Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Lakónegyed (új)
Rumos RókalyukNincs "kisebb" helyszín

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2787. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-14 19:41:57
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Rumos álmok//
//Zárás//

*Az ő éjszakája nem olyan zavartalan. Hajnaltájt megrezzenve riad fel, résnyire nyílt szemekkel pislog a sötétbe, bár így is nagyon jól látja hálótársa békés arcát, hallja egyenletes szuszogását. Nyugtalanul verő szíve, zaklatott légvétele csitulni kezd az öntudatra ébredés után, de egy kicsit még ébren marad gondolkodni. Ha most látná bárki is az arckifejezését, semmit nem pillanthatna meg a zárkózott maszk mögött. Szemei is mély kutak, melyek nem engednek ki semmit, de elnyelnek mindent, leszámítva egy egészen kevéske fényt. Érzi maga körül Ralas melegét, karjának ernyedt súlyát, ahogy a nyakánál a szoba hűvösét is, mert ott nem fedi a takaró. Ha egyedül és ruhátlanul feküdne, valószínűleg fázna, ám így megosztják testük hőjét, ami elviselhetővé teszi a körülményeket. Igen közel vannak egymáshoz. Érzi a férfi légvételét a bőrén, mikor megnyugodva lehunyja álmatag szemeit. Némán szusszan egyet. Talán jólesne megfordulni, hogy ne gémberedjen el, mégsem moccan. Még van egy kicsi az éjszakából.
Egy kissé megmozdul, mikor Ralas kicsusszan mellőle, ám nem nyitja ki a szemeit. Megtalálja új kényelmét, ölelő keze a párnája alá csusszan, és félig hasra fordul, felső térdét felhúzva. Mintha csak saját melegére fordulna rá, amit magába gyűjtött az ágy, így védekezve a hideg ellen, amin mostantól egyedül osztozik. A férfi észrevétlenül távozhat, Zam még jó ideig nem fog felébredni.
Mikor pillái megmoccannak az arcába lógó, kócos hajtincsek erdejében, és tudata kezd a felszínre kapaszkodni, odakint már igen világos van, jócskán benne járnak a délelőttben. Amint tisztázza magában, hogy hol van, megállapítja, hogy egyedül maradt a szobában, a holmiját pedig látszólag érintetlenül találja. Bár ki tudná megmondani arról az össze-visszadobált ruhakupacról így elsőre? Jólesőn, hálás mosollyal nyújtózik a hátára gördülve, s közben arra gondol, hogy egyre jobban kedveli új üzlettársát. A reggel kényelme sokat jelent számára, ahogy a minden körülményeskedéstől mentes elválás is. Egy kissé tartott attól, hogy nehezebb lesz. Megint hasra fordul és magához öleli Ralas párnáját, hogy lustálkodhasson még egy kicsit. Azonban megérzi rajta az illatát és ez menthetetlenül kiveri az álmot a szeméből. Sóhajtva kel fel, hogy összeszedje magát.
Megtalálja az üzenetet és halkan nevet. Komótosan felöltözködik, nem győz elég hálás lenni kényelmes magányáért. Ráadásul mindent a helyén talál. A tükör előtt megpróbál elfogadható külsőt ölteni. A derű kihűl az arcáról a sebhely láttán. Nem a látvány miatt, bár következő mozdulataival visszaigazítja csapzott haját, hogy eltakarja. A papirost akkor teszi zsebre, mielőtt távozik, s odakint majdnem rálép valamire. Felveszi a virágot. Nincs cetli, ezért első gondolata nem Ralas, s nem is egy felhőtlen mosoly. A virág választása miatt számára ez önmagában üzenetértékű lehet. Meglepődik hát, amikor a fogadós felvilágosítja az eredetéről. Egy ideig értetlenül pislog, a pultos közben magára is hagyja. Aztán eszébe jut valami. Belenyúl a zsebébe és előhúzza az Érmét. Az íj és nyíl az egyik oldalon, a fekete liliom a másikon.
~Szóval mégis átkutattál…~
Mosolyodik el ravaszul a virág két mását nézve. Aztán megfordítja az Érmét.
~Tehát én vagyok a Liliom… te pedig a Vadász…~
Szélesedik a mosolya.
~Vajon melyikünk nyer?~
Felpöccinti az Érmét, s miután elkapja, a virágot tartó kezének tetejére teszi, másik kezével lefedve. Szereti ezeket a pillanatokat. A jóslat eldőlt, de még nem tudni az eredményt, ez izgalommal jár. Épp készül meglesni, ám rájön, hogy nem is akarja igazán tudni. Elvenné a vadászat izgalmát. Elsüllyeszti hát a zsebébe, majd a csuklyát a fejébe húzva távozik. Alig várja, hogy elnyúljon egy gőzölgő, illatos, meleg vízzel teli dézsában, melyben felfrissülhet és ellazíthatja itt-ott sajgó izmait. Igazán eredményes - és élvezetes - éjszakán van túl, s mindig remekül értett saját kényeztetéséhez, amiről most úgy gondolja, megérdemli.*


2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:33:09
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Rumos álmok//
//Zárás//

*Ahogyan sejtette nem álmodik, csupán behódol az éjszakának, s Zammiria kellemesen átható virágillatának. Érzi a lány melegét, nem rest közelebb húzódni hozzá, ahogyan kezét sem veszi kicsit sem lejjebb, érezni szeretné. Nem gondolkodik azon, hogy ez miért van, igazán fel sem fogja, hogy életében először hajtja nyugodtan álomra fejét egy nő mellett, várva a reggelt, hogy akkor újra láthassa. Persze a szerződés, s a verejtékkel megpecsételt este köti őt, s ehhez is fogja tartani magát. Persze soha nem lehet tudni előre, hogy mi hogyan alakul, Ralas egyelőre csak saját nyomorában biztos. Viszont Zam célt adott számára és talán egy kis szerelmet is, még, ha csak egy pillanatra is, melyet megőrizhet. Mindenesetre az éjszaka eltelik, zavaróan sebesen és gyorsan. Nem tudja ő ébred-e először, de ha így van, egy rövidke ideig félig nyitott pillái alól Zammiria arcát nézi, néha elszoruló szívvel tekintve a sebhelyre. ~ Felejtsd már el. Megegyeztetek! ~ Gondolatai hamar cselekvésre bírják, s gyakorlott mozdulatokkal bújik ki éjszakai szerelme mellől, hogy halkan felöltözzön. Zsebeit átkutatva papírt, s egy apró széndarabot keres. Jegyzetelésre használja, de célnak tökéletes lesz.
"Tudod, hol találsz, jössz két kabáttal! Ral"
Még akkor is mosolyog, mikor beteszi maga mögött az ajtót, talán ismét kissé túl sokáig időzött fejét benntartva nézve a békésen alvó lányt. Halkan sóhajt fel, búcsúcsókot sem ad, hiszen az éjszaka elmúlt, s az éjszakai szerelem is megszűnt létezni. Talán nem örökre. Zsebre dugott kézzel, s lezserül kigombolt inggel, szakadt kabátjában sétál le a lépcsőn, majd egy intést követően a pulthoz lép.*
- Egy szál fekete orchideát. A szoba bérlőjének ajtaja elé. *Mondja. Nem fukarkodik az arannyal, amin maga is meglepődik, ahogyan a pultos Mesélő (Májmétely) is. Szerencsére nem kérdez, csak bólint, mikor az 50 aranyat átveszi. Még akkor is halványan mosolyog, mikor kilép a Róka ajtaján, s fázósan húzza össze magán kabátját.*
- Zamm mellett jobb volt. *Sóhajt fel, aztán felnevet. Hisz a paktum megköttetett, innen már csak felfelé lehet, s ha közben még találkoznak is, az már csak hab lesz a tortán. Persze csak titokban és még meg kell győznie egy-két dologról.*


2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:22:45
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Ismét jóllakhat hiúsága a visszatekintő férfi pásztázó figyelmében. Felnevet Ralas karcos hangjának hallatán, de meghagyja neki a csata győzelmét, beéri az incselkedéssel. Még egy kacsintással se tromfol rá.*
- Köszönöm.
*Veszi át a poharat. Kiszolgált helyzetét élvezve ő is issza magába a látványt, nem csak a vizet. Nem tudni, mikor fogja újra így látni a férfit. Bár ha ilyen könnyedén leveszi a lábáról, feltehetően nem olyan sokára. Elég, ha csak legközelebb inni látja, elé tolakszik majd ez a kép, amint a derengő sötétben áll a szoba közepén, meztelen bőrén fénylő vízcsepp gördül le. Hogy verejték vagy az ajkak sarkából kifordult leheletnyi korty, nem tudni. De végig akarná csókolni az útját. Komor árnyék suhan át az arcán, míg amaz nem látja. Túl nagy hatással van rá. S nem egészen vigasztaló, hogy kölcsönösnek gondolja. Talán csak kevésbé érzi magát tőle áldozatnak.
Leteszi a poharat a régen eloltott gyertya mellé. Az ajtó felé eső pillantást félreérti. Leheletnyi csalódást érez, mert azt gondolja, Ralas mégis a távozást fontolgatja. Aztán elhessenti az ötletet és megfeddi magát, hogy egyáltalán foglalkozott vele. Talán kezdi túlontúl beleélni magát szerepébe, vagy a hiúság ágál benne. Egyikre sincs szüksége. De azért apró mosolyt rajzol arcára a visszatérés. Ralas tekintetét figyeli, míg végigsimít rajta finoman a férfi. Már ő is érzi a hűvöst, ettől még inkább borzongani támadt kedve. A takaró puha melege jólesik a szoba levegőjének hideg ujjai után. Nevetőn, elégedetten csillogó szemekkel szusszan Ralas vallomásán, és kifogásán, hogy átölelje. Az ő felül lévő keze a férfi derekára csusszan a karja alatt.*
- Ma éjjel ezt is lehet…
*Duruzsolja puhán és csókot lehel az ajkára. Mindketten tudják, ki a fázósabb. Ő is laposakat pislog, mikor a férfi még motyog egy kicsit lehunyt szemmel. Megnyugvón szusszan, mikor Ralas elszenderedik. Akkor őt is elnyomja az álom azzal a tudattal, hogy mikor viszontlátják egymást, már reggel lesz. S bár ez a lebilincselő bűvölet nem csupán éjközépig tartott, mint a legtöbb csoda, nem lesz olyan könnyű megismételni. Reménykedik benne, hogy majd ráunnak egymásra, de legalábbis mérséklődik köztük a szenvedély. Az ellenkezőjének nem örülne. Túl veszélyes.*


2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-09 22:13:51
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Ravaszul vonja meg szemöldökét, kacéran a lány csodásan ívelt testére tekintve. Élvezettel figyeli a pihegve emelkedő, majd süllyedő mellkas mozgását, s immár egy nagyobb levegőt véve igyekszik búgó hangon megszólalni, amiből persze csak egy rekedt próbálkozás lesz.*
- Ó... én készen állok, ha te is! *Saját rekedt hangja hallatán felnevet ismét, majd csak szórakozottan rázza meg fejét. A szobában, Zammiria előtt játszi természetességgel mozog meztelenül. Nem mintha bárki előtt zavarban lenne, de ez a természetesség valahogy most más egy kissé számára, mely gondolkodóba ejti. Nem teszi szóvá, kár most megtörni a csendet, így csak halk motoszkálása, majd a pohár oldalán legördülő víz és a széléhez érintett kancsó hangja hallatszik. Lassan visszasétál, s a lánynak nyújtja, majd magának is tölt, hogy a szoba közepén megállva mohón feltartott fejjel igya meg mind egy szálig. Borzasztó szomjas, s erre most jön rá igazán. Szende pillantást vált az ajtóval, talán hozhatna valami jófélét egy üveggel, de aztán letesz róla. Egyrészt a Vaskorsóban a jóféle, az általában rosszféle, másrészt pedig máris érzi lábujjainak dermedését a hűvös szobában, így gyorsan visszasiet Zammiria mellé a kellemes melegbe. Nem állja ki, a felé forduló lány oldalán futtatja végig szelíden ujját, s a mozdulatot tekintetével követi egészen a csípő ívéig, mielőtt magukra húzza a takarót.*
- Azt hiszem én álmodni is fáradt leszek. *Nevet fel halkan, s szemöldöke homlokára szalad, mikor a lányra tekint.* De... ami azt illeti, fő a biztonság. *Kacsint egyet huncutul, s odabújik a lány mellé, testét hozzá simítva, s karjával átölelve őt.*
- Hogy nehogy megfázz... *Fűzi hozzá komoly képpel.* Csak azért. Semmi több. *Emeli fel a lány testéről kezét, s mutatja fel mutatóujját kioktatón, majd visszahelyezi a lányra.*
- Nem várom a reggelt. *Suttogja immár lehunyt szemekkel, félig beleásítva a mondatba, persze csukott szájjal, mert fő az illem.*
- De a kabátot nagyon... azt hiszem gyűjteni kezdek egy masszázsszalonra... *Furcsa mód félálomban is csak beszél és beszél, pedig eddig ezt egyetlen kuncsaftjával sem tette meg. Persze a főnökasszonnyal más a helyzet. Ha már elkötelezte magát, igyekszik jól csinálni. Bár az is lehet, hogy Zammiria ezeket már nem is hallja. A férfi sem sokáig tudja folytatni, mert halk szuszogásba kezd. Természetesen nem horkol, Ralas még alvásában is igyekszik figyelni a partner igényeire, bármilyen lehetetlennek tűnik is ez, így kimondva.*


2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-09 14:02:08
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Az éjszaka bizony múlik, erejük elfogyóban, bár még nem érzik a forró lendületben, mely önmaga szabadít fel sosem sejtett tartalékokat, mindent odavetve az öröm érdekében. Valószínűleg hamarosan beállnak a rendes szomszédok sorába pihentető, elégedett, mély álomba zuhanva.
Hogyne értené a férfi izgalmas kívánságát, még ha csak leheli is erőtlenül? A párhuzam persze sántít, ezt már akkor érezte, amikor a fenyítést kilátásba helyezte. Ha igazán büntetni akarna, akkor annak jobban kellene súrolnia a fájdalom határát, ám ezen a ponton már csak ennyi telik tőle, majd legközelebb szigorúbb matróna lesz, Ralas pedig engedelmesebb hím. Ez az alkalom egyébként is az övé az érzelmesség jegyében, dominanciája jól társul Zam finoman befolyásoló, alkalmazkodó viselkedésével, hisz nem mondhatja, hogy nem sikerült akaratát érvényre juttatnia.
Pilláit félig leeresztve, kábult tekintettel nézi a férfi élvezettől megfeszülő és elernyedő, kontrollálatlan arcvonásait, továbbgerjeszti a hangoskodás, az akaratos szorítás, beletúr és markol a férfi hajába az egyik lopni szándékozó csók után, de aztán már teljesen összekapaszkodnak, majd eszét vesztve, vehemenciájával még a férfit is a párnák közé lökdösve szaporázza meg a tempót. Szinte fullad a csóktól, de még mindig úgy érzi, mintha túl távol lenne, nem lennének eléggé egyek, csak kétségbeesetten próbálkoznak egyesülni, mert valahol ott az út végén, ahol már nem számítanak két külön személynek, különleges jutalom vár rájuk.
Néhány pillanatra meg is kapják és bizony megéri a fáradtságot minden szekundum. Felszabadító örömhullám nyargal fel-alá a testében, ez a felpezsdülés más, mint az együttlét elején, ez nem szítja benne a tüzet, hanem kioltja, már-már fájdalmat okozva ellentmondást nem tűrő erejével. Testét megfeszíti, ölét már csak apró mozdulatokkal nyomja lejjebb, többre nem is lenne mozgástere Ralas fogásától, de ennyi muszáj, mert minden kis moccanás újabb hullámot indít, megremegteti nyögő sóhajait, míg végül lecseng.
Ellazulva ölelkeznek ismét szorosabban, máris hűvösen kezdi simogatni hátát a szoba levegője, pedig szívverése még rettentően sűrű. Némán, lassan cikázik közöttük a hála. A fülharapás viszont az engedménytől függetlenül járna. Ahogy mondta, nem hajlandó ilyesmiért fizetni, pláne, hogy sokat adott cserébe. Gondja lesz rá, hogy a férfi hasznosan meg is szolgálja a ruhákat, amiket tőle kap. Ami köztük történik, az pusztán önmagáért való. Esetleg nevezhető speciális csapatépítésnek, ha már a munkakapcsolat lencséjén át nézik.
Kedveskedő csókot váltanak, mely mosolyt ragaszt Zam ajkaira, miután elválnak a férfiétól.*
- Az jó lesz.
*Feleli halkan, amint a második csókot is megkapja. Bizony az ő torka is kapar már egy kicsit. Mikor Ralas leteszi, az egyik párnát maga mögé veszi és jóleső fáradtsággal dől hátra, a fejét a falnak támasztva. Ő is őt nézi, huncutul csillogó szemekkel, amint ott áll az ágy mellett, s vele együtt nevet zavarán.*
- Pedig messze még a reggel…
*Incselkedik. Ennek ellenére talán ő lesz az első, aki elájul a fáradtságtól. S jobbnak érzi akkor befejezni, mikor még mindketten ennyire vágynak a másik érintésére. Az ágy felől elégedettek lehetnek, megfelelően összetúrták. Miután átesnek az iváson, vízszintesbe helyezi magát a takaró alatt. Ezúttal nem fordul el.*
- Azt hiszem, ezek után szép álmaink lesznek. De ha rosszat álmodnál, csak bújj mellém és megvigasztallak.
*Emelkedett hangulatában szívesen tréfálkozik.*


2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-09 08:41:07
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Nem fogja vissza magát... kicsit sem. Mégis más, mint korábban, nem durva, nem erőszakos, sokkal inkább a szenvedélyes vadság rekedt románcába vész. Néhány csonka gyertya már álomba merült az éjszaka során, szinte csak folytonosan kevert színbe összeolvadó bőrük tompa ragyogása játszik, az ablakon be-betűnő holdsugár fényével. Csak néha látja Zammiriát, félig lehunyt tekintetén keresztül, de akkor is elmosódott árnyak képében, bár látni akarja, látni akarja teljes egészében ezen az éjszakán. Sokszor azonban nem tudja, a lány odaadja testét teljesen, s talán lelkének egy részét is, ez eszét vesztett, vad táncot eredményez, melybe mindketten verejtékcseppeket kölcsönöznek egymásnak, mely szemei elé sejtelmes függönyt sző. Kiáltásai egyre szaporodnak, mit foglalkozik ő bárkivel? Jelenleg csak a lány létezik. A lány és a tovatűnő éjszaka.*
- Kérlek... büntess... *Szemei vágyakozók és könyörgők, ajkai szavakat formáznak suttogva, de nem biztos benne, hogy Zam kristálytisztán érti, bár lehet, hogy ez most nem is olyan fontos, csak tüzes ölének fel-le mozgása, s nedves combjainak szorítása. Mikor szemét kinyitja, lopva próbál egy-egy verejtékcseppet csókkal ellopni. Semmi különleges nincs ebben, de a lányhoz tartozónak érzi, hát tapasztalni akarja, ahogyan a hamuszín test és mélyen ülő, tökéletes szempár látványát, a váll alá omló, fehér haj tapintását sem tudja megunni. Nem tapasztalta még senkivel az éjszaka effajta varázsát, s Zam ebbéli ajándéka nem maradhat viszonzatlanul, ezt már most eldönti. Kezeivel a lány fenekére markol, s egyre inkább közelebb tornássza magához, amennyire tudja magához húzza, hogy teljes egészében betöltse az űrt, mely még esetleg közöttük húzódhat. A tompa csattogás, az ágy ritmikus nyikorgása, mellyel felháborodva jelzi terhének fokozódását, nyögéseiknek, kósza kiáltásuknak ad visszhangot. Érzi már, hogy közel a végszó, s azt is, hogy a lány számára is. Halvány büszkeség mosolya húzódik szája sarkára, de nem öntelt és nem nagyképű. A végén már inkább csak az ajkaira vágyik, hevesen, nyelvvel, olykor fogakkal, s az utolsó pillanatig kitart, figyelve, hogy ez esetben is csupán a második legyen, nem kívánja megelőzni a lányt. Könnyebben sikerül, mint legutóbb, hiszen alaposan igénybe vették már, de nem bánja. Combjai megfeszülnek, s derekát felfelé feszíti, miközben a lányt lefelé húzza, szinte felállna az ágyon, kezeivel rásegít az előre-hátra mozgásban, férfiassága kissé szintén felfelé helyett inkább már előre feszül:*
- Ohh... oooohhh... *Szemei tágra nyílva csüngenek a lány kiáltásán, az elnyíló száján, csukva, olykor nyitva tartott szemein, majd izmai elengednek, s élvezetének forrása a lányba lövell... ismét, mint már egyszer az éjszakán. A forróság után, a szavakat hallva langyos hűvösség cikázik át rajtuk, ahogyan a szoba levegője, testük verejtékére tapad. Lágyan, majd egyre erősebben öleli magához, nem szól semmit, de karjainak ereje és hangos zihálása mindenről árulkodik. Ahogy a lány kissé elhúzódik tőle, lágyan és fáradt mosollyal tekint fel rá, s kezével ismét haját söpri félre arcáról. Csak nézi, de nem szól, hagyja, hogy szemei meséljenek mindenről. Az alku megköttetett, végérvényesen és elidegeníthetetlenül. Hogy az üzlet további része miképp alakul, nem lehet tudni. De Zammiria a szelíd mosoly mögött néha vadul megcsillanó szempárból sejtheti, hogy Ralas mindent megtesz annak érdekében, hogy megfelelő partner legyen. Talán gondolata, azt a képzelt fülharapást is elodázza, mert jelenleg úgy dönt, a lánynak olcsóbban megszámítja az együttlétet, s azt az inget elengedi. Erre egy kissé szélesebben elmosolyodik, aztán ismét csókot kér, puhát és lágyat.*
- Hozok neked inni... *Suttogja, ha szétválnak ajkaik, s a lány állára hintett ajakérintés után, kedvesen leteszi maga mellé, majd feláll, s onnan tekint le a lányra meztelenül.* Azt hiszem én teljesen kiszáradtam... *Nevet fel, s kezét tarkójára teszi, az ő lábai is láthatóan remegnek még kissé.*

A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 09:08:59


2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-08 17:12:28
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Az egymásra hangolódás tényleg nem tartott sokáig közöttük. Mintha mindig is erre a találkozásra készültek volna. A másik nemre fokozottan nyitott, vonzó, ötletes és tapasztalt párost alkotnak, ilyen szempontból tényleg megtalálhatták saját megfelelőjüket a másik nem soraiban. Furcsa érzés fut át Zammirián, mikor Ralas gyengéd figyelmével tünteti ki az arcát csúfító sebhelyet, melytől olyan, akár egy füstszínű, megrepedt kristálypohár. Néhány pillanatra kiesik szerepéből, míg értelmezni próbálja mind a mozdulatot, mind saját reakcióját, ám inkább félreteszi későbbre. Most sokkal kellemesebb tennivalói akadnak. Fizikailag szívesen engedi közel, sőt, vonja magához a férfit. Érdekesen hullámzik köztük az akarat és engedékenység, puhaság és keménység. Nagy magasságokat jár meg már most Ralas kezétől és egyéb figyelmességeitől, s még az sem zavarja, hogy tulajdonképpen leszorítja, míg kezei szabadok. Még jobban felfedi számára vékony nyakát, mikor csókra hajol oda, a férfi lehelete szinte ugyanúgy perzsel, mint heves ajkai. Szuszogásuk összevegyül.
Messze nem mutatta még meg, mit tud, de kezdenek túllendülni azon a ponton, amikor türelmet igénylő ingerlésnek helye lehet. Sok ötlet kerül elő, de süllyed is aztán a mélybe annak vigaszával, hogy egyszer még találnak rá alkalmat. Első együttlétük viharosan zárult, de Ralas gyengéd szeretőnek mutatkozik, bár olykor érezni rajta, hogy még visszafogja magát, még nem meri elhinni, hogy többet is megengedhet magának.
A pozícióváltás egy kicsit kitisztítja a fejét, a férfi viszont elcsigázottnak tűnik, bár ez neki épp kapóra jön, hogy gyorsan zárja le a témát. Legalábbis egyelőre. Felkorbácsolja benne az egyébként sem langyos tüzet a gerincén surranó tenyér. Felnyög, mikor engedetlen szolgája többet követel magának, elbódítja őt is megint a mohó vágy, s halkan felnevet a bevallott rosszaságon. Csípőjének egy erősebb, mélyebb mozdulatával áll „bosszút”.*
- Nagyon rossz…
*Ezúttal enyhébben keríti hatalmába a különös érzés a sebhely megsimításakor, de talán csak azért, mert az ő idegei is pattanásig feszülten várják a megunhatatlan gyönyört. A kötél ötletén már csak elvigyorodik ő is. Amint megkapja, amit akar, ő is megadja viszonzásként. Az erőteljes lökésekkel megpróbál összhangot találni, és erős ellenmozdulatokat tenni, kihasználva testsúlyát is a vonaglásban, s ekkor már csak a férfi vállaiban kapaszkodik, egyre erősebben markolva őket.*
- Kemény… ahh… büntetést… érdemelsz…
*Végre szabadjára engedhetik magukat, már-már durvaságig fokozódhat összeolvadásuk. Zam haja össze-vissza lebben és tapad gyöngyöző testén, keblei hullámzanak a föl-lemozgásban, nyögései egyre kéjesebb kiáltásokká erősödnek, újra próbára téve a fogadó közeli szobáiban lakók türelmét. Immár egy-egy verejtékcsepp legördül a testén az erőkifejtéstől és a felhevültségtől. Mikor csókra húzzák, már alig kap levegőt, s csak félig-meddig fogja fel, hogy mit mond neki a férfi. Átkarolja a nyakát, és magához szorítja, s hacsak nem érték el eddig a legnagyobb magaslatokat, most ő ad bele mindent egy végső rohamba, inkább előre-hátra mozdulva immár, mint függőlegesen. Szinte már csak apró, törleszkedő mozdulat, de az mélyen, nagyon gyorsan és hosszan elnyúló nyögéssel, míg csak mindketten át nem élik a legmélyebb gyönyört.
Zihálva, nedvesen tapadnak egymáshoz, Zam továbbra is Ralasra borul pihegni, homlokát támasztva a nyakat ölelő karjára. Épp csak akkor moccan, mikor kényelmüket célozva kicsit arrébb ül, de még mindig a férfi ölében marad az iménti pózban.*
- Ez… ez fantasztikus volt…
*Suttogja elfúlón. Combjai kissé reszketnek még a megerőltetéstől, de csak mosolyogva veszi tudomásul. Szerencse, hogy nem lát a férfi gondolataiba, mert most kapna tőle egy fájdalmasabb fülharapást.*


2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-08 09:31:37
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Talán Ralas nem sejt semmit, talán valójában mindent tudni vél, ez nem derül ki. Nem mulattatja a lány tétovázása, valahol sejtette, hogy amit kér, az nem egyszerű, hiszen alig ismerik egymást. Fizikailag már igen, így ujjai kellő precízséggel találják meg azt a helyet, mit a lány érzékeny pontjának és számára kedvesnek él. Óvatosan és gyorsan mozog rajta, miközben csípője mozgatásával saját magának is élvezetet okoz. Zammiria szerencsére partner a dologban, melyet a férfi hálás és fátyolos tekintettel vesz tudomásul. A lány vigyorára szelíden mosolyogva simít végig az arcán húzódó sebhelyen.*
- Igen... éééd... des... *Nyög fel hirtelen, amikor a mellek mögött kibukkanó férfiasságát kezdik kényeztetni. A csók után a hirtelen kitárulkozó nyakba csókol bele, hosszan és erőteljesen, majd engedelmesen húzódik közelebb, méla tekintetében a vágy és szinte a könyörgés jelenik meg, ha tehetné maga húzná előrébb Zammiria fejét, de jelenleg esze ágában sincs durvább mozdulatokat kezdeményezni. Hagyja, hogy a lány irányítson, persze közben amennyire tud agya is zakatol, mert maradt számára nyitott kérdés még. Nincs ideje végiggondolni, s a lány nyelvének játékára önkéntelenül is hevesebb tempóra vált a lány szeméreme környékén. Ismét érzi, hogy Zam felkészült, mozdulatai apró és kellemes hangokat kezdeményeznek. Szemeit a lány kihívó és csábos pillái közé fúrja, fejét oldalra biccenti, gyakorlatilag minden ellenállása tovaszáll, keze marad Zammiriáéban. Egy pillanatra villan csak meg hidegen a tekintete: ~ Nem. Nem csábulhatsz el! ~ Feddi magát, már amennyire tudja, de vélhetően már elkésett, Zammiria mesteri irányítása alá került, a sűrű pillák, a mélyen ülő szemek megbabonázzák, s sóhajtva követi sajátjaival a nő kezét, amint mellkasára siklik szeretőn és lágyan. Engedelmesen biccent a felszólításra, s bár kissé bánatos képpel, de kezét is elveszi Zam ágyékától, élvezte annak melegét, s hívogató bujaságát.*
- Amit csak akarsz. *Nyögi ki halkan, de már sietve a falhoz ül az odakészített párnákra, s engedelmesen tűri, hogy Zammiria is elfoglalja a helyét, hörögve veszi tudomásul, hogy előbb csak égető közelségbe, de még nem jut be a szenvedély tüzes barlangjába. Némán tűri a simításokat, ha ilyen egy rabszolga dolga ám legyen, örökké az marad, közben két kezével Zammiria csípőjét ragadja meg, s bal kezének tenyere végigszánkáz a lány gerincén, a szabadon hagyott nyak ívében játszik nyelvével. Felnyög, amint a lány keze eléri, s beigazítja, de még csak kóstolót kaphat, közben igyekszik figyelni a szavakra:*
- Igen... *Leheli, s a csókot illő módon, az újabb engedményt előre elkerekedett szemekkel és nyögéssel fogadja, de még mindig nem engedik beljebb. Félrebiccentett fejjel hagyja, hogy Zam fülét használja történetéhez, kéjes élvezeteket nyújt számára, jobb kezét a csípőről ismét a mellre vezeti, hogy szájában megnedvesített ujjaival kezdjen apró játékba.*
- Ooohhhh... *Csusszan lejjeb a lány ölében, férfiassága könnyedén hatol beljebb, szinte akadálytalanul, megérezve a forró nektárt. Ismét a lány csípőjére szorul a keze, s immár durvábban ragadja meg, miközben szeme megvillan lágy ellentétet képezze előbbi ígéretével:*
- Rossz... rossz rabszolga vagyok! *Morog fel, de elneveti a végét, s félrefordítva, majdnem tűnődve néz félig lehunyt szemmel a lány tekintetébe. Bal keze ismét régi sérülését simítja meg, szinte szeretettel, de jobb keze már jelzi, hogy a játék végét kívánja.*
- Igen! Elfogadom! *Hördül fel, s hagyja, hogy a lány ritmikus mozgása irányítsa, de átszakad a gát, s immár maga is csípőjét emeli meg, hogy majdnem teljes egészében magának tudhassa a korábban ugyan már felfedezett, de még mindig tiltott gyümölccsel egyenértékű zegzugokat.*
- Hát... kon... koncentráljunk. *Kezd ütemes mozdulatokba, eleinte lágyan, engedve, hogy csak annyira hatoljon be ismét, amennyire a lány szeretné, de rabszolga mivoltával kevéssé tud azonosulnia a vágy miatt, ezért csak bocsánatáért esedezik:*
- Nem tehetek róla... kívánlak... legközelebb talán... használj kötelet. *Vigyorodik el, s erővel emeli meg csípőjét, szinte cuppanva összeolvadva a lánnyal, oly hangokat produkálva, mint a pocsolyában pancsoló kiskacsák. Készen állnak, immár vélhetően talán mindketten. Ajkát csókra nyújtja, s két kezével teljes egészében magához öleli.*
- De legyen úgy... ah... ah... ahogy teh... akarod... *Jelzi, hogy azért nem felejtette el, mire vágyik a lány, kész minden szintű együttműködésre. Persze magában eldönti, hogy a két kabáthoz immár egy inget is kér.*


2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-07 20:29:33
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Pislognia kell, nem mintha a ködöt ezzel el tudná oszlatni. Húzná már lefelé az ösztön, de még utolsókat próbál kortyolni a józanságból, melyet nem pusztán a beszélgetés követel meg, hanem a kényes téma is. Ralas nem sejti tán, hogy szövevényes pókhálóba gabalyodik épp, és bár a sarok sötétje még nem mozdul, azért mindig figyel. Veszélyes játék, főként, ha Zam is belemegy.
A nőstény komolyabb pillantása mosolyban oldódik fel a csendestárs után elhangzó szójátékon, meglazulnak kezében a fonalak. Valahol élvezi, hogy szédítik, pedig általában bosszantani szokta. A helyettes szó hallatán elvigyorodik egy saját tréfán, ami átsuhan gondolatai között, aztán viszonozza a jelentőségteljes pillantást.*
- A tiltott élvezet mindig édesebb.
*Ért egyet, s egy kis időre alámerülnek az ízlelgetésben. Félig leeresztett pillái alól néz fel a bizalmat kérő, ránehezedő férfira. Megrebben a tekintete és zárkózottá válik. Látja, hogy nem viccel. Az ilyen kérések titkon megrezegtetik a fonalakat. A csókot viszont lehunyt szemmel elfogadja és viszonozza is. Megígérte, hogy reggelig szeretni fogja. És mindent megenged neki.
Másik mellét ő maga vonja be a játékba, finom ujjai rámarkolnak, kissé befelé nyomják, hogy még nagyobb élvezetet találhasson bennük partnere. Izgatottan zihál, s kéjesen felnyög a váratlanul becsusszanó kéztől, a fejét hátrafeszíti, felfedve vékony nyakát. A nyögések vele maradnak, sóhajba szelídülnek, akár a habot kergető, fövenyre kifutó hullámok. Most nem sok mozgástere van, hiszen Ralas ránehezedik, de nedvességtől csillogó altestének apró mozdulatai további kényeztetést követelnek. A férfi előre toló mozdulatára a fejét felemeli, és kezével ajkai felé vezeti Ralast. Először csak nyelvével cirógatja meg a kemény hegyet keresztben, majd körbe is. Aztán érzékin megnyalt ajkai érintik puhán, majd kissé elnyílnak és simogatón zárulnak össze ismét folyamatos érintés közben. Keze a férfi combján végigsiklik, és csípőjénél megkapaszkodva még közelebb húzza magához, ha engedi. Ha egy kicsit közelebb jön, akkor szívesen engedi ajkai közé, nyelvét szánva társaságul, hogy ne érezze magát egyedül. Csábos-kihívó tekintettel néz fel rá. Sokat engedett át akaratából a férfi kedvéért, és nem bánta meg. De most ő is akar egy kis szerepet magának. Ujjaik szeretőn összefonódhatnak így is. Ha mégsem lenne ez Ralas kedve szerint, vagy hamarosan kiszabadítja magát, akkor se fog persze neheztelni rá, szenvedélyét beleviszi a csókba, ami éppoly édes, mint a férfi szemében izzó vágy, amit kiválthatna figyelmessége.
Utoljára még felszínre kell küzdenie magát elméjében, hogy bölcsen feleljen, hisz most nála a labda. Kezei forrón siklanak fel Ralas testén ágyékától a mellkasáig. Éhes tekintete falja a szoba sötétjében derengő látványt. Szíve vadabb ütemet jár, mint ahogy egy ijedt madárka szárnya verdesne, s annak elesettségéből egy csepp sincs határozott mozdulataiban és arckifejezésében. A pillantása összefonódik a férfiéval. Halkan, de fojtott vágytól átitatva válaszol.*
- Akkor légy a rabszolgám…
*A fejével oldalra int, jelezve, hogy üljön oda. Ha Zam kiszabadul alóla, akkor a párnákat az ágy végébe, a falhoz pakolja, s a férfit szándéka szerint odaülteti, meglehetős kényelembe. Se nem ül, se nem fekszik, valahol a kettő között, közelebb az előbbihez. Zam pedig az ölébe ül, pontosabban először csak föléje térdel, alsó ajkára elégedetten harapva. Nyaka mögött baloldalra húzza át haját, aztán kezeit a férfi arcára helyezve egy csókkal nyit. Nem kapkodja el, kezei közben simogatón indulnak meg a tarkóra, illetve lefelé. A hosszú csók után apróbbakkal jut el a jobb fülhöz és a nyakhoz. Suttogóra vált.*
- Szoros együttműködés… titkolt szerető… bizalmas… társ…
*Bal keze leér az ágyékhoz, finoman rákulcsolódnak az ujjai, és maga is odaereszkedik, de egyelőre csak hozzásimul, épp csak kicsit engedi be. Még beszélni akar, és azt is szeretné, ha a férfi is figyelni tudna valamennyire.*
- Minddel külön-külön is hatalmas szívességet kérsz tőlem…
*Még mindig a fülébe suttog egy-egy sóhaj után.*
- Most én is mondok egy mesét. De ne félj… rövid lesz…
*Mosolyodik el, és egy kicsit mélyebbre engedi a férfit egy nyögéssel, aztán újra elválik tőle.*
- Egy kisegérről szól… aki folyton csak rág… és rág…
*Finoman rágcsálja ő is Ralas fülét. Egy kicsit megint játszik vele odalent is.*
- A szorgos kisegérke… egészen addig folytatja ezt…
*Megint egy mélyebb merítkezésre áll meg és felnyög.*
- Míg át nem rágja magát… a macskához…
*Most nem húzódik el, apró mozdulatokkal játszik mindkettejük vágyával. Megcsókolja megint a férfit, aztán egy kicsit megszakítja az intim kapcsolatot és a szemébe néz. Puhán szól, de a szavai komolyak.*
- Veszélyes játékba akarsz fogni, kedvesem… de kedvellek, ezért most nem felelek a kérdésedre… csak annyit, hogy van, amit el tudok fogadni akár most is…
*Lehel csókot az ajkára és elfogódottan sóhajt.*
- Ezt az éjszakát például muszáj megismételnünk. És néhány dologban megegyezhetünk idővel.
*Csókolja meg megint, közben keze is izgatón csúszik lejjebb odalent.*
- De van, amit jobb, ha nem kérsz tőlem…
*Most felfelé csúszik a keze, és maga is megint odanyomakszik. De csak lassan, mert még kérdése van.*
- El tudod fogadni?
*Biztatás gyanánt megint beengedi kicsit forró és nedves ölébe, de nem túl mélyen. Lassanként mozog rajta.*
- Szívesebben koncentrálnék már… valami másra…


2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-06 08:19:44
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Kellemesen ellazul, persze eddig sem volt megfeszülve, azt Zammiria békésen játszó mozdulatai nem engedik, ahogyan közelebb és közelebb tornászott csípője sem, finoman a keblek közé szorítva magát. Szemei lustán elnyílnak, ahogyan szája is az erőteljesebb fogásra, s megrebbenő szempillákkal mosolyodik el, felnyögve. Immár több ujját is igénybe veszi, Zamm éjszakába sóhajtott képletes megnyilvánulása a pozíciókról izzó parazsat szít fel, s erőteljesebb nyelves csókot eredményez. Legszívesebben már káromkodna a kéjtől, szemeit mégis lehunyja, mert a lány folytonosan járó keze nem engedi el a gyeplőt, mondhatni úgy is, hogy kézben tartja őt. Képletesen és konkrétan is. Nem jut eszébe hirtelen több rege, így csak suttogva igyekszik összeszedni cikázó gondolatait, mert az ágaskodó bimbók sötétebb látványa, a megmerevedő hasfal, a közelebb húzódó derék az összes nem létező határt elsöpri.*
- Egy csendestárs. *Foglalja össze.* Nem... *Csókolja meg a lányt puhán.* A csendes kettőnk között nem megfelelő kifejezés. *Kuncog fel elalélva és megborzongva.*
- Helyettes. Persze látszatra, mondjuk utálhatnál engem... az izgalmas volna a később ellopott, kettesben töltött pillanatokban. *Mosolyog jelentőségteljesen.*
- Oooh... Zammiria! *Felér egy halk kiáltással a kezdődő izgalom, mert a lány kezei már határokon mozognak fent és lent is, ha nem lettek volna ma már kétszer is együtt félő, hogy azok az apró kezek hamarosan bevégeztetnék az estét, így azonban csak szép kőkemény alakzatot formáznak. A lány kiváló kézügyességgel rendelkezik, minden bizonnyal szabó múltjának köszönhető. Persze Ralas sem rest, bár hamarosan a váltásra készül, s az előbb csak jelzésértékűen közelbe tolt férfiassága már nem csak hegyével furakszik a mellek közé. Tekintettel arra, hogy minden idegszálával Zamra figyel, nem tud elmenni az olykor pihegő, olykor pedig kissé bizonytalanná váló tekintetek mellett, saját ki-be mozgó kezével megtöri a ritmust, másikat is kiveszi a lány válla alól, s egy kis helyezkedés után a lány hasa felett fekteti keresztbe lábait, Zamra ülve, majd két kezével finoman fogja közre fejét, aztán hozzáhajol.*
- Bízz bennem. *Suttogja rebegve, s hozzá komoly tekintettel néz.* Nem leszek... hálátlan! *Mosolyodik el, s csókra nyíló ajkai ismét a lányét célozzák meg hosszabb, romantikusabb és kedvesebb csókra. Aztán a pillanat véget ér, s a történet folytatódik. Bal kézzel a lány mellét szorítja az előre hátra mozgó immár kőkemény férfiasságához, nyelvével megnedvesített hüvelykujja a keményen meredő udvar környékén játszik. De jobb karja hátranyúl, hogy a lányt tovább kényeztesse, immár az indokoltan tűzforró és kényes helyeken.*
- Szeretetre vágyik a madár. *Szalad bele keze a lányba hirtelen, a szemérem külső részéről, de hüvelykujját kint hagyva, hogy kívül is kényeztessen, eközben csípője is lendül előre, a lány mellei között végig csusszanva.*
- Már nem fázik a szárnya, kissé fél még, de a csókodat vágyja. *Ujjai gyorsabb tempóra váltanak, de óvatosan adagolják a gyönyört, nem akar azonban hálátlan maradni önzőségéért.*
- A csókok után reppen, hisz helyét már látja. *Bólogatva futtatja végig tekintetét a lányon, alsó ajkát beszívva.*
- Teste már forró, s tüzes. *Eddig a lány mellén mellén feszülő kezének ujjait megpróbálja Zam szabadon lévő kezének ujjai közé fűzni, hogy rákulcsolódjon, nehéz már a koncentráció, magában el is dönti, hogy a mese folytatására képtelen lesz.*
- Csak... még egy... mondat... *Nyög fel ismét, aztán szórakozottan elmosolyodva ismétli meg.*
- Teste már forró, s tüzes, hamar fészkébe bújik, hogy megpecsételje az eskünket.
*Villan meg tekintete, s ha Zam szája éppen nem mással van elfoglalva, heves csókért áhítozik. Ahogy elválnak megvillanó tekintettel leheli a lány orrára:*
- Most az és úgy leszek... ami csak akarod, hogy legyek! Te irányítasz! *Bátor kijelentés, de Ralas esetében a lány az első helyre verekedte magát, s bizalmát is elnyerte, emellett kezdődő együttműködésük, s korábbi mondatai bizonyítékát kívánja bemutatni. Mindent elmondott, amit az üzlet feltételéül szánt.*


2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:45:35
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az elveszett hercegnő nyomában//

*Látja az apró változást a zsoldos tartásában, de nem adja jelét, hogy észrevette. Tudja már, hogy Wagzal számára fontos a büszkeség, ezért volt olyan nehéz pillanat, amikor ma összefutottak, és ebbe kénytelen volt belegázolni. Hasznos tanulság volt, hogy ezt ügyesebben kell kezelnie. Szerencsére könnyen oldódott közöttük a feszültség.
Figyelmesen hallgatja az eszmecserét a vezetőkről, s nem azért hallgat kortyolgatva a Sellővért, mert nem érdekli, hanem épp ellenkezőleg. Elraktározza az elhangzottakat. Dreyia frappáns válaszára a matróna felismeréséről halkan felnevet. Megvárja, míg minden elhangzik, addig töprengőn forgatja a poharának alján ragadt utolsó két kortyot.*
- Vannak matrónák, akik csendesek, mégis rögtön érezni rajtuk, hogy uralkodnak. Inkább szerzik maguknak a hatalmat, mint kinevezik őket. A jó kapcsolatok, a jó helyezkedés, a szerencsés háttér kedvez az ilyesminek. Az idősebbek és útban állók pedig könnyen jobblétre szenderülhetnek. Kicsit hasonlít ez szerintem az ork törzsek erőpróbájához. A legrátermettebb vezet. De kihívója is akadhat.
*Wagzal utolsó érve mintha éppen az utazás ellen szólna, pedig tudja, hogy nem ez a hím óhaja, ezért Zam csak somolyog rajta. Érti ő, hogy jót akar neki, kedve lenne megsimogatni érte az arcát, de jelen körülmények között nem teszi.*
- Tulajdonképpen talán nekem is hasznomat vehetitek valamiben, és közösen végezhetnénk el a munkát. A hős harcosoknak is szükségük lehet törődésre, egy kicsit értek az ápoláshoz is. Vagy megfoltozhatok bármilyen lyukat a ruhátokon, ha valami baleset történne vele.
*Hogy mit szán tréfának és mit mond komolyan, talán nem minden résznél lehet könnyen eldönteni, főleg, hogy kacsintás is jár mellé.*
- Ha pedig végképp nem teremne számomra babér, hát felfoghatom nyaralásnak.
*Billenti meg könnyedén a vállát egy mosollyal. Vigyorra húzódik a szája Wagzal derűs reakcióján, és a jó kilátások ígéretén.*
- Én is ezt remélem.
*Azonban a szobafoglalások okoznak némi félreértést, s ismét kellemetlen helyzetbe kerül, mert a hím nem sokat ért a diszkrécióhoz. Elsőként ezért meglepetten pillant rá, kissé tán neheztelőn is, hiszen Dreyia azonnal összerakja a képet. Nem akarja azonban megismételni az esti jelenetet, így eszik egy falatot, hogy higgadtan és megfontoltan válaszoljon, s hangja se legyen szúrós, megmaradjon lágysága. Tulajdonképpen nem hibáztathatja a zsoldost, inkább úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Haragja már el is párolgott.*
- Hirtelen jött ez az utazás. El kell intéznem néhány dolgot indulás előtt, ezért nem terveztem itt maradni éjszakára. Arra gondoltam, reggel találkozhatnánk a dokkoknál.


2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:40:31
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Az incselkedő kerülgetés próbára teszi tűrőképességét, de nagyon kellemes a „majdnem ott” is, méltó vigasz a várakoztatásért. Elégedetten vehető visszajelzést találnak az el-elkalandozó ujjbegyek a kapunál, de a has behúzódását is megfigyelhetik egy-egy kellemes ingerre. Apró mosoly fut át ajkain a hergelésre, mely tán ezúttal ébresztgetni próbálja a ragadozót, ki végül akár torkon ragadhatja és leteperheti áldozatát. Volt már leigázott, kin szinte erőszakot vettek, és gyengéd szerető, kinek melegségét vágyták a forró szenvedély helyett. Nem tudni még, ezúttal kit kell elővennie, de az este előre haladtával és a korábbi együttlétekkel járó fáradtság, a didergő apróság reménye egyelőre nem vetít előre szomszédpukkasztó csörtetést, inkább emelkedett, szakértői ízlelgetést a gyönyörök borából. Már belekóstoltak egymásba, megjárták a végleteket, de úgy tűnik, képtelenek abbahagyni, míg olyan sok finom falat vár rájuk az asztalon.
Ám azok a huncut, lógó szálak… még mindig közéjük állnak. Teljesen érthető az aggódó figyelem, a végén még belegabalyodik az egyik törékeny szárny és megsérül, egy önérzetes szabó pedig igazán nem hagyhat ilyesmit. Bárcsak tudná, hol hagyta el varrókészletét… szinte már el is feledi, mire vonatkozik az az igenlés. Ködös szemei viszont kitisztulnak a folytatást hallva, és önkéntelenül megnyalja nedvesen csillogó ajkait. Érti, hogy itt valami fontos dolog hangzik el. Kutatón kapcsolódik tekintete Ralaséhoz. Nehéz már olvasni a sorok között, tán ezért tart ilyen sokáig megbeszélniük. De az is lehet, hogy a férfi óvatosan adagolja kívánságát, mert ellenállást sejt. A keblére simuló kéz meleg érintése olyan jóleső, hogy megint kezdi elveszíteni a fókuszt, melle hamar kivirul a tenyér figyelmes védelmében. Ő is érinteni vágyja Ralast, pedig talán jobb lenne tisztázniuk előtte a kérdéseket, mert kezdenek veszélyes vizekre evezni. Mégsem kerül elő szokásos hidegsége, tán a jókor jól tálalt kérés miatt képes humorosan felfogni.*
- Szorosan… mögöttem…
*Sóhajtja vágyakozón, és egy kissé rámarkol a keze, mert nagyon élvezi a férfi kéjes hangjait.*
- Az egy nagyon izgalmas pozíció…
*Futnak ajkai kaján mosolyra, majd megint lazít ujjain, hogy simogasson tovább, együttműködve hamarosan a csípőmozdulatokkal. Zaklatott légvétele és a csókok miatt akadozva beszél.*
- De tartósan… nem szoktam kiadni... csak kis időre… engedek valakit… a hátam mögé…
*Nem kell sokat várnia a válaszra az elfogható kismadárról. Ralas előadása alaposan lebilincseli, el-elhalványulnak a mosolyosok az arcán, mikor elfeledkezik magáról. Teste bizsereg, fojtott nyögéssel megfeszül a menedékére reppenő madárkától. Elégedetten morran a fészkelődés alatt, keze fogása kissé gyengül az átéltek alatt, de aztán körbefonódó ujjai bejárják útjuk teljes lehetséges hosszát. Mellkasát kidomborítja, amint a férfi nyelve megindul lefelé, ajkai elnyílnak, forró tekintete rátapad. Tartását aztán elveszti, szemeit átmenetileg lehunyja egy kéjes nyögéssel, és nedves meleggel fogadva a befurakodó ujjakat. Megint mosoly fut át az ajkain, tetszik neki az páratlan előadás. A törleszkedő gyönyörforrás útját maga is segíti, formálja, a testét átjáró kellemes érzetek hetykén emelik ki sötét bőrű keblei udvarának közepét. Azt gondolja, Ralas még följebb mászik, s hagyja, hogy ő is eljátsszon vele, ám visszatér mellé, és alig néhány szóval megpróbálja felfordítani megszokott világát.
Zam döbbenete észlelhető, a mozgásban lassan megáll, arca komolyabbá válik. Ajkai mintha szóra nyílnának, a szemeiben pedig a forrón vágyakozó nőt kitúrja a megfontolt őrködő, némi bizonytalanságba burkolózva. Ő is mélyen elmerül a férfi szemeiben, óvatoskodón tapogatja szándékát. Mire azonban szólna, Ralas belemozdul az élvezetbe, és zárása után Zammiria halkan lehelt szavát elfojtja.*
- Ral…
*Csókjuk elnyúlik, Zam szívesen belefeledkezik és elmélyül benne. Eddig viszonylag kevés szerepet vállaló másik keze a férfi nyaka mellett surran a vállára, majd furakszik hajtincsei közé a tarkóhoz. Alant feledett keze megint cirógatásra indul, de ezúttal csípő- és fenéktájra tesz kitérőt. Alig várja, hogy ezek a feszes izmok alaposan megmozgassák magukat lábai között, vagy akár az övéi, ha ő kerül felülre. Hangosan veszi orrán át a levegőt, mikor már nem bírja szusszal, nyelve furakszik és törleszkedik Ralaséhoz, fejét a másik oldalra billenti, hogy innen is mélyebbre jusson, vagy magával csábítson. Sok ötlete lenne a folytatásra, de felmorzsolódó türelme utolsó darabkájával még megvárja a férfi óhaját, hisz megérdemli, hogy a függöny akkor gördüljön le, mikor ő szeretné. De meglehet, hogy közben a keze odalent combjai felé terelő masszírozásba kezd. S ha még Ralas keze útban van, mellette is jó lesz a cél, az ő csípője is mozdulni kezd lassan.*


2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-05 19:05:00
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az elveszett hercegnő nyomában//
-Nem egészen így értettem. Természetesen a falvaknál, városoknál is vannak úgymond vezetők. De nekik ezzel hangzatos titulusok is jutnak. Harci főnök, törzsfőnök az ork barátunk népénél. Falvaknál ahol emberek a többségi lakosok ott már a katonai rangokon múlik a sereg vezetése, míg a falvakat, városokat valamilyen polgármester, vagy falufőnökök viszik. Kivéve, ha egy nemes is van, a közelben bár azok javarészt nem dolgoznak, meg a hatalomért csak beleszületnek a készbe. Nekem ez a véleményem a dologról. Míg egy kis létszámú tényleges kalandor csapatnál a rangok kicsit sem dobnak a dolgon. Ott van a vezető és a csapat, de nincs is töbre szükség. Hisz minden csapatban mindenki tudja a helyét nincs szükség dominancia harcra. Mint nos, megint csak az orkok vannak előtérben. Náluk az ügyesebb jobb harcos a főnök Nem feltétlen az erősebb, bár ez ritka. Látod, itt jön az, ami eddig kimaradt. *-néz Wagzalra -* A barátod ugyan nemes, de mint mondtad vezetőnek koránt sem biztos, hogy alkalmas. Nem azért mert rossz személy lenne, bár ilyen is előfordul. Hanem mert nincs meg benne az az érzék vagy ösztön, ami ahhoz kell, hogy vezetővé váljon. Ezért se érzed te se alkalmasnak rá. És e mögött nincs semmi sértés a dologban csak ezt tapasztaltad.
*Zammiria szavaival Dreiya is egyet ért némán bólogat rá. Wagzal kérdése egy pillanatra meglepi, de igyekszik tömören válaszolni.*
-Erre egyszerű a válasz, ha egy háznál tomboló nőt látsz és mindenki hajbókol előtte, na, ő a matróna. A többi meg a cseléd. Amúgy én nehezen hiszem, hogy nehéz lenne kiszúrni. Ha egy régi család régi hagyományokkal él ott gyanítom, a legidősebb nőt illeti e cím. Bár láttam olyan házat ahol nem a legidősebbé volt ez a kinevezés, hanem azé, aki irányítani tudja a családi farmot és az ott élőket. Természetesen ez csak az én véleményem és nem mások gondolata.
*Az ork utazási megjegyzése is tökéletesen egyezik Dreiya nézeteivel. Mosolyog az ork leplezetlen örömén amikor Zammiria közli, hogy ő is velük tart. Ahogy az sem hogy a keze eltűnik az asztal alatt, erre senkinek nem kell tippelnie.*
-Nem hiszem hogy velem tervezne aludni, és ahogy elnézem te se alvással kezdenél.



2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-05 09:25:06
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Csak egy pillanat, csak egy sóhaj, csak egy tekintés, csak egy halovány érintés. Pontosan ennyi kell ahhoz, hogy Zammiria ismét felkorbácsolja Ralas szenvedélyét. A férfi bár kitart, nehezére esik ugyan, de kitart. Nem tud már másfelé nézni, csak a közvetlenül hozzá helyezkedő lányra, a szinte saját szemeitől ujjnyira lebegő kacér tekintetek sűrű pilláinak langyos szellőjét arcán érzi. A virágillat ismét körbelengi, holott már jó pár órát töltöttek együtt, de átható és kellemes fénye még mindig megkophatatlan. Ralas kezdi azt gondolni, hogy a lány egyszerűen egy nyíló tavaszi virágkehely, kimeríthetetlen illatorgiával. Legszívesebben beleharapna, legszívesebben elfogyasztaná, felfalná, ízlelné, ameddig csak bírja, de jelenleg csupán egy gyenge madárka, aki egy kis szeretetre, melegségre vágyik az elfagyott, zsindelyes háztetőn. A lány belső combján futó ujjbegyei lassan közelítenek, s Zamm további közeledése csak még inkább tesz a tűzre, nem fázik, ó... nem fázik már, de még kitart, lehet ezt még fokozni. A lány belső combjáról, egy okos, picinyke kerülővel, Zammiria szeméreme fölé siklik közvetlenül, majdnem megérintve a kényes pontot, de még mindig kacéran kerülgetve azt. Érzetre talán nem is lehet tudni a különbséget, hisz a lány gyomra alatt jóval, de még mindig kissé feljebb cirógat, lassan, incselkedőn és óvatosan. Persze egy-egy ujj, azért néha, mintha véletlenül áttévedne, mintha csupán csak ellenőrizné a megfelelő hőmérsékletet és talán az út nedvességét. Közben halkan duruzsol, vannak még elvarratlan szálak:*
- Igen... *Sóhajtja egy hosszabb és forróbb, nedves csók után, miközben orruk összeér, s tekintetük egymásba forr.* Persze látszata nem lenne... *Ugrik át a lenti ujja ismét vészes közelségbe, de csak egyetlen és az is csak egy pillanatra, miközben a lány nyaka alatt lévő átkaroló keze, lágyan szorul visszahajtva a lány vállain át, a formás, talán egyre keményedő keblekre, de csak cirógatva azokat.* A háttérben maradnék... közvetlenül... oooooh... mögötted. *A lány keze kényes területre indul el, s Ralas beleborzong, hogy aztán mosollyal és csillogó szemekkel díjazza a változást. Zammiria megérezheti az éledező férfit, akinek már nem sok kell az ismétléshez. Férfiasságának ebbéli kényeztetése, az alá tévedő finom ujjak simogatása, melyek minden területet kezelésbe vesznek, szemeinek lehunyására és halk sóhajokra készteti. A csókba ösztönösen belehajol, s csak orrán át veszi hangosan a levegőt. Ajkain futó ajkak után szelíden kap, hogy azok játékának végeztével ismét csókot kérjen mohón és telhetetlenül. A pillanatnyi szünet alatt ravaszul elmosolyodik, s ujjait még közelebb helyezi a kényes testrészhez, immár csak leheletnyire a puszta valóságtól, ha a lány mozdul, annyival helyezi távolabb, incselkedve és révetegen, közben csípője és vele együtt, a lány kezében lévő férfiassága puhán mozduljon előre:*
- Madárka látja a kezet, s félénken csipogva bújik közelebb... *Kezd bele, s ujja hirtelen megkeresi a lány legtüzesebb pontját, egyelőre csak a külső felszínen, Ralas arca a meséhez illően változik, gyámoltalan és félénk lesz, még hangja is átalakul. Persze szemeiben a csillogás nem változik, ahogyan suttogva folytatja. Teste a mesével együtt él, s kezd finom ritmikus mozgásba.*
- A puha kézbe fúrja magát, s szárnyait dörzsöli, élvezi a meleget. Hálája kimondhatatlan... *Leheli, miközben ujjai játékba kezdenek, s a lány szeméremét bejárva, előbb a szirmokat kívülről, majd hirtelen aláfutva belülről masszírozva, közben a lány szájára apró futó csókot varázsol.*
- Tekintete szelídül, korábbi vadsága semmibe szenderül... *Folytatja tovább, s arca a lány mellei felé közelít, hogy nyelve hamiskás játékba kezdjen, miközben halkan, szinte forrón lehelve regéli, majd hirtelen csillogó tekintettel felnéz a lányra.*
- Vajon... fészke hol lehet, hol végre nyugovóra térhet... *A lány szeméreme körül kutató kezének alkarja hirtelen kissé megfeszül, miképp ujjai is, s az eddig kívül játszók, most a lányba hatolnak finoman és puhán, persze csípőjének mozgása sem marad abba, azonban immár arra is figyel, hogy lehetőség szerint majdnem egészében felébredt férfiassága, olykor puhán csusszanjon felfelé a lány hasfalán, finoman végigmasszírozva őt, olykor a mellek alatt kissé közéjük furakodva.*
- Jajj, reméli megtalálja... hisz jelenleg talán... ez minden vágya... *Sóhajt fel, tekintete a lány feje mellett a távolba révedve hallat egy apró nyögést, mert Zammiria gondos keze, reményei szerint a keblek puha érintése kezd kimondhatatlan élvezeteket nyújtani számára. Érezhetően a mese végére ér, hangja hirtelen visszavált a megszokottba:*
- A madárka látszatra idegen és hideg. *Néz mélyen a lány szemeibe.* Más nem láthatja, hogy akár kedvenc is lehet. *Hangsúlyán érződik, hogy ez talán Ralas és Zammiria későbbi kapcsolatára utalhat, s miközben Ralas immár hangosan és hosszabban felnyög az izzó szenvedély alatt, zárja a mesét.* Úgy nem lesz baj, éjszakai szerelmem... *Tapasztja a lány szájára sajátját.*

A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 09:29:18


2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-05 01:08:40
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Az elveszett hercegnő nyomában//

* Akaratlanul is kihúzza magát a széken a pirtianesi testőr, mikor a tegnap megismert sötételf összegzi a beszélgetésüket.*
-Hát ha engem meggyőznek, akkor már nincs gond.
* Nem igazán tud többet kidolgozni az elméletén, hiszen nem érzi alkalmasnak az időpontot arra, hogy kifejtse bővebben a véleményét, miszerint ha nem látja a pontos értelmét, amit a másik csinál, akkor is ráhagyná, tényleg nem lesz gátja semmi jónak. De hinnie kell benne, hogy a másik érti és meg lehet benne bízni.
Valahogy úgy, ahogy Zammira mondja, de a folytatás mégis hibázik.*
-A legtöbb törzs picike, úgy mesélték. Nehéz megfogalmazni, de a vezetők dölyfösek és feleslegesek. Egy főnöknek azért van tekintélye. Itt van Lesha. Elvileg nemesi származású. Nagy is, erő is van benne... De mégsem tudnám elfogadni magam fölé. Talán más is így érzi és ezért nem szerette volna... *hirtelen elhallgat* Hagyjuk! Nem olyan fontos.
De a lényeg, hogy egy igazi törzsfőnök nem csak jó harcos, de nem is kérdéses, hogy utána mennek a falubeliek. A legtöbb csak két-három családból áll tán! De mégsem kell bonyolult szabályokat alkotni, hogy vér szerint öröklődjön a poszt vagy gazdagnak lennie.
Odahaza a testőrségben aki a parancsokat osztogatta, az értette a dolgokat.
* Hirtelen hallgat el megint és kicsit kényelmetlenül érzi magát, hol az egyik, hol a másik mélységi nőre nézve.*
-Nálatok például hogy van? Mi alapján mondjátok, hogy valaki matróna? És más nőstények egyszerűen csak cselédek...
* Nem kell nagyon jó emberismeretének legyen annak, akiben a kétkedés szikrái gyúlnak, hogy ez a témakör viszont nem az alkalmasság alapján válogatódik ki.*
-Szerintem az út sem drágább, mint az ittlét. A kérdés csak annyi, hogy mi lesz a bevétellel? Nekünk ügyebár megoldott. Linkelstar is ahogy elmondta, leginkább a zsoldos munkához ért. Abból ott meg van elég. De nálad a megrendelések döntik el a dolgokat.
* Remélhetőleg ez segít dönteni Zammirának és nem csak összezavarja a dolgokat ezen a fronton is. Amikor kimondásra kerül a végső döntés, hogy egy kis kitérő belefér, akkor viszont felvidul az arca és megkönnyebbülve veszi tudomásul.*
-Ó, ez remek! Igazán jól fogod magad érezni. Két harcos védelmében.
* Ki tudja, hogy meddig folytatják a beszélgetést? A szobát egy kivételével megrendelték. És ez az aprócska kitétel nem kerüli el a figyelmét férfi főszereplőnknek, akinek a keze hirtelen egy sötét bőrű combra téved.*
-Esetleg nem szeretnél velem feljönni majd? A második emeleti szobák sokkal nagyobb élményeket nyújtanak, mint az alattuk lévők. Vagy ti együtt tervezitek tölteni az estét? *néz mindkettőjükre.*



2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-04 20:47:54
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az elveszett hercegnő nyomában//

*Szórakoztatja az elméletben építgetett legénység témája, nem gondolta volna, hogy a borkínálattól eljutnak idáig. Úgy tűnik, Dreyia elengedi a dolgot az elsodort faluval, ezért Wagzal kérdésére csak vállat von kedélyesen. Tudna róla spekulálni, de ilyen mélyen nem merült el a kikötők terepviszonyaiban.
A zsoldos frappáns megoldásán a széthúzó erőkre halkan nevet.*
- Ez is egy módja. Ezek szerint először téged kell meggyőzni arról, mi a jó megoldás.
*Konstatálja, hisz nem mindig olyan egyértelmű, mit kell tenni. Egy kicsit eltöpreng magában ezen, tényleg van benne valami. Ám nagyon igaz, hogy ez csak kevés, jól passzoló résztvevővel működik. És ha az erő dominál, akkor mégiscsak van fentebb és lentebb a rendszerben. De ennyi kell is. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor minden perc számíthat, és egyfelé kell letenni a voksot, nem elég megvárni a belátást. Három főnél még könnyen megy a dolog, mert ha ketten ugyanazon a véleményen vannak, a harmadik feltehetően igazodik. De ha már négyen lennének, és ketten-ketten fognak össze, mindjárt nem olyan egyszerű a felállás. Akkor jöhetnek azok a kicsi pluszok, mint például a karizmatikus fellépés, vagy, hogy melyik oldalon áll Wagzal. Ezen még egyszer elmosolyodik maga elé.
A vezető-törzsfőnök kérdésben két barátja homlokegyenest ellenkező véleményen van. Az ő szemöldöke akkor billen meg kissé, mikor ebben Wagzal egyáltalán különbséget tesz, de úgy tűnik, Dreyia talált rá értelmezési módot. Ezt viszont nem tudja összeegyeztetni a zsoldos véleményével. Sajnos a téma és a hím véleménye is fontosabb számára annál, hogy ezt tisztázatlanul hagyja, úgyhogy nem ússza meg a visszakérdezést. De azért ad némi támpontot, hogy merrefelé keresné a megoldást.*
- Lehet, hogy nem olyan nagyon különböznek a nézeteink. Jól értem, hogy egy kisebb csapat élén álló személyt neveznél vezetőnek? Egy olyan csapatét, akik alkalmanként összeállnak egy közös cél érdekében? Míg a törzs nagyobb közösség, amely egész életmódján osztozik?
*Amikor az útjukról esik szó, s társai érvei elhangzanak, megadón elmosolyodik.*
- Hát jó. Egy rövid kitérő belefér.
*Bár nem kifejezetten az elhangzottak miatt jut döntésre, hanem saját belső párbeszéde folytán.*
- Gyalog akartok menni vagy béreljünk lovat?
*Ő különösebb óhaj nélkül engedi el a kocsmárost. Jóízűen falatozik vacsorájából, s közben átgondol ezt-azt.*


2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-04 20:36:08
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

*Halkan kuncog a megjátszott borzongáson, s a legkevésbé sem jutna eszébe kisfiúsnak látni partnerét. Élvezi a színdarabot, mely csak kettejükről és csak kettejüknek szól, csak most. Hisz az engedékenységnek határideje van. Addig mindent szabad. Utána már kérdéses. A férfin is múlik. Nem állította, hogy soha többé nem osztozhatnak meg az ágyon. Vagy… falon. Vagy amit kitalálnak még. Ha csak feleennyire fog izzani közöttük a levegő, már akkor is nehéz lesz olykor ellenállni a csábításnak. Azonban ez nem lehet magától értetődő közöttük.
Míg Ralas a fülén matat, egészen átadja magát az élvezeteknek, számára ez a rész már csak a szórakozásról szól, amiről úgy gondolja, mindketten megérdemlik. Kezd felpezsdülni újra, összesúrlódó combjuk kellemes bizsergéssel ajándékozza meg. A visszakérdezésen elvigyorodik, megpróbál visszakapaszkodni tudata a játékhoz.*
- Nem…
*Ért egyet a tilalommal lágy hangon, hiszen kellemesen megborzong a férfi ujjainak puha érintésétől, az pedig máris több, mint amit egy csók nyújt. Elégedetten ereszti ki a levegőt. A hátrafelé sikló kéz finom terelésének engedve helyezkedik még közelebb, akár egy simogatást élvező macska. Az újabb kérdésre megint tagadó helyeslés jár.*
- Uhh… semmiképp…
*Pillant mohón a meghatározhatatlan színű szemekbe. Vágyik már ő is az ajkaira, de még el tudja viselni a hergelést. Cinkosan mosolyog fel rá a melegség fokozódásának megtapasztalása és kijelentése után.*
- Nem is sejted, mennyire…
*Suttogja sejtelmesen. Aztán persze kiderül, hogy nem olyan egyszerű a dolog, Ralas megmutatja becsvágyó oldalát. Talán fogalma sincs róla, ez mennyire imponáló, Zam tettei nem árulnak el többet, mint eddigi jogos izgatottságának jeleit. A férfi kezének melege a nőstény hátsóján vadítón hat, alig tudja visszafogni magát, hogy combját ne csúsztassa feljebb vagy teljes testével mozduljon fölé. De az üzlet, még ha ilyen emelkedett hangulatban kerül is elő, elsőbbséget élvez. Résnyire elnyílnak ajkai a közeledő, vágykeltő csókoktól, pilláit pedig félig leereszti, ám látszólagos bágyadtsága ellenére minden szót megfigyel. Ebben nem lehet közöttük félreértés. Végre csók pecsételi incselkedő párbeszédüket, s legalább egyszer belemarkol a férfi hajába, mielőtt a keze lefelé indul arra az ölelésre. Meg sem próbál gondolkodni, míg lélegzethez nem jut. Már ennyitől is kissé pihegni kezd.*
- Micsoda ambíció…
*Leheli félkába hangon, mosolyogva. Talán megzavarja az előadást, de attól tart, később képtelen lesz annyira összeszedett lenni, hogy érdemben válaszoljon.*
- Már a "barátaim" közé tartozol... számolok veled. A nagyobb befolyásért pedig... bizonyíthatsz.
*Belemozdul a közelebb terelő mozdulatokba, s hagyja, hogy tovább kábítsák. Minden izgató ötletet megél a maga teljességében, sóhajjal jutalmazva őket. Borzongó hullámok futkároznak a bőrén, belső tüzét egyre csak táplálják az érzéki cirógatások, gyülemlik testében az édes feszültség, mely hamarosan enyhülést fog kívánni. Ajkai puhán érintik Ralas bőrét, kezei igyekeznek helyet adni, miközben maguk is simogatnak, támaszkodnak. Lehelete megremeg, mikor belső combján surrannak az ujjhegyek, kissé felmorran a hajában futó, érzéki ujjak incselkedésétől. Büszke lehet tanítványára, már amennyiben ezt a trükköt nem ismerte előtte. Persze masszázs közben, ahol jobban lehet összpontosítani, és hozzáférni az érzékeny területhez, még komolyabb élvezetet lehet okozni, de épp eléggé stimulálták már ahhoz, hogy ennyi is kellemesen hasson rá. Fejét felemeli, hogy könnyebben férjen hozzá Ralas az arcél alatti részhez. Az ajkain finoman sikló nyelv csókra gerjesztő, de ez még csábítója köre, egyelőre az ő kezében az irányítás. Minden elismerése a férfi összpontosításáért, levette vele a lábáról. Futó mosoly után puha csókot lehel.*
- Vajon…
*Suttogja halkan, közben finoman cirógatja meg ajkaival a férfi ajkait, s keze megindul lefelé.*
- Ha a madárka nem talál meleg fészekre magától…
*Újabb futó csók.*
- Hagyja, hogy… szelíden megfogják?
*Hacsak Ralas nem állja útját, keze lesiklik egészen ágyékáig, ujjai enyhén köré fonódnak, majd lazán kinyílva lassan simogatni kezdenek, bejárva az egész területet és környékét is, ajkai pedig ezúttal hosszabb csókért nyújtóznak. Nem akar sok lépést megtenni előre, újdonság számára ez a fajta násztánc, nem akarja siettetni, sem keresztülhúzni a férfi terveit, ha vannak.*


2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-04 11:58:41
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az elveszett hercegnő nyomában//

*Zammiria kicsit visszafogottabb az utazás miatt, Dreyia nem tudja vajon mi az az ok ami a másik nőt itt tartja, de nem lehet olyan nehéz ha meggondolná az éjszaka folyamán.*
-Minden költséges, de az élelmezést megoldhatjuk vadászattal, horgászással. A szállás meg úgy is mindig problémás, hol elfek idegesek hol medvék kergetik az embert. Az utazás amellett hogy költséges szórakoztató is, szerintem jó lenne, ha te is jönnél. Nem hiszem, hogy akkora veszteség érne, ha lelépnél ebből a városból.
*Néz a nőre felvont szemöldökkel hisz senki ne mondja, hogy jobban szeret otthon ülni amikor korábban kalandozott és csavargott.*
-És igen a csapatba kell vezető, de nem feltétlenül mindenbe bele csaholó típus. Hanem aki tényleg mindenki elfogad, még ha morogva is. De a munka alatt az övé az utolsó szó és nem széthúzással kell teljen az idő, ebben egyetértünk. Törzsfőnökök tényleg másak, ott tömör kuss van az alárendelteknek, hisz a dominánsabb vezeti a falut, az ő szava a törvény. Vitára nincs ideje.
*Csendesen enni kezd. Dreyia Szobát (1. emelet) kér 11 aranyért .*
-Remélem reggelre meggondolod magad és velünk tartasz.


A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.05 00:42:36, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések pótolva. Elválasztási és vesszőhibák javítva.



2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-03 22:12:06
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//

- Mmm... *Tekint fel a mellkasát végigsimító kézről.* Így valóban melegebb... de csak egy kicsit. *Borzong össze ismét játékosan. Túlzásba sem akarja vinni, nem akar gyerekesnek tűnni, de jelenleg érdekes számára a játék, ismét egy különleges dolog, melyet csak oly, ritkán tapasztal. Tekintetét hagyja hitetlenül, a színház folytatódik, egyelőre nem adja meg az elégtételt, hogy sóhajtással árulja el magát, persze a heves szívdobogás már jócskán jelez valamit. Egyelőre annyi elég lesz, hisz épp az imént hívták fel figyelmét arra, hogy ne adjon oda mindent. Nehéz az előadás, nem is érzi igazán főszereplőnek magát, jóllehet erre nem is törekszik. A lány válasza nem sokáig várat magára, s lába elindul, kényes testrész felé, félúton megállva. Ralas lélegzete, alig hallhatóan felerősödik egy pillanatra, s Zamm fülébe a mondat közepén sóhajt. Már az ajkát kívánja, de még ki kell tartania, nem beszéltek meg mindent, s a lány paklija is tartogathat meglepetéseket. Saját combját a lányén húzza végig, igyekszik minél nagyobb területet birtokba venni, s ha már így van keze is elindul, s mielőtt a kérdésre válaszolna, felhánytorgat egy korábbi megjegyzést.*
- Áhá... kezdem érteni. *Helyesel büszkén, jó tanuló módjára.* Akkor, még véletlenül sem szabad idetennem a kezemet igaz? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, miközben keze hirtelen a lány keblei feletti részről az oldalára, majd meztelen csípőjére vándorol, még mindig csak selymesen érintve a bőrt. Ujjaival figyelve azért arra, hogy immár ne csiklandozzon, de még mindig csak érintsen.*
- Vagy esetleg ide nem szabad? *Kérdezi, majd kihasználva, hogy Zammiria immár felhúzott combbal fekszik, a csípőről végigfut a kéz a comb oldalán, gyanúsan kiengedve az ujjakat, olykor hátra-hátra, szinte a fenék kecses ívébe csúszva, s csak egy hajszálnyit vonva közelebb magához.*
- Valóban, mintha errefelé sokkal melegebb lenne. *Helyesel ismét huncut tekintettel, melyek a lány szemébe fúródnak vidáman, pajkosan, bennük természetes és friss csillogással.*
- Fontos... a... pozíció! *~ Kontroll, önuralom! ~ Szajkózza belül magának, bár egyre nehezebb a dolga, az a térd is vészesen közel lebeg már a célhoz. Kezeit még hátrébb ejti, s Zammiria fenekén hátul immár kissé lejjebb csúszik, de csak épp érzékelhető távolságba. Most Ralas szemei csukódnak le, megpróbálja rendezni a gondolatait.*
- Csak egy helyet, esetleg némi beleszólást, s ha már ott vagyok, akár kissé nagyobb részesedést, persze csak csendben... *Suttogva hint csókot a lány arcára.* csak halkan... *Csók kerül a száj sarkára.* csak titokban... *Alsó ajak sem marad, bár ott talán kissé hosszabb ideig időzik.* hogy senki meg ne hallja. *Az utolsó tagmondatot szinte már csak leheli, s száját rátapasztja a lányéra egy lassabb, nedvesebb csók erejéig.*
- Egy kicsit jobb már... de még nem eléggé. *Csóválja fejét szomorúan, s húzódik tűzforró közelségbe, a lány kebleit immár teljesen mellkasára vonja, s alul lévő kezét igyekszik a lány nyaka alatt átfűzni, hogy válla felett fogja könyökhajlatába gyengéden, s halkan mesélni kezd.*
- S, mikor reszket a madár a tetőn, fészke hiánya kínozza... dér borítá a tájat... *Futtatja végig Zammiria combjának hátsó ívén felül lévő kezét, majd nyakába csókol.* repülni próbál, de a fagy nem engedi a lábat. *Keze immár a lábszárnál tart, majd az ujjbegyek elindulnak a belső íven felfelé.* Keservesen csipog, csak ölelésre vágyik, *A szelíden cirógató ujjbegyek a comb belső felén haladnak felfelé, s Ralas alsó, ölelő karja a lány haja közé túrva fut végig a fejbőrön.* jajj, mi lesz véle, ha megfázik? *Csókkal hinti a halántékot, majd a lehunyt szemet is, nyelve végigszalad az állkapocscsont alatt, egészen az állig.* Most fészkét keresi, s forróságra vágyik. *A mesének vége, s Ralas szeme szokásához híven megvillan, a nyelv elért a felső ajkakig, keres és kutat.*
- Szegény... madárka... *Sóhajt halkan a lány ajkai közé.*


2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-03 21:24:09
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Az elveszett hercegnő nyomában//

* A Hororin család szégyellt sarjának már kicsit sok kezd lenni a hánykolódó hajókázásból. Még fa deszkára sem tették a lábukat, de már úgy ide-oda imbolyog az egész Rumos Rólalyuk az érvektől és ellenpontoktól, hogy ő teljesen belefáradt. Vagy a sellővér ártott meg neki ennyire, vagy a koponyájával van gond...
De egy valamit akkor sem ért!*
-Ha a kikötőkben van védelem, akkor miért sodorta el az ár azt a falut? Akkor neki is lennie kellett valami gátnak.
* Nem elég neki a szárazföldről szemlélni a dolgokat és túlélni az örvényeket szilárd szárazfölddel a lába alatt, de egyre erőszakosabban akarják ők rábírni, hogy kapitány legyen. És a női szabónk felvetésére egyre hevesebben vitatják meg a képességeit.*
-Ha úgy jó nektek, legfeljebb majd nyakon vágom azt, amelyik idióta és nem kifelé kapálózik a bajból. De én még mindig azzal az ötletetekkel értek egyet, hogy legyen inkább kevesebb legénység, de értsék meg egymást! Teljesen felesleges felvenni olyan matrózokat, akiknek csak dirigálni kell és nem a közös jó érdekében akarja a dolgát végezni.
* Zammiria alaposan rátapint a lényegre, hogy miért ilyen ellenszenves neki a tekintélyelvű rendszer. De az új ork törzsről mondottakat nem igazán érti.*
-A törzsfőnök az teljesen más. Természetes, hogy a főnököt követem a csatába meg a vadászaton. De vezetőkre nincs szükség.
* Egy hatalmas gombóc kezd dagadni a nyakába és nyelni is alig tud. Érzi belülről, hogy egy nem agyaras lénynek ezzel nincs megmagyarázva semmi, de ha az asztalnál ülő hölgyeknek hosszabb lennének a szemfogai, akkor meg nagyon is túl lenne az egész magyarázva. Ez valami olyasmi, amit nagyon nehéz megmagyarázni. És csak valahol nagyon mélyen, magának sem bevallva érzi azt a testőr, hogy a főnök és a vezető között legtöbbször csak testméretbeli különbségek vannak.*
-Nos, egy éjszakát tudunk várni. Tényleg nem kell sietnünk sehova. De remek pénzszerzési lehetőségnek tűnik.
* Amennyire nyíltan fel lett téve a kérdés, annyira őszintén válaszol rá ezzel. Nem tervez ott sem hosszú létet. Az ilyen parasztlázadások gyorsan le szoktak csengeni. Csak pár nap vagy pár hét. De a Kikötőben a Patkányok túlságosan is nagy rendet tartanak. Most még legalábbis így látszik. Hosszabb távon persze egy alvilági hely jobban kedvez az ő képességeinek. És nem utolsó sorban a furcsa nézeteinek a fegyelemről.*
-Akkor holnap reggel indulunk.
* Kihozzák a megrendelt ételt és ő gyorsan ki is használja az alkalmat egy másik dolog elrendezésére. Megfogja a felszolgáló ingujját és lehúzza a fejéhez közelebb.
Wagzal Szobát (2. emelet) kér 19 aranyért. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2768-2787