//A szárnyas oroszlán nyomában//
*Nyugalom, az igen, de a kikötő még mindig a bűn fészke és a világ még mindig szenvedi az istenek hatalmát. Ráadásul a három hatalmasság sem kedveli egymást. A fő kérdés szerinte az, hogy azok a bizonyos frontok hol fognak meghúzódni, és lesz e ebben a háborúban olyan oldal amit érdemes majd szolgálnia, vagy kénytelen lesz azért harcolni, hogy minden oldalon hulljanak az emberek?*
-Általában örülök, ha nincsen igazam. *Adja meg magát végül. Valahol annak is örül, hogy a nagyfőnök életben van, mégse halt meg, sajnos e miatt pont bolondnak tekintik. Neki is oda kellett volna állnia a többiek mellé, és csatlakoznia a versenyszerű vállvonogatáshoz, meg a hosszú értelmetlen beszédekhez arról mi miért történt a vashegyen a helyett, hogy valami okot keres a dolog mögött. Az már egy külön téma, hogy kényszerképzetnek és az elmebaj jelének tekintik ha az embernek aztán mégse lesz igaza. Ő városőr volt valahol még mindig az, a bűnöst keresi, és azt próbálja meg így vagy úgy kivonni a rendszerből. Hogy mások miként próbálják megoldani a problémát azt nem érti, és valószínűleg nem is fogja.*
-Azt mondják adottság, szegény bába ott ájult el amikor meglátott. *Túlozza el a dolgokat a lehetetlenség irányába. Ő így vezeti le a benne felgyülemlett feszültséget, rossz gondolatokat. Ez már valóban látható az újszülötteken is, és miért is ne hagyná mindezt kiülni az arcára amikor a munkája és a közeg engedi.
Belépve a kocsma népe hamar észreveheti, hogy a férfi övén nyugodtan a lehető legkevésbé fenyegető módon egy embermagas, nehézfejű alabárd és egy gyermek méretű lövésre kész számszeríj foglal helyet. Nem áll támadásra készen, csak megjött és ezt a sok fegyvert nem fogja kint hagyni. Remélhetőleg senki nem köt beléjük. Bár kedve az van a harchoz, csak ahhoz nincs kedve, hogy a kikötő minden mocska rájuk gyűljön.*
-Érdekel mennyit érhetsz? *Tréfál a lánnyal. Minden emberben van egy efféle kíváncsiság. Persze itt nem a hétköznapi értelemben vett értékeket szemlélik, csak a szimpla húspiac az ami az árakat szabja. Ő saját magát elég nagyra tartja az árak tekintetében, csak a harci tudása és az az átkozott modora von le az erejének egyébkénti értékéből. Senki sem akar olyan rabszolgát aki egyszer csak gondol egyet és agyonüti. Alyot is elég értékesnek tartja, mi több többre tartja a csillagos égnél is, de őt erősen vakítja a szerelem villogása.
Ugyanakkor az embernek ellenérzései is vannak azzal kapcsolatban, hogy egyszerű áruként vizsgálgassák.
A lány megint hozzásimul. Ez egy gyakori jelenség lehet a törzs tagjai között, ha már nem a vashegyi védvonalak mögött ücsörögnek akkor az arcuk is kisebb lesz. Ebben is különbözik a hozzáállásuk. Ő azért gyakorolt, hogy a legveszélyesebb helyekre is elmehessen. Igaz ő meg a vért alá rejtőzik, de senki nem annyira ostoba, hogy szánt szándékkal megölesse magát. Ha van kihívás akkor nyerni is lehet, ha valaki otthon ül, minden percben veszít egy kicsit.
Kezét finoman hátulról a lány derekára helyezi, és próbálja a pult és az ott sorakozó pár szabad szék felé vezetni. Ha sokáig állnak az ajtóban az már feltűnő.*