Arthenior - Romhalmaz
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 3. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

3. hozzászólás ezen a helyszínen: Romhalmaz
Üzenet elküldve: 2019-05-14 20:00:21
 ÚJ
>Lorthon Voynich avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Csendes pihenő//
//Mor'rhuk//

*A lány vidáman távozik. Lorthon utána néz és nem tudja hova tenni. Olyan kis gyerekesnek tűnik. De már nem gyerek és ez nagyon veszélyes lehet. Mielőtt továbbgondolná a dolgot elkezd inni nehogy megtegye. Már elég bódult állapotban van mikor érzékeli, hogy leültek mellé. Az a csávó az akinek szét lett verve a háza. Mivel nem szólal meg így ő se reagál semmit. Csak mikor a másik kér a borból aminek az egyharmada van már csak meg. Odanyújtja neki. Állítólag van még belőle. Meg az is lehet, hogy neki is szüksége van rá. Durva napja lehetett.*


2. hozzászólás ezen a helyszínen: Romhalmaz
Üzenet elküldve: 2019-05-07 00:38:03
 ÚJ
>Mor'rhuk Strousk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csendes pihenő//
//Lorthon//

*Nem tudja, hogy mennyit pihent, félálomban az időérzékét teljesen elveszítette. Annyi bizonyos, hogy nem sokat pihent és nem is túl mélyen, mert túlságosan nyugtalan ahhoz. Még kicsit heverészik a hátán, majd lassan felül és úgy is eltölt egy kis időt. Csak bámul maga elé, majd megunja. Fáradt, de egyszerűen képtelen pihenni. Kényelmetlen neki ez a világ, de leginkább idegen.
Kicsit megigazgatja magán a göncöt, majd elindul vissza, lefelé. Lorthonon kívül nem lát mást, aki úgy tűnik szintén pihenget és mintha valami ital lenne a kezében. Jobb híján a féfihoz sétál, majd fáradtan lehuppan mellé és ő is a fal bámulásába kezd.
Szokatlan neki a néma férfi. Helyzete éppen annyira zavarja, mint Rlilla foglalkozása. Szívesen megismerné, beszélgetne vele érzésekről, gondolatokról, a múltjáról. Mor'rhuk nem csak beszélni, de meghallgatni is szeret. Kénytelen lesz mostantól a kommunikációjukat eldöntendő kérdésekre szűkíteni, ami nem túl kényelmes, de a semminél jobb.*
- Kérhetek én is?
*Kérdezi és karját nyújtja az italért, amiben talán nincs is több. Nem kifejezetten szereti az alkoholt, de most úgy érzi segítene neki is. Talán megnyugtathatná.*


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Romhalmaz
Üzenet elküldve: 2019-04-29 22:37:32
 ÚJ
>Mor'rhuk Strousk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csendes pihenő//

*Mindenki megy a saját feje után és a maga dolgára, ez pedig Mor'rhuk számára is kényelmes és szimpatikus opció. Némán indul el, hogy feltérképezze melyik ajtó mögött itt van, a többiekhez pedig ha nem szükséges nem szól semmit, mert feleslegesnek érzi a szavakat. De leginkább azért nem, mert annyira fáradt, hogy még járni is nehezére esik. Most kezdi csak igazán érezni, hogy megpihentek.
A pince nem kifejezetten vonzza, azt megérti, hogy a mélységi miért igen. Számára túl sötét, hideg és összességében nem elég otthonos ahhoz, hogy szívesen menjen oda. Éppen ezért inkább az emelet felé veszi az irányt, ahol meg a szobákba nyitogat be. Nem válogatós, ezért egyszerűen csak az egyik közelebb esőhöz belép, hogy az ágy szélére leüljön. Egy halk, elégedett nyögés szakad ki belőle, nehéz szemhéjait megkönnyebbülten zárja le.
Egyszerűen csak engedi dőlne magát hátra, hogy utána kissé durván megérkezzen a matracra. Párszor pislog a mennyezet bámulása közben, majd egyre tovább kitartanak a szünetek, míg végül csukva maradnak szemei. Csak egyenletesen, lassan emelkedő mellkasa árulkodik arról, hogy éppen alszk.*


1-3