Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 01:36:02
Üzenet elküldve: 2019-02-02 01:36:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Végül nagy megkönnyebbülésére megpihennek. Szuszogva ülepszik le egy kőre, hogy kifújja magát, majd Rodd kérdésére homlokráncolva felkapja fejét.*
-Onthroi... Nem, nem ismerem, hasonlót sem hallottam még előtte. De van egy sanda gyanúm, hogy Abogr sem tud róluk sokat.
*Söpör le némi kőport a talárjáról, majd folytatja.*
-Abból kell főznünk, amink van. Ha valóban készülnek itt lenn valamire, gyaníthatóan értelmes lényekkel van dolgunk. Amennyiben pedig azt vesszük alapul, hogy a mélyben és a sötétségben élnek, a látásuk nem lehet épp kifinomult.
*Bólint nagyot, hogy megtoldja igazát.*
-Kitűnően, Kitűnően.
*Válaszolja meg Grem kérdését, miközben feltápászkodik ültéből, hogy kisebb ropogás közepette kinyújtóztathassa fájós karjait.*
-Akár indulhatunk is.
*Pillant le maguk alá a sötétségbe.*
-Azt mondják, ha sokáig bámulsz a sötétségbe, az visszabámul rád. Lehet benne valami.
*Simít végig a sörtéjén, majd ráncba szedi magát, hogy folytathassák az utat.*
-A sötétséget pedig nem hívjuk ki farkasszemre. Ezt jól jegyezd meg, ifjú Tozeya!
*Végül nagy megkönnyebbülésére megpihennek. Szuszogva ülepszik le egy kőre, hogy kifújja magát, majd Rodd kérdésére homlokráncolva felkapja fejét.*
-Onthroi... Nem, nem ismerem, hasonlót sem hallottam még előtte. De van egy sanda gyanúm, hogy Abogr sem tud róluk sokat.
*Söpör le némi kőport a talárjáról, majd folytatja.*
-Abból kell főznünk, amink van. Ha valóban készülnek itt lenn valamire, gyaníthatóan értelmes lényekkel van dolgunk. Amennyiben pedig azt vesszük alapul, hogy a mélyben és a sötétségben élnek, a látásuk nem lehet épp kifinomult.
*Bólint nagyot, hogy megtoldja igazát.*
-Kitűnően, Kitűnően.
*Válaszolja meg Grem kérdését, miközben feltápászkodik ültéből, hogy kisebb ropogás közepette kinyújtóztathassa fájós karjait.*
-Akár indulhatunk is.
*Pillant le maguk alá a sötétségbe.*
-Azt mondják, ha sokáig bámulsz a sötétségbe, az visszabámul rád. Lehet benne valami.
*Simít végig a sörtéjén, majd ráncba szedi magát, hogy folytathassák az utat.*
-A sötétséget pedig nem hívjuk ki farkasszemre. Ezt jól jegyezd meg, ifjú Tozeya!
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 01:16:24
Üzenet elküldve: 2019-02-02 01:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
- De tűzet gyújtani tisztára egyszerű, azért nem jár pénz te kis buutuus - * oktatja ki a maga kedves, szórakoztató módján a gnómot Rlilla, le nem véve szemét a tűzről, se kezeit a melegről, meg lábacskáit. Már azon gondolkodik, hogy talán a kopott, lyukas bakancs is a földre kerül, mikor Cale felállítja és elindul vele kifelé.
Nem visszakozik, egyrészt mert miért, másrészt meg mert iszonyat mód izgalomba jön, hogy csinálnak a férfival valamit. Már vannak is teóriái, felfedezés vagy hasznos élelem gyűjtés, esetleg valami olyan titkot akar elmondani neki, amit a többieknek nem. Mindenesetre akármi is az, már most be van zsongva a lány és szinte ugrálva követi a mélységit kifelé, utoljára még visszaintve vigyorogva társaira.
Hogy mi készül odabenn, arról olyan apró sejtése sincs mint egy homok szem.
Amíg a sötételf vezeti addig egybe fonja ujjaikat vagy beléje karol, amit megenged amaz, s mikor kiérnek csillogó szemmel nézi a mélységet, ahol a lépcsők maradványai hevernek, majd ekkor eszébe jut valami és nagy vehemensséggel fordul oda Calehez, lehúzza magához, mert pici, és a szája sarkára ad egy puszit. *
- El is felejtettem megköszönni azt a bájitalt - * indokolja meg a hirtelen tettet széles vigyorral * - Ha nem segítesz akkor tuti még mindig nagyon fájna, de most már teljesen jó! Köszönöm, hogy rám áldoztad! - * odabújik hozzá majd onnan tekint fel. *
- Szóval miért jöttünk ki? Titkos feladat igaz?
- De tűzet gyújtani tisztára egyszerű, azért nem jár pénz te kis buutuus - * oktatja ki a maga kedves, szórakoztató módján a gnómot Rlilla, le nem véve szemét a tűzről, se kezeit a melegről, meg lábacskáit. Már azon gondolkodik, hogy talán a kopott, lyukas bakancs is a földre kerül, mikor Cale felállítja és elindul vele kifelé.
Nem visszakozik, egyrészt mert miért, másrészt meg mert iszonyat mód izgalomba jön, hogy csinálnak a férfival valamit. Már vannak is teóriái, felfedezés vagy hasznos élelem gyűjtés, esetleg valami olyan titkot akar elmondani neki, amit a többieknek nem. Mindenesetre akármi is az, már most be van zsongva a lány és szinte ugrálva követi a mélységit kifelé, utoljára még visszaintve vigyorogva társaira.
Hogy mi készül odabenn, arról olyan apró sejtése sincs mint egy homok szem.
Amíg a sötételf vezeti addig egybe fonja ujjaikat vagy beléje karol, amit megenged amaz, s mikor kiérnek csillogó szemmel nézi a mélységet, ahol a lépcsők maradványai hevernek, majd ekkor eszébe jut valami és nagy vehemensséggel fordul oda Calehez, lehúzza magához, mert pici, és a szája sarkára ad egy puszit. *
- El is felejtettem megköszönni azt a bájitalt - * indokolja meg a hirtelen tettet széles vigyorral * - Ha nem segítesz akkor tuti még mindig nagyon fájna, de most már teljesen jó! Köszönöm, hogy rám áldoztad! - * odabújik hozzá majd onnan tekint fel. *
- Szóval miért jöttünk ki? Titkos feladat igaz?
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-01 20:32:46
Üzenet elküldve: 2019-02-01 20:32:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A legszörnyűbb dolgoknak megvan az a tulajdonsága, hogy vonzzák a tekintetet, s bár Vieljana tudja jól magáról, hogy a természet és a föld iránt érzett elfogult szeretete csak fájdalmat és szomorúságot vonhat maga után, tesz egy kerülőt, és a romváros felé veszi az irányt.
Lábai alatt törmelékek ropognak, ahogy végiglépdel a leomlott falak között. Az épületek a föld csorba fogaiként meredeznek, itt egy kisebb fal, ott egy nagyobb torony tör az égbe, mintha ők is csak utolsó erejükkel fohászkodnának a Fény Úrnőjének, segítsen rajtuk a vég előtt. Valószínűleg ők is éppen úgy végzik majd, mint a kavicsok a lány lába előtt: a porban, apróra törve. A vég mindenkinél, mindennél csupán idő kérdése: ami egyszer felépül, az előbb vagy utóbb, jó esetben utóbb, össze is omlik.
Nem úgy a föld. Viel nem mer közel merészkedni a meredély széléhez, de messziről is érzékeli túlpartja hasadt, üreges falát, a szakadék szédítő mélységét. A látványtól az undor és szomorúság egyszerre kerülgeti. A rettenetes fájdalom, amivel a természet szó szerint meghasadt, olyan mérhetetlen, hogy a lány elképzelni sem képes, nemhogy magára vállalja azt. Azonban könnyei így is kicsordulnak. A kis tündér egy nagyobb kőre csücsül, és egyre csak pityereg, mint akit bántottak, mint akit megütöttek, pedig csak a világ fájdalmától sajog a szíve. Felhúzott térdekkel, előre-hátra hintázva, már-már önkívületben motyogja:*
- Eeyr, Fény Úrnője, kérlek, szabadítsd meg a kóbor lelkeket terhüktől! Kérlek, segíts azokon, akiken más már nem segíthet! Foltozd össze a föld sebét, öltsd össze lelkünk hegeit! Segíts, hogy fényedtől újra olyan szépség terjedjen el a világban, mint azelőtt… *Szipog.*
*A legszörnyűbb dolgoknak megvan az a tulajdonsága, hogy vonzzák a tekintetet, s bár Vieljana tudja jól magáról, hogy a természet és a föld iránt érzett elfogult szeretete csak fájdalmat és szomorúságot vonhat maga után, tesz egy kerülőt, és a romváros felé veszi az irányt.
Lábai alatt törmelékek ropognak, ahogy végiglépdel a leomlott falak között. Az épületek a föld csorba fogaiként meredeznek, itt egy kisebb fal, ott egy nagyobb torony tör az égbe, mintha ők is csak utolsó erejükkel fohászkodnának a Fény Úrnőjének, segítsen rajtuk a vég előtt. Valószínűleg ők is éppen úgy végzik majd, mint a kavicsok a lány lába előtt: a porban, apróra törve. A vég mindenkinél, mindennél csupán idő kérdése: ami egyszer felépül, az előbb vagy utóbb, jó esetben utóbb, össze is omlik.
Nem úgy a föld. Viel nem mer közel merészkedni a meredély széléhez, de messziről is érzékeli túlpartja hasadt, üreges falát, a szakadék szédítő mélységét. A látványtól az undor és szomorúság egyszerre kerülgeti. A rettenetes fájdalom, amivel a természet szó szerint meghasadt, olyan mérhetetlen, hogy a lány elképzelni sem képes, nemhogy magára vállalja azt. Azonban könnyei így is kicsordulnak. A kis tündér egy nagyobb kőre csücsül, és egyre csak pityereg, mint akit bántottak, mint akit megütöttek, pedig csak a világ fájdalmától sajog a szíve. Felhúzott térdekkel, előre-hátra hintázva, már-már önkívületben motyogja:*
- Eeyr, Fény Úrnője, kérlek, szabadítsd meg a kóbor lelkeket terhüktől! Kérlek, segíts azokon, akiken más már nem segíthet! Foltozd össze a föld sebét, öltsd össze lelkünk hegeit! Segíts, hogy fényedtől újra olyan szépség terjedjen el a világban, mint azelőtt… *Szipog.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-01 11:29:50
Üzenet elküldve: 2019-02-01 11:29:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
- Ez esetben kiválóan sikerült az átöltözés, kedvesem. *Mosolyodik el, kissé félrebiccentett fejjel kedvesen.* De, ami azt illeti... nekem úgyis tetszettél, ahogy az ágy elengedett. *A mosoly egy halványat erősödik, de Lyessal akkor is úgy gondolja, hogy a vörös szénaboglyánál nincs szebb a világon, így, ha a lány kissé fésületlen is, akkor is ő jelenti számára a mindent. Hátra tett kézzel figyeli a bemutató, mindent alaposan megfigyelve, néhány helyen talán kissé illetlenül sokat időzik, de az a lapolós ruha igazán kedvére való.*
- Igen, látom. *Lép kissé közelebb szemeit huncutul az indigókba fúrva. Kedvére való ez a kellemes csevej, a tegnap éjszakai feszültségnek már rég nincs nyoma sem. Immár ismét csak magukat adhatják, s Lyessal adja is.*
- Cinn... *Emeli fel karját, hogyha a lánynak is úgy tetszik, hát belekarolhat, persze abban a pillanatban vonja kissé közelebb magához, hogy szinte oldaluk összeérhessen. Nem tud arról, hogy Mal láthatta őket éjjel, de nem is foglalkozik vele, majd kimagyarázza magát, s mily véletlen, hisz Cilanney is pont a szolgálónét emlegeti.*
- Köszönöm. *Formázza a betűket ajka némán, hisz még a végén meghallják, akkor viszont lehet Mal kitérne a hitéből, Lyessal nem akarja, hogy feleslegesnek érezze magát. Bár az is lehet, örülne a kis pihenőnek, hogy a begyújtás fáradalmait megússza, az elf annyira még nem ismeri. Hirtelen, az összefonott kezeket megbontva, Cinn derekára fonja sajátját, így talán még meghittebb ez a séta:*
- Nem bánod? *Kérdezi, menet közben felé fordulva, majd, hogy a kérdésre is válaszoljon bólogatni kezd.* Reggeli! Ez kiválóan hangzik, farkaséhes vagyok! *Kacag fel, s önkéntelenül is szorosabbja fonja ujjait a lány derekán.*
- Ami azt illeti elég korán. *Kezd mesélni.* De kiválóan aludtam, bár... kissé hűvös volt egyedül. *Dönti fejét a lányéra.* Jobb lett volna, kettesben. *Zavartan kezdi lábát nézni, talán őszintesége túlmegy egy határon, gyorsan tereli is a szót.* Hajnalban mindig tornászni és erősíteni szoktam egy kicsit, nem hagyhatom el magam. *Bólogat bőszen. A lépcsőn, ha elférnek egymás mellett nem kívánja elengedni.*
- És te? Biztos borzasztó éjszakád volt. *Ingatja fejét szomorúan.* Az a rossz álom, nagyon megviselhetett, hisz egyedül voltál. Nem ijedtél meg nagyon? *Simítja végig a lány hátát ujjbegyeivel gerinctájékon egész tarkójáig, majd visszacsusszan deréktájékra kedvesen.*
//A könyvtár melege//
- Ez esetben kiválóan sikerült az átöltözés, kedvesem. *Mosolyodik el, kissé félrebiccentett fejjel kedvesen.* De, ami azt illeti... nekem úgyis tetszettél, ahogy az ágy elengedett. *A mosoly egy halványat erősödik, de Lyessal akkor is úgy gondolja, hogy a vörös szénaboglyánál nincs szebb a világon, így, ha a lány kissé fésületlen is, akkor is ő jelenti számára a mindent. Hátra tett kézzel figyeli a bemutató, mindent alaposan megfigyelve, néhány helyen talán kissé illetlenül sokat időzik, de az a lapolós ruha igazán kedvére való.*
- Igen, látom. *Lép kissé közelebb szemeit huncutul az indigókba fúrva. Kedvére való ez a kellemes csevej, a tegnap éjszakai feszültségnek már rég nincs nyoma sem. Immár ismét csak magukat adhatják, s Lyessal adja is.*
- Cinn... *Emeli fel karját, hogyha a lánynak is úgy tetszik, hát belekarolhat, persze abban a pillanatban vonja kissé közelebb magához, hogy szinte oldaluk összeérhessen. Nem tud arról, hogy Mal láthatta őket éjjel, de nem is foglalkozik vele, majd kimagyarázza magát, s mily véletlen, hisz Cilanney is pont a szolgálónét emlegeti.*
- Köszönöm. *Formázza a betűket ajka némán, hisz még a végén meghallják, akkor viszont lehet Mal kitérne a hitéből, Lyessal nem akarja, hogy feleslegesnek érezze magát. Bár az is lehet, örülne a kis pihenőnek, hogy a begyújtás fáradalmait megússza, az elf annyira még nem ismeri. Hirtelen, az összefonott kezeket megbontva, Cinn derekára fonja sajátját, így talán még meghittebb ez a séta:*
- Nem bánod? *Kérdezi, menet közben felé fordulva, majd, hogy a kérdésre is válaszoljon bólogatni kezd.* Reggeli! Ez kiválóan hangzik, farkaséhes vagyok! *Kacag fel, s önkéntelenül is szorosabbja fonja ujjait a lány derekán.*
- Ami azt illeti elég korán. *Kezd mesélni.* De kiválóan aludtam, bár... kissé hűvös volt egyedül. *Dönti fejét a lányéra.* Jobb lett volna, kettesben. *Zavartan kezdi lábát nézni, talán őszintesége túlmegy egy határon, gyorsan tereli is a szót.* Hajnalban mindig tornászni és erősíteni szoktam egy kicsit, nem hagyhatom el magam. *Bólogat bőszen. A lépcsőn, ha elférnek egymás mellett nem kívánja elengedni.*
- És te? Biztos borzasztó éjszakád volt. *Ingatja fejét szomorúan.* Az a rossz álom, nagyon megviselhetett, hisz egyedül voltál. Nem ijedtél meg nagyon? *Simítja végig a lány hátát ujjbegyeivel gerinctájékon egész tarkójáig, majd visszacsusszan deréktájékra kedvesen.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-01 09:29:16
Üzenet elküldve: 2019-02-01 09:29:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A nagy egyenlőség napja//
//Az önkéntes hangadó//
*Fehér ruha ide, fehér ruha oda, az előtte álló, magát kedvesének kiadó nőszemély földet söprő bársonyos, halványkék színű, fodros ruhában van, s az arcára ülő angyali mosoly igéző és szerelmes. Persze ez még nem jelenti azt, hogy ne ármánykodna, vagy készített egy alaposan megtervezett csapdát, de a jelenlegi szituációban ez látszik. Parden meglepetten néz körbe, s máris futásnak eredne, de azért van, ami elég meggyőző erővel hat, az pedig az étel, mitől roskadoznak az asztalok.*
- Boszorkány? Már megint rémtörténeteket olvastál Parden? *Vágja csípőre az asszony a kezét, s összevont szemöldökkel, szúrós tekintettel, méltatlankodva tekint urára, aztán persze megenyhül. Aprót pukedlizik, sőt meg is hajol, ahogyan furcsa mód csettintésére a zene is abbamarad, s a táncosok is hasonlókép tesznek, persze jóval mélyebben hajolnak. A lökéstől a lány kacagva kitér, még fordul is egyet, keményített szoknyája csak úgy pörög a levegőben. Ami szembetűnő lehet Pardennek, az a hirtelen felperdült szoknya alól kivillanó sárosabb bakancs, ami valahogy nem illik a képbe. Az egész csak egy pillanat, hiszen néhány másodperccel később a szoknya ismét a földet súrolja, s az asszony vasvilláért nyúló kezét maga mellett pihenteti kedvesen.*
- No ugye, kedvesem? Tudtam én! *Csengő kacagása beteríti a teret, hozzá a teremben lévők harsogó közösségi nevetése társul, aztán elindul a zene és a tánc folytatódik. A nő a kezét nyújtja, akárcsak a nemesek:*
- Királyom! Önnek az asztalfőn a helye. *Mosolyog szelíden, s, ha Parden hagyja magát vezetni valóban az asztalfő felé irányítja, ha nem, nos akkor csak egy rövid étlapismertetés következik:*
- Az előétel libamájból készült krémbrülé, datolyás kaláccsal, valamint sajt, nemesi birtokok birkatejéből, a leves jérce, gyöngyöző és sárga, ízletes galuskával. A főfogás sült malac, szájában almával, hozzá salátaágy és bugonyapüré. Természetesen savanyított káposzta, hiszen úgy szereted. A desszert gyümölcstál és wegtoreni csemege, gyere, királyom, fogyassz bőséggel, hosszú napod volt. *Bólint a lány, s Parden szándékától függetlenül a díszes, arannyal futtatott asztalfő melletti helyen foglal helyet, kezével a mellette ülő bordó, bársonyos, aranyas széket megütögetve. Felharsan az asztaltársaság is, csengő kristálypoharaikat levegőbe emelve:˙*
- Éljen Parden, a király! *Koccintanak átszellemülten mosolyogva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.01 09:30:35
//Az önkéntes hangadó//
*Fehér ruha ide, fehér ruha oda, az előtte álló, magát kedvesének kiadó nőszemély földet söprő bársonyos, halványkék színű, fodros ruhában van, s az arcára ülő angyali mosoly igéző és szerelmes. Persze ez még nem jelenti azt, hogy ne ármánykodna, vagy készített egy alaposan megtervezett csapdát, de a jelenlegi szituációban ez látszik. Parden meglepetten néz körbe, s máris futásnak eredne, de azért van, ami elég meggyőző erővel hat, az pedig az étel, mitől roskadoznak az asztalok.*
- Boszorkány? Már megint rémtörténeteket olvastál Parden? *Vágja csípőre az asszony a kezét, s összevont szemöldökkel, szúrós tekintettel, méltatlankodva tekint urára, aztán persze megenyhül. Aprót pukedlizik, sőt meg is hajol, ahogyan furcsa mód csettintésére a zene is abbamarad, s a táncosok is hasonlókép tesznek, persze jóval mélyebben hajolnak. A lökéstől a lány kacagva kitér, még fordul is egyet, keményített szoknyája csak úgy pörög a levegőben. Ami szembetűnő lehet Pardennek, az a hirtelen felperdült szoknya alól kivillanó sárosabb bakancs, ami valahogy nem illik a képbe. Az egész csak egy pillanat, hiszen néhány másodperccel később a szoknya ismét a földet súrolja, s az asszony vasvilláért nyúló kezét maga mellett pihenteti kedvesen.*
- No ugye, kedvesem? Tudtam én! *Csengő kacagása beteríti a teret, hozzá a teremben lévők harsogó közösségi nevetése társul, aztán elindul a zene és a tánc folytatódik. A nő a kezét nyújtja, akárcsak a nemesek:*
- Királyom! Önnek az asztalfőn a helye. *Mosolyog szelíden, s, ha Parden hagyja magát vezetni valóban az asztalfő felé irányítja, ha nem, nos akkor csak egy rövid étlapismertetés következik:*
- Az előétel libamájból készült krémbrülé, datolyás kaláccsal, valamint sajt, nemesi birtokok birkatejéből, a leves jérce, gyöngyöző és sárga, ízletes galuskával. A főfogás sült malac, szájában almával, hozzá salátaágy és bugonyapüré. Természetesen savanyított káposzta, hiszen úgy szereted. A desszert gyümölcstál és wegtoreni csemege, gyere, királyom, fogyassz bőséggel, hosszú napod volt. *Bólint a lány, s Parden szándékától függetlenül a díszes, arannyal futtatott asztalfő melletti helyen foglal helyet, kezével a mellette ülő bordó, bársonyos, aranyas széket megütögetve. Felharsan az asztaltársaság is, csengő kristálypoharaikat levegőbe emelve:˙*
- Éljen Parden, a király! *Koccintanak átszellemülten mosolyogva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.01 09:30:35
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-01 06:17:02
Üzenet elküldve: 2019-02-01 06:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Az elkészült mászás sorrend alapján hátra került. Nem bánja, hisz ő javasolta, hogy hátul megy, viszont a mászás közben már meggondolja magát.
~Lehet, hogy nem volt jó ötlet hátul lenni.~ Viszont ez van, most így kell másznia. Eleinte kicsit nehezen megy neki a mászás. ~Lehet, hogy indulás előtt be kellett volna melegítenem.~ De minél tovább másznak annál jobban megy neki is, de azért még a termete miatt megvannak a gondjai. A mászás terén van tapasztalata, mászott már fára, kisebb hegyoldalakra, viszont ilyen helyzetben még nem volt. ~Egyszer mindent ki kell próbálni.~ Vidítja fel magát. Gyorsan alkalmazkodik az új mászási viszonyokhoz, csak kár, hogy a teste nem tud teljesen a terephez alkalmazkodni és a terep sem hozzá. Sajnálja, hogy nem vette elő ő is a lámpását, de majd ha megállnak. A nagy koncentrálás miatt minden egyes perc hosszúnak tűnik. Örömmel fogadja, hogy végre megállnak. A társaihoz hasonlóan ő maga is nyújt, már amennyire tud. Ő is látja a vaskarikát és rögtön az Aborgtól kapott kötélhez nyúl.*
-Kell vagy van másik köteled is?
*Kérdezi Gremtől.*
*Az elkészült mászás sorrend alapján hátra került. Nem bánja, hisz ő javasolta, hogy hátul megy, viszont a mászás közben már meggondolja magát.
~Lehet, hogy nem volt jó ötlet hátul lenni.~ Viszont ez van, most így kell másznia. Eleinte kicsit nehezen megy neki a mászás. ~Lehet, hogy indulás előtt be kellett volna melegítenem.~ De minél tovább másznak annál jobban megy neki is, de azért még a termete miatt megvannak a gondjai. A mászás terén van tapasztalata, mászott már fára, kisebb hegyoldalakra, viszont ilyen helyzetben még nem volt. ~Egyszer mindent ki kell próbálni.~ Vidítja fel magát. Gyorsan alkalmazkodik az új mászási viszonyokhoz, csak kár, hogy a teste nem tud teljesen a terephez alkalmazkodni és a terep sem hozzá. Sajnálja, hogy nem vette elő ő is a lámpását, de majd ha megállnak. A nagy koncentrálás miatt minden egyes perc hosszúnak tűnik. Örömmel fogadja, hogy végre megállnak. A társaihoz hasonlóan ő maga is nyújt, már amennyire tud. Ő is látja a vaskarikát és rögtön az Aborgtól kapott kötélhez nyúl.*
-Kell vagy van másik köteled is?
*Kérdezi Gremtől.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:43:14
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:43:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*A gnóm egyre kevésbé szimpatikus a számára és nem úgy tűnik, hogy szeretne ezen változtatni, sőt éppen úgy tűnik Morr számára, hogy nagyon lelkesen igyekszik. Valahol persze érthető lenne, hiszen a gnóm is csak a saját javát és megélhetését keresi, mint ahogy most maga a csapat is. De ez most nem enyhít Morr szívén és még mindig szigorú vonásain sem. A mélységi persze ad a kis növésűnek még egy esélyt, ezt sem bánja, mert mindenkinek jár egy második és ha úgy van, akkor talán harmadik is. Ő maga végig türelmes marad, sőt idegességén kívül nem is mutatja agressziónak jelét, azért örül, hogy Rlillát próbálja a mélységi elterelni, miután utolsó ajánlatát is megtette.*
- Figyelj, mit szólnál hozzá, ha nem lennél ilyen fafejű? Hiszen mindannyian hasonló dologra vágyunk, csak meg tudunk egyezni.
*Azért mégsem szeretne kárt tenni senkiben, ha nem muszáj, de megteszi, ha úgy van. Ahogy a házát szétverő óriás esetében is megtették. Fel is van készülve az elutasításra, és arra, hogy mozduljon, ha kell. Terve már neki is van. Nem tágít tehát Zara és Lorthon mellől, akik mindketten már igencsak éhesen várják, hogy lecsaphassanak és Morr nem fogja ebben megakadályozni őket, csupán szeretné picit jobb belátásra bírni a gnómot.*
- Nem kaptál rossz ajánlatot és amit te mondtál nevetségesen sok volt, ezt te is tudod, nem? Hiszen eszes vagy.
*A gnóm egyre kevésbé szimpatikus a számára és nem úgy tűnik, hogy szeretne ezen változtatni, sőt éppen úgy tűnik Morr számára, hogy nagyon lelkesen igyekszik. Valahol persze érthető lenne, hiszen a gnóm is csak a saját javát és megélhetését keresi, mint ahogy most maga a csapat is. De ez most nem enyhít Morr szívén és még mindig szigorú vonásain sem. A mélységi persze ad a kis növésűnek még egy esélyt, ezt sem bánja, mert mindenkinek jár egy második és ha úgy van, akkor talán harmadik is. Ő maga végig türelmes marad, sőt idegességén kívül nem is mutatja agressziónak jelét, azért örül, hogy Rlillát próbálja a mélységi elterelni, miután utolsó ajánlatát is megtette.*
- Figyelj, mit szólnál hozzá, ha nem lennél ilyen fafejű? Hiszen mindannyian hasonló dologra vágyunk, csak meg tudunk egyezni.
*Azért mégsem szeretne kárt tenni senkiben, ha nem muszáj, de megteszi, ha úgy van. Ahogy a házát szétverő óriás esetében is megtették. Fel is van készülve az elutasításra, és arra, hogy mozduljon, ha kell. Terve már neki is van. Nem tágít tehát Zara és Lorthon mellől, akik mindketten már igencsak éhesen várják, hogy lecsaphassanak és Morr nem fogja ebben megakadályozni őket, csupán szeretné picit jobb belátásra bírni a gnómot.*
- Nem kaptál rossz ajánlatot és amit te mondtál nevetségesen sok volt, ezt te is tudod, nem? Hiszen eszes vagy.
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-31 20:25:04
Üzenet elküldve: 2019-01-31 20:25:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Cilanney nem valami figyelmes vendéglátó. Ez abból is látszik, hogy Lyes ruhatárára nem volt gondja a napok alatt. Számára így is kifogástalan volt a férfi.
Izgatottan várakozik, hogy kinyíljon az ajtó, s bár a könyvtár az egyik boldogsága, büszkesége és valahol szerelme is, mégis félve vette rá magát, hogy megmutassa az elfnek. Csak reménykedik, hogy elnyeri a tetszését a szentély, amibe oly áhítattal lép be, s mely minden tudás forrása.
Gyorsan végigszánt szénaboglya haján, mert a fésülködésről megfeledkezett, s már nyílik is az ajtó, abban a pillanatban. Számára Lyes most is ugyan olyan fess, mint mindig. A nekiszegezett csodálkozó kérdéstől viszont kénytelen mosolyogni.*
- Hát, én csak átöltöztem *adja meg a majdnem teljes választ.* A lapolós ruhák előnye, hogy csak meg kell kötni, itt oldalt, csak belül, *Mutatja is, hogy nagyjából hol, bár nem oldja meg a szövetet, csak felületesen mutat rá.* és itt oldalt kívül. Aztán, már mehetek is.
*Fürge gnóm ujjával a külső masnit is megkocogtatja.*
- Látod? *S már pillant is felfelé a mohaszín szemekbe. Reményteli pillantás, még utoljára, mielőtt elindul a folyosón, a lépcső felé, lefelé, s mutatná az utat a könyvtárig.*
- Gyere Lyes, remélem tetszeni fog *folytatja, majd lehalkítja hangját.* Nem szólok Malnak, hogy gyújtson be. *Aprókat bólogat mellé. Nem az első alkalom, hogy Lyes a kandalló begyújtását magáénak kéri, így Cilanney ha ezen múlik az elf boldogsága, hát, megadja neki.*
- De reggelit azért kérek jó? Hogy aludtál? Korán keltél? *Pillog fel az elfre minden kérdés után, miközben a lépcső felé haladnak.*
//A könyvtár melege//
*Cilanney nem valami figyelmes vendéglátó. Ez abból is látszik, hogy Lyes ruhatárára nem volt gondja a napok alatt. Számára így is kifogástalan volt a férfi.
Izgatottan várakozik, hogy kinyíljon az ajtó, s bár a könyvtár az egyik boldogsága, büszkesége és valahol szerelme is, mégis félve vette rá magát, hogy megmutassa az elfnek. Csak reménykedik, hogy elnyeri a tetszését a szentély, amibe oly áhítattal lép be, s mely minden tudás forrása.
Gyorsan végigszánt szénaboglya haján, mert a fésülködésről megfeledkezett, s már nyílik is az ajtó, abban a pillanatban. Számára Lyes most is ugyan olyan fess, mint mindig. A nekiszegezett csodálkozó kérdéstől viszont kénytelen mosolyogni.*
- Hát, én csak átöltöztem *adja meg a majdnem teljes választ.* A lapolós ruhák előnye, hogy csak meg kell kötni, itt oldalt, csak belül, *Mutatja is, hogy nagyjából hol, bár nem oldja meg a szövetet, csak felületesen mutat rá.* és itt oldalt kívül. Aztán, már mehetek is.
*Fürge gnóm ujjával a külső masnit is megkocogtatja.*
- Látod? *S már pillant is felfelé a mohaszín szemekbe. Reményteli pillantás, még utoljára, mielőtt elindul a folyosón, a lépcső felé, lefelé, s mutatná az utat a könyvtárig.*
- Gyere Lyes, remélem tetszeni fog *folytatja, majd lehalkítja hangját.* Nem szólok Malnak, hogy gyújtson be. *Aprókat bólogat mellé. Nem az első alkalom, hogy Lyes a kandalló begyújtását magáénak kéri, így Cilanney ha ezen múlik az elf boldogsága, hát, megadja neki.*
- De reggelit azért kérek jó? Hogy aludtál? Korán keltél? *Pillog fel az elfre minden kérdés után, miközben a lépcső felé haladnak.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-31 19:38:51
Üzenet elküldve: 2019-01-31 19:38:51
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
// Az önkéntes hangadó //
* Zaklatott, nem ért semmit, de legfőképp azt nem, hogy miért viselkedik vele ilyen kedvesen a nő, aki az előbb még el akarta átkozni.
~ Ne higgy nekik! Biztosan gonosz fehér ruhások, csak át akarnak verni! Úgy van, gonoszok! ~ Nem kell sokáig bizonygatnia magának, hogy ez bizony egy alattomosan megtervezett csapda. Az asztalnál ülőkre is vet egy lenéző pillantást, de undorodva fordul vissza a boszorkányhoz. Mivel meg van győződve róla, hogy amaz egy fehér ruhás, így először azt tervezi, hogy futásnak ered és meg sem áll, míg biztos helyre ér (persze ahhoz alighanem túl kell szaladnia a város határán). Ezután eszébe jut, hogy tulajdonképpen azért van most itt, mert végre elszánta magát és nem akar tovább menekülni. Úgyhogy következő gondolata, hogy véget vet a gonosz boszorkány életének. Elvégre miért van nála fegyver, ha nem használja? Ekkor azonban egy harmadik lehetőség is eszébe jut. Ez nem más, minthogy elfogadja a különleges bánásmódot.
~ Igen, biztosan beismeri, hogy legyőztem, hehe… Mi vagyunk a királyok! Elfoglaltuk a várost, úgy bizony, hehe… ~ Rövid ideig beleképzeli magát a cukormázas gondolatcsokorba, ám kiábrándul, amikor a nő megpróbálja tőle elvenni a vasvillát. Ennek hatására szorosabban rámarkol a fegyverre és összeráncolt szemöldökkel pillant a nőre. *
– A város királya áll előtted, úgy bizony! Gonosz boszorkány, kotródj az útból! Úgy ám, hehe, kotródj! * Hogy nyomatékosítson, még arrébb is próbálja lökni a nőt. Ha ez sikerül, megint az asztal felé fordul, de aztán megint vissza a nőhöz, nehogy hátba szúrja, miközben nézelődik. Szinte egészen biztos abban, hogy nem fog enni az itteni ételből, noha igencsak éhes. Azért egy kicsit mégiscsak érdekli, hogy mi az, amit nem fog enni. *
– Mi van?
// Az önkéntes hangadó //
* Zaklatott, nem ért semmit, de legfőképp azt nem, hogy miért viselkedik vele ilyen kedvesen a nő, aki az előbb még el akarta átkozni.
~ Ne higgy nekik! Biztosan gonosz fehér ruhások, csak át akarnak verni! Úgy van, gonoszok! ~ Nem kell sokáig bizonygatnia magának, hogy ez bizony egy alattomosan megtervezett csapda. Az asztalnál ülőkre is vet egy lenéző pillantást, de undorodva fordul vissza a boszorkányhoz. Mivel meg van győződve róla, hogy amaz egy fehér ruhás, így először azt tervezi, hogy futásnak ered és meg sem áll, míg biztos helyre ér (persze ahhoz alighanem túl kell szaladnia a város határán). Ezután eszébe jut, hogy tulajdonképpen azért van most itt, mert végre elszánta magát és nem akar tovább menekülni. Úgyhogy következő gondolata, hogy véget vet a gonosz boszorkány életének. Elvégre miért van nála fegyver, ha nem használja? Ekkor azonban egy harmadik lehetőség is eszébe jut. Ez nem más, minthogy elfogadja a különleges bánásmódot.
~ Igen, biztosan beismeri, hogy legyőztem, hehe… Mi vagyunk a királyok! Elfoglaltuk a várost, úgy bizony, hehe… ~ Rövid ideig beleképzeli magát a cukormázas gondolatcsokorba, ám kiábrándul, amikor a nő megpróbálja tőle elvenni a vasvillát. Ennek hatására szorosabban rámarkol a fegyverre és összeráncolt szemöldökkel pillant a nőre. *
– A város királya áll előtted, úgy bizony! Gonosz boszorkány, kotródj az útból! Úgy ám, hehe, kotródj! * Hogy nyomatékosítson, még arrébb is próbálja lökni a nőt. Ha ez sikerül, megint az asztal felé fordul, de aztán megint vissza a nőhöz, nehogy hátba szúrja, miközben nézelődik. Szinte egészen biztos abban, hogy nem fog enni az itteni ételből, noha igencsak éhes. Azért egy kicsit mégiscsak érdekli, hogy mi az, amit nem fog enni. *
– Mi van?
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-31 19:10:49
Üzenet elküldve: 2019-01-31 19:10:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Nem állt szándékában válasz nélkül hagyni a kérdést, igazából a második kérdéssel vette kissé egy kalap alá, amit továbbgondolásnak érzett. Míg a küldetésük titkosságán morfondírozott, figyelmetlenségből szalasztotta el a félreértés felfedését, bár csak annyit mondhatott volna, hogy ő sem tud többet.
A sorrend csere-berén csak a szemeit forgatja, és az orra alá dünnyög.*
- Még a végén elveszem a kis barátodat...
*Neki aztán mindegy, bizonyára szívesen segít majd termetes társuknak visszakapaszkodni, ha bajba kerül. A sor közepén ő jól megvan. Szófogadón követi az utasításokat, alaposan megfigyeli Rodd lépéseit is, hogy követni tudja.
A csapat ügyesebben halad, mint gondolta. Amikor megállnak, enyhe remegést érez a lábában, a folyamatos megerőltetés utóhatásának tudja be. Leoldja ő is a kötelet, és ha talál rá elegendő helyet, letérdel és a sarkaira ül. Ha nem, akkor csak nyújtani próbál lábfeje behajlításával, kinyújtásával egyik, majd másik lábán. Aztán így is, úgy is kortyol némi vizet.*
- Jól.
*Bólint Grem kérdésére. Nem kenyere a hízelgés, és nem olyannak tűnik Grem sem, aki igényli, ezért szóban nem említi, hogy ezt nagyrészt az ő érdemének, hasznos iránymutatásának tudja be. Talán csak bólintásából érződhet ki a tisztelet.
Neki úgy rémlik, érintették a témát Abogrnál, és abból úgy tűnt, nem használnak olyan nyelvet a lények, amin az elnevezésüket hallották. Neki állatszerű, agresszív szerzeteknek tűnnek. Előveszi ő is a lámpást, tarisznyájára erősíti. Ereszkedés közben látni szeretne.*
*Nem állt szándékában válasz nélkül hagyni a kérdést, igazából a második kérdéssel vette kissé egy kalap alá, amit továbbgondolásnak érzett. Míg a küldetésük titkosságán morfondírozott, figyelmetlenségből szalasztotta el a félreértés felfedését, bár csak annyit mondhatott volna, hogy ő sem tud többet.
A sorrend csere-berén csak a szemeit forgatja, és az orra alá dünnyög.*
- Még a végén elveszem a kis barátodat...
*Neki aztán mindegy, bizonyára szívesen segít majd termetes társuknak visszakapaszkodni, ha bajba kerül. A sor közepén ő jól megvan. Szófogadón követi az utasításokat, alaposan megfigyeli Rodd lépéseit is, hogy követni tudja.
A csapat ügyesebben halad, mint gondolta. Amikor megállnak, enyhe remegést érez a lábában, a folyamatos megerőltetés utóhatásának tudja be. Leoldja ő is a kötelet, és ha talál rá elegendő helyet, letérdel és a sarkaira ül. Ha nem, akkor csak nyújtani próbál lábfeje behajlításával, kinyújtásával egyik, majd másik lábán. Aztán így is, úgy is kortyol némi vizet.*
- Jól.
*Bólint Grem kérdésére. Nem kenyere a hízelgés, és nem olyannak tűnik Grem sem, aki igényli, ezért szóban nem említi, hogy ezt nagyrészt az ő érdemének, hasznos iránymutatásának tudja be. Talán csak bólintásából érződhet ki a tisztelet.
Neki úgy rémlik, érintették a témát Abogrnál, és abból úgy tűnt, nem használnak olyan nyelvet a lények, amin az elnevezésüket hallották. Neki állatszerű, agresszív szerzeteknek tűnnek. Előveszi ő is a lámpást, tarisznyájára erősíti. Ereszkedés közben látni szeretne.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-31 15:29:35
Üzenet elküldve: 2019-01-31 15:29:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
* Miután a sorban elfoglalja a helyét végignéz magukon és konstatálja, hogy ha a varázsló meg is csúszna, a két társa valószínűleg meg bírja majd tartani. Persze nem kívánja ő Kilvard baját, még kevésbé, hogy bajba sodorja őket, de a toronybéli rémálma akaratlanul is hatással van rá. Ráadásul egy ugyanilyen szétesett álom után hagyta ott Artheniort és lám, milyen jól tette. A nagy káosz elkerülte őt is, meg Zeyát is. Feltűnik neki Grem vállvonogatása, nyilván nem tetszik neki valami, de jelen helyzetben nem ő az egyedüli, így nem érez különösebb késztetést, hogy megkérdezze mi a baja. Majd ha lent lesznek, akkor talán rákérdez mi volt ez.
A mászás elején azonnal érzékeli, hogy mennyiben másabb a természetes sziklafal, mint az épületek. Itt esetleges a kapaszkodó és a nagysága is változó, míg egy emeleti ablakhoz általában jól tervezhető és egységes nehézségű út vezet. Viszont ahogy Grem irányítja, elég magabiztosan tud haladni, hogy alkalmanként, mikor elég stabilan áll a falon megpihenjen és vissza-visszanézzen a többiekre, esetleg előre Grem elé, hogy megpróbálja felmérni merre akar menni a másik. Nyilván nem akarja leváltani a vezetőjüket, főleg egy általa ismert terepen haladnak, de adódhat helyzet, mikor akár a másik pihenése miatt, akár mert épp elszakadnak egymástól neki magának kell megtalálnia az utat. Azt azért leveszi a stabil fogásokról, rutinos magabiztosságról, hogy a férfi nem csak ezt a falat ismeri úgy, mint a tenyerét, hanem általában jó falmászó.
Mikor lejjebb érnek az árnyékos részre, egyfelől áldja magát, a lámpa miatt, mert így látnak, ugyanakkor átkozza is a figyelmetlenségért, mert látszanak is. Tudta jól, hogy így lesz, készült is vásárolni hozzá, de úgy elfelejtette a nagy morcos sétában, hogy jobban nem is tudta volna. A megpihenésre alkalmas helyen csak félmosollyal bólint Gremnek a dicséretre, és azonnal leveszi a táskáját. Csak a túl hirtelenre és feszesre sikerült mozdulat után tudatosul benne, hogy milyen feszült is a folyamatos koncentráció miatt. Leül hátát a falnak vetve és próbálja légzését lassítani és kilazítani karjait, lábait. *
- Megvagyok. Majd ha leértünk, akkor örülök is. * vonja meg vállát Greg kérdésére. Ahogy meg van ezzel és persze érzi, hogy a megerőltetéstől talán picit reszkető kezei is alkalmasak rá, kinyitja a zsákját és elővesz belőle két ruhadarabot. Az egyik a Zeya által kiosztott szövetdarab, amit a nyakába is kanyarít, hisz a nap fénye nélkül egész hideg van, a másik pedig egy sötét színű ing, amit bár szeret, most feláldoz. Az ing ujjait a bura fölött szorosan megköti, és ellenőrzi, hogy szükség esetén össze lehet e húzni a gomboknál, hogy ha a szükség úgy hozza elfedje fényét. Mivel egészen elégedett az eredménnyel széthúzza és megemeli ellenőrizve, hogy nyitott állapotban csak egyik oldalára jut ki belőle a fény. Abogr mondta, hogy a lények nem állítanak őröket, de egyfelől a mágus sem tévedhetetlen, másfelől meg egy erre tévedő lény is elég lehet, hogy meglássa őket és máris kész a galiba. ~ Azért megkérdezhettem volna mennyire értelmesek, ~ morfondírozik magában ~ hisz nem mindegy, hogy egy farkas falka vagy egy buta ork sereg akarja becserkészni az emberfiát. ~ Hirtelen ötlettől vezérelve a mágushoz fordul. *
- Kilvard, te nem tudod, hogy milyen nyelven van az, hogy Onthroi? Ismerek pár nyelvet, de még nem is hallottam. Csak mert ha ők adták maguknak, akkor egész értelmesek lehetnek, és akkor illő komolyabban venni őket. Ha meg mások használták rájuk, akkor lehet többet is megtudhatnánk azokból a forrásokból, miféle lények ezek, azon a pár dolgon túl, amit már eddig is tudunk. * Kérdi tőle, majd kíváncsian várja a választ. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 15:30:27
* Miután a sorban elfoglalja a helyét végignéz magukon és konstatálja, hogy ha a varázsló meg is csúszna, a két társa valószínűleg meg bírja majd tartani. Persze nem kívánja ő Kilvard baját, még kevésbé, hogy bajba sodorja őket, de a toronybéli rémálma akaratlanul is hatással van rá. Ráadásul egy ugyanilyen szétesett álom után hagyta ott Artheniort és lám, milyen jól tette. A nagy káosz elkerülte őt is, meg Zeyát is. Feltűnik neki Grem vállvonogatása, nyilván nem tetszik neki valami, de jelen helyzetben nem ő az egyedüli, így nem érez különösebb késztetést, hogy megkérdezze mi a baja. Majd ha lent lesznek, akkor talán rákérdez mi volt ez.
A mászás elején azonnal érzékeli, hogy mennyiben másabb a természetes sziklafal, mint az épületek. Itt esetleges a kapaszkodó és a nagysága is változó, míg egy emeleti ablakhoz általában jól tervezhető és egységes nehézségű út vezet. Viszont ahogy Grem irányítja, elég magabiztosan tud haladni, hogy alkalmanként, mikor elég stabilan áll a falon megpihenjen és vissza-visszanézzen a többiekre, esetleg előre Grem elé, hogy megpróbálja felmérni merre akar menni a másik. Nyilván nem akarja leváltani a vezetőjüket, főleg egy általa ismert terepen haladnak, de adódhat helyzet, mikor akár a másik pihenése miatt, akár mert épp elszakadnak egymástól neki magának kell megtalálnia az utat. Azt azért leveszi a stabil fogásokról, rutinos magabiztosságról, hogy a férfi nem csak ezt a falat ismeri úgy, mint a tenyerét, hanem általában jó falmászó.
Mikor lejjebb érnek az árnyékos részre, egyfelől áldja magát, a lámpa miatt, mert így látnak, ugyanakkor átkozza is a figyelmetlenségért, mert látszanak is. Tudta jól, hogy így lesz, készült is vásárolni hozzá, de úgy elfelejtette a nagy morcos sétában, hogy jobban nem is tudta volna. A megpihenésre alkalmas helyen csak félmosollyal bólint Gremnek a dicséretre, és azonnal leveszi a táskáját. Csak a túl hirtelenre és feszesre sikerült mozdulat után tudatosul benne, hogy milyen feszült is a folyamatos koncentráció miatt. Leül hátát a falnak vetve és próbálja légzését lassítani és kilazítani karjait, lábait. *
- Megvagyok. Majd ha leértünk, akkor örülök is. * vonja meg vállát Greg kérdésére. Ahogy meg van ezzel és persze érzi, hogy a megerőltetéstől talán picit reszkető kezei is alkalmasak rá, kinyitja a zsákját és elővesz belőle két ruhadarabot. Az egyik a Zeya által kiosztott szövetdarab, amit a nyakába is kanyarít, hisz a nap fénye nélkül egész hideg van, a másik pedig egy sötét színű ing, amit bár szeret, most feláldoz. Az ing ujjait a bura fölött szorosan megköti, és ellenőrzi, hogy szükség esetén össze lehet e húzni a gomboknál, hogy ha a szükség úgy hozza elfedje fényét. Mivel egészen elégedett az eredménnyel széthúzza és megemeli ellenőrizve, hogy nyitott állapotban csak egyik oldalára jut ki belőle a fény. Abogr mondta, hogy a lények nem állítanak őröket, de egyfelől a mágus sem tévedhetetlen, másfelől meg egy erre tévedő lény is elég lehet, hogy meglássa őket és máris kész a galiba. ~ Azért megkérdezhettem volna mennyire értelmesek, ~ morfondírozik magában ~ hisz nem mindegy, hogy egy farkas falka vagy egy buta ork sereg akarja becserkészni az emberfiát. ~ Hirtelen ötlettől vezérelve a mágushoz fordul. *
- Kilvard, te nem tudod, hogy milyen nyelven van az, hogy Onthroi? Ismerek pár nyelvet, de még nem is hallottam. Csak mert ha ők adták maguknak, akkor egész értelmesek lehetnek, és akkor illő komolyabban venni őket. Ha meg mások használták rájuk, akkor lehet többet is megtudhatnánk azokból a forrásokból, miféle lények ezek, azon a pár dolgon túl, amit már eddig is tudunk. * Kérdi tőle, majd kíváncsian várja a választ. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 15:30:27
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:09:22
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:09:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*Grem, bár nem tűnik babonásnak, sem pletykásnak, de hogy nem kap semmiféle választ a lényekről, kissé megérinti. Újult érdeklődéssel pillant a meredély felé, majd alig láthatóan megvonja a vállát és felköti derekára a kötelet.
Amikor Rodderiego megmutatja neki az Aborgtól kapott fényforrást, felcsillan a szeme. Ha neki lett volna ilyenje, biztosan tovább marad lent, bár az is lehet, hogy akkor már nem jött volna fel, mert valami történik vele odalent.
A sorrend meghatározásánál csak bólint, de nem mond semmit, hisz nem ismeri a csapatot, de az kétségtelen, hogy ő fog elől mászni és a többiek követik őt.
Megvárja, míg a sorrend eldől - Grem, Rodderiego, Tozeya, Kilvard és Uzazd -, majd ellenőrzi mindenki kötelét, igazít rajta, ha kell és megindul a meredély felé, hogy megkezdjék közös ereszkedésüket az ismeretlenbe.
Grem keveset beszél, a mászásra figyel annak ellenére is, hogy ki tudja, hanyadszor ereszkedik már lefelé ezen az úton. Talán a csapat miatt olyan óvatos. Kurta, magabiztos és kemény utasításokat ad, hova lépjenek, hova ne, hol a jó kapaszkodó és mire vigyázzanak. Jó vezetőnek érezhetik, gyakorlott és meggondolt, biztosan nem ezen a vidéken szerezte tapasztalatait.
Tozeya és Rodderiego számára sem könnyű a mászás, hisz teljesen mások itt a feltételek, mint egy sziklán vagy épületen, s bár a leereszkedés nem túl megterhelő, próbára teszi őket is. Ám Kilvard és Uzazd keményen megdolgozik minden méterért lefelé. Eleinte nincs baj, de míg a varázshasználó gyakorlatlansága és a teljesen ismeretlen terület miatt szenved, addig az ork hatalmas termete végett. Vannak olyan helyek, ahol más simán elfér, neki görnyednie kell, a keskeny sziklaperemek még keskenyebbek egy kétméteres, izmos alkatú orknak, arról nem is beszélve, hogy az izmok most hátrányára válnak, hisz hatalmas súlyt cipel lefelé. Nem az erejével van baj, egyszerűen nehéz neki a mászás.
De egyiküket sem veszélyezteti az, hogy leesnek, a biztos kéz és Grem instrukciói mindenkit átsegítenek az első ötször tíz méteren. Kisebb horzsolásokat, sebeket mind összeszednek lefelé.
A mászás közben az idő elveszíti jelentőségét, lassan, de biztosan sötétedik be, pedig abban biztosak lehetnek, hogy odafent még javában nappal van. A sziklaperemek egymást árnyékolják, s mire leérnek a leereszkedési ponthoz, ahonnan már csak kötéllel tudnak lefelé haladni, szinte már alig látják egymást, csak a Ridderiego hátizsákjára akasztott mágikus fényforrás ad fényt számukra.
A falban előttük, jókora fémkarikát erősítettek a sziklába, bizonyosan erre hurkolhatják az első kötelet a leereszkedéshez.*
- Eddig jól csináljátok. *Mondja kissé lihegve Grem.*
- Most pihenünk egy kicsit és megyünk tovább. Hogy érzitek magatokat? *Kérdi a csapatra nézve, ahogy leoldja derekáról a kötelet.*
*Grem, bár nem tűnik babonásnak, sem pletykásnak, de hogy nem kap semmiféle választ a lényekről, kissé megérinti. Újult érdeklődéssel pillant a meredély felé, majd alig láthatóan megvonja a vállát és felköti derekára a kötelet.
Amikor Rodderiego megmutatja neki az Aborgtól kapott fényforrást, felcsillan a szeme. Ha neki lett volna ilyenje, biztosan tovább marad lent, bár az is lehet, hogy akkor már nem jött volna fel, mert valami történik vele odalent.
A sorrend meghatározásánál csak bólint, de nem mond semmit, hisz nem ismeri a csapatot, de az kétségtelen, hogy ő fog elől mászni és a többiek követik őt.
Megvárja, míg a sorrend eldől - Grem, Rodderiego, Tozeya, Kilvard és Uzazd -, majd ellenőrzi mindenki kötelét, igazít rajta, ha kell és megindul a meredély felé, hogy megkezdjék közös ereszkedésüket az ismeretlenbe.
Grem keveset beszél, a mászásra figyel annak ellenére is, hogy ki tudja, hanyadszor ereszkedik már lefelé ezen az úton. Talán a csapat miatt olyan óvatos. Kurta, magabiztos és kemény utasításokat ad, hova lépjenek, hova ne, hol a jó kapaszkodó és mire vigyázzanak. Jó vezetőnek érezhetik, gyakorlott és meggondolt, biztosan nem ezen a vidéken szerezte tapasztalatait.
Tozeya és Rodderiego számára sem könnyű a mászás, hisz teljesen mások itt a feltételek, mint egy sziklán vagy épületen, s bár a leereszkedés nem túl megterhelő, próbára teszi őket is. Ám Kilvard és Uzazd keményen megdolgozik minden méterért lefelé. Eleinte nincs baj, de míg a varázshasználó gyakorlatlansága és a teljesen ismeretlen terület miatt szenved, addig az ork hatalmas termete végett. Vannak olyan helyek, ahol más simán elfér, neki görnyednie kell, a keskeny sziklaperemek még keskenyebbek egy kétméteres, izmos alkatú orknak, arról nem is beszélve, hogy az izmok most hátrányára válnak, hisz hatalmas súlyt cipel lefelé. Nem az erejével van baj, egyszerűen nehéz neki a mászás.
De egyiküket sem veszélyezteti az, hogy leesnek, a biztos kéz és Grem instrukciói mindenkit átsegítenek az első ötször tíz méteren. Kisebb horzsolásokat, sebeket mind összeszednek lefelé.
A mászás közben az idő elveszíti jelentőségét, lassan, de biztosan sötétedik be, pedig abban biztosak lehetnek, hogy odafent még javában nappal van. A sziklaperemek egymást árnyékolják, s mire leérnek a leereszkedési ponthoz, ahonnan már csak kötéllel tudnak lefelé haladni, szinte már alig látják egymást, csak a Ridderiego hátizsákjára akasztott mágikus fényforrás ad fényt számukra.
A falban előttük, jókora fémkarikát erősítettek a sziklába, bizonyosan erre hurkolhatják az első kötelet a leereszkedéshez.*
- Eddig jól csináljátok. *Mondja kissé lihegve Grem.*
- Most pihenünk egy kicsit és megyünk tovább. Hogy érzitek magatokat? *Kérdi a csapatra nézve, ahogy leoldja derekáról a kötelet.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-31 07:40:59
Üzenet elküldve: 2019-01-31 07:40:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Nem tűnik úgy, hogy az elf bármit is észrevenne a lány kedves zavarából, észleli persze a pírt, vagy a kissé megtörő fogalmazást, azonban, ha valami fel is tűnik ebből, nem kívánja szóvá tenni.*
- Értem. *Bólint mosolyogva, miután ajkaik szétválnak, s apró tincset simít ki a lány homlokából.*
Akkor egy percet kérek. *Bólint, majd a szobába lépve végignéz a szekrényen. Saját ruháját ki kellene tisztítani, hisz napok óta azt viselte már, nem volt lehetősége átöltözni. A lány bátyja nem volt apór termetű, jóllehet olyan magas sem, mint Lyes, így egy darabig a szekrényeket nyitogatja, nézelődik, válogat, de gyakorlatilag egy méretet sem talál megfelelőnek. Bosszúsan bújik le rég levetett nadrágjába, ingébe és zubbonyába, majd a tükör elé állva néz végig magán. Rövid fintor után megrázza a fejét, majd felsóhajtva indul el. Csizmájába beleugrik, megigazgatja magán, nagy levegőt véve nyitja ki az ajtót, ahol Cinn már megtisztálkodva, felöltözve várja.*
- Hogy készültél el ilyen hamar?! *Hökken meg, mert néhány perce a lány még köntösben, hálóruhában feszengett az ajtónál.*
- Nagyon jól nézel ki. *Mosolyodik el, tekintetét végigfuttatva a sötétzöld színen, s a narancs szegélyeken.*
- Akkor? Könyvtár? *Kérdezi tétován elindulva egy irányba, ami közel sem biztos, hogy a megfelelő, de ami azt illeti valóban kíváncsi, milyen titkokat rejt még a lány háza, magán a csodás leányzón kívül.*
//A könyvtár melege//
*Nem tűnik úgy, hogy az elf bármit is észrevenne a lány kedves zavarából, észleli persze a pírt, vagy a kissé megtörő fogalmazást, azonban, ha valami fel is tűnik ebből, nem kívánja szóvá tenni.*
- Értem. *Bólint mosolyogva, miután ajkaik szétválnak, s apró tincset simít ki a lány homlokából.*
Akkor egy percet kérek. *Bólint, majd a szobába lépve végignéz a szekrényen. Saját ruháját ki kellene tisztítani, hisz napok óta azt viselte már, nem volt lehetősége átöltözni. A lány bátyja nem volt apór termetű, jóllehet olyan magas sem, mint Lyes, így egy darabig a szekrényeket nyitogatja, nézelődik, válogat, de gyakorlatilag egy méretet sem talál megfelelőnek. Bosszúsan bújik le rég levetett nadrágjába, ingébe és zubbonyába, majd a tükör elé állva néz végig magán. Rövid fintor után megrázza a fejét, majd felsóhajtva indul el. Csizmájába beleugrik, megigazgatja magán, nagy levegőt véve nyitja ki az ajtót, ahol Cinn már megtisztálkodva, felöltözve várja.*
- Hogy készültél el ilyen hamar?! *Hökken meg, mert néhány perce a lány még köntösben, hálóruhában feszengett az ajtónál.*
- Nagyon jól nézel ki. *Mosolyodik el, tekintetét végigfuttatva a sötétzöld színen, s a narancs szegélyeken.*
- Akkor? Könyvtár? *Kérdezi tétován elindulva egy irányba, ami közel sem biztos, hogy a megfelelő, de ami azt illeti valóban kíváncsi, milyen titkokat rejt még a lány háza, magán a csodás leányzón kívül.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-30 23:33:37
Üzenet elküldve: 2019-01-30 23:33:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-No gyerünk...
*Motyogja, azzal maga is derekára köti a kötelet. Hazudna, ha azt állítaná, gyakorlott mászó, soha életében nem csinált hasonlót sem. Persze nem traktálja társait a dologgal, nincs szükségük most rá, hogy önmagukon kívül még rá is vigyázniuk kelljen lefelé menet.
Beáll a sorba Tozeya és Uzazd közé, majd izzadó tenyerét kőről-kőre helyezve óvatosan mászni kezd. Egyszer még lenéz a mélybe, nem kimondottan tériszonyos, de az ásító sötétség látványára bizony megszédül kissé.*
-A napot nem költén, hanem estén dicsérik. Napmágusnak kellett volna menjek...
*Motyogja a bajsza alatt. Alighanem hamarosan szinte koromsötét veszi majd őket körbe.*
-No gyerünk...
*Motyogja, azzal maga is derekára köti a kötelet. Hazudna, ha azt állítaná, gyakorlott mászó, soha életében nem csinált hasonlót sem. Persze nem traktálja társait a dologgal, nincs szükségük most rá, hogy önmagukon kívül még rá is vigyázniuk kelljen lefelé menet.
Beáll a sorba Tozeya és Uzazd közé, majd izzadó tenyerét kőről-kőre helyezve óvatosan mászni kezd. Egyszer még lenéz a mélybe, nem kimondottan tériszonyos, de az ásító sötétség látványára bizony megszédül kissé.*
-A napot nem költén, hanem estén dicsérik. Napmágusnak kellett volna menjek...
*Motyogja a bajsza alatt. Alighanem hamarosan szinte koromsötét veszi majd őket körbe.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-30 23:19:36
Üzenet elküldve: 2019-01-30 23:19:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Úgy látszik, kis barátjuk egyáltalán nem érzi a határokat, vagy ha mégis, akkor sem szólal meg a fejében az a kis vészcsengő, hogy egy bizonyos ponton túl ne menjen. Ezt Rlilla és Mor még elég türelmesen kezelik, ellentétben Lorthonnal és Zarával. A némához hasonlóan a nő is azon töri a fejét, melyik irányból és hogyan tudná úgy elvágni a torkát a gnómnak, hogy az minél nagyobb élvezetet nyújtson.*
~Balról és kicsit megdöntve... Igen, úgy még talán fuldokolna egy darabig.~
- Én a helyedben nem variálnék többet. *mondja, miközben Cale vállára támaszkodik. Mosolyából kiindulva le sem tudná tagadni, hogy valahol mennyire élvezi ezt a kis játékot most.
A mélységi végszavára átsétál Lorthon mellé. Innentől már csak a gnómon múlik minden, de ha esetleg úgy alakulna, ő sem szeretne kimaradni a játékból. Cinkos kacsintással köszönti a némát oldalán, aztán félrebillentett fejjel mered az "alanyra", hogy vajon melyik utat választja. Igazából előbb-utóbb úgyis kardjuk hegyére fűzik, szóval ha úgy vesszük, végül is majdnem mindegy.*
*Úgy látszik, kis barátjuk egyáltalán nem érzi a határokat, vagy ha mégis, akkor sem szólal meg a fejében az a kis vészcsengő, hogy egy bizonyos ponton túl ne menjen. Ezt Rlilla és Mor még elég türelmesen kezelik, ellentétben Lorthonnal és Zarával. A némához hasonlóan a nő is azon töri a fejét, melyik irányból és hogyan tudná úgy elvágni a torkát a gnómnak, hogy az minél nagyobb élvezetet nyújtson.*
~Balról és kicsit megdöntve... Igen, úgy még talán fuldokolna egy darabig.~
- Én a helyedben nem variálnék többet. *mondja, miközben Cale vállára támaszkodik. Mosolyából kiindulva le sem tudná tagadni, hogy valahol mennyire élvezi ezt a kis játékot most.
A mélységi végszavára átsétál Lorthon mellé. Innentől már csak a gnómon múlik minden, de ha esetleg úgy alakulna, ő sem szeretne kimaradni a játékból. Cinkos kacsintással köszönti a némát oldalán, aztán félrebillentett fejjel mered az "alanyra", hogy vajon melyik utat választja. Igazából előbb-utóbb úgyis kardjuk hegyére fűzik, szóval ha úgy vesszük, végül is majdnem mindegy.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:16:53
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:16:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
- Kis barátom, abba ne menjünk bele, hogy kinek mi kerül egy szavába, szerintem te is belátod, hogy jobb, ha nem hozok fel példákat. * Mosolyog a mélységi a gnómra, arca tökéletesen higgadt, és most társai pillantását is kerüli. ~ Jó az, ha azt látja, mindenki más ki akarja oltani életének a lángját, és csak tőlem remélhet segítséget. ~ Közelebb lép a tűzhöz ő is, és a kezét a meleg felé tartja, hogy kicsit felmelegítse. *
- Utolsó ajánlat, ha nem tetszik, akkor befejeztük. 50 előre, és fizetem a hídvámot. Ha a túloldalon elkapnak minket, az a neked kifizetendő összegből jön le, mert nem volt elég jó az útmutatásod. Ha tetszik a kecó, kapsz még kétszázat ott helyben. Ha valóban megfelel az elvárásaimnak, akkor lehet, hogy később is üzletelek még veled. Tekints rá befektetésként. * Ahogy ezt befejezi, elfordul a gnómtól, és Rlilla felé nyúl, hogy őt is elfordítja, és elvezesse. Nem akarja, hogy a lány lássa ami következik, ha nem a tervei szerint alakul a tárgyalás. *
- Lorthon, a továbbiakban rád bízom a tárgyalást. Ha elfogadja az ajánlatom, akkor ne essen bántódása. Ha ellenjavaslattal áll elő, a te belátásodra bízom a sorsát. Ha egyszerűen nemet mond... hadd menjen. * Az utóbbi mondatot egy kacsintás kíséri, esze ágában sincs ezek után futni hagyni, és a többiek se néznek ki úgy, mint akik ezt eltűrnék. Ezzel meg is veregeti a férfi vállát, és elindul vissza oda, ahol nemrég felmásztak. ~ Tuti, hogy van más kijárat is, biztos nem erre fog menekülni a kis szarrágó. De nekünk azért egyszerűbb itt lemenni, mint egy újabb rozoga lépcsőn próbálkozni. ~
Cale reméli, hogy a féleszű elfogadja az ajánlatát, és társainak nem kell rátámadniuk. A harcban nem akarja kivenni a részét, végtére is ezért fizeti Lorthont, és Mor'rhuk is jó kardforgató. Zarának is jól jönne, ha kicsit kiengedhetné a dühét. Reméli azt is, hogy Rlilla nem áll ellen, és elvezetheti a tűztől, és a tárgyalástól. *
- Kis barátom, abba ne menjünk bele, hogy kinek mi kerül egy szavába, szerintem te is belátod, hogy jobb, ha nem hozok fel példákat. * Mosolyog a mélységi a gnómra, arca tökéletesen higgadt, és most társai pillantását is kerüli. ~ Jó az, ha azt látja, mindenki más ki akarja oltani életének a lángját, és csak tőlem remélhet segítséget. ~ Közelebb lép a tűzhöz ő is, és a kezét a meleg felé tartja, hogy kicsit felmelegítse. *
- Utolsó ajánlat, ha nem tetszik, akkor befejeztük. 50 előre, és fizetem a hídvámot. Ha a túloldalon elkapnak minket, az a neked kifizetendő összegből jön le, mert nem volt elég jó az útmutatásod. Ha tetszik a kecó, kapsz még kétszázat ott helyben. Ha valóban megfelel az elvárásaimnak, akkor lehet, hogy később is üzletelek még veled. Tekints rá befektetésként. * Ahogy ezt befejezi, elfordul a gnómtól, és Rlilla felé nyúl, hogy őt is elfordítja, és elvezesse. Nem akarja, hogy a lány lássa ami következik, ha nem a tervei szerint alakul a tárgyalás. *
- Lorthon, a továbbiakban rád bízom a tárgyalást. Ha elfogadja az ajánlatom, akkor ne essen bántódása. Ha ellenjavaslattal áll elő, a te belátásodra bízom a sorsát. Ha egyszerűen nemet mond... hadd menjen. * Az utóbbi mondatot egy kacsintás kíséri, esze ágában sincs ezek után futni hagyni, és a többiek se néznek ki úgy, mint akik ezt eltűrnék. Ezzel meg is veregeti a férfi vállát, és elindul vissza oda, ahol nemrég felmásztak. ~ Tuti, hogy van más kijárat is, biztos nem erre fog menekülni a kis szarrágó. De nekünk azért egyszerűbb itt lemenni, mint egy újabb rozoga lépcsőn próbálkozni. ~
Cale reméli, hogy a féleszű elfogadja az ajánlatát, és társainak nem kell rátámadniuk. A harcban nem akarja kivenni a részét, végtére is ezért fizeti Lorthont, és Mor'rhuk is jó kardforgató. Zarának is jól jönne, ha kicsit kiengedhetné a dühét. Reméli azt is, hogy Rlilla nem áll ellen, és elvezetheti a tűztől, és a tárgyalástól. *
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-30 18:27:58
Üzenet elküldve: 2019-01-30 18:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Lorthon szerint a mélységi jól forgatja a szavakat ebben a helyzetben is. Az érvelésével nincs gond. Csak a gnómmal aki úgy tűnik nincs tisztában vele, hogy milyen helyzetbe került. Az áron való vitával még nem esett túlzásba. Bár Lorthon ezért a pénzért is hajlandó lesz megölni. De a fenyegetés hallatán sötéten villan a szeme és másik kezével a kardhüvelyéhez nyúl. Csak egy apró kis igazítás és képes is az egyik sokat gyakorolt mozdulatára. Mégpedig, hogy egyszerre rántson fegyvert és egy csuklómozdulattal a gnóm felé vágjon. Viszont addig nem mozdul míg a mélységitől nem kap engedélyt. Egész testében megfeszül és várja a lehetőséget. Csak egy kis biccentést legalább! Ha nem kap engedélyt akkor nem tesz semmit, de a tartás megmarad. Az ő szemében a gnóm már halott.*
*Lorthon szerint a mélységi jól forgatja a szavakat ebben a helyzetben is. Az érvelésével nincs gond. Csak a gnómmal aki úgy tűnik nincs tisztában vele, hogy milyen helyzetbe került. Az áron való vitával még nem esett túlzásba. Bár Lorthon ezért a pénzért is hajlandó lesz megölni. De a fenyegetés hallatán sötéten villan a szeme és másik kezével a kardhüvelyéhez nyúl. Csak egy apró kis igazítás és képes is az egyik sokat gyakorolt mozdulatára. Mégpedig, hogy egyszerre rántson fegyvert és egy csuklómozdulattal a gnóm felé vágjon. Viszont addig nem mozdul míg a mélységitől nem kap engedélyt. Egész testében megfeszül és várja a lehetőséget. Csak egy kis biccentést legalább! Ha nem kap engedélyt akkor nem tesz semmit, de a tartás megmarad. Az ő szemében a gnóm már halott.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-30 17:49:07
Üzenet elküldve: 2019-01-30 17:49:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*~Na, indulunk.~ gondolja izgatottan. ~Kíváncsi vagyok mi lehet odalent.~ Néz a szakadék felé. Bár elég távol vannak a szakadék peremétől, de attól még nem szeretne leesni. Meglepetésére Grem nem tud a lémyekről, talán még a létezésükről sem, de jobb így. Az kellene még, hogy pánik legyen úrrá Artheniorban ezek a lények létezése miatt.~Habár lehet, hogy jobb lenne ha a város lakosai is tudna a lények létezéséről, akkor feltudnának készülni, ha támadni akarnak.~ Grem elvezeti őket ahhoz a helyhez ahol le tudnak mászni. Ott már készülődnek is a mászáshoz.*
-Én azt javaslom, hogy én menjek hátul. A mászással nincs gondom.
*Mosolyog. Ő maga is a dereka köré csomózza a kötelet. A mélység a háta mögött húzódik, de nem bánja, hogy nem látja a szakadékot. A méretei miatt egy kicsit nehézkes számára, de hamar alkalmazkodik a helyzethez és máris jobban megy neki a mászás*
A hozzászólás írója (Uzazd Jagajneda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.30 17:58:41
*~Na, indulunk.~ gondolja izgatottan. ~Kíváncsi vagyok mi lehet odalent.~ Néz a szakadék felé. Bár elég távol vannak a szakadék peremétől, de attól még nem szeretne leesni. Meglepetésére Grem nem tud a lémyekről, talán még a létezésükről sem, de jobb így. Az kellene még, hogy pánik legyen úrrá Artheniorban ezek a lények létezése miatt.~Habár lehet, hogy jobb lenne ha a város lakosai is tudna a lények létezéséről, akkor feltudnának készülni, ha támadni akarnak.~ Grem elvezeti őket ahhoz a helyhez ahol le tudnak mászni. Ott már készülődnek is a mászáshoz.*
-Én azt javaslom, hogy én menjek hátul. A mászással nincs gondom.
*Mosolyog. Ő maga is a dereka köré csomózza a kötelet. A mélység a háta mögött húzódik, de nem bánja, hogy nem látja a szakadékot. A méretei miatt egy kicsit nehézkes számára, de hamar alkalmazkodik a helyzethez és máris jobban megy neki a mászás*
A hozzászólás írója (Uzazd Jagajneda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.30 17:58:41
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-30 16:59:44
Üzenet elküldve: 2019-01-30 16:59:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Amint kiderül, hogy Grem még csak nem is tudott a lényekről, hamar rájön, hogy a küldetésükről sem tud. Ez viszont eszébe juttatja Abogr intelmét, hogy senkinek ne beszéljenek róla, így inkább hallgat. Bár láthatóan a férfit nem érdekli, hogy mi járatban vannak itt, s mivel a mágusmester küldte, igyekszik helyén kezelni a dolgot. Ahogy Grem is mondja, jól jönnek egymásnak.*
- Nem tudjuk biztosan.
*Feleli csak kurtán vezetőjük kérdésére a lények felelősségét illetően az eltűnésekben. Néhány praktikus dolgot is tisztáznak gyorsan, amihez asszisztálnia sem kell, a legfontosabbnak a mászás sorrendje tűnik.*
- Mindenki mindenkiért felel, de javaslom, ne Uzazd menjen hátul. Majd én megyek mögötte. A hegyekből jöttem és bírom erővel a mászást. Vagy mi leszünk a végén, vagy Kilvard és Rodd.
*Neki mindegy, hogy középen vagy a végén megy. Ha senki más nem akarná eldönteni, akkor a harmadik helyre áll be, Uzazd mögé. A kötelet maga köré erősíti, még egyszer ellenőrzi a felszerelését, és követi az előtte járót a peremre. Eleinte nagyon kellemetlen a mélységnek háttal állni, meg is törli néhányszor a kezeit az óvatos előrehaladásban. Ám idővel csökkenni kezd erős szívverése és fókuszát a mászásra, nem a leesésre irányítja.*
*Amint kiderül, hogy Grem még csak nem is tudott a lényekről, hamar rájön, hogy a küldetésükről sem tud. Ez viszont eszébe juttatja Abogr intelmét, hogy senkinek ne beszéljenek róla, így inkább hallgat. Bár láthatóan a férfit nem érdekli, hogy mi járatban vannak itt, s mivel a mágusmester küldte, igyekszik helyén kezelni a dolgot. Ahogy Grem is mondja, jól jönnek egymásnak.*
- Nem tudjuk biztosan.
*Feleli csak kurtán vezetőjük kérdésére a lények felelősségét illetően az eltűnésekben. Néhány praktikus dolgot is tisztáznak gyorsan, amihez asszisztálnia sem kell, a legfontosabbnak a mászás sorrendje tűnik.*
- Mindenki mindenkiért felel, de javaslom, ne Uzazd menjen hátul. Majd én megyek mögötte. A hegyekből jöttem és bírom erővel a mászást. Vagy mi leszünk a végén, vagy Kilvard és Rodd.
*Neki mindegy, hogy középen vagy a végén megy. Ha senki más nem akarná eldönteni, akkor a harmadik helyre áll be, Uzazd mögé. A kötelet maga köré erősíti, még egyszer ellenőrzi a felszerelését, és követi az előtte járót a peremre. Eleinte nagyon kellemetlen a mélységnek háttal állni, meg is törli néhányszor a kezeit az óvatos előrehaladásban. Ám idővel csökkenni kezd erős szívverése és fókuszát a mászásra, nem a leesésre irányítja.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-30 09:15:27
Üzenet elküldve: 2019-01-30 09:15:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Megnyugodva hallja, hogy Grem csak a megbékélést keresi. Ilyenkor az a legjobb amit tehet, és bár nekik kapóra jön, ahogyan a férfi teszi, azért alkalomadtán lehet, hogy elbeszélget vele arról, hogy ideje a holtakat elengedni, az élőknek éljen a továbbiakban. Kilvard megnyilvánulását a pletykák dolgában elkerekedett szemekkel hallgatja. ~ Hogy maradt ez eddig életben? ~ kérdi magától ~ Ha annyit nem tud a világról, hogy ezeket a dolgokat figyelni kell és persze megforgatni, mint a búzát aratás után, hogy menjen az ocsú, akkor nem csoda, hogy egy toronyba menekült, ahol egy másik ember mondja meg neki, hogy mit csináljon. Egy marék utcagyerek kiforgatná még a nadrágjából is.~
Az eltűnések nem nagyon hatják meg, amíg be nem bizonyosodik, hogy a gödörhöz van köze. Ha olyanra vetemedne és a szomszéd tatát végre elintézné, akkor ő is ráfogná az új helyzetre, a romokra vagy a gödörre. Ugyanakkor nem kizárt, hogy az onthroik feljárnak ide felderíteni, vagy nyelvet, netalán vacsorát fogni, ahogy az sem, hogy valakik szervezetten így intézik a sötét ügyleteiket. Akár egy új szervezet, ami a zavarosban akar nagyhallá válni, akár azok, akik az elmúlt időszak dolgait kiügyködték a városban. Nyilván nem ez volt a végső céljuk.
Kötél dolgában nyilván Uzazd majd mutatja amit kell, de a fényforrás kérdésénél megmutatja a sajátját, amit a mágus adott nekik. *
-Négy ilyen van, *emeli ki a táskájából* - majd megosztozunk rajta okosan. * mondja. A mászáshoz megköti a derekát a látottak alapján. Nem gyakorlatlan mászó, a házak fala, ablakok-beugrók ismert terepei, hisz a turpisságok vagy olykor a menekülés miatt megjárt már jó párat, de az ilyen természetes falak eddig kimaradtak a repertoárjából. *
- Javaslom próbáljunk úgy sorrendet alakítani, hogy a legbizonytalanabb mászó mellett olyan álljon, aki képes is megtartani, ha esetleg szükséges. Én egész jól mászom, de nem biztos, hogy meg bírok tartani egy termetesebb embert. Téged Uzazd, meg még segítséggel sem biztos. * Miután elmondta tőle mit lehet várni, a döntést a többiekre bízza és a végén beáll a helyére a sorban. Mivel Grem elmondása szerint szükségük lesz a fényre már a falon, így újra előveszi a lámpáját és a zsákja oldalára rögzíti. Miután elindulnak mászás közben gondosan ügyel arra, hogy lehetőség szerint csak már kipróbált fogódzót használjon, azt is ellenőrzés után, illetve ha van rá lehetősége a négy végtagja közül három mindig biztos ponton kapaszkodik. Alkalmasint, ha a mellette lévő nem így tesz, akkor felhívja rá a figyelmét. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.30 09:21:56
*Megnyugodva hallja, hogy Grem csak a megbékélést keresi. Ilyenkor az a legjobb amit tehet, és bár nekik kapóra jön, ahogyan a férfi teszi, azért alkalomadtán lehet, hogy elbeszélget vele arról, hogy ideje a holtakat elengedni, az élőknek éljen a továbbiakban. Kilvard megnyilvánulását a pletykák dolgában elkerekedett szemekkel hallgatja. ~ Hogy maradt ez eddig életben? ~ kérdi magától ~ Ha annyit nem tud a világról, hogy ezeket a dolgokat figyelni kell és persze megforgatni, mint a búzát aratás után, hogy menjen az ocsú, akkor nem csoda, hogy egy toronyba menekült, ahol egy másik ember mondja meg neki, hogy mit csináljon. Egy marék utcagyerek kiforgatná még a nadrágjából is.~
Az eltűnések nem nagyon hatják meg, amíg be nem bizonyosodik, hogy a gödörhöz van köze. Ha olyanra vetemedne és a szomszéd tatát végre elintézné, akkor ő is ráfogná az új helyzetre, a romokra vagy a gödörre. Ugyanakkor nem kizárt, hogy az onthroik feljárnak ide felderíteni, vagy nyelvet, netalán vacsorát fogni, ahogy az sem, hogy valakik szervezetten így intézik a sötét ügyleteiket. Akár egy új szervezet, ami a zavarosban akar nagyhallá válni, akár azok, akik az elmúlt időszak dolgait kiügyködték a városban. Nyilván nem ez volt a végső céljuk.
Kötél dolgában nyilván Uzazd majd mutatja amit kell, de a fényforrás kérdésénél megmutatja a sajátját, amit a mágus adott nekik. *
-Négy ilyen van, *emeli ki a táskájából* - majd megosztozunk rajta okosan. * mondja. A mászáshoz megköti a derekát a látottak alapján. Nem gyakorlatlan mászó, a házak fala, ablakok-beugrók ismert terepei, hisz a turpisságok vagy olykor a menekülés miatt megjárt már jó párat, de az ilyen természetes falak eddig kimaradtak a repertoárjából. *
- Javaslom próbáljunk úgy sorrendet alakítani, hogy a legbizonytalanabb mászó mellett olyan álljon, aki képes is megtartani, ha esetleg szükséges. Én egész jól mászom, de nem biztos, hogy meg bírok tartani egy termetesebb embert. Téged Uzazd, meg még segítséggel sem biztos. * Miután elmondta tőle mit lehet várni, a döntést a többiekre bízza és a végén beáll a helyére a sorban. Mivel Grem elmondása szerint szükségük lesz a fényre már a falon, így újra előveszi a lámpáját és a zsákja oldalára rögzíti. Miután elindulnak mászás közben gondosan ügyel arra, hogy lehetőség szerint csak már kipróbált fogódzót használjon, azt is ellenőrzés után, illetve ha van rá lehetősége a négy végtagja közül három mindig biztos ponton kapaszkodik. Alkalmasint, ha a mellette lévő nem így tesz, akkor felhívja rá a figyelmét. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.30 09:21:56
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093