Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-07 18:32:14
Üzenet elküldve: 2013-06-07 18:32:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
- A dokkok között ha jól tudom, van egy kis kunyhó, ahol egy efféle vajákos nő lakik. De várjuk meg a holnapot. Addigra biztosan elmegy a hajó, amiről megszöktél. *Miközben beszél az utolsó gyümölcsszemeket válogatja ki a tálból. Talál egy almát, aminek az egyik fele piros, a másik pedig zöldes-sárgás árnyalatokba fordul. Csak a piros részt eszi meg, a többit a számkivetettek mellé teszi. Végül úgy dönt, kegyelmet ad a fekete szedreknek, és azokat is szájába kapkodja.*
- Igen, egy pipacsból. A virágból. *Válaszol mosolyogva.* - A tündérek általában így születnek.
*A férfi következő szavaira szinte felpattan az asztalról, fekete szemei felcsillannak, izgalom tüze táncol bennük.*
- Hát mégis létezik a Világ Vége? A mesterem azt mondta, hogy a világnak sehol sincs vége, nagy tudású ember volt. De ezek szerint mégis létezik!
*Szinte kiáltja az utolsó mondatot, arcára új remények, új álmok képei vetülnek.*
"Megnézem, megkeresem, meg kell találnom!" *Gondolatai szinte száguldanak. Van valaki, aki látta, tehát akkor léteznie kell.*
- Szóval ott összeér a víz és az ég?
*Esalun következő kérdésére csak úgy mellékesen válaszol, mintha nem is lenne fontos. Talán ez is csak azért van, mert lelke eltelt az új kaland ábrándjaival.*
- Igen tanultam. Jól bánok íjjal, parittyával, tőrökkel, szablyával, és a pusztakezes harcot is kitanultam. Bár ez utóbbiban annyira nem vagyok jó, méreteimből fakadóan. Egyedül a kardot vagyok képtelen forgatni. Nekem az túl nehéz, és hosszú. De én nem támadnék meg senkit. Bár az is igaz, hogy a lepcses szám miatt keveredtem már bajba. Sajnos nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak vissza, ha valaki csúfolódik.
*A fekete óriás szavai gondolkodóba ejtik.*
- Én ismerem a térképeket. De nem tudom a földed nevét. Viszont nem messze innen van Arthenior városa, ahol van egy nagy könyvtár. Ott van minden tudás. Megnézhetnénk, hátha megtaláljuk.
- A dokkok között ha jól tudom, van egy kis kunyhó, ahol egy efféle vajákos nő lakik. De várjuk meg a holnapot. Addigra biztosan elmegy a hajó, amiről megszöktél. *Miközben beszél az utolsó gyümölcsszemeket válogatja ki a tálból. Talál egy almát, aminek az egyik fele piros, a másik pedig zöldes-sárgás árnyalatokba fordul. Csak a piros részt eszi meg, a többit a számkivetettek mellé teszi. Végül úgy dönt, kegyelmet ad a fekete szedreknek, és azokat is szájába kapkodja.*
- Igen, egy pipacsból. A virágból. *Válaszol mosolyogva.* - A tündérek általában így születnek.
*A férfi következő szavaira szinte felpattan az asztalról, fekete szemei felcsillannak, izgalom tüze táncol bennük.*
- Hát mégis létezik a Világ Vége? A mesterem azt mondta, hogy a világnak sehol sincs vége, nagy tudású ember volt. De ezek szerint mégis létezik!
*Szinte kiáltja az utolsó mondatot, arcára új remények, új álmok képei vetülnek.*
"Megnézem, megkeresem, meg kell találnom!" *Gondolatai szinte száguldanak. Van valaki, aki látta, tehát akkor léteznie kell.*
- Szóval ott összeér a víz és az ég?
*Esalun következő kérdésére csak úgy mellékesen válaszol, mintha nem is lenne fontos. Talán ez is csak azért van, mert lelke eltelt az új kaland ábrándjaival.*
- Igen tanultam. Jól bánok íjjal, parittyával, tőrökkel, szablyával, és a pusztakezes harcot is kitanultam. Bár ez utóbbiban annyira nem vagyok jó, méreteimből fakadóan. Egyedül a kardot vagyok képtelen forgatni. Nekem az túl nehéz, és hosszú. De én nem támadnék meg senkit. Bár az is igaz, hogy a lepcses szám miatt keveredtem már bajba. Sajnos nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak vissza, ha valaki csúfolódik.
*A fekete óriás szavai gondolkodóba ejtik.*
- Én ismerem a térképeket. De nem tudom a földed nevét. Viszont nem messze innen van Arthenior városa, ahol van egy nagy könyvtár. Ott van minden tudás. Megnézhetnénk, hátha megtaláljuk.
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-07 10:53:01
Üzenet elküldve: 2013-06-07 10:53:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Daria Methilie //
- Az lehet hogy baj, varrás nélkül, egy-két sebem nem tudom, hogy fog meggyógyulni. Lehet mégse ártana egy vajákost vagy gyógyítót felkeresnem. De egyenlőre azt hiszem, a kötözésnek elégnek kell lennie.
* A kis meséje után a lány újra csivitelni kezd, ő pedig legjobb tudása szerint próbál válaszolni mindenre. *
- Nem, a jelentésüket nem ismerem. Mágikus jelek, úgy vélem, de nem konyítok a varázsláshoz.
* Érdeklődve figyeli, ahogy a lány a gyümölcsöket válogatja és egy idő után keresni kezdi az okát. *
~ Talán a forma? Vagy az íz? Esetleg a szín? ~
* Tovább figyeli, miközben beszélgetnek. *
- Egy pipacsból? Mármint, egy virágból?
* Hallott már hihetetlennek tűnő történeteket és látott olyasmit, ami másnak lenne az, ezért nem igazán kételkedés, inkább csak érdeklődés tükröződik a hangjában. *
- Én voltam a világ végén. Vagyis, láttam az Eget Tartó Hegyekből. De az csak az egyik vége, azt hiszem. Még a Végtelen Ködöt is látni lehetett onnan, ami a vizeket a Fenti Világnak elviszi.
* Ahogy a lány tovább mesél, kissé elszorul a szíve. Ő maga is megélt szörnyű dolgokat a rabságban, de nem tudta elképzelni, hogy a lány miket élhetett meg. Aztán hamarosan alaposan meglepődik, mikor a lány a későbbi kalandjait említi és "taníttatását". *
- Tanultál harcművészetet és harcoltál is?
* Nehéz elképzelnie ezt az apró teremtést, aki hozzá hasonló termetű emberekkel harcol. Persze, a méret nem minden és senkit nem szabad külleme miatt alábecsülni, mégis furcsállja a dolgot. *
- Nem támadnálak meg. Nekem azt tanították, hogy ember ember vérét ne ontsa. Nem tudok olyan indokot, ami miatt megtámadnálak. Még ha magamat kellene védeni vagy más életét, először mindig azt keresem, hogyan lehet elkerülni a harcot. Inkább futok el, mintsem bárkinek baja essen. De látom, te nálam sokkal harciasabb vagy. Kis testben nagy bátorság lakozik.
* Szülőföldjére kicsit bánatosan gondol vissza. Még arról sincs fogalma, hogy melyik irányba lehet. *
- De, nagyon szeretnék hazatérni. Csak nem tudom, merre lehet. Fiatalon nem ismertem térképeket és most se tudom igazán, hol is lehetek. Nem tudom, hogy az itteni nyelven van-e neve az otthonomnak, vagy bárki hallott-e már róla. Ott nincsenek ilyen nagy városok * és még csak a kikötőt látta * és nem tudom azt se, hogy melyik irányba kellene indulnom és milyen messze gyalogolnom. Az a föld számomra elveszett és nem tudom, hogy valaha megtalálom-e. De ha igen, elviszlek és megmutatom. Én szebbet soha nem láttam.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.06.11 18:56:04, a következő indokkal:
Múlt idő jelenre javítása, jelpótlás
- Az lehet hogy baj, varrás nélkül, egy-két sebem nem tudom, hogy fog meggyógyulni. Lehet mégse ártana egy vajákost vagy gyógyítót felkeresnem. De egyenlőre azt hiszem, a kötözésnek elégnek kell lennie.
* A kis meséje után a lány újra csivitelni kezd, ő pedig legjobb tudása szerint próbál válaszolni mindenre. *
- Nem, a jelentésüket nem ismerem. Mágikus jelek, úgy vélem, de nem konyítok a varázsláshoz.
* Érdeklődve figyeli, ahogy a lány a gyümölcsöket válogatja és egy idő után keresni kezdi az okát. *
~ Talán a forma? Vagy az íz? Esetleg a szín? ~
* Tovább figyeli, miközben beszélgetnek. *
- Egy pipacsból? Mármint, egy virágból?
* Hallott már hihetetlennek tűnő történeteket és látott olyasmit, ami másnak lenne az, ezért nem igazán kételkedés, inkább csak érdeklődés tükröződik a hangjában. *
- Én voltam a világ végén. Vagyis, láttam az Eget Tartó Hegyekből. De az csak az egyik vége, azt hiszem. Még a Végtelen Ködöt is látni lehetett onnan, ami a vizeket a Fenti Világnak elviszi.
* Ahogy a lány tovább mesél, kissé elszorul a szíve. Ő maga is megélt szörnyű dolgokat a rabságban, de nem tudta elképzelni, hogy a lány miket élhetett meg. Aztán hamarosan alaposan meglepődik, mikor a lány a későbbi kalandjait említi és "taníttatását". *
- Tanultál harcművészetet és harcoltál is?
* Nehéz elképzelnie ezt az apró teremtést, aki hozzá hasonló termetű emberekkel harcol. Persze, a méret nem minden és senkit nem szabad külleme miatt alábecsülni, mégis furcsállja a dolgot. *
- Nem támadnálak meg. Nekem azt tanították, hogy ember ember vérét ne ontsa. Nem tudok olyan indokot, ami miatt megtámadnálak. Még ha magamat kellene védeni vagy más életét, először mindig azt keresem, hogyan lehet elkerülni a harcot. Inkább futok el, mintsem bárkinek baja essen. De látom, te nálam sokkal harciasabb vagy. Kis testben nagy bátorság lakozik.
* Szülőföldjére kicsit bánatosan gondol vissza. Még arról sincs fogalma, hogy melyik irányba lehet. *
- De, nagyon szeretnék hazatérni. Csak nem tudom, merre lehet. Fiatalon nem ismertem térképeket és most se tudom igazán, hol is lehetek. Nem tudom, hogy az itteni nyelven van-e neve az otthonomnak, vagy bárki hallott-e már róla. Ott nincsenek ilyen nagy városok * és még csak a kikötőt látta * és nem tudom azt se, hogy melyik irányba kellene indulnom és milyen messze gyalogolnom. Az a föld számomra elveszett és nem tudom, hogy valaha megtalálom-e. De ha igen, elviszlek és megmutatom. Én szebbet soha nem láttam.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.06.11 18:56:04, a következő indokkal:
Múlt idő jelenre javítása, jelpótlás
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-06 18:38:39
Üzenet elküldve: 2013-06-06 18:38:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
- Sajnos összevarrni nem tudlak, talán nem is mernélek, ahhoz valami vajákos boszorkát kellene hívni.
*Aztán pedig csak hallgatja a férfi szavait, fejében megelevenednek a képek, amiket Esalun elé fest. Tetszik neki a vidék, amit maga előtt lát. Kedve támad megnézni, milyen is az.*
- Akkor nem is tudod, hogy mik ezek a jelek a testeden? *Kérdezi kissé csodálkozva, miközben épp egy nagyobbacska epret majszol. Szinte átéli azokat az élményeket, amiket a fekete óriás mesél, hiába, mindig is élénk volt a fantáziája, és mindig is könnyen átvette mások érzelmeit. Egy fekete szeder akad a kezébe, és egy darabig szemez vele, hogy vajon megegye-e, vagy sem. Hiszen nem piros. Végül félreteszi az alma, a szőlő és az egyéb nem piros gyümölcsök kupacába. Majd később dönt a sorsáról. Illetve mellé teszi többi fekete szeder társát is, amit még így hirtelen a tálban talál. A férfi kérésére elmosolyodik, fejét lehajtja, vörös haja előre zúdul, eltakarja arcát, meztelen vállait.*
- Mit mesélhetnék? *Teszi fel a költői kérdést, választ nem vár rá, aztán csak belekezd valami történetszerűségbe.*
- Egy pipacsból keltem ki sok évvel ez előtt, és hiába volt puha az ágy és meleg a kandalló, nem csábított az otthon melege. Utazni vágytam, megnézni, tudod, a világ végét. *Az utolsó szavakat kicsit pirulva, zavarában a haját babrálva mondja. Azóta már tudja, hogy a világnak sehol sincs vége, és hogy a térkép szélén nem lehet leesni a semmibe.*
- Aztán jöttek a szörnyűségek. Egy tolvaj banda kapott el. Nem tudtam védekezni, még csak fegyvereim sem voltak, nem hogy használni tudtam volna azokat. Akkoriban még úgy utazgattam, mintha csak otthon a szobák közt járkálnék. Azt gondoltam, hogy a világ jó és szép, és hogy a jó embereknek nem esik bajuk. Csúnya dolgokra kényszerítettek. Csúnyábbakra mint amiket el tudnál képzelni. *Szeme ott függött a férfin, és ha az esetleg elkapná tekintetének fájdalmasan lobbanó fényét, gyűlölettől való izzását, talán még meg is ijedne.*
- Megszöktem, valahogy, a mai napig nem tudom, hogy csináltam, biztos vagyok benne, hogy Fortuna keze volt a dologban. Aztán harcművészeteket tanultam, és ezért nem félek tőled sem. Győztem már le nagyobb embereket is. Nem mondom, hogy szembe mernék szállni veled, *Arcán fura mosoly jelenik meg, melyben egyszerre van jelen valami gyermeki huncutság, és a veszedelmes vadállat.* - de ha megtámadnál, megvédeném magam.
Azzal meg mit törődjek, hogy ki hogy néz rám? A beilleszkedési vágyamat már sok éve elhagytam valamelyik árokban. Ugyanígy a kedvességemet is. Nem tudom mi ütött belém, hogy most ilyen gyöngy szívű vagyok. Talán mert hajt a kíváncsiságom. Tudod, nem láttam még hozzád hasonlót soha. *Zavarában elneveti magát, aztán pedig újra visszatér a kérdésekhez.*
- És most vissza akarsz menni a szülőföldedre, vagy itt maradsz?
*Bármi is a válasz, azért félénken felteszi a másik kérdését, ami olyan nagyon foglalkoztatja őt.*
- Egyszer nem mutatod meg? Nem keressük meg, hogy honnan jöttél? Annyira kíváncsi vagyok rá. Olyan szép lehet.
- Sajnos összevarrni nem tudlak, talán nem is mernélek, ahhoz valami vajákos boszorkát kellene hívni.
*Aztán pedig csak hallgatja a férfi szavait, fejében megelevenednek a képek, amiket Esalun elé fest. Tetszik neki a vidék, amit maga előtt lát. Kedve támad megnézni, milyen is az.*
- Akkor nem is tudod, hogy mik ezek a jelek a testeden? *Kérdezi kissé csodálkozva, miközben épp egy nagyobbacska epret majszol. Szinte átéli azokat az élményeket, amiket a fekete óriás mesél, hiába, mindig is élénk volt a fantáziája, és mindig is könnyen átvette mások érzelmeit. Egy fekete szeder akad a kezébe, és egy darabig szemez vele, hogy vajon megegye-e, vagy sem. Hiszen nem piros. Végül félreteszi az alma, a szőlő és az egyéb nem piros gyümölcsök kupacába. Majd később dönt a sorsáról. Illetve mellé teszi többi fekete szeder társát is, amit még így hirtelen a tálban talál. A férfi kérésére elmosolyodik, fejét lehajtja, vörös haja előre zúdul, eltakarja arcát, meztelen vállait.*
- Mit mesélhetnék? *Teszi fel a költői kérdést, választ nem vár rá, aztán csak belekezd valami történetszerűségbe.*
- Egy pipacsból keltem ki sok évvel ez előtt, és hiába volt puha az ágy és meleg a kandalló, nem csábított az otthon melege. Utazni vágytam, megnézni, tudod, a világ végét. *Az utolsó szavakat kicsit pirulva, zavarában a haját babrálva mondja. Azóta már tudja, hogy a világnak sehol sincs vége, és hogy a térkép szélén nem lehet leesni a semmibe.*
- Aztán jöttek a szörnyűségek. Egy tolvaj banda kapott el. Nem tudtam védekezni, még csak fegyvereim sem voltak, nem hogy használni tudtam volna azokat. Akkoriban még úgy utazgattam, mintha csak otthon a szobák közt járkálnék. Azt gondoltam, hogy a világ jó és szép, és hogy a jó embereknek nem esik bajuk. Csúnya dolgokra kényszerítettek. Csúnyábbakra mint amiket el tudnál képzelni. *Szeme ott függött a férfin, és ha az esetleg elkapná tekintetének fájdalmasan lobbanó fényét, gyűlölettől való izzását, talán még meg is ijedne.*
- Megszöktem, valahogy, a mai napig nem tudom, hogy csináltam, biztos vagyok benne, hogy Fortuna keze volt a dologban. Aztán harcművészeteket tanultam, és ezért nem félek tőled sem. Győztem már le nagyobb embereket is. Nem mondom, hogy szembe mernék szállni veled, *Arcán fura mosoly jelenik meg, melyben egyszerre van jelen valami gyermeki huncutság, és a veszedelmes vadállat.* - de ha megtámadnál, megvédeném magam.
Azzal meg mit törődjek, hogy ki hogy néz rám? A beilleszkedési vágyamat már sok éve elhagytam valamelyik árokban. Ugyanígy a kedvességemet is. Nem tudom mi ütött belém, hogy most ilyen gyöngy szívű vagyok. Talán mert hajt a kíváncsiságom. Tudod, nem láttam még hozzád hasonlót soha. *Zavarában elneveti magát, aztán pedig újra visszatér a kérdésekhez.*
- És most vissza akarsz menni a szülőföldedre, vagy itt maradsz?
*Bármi is a válasz, azért félénken felteszi a másik kérdését, ami olyan nagyon foglalkoztatja őt.*
- Egyszer nem mutatod meg? Nem keressük meg, hogy honnan jöttél? Annyira kíváncsi vagyok rá. Olyan szép lehet.
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-05 01:05:17
Üzenet elküldve: 2013-06-05 01:05:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Daria Methilie //
* Az első önállóan elejtett mókus óta nem esett ilyen jól még neki étel. Az első néhány falatot még szinte rágás nélkül tünteti el, majd megkínzott gyomrára gondol és alaposan visszafog a tempóból. Inkább kiélvezi az étel ízét. Már az első falat után, sokkal jobban érzi magát, bár ez kívülről nem igen látszik, bár ki tudja, mennyire jó emberismerő az apró tündér. *
- Azt hiszem, inkább össze kellene varrni őket. A vágások gyorsabban gyógyulnak be úgy. De ahhoz megfelelő cérna és egy tű kellene. És magukat a sebeket is ki kell tisztítani valamivel. Ismertem egyszer egy férfit, aki... nem ismerem rá a szót. Szóval, erős itallal mosta ki a sebet mielőtt összevarrta volna.
* Egy rövid időre visszagondol régi tanítójára, akit oly sok éve elragadtak tőle az istenek. De a kérdés áradat a gondolatai is megakasztja a szájába kerülő falattal együtt. *
- Lassabban kérlek.
* De nagy levegőt vesz és mesélni kezd. Persze nem mindent és nem is teljesen, de néhány dolgot azért megoszt a megmentőjével. *
- Messze földön születtem. A térképeket nem ismerem, így nem tudom innen merre kellene néznem. De ott a nap hajnaltól napestig magasan jár és a sztyeppék füvét fakóra pirítja. Ott él a népem. Ott, a fakó bőrű ember ritka akár a déli shikaka. Még ifjonc voltam, amikor jött egy férfi. Fentről, az Eget Tartó Hegyekből jött. Bőre olyan volt, mint a fehér emberé mikor először szeli át a tengereket. Apámnak sok fia volt még, nem tudom miért engem adott a férfinak. Vele mentem a hegyekbe. Apám helyett apám volt és más életre tanított mint a sztyeppék népéé. Mikor az Eget Tartó Hegyekről tovább ment a Fenti Világba, akkor én lejöttem a hegyekről és elindultam Fénylő Folyó mentén. Nem messze a fakóbőrű emberek első városától fogtak el, sok éve már. Eladtak egy embernek, aki magát mágusnak nevezte. Ő rótta testemre ezeket az írásokat. Kísérletnek nevezte. Azt hitte, nem ismerem a nyelvét és ezért nem szégyellt előttem beszélni. De a mágiát nem ismerem. Azt megértettem, hogy valamit az emberek testébe akart zárni, ezért rótt ránk jeleket. Mára talán csak én élek, mindenki más... a jelek elpusztították őket. Engem valamiért nem. A Mágus úgy tartott, mint a bronzbőrű kereskedők a Fák apró fiati. Az itteni nyelven, szoknom kell hogy újra beszélhetek, majmoknak hívják őket. Élvezetét lelte abban, hogy tanítgatott beszélni. Élvezte a saját szavait az én számból hallani. Más dolgokra is használt. Rabszolgája voltam. Mikor megszöktem, egy folyót követve menekültem és a vadonban éltem. De néhány hónapja egy város közelében rám akadtak és vissza akartak vinni. Szerencsére kikötöttek itt pihenni, hát megszöktem. A Testvérem mostanra messze jár és remélem biztonságos az útja. Nem áll szándékomban keresni, ha még keresztezik egymást útjaink, úgyis találkozunk. Jó ember és nélküle nem lennék most szabad. De kérlek, te is mondj valamit. Én nem vagyok érdekes úgy hiszem, te viszont apró vagy és szárnyas, mégse félsz tőlem. Se attól, hogy az emberek mit szólnak, ha velem látnak.
~ És vajon ha egyszer rám találnak? ~
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.06.05 21:39:08, a következő indokkal:
Jelpótlás
* Az első önállóan elejtett mókus óta nem esett ilyen jól még neki étel. Az első néhány falatot még szinte rágás nélkül tünteti el, majd megkínzott gyomrára gondol és alaposan visszafog a tempóból. Inkább kiélvezi az étel ízét. Már az első falat után, sokkal jobban érzi magát, bár ez kívülről nem igen látszik, bár ki tudja, mennyire jó emberismerő az apró tündér. *
- Azt hiszem, inkább össze kellene varrni őket. A vágások gyorsabban gyógyulnak be úgy. De ahhoz megfelelő cérna és egy tű kellene. És magukat a sebeket is ki kell tisztítani valamivel. Ismertem egyszer egy férfit, aki... nem ismerem rá a szót. Szóval, erős itallal mosta ki a sebet mielőtt összevarrta volna.
* Egy rövid időre visszagondol régi tanítójára, akit oly sok éve elragadtak tőle az istenek. De a kérdés áradat a gondolatai is megakasztja a szájába kerülő falattal együtt. *
- Lassabban kérlek.
* De nagy levegőt vesz és mesélni kezd. Persze nem mindent és nem is teljesen, de néhány dolgot azért megoszt a megmentőjével. *
- Messze földön születtem. A térképeket nem ismerem, így nem tudom innen merre kellene néznem. De ott a nap hajnaltól napestig magasan jár és a sztyeppék füvét fakóra pirítja. Ott él a népem. Ott, a fakó bőrű ember ritka akár a déli shikaka. Még ifjonc voltam, amikor jött egy férfi. Fentről, az Eget Tartó Hegyekből jött. Bőre olyan volt, mint a fehér emberé mikor először szeli át a tengereket. Apámnak sok fia volt még, nem tudom miért engem adott a férfinak. Vele mentem a hegyekbe. Apám helyett apám volt és más életre tanított mint a sztyeppék népéé. Mikor az Eget Tartó Hegyekről tovább ment a Fenti Világba, akkor én lejöttem a hegyekről és elindultam Fénylő Folyó mentén. Nem messze a fakóbőrű emberek első városától fogtak el, sok éve már. Eladtak egy embernek, aki magát mágusnak nevezte. Ő rótta testemre ezeket az írásokat. Kísérletnek nevezte. Azt hitte, nem ismerem a nyelvét és ezért nem szégyellt előttem beszélni. De a mágiát nem ismerem. Azt megértettem, hogy valamit az emberek testébe akart zárni, ezért rótt ránk jeleket. Mára talán csak én élek, mindenki más... a jelek elpusztították őket. Engem valamiért nem. A Mágus úgy tartott, mint a bronzbőrű kereskedők a Fák apró fiati. Az itteni nyelven, szoknom kell hogy újra beszélhetek, majmoknak hívják őket. Élvezetét lelte abban, hogy tanítgatott beszélni. Élvezte a saját szavait az én számból hallani. Más dolgokra is használt. Rabszolgája voltam. Mikor megszöktem, egy folyót követve menekültem és a vadonban éltem. De néhány hónapja egy város közelében rám akadtak és vissza akartak vinni. Szerencsére kikötöttek itt pihenni, hát megszöktem. A Testvérem mostanra messze jár és remélem biztonságos az útja. Nem áll szándékomban keresni, ha még keresztezik egymást útjaink, úgyis találkozunk. Jó ember és nélküle nem lennék most szabad. De kérlek, te is mondj valamit. Én nem vagyok érdekes úgy hiszem, te viszont apró vagy és szárnyas, mégse félsz tőlem. Se attól, hogy az emberek mit szólnak, ha velem látnak.
~ És vajon ha egyszer rám találnak? ~
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.06.05 21:39:08, a következő indokkal:
Jelpótlás
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-03 20:17:05
Üzenet elküldve: 2013-06-03 20:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
*Nyílik az ajtó, és Daria lép be rajta. Mindent a kis asztalra pakol, és pakoltat a pincérrel, aki segített neki. Hálásan megköszöni, egy aranyat nyom a kezébe, majd kicsukja a szobából a segítőkész felszolgálót. A férfi már ül, amikor visszatér, és a vörös nő ezáltal kényelmesen az ölébe rakhatja a tányért az evőeszközökkel, amin krumplipüré és töltött csibe díszeleg. Az asztalt óvatosan az ágy széléhez húzza, hogy a rajta álló két talpas pohár a borral ki ne boruljon, majd addig rendezget az asztalon, amíg ő is fel tud rá ülni, és a gyümölcstálat az ölébe veszi, onnan falatozgat.*
- Majd talán a nagyobbakat érdemes lenne az alvás idejéig bekötözni. *Válaszol kicsit megkésve a fekete férfinak.*
- Na, most mesélj! *Kéri, szinte követeli újdonsült barátjától a pontos történeteket. Persze, ehhez kérdés özön is járul.*
- Hogy kerültél annak idején fogságba? Hol voltál előtte? A testvéredről tudsz valamit, itt van még a városban? *A testvér szót ő teljesen átlagosan ejti ki, hiszen ha testvér, akkor ő vér szerinti testvérre gondol, nem gondol bele, hogy ez lehet, hogy nem is így van.* - Ha gondolod, akár meg is kereshetjük. És mik ezek a jelek a bőrödön? Hogy kerültek rád?
*Hirtelen azon kapja magát, szárnyai izgalmában megemelkedtek, sőt néha még verdesnek is, és hogy mennyit is beszél valójában, kis barátja valószínűleg már nem is emlékszik az első feltett kérdésére. Kissé elpirul, gyümölcsleves kezével a vörös hajzuhatagot babrálja zavarában.*
- Bocsáss meg, ha kicsit sokat beszélek. Régóta nem akadt társaságom, és ezt most mind rajtad fogom kiélni.
*Lányos zavarában, az asztalra kuporodik, a tálat pedig combjaival tartja az ölében. Egyik kezével a gyümölcsöket válogatja, a másikkal pedig egy találomra kiválasztott dús tincset csavargat. Jellemzően most is a piros gyümölcsökre vadászik, egy zöld almát, és egy fürt fehér szőlőt az asztalra tesz, a bor mellé, hogy ne zavarják falatozásában.*
- Vagy nem is válaszolhatsz a kérdéseimre, mert ez mind titok?
*Nyílik az ajtó, és Daria lép be rajta. Mindent a kis asztalra pakol, és pakoltat a pincérrel, aki segített neki. Hálásan megköszöni, egy aranyat nyom a kezébe, majd kicsukja a szobából a segítőkész felszolgálót. A férfi már ül, amikor visszatér, és a vörös nő ezáltal kényelmesen az ölébe rakhatja a tányért az evőeszközökkel, amin krumplipüré és töltött csibe díszeleg. Az asztalt óvatosan az ágy széléhez húzza, hogy a rajta álló két talpas pohár a borral ki ne boruljon, majd addig rendezget az asztalon, amíg ő is fel tud rá ülni, és a gyümölcstálat az ölébe veszi, onnan falatozgat.*
- Majd talán a nagyobbakat érdemes lenne az alvás idejéig bekötözni. *Válaszol kicsit megkésve a fekete férfinak.*
- Na, most mesélj! *Kéri, szinte követeli újdonsült barátjától a pontos történeteket. Persze, ehhez kérdés özön is járul.*
- Hogy kerültél annak idején fogságba? Hol voltál előtte? A testvéredről tudsz valamit, itt van még a városban? *A testvér szót ő teljesen átlagosan ejti ki, hiszen ha testvér, akkor ő vér szerinti testvérre gondol, nem gondol bele, hogy ez lehet, hogy nem is így van.* - Ha gondolod, akár meg is kereshetjük. És mik ezek a jelek a bőrödön? Hogy kerültek rád?
*Hirtelen azon kapja magát, szárnyai izgalmában megemelkedtek, sőt néha még verdesnek is, és hogy mennyit is beszél valójában, kis barátja valószínűleg már nem is emlékszik az első feltett kérdésére. Kissé elpirul, gyümölcsleves kezével a vörös hajzuhatagot babrálja zavarában.*
- Bocsáss meg, ha kicsit sokat beszélek. Régóta nem akadt társaságom, és ezt most mind rajtad fogom kiélni.
*Lányos zavarában, az asztalra kuporodik, a tálat pedig combjaival tartja az ölében. Egyik kezével a gyümölcsöket válogatja, a másikkal pedig egy találomra kiválasztott dús tincset csavargat. Jellemzően most is a piros gyümölcsökre vadászik, egy zöld almát, és egy fürt fehér szőlőt az asztalra tesz, a bor mellé, hogy ne zavarják falatozásában.*
- Vagy nem is válaszolhatsz a kérdéseimre, mert ez mind titok?
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-03 19:59:53
Üzenet elküldve: 2013-06-03 19:59:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Meztelen lábai halk neszt adnak ki, ahogy végigtapicskol a fogadón. Újra a pulthoz kászálódik, és az ételek felől kérdezősködik.*
"Valami tápláló és laktató kell." *Gondolkozik magában, miközben a fogadós a menüt sorolja.*
- Bort szeretnék, két pohárral. *A pulton 12 arany csendül a Borért.
Tovább gondolkozik, végül a Töltött csibe mellett dönt 8 aranyért, és mellé Krumplipürét kér, szintén 8ért. . Magának pedig Gyümölcstálat rendel, és újabb 8arany üti a fogadós markát. *
- Nagy az étvágya, mi, egy ilyen nagy embernek? *Kérdezi merészen a pultos, miközben az rendelést készíti, Daria pedig puffogva a méregtől válaszol neki.*
- Úgy látom, Magának nagyobb az étvágya a pletykákra, mint a fent fekvő sebesült férfinak az ételre!
*Amikor az ételeket elé rakják, egy pincérhez fordul kedves mosollyal az arcán.*
- Lenne szíves segíteni? *A felszolgáló pedig csak bólint, és segít a pipacstündérnek felvinni a menüt a szálláshoz vezető lépcsőn.*
"Valami tápláló és laktató kell." *Gondolkozik magában, miközben a fogadós a menüt sorolja.*
- Bort szeretnék, két pohárral. *A pulton 12 arany csendül a Borért.
Tovább gondolkozik, végül a Töltött csibe mellett dönt 8 aranyért, és mellé Krumplipürét kér, szintén 8ért. . Magának pedig Gyümölcstálat rendel, és újabb 8arany üti a fogadós markát. *- Nagy az étvágya, mi, egy ilyen nagy embernek? *Kérdezi merészen a pultos, miközben az rendelést készíti, Daria pedig puffogva a méregtől válaszol neki.*
- Úgy látom, Magának nagyobb az étvágya a pletykákra, mint a fent fekvő sebesült férfinak az ételre!
*Amikor az ételeket elé rakják, egy pincérhez fordul kedves mosollyal az arcán.*
- Lenne szíves segíteni? *A felszolgáló pedig csak bólint, és segít a pipacstündérnek felvinni a menüt a szálláshoz vezető lépcsőn.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-03 15:16:50
Üzenet elküldve: 2013-06-03 15:16:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Daria Methilie //
* Figyeli, ahogy a lány dolgozik. Nem tudja, hogy a lány tanulta-e vagy csak tehetséges-e, de neki úgy tűnik, igen jó munkát végez. *
- Ha tényleg nem olyan mélyek és már nem véreznek, akkor tényleg nem szükséges bekötni őket. Bár egyet-kettőt talán nem ártana. Nem vagyok benne biztos. Csak keveset tudok a gyógyításról. Amíg itt maradok, talán tényleg nem szükséges a kötés, de mielőtt elhagyom a szobát, mindenképpen kelleni fog, ha más nem, hogy eltakarjam őket amíg be nem gyógyulnak valamennyire.
* Egy kicsit elgondolkozik, hogy mi lenne megfelelőbb, enni-e vagy aludni. Végül az evés mellett dönt. *
- Rég nem ettem. Legalábbis semmi olyat, amit ételnek lehetne nevezni. Szeretnék enni egy kicsit, ha lehet.
* Mikor a lány kimegy, elgondolkozik azon, hogy vajon mi mozgathatja a lányt. Már régóta nem találkozott szinte senkivel, aki önzetlenül segítene másokon. Talán csak a világ rossz tájain járt, ez lehet az oka. Bár még fáradt és fájdalmai vannak, de lassan, egymás után rákoncentrál minden izmára és egyesével megmozgatja őket. Épp csak annyira, hogy érezze, milyen állapotban lehetnek. Szerencsére úgy tűnik, hogy igazán komoly sérülést nem szenvedett, bár nem kevés időbe fog kerülni, mire megint ereje teljében lesz. Viszont addig se élősködhet a lányon, ha összegyűjtötte erejét, találnia kell magának megoldást, hogy szállása és étele legyen. Lassan, óvatosan ül fel az ágyban és feljebb kúszik, hogy hátát a falnak vethesse mire visszajön a lány. Enni mégis csak egyszerűbb ülve. *
* Figyeli, ahogy a lány dolgozik. Nem tudja, hogy a lány tanulta-e vagy csak tehetséges-e, de neki úgy tűnik, igen jó munkát végez. *
- Ha tényleg nem olyan mélyek és már nem véreznek, akkor tényleg nem szükséges bekötni őket. Bár egyet-kettőt talán nem ártana. Nem vagyok benne biztos. Csak keveset tudok a gyógyításról. Amíg itt maradok, talán tényleg nem szükséges a kötés, de mielőtt elhagyom a szobát, mindenképpen kelleni fog, ha más nem, hogy eltakarjam őket amíg be nem gyógyulnak valamennyire.
* Egy kicsit elgondolkozik, hogy mi lenne megfelelőbb, enni-e vagy aludni. Végül az evés mellett dönt. *
- Rég nem ettem. Legalábbis semmi olyat, amit ételnek lehetne nevezni. Szeretnék enni egy kicsit, ha lehet.
* Mikor a lány kimegy, elgondolkozik azon, hogy vajon mi mozgathatja a lányt. Már régóta nem találkozott szinte senkivel, aki önzetlenül segítene másokon. Talán csak a világ rossz tájain járt, ez lehet az oka. Bár még fáradt és fájdalmai vannak, de lassan, egymás után rákoncentrál minden izmára és egyesével megmozgatja őket. Épp csak annyira, hogy érezze, milyen állapotban lehetnek. Szerencsére úgy tűnik, hogy igazán komoly sérülést nem szenvedett, bár nem kevés időbe fog kerülni, mire megint ereje teljében lesz. Viszont addig se élősködhet a lányon, ha összegyűjtötte erejét, találnia kell magának megoldást, hogy szállása és étele legyen. Lassan, óvatosan ül fel az ágyban és feljebb kúszik, hogy hátát a falnak vethesse mire visszajön a lány. Enni mégis csak egyszerűbb ülve. *
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-02 23:34:12
Üzenet elküldve: 2013-06-02 23:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
*Hallgatja a férfi történetét, közben meglepetten néha hümmög, vagy bólint. Figyel a történetre, és közben a sebekkel matat. Úgy látja, egyik sem vészes, és hamar végez.*
- Nem hiszem, hogy lenne értelme igazán bekötözni a sérüléseidet. A kötés csak beleragadna, és reggel annál jobban fájna. Mindenesetre nem tartozol köszönettel. Úgyis egyedül voltam, egy kis társaság nekem sem árt.
*Hangja nyugalmat áraszt, és ismét meglepő számára, a kedves mosoly, ami arcán szétárad.*
- Daria vagyok. *Mutatkozik be ő is.* -Éhes vagy, vagy aludnál?
*Furcsán jól esik neki, hogy valakivel végre törődhet. Pedig ő már nagyon régóta nem volt ilyen. Végeredményben bármit is mond a férfi, a tündér így is, úgy is kimegy a szobából. Vagy ételért, vagy egy újabb szobakulcsért. Ez majd Esalun válaszából kiderül.*
A hozzászólás írója (Daria Methilie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.02 23:35:36
*Hallgatja a férfi történetét, közben meglepetten néha hümmög, vagy bólint. Figyel a történetre, és közben a sebekkel matat. Úgy látja, egyik sem vészes, és hamar végez.*
- Nem hiszem, hogy lenne értelme igazán bekötözni a sérüléseidet. A kötés csak beleragadna, és reggel annál jobban fájna. Mindenesetre nem tartozol köszönettel. Úgyis egyedül voltam, egy kis társaság nekem sem árt.
*Hangja nyugalmat áraszt, és ismét meglepő számára, a kedves mosoly, ami arcán szétárad.*
- Daria vagyok. *Mutatkozik be ő is.* -Éhes vagy, vagy aludnál?
*Furcsán jól esik neki, hogy valakivel végre törődhet. Pedig ő már nagyon régóta nem volt ilyen. Végeredményben bármit is mond a férfi, a tündér így is, úgy is kimegy a szobából. Vagy ételért, vagy egy újabb szobakulcsért. Ez majd Esalun válaszából kiderül.*
A hozzászólás írója (Daria Methilie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.02 23:35:36
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-02 23:12:52
Üzenet elküldve: 2013-06-02 23:12:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daria Methilie//
* Amíg a lányra vár, csak fekszik az ágyon és szuszog. A szigonynyelet az ágy mellé támasztja, amikor már van ereje feljebb mászni az ágyon. Felsőtestét eddig se fedte ruha, lejjebb vetkőzni pedig nem akar, így csak az alkarvédőket csatolja le magáról és ejti a bot tövébe őket. Hiába erőlteti az agyát, nem tudja felidézni, hogy mikor is feküdt igazi ágyban. A rabság havai alatt a padozaton vagy egymásnak dőlve aludtak. Miközben menekült, csak a föld és az avar szolgált vánkosául, azelőtt pedig, azelőtt egy kőlap volt csupán, mit ágynak hívhatott. Mire visszaér a lány, már majdnem elbóbiskol. Érkezése és csivitelése viszont magához téríti gyorsan. *
- Nem, nem alszom.
*Válaszol halkan. A "kis barátom"-ra nem igazán tud mit mondani. Persze, vannak nála nagyobbak is, de rég nem nevezték kicsinek. Egy ilyen apró lányka szájából pedig még inkább különösen hat. Jó darabig nem szól semmit, gondolkozik azon, mit árulhat el nyugodt szívvel a lánynak. Végül úgy dönt, hogy ha mindent nem is kell tudnia, mégis csak magyarázattal tartozik neki a segítségéért cserébe. *
- Megszöktem. Az utóbbi hónapokat egy rabszolgagálya fogságában töltöttem, előtte, sokkal messzebb voltam fogoly. De megszöktem, mert nem élet a rabság. De a gályán nem volt szerencsém. A testvéremnek * ezt a szót furcsa hangsúllyal mondja * sikerült elmenekülnie. Én hátra maradtam, de fölém kerekedtek. Nem tudom hogy másztam ki a partra. Talán kisodort, vagy az istenek segítettek meg. De nem sokra emlékszem addig, míg meg nem hallottam a hangodat. Hálával tartozom a segítségedért. * Majd némi hezitálás után még hozzá teszi. * A nevem Esalun.
* Amíg a lányra vár, csak fekszik az ágyon és szuszog. A szigonynyelet az ágy mellé támasztja, amikor már van ereje feljebb mászni az ágyon. Felsőtestét eddig se fedte ruha, lejjebb vetkőzni pedig nem akar, így csak az alkarvédőket csatolja le magáról és ejti a bot tövébe őket. Hiába erőlteti az agyát, nem tudja felidézni, hogy mikor is feküdt igazi ágyban. A rabság havai alatt a padozaton vagy egymásnak dőlve aludtak. Miközben menekült, csak a föld és az avar szolgált vánkosául, azelőtt pedig, azelőtt egy kőlap volt csupán, mit ágynak hívhatott. Mire visszaér a lány, már majdnem elbóbiskol. Érkezése és csivitelése viszont magához téríti gyorsan. *
- Nem, nem alszom.
*Válaszol halkan. A "kis barátom"-ra nem igazán tud mit mondani. Persze, vannak nála nagyobbak is, de rég nem nevezték kicsinek. Egy ilyen apró lányka szájából pedig még inkább különösen hat. Jó darabig nem szól semmit, gondolkozik azon, mit árulhat el nyugodt szívvel a lánynak. Végül úgy dönt, hogy ha mindent nem is kell tudnia, mégis csak magyarázattal tartozik neki a segítségéért cserébe. *
- Megszöktem. Az utóbbi hónapokat egy rabszolgagálya fogságában töltöttem, előtte, sokkal messzebb voltam fogoly. De megszöktem, mert nem élet a rabság. De a gályán nem volt szerencsém. A testvéremnek * ezt a szót furcsa hangsúllyal mondja * sikerült elmenekülnie. Én hátra maradtam, de fölém kerekedtek. Nem tudom hogy másztam ki a partra. Talán kisodort, vagy az istenek segítettek meg. De nem sokra emlékszem addig, míg meg nem hallottam a hangodat. Hálával tartozom a segítségedért. * Majd némi hezitálás után még hozzá teszi. * A nevem Esalun.
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-02 22:04:31
Üzenet elküldve: 2013-06-02 22:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Mikor belép a szegényes szobába, akkor jön csak rá, hogy a homokos, koszlott rongyot, amit szoknyájából tépett, még mindig kezében szorongatja. Ugyanekkor jut eszébe az is, hogy kellene egy tál meleg víz a sebek esetleges kitisztítására. A rongyot a sarokba dobja, és már fordulna is kifelé az ajtón. Ahogy a férfi az ágyra rogy, Daria ismét csak mosolyogni képes. Magát is meglepi ez a nagymértékű kedvesség, amit lényéből áradni érez.*
- Csak ne köszönj semmit. Pihenj, addig hozok vizet.
*A meztelen tündérlábak eltapicskolnak, aztán hamar vissza is térnek, zajukból hallható, hogy lassabban halad. Belép a kicsi, koszos szobába, kezében meleg vízzel teli tálat hoz, és lerakja az ágy mellé.*
- Alszol már, kis barátom? *Kérdezi nyugodt hangon. Valahogy annyira megtetszett neki ez a kifejezés a nagy emberre, hogy most szívesen alkalmazza rá. A nevét úgysem tudja. Ha a férfi nem alszik, akkor tovább kérdezgeti, miközben újabb rongynak valót tép az egyik aljból, és a vízbe mártja.*
"Úgyis új ruhát kell varratnom."
- Szóval miért is szunyókáltál te hajnaltájt a parton, mielőtt megzavartam a pihenésed?
*Miközben beszél, az ágy szélére ül, és a puha, húsos sebekkel kezd foglalatoskodni, ha a férfi hagyja.*
- Csak ne köszönj semmit. Pihenj, addig hozok vizet.
*A meztelen tündérlábak eltapicskolnak, aztán hamar vissza is térnek, zajukból hallható, hogy lassabban halad. Belép a kicsi, koszos szobába, kezében meleg vízzel teli tálat hoz, és lerakja az ágy mellé.*
- Alszol már, kis barátom? *Kérdezi nyugodt hangon. Valahogy annyira megtetszett neki ez a kifejezés a nagy emberre, hogy most szívesen alkalmazza rá. A nevét úgysem tudja. Ha a férfi nem alszik, akkor tovább kérdezgeti, miközben újabb rongynak valót tép az egyik aljból, és a vízbe mártja.*
"Úgyis új ruhát kell varratnom."
- Szóval miért is szunyókáltál te hajnaltájt a parton, mielőtt megzavartam a pihenésed?
*Miközben beszél, az ágy szélére ül, és a puha, húsos sebekkel kezd foglalatoskodni, ha a férfi hagyja.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-02 21:47:52
Üzenet elküldve: 2013-06-02 21:47:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A lány fürgén és talpra esetten intézkedik. Ez gyenge mosolyt csal a férfi arcára, ám a fogadós pillantására csak összehúzza szemöldökét. *
~ A fajtájának mindig a legpiszkosabb dolgokon jár az esze. Tegye. Amíg nem veri nagy dobra ittlétem.
* De csak remélni tudja, hogy a fogadós megelégszik a kéjelgő fantáziájával és nem szalad rögtön körbe a városban az obszidián óriás hírével. Mert akár csak róla beszélnek, akár a lánnyal együtt említik, egy fekete bőrű ember elég feltűnő itt, a fehérek földjén.
A tessékelés nyomán megindul a jelzett irányba, majd a lány mögött fel a lépcsőn. Ez őfeléjük is így volt szokás. Hegyen fel, lépcsőkön, bár ez utóbbi feléjük legfeljebb hegyek oldalába vájva található és nem is látott emeletes épületet egészen kamasz koráig, de a szokás úgy tartja, egy erős férfinak kell leghátul és ezáltal legalul mennie. A lépcsővel meglepően könnyen boldogul, bár ebben nagy jelentősége van a lépcső korlátjának és a mellette lévő falnak. Sokkal jobb támasztékot adtak mint az az egy szál, törött bot. Az étel említésére, önuralom ide vagy oda, de nagyot kordul a gyomra. Rendes étel már hónapok óta nem került bele, hisz a gályán csak "folyékony kenyérrel" táplálták őket, ami bár sokat jelentett de messze volt a rendes ételtől. A szobákhoz vezető folyosó végtelenül hosszúnak tűnik számára és az ajtó előtt állva, szinte már csak arra tud gondolni, hogy lepihenjen. Szüksége van alvásra, ezt tudja, de azt is, hogy most még veszélyes lenne elaludnia. A szobába lépve epekedve néz az ágyra majd bocsánatkérően pillant a tündérlányra, mielőtt keresztben lerogyna számára mennyeien puha ágyra. *
- Köszönöm. Mindent köszönök.
~ A fajtájának mindig a legpiszkosabb dolgokon jár az esze. Tegye. Amíg nem veri nagy dobra ittlétem.
* De csak remélni tudja, hogy a fogadós megelégszik a kéjelgő fantáziájával és nem szalad rögtön körbe a városban az obszidián óriás hírével. Mert akár csak róla beszélnek, akár a lánnyal együtt említik, egy fekete bőrű ember elég feltűnő itt, a fehérek földjén.
A tessékelés nyomán megindul a jelzett irányba, majd a lány mögött fel a lépcsőn. Ez őfeléjük is így volt szokás. Hegyen fel, lépcsőkön, bár ez utóbbi feléjük legfeljebb hegyek oldalába vájva található és nem is látott emeletes épületet egészen kamasz koráig, de a szokás úgy tartja, egy erős férfinak kell leghátul és ezáltal legalul mennie. A lépcsővel meglepően könnyen boldogul, bár ebben nagy jelentősége van a lépcső korlátjának és a mellette lévő falnak. Sokkal jobb támasztékot adtak mint az az egy szál, törött bot. Az étel említésére, önuralom ide vagy oda, de nagyot kordul a gyomra. Rendes étel már hónapok óta nem került bele, hisz a gályán csak "folyékony kenyérrel" táplálták őket, ami bár sokat jelentett de messze volt a rendes ételtől. A szobákhoz vezető folyosó végtelenül hosszúnak tűnik számára és az ajtó előtt állva, szinte már csak arra tud gondolni, hogy lepihenjen. Szüksége van alvásra, ezt tudja, de azt is, hogy most még veszélyes lenne elaludnia. A szobába lépve epekedve néz az ágyra majd bocsánatkérően pillant a tündérlányra, mielőtt keresztben lerogyna számára mennyeien puha ágyra. *
- Köszönöm. Mindent köszönök.
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-02 21:22:05
Üzenet elküldve: 2013-06-02 21:22:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy, bár a férfi rossz állapotban van, még így is őelőtte lép be a Rumos Rókalyuk ajtaján. Daria ismeri ezt az udvariassági gesztust, és elismerőn könyveli el magában a fekete óriás eme tettét. Bent már ő halad előre, egyenesen a pulthoz megy, és megrebbenő szárnyai segítségével ül fel egy bárszékre, hiszen enélkül talán még a pulton sem látna át.*
- Egy szobát szeretnék kérni! * Kecses kezéből hamar a pultra hull a 10arany a Szoba (1. emelet)kulcsáért cserébe. A fogadós végigméri a lányt, a mögötte álló hatalmas férfit, de nem szól egy szót sem. Mindenki azzal él akivel akar, jelezte azért a szemöldöke a gondolatot. A tündér leugrik a magas székről, és a szállások felé tessékeli a férfit.*
"Most jut eszembe, még a nevét sem tudom." *Szinte elborzad a gondolattól, aztán rögtön meg is szidja emiatt önmagát.* "Mégis mikor kérdeztem volna meg? Miközben eszméletlen volt, vagy amikor létharcot vívott a felállásért? Majd most megkérdezem."
- Erre, fel a lépcsőn. *Hívja maga után a nagydarab fickót.* - Csak óvatosan! Nem sietünk sehova. Ételt majd hozok, ha elfoglaltuk a szobát.
*Fecseg tovább. Muszáj beszélnie. Ezzel csitítja vészmadár gondolatait, melyek csak úgy áradnak és zúgnak fejében. Mind arról sivítozik, hogy ő, mint csenevész tündérlány nem maradhat kettesben egy ekkora férfival, mert nem fogja tudni megvédeni magát.*
"Elég legyen már ebből a hisztériából!" *Szól magára, oldalán végigsimít a szablyán, a hűvös penge érintése megnyugtatja háborgó gondolatait.*
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy, bár a férfi rossz állapotban van, még így is őelőtte lép be a Rumos Rókalyuk ajtaján. Daria ismeri ezt az udvariassági gesztust, és elismerőn könyveli el magában a fekete óriás eme tettét. Bent már ő halad előre, egyenesen a pulthoz megy, és megrebbenő szárnyai segítségével ül fel egy bárszékre, hiszen enélkül talán még a pulton sem látna át.*
- Egy szobát szeretnék kérni! * Kecses kezéből hamar a pultra hull a 10arany a Szoba (1. emelet)kulcsáért cserébe.
A fogadós végigméri a lányt, a mögötte álló hatalmas férfit, de nem szól egy szót sem. Mindenki azzal él akivel akar, jelezte azért a szemöldöke a gondolatot. A tündér leugrik a magas székről, és a szállások felé tessékeli a férfit.*"Most jut eszembe, még a nevét sem tudom." *Szinte elborzad a gondolattól, aztán rögtön meg is szidja emiatt önmagát.* "Mégis mikor kérdeztem volna meg? Miközben eszméletlen volt, vagy amikor létharcot vívott a felállásért? Majd most megkérdezem."
- Erre, fel a lépcsőn. *Hívja maga után a nagydarab fickót.* - Csak óvatosan! Nem sietünk sehova. Ételt majd hozok, ha elfoglaltuk a szobát.
*Fecseg tovább. Muszáj beszélnie. Ezzel csitítja vészmadár gondolatait, melyek csak úgy áradnak és zúgnak fejében. Mind arról sivítozik, hogy ő, mint csenevész tündérlány nem maradhat kettesben egy ekkora férfival, mert nem fogja tudni megvédeni magát.*
"Elég legyen már ebből a hisztériából!" *Szól magára, oldalán végigsimít a szablyán, a hűvös penge érintése megnyugtatja háborgó gondolatait.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-06-02 21:00:12
Üzenet elküldve: 2013-06-02 21:00:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daria Methilie//
* A lány furcsálló szavai nem jutnak el teljesen a tudatáig, ami talán szerencsés, hisz a nevetés most igencsak komoly fájdalmakat okozna neki. A kisebb utcákat érintő megjegyzést követően lenéz a lányra. *
- Igen, az jó lenne.
* Szerencsére a lányka nem siet, így, bár komoly erőfeszítéseket igényel, mégis tudja vele tartani a lépést. ~ Csak érjünk oda baj nélkül, bárhová is vezet. ~ E gondolat ötlik eszébe, mikor már a kikötő végében járnak. Beljebb hatolnak az épületek közé és a lány, szavához híven kis utcákon át vezeti egy kissé romosnak tűnő fogadóhoz. "Rumos Rókalyuk" olvassa az ajtaján és ahogy végigméri az épületet, nem nyugszik meg űzött lelke. Kinyitja az ajtót és népe szokása szerint, mivel ismeretlen épületbe lépnek, ő megy be elől testével óvva és egyben teljesen eltakarva a lányt amíg néhány lépéssel beljebb nem megy. A fogadó belseje méltó külleméhez, illata nevéhez. Benn már maga elé engedi a lányt, de nem marad le tőle. Ellenben kihúzza magát amennyire csak erejéből futja és arcán elrejti a fájdalom nyomait, miközben fakószín szemével végigpásztázza a jelenlegi vendégeket, de talán a szerencse vagy más akarata által, de egyetlen matrózt se vesz észre arról a bizonyos gályáról. *
* A lány furcsálló szavai nem jutnak el teljesen a tudatáig, ami talán szerencsés, hisz a nevetés most igencsak komoly fájdalmakat okozna neki. A kisebb utcákat érintő megjegyzést követően lenéz a lányra. *
- Igen, az jó lenne.
* Szerencsére a lányka nem siet, így, bár komoly erőfeszítéseket igényel, mégis tudja vele tartani a lépést. ~ Csak érjünk oda baj nélkül, bárhová is vezet. ~ E gondolat ötlik eszébe, mikor már a kikötő végében járnak. Beljebb hatolnak az épületek közé és a lány, szavához híven kis utcákon át vezeti egy kissé romosnak tűnő fogadóhoz. "Rumos Rókalyuk" olvassa az ajtaján és ahogy végigméri az épületet, nem nyugszik meg űzött lelke. Kinyitja az ajtót és népe szokása szerint, mivel ismeretlen épületbe lépnek, ő megy be elől testével óvva és egyben teljesen eltakarva a lányt amíg néhány lépéssel beljebb nem megy. A fogadó belseje méltó külleméhez, illata nevéhez. Benn már maga elé engedi a lányt, de nem marad le tőle. Ellenben kihúzza magát amennyire csak erejéből futja és arcán elrejti a fájdalom nyomait, miközben fakószín szemével végigpásztázza a jelenlegi vendégeket, de talán a szerencse vagy más akarata által, de egyetlen matrózt se vesz észre arról a bizonyos gályáról. *
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-04-22 06:52:28
Üzenet elküldve: 2013-04-22 06:52:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A gnómnak egyre kevésbé van kedve itt bármit rendelni. Inkább a színdarabról érdeklődik.*
- Mikor kezdődik az előadás?
- Milyen előadás? Ja, a színészek? Hát ahogy beesnek... Talán este nyolc körül már itt lesznek. Ez a művésznépség annyira megbízhatatlan, de azért mindig érdekel pár embert.
"De maga nyilván nem tartozik a művészet iránt érdeklődők közé..."
*Gondolja magában Henua Tikron, majd megköszöni a felvilágosítást és az ajtó felé indul.
Az egyik felszolgáló mellett megy el, aki halkan odasúgja neki:*
- Nemrég üzentek, hogy a női főszereplő lebetegedett, úgyhogy elmarad az előadás. Még nem mertük megmondani a főnöknek. Látja, milyen napja van...
"Remek!"
*A gnóm úgy érzi, kiábrándult a kikötőből, inkább visszamegy a városba.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.22 06:53:02
- Mikor kezdődik az előadás?
- Milyen előadás? Ja, a színészek? Hát ahogy beesnek... Talán este nyolc körül már itt lesznek. Ez a művésznépség annyira megbízhatatlan, de azért mindig érdekel pár embert.
"De maga nyilván nem tartozik a művészet iránt érdeklődők közé..."
*Gondolja magában Henua Tikron, majd megköszöni a felvilágosítást és az ajtó felé indul.
Az egyik felszolgáló mellett megy el, aki halkan odasúgja neki:*
- Nemrég üzentek, hogy a női főszereplő lebetegedett, úgyhogy elmarad az előadás. Még nem mertük megmondani a főnöknek. Látja, milyen napja van...
"Remek!"
*A gnóm úgy érzi, kiábrándult a kikötőből, inkább visszamegy a városba.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.22 06:53:02
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-04-21 10:39:46
Üzenet elküldve: 2013-04-21 10:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Egy kis vidámságra vágyva Henua Tikron betér a Rumos Rókalyuk nevezetű helyre.*
"Itt minden a rumról szól?"
*A fogadó a kikötő utolsó hajója mellett helyezkedik el. Bizonyára szállást is lehet itt foglalni, mivel három szint van az épületben. Mivel jó az idő, a gnóm a kiülős részen foglal helyet egy padon. Egészen barátságos innen a kilátás: a kikötő rohangászó munkásai mellett a tenger panorámájában is lehet gyönyörködni.
Rájön, hogy így nem tud semmit rendelni, mert a felszolgálók nyilván nem szaladgálnak ki mindenkihez, aki leül az épület előtt a lábait pihentetni.
Belép a faajtón, ami a hely nevét hirdeti. Egyből meglátja a pultot, mögötte a fogadóssal. Rossz napja lehet, mert üvöltözik a felszolgálóival, hogy siessenek. Pedig nincs sok vendég, négy matróz üldögél az egyik sarokban, egy csuklyás figura két asztallal arrébb. Az egyik asztalnál meglát egy érdekes párt. Egy fiatal emberlány beszélget egy elf fiúval. Vagy talán félelf, egészen emberi vonásai vannak. Mellettük ül egy farkas és egy kis mókus.
A fiú épp befejezi a levest és visszadobja a kanalat a tálba. A csörömpölésre felfigyelnek a pultosok és elindulnak, de a fogadós már rájuk is ripakodik, hogy gyorsabban.*
"Vajon a vendégekkel is így bánik? Jobb lesz, ha inkább az egyik felszolgálót szólítom meg."
*Ahogy odamegy az egyik pultban álló inashoz, jobban körbenéz a teremben.
Balra lát egy kis színpadot, mellette hirdetés jelzi, hogy este a Tressida és Coilus c. darabot játszák. Ez egy nagyon híres, klasszikus dráma, a gnóm el is határozza, hogy este visszatér ide megnézni.
Az ablakok mellett néhány festményt lát, amik csendéletek ábrázolnak.*
"Ha már igazi virág nincs, legalább festve legyen, nem igaz?"
*A fogadós szentségelni kezd, hogy odasült a hús és egyből a felszolgálókat okolja, merthogy velük kellett foglalkoznia, ezért nem tudott figyelni.*
"Tanulság: húst itt nem fogok enni és nem jövök ide inasnak, az biztos!"
*Henua Tikron odamegy a pulthoz, de szerencsétlenségére az utolsó felszolgáló is épp kirohant a raktárba, így kénytelen a fogadóshoz szólni. Az ingerült vendéglős szólal meg előbb:*
- Szevasz, öreg! Mit kérsz?
*Lehet, hogy nagyothalló a fogadós, mert ezt is kiabálva mondja. De legalább nem idegesen.*
"Itt minden a rumról szól?"
*A fogadó a kikötő utolsó hajója mellett helyezkedik el. Bizonyára szállást is lehet itt foglalni, mivel három szint van az épületben. Mivel jó az idő, a gnóm a kiülős részen foglal helyet egy padon. Egészen barátságos innen a kilátás: a kikötő rohangászó munkásai mellett a tenger panorámájában is lehet gyönyörködni.
Rájön, hogy így nem tud semmit rendelni, mert a felszolgálók nyilván nem szaladgálnak ki mindenkihez, aki leül az épület előtt a lábait pihentetni.
Belép a faajtón, ami a hely nevét hirdeti. Egyből meglátja a pultot, mögötte a fogadóssal. Rossz napja lehet, mert üvöltözik a felszolgálóival, hogy siessenek. Pedig nincs sok vendég, négy matróz üldögél az egyik sarokban, egy csuklyás figura két asztallal arrébb. Az egyik asztalnál meglát egy érdekes párt. Egy fiatal emberlány beszélget egy elf fiúval. Vagy talán félelf, egészen emberi vonásai vannak. Mellettük ül egy farkas és egy kis mókus.
A fiú épp befejezi a levest és visszadobja a kanalat a tálba. A csörömpölésre felfigyelnek a pultosok és elindulnak, de a fogadós már rájuk is ripakodik, hogy gyorsabban.*
"Vajon a vendégekkel is így bánik? Jobb lesz, ha inkább az egyik felszolgálót szólítom meg."
*Ahogy odamegy az egyik pultban álló inashoz, jobban körbenéz a teremben.
Balra lát egy kis színpadot, mellette hirdetés jelzi, hogy este a Tressida és Coilus c. darabot játszák. Ez egy nagyon híres, klasszikus dráma, a gnóm el is határozza, hogy este visszatér ide megnézni.
Az ablakok mellett néhány festményt lát, amik csendéletek ábrázolnak.*
"Ha már igazi virág nincs, legalább festve legyen, nem igaz?"
*A fogadós szentségelni kezd, hogy odasült a hús és egyből a felszolgálókat okolja, merthogy velük kellett foglalkoznia, ezért nem tudott figyelni.*
"Tanulság: húst itt nem fogok enni és nem jövök ide inasnak, az biztos!"
*Henua Tikron odamegy a pulthoz, de szerencsétlenségére az utolsó felszolgáló is épp kirohant a raktárba, így kénytelen a fogadóshoz szólni. Az ingerült vendéglős szólal meg előbb:*
- Szevasz, öreg! Mit kérsz?
*Lehet, hogy nagyothalló a fogadós, mert ezt is kiabálva mondja. De legalább nem idegesen.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-04-19 20:02:23
Üzenet elküldve: 2013-04-19 20:02:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
-Még nem tudom.* Süti le tekintetét elgondolkodva.*- Még új vagyok errefelé, nemigen ismerem a környéket.
-Mit szólnál hozzá...*Kezdi végül mondandóját* ha együtt folytatnánk az utunkat? Talán ha ketten haladunk több szerencsével járunk. Elvégre, több szem többet lát. *Teszi fel a kérdést. Eközben Malib, aki eddig a farkast szemlélte, most ijedten vonul vissza gazdája vállára.*
-És Malibnak is lehetne egy új játszótársa. *Ugratja a kis mókust aki egy kis ideig még fentről szemléli, de miután rájött, hogy a farkas mégsem akarja bántani, visszatért hozzá a földre.*
-Nos? Mit szólsz?
-Mit szólnál hozzá...*Kezdi végül mondandóját* ha együtt folytatnánk az utunkat? Talán ha ketten haladunk több szerencsével járunk. Elvégre, több szem többet lát. *Teszi fel a kérdést. Eközben Malib, aki eddig a farkast szemlélte, most ijedten vonul vissza gazdája vállára.*
-És Malibnak is lehetne egy új játszótársa. *Ugratja a kis mókust aki egy kis ideig még fentről szemléli, de miután rájött, hogy a farkas mégsem akarja bántani, visszatért hozzá a földre.*
-Nos? Mit szólsz?
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-04-14 20:00:23
Üzenet elküldve: 2013-04-14 20:00:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Nas végez a levessel, jóllakottan hátradől, a kanalát csörömpölve beledobja a kiürült tálba.*
- Hát látod, én is azt remélem, hogy pezsgő események forgatagába, valami érdekes kalandba keveredhetek. - *Mondja huncut mosollyal.* Valami izgalom kéne, hogy érezzem hogy élek.
*Sews hangosan szuszogva alszik. Majd, hirtelen megszakad a szuszogás szabályos üteme. Anélkül, hogy megmozdulna, vagy csak a szemét is kinyitná, beleszimatol a levegőbe. Ezután kábán pislogva emeli tekintetét Malibra.*
- Na és mit tervezel, innen merre mész tovább? *Kíváncsiskodik az elffiú.*
- Hát látod, én is azt remélem, hogy pezsgő események forgatagába, valami érdekes kalandba keveredhetek. - *Mondja huncut mosollyal.* Valami izgalom kéne, hogy érezzem hogy élek.
*Sews hangosan szuszogva alszik. Majd, hirtelen megszakad a szuszogás szabályos üteme. Anélkül, hogy megmozdulna, vagy csak a szemét is kinyitná, beleszimatol a levegőbe. Ezután kábán pislogva emeli tekintetét Malibra.*
- Na és mit tervezel, innen merre mész tovább? *Kíváncsiskodik az elffiú.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-04-02 13:57:50
Üzenet elküldve: 2013-04-02 13:57:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A Rumos Rókalyuk nevéhez híven sötét, kicsi, és Rumban fürdő hangos matrózok strázsálnak mind a négy égtáj felé, igazából majdhogynem a plafonról is ők lógnak, a padlón pedig szintén fekszenek páran, de nem bánják ha rájuk lép az ember. A reggeli kikötésre készülve még felmelegítik magukat egy kis rummal, hiszen a tegnap esti felszívódott, vagy változatos helyeket díszít a fogadóban, és azon kívül. Nemsoká pedig mennek halászni, hogy a város kopóiként farokcsóválva hozzák haza a napi betevőt, amely az asztalra kerül, és ez így van rendjén. Nem mindenki hivatott olyan dolgokra, amelyekre emlékezni fog majd a világ, de az, hogy nem emlékszik saját hibája. Hiszen valaki akkor férfi, ha egy csatában egyedül mészárol le tucatnyi ellenfelet. Az elf nem így gondolja. Az igazán bátor aki gyenge, és mindennapi kemény egyhangú munkát végez napról napra, és nem elég önző ahhoz, elutasítja a létet mint egy nagyobb lény része. Dariskel mindig is önző volt, ha valamire megtanította az otthona hát arra, hogy önzőnek kell lennie. Ledobja magát az egyik asztalhoz, és végigméri a bent ülőket mosollyal arcán. "Az emberek nem változnak, csak a környezetük, és a technika amit használnak." Int a fogadósnak, aki odavánszorog, és leadja neki a rendelést, megkérdezi az árat, majd a kezébe nyomja A 18 aranyat a fácántojásokért (3 Fácántojás), 4 aranyat a 2 Szelet kenyérért, és 5 aranyat a kupa Borért. Várakozás közben figyeli a kikötésre csordogáló matrózok patakját, és a fogadó lassú néptelenedése közepette, mihelyst megérkezik a reggeli ráérősen elfogyasztja.*
4 aranyat a 2 Szelet kenyérért, és 5 aranyat a kupa Borért. Várakozás közben figyeli a kikötésre csordogáló matrózok patakját, és a fogadó lassú néptelenedése közepette, mihelyst megérkezik a reggeli ráérősen elfogyasztja.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-04-02 13:52:45
Üzenet elküldve: 2013-04-02 13:52:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgaraft kicsit meglepi az egresszív támadás, de már ugyanaz a gyilkos, aki tegnap este felment az emeletre.*
- Az, hogy elmentem éjszaka stimt, de nem keveredtem semmilyen bunyóba. Akkor már rég őrök borítanák a környéket, rajtam ,egy seb sem lenne, és az őrség egy nagyvonalú mészárlás tettesét keresné. Csak annyi volt, hogy piszok rosszul aludtam, mint mindig, de legközelebb kicsit távolabb helyezem a tőreimet a kezem ügyéből, amíg alszom.
*Mondja jókedvűen, mosolyogva. Mosolya ugyanolyan beteges, mint mindenkor, de nem igazán törődik azzal, hogy jó benyomást keltsen. Tud azt is ha akar, de nem fog színészkedni a lány előtt.
*Felemeli kezét, sóhajt egyet, és ráteszi a kezét sebre. A két kezét együtt az asztalra helyezi, közben elbeszéli mit derített ki az éjszaka.*
- Az illető akit keresünk az Artheniori erdőben bujkál. Úgy látszik érzi, hogy üldözik. Ám ha mi megtaláljuk, akkor a medál szerencséje semmit sem ér neki. Keveset tudok garantál, de, hogy meglesz azt biztosan. A kém nem úgy nézett ki, mint aki hazudna nekem, miután kicsit megcsonkítottam a barátját.
*Közli közönyösen, majd befejezi megissza sellővért, amiről ugyan nem tudja, hogy mi de finom.*
- Na mehetünk!
*Mondja és feláll az asztaltól. Jobb kezét leveszi a sebről, amiből már nem is szivárog a vér. Magyarázat képen a következőt mondja.*
- Tudod testkontroll. Lecsökkentettem a vérnyomásom, hogy legyen ideje megalvadni a vérnek, és kicsit megemeltem a vérlemezkék számát. Hosszas gyakorlással elsajátítható, és elég sok szabadidőm volt.
*Közli és egy újabb mosolyt küld Laverna felé.*
- Az, hogy elmentem éjszaka stimt, de nem keveredtem semmilyen bunyóba. Akkor már rég őrök borítanák a környéket, rajtam ,egy seb sem lenne, és az őrség egy nagyvonalú mészárlás tettesét keresné. Csak annyi volt, hogy piszok rosszul aludtam, mint mindig, de legközelebb kicsit távolabb helyezem a tőreimet a kezem ügyéből, amíg alszom.
*Mondja jókedvűen, mosolyogva. Mosolya ugyanolyan beteges, mint mindenkor, de nem igazán törődik azzal, hogy jó benyomást keltsen. Tud azt is ha akar, de nem fog színészkedni a lány előtt.
*Felemeli kezét, sóhajt egyet, és ráteszi a kezét sebre. A két kezét együtt az asztalra helyezi, közben elbeszéli mit derített ki az éjszaka.*
- Az illető akit keresünk az Artheniori erdőben bujkál. Úgy látszik érzi, hogy üldözik. Ám ha mi megtaláljuk, akkor a medál szerencséje semmit sem ér neki. Keveset tudok garantál, de, hogy meglesz azt biztosan. A kém nem úgy nézett ki, mint aki hazudna nekem, miután kicsit megcsonkítottam a barátját.
*Közli közönyösen, majd befejezi megissza sellővért, amiről ugyan nem tudja, hogy mi de finom.*
- Na mehetünk!
*Mondja és feláll az asztaltól. Jobb kezét leveszi a sebről, amiből már nem is szivárog a vér. Magyarázat képen a következőt mondja.*
- Tudod testkontroll. Lecsökkentettem a vérnyomásom, hogy legyen ideje megalvadni a vérnek, és kicsit megemeltem a vérlemezkék számát. Hosszas gyakorlással elsajátítható, és elég sok szabadidőm volt.
*Közli és egy újabb mosolyt küld Laverna felé.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-04-02 11:14:55
Üzenet elküldve: 2013-04-02 11:14:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 96
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 96
Játékstílus: Szelíd
*Már éppen a második pirítóst kezdi el eszegetni, amikor Bellgaraf viharzik le a lépcsőn. Laverna megint csak azt a kemény sötételfet látja benne, de érzi, hogy van ott még valami más is. Nem kezdi el feszegetni a témát, mikor leül mellé egy sellővér társaságában.
Éppen válaszolna a kérdésre, hogy 'Köszöni, jól és rendben aludt.' amikor észrevesz a karján egy fehér kötést, ami egyre inkább pirossá kezd válni, az átázott vér miatt.*
- Feled mégis mi a fene történt? *Hangja dühösen és hangosan cseng.*
- Elmentél valamerre éjszaka és bunyóba keveredtél? *Szinte leszidja a férfit, bár tudja, hogy ezt úgysem teheti meg, mert egyrészről a másik sokkal nagyobb erővel bír nála, másrészről pedig szinte semmi köze a dologhoz, de persze érdekli, hogy mi történik vele, mert most fognak együtt elindulni levadászni egy gazembert.*
- Jól vagy? Remélem azért nem komoly... *Jegyzi meg most már halkabban.
Közben kiissza az utolsó korty teát a poharából, majd megvárja amíg a társa is végez. Ezután teszi fel majd a kérdést, hogy elindulhatnak e végre.*
Éppen válaszolna a kérdésre, hogy 'Köszöni, jól és rendben aludt.' amikor észrevesz a karján egy fehér kötést, ami egyre inkább pirossá kezd válni, az átázott vér miatt.*
- Feled mégis mi a fene történt? *Hangja dühösen és hangosan cseng.*
- Elmentél valamerre éjszaka és bunyóba keveredtél? *Szinte leszidja a férfit, bár tudja, hogy ezt úgysem teheti meg, mert egyrészről a másik sokkal nagyobb erővel bír nála, másrészről pedig szinte semmi köze a dologhoz, de persze érdekli, hogy mi történik vele, mert most fognak együtt elindulni levadászni egy gazembert.*
- Jól vagy? Remélem azért nem komoly... *Jegyzi meg most már halkabban.
Közben kiissza az utolsó korty teát a poharából, majd megvárja amíg a társa is végez. Ezután teszi fel majd a kérdést, hogy elindulhatnak e végre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829