Amon Ruadh - Radkraal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
RadkraalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 250. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

250. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-07 23:23:40
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Napváltás//

- Valóban. *válaszol egy halvány félmosollyal Dora megjegyzésére azt illetően, hogy ő is itt dolgozik, hiszen ha mondhatni, hogy valahol dolgozik, akkor az valóban a kancellár hivatala lenne, bár szó, ami szó, ezen a téren még van mit fejlődnie. Sok lehetőséget lát a városban, és alkalomadtán szeretné ezeket ki is használni. Most viszont megelégszik azzal, hogy Dorát bosszantja, amihez, úgy tűnik, már a puszta jelenléte is elég*
- Ennek örülök. *bólint egyrészt arra, hogy nem zavar, másrészt arra, hogy minden rendben van. ~Ó, de még mennyire, ahogy látom!~ járatja tekintetét kettejük között*
- Á, a piacra? Jó, hogy említed! *mosolyodik el szélesen, ahogy a lány terveiről hall, fel sem véve a gonoszkodó megjegyzést, hiszen abból ő is tartogat párat, bár szeret azzal hízelegni magának, jobban és kevésbé feltűnően csinálja ezt, mint Dora* Még nem jártam ott, pedig talán ideje lenne... fel kéne frissíteni a ruhatáram a helyi divatnak megfelelően. *cseverészik, mintha csak magának beszélne, bár minden szavát megfontolt oknál fogva ejti ki a száján* Dora, drágám, talán segíthetnél kiválasztani pár új darabot, hasonlóakat a tieidhez. Az az érzésem, a sajátjaim túl kihívóak az itteni közízléshez. *bár látszólag éppen segítséget kér a lánytól, valójában gyönyörű körítésbe burkolva sérti meg, vénasszonyosnak titulálva öltözködését, ezt pedig somolyogva adja a tudtára, majd figyelmét Habrertus felé fordítja*
- Vásárláskor persze sosem árt egy szakértő tekintet, remélem, ez ügyben számíthatok a segítségedre! *intézi következő szavait a kancellárhoz, hiszen végső soron csak egyvalami fontos az öltözet kiválasztását illetően, mégpedig hogy vajon a férfiaknak tetszik-e. Ez a kis gondtalan kiruccanás pedig tökéletes arra, hogy a kancellárnak legyen miben gyönyörködnie, és Dorát is kellőképp idegesítse, valószínűleg már a felvetéssel is. Míg az indulásra várakozik, nem kerüli el a figyelmét, milyen szorosan karol egymásba a másik kettő, ez pedig új ötletet ad neki, így kis fejbiccentéssel köszönve meg a kancellár tiszteletteljes gesztusát, már a folyosón folytatja tovább a csevegést, ha a többieknek sincs ellenére az indulás*
- Ha már a tegnap esténél tartunk... sok mindent sikerült megtudnom a helyi pletykákat illetően. Bevallom, még nem vagyok olyan naprakész, mint odahaza voltam, de dolgozom az ügyön. Addig is viszont engedjétek meg, hogy gratuláljak. És lehet már tudni valamit? Mikor lesz az esküvő? *cseverészik, utolsó kérdése után alig bírva elnyomni egy ásítást, mintha csak félig lenne ébren és félig tudatosan motyogna. Szándékosan fogalmaz azonban homályosan, egyáltalán nem Dorára és Habrertusra értve szavait. A Tavernában és Amonon is megtudott pár érdekes hírt, melyek között egy esküvőről is szó esett, kíváncsi azonban, vajon valamelyikük magára veszi-e ezt a komoly kérdést.*


249. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:54:32
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*Szelíden mosolyog Dora válaszára, és hirtelen rettenetesen vénnek érzi magát. Hiszen a lány fiatalosan, korán talpon volt már, a bácsikát pedig hagyta még egy kicsit szundikálni. A hiú kancellár szükségét érzi, hogy felvilágosítsa Dorát, nem szükséges kímélő napirendet felállítani számára. Hiszen korántsem öregember ő, bírja a strapát. Akár az íróasztal mögött, akár - ha a szükség úgy hozza - építkezésen, és természetesen az ágyban is. De végül nem kezd bele a kedves hangon eltervezett kioktatásba, legfeljebb annyit tesz meg a tisztesség kedvéért, hogy Dora szavai ellenére csak kinéz az előtérbe. Nem mintha nem hinne neki, egyszerűen csak szeret mindenről saját maga meggyőződni. Még ilyen apró, jelentéktelennek tűnő dolgokról is.*
- Nos, ennyi kis szabadságot, úgy vélem, engedélyezhetek magamnak. *hümmög egyet a piacra tett kirándulás tervére, miközben a tűzszerszámmal bajlódik. Amikor már vidoran füstölög a pipa, elégedettebbnek érzi magát. Az illatos, kékesszürke füst mindig segít elindítani a gondolatokat. Mosolyogva nézi a kényelmesen üldögélő lányt. Más körülmények között felháborítóan tiszteletlennek tartaná, hogy valaki ülve marad a jelenlétében, leszámítva természetesen a Hadúr két örökösét, de most semmi kivetnivalót nem talál a dologban. Ez kicsit nyugtalanító. Elvégre Dora még mindig alá tartozik a hierarchiában, bizonyos rosszindulatú pletykákra adhat okot ha kiderül, hogy kivételezik vele. Márpedig azt már jól tudja, hogy a Vashegyen minden kiderül. Még mindig furcsa népségnek tartja a thargokat. Kívülállóként szemléli őket, mert hiába él köztük régen, továbbra sem tartja magát thargnak. Kemények, céltudatosak, kíméletlenek ha kell, de épp olyan pletykásak, mint egy gnóm öregasszony. De jelenleg kettesben vannak, ráér később is tisztázni ezeket a dolgokat. Most egy furcsa mosollyal megkerüli az asztalt, odahajol Dora elé.*
- Hát nem is köszöntöd illendően a kancellárod?
*És ha már Dora elmulasztotta, Hubi van olyan nagyvonalú, hogy megcsókolja írnokát. Ami azt illeti, kapná is a karjaiba, és cipelné vissza az ágyba, de alig távolodnak el egymástól, vendéget kapnak, így ezt most nem kivitelezhető.*
- Jó reggelt! Sohasem zavarsz.
*Nem esik ki szerepéből a mélységi váratlan felbukkanásától, nyájasan mosolyogva fordul felé. És egy kicsit kínban van. Hiszen Estivel is voltak tervei, alkalmasint nemcsak röpke órákra, de ezeket most már nyugodtan zárójelbe teheti. És mivel Hubi férfi, ezt kis sajnálattal teszi. Azután majdnem lenyeli a pipáját Dora csipkelődő szavait hallva.
~Hát miért nem tudnak ezek kijönni egymással? Hiszen olyan szépen megosztozhatnának... rajtam.~
Bólint egyet.*
- Minden rendben van, csupán bizonyos... halaszthatatlan teendők igényelték figyelmünket. Most pedig valóban a piacra készülünk.
*Egy elegáns mozdulattal nyújtja karját Dorának. Legszívesebben mindkettejükbe belekarolna, és így parádézna végig egész Amon Ruadh-on (Hubi hiú, ugye), de van egy olyan érzése, hogy ezzel saját pozícióját gyengítené. De talán sikerül úgy csvarnia majd a dolgot, hogy ez ne jelentsen problémát. A kérdés persze az, hogy akarja-e?*
- Örömünkre szolgálna, ha velünk tartanál. *mosolyog Estire, és egy udvarias mozdulattal tessékeli ki, ha a sötételf csatlakozik hozzájuk.*


248. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-05 22:59:23
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*A székében ücsörög, mikor neszeket hall a lakosztály felől, és megállapítja, hogy a kancellár is öltözködni kezdett. Dora soha nem vallaná be magának, hogy ez kis idegességgel tölti el, így meglepetten veszi észre, hogy ujjával egy lúdtollat pödörget előre-hátra, előre-hátra veszedelmes sebességgel. Lecsapja a tenyerét az asztallapra, hogy ne kezdjen újabb önálló akcióba.
Jó lenne, ha a világon minden rajta múlna, szerinte megvan a magához való esze, hogy elintézze saját bajos ügyeit. Viszont ennek az egész helyzetnek, meg a kapcsolatoknak az a sajátossága, hogy nem (csak) egy fél dönt bennük. A tegnapi este jó volt, de azért még akad itt megvitatnivaló, és Dora alapvetően nem is a közös birtokot akarja számon kérni, sokkal inkább érdekli, kettejükhöz hogy viszonyul Habrertus. Nem töprenghet azonban túl sokáig, nem gondolhatja túl a dolgot, mert az illető már fel is bukkan.
Érdekes, hogy azt mondta, ha holnap is kitart a döntése mellett, akkor biztosan kitart. Dora nem tulajdonít akkora jelentőséget egyetlen alvásnak, túl hirtelen a lány ahhoz, hogy rideg megfontoltsággal nézze azt, ami itt történt az imént. Azonban az „új” találkozás egészen különös, szinte már mulatságos a kalaptalan elf számára. A kancellár ugyanaz, mint tegnap volt, mégis sok minden megváltozott köztük. Olyan, mintha most látná viszont egy hosszú utazás után, a viszontlátás örömével elmosolyodik.*
~ Hiányoztál, a fenébe is. ~ *Állapítja meg magában gúnyosan. Nagyobb a baj, mint hitte.*
- Hosszú napunk volt, gondoltam, rád fér még a pihenés. Engem kivetett az ágy, nem akartalak zavarni. *Mondja, és örömmel veszi a simogatást. Csókkal csak azért nem viszonozza, mert az asztal eléggé útját állja, inkább terpeszkedik tovább a székben, és Habrertussal együtt, büszkén szemléli a művét.*
- Jártam már kint, de senki. *Mondja azért ő is, mert látja, hogy az ajtóhoz igyekszik a férfi.* Sétáltam egyet.
- Éppenséggel arra gondoltam, hogy elnézek a piacra, és talán, ha van egy kis időm, az ispotályba is benézek, mert ott maradt az alkimista felszerelésem. Nem tartasz velem? *Feláll az asztaltól, és unalmában tesz egy kört – megkerüli Habrertust, de csak azért, hogy egy ügyes mozdulattal elcsaklizza a másik szobából a kalapját, és felcsapja a fejére. Már éppen fontolóra veszi, hogy megölelje a pipával foglalatoskodó férfit, megtörve ezt a rettenetesen hivatalos hangulatot, és megbeszéljék, ami tegnap történt, vagy legalább valami csínyt kövessen el a háta mögött, amikor egy ismerős hangra lesz figyelmes, és megtorpan. Zavartan pislog, mert erre a társaságra, bár számíthatott volna, nem tette.*
- Esti. Egyáltalán nem zavarsz, mivel, gondolom, te is itt dolgozol. Ugye? *Mondja a lelkesedés teljes hiányával és kellő iróniával a lány a szemeit forgatva. Az asztal szélének dől Habrertus mellett. Ami pedig Esti másik kérdését illeti, hezitál. A sötételf elemző pillantásának kereszttüzében még aggasztóbbá válik a kérdés, hogy pontosan mi is van (vagy lesz) az írnok és a kancellár között, pedig még Dora sem tudja.*
- Minden rendben. *Mondja a színtiszta igazat ő is, és elnyom egy ásítást.* A piacra megyek épp. Vagy megyünk. *Pillant a férfira kérdőn, majd ismét a sötételfhez fordul.* Gondolom, te is okvetlenül velünk tartasz, mert hármasunk nélkül Amon Rhuadon még a napfény se volna ugyanaz. Meg se kérdezlek, merő udvariatlanságból. *Mosolyog kicsit diadalmasan, kicsit szemtelenül. Ha a kancellár is igent mond a meghívásra, és netán indulni készülnének, Dora ösztönösen megkísérel a sétához a férfi karjához bújni, már amolyan közvetlenül, bőven túl a barátságon. Egy pillanatra se gondolja, hogy Esti elől bármit eltitkolhatna, sokkal érdekesebb kérdés számára, hogy Habrertus hajlandó-e így kilépni vele az utcára.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.05 23:01:02


247. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-05 21:14:48
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Napváltás//

*Őt magát is meglepi, milyen jól aludt az éjjel, hiszen semmilyen zaj nem szűrődött át hozzá abból, ami tőle nem messze történt. ~Már ha történt!~ somolyog magában, ahogy kikecmereg az ágyból. Hiába a pihentető alvás, a kora reggeli időpontra tekintettel most sincs jó kedve, így inkább morcosan, de gyorsan összeszedi magát, hogy valami harapnivalót, de még inkább, hogy valami ihatót kerítsen. Ezen terveiben azonban változás akad, amikor valami sokkal érdekesebbet szúr ki, ahogy elhalad a kancellár irodája előtt. Vagy inkább valaki sokkal érdekesebbeket*
- Jó reggelt! Remélem, nem zavarok! *szólal meg az ajtókeretnek támaszkodva, ahogy megpillantja az odabent sürgölődőket, bár igazából csöppet sem érdekli, zavar-e vagy sem*
- Minden rendben? Olyan gyorsan eltűntetek tegnap, pedig vártunk rátok a kocsmában... *folytatja tettetett aggodalommal, és ha jobban belegondol, még csak nem is hazudik, hiszen Habrertus és Dora tényleg hamar eltűntek, és ők tényleg vártak rájuk. ~Egy darabig, utána már csak ittunk~ mosolyodik el magában, miközben a válaszra vár. Persze tisztában van vele, milyen fontos elfoglaltságuk akadt az éjjel, ám szeretné kideríteni, ebből mennyit hajlandóak nyilvánosan is felvállalni. Figyelmét azonban nem kerülik el az egyéb jelek sem, ahogy árgus szemekkel vizslatja hol egyiküket, hol másikukat, miközben ajkain halvány mosoly játszik. ~Úgy tűnik, minden úgy alakul, ahogy kell!~konstatálja magában elégedetten.*


246. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-05 19:35:26
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*A jó kancellár általában korán kel. Alighanem ez is a kor számlájára írható dolog, bár ő inkább szereti kivételes állóképességére és munkamániájára fogni. Ezért is pislog most kicsit értetlenül az ablak felé, ahonnan tulajdonképpen nappali világosság árad be a kancellári budoárba. Az a felismerés pedig, hogy nem hajnalban kelt annyira meglepi, hogy kell pár pillanat amíg ennek okát is emlékezetébe tudja idézni. Ekkor viszont már somolyogva fordítja fejét oldalt a párnán, ahol azonban Dora békésen szuszogó arca helyett egy kalapot talál. Kicsit bosszúsan ugrik ki az ágyból, mely eufemizmus alatt valamelyest rozsdás kászálódást kell érteni. A mosdóállványhoz tipeg, és amit tegnap este merő lustaságból elmulasztott, most bepótolja. Szöszmötöl egy darabig a szappanrúddal és a pamaccsal is, aztán a borotvakéssel már sokkal óvatosabban bánik. Visszalépve az ágyhoz kis mosollyal veszi fel a kalapot, és mielőtt kilépne lakosztályából a hivatali helyiségbe, még kellő időben eszébe jut, hogy talán fel is kellene öltöznie. Mivel pedig erről sem feledkezett meg, nem pucéran fogja riogatni az esetleg rá várakozókat. Márpedig várhatnak rá, hiszen öltözködés közben odakintről neszeket hall. De nem, csak Dorát találja a Kancellárián. Ami nincs is nagyon ellenére.*
- Jó reggelt, kedvesem! *húzza mosolyra kicsit még gyűrött arcát* Örömömre szolgál, hogy nem lustálkodsz sokáig, az már kevésbé, hogy engem hagysz.
*Megsimogatja az elf arcát, voltaképpen szeretetteljesen.*
- Remélem jól aludtál!
*Körbenéz a helyiségben, pillantását nem kerüli el a változás. Például az, hogy az írószerszámok példás rendben, használatra készen sorakoznak. Nem nehéz kitalálnia, hogy ki szorgoskodott itt, amíg ő még az igazak álmát aludta.*
- Mihez is kezdenék nélküled... *somolyog kissé kétértelműen, azután kikukkant a Radkraal folyosójára. Sehol senki. Persze annak is van előnye, ha a kérelmezők, különféle ügyeikkel, problémáikkal hozzá fordulók nem sűrűn sorokban tobzódnak az ajtaja előtt.*
- Van valami terved mára? *lép vissza az asztalához, ahol a pipa megtömésének szent rituáléjának szentel valamelyes figyelmet.*


245. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-03 23:02:36
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*Az ajtó ugyanolyan csöndesen engedi, hogy Dora beosonjon, ahogy már kifelé is sikerült. Csizmái most halkan koppannak a hivatali szobában, de akkor se tör Habrertusra, ha közben esetleg zajokat hallana a másik helyiségből. Helyette inkább körülnéz az ismerős terepen, amit már annyiszor feltérképezett a pillantásával, főleg a könyvek gerincét, természetesen. És hát ha egyszer ez a munkája, az írnok is kibújik belőle egy kissé: jólesően belepuffan rég nem látott székébe. Már tudja a tegnapi óta, hogy a feneke megérdemli a nemesi bánásmódot. Elrendezi a kalamárisokat a tartójukban, egy kis kendővel, hogy ujja ne legyen tintás, megmetszi a tollak végét, feltölti a félig üres tintatartókat, és a papírokat is katonás rendben igazgatja el az asztalon, úgyhogy ha a kancellár csak egy kicsit is rosszul van a túlzott rendtől, ez a hajszálpontosan kimért látvány meg fogja viselni.
Ami a többit illeti, a lány a jó levegőről is gondoskodik, kinyitja az ablakot, és kitekint az utcára. Már nem bánja, hogy a kinti zajok esetleg Habrertust is elérhetik, a nap állásából arra következtet, hogy éppen ideje felkelni. Ezután a kék virághoz fordul, és loccsant rá egy kis vizet.
Csak saját asztala furcsa, valamiért üresnek tűnik. Először töpreng, mi lehet vele a gond, de aztán ujjával pattintva rájön: alkimista felszerelését a laborban felejtette, az ispotályban.*
~ A nyulakért is el kéne mennem. ~ *Töpreng magában, hiszen az állatok legalább akkora hősei a pestis elleni harcnak, mint Dora vagy Esti maga.*


244. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-30 15:38:17
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora minden bizonnyal meg is sértődne rajta, ha Habrertus kiküldené a szobából, ezzel megvonva tőle a pihe-puha ágyban töltött éjszaka lehetőségét. Most már nincs mese, ha egyszer megszerezte magának a puha kancellári párnákat és matracot, innen erővel sem lökdösnék ki. Arról nem is szólva, hogy a kalaptalan kalapos mennyire élvezi ezt az egész helyzetet. Nem csak azt, hogy uralkodhat Habrertus felett – eddig azt hitte, csak ez szórakoztatja annyira –, hanem azt is, hogy a férfi kedvesen bánik vele. Vagy talán azt, hogy valaki úgy általában kedvesen bánik vele, ebben ugyanis mostanában nem volt sok része. A „jó veled” kijelentés is ennek szól. Persze be kell magának ismernie, hogy alábecsülte a kancellár ágybéli képességeit, de ha nem lenne ennyire belehabarodva, akkor biztosan találna magának egy kanos csődört, aki ugyanígy, vagy jobban bemelegít vele egy potyaágyat egy futó éjszakára. Itt nyilvánvalóan többről van szó.
Habrertus csavaros, és valahogy meglehetősen ismerős mondatain csak huncutul elmosolyodik. Rápillant.*
- Honnan tudod, hogy holnap reggel még a városban leszek? *Incselkedik komolytalanul, hogy aztán mosakodni induljon, és persze ezúttal sem marad el, hogy magát nem éppen direkt illegetve, de könnyed, bájos mozdulatokkal tisztálkodjon, amit Habrertus olyan szívesen bámul. A víz tényleg hideg, de a higiénia az első. Dora bízik benne, hogy a jó kancellár nem veszi magára, hogy ilyen szaporán mossa le magáról a nedveit, de szerencsére egy szó sem éri a ház elejét, avagy Dora hátsó felét. Még mindig csak jól láthatóan mosolyog, nem veszi magára a férfi szavait.*
- Az én fajtám *fűzi tovább az eszmefuttatást* a legszebb és a legnemesebb, és nem hajlamosak együtt hálni a magadfajtákkal. Hogy mégis ezt tettem, az azért van, mert az eszed jobban vág, mint az övék, és ez tetszik nekem.
*A drámai hajolás után Dora immár tisztán visszaindul, és elhelyezkedik Habrertus mellett.*
- Ez a trükk, ami rajtad csapódott le, nem is a lélek ismeretéből származik. Egyszerűen csak abból a természettudományos tényből indultam ki, hogy a nemi izgalom hatására a vér a férfiasságodba tódul, és úgy tűnik, lassítja az agyműködést. *Ehhez van szakirodalma is a kabátzsebében, de úgy gondolja, talán nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy megmutassa a kancellárnak, milyen anatómiai vázlatokat készített boncolás közben az emberi hímtagról.* ~ Még féltékeny lenne. ~ *Egyedül az elf-élet túlkomplikáltságában lát annyi igazságot, hogy mosolya lelohad, és komolyan néz a férfira.*
- Most már nem hagyom veszni az igazán fontos dolgokat. *Mondja, gyengéden simogatva Habrertust. Ebben a pillanatban kezdi igazán felfogni, hogy nem sokkal ezelőtt még drága kancellárja életéért küzdött, és lám, most itt van, épen és egészségesen.* Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek, és ne jöjjek vissza többé, a saját épségem érdekében, de nem tudtam volna együtt élni a tudattal, hogy magadra hagytalak. *Jelenti ki színtelen hangon.* Gyávának tartasz, vagy sem, ezt el akartam mondani.
*Dora úgy érzi, ennyi elég is az őszinteségből, túl álmos vitázni, ezért csak csöndben elmosolyodik azon, hogy a kancellár a várható közeljövőben még nem mer elhelyezni egy időpontot, amikor újra kedvet kap a mókára. Ebben az egyben tényleg különböznek, a fiatalabb elfek ugyanis olyan rendszerességgel hemperegnek együtt, mint a nyulak – bár Dora, aki éveket töltött könyvek és a négy fal társaságában, ez alól szerencsére erős kivétel. Inkább lehunyja a szemét, közelebb fészkeli magát a férfihoz, és viszonozza a csókot.*
- Jó éjt, Habrertus. *Motyogja, és pillanatokon belül el is nyomja az álom. A gyertyával nem törődik, rendszeresen gyertyafényben aludt a jegyzeteire heverve az utóbbi időszakban, szinte otthon érzi magát tőle. Sőt, sok ideje először az álmai is kellemesek, ezért mozdulatlan nyugalomban pihen a másik oldalán.*

//Napváltás//

*Másnap reggel a lány csak egy kissé érzi nyomottnak a fejét a tegnap elfogyasztott alkohol után, amit óriási sikerként könyvel el. Örömét azonban meghagyja magának, mivel esze ágában sincs még felébreszteni a lehunyt szemű kancellárt, inkább karja és a takaró alól a lehető legóvatosabban kicsusszanva – mondhatni, évtizedes rutinnal – talpra áll, bár azonnal libabőrösen veszi tudomásul, hogy a meztelenkedéshez hűvös van még. Különösebb zaj nélkül felkapkodja ruháit – az övet és övtáskát kivéve, melyek igazán zörögnének –, és a hivatali szobába viszi, hogy nyugodtan felöltözhessen. Már csak a kabát van hátra, lassan abba is belebújik, és megigazítja a haját.
Ekkor találkozik szembe a kalapjával, melyet már a csókolózáskor levetett az előző este. Szinte megretten, nem számított erre, túl korai még a számára, hogy élete egy ilyen prominens szereplőjével, a régi szerelmek emlékével nézzen szembe.*
~ Te… Maradj itt. ~ *Gondolja magában, és visszalépve Habrertushoz guggolásból bedobja a kalapot, mely végül az ő hűlt helyén landol a párnán.* ~ Ebből, az övemből meg a táskámból talán nem gondolod, hogy világgá mentem. ~ *Töpreng magában. Kioson az ajtón, és halkan becsukja maga után. A járókelők nem is gondolhatják, hogy bármi különös volna benne, azon kívül, hogy először egy esetlen mozdulattal fejbe csapja saját magát, miközben a nem létező kalapját keresi.*


243. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-29 21:29:54
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Természetesen nem véletlenül figyelmeztette imént Dorát, hogy akár el is kezdhet tépelődni. Szeretni azt gondolni magáról, hogy soha semmit nem mond véletlenül. Ugyanis pont ő az, akinek az aggodalom és bizonytalanság hűvös szellője simítja végig a homlokát. Jó ideje már, hogy az érzelmeit háttérbe szorította. Nem szeretett és nem gyűlölt. Ha jobban belegondol, ez nem is esett nehezére. Egy tudósnak az egyik legfontosabb a higgadt gondolkodás, a hideg logika. És ezekkel az érzelmek nehezen egyeztethetők össze. Igaz, így boldog sem lehetett soha. De legtöbbször elégedettnek érezhette magát, és ez pont elég is volt neki. Most viszont más a helyzet. Hiszen még csak azt sem várná el Dorától, hogy a pásztoróra végeztével minél hamarabb öltözzék fel, és hagyja magára. Ezekkel a gondolatokkal van elfoglalva amikor, szinte csak fél füllel, meghallja a lány elismerő szavait. Csak mosolyogva húzza magához, de erre nem felel. A kölcsönös dicséret annyira szerencsétlenül hangzana, meg aztán ezt is emésztenie kell még. Hiszen mikor is hallott valami ilyesmit? Vagy harminc éve?*
- Nem. *rázza meg a fejét egy kis mosollyal* Higgy vagy ne higgy! De ne próbáld!
*A mosoly ezúttal annak a réges-rég látott ismerősnek szól, annak az egyébként kitűnő gnóm tudósnak akinek - az istenek tudják csak, hogy miféle apropóból - furcsán zöldes volt a bőre, és aki minden próbálkozásra irányuló fogadkozást valami hasonló frázissal szerelt le.*
- De el tudom fogadni, ha most nem hinnél nekem. Azonban ha holnap reggel sem másítom meg a szavam, akkor már kevés okod lesz kételkedni.
*Aztán az arcára dermed a mosoly. Hát elég az, ha csak néhány röpke percig nem figyel? Ennyire már ismerhetné Dorát, tudhatná, hogy milyen játékokat szeret játszani. Ezek a játékok tele vannak rafinált csapdákkal, és úgy fest, hogy az egyikbe gyanútlanul belesétált. Amitől természetesen nem fog felháborodni vagy jelenetet rendezni. Dora számító természete az egyik jellemvonása, amit annyira vonzónak talál.*
- A te fajtád - megbocsáss, hogy így fogalmazok - vajmi kevéssé érdeklődik az emberi lélek iránt. Nem tartja vizsgálatra érdemesnek, és ha valamelyik elf mégis ilyesmire ragadtatja magát, aligha értheti meg.
*Most már hanyatt fekve polemizál. Ha kelletlenül is, de csak elgördült a lányról. Ha másért nem is azért, mert ma estére elillant már a lenyugvó nap ereje.*
- Kicsinyesnek, üresnek találja, mely csak azért remeg, hogy abban a pár kurta évtizedben ami adatik neki, hasztalan dolgokat hajszolhasson.
*Most már könyökeire támaszkodva félig ülő helyzetbe tornássza magát, mert nem szeretne lemaradni a mosakodó Dora látványáról. Ő persze egyelőre nem ugrik ki az ágyból hasonló okokból. A magafajta öregember szívesebben heverészik tovább, és az itt-ott rászáradt testnedvek sem zavarják annyira, hogy a hideg mosdóvíznek kitegye magát.*
- És mindennek a megfordítottja is igaz. *biccenti kicsit oldalt a fejét, mintha csak jobban akarna látni, amikor Dora előrehajol* Az ember számára a hosszúéletűek lelke mihaszna módon túlkomplikált. Az emberi szám számára oktalanságokon meditál gyakran fél emberöltőnyit is, miközben veszni hagy igazán fontos dolgokat.
*Kicsit megvonja a vállát, elmosolyodik.*
- Azt hiszem, kedvesem, aligha érthetjük meg egymás lelkét. De megpróbálhatjuk.
*A mosoly annak is szól, hogy épp most mondott ellent saját magának, de ebbe az estébe még ez is belefér. Amikor pedig Dora ismét mellé telepszik, egyik kezével átkarolja, másikkal, kis szerencsétlenkedés után, kicibálja alóluk a takarót, és magukra teríti.*
- Nos, igen nagy a restancia. *somolyog az utolsó kérdésre* Egy este semmiképp nem juthattunk a végére.
*És ha a jó kancelláron múlik, egyhamar nem is jutnak. Hogy legyenek hasonló alkalmak.*
- De mintha már laposakat pislognál. *nyom egy csókot Dora ajkára, ami jó éjt puszinak is felfogható* Talán tegyük el magunkat holnapra, hm?
*Ez neki is kapóra jön, mert szívesen aludna már. Főleg így, kettesben. Ha pedig Dora nem tiltakozik, a koppantóval kioltja az ágy melletti kis asztalkán égő gyertyát. A másik oldalit nem éri el, kapaszkodni pedig nincs kedve érte. Ha a lány eloltja rendben van, de ha nem az sem baj, ha végül csonkig égve huny ki. A kandallóban még úgyis pislákol a tűz, az még ad egy kis vibráló fényt egy ideig. Hiszen még csak a nappalok enyhék, az éjszakák hűvösek.*


242. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-28 22:51:52
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Amikor megtörténik, aminek meg kell – pontosabban már hatok óta meg kellett volna – történnie Habrertus és Dora között, a lány úgy érzi, rég volt már ennyire boldog. Talán a felszabadultság is belejátszik, hiszen végre kivételesen nem az idegesség töltötte ki az idejét, most valóban csak kettejükkel kell foglalkoznia. Ehhez pedig még hozzátartozik a kancellár iránt érzett, vonzalomnak is nevezhető érzés, és az, hogy mindketten látványosan, és majdnem ugyanabban a momentumban örömüket lelik a másikban. Összefoglalva ez egy szép, és Dora utóbbi éveit nézve igazán ritka pillanat, amit, bárhogy is oszt és szoroz, csak a kifulladt, rajta szuszogó kancellárnak köszönhet.
Hálásan beletúr a férfi hajába, aki érezheti, hogy a lány porcikái testsúlya alatt időnként még mindig enyhén meg-megrándulnak az előbbi élvezethullámtól. Dora vizsgálón pillant Habrertusra, többek közt azért, hogy megbizonyosodjon, szívének nem ártott-e meg a váratlanul jött izgalom, de ezt neki nem kell tudnia. A második gondolata ez:*
- Jó veled. *És ki is mondja, hiszen olyasvalaki elől már kár eltitkolni, aki az imént járt a lába között. A lány meg van lepve. És még csak nem is azért, mert rosszabbra számított, hanem mert arra álmaiban sem gondolt volna, hogy ilyen romantikus bánásmódban részesül majd egy olyan fickó ágyában, aki az ágya alatti tégellyel él hóbortjainak mindenféle nőkkel.
És akkor még ott vannak a saját érzései is, és az, hogy mennyit adtak az együttléthez. Ha Dorát megkérdeznék róla, milyen férfival töltene el szívesen egy éjszakát, nyilvánvalóan nem Habrertust mondaná, sőt az emberek úgy általában nem jöhetnének szóba. Hogy mégis itt van, hogy boldog, arra csak egy tudományos magyarázat lehet: hogy szereti a kancellárt. Ez pedig túl egyszerű, túl szép, hogy kölcsönösen igaz legyen. A férfi a házra visszautaló szavaira csak elmosolyodik.*
- Megpróbálhatok hinni neked, ha ennyire szeretnéd… *Ad szavat kételyének, de az eddigi események azért kissé elbizonytalanítják. Habrertus jobban bánt vele, mint várta, szinte jobban, mint eddig bárki. Miért fordulna így ki magából, éppen ő? Miért nézne így rá, ha nem lenne igaz? S Dora arra is emlékezteti magát, hogy soha nem kapta még olyan kijelentésen, aminek ne lett volna igazságalapja, márpedig továbbra is kitart emellett a birtok-ügy mellett. A vallomáson már úgy megdöbben, hogy hangosan elneveti magát.*
- Aggódom is! Mi ütött beléd? Nem értem. *Egy csókot is ad neki.* Illetve… Lehet, hogy értem, mert én is így érzek irántad. Direkt csináltam. Csak nem tudtam, hogy sikerülni fog. Talán jobban tenném, ha az emberi lelket vizsgálgatnám, ahelyett, hogy az élet létezése felett pepecselek. *Drámaian sóhajt.* Rejtély, hogy jutottunk idáig, mi ketten.
*Kedve volna még folytatni ezt az igazán közvetlen hangulatú beszélgetést, de Dora közismerten alacsony higiéniai tűrésküszöbe némi évődés után kiparancsolja őt az ágyból, hogy gyorsan megtisztálkodjon. Már feltalálja magát a helyiségben, mely korábban is a mentsvára volt a mosakodásban. Persze siet vissza, és hezitálás nélkül Habrertus mellé bújik, ezúttal hasalva, a férfi vállára hajtva fejét, mert rég volt már, hogy ennyire kívánt egy gyengéd ölelést.*
- Szóval azt mondod, lesz még máskor is ilyen fontos kései aktamunkánk? *Érdeklődik csevegő hangon, máskor érdeklődéstől csillogó szemeiben most inkább az álmosság jelei mutatkoznak.* Mert nekem tetszene a dolog.

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.28 22:54:42


241. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-28 19:48:19
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ezekben a percekben néhány dologgal egyáltalán nem törődik a kancellár. Ilyen az egyébként imádott kartotékrendszere, és csodák csodájára ilyen a nem kevésbé kedvelt tégelye is. Tovább ilyen az a nyüves Tűtorony, és történetesen az ellen sincs semmi kifogása, ha Dora saját örömével is foglalkozik. Éppen ellenkezőleg. Tudósként tisztában van vele, hogy - a közkeletű vélekedéssel ellentétben - az asszonyok is élvezhetik az ilyen együttléteket. Egy rendes férfinek ez talán sértheti a büszkeségét, de hát a kancellárt ritkán szokták rendes férfinek tartani. Még tetszik is neki a dolog. Ennek megfelelően amikor legalább az ágyban visszaáll a természet rendje és a férfi kerekedik felül, arra ragadtatja magát, hogy ne csak arra ügyeljen, hogy neki legyen kellemes. Egy ideig. Mert amikor már érzi, hogy e pásztorórából kurta percek lehetnek csak hátra, kezdenek görcsösebbekké válni a mozdulatai és bizony egyre inkább csak arra gondol, hogy végül jólesően ernyedhessen el. És mégis, majdnem kizökken a kerékvágásból. Mert amikor Dora a nevét sikkantja, ebben a szent pillanatban olyan szépnek találja a lányt, mint talán még soha. Még egyfajta kamaszos öröm is elönti, hogy lám, olyasmit tudott nyújtani Dorának, amiben - a közkeletű vélekedés szerint, ugye - nem is lehetett volna része. De ilyesmin gondolkodni nincs idő, mert valamennyi izma megfeszül, ívbe hajlik a háta, tompán felnyög, aztán szaggatottan kapkodva a levegőt roskad rá Dorára éppen csak annyira támasztva magát a karjaival, hogy ne teljes súlyával nyomja. Aztán egy kis ideig csak szuszog, leheletével a lány vállgödrét melegítve. Furcsa, de a kancellár, akinek nem okoz gondot a szavak míves csavarása, most képtelen lenne bármit mondani ami ne hatna esetlenül. Egy darabig.*
- Kedvesem... *sóhajt egyet felkönyökölve, de még nem visszavonulva. Egyelőre esze ágában sincs ilyesmit tenni, ahhoz túlságosan is kellemes most.*
- Talán magad is tudod, hogy a férfiember, mikor fűti a vágy, hajlamos olyasmiket mondani amiket nem sokkal később megbán és kiderül, hogy nem is gondolta komolyan.
*Végigsimít Dora arcán, úgy ahogy elrendezgetve a csapzott fürtöket a fülei mellett.*
- Ha történetesen pont erre gondoltál, akkor lehetséges, hogy rossz hírt kell közölnöm. Egy tudós mindig megfontolja mondandóját.
*Elmosolyodik, mert csodálatos módon örül azoknak az őszinte szavaknak, örül neki, hogy talán egész további életében hanyagolni kényszerül majd a sötételf hátsókat.*
- Attól tartok, és ezt kicsit félve vallom be magamnak is, hogy elraboltad a szívem. Ha nem így tervezted, hát kezdhetsz aggódni.


240. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:27:58
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Talán az is Dorára vallana, hogy állítaná: a Tűtoronynál történteket egyáltalán nem tréfának szánta. De hát ez már egyikük számára sem derül ki. A nagy szerelmeskedés hevében Dora csak a kancellárral foglalkozik, meg azért nem túl szerényen bevallja, hogy magával is. Habrertus rajta legeltetett szeme csak egy újabb elismerés, hogy nincs miért szégyenkeznie, bár még mindig nem szégyellős fajta. Elneveti magát az esetlen bókoláson.*
- Jaj, Habrertus. *Csak ennyit mond mosolyogva, semmi többet, s a drága kancellár úgy érti, ahogy akarja. Dora már nem tudja, hogy értse. Szereti ezt az embert, ez bizonyos, és hogy meg akarta magának szerezni, az is kétségtelen. Nem akarja, hogy másé legyen, ez is nyilvánvaló. A pillanat azonban túl tökéletes, minden olyan remek, hogy már képtelen tiszta fejjel gondolkodni, és az érzései ellen kardoskodni. Minden porcikája élvezi, ami éppen történik – a kancellár minden egyes érintése csak rátesz egy lapáttal.
A lány elégedett mosollyal konstatálja, hogy nem kell sokat magyaráznia, mit kíván a férfitól. Egyértelmű, hogy nem hintót akar, meg kertet, hanem őt, csakis őt. S hogy ez így is legyen, lelkesen heveredik végig hanyatt az ágyon, Habrertus ölelésében. Egy pillanatra még furcsa neki, hogy ezúttal nem ő irányít, de valami indokolatlan bizalomtól vezérelve gyorsan megszokja az ezzel járó kényelmet. Csak szépen engedi, hogy az élvezet legmagasabb fokáig jusson, amit Habrertus elsikkantott nevével jutalmaz, na persze csak az elsővel, mert eszében sincs végigmondani az egészet (nem is tudná), emellett a párnába is belekap maga mellett. Hogy eközben Habrertus mihez kezd, meg hova, azt már kifulladtan, pihegve rá bízza.*


239. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:18:57
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kaján és elégedett vigyorral nézi az izmok játékát a lány hátán. Ez már az a Dora, akit ismer. Az, hogy szándékosan csigázta, kínozta egy kicsit, igazán rávall. Hiszen így volt már az első találkozásukkor is, bár az a tréfa odafent egy kicsit erősre sikeredett. Most azonban Hubinak nem kell halálfélelemtől tartania, noha hallott már történeteket olyan férfiakról, akik e szabadidős tevékenység közben szenderültek örök álomra. Sőt, egy ízben az egyik áldozat saját szájából értesült ennek mikéntjéről, de ebben az esetben megengedett magának némi kételkedést az illető szavahihetőségét illetően. Amikor pedig Dora megfordul és mielőtt ismét ráereszkedne egy kicsit fölébe magasodik, a kérdésre adandó választ jól megfontolja. Ennek keretében nem mulaszt el minden részlet alaposan megszemlélni a másikon, hiszen egy tudós nem nyilvánít elhamarkodottan és megalapozatlanul véleményt.*
- Egyszerűbb lenne arra kérdésre válaszolnom, hogy mi nem tetszik? Hiszen ilyet nem tudnék említeni.
*A jó kancellár nincs híján kritikai érzéknek, de most valóban nem tudna mibe belekötni. Legfeljebb abba, hogy véleménye szerint Dora túlságosan sokáig kivár a folytatással, de mire ennek hangot adhatna, elégedetlensége okafogyottá válik. Azt pedig igazán nem lehet mondani, hogy Hubi elvetné mások elképzeléseit. Így aztán egyik kezével el is ereszti Dora fenekét és a mellére csúszik. Meg kell állapítania, hogy újfent nincs oka panaszra. Annyira, hogy új ötlete is támad. A tégelyről és Dora hátsójáról ugyan le van tiltva, de miért ne kereshetné a boldogságot e figyelemreméltó keblek között? Most még csak az arcával és ajkaival, de később akár más módon is.*
- Óhajod számomra parancs. *súgja Dora fülébe vigyorogva, amikor magához öleli a másik verítékben úszó testét. Meg kell hagyni, eddig ő inkább csak lazsált ami egyébként nem volt ellenére a kényelmes kancellárnak, de valóban szeretne a lány kedvére tenni. És ha Dora így kívánja, hát kicsúszik alóla, és bár erős késztetést érez, hogy hasára fordítsa, elfogadja azt is, ha hanyatt fekve marad. Aztán a korábbi pajzán ötlet eltemetődik valahol elméje egyik sarkában, mert mire már Hubi teste is az izzadságtól csillog, egyre felületesebb, zihálva kapkodja a levegőt, és ha Dora nem tesz semmit, bizony önző módon fogja befejezni ezt az együttlétet.*


238. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-23 23:11:56
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora a nagy munkában nem is sejti, hogy a kancellárban milyen heves érzéseket váltottak ki a szavai. A meztelen hátán végigsimító kezet is csupán egyfajta apró reakciónak veszi, hogy valóban élvezi, amit a lány művel. Minden erejét leköti, hogy ne gondolja túl a dolgot, s közben egyre csak arról győzködi magát, hogy Habrertust biztosan nem érdekli a sorsa, hogy ez a házzal kapcsolatos elszólása is csak a szerelmeskedés hevében született.* ~ A férfiak mondanak dolgokat, amiket később nem kell komolyan venni. ~ *Véli magában. De hogy a kancellár jól bánik vele, az egészen biztos, és ez a körülmény megmelengeti a szívét. Sőt még csak ki sem nevette a lányt otromba vallomása miatt.*
- Lehet, hogy észrevettem, hogy remegsz. És lehet, hogy ennek ellenére folytattam. *Vonja le az orvosi végkövetkeztetést Habrertusnak épp nem látható, ámde cinkos mosollyal arcán, mielőtt elhelyezkedik a férfinak háttal, és beszélgetés helyett inkább apró sóhajok hagyják el a száját. Úgy van vele, hogy ha már neki ez kell – valaki, akinek rendszeresen örömködni lehet a fenekén – akkor legalább hadd kapjon Dora is valamit az élményből. Akkor fordul a kocka, mikor Habrertus egyszerűen a lány alá nyúl, és megkéri, hogy forduljon meg. Dora minden porcikája követeli a folytatást, de egyelőre enyhe terpeszben térdel fölötte.*
- Csak nem tetszik, amit látsz? A fenekemen túl is? *Kérdezi gúnyosan, de aztán csak bájosan elmosolyodik, és már folytatja is: az egyre szaporább, ütemes mozgástól fokozódó izgalom járja át. A kancellár a lány hátsóján pihentetett keze Dorának nem sokat ad az élményhez, de a lány kis időre önkéntelenül is belemarkol saját mellébe. Egy pillanatra sem törné meg a szemkontaktust. A kérdés kapóra jön, hogy a válaszhoz egy idő után szünetet tartson. Lábai remegnek – neki nem az élvezet, hanem inkább a fáradtság jeleként, a heves izommunka nem írnoknak való. Izgalomtól túlfűtve heveredik végig Habrertus mellkasán, testén érezhetően izzadtság gyöngyözik.*
- Lovagolni fárasztó. Elkélne egy férfi, aki intézkedik a kényelmemért. *Kacsint rá, és csak remélni tudja, hogy drága kancellárja veszi a lapot. Finoman megcsókolja.*
- Remélem, tudod, hogy ha túl sokat ígérsz, még a végén el is hiszem. *Hangja egy kissé megbicsaklik.* Az pedig rosszul esne.

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.23 23:12:47


237. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:42:27
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

- Nem gondoltad volna? *neveti el magát ő is* Kedvesem, nem tűnt fel, hogy remegek?
*Mert ahogy Dora incselkedik, eleinte csak néhány rándulás fut végig Hubi testén, de a végére majdhogynem reszket. És ezt nem lehetne a kancellári lakosztály hűvös levegőjére fogni. Hiszen már kellemes idők járnak, de ha még a hideg évszak közepén is tartanának, Hubi mindig gondoskodik róla, hogy a kályha jó meleg legyen. Tehát ez most egyszerűen a kéj számlájára írható. Valóban egyfajta kínzásként is felfogható ez a játék, de fura mód Hubi nem nagyon akarja, hogy vége legyen. Túl élvezetes ez a kín hozzá. Hogy arról már szó se essék, hogy Dora fenekének látványa egészen elvarázsolja, hiszen ez természetes. Ami pedig a kis ajánlatát illeti, őszintén meglepődik az erre kapott reakción. Mindenre számított, csak felháborodásra nem. Nem igazán volt felkészülve rá, hogy valakinek ő kell. Habrertus, és nem a vashegyi kancellár, vagy korábban a leghíresebb pirtianes-i hadmérnök. Hiszen nem szép, nem fiatal, és ifjabb éveiben is inkább szikárnak volt nevezhető, mintsem izmosnak. És az évek bizony itt is meglátszanak valamelyest.*
- Ó, kedves... *leheli egészen elgyengülve, és finoman végigcirógat Dora hátán. Komolyan elérzékenyül, és ebben a pillanatban alighanem el sem jut a tudatáig, hogy az amit most érez, az olyasmi, amihez hosszú életében még nem volt szerencséje: alighanem először szerelmes. Aztán vesz egy nagy levegőt, de ez annak következménye, hogy Dora véget vet a kínzásnak nevezett játéknak. Tudni véli, hogy a lány azért ült rá neki háttal, hogy a kedvében járjon. Ismeri a mániáját, és ha már a tégelyt, és mindazt ami ezzel járt volna, megtiltotta, legalább ezzel próbálja kárpótolni. A számítás be is válik, Hubi kedvére nézelődhet, de természetesen itt nem áll meg, hiszen a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv most nevetséges lenne. Ezzel együtt nem telik el túl sok idő, és kezeit Dora hátsója alá tolva kicsit megemeli.*
- Elég! *suttogja* Fordulj meg!
*Egyrészt ha ez így meg tovább, idő előtt fog a falnak fordulva horkolni kezdeni, másrészt - bár a mostani nézőpont is igen kedves számára - ezúttal másra kíváncsi. Dora arcára. És történetesen nem azért, ami a számító kancellárból kinézhető lenne, nem árulkodó jeleket akar keresni. Egyszerűen csak gyönyörködni akar. Ha pedig Dora szót fogad, egyik kezével csak ráfog arra a formás hátsóra. Hiszen nem tagadhatja meg önmagát.*
- És ha az a hintó velem együtt jár?


236. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-22 21:16:53
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Dora egy darabig még mosolyogva fürkészi Habrertus pillantását, mert komolyan eltöpreng rajta, hogy egyfolytában hazudnak-e egymásnak, vagy valami más is van a dolog mögött. A kancellár egészen biztosan nagyon jól érzi magát, na meg persze neki is egy vágya vált valóra, de szántszándékkal nem is gondol bele, mi jön majd azután, hogy holnap reggel felkel a nap. Ha Estire gondolna, meg a kancellár többi feltételezhető nőcskéjére, arra, hogy úgy kell tenni, mintha az imént mi se történt volna, lehet, hogy el is menne a kedve az egésztől. Nem marad más, mint az érzés, hogy a férfi örömét leli benne, hogy vonzónak tartja.
Dorának alapvetően az a célja, hogy felpaprikázza a jó kancellárt, és kitapasztalja a határokat, amiken belül mozoghat. Csakúgy, mint a Tűtoronynál, most is enyhén szólva csapdába csalta, csak ezúttal kicsit másképp.*
- Csak azt szerettem volna, hogy te is szórakozz egy kicsit. *Mondja munka közben, és valahol igaza van. Ahogy a férfi elfúló hangját hallja, és még combjaiban is megérzi belső vívódását, akart-akaratlan felnevet.* Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos lesz majd. Nem akartalak gyötörni. *Jegyzi meg, még ha a gyötrődés most mást is jelent, mint lezúgni a város legmagasabb pontjáról. Dora szemében elég jelentéktelen probléma ez ahhoz képest, hogy Habrertus palacsintává lapuljék a kövön.
Tulajdonképpen végig azt várja, hogy bugyuta felsorolását a férfi tréfának tekinti, hiszen valahol az is. Az előbb ő is eljátszotta már ezt vele. Dorának ezek csak hamis szavak, az egész egy mulatságos kis játék. De mivel már az is meglepi, hogy a kancellár mennyire vágyik rá, a döbbenetet csak fokozza, amit válaszol. Dora szörnyű dilemmába kerül, elárulja-e a titkot, hogy viccelt, s közben töprengeni kezd. A házról, ahol ketten élnének, ahol minden nap láthatná. A szép kert meg a hintó teljesen jelentéktelenné válik a szemében, csak arra tud gondolni, hogy Habrertus vele, épp vele lenne. És hogy mennyire kedveli őt.
Ahogy egyre jobban belelovallja magát, és a kancellár vigyorára lesz figyelmes, hirtelen megijeszti ez az egész kiszolgáltatott helyzet. Dora nem moccan, arcáról lelohad a mosoly, inkább zavarodottság olvasható le róla.*
- Nem kell a hülye hintód, se a kert. *Közli, mintha egy lapon sem akarná magát említeni azokkal a kétes nőkkel, akik a bájaikkal tesznek szert vagyonra.* Nekem te kellesz.
*Azzal felemelkedik ültéből, és még néhány ingerlő mozdulatot tesz a férfira mosolyogva, majd pedig teketóriázás nélkül segít a kezével, hogy a klasszikus lovaglópózban folytassa a dolgot, amit már korábban elkezdett – csak ezúttal háttal. A kis pihenője – vagy talán a vallomása – után mintha még élvezetesebb lenne a dolog, bár lassú tempót diktál, közben jócskán nyög.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.22 21:17:09


235. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-22 19:46:13
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Hubi gyakorlatilag minden körülmények között kapható egy kis okfejtésre. Alkalmasint hosszabbra. Rendszerint hosszabbra. Így aztán át is villan az agyán a gondolat, hogy kiigazítsa Dora egy aprócska tévedését, miszerint tapasztalatai szerint az a kis tűz bizony könnyedén elemészthetné az egyébként kifogástalan munkakapcsolatot. De ez tényleg csak egy röpke gondolat marad, és inkább az elvekről, illetve azok mellőzéséről beszél egy kicsit. Hiszen pont eszerint cselekszik. Aztán már úgyis mindegy. Szépen összegabalyodnak az ágyban, és a kancellár mindenre gondol, csak éppen a "házinyúlra nem lövünk" tételre.*
- Ó, szó sincs róla. *mosolyodik el a csók után, egy csintalan hajfürtöt simítva ki Dora arcából* A szenvedély tüze ez.
*És ez így is van. Nem is tudná megmondani, hogy mikor vágyott így valakire, mint Dorára, és ez gyakorlatilag csak most tudatosul benne. A maga részéről még heverészne így kényelmesen, miközben Dora ténykedik, de a lánynak hirtelen más ötlete támad. Ahogy megfordul fölötte, Hubinak szinte a szemeihez kell kapni, hogy visszanyomja azokat az üregükbe. Amikor pedig Dora pontosan úgy kezd vele incselkedni ami a jó kancellárnak igen nagy gyengéje, el is kezdi húzva venni a levegőt.*
- Ez... *kapkodja a levegőt és nem is pislog, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől Dora ingerlően mozgó hátsóját* Aljas és tisztességtelen húzás. Hiszen szavamat vetted, hogy...
*Elfúl a hangja, és egyik keze lecsúszik az ágy mellett. Naná, hogy az ágy alatt pihenő tégely után kotorászna, mert ígéret ide vagy oda, de múlhatatlan szükségét érzi, hogy bebizonyítsa: ha értő mód mívelik, de olyan rettenetes az. Főleg Hubinak. De hát nem éri el, és tulajdonképpen esze ágában sem lenne megszakítani a dolgot azzal, hogy magyarázkodnia kelljen az adott szavának megszegése miatt. Inkább átfogja Dora derekát, aztán kezei lejjebb csúsznak, a feneke alá.*
- Pardon? *nevet fel amikor Dora elkezdi sorolni az igényeit. Majdnem megjegyzi, hogy Alyo is csak egy kis házikót kapott, pontosabban kedvezményes áron vásárolhatta meg. De talán nem megfelelő az idő arra, hogy kis üzleteibe Dorát is beavassa.*
- A virágoskertnek semmi akadályát nem látom, kialakíthatunk egyet a Radkraal mellett. Ami pedig... uh...
*Egy kis időre elakad a szava, mert hirtelen ötlettől vezérelve kezével is rásegít Dora játékára, odaszorítva a kancellárhelyettest a lány hátsójához.*
- Ami a többit illeti... *folytatja egy kis nyeldeklés után* gondolkoztam már rajta, hogy vásároljak magamnak egy csinos udvarházat a birtokokon. Ott akár egy hintó is elfér. És ha nemcsak soktornyú palota elégíti ki tiszteletreméltó igényeid, magad is.
*Szinte elharapja a szót, mert eszmél, hogy mit mondott. Hiszen ez nincs annyira messze a lánykérésétől. Meg is ijed, mert arra gondol ez könnyen véget vethet annak, hogy mélységi hátsókban is kedvét lelje. A legjobban viszont attól ijed meg, hogy ez a gondolat mégsem rémíti meg annyira. A tépelődést Dora épp lekési amikor hátrafordul, és csak a kancellár kajánul vigyorgó arcát láthatja.*
- Hajlok rá, hogy teljesítsem a hintóra vonatkozó kérésed. De akkor abba ne hagyd ezt!


234. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-21 20:17:55
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Minden munkakapcsolatnak jót tesz egy kis tűz. Különben ez az éjszakai aktamunkánk is unalmas lenne. *Jegyzi meg Dora halvány mosollyal a kezdeti ijedtség után, hogy aztán rögtön át is adja magát a testi örömöknek, melyekben később ő is tevékenyen részt vesz. Az, hogy az elf lány van felül, nála csak a vállalkozó szellem jele, na meg azé, hogy egyszerűen szeret irányítani.
Ha egymással szemben, felöltözve tartózkodnának a szobában, nem szívesen vallaná be magának, hogy saját élvezetén túl Habrertusnak is szeretne örömet okozni. Ezekben a pillanatokban azonban a férfi kutató pillantásától ösztönös izgalom fut végig minden porcikáján, és sehogy sem tudja letagadni, hogy fantasztikus pillanatokat él át, amikre csak rátesz egy lapáttal a mondat, amit még sosem remélt hallani. Enged Habrertusnak, és végigheveredve felsőtestén megcsókolja őt, hosszan, szenvedélyesen, aztán rámosolyog.*
- Csak nincs lázad, jó kancellárom? *Kérdezi tőle szemtelenül, és kezével végigsimít a férfi homlokán, mintha csak a hőmérsékletére lenne kíváncsi. Nem időzik azonban túl sokáig így, csupán néhány apró csók erejéig, mert egy újabb terv fogalmazódik meg benne: ha Habrertus nem akadályozza, felül, és átvetve a lábát megfordul azzal a céllal, hogy fenékfétises kollégájának jó kilátást nyújtson. Sőt, hogy egy kicsit meg is spékelje a dolgot, először nem folytatja, amint az imént elkezdett, hanem odébb, a férfi combjára ül, fenekét a kancellárhelyettesnek nyomja, és finom, lassú fel-le csípőmozgással, a kezével is rásegítve igyekszik még látványosabb műsort adni Habrertusnak. Közben pedig sorolja:*
- Diktálom. Akkor kellene egy palota… egy gyönyörű hintó… Virágoskert…
*Ő sem mer azonban kockáztatni, ahhoz túl jól érzik magukat, ezért egészen rövid idő alatt abbahagyja a testi és lelki incselkedést, és megül a férfi combján. Oldalra dobva a haját hátrapillant, és a már megszokott játékossággal a szemében vigyorog. Nem titok, kíváncsi, mikor hozza ki a sodrából.*


233. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-18 21:55:46
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A kancellárnak számos jó tulajdonsága van. A modorossága az egyik. Ennek megfelelően vannak kedvelt, maníros fordulatai. A férfiakat szereti barátomnak szólítani, a nőket pedig kedvesemnek vagy, ha fiatalabbak, gyermekemnek. Más kérdés, hogy ezek csupán üres frázisok, sohasem használja őket úgy, hogy jelentés is lenne mögöttük. Dorát is sokszor szólította kedvesemnek, és talán még nem is tudatosult benne, hogy ez alkalommal nem csak klisé lett volna.*
- Ellenkezne az elveimmel, hogy egy kiválóan működő munkakapcsolatba személyes dolgokat keverjek. Általános tapasztalat szerint ez szokott lenni az első homokszem az egyébként olajozottan forgó fogaskerekek között. Márpedig nálad jobb segítőt keresve sem találhatnék. Tehát ha kifogástalan munkádra továbbra is számot tartanék, akkor most fel kellene öltöznünk, úgy kéne tennünk, mintha mi sem történt volna, és visszatérnünk az akták világába. Másrészt viszont minden porcikám *és itt lenéz egy bizonyos porcikájára* tiltakozik az ellen, hogy ezt megtegyük. Így viszont fájdalommal bár, de azt kellene mondanom, hogy kénytelen leszek új írnok után nézni azzal a biztos tudattal, hogy munkája kiábrándító lesz a tied után.
*Vigyorogva ránt egyet a vállán.*
- Az elvek pedig szép és emelkedett dolgok, igazán megérdemlik, hogy tartsuk magunkat hozzájuk. Ugyanakkor arra is kitűnőek, hogy szükség esetén nemes egyszerűséggel sutba dobjuk őket. És én most pontosan ezt fogom tenni.
*Így is cselekszik, és forrón reméli, hogy nem felejtett semmit. Hiszen ha valaki örömlánnyal van, vagy éppen üzletről van szó, ritkán törődik azzal, hogy a másiknak is jó legyen a kis együttlét. Hubi most viszont meglehetős könnyedséggel és sikerrel szorítja háttérbe önző énét, és rájöhet, hogy olyan ez, mint a lovaglás: nem lehet elfelejteni. Szinte gyermeki örömmel sandít fel néha, figyelve Dora reakcióit. És ebben azért csak van valami önös dolog is. Elvégre kinek ne esne jól a pozitív visszajelzés? Kisvártatva - Hubi szerint kissé idő előtt - kiderül Dora egy újabb nemes jellemvonása. Nemcsak kapni, adni is szeret. Hubi történetesen rosszul tűri ha bárki is fölébe kerekedik, de ezúttal nem nyitja panaszos szóra a száját. Éppen ellenkezőleg. Ha Dora került nyeregbe, és egy kicsit legelteti szemeit az ingerló idomokon.*
- Úgy érzem, felesleges és ostoba dolog lenne további feltételeket támasztanom. Ma este minden történjék úgy ahogy kívánod.
*Ujjaival kis felfedezőútra indul, aztán közelebb húzza magához a lányt, mert szükségét érzi egy újabb csóknak.*
- Ma az írnok diktál a kancellárnak.
*És most már csak arra kell ügyelnie, hogy az ő hibájából ne érjen véget túl hamar a pásztoróra. Ez alkalmasint probléma lehet, mert Dora bizony igen inspirálóan hat rá.*


232. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-17 00:00:08
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Ha ez igaz, én még egy kiváló úriemberrel se találkoztam. *Sóhajt Dora drámaian, s úgy van vele, értse ezt úgy a jó kancellár, ahogy neki tetszik, miközben ő kellő kimértséggel, minden szégyenlősség nélkül egyenként elpottyantja ruháit. Hiába tudja, kivel van dolga, Habrertus elfúló szavai olyan egyszerűek és már-már szinte a nevetségességig ártatlanok, hogy az elfnek is mosolyt csalnak az arcára. Sosem tudta hova tenni a „kedvesem” jelzőt, neki túl közvetlennek tűnt, de ebbe a kontextusba most kiválóan beleillik. Meg amúgy is az ilyenféle ámulat szép dicséret egy hozzá hasonló finom, elegáns hölgynek, ugyebár. Azon meg persze meg sem lepődik, hogy a kancellár egyéb testi jelei is erre mutatnak. Érdeklődő pillantását inkább a férfira függeszti, hiszen tessék, itt áll, meztelenül, ahogy szerette volna. A kérdés, mi jön ez után?*
- Ó! Szóval értsem úgy, hogy a kis kalandunk miatt nem kell még lemondanom az írnoki munkámról? *Kérdez vissza nevetve ezután, hiszen ha az égből lila maihhinek potyognának, sem vallaná be a kancellárnak, mennyire szeretné, hogy ne ez legyen az elsővel együtt az utolsó alkalom is, amit kettesben töltenek. Még most sem érezné helyesnek, még most is csapdát sejt, és azon igyekszik, hogy ne lovallja bele magát érzelmileg a dologba. Szíve azonban egyre hevesebben kalapál, mintha csak lemaradt volna a tervről.
A felé nyújtott karba karol, elismerően.*
- Tánc is lesz? Ígéretes. ~ Ez aztán az amoni luxus. ~ *Jegyzi meg magában. Az ágy ismerős neki, már aludt benne, és nagyon nagy kényelmére esett, a gesztus maga tűnik sznobnak. Ezzel együtt egyre inkább fokozódik benne az érzés, hogy valami nem stimmel, s hogy a ravasz kancellár most is éppen azon töpreng, miként szúrjon ki vele. S Dora ezekben a pillanatokban jön rá, hogy ennyire rég volt kiszolgáltatva bárkinek, no nem fizikai értelemben – az neki igazán nem mond semmit –, hanem lélekben. Mint mondta, Dora szereti magát, de úgy tűnik, a kancellár is kedveli őt, időnként még tiszteletének is a jelét adta, s az előbb mintha még meg is próbálta volna megvédeni az utcai pofozkodástól. Ha eddig volt valami csapda, most zárul be az ajtaja, innen már se ki, se be: a lány, hogy, hogy nem, menthetetlenül belehabarodott Habrertusba.
~ Teljesíteni fogom? ~ Érthető, hogy ebben az érzelmileg túlfűtött pillanatban felkapja a fejét a férfi tréfának szánt szavaira: leül ugyan az ágyra, le is fekszik, de megszeppenve néz fel a kancellárra, s fejében végigfut minden lehetséges forgatókönyv arról, innen hogyan hozhatná a lányt kellemetlen helyzetbe. S a mondat folytatásán Habrertus nevetésére ő is megkönnyebbülten, arcát tenyerébe temetve kacag fel a helyzet képtelenségén.
Nem adja szóbeli beleegyezését abba, ami ezután következik – ez a városi úrikisasszonyoknál még későbbi jogi aggodalomra is okot adhat! –, de látszik, no meg hallatszik is, hogy nincs ellenére a dolog. Sőt, ha a kancellár legalább olyan elszánt Dorával kapcsolatban, mint eddig volt, hamarosan, de valóban rövidke idő alatt arra lehet figyelmes, hogy a lány elég régóta nélkülözte már az efféle szórakozást – vagy talán csak az érzelmi túlfűtöttség lehet az oka. Mindenesetre Dora hevesen kapkodja a levegőt a párnák között fekve, és ő maga se tudja, mi jött rá, csak egy újabb nevetéssel tudja értékelni a kancellár eddigi szép munkáját.*
- Eddig tetszenek a feltételeid. *Mondja, és örömtől és izgalomtól csillogó szemében most mintha más is villanna, valami egészen a meghatódáshoz közeli. Ez egyike azoknak a szép pillanatoknak, amiknek soha nem szeretné, hogy véget érjenek. Sőt, odáig megy, hogy már-már majdnem mondana valamit, amit még soha egy férfinak se mondott, de ijedten meggondolva magát inkább azon igyekszik, hogy ha sikerül, néhány határozott mozdulattal és csókokkal legyűrje Habrertust a párnákra, és átvegye a helyét a bakon, hogy többféleképpen is kifejezze háláját.*


231. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:41:19
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Hubi biztosan tiltakozna, ha empátiával vádolnák meg. Világéletében pragmatikus figuraként gondolt magára, és nagyon sokat nem tévedett. Hiszen nem szokott. Ezzel pedig az empátia csak nehezen egyeztethető össze. Viszont néha egészen apró dolgok is elegendőek ahhoz, hogy az ember jobbik énjét hozzák felszínre. Ez pedig Hubi esetében Ivor volt. Az az artheniori férfi, aki a pestis elől menekülőket vezette a Vashegyre. Mert a jó kancellárt bizony megérintette Ivor áldozatkészsége, jólelkűsége. Magának is csak félve vallotta be, hogy irigyelte tőle ezeket a tulajdonságokat, és bár az ismeretség rövid volt, fájdalmasan érintette a férfi halála. Azt pedig Ivor bizonyára elnézné neki, hogy ezekben a pillanatokban épp nem rá gondol.*
- Nos, vannak kiváló úriemberek. *mosolyodik el a csipkelődő megjegyzésre, de kezeit nem kapja el azonnal Dora hátsójáról* Ők azok, akik minden körülmények között megőrzik hidegvérüket. Akik soha semmin nem lelkesülnek fel, és ők azok akik még véletlenül sem mocskolnák be magukat mindazzal amivel a testiség jár. *egy vigyor* Én nem vagyok tökéletes úriember. Csak úriember.
*Aztán ez a vigyor az arcára fagy, és leginkább csak nyeldekelni és levegő után kapkodni tud. Mert a ruhák ledobálása alkalmasint lelombozóan közönséges módon is végbemehet, de Dora ezt is olyan eleganciával és kecsességgel teszi, mint amikor egy kis pörgetéssel a kalapját kapja le a fejéről. A látvány egészen elvarázsolja, és érzi is, hogy ez nincs rendjén. Bár egy szép, mezítelen női test kedves a férfiszemnek, de hát már látott ilyet elég sokszor, és mégsem állt el a lélegzete. Mi lesz szegény kancellárral, ha vénségére megy el az esze? És mi lesz akkor szegény Vasheggyel?*
- Ó, kedvesem...
*Ez persze elég vérszegény a dagályos körmondatokat kedvelő Hubitól, de ez is szép teljesítmény most tőle, olyan elfúló hangon mondja. Szinte arról is megfeledkezik, hogy neki is vetkőznie kéne, és csak akkor eszmél, amikor Dora már meglazította a nadrágját. Ezzel együtt - mit adnak az istenek? - a kíváncsi pillantás nem kerüli el a figyelmét. Hubi tisztában van vele, hogy ezen a téren kissé szűkmarkúak voltak az égiek, de már bőven túl van azon a koron, amikor az ilyesmit tragédiaként kell megélni. És hát a lenyugvó napnak is van ereje, legalábbis arra lehet következtetni abból a szemmel látható állapotból, amit Dora ruhátlansága váltott ki Hubiból.*
- Úgy szoktam intézni, hogy én mindig jól járjak. Az üzletfél elégedettsége csak akkor fontos számomra, ha együttműködésünket hosszabb távra tervezem.
*Természetesen letörne a nyelve ha kimondaná, hogy most ez utóbbiról van szó, inkább csak a karját nyújtja a lány felé. De ezt olyan eleganciával teszi, mintha drága kelmékbe öltözötten, valamely főúri palota báltermének táncparkettjén lennének.*
- Talán elfejetetted, kedvesem... *kíséri így Dorát a kancellári ágyhoz, ami - természetesen - baldachinos* Én nem tűröm az ellentmondást. Tehát ha vannak feltételeim, azokat teljesíteni fogod. Már csak viszonossági alapon is. Az első pedig...
*Leülteti a lányt az ágy szélére, és gyengéd erőszakkal végig is fektetné a bútordarabon* az, hogy ne tégy semmit. Csak élvezd a kivételes pillanatot, amikor a kancellár dolgozik.
*A végén persze már nevet, hiszen pontosan érzi, hogy ez már saját magának a karikatúrája. Ha pedig Dora valami fatális véletlen folytán mégis szót fogadna, hamarosan akár azt is megtapasztalhatja, hogy ezúttal Hubi mellett szólnak az évek és a tapasztalat. Kiderülhet, hogy keze nemcsak az írótoll forgatásának mutat nagy ügyességet, és nyelvével sem csak a szavakat tudja szépen formálni.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 231-250