Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínRadkraalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

140. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-18 12:23:52
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Waldran, Aenae, Hubi//

*A végrendelet másolatainak készítése tehát azonnal elkezdődik, valamint megtudja, hogy a terjedő kórság valójában maga a pestis. Kicsit kiveri a víz a gondolatra. Ő maga ugyan nem ért a gyógyításhoz, de neki is van egy ötlete.*
- Amennyiben van elegendő ételünk felhalmozva, azt mondom, mindenképp lássuk el őket élelemmel. Már ha legalább napi egyszer kapnak élelmet és tiszta vizet, már az is jobb, mint a semmi.
*Ő maga is elmenne naponta a piacra vásárolni kenyeret, ételeket, ezt-azt, mert hát Pharajo és Diq háta bizonyosan nagyobb súlyokat is elbír, de amíg a karantén fennáll, nem kockáztatja meg. Annak meg tulajdonképpen nem örül, hogy Aenae önfeláldozó mód felajánlja segítségét, hisz így nagyon könnyen elkaphatja a betegséget. Persze a másik oldalról az is igaz, hogyha ezzel az ürüggyel senki nem hajlandó a betegek közelébe menni és segíteni rajtuk, akkor végképp nincs remény a meggyógyításukra.*
- Köszönöm.
*Mondja válaszul a gratulációkra, miközben már Aenae fel is húzza őt kezénél fogva, aminek nem ellenkezik. Barátnője szavaira ezúttal egy őszinte mosollyal reagál. Az ölelés is jól esik neki. Mindeközben Waldran, Aenae és Habrertus is ellátják jó tanácsaikkal, amikre csak némán bólogat, és amiket igyekszik majd betartani a jövőben. Ő maga is ilyesmikre gondolt mellesleg.*
- Rendben Aenae. Az erődben megtalálsz majd.
*Megvárja, amíg a papírosok elkészülnek, aztán ő maga is aláírja őket és a sajátját elteszi magának. Azzal hogyha nincs más megbeszélnivaló, elköszön, elhagyja a Radkraalt és célba veszi az erődöt, hogy keressen magának valami fűszeres farhátat és némi mézes süteményt.*



139. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:44:29
 ÚJ
>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

* Ahogy a férfi összefoglalja a dolgokat, szerencsére megy minden gördülékenyen, és Aenae még jelentkezik is, hogy segít a papírosok másolásában. Közben megtudja, hogy mi ez a ragály, és azt is, hogy a Thargok Özvegye várandós. *
- Gratulálok. * Mosolyog ő is a nőre, majd visszafordul a Kecskeképű felé. * Akkor azt hiszem, hogy ha a seggnyalással végeztünk, foglalkozhatunk a sürgető dolgokkal. Azt mondod fontos, hogy testi erejük teljében nézzenek szembe a dologgal. Ha Aenae nem bánja, akkor szerintem fontos lenne, hogy a Vaskorsóban kezdjék el az erőlevesek készítését, a gyógyszer elkészültéig pedig osztani kellene. Nem vagyok orvos, de tudtommal a betegeknél fontos a folyadékpótlás, és a lázasok izzadhatnak, kihűlhetnek, főleg ebben az időben. A meleg leves felmelegítheti őket, és erőre kaphatnak. Részemről támogatom, hogy segítsen az ellenszer kikeverésében. Éles eszű lány, és a törzs is jó szemmel venné, ha újdonsült vezetőjük nem fordítana hátat a problémájuknak. Nem egy hímes tojás, akit óvni és védeni kellene a veszélytől, saját szememmel láttam benne a Thargok tüzét, tudom, hogy nem lesz baja. Ephemia, te viszont valóban fontos lenne, hogy lepihenj, és elzárd magad ettől a kórságtól. Kagan fia a Vashegy örököse is egyben. * Utóbbit olyan határozottan mondja, mintha kőbe lenne vésve, hogy a nő méhében egy szakállas kiskagan boxol vígan. Attól nem fél, hogy kedvenc unokahúgát megbántaná ezzel a mondattal, úgy látja, hogy a lány pont annyira örül ennek a pozíciónak, mint önmaga. Ahogy hangot adott minden józan szónak, ami eszébe jutott, fáradtan sóhajt egyet. *
- Ha már szóba került a Vaskorsó. Mivel értesz a számokhoz, számítunk rá, hogy a felügyeleted alá veszed a helyet. Idefelé csak futó pillantást vetettem rá, de mintha Arnulf felpakolt volna, és elindult elfelé Amontól. Nem tudom, hogy mi célból, lehet, hogy a kórság miatt ment el a kedve, lehet, hogy valami személyes oka lehetett... de az ivónak működnie kell tovább ha ezzel végeztünk. * Naná, hogy félti a közel szinte egyedüli alkoholforrását. Erre a helyzetre amúgy is innia kell. *
- A továbbiakban, ha nem tartotok igényt a szolgálataimra, akkor a háttérbe húzódnék. A gyógyításhoz nem értek, a kardommal és íjammal nem győzhetem le a pestist. * Látszik rajta, hogy nehezen mondja ki a következő szavakat. * Habrertus, bízok benned. Aenae, természetesen benned is. Ha együtt dolgoztok, biztos, hogy legyőzitek ezt a ragályt, és megmutatjátok a csökött tudósoknak, hogy Amon Ruadh nem csak az erő, de az ész városa is most már.
* Ezzel, ha nem tartóztatják, akkor távozik, miután eltette a végrendelet neki készült másolatát, amit vélhetően mindenki aláírt, hogy hitelességében csorba ne eshessen. Waldran egyébként három X-et rajzol saját aláírásaként. *



138. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:22:44
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

*Történelmi pillanat. Waldran és Hubi egyetért valamiben. A fennkölt pillanat fényét némileg árnyalja, hogy a közös nevező Waldran alkalmatlansága. Természetesen a jó kancellár elég óvatos hozzá, hogy e véleményének ne adjon hangot. Ráadásul a férfi egész könnyen elfogadja Hubi álláspontját a végrendelettel kapcsolatban. Idáig rendben vagyunk, gondolja magában a kancellár. Aenae ajánlkozására pillanatnyi habozás után rábólint, és a lány elé tol egy ív papírt, középre helyezi a kalamárist, hogy a lánynak adott tollat megmárthassa a tintában. A végrendeletet is úgy igazítja, hogy mindketten olvashassák. Kicsit meg is lepődik, hogy Aenae ért a betűvetéshez, de emlékezteti magát, hogy Kagan lánya a városban nevelkedett és nem a Vashegyen. Ez megmagyarázza. A második ajánlatra viszont már határozottan megrázza a fejét.*
- Nem, erről szó sem lehet! Hálás vagyok neked, gyermek, hogy segíteni szeretnél, a jó szándékot méltányolom. De ez egy rendkívül súlyos és ragályos betegség. Nem venném a lelkemre, hogy ily veszélynek tegyelek ki.
*És ha már a pestisről van szó, megragadja az alkalmat, hogy információkkal szolgáljon a tudásszomjas Waldrannak.*
- Pestis ütötte fel a fejét a Vashegyen. A tudomány mai állas szerint hatásos gyógyír nem létezik ezen betegségre, csupán annyit tehetünk, hogy a betegeket elzárjuk az egészségesektől. Az én nézetem szerint van esély rá, hogy azok is túléljék, akik már megfertőződtek. Ehhez az kell, hogy testi erejük teljében nézhessenek szembe a kórral. Így szervezetük leküzdheti a lázat.
*Közben nekilát a másolásnak, és a kancellár zsenialitását mutatja, hogy egy más tartalmú szöveg írása közben is tud erről beszélni.*
- Vannak tudós fők, akik úgy vélik, hogy fejlődés nem létezik, és a tudomány nem más, mint az eddig megszerzett tudás mind pontosabb és tökéletesebb összegzése. Én ezzel nem értek egyet. Hiszem, hogy minderre létezik magyarázat, csupán gyarló elménk még nem tudta átfogni. Így az is lehetséges, hogy a pestisre is van orvosság, mindössze még nem jöttünk rá, hogy mi az. Ezért segítőmet megbíztam, hogy szerezzen be számomra gyógyító erejű füveket és növényeket, melyekből megkísérlek előállítani olyan szert, mely véget vet a ragály pusztításának.
*Amikor elkészülnek a másolatok, azokat kézjegyével és a Kancellária pecsétjével hitelesíti, majd átadja őket tulajdonosaiknak, míg az eredeti példányt maga elé húzza.*
- Óhajod szerint, úrnőm. *mosolyog nyájasan Effyre, miközben kiosztja az írásokat. Megelégedéssel tölti el, hogy az özvegy, vagy mi most a pontos megnevezés, ugyanarra gondolt a végrendelettel kapcsolatban, mint ő. És a meglepetéseknek, a kellemes meglepetéseknek még nincs vége. Effy bejelenti, hogy valószínűleg a Hadúr gyermekét hordja a szíve alatt.*
- De hát ez pompás hír! *ragyog fel az arca, és végre kitűnő ürüggyel tudja leplezni a mosolyát. Hiszen okkal gondolhatják, hogy ez az örömhírnek szól. Részben annak is. De Hubi ebben újabb lehetőséget lát. Ha a gyermek megszületik, és - ne adják az istenek! - Kagan nem térne vissza közéjük, akkor a kellemetlen fráter és a csitri uralma addig tart, amíg az örökös fel nem nő. Ez persze idő, de ez is az ő malmára dolgozhat. Ha az utód fiú lesz, mint azt bizonyára mindenki várja, akkor a fegyveres képzésén túl, ugyan ki másra bízhatnák az okítását, mint a legpallérozottabb elmére a Vashegyen? Azaz rá. Hubi pedig a legjobb nevelést tudja biztosítani neki. Olyat, amivel elboldogulhat egy intrikákkal teli világban. Márpedig egy tartományúr világa ilyen. Olyat, amivel nem vallhat szégyent kiművelt körökben sem. És olyat, amivel soha nem felejti el, hogy mit köszönhet az ő jó mesterének. Tehát újabb lehetőség, és Hubi most még eltökéltebb a gyógymód kikutatását illetően.*
- Engedd meg, hogy elsőként gratuláljak! *Ha már Aenae ezt tulajdonképpen elmulasztotta, szerencsére.* Ugyanakkor Kaganeae-nek igaza van. Azt javallom, hogy az idegenekkel való kapcsolattartásban szorítkozz a legszükségesebb minimumra. Az erődöt még a járvány kitörésének kezdetén lezárattam, így ma az a legbiztonságosabb hely a Vashegyen. Amennyiben lehetséges, kérnem kell, hogy időd javát ott töltsd!
*Megköszörüli a torkát.*
- Gyógyításhoz magam is értek valamennyit, az állapotod is meg tudnám állapítani, de jelen helyzetben ez nem lenne kívánatos. És talán kevésbé éreznéd magad feszélyezve, ha ezt például a segítőm, Dora végezné el.
*Mosolyogva pillant Aenae-re.*
- Segítségednek nagy hasznát vennénk, ha a Hadúr gyermekének anyját vennéd gondjaidba. Minden segítségre szüksége lesz, és így téged is megóvhatlak a veszélytől.
*Hátradől a székében, és végigpillant a jelenlévőkön.*
- Ezt megfelelőnek érzitek?

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.17 20:44:40


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-17 13:18:08
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

*Nagyon úgy tűnik, hogy az irodában ülő négy személy közül senki sem elégedett igazán a dolgok ilyetén alakulásával. Waldran hangot is ad neki, a kancellárt ugyan nem ismeri, de biztos benne, hogy nem örül ezeknek a fejleményeknek, ebben azért ilyen biztos, mert ugye ő sincs különösebben feldobódva attól a ténytől, hogy végül csak az elárvult thargok úrnője lett. Ennek nem így kellett volna történnie, sőt egyáltalán sehogy. Waldranra néz, topázsárga tekintete szomorú. Koloncot kapott a nyakába, ezt ő is és Waldran is nagyon jól tudja.*
- Azért valami apróbb ajándéknak jobban örültem volna, mondjuk egy karperecnek, vagy ilyesminek.
*Kínjában már heherészik, de aztán azt is abbahagyja Effy szavaira.*
- Kár, hogy mindenkinek elmondta, csak nekem nem.
*Az asztalra dobott, gombóccá gyűrt levélre mered, amiben ugyan megírta Kagan ezt, inkább mégis élő szóban kellett volna közölni.*
- Másold le, sőt adj nekem papírt és tintát és másolom én is, hogy gyorsabban végezz.
*Néz most a kancellárra, neki aztán teljesen mindegy, hogy mi lesz azzal a papírral, amivel az ő szerető apja belerakta a nyakába ezt a koloncot.*
- Segítek a betegekkel is, ha kell. Régebben sokat olvastam gyógyítással kapcsolatos könyveket, lehet, hogy a hasznodra lehetek valamiben.
*Előrehajol, térdeire könyököl, homlokát tenyereibe támasztja, mikor Effy beszélni kezd, akkor a szeme sarkából barátnőjére néz. Aztán egész fejét Effy felé fordítja már, szája tátva marad.*
- Ez most komoly?
*Kérdezi hitetlenkedve, de azért kinyúl Effy kezéhez, érzi, hogy nem reagál jól erre, és csak remélni tudja, barátnője nem haragszik meg emiatt rá.*
- Ha ez igaz, akkor neked távol kell maradnod mindenkitől, aki beteg, vagy találkozott a betegséggel.
*Feláll, remélhetőleg Effy engedi, hogy magával húzza őt is, mert a kancellár ugye potenciális beteg. Talán illúzió a részéről, de úgy hiszi, hogy ha barátnője és Habrertus közé lép, akkor Effyre már nem ragadhat semmi a kórságból.*
- Ha gyermeked születik, akkor az öcsém, vagy a húgom lesz és pont úgy fogom szeretni, mint az öcséim, csak jobban fogunk vigyázni rá!
*Megöleli már Effyt, őt ugyan a víz veri a terhességnek csak a gondolatától is, de ezen gondolatait nem osztja most meg. Talán majd máskor. Jobb időkben.*
- Pihenj le, vigyázod kell magadra. Én segítek a kancellárnak, hm? Később meg találkozunk és beszélünk, hm? Persze megmosakszom valami durva mosószappannal, hogy ne kapj el tőlem semmit, hm?


136. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-17 12:29:05
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Waldran, Aenae, Hubi//

*A végrendeletet tehát felolvasta, Habrertus szavai pedig egy percre elgondolkodtatják. Megérti, hogy mindennek szabály szerint kell működnie, de ő mégis valami alternatívában reménykedik. Waldran ezután előáll ötletével, amit Effi úgyszintén helyesel, miközben lehelyezi a kancellár elé a végrendeletet.*
- Egyetértek Waldrannal. Mindannyian hallottuk és tudjuk, hogy mi van benne, de úgy vélem, pusztán ennyi nem elég. Legyen hát meg az eredeti a Kancellárián, de mindannyiunk birtokában legyen egy-egy másolat is. Mit szólsz, Habrertus?
*Jól mondja a férfi. Nem nagy esélye van itt a "trónviszályoknak", de mindig minden eshetőségre be kell magukat biztosítaniuk. Miután a végrendelet ügyét így feltehetőleg elrendezték, figyelme Aenae-re terelődik, akinek érintését és mosolyát ő is egy vérszegény mosollyal viszonozza.*
- Ne mondj ilyeneket. Ha valaki, én tudom, hogy Kagan szeret téged.
*De nyilván ennyi év távolságot és külön töltött időt nem lehet ugyanúgy bepótolni, mintha Aenae a vér szerinti apja mellett nőtt volna fel. Ő is sokszor érezte ezt a kettejük között tátongó, szinte áthidalhatatlan szakadékot. Arra gondol most, hogy bár tudott volna többet tenni, hogy közelebb kerüljenek, de úgy hiszi, ez nem az ő feladata és nem rajta múlott. Kettejüknek kellett ezt megoldania, és kell is a jövőben, már amennyiben férje visszatér közéjük.
Waldran a jelen napokban is tomboló járvány témájára tér, ami mostanság a szokottnál is jobban megrémíti, de nem maga miatt. Megvárja, míg Habrertus válaszol rá, nem vág senki szavába ha nem muszáj, s csak utána mondja inkább, amit talán már a végrendelet elolvasása után mondania kellett volna.*
- Volna itt még valami, ha megengeditek.
*Előredől kicsit a székében és úgy mozgolódik, mint aki nem érzi jól magát a bőrében. Való igaz, tényleg nem.*
- A végrendelet nem említi, ami teljesen érthető dolog, ugyanis még Kagan sem tudott róla. ~Pedig neki kellett volna utánam először megtudnia...~ Nos, az a helyzet áll fenn... Hogy nagy valószínűséggel gyermeket várok.
*Talán nem épp a legjobbkor, amikor odakint járvány terjed a nép között, Kagan meg épp szobrozik, de ha így adódott, akkor mit tud tenni?*
- Legalábbis minden jel erre utal. Még nem hívtam gyógyítót, hogy vizsgáljon meg pontosan, de valahol biztos vagyok benne. Szóval azt szeretném tudni, hogyha a gyermekünk megszületik, és Kagan... Tegyük fel, nem tér vissza, akkor mi a helyzet?
*Valahol sejti, de tisztában szeretne lenni vele, hogyan is működnek itt a dolgok, de a házassági szerződés végül is valahol egyértelműsíti, mi a helyzet ebben az esetben.*


135. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-16 21:38:05
 ÚJ
>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

* Waldran rezzenéstelen arccal hallgatja végig a végrendeletet, talán csak Ephemia figyelheti meg, hogy a széktámlát, amire rátámaszkodott, görcsösen kezdi el szorítani. Habrertus nehezen láthatja a széken ülő lánytól, Aenae pedig nyilván nem látja, hogy mi történik a válla felett. Persze titkolni nem kívánja, úgyhogy ha valaki mindenáron a kezét figyelné, az előtt nem maradhat leplezve a dolog. Elhúzza a száját, mert nem tetszik neki a dolgok ilyen fejleménye. Sose akart felelősséget, és fontos pozíciót. Hűséges a klánhoz, és megvédi azt, persze, bármikor. Ha feladatot kap, akkor vezeti is a kijelölt csapatot. *
~ De az egészet... Mit gondoltál Kagan? ~
* Ennek ellenére nem ad hangot bizonytalanságának, arca is kifejezéstelen, bár a szokásosnál talán mogorvább. A Kancellár szavaira sóhajt, az elhangzottak után annyira nem is zavarná, ha megsemmisülne az okirat. Akkor lelőhetné a férfit, meggyőzhetné a lányokat, hogy így lesz a legjobb, és azt hazudhatják, hogy Kagan rájuk hagyta a Vashegyet. Úgyhogy int, hogy részéről rendben van a dolog, miközben figyeli a Kecskeképűt. Közben kissé suta mozdulatokkal megveregeti a lány vállát, aki előtte üldögél. *
- Látod, mondtam én, hogy szeretett, és bízott benned. Rád hagyta teljes örökségét, szeretett asszonyának biztonságát. Tagadhatod továbbra is, de jobb lenne, ha elfogadnád. Kagan lánya vagy, ízig vérig, és a maga módján mindig is szeretett téged, bízott menned. * Hát igen, Waldran nem a szavak embere, nem tudja körmönfontan, választékosan megfogalmazni a bátorító szavakat, de nem is szükséges. *
- Ha megtekinti, akkor le is másolhatja mindannyiunk számára, aztán aláírhatja az összes jelenlévő. Láttam már trónviszályokat, és bár nem hiszem, hogy itt is kialakulna egy... jobb, ha mindenki bebiztosítja magát. * Sóhajt egyet. * Részemről tiszteletben tartom Kagan végrendeletét, még ha nem is értek egyet azzal, hogy vezető szerepbe szánt engem. Ha unokatestvéremnek megfelelt a Kancellár szolgálata, akkor valószínűleg nekünk is meg fog. Aenae... sajnálom, hogy ilyen teher nyomja a te válladat is, de biztos vagyok benne, hogy megbirkózunk vele. * Mosolyog szeretett unokahúgára. *
- Viszont nem felejthetjük el, hogy vészterhes időket járunk. Először is a betegség... mi a helyzet vele? Van rá gyógyír? Miben tudunk segíteni? Fontos, hogy ezt megfékezzük, és letudjuk, utána pedig hozzuk be Kagant a toronyból, és helyezzük biztos helyre. Nem akarhatjuk, hogy egy rosszakarója felsurranjon, és lelökje.
* Waldran rég beszélt ennyit, főleg egy szuszra. Kellemetlenül érzi magát miatta, de reméli, hogy mindent elmondott. Szeretne támaszt nyújtani Kagan özvegyének, de most fontosabb dolgok történnek, amikről nem feledkezhetnek meg. *


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-16 21:22:11
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

*Hubi számára most lesz világos, hogy az egyik levél személyes jellegű. Innentől kezdve ez nem érdekli. A végrendelet annál inkább. Természetesen úgy lenne szabályszerű a dolog, ha ő olvasná fel, elvégre ő a tharg bürokrácia feje. Waldran aggodalmára és szúrós tekintetére egy nyájas mosollyal felel.*
- Azt hiszem, hogy felesleges az aggodalmad. Munkámra soha nem volt panasza a Hadúrnak, így természetes, hogy a Kancellárián egyetlen fontos irat sem sérült meg, vagy veszett el. Nem lesz ez másként a jövőben sem.
*Jóváhagyóan bólint Effy felé, felolvashatja ő is. Aztán ismét a férfire pillant.*
- Ugyanakkor szabadjon megjegyeznem, hogy minden, a Vashegyet érintő írásnak a Kancellária irattárában van a helye. Különös tekintettel egy ilyen nagy horderejű okiratra. *int a hitves kezében tartott végrendelet felé* Ettől sajnos nem tudok eltekinteni. Természetesen készítek róla másolatot, ezt magatoknál tarthatjátok.
*Ezután hátradől és várja, hogy a végrendelet felolvastassék. Ennek során pedig nagy hasznát veszi a több évtizedes, képmutatásban szerzett rutinjának. Gyakorlatilag a szeme sem rebben a szöveg hallatán, csak a végén simít végig szabad kezével a szakállán. Akik ismerik valamennyire azok tudhatják, hogy ez a visszafojtott indulat jele nála, de hát a jelenlévők tulajdonképpen semennyire nem ismerik. Az indulat nem annak szól, hogy Kagan nem őt nevezte meg örökösének. Ez valahol természetes is, hiszen nem született tharg, és a Hadúr ebben a kérdésben bizonyára fontosnak érezte a vérségi köteléket. Bár magának hazudna, ha azt állítaná, hogy valahol nem számított ilyen fejleményre, és ez ellenére lett volna. De ezen könnyebben túl tudja tenni magát. Azon már kevéssé, hogy kikre hagyta Kagan a Vashegy trónusát. Nevezetesen egy faragatlan barbárra, aki alig több intellektuálisan és morálisan egy földtúró parasztnál, vagy egy elvtelen zsoldosnál. Meg egy csitrire, aki ugyan a balkézről való leánya, de mégis csak egy, a világ dolgaiban tudatlan kislány még. Nincs mese, a Hadúr bizonyára megtébolyodott. Aztán a következő gondolattól erőfeszítésébe kerül, hogy egy mosoly ne jelenjen meg a képén. Hiszen ennek a fejlemények pozitív oldala is lehet. Aenae elméje még tiszta lap, melyre nem rót sorokat az élet. De ő, a kancellár még megteheti. És miért ne próbálhatná meg az egyik örököst a másik ellen fordítani?*
- Nos... *visszhangozza Effy utolsó szavát* A Hadúr végakaratát mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk, és el kell fogadnunk. Ugyanakkor ragaszkodnom kell hozzá, hogy megtekinthessem a végrendeletet. Megismerem a Hadúr kézírását. Ne értsetek félre, nem arról van szó, hogy ne bíznék bennetek. ~Egy frászt!~ Ez csupán formaság.


133. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-16 21:00:03
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

*Egyszer járt már Habrertus irodájában, mikor a másodjára érkezett a Vashegyre, Kagan kürtjének hívószavára. Azóta nem nagyon járt ennek az épületnek a közelében sem, olyannyira lefoglalta az, hogy Effy házikóját lakhatóvá varázsolja.
Effy és ők leülnek, Waldran mögé áll, velük szemben a kancellár foglal helyet a karosszékében, a füstszag ugyan zavarja, de nem teszi szóvá. Aenae hátradől, lábait kinyújtja, bokáit keresztezi egymáson, karjait összefonja a mellkasa előtt. A szeme sarkából nézi Effyt, miközben az felolvassa Kagan sorait, Aenae már tudja, hogy mi van benne, nem éri semmi váratlanul, akkor pillant előbb az egyik, majd a másik férfira, mikor azok neve elhangzik.*
- Kagan nemrég, pár hónapja arra kért, hogy maradjak itt.
*Továbbra sem tudja apjának nevezni, vagy csak ha nagyon megerőszakolná magát, azonban jelenleg nem akarja megerőszakolni magát. Hangja egyébként színtelen, arcáról nyúzottság olvasható le, de ez a nyúzottság éppúgy betudható a múlt napnak, mint annak, hogy hazaérve az apja megszobrult és a nyakába varrta ezt az egész kócerájt.*
- Arra kért, hogy legyen az "elárvult thargok úrnője". Nagy manipulátor, mi? Egy pillanatig elhittem neki, hogy talán kicsit szeret, vagy legalább kedvel.
*Még a levelében is manipulálni akarja olyan dolgokkal, hogy szereti, csak nem volt elég idejük megismerni egymást, amit őszintén sajnál.*
- Azt hittem, hogy Effy lesz az elárvult thargok úrnője, de nem, Effy csak az új anyám lett.
*Kinyúl oldalra, hogy megszorítsa barátnője kezét. Rámosolyog. Szeretné felvidítani, bár ennek talán nem jól választja meg sem a helyét, sem az idejét.*
- Nem biztos, hogy te jártál jobban. Hálátlan gyermek vagyok, anyám szerint, a régi anyám szerint, buzog bennem a barbárvér.
*Erőltetett nevetés után Waldranra pillant, kedveli a férfit és most ráadásul ketten nyerték meg ezt az egészet. Lehet, hogy elcsattan még pár pofon itt.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-16 20:20:52
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Waldran, Aenae, Hubi//

*Csak elengedi a füle mellett Frandr'd hitetlenkedő szavait. Valóban furcsa egy dolog ez, elvégre nem minden nap változik az ember férje szoborrá. Ráadásul még nem is egy holmi olcsó agyag- vagy kőszoborrá, hanem nevezetesen borostyánná. Csak egy halovány, de korántsem örömteljes mosollyal jutalmazza a férfi bocsánatkérését, aztán néhány percen belül már Radkraal kövezetét-padlózatát tapossa, vagyis inkább csak szédelegve ténfereg rajta.*

*Mint közben kiderül, nem a tárgyalóterembe vezet útjuk, hanem Habrertus irodájába. Neki végül is mindegy, csak tudjon hová leülni. Elhelyezkedik hát az asztallal szemben lévő egyik székben, miközben kezében a papírokat rendezgeti.*
- Azonnal Habrertus, de végső soron szeretném visszakapni és én magam eltenni őket valami biztonságos helyre.
*Előkeresi Waldran levelét és ültő helyében átnyújtja azt az illetékesnek.*
- Ahogy óhajtod. *Aztán figyelme a kancellárra terelődik.* A többi levél személyes jellegű és nem éreznem helyénvalónak, hogy én vagy bárki más elolvassa őket. A megszólított nevek közül sokakat nem ismerek fel, vagy ha igen, nem tudok a hollétükről semmit. Ezeken felül hátrahagyott még egy házassági szerződést nekem, amit én az imént aláírtam.
*Lehelyezi az asztalra a szóban forgó szerződést, hogy Habrertus vagy esetleg a többiek megcsodálhassák. Na igen, szeretett volna ő aláírni valami ilyesmi papírost, de nem ilyen körülmények között és nem Kagan nélkül.*
- A végrendeletet én szeretném most nektek felolvasni, ha nem baj.
*Vet egy bocsánatkérő pillantást Aenae és Hubi felé, ha esetleg ők szerették volna, de valamiért ragaszkodik hozzá, hogy maga adjon hangot a soroknak. Nem is tudja, miben reménykedik. Talán abban, hogy ezáltal válaszokat kap.
Így tehát neki is kezd. Igyekszik lassan, de érthetően olvasni. A legfontosabb dolgok, melyek kiderülnek belőle, hogy Kagan távollétében, s amennyiben nem térne vissza, Aenae-re és Waldranra hagyja a Vashegy vezetését, megosztva azt kettejük között. A döntés reájuk hárul, ki mely feladatokat veszi át, de mindkettejükre egyaránt számít a jövőben. Itt egy pillanatra megáll, s Aenae reakcióját figyeli, de aztán folytatja. A továbbiakban szó esik róla, hogy az adminisztrációs feladatok és kancellári poszt továbbra is Habrertust illetik, munkáját jól és hatékonyan végzendő. Mindemellett őt is megemlíti benne, aki, amennyiben aláírta a házassági szerződést, hites feleségeként éljen tovább a Vashegy oltalma és védelme alatt a fivérével. A vagyonnal, amely a kincstárban fellelhető, ügyesen és ne tékozlón bánjanak, csak a leghasznosabb, legszükségesebb dolgokra és a környék fejlesztésére költsék azt. Az eddig kiosztott birtokok maradjanak a tulajdonosaik kezén, osztani csak annak osszanak, aki kiérdemli és eléggé ügyesnek, hűségesnek bizonyul. A Vashegy ellenségeit, ha kezükre kerülnek, öljék meg, hogy elnyerjék méltó büntetésüket, de aki a szolgálatukba áll és hű marad hozzájuk, jutalmazzák és becsüljék meg. Semmilyen körülmények között ne engedjenek Arthenior akaratának és ne hagyják magukat eltiporni általuk, vagy más népek által. Viseljék gondját önmaguknak, a népnek és a földnek is, amely az ő irányításuk alatt létezik tovább. Emellett még tartalmaz a vége felé némi búcsúszerű, igazgatás és hagyatékolás tekintetében kevésbé jelentőségteljes szöveget is, mely szerint bízik bennük és számít rájuk, hogy a Vashegyet tisztességesen vezetik tovább.
Amikor befejezi, remegő kezekkel teszi le az ölébe a papírost. Már megint könnyek szöktek a szemébe, de vesz egy nagy levegőt és úrrá lesz az érzelmein. Néz maga elé egy ideig csendben, mielőtt halkan megszólalna, körbenézvén az egybegyűlteken.*
- Nos?


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-16 17:28:20
 ÚJ
>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

*Waldran elismerő pillantással jutalmazza Ephemia szavait, amiket az újonnan érkezett harcoshoz intéz. Ő maga nem tud most a férfival foglalkozni, és nem is tervez. A szavaira kicsit megfeszül ugyan, de elengedi a füle melett. Túlfűtött állapotában úgy érzi, hogy túlreagálná a tiszteletlen viselkedést, és nem akarja a frissen érkezett lelkesedését letörni, vagy rossz hírét kelteni a törzsnek. Inkább követi a Kancellárt, és az irodában előre engedi a lányokat, hogy foglaljanak helyet, ő pedig Aenae széke mögött áll meg, figyelve a többieket. *
- Talán jobb lenne a végrendelettel kezdeni... ha a lányok felolvassák, akkor nem szükséges kézről kézre járjon a papíros, és így biztos nem sérül. * Néz szúrós szemmel a Kecskeképűre annak kérését hallva, akiből semmi jót nem néz ki. Úgy gondolja, hogy Ephemia vagy Aenae lehet megnevezve a levélben, de ezt csak tippeli. Ha viszont az idősödő kancellár lenne megnevezve... nos, arról könnyedén gondoskodhat, hogy egy hirtelen baleset érje a férfit. Azt biztos nem fogja hagyni, hogy egy ilyen alkalmatlan személy vezesse a törzset, akiben még Tharg vér sem folyik. *
- A levelet pedig megköszönném, ha Aenae majd kettesben ismertetné velem. Mivel Kagan tudja, hogy nem tudok olvasni, nem hiszem, hogy bármi olyat írt volna, amit más ne hallhatna, de mégis személyesnek érzem az utolsó hozzám intézett szavait.


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-16 17:19:42
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Waldranék, Hubiék, lányok//

*Hubi majdhogynem sokkos állapotban botorkál a többiek után a Radkraal felé. Ez a hír teljesen letaglózta. Hallott ugyan már szóbeszédet arról, hogy ilyesmi korábban is előfordult a Hadúrral, de mivel Achim jegyzeteiben semmi erre utalót nem talált, a helyi folklór kategóriájába sorolta az esetet. Most viszont kénytelen arra gondolni, hogy boldog emlékű elődjének akkoriban már nem nagyon lehettek tiszta pillanatai, így fordulhatott elő, hogy az egyébként pedáns és precíz Achim Kagan megszobrulásáról nem ejtett szót.
A Radkraalban aztán az irodájába kalauzolja a többieket, tekintettel arra, hogy a tanácsterem már nem létezik, pontosabban ott voltak elszállásolva első ízben a menekültek, és amúgy is átépítésre fog kerülni. Talán már az ehhez szükséges eszközöket, anyagokat is felhalmozták ott. Mivel pedig hivatalában az asztalával szemben csak két szék található, esélyes, hogy Waldran állva fog maradni. Hacsak valamelyik leányzó előtt helyet nem foglal. Egyébiránt Hubi észrevette a férfiból feléje áramló ellenszenvet, de nem foglalkozik vele. A faragatlan harcosok általában kevésre becsülik azt a fontos és nélkülözhetetlen munkát amit végez. Különben is méltóságán alulinak tartja, hogy ilyen piszlicsáré dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonítson. Miután hellyel kínálta a társaságot, ami egy kézmozdulatban merül ki, ő is leül a karszékébe, nyugalmat erőltetve szöszmötöl a pipájával, és az első bodor, kékesszürke füstfelhő után felsóhajt.*
- Szabadna látnom azokat az írásokat?


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-16 13:07:46
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Őrség//
//Kapunál//
//Waldranék, Hubiék, lányok//
//Apakezdődik//

*A fiú vállának megsimításából ölelés, majd csók lesz, kicsit furcsán érzi magát ugyan a nyílt színi érzelemnyilvánítástól, de nem teszi szóvá, mert ebben a helyzetben még kicsit jól is esik neki. Amúgy túl szeretne lenni ezeken a kötelező körökön, illetve inkább elbujdosni szeretne, de az események magukkal ragadják.
Effy szerencsére vázolja a tényeket röviden a kancellárnak, meg mindenkinek, aki hallótávolságban van, így a Frandr'd nevezetű is hallja. Reakciója érthető, Aenae maga is szívesebben ordibálna, mint
némán próbálná magát összevakarni lelkileg. Effy ugyan válaszol a férfinak, de Aenae úgy érzi, hogy neki is ki kell egészíteni barátnője - mostohája - szavait.*
- Az apám évekkel ezelőtt paktumot kötött egy istenséggel, az életét áldozva népéért a holtakkal vívott háborúban.
*Waldranra néz megerősítésképpen, hiszen Aenae csak hallotta a mesét, Waldran talán jelen is volt, bár nem tudja, mert Waldranról meg azt hallotta, hogy nem bír soká egy helyben lenni.*
- Az istenség borostyánná változtatta, míg egy másik feloldotta ezt az átkot. Szóval nem, gyakran nem csinálja, de volt már rá példa. Ha megbocsátasz nekünk...
*Azzal a Radkraal felé indul, belekarolva Effybe, aki szemmel láthatóan nagyon pocsékul érzi magát.*
- Leülsz mindjárt.
*Súgja neki, és ha kell, akkor átveszi tőle a papírokat is, amik fizikai terhet ugyan nem rónak Effyre, de lelkit annál inkább. Effyt valószínűleg éppen úgy egy hajszál választja el a totális összeomlástól, mint őt magát. Jó lesz leülni, ezt pedig az első, négyük számára elég tágas helyiségben meg is teszi.*
- A te leveleddel kezdjük Waldran, vagy a végrendelettel?
*Aenae levele ott van, ahol eddig is, gombóccá gyűrve a markában, de most a tárgyalóasztalra löki, bárki kisimíthatja, elolvashatja.*


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-02 16:36:11
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Menekültek- Gyógymód//

*Míg a betegség részleteiről esik szó, némán álldogál az ajtó közelében, látszólag nemtörődöm kifejezéssel az arcán, valójában azonban feszülten figyel minden szóra, hogy pontosabb képet kapjon arról, mivel is állnak szemben. ~Pestis, mi? Nem hangzik jól...~ szörnyed el magában a hallottakon. Elképedése pedig csak fokozódik Dora vallomása hallatán. ~Jajj, bogaram, szerelmes vagy? Pont belé?~ néz szánakozva a lányra, hisz biztos benne, az érzései viszonzatlanok maradnának, vagy legalábbis nem azonos mélységben találnának viszonzásra akkor is, ha a kancellárt nem fenyegetné épp az elmúlás veszélye. ~Milyen ártatlan!~ pillant egyikükről a másikukra, míg végül Dorán állapodik meg a tekintete. ~Mint én régen, nagyon régen!~ konstatálja szomorúan. Míg a lány beszél, nem szól közbe, utána pedig kissé bajban van, hogyan is reagáljon. Nyilvánvaló számára, még ha testi értelemben több is volt köztük a kancellárral, érzelmei nem vetekedhetnek Doráéival, így minden, amit mondhatna, üresnek és gunyorosnak hatna. Már rég nem hisz a szerelemben, és nem is várt ilyet a férfitól, így nem tudja őt a másik lányhoz hasonló mértékben elbúcsúztatni, csak úgy, mint egy jó barátot. Azokból pedig nem sok volt neki, így elég tapasztalatlan e téren*
- Te is vigyázz magadra! *biccenti meg kissé fejét tisztelete jeleként, majd sarkon fordul és elindul kifelé. A búcsúzkodás sohasem volt az ő műfaja, a hosszas elválás pedig végképp távol áll tőle. Természetesen sajnálja a férfit, és örülne, ha viszontlátná, lehetőleg élve, a terjengős istenhozzádot azonban meghagyja Dorának, aki, ha követi, választ is kap a kérdéseire*
- Néhány bájitalt, amiknek talán hasznát vehetjük, valamint egy-két könyvet, talán azokban is lehet valami... *sorolja fel, mikre gondolt, bár ő maga se tudja, ezek valójában mekkora segítséget jelentenek majd, hiszen főképp csak azért akart a lányokkal jönni, hogy megtudja, hogyan alakulnak az események a továbbiakban, illetve a ház jó hírnevének fenntartása érdekében. ~A Dwirinthalenek mindig is sok energiát fordítottak a szegények és az elesettek védelmére!~ csendül a fülében egy régi intelem, amelynek most lehetőségeihez mérten igyekszik eleget tenni. Első lépésként pedig Dorával kezdi a jótékonykodást*
- Jól vagy? *fordul a lány felé* Amit odabent mondtál... nagyon őszinte volt. *kicsit habozik, hogyan fejezze be a mondatot, de végül ennél a változatnál marad. Ritka, ha valaki ilyen nyíltan fel meri vállalni az érzéseit, ráadásul ennyi ember előtt, ezért pedig tiszteli a lányt. Egy bátorító mosollyal is megpróbálkozik az irányába, hogy jelezze, részéről minden rendben, ha ennyire szeretné, akkor megtarthatja a kancellárt. ~Már ami még marad belőle...~ egészíti ki a mondat gondolatban.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-01 20:52:06
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Menekültek//

*Félig szórakozottan bólogat Dora észrevételeire. A lány ismét bizonyságát adja, hogy tudása milyen sokrétű és alapos, bár Hubi most annak sokkal jobban örülne, ha nem kéne egyetértenie vele. Ha itt sem lenne. Furcsa mód, valahogy így is érzi. Ez nem vele történik. Nem lehet így. Pár pillanat eltelik, míg ebből a bénultságból kimozdul. Ebben nagy segítségére van a mélységi, aki távozik. Hubi érzése szerint mindenféle részvét nélkül. Persze említi, hogy segíteni próbál, de pár bátorító szó igazán jólesett volna a szerencsétlen kancellárnak. Annál is inkább, mert Hubi úgy gondolta, hogy a kettejük között minden bizonnyal kialakuló gyümölcsöző együttműködésnek igazán nem kell csupán hivatalos keretek között maradnia. Csak most döbben rá, hogy Estanellaria bizony nem így gondolta ezt. Visszanyel egy keserű nevetést, jót derülhetne a vén majmon. Azaz saját magán. Végül csak bólint egyet. Nem sokkal később pedig már szinte leesett állal ül, és hallgatja az elf lány kitörését. Erre sem számított. Azt érezte, hogy Dora érdeklődik iránta, de volt egy olyan kellemetlen érzése, hogy ez olyasmi figyelem, mint amit egy lelkes természetbúvár szentel egy még sohasem látott, roppant érdekes, de nem különösebben esztétikus ízeltlábú iránt. És most ez. Alig fogja fel, és ez az a pillanat, amikor a kancellár nem is igazán tudja, hogy mit tegyen. A virágra néz, és elmosolyodik. Legszívesebben elsírná magát. A meghatottságtól is, de inkább az egyre jobban mélyülő önsajnálat okán. Amikor pedig Dora is indul, felkászálódik, és kicsit sután meghajtja magát.*
- Én is a Stardhaalba megyek, most már ott a helyem. *Ez elég tragikus hozzá, hogy kicsit el is csuklik a hangja.* Különítsetek el egy részt ott, ahol a súlyosabb eseteket helyezzük el. A többiek, akiknél még van remény, lehetőleg ne érintkezzenek velük. Legyen a Stardhaalban elegendő ruhanemű is. A betegek saját öltözékét a fürdő után tűzre vetjük. Nem érdekes, hogy milyen, lehet rongyos is.
*Hubi elismeri a lihanech-i orvos kutatásait, de véleménye szerint a betegség terjedésében, súlyosságában a romlott levegőnek is nagy szerepe van.*
- Úgy lesz. Vigyázzatok magatokra! *kis szünet* Köszönöm!
*És ezúttal valóban őszintének látszik a kancellár. Ezután tud figyelni Ivorra is.*
- Lázas. *bólint a kérdésre miközben a vizess borogatást a beteg forró homlokára teszi, es önkéntelenül is az asztalon nyitva hagyott kódex felé pillant.
~Két napja.~
Ha az elf tudós megfigyeléseinek hinni lehet, akkor lehet, hogy ennek a szerencsétlennek és számos társának már csak órái vannak hátra. Az első lázrohamot rendszerint ennyi idő után követi a második, ami már gyakran halálos. Közben Ivor szól, hogy nem érzi jól magát, Hubi pedig ifjúkori rutinnal elindul a sarokban árválkodó felmosóvödör felé. Nem éri el, épp csak annyi ideje van, hogy az értékes könyvet elkapja az asztalról. Dühösen néz a szabadkozó férfira. Legszívesebben üvöltene, de csak sóhajt egy akkorát, hogy az talán az erődben is hallatszik.*
- Jaj, barátom...
*Csak megcsóválja a fejét, és csak elhozza a vödröt. A víz tulajdonképpen még tiszta benne, ahogy a rongy sem különösebben mocskos. Nem mintha nem lenne már oly mindegy. De azért nem fogja letakarítani az asztalt, ezt meghagyja Ivornak, ha van még ereje hozzá.*
- Nagy. *böki ki végül Ivor kérdésére, miután átgondolta, hogy érdemes-e hiú reményeket keltenie* Attól tartok, hogy ez pestis. Nem szívesen mondom, de nem túl jók a kilátásaink. De remény van még. A segítőm ért az ilyesmihez, *néz az ajtóra, amin Dora kiment* elkészíti az orvosságokat, melyek enyhítik a fájdalmakat és a tüneteket. Időt nyerhetünk általuk. Ennél a betegségnél pedig hatványozottan igaz, hogy aki időt nyer, életet nyer. Szóval van még remény.
*Nem is tudja, hogy Ivort akarja-e megnyugtatni, vagy inkább saját magát. Ha itt végeztek, átkíséri, vagy ha muszáj, áttámogatja Ivort az alkalmi fürdőbe. Megvárja míg lecsutakolja magát, nem meri ott hagyni. Még belefúl a vízbe. Ha kell, még segít is. Igen, a dölyfös kancellár. Most valahogy magától értetődőnek érzi. Hiszen azt már jól tudja, hogy mostanra ő is megfertőződött. Akkor pedig sok vesztenivalója nincs. Átviszi a beteget az ideiglenes ispotályba, ő pedig elindul vissza a Radkraalba. De csak azért, hogy magához vegyen papirost, írószert, pár könyvet. És hogy elbúcsúzzon a hivatalától. Talán végleg.*


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-12-01 10:56:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Menekültek//

- Mm... jó... kös-köszönöm... *Motyogja Ivor, majd lassan és bágyadtan tekint fel a kancellárra.* Egy kicsit rosszul vagyok... szédülök. *Ezen kívül egyelőre semmi nem történik, bár furcsa lehet, hogy a férfi tűzforró teste ellenére, arca inkább amolyan bágyadt-sápadt színezetet ölt.* Lehet, hogy hányni fogok. *Köhög fel hirtelen, de megpróbálja kezét szája elé kapni. Leria közben távozik, vélhetően Dora is hamarosan követi, hogy együtt dolgozzanak a gyógymódon, melyet Habrertus a kancellária költségvetéséből még meg is támogat. Ivor a fejére terített hűvös kendőt hálás tekintettel veszi tudomásul, majd sóhajtva dől hátra a székben. Hányingere láthatóan kissé alábbhagyott, ez persze nem jelenti azt, hogy egy váratlan pillanatban törjön fel.*
- Nem tudom biztosan... talán néhány nappal azután, hogy a városon átkeltünk. Lázas lennék? *Kérdezi hitetlenkedve, majd arcát meglapogatja vézna kezével.* Talán tegnap vettem észre először, mintha melegem lett volna. De a csapatban volt, aki már két napja szenved tőle. *Vonja meg a vállát.* Nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentőséget, fáradtak voltunk, hiányos öltözetben, ez a hideg időjárás sokunkat megviseli. Nagy a baj? *Kérdezi kissé reménykedve Habrertusra és a többiekre nézve. Időközben Estannellaria is kifejezi segítő szándékát, melyet még Ivor is bólintással köszön meg, mielőtt ismét egy köhögési roham kapja el. Dora a pénzt átveszi, majd Habrertus utasításának megfelelő eljárást előre jelzi.*
- Nagyon kedves tőled. *Nyel egyet Ivor, lázasan csillogó tekintetét Dorán tartva.* Még soha... még soha nem akartak ennyien rajtunk segíteni... hálásak vagyunk. *Nyögi ki elfúló hangon, mintha kis gombóc lenne a torkában. Azt már szótlan nézi, ahogyan Dora is távozik a lányok után, majd kérdő tekintettel néz fel Habrertusra. Közvetlenül azelőtt, mielőtt gyomortartalmának jelentős részét a férfi asztalára ürítené.*
- Bo... bocsánat. Nem bírtam tovább. *Néz hányásos ruhában fel a kancellárra. Majd szórakozottan vakarja meg oldalát, minek következtében nadrágja kissé lejjebb csúszik, hogy ágyékának felső részénél, a gyomor alatt feltűnjenek kékes-lilás színezetet öltött domborúan kimeredő foltjai. Ivor észre sem veszi, de Habrertusnak feltűnhet. Bár kérdés az, hogy ez a jelenlegi helyzeten változtathat e bármit egyáltalán, vagy csupán csak megerősíti Habrertus és Dora korábbi gyanakvását.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:44:48
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Menekültek//

- Kétlem, hogy a vizsgálat jó ötlet lenne, Rúnás Lány. Ha tényleg meg tudjuk veled gyógyítani a betegeket, akkor jobb lenne, ha nem érintkeznél velük, hanem igyekeznél megőrizni az egészségedet. *Mondja Dora, miközben tekintetével egyfolytában a beteget vizslatja. Nem tűnik jó ötletnek, hogy Habrertus ilyen közel hajlandó menni hozzá, de ha már egyszer testi kontaktusba került a többi menekülttel is, nem nagyon lehet mit tenni. Már a mocsoknak sem örül, amit a férfi ruhája feltár, de ez még egy paraszt esetében teljesen természetesnek tűnik, amint azonban a kancellár vizsgálódni kezd, a lány idegei is pattanásig feszülnek. Ivor ijedt közbeszólásai, nyögései csak undort és távolságtartást váltanak ki belőle, annyira objektíven elemzi a testet.*
~ Mintha halott lenne. ~ *Döbben rá magában. Látja a bubókat, annyira nem áll messze, hogy ne vegye őket észre. Természetesen még soha nem boncolt pestises testet, ahhoz köztudottan hozzáérni sem szabad. Hogy a kancellár mégis ezt teszi, rettenetesen felzaklatja Dorát, de közben tudja, most kár lenne ellökni az útból, vagy akár csak gyerekes hisztivel könyörögni neki, hogy azonnal hagyja abba. Habrertus felnőtt férfi, és bár Dora nem vádolná érte, ő engedte be a menekülteket, és úgy tűnik, bármilyen szomorú is a kialakult helyzet, vállalja érte a felelősséget. Némán néz maga elé, még a kalapját is leveszi, és csendben gyűrögeti – csak hallgatja a földre puffanó könyvek zaját. Neki nem kell könyv, hogy megmondja, mi történt, egyből következtet rá – Habrertusnál is csak valami kétségbeesett tenni akarás lehet, hogy a tudományt kéri segítségül, valami utolsó vonaglás, a bizonyosság kulcsa. Dora kényszeríti magát, hogy ránézzen. Nézi a kódexszel ücsörgő, feszült alakot, és úgy megnézi magának, mintha már nem is látná többé. Van ebben a pillanatban valami rendkívülien ünnepélyes és tragikus. Azt nem hallja, amit mond, a szavak üresen koppannak a padlón. Fejében csak az előbb elhangzott mondat ismétlődik.*
„Ennyi volt az egész… azt hiszem.”
*Amikor Habrertus elmélkedni kezd a könyvvel kapcsolatban, Dora végre ráveszi magát, hogy figyeljen, és megköszörüli a torkát.*
- Könnyen lehet, ugyanis az elváltozás a bubópestisnél mindig a szabadon hagyott testfelületen kezdődik. *Furcsán rekedt, de a tudományos szavak még így, kívülről is kicsit megnyugtatják lelkét.* A nyirokcsomók kezdetben ott duzzadnak meg, és ott feketednek el. *Próbálja ezt a képet nem összeilleszteni Habrertussal, de az agya máshogy gondolja. Magára érdekes módon még mindig nem gondolt, pedig máskor az lenne az első.* A betegség onnan terjedhet el más területekre is, ha nincs jól kezelve.
*Lehet, hogy most nem ezt akarják hallani a többiek, de kiegészítésként nem árt. Ha ők is áldozatai lesznek a betegségnek, akkor sem baj, ha tisztában vannak vele, mivel számoljanak. Ez már nem ijesztgetés vagy pánik, hanem merő tudomány, és Dora azt feltételezi, hogy a tények mást is ugyanúgy megnyugtatnak, mint őt. Van, ami egyszerűen elkerülhetetlen, és a halál is ide tartozik. Koncentrálni is próbál, még Habrertus szavait is elég ügyesen megjegyzi, főleg, mert sejtette, hogy hasonlóakat „ír fel” a betegségre. Hogy másodpercekig mégsem moccan, az a döbbenet, a gyász érzéséből adódik. Végül meg se fogja az erszényt, csak belemarkol, és egy gyors fejszámolással elteszi tarisznyájába a tartalmát.*
- Megvesszük, amit kérsz, jó hasznát fogják venni. *Bólogat.* A Staardhalban kialakítjuk a járványkórházat, és megpróbálom kideríteni, mit kezdhetünk a véreddel. *Pillant a fejében Rúnás lánynak keresztelt Leria felé. Tudja, hogy ez most a búcsú pillanata, és ha a betegség éppen olyan kedvében van, pár óra alatt is végezhet Ivorral, de akár Habrertussal is. Gyomra kavarog, miközben megpróbálja magából kipréselni a feltoluló érzelmeket.*
- Ivor, örülök, hogy megismerhettelek. *Mondja a bágyadt férfinak, aki talán fel se fogja, hogy mi történt, ki tudja. Aztán feljebb emeli a pillantását. Nem akarja ugyanezt mondani a kancellárnak is, de az őszinteség a legjobb megoldás. Kiönti a lelkét, vádlón mutat Habrertus felé, és közben hirtelen ötlettel vadul összepakolja a különálló kis asztalkáján lévő kezdő alkimista felszerelését, mert az még jól jöhet.*
- Amikor a Tűtoronyban álltunk, nem akartalak kilökni, de te elhitted. Egy pillanatra se hidd azt, hogy hagylak meghalni, Habrertus Vachaoz R… Túl hosszú a neved. Ha meg mersz halni nekem *Nagyot nyög, mert éppen a lepárlót teszi el, és az dögnehéz.* Akkor… ~ Megöllek? ~ Akkor… Szóval ne merészelj! Jelentést kérek az állapotodról, és hát… Ne csámborogj el innen. Ha akármi kell, üzenj nekem, és azonnal hozom. *A vállára veti a nehéz táskát, és kihívóan néz a férfira, van-e kérdés a megnemhalási szerződésükkel kapcsolatban. Tintát, pennát töm a zsebébe, meg eltesz néhány papírt is, ezek szintén a saját, oldalsó kis asztalánál álltak, ezért nem kell túl közel mennie a többiekhez. Szeme sarkában meglátja az ajándékba hozott virágot, és ebben a pillanatban kedve lenne bőgni. Odamutat.* A virág a tiéd. Elmentem gondolkodni, és arra jutottam, hogy… megszerettelek. Úgy. *Ennyi volt a vallomásból, már így is eléggé zavarba ejtő és kellemetlen ez az egész, főleg a kancellár vélt-valós szeretője előtt, szóval a lány a hajával babrálva kiindul az ajtón. Hacsak nem tartóztatják, még kintről hozzáteszi.* Ne felejtsétek el, hogy mindig van remény! *Habrertusra kacsint.
Legnagyobb elégedettségére odakint a csarnokban már javában zajlik a fürdők előkészítése, ezért mielőtt Leria kérdésözönére érdemben válaszolna, kis időt kér, hogy megbeszélje a szolgákkal, a Staardhalt is rendezzék be a betegek fogadására.*
- Kérjék meg az öreget, hogy szabadítson fel egy nagy raktárhelyiséget a kedvünkért. Fűtsetek be, és hozzatok takarókat és párnákat is, amennyit tudtok.
*Arra is kéri őket, hogy a lovakat lehetőleg különítsék el, mert nem biztos benne, hogy jól kezelnék a betegséget. Ha pedig akadékoskodna az öreg, akkor üzeni, hogy a kancellár nevében jár el.*
- Aki itt marad, annak előre szólok, hogy a fürdővizet kiöntjük. Nem használjuk kétszer, mert elterjesztjük a betegséget. KIÖNTJÜK. Ha valaki ezt elfelejtené megtenni, akkor a Hadúr haragjával kell számolnia.
*Remek ezzel dobálózni, a Hadúr már így se lehet túl boldog, ha a fülébe jutott a helyzet. Dora nem érzi magát felelősnek, de a problémamegoldásra akadnak ötletei. Arra is utasítja őket, hogy a kancellárt kiszolgálják, amennyire csak biztonságos lehet, megfelelő távolságból. Meg persze Ivort, ha ott marad.*
- Ha valaki nem érzi jól magát, és orrvérzése van, szédül, dudrok nőnek rajta, akkor a Staardhalnál kötelessége megjelenni. Ha nem teszi, veszélyezteti a társadalmat, tehát bűnöző. A betegség pedig kártevőkön át terjed, amelynek a legjobb ellenszere a fürdő, úgyhogy aki mocskos, annak irány a Radkraal. Mindenét mossa meg, a haját is.
*Miután ezzel végzett, fejére csapja a kalapját, és a kapu felé indul, de még mielőtt bármi további tervbe is kezdene, talán csak most szembesül a baj mértékével, és azzal, hogy mit is jelent a pestis. Hirtelen nagyon okádni támad kedve, csak azzal a gondolattal tudja visszanyeldekelni, hogy nem túl célszerű rosszul lenni egy városban, ahol bűncselekmény betegen sétálgatni. A lányok is halálra válnának.*
- Elnézést az előbbi figyelmetlenségemért, a körülmények… *Mondja Estanellariának – ha valóban vele tartott –, hogy elterelje saját figyelmét.* Azt mondtad, a kúriából hoztál egy s mást. Megtudhatom, mid van, és hogyan tudna minket szolgálni?
*Közben kiindul az utcára, ha a többiek is vele tartanak.*
- Halljuk, Rúnás lány, mi a neved, és mit szeretnél tudni? *Teszi hozzá olyan mézesmázosan, mint egy vámpír, akinek az utolsó mentsvára az éhhalál előtt, hogy megigya a lányka vérét.*


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-25 22:58:21
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Menekültek//

- Most kíváncsivá tettél! Vajon te miből vagy? És mit rejtesz? *érdeklődik csevegő hangnemben, majd a következő mondat hallatán felvillan kissé a szeme* És milyen bölcsességekre tanított még a mestered? *érdeklődik a lány múltja iránt, bár nem igazán számít rá, hogy választ kap a kérdésre. A folytatás után pedig biztos benne, hogy nem fog*
- Ó, drágám! Nem is tudtam, hogy ilyen szavakat ismersz! *színlel megrökönyödést a lány igen választékos szókincse hallatán* Egyébként meg kedves, hogy felmondod a pontos meghatározást a betegségek terjedéséről, nélküled sose jöttem volna rá erre. *mosolyog gúnyosan a lányra. ~Kösz a nyilvánvalót, te karót nyelt...~ fojtja el magában még a gondolatot is, mielőtt véletlen kicsusszanhatna a száján valami végtelenül sértő dolog. Mert amúgy a látszattal ellentétben nem arra hajt, hogy a végletekig szekírozzon és porig alázzon mindenkit, csupán szeretné jobban megismerni az ittenieket, ennek pedig legjobb módja tapasztalatai szerint egy kis provokáció, hiszen olyankor könnyebben lehull az ember álarca és valódi arcát mutatja, ami egyelőre határozottan érdekesnek tűnik a számára. Mikor a lány még egyet is ért vele, egy pillanatra őszinte meglepettség suhan át az arcán, majd egy gyors fejbiccentéssel jelzi, örül, hogy legalább ezzel a javaslattal hozzájárulhatott a vészhelyzeti válságterv kidolgozásához. Közben a kancellárra is vet egy pillantást, hogy biztosítsa titoktartásáról. Ha ő nem szeretné, akkor semmi nem fog kiderülni arról, ami köztük történt. ~Legalábbis semmi biztos.~ egészíti ki magában a dolgokat, hiszen a pletykák terjedésének rossz szokása nemhogy elejét venni, de inkább tápot adni nekik. A gyógyvér témájára térve azonban már nem is figyel tovább a férfira, inkább kíváncsian fordul a rúnákkal díszített lány felé. Már korábban is meglepetést okozott neki, milyen határozottan szerelte le a tolakodó Ivort, így érdeklődve hallgatja magyarázatát a vérrel kapcsolatban is*
- És eddig sokféle betegséggel volt dolgod? *szólal meg töprengve, amikor a lány befejezi a magyarázatát, mert bár el kell ismernie, nem kizárt, hogy van értelme annak, amit a lány mond, ha tényleg az állítása szerint működnek a dolgok, akkor csak akkor lehet hatásos a vére, ha már tetemes mennyiségű kórságot átvészelt. Többet azonban nem kérdez a lánytól, inkább Ivor vizsgálatát szemléli, miközben új barátnőjével cseverészik*
- Valóban? *vonja fel egyik szemöldökét a titulus hallatán. Számtalan gúnyos és kevésbé gúnyos megjegyzés jut eszébe ezzel kapcsolatban, ám van egy olyan érzése, Dora egyiket sem értékelné igazán, így inkább igyekszik semleges terepen maradni* Ez ám a megtiszteltetés! *húzza halvány félmosolyra ajkát, kivételesen mellőzve az eddig jellemző gúnyos élt hangjából. A kérdésre pedig, lévén Dora valószínű hallotta a kancellárnak címzett válaszát, és mint valami kis sütnivalóval rendelkezőnek kinéző egyén össze tudja rakni, miért is van itt, viszonylag szűkszavúan válaszol*
- Azt hiszem, az már nem aktuális. *feleli egy rövid sóhajtás kíséretében, majd kicsit hangosabban folytatja, hogy a kancellár is hallja*
- Akkor talán máshol hasznosabbá tehetném magam. A Dwirinthalen-kúriából sikerült elhoznunk pár holmit, talán akad köztük valami, amivel segíthetnénk szerencsétleneken... *tekint itt Ivorra, aki szemmel láthatóan igen ramaty állapotban van* Ha senkinek sincs ellenére, akkor a lányokkal tartanék! *jelenti ki szándékait, bár főképp csak az udvariasság beszél belőle, hisz ha bárkinek is ellenére van, akkor is úgy fog cselekedni, ahogy szeretne. ~Sőt, akkor csak még inkább!~ mosolyodik el magában. Ha már valami felkeltette az érdeklődését, nehezen adja fel, hogy ne járjon a végére, az itteni unalmasnak mondható napok után ez az eset pedig végre izgalmas színfoltnak ígérkezik.*


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:12:55
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Menekültek//

*Mindig csak azok a más körülmények. Bárcsak más körülmények lennének! Akkor biztosan humorosnak találná, hogy egyszerre ketten is félreértik. Pedig hát a jó kancellár tudja, hogy mi fán terem mindaz, amit Dora már-már zavarba ejtően részletez, noha erről csak a mélységinek lehet tapasztalata, neki nem. Még. De hát, ugye, piszkosul nem mások a körülmények, így kissé ingerülten pillant fel, miközben a beteg vizsgálatához fog.*
- Senki nem szerelmeskedett senkivel, mióta barátaink a Vashegyre érkeztek. *világítja meg a kérdést kissé ingerülten, miközben Ivor szutykos testét kezdi kopogtatni, tapogatni* Több komolyságot, hölgyeim, ha kérhetem!
*Vizsgálat közben pedig aggasztó jeleket tapasztal. Szerencsétlen ember teste csak úgy tüzel, de ez még hagyján. Viszont a bőr alatt, azokon a részeken ahol tudomása szerint bizonyos nyirokcsomók bújnak meg, göböket tapint. Az egyik megérintésekor Ivor fájdalmasan fel is kiált, Hubinak pedig erőt kell vennie magán, hogy ne ugorjon arrébb.*
- Nem... *dörmögi maga elé* Ennyi volt az egész... azt hiszem.
*Ujjaival pattint egyet Ivor füle mellett, és ha úgy történik ahogy sejtette, azaz a férfi lassan, báván fordul a hang felé, Hubi annál fürgébb lesz.*
- Ne gyertek közelebb! *mutat a hölgykoszorú felé* Egy lépést sem! Azt hiszem ti még nem vagytok veszélyben, de... mindjárt... kiderül.
*Közben beért az asztala mögé, és a könyvespolcon kezd kutakodni. Ezúttal nem óvatoskodik. A keze ügyébe került, de jelen esetben haszontalan könyveket egyszerűen a földre hajigálja. Végül egy vaskos kódexet vesz le, és leülve lapozni kezdi.*
- Ragályokról, nyavalyákról, kórságokról. * néz fel egy pillanatra* A jeles lihanech-i tudós és gyógyító, Galather Trisran munkája. Remélem nem lesz igazam...
*Lapozgat még, aztán amikor megtalálja amit keresett, olvasni kezd. És egyre jobban elsápad. Felnéz, hátra dől, és ebben a pillanatban kap a nyakához. Mintha valami megcsípte volna.*
- Orrvérzés, bizonytalanság, magas láz... *kezdi halkan, aztán már a többiek is hallhatják* Fényérzékenység, nyirokcsomók megduzzadása, úgynevezett bubók kialakulása... pestis... bubópestis...
*Ez az a pillanat, amikor annyira, de annyira jól esne pánikba esni. Kirohanni a Radkraalból, ki a kapun, el erről az átkozott hegyről. Hátha a kórságot is maga mögött hagyhatná. Persze tudja, hogy erre vajmi kevés az esély. Pár pillanatnyi bávaság után újra maga elé húzza a könyvet, olvas.*
- Trisran mester itt érdekes dolgot ír. *bök az egyik lap közepére* Szerinte ezt a nyavalyát nem ártó mágia, rontás vagy akár isteni átok terjeszti, hanem tetvek, bolhák és hasonló vérszívók. Én ugyan kételkedem ebben... *sóhaj* De ha a kollégának igaza van, akkor ti egyelőre nem vagytok nagy veszélyben. Csak ne menjetek közel hozzá. *néz Ivorra, aztán megint megvakarja a nyakát* Vagy hozzám.
*Sajnos azt is olvasta, hogy mit írt az elf tudós még erről a betegségről: hatásos kezelés nélkül a halálozási ráta jó ötven százalékos, de készültek feljegyzések olyan vidékekről, ahol tíz beteg közül nyolc meghalt. Ennek olvastán aztán hisztérikusan kajabálva kéne nekirohannia a délnek. Valószínűleg ezt is tenné, ha nem lenne jelen Dora, Estanellaria és Leira. Így viszont muszáj férfiként viselkednie. De legalábbis megpróbálnia. Nagy levegőt vesz, ismét beleolvas a könyvbe. Kacska kezének mutatóujját még végig is húzza a szövegen, másik kezével kihúzza a fiókot, és egy kis szütyőt húz elő onnan. Belepillant. Nem tudja pontosan, de olyan 1000 arany lapulhat benne. Kész vagyon, aminek most - érdekes módon - nem tulandonít nagy jelentőséget, és az egészet Dorawyna Olaphine felé dobja. Azért választja ezt a modortalan megoldást, mert így Dorának nem kell a közelébe jönnie.*
- Mielőtt munkához látnátok, kedvesem... *mosolyog halványan az elfre és a félelfre* A piacról szerezzétek be a következőket: *ismét a könyvbe pillant* Fehér Qartan bogyója, Hajló Unkaer, és Mezei Harmatka virágzata. Trisran mester szerint ez utóbbi csak akkor hatásos, ha virradat után egy órán belül szedték. Ebből csak akkor vásároljatok, ha a kofa megbízhatónak látszik.
*Megrázza a fejét.*
- Mindegy, felesleges óvatoskodni. Vásároljatok abból is. Mindegyikből jó húsz adagnyit, ha futja a pénzből, lehet harminc. Ha a kapunál feltartóztatnának, az én utasításomra jártok el.
*Feláll, levesz a polcról egy kendőt amibe az írótollát szokta törölni, de ez még tiszta. A vizeskancsóból meglocsolja, majd Ivorhoz lépve a vizes rongyot a homlokára teríti. Gyógykezelésnek ez persze semmiség, de a láz kínjait csillapíthatja valamelyest.*
- Mondd csak, mikor jelentkeztek az első tünetek? A láz, az orrvérzés...
*Ha a sötetelf ezek után még nem futott jó messzire, ő is kap egy szomorú pillantást.*
- Azt kellene mondanom, hogy maga mindig jókor érkezik, kedvesem, de attól tartok, mindketten tudjuk, hogy ez most nem igaz. Sajnos azt kell javallanom, hogy mostanában tartsa magát távol a Radkraaltól, a Straadhaltól, és... tőlem.


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-24 20:04:48
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Menekültek//

- Mmm... jó... akkor lehunyom. De biztos, hogy nem fogtok bántani? Mert ha bántotok, akkor nem hunyom le, én esküszöm, nem akartam rosszat! Meg a többiek sem. Meg senki sem. Csak menekültünk Wegtorenből... Wegtoren? *Néz bután fel a férfi, aztán inkább elhallgat.* Artheniorból... *Motyogja csendesen, majd engedelmesen lehunyja szemeit és nem szól többet. Az ezt követő kavalkádra és vitára ki sem nyitja, csak néha-néha rezzen össze egy-egy hangosabb szóra. Engedelmesen várakozik, esze ágában sincs semmit megfogni, az utasításnak megfelelően helyet foglal.* Így már jobb ám! *Jegyzi meg csendesen, hátha valaki rá is figyel.* Csak megfáztam kicsit. Biztosan az a baj. *Próbál ő is előtérbe kerülni.*
- Rendben! *Húzza le magáról az inget és előtűnik ványadt, retkes teste, melyet elég régóta érhetett már víz. Néhol rászáradt vér borítja, néhol csupa mocsok, egyes helyeken horzsolások, kisebb vágások borítják. Engedelmesen, bár kicsit fázósan összefonja maga előtt karjait és előredől.*
- Nem fog fájni? *Kérdezi félősen, de szemeit még mindig szorosan csukva tartja, hisz azt mondták neki. Ha Habrertus elkezdi a kopogtatást, az első, amit megérezhet, hogy a férfi teste tűzforró, szinte ég. Minden bizonnyal láza lehet, hacsak nem ez a természetes testhője. A másik, ami szembeötlő lehet, illetve ujjaival tapinthatja, azok az apró kezdődő csomók a férfi bőre alatt. Úgy érezheti, hogy olyan két ujjnyi nagyságúak lehetnek. A harmadik árulkodó jelre ekképp figyelhet fel:*
- Au! Ez fáj! *Kiált fel, ha esetleg valamely végtagjához ér, úgy látszik, hogy erős fájdalmat érez kezeiben.* Ezt ne csináld többet kérlek, rossz nekem. *Nyög fel, majd mélán Habrertusra néz.*
- Nagyon... melegem van... *Folytatja fojtottan.* Nem fejeztük még be? *Kérdezi szinte könyörögve.*

//Habrertus//

*Apró csípést érezhet a nyaka tájékán, mely kellemetlen viszketést válthat ki. Emiatt önkéntelenül is odakap, hogy megvakarja, de aztán az érzés lassan elmúlik, egyebet nem érez. Ha később kezével végigsimít a helyen egy kis piros foltot láthat, melyet a környékén még több követ, mintha egy apró kis rovar járt volna végig a tarkója vonalán. A kellemetlen viszketéstől eltekintve, más érzések jelenleg nem kínozzák.*


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 20:11:48


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-24 15:54:29
 ÚJ
>Leria Eloen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Menekültek//

* Lassan kezdenek összeállni a dolgok a lány fejében, kezdi kiismerni a körülötte állókat. Nem is lepődik meg a többiek reakciója az ötletét illetően, még azon sem, mikor A férfi valósággal levetkőzteti a szemeivel*
- Igen, én foglak megvizsgálni, igen, ott is vannak és nem, nem fogod őket látni* lép hátrébb. Egészen meglepi, ahogy a kancellár a védelmére kel, még ebben a rendkívüli helyzetben is, habár valószínűleg nem miatta, csak hogy a fertőzés ne terjedjen. Ez persze részlet kérdés, és nem is érdekli különösebben, míg ő jól jön ki belőle* Ami meg a vért illeti, nem fogalmaztam pontosan.*elgondolkodik kicsit, miként magyarázhatná el úgy, hogy megértsék mindnyájan* Ha elkapunk valami fertőzést, a szervezetünk válaszreakcióként olyan anyagokat kezd termelni, ami meggátolja az újbóli megbetegedést. Erre az anyagra van nekünk most szükségünk, persze ha ez valami olyan, amivel még nem volt dolgom más utat kell találnunk.* körbe pillant, pár megkönnyebbült pillantást remélve. Dora megjegyzésére csak elmosolyodik, a közösülés megvonása nem hátrány, inkább előny számára, addig sem kell hadakoznia a férfiakkal, nyugodtan tud a munkájára koncentrálni. Persze az is feltűnik neki, hogy mindezzel inkább Habrertust próbálja védeni. Munkaadója, de mintha más is lenne itt... De ezzel talán még ő maga sincs tisztában teljesen. Nem is ez keltette fel igazán az érdeklődését, inkább a sötételf nő felé ellenséges, a másik felé pedig nagyon is kihívó viselkedése. Valami rosszat mondott, vagy tett volna? Vagy egyszerűen nem kedveli a félvéreket. Megesik az ilyen, nem ő lenne az első, aki pusztán ezért neheztel rá, de úgy van ezzel, amíg nem hátráltatja, gondoljon amit akar*
- Azt hiszem, jobb, ha mihamarabb megkezdjük a munkálatokat* fordul Dora felé* Te jobban ismered a helyet mint én, mutatnád kérlek az utat? Másként képes lennék újra eltévedni* mosolyodik el halványan. Miután A kancellár kiadja az utasításokat, és őket is biztosította a szükséges felszerelés és hely felől végre elindulhatnak hogy munkához lássanak. Út közben, hogy kicsit tájékozódjon és ismerkedjenek, a helyről, a Vasbankról kérdezgeti Dorát. Volt e itt ezelőtt ehhez hasonló járvány, mik az errefelé jellemző betegségek, lévén hogy messziről jött, nem tudhatja ezeket.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481