Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-12 18:47:56
Üzenet elküldve: 2018-10-12 18:47:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Nozarin Telmikos //
*Végre valamit ügyesen csinált, vagyis erre következtet Nozarin reakciójából. Az oldalára kerülő kézfej nem zavarja, a közeledés sem kifejezetten, bár meglepi és egy pillanatra azért elbizonytalanodik, ami gyorsan köddé is válik. Egyenesen a férfi izzó szemeibe bámul, és türelmesen várja az elszámolást, amit az előbb említettek. A gyakorlott ujjak elkalandoznak kicsit, és bőrét érintik, amire visszafogottan kacagni kezd. Egyszerre nevet és ül ki arcára a rémület ráeszmélve, hogy milyen tortúra fog rávárni.
Hahotázik, egyre hangosabban, elkínzottabban és tőle nem megszokott vékony hangon. Veszettül próbál szabadulni ahelyett, hogy befogná saját száját, inkább az erős kezeket igyekszik letépni magáról.*
- Ne... hehe
*Próbálkozik elkeseredetten, már arra is gondolva, hogy inkább leveti magát a székről a földre, de annál több tartása van, helyette igyekszik belekönyökölni Nozarin mellkasába, hasába, vagy bármi olyan hatásosat tenni, hogy az befejezze akciózását. Amivel pedig utána számolhat a férfi, az egy nagyon dacos arc és haragtól izzó kék szempár, amik egyenesen rászegeződnek.*
// Nozarin Telmikos //
*Végre valamit ügyesen csinált, vagyis erre következtet Nozarin reakciójából. Az oldalára kerülő kézfej nem zavarja, a közeledés sem kifejezetten, bár meglepi és egy pillanatra azért elbizonytalanodik, ami gyorsan köddé is válik. Egyenesen a férfi izzó szemeibe bámul, és türelmesen várja az elszámolást, amit az előbb említettek. A gyakorlott ujjak elkalandoznak kicsit, és bőrét érintik, amire visszafogottan kacagni kezd. Egyszerre nevet és ül ki arcára a rémület ráeszmélve, hogy milyen tortúra fog rávárni.
Hahotázik, egyre hangosabban, elkínzottabban és tőle nem megszokott vékony hangon. Veszettül próbál szabadulni ahelyett, hogy befogná saját száját, inkább az erős kezeket igyekszik letépni magáról.*
- Ne... hehe
*Próbálkozik elkeseredetten, már arra is gondolva, hogy inkább leveti magát a székről a földre, de annál több tartása van, helyette igyekszik belekönyökölni Nozarin mellkasába, hasába, vagy bármi olyan hatásosat tenni, hogy az befejezze akciózását. Amivel pedig utána számolhat a férfi, az egy nagyon dacos arc és haragtól izzó kék szempár, amik egyenesen rászegeződnek.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-12 14:09:49
Üzenet elküldve: 2018-10-12 14:09:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nozarin Telmikos//
*Egy pillanatra megint aggódni kezd, amikor egy újabb anyagiasodó kérdés merül fel, de bár meglepődve, észreveszi azt, hogy játszani akar vele a nő. Nem mintha nem ő nyúzta volna szegény Karheiát azért, hogy elengedje magát. Valamint a játékokat szereti, bármifélék legyenek. Negédes hangon húzza a mézesmazdagot a nő előtt, amíg aljas tervének első lépését végrehajtja. Közelebb húzza magához, mely az édesgetés része és 'járulékosan' emiatt le is csúszik megnyugtatóan simogató keze a nő oldalához.*
-Hááááááááát, ezen most ki kell számoljam...
*Szemében parázslik valami, hisz ő már eldöntötte, hogy Karheiát kiveszi a rideg burkából, kerül, amibe kerül. A második fázisba lép és szinte váratlanul és meglepően 'félresikerül' a cirógatás, miután leért Karheia fedetlen hasára és csiklandozó érzést okozva a nőnek. Ő pedig lesben áll, figyel és ha véletlen a nőből kibukkan egy számára kellemetes reakció, valamint Karheia nincs elég résen, akkor támadásba lendül és addig abba se hagyja, amíg nem hallja az egész fogadó a hangos nevetését. Sejti, hogy ezért még kikap, de kifejezetten szégyentelen, ha romantikáról, vagy perverzióról van szó. Persze, társnőjének elég csak az előzőről tudnia, egyelőre.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.12 14:11:55
//Nozarin Telmikos//
*Egy pillanatra megint aggódni kezd, amikor egy újabb anyagiasodó kérdés merül fel, de bár meglepődve, észreveszi azt, hogy játszani akar vele a nő. Nem mintha nem ő nyúzta volna szegény Karheiát azért, hogy elengedje magát. Valamint a játékokat szereti, bármifélék legyenek. Negédes hangon húzza a mézesmazdagot a nő előtt, amíg aljas tervének első lépését végrehajtja. Közelebb húzza magához, mely az édesgetés része és 'járulékosan' emiatt le is csúszik megnyugtatóan simogató keze a nő oldalához.*
-Hááááááááát, ezen most ki kell számoljam...
*Szemében parázslik valami, hisz ő már eldöntötte, hogy Karheiát kiveszi a rideg burkából, kerül, amibe kerül. A második fázisba lép és szinte váratlanul és meglepően 'félresikerül' a cirógatás, miután leért Karheia fedetlen hasára és csiklandozó érzést okozva a nőnek. Ő pedig lesben áll, figyel és ha véletlen a nőből kibukkan egy számára kellemetes reakció, valamint Karheia nincs elég résen, akkor támadásba lendül és addig abba se hagyja, amíg nem hallja az egész fogadó a hangos nevetését. Sejti, hogy ezért még kikap, de kifejezetten szégyentelen, ha romantikáról, vagy perverzióról van szó. Persze, társnőjének elég csak az előzőről tudnia, egyelőre.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.12 14:11:55
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-12 00:37:37
Üzenet elküldve: 2018-10-12 00:37:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Nozarin Telmikos //
*Felkacag, őszintén és jó ízzel. Tényleg gyanakvó, részben érthető, viszont jóval túltolja a kelleténél. Kifejezetten nincs bűntudata, elég elnéző tud lenni magával szemben, de azért igyekszik összeszedni magát és levetni rossz tapasztalatai alkotta béklyókat. Ebben sokat segít az, hogy Nozarin türelmes és kedves, amellett, hogy megmarad őszinte is. Ezek elegye kedvére való kombináció.*
- Az igen, nem fukarkodsz.
*Meglepetten pillant az újabb adag ételre és italra, majd kíváncsi tekintetét a férfira emeli.*
- Megéri ez egy idegenért?
*Szája szegletében bujkáló apró mosoly arról árulkodik, hogy ez ezúttal egy tudatos lépés, és hízelgő választ szeretne, mert kifejezetten jól esne neki. Rég nem kapott ilyen kitüntetett figyelmet, és bár nem szeretné megszokni és elvárni, de jót tesz meggyötört büszkeségének. Gyermeki kíváncsisággal, és enyhe csodálattal hallgatja a történetet a fűszerekről.*
- Jé ez érdekes, én is csak ezt a kettőt ismerem.
*El is szégyelli magát, de hát ő már csak ilyen unalmas életet élt, vagy olyat, ami szerinte nem fogható egy világlátott bárdéhoz.*
- Artheniorból? Azt hittem Wegtorenből, ha már ilyen jól ismered a fűszereiket, de gondolom akkor csak jártál arrafelé. Én Északról jöttem.
*Azt, hogy honnan érkezett és miért, ezt szeretné rövidre zárni, ezért gyorsan a tereléshez is folyamodik, és ha már úgy van, akkor ideje egy kis kárpótlásnak korábbi rideg viselkedéséért.*
- Egyébként Karheia Rhagodar a nevem. Na és a tied?
*Elvégre nem nevezheti Helyeskének, már első alkalommal is észrevette és megjegyezte a férfi, azt pedig a világért sem szeretné, hogy elszálljon magától. Hiszen pont olyannak tűnik, aki nem csak megjátssza az önbizalmat, ami valószínűleg elengedhetetlen, ahogy a talpraesettség is. Az italok nem kötik le, nem szereti kifejezetten az alkoholt, főleg mert már két pohárkától kipirosodott az arca, az étel viszont annál izgalmasabb a számára.
Megint finom két ujjával felcsippent egy darabot, ezúttal viszont nem saját szájához emelve azt, hanem felkínálva a férfinak. Ami azt illeti ügyes, ha mások kiszolgálásáról van szó, de nem szívesen teszi, éppen ezért ez kivételes gesztus, bár ezt valószínűleg Nozarin nem sejtheti. Ha a férfi elfogadja a neki nyújtott ételt Karheia utána elégedett lenyalja ujjbegyeit.*
- Van még hasonló történeted?
// Nozarin Telmikos //
*Felkacag, őszintén és jó ízzel. Tényleg gyanakvó, részben érthető, viszont jóval túltolja a kelleténél. Kifejezetten nincs bűntudata, elég elnéző tud lenni magával szemben, de azért igyekszik összeszedni magát és levetni rossz tapasztalatai alkotta béklyókat. Ebben sokat segít az, hogy Nozarin türelmes és kedves, amellett, hogy megmarad őszinte is. Ezek elegye kedvére való kombináció.*
- Az igen, nem fukarkodsz.
*Meglepetten pillant az újabb adag ételre és italra, majd kíváncsi tekintetét a férfira emeli.*
- Megéri ez egy idegenért?
*Szája szegletében bujkáló apró mosoly arról árulkodik, hogy ez ezúttal egy tudatos lépés, és hízelgő választ szeretne, mert kifejezetten jól esne neki. Rég nem kapott ilyen kitüntetett figyelmet, és bár nem szeretné megszokni és elvárni, de jót tesz meggyötört büszkeségének. Gyermeki kíváncsisággal, és enyhe csodálattal hallgatja a történetet a fűszerekről.*
- Jé ez érdekes, én is csak ezt a kettőt ismerem.
*El is szégyelli magát, de hát ő már csak ilyen unalmas életet élt, vagy olyat, ami szerinte nem fogható egy világlátott bárdéhoz.*
- Artheniorból? Azt hittem Wegtorenből, ha már ilyen jól ismered a fűszereiket, de gondolom akkor csak jártál arrafelé. Én Északról jöttem.
*Azt, hogy honnan érkezett és miért, ezt szeretné rövidre zárni, ezért gyorsan a tereléshez is folyamodik, és ha már úgy van, akkor ideje egy kis kárpótlásnak korábbi rideg viselkedéséért.*
- Egyébként Karheia Rhagodar a nevem. Na és a tied?
*Elvégre nem nevezheti Helyeskének, már első alkalommal is észrevette és megjegyezte a férfi, azt pedig a világért sem szeretné, hogy elszálljon magától. Hiszen pont olyannak tűnik, aki nem csak megjátssza az önbizalmat, ami valószínűleg elengedhetetlen, ahogy a talpraesettség is. Az italok nem kötik le, nem szereti kifejezetten az alkoholt, főleg mert már két pohárkától kipirosodott az arca, az étel viszont annál izgalmasabb a számára.
Megint finom két ujjával felcsippent egy darabot, ezúttal viszont nem saját szájához emelve azt, hanem felkínálva a férfinak. Ami azt illeti ügyes, ha mások kiszolgálásáról van szó, de nem szívesen teszi, éppen ezért ez kivételes gesztus, bár ezt valószínűleg Nozarin nem sejtheti. Ha a férfi elfogadja a neki nyújtott ételt Karheia utána elégedett lenyalja ujjbegyeit.*
- Van még hasonló történeted?
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-08 00:46:54
Üzenet elküldve: 2018-10-08 00:46:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*Bizonyára mindkettejüknek mást jelent a lazítás, mert Nozarin nem készült egy kisebb gyors kikérdezésre.*
-Én azt hittem, hogy egy ideje már őszintézsdit játszunk. De, kicsit szórakoztat, hisz, többek közt dalnokként keresem kenyerem, másrészt pont ellenkezőleg, a minden fülcimparángásomat fürkésző gyanakvásod nyomán nem akartam, hogy egy-egy blőd szövegelésem nyomán olyan félreértések ködébe kerüljünk, amit pár hozzátoldott szóval ne lehetett volna eloszlatni.
*A tányérján fekvő ingóságai vészesen fogynak, a poharak is üresek. Rendel még egy kör Rumot és Halrudacskákat 24 aranyért.
Az előző tányéros utolsó párját galád módon szétválasztva, a részét a szájához emelve egy pillanatra megáll, mielőtt brutális sorsára küldi, ezzel jelezve is a jövendő generációnak, milyen sors vár rájuk. Persze csak eszébe jutott valami a halrúdról, meg az ízről.*
-Amúgy azt tudtad, hogy csak itt nem fűszerezik meg annyira az ételt? Mármint, nem ebben a fogadóban, hanem úgy általában, az arthenioriak ilyen karaktertelenek, csak sóznak, meg bors és többet fel se tudok sorolni. Wegtorenben legalább háromféle ilyen kis tégelyt is adnak, plusz pénzért persze, amibe így belemártogathatod a halrudakat és mind miatt más és más lesz az íze. Nyilván van, ami csíp is, meg van ami ilyen furcsán keserű, de jó. Meg van, ami csíp és keserű, de nem a kettő keveréke, hanem ilyen kellemesen marja át a nyelved. És vannak azok, akik még a kenyeret is mártással eszik, az kicsit furcsa nekem, de legalább értem, hogy ennyire élvezi az ízeket. Mi meg itt ülünk és "van só, akkor jó", meg esetleg bors, de akkor már véres harcok mennek, hogy mennyire legyen borsos. Délen pedig ott vannak a fűszerszigetek, ahol arany helyett azzal is fizetnek. Drága mulatság, hisz konkrétan a pénzt eszed, de nekem ez jobban tetszene itt is. Az aranypénz hideg, meg érdektelen úgy magában, csak nehéz, a fűszernek pedig hasznát is tudod venni, ha egy erdő közepén vándorolsz és unod a nyers gombát meg a magvakat. Ha már itt tartunk, te honnan is jöttél? Én artheniorból, de azóta már rengeteget utaztam szerte a világban és kevés dolog köt vissza a városhoz.
*Rengeteg története is van, és bár nem akarja teljesen belefojtani szegény nőbe a szót. Azért magában örül, ha a témavezetés a gyengéd kezei közé simul.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.08 00:48:10
//Karheia Rhagodar//
*Bizonyára mindkettejüknek mást jelent a lazítás, mert Nozarin nem készült egy kisebb gyors kikérdezésre.*
-Én azt hittem, hogy egy ideje már őszintézsdit játszunk. De, kicsit szórakoztat, hisz, többek közt dalnokként keresem kenyerem, másrészt pont ellenkezőleg, a minden fülcimparángásomat fürkésző gyanakvásod nyomán nem akartam, hogy egy-egy blőd szövegelésem nyomán olyan félreértések ködébe kerüljünk, amit pár hozzátoldott szóval ne lehetett volna eloszlatni.
*A tányérján fekvő ingóságai vészesen fogynak, a poharak is üresek. Rendel még egy kör Rumot és Halrudacskákat 24 aranyért.
Az előző tányéros utolsó párját galád módon szétválasztva, a részét a szájához emelve egy pillanatra megáll, mielőtt brutális sorsára küldi, ezzel jelezve is a jövendő generációnak, milyen sors vár rájuk. Persze csak eszébe jutott valami a halrúdról, meg az ízről.*-Amúgy azt tudtad, hogy csak itt nem fűszerezik meg annyira az ételt? Mármint, nem ebben a fogadóban, hanem úgy általában, az arthenioriak ilyen karaktertelenek, csak sóznak, meg bors és többet fel se tudok sorolni. Wegtorenben legalább háromféle ilyen kis tégelyt is adnak, plusz pénzért persze, amibe így belemártogathatod a halrudakat és mind miatt más és más lesz az íze. Nyilván van, ami csíp is, meg van ami ilyen furcsán keserű, de jó. Meg van, ami csíp és keserű, de nem a kettő keveréke, hanem ilyen kellemesen marja át a nyelved. És vannak azok, akik még a kenyeret is mártással eszik, az kicsit furcsa nekem, de legalább értem, hogy ennyire élvezi az ízeket. Mi meg itt ülünk és "van só, akkor jó", meg esetleg bors, de akkor már véres harcok mennek, hogy mennyire legyen borsos. Délen pedig ott vannak a fűszerszigetek, ahol arany helyett azzal is fizetnek. Drága mulatság, hisz konkrétan a pénzt eszed, de nekem ez jobban tetszene itt is. Az aranypénz hideg, meg érdektelen úgy magában, csak nehéz, a fűszernek pedig hasznát is tudod venni, ha egy erdő közepén vándorolsz és unod a nyers gombát meg a magvakat. Ha már itt tartunk, te honnan is jöttél? Én artheniorból, de azóta már rengeteget utaztam szerte a világban és kevés dolog köt vissza a városhoz.
*Rengeteg története is van, és bár nem akarja teljesen belefojtani szegény nőbe a szót. Azért magában örül, ha a témavezetés a gyengéd kezei közé simul.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.08 00:48:10
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-07 23:49:09
Üzenet elküldve: 2018-10-07 23:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Nozarin Telmikos //
*A magyarázat hosszúra nyúlik, hosszabbra, mint azt elképzelni merte volna. Szólni sem tud, meg vitázni sem, ha akarna, mert hát a gondolatmenet kikezdhetetlen, és valószínűleg ez is volt a célja Nozarinnak.*
- Hű, ez több mint kielégítő volt válasznak.
*Jaj, és még kacsintgatnak is rá, még szerencse, hogy ettől nem jön zavarba, csak kétkedve felvonja szemöldökeit válasz gyanánt. Bizonyítani, na azt meg végképp nem szeretne, főleg nem egy idegennek egy fogadóban. Az nem zavarja különösebben, hogy Nozarin közelebb húzódik székével együtt, mert ezzel egy időben a halrudacskáit is felajánlja neki.*
- Köszönöm.
*Boldogan nyúl egy újabb falatért, hogy elégedetten elmajszolja. Kissé éhes, csak annyira hozzászokott, hogy észre sem vette.*
- Ó igazán semmi szükség alávetned magad semminek, de kedves, hogy törődsz másokkal és ilyen nagy áldozatot hozol értük. Köpülésre pedig ott a sikátor.
*Hiába, nagyon megtetszett neki ez a megfogalmazás, ha másért nem, már ezért és a halrudacskákért megérte szóba állnia Nozarral. Közben egy újabb szép kacifántosan megfogalmazott mondattal gazdagodik, mire csak bólogat, és inkább a végére figyel oda, hátha abban lesz a lényeg és úgy tűnik igen.*
- Nem vagyok a lazítás ellen, szóval legyen.
*Rántja meg vállait, és közben az étellel szemezve, amikor felfigyel az éppen mozduló karra. Nem reagál, csak követi annak útját egy darabon, hogy utána megérezze hátán az érintést. Ennyiért még nem fog csontot törni, még csak hisztériázni sem, holott nem túl kellemes, hogy valaki a holtterében matat. Persze az egészséges gyanakvás nem árt.*
- Lehet egy kérdésem?
*Megfordul, hogy jobb rálátása lehessen a férfira, és felkönyököl az asztalra. Újra a kék szemekbe néz, ezúttal jóval rutinosabban és bátrabban.*
- Ez a cifra megfogalmazás és körülményes játék szórakoztat, vagy azt a célt szolgálja, hogy a sok szó között elvesszen a lényeg? Ha már úgyis lazítunk gondoltam akkor vegyük őszintére a módit.
*Látatlanban poharáért nyúl és nagy korttyal eltakarítja annak tartalmát, éppen csak egy pislogás erejéig véve le mélykék íriszeit partneréről.*
// Nozarin Telmikos //
*A magyarázat hosszúra nyúlik, hosszabbra, mint azt elképzelni merte volna. Szólni sem tud, meg vitázni sem, ha akarna, mert hát a gondolatmenet kikezdhetetlen, és valószínűleg ez is volt a célja Nozarinnak.*
- Hű, ez több mint kielégítő volt válasznak.
*Jaj, és még kacsintgatnak is rá, még szerencse, hogy ettől nem jön zavarba, csak kétkedve felvonja szemöldökeit válasz gyanánt. Bizonyítani, na azt meg végképp nem szeretne, főleg nem egy idegennek egy fogadóban. Az nem zavarja különösebben, hogy Nozarin közelebb húzódik székével együtt, mert ezzel egy időben a halrudacskáit is felajánlja neki.*
- Köszönöm.
*Boldogan nyúl egy újabb falatért, hogy elégedetten elmajszolja. Kissé éhes, csak annyira hozzászokott, hogy észre sem vette.*
- Ó igazán semmi szükség alávetned magad semminek, de kedves, hogy törődsz másokkal és ilyen nagy áldozatot hozol értük. Köpülésre pedig ott a sikátor.
*Hiába, nagyon megtetszett neki ez a megfogalmazás, ha másért nem, már ezért és a halrudacskákért megérte szóba állnia Nozarral. Közben egy újabb szép kacifántosan megfogalmazott mondattal gazdagodik, mire csak bólogat, és inkább a végére figyel oda, hátha abban lesz a lényeg és úgy tűnik igen.*
- Nem vagyok a lazítás ellen, szóval legyen.
*Rántja meg vállait, és közben az étellel szemezve, amikor felfigyel az éppen mozduló karra. Nem reagál, csak követi annak útját egy darabon, hogy utána megérezze hátán az érintést. Ennyiért még nem fog csontot törni, még csak hisztériázni sem, holott nem túl kellemes, hogy valaki a holtterében matat. Persze az egészséges gyanakvás nem árt.*
- Lehet egy kérdésem?
*Megfordul, hogy jobb rálátása lehessen a férfira, és felkönyököl az asztalra. Újra a kék szemekbe néz, ezúttal jóval rutinosabban és bátrabban.*
- Ez a cifra megfogalmazás és körülményes játék szórakoztat, vagy azt a célt szolgálja, hogy a sok szó között elvesszen a lényeg? Ha már úgyis lazítunk gondoltam akkor vegyük őszintére a módit.
*Látatlanban poharáért nyúl és nagy korttyal eltakarítja annak tartalmát, éppen csak egy pislogás erejéig véve le mélykék íriszeit partneréről.*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-07 17:25:03
Üzenet elküldve: 2018-10-07 17:25:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*Karheia Nozarin lelkébe taposva szórja rá azt, ami akár igaz is lehetne a kincsvadász természetét tekintve, de ezen ponton téved és a férfi úgy fogja bevédeni magát, mintha még csak hasonló dolgok meg se fordulnának a fejében. Vagy nem próbál hazudozni, mert a végén egy ismerőse betoppan Túl sok az új barátja itt, nagy a rizikó.*
-A leitatás csak azok undorító eszköze, akiknek ezzel kell kompenzálni a taszító személyiségük. És az undorítót szó szerint értem, olyan tömény piaszagú lesz a lehellet tőle, hogy fuldokolsz tőle. Ráadásul egész úton el kell viseld, ha járásképtelenre itatta magát, össze-vissza csapkodnak tőle, mint egy hátára esett kotlósok egész végig, amivel meg is próbálnak borítani. Aztán, amikor végre elszenveded őket a szoba biztonságos kényelmébe, könnyedén benne van a pakliban, hogy felfordul a gyomra a rázkódástól és az italtól, aztán rád küldi és az életkedved elmegy... Szóval, nemnemnem, még serdülőként hittem a levágóutakban, de már csak a hangulatoldás miatt rendeltetek italt. Egy kis lazítás sose ártott senkinek.
*Kacsint Karheiára, már csak azért is, hogy a kis halrudacskái, mintha elkószáltak volna ismeretlen vidékekre és nem tudta nem észrevenni. Nyilván megvoltak az okai annak, miért ezt kérte és lebukott egy részével, ahogy mással is. A szűzleányozásra nem is szól, csak kihívóan tekint vissza, hátha a nő esetleg bizonyítani kíván, de inkább csak magába esik. Ez őt is elszontyolítja kicsit és, hogy kicsit felverje, meg egyebek folyamán közelebb is húzódik a székével és középre tolja a tálat, hátha a mestertolvaj újra lecsapna.*
-Nem lehet a társaságod? Félre ne érts, ha úgy érzed, hogy inkább első kézből megtapasztalnád amit ezen helyes -hangsúlyozva, hisz nem ment el a füle mellett ezen bók sem- test fel tud ajánlani, én is csak egy gyarló emberi lény vagyok a maga primitív ösztöneivel és alávetem magam ezen hálás lehetőségnek.
*Az utolsó tagmondatot komedikusan álszent módon adja elő, hisz az eleje óta szemezett Karheiával, és Karheia egy privátabb környezetben való megismerésével és ebből nem csinált titkot. Majd a műsornak vége és egy hamis sóhajjal lehunyja a szemét, majd visszatér ahhoz, hogy pajkosan adjon elő félszáraz szövegeket, mielőtt elkezd a történeteibe vágni.*
-Persze vannak még itt körbejárható lehetőségek mielőtt a folytatásról döntenénk. Nem siet senki sehova. De mi lenne, ha nem tervezgetnénk és logikáznánk azt, hogy ki miért mit, hanem engednénk a dolgokat folyni. Nevezzük mondjuk lazításnak.
*És, ha Karheia véletlen nem csavarja ki a kezét egy ilyen atrocitás miatt, a már megnyert távval átkarolna a nő vállához és megcirógatná nyugtatóan a hátát.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.07 17:26:04
//Karheia Rhagodar//
*Karheia Nozarin lelkébe taposva szórja rá azt, ami akár igaz is lehetne a kincsvadász természetét tekintve, de ezen ponton téved és a férfi úgy fogja bevédeni magát, mintha még csak hasonló dolgok meg se fordulnának a fejében. Vagy nem próbál hazudozni, mert a végén egy ismerőse betoppan Túl sok az új barátja itt, nagy a rizikó.*
-A leitatás csak azok undorító eszköze, akiknek ezzel kell kompenzálni a taszító személyiségük. És az undorítót szó szerint értem, olyan tömény piaszagú lesz a lehellet tőle, hogy fuldokolsz tőle. Ráadásul egész úton el kell viseld, ha járásképtelenre itatta magát, össze-vissza csapkodnak tőle, mint egy hátára esett kotlósok egész végig, amivel meg is próbálnak borítani. Aztán, amikor végre elszenveded őket a szoba biztonságos kényelmébe, könnyedén benne van a pakliban, hogy felfordul a gyomra a rázkódástól és az italtól, aztán rád küldi és az életkedved elmegy... Szóval, nemnemnem, még serdülőként hittem a levágóutakban, de már csak a hangulatoldás miatt rendeltetek italt. Egy kis lazítás sose ártott senkinek.
*Kacsint Karheiára, már csak azért is, hogy a kis halrudacskái, mintha elkószáltak volna ismeretlen vidékekre és nem tudta nem észrevenni. Nyilván megvoltak az okai annak, miért ezt kérte és lebukott egy részével, ahogy mással is. A szűzleányozásra nem is szól, csak kihívóan tekint vissza, hátha a nő esetleg bizonyítani kíván, de inkább csak magába esik. Ez őt is elszontyolítja kicsit és, hogy kicsit felverje, meg egyebek folyamán közelebb is húzódik a székével és középre tolja a tálat, hátha a mestertolvaj újra lecsapna.*
-Nem lehet a társaságod? Félre ne érts, ha úgy érzed, hogy inkább első kézből megtapasztalnád amit ezen helyes -hangsúlyozva, hisz nem ment el a füle mellett ezen bók sem- test fel tud ajánlani, én is csak egy gyarló emberi lény vagyok a maga primitív ösztöneivel és alávetem magam ezen hálás lehetőségnek.
*Az utolsó tagmondatot komedikusan álszent módon adja elő, hisz az eleje óta szemezett Karheiával, és Karheia egy privátabb környezetben való megismerésével és ebből nem csinált titkot. Majd a műsornak vége és egy hamis sóhajjal lehunyja a szemét, majd visszatér ahhoz, hogy pajkosan adjon elő félszáraz szövegeket, mielőtt elkezd a történeteibe vágni.*
-Persze vannak még itt körbejárható lehetőségek mielőtt a folytatásról döntenénk. Nem siet senki sehova. De mi lenne, ha nem tervezgetnénk és logikáznánk azt, hogy ki miért mit, hanem engednénk a dolgokat folyni. Nevezzük mondjuk lazításnak.
*És, ha Karheia véletlen nem csavarja ki a kezét egy ilyen atrocitás miatt, a már megnyert távval átkarolna a nő vállához és megcirógatná nyugtatóan a hátát.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.07 17:26:04
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-07 13:21:40
Üzenet elküldve: 2018-10-07 13:21:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Nozarin Telmikos //
*Valóban nem küldi el Nozart, ez a részlet elsőre fel sem tűnik neki, jobban leköti, hogy méregesse a férfi megmozdulásait. Nyugodtnak tűnik, olyan természetességgel eszegetve mellette, hogy ez előbbi gondolatmenetéből kiindulva gyanús is lehetne, helyette viszont Karheiát is nyugalommal tölti el. Meg hát a kompenzáció sem hangzik túl rosszul, elhiteti vele, hogy megéri ezt az időt és energiát, ez pedig hízeleg a büszkeségének.
Észre sem veszi, hogy lassan lecsúsztatja vállairól köpenyét, és ezzel némán jelezve, hogy nem most rögtön kíván távozni. Egyik lépést a másik után teszi meg, a szemkontaktus megtörténte után veszi a bátorságot, hogy előre hajoljon és óvatosan két ujja közé csippentve lopjon magának egy halrudacskát, persze csak ha Nozarin nem akadályozza meg ebben.*
- Ezt nem hiszem el.
*Mondja ki őszintén azt amit gondol. Egészen felpezsdül a lehetőségtől, hogy itt valóban azt tehet ésszerű keretek között amit akar. Kicsit olyan, mintha újra kéne tanulnia járni.*
- Már nem azért, mert helyes vagy, gondolom nincs túl nehéz dolgod a nőknél, de a leitatás olyan bevált módszer, nem hinném, hogy ne alkalmaztad volna te is.
*Arcára makacsul egy mosoly kezd utat törni magának, pedig igyekszik leküzdeni ezt.*
- Szóval köpültetik magukat.
*Tetszik neki ez a megfogalmazás, meg is jegyzi, hogy gazdagítsa szegényes szókincsét, főleg ami a pajzán kifejezéseket illeti. Aztán mosolya leolvad, helyette gondolkodás közben szemöldökét kezdi ráncolni.*
- Te most le szűzleányoztál?
*Hitetlenkedve pillant partnerébe, aztán kénytelen magába nézni.*
- Hát sem leány, sem szűz nem vagyok már.
*Mondjuk ha lehetne, akkor előfordulhat, hogy visszaforgatná az időt fiatalabb éveihez, hogy újra átélhesse annak szép napjait. Akkoriban nem becsültem meg kellőképpen. Na nem mintha most öreg lenne, vagy annak érezné magát, sőt.*
- Élni lehet már elfelejtettem már.
*Ezt be kell ismernie, mondjuk nem érti miért mondta ki, zavarba is jön ettől. Talán kicsit magányos, talán kicsit többet kéne befelé is figyelnie, hogy megismerje önnön magát.*
- Na és ha nem a köpültetés vágya, akkor mi vonzott ide az asztalomhoz?
*Mert nem gondolja, hogy ez ok nélkül történne, akkor is ha egészen úgy néz ki megbizható emberbe botlott.*
// Nozarin Telmikos //
*Valóban nem küldi el Nozart, ez a részlet elsőre fel sem tűnik neki, jobban leköti, hogy méregesse a férfi megmozdulásait. Nyugodtnak tűnik, olyan természetességgel eszegetve mellette, hogy ez előbbi gondolatmenetéből kiindulva gyanús is lehetne, helyette viszont Karheiát is nyugalommal tölti el. Meg hát a kompenzáció sem hangzik túl rosszul, elhiteti vele, hogy megéri ezt az időt és energiát, ez pedig hízeleg a büszkeségének.
Észre sem veszi, hogy lassan lecsúsztatja vállairól köpenyét, és ezzel némán jelezve, hogy nem most rögtön kíván távozni. Egyik lépést a másik után teszi meg, a szemkontaktus megtörténte után veszi a bátorságot, hogy előre hajoljon és óvatosan két ujja közé csippentve lopjon magának egy halrudacskát, persze csak ha Nozarin nem akadályozza meg ebben.*
- Ezt nem hiszem el.
*Mondja ki őszintén azt amit gondol. Egészen felpezsdül a lehetőségtől, hogy itt valóban azt tehet ésszerű keretek között amit akar. Kicsit olyan, mintha újra kéne tanulnia járni.*
- Már nem azért, mert helyes vagy, gondolom nincs túl nehéz dolgod a nőknél, de a leitatás olyan bevált módszer, nem hinném, hogy ne alkalmaztad volna te is.
*Arcára makacsul egy mosoly kezd utat törni magának, pedig igyekszik leküzdeni ezt.*
- Szóval köpültetik magukat.
*Tetszik neki ez a megfogalmazás, meg is jegyzi, hogy gazdagítsa szegényes szókincsét, főleg ami a pajzán kifejezéseket illeti. Aztán mosolya leolvad, helyette gondolkodás közben szemöldökét kezdi ráncolni.*
- Te most le szűzleányoztál?
*Hitetlenkedve pillant partnerébe, aztán kénytelen magába nézni.*
- Hát sem leány, sem szűz nem vagyok már.
*Mondjuk ha lehetne, akkor előfordulhat, hogy visszaforgatná az időt fiatalabb éveihez, hogy újra átélhesse annak szép napjait. Akkoriban nem becsültem meg kellőképpen. Na nem mintha most öreg lenne, vagy annak érezné magát, sőt.*
- Élni lehet már elfelejtettem már.
*Ezt be kell ismernie, mondjuk nem érti miért mondta ki, zavarba is jön ettől. Talán kicsit magányos, talán kicsit többet kéne befelé is figyelnie, hogy megismerje önnön magát.*
- Na és ha nem a köpültetés vágya, akkor mi vonzott ide az asztalomhoz?
*Mert nem gondolja, hogy ez ok nélkül történne, akkor is ha egészen úgy néz ki megbizható emberbe botlott.*
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-07 00:53:58
Üzenet elküldve: 2018-10-07 00:53:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*Nem erre számított, a nő reakciója váratlanul... aranyos. Van valami szépsége annak, hogy komoly percekbe kerül egy szemkontaktust felvennie és nem is meri nagyon elküldeni Nozart és maga se akar továbbállni. Így veszi is a bátorságot azt gondolni, hogy végül is örülnek a jelenlétének valamilyen síkon. Eleinte azt hitte, hogy valami szerencsevadász Karheia is, a sebek is erre utaltak, de ezen elősejtései összezuhantak. Koccintanak, aztán le is húzza, bár neki nem kell ennél jobban feloldódnia.*
-Nem épp a legfényesebb, de igyekszem majd kompenzálni téged ezen szerencsétlen nyitásért.
*Nozar nem siet sehova, van bőven ideje, amíg Karheia összeszedi a lelki erejét, hogy végre összepillantsanak és ezen történelmi eseményt a megszokott örömteliségével hálálja meg. Apró falatokban fogyasztja a halrudat, ahogy felvázolják előtte a vélhető szinopszist. Ez egy jó terv lenne és könnyebb is, mint amit ő tervezett, de ha komolyan gondolná Karheia, akkor benne lenne. Van egy olyan érzése, hogy még nem erről van szó.*
-Hát, ha nagyon muszáj őszintének lenni, akkor nem szokásom leitatni nőket. Persze van az a fajta, aki csak azért jött le, hogy készre igya és köpültesse magát a pénzes szütyőmön és ölemen keresztül és, de ha erre vágynék, ki se fordultam volna a sikátorból. De ezen kívül, ez egy teljesen átlagos, bár nem szűzleányoknak való elfoglaltság. Így megértem, ha szorongsz a lehetőségén.
*Kicsit bűntudata van attól, hogy ilyen gonosz módon piszkálta fel Karheia szorongásának vélt okát. Legalább is meg van győződve arról, hogy a nő nem hált még férfival. Aztán lehet téved, nem tudhat mindent. Ettől függetlenül megpróbálja a maradék italával elsöpörni az ördögi mosolyát, hisz nem teljesen tudja elnyomni, hogy mennyire is szelídnek tűnik ettől a nő. Mint egy kis cirmos, aki így tudja hogy vannak karmai, de soha nem tanult támadni, így csak maga előtt kapálózik velük, hogy félrehessegesse őt.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.07 00:54:23
//Karheia Rhagodar//
*Nem erre számított, a nő reakciója váratlanul... aranyos. Van valami szépsége annak, hogy komoly percekbe kerül egy szemkontaktust felvennie és nem is meri nagyon elküldeni Nozart és maga se akar továbbállni. Így veszi is a bátorságot azt gondolni, hogy végül is örülnek a jelenlétének valamilyen síkon. Eleinte azt hitte, hogy valami szerencsevadász Karheia is, a sebek is erre utaltak, de ezen elősejtései összezuhantak. Koccintanak, aztán le is húzza, bár neki nem kell ennél jobban feloldódnia.*
-Nem épp a legfényesebb, de igyekszem majd kompenzálni téged ezen szerencsétlen nyitásért.
*Nozar nem siet sehova, van bőven ideje, amíg Karheia összeszedi a lelki erejét, hogy végre összepillantsanak és ezen történelmi eseményt a megszokott örömteliségével hálálja meg. Apró falatokban fogyasztja a halrudat, ahogy felvázolják előtte a vélhető szinopszist. Ez egy jó terv lenne és könnyebb is, mint amit ő tervezett, de ha komolyan gondolná Karheia, akkor benne lenne. Van egy olyan érzése, hogy még nem erről van szó.*
-Hát, ha nagyon muszáj őszintének lenni, akkor nem szokásom leitatni nőket. Persze van az a fajta, aki csak azért jött le, hogy készre igya és köpültesse magát a pénzes szütyőmön és ölemen keresztül és, de ha erre vágynék, ki se fordultam volna a sikátorból. De ezen kívül, ez egy teljesen átlagos, bár nem szűzleányoknak való elfoglaltság. Így megértem, ha szorongsz a lehetőségén.
*Kicsit bűntudata van attól, hogy ilyen gonosz módon piszkálta fel Karheia szorongásának vélt okát. Legalább is meg van győződve arról, hogy a nő nem hált még férfival. Aztán lehet téved, nem tudhat mindent. Ettől függetlenül megpróbálja a maradék italával elsöpörni az ördögi mosolyát, hisz nem teljesen tudja elnyomni, hogy mennyire is szelídnek tűnik ettől a nő. Mint egy kis cirmos, aki így tudja hogy vannak karmai, de soha nem tanult támadni, így csak maga előtt kapálózik velük, hogy félrehessegesse őt.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.07 00:54:23
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-06 22:16:13
Üzenet elküldve: 2018-10-06 22:16:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Nozarin Telmikos //
*Magában megállapítja, hogy borzasztó ötlet volt ide jönnie, főleg egyedül. Elég csak végignéznie a jelenlévőkön és megint kedve lenne kicsit szidalmaznia magát. Persze az élet nem mézesmázos és nem is akar egy hercegnő álmában élni, de elég sanyarú napokat hagyott maga mögött, hogy ne értse miért keveri magát ilyen helyzetbe. Az is lehet szándékos volt, csak nem tudott róla.
Még csak nem is tudja egyedül eltölteni ezt a kínos pár órát, de ez várható volt, és izmai megfeszülnek, amint megindul felé a borostás, vándornak tűnő, és egyébként egészen kellemes kinézetű férfi.
~ Ó nem. Nem nem nem nem nem. ~
De igen, landol előtte egy pohár, ami jelzése annak, hogy meghívták. Ajkait összeszorítva szuggerálja az italt, azt remélve, hogyha elég erősen koncentrál akkor talán köddé tudna válni. Persze Nozar megszólítja, mire csak egy fájdalmas sóhaj a reakció. Akkor hát így lesz, beszélgetniük kell. Vad, mélykék tekintetét a férfira emeli, valahol megakad ajkai magasságában.*
- Elég suta kezdés ez, nem gondolod? Magabiztosnak tűnsz, jobbat vártam volna tőled.
*Eltoltja a már üres poharát magától és közelebb húzza azt amit kapott. Nem teljesen udvariatlan, ezért a feltehetően asztalon lévő pohárral koccint, hacsak annak tulajdonosa el nem húzza előle. Bizalmatlan, mert ez számára új vidék és az itteni emberek is azok, így tudja magáról, hogy könnyebben rászedhető. Talán más esetben Nozarral sem lenne ilyen udvariatlan, de most éppen ez a helyzet adódott.*
- Nem tűnsz daraboló gyilkosnak, de nyugodtan cáfolj rám, ha tévednék.
*Egy kis merészséget erőltet magára, hogy szembeszálljon a belé erőltetett szokásokkal és a férfi szemébe nézzen.*
- De olyannak sem akiben érdemes lenne megbízni.
*Kicsit elmereng, csupán pár pillanatig erejéig, majd folytatja.*
- Szóval mi a terv? Egy kis bájcsevej, közben leitatsz, majd utána felviszel?
*Mert hát mi egyébre tudna gondolni, különösen ha valaki ennyire megnyerő. Mindig azt tanították neki, hogy azok akik túl kedvesek, vagy túl sokat mosolyognak, azok felettébb gyanúsak. Beleiszik az italba, de a felét meghagyja, hogy az üres pohár láttán az idegennek nehogy kedve támadjon újabbat rendelni, mert Karheia sem a nevét, sem a lába közét nem kívánja neki odaadni.*
// Nozarin Telmikos //
*Magában megállapítja, hogy borzasztó ötlet volt ide jönnie, főleg egyedül. Elég csak végignéznie a jelenlévőkön és megint kedve lenne kicsit szidalmaznia magát. Persze az élet nem mézesmázos és nem is akar egy hercegnő álmában élni, de elég sanyarú napokat hagyott maga mögött, hogy ne értse miért keveri magát ilyen helyzetbe. Az is lehet szándékos volt, csak nem tudott róla.
Még csak nem is tudja egyedül eltölteni ezt a kínos pár órát, de ez várható volt, és izmai megfeszülnek, amint megindul felé a borostás, vándornak tűnő, és egyébként egészen kellemes kinézetű férfi.
~ Ó nem. Nem nem nem nem nem. ~
De igen, landol előtte egy pohár, ami jelzése annak, hogy meghívták. Ajkait összeszorítva szuggerálja az italt, azt remélve, hogyha elég erősen koncentrál akkor talán köddé tudna válni. Persze Nozar megszólítja, mire csak egy fájdalmas sóhaj a reakció. Akkor hát így lesz, beszélgetniük kell. Vad, mélykék tekintetét a férfira emeli, valahol megakad ajkai magasságában.*
- Elég suta kezdés ez, nem gondolod? Magabiztosnak tűnsz, jobbat vártam volna tőled.
*Eltoltja a már üres poharát magától és közelebb húzza azt amit kapott. Nem teljesen udvariatlan, ezért a feltehetően asztalon lévő pohárral koccint, hacsak annak tulajdonosa el nem húzza előle. Bizalmatlan, mert ez számára új vidék és az itteni emberek is azok, így tudja magáról, hogy könnyebben rászedhető. Talán más esetben Nozarral sem lenne ilyen udvariatlan, de most éppen ez a helyzet adódott.*
- Nem tűnsz daraboló gyilkosnak, de nyugodtan cáfolj rám, ha tévednék.
*Egy kis merészséget erőltet magára, hogy szembeszálljon a belé erőltetett szokásokkal és a férfi szemébe nézzen.*
- De olyannak sem akiben érdemes lenne megbízni.
*Kicsit elmereng, csupán pár pillanatig erejéig, majd folytatja.*
- Szóval mi a terv? Egy kis bájcsevej, közben leitatsz, majd utána felviszel?
*Mert hát mi egyébre tudna gondolni, különösen ha valaki ennyire megnyerő. Mindig azt tanították neki, hogy azok akik túl kedvesek, vagy túl sokat mosolyognak, azok felettébb gyanúsak. Beleiszik az italba, de a felét meghagyja, hogy az üres pohár láttán az idegennek nehogy kedve támadjon újabbat rendelni, mert Karheia sem a nevét, sem a lába közét nem kívánja neki odaadni.*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-06 18:12:22
Üzenet elküldve: 2018-10-06 18:12:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*Hosszú és rendkívül eseménytelen, de legalább megfizetett nap után megérkezik eddigi legrosszabb kedvenc fogadójába, mielőtt továbbállna északra. A társasággal nincs is baja, szeret a sajátjai környezetében mozogni, csak neki már megnőttek az igényei az étel, a szállás és nos, a társaság terén, így már ezen kiszolgálóhely kevés jót és több csalódást tud csak okozni.*
*Véletlenül valami pozitívat is, ahogy meglátja a hölgyet, aki egyedül üldögél feltehetően a saját üres pohara társaságában. Érti ám a célzást arra, hogy hagyják békén, csak nem veszi figyelembe. Mi lenne a világgal, ha mindenki elzárkózhatna a saját sötét lukába és senkit se zaklathatna szociális kényszerével Nozarin. Rendel magának Halrudakat, egy Rumot és a nőnek még egyet abból, amit kért és 24 aranyat le is tesz a fogadós elé. és örömmel foglalja el a Karheia melletti széket, mintegy szándékos véletlenből, majd kihozzák a nő italát is az asztalhoz, ahogy Nozar kérte, ebből aljas módon feltételezheti Karheia, hogy a férfinek hátsó szándékai vannak. Ami sajnos helyes módon való felismerése a helyzetnek. Ha eddig még nem fúrta bele dühös pillantását a férfi vidám, pajkos tekintetébe, akkor akár elkezdheti játékosan cukkolni is a kontaktusért.*
-És, mi hozott egy ilyen veszélyes vidékre, egyedül?
*Látja ám, amit lát és sejti, amit sejt, de belül örömmel piszkálja fel a vadat. *
//Karheia Rhagodar//
*Hosszú és rendkívül eseménytelen, de legalább megfizetett nap után megérkezik eddigi legrosszabb kedvenc fogadójába, mielőtt továbbállna északra. A társasággal nincs is baja, szeret a sajátjai környezetében mozogni, csak neki már megnőttek az igényei az étel, a szállás és nos, a társaság terén, így már ezen kiszolgálóhely kevés jót és több csalódást tud csak okozni.*
*Véletlenül valami pozitívat is, ahogy meglátja a hölgyet, aki egyedül üldögél feltehetően a saját üres pohara társaságában. Érti ám a célzást arra, hogy hagyják békén, csak nem veszi figyelembe. Mi lenne a világgal, ha mindenki elzárkózhatna a saját sötét lukába és senkit se zaklathatna szociális kényszerével Nozarin. Rendel magának Halrudakat, egy Rumot és a nőnek még egyet abból, amit kért és 24 aranyat le is tesz a fogadós elé.
és örömmel foglalja el a Karheia melletti széket, mintegy szándékos véletlenből, majd kihozzák a nő italát is az asztalhoz, ahogy Nozar kérte, ebből aljas módon feltételezheti Karheia, hogy a férfinek hátsó szándékai vannak. Ami sajnos helyes módon való felismerése a helyzetnek. Ha eddig még nem fúrta bele dühös pillantását a férfi vidám, pajkos tekintetébe, akkor akár elkezdheti játékosan cukkolni is a kontaktusért.*-És, mi hozott egy ilyen veszélyes vidékre, egyedül?
*Látja ám, amit lát és sejti, amit sejt, de belül örömmel piszkálja fel a vadat. *
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-10-01 10:53:40
Üzenet elküldve: 2018-10-01 10:53:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A krimók mindenhol teljesen ugyanolyanok és pont ezért szerethetők. Talán más fajok látogatják őket, más ruhákba bújnak, de a lényeg nem változik. A lényeg, ami a poharak, korsók, palackok fenekén lakik, vagy röhögve, esetleg búskomoran előadott történeteken utazik, vagy lopva átadott erszények, elsuttogott titkok között bujkál. Egrad ismét elnyom egy mosolyt és még nem kezd hallgatózni, még nem keresi, ki adhatja itt neki a legtöbbet, még dolga van. A pulthoz lép, int a csaposnak, majd szembefordul a kocsma népével és hanyagul int. Megvárja, amíg néhányan ránéznek, aztán szólal csak meg.*
-Mindenki a vendégem.
*Az éljenzés szórványos, de azért akad, aki igyon vele. Összesen 50 aranyába kerül, hogy mindenki, aki köré gyűlik, Bort ihasson. Mindenkire rá vigyorog, aki elfogadta a meghívást. A bor szörnyű, de hát miért is kéne egy áldozatnak kellemesnek lenni?*
-Köszönöm, hogy megérkeztem *suttogja bele a kupájába, mielőtt egy kortyot a földre loccsant, a maradékot pedig kiissza.*
-Óvatosan, hé! *A csapos úgy felháborodik, mintha a legkiválóbb nedűt öntötte volna ki valami szalon márvány padlójára. Egrad mosolyogva szabadkozik.*
-Ejj, de ügyetlen vagyok. Egy rongyot esetleg...? *A csapos meglepődik, de ad, a férfi pedig lelkesen és alaposan törli fel a szétfolyt vörös folyadékot. Dolgával végezve keres egy asztalt és a bora maradékával oda telepszik le iszogatni.*
-Mindenki a vendégem.
*Az éljenzés szórványos, de azért akad, aki igyon vele. Összesen 50 aranyába kerül, hogy mindenki, aki köré gyűlik, Bort ihasson.
Mindenkire rá vigyorog, aki elfogadta a meghívást. A bor szörnyű, de hát miért is kéne egy áldozatnak kellemesnek lenni?*-Köszönöm, hogy megérkeztem *suttogja bele a kupájába, mielőtt egy kortyot a földre loccsant, a maradékot pedig kiissza.*
-Óvatosan, hé! *A csapos úgy felháborodik, mintha a legkiválóbb nedűt öntötte volna ki valami szalon márvány padlójára. Egrad mosolyogva szabadkozik.*
-Ejj, de ügyetlen vagyok. Egy rongyot esetleg...? *A csapos meglepődik, de ad, a férfi pedig lelkesen és alaposan törli fel a szétfolyt vörös folyadékot. Dolgával végezve keres egy asztalt és a bora maradékával oda telepszik le iszogatni.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-26 22:22:35
Üzenet elküldve: 2018-09-26 22:22:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
*Taitos megjegyzést tesz az ízlésére, legalábbis Relael megjegyzésnek könyveli el, amire csak elégedetten hátradőlve rámosolyog.*
- Ó hát beszélhetnénk arról is, hogy mit és hogy szeretek, de még nem vagyunk olyan viszonyban.
*Fejét oldalra billentve vizsgálgatja a férfit, kihívóan pillant rá. Kicsit sem rendítette meg az, hogy esetleg mit gondolhat róla, hiszen Taitos egyelőre nem is számít neki. Bár lehet akkor sem érdekelné.*
- Köszönöm nem élek a lehetőséggel. Ami azt illeti van aki érdekel jelenleg.
*Azt a valakit pedig Nairada látta is, és ő jelenleg ténylegesen izgatja a fantáziáját és nem csak testi értelemben, ami már sokkal nagyobb feladat.*
- Oktalanságnak? De hát nem is arról szól, hanem a birtoklásról és az abból fakadó hatalomból.
*Persze ezt az ilyen fenséges elvek képviselői nehezen tudhatnak magukénak, nem is hibáztatja érte a férfit. Lehet egyszer kiábrándul és majd ezekre rájön, lehet, hogy nem.*
- Persze, engedni kell nekik. Én örömmel hallgatom az ellenkező véleményeket. Sokat tanulhat belőlük az ember.
*Sokat sejtetően a félvérre néz, aki csendes résztvevője a beszélgetésnek. Láthatóan őt nem foglalkoztatja az eszmefuttatásuk, éppen ezért nem is reagált Taitos szavaira, pedig tudott volna. Talán majd egyszer más körülmények között. Azért nem állhatja meg, hogy a férfi ékköves hasonlatára még reagáljon, csak úgy csintalanságból.*
- Na és mit ér a ritka ékkő, ha közben trágyadombban kell keresni és cselédlányok nyakában lóg?
*Persze álszent, de ez cseppet sem zavarja, hiszen ezt más úgysem tudja, így felhánytorgatni sem tudják neki.*
- Ha erős akkor nekem megfelel.
*Mosolyogva pillant az éppen elhaladó férfi után, majd tekintete a félvér lányra terelődik.*
- Elnézést. Nagyon untattunk téged?
*A szokásos lebiggyesztett ajkakkal és bűnbánó tekintetével enyhíti a tudatát annak, hogy szinte meg is feledkezett Nairadáról.*
// Szökésben //
*Taitos megjegyzést tesz az ízlésére, legalábbis Relael megjegyzésnek könyveli el, amire csak elégedetten hátradőlve rámosolyog.*
- Ó hát beszélhetnénk arról is, hogy mit és hogy szeretek, de még nem vagyunk olyan viszonyban.
*Fejét oldalra billentve vizsgálgatja a férfit, kihívóan pillant rá. Kicsit sem rendítette meg az, hogy esetleg mit gondolhat róla, hiszen Taitos egyelőre nem is számít neki. Bár lehet akkor sem érdekelné.*
- Köszönöm nem élek a lehetőséggel. Ami azt illeti van aki érdekel jelenleg.
*Azt a valakit pedig Nairada látta is, és ő jelenleg ténylegesen izgatja a fantáziáját és nem csak testi értelemben, ami már sokkal nagyobb feladat.*
- Oktalanságnak? De hát nem is arról szól, hanem a birtoklásról és az abból fakadó hatalomból.
*Persze ezt az ilyen fenséges elvek képviselői nehezen tudhatnak magukénak, nem is hibáztatja érte a férfit. Lehet egyszer kiábrándul és majd ezekre rájön, lehet, hogy nem.*
- Persze, engedni kell nekik. Én örömmel hallgatom az ellenkező véleményeket. Sokat tanulhat belőlük az ember.
*Sokat sejtetően a félvérre néz, aki csendes résztvevője a beszélgetésnek. Láthatóan őt nem foglalkoztatja az eszmefuttatásuk, éppen ezért nem is reagált Taitos szavaira, pedig tudott volna. Talán majd egyszer más körülmények között. Azért nem állhatja meg, hogy a férfi ékköves hasonlatára még reagáljon, csak úgy csintalanságból.*
- Na és mit ér a ritka ékkő, ha közben trágyadombban kell keresni és cselédlányok nyakában lóg?
*Persze álszent, de ez cseppet sem zavarja, hiszen ezt más úgysem tudja, így felhánytorgatni sem tudják neki.*
- Ha erős akkor nekem megfelel.
*Mosolyogva pillant az éppen elhaladó férfi után, majd tekintete a félvér lányra terelődik.*
- Elnézést. Nagyon untattunk téged?
*A szokásos lebiggyesztett ajkakkal és bűnbánó tekintetével enyhíti a tudatát annak, hogy szinte meg is feledkezett Nairadáról.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:35:46
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:35:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Szökésben //
- Hogy mi érdekel? Nos... Hm, hát minden. Persze nyilván tudom, ez nem így működik. Elsősorban talán Eeyr mágiáját szeretném magamévá tudni. A gyógyítás mindig is foglalkoztatott valamilyen mértékben. Utána pedig majd ami jön. A vízmágia közel áll hozzám még.
*Úgy érzi, Synmirán jó helyen jár, hogy ezekről ne csak beszéljen és képzelődjön, hanem meg is valósítsa őket. Hálás a sorsnak, hogy pont erre sodorta őt. Na meg Kriyonnak, elvégre ő vezette ide lányt és erősködött, hogy maradjon.*
*Rel és Taitos eszmefuttatását részben követi. Hol felkapja a fejét, és figyel, aztán megint az asztal egyik repedésére mered, és hosszú pillanatokig csak bámul maga elé. Így megy ez egy darabig, nagyon nem szól hozzá a beszélgetéshez, gyakorlatilag azt sem tudja, miről van szó. Fejében ezerféle dolog játszódik le, mind Aleimorddal, mind a jövőt illetően, bár most leginkább az előbbivel kapcsolatban. Pár perc múlva azonban mintha kicserélték volna a lányt. Arcáról a gondterheltség eltűnik, és ugyanolyan csillogó szemmel mered a másik kettőre, mint amikor leült ehhez az asztalhoz. Arra jut, hogy igazából nem volt ez olyan fontos neki. Ha az lett volna, nem így alakultak volna a dolgok, így nincs mit siratnia.*
- Nos, még egy kört? *Lengeti meg üres korsóját.*
// Szökésben //
- Hogy mi érdekel? Nos... Hm, hát minden. Persze nyilván tudom, ez nem így működik. Elsősorban talán Eeyr mágiáját szeretném magamévá tudni. A gyógyítás mindig is foglalkoztatott valamilyen mértékben. Utána pedig majd ami jön. A vízmágia közel áll hozzám még.
*Úgy érzi, Synmirán jó helyen jár, hogy ezekről ne csak beszéljen és képzelődjön, hanem meg is valósítsa őket. Hálás a sorsnak, hogy pont erre sodorta őt. Na meg Kriyonnak, elvégre ő vezette ide lányt és erősködött, hogy maradjon.*
*Rel és Taitos eszmefuttatását részben követi. Hol felkapja a fejét, és figyel, aztán megint az asztal egyik repedésére mered, és hosszú pillanatokig csak bámul maga elé. Így megy ez egy darabig, nagyon nem szól hozzá a beszélgetéshez, gyakorlatilag azt sem tudja, miről van szó. Fejében ezerféle dolog játszódik le, mind Aleimorddal, mind a jövőt illetően, bár most leginkább az előbbivel kapcsolatban. Pár perc múlva azonban mintha kicserélték volna a lányt. Arcáról a gondterheltség eltűnik, és ugyanolyan csillogó szemmel mered a másik kettőre, mint amikor leült ehhez az asztalhoz. Arra jut, hogy igazából nem volt ez olyan fontos neki. Ha az lett volna, nem így alakultak volna a dolgok, így nincs mit siratnia.*
- Nos, még egy kört? *Lengeti meg üres korsóját.*
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-18 22:06:39
Üzenet elküldve: 2018-09-18 22:06:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
*Felfigyel arra, hogy Relnek mennyire megfogta a fantáziáját a dolog. Nai elrévedése persze újabb ravaszkodásra ad okot.*
-Csak vigyázz, meg ne égessen a segédkezés közben.
*Kacsint oda.*
~Vajon ő javítaná meg Kriyont, vagy Kriyon rontaná el őt?~
*Morfondírozik azon, hogy a lágy gerincű máguslegényt mivel lehetne mester korára értelmes viselkedéshez szoktatni. Talán ha összeboronálná ezzel a fiatal kisasszonnyal, abból lehetne valami. Az ében hajú nemes hölgy hálálkodására pedig biccent.*
-Amíg valaki jóra használja a Synmirán töltött perceket, mindig szívesen látott vendég.
*Mondja.*
-Maradj ameddig szeretnél.
*Az isten háta mögötti megjegyzést talán sokan magukra vennék, Taitostól csak egy nem túl hangos szó érkezik.*
-Szerencsére.
*Semmi sem tudná jobban kikészíteni annál, mintha istenek követei járnának-kelnének a környéken naponta. A kíváncsiság említésére viszont elvigyorodik.*
-Nos, Nai, mesélj, meddig ér ez a kíváncsiság? Mi érdekel a legjobban?
*Könyököl az asztalra kicsit, ha már a témánál vannak, fontos kérdés ez is. Taitos nem ismer minden választ, de az elme és az érzékek tudományainak legtöbbjét ismeri.
Pár pillanattal később már sorra derülnek ki a turpisságok. A városi nemesek furcsa házasnak álcázott intrikai élete vázolódik fel Taitos szeme előtt, ahol Nairada a romantikus alkat, ahogyan azt később Rel ki is fejti. Na persze a vörös ruhás szavait is ízlelgeti egy kicsit.*
~Unalmasak?~
*Elképzeli, hogy mi lehet izgalmas abban, ha valaki esküt szeg, vagy másokat erőszakkal használ maga örömére. Eszébe jutnak Manuri sebhelyei, innentől pedig kicsit elkomorul arca.*
-Igen kellemetlen, ha olyan férfiakról van szó, akik csak ezzel tudják felkelteni az érdeklődésed.
*Szólal meg végül.*
-Hát nincs bennük semmi olyan, ami elég izgalom lenne ahhoz, hogy ébren tartson? Na majd bemutatom neked egy barátomat, bizton mondhatom, hogy elég izgalmas férfiúnak találod majd.
*Azt ugyan nem említi, hogy egy méretes, szőrös szörnyetegről van itt szó, aki keresztben le tudná nyelni Relt.
Kortyol egyet.*
~Odáig van a szerelemért.~
*Forgatná meg szemeit, de az illendőség kedvéért csak gondolatban tesz ezt meg.*
~Mintha valami pincsi kutya lenne.~
*Nem, a Zöldfülű szemében ezek sokkal nagyobb erők és mozgatóelvek. Még ha nem is olyan mesések, mint ahogyan azt a dajkák adják elő, vagy nem is olyan szigorúan viszonyul hozzájuk, mint egy nemes lovag tenné.*
-Oktalanságnak tartom.
*Jegyzi meg a nemesi életmód kapcsán.*
-Sok felesleges küzdelem azért, hogy megvehess a végén valamit, amit amúgy is megkapnál, ha a ranglétrán szenvedés helyett kellemesebben töltöd az idődet.
De persze a születésünket nem tudjuk megváltoztatni. Azt hiszem.
*Toldja meg, hiszen ő vándornak született, megteheti azt, hogy most itt van. Holnap elindulhat Wegtorenbe, ha úgy tartja kedve. Itt érnek össze valahol az ő gondolatai a fiatalabbnak tűnő lányhoz intézett tanácsokkal.*
-Kérdés az, hogy azok vagyunk-e, aminek születtünk, hm?
*A mágia által kapott szárnyak nála egy erős "nem"-et mondatnak erre a kérdésre, akkor pedig...*
-Persze nem kételkedem Nai jó neveltetésében.
*Vándor nyelvre vált, egy olyan mondatot idéz, melyet a jelenlevők esélyesen nem fognak érteni, hiszen a Hatokon kívül kevesen beszélik ezt a tolvajnyelvnek beillő dialektust.*
-Az út nem mindig azonos a rajta járóval.
*Fordít azonnal, majd egy utolsó korttyal lehúzza a rumot.*
-Bocsánat a költőiességért. Régen beszéltem bárkivel is értelmes, de nem gyakorlatias témákról. Kikívánkozott. És néha engedni kell az ösztönöknek, nem?
*Itt szándékosan Relre néz, kíváncsi, hogy az ő önkéntelen reakciói mit árulnak el róla ezúttal.*
-A szeretetből pedig a megvehető, az értéktelenebbik fajta. Melyik ékkövet viselnétek szívesebben? Amelyiket bárki megveheti a főtér mestereinél, vagy amiből egyet hoznak az egész városba?
*Kicsit talán költői lett ismét.*
-Azt mondom, igyunk egy újabbat. Ismerek egy italt, a Hold karavánpihenőjében adták. Világosság névre hallgat. Talán tud keverni az itteni csapos is. Kértek?
*Kérdezi, mivel nem rendelne csak úgy.*
-Erős.
*Teszi hozzá, majd beszerző körútra indul, két perc magányt adva a két liliomszálnak. Hogy a csapossal pontosan miben egyezik meg, az pedig a feleleteken múlik.*
// Szökésben //
*Felfigyel arra, hogy Relnek mennyire megfogta a fantáziáját a dolog. Nai elrévedése persze újabb ravaszkodásra ad okot.*
-Csak vigyázz, meg ne égessen a segédkezés közben.
*Kacsint oda.*
~Vajon ő javítaná meg Kriyont, vagy Kriyon rontaná el őt?~
*Morfondírozik azon, hogy a lágy gerincű máguslegényt mivel lehetne mester korára értelmes viselkedéshez szoktatni. Talán ha összeboronálná ezzel a fiatal kisasszonnyal, abból lehetne valami. Az ében hajú nemes hölgy hálálkodására pedig biccent.*
-Amíg valaki jóra használja a Synmirán töltött perceket, mindig szívesen látott vendég.
*Mondja.*
-Maradj ameddig szeretnél.
*Az isten háta mögötti megjegyzést talán sokan magukra vennék, Taitostól csak egy nem túl hangos szó érkezik.*
-Szerencsére.
*Semmi sem tudná jobban kikészíteni annál, mintha istenek követei járnának-kelnének a környéken naponta. A kíváncsiság említésére viszont elvigyorodik.*
-Nos, Nai, mesélj, meddig ér ez a kíváncsiság? Mi érdekel a legjobban?
*Könyököl az asztalra kicsit, ha már a témánál vannak, fontos kérdés ez is. Taitos nem ismer minden választ, de az elme és az érzékek tudományainak legtöbbjét ismeri.
Pár pillanattal később már sorra derülnek ki a turpisságok. A városi nemesek furcsa házasnak álcázott intrikai élete vázolódik fel Taitos szeme előtt, ahol Nairada a romantikus alkat, ahogyan azt később Rel ki is fejti. Na persze a vörös ruhás szavait is ízlelgeti egy kicsit.*
~Unalmasak?~
*Elképzeli, hogy mi lehet izgalmas abban, ha valaki esküt szeg, vagy másokat erőszakkal használ maga örömére. Eszébe jutnak Manuri sebhelyei, innentől pedig kicsit elkomorul arca.*
-Igen kellemetlen, ha olyan férfiakról van szó, akik csak ezzel tudják felkelteni az érdeklődésed.
*Szólal meg végül.*
-Hát nincs bennük semmi olyan, ami elég izgalom lenne ahhoz, hogy ébren tartson? Na majd bemutatom neked egy barátomat, bizton mondhatom, hogy elég izgalmas férfiúnak találod majd.
*Azt ugyan nem említi, hogy egy méretes, szőrös szörnyetegről van itt szó, aki keresztben le tudná nyelni Relt.
Kortyol egyet.*
~Odáig van a szerelemért.~
*Forgatná meg szemeit, de az illendőség kedvéért csak gondolatban tesz ezt meg.*
~Mintha valami pincsi kutya lenne.~
*Nem, a Zöldfülű szemében ezek sokkal nagyobb erők és mozgatóelvek. Még ha nem is olyan mesések, mint ahogyan azt a dajkák adják elő, vagy nem is olyan szigorúan viszonyul hozzájuk, mint egy nemes lovag tenné.*
-Oktalanságnak tartom.
*Jegyzi meg a nemesi életmód kapcsán.*
-Sok felesleges küzdelem azért, hogy megvehess a végén valamit, amit amúgy is megkapnál, ha a ranglétrán szenvedés helyett kellemesebben töltöd az idődet.
De persze a születésünket nem tudjuk megváltoztatni. Azt hiszem.
*Toldja meg, hiszen ő vándornak született, megteheti azt, hogy most itt van. Holnap elindulhat Wegtorenbe, ha úgy tartja kedve. Itt érnek össze valahol az ő gondolatai a fiatalabbnak tűnő lányhoz intézett tanácsokkal.*
-Kérdés az, hogy azok vagyunk-e, aminek születtünk, hm?
*A mágia által kapott szárnyak nála egy erős "nem"-et mondatnak erre a kérdésre, akkor pedig...*
-Persze nem kételkedem Nai jó neveltetésében.
*Vándor nyelvre vált, egy olyan mondatot idéz, melyet a jelenlevők esélyesen nem fognak érteni, hiszen a Hatokon kívül kevesen beszélik ezt a tolvajnyelvnek beillő dialektust.*
-Az út nem mindig azonos a rajta járóval.
*Fordít azonnal, majd egy utolsó korttyal lehúzza a rumot.*
-Bocsánat a költőiességért. Régen beszéltem bárkivel is értelmes, de nem gyakorlatias témákról. Kikívánkozott. És néha engedni kell az ösztönöknek, nem?
*Itt szándékosan Relre néz, kíváncsi, hogy az ő önkéntelen reakciói mit árulnak el róla ezúttal.*
-A szeretetből pedig a megvehető, az értéktelenebbik fajta. Melyik ékkövet viselnétek szívesebben? Amelyiket bárki megveheti a főtér mestereinél, vagy amiből egyet hoznak az egész városba?
*Kicsit talán költői lett ismét.*
-Azt mondom, igyunk egy újabbat. Ismerek egy italt, a Hold karavánpihenőjében adták. Világosság névre hallgat. Talán tud keverni az itteni csapos is. Kértek?
*Kérdezi, mivel nem rendelne csak úgy.*
-Erős.
*Teszi hozzá, majd beszerző körútra indul, két perc magányt adva a két liliomszálnak. Hogy a csapossal pontosan miben egyezik meg, az pedig a feleleteken múlik.*
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-13 18:59:02
Üzenet elküldve: 2018-09-13 18:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Csacsogós csihi-puhi – zárás//
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
- Én? Wegtorenből.
*Feleli Leshának, származási helyére vonatkozóan.
Igen nagy felfordulás és hirtelenkedés szemtanúja, jobbnak látja, hogy kimarad belőle a nagy és a még nagyobb résztvevő mellett. Ha az ő lába és az ő feje lett volna, nem ússza meg csonttörés, -repedés, vagy agyrázkódás nélkül. Szemlélni sokkal jobb, ráadásul van benne valami különös báj. Mindkettejükben. Elismeréssel kell adóznia neki is az ork béketűrését illetően. No nem mintha tombolást várt volna tőle, de kitartó előzékenysége imponáló. Mikor szavaira a férfi visszamordul, Zammiria elégedetten konstatálja, hogy értik egymást. Egy kis visszaszúrás a vélt és valós sérelmekért kellően megnyugtatja sebzett önérzetét, innentől az ő részéről tiszta lappal mehetnek tovább, nem célja haragvásban maradni. Azonnal kárpótolja hát Wazgalt egy olyan pillantással és mosollyal, ami pedig vélhetőleg az ő önérzetét állítja helyre.*
- Ez meg sem fordult a fejemben. De örömmel hallom.
*Feleli lágyan. Lesha kérdésére a Sellőházzal kapcsolatban természetesen válaszol.*
- Nem fürdő, csak a személyzet igen szemrevaló. Szépek, mint a sellők, akik vágyat ébresztenek a matrózokban a nyílt tengeren.
*Lehet, hogy csak az ő fantáziájában létezik ez a magyarázat, de miért ne lehetne igaz? Örömmel veszi, hogy Lesha is beleegyezik az átvonulásba, egyre inkább úgy érzi, egy igen érdekes este indult útjára, mikor az Érme idevezette ma este. Persze még az óriás ruhatárának problémája merül fel, mielőtt elindulnak.*
- Nagyon szívesen megnézem. Bár inkább férfiruhákkal foglalkozom, de meglátjuk, mit tehetünk. Olcsón megszámítom neked.
*Kacsint Leshára. Lehet, hogy a jó viszony érdekében nem is kér majd semmit. Elugrik a felborított szék mellől, aztán, mivel végigvárták hosszadalmas procedúráját, engedelmesen simul jobb karja Wazgal bal könyöke köré – ha már Lesha elszalasztja az alkalmat, és így ő választhat, melyik oldalra áll.*
- Mehetünk.
*Mosolyog Wazgalra könnyeden, majd maguk mögött hagyják a belső térben zajló küzdelem, és a szilánkokat söprő személyzet neszeit.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 19:00:58
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
- Én? Wegtorenből.
*Feleli Leshának, származási helyére vonatkozóan.
Igen nagy felfordulás és hirtelenkedés szemtanúja, jobbnak látja, hogy kimarad belőle a nagy és a még nagyobb résztvevő mellett. Ha az ő lába és az ő feje lett volna, nem ússza meg csonttörés, -repedés, vagy agyrázkódás nélkül. Szemlélni sokkal jobb, ráadásul van benne valami különös báj. Mindkettejükben. Elismeréssel kell adóznia neki is az ork béketűrését illetően. No nem mintha tombolást várt volna tőle, de kitartó előzékenysége imponáló. Mikor szavaira a férfi visszamordul, Zammiria elégedetten konstatálja, hogy értik egymást. Egy kis visszaszúrás a vélt és valós sérelmekért kellően megnyugtatja sebzett önérzetét, innentől az ő részéről tiszta lappal mehetnek tovább, nem célja haragvásban maradni. Azonnal kárpótolja hát Wazgalt egy olyan pillantással és mosollyal, ami pedig vélhetőleg az ő önérzetét állítja helyre.*
- Ez meg sem fordult a fejemben. De örömmel hallom.
*Feleli lágyan. Lesha kérdésére a Sellőházzal kapcsolatban természetesen válaszol.*
- Nem fürdő, csak a személyzet igen szemrevaló. Szépek, mint a sellők, akik vágyat ébresztenek a matrózokban a nyílt tengeren.
*Lehet, hogy csak az ő fantáziájában létezik ez a magyarázat, de miért ne lehetne igaz? Örömmel veszi, hogy Lesha is beleegyezik az átvonulásba, egyre inkább úgy érzi, egy igen érdekes este indult útjára, mikor az Érme idevezette ma este. Persze még az óriás ruhatárának problémája merül fel, mielőtt elindulnak.*
- Nagyon szívesen megnézem. Bár inkább férfiruhákkal foglalkozom, de meglátjuk, mit tehetünk. Olcsón megszámítom neked.
*Kacsint Leshára. Lehet, hogy a jó viszony érdekében nem is kér majd semmit. Elugrik a felborított szék mellől, aztán, mivel végigvárták hosszadalmas procedúráját, engedelmesen simul jobb karja Wazgal bal könyöke köré – ha már Lesha elszalasztja az alkalmat, és így ő választhat, melyik oldalra áll.*
- Mehetünk.
*Mosolyog Wazgalra könnyeden, majd maguk mögött hagyják a belső térben zajló küzdelem, és a szilánkokat söprő személyzet neszeit.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 19:00:58
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-13 16:24:38
Üzenet elküldve: 2018-09-13 16:24:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csacsogós csihi-puhi//
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
- Jól van. Akkor nem ülünk le. Én nem vagyok járatos erre felé, szóval hallgatok rád.
*Válaszolja belátón mosolyogva Zammiriára.*
- Nem csodálom, hogy nem sűrűn találkozol fajtám bélivel. Nem véletlenül élünk a hegyekben, olyan magányos faj vagyunk. És, Te honnan származol?
*Ha a mélységi leányzó megosztaná Leshával, a sötételf faját ért gyalázatos, negatív diszkriminatív gondolatait, az óriás lány csak hümmögve nézne, de nem igazán tudna mit felelni, mert ő minden faj képviselőjéhez barátságosan viszonyul. Bár eszébe jutna, amit Ran és Zaxdor meséltek a mélységiekről és lehet egy kicsit elgondolkozna. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Amikor, Zammiria a lezúzott fiú megmaradását és felépülését latolgatja, akkor az óriás lány lassan számolja le az ujjain a négy hatot, de aztán a mosolygós, nyugtató szavakra már elszáll aggodalma, és nem törődik a fiúval. Bár nagyon nincs is ideje rá, mivel ekkor zajlik le a zavarba ejtően, nevetségesen képtelen helyzet.
Lesha kézlegyintős pofonjában vajmi kevés erő volt, azonban ennek ellenére is mély benyomást hagyhatott az orkban. Látva a hős agyaras reakcióját. Hiába a kevesebb néha több.
Wagzal nem förmed rá, pedig az orkokról még Lesha is tudja, hogy ingerlékenyek, főleg ha méltatlanul bánnak velük. A trampli hősnőnk nem bolond, hogy önként és dalolva nekiálljon egy talpig páncélos orkkal kötekedni. A képtelen helyzet gerjesztette nagy zavarában, Lesha úgy fejeli meg az ork harcost, mint a jégen megcsúszott Zsuzsika a fakutyát. Ezzel, a termetes virágszál egy szép nagy púpot szerezve homlokára. Az óriás lány összeszorított szemekkel a fejéhez kap, mert hát az most rendesen fáj neki, és még a szeretett lándzsáját sem tudta felvenni. Hallja, Wagzal sajnálkozó bocsánatkérését, mire Lesha egyszerűen a fejét fogva elneveti magát. Nevetése csilingelve tölti be a lepukkant helyet. Így nem is látja, hogy a lándzsája Wagzal lábára dőlt, ahogy ennek hatására az ork arcáról a fájdalom legkisebb mimikáját sem tudja leolvasni. Az újabb bocsánatkérésére már az agyaras harcosra nézve válaszol, ha még a fejét lapogatva, egy kicsit kuncogva is tesz ez.*
- Jaj, nem tesz semmit! Én voltam nagyon ügyetlen. Vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk… Wagzal úr.
*Lesha már ismét hajolna le fegyveréért, amikor az agyaras is szóvá teszi ezt a szándékát, és már mozdul is, hogy megtegye. Az óriás lány, így 'meg állj'-t parancsol derekának, mert még megint összefejel a másikkal, és inkább hagyja, hogy Wagzal a kezébe adja szeretett lándzsáját.*
- Nagyon köszönöm.
*Mosolyog kedvesen az orkra. A Sellőház meglátogatásának ötletét hallva, érthetően megint nagy értetlenség ül ki Lesha arcára, és fejét lapogatva jártatja meg ragyogóbarna tekintetét újdonsült társalkodónője és az ork harcos között.*
- Tyű… Sellőház? Az netán valami fürdő?
*A kérdése végén, nagyon bamba mosollyal néz Zammiriára.*
- Kalandosan hangzik... még úgy se láttam sellőt se soha. Felőlem mehetünk.
*A hamuszínű leányzó ekkor mutatkozik be, és mutatja be őt is a hős agyarasnak.*
- Szabó vagy? De jó! Esetleg, majd megnézhetnéd a prémpalástomat. Hiányzik a végéből egy darab, kijavíthatnád, vagy felszeghetnéd, vagy micsoda. Te értesz hozzá. Megfizetném.
*Zavart mosollyal néz Wagzalra.*
- Ja, igen… bocsánat, az vagyok. Ahogy, hamvas barátnőm mondja, a messzi, messzi hegyekből. Akkor menjünk.
*A trampli lány, azzal a lendülettel sarkon fordul, így nem is fogja fel Wagzal karolós mozdulatát. Viszont, perdülete közben, lándzsája végével feldönti azt az amúgy is billegős széket, amire a hamuszínű lány korábban támaszkodott, de fel sem tűnik neki, és pár hosszú lépésével, lehajolva az ajtóban, kint terem az utcán. Aztán, ő is rájön a nagy lelkesedésében, hogy nem tudja biztosan merre is kell menni abba a Sellőházba. Szóval, az óriás lány az utcán megállva várja, hogy a sötételf lány és az ork mutassák neki az utat.*
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
- Jól van. Akkor nem ülünk le. Én nem vagyok járatos erre felé, szóval hallgatok rád.
*Válaszolja belátón mosolyogva Zammiriára.*
- Nem csodálom, hogy nem sűrűn találkozol fajtám bélivel. Nem véletlenül élünk a hegyekben, olyan magányos faj vagyunk. És, Te honnan származol?
*Ha a mélységi leányzó megosztaná Leshával, a sötételf faját ért gyalázatos, negatív diszkriminatív gondolatait, az óriás lány csak hümmögve nézne, de nem igazán tudna mit felelni, mert ő minden faj képviselőjéhez barátságosan viszonyul. Bár eszébe jutna, amit Ran és Zaxdor meséltek a mélységiekről és lehet egy kicsit elgondolkozna. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Amikor, Zammiria a lezúzott fiú megmaradását és felépülését latolgatja, akkor az óriás lány lassan számolja le az ujjain a négy hatot, de aztán a mosolygós, nyugtató szavakra már elszáll aggodalma, és nem törődik a fiúval. Bár nagyon nincs is ideje rá, mivel ekkor zajlik le a zavarba ejtően, nevetségesen képtelen helyzet.
Lesha kézlegyintős pofonjában vajmi kevés erő volt, azonban ennek ellenére is mély benyomást hagyhatott az orkban. Látva a hős agyaras reakcióját. Hiába a kevesebb néha több.
Wagzal nem förmed rá, pedig az orkokról még Lesha is tudja, hogy ingerlékenyek, főleg ha méltatlanul bánnak velük. A trampli hősnőnk nem bolond, hogy önként és dalolva nekiálljon egy talpig páncélos orkkal kötekedni. A képtelen helyzet gerjesztette nagy zavarában, Lesha úgy fejeli meg az ork harcost, mint a jégen megcsúszott Zsuzsika a fakutyát. Ezzel, a termetes virágszál egy szép nagy púpot szerezve homlokára. Az óriás lány összeszorított szemekkel a fejéhez kap, mert hát az most rendesen fáj neki, és még a szeretett lándzsáját sem tudta felvenni. Hallja, Wagzal sajnálkozó bocsánatkérését, mire Lesha egyszerűen a fejét fogva elneveti magát. Nevetése csilingelve tölti be a lepukkant helyet. Így nem is látja, hogy a lándzsája Wagzal lábára dőlt, ahogy ennek hatására az ork arcáról a fájdalom legkisebb mimikáját sem tudja leolvasni. Az újabb bocsánatkérésére már az agyaras harcosra nézve válaszol, ha még a fejét lapogatva, egy kicsit kuncogva is tesz ez.*
- Jaj, nem tesz semmit! Én voltam nagyon ügyetlen. Vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk… Wagzal úr.
*Lesha már ismét hajolna le fegyveréért, amikor az agyaras is szóvá teszi ezt a szándékát, és már mozdul is, hogy megtegye. Az óriás lány, így 'meg állj'-t parancsol derekának, mert még megint összefejel a másikkal, és inkább hagyja, hogy Wagzal a kezébe adja szeretett lándzsáját.*
- Nagyon köszönöm.
*Mosolyog kedvesen az orkra. A Sellőház meglátogatásának ötletét hallva, érthetően megint nagy értetlenség ül ki Lesha arcára, és fejét lapogatva jártatja meg ragyogóbarna tekintetét újdonsült társalkodónője és az ork harcos között.*
- Tyű… Sellőház? Az netán valami fürdő?
*A kérdése végén, nagyon bamba mosollyal néz Zammiriára.*
- Kalandosan hangzik... még úgy se láttam sellőt se soha. Felőlem mehetünk.
*A hamuszínű leányzó ekkor mutatkozik be, és mutatja be őt is a hős agyarasnak.*
- Szabó vagy? De jó! Esetleg, majd megnézhetnéd a prémpalástomat. Hiányzik a végéből egy darab, kijavíthatnád, vagy felszeghetnéd, vagy micsoda. Te értesz hozzá. Megfizetném.
*Zavart mosollyal néz Wagzalra.*
- Ja, igen… bocsánat, az vagyok. Ahogy, hamvas barátnőm mondja, a messzi, messzi hegyekből. Akkor menjünk.
*A trampli lány, azzal a lendülettel sarkon fordul, így nem is fogja fel Wagzal karolós mozdulatát. Viszont, perdülete közben, lándzsája végével feldönti azt az amúgy is billegős széket, amire a hamuszínű lány korábban támaszkodott, de fel sem tűnik neki, és pár hosszú lépésével, lehajolva az ajtóban, kint terem az utcán. Aztán, ő is rájön a nagy lelkesedésében, hogy nem tudja biztosan merre is kell menni abba a Sellőházba. Szóval, az óriás lány az utcán megállva várja, hogy a sötételf lány és az ork mutassák neki az utat.*
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:20:21
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:20:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csihi-puhi és ami utána jött//
* A lányok már alaposan belemerültek a beszélgetésbe, mire agyaras hősünk odaér hozzájuk. Csak remélni tudja, hogy az itteni játszótársa nem vett el annyi időt tőle, hogy teljesen lemaradjon és inkább egy csajos bulit megszavazva maguknak, a két szépség egymás társaságát választja. A nőknél sosem tudni, sokszor kiszámíthatatlanok.
Még mielőtt a fehér hajúnak magyarázatul szolgálhatna, váratlanul újabb pofont kap. Ám ezúttal nem egy hímtől. Ám ez talán még jobban fáj. Küzdelemben meggyötört testének sem hiányzott az óriás nő ereje, de teljesen váratlanul érte. És a lendülettől elforduló álla majdnem a padlóig leesik a nem tudja hova rakni arckifejezéstől.
De utána Lesha bocsánatot kér, újabb fájdalmat okozva neki.*
-Nem történt semmi. Iga...
* Ösztönösen követte a fegyver útját szemével, ezért ezt csak maga elé motyogja, lehajtott fejjel, mikor sisakjával találkozik a nagy darab nőstény. Nem volt ideje leszedni magáról a vasakat, ezt mind ezidáig nem is nagyon bánja. Ahogy belépett és hátsó helyiség ajtaja felé sétált, már szinte jött is be If. És ő bár leült gyorsan, hogy kiderüljenek az ifjú szándékai, de azóta folyamatos jó szolgálatot tesznek a rajta maradt vasdarabok.*
-Jaj, bocsánat! Igazán sajnálom.
* Páncélkesztyűjével a saját fejéhez kap, bár az pont nem fáj neki. De nem akarja kimutatni, hogy a lábfeje annál inkább. A lándzsa egy égimeszelő méreteiben elkészítve bizony nem rövid és főleg nem vékony darab. Sajnálatos negatívuma, hogy ezzel együtt nő a súlya is.
Hátra lép egyet, hogy kivegye a fa nyél alól, rejtve a két hölgy társasága elől, hogy legalább annyira a megmozgatás okán is. Ha mozog benne kicsit a vér, az csak javíthat a helyzeten. De legkevésbé sem akar olyannak tűnni, mint akit egy nő véletlenül összetörhet. És nem is olyan anyagból gyúrták.*
-Bocsánat! *mondja még egyszer* Igazán nem akartam. Inkább felveszem én.
* Ha nem előzi meg, akkor Lesha kezébe adja fegyverét. És nem sietnek el, marad Zammiriának is bőven ideje készülődni. Csak remélni tudja, hogy a végén neki óvta frizuráját és csinosította magát.*
-Más testrészem tökéletesen működik minden helyzetben, erről biztosíthatom. *morogja a gúnyosnak vélt megjegyzésre, mert nem szereti, ha valaki kétségbe vonja* Akkor mehetünk?
* Ha mindenkinek megfelel, akkor belekarolva a két tüneménybe kilépnek az utcára és megindulnak a jóval fényűzőbb hely felé.*
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-12 10:18:06
Üzenet elküldve: 2018-09-12 10:18:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Csacsogós csihi-puhi//
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
*Nem szokása lerohanni másokat, ezért nem kezdi mindjárt helyreutasítással új ismeretségét, mivel a fájdalmat nem szándékosan okozzák. Talán később megbánja, de egy második alkalommal már jobb pozícióból dönthet, hogyan közölje finoman, hogy bánjon óvatosabban az erejével.*
- Ahogy én is.
*Feleli rutinosan a megismerkedés fölötti örömet viszonozva.
Sikerül hát egy kissé más megvilágításba helyeznie a szituációt Lesha számára, a fiú elbutulásáról tett megjegyzésen pedig halkan kuncog.*
- Meglehet.
*A javaslatra, hogy üljenek le, megrázza a fejét.*
- Egyelőre nem biztonságos közelebb menni. De ha kicsit várunk, lehet, hogy kapunk még egy széket.
*Mosolyodik el, és megpaskolja az előtte álló görbe lábú szék támláját, ami ettől billegni kezd.*
- Bár ezen már nem nagyon fog ülni senki.
*Az orkokról alkotott elképzelésen megint kuncogni kezd, és elképzeli a jelenetet.*
- Hát, lehet, hogy otthon tényleg ilyenek... de a nagyon vad orkok szerintem ritkák a városokban.
*Megerősítést kap sejtelméről, amit még igazán nem fogalmazott meg magának, vagyis hogy Lesha nem csak úgy véletlenül nőtt nagyra. Lassan bólogat a megnyugtató szavakra.*
- Ahonnan én származom, éppen óriást látni ritkán. Örülök, hogy a pletykák hamisak, bár magam is kételkedtem bennük. Leginkább mesékben szeretik ijesztgetni a gyerekeket, de ez a szerep gyakran kijár a többi fajnak is. Csak talán más-más okból.
*A sötételfek is előszeretettel tűnnek fel a gonosz rablógyilkos, lélekveszejtő démon, vagy a kínzást élvező ördögfatty szerepében. Csak sajnos nem csupán a mesékben.
Még most se szánná rá magát, hogy beljebb menjen leülni, de szerencsére a közbelépést nem neki kell megtennie, mert az asztal maga alá temeti a suhancot. Zammiria halkan felszisszen.*
- Vagy négy...
*Számolgatja csak úgy magának a felépülés idejét hatokban mérve. Ezennel az érdeklődését is elveszti, ilyen mély gödörből nem éri meg neki senkit felhúzni, aki ilyen könnyen adja meg magát. Sokkal érdekesebb társaságot talált magának.*
- Bizonyára...
*Feleli némi bizonytalansággal Lesha kérdésére a fiú megmaradási esélyeit latolgatva.*
- Szokták mondani, hogy rossz pénz nem vész el.
*Mosolyog fel rá, mert látja, hogy a szívére venné, ha nem kapna megnyugtató választ. És szeretné, ha nem törődne tovább vele.
Aztán érkezik a méretes harcos. Ez a fordulat újra megkapja szinte a teljes figyelmét, mert még nem tisztázott a viszonyuk az orkkal és a korábbi incidens sem. A maga részéről nem vesz észre kapcsolatot a szavai és az események között, amibe beleértendő a feléje tanúsított valamivel hűvösebb viselkedés – amennyiben odáig eljutnak a kézcsók után -, és a félszívvel tett bocsánatkérés, már ahogy ő azt érzékeli. Ügyelt rá, hogy semmi bántót ne mondjon, arra viszont nem, hogy túldicsér-e valakit a másikkal szemben. Így aztán betudja annak, hogy nem találják szimpatikusnak. Egy sötételffel gyakran megesik.
Kissé felgyorsulnak az események, Lesha szeleskedése láttán két lépést eltávolodik tőlük, nem szeretné, ha véletlenül fejbe kólintaná valami. Épp elég, hogy jobb lábán a térd közelében csúnya és fájó folt kezd éktelenkedni, amit a szék okozott neki. Lesha akaratlanul valószínűleg egy kicsit megbosszulja helyette a dolgot.
Furcsa tekintettel, de szokásos lágyságával válaszol, amikor (előbb-utóbb) elhangzik a lanyha bocsánatkérés.*
- Ez igazán sajnálatos. Kellemetlen, ha valakinek a teste egy alkalmatlan pillanatban nem úgy működik, ahogy szeretné...
*Halvány mosolyát akár együttérzőnek is lehetne mondani. Akár.
Ha eljutnak a közös átvonulás felajánlásáig, akkor az egy kissé meglepi, arra számított, hogy csak Lesha társaságára pályázik a harcos. Egy futó pillantást vetve a romokat takarítani kezdő személyzetre nem nehéz döntenie.*
- Ez egy remek ötlet!
*Ölti fel ezúttal szokásos mosolyát. Maga is épp oda ment volna később, de új barátnőjét nem hagyná magára.*
- Ugye neked is megfelel, Lesha?
*Ha mind eldöntik, akkor jobb karjára hajtott köpönyegét elegánsan a vállára kanyarítja, és a megkötőjével kezd bíbelődni. Aztán eszébe jut, hogy a nagy felfordulásban még nem mutatkozott be.*
- Egyébként Zammiria Rykoven vagyok. Szabó.
*Ha Lesha sem pótolta eddig a bemutatkozást, előzékenyen megteszi helyette.*
- Ő pedig Lesha, a messzi hegyekből.
*A kötözéssel elkészül, de még a haját is gondosan a csuklya alá kell hajtogatnia. Fiatal még az este, és a Sellőházban komoly riválisok várják a külsőt illetően, nem szeretné, ha a párás-szemerkélős időjárás nyomot hagyna frizuráján. Míg ezzel foglalatoskodik, vélhetően elindulnak kifelé, s természetesen így az esetlegesen felkínált karba sem tud belekapaszkodni.*
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
*Nem szokása lerohanni másokat, ezért nem kezdi mindjárt helyreutasítással új ismeretségét, mivel a fájdalmat nem szándékosan okozzák. Talán később megbánja, de egy második alkalommal már jobb pozícióból dönthet, hogyan közölje finoman, hogy bánjon óvatosabban az erejével.*
- Ahogy én is.
*Feleli rutinosan a megismerkedés fölötti örömet viszonozva.
Sikerül hát egy kissé más megvilágításba helyeznie a szituációt Lesha számára, a fiú elbutulásáról tett megjegyzésen pedig halkan kuncog.*
- Meglehet.
*A javaslatra, hogy üljenek le, megrázza a fejét.*
- Egyelőre nem biztonságos közelebb menni. De ha kicsit várunk, lehet, hogy kapunk még egy széket.
*Mosolyodik el, és megpaskolja az előtte álló görbe lábú szék támláját, ami ettől billegni kezd.*
- Bár ezen már nem nagyon fog ülni senki.
*Az orkokról alkotott elképzelésen megint kuncogni kezd, és elképzeli a jelenetet.*
- Hát, lehet, hogy otthon tényleg ilyenek... de a nagyon vad orkok szerintem ritkák a városokban.
*Megerősítést kap sejtelméről, amit még igazán nem fogalmazott meg magának, vagyis hogy Lesha nem csak úgy véletlenül nőtt nagyra. Lassan bólogat a megnyugtató szavakra.*
- Ahonnan én származom, éppen óriást látni ritkán. Örülök, hogy a pletykák hamisak, bár magam is kételkedtem bennük. Leginkább mesékben szeretik ijesztgetni a gyerekeket, de ez a szerep gyakran kijár a többi fajnak is. Csak talán más-más okból.
*A sötételfek is előszeretettel tűnnek fel a gonosz rablógyilkos, lélekveszejtő démon, vagy a kínzást élvező ördögfatty szerepében. Csak sajnos nem csupán a mesékben.
Még most se szánná rá magát, hogy beljebb menjen leülni, de szerencsére a közbelépést nem neki kell megtennie, mert az asztal maga alá temeti a suhancot. Zammiria halkan felszisszen.*
- Vagy négy...
*Számolgatja csak úgy magának a felépülés idejét hatokban mérve. Ezennel az érdeklődését is elveszti, ilyen mély gödörből nem éri meg neki senkit felhúzni, aki ilyen könnyen adja meg magát. Sokkal érdekesebb társaságot talált magának.*
- Bizonyára...
*Feleli némi bizonytalansággal Lesha kérdésére a fiú megmaradási esélyeit latolgatva.*
- Szokták mondani, hogy rossz pénz nem vész el.
*Mosolyog fel rá, mert látja, hogy a szívére venné, ha nem kapna megnyugtató választ. És szeretné, ha nem törődne tovább vele.
Aztán érkezik a méretes harcos. Ez a fordulat újra megkapja szinte a teljes figyelmét, mert még nem tisztázott a viszonyuk az orkkal és a korábbi incidens sem. A maga részéről nem vesz észre kapcsolatot a szavai és az események között, amibe beleértendő a feléje tanúsított valamivel hűvösebb viselkedés – amennyiben odáig eljutnak a kézcsók után -, és a félszívvel tett bocsánatkérés, már ahogy ő azt érzékeli. Ügyelt rá, hogy semmi bántót ne mondjon, arra viszont nem, hogy túldicsér-e valakit a másikkal szemben. Így aztán betudja annak, hogy nem találják szimpatikusnak. Egy sötételffel gyakran megesik.
Kissé felgyorsulnak az események, Lesha szeleskedése láttán két lépést eltávolodik tőlük, nem szeretné, ha véletlenül fejbe kólintaná valami. Épp elég, hogy jobb lábán a térd közelében csúnya és fájó folt kezd éktelenkedni, amit a szék okozott neki. Lesha akaratlanul valószínűleg egy kicsit megbosszulja helyette a dolgot.
Furcsa tekintettel, de szokásos lágyságával válaszol, amikor (előbb-utóbb) elhangzik a lanyha bocsánatkérés.*
- Ez igazán sajnálatos. Kellemetlen, ha valakinek a teste egy alkalmatlan pillanatban nem úgy működik, ahogy szeretné...
*Halvány mosolyát akár együttérzőnek is lehetne mondani. Akár.
Ha eljutnak a közös átvonulás felajánlásáig, akkor az egy kissé meglepi, arra számított, hogy csak Lesha társaságára pályázik a harcos. Egy futó pillantást vetve a romokat takarítani kezdő személyzetre nem nehéz döntenie.*
- Ez egy remek ötlet!
*Ölti fel ezúttal szokásos mosolyát. Maga is épp oda ment volna később, de új barátnőjét nem hagyná magára.*
- Ugye neked is megfelel, Lesha?
*Ha mind eldöntik, akkor jobb karjára hajtott köpönyegét elegánsan a vállára kanyarítja, és a megkötőjével kezd bíbelődni. Aztán eszébe jut, hogy a nagy felfordulásban még nem mutatkozott be.*
- Egyébként Zammiria Rykoven vagyok. Szabó.
*Ha Lesha sem pótolta eddig a bemutatkozást, előzékenyen megteszi helyette.*
- Ő pedig Lesha, a messzi hegyekből.
*A kötözéssel elkészül, de még a haját is gondosan a csuklya alá kell hajtogatnia. Fiatal még az este, és a Sellőházban komoly riválisok várják a külsőt illetően, nem szeretné, ha a párás-szemerkélős időjárás nyomot hagyna frizuráján. Míg ezzel foglalatoskodik, vélhetően elindulnak kifelé, s természetesen így az esetlegesen felkínált karba sem tud belekapaszkodni.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-12 02:54:56
Üzenet elküldve: 2018-09-12 02:54:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csacsogós csihi-puhi//
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
- Zammiria, nagyon örülök!
*Lesha kedves mosolya mit sem változik, ami akkor se változna, ha csak egy kicsit is sejtené, hogy milyen gondolatok járnak a hamuszínű leányzó fejében.
Trampli hősnőknek, ahogy máskor se, most se tűnik fel a másik fájdalmas grimasza, amit eddig mindenki egy fancsali vigyorral palástolt, és kedvesen nem tették szóvá, az óriás lány otromba kézrázó gesztusát. Pedig, ha szóvá tennék, akár csak egy félhanggal is, hogy egy csöppnyi kellemetlenséget okozott, azonnal szánva-bánva kérne bocsánatot.
Ahogy, Zammiria ismerteti vele a férfi virtus lehetséges indítatásait és körülményeit, már nyugodtabbnak érzi magát és tettekért kiáltó igazságérzete is elcsitul.*
- Értem. Hát, így mindjárt más a helyzet.
*Lesha is szemlélőként fordul újra az adok-kapok férfi pároshoz, és úgy jegyzi meg félhangosan, hogy csak a sötételf lány hallhassa szavait.*
- Lehet a fiú ütődött, de ennek a végére biztosan az lesz.
*Amikor, Zammiria az ismeretség kérdésére válaszol, már a lenéz a lányra. Lesha látja, hogy újdonsült társalkodó nőjének majd kitörik a nyaka, amikor felnéz rá. Korábban ilyenkor mindig leguggolt ahhoz, akivel beszélt a mélynövésűek közül. Így tett Rannal és így tett Myuval is. Azonban, kis barátnője jó érzékkel éreztette vele, hogy ezt egyesek lekezelő, lealacsonyító gesztusnak vehetik, szóval azóta nem alkalmazza a figyelmesség eme testbeszédét. Helyette most inkább, így szól: *
- Akkor nem ismered őket, értem. Nem ülünk le és folytatjuk úgy a csevegést?
*A mélységi lány cinkos mosollyal illeti, de Leshának nincsenek, hogyan képességei, hogy ezt felfogja, szóval az óriás lánynak halványlila sejtelme sincs róla, hogy a másik lány mosolya, mitől más, mint eddig. De talán idővel, lehet annyira egy hullámhosszra kerülnek, hogy neki is világos lesz ez a jelzés. Szóval, Lesha most csak bambán mosolyog vissza Zammiriára, miközben valamiért vörös hajfonatával kezd játszadozni. Aztán, a sötételf is kérdez tőle.*
- Nem. Nálunk nem élnek orkok. Ilyennek? Bevallom nem. Azt hittem, hogy ágyékkötőben szaladgálnak egy nagy furkósbotot lóbálva, és a hajuknál fogva vonszolják asszonyaikat.
*Felderülten mosolyodik el ismét, maga elé képzelve a fantazmagóriát, de aztán valamivel komolyabb hangon folytatja: *
- Meg más fajok se élnek felénk, csak óriások. Kerülnek minket, mert azt gondolják, hogy emberevők vagyunk. Pedig, a mi törzsünkből is már száműzték az utolsó ilyen barbár óriásokat.
*Magyarázza mindezt nagyon átszellemülten, komoly megnyugtatási célzattal és faját hithűen védelmezve.*
- Na, akkor leülünk?
*Ekkor, zendül fel az ork acsarkodva és zúza le a fiút, egy jobb napokat is látott asztallal.*
- Sziklák Urára! Szerinted, megmarad a fiú?
*Kérdi, némiképpen riadtan, újdonsült társalkodó nőjétől, rá függesztve ragyogóbarna szemeit.*
*Azonban, furcsán bájos csacsogásukat, ekkor szakítja félbe, a hirtelen nagyon fürge léptű ork hősharcos, aki bátran megütközött a rettenthetetlen ellenfelével és dicsőségesen győzedelmeskedet. Szóval, Leshát nagyon meglepi a hozzájuk toppanó ork, a kézmegragadós, kézcsókdosós gesztusról már nem is beszélve. Hiszen, óriáséknál még csak a hírét sem ismerik effajta társadalmi szokásoknak, még a törzsfői elitben sem. Lesha elrántva kezét, miután az ork a szájával illette azt, visszakézzel reflexből pofán csapja Wagzalt, amitől az óriás lány keze véres lesz, hiszen ostorcsapásoktól csíkos az agyaras arca. Lesha látva a vért a kezén és felfogva előbbi önkéntelen pofozkodását, zavartan szól.*
- Barlangok Asszonyára! Jaj, én nem akartam-sajnálom-igazán-de hát…
*A termetes virágszál zavart hadarásában a szeretett lándzsája is kiesik kezéből, és úgy dől el, mint egy kivágott fa. Lehet, pont az ork lábára, vagy nem, de egy biztos, hogy a trampli óriás lány menten lehajol érte, hogy felvegye a földről. Ha Wagzal nem számít rá, vagy reagálja le időben a mozdulatát, akkor Lesha alighanem le fogja fejelni.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 03:07:47
//Zammiria, Wagzal, Lesha//
- Zammiria, nagyon örülök!
*Lesha kedves mosolya mit sem változik, ami akkor se változna, ha csak egy kicsit is sejtené, hogy milyen gondolatok járnak a hamuszínű leányzó fejében.
Trampli hősnőknek, ahogy máskor se, most se tűnik fel a másik fájdalmas grimasza, amit eddig mindenki egy fancsali vigyorral palástolt, és kedvesen nem tették szóvá, az óriás lány otromba kézrázó gesztusát. Pedig, ha szóvá tennék, akár csak egy félhanggal is, hogy egy csöppnyi kellemetlenséget okozott, azonnal szánva-bánva kérne bocsánatot.
Ahogy, Zammiria ismerteti vele a férfi virtus lehetséges indítatásait és körülményeit, már nyugodtabbnak érzi magát és tettekért kiáltó igazságérzete is elcsitul.*
- Értem. Hát, így mindjárt más a helyzet.
*Lesha is szemlélőként fordul újra az adok-kapok férfi pároshoz, és úgy jegyzi meg félhangosan, hogy csak a sötételf lány hallhassa szavait.*
- Lehet a fiú ütődött, de ennek a végére biztosan az lesz.
*Amikor, Zammiria az ismeretség kérdésére válaszol, már a lenéz a lányra. Lesha látja, hogy újdonsült társalkodó nőjének majd kitörik a nyaka, amikor felnéz rá. Korábban ilyenkor mindig leguggolt ahhoz, akivel beszélt a mélynövésűek közül. Így tett Rannal és így tett Myuval is. Azonban, kis barátnője jó érzékkel éreztette vele, hogy ezt egyesek lekezelő, lealacsonyító gesztusnak vehetik, szóval azóta nem alkalmazza a figyelmesség eme testbeszédét. Helyette most inkább, így szól: *
- Akkor nem ismered őket, értem. Nem ülünk le és folytatjuk úgy a csevegést?
*A mélységi lány cinkos mosollyal illeti, de Leshának nincsenek, hogyan képességei, hogy ezt felfogja, szóval az óriás lánynak halványlila sejtelme sincs róla, hogy a másik lány mosolya, mitől más, mint eddig. De talán idővel, lehet annyira egy hullámhosszra kerülnek, hogy neki is világos lesz ez a jelzés. Szóval, Lesha most csak bambán mosolyog vissza Zammiriára, miközben valamiért vörös hajfonatával kezd játszadozni. Aztán, a sötételf is kérdez tőle.*
- Nem. Nálunk nem élnek orkok. Ilyennek? Bevallom nem. Azt hittem, hogy ágyékkötőben szaladgálnak egy nagy furkósbotot lóbálva, és a hajuknál fogva vonszolják asszonyaikat.
*Felderülten mosolyodik el ismét, maga elé képzelve a fantazmagóriát, de aztán valamivel komolyabb hangon folytatja: *
- Meg más fajok se élnek felénk, csak óriások. Kerülnek minket, mert azt gondolják, hogy emberevők vagyunk. Pedig, a mi törzsünkből is már száműzték az utolsó ilyen barbár óriásokat.
*Magyarázza mindezt nagyon átszellemülten, komoly megnyugtatási célzattal és faját hithűen védelmezve.*
- Na, akkor leülünk?
*Ekkor, zendül fel az ork acsarkodva és zúza le a fiút, egy jobb napokat is látott asztallal.*
- Sziklák Urára! Szerinted, megmarad a fiú?
*Kérdi, némiképpen riadtan, újdonsült társalkodó nőjétől, rá függesztve ragyogóbarna szemeit.*
*Azonban, furcsán bájos csacsogásukat, ekkor szakítja félbe, a hirtelen nagyon fürge léptű ork hősharcos, aki bátran megütközött a rettenthetetlen ellenfelével és dicsőségesen győzedelmeskedet. Szóval, Leshát nagyon meglepi a hozzájuk toppanó ork, a kézmegragadós, kézcsókdosós gesztusról már nem is beszélve. Hiszen, óriáséknál még csak a hírét sem ismerik effajta társadalmi szokásoknak, még a törzsfői elitben sem. Lesha elrántva kezét, miután az ork a szájával illette azt, visszakézzel reflexből pofán csapja Wagzalt, amitől az óriás lány keze véres lesz, hiszen ostorcsapásoktól csíkos az agyaras arca. Lesha látva a vért a kezén és felfogva előbbi önkéntelen pofozkodását, zavartan szól.*
- Barlangok Asszonyára! Jaj, én nem akartam-sajnálom-igazán-de hát…
*A termetes virágszál zavart hadarásában a szeretett lándzsája is kiesik kezéből, és úgy dől el, mint egy kivágott fa. Lehet, pont az ork lábára, vagy nem, de egy biztos, hogy a trampli óriás lány menten lehajol érte, hogy felvegye a földről. Ha Wagzal nem számít rá, vagy reagálja le időben a mozdulatát, akkor Lesha alighanem le fogja fejelni.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 03:07:47
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-12 00:21:10
Üzenet elküldve: 2018-09-12 00:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
- Tüzes csődör? Valóban?
*Kérdez vissza széles mosollyal, röviden felnevetve. Éppen annyira fogalma sincs semmiről, mint Taitosnak, egyszerűen csak oda van a pajzán megjegyzésekért. Jelen pillanatban arra sem figyel fel, hogy a téma valamelyest kellemetlenül érinti Nairadát, mert az ügyesen rejtegeti ezt és egyébként is jobban leköti figyelmét egyelőre a férfi.*
- Ejha Nairada, úgy tűnik te ismersz engem.
*Kacarászik egy jót ezen, és meg sem kísérli tagadni vagy bánni azt amilyen. Igen, a félvérnek igaza van, és ezt Relael cseppet sem szégyenli.
A társalgás pedig valamelyest komolyabb hangnembe vált, amihez igazán nem tud hozzászólni, csak figyel és próbál nem unatkozni, emlékeztetve magát, hogy bármi elhangzó mondat rejthet értékes információkat. Éppenséggel csak annyi a probléma, hogy kikapcsolódni jött ide és nem kifejezetten taktikázni. De hát a „munka” sosem ér véget ugye.*
- Mmm, rendkívül költőiek vagytok ma este.
*Teszi végül hozzá, inkább csak jelezve azt, hogy valamelyest figyelt az elhangzottakra. Taitos kérdésére direkt nem válaszol végül, mintha elveszett volna az előző és az azt követő témában, aztán kíváncsian várja, hogy esetleg újra felhozza-e.*
- Nem is kell annak lenniük.
*Teszi végül hozzá felfigyelve Taitos megjegyzéseire, ami felkelti kíváncsiságát, de csak mert úgy érzi, hogy egy ellentétes szemléletmóddal találkozott.*
- Mmm, sajnos csak kevesen teszik ezt, a legtöbben igen kiábrándítóan unalmasak.
*Relael szemei máris lelkesen csillognak a lelki szemei elé táruló látványtól, ezt pedig nem is kívánja rejtegetni, ahogy a fecsegő szolgálók pletykáit sem tagadta soha. Igazából meg is lepi, hogy Nairada annak ellenére szóba áll vele, hogy hallotta Relaelről és családjáról szóló rossz híreket. Talán ezért is kedveli a lányt, vagy csak azért, mert úgy érzi nem aljas kíváncsiságból áll vele szóba, ahogy egyébként ő maga tenné a helyében.*
- Szeretet?
*Kérdez vissza kissé bizonytalanul, majd megpróbálja megállapítani a mágus arcát fürkészve, hogy komolyan mondta azt amit. Eléggé úgy tűnik, hogy igen.*
- Ez a világ nem a szeretetnek kedvez, de főleg nem a nemeseké, ahol nem a boldogulás, hanem az előrejutás a cél.
*Közben a nemes lányt szemléli, akit valamilyen módon megérintett a téma, azt még nem tudja eldönteni, hogy miképpen. Egy pillanatig majdnem meg is sajnálja, de úgy igazán őszintén, aztán elfeledi ezt az együttérzésre hajazó kezdeményezést, és folytatja az eszmefuttatást.*
- A szeretet enyhén túl van értékelve, bár elismerem igen varázslatos és részegítő tud lenni. Főleg, ha a szerelmet is megemlítjük, amiért egyébként teljesen oda vagyok.
*Ami azt illeti egyedül azért érdekli, mert tisztában van vele mennyire erősen képes hatni az emberekre, ez az esendőség pedig rendkívül hasznos fegyver lehet, ha valaki hajlandó megragadni a lehetőséget.*
- De érdemibb, kézzel foghatóbb előnyt a pénz és a hatalom hoz, ezekkel pedig igen sok minden megszerezhető. Akár szeretetre emlékeztető szolgáltatások is, ami éppen annyi elégíti ki a szükségleteket, amennyire kell.
*Céltalanul vándorló zöld szemei újra a félvér lányra találnak, ismételten főleg hozzá intézi szavait.*
- Ahogy elnézem amolyan romantikus alkat vagy, ha viszont inkább törődésre vágysz mint vagyonra, érdemes egy szerényebb körülményekkel rendelkező férfit találnod magadnak. Iszonyat odaadóak és hálásak tudnak lenni. Már amelyik. Ami azt illeti, nekem is volt dolgom eggyel. De talán már hallottál szóbeszédeket erről.
*Megvonja vállait. Nairadához hasonlóan egy idő után ő sem követte ezeket nyomom, ami azt illeti nem is érdekelték igazán.*
- De a különbségek igen hamar tönkreteszik, tehát csak ideiglenes megoldás lehet, és csak akkor, ha nincsenek túl nagy elvárásaid, illetve ha sikerül őket elnyomnod egy darabig, hiszen úgy is elő fognak jönni, elvégre ebben nőttünk fel. Most pedig nem csak másokkal, vagy az életkörülményeiddel szembeni elvárásokra gondolok, hanem a magaddal szembeniekre is.
*Amiből akad bőven, jól tudja, vagy úgy hiszi, hiszen Relael is legfőképpen magából indul ki.*
- Hm, azt hiszem egy leheletnyit elkalandoztam. Elnézést a kéretlen eszmefutattásért.
*Egy bűnbánó mosollyal le is tudva az egészet, bár nincs ellenére, hogy erről beszéljenek, ha valamelyiküket esetleg érdekelné a világnézetek ütköztetése.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 00:21:46
// Szökésben //
- Tüzes csődör? Valóban?
*Kérdez vissza széles mosollyal, röviden felnevetve. Éppen annyira fogalma sincs semmiről, mint Taitosnak, egyszerűen csak oda van a pajzán megjegyzésekért. Jelen pillanatban arra sem figyel fel, hogy a téma valamelyest kellemetlenül érinti Nairadát, mert az ügyesen rejtegeti ezt és egyébként is jobban leköti figyelmét egyelőre a férfi.*
- Ejha Nairada, úgy tűnik te ismersz engem.
*Kacarászik egy jót ezen, és meg sem kísérli tagadni vagy bánni azt amilyen. Igen, a félvérnek igaza van, és ezt Relael cseppet sem szégyenli.
A társalgás pedig valamelyest komolyabb hangnembe vált, amihez igazán nem tud hozzászólni, csak figyel és próbál nem unatkozni, emlékeztetve magát, hogy bármi elhangzó mondat rejthet értékes információkat. Éppenséggel csak annyi a probléma, hogy kikapcsolódni jött ide és nem kifejezetten taktikázni. De hát a „munka” sosem ér véget ugye.*
- Mmm, rendkívül költőiek vagytok ma este.
*Teszi végül hozzá, inkább csak jelezve azt, hogy valamelyest figyelt az elhangzottakra. Taitos kérdésére direkt nem válaszol végül, mintha elveszett volna az előző és az azt követő témában, aztán kíváncsian várja, hogy esetleg újra felhozza-e.*
- Nem is kell annak lenniük.
*Teszi végül hozzá felfigyelve Taitos megjegyzéseire, ami felkelti kíváncsiságát, de csak mert úgy érzi, hogy egy ellentétes szemléletmóddal találkozott.*
- Mmm, sajnos csak kevesen teszik ezt, a legtöbben igen kiábrándítóan unalmasak.
*Relael szemei máris lelkesen csillognak a lelki szemei elé táruló látványtól, ezt pedig nem is kívánja rejtegetni, ahogy a fecsegő szolgálók pletykáit sem tagadta soha. Igazából meg is lepi, hogy Nairada annak ellenére szóba áll vele, hogy hallotta Relaelről és családjáról szóló rossz híreket. Talán ezért is kedveli a lányt, vagy csak azért, mert úgy érzi nem aljas kíváncsiságból áll vele szóba, ahogy egyébként ő maga tenné a helyében.*
- Szeretet?
*Kérdez vissza kissé bizonytalanul, majd megpróbálja megállapítani a mágus arcát fürkészve, hogy komolyan mondta azt amit. Eléggé úgy tűnik, hogy igen.*
- Ez a világ nem a szeretetnek kedvez, de főleg nem a nemeseké, ahol nem a boldogulás, hanem az előrejutás a cél.
*Közben a nemes lányt szemléli, akit valamilyen módon megérintett a téma, azt még nem tudja eldönteni, hogy miképpen. Egy pillanatig majdnem meg is sajnálja, de úgy igazán őszintén, aztán elfeledi ezt az együttérzésre hajazó kezdeményezést, és folytatja az eszmefuttatást.*
- A szeretet enyhén túl van értékelve, bár elismerem igen varázslatos és részegítő tud lenni. Főleg, ha a szerelmet is megemlítjük, amiért egyébként teljesen oda vagyok.
*Ami azt illeti egyedül azért érdekli, mert tisztában van vele mennyire erősen képes hatni az emberekre, ez az esendőség pedig rendkívül hasznos fegyver lehet, ha valaki hajlandó megragadni a lehetőséget.*
- De érdemibb, kézzel foghatóbb előnyt a pénz és a hatalom hoz, ezekkel pedig igen sok minden megszerezhető. Akár szeretetre emlékeztető szolgáltatások is, ami éppen annyi elégíti ki a szükségleteket, amennyire kell.
*Céltalanul vándorló zöld szemei újra a félvér lányra találnak, ismételten főleg hozzá intézi szavait.*
- Ahogy elnézem amolyan romantikus alkat vagy, ha viszont inkább törődésre vágysz mint vagyonra, érdemes egy szerényebb körülményekkel rendelkező férfit találnod magadnak. Iszonyat odaadóak és hálásak tudnak lenni. Már amelyik. Ami azt illeti, nekem is volt dolgom eggyel. De talán már hallottál szóbeszédeket erről.
*Megvonja vállait. Nairadához hasonlóan egy idő után ő sem követte ezeket nyomom, ami azt illeti nem is érdekelték igazán.*
- De a különbségek igen hamar tönkreteszik, tehát csak ideiglenes megoldás lehet, és csak akkor, ha nincsenek túl nagy elvárásaid, illetve ha sikerül őket elnyomnod egy darabig, hiszen úgy is elő fognak jönni, elvégre ebben nőttünk fel. Most pedig nem csak másokkal, vagy az életkörülményeiddel szembeni elvárásokra gondolok, hanem a magaddal szembeniekre is.
*Amiből akad bőven, jól tudja, vagy úgy hiszi, hiszen Relael is legfőképpen magából indul ki.*
- Hm, azt hiszem egy leheletnyit elkalandoztam. Elnézést a kéretlen eszmefutattásért.
*Egy bűnbánó mosollyal le is tudva az egészet, bár nincs ellenére, hogy erről beszéljenek, ha valamelyiküket esetleg érdekelné a világnézetek ütköztetése.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 00:21:46
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829