// Banditák, Tündérvásár, miegyéb//
* Csendben hallgatja azokat a részeket, amelyek rá nem vonatkoznak. A törpe és az óriás röviden megtárgyalják, hogy ki issza kinek a piáját és miért. Ez a rész nem igazán érdekli az orkot, sokkal nagyobb érdeklődéssel figyeli, amikor a nagyobbik alak bemutatja fegyverkészletét. Még hörög is egyet, olyasfélét, mintha éppen nevetne, mikor kiderül számára, hogy az óriás kezében a hosszúkard csak bökő, az igazi fegyvere sokkal jobban illik már hozzá. *
- Pajzs... * Hümmög egyet. Neki is van pajzsa, az tény. De, hogy ő pénzt nem adna érte, az biztos. *
- Csak nehezíti a mozgást. * Ezután meghallja, hogy még csak nem is saját magának akarja, hanem az öszvérnek. Vagy legalábbis valahogy így értelmezi a dolgot. Ezen csodálkozik egy kicsit, de aztán betudja az óriás hiányos szókincsének - biztos nem pajzsra, hanem páncélra gondol. Létezik ám ló páncél, bizonyára azt akar az öszvérre szerelni. Az olyan részletekkel most nem is törődik, hogy minek ló páncél egy öszvérre - amelyik ráadásul nem is csataöszvér, csak málhásnak való -, de úgy általában nem sokat szokott törődni a dolgokkal. Így ezzel sem.
Ellenben a "cumókat" tényleg jól tudja vinni egy málhás ló - illetve esetünkben öszvér. Hogy pontosan milyen cumókról is van szó, azzal szintén nincs tisztában az ork, de ennyi baj legyen. Vigyen csak, amilyen cumót akar. *
- Tudom hát! * Bólint a törpe kérdésére gondolkodás nélkül. Nem lehet olyan nehéz az. Tudja, merre van észak, hiszen arra van a város és ő Dargallal épp arról jött. Csak egy kicsit el kell távolodni a folyótól és már ott is vannak a szántóföldek végtelen mezején, amit ki akarnak fosztani, ugyebár. Onnan meg már csak egy köpés a füves puszta, ahová ez a két jó erőben lévő legény kíván menni. *
- A dokkokná'. Meg a kikötőné'. * Válaszol az óriás kérdésére. *
- Van ott mindenféle népség, aligha akad, amit nem találsz meg ott! * Magyarázza, bár az igazat megvallva ő is hónapokkal ezelőtt járt utoljára a kikötőben, akkor pedig még egészen más volt a helyzet, mint mostanában. Azért egy próbát megér, talán be tudják szerezni a szükséges kellékeket. Illetve, ha már ott jár, megpróbál túladni ezen a tündéren is - majdcsak találnak a pusztán valami alternatívát az étkezésre. Ha viszont nem lesz vevője, akkor viszik tovább a szárnyast, északon meg majd nyársra tűzik és megsütik. Erről Klivy persze mit sem tud, így ő minden bizonnyal marad az általános félelemnél, ami az egész úton jellemezte őt. Ante pedig továbbra is erősen tartja fél kézzel a gyereket. *
- Felőlem indulhatunk is, mer' éjjel nem a legjobb hely e'.