//Kárhozásra fel!//
//Bukott diák//
*A kis vörös ez esetben se nem kicsi, sem nem vörös. Legalábbis ha az arcát nézi az ember. Vagy ork. Vagy elf. Vagy tudom is én, bárki. A háromhetes penész is megirigyelné krétafehér képes-felét ennek a félhulla rongykötegnek. Meg acél. Meg vas. Meg egyéb fém, textil és fa. Kitudja mennyi ideje fekszik a padlón eszméletlenül. Talán tíz, talán sok-tíz perce. A tény állása viszont az, hogy rendesen próbálkozik lelkének kilehelgetésével. Illetve, hát szeretné, de mint mondani szokás, az élet sem könnyű, de meghalni még könnyebb. Nem, meghalni még nehezebb. ÁÁÁhhh tudja fene. Kit is érdekel? A lényeg, hogy ez a szerencsétlen a hajótestet most vérével mosogatja. Igaz annak előtte vízzel tette, de biztos egészséges ez a fának, csak neki nem feltétlen. Így egy kellemes szunyókálás után megállapítja magában, hogy valamiért olyan jeges érintése van. Meg úgy valahogy az idő is lehűlt. Természetesen nem kizárt, hogy mindez a vérveszteség miatt van. *
//A hajó kiköt a Barlangban//
*Dekkolnak, vagy dokkolnak. Nagy a különbség. Bár részéről majdhogynem teljes mértékben mindegy. Teszi ő mindkettőt. Végre felkászálódott a padlózatról, és a korlátnak támaszkodva figyeli ahogy ez a hatalmas teknő begyömöszöli magát a barlangba. Az egyik a partra ugrik a másik meg elvonyítja magát. Nézz már oda, a drága barátját akkor látta utoljára... mikor is? Amikor befejezték a cipőpucolást? Neeeem! A gyülevészetnél még indulás előtt! Ez is fent volt a hajón? De rohadt egy jó dolga lehetett valahol a fenéken. Mármint a hajó seggében, ugyanis azt ki nem nézné belőle, hogy még úszni is tud. *
-Nézzenek oda! De jó bőrben van valaki! Mi van Melák?! Hiányolsz... *persze szeretné megkérdezni, hogy szerény személye mennyire hiányzott annak a részegeskedő rum-szlapálónak, de mire feltenné a kérdést, elméje inkább úgy dönt, hogy újfent kivesz egy kis szabadságot. Sajnálatos módon, előtte keserűen konstatálnia kell, hogy meglehetős mennyiségű vér gyűlt össze a lába alatt az elmúlt percekben, megint. Igen közelről vizsgálgatja most ezt a színes folyadékot. Olyan pofa-közelről. Mint nem túl rég az ork tette a sörével a kocsmában. De szép is ez az emlék. Elmosolyodna, csak ami a leginkább szívás a helyzetben, hogy nemhogy a helyzet, de a vér is keserű. Ejnye, hát még nyugodtan kimúlni se hagyják az ember fiát?! Vagy elf. Szóval az. A fene és a rosseb ette ide annak idején, most meg ugyan ezek fogják felfalni, talán itt helyben. Ki tudja, lehet még jobban is járna. Természetesen örülne egy kis segítségnek, de valamilyen rejtélyes módon képtelen a jelen helyzetben megszólalni. Ugyan ez a titkos vonzerő húzza őt egyre mélyebbre és mélyebbre. Aztán azon kapja magát, hogy elájul. Illetve ő már nem, de ha valaki megtalálja, esetlegesen ezt fedezheti fel rajta. Egy se eleje se vége, csupa kéz és láb félhullát láthat. Mint valami kiállítási tárgyat. A bukott diák. Ezzel az elnevezéssel lenne mutogatva. Oly nagyra tartotta magát. Biztos volt benne, hogy a földön szerzett tudománya, legalább csak kis része használható lesz a vízen is. Tévedni emberi dolog. Még jó, hogy ő nem az. *