// Második szál //
// Szökésben //
*Meglepetten pislog egyet, kettőt, hármat, mire összeáll valami kis kobakjában és éppen annyi lélekjelenléte van, hogy mosolygás helyett homlokát ráncolja. Éppen kezében lévő összecsukott legyezőjével kezd el felháborodottan mutogatni, miközben csípőre tett kézzel veszi fel a szerepet.*
- Már halálra aggódtuk magunkat, hogy a fene enné le a pofádról a bőrt!
*Bár nem tekint körül, de anélkül is érzi magán a figyelő tekinteteket, amitől libabőrös lesz még a nyakszirtje is, részben a borzongató félelemtől, részben pedig az izgalom ígéretétől. Továbbra is dacos tekintettel néz Taitosra nem esve ki a szerepéből, amit tetéz egy fáradt, lemondó sóhajjal mikor azok elindulnak az asztal felé. Az újabb megszólalást sem hagyhatja természetesen szó nélkül, elvégre a szerepe ezt diktálja.*
- A köszvény érjen utol, hát mit ugatsz te öreg nénédnek?!
*Még egy kicsit mérgelődik, puffog, legyezőjével mutogatva fenyegetőzik, aztán megérkeznek helyükre és a csípőre tett kezek, meg az egész kis színjáték eltűnni látszik. Nem állhatja meg, hogy visszafogott hangerővel felkacagjon, kivirult arcát pedig gyorsan kinyitott legyezőjével igyekszik eltakarni.*
- Ez az este is igen érdekes kezdetét vette és mennyi meglepetést tartogathat még.
*Leülve elégedetten hátradől, és csak mosolyog az állítólagos rablógyilkosságon.*
- Ugyan, engem elkerül a veszély.
*Ez persze szórakoztató lehet azok számára, akik ismerik, elvégre pont ellenkezőleg, Relael imádja generálni a bajt. Fejével ráadásként az éppen belépő testőre felé bök, aki kis terepszemle után nem messze tőlük leül. Nyilván egy ember jelenléte sovány vigasz, ha öt vagy hat másik pályázik rá.*
- Egyébként soha sehova nem megyek egyedül.
*Lezártnak tekinti ezt a témát, elvégre hálás, hogy még egy férfi jelenléte biztosíthatja épségüket.*
- Valóban, rég volt. Éppen csak megismertem az arcodat.
*Egy elismerő biccentéssel nyugtázza ő is háláját, elvégre nem akar Nairada szavaiba vágni, majd hagyja, hogy az elhangzottak alapján régi ismerősök esetleg örülhessenek egymás viszont látásának.*
- Remélem nem zavartam meg semmit.
*Érdeklődve pillant, hogy Taitosra, hol Nairadára, elvégre mi más vezethette őket kettejüket – de legfőképpen egy nemes nőt – a Rumos Rókalyukba, ha nem egy ismerőssel való találkozás. Természetesen csupán udvarias, elvégre cseppet sem érdekli - sőt - ha esetleg megzavart valamit, ami hamar ki fog derülni a számára abból, hogy miként reagálnak. Bízik benne, hogy szavait félreértve valami titkos affér cáfolásába kezdenek bele, az legalább mulatságos lenne.*