Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szegénynegyed (új)
Templom (új)
Piactér (új)
Romváros és MeredélyDwirinthalen kúria (új)
Sayqueves Rezidencia (új)
Sárváros (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van áthaladni a Csonthídon! Kattints ide, hogy utazhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 248. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

248. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-21 09:15:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Csibészek//

*Valóban viszonylagos biztonságban vannak, már amennyire biztonságban lehet lenni egy felderítetlen, sötét barlangjáratban. Ami igaz, hogy a szárnyas dögök most nem támadják őket, a két lámpás körül zajonganak eredménytelenül próbálva megszüntetni a fény forrását.
Rodderiego gyorsan kapcsol, remekül felismeri a helyzetet, hogy ha Kilvard visszaváltozik, akkor a lámpása is újra világítani fog, ezért letakarja a kővarázsló lámpását.
A férfi felvetése bizony érdekes kérdéseket vet fel. Hogyan szerezzék vissza a lámpásaikat, ha körülzsongják ezek a denevérszerű lények? De még mielőtt válaszokat kereshetnének, elindul, hogy megkeresse a kését és sort szeretne keríteni a sebe kimosására is. De mindez egyelőre csak felvetés marad.
Zeya is elismeri Rodd ötletét a mágus lámpásának letakarásával, majd kissé tanácstalanul pillant társaira, ő sem tudja, mi történt Kilvarddal és meddig maradhat ebben a formában. Ötlete a lámpások letakarására, melyet egyelőre magában fogalmaz meg, akár még működhet is, bár a dobást nem lesz könnyű véghezvinni.
Az ork is a mágus kőszobrához lép, de ő nem elégszik meg a vállbökdöséssel, mint Tozeya, Kilvard kőfejét kopogtatja meg tréfálkozva. Amikor pedig a varázsló hirtelen átmenettel visszanyeri eredeti alakját, akár még a frászt is hozhatja társaira.
A két fénykör határának közepén állnak, a látási viszonyok nem rosszak, de nem is túl jók. Kilvard röviden méltatja társai eredményeit a szárnyasok ellen vívott küzdelmet illetően, majd egy levágott denevérszerű lényt süllyeszt a batyujába.
Felvetése akár igaz is lehet, hogy amik idelent élnek, már tudnak a jelenlétükről, Grem ijedt szemekkel bólint a kijelentésre, hogy az ő dolguk a megfigyelés.*
- Rendben. *Helyesel bólogatva, láthatóan ő sem szeretne találkozni már mással idelent. Elég volt neki a szárnyas invázió.
Kilvard valóban tudja, hogy merre van a továbbvezető járat, de egyelőre a lámpások dolga sincs elrendezve, Rodd sem kereste meg a tőrét, amelyet elhajított. A sötét sarokban fény nélkül lehetetlennek tűnik a vállalkozás számára. Továbbá a sebét sem mosta át, csak szavakkal utalt minderre.
Akár tovább is mehetnek, ahogy a varázsló javasolta, de akkor az említett dolgok elvégezetlenek maradnak. A csapat szegényebb lesz két lámpással, Rodd pedig egy tőrrel.*
- Itt van a lámpásom. *Mondja Grem Zeya felé emelve a cserépből készített olajlámpást. A lámpásnak halszaga van, bizonyosan halolajjal működik. A másik kezében egy tűzgyújtót szorongat.*


247. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-20 22:24:30
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Csibészek//

*A kemény, áthatolhatatlan kőréteg bőrébe hirtelen bőrébe húzódik, ő pedig arca elé kapja kezét. Utolsó emléke, hogy a bestiák felé repülnek, még mindig a látvány hatása alatt van.*
-Höeöö!
*Hördül fel az ork felé fordulva, hogy belevilágíthasson az arcába, még is miféle szerzet áll éppen mellette. Belevilágítana, de valaki bölcsen letakarta a lámpást a kezében.*
-Elég a mókából.
*Üti el szabad kezével mogorván az orkét, majd hunyorogva tekint a fény irányába és szemügyre veszi a vonzásukban repkedő denevéreket.*
-Szép munka.
*Bólogat elismerően, majd a legközelebbi, levágott denevérhez lép. Megbökdösi cipője orrával a lényt, megbizonyosodva róla, hogy valóban elpusztult-e.*
-A rosseb tudja, mi ez...
*Dörmögi a szakálla alatt, majd óvatosan, a szárnyánál fogva felemeli az elhullott denevértetemet, hogy a batyujába helyezze.*
-A gyűjteménybe.
*Bólint magyarázólag a többiek felé, de nem fejti ki, még is kinek a gyűjteménye és miért illene bele egy ilyen lény.*
-Nos... Bárhogy is... Jókora zajt csaptunk. Könnyen lehet, hogy azt is tudják már, itt vagyunk. A feladatunk megfigyelés.
*Villan szeme Grem felé.*
-Ne vegyük fel a kapcsolatot a lent élő lényekkel, csak ha elkerülhetetlen.
*Biccent a többiek felé, majd elindul az alagút felé, mit a kővé dermedése előtt látott, de egy lépés után megáll.*
-Nos... Azt hiszem, valóban nem nekem kellene elől haladnom.
*Áll félre, hogy előre engedje a többieket.*


246. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-20 16:19:52
 ÚJ
>Uzazd Jagajneda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Megfontolt

//Csibészek//

*Az ötlete nagyjából bevált, de a többiek javaslata, hogy ne bántsák őket kicsit elszomorítja, de elfogadja Rodd érvelését. Végül is ők zavarták meg őket. Kilvardnál gyűlik össze a csoport.*
-Nem tudom. Egy viszont biztos. Meg kell várnunk míg Kilvard kiolvad, vagy kikövül. Nem tudom, van erre valami szó, vagy kifejezés?
*Áll kérdőn, bár lehet, sőt biztos, hogy az a legkevésbé fontosabb kérdés, hogy milyen szó, vagy kifejezés van Kilvard bajára.*
-Szerintem felvehetett volna valamivel hősiesebb pózt is. Nem?
*Áll karba tett kézzel, miközben a szakállát simítja.*
-De, az is lehet, hogy most csinálta először. Milyen keményfejű. *Kopogtatja meg Kilvard fejét, miközben széles szájjal vigyorog.*
-Jól érzed magad? Olyan megkövült a tekinteted és szürkés az arcod.
*Viccelődik tovább Kilvarddal.*


245. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-19 13:10:58
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Csibészek//

- Kösz…
*Motyogja a két férfinak, mikor segítségükkel kikerül a csatából és visszateszi a kardját a hátán lévő tokba. Rodd gyors kapcsolását és a lámpa letakarását szintén értékeli egy dünnyögéssel.*
- Jó ötlet volt.
*Nem nagyon érti, mi történik Kilvarddal, vagy mit kellene tenniük vele, csak bizalmatlanul szemléli, ahogy ott ácsorog. Grem kérdésére és Rodd válaszára hozzáteszi a maga gondolatait.*
- Úgy látom, van egy kis időnk. Segítek.
*Bólint Roddnak komoran. Neki valahogy mindenből kijut ma. Grem kérdésén pedig maga is elgondolkodik.*
- Szerintem se kellene mind megölni ahhoz, hogy visszaszerezzük a lámpásokat. Viszont valahogy ki kell jutnunk innen. Ha minden fényt letakarunk, akkor nem fogunk látni semmit. Grem. Neked van olajos lámpásod, ugye? Kipróbálhatnánk, hogy ahhoz mit szólnak. Míg a teremből kiérünk, használhatnánk azt.
*Tekintete Kilvard felé esik.*
- Valaki tudja, mit csinál a mágus?
*Közelebb sétál és oldalról óvatosan megbökdösi a vállát. Kíváncsi. Aztán, ha Rodd nekilát a kötözésnek, segít neki, amennyiben szükséges. Közben azon töpreng, hogyan lehetne minél kevesebb kockázattal letakarni a két lámpást. Kézreálló köveket, szikladarabokat keres a tekintetével, amivel lesúlyozva a takaró négy sarkát hajítani tudnák. Van kötelük is, amit rá tudnak kötni.*

A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.19 13:11:55


244. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-18 13:49:17
 ÚJ
>Rodderiego Kryssais avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Megfontolt

//Csibészek//

* Sikeresen lép be Zeya elé, de a nő olyan pikk-pakk oldja meg a lámpás kérdését, hogy szerencsére több döggel most nem kell megküzdenie. Miután bebizonyosodik, hogy valóban a fényre válnak agresszívvé a barlangi lények picit megnyugszik. Érthető a reagálásuk, ha valaki a szemébe világítana, vagy fülsértően ordítozna vég nélkül, idővel ő is nekimenne, hogy hagyja már abba. Gyorsan felméri a helyzetet és arra jut, hogy jelenleg biztonságban vannak. A lámpákhoz most bajos hozzáférni, de vagy levágják egyesével a lényeket, ami így elsőre mészárosmunka, vagy gyorsan letakarják valamivel a lámpákat, esetleg valami más fényforrással elcsalják őket ezektől. Aztán hirtelen észbe kap és bár nem nagyon ért a mágiához, azért feltételezi, hogy Kilvard sem az örökkévalóságnak állt kőszobornak, ráadásul nála is van egy magasba tartott lámpás, ami miatt az egész hajcihő kialakult. *
- Pillanat és jövök. * mondja legalább annyira Grem kérdésére, mint a többieknek. Megelőzendő a későbbi kellemetlenséget a kőszobor mellé lép, és a zsákját a hátáról levéve lekapja róla a plédet. Azt a varázsló kezére és a lámpásra teríti, majd a csuklójánál megpróbálja átkötni azzal a madzaggal, amivel a zsákra rögzítette. Reméli a varázslónak lesz annyi lélekjelenléte, hogy nem ejti el a lámpást, és az nem kerül ki a takarásból. Miután visszalép a többiekhez, kérdően néz rájuk, van e valami ötletük. *
- Én a magam részéről nem verném agyon szerencsétlen bestiákat, mi hergeltük fel őket. Vagy közöttük nagyon gyorsan takarjuk le a lámpásokat, mondjuk a viszkosvásznam egy darabjával, vagy esetleg gyújtsunk valami fényt arrébb, és az elfoglalja őket, amíg mi nyugodtan letakargatjuk a burákat. * veti fel részben vagy egészben, persze csak azt a metódust, ami eddig nem hangzott el. * - Meg, ha nem sürgős a lámpások dolga, akkor megkeresném a késemet. Arrafelé dobtam el. * mutat az árnyas részbe, amerre útjára bocsátotta a fegyverét. * - És kimosnám a sebem is, mert az egyik dög megharapott. * toldja még meg egy mondattal.*

A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.18 13:51:58


243. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:30:42
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A csizma jókora nyomot hagy a sárban, miközben végigsétál a szakadék mentén néhány lépésre. Lassan fújja ki a füstöt, majd veszi vissza szájába a pipa nyelét.*
-A sokat emlegetett, elátkozott árok.
*Hümmög néhány sort. Bizonyára oka van, miért is nyílt meg a föld a város alatt és miért pont akkor, amikor. Véletlenek nincsenek. Csizmájával nagyot rúg egy kiszáradt rögbe, ami nagyot repül, egyenesen a meredély torkába. Hiába számolja a másodperceket, a rögöt nem hallja leérkezni. Halkan felhorkan, majd a pipát szájába lökve hátat fordít a szakadéknak.
Azért kicsit sajnálja a dolgot. Szíves örömest megnézte volna Artheniort pompájában, a híres-hírhedt vörös köpenyesekkel és a kotnyeles nemeseivel együtt.
Feltámad a szél, néhány kőtörmelék alól pedig a szélfútta pergamen sajátos zörgése hallatszik. Kiveszi szájából a pipát, majd érdeklődve húzza ki a kövek közül a megtépett pergament. Fogai között tartva a pipát futja végig a városi őrség körözési listáját. Nem mai darab.*
~Patkányok.~
*Vigyorodik el, miközben szemét futtatja végig a sorokon. Egy-két szó alaposan elmosódott már a kevésbé jótékony körülmények miatt, de nagyjából kivehető a szöveg.*
~Nagy kár, hogy senki sem fizetne már értük.~
*Veszi le a szemét a pergamenről, de biztos, ami biztos, begyűri a lapot a zsebébe.*


242. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:16:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Csibészek//

*Hatékonynak tűnik a harc a szárnyas dögök ellen, de a számbeli fölényük szembetűnő. Főleg, hogy hárman harcolnak valójában ellenük.
Többüknek, főleg Uzazdnak és Roddnak is feltűnik a bestiák mozgása, hogy kiket támadnak, kik az agressziójuk célpontjai. Szinte egyszerre gyúl fény az elméjükben, mely azonnal megállapítássá érik. Bizony a fény.
Míg a fénykörön kívül voltak, nem zavarta őket, ám amikor Kilvard felemelte a lámpását, hogy bevilágítsa a tovább vezető járatot, akkor figyeltek fel a folytonos sötétségben élőket zavaró fényre, s onnantól már, mint a mécsvilág a lepkéket, úgy vonzotta őket zavaruk forrásai, a lámpások.
Míg Rodderiego Zeyát figyelmezteti, addig Uzazd is kiötöl egy tervet. Az ember férfi átveszi a lánytól ellenfeleit, majd Tozeya lecsatolja és elhajítja magától a lámpását.
A lámpás repül, koppanva vágódik egy állócseppkő szélének és onnan a földre gurul, fénye ijesztő, de ártalmatlan árnyékokat fest a barlangterem falára. De a terv beválni látszik, a szárnyas dögök azonnal otthagyják Roddot, hogy szörnyű csiviteléssel repüljenek a földön heverő fényforrás felé.
Uzazd eközben keres egy megfelelő helyet a saját lámpásának, majd letéve azt elhagyja a fénykört, amivel újabb denevérszerű szárnyasokat von el a másik lámpástól. Valahol a két fényforrás közepén találkozhatnak Zeya, Rodd és Uzazd, nem messze Kilvard élethű kőszobrától és immáron semmitől sem fenyegetve nézhetik, ahogy körbecsivitelik, ártalmatlanul marakodnak a dögök a két lámpás felett. Grem kúszik oda hozzájuk és ijedten nézi a szárnyukkal verdeső bestiákat.*
- És most? *Kérdi falfehér arccal kérdőn nézve a trióra.
Kilvard még mindig nem több, mint egy kőszobor, társai számára sem lehet világos, hogy meddig kíván ebben az alakban lenni. Csak az a biztos hogy bár a denevéreket sikerült elterelni, de a csivitelésük még mindig nem hagyott alább, folyamatosan próbálják "megölni" a fényt, amely a zavarukat okozta, de annak törhetetlennek tetsző buráján nem tudnak áthatolni apró karmaikkal és tűhegyes fogaikkal.
Viszont így a lámpásokat sem tudják elvenni tőlük.*


241. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-15 12:25:30
 ÚJ
>Böröngő, az Enyveskezű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

* Nem, hogy nem fordul jobbá az idő, de még inkább rosszabb is lesz. Persze attól függ, honnan nézzük. Ha csak borongós lenne, de nem esne, az igazán tökéletes lenne. Viszont, ha túl nagy lenne a fényesség, az lehet, hogy rosszabb lenne, mint a jelenlegi szomorú idő. Egyelőre viszont csak csöpög, azt viszont egyre hevesebben teszi. A járókelők nagy része siet, bizonyára hazafelé. Akinek meg nincs hová hazamenni, az a romok közé szalad, esetleg megelégszik egy ép ház oldalának dőléssel. Böröngő most már nem is a házakat figyeli, hanem az embereket. Nem szól senkihez, csak nézegeti őket, ahogy fedezékbe rohannak. Az emberek furcsák. Ezt már évekkel ezelőtt megtapasztalta, hiszen odahaza viszonylag gyakran fogadtak vendégeket. Volt egyszer az az idős, gazdag férfi, aki náluk akart éjszakázni. Minden jól is ment, mígnem estefelé Böröngő betoppant az ajtón, kezében egy hallal és – ahogy tanulta, kedvesen – felajánlotta az öregnek. Az viszont úgy megijedt a fehér óriástól, hogy még a fél pár bakancsát is otthagyta, úgy rohant el. Meg aztán volt egy másik utazó, aki a vacsoráig bírta a megpróbáltatásokat. Böröngővel egészen kedvesen bánt, még szólt is hozzá pár szót. Viszont amikor leültek, hogy megvacsorázzanak, összehányta a padlót és inkább máshol éjszakázott. Azt állította, hogy még sosem látott ekkora disznót, ami ráadásul két kézzel eszik. Böröngő azóta sem érti, mire gondolt, ugyanis sosem tartottak sertést. Mindössze néhány tyúkot, de azok sem bírták sokáig. Ahogy ezek az emlékek járnak a fejében, észre sem veszi, hogy az út a végéhez közeledik. Mindössze az utolsó pillanatban fékez le, majd lenéz a mélységesen mély gödörbe, mely kettészeli Artheniort. Az óriás fejét vakarja a különös látvány miatt. Nem, hogy ilyet, de hasonlót sem látott még soha. Az egyetlen, amivel enyhe párhuzamba tudja állítani, az a házuk melletti folyó, hiszen annak is volt medre. Ez azonban sokkal mélyebb és vizet sem lát benne (nem hajol teljesen előre, így a Meredély legalját nem láthatja).
Megint szétnéz. Ezúttal egy fehér kőhíd látványa fogja meg, nem is olyan messze tőle. Elindul arra, hátha a híd túloldalán menedéket talál az egyre szomorkásabb hangulatú eső elől. *


240. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-15 11:58:30
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Csibészek//

*Ő maga továbbra is csupán egy kőszobor, mindenfajta gondolat és cselekvőképesség nélkül. Ha öntudatánál lenne, bizonyára felemelné a szavát Uzazd ötlete ellen, de mivel nincs, így továbbra is szoborformán mered a sötétségbe.
Hogy az Uzazd által elhelyezett lámpa, mit ő egyébként jelenleg a legkevésbé sem érzékel, a szempontjukból hasznos lesz-e vagy sem, azt a közeljövő hamarosan eldönti. Ő inkább utóbbira saccolna, már ha képes lenne a saccolásra szoborformán. Jelenleg továbbra is inkább egy kősziklához hasonlatos, mint emberhez.*


239. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-14 06:28:54
 ÚJ
>Uzazd Jagajneda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Megfontolt

//Csibészek//

*Gondolkozás közben nem igazán figyel oda a körülötte lezajló eseményekre. Teljesen a gondolataiba merül. Ezeknek a denevérszerű lényeknek a támadási körülményein gondolkozik. A zajra nem jöhettek, hiszen mindannyian beszéltek és nem támadtak, még a tüsszentéseire sem jöttek elő. Tehát vagy süketek, vagy csak nem érdekli őket a hang, mert hozzá vannak szokva, ami más aggasztó dolgot juttat az eszébe, de most nem ez a fontos. A lényeket felriasztó dolog most fontosabb. A hangoskodáson kívül már csak egy dolog maradt. Az pedig a fény. Majdnem teljesen biztos benne, hogy a fény zavarta meg ezeket a lényeket. Mikor már megszólalna éppen Rodd mondja a többieknek, azaz pontosabban Zeyának, hisz Roddon kívül Zeya az egyetlen aki a lények ellen harcol, hogy a fény miatt támadnak. Ő is Zeya segítségére sietne, de Rodd megelőzi, így mást eszel ki. A saját lámpását fogja elővenni és azzal csalogatja el a többiektől a lényeket. Keres egy megfelelő helyet és oda teszi le a lámpást. Persze annyi esze azért neki is van, hogy előbb a helyet keresse, és csak azután vegye elő a lámpását. Ha már mindannyian letakarták a lámpásaikat akkor ő előveszi a sajátját és lerakja a földre és gyorsan elhagyja a lámpás fényét. Reméli a csali beválik és így talán ő maga is lekaszabolhat néhány lényt, akik épp a fény felé tartanak.*


238. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-13 14:13:22
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Csibészek//

*Megkönnyebbül, mikor a kalap visszatér, bár vannak fenntartásai a megérkezés biztonságosságával kapcsolatban. Amint probléma nélkül elkapja, azonnal a fejére teszi, nincs ideje megtörölgetni a pengét. Uzazdot látja egyszer elrohanni a közelben, mikor harc közben fordul egyet, s bár szemei elkerekednek, szinte azonnal Rodd szavai terelik tovább a figyelmét.
Minthogy segíteni érkezik, kardjának markolatát bal karja alá illesztve szorít rá, pengével hátra és lefelé mutatva. Persze, ha Rodd épp ott áll, akkor arrébb fordul. Így két kézzel igyekszik gyorsan leoldani a lámpást a holmijáról és úgy két méterre elhajítani, hogy kiderüljön, tényleg a fényre mennek-e a denevérek. Ha még mindig őket támadják, akkor a kardot visszaveszi a kezébe, hogy védekezni tudjon, ha viszont a fény után mennek, kirángatja szőttesét a tarisznya szárai közül és egy ugrás után ráborítja a lámpásra.*


237. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-13 06:38:30
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Käli úgy hiszi, pakolnak, és mennek. El a városból, nem pedig azon belül valahova. De mégis itt akad Kharasshinak dolga, ahova követi is a lány, csak amikor kulcsot vesz elő, akkor húzza össze a sötét pillákat, s figyeli a lakat nyitását. Sejteni véli, hol járnak most, és ezért nem is akar bemenni, annak ellenére sem, hogy a lakatból, és a környékből úgy tűnik, egy ideje nem járt erre senki. Valahogyan nem tudja rávenni magát, s a mellkasát karcoló érzés sem segít ebben. Így amikor pakolnak, mindig csak Kharasshinak adja a csomagot, határozottan kezébe nyomja és már indul is vissza Kacérkához.
A távolodó sietség bár fel is tűnhetne neki, de a kényelmetlen érzés, ami hatalmába keríti, szótlan gondolatai közé száműzi őt egy időre. Dehogy kérdez ő idő előtt, nem is tudna hogyan, és a választ sem biztos, hogy tudni akarná. Érzi inkább. Az első, s eddigieknél legkeményebb gyakorlás alatt meglehetősen sokáig nem problémázik. Addig is nem kell a magányos házon gondolkodnia, hanem az egyre nehezedő keze, vagy annak erősödő fájdalma vonja el figyelmét. Persze, nyűglődik a végére, és szót is emel.
Nem bánja, mert ő maga nem szívesen ment volna, de egyben zavarja is, hogy a házhoz egyedül megy a hím, s hogy előre küldi őt. Nemigen tud olyan verziót kitalálni, ami jól hidalná át ezt a kettősséget. Esetleg, ha eleve nem is mennek arra, és nem piszkálja a csőrét aztán. Annak viszont nagyon örül, hogy nem települtek oda, és inkább a Pegazusban rendezkedtek be.
Annak pedig még jobban örül, hogy a járvány elől a várost is elhagyják. A zavargások azért hagytak annyi nyomot a lányban, hogy ne akarjon védtelen lenni, s ha a pusztításra gondol, csak motiváltabb legyen. Régebben, ha forró volt a helyzet, valahogyan mindig talált ösvényt, vagy egy zugot, ahonnan aztán elosonhatott, még ha nem is volt valós a veszély. Most inkább azt érzi, még ha bele-bele is fut a leckéztetésekbe, általánosságban aztán sikerül visszazökkennie, s igyekszik tartani a tempót. Ritkább alkalmakkor pedig nem, s olyankor egy-egy csörte fűszerezi s ízesíti a gyakorlást, melynek erőteljes zamata kitart akár estig is, s csak mire becsukódik mögöttük a szoba ajtaja, addigra csillapodik. Esetenként az este korábban érkezik el, mint ahogyan a felpaprikázott nőstény szelídülne, olyankor kevésbé engedi Kharasshit dominálni, még ha valójában a hím engedékenységén is múlik valójában.
Ellenben a változást nem lehet nem észrevenni. Hogy a korábban sértettségében inkább menekülni vágyó nőstény, ha most dühös nem futna sehova. Kint a tanyán egy téllel ezelőtt nem volt ez kérdéses, csak az után a különös karaván után kellett Kälinek egy kis idő, míg visszatalál önmagához újfent.*
- Taníts meg! Érteni akarom, hogy mit suttogsz, amikor a leginkább kedvemre teszel. *Nem is tagadja, hogy vágyja hallani azokat a karcos zöngéket. Az a piszok pedig csak azért sem árulja el neki, csak ízelítőt ad belőle, újra és újra. Az elterelés pedig minden alkalommal hatásos.*
- Így megfelel? *kérdezi pimasz felhanggal, mielőtt a halványkék öltözetben újra a dézsa széléhez lép, s mielőtt felhabosított tenyerét, a kreolszín vállra simítaná. Addigra már a hím mellkasig ázik. Onnan nézhette végig az öltözést is, melyet Käli önmagához híven, s kartávolságnál jóval távolabb művelt, válaszul a szemtelen mesterkedésre. A hím tekintete pedig elégtétel, hogy megérte azt a ruhát újra elővenni, vagy talán olyan hosszú idő után elővenni. Igaz, ami igaz, megutaztatták, de különlegesebbé teszi az alkalmat, ha nem sűrűn ölti magára a lány. Persze azért is odázta, mert rossz volt az emlék. Eleinte. Aztán pedig már csak azért sem, vette fel, de azzal, hogy újra itt vannak, s a hím ilyen szemtelenül mesterkedik rajta, Käli is ad egy esélyt annak a lenge szövetnek.*


236. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-12 15:19:26
 ÚJ
>Rodderiego Kryssais avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Megfontolt

//Csibészek//

* Egy mozdulattal sikerül a lábáról lekapnia a dögöt és szinte azonnal az oszlophoz csapnia. A reccsenés után picit émelyítőleg hat a kezére folyó meleg trutymó, de most nincs ideje vele foglalkoznia, hisz szinte azonnal érkezik a következő támadás. Dühödten a támadó felé dobja a döglött társát, majd az érkezőt kardcsapással fogadja, amivel sikerül egy újabb repülő kutyafattyat elintéznie. Ezzel, hacsak nem jött erősítés, úgy érzi elfogytak a támadói, van ideje körbenézni.
Zeya a maga ritmusában szeleteli a szárnyas dögöket, Uzazd pedig láthatóan csalódottan hajkurássza a maradékot, míg Grem biztonságba húzódik. Gyorsan még egyszer körbepillant, a nélkül, hogy fókuszálni próbálna bármire is és leesik, hogy a támadók tulajdonképp csak az erősebb fényeben állókkal agresszívak, a homályosabb részben tartózkodókat békén hagyják. ~ Mintha Kilvard is utalt volna valami ilyesmire, mielőtt elirigyelte volna a nagy hősök emlékműveit és gyorsan átalakult volna a sajátjává. ~ vonja le a következtetést, és cselekszik is. *
- Takarjátok le a lámpát, azt hiszem a fényre jönnek. * mondja, ha még nem tette volna meg valaki más és azonnal elindul Zeya felé, hisz ő az egyedüli, akit ebben a tevékenységében akadályoznak.*
- Jövök Zeya, átveszem a dögöket. * szól, hogy ne érkezzen meglepetésszerűen, majd ha látja, hogy a nő helyet hagy neki, vagy már a lámpással foglalatoskodik, akkor igyekszik élni az alkalommal, hogy beléphessen elé, hogy a következő támadást háríthassa.
Ha Zeya már megszabadult a lámpától, és még az nincs letakarva, mert épp zaklatják a nőt, akkor a kabátjából kibújva azzal próbálja meg leborítani a fényforrást.*

A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.12 15:21:35


235. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-10 21:34:58
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A könyvtár melege//

*Aggódó korholásának eredményeképpen, az elf, egészségét bizonyítandó pattan fel, és gombolkozik ki. Cilanney nagyra nyílt szemekkel pislog a feltáruló látványra, aztán hogy kezét is reá fektetik.*
- Látom. Valóban *csak ennyit sikeredik kipréselnie, mielőtt visszagombolkozik a férfi.
Az áttetsző kristályt Lyessal felé nyújtja, akár el is vehetné tőle, de csak megsimítja ujjával. Valóban hideg, ahogyan megállapításra is került, de ezen kívül Cilanneynek nem volt még alkalma jobban megvizsgálni. Olyan átlátszó, hogy talán nincs is mit vizsgálni rajta egyébként.*
- Talán igazad van. Nem látok rajta semmi különöset. Befoglalhatnám úgy, mint a lencséimet *kocogtatja meg szemüvegének szegélyét* és akkor tényleg lehetne medalion.
*Komolyan elgondolja, hogyan lehetne ebből láncra akasztható dísz, és ez a módszer talán jó is lehetne, de aztán közbe szól, a meghittebb pillanat, és ki kell belőle szakadnia, akár annak árán is, hogy a kanapéra telepszik. Viszont inkább telepszik az elf mellé, a kényelmetlen padlóra, mint hogy ilyen távol üldögéljen tőle. Inkább hallgatja itt a felolvasást, mint ott. Lyes is örülhet a dolognak, mert végig sem hagyja mondani az aggódó monológot, mert egy mozdulattal, fojtja el a szavakat Cilanney ajkairól. Egyszerre tapad hozzá szenvedélyesen, és futnak hajába a hosszú elf ujjak. A gnóm lány meglepetésében le is dermed egy pillanatra, de aztán hunyva szemeit, ejti ki kezéből a könyvet, mely a földre puffan mellettük. Lyessal nyaka köré futnak a lány karjai, s úgy adja át magát a szenvedélynek. Nem olyan gyakorlott a csókok terén, így első zavarában leginkább csak próbál lépést tartani, de aztán őt is átmelegíti a pillanat és a hév. Nem csak állja, hanem adja is. Hogy hogyan került az elf ölébe, olyan közel préselődve hozzá, hogy az már skandallum, maga sem tudja, csak hogy nagyon jól esik neki a közelség. Fátyolos pillantással néz a mohaszín szemekbe, miközben Lyes válaszol a jóval korábban feltett kérdésre.*
- Örülök, de *pihegi, s állja a pillantást. Talán csak azért nem pirul bele, mert már amúgy is ki van pirulva a korábbi hévtől.* sajnos, nem hiszek neked. *Az indigószín szemek csintalan fénnyel ragyognak fel, s ebből Lyes rájöhet, átlátszó csaliszöveg az egész. Főleg, mivel nem hagyja felháborodni az elfet, ha netán komolyan venné a mondatot, hanem folytatásért hajol közelebb, s annyi időt sem hagy, hogy válaszoljon az ezüst hajú.*
- Esetleg most jobb? *rebegi csupán milliméterekre húzódva az elf ajkaitól. Egyik karja még mindig a nyakát karolja, másik a mellkasán éppen ott pihen az ingen, ahol a szilánk beköltözött.*
- Én... tényleg aggódom a szilánk miatt. De ha azt mondod, hogy jól vagy, akkor elhiszem *mondja még halkan, belenyugvón. Arcát a másikéhoz simítja, s vállára pihenteti fejét.
Sehogy nem akaródzik neki eltávolodni, és azt sem bánja, ha Mal éppen betoppan. Nagy szerencse, hogy ez nem történik meg, de jelenleg Cilanneyt úgy elragadta a pillanat, hogy semmi pénzért nem távolodna el Lyessaltól. Még Mal miatt sem.*


234. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-10 15:43:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Csibészek//

*A csapat valóban széttolódott kicsit, nincs lehetőség egymásnak vetett háttal küzdeni. Grem az egyik cseppkő mellé guggol, valójában a lámpás a kezében világít, nem Rodderiego táskáján, de az bevilágítja a férfi hátát, így ugyan segíti a látásban, de mintha a csivitelő lények haragját is rá vonná, miközben a hármas, a kővé dermedő mágus mellett a denevérszerű lényekkel harcol.*

//Rodderiego//

*A férfi káromkodása nem ijeszti el a csivitelő bestiákat, a szúrásszerű fájdalmat érzi a combjában, de semmiféle hátrány nem üti fel a fejét, ugyanolyan cselekvőképes, mint korábban.
Apró, szárnyvégi karmok kapaszkodjak a ruhájába, de sikeresen ráfog és letépi magáról a fehér barlanglakót és az egyik álló cseppkő oldalának vágva, undorító reccsenést hallhat és a szárnycsapkodás befejeződik az ujjai alatt.
A dobás nem tudni, mennyire elterelő hatású, de a következő vágásával újabb denevérszerű lényt szel ketté. A támadók sora ritkulni látszik.
Mögötte Grem megkaparintja a lámpást, amitől a csivitelés és a roham enyhül Rodderiegon, amit a férfi is láthat és tapasztalhat. Kérdés, hogy a mágus megkövülése, a fénytől való távolság összefüggését összekapcsolja-e a denevérszerű lények viselkedésével.*

//Tozeya//

*A lány jól teszi, hogy nem mozdul el a helyéről, így tanúja lehet, ahogy a pillanatra sötétségbe vesző kalap visszatér hozzá, ugyanazon az úton, amelyen elrepült és két szárnyas bestiát is megsebez közben. Az egyiknek a fejét szeli le, a másiknak a szárnyát, amitől mindkettő a kövekre hull.
A visszatérő kalap éles karimáján fekete vér csillog, de biztonságosan képes elkapni.
Tozeya is konstatálja, hogy a fény eltűnése milyen hatással van a lényekre, ám nem él a lehetőséggel, s bár kardja újabb szárnyast tesz repülésképtelenné, a denevérszerű lények tovább támadják.*

//Uzazd//

*Annak eldöntése, hogy milyen látvány lehet, ahogy egy megtermett ork denevérszerű lényeket kerget egy sötét barlangban, mások tisztje. Ám igaz, hogy őt valamiért nem támadják, s ahogy elgondolkodik ezen és végignéz a társaival történő eseményeket, úgy válik egyre világosabbá, hogy a fény a kulcs.
Valamiért a denevérszerű lények azokat támadják, akiknél fény van. Amikor Kilvard rájuk világított, akkor kezdtek mozgolódni, pedig már jóval azelőtt betértek a terembe és a hangjuk visszafogására sem ügyeltek.
Végkövetkeztetésként levonhatja, hogy azokat támadják, akiknél fény van. Bár az okát nem sejti, de ez biztosnak tűnik.*

//Kilvard//

*Ami talán egyértelmű a varázslónak, harcban álló társainak meglehet, hogy nem. Az, hogy kőszoborrá dermed, megvédi mindentől, hisz ha őt szemelnék ki a kis bestiák, akkor sem tudnának kárt tenni apró fogaikkal a kőben.
A testével és a felszereléseivel együtt a tudata is kővé dermed, nem más már, mint egy élethő Kilvard szobor, amely semmiféle módon nem tud társai segítségére lenni.
Ki tudja, meddig tud ilyen formában maradni, ki tudja, mikor elevenedik meg újra a varázsló. Talán még társai sem sejtik.*


233. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-10 10:19:01
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 775
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Hamar kiderül, hogy Käli kissé félreértette az indulási tervet. Bár a mélységi kétség kívül igyekszik valahová, de az egyelőre még nem kifelé van a városból. A szegénynegyed felé épp csak annyira kerülnek, hogy egy félreeső kis utca legvégén, egy jó ideje elhagyatott kis házikóban letegyék a holmijaikat. Kharasshi kulccsal nyitja a nem túl patinás lakatot, de addig se maradnak, hogy az ablakspalettákat kinyissák vagy hogy egyáltalán kiszellőztessenek egy kicsit. Mielőtt indulnának, visszazárja az ajtót, de lop még egy pillanatot. Tekintete a sarat kutatja. Bár letagadhatná maga előtt, hogy az ő nyomait keresi! Legalább patanyomot a kis féltetőnél vagy a bolhazsák tappancsainak lenyomatait. Az egész nem tart tovább néhány szívdobbanásnál, s csupán annyi marad belőle, hogy kicsit komorabban, sietősebben távolodik a háztól Kälival az oldalán, mint az tőle megszokott. A lány már ismerheti annyira, hogy most még nem érdemes faggatózni erről. Talán majd egy alkalmasabb pillanatban.
A piacon is átvágnak, hogy szerezzenek valami szerény reggelinek valót, aztán keres egy alkalmas helyet, ahol nem zavarja őket senki. Käli kezébe nyomja az ostort és addig gyakoroltatja, míg emelni bírja a kezét. Nem hagyja magát eltántorítani. Bár eddig inkább a lányra bízta, mennyit gyakorol, hogy mekkora lépésekkel haladva ismerkedik a fegyverrel, most kicsit sem engedékeny. Ha a kis fakóvérű firtatná a miérteket, szűkszavúan, de annál nyomatékosabban válaszol.* - Mert muszáj.
Egyetlen dologban gondolja csak meg magát. Visszafelé inkább előre küldi a lányt a fogadóba az erszényével hogy szobát kérjen, mondván, hogy a Szegénynegyedben nem biztonságos. Egyedül megy a kis házikóban hagyott holmikért és a székhelyüket visszateszik a Pegazusba. Minden áldott nap kiviszi Kälit gyakorolni, és akkor sem hagyják el a várost, amikor kitörnek a zavargások. Vigyáz rá, de nem engedi, hogy a lány elfordítsa a tekintetét a borzalmaktól. Egyedül a járvány idején hagyják el a várost. Pénzt küld Rilkäline szüleinek a lányuk nevében, hogy ők is utazzanak vidékre, de nem tudja, megtették-e. Hogy meghaltak vagy elmentek, a ház bedeszkázott ablakai, csukott ajtaja nem árulja el.
Még csak néhány napja vannak ismét a városban, amikor Kharasshi a szokásos gyakorlás megkezdése előtt leold valamit a nyeregről. Míg visszaér a lány elé, kibontja a bőrbe bugyolált holmit.*
- Ideje, hogy ezekkel is megismerkedj *mondja, mikor átnyújtja Kälinak a kardot és a tőrt, amit a fakóvérű nőstényke a fegyverövén hordott, mikor először meglátta ott a temetőben.* - Te döntesz, hogy ölsz, vagy nem. De szeretném, ha tudnád a módját... hogy valóban dönthess, ha egyszer szükséged lesz rá. *Az Artheniort megtépázó események sok dologra rávilágítottak. Az se véletlen, hogy épp ide hozza azóta a lányt gyakorolni.* - Csak figyelj és tanuld meg, amit lehet. Aztán elindulunk.
*Kharasshi jó tanár, bár ha nem érez elég elhivatottságot a tanítványban, hajlamos leckéztetésre váltani az okítás helyett. Egy dolog elől viszont rendszeresen kitér, mégpedig hogy megtanítsa Kälit az óhaza nyelvére. Nem mond rá nemet, nem zárkózik el a kérés elől, inkább csak elcsalja a dolgot. Eltereli a témát vagy ha épp kettecskén vannak, még tetézi is azzal, hogy a leginkább kedvére való elterelést épp ősei jellegzetes zöngéivel fűszerezi. Tagadhatatlanul élvezi, amit a lányból kivált vele.*
- Persze attól, hogy kitanulod a fegyverforgatást, még elvárom, hogy megmosd a hátamat * - súgja, hogy elvegye a helyzet súlyának kellemetlen ízét. *Bár némi mesterkedésbe került, csak kierőszakolta, hogy a lány ismét felvegye azt a lenge ruhácskát, amivel annak idején meglepte. Nem akarta annyiban hagyni a dolgot, hogy rossz érzések maradjanak miatta a nősténykében. Bár egy ideje már nem került elő az a holmi. Talán azóta, hogy legutóbb itt jártak, pedig már a gondolata is kaján vigyort csal a mélységi szája szegletébe.*


232. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:10:16
 ÚJ
>Ailease Parden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
//Az önkéntes hangadó//
//Epilógus//

* Szerencsére nincs olyan mélyen, hogy ne tudjon kijönni a törmelék alól. Ráadásul bár nem kérte, a kutya még segít is neki. *
– Ki vagy te? Miért segítesz nekünk, te dög?! Menj a dolgodra… Biztos Dino küldött, mi?! Vagy a fehér ruhások! Vagy Dino is fehér ruhás… Nem tudjuk, nem tudjuk! * Haját tépi idegességében, ha nem is szó szerint, de annyira mégis, hogy egy idő után felszisszenjen és inkább abbahagyja. *
– Megölték Dinot! Most ő is biztosan fehér ruhás, úgy bizony… * Ezzel lezártnak tekinti ezt a kérdéskört és mivel válasz sem érkezik rá, befejezi saját maga kiásását, majd azt tervezi, hogy feláll. Ekkor azonban ismerős alak jelenik meg és még aranyat is kér. *
– Hehe, hehe! * Igazán mulatságosnak tart valamit, talán épp a pucér fenekű férfit, de Pardennél sosem lehet tudni. *
– Van itt valami értékesebb, hehe… * Majd beszív egy kis levegőt, tüdeje kidomborodik, szájában pedig már formálja is a nyálcsomót, amivel pillanatokon belül megkínálja a felé nyújtott kézfejet. *
– Hová tűntetek?! Hová tűntetek?! * Kiabál az öreg felé, azzal cseppet sem törődve, hogy felébreszt-e valakit éjszakai nyugovójából. *
– Már majdnem elfoglaltuk a várost, amikor mind eltűntetek! A gonosz boszorkány pedig majdnem megölt minket, bizony! * Miközben elpanaszolja a szomorú történetet, szeme benedvesedik, de még mielőtt sírni kezdene, felpattan és elrohan egy sötét sikátorba, vagy romos épületbe. Ott majd kedvére sírhat és elpanaszolhatja bánatait valakinek, aki legalább megérti. A vasvillával nem törődik, ott hagyja a földön. Ami pedig a kutyát illeti… Az sem érdekli már, ha követi, de egészen jól megvan nélküle is, így nem hívogatja. *
~ Elárultak minket! Megint! Bizony, bizony, megint! Gonosz fehér ruhások, pedig már majdnem megöltük őket! Úgy bizony, gonoszok! Gonoszok! ~


231. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-07 20:17:52
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Csibészek//

*Érzi, ahogy testén, lábától indulva furcsa, bénuló érzés fut végig. A mágia működik. Először a hallása tompul el, egyre kevésbé hallja a fülsüketítő csivitelést. Látása is elvész, majd gondolatai is tompulni kezdenek. Ahogy sejtette, a lényekeket a fény zavarta meg. Meri remélni, hogy társai is hamar feleszmélnek, tán e denevérszerű bestiák is alábbhagynak a vendégmarasztaló habitussal, ha ők is a sötétbe burkolódznak. A lámpáshoz hasonlóan tudata fénye is kialszik, nem más immáron, csupán egy kőszobor.*


230. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-06 13:31:00
 ÚJ
>Uzazd Jagajneda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Megfontolt

//Csibészek//

*Készen áll, hogy megküzdjön a lényekkel, de azok valamiért elkerülik őt. Hármat lát Roddra támadni, és hármat Zeyára. Kilvardot is megtámadták, de mivel az kővé változtatta magát, így neki nem árthatnak. Hogy ne maradjon ki a csatából, kergetni kezdi a lényeket, de mivel azok repülnek és valamiért elkerülik őt nem sok sikerrel kap el egyet sem. A lények kergetőzésében elfárad, ezért nekitámaszkodik egy kőlványnak és azon töpreng vajon miért nem támadtk meg ők, míg másokat igen.*


229. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-05 20:14:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//A nagy egyenlőség napja//
//Az önkéntes hangadó//
//Epilógus//

*A kutya felnyikkanva ugrik arrébb, majd kíváncsian és félrebillentett fejjel figyel, de nem mozdul.*
- Vuff! *Ül tomporára, miközben mellső lábaival támasztja meg magát, s hangosan lihegni kezd, nyelve félrecsapva lóg ki szájából.* Vuff, vuff! *Mintha csak válaszolna, majd bizonytalanul közelebb lép, s orrával kezd törleszkedni a férfi hóna alá. Ismét viháncolva elugrik, mikor elzavarják, aztán megint csak vissza. Függetlenül Parden ellenérzéseitől mellső lábaival kezd veszettül kaparni, mikor látja, hogy Pardennek ez az első és legfontosabb. A férfi nem túl mélyen és nem túl nehéz kövek között fekszik, így hamarosan ki tudja magát ásni, kérdéseire azonban választ nem kap. Vérző halántékába olykor belenyilall a fájdalom, de különösképpen nem zavarja. Ha végül nehézkesen, kissé elmacskásodott lábakkal feláll, s körbenéz, egy teljesen más városképet láthat, mint, amikor a városba érkezett. Félig lerombolt látkép, néhol már építkező emberek, elég nagy a nyüzsgés, látszólag Pardennel senki sem foglalkozik. Ahogy nem látható a nőszemély sem, kivel az imént zuhant ki, egy viszonylag takaros erkélyes ház ablakán. Létezett egyáltalán? Vajon a ház ott volt? Vagy csupán Parden elméje űzött csúfságot a férfival? Nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy a kutya jókedvűen ugrálja körbe, s még azzal sem foglalkozik, ha arrébb rúgja. Ritka egy gusztustalan jószág, de játékosnak tűnik. Legalábbis, ahogyan Parden bokáját megcsipkedi olykor. Nem érdekli, hogy a férfi őrült, valahogy azzal sem foglalkozik, hogy talán több személyiség lakozik benne, de nem keres fehér ruhásokat sem, csupán egy egyszerű kutya, látszólag gazdátlanul és szeretetre éhesen.*
- Vuff? *Az ugatás, mintha kérdés lenne, talán azt sugallja, hogyan tovább, s mintha csak válaszként érkezne, egy meztelen fenekű, öreg, vastag szemöldökű, nagy szakállú koldus sétál el a tétován álldogáló Parden és a kutya előtt.*
- Menj már arrébb! *Sipít fel vékony hangján, s fenekét mutogatja.* Inkább adj egy-két aranyat, ahelyett, hogy csak itt bambulsz a sötétben! Teeee... koldusok királya!

*A nap már régen lenyugodott. Még csak szelíd fénykarcai sem karistolják össze a tájat. Helyette csillagok ragyognak az égen, s Pardenre két telihold mosolyog. Az öreg változatlanul tartja a markát, s szemében még némi hízelgés is látható, hiába, aranyért mindent, még őrültektől is. Van, ami soha nem változik, s van, ami soha nem ér véget.*
- Hallooood! Teee! *Mekegi.* Én két aranyért a világot elfoglalom neked! *Néz rá huncut szemekkel.* Koldusok királya! *Nevet fel fejét rázva. De azért kezét még mindig tartja, kitartó egy jószág, csak legalább... pucér feneke ne lenne fényesebb, a holdaknál.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 20:14:35


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 229-248