//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*Karheia gyorsan szabadul, hisz megadta, amit szeretett volna hallani és ezt veheti egy válasznak, még ha nem is örült neki annyira. Persze visszafogottabb jelzéseket is tud venni, de az ütlegelést gyorsabban megérti, az biztos. Lehet elszámolta magát az egésszel. Hamis, bár jól játszott bűnbánattal és a megszokott barátságossággal néz a lenyugvó nőre, ahogy a 'tortúra' véget ért. *
-Szóval, amit mondani akartam, hogy minden pénzt megér.
*Lágy, kedves és együtt érző és bár nehezen fogja megmenteni egy jó kiadós pofontól, amit lehet meg is érdemel, de nem teszi könnyűvé a kiosztását. Egyik keze egyelőre Karheia széke támláját támasszák visszavonulón, a másik az asztalig szökik vissza, így talán nem távolodik el annyira tőle és mondhatni tárt karokkal várja az ítéletet, bármily fájdalmas legyen. Ha így lesz, megbocsát, nem egyszerű a barátkozás.*
*Remélhetőleg a történetre lecsillapodnak a kedélyek és visszatérhet kezével
a biztonságos magaslatokra. Főleg, miután egy kis lelket is kell önteni belé, hisz mintha a történet elszontyolította volna.*
-Hát, ha ezen változtatni akarsz, akkor alig egy nap hajóút. Sőt, ide is elér még talán a fahéj, ami tudom, hogy elsőre nem hangzik szépen, de egy különleges fának a kérgéből van és meg fogsz lepődni, de édes, nagyon is, valamint teljesen ehető. Ott cukor helyet használják, ilyen világosan karamellabarna, de nagyon száraz, mint a fűszerek. Általában egy keveset raknak mindenre, belőle. Örömmel el is kísérlek, ha egyedül bizonytalan lennél megnézni. Amúgy Nozarin vagyok és a Telmikos családból, ha ez számít. Volt pár szóra méltó kereskedőnk, de nem szakadtunk bele.
*A felajánlást nem utasítja vissza, sőt, ha már bizalompróba -legalább is számára így tűnik- akkor természetesen ő is tesz egy halrúdnyit Karheiával. A saját részét, mint játékot, örömmel veszi, egy jó ötödét a két foga közé tűzi és nyelvét pörgetvén gyorsan be is húzza az egészet, hogy elfalatozza. Karheia nem olyan nőnek tűnik, aki egészében értékelni tudja az ügyes reflexeit, de reméli elszórakoztatta. Aztán kissé komikusabbra veszi, hisz kifejezetten nehéz egyben megenni egy halrudat, még ha szét is tört is út közben. Sokáig tart és az arca is belemozdul a rágásba, majd le is öblíti az italával gyorsan. Valami jobb ötletnek, mint megvalósítva.*
-Rengeteg, csak az estét el tudnám el tudnám tölteni a különleges ételekkel, de azokat inkább megízlelni kell, mint hallani róluk. Persze, ha szeretnél még ilyeneket hallani örömmel állok elébe. De tudok mesélni arról is, miként kutattuk fel a Kerotos-vulkán szigetén lévő kőtemplomot és hogy hullott el szinte a teljes felfedezőcsapatunk. És, mielőtt megkérdezed, hogy ki az az őrült, aki olyan hegyek mellé építi a templomát, ami égő földdé teszi a birodalmat körülötte, amint a fémet is meghajlítóan forró olvadt sziklák kihűlnek, a legdúsabb és termékenyebb földet adják az ott lakóknak. És a szent épületek ilyen magasabb dombokon vannak, amik menedékként is szolgálnak. Illetve, szolgáltak, mert mint kiderült, sajnos nem mindentől védhet meg a szentnek vélt imahely... meg volt az is, amikor véletlenül elloptam egy várost.
*Számára mindegy, hisz még ezen túl is rengeteg történet van, amivel előhozakodhat, de nem akarja megzavarni a sok lehetőséggel.*