Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:24:38
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:24:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Rodderiego és társai kis vitatkozás közepette kitárgyalják, hogy hogyan is lenne a legoptimálisabb a sorrend, de egyelőre semmit sem tudhatnak biztosan azon kívül, hogy ők maguk hogyan döntenek. A szakadék eddig ismeretlen terület volt, ez a barlang pedig még Grem előtt is ismeretlen. Ők az elsők, akik felfedezik. A férfi kérdése a távolság méréséről nem rossz ötlet, hisz másképpen az arányok megállapítása nehéz feladat volna. De még így is tévedhetnek, mert előre nem tudhatják, milyen méretekben gondolkodhatnak. A kanyarokban vagy elágazásokban biztosak lehetnek, ahogy a lejtést és az emelkedést is meg tudják határozni, bár az utóbbi kettő mértékében is csak hozzávetőleges értékeket állapíthatnak meg. A pontos megállapításhoz talán még egy mélységinek vagy egy törpének is kihívás volna.
Rodd bokájában a fájdalom tompa sajgássá szelídül. Egy-egy lépésnél még belehasít, de ha vigyáz rá és nem terheli túlságosan, egy darabig kibírhatja, de el fog jönni az az idő, amikor már az állástól és mozgástól kibírhatatlanná fokozódhat a fájdalom. Persze idelent nehéz megmondani, mikor száll le az este.
Tozeya Gremet kérdezi, aki előbb elgondolkodik, a mágikus lámpa fényében a lány felé fordítja arcát, vonásaira fekete árnyakat fest a lámpás mozdulatlan fénye.*
- A felsőbb barlangokban volt föld, nem volt az egész szikla, de ott kevesebb volt a víz. A középsőben is volt mindkettő, ha a tapasztalataim nem csalnak, akkor beljebb lesz majd föld, azt használhatjátok. *Fogalmazza meg a választ. A hangját halkra fogja, mintha a sötét és a barlang nyomasztó érzése így törne felszínre benne.
Arra, hogy Zeya szerint ki menjen elől, nem mond semmit, csak szótlanul a csapat tagjaira néz, neki ebben nem kell döntenie.
Tozeya ötlete is jó, hogy többen számoljanak, így pontosabb képet kaphatnak a távolságokról, ha így tesznek, akkor a térkép a lehető legarányosabb lehet. De a számolásra folyamatosan figyelniük kell majd.
A barlangban már eléggé lehűlt a levegő, a kövekből csordogáló víz is hideg, de a lány kóstolására megállapíthatja, hogy tiszta, kicsit fémízű a folyadék. Mindenképpen jó utánpótlás lehet.
Az ork is amellett érvel, hogy neki kellene elől mennie, de a végső döntés még úgy látszik, nem született meg. A friss víz Uzazdra is jó hatással van, úgy tűnik, ezzel nem lesz gondjuk idelent.
Amikor pedig megérzi az eddig nem érzett szagot, megállítaná társait és kérdést intéz hozzájuk. Megkerülni vagy afelé menni?
Kilvard is kifejti saját meglátásait a vért kiszagoló cápák és a barlangi, ismeretlen lények érzékelésének függvényében. Akár mindkettőjüknek igaza lehet, ahogy tévedhetnek is. Lehet, hogy a mélységi bestiák megérzik a vért, ahogy az is lehet, hogy olyanok, mint a farkasok, a beteg, sebzett vadat támadják.
Egy mágus nehezen tűri, ha bizonyos kérdésekben kioktatják, ám végül beleegyezik, hogy a sor közepén menjen, hogy a térképet rajzolhassa, bár azt korábban visszatette a zsákjába.
Uzazddal ellentétben, Kilvard hiába szimatol a levegőbe, ugyanazt érzi, amit eddig, semmiféle más szagot nem tud elkülöníteni. Ha mindenki hallgat rá, akkor a szag irányába fognak elindulni.
A barlang eddig nem ágazott el vagy szült más járatot, most viszont kezd kiszélesedni, míg végül egy terembe torkollik. A barlangterem hat-nyolc méter magas lehet, széltében pedig akkora, hogy méreteit nehéz volna megállapítani pontosan. Függő- és állócseppkövek tarkítják mindenféle méretben. Akad közöttük ujjnyi, de ugyanígy vannak hatalmasok, melyek kétszer Uzazd fölé nőnek. A varázsgömb öt-hat métert képes bevilágítani gömb alakban.
Befelé haladva a nagyobb állócseppkövek lábánál furcsa, fekete, mohaszerű telepeket vehetnek észre, ezek árasztják azt a furcsa szagot. Most már mind érezhetik, az orknak még zavaró is lehet, ahogy eltölti érzékeny szaglását. Prüszkölni támad ingere.
A telepeket nagyon apró, húsos, fekete levélkék alkotják, puhák és nedvességtől telik, de olyan, mintha már leszedtek volna róluk valamiket, mintha apró körömnyi bibék hűlt helyét látnák rajtuk.
Grem a háttérben maradva vár és kissé ijedt szemekkel figyeli hol a társaságot, hol a telepeket.*
*Rodderiego és társai kis vitatkozás közepette kitárgyalják, hogy hogyan is lenne a legoptimálisabb a sorrend, de egyelőre semmit sem tudhatnak biztosan azon kívül, hogy ők maguk hogyan döntenek. A szakadék eddig ismeretlen terület volt, ez a barlang pedig még Grem előtt is ismeretlen. Ők az elsők, akik felfedezik. A férfi kérdése a távolság méréséről nem rossz ötlet, hisz másképpen az arányok megállapítása nehéz feladat volna. De még így is tévedhetnek, mert előre nem tudhatják, milyen méretekben gondolkodhatnak. A kanyarokban vagy elágazásokban biztosak lehetnek, ahogy a lejtést és az emelkedést is meg tudják határozni, bár az utóbbi kettő mértékében is csak hozzávetőleges értékeket állapíthatnak meg. A pontos megállapításhoz talán még egy mélységinek vagy egy törpének is kihívás volna.
Rodd bokájában a fájdalom tompa sajgássá szelídül. Egy-egy lépésnél még belehasít, de ha vigyáz rá és nem terheli túlságosan, egy darabig kibírhatja, de el fog jönni az az idő, amikor már az állástól és mozgástól kibírhatatlanná fokozódhat a fájdalom. Persze idelent nehéz megmondani, mikor száll le az este.
Tozeya Gremet kérdezi, aki előbb elgondolkodik, a mágikus lámpa fényében a lány felé fordítja arcát, vonásaira fekete árnyakat fest a lámpás mozdulatlan fénye.*
- A felsőbb barlangokban volt föld, nem volt az egész szikla, de ott kevesebb volt a víz. A középsőben is volt mindkettő, ha a tapasztalataim nem csalnak, akkor beljebb lesz majd föld, azt használhatjátok. *Fogalmazza meg a választ. A hangját halkra fogja, mintha a sötét és a barlang nyomasztó érzése így törne felszínre benne.
Arra, hogy Zeya szerint ki menjen elől, nem mond semmit, csak szótlanul a csapat tagjaira néz, neki ebben nem kell döntenie.
Tozeya ötlete is jó, hogy többen számoljanak, így pontosabb képet kaphatnak a távolságokról, ha így tesznek, akkor a térkép a lehető legarányosabb lehet. De a számolásra folyamatosan figyelniük kell majd.
A barlangban már eléggé lehűlt a levegő, a kövekből csordogáló víz is hideg, de a lány kóstolására megállapíthatja, hogy tiszta, kicsit fémízű a folyadék. Mindenképpen jó utánpótlás lehet.
Az ork is amellett érvel, hogy neki kellene elől mennie, de a végső döntés még úgy látszik, nem született meg. A friss víz Uzazdra is jó hatással van, úgy tűnik, ezzel nem lesz gondjuk idelent.
Amikor pedig megérzi az eddig nem érzett szagot, megállítaná társait és kérdést intéz hozzájuk. Megkerülni vagy afelé menni?
Kilvard is kifejti saját meglátásait a vért kiszagoló cápák és a barlangi, ismeretlen lények érzékelésének függvényében. Akár mindkettőjüknek igaza lehet, ahogy tévedhetnek is. Lehet, hogy a mélységi bestiák megérzik a vért, ahogy az is lehet, hogy olyanok, mint a farkasok, a beteg, sebzett vadat támadják.
Egy mágus nehezen tűri, ha bizonyos kérdésekben kioktatják, ám végül beleegyezik, hogy a sor közepén menjen, hogy a térképet rajzolhassa, bár azt korábban visszatette a zsákjába.
Uzazddal ellentétben, Kilvard hiába szimatol a levegőbe, ugyanazt érzi, amit eddig, semmiféle más szagot nem tud elkülöníteni. Ha mindenki hallgat rá, akkor a szag irányába fognak elindulni.
A barlang eddig nem ágazott el vagy szült más járatot, most viszont kezd kiszélesedni, míg végül egy terembe torkollik. A barlangterem hat-nyolc méter magas lehet, széltében pedig akkora, hogy méreteit nehéz volna megállapítani pontosan. Függő- és állócseppkövek tarkítják mindenféle méretben. Akad közöttük ujjnyi, de ugyanígy vannak hatalmasok, melyek kétszer Uzazd fölé nőnek. A varázsgömb öt-hat métert képes bevilágítani gömb alakban.
Befelé haladva a nagyobb állócseppkövek lábánál furcsa, fekete, mohaszerű telepeket vehetnek észre, ezek árasztják azt a furcsa szagot. Most már mind érezhetik, az orknak még zavaró is lehet, ahogy eltölti érzékeny szaglását. Prüszkölni támad ingere.
A telepeket nagyon apró, húsos, fekete levélkék alkotják, puhák és nedvességtől telik, de olyan, mintha már leszedtek volna róluk valamiket, mintha apró körömnyi bibék hűlt helyét látnák rajtuk.
Grem a háttérben maradva vár és kissé ijedt szemekkel figyeli hol a társaságot, hol a telepeket.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-21 21:09:47
Üzenet elküldve: 2019-02-21 21:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Egy pillanatra megmeveredik és homlokráncolva mered Rodderiegora.*
-Tengerről jössz, Rodd uram? A vért a cápák érzik. Ordasok, falkában vadászó lények, kik figyelnek, azt célozzák, ki a lábát húzza.
*Veregeti meg a férfi vállát és ellép mellette, hogy felzárkózhasson Grem mögé.*
-A varázslat önmagában nem elég, ahogy a vívás sem. A sütnivaló tesz értelmet mindkettő mögé!
*Teszi még hozzá, majd megáll, hogy maga is belebámulhasson a sötétségbe. Rodd következő szavaira, amire még Tozeya rá is kontráz azonban újra szólásra kell nyitnia száját és ez már egy hangyányit türelmetlenebbnek hat, mint az iméntiek.*
-Nem vagyok már mai süldő, tudom, hogyan rajzoljak meg egy térképet. Ellenben...
*Kotorja elő maga is a fénylő gombát rejtő búrát és emeli a magasba.*
-Ellenben igazatok van. A térképpel vesződve nem lenne tanácsos elől mennem. Nos...
*Áll ki a sorból, hogy maga elé engedje bárki fiát, ki elé áll.*
-Ugyan mit érzel?
*Esik tekintete az orkra, majd maga is beleszimatol a levegőbe. Semmi, bár az orknak kétség kívül jobb szimata lehet.*
-Hagyatkozzunk rá, kövessük. A jó szaglás itt többet ér, mint a szem. A sötétségbe olyat is belelátunk, mi nincs ott, de az orr nem csapja be az embert.
*Szólal meg folytott hangon, miközben a menetoszlop végére sorol.*
*Egy pillanatra megmeveredik és homlokráncolva mered Rodderiegora.*
-Tengerről jössz, Rodd uram? A vért a cápák érzik. Ordasok, falkában vadászó lények, kik figyelnek, azt célozzák, ki a lábát húzza.
*Veregeti meg a férfi vállát és ellép mellette, hogy felzárkózhasson Grem mögé.*
-A varázslat önmagában nem elég, ahogy a vívás sem. A sütnivaló tesz értelmet mindkettő mögé!
*Teszi még hozzá, majd megáll, hogy maga is belebámulhasson a sötétségbe. Rodd következő szavaira, amire még Tozeya rá is kontráz azonban újra szólásra kell nyitnia száját és ez már egy hangyányit türelmetlenebbnek hat, mint az iméntiek.*
-Nem vagyok már mai süldő, tudom, hogyan rajzoljak meg egy térképet. Ellenben...
*Kotorja elő maga is a fénylő gombát rejtő búrát és emeli a magasba.*
-Ellenben igazatok van. A térképpel vesződve nem lenne tanácsos elől mennem. Nos...
*Áll ki a sorból, hogy maga elé engedje bárki fiát, ki elé áll.*
-Ugyan mit érzel?
*Esik tekintete az orkra, majd maga is beleszimatol a levegőbe. Semmi, bár az orknak kétség kívül jobb szimata lehet.*
-Hagyatkozzunk rá, kövessük. A jó szaglás itt többet ér, mint a szem. A sötétségbe olyat is belelátunk, mi nincs ott, de az orr nem csapja be az embert.
*Szólal meg folytott hangon, miközben a menetoszlop végére sorol.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-21 15:47:14
Üzenet elküldve: 2019-02-21 15:47:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Izgatottan várja míg mindenki kipiheni magát, már várja az indulást a barlang mélyére. Csak figyeli a többiek társalgását, most jobban izgatja az ismeretlen.*
-Sajnálom, Kilvard, de én is Zeyával értek egyet. Jobb lenne ha én mennék elől, de megnézzük, hogy így jó e.
*A barlang belsejében még több furcsa szagot érez, de ezek nem különböznek a barlang bejárata előtt érzett szagoktól. A nagy izgalomban elfelejtette felfrissíteni magát, úgyhogy most menet közben pótolja be. A friss víz jól esett neki, a mászás után rendesen kiszáradt. Az ivás után elővesz csatabárdját, mivel az eddigiektől eltérő szagot kezd érezni, bár még nem erősen.*
-Várjatok, mintha éreznék valamit.
*Állítja meg a társait, és óvatosan a sor elejére lépked, bocsánatokat sottogva azoknak akik mellett átmegy.*
-Menjünk a szag irányába, vagy kerüljük ki azt?
*Kérdezi a többiektől.*
*Izgatottan várja míg mindenki kipiheni magát, már várja az indulást a barlang mélyére. Csak figyeli a többiek társalgását, most jobban izgatja az ismeretlen.*
-Sajnálom, Kilvard, de én is Zeyával értek egyet. Jobb lenne ha én mennék elől, de megnézzük, hogy így jó e.
*A barlang belsejében még több furcsa szagot érez, de ezek nem különböznek a barlang bejárata előtt érzett szagoktól. A nagy izgalomban elfelejtette felfrissíteni magát, úgyhogy most menet közben pótolja be. A friss víz jól esett neki, a mászás után rendesen kiszáradt. Az ivás után elővesz csatabárdját, mivel az eddigiektől eltérő szagot kezd érezni, bár még nem erősen.*
-Várjatok, mintha éreznék valamit.
*Állítja meg a társait, és óvatosan a sor elejére lépked, bocsánatokat sottogva azoknak akik mellett átmegy.*
-Menjünk a szag irányába, vagy kerüljük ki azt?
*Kérdezi a többiektől.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-20 19:32:23
Üzenet elküldve: 2019-02-20 19:32:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Elégedetlen a kutatás eredményével, de egyelőre nincs mit tenni. Egy kósza gondolat erejéig megállapodik tekintete a máguson, aki épp Roddot vizsgálja, de aztán meggondolja magát és inkább vezetőjükhöz fordul.*
- Hé, Grem. A fenti barlangokban is mindent kövek és sziklák borítottak? Nem mosott be a víz talajt valahol?
*Véleménye nagy részét a sorrendről elmondják előtte, de mivel a mágiában nem jártas, a maga részéről azt reméli leginkább, hogy nem lesz neki útban a mágus, ha harcra kerül a sor. Egy idő után, ha már elhagynak egy-két elágazást, már mindenhonnan számíthatnak veszélyre, ezért nem feltétlenül tenné a sérültet és a varázslót leghátulra, de nyugodtabb lenne, ha Uzazd vagy ő menne elől Grem mellett. Azért tesz egy javaslatot egy másik érv miatt.*
- Szerintem inkább Uzazdnak kellene elől menni az érzékeny orrával, de ti tudjátok.
*Von vállat. Rodd felvetésére bólint.*
- Esetleg többen is számolhatnánk ellenőrzésképpen. Nem lépünk egyformán, de nagy különbségek csak nem lesznek. Az irányok csalókák lehetnek, mert nehéz a viszonyítás, ha nem látunk távoli pontokat. Az éles kanyarokat és emelkedőket viszont lehetne jelezni.
*Útközben csöndben van, ehhez intelemre sincs szükség. Lankadatlan vizsgálja a talajt és a falakat, a csermelyek egyikénél meg is áll, hogy leöblített tenyerében felfogva megkóstolja. A víz mindig nagy érték, és eléggé izzasztó volt az út lefelé, nem árt apránként pótolni a veszteséget. Mind a víztartályban, mind a testükben. De egyelőre csak az ihatóságát teszi próbára egy kóstolóval, aztán csatlakozik a menethez. S közben végig számol.*
*Elégedetlen a kutatás eredményével, de egyelőre nincs mit tenni. Egy kósza gondolat erejéig megállapodik tekintete a máguson, aki épp Roddot vizsgálja, de aztán meggondolja magát és inkább vezetőjükhöz fordul.*
- Hé, Grem. A fenti barlangokban is mindent kövek és sziklák borítottak? Nem mosott be a víz talajt valahol?
*Véleménye nagy részét a sorrendről elmondják előtte, de mivel a mágiában nem jártas, a maga részéről azt reméli leginkább, hogy nem lesz neki útban a mágus, ha harcra kerül a sor. Egy idő után, ha már elhagynak egy-két elágazást, már mindenhonnan számíthatnak veszélyre, ezért nem feltétlenül tenné a sérültet és a varázslót leghátulra, de nyugodtabb lenne, ha Uzazd vagy ő menne elől Grem mellett. Azért tesz egy javaslatot egy másik érv miatt.*
- Szerintem inkább Uzazdnak kellene elől menni az érzékeny orrával, de ti tudjátok.
*Von vállat. Rodd felvetésére bólint.*
- Esetleg többen is számolhatnánk ellenőrzésképpen. Nem lépünk egyformán, de nagy különbségek csak nem lesznek. Az irányok csalókák lehetnek, mert nehéz a viszonyítás, ha nem látunk távoli pontokat. Az éles kanyarokat és emelkedőket viszont lehetne jelezni.
*Útközben csöndben van, ehhez intelemre sincs szükség. Lankadatlan vizsgálja a talajt és a falakat, a csermelyek egyikénél meg is áll, hogy leöblített tenyerében felfogva megkóstolja. A víz mindig nagy érték, és eléggé izzasztó volt az út lefelé, nem árt apránként pótolni a veszteséget. Mind a víztartályban, mind a testükben. De egyelőre csak az ihatóságát teszi próbára egy kóstolóval, aztán csatlakozik a menethez. S közben végig számol.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-20 16:27:40
Üzenet elküldve: 2019-02-20 16:27:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Még fönn megmosolyogja magában Zeya szemforgatását. Már hiányolta, de úgy néz ki, hogy a szerzetes lassan kezd magára találni. A következőt persze ő kapja, mikor a bokáját teszi rendbe a barlang szintjén, és persze nem állja meg, hogy fel ne vigyorogjon a fájdalom ellenére. Mikor a varázsló okosan megállapítja a nyilvánvalót, kevésbé vidám, de a vigyort neki is fel tudja mutatni. Azt, hogy középen menjen nem tartja jó ötletnek és ezt szóvá is teszi.*
- Azt hiszem azok a prédát leső állatok a sebesül vérét szagolják ki, ez meg egy húzódás. Ami adott esetben akadályozhat a futkározásban meg a mászásban, de ugye ha megtámadnak és azt csináljuk, akkor nekünk már mindegy. Másrészről a legrosszabb állapotban lévőt győzik le, de én korántsem vagyok védtelen. Ne haragudj meg Kilvard uram, de szerintem még így is jobban vívok, mint te. És abban is biztos vagyok, hogy sokkal rosszabbul varázsolok, mint te. * kacsint a mágusra * - Én a magam részéről inkább azt védeném, aki kiszolgáltatottá válhat varázslat elmondása alatt, viszont ha varázsol, azzal sokkal nyerhet a csapatnak. Bár nem vagyok egy nagy stratéga, de a legerősebb bábut kell védeni a játékban és csak akkor kockáztatni, ha muszáj.
* Mikor a térképet pontosítgatja a mágus, érdeklődik a továbbiakról. * - Ugye a térképet úgy rajzoljuk, hogy közben számoljuk a lépéseket és azt jegyezzük valamire? Meg a kanyart és elágazást is lerajzoljuk, hogy mennyire fordul? Az hogy tudjuk meg, hogy mennyit megyünk lefelé vagy felfelé?
*A mágus nagy szavaira felszalad a szemöldöke. Ha túlélik, megmondja neki, hogy mehetett volna színésznek, bár picit túljátssza a drámai részeket.
A barlangba ott megy be, ahová osztják, ő elmondta a véleményét, vitatkozni meg nem akar. Amit nem érzett a szikla peremén átlendüléskor, az itt tudatosul benne. Egy másik világba érkezett. Olyan helyre, ahol tíz lépés a látható világ és azon túl csak az árnyak, a zajok és a félelmek keltette lidércek vannak. Furcsa mód kezd megbarátkozni a bokája fájdalmával. Valahol ez jelenti a megmaradt világ fókuszát, ami minduntalan jelzi, hogy él és a nagyon is valóságos fájdalom eltereli a figyelmét zsigeri, ösztönös ismeretlentől való félelemről. Nyilván vigyáz rá és próbál körültekintően lépni, de valahogy nem bánja a folytonos jelenlétét. Csöndben halad ha teheti, de ha szusszannak egyet-egyet picit más szemmel néz végig a társain, hisz a fenti világból csak ők maradtak. *
*Még fönn megmosolyogja magában Zeya szemforgatását. Már hiányolta, de úgy néz ki, hogy a szerzetes lassan kezd magára találni. A következőt persze ő kapja, mikor a bokáját teszi rendbe a barlang szintjén, és persze nem állja meg, hogy fel ne vigyorogjon a fájdalom ellenére. Mikor a varázsló okosan megállapítja a nyilvánvalót, kevésbé vidám, de a vigyort neki is fel tudja mutatni. Azt, hogy középen menjen nem tartja jó ötletnek és ezt szóvá is teszi.*
- Azt hiszem azok a prédát leső állatok a sebesül vérét szagolják ki, ez meg egy húzódás. Ami adott esetben akadályozhat a futkározásban meg a mászásban, de ugye ha megtámadnak és azt csináljuk, akkor nekünk már mindegy. Másrészről a legrosszabb állapotban lévőt győzik le, de én korántsem vagyok védtelen. Ne haragudj meg Kilvard uram, de szerintem még így is jobban vívok, mint te. És abban is biztos vagyok, hogy sokkal rosszabbul varázsolok, mint te. * kacsint a mágusra * - Én a magam részéről inkább azt védeném, aki kiszolgáltatottá válhat varázslat elmondása alatt, viszont ha varázsol, azzal sokkal nyerhet a csapatnak. Bár nem vagyok egy nagy stratéga, de a legerősebb bábut kell védeni a játékban és csak akkor kockáztatni, ha muszáj.
* Mikor a térképet pontosítgatja a mágus, érdeklődik a továbbiakról. * - Ugye a térképet úgy rajzoljuk, hogy közben számoljuk a lépéseket és azt jegyezzük valamire? Meg a kanyart és elágazást is lerajzoljuk, hogy mennyire fordul? Az hogy tudjuk meg, hogy mennyit megyünk lefelé vagy felfelé?
*A mágus nagy szavaira felszalad a szemöldöke. Ha túlélik, megmondja neki, hogy mehetett volna színésznek, bár picit túljátssza a drámai részeket.
A barlangba ott megy be, ahová osztják, ő elmondta a véleményét, vitatkozni meg nem akar. Amit nem érzett a szikla peremén átlendüléskor, az itt tudatosul benne. Egy másik világba érkezett. Olyan helyre, ahol tíz lépés a látható világ és azon túl csak az árnyak, a zajok és a félelmek keltette lidércek vannak. Furcsa mód kezd megbarátkozni a bokája fájdalmával. Valahol ez jelenti a megmaradt világ fókuszát, ami minduntalan jelzi, hogy él és a nagyon is valóságos fájdalom eltereli a figyelmét zsigeri, ösztönös ismeretlentől való félelemről. Nyilván vigyáz rá és próbál körültekintően lépni, de valahogy nem bánja a folytonos jelenlétét. Csöndben halad ha teheti, de ha szusszannak egyet-egyet picit más szemmel néz végig a társain, hisz a fenti világból csak ők maradtak. *
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-20 12:09:33
Üzenet elküldve: 2019-02-20 12:09:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Grem átveszi a lámpást Rodderiegotól és mind leereszkednek az ismeretlen barlang bejáratához, ott pedig a vezetőjük bevárja őket, míg a kölcsönkapott lámpával bevilágítva fürkészi a barlang első métereit.
Míg Rodd a bokájával foglalatoskodik, mindenki megérkezik. A férfi lábszára bár lüktet, de le tudja venni a lábbelijét, hogy kötést tekerjen a sérültnek tűnő részre. A kötés jól sikerül, tartja a bokáját, bár merevebbé vált tőle. Úgy tűnik, ki fog tartani, bár estére bizonyosan sokkal kínzóbb fájdalomban lesz része.
Rodderiego szerint most kellene elfedni a szagukat, s amikor Zeya megnézi a talajt, sarat nem nagyon talál, csak kisebb kőszilánkokat és nedves törmeléket. Ezzel nem tudják bekenni magukat.
Uzazd is biztonságban talajt ér, láthatja odalent Gremet, aki a barlang belsejét fürkészi, Roddot és Tozeyát, ahogy a talajon kutat használható anyag után. Az orkok jó szaglása közismert, s ahogy beleszimatol a levegőbe, érez különleges szagokat, de mivel még sohasem érezte a lények szagát, így képtelen rájuk következtetni. Ezen kívül neves-dohos szagokat, különös kénes kipárolgást és különös "pinceszagot" érez.
A mágus utolsóként érkezve láthatja társait tevékenykedni, szavai igazak és most döbbenhetnek rá, hogy mióta nem látták a fényt, fogalmuk sincs, mennyi idő telhetett el azóta, hogy betették a lábukat a szakadékba. Az idő fogalma innentől mintha értelmét veszítené, ha nincs valami, amivel mérhetik az elmúlt órákat, perceket, az időérzéküket menthetetlenül elveszítik.
Kilvard szavára Grem érdeklődve lép vissza hozzá és tartja fel a mágikus fényforrást. Végignézi, amit a férfi rajzol és bólogat, ha teheti, kijavítja a pontatlanságokat, de elégedetten bólogat a térképre. A varázsló határozott szavakkal osztja ki a szerepeket, s ha hallgatnak rá, akkor az általa meghatározott sorrendben indulnak el a sötétségbe.
A fényforrás nyolc-tíz lépést világít be, a barlang helyenként összeszűkül, máshol kiszélesedik, de többnyire egyenesen halad előre. A talaj egyenetlen, figyelni kell a lábuk elé, különösen Roddnak, akinek a bokája merevebben mozog, de tudja tartani a lépést társaival. A barlang csaknem kör alakú, felülről is egyenetlen, a falak és a felülről lógó kövek is nedvesek, helyenként vékonyka csermely fakad belőlük, aminek a vize tisztának tűnik. Sem élőlények, sem növények nincsenek még ezen a szakaszon.
Maguk sem tudhatják, mennyit haladtak, ha nem törődnek a távolságokkal, amikor a hátul haladó Uzazd különös, eddig nem érzett szagra lesz figyelmes, de beazonosítani nem tudja, csak azt, hogy eddig ezt nem érezte.*
*Grem átveszi a lámpást Rodderiegotól és mind leereszkednek az ismeretlen barlang bejáratához, ott pedig a vezetőjük bevárja őket, míg a kölcsönkapott lámpával bevilágítva fürkészi a barlang első métereit.
Míg Rodd a bokájával foglalatoskodik, mindenki megérkezik. A férfi lábszára bár lüktet, de le tudja venni a lábbelijét, hogy kötést tekerjen a sérültnek tűnő részre. A kötés jól sikerül, tartja a bokáját, bár merevebbé vált tőle. Úgy tűnik, ki fog tartani, bár estére bizonyosan sokkal kínzóbb fájdalomban lesz része.
Rodderiego szerint most kellene elfedni a szagukat, s amikor Zeya megnézi a talajt, sarat nem nagyon talál, csak kisebb kőszilánkokat és nedves törmeléket. Ezzel nem tudják bekenni magukat.
Uzazd is biztonságban talajt ér, láthatja odalent Gremet, aki a barlang belsejét fürkészi, Roddot és Tozeyát, ahogy a talajon kutat használható anyag után. Az orkok jó szaglása közismert, s ahogy beleszimatol a levegőbe, érez különleges szagokat, de mivel még sohasem érezte a lények szagát, így képtelen rájuk következtetni. Ezen kívül neves-dohos szagokat, különös kénes kipárolgást és különös "pinceszagot" érez.
A mágus utolsóként érkezve láthatja társait tevékenykedni, szavai igazak és most döbbenhetnek rá, hogy mióta nem látták a fényt, fogalmuk sincs, mennyi idő telhetett el azóta, hogy betették a lábukat a szakadékba. Az idő fogalma innentől mintha értelmét veszítené, ha nincs valami, amivel mérhetik az elmúlt órákat, perceket, az időérzéküket menthetetlenül elveszítik.
Kilvard szavára Grem érdeklődve lép vissza hozzá és tartja fel a mágikus fényforrást. Végignézi, amit a férfi rajzol és bólogat, ha teheti, kijavítja a pontatlanságokat, de elégedetten bólogat a térképre. A varázsló határozott szavakkal osztja ki a szerepeket, s ha hallgatnak rá, akkor az általa meghatározott sorrendben indulnak el a sötétségbe.
A fényforrás nyolc-tíz lépést világít be, a barlang helyenként összeszűkül, máshol kiszélesedik, de többnyire egyenesen halad előre. A talaj egyenetlen, figyelni kell a lábuk elé, különösen Roddnak, akinek a bokája merevebben mozog, de tudja tartani a lépést társaival. A barlang csaknem kör alakú, felülről is egyenetlen, a falak és a felülről lógó kövek is nedvesek, helyenként vékonyka csermely fakad belőlük, aminek a vize tisztának tűnik. Sem élőlények, sem növények nincsenek még ezen a szakaszon.
Maguk sem tudhatják, mennyit haladtak, ha nem törődnek a távolságokkal, amikor a hátul haladó Uzazd különös, eddig nem érzett szagra lesz figyelmes, de beazonosítani nem tudja, csak azt, hogy eddig ezt nem érezte.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-18 23:52:54
Üzenet elküldve: 2019-02-18 23:52:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Maga is leereszkedik, óvatosan, kimérten. Az áthatolhatatlan, ásító sötétség, mi alattuk terpeszkedik, a homályba rejti társait és a talajt is. Csak Grem kezében tartott lámpa ad némi fényt és vele együtt iránymutatást, hol is kell elképzelni a barlang alját. Mégis, csak akkor nyugszik meg, mikor földet ér csizmája.*
-Kimászni nehezebb lesz.
*Dohogja, felnézve a halódó fényforrás felé.*
-Rodd?
*Pillant a férfire, aki a bokáját kötözi. Odalép hozzá, majd letérdel mellé.*
-Ezen most aligha tudunk segíteni.
*Sóhajt nagyot és csakhamar felegyenesedik.*
-Javaslom, innentől haladj középen. Ki tudja, e lények nem lesnek-e már ránk a sötétből. Tán olyanok, mint a prédát leső állatok és a sebesültre mennek. Már megbocsáss. Fényt, kérlek.
*Az utolsó szót már Grem felé intézi, miközben előkotor egy üres pergament a táskából és Grem mellé lépve a kőfalnak nyomja. Pennát húz elő és cikornyás vonalakba kezd. A kiindulópontot K-val jelöli, természetesen ez nem az ő nevének kezdőbetűjét jelenti ezúttal.*
-Azt hiszem, nagyjából pontos lesz. Bejelöltem rajta a többi járatot is, amit említettél.
*Biccent Grem felé, majd feltekeri a pergament és visszatuszkolja a táskába.*
-Legyünk hát innentől csendben. Ki tudja, meddig tart utunk, vagy hogy e lények mit is érzékelnek belőlünk. Ne maradjatok le, kövessétek a fényt Grem kezében. Mi megyünk elől Gremmel, utánunk Rodd, hátvéd pedig Tozeya és Uzazd. Persze csak ha mindenkinek megfelel.
*Fordul hátra válla felett és felzárkózik Grem mellé, belebámulva az előttük feketéllő setétbe.*
-Akkor hát... Induljunk.
*Maga is leereszkedik, óvatosan, kimérten. Az áthatolhatatlan, ásító sötétség, mi alattuk terpeszkedik, a homályba rejti társait és a talajt is. Csak Grem kezében tartott lámpa ad némi fényt és vele együtt iránymutatást, hol is kell elképzelni a barlang alját. Mégis, csak akkor nyugszik meg, mikor földet ér csizmája.*
-Kimászni nehezebb lesz.
*Dohogja, felnézve a halódó fényforrás felé.*
-Rodd?
*Pillant a férfire, aki a bokáját kötözi. Odalép hozzá, majd letérdel mellé.*
-Ezen most aligha tudunk segíteni.
*Sóhajt nagyot és csakhamar felegyenesedik.*
-Javaslom, innentől haladj középen. Ki tudja, e lények nem lesnek-e már ránk a sötétből. Tán olyanok, mint a prédát leső állatok és a sebesültre mennek. Már megbocsáss. Fényt, kérlek.
*Az utolsó szót már Grem felé intézi, miközben előkotor egy üres pergament a táskából és Grem mellé lépve a kőfalnak nyomja. Pennát húz elő és cikornyás vonalakba kezd. A kiindulópontot K-val jelöli, természetesen ez nem az ő nevének kezdőbetűjét jelenti ezúttal.*
-Azt hiszem, nagyjából pontos lesz. Bejelöltem rajta a többi járatot is, amit említettél.
*Biccent Grem felé, majd feltekeri a pergament és visszatuszkolja a táskába.*
-Legyünk hát innentől csendben. Ki tudja, meddig tart utunk, vagy hogy e lények mit is érzékelnek belőlünk. Ne maradjatok le, kövessétek a fényt Grem kezében. Mi megyünk elől Gremmel, utánunk Rodd, hátvéd pedig Tozeya és Uzazd. Persze csak ha mindenkinek megfelel.
*Fordul hátra válla felett és felzárkózik Grem mellé, belebámulva az előttük feketéllő setétbe.*
-Akkor hát... Induljunk.
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-18 18:59:25
Üzenet elküldve: 2019-02-18 18:59:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Mivel az ő javaslatát, hogy melyik barlangba másszanak, elvetették, bele kell nyugodni a többség választásába. Kicsit elbizonytalanodik, ez megmagyarázhatja némaságát. Örülne ha csak az mászás miatti koncentráció okozná a némaságát, de sajnos nem. Lassan elindulnak. Az út lassan telt, talán még hosszabb volt mikor a mászást kezdték. Újra nagyon koncentrált a mászásra, majd mikor látja, hogy ugyanazt a csomót kell használni kicsit felvidul. Legalább valamit jól tud, még a ez egy csomó megkötése. Zeya után ő következik. Szép lassan mászik és megint a kötél miatt aggódik. Fél, hogy a súlya alatt elszakad, ő meg a sötét mélybe zuhan. Szerencsére ez elmarad és minden nehézség nélkül leér.*
-Jöhetsz.
*Szól Kilvardnak. Látván a barlangot a maga rejtélyességével, hirtelen kíváncsiság és izgatottság lesz úrrá rajta. Már kíváncsian várja, hogy mit fognak találni a barlangban. Még nem érez furcsa szagokat, habár azért vannak olyan szagok melyek ismeretlenek számára. Reméli ezek a szagok nem azoknak a lényeknek a szaga, mivel még nem találkozott velük, így nem is tudja, hogy milyen a szaguk.*
*Mivel az ő javaslatát, hogy melyik barlangba másszanak, elvetették, bele kell nyugodni a többség választásába. Kicsit elbizonytalanodik, ez megmagyarázhatja némaságát. Örülne ha csak az mászás miatti koncentráció okozná a némaságát, de sajnos nem. Lassan elindulnak. Az út lassan telt, talán még hosszabb volt mikor a mászást kezdték. Újra nagyon koncentrált a mászásra, majd mikor látja, hogy ugyanazt a csomót kell használni kicsit felvidul. Legalább valamit jól tud, még a ez egy csomó megkötése. Zeya után ő következik. Szép lassan mászik és megint a kötél miatt aggódik. Fél, hogy a súlya alatt elszakad, ő meg a sötét mélybe zuhan. Szerencsére ez elmarad és minden nehézség nélkül leér.*
-Jöhetsz.
*Szól Kilvardnak. Látván a barlangot a maga rejtélyességével, hirtelen kíváncsiság és izgatottság lesz úrrá rajta. Már kíváncsian várja, hogy mit fognak találni a barlangban. Még nem érez furcsa szagokat, habár azért vannak olyan szagok melyek ismeretlenek számára. Reméli ezek a szagok nem azoknak a lényeknek a szaga, mivel még nem találkozott velük, így nem is tudja, hogy milyen a szaguk.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:12:46
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:12:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Forgatja egy kicsit a szemét Rodd helyett, mielőtt elindulnak oda, ahová ők is javasolták a folytatást. Uzazd ugyan magára marad választásával, de az eddigiek alapján Zeya nem számít rá, hogy kedvét veszítené az ismeretlentől. Míg vár a sorára összefont karokkal, azért csendesen felméri az orkot, vajon hogyan viseli a megpróbáltatásokat.
Rodd után aztán ő is elindul, ujjai egyre hidegebbnek és nedvesebbnek érzik a sziklákat, hamarosan jó szolgálatot tehet majd a köpeny, bár egyelőre még nem érzi hiányát. A pihenőnél szusszanva megtörli homlokát kézfejével, tenyereit pedig ruhájába dörgöli. Hamarosan úgyis koszosabb lesz. A köteles ereszkedés már ismerős számára, ám nem mondhatni, hogy máris hozzászokott az érzéshez, vagy akár a mozdulatokhoz. Jobb szereti a szilárd talajt a lába alatt.*
- Jöhet a következő.
*Szól, amint a barlanghoz ér és félre tud állni az útból. A barlang szájánál még furcsábbnak érzi saját hangját, a várakozás alatt ő is szemmel tartja a sötét járatot, jobb keze önkéntelenül egyik dobókeresztjét érinti meg. Mindig is gyűlölte ezt a fegyvernemet, de most örül, hogy elhozta őket magával. Megpróbálja megfigyelni a szagokat, bár sejti, hogy mire az ő orrát megcsapja valami, késő lesz.
Először azt hiszi, Rodd csak egy kavicsot akar kirázni a csizmájából, de amint kötözni látja a bokáját, illetve hogy ezzel próbálkozik, elhúzza a száját és halkan dünnyög az orra alatt a barlang mélye felé fordulva.*
- Semmi komoly, mi?
*Jobb ötlete neki sincs, amit tehetnének vele, annak eldöntése pedig nem az ő feladata, hogy mennyire érdemes így tovább jönnie. A felvetésre visszafordul és bólint, aztán megvizsgálja a talajt, vajon mennyire tudják besározni magukat. Szó szerinti értelemben.*
*Forgatja egy kicsit a szemét Rodd helyett, mielőtt elindulnak oda, ahová ők is javasolták a folytatást. Uzazd ugyan magára marad választásával, de az eddigiek alapján Zeya nem számít rá, hogy kedvét veszítené az ismeretlentől. Míg vár a sorára összefont karokkal, azért csendesen felméri az orkot, vajon hogyan viseli a megpróbáltatásokat.
Rodd után aztán ő is elindul, ujjai egyre hidegebbnek és nedvesebbnek érzik a sziklákat, hamarosan jó szolgálatot tehet majd a köpeny, bár egyelőre még nem érzi hiányát. A pihenőnél szusszanva megtörli homlokát kézfejével, tenyereit pedig ruhájába dörgöli. Hamarosan úgyis koszosabb lesz. A köteles ereszkedés már ismerős számára, ám nem mondhatni, hogy máris hozzászokott az érzéshez, vagy akár a mozdulatokhoz. Jobb szereti a szilárd talajt a lába alatt.*
- Jöhet a következő.
*Szól, amint a barlanghoz ér és félre tud állni az útból. A barlang szájánál még furcsábbnak érzi saját hangját, a várakozás alatt ő is szemmel tartja a sötét járatot, jobb keze önkéntelenül egyik dobókeresztjét érinti meg. Mindig is gyűlölte ezt a fegyvernemet, de most örül, hogy elhozta őket magával. Megpróbálja megfigyelni a szagokat, bár sejti, hogy mire az ő orrát megcsapja valami, késő lesz.
Először azt hiszi, Rodd csak egy kavicsot akar kirázni a csizmájából, de amint kötözni látja a bokáját, illetve hogy ezzel próbálkozik, elhúzza a száját és halkan dünnyög az orra alatt a barlang mélye felé fordulva.*
- Semmi komoly, mi?
*Jobb ötlete neki sincs, amit tehetnének vele, annak eldöntése pedig nem az ő feladata, hogy mennyire érdemes így tovább jönnie. A felvetésre visszafordul és bólint, aztán megvizsgálja a talajt, vajon mennyire tudják besározni magukat. Szó szerinti értelemben.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-17 16:12:00
Üzenet elküldve: 2019-02-17 16:12:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*Viel leplezetlen személyes érdeklődéssel issza Ard szavait, eddig ezt a fiú nem tapasztalhatta tőle. Főleg akkor csillan fel a szeme, mikor kiderül, apja maga is mágus… vagy mágus volt.*
- Egy mágus gyermeke vagy? *Érdeklődik csodálkozva.* Talán benned is van valamennyi mágia. Mármint… Úgy tapasztaltam, hogy a mágusok gyermekei rendkívüli intuíciókkal rendelkeznek. Talán érdemes a megérzéseidre hallgatnod, hiszen kapcsolatban állsz az elemekkel. *Mondja áhítattal. Nem beszél róla, de _ahogy_ beszél, érezhető, hogy ő hasonló cipőben jár.
Sajnos ő maga sem tud róla, mi történhet Synmirában éppen, a világ óriási káosszá vált az utóbbi időben, Viel pedig túl kicsinek és szomorúnak érezte magát benne, hogy mélyebben belefolyjon a szomorú eseményekbe. Csak remélni meri, hogy ez a számára sem teljesen ismeretlen hely valóban áll még, és hogy ott oltalmukba veszik a fiút. Valahol a lelke mélyén ő maga is szeretne odajutni, ha megérik rá, de ez már egy másik történet. Először azt hiszi, társa egyedül akar a fogadóba menni, de a többesszámtól szerényen elmosolyodik.*
- Én nagyon szívesen veled tartok, ha nem zavarlak. *Mondja boldogan, és nagyon óvatos mozdulattal elrakja a szép tükröt. Tényleg úgy védi, mint a legféltettebb kincsét.
A fiú legnagyobb meglepetésére bemutatkozik neki. Mármint nem azon lepődik meg, hogy bemutatkozik, hanem azon, hogy eddig sem őt, sem a fiút nem zavarta, hogy nem tudják egymás nevét. És ez valahol Viel szemszögéből így is van rendjén.*
~ A tettek a fontosak, nem a nevek. ~ *Emlékezteti magát tanítására. Az illemnek megfelelően kis hófehér kezét Ard felé nyújtja.*
- Én pedig Vieljana. És tündér. *Mosolyog arra, hogy a fiú is hangsúlyozta saját faját. Gondolta, hogy gnóm, velük alapvetően jobb kapcsolatot ápoltak a szülőhelyén élő tündérek, mint a többi néppel, hiszen majdnem ugyanakkorák. Kíváncsi rá, hogy a fiú látott-e már tündért, vagy mint mindenki, ő is megkérdezi, miért nincs szárnya. Persze ezt se bánja. Az ajtó felé indul, hogy újra megfürödjön az Eeyr adta fényben, óvatosan kioldalaz a nehéz ajtón hagyott résen, és letáncol a lépcsőn, mint egy kisgyermek.*
- Az erdőből jöttem, hogy segítsek másokon… *Feleli. Direkt hátat fordít a város közepén húzódó szakadéknak, mert különben megeredne a könnye.* Meg a földön, mert beteg és szomorú. Sok mindenki és sok minden segítségre szorul ezekben a nehéz időkben.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 16:12:20
//Ard//
*Viel leplezetlen személyes érdeklődéssel issza Ard szavait, eddig ezt a fiú nem tapasztalhatta tőle. Főleg akkor csillan fel a szeme, mikor kiderül, apja maga is mágus… vagy mágus volt.*
- Egy mágus gyermeke vagy? *Érdeklődik csodálkozva.* Talán benned is van valamennyi mágia. Mármint… Úgy tapasztaltam, hogy a mágusok gyermekei rendkívüli intuíciókkal rendelkeznek. Talán érdemes a megérzéseidre hallgatnod, hiszen kapcsolatban állsz az elemekkel. *Mondja áhítattal. Nem beszél róla, de _ahogy_ beszél, érezhető, hogy ő hasonló cipőben jár.
Sajnos ő maga sem tud róla, mi történhet Synmirában éppen, a világ óriási káosszá vált az utóbbi időben, Viel pedig túl kicsinek és szomorúnak érezte magát benne, hogy mélyebben belefolyjon a szomorú eseményekbe. Csak remélni meri, hogy ez a számára sem teljesen ismeretlen hely valóban áll még, és hogy ott oltalmukba veszik a fiút. Valahol a lelke mélyén ő maga is szeretne odajutni, ha megérik rá, de ez már egy másik történet. Először azt hiszi, társa egyedül akar a fogadóba menni, de a többesszámtól szerényen elmosolyodik.*
- Én nagyon szívesen veled tartok, ha nem zavarlak. *Mondja boldogan, és nagyon óvatos mozdulattal elrakja a szép tükröt. Tényleg úgy védi, mint a legféltettebb kincsét.
A fiú legnagyobb meglepetésére bemutatkozik neki. Mármint nem azon lepődik meg, hogy bemutatkozik, hanem azon, hogy eddig sem őt, sem a fiút nem zavarta, hogy nem tudják egymás nevét. És ez valahol Viel szemszögéből így is van rendjén.*
~ A tettek a fontosak, nem a nevek. ~ *Emlékezteti magát tanítására. Az illemnek megfelelően kis hófehér kezét Ard felé nyújtja.*
- Én pedig Vieljana. És tündér. *Mosolyog arra, hogy a fiú is hangsúlyozta saját faját. Gondolta, hogy gnóm, velük alapvetően jobb kapcsolatot ápoltak a szülőhelyén élő tündérek, mint a többi néppel, hiszen majdnem ugyanakkorák. Kíváncsi rá, hogy a fiú látott-e már tündért, vagy mint mindenki, ő is megkérdezi, miért nincs szárnya. Persze ezt se bánja. Az ajtó felé indul, hogy újra megfürödjön az Eeyr adta fényben, óvatosan kioldalaz a nehéz ajtón hagyott résen, és letáncol a lépcsőn, mint egy kisgyermek.*
- Az erdőből jöttem, hogy segítsek másokon… *Feleli. Direkt hátat fordít a város közepén húzódó szakadéknak, mert különben megeredne a könnye.* Meg a földön, mert beteg és szomorú. Sok mindenki és sok minden segítségre szorul ezekben a nehéz időkben.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 16:12:20
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-16 19:39:53
Üzenet elküldve: 2019-02-16 19:39:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
* Ő nem azt mondta, hogy nem tudna egyik vagy másik alagút mellett előnyt vagy hátrányt felsorolni, hisz volna egyiknél az ismert szakaszokban rejlő lehetőség, és viszonylagos biztonság, a másikban meg az, hogy mélyebben van és talán, igen csak talán nagyobb eséllyel találnak lényeket. Ugyanakkor mivel ismeretlen mindkettő járat és maguk a lények is érvei igazán senkinek nem lehetnek. Ha meg dönteni kell, a pénzérme legalább olyan jó, mint az önbecsapó okoskodás. De hallgat erről, hisz legutóbb ő ártott a feladatot elvégző csoportnak, annyi a szerencséje, hogy csak magának. *
- Tessék, nálad tényleg több értelme van. * adja át a lámpáját Gremnek, majd indul utána. A lábára különösen tekintettel van, hisz érzi, hogy kezd bedagadni és hát az oldalirányú terhelés sem esik igazán jól. Így azért izzasztóbb a mászás a falon és izgalmasabb a köteles ereszkedés is, ahol most még a nekirugaszkodás előtt ellenőrzi jól sikerült e a csomó és jó-e a az ereszkedési technikája. Mikor sikeresen talajt fog igyekszik kímélni a rosszabb bokáját, így a másik lábára érkezik.
Alighogy talajt fog igyekszik biztosítani a barlang bejáratát, amíg Zeya meg nem érkezik, mert ugye ki tudja mi jön ki rajta, utána azonban nekiül, hogy valami szövetből, mondjuk a törölközésre használtból csíkokat hasítson és a csizmáját levéve kötést készítsen, ami tartja a bokáját. A duzzanatot lehúzni nem nagyon van mivel, így csak szorít rajta, hogy stabil legyen, a többit meg eldönti az idő. Ha úgy érzi, hogy már nem tanácsos levenni a csizmáját, mert nem biztos, hogy vissza tudná húzni, akkor kívülről szorítja meg, ami ugye se szép, se tartós nem lesz. Természetesen, ha valaki tanácsot ad, netán fáslit, akkor megköszöni és ha láthatóan hasznosabb, mint az elképzelése szívesen fel is használja. Miután föláll, csatlakozik a többiekhez.*
- Elvileg most kellene elfedni a szagunkat Abogr szerint. * mondja a többieknek.*
* Ő nem azt mondta, hogy nem tudna egyik vagy másik alagút mellett előnyt vagy hátrányt felsorolni, hisz volna egyiknél az ismert szakaszokban rejlő lehetőség, és viszonylagos biztonság, a másikban meg az, hogy mélyebben van és talán, igen csak talán nagyobb eséllyel találnak lényeket. Ugyanakkor mivel ismeretlen mindkettő járat és maguk a lények is érvei igazán senkinek nem lehetnek. Ha meg dönteni kell, a pénzérme legalább olyan jó, mint az önbecsapó okoskodás. De hallgat erről, hisz legutóbb ő ártott a feladatot elvégző csoportnak, annyi a szerencséje, hogy csak magának. *
- Tessék, nálad tényleg több értelme van. * adja át a lámpáját Gremnek, majd indul utána. A lábára különösen tekintettel van, hisz érzi, hogy kezd bedagadni és hát az oldalirányú terhelés sem esik igazán jól. Így azért izzasztóbb a mászás a falon és izgalmasabb a köteles ereszkedés is, ahol most még a nekirugaszkodás előtt ellenőrzi jól sikerült e a csomó és jó-e a az ereszkedési technikája. Mikor sikeresen talajt fog igyekszik kímélni a rosszabb bokáját, így a másik lábára érkezik.
Alighogy talajt fog igyekszik biztosítani a barlang bejáratát, amíg Zeya meg nem érkezik, mert ugye ki tudja mi jön ki rajta, utána azonban nekiül, hogy valami szövetből, mondjuk a törölközésre használtból csíkokat hasítson és a csizmáját levéve kötést készítsen, ami tartja a bokáját. A duzzanatot lehúzni nem nagyon van mivel, így csak szorít rajta, hogy stabil legyen, a többit meg eldönti az idő. Ha úgy érzi, hogy már nem tanácsos levenni a csizmáját, mert nem biztos, hogy vissza tudná húzni, akkor kívülről szorítja meg, ami ugye se szép, se tartós nem lesz. Természetesen, ha valaki tanácsot ad, netán fáslit, akkor megköszöni és ha láthatóan hasznosabb, mint az elképzelése szívesen fel is használja. Miután föláll, csatlakozik a többiekhez.*
- Elvileg most kellene elfedni a szagunkat Abogr szerint. * mondja a többieknek.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-16 17:36:58
Üzenet elküldve: 2019-02-16 17:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
* Amikor megérkeznek a többiek az emeletről mosolyogva integet feléjük üdvözölve ismét őket. A gnóm azonban hiába alkudozik pont vele, mert ő csak nagyokat pislog és kérdőn Calere néz, ezzel át is adva neki a szót. Ő aztán nem ért az aranyhoz, így hát nem is akar hasonlóan unalmas dolgokkal foglalkozni.
Amikor Lorthon nekiesik a kis lénynek felsikkant és szája elé teszi kezét, megijed ő is, mintha csak neki mennének neki, ám szerencsére a mélységi ezt a helyzetet is megoldja.*
- Menjünk, menjüünk!!! - * odaugrál Morhoz mint legrégebbi pajtáshoz és ha szabad akkor megfogja a kezét, hogy indulásra kész legyen, majd lelkesen megy a többiekkel ha azok útra kelnek. Közben dudorászik, valami kocsmadal szerűséget, aminek a szövege ugyan ocsmány de a dallama kedvesen szelíd is tud lenni ha az előadó úgy akarja, Rlilla pedig úgy akarja. *
* Amikor megérkeznek a többiek az emeletről mosolyogva integet feléjük üdvözölve ismét őket. A gnóm azonban hiába alkudozik pont vele, mert ő csak nagyokat pislog és kérdőn Calere néz, ezzel át is adva neki a szót. Ő aztán nem ért az aranyhoz, így hát nem is akar hasonlóan unalmas dolgokkal foglalkozni.
Amikor Lorthon nekiesik a kis lénynek felsikkant és szája elé teszi kezét, megijed ő is, mintha csak neki mennének neki, ám szerencsére a mélységi ezt a helyzetet is megoldja.*
- Menjünk, menjüünk!!! - * odaugrál Morhoz mint legrégebbi pajtáshoz és ha szabad akkor megfogja a kezét, hogy indulásra kész legyen, majd lelkesen megy a többiekkel ha azok útra kelnek. Közben dudorászik, valami kocsmadal szerűséget, aminek a szövege ugyan ocsmány de a dallama kedvesen szelíd is tud lenni ha az előadó úgy akarja, Rlilla pedig úgy akarja. *
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-16 12:09:01
Üzenet elküldve: 2019-02-16 12:09:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Senki sem hibáztatja a férfit, hogy nem sikerült a kötése. Ezek most feszült és kiélezett pillanatok, annak ellenére is, hogy közvetlen veszély nem fenyegeti őket. A mélység valóban rossz hatással van a figyelemre, nyomasztó és félelmetes erő, amely folyamatosan jelen van, még akkor is, ha éppen nem másznak.
Kimagyarázza a dolgot társai előtt, s a bokája sem ad még egyelőre más jelzést, tompa fájdalom sugárzik, de egyelőre valóban semmiféle hátrányt nem jelent.
Rodderiego a legegyszerűbb módon döntené el az irányt, az érme feldobása egyértelműen válaszol neki, kérdés, hogy társai mit fognak választani.
Tozeya egyetért Rodderiegoval és maga is az alsóbb, még teljesen feltérképezetlen barlangokat javasolná, de Uzazd már a félig feltérképezettet mondja, hisz abban is volna ráció. Grem szótlan marad, csak a megérkezetteket fürkészi, ő vezetőnek van itt, de az irányt a csapatnak kell meghatároznia.
Kilvard eldönteni látszik a kérdést, amikor nem áll az ork mellé, hanem maga is, harmadikként a legalsó, teljesen feltérképezetlen barlangot javasolja. A mágusnak úgy tűnik, nem tetszik, hogy Rodd az érmére bízta a választást, Grem ide-oda kapkodja tekintetét közöttük, láthatóan nem örül, hogy épp most kap össze a két ellentétes jellemű társ, de nem szól semmit.*
- Rendben. Akkor az alsó. *Biccent vezetőjük, majd a mélység felé fordul, hogy feltérképezze az útjukat, melyen eddig a legkevesebbszer ereszkedett le.
Elkéri Rodd lámpáját, hogy megvilágítsa az út első szakaszát, majd rövid hümmögés után a többiek felé fordul.*
- Indulhatunk. *Mondja határozottan.*
- Én mászok elől, legyetek nagyon óvatosak. Figyeljetek a lábatok alá, tíz méterrel lejjebb lesz egy perem, ott megállunk és onnan kötéllel kell leereszkednünk. Úgy mint az előbb tettük.
*Mondja el röviden a tervet és nekikezd a mászásnak. Ezúttal nem történik semmi probléma, de az út nehéz így lassan tudnak haladni. Fél óra múlva mind ott állnak az ismeretlen barlang bejárata előtt bevilágítva lámpásaikkal a sötét torokba.
A barlangban ketten férnek el egymás mellett, természetesnek látszik, a talaj és a fal egyenetlen, de már vízcseppek ülnek a köveken. A levegő párás és nehéz.
Mindenkit megizzaszt a hűvös ellenére a mászás, de valódi problémája csak Rodderiegonak akad. Már amikor elindult lefelé, érezhette, hogy a pihenés nem tett jót a bokájának. Ahogy hűlt ki az ízület, úgy növekedett a fájdalom, s mire leér az alsó barlanghoz, már a csizmáját is szűkebbnek találja és monoton lüktető fájdalom sugárzik lentről a koponyájába. Korábban talán csak az adrenalin miatt nem érezte és a boka még be volt melegedve, idelent viszont már biztos benne, hogy a sérülés komolyabb volt, mint korábban éreztette vele. Ám most már lent vannak, innen sokkal nehezebb volna visszafordulni és nem is biztos, hogy szívesen tenné. Most már valóban az ismeretlen, veszélyes, de izgalmas világ kapujában állhatnak.*
*Senki sem hibáztatja a férfit, hogy nem sikerült a kötése. Ezek most feszült és kiélezett pillanatok, annak ellenére is, hogy közvetlen veszély nem fenyegeti őket. A mélység valóban rossz hatással van a figyelemre, nyomasztó és félelmetes erő, amely folyamatosan jelen van, még akkor is, ha éppen nem másznak.
Kimagyarázza a dolgot társai előtt, s a bokája sem ad még egyelőre más jelzést, tompa fájdalom sugárzik, de egyelőre valóban semmiféle hátrányt nem jelent.
Rodderiego a legegyszerűbb módon döntené el az irányt, az érme feldobása egyértelműen válaszol neki, kérdés, hogy társai mit fognak választani.
Tozeya egyetért Rodderiegoval és maga is az alsóbb, még teljesen feltérképezetlen barlangokat javasolná, de Uzazd már a félig feltérképezettet mondja, hisz abban is volna ráció. Grem szótlan marad, csak a megérkezetteket fürkészi, ő vezetőnek van itt, de az irányt a csapatnak kell meghatároznia.
Kilvard eldönteni látszik a kérdést, amikor nem áll az ork mellé, hanem maga is, harmadikként a legalsó, teljesen feltérképezetlen barlangot javasolja. A mágusnak úgy tűnik, nem tetszik, hogy Rodd az érmére bízta a választást, Grem ide-oda kapkodja tekintetét közöttük, láthatóan nem örül, hogy épp most kap össze a két ellentétes jellemű társ, de nem szól semmit.*
- Rendben. Akkor az alsó. *Biccent vezetőjük, majd a mélység felé fordul, hogy feltérképezze az útjukat, melyen eddig a legkevesebbszer ereszkedett le.
Elkéri Rodd lámpáját, hogy megvilágítsa az út első szakaszát, majd rövid hümmögés után a többiek felé fordul.*
- Indulhatunk. *Mondja határozottan.*
- Én mászok elől, legyetek nagyon óvatosak. Figyeljetek a lábatok alá, tíz méterrel lejjebb lesz egy perem, ott megállunk és onnan kötéllel kell leereszkednünk. Úgy mint az előbb tettük.
*Mondja el röviden a tervet és nekikezd a mászásnak. Ezúttal nem történik semmi probléma, de az út nehéz így lassan tudnak haladni. Fél óra múlva mind ott állnak az ismeretlen barlang bejárata előtt bevilágítva lámpásaikkal a sötét torokba.
A barlangban ketten férnek el egymás mellett, természetesnek látszik, a talaj és a fal egyenetlen, de már vízcseppek ülnek a köveken. A levegő párás és nehéz.
Mindenkit megizzaszt a hűvös ellenére a mászás, de valódi problémája csak Rodderiegonak akad. Már amikor elindult lefelé, érezhette, hogy a pihenés nem tett jót a bokájának. Ahogy hűlt ki az ízület, úgy növekedett a fájdalom, s mire leér az alsó barlanghoz, már a csizmáját is szűkebbnek találja és monoton lüktető fájdalom sugárzik lentről a koponyájába. Korábban talán csak az adrenalin miatt nem érezte és a boka még be volt melegedve, idelent viszont már biztos benne, hogy a sérülés komolyabb volt, mint korábban éreztette vele. Ám most már lent vannak, innen sokkal nehezebb volna visszafordulni és nem is biztos, hogy szívesen tenné. Most már valóban az ismeretlen, veszélyes, de izgalmas világ kapujában állhatnak.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-16 11:03:44
Üzenet elküldve: 2019-02-16 11:03:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Lorthon valóban jól van, mert nem szorul a segítségére, ez kicsit megnyugtatja Mort, aki ezúttal is inkább csendes szemlélője az eseményeknek. A Kóbor erőszakosságára homlokát ráncolja, de nem szól, mert meg tudja érteni dühét. Szerencsére Cale megteszi ezt helyette is, így vélhetően kis barátjuknak semmi baja nem esik.
Ő már letisztázta magában a dolgokat, és mondhatni majdhogynem meg is bocsátott, leginkább menne és szeretne egyről a kettőre jutni, de Zara nem ért egyet. Ez is érthető, de azért sóhajtva jelzi, hogy kezd kissé elege lenni. Rég volt már az, hogy nagy családi környezetben élt, ahol gyakori volt a konfliktus.*
- Szerintem még járhat neki egy utolsó esély. Egy UTOLSÓ esély.
*Nyomatékosítja. Még egy ilyen trükk után ő sem fogná vissza magát és örömmel segédkezne abban, hogy szétkapják a kis porbafingót.*
- No, menjünk inkább! Így nem jutunk előrébb.
*Igyekszik még egy barátságos mosolyt villantani a gnóm felé, hátha az attól kicsit készségesebb lesz a továbbiakban.*
*Lorthon valóban jól van, mert nem szorul a segítségére, ez kicsit megnyugtatja Mort, aki ezúttal is inkább csendes szemlélője az eseményeknek. A Kóbor erőszakosságára homlokát ráncolja, de nem szól, mert meg tudja érteni dühét. Szerencsére Cale megteszi ezt helyette is, így vélhetően kis barátjuknak semmi baja nem esik.
Ő már letisztázta magában a dolgokat, és mondhatni majdhogynem meg is bocsátott, leginkább menne és szeretne egyről a kettőre jutni, de Zara nem ért egyet. Ez is érthető, de azért sóhajtva jelzi, hogy kezd kissé elege lenni. Rég volt már az, hogy nagy családi környezetben élt, ahol gyakori volt a konfliktus.*
- Szerintem még járhat neki egy utolsó esély. Egy UTOLSÓ esély.
*Nyomatékosítja. Még egy ilyen trükk után ő sem fogná vissza magát és örömmel segédkezne abban, hogy szétkapják a kis porbafingót.*
- No, menjünk inkább! Így nem jutunk előrébb.
*Igyekszik még egy barátságos mosolyt villantani a gnóm felé, hátha az attól kicsit készségesebb lesz a továbbiakban.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-15 23:39:44
Üzenet elküldve: 2019-02-15 23:39:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Úgy látszik, mostantól ő sem lesz Lorthon kedvence, legalábbis egyelőre. Persze valahol megérti, ő sem biztos, hogy az örömtől repesve ugrálna, ha késekkel dobálnák. Azért még van egy-két trükk a tarsolyában, hogy annyira mégse szúrja a néma szemét, de ezt majd később.
Morrnak csak biccent egyet köszönetképp, mikor visszaadja neki a kését. A nagy üldözésben meg is feledkezett róla.*
- TÚl nagylelkű vagy, "Drága vezér..." *morogja Calenak utolsó szavait kissé cinikusan kihangsúlyozva.*
- Én azt mondom, eleget szívatott minket ez a kis szaros. Magunktól is találunk egy helyet...
*A vöröst nehéz kihozni a sodrából, a gnómnak sikerült.
Calera pillant, arcáról könnyen leolvasható, hogy azt akarja, csináljon valamit a mélységi, különben a következő ilyen húzásnál nem várja meg a főnök parancsát vagy véleményét.*
*Úgy látszik, mostantól ő sem lesz Lorthon kedvence, legalábbis egyelőre. Persze valahol megérti, ő sem biztos, hogy az örömtől repesve ugrálna, ha késekkel dobálnák. Azért még van egy-két trükk a tarsolyában, hogy annyira mégse szúrja a néma szemét, de ezt majd később.
Morrnak csak biccent egyet köszönetképp, mikor visszaadja neki a kését. A nagy üldözésben meg is feledkezett róla.*
- TÚl nagylelkű vagy, "Drága vezér..." *morogja Calenak utolsó szavait kissé cinikusan kihangsúlyozva.*
- Én azt mondom, eleget szívatott minket ez a kis szaros. Magunktól is találunk egy helyet...
*A vöröst nehéz kihozni a sodrából, a gnómnak sikerült.
Calera pillant, arcáról könnyen leolvasható, hogy azt akarja, csináljon valamit a mélységi, különben a következő ilyen húzásnál nem várja meg a főnök parancsát vagy véleményét.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-14 21:26:34
Üzenet elküldve: 2019-02-14 21:26:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-Ugyan mi értelme lenne?
*Áll fel a kőröl, melyen eddig nyugtatta ülepét.*
-Nincs értelme bemenni oda, ahol már jártál. Hisz azért jöttünk, hogy feltérképezzük a lenti világot, no meg a végére járjunk, mi is a célja e lényeknek. Gyerünk hát az ismeretlenbe és tovább.
*Mormolja komoran, miközben végigsimít szakállán.*
-Ereszkedjünk oly mélyre, akár a földtúró törpök legrátermettebb bányászai.
*Dörmögi csak úgy a szakálla alatt magának.*
-Bányászok...
*Révül el egy hosszú pillanatra, belefeledkezve saját gondolataiba, majd tekintete kissé megmerevedik és lassan az érmét dobáló Rodd felé fordul.*
-A szerencsére bíznád küldetésünk?
*Szólal meg nem minden rosszallás nélkül hangjában, majd ismét Grem felé fordul.*
-Az alsó lesz a mi utunk. Kísérjen minket Rodd szerencséje odalenn.
*Dünnyögi halkan, majd visszahuppan a kőre, várva, hogy megkezdjék az ereszkedést.*
-Ugyan mi értelme lenne?
*Áll fel a kőröl, melyen eddig nyugtatta ülepét.*
-Nincs értelme bemenni oda, ahol már jártál. Hisz azért jöttünk, hogy feltérképezzük a lenti világot, no meg a végére járjunk, mi is a célja e lényeknek. Gyerünk hát az ismeretlenbe és tovább.
*Mormolja komoran, miközben végigsimít szakállán.*
-Ereszkedjünk oly mélyre, akár a földtúró törpök legrátermettebb bányászai.
*Dörmögi csak úgy a szakálla alatt magának.*
-Bányászok...
*Révül el egy hosszú pillanatra, belefeledkezve saját gondolataiba, majd tekintete kissé megmerevedik és lassan az érmét dobáló Rodd felé fordul.*
-A szerencsére bíznád küldetésünk?
*Szólal meg nem minden rosszallás nélkül hangjában, majd ismét Grem felé fordul.*
-Az alsó lesz a mi utunk. Kísérjen minket Rodd szerencséje odalenn.
*Dünnyögi halkan, majd visszahuppan a kőre, várva, hogy megkezdjék az ereszkedést.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-14 17:12:16
Üzenet elküldve: 2019-02-14 17:12:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
- Synmira mágusok otthona, apám egy időben mesélt róluk, de úgy tudom, ő nem volt velük kapcsolatban, bár maga is varázsló volt. - *Osztja meg Vieljanával az írás potenciális hátterét, hiszen nem tudhatja a tündér, hogy kik voltak az ő szülei.*
- Semmibe nem akarom venni, de az ok érdekel. Kíváncsi vagyok, ez szinte több kérdést vetett most fel, mint amennyit megválaszolt. - *Szól a kételyeiről, mert bár hajlamos a temperatumosságra, ilyen nagy döntéseket, mint csak úgy elhagyni szülőhelyét, és egy ismeretlen helyre menni, ahol állítólag mágusok laknak, akik aztán fene tudja, hogy ott vannak-e még, és hogy akarnak-e Arddal foglalkozni. Bár maga se tudja teljesen megindokolni, de érzi, hogy apja nincs ott, mivel egyszerűen nem vall rá ilyesmi, ő mindig magányos tudós volt, csoda, hogy családjának helyet szorított ebben.*
- Synmirában lakik néhány mágus, akinek legendás képességei vannak, hírük ide is elér... talán egy fogadóban megtudhatjuk, mi arra a helyzet. - *Veti fel, mert abban egészen biztos, hogy nem fog most csak úgy nekiindulni, hisz nemrég érkezett, fáradt, és döntéshez megfelelő állapotban se igazán van most.
Sóhajt egyet, már teljesen nyugodtnak még mindig nem mondható. Viszont most végre lezártnak tekinti magában a ház megtekintését, a többi szobához egyáltalán nincs már kedve, ereje.
Megrázza hát magát, és rámosolyog a maga furcsa módján Vieljanára.*
- Be se mutatkoztam... Ard vagyok... Ard, a gnóm. - *Megszokta, hogy hozzáteszi ezt, egyrészt, mert identitása alapvető elemének érzi faját, még ha nem is ő a legtipikusabb példánya, de talán amiatt is, mert nem mindenki ismeri fel csak úgy őket, így nem árthat egy kis segítség, vagy bizonyosságadás.*
- Te honnan jöttél? - *Érdeklődik a kedves lelki támogatójától, akit annak ellenére, hogy nem igazán ismer, már sok mély lelki folyamatába beavatott a véletlen.*
//Vieljana//
- Synmira mágusok otthona, apám egy időben mesélt róluk, de úgy tudom, ő nem volt velük kapcsolatban, bár maga is varázsló volt. - *Osztja meg Vieljanával az írás potenciális hátterét, hiszen nem tudhatja a tündér, hogy kik voltak az ő szülei.*
- Semmibe nem akarom venni, de az ok érdekel. Kíváncsi vagyok, ez szinte több kérdést vetett most fel, mint amennyit megválaszolt. - *Szól a kételyeiről, mert bár hajlamos a temperatumosságra, ilyen nagy döntéseket, mint csak úgy elhagyni szülőhelyét, és egy ismeretlen helyre menni, ahol állítólag mágusok laknak, akik aztán fene tudja, hogy ott vannak-e még, és hogy akarnak-e Arddal foglalkozni. Bár maga se tudja teljesen megindokolni, de érzi, hogy apja nincs ott, mivel egyszerűen nem vall rá ilyesmi, ő mindig magányos tudós volt, csoda, hogy családjának helyet szorított ebben.*
- Synmirában lakik néhány mágus, akinek legendás képességei vannak, hírük ide is elér... talán egy fogadóban megtudhatjuk, mi arra a helyzet. - *Veti fel, mert abban egészen biztos, hogy nem fog most csak úgy nekiindulni, hisz nemrég érkezett, fáradt, és döntéshez megfelelő állapotban se igazán van most.
Sóhajt egyet, már teljesen nyugodtnak még mindig nem mondható. Viszont most végre lezártnak tekinti magában a ház megtekintését, a többi szobához egyáltalán nincs már kedve, ereje.
Megrázza hát magát, és rámosolyog a maga furcsa módján Vieljanára.*
- Be se mutatkoztam... Ard vagyok... Ard, a gnóm. - *Megszokta, hogy hozzáteszi ezt, egyrészt, mert identitása alapvető elemének érzi faját, még ha nem is ő a legtipikusabb példánya, de talán amiatt is, mert nem mindenki ismeri fel csak úgy őket, így nem árthat egy kis segítség, vagy bizonyosságadás.*
- Te honnan jöttél? - *Érdeklődik a kedves lelki támogatójától, akit annak ellenére, hogy nem igazán ismer, már sok mély lelki folyamatába beavatott a véletlen.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-14 15:18:38
Üzenet elküldve: 2019-02-14 15:18:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Minden beszélgetést csendben hallgat végig. Sokkal nehezebb itt mászni, mint elsőnek gondolta. Nem számított ilyen nehéz terepre, de gondolhatott volna erre, akkor még a mászás előtt jól bemelegített volna. A látvány is megrémiszti. A fenti fény helyére, ahogy lefelé másztak, egyre jobban a sötétség nyer teret. Jó ötlet volt Roddtól a lámpa használata. Kár, hogy ő nem vette elő lámpását, de nem zavarja túlságosan, így legalább nem kell attól félnie, hogy azt le fogja ejteni, és csak magára és társaira kell figyelnie.*
-Szerintem inkább a már félig-meddig felfedezett barlangot kellene feltérképeznünk.
*Mondja javaslatát a többieknek.*
*Minden beszélgetést csendben hallgat végig. Sokkal nehezebb itt mászni, mint elsőnek gondolta. Nem számított ilyen nehéz terepre, de gondolhatott volna erre, akkor még a mászás előtt jól bemelegített volna. A látvány is megrémiszti. A fenti fény helyére, ahogy lefelé másztak, egyre jobban a sötétség nyer teret. Jó ötlet volt Roddtól a lámpa használata. Kár, hogy ő nem vette elő lámpását, de nem zavarja túlságosan, így legalább nem kell attól félnie, hogy azt le fogja ejteni, és csak magára és társaira kell figyelnie.*
-Szerintem inkább a már félig-meddig felfedezett barlangot kellene feltérképeznünk.
*Mondja javaslatát a többieknek.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-14 00:58:12
Üzenet elküldve: 2019-02-14 00:58:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*Viel egyre csak nézi a fiú arcán tükröződő bizonytalanságot. Nagyon nehéz feladat elébe néz, ez biztos, a lányt is megviselné. De ha tehetné, a helyében szembenézne a legfélelmetesebbel is, inkább, mint hogy a tudatlanságban létezzen. Nincs rosszabb, mint a majdnem érzésével együtt élni az embernek egész életében. Azt is látja ebből a jelenetből, milyen sokat jelent Ardnak a családja. Hogy kételyei vannak, az teljesen érthető. A lány egy aprót sóhajt, tudván, hogy valami hasznosat írtak a falra, nem pedig valamilyen halálos átok van odapingálva.*
– Synmira messze van innen. *Gondolkodik el.* Biztonságosabb ott, mint ebben a városban, ez egészen biztos. Még akkor is, ha a családod esetleg nincs ott, azt szeretnék, hogy te oda menj. Biztos megvolt rá az okuk, hogy jelezzék ezt neked!
*Eközben azon gondolkodik, hogy ha ilyen helyre készültek, biztos kapcsolatban állnak a mágiával. Vielt ez annál jobban érdekli. Még mindig kitartóan fordítja a szóra a tükröt, pedig már rég elolvasta a gnóm fiú. Ízlelgeti magában, nem is a hely, sokkal inkább a mágia gondolatát. Lassan ocsúdik fel, hogy biztassa társát. Odalép hozzá.*
– Bármi is történt a családoddal, már megmutatták, mit érdemes kitűznöd célul. A Fény Úrnője nekem rendszeresen küld ilyen jelet, de neked nyilván a családod a legfontosabb. *Mondja halkan.* Ha menni kell, menni kell. Ők is ezt akarnák.
– Ha szeretnél még többet megtudni róla, mi történt, körülnézni… Én szívesen veled tartok. De ha elfogadsz egy tanácsot, ne vedd semmibe annak a szavait, aki ilyen nagy veszélyben is vállalta, hogy a falra írja azokat.
//Ard//
*Viel egyre csak nézi a fiú arcán tükröződő bizonytalanságot. Nagyon nehéz feladat elébe néz, ez biztos, a lányt is megviselné. De ha tehetné, a helyében szembenézne a legfélelmetesebbel is, inkább, mint hogy a tudatlanságban létezzen. Nincs rosszabb, mint a majdnem érzésével együtt élni az embernek egész életében. Azt is látja ebből a jelenetből, milyen sokat jelent Ardnak a családja. Hogy kételyei vannak, az teljesen érthető. A lány egy aprót sóhajt, tudván, hogy valami hasznosat írtak a falra, nem pedig valamilyen halálos átok van odapingálva.*
– Synmira messze van innen. *Gondolkodik el.* Biztonságosabb ott, mint ebben a városban, ez egészen biztos. Még akkor is, ha a családod esetleg nincs ott, azt szeretnék, hogy te oda menj. Biztos megvolt rá az okuk, hogy jelezzék ezt neked!
*Eközben azon gondolkodik, hogy ha ilyen helyre készültek, biztos kapcsolatban állnak a mágiával. Vielt ez annál jobban érdekli. Még mindig kitartóan fordítja a szóra a tükröt, pedig már rég elolvasta a gnóm fiú. Ízlelgeti magában, nem is a hely, sokkal inkább a mágia gondolatát. Lassan ocsúdik fel, hogy biztassa társát. Odalép hozzá.*
– Bármi is történt a családoddal, már megmutatták, mit érdemes kitűznöd célul. A Fény Úrnője nekem rendszeresen küld ilyen jelet, de neked nyilván a családod a legfontosabb. *Mondja halkan.* Ha menni kell, menni kell. Ők is ezt akarnák.
– Ha szeretnél még többet megtudni róla, mi történt, körülnézni… Én szívesen veled tartok. De ha elfogadsz egy tanácsot, ne vedd semmibe annak a szavait, aki ilyen nagy veszélyben is vállalta, hogy a falra írja azokat.
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:51:37
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:51:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
* Úgy tűnik, hogy a gnóm nem adja könnyen magát, na nem a fizikai ellenállás híve a szerencsétlen, de agyilag nagyon fárasztó. Miközben fogja, Cale kedvesen igyekszik a földhöz nyomni a véres és piszkos goblinfejet, hogy jelezze nemtetszését a dologgal kapcsolatban. Szerencsére ezt nem kell megtegye, Lorthon helyette is cselekszik. *
- Ugyan, drága barátom... felesleges az erőszak. * Inti szavaival a férfit, aztán felrángatja a földről a kísérőjüket. *
- A barátaim nem olyan türelmesek, mint én, de ki tudja hibáztatni őket. Figyelj, én még mindig hajlandó vagyok fizetni neked. Ahol a többiek idegesítő cselekedeteket látnak, ott én az erényt. Gyorsan futsz, még gyorsabban vág az eszed, én pedig nem akarom, hogy csapdába csalj minket. Kapsz ötven aranyat előre. A többit, ha megvan a hely. * Jelenti ki, ez már nem alkudozás. Ha nem fogadja el, akkor bólint a többiek felé, és addig tartja a kis szemétládát, amíg mindenki kitöltheti rajta a haragját. Ha elfogadja, akkor viszont elengedi, és még a ruháját is leporolja mosolyogva. Ekkor, és csakis ekkor odadob 50 aranyat a goblin (Mesélő (Nyíl) ) felé.
Mindezek után int a többieknek is. *
- Na azt hiszem ideje, hogy szerezzünk magunknak egy helyet. * Vigyorog, és megindul előre, akár a goblint követve, akár egyedül. Egyede volt ebből a lepukkant villából, ide biztos, hogy nem fognak bebútorozni, már csak az első rossz emlékek kapcsán sem. *
* Úgy tűnik, hogy a gnóm nem adja könnyen magát, na nem a fizikai ellenállás híve a szerencsétlen, de agyilag nagyon fárasztó. Miközben fogja, Cale kedvesen igyekszik a földhöz nyomni a véres és piszkos goblinfejet, hogy jelezze nemtetszését a dologgal kapcsolatban. Szerencsére ezt nem kell megtegye, Lorthon helyette is cselekszik. *
- Ugyan, drága barátom... felesleges az erőszak. * Inti szavaival a férfit, aztán felrángatja a földről a kísérőjüket. *
- A barátaim nem olyan türelmesek, mint én, de ki tudja hibáztatni őket. Figyelj, én még mindig hajlandó vagyok fizetni neked. Ahol a többiek idegesítő cselekedeteket látnak, ott én az erényt. Gyorsan futsz, még gyorsabban vág az eszed, én pedig nem akarom, hogy csapdába csalj minket. Kapsz ötven aranyat előre. A többit, ha megvan a hely. * Jelenti ki, ez már nem alkudozás. Ha nem fogadja el, akkor bólint a többiek felé, és addig tartja a kis szemétládát, amíg mindenki kitöltheti rajta a haragját. Ha elfogadja, akkor viszont elengedi, és még a ruháját is leporolja mosolyogva. Ekkor, és csakis ekkor odadob 50 aranyat a goblin (Mesélő (Nyíl) ) felé.
Mindezek után int a többieknek is. *- Na azt hiszem ideje, hogy szerezzünk magunknak egy helyet. * Vigyorog, és megindul előre, akár a goblint követve, akár egyedül. Egyede volt ebből a lepukkant villából, ide biztos, hogy nem fognak bebútorozni, már csak az első rossz emlékek kapcsán sem. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093