Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-25 14:21:46
Üzenet elküldve: 2014-04-25 14:21:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
* Cralan tehetetlenül tűri, hogy Ave nagy nehezen az ágyhoz kisérje. Inkább húzza a lábait, mint lépked, de azért epjutnak odáig. A lány ekkor el akar menni segítségért.*
-Várj, kérlek. Gyere vissza.-
*Int erőtlenül a szerzetes kezével. Mikor a lány odaül mellé, kiváncsi tekintettel, fátyolos szemmel néz rá.*
-Nem akarom, hogy haragudj rám, de tudnod kell valamit.-
*Mondja, közben keze a lányét keresi annak ölében.*
-Nem vagyok, nem akarok...-
*Halkul el a hangja annyira, hogy Avenek oda kell hajolnia. Ha odahajol akkor két szót tud kivenni.*
-Savanyú lenni!-
*Ezzel a lány ölében lévő kéz, villámgyorsan a derékra fonódik, a férfi törzse megemelkedik, és Ave-t hirtelen átbuktatja saját magán, majd mosolyogva csiklandozni kezdi. A zsineg a hajából kilazult, így a hamuszürke tincsek a lány arcába hullnak a játék közben. Ha a lány megsértődik, akkor Cralan fancsali arccal húzódik hátra. Ha nem, akkor folytatja a csiklandozást, ám hagy teret, hogy a lány visszavághasson.*
-Várj, kérlek. Gyere vissza.-
*Int erőtlenül a szerzetes kezével. Mikor a lány odaül mellé, kiváncsi tekintettel, fátyolos szemmel néz rá.*
-Nem akarom, hogy haragudj rám, de tudnod kell valamit.-
*Mondja, közben keze a lányét keresi annak ölében.*
-Nem vagyok, nem akarok...-
*Halkul el a hangja annyira, hogy Avenek oda kell hajolnia. Ha odahajol akkor két szót tud kivenni.*
-Savanyú lenni!-
*Ezzel a lány ölében lévő kéz, villámgyorsan a derékra fonódik, a férfi törzse megemelkedik, és Ave-t hirtelen átbuktatja saját magán, majd mosolyogva csiklandozni kezdi. A zsineg a hajából kilazult, így a hamuszürke tincsek a lány arcába hullnak a játék közben. Ha a lány megsértődik, akkor Cralan fancsali arccal húzódik hátra. Ha nem, akkor folytatja a csiklandozást, ám hagy teret, hogy a lány visszavághasson.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-24 23:52:22
Üzenet elküldve: 2014-04-24 23:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Végre nyugodtan négy fal közt lehetnek és pihenhetnek. A hosszú és fárasztó lovagolás után másra sem vágyott. No meg persze arra is, hogy kicserepesedett ajkait benedvesíthesse és igyon végre valamit. A vacsora meghívásra elmosolyodik és a tükörbe pillant, hogy lássa mit csinál a férfi.*
- Az semmit nem jelent. Nem tűnsz annyinak. Ha nem tudnám rólad akkor azt mondanám, hogy most taposod a huszonötödiket. * Kacsint rá ismét felpillantva, ám valami nincs rendben. Ave vidám arcáról hamar lefagy a mosoly látván, hogy a szerzetes a botjára támaszkodik. Már akkor érezte, hogy baj van. Hirtelen fordul meg és odasiet Cralanhoz.*
- Szent egek! Jól vagy? * Kérdi, bár a válasz egyértelmű, de Ave szeret költői kérdéseket feltenni. Segíteni akar ám hirtelen olyan tehetetlennek érzi magát. A férfi vállaiba kapaszkodik és próbál neki segíteni, hogy felálljon.*
- Gyere, segítek felállni. Feküdj le egy kicsit. Hívjak segítséget? * Kérdi aggódva és kissé ijedten egyszerre, majd ha sikerült talpra állítani Cralant, akkor az ágyhoz tessékeli. Megütögeti még a tollal tömött párnát is, hogy kényelmesebb legyen, s az ajtó felé igyekszik, hogy intézkedjen és kerítsen valami felcsert, vagy vajákost, hoyg gyógyszert vegyen, ám még a küszöb előtt állva hallja a férfi kissé erőtlen hangját. Lassan fordul meg, s összeszorítja dús barackszín ajkait. Valami olyan érzése van, hogy nem fog örülni annak amit hallani fog. Visszafordul és tesz két lépést az ágy felé, majd leül annak szélére.*
- Mond nyugodtan. Aztán pihenj. Kérsz egy pohár vizet? * Cirógatja meg a férfi vállát, s közben elgondolkodik azon, hogy vajon mit fog hallani. Enyhe kifejezés, hogy felettébb kíváncsivá tette.*
* Végre nyugodtan négy fal közt lehetnek és pihenhetnek. A hosszú és fárasztó lovagolás után másra sem vágyott. No meg persze arra is, hogy kicserepesedett ajkait benedvesíthesse és igyon végre valamit. A vacsora meghívásra elmosolyodik és a tükörbe pillant, hogy lássa mit csinál a férfi.*
- Az semmit nem jelent. Nem tűnsz annyinak. Ha nem tudnám rólad akkor azt mondanám, hogy most taposod a huszonötödiket. * Kacsint rá ismét felpillantva, ám valami nincs rendben. Ave vidám arcáról hamar lefagy a mosoly látván, hogy a szerzetes a botjára támaszkodik. Már akkor érezte, hogy baj van. Hirtelen fordul meg és odasiet Cralanhoz.*
- Szent egek! Jól vagy? * Kérdi, bár a válasz egyértelmű, de Ave szeret költői kérdéseket feltenni. Segíteni akar ám hirtelen olyan tehetetlennek érzi magát. A férfi vállaiba kapaszkodik és próbál neki segíteni, hogy felálljon.*
- Gyere, segítek felállni. Feküdj le egy kicsit. Hívjak segítséget? * Kérdi aggódva és kissé ijedten egyszerre, majd ha sikerült talpra állítani Cralant, akkor az ágyhoz tessékeli. Megütögeti még a tollal tömött párnát is, hogy kényelmesebb legyen, s az ajtó felé igyekszik, hogy intézkedjen és kerítsen valami felcsert, vagy vajákost, hoyg gyógyszert vegyen, ám még a küszöb előtt állva hallja a férfi kissé erőtlen hangját. Lassan fordul meg, s összeszorítja dús barackszín ajkait. Valami olyan érzése van, hogy nem fog örülni annak amit hallani fog. Visszafordul és tesz két lépést az ágy felé, majd leül annak szélére.*
- Mond nyugodtan. Aztán pihenj. Kérsz egy pohár vizet? * Cirógatja meg a férfi vállát, s közben elgondolkodik azon, hogy vajon mit fog hallani. Enyhe kifejezés, hogy felettébb kíváncsivá tette.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-24 14:08:10
Üzenet elküldve: 2014-04-24 14:08:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan mosolyogva figyeli a lány mozdulatait. Egy gondolat ver tanyát fejében, amire még szélesebb mosoly ül ki arcára. A megjegyzésre csupán legyint.*
-Nem tudom Ave. Majdnem negyven telet láttam már, és én ezt soknak tartom. De majd meglátjuk mit hoz az élet. Mindenesetre, ha a munkádat elvégezted, meghívlak megint vacsorázni.-
*Mondja, majd botjára támaszkodva feláll. Ám ekkor a szerzetes furcsa, értetlen arcot vág, megtántorodik, botja kiesik a kezéből, majd térdre esik és lassan elterül a földön.*
-Ave,Ave mondanom kell valamit.-
*Suttogja a mennyezetre meredve a férfi.*
*Cralan mosolyogva figyeli a lány mozdulatait. Egy gondolat ver tanyát fejében, amire még szélesebb mosoly ül ki arcára. A megjegyzésre csupán legyint.*
-Nem tudom Ave. Majdnem negyven telet láttam már, és én ezt soknak tartom. De majd meglátjuk mit hoz az élet. Mindenesetre, ha a munkádat elvégezted, meghívlak megint vacsorázni.-
*Mondja, majd botjára támaszkodva feláll. Ám ekkor a szerzetes furcsa, értetlen arcot vág, megtántorodik, botja kiesik a kezéből, majd térdre esik és lassan elterül a földön.*
-Ave,Ave mondanom kell valamit.-
*Suttogja a mennyezetre meredve a férfi.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-24 12:48:07
Üzenet elküldve: 2014-04-24 12:48:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Nem firtatja tovább a témát, bár sejtése beigazolódott Cralan szüleivel kapcsolatban. Ave eddig sem tartotta ma született bárányoknak a sötét elfeket, ám ezek után kifejezetten kerülni fogja a fajtájukat. Talán Cralan sem egy szent, de Ave tudja, hogy ő más, mint azok. Finoman megszorítja a férfi karját, mikor az fáradt tekintettel rá néz. Az aprócska csend beálltát Ave szakítja félbe, mégpedig ama hírrel, hogy elnézte a térképet. Mily meglepő? De szerencsére olyan sokat nem tévedett, így csak pár épülettel kell arrébb noszogatniuk az engedetlen hátast, ki mintha egy tüzelő kancát látott volna próbál húzni a másik irányba.*
- Ejj nyughass már, vagy eladlak valamelyik gazdának.. Tudod, hogy komolyan mondom. * Hangzik a fenyegetés Ave szájából, de csak viccel, s ez a hangján is hallatszik. Lopva pillant Cralanra és elmosolyodik.
Az ezüst hajú most jár itt először, ezért egyáltalán nem ismeri a környéket, nem tudja mely helyek a drágábbak és melyikkel jöhetnének ki olcsóbban szállás tekintetében, de végül is Cralan felvilágosítja a Merinával kapcsolatban.*
- Nekem a szerényebb szálláshely is megfelel, mivel nem vagyok csőre töltve. * Paskolja meg oldalán lévő pénzes tarisznyáját, majd lehuppan a lóról és előre indul.
Hamar szállást vesz maguknak. Csak egy szobát tudott azonban venni, nem csak azért, mert nem telt kettőre, hanem mert a legtöbbet már előre lefoglalták a vendégek. Reméli a férfi sem bánja, hogy így alakult a dolog, Aven viszont valamely ok folytán újból urrá lesz a kislányos zavarodottság. Röviden babrál a kulccsal, majd beljebb kerülnek a tizes szobába, mely az árhoz képest egészen jó állapotban leledzik. Egy fekete tölgyasztalka két székkel, széles ablak melyet résnyire nyitva hagyott az előző vendég, szekrény, egy kopottas tükör és egy ágy a sarokban.
Ave átsétál a szobán, becsukja az ablakot és fáradtan ledobja csinosabbik felét a székre.*
- Haha. Mintha te olyan öreg volnál. * Vigyorog Cralanra, miközben megszabadul cipőjétől. A hosszú szárú csizmát otthonosan az asztal alá dobja, majd elkez nyújtózkodni, hátha a lovaglástól elgémberedett tagjaiból kiűzheti a zsibbadást. Kellemesen felmorran, majd elégedetten megcsapkodja a térdét.*
- Még időben is vagyunk. A gróf akivel találkozom egy óra múlva lesz csak itt. * Néz a férfira, majd vidám arca kérdővé változik.*
- Ugyee... nem bánod, hogy egy szobánk van? * Kérdi kíváncsian Cralan sötét szemeibe pillantva, s a mosdótál felé igyekszik. Borzasztóan szomjas volt már órák óta, úgyhogy úgy iszik, mint egy kiskacsa, majd alkarjával megtörli vizes ajkait s a széken ücsörgő Cralan felé fordul várván a választ.*
* Nem firtatja tovább a témát, bár sejtése beigazolódott Cralan szüleivel kapcsolatban. Ave eddig sem tartotta ma született bárányoknak a sötét elfeket, ám ezek után kifejezetten kerülni fogja a fajtájukat. Talán Cralan sem egy szent, de Ave tudja, hogy ő más, mint azok. Finoman megszorítja a férfi karját, mikor az fáradt tekintettel rá néz. Az aprócska csend beálltát Ave szakítja félbe, mégpedig ama hírrel, hogy elnézte a térképet. Mily meglepő? De szerencsére olyan sokat nem tévedett, így csak pár épülettel kell arrébb noszogatniuk az engedetlen hátast, ki mintha egy tüzelő kancát látott volna próbál húzni a másik irányba.*
- Ejj nyughass már, vagy eladlak valamelyik gazdának.. Tudod, hogy komolyan mondom. * Hangzik a fenyegetés Ave szájából, de csak viccel, s ez a hangján is hallatszik. Lopva pillant Cralanra és elmosolyodik.
Az ezüst hajú most jár itt először, ezért egyáltalán nem ismeri a környéket, nem tudja mely helyek a drágábbak és melyikkel jöhetnének ki olcsóbban szállás tekintetében, de végül is Cralan felvilágosítja a Merinával kapcsolatban.*
- Nekem a szerényebb szálláshely is megfelel, mivel nem vagyok csőre töltve. * Paskolja meg oldalán lévő pénzes tarisznyáját, majd lehuppan a lóról és előre indul.
Hamar szállást vesz maguknak. Csak egy szobát tudott azonban venni, nem csak azért, mert nem telt kettőre, hanem mert a legtöbbet már előre lefoglalták a vendégek. Reméli a férfi sem bánja, hogy így alakult a dolog, Aven viszont valamely ok folytán újból urrá lesz a kislányos zavarodottság. Röviden babrál a kulccsal, majd beljebb kerülnek a tizes szobába, mely az árhoz képest egészen jó állapotban leledzik. Egy fekete tölgyasztalka két székkel, széles ablak melyet résnyire nyitva hagyott az előző vendég, szekrény, egy kopottas tükör és egy ágy a sarokban.
Ave átsétál a szobán, becsukja az ablakot és fáradtan ledobja csinosabbik felét a székre.*
- Haha. Mintha te olyan öreg volnál. * Vigyorog Cralanra, miközben megszabadul cipőjétől. A hosszú szárú csizmát otthonosan az asztal alá dobja, majd elkez nyújtózkodni, hátha a lovaglástól elgémberedett tagjaiból kiűzheti a zsibbadást. Kellemesen felmorran, majd elégedetten megcsapkodja a térdét.*
- Még időben is vagyunk. A gróf akivel találkozom egy óra múlva lesz csak itt. * Néz a férfira, majd vidám arca kérdővé változik.*
- Ugyee... nem bánod, hogy egy szobánk van? * Kérdi kíváncsian Cralan sötét szemeibe pillantva, s a mosdótál felé igyekszik. Borzasztóan szomjas volt már órák óta, úgyhogy úgy iszik, mint egy kiskacsa, majd alkarjával megtörli vizes ajkait s a széken ücsörgő Cralan felé fordul várván a választ.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 19:19:20
Üzenet elküldve: 2014-04-22 19:19:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Imbacasthor nagyokat pippant a szájában lógó, erre alkalmas alkalmatosságból, hogy azután permanens füstfelhőbe burkolja magát. Szemmel láthatóan azért annyira nem siet sehová, hogy most tüstént felpattanjon, mint mondjuk Zhrodim és Asiritay, sőt ezen kissé mintha meg is lepődne.*
-No, nem eszik olyan forrón a kását, üljetek le szépen, egyetek-igyatok, ráérünk utána elindulni.*legyint nagylelkűen, majd újabbakat szippant az érdekes aromájú dohány füstjéből.*
-Hogy válaszoljak is, természetesen az esetleges védőfelszerelés is része annak, amit az imént 'felszerelés' néven említettem. Kötelek, mászóeszközök, csákány, ilyesmi. Ezek amikre szükségünk lehet.*fejti ki a dolgot bővebben.*
-Ami az ellenséget illeti... nos...*erősen megszívja az orrát, majd harákol egy nagyot.*
-Kétlem, hogy a sziget vadvilágán kívül bármivel is szembe kellene néznünk, hiszen egy több száz éve letűnt kultúra romjait készülünk meglátogatni. Talán vadállatok.*vonja meg végül a vállát.*
-Mivel bennszülöttek már nincsenek, nem hiszem, hogy komoly veszély lesne ránk. Persze ettől még a legrosszabbra kell számítani, ezért bátorkodtam a Szutykos Szirén kapitányával beszereztetni néminemű fegyvert és páncélzatot is.*morogja, mintha a fogát húznák.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Imbacasthor nagyokat pippant a szájában lógó, erre alkalmas alkalmatosságból, hogy azután permanens füstfelhőbe burkolja magát. Szemmel láthatóan azért annyira nem siet sehová, hogy most tüstént felpattanjon, mint mondjuk Zhrodim és Asiritay, sőt ezen kissé mintha meg is lepődne.*
-No, nem eszik olyan forrón a kását, üljetek le szépen, egyetek-igyatok, ráérünk utána elindulni.*legyint nagylelkűen, majd újabbakat szippant az érdekes aromájú dohány füstjéből.*
-Hogy válaszoljak is, természetesen az esetleges védőfelszerelés is része annak, amit az imént 'felszerelés' néven említettem. Kötelek, mászóeszközök, csákány, ilyesmi. Ezek amikre szükségünk lehet.*fejti ki a dolgot bővebben.*
-Ami az ellenséget illeti... nos...*erősen megszívja az orrát, majd harákol egy nagyot.*
-Kétlem, hogy a sziget vadvilágán kívül bármivel is szembe kellene néznünk, hiszen egy több száz éve letűnt kultúra romjait készülünk meglátogatni. Talán vadállatok.*vonja meg végül a vállát.*
-Mivel bennszülöttek már nincsenek, nem hiszem, hogy komoly veszély lesne ránk. Persze ettől még a legrosszabbra kell számítani, ezért bátorkodtam a Szutykos Szirén kapitányával beszereztetni néminemű fegyvert és páncélzatot is.*morogja, mintha a fogát húznák.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 19:14:43
Üzenet elküldve: 2014-04-22 19:14:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan képes lenne így maradni akármeddig, amíg ez a lány vele van. Érez egyfajta kétkedést a lányban, így nagyot bólint.*
-Tudod, a nagyapámnak volt egy barátja. Egy félelf erdőkerülő. Másfél évszázadot is megélt már, mire megtért az égiekhez. De a legszörnyűbb az, hogy nem a kora vitte el, hanem az, hogy belefáradt abba, hogy lássa a szeretteit elsorvadni maga körül.-
*Fáradt tekintettel néz a lányra, ám amikor az a szüleiről kérdez, egy szikra villan tekintetében.*
-Az Apám tartozott, vagy tartozik közéjük. Erőszakot tett anyámon, ám, hogy mért nem végzett vele, sosem tudtuk meg.-
*Fogja rövidre a szerzetes és előre szegezi a tekintetét. Az útvonal korrigálásra is csupán bólint, és irányba tereli Mohát.*
-Még időben. Amúgy is rém drága hely híre van.-
*Legyint Cralan. Amint odaérnek, lecsúszik a lóról, és elfogadva a felkínált kezet, belép a fogadóba. Ave hamar letudja a szállás dolgát, így nem sokkal később már a szobában vannak.A lány kifakadására csupán ledobja a tarisznyáját a fal mellé, és öregesen rátámaszkodik a botjára.*
-Bizony, bizony nehéz egy vándor élete. De ha már a fiatalok sem bírják, mi lesz velünk, öregekkel?-
*Kérdezi, majd botját letámasztva, odatelepszik a lány mellé.*
*Cralan képes lenne így maradni akármeddig, amíg ez a lány vele van. Érez egyfajta kétkedést a lányban, így nagyot bólint.*
-Tudod, a nagyapámnak volt egy barátja. Egy félelf erdőkerülő. Másfél évszázadot is megélt már, mire megtért az égiekhez. De a legszörnyűbb az, hogy nem a kora vitte el, hanem az, hogy belefáradt abba, hogy lássa a szeretteit elsorvadni maga körül.-
*Fáradt tekintettel néz a lányra, ám amikor az a szüleiről kérdez, egy szikra villan tekintetében.*
-Az Apám tartozott, vagy tartozik közéjük. Erőszakot tett anyámon, ám, hogy mért nem végzett vele, sosem tudtuk meg.-
*Fogja rövidre a szerzetes és előre szegezi a tekintetét. Az útvonal korrigálásra is csupán bólint, és irányba tereli Mohát.*
-Még időben. Amúgy is rém drága hely híre van.-
*Legyint Cralan. Amint odaérnek, lecsúszik a lóról, és elfogadva a felkínált kezet, belép a fogadóba. Ave hamar letudja a szállás dolgát, így nem sokkal később már a szobában vannak.A lány kifakadására csupán ledobja a tarisznyáját a fal mellé, és öregesen rátámaszkodik a botjára.*
-Bizony, bizony nehéz egy vándor élete. De ha már a fiatalok sem bírják, mi lesz velünk, öregekkel?-
*Kérdezi, majd botját letámasztva, odatelepszik a lány mellé.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 11:53:08
Üzenet elküldve: 2014-04-22 11:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Egy pillanatra szomorúan lesüti hosszú fekete pilláit és osztozkodik az érzésben Cralannal. Édesapjára gondol, hogy vajon az mit csinálhat otthon. Jól van-e, boldogul-e nélküle. Pár hétig biztosan távol lesz otthonról - avagy annál is több, csak azt még a lány nem tudja.- A sötételfek megkeseredett életvitele jut az eszébe akaratlanul is. Ami talán enyhítő körülmény kettejük számára, hogy a férfi csak félvér, ezért nem sokkal élhet tovább, mint a lány, bár szavainak nem kevés igazságalapja van. Nem szól semmit, csak összefűzi ujjait a férfiéval és kellemes nyugalom és bizsergés járja át minden porcikáját. Ave sosem volt az az átlagos lány, legalább is ő nem tartotta magát annak. Kereste a veszélyt, kalandra vágyott, nem lehetett neki parancsolni, mindig is a maga útját járta. Most azonban minden más. Felelősséggel tartozik apjáért, és mindent tőle telhetőt meg is tesz. Most, hogy újból összesodorta őket a véletlen nem is akar tőle elválni.
Csilingelőn felkacag a férfi megjegyzésére, pont így gondolta ő is. Kislány korában sokat csúfolták ősz és ezüst hajúnak mi miatt egykor magába fordult, de aztán megbékélt a szokatlan jelenséggel. Sokat gondolkodott azon, hogy vajon miért ilyen színű dús hajtengerrel áldották meg az égiek, mivel felmenői közt senki nem rendelkezett ilyennel. Festethetné, de már nem bánja, ezzel is kitűnhet az unalmas emberek forgatagából. A férfié már érthető a félvérség miatt, s bőre is sötétebb obszidiánba hajló, mint kecses, ámde gonosz sötételfeké.*
- Atyád vagy édesanyád tartozott közéjük? * Kérdi kíváncsian a férfit, hiszen erről még talán nem beszélgettek, bár ha Cralan nem akarja elmondani, akkor azt teljesen megérti és nem is firtatja tovább. Csupán nem hallott még sötételf és ember közötti szerelemről. Persze a szerelem nem válogat, de az is lehet, hogy sző sem volt ilyen érzésről és az igazság sokkalta szörnyűbb.
A szerzetes következő mondatáról hamar rájön, hogy apja tartozhatott a sötételfek közé, s mivel nem is szeretettel beszél róla kezdi lassan összerakni a kirakóst a férfival kapcsolatban.*
- Jó, hogy te nem vagy ilyen. * Suttogja válaszul, ibolyaszín tekintetét még mindig az aranyló gömbön felejtve. Elmosolyodik, mikor csókot lehelnek homlokára. Már régóta lovagolhatnak, mikor Ave újból előveszi a térképet s arcán először az értetlenség, majd a meglepettség tükröződik.*
- Azt hiszem elnéztem kissé a dolgot. Nem ide jövünk. * Mutat a Morajló Merinára, miközben elhaladnak mellette a parton.*
- Hanem oda. * Mutat most a kikötő utolsó hajója mellett elhelyezkedő sötétbarnás, három szintes fogadóra. Ahogy közel érnek Mohát kiköti a fogadó mellett álló többi hátas mellé, majd Cralanra pillant.*
- Akkor hát mehetünk? * Karol bele a férfiba és ha ő is jön, akkor együtt betérnek.
Bent nagy a tömeg, így eléggé nehézkes a haladás, de valahogy átvergődhetnek a pulthoz, ahol Ave gyorsan el is csípi a fogadóst és még mielőtt az tovább állna vesz egy szobát, ahol lecuccolhatnak.*
- 1398160487rr4385
* Most már csak a lépcsőig kell eljutnia, onnantól pedig egyszerűbb lesz az út. Mohát egy kicsit félti, ezért direkt olyan szobát kért, hogy onnan kinézve, pont rálásson a neveletlen jószágra.
Kinyitja a szoba ajtaját, s beljebb kerülve alaposan szemrevételezi. Ezért az árért nem is olyan rossz, mint gondolta. Sőt... Vidáman elmosolyodik cuccait pedig az ágyra hajítja, majd fáradtan az egyik székre csüccsen és kifújja magát.*
- Fárasztó a vándor életmód, pedig még csak egy napja utánozom őket. * Vigyorodik el, majd elkezdi lecsatolni magáról hosszú szárú barna lovaglócsizmáját.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.22 11:55:42
* Egy pillanatra szomorúan lesüti hosszú fekete pilláit és osztozkodik az érzésben Cralannal. Édesapjára gondol, hogy vajon az mit csinálhat otthon. Jól van-e, boldogul-e nélküle. Pár hétig biztosan távol lesz otthonról - avagy annál is több, csak azt még a lány nem tudja.- A sötételfek megkeseredett életvitele jut az eszébe akaratlanul is. Ami talán enyhítő körülmény kettejük számára, hogy a férfi csak félvér, ezért nem sokkal élhet tovább, mint a lány, bár szavainak nem kevés igazságalapja van. Nem szól semmit, csak összefűzi ujjait a férfiéval és kellemes nyugalom és bizsergés járja át minden porcikáját. Ave sosem volt az az átlagos lány, legalább is ő nem tartotta magát annak. Kereste a veszélyt, kalandra vágyott, nem lehetett neki parancsolni, mindig is a maga útját járta. Most azonban minden más. Felelősséggel tartozik apjáért, és mindent tőle telhetőt meg is tesz. Most, hogy újból összesodorta őket a véletlen nem is akar tőle elválni.
Csilingelőn felkacag a férfi megjegyzésére, pont így gondolta ő is. Kislány korában sokat csúfolták ősz és ezüst hajúnak mi miatt egykor magába fordult, de aztán megbékélt a szokatlan jelenséggel. Sokat gondolkodott azon, hogy vajon miért ilyen színű dús hajtengerrel áldották meg az égiek, mivel felmenői közt senki nem rendelkezett ilyennel. Festethetné, de már nem bánja, ezzel is kitűnhet az unalmas emberek forgatagából. A férfié már érthető a félvérség miatt, s bőre is sötétebb obszidiánba hajló, mint kecses, ámde gonosz sötételfeké.*
- Atyád vagy édesanyád tartozott közéjük? * Kérdi kíváncsian a férfit, hiszen erről még talán nem beszélgettek, bár ha Cralan nem akarja elmondani, akkor azt teljesen megérti és nem is firtatja tovább. Csupán nem hallott még sötételf és ember közötti szerelemről. Persze a szerelem nem válogat, de az is lehet, hogy sző sem volt ilyen érzésről és az igazság sokkalta szörnyűbb.
A szerzetes következő mondatáról hamar rájön, hogy apja tartozhatott a sötételfek közé, s mivel nem is szeretettel beszél róla kezdi lassan összerakni a kirakóst a férfival kapcsolatban.*
- Jó, hogy te nem vagy ilyen. * Suttogja válaszul, ibolyaszín tekintetét még mindig az aranyló gömbön felejtve. Elmosolyodik, mikor csókot lehelnek homlokára. Már régóta lovagolhatnak, mikor Ave újból előveszi a térképet s arcán először az értetlenség, majd a meglepettség tükröződik.*
- Azt hiszem elnéztem kissé a dolgot. Nem ide jövünk. * Mutat a Morajló Merinára, miközben elhaladnak mellette a parton.*
- Hanem oda. * Mutat most a kikötő utolsó hajója mellett elhelyezkedő sötétbarnás, három szintes fogadóra. Ahogy közel érnek Mohát kiköti a fogadó mellett álló többi hátas mellé, majd Cralanra pillant.*
- Akkor hát mehetünk? * Karol bele a férfiba és ha ő is jön, akkor együtt betérnek.
Bent nagy a tömeg, így eléggé nehézkes a haladás, de valahogy átvergődhetnek a pulthoz, ahol Ave gyorsan el is csípi a fogadóst és még mielőtt az tovább állna vesz egy szobát, ahol lecuccolhatnak.*
- 1398160487rr4385
* Most már csak a lépcsőig kell eljutnia, onnantól pedig egyszerűbb lesz az út. Mohát egy kicsit félti, ezért direkt olyan szobát kért, hogy onnan kinézve, pont rálásson a neveletlen jószágra.
Kinyitja a szoba ajtaját, s beljebb kerülve alaposan szemrevételezi. Ezért az árért nem is olyan rossz, mint gondolta. Sőt... Vidáman elmosolyodik cuccait pedig az ágyra hajítja, majd fáradtan az egyik székre csüccsen és kifújja magát.*
- Fárasztó a vándor életmód, pedig még csak egy napja utánozom őket. * Vigyorodik el, majd elkezdi lecsatolni magáról hosszú szárú barna lovaglócsizmáját.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.22 11:55:42
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-21 12:26:51
Üzenet elküldve: 2014-04-21 12:26:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Zhrodim válaszán a mágus hitetlen szavaira elkuncogja magát. Fogalma sincs miért mond ilyesmiket az öreg, és hogy egyáltalán volt-e már valaha dolga sötételfekkel, de láthatóan a hím inkább belemegy a játékba, és semmit sem hagy válasz nélkül. Azt már eddig is tudta, hogy ő jobban el tudja viselni a felszínieket maga körül mint mint a nőstényke. Kíváncsi lenne, hogy ő már elvetette-e a az esetleges közelben lévő kémek elméletét.
Utolsók közt hangzik el az ő kérdése, mégis még Faeus kérdését sem válaszolva meg rendesen, már bök is rá az öreg és úgy tűnik dicséri. Bár ebben a fiatal nőstényke nem teljesen biztos. Kimerítő választ kap a kérdésére, ami egyben utalás arra is, hogy az öreg nagyon szerethet a kutatásairól, és azoknak az eredményeiről beszélni. Ebből kifolyólag végső soron az ő hibája, hogy Zhrodim kérdése megválaszolatlanul maradt, amire már hangot is ad. Ő is kíváncsi mindkét hím kérdésének a válaszára, az a szó, hogy felszerelés tényleg nem mond túl sokat, és a páncélok is érdekelnék őt, ellenben az ellenségek gondolatával. Evvel kapcsolatban ő úgy véli, hogy mivel elméletileg senki sem tud már régóta semmit arról a szigetről, így nem tartja valószínűnek, hogy arról tudna az öreg, hogy mik kóvályognának arra akik vagy amik veszélyt jelentenének rájuk nézve. Azt valószínűleg csak ott fogják megtudni. A mágus ennek a prófécia baromságnak a megszállottja, lehet ezért nem indulhatott még el ezeket a kincseket felkutatni, bár lehet, hogy a gnorknak van igaza, és az öreg többet tud az ottani körülményekről, mint amennyit most itt elmond nekik.
Neki még sikerül bekapnia egy két falatot amíg az öreg még felel a kérdésekre, vagy részletesebben ecseteli azokat, mielőtt Zhrodim már fel is állna indulásra készen. Meglepetten pislog rá, ahogy minden különösebb nehézség nélkül sikerül eltávolodnia az asztaltól. Ő is gyorsan ellenőrzi, és tényleg, a székek már ismét mozdíthatóak. Ezek után tudatosul csak benne, hogy egy ideig megint csak ezzel a néhány falattal kell beérnie. Lemondóan sóhajt a finom meleg ételt nézve, aztán már ő is áll fel, megdörzsölve a hasát a bordái alatt. Rendesen megnyomta az asztal, ráadásul a hasánál még csak ruha sem védi tekintve hogy a felső elég rövid.
Neki ugyan még lenne egy kérdése, de ezek után inkább csukva tartja a száját. Ráér ezen majd az úton töprengeni, és esetleg akkor megosztani valakivel ezeket a félelmeit.*
- Még úgysem voltam hajón. Részemről is indulhatunk. *Lép mosolyogva a hím mellé, várva, hogy a többiek is akkor csatlakozzanak, és lassan induljanak.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Zhrodim válaszán a mágus hitetlen szavaira elkuncogja magát. Fogalma sincs miért mond ilyesmiket az öreg, és hogy egyáltalán volt-e már valaha dolga sötételfekkel, de láthatóan a hím inkább belemegy a játékba, és semmit sem hagy válasz nélkül. Azt már eddig is tudta, hogy ő jobban el tudja viselni a felszínieket maga körül mint mint a nőstényke. Kíváncsi lenne, hogy ő már elvetette-e a az esetleges közelben lévő kémek elméletét.
Utolsók közt hangzik el az ő kérdése, mégis még Faeus kérdését sem válaszolva meg rendesen, már bök is rá az öreg és úgy tűnik dicséri. Bár ebben a fiatal nőstényke nem teljesen biztos. Kimerítő választ kap a kérdésére, ami egyben utalás arra is, hogy az öreg nagyon szerethet a kutatásairól, és azoknak az eredményeiről beszélni. Ebből kifolyólag végső soron az ő hibája, hogy Zhrodim kérdése megválaszolatlanul maradt, amire már hangot is ad. Ő is kíváncsi mindkét hím kérdésének a válaszára, az a szó, hogy felszerelés tényleg nem mond túl sokat, és a páncélok is érdekelnék őt, ellenben az ellenségek gondolatával. Evvel kapcsolatban ő úgy véli, hogy mivel elméletileg senki sem tud már régóta semmit arról a szigetről, így nem tartja valószínűnek, hogy arról tudna az öreg, hogy mik kóvályognának arra akik vagy amik veszélyt jelentenének rájuk nézve. Azt valószínűleg csak ott fogják megtudni. A mágus ennek a prófécia baromságnak a megszállottja, lehet ezért nem indulhatott még el ezeket a kincseket felkutatni, bár lehet, hogy a gnorknak van igaza, és az öreg többet tud az ottani körülményekről, mint amennyit most itt elmond nekik.
Neki még sikerül bekapnia egy két falatot amíg az öreg még felel a kérdésekre, vagy részletesebben ecseteli azokat, mielőtt Zhrodim már fel is állna indulásra készen. Meglepetten pislog rá, ahogy minden különösebb nehézség nélkül sikerül eltávolodnia az asztaltól. Ő is gyorsan ellenőrzi, és tényleg, a székek már ismét mozdíthatóak. Ezek után tudatosul csak benne, hogy egy ideig megint csak ezzel a néhány falattal kell beérnie. Lemondóan sóhajt a finom meleg ételt nézve, aztán már ő is áll fel, megdörzsölve a hasát a bordái alatt. Rendesen megnyomta az asztal, ráadásul a hasánál még csak ruha sem védi tekintve hogy a felső elég rövid.
Neki ugyan még lenne egy kérdése, de ezek után inkább csukva tartja a száját. Ráér ezen majd az úton töprengeni, és esetleg akkor megosztani valakivel ezeket a félelmeit.*
- Még úgysem voltam hajón. Részemről is indulhatunk. *Lép mosolyogva a hím mellé, várva, hogy a többiek is akkor csatlakozzanak, és lassan induljanak.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-21 00:38:42
Üzenet elküldve: 2014-04-21 00:38:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
-El se tudod képzelni, mennyivel több.
*Nem engedi arcára ülni a sötét vigyort, ami feltörni vágyik, a pontosabb magyarázatot megtartja magának. Mindenki azt gondol, amit akar, legfeljebb meglepődik, ha az ellenkezője válik valóra.
Az, hogy Asi csalódott a válasza miatt, részéről észrevétlen marad, tekintete a vén mágus arcán nyugszik, figyelni minden rezzenését. A hím kérdései válasz nélkül maradnak, de legalább a gnork kap feleletet. A semminél már ez is több, főleg, mivel Faeus is a megfelelő kérdéseket tette fel.*
-Van kérdés, amit már fel is tettem, a páncélt illetően.
*Kicsit reménytelennek érzi, hogy az öregember komolyan vegye a szavait, de egy próbát megér, mégis csak kellemesebb azzal a tudattal kincsvadászatra menni, hogy nem annyira könnyű célpontok.
Akár érkezik felelet, akár nem, kiábrándultan pillant a gőzölgő ételre. Ennyit az ígért ingyen étkezésről, aligha lesz idejük elfogyasztani, hiszen Imbacasthor már sürgeti az indulást. Némán löki ki a széket és áll fel, gyorsan ellenőrzi a derekán nyugvó fegyvereket, majd karjait keresztbe fonja a mellkasa előtt.*
-Részemről nincs további akadálya az indulásnak.
*Az idő húzása még sosem oldott meg semmit, mivel a jutalom elég bőségesnek ígérkezik, így épp ideje, hogy belevessék magukat a felfedezésbe.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
-El se tudod képzelni, mennyivel több.
*Nem engedi arcára ülni a sötét vigyort, ami feltörni vágyik, a pontosabb magyarázatot megtartja magának. Mindenki azt gondol, amit akar, legfeljebb meglepődik, ha az ellenkezője válik valóra.
Az, hogy Asi csalódott a válasza miatt, részéről észrevétlen marad, tekintete a vén mágus arcán nyugszik, figyelni minden rezzenését. A hím kérdései válasz nélkül maradnak, de legalább a gnork kap feleletet. A semminél már ez is több, főleg, mivel Faeus is a megfelelő kérdéseket tette fel.*
-Van kérdés, amit már fel is tettem, a páncélt illetően.
*Kicsit reménytelennek érzi, hogy az öregember komolyan vegye a szavait, de egy próbát megér, mégis csak kellemesebb azzal a tudattal kincsvadászatra menni, hogy nem annyira könnyű célpontok.
Akár érkezik felelet, akár nem, kiábrándultan pillant a gőzölgő ételre. Ennyit az ígért ingyen étkezésről, aligha lesz idejük elfogyasztani, hiszen Imbacasthor már sürgeti az indulást. Némán löki ki a széket és áll fel, gyorsan ellenőrzi a derekán nyugvó fegyvereket, majd karjait keresztbe fonja a mellkasa előtt.*
-Részemről nincs további akadálya az indulásnak.
*Az idő húzása még sosem oldott meg semmit, mivel a jutalom elég bőségesnek ígérkezik, így épp ideje, hogy belevessék magukat a felfedezésbe.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-20 18:44:17
Üzenet elküldve: 2014-04-20 18:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Nem lepődik meg azon, hogy Zhrodim nem akad ki a kérdésen. Igazából, számított is a hűvös feleletre, miszerint nem igazán jellemző rá a szeretet érzése. De láthatóan ez Imbacasthort ez nem nagyon hatja meg. Sőt, kissé talán gúnyosnak is hathatnak szavai, amik Faeust magában mosolyra késztetik. Kívül azonban ennek semmi nyoma nincs. Amúgy se nagyon lehet megmondani ráncos pofájáról, hogy milyen képet vág, leginkább csak sejteni lehet.
Kérdéseire választ kap, bár a felszerelés elég homályos megfogalmazás. Csak remélhetik, hogy az tartalmaz mindent, amire csak szükségük lehet. Ám attól még érdemes volna kideríteni, hogy mi mindent takar ez.
Ő is Asiritay felé pillant, amikor Imba rá bök és szinte dicséri. És kielégítő a válasz is. Ám jobban érdekli az, amire nem érkezett válasz. Zhrodim pedig igen fontos dolgokat kezdett feszegetni szavaival. Ám előbb saját eszmefutásának szeretné a végét érni.*
- Egész pontosan mit takar a fedélzeten ránk váró felszerelés?
*Nem szeretne hiányt szenvedni semmi olyanból, amire szükségük lehet még az út során, esetleg már ott, a szigeten.*
- Zhrodim kérdezte, hogy milyen ellenfelekre számíthatunk. Ez pedig engem is érdekelne, mert elég biztosnak érzem, hogy nem csak egy békés felfedezőtúra lesz. Hiszen akkor már régen elindulhatott volna pár egyszerű zsoldossal.
*Már csak azért is, mert ha biztosított ennyi mindent, akkor valószínű, hogy könnyen fizethetett volna valami olcsó munkaerőt helyettük, akikért még annyira se lenne kár, minthogy velük vesződjön.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Nem lepődik meg azon, hogy Zhrodim nem akad ki a kérdésen. Igazából, számított is a hűvös feleletre, miszerint nem igazán jellemző rá a szeretet érzése. De láthatóan ez Imbacasthort ez nem nagyon hatja meg. Sőt, kissé talán gúnyosnak is hathatnak szavai, amik Faeust magában mosolyra késztetik. Kívül azonban ennek semmi nyoma nincs. Amúgy se nagyon lehet megmondani ráncos pofájáról, hogy milyen képet vág, leginkább csak sejteni lehet.
Kérdéseire választ kap, bár a felszerelés elég homályos megfogalmazás. Csak remélhetik, hogy az tartalmaz mindent, amire csak szükségük lehet. Ám attól még érdemes volna kideríteni, hogy mi mindent takar ez.
Ő is Asiritay felé pillant, amikor Imba rá bök és szinte dicséri. És kielégítő a válasz is. Ám jobban érdekli az, amire nem érkezett válasz. Zhrodim pedig igen fontos dolgokat kezdett feszegetni szavaival. Ám előbb saját eszmefutásának szeretné a végét érni.*
- Egész pontosan mit takar a fedélzeten ránk váró felszerelés?
*Nem szeretne hiányt szenvedni semmi olyanból, amire szükségük lehet még az út során, esetleg már ott, a szigeten.*
- Zhrodim kérdezte, hogy milyen ellenfelekre számíthatunk. Ez pedig engem is érdekelne, mert elég biztosnak érzem, hogy nem csak egy békés felfedezőtúra lesz. Hiszen akkor már régen elindulhatott volna pár egyszerű zsoldossal.
*Már csak azért is, mert ha biztosított ennyi mindent, akkor valószínű, hogy könnyen fizethetett volna valami olcsó munkaerőt helyettük, akikért még annyira se lenne kár, minthogy velük vesződjön.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-17 10:57:39
Üzenet elküldve: 2014-04-17 10:57:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Imbacasthor csak unott fapofával legyint Zhrodim szavaira.*
-Jó, legyen, felőlem aztán... te vagy a legsötétebb lelkű kurafi széles-e világon, ha ettől boldognak érzed magad.*vonja meg a vállait, majd visszatér a cinkos mosoly az arcára.*
-Csak meg ne lepődj rajta, amikor kiderül, hogy ennél jóval több lakozik benned.*szív bele újra a pipájába, s a fogai között mormolja a szavakat, mintha nem is igazándiból Zhrodimnak, csak magának mondaná.
Ezután a gnorkra pillant, akinek jóval gyakorlatiasabb kérdései vannak, s ettől az öreg mágus elégedettnek tűnik. Persze az is lehet, hogy csak a félhomály miatt.*
-Mindent elintéztem a Szutykos Szirén kapitányával, élelem, ivóvíz, felszerelés. És persze még egy tag, aki még nem is tud róla, milyen izgalmas dologba fog belecsöppenni.*dörzsöli össze a kezeit Imbacasthor, majd Asiritay felé pillant.*
-Látjátok?*bök rá a nőre, miközben felelősségrevonó tekintettel pislog a két fickóra.*
-Ennek a kislánynak van sütnivalója, mondtam én!*bólint meglehetősen elégedetten vigyorogva, mint jóllakott napközis a csokitorta után.*
-Kedvesem, remek kérdés, valóban. S a válasz meglehetősen egyszerű: évtizednyi kutatómunkával leltem rá. A varázslat pedig, mely a szigetet őrzi, nem más, mint egy sűrű ködfelhő, amely körbeveszi azt, örökkön-örökké gomolyogva Ghandalar körül. Az odavezető utat pedig, nos különféle hajózási térképek elmélyült tanulmányozásával sikerült kiderítenem, különböző eltűnt, soha elő nem került hajók útjainak összehasonlításával, ésatöbbi ésatöbbi.*bonyolódik bele az okfejtésébe az idős mágus.*
-No, van még kérdés, vagy akár indulhatunk is a hajónkra, amely elrepít minket a gazdagságba?*csap az asztalra széles vigyorral az arcán a vén róka.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Imbacasthor csak unott fapofával legyint Zhrodim szavaira.*
-Jó, legyen, felőlem aztán... te vagy a legsötétebb lelkű kurafi széles-e világon, ha ettől boldognak érzed magad.*vonja meg a vállait, majd visszatér a cinkos mosoly az arcára.*
-Csak meg ne lepődj rajta, amikor kiderül, hogy ennél jóval több lakozik benned.*szív bele újra a pipájába, s a fogai között mormolja a szavakat, mintha nem is igazándiból Zhrodimnak, csak magának mondaná.
Ezután a gnorkra pillant, akinek jóval gyakorlatiasabb kérdései vannak, s ettől az öreg mágus elégedettnek tűnik. Persze az is lehet, hogy csak a félhomály miatt.*
-Mindent elintéztem a Szutykos Szirén kapitányával, élelem, ivóvíz, felszerelés. És persze még egy tag, aki még nem is tud róla, milyen izgalmas dologba fog belecsöppenni.*dörzsöli össze a kezeit Imbacasthor, majd Asiritay felé pillant.*
-Látjátok?*bök rá a nőre, miközben felelősségrevonó tekintettel pislog a két fickóra.*
-Ennek a kislánynak van sütnivalója, mondtam én!*bólint meglehetősen elégedetten vigyorogva, mint jóllakott napközis a csokitorta után.*
-Kedvesem, remek kérdés, valóban. S a válasz meglehetősen egyszerű: évtizednyi kutatómunkával leltem rá. A varázslat pedig, mely a szigetet őrzi, nem más, mint egy sűrű ködfelhő, amely körbeveszi azt, örökkön-örökké gomolyogva Ghandalar körül. Az odavezető utat pedig, nos különféle hajózási térképek elmélyült tanulmányozásával sikerült kiderítenem, különböző eltűnt, soha elő nem került hajók útjainak összehasonlításával, ésatöbbi ésatöbbi.*bonyolódik bele az okfejtésébe az idős mágus.*
-No, van még kérdés, vagy akár indulhatunk is a hajónkra, amely elrepít minket a gazdagságba?*csap az asztalra széles vigyorral az arcán a vén róka.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:22:05
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:22:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Kíváncsian szemléli a papírost amin hirtelen megjelentek a nevek, de közben fél füllel figyeli Zhrodim és az öreg beszélgetését is. Úgy tűnik a mágusnak valami nem teljesen tetszik a hím kijelentésében, de őt most jobban foglalkoztatja inkább a pergamen mint az öreg szkeptikussága. Fölpillant a férfira mikor az a hímhez közelebb hajol, de csak amíg megbizonyosodik a mozdulat okáról. Így most hozzá is kicsit már zavaróan közel van, úgyhogy inkább kiegyenesedik és kortyol egyet abból a sellőizéből. Mikor ő is meghallja a kérdést már félre is nyel egy kortyot az italból. Köhög néhányat gyorsan a szája elé kapva a kezét, majd egyikről a másikra kapja a tekintetét. Nem, az öreg bizonyára téved, itt biztos nincs semmiféle szeretett nő, amúgy meg milyen fogalom szerint használja azt a szót, hogy "szeretett"? Nem, ilyenekbe még csak véletlenül sem ringathatja magát! Ahogy mindez végigfut a fejében, akkor veszi csak észre, hogy pontosan miken is gondolkozik éppen.* ~Neked teljesen elment az eszed?!~ *Dorgálja saját magát, ahogy megpróbálja kirázni a fejéből a gondolatokat, na persze nem látványosan, az túl feltűnő lenne, csak szépen éppen hogy minimális mozdulatokkal. Lopva fel-felpillant pillái között Zhrodimra, hátha egy-egy árulkodó mozdulatot, kósza testbeszédet el tud csípni mielőtt az válaszolna.
A válasz nyugodt és érdektelen, ahogy bármely mélységitől elvárható, hogyha ilyen témát hoznak fel neki, mégis érez a nőstényke egy kis (vagy tán nem is olyan kicsi) csalódottságot a szavak hallatán. És tessék, már megint a matróna, ami normál körülmények között kicsit sem zavarná, hisz természetes, és magától értetődő az amit róla mond, most mégis inkább érzi úgy tőle, hogy ő akár nyugodtan távozhatna is. Így hirtelen nem érti ezt a kettősséget, a józan ész mellé beléptek az érzései is, és hiába hallja a szavakat, és ért velük teljesen egyet, mégis, hogy az érzésekre összpontosított legfőképp a kérdés, így a nőstényke számára mégis van némi rossz éle a hallottaknak.
Ezek után inkább próbálja érzelemmentes arccal követni a felmerülő kérdéseket. Figyelmét Faeus majd Zhrodim vonja magára felváltva a fontosabbnál fontosabb kérdésekkel. Igen, ő is elgondolkozott már azon, hogy mi van, ha esetleg eltévednek vagy valami hasonló, és nem tart ki a készlet. Na akkor mi fog történni? De elméletileg az öreg elmondása szerint tudja az utat, ami pedig Asi érdeklődését kelti fel nem kicsit. Végighallgatja Faeus összes kérdését. Az utolsó miatt nem aggódik, a legkisebb gond az ottani úttal lesz ha majd odaérnek. A felszerelés is érdekes téma, ő rajta sem nagyon látszik semmilyen fém páncélréteg, még ha van is neki, sose viseli, azon a gonosz máguson kívül meg más ellenség nem jutott eszébe, maximum a legénység tagjai akikkel mennének. A gyógyfüvekre nem kérdez rá, mivel elkészítve van nála néhány a legfontosabbakból. Az Észak reménye és a Vérfű. Na meg néhány Lynol Lángja amit még otthonról hozott, arról nem is beszélve amit eddig fertőtlenítőként használt a hím sebére, bár abból már elég kevés van, ezért szerzett be a felszínen néhányat.*
- Engem inkább az érdekelne ezeken kívül, hogy a történet alapján a varázslatnak az volt a célja, hogy senki se tudjon rátalálni a városra. Hát akkor magának ez hogy sikerült? *Néz kérdőn, és elég komolyan a vele szemben ülő mágusra. Ó, jól tudja ő, hogy a külső nem számít, így egyáltalán nem becsüli alá. A történet alapján viszont ezek szerint az akkori király erejével kellene vetekednie a mágusnak, hogy a varázslat ellenére rá tudott találni a helyre, bár ebben azért a hiányos mágia ismeretei miatt nem teljesen biztos.* Vagy tán az útvonal is részletesen le van írva abban a bizonyos próféciában? És azt honnan szerezte? *Teszi még hozzá élénken figyelve a hazugság legkisebb jeleire is. Még mindig nem tud teljesen hinni ennek az egésznek, de már ő is kezd, és ilyenkor merülnek fel csak a bizalmi kérdések. A hallottak alapján nem kis veszélyt rejthet magában ez a kaland, a mágusról pedig még mindig egyikük sem tud semmit.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Kíváncsian szemléli a papírost amin hirtelen megjelentek a nevek, de közben fél füllel figyeli Zhrodim és az öreg beszélgetését is. Úgy tűnik a mágusnak valami nem teljesen tetszik a hím kijelentésében, de őt most jobban foglalkoztatja inkább a pergamen mint az öreg szkeptikussága. Fölpillant a férfira mikor az a hímhez közelebb hajol, de csak amíg megbizonyosodik a mozdulat okáról. Így most hozzá is kicsit már zavaróan közel van, úgyhogy inkább kiegyenesedik és kortyol egyet abból a sellőizéből. Mikor ő is meghallja a kérdést már félre is nyel egy kortyot az italból. Köhög néhányat gyorsan a szája elé kapva a kezét, majd egyikről a másikra kapja a tekintetét. Nem, az öreg bizonyára téved, itt biztos nincs semmiféle szeretett nő, amúgy meg milyen fogalom szerint használja azt a szót, hogy "szeretett"? Nem, ilyenekbe még csak véletlenül sem ringathatja magát! Ahogy mindez végigfut a fejében, akkor veszi csak észre, hogy pontosan miken is gondolkozik éppen.* ~Neked teljesen elment az eszed?!~ *Dorgálja saját magát, ahogy megpróbálja kirázni a fejéből a gondolatokat, na persze nem látványosan, az túl feltűnő lenne, csak szépen éppen hogy minimális mozdulatokkal. Lopva fel-felpillant pillái között Zhrodimra, hátha egy-egy árulkodó mozdulatot, kósza testbeszédet el tud csípni mielőtt az válaszolna.
A válasz nyugodt és érdektelen, ahogy bármely mélységitől elvárható, hogyha ilyen témát hoznak fel neki, mégis érez a nőstényke egy kis (vagy tán nem is olyan kicsi) csalódottságot a szavak hallatán. És tessék, már megint a matróna, ami normál körülmények között kicsit sem zavarná, hisz természetes, és magától értetődő az amit róla mond, most mégis inkább érzi úgy tőle, hogy ő akár nyugodtan távozhatna is. Így hirtelen nem érti ezt a kettősséget, a józan ész mellé beléptek az érzései is, és hiába hallja a szavakat, és ért velük teljesen egyet, mégis, hogy az érzésekre összpontosított legfőképp a kérdés, így a nőstényke számára mégis van némi rossz éle a hallottaknak.
Ezek után inkább próbálja érzelemmentes arccal követni a felmerülő kérdéseket. Figyelmét Faeus majd Zhrodim vonja magára felváltva a fontosabbnál fontosabb kérdésekkel. Igen, ő is elgondolkozott már azon, hogy mi van, ha esetleg eltévednek vagy valami hasonló, és nem tart ki a készlet. Na akkor mi fog történni? De elméletileg az öreg elmondása szerint tudja az utat, ami pedig Asi érdeklődését kelti fel nem kicsit. Végighallgatja Faeus összes kérdését. Az utolsó miatt nem aggódik, a legkisebb gond az ottani úttal lesz ha majd odaérnek. A felszerelés is érdekes téma, ő rajta sem nagyon látszik semmilyen fém páncélréteg, még ha van is neki, sose viseli, azon a gonosz máguson kívül meg más ellenség nem jutott eszébe, maximum a legénység tagjai akikkel mennének. A gyógyfüvekre nem kérdez rá, mivel elkészítve van nála néhány a legfontosabbakból. Az Észak reménye és a Vérfű. Na meg néhány Lynol Lángja amit még otthonról hozott, arról nem is beszélve amit eddig fertőtlenítőként használt a hím sebére, bár abból már elég kevés van, ezért szerzett be a felszínen néhányat.*
- Engem inkább az érdekelne ezeken kívül, hogy a történet alapján a varázslatnak az volt a célja, hogy senki se tudjon rátalálni a városra. Hát akkor magának ez hogy sikerült? *Néz kérdőn, és elég komolyan a vele szemben ülő mágusra. Ó, jól tudja ő, hogy a külső nem számít, így egyáltalán nem becsüli alá. A történet alapján viszont ezek szerint az akkori király erejével kellene vetekednie a mágusnak, hogy a varázslat ellenére rá tudott találni a helyre, bár ebben azért a hiányos mágia ismeretei miatt nem teljesen biztos.* Vagy tán az útvonal is részletesen le van írva abban a bizonyos próféciában? És azt honnan szerezte? *Teszi még hozzá élénken figyelve a hazugság legkisebb jeleire is. Még mindig nem tud teljesen hinni ennek az egésznek, de már ő is kezd, és ilyenkor merülnek fel csak a bizalmi kérdések. A hallottak alapján nem kis veszélyt rejthet magában ez a kaland, a mágusról pedig még mindig egyikük sem tud semmit.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-14 19:35:33
Üzenet elküldve: 2014-04-14 19:35:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Várható lenne a magából kikelt, éles visszavágás Imbachastor szavaira, mégsem tör fel belőle az indulat, csak hangtalanul sóhajt, mint aki megfáradt.*
-Ne próbálj a felszíni fogalom- és értékrendszer alapján besorolni. Odalent nem létezik az a fogalom, hogy szeretet, hűség, engedelmesség és bajtársiasság van. Akihez a hűségem köt, ő jelen pillanatban is tökéletes biztonságban van a mélységben, őreitől körülvéve.
*Inkább tényszerű közlés ez, mint dühödt tiltakozás, de vélhetően nem az a válasz, amire bárki is számított volna. Jellemének boncolgatását nem fogja erőltetni, neki aztán édesmindegy, hogy valaki elhiszi-e róla, hogy mi valójában vagy sem. Ha valaki jót akar feltételezni róla, hát tegye, szíve joga, csak meg ne lepődjön túlságosan, ha épp ennek ellenkezője válik valóra.
A tárgyalás oroszlánrészét Faeusra hagyja, így szokott ez mindig lenni, ő csak akkor szúr közbe valamit, ha a gnork elfeledkezne egy lényeges dologról. Nem igazán volt még eddig erre példa.*
-Ellenségre kell számítani? Csak mert akkor nem ártana valami vértféle, amit egy vacsorára épp nem hoztam magammal.
*Ő sem teljes, fém lovagi páncélra vágyik, de láncingének hiánya ilyenkor kifejezetten tudja zavarni. Még ha a hóbortos öreg nem is tesz szót lehetséges harcról, bolond lenne, ha hinne neki, jobb mindig felkészülni mindenre.*
-Mennyire pontosak a kincset illető információi? Van térkép is a szigeten belüli elhelyezkedéséről vagy csak a sziget helye ismert? ha valóban lakatlan, akkor elegendő ellátmányt kell magunkkal vinni mindenből, mivel nincs fogalmunk az ottani környezetről, nem bízhatjuk magukat a gyümölcsökre és vadászatra.
*Belepillant a kupába, amiből az illatos ital megcsapja az orrát. Kedve lenne meginni az egészet, ehelyett félre tolja, és a vacsorájukat meghozó felszolgálótól kér valami alkoholt nem tartalmazó nedűt. Tea megfelel, az nem bódítja a tudatát a legkisebb mértékig sem.*
-Kötelek, kötszerek, tűzszerszám, ezek mind hozzátartoznak a felszereléshez. Vannak?
*Valahogy máris nem érez akkora kedvet a csirkéhez, pedig ínycsiklandozón piroslik az orra előtt. A fegyvereik legalább itt vannak, de még így is elégedetlenül ráncolja a homlokát. Egy kincskereső kaland, amilyenbe régebben gyakran vetették magukat, alaposabb tervezést és felkészülést igényelne.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Várható lenne a magából kikelt, éles visszavágás Imbachastor szavaira, mégsem tör fel belőle az indulat, csak hangtalanul sóhajt, mint aki megfáradt.*
-Ne próbálj a felszíni fogalom- és értékrendszer alapján besorolni. Odalent nem létezik az a fogalom, hogy szeretet, hűség, engedelmesség és bajtársiasság van. Akihez a hűségem köt, ő jelen pillanatban is tökéletes biztonságban van a mélységben, őreitől körülvéve.
*Inkább tényszerű közlés ez, mint dühödt tiltakozás, de vélhetően nem az a válasz, amire bárki is számított volna. Jellemének boncolgatását nem fogja erőltetni, neki aztán édesmindegy, hogy valaki elhiszi-e róla, hogy mi valójában vagy sem. Ha valaki jót akar feltételezni róla, hát tegye, szíve joga, csak meg ne lepődjön túlságosan, ha épp ennek ellenkezője válik valóra.
A tárgyalás oroszlánrészét Faeusra hagyja, így szokott ez mindig lenni, ő csak akkor szúr közbe valamit, ha a gnork elfeledkezne egy lényeges dologról. Nem igazán volt még eddig erre példa.*
-Ellenségre kell számítani? Csak mert akkor nem ártana valami vértféle, amit egy vacsorára épp nem hoztam magammal.
*Ő sem teljes, fém lovagi páncélra vágyik, de láncingének hiánya ilyenkor kifejezetten tudja zavarni. Még ha a hóbortos öreg nem is tesz szót lehetséges harcról, bolond lenne, ha hinne neki, jobb mindig felkészülni mindenre.*
-Mennyire pontosak a kincset illető információi? Van térkép is a szigeten belüli elhelyezkedéséről vagy csak a sziget helye ismert? ha valóban lakatlan, akkor elegendő ellátmányt kell magunkkal vinni mindenből, mivel nincs fogalmunk az ottani környezetről, nem bízhatjuk magukat a gyümölcsökre és vadászatra.
*Belepillant a kupába, amiből az illatos ital megcsapja az orrát. Kedve lenne meginni az egészet, ehelyett félre tolja, és a vacsorájukat meghozó felszolgálótól kér valami alkoholt nem tartalmazó nedűt. Tea megfelel, az nem bódítja a tudatát a legkisebb mértékig sem.*
-Kötelek, kötszerek, tűzszerszám, ezek mind hozzátartoznak a felszereléshez. Vannak?
*Valahogy máris nem érez akkora kedvet a csirkéhez, pedig ínycsiklandozón piroslik az orra előtt. A fegyvereik legalább itt vannak, de még így is elégedetlenül ráncolja a homlokát. Egy kincskereső kaland, amilyenbe régebben gyakran vetették magukat, alaposabb tervezést és felkészülést igényelne.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-14 14:42:42
Üzenet elküldve: 2014-04-14 14:42:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Figyeli, csendben, ahogy a mágus társa felé fordul. Nem nagyon tetszik az arckifejezése, még ha békésnek is hat, valahogy mintha ő alacsonyodna le a szintjükre, annak ellenére, hogy ők kiválasztottak, vagy mi a szösz. Ám mivel a csapat legrosszabb kinézetű, ám leginkább társadalomba beolvadni képes tagja, így szóvá sem teszi ezt. Pedig egy ilyen legenda kiválasztottjaiként talán kijár nekik annyi tisztelet, hogy ne nézze bolondak csapatukat.
Ám kíváncsi lesz, mit felel majdan Zhrodim a szeretett nő kérdésére. Egyrészről, hogy felveszi-e, miként Asi lehet az, vagy netalán kérdőre vonja az érzelem puszta létezését. Hiszen a szerelemről csak olyan fogalma van, mit Faeus tudott neki úgy ahogy elmondani. Míg Zhrodim érzelmileg képtelennek tűnik rá, Faeust fizikai korlátok zárják el tőle.
Imbachastor badarságnak titulálja a mesét, mit elmondott. Persze, nem több annál, de tudjuk, hogy minden gyerekmesének van valahol valóságmagva, miből fakad, s mit csupán színessé tettek, ám létező, élő dolgokról beszél. Talán ez a gonosz is jelenthet nekik még problémát. Faeus ezen se lepődne meg. Azok után, hány kincsről regélő, igaz történetnek jártak utána Zhrodimmal...*
- A hajóút során biztosítva van az élelmezés és az ivóvíz, vagy azt magunknak kell intéznünk?
*Muszáj lesz mindent pontosan tudnia, hiszen ha ilyen dolgok a fedélzeten derülnek ki, akkor már késő visszafutni és felszerelést frissíteni, hogy meglegyen minden, mi még eszükbe jut. Előre kell gondolkozni.*
- Gondolom, azért ne számítsunk tökéletesen kövezett útra...
*Próbál mintegy barátibb hangnemet felvenni, ha már napokig ezzel a férfival lesznek összezárva egy ilyen kis kalamajkában, az előbbi fiaskó után. De részéről hirtelen nem jut eszébe más, talán társai még intéznek pár szót, mielőtt elhatározzák, hogy véglegesítik a rábólintást.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Figyeli, csendben, ahogy a mágus társa felé fordul. Nem nagyon tetszik az arckifejezése, még ha békésnek is hat, valahogy mintha ő alacsonyodna le a szintjükre, annak ellenére, hogy ők kiválasztottak, vagy mi a szösz. Ám mivel a csapat legrosszabb kinézetű, ám leginkább társadalomba beolvadni képes tagja, így szóvá sem teszi ezt. Pedig egy ilyen legenda kiválasztottjaiként talán kijár nekik annyi tisztelet, hogy ne nézze bolondak csapatukat.
Ám kíváncsi lesz, mit felel majdan Zhrodim a szeretett nő kérdésére. Egyrészről, hogy felveszi-e, miként Asi lehet az, vagy netalán kérdőre vonja az érzelem puszta létezését. Hiszen a szerelemről csak olyan fogalma van, mit Faeus tudott neki úgy ahogy elmondani. Míg Zhrodim érzelmileg képtelennek tűnik rá, Faeust fizikai korlátok zárják el tőle.
Imbachastor badarságnak titulálja a mesét, mit elmondott. Persze, nem több annál, de tudjuk, hogy minden gyerekmesének van valahol valóságmagva, miből fakad, s mit csupán színessé tettek, ám létező, élő dolgokról beszél. Talán ez a gonosz is jelenthet nekik még problémát. Faeus ezen se lepődne meg. Azok után, hány kincsről regélő, igaz történetnek jártak utána Zhrodimmal...*
- A hajóút során biztosítva van az élelmezés és az ivóvíz, vagy azt magunknak kell intéznünk?
*Muszáj lesz mindent pontosan tudnia, hiszen ha ilyen dolgok a fedélzeten derülnek ki, akkor már késő visszafutni és felszerelést frissíteni, hogy meglegyen minden, mi még eszükbe jut. Előre kell gondolkozni.*
- Gondolom, azért ne számítsunk tökéletesen kövezett útra...
*Próbál mintegy barátibb hangnemet felvenni, ha már napokig ezzel a férfival lesznek összezárva egy ilyen kis kalamajkában, az előbbi fiaskó után. De részéről hirtelen nem jut eszébe más, talán társai még intéznek pár szót, mielőtt elhatározzák, hogy véglegesítik a rábólintást.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-13 22:42:26
Üzenet elküldve: 2014-04-13 22:42:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
* A többiek nem jönnek még, s Ryn elgondolkodik, hogy érdemes e velük tartania. Rájött, hogy ehhez a dologhoz semmi kedve sincs, mert nem rokonszenves a társaság. Csak a varázsló, de azon kívül senki. Visszamegy, s rövidre akarja zárni a dolgot.*
- Sajnálom, fontos dolgom akadt hirtelen. Nem tudok magukkal menni. Viszlát!
* S már el is lép. Ez nem túl szél tőle. De elég megbízhatatlannak tűnt szinte mindenki.*
- Sajnálom, fontos dolgom akadt hirtelen. Nem tudok magukkal menni. Viszlát!
* S már el is lép. Ez nem túl szél tőle. De elég megbízhatatlannak tűnt szinte mindenki.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-11 16:56:26
Üzenet elküldve: 2014-04-11 16:56:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Imbacasthor arcán azzal a fajta szelíd mosollyal hallgatja végig a reakciókat, mellyel az ápolók szokták csitítgatni a félkegyelműeket.*
-Úgy. Tehát orgyilkos. Sötét lelkű. Mmhmm.*bólogat szkeptikusan az öreg Zhrodim szavaira, majd közelebb hajol hozzá.*
-S mondd, te sötét lelkű ifjú, mit tennél meg azért, hogy a szeretett nőt biztonságban tudd? Hmm?*kérdi cinkos kacsintással. Úgy tűnik, a mágus szinte mindent tud róluk, amit tudni lehet és legkevésbé sem érdekli, ha rosszat szól.*
-Rá fogsz majd jönni idővel, hogy biz' a te lelked sem olyan sötét, mint amilyennek láttatni szeretnéd.*mondja mély meggyőződéssel, majd Asiritay kérdésére a félvér nőre pillant.*
-Kedvesem, ha annyi időt tölt az ember mágiával védett szövegek tanulmányozásával, mint jómagam, egy idő után már észre sem veszi azokat.*mosolyog megnyerően a lányra, majd arca komolyabb kifejezést ölt.*
-Nyilván, a történet dajkamese, százszor hallottuk már, így hát nincs okunk igazán félni az egésztől. Badarság, én mondom.*legyint egy nagyot, mintha valami zavaró legyet hessegetne el.*
-Ugyanakkor maga Ghandalar létezik, s valóban temérdek kincs, tudás tárháza, mely csak arra vár, hogy felfedezzék. Alkalmasint, ha már egyszer úgyis említenek titeket az ősi szövegek, nálatok alkalmasabbakat nem is lehetne találni a feladatra, nekem ez a véleményem.*vonja meg a vállát, s tovább pöfékel.*
-Ó igen, a Szutykos Szirén rendkívül gyors és megbízható hajó, melynek fedélzetén, ha jól számolom, legkésőbb három nap múltán el kell érjük a szigetet, ahol az ősi birodalom romjai találhatóak. Nos ami azt illeti, az éghajlatról vajmi keveset tudunk, hiszen évszázadok óta nem járt arra senki, így a terep jelenlegi helyzete is kissé bizonytalan. Úgy vélem azonban, hogy egy civilizáció romjai között aligha számíthatunk járhatatlan dzsumbujra, nem igaz?*ez persze ferdítés, mivel a növényzet bármit képes benőni pár száz év alatt, de alapvetően mégsem valószínű, hogy áthatolhatatlan dzsungel lenne az egykori hatalmas város területén.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Imbacasthor arcán azzal a fajta szelíd mosollyal hallgatja végig a reakciókat, mellyel az ápolók szokták csitítgatni a félkegyelműeket.*
-Úgy. Tehát orgyilkos. Sötét lelkű. Mmhmm.*bólogat szkeptikusan az öreg Zhrodim szavaira, majd közelebb hajol hozzá.*
-S mondd, te sötét lelkű ifjú, mit tennél meg azért, hogy a szeretett nőt biztonságban tudd? Hmm?*kérdi cinkos kacsintással. Úgy tűnik, a mágus szinte mindent tud róluk, amit tudni lehet és legkevésbé sem érdekli, ha rosszat szól.*
-Rá fogsz majd jönni idővel, hogy biz' a te lelked sem olyan sötét, mint amilyennek láttatni szeretnéd.*mondja mély meggyőződéssel, majd Asiritay kérdésére a félvér nőre pillant.*
-Kedvesem, ha annyi időt tölt az ember mágiával védett szövegek tanulmányozásával, mint jómagam, egy idő után már észre sem veszi azokat.*mosolyog megnyerően a lányra, majd arca komolyabb kifejezést ölt.*
-Nyilván, a történet dajkamese, százszor hallottuk már, így hát nincs okunk igazán félni az egésztől. Badarság, én mondom.*legyint egy nagyot, mintha valami zavaró legyet hessegetne el.*
-Ugyanakkor maga Ghandalar létezik, s valóban temérdek kincs, tudás tárháza, mely csak arra vár, hogy felfedezzék. Alkalmasint, ha már egyszer úgyis említenek titeket az ősi szövegek, nálatok alkalmasabbakat nem is lehetne találni a feladatra, nekem ez a véleményem.*vonja meg a vállát, s tovább pöfékel.*
-Ó igen, a Szutykos Szirén rendkívül gyors és megbízható hajó, melynek fedélzetén, ha jól számolom, legkésőbb három nap múltán el kell érjük a szigetet, ahol az ősi birodalom romjai találhatóak. Nos ami azt illeti, az éghajlatról vajmi keveset tudunk, hiszen évszázadok óta nem járt arra senki, így a terep jelenlegi helyzete is kissé bizonytalan. Úgy vélem azonban, hogy egy civilizáció romjai között aligha számíthatunk járhatatlan dzsumbujra, nem igaz?*ez persze ferdítés, mivel a növényzet bármit képes benőni pár száz év alatt, de alapvetően mégsem valószínű, hogy áthatolhatatlan dzsungel lenne az egykori hatalmas város területén.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-11 15:58:36
Üzenet elküldve: 2014-04-11 15:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Alig indulnának el a maguk útján, itt hagyva a bogaras vénséget, rájuk parancsol és szavainak a székek adnak nyomatékot, mik a helyükre szegezik őket, elég erősen, hiszen nem csak elmozdulni nem képesek, s az asztal is mintha a padló részévé vált volna, olyannyira nem akar mozdulni, de a kettő között is csupán annyi hely van, hová elférnek.
A mágus pipájával megböki a papírost, mire kirajzolódik minden, mit eddig mondott. Pillantását Zhrodimra szegezi a kis gnork, nagyon érdekelné, hogy ezek után mennyire is szkeptikus a dolgot illetően. Látja, kényszeríti magát, hogy ne szóljon vissza, csendet erőltet magára és így várja a továbbiakat. Faeus kíváncsi tekintette fordul újfent Imbachastor felé, várva a további információkat.
A történet talán nem a legváratlanabb fordulatokat tartalmazza, főleg Faeus számára, ki életének eddigi legtöbb pillanatát olvasással töltötte. Olvasott a goblinok zsákmányai közt, olvasott az ifjoncoknak a faluban, olvasott a fogadóban, Marának, Sasanak, Kathynek, a kis közönségének és azóta is, amikor ideje engedte, a könyvek tanulmányozásával töltötte idejét. Meséket is olvasott, ahogy szakmák jegyzeteit és mágusok írásait, nem volt iromány, mit ne vett volna kezébe.
Sötétség és fény harca, jó és rossz ádáz küzdelme, ez mindennek az alapja. Sokan nem is tudják, hogy épp melyikhez tartoznak, mások rosszul sejtik, kevesen tudják igazán. Hiszen pusztán a faj, a viselkedés nem lehet döntő ebben a kérdésben. Csakis a döntések, a helyzetben adott cselekedeteik és az, miként ér véget életük. A sötétség szolgái is halhatnak hősi halált, s feledheti mindenki a jók bajnokát, ám az eszme mérvadó marad mindvégig.
Örömmel hallaná Asiritay gondolatait, s kacagna egy kellemeset. Hiszen a felszíni világ éppen annyira a teljes világ része, mint a sötét mélység, együtt pusztulna a kettő. S ha valami csoda folytán mégis csak a fény birodalma bukna el, a túlélő menekültek ellepnék az örök éj városait és szennyeznék a maguk fényimádó mocskával. Ilyen szempontból, sokkal jobban járnak, ha megmentik a világot.*
- Mennyire biztonságos ez a Szutykos Szirén? És milyen messze vannak a romok? Milyen a hely éghajlata és terepe? Személy szerint nem szeretnék felkészületlenül belevágni egy ilyen méretű kalandba. Ezeknek az információknak a tudatában viszont számomra is vonzónak tűnhet a küldetés.
*Persze, Faeus az a ritka bolond, aki nem magára költeni minden aranyát, hanem másokat segítene vele. Nem is csoda, hogy sose volt elég pénze szinte semmire, mindig elajándékozta a rászorulóknak, még amikor neki is szüksége volt a csengő érmékre. A szegénynegyedbeli kislány, akivel találkozott, biztos örülne, ha egy kis erszényt találna piszkos köpönyegében, mikor legközelebb felkel.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Alig indulnának el a maguk útján, itt hagyva a bogaras vénséget, rájuk parancsol és szavainak a székek adnak nyomatékot, mik a helyükre szegezik őket, elég erősen, hiszen nem csak elmozdulni nem képesek, s az asztal is mintha a padló részévé vált volna, olyannyira nem akar mozdulni, de a kettő között is csupán annyi hely van, hová elférnek.
A mágus pipájával megböki a papírost, mire kirajzolódik minden, mit eddig mondott. Pillantását Zhrodimra szegezi a kis gnork, nagyon érdekelné, hogy ezek után mennyire is szkeptikus a dolgot illetően. Látja, kényszeríti magát, hogy ne szóljon vissza, csendet erőltet magára és így várja a továbbiakat. Faeus kíváncsi tekintette fordul újfent Imbachastor felé, várva a további információkat.
A történet talán nem a legváratlanabb fordulatokat tartalmazza, főleg Faeus számára, ki életének eddigi legtöbb pillanatát olvasással töltötte. Olvasott a goblinok zsákmányai közt, olvasott az ifjoncoknak a faluban, olvasott a fogadóban, Marának, Sasanak, Kathynek, a kis közönségének és azóta is, amikor ideje engedte, a könyvek tanulmányozásával töltötte idejét. Meséket is olvasott, ahogy szakmák jegyzeteit és mágusok írásait, nem volt iromány, mit ne vett volna kezébe.
Sötétség és fény harca, jó és rossz ádáz küzdelme, ez mindennek az alapja. Sokan nem is tudják, hogy épp melyikhez tartoznak, mások rosszul sejtik, kevesen tudják igazán. Hiszen pusztán a faj, a viselkedés nem lehet döntő ebben a kérdésben. Csakis a döntések, a helyzetben adott cselekedeteik és az, miként ér véget életük. A sötétség szolgái is halhatnak hősi halált, s feledheti mindenki a jók bajnokát, ám az eszme mérvadó marad mindvégig.
Örömmel hallaná Asiritay gondolatait, s kacagna egy kellemeset. Hiszen a felszíni világ éppen annyira a teljes világ része, mint a sötét mélység, együtt pusztulna a kettő. S ha valami csoda folytán mégis csak a fény birodalma bukna el, a túlélő menekültek ellepnék az örök éj városait és szennyeznék a maguk fényimádó mocskával. Ilyen szempontból, sokkal jobban járnak, ha megmentik a világot.*
- Mennyire biztonságos ez a Szutykos Szirén? És milyen messze vannak a romok? Milyen a hely éghajlata és terepe? Személy szerint nem szeretnék felkészületlenül belevágni egy ilyen méretű kalandba. Ezeknek az információknak a tudatában viszont számomra is vonzónak tűnhet a küldetés.
*Persze, Faeus az a ritka bolond, aki nem magára költeni minden aranyát, hanem másokat segítene vele. Nem is csoda, hogy sose volt elég pénze szinte semmire, mindig elajándékozta a rászorulóknak, még amikor neki is szüksége volt a csengő érmékre. A szegénynegyedbeli kislány, akivel találkozott, biztos örülne, ha egy kis erszényt találna piszkos köpönyegében, mikor legközelebb felkel.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-10 15:16:23
Üzenet elküldve: 2014-04-10 15:16:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Az, hogy a vacsorával mi lesz a kis nőstény már akkor sejtette, mikor eléjük került az üres papíros. Nem sokszor volt eddig dolga a mágiával, csupán akkor látott egy két ügyesebb trükköt vagy támadást mikor egy-egy mágiahasználó nőstény közelében volt, de ilyen trükköt előtte még sosem csináltak, így ez az eshetőség még csak fel sem merül benne. Informálhatták őt a neveikről? De hogyan? A megszervezés időigényes, még ha tegyük fel majdnem egy időben lovagoltak is ki az esetleges kémek mint ők, vágtában elég idejük lehetett előbb a kikötőbe érni amíg ő a hátassal szenvedett, de ilyen gyors előkészületet eddig csak nagyon ritkán látott, és ha erről van most szó, akkor le a kalappal a szervezés előtt.
Látszólag nem ő az egyetlen akiben felmerültek ezek az eshetőségek. Zhrodim arcáról, vagy inkább csak a tekintetéből már látja, hogy a hím sokkal feszültebb nála. A nőstényke csak gyanakszik, ő viszont...talán aggódik?
A kérdésére kapott válaszra csak komoly arccal bólint egyet. Az az eshetőség, hogy a hímnek találtak ki valamilyen nevetséges tesztet elégé aggasztja a kis nőstényt, ezért most kivételesen nagyon is komolyan veszi a dolgot. Meg úgy általában, ha veszélyben érzi magát, vagy jelen esetben magukat. Alig fordulna meg, hogy az ajtó irányába induljon mikor felhangzik a parancsszó, és avval egy időben már vágódik is neki a szék a lábának. Egy meglepett kiáltással szorul fogságba a szék és az asztal közé.* ~Mi a...~
- Hééé! *Kiált fel meglepetten. Ugyan a fejében elhangzott félkész mondat se több sokkal annál mint amit így hirtelenjében mondani tud, de egy szóval biztos tartalmasabb lett volna. Ösztönösen próbál szabadulni, de semmi esélye, egyszerűen képtelen eltávolodni a székkel az asztaltól.* Esküszöm, ha kijutok innen ezt megtanulom. *Ficánkol tovább az ülésben. Tudja, hogy reménytelen, és minden mozdulat csak égető fájdalommal jár az érintett helyeken, melyek az arcára is pillanatokra kivetülnek, de természeténél fogva képtelen feladni, egyszerűen nem tud belenyugodni a szorult helyzetébe, ennyire még sose esett csapdába. Végül az vet véget a ficánkolásnak mikor az öreg megböki a pergament amin már láthatóvá is válnak a nevek.*
- De jó! *Hajol közelebb kíváncsi mosollyal. El kell ismernie ez ügyes kis húzás volt. Most már biztos benne, hogy megfogadja az anyja tanácsát, és egyszer majd ő is bele fog kóstolni a mágiába.* De ön hogyan tudta elolvasni? *Pillant fel rá érdeklődve. Talán így, hogy most magázza, így már nem fog most az öreg panaszt emelni a modorára. Ám az az "illetlen" megszólalása jogos volt, hiszen nem ő kezdte, az öreg gusztustalankodott társaságban és ilyenkor ő sem lesz tapintatosabb.
Megszakítás nélkül hallgatja végig a történetet, ami majdnem teljesen olyan mint amiket még kiskorában hallott. Neki ez még mindig halandzsának tűnik, egyszerű mesének, viszont az is igaz, hogy ők most tényleg itt vannak. De akkor valami nagy mágus is létezhet? Hát reméli hogy nem, mert neki személy szerint nincs túl nagy kedve a korai halálhoz. De még mindig nagyobb valószínűséget lát egy egyszerű csapdában amit most nekik állítottak föl, mint holmi "hatalmasabb erők" munkálatában. Háromból ketten a sötétség birodalmához tartoznak, az ő isteneik pedig biztos nem egy felszíni mágussal üzengetnének, tehát evilági mesterkedés vagy felsőbb hatalom, teljesen mindegy mivel ők kívül állnak a felszíniek hatókörein.
Figyelmét Zhrodim véleménykinyilvánítása vonja magára, ahogy hallgatja az érveit, a "gáncstalan hős" jelzőn még el is mosolyodva. Igaz, a világ megmentése őt sem igazán tudja lázba hozni. Az, hogy mi történik a felszíni világgal az nem rá tartozik és nem is érdekli őt túlzottan. Bár tény ami tény, a kincs gondolata azért nem hangzana annyira rosszul.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Az, hogy a vacsorával mi lesz a kis nőstény már akkor sejtette, mikor eléjük került az üres papíros. Nem sokszor volt eddig dolga a mágiával, csupán akkor látott egy két ügyesebb trükköt vagy támadást mikor egy-egy mágiahasználó nőstény közelében volt, de ilyen trükköt előtte még sosem csináltak, így ez az eshetőség még csak fel sem merül benne. Informálhatták őt a neveikről? De hogyan? A megszervezés időigényes, még ha tegyük fel majdnem egy időben lovagoltak is ki az esetleges kémek mint ők, vágtában elég idejük lehetett előbb a kikötőbe érni amíg ő a hátassal szenvedett, de ilyen gyors előkészületet eddig csak nagyon ritkán látott, és ha erről van most szó, akkor le a kalappal a szervezés előtt.
Látszólag nem ő az egyetlen akiben felmerültek ezek az eshetőségek. Zhrodim arcáról, vagy inkább csak a tekintetéből már látja, hogy a hím sokkal feszültebb nála. A nőstényke csak gyanakszik, ő viszont...talán aggódik?
A kérdésére kapott válaszra csak komoly arccal bólint egyet. Az az eshetőség, hogy a hímnek találtak ki valamilyen nevetséges tesztet elégé aggasztja a kis nőstényt, ezért most kivételesen nagyon is komolyan veszi a dolgot. Meg úgy általában, ha veszélyben érzi magát, vagy jelen esetben magukat. Alig fordulna meg, hogy az ajtó irányába induljon mikor felhangzik a parancsszó, és avval egy időben már vágódik is neki a szék a lábának. Egy meglepett kiáltással szorul fogságba a szék és az asztal közé.* ~Mi a...~
- Hééé! *Kiált fel meglepetten. Ugyan a fejében elhangzott félkész mondat se több sokkal annál mint amit így hirtelenjében mondani tud, de egy szóval biztos tartalmasabb lett volna. Ösztönösen próbál szabadulni, de semmi esélye, egyszerűen képtelen eltávolodni a székkel az asztaltól.* Esküszöm, ha kijutok innen ezt megtanulom. *Ficánkol tovább az ülésben. Tudja, hogy reménytelen, és minden mozdulat csak égető fájdalommal jár az érintett helyeken, melyek az arcára is pillanatokra kivetülnek, de természeténél fogva képtelen feladni, egyszerűen nem tud belenyugodni a szorult helyzetébe, ennyire még sose esett csapdába. Végül az vet véget a ficánkolásnak mikor az öreg megböki a pergament amin már láthatóvá is válnak a nevek.*
- De jó! *Hajol közelebb kíváncsi mosollyal. El kell ismernie ez ügyes kis húzás volt. Most már biztos benne, hogy megfogadja az anyja tanácsát, és egyszer majd ő is bele fog kóstolni a mágiába.* De ön hogyan tudta elolvasni? *Pillant fel rá érdeklődve. Talán így, hogy most magázza, így már nem fog most az öreg panaszt emelni a modorára. Ám az az "illetlen" megszólalása jogos volt, hiszen nem ő kezdte, az öreg gusztustalankodott társaságban és ilyenkor ő sem lesz tapintatosabb.
Megszakítás nélkül hallgatja végig a történetet, ami majdnem teljesen olyan mint amiket még kiskorában hallott. Neki ez még mindig halandzsának tűnik, egyszerű mesének, viszont az is igaz, hogy ők most tényleg itt vannak. De akkor valami nagy mágus is létezhet? Hát reméli hogy nem, mert neki személy szerint nincs túl nagy kedve a korai halálhoz. De még mindig nagyobb valószínűséget lát egy egyszerű csapdában amit most nekik állítottak föl, mint holmi "hatalmasabb erők" munkálatában. Háromból ketten a sötétség birodalmához tartoznak, az ő isteneik pedig biztos nem egy felszíni mágussal üzengetnének, tehát evilági mesterkedés vagy felsőbb hatalom, teljesen mindegy mivel ők kívül állnak a felszíniek hatókörein.
Figyelmét Zhrodim véleménykinyilvánítása vonja magára, ahogy hallgatja az érveit, a "gáncstalan hős" jelzőn még el is mosolyodva. Igaz, a világ megmentése őt sem igazán tudja lázba hozni. Az, hogy mi történik a felszíni világgal az nem rá tartozik és nem is érdekli őt túlzottan. Bár tény ami tény, a kincs gondolata azért nem hangzana annyira rosszul.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-10 13:02:41
Üzenet elküldve: 2014-04-10 13:02:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*A felkínált levelet inkább nem veszi át, esze ágában sincs, hogy egy idegen család ügyeibe ártsa magát. Épp elég, hogy a sajátját el kell viselnie, már néha az is több, mint amit szeretne.
Úgy tűnik, a békés vacsorából és beszélgetésből, időtöltésből nem lesz semmi. Bár szentül hiszi, hogy az egész, amit az öregember előad, valamiféle átverés, mégsem hagyja nyugodni az a pontos magabiztosság, amivel a nevét kiejtette. Még ha hinne is a véletlen létében, ezt most akkor sem tudná ráfogni, hiszen mekkora esély van rá, hogy egy felszíni elsőre kitalálja a nevét? Ez nem úgy működik, mint a felszínieknél, ahol azonos vagy hasonló nevek felbukkannak, odalent a névadást valóságos ceremónia kíséri, mindenki egyedi és máskor, máshol fel nem bukkanó nevet kap. Vajon a Sötétség erői munkálkodnak a mágusnak nevezett férfi tettei mögött vagy egyszerű, halandó cselszövés? Amíg van választása, nem akarja kideríteni, bármelyik válasz bizonyul is igaznak, nem ad okot bizakodásra.*
-Lehet, hogy jó lenne.
*Csakis úgy engedi a nőstényt, hogy vele tart, másik irányba indulva, hogy így ketten járják körbe a fogadót. Sajnos erre nem kerülhet sor, alig álltak fel, a székek szinte visszalökik őket a helyükre és az asztalhoz préselik őket. A hím egyből azon van minden erejével, hogy megpróbálja valahogy kiszabadítani magát, de hamar be kell látnia, hogy semmit nem képes megmozdítani. Tehát tényleg igazi varázsló... Ő maga nem ért a mágiához, de képes azt felismerni, még csak kiemelkedő intelligencia sem kell hozzá, hogy felismerje a helyzetüket. Innentől Imbachastaron múlik, hogy mi lesz velük, asztalhoz préselve egyikük sem képes maximális harctudását kihozni magából.
Élesen viszonozza az öreg pillantását, már a nyelve hegyén lenne valami keresetlen visszavágás, mégis csöndben marad. Ha mást nem is, Imbachastor legalább némi tiszteletet kicsiholt a hímben maga iránt. Eddig megcáfolta minden kétkedésüket, hisz valóban varázstudó, a pergamenen valóban ott van minden. Talán érdemes lenne végighallgatni, miről is van szó. Ha hitelt adhat a szavaknak, akkor utána még mindig távozhatnak, ha akarnak.
Minden olyan, mintha egy gyermekeknek íródott mesét hallanának. A Jó és a Gonosz küzdelme, amiben a Gonosz kényszerűen elbukik, de nem véglegesen, hiszen visszatérésre képes, ezért kell majd egy erősebb Jónak megjelennie, hogy ő száműzze a sötétséget. Gunyorosan elmosolyodik, ahogy ebben a kontextusban értelmezi a feladatukat. Tehát ő, a Sötétség egyik hű szolgája és híve öltsön fényesen csillogó páncélt, hogy megmentsen sok embert, akiket eddig csak arra tartott érdemesnek, hogy vérükben fürössze kardját. Imbachastor most vagy gúnyolódik, vagy a prófécia ígért neki másmilyen alakot.*
-A kincs még tetszene is, ám van egy bökkenő. Orgyilkos vagyok, nem pedig a gáncstalan hős, akit keresel. Ha a papírod mindent tud rólam, akkor ezért miért nem említette? Nem érdekem a világ megmentése, én örülnék a legjobban, ha elpusztulna.
*Mosolya valahogy egészen könnyedre vált, mintha nem is lenne tudatában szavainak súlyával. Pedig nehogy nincs... Nagyon is tudja, mit mond, ahogy a mágus is tudhatja, mennyire komolyan beszél.*
-Ellenben ha kivesszük ezt a nevetséges dajkamesét és meghagyjuk a valódi lényeget... A kincs ígérete máris csábítóbb.
*Dől előre látható érdeklődéssel. Azt meg sem kell kérdeznie, hogy az öreg nem fél-e, hogy ma megszerezték a zsákmányt, őt megölik és a részén megosztoznak. Sejti, hogy a férfinak elég hatalom áll a rendelkezésére, hogy ezt megakadályozza, épp ezért meg sem fordul a fejében, hogy ezt a lehetőséget komolyabban megfontolja. Még ha négy felé oszlik is a jutalom, akkor is szép kis summa lehet, vélhetően annyi, hogy három év alatt ideje sem lesz elkölteni.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*A felkínált levelet inkább nem veszi át, esze ágában sincs, hogy egy idegen család ügyeibe ártsa magát. Épp elég, hogy a sajátját el kell viselnie, már néha az is több, mint amit szeretne.
Úgy tűnik, a békés vacsorából és beszélgetésből, időtöltésből nem lesz semmi. Bár szentül hiszi, hogy az egész, amit az öregember előad, valamiféle átverés, mégsem hagyja nyugodni az a pontos magabiztosság, amivel a nevét kiejtette. Még ha hinne is a véletlen létében, ezt most akkor sem tudná ráfogni, hiszen mekkora esély van rá, hogy egy felszíni elsőre kitalálja a nevét? Ez nem úgy működik, mint a felszínieknél, ahol azonos vagy hasonló nevek felbukkannak, odalent a névadást valóságos ceremónia kíséri, mindenki egyedi és máskor, máshol fel nem bukkanó nevet kap. Vajon a Sötétség erői munkálkodnak a mágusnak nevezett férfi tettei mögött vagy egyszerű, halandó cselszövés? Amíg van választása, nem akarja kideríteni, bármelyik válasz bizonyul is igaznak, nem ad okot bizakodásra.*
-Lehet, hogy jó lenne.
*Csakis úgy engedi a nőstényt, hogy vele tart, másik irányba indulva, hogy így ketten járják körbe a fogadót. Sajnos erre nem kerülhet sor, alig álltak fel, a székek szinte visszalökik őket a helyükre és az asztalhoz préselik őket. A hím egyből azon van minden erejével, hogy megpróbálja valahogy kiszabadítani magát, de hamar be kell látnia, hogy semmit nem képes megmozdítani. Tehát tényleg igazi varázsló... Ő maga nem ért a mágiához, de képes azt felismerni, még csak kiemelkedő intelligencia sem kell hozzá, hogy felismerje a helyzetüket. Innentől Imbachastaron múlik, hogy mi lesz velük, asztalhoz préselve egyikük sem képes maximális harctudását kihozni magából.
Élesen viszonozza az öreg pillantását, már a nyelve hegyén lenne valami keresetlen visszavágás, mégis csöndben marad. Ha mást nem is, Imbachastor legalább némi tiszteletet kicsiholt a hímben maga iránt. Eddig megcáfolta minden kétkedésüket, hisz valóban varázstudó, a pergamenen valóban ott van minden. Talán érdemes lenne végighallgatni, miről is van szó. Ha hitelt adhat a szavaknak, akkor utána még mindig távozhatnak, ha akarnak.
Minden olyan, mintha egy gyermekeknek íródott mesét hallanának. A Jó és a Gonosz küzdelme, amiben a Gonosz kényszerűen elbukik, de nem véglegesen, hiszen visszatérésre képes, ezért kell majd egy erősebb Jónak megjelennie, hogy ő száműzze a sötétséget. Gunyorosan elmosolyodik, ahogy ebben a kontextusban értelmezi a feladatukat. Tehát ő, a Sötétség egyik hű szolgája és híve öltsön fényesen csillogó páncélt, hogy megmentsen sok embert, akiket eddig csak arra tartott érdemesnek, hogy vérükben fürössze kardját. Imbachastor most vagy gúnyolódik, vagy a prófécia ígért neki másmilyen alakot.*
-A kincs még tetszene is, ám van egy bökkenő. Orgyilkos vagyok, nem pedig a gáncstalan hős, akit keresel. Ha a papírod mindent tud rólam, akkor ezért miért nem említette? Nem érdekem a világ megmentése, én örülnék a legjobban, ha elpusztulna.
*Mosolya valahogy egészen könnyedre vált, mintha nem is lenne tudatában szavainak súlyával. Pedig nehogy nincs... Nagyon is tudja, mit mond, ahogy a mágus is tudhatja, mennyire komolyan beszél.*
-Ellenben ha kivesszük ezt a nevetséges dajkamesét és meghagyjuk a valódi lényeget... A kincs ígérete máris csábítóbb.
*Dől előre látható érdeklődéssel. Azt meg sem kell kérdeznie, hogy az öreg nem fél-e, hogy ma megszerezték a zsákmányt, őt megölik és a részén megosztoznak. Sejti, hogy a férfinak elég hatalom áll a rendelkezésére, hogy ezt megakadályozza, épp ezért meg sem fordul a fejében, hogy ezt a lehetőséget komolyabban megfontolja. Még ha négy felé oszlik is a jutalom, akkor is szép kis summa lehet, vélhetően annyi, hogy három év alatt ideje sem lesz elkölteni.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:42:28
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:42:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*A mágus öreg, mintha egy egészen hangyányit megrökönyödne az asztaltársasága reakcióján, szemében pedig pislákoló haragot vélhet felfedezni az alapos szemlélődő. De csakis az.*
-Üljetek vissza!*csattan fel, meglepően erélyes hangon, mire bizony a három jómadár alá visszacsusszan a szék, arra kényszerítve őket, hogy helyet foglaljanak. Akárhogyan is próbálkoznak, nem tudják elmozdítani az ülőalkalmatosságokat, s ami ennél jóval kínosabb, az, hogy a székek annyira szorosan csusszantak az asztal alá, hogy képtelenek szabadulni belőlük. Ugyanígy természetesen az asztalt sem tudják arrébb mozdítani.
Hirtelen minden elcsendesül körülöttük, bár szemmel láthatóan minden a megszokott mederben folyik tovább, s senki nem vette észre a kis közjátékot, ami az imént lezajlott, éppen csak minden más zaj megszűnt számukra a helyiségben.*
-Tudtam, hogy elfelejtek valamit...*morogja az öreg, majd felkapja a pergament, s előhúzva a pipáját, megböki vele azt. A pergamen közepéből kiindulva fekete vonalak kezdenek kirajzolódni, melyek végül összeállnak a neveikké, abban a sorrendben, ahogyan a férfi azokat felsorolta.*
-Mondtam már, hogy nálunk jóval hatalmasabb erők munkálkodnak a háttérben, ez nem olyasmi, amit csak úgy figyelmen kívül hagyhattok.*közli kissé morcosan, majd Zhrodimra néz.*
-Zhrodim Tanemor. Megértem a bizalmatlanságodat, gondolhattam volna rá előbb is. Itt azonban nálad sokkalta fontosabb dolgokról van szó, így engedd meg, hogy befejezzem a mondandómat. Ha utána is távozni akarsz, én ugyan meg nem állítalak még egyszer, de ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben.*mondja fojtott hangon, majd arcára visszatér a megnyerő mosoly, s hátradől a székén.*
-Létezik egy ősi prófécia, melyben ti hárman, -s még egy negyedik, ki most nincs jelen köreinkben- név szerint szerepeltek. Sok-sok évvel ezelőtt, létezett egy királyság, messze kinn a tengeren. A birodalom neve Ghandalar volt, s uralkodói oly mértékben uralták a mágiát, hogy képesek voltak uralni az életet. Halhatatlanok voltak.*kezd bele sejtelmesen a mondandójába.*
-Azonban, ahogy az lenni szokott, végül árulás, ármány révén Ghandalar fénye is halványulni kezdett, felütötte a fejét a széthúzás, és véres háború kezdődött. Testvér fordult testvér ellen, s végül a birodalom összeomlott. Az utolsó király, Amduin a Bölcs, mindent megtett azért, hogy egyben tartsa, de ez nem sikerült. Az ő öccse ugyanis, Rambalad, maga volt a gonosz, ki sötét célokra használta fel a félelmetes tudást, elméjét megfertőzte a téboly. Amduin végül legyőzte öccsét, s mélyen a föld alá száműzte őt, egy börtönbe, ahonnan nincs menekvés.*itt kis szünetet tart, s hörpint az előtte lévő korsóból, majd nekiáll megtömni a pipáját.*
-Ghandalar birodalmára pedig varázslatot bocsájtott, hogy ne találhasson rá senki más. Rambalad azonban ravaszabb volt ennél, s megátkozta Ghandalar minden lakóját: elvette tőlük a halhatatlanság ajándékát. Végül sorvadni kezdtek mindahányan, s szörnyű kínok között lelték halálukat. Itt jöttök a képbe ti.*pillant fel, majd szájába véve a pipáját, csettint egyet, mire az füstölni kezd. Jólesően szippant belőle párat, majd folytatja:*
-A prófécia szerint, Rambalad egyszer le fogja vetni láncait, s át akarja venni az uralmat a világ felett. Csupán négy hősnek van esélye rá, hogy megakadályozza ezt. Ezek a hősök biz' ti vagytok.*biccent mosolyogva a három, minden bizonnyal meglepett egyén felé.*
-Természetesen Rambalad már réges-régen meghalt, tehát valószínűleg a prófécia badarság, azonban érdekesnek találom, hogy éppen most, éppen ide jöttetek, épp az előre megírt időpontban.*szív újra, majd füstkarikákat ereget a levegőbe.*
-Tervem szerint hajnalban kihajóznánk a Szutykos Szirén nevezetű lélekvesztő fedélzetén, egyenesen Ghandalar romjai felé véve az irányt. Évszázadok óta senki nem találta meg, noha sokan keresték. Én tudom hol van. S bizony mondom néktek, elképzelhetetlen gazdagság vár rátok, ha velem tartotok. Ghandalar bizony gazdag birodalom volt, tele mesés kincsekkel, melyekről halandó nem is álmodhat.*fejezi be végül a kis beszédet, s érdeklődve pillant a három hős kalandorra.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*A mágus öreg, mintha egy egészen hangyányit megrökönyödne az asztaltársasága reakcióján, szemében pedig pislákoló haragot vélhet felfedezni az alapos szemlélődő. De csakis az.*
-Üljetek vissza!*csattan fel, meglepően erélyes hangon, mire bizony a három jómadár alá visszacsusszan a szék, arra kényszerítve őket, hogy helyet foglaljanak. Akárhogyan is próbálkoznak, nem tudják elmozdítani az ülőalkalmatosságokat, s ami ennél jóval kínosabb, az, hogy a székek annyira szorosan csusszantak az asztal alá, hogy képtelenek szabadulni belőlük. Ugyanígy természetesen az asztalt sem tudják arrébb mozdítani.
Hirtelen minden elcsendesül körülöttük, bár szemmel láthatóan minden a megszokott mederben folyik tovább, s senki nem vette észre a kis közjátékot, ami az imént lezajlott, éppen csak minden más zaj megszűnt számukra a helyiségben.*
-Tudtam, hogy elfelejtek valamit...*morogja az öreg, majd felkapja a pergament, s előhúzva a pipáját, megböki vele azt. A pergamen közepéből kiindulva fekete vonalak kezdenek kirajzolódni, melyek végül összeállnak a neveikké, abban a sorrendben, ahogyan a férfi azokat felsorolta.*
-Mondtam már, hogy nálunk jóval hatalmasabb erők munkálkodnak a háttérben, ez nem olyasmi, amit csak úgy figyelmen kívül hagyhattok.*közli kissé morcosan, majd Zhrodimra néz.*
-Zhrodim Tanemor. Megértem a bizalmatlanságodat, gondolhattam volna rá előbb is. Itt azonban nálad sokkalta fontosabb dolgokról van szó, így engedd meg, hogy befejezzem a mondandómat. Ha utána is távozni akarsz, én ugyan meg nem állítalak még egyszer, de ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben.*mondja fojtott hangon, majd arcára visszatér a megnyerő mosoly, s hátradől a székén.*
-Létezik egy ősi prófécia, melyben ti hárman, -s még egy negyedik, ki most nincs jelen köreinkben- név szerint szerepeltek. Sok-sok évvel ezelőtt, létezett egy királyság, messze kinn a tengeren. A birodalom neve Ghandalar volt, s uralkodói oly mértékben uralták a mágiát, hogy képesek voltak uralni az életet. Halhatatlanok voltak.*kezd bele sejtelmesen a mondandójába.*
-Azonban, ahogy az lenni szokott, végül árulás, ármány révén Ghandalar fénye is halványulni kezdett, felütötte a fejét a széthúzás, és véres háború kezdődött. Testvér fordult testvér ellen, s végül a birodalom összeomlott. Az utolsó király, Amduin a Bölcs, mindent megtett azért, hogy egyben tartsa, de ez nem sikerült. Az ő öccse ugyanis, Rambalad, maga volt a gonosz, ki sötét célokra használta fel a félelmetes tudást, elméjét megfertőzte a téboly. Amduin végül legyőzte öccsét, s mélyen a föld alá száműzte őt, egy börtönbe, ahonnan nincs menekvés.*itt kis szünetet tart, s hörpint az előtte lévő korsóból, majd nekiáll megtömni a pipáját.*
-Ghandalar birodalmára pedig varázslatot bocsájtott, hogy ne találhasson rá senki más. Rambalad azonban ravaszabb volt ennél, s megátkozta Ghandalar minden lakóját: elvette tőlük a halhatatlanság ajándékát. Végül sorvadni kezdtek mindahányan, s szörnyű kínok között lelték halálukat. Itt jöttök a képbe ti.*pillant fel, majd szájába véve a pipáját, csettint egyet, mire az füstölni kezd. Jólesően szippant belőle párat, majd folytatja:*
-A prófécia szerint, Rambalad egyszer le fogja vetni láncait, s át akarja venni az uralmat a világ felett. Csupán négy hősnek van esélye rá, hogy megakadályozza ezt. Ezek a hősök biz' ti vagytok.*biccent mosolyogva a három, minden bizonnyal meglepett egyén felé.*
-Természetesen Rambalad már réges-régen meghalt, tehát valószínűleg a prófécia badarság, azonban érdekesnek találom, hogy éppen most, éppen ide jöttetek, épp az előre megírt időpontban.*szív újra, majd füstkarikákat ereget a levegőbe.*
-Tervem szerint hajnalban kihajóznánk a Szutykos Szirén nevezetű lélekvesztő fedélzetén, egyenesen Ghandalar romjai felé véve az irányt. Évszázadok óta senki nem találta meg, noha sokan keresték. Én tudom hol van. S bizony mondom néktek, elképzelhetetlen gazdagság vár rátok, ha velem tartotok. Ghandalar bizony gazdag birodalom volt, tele mesés kincsekkel, melyekről halandó nem is álmodhat.*fejezi be végül a kis beszédet, s érdeklődve pillant a három hős kalandorra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819