Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Lakónegyed (új)
Rumos RókalyukNincs "kisebb" helyszín

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2850. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-21 22:12:08
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Ortas//

*Megvárja, míg a gnóm is elkészül, nem látszik rajta, hogy sietne, valójában érdeklődés árnya csillan szemében, s örül, hogy ismét tartozni tud valahova, legalábbis a reménykeltő mondatok ezt sugallják. Addig azonban többet is megtudhat Hornorról. Az emlékek felejtésével kapcsolatosan tudna vitatkozni, hisz neki ez nem célja, de annyi bizonyos, hogy nem is a vérgőzös bosszú. Talán Hornornak igaza van és valódi célja mégis ez... felejteni. A fajtársa, hasonlóan saját magához egyedül van, kivéve Xotharr, akit meglátogatni terveznek, de, ha jól veszi ki a szavaiból, ő is csupán egy frissen szerzett ismerős, mint barát.*
- Ortas családját hónapokkal ezelőtt lemészárolták a Helyen. Lányomat, asszonyomat, rokonaimat, falumat. *Mondja csendesen, míg a gnóm elindul, s talán már elér az ajtóig. Nem fűz hozzá semmit, arca nem változik, mintha csupán az időjárásról beszélgetne, mely kellemesen hűvös a mai napon. Türelmesen kivár, míg Hornor körbenéz. Elismerően biccent, magának nem biztos, hogy eszébe jutott volna, bár ez köszönhető annak is, hogy általában a félelmet kevéssé érzi át. Annak, aki kismértékben is vágyja a halált, mert nincs mit veszítenie, nincs különösebb veszélyérzete.*
- Nekem... *Halkan felsóhajt.* Szóval nekem nincs egyetlen ismerősöm sem. Ortas... én nem olyan régen érkeztem a kikötőbe csónakkal a Helyről. Utamat kerestem, Kaiykoval találkoztam. Gyönyörű lány... de őt nem akarnám ilyen útra terelni. Aztán ott volt egy ork, Wagzal, ha jól emlékszem, meg még két nő és egy férfi, hosszú hajú, kígyószemű. Inkább kobzos, mint hívő. *Vonja meg a vállát.*
- Sajnálom. Ortas ebben nem tud segíteni... még... *Teszi fel kezét, magától szokatlanul, s míg lépteik halkan koppannak a Rumos előtti úton folytatja.*
- De segítek. Örülök, hogy találkoztam Hornorral. *Biccent, s ezúttal talán némi enyhet adó felhő is átszalad arcán.* A Vérkertben, mire számítsak? Ortas hogyan viselkedjen? *Kérdezi, mert ez is fontos szempont, ha nem akarja elrontani, amit Hornor esetleg már felépített.*


2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-21 12:45:06
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Ortas//

* Nem tudja, milyen Szigetről beszél a gnóm, de úgy veszi ki a másik beszédéből, hogy köze lehet a Helyhez, esetleg az imént említett Kaiyko-hoz is. Nem tudhatja pontosan, de nem is olyan lényeges. A kérdésre nem válaszol egyből. Nem tudja, mit válaszoljon. Végül inkább kitér a válaszadás elől és koccint. Ő is lehajtja a bort, majd így folytatja. *
– Mindannyiunknak vannak emlékei, amelyeket jobb volna elfelejteni. * Valójában Hornor épp egy kirívóan átlagos életet élt idáig, így kevés dolog van, amit szívesebben felejtene el.
Ezután szóba kerül Xotharr, aminek gnómunk örül, hiszen ebben a témában végre ő mozog otthonosabban. Ő is feláll és az ajtó felé indul. A kérdés kissé meglepi, de aztán gondolatban vállat von. *
– A szüleim már évtizedekkel ezelőtt meghaltak, testvérem nem is volt. * Válaszolja egyszerűen. Elég régen maradt már magára ahhoz, hogy túltegye magát szülei elvesztésén. Ekkor jut csak eszébe, hogy Ortas másféle családra is gondolhat. Nos, ebből már ki lehet találni, hogy mi lesz a válasz. *
– Másféle családom nemigen van, vagy volt. Fiatalabb koromban volt egy-két csinos hölgy a láthatáron… * Teszi hozzá a biztonság kedvéért. Közben elérnek a bejárati ajtóig, így ki is tolja azt, majd elindul az utcán. Előtte azért szétnéz jobbra-balra, mert nem kizárt, hogy a megsértett tolvaj időközben barátokra lelt és bosszúra szomjazik (ekkor jön rá, hogy tényleg balgaság volt futni hagyni). Ennek hiányában viszont nyugodtan válaszol társa további kérdéseire is. *
– Volt egy mélységi nő, de ha jól rémlik, inába szállt a bátorsága, így vele már nem kell számolni. Rajta kívül nem tudok senkiről, de természetesen ezen változtatni fogunk idővel. * Bólogat. *
– Te ismersz esetleg olyat, aki csatlakozna Sa'Tereth követőihez?


2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-15 14:54:06
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Ortas//

*Némán tartja a poharat, s nem beszél, rezzenéstelen tekintettel figyel a gnómra. Némi kíváncsiság is vegyül már a tekintetekbe, persze attól függetlenül a szokványos hidegség még megmarad. Mások talán ijesztőnek, vagy őrültnek tarthatják, ehhez joguk van, bizonyos értelemben Ortas valóban elméjének és emlékeinek rabja. Olykor felszínre kerül, olykor pedig ismét álmaiban és múltjában felülről látja önmagát, ahogyan véres sárban gázol bokáig, s botladozva keresi a többieket.*
- Ortas nem ismer tanokat. Csak egyet tud. Akik a Helyre, a szigetre érkeztek nem ismertek sem istent, sem egyéb szeretet, pusztítani jöttek, érezni a vér ízét, a vér zamatát! *Szólal meg sötéten és mélyen.*
- A reggeli harmat helyett Ortas arcára más vetült, s a hideg szél sós illatot hozott, de nem a tenger felől. Ortas talán ott veszített önmagából, s a Harag, mi Árnyékban járót élteti. Ortas eszközzé vált, az ő eszközévé, önként és ellenállás nélkül. Csak Száteret adhat oly erőt, mi el tudja viselni az emlékeket és Kaiyko, de Kaiyko már nincs. *Ingatja meg fejét.*
- A nyelv... nehézkes... Ortas sokszor látja magát kívülről, így könnyebb elviselni, mintha nem Ortas lenne, akiről beszél csupán eszköz. Hornor Arnul érti ezt? *Pillant kérdőn a gnómra.*
- Az Árnyékban járóra! *Koccintja oda a poharat a gnóméhoz, majd nagyot kortyolva belőle, enyhe sóhajjal koppan a talpa az asztalon. Érdeklődve hallgatja legújabb ismerősét. Mindegy számára, hogy hová mennek, ezek szerint a gnóm még marad a kikötőben, s nem száll fel a következő hajóra. Hová is menne? Kivel is menne? A magány csak még jobban felőrölné, s Ortas nem balga lélek, hogy ezzel ne legyen tisztában.*
- Ortas érti. *Majd pillanatnyi szünet után hozzáfűzi.* Értem. Ismerkedjünk meg Xotharral. *Bólint rá, majd felhajtja a bort.* Addig talán Hornor mesélhet a családjáról, ha van neki. *Ha már így alakult, tudjanak meg minél többet egymásról, persze kérdés, hogy Hornor ezt jó néven veszi-e. De Ortas már feláll, s miközben a gnómot hallgatja, összeszedi magát, s megigazítja fegyvereit, ruházatát.*
- Köszönöm a bort. *Fűzi még hozzá.* A következő kör Ortasé lesz a Vérkert után. Vannak még hívek, kik csatlakoznának? Vagy keressünk még? *Kérdezi, mert, ha többen vannak, a közös cél, hamarabb beteljesül. Az igék terjesztése, több szájból hangosabban hallik.*


2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-14 22:19:40
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Ortas//

* Figyelmesen hallgatja Ortast. Azon nem is lepődik meg túlzottan, hogy amaz járt már a Vérkertben. Hiszen, ha más néven is szólítják, ott található istenük legismertebb szentély. Hogy a másik gnóm milyen célból volt ott, az megint csak egy olyan dolog, ami nem érdekli különösebben. Rossz nyelvek szerint a Vérkertbe csak őrült gyilkosok járnak, de egy példát legalább tud mondani arra, hogy ez miért nem igaz. Ugyanakkor az sem zavarja különösebben, ha a vele szemben ülő éppen ezek közé tartozik – amíg nem tud róla addig pedig még annyira sem. Ellenben arra már kicsit felkúszik szemöldöke, mikor a másik hirtelen úgy kezd beszélni, ahogy mások szoktak. Nem tudja, hogy idáig a bolondját járatta-e vele, vagy egy kettős személyiségű gnómmal hozta össze a sors, de e kettő jut csak eszébe és őszintén szólva egyik lehetőségért sem rajong. Ugyanakkor, mint sok máshoz, úgy ehhez sincs sok köze, így bár kicsit meglepve, de továbbra is szótlanul hallgatja a másikat. Aztán, mikor ő befejezi, ideje Hornornak is megszólalnia. *
– Értem. * Válaszol egyszerűen a részletes kifejtésre. Ezt azért egy kicsit át kell gondolni mielőtt válaszolna rá. Miután ez megtörténik szépen lassan nyitja beszédre a száját, közben helyeslően bólint. *
– Ahogy mondod. Ő mindig ott van velünk és figyeli lépteinket. Korábban én is átlagos életet éltem. Még a Városban. Aztán megismertem Sa'Tereth tanait és rájöttem, hogy szánalmas kis életem, a tudomány… Vagy bármi, amivel azelőtt foglalkoztam eltörpül amellett, hogy az Arctalan istent szolgálhatom. Örülök, hogy te is hasonlóan gondolod, Ortas Hroops. * Kicsit túl hivatalosnak érzi ezt a megnevezést, ugyanakkor ez sem zavarja túlzottan, így könnyen megbékél vele. *
– Attól nem kell félned, hogy nem kapsz feladatot. Sa'Tereth-et nem érdekli, honnan jöttél. Ha hűséget fogadsz, és nem fordítasz neki – vagy követőinek – hátat, nem kell a haragjától tartanod. * A felemelt poharat látva ő is így tesz, majd a szokásokhoz híven meg is szólal. *
– Az Árnyékban járóra! * Ezután Ortas megmutatja sérülését és annak eredetét is elmeséli. Ekkor tűnik csak fel Hornornak, hogy a gnóm újra harmadik személyben beszél magáról. Se ez, se a tény, hogy a saját ujját ajándékba adja másoknak nem segíti hozzá Hornort, hogy meg legyen győzve a másik elméjének épségéről. Ugyanakkor még ez sem zavarja túlzottan, hiszen mindezek ellenére végre valakivel megbeszélheti a világ nagy dolgait. S még, ha valami nincs is teljesen rendben odabent, mégsem egy őrjöngő gyilkosnak tűnik. *
– Alapokat. * Ismétli meg, miután visszateszi a félig üres poharát az asztallapra. *
– Az igazat megvallva nem vagyok egyedül. A Vérkertben találkoztam Xotharr-ral, aki a szekta vezetője. Az én feladatom, hogy új fülekhez juttassam el Sa'Tereth szavait, és mások is megismerjék a korlátlan hatalmat, mely rájuk várhat. A legjobb lenne, ha velem tartanál oda, úgy is van még némi elintézni valóm ott.


2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-12 09:57:33
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő


//Hornor, Ortas//

*Tekintetét a gnómra függeszti, s láthatóan figyel az elhangzottakra. Persze Ortas arckifejezése sok mindenről árulkodhat, közben pedig egyben semmiről is. Meghatározhatatlan és érzelemmentes, emellett figyelemmel adózó.*
- Sa'Thereth... *Ízlelgeti dünnyögve a szót, majd kissé felderül a szeme, mikor megérti a magyarázatot, így szótlan biccent az elhangzottakra, mutatva, hogy megértette. Végignézi a távozást, majd körbefuttatja a tekintetét az ivóban. Kellően csendes és eldugott, nem véletlenül hívják Rókalyuknak, talán az ide betérő vendégek egy része is ravasz, mint maga az állat, meghúzódva üregében. Kedvére való a hely, ezidáig a társaság is, mert mintha valamiféle cél kezdene körvonalazódni, persze ez csak azután derül ki, miután a gnóm a borral visszatér.*
- Ortas, köszöni. *Bólintva emeli meg a borospoharat, de még nem iszik belőle, úgy illik, hogy megvárja a folytatást.* Értem. Logikus érvelés, elfogadom. *Mondja halkan, ő nem érez sajnálatot jelenleg a nő iránt, nem ismeri ezért sajnálni sem tudja, az egyetlent, akit megsajnált nemrégiben pont maga hagyott ott a kis házikóban magányosan. A gondolatra furcsa érzelmek rohanják meg, de legyőzi őket. Továbblépett, az a küldetés sikertelenségre volt ítélve, pillanatnyi nyugalommal szolgált. Ahogy a beszélgetés tovább terelődik Ortas ismét a múltban fürdőzik meg, a vérben, a megszállásban, az öldöklésben, talán korábban nem volt elég egyértelmű, hogy miért is érkezett, hát nem fukarkodik a válasszal sem.* Vérkert. Ortas járt már ott. *Legalábbis úgy emlékszik Hornor által leírt hely ismerős neki, igaz, ez a szigetre is elmondható volna, ahonnan érkezett.*
- Magam azt gondolom mindig velem jár, az esemény óta. *Vált hirtelen köznapi nyelvre.* Engem a bosszú éltetett, hogy haragom kiengedhessem, s megtaláljam azokat kik fájdalmat okoztak, előtte hétköznapi életet éltem. Az idő múlt, a lány lecsendesített, de megragadtam emlékeimben, s nem szabadulok tőlük, míg Árnyékban járó nem enged. Velem van, s követ engem, figyeli léptemet, miképpen valójában mindenkiét. Nem fogok nemet mondani neki, Hornor Arnul. *Válaszol mégis a feltett költői kérdésre.*
- Nekem nem kell sem hatalom, sem gazdagság, cél kell, melyet teljesíteni tudok, vagy nem tudok. Társ kell, aki ismer és célt ad. Ez megfelelőnek tűnik nekem. *Biccent, s ismét felemeli a poharat, helyi szokás szerint áldomásnak kéne következnie, vagy koccintással való pecsétnek, úgy tudja.*
- Ortasnak semmije és senkije nincs. Mindet elvették tőle, a Harag mi osztályrészem, de céllal kontrollálható, vagy levezethető. *Húzza fel bal alkarján a kabátját, hol számtalan vágás tarkítja, emellett hiányzó ujja hege is frissnek tűnhet. Lassan rá is mutat.* Ajándékba adtam, jóscsont lett belőle. *Őszintének tűnik és a hidegség ellenére korántsem őrültnek, ennek hangot is ad.* Ortas nem őrült, fajtársnak nem kell félnie. Csak azoknak, kik a Harag útjába állnak, vagy táplálják. De... ez még a jövő. Alapokat kell lefektetni. *Tanácsolja.* Vannak ilyenek? *Kérdezi.*


2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-11 21:34:39
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Ortas//

* A nő szabadon távozhat és él is a lehetőséggel, így ha minden igaz, hamarosan kettesben marad fajtársával. És persze a kocsma többi vendégével, akikből immár akad egy néhány, de őket nem igazán hatja meg a tolvaj, vagy akármi más, ami hármuk között történik. Ez Milhen számára felírható pozitívumként is, hiszen könnyen meglehet, hogyha más is érintett lett volna az ügyben, nem lóghat meg ilyen egyszerűen.

A számszeríjas lejjebb ereszti fegyverét, mire Hornor lelke mélyén megnyugszik. Az énekből ítélve társra talált, de azért nem mindegy, hogy milyenre: olyanra, akivel értelmesen el lehet beszélgetni, vagy olyanra, akit nem érdekel más, mint a hatalom és az értelmetlen vérengzés. Olybá tűnik, Ortas a nyugodtabb hívők közé tartozik.
Gnómunknak feltűnik a kissé idegen nyelvjárás, de könnyen hozzászokik füle, így megért mindent. Majdnem mindent. *
– Sokféleképpen nevezik. Az emberek a Városban főleg Sa'Tereth-ként emlegetik, ezért én is így mondom. * Magyarázza. A következő sorok elbizonytalanítják afelől, hogy Ortas elméje teljesen ép, noha a lényeg átjön. Történt vele valami, s azóta követi istenét. Hornornak esze ágában sincs a részletekbe belekérdezősködni, épp elég az, hogy mindketten ugyanazt az istent tisztelik. Egyelőre biztosan elég. Úgyhogy csak bólint egy a másik szavaira. *
– Erre majd mindjárt válaszolok. * Ígéri meg a toborzást illetően, de most elindul a pulthoz. *
- Két pohár Bort kérek. Egyet nekem, egyet a barátomnak. * Bök állával Ortas felé, majd kiszámolja a 10 aranyat. * Köszönöm. * A kocsmáros rutinosan végzi a dolgát, így a apró növésű hősünk hamar visszatérhet fajtársához. Annak kérdésre rögtön válaszol, miközben leteszi az egyik poharat elé, aztán maga is leül, szemben vele. *
– Próbált, de nem sikerült neki. Azért engedtem el, mert a gyenge vére semmire sem volna jó, így nem állt érdekemben, hogy megbüntessem. Szerencsétlen. Veri őt eleget Sa'Tereth dühe, ha rabolni kényszerül. * Bár érvelése úgy-ahogy megállja a helyét, valójában két másik dolgot kihagyott belőle. Egyrészt titkon remélte, hogy a nő mellé szegül (még ha erre vajmi kevés esély is lett volna), másrészt eszébe juttatta a tegnap éjjel megismert mélységit. Egyszerűen úgy lehetne megfogalmazni, hogy megsajnálta őt, noha ennek az érzésnek a kifejtésére hosszú oldalak kellenének. *
– Tetszett. * Bólint. * Azt mondtad, téged az Árnyékban járó keresett meg. Nos, esetembe viszont én kerestem meg őt. A Vérkertben. * Bök az ajtó felé, habár erről a helyről aligha lehet látni az említett helyet, így nyilvánvalóan csak arra utal, hogy valahol kint járt. *
– Ott találkoztam az Arctalan isten követőivel, akik által hatalomra tettem szert. Cserébe viszont új híveket kell keresnem. * Mélyen Ortasra néz, rezzenéstelen arccal. Egy ideig fenntartja a szemkontaktust, aztán beleiszik a borba. *
– Úgy gondolom, te sem mondanál nemet az Árnyékban járó akaratának, vagy mégis? * Költői kérdés volt, így nem is várja meg a választ. * Mindenkinek vannak vágyai. Valakinek a hatalom, másnak a gazdagság. Ha tetteiddel megszolgálod, te is beteljesítheted célodat. Mit válaszolsz? * A poharat még mindig kezében tartja, viszont most nem iszik bele, próbálja nem elveszíteni a másik érdeklődését. *


2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-10 13:36:59
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Milhen, Ortas//

*Felpillant, s határozottan a kettőst méregeti hideg tekintettel, míg a mondatok elhagyják a száját. A pillanatnyi csend után csak halkan dúdolni kezd, ujja a számszeríj ravaszán pihen. Neki édes mindegy a lány marad-e vagy sem, igazából csupán megpihenni és enni érkezett a fogadóba, azonban úgy látszik, hogy események kellős közepébe csöppent. Hamarabb beindul az élete, mint gondolja, s amint a pár közeledni kezd, tekintete csupán egy kissé átalakul, de egyelőre nem mozdul. Pillantása a lányra irányul, s egy apró biccentéssel veszi tudomásul a felemelt kezet. Valójában nem akart neki ártani, csak figyelemfelhívásnak szánta, legalábbis, amíg nem adnak rá okot, nem avatkozik semmibe. Követi figyelmével, ahogy az ajtó felé oldalaz, a fegyver az ölében, ujja továbbra is a ravaszon, szája nem mozdul, csak szembogara húzódik a lány után. Hallja a gnómot, de egyelőre nem válaszol, a lányt hagyja minden cselekmény, vagy szó nélkül elmenni, s amint becsukja maga mögött az ajtót, visszaemeli Hornorra a tekintetét. Egy határozott, de lassú mozdulattal biztosítja vissza a fegyvert, majd a hátára fordítja, s a férfira néz.*

//Hornor, Ortas//

- Ortas Hroops. Ez vagyok én. *Ismétli meg mellkasára emelve nyitott tenyerét, melyről egy ujja hiányzik, láthatóan néhány hat óta talán. Úgy mondja, mintha legutóbb nem majdnem a nevével kezdte volna.* Ortas üdvözli fajtársát, de Szá... teret... nevét nem hallottam. *Dünnyögi lassan.* Arctalanság, sötétség... ez mind Árnyékban járóról is elmondható, így Ortas gondolja, egy a beszéd. *Biccent.* Régóta követ engem. *Réved el tekintete a távolba.* A Hely óta. _Az_óta. *Sóhajt fel, majd megrázza magát, s visszatér a valóságba.* Miért toborzol? *Kérdezi, s az italfelajánlásra röviden biccent.*
- Szomjamat oltanám, jó ötlet! *Mondja, s ha a gnóm elindul, komótosan követi a székkel együtt az asztalához.* Lány kirabolni akart? Miért engedted el? *Villan meg tekintete.* Aki elvesz, attól is elvenni kell, aki ad, annak adni kell. *Dörmögi, de hangsúlya se nem megrovó, se nem feddő, csupán egy kijelentés, mely semmilyen érzelmet nem takar.*
- Tetszett Ortas éneke? Árnyékban járóról? *Kérdezi, amíg a gnóm is helyet foglal, vagy rendel. Tervei között szerepel majd egy étek is, de egyelőre ez is megteszi.* Rég ittam már, nagyon rég. *Mondja hirtelen minden előzmény nélkül.*


2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 23:15:08
 ÚJ
>Milhen Reyhael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Ortas//

-Én...
*Kezdene bele a mondókába, mikor maga is meghallja a számszeríj kattanását majd a hátborzongató éneket. Összeráncolt homlokkal hallgatja szótlan, elvégre igen csak kiszolgáltatott helyzetben van, immáron duplán.
Újdonsült fogvatartója figyelmét magára vonja a furcsa gnóm, azonban a számszeríjasnak nem kerülhet ki a látóteréből. Nem törődik Hornor utasításaival, elvégre nem figyel rá, szemmel láthatóan pedig revansot sem kíván rajta venni, amiért roppant hálás most.
Óvatosan teszi fel a kezét, jelentőségteljesen meredve Ortasra, még pislogni sem mer. Lassan, oldalazva indul el az ajtó felé, ügyelve rá, hogy tenyerei mindig szem előtt legyenek a számszeríjasnak.*
~Ha ebből kijutsz Milhen, hát meghívlak egy pohárka borra.~
*Nagyot nyel, miközben óvatosan lépeget és ha nem tartják fel, hát bizony a kijáratig oldalaz, amit aztán óvatosan kinyitva elsiet a helyszínről. Ha nem tartják fel. Persze a legkisebb ráirányuló rezdüléstől megtorpan, nem szívesen végezné nyílvesszővel a nyakában. Igyekszik felszívódni minél előbb, ugyanis semmi jó nem származik abból, ha tetten érik az embert, ezt már tudja.*



2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 22:13:23
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Gyülekező//

*A társnője felvetését a hiányzó harmadik kerékről nevetve fogadja. Megrázza a fejét, ezzel is jelezve, hogy ez neki viccnek hatott.*
-Előbb fekszik össze valakivel, gyógyulás céljából az a baknyúl. De szólt volna, ha nem jön, így marad, a kétely vagy a le van ejtve. De kikaparjuk a szemét, ha előkerül. Amúgy nincs hozzánk kötve.
*A ruha kritikát, egész jól fogadja, így nem is forszírozza tovább a témát.*
-Személyzet? Tulajdonos? Azta de jól megy egyeseknek. *Nevet fel.* Gondolom élelmes típus, mert csak egy őrült kezdene itt ilyen üzletbe. Bár ki tudja, ha jól működik, akkor mindenki jól jár. Oké, én addig várok.
*Zammi rövid csevejbe kezd a kocsmárossal, és némi pénzmaggal egybekötve üzenetet hagy valakinek. Nem sokat kell számolni kinek. De ezt nem teszi szóvá, csak türelmesen várja a nőt. Amint visszafordul Dreyiához és mesélni kezd, a nő kicsit meglepődik. Majd elmosolyodik.*
-Hűha, ismered a tulajt, pontosabban te is az egyik tulaj vagy. Alkalmazott ritkán kap részesedést, így ez a logikus. Érdekes melónak hangzik, és még tetszik is. Tehát legyek a szemed és a füled? Ez nem lesz nehéz. És amíg nem utazunk? Ez az érdekesebb kérdés. *Vigyorog Zammira, miközben kisétálnak a kocsmából. Addig nem ül fel a lovára, míg a társa fel nem ült. Az utcát lesi addig is. Majd ő is lóra szál.*
-Akkor mutasd az utat főnök. *Mosolyog Zammira. És csendesen követni kezdi, pontosabban besorol a nő mellé. Míg a Sellőhöz érnek.*



2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:54:41
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Gyülekező//

*Komoran hallgatja a zsoldos eltűnéséről szóló beszámolót. Nem gondolja, hogy a Patkányok ügyeiről feltétlenül olyan hamar hallani lehetne, oly könnyen nyel el a tenger mindent, ha akarják. Vagy akár a csatorna mélye. Hacsak nem áll Dreyia szorosabb kapcsolatban velük, mint gondolta. Persze Wagzal megjelenése mindenhol jelentős visszhangra talál, ez is egy megfontolandó szempont a jövőben. És ugyebár hallani lehet ezt-azt, ha valaki nyitott füllel sétál a Kikötőben. Legutóbb is Dreyia szerezte az értékes híreket tharg földön nekik.*
- Talán csak a sérüléséből gyógyul valahol.
*Inkább gondolná, hogy valakinek csapja a szelet, vagy más munka után nézett, valahogy ő se hiszi, hogy baja esett volna. A ruhával kapcsolatos kritikára csak félig tud odafigyelni, közben az esze másfelé jár már. A lényeget viszont leszűri, és csendes mosollyal felel a végén.*
- Igyekszem észben tartani.
*Az indulást eldöntik hát. Hogy kik várják őket, arra még felel, mikor felállnak.*
- A személyzet, természetesen. És a tulajdonos. Egy pillanat.
*A pultosnál (Mesélő (Hádész)) hagy egy papírcetlit „Vendégem vagy egy adag bálnahúsra” felirattal Wagzal számára, és átad 10 aranyat a kézbesítésért a megfelelő személyleírású egyénnek. Aztán visszatér Dreyiához, akivel feltehetően kifelé indulnak a lovakhoz.*
- A tulajdonost ismerem, a neve Ralas. A mulatóból részesedést kapok, ahogy mondtam a múltkor. Úgyhogy mostantól ott dolgozom. És a szolgálatodért cserébe neked is lehet ott egy helyed. Fegyveres kíséretre lesz szükségem, ha üzleti ügyben megyek valahova. És mivel ügyes hírszerző vagy, szívesen megbíználak olykor ilyen feladatokkal is, ha vállalod. Mit szólsz hozzá?
*A lova nyergébe kapaszkodik, s megvárja, hogy Dreyia is elhelyezkedjen. Aztán irány a mulató, ha neki is megfelel.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 21:56:01


2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:21:15
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Gyülekező//

*Zammi csendesen és visszafogottan ül az asztalnál, és rá köszön.*
-Én is díjazom, hogy nincs bajom. *Nevet fel. * De én is örülök, hogy látlak. Bár az a mamlasz jól eltűnt. De én itt vagyok időre és viszonylag rendezetten. Mi jó?
*Wagzalt említő mondatára a társnője egy szóval reagál.*
-Három napja eltűnt, na, jó csak két és fél. De vihar volt és a tömeg szétválasztott minket. És én nem szeretem a vihart a képemben, mint az az örült. Szóval az óta se híre és se hamva. De a patkányok se ölték meg, mert arról tudnánk.
*A ruhára gyorsan rátér Zammi, így ezt is megejti, noha nem biztos, hogy pozitívan jön ki.*
-A ruha jól áll, azt nem vitatom. De a színe hát nem egy nyerő választás. A hajad is lilás, emiatt még passzolna. De a bőrödet nagyon kiemeli, és az nem jó hisz elég szürkés az árnyalata. Szóval a szín szép, de neked max némi arcpír-el. Vagy ne gyere felém éjjel, mert sikítva rohanok el. Na, jó viccet félre téve ruha tényleg jó.
*Inkább elfojtja a véleményét, és a mosolygó nőt figyeli, hisz a munka az munka csak ne húzná a témát, mint a rétest. Az üzenethagyást viszont szóvá teszi.*
-Nem kell futár, hogy megtalálj, legalább is engem. A másiknak meg érdemes lesz minimum, hetente, de csak ha fontos.
*Amikor az indulást forszírozza, egyetlen rutinos mozdulttal tünteti el az italt, majd ruháját megigazítva feláll.*
-Mehetünk, is, lássuk azt az új munkahelyet. Várnak? Kik?




2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 20:51:47
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Gyülekező//

*Csendesen húzódik meg a háttérben, nincs dolga senkivel, csak azzal a kettővel, akiért jött. Mikor Dreyia megérkezik és odaér, mosollyal fogadja.*
- Örülök, hogy látlak.
*Egy kicsit megkönnyebbül, hogy egy darabban és régi jó kedvében találja a nőstényt.*
- Igen, jó híreim vannak.
*A zsoldos említése azonban letörli a mosolyt az arcáról, hogy egy megfontolt kifejezést öltsön helyette.*
- Eltűnt?
*Az utolsó kérdésre csak utólag ébred rá.*
- Hogy mi? Oh, hát, csak átöltöztem.
*Mosolyog halványan.*
- Nem tetszik?
*Mosolya türelmes, azt sem bánja, ha a nőstény ízlését nem találja el. Ezt a sötét árnyalatot nagyon kedveli.*
- Igazság szerint, már éppen azt terveztem, hogy üzenetet hagyok nektek, és előre megyek. De akkor csak egy főre kell fizetnem. Ha megittad, akár mehetünk is. Már várnak minket… a Sellőben.
*Jelentőségteljesen néz Dreyiára, hiszen nem csupán valakik várják a Sellőben őket, hanem maga a Sellő az, mely kitárja kapuit előttük.*
- Mit gondolsz, megfelel ezentúl munkaadónak?


2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 20:02:32
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A kurvás vicc látszik az arcán, hogy nagyon nem talált be, vagy csak másképp, mint ahogy azt Tai gondolta.*
~Ennek nem volt anyja, aki főzzön rá?~*Néz félre, hiszen a család egy elég kényes pont, amibe ha valaki beletalál, nem feltétlenül szívélyes kacagást és mosolyt kap viszonzásul, mint inkább bokán rúgást vagy egy gyomron fejelést. Mindezek ellenére még ezt is elnézi neki, mivel meghívta enni, amit egyre inkább úgy vél, hogy jár is neki, hogy elviseli a társaságát. Azonban a fogadás szóra felcsillan a szeme. A vénlány mindig azt hajtogatta, hogy ott csak veszíteni lehet, és az utcán a tolvajbanda mindig meg is rövidítette egy kicsit a poharas aranykeresgélős játékukkal.*
~Pfejj… mindet leköpném, fogadni mernék, hogy csalnak azok a hitvány senkiházik!~*Azzal a lendülettel a föld irányába megindít a torkából egy hatalmas köpetet, ami célzottan be is talál, oda ahova szánta, nagyjából. Lássuk be azért nem volt nehéz neki a dolog, hiszen csak el kellett fordulnia Taitól, majd felszürcsölni a nyálát és egy ordenáré horkantás kíséretében, ami persze nem volt muszáj, de akkor már adja meg a módját, ha csinálja, megindítani az ellenkező irányba, mint amerre épp ők tartózkodnak. Meghallgatja az ajánlatot, miközben befelé sétál.*
-Szóval ha jobban főz, mint itt? De melyik ételre gondoltál pontosan?*Puhatolózik, bár nem hiszi, hogy akad olyan kurva, aki egyáltalán látott már serpenyőt használat közben.*
-Viszont, akkor szerzel nekem másik zoknit is, az eredménytől függetlenül! Mivel azom, akkor eggyel kevesebb lesz.*Emeli meg a mutató ujját a másik irányába fenyegetően, hogy lássa, mennyire gondolja komolyan a dolgokat. Majd a következő kérdésekre csak egy gondterhes sóhaj hagyja el a száját, egyik kezét kínkeservesen végig húzza az arcán, még a bőrébe is belekap közben, megnyújtva a pofázmányát, majd végül az álla dörzsölgetésében teljesedik ki a mozdulat,*
-Ha nem lesz meg, fel kell kössem a gatyámat. Meg azt hiszem nekiállhatok zoknit is stoppolni, és rám marad az eeegész házimunka.*Látszik, hogy már a gondolatba is belesajog a feje.*
-Eddig csak futrinka munkákat dobott rám a vén banya, vidd ide meg vidd oda, hozz a piacról szarvasbogár lábat, meg béka pöcörőt…*Sorolja, minden szó végét jól elhúzva, mint aki unja még sorolni is a dolgokat, szemeit pedig gúnyosan forgatja közben.
Közben odaérnek a pulthoz, de ő maga nem igazán látszódik ki, csupán a kalap jelzi, meg talán az alatta szétterülő hajtömeg, hogy még egy személy van Taival. A nagyétkűre csak helyeslően bólogat, közben két kezével felkapaszkodik a tákolmány szélére és lábujjhegyre emelkedik.*
-Még lesz 3 olyan tollas bestia szárny is kirántva! Tuuudod, hogy az a kedvencem!*Emeli meg a hangját, és egyik kezével integet is a pultos felé, talán felismeri, talán nem. Mikor erre akad dolga és általában akad, akkor mindig betér a fogaival szétmarcangolni egy- két ilyen állati végződést és ezt most sem szeretné kihagyni. Szinte már elcsöppen a nyála, ha rágondol. Felrak a pultra az erszényéből 33 aranyat a 3 Rántott varjúszárny árát. *
-Tényleg?!*Fordul oda a másikhoz, mikor az a csalán élénkítő hatását magyarázza.*
-Vándor egy nagy bottal, megjegyzem.*Mondja tárgyilagosan, bár kimondva inkább perveznek hangzik, de a gnóm ezen már meg sem ütközik.*
-Oh! Találkoztam már azt hiszem olyanokkal. Néha előfordult, hogy kencét csinált a banya, mert egy-egy ilyen szerencsétlen a mocsárba meg itt-ott összeszedett valami jó kis bőrbetegséget, meg fertőőőzést. De sajnos van akin már nem lehetett segíteni.*Hajtja le a fejét egy pillanatra, mintha bánatot színlelne, majd mikor hozzák a kaját ismét felcsillannak a szembogarait és két kézzel kap, először a neki rendelt adagért, majd még nem megy el, csak felkiált, a tányér alól.*
-TEGYED CSAK RÁ A TÖBBIT IS! ELBÍROM!*A pultos csak vállat von, majd szépen rápakolja a másik három tányért is a gnómra. Immár óvatosan a karjain és a mellkasán egyensúlyozza a tányérokat, egyik kezében meg az itala, így próbál elvergődni naaagyon lassan az asztalukhoz. Közben érkezik a szőrszálas kérdés, bár látszik az arcán nagyon koncentrál, de azért érdekli.*
-Nah miért?



A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 20:19:49


2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 18:52:52
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Új nap, új kezdet//
//Zárás//
*A férfi válasza nevetésre ingerli.*
-Bolond vagy te nem kicsit. Nagyon. De megértelek, mi lenne, ha csak unalmas életünk lenne.
*A vidámságuk, fürdőzés közben sem múlik el, miért is múlna. Egymás lemosdatása is átlép nem egy korlátot, viszont ez egy ilyen nap. És még vissza van két és fél nap, míg Zammi előkerül bárhonnan is.*
-Tényleg nem sietünk, így időnk van bármire. Mi az, hogy még egyszer? Az előzőeket is te faltad be szóval semmi még egyszer. Legalábbis nekem nem. Francba, tényleg, így reggeli kilőve, jöhet az ebéd. Rendben legyen így. Ha könnyű felvenned, akkor nem segítek, de lesheted, mikor ajánlom fel újra.
*Ölti ki nyelvét az orkra, majd kacagásba kezd. Ahogy leérnek, Wagzal két adag levest rendel*
-Még szép hogy meghívsz, nézzenek oda. Köszönöm. Jó étvágyat neked is.
*Mosolyog az orkra, miközben odakint kicsit megélénkül az időjárás. ~Vajon mit tervez ez ilyen időben? Ha elfúj, a szél én megnyuvasztom az tuti. ~De félre teszi az aggodalmát majd nyugodt evésbe kezd. Amint végeznek, kilépnek a fogadóból, ahol megérinti őket a szél és a kikötőkre jellemző vizes fémes íz a levegőben. Dreyiát nem boldogítja a dolog, de mit tehet ellene semmit. Ahogy egyre távolodnak a fogadótól, az utca is megélénkül. Pontosabban a kereskedők elfelé pakolják a portékáikat, a városka lakói meg ezt az időpontot választották sürgős be vásárolhatnékjuk. Mintha ítéletidőre készülnének. Wagzaltól elválasztják, aki közben egyre jobban távolodik. Kényszeredetten utána kiált.*
-Amint lehet, megyek utánad, csak úgy látszik, ma van, az álljunk az útjába mindenkinek, ünnepnek.
*Ahogy más utat keresne, hogy a társa után eredhessen, az időjárás egyre inkább be gorombul. Az esős levegő mellé megérkeznek az első villámok, és még erősebbé válik mind az eső mind a szélvihar. Ebben az időjárási viszonyban nem mostanában éri utol az orkot, és nem is érezné biztonságban magát. Pláne nem egy hullámtörőre épített épület mellett. Ilyen pokoli viharban. Gyávaság vagy sem, egyelőre nem érzi biztonságosnak, hogy a kikötő felé vegye útját. Inkább visszamenekül a korábban elhagyott Rumos Rókalyukba. Na meg a kellemes melegbe. Remélhetőleg az a bolond ork se megy a toronyhoz, ilyen időben. Bár ki tudja mire nem képes. Mindenestre itt bevárja őt, hisz nincs más támpontja, legalábbis neki hogy merre is találkozhatnának. Így kivesz egy Szobát (1. emelet) és kifizeti érte a 11 aranyat. Nincs sok esemény az elkövetkező napokban, az ork se tért még vissza. Noha ez aggasztja, de csak tud vigyázni magára egy 120 kilós izomkolosszus.*

//Gyülekező//
*Eltelt a három nap, Wagzal eddig sehol. Most már jobban aggódik a mamlasz férfiért. Viszont nem gyerek, akit ellenőrizni kellene. Csak figyeli a naptárat és ide eszi a fene. Ha nem akkor végig kergeti a városon, amikor meglátja. Na, mindegy, időszerű lemennie és várni Zammira meg Wagzalra. Ahogy lesétál, meglátja a társnőjét, aki új színekbe öltözött. Nem mintha a lila szint neki találták volna ki, de ízlés kérdése. Nem kezd el két kézzel kapálózni felé, az egyik ok erre az, hogy nem gyerek ő, sem mint a hiányzó ork. A másik az ember nem kapálózik a leendő főnökének, inkább meglepi és megtréfálja. Csendesen lép a társnője mögé, majd a fülébe huhog.*
-Mi van kislány új ruhát szereztél magadnak? *Ül le Zammi mellé, majd a homlokára csap.* Fogadós két kupa bort kérnénk. *Rendel magának két Bor-t és kifizeti a 12 aranyat. *Rég találkoztunk, remélhetőleg még áll a munka ajánlat. De mielőtt elfelejteném, kajla orkkal találkoztál? Mert eltűnt, mint a szamár a ködben. Na de mi ez az új szín?



2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 18:47:34
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Ortas, Milhen//

* Maga is meglepődik azon, hogy ilyen gyorsan és sikeresen füleli le az enyveskezű nőt. Ő viszont hamar rájön, hogy szorult helyzetbe került és próbálja kimagyarázni magát. Hornor akármilyen dühös, a kétségbeesett mentegetőzés akaratlanul is apró mosolyt csal a szájára. Aztán eszébe jut, hogy épp most próbálták kirabolni – mivel ugyebár tisztán látta a másik szándékát, nem dől be efféle próbálkozásoknak. Ekkor összeráncolja homlokát és megvetően tekint a tolvajra. Csekély örömöt jelenthet a nő számára, de a botot legalább lejjebb ereszti gazdája, mikor látja, hogy a másik aligha bánthat neki ebben a helyzetben és látszólag futni sem akar. *
– Tartsd meg a lopott pénzt! * Ekkor hallja meg a számszeríj kattanását. Fajtársa látványa már-már derűt kelt, viszont a nála lévő fegyver elbizonytalanítja az öreget. Azonban úgy tűnik, nem akar közvetlenül beleavatkozni az eseményekbe, ezért Hornor visszafordul a kalaposhoz. *
– Sejtelmed sincs, kivel állsz szemben, igaz? * Rosszallóan megrázza a fejét, azonban immár nem olyan mérgesen, mint eddig. Jobban belegondolva könnyen lehet, hogy maga Sa'Tereth küldte ezt a rablót. A lehetőség adott, már csak élni kell vele. *
– Maradj csak, sőt… * Tartja vissza a nőt, ekkor viszont újabb hangok ütik meg a fülét, ismét az ajtó felől. A számszeríjas gnóm valami imába kezd, ráadásul amennyire ki tudja venni az énekből, Sa'Tereth-hez szól. Ekkor már teljesen meg van győződve arról, hogy a leghatalmasabb isten küldötteivel találkozott, még ha ezt ők maguk sem tudják. *
– Gyere. * Az nem érdekli, hogy a nő követi-e, hiszen sokkal inkább le van nyűgözve a daloló gnómtól. Sarkon fordul és felé veszi az irányt. Milhen akár távozhat is, Hornor nem fogja megállítani. Viszont, ha a parancsszóra engedelmeskedik és követi az öreget, az volna a legnagyszerűbb. Ugyanakkor a következőket már Ortasnak mondja, akiről annyit tud, hogy éhes, úgyhogy ideje többet is kideríteni. Mindenesetre próbál nem a számszeríj kereszttüzébe állni, mert sosem lehet tudni, hogy milyen népek térnek be ebbe a fogadó. Ha ő lenne a tulajdonos, már a fegyvereket sem szívesen engedné túl a bejáraton, nem hiányozna neki a napi véradag felmosása. Persze amíg nem ő a tulajdonos, addig nem szól érte. *
– Üdvözöllek, Ortas – ha jól hallottam. Feltűnt, hogy nem mindennapi nótákat énekelsz. Én Hornor Arnul, Sa'Tereth híve és toborzója vagyok. Te, aki ilyen dalt dalolsz, bizonyára sokat tudsz az Arctalan istenről. Hadd hívjalak meg egy italra, ahol tovább folytathatjuk ezt a beszélgetést. * Invitálja meg fajtársát. Röviden nézeget csak rá, mivel nem akarja, hogy a végén mégis kirabolja őt a kalapos, vagy csak hátba szúrja. Szóval, ha látszólag nem is mutatja jelét, próbálja figyelemmel tartani. *


2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 13:59:04
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor, Milhen//

*Nem veszi észre, hogy mikor alszik el, feje bágyadtan koppan, s lassan lecsúszik az ülőalkalmatosságnak használt kőről tompora. Kényelmetlenül ébred reggel, bár megszokta már. Igaz, az utóbbi időben kényelmes lócán aludt, azért nem áll tőle távol a szabadban éjszakázás. Korgó gyomra jelez, miként szája is kiszáradt a tenger sós levegőjétől, ezért ismét nyakába veszi a kikötőt, hogy a lakónegyedek közt néhol hirdetett apró cégérek útján tájékozódjon. Rövid gondolkodás után a Rumos mellett dönt, a Sellőház felé vezető út egyébiránt talán félreeső, de az ott folyó dolgok, ahogy hallotta nem a jótékony elhúzódásról és csendességről szólnak. Neki egy zug sötétsége hiányzik. Komótos léptekkel, de határozottan halad, olyannyira nem nehéz megtalálni a kocsma felé vezető utat, s már messziről feltűnik neki a kissé rozzant, szélfútta épület ápolatlan bája. Különösebben nem nézelődik, csupán az ajtót löki be, és hangosan koppan lépte a padlón, amint megáll az ajtóban, nem túl nagy alakjával, terjedelmében elfoglalja azt, s egyből szembetűnik neki a nem messze tőle, talán konfliktusra hajazó mozzanat, ami a lány és a hozzá hasonló gnóm között zajlik. Kifejezéstelen arccal szemrevételezi a kettőst, nem jön lázba tőle, inkább csak fog egy széket, halkan beteszi maga mögött az ajtót, majd nemes egyszerűséggel mellé ül. Mármint az ajtó mellé, a székkel, számszeríját leakasztja válláról és az ölébe fekteti, ha véletlenül bele akarnák keverni, akkor tudjon megfelelően reagálni. Kissé megvakarja hajtövét, majd egy szál vesszőt is helyez a sínbe, s határozott mozdulattal rántja fel azt, a kattanás talán hallható a helyiségben.*
- Árnyékban járó merre jársz? Sötét lelkek epekednek érted, a vér íze, a halál bűze facsarja orrom. Éhségérzet lappangó kínja, nedved szomjam oltaná. Hegyes fogam szabdalja szét ízekre, cafatokra, hogy aztán kortyokban vegyem magamhoz, s Árnyékban járó mosolyog. *Halk énekszó, mélyen zengő torokból, lehet be sem tudja fejezni, bár tekintete mindvégig a két perlekedő alakon függ. Aztán csak elhallgat.*
- Ortas éhes. Szóljatok, ha befejeztétek. *Hangja oly egyszerűen száll, akárha köszönt volna, tekintete hideg, arcéle sem rándul, arcán elkenődött a festék, haja szélfútta és kusza.*


2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 00:00:33
 ÚJ
>Milhen Reyhael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor//

*A székről felpattanó gnóm igen csak meglepi, ahogy a felé hasító bot is. Szemében egy pillanatra riadalom csillan, miközben érzékelve a mozgást felegyenesedik. Tudatában annak, hogy immáron a szablya nélkül kell szembenézzen ellenfelével, csak hátrál egy lépést kis híján elvágódva egy székben, kezeit védekezőleg maga elé emelve. Pedig olyan biztos volt magában...*
-Félreértésről lesz szó.
*Szólal meg végül elszorult torokkal, hiszen nem csak a gnóm, de mások is láthatták a kifejezetten gyengén alakuló produkciót.* ~Szép volt Milhen, megérte megpróbálni.~
*Mivel egyáltalán nem tenne jót sem az önbecsülésének, sem a renoméjának az, ha a vén gnóm elverné a bottal, így gyorsan taktikát vált.*
-Biztos meg tudjuk oldani valahogy... Huszonöt arany és itt sem voltam. Megegyeztünk?
*Hunyorog a gnómra és amennyiben az nem üt, hát lejjebb engedi kezét. Jobb lenne minél előbb kereket oldania, ez a sarokba szorított helyzet egy cseppet sincs ínyére.*



2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-08 23:28:35
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Új nap, új kezdet//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//

* Úgy tűnik, békésen telik Rumos Rókalyukba töltött idejük utolsó órái, percei. Még a mindig sarkalatos nemes sötételf kérdés is meglepő meghittséggel és harmóniával vonul át az ágy fölött.*
-Persze, hogy bele vinnélek minden jóba! Hisz ismersz.
* Vidám a hangja és nyoma sincs rajta, hogy aggódna amiatt, hogy pontatlanul ismételte meg a nő szavait. Önfeledten látnak neki a fürdőnek és igen kényeztető mozdulatokkal igyekszik agyaras barátunk társnője tisztogatásának. Nem hagyja ki a kevésbé érdekes területeket sem, de a lényeg, hogy a fontos testrészek polírozva legyenek! Hiszen ez a mulatság erről szól talán első sorban.*
-Nem rohanunk sehová. Nyugodtan megreggelizhetünk itt is. Még egyszer. Lassan már úgy is dél. Utána ráérünk kimenni a partra.
* Majd jön a páncél kérdése.*
-Nem szükséges. Nagyon egyszerű felvenni.
* Hamar felszerelkezik ő is és a földszinten neki lát újabb adag étel elfogyasztásának.
Kifizet 12 aranyat Húslevesért két tányérral. *
-Meghívlak, lesz még idő Zammiria pénzét is elköltenünk.
* Hamar meg is kapják a kért rendelést. Bár Wagzal gondolkodik még azon, milyen ital menne hozzá, de egyelőre amit ma megehetsz. ne halaszd holnapra!*



2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-08 22:22:16
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1731
OOC üzenetek: 344

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Taitos igen elmés állapotban van, így Xavi szavaira a maga nagy bölcsességében a következő történelmi jelentőségű szavak hagyják el ajkait.*
-Amelyik kurva tud főzni, azt asszonynak hívják.
*Kacsint a lányra.*
-De szerezhetünk olyat is. Tudod mit? Fogadjunk!
*Örül meg a dolognak.*
-Ha jobban főz, mint itt a Rumosban, akkor addig állsz holnap a vámháznál, míg el nem adod a zoknidat. Ha nem, akkor én teszem ugyanezt.
*Itt löki be a Rumos ajtaját, ahova be is lépnek. Odabent pedig kellemesen kitárgyalhatják a lány boszorkány-Myreken betöltött státuszát.*
-Hmm, nem is gondoltam volna.
*Taitostól távol áll az élőkön való módszeres kísérletezés.*
~Csak remélni merem, hogy ő tényleg módszeresen csinálja.~
*Bár ami azt illeti. Sanda pillantással végigméri a lányt.*
~Szerintem csak kínozza őket.~
*Villannak be a boldog gyíktetem-csírázásról elejtett mondatok pár perccel ezelőttről.*
-Akkor mi leszel, ha ő... nem kerül elő?
*Kérdezi, hiszen akkor a lány lesz a rangidős a viskóban.*
-Miket csináltat veled a... nyanya?
*Dönt végül egy kevéssé vulgáris jelző mellett. Közben a pultig jutnak a zajos, füstös, matrózeste derekán járó csehóban.*
-Szebbet, jobbat!
*Köszön a fogadósnak, mire az visszamorran.*
-Csíkos süldőt kérnék porhanyósra főzve, kettőt, nagy étkű a lurkó.
*Bök a mellette álló lányra.*
~Ha már vén vagyok.~
*Kuncog magában.*
-Aztán a sziréneket is megcsapolnánk.
* Rendel két Töltött csibét 14 aranyat leszámolva értük. Aztán két Sellővért is a vacsorához csap 20 érmét átadva még az egyre jobban viruló fogadósnak.
Amíg várakoznak, kicsit rátér a csalánra.*
-Élénkít, ha lefőzöd. Egy kicsit megiszol, aztán az útszéli szarvas sem tud már lecsapni, olyan figyelmes leszel.
*Magyarázza kissé eltúlozva a dolgot.*
-És hát vándor volnék. Az a botos fajta.
*Magyaráz a lánynak.*
-A lapupásztorkodás nem is segít sokat, habár volt egyszer egy lány, aki Lapuként volt ismert, és vigyáznom kellett rá. Amúgy pedig hagyom, hogy az út vezessen, és igyekszem jót tenni, remélve, hogy mindenki más is így tesz majd velem.
*No persze mostanában ez kicsit változott.*
~Azóta gyilkos lettem.~
*Ugrik fel Taitosban a gondolat, amit gyorsan le is tuszkol, mintha csak egy gombócot nyelne vissza. Amint megkapták az ételt a neki járó részt a lány kezébe nyomja, és egy félreeső asztalt céloz meg.*
-Tudod miért kell imádkozni, ha szőrszálat találsz a vacsorádban, itt a Rumosban?
*Suttogja oda menet közben kíváncsian várva a lány tippjét.*



2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-08 21:54:47
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Milhen//

* Nem kerüli el figyelmét az érkező leány, de teája épp kihűlni látszik, mikor benyit, így nem kockáztatja azt, hogy hidegen igya meg. Inkább későbbre hagyja a toborzást, úgyis korán van még. Van még ideje híveket keresni.
Az izgalmak azonban nem a teában rejlenek. Nem lehet panaszkodni a minőségére (legalábbis aki nem kóstolt még méregdrága teákat, az nem fog), viszont nem is kimagaslóan jó. A célnak megfelel, de annál többet nem nyújt. Pont, mint ez a fogadó. Visszatérve tehát az izgalmakra: Hornor vén róka már. Ez egyrészt azt is jelenthetné, hogy érzékszervei már nem szolgálnak olyan jól. Részben igaz is volna ez az állítás, viszont sosem érdemes lebecsülni a gnómokat. Az öregnek feltűnik, hogy közeledik felé valaki. Először nem is tulajdonít neki nagy jelentőséget, hiszen egy fogadóban van, ahol szabadon járhatnak-kelhetnek az emberek. Aztán mégis gyanússá kezd válni a dolog és mikor megfordul, a nemrég látott kalapos nőt látja meg, ahogy zsebei felé nyúlna.
~ Abból nem eszel! ~ Egy határozott mozdulattal lepattan székéről és botjával sípcsonton próbálja vágni a tolvajt. Önvédelemről van szó, ezért nem aggódik amiatt, hogy egy nőt bánt ezzel, ahogyan az sem, ha a másiknak belilul ettől a lába, esetleg el is esik. Sőt, a legjobb az lenne, ha földre kerülne, így pedig elbeszélgethetnének. Ha a nő kitér a botütés elől, vagy csak elég kitartó ahhoz, hogy az átlagos erejű gnóm csapása ne terítse földre, akkor sem hagyja menekülni, de hogy pontosan miként cselekszik ebben az esetben, az maradjon titok egyelőre. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2831-2850