Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:36:47
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:36:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igazán jó tudós tud egyszerre több dologra is figyelni. És Hubi igazán jó tudós. Ezért, miközben hallgatja a lányok válaszait, saját gondolataival is tud foglalkozni. És ne szépítsük a dolgot, kínban van. Mert azt valóban elfelejtette megemlíteni a szolgálóknak, hogy csak egy nagy dézsára lenne szükség (úgy látszik, valóban öregszik), de most már az egyik fele azt mondja, hogy jobb ez így. Mert mi is a kancellár problémája? Egyrészt itt van a mélységi. És bizony Esti mezítelen testének látásától egyáltalán nem a haja áll égnek. Hiszen ha valaha is egy piktor arra kérte volna, hogy vázolja fel neki a számára tökéletes nőt, a leírásból pontosan olyan festmény kerekedett volna ki, mint a sötételf. És itt van Dora is, akit eleinte sápatag kis szépségnek látott. Talán azért, mert felszíni elf, talán csak a visszafogott, elegáns viselkedése miatt. És Hubi mostanság nem ilyen nőkhöz szokott. Persze azt sem lehetne mondani, hogy közömbös lett volna iránta. Hiszen megpróbálta meglesni, ami a jó kancellárnál mégis a nagyfokú érdeklődés és szimpátia jele.*
- Milyen érdekes. *szól közbe, hiszen figyelt* Aki élt már fényűző körülmények között, az nem érzi hiányát, s míg aki csak láthatta más pazar életmódját, szeretne belekóstolni.
*Mert egy kicsit így fordította le magában Dora mondandóját.*
- Magam éltem már pompás palotában. Akkoriban el sem tudtam volna képzelni az életet finom brokátok, válogatott ínyencfalatok, remekbe szabott ötvösmunkák nélkül. És bizony voltak olyan napjaim is, amikor azt sem tudtam, hogy mit fogok enni másnap. Akkor pedig egy vekni, egy darab sajt és egy szál kolbász jelentette volna a legnagyobb luxust. Hiába, minden viszonyítás kérdése.
*Magában pont az utolsó mondatát cáfolja meg. Hiszen ha így lenne, akkor nem tartaná érdekesnek Dorát Esti mellett. Pedig bizony hogy. Még egy szentimentális hasonlat is az eszébe jut. A mélységi a tarlón végigseprő futótűz. Heves, perzselő, egy villanásnyi gyönyörű ragyogással elemészt. Az elf pedig a zsarátnok a kandallóban. Lágyan vibrál, testnek-léleknek kellemes meleget ad, hosszan. A jó kancellárnak fel kell tennie magának a kérdést, hogy melyikre vágyik?
~Mindkettőre. Most.~
A mélységi vérmérsékletét valamennyire ismerve úgy véli, hogy Esti nem is futna el az ötlet elől. Vagy ha mégsem lenne kedve hozzá, akkor sem orrolna meg miatta. Dora miatt vannak aggályai.*
- Esély... *mélázik el egy kicsit a pohárral a kezében, amiből időnként kortyint* Milyen szép szó! Rövid, de mégis van dallama. És bármilyen rövid is, mennyi lehetőséget sűríthetünk egy esélybe. Egy jó döntés vezethet a következőhöz, amiből még több sarjadhat. Esély... *Dora felé mosolyog* Szeretem ezt a szót.
*Amikor pedig Dora kicsit oldalt fordul, hogy Esti válaszát lesse, magát a mozdulatot, és a dézsa pereme fölött kikandikáló arcot olyan elbűvölően bájosnak találja, hogy egy pillanatra levegőt venni is elfelejt. Aztán ő is a másik irányba fordul, az ében vállakra hulló hófehér hajzuhatag felé. Bele is szédül egy kicsit ebbe az egészbe. Mindkét oldalán olyan gyönyörű nők fürdőznek, akikért egész lovagrendek mennének ölre, ő pedig itt ül közöttük, a saját dézsájában, és szégyen ide, szégyen oda, olyan merevedéssel már a gondolattól is, mint egy kiskamasz.*
- Ez igazán pompás, ennek őszintén örvendek! *mosolyodik el szélesen, amikor a mélységi arról beszél, hogy maradni kíván* Való igaz, hogy a Vashegy elmarad a nagyobb városoktól kényelemben, civilizáltságban, de úgy hiszem, hogy az alapok készen vannak és szilárdak. Bátran lehet rájuk építeni. Rajtunk áll, hogy mit. Úgy vélem, hogy komoly befolyásunk lehet a Vashegy sorsának további alakulására, és ne habozzunk megragadni a lehetőséget! Ha úgy tetszik, az esélyt.
*Elvégre már van hírük és nevük, és tettük okán joggal formálhatnak igényt arra, hogy beleszólásuk legyen a tharg birodalom életébe.*
- Erre muszáj inni még egyet! *csap rá kicsit szabad tenyerével a vízre, és mivel az üveg nem repül oda hozzá, neki muszáj kimásznia a vízből. Az előrelátó kancellár a dereka köré csavarja a dézsa peremére tett fürdőlepedőt. Talán arról van szó, hogy bármekkora kujon, mégsem tartja helyénvalónak csak úgy, pőrén felszolgálni az italt. Vagy inkább arról, hogy korábbi lelkesedése még nem lohadt le egészen. Miután körbejárt, és töltött annak, aki kért, megáll a kis asztalka mellett, ahová visszatette az öveget.*
- Egészségünkre!
*Ha ezt a kupicát is legurították, vagy legalább kortyoltak belőle, a kancellár sajnálkozó arcot vág. Szerette volna ezt elkerülni, hiszen mit sem szeretne kevésbé, mint most távozni, de sajnos az idő nem az a luxuscikk aminek bővében lennének.*
- Őszinte sajnálatomra, kedveseim, most magatokra kell hagyjalak titeket. Az élet nem állt meg a Vashegyen, sőt még a pestis sem lassította az idő folyását. Mindössze az én feladataim torlódtak fel, és tovább nem halogathatom a restancia ledolgozását.
*Közben törölközni, és utána öltözni is kezd.*
- A Vasudvar átépítése már nem tűr halasztást. A tervekkel elkészültem és itt is vannak a Kancellárián. Ami azért baj, mert ha néhány türelmetlen tharg ezek, valamint az iránymutatásom nélkül kezd neki, abból tragédia is lehet.
*Hubi természetesen a tetemes anyagi kárra gondol ezalatt, amit a beomló épület helyreállítása vonna maga után. Az valamelyest kevésbé ütné szíven, ha néhányan a romok alatt maradnának. Miért nem tudtak várni rá?*
- Így oda kell sietnem a tervekkel, és felügyelnem a munkálatokat.
*Néhány igazítás még a frizurán, és gondosabb odafigyelés a szakállnak. Végül minden tökéletes. Nagyjából.*
- Nem feltételezném, hogy ilyen unalmas dolog számot tarthatna az érdeklődésetekre. Pihenjetek nyugodtan, igazán rászolgáltatok.
*A jó kancellár nagy nehezen elnyom egy nagy sóhajt ahogy végignéz a két lányon. Valaki még meg fog fizetni azért, hogy ettől a lehetőségtől megfosztották.*
- Ám ha mégis kíváncsiak lennétek, örömmel látlak ott titeket. Egyébként pedig érezzétek magatokat otthon! A Kancellária a rendelkezésetekre áll.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igazán jó tudós tud egyszerre több dologra is figyelni. És Hubi igazán jó tudós. Ezért, miközben hallgatja a lányok válaszait, saját gondolataival is tud foglalkozni. És ne szépítsük a dolgot, kínban van. Mert azt valóban elfelejtette megemlíteni a szolgálóknak, hogy csak egy nagy dézsára lenne szükség (úgy látszik, valóban öregszik), de most már az egyik fele azt mondja, hogy jobb ez így. Mert mi is a kancellár problémája? Egyrészt itt van a mélységi. És bizony Esti mezítelen testének látásától egyáltalán nem a haja áll égnek. Hiszen ha valaha is egy piktor arra kérte volna, hogy vázolja fel neki a számára tökéletes nőt, a leírásból pontosan olyan festmény kerekedett volna ki, mint a sötételf. És itt van Dora is, akit eleinte sápatag kis szépségnek látott. Talán azért, mert felszíni elf, talán csak a visszafogott, elegáns viselkedése miatt. És Hubi mostanság nem ilyen nőkhöz szokott. Persze azt sem lehetne mondani, hogy közömbös lett volna iránta. Hiszen megpróbálta meglesni, ami a jó kancellárnál mégis a nagyfokú érdeklődés és szimpátia jele.*
- Milyen érdekes. *szól közbe, hiszen figyelt* Aki élt már fényűző körülmények között, az nem érzi hiányát, s míg aki csak láthatta más pazar életmódját, szeretne belekóstolni.
*Mert egy kicsit így fordította le magában Dora mondandóját.*
- Magam éltem már pompás palotában. Akkoriban el sem tudtam volna képzelni az életet finom brokátok, válogatott ínyencfalatok, remekbe szabott ötvösmunkák nélkül. És bizony voltak olyan napjaim is, amikor azt sem tudtam, hogy mit fogok enni másnap. Akkor pedig egy vekni, egy darab sajt és egy szál kolbász jelentette volna a legnagyobb luxust. Hiába, minden viszonyítás kérdése.
*Magában pont az utolsó mondatát cáfolja meg. Hiszen ha így lenne, akkor nem tartaná érdekesnek Dorát Esti mellett. Pedig bizony hogy. Még egy szentimentális hasonlat is az eszébe jut. A mélységi a tarlón végigseprő futótűz. Heves, perzselő, egy villanásnyi gyönyörű ragyogással elemészt. Az elf pedig a zsarátnok a kandallóban. Lágyan vibrál, testnek-léleknek kellemes meleget ad, hosszan. A jó kancellárnak fel kell tennie magának a kérdést, hogy melyikre vágyik?
~Mindkettőre. Most.~
A mélységi vérmérsékletét valamennyire ismerve úgy véli, hogy Esti nem is futna el az ötlet elől. Vagy ha mégsem lenne kedve hozzá, akkor sem orrolna meg miatta. Dora miatt vannak aggályai.*
- Esély... *mélázik el egy kicsit a pohárral a kezében, amiből időnként kortyint* Milyen szép szó! Rövid, de mégis van dallama. És bármilyen rövid is, mennyi lehetőséget sűríthetünk egy esélybe. Egy jó döntés vezethet a következőhöz, amiből még több sarjadhat. Esély... *Dora felé mosolyog* Szeretem ezt a szót.
*Amikor pedig Dora kicsit oldalt fordul, hogy Esti válaszát lesse, magát a mozdulatot, és a dézsa pereme fölött kikandikáló arcot olyan elbűvölően bájosnak találja, hogy egy pillanatra levegőt venni is elfelejt. Aztán ő is a másik irányba fordul, az ében vállakra hulló hófehér hajzuhatag felé. Bele is szédül egy kicsit ebbe az egészbe. Mindkét oldalán olyan gyönyörű nők fürdőznek, akikért egész lovagrendek mennének ölre, ő pedig itt ül közöttük, a saját dézsájában, és szégyen ide, szégyen oda, olyan merevedéssel már a gondolattól is, mint egy kiskamasz.*
- Ez igazán pompás, ennek őszintén örvendek! *mosolyodik el szélesen, amikor a mélységi arról beszél, hogy maradni kíván* Való igaz, hogy a Vashegy elmarad a nagyobb városoktól kényelemben, civilizáltságban, de úgy hiszem, hogy az alapok készen vannak és szilárdak. Bátran lehet rájuk építeni. Rajtunk áll, hogy mit. Úgy vélem, hogy komoly befolyásunk lehet a Vashegy sorsának további alakulására, és ne habozzunk megragadni a lehetőséget! Ha úgy tetszik, az esélyt.
*Elvégre már van hírük és nevük, és tettük okán joggal formálhatnak igényt arra, hogy beleszólásuk legyen a tharg birodalom életébe.*
- Erre muszáj inni még egyet! *csap rá kicsit szabad tenyerével a vízre, és mivel az üveg nem repül oda hozzá, neki muszáj kimásznia a vízből. Az előrelátó kancellár a dereka köré csavarja a dézsa peremére tett fürdőlepedőt. Talán arról van szó, hogy bármekkora kujon, mégsem tartja helyénvalónak csak úgy, pőrén felszolgálni az italt. Vagy inkább arról, hogy korábbi lelkesedése még nem lohadt le egészen. Miután körbejárt, és töltött annak, aki kért, megáll a kis asztalka mellett, ahová visszatette az öveget.*
- Egészségünkre!
*Ha ezt a kupicát is legurították, vagy legalább kortyoltak belőle, a kancellár sajnálkozó arcot vág. Szerette volna ezt elkerülni, hiszen mit sem szeretne kevésbé, mint most távozni, de sajnos az idő nem az a luxuscikk aminek bővében lennének.*
- Őszinte sajnálatomra, kedveseim, most magatokra kell hagyjalak titeket. Az élet nem állt meg a Vashegyen, sőt még a pestis sem lassította az idő folyását. Mindössze az én feladataim torlódtak fel, és tovább nem halogathatom a restancia ledolgozását.
*Közben törölközni, és utána öltözni is kezd.*
- A Vasudvar átépítése már nem tűr halasztást. A tervekkel elkészültem és itt is vannak a Kancellárián. Ami azért baj, mert ha néhány türelmetlen tharg ezek, valamint az iránymutatásom nélkül kezd neki, abból tragédia is lehet.
*Hubi természetesen a tetemes anyagi kárra gondol ezalatt, amit a beomló épület helyreállítása vonna maga után. Az valamelyest kevésbé ütné szíven, ha néhányan a romok alatt maradnának. Miért nem tudtak várni rá?*
- Így oda kell sietnem a tervekkel, és felügyelnem a munkálatokat.
*Néhány igazítás még a frizurán, és gondosabb odafigyelés a szakállnak. Végül minden tökéletes. Nagyjából.*
- Nem feltételezném, hogy ilyen unalmas dolog számot tarthatna az érdeklődésetekre. Pihenjetek nyugodtan, igazán rászolgáltatok.
*A jó kancellár nagy nehezen elnyom egy nagy sóhajt ahogy végignéz a két lányon. Valaki még meg fog fizetni azért, hogy ettől a lehetőségtől megfosztották.*
- Ám ha mégis kíváncsiak lennétek, örömmel látlak ott titeket. Egyébként pedig érezzétek magatokat otthon! A Kancellária a rendelkezésetekre áll.
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-26 19:28:40
Üzenet elküldve: 2019-02-26 19:28:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pestis után//
*Későn veszi csak észre, ő nem volt annyira előrelátó, mint Dora, így messzebb tette le a poharát, mintsem hogy a vízből könnyedén elérhetné. Ennek hála pedig kénytelen a kellemesen melengető vízben felegyenesedni, és a dézsa peremén túlnyúlva megszerezni a poharat, míg a kancellár körbekínálja a pálinkát. Épp időben sikerül megkaparintania a kis kelyhet, hogy aztán a gőzölgő vízbe visszasüllyedve várja be a kancellár érkezését*
- Köszönöm! *mosolyodik el, ahogy töltődik tele a pohara, majd egy húzásra ki is üríti azt. Ismét lehunyja a szemét egy pillanatra, ezúttal nem csak a puszta élvezettől, hanem a torkát végigégető italnak hála. ~Mennyivel finomabb, mint az a borzalom az ispotályban!~ gondolja elégedetten, ahogy az utolsó cseppek ízét érzi a szájában. Mialatt az ital kezdi kifejteni áldásos hatását, csak némán élvezi, ahogy a meleg elárasztja a testét. ~Sokkal szebb így a sallangok nélkül...~ állapítja meg magában, ahogy egy darabig Dorán időzik a tekintete. A hintó-témánál azonban már ő is bekapcsolódik*
- Talán ezen is javíthatnánk a tisztálkodással együtt! *jegyzi meg, egy kevéske vizet locsolva vállai azon részeire, amik szabadon vannak. ~Bár talán egyelőre vannak fontosabb dolgok is... ~véli magában, hiszen ha jobban belegondol, még otthona sincsen, ami őt magát kevésbé zavarná, azonban azt nem hagyhatja, hogy a Dwirinthalen-ház ténylegesen ház nélkül maradjon, így most ez szerepel a fontossági lista élén*
- Hidd el, benne lenni se jobb! De hát van, amikor muszáj úri hölgynek lenni, nemde? *fűzi hozzá Dora szavai hallatán a fényűzéssel kapcsolatban. Sosem rajongott a pompáért vagy Artheniorért, így kicsit sem bánja a város pusztulását, szeretett rokonáét viszont annál inkább. A bosszúról se mondott még le teljesen, jelenleg azonban félretette ezt a problémát addig, míg a körülmények alkalmasak nem lesznek arra, hogy törlessze adósságát a város felé. ~Egy kiadós vérfürdő formájában!~ somolyog magában, a dézsában fodrozódó hullámokat nézve. Annak ellenére azonban, hogy gondolatai messzire járnak, figyel a körülötte zajló beszélgetésre is*
- Talán tényleg igazad volt, Habrertus! Több a közös bennünk Dorával, mint elsőre gondolná az ember. Ő se szereti a felesleges fényűzést, és ő is csak rád számíthatott ideérkezésekor... azt hiszem, már csak a nagy összeborulás hiányzik, hogy legjobb barátnők legyünk! *a korábbi köszöntővel ellentétben, amit teljesen komolynak szánt, most maga sem tudja, ironizál-e vagy sem. Elvégre tényleg igaz, amit mondott, még ha ezt nem is esik jól beismernie. ~És persze ott van a harmadik, kimondatlan pont. A kancellár... Még ha máshogy gondolunk is rá, kétségtelen, hogy közös vonásunk az iránta való érdeklődés is!~ réved el ismét, ezúttal a kancelláron felejtve pillantását. Csak akkor kap észbe, mikor rá terelődik a szó*
- Azt hiszem, maradok még. Arthenior úgyse volt épp a kedvemre való... Amon sokkal szimpatikusabb helynek tűnik. Nyilvánvaló hiányosságai ellenére is vannak olyan területek, amelyekben igazán kimagasló! *fog bele tervei ecsetelésébe, bár jobban örülne, ha ennek a beszélgetésnek egyedül csak a kancellár lenne a fültanúja. ~De hát ha már egyszer itt van!~ vonja meg a vállát gondolatban, könnyedén túllendülve azon, hogy Dora is egy közel dézsában ejtőzik és minden szavát hallja* Talán hosszabb időre berendezkedek majd itt, kedves! *mosolyodik el kissé az ötletre, a többiek értelmezésére bízva, vajon kinek is szólt ez a megszólítás*
- Szeretném megismerni az itteni szokásokat és embereket! Remélem, hogy ebben számíthatok a segítségetekre! *teszi még hozzá csak úgy mellékesen, direkt használva többesszámot, hogy mindenkinek meglegyen az öröme, ne mondhassák, hogy ő akarna útjába állni eme csodás, fajok közti barátságnak, ráadásul mi mással tudná jobban megkedveltetni magát a lánnyal, mint hogy megadja a lehetőséget Dorának tudása fitogtatására. A kancellár pedig eddig is segítségére volt mindenben, biztos benne, hogy a pestis-veszély elmúltával a pártfogásával képes lesz megfelelő pozíciót kivívni a Dwirinthalen-ház számára Amon környékén.*
*Későn veszi csak észre, ő nem volt annyira előrelátó, mint Dora, így messzebb tette le a poharát, mintsem hogy a vízből könnyedén elérhetné. Ennek hála pedig kénytelen a kellemesen melengető vízben felegyenesedni, és a dézsa peremén túlnyúlva megszerezni a poharat, míg a kancellár körbekínálja a pálinkát. Épp időben sikerül megkaparintania a kis kelyhet, hogy aztán a gőzölgő vízbe visszasüllyedve várja be a kancellár érkezését*
- Köszönöm! *mosolyodik el, ahogy töltődik tele a pohara, majd egy húzásra ki is üríti azt. Ismét lehunyja a szemét egy pillanatra, ezúttal nem csak a puszta élvezettől, hanem a torkát végigégető italnak hála. ~Mennyivel finomabb, mint az a borzalom az ispotályban!~ gondolja elégedetten, ahogy az utolsó cseppek ízét érzi a szájában. Mialatt az ital kezdi kifejteni áldásos hatását, csak némán élvezi, ahogy a meleg elárasztja a testét. ~Sokkal szebb így a sallangok nélkül...~ állapítja meg magában, ahogy egy darabig Dorán időzik a tekintete. A hintó-témánál azonban már ő is bekapcsolódik*
- Talán ezen is javíthatnánk a tisztálkodással együtt! *jegyzi meg, egy kevéske vizet locsolva vállai azon részeire, amik szabadon vannak. ~Bár talán egyelőre vannak fontosabb dolgok is... ~véli magában, hiszen ha jobban belegondol, még otthona sincsen, ami őt magát kevésbé zavarná, azonban azt nem hagyhatja, hogy a Dwirinthalen-ház ténylegesen ház nélkül maradjon, így most ez szerepel a fontossági lista élén*
- Hidd el, benne lenni se jobb! De hát van, amikor muszáj úri hölgynek lenni, nemde? *fűzi hozzá Dora szavai hallatán a fényűzéssel kapcsolatban. Sosem rajongott a pompáért vagy Artheniorért, így kicsit sem bánja a város pusztulását, szeretett rokonáét viszont annál inkább. A bosszúról se mondott még le teljesen, jelenleg azonban félretette ezt a problémát addig, míg a körülmények alkalmasak nem lesznek arra, hogy törlessze adósságát a város felé. ~Egy kiadós vérfürdő formájában!~ somolyog magában, a dézsában fodrozódó hullámokat nézve. Annak ellenére azonban, hogy gondolatai messzire járnak, figyel a körülötte zajló beszélgetésre is*
- Talán tényleg igazad volt, Habrertus! Több a közös bennünk Dorával, mint elsőre gondolná az ember. Ő se szereti a felesleges fényűzést, és ő is csak rád számíthatott ideérkezésekor... azt hiszem, már csak a nagy összeborulás hiányzik, hogy legjobb barátnők legyünk! *a korábbi köszöntővel ellentétben, amit teljesen komolynak szánt, most maga sem tudja, ironizál-e vagy sem. Elvégre tényleg igaz, amit mondott, még ha ezt nem is esik jól beismernie. ~És persze ott van a harmadik, kimondatlan pont. A kancellár... Még ha máshogy gondolunk is rá, kétségtelen, hogy közös vonásunk az iránta való érdeklődés is!~ réved el ismét, ezúttal a kancelláron felejtve pillantását. Csak akkor kap észbe, mikor rá terelődik a szó*
- Azt hiszem, maradok még. Arthenior úgyse volt épp a kedvemre való... Amon sokkal szimpatikusabb helynek tűnik. Nyilvánvaló hiányosságai ellenére is vannak olyan területek, amelyekben igazán kimagasló! *fog bele tervei ecsetelésébe, bár jobban örülne, ha ennek a beszélgetésnek egyedül csak a kancellár lenne a fültanúja. ~De hát ha már egyszer itt van!~ vonja meg a vállát gondolatban, könnyedén túllendülve azon, hogy Dora is egy közel dézsában ejtőzik és minden szavát hallja* Talán hosszabb időre berendezkedek majd itt, kedves! *mosolyodik el kissé az ötletre, a többiek értelmezésére bízva, vajon kinek is szólt ez a megszólítás*
- Szeretném megismerni az itteni szokásokat és embereket! Remélem, hogy ebben számíthatok a segítségetekre! *teszi még hozzá csak úgy mellékesen, direkt használva többesszámot, hogy mindenkinek meglegyen az öröme, ne mondhassák, hogy ő akarna útjába állni eme csodás, fajok közti barátságnak, ráadásul mi mással tudná jobban megkedveltetni magát a lánnyal, mint hogy megadja a lehetőséget Dorának tudása fitogtatására. A kancellár pedig eddig is segítségére volt mindenben, biztos benne, hogy a pestis-veszély elmúltával a pártfogásával képes lesz megfelelő pozíciót kivívni a Dwirinthalen-ház számára Amon környékén.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-25 19:40:06
Üzenet elküldve: 2019-02-25 19:40:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis után//
*Dora aligha tudja eldönteni, hogy Esti rögtönzött pohárköszöntője valami nemesi formaságra vezethető vissza, vagy a gúny jele, ha már ennyire húzzák a mélységi hölgyemény drága idejét. Ez persze nem derül ki, a lánynak pedig eszében sincs szóvá tenni. Most nem, miután rá terelődik a szó. Figyelmesen hallgatja Estit, és közben arcán mosoly bujkál. Nagyon érdekes ez a barátság-história, amit fantáziával teli társnője előad, de hogy aztán az „együtt tevésüket” a kancellár nyilvánvalóan piszkos fantáziája mivé alakítja, arra Dora egyáltalán nem lenne kíváncsi. Ennek ellenére megtudja, mivel a mélységi egy csókot nyom az arcára. Gyomrában bukfencet vet a jó feles, de a boncszakértő elf tudósnak több kell ahhoz, hogy kidobja a taccsot: csak egész lelkében beleremeg a mély mélységi-undorba, de ezt nagyban igyekszik palástolni.*
~ Még jó, hogy épp fürdeni indulunk. ~ *Örül meg magában, hogy lemoshatja az incidens nyomát. Nem is az a baj, hogy Esti mélységi – bár az is baj –, hanem Dora az erkölcseivel sincs kibékülve. Amikor mind nekivetkőznek a fürdőnek, azt viszont el kell ismernie, hogy érthető, mi tetszik benne annyira Habrertusnak. A mélységi határozottan izmosabbnak tűnik, mint Dora, talán mert kettejük közül ő tud harcolni.* ~ Meg lovagolni. ~ *Jut a lány eszébe sajgó fenekéről. Persze ettől függetlenül ő maga sem kövér, szép, vékony, de nem sovány elf-alkat. Bárki is feltételez róla szemérmességet, ez továbbra sem viseli meg. Habrertusnál sem lepi meg, amit a ruha alatt lát, sőt, kicsit talán még pozitívan is csalódik. Elfogadja az italt, ha már amúgy is a pohárral játszadozik.*
- Egészségünkre! *Emeli a férfi felé poharát, és fel is hajtja. Egyre jobban érzi a tartalmát, de arra még nem elég, hogy „kivetkőzzön” magából, ahhoz túl sokat iszogatott Fendor alkoholjából, hogy a szervezete ilyen egyszerűen térdet hajtson a felsőbb szeszhatalomnak.*
- Annyira különös. *Kapcsolódik be a hintóval kapcsolatos eszmefuttatásba.* Artheniorban mindig nagy szerepet játszott a fényűzés és a pompa. Mióta ideértem, nem látok ilyesmit. Bár őszintén megvallom, nem bánom a dolgot, mert nekem soha nem volt benne részem, messziről nézni mások pompáját nem volt valami élvezetes. *Csacsog vidáman, üresen, közben elemző pillantásával a kancellárt figyeli. Kíváncsi rá, mi a következő lépése, hiszen eddig olyan szofisztikáltan viselkednek, mintha a Nagytanács elaggott férfitagjai vonultak volna együtt gőzfürdőzni egy hosszú nap után. Leszámítva az érdeklődő pillantásokat, persze. Dora nem segít a helyzet kínosságán, inkább ujjaival kifésüli a port sötét tincseiből, mintha csak otthon lenne. Éppen akkor áll neki, mikor Habrertus a nagyságát méltatja, így a külső szemlélő valami szemtelen kisasszonynak nézhetné. Persze erről szó sincs.*
- Még emlékszem, mikor én voltam hálás neked, amiért hajlandó voltál magadhoz venni, miután el kellett hagynom Artheniort. *Teszi hozzá most őszintén, mert hiába zsákutca ez, azért csak kedveli a kancellárt.* Most elmondhatjuk, hogy mindketten adtunk a másiknak egy esélyt. A kérdés csak az, mire használjuk…
*Átható pillantása elárulja, hogy ez egy felkérés keringőre, de őt is érdekli a kérdés, mi lesz Estivel, országos barátnőjével, ezért tettetett érdeklődéssel arra helyezkedik a dézsában.*
- Igen, drágám. *Bukik ki belőle a Habrertus-féle megszólítás után szabadon.* Hová, hová? *De csakhamar a figyelmét jobban elvonja egy közeli olajos üvegcse, amit olyan érdeklődéssel szagol meg, amivel csak az alkimisták tudják.*
~ Úgyse megy el. ~ *Töpreng magában látványosan unatkozva.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.25 19:44:13
*Dora aligha tudja eldönteni, hogy Esti rögtönzött pohárköszöntője valami nemesi formaságra vezethető vissza, vagy a gúny jele, ha már ennyire húzzák a mélységi hölgyemény drága idejét. Ez persze nem derül ki, a lánynak pedig eszében sincs szóvá tenni. Most nem, miután rá terelődik a szó. Figyelmesen hallgatja Estit, és közben arcán mosoly bujkál. Nagyon érdekes ez a barátság-história, amit fantáziával teli társnője előad, de hogy aztán az „együtt tevésüket” a kancellár nyilvánvalóan piszkos fantáziája mivé alakítja, arra Dora egyáltalán nem lenne kíváncsi. Ennek ellenére megtudja, mivel a mélységi egy csókot nyom az arcára. Gyomrában bukfencet vet a jó feles, de a boncszakértő elf tudósnak több kell ahhoz, hogy kidobja a taccsot: csak egész lelkében beleremeg a mély mélységi-undorba, de ezt nagyban igyekszik palástolni.*
~ Még jó, hogy épp fürdeni indulunk. ~ *Örül meg magában, hogy lemoshatja az incidens nyomát. Nem is az a baj, hogy Esti mélységi – bár az is baj –, hanem Dora az erkölcseivel sincs kibékülve. Amikor mind nekivetkőznek a fürdőnek, azt viszont el kell ismernie, hogy érthető, mi tetszik benne annyira Habrertusnak. A mélységi határozottan izmosabbnak tűnik, mint Dora, talán mert kettejük közül ő tud harcolni.* ~ Meg lovagolni. ~ *Jut a lány eszébe sajgó fenekéről. Persze ettől függetlenül ő maga sem kövér, szép, vékony, de nem sovány elf-alkat. Bárki is feltételez róla szemérmességet, ez továbbra sem viseli meg. Habrertusnál sem lepi meg, amit a ruha alatt lát, sőt, kicsit talán még pozitívan is csalódik. Elfogadja az italt, ha már amúgy is a pohárral játszadozik.*
- Egészségünkre! *Emeli a férfi felé poharát, és fel is hajtja. Egyre jobban érzi a tartalmát, de arra még nem elég, hogy „kivetkőzzön” magából, ahhoz túl sokat iszogatott Fendor alkoholjából, hogy a szervezete ilyen egyszerűen térdet hajtson a felsőbb szeszhatalomnak.*
- Annyira különös. *Kapcsolódik be a hintóval kapcsolatos eszmefuttatásba.* Artheniorban mindig nagy szerepet játszott a fényűzés és a pompa. Mióta ideértem, nem látok ilyesmit. Bár őszintén megvallom, nem bánom a dolgot, mert nekem soha nem volt benne részem, messziről nézni mások pompáját nem volt valami élvezetes. *Csacsog vidáman, üresen, közben elemző pillantásával a kancellárt figyeli. Kíváncsi rá, mi a következő lépése, hiszen eddig olyan szofisztikáltan viselkednek, mintha a Nagytanács elaggott férfitagjai vonultak volna együtt gőzfürdőzni egy hosszú nap után. Leszámítva az érdeklődő pillantásokat, persze. Dora nem segít a helyzet kínosságán, inkább ujjaival kifésüli a port sötét tincseiből, mintha csak otthon lenne. Éppen akkor áll neki, mikor Habrertus a nagyságát méltatja, így a külső szemlélő valami szemtelen kisasszonynak nézhetné. Persze erről szó sincs.*
- Még emlékszem, mikor én voltam hálás neked, amiért hajlandó voltál magadhoz venni, miután el kellett hagynom Artheniort. *Teszi hozzá most őszintén, mert hiába zsákutca ez, azért csak kedveli a kancellárt.* Most elmondhatjuk, hogy mindketten adtunk a másiknak egy esélyt. A kérdés csak az, mire használjuk…
*Átható pillantása elárulja, hogy ez egy felkérés keringőre, de őt is érdekli a kérdés, mi lesz Estivel, országos barátnőjével, ezért tettetett érdeklődéssel arra helyezkedik a dézsában.*
- Igen, drágám. *Bukik ki belőle a Habrertus-féle megszólítás után szabadon.* Hová, hová? *De csakhamar a figyelmét jobban elvonja egy közeli olajos üvegcse, amit olyan érdeklődéssel szagol meg, amivel csak az alkimisták tudják.*
~ Úgyse megy el. ~ *Töpreng magában látványosan unatkozva.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.25 19:44:13
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-24 21:04:50
Üzenet elküldve: 2019-02-24 21:04:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis után//
*Talán nincs kisebb jelentősége, de Hubi most valahogy csak kevésbé foglalkozott azzal, hogy még mielőtt átvonultak volna a fürdővé kinevezett terembe, a hivatali asztalán talált egy irományt, és nem is kevés pénzt. Épp csak belepislantott az iratba: a Pinty bérleti szerződése volt az, rendben aláírva. Tehát az aranyak sem lehettek mások, mint a bérleti díj, és az előzetesen megállapított kaució. Egyelőre mindkettőt asztala fiókjába süllyesztette azzal a gondolattal, a Hadúr leánya bár még fiatalka és talán gyakran viselkedik úgy, mint egy csitri, lehet rá számítani. Ez mindenesetre megnyugtató.
Valamivel később pedig már pohárral a kezében, egy helyiséggel arrébb mosolyog.*
- Ó, ez... ez én vagyok...
*Szinte tényleg elpirul amikor a bájos társnői, viszonozva a köszöntőt, méltatni kezdik érdemeit, melyeket egyébként maga is elévülhetetlennek talál. Annyira, hogy kifejezetten rosszul esik neki az a gondolat, hogy a munka oroszlánrészét mégis Dora és Esti végezték, így úgy illenék, hogy a dicsőségből is nagyobb rész essen rájuk. De hát az illem egy nagyon szép dolog, csak pont a Vashegyen tartják kevésbé nagy becsben, mint a világ civilizáltabb tájain.
Azt pedig, ahogy említette is, valóban örömmel veszi, hogy talán gyengéden intő szavainak is köszönhetően, a lányok kevésbé ellenségesen beszélgetnek egymással a továbbiakban. Mi több, a mélységi még egy könnyű csókot is nyom az elf orcájára. Nem több ez természetesen egy ártatlan puszinál, a derék kancellárnak mégis apró görcsbe rándul ennek láttán a gyomra. Illetve inkább valahol lejjebb, az alhasa tájékán. Ezután pedig legszívesebben a fejét verné a falba ostoba feledékenysége miatt. Mert bizony meg kellett volna említeni, hogy csak egy jókora dézsára van szükség, és nem három apróbbra. Fürdőzni viszont felöltözve nem praktikus. Ennek jegyében Dora és Esti vetkőzni is kezd, méghozzá a kancellár színe előtt. Ez pedig furcsa dologhoz vezethet. Hubiról Vashegy-szerte járja a gyalázatos pletyka, hogy szeret szemrevaló fehérnépek után leselkedni. Ha ez a mocskos rágalom igaz lenne, akkor most mohón nyeldekelve mereszthetné a szemeit, hiszen még csak meg sem kéne erőltetnie magát, hogy nem is egy, de mindjárt két rendkívül izgalmas testet láthasson mezítelenül. Viszont a jó, és rendszerint kéjsóvár, kéjenc kancellár most gyakorlatilag közönyösen kezd neki saját ruházata meglazításához, miközben tőle karnyújtásnyira vetkeznek a hölgyek. Természetesen nem olyan álszent, hogy tekintetét a padlóra szegezve piruljon a helyzet miatt, de épp csak annyira veszi szemügyre a mélységit és az elfet amennyire ilyenkor a természetes, mindenféle hátsó gondolat nélkül kíváncsiság diktálja. Magától értetődik persze, hogy a kancellárt nem szállta meg a jóság és tisztaság szelleme. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a maga részéről azt találja izgalmasnak és érdekesnek, ha úgy leselkedhet, hogy erről a másik nem tud. Ez így nagyban csökkenti a dolog élvezeti értékét, bár a szépség iránt fogékony Hubi aztr azért megállapítja, hogy a két leányzónak igazán nincs mit szégyellnie testi adottságain. Nem úgy, mint neki. Könnyen lehet, hogy a hármas tagjai nagyjából egykorúak, vagy épp a kancellár a legfiatalabb, de ember lévén rajta látszik leginkább a kor. Jó tintanyalóként már ifjabb éveiben sem rendelkezett kidolgozott izmokkal, de az évek még azt a keveset is apasztották valamelyest. Legfeljebb annyit lehet a javára írni, hogy nem is növesztett kappanhájat a derekára, és nem is vészesen sovány, mint egynémely vénember. Inkább amolyan szikár alak, amivel neki eddig semmi baja nem volt. Azt már rég megtanulta, hogy ne a testével próbálja lenyűgözni a szebbik nem képviselőit.*
- Őszintén szólva nem tartom valószínűnek, hogy az egész Vashegyen akár egy árva hintó is előfordulna. *kuncog egy kicsit míg a ruháit rendezi el, biztos távolságban a dézsától* Aligha volna itt bárki is, aki igényelné az efféle kifinomultságot. Már természetesen rajtunk kívül.
*Amikor a leányok már elhelyezkedtek a dézsáikban, Hubi sorra járja őket, hogy még egy kis pálinkát kínálhasson. Figyelmes és udvarias ember, meg aztán bármennyire is a stikában való leskelődés az igazi számára, ki róhatná fel neki, hogy mégis legeltesse kicsit a szemeit? Mivel ő magának nem tenne ilyet, egyértelmű, hogy értelmes ember sem vetemedhetne ilyesmire.*
- Talán kérhetünk ajánlatokat a piacról, a hegy lábától. *duruzsol, miközben tölt annak, aki kér az italból* Hiszen miért ne állhatna egy hintó a Kancellária és nagyra becsült vendégei rendelkezésére?
*Miután magának is tölt egy kupicával, jóleső sóhajokkal merül el a meleg vízben.*
- Igen... *leheli* Ez valóban fenséges. És igazán ez a legkevesebb, amit meg is érdemeltünk.
*Szuszogva könyököl ki a dézsa peremén, fejét oldalt biccentve nézi kis ideig a mélységi hófehér hajzuhatagát. Szó mi szó, elbűvöli a látvány. Aztán szinte bűntudattal pislog Dora felé.
~Nem lesz ez így jó...~
Aztán elmosolyodik és az elf felé kezd beszélni.*
- Nagy örömömre szolgál, és köszönettel is tartozom érte, hogy továbbra is a segítségemre kívánsz lenni a Kancellárián. Mondanom sem kell, hogy álmodnom sem lehetne kiválóbb írnokról, talpraesettebb segítőről. És te, kedvesem? *fordul Esti felé, és talán a jóleső ejtőzés okán, vele is közvetlenebb hangot üt meg* Neked mik a további terveid most, hogy e ragályt megfékeztük?
*Habrertus forrón reméli, hogy a sötételf is marad a Vashegyen, lehetőleg közel a Kancelláriához. Vagy éppen ott. Valamivel rövidebb távú tervei között pedig az szerepel, hogy nem sokkal később valami többé-kevésbé átlátszó okkal megkéri valamelyik fürdőtársát, hogy mossa meg a hátát. Vagy mindkettő. És esetleg nem is csak a hátát? Rémes ez a bizonytalanság, és az, hogy Dora mennyire tudja feszélyezni. Estit minden további nélkül megkérné, hogy aztán maga mellé ültesse a dézsában. Vagy az ölébe. De Doránál valahogy nem akar csak úgy ajtóstól rontani a házba. Aggasztó érzés ez.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 21:09:18
*Talán nincs kisebb jelentősége, de Hubi most valahogy csak kevésbé foglalkozott azzal, hogy még mielőtt átvonultak volna a fürdővé kinevezett terembe, a hivatali asztalán talált egy irományt, és nem is kevés pénzt. Épp csak belepislantott az iratba: a Pinty bérleti szerződése volt az, rendben aláírva. Tehát az aranyak sem lehettek mások, mint a bérleti díj, és az előzetesen megállapított kaució. Egyelőre mindkettőt asztala fiókjába süllyesztette azzal a gondolattal, a Hadúr leánya bár még fiatalka és talán gyakran viselkedik úgy, mint egy csitri, lehet rá számítani. Ez mindenesetre megnyugtató.
Valamivel később pedig már pohárral a kezében, egy helyiséggel arrébb mosolyog.*
- Ó, ez... ez én vagyok...
*Szinte tényleg elpirul amikor a bájos társnői, viszonozva a köszöntőt, méltatni kezdik érdemeit, melyeket egyébként maga is elévülhetetlennek talál. Annyira, hogy kifejezetten rosszul esik neki az a gondolat, hogy a munka oroszlánrészét mégis Dora és Esti végezték, így úgy illenék, hogy a dicsőségből is nagyobb rész essen rájuk. De hát az illem egy nagyon szép dolog, csak pont a Vashegyen tartják kevésbé nagy becsben, mint a világ civilizáltabb tájain.
Azt pedig, ahogy említette is, valóban örömmel veszi, hogy talán gyengéden intő szavainak is köszönhetően, a lányok kevésbé ellenségesen beszélgetnek egymással a továbbiakban. Mi több, a mélységi még egy könnyű csókot is nyom az elf orcájára. Nem több ez természetesen egy ártatlan puszinál, a derék kancellárnak mégis apró görcsbe rándul ennek láttán a gyomra. Illetve inkább valahol lejjebb, az alhasa tájékán. Ezután pedig legszívesebben a fejét verné a falba ostoba feledékenysége miatt. Mert bizony meg kellett volna említeni, hogy csak egy jókora dézsára van szükség, és nem három apróbbra. Fürdőzni viszont felöltözve nem praktikus. Ennek jegyében Dora és Esti vetkőzni is kezd, méghozzá a kancellár színe előtt. Ez pedig furcsa dologhoz vezethet. Hubiról Vashegy-szerte járja a gyalázatos pletyka, hogy szeret szemrevaló fehérnépek után leselkedni. Ha ez a mocskos rágalom igaz lenne, akkor most mohón nyeldekelve mereszthetné a szemeit, hiszen még csak meg sem kéne erőltetnie magát, hogy nem is egy, de mindjárt két rendkívül izgalmas testet láthasson mezítelenül. Viszont a jó, és rendszerint kéjsóvár, kéjenc kancellár most gyakorlatilag közönyösen kezd neki saját ruházata meglazításához, miközben tőle karnyújtásnyira vetkeznek a hölgyek. Természetesen nem olyan álszent, hogy tekintetét a padlóra szegezve piruljon a helyzet miatt, de épp csak annyira veszi szemügyre a mélységit és az elfet amennyire ilyenkor a természetes, mindenféle hátsó gondolat nélkül kíváncsiság diktálja. Magától értetődik persze, hogy a kancellárt nem szállta meg a jóság és tisztaság szelleme. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a maga részéről azt találja izgalmasnak és érdekesnek, ha úgy leselkedhet, hogy erről a másik nem tud. Ez így nagyban csökkenti a dolog élvezeti értékét, bár a szépség iránt fogékony Hubi aztr azért megállapítja, hogy a két leányzónak igazán nincs mit szégyellnie testi adottságain. Nem úgy, mint neki. Könnyen lehet, hogy a hármas tagjai nagyjából egykorúak, vagy épp a kancellár a legfiatalabb, de ember lévén rajta látszik leginkább a kor. Jó tintanyalóként már ifjabb éveiben sem rendelkezett kidolgozott izmokkal, de az évek még azt a keveset is apasztották valamelyest. Legfeljebb annyit lehet a javára írni, hogy nem is növesztett kappanhájat a derekára, és nem is vészesen sovány, mint egynémely vénember. Inkább amolyan szikár alak, amivel neki eddig semmi baja nem volt. Azt már rég megtanulta, hogy ne a testével próbálja lenyűgözni a szebbik nem képviselőit.*
- Őszintén szólva nem tartom valószínűnek, hogy az egész Vashegyen akár egy árva hintó is előfordulna. *kuncog egy kicsit míg a ruháit rendezi el, biztos távolságban a dézsától* Aligha volna itt bárki is, aki igényelné az efféle kifinomultságot. Már természetesen rajtunk kívül.
*Amikor a leányok már elhelyezkedtek a dézsáikban, Hubi sorra járja őket, hogy még egy kis pálinkát kínálhasson. Figyelmes és udvarias ember, meg aztán bármennyire is a stikában való leskelődés az igazi számára, ki róhatná fel neki, hogy mégis legeltesse kicsit a szemeit? Mivel ő magának nem tenne ilyet, egyértelmű, hogy értelmes ember sem vetemedhetne ilyesmire.*
- Talán kérhetünk ajánlatokat a piacról, a hegy lábától. *duruzsol, miközben tölt annak, aki kér az italból* Hiszen miért ne állhatna egy hintó a Kancellária és nagyra becsült vendégei rendelkezésére?
*Miután magának is tölt egy kupicával, jóleső sóhajokkal merül el a meleg vízben.*
- Igen... *leheli* Ez valóban fenséges. És igazán ez a legkevesebb, amit meg is érdemeltünk.
*Szuszogva könyököl ki a dézsa peremén, fejét oldalt biccentve nézi kis ideig a mélységi hófehér hajzuhatagát. Szó mi szó, elbűvöli a látvány. Aztán szinte bűntudattal pislog Dora felé.
~Nem lesz ez így jó...~
Aztán elmosolyodik és az elf felé kezd beszélni.*
- Nagy örömömre szolgál, és köszönettel is tartozom érte, hogy továbbra is a segítségemre kívánsz lenni a Kancellárián. Mondanom sem kell, hogy álmodnom sem lehetne kiválóbb írnokról, talpraesettebb segítőről. És te, kedvesem? *fordul Esti felé, és talán a jóleső ejtőzés okán, vele is közvetlenebb hangot üt meg* Neked mik a további terveid most, hogy e ragályt megfékeztük?
*Habrertus forrón reméli, hogy a sötételf is marad a Vashegyen, lehetőleg közel a Kancelláriához. Vagy éppen ott. Valamivel rövidebb távú tervei között pedig az szerepel, hogy nem sokkal később valami többé-kevésbé átlátszó okkal megkéri valamelyik fürdőtársát, hogy mossa meg a hátát. Vagy mindkettő. És esetleg nem is csak a hátát? Rémes ez a bizonytalanság, és az, hogy Dora mennyire tudja feszélyezni. Estit minden további nélkül megkérné, hogy aztán maga mellé ültesse a dézsában. Vagy az ölébe. De Doránál valahogy nem akar csak úgy ajtóstól rontani a házba. Aggasztó érzés ez.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 21:09:18
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:58:05
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:58:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pestis után//
- Szerintem meg te feledkezel el róla, hogy hiába volt meg a tudásod megmentéshez, ha hiányzott a szükséges... lelkierő. *keresi suttogva a megfelelő szót, emlékeztetve rá Dorát, hogy bár lehet, kettejük közül ő a gyógynövények nagyobb ismerője, nélküle biztos ott kuporgott volna az egyik sarokban, azon aggódva, hogy mi lesz a szeretett kancellárjával. ~Nehogy azt hidd, hogy egyedül tiéd az érdem!~ pillant lesajnálóan a lányra, mielőtt újra az útra fordítaná figyelmét*
- Ó, az én lelkem mélyen szunnyad! Több kell egy ilyen szekérnél, hogy felrázza álmából! *mosolyodik el a kérdés hallatán. ~Talán az igazi szerelem csókjára vár!~ fut át agyán a gondolat, ahogy Dora a meséket kezdi emlegetni, ahol mindig csak erre várnak a bajba jutott hölgyek. ~Á, badarság!~ hessegeti azonban el a gondolatot, ahogy megállítja a szekeret*
- Hintó? Pazar elképzelés! Van errefelé ilyesmi? *érdeklődik, ezúttal puszta kíváncsiságtól vezérelve, nem azért, hogy leszólja a környéket, hiszen nem látott még itt ilyesmit. Az sem zaklatná fel azonban különösképp, ha kiderül, a hintót még csak hírből sem ismerik errefelé, hiszen a másik kettővel ellentétben, ő inkább a rendes lovagláshoz van szokva, talán ezért sem viseli meg annyira a szekéren való zötykölődés. Ruganyos léptekkel pattan le a szekérről, az érkező szolgákra bízva azt, majd indul meg a többiek nyomában a Radkraal felé. Most kezd csak rájönni, mennyire hiányzott már neki is egy jó nagy dézsa forró víz, vagy legalábbis egy kis nyugalom, távol a betegszoba terhétől. Úgy tűnik azonban, a kellemes ejtőzés előtt végre alkalma nyílik valami rendes italt is megkóstolnia, így örömmel veszi el Habrertustól a felé nyújtott poharat, kissé megbiccentve a fejét köszönete jeleként*
- Emeljük poharunk a Vashegy legkiválóbb kancellárjára, aki erején felül próbált segíteni minden rászorulón! Aki saját testi épségét nem féltve törődött a haldoklókkal, és akinek ezen felül megbetegedése után még arra is volt energiája, hogy a gyógymód kitalálásával foglalkozzék! Röviden... emeljük poharunk a legszívósabb és legkitartóbb férfira egész Amonon! *tart ő is rögtönzött pohárköszöntőt, miután a sajátjukat halvány mosollyal végighallgatta. Kicsit már kezd sok lenni neki ebből a szirupos ömlengésből, mégis úgy érzi, illik valamivel viszonozni a kedves szavakat, és abból sem lehet semmi hátránya, ha egy kicsit legyezgeti a kancellár hiúságát. Amint hallja, ebből Dora is kiveszi a részét, kellőképpen mézes-mázosan fogalmazva*
- Barátság? *ízlelgeti kicsit a szót, hiszen rég volt olyasvalaki, akit a barátjának mondott volna* Ki vagyok én, hogy eme nemes érzelmek útjába álljak? *jelenti ki végül a maga módján, hogy részéről aztán semmi akadálya nincs annak, hogy egy kis időre még mélyebbre ássák a csatabárdot*
- Hát így illik egy baráttal beszélni? *húzza fel kissé a szemöldökét a hűvös köszönet hallatán* Én is igazán élveztem mindent, amit együtt tettünk! *mosolyodik el, majd közelebb lépve a lányhoz, tünékeny csókot lehel az arcára*
- Csak szeretnél! *suttogja a fülébe, ahogy elhúzódik tőle. Bár tény, hogy az itteniek közül Dora az, aki a legjobb ismeri őt, azt állítani, hogy belát a páncélja mögé, erőteljes túlzásnak érzi*
- Na de felejtsük el a régi sérelmeket és előítéleteket, és lássuk inkább azt a fürdőt! *jelenti ki immár hangosabban, amikor megérkezik a hír, hogy minden készen áll a számukra. A másik szobába érve örömmel látja, hogy olyan kellemesnek ígérkezik a fürdőzés, mint azt képzelni merte. Bár meglepi a három dézsa, ezt betudja annak, hogy Habrertus bizonyára tekintettel akart lenni Dora szemérmességére, hiszen őt magát egyáltalán nem zavarta volna a közös fürdőzés. Ha már itt vannak, hamar vetkőzni kezd ő is, majd miután megszabadult a zavaró ruhadaraboktól, kiválasztja magának a jobb oldali dézsát, hogy abban merüljön el. Hosszú, hófehér hajzuhatagát igyekszik a dézsa peremén túl kilógatni, hogy egyelőre ne érje víz a tincseket, majd nyakig merül a forró fürdőben, élvezve, ahogy a kellemes meleg átjárja a csontjait*
- Mmm... igazán fenséges! *jegyzi meg csukott szemmel, ahogy szép lassan teljesen elengedi magát, szinte érezve, ahogy a feszültség távozik a lelkéből.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 20:01:41
- Szerintem meg te feledkezel el róla, hogy hiába volt meg a tudásod megmentéshez, ha hiányzott a szükséges... lelkierő. *keresi suttogva a megfelelő szót, emlékeztetve rá Dorát, hogy bár lehet, kettejük közül ő a gyógynövények nagyobb ismerője, nélküle biztos ott kuporgott volna az egyik sarokban, azon aggódva, hogy mi lesz a szeretett kancellárjával. ~Nehogy azt hidd, hogy egyedül tiéd az érdem!~ pillant lesajnálóan a lányra, mielőtt újra az útra fordítaná figyelmét*
- Ó, az én lelkem mélyen szunnyad! Több kell egy ilyen szekérnél, hogy felrázza álmából! *mosolyodik el a kérdés hallatán. ~Talán az igazi szerelem csókjára vár!~ fut át agyán a gondolat, ahogy Dora a meséket kezdi emlegetni, ahol mindig csak erre várnak a bajba jutott hölgyek. ~Á, badarság!~ hessegeti azonban el a gondolatot, ahogy megállítja a szekeret*
- Hintó? Pazar elképzelés! Van errefelé ilyesmi? *érdeklődik, ezúttal puszta kíváncsiságtól vezérelve, nem azért, hogy leszólja a környéket, hiszen nem látott még itt ilyesmit. Az sem zaklatná fel azonban különösképp, ha kiderül, a hintót még csak hírből sem ismerik errefelé, hiszen a másik kettővel ellentétben, ő inkább a rendes lovagláshoz van szokva, talán ezért sem viseli meg annyira a szekéren való zötykölődés. Ruganyos léptekkel pattan le a szekérről, az érkező szolgákra bízva azt, majd indul meg a többiek nyomában a Radkraal felé. Most kezd csak rájönni, mennyire hiányzott már neki is egy jó nagy dézsa forró víz, vagy legalábbis egy kis nyugalom, távol a betegszoba terhétől. Úgy tűnik azonban, a kellemes ejtőzés előtt végre alkalma nyílik valami rendes italt is megkóstolnia, így örömmel veszi el Habrertustól a felé nyújtott poharat, kissé megbiccentve a fejét köszönete jeleként*
- Emeljük poharunk a Vashegy legkiválóbb kancellárjára, aki erején felül próbált segíteni minden rászorulón! Aki saját testi épségét nem féltve törődött a haldoklókkal, és akinek ezen felül megbetegedése után még arra is volt energiája, hogy a gyógymód kitalálásával foglalkozzék! Röviden... emeljük poharunk a legszívósabb és legkitartóbb férfira egész Amonon! *tart ő is rögtönzött pohárköszöntőt, miután a sajátjukat halvány mosollyal végighallgatta. Kicsit már kezd sok lenni neki ebből a szirupos ömlengésből, mégis úgy érzi, illik valamivel viszonozni a kedves szavakat, és abból sem lehet semmi hátránya, ha egy kicsit legyezgeti a kancellár hiúságát. Amint hallja, ebből Dora is kiveszi a részét, kellőképpen mézes-mázosan fogalmazva*
- Barátság? *ízlelgeti kicsit a szót, hiszen rég volt olyasvalaki, akit a barátjának mondott volna* Ki vagyok én, hogy eme nemes érzelmek útjába álljak? *jelenti ki végül a maga módján, hogy részéről aztán semmi akadálya nincs annak, hogy egy kis időre még mélyebbre ássák a csatabárdot*
- Hát így illik egy baráttal beszélni? *húzza fel kissé a szemöldökét a hűvös köszönet hallatán* Én is igazán élveztem mindent, amit együtt tettünk! *mosolyodik el, majd közelebb lépve a lányhoz, tünékeny csókot lehel az arcára*
- Csak szeretnél! *suttogja a fülébe, ahogy elhúzódik tőle. Bár tény, hogy az itteniek közül Dora az, aki a legjobb ismeri őt, azt állítani, hogy belát a páncélja mögé, erőteljes túlzásnak érzi*
- Na de felejtsük el a régi sérelmeket és előítéleteket, és lássuk inkább azt a fürdőt! *jelenti ki immár hangosabban, amikor megérkezik a hír, hogy minden készen áll a számukra. A másik szobába érve örömmel látja, hogy olyan kellemesnek ígérkezik a fürdőzés, mint azt képzelni merte. Bár meglepi a három dézsa, ezt betudja annak, hogy Habrertus bizonyára tekintettel akart lenni Dora szemérmességére, hiszen őt magát egyáltalán nem zavarta volna a közös fürdőzés. Ha már itt vannak, hamar vetkőzni kezd ő is, majd miután megszabadult a zavaró ruhadaraboktól, kiválasztja magának a jobb oldali dézsát, hogy abban merüljön el. Hosszú, hófehér hajzuhatagát igyekszik a dézsa peremén túl kilógatni, hogy egyelőre ne érje víz a tincseket, majd nyakig merül a forró fürdőben, élvezve, ahogy a kellemes meleg átjárja a csontjait*
- Mmm... igazán fenséges! *jegyzi meg csukott szemmel, ahogy szép lassan teljesen elengedi magát, szinte érezve, ahogy a feszültség távozik a lelkéből.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 20:01:41
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-24 17:24:51
Üzenet elküldve: 2019-02-24 17:24:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis után//
*Dora új stratégiája nem túl burkoltan abból áll, hogy nem veszi magára, amit Esti mond, bár a mélységi – kétségbeesésből vagy csak unalmában – feltűnően egyre és egyre undokabban és kiállhatatlanabbul viselkedik. A lovas esetet leszámítva, amely nyilvánvalóan Dora saját sara, igyekszik felülemelkedni a gyerekességen. Elvégre nem Esti, sokkal inkább Habrertus figyelmére vágyik, ő pedig nem tarkítja a lány mondandóját kicsinyes megjegyzéseivel.*
~ Látszik, hármunk közül mely kettőnek van a legtöbb esze. ~ *Gondolja magában két szinte meditációs levegővétel között. Még arckifejezése se reagál a megjegyzésekre, csak az ajándéknál szakad ki belőle egy enyhe gúnyos nevetésféle.*
- Szerintem megfeledkezel róla, hogy kettőnk közül ki tanul harminc éve alkímiát. Erőn felül teljesítettél, Esti, de azért lássuk be, hogy nélkülem semmire se jutottál volna. ~ Ha nekiláttál volna egyáltalán. ~ *Mondja komolyabban, visszavéve ebből a csipkelődő hangvételből. Talán a város miatt is igyekszik koncentrálni, a nagy veszély elmúlt, Dorának pedig ugyanúgy küzdenie kell az érvényesülésért, mint azelőtt. Az egyetlen különbség, hogy most már nem egyszerű írnokként, hanem elismert Gyógyítóként térhet ide vissza. Leszáll a lóról, ez most jobban megy, mint fölfelé, és kalapjával legyezve magát körbenéz.*
*Attól eltekint, hogy pacsuliillatával szemben felhozza, az elf közösség, amiből származott, sokáig úgy gondolta, a sötételfeket a gonoszság mocska színezi lemoshatatlanul feketére, még ha ez a nem tudományos megközelítés valahogy beigazolódni is látszik. Persze erről neki végképp az jut eszébe Habrertus megjegyzése kapcsán, hogy Estinek nincs lelke, és bár társnője nem tudhatja, min, de elkuncogja magát.*
- Tényleg nem ártana egy hintó, akkora ez a birodalom. A kancellár nem járhat csataménnel, mint… egy harcos. *Majdnem kimondja Kagan nevét, de elharapja a mondatot. Még mindig nem tud mit kezdeni azzal, ahogy a Hadúr sorsa beteljesedett.* Átok meg nem ekkora távolságokra termett. *Meg hát egy öszvér, de az állatokat alapjában véve nem kedvelő Dora ezt nem teszi hozzá, biztos közel áll a kancellár szívéhez. És ami a kancellár szívét illeti, a lány most már kénytelen észrevenni azt a maihhini méretű szervezést, ami a Radkraalban a fürdőzésüket megelőzte. Eleve felszabadult hangulatában (Habrertus megmenekült!) Dora majdnem felröhög a megfogalmazódó gondolaton:* ~ Mennyi hűhót ér meg a pucér seggem! ~
*A kancellár nem győzi szórni a hálálkodó körmondatait, Dora pedig tiszta szívből mosolyog, egyszerre a büszkeségtől, egyszerre az örömtől, valamint a helyzet komikusságától. Ha valaki pár évvel ezelőtt odalépett volna a napjait unalmas kutatással töltő elf lányhoz, és azt mondja neki, hogy Amonban fog élni, és feltalálja a pestis ellenszerét egy sötételf nővel, valamint megmenti a kancellárt, biztosan alig tudta volna abbahagyni a nevetést. Erre tessék! Figyelmesen hallgatja a beszédet, melyben természetesen helyet kap a kancellár irigysége is – hiányolta már ezt, annyira illik a férfi jelleméhez. Hogy mégis Doráék szépsége az, ami ennyire megfogta, megint nevetésre ingerli a lányt, de nyugton marad, és próbál nem arra gondolni, hány férfi ült már le mellé a Pegazusban hasonló szöveggel. Persze a pestises részt leszámítva. A kancellár esetlensége szinte már bájos. Inkább felhajtja a pohár tartalmát.*
~ Kezdődik. ~ *Fészkelődik izgatottan, ahogy látja, Habrertus miként építi fel az összeboronálásukat. Érdekes az elv, nagyon össze szeretné őket békíteni, bár Dora így még igazán nem is gondolt Estire. Kedveli a nőt, tény, de nem úgy, mint egy barátnőt szokás – Dorának nincs is olyan –, hanem mint valami szórakoztató riválist, akivel meg lehet küzdeni. Ebbe nem fér bele a béke, elrontaná az egészet. Dora cinkos mosolyt ereszt meg Esti felé.*
- Nagyon szép beszéd volt, Habrertus, és bármennyire is haragszom rád miatta, hogy nem hagytál magadnak elég pihenőt a betegség idejére, a te szervezésed nélkül nem jutottunk volna idáig. Végig a jó szándék vezérelt téged, sokat tanultam tőled az emberségről, pedig nem mondhatnám, hogy a szakértője volnék. Kutatás közben az egyik könyvben azt olvastam, hogy aki túlélte a pestist, onnantól elpusztíthatatlan volt, legyen is így még sokáig! *Int neki kalapjával, majd a mélységi felé fordul.*
- Részemről semmi akadálya a barátságnak. Kicsit még mindig úgy érzem, valamiért Estanellaria nem nyitott erre, de az biztos, hogy sok lépést tettünk afelé, hogy megismerjük és megértsük egymást. Úgy érzem, már, hogy is mondjam… Belátok a páncélja mögé. *Kacsint rá kedvesen, bár éppen fenyegetésnek is szánhatja.* Köszönöm a közös munkát, nagyon élveztem! *Mondja meglehetősen távolságtartóan.
Eközben elkészül a fürdő, Dora pedig elégedett a végeredménnyel.*
- Tökély. *Mondja. Már a puszta gondolatától, hogy tiszta legyen, ujjongani támadna kedve. Már csak akkor lenne szebb ez a pillanat, ha nem kellene benne Estivel osztoznia. Nem mintha szégyellős volna, tisztában van vele, hogy a szépsége ruhátlanul is könnyedén elbűvölhet egy férfit, de ebben az elf nem tervez másokkal rivalizálni, ez neki túl sekélyes volna. Most is csak félreteszi kalapját, hoz még egy pohárral a finom alkoholos nedűből, a dézsa szélére helyezi, majd minden illegetés nélkül levetkőzik, ha nézik, hadd nézzék, úgy tudja, van mit. Elfhez méltóan kecses mozdulatokkal lép a dézsába, hogy aztán kiélvezze a meleg nyújtotta örömöt. Ha a többiek is követik a példáját, szenvtelenül bámészkodik, miközben felhajtja a lopott korty pálinkát.*
- Visszavonom, amit az ajándékról kérdeztem. *Teszi hozzá egy elégedett sóhajjal, miközben a pohár élén járatja ujját.*
*Dora új stratégiája nem túl burkoltan abból áll, hogy nem veszi magára, amit Esti mond, bár a mélységi – kétségbeesésből vagy csak unalmában – feltűnően egyre és egyre undokabban és kiállhatatlanabbul viselkedik. A lovas esetet leszámítva, amely nyilvánvalóan Dora saját sara, igyekszik felülemelkedni a gyerekességen. Elvégre nem Esti, sokkal inkább Habrertus figyelmére vágyik, ő pedig nem tarkítja a lány mondandóját kicsinyes megjegyzéseivel.*
~ Látszik, hármunk közül mely kettőnek van a legtöbb esze. ~ *Gondolja magában két szinte meditációs levegővétel között. Még arckifejezése se reagál a megjegyzésekre, csak az ajándéknál szakad ki belőle egy enyhe gúnyos nevetésféle.*
- Szerintem megfeledkezel róla, hogy kettőnk közül ki tanul harminc éve alkímiát. Erőn felül teljesítettél, Esti, de azért lássuk be, hogy nélkülem semmire se jutottál volna. ~ Ha nekiláttál volna egyáltalán. ~ *Mondja komolyabban, visszavéve ebből a csipkelődő hangvételből. Talán a város miatt is igyekszik koncentrálni, a nagy veszély elmúlt, Dorának pedig ugyanúgy küzdenie kell az érvényesülésért, mint azelőtt. Az egyetlen különbség, hogy most már nem egyszerű írnokként, hanem elismert Gyógyítóként térhet ide vissza. Leszáll a lóról, ez most jobban megy, mint fölfelé, és kalapjával legyezve magát körbenéz.*
*Attól eltekint, hogy pacsuliillatával szemben felhozza, az elf közösség, amiből származott, sokáig úgy gondolta, a sötételfeket a gonoszság mocska színezi lemoshatatlanul feketére, még ha ez a nem tudományos megközelítés valahogy beigazolódni is látszik. Persze erről neki végképp az jut eszébe Habrertus megjegyzése kapcsán, hogy Estinek nincs lelke, és bár társnője nem tudhatja, min, de elkuncogja magát.*
- Tényleg nem ártana egy hintó, akkora ez a birodalom. A kancellár nem járhat csataménnel, mint… egy harcos. *Majdnem kimondja Kagan nevét, de elharapja a mondatot. Még mindig nem tud mit kezdeni azzal, ahogy a Hadúr sorsa beteljesedett.* Átok meg nem ekkora távolságokra termett. *Meg hát egy öszvér, de az állatokat alapjában véve nem kedvelő Dora ezt nem teszi hozzá, biztos közel áll a kancellár szívéhez. És ami a kancellár szívét illeti, a lány most már kénytelen észrevenni azt a maihhini méretű szervezést, ami a Radkraalban a fürdőzésüket megelőzte. Eleve felszabadult hangulatában (Habrertus megmenekült!) Dora majdnem felröhög a megfogalmazódó gondolaton:* ~ Mennyi hűhót ér meg a pucér seggem! ~
*A kancellár nem győzi szórni a hálálkodó körmondatait, Dora pedig tiszta szívből mosolyog, egyszerre a büszkeségtől, egyszerre az örömtől, valamint a helyzet komikusságától. Ha valaki pár évvel ezelőtt odalépett volna a napjait unalmas kutatással töltő elf lányhoz, és azt mondja neki, hogy Amonban fog élni, és feltalálja a pestis ellenszerét egy sötételf nővel, valamint megmenti a kancellárt, biztosan alig tudta volna abbahagyni a nevetést. Erre tessék! Figyelmesen hallgatja a beszédet, melyben természetesen helyet kap a kancellár irigysége is – hiányolta már ezt, annyira illik a férfi jelleméhez. Hogy mégis Doráék szépsége az, ami ennyire megfogta, megint nevetésre ingerli a lányt, de nyugton marad, és próbál nem arra gondolni, hány férfi ült már le mellé a Pegazusban hasonló szöveggel. Persze a pestises részt leszámítva. A kancellár esetlensége szinte már bájos. Inkább felhajtja a pohár tartalmát.*
~ Kezdődik. ~ *Fészkelődik izgatottan, ahogy látja, Habrertus miként építi fel az összeboronálásukat. Érdekes az elv, nagyon össze szeretné őket békíteni, bár Dora így még igazán nem is gondolt Estire. Kedveli a nőt, tény, de nem úgy, mint egy barátnőt szokás – Dorának nincs is olyan –, hanem mint valami szórakoztató riválist, akivel meg lehet küzdeni. Ebbe nem fér bele a béke, elrontaná az egészet. Dora cinkos mosolyt ereszt meg Esti felé.*
- Nagyon szép beszéd volt, Habrertus, és bármennyire is haragszom rád miatta, hogy nem hagytál magadnak elég pihenőt a betegség idejére, a te szervezésed nélkül nem jutottunk volna idáig. Végig a jó szándék vezérelt téged, sokat tanultam tőled az emberségről, pedig nem mondhatnám, hogy a szakértője volnék. Kutatás közben az egyik könyvben azt olvastam, hogy aki túlélte a pestist, onnantól elpusztíthatatlan volt, legyen is így még sokáig! *Int neki kalapjával, majd a mélységi felé fordul.*
- Részemről semmi akadálya a barátságnak. Kicsit még mindig úgy érzem, valamiért Estanellaria nem nyitott erre, de az biztos, hogy sok lépést tettünk afelé, hogy megismerjük és megértsük egymást. Úgy érzem, már, hogy is mondjam… Belátok a páncélja mögé. *Kacsint rá kedvesen, bár éppen fenyegetésnek is szánhatja.* Köszönöm a közös munkát, nagyon élveztem! *Mondja meglehetősen távolságtartóan.
Eközben elkészül a fürdő, Dora pedig elégedett a végeredménnyel.*
- Tökély. *Mondja. Már a puszta gondolatától, hogy tiszta legyen, ujjongani támadna kedve. Már csak akkor lenne szebb ez a pillanat, ha nem kellene benne Estivel osztoznia. Nem mintha szégyellős volna, tisztában van vele, hogy a szépsége ruhátlanul is könnyedén elbűvölhet egy férfit, de ebben az elf nem tervez másokkal rivalizálni, ez neki túl sekélyes volna. Most is csak félreteszi kalapját, hoz még egy pohárral a finom alkoholos nedűből, a dézsa szélére helyezi, majd minden illegetés nélkül levetkőzik, ha nézik, hadd nézzék, úgy tudja, van mit. Elfhez méltóan kecses mozdulatokkal lép a dézsába, hogy aztán kiélvezze a meleg nyújtotta örömöt. Ha a többiek is követik a példáját, szenvtelenül bámészkodik, miközben felhajtja a lopott korty pálinkát.*
- Visszavonom, amit az ajándékról kérdeztem. *Teszi hozzá egy elégedett sóhajjal, miközben a pohár élén járatja ujját.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-23 22:55:23
Üzenet elküldve: 2019-02-23 22:55:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis után//
*Tulajdonképpen még alig érkeztek meg, a jó kancellár máris intézkedik a fürdő iránt. Bizony, valóban vágyik már erre. Úgy érzi, hogy egy kiadós tisztálkodással nemcsak a testre tapadt fizikai koszt tudja majd eltávolítani, de a talán lelket is átitató szagot, a betegség bűzét is. Ha úgy vesszük, magát a pestist. És természetesen buzgalmában annak is szerepe van, hogy nem egyedül, de igen izgalmas társaságban fürdőzhet majd. Tehát alig tántorog le a szekér bakjáról, már a szolgák után kajabál, és miután mindent letudott ami ezzel kapcsolatos, még mindig enyhén émelyegve fordul vissza.*
- Kedvesem, hogyan lehet az, hogy a te lelked nem rázza ki ez a tákolmány?
*Őszintén reméli, hogy nem azt a választ fogja kapni Estitől, hogy erre az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy nincs is lelke. Bár vannak nem kevesen, akik szerint ez minden mélységire igaz.*
- Tűzre kéne vetni ezt az átkozott szekeret! Hozzánk különben is sokkal jobban illene egy hintó.
*Csak az a sajnálatosság, hogy a bőrszíjakkal biztosított rugózásnak módfelett megkérik az árát a kocsikészítők. A többes szám használata pedig jól megfontoltan történik. Az csak természetes, hogy Estit igazi városi dámának tartja, akinek formás feneke alá valóban egy hintó párnázott ülése illik. Mivel magáról sem gondol másként, mint egy művelt, széles látókörű, finom ízlésű úriemberre szokás, a többes szám máris létjogosultságot nyert. De hogy itt nem áll meg, azt jól bizonyítja, hogy mondandója végén Dora felé biccent finoman mosolyogva.
Természetesen a jó kancellár mindenre gondol. Így arra is, hogy a szekeret, a fogatolt lovakat és Dora hátasát is szolgálók vegyék gondjaikba, és nekik ezzel ne legyen több gondjuk. Így már nem is kell ácsorogniuk odakint. Ha senkinek nincs kifogása ellene, Hubi beterelgeti a hölgyeket a hivatalába, ahol éppen most töltik meg a parázzsal a vas háromlábakra helyezett jókora serpenyőket. Hogy ne kelljen sokat várni a kellemes melegre, Hubi az egyik szekrényből egy finom munkával metszett üveget vesz elő, mellé három apró poharat. Kettő Dorához és Estihez kerül, ha nem ugranak el a kínálás elől, egyet magánál tart. Tölt az üvegből, amiben még Achim egyik kiváló gyümölcspálinkája maradt rájuk.*
- Emelem poharam *emeli valóban, miután mindháromba töltött az italból* arra a két kitűnő hölgyre, akiknek áldozatos, félelemet és lehetetlent nem ismerő munkájáért, úgy hiszem, mindenkinek végtelen hálával kell lennie egész Lanawinen, a fényben pompázó paloták kényes lakóitól kezdve, a mocskos kunyhójában hentergő, sárzabáló orkig. Nagy örömömre szolgál kitüntetett helyzetem, hiszen én személyesen fejezhetem ki elismerésem és nagyrabecsülésem, mellyel párosul annak a büszkeségnek az érzete is, hogy ismerhetlek bennetek. De meg kell vallanom, némi irigység is munkál bennem.
*A huncut kancellár megenged magának egy nem kevésbé huncut mosolyt.*
- Hiszen van valami, amivel szerénységem semmiképp sem kelhet versenyre, s ami bizonyára ugyanolyan ismert lesz széles e világon, mint ama nagy tett, mit végbevittetek: párját ritkító szépségetek, mely majdnem annyira bűvöl el, mint tudásotok.
*Ez már a második pohárköszöntő záros határidőn belül, de Hubi emelkedett hangulatban van. De ezt talán el lehet nézni neki, épp az imént menekült meg a halál torkából. És még csak Estit sem rókázta le hazafelé jövet. Talán azért, mert mélyeket lélegzet, talán a mélységinek a combján felejtett keze miatt, amiért egy időre elfelejtett a szekér rázására koncentrálni. Ha kortyoltak az italból, akkor egy kicsit sajnálkozó arckifejezéssel folytatja.*
- Talán nem csúfítom el e szép pillanatot, ha szót ejtek valamiről, amit nem tudtam nem észrevenni, s ami egyáltalán nem kedvemre való. Úgy érzem, hogy valami feszültség, valami ellenszenv munkál kettőtök között, kedveseim.
*Megcsóválja a fejét.*
- Nem ismerem ennek okát, de attól tartok, hogy nem lehet ez több holmi ostoba előítéletességnél. A sötételfek és felszínen élő rokonaik közötti ellenszenv mondhatni közmondásos, de mint a mellékelt példa is mutatja, ha akár csak egy kis időre is sikerül félretenni, akkor abból hatalmas dolgok kerekedhetnek.
*Hubi persze nagyon jól tudja, hogy erősen sarkít, hiszen Esti és Dora nem azért ért el eredményt, mert egymás nyakába borulva biztosították egymást határtalan szeretetükről, de annyiban biztos igaza van, hogy állandó ellenségeskedéssel nehezebb dolguk lett volna.*
- Itt állunk hárman. Három faj, három világ. De ugyan ki merné azt mondani, hogy ne lennének közös pontok közöttünk? Próbáljuk meg ezeket megtalálni!
*Itt már érzi, hogy ez már olyan cukros, hogy nem olyan értelemben fognak egymáshoz ragadni, ahogy azt elképzelni szeretné, úgyhogy elneveti magát, és kicsit széttárja a karjait.*
- De legalább próbáljátok meg a kelleténél jobban nem cukkolni a másikat! Szavamra, amit az úton előadtatok, az elbűvölően bájos volt, és nem is lépett túl semmi határt. Ha ez így marad, azt nagy örömmel fogom venni.
*Hubi alapvetően nem szereti a nyílt ellenségeskedést a környezetében, az előbb vagy utóbb erőszakba szokott torkolni. Az pedig nem az ő kenyere. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel elegánsabb úgy áskálódni, hogy a másik észre se vegye, vagy épp ellenkezőleg: elismerésnek, barátságnak vegye. De most nem erről van szó. Hubi valahol mélyen táplál reményért arra, hogy nyoszolyáját ismét megoszthassa e roppant izgalmas mélységi nősténnyel. És e reményt csak még érdekesebbé teszi, hogy ezúttal nemcsak kettesben, de a nem kevésbé vonzó elffel hármasban teszik ezt. Ez pedig sokkal nehezebb, ha a leányok fújnak egymásra.*
- De talán nézzünk a fürdő után! *veti fel vidám arccal, amikor bejelentik neki, hogy az elkészült. Így át is fáradhatnak az ideiglenes fürdővé kinevezett nagyterembe, ahol Hubi egyszerre elégedett és csalódott. Mert a szolgák követték a jelek szerint hiányosnak bizonyult utasításait. A fürdő koedukált lett, a dézsákkal, a töröközésre szolgáló, gondosan vasalt, egymásra halmozott kelmékkel, a fürdősós és olajos üvegcsékkel. Csak hát azt elfelejtette említeni, hogy csak egy, de jókora dézsát óhajt. Így most ebből három van, mindegyik megtöltve melegen gőzölgő vízzel. De talán még ebből is ki lehet hozni valamit.*
- Nos? Mi a véleményetek?
*És olyan mozdulattal int az alkalmi fürdő felé, mintha legalábbis drágakövekkel gazdagon megrakott kincstár lenne.*
*Tulajdonképpen még alig érkeztek meg, a jó kancellár máris intézkedik a fürdő iránt. Bizony, valóban vágyik már erre. Úgy érzi, hogy egy kiadós tisztálkodással nemcsak a testre tapadt fizikai koszt tudja majd eltávolítani, de a talán lelket is átitató szagot, a betegség bűzét is. Ha úgy vesszük, magát a pestist. És természetesen buzgalmában annak is szerepe van, hogy nem egyedül, de igen izgalmas társaságban fürdőzhet majd. Tehát alig tántorog le a szekér bakjáról, már a szolgák után kajabál, és miután mindent letudott ami ezzel kapcsolatos, még mindig enyhén émelyegve fordul vissza.*
- Kedvesem, hogyan lehet az, hogy a te lelked nem rázza ki ez a tákolmány?
*Őszintén reméli, hogy nem azt a választ fogja kapni Estitől, hogy erre az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy nincs is lelke. Bár vannak nem kevesen, akik szerint ez minden mélységire igaz.*
- Tűzre kéne vetni ezt az átkozott szekeret! Hozzánk különben is sokkal jobban illene egy hintó.
*Csak az a sajnálatosság, hogy a bőrszíjakkal biztosított rugózásnak módfelett megkérik az árát a kocsikészítők. A többes szám használata pedig jól megfontoltan történik. Az csak természetes, hogy Estit igazi városi dámának tartja, akinek formás feneke alá valóban egy hintó párnázott ülése illik. Mivel magáról sem gondol másként, mint egy művelt, széles látókörű, finom ízlésű úriemberre szokás, a többes szám máris létjogosultságot nyert. De hogy itt nem áll meg, azt jól bizonyítja, hogy mondandója végén Dora felé biccent finoman mosolyogva.
Természetesen a jó kancellár mindenre gondol. Így arra is, hogy a szekeret, a fogatolt lovakat és Dora hátasát is szolgálók vegyék gondjaikba, és nekik ezzel ne legyen több gondjuk. Így már nem is kell ácsorogniuk odakint. Ha senkinek nincs kifogása ellene, Hubi beterelgeti a hölgyeket a hivatalába, ahol éppen most töltik meg a parázzsal a vas háromlábakra helyezett jókora serpenyőket. Hogy ne kelljen sokat várni a kellemes melegre, Hubi az egyik szekrényből egy finom munkával metszett üveget vesz elő, mellé három apró poharat. Kettő Dorához és Estihez kerül, ha nem ugranak el a kínálás elől, egyet magánál tart. Tölt az üvegből, amiben még Achim egyik kiváló gyümölcspálinkája maradt rájuk.*
- Emelem poharam *emeli valóban, miután mindháromba töltött az italból* arra a két kitűnő hölgyre, akiknek áldozatos, félelemet és lehetetlent nem ismerő munkájáért, úgy hiszem, mindenkinek végtelen hálával kell lennie egész Lanawinen, a fényben pompázó paloták kényes lakóitól kezdve, a mocskos kunyhójában hentergő, sárzabáló orkig. Nagy örömömre szolgál kitüntetett helyzetem, hiszen én személyesen fejezhetem ki elismerésem és nagyrabecsülésem, mellyel párosul annak a büszkeségnek az érzete is, hogy ismerhetlek bennetek. De meg kell vallanom, némi irigység is munkál bennem.
*A huncut kancellár megenged magának egy nem kevésbé huncut mosolyt.*
- Hiszen van valami, amivel szerénységem semmiképp sem kelhet versenyre, s ami bizonyára ugyanolyan ismert lesz széles e világon, mint ama nagy tett, mit végbevittetek: párját ritkító szépségetek, mely majdnem annyira bűvöl el, mint tudásotok.
*Ez már a második pohárköszöntő záros határidőn belül, de Hubi emelkedett hangulatban van. De ezt talán el lehet nézni neki, épp az imént menekült meg a halál torkából. És még csak Estit sem rókázta le hazafelé jövet. Talán azért, mert mélyeket lélegzet, talán a mélységinek a combján felejtett keze miatt, amiért egy időre elfelejtett a szekér rázására koncentrálni. Ha kortyoltak az italból, akkor egy kicsit sajnálkozó arckifejezéssel folytatja.*
- Talán nem csúfítom el e szép pillanatot, ha szót ejtek valamiről, amit nem tudtam nem észrevenni, s ami egyáltalán nem kedvemre való. Úgy érzem, hogy valami feszültség, valami ellenszenv munkál kettőtök között, kedveseim.
*Megcsóválja a fejét.*
- Nem ismerem ennek okát, de attól tartok, hogy nem lehet ez több holmi ostoba előítéletességnél. A sötételfek és felszínen élő rokonaik közötti ellenszenv mondhatni közmondásos, de mint a mellékelt példa is mutatja, ha akár csak egy kis időre is sikerül félretenni, akkor abból hatalmas dolgok kerekedhetnek.
*Hubi persze nagyon jól tudja, hogy erősen sarkít, hiszen Esti és Dora nem azért ért el eredményt, mert egymás nyakába borulva biztosították egymást határtalan szeretetükről, de annyiban biztos igaza van, hogy állandó ellenségeskedéssel nehezebb dolguk lett volna.*
- Itt állunk hárman. Három faj, három világ. De ugyan ki merné azt mondani, hogy ne lennének közös pontok közöttünk? Próbáljuk meg ezeket megtalálni!
*Itt már érzi, hogy ez már olyan cukros, hogy nem olyan értelemben fognak egymáshoz ragadni, ahogy azt elképzelni szeretné, úgyhogy elneveti magát, és kicsit széttárja a karjait.*
- De legalább próbáljátok meg a kelleténél jobban nem cukkolni a másikat! Szavamra, amit az úton előadtatok, az elbűvölően bájos volt, és nem is lépett túl semmi határt. Ha ez így marad, azt nagy örömmel fogom venni.
*Hubi alapvetően nem szereti a nyílt ellenségeskedést a környezetében, az előbb vagy utóbb erőszakba szokott torkolni. Az pedig nem az ő kenyere. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel elegánsabb úgy áskálódni, hogy a másik észre se vegye, vagy épp ellenkezőleg: elismerésnek, barátságnak vegye. De most nem erről van szó. Hubi valahol mélyen táplál reményért arra, hogy nyoszolyáját ismét megoszthassa e roppant izgalmas mélységi nősténnyel. És e reményt csak még érdekesebbé teszi, hogy ezúttal nemcsak kettesben, de a nem kevésbé vonzó elffel hármasban teszik ezt. Ez pedig sokkal nehezebb, ha a leányok fújnak egymásra.*
- De talán nézzünk a fürdő után! *veti fel vidám arccal, amikor bejelentik neki, hogy az elkészült. Így át is fáradhatnak az ideiglenes fürdővé kinevezett nagyterembe, ahol Hubi egyszerre elégedett és csalódott. Mert a szolgák követték a jelek szerint hiányosnak bizonyult utasításait. A fürdő koedukált lett, a dézsákkal, a töröközésre szolgáló, gondosan vasalt, egymásra halmozott kelmékkel, a fürdősós és olajos üvegcsékkel. Csak hát azt elfelejtette említeni, hogy csak egy, de jókora dézsát óhajt. Így most ebből három van, mindegyik megtöltve melegen gőzölgő vízzel. De talán még ebből is ki lehet hozni valamit.*
- Nos? Mi a véleményetek?
*És olyan mozdulattal int az alkalmi fürdő felé, mintha legalábbis drágakövekkel gazdagon megrakott kincstár lenne.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:46:06
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:46:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
*Igazat kell adni Kagaenaenek, nem érti, mi folyik a Vashegyen. Az egész szépen szervezettnek tűnik itt minden, aztán mégis megtörténhet, hogy egy őr beront a kancelláriára letolt nadrággal. De az is lehet, hogy csak az igric látja így és valójában minden rendben. Ha több időt töltene itt, bizonyosan megszokná.
Node, esze ágában sincs több időt tölteni itt a szükségesnél. A Vidra raktere tele eladásra szánt árukkal, Latamie és Meronnan már biztosan várják, hogy elmehessenek innen.*
- Önre nem tudnék megsértődni, kisasszony. *Ennyit mond csak, miközben a kancellárián a lány belekezd a kancellár által megfogalmazott szerződés lemásolásába. Cha'yss közben csendben figyel korábbi székét elfoglalva. Egyenes tartással ül a székben, minden fontosabb pontnál biccentve egyetértése jeléül.
Reményei szerint az üzlet gyorsan beindul majd. Nagy szerepet szán benne Meronnannak is, akinek az erőt kell majd kölcsönöznie megalapozni kívánt kereskedőházuknak. A Wegtoren Aranya Kereskedőház ugyan még csak névleg létezik, de tervében van valójában megalapítani azt, hogy törvényesnek látszó kereteket teremtsen a tevékenységüknek. Annak külön örül, hogy az ő neve ezáltal nem is szerepel a szerződésben, bár bizonyosan személyesen őt fogják keresni, ha bármi probléma felmerül.
Mire ezek végiggondolásának végére ér, Kagaenae már végzett is a szerződések sokszorosításával. Ez a tevékenység eszébe juttatja az az öreg gnómot, akivel egyszer a Pegazusban találkozott és, aki a nyomdáról beszélt neki. Úgy tűnik, még nem sikerült megvalósítania eme terveit. Felötlik benne, hogy rákérdez a vén kecskére, de végül elveti a gondolatot.*
- Remélem, megérti, hogy ilyen nagy összeget nem hordok magamnál, így megkérném, hogy jöjjön velem, hogy a hajón átadhassam az aranyakat. *Lép oda az asztalhoz, hogy átvegye a tollat és kacskaringó gyöngybetűkkel aláírja, s még a titulusát is mellé biggyeszti; "báró".*
- Öröm önnel üzletelni, kisasszony. *Emelkedik fel elégedetten a szerződés felől és adja vissza a tollat a lánynak.*
- Ha szükségesnek találja, egy őr elkísérhetné, hogy a visszaúton kezeskedjen a biztonságáról. Egy ilyen szép hölgyet nem illik veszélybe sodorni. *Mosolyog, majd ha mindennel készen vannak, elteszi a saját példányát, újra karját kínálja fel Kagaenaenek, mielőtt elindulnának a kapu felé.*
- Csak ne az az elf őr legyen, amelyiknek gondjai voltak a férfiasságával. *Mondja még felnevetve, hisz most már valóban inkább tréfás, mint dühítő az emlék.*
//Kancellária//
*Igazat kell adni Kagaenaenek, nem érti, mi folyik a Vashegyen. Az egész szépen szervezettnek tűnik itt minden, aztán mégis megtörténhet, hogy egy őr beront a kancelláriára letolt nadrággal. De az is lehet, hogy csak az igric látja így és valójában minden rendben. Ha több időt töltene itt, bizonyosan megszokná.
Node, esze ágában sincs több időt tölteni itt a szükségesnél. A Vidra raktere tele eladásra szánt árukkal, Latamie és Meronnan már biztosan várják, hogy elmehessenek innen.*
- Önre nem tudnék megsértődni, kisasszony. *Ennyit mond csak, miközben a kancellárián a lány belekezd a kancellár által megfogalmazott szerződés lemásolásába. Cha'yss közben csendben figyel korábbi székét elfoglalva. Egyenes tartással ül a székben, minden fontosabb pontnál biccentve egyetértése jeléül.
Reményei szerint az üzlet gyorsan beindul majd. Nagy szerepet szán benne Meronnannak is, akinek az erőt kell majd kölcsönöznie megalapozni kívánt kereskedőházuknak. A Wegtoren Aranya Kereskedőház ugyan még csak névleg létezik, de tervében van valójában megalapítani azt, hogy törvényesnek látszó kereteket teremtsen a tevékenységüknek. Annak külön örül, hogy az ő neve ezáltal nem is szerepel a szerződésben, bár bizonyosan személyesen őt fogják keresni, ha bármi probléma felmerül.
Mire ezek végiggondolásának végére ér, Kagaenae már végzett is a szerződések sokszorosításával. Ez a tevékenység eszébe juttatja az az öreg gnómot, akivel egyszer a Pegazusban találkozott és, aki a nyomdáról beszélt neki. Úgy tűnik, még nem sikerült megvalósítania eme terveit. Felötlik benne, hogy rákérdez a vén kecskére, de végül elveti a gondolatot.*
- Remélem, megérti, hogy ilyen nagy összeget nem hordok magamnál, így megkérném, hogy jöjjön velem, hogy a hajón átadhassam az aranyakat. *Lép oda az asztalhoz, hogy átvegye a tollat és kacskaringó gyöngybetűkkel aláírja, s még a titulusát is mellé biggyeszti; "báró".*
- Öröm önnel üzletelni, kisasszony. *Emelkedik fel elégedetten a szerződés felől és adja vissza a tollat a lánynak.*
- Ha szükségesnek találja, egy őr elkísérhetné, hogy a visszaúton kezeskedjen a biztonságáról. Egy ilyen szép hölgyet nem illik veszélybe sodorni. *Mosolyog, majd ha mindennel készen vannak, elteszi a saját példányát, újra karját kínálja fel Kagaenaenek, mielőtt elindulnának a kapu felé.*
- Csak ne az az elf őr legyen, amelyiknek gondjai voltak a férfiasságával. *Mondja még felnevetve, hisz most már valóban inkább tréfás, mint dühítő az emlék.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-13 12:59:25
Üzenet elküldve: 2019-02-13 12:59:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
- Ja. Jószívű.
*Ha Aenae mélyen belegondol ebbe, akkor valóban jószívű, hiszen nem kíván másoknak rosszat. Az őr ügyében meg úgy gondolja, hogy megvolt már a maga büntetése, ha valaki ennél nagyobb büntetést szán neki, akkor az Waldran vagy Habrertus lesz.*
- Meg ne sértődj, hogy ezt mondom, de szerintem nem érted, ha őszinte akarok lenni, akkor én sem értem. A városban nevelkedtem, naponta meglepődöm valamin, hol kellemesebben, a mai napra ez jutott.
*Mosolyogva megrántja a vállát. Túlélte, később vicces lesz elmesélni. Flegma vállrándítás a válasza arra is, hogy vajon mennyire áldják az "alattvalók", elképzelése szerint eddig Cha'yss az egyedüli, aki elégedett. Ő maga sem elégedett ezzel a helyzettel és nagyon haragszik Kaganra, hogy belesodorta ebbe. Bár az elf lilás ékszereit leszámítva, eddig egészen gördülékenyen mennek a dolgok. Remélhetőleg hamarosan meglesz a pestis gyógymódja is, és akkor talán majd kicsit kevésbé érzi magát ramatyul.
Percekkel később már Habrertus asztalánál ül - persze nem lenne olyan neveletlen, hogy a kancellár helyére üljön - és körmöli a szerződést, amit Habrertus egy példányban már elkészített, mielőtt berontott a silbak.
Fejlécet és iktatószámot is beleértve mindent átmásol az eredeti dokumentumról. Kicsit bosszúsan tapasztalja, hogy Habrertus kézírása sokkal szebb, mint az övé. Félhangosan olvassa vissza a lényeget.*
- "Az artheniori Kósza Pinty nevű műintézményt fél éves időtartamra a Wegtoren Aranya Kereskedőház bérbe veszi a Vashegytől. A bérleti idő tartama alatt a bérbevevőt illetik a Pinty bevételei, a havi bérleti díj, mely ötszáz aranyban állapíttatott meg, lefizetése mellett. A bérleti jogviszony nem hatalmazza fel a bérbevevőt az intézmény elidegenítésére vagy harmadik személynek történő további bérbe adására. A bérbevevő jogosult, saját költségére, a hely jellegét nem érintő változtatások eszközölésére, gondolok itt például a bútorzat lecserélésére, de nagyobb átalakításokhoz a bérbeadó előzetes hozzájárulása szükséges. A bérbevevő kéthavi kaució lefizetését vállalta, mely összeg letétbe kerül, és a bérlet végeztével visszaszármaztatjuk. Természetesen az esetleges és nem kívánt károk, vagy elmaradt bérleti díjak összegével csökkentve. Kéthavi bérleti díj elmaradása a szerződés azonnali megszűnését vonja maga után, mely esetben a bérbevevőnek haladéktalanul el kell hagynia az ingatlant. A bérleti díjat havi ötszáz aranyban állítjuk meg."
*Néhányszor felnéz Cha'yssra, rá is mosolyog. Mikor végzett, akkor ráírja a dátumot, kikeresi a kancellária pecsétnyomóját és Cha'yss felé fordítja, hogy aláírhassa. Készít még átvételi elismervényt is a férfi befizetéséről, de ezt nem adja át, míg az összeg ténylegesen gazdát nem cserél.*
- Rendben, elkísérlek.
*Mosolyog, mikor a papírmunka végeztével feláll és átadja a férfinak a maga példányát.*
//Kancellária//
- Ja. Jószívű.
*Ha Aenae mélyen belegondol ebbe, akkor valóban jószívű, hiszen nem kíván másoknak rosszat. Az őr ügyében meg úgy gondolja, hogy megvolt már a maga büntetése, ha valaki ennél nagyobb büntetést szán neki, akkor az Waldran vagy Habrertus lesz.*
- Meg ne sértődj, hogy ezt mondom, de szerintem nem érted, ha őszinte akarok lenni, akkor én sem értem. A városban nevelkedtem, naponta meglepődöm valamin, hol kellemesebben, a mai napra ez jutott.
*Mosolyogva megrántja a vállát. Túlélte, később vicces lesz elmesélni. Flegma vállrándítás a válasza arra is, hogy vajon mennyire áldják az "alattvalók", elképzelése szerint eddig Cha'yss az egyedüli, aki elégedett. Ő maga sem elégedett ezzel a helyzettel és nagyon haragszik Kaganra, hogy belesodorta ebbe. Bár az elf lilás ékszereit leszámítva, eddig egészen gördülékenyen mennek a dolgok. Remélhetőleg hamarosan meglesz a pestis gyógymódja is, és akkor talán majd kicsit kevésbé érzi magát ramatyul.
Percekkel később már Habrertus asztalánál ül - persze nem lenne olyan neveletlen, hogy a kancellár helyére üljön - és körmöli a szerződést, amit Habrertus egy példányban már elkészített, mielőtt berontott a silbak.
Fejlécet és iktatószámot is beleértve mindent átmásol az eredeti dokumentumról. Kicsit bosszúsan tapasztalja, hogy Habrertus kézírása sokkal szebb, mint az övé. Félhangosan olvassa vissza a lényeget.*
- "Az artheniori Kósza Pinty nevű műintézményt fél éves időtartamra a Wegtoren Aranya Kereskedőház bérbe veszi a Vashegytől. A bérleti idő tartama alatt a bérbevevőt illetik a Pinty bevételei, a havi bérleti díj, mely ötszáz aranyban állapíttatott meg, lefizetése mellett. A bérleti jogviszony nem hatalmazza fel a bérbevevőt az intézmény elidegenítésére vagy harmadik személynek történő további bérbe adására. A bérbevevő jogosult, saját költségére, a hely jellegét nem érintő változtatások eszközölésére, gondolok itt például a bútorzat lecserélésére, de nagyobb átalakításokhoz a bérbeadó előzetes hozzájárulása szükséges. A bérbevevő kéthavi kaució lefizetését vállalta, mely összeg letétbe kerül, és a bérlet végeztével visszaszármaztatjuk. Természetesen az esetleges és nem kívánt károk, vagy elmaradt bérleti díjak összegével csökkentve. Kéthavi bérleti díj elmaradása a szerződés azonnali megszűnését vonja maga után, mely esetben a bérbevevőnek haladéktalanul el kell hagynia az ingatlant. A bérleti díjat havi ötszáz aranyban állítjuk meg."
*Néhányszor felnéz Cha'yssra, rá is mosolyog. Mikor végzett, akkor ráírja a dátumot, kikeresi a kancellária pecsétnyomóját és Cha'yss felé fordítja, hogy aláírhassa. Készít még átvételi elismervényt is a férfi befizetéséről, de ezt nem adja át, míg az összeg ténylegesen gazdát nem cserél.*
- Rendben, elkísérlek.
*Mosolyog, mikor a papírmunka végeztével feláll és átadja a férfinak a maga példányát.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-13 12:10:26
Üzenet elküldve: 2019-02-13 12:10:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
*Az igric igyekszik mindent megtenni, hogy Kagaenae jobban érezze magát, de az elf őr büntetésében nem ért egyet. Bizonyosan lett volna jobb hely is ezen a birtokon, ahová mehetett volna, mint a kancellária. Hallott korábban valami ispotályról is, ott valószínűleg sokkal többet tudtak volna tenni az egészségtelen színű testrész megmentése érdekében.*
- Kisasszony, ön túl jószívű. *Mosolyog a lányra lágyan.
A bor mégis marad, Cha'yss bocsánatkérően hajol meg Kagaenae felé és ebben az esetben sem vízért, sem valami harapnivalóért nem indul el feleslegesen.*
- A Vashegy. Értem. *Hallgatja elgondolkodva a választ, de ez számára egyáltalán nem magyaráz meg semmit. Egy jól szervezett és működő birodalom bonyodalmait nem lehet megmagyarázni a hely nevével.*
- A betegség nem menti fel az arcátlanság alól, de mint már mondtam, ön túl jószívű. Áldhatják az isteneket az alattvalói, hogy ilyen úrnőjük van. *Mondja még és érzékeli a leheletnyi közeledést, de aztán Kagaenae feláll, így ő maga is felemelkedik.*
- Remek. Remek. *Köhint maga is, elfordulva becsukja az ablakot, így hagy időt a lánynak, hogy rendezze vonásait.*
- Eléggé, de legalább önnel lehettem ebben az időben is. *Szabadkozik visszafordulva kedves mosollyal.*
- Menjünk hát, fejezzük be az üzletet, legyünk túl a piszkos anyagiakon, de ragaszkodom hozzá, hogy utána a kisasszony lekísérjen a kapuig. *Hajol meg a lány felé, szavaiban nincs követelőzés, csak gyengéd erőszak, hogy további perceket tölthessen a napszemű lánnyal.*
//Kancellária//
*Az igric igyekszik mindent megtenni, hogy Kagaenae jobban érezze magát, de az elf őr büntetésében nem ért egyet. Bizonyosan lett volna jobb hely is ezen a birtokon, ahová mehetett volna, mint a kancellária. Hallott korábban valami ispotályról is, ott valószínűleg sokkal többet tudtak volna tenni az egészségtelen színű testrész megmentése érdekében.*
- Kisasszony, ön túl jószívű. *Mosolyog a lányra lágyan.
A bor mégis marad, Cha'yss bocsánatkérően hajol meg Kagaenae felé és ebben az esetben sem vízért, sem valami harapnivalóért nem indul el feleslegesen.*
- A Vashegy. Értem. *Hallgatja elgondolkodva a választ, de ez számára egyáltalán nem magyaráz meg semmit. Egy jól szervezett és működő birodalom bonyodalmait nem lehet megmagyarázni a hely nevével.*
- A betegség nem menti fel az arcátlanság alól, de mint már mondtam, ön túl jószívű. Áldhatják az isteneket az alattvalói, hogy ilyen úrnőjük van. *Mondja még és érzékeli a leheletnyi közeledést, de aztán Kagaenae feláll, így ő maga is felemelkedik.*
- Remek. Remek. *Köhint maga is, elfordulva becsukja az ablakot, így hagy időt a lánynak, hogy rendezze vonásait.*
- Eléggé, de legalább önnel lehettem ebben az időben is. *Szabadkozik visszafordulva kedves mosollyal.*
- Menjünk hát, fejezzük be az üzletet, legyünk túl a piszkos anyagiakon, de ragaszkodom hozzá, hogy utána a kisasszony lekísérjen a kapuig. *Hajol meg a lány felé, szavaiban nincs követelőzés, csak gyengéd erőszak, hogy további perceket tölthessen a napszemű lánnyal.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:47:50
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:47:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
*Aenae kutyául érzi magát, de ehhez neki nem kell sok. Kótyagos, ráadásul a bor is, persze, hogy szabadkozik.*
- Azt hiszem, hogy Rh'onhan számára ez elég büntetés volt. Ahogy kinézett. Asszem, hogy az a szín több volt, mint egészségtelen.
*Rágondol és megborzong, bár később, Effynek valószínűleg nevetve fogja elmesélni a dolgot, meg azt is, hogy milyen jóképű férfi karjaiba ájult bele. Ez utóbbi szintén olyan zavarba ejtő, mint az elf hímtagja, amit volt szerencséje látni.*
- Ugyan, nem tudhattad.
*Keserűen felnevet és nem is hagyja, hogy Cha'yss elvegye a poharat, inkább beleiszik újra, a pohár pereme fölött.*
- Nem kérek enni, köszönöm. Majd kerítek valamit később.
*Nyilván nem fogja egy idegen orrára kötni, hogy milyen táplálkozási zavarokkal küzd, és pont ezért nem is fogadna el semmi ételt most.*
- Persze, kérdezz csak, uram.
*Nézi a férfit, kész szerencse, hogy ül, mert egészen biztosan elgyengülne a térde Cha'yss tekintetétől és az érintésétől.*
- Ez a Vashegy. Vannak furcsaságok. Mindazonáltal ő beteg, emiatt nyilván kicsit... Arcátlan volt. És sajnálom, hogy látnod kellett. Annál jobban csak azt sajnálom, hogy nekem is látnom kellett. De azért remélem, hogy meggyógyul és normális színe lesz.
*Kicsit előrehajol a férfi felé, szinte automatikus a mozdulat, de még időben észbe kap, hogy ez már túlságosan bizalmas távolság. Feláll. Köhint.*
- Habrertus megírta egy példányban. Lemásolom neked, nem akarlak tovább feltartani, ez az incidens bizonyára húzza az idődet. A világért sem tartanálak fel, hiszen romlandó áru vár a hajódon.
//Kancellária//
*Aenae kutyául érzi magát, de ehhez neki nem kell sok. Kótyagos, ráadásul a bor is, persze, hogy szabadkozik.*
- Azt hiszem, hogy Rh'onhan számára ez elég büntetés volt. Ahogy kinézett. Asszem, hogy az a szín több volt, mint egészségtelen.
*Rágondol és megborzong, bár később, Effynek valószínűleg nevetve fogja elmesélni a dolgot, meg azt is, hogy milyen jóképű férfi karjaiba ájult bele. Ez utóbbi szintén olyan zavarba ejtő, mint az elf hímtagja, amit volt szerencséje látni.*
- Ugyan, nem tudhattad.
*Keserűen felnevet és nem is hagyja, hogy Cha'yss elvegye a poharat, inkább beleiszik újra, a pohár pereme fölött.*
- Nem kérek enni, köszönöm. Majd kerítek valamit később.
*Nyilván nem fogja egy idegen orrára kötni, hogy milyen táplálkozási zavarokkal küzd, és pont ezért nem is fogadna el semmi ételt most.*
- Persze, kérdezz csak, uram.
*Nézi a férfit, kész szerencse, hogy ül, mert egészen biztosan elgyengülne a térde Cha'yss tekintetétől és az érintésétől.*
- Ez a Vashegy. Vannak furcsaságok. Mindazonáltal ő beteg, emiatt nyilván kicsit... Arcátlan volt. És sajnálom, hogy látnod kellett. Annál jobban csak azt sajnálom, hogy nekem is látnom kellett. De azért remélem, hogy meggyógyul és normális színe lesz.
*Kicsit előrehajol a férfi felé, szinte automatikus a mozdulat, de még időben észbe kap, hogy ez már túlságosan bizalmas távolság. Feláll. Köhint.*
- Habrertus megírta egy példányban. Lemásolom neked, nem akarlak tovább feltartani, ez az incidens bizonyára húzza az idődet. A világért sem tartanálak fel, hiszen romlandó áru vár a hajódon.
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:09:33
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
*A konyhaszerű helyiségben aztán az igric nekilát élesztgetni Kagaenaet és úgy tűnik, eredményes is lesz a dolog, mert a lány mintha kezdene magához térni. Cha'yss önkéntelen is elmosolyodik, pedig nem így tervezte az üzletkötés végét, azt hitte, kicsengeti az aranyakat, koccintanak és végül Kagaenae elkíséri még a hajóig. Vagy valami ilyesmi. De ilyen fordulatokra és izgalmakra egyáltalán nem gondolt.*
- Hé, hé. *Simogatja tovább a lassan eszmélő lány arcát, amikor mentegetőzni kezd.*
- Ugyan, erre semmi szükség, kisasszony. *Adja át a poharat a borral készségesen.*
- Ön nem tehet semmiről. Ellenben az az elf őr remélem, hogy kap valami büntetést, amiért ilyen csúnyán elbánt önnel. *Természetesen Kagaenaenek nem esett semmi baja az ájuláson kívül és teljesen meg tudja érteni az őr érzéseit, amikor a férfiassága ilyen helyzetbe kerül.
Amikor pedig a napszemű lány beleiszik a pohárba, majd köhögésben tör ki, aggódva guggol mellé, hogy lássa, mi történhetett.*
- Óh, mélységesen sajnálom. Nem tudtam. *Szabadkozik, majd elveszi a borospoharat és gyorsan vizet kerít.*
- A bor álnok ital, ha valaki túl sokat iszik belőle, másnap nagyon rossz lesz neki. *Helyesel féloldalas mosollyal. Ugyan maga ritkán szokott felönteni a garatra, de tapasztalta már, miféle macskajajt tud okozni egy-egy nehéz vörös bor.*
- Keresek valamit, amit haraphat, talán segít. *Egyenesedik fel a szék mellől, melyen a lány ül és elkezd kutatni valami ennivaló után. Mögötte hangokat hall, sietős léptek, ajtócsukódás. Ha jól sejti a kancellár, a nagydarab őr és az elf távoznak éppen az épületből. Megáll a mozdulatban, elgondolkodik, majd ha talál egy téli almát vagy hasonlót, visszatér Kagaenae mellé.*
- Mondtam már, önt nem hibáztathatja senki. *Adja át kedves hangon, majd az ajtó felé tekint, amin bejöttek.*
- Lehet egy őszinte kérdésem? *Szólal meg aztán, de folytatja is.*
- Gyakoriak az efféle incidensek errefelé? *A hangja egyértelműen aggódó és bizalmas.*
- Természetesen nem gondolom, hogy mindez kihatással lehetne az általunk kötött üzletre, de elgondolkodtat, hogy ha ilyen arcátlanságok megtörténnek, nem érhet-e később engem is valamiféle galiba? *Újra leguggol Kagaenae mellé és alulról ragadja meg a tekintetét, a kezét gyengéden, védelmezőn fogja meg, ha engedik neki, ahogy ártatlan képpel fürkészi az arany szempárt.*
- Kérem, legyen velem őszinte. *Kérleli lágy hangon a lányt.*
//Kancellária//
*A konyhaszerű helyiségben aztán az igric nekilát élesztgetni Kagaenaet és úgy tűnik, eredményes is lesz a dolog, mert a lány mintha kezdene magához térni. Cha'yss önkéntelen is elmosolyodik, pedig nem így tervezte az üzletkötés végét, azt hitte, kicsengeti az aranyakat, koccintanak és végül Kagaenae elkíséri még a hajóig. Vagy valami ilyesmi. De ilyen fordulatokra és izgalmakra egyáltalán nem gondolt.*
- Hé, hé. *Simogatja tovább a lassan eszmélő lány arcát, amikor mentegetőzni kezd.*
- Ugyan, erre semmi szükség, kisasszony. *Adja át a poharat a borral készségesen.*
- Ön nem tehet semmiről. Ellenben az az elf őr remélem, hogy kap valami büntetést, amiért ilyen csúnyán elbánt önnel. *Természetesen Kagaenaenek nem esett semmi baja az ájuláson kívül és teljesen meg tudja érteni az őr érzéseit, amikor a férfiassága ilyen helyzetbe kerül.
Amikor pedig a napszemű lány beleiszik a pohárba, majd köhögésben tör ki, aggódva guggol mellé, hogy lássa, mi történhetett.*
- Óh, mélységesen sajnálom. Nem tudtam. *Szabadkozik, majd elveszi a borospoharat és gyorsan vizet kerít.*
- A bor álnok ital, ha valaki túl sokat iszik belőle, másnap nagyon rossz lesz neki. *Helyesel féloldalas mosollyal. Ugyan maga ritkán szokott felönteni a garatra, de tapasztalta már, miféle macskajajt tud okozni egy-egy nehéz vörös bor.*
- Keresek valamit, amit haraphat, talán segít. *Egyenesedik fel a szék mellől, melyen a lány ül és elkezd kutatni valami ennivaló után. Mögötte hangokat hall, sietős léptek, ajtócsukódás. Ha jól sejti a kancellár, a nagydarab őr és az elf távoznak éppen az épületből. Megáll a mozdulatban, elgondolkodik, majd ha talál egy téli almát vagy hasonlót, visszatér Kagaenae mellé.*
- Mondtam már, önt nem hibáztathatja senki. *Adja át kedves hangon, majd az ajtó felé tekint, amin bejöttek.*
- Lehet egy őszinte kérdésem? *Szólal meg aztán, de folytatja is.*
- Gyakoriak az efféle incidensek errefelé? *A hangja egyértelműen aggódó és bizalmas.*
- Természetesen nem gondolom, hogy mindez kihatással lehetne az általunk kötött üzletre, de elgondolkodtat, hogy ha ilyen arcátlanságok megtörténnek, nem érhet-e később engem is valamiféle galiba? *Újra leguggol Kagaenae mellé és alulról ragadja meg a tekintetét, a kezét gyengéden, védelmezőn fogja meg, ha engedik neki, ahogy ártatlan képpel fürkészi az arany szempárt.*
- Kérem, legyen velem őszinte. *Kérleli lágy hangon a lányt.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:08:09
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:08:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
* Hiába az elf határozottsága, és elszántsága, úgy tűnik, hogy mégse annyira drasztikus a helyzet, ahogyan első ránézésre leírta azt a Kancellár. Ha magánál lenne, alighanem kiakadna, hogy ne szórakozzon vele, de jelenleg önmagából kikelve csak a pániknak ad helyet. Végül visszaszerzi a tőrt ha Habrertus hagyja, és elteszi, mert úgy tűnik, hogy még sincs rá szükség. Maga köré tekeri az anyagot engedelmesen, mert most minden jobban hangzik, mint újra felvenni a nadrágját. Fájdalmas arckifejezéssel indul meg, hogy kövesse a Kecskeképűt. *
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
* Hiába az elf határozottsága, és elszántsága, úgy tűnik, hogy mégse annyira drasztikus a helyzet, ahogyan első ránézésre leírta azt a Kancellár. Ha magánál lenne, alighanem kiakadna, hogy ne szórakozzon vele, de jelenleg önmagából kikelve csak a pániknak ad helyet. Végül visszaszerzi a tőrt ha Habrertus hagyja, és elteszi, mert úgy tűnik, hogy még sincs rá szükség. Maga köré tekeri az anyagot engedelmesen, mert most minden jobban hangzik, mint újra felvenni a nadrágját. Fájdalmas arckifejezéssel indul meg, hogy kövesse a Kecskeképűt. *
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-09 17:09:58
Üzenet elküldve: 2019-02-09 17:09:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt, de nem itt//
*Szerencsére a kereskedőnek pár még mindig nem az erőviszonyokhoz illő megjegyzésen kívül nincs kifogása az ellen, hogy Aenaevel együtt kimenjen.
Frandr érti, hogy miért nem veszi jó néven Habrertus szavait, de a körítéssel valahogy nem ért egyet. Például ő mintha úgy emlékezne a történtekre, hogy ő akkor és ott volt, ahol a Kancellár szerint lennie kellett, és mások lopják a napot valahol.
Viszont azt tudja, hogy mikor nem érdemes ilyeneken vitatkozni, így nem válaszol. Persze ha válaszolna, akkor sem jutna át sok információ, ugyanis Rh'onhan dobhártyákat nem kímélve üvölt.
Ezután a Kancellár közli, hogy mire lesz szükség, és az őr pedig Frandr nem nagy meglepetésére előkap egy tőrt. Már indul is a keze, mikor látja, hogy a Kancellár helyett az asztalba vágódik a szúrófegyver, és Rh'onhan pedig beleegyezik a kezelésbe.*
~Komolyan? Ilyenkor kell tréfálkozni?~
*Frandr és az őr is komolyan vették Habrertust, és ami a harcos sokkal rosszabb reakciót is el tudott volna képzelni ennek eredményeképp. Ezután Habrertus kiadja az utasítást, hogy az elf takarja el ,,kis Rh'onhant", és elindulnak az Ispotály felé.
Úgy tűnik, Frandrre nincs szükség.*
~Jusson eszembe elmorzsolni egy könnycseppet, hogy nem leszek ott a nagy pillanatnál.~
*Egy pár másodpercig nem tudja, hova menjen most, aztán eszébe jut Waldran, meg az utasítása, hogy menjen a Vasudvarhoz. Így elindul arra, nem túlságosan sietősen, ugyanis nem tűnik valószínűnek, hogy nagyon sokan pont rá várnak ott.*
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt, de nem itt//
*Szerencsére a kereskedőnek pár még mindig nem az erőviszonyokhoz illő megjegyzésen kívül nincs kifogása az ellen, hogy Aenaevel együtt kimenjen.
Frandr érti, hogy miért nem veszi jó néven Habrertus szavait, de a körítéssel valahogy nem ért egyet. Például ő mintha úgy emlékezne a történtekre, hogy ő akkor és ott volt, ahol a Kancellár szerint lennie kellett, és mások lopják a napot valahol.
Viszont azt tudja, hogy mikor nem érdemes ilyeneken vitatkozni, így nem válaszol. Persze ha válaszolna, akkor sem jutna át sok információ, ugyanis Rh'onhan dobhártyákat nem kímélve üvölt.
Ezután a Kancellár közli, hogy mire lesz szükség, és az őr pedig Frandr nem nagy meglepetésére előkap egy tőrt. Már indul is a keze, mikor látja, hogy a Kancellár helyett az asztalba vágódik a szúrófegyver, és Rh'onhan pedig beleegyezik a kezelésbe.*
~Komolyan? Ilyenkor kell tréfálkozni?~
*Frandr és az őr is komolyan vették Habrertust, és ami a harcos sokkal rosszabb reakciót is el tudott volna képzelni ennek eredményeképp. Ezután Habrertus kiadja az utasítást, hogy az elf takarja el ,,kis Rh'onhant", és elindulnak az Ispotály felé.
Úgy tűnik, Frandrre nincs szükség.*
~Jusson eszembe elmorzsolni egy könnycseppet, hogy nem leszek ott a nagy pillanatnál.~
*Egy pár másodpercig nem tudja, hova menjen most, aztán eszébe jut Waldran, meg az utasítása, hogy menjen a Vasudvarhoz. Így elindul arra, nem túlságosan sietősen, ugyanis nem tűnik valószínűnek, hogy nagyon sokan pont rá várnak ott.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:34:31
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:34:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
*Akár meg is tudná érteni Cha'yss felháborodását. Hiszen mégis elfogadhatatlan, hogy a Kancellária szentélyében ilyen méltatlan dolgok történjenek. Ugyanakkor elég egy pillantást vetnie az elf nemesebbik és meglehetősen elhanyagolt részeire, és megérti a sietséget és a vérlázító magatartást. És persze az is befolyásolja, hogy Rh'onhan mégis tharg. Így az Aenae-vel távozó férfi ezúttal csak egy lesújtó pillantást kap Hubitól. És még ő jár jobban, mert Frandr egy kifejezetten haragosban részesül a megjegyzéséért.*
- Látom, nagyon ismered már a thargok csodás otthonát. Ehhez képest itt lebzselsz ahelyett, hogy hasznossá tennéd magad valahol. Na nem baj, itt is segíthetsz.
*Végül hármasban maradnak, Hubi megvizsgálja az inkriminált testrészt, az elf pedig vonyít. Ahogy ilyenkor kell. A kancellár kis tréfája pedig túl sikerült, az őr komolyan veszi. Hogy milyen fájdalmai lehetnek, vagy mennyire lehet kétségbe esve, hogy még a kancellár által vázolt megoldást is habozás nélkül kész elfogadni. Azonban van ami még ilyen helyzetben is megengedhetetlen. Ilyen például a kancellár íróasztalának rongálása.*
- Bírj magaddal, vagy tényleg levágom. *jegyzi meg mogorván, míg a tőrt cibálja ki az asztal lapjából, és a hegy által ejtett sérülésen fancsali képpel simít végig. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a bútordarab épsége fontosabb számára, mint az őr élete vagy testi épsége. Tulajdonképpen így is van. Körülnéz, végül a fal mellett elterülő jókora, vasalt ládát takaró szőttest kapja fel és nyújtja az elfnek.*
- Tekerd magad köré, mert még többen el fognak ájulni. Gyere velem az ispotályba! Ha van egy kis szerencséd, még meg tudjuk menteni a kis Rh'onhant.
*Fintorog egy sort, sohasem kedvelte, ha valaki nevetséges beceneveket ad a szerszámának.
Úgy látszik, hogy Frandr segítségére nem lesz szüksége, az elf együttműködőnek látszik nagy riadalmában. Meg aztán a harcos Waldran hívatta el. Így aztán, miután mindenki kisorjázott a Kancelláriáról, bezárja maga mögött az ajtót. Ettől még Aenae és alkalmi barátja még maradhatnak a Radkraalban. Valószínűleg egyikük sem lesz elkeseredve, ha kettesben kell maradniuk egy üres épületben.*
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
*Akár meg is tudná érteni Cha'yss felháborodását. Hiszen mégis elfogadhatatlan, hogy a Kancellária szentélyében ilyen méltatlan dolgok történjenek. Ugyanakkor elég egy pillantást vetnie az elf nemesebbik és meglehetősen elhanyagolt részeire, és megérti a sietséget és a vérlázító magatartást. És persze az is befolyásolja, hogy Rh'onhan mégis tharg. Így az Aenae-vel távozó férfi ezúttal csak egy lesújtó pillantást kap Hubitól. És még ő jár jobban, mert Frandr egy kifejezetten haragosban részesül a megjegyzéséért.*
- Látom, nagyon ismered már a thargok csodás otthonát. Ehhez képest itt lebzselsz ahelyett, hogy hasznossá tennéd magad valahol. Na nem baj, itt is segíthetsz.
*Végül hármasban maradnak, Hubi megvizsgálja az inkriminált testrészt, az elf pedig vonyít. Ahogy ilyenkor kell. A kancellár kis tréfája pedig túl sikerült, az őr komolyan veszi. Hogy milyen fájdalmai lehetnek, vagy mennyire lehet kétségbe esve, hogy még a kancellár által vázolt megoldást is habozás nélkül kész elfogadni. Azonban van ami még ilyen helyzetben is megengedhetetlen. Ilyen például a kancellár íróasztalának rongálása.*
- Bírj magaddal, vagy tényleg levágom. *jegyzi meg mogorván, míg a tőrt cibálja ki az asztal lapjából, és a hegy által ejtett sérülésen fancsali képpel simít végig. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a bútordarab épsége fontosabb számára, mint az őr élete vagy testi épsége. Tulajdonképpen így is van. Körülnéz, végül a fal mellett elterülő jókora, vasalt ládát takaró szőttest kapja fel és nyújtja az elfnek.*
- Tekerd magad köré, mert még többen el fognak ájulni. Gyere velem az ispotályba! Ha van egy kis szerencséd, még meg tudjuk menteni a kis Rh'onhant.
*Fintorog egy sort, sohasem kedvelte, ha valaki nevetséges beceneveket ad a szerszámának.
Úgy látszik, hogy Frandr segítségére nem lesz szüksége, az elf együttműködőnek látszik nagy riadalmában. Meg aztán a harcos Waldran hívatta el. Így aztán, miután mindenki kisorjázott a Kancelláriáról, bezárja maga mögött az ajtót. Ettől még Aenae és alkalmi barátja még maradhatnak a Radkraalban. Valószínűleg egyikük sem lesz elkeseredve, ha kettesben kell maradniuk egy üres épületben.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:32:33
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:32:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Hosszú és HEREdményes életet//
*Aenae bizony kiterül, illetve csak akkor terülne ki, ha Cha'yss nem kapná el. Ha eszméleténél lenne, akkor valószínűleg a ténytől alélna el, hogy Cha'yss a karjában tartja. Egyébként teljesen szánalmas látványt nyújt a rongybaba teste, meg a kinyíló szája.
Leültetve sem nyújt kellemesebb látványt. De legalább viszonylag hamar feleszmél a hűvös levegőtől. De mikor tudatosul benne, hogy a férfi simogatja az arcát, akkor újra lebicsaklik a feje, viszont az egész csak pár pillanat.*
- Egek.
*Nyögi, mikor tudatosul benne, hogy ez mennyire kínos. Nem csak a silbak bazi pattanásra emlékeztető ivarszerve, hanem az is, hogy ő így elájult.*
- Sajnálom, hogy ezt látod kellett, uram.
*Szabadkozik, míg elveszi a poharat, maga sem tudja miért, de vízre és nem borra számított, ezért nagyot kortyol, a következő pillanatban pedig köhögésben tör ki, ráadásul a gyomra is felfordul. Tulajdonképpen csak hozzá a szokásos, szerencsétlen formáját.*
- Anyám férje borral kereskedett. Nem is szeretem a bort. Egyszer nagyon sokat ittam, nem is emlékszem, hogy mi történt azon az éjjelen és másnap meg akartam halni, olyan rosszul voltam.
*Bukik ki belőle élete egyetlen - és utolsó -berúgásának története.*
- Csak nem ettem ma még. Még egyszer sajnálom, hogy ezt látnod kellett.
//Kancellária//
//Hosszú és HEREdményes életet//
*Aenae bizony kiterül, illetve csak akkor terülne ki, ha Cha'yss nem kapná el. Ha eszméleténél lenne, akkor valószínűleg a ténytől alélna el, hogy Cha'yss a karjában tartja. Egyébként teljesen szánalmas látványt nyújt a rongybaba teste, meg a kinyíló szája.
Leültetve sem nyújt kellemesebb látványt. De legalább viszonylag hamar feleszmél a hűvös levegőtől. De mikor tudatosul benne, hogy a férfi simogatja az arcát, akkor újra lebicsaklik a feje, viszont az egész csak pár pillanat.*
- Egek.
*Nyögi, mikor tudatosul benne, hogy ez mennyire kínos. Nem csak a silbak bazi pattanásra emlékeztető ivarszerve, hanem az is, hogy ő így elájult.*
- Sajnálom, hogy ezt látod kellett, uram.
*Szabadkozik, míg elveszi a poharat, maga sem tudja miért, de vízre és nem borra számított, ezért nagyot kortyol, a következő pillanatban pedig köhögésben tör ki, ráadásul a gyomra is felfordul. Tulajdonképpen csak hozzá a szokásos, szerencsétlen formáját.*
- Anyám férje borral kereskedett. Nem is szeretem a bort. Egyszer nagyon sokat ittam, nem is emlékszem, hogy mi történt azon az éjjelen és másnap meg akartam halni, olyan rosszul voltam.
*Bukik ki belőle élete egyetlen - és utolsó -berúgásának története.*
- Csak nem ettem ma még. Még egyszer sajnálom, hogy ezt látnod kellett.
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-08 13:06:14
Üzenet elküldve: 2019-02-08 13:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
* Rh'onhant nem nagyon érdekli, hogy ki ájul el, és ki mennyire zaklatott, nála senki nem lehet most jobban idegállapotban. Aki mégis, az egyértelműen túldramatizálja a dolgokat. Szóval az elf most ott áll, kétségbeesetten, és amikor meglátja a saját heréjét, majdnem elájul. Amikor a Kancellár hozzáér a tollal, akkor képes lenne nyílvesszőt állítani a torkába. El is gondolkodik a dolgon, de szerencsére a fájdalom, amit érez, teljesen leköti, és mozdulni se tud. Csak a fogait összeszorítva ordít. Nem tudhatja, hogy tényleg ilyen fájdalmas, vagy csak az elméjében él ez a kín. De az biztos, hogy szenved. Kétségbeesett, és a félelem erősebb, mint a büszkesége. Előkapja a tőrét, és pengével beleállítja a kancellár asztalába. *
- Csinálja! Mentse meg amit megtud! * Jelenti ki határozottan, bele se gondolva, hogy mire készülnek. Nem is akar belegondolni. * Ne késlekedjen... CSINÁLJA MÁR!
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
* Rh'onhant nem nagyon érdekli, hogy ki ájul el, és ki mennyire zaklatott, nála senki nem lehet most jobban idegállapotban. Aki mégis, az egyértelműen túldramatizálja a dolgokat. Szóval az elf most ott áll, kétségbeesetten, és amikor meglátja a saját heréjét, majdnem elájul. Amikor a Kancellár hozzáér a tollal, akkor képes lenne nyílvesszőt állítani a torkába. El is gondolkodik a dolgon, de szerencsére a fájdalom, amit érez, teljesen leköti, és mozdulni se tud. Csak a fogait összeszorítva ordít. Nem tudhatja, hogy tényleg ilyen fájdalmas, vagy csak az elméjében él ez a kín. De az biztos, hogy szenved. Kétségbeesett, és a félelem erősebb, mint a büszkesége. Előkapja a tőrét, és pengével beleállítja a kancellár asztalába. *
- Csinálja! Mentse meg amit megtud! * Jelenti ki határozottan, bele se gondolva, hogy mire készülnek. Nem is akar belegondolni. * Ne késlekedjen... CSINÁLJA MÁR!
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-08 10:56:09
Üzenet elküldve: 2019-02-08 10:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Levágni egy herét, vagy kettőt//
*Általában lenyűgözően hat a nőkre és a lányokra, de ha tudná, hogy milyen hatással van Kagaenaere, akkor biztosan jót mosolyogna. Pedig még be sem vetette képességei nagy részét. Mindazonáltal örömmel flörtöl a thargok úrnőjével, kellemes teremtés és mindig jól jön, ha van egy befolyásos barátja az embernek.
Az idillbe rontó elf kapuőr sok mindent tönkretesz, főleg a búcsút és az üzletkötés befejeztét is. A himbálózó hímtag letaglózó hatással van az aranyszemű lányra, aki a könnyebb utat választva inkább elájul. Még szerencse, hogy CCC a közelében van és elkapja ájulatában.
Az őr beviharzása után követi tekintetével, ahogy a kancellár elé áll. A kancellár sem néz ki túl jól, a homloka gyöngyözik és egy kendőt szorít az orrára és mintha kapaszkodnia is kellene az asztal szélében, de ebben az igric nem biztos.*
- Ráér? *Bukik ki belőle a vérlázító közjáték és Habrertus szavaira a kérdés dühösen.*
- Arcátlanság. *Sziszegi a hímtagját lóbáló elf hátát nézve, karjaiban Kagaenaevel.
Hiába a következő kérés, Cha'yss haragosan távozik a kancelláriáról és felkapva viszi a lányt is. A folyosón megtorpan, felméri, merre is lehet az a helyiség, amelyet a kancellár mondott, majd széles léptekkel megindul afelé, hogy elérve azt a konyhafélét előbb egy székre ültesse óvatosan Kagaenaet, majd az ablakhoz képjen és szélesre tárja.
Odakintről hideg levegő tolul a helyiségbe, de ez talán kijózanító hatással lehet az ájult lányra. Gyorsan poharat és bort kerít, ha talál, majd kitölt egy jó adagot és visszalép Kagaenae elé.*
- Kisasszony? Kisasszony? *Kérdezgeti kedves hangon, de magában tajtékzik, hogy ilyen dolgoknak lehetett szemtanúja.*
- Ébredjen, most már minden rendben. *Simogatja az arcát, ahogy próbálja magához téríteni az eszméletlen lányt, ha pedig magához tért, akkor kezébe nyomja a bort, hogy halk hangon szóljon hozzá.*
- Minden rendben, ezt igya meg, kérem. Jót fog tenni.
//Kancellária//
//Levágni egy herét, vagy kettőt//
*Általában lenyűgözően hat a nőkre és a lányokra, de ha tudná, hogy milyen hatással van Kagaenaere, akkor biztosan jót mosolyogna. Pedig még be sem vetette képességei nagy részét. Mindazonáltal örömmel flörtöl a thargok úrnőjével, kellemes teremtés és mindig jól jön, ha van egy befolyásos barátja az embernek.
Az idillbe rontó elf kapuőr sok mindent tönkretesz, főleg a búcsút és az üzletkötés befejeztét is. A himbálózó hímtag letaglózó hatással van az aranyszemű lányra, aki a könnyebb utat választva inkább elájul. Még szerencse, hogy CCC a közelében van és elkapja ájulatában.
Az őr beviharzása után követi tekintetével, ahogy a kancellár elé áll. A kancellár sem néz ki túl jól, a homloka gyöngyözik és egy kendőt szorít az orrára és mintha kapaszkodnia is kellene az asztal szélében, de ebben az igric nem biztos.*
- Ráér? *Bukik ki belőle a vérlázító közjáték és Habrertus szavaira a kérdés dühösen.*
- Arcátlanság. *Sziszegi a hímtagját lóbáló elf hátát nézve, karjaiban Kagaenaevel.
Hiába a következő kérés, Cha'yss haragosan távozik a kancelláriáról és felkapva viszi a lányt is. A folyosón megtorpan, felméri, merre is lehet az a helyiség, amelyet a kancellár mondott, majd széles léptekkel megindul afelé, hogy elérve azt a konyhafélét előbb egy székre ültesse óvatosan Kagaenaet, majd az ablakhoz képjen és szélesre tárja.
Odakintről hideg levegő tolul a helyiségbe, de ez talán kijózanító hatással lehet az ájult lányra. Gyorsan poharat és bort kerít, ha talál, majd kitölt egy jó adagot és visszalép Kagaenae elé.*
- Kisasszony? Kisasszony? *Kérdezgeti kedves hangon, de magában tajtékzik, hogy ilyen dolgoknak lehetett szemtanúja.*
- Ébredjen, most már minden rendben. *Simogatja az arcát, ahogy próbálja magához téríteni az eszméletlen lányt, ha pedig magához tért, akkor kezébe nyomja a bort, hogy halk hangon szóljon hozzá.*
- Minden rendben, ezt igya meg, kérem. Jót fog tenni.
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:08:22
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:08:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tárgyaló felek hosszan beszélgetnek olyan dolgokról, amikhez Frandrnek se köze, se hozzáértése nincs. Waldran is látható módon unatkozik, egy könyvespolcnak dőlve várja a tárgyalás végét.*
~De ő legalább érti is, mit zagyválnak ezek össze.~
*Legalábbis a hozzászólásai alapján úgy tűnik. Viszont szerencsére a harcos pár mondat után kap egy szórakozási lehetőséget: elképzelni, hogy milyen körülmények között születhettek ezek az elnevezések. Mert ROHADÉK, KURVA, HUBI? Nem hülye, legalábbis annyira nem, hogy ne venné észre őket.*
~Gondolom így egyszerűbb beszélni róluk. Azt mondod, hogy ,,Utálom ezt a KURWÁ-t", és mindenki tudja, miről van szó.~
*Körülbelül eddig jut, mire Waldrannak látható módon megfogyatkozik a türelme.*
-Ott leszek.
*Válaszol a szokatlanul udvarias hangnemben kiadott parancsra.
Nem sokat ért a beszélgetés tárgyából, de a hangsúly és a testbeszéd mindig sokatmondó. Így látja, hogy lassan végéhez ér a tárgyalás. Kagaenae már készülne is elmenni, mikor két dolog is történik egyszerre.
A Kancellár látható módon picit megszédül, megered az orra. A másik esemény viszont ismét csak megcsiklandozza Frandr harci reflexeit. Nem is csoda, hiszen ha valaki teli tüdőből segítségért kiáltva beront egy szobába, akkor a legtöbb harcosnak ösztönösen a fegyveréhez vándorol a keze.
De most még azelőtt megállítja magát, hogy elkezdené előhúzni a kardját.
Eléggé megrendítő látvány tárul szeme elé. Először is az ajtón beeső elf úgy próbál megszabadulni nadrágjától, mintha az lángokban állna. De egyértelműen nem ez a helyzet.
Valami ,,Kis Rh'onhan"-ról zagyvál az őr, amit Frandr is a Kancellárhoz hasonlóan értelmez. Viszont amaz nem késlekedik kontextust adni szavainak, fájdalmai forrását közszemlére helyezve.
Ez mindenkiből más reakciót vált ki. Érdekes módon egyedül Habrertus száján esik ki a nagyra értékelt testrész szebbik neve. Aenae az egyszerűbb megoldást választva összeesik, lehet, hogy elájult, az őt tartó bájgúnár pedig meglehetősen kapkodva értelmezi az erőviszonyokat, és a követelődzés jogát saját magának tulajdonítja.*
-Csak egy átlagos nap a thargok csodás otthonában...
*Válaszol Frandr, kicsit hangosabban, mint tervezte. Ezután Habrertus kiküldi CCC-t és Aenaet, Frandr pedig helyesen feltételezi, hogy neki nem lesz ilyen egyszerű dolga.
Egy sóhajtás kíséretében marad, majd, a gyors cselekvés érdekében ő is odafigyel Hubira. Mikor közelebb inti, odaáll Rh'onhan mögé, és picit készenlétbe is helyezkedik.*
~Ó, hogy baszná meg...~
*Gondolja, mikor a Kancellár elmondja, mi fog történni. Na persze nem az empátia csordul túl benne, nem is a gyomra túl érzékeny, csak épp erősen gyanítja, hogy ez a beavatkozás a páciens beleegyezése nélkül fog zajlani. És így kezd körvonalazódni, hogy neki kell majd lefognia az íjászt, miközben az teljes tüdőből üvölt egyenesen a fülébe.*
-Megkönnyíthetnénk ezt mindenki számára?
*Kérdezi, bár tudja, hogy ha az nem tervez együttműködni, akkor nem ez győzi majd meg.*
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tárgyaló felek hosszan beszélgetnek olyan dolgokról, amikhez Frandrnek se köze, se hozzáértése nincs. Waldran is látható módon unatkozik, egy könyvespolcnak dőlve várja a tárgyalás végét.*
~De ő legalább érti is, mit zagyválnak ezek össze.~
*Legalábbis a hozzászólásai alapján úgy tűnik. Viszont szerencsére a harcos pár mondat után kap egy szórakozási lehetőséget: elképzelni, hogy milyen körülmények között születhettek ezek az elnevezések. Mert ROHADÉK, KURVA, HUBI? Nem hülye, legalábbis annyira nem, hogy ne venné észre őket.*
~Gondolom így egyszerűbb beszélni róluk. Azt mondod, hogy ,,Utálom ezt a KURWÁ-t", és mindenki tudja, miről van szó.~
*Körülbelül eddig jut, mire Waldrannak látható módon megfogyatkozik a türelme.*
-Ott leszek.
*Válaszol a szokatlanul udvarias hangnemben kiadott parancsra.
Nem sokat ért a beszélgetés tárgyából, de a hangsúly és a testbeszéd mindig sokatmondó. Így látja, hogy lassan végéhez ér a tárgyalás. Kagaenae már készülne is elmenni, mikor két dolog is történik egyszerre.
A Kancellár látható módon picit megszédül, megered az orra. A másik esemény viszont ismét csak megcsiklandozza Frandr harci reflexeit. Nem is csoda, hiszen ha valaki teli tüdőből segítségért kiáltva beront egy szobába, akkor a legtöbb harcosnak ösztönösen a fegyveréhez vándorol a keze.
De most még azelőtt megállítja magát, hogy elkezdené előhúzni a kardját.
Eléggé megrendítő látvány tárul szeme elé. Először is az ajtón beeső elf úgy próbál megszabadulni nadrágjától, mintha az lángokban állna. De egyértelműen nem ez a helyzet.
Valami ,,Kis Rh'onhan"-ról zagyvál az őr, amit Frandr is a Kancellárhoz hasonlóan értelmez. Viszont amaz nem késlekedik kontextust adni szavainak, fájdalmai forrását közszemlére helyezve.
Ez mindenkiből más reakciót vált ki. Érdekes módon egyedül Habrertus száján esik ki a nagyra értékelt testrész szebbik neve. Aenae az egyszerűbb megoldást választva összeesik, lehet, hogy elájult, az őt tartó bájgúnár pedig meglehetősen kapkodva értelmezi az erőviszonyokat, és a követelődzés jogát saját magának tulajdonítja.*
-Csak egy átlagos nap a thargok csodás otthonában...
*Válaszol Frandr, kicsit hangosabban, mint tervezte. Ezután Habrertus kiküldi CCC-t és Aenaet, Frandr pedig helyesen feltételezi, hogy neki nem lesz ilyen egyszerű dolga.
Egy sóhajtás kíséretében marad, majd, a gyors cselekvés érdekében ő is odafigyel Hubira. Mikor közelebb inti, odaáll Rh'onhan mögé, és picit készenlétbe is helyezkedik.*
~Ó, hogy baszná meg...~
*Gondolja, mikor a Kancellár elmondja, mi fog történni. Na persze nem az empátia csordul túl benne, nem is a gyomra túl érzékeny, csak épp erősen gyanítja, hogy ez a beavatkozás a páciens beleegyezése nélkül fog zajlani. És így kezd körvonalazódni, hogy neki kell majd lefognia az íjászt, miközben az teljes tüdőből üvölt egyenesen a fülébe.*
-Megkönnyíthetnénk ezt mindenki számára?
*Kérdezi, bár tudja, hogy ha az nem tervez együttműködni, akkor nem ez győzi majd meg.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-02-07 22:13:21
Üzenet elküldve: 2019-02-07 22:13:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kérem. *bólint előzékenyen a jó kancellár, hiszen mi sem áll távolabb tőle, mintsem semmiségekért nehezteljen. Különösen annak fényében, hogy nem is ütöttek rossz üzletet nyélbe. Sőt. Bár Cha'yss is meglehetősen elégedettnek látszik, márpedig igen ritka az, amikor mindkét fél úgy érezheti, megfogta az istenek lábát. De talán ez egy ilyen kivételes eset. Amíg bájgúnár üzletfelük Aenae-nek teszi egy kicsit a szépet, Hubi be is fejezi a szerződéseket. Épp jókor, mert hirtelen úgy érzi, mintha váratlan hőhullám érte volna el a Vashegyet. Kicsit meglazítja az ingnyakat, de érzi, hogy kiveri a víz. És még valamit érez. Gyorsan a zsebkendőjéért kap, és még időben szorítja az orrához, az okiratokat nem éri kár. Hátra is csapja a fejét, hogy a vérzést ezzel is csillapítsa, de talán a mozdulat miatt, talán más okból, megszédül. Nem is kicsit, nagyon. Szabad kezével az asztal pereme után kap, így egyelőre nem esik le a székéről. Szerencsére mindenki fontosabb dologgal van elfoglalva, mintsem ezzel az intermezzoval törődjön, de Hubit most az sem zaklatná különösebben, ha a fél Vashegy csüngne az ablakában. Épp egy kicsit jobban érezné magát, amikor csapódást hall. Pislog kettőt, hogy kicsit kitisztuljon a látása, és azt kell látnia, hogy Cha'yss épp elrántja Aenae-t a beviharzó kapuőr elől, akinek öltözékével mintha valami nem stimmelne. Aha, a nadrág. Azt épp most rúgja le magáról, és fejhangon sivítva könyörög, hogy valami kicsi Rh'onhant mentsen meg.*
- Nem is tudtam, hogy van fattyad. *szólal meg a jó kancellár, furcsán galuskás hangon, és mintha a nyelve is akadozna. Ez rosszabb, mint gondolta, úgyhogy épp itt az ideje, hogy kipenderítse Frandrt a hivatalából, és vele együtt Aenae-t is az újdonsült bikájával egyetemben. De Rh'onhan ezt másképp gondolja, és mielőtt Hubi bármit tehetne, meglengeti az orra előtt azt, amit Hubi nem szeret az orra előtt lengetve látni.*
- Mi a fasz? *jegyzi meg lényeglátóan, és megrökönyödve. A jó kancellár rendszerint tartózkodik a mocskos beszédtől, mert a bárdolatlan emberek sajátjának tartja, de ez a pillanat kizökkenti. Hitetlenkedve néz a többiekre, és éppen látja ahogy Aenae Cha'yss karjai között elalél. Akár az elf viselkedése is lehet az ok, de Hubi azt is könnyedén el tudja képzelni, hogy ez csak egy kiváló ürügy volt a lánynak.
~Kis cemende!~
És hogy a boldogsága teljes legyen, a szépfiúnak is megjön a hangja.*
- Itt csak én követelhetek! *áll fel, a biztonság kedvéért még mindig az asztallap szélébe kapaszkodva egyik kezével, míg másikkal kendőjét szorítja az orrához* Először is ezerötszáz aranyat. De ez most ráér. Arra kérlek, hogy vidd ki a kisasszonyt a friss levegőre! Odakint a folyosó túloldalán találsz egy kis helyiséget, amolyan konyha. Talán segítene ha belediktálnál egy kis bort.
*Ha Cha'yss hajlik a szóra, és kitámogatja a lányt, akkor fordul Frandr felé, ha az esetleg szintén távozni szeretne.*
- Te maradj még, kérlek!
*Elvégre segítségre lesz szüksége, ha az őrt lefogni kell, vagy leütni. Ezután vesz egy nagy levegőt, és szemügyre veszi az inkriminált testrészt. Ami nem néz ki valami jól. Tulajdonképpen a jobb here van aggasztó állapotban, vagy kétszer akkorára duzzadt, mint párja. A bőr kétségbeesetten feszül rajta, az erek kaotikus mintázatokat rajzolva kacskaringóznak. Hubi felvesz az egyik írótollát (ezt később feltétlen tűzre kell vetni), és kicsit megemeli a páros szerv rusnyábbik felét. Most látja csak, hogy nem is maga a here duzzadt meg, hanem egy csípés gyűlt be. De nagyon. Talán bolha vagy lapostetű okozhatta. Az viszont jól látszik, hogy a nem megfelelő higiénia és a vakarózás nem tett neki jót. Be van gyulladva, és alighanem fájdalmas is lehet.*
- Sokkal, de sokkal hamarabb kellett volna szólnod, barátom. *egyenesedik fel, és dobja le a földre a tollat* Ez már eléggé végső stádiumnak látszik. Nem biztos, hogy ismerek olyan kezelést, ami megmentheti. Nem szívesen mondom, de a te érdekedben drasztikusabb beavatkozásra lesz szükség. Ha nem teszem, az életedbe kerülhet.
*Természetesen rá is játszik, mert egy kicsit igazán nem árt megleckéztetni ezt a felfuvalkodott, dölyfös elfet. Int Frandr felé, hogy lépjen közelebb, maga pedig előhúzza a tőrét és az asztalon pislákoló mécses lángjába tartja a pengéjét.*
- Őszintén sajnálom, hidd el! *veszi el a kendőt az arcáról, talán nem ered el patakokban az orra vére* De az egyik herédnek búcsút kell mondanod. Ha szerencséd van, csak az egyiknek. Ha valóban annyit késlekedtél, mint gondolom, akkor a másiknak, de talán a vessződnek is.
*Legszívesebben ordenáré módon röhögne, de hát Hubi meglehetősen gyakorlott abban, hogy ne valós érzelmeit engedje a felszínre. Ezért most őszinte sajnálkozás látszik a képén.*
//Kancellária//
//Megmenteni egy herét, vagy kettőt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kérem. *bólint előzékenyen a jó kancellár, hiszen mi sem áll távolabb tőle, mintsem semmiségekért nehezteljen. Különösen annak fényében, hogy nem is ütöttek rossz üzletet nyélbe. Sőt. Bár Cha'yss is meglehetősen elégedettnek látszik, márpedig igen ritka az, amikor mindkét fél úgy érezheti, megfogta az istenek lábát. De talán ez egy ilyen kivételes eset. Amíg bájgúnár üzletfelük Aenae-nek teszi egy kicsit a szépet, Hubi be is fejezi a szerződéseket. Épp jókor, mert hirtelen úgy érzi, mintha váratlan hőhullám érte volna el a Vashegyet. Kicsit meglazítja az ingnyakat, de érzi, hogy kiveri a víz. És még valamit érez. Gyorsan a zsebkendőjéért kap, és még időben szorítja az orrához, az okiratokat nem éri kár. Hátra is csapja a fejét, hogy a vérzést ezzel is csillapítsa, de talán a mozdulat miatt, talán más okból, megszédül. Nem is kicsit, nagyon. Szabad kezével az asztal pereme után kap, így egyelőre nem esik le a székéről. Szerencsére mindenki fontosabb dologgal van elfoglalva, mintsem ezzel az intermezzoval törődjön, de Hubit most az sem zaklatná különösebben, ha a fél Vashegy csüngne az ablakában. Épp egy kicsit jobban érezné magát, amikor csapódást hall. Pislog kettőt, hogy kicsit kitisztuljon a látása, és azt kell látnia, hogy Cha'yss épp elrántja Aenae-t a beviharzó kapuőr elől, akinek öltözékével mintha valami nem stimmelne. Aha, a nadrág. Azt épp most rúgja le magáról, és fejhangon sivítva könyörög, hogy valami kicsi Rh'onhant mentsen meg.*
- Nem is tudtam, hogy van fattyad. *szólal meg a jó kancellár, furcsán galuskás hangon, és mintha a nyelve is akadozna. Ez rosszabb, mint gondolta, úgyhogy épp itt az ideje, hogy kipenderítse Frandrt a hivatalából, és vele együtt Aenae-t is az újdonsült bikájával egyetemben. De Rh'onhan ezt másképp gondolja, és mielőtt Hubi bármit tehetne, meglengeti az orra előtt azt, amit Hubi nem szeret az orra előtt lengetve látni.*
- Mi a fasz? *jegyzi meg lényeglátóan, és megrökönyödve. A jó kancellár rendszerint tartózkodik a mocskos beszédtől, mert a bárdolatlan emberek sajátjának tartja, de ez a pillanat kizökkenti. Hitetlenkedve néz a többiekre, és éppen látja ahogy Aenae Cha'yss karjai között elalél. Akár az elf viselkedése is lehet az ok, de Hubi azt is könnyedén el tudja képzelni, hogy ez csak egy kiváló ürügy volt a lánynak.
~Kis cemende!~
És hogy a boldogsága teljes legyen, a szépfiúnak is megjön a hangja.*
- Itt csak én követelhetek! *áll fel, a biztonság kedvéért még mindig az asztallap szélébe kapaszkodva egyik kezével, míg másikkal kendőjét szorítja az orrához* Először is ezerötszáz aranyat. De ez most ráér. Arra kérlek, hogy vidd ki a kisasszonyt a friss levegőre! Odakint a folyosó túloldalán találsz egy kis helyiséget, amolyan konyha. Talán segítene ha belediktálnál egy kis bort.
*Ha Cha'yss hajlik a szóra, és kitámogatja a lányt, akkor fordul Frandr felé, ha az esetleg szintén távozni szeretne.*
- Te maradj még, kérlek!
*Elvégre segítségre lesz szüksége, ha az őrt lefogni kell, vagy leütni. Ezután vesz egy nagy levegőt, és szemügyre veszi az inkriminált testrészt. Ami nem néz ki valami jól. Tulajdonképpen a jobb here van aggasztó állapotban, vagy kétszer akkorára duzzadt, mint párja. A bőr kétségbeesetten feszül rajta, az erek kaotikus mintázatokat rajzolva kacskaringóznak. Hubi felvesz az egyik írótollát (ezt később feltétlen tűzre kell vetni), és kicsit megemeli a páros szerv rusnyábbik felét. Most látja csak, hogy nem is maga a here duzzadt meg, hanem egy csípés gyűlt be. De nagyon. Talán bolha vagy lapostetű okozhatta. Az viszont jól látszik, hogy a nem megfelelő higiénia és a vakarózás nem tett neki jót. Be van gyulladva, és alighanem fájdalmas is lehet.*
- Sokkal, de sokkal hamarabb kellett volna szólnod, barátom. *egyenesedik fel, és dobja le a földre a tollat* Ez már eléggé végső stádiumnak látszik. Nem biztos, hogy ismerek olyan kezelést, ami megmentheti. Nem szívesen mondom, de a te érdekedben drasztikusabb beavatkozásra lesz szükség. Ha nem teszem, az életedbe kerülhet.
*Természetesen rá is játszik, mert egy kicsit igazán nem árt megleckéztetni ezt a felfuvalkodott, dölyfös elfet. Int Frandr felé, hogy lépjen közelebb, maga pedig előhúzza a tőrét és az asztalon pislákoló mécses lángjába tartja a pengéjét.*
- Őszintén sajnálom, hidd el! *veszi el a kendőt az arcáról, talán nem ered el patakokban az orra vére* De az egyik herédnek búcsút kell mondanod. Ha szerencséd van, csak az egyiknek. Ha valóban annyit késlekedtél, mint gondolom, akkor a másiknak, de talán a vessződnek is.
*Legszívesebben ordenáré módon röhögne, de hát Hubi meglehetősen gyakorlott abban, hogy ne valós érzelmeit engedje a felszínre. Ezért most őszinte sajnálkozás látszik a képén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481