Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-24 00:11:23
Üzenet elküldve: 2018-11-24 00:11:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hivatalban most már hivatalosan is teljes a káosz. Csak hogy fokozza a helyzet abszurditását, Ivor, első számú betegük Dora legnagyobb örömére azonnal tüsszögni kezd, meg méltányolni a sötételf fajt. A lány nem tudja eldönteni, hogy a sötétbőrű teremtést szépnek hinni valami gyerekkori traumában vagy rendellenességben gyökerezik, amely egyértelműen Habrertus érzékeit is ifjúkora óta megtréfálja, vagy – és ez még ijesztőbb gondolat – az egyéb tünetek közt az elmebaj jelei mutatkoznak a betegségét szerteszét prüszkölő fickóban. Utóbbi már azért is aggasztó, mert Dora nem szeretne egyik nap arra kelni, hogy a kancellár szeretőjéről akár egy percig is jót gondoljon.
Bármilyen szokatlan is Dorától, most kivételesen megerőlteti magát, és amit mond, azt másokért is mondja. Ha egy komoly betegségről van szó, akkor a járvány terjedésének beláthatatlan következményei is lehetnek, ezért ezzel a szomorú lehetőséggel is számolni kell. Hogy erőlködése ellenére sem veszik őt komolyan, vagy nem értik, az különösen bántja, főleg, ha egy mélységi próbálja nevetségessé tenni. Közeledése elől máskor kitérne, most azonban hagyja, hogy a nő megérintse, a fülébe súgjon, majd megfordulva így, ha hagyja, egészen közelről is felveszi Estanellariával a szemkontaktust, és határozott, kihívó tekintettel néz a sötétbarna szemekbe.*
- Ne nyúlj semmihez, amiről nem tudod pontosan, mit rejt, miből van. Az is lehet, hogy bajod esik tőle. *Közli halkan, hatásszünetet tartva. Csak ezután folytatja.* Az egyik mesterem mondta egyszer.
*Ha ezt megbeszélték, elhúzódik. Nem gondolta volna, hogy Habrertusból ekkora sértődést vált ki az, amit az imént mondott, ha nem lennének kutyaszorítóban, ez kifejezetten mulatságos lenne. A sötételf lelkes közlése se kerüli ki a figyelmét, egyértelmű, hogy már eddig is jól érezte, mi a helyzet közöttük. eléggé izzott a levegő. Azért a gyengébbek kedvéért hajlandó a magyarázatra.*
- A szeretkezés, kefélés, pásztoróra, kufircolás, etye-petye, töcskölés, vagy akárhogy is szoktátok egymás közt hívni *Kezdi kelletlenül* kiváló mód a betegségek terjesztésére. Ha valaki hordozó, akár lappangva is, az együttlét során könnyen átadhatja a másiknak a betegséget, még könnyebben, mintha csak megérintené, vagy egy szobában tartózkodna vele, mert sokkal jobban ki vannak téve egymás szervezetének. *Dora olyan unalommal számol be erről a biológiai tényről, hogy attól még egy forrongó kamasz is inkább önként vonulna el számtant tanulni.* Bánom is én, hogy ki mit csinált itt kivel *hazudja komolyan, tekintetével végigpásztázva rajtuk, hogy senki se érezze magát személyesen érintettnek, még Habrertus sem, aki személyesen érintett –*, de ezután ne csinálja egy ideig, amíg biztosak nem vagyunk benne, hogy jól van.
- Ismerem a természetet és a szervezet működését. Amit elmondtatok, az jelenthet jót és kevésbé jót is. A kezdeti tünetek minden betegségnél hasonlóan baljóslatúak. *Szögezi le, mert nem akar többet se mondani a kelleténél, meg kevesebbet se. Nem szeret találgatni, csak a tényekből építkezne, ameddig lehet.*
- A hölgynek igaza van. *Int Estanellaria felé kelletlenül.*Az égetés tényleg biztosabb megoldás.
*Eközben Ivor beszámol a fürdési szokásaikról, Dora pedig egészen biztos benne, hogy a társadalom ezért áll ingatag lábakon, ezért, mert az emberek bitang büdösek. Figyelmesen hallgatja a férfi mondandóját, és nem tudja lemosni arcáról az undort, de még ebből is kizökkenti a „higiénia” szó említése.*
~ A csoportjuk nem fürdik, de ezt a szót ismeri?! ~ *Eltátja a száját, úgy bámul Ivorra, aztán a kancellárhoz fordul, és hitetlenkedve megrázza a fejét.* ~ Engem még az is zavar, ha egy szem por kerül a kalapomra! ~
*Ami Leriát illeti, szívesen beváltaná az ígéretét, miszerint a nyakába ugrik, de a lány nem tűnik olyasvalakinek, aki elbírna egy efféle terhet. Inkább figyel, kíváncsian hallgatja a mondanivalóját, de a vérével kapcsolatban ő is meglepődik egy kissé.*
- Gyógyvér? Ki tudnád fejteni bővebben, mire célzol?
*Még soha nem hallott ilyesmiről, bár már egy-két remek dolgot elértek a vérrel kapcsolatban. Például lehet méreg, ebben biztos – na meg lehet barát is, ha valaki sok vért veszít, néhány esetben más vérét is elviseli a szervezete, és nem hal meg. Na de hogy hogyan gyógyítana betegségeket, arról fogalma sincs. Ha a lánynak nincs gyógyvére, még az se lenne nagy baj – egy gyógyítóval már beljebb lennének, és kevésbé nagy bajban.*
- Ismerkedem az alkímiával, talán meg tudnánk oldani… De ilyenről még soha nem hallottam. *Teszi hozzá. Talán ha megfelelően vegyítené… A többiek arcáról nem tud semmit leolvasni ezzel kapcsolatban, és gondolatmenetét azonnal megszakítja, hogy Ivor az asztalon köt ki. Láthatóan émelyeg, ahogy a többiekről is mondta.*
- Bármi is ez a kórság, kellemesen rövid a lappangási ideje. *Mondja epésen.* Nem kellett volna annyit aggódnod a „keféléssel” kapcsolatban, kancellár, hamar kiderül majd, szabad-e vagy sem. *Ezután nem szól semmit, csak hagyja, hogy a kancellár tegye a dolgát, és milyen ügyesen teszi! Egyik pillanatról a másikra már oldja is meg a menekültek problémáját, pont, ahogy kell, és még meg is vizsgálja egyáltalán nem képzelt betegüket. A lány nem szól semmit, csak azon töpreng, hogy vajon azért teszi-e ezt a kancellár, mert aggódik, hogy mi lesz, ha Kagan fülébe jut – vagy benne is akad annyi jóság, hogy segíteni akar? Még soha nem sikerült megfejtenie a titkot, talán majd egyszer. Kezét nagyot sóhajtva a zsebébe dugja, és akkor veszi észre, hogy van nála egy papír. Belebámul, mintha most látná először.*
„Kedves Kancellárom!
Tanulmányútra indulok, nem hiszem, hogy túl sokáig ellennék. Kérlek, bocsáss meg – úgy éreztem, át kell gondolnunk a kap–”
*Gyorsan eltépi a lapot, gyorsabban, mint kéne, aztán visszatömködi a cafatokat a zsebébe.*
~ Hát ezért nem tudott róla, hogy elmentem… ~
*Ijedten veszi tudomásul, hogy hozzá szólnak, és Habrertus a Staardhalt jelölte ki átmeneti ispotályul. Kurtán-furcsán bólint.*
- Megbeszéljük. *Biccent Leria felé megerősítésért. Szinte észre se veszi, hogy a sötételf neki intézi szavait. Ő sem pillant rá, csak figyel.*
- Dora. A kancellár jobbkeze, hogy őt idézzem. *Feleli olyan sértődötten, ahogy csak ki tudja magából préselni. Persze ő se pillant a másikra, inkább leveti a kalapot, és a szalagjával játszik. Először rá sem tud jönni, mit csinál a férfi, csak később jön rá, hogy a tüdőre kíváncsi.* Igaz, miért jöttél? Azt hiszem, éppen elkerültük egymást. ~ Pont nem voltam itt, mikor a kancellárral pöcköltél. ~ *Szúrja be gyerekkora egy ismerős szavát a szinonimagyűjteménye végébe még gyorsan, magában.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 00:12:49
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hivatalban most már hivatalosan is teljes a káosz. Csak hogy fokozza a helyzet abszurditását, Ivor, első számú betegük Dora legnagyobb örömére azonnal tüsszögni kezd, meg méltányolni a sötételf fajt. A lány nem tudja eldönteni, hogy a sötétbőrű teremtést szépnek hinni valami gyerekkori traumában vagy rendellenességben gyökerezik, amely egyértelműen Habrertus érzékeit is ifjúkora óta megtréfálja, vagy – és ez még ijesztőbb gondolat – az egyéb tünetek közt az elmebaj jelei mutatkoznak a betegségét szerteszét prüszkölő fickóban. Utóbbi már azért is aggasztó, mert Dora nem szeretne egyik nap arra kelni, hogy a kancellár szeretőjéről akár egy percig is jót gondoljon.
Bármilyen szokatlan is Dorától, most kivételesen megerőlteti magát, és amit mond, azt másokért is mondja. Ha egy komoly betegségről van szó, akkor a járvány terjedésének beláthatatlan következményei is lehetnek, ezért ezzel a szomorú lehetőséggel is számolni kell. Hogy erőlködése ellenére sem veszik őt komolyan, vagy nem értik, az különösen bántja, főleg, ha egy mélységi próbálja nevetségessé tenni. Közeledése elől máskor kitérne, most azonban hagyja, hogy a nő megérintse, a fülébe súgjon, majd megfordulva így, ha hagyja, egészen közelről is felveszi Estanellariával a szemkontaktust, és határozott, kihívó tekintettel néz a sötétbarna szemekbe.*
- Ne nyúlj semmihez, amiről nem tudod pontosan, mit rejt, miből van. Az is lehet, hogy bajod esik tőle. *Közli halkan, hatásszünetet tartva. Csak ezután folytatja.* Az egyik mesterem mondta egyszer.
*Ha ezt megbeszélték, elhúzódik. Nem gondolta volna, hogy Habrertusból ekkora sértődést vált ki az, amit az imént mondott, ha nem lennének kutyaszorítóban, ez kifejezetten mulatságos lenne. A sötételf lelkes közlése se kerüli ki a figyelmét, egyértelmű, hogy már eddig is jól érezte, mi a helyzet közöttük. eléggé izzott a levegő. Azért a gyengébbek kedvéért hajlandó a magyarázatra.*
- A szeretkezés, kefélés, pásztoróra, kufircolás, etye-petye, töcskölés, vagy akárhogy is szoktátok egymás közt hívni *Kezdi kelletlenül* kiváló mód a betegségek terjesztésére. Ha valaki hordozó, akár lappangva is, az együttlét során könnyen átadhatja a másiknak a betegséget, még könnyebben, mintha csak megérintené, vagy egy szobában tartózkodna vele, mert sokkal jobban ki vannak téve egymás szervezetének. *Dora olyan unalommal számol be erről a biológiai tényről, hogy attól még egy forrongó kamasz is inkább önként vonulna el számtant tanulni.* Bánom is én, hogy ki mit csinált itt kivel *hazudja komolyan, tekintetével végigpásztázva rajtuk, hogy senki se érezze magát személyesen érintettnek, még Habrertus sem, aki személyesen érintett –*, de ezután ne csinálja egy ideig, amíg biztosak nem vagyunk benne, hogy jól van.
- Ismerem a természetet és a szervezet működését. Amit elmondtatok, az jelenthet jót és kevésbé jót is. A kezdeti tünetek minden betegségnél hasonlóan baljóslatúak. *Szögezi le, mert nem akar többet se mondani a kelleténél, meg kevesebbet se. Nem szeret találgatni, csak a tényekből építkezne, ameddig lehet.*
- A hölgynek igaza van. *Int Estanellaria felé kelletlenül.*Az égetés tényleg biztosabb megoldás.
*Eközben Ivor beszámol a fürdési szokásaikról, Dora pedig egészen biztos benne, hogy a társadalom ezért áll ingatag lábakon, ezért, mert az emberek bitang büdösek. Figyelmesen hallgatja a férfi mondandóját, és nem tudja lemosni arcáról az undort, de még ebből is kizökkenti a „higiénia” szó említése.*
~ A csoportjuk nem fürdik, de ezt a szót ismeri?! ~ *Eltátja a száját, úgy bámul Ivorra, aztán a kancellárhoz fordul, és hitetlenkedve megrázza a fejét.* ~ Engem még az is zavar, ha egy szem por kerül a kalapomra! ~
*Ami Leriát illeti, szívesen beváltaná az ígéretét, miszerint a nyakába ugrik, de a lány nem tűnik olyasvalakinek, aki elbírna egy efféle terhet. Inkább figyel, kíváncsian hallgatja a mondanivalóját, de a vérével kapcsolatban ő is meglepődik egy kissé.*
- Gyógyvér? Ki tudnád fejteni bővebben, mire célzol?
*Még soha nem hallott ilyesmiről, bár már egy-két remek dolgot elértek a vérrel kapcsolatban. Például lehet méreg, ebben biztos – na meg lehet barát is, ha valaki sok vért veszít, néhány esetben más vérét is elviseli a szervezete, és nem hal meg. Na de hogy hogyan gyógyítana betegségeket, arról fogalma sincs. Ha a lánynak nincs gyógyvére, még az se lenne nagy baj – egy gyógyítóval már beljebb lennének, és kevésbé nagy bajban.*
- Ismerkedem az alkímiával, talán meg tudnánk oldani… De ilyenről még soha nem hallottam. *Teszi hozzá. Talán ha megfelelően vegyítené… A többiek arcáról nem tud semmit leolvasni ezzel kapcsolatban, és gondolatmenetét azonnal megszakítja, hogy Ivor az asztalon köt ki. Láthatóan émelyeg, ahogy a többiekről is mondta.*
- Bármi is ez a kórság, kellemesen rövid a lappangási ideje. *Mondja epésen.* Nem kellett volna annyit aggódnod a „keféléssel” kapcsolatban, kancellár, hamar kiderül majd, szabad-e vagy sem. *Ezután nem szól semmit, csak hagyja, hogy a kancellár tegye a dolgát, és milyen ügyesen teszi! Egyik pillanatról a másikra már oldja is meg a menekültek problémáját, pont, ahogy kell, és még meg is vizsgálja egyáltalán nem képzelt betegüket. A lány nem szól semmit, csak azon töpreng, hogy vajon azért teszi-e ezt a kancellár, mert aggódik, hogy mi lesz, ha Kagan fülébe jut – vagy benne is akad annyi jóság, hogy segíteni akar? Még soha nem sikerült megfejtenie a titkot, talán majd egyszer. Kezét nagyot sóhajtva a zsebébe dugja, és akkor veszi észre, hogy van nála egy papír. Belebámul, mintha most látná először.*
„Kedves Kancellárom!
Tanulmányútra indulok, nem hiszem, hogy túl sokáig ellennék. Kérlek, bocsáss meg – úgy éreztem, át kell gondolnunk a kap–”
*Gyorsan eltépi a lapot, gyorsabban, mint kéne, aztán visszatömködi a cafatokat a zsebébe.*
~ Hát ezért nem tudott róla, hogy elmentem… ~
*Ijedten veszi tudomásul, hogy hozzá szólnak, és Habrertus a Staardhalt jelölte ki átmeneti ispotályul. Kurtán-furcsán bólint.*
- Megbeszéljük. *Biccent Leria felé megerősítésért. Szinte észre se veszi, hogy a sötételf neki intézi szavait. Ő sem pillant rá, csak figyel.*
- Dora. A kancellár jobbkeze, hogy őt idézzem. *Feleli olyan sértődötten, ahogy csak ki tudja magából préselni. Persze ő se pillant a másikra, inkább leveti a kalapot, és a szalagjával játszik. Először rá sem tud jönni, mit csinál a férfi, csak később jön rá, hogy a tüdőre kíváncsi.* Igaz, miért jöttél? Azt hiszem, éppen elkerültük egymást. ~ Pont nem voltam itt, mikor a kancellárral pöcköltél. ~ *Szúrja be gyerekkora egy ismerős szavát a szinonimagyűjteménye végébe még gyorsan, magában.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 00:12:49
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-23 21:42:12
Üzenet elküldve: 2018-11-23 21:42:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek//
- Ó, köszönöm! *vigyorodik el szélesen, egyik kezével egy hajtincsét csavargatva, mintha csak élete bókját hallotta volna Ivortól. ~Hiába, na, ritkán örülnek így a sötételf lányának...~ gondolja magában, erősen eltúlozva azért lelkesedését. Mozdulni azonban továbbra se mozdul, csak amikor a kalapos lány elkezd parancsolgatni*
- Úgy érted, így? *lép közelebb hozzá, óvatosan végigsimítva a lány felkarján, ha nem húzódik el, a következő utasítás hallatán pedig egészen közel hajol a lány füléhez*
- Mással nem, csak egymással? Részemről nincs akadálya! *suttogja, majd hátrébb húzódva cinkos mosollyal kacsint egyet. Az ajkai azonban hamar lebiggyednek a kancellár szavai hallatán*
- Nem? *kérdezi szomorúan* Akkor ti itt pontosan milyen szóval illetitek az ilyesmit? *kérdezi érdeklődően, mintha csak fogalomzavarban szenvedne, és nem tudná, errefelé hogyan nevezik, ami első itteni estéjén történt köztük. Ezután azonban, mikor a betegek gyógyítására terelődik a szó, nem nagyon szól közbe egy-két epés megjegyzést kivéve*
- A forró fürdő jó ötlet! *bólogat a javaslatra, majd halkan még kiegészíti, hogy Ivor ne hallhassa* Még jobb lenne víz nélkül. A ruhákat is el kéne égetni inkább! *az utolsó mondatot azonban már normális hangerővel ejti ki, hiszen a korábbiakkal ellentétben komolyan úgy gondolja, ez hasznosabb lehet a kimosásnál*
- Abban biztos vagyok! *somolyog a kancellár magyarázkodása hallatán. ~Nem csak mindent, de mindenkit is, ugye? Legfőképp magadat!~ értelmezi magában a férfi szándékaitól eltérően, vagy épp annak megfelelően, szavait*
- Reméltem, esetleg most lesz alkalmunk ténylegesen is kidolgozni a Dwirinthalen-ház és a Vashegy közti szorosabb együttműködés részleteit, de úgy látom, a lehető legrosszabbkor jöttem... *túlozza el megint kissé szomorúságát, ujjai közt a nemrég félretett virág egy szirmát morzsolgatva. A szobában lévő másik nőről nem igazán vesz tudomást, csak akkor vet rá néhány lopott pillantást, mikor a kancellár a leveleit írja. ~Ellenszert a véréből?~ töpreng magában a hallottakon. ~Ki lehet ő? És mi van a vérében, amitől az ilyen különleges?~ kezd éledezni érdeklődése a nő iránt, ám kinézetében és viselkedésében továbbra is annyira jellegtelennek tartja, hogy nincs kedve hozzászólni, inkább Ivor vizsgálatát figyeli, miközben közelebb araszol a kalapos lányhoz*
- Úgy hiszem, egy darabig össze leszünk zárva... *jegyzi meg, miközben keresztbe fonja a kezét a mellkasa előtt, úgy figyelve továbbra is a vizsgálatot* Estanellaria vagyok. *mutatkozik be anélkül, hogy a lányra pillantana, valami hasonló feleletet várva.*
- Ó, köszönöm! *vigyorodik el szélesen, egyik kezével egy hajtincsét csavargatva, mintha csak élete bókját hallotta volna Ivortól. ~Hiába, na, ritkán örülnek így a sötételf lányának...~ gondolja magában, erősen eltúlozva azért lelkesedését. Mozdulni azonban továbbra se mozdul, csak amikor a kalapos lány elkezd parancsolgatni*
- Úgy érted, így? *lép közelebb hozzá, óvatosan végigsimítva a lány felkarján, ha nem húzódik el, a következő utasítás hallatán pedig egészen közel hajol a lány füléhez*
- Mással nem, csak egymással? Részemről nincs akadálya! *suttogja, majd hátrébb húzódva cinkos mosollyal kacsint egyet. Az ajkai azonban hamar lebiggyednek a kancellár szavai hallatán*
- Nem? *kérdezi szomorúan* Akkor ti itt pontosan milyen szóval illetitek az ilyesmit? *kérdezi érdeklődően, mintha csak fogalomzavarban szenvedne, és nem tudná, errefelé hogyan nevezik, ami első itteni estéjén történt köztük. Ezután azonban, mikor a betegek gyógyítására terelődik a szó, nem nagyon szól közbe egy-két epés megjegyzést kivéve*
- A forró fürdő jó ötlet! *bólogat a javaslatra, majd halkan még kiegészíti, hogy Ivor ne hallhassa* Még jobb lenne víz nélkül. A ruhákat is el kéne égetni inkább! *az utolsó mondatot azonban már normális hangerővel ejti ki, hiszen a korábbiakkal ellentétben komolyan úgy gondolja, ez hasznosabb lehet a kimosásnál*
- Abban biztos vagyok! *somolyog a kancellár magyarázkodása hallatán. ~Nem csak mindent, de mindenkit is, ugye? Legfőképp magadat!~ értelmezi magában a férfi szándékaitól eltérően, vagy épp annak megfelelően, szavait*
- Reméltem, esetleg most lesz alkalmunk ténylegesen is kidolgozni a Dwirinthalen-ház és a Vashegy közti szorosabb együttműködés részleteit, de úgy látom, a lehető legrosszabbkor jöttem... *túlozza el megint kissé szomorúságát, ujjai közt a nemrég félretett virág egy szirmát morzsolgatva. A szobában lévő másik nőről nem igazán vesz tudomást, csak akkor vet rá néhány lopott pillantást, mikor a kancellár a leveleit írja. ~Ellenszert a véréből?~ töpreng magában a hallottakon. ~Ki lehet ő? És mi van a vérében, amitől az ilyen különleges?~ kezd éledezni érdeklődése a nő iránt, ám kinézetében és viselkedésében továbbra is annyira jellegtelennek tartja, hogy nincs kedve hozzászólni, inkább Ivor vizsgálatát figyeli, miközben közelebb araszol a kalapos lányhoz*
- Úgy hiszem, egy darabig össze leszünk zárva... *jegyzi meg, miközben keresztbe fonja a kezét a mellkasa előtt, úgy figyelve továbbra is a vizsgálatot* Estanellaria vagyok. *mutatkozik be anélkül, hogy a lányra pillantana, valami hasonló feleletet várva.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:41:53
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:41:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy a kancellár boldogsága teljes legyen, megérkezik Estanellaria is. Más körülmények között természetesen örömmel veszi a társaságát, de más sem hiányozna, hogy Ivor ráragassza a nyavalyáját. Biztosan nem mutatna jól Hubi ajánlólevelében egy halott vagy lebetegített szövetséges. Mert ha nem sikerül úrrá lennie a helyzeten, más helyet kell keresnie magának. Hacsak Kagan nem talál neki. Három lábnyira a föld alatt.*
- Restellem, hogy ilyen felfordulásra érkeztél. *fordul a nőstényhez* Attól tartok, hogy egy kis problémánk akadt.
*Újabb élménybeszámolót tart, ezúttal a mélységinek. Ez sem kevésbé részletes, mint amit Dorának prezentált, csak sajnos az előadást jelentősen zavarja egy bizonyos Ivor, aki drámai pillanatokkor prüszköl közbe. A legnagyobb sajnálatosság viszont az, hogy Dora lidérces álmait idézi meg a véleményével. Mielőtt teljesen kétségbe eshetne, csuklik egyet. Ugyanis nem pontosan érzi, hogy az elf miért ezt a kritikus pillanatot ragadta meg, hogy szabályozza a nemi életét. Egyáltalán, hogy jön ilyesmihez? Mi folyik itt?*
- Biztosíthatlak, hogy itt senki nem kefélt senkivel. *könyököl ki a jó mélyre lenyelt kapanyél a kancellár száján, de rögvest újabb meglepetés éri. Dora nem orvos. Akkor meg minek akar hullákat trancsírozni, ha nem tudományos érdeklődésből? Egyesek Hubi hobbiját tartják furcsának, de hol van egy kis egészséges kukkolás a kedvtelésből végzett boncoláshoz? Viszont a félvérrel, úgy tűnik, betalált. Kis sóhajjal hallgatja, hogy Leira segítségükre lehet, bár a gyógymód első hallásra furának tűnik. Akaratlanul is Dora felé pislog, hogy ez a vérrel való pancsolás működhet-e? Aztán vesz egy nagy levegőt, és kihúzza magát.*
- Tudjuk. *jegyzi meg kicsit epésen Ivornak, amikor jelenlétére emlékezteti a többieket* Ülj le!
*Muszáj valamit tennie, mert ez a fickó kezd az idegeire menni. Nem tud nem arra gondolni, hogy Sora meghalt a zűrzavarban, bezzeg ez az átok túlélte. El van átkozva. Gyorsan a szekrényhez siet, a borosflaska mellől elmar egy laposüveget. Persze még ez is Achimtól maradt rá. Ha jól emlékszik, ezt szorongatta amikor rátalált. Miután halálra itta magát. Boldog ember. A lényeg az, hogy ebben olyan méregerős pálinka lötyög, hogy Hubi eddig beleszagolni sem nagyon mert. Kihúzza a dugót, és a kezére önt a folyadékból. Büdösnek büdös, de úgy tudja, hogy a felcserek is így tesznek a csatamezőkön. Ha ott jó, itt is az. Aztán kortyol is egyet-kettőt. Erre megingott lelki egyensúlya visszaszerzése végett is szükség van. Aztán az asztalnál írni kezd, talán még soha olyan sebesen, mint most.*
- Ezt beszéljétek meg! *pillant fel egy kicsit Dorára és Leirára, utalva az utóbbi gyógymódjára* Ha szükségetek van valamire, közöljétek.
*Két papír kész, most kezdi a harmadikat.*
- Hunyd le a szemed! *veti oda az erős(?) fényre panaszkodó Ivornak* Mindjárt szentelhetünk figyelmet a panaszaidnak.
* Fel sem tűnik neki, hogy a korábbi mézesmázos stílust, dagályos körmondatokat hanyagolja, és majdnem katonásan pattogósra veszi a figurát. Elkészült még két levél, a kancellár az ablakhoz lép velük, és legalább most szerencséje van. Két kölyök ott lófrál. Magához inti őket. Talán visszatetszést kelthet egy kecskeszakállú úriember, amint nyájasan bazsalyog serdületlen gyermekekre, de rossz az, aki rosszra gondol.*
- Mondd, fiam, tudod, hogy ki őrzi most a thargarodi kaput?
- Az a rusnya kopasz.
- Remek! Ezt a levelet átadod neki, a másikat pedig az elfnek az amoni kapunál. Megértetted?
- Fogsz fizetni?
*Hubi magában megátkozza hetedíziglen az arcátlan tharg taknyost.*
- Ha megcsináltad, amit mondtam. Mozogj!
*A másik kölyök is kap két levelet azzal az intelemmel, hogy azokat Arnulf Molinához kell vinnie a Vaskorsóba, és Learon Derinhez, a birtokára. Ezután még erélyesen követeli a szolgálóknál, hogy állítsanak be annyi fürdődézsát a Radkraal csarnokába ahány csak elfér, és minél nagyobb üstökben hevítsenek vizet.*
- Nos... *fordul végül az egybegyűltekhez egy nagy sóhaj után* Thargarod kapuját lezáratom. Legszigorúbban tilos oda bárkinek felmennie, aki Amonon érintkezett a menekültekkel vagy azokkal akik a menekültekkel érintkeztek. Ugyanígy lezáratom Amon Ruadh kapuját is. A Hadúr vagy az én külön engedélyem nélkül senki sem lépheti át azt, akár kifelé, akár befelé. A Vaskorsóba vagy Derin uram birtokára távozott arthenoriakat visszarendeltem mindazokkal, akik érintkeztek velük.
*Ezután úgy folytatja, hogy érezhető, most már kíváncsi a többiek véleményére is.*
- Mivel az ispotály még nem készült el, úgy vélem, hogy ideiglenesen kiüríthetnénk a Staardhalt, ott rendezve be egy provizórikus ispotályt. Ennek kialakítását rátok bízom. *néz Dorára és Leirára* Szabad kezet kaptok, aminek szükséget érzitek, azt használhatjátok.
*Ha pedig időközben Ivor helyett foglalt a felkínált széken, a háta mögé sétál.*
- Vesd le az inged, a mellkasod előtt fond össze a karjaid, és kicsit görnyedj előre!
*Egy jó tudós mindenhez ért, vallotta egyszer egy tudós, aki igazán semmihez sem érett. Ezzel együtt Hubi, ha nem is szakterülete, valamit ért a gyógyításhoz is. Illetve ifjabb éveiben tanulta, hogy aztán ritkán alkalmazza.*
- Végtelenül sajnálom, hogy nem szentelhettem méltó figyelmet érkeztednek. *néz fel a mélységire egy félmosollyal* De bizonyára megérted, hogy bár legszívesebben mindent mögéd sorolnék a fontossági sorrendben, azonban van ami nem tűrhet halasztást.
*Ha Ivor közben megtette amit kért, ép kezének ujjait egymás mellé összefogva, azok hegyével kopogtatni kezdi a páciens hátát. A hang sok mindent elárulhat. Például a tompán kongó hang folyadék jelenlétére utalhat. Közben igyekszik hallgatni, figyelni a férfi lélegzését is. Van-e valami kísérő hang, normális ritmusban, vagy szaporábban kapkodja a levegőt?*
- És bocsásd meg, hogy csak most kérdezem. *néz fel vizsgálat közben a sötételfre* Minek köszönhetem a látogatásod?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 20:45:24
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy a kancellár boldogsága teljes legyen, megérkezik Estanellaria is. Más körülmények között természetesen örömmel veszi a társaságát, de más sem hiányozna, hogy Ivor ráragassza a nyavalyáját. Biztosan nem mutatna jól Hubi ajánlólevelében egy halott vagy lebetegített szövetséges. Mert ha nem sikerül úrrá lennie a helyzeten, más helyet kell keresnie magának. Hacsak Kagan nem talál neki. Három lábnyira a föld alatt.*
- Restellem, hogy ilyen felfordulásra érkeztél. *fordul a nőstényhez* Attól tartok, hogy egy kis problémánk akadt.
*Újabb élménybeszámolót tart, ezúttal a mélységinek. Ez sem kevésbé részletes, mint amit Dorának prezentált, csak sajnos az előadást jelentősen zavarja egy bizonyos Ivor, aki drámai pillanatokkor prüszköl közbe. A legnagyobb sajnálatosság viszont az, hogy Dora lidérces álmait idézi meg a véleményével. Mielőtt teljesen kétségbe eshetne, csuklik egyet. Ugyanis nem pontosan érzi, hogy az elf miért ezt a kritikus pillanatot ragadta meg, hogy szabályozza a nemi életét. Egyáltalán, hogy jön ilyesmihez? Mi folyik itt?*
- Biztosíthatlak, hogy itt senki nem kefélt senkivel. *könyököl ki a jó mélyre lenyelt kapanyél a kancellár száján, de rögvest újabb meglepetés éri. Dora nem orvos. Akkor meg minek akar hullákat trancsírozni, ha nem tudományos érdeklődésből? Egyesek Hubi hobbiját tartják furcsának, de hol van egy kis egészséges kukkolás a kedvtelésből végzett boncoláshoz? Viszont a félvérrel, úgy tűnik, betalált. Kis sóhajjal hallgatja, hogy Leira segítségükre lehet, bár a gyógymód első hallásra furának tűnik. Akaratlanul is Dora felé pislog, hogy ez a vérrel való pancsolás működhet-e? Aztán vesz egy nagy levegőt, és kihúzza magát.*
- Tudjuk. *jegyzi meg kicsit epésen Ivornak, amikor jelenlétére emlékezteti a többieket* Ülj le!
*Muszáj valamit tennie, mert ez a fickó kezd az idegeire menni. Nem tud nem arra gondolni, hogy Sora meghalt a zűrzavarban, bezzeg ez az átok túlélte. El van átkozva. Gyorsan a szekrényhez siet, a borosflaska mellől elmar egy laposüveget. Persze még ez is Achimtól maradt rá. Ha jól emlékszik, ezt szorongatta amikor rátalált. Miután halálra itta magát. Boldog ember. A lényeg az, hogy ebben olyan méregerős pálinka lötyög, hogy Hubi eddig beleszagolni sem nagyon mert. Kihúzza a dugót, és a kezére önt a folyadékból. Büdösnek büdös, de úgy tudja, hogy a felcserek is így tesznek a csatamezőkön. Ha ott jó, itt is az. Aztán kortyol is egyet-kettőt. Erre megingott lelki egyensúlya visszaszerzése végett is szükség van. Aztán az asztalnál írni kezd, talán még soha olyan sebesen, mint most.*
- Ezt beszéljétek meg! *pillant fel egy kicsit Dorára és Leirára, utalva az utóbbi gyógymódjára* Ha szükségetek van valamire, közöljétek.
*Két papír kész, most kezdi a harmadikat.*
- Hunyd le a szemed! *veti oda az erős(?) fényre panaszkodó Ivornak* Mindjárt szentelhetünk figyelmet a panaszaidnak.
* Fel sem tűnik neki, hogy a korábbi mézesmázos stílust, dagályos körmondatokat hanyagolja, és majdnem katonásan pattogósra veszi a figurát. Elkészült még két levél, a kancellár az ablakhoz lép velük, és legalább most szerencséje van. Két kölyök ott lófrál. Magához inti őket. Talán visszatetszést kelthet egy kecskeszakállú úriember, amint nyájasan bazsalyog serdületlen gyermekekre, de rossz az, aki rosszra gondol.*
- Mondd, fiam, tudod, hogy ki őrzi most a thargarodi kaput?
- Az a rusnya kopasz.
- Remek! Ezt a levelet átadod neki, a másikat pedig az elfnek az amoni kapunál. Megértetted?
- Fogsz fizetni?
*Hubi magában megátkozza hetedíziglen az arcátlan tharg taknyost.*
- Ha megcsináltad, amit mondtam. Mozogj!
*A másik kölyök is kap két levelet azzal az intelemmel, hogy azokat Arnulf Molinához kell vinnie a Vaskorsóba, és Learon Derinhez, a birtokára. Ezután még erélyesen követeli a szolgálóknál, hogy állítsanak be annyi fürdődézsát a Radkraal csarnokába ahány csak elfér, és minél nagyobb üstökben hevítsenek vizet.*
- Nos... *fordul végül az egybegyűltekhez egy nagy sóhaj után* Thargarod kapuját lezáratom. Legszigorúbban tilos oda bárkinek felmennie, aki Amonon érintkezett a menekültekkel vagy azokkal akik a menekültekkel érintkeztek. Ugyanígy lezáratom Amon Ruadh kapuját is. A Hadúr vagy az én külön engedélyem nélkül senki sem lépheti át azt, akár kifelé, akár befelé. A Vaskorsóba vagy Derin uram birtokára távozott arthenoriakat visszarendeltem mindazokkal, akik érintkeztek velük.
*Ezután úgy folytatja, hogy érezhető, most már kíváncsi a többiek véleményére is.*
- Mivel az ispotály még nem készült el, úgy vélem, hogy ideiglenesen kiüríthetnénk a Staardhalt, ott rendezve be egy provizórikus ispotályt. Ennek kialakítását rátok bízom. *néz Dorára és Leirára* Szabad kezet kaptok, aminek szükséget érzitek, azt használhatjátok.
*Ha pedig időközben Ivor helyett foglalt a felkínált széken, a háta mögé sétál.*
- Vesd le az inged, a mellkasod előtt fond össze a karjaid, és kicsit görnyedj előre!
*Egy jó tudós mindenhez ért, vallotta egyszer egy tudós, aki igazán semmihez sem érett. Ezzel együtt Hubi, ha nem is szakterülete, valamit ért a gyógyításhoz is. Illetve ifjabb éveiben tanulta, hogy aztán ritkán alkalmazza.*
- Végtelenül sajnálom, hogy nem szentelhettem méltó figyelmet érkeztednek. *néz fel a mélységire egy félmosollyal* De bizonyára megérted, hogy bár legszívesebben mindent mögéd sorolnék a fontossági sorrendben, azonban van ami nem tűrhet halasztást.
*Ha Ivor közben megtette amit kért, ép kezének ujjait egymás mellé összefogva, azok hegyével kopogtatni kezdi a páciens hátát. A hang sok mindent elárulhat. Például a tompán kongó hang folyadék jelenlétére utalhat. Közben igyekszik hallgatni, figyelni a férfi lélegzését is. Van-e valami kísérő hang, normális ritmusban, vagy szaporábban kapkodja a levegőt?*
- És bocsásd meg, hogy csak most kérdezem. *néz fel vizsgálat közben a sötételfre* Minek köszönhetem a látogatásod?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 20:45:24
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-23 08:03:17
Üzenet elküldve: 2018-11-23 08:03:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
- Mi... mi nem akartunk semmilyen ragályt behurcolni. *Mondja csendesen Habrertusra nézve, s láthatóan észreveszi, amint a férfi elpakolja előle a dolgokat, olyan furcsán távolságtartó lesz. Egy pillanatra hátrahőköl, legalábbis meglepettséget tükröz az arca, s az eddig oly pajkosan érdeklődő Ivor holtsápadtá válik.*
- Gondolod... gondolod, hogy én is? Háááá... hááápszi! *Szlörp... kezét nem biztos, hogy időben szája elé tudta tenni.*
- Jajj... valami csiklandozta az orrom, ne ijedj meg! *Mosolyodik el immár kissé nyugodtabban, de azért aggódó tekintete a kancellárt fürkészi. Időközben megérkeznek az újabb halálra íté... vendégek, így Ivor már boldogan fürkészi az érkezők arcát. Sikertelen próbálkozása miatt egy kissé csalódottan biggyeszti le a száját ugyan, de azért mosolyogva néz Leria felé.*
- Semmi baj, megértem. Bocsánat, csak kissé elragadtattam magam. *Mondja szórakozottan, majd leveszi a kezét, így nincs szükség Habrertus csapkodására. Ismét felkapja tekintetét, mintha rajzanának befelé a vendégek:*
- Egy sötételf! *Kiált fel, hasonlóan boldogan, de immár érintésre nem tesz kísérletet.* Milyen széééép! *Mintha ez lenne a fétise, hogy a különleges stigmák, vagy bőrszínek után rajong.* Mindig ekkora forgalom van nálad? *Kérdezi csillogó szemekkel csendesen, majd ismét trüsszent egy orbitálisat.* Átkozott por. *Aztán persze lesunyva tekint fel, mert rájön, hogy ezzel gyakorlatilag porosnak titulálta ennek a kedves embernek a szobáját, ami nem szép dolog. Ezt követően egy olyan szóáradat veszi kezdetét, melyet nehezen tud követni, csak kapkodja tekintetét Doráról, a kancellárra, Estannellariára, Leriára. Gyakorlatilag kielemzik kellő alapossággal.*
- Khm... *Köszörüli meg torkát, majd hirtelen szája elé kapja a kezét, mert gyakorlatilag már minden tünetet valami kórságnak nézhetnek.* Én is itt vagyok ám. *Teszi fel a kezét mélán, majd a végre hozzászóló Dorához fordul.*
- Egy forró fürdő jól esne, bár a múlt haton már fürödtem. Igaz Topi, ha jól emlékszem két hata volt a soros, nem mindig van kedve. *Kacag fel.* De én a hetit becsülettel betartom, mert a higiénia nagyon fontos! *Bólogat tudálékosan, majd szórakozottan a szék karfájára támaszkodik, immár kissé mulattatja a jelenet, látható, hogy egy jottányit nem fogot fel abból, ami itt az előbb elhangzott.*
- És te vizsgálnál meg? *Fordul hirtelen Leria felé.* Az nagyszerű lenne, mert képzeld, még soha nem találkoztam olyan lénnyel, akinek ilyen csodás jelek lennének az arcán. És mindenhol van, vagy csak az arcodon és hogyan került oda és máshol hol van. A hátadon esetleg, vagy a hasadon, tlán a lábadon, Jajj olyan izgatott vagyok, hogy veletek találkozhattam, hihetetlen, hogy annyi rossz élmény után végre kedves szerzeteket is megismerhetek, ez számára nagyon... jajj... *Akad meg a megállíthatatlan halandzsában, s furán néz maga elé.* Kicsit megszédültem... *Motyogja, majd hirtelen Habrertus íróasztalára hasal. Lassan feláll, s hunyorogva néz Habrertusra.*
- Mondd csak, jóuram... nem lehetne egy picit behúzni a függönyt, borzasztóan vakít a nap. *Takarja el szemét, s még mindig szédeleg kicsit. Ez felettébb érdekes, hiszen olyannyira nem is süt odakint, ebben a hűvös évszakban egyébként sincs akkora ereje már.*
- Mi... mi nem akartunk semmilyen ragályt behurcolni. *Mondja csendesen Habrertusra nézve, s láthatóan észreveszi, amint a férfi elpakolja előle a dolgokat, olyan furcsán távolságtartó lesz. Egy pillanatra hátrahőköl, legalábbis meglepettséget tükröz az arca, s az eddig oly pajkosan érdeklődő Ivor holtsápadtá válik.*
- Gondolod... gondolod, hogy én is? Háááá... hááápszi! *Szlörp... kezét nem biztos, hogy időben szája elé tudta tenni.*
- Jajj... valami csiklandozta az orrom, ne ijedj meg! *Mosolyodik el immár kissé nyugodtabban, de azért aggódó tekintete a kancellárt fürkészi. Időközben megérkeznek az újabb halálra íté... vendégek, így Ivor már boldogan fürkészi az érkezők arcát. Sikertelen próbálkozása miatt egy kissé csalódottan biggyeszti le a száját ugyan, de azért mosolyogva néz Leria felé.*
- Semmi baj, megértem. Bocsánat, csak kissé elragadtattam magam. *Mondja szórakozottan, majd leveszi a kezét, így nincs szükség Habrertus csapkodására. Ismét felkapja tekintetét, mintha rajzanának befelé a vendégek:*
- Egy sötételf! *Kiált fel, hasonlóan boldogan, de immár érintésre nem tesz kísérletet.* Milyen széééép! *Mintha ez lenne a fétise, hogy a különleges stigmák, vagy bőrszínek után rajong.* Mindig ekkora forgalom van nálad? *Kérdezi csillogó szemekkel csendesen, majd ismét trüsszent egy orbitálisat.* Átkozott por. *Aztán persze lesunyva tekint fel, mert rájön, hogy ezzel gyakorlatilag porosnak titulálta ennek a kedves embernek a szobáját, ami nem szép dolog. Ezt követően egy olyan szóáradat veszi kezdetét, melyet nehezen tud követni, csak kapkodja tekintetét Doráról, a kancellárra, Estannellariára, Leriára. Gyakorlatilag kielemzik kellő alapossággal.*
- Khm... *Köszörüli meg torkát, majd hirtelen szája elé kapja a kezét, mert gyakorlatilag már minden tünetet valami kórságnak nézhetnek.* Én is itt vagyok ám. *Teszi fel a kezét mélán, majd a végre hozzászóló Dorához fordul.*
- Egy forró fürdő jól esne, bár a múlt haton már fürödtem. Igaz Topi, ha jól emlékszem két hata volt a soros, nem mindig van kedve. *Kacag fel.* De én a hetit becsülettel betartom, mert a higiénia nagyon fontos! *Bólogat tudálékosan, majd szórakozottan a szék karfájára támaszkodik, immár kissé mulattatja a jelenet, látható, hogy egy jottányit nem fogot fel abból, ami itt az előbb elhangzott.*
- És te vizsgálnál meg? *Fordul hirtelen Leria felé.* Az nagyszerű lenne, mert képzeld, még soha nem találkoztam olyan lénnyel, akinek ilyen csodás jelek lennének az arcán. És mindenhol van, vagy csak az arcodon és hogyan került oda és máshol hol van. A hátadon esetleg, vagy a hasadon, tlán a lábadon, Jajj olyan izgatott vagyok, hogy veletek találkozhattam, hihetetlen, hogy annyi rossz élmény után végre kedves szerzeteket is megismerhetek, ez számára nagyon... jajj... *Akad meg a megállíthatatlan halandzsában, s furán néz maga elé.* Kicsit megszédültem... *Motyogja, majd hirtelen Habrertus íróasztalára hasal. Lassan feláll, s hunyorogva néz Habrertusra.*
- Mondd csak, jóuram... nem lehetne egy picit behúzni a függönyt, borzasztóan vakít a nap. *Takarja el szemét, s még mindig szédeleg kicsit. Ez felettébb érdekes, hiszen olyannyira nem is süt odakint, ebben a hűvös évszakban egyébként sincs akkora ereje már.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-22 22:41:44
Üzenet elküldve: 2018-11-22 22:41:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//menekültek //
* Nem tudja a rossz szokásai számlájára írja-e, de mint mindig, most is előbb hallgat, csak utána szólal meg... Ami pedig a megérzéseit illeti, ezúttal is áldja érte az isteneket *
- Ami azt illeti... *szakítja meg a lassan kínosan hosszú, tanácstalan csendet *ugyan nem szenteltek fel, és nem nevezném magam mesternek sem, de gyógyítónak neveltek kisded korom óta... *áll fel a helyéről * habár a rúnák a kórokozók ellen nem védenek meg, elég sok kórságra immunis vagyok... Talán erre is.* tekintetét hol a kancellár, hol Dora közt váltogatva* ha ez egy egyszerű nyavalya könnyen ki lehet kúrálni, ha pedig annál komolyabb... Talán a véremből -Dora segítségével- elő lehetne állítani az ellenszerét *gondolkodik hangosan. Ehhez persze felszerelés és idő kell, meg egy labor, vagy legalábbis egy szoba, ahová kettejükön kívül senki sem teheti be a lábát...*
* Nem tudja a rossz szokásai számlájára írja-e, de mint mindig, most is előbb hallgat, csak utána szólal meg... Ami pedig a megérzéseit illeti, ezúttal is áldja érte az isteneket *
- Ami azt illeti... *szakítja meg a lassan kínosan hosszú, tanácstalan csendet *ugyan nem szenteltek fel, és nem nevezném magam mesternek sem, de gyógyítónak neveltek kisded korom óta... *áll fel a helyéről * habár a rúnák a kórokozók ellen nem védenek meg, elég sok kórságra immunis vagyok... Talán erre is.* tekintetét hol a kancellár, hol Dora közt váltogatva* ha ez egy egyszerű nyavalya könnyen ki lehet kúrálni, ha pedig annál komolyabb... Talán a véremből -Dora segítségével- elő lehetne állítani az ellenszerét *gondolkodik hangosan. Ehhez persze felszerelés és idő kell, meg egy labor, vagy legalábbis egy szoba, ahová kettejükön kívül senki sem teheti be a lábát...*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-22 21:14:01
Üzenet elküldve: 2018-11-22 21:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora értetlenül ácsorog a kitárt ajtóban, arcán pillanatnyi zavar tükröződik. Mindig is eltartott egy kis ideig, mire átgondolta a tennivalókat, lejegyzetelte az érveit, na de a szeme elé táruló információhalmaz még egy jó fél óra józan gondolkodáshoz is bőven sok. Először a kancellár szavai lepik meg.*
~ Á? Épp jókor? ~ *Ez úgy hangzik, mintha csak vacsorameghívása lett volna Habrertusnál, és feltűzött hajjal, báli ruhában toppant volna be. Egészen biztos benne, hogy semmilyen alkalomra nem kapott meghívót. Ha felettese így akarja leplezni, hogy két perc múlva karóba fogja húzatni, nagyon jól csinálja, színészleckéket vehetett a lány távollétében a félelf- meg sötételf-szeretőitől. Dora már éppen megnyugszik, hogy nincs semmi baj – a már meglévőkön kívül –, amikor a kancellár bemutatja Ivort, azt a furcsa, köztük ácsorgó fickót, aki a félelf lánykával szemez, és Habrertus mintha pánikszerűen azt figyelné, hogy ne menjen hozzá közelebb. Dora nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valahogy rosszkor jött.* ~ Még egy nap a birtokokon egyáltalán nem ártott volna meg… ~
*Úgy tűnik, azonban a kialakult káosznál is nagyobb baj van. Ahogy Habrertus beszámol róla, mi történt pontosan, Dora szemei lassanként elkerekednek, arckifejezésével nem tud mit kezdeni, csak annyit tesz, hogy az esetleges pánik elkerülése érdekében összeszorítja a száját, mielőtt kicsusszan az első dolog, ami az eszébe jut.*
~ A picsába. ~
*Nagy levegőt vesz, és kifújja, bár lábai szeretnének kitolatni a szobából, és visszafutni onnan, ahonnét jött. Megmakacsolja őket, és beljebb lép, nagy ívben megkerüli Ivort, és leteszi oldalra a virágot, hogy senkihez ne kelljen közel mennie. A baj az, hogy már mindenki fertőzött lehet. Közben mögötte az ajtóban a sötételf nő is megjelenik, a lány odakapja a tekintetét. Ha eddig el is töprengett azon, hogy valahogy tapintatosan fejezze ki a baj súlyosságát, a mélységi kérdése túlságosan felpaprikázza. Sértődötten felel, és eloszlatja az abbéli kételyeket, hogy minden rendben lesz.*
- Van ok az aggodalomra. Abból, amit meséltél, egészen biztosan járványról van szó. Ez pedig azt jelenti, hogy a továbbiakban nem fogdossuk egymást, nem… tapogatunk másokat. *Int Ivor felé egy türelmetlen, hitetlenkedő nyögéssel, mert a férfi nagyon készségesnek mutatkozik ebben.* És nem szeretkezünk mással. *Villan ezúttal vádló, szinte gyilkos tekintete a kancellárra, aki egyértelműen a betegség hordozója lehet abból, amit mesélt, elvégre érintkezett a pórnéppel. Ezzel legalább megkíméli Habrertus nőit, habár most jobban szeretné, hogy a kancellár egészséges maradjon, mint azt, hogy ne huncutkodjon úton-útfélen.*
- Amíg ki nem derült, mik a tünetek, azokat el kellene különítenünk, akikre gyanakszunk, hogy ne adhassák tovább a bajt. Persze így tudjuk meggyógyítani is őket. *Teszi hozzá, hogy valami humánust is belecsempésszen ebbe a tisztán biológiai elmélkedésbe. Ezúttal kifejezetten Habrertusra néz, esdeklőn, mert valahol mélyen ő se tudja, hogy oldja meg ezt, se a tudása, se a vezetői készsége nincs hozzá. Gyengeségeit viszont legfeljebb a pillantásával tudja elmondani, jelenleg esély sincs rá, hogy négyszemközt legyenek.*
- Nézzétek, én magam sem vagyok orvos, úgyhogy fogalmam sincs, miféle betegség ez, de azt bárki elmondhatja, hogy ha terjed, az nem jó. Gyorsan tenni kell ellene. *Teszi hozzá. Közben már azon töpreng, hogy mit lehet tenni azokkal, akik a betegség hordozói lehetnek, de végül kiböki a fura következtetését.*
- Kancellárom, Ivor… Az lenne a legjobb, ha az első adandó alkalommal megfürdenétek. De mindenképpen olyan vízben, amiből más már nem fog fürdeni, vagy *megborzong* inni! *Ezt nem Habrertus miatt mondja, sokkal inkább a város vízkészletéért aggódik.* A legfontosabb az lenne, hogy ne érintkezzetek a betegekkel, mossátok ki a ruhákat, mossatok kezet. Az legyengít titeket is, ha a betegek koszához értek. *Nem igazán bízik benne, hogy ez a hirtelen információáradat egyáltalán hatásos lehet, de a többieknek hátha jobb érzéke van ehhez. Ha véletlenül kiderülne, hogy a félelf lány valami orvos, Dora azonnal megbocsátaná neki azt is, ha Habrertus szeretője. Lehet, hogy a nyakába is ugrana. De most csak kővé dermedve áll, és ügyel rá, nehogy valaki is közelebb jöjjön hozzá. Már az is elég baj, hogy ugyanazt a kilincset fogta meg, mint ez a fickó.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.22 21:19:51
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora értetlenül ácsorog a kitárt ajtóban, arcán pillanatnyi zavar tükröződik. Mindig is eltartott egy kis ideig, mire átgondolta a tennivalókat, lejegyzetelte az érveit, na de a szeme elé táruló információhalmaz még egy jó fél óra józan gondolkodáshoz is bőven sok. Először a kancellár szavai lepik meg.*
~ Á? Épp jókor? ~ *Ez úgy hangzik, mintha csak vacsorameghívása lett volna Habrertusnál, és feltűzött hajjal, báli ruhában toppant volna be. Egészen biztos benne, hogy semmilyen alkalomra nem kapott meghívót. Ha felettese így akarja leplezni, hogy két perc múlva karóba fogja húzatni, nagyon jól csinálja, színészleckéket vehetett a lány távollétében a félelf- meg sötételf-szeretőitől. Dora már éppen megnyugszik, hogy nincs semmi baj – a már meglévőkön kívül –, amikor a kancellár bemutatja Ivort, azt a furcsa, köztük ácsorgó fickót, aki a félelf lánykával szemez, és Habrertus mintha pánikszerűen azt figyelné, hogy ne menjen hozzá közelebb. Dora nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valahogy rosszkor jött.* ~ Még egy nap a birtokokon egyáltalán nem ártott volna meg… ~
*Úgy tűnik, azonban a kialakult káosznál is nagyobb baj van. Ahogy Habrertus beszámol róla, mi történt pontosan, Dora szemei lassanként elkerekednek, arckifejezésével nem tud mit kezdeni, csak annyit tesz, hogy az esetleges pánik elkerülése érdekében összeszorítja a száját, mielőtt kicsusszan az első dolog, ami az eszébe jut.*
~ A picsába. ~
*Nagy levegőt vesz, és kifújja, bár lábai szeretnének kitolatni a szobából, és visszafutni onnan, ahonnét jött. Megmakacsolja őket, és beljebb lép, nagy ívben megkerüli Ivort, és leteszi oldalra a virágot, hogy senkihez ne kelljen közel mennie. A baj az, hogy már mindenki fertőzött lehet. Közben mögötte az ajtóban a sötételf nő is megjelenik, a lány odakapja a tekintetét. Ha eddig el is töprengett azon, hogy valahogy tapintatosan fejezze ki a baj súlyosságát, a mélységi kérdése túlságosan felpaprikázza. Sértődötten felel, és eloszlatja az abbéli kételyeket, hogy minden rendben lesz.*
- Van ok az aggodalomra. Abból, amit meséltél, egészen biztosan járványról van szó. Ez pedig azt jelenti, hogy a továbbiakban nem fogdossuk egymást, nem… tapogatunk másokat. *Int Ivor felé egy türelmetlen, hitetlenkedő nyögéssel, mert a férfi nagyon készségesnek mutatkozik ebben.* És nem szeretkezünk mással. *Villan ezúttal vádló, szinte gyilkos tekintete a kancellárra, aki egyértelműen a betegség hordozója lehet abból, amit mesélt, elvégre érintkezett a pórnéppel. Ezzel legalább megkíméli Habrertus nőit, habár most jobban szeretné, hogy a kancellár egészséges maradjon, mint azt, hogy ne huncutkodjon úton-útfélen.*
- Amíg ki nem derült, mik a tünetek, azokat el kellene különítenünk, akikre gyanakszunk, hogy ne adhassák tovább a bajt. Persze így tudjuk meggyógyítani is őket. *Teszi hozzá, hogy valami humánust is belecsempésszen ebbe a tisztán biológiai elmélkedésbe. Ezúttal kifejezetten Habrertusra néz, esdeklőn, mert valahol mélyen ő se tudja, hogy oldja meg ezt, se a tudása, se a vezetői készsége nincs hozzá. Gyengeségeit viszont legfeljebb a pillantásával tudja elmondani, jelenleg esély sincs rá, hogy négyszemközt legyenek.*
- Nézzétek, én magam sem vagyok orvos, úgyhogy fogalmam sincs, miféle betegség ez, de azt bárki elmondhatja, hogy ha terjed, az nem jó. Gyorsan tenni kell ellene. *Teszi hozzá. Közben már azon töpreng, hogy mit lehet tenni azokkal, akik a betegség hordozói lehetnek, de végül kiböki a fura következtetését.*
- Kancellárom, Ivor… Az lenne a legjobb, ha az első adandó alkalommal megfürdenétek. De mindenképpen olyan vízben, amiből más már nem fog fürdeni, vagy *megborzong* inni! *Ezt nem Habrertus miatt mondja, sokkal inkább a város vízkészletéért aggódik.* A legfontosabb az lenne, hogy ne érintkezzetek a betegekkel, mossátok ki a ruhákat, mossatok kezet. Az legyengít titeket is, ha a betegek koszához értek. *Nem igazán bízik benne, hogy ez a hirtelen információáradat egyáltalán hatásos lehet, de a többieknek hátha jobb érzéke van ehhez. Ha véletlenül kiderülne, hogy a félelf lány valami orvos, Dora azonnal megbocsátaná neki azt is, ha Habrertus szeretője. Lehet, hogy a nyakába is ugrana. De most csak kővé dermedve áll, és ügyel rá, nehogy valaki is közelebb jöjjön hozzá. Már az is elég baj, hogy ugyanazt a kilincset fogta meg, mint ez a fickó.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.22 21:19:51
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:09:57
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:09:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek//
*Bolyongása közben egy ismerős alakra lesz figyelmes. ~Vagy legalábbis már láttam, az biztos!~ gondolja magában a kalapos lányt szemlélve, aki történetesen épp arra tart, amerre ő is. Ahhoz azonban túl messze van tőle, hogy beszédbe elegyedjen vele, és most nincs is igazán hangulata az üres cseverészéshez, így kissé lemaradva követi a lányt, magában mosolyogva a mozdulaton, ahogy a virágot szorongatja. Ahhoz is túlságosan távol van, hogy a kiszűrődő kiáltást hallja, így zavartalanul nyugodt tempóban halad tovább, lassan beérve az épületbe, majd a kancellár irodájába. Reméli, hogy lesz lehetősége pár szót váltania a férfival négyszemközt, a szeme elő táruló látvány azonban hamar elsöpri ilyen irányú reményeit*
- Miért is lenne okunk az aggodalomra? *ismétli meg az első szavakat, amiket elcsípett a beszélgetésből, elsősorban a kancellárnak címezve kérdését. ~Ha orvosra van szükség, az már régen rossz!~ gondolja magában az ajtónál megállva inkább, hogy tisztességes távolságot tartson mindenkitől, aki a szobában tartózkodik. ~Nem árt az óvatosság, ha valamiféle betegséggel állunk szemben~ bölcselkedik magában, jelenlegi helyéről szemlélve az események további alakulását.*
*Bolyongása közben egy ismerős alakra lesz figyelmes. ~Vagy legalábbis már láttam, az biztos!~ gondolja magában a kalapos lányt szemlélve, aki történetesen épp arra tart, amerre ő is. Ahhoz azonban túl messze van tőle, hogy beszédbe elegyedjen vele, és most nincs is igazán hangulata az üres cseverészéshez, így kissé lemaradva követi a lányt, magában mosolyogva a mozdulaton, ahogy a virágot szorongatja. Ahhoz is túlságosan távol van, hogy a kiszűrődő kiáltást hallja, így zavartalanul nyugodt tempóban halad tovább, lassan beérve az épületbe, majd a kancellár irodájába. Reméli, hogy lesz lehetősége pár szót váltania a férfival négyszemközt, a szeme elő táruló látvány azonban hamar elsöpri ilyen irányú reményeit*
- Miért is lenne okunk az aggodalomra? *ismétli meg az első szavakat, amiket elcsípett a beszélgetésből, elsősorban a kancellárnak címezve kérdését. ~Ha orvosra van szükség, az már régen rossz!~ gondolja magában az ajtónál megállva inkább, hogy tisztességes távolságot tartson mindenkitől, aki a szobában tartózkodik. ~Nem árt az óvatosság, ha valamiféle betegséggel állunk szemben~ bölcselkedik magában, jelenlegi helyéről szemlélve az események további alakulását.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-22 19:57:06
Üzenet elküldve: 2018-11-22 19:57:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
*A jó és egyre jobban kétségbeeső kancellár kicsit félrebiccentett fejjel nézi a férfit, és szörnyű gyanú lopózik a szívébe. Ivor szórakozottan, de mintha valami terv szerint tenné, gondosan megfogdos minden keze ügyébe kerülő tárgyat. Ez már veszett fejsze nyele, de ahogy vissza lép az asztalához, igyekszik annyira fürge lenni, hogy az egyik kimaradt kelléket, a kalamárist elhúzza a tapogató ujjak elől. Mintha az lenne a célja, hogy a nyavalyáját körültekintően ragassza rá mindenre. Hubi annyit tud az ilyesmiről, amit még régi mesterétől megtanult, de azt tudja, hogy vannak kórságok amik akár így is terjedhetnek. Aztán Ivor kinyújtott karral indul meg a félvér felé, aki igyekszik eltáncolni a nem kívánt közeledés elől. A szívszélhűdés határán álló kancellár látott már ilyet: azok az átkozott élőholtak is pont ilyen előretartott kezekkel botorkáltak az élők felé, megfontolt mormogással. Igaz, Ivor mintha túl sokat beszélne hozzá, hogy élőhalott legyen.*
- Igen, azt hiszem, hogy fontos. *jegyzi meg nem kis nehezteléssel a hangjában* Gondolj csak bele, barátom! Ha valami kórság ütötte fel a fejét köztetek, akkor úgy helyes, hogy a betegeket mielőbb kikúrálhassuk. Nem pedig az, hogy a ragály terjedésének szabad utat adjunk.
*Elképzelhető, hogy a kancellár aggódja túl a dolgot, hiszen az izzadás akár semmi nátha jele is lehet, de az orrból szivárgó vér már aligha. Ráadásul azt mondja a jóember, hogy hullákon gázoltak át... brrr! Mintegy végszóra, ekkor kivágódik az ajtó, és annak keretében ott látja Dora sudár alakját. Fel sem tűnik neki, hogy az elf lány ezúttal nem kapja le a kalapját egy parádés mozdulattal, és a kezében tartott virágnak is méltatlanul kevés figyelmet szentel egyelőre.*
- Á!
*Eredetileg kimérten pikírt akart lenni Dorával, hogy később, már négyszemközt vonja kérdőre késlekedése miatt, de ez a sóhaj sokkal inkább megkönnyebbültnek hangzik, mint neheztelőnek.*
- Épp jókor, kedvesem.
*Most arra sincs érkezése, hogy észrevegye a lány duzzogását, és azon is csak éppen elcsodálkozik, hogy Dora mennyire aggódik érte. Eddig sokkal kimértebbnek ismerte meg, és amennyire emlékszik, az elf leányzó akkor mutatta a legnagyobb érdeklődést iránta, amikor lehetősége lett volna letaszítani a kancellárt a Tűtorony tetejéről. Más körülmények között biztosan kaján örömmel venné a helyzet ilyetén alakulását, és biztató jelnek tekintené, de ez most egyáltalán nem az a pillanat.*
- Attól tartok, hogy szükségünk van a tudományodra. Ivor és társai nemrég érkeztek hozzánk, az artheniori zűrzavarból menekülvén.
*Int a Leriát molesztáló férfi felé. Ha Ivor még mindig nem tett le róla, hogy alaposan megfogdossa a félelf lányt, - amit más körülmények között Hubi teljességgel meg tudna érteni – úgy csipkés kézelőjét tenyerére rántva igyekszik rácsapni Ivor kinyújtott karjára.*
- Nem!
*Ez a férfinak szól, aki mintha igyekezne sötétben tapogatózni, majd visszafordul Dorához.*
- Azt sajnos csak most tudtam meg, hogy valami betegség ütötte fel fejét körükben.
*Ezután részletesen beszámol mindarról amit Ivortól megtudott, kitérve a tünetekre és azt sem hallgatja el, hogy a menekültek egy része bizony már szétszéledt.*
- Mit gondolsz, van okunk az aggodalomra?
*Forrón reméli a nemleges választ, de sajnos gyanítja, hogy Dora ennyi alapján még nem fogja megnyugtatni. Közben eszébe jut még valami. Leria felé pislog, akiről tulajdonképpen alig tud valamit.*
- Esetleg nem vagy jártas az orvoslásban magad is?
*Mit lehet tudni? Az most fel sem merül benne, hogy Dora szakmai önérzetét esetleg bántaná, hogy a félvért is bevonná a rögtönzött konzíliumba, és ebben a kérdésben rajta kívül mástól is segítségre számítana. De Hubi szerint ilyen krízishelyzetben szakemberből vagy szakfélelfből sohasem lehet elég.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.22 20:00:45
*A jó és egyre jobban kétségbeeső kancellár kicsit félrebiccentett fejjel nézi a férfit, és szörnyű gyanú lopózik a szívébe. Ivor szórakozottan, de mintha valami terv szerint tenné, gondosan megfogdos minden keze ügyébe kerülő tárgyat. Ez már veszett fejsze nyele, de ahogy vissza lép az asztalához, igyekszik annyira fürge lenni, hogy az egyik kimaradt kelléket, a kalamárist elhúzza a tapogató ujjak elől. Mintha az lenne a célja, hogy a nyavalyáját körültekintően ragassza rá mindenre. Hubi annyit tud az ilyesmiről, amit még régi mesterétől megtanult, de azt tudja, hogy vannak kórságok amik akár így is terjedhetnek. Aztán Ivor kinyújtott karral indul meg a félvér felé, aki igyekszik eltáncolni a nem kívánt közeledés elől. A szívszélhűdés határán álló kancellár látott már ilyet: azok az átkozott élőholtak is pont ilyen előretartott kezekkel botorkáltak az élők felé, megfontolt mormogással. Igaz, Ivor mintha túl sokat beszélne hozzá, hogy élőhalott legyen.*
- Igen, azt hiszem, hogy fontos. *jegyzi meg nem kis nehezteléssel a hangjában* Gondolj csak bele, barátom! Ha valami kórság ütötte fel a fejét köztetek, akkor úgy helyes, hogy a betegeket mielőbb kikúrálhassuk. Nem pedig az, hogy a ragály terjedésének szabad utat adjunk.
*Elképzelhető, hogy a kancellár aggódja túl a dolgot, hiszen az izzadás akár semmi nátha jele is lehet, de az orrból szivárgó vér már aligha. Ráadásul azt mondja a jóember, hogy hullákon gázoltak át... brrr! Mintegy végszóra, ekkor kivágódik az ajtó, és annak keretében ott látja Dora sudár alakját. Fel sem tűnik neki, hogy az elf lány ezúttal nem kapja le a kalapját egy parádés mozdulattal, és a kezében tartott virágnak is méltatlanul kevés figyelmet szentel egyelőre.*
- Á!
*Eredetileg kimérten pikírt akart lenni Dorával, hogy később, már négyszemközt vonja kérdőre késlekedése miatt, de ez a sóhaj sokkal inkább megkönnyebbültnek hangzik, mint neheztelőnek.*
- Épp jókor, kedvesem.
*Most arra sincs érkezése, hogy észrevegye a lány duzzogását, és azon is csak éppen elcsodálkozik, hogy Dora mennyire aggódik érte. Eddig sokkal kimértebbnek ismerte meg, és amennyire emlékszik, az elf leányzó akkor mutatta a legnagyobb érdeklődést iránta, amikor lehetősége lett volna letaszítani a kancellárt a Tűtorony tetejéről. Más körülmények között biztosan kaján örömmel venné a helyzet ilyetén alakulását, és biztató jelnek tekintené, de ez most egyáltalán nem az a pillanat.*
- Attól tartok, hogy szükségünk van a tudományodra. Ivor és társai nemrég érkeztek hozzánk, az artheniori zűrzavarból menekülvén.
*Int a Leriát molesztáló férfi felé. Ha Ivor még mindig nem tett le róla, hogy alaposan megfogdossa a félelf lányt, - amit más körülmények között Hubi teljességgel meg tudna érteni – úgy csipkés kézelőjét tenyerére rántva igyekszik rácsapni Ivor kinyújtott karjára.*
- Nem!
*Ez a férfinak szól, aki mintha igyekezne sötétben tapogatózni, majd visszafordul Dorához.*
- Azt sajnos csak most tudtam meg, hogy valami betegség ütötte fel fejét körükben.
*Ezután részletesen beszámol mindarról amit Ivortól megtudott, kitérve a tünetekre és azt sem hallgatja el, hogy a menekültek egy része bizony már szétszéledt.*
- Mit gondolsz, van okunk az aggodalomra?
*Forrón reméli a nemleges választ, de sajnos gyanítja, hogy Dora ennyi alapján még nem fogja megnyugtatni. Közben eszébe jut még valami. Leria felé pislog, akiről tulajdonképpen alig tud valamit.*
- Esetleg nem vagy jártas az orvoslásban magad is?
*Mit lehet tudni? Az most fel sem merül benne, hogy Dora szakmai önérzetét esetleg bántaná, hogy a félvért is bevonná a rögtönzött konzíliumba, és ebben a kérdésben rajta kívül mástól is segítségre számítana. De Hubi szerint ilyen krízishelyzetben szakemberből vagy szakfélelfből sohasem lehet elég.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.22 20:00:45
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:37:35
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek, Dorawyna, Habrertus//
* Talán tehetett volna még egy kört a városban, de most már mindegy. Szemmel láthatóan se a kancellár nincs a legjobb formában, bár okát ő nem tudhatja, sem az idő nem alkalmas, sosem volt jó az időzítésben*
- Ha lehetséges, inkább kerülném az érintkezés * ugrik hátra ijedten mikor az idegen valósággal rá veti magát, bár a dicséret tagadhatatlanul jól esik neki, rossz előérzete van a férfival kapcsolatban. Nem is kell sok, hogy az ajtó ismét kinyíljon, kivágódjon, s ezután egy nő rontson be rajta. Helyet adva az új jövevénynek eleget tesz a kancellár kérésének, és egy elhajlással kikerülve a férfit elfoglalja végre a számára kijelölt helyet. Szemmel láthatóan jól ismeri a mellesleg nagyon is csinos elf nőt, az istenekért sem akarja megzavarni, bármi is bontakozzék ki ebből a helyzetből *...
A hozzászólás írója (Leria Eloen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 22:39:54
* Talán tehetett volna még egy kört a városban, de most már mindegy. Szemmel láthatóan se a kancellár nincs a legjobb formában, bár okát ő nem tudhatja, sem az idő nem alkalmas, sosem volt jó az időzítésben*
- Ha lehetséges, inkább kerülném az érintkezés * ugrik hátra ijedten mikor az idegen valósággal rá veti magát, bár a dicséret tagadhatatlanul jól esik neki, rossz előérzete van a férfival kapcsolatban. Nem is kell sok, hogy az ajtó ismét kinyíljon, kivágódjon, s ezután egy nő rontson be rajta. Helyet adva az új jövevénynek eleget tesz a kancellár kérésének, és egy elhajlással kikerülve a férfit elfoglalja végre a számára kijelölt helyet. Szemmel láthatóan jól ismeri a mellesleg nagyon is csinos elf nőt, az istenekért sem akarja megzavarni, bármi is bontakozzék ki ebből a helyzetből *...
A hozzászólás írója (Leria Eloen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 22:39:54
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:07:39
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:07:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
*Kezével a karfát lapogatja, Ivor láthatóan nagyon érdeklődő és kíváncsi, alaposan megnézi kívül, belül az anyagot, talán még soha nem ült ilyen széken. A kancellár kiabálásán még mindig kuncog kicsit.*
- Érdekesek lehetnek ezek az elfek, közöttünk nincs egy sem, valahogyan ők elkerülték ezt az incidenst. *Mondja szórakozottan, s az asztalon lévő tárgyakat kezdi műértéssel piszkálni, miközben a kancellár pipája tömésével foglalatoskodik. Lustán pillant fel egy pillanatra a kérdésre, majd az egyik kis tárgyat veszi a kezébe, s óvatosan simít végig rajta ujjával.*
- Ühüm... *Feleli elgondolkodva.* De csak hárman. Bár Tepi is eléggé ramatyul nézett ki, mondjuk ő vitte a legtöbb holmit, szerintem csak elfáradt. *Mondja csendesen, majd immár egy másik tárgyat is elvesz az asztaltól és azt méregeti. Kissé összerezzen az üvöltésre, de immár csak elmosolyodik. Mélán pillant fel a kancellár kérdésére:*
- A kapuban nem kérdezték. *Vonja meg a vállát kifejezéstelen tekintettel, majd kissé elkerekednek szemei.* Gondolod... gondolod, fontos lehet? *Kérdezi meglepetten, hisz nem ért ő az efféle dolgokhoz. Otthon is volt, hogy megbetegedtek, aztán meggyógyultak. Bár azzal tisztában van, hogy a gazdagok mindenféle szert beszednek ilyenkor. Halk léptekre fordul hátra, s egy leány jelenik meg az ajtóban. Nem sokra rá, egy kalapos leány is megjelenik, így immár kettős tisztelet, ami kijár. A korábbi ijedtségét feledve azonnal leugrik a székből, hogy jó szolgáló hagyomány szerint mélyen meghajoljon.*
- Üdvözletem! Ivor vagyok. *Mondja, majd tekintete rögtön a lány rúnáira siklik.* Ó, be gyönyörűek! Megérinthetem őket?? *Tátja el a száját, s kinyújtott kézzel a lányok felé közelít.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 22:08:52
*Kezével a karfát lapogatja, Ivor láthatóan nagyon érdeklődő és kíváncsi, alaposan megnézi kívül, belül az anyagot, talán még soha nem ült ilyen széken. A kancellár kiabálásán még mindig kuncog kicsit.*
- Érdekesek lehetnek ezek az elfek, közöttünk nincs egy sem, valahogyan ők elkerülték ezt az incidenst. *Mondja szórakozottan, s az asztalon lévő tárgyakat kezdi műértéssel piszkálni, miközben a kancellár pipája tömésével foglalatoskodik. Lustán pillant fel egy pillanatra a kérdésre, majd az egyik kis tárgyat veszi a kezébe, s óvatosan simít végig rajta ujjával.*
- Ühüm... *Feleli elgondolkodva.* De csak hárman. Bár Tepi is eléggé ramatyul nézett ki, mondjuk ő vitte a legtöbb holmit, szerintem csak elfáradt. *Mondja csendesen, majd immár egy másik tárgyat is elvesz az asztaltól és azt méregeti. Kissé összerezzen az üvöltésre, de immár csak elmosolyodik. Mélán pillant fel a kancellár kérdésére:*
- A kapuban nem kérdezték. *Vonja meg a vállát kifejezéstelen tekintettel, majd kissé elkerekednek szemei.* Gondolod... gondolod, fontos lehet? *Kérdezi meglepetten, hisz nem ért ő az efféle dolgokhoz. Otthon is volt, hogy megbetegedtek, aztán meggyógyultak. Bár azzal tisztában van, hogy a gazdagok mindenféle szert beszednek ilyenkor. Halk léptekre fordul hátra, s egy leány jelenik meg az ajtóban. Nem sokra rá, egy kalapos leány is megjelenik, így immár kettős tisztelet, ami kijár. A korábbi ijedtségét feledve azonnal leugrik a székből, hogy jó szolgáló hagyomány szerint mélyen meghajoljon.*
- Üdvözletem! Ivor vagyok. *Mondja, majd tekintete rögtön a lány rúnáira siklik.* Ó, be gyönyörűek! Megérinthetem őket?? *Tátja el a száját, s kinyújtott kézzel a lányok felé közelít.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 22:08:52
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-21 21:26:51
Üzenet elküldve: 2018-11-21 21:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem valami túlságosan érzelmes személy lévén Dorának azt is nehezére esik kigondolni, hogy hogyan adja át a virágot. Halvány fogalma sincs arról, hogy milyen gesztusokkal érdemes lereagálni a helyzetet, de mindig azzal nyugtatja magát, hogy még két perce, egy perce van kitalálni tökéletes kalaplengetéses belépőjét, és szeretetteljes vallomását. Legalább is reméli, hogy van annyi ideje. Kicsi esélyét látja annak, hogy éppen szembetalálkozik Habrertussal, a jó öreg kancellár vagy bent van, vagy pedig valahol, akárhol, ebben a – szerencsés vagy szerencsétlen? – esetben meg aztán végképp nem fogja megtalálni.
Ahogy a nagy épület felé közelít, egyből rájön az igazságra: elég az előcsarnokba betoppannia, hogy a szeme láttára éppen egy fiatal lány lépjen be a Kancelláriára.*
~ Egy fiatal lány. Egyedül. ~ *Ha azt hitte, kis kirándulása alatt kipihenhette a munka fáradalmait, tévedett: pontosan ugyanaz a pulykaméreg lesz úrrá rajta, mint ami attól a sötételf nőtől kerítette hatalmába.
Agyából minden kedvesnek szánt mondanivaló egy pillanat alatt elpárolog. Sietősre veszi a lépteit, hogy beolvasson a távollétében is „tevékeny” kancellárnak, a félelf szeretőjének, vagy tudja az Anyatermészet, kinek – persze a virágot jó elfhez méltóan továbbra is nevetségesen óvja és védi, esze ágában sincs leejteni. Heves, döngő léptekkel közeledik.
Még alig indult meg a folyosó végéről, mikor csattanást, majd a férfi kiáltását hallja, valami „ó”, aztán „aaaa” hangra lesz figyelmes. Elég távoli a zaj, mintha nem az irodából hallaná, és Dora – jelenlegi – értelmezésében még a boldog kielégülés jele is lehetne… ~ Több nője is van? ~ Ám egy kifejezetten hisztérikus felhang is társul hozzá, amit utoljára akkor hallott tőle, mikor majdnem kilökte a Tűtoronyból.*
~ Bajban lenne? ~ *Gondolkodik, és hisztérikus mérge lassan pánikba fordul. Ha igen, segítenie kell. Hősiesen beront az ajtón. Ha bárki is megfordul jöttére, fura látványban lesz része: egy kalapos elf lányt láthat a hűvösödő időhöz felöltözve, hátán kis utazós batyujával, kezében pedig egy cserepes, kék őszi sisakvirággal, amely a lendülettől most kipirosodott arcába csapódik. Egy számára ismeretlen férfi, meg az előbb látott félelf lány fogadja, mögöttük, az asztalnál pedig maga a kancellár, akivel egyből felveszi a szemkontaktust. Csakúgy, mint az öszvéres esetnél, most is először felméri, ép-e, de meglepetésére úgy látszik, Habrertus teljesen egészben van.*
- Jól vagy? Mi történt? Mi a baj? *Kérdezi az ijedtségtől és rohanástól fújtatva. Hangja durcás. Nem hallatszik rajta, hogy inkább azért haragszik, mert ismét bolondot csinált magából heves érzéseivel. Csak áll ott a nyitott ajtóban, értetlenül, zavarban, és továbbra sem tudja, hogy Habrertus éppen érte kiáltott. Abban sem biztos, hogy nem zavarja-e ki őt, miután a lány már egy jó ideje nem bukkant fel a Radkraalban.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 21:29:55
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem valami túlságosan érzelmes személy lévén Dorának azt is nehezére esik kigondolni, hogy hogyan adja át a virágot. Halvány fogalma sincs arról, hogy milyen gesztusokkal érdemes lereagálni a helyzetet, de mindig azzal nyugtatja magát, hogy még két perce, egy perce van kitalálni tökéletes kalaplengetéses belépőjét, és szeretetteljes vallomását. Legalább is reméli, hogy van annyi ideje. Kicsi esélyét látja annak, hogy éppen szembetalálkozik Habrertussal, a jó öreg kancellár vagy bent van, vagy pedig valahol, akárhol, ebben a – szerencsés vagy szerencsétlen? – esetben meg aztán végképp nem fogja megtalálni.
Ahogy a nagy épület felé közelít, egyből rájön az igazságra: elég az előcsarnokba betoppannia, hogy a szeme láttára éppen egy fiatal lány lépjen be a Kancelláriára.*
~ Egy fiatal lány. Egyedül. ~ *Ha azt hitte, kis kirándulása alatt kipihenhette a munka fáradalmait, tévedett: pontosan ugyanaz a pulykaméreg lesz úrrá rajta, mint ami attól a sötételf nőtől kerítette hatalmába.
Agyából minden kedvesnek szánt mondanivaló egy pillanat alatt elpárolog. Sietősre veszi a lépteit, hogy beolvasson a távollétében is „tevékeny” kancellárnak, a félelf szeretőjének, vagy tudja az Anyatermészet, kinek – persze a virágot jó elfhez méltóan továbbra is nevetségesen óvja és védi, esze ágában sincs leejteni. Heves, döngő léptekkel közeledik.
Még alig indult meg a folyosó végéről, mikor csattanást, majd a férfi kiáltását hallja, valami „ó”, aztán „aaaa” hangra lesz figyelmes. Elég távoli a zaj, mintha nem az irodából hallaná, és Dora – jelenlegi – értelmezésében még a boldog kielégülés jele is lehetne… ~ Több nője is van? ~ Ám egy kifejezetten hisztérikus felhang is társul hozzá, amit utoljára akkor hallott tőle, mikor majdnem kilökte a Tűtoronyból.*
~ Bajban lenne? ~ *Gondolkodik, és hisztérikus mérge lassan pánikba fordul. Ha igen, segítenie kell. Hősiesen beront az ajtón. Ha bárki is megfordul jöttére, fura látványban lesz része: egy kalapos elf lányt láthat a hűvösödő időhöz felöltözve, hátán kis utazós batyujával, kezében pedig egy cserepes, kék őszi sisakvirággal, amely a lendülettől most kipirosodott arcába csapódik. Egy számára ismeretlen férfi, meg az előbb látott félelf lány fogadja, mögöttük, az asztalnál pedig maga a kancellár, akivel egyből felveszi a szemkontaktust. Csakúgy, mint az öszvéres esetnél, most is először felméri, ép-e, de meglepetésére úgy látszik, Habrertus teljesen egészben van.*
- Jól vagy? Mi történt? Mi a baj? *Kérdezi az ijedtségtől és rohanástól fújtatva. Hangja durcás. Nem hallatszik rajta, hogy inkább azért haragszik, mert ismét bolondot csinált magából heves érzéseivel. Csak áll ott a nyitott ajtóban, értetlenül, zavarban, és továbbra sem tudja, hogy Habrertus éppen érte kiáltott. Abban sem biztos, hogy nem zavarja-e ki őt, miután a lány már egy jó ideje nem bukkant fel a Radkraalban.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 21:29:55
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:25:52
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:25:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár kis fejcsóválással ül vissza az asztala mögé, aztán bólint a kérdésre.*
- Valami olyasmi. Az írnokom lenne. Ügyes leány, semmi panaszom nem lehet rá, csak ma még nem láttam. Pedig már elmúlt a reggel.
*A pipája után nyúl, elkezd a pipaszurkálóval szöszmötölni.*
- De hát elf. *néz fel olyan arckifejezéssel Ivorra, mintha ezzel mindent meg is magyarázott volna. De azért persze tovább beszél.*
- Az meg kiszámíthatatlan fajta. Az egyik szelíd, mint a bárány. Naphosszat az erdőben lebzsel, fákat dédelget, és olyasmiken mereng, amit alighanem fel sem érünk ésszel. A másiknak pedig sötételfek feltrancsírozása jelenti a legnagyobb örömet az életben.
* Hubinak még nem volt szerencséje Syoudhoz, de bőven eleget hallott már róla. Az odáig rendben is lenne, hogy a mélységi nőstények érdeklik, hiszen a derék kancellár sincs ezzel másként. Na de egy kellemes pásztoróra után kifordítani őket a bőrükből? Megengedhetetlen pazarlás. Még ha ez is a véleménye, ezt aligha fogja Syoud orrára kötni abban a nem kívánt esetben, ha mégis összefutnának. Az sem túl megnyugtató gondolat, hogy az elf Alyo apja. Annak az Alyo-nak, akit kedves édesapájánál jobban és behatóbban volt szerencséje megismerni. Amikor Ivor a terveiről kezd mesélni, épp kicsippent egy adagnyit a dohányos zacskójából, de megakad a mozdulat. Hitetlenkedve mered a vele szemben ülő férfire, egyik kezében a pipát tartva, másik ujjai közül pedig az asztal lapjára morzsolódik a dohány. Ezek a nyavalyások valami kórságot hurcolnak be a Vashegyre, és ez a semmirekellő úgy közli vele, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Amolyan említésre is alig méltó semmiség.*
- Hogy mondod? Betegek vannak köztetek?
*Nem túl megnyugtatók a szimptómák, mellyekkel Ivor megörvendeztette. Annál is inkább, mert őt magát is alaposan összefogdosták nagy hálálkodás közepette.*
- Még egy kis türelmed kérem! *teszi le lassan a pipát, aztán feláll, megigazítja a ruháját, és feltűnően nyugodt arccal lép ismét az ablakhoz. Ott már aztán jobban siet. Ezúttal nem kinyitja a nyílászárót, hanem konkrétan feltépi azt, és enyhén hisztérikus hangon süvölt ki rajta újfent.*
- DORAAAAAA!
*Elvégre az a hegyesfülű ért valamit az orvosláshoz is. Kissé kimeredt szemekkel bámul ki, és nem tud nem arra gondolni, hogy a menekültek egy része azzal a Learonnal távozott, mások Arnulf Vaskorsójában terjeszthetik a ragályt. Akármi is legyen az.
~És én engedtem be őket.~
Az jut eszébe, hogy ha ez valóban olyan komoly, mint ahogy ebben a pillanatban képzeli, akkor ezért okvetlenül karóba húzzák.
~A kancellár, aki dögvészt engedett a thargokra... a büdös francba!~
Igyekszik nyugalmat erőltetni magára, nagyjából sikerül is, mire megfordul. Azonban muszáj az ablak párkányához támaszkodnia. Mintha kicsit szédülne. Persze ilyen hír után ez nem meglepő.*
-Ha szabad kérdeznem, ezt az apróságot miért csak most említed?
*A hangsúly a most szón van. Elindul vissza az asztalhoz, muszáj lesz töltenie magának egy pohár bort az asztalon álló kancsóból. Közben megjelenik az a félvér is, aki még azzal a vagyonos mélységi nősténnyel érkezett. Hubinak ezúttal arra sincs érkezése, hogy leteremtse amiért kopogtatás nélkül toppant be, csak int neki, hogy üljön le. Persze nem az Ivor mellett árválkodó székre mutat.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 20:30:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár kis fejcsóválással ül vissza az asztala mögé, aztán bólint a kérdésre.*
- Valami olyasmi. Az írnokom lenne. Ügyes leány, semmi panaszom nem lehet rá, csak ma még nem láttam. Pedig már elmúlt a reggel.
*A pipája után nyúl, elkezd a pipaszurkálóval szöszmötölni.*
- De hát elf. *néz fel olyan arckifejezéssel Ivorra, mintha ezzel mindent meg is magyarázott volna. De azért persze tovább beszél.*
- Az meg kiszámíthatatlan fajta. Az egyik szelíd, mint a bárány. Naphosszat az erdőben lebzsel, fákat dédelget, és olyasmiken mereng, amit alighanem fel sem érünk ésszel. A másiknak pedig sötételfek feltrancsírozása jelenti a legnagyobb örömet az életben.
* Hubinak még nem volt szerencséje Syoudhoz, de bőven eleget hallott már róla. Az odáig rendben is lenne, hogy a mélységi nőstények érdeklik, hiszen a derék kancellár sincs ezzel másként. Na de egy kellemes pásztoróra után kifordítani őket a bőrükből? Megengedhetetlen pazarlás. Még ha ez is a véleménye, ezt aligha fogja Syoud orrára kötni abban a nem kívánt esetben, ha mégis összefutnának. Az sem túl megnyugtató gondolat, hogy az elf Alyo apja. Annak az Alyo-nak, akit kedves édesapájánál jobban és behatóbban volt szerencséje megismerni. Amikor Ivor a terveiről kezd mesélni, épp kicsippent egy adagnyit a dohányos zacskójából, de megakad a mozdulat. Hitetlenkedve mered a vele szemben ülő férfire, egyik kezében a pipát tartva, másik ujjai közül pedig az asztal lapjára morzsolódik a dohány. Ezek a nyavalyások valami kórságot hurcolnak be a Vashegyre, és ez a semmirekellő úgy közli vele, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Amolyan említésre is alig méltó semmiség.*
- Hogy mondod? Betegek vannak köztetek?
*Nem túl megnyugtatók a szimptómák, mellyekkel Ivor megörvendeztette. Annál is inkább, mert őt magát is alaposan összefogdosták nagy hálálkodás közepette.*
- Még egy kis türelmed kérem! *teszi le lassan a pipát, aztán feláll, megigazítja a ruháját, és feltűnően nyugodt arccal lép ismét az ablakhoz. Ott már aztán jobban siet. Ezúttal nem kinyitja a nyílászárót, hanem konkrétan feltépi azt, és enyhén hisztérikus hangon süvölt ki rajta újfent.*
- DORAAAAAA!
*Elvégre az a hegyesfülű ért valamit az orvosláshoz is. Kissé kimeredt szemekkel bámul ki, és nem tud nem arra gondolni, hogy a menekültek egy része azzal a Learonnal távozott, mások Arnulf Vaskorsójában terjeszthetik a ragályt. Akármi is legyen az.
~És én engedtem be őket.~
Az jut eszébe, hogy ha ez valóban olyan komoly, mint ahogy ebben a pillanatban képzeli, akkor ezért okvetlenül karóba húzzák.
~A kancellár, aki dögvészt engedett a thargokra... a büdös francba!~
Igyekszik nyugalmat erőltetni magára, nagyjából sikerül is, mire megfordul. Azonban muszáj az ablak párkányához támaszkodnia. Mintha kicsit szédülne. Persze ilyen hír után ez nem meglepő.*
-Ha szabad kérdeznem, ezt az apróságot miért csak most említed?
*A hangsúly a most szón van. Elindul vissza az asztalhoz, muszáj lesz töltenie magának egy pohár bort az asztalon álló kancsóból. Közben megjelenik az a félvér is, aki még azzal a vagyonos mélységi nősténnyel érkezett. Hubinak ezúttal arra sincs érkezése, hogy leteremtse amiért kopogtatás nélkül toppant be, csak int neki, hogy üljön le. Persze nem az Ivor mellett árválkodó székre mutat.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 20:30:59
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-21 12:14:28
Üzenet elküldve: 2018-11-21 12:14:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Nem siet, hisz az egész délután előtte áll még. Körbe járja a környező épületeket, néha szóba elegyedik pár helybélivel, persze mindeközben igyekszik memorizálni a megtett útvonalat. Ahogy egyre több mindent lát egyre inkább eltér attól a képről ahogy anno leírták neki... Vagy az is megeshet, hogy az ő emlékezetében szépült meg az évek alatt... Épp akkor ér vissza, mikor a kancellár útjára engedi az utolsó ügyfelét*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:59:41
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:59:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
*Szótlan követi a férfit, bár igazából az álmélkodás és a szájtátás miatt nem tud megszólalni, olyannyira lenyűgözi a hely. Olykor ki-kiszalad belőle egy-egy felkiáltás, még ujjával is mutat a falakra a toronyra, az épületekre, mintha gyermeki énje tört volna előtérbe. Aki velük szemben jön szinte mindenkinek boldogan köszön, akad, akinek kezét is megszorongatja alaposan, kissé furán is néznek rá emiatt, de nem zavartatja magát. Persze az is lehet, inkább megkönnyebbülésében örömködik ennyire, itt valóban nem érzi magát veszélyben, főleg miután a kancellár efelől meg is nyugtatja.*
- Szerintem csodálatos ez a hely! *Mondja őszintén.* Ami azt illeti Artheniorban mostanság nem igazán lehet az élettel foglalkozni, illetve de, csak inkább annak megőrzésével.
*Szomorodik el tekintete.*
- Köszönöm! *Fogadja el a helyet egy kis meghajlás után, majd miközben a kancellár is elhelyezkedik láthatóan körbenéz kíváncsian. Csak akkor tekint fel ismét, mikor kérdést intéznek hozzá a városról, mely kitaszította őt.*
- Arthenior már nem az a város, mint régen. *Rázza meg lassan fejét.* Azt gondolták, a lázadás majd megold mindent, de a vége óta csak bűnözők járják az utcákat, s birtokba vesznek mindent, mit tudnak. A város egyik fele meg sem közelítheti, a szakadék nem engedi.
*Halkan sóhajt fel, mielőtt a végső következtetését kifejti.*
- Ez a birodalom összehasonlíthatatlanul békésebb, mint a város. Itt legalább vannak még emberek az utcákon, ott már csak elvétve lézengenek.
*Ismét körbenéz kissé, úgy látszik érdekli a berendezés, az igényes íróasztal, a polcok, még a tintatartót is megpiszkálja ujjával.*
- Persze, persze, semmi gond. *Hadarja nézelődés közben, valószínűleg mindent aláír, csak maradhassanak. Azt már azért érdeklődve figyeli, ahogyan az olvadt viaszba kerül a pecsétgyűrű, még kicsit közelebb is hajol, hogy jobban lásson. Boldogan mosolyogva veszi el a pergament az asztalról, alaposan megnézi, majd összetekerve zubbonyába rejti.*
- Köszönöm kancellár, ez igazán megtisztelő, nem is tudom hogyan háláljuk meg. *Hajt fejet ismét, de ezúttal, talán társai hiánya miatt, de türtőzteti magát. A szituációhoz valóban nem illik a kancellár kiáltása, mely szolid kuncogást vált ki Ivorból.*
- Megbízhatatlan alkalmazott? *Kérdezi vidoran, persze látható, hogy nem akar rosszat, szemével végig követi a helyet foglaló kancellárt.*
- Hogy mihez kezdünk? Hát... először is mindenféleképpen kikúráljuk Larinát. Szegény lány, már mikor elindultunk a városból elég ramaty állapotban volt, alig vonszolta magát. Furcsa módon, nem sokra rá másik két ember is elkezdett izzadni. Egyikük orra vére is eleredt. Nem tudom mi lelhette őket. *Csóválja fejét.* Biztosan az a sok stressz, rengeteg holttesten kellett átverekednünk magunkat, azért is nézünk ki így, a ruhánkon látható vér sok esetben nem is a miénk. *Markolássza zubbonya szélét zavarában.* Szóval Larinát, kezelnünk kell, csak előbb esznek egy jót a fogadóban. *Mosolyodik el.*
*Szótlan követi a férfit, bár igazából az álmélkodás és a szájtátás miatt nem tud megszólalni, olyannyira lenyűgözi a hely. Olykor ki-kiszalad belőle egy-egy felkiáltás, még ujjával is mutat a falakra a toronyra, az épületekre, mintha gyermeki énje tört volna előtérbe. Aki velük szemben jön szinte mindenkinek boldogan köszön, akad, akinek kezét is megszorongatja alaposan, kissé furán is néznek rá emiatt, de nem zavartatja magát. Persze az is lehet, inkább megkönnyebbülésében örömködik ennyire, itt valóban nem érzi magát veszélyben, főleg miután a kancellár efelől meg is nyugtatja.*
- Szerintem csodálatos ez a hely! *Mondja őszintén.* Ami azt illeti Artheniorban mostanság nem igazán lehet az élettel foglalkozni, illetve de, csak inkább annak megőrzésével.
*Szomorodik el tekintete.*
- Köszönöm! *Fogadja el a helyet egy kis meghajlás után, majd miközben a kancellár is elhelyezkedik láthatóan körbenéz kíváncsian. Csak akkor tekint fel ismét, mikor kérdést intéznek hozzá a városról, mely kitaszította őt.*
- Arthenior már nem az a város, mint régen. *Rázza meg lassan fejét.* Azt gondolták, a lázadás majd megold mindent, de a vége óta csak bűnözők járják az utcákat, s birtokba vesznek mindent, mit tudnak. A város egyik fele meg sem közelítheti, a szakadék nem engedi.
*Halkan sóhajt fel, mielőtt a végső következtetését kifejti.*
- Ez a birodalom összehasonlíthatatlanul békésebb, mint a város. Itt legalább vannak még emberek az utcákon, ott már csak elvétve lézengenek.
*Ismét körbenéz kissé, úgy látszik érdekli a berendezés, az igényes íróasztal, a polcok, még a tintatartót is megpiszkálja ujjával.*
- Persze, persze, semmi gond. *Hadarja nézelődés közben, valószínűleg mindent aláír, csak maradhassanak. Azt már azért érdeklődve figyeli, ahogyan az olvadt viaszba kerül a pecsétgyűrű, még kicsit közelebb is hajol, hogy jobban lásson. Boldogan mosolyogva veszi el a pergament az asztalról, alaposan megnézi, majd összetekerve zubbonyába rejti.*
- Köszönöm kancellár, ez igazán megtisztelő, nem is tudom hogyan háláljuk meg. *Hajt fejet ismét, de ezúttal, talán társai hiánya miatt, de türtőzteti magát. A szituációhoz valóban nem illik a kancellár kiáltása, mely szolid kuncogást vált ki Ivorból.*
- Megbízhatatlan alkalmazott? *Kérdezi vidoran, persze látható, hogy nem akar rosszat, szemével végig követi a helyet foglaló kancellárt.*
- Hogy mihez kezdünk? Hát... először is mindenféleképpen kikúráljuk Larinát. Szegény lány, már mikor elindultunk a városból elég ramaty állapotban volt, alig vonszolta magát. Furcsa módon, nem sokra rá másik két ember is elkezdett izzadni. Egyikük orra vére is eleredt. Nem tudom mi lelhette őket. *Csóválja fejét.* Biztosan az a sok stressz, rengeteg holttesten kellett átverekednünk magunkat, azért is nézünk ki így, a ruhánkon látható vér sok esetben nem is a miénk. *Markolássza zubbonya szélét zavarában.* Szóval Larinát, kezelnünk kell, csak előbb esznek egy jót a fogadóban. *Mosolyodik el.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:08:09
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:08:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
*Ha kérdeznék, Hubi hosszan tudná ecsetelni, hogy ennek az Arnulfnak a szeme sem áll jól, rafinált alak lehet, akire oda kell figyelni. Egyelőre csak megajándékozza egy mézesmázos mosollyal, és elhatározza, hogy ugyancsak oda fog figyelni a Vaskorsóra. No persze nem feltételezné, hogy Arnulf valamivel megpróbálná becsapni, hiszen ki merne ilyet tenni a Vashegy kancellárjával, de biztos ami biztos. A következő kis közjáték viszont meglepi a kancellárt. Soha nem idegenkedett attól, ha a népek kifejezésre juttatták a neki kijáró tiszteletet (a Vashegyen egyébként fájdalmasan és felháborítóan ritkán kerül sor erre), de ezt szinte túlzásnak tartja. Kissé zavartan heherészve kapaszkodik meg ruhája szegélyében, aztán, mintha csak áldást osztana, tenyerét egy takarosabb menyecske fejére teszi. Ez már végképp túlzásnak tűnik, így kicsit fellélegzik, mikor Ivor elindul vele a Radkraal felé.*
- Arthenior után bizonyára poros kis helynek fog tűnni. Amon Ruadh sem méretében, sem népességben nem vetekedhet a várossal. Még. *teszi hozzá egy kis mosollyal* Ne érezd magad feszélyezve, magam is hasonlóképpen éreztem, mikor ide érkeztem. Én is Arthenior szülötte vagyok.
*Késztetést érez, hogy feltegye a kérdés: Ivor vajon hallott-e már a Ruuhrijehr famíliáról, de leküzdi. Valószínűleg csak udvariasságból kapna igenlő választ, hiszen családja neve valaha közismert volt a városban, de azóta sok emberöltő telt el. Túl sok.*
- Barbárok élnek itt, így bízvást nevezhetjük a vidéket elbarbáriasodottnak. De hogy veszélyes lenne? Parancsolj!
*Mostanra beértek a kancellár szentéjébe és az utolsó szót egy kézmozdulat kíséri, hogy hellyel kínálja vendéget, majd maga is helyet foglal az asztal túloldalán.*
- Ne illendő, de engedd meg, hogy visszakérdezzek! Vajon a káoszba mind jobban belemerülő Arthenior nem veszélyesebb-e manapság? Tovább megyek: véleményem szerint a Vashegy – mióta a thargok uralják – biztonságosabb is volt, mint Arthenior. Thargodar nemesúr kemény kezű vezető, törvényei szigorúak, de messze nem betarthatatlanok. Aki elfogadja ezeket, az biztonságban, nyugalomban élhet itt. Sőt, számosan vannak, kik üres kézzel érkeztek, de megtalálták a lehetőséget a felemelkedésre.
~Mint te, vén szélhámos.~
- De talán térjünk a lényegre!
*Papír húz maga elé, tollát megmártja a tintában.*
- Rendesen minden ide érkező, ki jog szerint tartózkodhat a Vashegyen, okiratot kap erről. Mivel számosan érkeztetek, kénytelen leszek kicsit egyszerűsíteni az ügymeneten.
~ Hol lehet ez a Dora? Neki kéne körmölnie. De nem ússza meg szárazon, ha előmerül. Feltéve, hogy még nem ürült ki a tégely.~
- Tehát kollektív pátenst állítok ki, mely minden hozzád tartozónak biztosítja, hogy semmi zaklatásnak ne legyenek kitéve, és szabadon járhassanak Amon Ruadh kapuján.
*Miközben magyaráz, már ír is, és amikor végzett, pecsétviaszt csöppent a lap aljára, és belenyomja a vörös matériába a Kancellária pecsétnyomóját.*
- Csupán arra kérlek, hogy ha házad népéből még várhatóak egyesek, számolj be nekem megérkeztükről. És most elnézésed kérem!
*Ivor elé csúsztatja az írást, majd feláll az asztaltól, a városra néző ablakhoz lép, feltárja azt. Tudniillik egyre nehezebben tudja túltenni magát írnoka elszomorító hiányán.*
- DORAAA!
*Talán nem egy kancellárhoz méltó ablakokon keresztül rikoltozni, de lassan türelme végére ér. Talán mókás is lehet, ahogy villámló szemekkel könyököl ki az ablakpárkányon, legalábbis Kagannak biztosan jobban áll, ha üvöltve szólítja alattvalóit.*
- És te, barátom? *mosolyog nyájasan Ivorra, miután visszacsukta az ablaktáblákat, mintha a kis intermezzo meg sem történt volna* A magad részéről miként képzeled el a továbbiakat?
*Ha kérdeznék, Hubi hosszan tudná ecsetelni, hogy ennek az Arnulfnak a szeme sem áll jól, rafinált alak lehet, akire oda kell figyelni. Egyelőre csak megajándékozza egy mézesmázos mosollyal, és elhatározza, hogy ugyancsak oda fog figyelni a Vaskorsóra. No persze nem feltételezné, hogy Arnulf valamivel megpróbálná becsapni, hiszen ki merne ilyet tenni a Vashegy kancellárjával, de biztos ami biztos. A következő kis közjáték viszont meglepi a kancellárt. Soha nem idegenkedett attól, ha a népek kifejezésre juttatták a neki kijáró tiszteletet (a Vashegyen egyébként fájdalmasan és felháborítóan ritkán kerül sor erre), de ezt szinte túlzásnak tartja. Kissé zavartan heherészve kapaszkodik meg ruhája szegélyében, aztán, mintha csak áldást osztana, tenyerét egy takarosabb menyecske fejére teszi. Ez már végképp túlzásnak tűnik, így kicsit fellélegzik, mikor Ivor elindul vele a Radkraal felé.*
- Arthenior után bizonyára poros kis helynek fog tűnni. Amon Ruadh sem méretében, sem népességben nem vetekedhet a várossal. Még. *teszi hozzá egy kis mosollyal* Ne érezd magad feszélyezve, magam is hasonlóképpen éreztem, mikor ide érkeztem. Én is Arthenior szülötte vagyok.
*Késztetést érez, hogy feltegye a kérdés: Ivor vajon hallott-e már a Ruuhrijehr famíliáról, de leküzdi. Valószínűleg csak udvariasságból kapna igenlő választ, hiszen családja neve valaha közismert volt a városban, de azóta sok emberöltő telt el. Túl sok.*
- Barbárok élnek itt, így bízvást nevezhetjük a vidéket elbarbáriasodottnak. De hogy veszélyes lenne? Parancsolj!
*Mostanra beértek a kancellár szentéjébe és az utolsó szót egy kézmozdulat kíséri, hogy hellyel kínálja vendéget, majd maga is helyet foglal az asztal túloldalán.*
- Ne illendő, de engedd meg, hogy visszakérdezzek! Vajon a káoszba mind jobban belemerülő Arthenior nem veszélyesebb-e manapság? Tovább megyek: véleményem szerint a Vashegy – mióta a thargok uralják – biztonságosabb is volt, mint Arthenior. Thargodar nemesúr kemény kezű vezető, törvényei szigorúak, de messze nem betarthatatlanok. Aki elfogadja ezeket, az biztonságban, nyugalomban élhet itt. Sőt, számosan vannak, kik üres kézzel érkeztek, de megtalálták a lehetőséget a felemelkedésre.
~Mint te, vén szélhámos.~
- De talán térjünk a lényegre!
*Papír húz maga elé, tollát megmártja a tintában.*
- Rendesen minden ide érkező, ki jog szerint tartózkodhat a Vashegyen, okiratot kap erről. Mivel számosan érkeztetek, kénytelen leszek kicsit egyszerűsíteni az ügymeneten.
~ Hol lehet ez a Dora? Neki kéne körmölnie. De nem ússza meg szárazon, ha előmerül. Feltéve, hogy még nem ürült ki a tégely.~
- Tehát kollektív pátenst állítok ki, mely minden hozzád tartozónak biztosítja, hogy semmi zaklatásnak ne legyenek kitéve, és szabadon járhassanak Amon Ruadh kapuján.
*Miközben magyaráz, már ír is, és amikor végzett, pecsétviaszt csöppent a lap aljára, és belenyomja a vörös matériába a Kancellária pecsétnyomóját.*
- Csupán arra kérlek, hogy ha házad népéből még várhatóak egyesek, számolj be nekem megérkeztükről. És most elnézésed kérem!
*Ivor elé csúsztatja az írást, majd feláll az asztaltól, a városra néző ablakhoz lép, feltárja azt. Tudniillik egyre nehezebben tudja túltenni magát írnoka elszomorító hiányán.*
- DORAAA!
*Talán nem egy kancellárhoz méltó ablakokon keresztül rikoltozni, de lassan türelme végére ér. Talán mókás is lehet, ahogy villámló szemekkel könyököl ki az ablakpárkányon, legalábbis Kagannak biztosan jobban áll, ha üvöltve szólítja alattvalóit.*
- És te, barátom? *mosolyog nyájasan Ivorra, miután visszacsukta az ablaktáblákat, mintha a kis intermezzo meg sem történt volna* A magad részéről miként képzeled el a továbbiakat?
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-09 19:13:54
Üzenet elküldve: 2018-11-09 19:13:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arnulf//
*Szerencsére nem valami fafejű, konok alakkal van dolga. Arnulf különösebb húzódozás nélkül veszi tudomásul, hogy apanázsából egy jelentékeny részt lecsippentett. De biztosan belátta, hogy napi húsz arany egyáltalán nem rossz fizetség egy fogadóbéli munkáért.*
- Magától értetődik. *mosolyodik el, mikor a megállapodást Arnulf írásban is szeretné látni. Hamar kiállítja az oklevelet, mely jogot biztosít Arnulf Molinának arra, hogy jellen engedély visszavonásáig vigye a Vaskorsó Tavernát. Miután az újdonsült fogadós magára hagyta, tesz-vesz, még egy ideig, majd a kint várakozó férfitől még egy kis türelmet kér, hiszen van valami amit már rég halogat, pontosabban eddig nem tudott időt szakítani rá. Mostanáig. Ezek után bezárja maga mögött hivatala ajtaját, és elindul kifelé a Radkraalból.*
*Szerencsére nem valami fafejű, konok alakkal van dolga. Arnulf különösebb húzódozás nélkül veszi tudomásul, hogy apanázsából egy jelentékeny részt lecsippentett. De biztosan belátta, hogy napi húsz arany egyáltalán nem rossz fizetség egy fogadóbéli munkáért.*
- Magától értetődik. *mosolyodik el, mikor a megállapodást Arnulf írásban is szeretné látni. Hamar kiállítja az oklevelet, mely jogot biztosít Arnulf Molinának arra, hogy jellen engedély visszavonásáig vigye a Vaskorsó Tavernát. Miután az újdonsült fogadós magára hagyta, tesz-vesz, még egy ideig, majd a kint várakozó férfitől még egy kis türelmet kér, hiszen van valami amit már rég halogat, pontosabban eddig nem tudott időt szakítani rá. Mostanáig. Ezek után bezárja maga mögött hivatala ajtaját, és elindul kifelé a Radkraalból.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-07 18:52:45
Üzenet elküldve: 2018-11-07 18:52:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Arnulf, Habretus //
*Az alkudozás során az idő megfagyni látszik, és bizony Arnulf azt veszi észre, hogy a többiek nem tolakodnak elé.*
- Húsz arany... hát... legyen. Remek. Igen. *jó ötlet volt a duplázás, így már rendben lesz az eklézsia.*
- Akkor én is nem zavarnám a tekintetes Kancellárurat. Alásszolgája... de... ha kaphatnék erről valami pátenst, akkor nem kellene vitatkoznom a sok léthűtővel és stupid törpelelkűvel... *ha megkapja a papírját róla pecséttel meg egyebekkel, akkor soron kívül távozik. Dolga lenne, nem kevés, és a kis Latliet sem akarja magára hagyni. Még lecsap rá valaki.*
*Az alkudozás során az idő megfagyni látszik, és bizony Arnulf azt veszi észre, hogy a többiek nem tolakodnak elé.*
- Húsz arany... hát... legyen. Remek. Igen. *jó ötlet volt a duplázás, így már rendben lesz az eklézsia.*
- Akkor én is nem zavarnám a tekintetes Kancellárurat. Alásszolgája... de... ha kaphatnék erről valami pátenst, akkor nem kellene vitatkoznom a sok léthűtővel és stupid törpelelkűvel... *ha megkapja a papírját róla pecséttel meg egyebekkel, akkor soron kívül távozik. Dolga lenne, nem kevés, és a kis Latliet sem akarja magára hagyni. Még lecsap rá valaki.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-04 17:55:47
Üzenet elküldve: 2018-11-04 17:55:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lanzri, Arnulf, Leria//
*A kancellár egy könnyű mosollyal néz a távozó leány után. Lassan kezdi úgy érezni, hogy ez már túl szép. Hát még az is lehet, hogy minden estére jut neki valaki? Néhány este nem is akárki. Igaz ugyan, hogy ennek a félelf teremtésnek nincs olyan nagy neve, mint a sötételf matrónának, de az illemet nyilvánvalóan jól ismeri. Ezt pedig Hubi mindig kész méltányolni. No persze azt maga is jól tudja, hogy hiba lenne ha hagyná, hogy elragadja a ló. Hiszen ennek a bájos lánynak még nem árulta el, hogy a köszöneten kívül azért bizonyos kedvességre is számítana a szállásért cserébe. De talán ilyen jelentéktelen apróság miatt nem akarna tengelyt akasztani a Vashegy kancellárjával. Viszont most jó lenne a vele szemben ülő férfivel, aki mond valamit, de Hubi csak a mondandó második felére ér oda figyelemmel.*
- Természetesen *kezdi beleegyezően, mint általában, ha valamivel egyáltalán nem ért egyet* el kell ismernem – és el is ismerem – hogy segítőiddel kitűnő munkát végeztetek, és bízom benne, hogy erre a jövőben is számíthatok majd. Mindazonáltal *ér a lényeghez* napi harminc arany, bizonyára magad is belátod ha utána számolsz, kissé sok. Megkockáztatom, hogy ennyit a Pegazus fogadósa sem keres meg, pedig az egy fényes városi lokál. De azt hiszem, hogy húsz aranyat naponta senki sem sajnálna.
*Két ujjával fáradtan megnyomogatja az orrtövét. Még dél sincs, nem is látja még a nap végét. A Hadurat is illene lassan felkeresnie, úgy illenék. És még várnak is rá odakint.*
*A kancellár egy könnyű mosollyal néz a távozó leány után. Lassan kezdi úgy érezni, hogy ez már túl szép. Hát még az is lehet, hogy minden estére jut neki valaki? Néhány este nem is akárki. Igaz ugyan, hogy ennek a félelf teremtésnek nincs olyan nagy neve, mint a sötételf matrónának, de az illemet nyilvánvalóan jól ismeri. Ezt pedig Hubi mindig kész méltányolni. No persze azt maga is jól tudja, hogy hiba lenne ha hagyná, hogy elragadja a ló. Hiszen ennek a bájos lánynak még nem árulta el, hogy a köszöneten kívül azért bizonyos kedvességre is számítana a szállásért cserébe. De talán ilyen jelentéktelen apróság miatt nem akarna tengelyt akasztani a Vashegy kancellárjával. Viszont most jó lenne a vele szemben ülő férfivel, aki mond valamit, de Hubi csak a mondandó második felére ér oda figyelemmel.*
- Természetesen *kezdi beleegyezően, mint általában, ha valamivel egyáltalán nem ért egyet* el kell ismernem – és el is ismerem – hogy segítőiddel kitűnő munkát végeztetek, és bízom benne, hogy erre a jövőben is számíthatok majd. Mindazonáltal *ér a lényeghez* napi harminc arany, bizonyára magad is belátod ha utána számolsz, kissé sok. Megkockáztatom, hogy ennyit a Pegazus fogadósa sem keres meg, pedig az egy fényes városi lokál. De azt hiszem, hogy húsz aranyat naponta senki sem sajnálna.
*Két ujjával fáradtan megnyomogatja az orrtövét. Még dél sincs, nem is látja még a nap végét. A Hadurat is illene lassan felkeresnie, úgy illenék. És még várnak is rá odakint.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-11-02 21:45:48
Üzenet elküldve: 2018-11-02 21:45:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lanzri, Arnulf, Habretus, Leria//
*Ha a Kancellárt nem érdekli a kinti zajongás, akkor őt sem.*
- Annyi. *biccent széles vigyorral, mert háromszor is megszámolta. Ezalatt négyszer akart lelépni a pénzzel együtt, de végül nem tette.*
- Ugyan. Csapatmunka volt. *félig-meddig megkapta az engedélyt, amit kért, és a lehetőséget is.*
- Köszönöm, Kancellár uraság. *a javadalmazásra kicsit elgondolkozik.*
- Úgy gondolom, a koszt meg a kvártély mellett a napi... *rápillant a Kancellárra, és rögtön megduplázza az árat.*
- 30 arany költségtérítés elfogadható lenne mindkét félnek... *legalábbis neki bizonyosan.*
*Ha a Kancellárt nem érdekli a kinti zajongás, akkor őt sem.*
- Annyi. *biccent széles vigyorral, mert háromszor is megszámolta. Ezalatt négyszer akart lelépni a pénzzel együtt, de végül nem tette.*
- Ugyan. Csapatmunka volt. *félig-meddig megkapta az engedélyt, amit kért, és a lehetőséget is.*
- Köszönöm, Kancellár uraság. *a javadalmazásra kicsit elgondolkozik.*
- Úgy gondolom, a koszt meg a kvártély mellett a napi... *rápillant a Kancellárra, és rögtön megduplázza az árat.*
- 30 arany költségtérítés elfogadható lenne mindkét félnek... *legalábbis neki bizonyosan.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-31 08:21:08
Üzenet elküldve: 2018-10-31 08:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Habrertus//
*Akármennyire nincs ínyére a dolog, még mindig jobbnak látja elfogadni az ajánlatot, mint kint tölteni egy újabb hosszú éjszakát.*
- Köszönöm szépen.… de csak akkor, ha tényleg nem jelent gondot… *enged meg egy halvány mosolyt, elképzelve milyen jó lesz újra ágyban aludni* és egy fürdőnek is nagyon örülnék… el sem tudná képzelni, egy ilyen hosszú út után pár apróság is milyen jól tud esni* a zajokra ő is felkapja a fejét, majd mikor a kancellár kinyitja az ajtót gyorsan felkel és mellé lép*
- Addig teszek egy kört a városban, hogy ne legyek láb alatt, és nyugodtan tárgyalhassanak. Szép helynek tűnik, vétek lenne nem megcsodálni…*mosolyog újra a férfira, majd elsuhan mellette, remélhetőleg ezúttal nem fog eltévedni…*
*Akármennyire nincs ínyére a dolog, még mindig jobbnak látja elfogadni az ajánlatot, mint kint tölteni egy újabb hosszú éjszakát.*
- Köszönöm szépen.… de csak akkor, ha tényleg nem jelent gondot… *enged meg egy halvány mosolyt, elképzelve milyen jó lesz újra ágyban aludni* és egy fürdőnek is nagyon örülnék… el sem tudná képzelni, egy ilyen hosszú út után pár apróság is milyen jól tud esni* a zajokra ő is felkapja a fejét, majd mikor a kancellár kinyitja az ajtót gyorsan felkel és mellé lép*
- Addig teszek egy kört a városban, hogy ne legyek láb alatt, és nyugodtan tárgyalhassanak. Szép helynek tűnik, vétek lenne nem megcsodálni…*mosolyog újra a férfira, majd elsuhan mellette, remélhetőleg ezúttal nem fog eltévedni…*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481