Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 11:22:54
Üzenet elküldve: 2018-11-26 11:22:54
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A betoppanó leány kicsit megszeppentnek tűnik, tőreit és harcias megjelenését látva hősünk nem is érti, hogy miért. Még ha valójában nem is közelharcra termett, azért a lovagias sötételf mégis meghitelez neki valamennyit, mert úgy véli, a gyorsasággal és ügyességgel még a gyengébbik nem is könnyen kompenzálhatja az izmok hiányos voltát. De leginkább vörös haja tehet rá ilyen hatást, azt gyanítom.
Ha tudná, hogy egy ruha ellopásával vádolná az első gyanús mozdulatra, akkor bizony a szívét törné össze az elázott vendégünk. De szerencsére ennek semmi jelét nem adja.*
-Ó, egy forró tea igazán elvárható egy hölgy számára, ha ezzel az életét menthetjük meg a tüdőgyulladástól. Csalókák ezek az esők itt, a tenger partján. Könnyen el lehet kapni valami nyavalyát.
* Boldogan mosolyog rá, miközben ő is az asztalra teszi a kezeit. Ha az érkezőnek nincs ellenére, akkor a finom, női kezeket is megcirógatja, csak úgy bátorításként.*
-Gr Hifeti. A híres zsoldos és szörnyvadász. De néha csak utazók kísérgetésével foglalkozom. Amolyan kalauz testőr.
* Amikor asztaltársasága is elárulja a nevét, jobbját felé nyújtja.*
-Üdvözlöm YIlanda! Örültem, hogy megismerhetem. És hogy meg van elégedve a társaságunkkal. Igazán jól nevelt polgárokkal meg kalandorokkal van dolga, erről biztosíthatom. Mi tudjuk, hogy mi az illem.
* A törpe is határozottan jobban fest most, hogy megkapta a maga bátorító gesztusát és önbizalomtól telve sétál oda a gőzölgő teával.*
-Tessék! Ha untatja ez a ficsúr, itt leszek a közelben, csak szóljon!
* Valóban nem messze ül le, pont oda, ahonnan nem rég felállt. Láthatóan csak az alkalomra vár, hogy riválisa hibázzon és elhessegethesse a szépség mellől, megmutatva az ő udvariasságát. És ekkor megszólal a szomszéd asztalnál az idős ember.*
-Hogy volt az a történet a sárkánnyal Amon Ruadhban? Meséld csak el a gyönyörűségnek! Talán ő még nem is hallotta az összes részletét...
* Hangja érezhetően ironikus, nem sok hitelt adva a megzavart elbeszélésnek.*
-Ó, az már sok évvel ezelőtt történt. *legyint Grawok egyet a levegőben, mintha semmiség lenne az egész* Még Kagan és a Thargok érkezése előtt. Egy artheniori nemes adott nekem egy csomó aranyat, hogy visszahozzam a lányát. Egy gonosz varázsló rabolta el az egyik éjszaka, aki rettegésben tartotta a környéket. Híre ment, hogy a kastélyában bebörtönzött sárkány kiszabadult, és megölte gazdáját.
De én egy percig nem adtam hitelt ennek a pletykának. Jól tudtam, hogy a vén boszorkánymester sokkal furfangosabb annál, semhogy könnyedén végezhetnének vele. De egy efféle hüllőt sem szabad ám lebecsülni. *ujjával figyelmeztetően felfelé int* Ravaszak és kegyetlenek mind a ketten.
Mikor megérkeztem a palotához, az egyik tornyából lángnyelv csapódott ki. Tűz emésztette nem csak az egész épületet, de körülötte a várost is.
* Egy kis szünetet tart és mélyen belenéz a zöld szemekbe. Kíváncsi, vajon érdekli-e a történet befejezése.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 10:31:48
Üzenet elküldve: 2018-11-26 10:31:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
- Mi, hogy? *Néz értetlenkedve a hozzá sietőre. Majd egy gyors helyzetfelmérés után fejével biccent, hogy szívesen elfogadja a segítséget.*
~ Közelharcban nem lenne esélyem. Nézzük mi sül ki belőle.~ *Nem ellenkezik, bár kicsit félve adja át a férfinek a palástját. Arcáról egyértelműen leolvasható, hogy nem számított ilyen kedves fogadtatásra egy ilyen lepukkant, isten háta mögötti helyen. Kicsit lefagy, bár szemeivel követi a sötételf mozdulatait, nehogy az megrövidítse egy ruhadarabbal. Mikor terelgetni kezdik, egyelőre az ijedtségtől, amelyet a nagy nyilvánosság okozott neki, nem ellenkezik, lábai mikor ütköznek a szék oldalával, lehuppan.*
~ Átfázásra sör? Ezek le akarnak itatni, mielőtt elvernének? ~ *Fut át az agyán villámcsapás szerűen néhány gondolat. Mikor a férfi kényelembe helyezi magát vele szemben az asztalnál, egy kicsit kienged, hiszen már egy egész asztallap van kettejük között, palástja pedig a széken mellette pihen.*
- Egy csésze tea jobban esne, ha itt ilyet lehet kapni. *Szűri át a fogai között halkan, nem szeretné, ha a benti légkör vagy esetleg a sötételf ingerküszöbét megütné a hangerejével. Mikor az elkezd bókolni, kikerekednek a szemei, kicsit közelebb hajol, az asztalra helyezve mind a két kezét, hogy biztosan jól hallja a dolgokat.*
- Öh. Köszönöm, nagyon kedves. *Válaszol tétován. Majd mikor a férfi elárulja a nevét ismét csend lesz.*
- Elnézést, nem értettem jól a nevét, mondaná még egyszer. *Szabadkozik, mégsem akarja elröhögni magát, mielőtt még tudná, milyen szándék vezérelte hozzá a férfit.*
- YIlanda vagyok. Mindenki ilyen vendégszerető erre felé? *Kérdez vissza, próbálja terelni a témát, közben egy fél mosolyt megereszt az itala ügyében intézkedő törp felé is, nehogy udvariatlannak gondolják.*
//Grawok//
- Mi, hogy? *Néz értetlenkedve a hozzá sietőre. Majd egy gyors helyzetfelmérés után fejével biccent, hogy szívesen elfogadja a segítséget.*
~ Közelharcban nem lenne esélyem. Nézzük mi sül ki belőle.~ *Nem ellenkezik, bár kicsit félve adja át a férfinek a palástját. Arcáról egyértelműen leolvasható, hogy nem számított ilyen kedves fogadtatásra egy ilyen lepukkant, isten háta mögötti helyen. Kicsit lefagy, bár szemeivel követi a sötételf mozdulatait, nehogy az megrövidítse egy ruhadarabbal. Mikor terelgetni kezdik, egyelőre az ijedtségtől, amelyet a nagy nyilvánosság okozott neki, nem ellenkezik, lábai mikor ütköznek a szék oldalával, lehuppan.*
~ Átfázásra sör? Ezek le akarnak itatni, mielőtt elvernének? ~ *Fut át az agyán villámcsapás szerűen néhány gondolat. Mikor a férfi kényelembe helyezi magát vele szemben az asztalnál, egy kicsit kienged, hiszen már egy egész asztallap van kettejük között, palástja pedig a széken mellette pihen.*
- Egy csésze tea jobban esne, ha itt ilyet lehet kapni. *Szűri át a fogai között halkan, nem szeretné, ha a benti légkör vagy esetleg a sötételf ingerküszöbét megütné a hangerejével. Mikor az elkezd bókolni, kikerekednek a szemei, kicsit közelebb hajol, az asztalra helyezve mind a két kezét, hogy biztosan jól hallja a dolgokat.*
- Öh. Köszönöm, nagyon kedves. *Válaszol tétován. Majd mikor a férfi elárulja a nevét ismét csend lesz.*
- Elnézést, nem értettem jól a nevét, mondaná még egyszer. *Szabadkozik, mégsem akarja elröhögni magát, mielőtt még tudná, milyen szándék vezérelte hozzá a férfit.*
- YIlanda vagyok. Mindenki ilyen vendégszerető erre felé? *Kérdez vissza, próbálja terelni a témát, közben egy fél mosolyt megereszt az itala ügyében intézkedő törp felé is, nehogy udvariatlannak gondolják.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:28:27
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:28:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A sötételf hősünk vitathatatlanul élvezi az időjárást, bár ennek egyik része, hogy nem odakint van. De a mostoha természet miatt sokan vannak idebent, és ez azt is jelenti, hogy sokan hallják legendás tetteiről szóló meséit.
Ám váratlanul egy újabb vendég lép be az ajtón, a ruhájából ömlik a víz és ő meg nem lenne Hifeti, ha fel nem pattanna a helyéről, hogy odasiessen a hölgyhöz.*
-Hadd segítsek! Ez a fránya vihar. *csóválja a fejét* Teljesen elázott, szép hölgyem! Engedje, hogy levegyem a kabátját!
* Ha udvarias felajánlását nem utasítja el, akkor vörös hajú hősnőnk mögé áll és serénykedik megszabadítani a legnedvesebb holmitól. És természetesen saját asztalához próbálja meg terelgetni.*
-Foglaljon csak helyet! Teljesen átfázhatott az utcán. *egy szék hangja hallatszik a padlón, ahogy kihúzza az asztal mögül és gyorsan a köpenyt is a karfájára dobja* Vaholnyi, ne bámészkodj már itt! Hozz ennek a teremtésnek egy korsó sört! Vagy egy csésze teát! Nem látod, hogy teljesen átfagyott?
* Jól tudja, hogy udvariatlanság lenne ekkora bajban magára hagyni egy nőt, ezért nem is tesz rá kísérletet, hogy maga nézzen utána a késlekedő védő italnak. Hamar leül vele szemben és mélyen a lélektükreibe néz.*
-Mondták már, hogy gyönyörű a vörös haja? Gr vagyok, a híres szörnyvadász. Állok a szolgálatára. Mi járatban erre? Meséljen valamit magáról, amíg kihozzák a rendelést!
* Közben az egyik alak lassan feláll az asztalától és oda battyogva a pulthoz rácsap.*
-Egy csésze teát ennek a szép leánynak! Ne érje szó a ház elejét, hogy nem vagyunk vendégszeretőek.
* Nem az ősz ember az, hanem egy harmincas éveiben járó törpe. Aki fekete szakállával hátrafordulva vigyorog YIlandara, magabiztosan gondolva azt, hogy ezzel lekötelezte és jobb helyzetbe került, mint a fösvény mélységi, aki csak ott legyeskedik körülötte.*
//YIlanda//
* A sötételf hősünk vitathatatlanul élvezi az időjárást, bár ennek egyik része, hogy nem odakint van. De a mostoha természet miatt sokan vannak idebent, és ez azt is jelenti, hogy sokan hallják legendás tetteiről szóló meséit.
Ám váratlanul egy újabb vendég lép be az ajtón, a ruhájából ömlik a víz és ő meg nem lenne Hifeti, ha fel nem pattanna a helyéről, hogy odasiessen a hölgyhöz.*
-Hadd segítsek! Ez a fránya vihar. *csóválja a fejét* Teljesen elázott, szép hölgyem! Engedje, hogy levegyem a kabátját!
* Ha udvarias felajánlását nem utasítja el, akkor vörös hajú hősnőnk mögé áll és serénykedik megszabadítani a legnedvesebb holmitól. És természetesen saját asztalához próbálja meg terelgetni.*
-Foglaljon csak helyet! Teljesen átfázhatott az utcán. *egy szék hangja hallatszik a padlón, ahogy kihúzza az asztal mögül és gyorsan a köpenyt is a karfájára dobja* Vaholnyi, ne bámészkodj már itt! Hozz ennek a teremtésnek egy korsó sört! Vagy egy csésze teát! Nem látod, hogy teljesen átfagyott?
* Jól tudja, hogy udvariatlanság lenne ekkora bajban magára hagyni egy nőt, ezért nem is tesz rá kísérletet, hogy maga nézzen utána a késlekedő védő italnak. Hamar leül vele szemben és mélyen a lélektükreibe néz.*
-Mondták már, hogy gyönyörű a vörös haja? Gr vagyok, a híres szörnyvadász. Állok a szolgálatára. Mi járatban erre? Meséljen valamit magáról, amíg kihozzák a rendelést!
* Közben az egyik alak lassan feláll az asztalától és oda battyogva a pulthoz rácsap.*
-Egy csésze teát ennek a szép leánynak! Ne érje szó a ház elejét, hogy nem vagyunk vendégszeretőek.
* Nem az ősz ember az, hanem egy harmincas éveiben járó törpe. Aki fekete szakállával hátrafordulva vigyorog YIlandara, magabiztosan gondolva azt, hogy ezzel lekötelezte és jobb helyzetbe került, mint a fösvény mélységi, aki csak ott legyeskedik körülötte.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:45:53
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Azon az estén odakint ítéletidő tombol, mindenki hálás, akinek van fedél a feje felett és száraz földdarab a lába alatt. YIlanda is csupán csak ennyire, vagy tán csak egy hajszálnyival többre vágyik. Már érezte, még jóval a zivatar érkezése előtt, hogy mi készülődik odakint. Mint a szárnyas rovarok ritkulása, az emberek is egyre kevesebben merészkedtek ki az utcára, eltávolítva a nőt jelenleg egyetlen megélhetési forrásának gyakorlásától. Bár nem fenyegeti éhhalál, de soha nem szabad kihagynia egyetlen lehetőséget sem, nehogy kiszálljon a kezeiből a gyakorlat. Csuklyájáról patakokban folyik a víz, mikor belép a csehóba. Kicsit megrázza magát az ajtóban, mint az elázott kutya, majd a pulthoz sétál, hogy rendeljen valamit magának, azonban előtte nem árt szemlét tartania. Körbetekint, hogy lássa milyen társaságot verbuvált össze a kinti ítéletidő eme sötét és vészjósló órában. Észreveszi, hogy az érdeklődés középpontjában egy meglehetősen gyanúsan egymagában italozó sötételf férfi leledzik.*
~ Még egyelőre nem biztos, hogy idebent szerencsésebb, mint odakint. ~ *Tépelődik magában, hiszen ha rendel valamit és nem lesz ideje elfogyasztani, az szimpla pazarlás lenne. Nem fedi fel magát, amíg nem bizonyosodik meg a felől, hogy a bentiek közül senkinek sincs kedve verekedést kezdeményezni az elkövetkező néhány percben.*
//Grawok//
*Azon az estén odakint ítéletidő tombol, mindenki hálás, akinek van fedél a feje felett és száraz földdarab a lába alatt. YIlanda is csupán csak ennyire, vagy tán csak egy hajszálnyival többre vágyik. Már érezte, még jóval a zivatar érkezése előtt, hogy mi készülődik odakint. Mint a szárnyas rovarok ritkulása, az emberek is egyre kevesebben merészkedtek ki az utcára, eltávolítva a nőt jelenleg egyetlen megélhetési forrásának gyakorlásától. Bár nem fenyegeti éhhalál, de soha nem szabad kihagynia egyetlen lehetőséget sem, nehogy kiszálljon a kezeiből a gyakorlat. Csuklyájáról patakokban folyik a víz, mikor belép a csehóba. Kicsit megrázza magát az ajtóban, mint az elázott kutya, majd a pulthoz sétál, hogy rendeljen valamit magának, azonban előtte nem árt szemlét tartania. Körbetekint, hogy lássa milyen társaságot verbuvált össze a kinti ítéletidő eme sötét és vészjósló órában. Észreveszi, hogy az érdeklődés középpontjában egy meglehetősen gyanúsan egymagában italozó sötételf férfi leledzik.*
~ Még egyelőre nem biztos, hogy idebent szerencsésebb, mint odakint. ~ *Tépelődik magában, hiszen ha rendel valamit és nem lesz ideje elfogyasztani, az szimpla pazarlás lenne. Nem fedi fel magát, amíg nem bizonyosodik meg a felől, hogy a bentiek közül senkinek sincs kedve verekedést kezdeményezni az elkövetkező néhány percben.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:22:05
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:22:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nehéz a koncentráció, mikor ennyi pozitív visszajelzést kap, s a maga fantáziája is beindul. Ha Ralas nem mutatna érdeklődést, akkor sem adná már alább egy öltáncnál, melyhez komolyabb erőkifejtés nélkül kellene épp csak hozzájárulnia a férfinak, annyi kedvet pedig bizonyosan ki tud belőle csiholni. De így, hogy közben izgató jeleket kap, igazán nehéz kivárnia a beszélgetés végét. Különösen akkor inog meg, mikor nevét is hallja azzal az egyértelmű éhséggel, mely mintha egyenesen hívogatná. A váratlan dörgölőzésre rájátszik egy csípőmozdulattal és egy halk sóhajjal, amit a jóleső bizsergés kelt. Újra és újra megkívánja a férfit, vágy csillan a szemében, ám minduntalan vissza kell fognia magát, mert ez most az élvezeteknél fontosabbról szól. Bár az ő figyelme is el-elkalandozik, gyomortájt kellemes feszültség támad benne a simogató kéztől, s most ő sajnálhatja a legjobb rész rövidségét. A főnökasszony megnevezésre örömmel villan a tekintete és elvigyorodik.*
- Ezt még megfontolom. Én alapvetően a barátságomat ajánlottam fel.
*A felé forduló szemekbe néz, melyekben el tudna veszni, ha nem vigyáz. A gyakorlás említésén az ő szeme is felcsillan, ám nem teljesen érti a célzást. Suttogóra vált a hangja.*
- Csalódni? Az képtelenség.
*Viszonozza a csókot lehunyt szemmel, átéléssel, engedi elmélyülni is, illetve úgy emelkedik el közben a férfitól, hogy a hátára tudjon fordulni. Vállának megtolásával jelzi is szándékát, közben a feje alá igazítja a párnát. Saját haját jobboldalra húzza át a nyaka mögött, és ha célját elérte, immár szemből simul a férfihoz csókolózás közben. Bal kezével a hajába túr, a másikkal támaszkodik, ölét pedig lassan hozzádörgöli. Kevés is elég feltüzelni vágyait, a csókból elszakadva felindultan a fülébe suttog.*
- Őrülten vágyom rád! Most bármit kérhetsz tőlem. Azt is, amit mástól nem mernél.
*Rágcsálni kezdi a fülét.*
- Nem leszünk együtt túl gyakran, de ezen az éjszakán a tiéd vagyok…
*A végébe belesóhajt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nehéz a koncentráció, mikor ennyi pozitív visszajelzést kap, s a maga fantáziája is beindul. Ha Ralas nem mutatna érdeklődést, akkor sem adná már alább egy öltáncnál, melyhez komolyabb erőkifejtés nélkül kellene épp csak hozzájárulnia a férfinak, annyi kedvet pedig bizonyosan ki tud belőle csiholni. De így, hogy közben izgató jeleket kap, igazán nehéz kivárnia a beszélgetés végét. Különösen akkor inog meg, mikor nevét is hallja azzal az egyértelmű éhséggel, mely mintha egyenesen hívogatná. A váratlan dörgölőzésre rájátszik egy csípőmozdulattal és egy halk sóhajjal, amit a jóleső bizsergés kelt. Újra és újra megkívánja a férfit, vágy csillan a szemében, ám minduntalan vissza kell fognia magát, mert ez most az élvezeteknél fontosabbról szól. Bár az ő figyelme is el-elkalandozik, gyomortájt kellemes feszültség támad benne a simogató kéztől, s most ő sajnálhatja a legjobb rész rövidségét. A főnökasszony megnevezésre örömmel villan a tekintete és elvigyorodik.*
- Ezt még megfontolom. Én alapvetően a barátságomat ajánlottam fel.
*A felé forduló szemekbe néz, melyekben el tudna veszni, ha nem vigyáz. A gyakorlás említésén az ő szeme is felcsillan, ám nem teljesen érti a célzást. Suttogóra vált a hangja.*
- Csalódni? Az képtelenség.
*Viszonozza a csókot lehunyt szemmel, átéléssel, engedi elmélyülni is, illetve úgy emelkedik el közben a férfitól, hogy a hátára tudjon fordulni. Vállának megtolásával jelzi is szándékát, közben a feje alá igazítja a párnát. Saját haját jobboldalra húzza át a nyaka mögött, és ha célját elérte, immár szemből simul a férfihoz csókolózás közben. Bal kezével a hajába túr, a másikkal támaszkodik, ölét pedig lassan hozzádörgöli. Kevés is elég feltüzelni vágyait, a csókból elszakadva felindultan a fülébe suttog.*
- Őrülten vágyom rád! Most bármit kérhetsz tőlem. Azt is, amit mástól nem mernél.
*Rágcsálni kezdi a fülét.*
- Nem leszünk együtt túl gyakran, de ezen az éjszakán a tiéd vagyok…
*A végébe belesóhajt.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:47:21
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:47:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* Réges régi esten történt, még a barakk felrobbanása és egy igen emlékezetes halotti temetés gyászos körmenetele előtt, de a mi történetünk ideje szerint jelen pillanatban, hogy egy fehér hajú férfi üldögél magányosan az asztalnál a Rumos Rókalyukban. Épp a valakitől nem rég kapott sörét iszogatja. Egészen pontosan csak nézi a habos szélű pohárban lehajtott fejjel. De egészen nyilvánvaló, hogy korábban már kortyolt belőle, ahogy az is, hogy még fog. De most valamin épp töpreng.
Hirtelen felkapja a fejét és oda fordul a nem messze tőle ülő hangos asztaltársasághoz.*
-Te Vaholnyi! Meséltem már neked azt a történetet, amikor kétszáz évvel ezelőtt egymagam szabadítottam ki a hercegkisasszonyt a sárkány fogságából Amon Ruadhban?
-Kétszáz éve? Nem is éltél még kétszáz éve. *mondja kapásból erre az egyik ráncos, ősz hajú ember. Valóban a mélységi vele ellentétben nem tűnik idősnek. Bár a mélységiek fajában kicsit lassabban telik, de akkor is nyomtalanul ment volna el mellette az idő. És első ránézésre nem túl sok vagyont hozott. Ám a felületes szemlélődés megcsalhatja a nézőt. Vaskos erszénye nem épp anyagi gondokról árulkodik és láthatóan nem egy ismerőse van eme élelmiszerkiszolgáló egységben.*
-Régen egy nagy hatalmú mágus tornya állt ott, melyet minden fajta varázsjelekkel tett biztonságossá. És túszokat gyűjtött a környező nemesektől. Éjjel, álmukban rabolta el őket és bezárta a vár alatti kazamatákba.
De nem csak nemes ifjakat és bájos hölgyeket vadászott. Szenvedélye volt a mindenféle fenevad. Erős trolloktól kezdve, griffeken át egy sárkányig is a kezébe kerültek a legkülönbözőbb lények.
De a repülő gyík okos fajta ám! Amikor Arthenior akkori urai megtudták, hogy tőrbe csalta saját házában a varázslót, engem bíztak meg, hogy a szépséges nemes kisasszonyt kiszabadítsam. Napokig gyalogoltam, mert akkoriban még nagyobb távolságok voltak a világban. Nem lehetett olyan gyorsan eljutni Amonba. És nekem még nem volt meg a paripám.
Amikor odaértem, láttam, hogy javában lángol az őrült bástyája. És a bestia még mindig lángokat lövell. Gyanítottam, hogy a harcuk nem zárult le, ahogyan az a Levegő Városában rebesgették...
* A Hifeti fiú intőn felemeli a mutatóujját, jelezve, hogy elbeszélése ezen szakasza roppant feszültséggel teli lesz. Akinek az idegei nem bírják, az talán most lenne a legjobb, ha távozna.
Zöld palást félre libben és láthatóvá válik övén a fehér varrás: "Hetet egy csapásra!" Alakja igen energikus. És ott lóg oldalán a kardja, melytől sosem válik meg.*
-És arról mi a véleményed, hogy Amon Ruadhot Kagan Thargodar alapította pár éve? Előtte üres pusztaság volt ott. *kérdezi egy suhanc a terem egyik sarkából.*
-Badarság! Én ott voltam. A mai város legrégebbi házai már akkor is álltak a boszorkánymester lakótornya körül. Jóval kisebb volt, mint a mai. De már akkor létezett.
* Nem mondanám, hogy mindenki meggyőzve fordul vissza az italához, főleg mert jó páran kíváncsiak már a história végére, ha már egyszer belekezdett hősünk. De láthatóan a legtöbbek száját az tapasztja be néma csöndben, hogy igen jó vívó hírében áll sötételf hősünk, aki szereti is ezt bizonyítani több alkalommal, melyekről szintén előszeretettel szokott mesélni.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-25 17:04:47
Üzenet elküldve: 2018-11-25 17:04:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*A kósza váltás oly hirtelen, hogy csak jóleső érzéssel nyugtázza, mintha pusztán a lány masszázsának része lenne. Persze bőre jelez, miként korábban is jelzett, ahogyan teste is egy pillanatra megrezdül, önkéntelenül is kissé megfeszíti izmait a simogatásra, hogy jobban odaérjen a lányhoz, hiszen a reakció válaszreakciót eredményez. Persze a mozdulat ösztönös, egyelőre még nem fordul át, hogy úgy érezze ismét, ahogyan korábban, továbbra is hagyja Zammiria irányítását. Egy pillanatra kikapcsol és azon mereng, hogy korábban miért nem találkoztak, bizonyára Zamm is régen a kikötő foglya már, bár ő ezt bőségesen szabadságként éli meg. Ahogyan hallgatja hangját, az együttműködés számára már egyre kevésbé kérdéses, azt gondolja szívesen dolgozna a lánnyal... természetesen rajta is.*
- Értem. *Szinte leheli a szavakat, szemeit mindvégig lehunyva tartja, így egyéb érzetei felerősödnek. Fülével hallja a lány sóhaját is két mondat között, miképp érzi illatát is, mely korábban is oly mélyen elbódította. Mélán mosolyodik el, mikor a hamuszín kezek oldalához érnek és egy érzékenyebb területet simítanak végig.*
- Felocsúdni... *Ismétli a szót.* Beszélgetni azt tudok... de nem gondoltam, hogy erre... oly... nagy igény... lenne. *Szaggatottá válik a mondat, hisz fejbőrét hirtelen lehelet finom érintések érik el.*
- Zamm... *Sóhajt fel a lány nevét kimondva, de nem nyitja ki szemét, csak élvezi a kényeztetést. Nyilvánvalóan biztos benne, hogy Zammiria pontosan tudja, hogy ez neki kellemes érzetet okoz, de nevének kimondásával erre rá is akar erősíteni. Az érintések nem tartanak sokáig, mely kapcsán egy kicsit csalódott, de érti a célzást, ó, nagyon is érti. A masszírozáson még nem gondolkodott el, de tény, hogy az érzéki együttlétek ilyetén formája hiánycikk a kikötőben, de majdnem biztos benne, hogy Artheniorban is. Lihanechben már elképzelhető, hogy adnak ilyesmire, de ez... ~ Ez rohadt jó ötlet! ~ Majdnem kinyitja szemét, hogy elárulja örömét, de nem teszi. Az félbeszakítaná a mozdulatokat, azt pedig jelenleg nem akarja. Inkább egy pillanatra megemeli lábát, hogy a lány szeméreméhez dörgölje magát, de az egész nem tart tovább néhány másodpercnél, azonnal abba is hagyja. Minden idegszálával Zammra koncentrál, e kis közjáték nem feledteti vele az érintéseket és a mondandót, valóban eszes a férfi, könnyen összeköti a dolgokat.*
- Ez... nagyon... jó... aahhhh... ötlet! *Nyögi ki, mert hirtelen a nyomások simításokra váltanak, s a masszázstól egyébként is szinte hajszálvékonyra váló, érzékeny bőr duplán érzi a meleg érintéseket. A csókra fennhangon nyög fel, lassan eléri tűrőképessége határát, mikor már-már átfordulna. Érzi a formás melleket is magához simulni, majd apránként csúszni le hátán, ahogyan azt is, hogy a lány számára sem volt kellemetlen az eddig játék és beszélgetés, a hófehér haj érintése különös pikantériát kölcsönöz a dolgoknak. Mire az érzéki csókok már nyakát érintik, s harapásra váltanak, egyik keze hátraindul, hogy a meztelen combon induljon vándorútra, egészen addig halad bokától felfelé, ameddig csak ez a természetellenes testhelyzet engedi. Még nem markolja meg, pusztán ujjai érintik, puhán és kellemesen, az öl közelében, a comb felső részén töltve szándékosan a legkevesebb időt. Szélesen elmosolyodik, örömmel tűri Zamm fogát, s a nyelvhasználat mikéntjére csendesen felkuncog.*
- Szóval... ahhh... *Kéjes mosolyba vált át a mondat egy sóhajjal vegyítve, mert elérik a fülcimpát.* a te szereped... mmm... hogy főnökasszonyom lennél? *Kérdezi, de mosolya jelzi, hogy koránt sincs ellenére, amit hall, önmagában a lány is igéző, hát még, amit utána hall. A pénzből könyvtárt rendezhet be, plusz annak hódol, amit tulajdonképpen élvez is, korábbi világítótornyi sétája nüansznyi befolyással nem bír már. Lassan fordítja hátrafelé a fejét, orra, álla keres és kutat, de még mielőtt megtalálná, az éppen fülénél kutató női ajkakat, ismét a lány felé suttog:*
- Kedvemre volna a dolog, ha rajtad kezdhetem el a gyakorlást. Ellenben soha nem csalódnál bennem, semmilyen téren. *Hogy a lány érti-e, hogy sebhelyére gondol, nem tudja, de más szempontból sem lényegtelen, amit a férfi mond. Megcsillan szemeiben a halványan pislákoló gyertyafény, mert ezúttal már kinyitja, hogy lássa merrefelé tart, de csak addig, míg a ráhajoló lány ajkát megtalálva hosszú csókban érjenek össze, reményei szerint Zammiria nem húzódik el. A csók ezúttal nem durva és nem kemény, mégis kellően szenvedélyesnek szánja, így puhán értini a nő ajkát, hogy orrával övét simítsa végig. Ha Zamm kedvezően fogadja a választ és a folytatást, immár kissé erősebben forr rá a lány ajkaira, hogy nyelvével keresse az övét, de csak óvatosan és kedvesen, pillanatnyi szüneteket hagyva, a korábbi dominanciát most nem erőlteti, eljött az ideje egy kis fülledt romantikának, ezúttal kedves kényeztetést és lassú tempót ígér. Igazából vágyik is rá. Talán az első nő az életében, aki ezt személyiségével és érintésével elérte.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*A kósza váltás oly hirtelen, hogy csak jóleső érzéssel nyugtázza, mintha pusztán a lány masszázsának része lenne. Persze bőre jelez, miként korábban is jelzett, ahogyan teste is egy pillanatra megrezdül, önkéntelenül is kissé megfeszíti izmait a simogatásra, hogy jobban odaérjen a lányhoz, hiszen a reakció válaszreakciót eredményez. Persze a mozdulat ösztönös, egyelőre még nem fordul át, hogy úgy érezze ismét, ahogyan korábban, továbbra is hagyja Zammiria irányítását. Egy pillanatra kikapcsol és azon mereng, hogy korábban miért nem találkoztak, bizonyára Zamm is régen a kikötő foglya már, bár ő ezt bőségesen szabadságként éli meg. Ahogyan hallgatja hangját, az együttműködés számára már egyre kevésbé kérdéses, azt gondolja szívesen dolgozna a lánnyal... természetesen rajta is.*
- Értem. *Szinte leheli a szavakat, szemeit mindvégig lehunyva tartja, így egyéb érzetei felerősödnek. Fülével hallja a lány sóhaját is két mondat között, miképp érzi illatát is, mely korábban is oly mélyen elbódította. Mélán mosolyodik el, mikor a hamuszín kezek oldalához érnek és egy érzékenyebb területet simítanak végig.*
- Felocsúdni... *Ismétli a szót.* Beszélgetni azt tudok... de nem gondoltam, hogy erre... oly... nagy igény... lenne. *Szaggatottá válik a mondat, hisz fejbőrét hirtelen lehelet finom érintések érik el.*
- Zamm... *Sóhajt fel a lány nevét kimondva, de nem nyitja ki szemét, csak élvezi a kényeztetést. Nyilvánvalóan biztos benne, hogy Zammiria pontosan tudja, hogy ez neki kellemes érzetet okoz, de nevének kimondásával erre rá is akar erősíteni. Az érintések nem tartanak sokáig, mely kapcsán egy kicsit csalódott, de érti a célzást, ó, nagyon is érti. A masszírozáson még nem gondolkodott el, de tény, hogy az érzéki együttlétek ilyetén formája hiánycikk a kikötőben, de majdnem biztos benne, hogy Artheniorban is. Lihanechben már elképzelhető, hogy adnak ilyesmire, de ez... ~ Ez rohadt jó ötlet! ~ Majdnem kinyitja szemét, hogy elárulja örömét, de nem teszi. Az félbeszakítaná a mozdulatokat, azt pedig jelenleg nem akarja. Inkább egy pillanatra megemeli lábát, hogy a lány szeméreméhez dörgölje magát, de az egész nem tart tovább néhány másodpercnél, azonnal abba is hagyja. Minden idegszálával Zammra koncentrál, e kis közjáték nem feledteti vele az érintéseket és a mondandót, valóban eszes a férfi, könnyen összeköti a dolgokat.*
- Ez... nagyon... jó... aahhhh... ötlet! *Nyögi ki, mert hirtelen a nyomások simításokra váltanak, s a masszázstól egyébként is szinte hajszálvékonyra váló, érzékeny bőr duplán érzi a meleg érintéseket. A csókra fennhangon nyög fel, lassan eléri tűrőképessége határát, mikor már-már átfordulna. Érzi a formás melleket is magához simulni, majd apránként csúszni le hátán, ahogyan azt is, hogy a lány számára sem volt kellemetlen az eddig játék és beszélgetés, a hófehér haj érintése különös pikantériát kölcsönöz a dolgoknak. Mire az érzéki csókok már nyakát érintik, s harapásra váltanak, egyik keze hátraindul, hogy a meztelen combon induljon vándorútra, egészen addig halad bokától felfelé, ameddig csak ez a természetellenes testhelyzet engedi. Még nem markolja meg, pusztán ujjai érintik, puhán és kellemesen, az öl közelében, a comb felső részén töltve szándékosan a legkevesebb időt. Szélesen elmosolyodik, örömmel tűri Zamm fogát, s a nyelvhasználat mikéntjére csendesen felkuncog.*
- Szóval... ahhh... *Kéjes mosolyba vált át a mondat egy sóhajjal vegyítve, mert elérik a fülcimpát.* a te szereped... mmm... hogy főnökasszonyom lennél? *Kérdezi, de mosolya jelzi, hogy koránt sincs ellenére, amit hall, önmagában a lány is igéző, hát még, amit utána hall. A pénzből könyvtárt rendezhet be, plusz annak hódol, amit tulajdonképpen élvez is, korábbi világítótornyi sétája nüansznyi befolyással nem bír már. Lassan fordítja hátrafelé a fejét, orra, álla keres és kutat, de még mielőtt megtalálná, az éppen fülénél kutató női ajkakat, ismét a lány felé suttog:*
- Kedvemre volna a dolog, ha rajtad kezdhetem el a gyakorlást. Ellenben soha nem csalódnál bennem, semmilyen téren. *Hogy a lány érti-e, hogy sebhelyére gondol, nem tudja, de más szempontból sem lényegtelen, amit a férfi mond. Megcsillan szemeiben a halványan pislákoló gyertyafény, mert ezúttal már kinyitja, hogy lássa merrefelé tart, de csak addig, míg a ráhajoló lány ajkát megtalálva hosszú csókban érjenek össze, reményei szerint Zammiria nem húzódik el. A csók ezúttal nem durva és nem kemény, mégis kellően szenvedélyesnek szánja, így puhán értini a nő ajkát, hogy orrával övét simítsa végig. Ha Zamm kedvezően fogadja a választ és a folytatást, immár kissé erősebben forr rá a lány ajkaira, hogy nyelvével keresse az övét, de csak óvatosan és kedvesen, pillanatnyi szüneteket hagyva, a korábbi dominanciát most nem erőlteti, eljött az ideje egy kis fülledt romantikának, ezúttal kedves kényeztetést és lassú tempót ígér. Igazából vágyik is rá. Talán az első nő az életében, aki ezt személyiségével és érintésével elérte.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-25 15:52:39
Üzenet elküldve: 2018-11-25 15:52:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Látja a mozdulatot, mellyel a férfi a kényelmét keresi odalent, elégedetten elmosolyodik. Pedig igazán visszafogja magát, hiszen az a célja, hogy Ralas figyeljen arra, amit mond. Megjegyzi, hol sikerül nagyobb hatást kiváltania, hogy vissza-visszatérjen oda, ám pont annyira ritkán, hogy már vágyjon rá a férfi. A megtáncoltatott fényben egy kicsit ő is kikapcsol, önkéntelenül vált simogatásra saját vágyainak éledezésétől, ám aztán gyorsan észbe kap, és átvezeti kezeit egy még figyelmet igénylő területre.*
- Ne te engedd közelebb őket, hanem érd el, hogy ők tegyék… maradj titokzatos, ne árulj el magadról semmit, de érd el, hogy ők beszéljenek magukról… a férfiak azt hiszik, a nő önfeladásra született, pedig nekik is vannak vágyaik, álmaik. Ha érdeklődni kezdesz irántuk, megnyílnak ők is és az erszényük is. Persze… azért csak csínján bánj az érdeklődéssel, nehogy félreértsék… a végén az üzlet berkeiben kell maradnotok. A legjobb, ha úgy élik meg, hogy bár megvettek téged, szívesen vagy velük, és csak kényszerből fogadsz el érte pénzt. Ezzel leveszel a vállukról némi bűntudatot, és hamarabb vissza akarnak majd térni.
*Tart egy kis szünetet, míg eldönti, mivel folytassa.*
- A külsőd nem olyan fontos, mint hiszed. Úgy értem, azon felül, ami már most is megvan.
*Mosolyodik el.*
- Ahogy többet keresel, úgyis minőségibb ruháid lesznek. Meg egy jobb kabátot is kapsz. Egyébként van valami vonzó az egyszerűségben. Kicsit gazfickós.
*Most már egyenesen vigyorog.*
- S hogy hogyan kezdd el? Először próbáld ki, amit mondtam a gyors távozásról. Hagyd felocsúdni a nőket, egy kicsit dédelgesd őket. Gyakorold a beszéltetést. Nem minden nő egyforma ezen a téren sem. Olvass olyan regényeket, amiket a nők vesznek, ötletet adhatnak.
*Ekkor a nyaktájon masszírozó kezek puhán siklanak a férfi hajába, óvatos lágysággal simogatják meg ujjvégei a fejbőrt. Leheletfinom érintés, amit ha jól eltalálnak, érzéki örömöt gerjeszt.*
- Tanulj új trükköket…
*Dorombolja matatása közben. Mivel még szüksége van Ralas figyelmére, a bemutató nem tart sokáig, kezei visszacsúsznak a hátára, és hüvelykujjai gerince két oldalán haladnak lefelé kőrkörös mozdulatokkal.*
- Ha többet nyújtasz, több pénzt kérhetsz. Tanuld meg, hogyan kell masszírozni, és ajánld fel egy plusz összegért. Egyszerűbb, mint egy új nő lábai közé mászni, és bizonyosan kevésbé fárasztónak is fogod találni. Kevesebb, de elégedettebb ügyfél a cél. Egy összegen felül a konkurenciát lenyűgözéssel kell lepipálnod. De nem tanácsolnám neked, ha nem hinnék benned, hogy erre képes vagy.
*Vesz egy mély levegőt halkan, s kezei most már inkább simogatón siklanak Ralas testén, széttárt ujjakkal csípőtől felfelé. Belebizsereg.*
- Azt szeretném… ha megtanulnád beszéltetni a nőket…
*Kezei a nyakig siklanak, majd szélre a vállakon, és a férfi oldalát cirógatják végig visszafelé, közben ráhajol és csókot hint a hátára. Ezzel együtt persze mellei és haja is érinti. Kezei leérnek a csípőig, majd kissé belemarkolnak a fenekébe, mielőtt új utakra indulnak a hátán és Zam is felemelkedik eddigi helyéről. Csókokat hagy maga után egész a nyakig, kezével és hajával is söpörve az utat, keblei viszont most csak meg-megérintik a férfit, mikor ajkai is. Végül egészen hozzásimul teljes testével, és a fülébe suttog.*
- Megnyerő vagy, Ralas. Könnyedén és észrevétlenül képes lennél információkat szerezni nekem. Ha megtanulod, hogyan használd a nyelved másképp is.
*Vigyorodik el, aztán belecsókol a férfi nyakába és finoman harapdálni kezdi. Egy kicsit felindultabban folytatja.*
- Cserébe kapsz tőlem előlegbe egy kabátot. Ha pedig leszolgáltad, akkor pénzt is.
*Áttér a fülcimpára, hagyja, hogy megfontolja a férfi a dolgot, addig türtőzteti magát. Bár már nem képes sokáig. Elmondta, amit akart, a részletek később is ráérnek, ha Ralas nyitott az alkura.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Látja a mozdulatot, mellyel a férfi a kényelmét keresi odalent, elégedetten elmosolyodik. Pedig igazán visszafogja magát, hiszen az a célja, hogy Ralas figyeljen arra, amit mond. Megjegyzi, hol sikerül nagyobb hatást kiváltania, hogy vissza-visszatérjen oda, ám pont annyira ritkán, hogy már vágyjon rá a férfi. A megtáncoltatott fényben egy kicsit ő is kikapcsol, önkéntelenül vált simogatásra saját vágyainak éledezésétől, ám aztán gyorsan észbe kap, és átvezeti kezeit egy még figyelmet igénylő területre.*
- Ne te engedd közelebb őket, hanem érd el, hogy ők tegyék… maradj titokzatos, ne árulj el magadról semmit, de érd el, hogy ők beszéljenek magukról… a férfiak azt hiszik, a nő önfeladásra született, pedig nekik is vannak vágyaik, álmaik. Ha érdeklődni kezdesz irántuk, megnyílnak ők is és az erszényük is. Persze… azért csak csínján bánj az érdeklődéssel, nehogy félreértsék… a végén az üzlet berkeiben kell maradnotok. A legjobb, ha úgy élik meg, hogy bár megvettek téged, szívesen vagy velük, és csak kényszerből fogadsz el érte pénzt. Ezzel leveszel a vállukról némi bűntudatot, és hamarabb vissza akarnak majd térni.
*Tart egy kis szünetet, míg eldönti, mivel folytassa.*
- A külsőd nem olyan fontos, mint hiszed. Úgy értem, azon felül, ami már most is megvan.
*Mosolyodik el.*
- Ahogy többet keresel, úgyis minőségibb ruháid lesznek. Meg egy jobb kabátot is kapsz. Egyébként van valami vonzó az egyszerűségben. Kicsit gazfickós.
*Most már egyenesen vigyorog.*
- S hogy hogyan kezdd el? Először próbáld ki, amit mondtam a gyors távozásról. Hagyd felocsúdni a nőket, egy kicsit dédelgesd őket. Gyakorold a beszéltetést. Nem minden nő egyforma ezen a téren sem. Olvass olyan regényeket, amiket a nők vesznek, ötletet adhatnak.
*Ekkor a nyaktájon masszírozó kezek puhán siklanak a férfi hajába, óvatos lágysággal simogatják meg ujjvégei a fejbőrt. Leheletfinom érintés, amit ha jól eltalálnak, érzéki örömöt gerjeszt.*
- Tanulj új trükköket…
*Dorombolja matatása közben. Mivel még szüksége van Ralas figyelmére, a bemutató nem tart sokáig, kezei visszacsúsznak a hátára, és hüvelykujjai gerince két oldalán haladnak lefelé kőrkörös mozdulatokkal.*
- Ha többet nyújtasz, több pénzt kérhetsz. Tanuld meg, hogyan kell masszírozni, és ajánld fel egy plusz összegért. Egyszerűbb, mint egy új nő lábai közé mászni, és bizonyosan kevésbé fárasztónak is fogod találni. Kevesebb, de elégedettebb ügyfél a cél. Egy összegen felül a konkurenciát lenyűgözéssel kell lepipálnod. De nem tanácsolnám neked, ha nem hinnék benned, hogy erre képes vagy.
*Vesz egy mély levegőt halkan, s kezei most már inkább simogatón siklanak Ralas testén, széttárt ujjakkal csípőtől felfelé. Belebizsereg.*
- Azt szeretném… ha megtanulnád beszéltetni a nőket…
*Kezei a nyakig siklanak, majd szélre a vállakon, és a férfi oldalát cirógatják végig visszafelé, közben ráhajol és csókot hint a hátára. Ezzel együtt persze mellei és haja is érinti. Kezei leérnek a csípőig, majd kissé belemarkolnak a fenekébe, mielőtt új utakra indulnak a hátán és Zam is felemelkedik eddigi helyéről. Csókokat hagy maga után egész a nyakig, kezével és hajával is söpörve az utat, keblei viszont most csak meg-megérintik a férfit, mikor ajkai is. Végül egészen hozzásimul teljes testével, és a fülébe suttog.*
- Megnyerő vagy, Ralas. Könnyedén és észrevétlenül képes lennél információkat szerezni nekem. Ha megtanulod, hogyan használd a nyelved másképp is.
*Vigyorodik el, aztán belecsókol a férfi nyakába és finoman harapdálni kezdi. Egy kicsit felindultabban folytatja.*
- Cserébe kapsz tőlem előlegbe egy kabátot. Ha pedig leszolgáltad, akkor pénzt is.
*Áttér a fülcimpára, hagyja, hogy megfontolja a férfi a dolgot, addig türtőzteti magát. Bár már nem képes sokáig. Elmondta, amit akart, a részletek később is ráérnek, ha Ralas nyitott az alkura.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:30:43
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:30:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az elején elhatározza, hogy engedelmesen aláveti magát. A lány furcsa és titokzatos is, de tulajdonképpen ez adja meg neki szépségén elül persze, azt a pluszt, ami Ralas érdeklődését elkelti. Kevés olyan nő van a világon, aki egy ilyen hajsza után még mindig izgatólag hat a férfira. Persze nincs fából, nem erről van szó, pusztán kevés olyan lánnyal találkozik, aki kellően különleges ahhoz, hogy a férfit lenyűgözze. Egy picit helyezkedik, arcán félmosollyal veszi tudomásul, hogy ismét éledezik, egy apró mozdulattal meg is igazítja, hogy kényelmesebb legyen.*
- Rendben. *Sóhajtja a szót, majd végleg elernyed, ahogyan Zammiria kéri. Esze ágában sincs megmozdulni, jelenleg úgy érzi, hogyha egész éjszaka csupán hátát simogatnák, már azzal is tökéletesen ellenne, persze, ha emellett további teendői lesznek, azt sem bánja. Érzi a lányt, hát hogyne érezné, lassan testük ismét egynek tekinthető, a lábain érzékien átvetett női lábak, azok forrósága, kecses érintése csodás harmóniában játszik nyakának masszázsával.*
- Ez csodás... *Leheli halkan, nem akarja elrontani a csendes pillanatot, a lány duruzsolását és kellemes hangszínét. Szemeit lehunyja, s immár nem tekintget hátra, megbízik a hamuszín teremtésben és érintésében. Nem fél. Nem gyanakszik. Egy pillanatra azért megfordul a fejében, hogy alaposan ujjak köré csavarták, de őszintén megvallva nem bánja. Ennyi neki is jár, persze adós sem akar maradni, de ez még a jövő zenéje. Ráadásul a lány elég hozzáértően nyilatkozik a témáról. Ami azt illeti foglalkozott már a gondolattal, sohasem értette, hogy néha tündöklő szépségek is meglátogatják, akik ugyan életük hajnalán már túl vannak, de ettől függetlenül természetességük még nem kopott meg, hogyan lehet, hogy férjük kevesebbet foglalkozik velük, miért hanyagolja őket? Nagyin is tisztában van azzal, hogy miért járnak hozzá, hisz erre építette felnőttkori életét. Hangosabban felnyög, a deréktájékon kifejtett nyomás ismét libabőrt eredményez, nagyon kellemes amit érez.*
- Ez még nem jutott eszembe. *Suttogja halkan, közben felsóhajt, s a kis éjjeliszekrényre helyezett gyertya gyenge lángja szelíden meglobban. A sóhaj hosszabbra sikerül, s a vége elnyújtott beszívott sziszegéssé, majd morgássá válik, ahogyan a kéz ismét felfelé halad a gerinc mentén. Kissé megemeli fejét, hogy a lány odaférhessen puha és meleg tenyerével.*
- Szándékosan nem engedtem eddig magamhoz közelebb senkit. *Motyogja.* Pont a későbbi félreértések elkerülése végett, de most azt mondod, hogy hasznos lenne? *Hallható, hogy meggondolja, amit a lány mond, s szája észrevehetően mosolyra húzódik. Ez persze köszönhető a tarkójára mért élvezeteknek is és a lány dereka mozgásának, ahogyan selymesen rugózik előre, hátra. ~ Felfallak... ~ De gondolatai szelídek és kedvesek, ezúttal inkább érzéki, mint agresszív.*
- Ami azt illeti az önreklámom nem túl jó. *Mosolyodik el szélesebben.* Ehhez persze nyilván megnyerő külső is szükséges, persze azon felül, ami már most is megvan. *Kuncog egy kicsit*
- És mi a véleményed, hogyan kellene elkezdenem... ezt... ahhh... dolgot... ? *Sóhajt ismét, s keze aprót markol párnája csücskébe. Van egy olyan érzése, hogy a megbeszélés igazi része eztán jön talán a titokra is fény derül. De a lány technikája elképesztő, még véletlenül sem akarná siettetni a dolgot. Csak szépen lassan. Észre sem veszi, de pont abban az ütemben halad, ahogyan azt Zammiria diktálja, a saját akarata valahol most elbújt és lehunyt szemmel átadja magát a lánynak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az elején elhatározza, hogy engedelmesen aláveti magát. A lány furcsa és titokzatos is, de tulajdonképpen ez adja meg neki szépségén elül persze, azt a pluszt, ami Ralas érdeklődését elkelti. Kevés olyan nő van a világon, aki egy ilyen hajsza után még mindig izgatólag hat a férfira. Persze nincs fából, nem erről van szó, pusztán kevés olyan lánnyal találkozik, aki kellően különleges ahhoz, hogy a férfit lenyűgözze. Egy picit helyezkedik, arcán félmosollyal veszi tudomásul, hogy ismét éledezik, egy apró mozdulattal meg is igazítja, hogy kényelmesebb legyen.*
- Rendben. *Sóhajtja a szót, majd végleg elernyed, ahogyan Zammiria kéri. Esze ágában sincs megmozdulni, jelenleg úgy érzi, hogyha egész éjszaka csupán hátát simogatnák, már azzal is tökéletesen ellenne, persze, ha emellett további teendői lesznek, azt sem bánja. Érzi a lányt, hát hogyne érezné, lassan testük ismét egynek tekinthető, a lábain érzékien átvetett női lábak, azok forrósága, kecses érintése csodás harmóniában játszik nyakának masszázsával.*
- Ez csodás... *Leheli halkan, nem akarja elrontani a csendes pillanatot, a lány duruzsolását és kellemes hangszínét. Szemeit lehunyja, s immár nem tekintget hátra, megbízik a hamuszín teremtésben és érintésében. Nem fél. Nem gyanakszik. Egy pillanatra azért megfordul a fejében, hogy alaposan ujjak köré csavarták, de őszintén megvallva nem bánja. Ennyi neki is jár, persze adós sem akar maradni, de ez még a jövő zenéje. Ráadásul a lány elég hozzáértően nyilatkozik a témáról. Ami azt illeti foglalkozott már a gondolattal, sohasem értette, hogy néha tündöklő szépségek is meglátogatják, akik ugyan életük hajnalán már túl vannak, de ettől függetlenül természetességük még nem kopott meg, hogyan lehet, hogy férjük kevesebbet foglalkozik velük, miért hanyagolja őket? Nagyin is tisztában van azzal, hogy miért járnak hozzá, hisz erre építette felnőttkori életét. Hangosabban felnyög, a deréktájékon kifejtett nyomás ismét libabőrt eredményez, nagyon kellemes amit érez.*
- Ez még nem jutott eszembe. *Suttogja halkan, közben felsóhajt, s a kis éjjeliszekrényre helyezett gyertya gyenge lángja szelíden meglobban. A sóhaj hosszabbra sikerül, s a vége elnyújtott beszívott sziszegéssé, majd morgássá válik, ahogyan a kéz ismét felfelé halad a gerinc mentén. Kissé megemeli fejét, hogy a lány odaférhessen puha és meleg tenyerével.*
- Szándékosan nem engedtem eddig magamhoz közelebb senkit. *Motyogja.* Pont a későbbi félreértések elkerülése végett, de most azt mondod, hogy hasznos lenne? *Hallható, hogy meggondolja, amit a lány mond, s szája észrevehetően mosolyra húzódik. Ez persze köszönhető a tarkójára mért élvezeteknek is és a lány dereka mozgásának, ahogyan selymesen rugózik előre, hátra. ~ Felfallak... ~ De gondolatai szelídek és kedvesek, ezúttal inkább érzéki, mint agresszív.*
- Ami azt illeti az önreklámom nem túl jó. *Mosolyodik el szélesebben.* Ehhez persze nyilván megnyerő külső is szükséges, persze azon felül, ami már most is megvan. *Kuncog egy kicsit*
- És mi a véleményed, hogyan kellene elkezdenem... ezt... ahhh... dolgot... ? *Sóhajt ismét, s keze aprót markol párnája csücskébe. Van egy olyan érzése, hogy a megbeszélés igazi része eztán jön talán a titokra is fény derül. De a lány technikája elképesztő, még véletlenül sem akarná siettetni a dolgot. Csak szépen lassan. Észre sem veszi, de pont abban az ütemben halad, ahogyan azt Zammiria diktálja, a saját akarata valahol most elbújt és lehunyt szemmel átadja magát a lánynak.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:54:33
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:54:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ennyivel meg is volnának. Elégedetten nyugtázza, hogy Ralas nem érzelmeskedik. Nem véletlenül adta elő a dolgot így. Az üzletkötés említésén viszont meglepetten pislog, hiszen még el sem kezdte mondani, miről van szó. Aztán rájön, hogy mire érti a férfi, és az a sejtelmes mosoly előkerül.
Ő is élvezi az intim közelséget, különösen, mikor előredől, és ezzel alteste másképp simulhat Ralashoz. Sötét ujjainak játéka a világosabb testen, a meztelen bőr melegének érintése, és az elégedettség hangjai kellemes húrokat pengetnek meg. Biztos benne, hogy az éjszaka nem fog végig ilyen csendesen telni. Azonban most ő a fegyelmezett fél, a cél pedig a lazítás, a jó benyomás megerősítése. Elmosolyodik a bágyadt válaszon, élvezi, hogy ilyen mély hatással van a férfira. Ahogy tervezte, Ralas felel ki nem mondott kérdésére, és egy kicsit beszél magáról. Halkan nevet előadásmódján. Meglepetten megtorpan egy kissé a keze, mikor azt hallja, hogy könyvekre költi a pénzét. Ám aztán folytatja a munkát, s magában elismeréssel adózik.*
- Lazíts…
*Nyúl előre, és simítja a füle mögé Ralas haját, hogy rávegye, ne mocorogjon.*
- Ha ficánkolsz, azzal megnehezíted a dolgom.
*Masszírozni kezdi a nyaka tövénél, hogy érzékeltesse, jobban teszi, ha elengedi magát.*
- Érezheted, hogy itt vagyok. Anélkül, hogy rám kellene nézned. Ha lehunyod a szemed, még kellemesebb...
*Dorombolja puhán. Aztán a vállak és környékének ellazítására tér át, ami az egyik problémásabb terület. Nem akarja egyszerre az egészet alaposan átmozgatni, tudja, hogy a pihenő jóleső az erősebb nyomások után, és addig máshol járhatnak gondos kezei. A korábban szándékosan válasz nélkül hagyott kérdésre most tér vissza.*
- Több van benned, igen. Nem csak csábító vagy, hanem intelligens is. Persze az is a vonzerőd része.
*Mosolyodik el.*
- De úgy tapasztaltam, hogy nagyon a testi dolgokra koncentrálsz. Talán ezért nem keresel többet, mint amennyit el tudnál költeni. Az ügyfeleid nők. Szerinted miért fordulnak hozzád? Nem gondolkoztál még ezen?
*Áttér az alsóbb területekre, hogy a vállak és a lapockák tájéka pihenjen kicsit.*
- A nők többsége azt akarja, hogy levegyék a lábáról. Lelkileg is megélik a szeretkezést, még ha ezt nem is árulják el neked. Ha még félig kábultan pihegnek a karodban, s te máris az üzletet emlegeted, azzal megtöröd a varázst, amit felépítesz. Gondolom, nem hamvas hajadonok járnak hozzád, hanem elhanyagolt, férjes asszonyok vagy özvegyek. Vagy olyanok, akik nem tudnak férfit szerezni maguknak másképp. Valószínűleg bűntudatot keltesz bennük, vagy csalódottságot, hogy meg kellett vásárolniuk téged, és emlékezteted őket, hogy csak azért vagy ott. Ha egy kicsivel több időt szánsz rájuk, és úgy bánsz velük, mint egy igazi szerető, akkor többet fognak fizetni neked, és gyakrabban visszajárnak majd. A rászánt idő nem fog elveszni, mert amint érzik, hogy nehéz megszerezni téged, csak még kelendőbb leszel. Kevesebb, de jobban fizető ügyfelet válogathatsz magadnak. Kevesebb fizikai munka, mégis többet kapnak tőled.
*Tenyerei finoman visszacsúsznak a gerinc mentén a nyakhoz. Megigazítja Ralas fejét, ha engedi. A cél, hogy homlokát támassza a karjára, így nyaka egyenes legyen. Ha sikerül, akkor a nyakat kezdi hátul finoman masszírozni, majd a tarkót hüvelykujjaival.*
- Persze érdemes kordában tartani a rajongásukat, nehogy becsapva érezzék magukat, és kellemetlenül féltékenykedni kezdjenek más nők miatt. De ha kicsit beléd szeretnek és ábrándozhatnak rólad, az mindenkinek jó. Eléggé intelligens vagy, hogy ezt elérd. És hazudnod sem kell hozzá. Nem többet, mint eddig.
*Elhallgat, hogy a férfi szólhasson, ha szeretne. Apránként építgeti tovább a koncepciót, de szeretné tudni, hogy a következő lépcsőfokra térhet-e, mielőtt ténylegesen megteszi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ennyivel meg is volnának. Elégedetten nyugtázza, hogy Ralas nem érzelmeskedik. Nem véletlenül adta elő a dolgot így. Az üzletkötés említésén viszont meglepetten pislog, hiszen még el sem kezdte mondani, miről van szó. Aztán rájön, hogy mire érti a férfi, és az a sejtelmes mosoly előkerül.
Ő is élvezi az intim közelséget, különösen, mikor előredől, és ezzel alteste másképp simulhat Ralashoz. Sötét ujjainak játéka a világosabb testen, a meztelen bőr melegének érintése, és az elégedettség hangjai kellemes húrokat pengetnek meg. Biztos benne, hogy az éjszaka nem fog végig ilyen csendesen telni. Azonban most ő a fegyelmezett fél, a cél pedig a lazítás, a jó benyomás megerősítése. Elmosolyodik a bágyadt válaszon, élvezi, hogy ilyen mély hatással van a férfira. Ahogy tervezte, Ralas felel ki nem mondott kérdésére, és egy kicsit beszél magáról. Halkan nevet előadásmódján. Meglepetten megtorpan egy kissé a keze, mikor azt hallja, hogy könyvekre költi a pénzét. Ám aztán folytatja a munkát, s magában elismeréssel adózik.*
- Lazíts…
*Nyúl előre, és simítja a füle mögé Ralas haját, hogy rávegye, ne mocorogjon.*
- Ha ficánkolsz, azzal megnehezíted a dolgom.
*Masszírozni kezdi a nyaka tövénél, hogy érzékeltesse, jobban teszi, ha elengedi magát.*
- Érezheted, hogy itt vagyok. Anélkül, hogy rám kellene nézned. Ha lehunyod a szemed, még kellemesebb...
*Dorombolja puhán. Aztán a vállak és környékének ellazítására tér át, ami az egyik problémásabb terület. Nem akarja egyszerre az egészet alaposan átmozgatni, tudja, hogy a pihenő jóleső az erősebb nyomások után, és addig máshol járhatnak gondos kezei. A korábban szándékosan válasz nélkül hagyott kérdésre most tér vissza.*
- Több van benned, igen. Nem csak csábító vagy, hanem intelligens is. Persze az is a vonzerőd része.
*Mosolyodik el.*
- De úgy tapasztaltam, hogy nagyon a testi dolgokra koncentrálsz. Talán ezért nem keresel többet, mint amennyit el tudnál költeni. Az ügyfeleid nők. Szerinted miért fordulnak hozzád? Nem gondolkoztál még ezen?
*Áttér az alsóbb területekre, hogy a vállak és a lapockák tájéka pihenjen kicsit.*
- A nők többsége azt akarja, hogy levegyék a lábáról. Lelkileg is megélik a szeretkezést, még ha ezt nem is árulják el neked. Ha még félig kábultan pihegnek a karodban, s te máris az üzletet emlegeted, azzal megtöröd a varázst, amit felépítesz. Gondolom, nem hamvas hajadonok járnak hozzád, hanem elhanyagolt, férjes asszonyok vagy özvegyek. Vagy olyanok, akik nem tudnak férfit szerezni maguknak másképp. Valószínűleg bűntudatot keltesz bennük, vagy csalódottságot, hogy meg kellett vásárolniuk téged, és emlékezteted őket, hogy csak azért vagy ott. Ha egy kicsivel több időt szánsz rájuk, és úgy bánsz velük, mint egy igazi szerető, akkor többet fognak fizetni neked, és gyakrabban visszajárnak majd. A rászánt idő nem fog elveszni, mert amint érzik, hogy nehéz megszerezni téged, csak még kelendőbb leszel. Kevesebb, de jobban fizető ügyfelet válogathatsz magadnak. Kevesebb fizikai munka, mégis többet kapnak tőled.
*Tenyerei finoman visszacsúsznak a gerinc mentén a nyakhoz. Megigazítja Ralas fejét, ha engedi. A cél, hogy homlokát támassza a karjára, így nyaka egyenes legyen. Ha sikerül, akkor a nyakat kezdi hátul finoman masszírozni, majd a tarkót hüvelykujjaival.*
- Persze érdemes kordában tartani a rajongásukat, nehogy becsapva érezzék magukat, és kellemetlenül féltékenykedni kezdjenek más nők miatt. De ha kicsit beléd szeretnek és ábrándozhatnak rólad, az mindenkinek jó. Eléggé intelligens vagy, hogy ezt elérd. És hazudnod sem kell hozzá. Nem többet, mint eddig.
*Elhallgat, hogy a férfi szólhasson, ha szeretne. Apránként építgeti tovább a koncepciót, de szeretné tudni, hogy a következő lépcsőfokra térhet-e, mielőtt ténylegesen megteszi.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-24 15:03:42
Üzenet elküldve: 2018-11-24 15:03:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Feje mögé tett kézzel figyel, lassan és óvatosan igazítva tekintetét, hogy ne legyen sem bántó, sem megértő, sem pedig ellenséges. ~ Birtokolhat. ~ Visszhangzik fejében. Soha nem jutott még eszébe, hogy bárkit birtokoljon, persze az élvezet domináns percei is birtokolást takarnak, de ez esetben mindkét fél beleegyezésével történt, amint azt észlelte volna, hogy a partner erre nem vevő, azonnal befejezi. Érti a lényeget és látja Zammiria arcát. Nem sajnálkozik, s nem érinti meg ismét puhán, annyira már megismerte a lányt, hogy tudja, pont erre nincs szüksége, elegendő számára a sebhellyel élni, minthogy folyton emlékeztetni kelljen rá. A sajnálatból pedig köszöni szépen, de bizonyosan nem kér. Ezért hát kifejezéstelen arccal bólint egyet, hasonlóan a lány rezdületlen és vonzó arcához.*
- Az üzlet tehát megköttetett. *Mondja hidegen, tudomásul véve a hallottakat, majd azonnal fordul, persze tekintetét azért még némiképp hátul tartja, nem szeretné, hogy egy őszinte vallomást követően, tőr csússzon a bordái közé. ~ Mikor lettem ilyen gyanakvó? ~ Muszáj megkérdeznie magát, mert soha nem volt ilyen előrelátó és megfontolt. Egy kicsit úgy érzi, hogy fejlődik, elképzelése szerint a jó irányba, a lány jó hatással van rá, minden szempontból. Gyanakvása azonban alaptalannak bizonyul, már önmagában, hogy a lány meztelenül a lábára ül, gerjeszt némi elégedettséget, azt követően pedig már csak minden pillanatot ki kell élveznie. Már az első mozdulatnál elégedetten sóhajt fel, s lehunyja szemeit, fejét karjain támasztja meg, oldalra fordítva. Az incselkedőbb, érzékenyebb részeknél izmai egy pillanatra megfeszülnek, de szinte azonnal ki is oldanak a simítástól. Soha nem masszírozták még, érintették persze a hátán, de nem az ő kedvéért, inkább csak önkéntelenül. Egészen elernyed, s átadja magát az érzésnek, jelenleg nincs is kedve megszólalni, inkább csak elégedett sóhaj és olykor-egy-egy morranás jelzi, hogy kedvére való, amit Zamm csinál. Bizsergető borzongás fut rajta végig, mikor csípőtájékra ér, a gondolataiban nem fordult meg folytatás, de úgy látszik elegendő pihenőt kapott férfiassága is, ismét kezdi felajzani a mézes virágillat. Persze nem fordul meg, nem akarja elrontani a perceket, inkább csak átadja magát. Ha a lány figyel, márpedig miért ne figyelne, észreveheti, hogy vállvonalban, befelé a lapockák felé borzasztó feszült, sok esetben karjait használja, így az ott kifejtett nyomásra megfelelően reagál. A gerinc vonalában inkább "csak" jóleső érzéssel lúdbőrzik, ha óvatos ujjhegyek érintik, míg a csípő vonalában és deréktájékon ismét csak halk nyögést hallathat, mert az a terület is meglehetősen sokszor igénybe van véve. Zammiria nyilván nem most csinálja először és nem rajta először, de hát kit érdekel ez, ő sem számolja már hány nővel hált. A kérdést először szinte meg sem hallja, szinte meditatív állapotba süllyed, de aztán feleszmél:*
- Ho-hogy... ? Bocsánat. *Mosolyodik el, nem volt szándékos a lány hangjának figyelmen kívül hagyása.*
- Több? *Kérdezi, némi kételkedéssel hangjában.* Valójában mindig meg... oh... *Derekára érnek a tiszta, hamuszín kezek, így bár eddig kissé a lányra próbált nézni, most szemeit lehunyja.* szóval... mindig megéltem... valah... hogy. De csak napról napra, a pénz... egyszerűen el... tűnik. Huss! *Emeli fel kezét, s mint egy nyíló virág szirmai nyitja szét tenyerét, majd elneveti magát.* Talán az ital lehetne kevesebb, bár, ami igaz az igaz, könyvekre is sokat költök. Ehhez képest a lakásom egy ágyból és egy asztalkából áll... oooohh... ez nagyon kellemes... *Sóhajt fel, mert a lány ügyesen váltogatja a mozdulatait. Legszívesebben felkönyökölne, hogy úgy folytassa a beszélgetést, mégsem teszi, egyelőre.*
- Mire gondolsz, mikor azt mondod, több van bennem? Milyen téren? *Kérdezi kíváncsian, nem azért, hogy a mája hízzon, de maga is megvilágosodna, emellett a válaszból némi információt is nyerhet a lány szándékáról, mert hazudna magának, ha azt mondaná, nem kíváncsi rá. Nyilván olyan adottsága van, amit használni tudna, amire Zammnak szüksége van, nem gondolja, hogy csak szerszámáról van szó. Emellett Zammiria meztelen testének érintése még mindig lázba hozza, nem hasonlítható azokkal a nőkkel, akik nevére miután végzett, két pillanattal később szinte már nem is emlékszik.*
//Rumos álmok//
*Feje mögé tett kézzel figyel, lassan és óvatosan igazítva tekintetét, hogy ne legyen sem bántó, sem megértő, sem pedig ellenséges. ~ Birtokolhat. ~ Visszhangzik fejében. Soha nem jutott még eszébe, hogy bárkit birtokoljon, persze az élvezet domináns percei is birtokolást takarnak, de ez esetben mindkét fél beleegyezésével történt, amint azt észlelte volna, hogy a partner erre nem vevő, azonnal befejezi. Érti a lényeget és látja Zammiria arcát. Nem sajnálkozik, s nem érinti meg ismét puhán, annyira már megismerte a lányt, hogy tudja, pont erre nincs szüksége, elegendő számára a sebhellyel élni, minthogy folyton emlékeztetni kelljen rá. A sajnálatból pedig köszöni szépen, de bizonyosan nem kér. Ezért hát kifejezéstelen arccal bólint egyet, hasonlóan a lány rezdületlen és vonzó arcához.*
- Az üzlet tehát megköttetett. *Mondja hidegen, tudomásul véve a hallottakat, majd azonnal fordul, persze tekintetét azért még némiképp hátul tartja, nem szeretné, hogy egy őszinte vallomást követően, tőr csússzon a bordái közé. ~ Mikor lettem ilyen gyanakvó? ~ Muszáj megkérdeznie magát, mert soha nem volt ilyen előrelátó és megfontolt. Egy kicsit úgy érzi, hogy fejlődik, elképzelése szerint a jó irányba, a lány jó hatással van rá, minden szempontból. Gyanakvása azonban alaptalannak bizonyul, már önmagában, hogy a lány meztelenül a lábára ül, gerjeszt némi elégedettséget, azt követően pedig már csak minden pillanatot ki kell élveznie. Már az első mozdulatnál elégedetten sóhajt fel, s lehunyja szemeit, fejét karjain támasztja meg, oldalra fordítva. Az incselkedőbb, érzékenyebb részeknél izmai egy pillanatra megfeszülnek, de szinte azonnal ki is oldanak a simítástól. Soha nem masszírozták még, érintették persze a hátán, de nem az ő kedvéért, inkább csak önkéntelenül. Egészen elernyed, s átadja magát az érzésnek, jelenleg nincs is kedve megszólalni, inkább csak elégedett sóhaj és olykor-egy-egy morranás jelzi, hogy kedvére való, amit Zamm csinál. Bizsergető borzongás fut rajta végig, mikor csípőtájékra ér, a gondolataiban nem fordult meg folytatás, de úgy látszik elegendő pihenőt kapott férfiassága is, ismét kezdi felajzani a mézes virágillat. Persze nem fordul meg, nem akarja elrontani a perceket, inkább csak átadja magát. Ha a lány figyel, márpedig miért ne figyelne, észreveheti, hogy vállvonalban, befelé a lapockák felé borzasztó feszült, sok esetben karjait használja, így az ott kifejtett nyomásra megfelelően reagál. A gerinc vonalában inkább "csak" jóleső érzéssel lúdbőrzik, ha óvatos ujjhegyek érintik, míg a csípő vonalában és deréktájékon ismét csak halk nyögést hallathat, mert az a terület is meglehetősen sokszor igénybe van véve. Zammiria nyilván nem most csinálja először és nem rajta először, de hát kit érdekel ez, ő sem számolja már hány nővel hált. A kérdést először szinte meg sem hallja, szinte meditatív állapotba süllyed, de aztán feleszmél:*
- Ho-hogy... ? Bocsánat. *Mosolyodik el, nem volt szándékos a lány hangjának figyelmen kívül hagyása.*
- Több? *Kérdezi, némi kételkedéssel hangjában.* Valójában mindig meg... oh... *Derekára érnek a tiszta, hamuszín kezek, így bár eddig kissé a lányra próbált nézni, most szemeit lehunyja.* szóval... mindig megéltem... valah... hogy. De csak napról napra, a pénz... egyszerűen el... tűnik. Huss! *Emeli fel kezét, s mint egy nyíló virág szirmai nyitja szét tenyerét, majd elneveti magát.* Talán az ital lehetne kevesebb, bár, ami igaz az igaz, könyvekre is sokat költök. Ehhez képest a lakásom egy ágyból és egy asztalkából áll... oooohh... ez nagyon kellemes... *Sóhajt fel, mert a lány ügyesen váltogatja a mozdulatait. Legszívesebben felkönyökölne, hogy úgy folytassa a beszélgetést, mégsem teszi, egyelőre.*
- Mire gondolsz, mikor azt mondod, több van bennem? Milyen téren? *Kérdezi kíváncsian, nem azért, hogy a mája hízzon, de maga is megvilágosodna, emellett a válaszból némi információt is nyerhet a lány szándékáról, mert hazudna magának, ha azt mondaná, nem kíváncsi rá. Nyilván olyan adottsága van, amit használni tudna, amire Zammnak szüksége van, nem gondolja, hogy csak szerszámáról van szó. Emellett Zammiria meztelen testének érintése még mindig lázba hozza, nem hasonlítható azokkal a nőkkel, akik nevére miután végzett, két pillanattal később szinte már nem is emlékszik.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-23 22:06:28
Üzenet elküldve: 2018-11-23 22:06:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Ralas jobban fogadja a hírt, mint várta. És érdekli az ajánlat is, ezért elégedettség csillan Zam szemében. Hosszú még az éjszaka. Nem kell hát kapkodni. A férfi kedveskedő gesztusai kellemesek, szívesen tölti vele az idejét. A tekintetét viszont az égre emeli a zsarnok tréfán, de nem mond rá semmit. Majd rájön Ralas magától is. Megrezzen a tekintete a sebhely említésekor, az eddig arcán sejlő mosoly eltűnik. Nem tér ki az érintés elől, bár elfordítja a pillantását. Egy kissé késlelteti szavait. Talán, hogy átgondolja a dolgot, talán, hogy hangja ne veszítsen puhaságából. Ralas szemeibe néz. Se hidegség, se harcias tűz, se huncut vidámság nincs most az övéiben. Semleges, mély kutak csupán, melyek nem árulnak el semmit.*
- Az utolsó férfitól kaptam, aki azt gondolta, hogy birtokolhat.
*Ha Ralasnak további szándékai vannak a témával, úgy azt kivárja. S ha végre hasra fordul, titokzatosan elmosolyodik, és felül, majd feltérdel. Mulattatja, hogy némi félszegséget vél kiérezni az engedelmességben, de lehet, hogy csak képzeli. Egyik lábát átemeli a férfi fölött, és részint combjaira, részint saját sarkaira ereszkedik. Így tulajdonképpen nem a teljes súlya nehezedik rá Ralas lábára. Elégedetten néz végig a naptól csókolt, ám az övénél jóval világosabb bőrön, s a bizalmon, melyet megkap. Kiszolgáltatott helyzet ez a férfinak, s ő nagyon is élvezi az uralkodást fölötte.
Kezeit összedörzsöli, aztán csípőmagasságban támasztja le őket úgy, hogy hüvelykujjai a gerinc két oldalán támaszkodjanak, többi ujja pedig enyhén széttárva, kissé kifelé mutasson. Lassan elkezdi kezeit felfelé tolni, leginkább hüvelyujjainak nyomására ügyelve, hogy hassanak, mégse legyen bennük túl nagy erő, mert azzal még fájdalmat okozhat, míg nem lazulnak el az izmok. Tenyereinek alsó vonala is megtámaszkodik, enyhe nyomással követik az ujjak útját fel a nyakig. Beledől a mozdulatba, inkább súlyát, mint karjainak erejét latba vetve. A nyak magasságába érő ujjak ráhajlanak a váll vonalára, és ismétlődő, olykor kőrkörösen elmozduló nyomást fejtenek ki a még feltehetően feszült izmokra. Hol bentebb, hol kintebb dolgoznak a vállakon egy-két percig, végül hüvelykujjai a tarkót is érintik, egyelőre csak enyhe, szintén kőrkörös nyomással. Aztán tenyereit egymás felé fordítja, és kezeinek külső élét támasztja a lapockák belső oldalának hosszanti vonalába. Kissé lefelé nyomva húzza vissza őket maga felé, ismét felegyenesedve közben. Úgy egy tenyérnyi hely lehet a két nyomvonal között. Amint leér a csípőig, néhányszor a lapocka alsó vonaláig oda-vissza járnak élükön a kezei lassú tempóban, enyhe cikk-cakkvonalban, hogy bejárja velük a férfi hátának alsó részét. Ez is csupán két-három percet vesz igénybe. Ezután a csípőn kezd dolgozni ujjaival, olykor kezének élével kombinálva.
Nagyjából ennyit szánt bemelegítésnek. Most jöhet a feltérképezés. Figyel a férfi reakcióira, hogy annak megfelelően kerüljön vagy ismételjen mozdulatokat, netán módszert váltson. Fontos lesz azt is kitapintania, hol vannak gócpontok, amelyek több figyelmet igényelnek. Előfordulhat, hogy olyan feszült izmokba botlik, melyeket szinte csak simogatni szabad először, aztán fokozatosan növelni a nyomást rajtuk. Van már e téren némi tapasztalata. Ralas komoly fizikai erőkifejtést végzett, nem csodálná, ha holnap izomlázzal ébredne, ezért úgy véli, értékelni fogja ezt a lazítási módot, bár nem ott kényezteti, ahol a leginkább megérzi majd.*
- Jól tudsz bánni a nőkkel.
*Kezd beszélni csendesen, lágyan. Figyelmét megosztja kezeinek munkája és a társalgás között.*
- De több van benned, mint amit kihasználsz.
*Kezei feljebb csúsznak, most deréktájon kezdi felmérni a terepet.*
- Ilyen adottságokkal és képességekkel nem kellene anyagi gondjaidnak lennie. Hacsak nincs valami pénzigényes szenvedélyed, ami elviszi a hasznod.
*Miként kezei a férfi hátának görcsös pontjait keresik óvatosan tapogatva, megállapításai is apránként építkeznek.*
//Rumos álmok//
*Ralas jobban fogadja a hírt, mint várta. És érdekli az ajánlat is, ezért elégedettség csillan Zam szemében. Hosszú még az éjszaka. Nem kell hát kapkodni. A férfi kedveskedő gesztusai kellemesek, szívesen tölti vele az idejét. A tekintetét viszont az égre emeli a zsarnok tréfán, de nem mond rá semmit. Majd rájön Ralas magától is. Megrezzen a tekintete a sebhely említésekor, az eddig arcán sejlő mosoly eltűnik. Nem tér ki az érintés elől, bár elfordítja a pillantását. Egy kissé késlelteti szavait. Talán, hogy átgondolja a dolgot, talán, hogy hangja ne veszítsen puhaságából. Ralas szemeibe néz. Se hidegség, se harcias tűz, se huncut vidámság nincs most az övéiben. Semleges, mély kutak csupán, melyek nem árulnak el semmit.*
- Az utolsó férfitól kaptam, aki azt gondolta, hogy birtokolhat.
*Ha Ralasnak további szándékai vannak a témával, úgy azt kivárja. S ha végre hasra fordul, titokzatosan elmosolyodik, és felül, majd feltérdel. Mulattatja, hogy némi félszegséget vél kiérezni az engedelmességben, de lehet, hogy csak képzeli. Egyik lábát átemeli a férfi fölött, és részint combjaira, részint saját sarkaira ereszkedik. Így tulajdonképpen nem a teljes súlya nehezedik rá Ralas lábára. Elégedetten néz végig a naptól csókolt, ám az övénél jóval világosabb bőrön, s a bizalmon, melyet megkap. Kiszolgáltatott helyzet ez a férfinak, s ő nagyon is élvezi az uralkodást fölötte.
Kezeit összedörzsöli, aztán csípőmagasságban támasztja le őket úgy, hogy hüvelykujjai a gerinc két oldalán támaszkodjanak, többi ujja pedig enyhén széttárva, kissé kifelé mutasson. Lassan elkezdi kezeit felfelé tolni, leginkább hüvelyujjainak nyomására ügyelve, hogy hassanak, mégse legyen bennük túl nagy erő, mert azzal még fájdalmat okozhat, míg nem lazulnak el az izmok. Tenyereinek alsó vonala is megtámaszkodik, enyhe nyomással követik az ujjak útját fel a nyakig. Beledől a mozdulatba, inkább súlyát, mint karjainak erejét latba vetve. A nyak magasságába érő ujjak ráhajlanak a váll vonalára, és ismétlődő, olykor kőrkörösen elmozduló nyomást fejtenek ki a még feltehetően feszült izmokra. Hol bentebb, hol kintebb dolgoznak a vállakon egy-két percig, végül hüvelykujjai a tarkót is érintik, egyelőre csak enyhe, szintén kőrkörös nyomással. Aztán tenyereit egymás felé fordítja, és kezeinek külső élét támasztja a lapockák belső oldalának hosszanti vonalába. Kissé lefelé nyomva húzza vissza őket maga felé, ismét felegyenesedve közben. Úgy egy tenyérnyi hely lehet a két nyomvonal között. Amint leér a csípőig, néhányszor a lapocka alsó vonaláig oda-vissza járnak élükön a kezei lassú tempóban, enyhe cikk-cakkvonalban, hogy bejárja velük a férfi hátának alsó részét. Ez is csupán két-három percet vesz igénybe. Ezután a csípőn kezd dolgozni ujjaival, olykor kezének élével kombinálva.
Nagyjából ennyit szánt bemelegítésnek. Most jöhet a feltérképezés. Figyel a férfi reakcióira, hogy annak megfelelően kerüljön vagy ismételjen mozdulatokat, netán módszert váltson. Fontos lesz azt is kitapintania, hol vannak gócpontok, amelyek több figyelmet igényelnek. Előfordulhat, hogy olyan feszült izmokba botlik, melyeket szinte csak simogatni szabad először, aztán fokozatosan növelni a nyomást rajtuk. Van már e téren némi tapasztalata. Ralas komoly fizikai erőkifejtést végzett, nem csodálná, ha holnap izomlázzal ébredne, ezért úgy véli, értékelni fogja ezt a lazítási módot, bár nem ott kényezteti, ahol a leginkább megérzi majd.*
- Jól tudsz bánni a nőkkel.
*Kezd beszélni csendesen, lágyan. Figyelmét megosztja kezeinek munkája és a társalgás között.*
- De több van benned, mint amit kihasználsz.
*Kezei feljebb csúsznak, most deréktájon kezdi felmérni a terepet.*
- Ilyen adottságokkal és képességekkel nem kellene anyagi gondjaidnak lennie. Hacsak nincs valami pénzigényes szenvedélyed, ami elviszi a hasznod.
*Miként kezei a férfi hátának görcsös pontjait keresik óvatosan tapogatva, megállapításai is apránként építkeznek.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-23 13:13:41
Üzenet elküldve: 2018-11-23 13:13:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Fürkészőn tekint a lányra, úgy látszik még korántsem végeztek, bár sejtelmei beigazolódni látszanak, Zammiria nem most jött le a falvédőről. Gyanakodva ráncolja össze szemöldökét, majd a fülcsípésre felnevet és kezét tartva maga elé védekezik játékosan. Azonban immár a mellkasán körző ujjak nem váltanak ki belőle oly heves érzelmeket, mint korábban, jóllehet céljuk sem ez.*
- Nem, nem kerget senki. *Mosolyodik el szúrósan, aztán visszatérő hidegebb tekintetét a lányon nyugtatja. Rosszat sejt, mindazonáltal egyben borzasztó kíváncsi, emellett a nőstény olyat nyújtott számára mire eddig mások nem voltak képesek. Van némi ideje átgondolni a dolgokat, Zammiria vizet tölt, be kell, hogy vallja, ez a második felajánlás melyet nem tud visszautasítani. Valami elképesztő módon ki van száradva, ő annyira nem is pepecsel, ha Zamm szomját oltja, így tesz ő is, gondolkodás nélkül, bánja a kánya, hogy miből és honnan van az a víz. Legfeljebb kicsit fájdogál majd a hasa, de ez most részletkérdés. Tűnődve nézi a mellette ülő hamuszín arcot, s a mélyen ülő sötétebb szemeket. Még most is izgatónak találja, ez cseppet sem csökkent, bár az utóbbi néhány mondat már elültet benne egy-két dolgot. Azonban valahol azt is sejtette, hogy nem ez lesz első és utolsó kapcsolata a nővel. Nincs is ellenére a dolog, sőt ínyére van, feltéve persze, ha nem valami egésze bizarr dolgot kér. Mondjuk az is tény, hogy Ralas hirtelen nem tud olyan egészen bizarr dolgot, amit megfelelő ellentételezés fejében ne tenne meg.*
- Azt mindjárt sejtettem. *Somolyog ő is orra alatt, valahol sejtette, hogy ez nem a szabóságról és az ő üres zsebeiről szól. Bár ez utóbbiról még könnyen szólhat, de előtte meg kívánja hallgatni a részleteket. Szó nincs felháborodásról, némileg még mulattatja is a helyzet, ő várt célokra és tessék egy kiadós kamaty után még a végén lesznek is. Kérdés, hogy ez számára vajon mennyire lesz kifizetődő.*
- Részemről szívesebben fizetek így, de az ellen sincs kifogásom, hogy nekem inkább aranyban tegyék. *Húzódik szélesebbre a mosolya, majd a mellé húzódó lány arcába lógó tincseit söpri kissé félre, hogy a szemeibe tudjon nézni, miközben a tárgyalás komolyabb részére térnek át.*
- Hasra? *Hördül fel.* Az már egy újabb kabát lesz! *Jegyzi meg méltatlankodva, aztán a végét elneveti és legyint.* Csak vicceltem. Egy éjszakában egyeztünk meg, az pedig még nem telt le. Természetesen maradok, mert megvallom kíváncsivá tettél, ami nagy szó, mert egy ekkora légyott után általában már lent iszom. *Igaz, még soha nem volt ekkora légyottban része, ebben ő is nyert, de ezt nem közi Zammiria orrára. Azzal is tisztában van, hogy hasra fordulása után neki sok szerepe nem lesz, hisz sok mindent nem tud csinálni, max. elszenvedni bizonyos dolgokat.*
- Megfordulok. De előbb beszélj a sebhelyről. *Simít ismét Zamm arcára, ha teheti. Intim közelségben érzi a lányt fizikailag. Van egy olyan sejtése, hogy az üzlet tárgya némiképp a lelkét is érinti majd valamilyen módon, legalábbis, hogy nem egy éjszakára kötelezi el magát az tény. Akar a lány lelkéből is. Nem is kis szeletet. Ha néhány szót megtudhat róla természetesen megfordul és gyakorlatilag mindenre felkészül, amire csak fel tud. Fejét kezén pihenteti, fél szemét amennyire tudja, a lányon tartja.*
//Rumos álmok//
*Fürkészőn tekint a lányra, úgy látszik még korántsem végeztek, bár sejtelmei beigazolódni látszanak, Zammiria nem most jött le a falvédőről. Gyanakodva ráncolja össze szemöldökét, majd a fülcsípésre felnevet és kezét tartva maga elé védekezik játékosan. Azonban immár a mellkasán körző ujjak nem váltanak ki belőle oly heves érzelmeket, mint korábban, jóllehet céljuk sem ez.*
- Nem, nem kerget senki. *Mosolyodik el szúrósan, aztán visszatérő hidegebb tekintetét a lányon nyugtatja. Rosszat sejt, mindazonáltal egyben borzasztó kíváncsi, emellett a nőstény olyat nyújtott számára mire eddig mások nem voltak képesek. Van némi ideje átgondolni a dolgokat, Zammiria vizet tölt, be kell, hogy vallja, ez a második felajánlás melyet nem tud visszautasítani. Valami elképesztő módon ki van száradva, ő annyira nem is pepecsel, ha Zamm szomját oltja, így tesz ő is, gondolkodás nélkül, bánja a kánya, hogy miből és honnan van az a víz. Legfeljebb kicsit fájdogál majd a hasa, de ez most részletkérdés. Tűnődve nézi a mellette ülő hamuszín arcot, s a mélyen ülő sötétebb szemeket. Még most is izgatónak találja, ez cseppet sem csökkent, bár az utóbbi néhány mondat már elültet benne egy-két dolgot. Azonban valahol azt is sejtette, hogy nem ez lesz első és utolsó kapcsolata a nővel. Nincs is ellenére a dolog, sőt ínyére van, feltéve persze, ha nem valami egésze bizarr dolgot kér. Mondjuk az is tény, hogy Ralas hirtelen nem tud olyan egészen bizarr dolgot, amit megfelelő ellentételezés fejében ne tenne meg.*
- Azt mindjárt sejtettem. *Somolyog ő is orra alatt, valahol sejtette, hogy ez nem a szabóságról és az ő üres zsebeiről szól. Bár ez utóbbiról még könnyen szólhat, de előtte meg kívánja hallgatni a részleteket. Szó nincs felháborodásról, némileg még mulattatja is a helyzet, ő várt célokra és tessék egy kiadós kamaty után még a végén lesznek is. Kérdés, hogy ez számára vajon mennyire lesz kifizetődő.*
- Részemről szívesebben fizetek így, de az ellen sincs kifogásom, hogy nekem inkább aranyban tegyék. *Húzódik szélesebbre a mosolya, majd a mellé húzódó lány arcába lógó tincseit söpri kissé félre, hogy a szemeibe tudjon nézni, miközben a tárgyalás komolyabb részére térnek át.*
- Hasra? *Hördül fel.* Az már egy újabb kabát lesz! *Jegyzi meg méltatlankodva, aztán a végét elneveti és legyint.* Csak vicceltem. Egy éjszakában egyeztünk meg, az pedig még nem telt le. Természetesen maradok, mert megvallom kíváncsivá tettél, ami nagy szó, mert egy ekkora légyott után általában már lent iszom. *Igaz, még soha nem volt ekkora légyottban része, ebben ő is nyert, de ezt nem közi Zammiria orrára. Azzal is tisztában van, hogy hasra fordulása után neki sok szerepe nem lesz, hisz sok mindent nem tud csinálni, max. elszenvedni bizonyos dolgokat.*
- Megfordulok. De előbb beszélj a sebhelyről. *Simít ismét Zamm arcára, ha teheti. Intim közelségben érzi a lányt fizikailag. Van egy olyan sejtése, hogy az üzlet tárgya némiképp a lelkét is érinti majd valamilyen módon, legalábbis, hogy nem egy éjszakára kötelezi el magát az tény. Akar a lány lelkéből is. Nem is kis szeletet. Ha néhány szót megtudhat róla természetesen megfordul és gyakorlatilag mindenre felkészül, amire csak fel tud. Fejét kezén pihenteti, fél szemét amennyire tudja, a lányon tartja.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:30:24
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:30:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Bár ez a rész már nem róla szól, attól még nem élvezi kevésbé. Végre az ő kezében van az irányítás. Meg egyebek. Teste még zsibog, de most csak Ralasra koncentrál, örömét leli az ő örömében, s végül a megfelelő pillanatban vezeti még inkább maga mellé, hogy a takarót kenje össze. Elégedett.
Kissé derűsen szusszan az elbagatellizált érvre, amin akár meg is sértődhetne. Ám neki is több tapasztalata van már annál, hogy elhiggye, csupán ezért érezték magukat ennyire jól együtt. Büntetésképpen viszont a csók előtt visszahajol, és egy kissé belecsíp Ralas fülcimpájába. De csak jelzésértékűn, nem valószínű, hogy komoly fájdalmat érezhet. A túlfűtött együttlét után kellemes levezetés a karjaiban lenni. Ennyi önfeledtséget még megenged magának, míg összeszedi magát. Most rajta lesz a sor. Előbb, mint gondolná.
Elneveti magát a bemutatkozás utolsó mozzanatának hallatán. Ám a folytatáson egy kissé meglepődik. Nem kapkodja el a választ, rendületlenül könyököl mellette, ezért Ralasnak van lehetősége mindent elmondani, amit tervezett. Ravasz mosolyt ölt.*
- Az én ágyamból nem szoktak ilyen gyorsan kiugrani a férfiak.
*Elgondolkodón oldalra pillant, miközben szórakozottan jár egyik ujja egy kicsiny körben a férfi mellkasán.*
- Hacsak nem kergetik őket.
*A tekintetét visszafordítja a férfi szemeihez.*
- Még sok megbeszélnivalónk van. Attól tartok, nem is sejted, hogy mit ajánlottam neked.
*Egy kicsit összeszűkülnek szemrései.*
- És mit nem.
*Tekintete a bútorokat járják, általában legalább egy kisebb mosdótál szokott lenni egy kancsó vízzel a fogadókban. Felkel érte és megvizsgálja a kancsó tartalmát. Ugyan csak mosakodóvíznek szánták, attól még ihatónak kellene lennie, remélhetőleg nem áll benne egy hete, de azért beleszagol. Érzi magát annyira szomjasnak, hogy megkockáztasson néhány kortyot belőle. Az ágy szélére ül vele, Ralasnak is felajánlja, de azért ő sem vesz magához túl sokat. Kutatón nézi a férfit. Bár igyekszik erősnek mutatkozni, biztos benne, hogy nagyon fáradt lehet, ezért elhatározásra jut magában. Megérdemel némi kompenzálást, ha mindjárt nyilvánvalóvá válik számára is egy-két dolog.*
- Amit barátságként ajánlottam fel neked, több annál, mint egy légyott egy ruhadarabért cserébe. Ami történt köztünk, legfeljebb annyiban volt az üzlet része, hogy bemutattad, mire vagy képes. Nagyon jó benyomást tettél rám. Mondhatnám úgy is, hogy mélyet.
*Somolyog huncutul. A kancsót leteszi, és visszamászik Ralas mellé. Egyik ujjának külső felével finoman végigsimít nyaka oldalán, hacsak nem épp felháborodottan tajtékzik, becsapva érezve magát. Zam nem állított sosem mást, a dolog félreértésből adódik. De azért még lágyabban beszél.*
- Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy kellesz nekem. De nem azért, hogy az ágyamat melegítsd. Bár olykor az ellen sincs kifogásom.
*Somolyog, aztán komolyabban folytatja.*
- Ám csak saját elhatározásból. Nem szokásom így kiegyenlíteni a számlát, sem fizetni érte.
*A férfi füle mögé simítja hajtincseit, aztán tekintete a szemeit keresi.*
- Ha érdekel, miről van szó, akkor maradj velem. És fordulj hasra...
*Incselkedő mosollyal zár.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Bár ez a rész már nem róla szól, attól még nem élvezi kevésbé. Végre az ő kezében van az irányítás. Meg egyebek. Teste még zsibog, de most csak Ralasra koncentrál, örömét leli az ő örömében, s végül a megfelelő pillanatban vezeti még inkább maga mellé, hogy a takarót kenje össze. Elégedett.
Kissé derűsen szusszan az elbagatellizált érvre, amin akár meg is sértődhetne. Ám neki is több tapasztalata van már annál, hogy elhiggye, csupán ezért érezték magukat ennyire jól együtt. Büntetésképpen viszont a csók előtt visszahajol, és egy kissé belecsíp Ralas fülcimpájába. De csak jelzésértékűn, nem valószínű, hogy komoly fájdalmat érezhet. A túlfűtött együttlét után kellemes levezetés a karjaiban lenni. Ennyi önfeledtséget még megenged magának, míg összeszedi magát. Most rajta lesz a sor. Előbb, mint gondolná.
Elneveti magát a bemutatkozás utolsó mozzanatának hallatán. Ám a folytatáson egy kissé meglepődik. Nem kapkodja el a választ, rendületlenül könyököl mellette, ezért Ralasnak van lehetősége mindent elmondani, amit tervezett. Ravasz mosolyt ölt.*
- Az én ágyamból nem szoktak ilyen gyorsan kiugrani a férfiak.
*Elgondolkodón oldalra pillant, miközben szórakozottan jár egyik ujja egy kicsiny körben a férfi mellkasán.*
- Hacsak nem kergetik őket.
*A tekintetét visszafordítja a férfi szemeihez.*
- Még sok megbeszélnivalónk van. Attól tartok, nem is sejted, hogy mit ajánlottam neked.
*Egy kicsit összeszűkülnek szemrései.*
- És mit nem.
*Tekintete a bútorokat járják, általában legalább egy kisebb mosdótál szokott lenni egy kancsó vízzel a fogadókban. Felkel érte és megvizsgálja a kancsó tartalmát. Ugyan csak mosakodóvíznek szánták, attól még ihatónak kellene lennie, remélhetőleg nem áll benne egy hete, de azért beleszagol. Érzi magát annyira szomjasnak, hogy megkockáztasson néhány kortyot belőle. Az ágy szélére ül vele, Ralasnak is felajánlja, de azért ő sem vesz magához túl sokat. Kutatón nézi a férfit. Bár igyekszik erősnek mutatkozni, biztos benne, hogy nagyon fáradt lehet, ezért elhatározásra jut magában. Megérdemel némi kompenzálást, ha mindjárt nyilvánvalóvá válik számára is egy-két dolog.*
- Amit barátságként ajánlottam fel neked, több annál, mint egy légyott egy ruhadarabért cserébe. Ami történt köztünk, legfeljebb annyiban volt az üzlet része, hogy bemutattad, mire vagy képes. Nagyon jó benyomást tettél rám. Mondhatnám úgy is, hogy mélyet.
*Somolyog huncutul. A kancsót leteszi, és visszamászik Ralas mellé. Egyik ujjának külső felével finoman végigsimít nyaka oldalán, hacsak nem épp felháborodottan tajtékzik, becsapva érezve magát. Zam nem állított sosem mást, a dolog félreértésből adódik. De azért még lágyabban beszél.*
- Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy kellesz nekem. De nem azért, hogy az ágyamat melegítsd. Bár olykor az ellen sincs kifogásom.
*Somolyog, aztán komolyabban folytatja.*
- Ám csak saját elhatározásból. Nem szokásom így kiegyenlíteni a számlát, sem fizetni érte.
*A férfi füle mögé simítja hajtincseit, aztán tekintete a szemeit keresi.*
- Ha érdekel, miről van szó, akkor maradj velem. És fordulj hasra...
*Incselkedő mosollyal zár.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-22 19:34:40
Üzenet elküldve: 2018-11-22 19:34:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az ódon, régi falak között, halványan derengő gyertyafényben felsejlő meztelen hamuszín test tölti ki minden figyelmét. A ma éjszakát neki adta, igaz nem ingyen, mert érzése szerint ő is kapott bőven, igaz az a kedves kis kabát még hátra van. Az erőtlen és reszkető test hozzábújik, ami azt illeti nem bánja, hogy a lány elérte a csúcspontot, mert remegő térdei és az egyre növekvő robbanásszerű érzés gyomrában, már oly közel jár, hogy félő, nem tudja tartani magát. Nem akart hamarabb elmenni, látni akarta a lány tekintetét, az elhaló ajkak remegését, hallani akarta vékony sikolyát, és nem egyszer.
~ Sikerült. ~ Első, röpke gondolata ez, s némi büszkeség is eltöltené, ha nem érezne azonnal késztetést, hogy a lánnyal az ágyra huppanjon. Apró kényeztetést kér, bár semmiféle fétise, vagy szokása nincs ezzel kapcsolatosan, még is illőnek érzi egy ekkora vágta után kívánságát. Zammiriában nem csalódik, s ha lehet, a lány még tovább fokozza szenvedélyét, egy pillanatra azon lepődik meg, hogy szinte szeretettel néz az őt babusgató, gyönyört okozó hamuszín, fehér hajú és sötét szemű lányra.*
- Ahhhh... *Nyög fel, ahogy közeledik az érzés, s még inkább, mikor Zamm fokozza a tempót kezével. Nyelve hegyének és hüvelykujjának érintése már-már a csillagok közé robbantja őt, s ha eddig tudott is valamit a külvilágról, az immár semmivé válik. Engedelmesen, a húzásnak megfelelően tolja oda magát az ágyon térdén, s mikor a lány, a lábai közé csusszan már nem tud uralkodni magán, s a nyögés beillik egy férfiasabb kiáltásnak is, közben a lány egyik vállába és karjába markol. Nem bánja a szorítást, pont megfelelőnek érzi, Zamm oly érzékien és kecsesen érinti, hogy szinte őrületbe kergeti, immár elérte a csúcspontját. Magját hinti a világba, fogalma sincs merre és hogyan, a lányra, vagy az ágyra, mert plafon felé fordított arccal, fokozatosan többszörösen pillanatra megmerevedő, majd ismét és ismét ernyedő testtel elnyújtott nyögést hallat.*
- Az istenekre... az... istenekre... *Suttogja, s élvezettel tűri a játék végét, melyből még Zamm megkínálja, az utolsó momentum különösen hátborzongatóan édes és kedves számára. Azokat a hamuszín puha kezeket legszívesebben örökké magán tartaná. Immár nem akar erőszakos lenni, ereje sem lenne hozzá, minden bizonnyal Ralas most a legjobb áldozat minden szempontból. Mélán és gyengén dől a lány mellé, s homlokát törli meg, majd elhangzik az apró káromkodás, s az örömittas nevetés. A lány felkönyököl mellé, s bár hergelni nem szeretnék, az apró ujjak érintése ugyanolyan borzongató, mint a legelején. Persze Ralas nem ringatja magát illúziókba, jelenlegi gondolata szerint örül, ha reggel egyáltalán érezni fogja szerszámát. Elégedetten megvillanó szemmel figyel fel a közeledő arcra, s az apró csókokat kuncogással díjazza mellkasán és füle alatt, majd Zammiriát jobb kézzel próbálja átölelni, hogy arcáról ujjaival félresöpörve haját, füle alatt megfogva húzza ajkához a lány ajkát, miután ballal is hátára ölel. Persze előtte nem átall büszkén kidüllesztett mellel, s csillogó tekintettel a lánynak válaszolni a dicséretre, még kissé vállát is megvonja:*
- Nagyon kellett a kabát. *Egy pillanatig komoly, persze aztán mosolyra húzódik arca, majd a következő csók pont olyan édes és hosszú, mint amilyennek egy ilyen este zárásának lennie a verejtékes és gyertyafényes éjszakán.*
- Nos. *Válaszol, miután elválik a lány puha ajkától, kissé zsibbadt száj széllel.* Részemről a szerencse Zammiria. *Bólint úgy fektében.*
- Akkor ezt vehetem úgy, hogy megegyeztünk? *Kérdezi huncutan, miközben a lányt még karjában pihenteti, addig, míg csak akarja. Ha félrehúzódik, sem vág csalódott tekintetet. Az üzlet talán megköttetett, s az alku ráeső részét teljesítette, persze a hidegség és érzelemmentesség kapcsán véleménye szerint egy kicsit csaltak mindketten. De az estének vége, s a "hogyan tovább"-ról kell dönteni. Ennek megfelelően néz a lányra, s immár összeszedett gondolatokkal, komoly arccal kérdez.*
- Azt hiszem, akkor én végeztem itt. Gondolom szeretnéd, hogy elmenjek. Nincs semmi baj, tudom a dolgom. *Villant egy férfias vigyort, s valóban így is gondolja. Zammiria nem vágyik érzelemre, hisz maga mondta, pusztán barátokat keres.*
- Persze, ha az üzlet még nem köttetett meg és szeretnéd, hogy kicsit maradjak, akkor úgy lesz. Ahogyan az ügyfél kívánja! *Kacsint egy merészet. Ha Zamm szeretné, hogy maradjon, neki kell kimondania. Van annyira rutinos, hogy a végkifejlet is hasonlóan domináns legyen, mint az egyezkedésben. Kíváncsian, talán huncutul tekint a lányra, szinte biztos benne, hogy átlát rajta, nem most szalajtották messziről ezt a kis édes boszorkát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Az ódon, régi falak között, halványan derengő gyertyafényben felsejlő meztelen hamuszín test tölti ki minden figyelmét. A ma éjszakát neki adta, igaz nem ingyen, mert érzése szerint ő is kapott bőven, igaz az a kedves kis kabát még hátra van. Az erőtlen és reszkető test hozzábújik, ami azt illeti nem bánja, hogy a lány elérte a csúcspontot, mert remegő térdei és az egyre növekvő robbanásszerű érzés gyomrában, már oly közel jár, hogy félő, nem tudja tartani magát. Nem akart hamarabb elmenni, látni akarta a lány tekintetét, az elhaló ajkak remegését, hallani akarta vékony sikolyát, és nem egyszer.
~ Sikerült. ~ Első, röpke gondolata ez, s némi büszkeség is eltöltené, ha nem érezne azonnal késztetést, hogy a lánnyal az ágyra huppanjon. Apró kényeztetést kér, bár semmiféle fétise, vagy szokása nincs ezzel kapcsolatosan, még is illőnek érzi egy ekkora vágta után kívánságát. Zammiriában nem csalódik, s ha lehet, a lány még tovább fokozza szenvedélyét, egy pillanatra azon lepődik meg, hogy szinte szeretettel néz az őt babusgató, gyönyört okozó hamuszín, fehér hajú és sötét szemű lányra.*
- Ahhhh... *Nyög fel, ahogy közeledik az érzés, s még inkább, mikor Zamm fokozza a tempót kezével. Nyelve hegyének és hüvelykujjának érintése már-már a csillagok közé robbantja őt, s ha eddig tudott is valamit a külvilágról, az immár semmivé válik. Engedelmesen, a húzásnak megfelelően tolja oda magát az ágyon térdén, s mikor a lány, a lábai közé csusszan már nem tud uralkodni magán, s a nyögés beillik egy férfiasabb kiáltásnak is, közben a lány egyik vállába és karjába markol. Nem bánja a szorítást, pont megfelelőnek érzi, Zamm oly érzékien és kecsesen érinti, hogy szinte őrületbe kergeti, immár elérte a csúcspontját. Magját hinti a világba, fogalma sincs merre és hogyan, a lányra, vagy az ágyra, mert plafon felé fordított arccal, fokozatosan többszörösen pillanatra megmerevedő, majd ismét és ismét ernyedő testtel elnyújtott nyögést hallat.*
- Az istenekre... az... istenekre... *Suttogja, s élvezettel tűri a játék végét, melyből még Zamm megkínálja, az utolsó momentum különösen hátborzongatóan édes és kedves számára. Azokat a hamuszín puha kezeket legszívesebben örökké magán tartaná. Immár nem akar erőszakos lenni, ereje sem lenne hozzá, minden bizonnyal Ralas most a legjobb áldozat minden szempontból. Mélán és gyengén dől a lány mellé, s homlokát törli meg, majd elhangzik az apró káromkodás, s az örömittas nevetés. A lány felkönyököl mellé, s bár hergelni nem szeretnék, az apró ujjak érintése ugyanolyan borzongató, mint a legelején. Persze Ralas nem ringatja magát illúziókba, jelenlegi gondolata szerint örül, ha reggel egyáltalán érezni fogja szerszámát. Elégedetten megvillanó szemmel figyel fel a közeledő arcra, s az apró csókokat kuncogással díjazza mellkasán és füle alatt, majd Zammiriát jobb kézzel próbálja átölelni, hogy arcáról ujjaival félresöpörve haját, füle alatt megfogva húzza ajkához a lány ajkát, miután ballal is hátára ölel. Persze előtte nem átall büszkén kidüllesztett mellel, s csillogó tekintettel a lánynak válaszolni a dicséretre, még kissé vállát is megvonja:*
- Nagyon kellett a kabát. *Egy pillanatig komoly, persze aztán mosolyra húzódik arca, majd a következő csók pont olyan édes és hosszú, mint amilyennek egy ilyen este zárásának lennie a verejtékes és gyertyafényes éjszakán.*
- Nos. *Válaszol, miután elválik a lány puha ajkától, kissé zsibbadt száj széllel.* Részemről a szerencse Zammiria. *Bólint úgy fektében.*
- Akkor ezt vehetem úgy, hogy megegyeztünk? *Kérdezi huncutan, miközben a lányt még karjában pihenteti, addig, míg csak akarja. Ha félrehúzódik, sem vág csalódott tekintetet. Az üzlet talán megköttetett, s az alku ráeső részét teljesítette, persze a hidegség és érzelemmentesség kapcsán véleménye szerint egy kicsit csaltak mindketten. De az estének vége, s a "hogyan tovább"-ról kell dönteni. Ennek megfelelően néz a lányra, s immár összeszedett gondolatokkal, komoly arccal kérdez.*
- Azt hiszem, akkor én végeztem itt. Gondolom szeretnéd, hogy elmenjek. Nincs semmi baj, tudom a dolgom. *Villant egy férfias vigyort, s valóban így is gondolja. Zammiria nem vágyik érzelemre, hisz maga mondta, pusztán barátokat keres.*
- Persze, ha az üzlet még nem köttetett meg és szeretnéd, hogy kicsit maradjak, akkor úgy lesz. Ahogyan az ügyfél kívánja! *Kacsint egy merészet. Ha Zamm szeretné, hogy maradjon, neki kell kimondania. Van annyira rutinos, hogy a végkifejlet is hasonlóan domináns legyen, mint az egyezkedésben. Kíváncsian, talán huncutul tekint a lányra, szinte biztos benne, hogy átlát rajta, nem most szalajtották messziről ezt a kis édes boszorkát.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:39:50
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:39:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ralas nem kegyelmez, már-már fájdalomig fokozza a gyönyör pillanatait, s ha ugyan Zam képes lenne még bonyolult gondolatokra, megállapíthatná, hogy egy szót sem szólhat érte, hiszen ő incselkedett az idő emlegetésével, még mielőtt ez az egész elkezdődött közöttük. A férfi vadsága még mindig szítja benne a lángot, erőszakkal felérő tettei még mindig izgatóak, mert tudja, hogy ez csak neki szól, tán kuncsaftjaival meg sem merné tenni, legfeljebb külön kérésre. Hiúsága szinte falja, ahogy Ralas maga alá gyűri, s nem is feltétlenül képletesen értve, csupán függőlegesen. Teste azonban már nem bírja tartani a lépést fantáziájával, szinte fullad a falhoz szegezéstől, és még nyögdécselő-sikongató zihálását is lefojtják átmenetileg. Állkapcsát ellazítja, nyelvét a férfiéhoz dörgöli, de mindezt öntudatlanul. Mohón harap a levegőbe, mikor ajkai újra szabadok lesznek, és egészen elgyengíti az elnyújtott eksztázis, amit a harapás és a markolászás is fokoz.
Képtelen tovább tartani magát, erőtlenül reszketve dől Ralas vállára pihegni, aki feltehetően ezt a pillanatot választja arra, hogy fordítson az álláson, így hirtelen az ágyra huppannak. A világ megfordul vele, s bár még csak keresi, hogy hol is van, a vágytól égő férfi kérése kerül figyelme fókuszába. Nincs sok ideje sem összeszedni magát, sem trükkös élvezetekben gondolkodni, így hát gyors döntést hoz. Egyik kezével oldalra húzza a haját nyaka alatt, bár annyira erősen tapad a bőréhez, hogy fele részt ráfekszik, mikor visszaengedi magát a takaróra. Nem számít, hiszen a cél csupán az, hogy egyik oldalon szabaddá tegye az ágyat. Másik kezével ezzel egy időben húzza az arca felé Ralas csípőjét. Ő feltehetően még áll vagy térdel, így gyorsan fölé tud helyezkedni, de azért szóval is biztatja.*
- Gyere ide…
*Pihegi még mindig bódultan, s az előbb a haját rendező kéz máris puhán kulcsolódik Ralas férfiasságára. Egyfelől nem akar kellemetlen érzést kiváltani belőle, másfelől még szüksége van néhány pillanatra, hogy szándékát keresztülvigye. Bár lehet, hogy elég lenne már csupán szelíden ráfújnia még mindig forró lélegzetét. Azt már értelmetlennek látja, hogy a szájába engedje, ezért tulajdonképpen csak arca közelébe vezeti oldalra, ezért csinált helyet maga mellett. Ehelyett kezével kezdi masszírozni, ajkaival és nyelvével lentebb kényeztetve inkább. A csípőt terelő kéz gyengéden markol rá finoman szintén itt, ahol markolni valót talál, majd a férfit lábai között csusszan hátra, ahol a fenékre viszont már erősebben fog rá, és húzza közelebb magához. Az előbb csak finoman fogó keze Ralas reakciójától függően szorít rá a jó szolgálatot tett testrészre, és ugyanígy ettől függően mozog rajta tovább. Hüvelykujja az érzékenynek sejtett hegyén simít rá körkörösen, s ha időben mérhető ideig tart mindez, a nyelvével végzett kényeztetés is felgyorsul. Szándéka mindezzel fenntartani az illúziót, mintha csupán szájával dolgozna. Míg csak igényli tőle a férfi.
Ha végre elengedi magát, akkor visszakapja a kölcsönt, a nőstény keze nem hagyja rögtön abba a masszírozást, sőt, egy kicsit még jobban rászorít, de csak míg kellemesnek sejti. Zárásként pedig nyelve hegye finoman végigszánt alulról felfelé, míg saját kezébe nem ütközik. Akkor egy érzéki sóhajjal elereszti, hogy végre ledőlhessen Ralas is az ágyra. Ha ezt az általa kikényszerített pozíció miatt már csak úgy van ereje megtenni, hogy tőle elcsúszva nyúlik el, akkor Zam felmászik és mellékönyököl. A férfi szitkozódására halkan felnevet és hozzásimul. Hagyja, hogy a saját tempójában szedje össze magát, addig elégedetten nézi, tenyerét verejtéktől fénylő hasán simítja végig. Érintésében nincs már hergelés, ahogy a férfi mellkasára hajló csókban sem, amit a füle alatt is követ egy, mielőtt puhán suttog bele.*
- Csodálatos volt…
*Szíve még mindig vadul jár, vére zubog, de már kezd végtelen nyugalom és elégedettség szállni rá, amit egy kielégítő együttlét képes csak megadni. Ha Ralas elveszi a karját, akkor Zam félresimítja arcából a nedvesen tapadó hajszálakat, miközben a szemeit nézi. Aztán csókra hajol, de mielőtt ajkai odaérnek, megtorpan egy pillanatra.*
- Köszönöm…
*Hogy a csók épp csak futó, vagy hosszabban tart, az Ralason áll. A történtek után még efféle érzelgősségre is rá lehet venni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ralas nem kegyelmez, már-már fájdalomig fokozza a gyönyör pillanatait, s ha ugyan Zam képes lenne még bonyolult gondolatokra, megállapíthatná, hogy egy szót sem szólhat érte, hiszen ő incselkedett az idő emlegetésével, még mielőtt ez az egész elkezdődött közöttük. A férfi vadsága még mindig szítja benne a lángot, erőszakkal felérő tettei még mindig izgatóak, mert tudja, hogy ez csak neki szól, tán kuncsaftjaival meg sem merné tenni, legfeljebb külön kérésre. Hiúsága szinte falja, ahogy Ralas maga alá gyűri, s nem is feltétlenül képletesen értve, csupán függőlegesen. Teste azonban már nem bírja tartani a lépést fantáziájával, szinte fullad a falhoz szegezéstől, és még nyögdécselő-sikongató zihálását is lefojtják átmenetileg. Állkapcsát ellazítja, nyelvét a férfiéhoz dörgöli, de mindezt öntudatlanul. Mohón harap a levegőbe, mikor ajkai újra szabadok lesznek, és egészen elgyengíti az elnyújtott eksztázis, amit a harapás és a markolászás is fokoz.
Képtelen tovább tartani magát, erőtlenül reszketve dől Ralas vállára pihegni, aki feltehetően ezt a pillanatot választja arra, hogy fordítson az álláson, így hirtelen az ágyra huppannak. A világ megfordul vele, s bár még csak keresi, hogy hol is van, a vágytól égő férfi kérése kerül figyelme fókuszába. Nincs sok ideje sem összeszedni magát, sem trükkös élvezetekben gondolkodni, így hát gyors döntést hoz. Egyik kezével oldalra húzza a haját nyaka alatt, bár annyira erősen tapad a bőréhez, hogy fele részt ráfekszik, mikor visszaengedi magát a takaróra. Nem számít, hiszen a cél csupán az, hogy egyik oldalon szabaddá tegye az ágyat. Másik kezével ezzel egy időben húzza az arca felé Ralas csípőjét. Ő feltehetően még áll vagy térdel, így gyorsan fölé tud helyezkedni, de azért szóval is biztatja.*
- Gyere ide…
*Pihegi még mindig bódultan, s az előbb a haját rendező kéz máris puhán kulcsolódik Ralas férfiasságára. Egyfelől nem akar kellemetlen érzést kiváltani belőle, másfelől még szüksége van néhány pillanatra, hogy szándékát keresztülvigye. Bár lehet, hogy elég lenne már csupán szelíden ráfújnia még mindig forró lélegzetét. Azt már értelmetlennek látja, hogy a szájába engedje, ezért tulajdonképpen csak arca közelébe vezeti oldalra, ezért csinált helyet maga mellett. Ehelyett kezével kezdi masszírozni, ajkaival és nyelvével lentebb kényeztetve inkább. A csípőt terelő kéz gyengéden markol rá finoman szintén itt, ahol markolni valót talál, majd a férfit lábai között csusszan hátra, ahol a fenékre viszont már erősebben fog rá, és húzza közelebb magához. Az előbb csak finoman fogó keze Ralas reakciójától függően szorít rá a jó szolgálatot tett testrészre, és ugyanígy ettől függően mozog rajta tovább. Hüvelykujja az érzékenynek sejtett hegyén simít rá körkörösen, s ha időben mérhető ideig tart mindez, a nyelvével végzett kényeztetés is felgyorsul. Szándéka mindezzel fenntartani az illúziót, mintha csupán szájával dolgozna. Míg csak igényli tőle a férfi.
Ha végre elengedi magát, akkor visszakapja a kölcsönt, a nőstény keze nem hagyja rögtön abba a masszírozást, sőt, egy kicsit még jobban rászorít, de csak míg kellemesnek sejti. Zárásként pedig nyelve hegye finoman végigszánt alulról felfelé, míg saját kezébe nem ütközik. Akkor egy érzéki sóhajjal elereszti, hogy végre ledőlhessen Ralas is az ágyra. Ha ezt az általa kikényszerített pozíció miatt már csak úgy van ereje megtenni, hogy tőle elcsúszva nyúlik el, akkor Zam felmászik és mellékönyököl. A férfi szitkozódására halkan felnevet és hozzásimul. Hagyja, hogy a saját tempójában szedje össze magát, addig elégedetten nézi, tenyerét verejtéktől fénylő hasán simítja végig. Érintésében nincs már hergelés, ahogy a férfi mellkasára hajló csókban sem, amit a füle alatt is követ egy, mielőtt puhán suttog bele.*
- Csodálatos volt…
*Szíve még mindig vadul jár, vére zubog, de már kezd végtelen nyugalom és elégedettség szállni rá, amit egy kielégítő együttlét képes csak megadni. Ha Ralas elveszi a karját, akkor Zam félresimítja arcából a nedvesen tapadó hajszálakat, miközben a szemeit nézi. Aztán csókra hajol, de mielőtt ajkai odaérnek, megtorpan egy pillanatra.*
- Köszönöm…
*Hogy a csók épp csak futó, vagy hosszabban tart, az Ralason áll. A történtek után még efféle érzelgősségre is rá lehet venni.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-21 15:02:23
Üzenet elküldve: 2018-11-21 15:02:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nem zavarja a mustráló tekintet, cserébe ő is sajátját legelteti a lány formás alakján. Nem szégyenkezik semmi miatt, az eredmény láthatóan magáért beszél, bár az sem kizárt, hogy óriási játékossal van dolga, azonban ezzel most kevéssé törődik. A szobából kiszűrődő hangok vélhetően már sok mindenkit felébresztettek, immár Ralas sem fogja vissza magát, főleg, hogy a koncentráció közel sem elég, szinte fizikai fájdalmat él meg, hogy a nő igényeit kielégíthesse, olyannyira odaadja magát. Egyfajta verseny is ez, még emlékszik, mikor kezdetekkor gyakran vallott csúfos kudarcot, az meglehetősen megalázó volt, ahogyan az arcába vetett lyukas garas is, mit azután kapott. A ritmus immár kitartóan egysíkú és folytonos, fokozni már nem tudja, önérzetes véleménye szerint más sem nagyon tudná. Az alant fekvő nősténybe olvadva, tekintetét nem tudja máshová fordítani, csak rá, érintése és szemének villanása is teljesen megbabonázza, aztán persze összeszedi magát, neki itt feladata van. Szemei akkor csillannak meg kissé meglepetten, mikor ujjaiba Zamm ujjai fonódnak, nem gondolta volna, hogy ezt a fajta érzelmes érintést a lány igényli, de ha így, hát legyen így, ez még nem akadályozza meg abban, hogy a hamuszín bőr fehérebb legyen szorításától. Felhördül, mikor látja, ahogy a lány magához nyúl, majd ajkába harapva emeli tekintetét inkább a plafon felé. Azok az igéző sóhajok, a testén lecsúszó érintések, majd a lányra átvezető mozdulatok csak tovább csökkentik kitartását, melyet még altájékon valamennyire tartani tud. Amikor visszapillant Zammiria ujjai immár nyakán vannak, de csak azért, hogy a lány utána szinte nyakát kínálja fel érzelmesen. ~ Elég! ~ Villan meg tekintete, miközben megragadja a lányt, egyúttal még inkább hozzásimul, s rövidesen immár a falnál egyezkedik. Nem bánja, hogy Zamm nem ellenkezett, akkor nehezebb lett volna a mozdulat kivitelezése. Az iránta érzett szimpátia is meglehetősen nagyot ugrik pozitív irányba, bár ebben a pózban, a dereka köré kulcsolt, szorító, selymes combokkal, s öléből lassan szivárgó nedvvel, vélhetően már mindenre igent mondana. Utolsó erejét szedi össze, nem azért mert a lány nehéz. Tudja és érzi, hogy pillanatok választják el attól, hogy robbanjon, de még ki kell tartania, nem nyerhet a lány, neki kell később végeznie, bár ez óriási energiákat emészt fel. Zammiria kéjes válasza közben emiatt egyik kezével el kell engednie egy pillanatra, hogy egy erőteljesebb szorítással tüntesse el a kezdődő érzetet, aztán ismét a nőbe kapaszkodik, mert a lány utasító könyörgése messzemenően felcsigázza. Immár úgy szorítja, ahogyan csak bírja, a fal elég ellentámaszt nyújt, Zamm nyakába harapva kapcsol még utoljára egy még vérmesebb tempóra, hogy immár a gyenge minőségű válaszfal következtében, fali polcon lévő néhány kihelyezett tárgy is hangosan csörrenjen össze, majd essen a padlóra. Az ütemes csattogás, ahogy meztelen testük fél másodpercenként összeér, a Ralas nyakán dagadó inak, Zammiria felhangzó szinte már-már sikolyba illő nyögése, kánonban sajátjával, tébolyító erővel hat rá. Valójában már nem is Ralas az, ki ott áll, csupán egy ösztönlény, robbanás előtt. Akkor sem hagyja abba, mikor a lány remegni kezd. Nem hagy neki nyugtot, nem hagy neki pihenőt. ~ Emlékezned kell erre! ~ Srófolja magát, miközben megpróbálja, combjait jobban széttárni, s száját a lányéra tapasztani, nyelvét szájába nyomni a forró ajkak közé. A heves érzelmek közepette akár fogaik is összekoccanhatnak. A hátába görbülő ujjakra egyik kezével a korábbiakhoz hasonlóan a mellbe markol, miközben már a nyakszirtet harapja, persze csak ésszel, de érezhetően durván. Bőszen kivárja, míg a lány áthalad a számára megfelelő ponton, ütemes lökéseivel addig nyújtja, míg csak lehet, míg már inkább taszítaná magától a lány, de nem csókot kíván váltani utána. Kellőképpen felhergelték ahhoz, hogy a befejezés hasonlóan céltudatos és kissé önző legyen, immár számára. A még talán reményei szerint a végeredménytől remegő Zammiriát az utolsó pillanatban próbálja meg az ágy szélére tenni, csak, hogy mellé tudjon ugrani, s lüktető szerszámával a lány felé helyezkedik, pont a keze ügyébe:*
- Teh... jössz... Zam... m... i... *A becézés nem szándékos, körülbelül ennyi ideje van a beszédre, nem is tudja visszafogni már magát, így a lány mégis kap döntési lehetőséget a végkimenetelt illetően, akár el is ugorhat felháborodottan, vagy rá is segíthet. Bárhogyan is lesz, az biztos, hogy Ralas a végén remegő lábakkal dől az ágyra, reményei szerint Zamm mellé szorosan, hogy előbb a lányra pillantva huncutul, majd a plafont bámulva kapja el a nevetés, s miközben fáradt alkarját homlokára fekteti, lihegve nyögje ki:*
- Ba... bah... bahszki... *~ Az öreg istenekre, magamhoz láncolom. ~ Nevet felhőtlenül. Egyéb értelmes megjegyzésre egyelőre nem futja, bár lehet, hogy ennyi épp eléggé magáért beszél.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nem zavarja a mustráló tekintet, cserébe ő is sajátját legelteti a lány formás alakján. Nem szégyenkezik semmi miatt, az eredmény láthatóan magáért beszél, bár az sem kizárt, hogy óriási játékossal van dolga, azonban ezzel most kevéssé törődik. A szobából kiszűrődő hangok vélhetően már sok mindenkit felébresztettek, immár Ralas sem fogja vissza magát, főleg, hogy a koncentráció közel sem elég, szinte fizikai fájdalmat él meg, hogy a nő igényeit kielégíthesse, olyannyira odaadja magát. Egyfajta verseny is ez, még emlékszik, mikor kezdetekkor gyakran vallott csúfos kudarcot, az meglehetősen megalázó volt, ahogyan az arcába vetett lyukas garas is, mit azután kapott. A ritmus immár kitartóan egysíkú és folytonos, fokozni már nem tudja, önérzetes véleménye szerint más sem nagyon tudná. Az alant fekvő nősténybe olvadva, tekintetét nem tudja máshová fordítani, csak rá, érintése és szemének villanása is teljesen megbabonázza, aztán persze összeszedi magát, neki itt feladata van. Szemei akkor csillannak meg kissé meglepetten, mikor ujjaiba Zamm ujjai fonódnak, nem gondolta volna, hogy ezt a fajta érzelmes érintést a lány igényli, de ha így, hát legyen így, ez még nem akadályozza meg abban, hogy a hamuszín bőr fehérebb legyen szorításától. Felhördül, mikor látja, ahogy a lány magához nyúl, majd ajkába harapva emeli tekintetét inkább a plafon felé. Azok az igéző sóhajok, a testén lecsúszó érintések, majd a lányra átvezető mozdulatok csak tovább csökkentik kitartását, melyet még altájékon valamennyire tartani tud. Amikor visszapillant Zammiria ujjai immár nyakán vannak, de csak azért, hogy a lány utána szinte nyakát kínálja fel érzelmesen. ~ Elég! ~ Villan meg tekintete, miközben megragadja a lányt, egyúttal még inkább hozzásimul, s rövidesen immár a falnál egyezkedik. Nem bánja, hogy Zamm nem ellenkezett, akkor nehezebb lett volna a mozdulat kivitelezése. Az iránta érzett szimpátia is meglehetősen nagyot ugrik pozitív irányba, bár ebben a pózban, a dereka köré kulcsolt, szorító, selymes combokkal, s öléből lassan szivárgó nedvvel, vélhetően már mindenre igent mondana. Utolsó erejét szedi össze, nem azért mert a lány nehéz. Tudja és érzi, hogy pillanatok választják el attól, hogy robbanjon, de még ki kell tartania, nem nyerhet a lány, neki kell később végeznie, bár ez óriási energiákat emészt fel. Zammiria kéjes válasza közben emiatt egyik kezével el kell engednie egy pillanatra, hogy egy erőteljesebb szorítással tüntesse el a kezdődő érzetet, aztán ismét a nőbe kapaszkodik, mert a lány utasító könyörgése messzemenően felcsigázza. Immár úgy szorítja, ahogyan csak bírja, a fal elég ellentámaszt nyújt, Zamm nyakába harapva kapcsol még utoljára egy még vérmesebb tempóra, hogy immár a gyenge minőségű válaszfal következtében, fali polcon lévő néhány kihelyezett tárgy is hangosan csörrenjen össze, majd essen a padlóra. Az ütemes csattogás, ahogy meztelen testük fél másodpercenként összeér, a Ralas nyakán dagadó inak, Zammiria felhangzó szinte már-már sikolyba illő nyögése, kánonban sajátjával, tébolyító erővel hat rá. Valójában már nem is Ralas az, ki ott áll, csupán egy ösztönlény, robbanás előtt. Akkor sem hagyja abba, mikor a lány remegni kezd. Nem hagy neki nyugtot, nem hagy neki pihenőt. ~ Emlékezned kell erre! ~ Srófolja magát, miközben megpróbálja, combjait jobban széttárni, s száját a lányéra tapasztani, nyelvét szájába nyomni a forró ajkak közé. A heves érzelmek közepette akár fogaik is összekoccanhatnak. A hátába görbülő ujjakra egyik kezével a korábbiakhoz hasonlóan a mellbe markol, miközben már a nyakszirtet harapja, persze csak ésszel, de érezhetően durván. Bőszen kivárja, míg a lány áthalad a számára megfelelő ponton, ütemes lökéseivel addig nyújtja, míg csak lehet, míg már inkább taszítaná magától a lány, de nem csókot kíván váltani utána. Kellőképpen felhergelték ahhoz, hogy a befejezés hasonlóan céltudatos és kissé önző legyen, immár számára. A még talán reményei szerint a végeredménytől remegő Zammiriát az utolsó pillanatban próbálja meg az ágy szélére tenni, csak, hogy mellé tudjon ugrani, s lüktető szerszámával a lány felé helyezkedik, pont a keze ügyébe:*
- Teh... jössz... Zam... m... i... *A becézés nem szándékos, körülbelül ennyi ideje van a beszédre, nem is tudja visszafogni már magát, így a lány mégis kap döntési lehetőséget a végkimenetelt illetően, akár el is ugorhat felháborodottan, vagy rá is segíthet. Bárhogyan is lesz, az biztos, hogy Ralas a végén remegő lábakkal dől az ágyra, reményei szerint Zamm mellé szorosan, hogy előbb a lányra pillantva huncutul, majd a plafont bámulva kapja el a nevetés, s miközben fáradt alkarját homlokára fekteti, lihegve nyögje ki:*
- Ba... bah... bahszki... *~ Az öreg istenekre, magamhoz láncolom. ~ Nevet felhőtlenül. Egyéb értelmes megjegyzésre egyelőre nem futja, bár lehet, hogy ennyi épp eléggé magáért beszél.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-20 22:19:28
Üzenet elküldve: 2018-11-20 22:19:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Tulajdonképpen csalódottság nem is látszik rajta, olyan leheletfinoman legyinti csak meg a lelkét, sokkal inkább tűnik kábultságnak, mely kissé feloldja az arc mimikáját, mintha befelé figyelne. S néhány pillanatig így is van, míg meghozza döntését.
Még mindig visszafogja magát a férfi, ez részint mulattatja, másfelől emlékezteti arra, amit az imént mondott. Mosolyra, sőt, vigyorra húzódik a szája a bóktól. Kissé megint megnedvesíti összepréselt ajkait, szomjúság kezdi kerülgetni. Testük védekezni kezd a felhevülés ellen, s a sóhajok is szárazságérzetet keltenek. Ha van lehetősége befolyásolni a férfi szándékát, akkor csuklófogás helyett ujjaikat fűzik össze. Ez esetben a tűz változatlan marad a szemében. Ha viszont Ralas ragaszkodik a csuklóhoz, úgy Zam ujjai begörbülnek a tenyerébe, szemein át pedig egy ideig nem csak a nő figyel. Mindkét esetben igaz, hogy hagyja testét felfedni, mustrálni. Izgatottságtól emelkedő és süllyedő kebleit most is feszíti a vágy, a lágy fény rásimul a kiemelkedő bimbókra. Kis idővel szintén ugyanúgy igaz, hogy a nőstény tekintete a szándék kutatásán túl elkalandozik a férfi testén, mely most éppúgy feltárulkozik, mint az övé. Rendkívül izgalmas látványt nyújt, különösen arrafelé, ahol olyan közel vannak egymáshoz.
Felkapja tekintetét a kihívó szóra, de érzi, hogy lazíthat, legalábbis bizonyos szempontból. Másfelől épphogy feszültség támad benne, leginkább altájon, különösen az ismerkedő érintésektől. A váratlan vendégtől kéjesen felsóhajt, teste megfeszül, a férfi hangja egy pillanatra teljesen kiver a fejéből minden mást. Tulajdonképpen ezután már csak arra tud gondolni, hogy folytatást akar. Ha van tekintet, ami képes kifejezni a „ne hagyd abba” üzenetet, az övé most olyan. A másodikra már felnyög, testén újra végigbizsereg a kéjes éhség. S végre nem kell tovább várnia.
Szabaddá váló kezei eleinte ottfelejtődnek az összegyűrt takaró redői között, mohó szemei Ralas arckifejezését, testének ritmikus mozgását, izmainak játékát nézik, s az éles kontrasztot bőrszínük terén. Kezeivel aztán nyújtózik, hogy megérinthesse, simogathassa egy kicsit has tájékon, míg szinte pillanatok alatt ki nem fut az erő a kezéből. Akkor pedig lassan magán simít végig. Lentről indul, folytatja a hason át, majd megáll a keblek ívénél. Nem csak azért, hogy végigfuttassa rajta vékony ujjait, hanem hogy marokra fogja, egy kicsit gyúrogassa, egymáshoz nyomja őket. Végül ujjai cirkalmas kört lejtenek a közép körül, majd felkúsznak kétoldalt a nyakán. A fejét jobbra fordítva balja a haja alá siklik, s a feje vonala fölött csatlakozik másik keze is egy élvezkedő nyújtózáshoz.
Nem tart sokáig, mert a férfit elragadó, puha mélységeket megjáró hév őt is magával rántja. A kezdeti morranó sóhajok lihegéssé olvadnak össze. Felajzott teste együtt vonaglik Ralas csípőjének ritmusával, tekintete immár nem szakad el tőle, a testén derengő gyertyafénytől, a szemeiben csillogó szenvedélytől. Örömmel fogadja magába újra és újra, olyan mélyen, hogy a lélegzete is ki-kihagy, s egyre magasabb hangon nyög. Mikor egészen egyesülnek, az ágyékához nyomódó, dörgölőző férfitól egészen nagy magasságokban jár, szinte kimászik a bőréből, meg-megfeszül alul egy-egy pillanatra. Immár legalább két szobával arrébb is elhallatszik öröme, még ha csak tompán is, míg Ralas magához nem rántja, hogy rövid időre betapassza a száját. Zam belekapaszkodik a nyakába, támaszát vesztett combja nagyobb terpeszre nyílik, mintha így több helyet adna az összebújásra.
Most már sejti, hogy Ralas nem fogja vissza magát, végre önmagát adja neki, az ösztöntől hajtott férfit, nem a trükkös, figyelmes selyemfiút. Mozdulatai ugyan durvábbak, mégis izgatóbb őszinte akarnoksága. Ettől ő is mélyebben elmerül szenvedélyében, meghajlik a domináns akarat alatt. Mire felocsúdik, már a férfi ölében találja magát, öntudatlanul átkarolja a nyakát és vadul megcsókolja, talán egy kicsit elodázva az emelést és falhoz nyomást. Halkan nyekken, inkább meglepettségtől, semmint fájdalomtól, hisz verejtéktől tapadó háta a kemény, hideg falnak simul. Lábai összekulcsolódnak a férfi derékmagasságában hátul. A haját markoló kéznek engedve hátrahajtja a fejét egy nyögéssel, melyet újabbak követik a fájdalmat súroló, ám épp ettől izgatóan élvezetes falprésben. Alig tudja kinyögni izgatott hangú válaszát két igazi nyögés között.*
- Keményen… egyezkedsz…
*Aztán csak az egyre kéjesebb, sűrűbb nyögések és egyre magasabb hangú morranások maradnak, melyek lassanként a harmadik szomszéd fülét is kezdhetik ingerelni – ha ugyan van, s nem csak üres szobákban jár körbe hangjuk. Zammiriáéban olykor félig-meddig érthető, suttogott hangsorok bújnak meg, melyek hasonlatosak a helyesléshez, felsőbb hatalmak emlegetéséhez, illetve a férfi nevéhez, mely olyan kellemesen gördül le a nyelvről. Mikor Zam már nagy magasságokban jár, akkor vált csak mantrát, egészen elhalón, mert alig kap levegőt.*
- Ne…
*Itt egy leheletnyit gyanúsan hosszabb szünet áll be - pontosabban egyéb hangok töltik ki -, mint a következő két szó között.*
- …hagyd… abba…
*Hangja egészen remegő, már-már úgy hangzik, mintha zokogni készülne, pedig csak felért az emelkedő tetejére. Teste megfeszül, majd megreszket, ujjai begörbülnek, egészen magas, de kissé visszafojtott hangok törnek elő belőle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Tulajdonképpen csalódottság nem is látszik rajta, olyan leheletfinoman legyinti csak meg a lelkét, sokkal inkább tűnik kábultságnak, mely kissé feloldja az arc mimikáját, mintha befelé figyelne. S néhány pillanatig így is van, míg meghozza döntését.
Még mindig visszafogja magát a férfi, ez részint mulattatja, másfelől emlékezteti arra, amit az imént mondott. Mosolyra, sőt, vigyorra húzódik a szája a bóktól. Kissé megint megnedvesíti összepréselt ajkait, szomjúság kezdi kerülgetni. Testük védekezni kezd a felhevülés ellen, s a sóhajok is szárazságérzetet keltenek. Ha van lehetősége befolyásolni a férfi szándékát, akkor csuklófogás helyett ujjaikat fűzik össze. Ez esetben a tűz változatlan marad a szemében. Ha viszont Ralas ragaszkodik a csuklóhoz, úgy Zam ujjai begörbülnek a tenyerébe, szemein át pedig egy ideig nem csak a nő figyel. Mindkét esetben igaz, hogy hagyja testét felfedni, mustrálni. Izgatottságtól emelkedő és süllyedő kebleit most is feszíti a vágy, a lágy fény rásimul a kiemelkedő bimbókra. Kis idővel szintén ugyanúgy igaz, hogy a nőstény tekintete a szándék kutatásán túl elkalandozik a férfi testén, mely most éppúgy feltárulkozik, mint az övé. Rendkívül izgalmas látványt nyújt, különösen arrafelé, ahol olyan közel vannak egymáshoz.
Felkapja tekintetét a kihívó szóra, de érzi, hogy lazíthat, legalábbis bizonyos szempontból. Másfelől épphogy feszültség támad benne, leginkább altájon, különösen az ismerkedő érintésektől. A váratlan vendégtől kéjesen felsóhajt, teste megfeszül, a férfi hangja egy pillanatra teljesen kiver a fejéből minden mást. Tulajdonképpen ezután már csak arra tud gondolni, hogy folytatást akar. Ha van tekintet, ami képes kifejezni a „ne hagyd abba” üzenetet, az övé most olyan. A másodikra már felnyög, testén újra végigbizsereg a kéjes éhség. S végre nem kell tovább várnia.
Szabaddá váló kezei eleinte ottfelejtődnek az összegyűrt takaró redői között, mohó szemei Ralas arckifejezését, testének ritmikus mozgását, izmainak játékát nézik, s az éles kontrasztot bőrszínük terén. Kezeivel aztán nyújtózik, hogy megérinthesse, simogathassa egy kicsit has tájékon, míg szinte pillanatok alatt ki nem fut az erő a kezéből. Akkor pedig lassan magán simít végig. Lentről indul, folytatja a hason át, majd megáll a keblek ívénél. Nem csak azért, hogy végigfuttassa rajta vékony ujjait, hanem hogy marokra fogja, egy kicsit gyúrogassa, egymáshoz nyomja őket. Végül ujjai cirkalmas kört lejtenek a közép körül, majd felkúsznak kétoldalt a nyakán. A fejét jobbra fordítva balja a haja alá siklik, s a feje vonala fölött csatlakozik másik keze is egy élvezkedő nyújtózáshoz.
Nem tart sokáig, mert a férfit elragadó, puha mélységeket megjáró hév őt is magával rántja. A kezdeti morranó sóhajok lihegéssé olvadnak össze. Felajzott teste együtt vonaglik Ralas csípőjének ritmusával, tekintete immár nem szakad el tőle, a testén derengő gyertyafénytől, a szemeiben csillogó szenvedélytől. Örömmel fogadja magába újra és újra, olyan mélyen, hogy a lélegzete is ki-kihagy, s egyre magasabb hangon nyög. Mikor egészen egyesülnek, az ágyékához nyomódó, dörgölőző férfitól egészen nagy magasságokban jár, szinte kimászik a bőréből, meg-megfeszül alul egy-egy pillanatra. Immár legalább két szobával arrébb is elhallatszik öröme, még ha csak tompán is, míg Ralas magához nem rántja, hogy rövid időre betapassza a száját. Zam belekapaszkodik a nyakába, támaszát vesztett combja nagyobb terpeszre nyílik, mintha így több helyet adna az összebújásra.
Most már sejti, hogy Ralas nem fogja vissza magát, végre önmagát adja neki, az ösztöntől hajtott férfit, nem a trükkös, figyelmes selyemfiút. Mozdulatai ugyan durvábbak, mégis izgatóbb őszinte akarnoksága. Ettől ő is mélyebben elmerül szenvedélyében, meghajlik a domináns akarat alatt. Mire felocsúdik, már a férfi ölében találja magát, öntudatlanul átkarolja a nyakát és vadul megcsókolja, talán egy kicsit elodázva az emelést és falhoz nyomást. Halkan nyekken, inkább meglepettségtől, semmint fájdalomtól, hisz verejtéktől tapadó háta a kemény, hideg falnak simul. Lábai összekulcsolódnak a férfi derékmagasságában hátul. A haját markoló kéznek engedve hátrahajtja a fejét egy nyögéssel, melyet újabbak követik a fájdalmat súroló, ám épp ettől izgatóan élvezetes falprésben. Alig tudja kinyögni izgatott hangú válaszát két igazi nyögés között.*
- Keményen… egyezkedsz…
*Aztán csak az egyre kéjesebb, sűrűbb nyögések és egyre magasabb hangú morranások maradnak, melyek lassanként a harmadik szomszéd fülét is kezdhetik ingerelni – ha ugyan van, s nem csak üres szobákban jár körbe hangjuk. Zammiriáéban olykor félig-meddig érthető, suttogott hangsorok bújnak meg, melyek hasonlatosak a helyesléshez, felsőbb hatalmak emlegetéséhez, illetve a férfi nevéhez, mely olyan kellemesen gördül le a nyelvről. Mikor Zam már nagy magasságokban jár, akkor vált csak mantrát, egészen elhalón, mert alig kap levegőt.*
- Ne…
*Itt egy leheletnyit gyanúsan hosszabb szünet áll be - pontosabban egyéb hangok töltik ki -, mint a következő két szó között.*
- …hagyd… abba…
*Hangja egészen remegő, már-már úgy hangzik, mintha zokogni készülne, pedig csak felért az emelkedő tetejére. Teste megfeszül, majd megreszket, ujjai begörbülnek, egészen magas, de kissé visszafojtott hangok törnek elő belőle.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-19 22:14:12
Üzenet elküldve: 2018-11-19 22:14:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Apró borzongó pettyek jelzik bőrén az érintés varázsát, s ezek csak fokozottabban jelennek meg, mikor Zammal összebújik. Valójában ezt a részt nem szándékozza hosszúra nyújtani, részéről nevezhetjük akár felmérésnek is, ugyan az is igaz, hogy most már inkább csak az ösztönök diktálnak. A lány ölének érintésére már fizikailag is megborzong, egy erőteljes nyögés hagyja el, a derekától felfelé induló kézre sóhajtva pillant kissé hátra, de csak hogy azután ismét a lány szemébe nézhessen, immár száján ülő mosollyal. A csalódott tekintet elkerüli figyelmét, bár ha látná is azt gondolná, azért az elcsúszott mondatokért még tökéletesen kárpótolhatja, mely idő úgy néz ki el is érkezik. Zamm türeme véges, ahogyan Ralas is megtapasztalná már a tüzes ágyékát, az oroszlán végleg felébredt. A lapockáján szoruló kézre engedelmesen fordul. Persze csak miután tekintete megvillan, s kissé ugyan plafon felé tekintő szemeiben, az erőteljes koncentráció jelei mutatkoznak.*
- Te szuka! *Leheli a lányra nevetve miután fölébe kerekedik, mert valójában ha teheti így teszi. A dereka köré kulcsolódó combokon még ránt is egyet felfelé, hogy minél tökéletesebb legyen, de saját csípőjét még eltartja addig, míg a lány csuklóit le nem tudja fogni két kézzel az ágyra. Még akkor is csak nézi egy kicsit, elmélázva, szinte kedvesen.*
- Tárgyaljunk! *Nincs akadálya, hogy váltson, ha erre van szükség, hát ez lesz. Ralas élete során már megtanulta, hogy az első az ügyfél kívánsága és jelenleg most azt gondolja, hogy a gyengédségből pont elég is volt ennyi. Persze szavai, hanghordozásából kiindulva, inkább elégedettek, semmint fenyegetőek, mert már esze ágában sincs rejteni, hogy mennyire kedvére való a helyzet. Nem a felülkerekedés, nem az, hogy felül van, hanem, hogy általában ő nem kap semmit, csupán elvégzi a dolgát. De itt most másról van szó, némiképp elmondhatjuk, hogy valójában ő az ügyfél, kinek kedvére tesznek. Még akkor is, ha eleddig pusztán a nő vágyait szolgálta. Aprót mozdít a csípőjén, pusztán csak összeérintve magát a lánnyal, még egy kicsit tessék lássék mocorog, de mindig arra figyelve, hogy immár ne távolodjon el, csak egy apró pillanatra. Fejét a lány arca felé fordítva erősödik szorítása a nő csuklóján, ahogy ránehezedik, aztán megindul a csípője, pont mikor szemébe néz. Először csak egy lökés, pont a megfelelő helyre, a szerszám meglehetősen könnyen csusszan be az előkészített helyszínre, melyet felszakadó elégedett hangosabb nyögése is jelez, aztán ki és pillanatnyi szünet. Pusztán egyszer ismétli ezt még meg, majd elengedve a nő csuklóját, két combja alatt majdnem fenekénél ragadja meg, s kezével segít rá a megfelelő ritmusra, mely fokozatosan és egyre erősebben gyorsul. Gyakorlatilag egybeolvad a lánnyal, ha akarna sem tudna beljebb hatolni, immár minden porcikájával érzi őt, s kezein az inak feszülnek meg, ahogy minden egyes durvább lökésnél maga felé rántja. Előrehajol közben, s jobb karját a lány nyaka mögé teszi, s felhúzza magához, hogy vadul csókolhassa meg, miközben alteste folyamatosan és rendületlenül dolgozik, immár majdhogynem eszement tempóban. Bal keze az egyik keblet ragadja meg, mintha abba kapaszkodna, majd egy kicsit lassít a tempón, de csak azért, hogy ismét előrehajolva megpróbálja ölébe kapni a nőt. Ha sikerül egyik keze a lány hátára feszül, másik a fenekébe mar, s bal lábát letéve az ágy mellé, úgy emeli meg, hogy egy laza lendületes mozdulattal immár állva préselje a falhoz, az ágy mellett. Az sem érdekli, ha Zamm ellenkezik, akkor megoldja erőből, amennyire telik tőle és amennyire a lány hagyja. Lihegve próbál magából szavakat kikönyörögni, a lány hátáról keze a haját markolja meg.*
- Jöjjenek a végső érvek! *Morran fel izzadó halántékkal, s nyakán kidagadó erekkel, majd a lány nyakába szív, az igazi munka csak most kezdődik, mely számára lassan verseny az idővel. Kezd közeledni a csúcsponthoz, s ha Zammiria hamuszín arcára tekint, ez még csak fokozódik. A lány feltehetően izzadt haja alól felsejlő sérülését is elképesztő izgatónak találja. Immár nem türtőzteti magát, s eddig visszahúzódó nyögéseinek immár hangot is ad, ahogyan a falon szaporodó erőszakosabb dübbenések is egyre hangosabbak. Ezúttal már talán ad lehetőséget is a lánynak, hogyha eddig valami nem tetszett neki, most kedvére tehessen, bár a végkifejlettel már tisztában van, s ha a vége felé jár, abból nem enged, ahhoz túlságosan felkorbácsolta ez az izzó nőstény. Ralas tud domináns lenni, ha akar, kérdés Zammiria mennyire képes eltűrni ezt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Apró borzongó pettyek jelzik bőrén az érintés varázsát, s ezek csak fokozottabban jelennek meg, mikor Zammal összebújik. Valójában ezt a részt nem szándékozza hosszúra nyújtani, részéről nevezhetjük akár felmérésnek is, ugyan az is igaz, hogy most már inkább csak az ösztönök diktálnak. A lány ölének érintésére már fizikailag is megborzong, egy erőteljes nyögés hagyja el, a derekától felfelé induló kézre sóhajtva pillant kissé hátra, de csak hogy azután ismét a lány szemébe nézhessen, immár száján ülő mosollyal. A csalódott tekintet elkerüli figyelmét, bár ha látná is azt gondolná, azért az elcsúszott mondatokért még tökéletesen kárpótolhatja, mely idő úgy néz ki el is érkezik. Zamm türeme véges, ahogyan Ralas is megtapasztalná már a tüzes ágyékát, az oroszlán végleg felébredt. A lapockáján szoruló kézre engedelmesen fordul. Persze csak miután tekintete megvillan, s kissé ugyan plafon felé tekintő szemeiben, az erőteljes koncentráció jelei mutatkoznak.*
- Te szuka! *Leheli a lányra nevetve miután fölébe kerekedik, mert valójában ha teheti így teszi. A dereka köré kulcsolódó combokon még ránt is egyet felfelé, hogy minél tökéletesebb legyen, de saját csípőjét még eltartja addig, míg a lány csuklóit le nem tudja fogni két kézzel az ágyra. Még akkor is csak nézi egy kicsit, elmélázva, szinte kedvesen.*
- Tárgyaljunk! *Nincs akadálya, hogy váltson, ha erre van szükség, hát ez lesz. Ralas élete során már megtanulta, hogy az első az ügyfél kívánsága és jelenleg most azt gondolja, hogy a gyengédségből pont elég is volt ennyi. Persze szavai, hanghordozásából kiindulva, inkább elégedettek, semmint fenyegetőek, mert már esze ágában sincs rejteni, hogy mennyire kedvére való a helyzet. Nem a felülkerekedés, nem az, hogy felül van, hanem, hogy általában ő nem kap semmit, csupán elvégzi a dolgát. De itt most másról van szó, némiképp elmondhatjuk, hogy valójában ő az ügyfél, kinek kedvére tesznek. Még akkor is, ha eleddig pusztán a nő vágyait szolgálta. Aprót mozdít a csípőjén, pusztán csak összeérintve magát a lánnyal, még egy kicsit tessék lássék mocorog, de mindig arra figyelve, hogy immár ne távolodjon el, csak egy apró pillanatra. Fejét a lány arca felé fordítva erősödik szorítása a nő csuklóján, ahogy ránehezedik, aztán megindul a csípője, pont mikor szemébe néz. Először csak egy lökés, pont a megfelelő helyre, a szerszám meglehetősen könnyen csusszan be az előkészített helyszínre, melyet felszakadó elégedett hangosabb nyögése is jelez, aztán ki és pillanatnyi szünet. Pusztán egyszer ismétli ezt még meg, majd elengedve a nő csuklóját, két combja alatt majdnem fenekénél ragadja meg, s kezével segít rá a megfelelő ritmusra, mely fokozatosan és egyre erősebben gyorsul. Gyakorlatilag egybeolvad a lánnyal, ha akarna sem tudna beljebb hatolni, immár minden porcikájával érzi őt, s kezein az inak feszülnek meg, ahogy minden egyes durvább lökésnél maga felé rántja. Előrehajol közben, s jobb karját a lány nyaka mögé teszi, s felhúzza magához, hogy vadul csókolhassa meg, miközben alteste folyamatosan és rendületlenül dolgozik, immár majdhogynem eszement tempóban. Bal keze az egyik keblet ragadja meg, mintha abba kapaszkodna, majd egy kicsit lassít a tempón, de csak azért, hogy ismét előrehajolva megpróbálja ölébe kapni a nőt. Ha sikerül egyik keze a lány hátára feszül, másik a fenekébe mar, s bal lábát letéve az ágy mellé, úgy emeli meg, hogy egy laza lendületes mozdulattal immár állva préselje a falhoz, az ágy mellett. Az sem érdekli, ha Zamm ellenkezik, akkor megoldja erőből, amennyire telik tőle és amennyire a lány hagyja. Lihegve próbál magából szavakat kikönyörögni, a lány hátáról keze a haját markolja meg.*
- Jöjjenek a végső érvek! *Morran fel izzadó halántékkal, s nyakán kidagadó erekkel, majd a lány nyakába szív, az igazi munka csak most kezdődik, mely számára lassan verseny az idővel. Kezd közeledni a csúcsponthoz, s ha Zammiria hamuszín arcára tekint, ez még csak fokozódik. A lány feltehetően izzadt haja alól felsejlő sérülését is elképesztő izgatónak találja. Immár nem türtőzteti magát, s eddig visszahúzódó nyögéseinek immár hangot is ad, ahogyan a falon szaporodó erőszakosabb dübbenések is egyre hangosabbak. Ezúttal már talán ad lehetőséget is a lánynak, hogyha eddig valami nem tetszett neki, most kedvére tehessen, bár a végkifejlettel már tisztában van, s ha a vége felé jár, abból nem enged, ahhoz túlságosan felkorbácsolta ez az izzó nőstény. Ralas tud domináns lenni, ha akar, kérdés Zammiria mennyire képes eltűrni ezt.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:04:08
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:04:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Mulattatja a türelmetlen vetkőzés, kissé ráharap alsó ajkára szemlélődés közben, mely egy kis pihenőt ad neki az élvezetekben. Még mindig könyöklésből kinyújtott kezét előbb arra használja fel, hogy legalább egyszer futólag végigsimítson Ralas meztelen felsőtestén. Az ő bőre ragyogóbb a félhomályban, képtelen levenni róla a szemét, még a játékos ajakharapás is eltűnik, mert megfeledkezik róla. Nem biztos, hogy reggel hajlandó lesz elengedni a férfit. Mohóság villan a szemében az önfeladást kifejező szavakra. Míg utolsó ruhadarabjából is kibújtatják, a kezét a hasára engedi, de közel marad a férfihoz.
Ágyéka búcsúcsókot kap, s ő félig leereszti pilláit, ajkai pedig kábultan nyílnak el, hasa behúzódik az édes feszültségtől. Minden igyekezete ellenére egyenlőtlen marad együttlétük, ő jobban átadhatja magát, szinte teljesen visszavonul akarata, de még nem adta fel terveit, hogy viszonozza a figyelmességet. Sajnos erre most nem érez elég türelmet magában, ez a kör lényegében a férfié marad. Nincs kifogása a kedveskedő összebújás ellen, viselkedése rendszerint épp ilyen puha és simulékony, második természetének mondható. Úgy véli, a férfi ezzel kíván pihenni egy kicsit, mielőtt elragadja őket a beteljesülésig nyargaló, mohó szenvedély. Ralas karjai közé fordul, jobb lábát ingerkedőn húzza fel, kívülről az ő lábához simítva, s egyben helyet adva neki combjai között. Neki a jobb karja marad szabadon, így az csúszik ölelőn a férfi derekára, majd hátra a gerinc vonaláig, s onnan felfelé. Szíve vadul ver, hogy végre hozzápréselődhet, magához húzhatja, és ágyéka végre ruha nélkül fogadhatja természetbeli párját. Úgy moccan, hogy minél nagyobb összhang maradjon közöttük. Kéjesen morran a férfival együtt, és ujjait begörbíti a hátán. Majdnem eszét veszi a markoló kéz akaratossága, nyögései kezdenek állandósulni még csókolózás közben is.
Őszinte csodálattal adózik a férfi összpontosításáért, de nyilván az ő fején se ülne ekkora köd, ha nem juttatják ennyire magasra azon az emelkedőn, ami bár energiákkal telít, valahol el is bágyaszt. Az elhangzó szavaktól egy kis csalódottság csapódik le benne, már-már ajkán jár a válasz, de inkább megfékezi nyelvét, ezt rendesen meg kell fontolnia, s arra most képtelen. Hagyja felfedni nyakát, nagy bizalmat kap a férfi egy ilyen sebezhető területen, amit érzéki módon hálál meg. Jobb kezét előre húzza, és beletúr Ralas hajába.*
- Azt hittem, ez még csak a tárgyalás…
*Leheli egy sóhaj és nyögés között, aztán, ha a férfi engedi, akkor arcát az övéhez fordítja egy ravasz mosollyal, és a kezét simogatón húzza rá.*
- És hogy a végső érvek jönnek.
*Forrón megcsókolja, jobb kezével Ralas bal karja alá nyúl megint, és tenyerét lapockájára téve húzza magához, s tulajdonképpen magára. Tetszik neki domináns attitűdje, szeretné így végigvinni, s inkább később kibontakozni. Ha a férfi enged a húzásnak és fölébe kerül, akkor térdeit felhúzza, csípőjét előretolja, hogy végre mindketten megkapják, amire vágynak oly régóta. Teste beleremeg és elégedetten morran fel, karjai ölelőn-simogatón járnak a férfi hátán, derekán, illetve a nyakán, tarkóján és a hajában. Forró, nedves öle olyan tempóban tart ellent vendégének, ahogy azt ő diktálja. Úgy számítja, előbb lassabb, mélyebb mozdulatok érkeznek, hiszen már ez is őrjítő gyönyöröket ébreszt, amit már bizonyára a szomszéd szobában is hallani lehet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Mulattatja a türelmetlen vetkőzés, kissé ráharap alsó ajkára szemlélődés közben, mely egy kis pihenőt ad neki az élvezetekben. Még mindig könyöklésből kinyújtott kezét előbb arra használja fel, hogy legalább egyszer futólag végigsimítson Ralas meztelen felsőtestén. Az ő bőre ragyogóbb a félhomályban, képtelen levenni róla a szemét, még a játékos ajakharapás is eltűnik, mert megfeledkezik róla. Nem biztos, hogy reggel hajlandó lesz elengedni a férfit. Mohóság villan a szemében az önfeladást kifejező szavakra. Míg utolsó ruhadarabjából is kibújtatják, a kezét a hasára engedi, de közel marad a férfihoz.
Ágyéka búcsúcsókot kap, s ő félig leereszti pilláit, ajkai pedig kábultan nyílnak el, hasa behúzódik az édes feszültségtől. Minden igyekezete ellenére egyenlőtlen marad együttlétük, ő jobban átadhatja magát, szinte teljesen visszavonul akarata, de még nem adta fel terveit, hogy viszonozza a figyelmességet. Sajnos erre most nem érez elég türelmet magában, ez a kör lényegében a férfié marad. Nincs kifogása a kedveskedő összebújás ellen, viselkedése rendszerint épp ilyen puha és simulékony, második természetének mondható. Úgy véli, a férfi ezzel kíván pihenni egy kicsit, mielőtt elragadja őket a beteljesülésig nyargaló, mohó szenvedély. Ralas karjai közé fordul, jobb lábát ingerkedőn húzza fel, kívülről az ő lábához simítva, s egyben helyet adva neki combjai között. Neki a jobb karja marad szabadon, így az csúszik ölelőn a férfi derekára, majd hátra a gerinc vonaláig, s onnan felfelé. Szíve vadul ver, hogy végre hozzápréselődhet, magához húzhatja, és ágyéka végre ruha nélkül fogadhatja természetbeli párját. Úgy moccan, hogy minél nagyobb összhang maradjon közöttük. Kéjesen morran a férfival együtt, és ujjait begörbíti a hátán. Majdnem eszét veszi a markoló kéz akaratossága, nyögései kezdenek állandósulni még csókolózás közben is.
Őszinte csodálattal adózik a férfi összpontosításáért, de nyilván az ő fején se ülne ekkora köd, ha nem juttatják ennyire magasra azon az emelkedőn, ami bár energiákkal telít, valahol el is bágyaszt. Az elhangzó szavaktól egy kis csalódottság csapódik le benne, már-már ajkán jár a válasz, de inkább megfékezi nyelvét, ezt rendesen meg kell fontolnia, s arra most képtelen. Hagyja felfedni nyakát, nagy bizalmat kap a férfi egy ilyen sebezhető területen, amit érzéki módon hálál meg. Jobb kezét előre húzza, és beletúr Ralas hajába.*
- Azt hittem, ez még csak a tárgyalás…
*Leheli egy sóhaj és nyögés között, aztán, ha a férfi engedi, akkor arcát az övéhez fordítja egy ravasz mosollyal, és a kezét simogatón húzza rá.*
- És hogy a végső érvek jönnek.
*Forrón megcsókolja, jobb kezével Ralas bal karja alá nyúl megint, és tenyerét lapockájára téve húzza magához, s tulajdonképpen magára. Tetszik neki domináns attitűdje, szeretné így végigvinni, s inkább később kibontakozni. Ha a férfi enged a húzásnak és fölébe kerül, akkor térdeit felhúzza, csípőjét előretolja, hogy végre mindketten megkapják, amire vágynak oly régóta. Teste beleremeg és elégedetten morran fel, karjai ölelőn-simogatón járnak a férfi hátán, derekán, illetve a nyakán, tarkóján és a hajában. Forró, nedves öle olyan tempóban tart ellent vendégének, ahogy azt ő diktálja. Úgy számítja, előbb lassabb, mélyebb mozdulatok érkeznek, hiszen már ez is őrjítő gyönyöröket ébreszt, amit már bizonyára a szomszéd szobában is hallani lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829