Amon Ruadh - Radkraal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
RadkraalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 312. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

312. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:38:27
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*A nap hátralévő részében a jó kancellár alig mozdul ki hivatalából. Munka mindig akad, most pedig sok is. Igyekszik ledolgozni a restanciát, és asztalától csak annyi időre áll fel időről időre, hogy kiszellőztesse az egyre sűrűsödő pipafüstöt, gyertyákat gyújtson vagy ellátogasson a latrinára. Egyébként pedig asztala fölé görnyedve körmöl, aktákat rendez, letisztázza a Nagykönyvet. Már alaposan benne jár az estében, amikor úgy érzi, hogy végzett. Illetve a mai napra végzett. Feláll, két tenyerét a derekára támasztva kinyújtóztatja elmacskásodott tagjait. Pipáját szája sarkába biggyesztve, hóna alá egy érdekfeszítő lihanech-i munkát, a "Városok szervezéséről és igazgatásáról" címűt csapva átballag a Radkraal nagytermébe. Gyertyákat gyújt, és ujját végighúzza a terem közepén terpeszkedő asztal lapján. Elégedetlenül morzsolja össze ujjbegyeit; ideje lenne egy alapos portörlésnek, takarításnak. Ehhez semmi kedvet nem érez és természetesen mélyen méltóságán alulinak is tartja, úgyhogy kisvártatva már a kandalló előtt ténykedik, melynek következtében hamarosan vidáman táncolnak a lángok a fahasábokon. Egy széket húz a kandallóhoz, ölébe veszi a könyvet és belefeledkezik. Pipájával pöfékelve néha elégedetten bólint az olvasottakra, de gyakrabban csóválja meg a fejét rosszallón.*
- Meg ahogy azt az elfek elképzelik... *dünnyögi gúnyosan, mert az mégsem lehetséges, hogy másnak is akadhatnak olyan jó ötletei melyekre ő nem is gondolt. Aztán egy hangos csattanás, ijedten rándul össze. Elbóbiskolhatott, a vaskos könyv csattant nagyot ahogy a padlóra esett. Morog egy kicsit, aztán ráharap a pipaszárra, felveszi a könyvet, elfújja a gyertyákat és visszavonul lakosztályába. Ahol is hosszasan nézi a baldachinos kancellári ágyat. Határozottan üresnek érzi. Dora ugyan nem mondta, hogy mikor tér vissza, de Hubi úgy gondolta, hogy még az este beállta előtt. Kicsit aggódik is miatta, de azzal nyugtatja magát, hogy talpraesett lány az, aligha érte bármi baj. Sóhajt egyet, nehézkesen nekivetkőzik, megmosdik, majd szakálla megfésülése után bajuszkötőt és hálóinget ölt, majd bebújik az ágyba. Elkoppantja a gyertyát, aztán sokáig nézi az ablakon beszűrődő holdvilágot. Kellemetlen érzése támad. Egyedül érzi magát. Sohasem érezte igazán otthonának a Vashegyet és a thargok sem fogadták el közülük valónak.
~Talán velem van a baj.~
De ezt nehezen érzi elképzelhetőnek. Persze ettől a kellemetlen érzés nem múlik el. Összekulcsolja kezeit a tarkója alatt, elhúzza a száját.*
- Megöregedtél, Habrertus... *dünnyögi maga elé. Eszébe jut a valaha jobb napokat látott nemesi ház Artheniorban ahol született, és ahová egy napon vendég érkezett. Az öreg - aki valójában fiatalabb volt, mint Hubi most - volt az akinek életén kívül mindent köszönhet, a kivételes felkészültségű tudós vette szárnyai alá az eszes és érdeklődő fiút. És ő volt az, akit a mostani kancellár valóban tisztelt. Mire a holdsugarak eltáncolnak a szoba padlójáról, a kancellár már békésen szuszog. Álmában pedig Pirtianes-ben jár, egy sötételf lánnyal. Akit, sok-sok évvel ezelőtt, igazán szeretett.*


311. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-07 22:29:57
 ÚJ
>Riwanden Chrawynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Készségesen alá is írnak bármit, amit a kancellár eléjük tesz, olvasni és írni legalábbis tudnak, bár nem az erősségük, így némileg több ideig tart átfutni a dolgokon, de végül is nem érthetnek mindenhez. Ez megbocsájtható gyengeség. ~Pompás. Végre akkor normális kohóban dolgozhatok, nem ilyen összetákolt vityillóban. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog menni.~*
-Csak szívesen látnak egy másik törpét, aki ráadásul még bele sem tud szólni a dolgukba.
*Jegyzi meg a fiú epésen.*
-Aaaaaaa vagy úúúgy.
*Hüledezik a fiú, Riwanden pedig a homlokára csap, és tátott szájjal nevet, persze hang nélkül.*
-Tökre azt hittük, hogy a kancellár úrnak kell, csak hogy mutogassa a szebbik nemnek. Hát így mindjárt más a dolgok állása. Ezt jó, hogy teccettet mondani mer amúgy nem gondoltuk vólna.
*Vannak szavai a Reoriknak, amik nem teljesen helyesek, vagy éppen odaillőek néha, de ilyen forma fiúként így is jónak számít, hogy így tud beszélni mindenféle tisztségű emberekkel is, hiába parasztfiú, és a mester sem valami írnok éppen.*
-Rendben van, jó uram. Nem harcolunk ellene, higgye el.
*Bólogat a törpe is hozzá, s közben a felajánlott borra kacsintgat. Le is pattan a székről, és tölt magának, majd a báróra nézve megemeli a poharát, amolyan tiszteletadásképpen, és lehúzza a tartalmát, majd int a fiúnak, és ha egyéb dologgal nem marasztalja őket Habrertus, úgy elindulnak a kovácsműhelybe. Az ajtónál még a fiúval üzen neki valamit.*
-Adjon egy kis időt, és hozzuk is, amint kész. Nem fogunk dorbézolni a kocsmában, vagy ilyesmi.
*Egy kelekótya meghajlás a kisebbiktől, látszik, hogy halvány gőze sincs, hogy hogy is kell ezt csinálni, de a szándék megvan benne, majd kilépnek az ajtón, és visszaindulnak oda, ahonnan az imént érkeztek.*


310. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:32:58
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

- Pompás, pompás. *mosolyodik el a kancellár, miután pipáját letette és két kezét ujjaik hegyénél párszor összeütögette* Hamar túlesünk a formaságokon.
*Ezután kénytelen saját kezűleg körmölni, mivel kedvenc írnoka épp házon kívül tartózkodik, de annyi baj legyen. Valóban hamar végeznek. Hubi két írást állít ki, kézjegyével, pecséttel ellátva, ahogy kell. Ezeket két vendégének adja át, s ezek igazolják, hogy tulajdonosaik a Vashegyen törvény szerint tartózkodnak, megilletik őket mindazon kiváltságok, jogok és kötelezettségek amik az itt élőkre vonatkoznak.*
- Magától értetődik. *bólint egyet még írás közben, majd miután végzett, ismét hátradől és folytatja a gondolatot* A kovácsműhely és felszerelése rendelkezésetekre áll.
*Egy pillanatra elgondolkodik, szinte hallani véli a következő kérdést.*
- Az a két széltoló nem fog akadékoskodni. Ha mégis ilyesmire vetemednének, hivatkozzatok rám.
*Ez utóbbit valamelyes önteltséggel teszi hozzá, hiszen mióta Waldran és Aenae is elutaztak, ő a legmagasabb rangban lévő tharg Amonon, még ha csak időlegesen is. Más kérdés, hogy Hubinak ez egyáltalán nincs ellenére, és a maga részéről nem bánná túlzottan, ha ez az állapot sokáig tartana. Például úgy, hogy véglegessé válik az ideiglenes állapot. Ráér még ezzel kapcsolatos terveit szövögetni.*
- Nem gondolnám, hogy arra lenne valaha is használva, amire egyébként a tőrüket szánják. *rázza meg kicsit a fejét* Csak dísztárgy lenne, amolyan női csecsebecse.
*Könnyedén elmosolyodik, mert a fiú szavaiból az világlik ki, hogy a törpe kovács úgy hiszi saját magának szánja a fegyvert. Ez pedig így bizonyos félreértésekre adhat alkalmat, amit jó már az eleján tisztázni.*
- Ajándéknak szánom.
*Tölt magának egy kis bort, és elmosolyodik.*
- Természetesen nem fogadhatom el ingyen, mint azt már említettem volt. Ti is a munkátokból éltek, arról pedig nem is beszélve, hogy ez akár úgy is tűnhetne, mintha le akarnátok kötelezni. Ennek pedig a látszatát is üdvös elkerülni, nemde?
*Ez úgy hangzik, mintha Hubi azt tenné világossá, hogy tőle távol áll a megvesztegetés minden formája, akár adja, akár kapja azt. Csak hát még mindig mosolyog.*
- Mindig van módja a hála méltó kifejezésének. Akár a munkával kiérdemelt aranyakkal, akár máshogy.
*Persze a máshogy ez alkalommal szóba sem jöhet. Hubi ebből a szempontból igazi férfinak tartja magát.*
- Ó, milyen modortalan is vagyok! *vág kicsit bosszankodó arcot, és a boroskancsó felé int* Meg sem kérdeztem, hogy tölthetek-e?
*Ez persze egy kínálás akar lenni, ami után nyájasan elmosolyodik.*
- Ha pedig lennének még kérdéseitek, örömmel megválaszolom azokat.
*Ezt úgy is lehet érteni, hogy további kérdések hiányában a törpe és jobbkeze dolguk után is nézhetnek, ha így kívánják.*


309. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-03 21:22:49
 ÚJ
>Riwanden Chrawynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Kérdés nélkül követik Habrertus kancellárt Radkraal-ra, azon belül a Kancelláriába. Szinte szó nélkül figyelik a környéket, ámulnak és bámulnak, de igyekeznek jól viselkedni. Bemennek, s leülnek ketten egymás mellé, szemben a kancellárral. Figyelmesen hallgatják a mondandóját, majd mielőtt a fiú szólna Riwandenre néz, aki némi kézjellel ellátva ad neki engedélyt a beszédre.*
-Azt mondja, hogy szeretnénk letelepedni itt, igen. Ez jól hangzik. Szívesen bekerülünk a Nagykönyvbe, a fegyver pedig amúgy sem jön rosszul manapság.
*Nevet a fiú és a törpe egyaránt, szinte egyszerre mosolyodnak el. Viszont a továbbiakra már magától is tudja a választ a fiú, szinte rá sem kell néznie mesterére.*
-Természetesen! Ha van hozzá felszerelés.. Mert ugye nem hordunk kohót a hátunkon. ~Milyen jó is lenne.~ És ha megvan, hogy pontosan mi is kell. Ahogy hallom magad is tudsz ezt-azt a tőrökről. Nos, akkor gondolom kell bele vércsatorna, és ha használni nem szeretnéd annyira, például nyúzni és vágni, netán szúrni, úgy egy szebb, de nem használatra nem annyira alkalmas tőrre vágysz. Persze nem használhatatlan, de nem fog felérni egy harci késsel.
*Mondja a fiú, miközben a törpe hevesen bólogat, hogy teljesen így van. Ám mielőtt még abbahagyná, Reorikra néz, és még mutat neki pár dolgot.*
-Ó igen, Riwanden azt mondja, hogy őt nem feltétlen érdekli a pénz, szereti a munkáját anélkül is. De persze a szeretetért nem kapunk kenyeret a piacon.
*Ezt már a fiú teszi hozzá magától, de nem igazán ellenkezik ellene a törpe sem.*


308. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-03 20:00:01
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*A kovácsműhelyből való távozás előtt még meghagyja a két gazfickónak, hogy rá való hivatkozással egy vassal sem merjenek többet kérni munkájukért, mint amennyit kialkudnak, aztán elindul a Radkraal felé, hogy Riwandennel és persze a fiúval megtárgyalják amit ilyenkor szükséges. Miután belépnek a Kancelláriának is otthont adó Radkraalba, betessékeli őket hivatalába, hellyel kínálja őket íróasztala előtt elterülő székekben, majd ő is leül karszékébe az asztal túloldalán.*
- Mindenekelőtt két formaságon kell átesnünk. *pöfékel a pipájából, kényelmesen hátradőlve a székében* Ha a Vashegyen kívántok letelepedni és tudásotok a thargok szolgálatába állítani, úgy nevetek feljegyzésre kerül a Nagykönyvbe, mely által mindazon jogokkal bírni fogtok amivel a már itt élők. Ezáltal a fegyvereitek is visszakapjátok és szabadon viselhetitek.
*A további előnyöket egyelőre nem részletezi, ezzel ráérnek. Hiszen más is eszébe jutott.*
- A másik pedig, úgy hiszem, nem jelenthet problémát Riwanden mesternek. *egy nyájas mosoly a törpére* A Vashegyen úgy tartjuk, hogy csak a legjobb lehet elég jó. Nekem pedig egy kitűnő tőrre lenne szükségem, díszesre, ahogy a fehérnépek kedvelik.
*Ezután részletezi, hogy kaotikusan burjánzó díszítést képzel el a fegyver hüvelyén, mely motívum a markolaton is visszaköszön. A tőr markolatgombja és keresztvasa, akárcsak vércsatornája jelzésszerű lenne, egyszóval inkább dísztárgyra gondol, mintsem köznapi használatú fegyver.*
- Ne vedd bizalmatlanságnak részemről, hogy rögvest feladat elé állítalak, de bizonyára megérted, hogy szívesebben bízlak meg téged e munkával, mint azt a két pernahajdert.
*Vet egy lesújtó pillantást az ajtó felé, mintha a két becstelen nevű törpe ott ácsorogna, pimasz vigyorral a képükön.*
- Magától értetődik, hogy nem kívánom ingyen, és biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állapodni a tiszteletdíjadban.
*Visszailleszti szájába a pipáját, és várakozón néz a vele szemben ülő kettősre.*


307. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-22 19:45:25
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//

*Arja nagyon szép véleménnyel van a thargokról, bár Hubi erről nem tud. Arja ezt nem is említi meg, ami könnyebbség a kancellárnak, ugyanis megkíméli egy hamis udvariassági körtől. A Ruuhrijehr família sarjának történetesen nem a nemes jelző lenne az első ami a Vashegy lakóiról eszébe jutna, sokkal inkább a barbár.*
- Való igaz, hogy Grotg mostanában furán viselkedik. *bólint rá Arja szavaira, aztán kicsit széttárja karjait, mintha következő szavaival mindent megmagyarázna* De hát ő óriás. Attól a népségtől pedig nem áll távol a különös viselkedés. Arról nem is beszélve, hogy nem éppen itt *megkocogtatja a halántékát* erősek.
*Arja örül a díszkíséretnek, ennek pedig Hubi örül. Mostanra meggyőzte magát arról, hogy noha vendége igen fiatalnak látszik, de annyira nem, hogy alkalmasint ne próbálkozna meg ezzel-azzal. Amikor pedig a lány rákérdez a pestis megfékezésében betöltött szerepéről, mintha hájjal kenegetnék. Erről igen szeret beszélni. Csak ritkán van kinek.*
- Örömmel tölt el, hogy ezt hallottad. *bólint nyájasan* Ez igazolja azon elméletem, hogy a pletykák alkalomadtán igazak is lehetnek. Igaz, amit hallottál. Talán szerénytelenségnek hathat, de az én iránymutatásommal sikerült legyőznünk azt a szörnyű kórt.
*Ezt természetesen nem tökéletesen igaz, és bár Hubi szereti ezt gondolni, most mégis úgy érzi, hogy ki kell egészítenie ezen véleményét.*
- De meg kell jegyeznem, hogy kiváló tudós főkkel volt szerencsém együtt dolgozni, akik értékes tudásukkal nagyban segítették a munkám.
*Még ez sem tökéletesen igaz, de a kancellár szerint ennyi igazán belefér. Miért ne fényezhetné magát egy kicsit? A folyosóra kiérve aztán újabb vonását ismerheti meg a leánynak. Ez nem más, mint a tudásszomj, amit Hubi igen nagyra értékel. Pláne egy ilyen fiatal teremtésnél. Mert abban egészen biztos, hogy Aenae kisasszony sem tud többet Arjánál a Radkraal folyosóját díszítő faragványokról, arról hogy kik arcmásait örökítették meg, mégsem kérdezett rá soha.*
- Meg kell vallanom, hogy legtöbbjükről csak homályos elképzeléseim vannak, ahogy a thargoknak is. Az bizonyos, hogy néhányok az azóta elfeledett tharg panteon alakjait örökítik meg, mint például az és az.
*Két portréra mutat. Egyik egy finom vonású, szelíd arcú nőt ábrázol, másik egy szakállas, komor férfialak.*
- A többség tharg hősöket ábrázol, ő pedig itt - kutatásaim szerint - Orman Thargodrym.
*Egy egész alakos szobor előtt áll meg, ami egy barbár vértbe bújtatott, tagbaszakadt, szakállas férfit ábrázol, aki kezeit a maga előtt letámasztott pallosa keresztvasán pihenteti.*
- A tharg mitológia szerint ő a Thargodarok ősatyja. *kicsit félrebiccenti a fejét, mintha ez magyarázatra szorulna* Ugyanis a család a Thargodrym nevet viseli, csak a Hadúr...
*Legyint egyet kuncogva.*
- De ezt hosszú történet, amit egyszer szívesen elmesélek, ha kíváncsi vagy rá. Tehát őt tartják a család ősének, bár alakja köré annyi mitikus elem szövődik, hogy véleményem szerint fiktív alak, sohasem élt ilyen néven tharg.
*Mivel pedig Arja elsősorban az íj miatt érkezett a Vashegyre és nem azért, hogy a Thargodarok családfáját kutassa, nem is időznek sokáig a folyosón.*


306. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-20 10:50:49
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//

*Habrertus úr egyre szimpatikusabb Arjának, lám milyen kedvesen és megértően hallgatja végig még azt a sületlenséget is, amit az őr mondott a bagollyá változásról. Megpróbál visszaemlékezni, hogy mi is hangzott el pontosan, aminek ő egy ilyen prominens és szuggesztív személyiség esetében, mint a kapubeli őr (bár eme jelzőket Arja szemében főként a tharg kapuőri pozíciója miatt érdemelte ki, és igazság szerint a vele töltött idővel arányosan kezdett foszladozni az őt körülövező dicsfény), teljesen hitelt is adott. Elvégre ki tudja, mi dívik s mi nem a thargok között, a tanyákon igazán sok mindenfélét beszéltek róluk. Pash persze igazán szépeket mesélt neki, hogy nemesek, meg hogy szigorúak és igazságosak, ilyenek. Ő pedig csak tudja, ha szolgálta Kagant, a korábbi nagyurukat is. A tanyákon meg leginkább csak pletykáltak.
A lányka egyre inkább csodálkozva hallgatja a nagyon tudományos és tudós fejtegetést, és összevetve az eddig is elhangzott cikornyás és hangsúlyozottan körülményeskedő mondatokkal a kancellár hivataláról, meg a munkájáról, kezd rájönni, hogy az őrnél a kapuban sokkal-sokkal prominensebb személy errefelé ez a kancellár. ~Tudja is! Biztos irigy rá az őr, azért nevezte piszkos öregembernek. Vajon a kalapos nő, az ki lehetett, az aki itt volt vele?~ Most az is eszébe jut, hogy tavasszal, amikor a pestis csitulásáról érkeztek az első reményt keltő hírek, (és aztán tényleg úgy is lett, nyár elejére a városban is vége lett a dolognak, megszűntek a halottégetések, meg a szörnyű füst) akkor azt mondták, hogy a thargok ispotályában győzték le a betegséget. A tharg ispotály vezetői találták meg az ellenszert. ~A kancallárt is említették. Vagy nem?~
Agyal, ahogy az beszél. A metamorfózis szó jelentéséről Arjának csak sejtése van, de azt érti, hogy a kancellár erősen kételkedik a dologban.*
- Olyasmit, hogy a kovács éjjelente huhog. Meg pockokra vadászik. *von vállat újra.*
- Lehet, hogy csak tréfált. *~Az jó lenne.~*
- De ha megbolondult, vagy esetleg tényleg bagollyá változott *néz kérdőn és megnyugtatást kérőn Habretusra, hogy ez utóbbi akkor ugye kizárt*
- akkor nem tudjuk rábízni a munkát. *jelenti ki. Nehogy félreértés legyen.
Habrertus hajlandó őt elkísérni, ennek Arja örül, igazán, mert így biztosan hamar fény derül a dologra.*
- De jó! *örül meg tehát, hogy a kancellár feláll a székéből, sőt még az is leesik neki, hogy ilyet nem szokott bárki kedvéért csinálni.
~Talán nem is piszkos öregember. Lehet hogy egészen rendes.~ Nézegeti, ahogy tudja, oldalpillantással, vagy hátulról az ajtó felé menet. Hogy erről bizonyságot szerezzen, gyorsan rá is kérdez a benne felébredt gyanúra.*
- Te is segítettél a tudósoknak az ispotályban? Akik legyőzték a pestist. Tudod, azoknak. *helyezi rá mosolyogva a felkínált karra a sajátját ~na de ilyet, pont mint ahogy azt a királynőt vezetik a nagy rajzon, a szép könyvben az árvaházban~ miután Habrertus pipával a szájában gondosan bezárja maga után a kancelláriát, és elindulnak, ki a Radkraal épületéből kovácsnézőbe.*
- Beszélték a tanyán. *néz kíváncsian. Ugyanilyen kíváncsian nézegeti a faragványokat is a folyosón a Radkraal nagy kapuajtaja felé menet.*
- Ők kicsodák? *kérdezi a nagy képekre bámészkodva.*
- És kicsoda a segédje? Ő képes vajon egy ilyen *Arja gyorsan tanul, ha odafigyel a dolgokra* - Kiemelkedő minőségű fegyvert megalkotni? *kérdezi tárgyalási, felelősségteljesnek szánt hangon, kíváncsian, ha kilépnek a kapun, és elindulnak valamerre, a kovács feltehető fellelhetőségi helye felé. Még sok mindent kérdezne, ahogy nézelődik, ha elé tárul a thargok lakhelye, de nem akar igazán túl kíváncsiskodónak látszani. Szeret erről-arról fecsegni, de arra is megtanították, hogy ez nem túl illedelmes viselkedés. Ebben a királynő-pózban pedig, ha Habrertus a karjánál fogva vezeti, úgy véli, biztosan nem illendő a túlzott fecserészés.*


305. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:16:52
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//

*Hubi aránylag sűrűn pislog és szelíd megértéssel bazsalyog a vele szemben ülő lányra.
~Milyen bájos. Milyen kedves. Milyen fiatal és illemtudó. Igazán kár, hogy teljesen bolond.~
Hogy ki változott bagollyá a folyónál? Mi folyik itt? De ha jobban belegondol, valószínűleg arról van szó, hogy ez a naiv teremtés céltáblája lett annak a mihaszna elf egyik éretlen tréfájának.*
- Elképzelhető, hogy a kovács valóban ellátogatott a folyóhoz. *kortyol egyet a borból miután egy sajnálkozó mosollyal nyugtázta, hogy ravasznak és aprólékosan kidolgozottnak éppen nem nevezhető terve Arja leitatásáról dugába dőlt* De igazán nem követhetem nyomon, hogy egyes thargok épp mit csinálnak. Ebben a kapuőr bizonyára naprakészebb, hiszen neki látnia kellett amikor távozott. Ami pedig a bagollyá változást illeti, attól tartok, gyermekem, hogy megtréfáltak. Ilyesfajta varázslatról még nem hallottam, és a tudomány jelen állása szerint egy ilyen metamorfózis kizárható.
*mint ismeretes Hubi kíváncsi fajta, de tudásszomja kielégítetlen marad. Az is. Arja kimondottan diplomatikusan hozza tudomására, hogy nem ismeri az íj rendeltetését. Ez akár így is lehet, de ha mégsem, akkor Hubi szerint a lány szép jövő előtt áll. Még akkor is, ha Hubi mondandójának egy részét nemes egyszerűséggel elengedte a füle mellett. Mert a jó kancellár saját fontosságát is hangsúlyozni kívánta körmondataiban, és egyértelmű lehet, hogy nem vállalkozhat holmi idegenvezető szerepre. Arja mégis pont ezt kéri, magától értetődő természetességgel. Hubi zord külseje pedig kedves lelket takar. Vagy legalábbis miért ne tehetne így?*
- Nos, hivatalom ellátása minden időmet igénybe veszi, és ritkán fordul elő, hogy...
*Nem fejezi be, csak mosolyogva széttárja kicsit a karjait, mint aki kivételesen nagy kegyet kíván közölni.*
- De talán a kedvedért kivételt tehetek. Járjunk utána, hogy a kovács valóban bagollyá változott-e? S ha így is lenne - amit erősen kétlek - úgy a segédje biztosan tud nekünk segíteni.
*Felkel az asztalától, szájába biggyeszti a pipáját és az ajtóig kíséri a lányt. A Radkraal folyosójára érve gondosan bekulcsolja maga mögött a Kancellária ajtaját, majd egy elegáns mozdulattal (Hubi úriember) karját nyújtja Arjának. A lány bizonyára nem lesz annyira tapintatlan, hogy ezt a kedves gesztust visszautasítsa, Hubi pedig talán nem lesz annyira peches, hogy Dora még látótávolságon belül legyen.*


304. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:14:06
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//

*Hát Arja szerint jó lenne, ha eldőlne akkor, hogy mi is van pontosan azzal a mesterrel. A kovácsmesterrel. Mert ugyebár az őr elég furákat mondott. És bár az sokkal biztatóbban hangzik, amit a kancellártól hall, és az is felmerül benne, hogy esetleg akár azt a hírt is hazaviheti majd akkor, hogy a thargok kovácsa elvállalta a megbízást, de hát az őr szavai tényleg nagyon furák voltak.*
- A kapuban azt mondták, hogy nemrégiben lement az Aenae folyóhoz, és aztán bagollyá változott. A kovácsmester. Vagy valami ilyesmi. De komolyan! *bizonygatja Arja, vállat vonva.*
- És ide irányítottak. A kancellárhoz.
*kászálódik fel készségesen az elfészkelődésből, amikor meghallja, hogy a kováccsal kell megalkudnia. Ez már jobban hangzik. ~Hát akkor csak nem változott bagollyá.~*
- Hol találom? Megmutatod nekem? *kérdezi kedvesen elmosolyodva. Lehet hogy öregember a kecskeszakállas, de lehet hogy nem örül ennek. Inkább ő is tegezni fogja. A sötét rútságos kérdésre viszont nem tudja a választ, mert azt Chayss elfelejtette vele közölni, hogy mi célból kellenek a holmik. Így ezzel a válasszal szolgál (meg különben is, lehet hogy ha tudná, sem lenne jó, ha elmondaná ennek a vénembernek, mert Chayss haragudna érte, ki tudja):*
- A Kereskedőház megbízása. A báró mindenfélével kereskedik. *von megint vállat. ~Mik így mondta, nem?~*
- Nem, köszönöm. Nem élek vele. *rázza itt is a fejét a kínálásra kedvesen. Arja nem szokott bort inni. Ami azt illeti, mást sem. Szerencsére sehol nem akarták vagy tudták ilyesmire rászoktatni eddig. ~Itt ez a divat, úgy látszik. Mindenkit kínálnak.~ gondol vissza az őrre a kapuban. Persze ez sokkal elegánsabb, a szép pohár, de ő nem szereti a bort. Különben is kíváncsi a kovácsra most már. ~Vajon bagoly vagy nem bagoly?~ ez elég izgalmas kérdés.
Így várakozóan és kedvesen néz Habretusra, ahogy feláll, hogy vajon elkíséri-e oda, ahol a kovácsmester fellelhető. Hogy beszéljen vele.*


303. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:58:44
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//

- Nem? *áll meg a jó kancellár kezében a toll, és olyan udvarias kíváncsisággal néz Arjára, mint aki épp egy mérsékelten szellemes társasági térfát hallott. De minden jel szerint élcről szó sincs, Hubi pedig szemrebbenés nélkül teszi vissza a pennát a kalamáris mellé.*
- Értem.
*Hátradől a székében és hallgatja ahogy a lány előadja jövetele célját. Egyetértően bólogat közben, bár egy pillanatig sem érti, hogy neki ehhez mi köze lehet? De gyorsan meggyőzi magát, hogy neki kancellárként mindenhez van köze. Arja a kovácsuk szaktudását kívánja igénybe venni, és szavai alapján arra lehet következtetni, hogy a megoldást is tudja. Fel kell keresni a mestert a műhelyében, és megalkudni vele. Hogy ez nincs így, azt az utolsó mondat világítja meg. Ez, és az, hogy a lány mondandója végén kényelmesen elhelyezkedik nem jelenthet mást, mint azt, hogy a kancellártól várja: ugorjon, szaladjon a kovácshoz, rendelje meg a kért remeket. Esetleg a kovács tiszteletdíját is kiegyenlítse. Természetesen Hubit nem lehet azzal vádolni, hogy lusta lenne, esetleg ne lenne segítőkész. Tehát akár kapható is lenne minderre. A probléma csak az, hogy a jó kancellár rendszerint a "valamit valamiért" elvet követi, és mivel Arja igényei bejelentése után nem kezd haladéktalanul vetkőzni, Hubi az egész szituációt arcpirító sértésként értékeli. Egyetlen mentsége látogatójának ifjú kora lehet, és Hubi csak ebből fakadó tapasztalatlanságára tekintettel marad továbbra is nyájas.*
- Egészen biztos vagyok benne, hogy a mester ki tudja elégíteni a báró úr tiszteletre méltó igényeit, legyen szó szépen konduló harangokról vagy kiemelkedő minőségű fegyverekről.
*Hátradőlve, csendes derűvel nézi a lányt, közben végigsimít a szakállán. Alighanem most pont úgy néz ki, mint egy öreg kecskebak. Ami azt illeti, ő is pontosan ezt érzi. Meg azt, hogy ha már nincs itthon a macska, akár cincoghatna is a kecske (képzavar!), és megnyalhatná a sót.*
- Attól tartok azonban, hogy itt valami apróbb félreértés lehet. Talán a strázsa adott téves felvilágosítást, vagy te értettél félre valamit, gyermekem, de én tartózkodom attól, hogy a kovács üzleti ügyeibe ártsam magam. A legjobb helyen jársz, ha a Vasbank szolgáltatásait szeretnéd igénybe venni vagy olyan üzenetet hoztál, olyan természetű ügyed lenne, ami a vashegyi adminisztrációra tartozik. Ezekben örömmel állok a rendelkezésedre. Ami viszont a többit illeti...
*Előredől és az asztalon álló finoman metszett kristályüveg kancsóból tölt magának egy kis bort.*
- Ez ügyben a kováccsal kell megalkudnod. Ő tudja neked elmondani, hogy milyen terminussal tudja vállalni a megbízást és milyen költségei lesznek amiket a megrendelőnek ki kell egyenlítenie. De meg kell vallanom, kíváncsivá tettél. Ha nem titok, szabad érdeklődnöm, hogy mi célból van szüksége a báró úrnak ama íjra? Talán csak nem valami sötét rútság fenyegeti a világunkat?
*Mielőtt visszatenné a kancsót az asztalra, kérdőn néz Arjára.*
- Megtisztelsz azzal, hogy elfogadsz egy pohár bort? Kiváló évjárat, szavamra.


302. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-17 17:03:48
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//

*Hamarosan hellyel kínálják, és Arja le is ül szépen illedelmesen a felkínált székre a nagy író asztal előtt, a kancellár meg, szóval az öregember leül vele szemben a maga karszékébe.
De a báró említésére csak elkomorodik, bár ő is elmondja azért a légy üdvözölvét, de valamiért láthatóan nem túl jókedvűen. De talán nem neki szól ez a dolog, még meg is hajol kicsit, ahogy üdvözli őt, Arja meg biccent, feltartott fejjel, de igazán nagyon kedvesen. Főként hogy a teljes nevét is elmondja a kancellár, (mert kancellár, erre azért van neki füle, így mondhatta az őr is, és nem kancallárnak, csak ő gondolta). Jó hosszú. És jó hogy a Kereskedőház nevét is elmondja. Wegtoren Aranya. Igen igen.
De az utána következőkre csak értetlenül bámul a kancellárra. Még mielőtt belekezdhetne hogy miért is jött, és elkezdené összefogalmazni, hogy hogyan is mondja, jön ezzel a pénzzel. Mert valami pénzt, valami aranyakat akar, Arja el is kezd gyanakodni, hogy butának meg túl fiatalnak nézi őt talán, azért.
Így aztán nagyon is határozottan elutasítja a próbálkozást, összehúzott szemmel bámulva a férfira.*
- Nem küldött semmilyen aranyakkal!
*rázza a fejét.*
- A kovácsmestert kell megkeresnem Amon Ruadhon, azt mondta. Hogy elvállal-e egy megbízást. Harangokkal. Meg démonölő íjjal. *~és egyáltalán semmiféle aranyakkal. Vagyis de.~*
- Meg hogy mikorra és mennyiért. Ha elvállalja. *közli hát szépen sorba, egy kicsit gyorsabban is mint tervezte, a küldetés részleteit.*
- Az őr azt a kapuban azt mondta, maga tud segíteni. *testálja most már kényelmesen a megoldás felelősségét teljes egészében a kancellárra, örülve hogy ha gyorsan is, de végére is ér a mondandójának. Aztán várakozón néz Habrertusra, hátradőlve és elfészkelődve.*


301. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-13 20:22:38
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//

*Még elvigyorodik Dora szemtelenségére, és legszívesebben megfenyegetné az ujjával. Esetleg megjegyezhetné, hogy az elfnek túl jó dolga lehet itt, ha már magától értetődőnek vesz olyasmit, amit még a főrendek is luxusként könyvelnek el. Azonban erre nem marad ideje, hiszen megzavarják őket. Hubi pedig nem akar vitába szállni legkedvesebb helyettesével az idegen előtt, úgyhogy csak egy kis meghajlással viszonozza a kalappörgetést.*
- Járj szerencsével!
*Némi bámészkodás után végül kettesben maradnak. Hubi most már ráébred, hogy a bájos pofi egy alig több, mint gyereklányhoz tartozik, de hát a jó kancellár nem az a fajta aki életkor alapján diszkriminálna bárkit is.*
- Foglalj helyet, kedves Arja! *mosolyodik el elégedetten, mert a pukedli kedvére való. Végre valaki aki ismeri az illemet. Mert Dorán és rajta kívül ez errefelé ritkaság. Tehát hellyel kínálja a lányt az íróasztala előtt, ő maga pedig a másik oldalán foglal helyet a karszékében. Már csak megszokásból majdnem megkérdezné ismét, hogy miben segíthet, de a lány megelőzi. Szavai hatására Hubi joviális mosolya nem változik, de ujjai bütykei elfehérednek, úgy megszorítja a szék karfáit. Úgy látszik, hogy az a kékvérű semmirekellő az ő rossz szelleme. Még nem is tette túl magát azon a szántóföldi inzultuson, amiről egyébként - emlékezteti magát - Dorával is el kell beszélgetnie. És most megint Chayss báró...*
- Légy üdvözölve a Vashegyen, kedves Arja! A Wegtoren Aranya Kereskedőház követei mindig szívesen látott vendégek nálunk.
*Egy kissé meghajol ültében.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Vashegy kancellárja.
*Természetesen fogalma sincs, hogy Arja mi járatban van itt, de a báró említése kihozza belőle a kekec énjét. Persze udvarias szólamokba csomagolva.*
- A nagytiszteletű báró úr minden bizonnyal veled küldte, gyermekem, a Kósza Pinty bérleti díjának esedékes részét.
*Szórakozottan maga elé húz egy ív papirost és az írótollért nyúl.*
- Mindig is úgy tartottam, hogy a megbízható és pontos üzletfél aranyat ér. *egy vigyor* Szó szerint. Az pedig külön öröm számomra, hogy nem tévedtem a kiváló báró úr jellemét illetően.
*Most pedig Arján a sor, hogy előadja az aranyakat. Vagy amit szeretne.*


300. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:44:59
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//

*Lám az ajtó ki is nyílik a dörömbölésre, ami azért nem okoz meglepetést Arjának, lévén hogy erre számított, meg ezt is akarta elérni.
Az viszont okoz egy kis meglepetést, hogy nem a nő tárja ki előtte az ajtót, amire számított (hiszen egészen közelről hallotta, az ajtó túlsó oldalán már a hangját, legfőképp ez is vezérelte a kopogtatás helyett dörömböléssé fajult bebocsáttatási kérelemben), hanem: egy kimódolt ábrázatú, finomkodóan kecskeszakállas, aszott képű (legalábbis Arja tizenhat éves, természetesmód kegyetlen szemével) öregecske férfi.
Arja nem parancsol, nem is tudna, egyrészt mert semmiféle gyakorlata nincsen ilyesféle műveletekben, másrészt mert a hirtelen ajtótárulástól, a fogadó fél ajtókeretben feltáruló látványától, no meg a parancsolás felőli érdeklődésétől kellőképpen meglepődik annyira, hogy hirtelen nem tudja, mit is mondjon.
Ehelyett szemügyre veszi kicsit jobban (na jó, rábambul) a férfit, és észrevéve a picit hátrébb álló nőt, aki meg őt veszi szemügyre alaposan, hát utána azt is. ~Különben is még egymással beszélnek.~
A nő azonban, lám jól hallotta ő hogy indulni készül, még odavet valamit a férfinek ugyan, de aztán (hogy kellőképpen kinézegette magát, amit Arja is kellőképpen viszonoz, mert ilyesmin nem szokott zavarba jönni, még csak az kéne) szépen kiaraszol mellette az ajtón. Arja persze készségesen kiengedi, hátha menni akar, csak menjen, ő nem tartja vissza.
Pedig az öreg fickó mintha megpróbálná tartóztatni, de inkább csak úgy tessék, meg lássék, a lényeg, hogy a kalapos nő eltűnik, és kész. Ő meg ott marad a piszkos vénemberrel. ~Ez az tuti. Habrertusnak szólította. Kancallár itten.~
Így aztán (mert igazán udvarias) megembereli magát, szépen pukedlizik egyet az ajtóban, és be is mutatkozik befelé menet, mert érti ám ő, hogy a nevére kíváncsi a másik.*
- Arja. Szürke Arja a nevem. Chayss báró küldött a... *hát itt most elpirul, mert a zavarát leküzdi ugyan, és szépen csengő, bátor hangon beszél, de a Kereskedőház neve nem jut eszébe sehogyse, talán pont mert olyan fontos lenne, hogy jól hangozzon. Hosszú, arra emlékszik. Mindegy.*
- A Kereskedőházból. *vágja ki hát magát.*
- Artheniorból. *teszi még hozzá, megállva a helyiségben, és egyelőre elégedett is ennyivel.
Hadd lám, mit szól erre a kancallár.
Majd szépen sorban elmondja a megbízást is neki, meg a kovácsmester ügyét.*



299. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-12 12:46:48
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora arra, hogy a kancellár szerint semmi különös nincs a világról és a női hátsókról alkotott felfogásában, csak forgatja a szemét, amolyan mosolygós, jókedvű stílusban. Mind tudják, hogy vitának itt nincs helye, ha akár egyikük is normális lenne, most biztosan teljesen mással foglalná el magát, nem pedig a nyúlszaporulatot vizsgálgatná egy hivatalban. Ami pedig a félelfszaporulatot illeti… Dorát mulattatja a kancellár reakciója.*
- Sosem felejtem ki a hintót. *Böki a magasba a mutatóujját, hogy megerősítse mondandóját, de arcán csalfa mosoly jelenik meg.* A hintó evidens, ezért nem említettem.
*Úgy tűnik, azzal még Habrertus sem akar vitatkozni, hogy a Tharg birtokok biztonságosak. Igazából Dora szerint egyáltalán nem azok, de minden csupán felfogás kérdése. Dora úgy ítéli meg, hogy ha valaki nem kellően iskolázott, akkor máris veszélyes elemnek számít, mert senki meg nem mondhatja, mire készül legközelebb. Ilyet pedig igazán nem kell sokáig keresgélni, úgyis találna. S búcsújuk majdnem kiteljesedik a maga szépségében és romantikájában, mikor hirtelen valaki úgy dönt, hogy megdöngeti az ajtót. Dora már közel jár hozzá, ezért meglepetten tesz odébb egy lépést. Ő nemkülönben megijed, mint a kancellár. Ahogy az ajtó kinyílik, már látja is, hogy valami bájos hölgyemény az, s tudja, hogy ha hátat fordít, akkor a kancellár egyből szemet vet rá. Aztán csak remélni meri, hogy mást nem.*
~ Hiába fenyegetőzöm kémekkel. Pedig kellenének, igazán. ~ *Jegyzi meg magában, és kicsit bántja is az önérzetét, hogy a férfi nem veszi komolyan a fenyegetését. Eléggé esetlennek érzi magát, most, hogy távozóban van. Ki tudja, mire tér vissza. De hát ha menni kell, menni kell, nincs mese. Dora nem akarja megvárni a lány ügyét, ezért csak egy cifra mozdulattal int a kalapjával, először Habrertusnak, aztán az érkezőnek, búcsúja jeléül. Ezután a fejére csapja szeretett fejfedőjét. Egy kicsit eltöprengve szemléli a hölgyeményt, de úgy véli, még nem látta. Persze ez még nem zárja ki, hogy erre járatos, és hallotta a pletykákat, ezért megpróbál rájátszani Gyógyítóként szerzett hírnevére, bevetve minden színészi tehetségét.*
- Jaj, Habrertus, tudod, hogy nem lehet! *Feleli kedélyesen.* Az emberéletek nem mentik meg magukat!
*És akármit mond is feleletül a férfi, a lány szépen kiaraszol az ajtón. Úgy érzi, már elbúcsúzott, és végül is nem szeret érzelgősködni, csak pár napról van szó, aztán újra látják egymást. A lóra pedig fel tud ülni egyedül is... Elméletben. Mikor az érkező lány mögé kerül, és garantáltan csak a kancellár látja, amit csinál, dob egy nagy csókot felé, int, és elindul a folyosón.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 12:47:44


298. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:09:59
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//

*Pont ez az! Az egészben az a kellemetlen, hogy Dora hidegen, tárgyilagosan szemléli. Hubi pedig úgy érzi, mintha máris a hideg kőlapon feküdne, az elf pedig gyászkönnyek potyogtatása helyett kíváncsian hajolna meztelen holtteste fölé, kezében élesre fent pengével.*
- Ilyesmivel nem is vádoltalak. *jegyzi meg kissé morózusan az előbbi gondolatok után, mikor Dora azt említi, hogy nem szaladgál ész nélkül nadrágok után. Aztán a gallérigazítás és a csók után már valamivel jobb kedve lesz. Még akkor is ha Dora következő megjegyzését szinte szemtelenségnek érzi.*
- Furcsa dolgaim? Nekem? *csodálkozva szalad fel a szemöldöke, és az egész kancellár egy nagy kérdőjel lenne, ha nem vigyorogna* Nem tudom, hogy miket pletykálnak rólam a népek... illetve tudom, de biztosíthatlak, hogy a fele sem igaz.
*És most Hubi valóban úgy érzi, hogy nem túloz. Az egy dolog, hogy bizonyos kedvteléseit egyes prűd lelket szokatlannak találhatják, de meggyőződése szerint Dorával szemben mindig úriemberként viselkedett. Példának okáért - néhány tétova kísérlettől eltekintve - azt sem próbálta meg, hogy a tégelyének hasznát vegye.
~Remélem Alyo egyben tér vissza!~
Aztán ismét elmosolyodik ahogy Dora a fiola tartalmát magyarázza. Örömmel veszi ezt az elővigyázatosságot, de aztán majdnem csuklik egyet meglepetésében. Annyira váratlanul éri a felvázolt közös jövő képe, hogy arról is megfeledkezik, hogy megemlítse: neki is van egy elképzelése arról, hogy mi módon előzhetnék meg a nem kívánt gyermekáldást és ahhoz még pocsék ízű löttyöket sem kell kortyolgatni.*
- A hintót kifelejtetted. *nyögi ki végül, de gyorsan összeszedi magát* Ugyan, magad sem gondolhatod komolyan, hogy találnék valakit, aki felérne hozzád.
*Kell egy kis hízelgés, hogy valamivel palástolni tudja a hirtelen témaváltást.*
- Nos, rendben van. A birtokok valóban nem számítanak veszélyesnek, elvégre ki lenne olyan ostoba, hogy tharg földön adná fejét útonállásra?
*A mondat is olyan, meg Hubi megengedő kézmozdulata is azt jelzi, hogy áldását adta a dologra. Már-már szeretetteljesen simogatja meg az elf arcát, amikor kopognak az ajtón. Jobban mondva a nyílászáró majdnem kiszakad a tokájából*
- Ki ez a faragatlan fráter?
*Hubi morogva indul az ajtó felé, mert szégyelli, hogy a zörgetésre bizony megijedt. De azért útközben még kis kíváncsisággal néz vissza.*
- Kémek? Nocsak!
*Ez egyébként remek öltet, alkalmasint kerít valakit aki tapintatosan képes Dora után szaglászni. Aztán feldúltan tépi fel az ajtót, hogy rögtön továbbképzésben részesítse a másik oldalán állót illemből és jó modorból, de csak a nagy levegővételig jut. Mert csak nem fog leüvölteni egy ilyen csinos fejet?*
- Parancsolsz? *vigyorodik el, aztán visszafordul Dora felé. Az több szempontból is egyértelmű, hogy most nem kísérheti ki a kapuhoz. Mint ahogy az is világos számára, hogy határozottan nem lenne szerencsés, ha egyedül küldené el, ő pedig itt maradna az érkezővel. Muszáj valami kompromisszumot találni.*
- Attól tartok, kicsit késleltetnem kell az indulásod. Alighanem szükségem lesz a segítségedre.
*Persze ha Dora mindenképp indulna, Hubi tiltakozik egy sort a tisztesség kedvéért, de kegyesen útjára engedi.*
- Fáradj beljebb! *ez már ismét a vörösnek szól* Miben lehetek segítségedre, kedves... ööö...


297. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-11 12:56:04
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//

*Arja csak biccent, sokadjára, búcsúzóul, örömmel magára hagyva az őrt, és magában hálát ad Eeyrnek, hogy az nem erőltette az ivást, hanem inkább (pont ahogy a lányka számított rá) inkább maga húzta meg a butykost.
A kancellár valami Raadkrallba van, az, aki el tudja igazítani az őr szerint. Más meg nincs, legalábbis a nagyúr ~az lehet az új vezér, hogy az előző, aki Pasht felfogadta, meghalt~ meg a kisasszony ~milyen kisasszony lehet?~ nincsenek idehaza, ahogy visszaemlékszik, mit hallott a kapuban.
Mivel más nincsen arra, amerre felé az őr kétszer is intett a fejével, csak egy egészen nagy faépület, egy nagy, kapuszerű bejárattal, sietősen odaindul.
Betaszajtva az ajtaját, belépve odabent félhomály és nagy csend fogadja. Egy ideig bámul, jobbra, balra, tétován el is indul a hosszú folyosón, megbámulva a furcsa faragványokat, már amennyit ki tud venni belőlük a félhomályban, de aztán inkább megáll, és fülelni kezd, hátha valami zaj útba igazítja, hogy merre induljon a kihaltnak tűnő épületben.
Aminek meg is van az eredménye, mert mintha (távolról ugyan) de szófoszlányokat, beszédet hallana.
Így arra indul, egészen addig, amíg az elé az ajtó elé nem ér, ami egyértelműen a zaj forrása.
Egy női hang épp arról beszél, hogy járni akar egyet a birtokon, méghozzá valami Habrertusnak címezi a mondandóját ~az lehet talán a piszkos vénember~ tűnődik, már ha jól hallja odakintről. Meg kémeket(!) emleget.
Arja már emeli a kezét, hogy illendően és jó hangosan bekopogtasson, amikor egészen közelről, közvetlenül az ajtó túloldaláról hallja meg a nő kísérgetésre való felszólítását. Szinte hátrahőköl! Még azt hiszik, hallgatózik itt, ha most hirtelen rányitnak!
Úgyhogy nagy levegőt vesz, és gyorsan előrelép. Jó nagyot dörömböl az ajtón, ha sikerül, nehogy a másik, odaát, a nő megelőzze. Aztán vár.*


A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 12:59:37


296. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-10 14:34:50
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//A pömpölés után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora fel sem veszi a dolgot, hogy netán a kancellárt nem szórakoztatja az, ha bámulják, miközben öltözködik. A lány nem kigúvadt szemekkel néz rá, egyszerűen csak amolyan kellemes töprengéssel fixírozza. Számára nincs természetesebb, mint egy meztelen test, de hát ez a munkájából is adódó körülmény. Amúgy a manipulációra, nem pedig a megcsalás részére gondolt a dolognak, de rájön, hogy félreérthető volt, ezért csak bocsánatkérően mosolyog.*
- Azért sok mindent elmondhatnék magamról, de azt nem, hogy rövid ismertségünk óta faltam volna a férfiakat. Nem vagyok egy társasági típus. *Von vállat, és bízik benne, hogy Habrertus sem kételkedik az igazában. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára férfival, és mint mindenben, ebben is válogatós szokott lenni. Más kérdés, hogy ha válogatna, akkor sem a kancellárt választaná. Ő maga sem tudja, hogy került ebbe a helyzetbe, csak néhány percig nem észből cselekedett, és lám, most itt vannak mindketten, ő pedig a férfi gallérját igazgatja. Mikor úgy dönt, megfelel a dolog, ad egy csókot is.*
- Lássuk be, mindkettőnknek vannak furcsa dolgai. *Zárja rövidre csalafintán az elhangzottakat, bár kedve lenne vitázni az orvoslás „sötétebb oldala” kifejezésről. Mitől lenne az sötét, amikor éppen olyan hasznos, mint a többi? Jó, igaz, az illetőt már megjavítani nem tudják, de attól még éppolyan izgalmas a tudomány szemszögéből.
Ami a nyulakat illeti, Dorának nincsenek elvárásai, de azért a hirtelen nyúlszaporulat láthatóan őt is meglepi.*
- Találnunk kell nekik valami jobb helyet. Szerintem idő előtt át fognak költözni a Vaskorsóba. *Ezután pedig őszintén meglepve néz az üvegcse italra, amit az imént elkortyolt, majd Habrertusra. Csodálkozik, hogy meg kell magyaráznia, mi az.*
- Rhéa és a férfinedvek félelme. *Magyarázza meglötyögtetve.* Először a közös ház, a beosztott házimunka, s csak utána jöhetnek a gyerekek, most túl hamari volna. *Incselkedik, eszében sincs ilyen életet élni, de azért kíváncsi, hogy a tökéletes családmodell felvázolásától a kancellár a falnak ugrik rémületében, vagy meg se rezzen. Mind különböznek, az ezzel kapcsolatos nézeteikben is, ez teljesen természetes. Ő csak az elmondottakra vonja fel a szemöldökét.*
- Persze, hogy engedélyt kérek, hiszen a beosztottad vagyok. *Lép közelebb a férfihoz, hogy orruk majdnem összeér.* Ha elmegyek, neked kell megírnod azokat a szép okleveleket. *Sajnálkozik drámaian, még sóhajt is.* Vagy fel kell venned egy másik szép hölgyet, aki helyettem dolgozik. Nem kockáztathatom meg a kiváló státuszomat.
*Egy újabb csók, és a lány ezúttal hosszan, örömmel időzik Habrertus ajkán, mivel valahol búcsúznak épp.*
- Ó, jártam már odakint néhányszor. Nem olyan veszedelmes. *Legyint Dora, de azért a lelke mélyén kicsit akart-akaratlanul meghatódik.* ~ Ennyire gondoskodni akar rólam? ~ *Töpreng el Habrertus arcát fürkészve.*
- Nem megyek messzire, csak a birtokokon járnék egyet. Nem hiszem, hogy bármi baj történne a környéken. Annyira feltalálom már magam odakint, hogy pár napot ott töltsek. *Nem volt egyszerű út, mire ennyit tapasztalt, és valahol még mindig fájó pont, hogy a pusztában nincs fürdőkád, sem könyvek, de az elf lány elfségéből fakadóan azért képes boldogulni a kevésbé barátságos vidékeken is. A természet közelsége a munkájához bizonyos szinten elengedhetetlen. Bocsánatkérően mosolyog a férfira.*
- Mondanám, hogy rendszeresen írok, de a mókusok nem szívesen viszik el az üzenetet. Viszont a kémeim folyamatosan megfigyelnek téged, Habrertus! *Mutat rá.* Nehogy azt halljam vissza, hogy csak úgy falod a hölgyeket a távollétemben. *Majd mielőtt a férfi rá merné bizonyítani, hogy érzelgős, esetleg féltékeny, hozzáteszi a tudományos részét a dolognak.* Még elkapnál valamit.
*Dorának egyébként nem nehéz összepakolnia, mert alig van cipelhető holmija egy váltásruhán kívül, amit a vállára is dob. Pár dolgot még be kell szereznie a gyűjtögetéshez, de ez legyen a legkevesebb. Megáll az ajtóban, valamiért először óvón a nyulakra pillant.*
- Azt viszont nem bánnám, ha elkísérnél a kapuig. *Mondja. Nem bánná, ha valaki segítene neki, hogy feltornássza magát Bors nyergébe, anélkül, hogy nyakát törje.*


295. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-05 20:07:07
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//A pömpölés után//

*Két lehetőség van. Vagy Hubi jobb színész mint bárki gondolná, vagy pedig Dora annyira elbűvöli, hogy vele szemben nem veti be ármányainak legjavát. És hogy legyen egy harmadik is: lehet, hogy csak öregszik és már nem tudja hozni legjobb formáját. Akárhogy is, ezzel most nem foglalkozik, sokkal inkább azzal, hogy elforduljon. Mert az egy dolog, hogy ő meresztgeti a szemét, na de hogy őt nézzék az öltözködés intim művelete során... majdhogynem bele is pirul.*
- Hogy micsoda? *fordul meg, és ezúttal valóban őszinte az arckifejezése. Hitetlenkedés tükröződik rajta.* - Ja, vagy úgy. Értem.
*heherészik egy kicsit, mert tulajdonképpen bolondot csinált magából. Ő még ott ragadt le, hogy Lea és Laor miket művelt és amikor Dora arról beszél, hogy ezt már ő is megtette párszor, Hubi nem hitt a fülének. Nem elég, hogy felszarvazták, de még mindenféle szégyenkezés vagy bocsánatért esedezés nélkül az orra alá is dörgölik. Aztán rájön, hogy Dora másra gondolt, és ez egy kicsit megnyugtatja. Bár, ahogy mondta, nem tudja eldönteni, hogy hányadán áll a lánnyal, így azt sem, hogy melyik eshetőség rosszabb.*
- Néha elfelejtem, hogy milyen furcsa vonzalmat érzel az orvoslás sötétebb oldala iránt. *emeli meg kicsit az állát, hogy Dora elrendezgethesse a gallért* De megértem. Mondjuk úgy, hogy szükséges rossz és amíg ebből én is profitálhatok, nem látok vele semmi problémát. Különösen amíg nem nekem kell csinálni.
*Kicsivel később, miután Dora elkerülte a patkány fogait és Hubi visszatette az állatot a ketrecébe, Hubi sikeresen palástolja örömét a nyúlszaporulat bejelentése után.*
- Őszintén remélem, hogy nem akarsz nyúlneveldét létesíteni a Kancellárián. *megjegyzését amolyan epés humornak szánja, aztán összevont szemöldökkel figyeli ahogy Dora felhajt valamit egy kis üvegcséből* Az mi?
*Bár zseniális elmének tartja magát, nem köti össze a nyúl vemhességét azzal, hogy hasonló áldást Dora elszeretne kerülni. És hát mindenről tudnia kell. Aztán közelebb lép a lányhoz és arcát a kezei közé fogja.*
- Kedvesem, azt hittem, hogy ezt már tisztáztuk. Ha dolgod akad, nyugodtan utána nézhetsz, nem szükséges engedélyt kérned tőlem.
*Mert Hubi ezt úgy értékeli, hogy Dora csak a jóváhagyásával indulna kis körútjára. Természetesen most nem teljesen őszinte, hiszen legszívesebben szorosan Dora mellett lépdelne míg a lány gyógynövények után kajtat. Hiszen amilyen idióta humora van az isteneknek, az a Pycta itt fog kódorogni a közelben. Akkor pedig találkoznak, és egy virágokkal ékes kis tisztáson pedig... Hubi már a gondolattól is epét hányna.*
- A nyulak nem fognak semmiben hiányt szenvedni. Ha szükséges, magam fogom gondjukat viselni.
*Tulajdonképpen meg is hatódik önnön nagylelkűségétől.*
- Természetes, hogy aggódom. De nem azért amire gondolsz, és kicsit bánt is, hogy úgy gondolod nem bízom meg benned. Csupán féltelek. Ezért arra kérlek, hogy légy nagyon körültekintő és óvatos.
*Kicsit elhúzza a száját.*
- Nem lenne okosabb, ha adnék melléd valaki, hogy biztonságodra ügyeljen?


294. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-03 17:49:44
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//A pömpölés után//

*Dora hasonlóképpen vélekedik arról, miként viszonyul hozzá a kancellár. Eredetileg azt hitte, több aljasság és számítás bújt belé annál, mint ami látszik, s hogy ez majd egy váratlan pillanatban éri a lányt utol, ám ahogy most beszélgetnek, emlékeztetnie kell magát arra, hogy Habrertus meglehetősen egyenes. Azt nem tudja eldönteni, csak vele az-e, azt végképp nem, hogy mennyire átmeneti ez az állapot. De valahol a lelke mélyén elégedett vele – és nem elégedett saját magával. Érdeklődve hallgatja a beszámolót, de nem látszik rajta, hogy a nők érvényesülésének gondolata úgy igazán felvillanyozná, őt, aki nem egyszer hagyta magát kihasználni azért, hogy oda jusson, ahova amúgy csak férfiak juthattak. Ahogy Leandana történetére (és Habrertus öltözködésére) figyel, valahol keserűen eltöpreng rajta, neki mit kellett tennie érte, hogy ide jusson. Kagan feleségének lenni már önmagában kényelmetlen lehet, minden fizikai és társadalmi szempontból elnézve. Laor nevén töpreng csak el egy csöppet, mire nagy nehezen előássa emlékezetéből az első thargot, akivel Amon kapujánál találkozott. Mindent kinézett volna belőle, csak ezt nem.*
- Azt hiszem, minden magára valamire adó asszony ezt teszi az urával, legyen az akár szívjóságból, akár a saját önző érdekeiből. És már megbocsáss, Habrertus, de botorság lenne tőled, ha nem merülne fel benned, hogy én is megtehetem ezt veled. És meg is tettem eddig már néhányszor. *Hogy őt a szívjóság mozgatta, vagy saját önös érdekei, arra még maga Dora sem tud, nem is szeretne válaszolni. Még a végén kiderülne, hogy vannak érzései.*
- De sajnos nem volt alkalmam ismerni Leandanát, bár attól tartok, így is mélyrehatóbban ismerhettem meg, mint bármelyikőtök, mikor a holttest előkészítésében segédkeztem Nestar mesternek. De egy biztos: nem török a babérjaira. Úgy érzem, a magam ura vagyok, és jó ez nekem így.
*A kancellár kisegíti őt öltözködés közben, és Dora is megigazítja a férfi ruhanyakát, mint a nemes asszonyok szokták uruknak. Kicsit talán kiengesztelés is ez, hiszen látja, hogy Habrertus nincs oda az ötletért, hogy más férfiak után kajtasson. Ezután pedig a nyulak, illetve a patkány is előkeveredik, Dora pedig szemrevételezi. Nem tudni, mi zajlik a fejében, de erősen kattoghat valamin, mert a férfi tréfáját elengedi a füle mellett, és hirtelen ötlettel a nyúl alá… nyúl, megtapogatva a megszeppent Dora hasát. A homlokát ráncolja.*
- Vemhes. *Tájékoztatja a kancellárt, majd elő is vesz egy üvegcsét, és ha a férfi azt is hinné, hogy a nyúlnak lesz, be kell látnia, hogy téved: az elf iszik belőle. A férfiak nem szokták a Rhéa félelmét kóstolgatni, de Dora arcára van írva, hogy jól is teszik. Ezután pedig csak áll és töpreng.*
- Lehet, hogy elmegyek. Mármint nem megkeresni Pyctát, úgy hiszem, akkor olyan részére is kéne keverednem az erdőnek, amihez nem vagyok elég tapasztalt. Ki akar ilyen fárasztó örömöket? *Nevet fel.* De jó lenne bővítenem a növényekről készített jegyzeteimet, és bizony nem ártana az sem, ha szednék pár szálat. Viszont itt vannak a nyulak is. Szerinted megoldható lenne, hogy egy szolgáló rendet tegyen körülöttük, és etesse őket? *Egy kis zsákban nyúlétek is maradt, ezt Dora a ketrec mellé teszi. Ezután Habrertushoz lép, persze ügyelve, hogy ne etesse meg magát a patkánnyal.* Ez lenne az utolsó alkalom, hogy ki tudnék ruccanni a nyulak miatt, utána már nyűgösek lesznek. *Átható pillantását a férfira szegezi, mindent tudni akar, amit a fejében forgat.* Csak egy-két nap volna. Persze megértem, ha aggódsz, hogy épp világgá akarnék menni. Szívesen kiengesztellek érte. *Mosolyodik el. Persze ez mindannak a fényében, amit az imént a kancellárnak mondott, leleplezően hathat, nyilván most is manipulálni akarja. De hát egyikőjük előtt sem titok, hogy a kiengesztelés gondolata sok mindent felülír.*


293. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-02 19:50:18
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//A pömpölés után//

*A jó kancellár megtapasztalta már, hogy a magas intelligenciának is vannak hátrányai, és magát természetesen a kimagasló intelligenciájú emberek közé sorolja. Pontosabban az élükre. Mert most, ugye, az van, hogy bár jólesnek neki Dora elismerő szavai, nyájasan bólogat is hozzájuk, azért van benne valami kellemetlen érzés. Azzal ugyanis tisztában van, hogy az elf lány is az eszesebb teremtések közé tartozik, és kellő ravaszsággal, valamint számító attitűddel is meg van áldva (Hubi ezekért külön kedveli) hozzá, hogy alkalmas időben azt mondja amit a kancellár hallani szeretne. Tehát alighanem most is erről van szó, és ezért ad neki igazat is. Aztán lélekben megvonja a vállát. Hubi nézőpontja szerint kettejük kapcsolata nem holmi kamaszos, lángoló szerelem. Amíg pedig megkapja amit vár - kellemes társaságot és ezzel járó hasonlóan kellemes egyéb tevékenységeket - addig nincs semmi probléma.*
- Nagy általánosságban igazad van amit férfiakról és nőkről mondtál. *tesz egy megengedő kézmozdulatot* Társadalmunkban rendszerint valóban a férfiaké a vezető szerep, *egy tenyérbemászó mosoly* és ez így is van rendjén, azonban kivételek akadnak. És mint mindig, a kivételek az igazán érdekesek. Előfordul, hogy temperamentumos, talpraesett és határozott asszonyok magukhoz ragadják a férfiszerepeket, és ez esetekben gyakorta legalább annyira tehetségesnek bizonyulnak, mint az erősebbik nem kiválóságai.
*Most már ő is úgy érzi, hogy fel kéne öltözni, neki is lát. Bár valószínűleg ez nem annyira izgalmas látvány, mint Dora esetében volt.*
- Ha nem tévedek, neked nem volt szerencséd ismerni a nagyasszonyt. Meggyőződésem szerint - noha csak amolyan nem hivatalos tanácsadó volt az ura mellett - képes lehetett úgy befolyásolni a Hadúr döntéseit, hogy abból ő is profitálhasson. Hogy csak egy példát említsek: noha Kagan és Leandana kölcsönösen tisztelhették egymást, és talán vonzódtak is egymáshoz, házasságuk inkább csak érdek szülte volt. Ezzel együtt a férfiember büszke fajzat, kiváltképp egy olyan tharg úr, mint Kagan volt. Így legalább e büszkeséget sértette volna, hogy hitvese más férfit is kegyeiben részesít. Mégis, a Szellemjáró minden további nélkül el tudta fogadtatni a Hadúrral tisztátalan viszonyát azzal a Laor nevezetű fickóval.
*Miután végzett az öltözködéssel, már a tükör előtt áll szakállát igazgatva, majd egy kis tégelyből (másik tégelyből természetesen) balzsamos, illatos olajat is ken rá.*
- Hiszem, hogy ha Leandana túléli a Hadurat, most az ő pálcája alatt élnénk.
*Megfordul, összefonja karjait mellkasa előtt és megelégedéssel, szinte szeretettel nézi Dorát.*
- Sok tekintetben a Szellemjáróra emlékeztetsz.
*Átvillan a fején a gondolat, hogy szerencsére sok tekintetben viszont nem, hiszen Leától komolyan félt a jó és bátor kancellár.*
- Azt viszont egyelőre nem tudom eldönteni, hogy ez örömmel vagy aggodalommal töltsön el?
*Ha szükség van rá, segít Dorának az öltözködésben, egyebekben pedig csak jólesően szemléli a műveletet. A következő felvetésre viszont elneveti magát.*
- Ó, nem, kedvesem. A bosszú csak akkor pitiáner, ha indulatból, dühből míveli az ember. Valóban kisstílű dolog, teszem azt, elvágni a haragos lovának az ínjait, felégetni a termést vagy megmérgezni feleségét. De ha precízen felépített terv alapján módszeresen tesszük tönkre az illetőt, úgy hogy neki elképzelése sincs az őt ért istenek csapásai eredetéről... no, az már művészet.
*A következő kis csörte után Hubi úgy véli, hogy azzal nincs eltiltva Pycta ölelésétől, hogy ez elf bajkeverő nem jöhet a Vashegy közelébe. Persze az önmagában is felháborító, hogy Dorának ötletei lennének a légyott megszervezésében, de kellő rutinnal csak joviálisan mosolyog.*
- Magától értetődik, hogy nem vagy a Vashegyre bezárva. Ha sétához támad kedved, senki sem korlátoz. Egy kis szerencsével pedig Pyctával is összeakadhatsz erdei kirándulásod során. Bár ehhez inkább isteni csoda szükségeltetne.
*Itt azért érződik a kancelláron, hogy már az ötlet is bántja, és bár próbálja palástolni ezt, nem teljes sikerrel. Mivel Dorának gondja akad a nadrággal előzékenyen közelebb lép, a karját nyújtja támasztékul, és ha az említett ruhadarab a helyére kerül, el is simítja az esetleges ráncokat a lány fenekén. Íme, Hubi tud segítőkész is lenni.*
- Az. *bólint rá a kérdésre* Főrendi származását igazoló kutyabőrt ugyan nem láttam, és messziről jött ember azt mond amit akar, de különösebb okom sincs kételkedni ebben. Egyébként sem számít. Amíg pontosan teljesíti a Vasheggyel szembeni kötelezettségét, lehet felőlem báró vagy akár koldus fia is. ~És amíg távol tartja tőled, kedvesem, azt a nyálas képét.~
*Amíg Dora a nyulak után néz, Hubi is megszemléli kedvenc patkányát. Mikor a lány visszatér, már a kancellár is kezében tartja a kis állatot. Előtte persze vastag bőrkesztyűt öltött, hiszen ez a rágcsáló nem olyan barátságos, mint hosszú fülű távoli rokona.*
- Nem is tudom. *néz egy kaján vigyorral a tapsifülesre* Ha nem ismerném az előéletét, azt mondanám, hogy paprikásan kiváló vacsora lehetne.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 293-312