Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Hubi és Leria//
* Talán csak Kámorf a különleges ez ügyben, ám ő belül meg van győződve róla, hogy a nagy hatalmú pénzügyi szakember jóval kevesebb jártassággal rendelkezik a nők ragaszkodó természete terén. És különös vonzalmukkal a megszerzett előjogaik megtartásához. Ehhez különösen ragaszkodóak.
Mély döbbenet ül ki az arcára, mikor megtudja, hogy kivételes helyzete az újabb pénz berakásánál erősen csorbát szenved. És igen hálátlan dolognak érzi az ide befektetett bizalom hiábavalóságát látva.
És a templom ügye sem vidítja fel, még ha azt nem utasítja el a hivatal vezetője és számított is arra, hogy javaslata továbbküldésre fog kerülni, ám az előbbi rossz hír hatására mindenben ellenségességet keres. És ezt bájos mosolygással a másik tudomására is hozza továbbra is.*
-Mondtam is a barátnőmnek, hogy ha valaki tud segíteni a szentély ügyeit intézni, akkor ez Habrertus kancellár lesz.
De ilyen magas kezelési költség mellett nem szívesen helyeznék el több pénzt a Vas Bankban. Ez inkább csak formaság a részemről. Nem vehetem fel rossz szokásként, hogy a csőd jeleit mutató gazdasági intézményekbe...
Ó, nem is untatnám a részletekkel! A lényeg, hogy miközben tökéletesen látom, hogy a Vas Bank kifogástalan fundamentumokkal rendelkezik, általános elveim azok, hogy emelkedő árak esetén csak az eladásnak adok teret.
Remélem megérti, hogy nem szeretnék kizökkenni a jól bevált megszokásaimból. Túl nagy lenne a kockázat, hogy a Thargoknál jóval kevésbé megbízható alakoknak is a közeljövőben immár elhamarkodott engedményeket tennék.
* Ám nem szerette volna magán jellegű kezdeményezését sem elvarratlanul hagyni, ezért arra is kitért. És utána talán teret hagy a druidának és a bankárnak a szorosabb megismerkedésre. Ha a lánynak van hozzá ugyan kedve...*
-Ha nem okozok ezzel nagy gondot, akkor itt hagynám letétben a pénzt az isteneknek szánt szent hely terveinek elkészültéig vagy a kezdeményezés Kagan által való elutasításáig.
Remélem az adományokat kezelési költség nélkül letétben lehet hagyni. A kétezerkétszázhuszonkét arany pedig bőséges fedezete lenne akár az építkezés megkezdésének is. Ezer arany felajánlás és ezerkétszáhuszonkettő kamat mentes hitel a váratlan költségekre körülbelül egy hétig. Amikor újból erre felé hoznak üzleti ügyeim, akkor pedig majd visszakapnám az utóbbit díjmentesen.
Amon Ruadh pénzintézete képes ilyen konstrukciót befogadni vagy más fajta módját kell találnom a kezdeményezésem támogatására?
* A férfi jelenlétében szeret mosolyogni, de a végén a kérdésnél talán csak figyelmetlenségből, de elkomorodik.
Valamiért Leirára pedig szigorú pillantást vet, mintha nem támogatta volna őt eléggé... valamiben.*
//Kipp-kopp, Leriával//
* Kora reggel a világ természetéből fakadóan gyorsabban telnek a percek. Ezt bárki megtapasztalhatja, ha betervezi a sűrű programot és figyeli az óráját. Ám egyelőre nincs tudomásom arról, hogy a jelen lévők bármelyikének is lenne időmérő eszköze. Csupán a napsütés irányából következtethetnek ilyesmire.
Ám jelenleg túlságosan belemerül a két csaj a társalgásba, hogy ilyenekkel foglalkozzon. És ez a lehető legtávolabb esik a készülő üzleti tárgy témájától.*
-Nem vagyok türelmetlen. *hagyja abba a dobolást* Csupán nem szoktak velem így bánni. Majd meglátja ez a Habrertus kancellár, hogy mit fog ezért tőlem kapni! Csak kerüljön a szemem elé!
* Azért sokat mondóan enyhén felfelé, az ég irányába tekint. Karjait maga előtt összefonja. Elborzadva nézi a régi sebeket a druida karjain. És próbál rájönni az értelmükre, ám egy idő után belátja ő is, hogy teljesen felesleges.*
-Egyszerűen szörnyű. Annak a karjára kellene ilyet égetni, aki ezt kitalálta! Ez valami írás? Mit jelentenek? Én ismerem az abc-t és a számokat, de sosem láttam még egy könyvben sem ilyeneket.
* Elgondolkodik és hirtelen beugrik valami, aminek eddig nem tulajdonított túl nagy jelentőséget. Ám most talán fontos lehet. Egy gnóm mutatta neki a ruháját, amin valamelyest hasonló szimbólumok voltak díszként.*
-Gnómok tették ezt veled? Egyiküket láttam ilyesmivel kísérletezni. Rúnáknak nevezte. Van köze egy messzi északi városnak, valami Raexoburg, vagy ilyesmi?
* Hirtelen érdekes lett a druida története, hiszen Aezmorian is ritka konokul nem hitt a természetfölöttiben és az istenekben. Beleillet a babonát tűzzel-vassal üldöző képbe. Igazából csak a másodikban, de valahogy a testvérpár idősebb tagjának úgy jött le, hogy ezek összetartoznak és egyik csalás mentes létezésébe sem vet túl sok bizalmat.*
-Ügye nem került bajba az öcsikém?
* A kérdései záporoznak a másikra, szinte már csak magában beszélve, láthatóan aggódva.*
//Kipp-kopp, Leriával//
* Hamar a kancellária épülete felé veszik az irányt. Az álláskeresés témát hamar hidegre teszik izgalmasabbnak tűnő dolgok miatt a múltból. A magát druidának valló nő elárulja, hogy az előző hely, ahol élt, ott majdnem kivégezték azért az apróságért, ami. És ezen a Hifeti leány őszintén meglepődik.*
-Nyilvánosság előtt megölni? Téged?
* Elkerülhetetlen, hogy az olyan tisztességes életet élő személyek, mint a mélységi főszereplőnk, akit a törvény bátor őrei még nem olyan sokszor gyanúsítottak meg hivatalosan -és többször vélték annak magukban, mint szerette volna- valahogy nem tud egy kis ideig szabadulni a gondolattól, hogy "nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúja".*
-Igazán nem szép senkitől, hogy bizonyítékok nélkül elítélnek valakit. Még ha kisebb fenyítés lenne a következménye, akkor sem. De elvenni valakinek az életét, csak mert én úgy gondolom, hogy biztosan ő volt...
* Fejét csóválva néz körül az előtérbe. Remélhetőleg nyitva van az épület, mert különben előtte kell megvárniuk Habrertust.
Emlékszik jól az első látogatásra, amikor egy városi tanácstaggal keverte össze, mert az a fickó is ide várt.*
-Vajon hol lehet a mi kis rímfaragónk? Annyira csapta mindkettőnknek a szelet az este, hogy a végén egy cseléddel kötött ki egy ágyban? Nem csodálkoznék, ha mértéktelen szórakozás miatt nem kelt volna fel és jött volna utánunk.
Ilyenek ezek a pasik!
* Nem igazán tudja, hogy miért hozakodik elő ezzel a témával. Cipekedésen kívül más miatt nem igazán érzi bosszantónak a távollétét. És most nincs is túl nagy súly náluk.*
~ Noha cipeltetni valamit a másik nemmel és élvezni a figyelmét mindig önmagában egy szórakoztató, jó dolog.~
-És a kancellár az, aki hol van? Máskor olyan kedvesen fogadott mindig pillanatokon belül...
* Cipőjével türelmetlenül kezd el dobolni a padlón, jelezvén felháborodottságát, hogy nem egy ennyire jelentéktelen személyt szeretett volna alakítani a nem rég megismert nőtársa előtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:03:25
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:03:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kámorf és Leira//
*Nem lepi meg a sötételf döbbenete. A jóhoz könnyű hozzászokni. Ilyen például az, ha a Vasbank merő szívjóságból szavatolja kis vagyona biztonságát. Vagy egy kellemes pásztorórát eltölteni a derék kancellárral. Kámorfnak ez idáig csak az előbbiben volt része, és lám, máris olyan sértődöttnek látszik, mintha a másikról is le kéne mondania. Ez akár így is lehet, hiszen Hubinál nem a legjobb ajánlólevél értő igazgatása alatt álló, természetesen prosperáló intézmény ócsárlása.*
- Hogy a Vasbank a csőd szélén táncolna? *húzódik mosolyra az ajka ahogy hátradől a székében és ujjai hegyeit összeérinti maga előtt*Pompás élc ez, szavamra, pompás.
*Már tolná is vissza a mélységi elé a tulajdonát képező összeget. Elvégre a szabályok adottak, és bár ezektől alkalmasint eltérhet, de az mégsem járja, hogy más diktálja neki azokat. Egyelőre azonban hallgatja Kámorf ajánlatát és a mosolya elismerő árnyalattal gazdagodik.
~Ügyes.~
Ha jól érti, nagyjából arra gondol a nőstény, hogy a pénzét hasonló feltételekkel kívánja a Vasbankra bízni, mint korábban, csak éppen nem betétnek nevezné.*
- Természetesen tehetsz felajánlást a leendő templom javára. Az erre a célra szánt összeget azonban úgy kell kezelnem, hogy azt csak a szentély felépítésére szolgál fedezetként. Ilyenformán azt elkülönítve kezeljük és csak a templommal összefüggő költségeket állhatjuk belőle. Amennyiben a templom felépül, és a költségeket sikerül örvendetesen leszorítani, úgy a pénz megmaradó részét hiánytalanul visszakapod.
*Megemeli az ujját, mintegy jelezve, hogy lényegi részhez ért.*
- De csak akkor. Ha ezen idő alatt is hozzá szeretnél férni az összeghez vagy annak egy részéhez, úgy ezt a részt az imént részletezett feltételekkel helyezheted el nálunk.
*Kicsit széttárja a karjait, és sajnálkozó arcot vág.*
- Én személy szerint tökéletesen megértelek téged. A te szemszögedből az a jó üzlet, ha költségek nélkül tudhatod biztonságban a pénzed. Biztos vagyok abban is, hogy magad is tisztában vagy vele: semmi sincs ingyen. Kedvezmények léteznek, de a csőd felé vezető út túlzott jósággal van kikövezve.
*Elgondolkodva néz a párosra, főleg annak tagjára aki a szót viszi.*
- Két dolgot ugyanakkor mindenképp el szeretnék kerülni. Egyik az, hogy keserű szájízzel távozz innen, a másik pedig, hogy alkalmad legyen engem rugalmatlansággal vádolni. Ha jól értettem, magad is pénzzel, üzlettel foglalkozol. Hajlok arra, hogy teljesítsem kérésed, de ez maradjon mindkettőnk számára előnyös üzlet keretein belül. Tehát mit tudnál felajánlani a Vasbank számára, hogy ez a summa *egy kézmozdulat a aranyak felé* változatlan kondíciókkal kerülhessen nálunk elhelyezésre?
*A Vasbank alatt ezúttal saját magát érti, bár erre nem tett egyértelmű utalást. Egyelőre hagyná, hogy Kámorf felvázolja az elképzeléseit. Sajátjával még ráér előrukkolni.*
*Nem lepi meg a sötételf döbbenete. A jóhoz könnyű hozzászokni. Ilyen például az, ha a Vasbank merő szívjóságból szavatolja kis vagyona biztonságát. Vagy egy kellemes pásztorórát eltölteni a derék kancellárral. Kámorfnak ez idáig csak az előbbiben volt része, és lám, máris olyan sértődöttnek látszik, mintha a másikról is le kéne mondania. Ez akár így is lehet, hiszen Hubinál nem a legjobb ajánlólevél értő igazgatása alatt álló, természetesen prosperáló intézmény ócsárlása.*
- Hogy a Vasbank a csőd szélén táncolna? *húzódik mosolyra az ajka ahogy hátradől a székében és ujjai hegyeit összeérinti maga előtt*Pompás élc ez, szavamra, pompás.
*Már tolná is vissza a mélységi elé a tulajdonát képező összeget. Elvégre a szabályok adottak, és bár ezektől alkalmasint eltérhet, de az mégsem járja, hogy más diktálja neki azokat. Egyelőre azonban hallgatja Kámorf ajánlatát és a mosolya elismerő árnyalattal gazdagodik.
~Ügyes.~
Ha jól érti, nagyjából arra gondol a nőstény, hogy a pénzét hasonló feltételekkel kívánja a Vasbankra bízni, mint korábban, csak éppen nem betétnek nevezné.*
- Természetesen tehetsz felajánlást a leendő templom javára. Az erre a célra szánt összeget azonban úgy kell kezelnem, hogy azt csak a szentély felépítésére szolgál fedezetként. Ilyenformán azt elkülönítve kezeljük és csak a templommal összefüggő költségeket állhatjuk belőle. Amennyiben a templom felépül, és a költségeket sikerül örvendetesen leszorítani, úgy a pénz megmaradó részét hiánytalanul visszakapod.
*Megemeli az ujját, mintegy jelezve, hogy lényegi részhez ért.*
- De csak akkor. Ha ezen idő alatt is hozzá szeretnél férni az összeghez vagy annak egy részéhez, úgy ezt a részt az imént részletezett feltételekkel helyezheted el nálunk.
*Kicsit széttárja a karjait, és sajnálkozó arcot vág.*
- Én személy szerint tökéletesen megértelek téged. A te szemszögedből az a jó üzlet, ha költségek nélkül tudhatod biztonságban a pénzed. Biztos vagyok abban is, hogy magad is tisztában vagy vele: semmi sincs ingyen. Kedvezmények léteznek, de a csőd felé vezető út túlzott jósággal van kikövezve.
*Elgondolkodva néz a párosra, főleg annak tagjára aki a szót viszi.*
- Két dolgot ugyanakkor mindenképp el szeretnék kerülni. Egyik az, hogy keserű szájízzel távozz innen, a másik pedig, hogy alkalmad legyen engem rugalmatlansággal vádolni. Ha jól értettem, magad is pénzzel, üzlettel foglalkozol. Hajlok arra, hogy teljesítsem kérésed, de ez maradjon mindkettőnk számára előnyös üzlet keretein belül. Tehát mit tudnál felajánlani a Vasbank számára, hogy ez a summa *egy kézmozdulat a aranyak felé* változatlan kondíciókkal kerülhessen nálunk elhelyezésre?
*A Vasbank alatt ezúttal saját magát érti, bár erre nem tett egyértelmű utalást. Egyelőre hagyná, hogy Kámorf felvázolja az elképzeléseit. Sajátjával még ráér előrukkolni.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:10:59
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:10:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*Ahogy belép a Radkraalba, már hallja, hogy Habrertus "tárgyal". No sebaj, amúgy sem akarja zavarni a Kancellárt, úgyis tudja, hol tartja a dugipénzét. Egyenesen oda tart, tisztában lévén a biztonsági megoldásokkal, így valószínűleg élve és sérülésmentesen hozzájut ahhoz a pár ezer aranyat érő aranylapkához - rajta ThargArod mind értékesebb bullájával - amire most szüksége van. Hagy egy cetlit Habrertusnak (rajta ősi rúnákkal "Kagan Th."), majd ahogy jött, úgy távozik is, hogy visszatérjen a torra, egyen még egy keveset, és kiossza a népet meg az aranyakat.*
*Ahogy belép a Radkraalba, már hallja, hogy Habrertus "tárgyal". No sebaj, amúgy sem akarja zavarni a Kancellárt, úgyis tudja, hol tartja a dugipénzét. Egyenesen oda tart, tisztában lévén a biztonsági megoldásokkal, így valószínűleg élve és sérülésmentesen hozzájut ahhoz a pár ezer aranyat érő aranylapkához - rajta ThargArod mind értékesebb bullájával - amire most szüksége van. Hagy egy cetlit Habrertusnak (rajta ősi rúnákkal "Kagan Th."), majd ahogy jött, úgy távozik is, hogy visszatérjen a torra, egyen még egy keveset, és kiossza a népet meg az aranyakat.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-09 14:46:50
Üzenet elküldve: 2018-10-09 14:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi és Leria//
* Talán csak Kámorf a különleges ez ügyben, ám ő belül meg van győződve róla, hogy a nagy hatalmú pénzügyi szakember jóval kevesebb jártassággal rendelkezik a nők ragaszkodó természete terén. És különös vonzalmukkal a megszerzett előjogaik megtartásához. Ehhez különösen ragaszkodóak.
Mély döbbenet ül ki az arcára, mikor megtudja, hogy kivételes helyzete az újabb pénz berakásánál erősen csorbát szenved. És igen hálátlan dolognak érzi az ide befektetett bizalom hiábavalóságát látva.
És a templom ügye sem vidítja fel, még ha azt nem utasítja el a hivatal vezetője és számított is arra, hogy javaslata továbbküldésre fog kerülni, ám az előbbi rossz hír hatására mindenben ellenségességet keres. És ezt bájos mosolygással a másik tudomására is hozza továbbra is.*
-Mondtam is a barátnőmnek, hogy ha valaki tud segíteni a szentély ügyeit intézni, akkor ez Habrertus kancellár lesz.
De ilyen magas kezelési költség mellett nem szívesen helyeznék el több pénzt a Vas Bankban. Ez inkább csak formaság a részemről. Nem vehetem fel rossz szokásként, hogy a csőd jeleit mutató gazdasági intézményekbe...
Ó, nem is untatnám a részletekkel! A lényeg, hogy miközben tökéletesen látom, hogy a Vas Bank kifogástalan fundamentumokkal rendelkezik, általános elveim azok, hogy emelkedő árak esetén csak az eladásnak adok teret.
Remélem megérti, hogy nem szeretnék kizökkenni a jól bevált megszokásaimból. Túl nagy lenne a kockázat, hogy a Thargoknál jóval kevésbé megbízható alakoknak is a közeljövőben immár elhamarkodott engedményeket tennék.
* Ám nem szerette volna magán jellegű kezdeményezését sem elvarratlanul hagyni, ezért arra is kitért. És utána talán teret hagy a druidának és a bankárnak a szorosabb megismerkedésre. Ha a lánynak van hozzá ugyan kedve...*
-Ha nem okozok ezzel nagy gondot, akkor itt hagynám letétben a pénzt az isteneknek szánt szent hely terveinek elkészültéig vagy a kezdeményezés Kagan által való elutasításáig.
Remélem az adományokat kezelési költség nélkül letétben lehet hagyni. A kétezerkétszázhuszonkét arany pedig bőséges fedezete lenne akár az építkezés megkezdésének is. Ezer arany felajánlás és ezerkétszáhuszonkettő kamat mentes hitel a váratlan költségekre körülbelül egy hétig. Amikor újból erre felé hoznak üzleti ügyeim, akkor pedig majd visszakapnám az utóbbit díjmentesen.
Amon Ruadh pénzintézete képes ilyen konstrukciót befogadni vagy más fajta módját kell találnom a kezdeményezésem támogatására?
* A férfi jelenlétében szeret mosolyogni, de a végén a kérdésnél talán csak figyelmetlenségből, de elkomorodik.
Valamiért Leirára pedig szigorú pillantást vet, mintha nem támogatta volna őt eléggé... valamiben.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-07 18:38:25
Üzenet elküldve: 2018-10-07 18:38:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kámorf és Leira//
*A jó kancellár rövid ideig nem is érti a szerencséjét. Az egyik vérforralóan csinos mélységi nemrég ugorhatott ki az ágyából, és a másik már itt toporog a küszöbén. Es még ráadást is hozott. Persze Hubi nem holmi melegváltásra számít budoárjában, sőt, egyelőre nem is vágyik rá különösebben. Hiába, nem mai gyerek már. Ettől függetlenül szemügyre veszi a félelfet is, és nemcsak a fura hegtetoválások miatt lenne inkább ínyére való Kámorf. Mindenkinek van valami rögeszméje. A kancellárnak a mélységi nőstények.*
- Nagyon örülök, kedves Leira! *mosolyog nyájasan, aztán a dicsérő szavakra rosszul tettetett szerénységgel csóválja meg q fejét* Ugyan, kedvesem, ez azért mégis túlzás.
*És már azon töri a fejét, hogy ennek a belépőnek mi lehet a célja? Hiszen a sötételf épp csak Hubi férfiúi képességeiről nem emlékezett meg elismerően a barátnéjának, akit pedig úgy ajánlott be Hubinak, tulajdonképpen saját magával együtt, mintha más vágyuk sem lenne, mint fejest ugrani a kancellár ágyába. Aki ezen a lehetőségen el is gondolkodik. Ehhez azért már csak lenne kedve.*
- Én csak a kancellár vagyok, a mérhetetlen hatalmú Kagan Thargodar szerény szolgája. *helyezi megfelelő megvilágításba a kérdést, miközben beljebb tessékeli látogatóit a hivatalába* Ezzel együtt megteszem ami rajtam áll.
*Odabent aztán hellyel kínálja őket az asztala előtt, majd ő is helyet foglal a túloldalán és maga elé helyezi Kámorf pénzes szütyőjét.*
- Örömmel látom, hogy ismét megtisztelsz minket bizalmaddal. Ugyanakkor arra kérlek, hogy légy belátással! Nem biztosíthatunk minden kedvezményt az idők végezetéig, hiszen a Vasbank nem garantálhatná közismerten magas színvonalú szolgáltatásait, ha nem tudná kigazdálkodni ennek fedezetét.
*Kicsit hátradől és tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- A szokásos ügymenet szerint a Vasbank a betétek után tíz százalékos kezelési költséget számít fel, továbbá némi jutalékot is kiköt magának. Mivel továbbra is megtisztelsz a bizalmaddal, úgy gondolom, hogy csak a kezelési költséget leszek kénytelen felszámítani, a jutaléktól eltekinthetünk. Megfelőnek találod így?
*Ismét félvérre pillant és bátorítóan mosolyog, mintegy jelezve, hogy hamarosan az ő ügyére is sor kerülhet. Hiszen égett a vágytól, hogy a kancellárt megismerje, ugyebár.*
- Szép gondolat. *bólogat Kámorf további elképzelésére, bár Hubi maga nem kifejezetten jeleskedik az istenek imádatában* Ugyanígy nemes dolog erre a célra felajánlást tenni. Mindazonáltal ilyen ügyben egymagam nem hozhatok döntést, erre a Hadúrnak is rá kell bólintania. Természetesen a lehető legrövidebb határidővel elé fogom terjeszteni a kérésed.
*A másik kérdés az, hogy Kámorf a mostani feltételekkel is a Vasbankban kívánja-e elhelyezni a kérdést. Amíg ezt átgondolja, a jó kancellár behízelgő mosollyal fordul Leirához.*
- Neked miben segíthetek, kedvesem?
*A jó kancellár rövid ideig nem is érti a szerencséjét. Az egyik vérforralóan csinos mélységi nemrég ugorhatott ki az ágyából, és a másik már itt toporog a küszöbén. Es még ráadást is hozott. Persze Hubi nem holmi melegváltásra számít budoárjában, sőt, egyelőre nem is vágyik rá különösebben. Hiába, nem mai gyerek már. Ettől függetlenül szemügyre veszi a félelfet is, és nemcsak a fura hegtetoválások miatt lenne inkább ínyére való Kámorf. Mindenkinek van valami rögeszméje. A kancellárnak a mélységi nőstények.*
- Nagyon örülök, kedves Leira! *mosolyog nyájasan, aztán a dicsérő szavakra rosszul tettetett szerénységgel csóválja meg q fejét* Ugyan, kedvesem, ez azért mégis túlzás.
*És már azon töri a fejét, hogy ennek a belépőnek mi lehet a célja? Hiszen a sötételf épp csak Hubi férfiúi képességeiről nem emlékezett meg elismerően a barátnéjának, akit pedig úgy ajánlott be Hubinak, tulajdonképpen saját magával együtt, mintha más vágyuk sem lenne, mint fejest ugrani a kancellár ágyába. Aki ezen a lehetőségen el is gondolkodik. Ehhez azért már csak lenne kedve.*
- Én csak a kancellár vagyok, a mérhetetlen hatalmú Kagan Thargodar szerény szolgája. *helyezi megfelelő megvilágításba a kérdést, miközben beljebb tessékeli látogatóit a hivatalába* Ezzel együtt megteszem ami rajtam áll.
*Odabent aztán hellyel kínálja őket az asztala előtt, majd ő is helyet foglal a túloldalán és maga elé helyezi Kámorf pénzes szütyőjét.*
- Örömmel látom, hogy ismét megtisztelsz minket bizalmaddal. Ugyanakkor arra kérlek, hogy légy belátással! Nem biztosíthatunk minden kedvezményt az idők végezetéig, hiszen a Vasbank nem garantálhatná közismerten magas színvonalú szolgáltatásait, ha nem tudná kigazdálkodni ennek fedezetét.
*Kicsit hátradől és tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- A szokásos ügymenet szerint a Vasbank a betétek után tíz százalékos kezelési költséget számít fel, továbbá némi jutalékot is kiköt magának. Mivel továbbra is megtisztelsz a bizalmaddal, úgy gondolom, hogy csak a kezelési költséget leszek kénytelen felszámítani, a jutaléktól eltekinthetünk. Megfelőnek találod így?
*Ismét félvérre pillant és bátorítóan mosolyog, mintegy jelezve, hogy hamarosan az ő ügyére is sor kerülhet. Hiszen égett a vágytól, hogy a kancellárt megismerje, ugyebár.*
- Szép gondolat. *bólogat Kámorf további elképzelésére, bár Hubi maga nem kifejezetten jeleskedik az istenek imádatában* Ugyanígy nemes dolog erre a célra felajánlást tenni. Mindazonáltal ilyen ügyben egymagam nem hozhatok döntést, erre a Hadúrnak is rá kell bólintania. Természetesen a lehető legrövidebb határidővel elé fogom terjeszteni a kérésed.
*A másik kérdés az, hogy Kámorf a mostani feltételekkel is a Vasbankban kívánja-e elhelyezni a kérdést. Amíg ezt átgondolja, a jó kancellár behízelgő mosollyal fordul Leirához.*
- Neked miben segíthetek, kedvesem?
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-04 16:47:42
Üzenet elküldve: 2018-10-04 16:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
//Napváltás//
*Örömmel fogadja el az újabb pohár bort, ami pont ugyanolyan jól esik neki, mint az előzőek. Az ital elfogyasztása után azonban úrra lesz rajta a kimerültség, így kicsit sem bánja, hogy nemsokára egyedül maradhat. Csak mosolyog és bólogat, miközben a kancellár beszél, ám gondolatban messze jár, már majdnem az álmok mezsgyéjén. Nem is kell neki sok idő, elterül az ágyon és szinte már azonnal húzza is a lóbőrt. Mikor később a kancellár visszatér, egy nem annyira jó tulajdonságával ismerkedhet meg, nevezetesen azzal, hogy sokat forgolódik éjszaka álmában. Talán csak a mai nap borzalmainak köszönhető, hogy most még az átlagosnál is többet mozog az ágyban, ám amúgy sem mondható nyugodt alvónak, ahhoz túl sok minden kísérti. Nyugtalansága ellenére, vagy talán épp azért, másnap későn ébren, vélhetően jóval a férfi után, ugyanis az ágy már teljesen kihűlt mellette. Az ágyból kikászálódva összeszedi tegnap ledobott ruháit, majd szépen lassan újra magára ölti a gyűrött darabokat. Kezével kissé végigsimít rajtuk, majd amikor már úgy ítéli meg, hogy vállalhatóak, kimerészkedik a szobából, hogy kis reggeli, vagy inkább délelőtti sétára induljon a környéken. Elege van már a szoba bezártságából, egy kis térre és friss levegőre van szüksége.*
//Napváltás//
*Örömmel fogadja el az újabb pohár bort, ami pont ugyanolyan jól esik neki, mint az előzőek. Az ital elfogyasztása után azonban úrra lesz rajta a kimerültség, így kicsit sem bánja, hogy nemsokára egyedül maradhat. Csak mosolyog és bólogat, miközben a kancellár beszél, ám gondolatban messze jár, már majdnem az álmok mezsgyéjén. Nem is kell neki sok idő, elterül az ágyon és szinte már azonnal húzza is a lóbőrt. Mikor később a kancellár visszatér, egy nem annyira jó tulajdonságával ismerkedhet meg, nevezetesen azzal, hogy sokat forgolódik éjszaka álmában. Talán csak a mai nap borzalmainak köszönhető, hogy most még az átlagosnál is többet mozog az ágyban, ám amúgy sem mondható nyugodt alvónak, ahhoz túl sok minden kísérti. Nyugtalansága ellenére, vagy talán épp azért, másnap későn ébren, vélhetően jóval a férfi után, ugyanis az ágy már teljesen kihűlt mellette. Az ágyból kikászálódva összeszedi tegnap ledobott ruháit, majd szépen lassan újra magára ölti a gyűrött darabokat. Kezével kissé végigsimít rajtuk, majd amikor már úgy ítéli meg, hogy vállalhatóak, kimerészkedik a szobából, hogy kis reggeli, vagy inkább délelőtti sétára induljon a környéken. Elege van már a szoba bezártságából, egy kis térre és friss levegőre van szüksége.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-04 12:20:23
Üzenet elküldve: 2018-10-04 12:20:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi és Leria//
* A két hölgy teljesen belefeledkezik lassan a beszélgetésbe. Kedélyesen nézelődnek és talán ez is felvethette azt az ellenhipotézist a Tharg birodalom pénzügyi megbízottjában, hogy csupán az építészeti remeket jöttek megcsodálni. De nem!
Ahogy azt az első pillanatban is már kizárta a férfi, valóban elég jól ismeri ő már ahhoz a Hifeti leányt, hogy a turistáskodás nehezen összeegyeztethető a személyiségével. Ha tetszik is neki egy épület, nincs olyan alkalom, hogy valamit ne akarna még mellé.
És jelenleg is ez a helyzet, érzi a vesztét a frissen ébredt főszereplőnk. És ebben csak megerősítheti őt Kámorf azzal, hogy amint meglátja, angyalian rámosolyog.*
-Szép jó reggelt önnek is! Pont magát kerestük. Hadd mutassam be barátnőmet, Leriát! Nagyon sokat hallott már a legnevesebb bankvezetőről és már égett a vágytól, hogy egyszer személyesen is találkozzon vele.
Remélem nem probléma, hogy ha már épp erre jártam, elhoztam magammal. *végig simít gyengéden a druida vállán* Miközben mi némi anyagiról tárgyalunk. Jobb két nő társasága, mint egy.
* Fejét pajkosan oldalra billenti, hogy negyvenöt fokban elfordítva nézze meg jó alaposan, hogyan reagál erre a fordulatra a hivatalnok*
-Leria, Ő Habrertus kancellár. És egyben a Vas Bank igazgatója. Apropó, majd elfelejtettem!
* A sötételf 2222 aranyat tesz le Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr
munkahelyének egyik folyosói asztalára. A legnagyobb természetességgel szedi elő a rengeteg pénzt.*
-Legutóbb említettem, hogy nem találom az összes pénzemet. Azt hittem, hogy rosszéletűek ellopták. Törte valami a fenekemet és amikor megnéztem a nyereg alatt, akkor jutott eszembe, hogy elővigyázatosságból ketté vettem a hozott aranyat és egyik részét oda rejtettem. Ha valaki az egyiket megszerezné, akkor se mindenem legyen oda.
* Jó ízűen felkacag.*
-Én buta! Remélem még mindig élhetek nagylelkű kedvezményükkel. És...
* Hosszan elnyújtja a befejezetlen mondatot és némi habozás után vág csak bele megint.*
-Egy olyan ügyben is szeretném a tanácsát és a segítségét kérni, amiben nem sok tapasztalatom van.
* Félénken elhúzza a száját.*
-Nagy gonddal szemmel tartom az istenek megjelenése óta a vallások terjedését. Jelenleg a Kikötő és Arthenior nem biztonságos, de ezen a vidéken rend van.
A betétemből szívesen felajánlanék 1000 aranyat, ha egy nekem is tetsző szentély épülne a városban. Egy olyan templomra gondoltam, ami minden hívő számára megteremtené a nyugodt vallásgyakorlás lehetőségét. A boszorkányok és jósnők igényeiben magam is tudnék sokat segíteni, ha az építész kikéri a véleményemet, de a többi kultuszban sem vagyok tájékozatlan teljesen.
* A két hölgy teljesen belefeledkezik lassan a beszélgetésbe. Kedélyesen nézelődnek és talán ez is felvethette azt az ellenhipotézist a Tharg birodalom pénzügyi megbízottjában, hogy csupán az építészeti remeket jöttek megcsodálni. De nem!
Ahogy azt az első pillanatban is már kizárta a férfi, valóban elég jól ismeri ő már ahhoz a Hifeti leányt, hogy a turistáskodás nehezen összeegyeztethető a személyiségével. Ha tetszik is neki egy épület, nincs olyan alkalom, hogy valamit ne akarna még mellé.
És jelenleg is ez a helyzet, érzi a vesztét a frissen ébredt főszereplőnk. És ebben csak megerősítheti őt Kámorf azzal, hogy amint meglátja, angyalian rámosolyog.*
-Szép jó reggelt önnek is! Pont magát kerestük. Hadd mutassam be barátnőmet, Leriát! Nagyon sokat hallott már a legnevesebb bankvezetőről és már égett a vágytól, hogy egyszer személyesen is találkozzon vele.
Remélem nem probléma, hogy ha már épp erre jártam, elhoztam magammal. *végig simít gyengéden a druida vállán* Miközben mi némi anyagiról tárgyalunk. Jobb két nő társasága, mint egy.
* Fejét pajkosan oldalra billenti, hogy negyvenöt fokban elfordítva nézze meg jó alaposan, hogyan reagál erre a fordulatra a hivatalnok*
-Leria, Ő Habrertus kancellár. És egyben a Vas Bank igazgatója. Apropó, majd elfelejtettem!
* A sötételf 2222 aranyat tesz le Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr
munkahelyének egyik folyosói asztalára. A legnagyobb természetességgel szedi elő a rengeteg pénzt.*-Legutóbb említettem, hogy nem találom az összes pénzemet. Azt hittem, hogy rosszéletűek ellopták. Törte valami a fenekemet és amikor megnéztem a nyereg alatt, akkor jutott eszembe, hogy elővigyázatosságból ketté vettem a hozott aranyat és egyik részét oda rejtettem. Ha valaki az egyiket megszerezné, akkor se mindenem legyen oda.
* Jó ízűen felkacag.*
-Én buta! Remélem még mindig élhetek nagylelkű kedvezményükkel. És...
* Hosszan elnyújtja a befejezetlen mondatot és némi habozás után vág csak bele megint.*
-Egy olyan ügyben is szeretném a tanácsát és a segítségét kérni, amiben nem sok tapasztalatom van.
* Félénken elhúzza a száját.*
-Nagy gonddal szemmel tartom az istenek megjelenése óta a vallások terjedését. Jelenleg a Kikötő és Arthenior nem biztonságos, de ezen a vidéken rend van.
A betétemből szívesen felajánlanék 1000 aranyat, ha egy nekem is tetsző szentély épülne a városban. Egy olyan templomra gondoltam, ami minden hívő számára megteremtené a nyugodt vallásgyakorlás lehetőségét. A boszorkányok és jósnők igényeiben magam is tudnék sokat segíteni, ha az építész kikéri a véleményemet, de a többi kultuszban sem vagyok tájékozatlan teljesen.
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-03 20:29:53
Üzenet elküldve: 2018-10-03 20:29:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Estanellaria//
*Jobb is, hogy nem ismeri a mélységi gondolatait. Csak kényelmetlenül érezné magát, erre pedig most semmi szüksége. Hiszen rég elmúltak már azok a szép idők, amikor a derék kancellár fertály órányi pihenő után ismét tettrekésznek érezte magát. Ráadásul Hubi szeret beszélni, és megfelelő társaságban beszélgetni is. De a nőstényen látszik, hogy a bor elfogyasztása után inkább nyuvovóra térne.
~Megbánta volna?~
Ez persze csak akkor kérdés, ha később is így fogja érezni. Ha nem, akkor nincs semmi baj. Ugyanis bár Hubj meg van elégedve a történtekkel, de adandó alkalommal szívesen közelebbi ismeretséget kötne Estanellaria formás hátsójával is.*
- Aludj csak nyugodtan, ha szeretnél. *mosolyog miután a bor elfogyott* Remélem nem veszed rossz néven, de nekem még van egy kis dolgom.
*Nem gondolná, hogy a sötételf arra vágyik, hogy álomba ringassa, de ha mégis, nyugodtan közölheti.*
- Amolyan hivatali ügyek.
*Később pedig, ha Estanellaria elaludt, átvonul a hivatali helyiségbe, ahol mindenek előtt rápipál. Ez mindig jólesik, de ilyen alkalmakkor különösen. Ezután irataiba temetkezik, és jóval később vonul vissza. Tapintatosan csendben mocorog, hogy fel ne ébressze a másikat és óvatosan bújik be mellé az ágyba. A mélységi pedig a kancellár egy újabb jó tulajdonságával ismerkedhet meg: nem horkol.*
//Napváltás//
//Kámorf, Leria//
*Mint az idősebb emberek, Hubi is keveset alszik. Korán ébred, és ha ezzel megelőzi Estanellariát, halkan mosdik meg, ölt illő ruhát és megy át a szomszédos helyiségbe. Ott pedig folytatja amit előző este félbehagyott. Egészen addig míg éhségérzet nem lepi meg. Ideje reggeli után nézni, és ugyan miért ne kedveskedhetne valami harapnivalóval Estanellariának is? Elindul kifelé, feltárja az ajtót és meglepődik. Odakint, a Radkraal folyosóján már várnak ketten. Valószínűleg rá, hiszen mennyi esély van rá, hogy ez a szemrevaló mélységi (Hubi tapasztalatai szerint szinte mind az), és a vékony félvér a tharg építészet remeke, a Radkraal iránt érdeklődnének? Gyorsan rendezi az arcvonásait és nyájasan mosolyodik el.*
- Jó reggelt nektek! Mit tehetek értetek?
*Jobb is, hogy nem ismeri a mélységi gondolatait. Csak kényelmetlenül érezné magát, erre pedig most semmi szüksége. Hiszen rég elmúltak már azok a szép idők, amikor a derék kancellár fertály órányi pihenő után ismét tettrekésznek érezte magát. Ráadásul Hubi szeret beszélni, és megfelelő társaságban beszélgetni is. De a nőstényen látszik, hogy a bor elfogyasztása után inkább nyuvovóra térne.
~Megbánta volna?~
Ez persze csak akkor kérdés, ha később is így fogja érezni. Ha nem, akkor nincs semmi baj. Ugyanis bár Hubj meg van elégedve a történtekkel, de adandó alkalommal szívesen közelebbi ismeretséget kötne Estanellaria formás hátsójával is.*
- Aludj csak nyugodtan, ha szeretnél. *mosolyog miután a bor elfogyott* Remélem nem veszed rossz néven, de nekem még van egy kis dolgom.
*Nem gondolná, hogy a sötételf arra vágyik, hogy álomba ringassa, de ha mégis, nyugodtan közölheti.*
- Amolyan hivatali ügyek.
*Később pedig, ha Estanellaria elaludt, átvonul a hivatali helyiségbe, ahol mindenek előtt rápipál. Ez mindig jólesik, de ilyen alkalmakkor különösen. Ezután irataiba temetkezik, és jóval később vonul vissza. Tapintatosan csendben mocorog, hogy fel ne ébressze a másikat és óvatosan bújik be mellé az ágyba. A mélységi pedig a kancellár egy újabb jó tulajdonságával ismerkedhet meg: nem horkol.*
//Napváltás//
//Kámorf, Leria//
*Mint az idősebb emberek, Hubi is keveset alszik. Korán ébred, és ha ezzel megelőzi Estanellariát, halkan mosdik meg, ölt illő ruhát és megy át a szomszédos helyiségbe. Ott pedig folytatja amit előző este félbehagyott. Egészen addig míg éhségérzet nem lepi meg. Ideje reggeli után nézni, és ugyan miért ne kedveskedhetne valami harapnivalóval Estanellariának is? Elindul kifelé, feltárja az ajtót és meglepődik. Odakint, a Radkraal folyosóján már várnak ketten. Valószínűleg rá, hiszen mennyi esély van rá, hogy ez a szemrevaló mélységi (Hubi tapasztalatai szerint szinte mind az), és a vékony félvér a tharg építészet remeke, a Radkraal iránt érdeklődnének? Gyorsan rendezi az arcvonásait és nyájasan mosolyodik el.*
- Jó reggelt nektek! Mit tehetek értetek?
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-02 21:49:17
Üzenet elküldve: 2018-10-02 21:49:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Bár kifejezetten szereti a különleges helyszínek alternatív felhasználását, nem szól semmit akkor sem, mikor a dézsa helyett az ágyban folytatódik tovább a kis éji elfoglaltságuk. Igaz, a nedves bőréhez tapadó selyem időről időre levon kicsit a dolog élvezeti értékéből, panaszra egyáltalán nincs oka. Korához és kinézetéhez mérten, ha erőben és szépségben hiányt is szenved néha kancellár, azt tapasztalattal és technikával kompenzálja, így végső soron valóra váltak reményei a kellemes éjszakát illetően. Úgy véli, a férfié is, legalábbis pihegéséből erre következtet, ezért is lepi meg a hirtelen felkiáltás, melyet úgy értelmez, a másik kész lenne egy következő menetre. És bár neki nem lenne ellenére a dolog, hamar be kell látnia, valószínűleg kis értelmezési zavar van kettejük között, ugyanis most inkább a beszélgetés kerül előtérbe.*
- Öröm ilyen bókokat hallani olyasvalakitől, aki valóban tudja, mit is jelentenek ezek a kifejezések... *mosolyodik el kissé, élvezve a simogató kezek érintését, ám gondolatai messze járnak. ~Kár a gőzért! ~ véli magában kissé lekicsinylőn, hisz mindig is úgy gondolta, azután, hogy megtörtént, aminek meg kellett történnie, minden bók és dicséret álságosan és felszínesen hangzik. ~Az elbűvölésnek már úgyis vége. Lehullott a lepel, mindent láttunk egymásból, amit lehetett, a beszéd már csak üres fecsegés... ~ mereng magában, ugyanakkor nem akarja megbántani a férfit, így ezen véleményét inkább nem fejti ki hangosan.*
- Még egy pohár bor? Azt hiszem, örülnék neki! Úgy talán könnyebb lenne álomra hajtani a fejem... *jegyzi meg félvállról, finom, ám egyértelmű jelét adva annak, hogy most, hogy már megkapta, amit akart, ha csak nem lesz repeta, nála bizony az alvás van soron.*
*Bár kifejezetten szereti a különleges helyszínek alternatív felhasználását, nem szól semmit akkor sem, mikor a dézsa helyett az ágyban folytatódik tovább a kis éji elfoglaltságuk. Igaz, a nedves bőréhez tapadó selyem időről időre levon kicsit a dolog élvezeti értékéből, panaszra egyáltalán nincs oka. Korához és kinézetéhez mérten, ha erőben és szépségben hiányt is szenved néha kancellár, azt tapasztalattal és technikával kompenzálja, így végső soron valóra váltak reményei a kellemes éjszakát illetően. Úgy véli, a férfié is, legalábbis pihegéséből erre következtet, ezért is lepi meg a hirtelen felkiáltás, melyet úgy értelmez, a másik kész lenne egy következő menetre. És bár neki nem lenne ellenére a dolog, hamar be kell látnia, valószínűleg kis értelmezési zavar van kettejük között, ugyanis most inkább a beszélgetés kerül előtérbe.*
- Öröm ilyen bókokat hallani olyasvalakitől, aki valóban tudja, mit is jelentenek ezek a kifejezések... *mosolyodik el kissé, élvezve a simogató kezek érintését, ám gondolatai messze járnak. ~Kár a gőzért! ~ véli magában kissé lekicsinylőn, hisz mindig is úgy gondolta, azután, hogy megtörtént, aminek meg kellett történnie, minden bók és dicséret álságosan és felszínesen hangzik. ~Az elbűvölésnek már úgyis vége. Lehullott a lepel, mindent láttunk egymásból, amit lehetett, a beszéd már csak üres fecsegés... ~ mereng magában, ugyanakkor nem akarja megbántani a férfit, így ezen véleményét inkább nem fejti ki hangosan.*
- Még egy pohár bor? Azt hiszem, örülnék neki! Úgy talán könnyebb lenne álomra hajtani a fejem... *jegyzi meg félvállról, finom, ám egyértelmű jelét adva annak, hogy most, hogy már megkapta, amit akart, ha csak nem lesz repeta, nála bizony az alvás van soron.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-01 22:14:33
Üzenet elküldve: 2018-10-01 22:14:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Estanellaria//
//A hozzászólás 16+jeleneteket tartalmaz!//
*Hubi el van ragadtatva. Mintha a nélkülözésnek vége szakadna. Először az a kis bestia, az a félvér, Syoud balkézről való lánya. Mintha mostanában Dora is más szemekkel nézne rá, bár ott még messze lehet az áhított cél. És bár hegyesfülű írnokát igen vonzónak és izgalmasnak találja, most mégsem ő jár a fejében. De ez talán érthető. Hiszen most bizonyosságot kap arról, hogy Estanellaria kézügyessége is kiemelkedő. Ezt még sokáig el tudná viselni, de akkor sem keseredik neki amikor a mélységi odacsúszik hozzá, és megcsókolja. Átöleli a nőstényt, magához húzza, aztán kezeit a feneke alá csúsztatva az ölébe emeli. Persze a fürdődézsa, mint neve is mutatja, nem feltétlenül ilyen szabadidős tevékenységre van kitalálva. Nem is túl kényelmes, meg aztán a mozgásuktól annyi vizet sikerül kilögybölni, hogy az lassan áradással fenyeget. No de ott az a hatalmas ágy, az alkalomhoz illően felhúzva. Semmi akadálya nincs, hogy ott folytassák, és Hubi annyira meg van hatva, hogy valóban odafigyel a másikra. Bár tudósként axiómának veszi, hogy a női orgazmus csak a mítoszokban létezik, az is valami, ha legalább nem kellemetlen a sötételf számára az együttlét. Tehát minden trükköt bevet, és mivel a jó kancellár is volt fiatal, amikor még tragédiaként élte meg ha egy este kiadós kufirc nélkül kellett álomra hajtania a fejét, elsajátított néhány fogást. A szenilitás pedig még odébb van, emlékszik is ezekre. Sőt, és ez a legnagyobb sőt, még tégelyét sem veszi elő, nem ragaszkodik mániájához. Mindezekkel együtt sem járná, hogy saját örömére ne figyeljen, így az eksztázishoz közeledve nem nagyon fogja vissza magát. Ezután jólesőn elernyedve piheg egy kicsit, majd Estanellaria mellett elterülve az ágyon mered annak mennyezetére, és szórakozottan szólal meg, mintha valamelyik istennel társalogna.*
- Most végy magadhoz!
*Gyorsan észbe kap. A mélységi fajzat kiszámíthatatlan, még felhívásként értékeli a kis tréfát. Márpedig pont most nem szeretne búcsút mondani az életének. Oldalt fordul, felkönyököl, és bizony hosszasan gyönyörködik a nőstény testének szépségében. Sokan idegenkednek a sötételfektől, de Hubi speciel imádja ezt a kormos bőrszínt. Ujjaival végigcirógatna a keblek ívén, és elmosolyodik.*
- Elbűvöl, kisasszony. *vált magázódásra, nem is tudja, hogy miért* Megvallom, nem hittem volna, hogy ilyen vérforralóan szégyentelen, meghökkentően merész és démonian ötletes. De az efféle tévedéseim mindenkor örömmel veszem.
*Nyel egyet, alaposan kiszáradt a torka.*
- Még egy pohárral esetleg?
*Igen, Estanellariának abban a kivételes kegyben lehet része ha úgy kívánja, hogy maga a Vashegy kancellárja szervírozza az ágyban a frissítő italt számára. Ennek pedig igazán kompenzálnia kell azt, ha esetleg Hubi nem elégítette volna ki Estanellaria igényeit. De hát erre csak nincs nagy esély.*
//A hozzászólás 16+jeleneteket tartalmaz!//
*Hubi el van ragadtatva. Mintha a nélkülözésnek vége szakadna. Először az a kis bestia, az a félvér, Syoud balkézről való lánya. Mintha mostanában Dora is más szemekkel nézne rá, bár ott még messze lehet az áhított cél. És bár hegyesfülű írnokát igen vonzónak és izgalmasnak találja, most mégsem ő jár a fejében. De ez talán érthető. Hiszen most bizonyosságot kap arról, hogy Estanellaria kézügyessége is kiemelkedő. Ezt még sokáig el tudná viselni, de akkor sem keseredik neki amikor a mélységi odacsúszik hozzá, és megcsókolja. Átöleli a nőstényt, magához húzza, aztán kezeit a feneke alá csúsztatva az ölébe emeli. Persze a fürdődézsa, mint neve is mutatja, nem feltétlenül ilyen szabadidős tevékenységre van kitalálva. Nem is túl kényelmes, meg aztán a mozgásuktól annyi vizet sikerül kilögybölni, hogy az lassan áradással fenyeget. No de ott az a hatalmas ágy, az alkalomhoz illően felhúzva. Semmi akadálya nincs, hogy ott folytassák, és Hubi annyira meg van hatva, hogy valóban odafigyel a másikra. Bár tudósként axiómának veszi, hogy a női orgazmus csak a mítoszokban létezik, az is valami, ha legalább nem kellemetlen a sötételf számára az együttlét. Tehát minden trükköt bevet, és mivel a jó kancellár is volt fiatal, amikor még tragédiaként élte meg ha egy este kiadós kufirc nélkül kellett álomra hajtania a fejét, elsajátított néhány fogást. A szenilitás pedig még odébb van, emlékszik is ezekre. Sőt, és ez a legnagyobb sőt, még tégelyét sem veszi elő, nem ragaszkodik mániájához. Mindezekkel együtt sem járná, hogy saját örömére ne figyeljen, így az eksztázishoz közeledve nem nagyon fogja vissza magát. Ezután jólesőn elernyedve piheg egy kicsit, majd Estanellaria mellett elterülve az ágyon mered annak mennyezetére, és szórakozottan szólal meg, mintha valamelyik istennel társalogna.*
- Most végy magadhoz!
*Gyorsan észbe kap. A mélységi fajzat kiszámíthatatlan, még felhívásként értékeli a kis tréfát. Márpedig pont most nem szeretne búcsút mondani az életének. Oldalt fordul, felkönyököl, és bizony hosszasan gyönyörködik a nőstény testének szépségében. Sokan idegenkednek a sötételfektől, de Hubi speciel imádja ezt a kormos bőrszínt. Ujjaival végigcirógatna a keblek ívén, és elmosolyodik.*
- Elbűvöl, kisasszony. *vált magázódásra, nem is tudja, hogy miért* Megvallom, nem hittem volna, hogy ilyen vérforralóan szégyentelen, meghökkentően merész és démonian ötletes. De az efféle tévedéseim mindenkor örömmel veszem.
*Nyel egyet, alaposan kiszáradt a torka.*
- Még egy pohárral esetleg?
*Igen, Estanellariának abban a kivételes kegyben lehet része ha úgy kívánja, hogy maga a Vashegy kancellárja szervírozza az ágyban a frissítő italt számára. Ennek pedig igazán kompenzálnia kell azt, ha esetleg Hubi nem elégítette volna ki Estanellaria igényeit. De hát erre csak nincs nagy esély.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-10-01 21:12:16
Üzenet elküldve: 2018-10-01 21:12:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Ahogy azt remélte, sikerül lábfejének finom mozdulataival is örömet okoznia a kancellárnak, ugyanakkor ma este nincs túlságosan adakozó hangulatában ahhoz, hogy sokáig folytassa a játékot. Most csak egyetlen egy dolog vezérli, még pedig az, hogy minél jobban érezze magát, az pedig, hogy közben a férfi is hasonlóképp érez-e, csupán másodlagos a számára. Ám jól tudja, ahhoz, hogy kapjon, neki is adnia kell, ha pedig már a kancellár nem ragadta meg a lehetőséget, vagy valami mást, mikor olyan előzékenyen kihúzta a vízből, neki kell kezdeményeznie. Gyengéd mozdulatokkal futtatja végig a kendőt előbb a férfi jobb, majd bal karján, egyesével végigsimítva minden ujjon, már amelyik még megvan, majd óvatosan a mellkasra siklik keze. Szándékosan vagy sem, de menet közben valahol elhagyja a kendőt, miközben puszta kézzel indul felfedezőútra, egyre lejjebb és lejjebb, oda, ahol nem sokkal ezelőtt egy másik testrésze is járt. Mivel a vízben tapasztaltakból egyértelmű számára, a férfi is kívánja őt, a kalandozást végül abbahagyva közelebb siklik, két karjával átkarolja a nyakát, hogy szorosan hozzá tudjon simulni, és ott folytatja a kancellár ajkainak ízlelését, ahol az a fürdés előtt abbamaradt, a másikra bízva, hogyan szeretné alakítani az eseményeket a továbbiakban. Miközben a bor halvány utóíze árad szét szájában a csók nyomán, kontyba csavart haja megadja magát a melegnek és a párának és zuhatagként omlik alá, szétterülve a vízen kettejük körül.*
*Ahogy azt remélte, sikerül lábfejének finom mozdulataival is örömet okoznia a kancellárnak, ugyanakkor ma este nincs túlságosan adakozó hangulatában ahhoz, hogy sokáig folytassa a játékot. Most csak egyetlen egy dolog vezérli, még pedig az, hogy minél jobban érezze magát, az pedig, hogy közben a férfi is hasonlóképp érez-e, csupán másodlagos a számára. Ám jól tudja, ahhoz, hogy kapjon, neki is adnia kell, ha pedig már a kancellár nem ragadta meg a lehetőséget, vagy valami mást, mikor olyan előzékenyen kihúzta a vízből, neki kell kezdeményeznie. Gyengéd mozdulatokkal futtatja végig a kendőt előbb a férfi jobb, majd bal karján, egyesével végigsimítva minden ujjon, már amelyik még megvan, majd óvatosan a mellkasra siklik keze. Szándékosan vagy sem, de menet közben valahol elhagyja a kendőt, miközben puszta kézzel indul felfedezőútra, egyre lejjebb és lejjebb, oda, ahol nem sokkal ezelőtt egy másik testrésze is járt. Mivel a vízben tapasztaltakból egyértelmű számára, a férfi is kívánja őt, a kalandozást végül abbahagyva közelebb siklik, két karjával átkarolja a nyakát, hogy szorosan hozzá tudjon simulni, és ott folytatja a kancellár ajkainak ízlelését, ahol az a fürdés előtt abbamaradt, a másikra bízva, hogyan szeretné alakítani az eseményeket a továbbiakban. Miközben a bor halvány utóíze árad szét szájában a csók nyomán, kontyba csavart haja megadja magát a melegnek és a párának és zuhatagként omlik alá, szétterülve a vízen kettejük körül.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-30 20:52:08
Üzenet elküldve: 2018-09-30 20:52:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Estanellaria//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár most bizonytalanodik el először. Eddig úgy volt vele, hogy ez is csak üzlet, legfeljebb annak tárgya más. Azt pedig jól tudja, hogy az efféle üzletek – a céltól eltekintve – rendesen csak számára élvezetesek. Viszont a mélységi látható és hallható elégedettséggel veszi ügyködését.
~Vagy olyan jól adja, mint egy vérbeli csepűrágó, vagy...~
A második lehetőségre pedig valami egészen gyermeki öröm önti el Hubit. Ilyesmi már igen régen esett meg vele. Akkor még ifjú volt, de legalábbis fiatalabb és valószínűleg vonzóbb a nők számára. Mostanra viszont megbékélt a gondolattal, hogy az ilyesmiért valami módon fizetnie kell. Esetleg változtatni bizonyos szokásain, hozzáállásán, de ezekhez sem kedvet, sem erőt nem érzett. Tehát amikor Estanellariával szemben elhelyezkedik a dézsában, mosolya teljesen őszinte és örömteli.*
-Semmi kifogásom ellene. *jegyzi meg arra utalva, hogy azt a jelenleg valóban érdektelennek számító témát később vitassák meg. Éppen javasolna valami egészen mást helyette, de Estanellaria megelőzi, és meg is lepi Hubit. Egyszer csak a mélységi talpát érzi a combján, és el is kezd felfelé vándorolni, érzékenyebb testtájak felé. Hubi továbbra is vigyorog, mint a vadalma és bólint is egy kicsit a sötételf fürkésző tekintetére. Nincs ellenére a játék, sőt. Bár ez az élmény újszerű számára, de módfelett izgalmasnak találja. Kicsivel később, amikor már lehunyt szemmel kapkodja szaporábban a levegőt az jut eszébe, hogy ha ez a csodálatos bestia a lábfejével ilyen ügyes, akkor mi jöhet még? Csak akkor néz fel, amikor vége szakad a játéknak, és konstatálja, hogy Estanellaria nagy igyekezetében majdnem teljesen elmerült a vízben. Előzékenyen hajol előre, hogy segíthessen ismét ülő helyzetbe tornáznia magát. Igazság szerint első gondolata az, hogy elég a játekból, most kéne a nőstényt hasmánt a dézsa falának fordítania és rámászni, de fura módon szentségtörésnek érezné ilyen nyersen lezárni ezt a légyottot. Nincs ideje ezen meglepődni, a sötételf felajánlja, hogy viszonozza a mosdatást.*
- Én... *meg kell köszörülje a torkát, rekedten szólalt meg* Én is azt hiszem.
*Kinyújtja a karját -szorult bele annyi érzés, hogy az ép kezével tegye ezt – hogy segíthessen közelebb csúszni a másiknak, no meg azért, hogy megérinthesse. A kis szünetnek pedig kimondottan örül. Ha Estanellaria még egy kicsit folytatja amit a lábával művelt, Hubi bizony, szégyen vagy sem, beleörült volna a fürdővízbe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár most bizonytalanodik el először. Eddig úgy volt vele, hogy ez is csak üzlet, legfeljebb annak tárgya más. Azt pedig jól tudja, hogy az efféle üzletek – a céltól eltekintve – rendesen csak számára élvezetesek. Viszont a mélységi látható és hallható elégedettséggel veszi ügyködését.
~Vagy olyan jól adja, mint egy vérbeli csepűrágó, vagy...~
A második lehetőségre pedig valami egészen gyermeki öröm önti el Hubit. Ilyesmi már igen régen esett meg vele. Akkor még ifjú volt, de legalábbis fiatalabb és valószínűleg vonzóbb a nők számára. Mostanra viszont megbékélt a gondolattal, hogy az ilyesmiért valami módon fizetnie kell. Esetleg változtatni bizonyos szokásain, hozzáállásán, de ezekhez sem kedvet, sem erőt nem érzett. Tehát amikor Estanellariával szemben elhelyezkedik a dézsában, mosolya teljesen őszinte és örömteli.*
-Semmi kifogásom ellene. *jegyzi meg arra utalva, hogy azt a jelenleg valóban érdektelennek számító témát később vitassák meg. Éppen javasolna valami egészen mást helyette, de Estanellaria megelőzi, és meg is lepi Hubit. Egyszer csak a mélységi talpát érzi a combján, és el is kezd felfelé vándorolni, érzékenyebb testtájak felé. Hubi továbbra is vigyorog, mint a vadalma és bólint is egy kicsit a sötételf fürkésző tekintetére. Nincs ellenére a játék, sőt. Bár ez az élmény újszerű számára, de módfelett izgalmasnak találja. Kicsivel később, amikor már lehunyt szemmel kapkodja szaporábban a levegőt az jut eszébe, hogy ha ez a csodálatos bestia a lábfejével ilyen ügyes, akkor mi jöhet még? Csak akkor néz fel, amikor vége szakad a játéknak, és konstatálja, hogy Estanellaria nagy igyekezetében majdnem teljesen elmerült a vízben. Előzékenyen hajol előre, hogy segíthessen ismét ülő helyzetbe tornáznia magát. Igazság szerint első gondolata az, hogy elég a játekból, most kéne a nőstényt hasmánt a dézsa falának fordítania és rámászni, de fura módon szentségtörésnek érezné ilyen nyersen lezárni ezt a légyottot. Nincs ideje ezen meglepődni, a sötételf felajánlja, hogy viszonozza a mosdatást.*
- Én... *meg kell köszörülje a torkát, rekedten szólalt meg* Én is azt hiszem.
*Kinyújtja a karját -szorult bele annyi érzés, hogy az ép kezével tegye ezt – hogy segíthessen közelebb csúszni a másiknak, no meg azért, hogy megérinthesse. A kis szünetnek pedig kimondottan örül. Ha Estanellaria még egy kicsit folytatja amit a lábával művelt, Hubi bizony, szégyen vagy sem, beleörült volna a fürdővízbe.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-30 19:38:58
Üzenet elküldve: 2018-09-30 19:38:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Kipp-kopp, Leriával//
* Kora reggel a világ természetéből fakadóan gyorsabban telnek a percek. Ezt bárki megtapasztalhatja, ha betervezi a sűrű programot és figyeli az óráját. Ám egyelőre nincs tudomásom arról, hogy a jelen lévők bármelyikének is lenne időmérő eszköze. Csupán a napsütés irányából következtethetnek ilyesmire.
Ám jelenleg túlságosan belemerül a két csaj a társalgásba, hogy ilyenekkel foglalkozzon. És ez a lehető legtávolabb esik a készülő üzleti tárgy témájától.*
-Nem vagyok türelmetlen. *hagyja abba a dobolást* Csupán nem szoktak velem így bánni. Majd meglátja ez a Habrertus kancellár, hogy mit fog ezért tőlem kapni! Csak kerüljön a szemem elé!
* Azért sokat mondóan enyhén felfelé, az ég irányába tekint. Karjait maga előtt összefonja. Elborzadva nézi a régi sebeket a druida karjain. És próbál rájönni az értelmükre, ám egy idő után belátja ő is, hogy teljesen felesleges.*
-Egyszerűen szörnyű. Annak a karjára kellene ilyet égetni, aki ezt kitalálta! Ez valami írás? Mit jelentenek? Én ismerem az abc-t és a számokat, de sosem láttam még egy könyvben sem ilyeneket.
* Elgondolkodik és hirtelen beugrik valami, aminek eddig nem tulajdonított túl nagy jelentőséget. Ám most talán fontos lehet. Egy gnóm mutatta neki a ruháját, amin valamelyest hasonló szimbólumok voltak díszként.*
-Gnómok tették ezt veled? Egyiküket láttam ilyesmivel kísérletezni. Rúnáknak nevezte. Van köze egy messzi északi városnak, valami Raexoburg, vagy ilyesmi?
* Hirtelen érdekes lett a druida története, hiszen Aezmorian is ritka konokul nem hitt a természetfölöttiben és az istenekben. Beleillet a babonát tűzzel-vassal üldöző képbe. Igazából csak a másodikban, de valahogy a testvérpár idősebb tagjának úgy jött le, hogy ezek összetartoznak és egyik csalás mentes létezésébe sem vet túl sok bizalmat.*
-Ügye nem került bajba az öcsikém?
* A kérdései záporoznak a másikra, szinte már csak magában beszélve, láthatóan aggódva.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:06:14
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:06:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
- Hm... ez igazán kellemesnek hangzik! *neveti el magát kissé a szóhasználaton, ami adott helyzetben kissé túlzottan tartózkodónak hat számára, ám be kell látnia, végső soron ő is abban reménykedik, hogy az este kellemesen fog véget érni. Annak érdekében, hogy ez mihamarabb így is legyen, az üres poharat a kancellár kezébe nyomja, és hozzálát, hogy a férfi nemesebb részeit is szemügyre vegye. A látvány pedig nem okoz csalódást számára, hisz bár a kancellár semmilyen tekintetben nem mondható rekordernek, eddigi tapasztalatai szerint az átlagosak tudják tenni a legkellemesebb dolgokat. ~Főleg, ha jól tudják használni...~ teszi hozzá magában, miközben egyre erősödik benne az a meggyőződés, hogy a kancellár is a férfiak azon csoportjába tartozik, akik értenek az ilyesmihez. Merengése közben csukott szemmel élvezi, ahogy a férfi a kendővel mosdatja, épp csak annyira mozdítva fejét és karjait, hogy a kancellár kellőképpen hozzáférjen minden testrészéhez. Az, hogy közben mennyit mutat meg magából, már egyáltalán nem érdekli, a meleg víz és a jóleső érintés érzése együtt pedig halk nyögéseket és sóhajokat csal az ajkára, így egy pillanatra szinte düh járja át, mikor vége szakad rövid élvezkedésének. Még a szemét is kinyitja bosszússágában, ám megnyugszik, mikor látja, csak azért lett vége a mosdatásnak, mert a kancellár csatlakozni szándékozik hozzá a dézsában.*
- Eddig semmi. És remélem, hogy nem is fog. Bár talán jobb lenne ezt a kérdést holnap reggel megvitatni, nem? *pillant sokatmondóan a férfira, jelezve, hogy nem csak a fürdővízen szeretne osztozkodni, hanem majd később az ágyon is. ~Ha reggelig nem is, de egy jó darabig biztosan!~ somolyog magában, miközben a vele szemben lévő kancellárt nézi, aki látszólag nincs híján a lelkesedésnek, ám mintha kicsit belefáradt volna abba, hogy eddig csak ő dolgozott. Kénytelen belátni, most rajta a cselekvés sora, ám nem szeretne túlságosan előrerohanni, így ügyelve rá, hogy a köztük lévő távolság megmaradjon, egyik lábfejével lassan felfedezőútra indul a kancellár térdétől kezdve, a combján át, egészen a kényesebb részekig, miközben a férfi arcát fürkészi, mennyire élvezi az ilyenfajta érintést és mi okozza számára a legnagyobb örömet. Fel sem tűnik neki, hogy nagy buzgólkodása közben egyre mélyebbre süllyed a vízben, csak akkor húzódik vissza kissé, mikor már odáig jutna, hogy az orra is belemerüljön a vízbe. Míg próbálja kényelmes testhelyzetbe tornázni magát, tekintete a korábban használt kendőre siklik.*
- Azt hiszem, most én következem! *nyúl a kis anyagdarab felé, miközben a kancellárt figyeli, vajon mit szól a felajánláshoz.*
- Hm... ez igazán kellemesnek hangzik! *neveti el magát kissé a szóhasználaton, ami adott helyzetben kissé túlzottan tartózkodónak hat számára, ám be kell látnia, végső soron ő is abban reménykedik, hogy az este kellemesen fog véget érni. Annak érdekében, hogy ez mihamarabb így is legyen, az üres poharat a kancellár kezébe nyomja, és hozzálát, hogy a férfi nemesebb részeit is szemügyre vegye. A látvány pedig nem okoz csalódást számára, hisz bár a kancellár semmilyen tekintetben nem mondható rekordernek, eddigi tapasztalatai szerint az átlagosak tudják tenni a legkellemesebb dolgokat. ~Főleg, ha jól tudják használni...~ teszi hozzá magában, miközben egyre erősödik benne az a meggyőződés, hogy a kancellár is a férfiak azon csoportjába tartozik, akik értenek az ilyesmihez. Merengése közben csukott szemmel élvezi, ahogy a férfi a kendővel mosdatja, épp csak annyira mozdítva fejét és karjait, hogy a kancellár kellőképpen hozzáférjen minden testrészéhez. Az, hogy közben mennyit mutat meg magából, már egyáltalán nem érdekli, a meleg víz és a jóleső érintés érzése együtt pedig halk nyögéseket és sóhajokat csal az ajkára, így egy pillanatra szinte düh járja át, mikor vége szakad rövid élvezkedésének. Még a szemét is kinyitja bosszússágában, ám megnyugszik, mikor látja, csak azért lett vége a mosdatásnak, mert a kancellár csatlakozni szándékozik hozzá a dézsában.*
- Eddig semmi. És remélem, hogy nem is fog. Bár talán jobb lenne ezt a kérdést holnap reggel megvitatni, nem? *pillant sokatmondóan a férfira, jelezve, hogy nem csak a fürdővízen szeretne osztozkodni, hanem majd később az ágyon is. ~Ha reggelig nem is, de egy jó darabig biztosan!~ somolyog magában, miközben a vele szemben lévő kancellárt nézi, aki látszólag nincs híján a lelkesedésnek, ám mintha kicsit belefáradt volna abba, hogy eddig csak ő dolgozott. Kénytelen belátni, most rajta a cselekvés sora, ám nem szeretne túlságosan előrerohanni, így ügyelve rá, hogy a köztük lévő távolság megmaradjon, egyik lábfejével lassan felfedezőútra indul a kancellár térdétől kezdve, a combján át, egészen a kényesebb részekig, miközben a férfi arcát fürkészi, mennyire élvezi az ilyenfajta érintést és mi okozza számára a legnagyobb örömet. Fel sem tűnik neki, hogy nagy buzgólkodása közben egyre mélyebbre süllyed a vízben, csak akkor húzódik vissza kissé, mikor már odáig jutna, hogy az orra is belemerüljön a vízbe. Míg próbálja kényelmes testhelyzetbe tornázni magát, tekintete a korábban használt kendőre siklik.*
- Azt hiszem, most én következem! *nyúl a kis anyagdarab felé, miközben a kancellárt figyeli, vajon mit szól a felajánláshoz.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-30 17:25:02
Üzenet elküldve: 2018-09-30 17:25:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kámorfal a kapu előtt//
* Hogy ne állva kelljen kivárnia míg beengedik önkényesen elfoglalja az egyik ülőalkalmatosságot, majd utazótársának jelezve megpaskolja maga mellett a helyet.*
- A türelmetlenség nem segít. * sóhajtja, mikor a nő helyet foglal mellette* A pasik pedig már csak ilyenek. Teszik a szépet, de nem lehet rájuk számítani. Önzőek, haszontalanok… *fintorodik el kelletlenül. Szeretné hinni hogy téved, de a pár édes hazugságon kívül nincsenek kellemes emlékei. Kisöpri mész szőke tincseit az arcából majd egy laza mozdulattal dől hátra, hátát a kellemesen hideg falnak döntve.*
- ezeket itt* húzza fel az inge ujját* ezek itt a hajdani mestereim művei. Rúnákat égettek a bőrömbe… ennél még csak 4 éves voltam!*azt nem árulja el neki, hogy a nagy részét még használni sem tudja, van egy olyan érzése, hogy itt a falnak is füle lehet, bár okot eddig nem adott senki ellenszenvére, nem bízik az idegenekben* Nem mintha nem vettem volna hasznukat, de akkor is...
* Hogy ne állva kelljen kivárnia míg beengedik önkényesen elfoglalja az egyik ülőalkalmatosságot, majd utazótársának jelezve megpaskolja maga mellett a helyet.*
- A türelmetlenség nem segít. * sóhajtja, mikor a nő helyet foglal mellette* A pasik pedig már csak ilyenek. Teszik a szépet, de nem lehet rájuk számítani. Önzőek, haszontalanok… *fintorodik el kelletlenül. Szeretné hinni hogy téved, de a pár édes hazugságon kívül nincsenek kellemes emlékei. Kisöpri mész szőke tincseit az arcából majd egy laza mozdulattal dől hátra, hátát a kellemesen hideg falnak döntve.*
- ezeket itt* húzza fel az inge ujját* ezek itt a hajdani mestereim művei. Rúnákat égettek a bőrömbe… ennél még csak 4 éves voltam!*azt nem árulja el neki, hogy a nagy részét még használni sem tudja, van egy olyan érzése, hogy itt a falnak is füle lehet, bár okot eddig nem adott senki ellenszenvére, nem bízik az idegenekben* Nem mintha nem vettem volna hasznukat, de akkor is...
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-30 16:20:43
Üzenet elküldve: 2018-09-30 16:20:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Kipp-kopp, Leriával//
* Hamar a kancellária épülete felé veszik az irányt. Az álláskeresés témát hamar hidegre teszik izgalmasabbnak tűnő dolgok miatt a múltból. A magát druidának valló nő elárulja, hogy az előző hely, ahol élt, ott majdnem kivégezték azért az apróságért, ami. És ezen a Hifeti leány őszintén meglepődik.*
-Nyilvánosság előtt megölni? Téged?
* Elkerülhetetlen, hogy az olyan tisztességes életet élő személyek, mint a mélységi főszereplőnk, akit a törvény bátor őrei még nem olyan sokszor gyanúsítottak meg hivatalosan -és többször vélték annak magukban, mint szerette volna- valahogy nem tud egy kis ideig szabadulni a gondolattól, hogy "nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúja".*
-Igazán nem szép senkitől, hogy bizonyítékok nélkül elítélnek valakit. Még ha kisebb fenyítés lenne a következménye, akkor sem. De elvenni valakinek az életét, csak mert én úgy gondolom, hogy biztosan ő volt...
* Fejét csóválva néz körül az előtérbe. Remélhetőleg nyitva van az épület, mert különben előtte kell megvárniuk Habrertust.
Emlékszik jól az első látogatásra, amikor egy városi tanácstaggal keverte össze, mert az a fickó is ide várt.*
-Vajon hol lehet a mi kis rímfaragónk? Annyira csapta mindkettőnknek a szelet az este, hogy a végén egy cseléddel kötött ki egy ágyban? Nem csodálkoznék, ha mértéktelen szórakozás miatt nem kelt volna fel és jött volna utánunk.
Ilyenek ezek a pasik!
* Nem igazán tudja, hogy miért hozakodik elő ezzel a témával. Cipekedésen kívül más miatt nem igazán érzi bosszantónak a távollétét. És most nincs is túl nagy súly náluk.*
~ Noha cipeltetni valamit a másik nemmel és élvezni a figyelmét mindig önmagában egy szórakoztató, jó dolog.~
-És a kancellár az, aki hol van? Máskor olyan kedvesen fogadott mindig pillanatokon belül...
* Cipőjével türelmetlenül kezd el dobolni a padlón, jelezvén felháborodottságát, hogy nem egy ennyire jelentéktelen személyt szeretett volna alakítani a nem rég megismert nőtársa előtt.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:13:24
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Estanellaria//
*Nem is emlékszik rá, hogy mikor alakult valami ilyen simán. Alyo esetét leszámítva, természetesen. Ezért legott emlékeztetnie is kell magát, hogy – akárcsak a félvér esetében – ez is üzlet. A vonzóan gömbölyded formákkal megáldott félelf egy kis házért, csinos lábbelikért, némi csecsebecséért tett a kedvére.*
~Ideje lenne már elugranom a piacra. Vagy valakit elszalajtanom oda.~
*Valószínűleg most sem más a helyzet. Persze a mélységi nem ilyesmiért kedves vele, de abban is biztos hogy nem a két szeme vagy ellenállhatatlan férfias sármja varázsolta el. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy tisztségének jár ki ez a figyelem, és annak, hogy a sötételf tudja, hogy a férfit a hasán kívül máshol is meg lehet fogni.*
- Kitűnő választás. *vigyorodik el mélységi válaszára* Azt hiszen úgy tudom leginkább kielégíteni az igényeidet, ha összekötöm a kellemest a kellemessel.
*Közben az is kiderül, hogy Estanellariának valóban úgy vág az esze, mint ahogy gondolta. Így aztán átveszi a poharat, és kis mosollyal figyeli, ahogy kigombolja a nadrágját. A kancellárt természetesen nemcsak a szép beszéd művészetével áldották meg az istenek, elvégre nem torzszülött ő. Más kérdés, hogy deréktól lefelé mintha nem lettek volna olyan bőkezűek az égiek. Ennek persze előnye is van, hiszen viszonylag szerényebb méretek mellett kevesebb elborzadó sikolyt provokált ki, amikor előhalászta kis tégelyét. Érdekes, hogy ez most épp csak futólag jut eszébe. Azt tartják, hogy a változatosság gyönyörködtet, és miért ne próbálhatnak meg most a testi szerelemnek a póriasabb formáját is? Ha Estanellaria nem röhögte körbe amiért kiderült, hogy a nagy kancellár mégsem minden téren olyan hatalmas, úgy lerúgja a csizmáit, megszabadul a bokáig lecsúszott ruhadarabtól, és a dézsában heverésző nőstény háta mögé lép. Felagad egy kis kendőt, megmártja a vízben. Valóban figyelmes, gyengéd mozdulatokkal mosdatja végig Estanellaria karjait, majd a kecses nyak kerül sorra. Ezután természetesen hasonlóan kitüntető figyelmet szentel a felsőtest egyéb, izgalmasabb részeinek is. Mindez a jó kancellár számára picit a desszert is. Hiszen így a mélységi feje mellett, fölött egy másik kedvtelésének is büntetlenül hódolhat, a leselkedésnek. A látvány pedig valóban inspiráló, annyira, hogy hamarosan meg is kerüli a dézsát, és Estanellariaval szemben belecsusszan a vízbe. A mélységi egyéb jelekből is észrevehette, hogy Hubira lelkesítőleg hatottak az iméntiek, de ez a csillogó szemekről és a kis mosolyról is leolvasható.*
- Remélem, hogy mindeddig semmi sem adott okot rá, hogy panaszod legyen a tharg vendégszeretetre, úrnőm.
*Hátradől, és két karját a dézsa peremére fekteti. Természetesen nem tekinti befejezettnek a munkáját, de mivel egy úriember figyelmes, és Hubi köztudottan az, nem szeretné ha Estanellaria úgy érezné, érdemtelen tétlenségre kárhoztatja.*
*Nem is emlékszik rá, hogy mikor alakult valami ilyen simán. Alyo esetét leszámítva, természetesen. Ezért legott emlékeztetnie is kell magát, hogy – akárcsak a félvér esetében – ez is üzlet. A vonzóan gömbölyded formákkal megáldott félelf egy kis házért, csinos lábbelikért, némi csecsebecséért tett a kedvére.*
~Ideje lenne már elugranom a piacra. Vagy valakit elszalajtanom oda.~
*Valószínűleg most sem más a helyzet. Persze a mélységi nem ilyesmiért kedves vele, de abban is biztos hogy nem a két szeme vagy ellenállhatatlan férfias sármja varázsolta el. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy tisztségének jár ki ez a figyelem, és annak, hogy a sötételf tudja, hogy a férfit a hasán kívül máshol is meg lehet fogni.*
- Kitűnő választás. *vigyorodik el mélységi válaszára* Azt hiszen úgy tudom leginkább kielégíteni az igényeidet, ha összekötöm a kellemest a kellemessel.
*Közben az is kiderül, hogy Estanellariának valóban úgy vág az esze, mint ahogy gondolta. Így aztán átveszi a poharat, és kis mosollyal figyeli, ahogy kigombolja a nadrágját. A kancellárt természetesen nemcsak a szép beszéd művészetével áldották meg az istenek, elvégre nem torzszülött ő. Más kérdés, hogy deréktól lefelé mintha nem lettek volna olyan bőkezűek az égiek. Ennek persze előnye is van, hiszen viszonylag szerényebb méretek mellett kevesebb elborzadó sikolyt provokált ki, amikor előhalászta kis tégelyét. Érdekes, hogy ez most épp csak futólag jut eszébe. Azt tartják, hogy a változatosság gyönyörködtet, és miért ne próbálhatnak meg most a testi szerelemnek a póriasabb formáját is? Ha Estanellaria nem röhögte körbe amiért kiderült, hogy a nagy kancellár mégsem minden téren olyan hatalmas, úgy lerúgja a csizmáit, megszabadul a bokáig lecsúszott ruhadarabtól, és a dézsában heverésző nőstény háta mögé lép. Felagad egy kis kendőt, megmártja a vízben. Valóban figyelmes, gyengéd mozdulatokkal mosdatja végig Estanellaria karjait, majd a kecses nyak kerül sorra. Ezután természetesen hasonlóan kitüntető figyelmet szentel a felsőtest egyéb, izgalmasabb részeinek is. Mindez a jó kancellár számára picit a desszert is. Hiszen így a mélységi feje mellett, fölött egy másik kedvtelésének is büntetlenül hódolhat, a leselkedésnek. A látvány pedig valóban inspiráló, annyira, hogy hamarosan meg is kerüli a dézsát, és Estanellariaval szemben belecsusszan a vízbe. A mélységi egyéb jelekből is észrevehette, hogy Hubira lelkesítőleg hatottak az iméntiek, de ez a csillogó szemekről és a kis mosolyról is leolvasható.*
- Remélem, hogy mindeddig semmi sem adott okot rá, hogy panaszod legyen a tharg vendégszeretetre, úrnőm.
*Hátradől, és két karját a dézsa peremére fekteti. Természetesen nem tekinti befejezettnek a munkáját, de mivel egy úriember figyelmes, és Hubi köztudottan az, nem szeretné ha Estanellaria úgy érezné, érdemtelen tétlenségre kárhoztatja.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-29 18:51:52
Üzenet elküldve: 2018-09-29 18:51:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Örömmel konstatálja, hogy csókja viszonzásra talál, így rövid, ám annál hevesebb felfedezőutat jár be nyelve a kancellár szájában, azonban idejekorán véget vet a dolognak. ~Kár lenne hirtelen ennyire előreszaladni...~ somolyog magában, miközben ujját is elhúzza a kancellár szája elől, távozóban még végigsimítva a férfi alsó ajkán.*
- Igazad van a város kapcsán. *válaszol a megjegyzésre* Egyetlen igazi férfi sincs már köztük... *pillant a kancellárra, vajon ő annak érzi magát, vagy esetleg ő is elpuhult már. ~Titokzatosság, hm?~ gondolja magában ~Ez egy veszélyes, és sokféleképpen értelmezhető szó. Bizonyos értelemben már most se beszélhetünk titokzatosságról~ gondol ruháira, amik már a padlón hevernek. ~Egy másik értelemben viszont... ~ elmélkedik magában, a titokzatosság ellentétének tekintve az őszinteséget és a nyíltságot, amelyek közül egyik sem az erőssége, így talán annak ellenére is illhet rá ez a sötételfekben oly csábító tulajdonság, hogy pár szép szóért és egy pohár borért cserébe megszabadult mindentől, ami a testét takarta. Ezen gondolatok nagy része már a vízben fogalmazódik meg benne, míg a második pohár borra vár, mikor azonban a drága ital megérkezik, újra kinyitja a szemét, nehogy elejtse a poharat. Ezúttal már nem siet úgy az ivással, hagy magának időt arra, hogy ízlelgesse a nedűt és a hozzá intézett szavakat.*
- Azon tűnődöm... *kezdi hasonlóképpen válaszát* Vajon melyikkel tudnál a nagyobb örömet okozni? Mert mindenképp a nagyobbat választanám. *pillant sokatmondóan a férfira, remélve, hogy az ékesszóláson kívül más, kézzelfoghatóbb tulajdonságokkal is nagylelkűen van megáldva.*
- De azt hiszem, a két lehetőség nem zárja ki egymást, nem de bár? *jegyzi meg mindegy mellékesen, miközben az utolsó korty bort ízlelgeti és a ruha alól előkerülő testet szemrevételezi. Mint korábban, most is olyan gondolatok járnak a fejében, hogy ~Lehetne rosszabb is~, vagy hogy ~Ma estére megteszi~. Nem vár sokat a férfitól, ám biztos benne, arra tökéletes lesz, hogy eltöltse vele az éjszakát. Egy rövid ideig szenvtelenül nézi, ahogy a kancellár az övcsattal szórakozik, miközben pontosan tudja, mire megy ki a játék, így mikor elunja a dolgot, a férfi felé nyújtja megürült poharát, remélve, hogy elveszi, ha azonban mégsem tenne így, rezzenéstelen arccal hagyja a földre hullni azt, majd a dézsából félig kiemelkedve ő maga lát hozzá a kényes művelethez, hogy megszabadítsa a férfit a zavaró kiegészítőtől.*
*Örömmel konstatálja, hogy csókja viszonzásra talál, így rövid, ám annál hevesebb felfedezőutat jár be nyelve a kancellár szájában, azonban idejekorán véget vet a dolognak. ~Kár lenne hirtelen ennyire előreszaladni...~ somolyog magában, miközben ujját is elhúzza a kancellár szája elől, távozóban még végigsimítva a férfi alsó ajkán.*
- Igazad van a város kapcsán. *válaszol a megjegyzésre* Egyetlen igazi férfi sincs már köztük... *pillant a kancellárra, vajon ő annak érzi magát, vagy esetleg ő is elpuhult már. ~Titokzatosság, hm?~ gondolja magában ~Ez egy veszélyes, és sokféleképpen értelmezhető szó. Bizonyos értelemben már most se beszélhetünk titokzatosságról~ gondol ruháira, amik már a padlón hevernek. ~Egy másik értelemben viszont... ~ elmélkedik magában, a titokzatosság ellentétének tekintve az őszinteséget és a nyíltságot, amelyek közül egyik sem az erőssége, így talán annak ellenére is illhet rá ez a sötételfekben oly csábító tulajdonság, hogy pár szép szóért és egy pohár borért cserébe megszabadult mindentől, ami a testét takarta. Ezen gondolatok nagy része már a vízben fogalmazódik meg benne, míg a második pohár borra vár, mikor azonban a drága ital megérkezik, újra kinyitja a szemét, nehogy elejtse a poharat. Ezúttal már nem siet úgy az ivással, hagy magának időt arra, hogy ízlelgesse a nedűt és a hozzá intézett szavakat.*
- Azon tűnődöm... *kezdi hasonlóképpen válaszát* Vajon melyikkel tudnál a nagyobb örömet okozni? Mert mindenképp a nagyobbat választanám. *pillant sokatmondóan a férfira, remélve, hogy az ékesszóláson kívül más, kézzelfoghatóbb tulajdonságokkal is nagylelkűen van megáldva.*
- De azt hiszem, a két lehetőség nem zárja ki egymást, nem de bár? *jegyzi meg mindegy mellékesen, miközben az utolsó korty bort ízlelgeti és a ruha alól előkerülő testet szemrevételezi. Mint korábban, most is olyan gondolatok járnak a fejében, hogy ~Lehetne rosszabb is~, vagy hogy ~Ma estére megteszi~. Nem vár sokat a férfitól, ám biztos benne, arra tökéletes lesz, hogy eltöltse vele az éjszakát. Egy rövid ideig szenvtelenül nézi, ahogy a kancellár az övcsattal szórakozik, miközben pontosan tudja, mire megy ki a játék, így mikor elunja a dolgot, a férfi felé nyújtja megürült poharát, remélve, hogy elveszi, ha azonban mégsem tenne így, rezzenéstelen arccal hagyja a földre hullni azt, majd a dézsából félig kiemelkedve ő maga lát hozzá a kényes művelethez, hogy megszabadítsa a férfit a zavaró kiegészítőtől.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-27 21:21:13
Üzenet elküldve: 2018-09-27 21:21:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Estanellaria//
*Kivételes alkalom, hogy a kancellár valóban ártatlan. Az már nem kivételes, hogy ezt ekkor sem hiszik el róla. Pedig azokat a nyüves lepedőket valóban nem ő kérte, az a szolgálók partizánakciója volt. De a mélységinek nem volt ellenére, úgyhogy nem bánkódik rajta. Most úgyis más köti le a figyelmét. Mert a látvány számára valóban lélegzetelállító. Hirtelen megint eszébe jut Sora, remélhetően utoljára. Az a nőstény még a ruháit sem volt hajlandó levetni, bár ennek egy soron kívüli mosatás lehetett az ára. És most itt áll előtte mezítelenül ez a káprázatos teremtés... és a mozdulat ahogy a haját összefogja... egek! No de úgy van az, hogy ha az ember előtt van egy pompás, ínycsiklandónak és zamatosnak látszó pecsenye, akkor ritkán éri be a bámészkodás és esetleg szimatolás élvezetével. Vágyik rá, hogy meg is kóstolja. Nincs ez másként a jó kancellárral sem, aki - bár egyesek ezt biztosan vitatják - ebben a pillanatban határozottan férfinak érzi magát. Egy pillanattal később pedig szerencsésnek is. Lelkesen csókol vissza, és még tovább is ízlelgetné a sötételf ajkait, de Estanellaria egyelőre véget vet a mókának. Elmosolyodik, ahogy csendre intik, de persze nem mulasztja el megcsókolni az ajkához érő ujjat.*
- Rögtön gondoltam. *bólogat meggyőződéssel miközben a mélységit besegíti a dézsába és kiderül, hogy az nem Arthenior szülötte* Az ottaniak - ne vedd sértésnek! - elpuhultak. Hogy az emberek mentalitása fertőzte meg őket, vagy a város ahol elf és sötételf is igaz barát lehet, nem tudom. De kiveszett belőlük minden, ami miatt én a fajtád módfelett kedvelem. Ezek közül is elsősorban a titokzatosság.
*Felmerülhetne a kérdés, hogy mennyire titokzatos az, aki alig valami kis ismeretség után már mezítelenül mutatkozik a másik előtt mindenféle pirulás nélkül, de Hubiban természetesen nem merül fel. Talán meg sem tudná magyarázni pontosan, hogy ebben az esetben mit ért titokzatosság alatt, de miért is kéne mindent megmagyarázni?
Miután Estanellaria jólesőn belemerült a vízbe, Hubi ismét tölt a borból mindkét pohárba és az egyiket a nősténynek nyújtja. Szerencsére ezúttal mellőz minden pohárköszöntőt, csak megemeli a sajátját és belekortyol.*
- Azon tűnődöm... *teszi le a poharát a dézsa mellé és úgy ül le annak peremére, hogy a ruhája lehetőleg ne legyen vizes. Hiú is, piperkőc is.* Vajon melyiket tekintenéd nagyobb szemtelenségnek? Ha felajánlanám segítő kezem a tisztálkodáshoz, vagy ha afelől érdeklődnék, hogy csatlakozhatom-e hozzád? Mindenképp a nagyobbat választanám.
*Vigyorog és közben már gombolja is ki az ingét. Az esetleges kérdő pillantásra is van válasza.*
- Beláthatod, hogy mindkét esetben vizes leszek. Kár lenne a ruhámért.
*Muszáj parancsolnia magának, hogy ne türelmetlenül szaggassa le a ruháját, bár legszívesebben így tenne. Ezzel együtt hamarosan félmeztelenül parádézhat. És bizony Estanellaria mellett nem olyan szívderítő látvány. A jó kancellár már nem fiatal ember, és az izmok kidolgozottsága sem volt számára létszükséglet soha. Persze lehetne rosszabb is, legalább decens kappanháj nem telepedett meg még a a dereka körül, és nem is a petyhüdt jelző illik rá leginkább. Inkább a szikár. És most már a földre került a tőr is a keskeny fegyverövvel, derékszíjának csatjával pedig kicsit tovább babrál. Van annyira kéjenc, hogy lehetőséget adjon Estanellaria számára a segítség felajánlásához. Persze ha nem él ezzel, akkor sincs nagy baj. Egymaga is meg tudja oldani a helyzetet és a csatot.*
*Kivételes alkalom, hogy a kancellár valóban ártatlan. Az már nem kivételes, hogy ezt ekkor sem hiszik el róla. Pedig azokat a nyüves lepedőket valóban nem ő kérte, az a szolgálók partizánakciója volt. De a mélységinek nem volt ellenére, úgyhogy nem bánkódik rajta. Most úgyis más köti le a figyelmét. Mert a látvány számára valóban lélegzetelállító. Hirtelen megint eszébe jut Sora, remélhetően utoljára. Az a nőstény még a ruháit sem volt hajlandó levetni, bár ennek egy soron kívüli mosatás lehetett az ára. És most itt áll előtte mezítelenül ez a káprázatos teremtés... és a mozdulat ahogy a haját összefogja... egek! No de úgy van az, hogy ha az ember előtt van egy pompás, ínycsiklandónak és zamatosnak látszó pecsenye, akkor ritkán éri be a bámészkodás és esetleg szimatolás élvezetével. Vágyik rá, hogy meg is kóstolja. Nincs ez másként a jó kancellárral sem, aki - bár egyesek ezt biztosan vitatják - ebben a pillanatban határozottan férfinak érzi magát. Egy pillanattal később pedig szerencsésnek is. Lelkesen csókol vissza, és még tovább is ízlelgetné a sötételf ajkait, de Estanellaria egyelőre véget vet a mókának. Elmosolyodik, ahogy csendre intik, de persze nem mulasztja el megcsókolni az ajkához érő ujjat.*
- Rögtön gondoltam. *bólogat meggyőződéssel miközben a mélységit besegíti a dézsába és kiderül, hogy az nem Arthenior szülötte* Az ottaniak - ne vedd sértésnek! - elpuhultak. Hogy az emberek mentalitása fertőzte meg őket, vagy a város ahol elf és sötételf is igaz barát lehet, nem tudom. De kiveszett belőlük minden, ami miatt én a fajtád módfelett kedvelem. Ezek közül is elsősorban a titokzatosság.
*Felmerülhetne a kérdés, hogy mennyire titokzatos az, aki alig valami kis ismeretség után már mezítelenül mutatkozik a másik előtt mindenféle pirulás nélkül, de Hubiban természetesen nem merül fel. Talán meg sem tudná magyarázni pontosan, hogy ebben az esetben mit ért titokzatosság alatt, de miért is kéne mindent megmagyarázni?
Miután Estanellaria jólesőn belemerült a vízbe, Hubi ismét tölt a borból mindkét pohárba és az egyiket a nősténynek nyújtja. Szerencsére ezúttal mellőz minden pohárköszöntőt, csak megemeli a sajátját és belekortyol.*
- Azon tűnődöm... *teszi le a poharát a dézsa mellé és úgy ül le annak peremére, hogy a ruhája lehetőleg ne legyen vizes. Hiú is, piperkőc is.* Vajon melyiket tekintenéd nagyobb szemtelenségnek? Ha felajánlanám segítő kezem a tisztálkodáshoz, vagy ha afelől érdeklődnék, hogy csatlakozhatom-e hozzád? Mindenképp a nagyobbat választanám.
*Vigyorog és közben már gombolja is ki az ingét. Az esetleges kérdő pillantásra is van válasza.*
- Beláthatod, hogy mindkét esetben vizes leszek. Kár lenne a ruhámért.
*Muszáj parancsolnia magának, hogy ne türelmetlenül szaggassa le a ruháját, bár legszívesebben így tenne. Ezzel együtt hamarosan félmeztelenül parádézhat. És bizony Estanellaria mellett nem olyan szívderítő látvány. A jó kancellár már nem fiatal ember, és az izmok kidolgozottsága sem volt számára létszükséglet soha. Persze lehetne rosszabb is, legalább decens kappanháj nem telepedett meg még a a dereka körül, és nem is a petyhüdt jelző illik rá leginkább. Inkább a szikár. És most már a földre került a tőr is a keskeny fegyverövvel, derékszíjának csatjával pedig kicsit tovább babrál. Van annyira kéjenc, hogy lehetőséget adjon Estanellaria számára a segítség felajánlásához. Persze ha nem él ezzel, akkor sincs nagy baj. Egymaga is meg tudja oldani a helyzetet és a csatot.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-26 20:55:34
Üzenet elküldve: 2018-09-26 20:55:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Örömmel látja, hogy végül mégis csak hármasban töltik majd az éjszakát a jóféle borral, ez pedig határozottan jobb kedvre deríti, ahogy a másik szobába sétálnak. A lakosztályba érve magában képtelen megállni, hogy ne nevessen a kancellár vonakodásán, ugyanis úgy véli, a férfi tudatosan kérte ezt az ágyneműt a szolgálóktól, mintegy remélve, hogy történni fog valami, és most csak álszerénységtől vagy ki tudja mitől vezérelve igyekszik letagadni korábbi tetteit. Ám akárhogy is került ez az ágynemű az ágyra, nem változtat a tényen, hogy neki határozottan tetszik a szín, és jobb kedve lesz, ha rápillant. Mindenesetre, hogy a kancellárt ne hozza zavarba, inkább a fürdővizet kezdi szemügyre venni, ami csábítóan gőzölög előtte, kellemes relaxációt ígérve, ő pedig alig várja, hogy mihamarabb belemerítkezzen*
- Én is azt hiszem. *bár türelmetlenül várja, hogy végre lekerüljenek róla ruhái, élvezi a ruháján matató kezeket is, mikor pedig lehull róla minden, egy kicsit még egy helyben áll, hadd gyönyörködhesse ki magát lelkes segítője. Sose zavarta, ha meztelenül látják, hisz a kelleténél jóval több önbizalom és jóval kevesebb szemérem jutott neki, így még örömét is leli a bámészkodó pillantásokban. Mikor aztán úgy véli, elég időt adott a férfinak, látszólag azzal foglalva le magát, hogy hosszú haját egy rögtönzött kontyba csavarja, így óva attól, hogy majd később vizes legyen, fejét és felső teste egy részét lassan hátrafelé fordítja, hogy megcsókolja a mögötte álló kancellárt, amennyiben az nem ellenkezik.*
- Sss... *húzódik vissza finoman, hogy a kancellár ajkaira tegye egyik mutatóujját. ~Ne essen szó meglepetésről, invitálásról meg kegyekről!~ igyekszik üzenni a mozdulattal. Bár nappal próbál erősnek és határozottnak tűnni, megbízhatónak és magabiztosnak, mint aki képes egy nagy nemesi ház vezetésére, éjszaka nem bírja tovább elnyomni az igazi énjét, aki vad és felelőtlen, meggondolatlan és zabolátlan. ~És aki valószínűleg holnap mindent megbán...~ fut át agyán a gondolat, ám hamar félresöpri ezt és visszafordul, hogy elinduljon a dézsa felé, ruha nélkül ugyanis hidegnek érzi a levegőt maga körül.*
- Talán azért lehet így, mert nem Artheniorból származom. *jegyzi meg csevegő hangon a kancellár észrevétele kapcsán, ám nem igyekszik kijavítani, ha esetleg azt hinné, pirtianesi. ~Jelentéktelen apróság az egész... ki tudja, mi igaz abból, amit mondunk, és mi nem? Érdekel ez bárkit egyáltalán?~ elmélkedik magában, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet, és óvatosan belemászik a forró vízbe, ami pont olyan kellemes és jóleső, mint elképzelte. Ahogy vállig belemerül, elégedettsége jeleként egy halk sóhaj is elhagyja ajkait, miközben lehunyja szemeit.*
- Örülnék neki. *mosolyodik el továbbra is csukott szemmel. ~Meg egy kis társaságnak is...~ folytatja magában, ám egyelőre túl lusta ahhoz, hogy kinyissa a szemét és felmérje, vajon ketten is elférnek-e a dézsában, így továbbra is inkább a víz lágy érintését élvezve várja, míg a kancellár visszatér az előbb említett borral.*
*Örömmel látja, hogy végül mégis csak hármasban töltik majd az éjszakát a jóféle borral, ez pedig határozottan jobb kedvre deríti, ahogy a másik szobába sétálnak. A lakosztályba érve magában képtelen megállni, hogy ne nevessen a kancellár vonakodásán, ugyanis úgy véli, a férfi tudatosan kérte ezt az ágyneműt a szolgálóktól, mintegy remélve, hogy történni fog valami, és most csak álszerénységtől vagy ki tudja mitől vezérelve igyekszik letagadni korábbi tetteit. Ám akárhogy is került ez az ágynemű az ágyra, nem változtat a tényen, hogy neki határozottan tetszik a szín, és jobb kedve lesz, ha rápillant. Mindenesetre, hogy a kancellárt ne hozza zavarba, inkább a fürdővizet kezdi szemügyre venni, ami csábítóan gőzölög előtte, kellemes relaxációt ígérve, ő pedig alig várja, hogy mihamarabb belemerítkezzen*
- Én is azt hiszem. *bár türelmetlenül várja, hogy végre lekerüljenek róla ruhái, élvezi a ruháján matató kezeket is, mikor pedig lehull róla minden, egy kicsit még egy helyben áll, hadd gyönyörködhesse ki magát lelkes segítője. Sose zavarta, ha meztelenül látják, hisz a kelleténél jóval több önbizalom és jóval kevesebb szemérem jutott neki, így még örömét is leli a bámészkodó pillantásokban. Mikor aztán úgy véli, elég időt adott a férfinak, látszólag azzal foglalva le magát, hogy hosszú haját egy rögtönzött kontyba csavarja, így óva attól, hogy majd később vizes legyen, fejét és felső teste egy részét lassan hátrafelé fordítja, hogy megcsókolja a mögötte álló kancellárt, amennyiben az nem ellenkezik.*
- Sss... *húzódik vissza finoman, hogy a kancellár ajkaira tegye egyik mutatóujját. ~Ne essen szó meglepetésről, invitálásról meg kegyekről!~ igyekszik üzenni a mozdulattal. Bár nappal próbál erősnek és határozottnak tűnni, megbízhatónak és magabiztosnak, mint aki képes egy nagy nemesi ház vezetésére, éjszaka nem bírja tovább elnyomni az igazi énjét, aki vad és felelőtlen, meggondolatlan és zabolátlan. ~És aki valószínűleg holnap mindent megbán...~ fut át agyán a gondolat, ám hamar félresöpri ezt és visszafordul, hogy elinduljon a dézsa felé, ruha nélkül ugyanis hidegnek érzi a levegőt maga körül.*
- Talán azért lehet így, mert nem Artheniorból származom. *jegyzi meg csevegő hangon a kancellár észrevétele kapcsán, ám nem igyekszik kijavítani, ha esetleg azt hinné, pirtianesi. ~Jelentéktelen apróság az egész... ki tudja, mi igaz abból, amit mondunk, és mi nem? Érdekel ez bárkit egyáltalán?~ elmélkedik magában, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet, és óvatosan belemászik a forró vízbe, ami pont olyan kellemes és jóleső, mint elképzelte. Ahogy vállig belemerül, elégedettsége jeleként egy halk sóhaj is elhagyja ajkait, miközben lehunyja szemeit.*
- Örülnék neki. *mosolyodik el továbbra is csukott szemmel. ~Meg egy kis társaságnak is...~ folytatja magában, ám egyelőre túl lusta ahhoz, hogy kinyissa a szemét és felmérje, vajon ketten is elférnek-e a dézsában, így továbbra is inkább a víz lágy érintését élvezve várja, míg a kancellár visszatér az előbb említett borral.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-09-25 20:33:58
Üzenet elküldve: 2018-09-25 20:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Estanellaria//
- Ez magától értetődik.
*Hiszen nincs nagyobb vágya, mint a mélységit megismertetni a mélyreható változásokkal, melyek közül az egyik - rossz nyelvek szerint - nem is olyan nagy. Ha jobban belegondolna, el kellene ismernie, hogy eme rossz nyelvek nem tévednek sokat. De nem akar belegondolni.
Akár Estanellaria pillantása vagy egy tétova mozdulata miatt, esetleg csak azért mert magának is ez jutott eszébe, két ujjal felcsippenti a két poharat, másik kezébe pedig a míves boroskancsót veszi. Később még elnyalogathatják. Ezt is. Így persze nehezebb lehet belekarolni, de minden megoldható. Odabent aztán a mélységi látványos könnyedséggel lendül túl az ágynemű problematikáján. Sőt, még tetszik is neki.*
- Igen... *húzza el egy kicsit a szót, aztán úgy folytatja, hogy a még jelenlévő szolgálók is értsék* Bár valami diszkrétebb árnyalatnak jobban örültem volna.
*Amikor pedig kettesben maradnak, és nem teszik ki a szűrét, kezdi magát nyeregben érezni. Ahogy a sötételf segítségét kéri a vetkezéshez és hátat fordít neki, Hubi nyel egy nagyot, aztán szemeit a plafon felé fordítva némán a formálja ajkaival a köszönöm szót. Jellemző, hogy akár kacska kezén is meg tudná számolni, hogy hány alkalommal mondott köszönetet az általa kevéssé tisztelt halhatatlanoknak, és ezen esetek többsége hasonló szituációhoz volt köthető. A boroskancsót és a poharat mindenesetre gyorsan lerakja az asztalkára, és ahogy visszasurran Estanellaria mögé, azon kapja magát, hogy azt a mozdulatot, ahogy a mélységi a fehér hajzuhatagot félrehúzza, rém erotikusnak találja. Emeli a kezeit, és egy pillanatra meg is akad a mozdulat. Komoly dilemmával találta magát szemben: elsőnek a fűzőt vagy a szoknyát? Aztán - mint a férfiak többsége általában - a könnyebb ellenállás irányába mozdul el. A szoknyát tartó két masni egyszerűbb feladatnak tűnik. És persze szerepe lehet ebben a döntésben a derék kancellárnak a női hátsók iránt tanúsított múlhatatlan rajongása is. Tehát ezt a feladatot (és a masnikat) hamar megoldja, és ha más nem tartja a szoknyát, hagyja is, hogy az a földre csúszhasson. Ha így történik, elégedetten veszi szemügyre a pucér csípőt, és megállapítja, hogy kivételesen szép íve van.*
- Azt hiszem, kedvesem, hogy most már hanyagolhatjuk az eddig kötelezőnek vehető formaságokat.
*Most már a fűző zsinórjaival foglalatoskodik és igyekszik meglazítani úgy, hogy közben máshol se húzza szorosabbra. Egész jól halad, és kisvártatva már nem lesz akadálya, hogy Estanellaria ezt a ruhadarabot is levethesse.*
- Be kell valljam, megleptél. Nem gondoltam volna, hogy elfogadod az invitálásom. Azt pedig még kevésbé, hogy ilyen kegyben részesítesz.
*Egyáltalán nincs ellenére, ha a sötételf esetleg nem fordul szemközt vele azonnal. Így egy kicsit el tud még gyönyörködni a hátsójában.*
- Úgy tapasztaltam, hogy sötételfek Pritianes-ben ilyen... hm... közvetlenek, bizonyos értelemben. Artheniorban lényegesen távolságtartóbbak. Talán a város álszent, prűd légköre lehet a ludas.
*Akár Estanellaria fordul meg, akár ő lép elé végül, nyújtja a kezét, hogy besegíthesse a fürdőbe. És Hubi bár úriember, ezúttal nem tartja lényegesnek, hogy pillantását minduntalan elkapja a másik testének izgalmasabb pontjairól.*
- Esetleg még egy pohár bort, míg fürdődet élvezed?
- Ez magától értetődik.
*Hiszen nincs nagyobb vágya, mint a mélységit megismertetni a mélyreható változásokkal, melyek közül az egyik - rossz nyelvek szerint - nem is olyan nagy. Ha jobban belegondolna, el kellene ismernie, hogy eme rossz nyelvek nem tévednek sokat. De nem akar belegondolni.
Akár Estanellaria pillantása vagy egy tétova mozdulata miatt, esetleg csak azért mert magának is ez jutott eszébe, két ujjal felcsippenti a két poharat, másik kezébe pedig a míves boroskancsót veszi. Később még elnyalogathatják. Ezt is. Így persze nehezebb lehet belekarolni, de minden megoldható. Odabent aztán a mélységi látványos könnyedséggel lendül túl az ágynemű problematikáján. Sőt, még tetszik is neki.*
- Igen... *húzza el egy kicsit a szót, aztán úgy folytatja, hogy a még jelenlévő szolgálók is értsék* Bár valami diszkrétebb árnyalatnak jobban örültem volna.
*Amikor pedig kettesben maradnak, és nem teszik ki a szűrét, kezdi magát nyeregben érezni. Ahogy a sötételf segítségét kéri a vetkezéshez és hátat fordít neki, Hubi nyel egy nagyot, aztán szemeit a plafon felé fordítva némán a formálja ajkaival a köszönöm szót. Jellemző, hogy akár kacska kezén is meg tudná számolni, hogy hány alkalommal mondott köszönetet az általa kevéssé tisztelt halhatatlanoknak, és ezen esetek többsége hasonló szituációhoz volt köthető. A boroskancsót és a poharat mindenesetre gyorsan lerakja az asztalkára, és ahogy visszasurran Estanellaria mögé, azon kapja magát, hogy azt a mozdulatot, ahogy a mélységi a fehér hajzuhatagot félrehúzza, rém erotikusnak találja. Emeli a kezeit, és egy pillanatra meg is akad a mozdulat. Komoly dilemmával találta magát szemben: elsőnek a fűzőt vagy a szoknyát? Aztán - mint a férfiak többsége általában - a könnyebb ellenállás irányába mozdul el. A szoknyát tartó két masni egyszerűbb feladatnak tűnik. És persze szerepe lehet ebben a döntésben a derék kancellárnak a női hátsók iránt tanúsított múlhatatlan rajongása is. Tehát ezt a feladatot (és a masnikat) hamar megoldja, és ha más nem tartja a szoknyát, hagyja is, hogy az a földre csúszhasson. Ha így történik, elégedetten veszi szemügyre a pucér csípőt, és megállapítja, hogy kivételesen szép íve van.*
- Azt hiszem, kedvesem, hogy most már hanyagolhatjuk az eddig kötelezőnek vehető formaságokat.
*Most már a fűző zsinórjaival foglalatoskodik és igyekszik meglazítani úgy, hogy közben máshol se húzza szorosabbra. Egész jól halad, és kisvártatva már nem lesz akadálya, hogy Estanellaria ezt a ruhadarabot is levethesse.*
- Be kell valljam, megleptél. Nem gondoltam volna, hogy elfogadod az invitálásom. Azt pedig még kevésbé, hogy ilyen kegyben részesítesz.
*Egyáltalán nincs ellenére, ha a sötételf esetleg nem fordul szemközt vele azonnal. Így egy kicsit el tud még gyönyörködni a hátsójában.*
- Úgy tapasztaltam, hogy sötételfek Pritianes-ben ilyen... hm... közvetlenek, bizonyos értelemben. Artheniorban lényegesen távolságtartóbbak. Talán a város álszent, prűd légköre lehet a ludas.
*Akár Estanellaria fordul meg, akár ő lép elé végül, nyújtja a kezét, hogy besegíthesse a fürdőbe. És Hubi bár úriember, ezúttal nem tartja lényegesnek, hogy pillantását minduntalan elkapja a másik testének izgalmasabb pontjairól.*
- Esetleg még egy pohár bort, míg fürdődet élvezed?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481