Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szegénynegyed (új)
Templom (új)
Piactér (új)
Romváros és MeredélyDwirinthalen kúria (új)
Sayqueves Rezidencia (új)
Sárváros
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van áthaladni a Csonthídon! Kattints ide, hogy utazhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 91. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

91. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-21 00:02:55
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//A sötétség kezdete//

* Ahogy Cale felér, örömmel fogadja, hogy végre nem feledkeznek meg a csapat vezetőjéről, és a mártírról, aki feláldozta volna magát a többiek épségéért, és ezúttal ő is kap egy ölelést a drága Rlillától. A helyzetre való tekintettel a férfi csak végigsimít a fenekén, miközben ez megtörténik, és nem markol bele, vagy csap rá. Amikor elhúz a hintó az ajtó előtt, akkor felnevet, kiköp egyet, de az egész helyzetet elrontja a gnómtól kapott magyarázat. A mélységi tekintete elsötétül, ahogy leguggol, hogy egy szintre kerülhessen az alakkal. *
- Figyelj, haver. Még egy ilyen elfelejtett információ, és elfelejtek én is szólni a haveromnak, hogy ne vágjon le a meredélybe. * Csóválja a fejét, de aztán kacsint egyet, hogy a fenyegetés viccnek tűnhessen. *
- Na de figyelj. Te sokat látott gnómnak tűnsz, aki jól kiismeri magát errefelé. És ezt én szeretem. * Elővesz egy ötven aranyat érő érmét, amit igyekszik az ujjai között pörgetni, hogy szépen csillogjon rajta az a kevés fény, ami idejut. *
- Sokat érne nekem, ha tudnám, hogy van-e a közelben valahol egy jó hely. Olyan, amit nem sokan ismernek, de sokan elférnek. Nem feltűnő, ha egy csapat ki be járkál, és jól védhető. És nem látszik ránézésre messziről, hogyha felhalmozunk benne értékeket. Ismersz ilyen helyet? Az se baj, ha a hídon túl van. * Igyekszik barátságos, csevegő hangon beszélni, és figyel arra, hogy egy pillanatra se nézzen rá a kezében lévő érmére, hanem a gnómot figyelje, és bármilyen becsvágyú mozdulatra igyekszik elkapni a kezét a pénzzel együtt, ha pedig ez megtörténik, akkor mutatóujjával tesz figyelmeztető mozdulatokat. *


90. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:42:58
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A csibészek//

-Na kérem...
*Zárkózik ismét fel a hármashoz és meri remélni, hogy innentől kezdve közel maradnak egymáshoz. Bizonytalanul mered a gödör irányába, majd a tekintete végigfut a hármason. Még mindig jókedélyű, de az előttük álló feladat bizony, hogy nagy. Nagyobb, mint elhozni egy csomagot vagy felkutatni a tanácsosokat.
Maga is a batyujára ülepedik, bizonyosan rájuk talál az, akinek rájuk kell. Addig némi kolbászt és kenyeret halászik elő táskájának számtalan zsebe egyikéből, majd biztatóan bológat a többiek felé is.*
-Javaslom a bendőtöltést, mielébb. Talán órákat kell majd másznunk lefelé.
*Arra nem akar most gondolni, hogy mennyivel nehezebb lesz ez a dolog visszafelé. Ami őt illeti, el van odalenn a köveken is, de társainak bizonyosan egész más táplálékra lesz szükségük.
Joviálisan szel magának a kolbászból, miközben homlokráncolva szemléli a hármast.*
-Hamarosan érkezik.
*Szólal meg nagy bölcsen, nem mintha ő tudná, kire is várnak. Csupán lelket igyekszik önteni a fiatalokba. Nem mintha zavarná a komolyságuk, elvégre feladatuk bizony megköveteli.*


89. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 22:58:43
 ÚJ
>Lyessal Veryelian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A kandalló fénye//

*Valóban búcsúzni készül, a maga fájdalmas lelkébe fojtott módján. Nem számít viszonzásra, s nem számít semmire. Egy elf, ugyan mit akarhat egy gnómtól, még akkor is, ha az éppenséggel ilyen gyönyörű. Szomorú tekintettel figyeli a lányt, több mondanivalója már nincs, kifogytak a szavak, s, mint lyukas búzás zsákból, lepergett az idő. Éjszaka van, ilyenkor általában már nyugodtan pihen mindenki, s ők ketten ehelyett, meg nem értett vallomásokon vitáznak, holott másképp is lehetne. Értelemszerűen Lyes kevés önbizalommal rendelkezik a nők terén. Sokszor magában sem bízik, hisz miért jött, s lám hová jutott? Testvérére utaló nyomot sem talált, nemhogy magát a lányt. Talán nem is létezik, talán hiábavaló volt az egész. Tenyere alatt érzi a lány arcának melegét, melyet vörösre hevített az iménti kifakadás, aztán az azt követő vallomás. Talán hibázott, talán nem, őszinteségével. De kételyek közt elhagyni a helyet, kételyek közt elmenni úgy, hogy a lány, kiért szíve dobog, zavarodottan itt marad? ~ Nem. Az nem lehet. ~ Szívott magába annyi önteltséget, hogy kivárja a végét, s ahelyett, hogy kabátjáért indulna, inkább Cinn arcán hagyja kezét. A suttogásra nem rezdül, de bensője zakatolása erősödik, s a gyomrában feszítő érzés, még, ha csak pillanatra is, de enyhül, hogy átadja a helyét a kellemes bizsergésnek. ~ Hát van remény. ~ Gondolja magában, de szavakba önteni nem meri, akkor talán elvész a csodás álom, melyet együtt álmodnak ezen az éjszakán, mi csupán egy ütközéssel indult, s érintéssel végződik.*
- A virág? Csupán ott volt, mintha varázslat tette volna oda. *Suttogja ő is.* Sokszor meg kell ragadni a csodát mielőtt elvész a csendben. *Néz a lány szemébe, s halványan, kissé reménykedve mosolyodik el.* Szóval tetszik önnek, kedves Cilanney? *Aprót szélesedik a mosoly, reménytelin és pirospozsgásan, tán a tűz teszi, vagy a hirtelen támadt meleg, mi a szoba minden pontját kitölti. Megfordul vele a világ, akárha a sarkukon pörögnének, de az idő ólomlábain megáll, s nem billeg tovább a perc, csak, miképp a forró láva, csendesen megszilárdul. A forgás nem áll meg, s köröttük apró csillagok gyúlnak, legalábbis Lyes képzeletében, a tündöklő indigóba fúrt szemei előtt, mikor az apró kéz gallérjába markolva indul meg felfelé. A lélegzet van, hogy kihagy, s elfelejti az elf ösztönös szándékát, s a késztetést az újabb levegővételre. Engedelmesen hajol lejjebb, talán még azelőtt néhány pillanattal, hogy nyaka körül érezné a lágy szorítást és a mozdulatot, mely Cinn ajkai felé húzza sajátját, mi már a közeledéskor lágyan aprót nyílik. Csak egyetlen sóhaj mire van még idő, csak egyetlen egy, míg az ajkak összeforrnak, hogy a forgás csak gyorsulni tudjon. A csók lágynak indul, de Lyes, eddig céltalan simító és maga mellett karjai önálló életre kélve fonódnak a lány köré, hogy lágyan megemelve, a csóktól kissé kiszabadulva, megpörgetve nevessen fel.*
- Hát... nem haragszol. *Jelenti ki boldogan, mielőtt újra szemét hunyná a következő fordulóra, mert Lyes nem tágít, karjai puhán tartják zsákmányát, s nem eresztik, tán csak egy újabb csók fejében, mi immár kissé hevesebbre sikerülhet, s a puha ajkakat ostorozza.*
- Nem... ülünk le? *Kérdezi egy gyors levegővétel után, mellkasa zakatol, miképp a szíve is. Csak arcáról nem tudja eltüntetni a mosolyt, mi már boldog és megkönnyebbült.* Van mit... van mit megbeszélni...


88. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 21:50:15
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Kandalló fénye//

*Teljesen belepörgeti magát a kandalló előtti hajthatatlan önvádba. Addig mondja, míg Lyessal elé nem lép. A közelség, és az arcára simító ujjak akasztják meg. Felpillant a mohaszín szemekbe, ahogy ajkaira forrasztja az érintés a szavakat, de ahogy elhangzik a magyarázat, szemei mintha még nagyobbnak tűnnének a felismeréstől. Hát erre nemigen tud mit mondani. Ritka alkalom, hogy nem jut szóhoz, de inkább lesüti a szemeit, és kicsit fejét is lehajtja. Nem tudna most Lyessal szemeibe nézni, de ahogy folytatja a vallomást, néha a tűzet bámuló elf felé sandít szeme sarkából, s talán éppen egy lopott pillantással találkozik az indigószín szempár.*
- Nem gondoltam. Erre pedig végképp nem *suttogja alig hallhatóan, de az elf fülek így is meghallhatják. Csak egy apró reménysugár, hogy mégis rendbe jöhet minden.*
~Érez? Hogy? Nem. Nem érezhet.~
- Nem tudom, miért kaptam *cincogja.* El… elragadott az almabor. Nekem is jól esett, és a virág is gyönyörű volt. A liliom az egyik kedvenc virágom. Nem is tudom, honnan szerezted. *Mosolyodik el halványan a vörös fürtök alatt.* De azt még jobban nem tudom, hogy honnan szeded, hogy nem tetszik?
*Amikor végül rá pillant az elf, mint ha utoljára nézné. Úgy érzi magát, mint akit mélyen emlékezetbe akarnak vésni. A legkedvesebb nagybátyja éppen így nézett rá, mikor Erdőmély titkát indult el felkutatni. Ritka vakmerő egy gnóm volt. Nem tért soha többet haza. Mintha érezte volna, hogy így lesz, kezei közé fogva Cilanney arcát, csak nézte, nézte. Szomorúan elmosolyodott, majd homlokára csókot lehelt, és megindult a rengetegbe.
Nem akar elbúcsúzni az elftől. Hasonlóan örökre pedig végképp nem. A gondolat szokatlanul karistolja a mellkasát. Sosem foglalkozott az érzelmeivel, ám talán nem is nagyon volt mivel. Most azonban a szőke elf távozásának gondolatára mozdul a keze. A fehér ingre siklanak ujjai, fel a mellkasán lassan a gallérig, hogy annál fogva húzza közel magához, s ha Lyessal engedi, a törékeny gnóm lány életében először esze helyett, szívét követi. Pillantása az elfére siklik, ahogy ujjai is a gallér egyik csücskét elengedve fonódnak a nyaka köré, nem hagyva kibúvót a csók elől, ami mintha az első volna. Puha, kissé talán incselkedő, vagy bizonytalan, de kétségtelenül válaszára vár.*



87. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 19:01:38
 ÚJ
>Uzazd Jagajneda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A csibészek//

*Nem tudja, hogy a város melyik épülete, vagy épületei lehettek itt, de most nem látni mást csak romokat.
~Jó nagy földrengés lehetett itt.~
Mikor közelebb érnek egy furcsa fehér színű hídhoz, mást is észrevesz, egy nagy szakadékot.*
-Jó mély.*Nem megy túl közel, csak annyira, hogy jól lássa a szakadék egy részét, de gyorsan vissza is jön a széléről. Nem akar leesni. Rajtuk kívül nem lát itt senkit, pedig Abogr állítása szerint valaki várja őket. Hát amíg nem jön senki addig leül a földre, jó messze a szakadék szélétől, és elkezdi élezni a fegyvereit, hogy jó élesek legyenek ha szüksége lesz rájuk.*



86. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 08:22:38
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//A csibészek//

*Nehéz lehet esetében megkülönböztetni a morózus hallgatást a döbbent csendtől, hiszen ugyanúgy szótlan. Tán szemöldöke és arcvonásai jeleznek némi keménységet feszültsége jeleként.*
- Jó, hogy nem voltunk itt...
*Motyogja az orra alatt, aztán elfordul a szakadéktól. Ő nem ül le, tekintete a környéket pásztázza, Nem tűnik túl biztonságosnak errefelé, és őt is érdekli, vajon kivel kell találkozniuk. Ha sokáig nem jönne senki, talán utánanéz. Addig is szívesebben mutatja magát tettrekésznek. Amennyire tud, azért laza tartást vesz fel, a mászás kimerítőnek ígérkezik.*


85. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:53:34
 ÚJ
>Lorthon Voynich avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A sötétség kezdete//

*Lorthon várja, hogy legyen valami, de csalódnia kell. Feljut ő is. Az arcán nem látszik semmi, de csalódott. Rlilla öröme se javít ezen. Ennek ellenére teszi a dolgát és segít a főnöknek is időben feljutnia, hogy lássák a közeledő hang forrását...egy szekeret. Színes, gyors, de nem őket keresi és a riadalmuk vagy Lorthon esetében az izgalmuk felesleges volt. A néma el is dönti, azt amit eddig is biztosra tudott. Mégpedig, hogy este megint leissza magát mint egy kutya. A rögtönzött kötelükhöz megy és igyekszik a csomókat kibontani, hogy az övek visszakerüljenek a gazdáiknak. Bár nem valószínű, hogy a lányokat zavarná ha lecsúszna róluk a gatya. Mindenesetre jobb így. Ha sikerül ismét felveszi az övét és hallgatja a gnómot. A mélységire néz és a kezét sokatmondón a kardja markolatára teszi. Ez jó lehetőség lenne arra, hogy az idegesítő kis mitugrászt kinyírják. A némát nem érdeklik az olyan apróságok mint információk vagy hasonlók sárvárosról vagy emberevő óriásokról.*


84. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:30:08
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Szelíd

//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A csapat sebessége fokozódik, mikor a hang már vészes közelségbe ér. Szinte lábuk alatt érzi az ezer meg ezer óriás dobogásának és zakatolásának hangját. Sorban másznak fel, s Salwarnak még egy kis turpisságra is akad ideje, bár vélhetően csak félszét leplezi ezzel, nem kevés bátorságra vall utoljára lent maradni. Talán a veszte is lesz, ezt nem lehet tudni. A kis gnóm is igyekszik segédkezni fent, de mikor már látja, hogy egyre többen gyűlnek, s nem fér oda, meg igazából apró keze immár felesleges, inkább a háttérbe húzódva, páros lábbal magasra szökellve, sikítozva szurkol.*
- Csináljuk meg! Megcsináljuk! *Hadarja gyorsan, egy kissé még bele is zavarodik, aztán legyintve folytatja. Rlilla vele együtt, szinte szinkronban, s agnóm e közös nevezőre nem átall egy csábos vigyort is küldeni a lány felé, hiába no, a lelkül mintha egybeforrna, úgy igyekszik a lány is.
Morr marad utolsó előttinek, s gúnyáját féltve, óvatosan kapaszkodik fel, mire Salwarra kerül a sor. Az övet éppen megragadja, s tornászná fel magát a többiek segítségével, mikor a hang végül vészes közelségbe ér. Egy pillanatra, mintha megállna az idő. Az épület oldalán, robbanás által esett hasadás elé sötét árnyék vetődik, abban a pillanatban valahogy a tárgyak színezete is sokkal vészjóslóbb és ijesztőbb lesz. Salwar érezheti, hogy kissé csúszik a keze, hiszen a kapkodásban azért kimelegszik a mélységi is, jóllehet ez a mászásban nem akadályozza. Nagyon siet, mint már említettük... jól is teszi, ugyanis az erőteljes és ritmikus hangzavar, akár egy vágtázó ló után húzott szekér hangja immár kézzel fogható távolságba ér. Ha fejét egy pillanatra elfordítja mászás közben, de ha nem is, a többiek bizonyára rémült tekintettel megláthatják mi az, mi ezt a borzasztó lármát okozza. Már csak egy kacsintásnyi idő, s megjelenik, méltóságteljes, néhol torz. Több színben pompázik, s olyan gyors, hogy előle bizonyára képtelenség menekülni. Talán ha eltorlaszolták volna a bejáratot, vagy esetleg kicsit gyorsabbak lettek volna... de ez most nem sikerült sajnos, s Salwar megláthatja, mit talán még soha nem láthatott.
Több ló által húzott vágtázó szekeret, ami, az épület előtt száguld el rémisztő sebességgel. Márpedig a városban mostanában ilyet azért ritkán látni. Na mindegy. Biztos igyekszik valahová. Aztán csend lesz, csak a távolodó patadobogás keltette csattogó dübörgés hallik még egy darabig.
Szóval ott tartottunk, hogy Salwart is biztonságban felsegítik, s a tűz köré ülhetnek.*
- Fű baz'meg, ez izgi volt! *Ujjong a gnóm. Aztán felteszi a kezét.* Amúgy, ti mit is akartok tulajdonképpen a menekülésen kívül? *Egy kicsit vár, aztán ismét közbevág.* Azt elfelejtettem mondani, hogy erre nem valószínű, hogy eljönnek az óriások. *Vonja meg a vállát.* A Sárvárosból messzire sosem húzódnak ki, félnek a polgárőröktől, meg hát visszafelé úgy is megvámolják őket, a szakadékon meg nem bírnak átkelni. *Kedélyesen rágcsál törökülésben egy növénydarabot, tiszta zöld már a foga tőle.* Szóval? Most mi legyen?


83. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:03:59
 ÚJ
>Ailease Parden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
// Az önkéntes hangadó //

* A lépcsőház rendkívül gyanús, ám úgy tűnik mégsem tartogat számára meglepetéseket. Vagy legalábbis nem olyan formában, ahogyan azt elképzelte. Mindenesetre az utolsó lépcsőfokig nem nyugszik meg egészen, elvégre mégiscsak ellenséges területen van, ami azt jelenti, hogy óvatosnak kell lennie. Itt még a falnak is füle lehet. Na, meg szája is, ha így eltűnt egy egész hadsereg. Persze az sem kizárt, hogy az egészet csak képzelte, de ha így is van, arra bizonyára nem fog magától rájönni. Habár az épület és a lázadók eltűnése meglehetősen szürreális, Parden mondhatni hozzászokott már a hasonlókhoz. Ellenben a hegedűszó az eltűnéseknél is ritkábban tapasztalat dolog, így ijedten kapja fejét a hang irányába. Ha ez nem lenne elég, még a nevét is mondják, ami nem sok jót jelenthet. Azonban Parden összeszedi bátorságát és vasvilláját előre szegezve beszökken az ajtón, ahol egyből az ellenséget keresve kezd el hadonászni. *
– Ki vagy?! Mit akarsz tőlünk?!


82. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:00:20
 ÚJ
>Rodderiego Kryssais avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Megfontolt

//A csibészek//

*A gazdagnegyedbe, illetve az egykorvolt gazdagnegyedbe érve letaglózza a pusztítás, amit lát. Nem mondható el, hogy szívéhez nőtt a környék és járt itt a lázadás után is könyveket keresve, de az a pusztítás, amit a robbanás végzett teljesen letaglózza. Bele is sápad a dologba és már érti, miért rendült meg Abogr a nagymonológja alatt. Tudta ő, persze hogy tudta, hogy milyen messze van innen a mágustorony és az is megremegett a tó felett, de akkor sem számított ekkora rombolásra. Ahogy a kis csapat lassan óvakodik a szakadék irányába befelé a városrészbe, már ha lehet annak nevezni a romhalmazt, úgy nő benne a feszültség, hogy valahogy irracionális módon akkor szállja meg a nyugalom, mikor meglátja a szakadékot. Valahogy egy pár méter keskeny résre, hasadékra számított és most egy feneketlen kiszáradt tómedret lát. A többiekre néz, hogy felmérje, őket mennyire érintette mélyen a látvány. Mivel Abogr találkát említett, és ők nem tudják kit is kellene keresniük az a logikus, hogy majd az találja meg őket és nem fordítva. Lerakja zsákját, és ráül, gondosan ügyelve rá, hogy hátát véletlenül se fordítsa a meredély felé. A rosszarcú romvárosiak tőreit sem szívesen hordozná a lapockái alatt, de még mindig szívesebben fogadja azokat, mint az idős mágus által leírt karmos-fogas szőrmókok simogatását és csókjait. Meg persze bármi másét, ami onnan jön, ahol ezek az állítólag többé-kevésbé intelligens lények bandákban érzik magukat biztonságban. Mondjuk visszagondolva azt senki nem mondta, hogy értelmesek, de ha gyülekeznek és támadásra készülnek, akkor egy mezei farkasfalka tagjainál biztosan okosabbak. Most, hogy itt van, néhány dolgot azért még beszerezne a piacról, így ha sokáig nem történik semmi, praktikusan felajánlva a séta vagy a rendelésleadás lehetőségét a többieknek ellép a szomszéd negyedbe a dolgokért.*


81. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-16 23:28:56
 ÚJ
>Rlilla Ravaatris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A sötétség kezdete//

* Hamar felmászik, mert tolják is, meg húzzák is, meg ő se rossz mászó, szóval minden egybevág. Amint felér és két lábbal áll a padlón ezt meg is ünnepeli egy öröm ugrálással, ahol az ikrek is boldogan pattognak. Aztán lehajol, hogy segítsen Zarának is, majd Mornak és mindenki másnak, aki még időben fel tud mászni. Ha már nem fér oda, akkor csak ugrándozva biztatja a többieket, hogy legyenek elég erősek és húzzanak meg húzzanak. Csivitelő hangját nyilván nem tudva kontrollálni, de ha rászólnak, akkor bizonyára kicsit elpirulva, zavartan kuncogva halkabbra fogja, vagy csak némán tátog, akárhogy is a szeplősképű vöröske aztán nem hagyja abba a szurkolást, s aki fel ér azt mindenféle esetben egyenként jól magához szorítja és megölelgeti, mert nagyon örül neki. (Kezdve Zarával) *



80. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-12 17:16:40
 ÚJ
>Mor'rhuk Strousk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A sötétség kezdete//

*Rlilla és Zara ügyesen felmásznak, főleg az utóbbi és Morr valamivel megkönnyebbül. Mivel ketten, sőt a gnómmal együtt hárman is segítettek nekik, ezért számára a feszült figyelés maradt, ami végül szükségtelenné válik és ő következik a sorban. Nem is vesztegeti az időt, egy-két gyors lépéssel Salwar előtt terem és vigyorogva helyezi lábát a férfi bakot tartó kezeibe.*
- Még jó, lenne egy kínos beszélgetésünk.
*Teszi hozzá és lendületet véve rugaszkodik feljebb, majd kissé nehézkesen a férfi vállaira lehetőleg úgy, hogy ő maga ne essen le Salwarnak pedig ne törje össze semmijét. Igaz férfihoz képest nem olyan nehéz ő, tekintve, hogy nem egy testes ember. Kezét nyújtja és lehetőleg el is kapják, hogy hamarosan ő is fent legyen. Nyögve húzza fel magát és sietve fordul meg, mert jól tudja, hogy nincs sok idejük. A dörömbölő léptek nem túl biztatóak továbbra sem.
Kezét nyújtja, hogy adják oda neki a kötelet és ezek után lehasalva engedi le.*
- Lányok, segítsetek! Fogjatok meg, de lehetőleg ne a gatyámat.
*Mert az legfeljebb lecsúszna és a kisebb gond az lenne, hogy fenekét villantaná, a nagyobb az, hogy esélyesen lecsúszna, mert nem tudná megtartani magukat. Többen együtt dolgozva pedig talán gyorsabban is haladhatnak.*


79. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-11 09:02:57
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A sötétség kezdete//

*Rlilla nem is húzza sokáig az időt, hamar a kötélnél terem, hogy felmásszon rajta. Mégpedig egész ügyesen, ami meg is lepi Zarát.
A dübörgő lépteket hallva ő sem szívesen húzná tovább az időt, ahogy a másik vörös felért, Zara is gyorsan a rögtönzött kötélért nyúl. Valószínűleg menne neki segítség nélkül is a mászás, van benne gyakorlata, de hát nyilván nem fog rászólni a fiúkra, hogy hozzá ne merjenek érni. Főleg nem Calera. Mikor a fenekébe csíp, kacéran lepillant rá, aztán ajkán széles vigyorral mászik tovább. Mintha csak egymás gondolataiban olvasnának, mert a nő fejében is megfordul a megmenekülős-ünneplős szex gondolata.*
- Te is megvagy, Rlilla?
*Kérdi, mikor felér. Körbepillant, látszólag biztonságosnak tűnik, de azért éberen figyel.*
- Na haladjatok, drágáim! Nem akarom senki hulláját takarítani.


78. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-10 14:08:11
 ÚJ
>Lyessal Veryelian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Kandalló fénye//

*Lassan közelít az ajtóhoz, s óvatosan kukkant be rajta. Mikor szemei hozzászokna a halvány gyertyafényes légkörhöz, szíve azonnal egy marokba ugrik össze. ~ Ó, Cinn... ~ Szemöldöke is szomorúan összehúzódik homlokán, mikor meglátja a lányt a fotelban kucorogni. Önmagában a látvány elegendő egy bocsánatkéréshez, tökéletesen szemlélteti jelenleg állapotát. Lyes nyel egy hatalmasat, bár hangot nem ad ki, ádámcsutkájának fel-le mozgása mindent elárul. Beljebb lép, majd nem messze megáll a lánytól és ismét nyel, azonban ezúttal már a durcás pofi szépsége miatt.*
- Én nem bókoltam. Ez az igazság. *Mondja ki dacosan és határozottan, mintha önérzetében sértették volna meg. Olyan, mintha Cilanney azt gondolná, mindenkit hasonló bókokkal kecsegtet, pedig ez nem igaz. Ahogy a lány feláll a fotelből, s a kandalló elé lép, önkéntelenül is és szándékosan is követi szemével. A korábbi vágyakozó tekintet ezúttal inkább elcsigázott és réveteg, egyelőre fogalma sincs hogyan másszon ki a slamasztikából, amibe átkozott testrésze keverte. Kezét határozottan kitartja tenyérrel kifelé a szavakra:*
- Tökéletes vendéglátó vagy. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd hagyja a lányt tovább beszélni hiszen valószínűleg meg sem hallja kijelentését, nagyon elzárkózik jelenleg. Utána persze megbánja, mert a további mondatok korábbi pillanatokat idéznek fel, s érzi, hogy lassan belepirul a szeme elé táruló ismételt látványba. A kerekded keblek, s a hálóing kedvesen dudorodó része. majdnem fel is sóhajt, aztán megrázza magát, s kissé közelebb lép a kandallóhoz. Cinn elé áll, majd lágyan elmosolyodik, ha a lány engedi, arcát simítja végig fentről lefelé, majd lassan megvonja vállát, keze leesik maga mellé.*
- Rád a szoba hűvössége volt hatással. Rám meg te... mit gondolsz miért ragaszkodtam oly görcsösen ahhoz a tálcához. *Vörösödik el, majd inkább a tűzbe néz, az ilyen, s effajta vallomásokhoz nem szokott hozzá. Ami azt illeti nem is kellett még hasonló dolgokról beszélgetnie, s nem zavarja, de mindenféleképpen szégyenkezni kényszerül.*
- Annyira szégyellem magam! S te azt gondoltad, mindent elrontasz pedig... igazából minden gyönyörű volt és tökéletes. Talán túlságosan is. *Lopva tekint a lány indigójába mohazöldjeivel, de még zavara miatt kevéssé tudja tartani a szemkontaktust, azonban keze óvatosan megindul a lányé felé, s ha teheti megfogja:*
- Én... én érzek valamit irántad, ami fokozatosan alakult ki. A beszélgetés, a humorod, a szépséged... nem emlékszem, hogy nő volt már rám ilyen hatással, mint te... mit gondolsz a virágot miért kaptad? *Fájdalmas fintorba zár szája.* Lehet, hogy nem is tetszett neked. *Rázza meg a fejét, majd a kandallóba bámul.* Ha szeretnéd, hogy elmenjek, akkor máris indulok... nem akarom, hogy miattam, meg az érzéseim miatt rosszul érezd magad, de a vágyaimnak nehéz parancsolni... melletted. *Hangosan sóhajt, mintha ezer éves levegőt fújna ki a kandalló melegétől terhes gyertyafényes szobában. Már bátran néz Cinnre, olyan szemekkel, mintha most látná őt utoljára. Mintha mindig is emlékezetébe akarná vésni ezt a pillanatot, a lány illatát, vörös hajzuhatagját, indigókék szemeit, törékeny termetét, s kedves hangját. Lyessal Veryelian menthetetlenül szerelmes.*


77. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-09 23:13:30
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Valóban szerencsés vagyok. * Vigyorog barátjára, majd Zarára kacsint, nem mondja ki, de arra gondol, hogy előző nap este is igazán szerencséje volt vele. Ráadásul többször is, csoda, hogy még állni bírnak a lábukon. ~ Ezek után a minimum, hogy megkoronázzuk a napot egy hála az égnek élünk szexszel. És Rlillával, persze. ~ A gondolat egészen felvillanyozza, hiába, a mélységi nem csak ahhoz ért, hogy másokat motiváljon, magát is nagyon jól tudja. Mindenkit felsegít, és csak Zara popsijába csíp bele játékosan, miközben felfelé tolja a nőt. Nem nagyon érdekli, hogy lehet itt fog meghalni, az egész életét úgy élte, hogy nem tudhatta, másnap rásüt még a fejére a hold, vagy már alulról szagolja a Mocsári Pityókát. Ahogy a két lány felér, a férfiakra néz. *
- Mor, te jössz, barátom. * Int neki, és mivel az ő fenekét nem akarja megcsipkedni, ezért elteszi a tőrét, és két karjával bakot tart. * Lépj a karjaimba, öreg cimbora, és meg se állj, amíg a vállamról el nem éred a kötelet. Te nehezebb vagy, mint a csajok, és téged még letapizni se akarlak.
* Ha feljuttatja, akkor Lorthonnak is int, hogy ugyan így másszon fel rajta, és ha minden jól megy, akkor nem marad egyedül, mert hamarosan új barátokkal ismerkedhet meg, akik igencsak hangos léptekkel közelednek. Bár lehet, hogy Salwar már csak a túlvilágon fog barátkozni. Ha van még rá ideje, akkor sietteti a többieket. *
- Na, Mor'rhuk, nyújtsd le nekem azt a kötelet, hogy elérjem. * Kéri szépen, és ha ez megtörténik, akkor igyekszik sietve felmászni rajta. *

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.09 23:21:23, a következő indokkal:
Kérésre javítva.



76. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-09 04:18:51
 ÚJ
>Lorthon Voynich avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A sötétség kezdete//

*A mélységi komolytalansága látszólag a néma testőrre semmi hatással nincs. Magában azért elteszi a dolgot későbbi mérlegelésre. Már ha lesz később. Bár egy pillanatra Lorthon átvette a vezetést mikor a vöröst hívta oda elsőnek, de a mélységi is egyet ért és egy egész értelmes tervvel áll elő. Ami, meglepő úgy, hogy ő maradjon hátra. A Kóbor Kutya ezt nem nézte volna ki a fickóból. Azt, hogy a nőket előre engedi még igen, de hogy a süllyedő hajót ő akarja utoljára elhagyni ez új. Persze nem akad rajta fent. Rlilla se húzza az időt, ketten is tolják a fenekét és ügyes lány szóval hamar feljut. Még a másik vörös is elkezdhet mászni. Lorthon neki is segít. Más férfiak biztos kiélveznék a helyzetet, de a némában az ilyen vágyak már rég elmúltak. Meg persze a dübörgő léptek és a harc közelsége is rontja a libidóját. Mikor feljutottak akkor csettint a pénzes fickónak, hogy ő jön. Van egy olyan érzése, hogy magára fog maradni a mélységivel. Ő tanította a fickót. Bár csak egy tőr van nála talán a helyzetet ki tudná használni. Ha Lorthon tudna beszélni ki is fejtené, hogy talán érdemes lenne neki a sötétebb részeken elbújni és ott kihasználni, hogy lát a sötétben. Persze mindegy. Bár arcán nem látszik, de a kalózt rég nem érzett izgalom fogja el. A halál közelsége megdobogtatja a szívét. Ettől érzi csak igazán, hogy újra él.*


75. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-08 23:16:08
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Szelíd

//A sötétség kezdete//

*Lorthon gyorsan intézkedik, de nem is baj, mert a dübörgő léptek erőteljesen közelednek. Amíg az övet összekötözik, addig az apró gnóm lóbálja a kezét és sietségre sarkalja a csapatot, mintha ezzel nyerne is akármennyi percet. Vélhetően ez inkább idegesítő, mintsem inspiráló, főleg a rikácsoló és pattogó hangját hallgatni, amibe azért némi aggodalom is vegyül. A hatékony bemutató után Rlilla is elhelyezkedik, s Salwar is kiadja az utasításokat, meghatározza a sorrendet.*
- Segítek, segítek!! Csak gyertek már!! Jajj!! *Sápítozik a gnóm. Vészesen tágnak tűnnek azok a nyílások az épület oldalán, de így elsőre a magasság is elérhetetlennek tűnik. Persze nem egy ilyen lassan összecsiszolódó csapatnak, kik között ugyan még akadhatnak súrlódások, hisz egymás határait sem ismerik, ahogyan igazából olyan nagyon egymást sem. Morr olyat tesz, amire valószínűleg senki sem számít egy, elsőre pipogyának tűnő lecsúszott nemes ficsúrtól. Belül bár retteg, s elképzelhető, hogy a kardmarkolat is csúszik kissé kezében, de a bejáratra feszülten figyel. Jól is teszi, ugyanis az erőteljes és ritmikus hangzavar, akár egy vágtázó ló után húzott szekér hangja, szinte már érezhető távolságból hallik. A kinti levegő csípős és hideg, a csapatnak mozognia kell, ha nem akarják elgémberedett tagjaikkal feltornázni magukat a galéria széléig. Hosszú, gyötrelmes pillanatok telnek el, nem csak Morrnak, a lent maradtaknak is. Azonban mikor Rlilla megragadja a gnóm kezét, már kissé fellélegezhetnek, innen megy minden magától. Kicsi a gnóm, de erős, szólhatna így is a mondás, mert bár nyakán kidagadnak az inak, s fújtat elég rendesen, látszik segít mindannyiuknak. Zara is könnyedén feljut, ruganyos teste veszi az akadályokat, még a gnóm is eltátja egyszer-kétszer a száját, aztán gyorsan visszaszippantja az éppen lecseppenő tartalmát. A vörös démon immár fentről figyelhet lefelé, s vélhetően segítik társaikat. Még hárman vannak lenn, s a sorrend, bár meghatározott, akár változtatható is. Esetleg, ha még valaki akarja, neadjaég meggondolná magát, el is barikádozhatja a réseket... bár ez opcionális és lehet, hogy... valójában teljesen felesleges.
Zara és Rlilla a galária korlátja mögött nem messze, ha feljutottak bal kéz felé, egy csukott ajtó előterében apró és lobogó lángokra figyelhet fel. A gnóm úgy látszik tüzet rakott, ez volt a korábbi motoszkálás, a fahasábok kellemes pattogása és érezhető meleg járja át a felső szintet, még lyukas teteje ellenére is. A kötélhágcsóval szemben is van egy ajtó nélküli helyiség, két oldalán egy-egy boltíves bejárattal. Jobbra hasonlóan egy csukott ajtóval rendelkező szoba terül el.*


74. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-08 11:51:24
 ÚJ
>Rlilla Ravaatris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A sötétség kezdete//

* Felnyög amikor szegény Cale leesik a lépcsőn, vagyis, mire leesik már nincs is lépcső, ám szerencsére a férfi jól van. Viszont még nincs vége, úgy tűnik valakik közelednek feléjük. Lorthon az övekből kötelet eszkábál és úgy tűnik ő fog elsőként felmászni.
Nagyot nyel de biccent, felfogja, hogy nála még csak egy kenőkés sincsen, ha esetleg harcra kerülne a sor, szóval jó lesz felmászni, hogy biztonságos magasságból tudjon gnómot dobálni ha szükséges.
A kötélhez lép és elkezd mászni. Alulról aki tudja tólja. A lány könnyű és fürge így nem okozhat igazán sok nehézséget megmászni egy kötelet és bízik benne, hogy gyorsan a tetjén lesz a gnóm mellett.*


73. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-06 14:50:25
 ÚJ
>Mor'rhuk Strousk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A sötétség kezdete//

*A szíve kihagy persze egy pillanatig, sőt szakaszosan több pillanatig amikor a lépcső kisebb megakadásokkal, de tovább zuhan. Szerencsére Salwarnak nem esik baja, megkönnyebbülését egy hangos sóhajjal tudtára is adja. Rosszul viselné, ha bármelyiküknek is baja esne. Mindenesetre hangulatán sokat segít Salwar idiotizmusa. Egy gyors, erőtlen mosolyt még megenged a viccnek.*
- Szerencsés fickó vagy te Salwar.
*Teszi még hozzá fejcsóválva. A dübörgő léptek zajától meghűl benne a vér, végül nem indul meg semmilyen felfedező útra, szerencsére ez idő alatt Lorthon tud gondoskodni az övekről. Morr elismerően pillant a végeredményre. De nincs idő félni vagy merengeni, segíteni kell. Lorthon neki is lát Rlilla felsegítésében, Salwar meg a korábbiakhoz hasonlóan koordinál. Persze a mélységi nem hagyhatja ki a pillanatot, hogy most is szórakoztassa őket, ami Mor'rhuk esetében hatásos és kicsit feloldódik benne a feszültség.*
- Szerintem nem lesz rá időnk.
*Mondja csupán megérzés alapján és mivel már így is elegen segítik a lányokat, ezért nem megy oda lábatlankodni, inkább feszülten figyel. Elkezdhetne barikádot pakolgatni a rések elé, de nem látja értelmét olyanokkal szemben, akiknek haverja az ajtaját is – akkor is ha rozoga – minden probléma nélkül berúgta. Helyette inkább a többieknek hátat fordítva figyeli a bejáratot kardmarkolatát szorongatva.*

A hozzászólás írója (Mor'rhuk Strousk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.06 14:50:38


72. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:47:20
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A sötétség kezdete//

- Elmés egy megállapítás, Cale... *mondja kissé gúnyosan, közben pedig fájó vállát mozgatja előre-hátra, hátha ez kicsit segít rajta.
Azonban a dübörgő léptek hangja újra hallható, mégpedig egyre csak közeledve, így az idő ellenük dolgozik. Jobb lenne minél hamarabb feljutni, vagy legalább valami búvóhelyet találni a romok között.*
- Rlilla, te maradj csak itt!
*Érti ő, miért akar Morral tartani, de mindenkinek jobb, ha a lányt juttatják fel legelőször. Először is, mert túléli, másodszor pedig nekik sem kell a lányt védeni, és tudnak magukkal foglalkozni.
Cale szavaira bólint, a terv jónak tűnik, azt leszámítva, hogy a lent maradó pár embernek nem sok esélye lesz megküzdeni az óriásokkal. Legalábbis Zara szerint.*
- A hős, a vezető, a szerető... *Halkan felnevet csípőre vágott kezekkel.* Fő az önbizalom, nem igaz?
*Kacsint egyet, majd még egy sanda pillantás után visszafordul a rögtönzött kötélhez, és ha kell, segít Rlillát feljuttatni.*
- Na gyere, Édes, haladjunk!




1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 72-91