggondolja magát, vagy éppen ő jön rá, hogy kissé elragadtatta magát. Cralan azonban legnagyobb meglepetésére viszonozza a csókot. Benne a megismerés várakozással teli izgatottsága, a vágy és a bizonytalanság, mely megédesíti. Rövid, áhított pillanat ez, de sajnos hamar elválnak egymástól, Ave pedig arcán nyíló rózsákkal süti le tekintetét.*
- Bo.. bocsánat. Nem lett volna szabad... Felejtsük el? Mármint... én-én nem bántam meg.. Úgy értem.. Oh.. * Eltakarja arcát zavarában, s próbál értelmes mondatot alkotni, ám gondolatai még erősen a pár másodperccel ezelőtt történteken kattognak. Reméli a férfi határozottabb lesz nála, mert ő bizony most elveszett madárkának érzi magát. Tenyere a kilincsre csúszik ismét. A hideg fém, szinte összeég a bőrével. Kétli, hogy nem ismétlődne meg újból az a csók, ha itt maradna, ezért jobbnak látja távozni.*
- Menn.. Mennem kell. A gróf már biztosan megérkezett. * Nyomja le a kilincset, s az ajtó kinyílik. Ha a férfi esetleg marasztalná, vagy mondana még valamit akkor visszafordul. Ezerszer is inkább maradna vele, minthogy valami idegennel társalogjon, s ráadásul jelenleg a fejében lévő kusza gondolatok sem könnyítik meg a dolgát, hogy komolyabban tárgyaljon a gróffal.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.08 21:16:36
* A gróf már régóta lent vár a fogadóban és idegesen dobol ujjaival az egyik asztalon. Dühös, amiért megváratják, ám Ave-nek jelen pillanatban jobb ötlete támadt, s a bársonyba öltözött férfi még várat magára. A levelet ki is ejtette kezéből azzal a hirtelen mozdulattal, mikor a nála jóval magasabb férfi nyakát karolta át. Kellemes borzongás szalad végig testén, minden alkalommal, mikor Cralan hozzáér. Hogy valójában mi megy végbe Avelynn elméjében, arra még ő maga is keresi a választ. Húzott, macskaszemeivel a férfi ébenfekete lélektükreibe mélyed, s el is veszik benne.
Vár... vár és nem is hiába.
Elveszíti időérzékét, a szoba falai is elmosódnak egy röpke pillanatra.*
- Igen? * Duruzsolja vissza, halkan felsóhajtva, megbabonázott hangon. Búzakék szempárja, hol a férfi ajkaira téved, hol pedig a sötét obszidián-fekete szemekbe. Ezúttal sem tud olvasni a sötételf gondolataiban, de ez a bizonytalanság még vonzóbbá is teszi az egészet. A férfi forró, párás leheletét érzi az arcán, s szíve szaporábban kezd verni. Mutató ujját a férfi ajkaihoz érinti.*
- Shh. Csak hogy tudd... * Suttogja halkan a férfi fülébe, s kissé lábujjhegyre emelkedik. Barackszín puha ajkait a férfiéhoz érinti, először csak épp hogy, hátha a másik meggondolja magát, vagy éppen ő jön rá, hogy kissé elragadtatta magát. Cralan azonban legnagyobb meglepetésére viszonozza a csókot. Benne a megismerés várakozással teli izgatottsága, a vágy és a bizonytalanság, mely megédesíti. Rövid, áhított pillanat ez, de sajnos hamar elválnak egymástól, Ave pedig arcán nyíló rózsákkal süti le tekintetét.*
- Bo.. bocsánat. Nem lett volna szabad... Felejtsük el? Mármint... én-én nem bántam meg.. Úgy értem.. Oh.. * Eltakarja arcát zavarában, s próbál értelmes mondatot alkotni, ám gondolatai még erősen a pár másodperccel ezelőtt történteken kattognak. Reméli a férfi határozottabb lesz nála, mert ő bizony most elveszett madárkának érzi magát. Tenyere a kilincsre csúszik ismét. A hideg fém, szinte összeég a bőrével. Kétli, hogy nem ismétlődne meg újból az a csók, ha itt maradna, ezért jobbnak látja távozni.*
- Menn.. Mennem kell. A gróf már biztosan megérkezett. * Nyomja le a kilincset, s az ajtó kinyílik. Ha a férfi esetleg marasztalná, vagy mondana még valamit akkor visszafordul. Ezerszer is inkább maradna vele, minthogy valami idegennel társalogjon, s ráadásul jelenleg a fejében lévő kusza gondolatok sem könnyítik meg a dolgát, hogy komolyabban tárgyaljon a gróffal.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.08 21:16:36
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:54:19
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:54:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
*A Rumos Rókalyuk noha nem is a legtisztább, de a legígéretesebb hely egy kis ismerkedésre, vagy kalandra. Emiatt választja Ferdnichar ezt a helyet pihenés szempontból. És a fogadó máris kedveskedik neki egy partnerrel. Egy sötételf hölgy lép oda hozzá és helyet kér. A férfi bólint.*
- Engedje meg, hogy segítsek.- *mondja, és elveszi a csurig töltött poharat amit a lány fog, hogy az kényelmesen letudjon ülni. Ha a hölgy elhelyezkedett, visszaadja a poharat és a kezét nyújtja.*
- A nevem Ferdnichar Ni, örvendek a szerencsének hölgyem. Önben kit tisztelhetek?- *Kérdezi bemutatkozása után. A lány titokzatosságot sugall, és ez egy kicsit nem tetszik Ferdnek. Ha ez a lány is orgyilkos, akkor nyugodtan kijelentheti a tényt, hogy vonzza őket.*
~ Ez remélhetőleg nem akar megölni.~ *gondolja magában, ugyanis már volt erre példa. Ám aggodalmát nem mutatja ki, továbbra is megnyerően mosolyog és a hölgy válaszát várja.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.10 21:15:14, a következő indokkal:
Fejléc javítása
*A Rumos Rókalyuk noha nem is a legtisztább, de a legígéretesebb hely egy kis ismerkedésre, vagy kalandra. Emiatt választja Ferdnichar ezt a helyet pihenés szempontból. És a fogadó máris kedveskedik neki egy partnerrel. Egy sötételf hölgy lép oda hozzá és helyet kér. A férfi bólint.*
- Engedje meg, hogy segítsek.- *mondja, és elveszi a csurig töltött poharat amit a lány fog, hogy az kényelmesen letudjon ülni. Ha a hölgy elhelyezkedett, visszaadja a poharat és a kezét nyújtja.*
- A nevem Ferdnichar Ni, örvendek a szerencsének hölgyem. Önben kit tisztelhetek?- *Kérdezi bemutatkozása után. A lány titokzatosságot sugall, és ez egy kicsit nem tetszik Ferdnek. Ha ez a lány is orgyilkos, akkor nyugodtan kijelentheti a tényt, hogy vonzza őket.*
~ Ez remélhetőleg nem akar megölni.~ *gondolja magában, ugyanis már volt erre példa. Ám aggodalmát nem mutatja ki, továbbra is megnyerően mosolyog és a hölgy válaszát várja.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.10 21:15:14, a következő indokkal:
Fejléc javítása
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:44:47
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:44:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Halványan elmosolyodik a kikérő hangsúlyra, ezek szerint lassan még ezt a szenilis öreg mágust is ki tudják majd hozni a sodrából. A mélységiekre tett megjegyzésén pedig meg már csak a szemét forgatja egy gyenge grimasz kíséretében. Lenne erre mit visszavágnia, nem is kevés, de talán a legjobb lesz ha inkább ráhagyja. Még a végén ismét abból űzne sportot a mágus, hogy az ő "hiányos jó modorát" ecseteli hosszasan. Bár lehet van némi igazság a szavaiban a keményfejűségről. Ezt viszont végképp nem szándékozik az orrára kötni.
A létszámon ismét lázas számolásba kezd, mely rejtve marad a külvilág számára. A mágus szavait figyelembe véve a nagyobb számmal, másfél tucattal számol. Ők pedig lesznek...legjobb esetben négyen vagy öten. Végül is nem megoldhatatlan a feladat... Kicsit furcsállja, hogy a bizalmi kérdést is megpróbálja leválaszolni neki, pedig külön megemlítette, hogy nem vár erre használható választ, és ahogy azt sejtette, nem is azt kapott. Az viszont, hogy a legénység kalózokból áll kettős érzéseket vált ki a nősténykénél. Logikai szinten, ha a kérdésének okát nézi pont hogy nem örül a hallottaknak, lelki szemei előtt ismét megjelenik a jókedvű bagázs, ahogy kivont kardokkal várják visszaérkezésüket. Másrészről viszont egész érdekeseknek tűnnek. Olvasott már róluk régebben, és kíváncsi vajon a valóság is hasonlít-e a lapokra. Az biztos, hogy izgalmasabb és hangulatosabb társaság lehet mint a sima tengerészek. Az, meg hogy kiket zsákmányolnak ki, és kiknek tartják a szavukat valóban attól függhet, hogy épp milyen kedvük van, illetve, hogy mennyire szimpatikus nekik az illető.*
- Hát...legalább nagy zajt azt nem fog csapni. *Jegyzi meg a vacsora végeztével, immár végre nem éhesen hagyva abba az étkezést. Nem valószínű, hogy az ötödik tag léptei vetekedhetnek az övékével, de ha esetleg szükség lesz az észrevétlen haladásra, akkor legalább nem fognak majd nagyobb nehézségekbe ütközni.
Még mindig nem hagyja nyugodni az az érzés, hogy az öreg esetleg többet tud erről az egészről, mint amennyit elmond nekik, de ezen sajnos ő személy szerint nem tud változtatni. Idővel úgyis eljön a megfelelő pillanat ha van még rejtegetni valója, akkor azokat feltárhassa előttük.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Halványan elmosolyodik a kikérő hangsúlyra, ezek szerint lassan még ezt a szenilis öreg mágust is ki tudják majd hozni a sodrából. A mélységiekre tett megjegyzésén pedig meg már csak a szemét forgatja egy gyenge grimasz kíséretében. Lenne erre mit visszavágnia, nem is kevés, de talán a legjobb lesz ha inkább ráhagyja. Még a végén ismét abból űzne sportot a mágus, hogy az ő "hiányos jó modorát" ecseteli hosszasan. Bár lehet van némi igazság a szavaiban a keményfejűségről. Ezt viszont végképp nem szándékozik az orrára kötni.
A létszámon ismét lázas számolásba kezd, mely rejtve marad a külvilág számára. A mágus szavait figyelembe véve a nagyobb számmal, másfél tucattal számol. Ők pedig lesznek...legjobb esetben négyen vagy öten. Végül is nem megoldhatatlan a feladat... Kicsit furcsállja, hogy a bizalmi kérdést is megpróbálja leválaszolni neki, pedig külön megemlítette, hogy nem vár erre használható választ, és ahogy azt sejtette, nem is azt kapott. Az viszont, hogy a legénység kalózokból áll kettős érzéseket vált ki a nősténykénél. Logikai szinten, ha a kérdésének okát nézi pont hogy nem örül a hallottaknak, lelki szemei előtt ismét megjelenik a jókedvű bagázs, ahogy kivont kardokkal várják visszaérkezésüket. Másrészről viszont egész érdekeseknek tűnnek. Olvasott már róluk régebben, és kíváncsi vajon a valóság is hasonlít-e a lapokra. Az biztos, hogy izgalmasabb és hangulatosabb társaság lehet mint a sima tengerészek. Az, meg hogy kiket zsákmányolnak ki, és kiknek tartják a szavukat valóban attól függhet, hogy épp milyen kedvük van, illetve, hogy mennyire szimpatikus nekik az illető.*
- Hát...legalább nagy zajt azt nem fog csapni. *Jegyzi meg a vacsora végeztével, immár végre nem éhesen hagyva abba az étkezést. Nem valószínű, hogy az ötödik tag léptei vetekedhetnek az övékével, de ha esetleg szükség lesz az észrevétlen haladásra, akkor legalább nem fognak majd nagyobb nehézségekbe ütközni.
Még mindig nem hagyja nyugodni az az érzés, hogy az öreg esetleg többet tud erről az egészről, mint amennyit elmond nekik, de ezen sajnos ő személy szerint nem tud változtatni. Idővel úgyis eljön a megfelelő pillanat ha van még rejtegetni valója, akkor azokat feltárhassa előttük.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:49:35
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:49:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Persze, arra számíthattak, hogy ez lesz a válasz az ellenségek kérdésében. Még ha ott a remény halovány gyertyalángja mindig, hogy csak a kor teszi feledékennyé a varázslót, akárha más volna, de talán a mágia elég, hogy ne legyen oly szórakozott és feledjen el minden fontos információt megosztani velük. Azon túl pedig az évszázadok se biztosíthatják, hogy csak a vadvilág színes palettájával kell megküzdeniük, hiszen egy elzárt közösség képes lehet akár évezredekig megélni, ha nem irtja ki őket valami. Vagy egymást.
Igazolja előbbi emlékeztetőjét Imbachastor, ám bizonytalanító dolgokkal toldja meg. Minden tengerész szeret kedvező széljárással számolni, de azt is jó tudni, hogy rosszabb esetben mennyivel érhetnek oda később. Ha nem szenvednek hajótörést. Ez a vízi utazás legrosszabb végkimenetele. S elég történetet olvasott már Faeus, hogy tartson ettől a katasztrófától.
A legénység kérdésébe nem szól bele, látszólag bizalmatlanabb társai sokkal jobban ki tudják vesézni ezt, nem úgy ő és az alapvető bizalma és nyitottsága. Néha nehézzé teszi az életét, hogy bizalommal fordul minden megpróbáltatása ellenére is mások felé.
Örömhír, hogy ha legénységük nem is a legmegbízhatóbb, az ötödik csapattag már ott várja őket a Szirénen. Remélhetőleg a kalózoknál jobb, bár a halk léptű és a betörő alkat meghatározás igen kétségessé teszi ezt. De annyi baj legyen, a kincsek talán biztosítanak mindenkit, hogy a megszerzés érdekében jobb kooperálni, nem pedig egymás alatt vágni a fát. Hiába, tudja jól Faeus is, hogy az ilyeneknek rossz szokása megölni azokat, akikre már nincs szükségük. De bizakodó és reményteli kis gnork ő.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Persze, arra számíthattak, hogy ez lesz a válasz az ellenségek kérdésében. Még ha ott a remény halovány gyertyalángja mindig, hogy csak a kor teszi feledékennyé a varázslót, akárha más volna, de talán a mágia elég, hogy ne legyen oly szórakozott és feledjen el minden fontos információt megosztani velük. Azon túl pedig az évszázadok se biztosíthatják, hogy csak a vadvilág színes palettájával kell megküzdeniük, hiszen egy elzárt közösség képes lehet akár évezredekig megélni, ha nem irtja ki őket valami. Vagy egymást.
Igazolja előbbi emlékeztetőjét Imbachastor, ám bizonytalanító dolgokkal toldja meg. Minden tengerész szeret kedvező széljárással számolni, de azt is jó tudni, hogy rosszabb esetben mennyivel érhetnek oda később. Ha nem szenvednek hajótörést. Ez a vízi utazás legrosszabb végkimenetele. S elég történetet olvasott már Faeus, hogy tartson ettől a katasztrófától.
A legénység kérdésébe nem szól bele, látszólag bizalmatlanabb társai sokkal jobban ki tudják vesézni ezt, nem úgy ő és az alapvető bizalma és nyitottsága. Néha nehézzé teszi az életét, hogy bizalommal fordul minden megpróbáltatása ellenére is mások felé.
Örömhír, hogy ha legénységük nem is a legmegbízhatóbb, az ötödik csapattag már ott várja őket a Szirénen. Remélhetőleg a kalózoknál jobb, bár a halk léptű és a betörő alkat meghatározás igen kétségessé teszi ezt. De annyi baj legyen, a kincsek talán biztosítanak mindenkit, hogy a megszerzés érdekében jobb kooperálni, nem pedig egymás alatt vágni a fát. Hiába, tudja jól Faeus is, hogy az ilyeneknek rossz szokása megölni azokat, akikre már nincs szükségük. De bizakodó és reményteli kis gnork ő.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-06 09:57:24
Üzenet elküldve: 2014-05-06 09:57:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan már felkészült, hogy a lány visszautasítja a társaságát, ám a következő reakcióra egyáltalán nem volt felkészülve. Ave egy hirtelen mozdulattal kulcsra zárja a szobájuk ajtaját, majd mielőtt a szerzetes kettőt pislanthatna, a lány a nyakát átkarolva bújik hozzá.*
~Az még várhat.~
*Idézi fel a lány szavait Cralan. A gyönyörű tekintetbe nézve döbben rá, hogy itt már nem létezik másik lehetőség. Nincs más, csak egy férfi és egy nő. A szerzetes arcán kisfiús értetlenség ül ki, ám a tekintete parázslik, akár egy kohó, amikor egyik keze a lány derekát öleli át, mìg a másik keze végigcirógatja a finom metszésű arcot, hüvelykjével érintve az érzéki telt ajkakat. Végül eltünve az ezüst tincsek között, a tarkón állapodik meg.*
-Ave, én-
*Kezdene bele, ám a tekintet egyre húzza, míg előbb a homlokuk, majd az orruk is összeér. Érzi a lány illatát, forró lehelletét az arcán.Szemében fellobban a láng, ahogy a benne lakozó ösztön átveszi az irányítást. Először csupán érinti, majd ha a lány nem húzodik el, hosszú csókkal illeti a lány száját. Az érintés olyan akár egy fortyogó láva, mindent felperzsel. Olyan régóta fűti a vágy Cralant, hogy most finoman bele is remeg a csókba. Mikor elválnak egymástól, ismét elveszik Ave csillogó tekintetében.*
-Ave-
*Kezd bele megint, ám képtelen kmondani a szavakat, megfogalmazni a vágyait, csak áll, karjaiban tartva az Avenek nevezett angyalt, és csak mosolyog.*
*Cralan már felkészült, hogy a lány visszautasítja a társaságát, ám a következő reakcióra egyáltalán nem volt felkészülve. Ave egy hirtelen mozdulattal kulcsra zárja a szobájuk ajtaját, majd mielőtt a szerzetes kettőt pislanthatna, a lány a nyakát átkarolva bújik hozzá.*
~Az még várhat.~
*Idézi fel a lány szavait Cralan. A gyönyörű tekintetbe nézve döbben rá, hogy itt már nem létezik másik lehetőség. Nincs más, csak egy férfi és egy nő. A szerzetes arcán kisfiús értetlenség ül ki, ám a tekintete parázslik, akár egy kohó, amikor egyik keze a lány derekát öleli át, mìg a másik keze végigcirógatja a finom metszésű arcot, hüvelykjével érintve az érzéki telt ajkakat. Végül eltünve az ezüst tincsek között, a tarkón állapodik meg.*
-Ave, én-
*Kezdene bele, ám a tekintet egyre húzza, míg előbb a homlokuk, majd az orruk is összeér. Érzi a lány illatát, forró lehelletét az arcán.Szemében fellobban a láng, ahogy a benne lakozó ösztön átveszi az irányítást. Először csupán érinti, majd ha a lány nem húzodik el, hosszú csókkal illeti a lány száját. Az érintés olyan akár egy fortyogó láva, mindent felperzsel. Olyan régóta fűti a vágy Cralant, hogy most finoman bele is remeg a csókba. Mikor elválnak egymástól, ismét elveszik Ave csillogó tekintetében.*
-Ave-
*Kezd bele megint, ám képtelen kmondani a szavakat, megfogalmazni a vágyait, csak áll, karjaiban tartva az Avenek nevezett angyalt, és csak mosolyog.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-06 00:02:04
Üzenet elküldve: 2014-05-06 00:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Gyorsan telik az idő, nem lehet sajnos többet a felhőtlen és tollpihékkel tarkított szórakozásnak szentelni, pedig Avenek kedvére való a játék. Ha így folytatja akkor még el is késik, s azt nem köszönné meg magának. A levélen azonban nem vörös a pecsét, mi azt jelenti, hogy annyira nem is lehet komoly annak tartalma.* ~ Egy picit talán még várhat... Egy nagyon picit..~ * Gondolja magában, s közben hallgatja a férfi szavait, ki szívesen elkísérné, ha Ave szeretné. Nem, én nem ezt szeretné most jelen pillanatban, s ez csak most hirtelenjében fogalmazódott meg ezüstkócos kobakjában. Egy cseppet sem zavarná, hogy egy sötételf kíséri el, csupán más ötletek körvonalazódtak a leányzó fejecskéjében. Ave már éppen az ajtó előtt áll, rajta a köpenye indulásra készen, s már nyomná is le a kilincset, mikor Cralan mellette terem és szolgál még némi biztató szóval a számára. A lány még visszafordul, hogy a mélységi sötét szemeibe pillantson, s egy pillanatra visszatartja a lélegzetét. A közelsége egészen furcsán hat most rá,, nem tudja mi történt, talán elment az esze, de előbb cselekszik, mint gondolkodik.*
- Az még várhat. * Mondja s tenyere a kilincsről lejjebb csúszik a kulcsra, melyet elfordít, s egy halk kattanás jelzi, hogy zárult a szerkezet. Ajkai elválnak egymástól, hogy magyarázatot adjon Cralannak, ám csak egy halk sóhaj hagyja el őket, ahogy a férfihoz simul. Egyik keze felkúszik a férfi mellkasán, s nemsokára már át is karolja a nyakát,persze csak ha ő nem ellenkezik. Ezek után a férfi eldöntheti, hogy mit tesz, bár Ave sűrű pillái egyre sokadszorra pillantanak a férfi sötét bőrű ajkaira.*
* Gyorsan telik az idő, nem lehet sajnos többet a felhőtlen és tollpihékkel tarkított szórakozásnak szentelni, pedig Avenek kedvére való a játék. Ha így folytatja akkor még el is késik, s azt nem köszönné meg magának. A levélen azonban nem vörös a pecsét, mi azt jelenti, hogy annyira nem is lehet komoly annak tartalma.* ~ Egy picit talán még várhat... Egy nagyon picit..~ * Gondolja magában, s közben hallgatja a férfi szavait, ki szívesen elkísérné, ha Ave szeretné. Nem, én nem ezt szeretné most jelen pillanatban, s ez csak most hirtelenjében fogalmazódott meg ezüstkócos kobakjában. Egy cseppet sem zavarná, hogy egy sötételf kíséri el, csupán más ötletek körvonalazódtak a leányzó fejecskéjében. Ave már éppen az ajtó előtt áll, rajta a köpenye indulásra készen, s már nyomná is le a kilincset, mikor Cralan mellette terem és szolgál még némi biztató szóval a számára. A lány még visszafordul, hogy a mélységi sötét szemeibe pillantson, s egy pillanatra visszatartja a lélegzetét. A közelsége egészen furcsán hat most rá,, nem tudja mi történt, talán elment az esze, de előbb cselekszik, mint gondolkodik.*
- Az még várhat. * Mondja s tenyere a kilincsről lejjebb csúszik a kulcsra, melyet elfordít, s egy halk kattanás jelzi, hogy zárult a szerkezet. Ajkai elválnak egymástól, hogy magyarázatot adjon Cralannak, ám csak egy halk sóhaj hagyja el őket, ahogy a férfihoz simul. Egyik keze felkúszik a férfi mellkasán, s nemsokára már át is karolja a nyakát,persze csak ha ő nem ellenkezik. Ezek után a férfi eldöntheti, hogy mit tesz, bár Ave sűrű pillái egyre sokadszorra pillantanak a férfi sötét bőrű ajkaira.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-05 22:24:11
Üzenet elküldve: 2014-05-05 22:24:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Ferdnichar Ni//
*A Rókalyuk mintha még zsúfoltabb lenne, mint máskor, minden egyes asztalnál ül valaki, sőt, néhányan a pult mellett ácsorognak. Caram átverekszi magát a bent lévők között, és a pulthoz érve megrendeli az italát. Egy jó adag Rumot kér, és kifizeti érte a 7 aranyat.
A fogadós kitesz magáért, a rum már-már inkább két adag, mint egy. A sötételf elveszi a poharat, egy biccentéssel megköszöni, és megfordul, hogy ülőhelyet keressen magának - ha nem egyedül, hát olyasvalakivel, aki érdekes társaságnak ígérkezik. A szokásos bagázs közt feltűnik neki egy alak, aki kitűnik a tömegből, mégpedig azzal, hogy a megjelenése előkelőséget sejtet, ellentétben az őt körülvevő, többé-kevésbé lecsúszott vagy eleve mélyről indult lényekkel. Caram odasétál a fiatal férfi asztalához, út közben erősen figyelve, nehogy kiverjék a kezéből a rumot, és megáll az egyik szabad szék mögött.*
Szabad? *kérdezi, és ha igenlő választ kap, azonnal helyet is foglal.*
*A Rókalyuk mintha még zsúfoltabb lenne, mint máskor, minden egyes asztalnál ül valaki, sőt, néhányan a pult mellett ácsorognak. Caram átverekszi magát a bent lévők között, és a pulthoz érve megrendeli az italát. Egy jó adag Rumot kér, és kifizeti érte a 7 aranyat.
A fogadós kitesz magáért, a rum már-már inkább két adag, mint egy. A sötételf elveszi a poharat, egy biccentéssel megköszöni, és megfordul, hogy ülőhelyet keressen magának - ha nem egyedül, hát olyasvalakivel, aki érdekes társaságnak ígérkezik. A szokásos bagázs közt feltűnik neki egy alak, aki kitűnik a tömegből, mégpedig azzal, hogy a megjelenése előkelőséget sejtet, ellentétben az őt körülvevő, többé-kevésbé lecsúszott vagy eleve mélyről indult lényekkel. Caram odasétál a fiatal férfi asztalához, út közben erősen figyelve, nehogy kiverjék a kezéből a rumot, és megáll az egyik szabad szék mögött.*
Szabad? *kérdezi, és ha igenlő választ kap, azonnal helyet is foglal.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-04 21:49:09
Üzenet elküldve: 2014-05-04 21:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Mi mást csalhatna a bárd arcára Dyn pálinkás játéka, mint széles mosolyt. Persze a nők amúgy is kevésbé bírják a kemény italokat, de Dyn még annál is gyengébben.*
-Akkor ezt majd még gyakorolnunk kell. *kacsint egyet, tény, hogy a rumot sokkal sikeresebben öntötte le gigáján Dyn.*
-El tudom képzelni. *fújtat egyet.* -Gondolom nagyon megdicsérnének érte, hogy szájba verettem a lányukat, és taperolásnak tettem ki. Ugyan már ne viccelj. *legyint egyet, mert valószínűleg csak ezt a részét látnák, főleg ha ilyen konzervatívak, ami valahol érthető is. Az biztos, hogy most nem szívesen mutatkozna nekik be, főleg ha Dyn megfűszerezné a bemutatkozását a kis tervével.*
-Ha te mondod. *teszi Dyn vállára kezét, kicsit megsimogatja, majd megvonja vállát. Nem is erőlteti tovább, nyilván valahol a nő sem akarja teljesen alárendelni magát a fél-elfnek, pedig legalább nem kellene szállást keresgetnie, de mindegy ő tudja.* -De ígérd meg, vigyázol magadra. *veszi el válláról kezét, és mosolyog egyet.* -Én is remélem. *mondja, fújtat is egy kicsit, és most jön rá igazán, hogy nem lesz egyszerű dolga. Először is beszélnie kell az öreg csirkefogóval, aztán a mágia affinitás elsajátításán kell majd fáradoznia, ami bizonyára nem lesz könnyű, de nem mehet a célhelyre anélkül, hogy ezt megtenné. A közeledést, és a puszit egészen jól kezeli, nem mered le vagy ilyesmi, és szinte számít is rá. Bress hasonlóképpen cselekszik, viszont megfogja Dyn derekát, és magához öleli, pont úgy, hogy ha szeretné most is megpihentetheti fejét a vállán. Aztán a puszi Dyn arcán cuppan, bár megfordul fejében a szája is, ami még jobban vonzza mint eddig bármikor, de nem megy el addig, megelégszik a kevesebbel is.* -Esélyem sincs rá, hiszen tudod. *csapkodja meg ismét zsebét, amiben a síp lapul. Ha másról nem is, erről biztosan eszébe fog jutni Dyn. Még egy mosoly, egy sokat mondó kacsintás a távolodó vöröskének, aztán el is tűnik a bárd látómezejéből. Elköszön a pultostól, és megrázza fejét, mivel a színpadon lévőek szerették volna meghívni magukhoz, de nemet kell mondjon, mert így is késében van. Ki is vágódik a rumos ajtaja, és a bárd szokásához híven zsebre dugott kézzel, magában fütyörészve ballag a következő állomása felé, ami nem más lesz, mint Jeremiasz, aki a dokkoknál üzletel. Még szerencse, hogy nem kell átutaznia a piactérre, hogy találkozzon vele, mert akkor már tényleg elkésne. Lassan kezd besötétedni, de kifejezetten jó idő van, ami kiváló társ lesz a késői sétában.*
*Mi mást csalhatna a bárd arcára Dyn pálinkás játéka, mint széles mosolyt. Persze a nők amúgy is kevésbé bírják a kemény italokat, de Dyn még annál is gyengébben.*
-Akkor ezt majd még gyakorolnunk kell. *kacsint egyet, tény, hogy a rumot sokkal sikeresebben öntötte le gigáján Dyn.*
-El tudom képzelni. *fújtat egyet.* -Gondolom nagyon megdicsérnének érte, hogy szájba verettem a lányukat, és taperolásnak tettem ki. Ugyan már ne viccelj. *legyint egyet, mert valószínűleg csak ezt a részét látnák, főleg ha ilyen konzervatívak, ami valahol érthető is. Az biztos, hogy most nem szívesen mutatkozna nekik be, főleg ha Dyn megfűszerezné a bemutatkozását a kis tervével.*
-Ha te mondod. *teszi Dyn vállára kezét, kicsit megsimogatja, majd megvonja vállát. Nem is erőlteti tovább, nyilván valahol a nő sem akarja teljesen alárendelni magát a fél-elfnek, pedig legalább nem kellene szállást keresgetnie, de mindegy ő tudja.* -De ígérd meg, vigyázol magadra. *veszi el válláról kezét, és mosolyog egyet.* -Én is remélem. *mondja, fújtat is egy kicsit, és most jön rá igazán, hogy nem lesz egyszerű dolga. Először is beszélnie kell az öreg csirkefogóval, aztán a mágia affinitás elsajátításán kell majd fáradoznia, ami bizonyára nem lesz könnyű, de nem mehet a célhelyre anélkül, hogy ezt megtenné. A közeledést, és a puszit egészen jól kezeli, nem mered le vagy ilyesmi, és szinte számít is rá. Bress hasonlóképpen cselekszik, viszont megfogja Dyn derekát, és magához öleli, pont úgy, hogy ha szeretné most is megpihentetheti fejét a vállán. Aztán a puszi Dyn arcán cuppan, bár megfordul fejében a szája is, ami még jobban vonzza mint eddig bármikor, de nem megy el addig, megelégszik a kevesebbel is.* -Esélyem sincs rá, hiszen tudod. *csapkodja meg ismét zsebét, amiben a síp lapul. Ha másról nem is, erről biztosan eszébe fog jutni Dyn. Még egy mosoly, egy sokat mondó kacsintás a távolodó vöröskének, aztán el is tűnik a bárd látómezejéből. Elköszön a pultostól, és megrázza fejét, mivel a színpadon lévőek szerették volna meghívni magukhoz, de nemet kell mondjon, mert így is késében van. Ki is vágódik a rumos ajtaja, és a bárd szokásához híven zsebre dugott kézzel, magában fütyörészve ballag a következő állomása felé, ami nem más lesz, mint Jeremiasz, aki a dokkoknál üzletel. Még szerencse, hogy nem kell átutaznia a piactérre, hogy találkozzon vele, mert akkor már tényleg elkésne. Lassan kezd besötétedni, de kifejezetten jó idő van, ami kiváló társ lesz a késői sétában.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-04 12:59:35
Üzenet elküldve: 2014-05-04 12:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Összeszűkíti szemeit és úgy néz vissza a másikra. Úgy tűnik a bárd is kezd visszatérni magához, vagy csak a lehajtott italmennyiség teszi, esetleg az, hogy azt látja a lányon, hogy túllépett a sokkon, mindenesetre ismét kacérkodik, ami Dynnek imponál, mert így úgy érzi, mintha nem történt volna semmi. Bár persze ő nem ért egyet a dologgal, de nem kezdi kifejteni, egy férfinak felesleges. Abban viszont egyetért, hogy ezek a dolgok tipikusan a nemességre jellemzőek, és pont ez az, ami neki nem tetszik benne.*
- Így van, de valamiért az utcán észlelt szabadság jobban tetszik annál. *Reagál rá egy utolsót.
Na persze, a kacérkodással együtt visszatért a szűkszavúság is, de nem áll szándékában tovább faggatni Bresst, talán ha újra találkoznak már többet mond, vagy mutat.
A pálinka hallatán felcsillan a szeme és még a bivalyerős szó sem töri meg a kedvét, egészen addig, amíg le nem húzza. Mielőtt azonban megérkezik az ital elmosolyodik. El is felejtette, hogy ajándékot is adott a fél-elfnek, amiről az is eszébe jutott, hogy ő is kapott valamit, így újabb tervek fogalmazódnak meg a fejében.
Bress könnyedén meghúzza az italt, Dyn azonban megérezvén annak szagát kicsit tétovázik. Felváltva néz a férfire és vissza a kezében tartott feles pohárra, de végül megrántja a vállát és csak meghúzza a pálinkát. Addig a fél percig, amíg az ital lecsúszik a gyomrában és végigmarja minden lehetséges szervét, amivel útközben összefutott, azon morfondírozik, hogy inkább bevállalna még egy pofont egy pszichopatától, minthogy még egy ilyet megigyon. Na persze ez az arcára is kiül és nem a legbájosabb arckifejezése jelenik meg. Elhúzza a száját és kirázza a fejét.*
- Brr *Hangzik el az értelmes reakció és még pár másodpercbe beletelik míg eldönti, hogy sírni fog-e, hányni, gyomron szúrja magát, vagy inkább megszólal. Az utóbbinál dönt.* - Azta. *Rázza meg a fejét és még a szeme is belekönnyezett.* - Még sem vagyok akkora piás. *Mosolyodik el a végén, hogy próbálja menteni helyzetét.
Végül magához térvén hallhatja a másik válaszát és már az első perctől érez valami párhuzamot kettőjük története között. Szülők, akik kijelöltek nekik az utat és a gyerekek, akik letértek róla és ezt közben Bress hangosan ki is mondja.*
- Hát, talán ha megtudnák, hogy ma mit tettél értem, másként látnák a dolgot. *Néz a másik szemébe még mindig hálásan és az indulószóra ő is felpattan a székről, persze kissé meg is szédül, hiszen ha a férfi még csak most kezdte el érezni az italt, akkor gondolhatjuk Dyn hogy áll vele. *
- Bress, megleszek hidd el. *Mosolyog a másikra, ezzel elhárítva annak ajánlatát. Persze valahol meg kell húznia magát, de nem szeretne teljesen esetlennek tűnni, akármennyire is kedves ajánlat. Bár, ez már biztosan az italnak köszönhetően megfordul a fejében, hogy megkéri a másikat, maradjon vele estére, de maradék józan esze lassításra bírja. Tény, hogy nem szívesen maradna egyedül ma estére, de nem akar fejjel a falnak rohanni, mint azt tette régebben.*
- Nos akkor, remélem sikerrel jársz. *Mondja kissé idegesen, majd közelebb lép, kissé félreérthető közelségbe, de végül csak a másik arcára ad egy puszit egészen lassan, ahogy azt a másik is tette, végül egy sokat mondó mosolyt is megenged ahogy hátrál kicsit.* - Aztán nem elfeledkezni rólam. *Kacsint egyet, és ha a elválnak útjaik, ő is megy a maga útján, persze egy fájó vigyorral az arcán, ami köszönhető a szájában levő sebnek, amit a fogai okoztak, de most ez igazán nem érdekli és először érzi azt, hogy nyugodtan sétálhat az utcán, ha sokáig nem is, de legalább erre az estére.*
*Összeszűkíti szemeit és úgy néz vissza a másikra. Úgy tűnik a bárd is kezd visszatérni magához, vagy csak a lehajtott italmennyiség teszi, esetleg az, hogy azt látja a lányon, hogy túllépett a sokkon, mindenesetre ismét kacérkodik, ami Dynnek imponál, mert így úgy érzi, mintha nem történt volna semmi. Bár persze ő nem ért egyet a dologgal, de nem kezdi kifejteni, egy férfinak felesleges. Abban viszont egyetért, hogy ezek a dolgok tipikusan a nemességre jellemzőek, és pont ez az, ami neki nem tetszik benne.*
- Így van, de valamiért az utcán észlelt szabadság jobban tetszik annál. *Reagál rá egy utolsót.
Na persze, a kacérkodással együtt visszatért a szűkszavúság is, de nem áll szándékában tovább faggatni Bresst, talán ha újra találkoznak már többet mond, vagy mutat.
A pálinka hallatán felcsillan a szeme és még a bivalyerős szó sem töri meg a kedvét, egészen addig, amíg le nem húzza. Mielőtt azonban megérkezik az ital elmosolyodik. El is felejtette, hogy ajándékot is adott a fél-elfnek, amiről az is eszébe jutott, hogy ő is kapott valamit, így újabb tervek fogalmazódnak meg a fejében.
Bress könnyedén meghúzza az italt, Dyn azonban megérezvén annak szagát kicsit tétovázik. Felváltva néz a férfire és vissza a kezében tartott feles pohárra, de végül megrántja a vállát és csak meghúzza a pálinkát. Addig a fél percig, amíg az ital lecsúszik a gyomrában és végigmarja minden lehetséges szervét, amivel útközben összefutott, azon morfondírozik, hogy inkább bevállalna még egy pofont egy pszichopatától, minthogy még egy ilyet megigyon. Na persze ez az arcára is kiül és nem a legbájosabb arckifejezése jelenik meg. Elhúzza a száját és kirázza a fejét.*
- Brr *Hangzik el az értelmes reakció és még pár másodpercbe beletelik míg eldönti, hogy sírni fog-e, hányni, gyomron szúrja magát, vagy inkább megszólal. Az utóbbinál dönt.* - Azta. *Rázza meg a fejét és még a szeme is belekönnyezett.* - Még sem vagyok akkora piás. *Mosolyodik el a végén, hogy próbálja menteni helyzetét.
Végül magához térvén hallhatja a másik válaszát és már az első perctől érez valami párhuzamot kettőjük története között. Szülők, akik kijelöltek nekik az utat és a gyerekek, akik letértek róla és ezt közben Bress hangosan ki is mondja.*
- Hát, talán ha megtudnák, hogy ma mit tettél értem, másként látnák a dolgot. *Néz a másik szemébe még mindig hálásan és az indulószóra ő is felpattan a székről, persze kissé meg is szédül, hiszen ha a férfi még csak most kezdte el érezni az italt, akkor gondolhatjuk Dyn hogy áll vele. *
- Bress, megleszek hidd el. *Mosolyog a másikra, ezzel elhárítva annak ajánlatát. Persze valahol meg kell húznia magát, de nem szeretne teljesen esetlennek tűnni, akármennyire is kedves ajánlat. Bár, ez már biztosan az italnak köszönhetően megfordul a fejében, hogy megkéri a másikat, maradjon vele estére, de maradék józan esze lassításra bírja. Tény, hogy nem szívesen maradna egyedül ma estére, de nem akar fejjel a falnak rohanni, mint azt tette régebben.*
- Nos akkor, remélem sikerrel jársz. *Mondja kissé idegesen, majd közelebb lép, kissé félreérthető közelségbe, de végül csak a másik arcára ad egy puszit egészen lassan, ahogy azt a másik is tette, végül egy sokat mondó mosolyt is megenged ahogy hátrál kicsit.* - Aztán nem elfeledkezni rólam. *Kacsint egyet, és ha a elválnak útjaik, ő is megy a maga útján, persze egy fájó vigyorral az arcán, ami köszönhető a szájában levő sebnek, amit a fogai okoztak, de most ez igazán nem érdekli és először érzi azt, hogy nyugodtan sétálhat az utcán, ha sokáig nem is, de legalább erre az estére.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-04 10:31:05
Üzenet elküldve: 2014-05-04 10:31:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Persze, hogy remek az ötlet, sőt még annál is sokkal több. De azért közel sem ilyen egyszerű, és komoly szervezési munkának kell lezajlani a háttérben, és pontosan ismerni kell az időpontot, amikor a városőrök figyelme kicsit lelankad, bár a dokkok belső bugyraiba ritkán merészkednek, ami érthető is. Ők is csak emberek, és mindegyiknek van családja, akihez haza szeretne menni, akit el szeretne tartani, így nemigen keresi a felesleges bajt, kivéve persze ha fanatikusa a munkájának, amire van példa bőven.*
-Még szép. Majd visszatérünk rá. *kacsint egyet zárva le a témát, amit jól el is raktároz magában a bárd, és ha helyzet lesz, akkor majd előszedi.*
-Ebben nagyon hasonlítunk, mert én sem voltam valami jó diák, legalábbis nem abban, amire szerették volna adni a fejemet. *mondja gondolván a lovagságra, vagy a tanácsbéli rangra. Inkább a lopásban jó diák ő, és az emberek átverésében, valamint kiváló alkudozó, persze ha szülei mindezt tudnák biztosan kitagadnák, bár bizonyára sejtenek egy-két dolgot.* -Hát az utolsó részével egyetértek. *utal a mindig álljon készen ha szükség van rá mondatára, ami után mosolyogva megemeli megadásszerűen kezeit, addig amíg a vöröske le nem kever neki egy nyaklevest.* -Komolyabbra fordítva a szót, ez tipikusan nemesi eszme. *zárja rövidre a dolgot, persze ha Dyn szeretné, hogy kifejtse a dolgot szívesen megteszi, de úgy érzi a nő tökéletesen megérti a lényeget. Ezután jót nevetnek a neveiken, a mágiás megjegyzésén Bress pedig még jobban.*
-Nem semmiféle villámokról nincs szó, de villámcsapásként érheti őket a meglepetés. *kacsint egyet vigyorogva, de érződik, hogy túlságosan nem szeretné tovább boncolgatni a témát, ezt inkább megtartaná saját magának. Erre remek lehetőség nyílik, mert az itallal gyorsan tovább is terelheti a témát. Csettint egyet, mire a fiú újra megjelenik előttük, kezében egy pohárral, amit éppen fényesre törölget.*
-Kérünk még két igazán bivalyerős Pálinkát. Tessék itt a 10 arany.
*Nem is kérdés a választék, és ha Dyn szemei felakadnak nem kell hibáztatnia a fél-elfet, mivel ő bízta rá a döntést. Maga részéről bírja a pálinkát, mint a teremtő a szidást, hát majd kiderül, hogy Dyn-ről is elmondható lesz e ugyanez.*
-Hát jó te tudod. *rántja meg a vállát, igaz nem is félti a nőt, biztosan nem fog éhen halni.* -Jobb ötletem van. *csap a zsebére.* -Majd megfújom a sípot, de aztán itt legyél nekem. *figyelmezteti mosolyogva Dyn-t, közben meg is érkezik a kért ital, és eléjük is kerül. Bress felemeli a sajátját, előbb Dyn felé tolja, majd lecsapja egy szuszra. Kemény ital az biztos, végigmarja a torkát, sőt még a gyomrában is érzi a maró hatást. A fiú kitett magáért az egyszer biztos. Minden pillanatot ki fog figyelni, amikor Dyn is felhajtja a magáét, kíváncsi lesz az ábrázatára.*
-Csak a szokásos. *kezdi saját történetét.* -Ők el szerettek volna indítani egy úton, egy nekik megfelelő úton, én pedig a magam útjára léptem. Ebből kifolyólag sok volt a cirkusz, és ezért nem sok időt töltök otthon. Ezzel az életmódommal még az anyám csak csak megbarátkozna, de az apám. *legyint egyet.* -Ő semmirekellőnek tart, csak mert nem vagyok harcos, és ezzel anyámnak is telebeszéli a fejét. Szóval hasonlóak vagyunk ebben is. *mosolyodik el.* -Mindkettőnkre rákényszerítettek valamit, amit nem akartunk, és leléptünk. *mondja, kis feles poharát közben beljebb csúsztatja a pulton. Persze nem ugyan olyan szinten léptek le, de a lényeg nem is igazán ezen van, hanem a mondat első felén.*
-Ennyi a lényeg. De sohasem bántam meg sőt, tudom, hogy nekem így a jó. *mondja, de ezt már biztosan észrevette Dyn-is.* -Viszont nekem lassan itt az ideje mennem. *száll le a székéből, és most kezdi igazán érezni a bevitt alkohol mennyiségének hatását.* -Vegyek ki akkor egy szobát és itt maradsz ? Vagy előtte valami harapnivaló ? *érdeklődik Bress.*
*Persze, hogy remek az ötlet, sőt még annál is sokkal több. De azért közel sem ilyen egyszerű, és komoly szervezési munkának kell lezajlani a háttérben, és pontosan ismerni kell az időpontot, amikor a városőrök figyelme kicsit lelankad, bár a dokkok belső bugyraiba ritkán merészkednek, ami érthető is. Ők is csak emberek, és mindegyiknek van családja, akihez haza szeretne menni, akit el szeretne tartani, így nemigen keresi a felesleges bajt, kivéve persze ha fanatikusa a munkájának, amire van példa bőven.*
-Még szép. Majd visszatérünk rá. *kacsint egyet zárva le a témát, amit jól el is raktároz magában a bárd, és ha helyzet lesz, akkor majd előszedi.*
-Ebben nagyon hasonlítunk, mert én sem voltam valami jó diák, legalábbis nem abban, amire szerették volna adni a fejemet. *mondja gondolván a lovagságra, vagy a tanácsbéli rangra. Inkább a lopásban jó diák ő, és az emberek átverésében, valamint kiváló alkudozó, persze ha szülei mindezt tudnák biztosan kitagadnák, bár bizonyára sejtenek egy-két dolgot.* -Hát az utolsó részével egyetértek. *utal a mindig álljon készen ha szükség van rá mondatára, ami után mosolyogva megemeli megadásszerűen kezeit, addig amíg a vöröske le nem kever neki egy nyaklevest.* -Komolyabbra fordítva a szót, ez tipikusan nemesi eszme. *zárja rövidre a dolgot, persze ha Dyn szeretné, hogy kifejtse a dolgot szívesen megteszi, de úgy érzi a nő tökéletesen megérti a lényeget. Ezután jót nevetnek a neveiken, a mágiás megjegyzésén Bress pedig még jobban.*
-Nem semmiféle villámokról nincs szó, de villámcsapásként érheti őket a meglepetés. *kacsint egyet vigyorogva, de érződik, hogy túlságosan nem szeretné tovább boncolgatni a témát, ezt inkább megtartaná saját magának. Erre remek lehetőség nyílik, mert az itallal gyorsan tovább is terelheti a témát. Csettint egyet, mire a fiú újra megjelenik előttük, kezében egy pohárral, amit éppen fényesre törölget.*
-Kérünk még két igazán bivalyerős Pálinkát. Tessék itt a 10 arany.
*Nem is kérdés a választék, és ha Dyn szemei felakadnak nem kell hibáztatnia a fél-elfet, mivel ő bízta rá a döntést. Maga részéről bírja a pálinkát, mint a teremtő a szidást, hát majd kiderül, hogy Dyn-ről is elmondható lesz e ugyanez.*
-Hát jó te tudod. *rántja meg a vállát, igaz nem is félti a nőt, biztosan nem fog éhen halni.* -Jobb ötletem van. *csap a zsebére.* -Majd megfújom a sípot, de aztán itt legyél nekem. *figyelmezteti mosolyogva Dyn-t, közben meg is érkezik a kért ital, és eléjük is kerül. Bress felemeli a sajátját, előbb Dyn felé tolja, majd lecsapja egy szuszra. Kemény ital az biztos, végigmarja a torkát, sőt még a gyomrában is érzi a maró hatást. A fiú kitett magáért az egyszer biztos. Minden pillanatot ki fog figyelni, amikor Dyn is felhajtja a magáét, kíváncsi lesz az ábrázatára.*
-Csak a szokásos. *kezdi saját történetét.* -Ők el szerettek volna indítani egy úton, egy nekik megfelelő úton, én pedig a magam útjára léptem. Ebből kifolyólag sok volt a cirkusz, és ezért nem sok időt töltök otthon. Ezzel az életmódommal még az anyám csak csak megbarátkozna, de az apám. *legyint egyet.* -Ő semmirekellőnek tart, csak mert nem vagyok harcos, és ezzel anyámnak is telebeszéli a fejét. Szóval hasonlóak vagyunk ebben is. *mosolyodik el.* -Mindkettőnkre rákényszerítettek valamit, amit nem akartunk, és leléptünk. *mondja, kis feles poharát közben beljebb csúsztatja a pulton. Persze nem ugyan olyan szinten léptek le, de a lényeg nem is igazán ezen van, hanem a mondat első felén.*
-Ennyi a lényeg. De sohasem bántam meg sőt, tudom, hogy nekem így a jó. *mondja, de ezt már biztosan észrevette Dyn-is.* -Viszont nekem lassan itt az ideje mennem. *száll le a székéből, és most kezdi igazán érezni a bevitt alkohol mennyiségének hatását.* -Vegyek ki akkor egy szobát és itt maradsz ? Vagy előtte valami harapnivaló ? *érdeklődik Bress.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-03 10:16:33
Üzenet elküldve: 2014-05-03 10:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Természetesen már a csempészés első gondolata is lázba hozza, de az még inkább amikor már a fejében már körvonalazódik is a terv. Közelebb hajol ő is, bár hozzá kell tenni, hogy neki nem esik le egyből, hogy egy fogadóban, ahol ráadásul a színpadon zenélnek is és elég nagy a nyüzsi, miért kell ilyen titokzatosan beszélgetni, de épp amikor a másik közelebb hajol és megpillanatja annak hegyes füleit, megérti.
Amikor az a gnóm barátjáról beszél, megrázza a fejét, mert biztos benne, hogy a férfi még nem említette. Egészen idáig, mindketten titkolóztak a másik elől, valószínűleg nem véletlenül nem említette Bress sem, de gondolataiban elmosolyodik, mert örül neki, hogy lassan sikerül tiszta vizet önteni a pohárba. Na és ha már pohár, akkor felkapja a bort és belekortyol.
Egészen odáig csendben hallgatja a tervet, amíg az meg nem említi a korlátlan piálás lehetőségét. Ennél azonban már hangosan felnevet, de gyorsan visszafogja magát, körbenéz és visszafordul.*
- Remek ötlet. *derül fel az arca, úgy tűnik lassan ki is ment a fejében az ezelőtti megpróbáltatás.* - Tele vagy meglepetésekkel. *Mondja végül és tényleg így is van, ha más nem, az egész mai nap bizonyítja ezt.*
- Mi mások vagyunk. *Mondja visszakanyarodva a saját történetére.* - Persze, ott mindenhol ezt tömik a fejedbe, hogy ez a normális. Talán nálam azért nem működött, mert nem voltam valami jó diák. Hiába jött hozzánk mindig egy oktató és hasonló ideákkal tömte a fejünket, mindig kihúztam magam belőle. De nagyon jó példa a húgom, aki viszont élt halt a dologért, hogy egy olyan ember mellett élje le az életét, aki nagy hatalommal rendelkezik. *Mondja. A bókra pedig kicsit el is pirul, bár remélhetőleg a kocsma félhomályában ez nem tűnik fel. Ő maga is hasonlóan gondolkodik, de mind hiába, ha a családja nem osztozik ebben.*
- Áhh... *Legyint egyet.* - Szerintük a maximum, ami egy nőtől elvárható, hogy mindig legyen naprakész, legyen szórakoztató, de elegáns és makulátlan a kinézete. Na meg persze álljon készenlétben, ha szükség van rá, ha érted mire gondolok. *Undorodik el a gondolatra és a hideg is kirázza, bár szerencsére ő megmenekült az első közös éjszaka nyomasztó emlékeitől, mert hamarabb lelépett, minthogy Legadon levehette volna a cipőjét.
A szerelemre tett megjegyzésen megint csak elgondolkodik, talán a bor és a rum kezdi megtenni hatását. Hiszen így belegondolván, ő sem tudja mi fán terem. Egyszer azt hitte tudja, de az olyan hamar elmúlt, hogy biztos benne, hogy csak valami más volt, ami nagyon hasonló hozzá, de mégsem az. Igazából ő sem tudja létezik-e ilyen. Amikor kisebb volt, persze tele volt ábrándokkal, mint minden lány, de most, hogy nagyobb nem igen tudja hova tenni. Elég valószínű, hogy ha rádöbbenne, hogy szerelmes úgy megijedne, hogy két lábon futna ki a világból. Na persze felkavaró érzésekből nincs hiánya most sem. Hogy terelje a fejéből a témát igen gyorsan, visszatér a valóságba és újbóli bemutatkozásuk során is elmosolyodik.*
- Jó hosszú. *Jegyzi meg a nevére utalván. Ez a mosoly fennáll az orkos megjegyzésre is, de arra már nem mond semmit, hiszen a férfi teljesen átfedte a témát, ezzel az egyetlen mondattal.
Érdeklődve hallgatja, hogy hova megy a másik és meglepetten tapasztalja, hogy nem igazán örül neki, hogy az lelép, annak ellenére, hogy izgalmasan hangzik, amire készül. Bár persze fogalma sincs mi az. Ismeri a mágiát, a bárdokat be tudja lőni magában, de a kettő együtt nem alkot teljes képet a fejében. Izgatottan mocorog a helyén.*
- És ez mit tud? Tudsz, majd villámokat szórni és megátkozni embereket? *Kérdezi kissé naivan, mert nem igazán jártas a témában.
Éppen az utolsó kortyot tünteti el a pohárból, amikor jönnek az alternatívák. Bizony hosszú napja volt, kezdvén azzal a több órás tortúrával, amíg a férfi akit kirabolta, elbőgte neki az életét, utána a hárpia támadás, majd pedig a Jack-féle tortúra. Le sem tagadhatná, hogy szívesen ledőlne, ám azt sem, hogy még inna egy kis italt.*
- Nos, ha már itt hagysz *Mondja szemrehányóan, de mégis mosolyogva.* - Talán még egy utolsó valamit csak megihatnánk. Rád bízom, hogy mit. *Mondja és közben csuklóját mozgatja.*
- Van pár dolog, amit át kell gondolnom magamban. *Valószínű, hogy ez a legkomolyabb mondat, ami életében elhangzott felőle és akik csak egy kicsit is megismerték, lehet kételkedtek benne, hogy képes ilyen dolgokra, pedig meg van az az oldala is, ami képes rá. Most pedig érzi, hogy szüksége van rá.*
- Aztán csinálom a szokásos kis dolgaimat. *Mondja, de azért ő is felnevet a munkára tett ajánlaton. * - Ez kedves tőled, de azt hiszem, a pénzkeresés a legkisebb problémám, alvó helyet, meg mindig sikerült kerítenem. *Kacsint egyet.*
- De ha esetleg és tényleg csak esetleg keresnél *Mondja kissé elhúzva a mondatot* - Szerintem úgyis megtalálsz. *Mondja végül nem mondván semmi konkrétat, hogy legyen a dologban valami izgalom is.* - Ha például dühöngő részeg pasikkal találkozol, akiktől valami elmebeteg nő lenyúlta a homlijukat, akkor tudni fogod, hogy jó úton jársz. *Nevet egyet, majd hirtelen elkomorodik.* - De biztonságképp azért kukkants be a börtönbe is. *Teszi hozzá, már nem olyan viccesen. Persze nem mintha, ha azt gondolná, hogy a bárdnak első dolga lesz miután visszatért, hogy utána kutasson, de azért a tudatalattija csak reménykedik benne.*
- Árulj el nekem valamit *kezdi sejtelmesen* - tudom, hogy kellemetlen a téma, de jobban érezném magam, ha nem csak én beszélnék ilyen témákról. Pontosan mi is a helyzet veled és a szüleiddel? *Kérdezi kicsit meghúzván magát, mint aki attól tart, hogy kíváncsiskodással valami gyenge pontra tapintott és a férfi mindjárt megint képen borítja borral, vagy ne adj isten rummal.*
*Természetesen már a csempészés első gondolata is lázba hozza, de az még inkább amikor már a fejében már körvonalazódik is a terv. Közelebb hajol ő is, bár hozzá kell tenni, hogy neki nem esik le egyből, hogy egy fogadóban, ahol ráadásul a színpadon zenélnek is és elég nagy a nyüzsi, miért kell ilyen titokzatosan beszélgetni, de épp amikor a másik közelebb hajol és megpillanatja annak hegyes füleit, megérti.
Amikor az a gnóm barátjáról beszél, megrázza a fejét, mert biztos benne, hogy a férfi még nem említette. Egészen idáig, mindketten titkolóztak a másik elől, valószínűleg nem véletlenül nem említette Bress sem, de gondolataiban elmosolyodik, mert örül neki, hogy lassan sikerül tiszta vizet önteni a pohárba. Na és ha már pohár, akkor felkapja a bort és belekortyol.
Egészen odáig csendben hallgatja a tervet, amíg az meg nem említi a korlátlan piálás lehetőségét. Ennél azonban már hangosan felnevet, de gyorsan visszafogja magát, körbenéz és visszafordul.*
- Remek ötlet. *derül fel az arca, úgy tűnik lassan ki is ment a fejében az ezelőtti megpróbáltatás.* - Tele vagy meglepetésekkel. *Mondja végül és tényleg így is van, ha más nem, az egész mai nap bizonyítja ezt.*
- Mi mások vagyunk. *Mondja visszakanyarodva a saját történetére.* - Persze, ott mindenhol ezt tömik a fejedbe, hogy ez a normális. Talán nálam azért nem működött, mert nem voltam valami jó diák. Hiába jött hozzánk mindig egy oktató és hasonló ideákkal tömte a fejünket, mindig kihúztam magam belőle. De nagyon jó példa a húgom, aki viszont élt halt a dologért, hogy egy olyan ember mellett élje le az életét, aki nagy hatalommal rendelkezik. *Mondja. A bókra pedig kicsit el is pirul, bár remélhetőleg a kocsma félhomályában ez nem tűnik fel. Ő maga is hasonlóan gondolkodik, de mind hiába, ha a családja nem osztozik ebben.*
- Áhh... *Legyint egyet.* - Szerintük a maximum, ami egy nőtől elvárható, hogy mindig legyen naprakész, legyen szórakoztató, de elegáns és makulátlan a kinézete. Na meg persze álljon készenlétben, ha szükség van rá, ha érted mire gondolok. *Undorodik el a gondolatra és a hideg is kirázza, bár szerencsére ő megmenekült az első közös éjszaka nyomasztó emlékeitől, mert hamarabb lelépett, minthogy Legadon levehette volna a cipőjét.
A szerelemre tett megjegyzésen megint csak elgondolkodik, talán a bor és a rum kezdi megtenni hatását. Hiszen így belegondolván, ő sem tudja mi fán terem. Egyszer azt hitte tudja, de az olyan hamar elmúlt, hogy biztos benne, hogy csak valami más volt, ami nagyon hasonló hozzá, de mégsem az. Igazából ő sem tudja létezik-e ilyen. Amikor kisebb volt, persze tele volt ábrándokkal, mint minden lány, de most, hogy nagyobb nem igen tudja hova tenni. Elég valószínű, hogy ha rádöbbenne, hogy szerelmes úgy megijedne, hogy két lábon futna ki a világból. Na persze felkavaró érzésekből nincs hiánya most sem. Hogy terelje a fejéből a témát igen gyorsan, visszatér a valóságba és újbóli bemutatkozásuk során is elmosolyodik.*
- Jó hosszú. *Jegyzi meg a nevére utalván. Ez a mosoly fennáll az orkos megjegyzésre is, de arra már nem mond semmit, hiszen a férfi teljesen átfedte a témát, ezzel az egyetlen mondattal.
Érdeklődve hallgatja, hogy hova megy a másik és meglepetten tapasztalja, hogy nem igazán örül neki, hogy az lelép, annak ellenére, hogy izgalmasan hangzik, amire készül. Bár persze fogalma sincs mi az. Ismeri a mágiát, a bárdokat be tudja lőni magában, de a kettő együtt nem alkot teljes képet a fejében. Izgatottan mocorog a helyén.*
- És ez mit tud? Tudsz, majd villámokat szórni és megátkozni embereket? *Kérdezi kissé naivan, mert nem igazán jártas a témában.
Éppen az utolsó kortyot tünteti el a pohárból, amikor jönnek az alternatívák. Bizony hosszú napja volt, kezdvén azzal a több órás tortúrával, amíg a férfi akit kirabolta, elbőgte neki az életét, utána a hárpia támadás, majd pedig a Jack-féle tortúra. Le sem tagadhatná, hogy szívesen ledőlne, ám azt sem, hogy még inna egy kis italt.*
- Nos, ha már itt hagysz *Mondja szemrehányóan, de mégis mosolyogva.* - Talán még egy utolsó valamit csak megihatnánk. Rád bízom, hogy mit. *Mondja és közben csuklóját mozgatja.*
- Van pár dolog, amit át kell gondolnom magamban. *Valószínű, hogy ez a legkomolyabb mondat, ami életében elhangzott felőle és akik csak egy kicsit is megismerték, lehet kételkedtek benne, hogy képes ilyen dolgokra, pedig meg van az az oldala is, ami képes rá. Most pedig érzi, hogy szüksége van rá.*
- Aztán csinálom a szokásos kis dolgaimat. *Mondja, de azért ő is felnevet a munkára tett ajánlaton. * - Ez kedves tőled, de azt hiszem, a pénzkeresés a legkisebb problémám, alvó helyet, meg mindig sikerült kerítenem. *Kacsint egyet.*
- De ha esetleg és tényleg csak esetleg keresnél *Mondja kissé elhúzva a mondatot* - Szerintem úgyis megtalálsz. *Mondja végül nem mondván semmi konkrétat, hogy legyen a dologban valami izgalom is.* - Ha például dühöngő részeg pasikkal találkozol, akiktől valami elmebeteg nő lenyúlta a homlijukat, akkor tudni fogod, hogy jó úton jársz. *Nevet egyet, majd hirtelen elkomorodik.* - De biztonságképp azért kukkants be a börtönbe is. *Teszi hozzá, már nem olyan viccesen. Persze nem mintha, ha azt gondolná, hogy a bárdnak első dolga lesz miután visszatért, hogy utána kutasson, de azért a tudatalattija csak reménykedik benne.*
- Árulj el nekem valamit *kezdi sejtelmesen* - tudom, hogy kellemetlen a téma, de jobban érezném magam, ha nem csak én beszélnék ilyen témákról. Pontosan mi is a helyzet veled és a szüleiddel? *Kérdezi kicsit meghúzván magát, mint aki attól tart, hogy kíváncsiskodással valami gyenge pontra tapintott és a férfi mindjárt megint képen borítja borral, vagy ne adj isten rummal.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-02 20:22:50
Üzenet elküldve: 2014-05-02 20:22:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Vállat von, ugyanis felőle mindegy mire isznak, csak meglegyen a hatása.*
-Na akkor olyan leszel mint én ! *mondja, és tetszik neki, hogy ezt hallja, mert ő világ életében ezen munkálkodott, hogy élvezze az életet, minden értelemben és minden téren.*
-Éppenséggel akad, mint mindig. *mondja az ötletre, majd kicsit közelebb húzza magát, és még halkabb hangnemre vállt. Előbb elnéz Dyn felett, hogy nem ül e másik fattyú, vagy elf mellettük, mivel akkor szinte suttognia kell, hogy a hegyes fülek előtt titokban tarthassa kis ármánykodását. Mivel csak részeg matrózokat lát, akik emberek, így nem suttog, de nagyon halkan beszél.*
-Van egy öreg gnóm cimborám, ő intézi a helyi ügyeket, afféle üzlettársam ő nekem. *kacsint és mosolyog egyet, mivel képzeli, hogy Dyn-nek micsoda elképzelései kerekedhetnek az üzlettárs kifejezés alatt.* -De talán már említetten korábban. *gondolkodik el, pedig kiváló a memóriája, de már annyit beszéltek Dyn-el, hogy erre nem is emlékszik.* -Mindegy. *rázza meg levegőbe kezét.* -Lényeg, hogy az öreg nagy alvilági körökben mozog, és tudja, miből lehet nagyot kaszálni. Van már tapasztalata, és érti a dolgát elhiheted. *mosolyog rá Dyn-re, és ezúttal egy hazugság sincs szavaiban, minden a szín tiszta igazság, és most nem is próbál ködösíteni kétértelmű beszédeivel.* -A dokkoknál éjszaka lehetne fegyvereket, és italt is csempészni, leginkább rumot, amiből már egy hordóért is szép kis summát kaphatunk képzeled. *húzódik újra mosoly a szája szélére, és kicsit megint csak kortyol a borból.* -Annyit vedelhetnénk amennyit nem szégyellnénk. *nevet egyet, majd úgy határoz, hogy ha ilyen jellegű munka akad, feltétlenül bevonja majd a vöröskét, ha más nem arra jó lesz, hogy elcsavarja az áldozat fejét. Olyan lesz ez, mint a bűvésztrükk. Még az egyik kezet figyelik, a másikban a háttérben valami teljesen más zajlik. Mélyen beleéli magát ebbe, ekkor jön a témaváltás, és Dyn beszéde, amit teljesen érdeklődve hallgat, mivel ha nem érdekelné nem is hozná szóba, főleg úgy, hogy tudja Dyn olykor hajlamos többet beszélni a kelleténél.*
-Érdekes történet, és tanulságos, bár nem értek vele egyet. *csóválja meg fejét.* -Szerintem nem volt ez olyan régen, bár a világ változhatott, főleg bizonyos helyeken. Szerintem meg büszkék lennének, mert mélyen belül tudják ők is, mekkora dolog egy nőtől a kardforgatás, és, hogy senkitől és semmitől sem félve dacol a veszélyekkel. *mondja bókolva a nőnek, de ezt valóban így is gondolja.* -A szerelmet pedig sokan nem ismerik, úgyhogy ebben nem hibásak. *mondja, aztán Dyn bemutatkozására ő is nyújtja jobbját.* -Bressauavre Eisso. *mondja mosolyogva, mert szerinte így még ő sem mutatkozott be, maximum a hajó fedélzetén a kapitánynak.* -Maradjunk a Dyn-nél, az jobban hangzik. *kacsint egyet, majd kiissza a pohár teljes tartalmát, és már kezdi érezni a hatást a fejében, ami mindig örömmel tölti el.* -Így az elmondottak alapján eltudom képzelni. *legyint egyet.* -Ennyi erővel egy orkhoz is adhattak volna. *viccelődik Bress, bár a kép amit kialakított magában a férfitól, nem áll messze a kegyetlen fajtól.*
-Egy helyre, ahol bárdmágiát tanulhatok. Igen ritka, és egyedi mágia, és csak keveseknek sikerül elsajátítani. De ez maradjon köztünk. *kéri meg Dyn-t, akinek elképzelhető, hogy egyébként sem mond sokat a mágia, a bárd meg főként nem.* -Ez a terv, van ott egy idős tanító. *jut eszébe, persze ezt is Jeremiasz ajánlotta, mivel Bress-t igazán alkalmasnak tartja rá.* -Még egy italt ? *kérdezi, kicsit próbálva is másfelé terelni a szót.* -Esetleg kivehetünk egy szobát is, ha kinyújtóztatnád fáradt végtagjait. *ajánlkozik a fél-elf, aki persze ha nem muszáj nem említi meg a külön szoba lehetőségét.* -Úgyhogy egy időre nem fogok a közeledben lenni. Mihez kezdesz majd ? *kérdezi, mintha valami házasok lennének, de igazából csak arra kíváncsi, merre keresse majd visszatérése után.* -Ha gondolod, addig is intézek neked munkát, vagy tetőt a fejed fölé ha szükséges. *mondja, de most is elmosolyodik, főleg a munka miatt, amitől inkább óvja meg a magasságos mennyei teremtő.*
*Vállat von, ugyanis felőle mindegy mire isznak, csak meglegyen a hatása.*
-Na akkor olyan leszel mint én ! *mondja, és tetszik neki, hogy ezt hallja, mert ő világ életében ezen munkálkodott, hogy élvezze az életet, minden értelemben és minden téren.*
-Éppenséggel akad, mint mindig. *mondja az ötletre, majd kicsit közelebb húzza magát, és még halkabb hangnemre vállt. Előbb elnéz Dyn felett, hogy nem ül e másik fattyú, vagy elf mellettük, mivel akkor szinte suttognia kell, hogy a hegyes fülek előtt titokban tarthassa kis ármánykodását. Mivel csak részeg matrózokat lát, akik emberek, így nem suttog, de nagyon halkan beszél.*
-Van egy öreg gnóm cimborám, ő intézi a helyi ügyeket, afféle üzlettársam ő nekem. *kacsint és mosolyog egyet, mivel képzeli, hogy Dyn-nek micsoda elképzelései kerekedhetnek az üzlettárs kifejezés alatt.* -De talán már említetten korábban. *gondolkodik el, pedig kiváló a memóriája, de már annyit beszéltek Dyn-el, hogy erre nem is emlékszik.* -Mindegy. *rázza meg levegőbe kezét.* -Lényeg, hogy az öreg nagy alvilági körökben mozog, és tudja, miből lehet nagyot kaszálni. Van már tapasztalata, és érti a dolgát elhiheted. *mosolyog rá Dyn-re, és ezúttal egy hazugság sincs szavaiban, minden a szín tiszta igazság, és most nem is próbál ködösíteni kétértelmű beszédeivel.* -A dokkoknál éjszaka lehetne fegyvereket, és italt is csempészni, leginkább rumot, amiből már egy hordóért is szép kis summát kaphatunk képzeled. *húzódik újra mosoly a szája szélére, és kicsit megint csak kortyol a borból.* -Annyit vedelhetnénk amennyit nem szégyellnénk. *nevet egyet, majd úgy határoz, hogy ha ilyen jellegű munka akad, feltétlenül bevonja majd a vöröskét, ha más nem arra jó lesz, hogy elcsavarja az áldozat fejét. Olyan lesz ez, mint a bűvésztrükk. Még az egyik kezet figyelik, a másikban a háttérben valami teljesen más zajlik. Mélyen beleéli magát ebbe, ekkor jön a témaváltás, és Dyn beszéde, amit teljesen érdeklődve hallgat, mivel ha nem érdekelné nem is hozná szóba, főleg úgy, hogy tudja Dyn olykor hajlamos többet beszélni a kelleténél.*
-Érdekes történet, és tanulságos, bár nem értek vele egyet. *csóválja meg fejét.* -Szerintem nem volt ez olyan régen, bár a világ változhatott, főleg bizonyos helyeken. Szerintem meg büszkék lennének, mert mélyen belül tudják ők is, mekkora dolog egy nőtől a kardforgatás, és, hogy senkitől és semmitől sem félve dacol a veszélyekkel. *mondja bókolva a nőnek, de ezt valóban így is gondolja.* -A szerelmet pedig sokan nem ismerik, úgyhogy ebben nem hibásak. *mondja, aztán Dyn bemutatkozására ő is nyújtja jobbját.* -Bressauavre Eisso. *mondja mosolyogva, mert szerinte így még ő sem mutatkozott be, maximum a hajó fedélzetén a kapitánynak.* -Maradjunk a Dyn-nél, az jobban hangzik. *kacsint egyet, majd kiissza a pohár teljes tartalmát, és már kezdi érezni a hatást a fejében, ami mindig örömmel tölti el.* -Így az elmondottak alapján eltudom képzelni. *legyint egyet.* -Ennyi erővel egy orkhoz is adhattak volna. *viccelődik Bress, bár a kép amit kialakított magában a férfitól, nem áll messze a kegyetlen fajtól.*
-Egy helyre, ahol bárdmágiát tanulhatok. Igen ritka, és egyedi mágia, és csak keveseknek sikerül elsajátítani. De ez maradjon köztünk. *kéri meg Dyn-t, akinek elképzelhető, hogy egyébként sem mond sokat a mágia, a bárd meg főként nem.* -Ez a terv, van ott egy idős tanító. *jut eszébe, persze ezt is Jeremiasz ajánlotta, mivel Bress-t igazán alkalmasnak tartja rá.* -Még egy italt ? *kérdezi, kicsit próbálva is másfelé terelni a szót.* -Esetleg kivehetünk egy szobát is, ha kinyújtóztatnád fáradt végtagjait. *ajánlkozik a fél-elf, aki persze ha nem muszáj nem említi meg a külön szoba lehetőségét.* -Úgyhogy egy időre nem fogok a közeledben lenni. Mihez kezdesz majd ? *kérdezi, mintha valami házasok lennének, de igazából csak arra kíváncsi, merre keresse majd visszatérése után.* -Ha gondolod, addig is intézek neked munkát, vagy tetőt a fejed fölé ha szükséges. *mondja, de most is elmosolyodik, főleg a munka miatt, amitől inkább óvja meg a magasságos mennyei teremtő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819