Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-27 13:04:27
Üzenet elküldve: 2019-03-27 13:04:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mit csináljunk?//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagyon tetszik neki a türelmetlen hősről mondott megjegyzés. Valahogy sokkal jobb érzés, mintha azt állítanák róla, hogy nem is tudták, hogy ennyire pörgeti az eseményeket. De ez csak egy aprócska részlet.
A nagy egész ellenben az... hogy mindennel meg van elégedve. Örömmel tesz Zammiria szájába fürdőzés közben újabb és újabb falatokat. Feltéve, ha elnézi neki azt az önzőséget, hogy nem egy alkalommal a tálról elvett étel mégis csak az orkunk szájába kerül, melyet jó ízűen fogyaszt el.
Ám más valaki is van itt, akit szeretne jó ízűen elfogyasztani. És nem, ahogy korábban már írtam, nem vette le utolsó ruhadarabját a kádba ülés előtt. Bal könyökére támaszkodva kissé megemeli magát, hogy Zammiria könnyedén levehesse.*
-Ahogy szeretnéd. A középső nevem Diszkréció. De őrjítően szép vagy.
* Kicsit sajnálja, hogy ilyen gyorsan fogy a két fogásos vacsorából kiszedett legvonzóbb darabok gyűjteménye, vagy csak nyughatatlan vére szólt megint közbe, de nem vesz kézbe újabb darabot, csupán átölelve a mélységit megcsókolja. Incselkedő mozdulatai és a közelebb húzódás igazából több, mint jele lehet annak, hogy ezt a lány is így képzelte. Igyekszik olyan pózt keresni, hogy a szürke hátat megtámassza a dézsa oldala és ő pedig betakarja.*
-Annyira imádlak. *morogja kis szünetet tartva, hogy azután a nő nyakát vegye célba.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagyon tetszik neki a türelmetlen hősről mondott megjegyzés. Valahogy sokkal jobb érzés, mintha azt állítanák róla, hogy nem is tudták, hogy ennyire pörgeti az eseményeket. De ez csak egy aprócska részlet.
A nagy egész ellenben az... hogy mindennel meg van elégedve. Örömmel tesz Zammiria szájába fürdőzés közben újabb és újabb falatokat. Feltéve, ha elnézi neki azt az önzőséget, hogy nem egy alkalommal a tálról elvett étel mégis csak az orkunk szájába kerül, melyet jó ízűen fogyaszt el.
Ám más valaki is van itt, akit szeretne jó ízűen elfogyasztani. És nem, ahogy korábban már írtam, nem vette le utolsó ruhadarabját a kádba ülés előtt. Bal könyökére támaszkodva kissé megemeli magát, hogy Zammiria könnyedén levehesse.*
-Ahogy szeretnéd. A középső nevem Diszkréció. De őrjítően szép vagy.
* Kicsit sajnálja, hogy ilyen gyorsan fogy a két fogásos vacsorából kiszedett legvonzóbb darabok gyűjteménye, vagy csak nyughatatlan vére szólt megint közbe, de nem vesz kézbe újabb darabot, csupán átölelve a mélységit megcsókolja. Incselkedő mozdulatai és a közelebb húzódás igazából több, mint jele lehet annak, hogy ezt a lány is így képzelte. Igyekszik olyan pózt keresni, hogy a szürke hátat megtámassza a dézsa oldala és ő pedig betakarja.*
-Annyira imádlak. *morogja kis szünetet tartva, hogy azután a nő nyakát vegye célba.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-27 11:41:47
Üzenet elküldve: 2019-03-27 11:41:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mit csináljunk?//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Legyezik hiúságát és bizony nagyon élvezi. Különösen azok után, hogy az elmúlt napokban sokat kellett nyelnie különböző okokból kifolyólag. A két pohár bor is kellően átmelegítette és ellazította már, hogy jól érezze magát. Nem akad fenn hát a csókon, ami már lógott a levegőben.
A forró vízben elmerülve szinte azonnal elenged a gyomortájéki feszültség, úgy érzi, maga is feloldódik a mozgással keltett apró hullámok simogatásában. Jólesőn fújja ki a levegőt és támaszt keres a dézsa szélén lehunyt szemmel. A paraván kicsit funkciót vesztett, hisz nem mögötte vetkőzött le, így legfeljebb a dézsában történteket takarja jótékonyan, hamarosan csupán az üres szoba elől. Illatos szappanról viszi fel a habot a karjára, vállára, nyakára és mellkasára, a víz vonala fölött. A surrogó neszekből azért van némi sejtése, mi történik a paraván mögött, ezért lepi meg teljesen, ahogy megérkezik személyi szobapincére. Titokzatos mosolyt ölt és felhúzza térdeit, hogy helyet adjon.*
- Az én hősöm türelmetlen, mint mindig.
*Elfogadja a falatot a kezéből, nem csupán abból kifolyólag, hogy ujjai épp még szappanosak. Míg megrágja és lenyeli, kétszer is átfutja gondolatban a javaslatot.*
- Micsoda visszautasíthatatlan ajánlat!
*Vigyorog.*
- Ezek szerint én fürdetlek, te etetsz.
*A fürdőkendővel nekilát bevizezni a zsoldos mellkasát, vállait. A gyengéd szavakra megfontoltan felel, ám puha hangon.*
- Mikor kettesben vagyunk, úgy szólítasz, ahogy akarsz.
*A kendővel most a nyakat és a tarkót nedvesíti meg, aztán szappanért nyúl és habot képez, hogy azzal borítsa a bevizesített bőrt. Ezzel nem siet, kezei simogatóak, a tekintete viszont céltudatos és komoly.*
- De többé nem engedem, hogy mások előtt jelét add annak, hogy bármi történt köztünk. Akkor sem, ha az illető Dreyia, aki előtt már nehéz lenne tagadni. Ez az én személyes, külön elvárásom hozzád.
*Ujjai kacér utat járnak be a nyak érzékenyebbnek ismert részein, tekintetébe csábos jelleg költözik.*
- Ha ezt betartod, akkor még lesz alkalmunk így találkozni.
*Hint csókot az ajkaira, aztán a kendővel nekilát lemosni a habot.*
- Ám ha csak egyszer is megszeged, akkor vége a bizalmas viszonynak.
*Pillantása azt sugallhatja, hogy mindezt nagyon komolyan gondolja.*
- Eddig nagyon elnéző voltam veled, mert kedvellek.
*A kendővel leér a víz szintje alá, hamarosan pedig a másik kezével félreteszi a dézsa szélére, és tenyerei simogatnak tovább érzékeny területek felé haladva.*
- De mostantól sokakkal kell érintkeznem úgy, hogy valószínűleg te is ott leszel. Nagyon zavaró lenne, ha úgy viselkednél, mint eddig.
*Ha azt az utolsó ruhadarabot magán felejtette volna Wagzal, attól most Zam megszabadítja. Ha nem, akkor csupán érzékin megsimogatja ágyékát, majd közelebb csusszan, fölé térdelve. Még inkább lehalkítja és ellágyítja a hangját.*
- Ugye megérted?
*Aztán a bal füléhez hajol és incselkedőn kezdi harapdálni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Legyezik hiúságát és bizony nagyon élvezi. Különösen azok után, hogy az elmúlt napokban sokat kellett nyelnie különböző okokból kifolyólag. A két pohár bor is kellően átmelegítette és ellazította már, hogy jól érezze magát. Nem akad fenn hát a csókon, ami már lógott a levegőben.
A forró vízben elmerülve szinte azonnal elenged a gyomortájéki feszültség, úgy érzi, maga is feloldódik a mozgással keltett apró hullámok simogatásában. Jólesőn fújja ki a levegőt és támaszt keres a dézsa szélén lehunyt szemmel. A paraván kicsit funkciót vesztett, hisz nem mögötte vetkőzött le, így legfeljebb a dézsában történteket takarja jótékonyan, hamarosan csupán az üres szoba elől. Illatos szappanról viszi fel a habot a karjára, vállára, nyakára és mellkasára, a víz vonala fölött. A surrogó neszekből azért van némi sejtése, mi történik a paraván mögött, ezért lepi meg teljesen, ahogy megérkezik személyi szobapincére. Titokzatos mosolyt ölt és felhúzza térdeit, hogy helyet adjon.*
- Az én hősöm türelmetlen, mint mindig.
*Elfogadja a falatot a kezéből, nem csupán abból kifolyólag, hogy ujjai épp még szappanosak. Míg megrágja és lenyeli, kétszer is átfutja gondolatban a javaslatot.*
- Micsoda visszautasíthatatlan ajánlat!
*Vigyorog.*
- Ezek szerint én fürdetlek, te etetsz.
*A fürdőkendővel nekilát bevizezni a zsoldos mellkasát, vállait. A gyengéd szavakra megfontoltan felel, ám puha hangon.*
- Mikor kettesben vagyunk, úgy szólítasz, ahogy akarsz.
*A kendővel most a nyakat és a tarkót nedvesíti meg, aztán szappanért nyúl és habot képez, hogy azzal borítsa a bevizesített bőrt. Ezzel nem siet, kezei simogatóak, a tekintete viszont céltudatos és komoly.*
- De többé nem engedem, hogy mások előtt jelét add annak, hogy bármi történt köztünk. Akkor sem, ha az illető Dreyia, aki előtt már nehéz lenne tagadni. Ez az én személyes, külön elvárásom hozzád.
*Ujjai kacér utat járnak be a nyak érzékenyebbnek ismert részein, tekintetébe csábos jelleg költözik.*
- Ha ezt betartod, akkor még lesz alkalmunk így találkozni.
*Hint csókot az ajkaira, aztán a kendővel nekilát lemosni a habot.*
- Ám ha csak egyszer is megszeged, akkor vége a bizalmas viszonynak.
*Pillantása azt sugallhatja, hogy mindezt nagyon komolyan gondolja.*
- Eddig nagyon elnéző voltam veled, mert kedvellek.
*A kendővel leér a víz szintje alá, hamarosan pedig a másik kezével félreteszi a dézsa szélére, és tenyerei simogatnak tovább érzékeny területek felé haladva.*
- De mostantól sokakkal kell érintkeznem úgy, hogy valószínűleg te is ott leszel. Nagyon zavaró lenne, ha úgy viselkednél, mint eddig.
*Ha azt az utolsó ruhadarabot magán felejtette volna Wagzal, attól most Zam megszabadítja. Ha nem, akkor csupán érzékin megsimogatja ágyékát, majd közelebb csusszan, fölé térdelve. Még inkább lehalkítja és ellágyítja a hangját.*
- Ugye megérted?
*Aztán a bal füléhez hajol és incselkedőn kezdi harapdálni.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-27 02:34:39
Üzenet elküldve: 2019-03-27 02:34:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mit csináljunk?//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Te a legjobbat érdemled.
* Amíg Linkelstar el nem tűnik a képből és felhörpintve az utolsó kortyokat nem csatlakozik hozzá a kívánt nő, addig igyekszik hátával biztosítani, hogy el ne dőljön a pult. És így érthető, hogy miért van ideje a konyhán dolgozóknak elkészíteniük a kért ételeket. Vagy már készültek és csak rá kellett melegíteniük... Ezekben a késdobálókban el sem hinné a vendég, hogy milyen trükkökkel élnek, hogy a késztermék frissnek és állaga fogyasztásra alkalmasnak tűnjön...
Ám agyaras barátunk nem teljesen mellőzi a gyanú árnyékát, hogy ez nem a Sellőház minősége. Ők tudták, hová térnek be, mikor a Rumos Rókalyukat választották. És pár napig még itt terveznek maradni.
De nem is akarom elvenni senkinek se a kedvét. Hiszen az ajtóban igazán egymásra talál a két főhősünk és minden bizonnyal a kulcsért cserébe Wagzal lop egy csókot bemelegítésképpen.*
-Fürödj csak nyugodtan! Hosszú volt az út.
* Oda cammog az ágyhoz és leteszi rá a kaját. És leplezetlen örömmel nézegeti, ahogy egyre kevesebb ruha takarja társnőjét, aki eltűnik a spanyolfal mögött álló dézsában.
Fél percbe sem telik és az imént még páncélban a szoba közepén szobrozó pirtianesi egy száll gatyában, férfiasan jelenik meg a paraván túloldalán és kezében jóval kevesebb étel összeválogatva a húsból és a zöldségből vegyesen hajol oda.*
-Lehet nem tesz jót a sebemnek, de nem tudok ellenállni neked.
* Belemászik ő is a fürdővízbe és egy falat zöldséget oda tart Zammiria szájához.*
-Te mosod az én hátamat, te pedig az enyémet.
* Bár régen nem folyik a vére, mi felhígulva könnyebben kijöhetne, de vele szemben ülve nem is nagyon foglalkoztatja. Ez az érzés mindent megér.*
-Az életemet adnám érted, Szerelmem.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Te a legjobbat érdemled.
* Amíg Linkelstar el nem tűnik a képből és felhörpintve az utolsó kortyokat nem csatlakozik hozzá a kívánt nő, addig igyekszik hátával biztosítani, hogy el ne dőljön a pult. És így érthető, hogy miért van ideje a konyhán dolgozóknak elkészíteniük a kért ételeket. Vagy már készültek és csak rá kellett melegíteniük... Ezekben a késdobálókban el sem hinné a vendég, hogy milyen trükkökkel élnek, hogy a késztermék frissnek és állaga fogyasztásra alkalmasnak tűnjön...
Ám agyaras barátunk nem teljesen mellőzi a gyanú árnyékát, hogy ez nem a Sellőház minősége. Ők tudták, hová térnek be, mikor a Rumos Rókalyukat választották. És pár napig még itt terveznek maradni.
De nem is akarom elvenni senkinek se a kedvét. Hiszen az ajtóban igazán egymásra talál a két főhősünk és minden bizonnyal a kulcsért cserébe Wagzal lop egy csókot bemelegítésképpen.*
-Fürödj csak nyugodtan! Hosszú volt az út.
* Oda cammog az ágyhoz és leteszi rá a kaját. És leplezetlen örömmel nézegeti, ahogy egyre kevesebb ruha takarja társnőjét, aki eltűnik a spanyolfal mögött álló dézsában.
Fél percbe sem telik és az imént még páncélban a szoba közepén szobrozó pirtianesi egy száll gatyában, férfiasan jelenik meg a paraván túloldalán és kezében jóval kevesebb étel összeválogatva a húsból és a zöldségből vegyesen hajol oda.*
-Lehet nem tesz jót a sebemnek, de nem tudok ellenállni neked.
* Belemászik ő is a fürdővízbe és egy falat zöldséget oda tart Zammiria szájához.*
-Te mosod az én hátamat, te pedig az enyémet.
* Bár régen nem folyik a vére, mi felhígulva könnyebben kijöhetne, de vele szemben ülve nem is nagyon foglalkoztatja. Ez az érzés mindent megér.*
-Az életemet adnám érted, Szerelmem.
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-26 22:37:26
Üzenet elküldve: 2019-03-26 22:37:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mit csináljunk?//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kis híján félrenyeli a bort a nyulas hasonlaton. Nősténytársa fordulatai még akkor is mulattatják, amikor épp nincs formában.*
- Nem vagyok féltékeny. Mint mondtam, kedvelem, de nem vagyunk együtt.
*Az önvallomáson egy kicsit szűkebbé és komolyabbá válik a mosoly. Ám tiszteletben tartja Dreyia magánügyét isteneivel kapcsolatban, pusztán megjegyzi az adalékinformációt. A bizalmas érintés meglepi. De mielőtt késő lenne, felocsúdik és még sikerül elbúcsúznia.*
- Vigyázz magadra!
*Aztán néhány pillanatig eltűnődik. Utána kiissza a maradék bort, és a holmiját magához véve csatlakozik a hímhez a pultnál.*
- Azt mondta, reggelig távol marad. Nos, hol van a fürdőm?
*Mosolyog királynőin emelt állal. Minthogy jelét nem látja, hogy Wagzalnak problémái lennének a cipekedéssel, nem ajánlkozik a segítséggel. Úgy érzi, ez most olyasmi, amit neki kell megtennie. Titkon mosolyogva hallgatja szavait.*
- Figyelmes tőled. De… hogy érted, hogy megérdemlem?
*Kérdez vissza, miközben ballag fel a lépcsőn. Amint megállnak, a kulcscsörgésre odafordul, ebben már igazán segíthet, különben is a neki szánt szobáról van szó.*
- Majd én…
*A mondat felénél azonban elhallgat, hisz épp megölelik. Bosszantja, hogy fele annyira sem tud e pillanatban neheztelni, mint némely alkalommal az út során, mikor kedvességét makacsul figyelmen kívül hagyták. Ráadásul ezúttal még a diszkréciót is viszonylag betartotta, és a közelség sem hagyja a nőstényt hidegen, ami egyre szorosabbá - szó szerint leheletnyivé - válik, ahogy megérzi hátával az ajtót. Ez inspirálón hat Zamra, melegség önti el tőle. Azért egy kis dacos mosoly bujkál az arcán, mielőtt suttogva válaszol.*
- Jó kifogás. Ha mégis tetszett volna neki a kezdeményezés, nem hiszem, hogy bántad volna.
*Ujjhegyeit finoman futtatja végig a hím állán.*
- Nem baj, ha más nőstények iránt érdeklődsz. Nem kell elhitetned, hogy különb vagyok. Barátok között fontos az őszinteség.
*Néz fel mélyen a szemeibe egy ravasz mosollyal, aztán megpróbálja megszerezni a kulcsot az ujjáról.*
- Én most fürdöm, te meg ehetsz addig. A sérülésednek nem biztos, hogy jót tenne a forró víz. Ha akarod, inkább átdörgöllek vizes törölközővel. És nem ártana átkötni a sebeidet.
*Ha Wagzal engedi, akkor legkésőbb másodjára megszerzi a jó kulcsot és hátat fordítva kinyitja az ajtót. A szobában már kellemesen befűtöttek a tűztérbe, s vár a bekészített dézsa is. Máris otthonosan érzi magát, köpönyegét és zsákját leteszi az egyik székre és jólesőn sóhajt. Aztán nekilát levenni a kardigánját, majd a bőrvértet és a fegyverövet. Ezután már inkább puhább ruhadarabok következnek.*
- Komolyan gondoltad azt a második szobát?
*Kérdezi incselkedőn, miközben kibújik csizmájából. Majd leveti a szoknyát. A tengerkék alsóneműt végül a barna blúz követi, s immár minden elfogyott. Szándéka szerint ezután a dézsába mászik, némiképp sziszegve, ám nagyon élvezve a forróságot.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 00:35:49
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kis híján félrenyeli a bort a nyulas hasonlaton. Nősténytársa fordulatai még akkor is mulattatják, amikor épp nincs formában.*
- Nem vagyok féltékeny. Mint mondtam, kedvelem, de nem vagyunk együtt.
*Az önvallomáson egy kicsit szűkebbé és komolyabbá válik a mosoly. Ám tiszteletben tartja Dreyia magánügyét isteneivel kapcsolatban, pusztán megjegyzi az adalékinformációt. A bizalmas érintés meglepi. De mielőtt késő lenne, felocsúdik és még sikerül elbúcsúznia.*
- Vigyázz magadra!
*Aztán néhány pillanatig eltűnődik. Utána kiissza a maradék bort, és a holmiját magához véve csatlakozik a hímhez a pultnál.*
- Azt mondta, reggelig távol marad. Nos, hol van a fürdőm?
*Mosolyog királynőin emelt állal. Minthogy jelét nem látja, hogy Wagzalnak problémái lennének a cipekedéssel, nem ajánlkozik a segítséggel. Úgy érzi, ez most olyasmi, amit neki kell megtennie. Titkon mosolyogva hallgatja szavait.*
- Figyelmes tőled. De… hogy érted, hogy megérdemlem?
*Kérdez vissza, miközben ballag fel a lépcsőn. Amint megállnak, a kulcscsörgésre odafordul, ebben már igazán segíthet, különben is a neki szánt szobáról van szó.*
- Majd én…
*A mondat felénél azonban elhallgat, hisz épp megölelik. Bosszantja, hogy fele annyira sem tud e pillanatban neheztelni, mint némely alkalommal az út során, mikor kedvességét makacsul figyelmen kívül hagyták. Ráadásul ezúttal még a diszkréciót is viszonylag betartotta, és a közelség sem hagyja a nőstényt hidegen, ami egyre szorosabbá - szó szerint leheletnyivé - válik, ahogy megérzi hátával az ajtót. Ez inspirálón hat Zamra, melegség önti el tőle. Azért egy kis dacos mosoly bujkál az arcán, mielőtt suttogva válaszol.*
- Jó kifogás. Ha mégis tetszett volna neki a kezdeményezés, nem hiszem, hogy bántad volna.
*Ujjhegyeit finoman futtatja végig a hím állán.*
- Nem baj, ha más nőstények iránt érdeklődsz. Nem kell elhitetned, hogy különb vagyok. Barátok között fontos az őszinteség.
*Néz fel mélyen a szemeibe egy ravasz mosollyal, aztán megpróbálja megszerezni a kulcsot az ujjáról.*
- Én most fürdöm, te meg ehetsz addig. A sérülésednek nem biztos, hogy jót tenne a forró víz. Ha akarod, inkább átdörgöllek vizes törölközővel. És nem ártana átkötni a sebeidet.
*Ha Wagzal engedi, akkor legkésőbb másodjára megszerzi a jó kulcsot és hátat fordítva kinyitja az ajtót. A szobában már kellemesen befűtöttek a tűztérbe, s vár a bekészített dézsa is. Máris otthonosan érzi magát, köpönyegét és zsákját leteszi az egyik székre és jólesőn sóhajt. Aztán nekilát levenni a kardigánját, majd a bőrvértet és a fegyverövet. Ezután már inkább puhább ruhadarabok következnek.*
- Komolyan gondoltad azt a második szobát?
*Kérdezi incselkedőn, miközben kibújik csizmájából. Majd leveti a szoknyát. A tengerkék alsóneműt végül a barna blúz követi, s immár minden elfogyott. Szándéka szerint ezután a dézsába mászik, némiképp sziszegve, ám nagyon élvezve a forróságot.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 00:35:49
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-26 20:36:53
Üzenet elküldve: 2019-03-26 20:36:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Mit csináljunk?//
*Igazából, nem tudja mi hozta elő az ork érintésére a rég elfeledetnek hitt énjét. De sejti, hogy istene pontosabban isteneinek kinyilatkoztatása, ami csöppet bekavart a kedélyállapotának. Wagzal hülyeségeit lazán kezelné bármikor máskor. De nem ma. A mai nap fontos, az életében és igyekszik elérni még időben hogy a célját, elérhesse. Zammi kérdései elég céltudatosan ütnek. Lesöpri az ork kezét, ami ütögeti a lábát, és felállna, hogy távozzon. Majd visszarogy a székre, sóhajt egyet. Legszívesebben kiüvöltené magából, noha nem személyre szabottan, hanem csak bele a világba.*
-Nyugodt vagyok, nem tudsz felidegesíteni, még ha csak szórakozol is velem. *Mosolyog Wagzalra.* Normál esetben nem érdekelne, mit teszel. De el kéne gondolkodnod mit is akarsz tőlem. Én tőled semmit, azon kívül, hogy remek társ vagy, csak néha bagzol, mint a nyulak.
*Zammi felé fordul. Ahogy Wagzal távozik, válaszol.*
-Igen te, még ha nem is vakul meg más nőkre. De én nem szerepelek azon az étlapon. Ez meg itt olyan erősen igyekszik, mégis velem szúrná el a dolgot. Hogy mi bajom? Csak némi mágikus mizéria és istenek kinyilatkoztatása semmi más. Nem veletek van bajom, még azzal a mamlasszal se. Csak személyes butaságok, amit most rövidre zárok, remélhetőleg.
*Nevet fel, majd megissza a borát és feláll. Nyújtózkodik, mint bejövetelüknél Zammi de nem érdekli, kinézi.*
-Kicsit lelépek, reggelre itt leszek. Hisz érdekel, a munka csak van egy fontos feladatom, ami közbejött. Szerencsémre letudom ma éjszaka. Reggel majd kibeszéljük Wagzalt, de most mennem kell.
*Simogatja meg társnője arcát, a türelmetlen orkra nézve nehezen sóhajt majd legyint rá. Kisétál a fogadóból a lovát keresi meg, és felszállva rá elindul a Vérkert felé.*
*Igazából, nem tudja mi hozta elő az ork érintésére a rég elfeledetnek hitt énjét. De sejti, hogy istene pontosabban isteneinek kinyilatkoztatása, ami csöppet bekavart a kedélyállapotának. Wagzal hülyeségeit lazán kezelné bármikor máskor. De nem ma. A mai nap fontos, az életében és igyekszik elérni még időben hogy a célját, elérhesse. Zammi kérdései elég céltudatosan ütnek. Lesöpri az ork kezét, ami ütögeti a lábát, és felállna, hogy távozzon. Majd visszarogy a székre, sóhajt egyet. Legszívesebben kiüvöltené magából, noha nem személyre szabottan, hanem csak bele a világba.*
-Nyugodt vagyok, nem tudsz felidegesíteni, még ha csak szórakozol is velem. *Mosolyog Wagzalra.* Normál esetben nem érdekelne, mit teszel. De el kéne gondolkodnod mit is akarsz tőlem. Én tőled semmit, azon kívül, hogy remek társ vagy, csak néha bagzol, mint a nyulak.
*Zammi felé fordul. Ahogy Wagzal távozik, válaszol.*
-Igen te, még ha nem is vakul meg más nőkre. De én nem szerepelek azon az étlapon. Ez meg itt olyan erősen igyekszik, mégis velem szúrná el a dolgot. Hogy mi bajom? Csak némi mágikus mizéria és istenek kinyilatkoztatása semmi más. Nem veletek van bajom, még azzal a mamlasszal se. Csak személyes butaságok, amit most rövidre zárok, remélhetőleg.
*Nevet fel, majd megissza a borát és feláll. Nyújtózkodik, mint bejövetelüknél Zammi de nem érdekli, kinézi.*
-Kicsit lelépek, reggelre itt leszek. Hisz érdekel, a munka csak van egy fontos feladatom, ami közbejött. Szerencsémre letudom ma éjszaka. Reggel majd kibeszéljük Wagzalt, de most mennem kell.
*Simogatja meg társnője arcát, a türelmetlen orkra nézve nehezen sóhajt majd legyint rá. Kisétál a fogadóból a lovát keresi meg, és felszállva rá elindul a Vérkert felé.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-26 20:15:13
Üzenet elküldve: 2019-03-26 20:15:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mit csináljunk?//
*Még mindig nem tudja elképzelni, mi vitte rá Dreyiát az önsebzésre, de úgy érzi, ez olyasmi, amit jobb nem bolygatni, különösen most, hogy akaratuk egy kicsit egymásnak feszült, s hogy ma valahogy végig rosszkedvűnek találta.*
- Rendben.
*Bólint az enyhült válaszra. Egyelőre ő is nagyjából erre gondolt. Wagzal próbálkozását Dreyia szokatlanul csendesen és higgadtan kezeli – legalábbis remélhetőleg a paskolgatás sem szakítja el a cérnát -, ez tovább erősíti gyanúját, hogy valami nem stimmel. Az italok kiérkeznek, és maga is elveszi az egyiket, épp elég feszültséget hagytak maguk mögött tharg földön. Amint Wagzal készségesen elbiceg intézkedni a fürdőjéről, mosolyogva beleszuszog a borába. Azt gondolja, csupán megrendeli számára a forró vizet, ám úgy tűnik, igyekszik kitenni magáért, bár erről még nem tud. Vacsora, fürdő, szoba. Már csak a virágcsokor hiányzik, de az nem illene hozzá. Az intés viszont egyértelmű.*
- Mielőtt bármit mondanál…
*Fordul Dreyiához egy számító mosollyal.*
- Mindig én vagyok az utolsó gondolata.
*Kihasználva, hogy kettesben maradtak, a fürdő elkészítése időbe telik - a meglepetésnek szánt vacsoráról nem is beszélve -, no meg nem is akarja, hogy Wagzal úgy érezze, ugrik, ha csettint neki, végre megkérdezi enyhülten, csendesen.*
- Mi a baj, Dreyia? Ma olyan rosszkedvűnek tűnsz. Nem érzed jól magad?
*Tekintete lágy és figyelmes.*
*Még mindig nem tudja elképzelni, mi vitte rá Dreyiát az önsebzésre, de úgy érzi, ez olyasmi, amit jobb nem bolygatni, különösen most, hogy akaratuk egy kicsit egymásnak feszült, s hogy ma valahogy végig rosszkedvűnek találta.*
- Rendben.
*Bólint az enyhült válaszra. Egyelőre ő is nagyjából erre gondolt. Wagzal próbálkozását Dreyia szokatlanul csendesen és higgadtan kezeli – legalábbis remélhetőleg a paskolgatás sem szakítja el a cérnát -, ez tovább erősíti gyanúját, hogy valami nem stimmel. Az italok kiérkeznek, és maga is elveszi az egyiket, épp elég feszültséget hagytak maguk mögött tharg földön. Amint Wagzal készségesen elbiceg intézkedni a fürdőjéről, mosolyogva beleszuszog a borába. Azt gondolja, csupán megrendeli számára a forró vizet, ám úgy tűnik, igyekszik kitenni magáért, bár erről még nem tud. Vacsora, fürdő, szoba. Már csak a virágcsokor hiányzik, de az nem illene hozzá. Az intés viszont egyértelmű.*
- Mielőtt bármit mondanál…
*Fordul Dreyiához egy számító mosollyal.*
- Mindig én vagyok az utolsó gondolata.
*Kihasználva, hogy kettesben maradtak, a fürdő elkészítése időbe telik - a meglepetésnek szánt vacsoráról nem is beszélve -, no meg nem is akarja, hogy Wagzal úgy érezze, ugrik, ha csettint neki, végre megkérdezi enyhülten, csendesen.*
- Mi a baj, Dreyia? Ma olyan rosszkedvűnek tűnsz. Nem érzed jól magad?
*Tekintete lágy és figyelmes.*
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-26 16:10:30
Üzenet elküldve: 2019-03-26 16:10:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mit csináljunk?//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
* Mindenki kezdi elfogadni, hogy ha Zammiriát kínzásnak vetné alá egy alvilági banda, akkor sem tudna nekik sem többet mondani. Túlságosan konzervatív, még a Múltban él. Vagy csak az idő kerekei csúsztak szét és kellene bizony valami, ami visszazökkenti a rendes kerékvágásba.
Az a valami talán nem a papnő elcsábítása lesz. Elég felháborodottnak tűnik a próbálkozás után.*
-Csigalom és nyugavér! *paskolja meg páncélos kesztyűjében háromszor az érintett testrészt* Barátok vagyunk.
* Ha elég gyors a sötételf, le tudja fejteni az ujjakat, de ha nem, akkor agyaras barátunk magától is elveszi. Ezért erőpróbának nem mondanám azt, hogy vajon a tenyeret el tudja-e távolítani. Hiszen jól nevelt, udvari ork ő.
A következő kört is gyorsan kiissza és figyelmét a másik társuk szavai vonják magukra. És azonnal fel is áll a székről. Majd hátra lép hirtelen egyet, mert sérült lábán mégsem olyan az egyensúlya, mint gondolta. De a továbbiakban semmi jele részegségnek még nála. Az itteni vizezett löttyök még két pohárnál nem csapják fejbe.*
-Ha fürödni szeretnél, akkor intézkedem. Jobb most, mint amikor már az est vége felé lesz.
* Ellentmondást nem tűrően megy oda a bárhoz és adja le a rendelést.*
-Két szobát kivennénk, a jobbikban nagy dézsa fürdővel. Meg valami harapnivalót is. Olyan zöldséges, húsos... tudja mire gondolok.
* Ezzel elkezdi számolni jó előre a táblát figyelve, mégis vajon mit is rendelhetett az imént.*
-Azt mondja, hogy
az Szoba (1. emelet) annyi, mint 11 arany...
az Szoba (2. emelet) annyi, mint 19 arany...
a Gyümölcstál annyi, mint 8 arany...
a Vaddisznópörkölt annyi, mint 14 arany...
* Amint minden megvan, a szabónőre néz és int a fejével a lépcső felé. Ha főnökasszony elindul felfelé, akkor csatlakozik hozzá a nagy tál étellel a kezében, a másikban két kulccsal. De ha nem, akkor még akár pár kört is támaszthatja a pultot és távolról nézegeti a szépségüket.
Ám ha mégis szeretné egy gyors felfrissülés érdekében megnézni Zammiria, hogy milyen helyet sikerült az orknak intéznie, akkor mögötte haladva hűségesen viszi a most vásárolt és nem rég említett tárgyakat.*
-Magamnak az első emeleten vettem ki, de azok borzasztóan lepukkantak. Neked inkább direkt jobbat kértem. Igazán megérdemled. Felkísérlek és megnézem, nincs-e baj.
* Amint odaérnek, a jobb kezéből felcsúsztatja a tált tartó bal kezének kisujjára a két kulcscsomót úgy, hogy a második emeleti legyen belülről.*
-Melyik is volt az...?
* Majd mélyen a nő szemébe néz és megpróbálja jobbjával átkarolni.*
-Nem lehetnénk ma estére újra nem főnök és testőre, csak két barát? Azért piszkáltam Linkelstart, hogy hátha elmenekül és talál magának saját pasit erre az estére. Mi meg kettesben lehetünk.
* Óvatosan igyekszik odanyomni az ajtóhoz a gyönyörű teremtést és bár nagyon közel hajolni, de ajkaik ne érjenek még össze. Sóvárgón néz a lányra.*
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
* Mindenki kezdi elfogadni, hogy ha Zammiriát kínzásnak vetné alá egy alvilági banda, akkor sem tudna nekik sem többet mondani. Túlságosan konzervatív, még a Múltban él. Vagy csak az idő kerekei csúsztak szét és kellene bizony valami, ami visszazökkenti a rendes kerékvágásba.
Az a valami talán nem a papnő elcsábítása lesz. Elég felháborodottnak tűnik a próbálkozás után.*
-Csigalom és nyugavér! *paskolja meg páncélos kesztyűjében háromszor az érintett testrészt* Barátok vagyunk.
* Ha elég gyors a sötételf, le tudja fejteni az ujjakat, de ha nem, akkor agyaras barátunk magától is elveszi. Ezért erőpróbának nem mondanám azt, hogy vajon a tenyeret el tudja-e távolítani. Hiszen jól nevelt, udvari ork ő.
A következő kört is gyorsan kiissza és figyelmét a másik társuk szavai vonják magukra. És azonnal fel is áll a székről. Majd hátra lép hirtelen egyet, mert sérült lábán mégsem olyan az egyensúlya, mint gondolta. De a továbbiakban semmi jele részegségnek még nála. Az itteni vizezett löttyök még két pohárnál nem csapják fejbe.*
-Ha fürödni szeretnél, akkor intézkedem. Jobb most, mint amikor már az est vége felé lesz.
* Ellentmondást nem tűrően megy oda a bárhoz és adja le a rendelést.*
-Két szobát kivennénk, a jobbikban nagy dézsa fürdővel. Meg valami harapnivalót is. Olyan zöldséges, húsos... tudja mire gondolok.
* Ezzel elkezdi számolni jó előre a táblát figyelve, mégis vajon mit is rendelhetett az imént.*
-Azt mondja, hogy
az Szoba (1. emelet) annyi, mint 11 arany...
az Szoba (2. emelet) annyi, mint 19 arany...
a Gyümölcstál annyi, mint 8 arany...
a Vaddisznópörkölt annyi, mint 14 arany...
* Amint minden megvan, a szabónőre néz és int a fejével a lépcső felé. Ha főnökasszony elindul felfelé, akkor csatlakozik hozzá a nagy tál étellel a kezében, a másikban két kulccsal. De ha nem, akkor még akár pár kört is támaszthatja a pultot és távolról nézegeti a szépségüket.
Ám ha mégis szeretné egy gyors felfrissülés érdekében megnézni Zammiria, hogy milyen helyet sikerült az orknak intéznie, akkor mögötte haladva hűségesen viszi a most vásárolt és nem rég említett tárgyakat.*
-Magamnak az első emeleten vettem ki, de azok borzasztóan lepukkantak. Neked inkább direkt jobbat kértem. Igazán megérdemled. Felkísérlek és megnézem, nincs-e baj.
* Amint odaérnek, a jobb kezéből felcsúsztatja a tált tartó bal kezének kisujjára a két kulcscsomót úgy, hogy a második emeleti legyen belülről.*
-Melyik is volt az...?
* Majd mélyen a nő szemébe néz és megpróbálja jobbjával átkarolni.*
-Nem lehetnénk ma estére újra nem főnök és testőre, csak két barát? Azért piszkáltam Linkelstart, hogy hátha elmenekül és talál magának saját pasit erre az estére. Mi meg kettesben lehetünk.
* Óvatosan igyekszik odanyomni az ajtóhoz a gyönyörű teremtést és bár nagyon közel hajolni, de ajkaik ne érjenek még össze. Sóvárgón néz a lányra.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-26 15:22:53
Üzenet elküldve: 2019-03-26 15:22:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Mit csináljunk?//
//16+ elemeket tartalmaz//
*Kicsit fagyos a levegő idebent. De nem csodálja, hisz épp akadékoskodik.*
-Azt, hisz majdnem leszúrtam magam. De ez legyen az én marhaságom. Tudom jól.
*Ahogy Wagzal leül végre, és lerakja a poharakat. Egyet elvesz, és lassan inni kezdi. Nem sok kedvet érez a csevegés folytatásához, hisz azt Zammi már kivesézte alaposan. Na meg többet nem tervez elárulni. Dreyia ezért nem is kezd akaraterő szkanderezni társnőjével, mert értelmetlen lenne. Ahogy a tömeget figyeli, egy pofátlan, és súlyos kéz esik a combjára.*
-Most vágjam le? Vagy amikor megittam a boromat?
*Néz féloldalasan az orkra, humor összes jele nélkül. Nem elég hogy, a tömegre is figyel, de hogy még erre a túlméretezett baknyúlra is kell hát ahhoz most nincs türelme. Wagzal újait egyesével hajtogatja le a lábáról, majd tolja el a mancsát.*
-Ezt tartsd féken, vagy nem lesz több gondod az örökösre. Igen, ahogy mondod, túl jól van. Már megint kanost játszik, de rossz nőnél.
*Csendesen issza tovább a borát, és figyeli, ahogy a pincér újabb kört rak le. Ez eszébe juttatja, hogy a következő kör az övé lesz.*
-Amúgy nincs bajom a rejtélyes melóddal, kiderül mi lesz, ha oda érünk. A legrosszabb esetben új testőrt kereshetsz, mert ezt itt megnyúzom.
//16+ elemeket tartalmaz//
*Kicsit fagyos a levegő idebent. De nem csodálja, hisz épp akadékoskodik.*
-Azt, hisz majdnem leszúrtam magam. De ez legyen az én marhaságom. Tudom jól.
*Ahogy Wagzal leül végre, és lerakja a poharakat. Egyet elvesz, és lassan inni kezdi. Nem sok kedvet érez a csevegés folytatásához, hisz azt Zammi már kivesézte alaposan. Na meg többet nem tervez elárulni. Dreyia ezért nem is kezd akaraterő szkanderezni társnőjével, mert értelmetlen lenne. Ahogy a tömeget figyeli, egy pofátlan, és súlyos kéz esik a combjára.*
-Most vágjam le? Vagy amikor megittam a boromat?
*Néz féloldalasan az orkra, humor összes jele nélkül. Nem elég hogy, a tömegre is figyel, de hogy még erre a túlméretezett baknyúlra is kell hát ahhoz most nincs türelme. Wagzal újait egyesével hajtogatja le a lábáról, majd tolja el a mancsát.*
-Ezt tartsd féken, vagy nem lesz több gondod az örökösre. Igen, ahogy mondod, túl jól van. Már megint kanost játszik, de rossz nőnél.
*Csendesen issza tovább a borát, és figyeli, ahogy a pincér újabb kört rak le. Ez eszébe juttatja, hogy a következő kör az övé lesz.*
-Amúgy nincs bajom a rejtélyes melóddal, kiderül mi lesz, ha oda érünk. A legrosszabb esetben új testőrt kereshetsz, mert ezt itt megnyúzom.
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-26 13:50:00
Üzenet elküldve: 2019-03-26 13:50:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mit csináljunk?//
- Nem húzom az időt.
*Pillant Dreyiára még odakint.*
- Megosztottam veletek, amit tudtam. Elmondtam a célt, hogy mit várok el és mit kínálok cserébe. Ha nem bízol bennem eléggé, mondhatod, hogy így nem vállalod. Nem lesz köztünk ettől rossz viszony. A jövő még képlékeny, mert most indul el valami új. Ezért nem szolgálhatok még részletekkel.
*A feddésre később odabent csak fáradtan mosolyog. Egy percre nagyon beleélte magát, hogy a gőzölgő vízbe ereszkedik, bár legszívesebben lakása meghittségében tenné. Nem feltétlenül magányosan. Ha tervei szárba szökkennek, a fürdőzés élménye a jövőben magasabb szintre lép életében, s ezzel a kellemes gondolattal engedi el egyelőre a témát.*
- Bolond özvegyet?
*Somolyog Dreyia szavaira. Aztán sóhajt, mert eszébe jut, hogy a kellemetlen tömeg közepén állt ott a sérült Wagzal mellett, Mirlahin pedig íjjal a kezében.*
- Sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.
*A Rumos nem épp a minőségi bor fellegvára, ezért nagyobb kortyokban issza, miközben Wagzal újra próbálkozni kezd nősténytársánál. Hacsak nem kezdik egymásra borogatni az asztalt, vagy más módon egymás torkának esni, megcsóválja a fejét.*
- Túlságosan is jól vagy már.
*Aztán felhajtja az italt, s a következő három Borért ígéretéhez híven már ő adja a 15 aranyat.*
- Nem húzom az időt.
*Pillant Dreyiára még odakint.*
- Megosztottam veletek, amit tudtam. Elmondtam a célt, hogy mit várok el és mit kínálok cserébe. Ha nem bízol bennem eléggé, mondhatod, hogy így nem vállalod. Nem lesz köztünk ettől rossz viszony. A jövő még képlékeny, mert most indul el valami új. Ezért nem szolgálhatok még részletekkel.
*A feddésre később odabent csak fáradtan mosolyog. Egy percre nagyon beleélte magát, hogy a gőzölgő vízbe ereszkedik, bár legszívesebben lakása meghittségében tenné. Nem feltétlenül magányosan. Ha tervei szárba szökkennek, a fürdőzés élménye a jövőben magasabb szintre lép életében, s ezzel a kellemes gondolattal engedi el egyelőre a témát.*
- Bolond özvegyet?
*Somolyog Dreyia szavaira. Aztán sóhajt, mert eszébe jut, hogy a kellemetlen tömeg közepén állt ott a sérült Wagzal mellett, Mirlahin pedig íjjal a kezében.*
- Sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.
*A Rumos nem épp a minőségi bor fellegvára, ezért nagyobb kortyokban issza, miközben Wagzal újra próbálkozni kezd nősténytársánál. Hacsak nem kezdik egymásra borogatni az asztalt, vagy más módon egymás torkának esni, megcsóválja a fejét.*
- Túlságosan is jól vagy már.
*Aztán felhajtja az italt, s a következő három Borért ígéretéhez híven már ő adja a 15 aranyat.
*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-26 00:15:41
Üzenet elküldve: 2019-03-26 00:15:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mit csináljunk?//
* Kezdi agyaras barátunk úgy érezni, hogy ennél többet nem fognak most megtudni, bárhogy lovagoljanak tovább a témán. És már az állatok is elmaradtak alóluk, azok békésen abrakolnak a fogadó istállójában, miközben ők itt iszogatnak.*
-A papnővel értek most egyet. Amit el akarsz rejteni, azt tedd jól látható helyre! De hagyjuk a témát, Drágám!
* Ezzel jó határozottan rámarkol Linkelstar combjára, ha az hamarabb fel nem ugrik az asztaltól. Másik kezével mosolyogva kortyol bele az italába.*
-Igazad van. Nekem is ki kéne vennem egy szobát.
* Azért körbejáratja a tekintetét, hogy kik figyelik őket esetleg mégis.*
-Hé csapos! Még egy kört ide, de gyorsan!
* Kezdi agyaras barátunk úgy érezni, hogy ennél többet nem fognak most megtudni, bárhogy lovagoljanak tovább a témán. És már az állatok is elmaradtak alóluk, azok békésen abrakolnak a fogadó istállójában, miközben ők itt iszogatnak.*
-A papnővel értek most egyet. Amit el akarsz rejteni, azt tedd jól látható helyre! De hagyjuk a témát, Drágám!
* Ezzel jó határozottan rámarkol Linkelstar combjára, ha az hamarabb fel nem ugrik az asztaltól. Másik kezével mosolyogva kortyol bele az italába.*
-Igazad van. Nekem is ki kéne vennem egy szobát.
* Azért körbejáratja a tekintetét, hogy kik figyelik őket esetleg mégis.*
-Hé csapos! Még egy kört ide, de gyorsan!
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-25 21:59:55
Üzenet elküldve: 2019-03-25 21:59:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Lovacskázás//
*Ahogy egy romos épülethez érnek, megérti miért is kapta ezt a nevet a városban. Tele lehet legalább egy tucat kiúttal, ha zűrbe keverednének, vagy a nem létező város őrök kergetnék őket. De legalább hangulata van a helynek.*
-Bázis vagy szórakozóhely tök mindegy, nevezzük a helynek. És igen, ahogy a nagyfiú mondta te már ezt alaposan átrágtad. Szóval csak némi izomra és csendes szakértelem hiányzik a listáról. Nem ígértünk eddig mást, csak annyit hogy nem hagyunk magadra. *Wagzal ötlete tetszik neki* Az lehet, hogy füle van, de ha terved ide szól arról már úgy is tud pár ember. És egy kocsmába nem azt fogják hallgatni, hogy egy asztalzúzó két sötételfet szédít a dumájával. Van annál jobb dolguk, is mint ránk figyelni. Amúgy azt tanultam odahaza, ha el akarsz fedni valamit, csináld az orruk előtt. Senki nem veszi komolyan azt, aki előttük áll neki a tervét megvalósítani. De legyen neked a dolog, ha még húzod az időt, akkor húzd.
*Ahogy belépnek, az ork piáért megy Dreyia meg kiszemeli a megfelelő asztalt a csevegéshez. Megelőzi Zammit aki kicsit merésznek tűnik ennyi mamlasz közt.*
-Fogd vissza még a lazulást, noha egy fürdő tényleg jól esne.
*Kilövi, az egyetlen pozíciót ahonnan lazán belátja a fogadót, legfőképp az ajtót és a fontosabb ki és bejáratokat. Elmosolyodik, ahogy a társnője kicsit furán leül, de ez már csak ilyen, ha az ember lovagol. Ő fogja a széket, és megfordítja, majd lovagló ülésben ül le rá. Kényelmesen hintázva, figyelve a tömeget. Nem mintha bárki beléjük kötne, de nem adja meg azt a kedvességet, hogy megtámadják a leendő főnökét.*
-Igen a fürdőről, más még nem került terítékre. Többé-kevésbé? Nagyfiú sünit játszott, én meg bolond özvegyet. Ha ez, többé-kevésbé akkor legyen neked.
*Vigyorodik el, és ő is kicsit lazábbra veszi a dolgot, bár köpenye az, nincs, amit ledobhatna. Így csak nyújtózik egyet, majd a figyelme visszatér a fogadóra.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.25 22:03:46
*Ahogy egy romos épülethez érnek, megérti miért is kapta ezt a nevet a városban. Tele lehet legalább egy tucat kiúttal, ha zűrbe keverednének, vagy a nem létező város őrök kergetnék őket. De legalább hangulata van a helynek.*
-Bázis vagy szórakozóhely tök mindegy, nevezzük a helynek. És igen, ahogy a nagyfiú mondta te már ezt alaposan átrágtad. Szóval csak némi izomra és csendes szakértelem hiányzik a listáról. Nem ígértünk eddig mást, csak annyit hogy nem hagyunk magadra. *Wagzal ötlete tetszik neki* Az lehet, hogy füle van, de ha terved ide szól arról már úgy is tud pár ember. És egy kocsmába nem azt fogják hallgatni, hogy egy asztalzúzó két sötételfet szédít a dumájával. Van annál jobb dolguk, is mint ránk figyelni. Amúgy azt tanultam odahaza, ha el akarsz fedni valamit, csináld az orruk előtt. Senki nem veszi komolyan azt, aki előttük áll neki a tervét megvalósítani. De legyen neked a dolog, ha még húzod az időt, akkor húzd.
*Ahogy belépnek, az ork piáért megy Dreyia meg kiszemeli a megfelelő asztalt a csevegéshez. Megelőzi Zammit aki kicsit merésznek tűnik ennyi mamlasz közt.*
-Fogd vissza még a lazulást, noha egy fürdő tényleg jól esne.
*Kilövi, az egyetlen pozíciót ahonnan lazán belátja a fogadót, legfőképp az ajtót és a fontosabb ki és bejáratokat. Elmosolyodik, ahogy a társnője kicsit furán leül, de ez már csak ilyen, ha az ember lovagol. Ő fogja a széket, és megfordítja, majd lovagló ülésben ül le rá. Kényelmesen hintázva, figyelve a tömeget. Nem mintha bárki beléjük kötne, de nem adja meg azt a kedvességet, hogy megtámadják a leendő főnökét.*
-Igen a fürdőről, más még nem került terítékre. Többé-kevésbé? Nagyfiú sünit játszott, én meg bolond özvegyet. Ha ez, többé-kevésbé akkor legyen neked.
*Vigyorodik el, és ő is kicsit lazábbra veszi a dolgot, bár köpenye az, nincs, amit ledobhatna. Így csak nyújtózik egyet, majd a figyelme visszatér a fogadóra.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.25 22:03:46
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-25 21:30:07
Üzenet elküldve: 2019-03-25 21:30:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lovacskázás//
*Dreyia is csatlakozik a csapatformáció életképességéhez. Apránként haladnak előre. Még útban a Rumos felé elhangzanak a kételyek.*
- A lényeget elmondtam. Egy mulatóról van szó, ami védelmet igényel. Ebben számítanék rátok, elsősorban a személyi védelemben, ami nem feltétlenül csak a mulató területére korlátozódik. Olykor útra kelnénk, mint most is, hogy kapcsolatokat építsünk. Az esetleges egyéb megbízások vállalás alapon mennek. És valószínűleg titokban.
*Pillant társaira egy mosollyal.*
- Ezek csupán lehetőségek. Nem kell látatlanban semmire ígéretet tennetek. Nekem annyi a fontos, hogy tudom, vigyázunk egymásra, és szükség esetén a mulató védelmében is részt vesztek ésszerű keretek között. Nem várok el hősies önfeláldozást túlerővel szemben. Sőt, inkább a békés megoldás híve vagyok. De olykor szükségem lesz némi erőre, amely védi a hátam.
*Wagzal javaslatára, hogy az ital mellett beszéljék meg a részleteket, zárkózott arckifejezést ölt.*
- Ott a falnak is füle van. És sokkal többet nem mondhatok egyelőre. Ebben, kérlek, legyetek türelmesek. Ha bíztok bennem, akkor nincs okotok kételkedni benne, hogy az ajánlatom elég jó lesz-e. A lényeget tudjátok. A többit a jövő hozza magával. Fontoljátok meg, nem kell azonnal döntenetek. Most inkább igyunk egyet és ünnepeljünk!
*Oldódik fel komoly arckifejezése egy lágy mosolyban. Wagzal kérdését a Rumosról csendes derűvel fogadja, miközben leszáll a csődör nyergéből és kipányvázza.*
- Nem is rossz ötlet.
*Voltaképpen kizárni nem tudja a lehetőséget, mert lehet, hogy pénzük csak a Rókalyukra lenne elegendő. S valahol nem is bánná, ha kicsiben kezdenének. Kedveli ezt a helyet, lát benne fantáziát.
Abban egyetért, hogy vonuljanak félre, arról sem kell hallania másnak, hol jártak és miért ünnepelnek. Egy kicsit furcsa a szék a nyereg után, de úgy számítja, hogy inkább a pihenés után fog jobban fájni az a néhány izom, amit most alaposan átmozgatott a lovaglás. Leveti a köpönyegét és a zsákját a fűtött térben, bele sem gondol inkább, milyen zilált lehet a külseje.*
- Ahh, de jól esne most egy forró fürdő!
*Dörzsöli meg a nyakát vigyorogva.*
- Azt hiszem, ma én is kiveszek egy szobát itt, cígölje más a vizet!
*Elfogadja az italt a közben bicegve csatlakozó Wagzaltól.*
- Csak a fürdésről beszélgettünk.
*Mosolyog huncutul, aztán megemeli a poharat.*
- Köszönjük. A következő kör az enyém. De ezt most igyuk meg arra, hogy többé-kevésbé egy darabban megjártuk az utat!
*Szomjasnak érzi magát, a nyugtalan terepfigyelés miatt elfelejtett inni az úton. A meleg máris kezd kellemesen felkúszni a térdén.*
*Dreyia is csatlakozik a csapatformáció életképességéhez. Apránként haladnak előre. Még útban a Rumos felé elhangzanak a kételyek.*
- A lényeget elmondtam. Egy mulatóról van szó, ami védelmet igényel. Ebben számítanék rátok, elsősorban a személyi védelemben, ami nem feltétlenül csak a mulató területére korlátozódik. Olykor útra kelnénk, mint most is, hogy kapcsolatokat építsünk. Az esetleges egyéb megbízások vállalás alapon mennek. És valószínűleg titokban.
*Pillant társaira egy mosollyal.*
- Ezek csupán lehetőségek. Nem kell látatlanban semmire ígéretet tennetek. Nekem annyi a fontos, hogy tudom, vigyázunk egymásra, és szükség esetén a mulató védelmében is részt vesztek ésszerű keretek között. Nem várok el hősies önfeláldozást túlerővel szemben. Sőt, inkább a békés megoldás híve vagyok. De olykor szükségem lesz némi erőre, amely védi a hátam.
*Wagzal javaslatára, hogy az ital mellett beszéljék meg a részleteket, zárkózott arckifejezést ölt.*
- Ott a falnak is füle van. És sokkal többet nem mondhatok egyelőre. Ebben, kérlek, legyetek türelmesek. Ha bíztok bennem, akkor nincs okotok kételkedni benne, hogy az ajánlatom elég jó lesz-e. A lényeget tudjátok. A többit a jövő hozza magával. Fontoljátok meg, nem kell azonnal döntenetek. Most inkább igyunk egyet és ünnepeljünk!
*Oldódik fel komoly arckifejezése egy lágy mosolyban. Wagzal kérdését a Rumosról csendes derűvel fogadja, miközben leszáll a csődör nyergéből és kipányvázza.*
- Nem is rossz ötlet.
*Voltaképpen kizárni nem tudja a lehetőséget, mert lehet, hogy pénzük csak a Rókalyukra lenne elegendő. S valahol nem is bánná, ha kicsiben kezdenének. Kedveli ezt a helyet, lát benne fantáziát.
Abban egyetért, hogy vonuljanak félre, arról sem kell hallania másnak, hol jártak és miért ünnepelnek. Egy kicsit furcsa a szék a nyereg után, de úgy számítja, hogy inkább a pihenés után fog jobban fájni az a néhány izom, amit most alaposan átmozgatott a lovaglás. Leveti a köpönyegét és a zsákját a fűtött térben, bele sem gondol inkább, milyen zilált lehet a külseje.*
- Ahh, de jól esne most egy forró fürdő!
*Dörzsöli meg a nyakát vigyorogva.*
- Azt hiszem, ma én is kiveszek egy szobát itt, cígölje más a vizet!
*Elfogadja az italt a közben bicegve csatlakozó Wagzaltól.*
- Csak a fürdésről beszélgettünk.
*Mosolyog huncutul, aztán megemeli a poharat.*
- Köszönjük. A következő kör az enyém. De ezt most igyuk meg arra, hogy többé-kevésbé egy darabban megjártuk az utat!
*Szomjasnak érzi magát, a nyugtalan terepfigyelés miatt elfelejtett inni az úton. A meleg máris kezd kellemesen felkúszni a térdén.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:10:14
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:10:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lovacskázás//
* Nem sokáig kell már az állatok hátán utazniuk. És egy magára valamit adó orknak eszébe sem jutna kimutatni a fájdalmát. Nem csak a sebesülése bosszulhatja meg magát, de az is, hogy először ül nyeregben. Másfajta lovacskázáshoz szokott.*
-Egy bázis. *bólint* Amit fent kell tartani. De te már kigondoltad, hogy mit hogyan. És egy ital mellett sokkal kellemesebb lesz megbeszélni a részleteket. Már ott is vagyunk.
* Ahogy a lepukkant csehó épületét felméri, hogy ez rosszabbul fest egy hangya bokányival, mint amikor pár napja itt hagyták, akkor kénytelen a legelképzelhetetlenebb kérdést feltenni.*
-Ügye nem a Rumos Rókalyukat akarod megvenni és átalakítani? Azt mondtad, afféle étterem is lesz a hely. Nem kerülhet sokba és az ismeretsége megvan. Plusz szolgáltatást meg bármikor lehet bevezetni, hamar híre megy.
~ Jó, ez úgy hülyeségnek tűnik, ahogy van. Ennek az épületnek hozzá sem dőlhetek az oldalához, mert elborul. Hamarabb épít pár kőműves egy új ivót, mint kijavítsa az összes hibáját.~
-Ti foglaljatok egy helyet valami félre eső helyen, ahol nem hallgatnak ki olyan könnyen!
* Azért csak bemegy és egyből a pulthoz sétál. Félre lök egy részeg alakot, hogy végre rá figyeljen a tulajdonos.*
-Három pohár bort ide!
* A kocsmáros elé letesz 18 aranyat és megkapja a Borokat. Ez után körbefordul, hogy megkeresse a lányokat. Ha sikerrel jár, akkor odabiceg hozzájuk.*
-Arra gondoltam, hogy egy körre a vendégeim lehettek. Nos? Miről is van szó?
* Kíváncsi tekintettel fürkészi őket, hátha közben valami érdekes még kiderült, amit gyorsan be kell pótolnia. Vagy ha nem, akkor remélhetőleg most többet fognak megtudni.*
* Nem sokáig kell már az állatok hátán utazniuk. És egy magára valamit adó orknak eszébe sem jutna kimutatni a fájdalmát. Nem csak a sebesülése bosszulhatja meg magát, de az is, hogy először ül nyeregben. Másfajta lovacskázáshoz szokott.*
-Egy bázis. *bólint* Amit fent kell tartani. De te már kigondoltad, hogy mit hogyan. És egy ital mellett sokkal kellemesebb lesz megbeszélni a részleteket. Már ott is vagyunk.
* Ahogy a lepukkant csehó épületét felméri, hogy ez rosszabbul fest egy hangya bokányival, mint amikor pár napja itt hagyták, akkor kénytelen a legelképzelhetetlenebb kérdést feltenni.*
-Ügye nem a Rumos Rókalyukat akarod megvenni és átalakítani? Azt mondtad, afféle étterem is lesz a hely. Nem kerülhet sokba és az ismeretsége megvan. Plusz szolgáltatást meg bármikor lehet bevezetni, hamar híre megy.
~ Jó, ez úgy hülyeségnek tűnik, ahogy van. Ennek az épületnek hozzá sem dőlhetek az oldalához, mert elborul. Hamarabb épít pár kőműves egy új ivót, mint kijavítsa az összes hibáját.~
-Ti foglaljatok egy helyet valami félre eső helyen, ahol nem hallgatnak ki olyan könnyen!
* Azért csak bemegy és egyből a pulthoz sétál. Félre lök egy részeg alakot, hogy végre rá figyeljen a tulajdonos.*
-Három pohár bort ide!
* A kocsmáros elé letesz 18 aranyat és megkapja a Borokat.
Ez után körbefordul, hogy megkeresse a lányokat. Ha sikerrel jár, akkor odabiceg hozzájuk.*-Arra gondoltam, hogy egy körre a vendégeim lehettek. Nos? Miről is van szó?
* Kíváncsi tekintettel fürkészi őket, hátha közben valami érdekes még kiderült, amit gyorsan be kell pótolnia. Vagy ha nem, akkor remélhetőleg most többet fognak megtudni.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-14 19:41:57
Üzenet elküldve: 2018-12-14 19:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
//Zárás//
*Az ő éjszakája nem olyan zavartalan. Hajnaltájt megrezzenve riad fel, résnyire nyílt szemekkel pislog a sötétbe, bár így is nagyon jól látja hálótársa békés arcát, hallja egyenletes szuszogását. Nyugtalanul verő szíve, zaklatott légvétele csitulni kezd az öntudatra ébredés után, de egy kicsit még ébren marad gondolkodni. Ha most látná bárki is az arckifejezését, semmit nem pillanthatna meg a zárkózott maszk mögött. Szemei is mély kutak, melyek nem engednek ki semmit, de elnyelnek mindent, leszámítva egy egészen kevéske fényt. Érzi maga körül Ralas melegét, karjának ernyedt súlyát, ahogy a nyakánál a szoba hűvösét is, mert ott nem fedi a takaró. Ha egyedül és ruhátlanul feküdne, valószínűleg fázna, ám így megosztják testük hőjét, ami elviselhetővé teszi a körülményeket. Igen közel vannak egymáshoz. Érzi a férfi légvételét a bőrén, mikor megnyugodva lehunyja álmatag szemeit. Némán szusszan egyet. Talán jólesne megfordulni, hogy ne gémberedjen el, mégsem moccan. Még van egy kicsi az éjszakából.
Egy kissé megmozdul, mikor Ralas kicsusszan mellőle, ám nem nyitja ki a szemeit. Megtalálja új kényelmét, ölelő keze a párnája alá csusszan, és félig hasra fordul, felső térdét felhúzva. Mintha csak saját melegére fordulna rá, amit magába gyűjtött az ágy, így védekezve a hideg ellen, amin mostantól egyedül osztozik. A férfi észrevétlenül távozhat, Zam még jó ideig nem fog felébredni.
Mikor pillái megmoccannak az arcába lógó, kócos hajtincsek erdejében, és tudata kezd a felszínre kapaszkodni, odakint már igen világos van, jócskán benne járnak a délelőttben. Amint tisztázza magában, hogy hol van, megállapítja, hogy egyedül maradt a szobában, a holmiját pedig látszólag érintetlenül találja. Bár ki tudná megmondani arról az össze-visszadobált ruhakupacról így elsőre? Jólesőn, hálás mosollyal nyújtózik a hátára gördülve, s közben arra gondol, hogy egyre jobban kedveli új üzlettársát. A reggel kényelme sokat jelent számára, ahogy a minden körülményeskedéstől mentes elválás is. Egy kissé tartott attól, hogy nehezebb lesz. Megint hasra fordul és magához öleli Ralas párnáját, hogy lustálkodhasson még egy kicsit. Azonban megérzi rajta az illatát és ez menthetetlenül kiveri az álmot a szeméből. Sóhajtva kel fel, hogy összeszedje magát.
Megtalálja az üzenetet és halkan nevet. Komótosan felöltözködik, nem győz elég hálás lenni kényelmes magányáért. Ráadásul mindent a helyén talál. A tükör előtt megpróbál elfogadható külsőt ölteni. A derű kihűl az arcáról a sebhely láttán. Nem a látvány miatt, bár következő mozdulataival visszaigazítja csapzott haját, hogy eltakarja. A papirost akkor teszi zsebre, mielőtt távozik, s odakint majdnem rálép valamire. Felveszi a virágot. Nincs cetli, ezért első gondolata nem Ralas, s nem is egy felhőtlen mosoly. A virág választása miatt számára ez önmagában üzenetértékű lehet. Meglepődik hát, amikor a fogadós felvilágosítja az eredetéről. Egy ideig értetlenül pislog, a pultos közben magára is hagyja. Aztán eszébe jut valami. Belenyúl a zsebébe és előhúzza az Érmét. Az íj és nyíl az egyik oldalon, a fekete liliom a másikon.
~Szóval mégis átkutattál…~
Mosolyodik el ravaszul a virág két mását nézve. Aztán megfordítja az Érmét.
~Tehát én vagyok a Liliom… te pedig a Vadász…~
Szélesedik a mosolya.
~Vajon melyikünk nyer?~
Felpöccinti az Érmét, s miután elkapja, a virágot tartó kezének tetejére teszi, másik kezével lefedve. Szereti ezeket a pillanatokat. A jóslat eldőlt, de még nem tudni az eredményt, ez izgalommal jár. Épp készül meglesni, ám rájön, hogy nem is akarja igazán tudni. Elvenné a vadászat izgalmát. Elsüllyeszti hát a zsebébe, majd a csuklyát a fejébe húzva távozik. Alig várja, hogy elnyúljon egy gőzölgő, illatos, meleg vízzel teli dézsában, melyben felfrissülhet és ellazíthatja itt-ott sajgó izmait. Igazán eredményes - és élvezetes - éjszakán van túl, s mindig remekül értett saját kényeztetéséhez, amiről most úgy gondolja, megérdemli.*
//Rumos álmok//
//Zárás//
*Az ő éjszakája nem olyan zavartalan. Hajnaltájt megrezzenve riad fel, résnyire nyílt szemekkel pislog a sötétbe, bár így is nagyon jól látja hálótársa békés arcát, hallja egyenletes szuszogását. Nyugtalanul verő szíve, zaklatott légvétele csitulni kezd az öntudatra ébredés után, de egy kicsit még ébren marad gondolkodni. Ha most látná bárki is az arckifejezését, semmit nem pillanthatna meg a zárkózott maszk mögött. Szemei is mély kutak, melyek nem engednek ki semmit, de elnyelnek mindent, leszámítva egy egészen kevéske fényt. Érzi maga körül Ralas melegét, karjának ernyedt súlyát, ahogy a nyakánál a szoba hűvösét is, mert ott nem fedi a takaró. Ha egyedül és ruhátlanul feküdne, valószínűleg fázna, ám így megosztják testük hőjét, ami elviselhetővé teszi a körülményeket. Igen közel vannak egymáshoz. Érzi a férfi légvételét a bőrén, mikor megnyugodva lehunyja álmatag szemeit. Némán szusszan egyet. Talán jólesne megfordulni, hogy ne gémberedjen el, mégsem moccan. Még van egy kicsi az éjszakából.
Egy kissé megmozdul, mikor Ralas kicsusszan mellőle, ám nem nyitja ki a szemeit. Megtalálja új kényelmét, ölelő keze a párnája alá csusszan, és félig hasra fordul, felső térdét felhúzva. Mintha csak saját melegére fordulna rá, amit magába gyűjtött az ágy, így védekezve a hideg ellen, amin mostantól egyedül osztozik. A férfi észrevétlenül távozhat, Zam még jó ideig nem fog felébredni.
Mikor pillái megmoccannak az arcába lógó, kócos hajtincsek erdejében, és tudata kezd a felszínre kapaszkodni, odakint már igen világos van, jócskán benne járnak a délelőttben. Amint tisztázza magában, hogy hol van, megállapítja, hogy egyedül maradt a szobában, a holmiját pedig látszólag érintetlenül találja. Bár ki tudná megmondani arról az össze-visszadobált ruhakupacról így elsőre? Jólesőn, hálás mosollyal nyújtózik a hátára gördülve, s közben arra gondol, hogy egyre jobban kedveli új üzlettársát. A reggel kényelme sokat jelent számára, ahogy a minden körülményeskedéstől mentes elválás is. Egy kissé tartott attól, hogy nehezebb lesz. Megint hasra fordul és magához öleli Ralas párnáját, hogy lustálkodhasson még egy kicsit. Azonban megérzi rajta az illatát és ez menthetetlenül kiveri az álmot a szeméből. Sóhajtva kel fel, hogy összeszedje magát.
Megtalálja az üzenetet és halkan nevet. Komótosan felöltözködik, nem győz elég hálás lenni kényelmes magányáért. Ráadásul mindent a helyén talál. A tükör előtt megpróbál elfogadható külsőt ölteni. A derű kihűl az arcáról a sebhely láttán. Nem a látvány miatt, bár következő mozdulataival visszaigazítja csapzott haját, hogy eltakarja. A papirost akkor teszi zsebre, mielőtt távozik, s odakint majdnem rálép valamire. Felveszi a virágot. Nincs cetli, ezért első gondolata nem Ralas, s nem is egy felhőtlen mosoly. A virág választása miatt számára ez önmagában üzenetértékű lehet. Meglepődik hát, amikor a fogadós felvilágosítja az eredetéről. Egy ideig értetlenül pislog, a pultos közben magára is hagyja. Aztán eszébe jut valami. Belenyúl a zsebébe és előhúzza az Érmét. Az íj és nyíl az egyik oldalon, a fekete liliom a másikon.
~Szóval mégis átkutattál…~
Mosolyodik el ravaszul a virág két mását nézve. Aztán megfordítja az Érmét.
~Tehát én vagyok a Liliom… te pedig a Vadász…~
Szélesedik a mosolya.
~Vajon melyikünk nyer?~
Felpöccinti az Érmét, s miután elkapja, a virágot tartó kezének tetejére teszi, másik kezével lefedve. Szereti ezeket a pillanatokat. A jóslat eldőlt, de még nem tudni az eredményt, ez izgalommal jár. Épp készül meglesni, ám rájön, hogy nem is akarja igazán tudni. Elvenné a vadászat izgalmát. Elsüllyeszti hát a zsebébe, majd a csuklyát a fejébe húzva távozik. Alig várja, hogy elnyúljon egy gőzölgő, illatos, meleg vízzel teli dézsában, melyben felfrissülhet és ellazíthatja itt-ott sajgó izmait. Igazán eredményes - és élvezetes - éjszakán van túl, s mindig remekül értett saját kényeztetéséhez, amiről most úgy gondolja, megérdemli.*
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:33:09
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:33:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
//Zárás//
*Ahogyan sejtette nem álmodik, csupán behódol az éjszakának, s Zammiria kellemesen átható virágillatának. Érzi a lány melegét, nem rest közelebb húzódni hozzá, ahogyan kezét sem veszi kicsit sem lejjebb, érezni szeretné. Nem gondolkodik azon, hogy ez miért van, igazán fel sem fogja, hogy életében először hajtja nyugodtan álomra fejét egy nő mellett, várva a reggelt, hogy akkor újra láthassa. Persze a szerződés, s a verejtékkel megpecsételt este köti őt, s ehhez is fogja tartani magát. Persze soha nem lehet tudni előre, hogy mi hogyan alakul, Ralas egyelőre csak saját nyomorában biztos. Viszont Zam célt adott számára és talán egy kis szerelmet is, még, ha csak egy pillanatra is, melyet megőrizhet. Mindenesetre az éjszaka eltelik, zavaróan sebesen és gyorsan. Nem tudja ő ébred-e először, de ha így van, egy rövidke ideig félig nyitott pillái alól Zammiria arcát nézi, néha elszoruló szívvel tekintve a sebhelyre. ~ Felejtsd már el. Megegyeztetek! ~ Gondolatai hamar cselekvésre bírják, s gyakorlott mozdulatokkal bújik ki éjszakai szerelme mellől, hogy halkan felöltözzön. Zsebeit átkutatva papírt, s egy apró széndarabot keres. Jegyzetelésre használja, de célnak tökéletes lesz.
"Tudod, hol találsz, jössz két kabáttal! Ral"
Még akkor is mosolyog, mikor beteszi maga mögött az ajtót, talán ismét kissé túl sokáig időzött fejét benntartva nézve a békésen alvó lányt. Halkan sóhajt fel, búcsúcsókot sem ad, hiszen az éjszaka elmúlt, s az éjszakai szerelem is megszűnt létezni. Talán nem örökre. Zsebre dugott kézzel, s lezserül kigombolt inggel, szakadt kabátjában sétál le a lépcsőn, majd egy intést követően a pulthoz lép.*
- Egy szál fekete orchideát. A szoba bérlőjének ajtaja elé. *Mondja. Nem fukarkodik az arannyal, amin maga is meglepődik, ahogyan a pultos Mesélő (Májmétely) is. Szerencsére nem kérdez, csak bólint, mikor az 50 aranyat átveszi. Még akkor is halványan mosolyog, mikor kilép a Róka ajtaján, s fázósan húzza össze magán kabátját.*
- Zamm mellett jobb volt. *Sóhajt fel, aztán felnevet. Hisz a paktum megköttetett, innen már csak felfelé lehet, s ha közben még találkoznak is, az már csak hab lesz a tortán. Persze csak titokban és még meg kell győznie egy-két dologról.*
//Rumos álmok//
//Zárás//
*Ahogyan sejtette nem álmodik, csupán behódol az éjszakának, s Zammiria kellemesen átható virágillatának. Érzi a lány melegét, nem rest közelebb húzódni hozzá, ahogyan kezét sem veszi kicsit sem lejjebb, érezni szeretné. Nem gondolkodik azon, hogy ez miért van, igazán fel sem fogja, hogy életében először hajtja nyugodtan álomra fejét egy nő mellett, várva a reggelt, hogy akkor újra láthassa. Persze a szerződés, s a verejtékkel megpecsételt este köti őt, s ehhez is fogja tartani magát. Persze soha nem lehet tudni előre, hogy mi hogyan alakul, Ralas egyelőre csak saját nyomorában biztos. Viszont Zam célt adott számára és talán egy kis szerelmet is, még, ha csak egy pillanatra is, melyet megőrizhet. Mindenesetre az éjszaka eltelik, zavaróan sebesen és gyorsan. Nem tudja ő ébred-e először, de ha így van, egy rövidke ideig félig nyitott pillái alól Zammiria arcát nézi, néha elszoruló szívvel tekintve a sebhelyre. ~ Felejtsd már el. Megegyeztetek! ~ Gondolatai hamar cselekvésre bírják, s gyakorlott mozdulatokkal bújik ki éjszakai szerelme mellől, hogy halkan felöltözzön. Zsebeit átkutatva papírt, s egy apró széndarabot keres. Jegyzetelésre használja, de célnak tökéletes lesz.
"Tudod, hol találsz, jössz két kabáttal! Ral"
Még akkor is mosolyog, mikor beteszi maga mögött az ajtót, talán ismét kissé túl sokáig időzött fejét benntartva nézve a békésen alvó lányt. Halkan sóhajt fel, búcsúcsókot sem ad, hiszen az éjszaka elmúlt, s az éjszakai szerelem is megszűnt létezni. Talán nem örökre. Zsebre dugott kézzel, s lezserül kigombolt inggel, szakadt kabátjában sétál le a lépcsőn, majd egy intést követően a pulthoz lép.*
- Egy szál fekete orchideát. A szoba bérlőjének ajtaja elé. *Mondja. Nem fukarkodik az arannyal, amin maga is meglepődik, ahogyan a pultos Mesélő (Májmétely) is. Szerencsére nem kérdez, csak bólint, mikor az 50 aranyat átveszi.
Még akkor is halványan mosolyog, mikor kilép a Róka ajtaján, s fázósan húzza össze magán kabátját.*- Zamm mellett jobb volt. *Sóhajt fel, aztán felnevet. Hisz a paktum megköttetett, innen már csak felfelé lehet, s ha közben még találkoznak is, az már csak hab lesz a tortán. Persze csak titokban és még meg kell győznie egy-két dologról.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:22:45
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:22:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ismét jóllakhat hiúsága a visszatekintő férfi pásztázó figyelmében. Felnevet Ralas karcos hangjának hallatán, de meghagyja neki a csata győzelmét, beéri az incselkedéssel. Még egy kacsintással se tromfol rá.*
- Köszönöm.
*Veszi át a poharat. Kiszolgált helyzetét élvezve ő is issza magába a látványt, nem csak a vizet. Nem tudni, mikor fogja újra így látni a férfit. Bár ha ilyen könnyedén leveszi a lábáról, feltehetően nem olyan sokára. Elég, ha csak legközelebb inni látja, elé tolakszik majd ez a kép, amint a derengő sötétben áll a szoba közepén, meztelen bőrén fénylő vízcsepp gördül le. Hogy verejték vagy az ajkak sarkából kifordult leheletnyi korty, nem tudni. De végig akarná csókolni az útját. Komor árnyék suhan át az arcán, míg amaz nem látja. Túl nagy hatással van rá. S nem egészen vigasztaló, hogy kölcsönösnek gondolja. Talán csak kevésbé érzi magát tőle áldozatnak.
Leteszi a poharat a régen eloltott gyertya mellé. Az ajtó felé eső pillantást félreérti. Leheletnyi csalódást érez, mert azt gondolja, Ralas mégis a távozást fontolgatja. Aztán elhessenti az ötletet és megfeddi magát, hogy egyáltalán foglalkozott vele. Talán kezdi túlontúl beleélni magát szerepébe, vagy a hiúság ágál benne. Egyikre sincs szüksége. De azért apró mosolyt rajzol arcára a visszatérés. Ralas tekintetét figyeli, míg végigsimít rajta finoman a férfi. Már ő is érzi a hűvöst, ettől még inkább borzongani támadt kedve. A takaró puha melege jólesik a szoba levegőjének hideg ujjai után. Nevetőn, elégedetten csillogó szemekkel szusszan Ralas vallomásán, és kifogásán, hogy átölelje. Az ő felül lévő keze a férfi derekára csusszan a karja alatt.*
- Ma éjjel ezt is lehet…
*Duruzsolja puhán és csókot lehel az ajkára. Mindketten tudják, ki a fázósabb. Ő is laposakat pislog, mikor a férfi még motyog egy kicsit lehunyt szemmel. Megnyugvón szusszan, mikor Ralas elszenderedik. Akkor őt is elnyomja az álom azzal a tudattal, hogy mikor viszontlátják egymást, már reggel lesz. S bár ez a lebilincselő bűvölet nem csupán éjközépig tartott, mint a legtöbb csoda, nem lesz olyan könnyű megismételni. Reménykedik benne, hogy majd ráunnak egymásra, de legalábbis mérséklődik köztük a szenvedély. Az ellenkezőjének nem örülne. Túl veszélyes.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ismét jóllakhat hiúsága a visszatekintő férfi pásztázó figyelmében. Felnevet Ralas karcos hangjának hallatán, de meghagyja neki a csata győzelmét, beéri az incselkedéssel. Még egy kacsintással se tromfol rá.*
- Köszönöm.
*Veszi át a poharat. Kiszolgált helyzetét élvezve ő is issza magába a látványt, nem csak a vizet. Nem tudni, mikor fogja újra így látni a férfit. Bár ha ilyen könnyedén leveszi a lábáról, feltehetően nem olyan sokára. Elég, ha csak legközelebb inni látja, elé tolakszik majd ez a kép, amint a derengő sötétben áll a szoba közepén, meztelen bőrén fénylő vízcsepp gördül le. Hogy verejték vagy az ajkak sarkából kifordult leheletnyi korty, nem tudni. De végig akarná csókolni az útját. Komor árnyék suhan át az arcán, míg amaz nem látja. Túl nagy hatással van rá. S nem egészen vigasztaló, hogy kölcsönösnek gondolja. Talán csak kevésbé érzi magát tőle áldozatnak.
Leteszi a poharat a régen eloltott gyertya mellé. Az ajtó felé eső pillantást félreérti. Leheletnyi csalódást érez, mert azt gondolja, Ralas mégis a távozást fontolgatja. Aztán elhessenti az ötletet és megfeddi magát, hogy egyáltalán foglalkozott vele. Talán kezdi túlontúl beleélni magát szerepébe, vagy a hiúság ágál benne. Egyikre sincs szüksége. De azért apró mosolyt rajzol arcára a visszatérés. Ralas tekintetét figyeli, míg végigsimít rajta finoman a férfi. Már ő is érzi a hűvöst, ettől még inkább borzongani támadt kedve. A takaró puha melege jólesik a szoba levegőjének hideg ujjai után. Nevetőn, elégedetten csillogó szemekkel szusszan Ralas vallomásán, és kifogásán, hogy átölelje. Az ő felül lévő keze a férfi derekára csusszan a karja alatt.*
- Ma éjjel ezt is lehet…
*Duruzsolja puhán és csókot lehel az ajkára. Mindketten tudják, ki a fázósabb. Ő is laposakat pislog, mikor a férfi még motyog egy kicsit lehunyt szemmel. Megnyugvón szusszan, mikor Ralas elszenderedik. Akkor őt is elnyomja az álom azzal a tudattal, hogy mikor viszontlátják egymást, már reggel lesz. S bár ez a lebilincselő bűvölet nem csupán éjközépig tartott, mint a legtöbb csoda, nem lesz olyan könnyű megismételni. Reménykedik benne, hogy majd ráunnak egymásra, de legalábbis mérséklődik köztük a szenvedély. Az ellenkezőjének nem örülne. Túl veszélyes.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-09 22:13:51
Üzenet elküldve: 2018-12-09 22:13:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ravaszul vonja meg szemöldökét, kacéran a lány csodásan ívelt testére tekintve. Élvezettel figyeli a pihegve emelkedő, majd süllyedő mellkas mozgását, s immár egy nagyobb levegőt véve igyekszik búgó hangon megszólalni, amiből persze csak egy rekedt próbálkozás lesz.*
- Ó... én készen állok, ha te is! *Saját rekedt hangja hallatán felnevet ismét, majd csak szórakozottan rázza meg fejét. A szobában, Zammiria előtt játszi természetességgel mozog meztelenül. Nem mintha bárki előtt zavarban lenne, de ez a természetesség valahogy most más egy kissé számára, mely gondolkodóba ejti. Nem teszi szóvá, kár most megtörni a csendet, így csak halk motoszkálása, majd a pohár oldalán legördülő víz és a széléhez érintett kancsó hangja hallatszik. Lassan visszasétál, s a lánynak nyújtja, majd magának is tölt, hogy a szoba közepén megállva mohón feltartott fejjel igya meg mind egy szálig. Borzasztó szomjas, s erre most jön rá igazán. Szende pillantást vált az ajtóval, talán hozhatna valami jófélét egy üveggel, de aztán letesz róla. Egyrészt a Vaskorsóban a jóféle, az általában rosszféle, másrészt pedig máris érzi lábujjainak dermedését a hűvös szobában, így gyorsan visszasiet Zammiria mellé a kellemes melegbe. Nem állja ki, a felé forduló lány oldalán futtatja végig szelíden ujját, s a mozdulatot tekintetével követi egészen a csípő ívéig, mielőtt magukra húzza a takarót.*
- Azt hiszem én álmodni is fáradt leszek. *Nevet fel halkan, s szemöldöke homlokára szalad, mikor a lányra tekint.* De... ami azt illeti, fő a biztonság. *Kacsint egyet huncutul, s odabújik a lány mellé, testét hozzá simítva, s karjával átölelve őt.*
- Hogy nehogy megfázz... *Fűzi hozzá komoly képpel.* Csak azért. Semmi több. *Emeli fel a lány testéről kezét, s mutatja fel mutatóujját kioktatón, majd visszahelyezi a lányra.*
- Nem várom a reggelt. *Suttogja immár lehunyt szemekkel, félig beleásítva a mondatba, persze csukott szájjal, mert fő az illem.*
- De a kabátot nagyon... azt hiszem gyűjteni kezdek egy masszázsszalonra... *Furcsa mód félálomban is csak beszél és beszél, pedig eddig ezt egyetlen kuncsaftjával sem tette meg. Persze a főnökasszonnyal más a helyzet. Ha már elkötelezte magát, igyekszik jól csinálni. Bár az is lehet, hogy Zammiria ezeket már nem is hallja. A férfi sem sokáig tudja folytatni, mert halk szuszogásba kezd. Természetesen nem horkol, Ralas még alvásában is igyekszik figyelni a partner igényeire, bármilyen lehetetlennek tűnik is ez, így kimondva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ravaszul vonja meg szemöldökét, kacéran a lány csodásan ívelt testére tekintve. Élvezettel figyeli a pihegve emelkedő, majd süllyedő mellkas mozgását, s immár egy nagyobb levegőt véve igyekszik búgó hangon megszólalni, amiből persze csak egy rekedt próbálkozás lesz.*
- Ó... én készen állok, ha te is! *Saját rekedt hangja hallatán felnevet ismét, majd csak szórakozottan rázza meg fejét. A szobában, Zammiria előtt játszi természetességgel mozog meztelenül. Nem mintha bárki előtt zavarban lenne, de ez a természetesség valahogy most más egy kissé számára, mely gondolkodóba ejti. Nem teszi szóvá, kár most megtörni a csendet, így csak halk motoszkálása, majd a pohár oldalán legördülő víz és a széléhez érintett kancsó hangja hallatszik. Lassan visszasétál, s a lánynak nyújtja, majd magának is tölt, hogy a szoba közepén megállva mohón feltartott fejjel igya meg mind egy szálig. Borzasztó szomjas, s erre most jön rá igazán. Szende pillantást vált az ajtóval, talán hozhatna valami jófélét egy üveggel, de aztán letesz róla. Egyrészt a Vaskorsóban a jóféle, az általában rosszféle, másrészt pedig máris érzi lábujjainak dermedését a hűvös szobában, így gyorsan visszasiet Zammiria mellé a kellemes melegbe. Nem állja ki, a felé forduló lány oldalán futtatja végig szelíden ujját, s a mozdulatot tekintetével követi egészen a csípő ívéig, mielőtt magukra húzza a takarót.*
- Azt hiszem én álmodni is fáradt leszek. *Nevet fel halkan, s szemöldöke homlokára szalad, mikor a lányra tekint.* De... ami azt illeti, fő a biztonság. *Kacsint egyet huncutul, s odabújik a lány mellé, testét hozzá simítva, s karjával átölelve őt.*
- Hogy nehogy megfázz... *Fűzi hozzá komoly képpel.* Csak azért. Semmi több. *Emeli fel a lány testéről kezét, s mutatja fel mutatóujját kioktatón, majd visszahelyezi a lányra.*
- Nem várom a reggelt. *Suttogja immár lehunyt szemekkel, félig beleásítva a mondatba, persze csukott szájjal, mert fő az illem.*
- De a kabátot nagyon... azt hiszem gyűjteni kezdek egy masszázsszalonra... *Furcsa mód félálomban is csak beszél és beszél, pedig eddig ezt egyetlen kuncsaftjával sem tette meg. Persze a főnökasszonnyal más a helyzet. Ha már elkötelezte magát, igyekszik jól csinálni. Bár az is lehet, hogy Zammiria ezeket már nem is hallja. A férfi sem sokáig tudja folytatni, mert halk szuszogásba kezd. Természetesen nem horkol, Ralas még alvásában is igyekszik figyelni a partner igényeire, bármilyen lehetetlennek tűnik is ez, így kimondva.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-09 14:02:08
Üzenet elküldve: 2018-12-09 14:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az éjszaka bizony múlik, erejük elfogyóban, bár még nem érzik a forró lendületben, mely önmaga szabadít fel sosem sejtett tartalékokat, mindent odavetve az öröm érdekében. Valószínűleg hamarosan beállnak a rendes szomszédok sorába pihentető, elégedett, mély álomba zuhanva.
Hogyne értené a férfi izgalmas kívánságát, még ha csak leheli is erőtlenül? A párhuzam persze sántít, ezt már akkor érezte, amikor a fenyítést kilátásba helyezte. Ha igazán büntetni akarna, akkor annak jobban kellene súrolnia a fájdalom határát, ám ezen a ponton már csak ennyi telik tőle, majd legközelebb szigorúbb matróna lesz, Ralas pedig engedelmesebb hím. Ez az alkalom egyébként is az övé az érzelmesség jegyében, dominanciája jól társul Zam finoman befolyásoló, alkalmazkodó viselkedésével, hisz nem mondhatja, hogy nem sikerült akaratát érvényre juttatnia.
Pilláit félig leeresztve, kábult tekintettel nézi a férfi élvezettől megfeszülő és elernyedő, kontrollálatlan arcvonásait, továbbgerjeszti a hangoskodás, az akaratos szorítás, beletúr és markol a férfi hajába az egyik lopni szándékozó csók után, de aztán már teljesen összekapaszkodnak, majd eszét vesztve, vehemenciájával még a férfit is a párnák közé lökdösve szaporázza meg a tempót. Szinte fullad a csóktól, de még mindig úgy érzi, mintha túl távol lenne, nem lennének eléggé egyek, csak kétségbeesetten próbálkoznak egyesülni, mert valahol ott az út végén, ahol már nem számítanak két külön személynek, különleges jutalom vár rájuk.
Néhány pillanatra meg is kapják és bizony megéri a fáradtságot minden szekundum. Felszabadító örömhullám nyargal fel-alá a testében, ez a felpezsdülés más, mint az együttlét elején, ez nem szítja benne a tüzet, hanem kioltja, már-már fájdalmat okozva ellentmondást nem tűrő erejével. Testét megfeszíti, ölét már csak apró mozdulatokkal nyomja lejjebb, többre nem is lenne mozgástere Ralas fogásától, de ennyi muszáj, mert minden kis moccanás újabb hullámot indít, megremegteti nyögő sóhajait, míg végül lecseng.
Ellazulva ölelkeznek ismét szorosabban, máris hűvösen kezdi simogatni hátát a szoba levegője, pedig szívverése még rettentően sűrű. Némán, lassan cikázik közöttük a hála. A fülharapás viszont az engedménytől függetlenül járna. Ahogy mondta, nem hajlandó ilyesmiért fizetni, pláne, hogy sokat adott cserébe. Gondja lesz rá, hogy a férfi hasznosan meg is szolgálja a ruhákat, amiket tőle kap. Ami köztük történik, az pusztán önmagáért való. Esetleg nevezhető speciális csapatépítésnek, ha már a munkakapcsolat lencséjén át nézik.
Kedveskedő csókot váltanak, mely mosolyt ragaszt Zam ajkaira, miután elválnak a férfiétól.*
- Az jó lesz.
*Feleli halkan, amint a második csókot is megkapja. Bizony az ő torka is kapar már egy kicsit. Mikor Ralas leteszi, az egyik párnát maga mögé veszi és jóleső fáradtsággal dől hátra, a fejét a falnak támasztva. Ő is őt nézi, huncutul csillogó szemekkel, amint ott áll az ágy mellett, s vele együtt nevet zavarán.*
- Pedig messze még a reggel…
*Incselkedik. Ennek ellenére talán ő lesz az első, aki elájul a fáradtságtól. S jobbnak érzi akkor befejezni, mikor még mindketten ennyire vágynak a másik érintésére. Az ágy felől elégedettek lehetnek, megfelelően összetúrták. Miután átesnek az iváson, vízszintesbe helyezi magát a takaró alatt. Ezúttal nem fordul el.*
- Azt hiszem, ezek után szép álmaink lesznek. De ha rosszat álmodnál, csak bújj mellém és megvigasztallak.
*Emelkedett hangulatában szívesen tréfálkozik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az éjszaka bizony múlik, erejük elfogyóban, bár még nem érzik a forró lendületben, mely önmaga szabadít fel sosem sejtett tartalékokat, mindent odavetve az öröm érdekében. Valószínűleg hamarosan beállnak a rendes szomszédok sorába pihentető, elégedett, mély álomba zuhanva.
Hogyne értené a férfi izgalmas kívánságát, még ha csak leheli is erőtlenül? A párhuzam persze sántít, ezt már akkor érezte, amikor a fenyítést kilátásba helyezte. Ha igazán büntetni akarna, akkor annak jobban kellene súrolnia a fájdalom határát, ám ezen a ponton már csak ennyi telik tőle, majd legközelebb szigorúbb matróna lesz, Ralas pedig engedelmesebb hím. Ez az alkalom egyébként is az övé az érzelmesség jegyében, dominanciája jól társul Zam finoman befolyásoló, alkalmazkodó viselkedésével, hisz nem mondhatja, hogy nem sikerült akaratát érvényre juttatnia.
Pilláit félig leeresztve, kábult tekintettel nézi a férfi élvezettől megfeszülő és elernyedő, kontrollálatlan arcvonásait, továbbgerjeszti a hangoskodás, az akaratos szorítás, beletúr és markol a férfi hajába az egyik lopni szándékozó csók után, de aztán már teljesen összekapaszkodnak, majd eszét vesztve, vehemenciájával még a férfit is a párnák közé lökdösve szaporázza meg a tempót. Szinte fullad a csóktól, de még mindig úgy érzi, mintha túl távol lenne, nem lennének eléggé egyek, csak kétségbeesetten próbálkoznak egyesülni, mert valahol ott az út végén, ahol már nem számítanak két külön személynek, különleges jutalom vár rájuk.
Néhány pillanatra meg is kapják és bizony megéri a fáradtságot minden szekundum. Felszabadító örömhullám nyargal fel-alá a testében, ez a felpezsdülés más, mint az együttlét elején, ez nem szítja benne a tüzet, hanem kioltja, már-már fájdalmat okozva ellentmondást nem tűrő erejével. Testét megfeszíti, ölét már csak apró mozdulatokkal nyomja lejjebb, többre nem is lenne mozgástere Ralas fogásától, de ennyi muszáj, mert minden kis moccanás újabb hullámot indít, megremegteti nyögő sóhajait, míg végül lecseng.
Ellazulva ölelkeznek ismét szorosabban, máris hűvösen kezdi simogatni hátát a szoba levegője, pedig szívverése még rettentően sűrű. Némán, lassan cikázik közöttük a hála. A fülharapás viszont az engedménytől függetlenül járna. Ahogy mondta, nem hajlandó ilyesmiért fizetni, pláne, hogy sokat adott cserébe. Gondja lesz rá, hogy a férfi hasznosan meg is szolgálja a ruhákat, amiket tőle kap. Ami köztük történik, az pusztán önmagáért való. Esetleg nevezhető speciális csapatépítésnek, ha már a munkakapcsolat lencséjén át nézik.
Kedveskedő csókot váltanak, mely mosolyt ragaszt Zam ajkaira, miután elválnak a férfiétól.*
- Az jó lesz.
*Feleli halkan, amint a második csókot is megkapja. Bizony az ő torka is kapar már egy kicsit. Mikor Ralas leteszi, az egyik párnát maga mögé veszi és jóleső fáradtsággal dől hátra, a fejét a falnak támasztva. Ő is őt nézi, huncutul csillogó szemekkel, amint ott áll az ágy mellett, s vele együtt nevet zavarán.*
- Pedig messze még a reggel…
*Incselkedik. Ennek ellenére talán ő lesz az első, aki elájul a fáradtságtól. S jobbnak érzi akkor befejezni, mikor még mindketten ennyire vágynak a másik érintésére. Az ágy felől elégedettek lehetnek, megfelelően összetúrták. Miután átesnek az iváson, vízszintesbe helyezi magát a takaró alatt. Ezúttal nem fordul el.*
- Azt hiszem, ezek után szép álmaink lesznek. De ha rosszat álmodnál, csak bújj mellém és megvigasztallak.
*Emelkedett hangulatában szívesen tréfálkozik.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-09 08:41:07
Üzenet elküldve: 2018-12-09 08:41:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nem fogja vissza magát... kicsit sem. Mégis más, mint korábban, nem durva, nem erőszakos, sokkal inkább a szenvedélyes vadság rekedt románcába vész. Néhány csonka gyertya már álomba merült az éjszaka során, szinte csak folytonosan kevert színbe összeolvadó bőrük tompa ragyogása játszik, az ablakon be-betűnő holdsugár fényével. Csak néha látja Zammiriát, félig lehunyt tekintetén keresztül, de akkor is elmosódott árnyak képében, bár látni akarja, látni akarja teljes egészében ezen az éjszakán. Sokszor azonban nem tudja, a lány odaadja testét teljesen, s talán lelkének egy részét is, ez eszét vesztett, vad táncot eredményez, melybe mindketten verejtékcseppeket kölcsönöznek egymásnak, mely szemei elé sejtelmes függönyt sző. Kiáltásai egyre szaporodnak, mit foglalkozik ő bárkivel? Jelenleg csak a lány létezik. A lány és a tovatűnő éjszaka.*
- Kérlek... büntess... *Szemei vágyakozók és könyörgők, ajkai szavakat formáznak suttogva, de nem biztos benne, hogy Zam kristálytisztán érti, bár lehet, hogy ez most nem is olyan fontos, csak tüzes ölének fel-le mozgása, s nedves combjainak szorítása. Mikor szemét kinyitja, lopva próbál egy-egy verejtékcseppet csókkal ellopni. Semmi különleges nincs ebben, de a lányhoz tartozónak érzi, hát tapasztalni akarja, ahogyan a hamuszín test és mélyen ülő, tökéletes szempár látványát, a váll alá omló, fehér haj tapintását sem tudja megunni. Nem tapasztalta még senkivel az éjszaka effajta varázsát, s Zam ebbéli ajándéka nem maradhat viszonzatlanul, ezt már most eldönti. Kezeivel a lány fenekére markol, s egyre inkább közelebb tornássza magához, amennyire tudja magához húzza, hogy teljes egészében betöltse az űrt, mely még esetleg közöttük húzódhat. A tompa csattogás, az ágy ritmikus nyikorgása, mellyel felháborodva jelzi terhének fokozódását, nyögéseiknek, kósza kiáltásuknak ad visszhangot. Érzi már, hogy közel a végszó, s azt is, hogy a lány számára is. Halvány büszkeség mosolya húzódik szája sarkára, de nem öntelt és nem nagyképű. A végén már inkább csak az ajkaira vágyik, hevesen, nyelvvel, olykor fogakkal, s az utolsó pillanatig kitart, figyelve, hogy ez esetben is csupán a második legyen, nem kívánja megelőzni a lányt. Könnyebben sikerül, mint legutóbb, hiszen alaposan igénybe vették már, de nem bánja. Combjai megfeszülnek, s derekát felfelé feszíti, miközben a lányt lefelé húzza, szinte felállna az ágyon, kezeivel rásegít az előre-hátra mozgásban, férfiassága kissé szintén felfelé helyett inkább már előre feszül:*
- Ohh... oooohhh... *Szemei tágra nyílva csüngenek a lány kiáltásán, az elnyíló száján, csukva, olykor nyitva tartott szemein, majd izmai elengednek, s élvezetének forrása a lányba lövell... ismét, mint már egyszer az éjszakán. A forróság után, a szavakat hallva langyos hűvösség cikázik át rajtuk, ahogyan a szoba levegője, testük verejtékére tapad. Lágyan, majd egyre erősebben öleli magához, nem szól semmit, de karjainak ereje és hangos zihálása mindenről árulkodik. Ahogy a lány kissé elhúzódik tőle, lágyan és fáradt mosollyal tekint fel rá, s kezével ismét haját söpri félre arcáról. Csak nézi, de nem szól, hagyja, hogy szemei meséljenek mindenről. Az alku megköttetett, végérvényesen és elidegeníthetetlenül. Hogy az üzlet további része miképp alakul, nem lehet tudni. De Zammiria a szelíd mosoly mögött néha vadul megcsillanó szempárból sejtheti, hogy Ralas mindent megtesz annak érdekében, hogy megfelelő partner legyen. Talán gondolata, azt a képzelt fülharapást is elodázza, mert jelenleg úgy dönt, a lánynak olcsóbban megszámítja az együttlétet, s azt az inget elengedi. Erre egy kissé szélesebben elmosolyodik, aztán ismét csókot kér, puhát és lágyat.*
- Hozok neked inni... *Suttogja, ha szétválnak ajkaik, s a lány állára hintett ajakérintés után, kedvesen leteszi maga mellé, majd feláll, s onnan tekint le a lányra meztelenül.* Azt hiszem én teljesen kiszáradtam... *Nevet fel, s kezét tarkójára teszi, az ő lábai is láthatóan remegnek még kissé.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 09:08:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nem fogja vissza magát... kicsit sem. Mégis más, mint korábban, nem durva, nem erőszakos, sokkal inkább a szenvedélyes vadság rekedt románcába vész. Néhány csonka gyertya már álomba merült az éjszaka során, szinte csak folytonosan kevert színbe összeolvadó bőrük tompa ragyogása játszik, az ablakon be-betűnő holdsugár fényével. Csak néha látja Zammiriát, félig lehunyt tekintetén keresztül, de akkor is elmosódott árnyak képében, bár látni akarja, látni akarja teljes egészében ezen az éjszakán. Sokszor azonban nem tudja, a lány odaadja testét teljesen, s talán lelkének egy részét is, ez eszét vesztett, vad táncot eredményez, melybe mindketten verejtékcseppeket kölcsönöznek egymásnak, mely szemei elé sejtelmes függönyt sző. Kiáltásai egyre szaporodnak, mit foglalkozik ő bárkivel? Jelenleg csak a lány létezik. A lány és a tovatűnő éjszaka.*
- Kérlek... büntess... *Szemei vágyakozók és könyörgők, ajkai szavakat formáznak suttogva, de nem biztos benne, hogy Zam kristálytisztán érti, bár lehet, hogy ez most nem is olyan fontos, csak tüzes ölének fel-le mozgása, s nedves combjainak szorítása. Mikor szemét kinyitja, lopva próbál egy-egy verejtékcseppet csókkal ellopni. Semmi különleges nincs ebben, de a lányhoz tartozónak érzi, hát tapasztalni akarja, ahogyan a hamuszín test és mélyen ülő, tökéletes szempár látványát, a váll alá omló, fehér haj tapintását sem tudja megunni. Nem tapasztalta még senkivel az éjszaka effajta varázsát, s Zam ebbéli ajándéka nem maradhat viszonzatlanul, ezt már most eldönti. Kezeivel a lány fenekére markol, s egyre inkább közelebb tornássza magához, amennyire tudja magához húzza, hogy teljes egészében betöltse az űrt, mely még esetleg közöttük húzódhat. A tompa csattogás, az ágy ritmikus nyikorgása, mellyel felháborodva jelzi terhének fokozódását, nyögéseiknek, kósza kiáltásuknak ad visszhangot. Érzi már, hogy közel a végszó, s azt is, hogy a lány számára is. Halvány büszkeség mosolya húzódik szája sarkára, de nem öntelt és nem nagyképű. A végén már inkább csak az ajkaira vágyik, hevesen, nyelvvel, olykor fogakkal, s az utolsó pillanatig kitart, figyelve, hogy ez esetben is csupán a második legyen, nem kívánja megelőzni a lányt. Könnyebben sikerül, mint legutóbb, hiszen alaposan igénybe vették már, de nem bánja. Combjai megfeszülnek, s derekát felfelé feszíti, miközben a lányt lefelé húzza, szinte felállna az ágyon, kezeivel rásegít az előre-hátra mozgásban, férfiassága kissé szintén felfelé helyett inkább már előre feszül:*
- Ohh... oooohhh... *Szemei tágra nyílva csüngenek a lány kiáltásán, az elnyíló száján, csukva, olykor nyitva tartott szemein, majd izmai elengednek, s élvezetének forrása a lányba lövell... ismét, mint már egyszer az éjszakán. A forróság után, a szavakat hallva langyos hűvösség cikázik át rajtuk, ahogyan a szoba levegője, testük verejtékére tapad. Lágyan, majd egyre erősebben öleli magához, nem szól semmit, de karjainak ereje és hangos zihálása mindenről árulkodik. Ahogy a lány kissé elhúzódik tőle, lágyan és fáradt mosollyal tekint fel rá, s kezével ismét haját söpri félre arcáról. Csak nézi, de nem szól, hagyja, hogy szemei meséljenek mindenről. Az alku megköttetett, végérvényesen és elidegeníthetetlenül. Hogy az üzlet további része miképp alakul, nem lehet tudni. De Zammiria a szelíd mosoly mögött néha vadul megcsillanó szempárból sejtheti, hogy Ralas mindent megtesz annak érdekében, hogy megfelelő partner legyen. Talán gondolata, azt a képzelt fülharapást is elodázza, mert jelenleg úgy dönt, a lánynak olcsóbban megszámítja az együttlétet, s azt az inget elengedi. Erre egy kissé szélesebben elmosolyodik, aztán ismét csókot kér, puhát és lágyat.*
- Hozok neked inni... *Suttogja, ha szétválnak ajkaik, s a lány állára hintett ajakérintés után, kedvesen leteszi maga mellé, majd feláll, s onnan tekint le a lányra meztelenül.* Azt hiszem én teljesen kiszáradtam... *Nevet fel, s kezét tarkójára teszi, az ő lábai is láthatóan remegnek még kissé.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 09:08:59
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-08 17:12:28
Üzenet elküldve: 2018-12-08 17:12:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az egymásra hangolódás tényleg nem tartott sokáig közöttük. Mintha mindig is erre a találkozásra készültek volna. A másik nemre fokozottan nyitott, vonzó, ötletes és tapasztalt párost alkotnak, ilyen szempontból tényleg megtalálhatták saját megfelelőjüket a másik nem soraiban. Furcsa érzés fut át Zammirián, mikor Ralas gyengéd figyelmével tünteti ki az arcát csúfító sebhelyet, melytől olyan, akár egy füstszínű, megrepedt kristálypohár. Néhány pillanatra kiesik szerepéből, míg értelmezni próbálja mind a mozdulatot, mind saját reakcióját, ám inkább félreteszi későbbre. Most sokkal kellemesebb tennivalói akadnak. Fizikailag szívesen engedi közel, sőt, vonja magához a férfit. Érdekesen hullámzik köztük az akarat és engedékenység, puhaság és keménység. Nagy magasságokat jár meg már most Ralas kezétől és egyéb figyelmességeitől, s még az sem zavarja, hogy tulajdonképpen leszorítja, míg kezei szabadok. Még jobban felfedi számára vékony nyakát, mikor csókra hajol oda, a férfi lehelete szinte ugyanúgy perzsel, mint heves ajkai. Szuszogásuk összevegyül.
Messze nem mutatta még meg, mit tud, de kezdenek túllendülni azon a ponton, amikor türelmet igénylő ingerlésnek helye lehet. Sok ötlet kerül elő, de süllyed is aztán a mélybe annak vigaszával, hogy egyszer még találnak rá alkalmat. Első együttlétük viharosan zárult, de Ralas gyengéd szeretőnek mutatkozik, bár olykor érezni rajta, hogy még visszafogja magát, még nem meri elhinni, hogy többet is megengedhet magának.
A pozícióváltás egy kicsit kitisztítja a fejét, a férfi viszont elcsigázottnak tűnik, bár ez neki épp kapóra jön, hogy gyorsan zárja le a témát. Legalábbis egyelőre. Felkorbácsolja benne az egyébként sem langyos tüzet a gerincén surranó tenyér. Felnyög, mikor engedetlen szolgája többet követel magának, elbódítja őt is megint a mohó vágy, s halkan felnevet a bevallott rosszaságon. Csípőjének egy erősebb, mélyebb mozdulatával áll „bosszút”.*
- Nagyon rossz…
*Ezúttal enyhébben keríti hatalmába a különös érzés a sebhely megsimításakor, de talán csak azért, mert az ő idegei is pattanásig feszülten várják a megunhatatlan gyönyört. A kötél ötletén már csak elvigyorodik ő is. Amint megkapja, amit akar, ő is megadja viszonzásként. Az erőteljes lökésekkel megpróbál összhangot találni, és erős ellenmozdulatokat tenni, kihasználva testsúlyát is a vonaglásban, s ekkor már csak a férfi vállaiban kapaszkodik, egyre erősebben markolva őket.*
- Kemény… ahh… büntetést… érdemelsz…
*Végre szabadjára engedhetik magukat, már-már durvaságig fokozódhat összeolvadásuk. Zam haja össze-vissza lebben és tapad gyöngyöző testén, keblei hullámzanak a föl-lemozgásban, nyögései egyre kéjesebb kiáltásokká erősödnek, újra próbára téve a fogadó közeli szobáiban lakók türelmét. Immár egy-egy verejtékcsepp legördül a testén az erőkifejtéstől és a felhevültségtől. Mikor csókra húzzák, már alig kap levegőt, s csak félig-meddig fogja fel, hogy mit mond neki a férfi. Átkarolja a nyakát, és magához szorítja, s hacsak nem érték el eddig a legnagyobb magaslatokat, most ő ad bele mindent egy végső rohamba, inkább előre-hátra mozdulva immár, mint függőlegesen. Szinte már csak apró, törleszkedő mozdulat, de az mélyen, nagyon gyorsan és hosszan elnyúló nyögéssel, míg csak mindketten át nem élik a legmélyebb gyönyört.
Zihálva, nedvesen tapadnak egymáshoz, Zam továbbra is Ralasra borul pihegni, homlokát támasztva a nyakat ölelő karjára. Épp csak akkor moccan, mikor kényelmüket célozva kicsit arrébb ül, de még mindig a férfi ölében marad az iménti pózban.*
- Ez… ez fantasztikus volt…
*Suttogja elfúlón. Combjai kissé reszketnek még a megerőltetéstől, de csak mosolyogva veszi tudomásul. Szerencse, hogy nem lát a férfi gondolataiba, mert most kapna tőle egy fájdalmasabb fülharapást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az egymásra hangolódás tényleg nem tartott sokáig közöttük. Mintha mindig is erre a találkozásra készültek volna. A másik nemre fokozottan nyitott, vonzó, ötletes és tapasztalt párost alkotnak, ilyen szempontból tényleg megtalálhatták saját megfelelőjüket a másik nem soraiban. Furcsa érzés fut át Zammirián, mikor Ralas gyengéd figyelmével tünteti ki az arcát csúfító sebhelyet, melytől olyan, akár egy füstszínű, megrepedt kristálypohár. Néhány pillanatra kiesik szerepéből, míg értelmezni próbálja mind a mozdulatot, mind saját reakcióját, ám inkább félreteszi későbbre. Most sokkal kellemesebb tennivalói akadnak. Fizikailag szívesen engedi közel, sőt, vonja magához a férfit. Érdekesen hullámzik köztük az akarat és engedékenység, puhaság és keménység. Nagy magasságokat jár meg már most Ralas kezétől és egyéb figyelmességeitől, s még az sem zavarja, hogy tulajdonképpen leszorítja, míg kezei szabadok. Még jobban felfedi számára vékony nyakát, mikor csókra hajol oda, a férfi lehelete szinte ugyanúgy perzsel, mint heves ajkai. Szuszogásuk összevegyül.
Messze nem mutatta még meg, mit tud, de kezdenek túllendülni azon a ponton, amikor türelmet igénylő ingerlésnek helye lehet. Sok ötlet kerül elő, de süllyed is aztán a mélybe annak vigaszával, hogy egyszer még találnak rá alkalmat. Első együttlétük viharosan zárult, de Ralas gyengéd szeretőnek mutatkozik, bár olykor érezni rajta, hogy még visszafogja magát, még nem meri elhinni, hogy többet is megengedhet magának.
A pozícióváltás egy kicsit kitisztítja a fejét, a férfi viszont elcsigázottnak tűnik, bár ez neki épp kapóra jön, hogy gyorsan zárja le a témát. Legalábbis egyelőre. Felkorbácsolja benne az egyébként sem langyos tüzet a gerincén surranó tenyér. Felnyög, mikor engedetlen szolgája többet követel magának, elbódítja őt is megint a mohó vágy, s halkan felnevet a bevallott rosszaságon. Csípőjének egy erősebb, mélyebb mozdulatával áll „bosszút”.*
- Nagyon rossz…
*Ezúttal enyhébben keríti hatalmába a különös érzés a sebhely megsimításakor, de talán csak azért, mert az ő idegei is pattanásig feszülten várják a megunhatatlan gyönyört. A kötél ötletén már csak elvigyorodik ő is. Amint megkapja, amit akar, ő is megadja viszonzásként. Az erőteljes lökésekkel megpróbál összhangot találni, és erős ellenmozdulatokat tenni, kihasználva testsúlyát is a vonaglásban, s ekkor már csak a férfi vállaiban kapaszkodik, egyre erősebben markolva őket.*
- Kemény… ahh… büntetést… érdemelsz…
*Végre szabadjára engedhetik magukat, már-már durvaságig fokozódhat összeolvadásuk. Zam haja össze-vissza lebben és tapad gyöngyöző testén, keblei hullámzanak a föl-lemozgásban, nyögései egyre kéjesebb kiáltásokká erősödnek, újra próbára téve a fogadó közeli szobáiban lakók türelmét. Immár egy-egy verejtékcsepp legördül a testén az erőkifejtéstől és a felhevültségtől. Mikor csókra húzzák, már alig kap levegőt, s csak félig-meddig fogja fel, hogy mit mond neki a férfi. Átkarolja a nyakát, és magához szorítja, s hacsak nem érték el eddig a legnagyobb magaslatokat, most ő ad bele mindent egy végső rohamba, inkább előre-hátra mozdulva immár, mint függőlegesen. Szinte már csak apró, törleszkedő mozdulat, de az mélyen, nagyon gyorsan és hosszan elnyúló nyögéssel, míg csak mindketten át nem élik a legmélyebb gyönyört.
Zihálva, nedvesen tapadnak egymáshoz, Zam továbbra is Ralasra borul pihegni, homlokát támasztva a nyakat ölelő karjára. Épp csak akkor moccan, mikor kényelmüket célozva kicsit arrébb ül, de még mindig a férfi ölében marad az iménti pózban.*
- Ez… ez fantasztikus volt…
*Suttogja elfúlón. Combjai kissé reszketnek még a megerőltetéstől, de csak mosolyogva veszi tudomásul. Szerencse, hogy nem lát a férfi gondolataiba, mert most kapna tőle egy fájdalmasabb fülharapást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819