Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:20:30
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:20:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Asiritay megkapja a magáét, szóban osztja a mágusnak tűnő alak, ki talán egy részeges bolond, talán valóban varázsló. Faeus nem tudja elvetni ily könnyen a lehetőséget. Ismer pár kultúrát, van hol a mágiával élőknek kötelező minden szertartáskor bort inniuk, akármilyen és akármekkora is legyen. Így egy sűrű nap végére nem nehéz lerészegedni sem. Ám ezzel csak annyit tud magának is bizonyítani, hogy nem kizárt ez a lehetőség sem.
Zhrodim lába jelzi, hogy hibát vétett, s pillantása ad nyomatékot szótlan dorgálásának. Pedig tudják mind a ketten, hogy rossz szokása elárulni a nevét. Nem mintha bárki is ismerné. Még tulajdon apja se, anyja meg már akkor meghalt, mikor világra hozta, csak a goblinok, kikkel nevelkedett. De mivel amazok se érdekelnek senkit, így ő se egy túlzottan érdekes és népszerű figurája a teremtett mindenségnek.
A keresgélő férfi hamarosan egy üres papírt vet eléjük, ami szerinte valamiféle prófécia. Hát, ez azért meglepő, Zhrodim reakciója kevésbé. Pedig tudhatná, hogy nem kevés módja van, hogy egy teleírt pergament, esetleg egy térképes papírt üressé tegyenek, akár mágia nélkül is, hogy az bármikor újra látható legyen. Ez tudomány, ez mágia, ez Faeus területe, akárcsak a kommunikáció, Zhrodim mégis úgy tűnik, nem bízik a képességeiben és inkább hajlik, hogy a nősténnyel értsen egyet.
Neve említése nem rázza meg különösebben, faját se lehetetlen megítélni ránézés alapján, ám amikor elhangzik barátja neve, arra már igazán megváltozik kifejezése. Érdeklődő és gyanakvó lesz. Szerencsére ez nem gátolja meg a sötételfet abban a tervében, hogy letagadja saját nevét. Pedig tényleg üres a lap, mi előtte van, s ez valóban a neve. Majd Asi esetében is megismétli, méghozzá egy kis megjegyzéssel párosítva, ami mintha nem lenne annyira pozitív, mint a két hím esetében.
Nem látja, hogy Zhrodim megérinti Asiritay kezét, ami talán szerencsés is, figyelmét jobban leköti Imbachastor. Hiszen még ha kémek jelentettek is neki, az erdőben futottak össze, szóval elég gyors információforrásnak kell lennie, akitől legutóbbiakat kaphatta, főleg hogy nem úgy tűnik, mint aki csak percekkel előttük tette volna be ide a lábát. Bár, az álcázás művészetében jártas személyek elég sok mindent, egy ügyes csaló pedig képes szinte bármit elhitetni másokkal.*
- Ez esetben örültem a találkozásnak, Imbachastor. További szép estét.
*Megy ő is Zhrodim után, általában hajlik elfogadni a férfi döntéseit, még ha rend szerint talál valami indokot, hogy miért ne tegyen eleget szavának. Most is tudna, de nem elég biztos magában. Ha lenne egy árulkodó jel, valami, bármi, hogy ez az őrült nem csak jól van informálva, hanem tényleg hatalmában áll a tudás, megragadná Faeus és nem eresztené. De jelenleg nem lát elég erős bizonyítékot.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Asiritay megkapja a magáét, szóban osztja a mágusnak tűnő alak, ki talán egy részeges bolond, talán valóban varázsló. Faeus nem tudja elvetni ily könnyen a lehetőséget. Ismer pár kultúrát, van hol a mágiával élőknek kötelező minden szertartáskor bort inniuk, akármilyen és akármekkora is legyen. Így egy sűrű nap végére nem nehéz lerészegedni sem. Ám ezzel csak annyit tud magának is bizonyítani, hogy nem kizárt ez a lehetőség sem.
Zhrodim lába jelzi, hogy hibát vétett, s pillantása ad nyomatékot szótlan dorgálásának. Pedig tudják mind a ketten, hogy rossz szokása elárulni a nevét. Nem mintha bárki is ismerné. Még tulajdon apja se, anyja meg már akkor meghalt, mikor világra hozta, csak a goblinok, kikkel nevelkedett. De mivel amazok se érdekelnek senkit, így ő se egy túlzottan érdekes és népszerű figurája a teremtett mindenségnek.
A keresgélő férfi hamarosan egy üres papírt vet eléjük, ami szerinte valamiféle prófécia. Hát, ez azért meglepő, Zhrodim reakciója kevésbé. Pedig tudhatná, hogy nem kevés módja van, hogy egy teleírt pergament, esetleg egy térképes papírt üressé tegyenek, akár mágia nélkül is, hogy az bármikor újra látható legyen. Ez tudomány, ez mágia, ez Faeus területe, akárcsak a kommunikáció, Zhrodim mégis úgy tűnik, nem bízik a képességeiben és inkább hajlik, hogy a nősténnyel értsen egyet.
Neve említése nem rázza meg különösebben, faját se lehetetlen megítélni ránézés alapján, ám amikor elhangzik barátja neve, arra már igazán megváltozik kifejezése. Érdeklődő és gyanakvó lesz. Szerencsére ez nem gátolja meg a sötételfet abban a tervében, hogy letagadja saját nevét. Pedig tényleg üres a lap, mi előtte van, s ez valóban a neve. Majd Asi esetében is megismétli, méghozzá egy kis megjegyzéssel párosítva, ami mintha nem lenne annyira pozitív, mint a két hím esetében.
Nem látja, hogy Zhrodim megérinti Asiritay kezét, ami talán szerencsés is, figyelmét jobban leköti Imbachastor. Hiszen még ha kémek jelentettek is neki, az erdőben futottak össze, szóval elég gyors információforrásnak kell lennie, akitől legutóbbiakat kaphatta, főleg hogy nem úgy tűnik, mint aki csak percekkel előttük tette volna be ide a lábát. Bár, az álcázás művészetében jártas személyek elég sok mindent, egy ügyes csaló pedig képes szinte bármit elhitetni másokkal.*
- Ez esetben örültem a találkozásnak, Imbachastor. További szép estét.
*Megy ő is Zhrodim után, általában hajlik elfogadni a férfi döntéseit, még ha rend szerint talál valami indokot, hogy miért ne tegyen eleget szavának. Most is tudna, de nem elég biztos magában. Ha lenne egy árulkodó jel, valami, bármi, hogy ez az őrült nem csak jól van informálva, hanem tényleg hatalmában áll a tudás, megragadná Faeus és nem eresztené. De jelenleg nem lát elég erős bizonyítékot.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-09 16:21:43
Üzenet elküldve: 2014-04-09 16:21:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Szorgosan leltároz fejben, hogy biztosan megjegyezze mi van nála, és utána máskor se kerülhesse el a figyelmét még egy gomb hiánya se, így egyáltalán nem figyel jelenleg a két hím szóváltásaira. A papírról csak akkor néz újból fel, mikor a hím odaér hozzá a lovával érdeklődve.*
- Aha. De nincs semmi gond, csupán csak most kattanhatott be nála valami, hogy nehogy felszíni ruhákat kezdjek el hordani. *Bólint, majd felé nyújtja a pecsételt levelet megnyugtatásul, hogy ha érdekli nyugodtan meggyőződhet erről maga is. Így is van éppen elég személyes problémája a hímnek, ahhoz hogy miatta már ne legyen szükséges aggódnia...*
- Hm! Nekem ez még akkor sem tetszik! *Hümment duzzogó hangnemben az öregapó dorgálására. Ő ezt most egyáltalán nem találja szórakoztatónak. Akárhogy is nézi ez az egész sehogy sem hihető, mégis egyre inkább úgy érzi, hogy hármójuk közül csak ő van így ezzel.
Azt, hogy Zhrodim lába lendül, azt ő is észreveszi, viszont neki még nem tűnik fel a hiba. Túlságosan leköti annak eldöntése, hogy mennyi igazság lehet a szavakban, illetve mennyire tiszta a tudata az alatt a csúcsos süveg alatt. Ahogy a pergamen az asztalra kerül, grimaszolva veszi tudomásul, hogy teljesen üres. Vajon miért is nem lepi meg ez?* ~Remek, tessék csak, ezért kell elárulni neki a nevünket, csak utánunk kell ismételnie, hogy tovább játszhassa ezt a bolond játékot.~ *Aztán tovább kezd kattogni az agya, reméli, hogy a pénz, amiből állni akarja itt a vacsorát, az nem esetleg kövekből áll, vagy hasonlóból. Ezt Zhrodim is észreveszi, bár úgy tűnik ő némiképp jobban viseli az idegen hóbortjait mint ő. Hiába, pár évvel több rutinja és tapasztalata van a felszíniekkel mint neki.
Meglepődik mikor a hím neve elhangzik, a sajátjának találgatásánál az elején csak grimaszos mosollyal csóválja a fejét. Jellemző! Aztán úgy tűnik az öreg az övét is "ki tudja olvasni", vagy egyszerűen csak most jutott az eszébe milyen nevet mondtak neki nemrég. Próbál nem reagálni rá egyáltalán, semmilyen mozdulattal nem utalni arra, hogy az a saját neve lenne, közben ismételten duzzog magában picit. Miért ő kapja a legrosszabb értékelést? Ezek után már biztos benne, hogy valami nem stimmel, de a nevek "felolvasása" után talán a megbolondulás lehetőségét ki is lehetne zárni. Most az apónak vagy elmondták a nevüket mielőtt megérkeztek volna, vagy tényleg tud valamit az öreg. Ha az utóbbi, akkor le a kalappal, nagyon érdekes mutatvány volt, talán még az ő figyelmét is jobban felkeltette volna, ha nem nézi habókosnak, viszont ha az előbbi... És erre lehet talán a legnagyobb esély, ez is fordul meg legelőször a fejében. De hogy? Hogy előzték meg őket ilyen gyorsan, és hozták össze ezt? Talán már szó nélkül fel is pattanna, hogy tegyen kint egy kört kellemetlen alakok után kutatva, ha nem találná meg egy kéz a sajátját. Hasonló gyengéd szorítással fogadja azt, szelíd, meleg mosollyal fordítva Zhrodim felé a tekintetét, aki ha rápillant még észreveheti mielőtt ő is inkább másra koncentrálna, esetében most inkább az öregre. Próbál minél több mozdulatot, izommozgást elcsípni, hátha megtalálja a hazugság csíráját.
Érdeklődve pillant a hím felé ahogy elhangzik az utasítás az indulásra.*
- Tegyek egy kört kint? *Áll fel ő is, kérdőn figyelve. Szinte biztos benne, vagy legalábbis reméli, hogy Zhrodim tökéletesen érti mire céloz ezzel, ellenben az öregnek ne legyen róla fogalma. Legalábbis ha nem informálták őt már jóval előbb, akkor nem nagyon tudhatja mire akarhatott a kis nőstény célozni az előbb.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.09 16:27:19
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Szorgosan leltároz fejben, hogy biztosan megjegyezze mi van nála, és utána máskor se kerülhesse el a figyelmét még egy gomb hiánya se, így egyáltalán nem figyel jelenleg a két hím szóváltásaira. A papírról csak akkor néz újból fel, mikor a hím odaér hozzá a lovával érdeklődve.*
- Aha. De nincs semmi gond, csupán csak most kattanhatott be nála valami, hogy nehogy felszíni ruhákat kezdjek el hordani. *Bólint, majd felé nyújtja a pecsételt levelet megnyugtatásul, hogy ha érdekli nyugodtan meggyőződhet erről maga is. Így is van éppen elég személyes problémája a hímnek, ahhoz hogy miatta már ne legyen szükséges aggódnia...*
- Hm! Nekem ez még akkor sem tetszik! *Hümment duzzogó hangnemben az öregapó dorgálására. Ő ezt most egyáltalán nem találja szórakoztatónak. Akárhogy is nézi ez az egész sehogy sem hihető, mégis egyre inkább úgy érzi, hogy hármójuk közül csak ő van így ezzel.
Azt, hogy Zhrodim lába lendül, azt ő is észreveszi, viszont neki még nem tűnik fel a hiba. Túlságosan leköti annak eldöntése, hogy mennyi igazság lehet a szavakban, illetve mennyire tiszta a tudata az alatt a csúcsos süveg alatt. Ahogy a pergamen az asztalra kerül, grimaszolva veszi tudomásul, hogy teljesen üres. Vajon miért is nem lepi meg ez?* ~Remek, tessék csak, ezért kell elárulni neki a nevünket, csak utánunk kell ismételnie, hogy tovább játszhassa ezt a bolond játékot.~ *Aztán tovább kezd kattogni az agya, reméli, hogy a pénz, amiből állni akarja itt a vacsorát, az nem esetleg kövekből áll, vagy hasonlóból. Ezt Zhrodim is észreveszi, bár úgy tűnik ő némiképp jobban viseli az idegen hóbortjait mint ő. Hiába, pár évvel több rutinja és tapasztalata van a felszíniekkel mint neki.
Meglepődik mikor a hím neve elhangzik, a sajátjának találgatásánál az elején csak grimaszos mosollyal csóválja a fejét. Jellemző! Aztán úgy tűnik az öreg az övét is "ki tudja olvasni", vagy egyszerűen csak most jutott az eszébe milyen nevet mondtak neki nemrég. Próbál nem reagálni rá egyáltalán, semmilyen mozdulattal nem utalni arra, hogy az a saját neve lenne, közben ismételten duzzog magában picit. Miért ő kapja a legrosszabb értékelést? Ezek után már biztos benne, hogy valami nem stimmel, de a nevek "felolvasása" után talán a megbolondulás lehetőségét ki is lehetne zárni. Most az apónak vagy elmondták a nevüket mielőtt megérkeztek volna, vagy tényleg tud valamit az öreg. Ha az utóbbi, akkor le a kalappal, nagyon érdekes mutatvány volt, talán még az ő figyelmét is jobban felkeltette volna, ha nem nézi habókosnak, viszont ha az előbbi... És erre lehet talán a legnagyobb esély, ez is fordul meg legelőször a fejében. De hogy? Hogy előzték meg őket ilyen gyorsan, és hozták össze ezt? Talán már szó nélkül fel is pattanna, hogy tegyen kint egy kört kellemetlen alakok után kutatva, ha nem találná meg egy kéz a sajátját. Hasonló gyengéd szorítással fogadja azt, szelíd, meleg mosollyal fordítva Zhrodim felé a tekintetét, aki ha rápillant még észreveheti mielőtt ő is inkább másra koncentrálna, esetében most inkább az öregre. Próbál minél több mozdulatot, izommozgást elcsípni, hátha megtalálja a hazugság csíráját.
Érdeklődve pillant a hím felé ahogy elhangzik az utasítás az indulásra.*
- Tegyek egy kört kint? *Áll fel ő is, kérdőn figyelve. Szinte biztos benne, vagy legalábbis reméli, hogy Zhrodim tökéletesen érti mire céloz ezzel, ellenben az öregnek ne legyen róla fogalma. Legalábbis ha nem informálták őt már jóval előbb, akkor nem nagyon tudhatja mire akarhatott a kis nőstény célozni az előbb.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.09 16:27:19
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-09 00:28:00
Üzenet elküldve: 2014-04-09 00:28:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Tekintete éles fénnyel villan meg a gnork szavaira, hangsúlyában olyan tartalmat vél felfedezni, ami nagyon nincs ínyére. Csak azért nem rontott még karddal a félvérnek, mert barátok, és számára a világot jelenti ez a szó. Muszáj lesz egy alkalmasabb időpontban tisztáznia nem csak társával, hanem magával is, hogy pontosan mi folyik közte és a nőstény között.*
-Az anyád?
*Most kedve lenne pengéjét saját maga ellen fordítani. Nem elég, hogy az otthoniakkal számolnia kell, még a végén kap egy féltékeny, bosszúéhes anyát is a nyakába? Talán tényleg meg kellene tartania azt a bizonyos távolságot, amit most áthágott. Az, hogy barátja miként viseli az egészet, csak még inkább ebben erősíti meg. Tényleg meg kell ezt beszélniük, mert a balsejtelem nem akar múlni, még ha enyhül is a gyorsan váltott szavak hatására.
A rendelés és asztalfoglalás megtörténik, ahogy az első kóstoló és a dilis öreg ébredése. Mindannyian elképednek a szavaira, láthatóan közülük senki nem számított arra, hogy nemcsak felismerik őket itt, de még várni is fognak rájuk. Még szerencse, hogy Faeus jobban ura a helyzetnek és saját magának is, nem fortyan úgy fel, mint a hím vagy a nőstény, hanem udvariasan teszi fel a kérdéseit. Nem tud elfojtani egy kárörvendő vigyort, amikor Imbachaster Asiritay neveletlenségét emlegeti. Vicces kisöreg, meg kell hagyni, jó mutatványos lenne belőle. Arra viszont elkomorul az arca, amikor Faeus a saját nevén mutatkozik be. Öreg hiba, aminek hatására lába lendül az asztal alatt, hogy eltalálja a félszerzetet, olyan lesújtóan nézve rá utána, ahogy csak telik tőle. Hát ennyit nem tanult a mellette töltött idő alatt?*
-Egy üres pergamen? Remélem, az erszényed tartalmasabb.
*lemondó sóhajjal könyveli el, hogy Asiritay-nak bizony igaza lehetett, az öregember nem normális, ha már egy üres pergamenről akar nekik magyarázni. Igen nagy kár, de az ingyen vacsora túl szépen hangzott, hogy igaz legyen.
Ahogy neve felhangzik, körítve a kis kiegészítéssel, megrezzen, arcán pedig valami megnevezhetetlen vonaglik át. Ismeri? Blöfföl? A jellemzés teljesen helytelen, de a név tökéletesen stimmel. Véletlenül lehet találhatni a nevek között, de egy mélységi sötételfét senki nem találhatja ki pusztán a hasára csapva.*
-Látom, nem csak az elméddel vannak bajok, de a látásoddal is. Nem ismerek ilyen nevűt, nem az vagyok, akit keresel.
*Bár igyekszik leghűvösebb modorát felvenni, agya lázasan kattog. annyi mindent jelenthet a vénség, csak jót nem. Ki kellene csalni a fogadóból, megölni és továbbállni innen azonnal.
Ereiben akkor fagy meg igazán a vér, amikor a mellette ülő Asiritay neve is elhangzik. Képtelenség... Biztos, hogy kémkedés áll a háttérben, hiszen ahogy észrevette, mindkettejüket figyeltetik. Ujjai az asztal alatt a nőstény kezére fonódnak, biztatólag szorítva rajta egyet, miközben szemeivel Faeust keresi. El kell menni minél előbb, még ő sem tudja megmondani, mennyi veszélyt hordoz magában az öreg ostoba fecsegése.*
-Nem látunk semmit az üres pergamenen, nem vagyunk a barátaid és nem teljesül be semmilyen prófécia. Elmegyünk.
*Emelkedik fel a székről, hangja inkább hangzik utasításnak, mint kérésnek. Ha egyedül lenne, a saját bőrét még csak kockára tenné, de két másik társának biztonsága most mindennél előrébb való.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Tekintete éles fénnyel villan meg a gnork szavaira, hangsúlyában olyan tartalmat vél felfedezni, ami nagyon nincs ínyére. Csak azért nem rontott még karddal a félvérnek, mert barátok, és számára a világot jelenti ez a szó. Muszáj lesz egy alkalmasabb időpontban tisztáznia nem csak társával, hanem magával is, hogy pontosan mi folyik közte és a nőstény között.*
-Az anyád?
*Most kedve lenne pengéjét saját maga ellen fordítani. Nem elég, hogy az otthoniakkal számolnia kell, még a végén kap egy féltékeny, bosszúéhes anyát is a nyakába? Talán tényleg meg kellene tartania azt a bizonyos távolságot, amit most áthágott. Az, hogy barátja miként viseli az egészet, csak még inkább ebben erősíti meg. Tényleg meg kell ezt beszélniük, mert a balsejtelem nem akar múlni, még ha enyhül is a gyorsan váltott szavak hatására.
A rendelés és asztalfoglalás megtörténik, ahogy az első kóstoló és a dilis öreg ébredése. Mindannyian elképednek a szavaira, láthatóan közülük senki nem számított arra, hogy nemcsak felismerik őket itt, de még várni is fognak rájuk. Még szerencse, hogy Faeus jobban ura a helyzetnek és saját magának is, nem fortyan úgy fel, mint a hím vagy a nőstény, hanem udvariasan teszi fel a kérdéseit. Nem tud elfojtani egy kárörvendő vigyort, amikor Imbachaster Asiritay neveletlenségét emlegeti. Vicces kisöreg, meg kell hagyni, jó mutatványos lenne belőle. Arra viszont elkomorul az arca, amikor Faeus a saját nevén mutatkozik be. Öreg hiba, aminek hatására lába lendül az asztal alatt, hogy eltalálja a félszerzetet, olyan lesújtóan nézve rá utána, ahogy csak telik tőle. Hát ennyit nem tanult a mellette töltött idő alatt?*
-Egy üres pergamen? Remélem, az erszényed tartalmasabb.
*lemondó sóhajjal könyveli el, hogy Asiritay-nak bizony igaza lehetett, az öregember nem normális, ha már egy üres pergamenről akar nekik magyarázni. Igen nagy kár, de az ingyen vacsora túl szépen hangzott, hogy igaz legyen.
Ahogy neve felhangzik, körítve a kis kiegészítéssel, megrezzen, arcán pedig valami megnevezhetetlen vonaglik át. Ismeri? Blöfföl? A jellemzés teljesen helytelen, de a név tökéletesen stimmel. Véletlenül lehet találhatni a nevek között, de egy mélységi sötételfét senki nem találhatja ki pusztán a hasára csapva.*
-Látom, nem csak az elméddel vannak bajok, de a látásoddal is. Nem ismerek ilyen nevűt, nem az vagyok, akit keresel.
*Bár igyekszik leghűvösebb modorát felvenni, agya lázasan kattog. annyi mindent jelenthet a vénség, csak jót nem. Ki kellene csalni a fogadóból, megölni és továbbállni innen azonnal.
Ereiben akkor fagy meg igazán a vér, amikor a mellette ülő Asiritay neve is elhangzik. Képtelenség... Biztos, hogy kémkedés áll a háttérben, hiszen ahogy észrevette, mindkettejüket figyeltetik. Ujjai az asztal alatt a nőstény kezére fonódnak, biztatólag szorítva rajta egyet, miközben szemeivel Faeust keresi. El kell menni minél előbb, még ő sem tudja megmondani, mennyi veszélyt hordoz magában az öreg ostoba fecsegése.*
-Nem látunk semmit az üres pergamenen, nem vagyunk a barátaid és nem teljesül be semmilyen prófécia. Elmegyünk.
*Emelkedik fel a székről, hangja inkább hangzik utasításnak, mint kérésnek. Ha egyedül lenne, a saját bőrét még csak kockára tenné, de két másik társának biztonsága most mindennél előrébb való.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-08 16:44:59
Üzenet elküldve: 2014-04-08 16:44:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Az öreg arcán sötét árnyék fut át, amint Asiritayra emeli kissé keresztbe álló tekintetét.*
-Na kisasszony, tájékoztatom, hogy az eszemmel minden rendben van, és különösen jó a hallásom is.*dorgálja meg a neveletlenségéért a félvért, de aztán inkább visszatér a megnyerőnek szánt vigyorhoz.*
-Persze, persze, egyetek, igyatok, hosszú lesz az út.*mondja, mint aki tudomást sem vesz arról, hogy asztaltársaságának fogalma sincs róla, miről is beszél.*
-Faeus, Faeus, igen persze, tudom...*motyogja, majd elkezd a számtalannak tűnő zsebeinek egyikében kotorászni.*
-Itt kell lennie, ide tettem, hová lett, hát nem hiszem el, komolyan mondom, vénségemre még megkergülök és szenilis is leszek, hát hihetetlen, de tényleg...*hallhatja asztaltársasága az önostorozó motyogást, majd egy diadalittas "Háháhááá!" után Imbacasthor az asztalra csak egy teljes mértékben üres pergamendarabot.*
-Hiszen minden itt van ezen! Tudtam én, hogy nem vesztettem el!*arcán a győzelmi vigyorral leküldi a maradék italát is, majd csettint, mire egy felszolgáló jelenik meg.*
-Ételt italt a barátaimnak, amit csak kérnek, mindent én fizetek!*közli vele, majd megvárja amíg megkapja a rendelést, és elmegy teljesíteni azt.*
-Khhmmhmmm.*köszörüli meg az öreg a torkát, majd komolyabbra fordítja a szót.*
-Faeus.*mutat a pergamenre, valahova.*
-Itt van, Faeus, a félork, kinek tetteit még soká fogják zengeni.*pillant az említett személyre, majd mutatóujja lejjebb siklik.*
-Zhrodim, kinek a kinézete sötétebb, mint a lelke, de erre majd ő is rá fog jönni, ha eljön az ideje.*biccent biztatóan Zhrodim felé, majd újfent lejjebb kúszik az a bizonyos mutatóujj.*
-És igen, itt szerepel Asi... Asita... Asimov...*hajol közelebb, s szemmel láthatóan mintha próbálna kibetűzni valamit, még ajkai is utánozzák a betűket.*
-Ahá, Asiritay! Akinek nem ártana némi jómodort tanulnia, de legalább az esze a helyén van.*morogja kissé elhúzott szájjal, majd felemeli az üres lapot, s megmutatja a háromnak, hogy jó alaposan megnézhessék a semmit.*
-Látjátok? Minden itt szerepel! A prófécia, ami végre beteljesül! Barátaim...*húzza ki magát ültében.*
-... eljött az idő.*közli igen színpadiasan, nyilván valamiféle ovációt, vagy hasonlót várva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.08 16:46:39
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Az öreg arcán sötét árnyék fut át, amint Asiritayra emeli kissé keresztbe álló tekintetét.*
-Na kisasszony, tájékoztatom, hogy az eszemmel minden rendben van, és különösen jó a hallásom is.*dorgálja meg a neveletlenségéért a félvért, de aztán inkább visszatér a megnyerőnek szánt vigyorhoz.*
-Persze, persze, egyetek, igyatok, hosszú lesz az út.*mondja, mint aki tudomást sem vesz arról, hogy asztaltársaságának fogalma sincs róla, miről is beszél.*
-Faeus, Faeus, igen persze, tudom...*motyogja, majd elkezd a számtalannak tűnő zsebeinek egyikében kotorászni.*
-Itt kell lennie, ide tettem, hová lett, hát nem hiszem el, komolyan mondom, vénségemre még megkergülök és szenilis is leszek, hát hihetetlen, de tényleg...*hallhatja asztaltársasága az önostorozó motyogást, majd egy diadalittas "Háháhááá!" után Imbacasthor az asztalra csak egy teljes mértékben üres pergamendarabot.*
-Hiszen minden itt van ezen! Tudtam én, hogy nem vesztettem el!*arcán a győzelmi vigyorral leküldi a maradék italát is, majd csettint, mire egy felszolgáló jelenik meg.*
-Ételt italt a barátaimnak, amit csak kérnek, mindent én fizetek!*közli vele, majd megvárja amíg megkapja a rendelést, és elmegy teljesíteni azt.*
-Khhmmhmmm.*köszörüli meg az öreg a torkát, majd komolyabbra fordítja a szót.*
-Faeus.*mutat a pergamenre, valahova.*
-Itt van, Faeus, a félork, kinek tetteit még soká fogják zengeni.*pillant az említett személyre, majd mutatóujja lejjebb siklik.*
-Zhrodim, kinek a kinézete sötétebb, mint a lelke, de erre majd ő is rá fog jönni, ha eljön az ideje.*biccent biztatóan Zhrodim felé, majd újfent lejjebb kúszik az a bizonyos mutatóujj.*
-És igen, itt szerepel Asi... Asita... Asimov...*hajol közelebb, s szemmel láthatóan mintha próbálna kibetűzni valamit, még ajkai is utánozzák a betűket.*
-Ahá, Asiritay! Akinek nem ártana némi jómodort tanulnia, de legalább az esze a helyén van.*morogja kissé elhúzott szájjal, majd felemeli az üres lapot, s megmutatja a háromnak, hogy jó alaposan megnézhessék a semmit.*
-Látjátok? Minden itt szerepel! A prófécia, ami végre beteljesül! Barátaim...*húzza ki magát ültében.*
-... eljött az idő.*közli igen színpadiasan, nyilván valamiféle ovációt, vagy hasonlót várva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.08 16:46:39
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-08 16:29:13
Üzenet elküldve: 2014-04-08 16:29:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
- Nem, mivel Teon előbb jelentkezett, mint te, így vele mentem. De látom, társaság terén te se szenvedtél hiányt.
*Képzeli, hogy megedzették egymást. Illetve, inkább nem is akarja elképzelni. Tartsák csak meg maguknak. Azon kívül, kettejük közül Faeus az, akit még egy alkalommal se tudtak helyben hagyni. Amikor gyermekek dobálják meg kavicsokkal, az más helyzet, de rajta még nem ejtettek olyan sebeket, mint amiket legutóbbi alkalommal is sikerült a sötételfen, amiért is összetalálkozhatott Asival.
Már léptet is mellőle el, meg sem lepődik rajta Faeus, hogy azonnal a nőstényke nyomába szegődik és felveszi, amit elhajít. Nem hitte volna, hogy Zhrodim lesz az, aki egyszer így fog viselkedni. Igaz, magyarázatot ad cselekedetének, méghozzá igen jót. Főleg jelenleg.
Elfogadja? Ezt mutatja. De lelkében lévő választ talán Zhrodim se kaparhatja ki. S ha valamit neki nem mond el, akkor azt más se fogja megtudni. Az alkohol pedig ősi búfelejtő, most kelleni is fog neki, hogy képes legyen tartani magát. Lélekben és testben is erős, de ilyen helyzetben még soha nem volt. S szinte csak alig figyel Zhrodim szavaira is, hogy mi van az italban, de azért bólint egyet, hogy jelezze, felfogta. Hát, bor és rum egyben, az se lesz a kedvence.
Egy alkoholtól már megrészegült matróz veri fel álmából negyedik asztaltársukat, aki máris nyúl az asztal lapján pihenő söréért. Elismerésre méltó sebességgel hörpinti le vagy az ital felét, miután hozzájuk szólt. Várta őket?
Két napja? És még az ő számláját terhelhetik? Furcsa egy öreg, ebben láthatóan egyet is értenek, ám a másik kettő elég hihetetlennek tartja, hogy valóban ezt akarja az öreg, Asi inkább tartja pusztán részegnek. Faeus viszont, talán éppen ezért, inkább hisz a csúcsos süvegűnek.*
- Ne haragudjon két társam gorombaságáért.
*Ért egyből Zhrodim pillantásából és átveszi a szót, magára terelve minden figyelmet.*
- De valóban felvilágosíthatna minket, hogy miről beszél. Már csak azért is, mert ide tartó utunk nem szándékkal volt tervezve, legalábbis nem ilyen formában, így pedig igazán meglepő és gyanút keltő a tény, hogy ennyire várt minket.
*Éppen csak akkor áll meg, mikor a rendeléseket adják le.*
- Én egy tál gombalevest kérnék és még egy ilyen finom pálinkát.
*Mosolyogna kedvesen, de inkább csak furcsa grimasz szerűség látszik groteszk képén, ahogy ráncait vonásai próbálják rendezni.*
- Az én nevem Faeus. Bizalmatlan barátaim is minden bizonnyal nyitottabbak lesznek, ha megválaszolod ezen kérdéseimet, kedves Imbachastor.
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
- Nem, mivel Teon előbb jelentkezett, mint te, így vele mentem. De látom, társaság terén te se szenvedtél hiányt.
*Képzeli, hogy megedzették egymást. Illetve, inkább nem is akarja elképzelni. Tartsák csak meg maguknak. Azon kívül, kettejük közül Faeus az, akit még egy alkalommal se tudtak helyben hagyni. Amikor gyermekek dobálják meg kavicsokkal, az más helyzet, de rajta még nem ejtettek olyan sebeket, mint amiket legutóbbi alkalommal is sikerült a sötételfen, amiért is összetalálkozhatott Asival.
Már léptet is mellőle el, meg sem lepődik rajta Faeus, hogy azonnal a nőstényke nyomába szegődik és felveszi, amit elhajít. Nem hitte volna, hogy Zhrodim lesz az, aki egyszer így fog viselkedni. Igaz, magyarázatot ad cselekedetének, méghozzá igen jót. Főleg jelenleg.
Elfogadja? Ezt mutatja. De lelkében lévő választ talán Zhrodim se kaparhatja ki. S ha valamit neki nem mond el, akkor azt más se fogja megtudni. Az alkohol pedig ősi búfelejtő, most kelleni is fog neki, hogy képes legyen tartani magát. Lélekben és testben is erős, de ilyen helyzetben még soha nem volt. S szinte csak alig figyel Zhrodim szavaira is, hogy mi van az italban, de azért bólint egyet, hogy jelezze, felfogta. Hát, bor és rum egyben, az se lesz a kedvence.
Egy alkoholtól már megrészegült matróz veri fel álmából negyedik asztaltársukat, aki máris nyúl az asztal lapján pihenő söréért. Elismerésre méltó sebességgel hörpinti le vagy az ital felét, miután hozzájuk szólt. Várta őket?
Két napja? És még az ő számláját terhelhetik? Furcsa egy öreg, ebben láthatóan egyet is értenek, ám a másik kettő elég hihetetlennek tartja, hogy valóban ezt akarja az öreg, Asi inkább tartja pusztán részegnek. Faeus viszont, talán éppen ezért, inkább hisz a csúcsos süvegűnek.*
- Ne haragudjon két társam gorombaságáért.
*Ért egyből Zhrodim pillantásából és átveszi a szót, magára terelve minden figyelmet.*
- De valóban felvilágosíthatna minket, hogy miről beszél. Már csak azért is, mert ide tartó utunk nem szándékkal volt tervezve, legalábbis nem ilyen formában, így pedig igazán meglepő és gyanút keltő a tény, hogy ennyire várt minket.
*Éppen csak akkor áll meg, mikor a rendeléseket adják le.*
- Én egy tál gombalevest kérnék és még egy ilyen finom pálinkát.
*Mosolyogna kedvesen, de inkább csak furcsa grimasz szerűség látszik groteszk képén, ahogy ráncait vonásai próbálják rendezni.*
- Az én nevem Faeus. Bizalmatlan barátaim is minden bizonnyal nyitottabbak lesznek, ha megválaszolod ezen kérdéseimet, kedves Imbachastor.
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-07 16:49:22
Üzenet elküldve: 2014-04-07 16:49:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Mindent átkutat, de szerencsére nem nyúltak sem ahhoz a kis adag vizéhez, sem ahhoz a néhány gyógynövényhez amit még a napokban szedett össze, hogy valamivel elüthesse az időt és aminek végképp örül, a ruha is a helyén van. A többletet valahogy majd megemészti magában, hisz csak néhány ékszerről, kiegészítőről, és egy újabb, első ránézésre még a mininél is kihívóbb ruháról van szó. Hiába tűnik hosszúnak, tudják hol kell ezeket megfosztani az anyaguktól. De minek az a szobor? Az anyjának érdekes elképzelései szoktak lenni a fontossági sorrendekről, ez is egyfajta mellényúlás lehetett, hogy valamit azért küldjön ami emlékezteti őt...talán az otthonára? Vagy egyszerűen csak szuveníreket küldözgetnek utána...*
- Á semmi különös, csak az anyám! *Válaszolja még mindig kicsit mérgesen miközben most már kiegyenesedve bontogatja szét a levelet.* Nem teljesen mindegy? Ahogy így elnézem, ha az a valami fontos, nem adok neki még két napot se és újra itt lesz a táskámban. *Von vállat a hím felé fordítva a tekintetét a papírról. Nem igazán érdekli mi lesz a szobor sorsa, szinte biztos benne, hogy akik azt megtalálnák azok az ő városából lennének, tehát elméletileg a hímnek nem kell miattuk aggódnia.
Miután elölről hátulról is megnézte a levelet, azt a két mondatot kétszer is elolvasva, borúsan felciccent.* ~Pecsét! Még pecsétet is nyomott rá, pedig ez minden csak nem hivatalos szöveg!~ *Forrong magában, bár kicsit nosztalgikus is. Már kezdte elfelejteni ezeket a mérgelődéseit amiknek az anyja a kiváltó oka, és minden olyan nőstény akinek eddig fegyver csak dísznek, vagy nevelés/büntetés céljából volt a kezében. Végül ahogy kicsit múlik a vörös felhő a szemei elől nagyot sóhajtva húzódik szelíd mosolyra a szája, ahogy visszateszi a levelet a táskájába.*
- Köszönöm! *Mikor Zhrodim odaér készséggel veszi vissza a szobrocskát. Ismét felsóhajt szelíden mosolyogva rá, nehogy azt higgye, hogy rá is dühös. A mérge amúgy is csak addig tart amíg fel nem dolgozza a történteket, ezek után már nincs értelme nyavajognia.
Pont sikerül végigfuttatnia a szemét a kínálaton, mikor Zhrodim már mellette is van gyengéden letessékelve a tisztának ugyan nem, de annál inkább puhábbnak mondható lábtörlőjéről.
Valamennyire megnyugszik mikor látja, hogy a hímnek nem lett baja az italtól (egyelőre). De nem hangzik rosszul a kombináció amit mond, a kis nőstényke is felbátorodva, először ugyan csak beleszimatol, de utána már bele is kortyol az italba. Tényleg nem olyan rossz, talán még egész kellemesnek is lehetne mondani az ízét, és nem annyira erős, ami azt jelenti, hogy nyugodtan ihatja még így éhgyomorral is. Mikor az öreget felverik az álmából, ő nem a fegyvereiért nyúl, hanem csak grimaszolva hátrahőköl az italát is elemelve az asztalról.* ~Csak hogy...ideértek?~ *Pislog értetlenül a fejében visszhangozva az apó szavait.* ~És hol marad az üdvözlés?!~
- Fúúúj! *Fejti ki a véleményét az öreg előadására amit a fél korsó lötty ledöntése után produkált, ő pedig egy elégedetlen grimasszal csúsztatja Zhrodimhoz közelebb a székét. Az öreget udvariatlannak, és ahogy így elnézi kissé bolondnak tartja, így csak hitetlenül csóválja a fejét mikor az elkezd arról áradozni, hogy ők hová is mennek. Kicsit értetlenül kapja a fejét a hímre, úgy tűnik ő komolyabban veszi a hallottakat.*
- Ne is törődj vele! Nem látod, hogy az alkohol már teljesen elvette az eszét? *Kortyol az italába mikor Zhrodim már érdeklődni is kezd a részletek után. A kis nősténynek ez inkább tűnik mesének mint komoly dolognak. Dicsőség és hírnév? Na meg gazdagság? Úgy tűnik tudja az öreg, hogy hogyan hasson a sötételfekre, viszont ez már inkább tűnik egy könyv első bekezdésének. De akár igaz akár nem, a vén bolond legalább a vacsorát állja amire Zhrodim harap rá először, viszont ebből ő sem maradhat ki.*
- Én egy vaddisznópörköltet kérnék. *Pillant az öregre. Kíváncsi valóban komolyan gondolja-e, és tényleg mindent ő akar állni. Amíg Faeus is választ, addig megragadja az alkalmat, hogy a hím vállára téve a kezét közelebb hajolhasson, és a fülébe tudjon suttogni.*
- Szerintem ennek teljesen elment az esze. Valamelyik könyvből idézhette ezeket a sorokat. *Súgja olyan halkan a fülébe, hogy csak ő hallhassa. Muszáj megosztania vele a véleményét, kíváncsi, hogy vajon csak ő vélekedik-e így a furcsa felszíniről, és ha igen akkor Zhrodim mit gondol erről az egészről.*
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Mindent átkutat, de szerencsére nem nyúltak sem ahhoz a kis adag vizéhez, sem ahhoz a néhány gyógynövényhez amit még a napokban szedett össze, hogy valamivel elüthesse az időt és aminek végképp örül, a ruha is a helyén van. A többletet valahogy majd megemészti magában, hisz csak néhány ékszerről, kiegészítőről, és egy újabb, első ránézésre még a mininél is kihívóbb ruháról van szó. Hiába tűnik hosszúnak, tudják hol kell ezeket megfosztani az anyaguktól. De minek az a szobor? Az anyjának érdekes elképzelései szoktak lenni a fontossági sorrendekről, ez is egyfajta mellényúlás lehetett, hogy valamit azért küldjön ami emlékezteti őt...talán az otthonára? Vagy egyszerűen csak szuveníreket küldözgetnek utána...*
- Á semmi különös, csak az anyám! *Válaszolja még mindig kicsit mérgesen miközben most már kiegyenesedve bontogatja szét a levelet.* Nem teljesen mindegy? Ahogy így elnézem, ha az a valami fontos, nem adok neki még két napot se és újra itt lesz a táskámban. *Von vállat a hím felé fordítva a tekintetét a papírról. Nem igazán érdekli mi lesz a szobor sorsa, szinte biztos benne, hogy akik azt megtalálnák azok az ő városából lennének, tehát elméletileg a hímnek nem kell miattuk aggódnia.
Miután elölről hátulról is megnézte a levelet, azt a két mondatot kétszer is elolvasva, borúsan felciccent.* ~Pecsét! Még pecsétet is nyomott rá, pedig ez minden csak nem hivatalos szöveg!~ *Forrong magában, bár kicsit nosztalgikus is. Már kezdte elfelejteni ezeket a mérgelődéseit amiknek az anyja a kiváltó oka, és minden olyan nőstény akinek eddig fegyver csak dísznek, vagy nevelés/büntetés céljából volt a kezében. Végül ahogy kicsit múlik a vörös felhő a szemei elől nagyot sóhajtva húzódik szelíd mosolyra a szája, ahogy visszateszi a levelet a táskájába.*
- Köszönöm! *Mikor Zhrodim odaér készséggel veszi vissza a szobrocskát. Ismét felsóhajt szelíden mosolyogva rá, nehogy azt higgye, hogy rá is dühös. A mérge amúgy is csak addig tart amíg fel nem dolgozza a történteket, ezek után már nincs értelme nyavajognia.
Pont sikerül végigfuttatnia a szemét a kínálaton, mikor Zhrodim már mellette is van gyengéden letessékelve a tisztának ugyan nem, de annál inkább puhábbnak mondható lábtörlőjéről.
Valamennyire megnyugszik mikor látja, hogy a hímnek nem lett baja az italtól (egyelőre). De nem hangzik rosszul a kombináció amit mond, a kis nőstényke is felbátorodva, először ugyan csak beleszimatol, de utána már bele is kortyol az italba. Tényleg nem olyan rossz, talán még egész kellemesnek is lehetne mondani az ízét, és nem annyira erős, ami azt jelenti, hogy nyugodtan ihatja még így éhgyomorral is. Mikor az öreget felverik az álmából, ő nem a fegyvereiért nyúl, hanem csak grimaszolva hátrahőköl az italát is elemelve az asztalról.* ~Csak hogy...ideértek?~ *Pislog értetlenül a fejében visszhangozva az apó szavait.* ~És hol marad az üdvözlés?!~
- Fúúúj! *Fejti ki a véleményét az öreg előadására amit a fél korsó lötty ledöntése után produkált, ő pedig egy elégedetlen grimasszal csúsztatja Zhrodimhoz közelebb a székét. Az öreget udvariatlannak, és ahogy így elnézi kissé bolondnak tartja, így csak hitetlenül csóválja a fejét mikor az elkezd arról áradozni, hogy ők hová is mennek. Kicsit értetlenül kapja a fejét a hímre, úgy tűnik ő komolyabban veszi a hallottakat.*
- Ne is törődj vele! Nem látod, hogy az alkohol már teljesen elvette az eszét? *Kortyol az italába mikor Zhrodim már érdeklődni is kezd a részletek után. A kis nősténynek ez inkább tűnik mesének mint komoly dolognak. Dicsőség és hírnév? Na meg gazdagság? Úgy tűnik tudja az öreg, hogy hogyan hasson a sötételfekre, viszont ez már inkább tűnik egy könyv első bekezdésének. De akár igaz akár nem, a vén bolond legalább a vacsorát állja amire Zhrodim harap rá először, viszont ebből ő sem maradhat ki.*
- Én egy vaddisznópörköltet kérnék. *Pillant az öregre. Kíváncsi valóban komolyan gondolja-e, és tényleg mindent ő akar állni. Amíg Faeus is választ, addig megragadja az alkalmat, hogy a hím vállára téve a kezét közelebb hajolhasson, és a fülébe tudjon suttogni.*
- Szerintem ennek teljesen elment az esze. Valamelyik könyvből idézhette ezeket a sorokat. *Súgja olyan halkan a fülébe, hogy csak ő hallhassa. Muszáj megosztania vele a véleményét, kíváncsi, hogy vajon csak ő vélekedik-e így a furcsa felszíniről, és ha igen akkor Zhrodim mit gondol erről az egészről.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-07 15:35:16
Üzenet elküldve: 2014-04-07 15:35:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
-Bóklásztál? Egyedül?
*Nem ezt a választ akarta hallani, sárga tekintete lesújtón tapad a gnorkra, reméli, hogy az legalább egy picikét elszégyelli magát. Hiába tudja, hogy ő maga is pontosan ezt csinálta, amikor elment, mégis teljesen másnak érzékeli. A barakk biztonságos hely, eleve senkit nem engednek éles fegyverrel belépni, ráadásul ha még rá is támadnának, a szolgálatot ellátótól mindig tud segítséget kérni. Ha mást nem is, de az őröket tudja hívni, onnantól pedig nincs oka, hogy az irháját féltse. Az erdő ezzel szemben egészen más, sehol egy lélek, csak farkasok, akik bár nem gyakran támadnak utazókra, néha mégis megteszik. Egy egész falkával szemben még Faeus sem képes helytállni, így Zhrodim teljesen jogosnak érzi felháborodását. Az csak a ráadás, hogy figyeltetik őket, így rusnya kis barátjának még óvatosabbnak kellene lennie, mint egyébként.
Asiritay káromkodására oldalra kapja a fejét, kérdőn pislog a nőstényre, még pont sikerül elkapnia a mozdulatot, ahogy az elhajít valamit.*
-Mi történt? Valami baj van?
*Halálra nem fogja aggódni magát, mivel látja, hogy amaz csak a táskájában turkál, így elkönyveli valami női dolognak. Viszont amit eldobott... Mi lehet az? Hirtelen mozdulattal fordítja meg a lovát, hogy a szobrocska mellett leugorjon a nyeregből és kézbe vegye.*
-Soha ne hagyj magad után nyomokat.
*Márpedig ez jóval súlyosabb, mint akár egy megtiport ösvény vagy letört ágak. Felületesen nézi csak meg, hogy mi akadt a kezébe, ha nem lát rajta semmi érdekeset, akkor már száll is vissza a nyeregbe, hogy beérve két társát odanyújtsa a tárgyat jogos tulajdonosának. Felőle nyugodtan megválhat bármi kacattól, de ne az erdő közepén tegye azt, főleg akkor ne, amikor Zhrodim abban reménykedik, hogy kikerülhetnek a figyelő szemek látóköréből.
Arckifejezése némileg megenyhül, amikor már a kocsma előtt Faeus biztosítja megértéséről, hálásan veregeti meg a félszerzet vállát. Még magának is tagadja, de volt benne némi félsz, hogy barátja majd lehordja, amiért nem tudta magát távol tartani a nősténytől, de a teljes megértés feloldja a gyomrába szökő görcsöt.
Belépve széles vigyorral veszi tudomásul Asiritay ténykedését, egy pillantással adózva csak a tekintetvonzó fenéknek, mielőtt mellé lépne és a részegről leszállítva finoman az asztal felé terelgetné. Reméli, az eszméletlen férfi nem a nősténynek köszönheti állapotát, különben itt sem fogják őket szívesen látni.
A rendelés megtörténik, az italokat sikerrel viszi az asztalhoz, ahol Faeus mintha máris jobb kedvre derülne. Jó ezt látni, azt szereti, ha barátja legalább olyan jó hangulatban van, mint ő.*
-Szerintem rum és bor keveréke, amennyire meg tudom mondani. Nem olyan erős, de cserébe érdekes.
*Nem mindennapi ízkombináció, pár korty után még nehéz lenne eldönteni, hogy a szokatlanon kívül mennyire pozitív vagy negatív a benyomás, amit erről szerzett. Nem érezni méreg ízét, nem mintha tudná, az milyen, de semmi szokatlan aroma nem társul, ami óvatosságra adna okot.
Az asztaluknál bóbiskoló öreg, aki eddig nem sok vizet zavart, váratlanul megmozdul, pontosabban megmozdítják. A falap takarásában jobbja reflexből kardja markolatára csúszik, bár nem tekinti potenciális ellenfélnek a láthatóan ittas vénséget, jobb az elővigyázatosság.*
-Mi? Két napja?
*A fejmosásra alaposan elképed. Hiszen csak most döntötték el nemrég, hogy ide fognak jönni, teljesen véletlenszerűen. Biztos, hogy nem volt előre lebeszélve találkája, az ilyeneket nem felejti el, különösen megragadna a fejében egy ilyen felszíni öregember.*
-Állj állj. Hova utazunk? És miért kellene nekünk veled tartani?
*Hangja élesebb a kelleténél, de érezhetően nem szereti a meglepetéseket, tekintete Faeusra tapad, néma kérdést szegezve neki. Ő tud bármit erről? Mert ha nem, akkor bizony a vénembernek jó lesz magához térnie, mert alapos magyarázatot kell előadnia. Bár azt meg kell hagyni, az ötlet, hogy más számlájára rendeljenek bármit, kecsegtető. Keze már lendül is, hogy felszolgálót intsen az asztalukhoz, ameddig átverekszi magát a részeg tömegen, van ideje kitalálni, hogy mit szeretne.*
-Nekem töltött csibe és mellé krumplipüré rendel. A társaimnak...
*Nyitva hagyja a mondatot, hogy a másik kettőnek is legyen lehetősége letudni az ételválasztást. Addig kell kihasználni, ameddig kéretlen asztaltársuk meg nem gondolja magát, utána majd rátérhetnek a faggatózásra. Lehet, hogy okosabb lenne, ha ezt a gnork végezné, köztudottan könnyebben ért szót a felszíniekkel, mint a hím.*
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
-Bóklásztál? Egyedül?
*Nem ezt a választ akarta hallani, sárga tekintete lesújtón tapad a gnorkra, reméli, hogy az legalább egy picikét elszégyelli magát. Hiába tudja, hogy ő maga is pontosan ezt csinálta, amikor elment, mégis teljesen másnak érzékeli. A barakk biztonságos hely, eleve senkit nem engednek éles fegyverrel belépni, ráadásul ha még rá is támadnának, a szolgálatot ellátótól mindig tud segítséget kérni. Ha mást nem is, de az őröket tudja hívni, onnantól pedig nincs oka, hogy az irháját féltse. Az erdő ezzel szemben egészen más, sehol egy lélek, csak farkasok, akik bár nem gyakran támadnak utazókra, néha mégis megteszik. Egy egész falkával szemben még Faeus sem képes helytállni, így Zhrodim teljesen jogosnak érzi felháborodását. Az csak a ráadás, hogy figyeltetik őket, így rusnya kis barátjának még óvatosabbnak kellene lennie, mint egyébként.
Asiritay káromkodására oldalra kapja a fejét, kérdőn pislog a nőstényre, még pont sikerül elkapnia a mozdulatot, ahogy az elhajít valamit.*
-Mi történt? Valami baj van?
*Halálra nem fogja aggódni magát, mivel látja, hogy amaz csak a táskájában turkál, így elkönyveli valami női dolognak. Viszont amit eldobott... Mi lehet az? Hirtelen mozdulattal fordítja meg a lovát, hogy a szobrocska mellett leugorjon a nyeregből és kézbe vegye.*
-Soha ne hagyj magad után nyomokat.
*Márpedig ez jóval súlyosabb, mint akár egy megtiport ösvény vagy letört ágak. Felületesen nézi csak meg, hogy mi akadt a kezébe, ha nem lát rajta semmi érdekeset, akkor már száll is vissza a nyeregbe, hogy beérve két társát odanyújtsa a tárgyat jogos tulajdonosának. Felőle nyugodtan megválhat bármi kacattól, de ne az erdő közepén tegye azt, főleg akkor ne, amikor Zhrodim abban reménykedik, hogy kikerülhetnek a figyelő szemek látóköréből.
Arckifejezése némileg megenyhül, amikor már a kocsma előtt Faeus biztosítja megértéséről, hálásan veregeti meg a félszerzet vállát. Még magának is tagadja, de volt benne némi félsz, hogy barátja majd lehordja, amiért nem tudta magát távol tartani a nősténytől, de a teljes megértés feloldja a gyomrába szökő görcsöt.
Belépve széles vigyorral veszi tudomásul Asiritay ténykedését, egy pillantással adózva csak a tekintetvonzó fenéknek, mielőtt mellé lépne és a részegről leszállítva finoman az asztal felé terelgetné. Reméli, az eszméletlen férfi nem a nősténynek köszönheti állapotát, különben itt sem fogják őket szívesen látni.
A rendelés megtörténik, az italokat sikerrel viszi az asztalhoz, ahol Faeus mintha máris jobb kedvre derülne. Jó ezt látni, azt szereti, ha barátja legalább olyan jó hangulatban van, mint ő.*
-Szerintem rum és bor keveréke, amennyire meg tudom mondani. Nem olyan erős, de cserébe érdekes.
*Nem mindennapi ízkombináció, pár korty után még nehéz lenne eldönteni, hogy a szokatlanon kívül mennyire pozitív vagy negatív a benyomás, amit erről szerzett. Nem érezni méreg ízét, nem mintha tudná, az milyen, de semmi szokatlan aroma nem társul, ami óvatosságra adna okot.
Az asztaluknál bóbiskoló öreg, aki eddig nem sok vizet zavart, váratlanul megmozdul, pontosabban megmozdítják. A falap takarásában jobbja reflexből kardja markolatára csúszik, bár nem tekinti potenciális ellenfélnek a láthatóan ittas vénséget, jobb az elővigyázatosság.*
-Mi? Két napja?
*A fejmosásra alaposan elképed. Hiszen csak most döntötték el nemrég, hogy ide fognak jönni, teljesen véletlenszerűen. Biztos, hogy nem volt előre lebeszélve találkája, az ilyeneket nem felejti el, különösen megragadna a fejében egy ilyen felszíni öregember.*
-Állj állj. Hova utazunk? És miért kellene nekünk veled tartani?
*Hangja élesebb a kelleténél, de érezhetően nem szereti a meglepetéseket, tekintete Faeusra tapad, néma kérdést szegezve neki. Ő tud bármit erről? Mert ha nem, akkor bizony a vénembernek jó lesz magához térnie, mert alapos magyarázatot kell előadnia. Bár azt meg kell hagyni, az ötlet, hogy más számlájára rendeljenek bármit, kecsegtető. Keze már lendül is, hogy felszolgálót intsen az asztalukhoz, ameddig átverekszi magát a részeg tömegen, van ideje kitalálni, hogy mit szeretne.*
-Nekem töltött csibe és mellé krumplipüré rendel. A társaimnak...
*Nyitva hagyja a mondatot, hogy a másik kettőnek is legyen lehetősége letudni az ételválasztást. Addig kell kihasználni, ameddig kéretlen asztaltársuk meg nem gondolja magát, utána majd rátérhetnek a faggatózásra. Lehet, hogy okosabb lenne, ha ezt a gnork végezné, köztudottan könnyebben ért szót a felszíniekkel, mint a hím.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-06 22:59:13
Üzenet elküldve: 2014-04-06 22:59:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Miután hőseink diadalmasan elfoglalták az egyetlen rendelkezésre álló helyet, és Asiritay is kitaposta a földön fetrengő részeg alakból a szuszt, végre kifújhatják magukat és nyugodt körülmények között szürcsölgethetik az italaikat. Leszámítva Faeust ugyebár, aki inkább dönti magába az alkoholt, de az ork vére miatt jobban is bírja, mint a társai. Vagy csak azért, mert edzésben van.
Végeredményben mindez lényegtelen, mert ekkor egy meglehetősen ittas matróz nekiesik a hős kalandorok asztalánál békésen hortyogó öreg székének, aki azonmód fel is riad az igazak álmából.*
-Hrgmmmppff.*reagálja le igen velősen a kialakult szituációt, majd bortól mámorosan lapos pillantásaival szemrevételezi asztaltársaságát. Eltart pár lélegzetvételnyi ideig, mire sikerül felfognia, mi is van körülötte, majd mikor ez sikerül neki, szélesen elvigyorodik.*
-Nohát csakhogy ideértetek!*kapja fel az asztalon pihenő hatalmas korsónyi malátanedűt, s megemelve a hármas felé, tulajdonképpen húzóra megissza a felét, ami azért tetemes mennyiség.*
-Brröööff!*teszi még hozzá elégedetten, majd megtörli a szakállát, s emígyen szól:*
-Két napja várok érkezésetekre, de jobb később, mint soha, nem igaz? Igyatok, egyetek, én állom a cehhet, hajnalban vár minket egy hajó, hogy fedélzetén a dicsőség és hírnév felé utazzunk, a mesés gazdagságról nem is beszélve!*pislog és bólogat bátorítóan "társai" felé.*
-Jut eszembe, megragadnám az alkalmat, hogy bemutatkozzam, Imbacasthor vagyok, a mágus, tudós, felfedező, történész.*emeli meg csúcsos süvegét.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.06 23:00:18
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Miután hőseink diadalmasan elfoglalták az egyetlen rendelkezésre álló helyet, és Asiritay is kitaposta a földön fetrengő részeg alakból a szuszt, végre kifújhatják magukat és nyugodt körülmények között szürcsölgethetik az italaikat. Leszámítva Faeust ugyebár, aki inkább dönti magába az alkoholt, de az ork vére miatt jobban is bírja, mint a társai. Vagy csak azért, mert edzésben van.
Végeredményben mindez lényegtelen, mert ekkor egy meglehetősen ittas matróz nekiesik a hős kalandorok asztalánál békésen hortyogó öreg székének, aki azonmód fel is riad az igazak álmából.*
-Hrgmmmppff.*reagálja le igen velősen a kialakult szituációt, majd bortól mámorosan lapos pillantásaival szemrevételezi asztaltársaságát. Eltart pár lélegzetvételnyi ideig, mire sikerül felfognia, mi is van körülötte, majd mikor ez sikerül neki, szélesen elvigyorodik.*
-Nohát csakhogy ideértetek!*kapja fel az asztalon pihenő hatalmas korsónyi malátanedűt, s megemelve a hármas felé, tulajdonképpen húzóra megissza a felét, ami azért tetemes mennyiség.*
-Brröööff!*teszi még hozzá elégedetten, majd megtörli a szakállát, s emígyen szól:*
-Két napja várok érkezésetekre, de jobb később, mint soha, nem igaz? Igyatok, egyetek, én állom a cehhet, hajnalban vár minket egy hajó, hogy fedélzetén a dicsőség és hírnév felé utazzunk, a mesés gazdagságról nem is beszélve!*pislog és bólogat bátorítóan "társai" felé.*
-Jut eszembe, megragadnám az alkalmat, hogy bemutatkozzam, Imbacasthor vagyok, a mágus, tudós, felfedező, történész.*emeli meg csúcsos süvegét.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.06 23:00:18
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-06 12:52:50
Üzenet elküldve: 2014-04-06 12:52:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
- Nem is, csak a közelben bóklásztam Teonnal, amikor meghallottunk titeket. Ha más lett volna itt, a bokrokon túl, akkor velük futottam volna össze, de a szellemek úgy hozták, hogy veletek találkoztam.
*Hiszen ő nem a kikötő felé tartott, az erdő nyugalmát élvezte ki hátasával, ha már más nem tartott vele. Errefelé nem látott még goblinokat, akikkel társaloghatna, hátha ismerik az őt tanító fajtársaikat valamilyen úton-módon. Itt erősebben érezni a szellemek jelenlétét, hiszen a természetből fakadnak, nem a város kőfalaiból. Ezért is keresett itt egy kis békét, s erre megtalálta azt, ki mellett sosincs nyugalom.
Ki tudja ő kötni a szamarát magának, Zhrodim segítsen csak a kis bájos bajtársnőjének, Faeus megoldja egyedül a saját dolgát. Csak akkor áll meg befelé masírozása közben, amikor látja, hogy a sötételf elállja az útját.*
- Nem kérek tőled semmit, pontosan tudom, milyen nehéz neked.
*Nem mintha bármikor is olyan gondja lett volna, ami nőkkel kapcsolatos. Hiszen egy hozzá hasonló életében ez már csak így megy. A Révkapuban is Sasa és Mara volt csak, aki közel volt hozzá, ha Gilt nem számoljuk, kit nem érdekelt a külső, amíg munkaerő volt. De jobb feledni a múltat, fájó seb csupán, hogy talán soha nem látja a fogadó tündérét és angyalát, inkább törődik mostani életével, sanyarú sorsával és barátja új ismerősével, aki igencsak érdekes módot talált a nézelődésre, állapítja meg magában a gnork, mikor beljebb térnek.
Ő inkább az egyetlen, szinte üres asztalhoz navigál, hová inti is társait, amikor látja, hogy végeztek éppen folyó dolgukkal. Asi bizalmatlannak tűnik az öreggel szemben, így vélhetőleg ő szemben fog helyet foglalni vele, míg Zhrodim és Faeus egymással, az asztal másik irányában. Nem is kel egyéb asztaltárs, ez a szundikáló vén csont is bőven elég ismeretlen ide. Ahogy pedig az italok is helyet kapnak, széles vigyor kerekedik a randa arcra, egyértelműen tetszést fejezve ki.*
- Hányszor mondtam már, te vagy az én sötételfem!
*Pálinkát amúgy is csak pálinkával kísérünk, ezt megtanulta már az apró termetű lény. Reméli, hogy tényleg nem méreg az, amit a másik kettő iszik, a maga részéről tudja jól, hogy az itteni italok mifélék. Legalábbis, aminek nem ilyen fantázianeve van. A pálinka az pálinka, így először az egyiket húzza le, s mire érezné, hogyan kezdené marni torkát, vágja rá a másik kupicát is, hogy azzal tompítsa az elsőt, fokozva ugyan a hatást, s az ízt, mégis éreztetve saját tudatával, hogy nincs is jobb, mint a szesz, mit nem kell megosztani mással. Zhrodim még a végén megint magára öntené csak az italát...
Ha Zhrodim még nem halt meg és Asi is bele mer inni a sellővérbe, akkor Faeus érdeklődve fordul barátja felé, kérdésével.*
- Mond csak, miféle ital amaz?
*Kíváncsi az itteni felhozatalra, hátha van erősebb, mint a jó öreg pálinka. Bár, erősen kételkedik benne, még ha ez a fajta nem is olyan ütős, mint amit anno a falu melletti orkok főztek. Na, azzal ölni is lehetett, nem csak kiütni bárkit.*
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
- Nem is, csak a közelben bóklásztam Teonnal, amikor meghallottunk titeket. Ha más lett volna itt, a bokrokon túl, akkor velük futottam volna össze, de a szellemek úgy hozták, hogy veletek találkoztam.
*Hiszen ő nem a kikötő felé tartott, az erdő nyugalmát élvezte ki hátasával, ha már más nem tartott vele. Errefelé nem látott még goblinokat, akikkel társaloghatna, hátha ismerik az őt tanító fajtársaikat valamilyen úton-módon. Itt erősebben érezni a szellemek jelenlétét, hiszen a természetből fakadnak, nem a város kőfalaiból. Ezért is keresett itt egy kis békét, s erre megtalálta azt, ki mellett sosincs nyugalom.
Ki tudja ő kötni a szamarát magának, Zhrodim segítsen csak a kis bájos bajtársnőjének, Faeus megoldja egyedül a saját dolgát. Csak akkor áll meg befelé masírozása közben, amikor látja, hogy a sötételf elállja az útját.*
- Nem kérek tőled semmit, pontosan tudom, milyen nehéz neked.
*Nem mintha bármikor is olyan gondja lett volna, ami nőkkel kapcsolatos. Hiszen egy hozzá hasonló életében ez már csak így megy. A Révkapuban is Sasa és Mara volt csak, aki közel volt hozzá, ha Gilt nem számoljuk, kit nem érdekelt a külső, amíg munkaerő volt. De jobb feledni a múltat, fájó seb csupán, hogy talán soha nem látja a fogadó tündérét és angyalát, inkább törődik mostani életével, sanyarú sorsával és barátja új ismerősével, aki igencsak érdekes módot talált a nézelődésre, állapítja meg magában a gnork, mikor beljebb térnek.
Ő inkább az egyetlen, szinte üres asztalhoz navigál, hová inti is társait, amikor látja, hogy végeztek éppen folyó dolgukkal. Asi bizalmatlannak tűnik az öreggel szemben, így vélhetőleg ő szemben fog helyet foglalni vele, míg Zhrodim és Faeus egymással, az asztal másik irányában. Nem is kel egyéb asztaltárs, ez a szundikáló vén csont is bőven elég ismeretlen ide. Ahogy pedig az italok is helyet kapnak, széles vigyor kerekedik a randa arcra, egyértelműen tetszést fejezve ki.*
- Hányszor mondtam már, te vagy az én sötételfem!
*Pálinkát amúgy is csak pálinkával kísérünk, ezt megtanulta már az apró termetű lény. Reméli, hogy tényleg nem méreg az, amit a másik kettő iszik, a maga részéről tudja jól, hogy az itteni italok mifélék. Legalábbis, aminek nem ilyen fantázianeve van. A pálinka az pálinka, így először az egyiket húzza le, s mire érezné, hogyan kezdené marni torkát, vágja rá a másik kupicát is, hogy azzal tompítsa az elsőt, fokozva ugyan a hatást, s az ízt, mégis éreztetve saját tudatával, hogy nincs is jobb, mint a szesz, mit nem kell megosztani mással. Zhrodim még a végén megint magára öntené csak az italát...
Ha Zhrodim még nem halt meg és Asi is bele mer inni a sellővérbe, akkor Faeus érdeklődve fordul barátja felé, kérdésével.*
- Mond csak, miféle ital amaz?
*Kíváncsi az itteni felhozatalra, hátha van erősebb, mint a jó öreg pálinka. Bár, erősen kételkedik benne, még ha ez a fajta nem is olyan ütős, mint amit anno a falu melletti orkok főztek. Na, azzal ölni is lehetett, nem csak kiütni bárkit.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:51:11
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:51:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Gondolkozik még, hogy válaszoljon a hím szavaira, de már ő is jobbnak látja ezt inkább lezárni. Minél előbb el akarja felejteni az újabb hibáját amit vétett, és erre nem az a legjobb megoldás, ha folytatja róla a vitát. Különösen, hogy egyre inkább úgy érzi, hogy Zhrodim kezd mérges lenni. Jó a megállapítása, tényleg esze ágában se lenne megmondani, hogy hogyan viselkedjen, viszont abban már nem annyira biztos, hogy az előbbi saját megállapítása ne lett volna helyes. Inkább nagyot sóhajtva követi.
Sikeresen visszakerül a ló hátára, a hím meg újfent vagy kételkedik a képességeiben, vagy csak húzni akarja, és tessék, nem is kellett sokáig várniuk, hogy az ismerős nyelvöltés ismét meg ne történjen. Durcásan kinyújtja rá a nyelvét ráhagyva, hogy mit hisz el, és mit nem. Akármit is, ő érzi a saját testét, és egyre biztosabb már az egyensúlyában.
Hogy mit akar tőle a lányka, azt megőrzi magának, amúgy is, ha olyan profi mint amilyennek magát beállítja, pont ő ne tudna egy teljesen tapasztalatlan nősténykén átlátni?
Amíg a fiúk egymással beszélgetnek, fogja és a szárral egyszer körbecsavarja az egyik kezét. Van egy olyan érzése, hogy erre biztos van valami szabály, hogy a "kantárt semmi esetre sem csavarjuk a karra", de nem igazán érdekli. Ha elveszíti az egyensúlyát már kéznél van a kapaszkodó, mivel most mindkét kezével elengedi a szárat, hogy addig gyorsan átfuthassa a táskája tartalmát, nem-e hiányzik belőle valami. Még csak a kezét dugja bele, de érzi, hogy valami nem stimmel. Értetlen grimasszal pillant bele, ahogy kicsit kiemeli a ruhát, az ismeretlen, mégis oly ismerős finom anyagon simítva végig az ujjaival.*
- Hogy az a...! *Szisszen fel dühösen, majd tovább kutakodik a táskájában. Örömmel látja, hogy a miniruhájához nem nyúltak, hogy legyen hely, de már érti miért érezte egy fokkal súlyosabbnak a tarisznyáját.* Ilyen nincs! Kinek szúrta a szemét, hogy nem nyitottam ki? *Mérgelődik továbbra is magában. Bármibe le merné fogadni, hogy ez a ruha lehetett abban az ajándékdobozban. Átnézi a táska tartalmát, hiány az nincs, csak többlet. Egy nyaklánc, akkor lát itt fülbevalót is (nem mintha még nagyon hordana) és egy...szobrot? Döbbent, dühös arccal veszi kézbe a nőstényt ábrázoló kis szobrocskát, majd úgy ahogy van hajítja le a földre. Feleslegesen foglalják itt neki a helyet, és még mindig nem tudja kit kellene ezért agyonütnie, ki pakolta tele a tarisznyáját amíg ő a barakkban volt. De legalább talál egy levelet, amit kíváncsian bont ki, ám érdeklődése csak addig tart, míg az az összesen egy mondat a szeme elé tárul. Illetve kettő, de a második "jókívánság" mellett elsiklik. Az anyja aztán néha nagyon tudhat unatkozni, ha már ilyen baromságokkal foglalja el magát... Mérges nagy sóhajjal hajtogatja vissza a levelet, és süllyeszti a borítékba. Csak legyen annyi esze annak a marhának akit felküldtek utána, hogy ne mutassa meg magát a nőstényke előtt, főleg ha ilyen idegi állapotban van.
Sikerrel le tud csusszanni az állat hátáról, az utolsó percek már elég könnyedebbnek tűntek a számára, egész jól bele tudna jönni, ha gyakrabban ülne fel ilyen négylábúak hátára.
Mikor Zhrodim előre engedi, készséggel megy előre, kíváncsi mennyivel másabb ez a hely a Pegazusnál. Hát ettől sincs lenyűgözve, túl sok felszíni, túl sok matróz...részeg matróz. Nem figyelve, hogy a fiúk megálltak az ajtóban, előre ügyeskedi magát a részeg tömegen, hogy megnézhesse az itteni itallapot. Alig ér oda, az egyik néhány méterre levő alak felé indul. A nősténynek elég végignéznie rajta, már látja, hogy itt fegyverre nem lesz semmi szükség, az emberférfi teljesen kész van. Csodálja, hogy meg tud állni a két lábán, nem hogy még felé induljon...induljon? Essen! Talán ha két lépést tesz előre, és nagyjából ennyi tellett tőle. Asiritay érdektelen arccal hátrál egy lépést elnézve ahogy az emberférfi úgy dől el mint egy darab fa.* ~Csodás! És most hogy nézzem meg az itallapot?~ *Nem kell sokáig töprengenie, megvonva a vállát feláll a kidőlt férfi hátára, úgy fut végig grimaszolva az italokon.* ~Gratulálok, ezért kell inni!~
*Nem időzik túl sokat a gusztustalan alakon, végül odamegy az asztalhoz, ahol Faeus is van, és egy furcsa, úgy tűnik szintén kidőlt öreg. Bizalmatlanul húzza messzebb a férfitől székét amennyire csak tudja, aztán ő is helyet foglal. Mikor Zhrodim visszaér egy ismeretlen nevű italt hoz, amit a nőstény nem kis bizalmatlansággal szemlél.* ~Mi a fene az a sellővér?!~ *Ráncolja a homlokát óvatosan beleszimatolva az italba, bár a látvány, ahogy Zhrodim minden aggodalom nélkül iszik belőle, kicsit megnyugtatja. A méreg gondolata azonban nem. Aggódva figyeli a hímet, biztos nem lesz-e tőle rosszul.*
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Gondolkozik még, hogy válaszoljon a hím szavaira, de már ő is jobbnak látja ezt inkább lezárni. Minél előbb el akarja felejteni az újabb hibáját amit vétett, és erre nem az a legjobb megoldás, ha folytatja róla a vitát. Különösen, hogy egyre inkább úgy érzi, hogy Zhrodim kezd mérges lenni. Jó a megállapítása, tényleg esze ágában se lenne megmondani, hogy hogyan viselkedjen, viszont abban már nem annyira biztos, hogy az előbbi saját megállapítása ne lett volna helyes. Inkább nagyot sóhajtva követi.
Sikeresen visszakerül a ló hátára, a hím meg újfent vagy kételkedik a képességeiben, vagy csak húzni akarja, és tessék, nem is kellett sokáig várniuk, hogy az ismerős nyelvöltés ismét meg ne történjen. Durcásan kinyújtja rá a nyelvét ráhagyva, hogy mit hisz el, és mit nem. Akármit is, ő érzi a saját testét, és egyre biztosabb már az egyensúlyában.
Hogy mit akar tőle a lányka, azt megőrzi magának, amúgy is, ha olyan profi mint amilyennek magát beállítja, pont ő ne tudna egy teljesen tapasztalatlan nősténykén átlátni?
Amíg a fiúk egymással beszélgetnek, fogja és a szárral egyszer körbecsavarja az egyik kezét. Van egy olyan érzése, hogy erre biztos van valami szabály, hogy a "kantárt semmi esetre sem csavarjuk a karra", de nem igazán érdekli. Ha elveszíti az egyensúlyát már kéznél van a kapaszkodó, mivel most mindkét kezével elengedi a szárat, hogy addig gyorsan átfuthassa a táskája tartalmát, nem-e hiányzik belőle valami. Még csak a kezét dugja bele, de érzi, hogy valami nem stimmel. Értetlen grimasszal pillant bele, ahogy kicsit kiemeli a ruhát, az ismeretlen, mégis oly ismerős finom anyagon simítva végig az ujjaival.*
- Hogy az a...! *Szisszen fel dühösen, majd tovább kutakodik a táskájában. Örömmel látja, hogy a miniruhájához nem nyúltak, hogy legyen hely, de már érti miért érezte egy fokkal súlyosabbnak a tarisznyáját.* Ilyen nincs! Kinek szúrta a szemét, hogy nem nyitottam ki? *Mérgelődik továbbra is magában. Bármibe le merné fogadni, hogy ez a ruha lehetett abban az ajándékdobozban. Átnézi a táska tartalmát, hiány az nincs, csak többlet. Egy nyaklánc, akkor lát itt fülbevalót is (nem mintha még nagyon hordana) és egy...szobrot? Döbbent, dühös arccal veszi kézbe a nőstényt ábrázoló kis szobrocskát, majd úgy ahogy van hajítja le a földre. Feleslegesen foglalják itt neki a helyet, és még mindig nem tudja kit kellene ezért agyonütnie, ki pakolta tele a tarisznyáját amíg ő a barakkban volt. De legalább talál egy levelet, amit kíváncsian bont ki, ám érdeklődése csak addig tart, míg az az összesen egy mondat a szeme elé tárul. Illetve kettő, de a második "jókívánság" mellett elsiklik. Az anyja aztán néha nagyon tudhat unatkozni, ha már ilyen baromságokkal foglalja el magát... Mérges nagy sóhajjal hajtogatja vissza a levelet, és süllyeszti a borítékba. Csak legyen annyi esze annak a marhának akit felküldtek utána, hogy ne mutassa meg magát a nőstényke előtt, főleg ha ilyen idegi állapotban van.
Sikerrel le tud csusszanni az állat hátáról, az utolsó percek már elég könnyedebbnek tűntek a számára, egész jól bele tudna jönni, ha gyakrabban ülne fel ilyen négylábúak hátára.
Mikor Zhrodim előre engedi, készséggel megy előre, kíváncsi mennyivel másabb ez a hely a Pegazusnál. Hát ettől sincs lenyűgözve, túl sok felszíni, túl sok matróz...részeg matróz. Nem figyelve, hogy a fiúk megálltak az ajtóban, előre ügyeskedi magát a részeg tömegen, hogy megnézhesse az itteni itallapot. Alig ér oda, az egyik néhány méterre levő alak felé indul. A nősténynek elég végignéznie rajta, már látja, hogy itt fegyverre nem lesz semmi szükség, az emberférfi teljesen kész van. Csodálja, hogy meg tud állni a két lábán, nem hogy még felé induljon...induljon? Essen! Talán ha két lépést tesz előre, és nagyjából ennyi tellett tőle. Asiritay érdektelen arccal hátrál egy lépést elnézve ahogy az emberférfi úgy dől el mint egy darab fa.* ~Csodás! És most hogy nézzem meg az itallapot?~ *Nem kell sokáig töprengenie, megvonva a vállát feláll a kidőlt férfi hátára, úgy fut végig grimaszolva az italokon.* ~Gratulálok, ezért kell inni!~
*Nem időzik túl sokat a gusztustalan alakon, végül odamegy az asztalhoz, ahol Faeus is van, és egy furcsa, úgy tűnik szintén kidőlt öreg. Bizalmatlanul húzza messzebb a férfitől székét amennyire csak tudja, aztán ő is helyet foglal. Mikor Zhrodim visszaér egy ismeretlen nevű italt hoz, amit a nőstény nem kis bizalmatlansággal szemlél.* ~Mi a fene az a sellővér?!~ *Ráncolja a homlokát óvatosan beleszimatolva az italba, bár a látvány, ahogy Zhrodim minden aggodalom nélkül iszik belőle, kicsit megnyugtatja. A méreg gondolata azonban nem. Aggódva figyeli a hímet, biztos nem lesz-e tőle rosszul.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:45:46
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:45:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
-Nem tudod eldönteni, hogy akartam-e vagy sem. Megmondani pedig nem fogod, hogyan reagáljak, ennyire már ismerlek.
*Érezhető, hogy saját részéről itt lezártnak tekinti ezt a beszélgetést, a további érveket, ellenérveket nem fogja lereagálni. Egyértelmű választ nem ad, talán csak élvezi, hogy bizonytalanságban tarthatja a nőstényt, talán ő maga sem tudja, hogy mennyire volt kellemetlen az érintés.
Akármilyen gnorknak nem örülne, csakis ennek az egynek, amelyik kiérdemelte, hogy a hím barátjaként nevezze és ekként is tekintsen rá. Elküldeni pedig eszében sincs, így legalább saját magának is bizonyítja, hogy semmi sötét hátsószándéka nem volt a vacsorameghívással. Különben sem lehetne, az számára is világos, hogy a nőstényke nem akar tőle semmit. Talán épp ezért tudnak annyira jól kijönni egymással.
Önmagát meghazudtoló fürgeséggel ugrik, hogy segítsen az ügyetlenkedőnek, visszasegítve a nyeregbe, közben pedig véletlenül illetlenebb helyen is érintve. Véletlenül? Megint olyan kérdés ez, ami Zhrodim titka marad.*
-Hát persze, persze.
*Ennyiben hagyja a dolgot, de azért fél szemét kénytelen lesz fajtársán tartani, hogy ha az nem bírna hátasával, akkor ismét segíthessen neki.*
-És te mi járatban vagy erre? Nem tudtam, hogy a kikötő az új kedvenc helyed.
*Szemöldökét ráncolva pillant Faeus felé, most kap csak észbe, hogy meg sem kérdezte eddig, miféle szerencsének köszönhetően botlottak egymásba pont itt, pont ugyanarra menet. Vajon van valami, amiről nem tud? Nem lenne igazságos, mintha valami kis durcásság is fellángolna benne, hogy miért nem értesült a kiruccanásról, amikor ő minden titkát meg szokta osztani a félszerzettel.
A fogadó előtt kiköti a lovakat, ha kell, még Faeus szamarát is, majd az ajtóhoz lép és benyit. Miután meggyőződött róla, hogy benn semmi olyan, amivel Asiritay ne birkózna meg egyedül is, előre engedi, majd megfordulva az ajtókeretnek támaszkodik Faeus előtt.*
-Nincs közöttünk semmi. A barakkban voltam, véletlenül összetalálkoztunk... Nem lehet semmi, ezt te is jól tudod, de ne kérd, hogy csak úgy küldjem el, hogy máris...
*Szavai elég halkak ahhoz, hogy csak ők ketten hallják meg. Tekintete komoly, valami mély fájdalom ül benne, aminek hála Faeus biztos lehet benne, hogy barátja nagyon is tisztában van a helyzet komolyságával és súlyával. itt ez a vonzó, édes kis teremtés, aki mellett önmaga lehet, és aki láthatóan szintén kívánja a társaságát. Amíg van rá módja, nem akarja megtagadni, még ha utána még fájdalmasabb is lesz, amikor haza kell térnie.
Ha Faeus még válaszol, azt feltétlenül megvárja, de utána barátja oldalán ő is a fogadóba lép, tekintete máris a nőstényt keresi, aki remélhetőleg nem került bajba. Sok matróz, sok részeg matróz, van, amelyik nő nélkül, jó lesz vigyázni, hogy ha valamelyik olyan pillantást vetne a leendő matróna irányába, ami a hím szerint nem helyénvaló, akkor máris elégtételt vehessen. Nem heves a természete, á dehogy...
Ameddig társai asztalt keresnek, ő átverekszi magát a tömegen, hogy a pulthoz jusson. Tekintetét gyorsan futtatja végig az itallapon, étel tekintetében majd kikéri mindenki véleményét, de addig sem akarja, hogy szárazon maradjon a torkuk.*
-Estét. Kérek először is két Pálinkát, ez 12 arany,
és két kupa Sellővért is, ami további 24arany.
*Amint minden az orra előtt van, remek kézügyességéről tanúbizonyságot téve mind a négy poharat kezei közé veszi, és csatlakozik két másik társához, a szundikáló öreg mellett.*
-Micsoda nagyszerű választás! Két kupica a kedvenc gnorkomnak, a hölgynek pedig egy sellővér elnevezésű ital. A pultos nem mondta, mi van benne, de reméljük, nem valami méreg.
*Vigyorogva emeli meg a saját kupáját és kóstolja is meg egyből az italt.*
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
-Nem tudod eldönteni, hogy akartam-e vagy sem. Megmondani pedig nem fogod, hogyan reagáljak, ennyire már ismerlek.
*Érezhető, hogy saját részéről itt lezártnak tekinti ezt a beszélgetést, a további érveket, ellenérveket nem fogja lereagálni. Egyértelmű választ nem ad, talán csak élvezi, hogy bizonytalanságban tarthatja a nőstényt, talán ő maga sem tudja, hogy mennyire volt kellemetlen az érintés.
Akármilyen gnorknak nem örülne, csakis ennek az egynek, amelyik kiérdemelte, hogy a hím barátjaként nevezze és ekként is tekintsen rá. Elküldeni pedig eszében sincs, így legalább saját magának is bizonyítja, hogy semmi sötét hátsószándéka nem volt a vacsorameghívással. Különben sem lehetne, az számára is világos, hogy a nőstényke nem akar tőle semmit. Talán épp ezért tudnak annyira jól kijönni egymással.
Önmagát meghazudtoló fürgeséggel ugrik, hogy segítsen az ügyetlenkedőnek, visszasegítve a nyeregbe, közben pedig véletlenül illetlenebb helyen is érintve. Véletlenül? Megint olyan kérdés ez, ami Zhrodim titka marad.*
-Hát persze, persze.
*Ennyiben hagyja a dolgot, de azért fél szemét kénytelen lesz fajtársán tartani, hogy ha az nem bírna hátasával, akkor ismét segíthessen neki.*
-És te mi járatban vagy erre? Nem tudtam, hogy a kikötő az új kedvenc helyed.
*Szemöldökét ráncolva pillant Faeus felé, most kap csak észbe, hogy meg sem kérdezte eddig, miféle szerencsének köszönhetően botlottak egymásba pont itt, pont ugyanarra menet. Vajon van valami, amiről nem tud? Nem lenne igazságos, mintha valami kis durcásság is fellángolna benne, hogy miért nem értesült a kiruccanásról, amikor ő minden titkát meg szokta osztani a félszerzettel.
A fogadó előtt kiköti a lovakat, ha kell, még Faeus szamarát is, majd az ajtóhoz lép és benyit. Miután meggyőződött róla, hogy benn semmi olyan, amivel Asiritay ne birkózna meg egyedül is, előre engedi, majd megfordulva az ajtókeretnek támaszkodik Faeus előtt.*
-Nincs közöttünk semmi. A barakkban voltam, véletlenül összetalálkoztunk... Nem lehet semmi, ezt te is jól tudod, de ne kérd, hogy csak úgy küldjem el, hogy máris...
*Szavai elég halkak ahhoz, hogy csak ők ketten hallják meg. Tekintete komoly, valami mély fájdalom ül benne, aminek hála Faeus biztos lehet benne, hogy barátja nagyon is tisztában van a helyzet komolyságával és súlyával. itt ez a vonzó, édes kis teremtés, aki mellett önmaga lehet, és aki láthatóan szintén kívánja a társaságát. Amíg van rá módja, nem akarja megtagadni, még ha utána még fájdalmasabb is lesz, amikor haza kell térnie.
Ha Faeus még válaszol, azt feltétlenül megvárja, de utána barátja oldalán ő is a fogadóba lép, tekintete máris a nőstényt keresi, aki remélhetőleg nem került bajba. Sok matróz, sok részeg matróz, van, amelyik nő nélkül, jó lesz vigyázni, hogy ha valamelyik olyan pillantást vetne a leendő matróna irányába, ami a hím szerint nem helyénvaló, akkor máris elégtételt vehessen. Nem heves a természete, á dehogy...
Ameddig társai asztalt keresnek, ő átverekszi magát a tömegen, hogy a pulthoz jusson. Tekintetét gyorsan futtatja végig az itallapon, étel tekintetében majd kikéri mindenki véleményét, de addig sem akarja, hogy szárazon maradjon a torkuk.*
-Estét. Kérek először is két Pálinkát, ez 12 arany,
és két kupa Sellővért is, ami további 24arany. *Amint minden az orra előtt van, remek kézügyességéről tanúbizonyságot téve mind a négy poharat kezei közé veszi, és csatlakozik két másik társához, a szundikáló öreg mellett.*
-Micsoda nagyszerű választás! Két kupica a kedvenc gnorkomnak, a hölgynek pedig egy sellővér elnevezésű ital. A pultos nem mondta, mi van benne, de reméljük, nem valami méreg.
*Vigyorogva emeli meg a saját kupáját és kóstolja is meg egyből az italt.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-05 18:56:37
Üzenet elküldve: 2014-04-05 18:56:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Midőn hős kalandoraink (nevezetesen Faeus, Asiritay, valamint Zhrodim) mit sem sejtve a Rumos Rókalyuk félhomályába toppannak, odabent meglehetős zűrzavar fogadja őket. Lényegében semmi különös, vagy az általános kocsmai hangulattól eltérő, csupán csak részeg, és kevésbé részeg matrózok, és kevésbé matrózok múlatják az időt hölgytársasággal, vagy anélkül. Kinek-kinek szája íze szerint. A taverna azonban tömve van ezen a derűs estén, elvégre a hajók hajnalban a dagállyal együtt fognak kifutni a tengerre, s a legtöbben szeretnék az utolsó estéjüket kellemes alkoholmámorban tölteni. Ez végülis érthető, hiszen adott esetben jó hosszú időt tölthetnek a nyílt vízen, ami férfiembernek (pláne hölgytársaság és kellő mennyiségű alkohol nélkül) még többnek tűnik.
Egyetlen asztalnál van csupán hely, ahol egy hosszú, ősz szakállú, csúcsos kalapot viselő fickó szundikál békésen az általános zűrzavar közepette. Hőseink tehát, amennyiben úgy döntenek, hogy szeretnének helyet foglalni, kénytelenek lesznek ehhez az asztalhoz telepedni. Nem úgy tűnik, mintha az öreget ez bármiben is megzavarná. Egyenletes szuszogását csak néha töri meg egy-egy horkantás, s az asztalon előtte árválkodó indokolatlan méretű söröskorsó is csak akkor billen meg, ha valaki az asztalnak tántorodik jókedvében.*
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
*Midőn hős kalandoraink (nevezetesen Faeus, Asiritay, valamint Zhrodim) mit sem sejtve a Rumos Rókalyuk félhomályába toppannak, odabent meglehetős zűrzavar fogadja őket. Lényegében semmi különös, vagy az általános kocsmai hangulattól eltérő, csupán csak részeg, és kevésbé részeg matrózok, és kevésbé matrózok múlatják az időt hölgytársasággal, vagy anélkül. Kinek-kinek szája íze szerint. A taverna azonban tömve van ezen a derűs estén, elvégre a hajók hajnalban a dagállyal együtt fognak kifutni a tengerre, s a legtöbben szeretnék az utolsó estéjüket kellemes alkoholmámorban tölteni. Ez végülis érthető, hiszen adott esetben jó hosszú időt tölthetnek a nyílt vízen, ami férfiembernek (pláne hölgytársaság és kellő mennyiségű alkohol nélkül) még többnek tűnik.
Egyetlen asztalnál van csupán hely, ahol egy hosszú, ősz szakállú, csúcsos kalapot viselő fickó szundikál békésen az általános zűrzavar közepette. Hőseink tehát, amennyiben úgy döntenek, hogy szeretnének helyet foglalni, kénytelenek lesznek ehhez az asztalhoz telepedni. Nem úgy tűnik, mintha az öreget ez bármiben is megzavarná. Egyenletes szuszogását csak néha töri meg egy-egy horkantás, s az asztalon előtte árválkodó indokolatlan méretű söröskorsó is csak akkor billen meg, ha valaki az asztalnak tántorodik jókedvében.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:38:44
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:38:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila és Zhrodim Tanemor //
*Mikor ne lenne kellemes meglepetés egy gnork? Sőt, mikor ne lenne akármilyen meglepetés? Hiszen Zhrodimot leszámítva, elég kevesen látnak ilyen sűrűn hozzá hasonló teremtményt. Persze, szeretik az ostobák goblinnak nézni, mert orkszerű és apró, de ettől még közel sem zöldbőrű. Illetve, félig az. Ám másik fele az intelligenciájukról híres gnómok fajából való. Egy barbár harcos és egy zseniális feltaláló egyvelege, akinek a legjobb barátja és szövetségese az éjszaka leple alatt élő gyilkos.
Alig érkezik meg, máris szemtanúja, hogyan mutatkozik egy nőstény előtt Zhrodim. Alaposan letaperolja, majd visszadobja a nyeregbe, míg Faeus éppen csak nyakát roppantja meg. Nem nagyon érdekli a másik kettő rögtönzött kis egymásra találós előadása. Bárki ki tud esni a nyeregből, ez nem nagy művészet. S hallva Zhrodim szavait, nem éppen mosoly kúszik ráncos pofájára. Inkább az útra figyel Teonon, nehogy ő is véletlenül kiessen hátasának nyergéből.
A közös ló ötletének hallatán meg aztán főleg nem figyel a másik kettőre. Olyan jól elvannak, kár lenne megtörni meghitt kis társalgásukat. Hiába tudja, hogy Zhrodim mennyire kis mókának szánta, Asiritay szavai inkább árulkodnak komolyságról a helyzetben.
Ahogy elérik a fogadót és leszállnak hátasaikról, kikötik azokat, engedi, hogy a másik kettő előre menjen kicsit.*
- Tudtam én, hogy van köztük valami. Figyeld meg Teon, a vége csak az lesz, hogy őt is magunkkal fogjuk rángatni a kalandokba. Aztán a vége az lesz, hogy egymáson csüngnek majd, én meg el leszek felejtve. Aztán majd csak neked tudom mondani, hogy én megmondtam.
*Mire végez újabb monológjával kedvenc szamarának, már sietnie kell, hogy beérje a másik kettőt, kik bizonyosan már a fogadó belsejét élvezik. Kettesben... Míg nem kerül újra melléjük a gnork.*
*Mikor ne lenne kellemes meglepetés egy gnork? Sőt, mikor ne lenne akármilyen meglepetés? Hiszen Zhrodimot leszámítva, elég kevesen látnak ilyen sűrűn hozzá hasonló teremtményt. Persze, szeretik az ostobák goblinnak nézni, mert orkszerű és apró, de ettől még közel sem zöldbőrű. Illetve, félig az. Ám másik fele az intelligenciájukról híres gnómok fajából való. Egy barbár harcos és egy zseniális feltaláló egyvelege, akinek a legjobb barátja és szövetségese az éjszaka leple alatt élő gyilkos.
Alig érkezik meg, máris szemtanúja, hogyan mutatkozik egy nőstény előtt Zhrodim. Alaposan letaperolja, majd visszadobja a nyeregbe, míg Faeus éppen csak nyakát roppantja meg. Nem nagyon érdekli a másik kettő rögtönzött kis egymásra találós előadása. Bárki ki tud esni a nyeregből, ez nem nagy művészet. S hallva Zhrodim szavait, nem éppen mosoly kúszik ráncos pofájára. Inkább az útra figyel Teonon, nehogy ő is véletlenül kiessen hátasának nyergéből.
A közös ló ötletének hallatán meg aztán főleg nem figyel a másik kettőre. Olyan jól elvannak, kár lenne megtörni meghitt kis társalgásukat. Hiába tudja, hogy Zhrodim mennyire kis mókának szánta, Asiritay szavai inkább árulkodnak komolyságról a helyzetben.
Ahogy elérik a fogadót és leszállnak hátasaikról, kikötik azokat, engedi, hogy a másik kettő előre menjen kicsit.*
- Tudtam én, hogy van köztük valami. Figyeld meg Teon, a vége csak az lesz, hogy őt is magunkkal fogjuk rángatni a kalandokba. Aztán a vége az lesz, hogy egymáson csüngnek majd, én meg el leszek felejtve. Aztán majd csak neked tudom mondani, hogy én megmondtam.
*Mire végez újabb monológjával kedvenc szamarának, már sietnie kell, hogy beérje a másik kettőt, kik bizonyosan már a fogadó belsejét élvezik. Kettesben... Míg nem kerül újra melléjük a gnork.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-05 10:57:45
Üzenet elküldve: 2014-04-05 10:57:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Zhrodim Tanemor és Faeus Pysius //
*Hiába hallja, hogy nem tett semmi rosszat, az előző reakciókból egészen mást szűr le. Nem igazán tudja, hogy azzal volt-e a gond, hogy bármiféle előzetes figyelmeztetés nélkül érintette olyan helyen ahol nem védte a ruha, vagy az, hogy a tetoválásával tette ezt. Ha az előbbi, akkor felmerül a kérdés, hogy a kötözésnél például miért nem zavarta, de ilyenkor a kis nőstényke mindenre talál logikus magyarázatot. Talán ott azért nem zavarta, mert tudta ő mikor mit fog tenni, és jól tudta, hogy csak amiatt érinti, hogy bekötözze, vagy a sebeit ápolja. Ez most itt teljesen más szituáció. Nem várt, ok nélküli és hirtelen. De talán jobb ha inkább nem gondolkozik rajta, csak nem teszi többet.*
- De igen, mert nem akartad! *Ellenkezik felé kapva a fejét. Akárhogy is nézi a kis nőstényke, ez most rossz cselekedet volt, elhamarkodott és figyelmetlen. Nem figyelt elégé, már az éles lélegzetvételnél abba kellett volna hagynia a megkezdett mozdulatot. Egyáltalán nem zavarja, hogy Zhrodim előtt mentegetőzik, annyi de annyi hímnek parancsol és várja el tőlük a megfelelő viselkedést, itt lenne már végre az ideje, hogy legyen egy (a családján kívül) aki bármikor nyugodtan ellenkezhet vele. Persze ez nem teljesen így működik, de azért ő szeretné ezt hinni.
Természetesen nem Faeus az akinek a szitkozódást szánja, ez mind-mind csak és kizárólag annak az ostoba jószágnak szól, bár arról az most nem sokat tehet, hogy ő ennyire ügyetlen még a nyeregben. Ahogy a tenyerek a hátát érintik érdeklődve kapja a gazdájukra a tekintetét, aztán már csak a visszaügyeskedéssel foglalkozik, amiben Zhrodim nagyon sokat segít neki.*
- Köszönöm! *Meg sem várja még a mondattal, hogy teljesen visszakerüljön a nyeregbe. Normál esetben zavarba jönne attól, hogy a hím hol érinti, de jelen pillanatban teljesen mindegy neki, csak jusson vissza a nyeregbe. Bár ahogy most elnézi a leesés sem hangzana már olyan rémesen, főleg hogy erősen sejti, hogy hova érkezne.* Hát eddig nagyon úgy tűnik. *Mosolyog rá mikor végre sikerrel visszakerül a helyes pozícióba a lovon. A mosolyba egy kis zavar is vetül ahogy a hím széles vigyorát nézi. Kicsit szégyenli magát a bemutatója miatt, de ez tényleg nem olyan volt ami ellen bármit is tehetett volna.
Szegény kis nőstény annyira le van foglalva, hogy valahogy ráérezzen a lovaglás fortélyaira, hogy észre sem veszi a kettős élt a hím szavaiban, különben nagyon megválogatná a szavait, így viszont csak bukik ki belőle amit gondol.*
- Eddig a legtöbb területen egész jól szerepeltem, gyorsan rá szoktam érezni a dolgokra, és a lovaglás sem lesz ezek alól kivétel. Ne aggódj, hamar ráérzek majd...csak maradna már nyugton! *Teszi a fejére a kezét, amit az állat csak válaszképpen megráz. De nehéz is hatni valamire ami nem érti, hogy mit mond. Eddig a kis matrónajelölt külön büszke volt arra, hogy milyen gyorsan tanul. Ez sem fog kifogni rajta.
Faeus kuncogására boldogan rámosolyog. Talán ha ő itt van, könnyebb lesz majd a hímnek olyan magas labdákat találni amit ő már kicsit nehezebben tud lecsapni. A ló előre lép, és ő is azonnal hajol előre a szárat megmarkolva, de most sikeresen meg tudja tartani az egyensúlyát. Megy ez, csak ne ijedjen meg a hirtelen mozdulatoktól.*
- Óvatos vagyok! *Vágja rá nagy szemekkel pislogva az állatra, viszont Zhrodim következő megjegyzésétől egy pillanatra tátva marad a szája, érdeklődve kapva felé a fejét. Érzi ugyan az arcán a forróságot, de most még mindig mérges a hátasra.*
- Nem, akkor is megtanulok lovagolni, és meg fogom zabolázni ezt a neveletlen állatot! *Fordítja vissza a tekintetét duzzogva a lóra. Meg az is közbeszól, hogy ha már a hím bérelte neki, mégsem szállhat le róla...* Amúgy meg...ez utóbbi igazán eszedbe juthatott volna az istállóban is. *Fordul vissza felé. Hiába a zavarba ejtő megjegyzés, biztos jobb ötletnek tartotta volna felülni mögé, mint hogy itt bénázzon előtte.
Kis idő múlva a hím szavaira kapja fel a fejét, követve a tekintetét elnézve a távolba.*
*Hiába hallja, hogy nem tett semmi rosszat, az előző reakciókból egészen mást szűr le. Nem igazán tudja, hogy azzal volt-e a gond, hogy bármiféle előzetes figyelmeztetés nélkül érintette olyan helyen ahol nem védte a ruha, vagy az, hogy a tetoválásával tette ezt. Ha az előbbi, akkor felmerül a kérdés, hogy a kötözésnél például miért nem zavarta, de ilyenkor a kis nőstényke mindenre talál logikus magyarázatot. Talán ott azért nem zavarta, mert tudta ő mikor mit fog tenni, és jól tudta, hogy csak amiatt érinti, hogy bekötözze, vagy a sebeit ápolja. Ez most itt teljesen más szituáció. Nem várt, ok nélküli és hirtelen. De talán jobb ha inkább nem gondolkozik rajta, csak nem teszi többet.*
- De igen, mert nem akartad! *Ellenkezik felé kapva a fejét. Akárhogy is nézi a kis nőstényke, ez most rossz cselekedet volt, elhamarkodott és figyelmetlen. Nem figyelt elégé, már az éles lélegzetvételnél abba kellett volna hagynia a megkezdett mozdulatot. Egyáltalán nem zavarja, hogy Zhrodim előtt mentegetőzik, annyi de annyi hímnek parancsol és várja el tőlük a megfelelő viselkedést, itt lenne már végre az ideje, hogy legyen egy (a családján kívül) aki bármikor nyugodtan ellenkezhet vele. Persze ez nem teljesen így működik, de azért ő szeretné ezt hinni.
Természetesen nem Faeus az akinek a szitkozódást szánja, ez mind-mind csak és kizárólag annak az ostoba jószágnak szól, bár arról az most nem sokat tehet, hogy ő ennyire ügyetlen még a nyeregben. Ahogy a tenyerek a hátát érintik érdeklődve kapja a gazdájukra a tekintetét, aztán már csak a visszaügyeskedéssel foglalkozik, amiben Zhrodim nagyon sokat segít neki.*
- Köszönöm! *Meg sem várja még a mondattal, hogy teljesen visszakerüljön a nyeregbe. Normál esetben zavarba jönne attól, hogy a hím hol érinti, de jelen pillanatban teljesen mindegy neki, csak jusson vissza a nyeregbe. Bár ahogy most elnézi a leesés sem hangzana már olyan rémesen, főleg hogy erősen sejti, hogy hova érkezne.* Hát eddig nagyon úgy tűnik. *Mosolyog rá mikor végre sikerrel visszakerül a helyes pozícióba a lovon. A mosolyba egy kis zavar is vetül ahogy a hím széles vigyorát nézi. Kicsit szégyenli magát a bemutatója miatt, de ez tényleg nem olyan volt ami ellen bármit is tehetett volna.
Szegény kis nőstény annyira le van foglalva, hogy valahogy ráérezzen a lovaglás fortélyaira, hogy észre sem veszi a kettős élt a hím szavaiban, különben nagyon megválogatná a szavait, így viszont csak bukik ki belőle amit gondol.*
- Eddig a legtöbb területen egész jól szerepeltem, gyorsan rá szoktam érezni a dolgokra, és a lovaglás sem lesz ezek alól kivétel. Ne aggódj, hamar ráérzek majd...csak maradna már nyugton! *Teszi a fejére a kezét, amit az állat csak válaszképpen megráz. De nehéz is hatni valamire ami nem érti, hogy mit mond. Eddig a kis matrónajelölt külön büszke volt arra, hogy milyen gyorsan tanul. Ez sem fog kifogni rajta.
Faeus kuncogására boldogan rámosolyog. Talán ha ő itt van, könnyebb lesz majd a hímnek olyan magas labdákat találni amit ő már kicsit nehezebben tud lecsapni. A ló előre lép, és ő is azonnal hajol előre a szárat megmarkolva, de most sikeresen meg tudja tartani az egyensúlyát. Megy ez, csak ne ijedjen meg a hirtelen mozdulatoktól.*
- Óvatos vagyok! *Vágja rá nagy szemekkel pislogva az állatra, viszont Zhrodim következő megjegyzésétől egy pillanatra tátva marad a szája, érdeklődve kapva felé a fejét. Érzi ugyan az arcán a forróságot, de most még mindig mérges a hátasra.*
- Nem, akkor is megtanulok lovagolni, és meg fogom zabolázni ezt a neveletlen állatot! *Fordítja vissza a tekintetét duzzogva a lóra. Meg az is közbeszól, hogy ha már a hím bérelte neki, mégsem szállhat le róla...* Amúgy meg...ez utóbbi igazán eszedbe juthatott volna az istállóban is. *Fordul vissza felé. Hiába a zavarba ejtő megjegyzés, biztos jobb ötletnek tartotta volna felülni mögé, mint hogy itt bénázzon előtte.
Kis idő múlva a hím szavaira kapja fel a fejét, követve a tekintetét elnézve a távolba.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-05 00:28:42
Üzenet elküldve: 2014-04-05 00:28:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila és Faeus Pysius //
*Valahogy mindig akkor nem siker elég jól megválogatnia a szavait, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá. A reakciókból látja, hogy mennyire elrontotta ezt most, így ingerülten túr a hajába. Ha kivételesen komolynak szánna egy mondatot, az miért nem hangzik úgy sosem, ahogy ő akarná?*
-Nem kell ezért bocsánatot kérned, semmi rosszat nem tettél.
*Ha már egyszer kijelentette, hogy nem úgy tekint rá, mint az összes többi nőstényre, akkor ezek után kellemetlen lenne bevallani, hogy mennyire kényelmetlen emlékeket idéz fel benne, ha tetoválását érintik. Nem tehet róla, ösztönös a tartózkodás, hiszen eddig csak olyan nőstények értek hozzá az ezüsttel festett helyen, akik többet akartak tőle, akik elvárták a teljes behódolást. Ilyen emlékeket senki sem idéztet fel szívesen.
Szerencsére út közben csend telepszik rájuk, mindannyian saját gondolataikkal foglalkozhatnak, egészen addig, amíg a lovas közjáték és a "betolakodó" meg nem zavarja őket. Kellemes meglepetés a gnork váratlan felbukkanása, aki úgy tűnik, szintén csatlakozik hozzájuk. Ameddig ők beszélgetnek, a nőstény újra lovaglási készségeiről tesz tanúbizonyságot, méghozzá úgy, hogy majdnem nyakát szegi. Zhrodim már a földön is van, hogy Asiritay mögé lépve, tenyereit a derekára simítva egy erőteljes lökéssel segítse vissza a nyeregbe, a biztonság kedvéért mozdulat közben fogást váltva, hogy a nő fenekét is megtolhassa kicsit. Csakis a siker érdekében, természetesen.*
-Óvatosan, kis matróna. Ahogy látom, nem vagy épp jó barátságban a lovakkal.
*Ami természetesen egy széles, elmaradhatatlan vigyort csal az arcára. Nem is próbálja leplezni, hogy mennyire szórakoztatja a felfedezés, főleg, hogy egy magas labdát is kap ezáltal.*
-Egyszer majd megtanítalak helyesen lovagolni.
*Hogy a kettős élt a nőstény kiérti-e vagy csak Faeus mosolyogja meg a plusz tartalmat, a jövő kérdése, Zhrodim tökéletesen elégedett magával.*
-Oda se figyelj, csak szégyenlős, ezért tiltakozik ennyire. Hopp, mondtam már, hogy óvatosan!
*Ahogy a ló önszántából megindul, a hím is mozdul azonnal, hogy ha bármi baj történik, ott legyen egyből és segítsen, akár megfékezni a hátast, akár elkapni a zuhanó nőt.*
-Ha ennyire nem boldogulsz, mögém is ülhetsz a nyeregbe. Ne is tagadd, hogy minden álmod, hogy hozzám simulhass.
*Faeus könnyedén megmondhatja, hogy mennyi a komolyság a mélységi szavaiban, de talán most még a nőstény is érzékeli.
Ha minden jól megy, immár hármasban haladhatnak tovább, a nem is olyan távoli célig.*
-Ott! Az már a fogadó fénye kell, hogy legyen!
*Valahogy mindig akkor nem siker elég jól megválogatnia a szavait, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá. A reakciókból látja, hogy mennyire elrontotta ezt most, így ingerülten túr a hajába. Ha kivételesen komolynak szánna egy mondatot, az miért nem hangzik úgy sosem, ahogy ő akarná?*
-Nem kell ezért bocsánatot kérned, semmi rosszat nem tettél.
*Ha már egyszer kijelentette, hogy nem úgy tekint rá, mint az összes többi nőstényre, akkor ezek után kellemetlen lenne bevallani, hogy mennyire kényelmetlen emlékeket idéz fel benne, ha tetoválását érintik. Nem tehet róla, ösztönös a tartózkodás, hiszen eddig csak olyan nőstények értek hozzá az ezüsttel festett helyen, akik többet akartak tőle, akik elvárták a teljes behódolást. Ilyen emlékeket senki sem idéztet fel szívesen.
Szerencsére út közben csend telepszik rájuk, mindannyian saját gondolataikkal foglalkozhatnak, egészen addig, amíg a lovas közjáték és a "betolakodó" meg nem zavarja őket. Kellemes meglepetés a gnork váratlan felbukkanása, aki úgy tűnik, szintén csatlakozik hozzájuk. Ameddig ők beszélgetnek, a nőstény újra lovaglási készségeiről tesz tanúbizonyságot, méghozzá úgy, hogy majdnem nyakát szegi. Zhrodim már a földön is van, hogy Asiritay mögé lépve, tenyereit a derekára simítva egy erőteljes lökéssel segítse vissza a nyeregbe, a biztonság kedvéért mozdulat közben fogást váltva, hogy a nő fenekét is megtolhassa kicsit. Csakis a siker érdekében, természetesen.*
-Óvatosan, kis matróna. Ahogy látom, nem vagy épp jó barátságban a lovakkal.
*Ami természetesen egy széles, elmaradhatatlan vigyort csal az arcára. Nem is próbálja leplezni, hogy mennyire szórakoztatja a felfedezés, főleg, hogy egy magas labdát is kap ezáltal.*
-Egyszer majd megtanítalak helyesen lovagolni.
*Hogy a kettős élt a nőstény kiérti-e vagy csak Faeus mosolyogja meg a plusz tartalmat, a jövő kérdése, Zhrodim tökéletesen elégedett magával.*
-Oda se figyelj, csak szégyenlős, ezért tiltakozik ennyire. Hopp, mondtam már, hogy óvatosan!
*Ahogy a ló önszántából megindul, a hím is mozdul azonnal, hogy ha bármi baj történik, ott legyen egyből és segítsen, akár megfékezni a hátast, akár elkapni a zuhanó nőt.*
-Ha ennyire nem boldogulsz, mögém is ülhetsz a nyeregbe. Ne is tagadd, hogy minden álmod, hogy hozzám simulhass.
*Faeus könnyedén megmondhatja, hogy mennyi a komolyság a mélységi szavaiban, de talán most még a nőstény is érzékeli.
Ha minden jól megy, immár hármasban haladhatnak tovább, a nem is olyan távoli célig.*
-Ott! Az már a fogadó fénye kell, hogy legyen!
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-03-29 16:16:28
Üzenet elküldve: 2014-03-29 16:16:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
//Az emberrablás//
*Egy nő, kinek arcát maszk fedi, bemutatkozik. A neve Hetmya. A csapat egyik tagja, aki csuklyát visel már látszik, hogy indulni akar. Oda is megy az ajtóhoz, s egy kézmozdulattal jelzi, hogy mehetnek előre. Ryn ki is lép az ajtón. Töpörtyű már a táskában van a legnagyobb biztonságban, a lánynál pedig kéznél vannak fegyverei. Várja, hogy jöjjenek a többiek is.*
*Egy nő, kinek arcát maszk fedi, bemutatkozik. A neve Hetmya. A csapat egyik tagja, aki csuklyát visel már látszik, hogy indulni akar. Oda is megy az ajtóhoz, s egy kézmozdulattal jelzi, hogy mehetnek előre. Ryn ki is lép az ajtón. Töpörtyű már a táskában van a legnagyobb biztonságban, a lánynál pedig kéznél vannak fegyverei. Várja, hogy jöjjenek a többiek is.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-03-29 16:04:18
Üzenet elküldve: 2014-03-29 16:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Az emberrablás//
*A maga részéről készen áll távozni. A sörét megitta, sokkal okosabb nem lehet már az ügyet illetően, ideje a tettek mezejére lépni. A többiek olybá' tűnik aggódnak a kevés információ miatt, majd kiderül, hogy igazuk van-e. Ami biztos, hogy nem bízik sem társaiban, sem megbízóiban - egyelőre.
Az újonnan érkezőt alaposan végigméri. Talán az első olyan személy a kísérőjük, akire látszólag számíthat harc terén, bár ki tudja mi rejtőzik a többiekben? Lopva a tündérre pillant, aki eddig szintén keveset beszélt, csak úgy mint ő. Valamiért tőle várja a meglepetést a küldetés során. Hetmya szavaira bólint és az ajtóhoz lép, de előre engedi a társaságot, ezt egy kézmozdulattal is jelzi. Ha nem fogadják el a gesztust, akkor kilép maga, nem fog senkinek sem könyörögni. Az más kérdés, hogy szívesebben szemmel tartaná a többieket kezdetben. Ha a többiek előtte távoznak sereghajtóként lépdel a kis csapat végén szemeit nyitva tartva, hogy fedezze a társaságot. Amennyiben ő kényszerült elsőként távozni, úgy Hetmyát fogja árnyékként követni.*
*A maga részéről készen áll távozni. A sörét megitta, sokkal okosabb nem lehet már az ügyet illetően, ideje a tettek mezejére lépni. A többiek olybá' tűnik aggódnak a kevés információ miatt, majd kiderül, hogy igazuk van-e. Ami biztos, hogy nem bízik sem társaiban, sem megbízóiban - egyelőre.
Az újonnan érkezőt alaposan végigméri. Talán az első olyan személy a kísérőjük, akire látszólag számíthat harc terén, bár ki tudja mi rejtőzik a többiekben? Lopva a tündérre pillant, aki eddig szintén keveset beszélt, csak úgy mint ő. Valamiért tőle várja a meglepetést a küldetés során. Hetmya szavaira bólint és az ajtóhoz lép, de előre engedi a társaságot, ezt egy kézmozdulattal is jelzi. Ha nem fogadják el a gesztust, akkor kilép maga, nem fog senkinek sem könyörögni. Az más kérdés, hogy szívesebben szemmel tartaná a többieket kezdetben. Ha a többiek előtte távoznak sereghajtóként lépdel a kis csapat végén szemeit nyitva tartva, hogy fedezze a társaságot. Amennyiben ő kényszerült elsőként távozni, úgy Hetmyát fogja árnyékként követni.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-03-28 10:17:52
Üzenet elküldve: 2014-03-28 10:17:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
-Hát mondhatjuk úgy is, ha úgy jobban tetszik. *kacsint egyet Bress, és most már tökéletesen érti, hogy Dyn mire akar kilyukadni. A vöröske arcán látszik a boldogság, hogy megszabadul a rettenetes Jack haramiától, és ezen Bress jó nagyot kuncog magában.*
-Nem mindegyik pókfajtának olyan kifinomult a járása, viszont mindenhol van belőlük ez tény. *biccent mosolyogva Bress, és szemügyre veszi a vöröske ékszerét, ami jóval értéktelenebb mint az övé.* -Persze, hogy van. Tudod egyébként ezt egyénileg készítettem egy jó barátom által. *jut eszébe hirtelen Shiff arca, akinek ezt az egészet köszönheti.* -Ez annak a jelképe, hogy képes vagy bárkit bekebelezni, és a legártatlanabb pillanatban, amikor a prédád már tehetetlen, lesújts rá. *majd kicsit ököllel az asztalra üt, és tűz gyúl szemeibe úgy néz a vöröskére, majd egy pillanat alatt meglágyulnak vonásai, és mosolyogva teszi hozzá.* -Nyugi csak vicceltem, igazából nekem csak azért tetszik, mert egyedi. *jön az újabb hazugság, amit talán nem is hisz el a vöröske, de más valaki biztosan el is hinné, ugyanis az előző megnyilvánulása volt az igazság.* -Plusz még a furulyám is pókhálóval díszített, ezért lett a gyűrű is ilyen. *mondja, ezzel próbálja még meggyőzni a vöröskét, és be is nyúl inge alá, és meg is mutatja a hangszerét, amibe pókháló mintákat faragott a készítője, persze kérésre tette mindezt.*
-Jó ötlet, ideje tovább állni. *teszi el vissza a furulyát, majd nem is várakozik sokáig, hanem rögtön fel is emelkedik a székéből. Szívesen meginna még egy-két pálinkát, vagy egy kis rumot, ha már úgy is a rumosba vannak, de akkor nem igazán lenne valami kellemes útitárs. Leveszi derekáról a mellényét, és gyorsan magára is kapja, majd a lantot is felveszi a hátára.*
-Mit szólnál ha elmennénk a dokkokhoz ? *kérdezi Bress, bár első gondolata igazából a Grombar kastély, mivel ott lehet a legjobban a frászt hozni a másikra, viszont a dokkoknál kötheti össze a kellemest a hasznossal, és itt lehet a remek alkalom, hogy beszerezzen egy vadászkutyát. Tudja is kihez menjen, hála Jeremiasz barátjának sikerült pár helyi kereskedőt jobban megismerni.* -Ott rengeteg áru mozog nap mint nap, és igazi kincsekre lehet bukkanni. *kacsint titokzatosan Bress.* -Sőt még a kutyát is megvehetném, amit már említettem, de nem akarlak azzal untatni, így ha gondolod, azt gyorsan elintézem egyedül, aztán majd találkozunk. Megfelel az ötlet ? *kérdezi, majd mikor választ kap, elindul a kijárat felé, viszont még odaszól a felszolgálónőnek, és elköszön tőle, aki kedvesen vissza is köszön mosolyogva, sőt még a vöröskének is integet ujjaival.*
-Hát mondhatjuk úgy is, ha úgy jobban tetszik. *kacsint egyet Bress, és most már tökéletesen érti, hogy Dyn mire akar kilyukadni. A vöröske arcán látszik a boldogság, hogy megszabadul a rettenetes Jack haramiától, és ezen Bress jó nagyot kuncog magában.*
-Nem mindegyik pókfajtának olyan kifinomult a járása, viszont mindenhol van belőlük ez tény. *biccent mosolyogva Bress, és szemügyre veszi a vöröske ékszerét, ami jóval értéktelenebb mint az övé.* -Persze, hogy van. Tudod egyébként ezt egyénileg készítettem egy jó barátom által. *jut eszébe hirtelen Shiff arca, akinek ezt az egészet köszönheti.* -Ez annak a jelképe, hogy képes vagy bárkit bekebelezni, és a legártatlanabb pillanatban, amikor a prédád már tehetetlen, lesújts rá. *majd kicsit ököllel az asztalra üt, és tűz gyúl szemeibe úgy néz a vöröskére, majd egy pillanat alatt meglágyulnak vonásai, és mosolyogva teszi hozzá.* -Nyugi csak vicceltem, igazából nekem csak azért tetszik, mert egyedi. *jön az újabb hazugság, amit talán nem is hisz el a vöröske, de más valaki biztosan el is hinné, ugyanis az előző megnyilvánulása volt az igazság.* -Plusz még a furulyám is pókhálóval díszített, ezért lett a gyűrű is ilyen. *mondja, ezzel próbálja még meggyőzni a vöröskét, és be is nyúl inge alá, és meg is mutatja a hangszerét, amibe pókháló mintákat faragott a készítője, persze kérésre tette mindezt.*
-Jó ötlet, ideje tovább állni. *teszi el vissza a furulyát, majd nem is várakozik sokáig, hanem rögtön fel is emelkedik a székéből. Szívesen meginna még egy-két pálinkát, vagy egy kis rumot, ha már úgy is a rumosba vannak, de akkor nem igazán lenne valami kellemes útitárs. Leveszi derekáról a mellényét, és gyorsan magára is kapja, majd a lantot is felveszi a hátára.*
-Mit szólnál ha elmennénk a dokkokhoz ? *kérdezi Bress, bár első gondolata igazából a Grombar kastély, mivel ott lehet a legjobban a frászt hozni a másikra, viszont a dokkoknál kötheti össze a kellemest a hasznossal, és itt lehet a remek alkalom, hogy beszerezzen egy vadászkutyát. Tudja is kihez menjen, hála Jeremiasz barátjának sikerült pár helyi kereskedőt jobban megismerni.* -Ott rengeteg áru mozog nap mint nap, és igazi kincsekre lehet bukkanni. *kacsint titokzatosan Bress.* -Sőt még a kutyát is megvehetném, amit már említettem, de nem akarlak azzal untatni, így ha gondolod, azt gyorsan elintézem egyedül, aztán majd találkozunk. Megfelel az ötlet ? *kérdezi, majd mikor választ kap, elindul a kijárat felé, viszont még odaszól a felszolgálónőnek, és elköszön tőle, aki kedvesen vissza is köszön mosolyogva, sőt még a vöröskének is integet ujjaival.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-03-28 08:38:05
Üzenet elküldve: 2014-03-28 08:38:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Felnevet, amikor még mindig a hajáról van szó. Igazából neki is már csak halványan rémlik, hogy is nézett ki akkor. Valójában annyira nem is elképzelhetetlen, hiszen a világos bőréhez és szemeihez pontosan illet az a hajszín.*
- Én szerettem. Viszont most már ilyen maradok. *Fog meg egy hosszabb tincset és húzza a szeme elé. Ez is tetszik neki végülis. Meg amúgy is mindegy, hiszen nem neki kell magát nézegetnie.
Aztán jön a következő felnyerítése, amikor Bress azt találja mondani, hogy ő a belső harmóniát keresi a férfiakban, ezen nevetgél egy ideig, majd összeszedi magát. Nem is tudja hirtelen mit mondjon.*
- Hát, ha belső harmónia alatt fegyvereket, aranyat és egyéb ingóságokat értesz, akkor igen. *Kacsint egyet. Remélhetőleg így már a másik is jobban érti.* - Bár ne érts félre, ez nem ilyen kizárólagos dolog. *Azért a végén kedvesen elmosolyodik. Sosem tartotta magát ilyen romantikus alaknak, de lehet csak azért, mert sosem volt olyan kalandban része. A férfiak rögtön ágyba akarták vinni és csak azért mondtak neki szép dolgokat. Egyetlen egy ember volt, aki még a csillagokat is lehozta volna neki, de azt meg Dyn nem tudta értékelni. Viszont eszébe jut a húga, akire viszont tökéletesen igaz volt, hogy romantikus tévképzetekkel áltatta magát, ugyanakkor rögtön hozzáment volna az első emberhez akivel szülei összeboronálják. A gondolatra csak megrázza a vállát.
Végül jön a nagy hír. Jack távozik. Dyn persze rögtön odakapja a fejét és kezét a szablyán pihentetve várja, hogy az illető hozzájuk lép-e oda, de nem. Ahogy egy magányos kapitányhoz illik, távozik. Dyn fúj egy nagyot,láthatóan teljesen megkönnyebbült és ezt érzi is minden porcikájában. Egy ragyogó mosoly keretében ennek örömére meghúzza a korsó alján maradt sört és boldogan vágja le az asztalra. A fél-elf megjegyzésére viszont nem reagál, mert bár igaza van, de azért még van benne egy aprócska gondolat, hogy Jack az ajtó előtt várja őket és tényleg a hajánál fogva ráncigálja el. De Bress megint tereli a témát, így ezt elfelejti. A hegyes füles megjegyzést először nem is érti, majd felidézi, hogy mit is mondott az imént és leesik neki a tantusz. Olyan kislányos vigyort ejt meg, főleg amint kiderül róla, hogy titokzatos és kiismerhetlen. Ez egy olyan tény, amit persze nem tud cáfolni. Hazudozik, nem mond semmit, akár csak Bress. Bár tény és való, hogy ő nem nagyon még megállapítani, hogy a fél-elf miben hazudott és miben nem, de van egy olyan érzése, hogy ő sem volt teljesen őszinte. De jól esik neki mégis a férfi bókja, ha lehet ezt így nevezni, bár ezzel továbbra is csak arra buzdítja a lányt, hogy ne áruljon el magáról túl sokat, pláne ha ez a másiknak tetszik. Pedig számára olyan csábító a helyzet, hogy fogja magát és mindenről kitálalja végre valakinek, de ahányszor csak ennek az esélye felbukkan előtte rögtön el is folytja magában.
Újabb merengéséből Bress kérdése hozza vissza a valóságba. Lenéz az asztalra, majd a saját ujjára és most fedezi fel ő is, hogy mindkettőn pók gyűrű van. Elkerekedik a szeme és közelebbről megvizsgálja a másikét, majd felteszi a sajátját is az asztalra.*
- Egyszer egy bazárban vettem. *Mondja és igaz is. Talán ez és a ruhája az egyetlen, amit nem lopott,* - Ahogy megláttam tudtam, hogy kell. Szeretem a pókokat, ahogy olyan nemes kifinomultsággal lépegetnek egyik lábuk után a másikkal és azt, hogy mindenhol ott vannak, gyakorlatilag mindent látnak, de valamiért a népek nem szeretik őket, félnek tőlük. *Értetlenkedve rázza a fejét.* - Na pont ez az ami a leginkább tetszik. Apró kis lények és mégis a frászt hozzák mindenkire. *El is mosolyodik a a végén. Mondandója közben folyamatosan forgatja, piszkálgatja a gyűrűt az ujján.* - És neked van valami jelentősége? *Dobja vissza a kérdést, közben gyorsan körbejártatja a szemét a helységben. Miután a férfi válaszolt újból kérdez.*
- Mit szólnál, ha további felfedező útra indulnánk? Olyan fiatal még az este. *Kacsint egyet mellé, ahogy szokta.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.28 08:41:38
*Felnevet, amikor még mindig a hajáról van szó. Igazából neki is már csak halványan rémlik, hogy is nézett ki akkor. Valójában annyira nem is elképzelhetetlen, hiszen a világos bőréhez és szemeihez pontosan illet az a hajszín.*
- Én szerettem. Viszont most már ilyen maradok. *Fog meg egy hosszabb tincset és húzza a szeme elé. Ez is tetszik neki végülis. Meg amúgy is mindegy, hiszen nem neki kell magát nézegetnie.
Aztán jön a következő felnyerítése, amikor Bress azt találja mondani, hogy ő a belső harmóniát keresi a férfiakban, ezen nevetgél egy ideig, majd összeszedi magát. Nem is tudja hirtelen mit mondjon.*
- Hát, ha belső harmónia alatt fegyvereket, aranyat és egyéb ingóságokat értesz, akkor igen. *Kacsint egyet. Remélhetőleg így már a másik is jobban érti.* - Bár ne érts félre, ez nem ilyen kizárólagos dolog. *Azért a végén kedvesen elmosolyodik. Sosem tartotta magát ilyen romantikus alaknak, de lehet csak azért, mert sosem volt olyan kalandban része. A férfiak rögtön ágyba akarták vinni és csak azért mondtak neki szép dolgokat. Egyetlen egy ember volt, aki még a csillagokat is lehozta volna neki, de azt meg Dyn nem tudta értékelni. Viszont eszébe jut a húga, akire viszont tökéletesen igaz volt, hogy romantikus tévképzetekkel áltatta magát, ugyanakkor rögtön hozzáment volna az első emberhez akivel szülei összeboronálják. A gondolatra csak megrázza a vállát.
Végül jön a nagy hír. Jack távozik. Dyn persze rögtön odakapja a fejét és kezét a szablyán pihentetve várja, hogy az illető hozzájuk lép-e oda, de nem. Ahogy egy magányos kapitányhoz illik, távozik. Dyn fúj egy nagyot,láthatóan teljesen megkönnyebbült és ezt érzi is minden porcikájában. Egy ragyogó mosoly keretében ennek örömére meghúzza a korsó alján maradt sört és boldogan vágja le az asztalra. A fél-elf megjegyzésére viszont nem reagál, mert bár igaza van, de azért még van benne egy aprócska gondolat, hogy Jack az ajtó előtt várja őket és tényleg a hajánál fogva ráncigálja el. De Bress megint tereli a témát, így ezt elfelejti. A hegyes füles megjegyzést először nem is érti, majd felidézi, hogy mit is mondott az imént és leesik neki a tantusz. Olyan kislányos vigyort ejt meg, főleg amint kiderül róla, hogy titokzatos és kiismerhetlen. Ez egy olyan tény, amit persze nem tud cáfolni. Hazudozik, nem mond semmit, akár csak Bress. Bár tény és való, hogy ő nem nagyon még megállapítani, hogy a fél-elf miben hazudott és miben nem, de van egy olyan érzése, hogy ő sem volt teljesen őszinte. De jól esik neki mégis a férfi bókja, ha lehet ezt így nevezni, bár ezzel továbbra is csak arra buzdítja a lányt, hogy ne áruljon el magáról túl sokat, pláne ha ez a másiknak tetszik. Pedig számára olyan csábító a helyzet, hogy fogja magát és mindenről kitálalja végre valakinek, de ahányszor csak ennek az esélye felbukkan előtte rögtön el is folytja magában.
Újabb merengéséből Bress kérdése hozza vissza a valóságba. Lenéz az asztalra, majd a saját ujjára és most fedezi fel ő is, hogy mindkettőn pók gyűrű van. Elkerekedik a szeme és közelebbről megvizsgálja a másikét, majd felteszi a sajátját is az asztalra.*
- Egyszer egy bazárban vettem. *Mondja és igaz is. Talán ez és a ruhája az egyetlen, amit nem lopott,* - Ahogy megláttam tudtam, hogy kell. Szeretem a pókokat, ahogy olyan nemes kifinomultsággal lépegetnek egyik lábuk után a másikkal és azt, hogy mindenhol ott vannak, gyakorlatilag mindent látnak, de valamiért a népek nem szeretik őket, félnek tőlük. *Értetlenkedve rázza a fejét.* - Na pont ez az ami a leginkább tetszik. Apró kis lények és mégis a frászt hozzák mindenkire. *El is mosolyodik a a végén. Mondandója közben folyamatosan forgatja, piszkálgatja a gyűrűt az ujján.* - És neked van valami jelentősége? *Dobja vissza a kérdést, közben gyorsan körbejártatja a szemét a helységben. Miután a férfi válaszolt újból kérdez.*
- Mit szólnál, ha további felfedező útra indulnánk? Olyan fiatal még az este. *Kacsint egyet mellé, ahogy szokta.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.28 08:41:38
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-03-27 22:13:21
Üzenet elküldve: 2014-03-27 22:13:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Jól sejtette, bár látványosan elkerekednek szemei, és méricskélni kezdi a vöröskét, avagy a szőkeséget.*
-El nem tudlak szőkén képzelni. *mondja, és hangjából ki is érezhető a döbbenet, mert inkább barnás színre gondolt, mintsem szőkére. Maga az egész csinos arc, a nagy szemek, a mosolygós száj, valahogy sehogy sem akar összeállni egy szőke hajkoronával, de nem is érdekes, mivel most vörös a haja nem szükséges képzelgetni.*
-Szerintem ez jobban áll. *világít rá a lényegre, igaz érdekes, mert nem látta még szőkén, viszont meggyőződése, hogy nem is szeretné. Aztán a további mondókára kicsit összeszűkíti szemeit, és kicsit értetlenül is nézhet ki, mert kicsit zűrzavaros neki ez a nekem is kellett valami, meg kevésbé volt bennük dolog.* -Bár kicsit homályos a dolog, azt hiszem értem mire akarsz kilyukadni. *bólint egyet, viszont fogalma sincs mire akar kilyukadni, de legalább füllentett egy újabbat, persze ezt Dyn nem tudhatja.* -De végül is te inkább a belső harmóniát, és a lelket keresed a férfiakban, míg én a nőkben csak a testi adottságait. Erre gondoltál ? *kérdezi érdeklődve, így próbál kicsit kevésbé értetlennek tűnni, és talán az a picike megérzése helyesnek bizonyulhat.*
-Nézd elmegy. *biccent egyértelműen Jack irányába, aki egyszer csak feltápászkodik helyéről, majd megindul kifelé, annyi még, hogy a két falatozó ork asztalához lép, és valamit odaszól nekik, bizonyára nem valami kedveset, aztán vigyorogva indul a kijárat felé, majd feltehetően ki is pucol rajta.* -Most már nem kell izgulnod. *mosolyodik el, majd az utolsó csepp sört is lecsurgatja torkán, és az üres korsót újra az asztal szélére tolja. Igen így két pofa sör és egy kis pálinka után már ő is érez egy kis hatást, viszont neki ez már megszokott, sőt úgy is lehetne mondani, ki van már élezve az ivászatra. Volt olyan munkája, ahol le kellett itatni az áldozatot, ott pedig nyilván az volt a lényeg, hogy ne ő dőljön ki először, aztán pedig kedvére kirabolhassa, vagy akár elmetszhesse a torkát a prédának.* -Ha bármi olyan rossz fát tettél volna a tűzre ami komolyabb, biztosan a hajadnál fogva cibált volna ki innen. *utal még a távozó alakra, majd széttárja karjait, és elneveti magát.* -Vagy ki tudja ? *még az is elképzelhető, hogy Dyn átszabta volna az arcát, akkor pedig gyorsan népszerűvé vált volna, és akkor aztán tényleg szaladhattak volna amerre látnak.*
-Mindenki hatással van valamilyen szinten a másikra. Nézd hegyes füleim nekem is vannak. *túr bele a hajába, és láthatóvá teszi hegyesedő füleit, és így megint elvicceli a dolgot.* -Csábít a titokzatosság, és a kiismerhetetlenség ? *sandít vigyorogva a nőre, majd tovább beszél.* -Merthogy benned számomra ez a csábító, és lehet, hogy egy újabb egyezésbe botlunk. *fejti ki röviden, de egyértelműen, majd bal kezével lekönyököl az asztalra, jobb tenyerét pedig előre nyújtja, és leteszi az asztalra, ezzel kézfeje válik láthatóvá, azonban abban semmi érdekes sincs, viszont az ujján feszülő pók gyűrű ismét láthatóvá válik, még jobban mint valaha.* -Sőt még a gyűrűnk is nagyon hasonló. *mondja mosolyogva, Dyn pedig kissé meglepődhet, hogy ezt is sikerült felfedeznie a bárdnak.* -Számodra ez mit szimbolizál ? Vagy csak pusztán tetszik, és ezért viseled ? *kérdezgeti Bress.*
*Jól sejtette, bár látványosan elkerekednek szemei, és méricskélni kezdi a vöröskét, avagy a szőkeséget.*
-El nem tudlak szőkén képzelni. *mondja, és hangjából ki is érezhető a döbbenet, mert inkább barnás színre gondolt, mintsem szőkére. Maga az egész csinos arc, a nagy szemek, a mosolygós száj, valahogy sehogy sem akar összeállni egy szőke hajkoronával, de nem is érdekes, mivel most vörös a haja nem szükséges képzelgetni.*
-Szerintem ez jobban áll. *világít rá a lényegre, igaz érdekes, mert nem látta még szőkén, viszont meggyőződése, hogy nem is szeretné. Aztán a további mondókára kicsit összeszűkíti szemeit, és kicsit értetlenül is nézhet ki, mert kicsit zűrzavaros neki ez a nekem is kellett valami, meg kevésbé volt bennük dolog.* -Bár kicsit homályos a dolog, azt hiszem értem mire akarsz kilyukadni. *bólint egyet, viszont fogalma sincs mire akar kilyukadni, de legalább füllentett egy újabbat, persze ezt Dyn nem tudhatja.* -De végül is te inkább a belső harmóniát, és a lelket keresed a férfiakban, míg én a nőkben csak a testi adottságait. Erre gondoltál ? *kérdezi érdeklődve, így próbál kicsit kevésbé értetlennek tűnni, és talán az a picike megérzése helyesnek bizonyulhat.*
-Nézd elmegy. *biccent egyértelműen Jack irányába, aki egyszer csak feltápászkodik helyéről, majd megindul kifelé, annyi még, hogy a két falatozó ork asztalához lép, és valamit odaszól nekik, bizonyára nem valami kedveset, aztán vigyorogva indul a kijárat felé, majd feltehetően ki is pucol rajta.* -Most már nem kell izgulnod. *mosolyodik el, majd az utolsó csepp sört is lecsurgatja torkán, és az üres korsót újra az asztal szélére tolja. Igen így két pofa sör és egy kis pálinka után már ő is érez egy kis hatást, viszont neki ez már megszokott, sőt úgy is lehetne mondani, ki van már élezve az ivászatra. Volt olyan munkája, ahol le kellett itatni az áldozatot, ott pedig nyilván az volt a lényeg, hogy ne ő dőljön ki először, aztán pedig kedvére kirabolhassa, vagy akár elmetszhesse a torkát a prédának.* -Ha bármi olyan rossz fát tettél volna a tűzre ami komolyabb, biztosan a hajadnál fogva cibált volna ki innen. *utal még a távozó alakra, majd széttárja karjait, és elneveti magát.* -Vagy ki tudja ? *még az is elképzelhető, hogy Dyn átszabta volna az arcát, akkor pedig gyorsan népszerűvé vált volna, és akkor aztán tényleg szaladhattak volna amerre látnak.*
-Mindenki hatással van valamilyen szinten a másikra. Nézd hegyes füleim nekem is vannak. *túr bele a hajába, és láthatóvá teszi hegyesedő füleit, és így megint elvicceli a dolgot.* -Csábít a titokzatosság, és a kiismerhetetlenség ? *sandít vigyorogva a nőre, majd tovább beszél.* -Merthogy benned számomra ez a csábító, és lehet, hogy egy újabb egyezésbe botlunk. *fejti ki röviden, de egyértelműen, majd bal kezével lekönyököl az asztalra, jobb tenyerét pedig előre nyújtja, és leteszi az asztalra, ezzel kézfeje válik láthatóvá, azonban abban semmi érdekes sincs, viszont az ujján feszülő pók gyűrű ismét láthatóvá válik, még jobban mint valaha.* -Sőt még a gyűrűnk is nagyon hasonló. *mondja mosolyogva, Dyn pedig kissé meglepődhet, hogy ezt is sikerült felfedeznie a bárdnak.* -Számodra ez mit szimbolizál ? Vagy csak pusztán tetszik, és ezért viseled ? *kérdezgeti Bress.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819