Nincs játékban - Romtábor
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Romtábor | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 196. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
//Karaván - úton//
* A szándék megvan, hogy előre rántsa az "izét", arról már igazán nem tehet, hogy csak a fejét sikerül. Az ellenfél megmaradt sorait elnézve biztos a győzelemben, hiszen az a sereg nem sokáig marad a csatamezőn, amelyiknél nagy a fejetlenség.
Persze ő sem ússza meg sérülés nélkül, s mikor elvágódik, majdhogynem porrá zúzva támadóját, a vállába hasító fájdalom egy pillanatra elvakítja.
~ Merülj el a fájdalomban! Merülj el a fájdalomban! ~
Rövid pillanatok telnek el, míg ezt ismételgeti, s egy idő után egyesülni is tud a fájdalommal, s hidegen hagyja mindaddig, míg az adrenalin ürülni nem kezd szervezetéből. Még kettőt próbál levágni, megszabadítva őket karjaiktól, majd deréktájon lábaiktól is, mielőtt a fényeik kihunynának, s azok élettelenül, ahogyan lenniük kell, összeesnek és többé nem is mozdulnak.
Hosszú-hosszú másodpercekbe telik felfognia; nincs több ellen. Sikerrel jártak. Lia és Jelahan megcsinálta. Megmentették őket még néhány sérüléstől. (Mert azzal a maradékkal még úgy-ahogy elbántak volna, de így a mindenki számára legjobb végeredményt szülték meg).
Lassan térdre ereszkedik, a pallosát a földbe szúrja, arra támaszkodik.
Mégiscsak igaz az, amit a sereg fejetlenségéről tanult. Még az ellen holtában is mennyire igaz... *
- Megvagyok.
* Sajnos ő sem igazán észlelte Asgall-t, így nem tudhat az állapotáról, mindaddig, míg valaki nem visít, hogy a férfi beszorult alá.
És a fájdalom tépni kezdi az idegeit. Olyan hirtelenséggel csap le rá, hogy szinte kiégeti az idegszálakat. Sokkal erősebben, mint akkor amikor belé szúródott.
Hangosan felnyög, ahogy tudatosul benne, mi is okozza a fájdalmat. Talán fertőz is az a szar.
Ők megtették, amit meg kellett, szerencsére nem halálos a seb és most pedig a gyógyítójukon a sor. Már az is bőven elég, ha kiszedi, bekötni azután is ráér, miután kihalászták a felderítőt a szekér alól (persze, ha szólnak neki róla). *
- Na hányan mondhatják el ezt magukról, mi?
* Teszi fel a költői kérdést, fájdalmának is hangot adva néhány hatalmas nyögéssel. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 177-196
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-18 19:03:00
Üzenet elküldve: 2015-11-18 19:03:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Lia elmegy hát a többiek körmére nézni, és Jelahan nem is bánja. Tudja, hogy ki kell szednie a vesszőt, mert így már mozogni sem lesz képes tovább. Derekáról lecsatolja a fegyverövét, és combjának tövére tekeri, majd jól meghúzza, hogy szorítson. Inge aljából tépést szakít, de ezt egyelőre csak másik lábára fekteti. Aztán felhúzza kicsit a sérült lábát, majd egy határozott ütéssel átlöki a vessző hegyét az izomszöveten. A kötelező üvöltés sem marad el, a fájdalomtól ájulás környékezi. Szerencsére nem veszíti eszméletét. Csak zihálva fog rá a seb környékére. Mese nincs, tovább. Határozottan töri le ekkor a nyílvessző tollas végét, úgy törve meg a szárat, hogy minél kisebb csonk álljon ki a combjából. Ajkait beharapja, majd egy határozott mozdulattal átrántja a maradék csonkot. Vér buggyan, pedig a szorítás elér erős. Most jön a tépés szerepe. Gyorsan körültekeri a combját úgy, hogy mind a két lyukra jusson anyag bőven, ha nem elég, még tép az ingből.
Mire végez, éppen eléggé kimerül, így Darel ebben a félájulás szerű állapotban lel rá. Jelahan nem igazán tud már ellenkezni a cipelés ellen, sziszegve tűri csupán, hogy a szekérhez vigye őt a fiatal harcos. Ott aztán jó időre megszűnik számára a világ.*
//Bő két héttel később//
*Lihanechig van ideje összeszedni magát, és hála Liah gondoskodásának el sem mérgedt a seb. Bár ráállni még teljesen nem tud, de azért lényegesen jobban van.
Az árut megfelelően értékesítik, beszerzik, amit Nivere kért. Darel tanácsára az egyik szekeret is eladják, a holmi, amit visszafelé visznek a maradék egyre is felfér.*
//Vissza úton//
*Újabb napok telnek el, melyet a visszaúton a szekéren tölt. Sebei szépen gyógyulnak, Liah gondoskodik róluk. Itt is elfogadja Darel javaslatát, és megkerülik a romtábort és a csonttemetőt. Még ha pár napot rá is kell áldozzanak az útra, de legalább egyben térnek vissza Artheniorba.*
*Lia elmegy hát a többiek körmére nézni, és Jelahan nem is bánja. Tudja, hogy ki kell szednie a vesszőt, mert így már mozogni sem lesz képes tovább. Derekáról lecsatolja a fegyverövét, és combjának tövére tekeri, majd jól meghúzza, hogy szorítson. Inge aljából tépést szakít, de ezt egyelőre csak másik lábára fekteti. Aztán felhúzza kicsit a sérült lábát, majd egy határozott ütéssel átlöki a vessző hegyét az izomszöveten. A kötelező üvöltés sem marad el, a fájdalomtól ájulás környékezi. Szerencsére nem veszíti eszméletét. Csak zihálva fog rá a seb környékére. Mese nincs, tovább. Határozottan töri le ekkor a nyílvessző tollas végét, úgy törve meg a szárat, hogy minél kisebb csonk álljon ki a combjából. Ajkait beharapja, majd egy határozott mozdulattal átrántja a maradék csonkot. Vér buggyan, pedig a szorítás elér erős. Most jön a tépés szerepe. Gyorsan körültekeri a combját úgy, hogy mind a két lyukra jusson anyag bőven, ha nem elég, még tép az ingből.
Mire végez, éppen eléggé kimerül, így Darel ebben a félájulás szerű állapotban lel rá. Jelahan nem igazán tud már ellenkezni a cipelés ellen, sziszegve tűri csupán, hogy a szekérhez vigye őt a fiatal harcos. Ott aztán jó időre megszűnik számára a világ.*
//Bő két héttel később//
*Lihanechig van ideje összeszedni magát, és hála Liah gondoskodásának el sem mérgedt a seb. Bár ráállni még teljesen nem tud, de azért lényegesen jobban van.
Az árut megfelelően értékesítik, beszerzik, amit Nivere kért. Darel tanácsára az egyik szekeret is eladják, a holmi, amit visszafelé visznek a maradék egyre is felfér.*
//Vissza úton//
*Újabb napok telnek el, melyet a visszaúton a szekéren tölt. Sebei szépen gyógyulnak, Liah gondoskodik róluk. Itt is elfogadja Darel javaslatát, és megkerülik a romtábort és a csonttemetőt. Még ha pár napot rá is kell áldozzanak az útra, de legalább egyben térnek vissza Artheniorba.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-18 18:38:52
Üzenet elküldve: 2015-11-18 18:38:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
* Sorra hallani a hangokat, mindenki megvan. Végül csak előkerül Asgall is a kocsik alatt. Állítólag súlyos ezért óvatosan segít a kiszedésében. Saját sebei most másodlagosak. Közben Lia ha átadja az Öreg üzenetét akkor szemével Jelahant keresi. Meg is leli a jégcsóvától nem messze. Bólint a lánynak. Majd érte is indul, ha kell bicegve kissé de akkor is elmegy érte. *
- Senkit nem hagyunk hátra.
* Szól röviden az öreghez közeledve, majd felnyalábolja, nem lehet oly nehéz, hogy ne bírja, jó erőben van. Bal karját párszer igyekszik kímélni, ezért is főként jobb vállára fekteti fel majd az idős vezetőt. Amennyire tudja óvatosan cipeli el félig vállán félig hátán hordozva. A kocsira felfektetik majd jó esetben közösen. Csak mint Asgallt ha sikeresen ellátták. *
- Van nálam néhány darab.
* Kotorászik a lovának zsákjában. Majd egy kicsiny táskában mutatja a lánynak, hogy miket is láthat az a következő:
Kettő van mi citromsárga színű, egy ami sötétzöld, egy vérvörös, egy mandula barna és egy sötétlila. *
- A zöld segít a súlyosabb sebeken.
* Ennyit tud most hirtelen, persze a többire is nagyjából emlékszik így ha a lány kérdi akkor igyekszik elregélni. S ha valakinek szükséges akkor szívesen átnyújtja, hogy sebeit gyógyítsa. *
- Csak annyira rakj össze minket, hogy a tóig eljussunk. Ott majd megpihenünk és összeszedjük magunkat jobban.
* Mondja a nőnek. Ez után készséggel segít, iszik, vagy csak szimplán nyugton marad, hogy fércelhessék. Most Lia a parancsnak egy kis időre. Ha a lány azt mondja mindenki megmarad akkor pedig jön a kényszer mondat. *
- Akkor indulás! A tóig nem állunk meg, a lovakat a szekerek mögé kötjük és mindenki felül a kocsikra. Addig is pihenjünk. Hagyjuk ezt a helyet mihamarabb!
* Jelenti ki és indítja meg a csapatot végül, hogy elhagyhassák a sötétség eme csontokkal tűzdelt szurdokát. Ha minden jól megy több meglepetés nem éri őket s az út további felében. Lesz idejük regenerálódni főként ha Lia kellő ellátást biztosít nekik. *
//Bő két héttel később//
* Lihanechbe végül megérkeztek, előkerültek a bundák s egyéb eszközök, hiszen az északi vidéken nem épp délvidéki a hőmérséklet. Ha valaki esetleg nem készül a figyelmeztetés ellenére meleg ruházattal, annak maximum 1 bundát fel tud ajánlani illetve a piacon a beszerző csapat is vásárol tán ilyen holmikat.
Az árut eladták, tán a rossz szekerek egyikén is érdemes lenne túladni. Ezt fel is veti s ha így lesz akkor már csak 1 üres szekérrel térnek visszafelé.
Ha minden jól megy akkor túlélték, megjárták a fagyos északot s végrehajtották a feladatot. Nincs más hátra mint vissza. Vissza Artheniorba, de addig még hosszú az út... *
//Vissza úton//
* A Romtábort s a csonttemető most közös megegyezéssel megkerülik. Nem számít a plusz idő de jobb nem kockáztatni, gondolván ebbe úgy is mindenki beleegyezik így is tesz. Pár nappal több vagy kevesebb nem számít, de pár élettel, az már más kérdés. Ha minden jól megy akkor bő két hét is újra megpillantják a karavánpihenő távoli sziluettjét. *
* Sorra hallani a hangokat, mindenki megvan. Végül csak előkerül Asgall is a kocsik alatt. Állítólag súlyos ezért óvatosan segít a kiszedésében. Saját sebei most másodlagosak. Közben Lia ha átadja az Öreg üzenetét akkor szemével Jelahant keresi. Meg is leli a jégcsóvától nem messze. Bólint a lánynak. Majd érte is indul, ha kell bicegve kissé de akkor is elmegy érte. *
- Senkit nem hagyunk hátra.
* Szól röviden az öreghez közeledve, majd felnyalábolja, nem lehet oly nehéz, hogy ne bírja, jó erőben van. Bal karját párszer igyekszik kímélni, ezért is főként jobb vállára fekteti fel majd az idős vezetőt. Amennyire tudja óvatosan cipeli el félig vállán félig hátán hordozva. A kocsira felfektetik majd jó esetben közösen. Csak mint Asgallt ha sikeresen ellátták. *
- Van nálam néhány darab.
* Kotorászik a lovának zsákjában. Majd egy kicsiny táskában mutatja a lánynak, hogy miket is láthat az a következő:
Kettő van mi citromsárga színű, egy ami sötétzöld, egy vérvörös, egy mandula barna és egy sötétlila. *
- A zöld segít a súlyosabb sebeken.
* Ennyit tud most hirtelen, persze a többire is nagyjából emlékszik így ha a lány kérdi akkor igyekszik elregélni. S ha valakinek szükséges akkor szívesen átnyújtja, hogy sebeit gyógyítsa. *
- Csak annyira rakj össze minket, hogy a tóig eljussunk. Ott majd megpihenünk és összeszedjük magunkat jobban.
* Mondja a nőnek. Ez után készséggel segít, iszik, vagy csak szimplán nyugton marad, hogy fércelhessék. Most Lia a parancsnak egy kis időre. Ha a lány azt mondja mindenki megmarad akkor pedig jön a kényszer mondat. *
- Akkor indulás! A tóig nem állunk meg, a lovakat a szekerek mögé kötjük és mindenki felül a kocsikra. Addig is pihenjünk. Hagyjuk ezt a helyet mihamarabb!
* Jelenti ki és indítja meg a csapatot végül, hogy elhagyhassák a sötétség eme csontokkal tűzdelt szurdokát. Ha minden jól megy több meglepetés nem éri őket s az út további felében. Lesz idejük regenerálódni főként ha Lia kellő ellátást biztosít nekik. *
//Bő két héttel később//
* Lihanechbe végül megérkeztek, előkerültek a bundák s egyéb eszközök, hiszen az északi vidéken nem épp délvidéki a hőmérséklet. Ha valaki esetleg nem készül a figyelmeztetés ellenére meleg ruházattal, annak maximum 1 bundát fel tud ajánlani illetve a piacon a beszerző csapat is vásárol tán ilyen holmikat.
Az árut eladták, tán a rossz szekerek egyikén is érdemes lenne túladni. Ezt fel is veti s ha így lesz akkor már csak 1 üres szekérrel térnek visszafelé.
Ha minden jól megy akkor túlélték, megjárták a fagyos északot s végrehajtották a feladatot. Nincs más hátra mint vissza. Vissza Artheniorba, de addig még hosszú az út... *
//Vissza úton//
* A Romtábort s a csonttemető most közös megegyezéssel megkerülik. Nem számít a plusz idő de jobb nem kockáztatni, gondolván ebbe úgy is mindenki beleegyezik így is tesz. Pár nappal több vagy kevesebb nem számít, de pár élettel, az már más kérdés. Ha minden jól megy akkor bő két hét is újra megpillantják a karavánpihenő távoli sziluettjét. *
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-17 23:20:08
Üzenet elküldve: 2015-11-17 23:20:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A fáklyák immár a földön égnek, már nincs mit tenni, Gebe továbbvágtat, míg Lia nem kezdi fékezni és széles ívben visszafordítani.
Ekkor történik, mint valami fényes tűzijáték, de ez más, zöld és sárga fényrobbanás, olyasmi, mint amit a látomás mutatott neki, csak nagyobb, nem egy szobácskányi, talán az eget is bevilágítja, talán még a karavánpihenő őrei is láthatják. A lány a karjával óvja a szemeit, Gebe szerencsére a kerülő miatt félig háttal van, így csak felágaskodik, de a lány valahogy a nyeregben tud maradni.
Mikor a fénykitörésnek vége vége a csatazajnak is, minden elcsendesedik és a lány óvatosan leengedi a karját az arca elől.
Lia látja, hogy a holt sereg a földre omlik, de azt is, hogy az élők ott állnak.
Gyorsan számol. Hárman, hárman vannak. Élnek mind. Körbenéz, és azt is látja, Jelahan nem volt annyira szerencsés, mint ő. Lia leszáll Gebéről és mellé térdel. Az öreg a hátán fekszik a földön, de magánál van, mozog, beszél.*
– Megmondom neki, sőt, érted küldöm, Jelahan bácsi. Nem hagyunk itt! A sebeidet rendbe tudjuk hozni.
*Szerencsére a csend már lenyugtatta az öreg lovát, így az a közelben álldogál remegő lábakon, a lány az öreghez vezeti, a kantárt Jelahan kezébe adja.*
– Mindjárt jön valaki, feltesznek rá, aztán a szekereknél ellátunk.
*A lány ezzel az ígérettel száll lóra, közben valószínűleg a harcosok is a szekerek felé tartanak, és bizonnyal mellettük találkoznak, a lány lecsusszan a nyeregből.
Ahogy látja, valamennyien járóképesek, bár Darelnek bizonyára fáj minden lépés a sérült lábával. Tyran sem néz ki jól az átszúrt vállával, de Lia reménykedik, hogy csontja-ere-tüdeje nem sérült.
Rendoll kifejezetten ijesztően fest vérmaszatos arcával, de a lány azzal nyugtatgatja magát, hogy a fej, de különösen az arc sérülései mindig borzasztóan véreznek.*
~Viszont pont ezért szépen gyógyulnak.~
*Aztán eszébe jutnak a bájitalok is. A gondolatra enyhül a torkában a sajgás.
Azzal sem törődik, ha Rendoll összekeni, mikor a férfi megöleli a karjába simul, és az arca ép oldalára puszil.*
– Jól vagyok, már jól *bólint és el is mosolyodik bizonyítandó a szavait. Majd Darelhez fordul.* Jelahan azt mondja siessünk. Azt hiszem úgy véli, hogy itt hagynánk, de a sérülése annyira nem súlyos, csak egy nyílvessző, meg talán egy kis agyrázkódás, a lova ledobta a fényrobbanáskor, a combja miatt nem tud felkelni, én meg nem bírtam egymagam felemelni a lovára. Menjetek el érte! Nem marad itt ő sem! Addig adok még Asgallnak egy kis Cynthe Álmát, és utána amint hat leszedhetjük róla valahogy a szekeret. A lovak megvannak, ha a kocsikat egyenesbe tudnánk billenteni, akkor őket feltehetnénk.
*Darelre pillant, majd Tyranre.*
– Van bájitalotok?
*Aztán Rendollra is néz.*
– A te sebeden egy világoszöld is segít.
*A gyógyító bájitalok ilyen helyzetekben tudnak segíteni.*
– Mit gondoltok? Megisztok belőlük?
*A fáklyák immár a földön égnek, már nincs mit tenni, Gebe továbbvágtat, míg Lia nem kezdi fékezni és széles ívben visszafordítani.
Ekkor történik, mint valami fényes tűzijáték, de ez más, zöld és sárga fényrobbanás, olyasmi, mint amit a látomás mutatott neki, csak nagyobb, nem egy szobácskányi, talán az eget is bevilágítja, talán még a karavánpihenő őrei is láthatják. A lány a karjával óvja a szemeit, Gebe szerencsére a kerülő miatt félig háttal van, így csak felágaskodik, de a lány valahogy a nyeregben tud maradni.
Mikor a fénykitörésnek vége vége a csatazajnak is, minden elcsendesedik és a lány óvatosan leengedi a karját az arca elől.
Lia látja, hogy a holt sereg a földre omlik, de azt is, hogy az élők ott állnak.
Gyorsan számol. Hárman, hárman vannak. Élnek mind. Körbenéz, és azt is látja, Jelahan nem volt annyira szerencsés, mint ő. Lia leszáll Gebéről és mellé térdel. Az öreg a hátán fekszik a földön, de magánál van, mozog, beszél.*
– Megmondom neki, sőt, érted küldöm, Jelahan bácsi. Nem hagyunk itt! A sebeidet rendbe tudjuk hozni.
*Szerencsére a csend már lenyugtatta az öreg lovát, így az a közelben álldogál remegő lábakon, a lány az öreghez vezeti, a kantárt Jelahan kezébe adja.*
– Mindjárt jön valaki, feltesznek rá, aztán a szekereknél ellátunk.
*A lány ezzel az ígérettel száll lóra, közben valószínűleg a harcosok is a szekerek felé tartanak, és bizonnyal mellettük találkoznak, a lány lecsusszan a nyeregből.
Ahogy látja, valamennyien járóképesek, bár Darelnek bizonyára fáj minden lépés a sérült lábával. Tyran sem néz ki jól az átszúrt vállával, de Lia reménykedik, hogy csontja-ere-tüdeje nem sérült.
Rendoll kifejezetten ijesztően fest vérmaszatos arcával, de a lány azzal nyugtatgatja magát, hogy a fej, de különösen az arc sérülései mindig borzasztóan véreznek.*
~Viszont pont ezért szépen gyógyulnak.~
*Aztán eszébe jutnak a bájitalok is. A gondolatra enyhül a torkában a sajgás.
Azzal sem törődik, ha Rendoll összekeni, mikor a férfi megöleli a karjába simul, és az arca ép oldalára puszil.*
– Jól vagyok, már jól *bólint és el is mosolyodik bizonyítandó a szavait. Majd Darelhez fordul.* Jelahan azt mondja siessünk. Azt hiszem úgy véli, hogy itt hagynánk, de a sérülése annyira nem súlyos, csak egy nyílvessző, meg talán egy kis agyrázkódás, a lova ledobta a fényrobbanáskor, a combja miatt nem tud felkelni, én meg nem bírtam egymagam felemelni a lovára. Menjetek el érte! Nem marad itt ő sem! Addig adok még Asgallnak egy kis Cynthe Álmát, és utána amint hat leszedhetjük róla valahogy a szekeret. A lovak megvannak, ha a kocsikat egyenesbe tudnánk billenteni, akkor őket feltehetnénk.
*Darelre pillant, majd Tyranre.*
– Van bájitalotok?
*Aztán Rendollra is néz.*
– A te sebeden egy világoszöld is segít.
*A gyógyító bájitalok ilyen helyzetekben tudnak segíteni.*
– Mit gondoltok? Megisztok belőlük?
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-17 21:35:06
Üzenet elküldve: 2015-11-17 21:35:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*A többiek hátának fordulva veri vissza a körülöttük lévő, nagyjából féltucat dögöt amikor az egyik halott pengéje, hirtelen végig szántja az arcát. A vér rögtön szivárogni kezd és mint a felületi sebek általában azonnal égető fájdalom érződik a helyén. A vér belefolyik a szemébe és csak hunyorogni képes vele. A kardjával továbbra is igyekszik távol tartani maguktól a támadó holtakat, de a hunyorgás miatt nem megy olyan könnyen. Félig vaktában suhint éppen, amikor a zöld fénycsóva előtör az előtte lévő holtak egyszer csak lebénulnak és a porba hullanak. Egy kis ideig fel sem fogja, hogy az élőholtak serege vereséget szenvedett. Beletelik egy pár percbe, mire összeáll a kép. Lia és az öreg talált valamit, rájöttek valamire és sikerrel járt az amit tettek, a halott sereg pedig újra a földön hever, ott ahova való.*
-Megvagyok! Ti is jól vagytok?
*Kiált Darelnek őszinte örömmel, hogy valóban megvan. Egy vágással megúszta, amiből kérlelhetetlenül szivárog a vér.*
-LIA?! Lia!
*Mikor tudatosul, hogy vége van az összecsapásnak keresni kezdi kedvesét. Egy ideje szem elől tévesztette, mikor végre megtalálja nagy kő esik le a szívéről, mert láthatóan jól van. A karjába kapja és megöleli.*
-Jól vagy? Liám... nem tudom mit csináltatok velük, de hatásos volt.
*Lia örömteli üdvözlése után segít kiszabadítani Asgallt a szekér alól, aki láthatóan rossz bőrben van. A vér megint a szemébe szivárog, ezért kénytelen megtörölni és ezzel szétkeni az arcán és az ujjain.*
-Előbb a súlyosabb sérülteken segíts Liám, ez nem olyan vészes, ráér. Alig egy karcolás.
*Kivárja a sorát, mert úgy látja küzdőtársai sokkal nagyobb sebeket kaptak. Aggódva nézi az öreg karavánvezetőt, mert a nyilat ő kapta, amit eredetileg a hátába szántak. Segít Liának a sérült ellátásban ahogy tud. Remélhetőleg mindenki felépül majd idővel és a hegyek között nyugalmasabb út vár rájuk. Ez után, a metsző hideget meg sem fogják érezni.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.17 21:47:25
*A többiek hátának fordulva veri vissza a körülöttük lévő, nagyjából féltucat dögöt amikor az egyik halott pengéje, hirtelen végig szántja az arcát. A vér rögtön szivárogni kezd és mint a felületi sebek általában azonnal égető fájdalom érződik a helyén. A vér belefolyik a szemébe és csak hunyorogni képes vele. A kardjával továbbra is igyekszik távol tartani maguktól a támadó holtakat, de a hunyorgás miatt nem megy olyan könnyen. Félig vaktában suhint éppen, amikor a zöld fénycsóva előtör az előtte lévő holtak egyszer csak lebénulnak és a porba hullanak. Egy kis ideig fel sem fogja, hogy az élőholtak serege vereséget szenvedett. Beletelik egy pár percbe, mire összeáll a kép. Lia és az öreg talált valamit, rájöttek valamire és sikerrel járt az amit tettek, a halott sereg pedig újra a földön hever, ott ahova való.*
-Megvagyok! Ti is jól vagytok?
*Kiált Darelnek őszinte örömmel, hogy valóban megvan. Egy vágással megúszta, amiből kérlelhetetlenül szivárog a vér.*
-LIA?! Lia!
*Mikor tudatosul, hogy vége van az összecsapásnak keresni kezdi kedvesét. Egy ideje szem elől tévesztette, mikor végre megtalálja nagy kő esik le a szívéről, mert láthatóan jól van. A karjába kapja és megöleli.*
-Jól vagy? Liám... nem tudom mit csináltatok velük, de hatásos volt.
*Lia örömteli üdvözlése után segít kiszabadítani Asgallt a szekér alól, aki láthatóan rossz bőrben van. A vér megint a szemébe szivárog, ezért kénytelen megtörölni és ezzel szétkeni az arcán és az ujjain.*
-Előbb a súlyosabb sérülteken segíts Liám, ez nem olyan vészes, ráér. Alig egy karcolás.
*Kivárja a sorát, mert úgy látja küzdőtársai sokkal nagyobb sebeket kaptak. Aggódva nézi az öreg karavánvezetőt, mert a nyilat ő kapta, amit eredetileg a hátába szántak. Segít Liának a sérült ellátásban ahogy tud. Remélhetőleg mindenki felépül majd idővel és a hegyek között nyugalmasabb út vár rájuk. Ez után, a metsző hideget meg sem fogják érezni.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.17 21:47:25
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-17 19:57:07
Üzenet elküldve: 2015-11-17 19:57:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - úton//
*Nem tudja, talán a gyógynövény, talán a sérülése, de elájul. Nem is tudja, hogy meddig eszméletlen, de egyszer csak meghallja, hogy valaki a nevét kiáltja. Ekkor tér magához.*
- Itt vagyok a szekér alatt!* jelenti ki a férfi, kiáltva.*
- Azt hiszem a lábam eltörött, és a kezemet sem érzem.* ekkor pillantja meg, hogy keze bizony elváltozott, és ujjait nem tudja mozgatni.*
- Ne, ezt ne!* ordítja a férfi. Nem tudja mitől, de Asgall arra gondol, hogy ujjai bizony elüszkösödtek, talán még lehet rajtuk segíteni. Lia tapasztalt gyógyító, talán már látott ilyet is, de azt nem akarja, hogy levágják a jobb kezét, akkor elveszti a kardforgató kezét, ugyanis a ballal nem tud vívni.*
*Nem tudja, talán a gyógynövény, talán a sérülése, de elájul. Nem is tudja, hogy meddig eszméletlen, de egyszer csak meghallja, hogy valaki a nevét kiáltja. Ekkor tér magához.*
- Itt vagyok a szekér alatt!* jelenti ki a férfi, kiáltva.*
- Azt hiszem a lábam eltörött, és a kezemet sem érzem.* ekkor pillantja meg, hogy keze bizony elváltozott, és ujjait nem tudja mozgatni.*
- Ne, ezt ne!* ordítja a férfi. Nem tudja mitől, de Asgall arra gondol, hogy ujjai bizony elüszkösödtek, talán még lehet rajtuk segíteni. Lia tapasztalt gyógyító, talán már látott ilyet is, de azt nem akarja, hogy levágják a jobb kezét, akkor elveszti a kardforgató kezét, ugyanis a ballal nem tud vívni.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-17 18:46:08
Üzenet elküldve: 2015-11-17 18:46:08
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
* A szándék megvan, hogy előre rántsa az "izét", arról már igazán nem tehet, hogy csak a fejét sikerül. Az ellenfél megmaradt sorait elnézve biztos a győzelemben, hiszen az a sereg nem sokáig marad a csatamezőn, amelyiknél nagy a fejetlenség.
Persze ő sem ússza meg sérülés nélkül, s mikor elvágódik, majdhogynem porrá zúzva támadóját, a vállába hasító fájdalom egy pillanatra elvakítja.
~ Merülj el a fájdalomban! Merülj el a fájdalomban! ~
Rövid pillanatok telnek el, míg ezt ismételgeti, s egy idő után egyesülni is tud a fájdalommal, s hidegen hagyja mindaddig, míg az adrenalin ürülni nem kezd szervezetéből. Még kettőt próbál levágni, megszabadítva őket karjaiktól, majd deréktájon lábaiktól is, mielőtt a fényeik kihunynának, s azok élettelenül, ahogyan lenniük kell, összeesnek és többé nem is mozdulnak.
Hosszú-hosszú másodpercekbe telik felfognia; nincs több ellen. Sikerrel jártak. Lia és Jelahan megcsinálta. Megmentették őket még néhány sérüléstől. (Mert azzal a maradékkal még úgy-ahogy elbántak volna, de így a mindenki számára legjobb végeredményt szülték meg).
Lassan térdre ereszkedik, a pallosát a földbe szúrja, arra támaszkodik.
Mégiscsak igaz az, amit a sereg fejetlenségéről tanult. Még az ellen holtában is mennyire igaz... *
- Megvagyok.
* Sajnos ő sem igazán észlelte Asgall-t, így nem tudhat az állapotáról, mindaddig, míg valaki nem visít, hogy a férfi beszorult alá.
És a fájdalom tépni kezdi az idegeit. Olyan hirtelenséggel csap le rá, hogy szinte kiégeti az idegszálakat. Sokkal erősebben, mint akkor amikor belé szúródott.
Hangosan felnyög, ahogy tudatosul benne, mi is okozza a fájdalmat. Talán fertőz is az a szar.
Ők megtették, amit meg kellett, szerencsére nem halálos a seb és most pedig a gyógyítójukon a sor. Már az is bőven elég, ha kiszedi, bekötni azután is ráér, miután kihalászták a felderítőt a szekér alól (persze, ha szólnak neki róla). *
- Na hányan mondhatják el ezt magukról, mi?
* Teszi fel a költői kérdést, fájdalmának is hangot adva néhány hatalmas nyögéssel. *
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-16 19:24:50
Üzenet elküldve: 2015-11-16 19:24:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Elérik Liával a jégcsúcsot, és a fáklyáikat is sikerül aránylag közel juttatni hozzá. Az eredmény persze nem azonnal, így nem marad más, mint aggódva figyelni, hogy miként is sikerült a tervük.
Jó fél percbe is beletelik, míg végre úgy tűnik változás áll be. A váratlan fénykilövellés elvakítja Jelahant, és az alatta idegesen toporgó lovat is, aki ettől megugrik. Mivel az öreg éppen nem fogja eléggé a kantárt, hát könnyedén csúszik le hátra, s terül el a földön.
Ekkor éri el erejének végét, és a fájdalom is átcsap rajta. A ló riadtan szalad arrébb kicsit, majd áll meg megnyugodva, ahogy a világító szeműek is porrá omlanak.
Ha Liah segíteni akarna neki, akkor megállítja.*
-Ne most. Előbb nézd meg a többiekkel mi van. Én ráérek. Asgallt... szedjétek ki a szekér alól.
*És nem engedi, hogy Liah bármit is tegyen. Menjen csak, és lássa el előbb a többieket. Addig ő szusszan itt egyet a porban. Persze tudja, hogy túl sok idejük nincs, így mielőtt még Liah elhúzhatna Darelék iránt, megfogja a lány csuklóját.*
-Mondd meg a Kölyöknek *Itt Darelre gondol persze.* Sietnünk kell. Ne várjuk meg az újabb próbatételt.
*Azzal engedi a lányt. Most a legfontosabb, hogy annyira összeszedjék magukat, hogy elhúzhassák innen a csíkot.*
*Elérik Liával a jégcsúcsot, és a fáklyáikat is sikerül aránylag közel juttatni hozzá. Az eredmény persze nem azonnal, így nem marad más, mint aggódva figyelni, hogy miként is sikerült a tervük.
Jó fél percbe is beletelik, míg végre úgy tűnik változás áll be. A váratlan fénykilövellés elvakítja Jelahant, és az alatta idegesen toporgó lovat is, aki ettől megugrik. Mivel az öreg éppen nem fogja eléggé a kantárt, hát könnyedén csúszik le hátra, s terül el a földön.
Ekkor éri el erejének végét, és a fájdalom is átcsap rajta. A ló riadtan szalad arrébb kicsit, majd áll meg megnyugodva, ahogy a világító szeműek is porrá omlanak.
Ha Liah segíteni akarna neki, akkor megállítja.*
-Ne most. Előbb nézd meg a többiekkel mi van. Én ráérek. Asgallt... szedjétek ki a szekér alól.
*És nem engedi, hogy Liah bármit is tegyen. Menjen csak, és lássa el előbb a többieket. Addig ő szusszan itt egyet a porban. Persze tudja, hogy túl sok idejük nincs, így mielőtt még Liah elhúzhatna Darelék iránt, megfogja a lány csuklóját.*
-Mondd meg a Kölyöknek *Itt Darelre gondol persze.* Sietnünk kell. Ne várjuk meg az újabb próbatételt.
*Azzal engedi a lányt. Most a legfontosabb, hogy annyira összeszedjék magukat, hogy elhúzhassák innen a csíkot.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-16 18:17:06
Üzenet elküldve: 2015-11-16 18:17:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
* Csak nem ússza meg szárazon, előbb a lábát éri kicsiny vágás a jégdárdáknál, most meg ez a mocsok lesből támadva próbálja a nyakát döfni aminek az eredményes védekezésnek köszönhetően nincs hatása. Cserébe az alkarja bánja. Végigszánt rajta hulla tőre, szerencse, hogy van rajta alkarvédő, súlyosabb is lehetne. Hasznos ez a páncél ő megmondta Tyrannak... Na de ezen majd később morfondíroznak. Társainak háttal vagdalkozik ideális esetben azok is elvannak. Jelahan és Lia pedig a háttérben igyekeznek tűzzel olvasztani a jégbe burkolt fénycsóvát. Az utolsó ötlete ez lett volna, vélhetően a többiek hasonlóra gondoltak. Ebben van minden remény, de ez most a három harcolót nem túlzottan vigasztalja. Nyakukon maradt még vagy fél tucat. Jöjjön aminek jönnie kell. Aztán hirtelen a rémek megtorpannak, reflexből vág oldal irányból s mozdulatlan találja el. De szép sorra darabokra hullanak. Dübörög még az éltető vér izmaiban, de egy újabb vágás után lassan alább hagy. Karján csordogál a vér de még nem érzi a fájdalmat, ahogyan a lábát ért seb sem tudatosult benne, csalóka dolog az adrenalin. Ha kellő van belőle az ember csodákra képes, de mikor alább hagy, egyszerre zúdul a testre a fájdalom és a fáradtság...
Az utolsó vágás után féltérdre hull, hála a lábán ért sérülésnek mit igazán csak most vesz észre. Kardjával támasztja meg magát úgy liheg párat míg értetlenül néz a most már tényleg oszló hullákra. A fényáradat kelti fel figyelmét az ég felé. Talán sikerrel jártak Jelahan is Lia? Nem látja hiszen egy méretes jéglándzsafal takarja a dolgokat. De valószínű, hogy annak a fényoszlopnak a helyén volt nagyjából az a jégbe fagyott csóva. *
- Mindenki kiáltsa a nevét aki megvan!
* Kiált fel jó hangosan, hogy létszámellenőrzést tarthasson miután beköszönt a síri csend és úgy látszik az ellent sikerrel visszaverték. 2 sorstársát látja maga mögött, sérülések vannak, de azért egyben maradnak. Felegyenesedik végül, megtartja magát, nem olyan veszélyesek a sérülései, de azért a sérülés az sérülés. Jó esetben Asgall lesz az egyetlen aki nem harsogja tulajdon nevét. Egymást segítve végül csak visszabotorkálnak a karavánhoz. Ha Lia és Jelahan előkerül akkor rájuk emeli jeges szemeit. *
- Nektek köszönhetjük!
* Hajt fejet enyhén amolyan köszönöm gyanánt. Nem a szavak embere ilyen téren. *
- Asgall!
* Kiáltja miután a felderítő elvileg nem ad jelet magáról. Ha megtalálják végre akkor kipecázzák a kocsi alól. *
- Hát, lesz munkád bőven.
* Jegyzi meg, Lia felé fordulva. Biztatóan bólint neki. *
- Megmondtam, Téged kell minden áron védeni.
* Jelenti ki, talán még kedvesen is hiszen ha most a lány lenne velük akkor itt pusztulnának mindannyian a nyílt sebeikkel, hosszú napokra a várostól. *
- Lásd el a sebeket kérlek, kicsit pihenünk aztán amint lehet indulunk, innentől már csak a hideg lesz az ellenségünk. Legalább is remélem.
* Fordul el fejével az északi hegyeknek. Talán innen már simább lesz az út, majd kiderül de most össze kell szedjék magukat. A kocsikat is összekaparják, amit kell felállítják ahogy tudják, a lovakat pedig azzal aki még éppen van befogják, amelyik elszaladt hát ez van, nem rohannak utána ennek persze szót is ad. *
- A lovakat szedjük össze míg Lia dolgozik * mondja ezt annak akit épp nem fércel a lány, már ha persze segít ugye, mert hát ez az ő döntése. *
* Csak nem ússza meg szárazon, előbb a lábát éri kicsiny vágás a jégdárdáknál, most meg ez a mocsok lesből támadva próbálja a nyakát döfni aminek az eredményes védekezésnek köszönhetően nincs hatása. Cserébe az alkarja bánja. Végigszánt rajta hulla tőre, szerencse, hogy van rajta alkarvédő, súlyosabb is lehetne. Hasznos ez a páncél ő megmondta Tyrannak... Na de ezen majd később morfondíroznak. Társainak háttal vagdalkozik ideális esetben azok is elvannak. Jelahan és Lia pedig a háttérben igyekeznek tűzzel olvasztani a jégbe burkolt fénycsóvát. Az utolsó ötlete ez lett volna, vélhetően a többiek hasonlóra gondoltak. Ebben van minden remény, de ez most a három harcolót nem túlzottan vigasztalja. Nyakukon maradt még vagy fél tucat. Jöjjön aminek jönnie kell. Aztán hirtelen a rémek megtorpannak, reflexből vág oldal irányból s mozdulatlan találja el. De szép sorra darabokra hullanak. Dübörög még az éltető vér izmaiban, de egy újabb vágás után lassan alább hagy. Karján csordogál a vér de még nem érzi a fájdalmat, ahogyan a lábát ért seb sem tudatosult benne, csalóka dolog az adrenalin. Ha kellő van belőle az ember csodákra képes, de mikor alább hagy, egyszerre zúdul a testre a fájdalom és a fáradtság...
Az utolsó vágás után féltérdre hull, hála a lábán ért sérülésnek mit igazán csak most vesz észre. Kardjával támasztja meg magát úgy liheg párat míg értetlenül néz a most már tényleg oszló hullákra. A fényáradat kelti fel figyelmét az ég felé. Talán sikerrel jártak Jelahan is Lia? Nem látja hiszen egy méretes jéglándzsafal takarja a dolgokat. De valószínű, hogy annak a fényoszlopnak a helyén volt nagyjából az a jégbe fagyott csóva. *
- Mindenki kiáltsa a nevét aki megvan!
* Kiált fel jó hangosan, hogy létszámellenőrzést tarthasson miután beköszönt a síri csend és úgy látszik az ellent sikerrel visszaverték. 2 sorstársát látja maga mögött, sérülések vannak, de azért egyben maradnak. Felegyenesedik végül, megtartja magát, nem olyan veszélyesek a sérülései, de azért a sérülés az sérülés. Jó esetben Asgall lesz az egyetlen aki nem harsogja tulajdon nevét. Egymást segítve végül csak visszabotorkálnak a karavánhoz. Ha Lia és Jelahan előkerül akkor rájuk emeli jeges szemeit. *
- Nektek köszönhetjük!
* Hajt fejet enyhén amolyan köszönöm gyanánt. Nem a szavak embere ilyen téren. *
- Asgall!
* Kiáltja miután a felderítő elvileg nem ad jelet magáról. Ha megtalálják végre akkor kipecázzák a kocsi alól. *
- Hát, lesz munkád bőven.
* Jegyzi meg, Lia felé fordulva. Biztatóan bólint neki. *
- Megmondtam, Téged kell minden áron védeni.
* Jelenti ki, talán még kedvesen is hiszen ha most a lány lenne velük akkor itt pusztulnának mindannyian a nyílt sebeikkel, hosszú napokra a várostól. *
- Lásd el a sebeket kérlek, kicsit pihenünk aztán amint lehet indulunk, innentől már csak a hideg lesz az ellenségünk. Legalább is remélem.
* Fordul el fejével az északi hegyeknek. Talán innen már simább lesz az út, majd kiderül de most össze kell szedjék magukat. A kocsikat is összekaparják, amit kell felállítják ahogy tudják, a lovakat pedig azzal aki még éppen van befogják, amelyik elszaladt hát ez van, nem rohannak utána ennek persze szót is ad. *
- A lovakat szedjük össze míg Lia dolgozik * mondja ezt annak akit épp nem fércel a lány, már ha persze segít ugye, mert hát ez az ő döntése. *
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-16 16:31:21
Üzenet elküldve: 2015-11-16 16:31:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Karaván – úton//
*Darelt lenyomja a lováról a hirtelen érkezett vendége. Időbe lép, hogy a halálos szúrást, melyet a nyakán vágott volna, ám a hallott kezében lévő, holt fegyver így is megsebesíti. A lény már éppen szúr, amikor a harcos ledobja magáról. Kezének lendülete tovább folytatódik, egyenes a férfi bal felkarjába, s onnan végigszántja, egészen az alkarvédőik. Az acélon a hideg penge már nem hat át.
A férfi parancsa egyértelmű. Hárman egymás hátának vetik magukat, úgy próbálnak harcolni, a már alig tucatnyi lénnyel.
Előtte még Tyran is megpróbálkozik a lényeg további pusztításával. A hátba kapott ellenfelet a fejénél fogja meg, hogy előrehúzza. Ám érzi, hogy némi húzódás után egy cuppanós hangot követően a feje a kezébe maradt. A hátán lévő darab pedig továbbra is küzd és küzd, hogy megölja a férfit. Tyrannak nagy lelki erejére van szüksége, de egy kósza fegyverbe megbotolva hátraesik. Egyenesen a testes ellenre, kinek egyik bordacsontja átszúrja a Tyran jobb vállát.
Rendollt lehúzzák a fejnélküliek, s ő is hamar rájön a taktirára. Hiába ejtenek halálos csapásokat a lényekre. Ők már hallottak. Így apró darabokra próbálja szabdalni őket. Folyamatos forgások közepette, még a lábukat is lenyisszantja. A három ellen több darabba hever körülött, amikor a két férfi melléjük ér. Ám sebesülésmentesen ő sem marad. Egy kósza hallotkard az arcán ejt vágást. Szemöldöktől egészan az álláig. Nem mély, nem súlyos, de néhny napig kellemetlenséget fog okozni neki. A vér a szemébe folyik, így már csak egy szemével látja a dolgokat.
Tovább folytatják a harcot, a már csak hét sárgán világító rémségek ellen. Kardokkal, s lándzsákkal közelítenek feléjük, egyre szorosabb gyűrűbe vonva őket.
Mindeközbe Liah rájön, hogy esélytelen, hogy itt találja a négy alakot, akit látott. Darel parancsa új irányba viszi gondolatait. Gyorsan visszatér a karavánhoz, s két fáklyát magához véve csihol tüzet. Ezeket után az egyiket az Öregnek adja, s szélsebesen közelednek a zöldes-sárgás fény felé. Erőteljes mozdulattal dobja felé. A lány célzása nem a legtökéletesebb, így nem is pont a fényforrásra dobja, csak mellé. Jelahan mellette nehezen mozog. Vér áztatja lábát, csizmáját. A fájdalom kezd tudatosulni benne.
Két oldalról dobják mellé a fáklyát. Annak fénye egy ideig ég, és ég… S lassan kezd halványulni a tűz lángja. S nem történik semmi… De semmi…
Asgall eközbe ájulatba esik. A fájdalmat nem bírta elméje. Kínzó érzés, mi a lábában érez. A szekér nehézsége lassan összeroppantja a lábát, a húst szaggatja fel, vér szivárog.
S ekkor. A jég hirtelen elolvad, a tűz lángjai elérik a fényforrást. Hatalmas fényrobbanást látnak, mely több méter magasra csap fel, gúla alakban zöld fény, melybe hullámzóan jelennek meg sárga csíkok. A jelenség alig fél percig tart, amíg teljesen elhalványus, s elapad. A holt lények fényei hirtelen sötétülnek el. Szájuk, szemgödrük helyén mélységes sötétség veszi át az uralmat. Mozgásuk, melyet fenyegetően a harcosokra irányultak abba maradnak. Megfagynak. Izmaik, csontjaik elengednek, s akár az őszi falevelek, úgy hullanak ők is a porba. Vissza, ahonnan jöttek.
A tereületre hirtelen telepszik rá a mélységes csend. Egy varjú károgása csapja ezt meg. Ismerős lehet a csapat számára, hiszen ezt látták a Csonttemetőben is.
A csata végetért. Ki-ki sebesülten térhet vissza a karavánhoz. De jobban teszik, ha sietve mennek tovább… A hely átkozott, s ezt saját bőrükön tapasztalhatták.
Asgall jobb kezén elváltozás történik. Kéklő erei az idő folyamán fokozatosan kezd elfeketedni. Most még csak nagyon halvány szürkeséget láthat, de idővel, hetek, hónapok múlva teljesen befeketedik. Ezzel egy időbe érezheti, hogy egyre kevésbé képes használni ezt a karját. Nehezebben tudja megemelni, ujjait már nem is tudja mozgatni… Hogy mi lehet az oka? Azt nem tudhatja… *
*Darelt lenyomja a lováról a hirtelen érkezett vendége. Időbe lép, hogy a halálos szúrást, melyet a nyakán vágott volna, ám a hallott kezében lévő, holt fegyver így is megsebesíti. A lény már éppen szúr, amikor a harcos ledobja magáról. Kezének lendülete tovább folytatódik, egyenes a férfi bal felkarjába, s onnan végigszántja, egészen az alkarvédőik. Az acélon a hideg penge már nem hat át.
A férfi parancsa egyértelmű. Hárman egymás hátának vetik magukat, úgy próbálnak harcolni, a már alig tucatnyi lénnyel.
Előtte még Tyran is megpróbálkozik a lényeg további pusztításával. A hátba kapott ellenfelet a fejénél fogja meg, hogy előrehúzza. Ám érzi, hogy némi húzódás után egy cuppanós hangot követően a feje a kezébe maradt. A hátán lévő darab pedig továbbra is küzd és küzd, hogy megölja a férfit. Tyrannak nagy lelki erejére van szüksége, de egy kósza fegyverbe megbotolva hátraesik. Egyenesen a testes ellenre, kinek egyik bordacsontja átszúrja a Tyran jobb vállát.
Rendollt lehúzzák a fejnélküliek, s ő is hamar rájön a taktirára. Hiába ejtenek halálos csapásokat a lényekre. Ők már hallottak. Így apró darabokra próbálja szabdalni őket. Folyamatos forgások közepette, még a lábukat is lenyisszantja. A három ellen több darabba hever körülött, amikor a két férfi melléjük ér. Ám sebesülésmentesen ő sem marad. Egy kósza hallotkard az arcán ejt vágást. Szemöldöktől egészan az álláig. Nem mély, nem súlyos, de néhny napig kellemetlenséget fog okozni neki. A vér a szemébe folyik, így már csak egy szemével látja a dolgokat.
Tovább folytatják a harcot, a már csak hét sárgán világító rémségek ellen. Kardokkal, s lándzsákkal közelítenek feléjük, egyre szorosabb gyűrűbe vonva őket.
Mindeközbe Liah rájön, hogy esélytelen, hogy itt találja a négy alakot, akit látott. Darel parancsa új irányba viszi gondolatait. Gyorsan visszatér a karavánhoz, s két fáklyát magához véve csihol tüzet. Ezeket után az egyiket az Öregnek adja, s szélsebesen közelednek a zöldes-sárgás fény felé. Erőteljes mozdulattal dobja felé. A lány célzása nem a legtökéletesebb, így nem is pont a fényforrásra dobja, csak mellé. Jelahan mellette nehezen mozog. Vér áztatja lábát, csizmáját. A fájdalom kezd tudatosulni benne.
Két oldalról dobják mellé a fáklyát. Annak fénye egy ideig ég, és ég… S lassan kezd halványulni a tűz lángja. S nem történik semmi… De semmi…
Asgall eközbe ájulatba esik. A fájdalmat nem bírta elméje. Kínzó érzés, mi a lábában érez. A szekér nehézsége lassan összeroppantja a lábát, a húst szaggatja fel, vér szivárog.
S ekkor. A jég hirtelen elolvad, a tűz lángjai elérik a fényforrást. Hatalmas fényrobbanást látnak, mely több méter magasra csap fel, gúla alakban zöld fény, melybe hullámzóan jelennek meg sárga csíkok. A jelenség alig fél percig tart, amíg teljesen elhalványus, s elapad. A holt lények fényei hirtelen sötétülnek el. Szájuk, szemgödrük helyén mélységes sötétség veszi át az uralmat. Mozgásuk, melyet fenyegetően a harcosokra irányultak abba maradnak. Megfagynak. Izmaik, csontjaik elengednek, s akár az őszi falevelek, úgy hullanak ők is a porba. Vissza, ahonnan jöttek.
A tereületre hirtelen telepszik rá a mélységes csend. Egy varjú károgása csapja ezt meg. Ismerős lehet a csapat számára, hiszen ezt látták a Csonttemetőben is.
A csata végetért. Ki-ki sebesülten térhet vissza a karavánhoz. De jobban teszik, ha sietve mennek tovább… A hely átkozott, s ezt saját bőrükön tapasztalhatták.
Asgall jobb kezén elváltozás történik. Kéklő erei az idő folyamán fokozatosan kezd elfeketedni. Most még csak nagyon halvány szürkeséget láthat, de idővel, hetek, hónapok múlva teljesen befeketedik. Ezzel egy időbe érezheti, hogy egyre kevésbé képes használni ezt a karját. Nehezebben tudja megemelni, ujjait már nem is tudja mozgatni… Hogy mi lehet az oka? Azt nem tudhatja… *
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-15 18:44:38
Üzenet elküldve: 2015-11-15 18:44:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - úton//
*Vágtatnak, mint a veszedelem, s megérkeznek a romok közé, de semmi. Valóban csak romok, és azok is elhagyatottak. Sem titkos ajtó, sem eldugott járat, vagy apró szoba, amelyben bárki is a varázslás tudományával élhetne. Csalódás. Ezt érzi az öreg, de nincs idő arra, hogy ettől boldogtalan legyen.
Bajban vannak, és tenni kell a dolgukat. Lábába ezúttal mélyen vág bele a fájdalom, de összeszorítja a fogait. Nem engedhet még neki. Még nem gyengülhet el.
Lia szavaira megfordítja a lovát, s maga is a lány után ered, ezúttal vissza a szekerekhez. Jelahan nem csak azért nem száll le, mert picivel később érkezik meg, hanem mert tudja, ha most leszáll, nem ül fel még egyszer. A sérült lábával semmiképpen. Szóval, lóháton marad. A csizmája szára már lassan megtelik vérrel, de most ez nem számít, tenni kell a dolgukat. Lia fáklyákat gyújt, s egyet felé is nyújt. Újra fordítják a lovakat, ezúttal a jégtű felé, elkerülve a harcolók kupacát. Az öreg nem mer odanézni, csak remélni meri, hogy a három kölyök megússza épp bőrrel.
Vágtatnak hát megint, mint a veszedelem, megkerülve a jeget, a harcolókat, s egyszer csak ott vannak már a célban. Lia kurjant, s a fáklyáját a jégbe nyomja. Így tesz Jelahan is.*
-PUSZTULJ ÁTKOZOTT!
*S beledöfi ő is a fáklyát. Majd még erősebben, a lovat is úgy fordítva, hogy még annak ereje is ezt szolgálja. Közben nagyon reméli a lány jó érzékkel alkalmazza a tüzet.*
*Vágtatnak, mint a veszedelem, s megérkeznek a romok közé, de semmi. Valóban csak romok, és azok is elhagyatottak. Sem titkos ajtó, sem eldugott járat, vagy apró szoba, amelyben bárki is a varázslás tudományával élhetne. Csalódás. Ezt érzi az öreg, de nincs idő arra, hogy ettől boldogtalan legyen.
Bajban vannak, és tenni kell a dolgukat. Lábába ezúttal mélyen vág bele a fájdalom, de összeszorítja a fogait. Nem engedhet még neki. Még nem gyengülhet el.
Lia szavaira megfordítja a lovát, s maga is a lány után ered, ezúttal vissza a szekerekhez. Jelahan nem csak azért nem száll le, mert picivel később érkezik meg, hanem mert tudja, ha most leszáll, nem ül fel még egyszer. A sérült lábával semmiképpen. Szóval, lóháton marad. A csizmája szára már lassan megtelik vérrel, de most ez nem számít, tenni kell a dolgukat. Lia fáklyákat gyújt, s egyet felé is nyújt. Újra fordítják a lovakat, ezúttal a jégtű felé, elkerülve a harcolók kupacát. Az öreg nem mer odanézni, csak remélni meri, hogy a három kölyök megússza épp bőrrel.
Vágtatnak hát megint, mint a veszedelem, megkerülve a jeget, a harcolókat, s egyszer csak ott vannak már a célban. Lia kurjant, s a fáklyáját a jégbe nyomja. Így tesz Jelahan is.*
-PUSZTULJ ÁTKOZOTT!
*S beledöfi ő is a fáklyát. Majd még erősebben, a lovat is úgy fordítva, hogy még annak ereje is ezt szolgálja. Közben nagyon reméli a lány jó érzékkel alkalmazza a tüzet.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-15 12:58:09
Üzenet elküldve: 2015-11-15 12:58:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - úton//
*A romok felé vágtat, nem néz hátra, nem mer, fél ha megtenné a látvány eltérítené a céljától.
A mellkasába fájdalom markol, a szíve összeszorul, majdnem olyan erős, mint korábban a szívgörcs, de aztán észleli a fájdalom nem fizikai, inkább, mint valami mély bánat, mint a gyász fájdalma.
Csak egy ember van, aki miatt ilyen mély bánatot érezne, egy férfi, aki most valahol a háta mögött küzd a csontvázakkal.
Ha el lehetne érni csak gondolatban, most ott lenne mellette, vele. Lia tudja, a mágusok képesek ilyesmire, de ő nem mágus. Ugyanakkor rettenetes érzés számára, olyan, mintha ez a fájdalom figyelmeztetés lenne, hogy Rendoll bajban van.
Ő pedig segíteni akar. Megtalálni a négyeket.
A harcban úgyis csak hátráltatná a párját.*
~Ren, tarts ki!~
*Lia a romok között lépésre fogja Gebét, lóháton léptet körbe, úgy megy be az épületek maradványaiba is, a falakat nézi, a padlót, melyet vastagon borít a por. Észleli, hogy Jelahan bácsi is megérkezik, és az öreg vélhetően segít neki a kutatásban, de Lia nem talál semmit. Nem lel titkos szobát, sem földalatti kamrát, minden elhagyatott, a négy mágusnak nyoma sincs.*
~Lehet, hogy azt tették, amire én csak vágyom, én nem érhetem el Rendollt a gondolataimmal, de talán ők elértek valakit vagy valamit itt. Talán sok-sok mérföldre vannak innen, és… és itt nem is tehetünk semmit ellenük, nem közvetlenül.~
*Ekkor hallja meg Lia Darel kiáltását. Jég. Tűz. Látta, hogyan próbálta azt a hideg pontot megcsapni a fiatal harcos, azt is, hogyan esett hátra, ha tüzet tudnának oda vinni…*
~Ha tüzet tudnánk oda vinni, talán az elérné azt a messzi szobát is, lángba borítaná!~
- Jelahan bácsi! *Lia már fordítja is gebét és int az öregnek, a szekerekhez vágtat, remélve az idős férfi követi.
A szekerekhez érve leugrik Gebéről, a lovat kiköti, majd két fáklyát vesz elő a megdőlt rakományból, a földre fekteti őket. Siet, ahogy csak tud, de nem kapkod. Tüzet pattint a kovakövével és mind a két fáklyát meggyújtja, majd ha Jelehan utolérte, és reméli így van és az öreg karavánvezető segít neki, akkor a két égő fáklyát neki adja át. Aztán eloldja Gebét, felül rá, majd az egyik fáklyát visszaveszi az öregtől.*
- Ahogy Darel mondta! Azt a pontot égessük meg, ahol az a zöld izé előtört. Égesse el a tűz azt a szobát, ahol a négy hús-vér mágus áll! Ne bocsátkozz harcba, Jelahan bácsi, ha támadnak, csak akkor csapj oda, tűzzel, karddal, de induljunk. Égesse ki a tűz ezt a bomló fekélyt a föld színéről!
*A lány Gebe oldalába böki a sarkát.*
– Gyí, gebe! Gyerünk!
*Jobbjában a lova kantárja, baljában az égő fáklya, Lia kiáll a nyeregből, enyhén előrehajol, ahogy a vágtázó lovat a jégdárdák falának jobb széle felé irányítja, hogy onnan kerülje a falat, és érje el a hideg pontot, a helyet, ahonnan a zöld nyaláb előtört.
Ha sikerül neki, és ha eléri, akkor a nyeregkápára fogva balra kihajol, remélve, hogy nem szegi nyakát, és a baljában tartott lobogó fáklyát abba a fagyos pontba döfi, hogy a tűz verje vissza a jeget.
Reméli Jelahan bácsi is követni tudja őt.*
~Az élet tüze a halál jege ellen!~
- ÉGJ! ÉLJ!
*A romok felé vágtat, nem néz hátra, nem mer, fél ha megtenné a látvány eltérítené a céljától.
A mellkasába fájdalom markol, a szíve összeszorul, majdnem olyan erős, mint korábban a szívgörcs, de aztán észleli a fájdalom nem fizikai, inkább, mint valami mély bánat, mint a gyász fájdalma.
Csak egy ember van, aki miatt ilyen mély bánatot érezne, egy férfi, aki most valahol a háta mögött küzd a csontvázakkal.
Ha el lehetne érni csak gondolatban, most ott lenne mellette, vele. Lia tudja, a mágusok képesek ilyesmire, de ő nem mágus. Ugyanakkor rettenetes érzés számára, olyan, mintha ez a fájdalom figyelmeztetés lenne, hogy Rendoll bajban van.
Ő pedig segíteni akar. Megtalálni a négyeket.
A harcban úgyis csak hátráltatná a párját.*
~Ren, tarts ki!~
*Lia a romok között lépésre fogja Gebét, lóháton léptet körbe, úgy megy be az épületek maradványaiba is, a falakat nézi, a padlót, melyet vastagon borít a por. Észleli, hogy Jelahan bácsi is megérkezik, és az öreg vélhetően segít neki a kutatásban, de Lia nem talál semmit. Nem lel titkos szobát, sem földalatti kamrát, minden elhagyatott, a négy mágusnak nyoma sincs.*
~Lehet, hogy azt tették, amire én csak vágyom, én nem érhetem el Rendollt a gondolataimmal, de talán ők elértek valakit vagy valamit itt. Talán sok-sok mérföldre vannak innen, és… és itt nem is tehetünk semmit ellenük, nem közvetlenül.~
*Ekkor hallja meg Lia Darel kiáltását. Jég. Tűz. Látta, hogyan próbálta azt a hideg pontot megcsapni a fiatal harcos, azt is, hogyan esett hátra, ha tüzet tudnának oda vinni…*
~Ha tüzet tudnánk oda vinni, talán az elérné azt a messzi szobát is, lángba borítaná!~
- Jelahan bácsi! *Lia már fordítja is gebét és int az öregnek, a szekerekhez vágtat, remélve az idős férfi követi.
A szekerekhez érve leugrik Gebéről, a lovat kiköti, majd két fáklyát vesz elő a megdőlt rakományból, a földre fekteti őket. Siet, ahogy csak tud, de nem kapkod. Tüzet pattint a kovakövével és mind a két fáklyát meggyújtja, majd ha Jelehan utolérte, és reméli így van és az öreg karavánvezető segít neki, akkor a két égő fáklyát neki adja át. Aztán eloldja Gebét, felül rá, majd az egyik fáklyát visszaveszi az öregtől.*
- Ahogy Darel mondta! Azt a pontot égessük meg, ahol az a zöld izé előtört. Égesse el a tűz azt a szobát, ahol a négy hús-vér mágus áll! Ne bocsátkozz harcba, Jelahan bácsi, ha támadnak, csak akkor csapj oda, tűzzel, karddal, de induljunk. Égesse ki a tűz ezt a bomló fekélyt a föld színéről!
*A lány Gebe oldalába böki a sarkát.*
– Gyí, gebe! Gyerünk!
*Jobbjában a lova kantárja, baljában az égő fáklya, Lia kiáll a nyeregből, enyhén előrehajol, ahogy a vágtázó lovat a jégdárdák falának jobb széle felé irányítja, hogy onnan kerülje a falat, és érje el a hideg pontot, a helyet, ahonnan a zöld nyaláb előtört.
Ha sikerül neki, és ha eléri, akkor a nyeregkápára fogva balra kihajol, remélve, hogy nem szegi nyakát, és a baljában tartott lobogó fáklyát abba a fagyos pontba döfi, hogy a tűz verje vissza a jeget.
Reméli Jelahan bácsi is követni tudja őt.*
~Az élet tüze a halál jege ellen!~
- ÉGJ! ÉLJ!
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-14 19:02:45
Üzenet elküldve: 2015-11-14 19:02:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
* Eddig úgy tűnik, hogy a világ ellenük dolgozik, azonban a háború istene mellettük áll; olyan mértékű energiával látja el az ifjút, amitől megfeledkezik a lábában vibráló fájdalomról, ami minden bizonnyal komolyabb, mint egy szimpla zúzódás. Ha az istenek is úgy akarják, akkor pallosával aprítja a csontvázakat. Darel utasítására már sorolna be Rendollhoz és a Farkashoz, azonban ekkor egy lény veti rá magát a hatalmas ember hátára. A tőr a kezében fémesen nyikordul a páncélon, csúnya, görbe karcolást hagyva maga után. Gondolatok nélkül kapja el annak fejét és húzza le, magával szembe, hogy páncélos öklével arcon (vagy min) csapja.
Felbőszülten folytatja, megfeledkezve az imént szétzúzottról, s ha a harc istene kardját is megfente, akkor sikerül egy lényt hosszában félbecsapnia. *
- Úgy van! ÁHU!!!
* Csapja meg öklével mellkasát és háttal társainak készül a maradék méretre szabására...
Persze mindezt csak akkor, ha a fentebb említett eseményeket nem saját vérében fekve, halálos sebből vérezve képzeli valahol a lények talpai alatt. *
* Eddig úgy tűnik, hogy a világ ellenük dolgozik, azonban a háború istene mellettük áll; olyan mértékű energiával látja el az ifjút, amitől megfeledkezik a lábában vibráló fájdalomról, ami minden bizonnyal komolyabb, mint egy szimpla zúzódás. Ha az istenek is úgy akarják, akkor pallosával aprítja a csontvázakat. Darel utasítására már sorolna be Rendollhoz és a Farkashoz, azonban ekkor egy lény veti rá magát a hatalmas ember hátára. A tőr a kezében fémesen nyikordul a páncélon, csúnya, görbe karcolást hagyva maga után. Gondolatok nélkül kapja el annak fejét és húzza le, magával szembe, hogy páncélos öklével arcon (vagy min) csapja.
Felbőszülten folytatja, megfeledkezve az imént szétzúzottról, s ha a harc istene kardját is megfente, akkor sikerül egy lényt hosszában félbecsapnia. *
- Úgy van! ÁHU!!!
* Csapja meg öklével mellkasát és háttal társainak készül a maradék méretre szabására...
Persze mindezt csak akkor, ha a fentebb említett eseményeket nem saját vérében fekve, halálos sebből vérezve képzeli valahol a lények talpai alatt. *
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-14 18:23:06
Üzenet elküldve: 2015-11-14 18:23:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
*Valaki megmentette a dárdától. Magában megköszöni még, ha nem is látja ki volt az. Most csak benyomásai voltak erről, egy-egy elkapott kép a szeme sarkából, miközben a fej nélküli halottakkal szenved. Úgy látszik nem volt jó taktika a halottak fejét levágni, mert most fej nélkül támadják a rothadt, bűzös testek. A helyzet idáig még csak orvosolható lett volna Nastor hátáról, de most körbe zárják a holtak és ki tudja, hogy fej nélkül is tudják merre keressék.*
~Ezek a rémek sosem döglenek meg? Ha az kell felaprítom őket, hogy csak szálkák maradjanak, belőlük ezen az átkozott helyen!~
*Kardját egy szárazon lógó borda alá nyomja és felfelé vágva hagy minél kevesebb részt, ami még mozoghat. A kasza szerű fegyvert ráemelő élőholt kezéből a következő lendület kiüti a fegyvert, de egy másik baltát, a karral együtt sikerül még levágnia, mielőtt belekapaszkodnak. A két élőholt máris húzza lefelé a lóról, nincs választása. Se előre, se hátra rúg egy jól irányzottat a halott bordák közé és kirántja a lábát a csontos ujjak alól. Lova nyergére kapaszkodik, mert nem tud máshogy menekülni, aztán egy kiáltással ugrik le róla, miután tőrét is kirántotta. A lendülettel elsodor egy párat remélhetőleg. Darel már nincs messze, ha legalább beletalpal párba megérte. Tőrével a halottakat térd magasságban célozza, ha nem tudnak járni csak nem támadnak tovább, ha nyert egy kis teret felugrik. Összpontosít és a régi iskola szerint kezdi a karddal maga körül megfordulva tisztítani a terepet, de most nem a fejeket, hanem a bordák magasságát célozza. A kaszálás, ha eredményes nyer egy kis teret, Nastor farára sóz egy jókorát futtában, hogy megbokrosodva vágtasson el innen. Ha minden jól megy akkor Darel és Tyran hátának fordítva a sajátját fordul újra szembe a rémekkel.*
-GYERÜNK, INTÉZZÜK EL EL EZEKET!
*Darel kiáltása megacélozza és kezében a karddal és tőrrel vágja, amelyiket éri. Lia és Jelahan talán a megoldás felé vágtat, neki most minden erejére szüksége van, hogy védje a többiek hátát, ahogy tőle telik.*
*Valaki megmentette a dárdától. Magában megköszöni még, ha nem is látja ki volt az. Most csak benyomásai voltak erről, egy-egy elkapott kép a szeme sarkából, miközben a fej nélküli halottakkal szenved. Úgy látszik nem volt jó taktika a halottak fejét levágni, mert most fej nélkül támadják a rothadt, bűzös testek. A helyzet idáig még csak orvosolható lett volna Nastor hátáról, de most körbe zárják a holtak és ki tudja, hogy fej nélkül is tudják merre keressék.*
~Ezek a rémek sosem döglenek meg? Ha az kell felaprítom őket, hogy csak szálkák maradjanak, belőlük ezen az átkozott helyen!~
*Kardját egy szárazon lógó borda alá nyomja és felfelé vágva hagy minél kevesebb részt, ami még mozoghat. A kasza szerű fegyvert ráemelő élőholt kezéből a következő lendület kiüti a fegyvert, de egy másik baltát, a karral együtt sikerül még levágnia, mielőtt belekapaszkodnak. A két élőholt máris húzza lefelé a lóról, nincs választása. Se előre, se hátra rúg egy jól irányzottat a halott bordák közé és kirántja a lábát a csontos ujjak alól. Lova nyergére kapaszkodik, mert nem tud máshogy menekülni, aztán egy kiáltással ugrik le róla, miután tőrét is kirántotta. A lendülettel elsodor egy párat remélhetőleg. Darel már nincs messze, ha legalább beletalpal párba megérte. Tőrével a halottakat térd magasságban célozza, ha nem tudnak járni csak nem támadnak tovább, ha nyert egy kis teret felugrik. Összpontosít és a régi iskola szerint kezdi a karddal maga körül megfordulva tisztítani a terepet, de most nem a fejeket, hanem a bordák magasságát célozza. A kaszálás, ha eredményes nyer egy kis teret, Nastor farára sóz egy jókorát futtában, hogy megbokrosodva vágtasson el innen. Ha minden jól megy akkor Darel és Tyran hátának fordítva a sajátját fordul újra szembe a rémekkel.*
-GYERÜNK, INTÉZZÜK EL EL EZEKET!
*Darel kiáltása megacélozza és kezében a karddal és tőrrel vágja, amelyiket éri. Lia és Jelahan talán a megoldás felé vágtat, neki most minden erejére szüksége van, hogy védje a többiek hátát, ahogy tőle telik.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-14 12:25:21
Üzenet elküldve: 2015-11-14 12:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
* Haladása végül is sikeres, így eljut előbb Jelahanhoz majd Tyranhoz is, aztán mikor várná a fiú reakcióját akkor hibát követ el és nem figyel. Egy derékba tört karrierű egyed repül felé aki szépen telibe is találja a lovon ülő fiút. A hatás nem marad el, a hirtelen ért nagy erejű becsapódás hátra, oldalra löki a harcost, a lök kicsit meg is ugrik így még rá is segít, hogy Darel szép ívben dobjon egy hátast. Ütemes puffanás jelzi a becsapódást, még jó hogy a páncélra pottyan de így is megzúzza magát. Hát előfordul az ilyesmi. A szegény riadt paci meg meglódul, vélhetően ágaskodik meg riadtan próbál rugdalva kijutni a rémségek gyűrűjéből. Ha így lesz akkor a fiúnak volt egy lovat, benne van. Na de ez momentán őt cseppet sem izgatja, fel kéne tápászkodni, még jó hogy nem teljes vértes, nehéz páncélos lovag figura. Abban az esetben esélytelen lenne, hogy rövid úton felkecmeregjen, nagyjából mint egy teknős kapálózna a földön fekve próbálkozva. De nem így van, így miután felfogta mi is történik, főként mikor egy bűzlőpofája valami próbálja nyakon szúrni, megpróbál reflexből cselekedni, az ösztön hajtja, most, hogy a rá nehezedő fog ápolást mellőző alakot erővel hajítsa le magáról még mielőtt annak sikeredik a nyakába mélyeszteni a rozsdás bökőjét. Mert, hogy azt annyira nem szeretné. Ha sikerül akkor megpróbál felpattanni és kardját felkapva döfi le a földre hajított felsőtestet. Ha mindez sikerül akkor besorol Tyran mellé és csupán az után történnek meg a következők.
A közelükben lehet valahol Rendoll is. Jelehan pedig meglódult helyes, ez valahol még jó is. *
- Maradjunk együtt! Mindenki védi a másik hátát!
* Szól remélhetőleg a hármasnak. Aztán kipattan a gondolat amint Lia vágtat s mögötte Jelahan. *
- Lia, Jelahan! A jégtömb! Tűzzel, olvasszátok fel! Fáklya!
* Kiabál tő mondatokban mire közre fogják őket a rémségek, bár sokat levágtak de még így is túlerőben vannak, ha még nincsenek együtt hárman - Tyran, Rendoll és Darel - akkor úgy haladnak a tömegben, hogy Rendollhoz is elérjenek. Hárman pedig a fenti parancs szerint egymás hátát védve, gyűrűben harcolnak majd. *
- Vágd akit érsz! Nem adjuk magunkat! Amennyit csak tudsz vigyél magaddal a halálba! A Fekete Légió utolsó parancsa!
* És valóban ez volt a Fekete Légió szellemiség, nem kell, hogy győzz, de mielőtt meghalsz vigyél annyi ellent magaddal amennyit csak tudsz, hogy az ellenség felfogja, ha szembeszállsz a Légióval akkor számolj iszonyatos veszteségekkel. Ha ők bele is halnak akkor is kiirtják a fél seregedet aztán helyükre majd mások lépnek. A stratéga meg döntse el maga, megérte? Persze itt nincs stratéga mikor egy rakás hulla között hadakozik az ember, de ez részlet kérdés és kanyarodjunk is vissza a jelenre.
Jó esetben Jelahan és Lia hallja a szavakat és alkotnak, mert a hármas sorsa most a kezükben van. Asgallt nem látja, nem tudja, hogy egy kocsi borult rá így vele nem számol. De talán még a kis hármas akciójuk neki is kedvezhet mert majd inkább őket támadják a rémek minthogy a kutyaszorítóban lévő felderítőjüket falnák fel aki szinte védtelen.
A hármas most csak a védelemre koncentrál egymásnak háttal, körbe állva, jó esetben ha minden terv szerint meg. Védekezik és vág, ahogy sikeredik. *
* Haladása végül is sikeres, így eljut előbb Jelahanhoz majd Tyranhoz is, aztán mikor várná a fiú reakcióját akkor hibát követ el és nem figyel. Egy derékba tört karrierű egyed repül felé aki szépen telibe is találja a lovon ülő fiút. A hatás nem marad el, a hirtelen ért nagy erejű becsapódás hátra, oldalra löki a harcost, a lök kicsit meg is ugrik így még rá is segít, hogy Darel szép ívben dobjon egy hátast. Ütemes puffanás jelzi a becsapódást, még jó hogy a páncélra pottyan de így is megzúzza magát. Hát előfordul az ilyesmi. A szegény riadt paci meg meglódul, vélhetően ágaskodik meg riadtan próbál rugdalva kijutni a rémségek gyűrűjéből. Ha így lesz akkor a fiúnak volt egy lovat, benne van. Na de ez momentán őt cseppet sem izgatja, fel kéne tápászkodni, még jó hogy nem teljes vértes, nehéz páncélos lovag figura. Abban az esetben esélytelen lenne, hogy rövid úton felkecmeregjen, nagyjából mint egy teknős kapálózna a földön fekve próbálkozva. De nem így van, így miután felfogta mi is történik, főként mikor egy bűzlőpofája valami próbálja nyakon szúrni, megpróbál reflexből cselekedni, az ösztön hajtja, most, hogy a rá nehezedő fog ápolást mellőző alakot erővel hajítsa le magáról még mielőtt annak sikeredik a nyakába mélyeszteni a rozsdás bökőjét. Mert, hogy azt annyira nem szeretné. Ha sikerül akkor megpróbál felpattanni és kardját felkapva döfi le a földre hajított felsőtestet. Ha mindez sikerül akkor besorol Tyran mellé és csupán az után történnek meg a következők.
A közelükben lehet valahol Rendoll is. Jelehan pedig meglódult helyes, ez valahol még jó is. *
- Maradjunk együtt! Mindenki védi a másik hátát!
* Szól remélhetőleg a hármasnak. Aztán kipattan a gondolat amint Lia vágtat s mögötte Jelahan. *
- Lia, Jelahan! A jégtömb! Tűzzel, olvasszátok fel! Fáklya!
* Kiabál tő mondatokban mire közre fogják őket a rémségek, bár sokat levágtak de még így is túlerőben vannak, ha még nincsenek együtt hárman - Tyran, Rendoll és Darel - akkor úgy haladnak a tömegben, hogy Rendollhoz is elérjenek. Hárman pedig a fenti parancs szerint egymás hátát védve, gyűrűben harcolnak majd. *
- Vágd akit érsz! Nem adjuk magunkat! Amennyit csak tudsz vigyél magaddal a halálba! A Fekete Légió utolsó parancsa!
* És valóban ez volt a Fekete Légió szellemiség, nem kell, hogy győzz, de mielőtt meghalsz vigyél annyi ellent magaddal amennyit csak tudsz, hogy az ellenség felfogja, ha szembeszállsz a Légióval akkor számolj iszonyatos veszteségekkel. Ha ők bele is halnak akkor is kiirtják a fél seregedet aztán helyükre majd mások lépnek. A stratéga meg döntse el maga, megérte? Persze itt nincs stratéga mikor egy rakás hulla között hadakozik az ember, de ez részlet kérdés és kanyarodjunk is vissza a jelenre.
Jó esetben Jelahan és Lia hallja a szavakat és alkotnak, mert a hármas sorsa most a kezükben van. Asgallt nem látja, nem tudja, hogy egy kocsi borult rá így vele nem számol. De talán még a kis hármas akciójuk neki is kedvezhet mert majd inkább őket támadják a rémek minthogy a kutyaszorítóban lévő felderítőjüket falnák fel aki szinte védtelen.
A hármas most csak a védelemre koncentrál egymásnak háttal, körbe állva, jó esetben ha minden terv szerint meg. Védekezik és vág, ahogy sikeredik. *
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-13 21:15:50
Üzenet elküldve: 2015-11-13 21:15:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Karaván - úton//
*Asgall magatehetetlenül fekszik. A Liah által adott gyógynövények valamelyest csillapítják fájdalmát, de vajmi keveset tudna segíteni jelenleg a harcba. Talán az lenne a legokosabb, ha csendben meghúzná magát.
Liah próbálja megfejteni képzelgését. Úgy véli, hogy amit látott, az itt, a romokban kell lennie. Ahogy felül Gebére, s a fiúk után kiabál, hogy mit is indul megkeresni, szívébe fájdalom nyilal. Olyan, mintha a mellkasában ismét egy kéz hatolna, s megszorítaná szívét. De mégsem. Mert nem olyan hatása van, mintha fizikai fájdalmat élne át. Inkább, mintha szívét lelki szomorúság járná át.
A monumentális romokhoz közeledve nem talál mást, csak romokat. Az egykori templomból nem maradt olyan egybefüggő maradvány, mely még ép lenne. Csak romok, kőrengetegek. Ha az épület három fala meg is van, a negyedik rend szerint hiányzik. Ha a vastag porréteget vizsgálná át, akkor viszont azt tapasztalja, hogy túl vastag a felszín, hogy bárhol is csapóajtót rejthessen.
A harcolók közben továbbra is küzdenek az ellennel. Tyran nem foglalkozik a lábában lévő fájdalommal. A ráakaszkodott csontváz képébe tapos. A harc hevében nem foglalkozik Liah korábbi tanácsaival. Mentségére legyen szólva, hogy hatásos. Az egykor holt test, ismét nyugodtan hever a talajon. Tovább haladva aprítja az oszló testűeket. Taktikája jó, de sajnos az ellen sem most támadt fel hamvaiból. Kettőt sikerül ketté szelnie, amikor is Darel áll meg mellette...
Darel, aki gyorsan halad vissza, miután nem sikerült terve. Lován haladva csap le hátulról, nem törődve azzal, hogy egyes csoportok számára ez etikátlan. De hát harcban vannak. Egy lándzsás lényt, ki épp fegyverét hajítaná Rendoll hátába, keresztbe csapja ketté.
Jelahannak pedig nem tetszik, hogy ellenfele megkíván vele küzdeni. Épp csapna, amikor is mellé is odaér Darel, hogy oldalról lepje meg a karddal hadonászó oszló testűt. Az öreg úgy véli, hogy egyszerűbb, ha Liának segít. Ha valóban ezt szeretné, nincs is más dolga, mint az egyre fagyosabb, s csúszós talajon megkerülje a "hadat", s úgy kerüljön elébük.
Darel a lován várakozik Tyran reakicójára. Amikor is hirtelen támadás éri. Egy kósza oszló testű, egy másik oszlótestű mellkasát vágja hozzá. Nemrég vágta ketté Tyran, s a mozgó felsőtestét ordítva dobja felé. Mivel nem ezzel van elfoglalva elsősorban, így hirtelen csapásként éri a sársás pofájú lényt, ahogy alig egy orrhosszra van az arcától. A lényből bűzös szag árad. De nincs ideje gondolkodnia, mert attól, hogy a lénynek nincsenek lábai, kezei igen is vannak. Amiben egy tőrt tart. Vészes csapást próbál méri a harcos nyakára...
Rendoll, továbbra is próbál előre haladva. Csak csapkod és csapkod, gondolván, hogy ezzel előre jut... Nyakak röppenek, de a testek tovább mozognak. Az egyik kéz megragadja jobb lábát. Majd még egy és még egy... Le akarják rántani a harcost a földre...
Ha egyikük képes még körbenézni, láthatják, hogy már alig egy tucatan vannak. Akinek megvan minden testrésze. S még páran, akik fejnélkül próbálnak Rendoll életére törni.*
*Asgall magatehetetlenül fekszik. A Liah által adott gyógynövények valamelyest csillapítják fájdalmát, de vajmi keveset tudna segíteni jelenleg a harcba. Talán az lenne a legokosabb, ha csendben meghúzná magát.
Liah próbálja megfejteni képzelgését. Úgy véli, hogy amit látott, az itt, a romokban kell lennie. Ahogy felül Gebére, s a fiúk után kiabál, hogy mit is indul megkeresni, szívébe fájdalom nyilal. Olyan, mintha a mellkasában ismét egy kéz hatolna, s megszorítaná szívét. De mégsem. Mert nem olyan hatása van, mintha fizikai fájdalmat élne át. Inkább, mintha szívét lelki szomorúság járná át.
A monumentális romokhoz közeledve nem talál mást, csak romokat. Az egykori templomból nem maradt olyan egybefüggő maradvány, mely még ép lenne. Csak romok, kőrengetegek. Ha az épület három fala meg is van, a negyedik rend szerint hiányzik. Ha a vastag porréteget vizsgálná át, akkor viszont azt tapasztalja, hogy túl vastag a felszín, hogy bárhol is csapóajtót rejthessen.
A harcolók közben továbbra is küzdenek az ellennel. Tyran nem foglalkozik a lábában lévő fájdalommal. A ráakaszkodott csontváz képébe tapos. A harc hevében nem foglalkozik Liah korábbi tanácsaival. Mentségére legyen szólva, hogy hatásos. Az egykor holt test, ismét nyugodtan hever a talajon. Tovább haladva aprítja az oszló testűeket. Taktikája jó, de sajnos az ellen sem most támadt fel hamvaiból. Kettőt sikerül ketté szelnie, amikor is Darel áll meg mellette...
Darel, aki gyorsan halad vissza, miután nem sikerült terve. Lován haladva csap le hátulról, nem törődve azzal, hogy egyes csoportok számára ez etikátlan. De hát harcban vannak. Egy lándzsás lényt, ki épp fegyverét hajítaná Rendoll hátába, keresztbe csapja ketté.
Jelahannak pedig nem tetszik, hogy ellenfele megkíván vele küzdeni. Épp csapna, amikor is mellé is odaér Darel, hogy oldalról lepje meg a karddal hadonászó oszló testűt. Az öreg úgy véli, hogy egyszerűbb, ha Liának segít. Ha valóban ezt szeretné, nincs is más dolga, mint az egyre fagyosabb, s csúszós talajon megkerülje a "hadat", s úgy kerüljön elébük.
Darel a lován várakozik Tyran reakicójára. Amikor is hirtelen támadás éri. Egy kósza oszló testű, egy másik oszlótestű mellkasát vágja hozzá. Nemrég vágta ketté Tyran, s a mozgó felsőtestét ordítva dobja felé. Mivel nem ezzel van elfoglalva elsősorban, így hirtelen csapásként éri a sársás pofájú lényt, ahogy alig egy orrhosszra van az arcától. A lényből bűzös szag árad. De nincs ideje gondolkodnia, mert attól, hogy a lénynek nincsenek lábai, kezei igen is vannak. Amiben egy tőrt tart. Vészes csapást próbál méri a harcos nyakára...
Rendoll, továbbra is próbál előre haladva. Csak csapkod és csapkod, gondolván, hogy ezzel előre jut... Nyakak röppenek, de a testek tovább mozognak. Az egyik kéz megragadja jobb lábát. Majd még egy és még egy... Le akarják rántani a harcost a földre...
Ha egyikük képes még körbenézni, láthatják, hogy már alig egy tucatan vannak. Akinek megvan minden testrésze. S még páran, akik fejnélkül próbálnak Rendoll életére törni.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-13 20:41:04
Üzenet elküldve: 2015-11-13 20:41:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - úton//
*Asgall érzékeli az eseményeket, de mivel a szekér alá van szorulva nem nagyon tud mit tenni. Fájdalma akkora, hogy nem tud koncentrálni másra. Bár a Lia által adott gyógyfű valamicskét segít.*
- Lia, menjetek a romokhoz, engem, hagyjatok. Valahogy megleszek.* jegyzi meg a vándor. Nála van a fegyvere, és ki tudja, talán még védekezni tud is egy keveset. Egyelőre most az a fontos, hogy a többiek megtalálják a mágia forrását, és véget vessenek az őrületnek. A férfi már neheze bírja ezt a megpróbáltatást, és elgondolkodik azon, hogy lehet hiba volt ebbe belevágni.*
*Asgall érzékeli az eseményeket, de mivel a szekér alá van szorulva nem nagyon tud mit tenni. Fájdalma akkora, hogy nem tud koncentrálni másra. Bár a Lia által adott gyógyfű valamicskét segít.*
- Lia, menjetek a romokhoz, engem, hagyjatok. Valahogy megleszek.* jegyzi meg a vándor. Nála van a fegyvere, és ki tudja, talán még védekezni tud is egy keveset. Egyelőre most az a fontos, hogy a többiek megtalálják a mágia forrását, és véget vessenek az őrületnek. A férfi már neheze bírja ezt a megpróbáltatást, és elgondolkodik azon, hogy lehet hiba volt ebbe belevágni.*
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-13 19:06:01
Üzenet elküldve: 2015-11-13 19:06:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
* A pallos táncol a levegőben, ahogy a fiú a földön: kitér, hárít, majd lesújt. Homlokán, s páncélja alatt is izzadság gyöngyözik a megterheléstől, lábának fájdalmával nem ér rá foglalkozni, viszont a pulzáló fájdalom nem engedi elfeledtetni a sérült végtagot.
A lábát megragadó lény egy pillanatra megtorpanásra készteti, azonban nem sokáig lehet fogva tartani; ahelyett, hogy a csontváztól (vagy mitől) elhúzná a lábát és eltávolodna, mellé lép, és lendületből a tátott szájba rúg.
~ Ezt kóstold meg, rohadék! ~
Ha minden a terv szerint alakul, akkor most már szabad és folytathatja az út vágását a kocsik felé.
Fél szemmel követi az elvágtató Jelahant, a szintén hadakozó Darelt és a kocsik felé is elpillant. Most, hogy mindenkit lecsekkolt, az a fél szeme is visszatér az ellenséghez.
~ Jöjjön, aminek jönnie kell! ~
Nincs előre kiszemelt célpont, erőteljes területre mért csapásokkal halad(na). Persze ennek a stílusnak az előnyeire a lassú mozdulatok és a védelem hiánya vetül árnyékként. De hát valamit valamiért... *
* A pallos táncol a levegőben, ahogy a fiú a földön: kitér, hárít, majd lesújt. Homlokán, s páncélja alatt is izzadság gyöngyözik a megterheléstől, lábának fájdalmával nem ér rá foglalkozni, viszont a pulzáló fájdalom nem engedi elfeledtetni a sérült végtagot.
A lábát megragadó lény egy pillanatra megtorpanásra készteti, azonban nem sokáig lehet fogva tartani; ahelyett, hogy a csontváztól (vagy mitől) elhúzná a lábát és eltávolodna, mellé lép, és lendületből a tátott szájba rúg.
~ Ezt kóstold meg, rohadék! ~
Ha minden a terv szerint alakul, akkor most már szabad és folytathatja az út vágását a kocsik felé.
Fél szemmel követi az elvágtató Jelahant, a szintén hadakozó Darelt és a kocsik felé is elpillant. Most, hogy mindenkit lecsekkolt, az a fél szeme is visszatér az ellenséghez.
~ Jöjjön, aminek jönnie kell! ~
Nincs előre kiszemelt célpont, erőteljes területre mért csapásokkal halad(na). Persze ennek a stílusnak az előnyeire a lassú mozdulatok és a védelem hiánya vetül árnyékként. De hát valamit valamiért... *
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:46:53
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:46:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Nem sikerül eljutnia a szekerekig, mert a holtak körbezárják és úgy tűnik utat kell törnie magának, ha tovább akar haladni. A kardjával vág nagy lendülettel utat lefejezve a legközelebb esőket. Erősen rántja oldalra Nastort ezután, hogy egyik irányba feldöntse az akadályozó testeket, majd megsarkantyúzva igyekszik megugratni annyira, hogy patája alá kerülve eltapossa a remélhetőleg már földön fekvő akadályokat. A kardja sem pihen vágja amelyik cafatos testet csak éri. Közben valószínűleg Jelahan és Darel már visszafelé tartva beérte őt, remélhetően Tyran is. Csatlakozva hozzájuk vágják át magukat remélhetőleg az akadályon és tartanak aztán a szekerek felé, ahol Lia éppen Gebe hátára pattan. Döbbenten hallja a kiabálását. Érti a szavakat és megpróbálja összerakni magában, mert látja, hogy Lia megindul csak azt nem tudja, hogy hová. Igyekszik minél hamarabb beérni, hogy végre tudja mi történik vele. Rossz érzése van a kiabálás alapján, talán meglátott valamit és veszély felé tart? Egyelőre csak találgatni tud, minden erejét mozgósítva sarkantyúzza meg Nastort, hogy beérje az öreget, aki már célba vette kedvesét.*
*Nem sikerül eljutnia a szekerekig, mert a holtak körbezárják és úgy tűnik utat kell törnie magának, ha tovább akar haladni. A kardjával vág nagy lendülettel utat lefejezve a legközelebb esőket. Erősen rántja oldalra Nastort ezután, hogy egyik irányba feldöntse az akadályozó testeket, majd megsarkantyúzva igyekszik megugratni annyira, hogy patája alá kerülve eltapossa a remélhetőleg már földön fekvő akadályokat. A kardja sem pihen vágja amelyik cafatos testet csak éri. Közben valószínűleg Jelahan és Darel már visszafelé tartva beérte őt, remélhetően Tyran is. Csatlakozva hozzájuk vágják át magukat remélhetőleg az akadályon és tartanak aztán a szekerek felé, ahol Lia éppen Gebe hátára pattan. Döbbenten hallja a kiabálását. Érti a szavakat és megpróbálja összerakni magában, mert látja, hogy Lia megindul csak azt nem tudja, hogy hová. Igyekszik minél hamarabb beérni, hogy végre tudja mi történik vele. Rossz érzése van a kiabálás alapján, talán meglátott valamit és veszély felé tart? Egyelőre csak találgatni tud, minden erejét mozgósítva sarkantyúzza meg Nastort, hogy beérje az öreget, aki már célba vette kedvesét.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-13 16:30:46
Üzenet elküldve: 2015-11-13 16:30:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Újabb eggyel kevesebb. De ettől még az öreg elégedetlen.*
-Hogy dögölnétek meg!
*Ostoba kérés, hiszen jól láthatóan már nem élnek, és aki nem él, az még egyszer nem tud megdögleni. Vagy mégis?
Mindenesetre ilyen magaslati kérdések megválaszolására most nincs ideje. Ugyanis kivédik az egyik csapását, még pedig azt, melyet bal felé intéz, és szemmel látható, hogy a fickó feltett szándéka a küzdelem.*
-Meg az anyád!
*Kiált fel, s a jól berögzött módon igyekszik tenni a másik elhatározása ellen. A megakasztó pengét azonnal kisodorja egy csavart mozdulattal oldalra, majd alulról felfelé rántja karját. Ha minden igaz, ettől a gyors és erőteljes mozdulattól kiröppen a kard az őt tartó kézből. De a mozdulat sornak még nincs vége. A lendületet máris megfordítva küld egy irányzott vágást, srégen lefelé a támadó feje-nyaka irányába. Remélhetően sikerrel jár, s így megszabadul a kellemetlenkedőtől.
Ekkor éri be Darel. Tekintete a szekerek felé villan, s még épp látja a lányt, ahogy lóra kap. Aztán a hangját is hallja, bár csak töredezve. Mintha valami szobáról, meg romokról kiáltozna. S valamiért Jelahan úgy érzi, ott lehet a megoldás. Így kardját visszahúzza a jobb oldalára, fájdalmával még nem ér rá foglalkozni, de tudja, ennek majd lesz böjtje. Aztán sarkait a ló oldalába vágja, és felrikolt.*
-Gyí!
*A ló megugrik, s nem törődve akadékoskodó élőholtakkal, száguldásba fog. Remélhetően sikerül kitörnie a körből. Rendoll, Darel és Tyran fiatalok és erősek, elbírnak a maradék támadóval. Neki Liah nyomába kell eredni, hogy megvédhesse a lányt.
De mitől is?
Fogalma nincs. Az egész egy fura, különös érzés. Így ha minden jól sikerült, akkor szélvészként vágtat Liah nyomába, hogy minél hamarabb be is érje őt.*
*Újabb eggyel kevesebb. De ettől még az öreg elégedetlen.*
-Hogy dögölnétek meg!
*Ostoba kérés, hiszen jól láthatóan már nem élnek, és aki nem él, az még egyszer nem tud megdögleni. Vagy mégis?
Mindenesetre ilyen magaslati kérdések megválaszolására most nincs ideje. Ugyanis kivédik az egyik csapását, még pedig azt, melyet bal felé intéz, és szemmel látható, hogy a fickó feltett szándéka a küzdelem.*
-Meg az anyád!
*Kiált fel, s a jól berögzött módon igyekszik tenni a másik elhatározása ellen. A megakasztó pengét azonnal kisodorja egy csavart mozdulattal oldalra, majd alulról felfelé rántja karját. Ha minden igaz, ettől a gyors és erőteljes mozdulattól kiröppen a kard az őt tartó kézből. De a mozdulat sornak még nincs vége. A lendületet máris megfordítva küld egy irányzott vágást, srégen lefelé a támadó feje-nyaka irányába. Remélhetően sikerrel jár, s így megszabadul a kellemetlenkedőtől.
Ekkor éri be Darel. Tekintete a szekerek felé villan, s még épp látja a lányt, ahogy lóra kap. Aztán a hangját is hallja, bár csak töredezve. Mintha valami szobáról, meg romokról kiáltozna. S valamiért Jelahan úgy érzi, ott lehet a megoldás. Így kardját visszahúzza a jobb oldalára, fájdalmával még nem ér rá foglalkozni, de tudja, ennek majd lesz böjtje. Aztán sarkait a ló oldalába vágja, és felrikolt.*
-Gyí!
*A ló megugrik, s nem törődve akadékoskodó élőholtakkal, száguldásba fog. Remélhetően sikerül kitörnie a körből. Rendoll, Darel és Tyran fiatalok és erősek, elbírnak a maradék támadóval. Neki Liah nyomába kell eredni, hogy megvédhesse a lányt.
De mitől is?
Fogalma nincs. Az egész egy fura, különös érzés. Így ha minden jól sikerült, akkor szélvészként vágtat Liah nyomába, hogy minél hamarabb be is érje őt.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Romtábor
Üzenet elküldve: 2015-11-13 10:17:22
Üzenet elküldve: 2015-11-13 10:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Végre valahogy sikerül abbahagynia a motyogást. Ahhoz képest amit látott és hallott minden mentális erejét összeszedve igyekezett más szöveget mondani, ami remélhetőleg más hatást vált ki majd. Lia reméli, hogy ezt az eredményezi, hogy a felé mozduló testek végül nem akarják majd maguk alá temetni és elragadni.
Kinyitja a szemét.
A látvány szívbemarkoló, Rendoll visszafelé tartana, felé, hogy őt védje, de az oszló testek gyűrűbe fogják a lovát, így sajnos még nem érte el. A lány látja, hogy a lovagja derekasan küzd velük, ahogy Jelahan is, sőt Tyran is újra talpon van, még ha bicegve is, és immár Darel is visszafelé vágtázik.
De a felé közelítő rothadó testek hada nem állt meg. A lovak láthatóan nagyon nem bírják őket, vagy a szagukat, amitől Liának is háborog a gyomra.
Felnyúlva paskolgatja Gebe nyakát, majd a többi ló felé fordul, aztán Asgallra pillant. Immár képes odalépni a férfihez.*
– Maradj nyugton, hogy ne sérülj meg még jobban!
*A szekér alá szorult férfi nem tud most segíteni. Lia próbálja valahogy csillapítani a kínjait, iszákjába kotor és egyetlen egy virágocskát tart elé a Cynthe Álmából.*
– Rágd meg, keserű, de csökkenti a fájdalmad!
*Többet most nem tehet, ideje sincs, mert a testek már majdnem elérik a szekér végét. A lány tágra nyílt szemekkel hátrál a lova felé.*
~Az a szoba. Hol lehet az a szoba?~
*Vadul néz körbe.
Úgy gondolja, ha megtalálná a szobát, akár a négy alakkal, akár csak azzal a fura zöldesen világító gömbszerű kristállyal, ha azt sikerülne elpusztítani, megszabadulnának.
Gebéhez szalad, kapkodva oldja el, a hátára mászik, a ló persze vágtatna, nem könnyű megtartania, de hát ő is sietne, a romok felé, amerre talán még szabad az út.*
- Rajta, Gebe! Rajta, édes lovam!
*A romok felé fordítja a volt tharg csataló fejét, aztán megereszti a kantárt. Ezzel együtt a hangját is kiereszti, ahogy csak tudja, és reméli a férfiak meghallják, ahogy azt is, hogy nem élete legnagyobb ostobaságát követi el éppen.*
- Egy szoba! Benne a négy kámzsás! Egy világító zöld izé! Szoba! A romok!
*Lia megugratja a lovát, a nyakára hajolva vágtat, szerencsére, a lovaglás olyan, hogy aki egyszer megtanulta, az nem felejti, és a lány karavánok mellett nőtt fel, így most képes irányítani Gebét, ha minden igaz.
És elég magas és éles a hangja talán, ha kiereszti, márpedig most azt teszi, hogy felfigyeljenek rá.*
- REN! DAREL! Szoba! Romok!
*Lia úgy véli, kevés az, ha a testeket vágják le, attól nem szabadulnak ki, a mágia forrását kell eltalálniuk, és ahogy látta, az nem a fagyos föld, az egész csak kivetülése volt a szobának. Legalábbis a lány így véli*
~Talán még időben leszünk!~
*Végre valahogy sikerül abbahagynia a motyogást. Ahhoz képest amit látott és hallott minden mentális erejét összeszedve igyekezett más szöveget mondani, ami remélhetőleg más hatást vált ki majd. Lia reméli, hogy ezt az eredményezi, hogy a felé mozduló testek végül nem akarják majd maguk alá temetni és elragadni.
Kinyitja a szemét.
A látvány szívbemarkoló, Rendoll visszafelé tartana, felé, hogy őt védje, de az oszló testek gyűrűbe fogják a lovát, így sajnos még nem érte el. A lány látja, hogy a lovagja derekasan küzd velük, ahogy Jelahan is, sőt Tyran is újra talpon van, még ha bicegve is, és immár Darel is visszafelé vágtázik.
De a felé közelítő rothadó testek hada nem állt meg. A lovak láthatóan nagyon nem bírják őket, vagy a szagukat, amitől Liának is háborog a gyomra.
Felnyúlva paskolgatja Gebe nyakát, majd a többi ló felé fordul, aztán Asgallra pillant. Immár képes odalépni a férfihez.*
– Maradj nyugton, hogy ne sérülj meg még jobban!
*A szekér alá szorult férfi nem tud most segíteni. Lia próbálja valahogy csillapítani a kínjait, iszákjába kotor és egyetlen egy virágocskát tart elé a Cynthe Álmából.*
– Rágd meg, keserű, de csökkenti a fájdalmad!
*Többet most nem tehet, ideje sincs, mert a testek már majdnem elérik a szekér végét. A lány tágra nyílt szemekkel hátrál a lova felé.*
~Az a szoba. Hol lehet az a szoba?~
*Vadul néz körbe.
Úgy gondolja, ha megtalálná a szobát, akár a négy alakkal, akár csak azzal a fura zöldesen világító gömbszerű kristállyal, ha azt sikerülne elpusztítani, megszabadulnának.
Gebéhez szalad, kapkodva oldja el, a hátára mászik, a ló persze vágtatna, nem könnyű megtartania, de hát ő is sietne, a romok felé, amerre talán még szabad az út.*
- Rajta, Gebe! Rajta, édes lovam!
*A romok felé fordítja a volt tharg csataló fejét, aztán megereszti a kantárt. Ezzel együtt a hangját is kiereszti, ahogy csak tudja, és reméli a férfiak meghallják, ahogy azt is, hogy nem élete legnagyobb ostobaságát követi el éppen.*
- Egy szoba! Benne a négy kámzsás! Egy világító zöld izé! Szoba! A romok!
*Lia megugratja a lovát, a nyakára hajolva vágtat, szerencsére, a lovaglás olyan, hogy aki egyszer megtanulta, az nem felejti, és a lány karavánok mellett nőtt fel, így most képes irányítani Gebét, ha minden igaz.
És elég magas és éles a hangja talán, ha kiereszti, márpedig most azt teszi, hogy felfigyeljenek rá.*
- REN! DAREL! Szoba! Romok!
*Lia úgy véli, kevés az, ha a testeket vágják le, attól nem szabadulnak ki, a mágia forrását kell eltalálniuk, és ahogy látta, az nem a fagyos föld, az egész csak kivetülése volt a szobának. Legalábbis a lány így véli*
~Talán még időben leszünk!~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 177-196