Nincs játékban - Pitypangos Nagymajor
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Pitypangos Nagymajor | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 268-287
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-08 00:25:01
Üzenet elküldve: 2018-04-08 00:25:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ahogy tekintetet találkozik a nőével, egyszerre nyugszik meg és lesz kissé csalódott, mert a vasvilla pillantásból egyértelmű, hogy Zia visszatért. Maga is meglepődik az utóbbi érzésen, el tudta volna viselni, ha a nő... nos, kicsit nőbb maradt volna. De az élet nem habos torta mandulareszelékkel.*
-Nos, maradjunk annyiban, hogy rám nem jellemző módon viselkedtem.
*Meghallgatja saját jellemzését is. Így, indulat nélkül inkább csak egy lesújtó pillantást vet a nőre.*
-A nyálassal talán kissé túlzol, nem gondolod? *Költői a kérdés, nem számít rá, hogy Zia belátná, elvetette a sulykot. De van most nagyobb bajuk is.*
-Aha, szerintem is mágia. Rá kéne nézni a többiekre, hogy velük volt-e valami. Meg elgondolkozni azon, hogy mi történhetett. *Sötét gyanú ébred benne.* Nem lehet, hogy az öregasszony miatt történt...?
*Az is megfordul a fejében, hogy még egy ok Amon Ruadhra sietni. Azoknak jó kapcsolatuk van mágusokkal is, hátha tudnak mondani valamit erre a rendkívül aggasztó jelenségre. Zia további replikáit lerázza magáról, érzése szerint jól súlyozva a lényeges és kevésbé lényeges információkat.*
-Aha, én is nagyra tartalak *válaszolja minden irónia nélkül.* Ult megy, mert abban igazad van, hogy infó kell a városból. Te meg legközelebb megbeszéled velem előre az ilyen húzásokat, mert nekem meg abban van igazam, hogy ha két kormányos van a hajón, akkor az a hajó sziklának megy.
*Már azon pörög, hogy indulni kell a thargokhoz, mert ha itt csak úgy megtörténhetnek ilyen személyiség cserék, akkor elég nagy a gond.*
-Kicsit pörgessük meg az eseményeket! *Zia arcára pillant, elvigyorodik.* Fújd ki az orrod és töröld le a könnyeid, mert kikapok a többiektől, hogy összetörtem a szíved! Addig én felmálházok, aztán mehetünk. *Megáll, elgondolkozik.* Ald jön velünk, ez egy. Nae is, kettő. Harlien marad, intézi a nyanyát meg a major rendbetételét. Három. Te meg én megyünk. Négy és öt. Mindenki megvan. Vélemény?
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ahogy tekintetet találkozik a nőével, egyszerre nyugszik meg és lesz kissé csalódott, mert a vasvilla pillantásból egyértelmű, hogy Zia visszatért. Maga is meglepődik az utóbbi érzésen, el tudta volna viselni, ha a nő... nos, kicsit nőbb maradt volna. De az élet nem habos torta mandulareszelékkel.*
-Nos, maradjunk annyiban, hogy rám nem jellemző módon viselkedtem.
*Meghallgatja saját jellemzését is. Így, indulat nélkül inkább csak egy lesújtó pillantást vet a nőre.*
-A nyálassal talán kissé túlzol, nem gondolod? *Költői a kérdés, nem számít rá, hogy Zia belátná, elvetette a sulykot. De van most nagyobb bajuk is.*
-Aha, szerintem is mágia. Rá kéne nézni a többiekre, hogy velük volt-e valami. Meg elgondolkozni azon, hogy mi történhetett. *Sötét gyanú ébred benne.* Nem lehet, hogy az öregasszony miatt történt...?
*Az is megfordul a fejében, hogy még egy ok Amon Ruadhra sietni. Azoknak jó kapcsolatuk van mágusokkal is, hátha tudnak mondani valamit erre a rendkívül aggasztó jelenségre. Zia további replikáit lerázza magáról, érzése szerint jól súlyozva a lényeges és kevésbé lényeges információkat.*
-Aha, én is nagyra tartalak *válaszolja minden irónia nélkül.* Ult megy, mert abban igazad van, hogy infó kell a városból. Te meg legközelebb megbeszéled velem előre az ilyen húzásokat, mert nekem meg abban van igazam, hogy ha két kormányos van a hajón, akkor az a hajó sziklának megy.
*Már azon pörög, hogy indulni kell a thargokhoz, mert ha itt csak úgy megtörténhetnek ilyen személyiség cserék, akkor elég nagy a gond.*
-Kicsit pörgessük meg az eseményeket! *Zia arcára pillant, elvigyorodik.* Fújd ki az orrod és töröld le a könnyeid, mert kikapok a többiektől, hogy összetörtem a szíved! Addig én felmálházok, aztán mehetünk. *Megáll, elgondolkozik.* Ald jön velünk, ez egy. Nae is, kettő. Harlien marad, intézi a nyanyát meg a major rendbetételét. Három. Te meg én megyünk. Négy és öt. Mindenki megvan. Vélemény?
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:44:06
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:44:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Bár az új feladatra összpontosít, a konyhában maradt drágaságai gondjaira, hogy vajon ettek-e rendesen, megmosták-e a fülük, Ald persze biztos nem, de hát a fiúk már csak ilyenek, és vajon csomagoltak tízórait az útra? Mindezek mellett lelke egy része tovább aggódik Sydért, s halovány, de reményteljes terveket sző, miként lágyítja majd meg kiskedvence szívét. Mondjuk süt neki valami finomat, a kedvencét. De mi is lehet a kedvence? Furcsa, hogy ezt nem tudja. Tudnia kellene.
Toppan meg, erősen ráncolva homlokát, majd zavartan pillant körbe. Első reakciója a düh. Nem érti mi történt, nem érti, hogy történt, de vele egyetlen egy szemét, kikúrt halandó vagy halhatatlan se szórakozzon már ilyen módon!
Természetesen első körben, és sorban Syd arcát nyúzná meg, mi hirtelen igen kézközelbe kerül. Még mindig dühösen pillant előbb a kézre, mely karját fogja, majd a pasi arcába. Ha szemmel lehetne ölni gyorsan véget érne ezen alkalom.
Syd tekintete azonban nem sugall provokációt, se nem számon kérő, se nem vádló inkább csak értetlen, így lágyul némileg maga is.*
-Úgy viselkedtél, mint...
*Próbálna megfelelő hasonlatot találni, fortyogó érzelmektől fojtott hangon.*
-Egy durcás, akaratos, eszetlen, irányításmániás, meggondolatlan idióta.
*Sziszegne dühösen, fenyegetően, vádlón, de saját szavai veszik el haragjának élét, és adják a felismerést, egy kelletlen fintor kíséretében.*
-Mint én.
*És ez valóban ijesztő, tovább gondolva, realizálva, hogy maga miket művelt pedig egyenesen kétségbe ejtőnek tűnik a helyzet.*
-Én pedig pont olyan aggodalmaskodó, érzékeny lelkű, megértő, nyálas módon viselkedtem, mint te.
*Vesz lassan, igen lassan egy mély levegőt, majd mondja ki a konklúziót.*
-Szóval ha engem kérdezel, majdnem biztos, hogy valami mágia hatására személyiséget cseréltük. Pocsék volt. Utálnám magam így, és természetesen egy szó sem igaz abból amit mondtam, és bekaphatod Syd, és változatlanul tartom, hogy amíg egy hülye vagy én hozok döntéseket.
*Hadarja utóbbi mondatait lovalva magát újra a méregbe, mert még az is jobb, az is könnyebb, mint szembenézni azzal, hogy talán még sem volt minden hazugság, hogy talán a varázs nem változtatott érzésein, csak a saját maga által épített gátakat rombolta le.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Bár az új feladatra összpontosít, a konyhában maradt drágaságai gondjaira, hogy vajon ettek-e rendesen, megmosták-e a fülük, Ald persze biztos nem, de hát a fiúk már csak ilyenek, és vajon csomagoltak tízórait az útra? Mindezek mellett lelke egy része tovább aggódik Sydért, s halovány, de reményteljes terveket sző, miként lágyítja majd meg kiskedvence szívét. Mondjuk süt neki valami finomat, a kedvencét. De mi is lehet a kedvence? Furcsa, hogy ezt nem tudja. Tudnia kellene.
Toppan meg, erősen ráncolva homlokát, majd zavartan pillant körbe. Első reakciója a düh. Nem érti mi történt, nem érti, hogy történt, de vele egyetlen egy szemét, kikúrt halandó vagy halhatatlan se szórakozzon már ilyen módon!
Természetesen első körben, és sorban Syd arcát nyúzná meg, mi hirtelen igen kézközelbe kerül. Még mindig dühösen pillant előbb a kézre, mely karját fogja, majd a pasi arcába. Ha szemmel lehetne ölni gyorsan véget érne ezen alkalom.
Syd tekintete azonban nem sugall provokációt, se nem számon kérő, se nem vádló inkább csak értetlen, így lágyul némileg maga is.*
-Úgy viselkedtél, mint...
*Próbálna megfelelő hasonlatot találni, fortyogó érzelmektől fojtott hangon.*
-Egy durcás, akaratos, eszetlen, irányításmániás, meggondolatlan idióta.
*Sziszegne dühösen, fenyegetően, vádlón, de saját szavai veszik el haragjának élét, és adják a felismerést, egy kelletlen fintor kíséretében.*
-Mint én.
*És ez valóban ijesztő, tovább gondolva, realizálva, hogy maga miket művelt pedig egyenesen kétségbe ejtőnek tűnik a helyzet.*
-Én pedig pont olyan aggodalmaskodó, érzékeny lelkű, megértő, nyálas módon viselkedtem, mint te.
*Vesz lassan, igen lassan egy mély levegőt, majd mondja ki a konklúziót.*
-Szóval ha engem kérdezel, majdnem biztos, hogy valami mágia hatására személyiséget cseréltük. Pocsék volt. Utálnám magam így, és természetesen egy szó sem igaz abból amit mondtam, és bekaphatod Syd, és változatlanul tartom, hogy amíg egy hülye vagy én hozok döntéseket.
*Hadarja utóbbi mondatait lovalva magát újra a méregbe, mert még az is jobb, az is könnyebb, mint szembenézni azzal, hogy talán még sem volt minden hazugság, hogy talán a varázs nem változtatott érzésein, csak a saját maga által épített gátakat rombolta le.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:21:23
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:21:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Áll és nézi, ahogy a nő szomorúan ballag befelé a házba. Tudja, hogy a lovagiasság, a vezérség meg a normális viselkedés is azt diktálná, hogy utána menjen, beszéljen vele és megvigasztalja, de nem teszi. Nem és nem! Nem fog csak azért ellágyulni, mert a nő így összeomlott. Ő rendíthetetlen, hajlíthatatlan és...
Egy pillanatig üres tekintettel nézi Zia hátát, aztán elkerekedő szemekkel néz körbe, mintha maga körül keresné az érthetetlen történések magyarázatát. Aztán gondolkodás nélkül ugrik Zia után és kapja el a karját, sokkal gyöngédebben, mint az előbb. Nem is fordítja maga felé, csak elé kerül a nőnek és szemből néz a szemébe.*
-Mi a büdös rohadt élet történt velünk az előbb?!
*Hangja nem számon kérő, hanem döbbent és egy kicsit ijedt. Valahol mélyen nagyon bízik benne, hogy Zia megnyugtató magyarázatot ad, de esze azt súgja, most a nő sem lesz okosabb.*
*Áll és nézi, ahogy a nő szomorúan ballag befelé a házba. Tudja, hogy a lovagiasság, a vezérség meg a normális viselkedés is azt diktálná, hogy utána menjen, beszéljen vele és megvigasztalja, de nem teszi. Nem és nem! Nem fog csak azért ellágyulni, mert a nő így összeomlott. Ő rendíthetetlen, hajlíthatatlan és...
Egy pillanatig üres tekintettel nézi Zia hátát, aztán elkerekedő szemekkel néz körbe, mintha maga körül keresné az érthetetlen történések magyarázatát. Aztán gondolkodás nélkül ugrik Zia után és kapja el a karját, sokkal gyöngédebben, mint az előbb. Nem is fordítja maga felé, csak elé kerül a nőnek és szemből néz a szemébe.*
-Mi a büdös rohadt élet történt velünk az előbb?!
*Hangja nem számon kérő, hanem döbbent és egy kicsit ijedt. Valahol mélyen nagyon bízik benne, hogy Zia megnyugtató magyarázatot ad, de esze azt súgja, most a nő sem lesz okosabb.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:14:11
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:14:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Semmi sem éri el a kívánt hatást, sem a megértés, sem a szép szó, sem a fájdalmas könyörgés, még a könnyek sem, melyek viszont őszinték, s csak még bővebben záporoznának Syd minden egyes szavától, kitérő mozdulatától. Közben érzi, hogy ez nem stimmel, ő nem szokott sírni, neki nem szabad sírnia, mert.
Nem, az okot nem tudja kapásból felidézni, de ez az új, különös természete segítségére siet. Nem szabad sírnia, mert azzal teljesen kétségbe ejti kicsike bogárkáját. Igyekszik hát uralkodni magán, holott a kéretlen szavak lelkébe marnak.
Tetemes keserűsége mellett igazán már szavakat sem talál, adja meg magát a hisztinek, hiszen el még sem fenekelheti a langalétát.*
-Ahogy akarod.
*Súgja halkan, majd fordít hátat, hogy megtörten visszasétáljon a konyhába. Közben persze jobb lenne rendbe szednie magát, hiszen benn várják többi kicsikéi, és előttük még sem mutatkozhat így, nem okozhat nekik fájdalmat, aggodalmakat. Lassan halad hát, arcát, szemét törölgetve.*
*Semmi sem éri el a kívánt hatást, sem a megértés, sem a szép szó, sem a fájdalmas könyörgés, még a könnyek sem, melyek viszont őszinték, s csak még bővebben záporoznának Syd minden egyes szavától, kitérő mozdulatától. Közben érzi, hogy ez nem stimmel, ő nem szokott sírni, neki nem szabad sírnia, mert.
Nem, az okot nem tudja kapásból felidézni, de ez az új, különös természete segítségére siet. Nem szabad sírnia, mert azzal teljesen kétségbe ejti kicsike bogárkáját. Igyekszik hát uralkodni magán, holott a kéretlen szavak lelkébe marnak.
Tetemes keserűsége mellett igazán már szavakat sem talál, adja meg magát a hisztinek, hiszen el még sem fenekelheti a langalétát.*
-Ahogy akarod.
*Súgja halkan, majd fordít hátat, hogy megtörten visszasétáljon a konyhába. Közben persze jobb lenne rendbe szednie magát, hiszen benn várják többi kicsikéi, és előttük még sem mutatkozhat így, nem okozhat nekik fájdalmat, aggodalmakat. Lassan halad hát, arcát, szemét törölgetve.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:09:44
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:09:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Draenon figyelmébe//
*A kapu előtt alapvetően eseménytelenül múlnak a percek, de Ultot ez nem zavarja. A kemény nő csak áll, mint aki őrködik és tulajdonképpen így is gondol magára ilyenkor. Nem semmit téve várakozik, hanem őrségben van és figyel. Így kötelességszerűen veszi észre a lovon feléjük poroszkáló figurát. Mindenféle különösebb mérlegelés és töprengés nélkül kapja kézbe, húzza föl és tölti meg számszeríját és emeli csípőjéhez, hogy ha szükséges, vállhoz kapva lőhessen. Célra azért nem tartja, attól általában mindenki csak ideges lesz.*
-Ott állj meg! Ki vagy? *Az érkező felé kiált, nem túlozva el az udvariasságot, de hát nem is kisasszonyok illemtanára volt évekig, hanem katona. Azok meg már csak ilyen pokróc népek.*
//Draenon figyelmébe//
*A kapu előtt alapvetően eseménytelenül múlnak a percek, de Ultot ez nem zavarja. A kemény nő csak áll, mint aki őrködik és tulajdonképpen így is gondol magára ilyenkor. Nem semmit téve várakozik, hanem őrségben van és figyel. Így kötelességszerűen veszi észre a lovon feléjük poroszkáló figurát. Mindenféle különösebb mérlegelés és töprengés nélkül kapja kézbe, húzza föl és tölti meg számszeríját és emeli csípőjéhez, hogy ha szükséges, vállhoz kapva lőhessen. Célra azért nem tartja, attól általában mindenki csak ideges lesz.*
-Ott állj meg! Ki vagy? *Az érkező felé kiált, nem túlozva el az udvariasságot, de hát nem is kisasszonyok illemtanára volt évekig, hanem katona. Azok meg már csak ilyen pokróc népek.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:03:51
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:03:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
-Kettőnk közül te viselkedsz lehetetlen módon. Nehogy azt hidd, hogy hatsz rám ezzel a gyerekes színjátékkal.
*Zia azonban egészen megtörtnek látszik, úgyhogy Syd kezdi elhinni, amit lát, bár érteni nem érti. Még sosem látta ennyire emberinek, ennyire esendőnek a nőt. Szinte kedve lenne megölelni, kibékülni vele és normális hangon tisztázni a helyzetet, de csak azért sem fog ilyet tenni. Érezze csak Zia, hogy túl ment egy határon! Szenvedjen! Megérdemli, azok után, amiket tett és mondott.*
-Bánom is én, hogy vérzek. Mi bajom lehet? Kibírom.
*A nő még arra is hajlandónak mutatkozik, hogy felülbírálja saját döntését Ult elküldésével kapcsolatban. Syd komolyan megfontolná a lehetőségét, de akkor engednie kéne a nőnek.
~Azt már nem!~
Karba fonja a kezét és újra meg újra kelletlenül elhajol a segítő szándékú matatás elől.*
-Nem, menjen csak! Ha már elküldted, nem fogok neki mást mondani. De ez a te lelkeden szárad, tőlem aztán történhet vele akármi, mostantól nem törődök vele.
-Kettőnk közül te viselkedsz lehetetlen módon. Nehogy azt hidd, hogy hatsz rám ezzel a gyerekes színjátékkal.
*Zia azonban egészen megtörtnek látszik, úgyhogy Syd kezdi elhinni, amit lát, bár érteni nem érti. Még sosem látta ennyire emberinek, ennyire esendőnek a nőt. Szinte kedve lenne megölelni, kibékülni vele és normális hangon tisztázni a helyzetet, de csak azért sem fog ilyet tenni. Érezze csak Zia, hogy túl ment egy határon! Szenvedjen! Megérdemli, azok után, amiket tett és mondott.*
-Bánom is én, hogy vérzek. Mi bajom lehet? Kibírom.
*A nő még arra is hajlandónak mutatkozik, hogy felülbírálja saját döntését Ult elküldésével kapcsolatban. Syd komolyan megfontolná a lehetőségét, de akkor engednie kéne a nőnek.
~Azt már nem!~
Karba fonja a kezét és újra meg újra kelletlenül elhajol a segítő szándékú matatás elől.*
-Nem, menjen csak! Ha már elküldted, nem fogok neki mást mondani. De ez a te lelkeden szárad, tőlem aztán történhet vele akármi, mostantól nem törődök vele.
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-06 21:07:02
Üzenet elküldve: 2018-04-06 21:07:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szép, napos délelőtt//
*Még napközép felé sem jár, mikor egy magányos ló léptet végig az úton, egyenesen a vasalt kapu felé. Az a nyűgös kerítés, ami a kívülállók ezen szerepben való megtartásának céljából épült, igen kevéssé zavarja a hátast, ami szemmel láthatóan a legnagyobb nyugalommal halad előre. A nyeregben imbolygó alak a mellkasára bukott fejjel, részeg álomban leledzik éppen, s ebben az állapotban ártani aligha árthat bárkinek is, illetőleg a maga részéről nem is különösebben érdeklődik a környezete iránt. Álmában ugyanis, egy kikötői bordélyban szórakoztatja magát, s a vonatkozó hölgytársaságot, mely elengedhetetlen kelléke ugyebár, az efféle helyeknek. Ebből kifolyólag pedig akkor sem ébred fel, amikor a ló megáll a kapu előtt, farkával legyint párat, néz maga elé nagy értetlenül, mint az a bizonyos borjú a közmondásos kapu előtt. Ki tudja, mennyi idő telik el így, mígnem az állat elunja magát, s az út széli fűcsomók iránt érdeklődést színlelve, nekilát azok módszeres elpusztításának. Kalózunk minderről mit sem tudva az igaztalanok álmát alussza, a rumosüveget és a gyeplőt továbbra is szorosan tartva. Horkolása eddigre egyenletessé válik, melyet csak olykor-olykor szakít meg egy halk, rövid kuncogásra, vagy hogy épp megszívja az orrát.*
*Még napközép felé sem jár, mikor egy magányos ló léptet végig az úton, egyenesen a vasalt kapu felé. Az a nyűgös kerítés, ami a kívülállók ezen szerepben való megtartásának céljából épült, igen kevéssé zavarja a hátast, ami szemmel láthatóan a legnagyobb nyugalommal halad előre. A nyeregben imbolygó alak a mellkasára bukott fejjel, részeg álomban leledzik éppen, s ebben az állapotban ártani aligha árthat bárkinek is, illetőleg a maga részéről nem is különösebben érdeklődik a környezete iránt. Álmában ugyanis, egy kikötői bordélyban szórakoztatja magát, s a vonatkozó hölgytársaságot, mely elengedhetetlen kelléke ugyebár, az efféle helyeknek. Ebből kifolyólag pedig akkor sem ébred fel, amikor a ló megáll a kapu előtt, farkával legyint párat, néz maga elé nagy értetlenül, mint az a bizonyos borjú a közmondásos kapu előtt. Ki tudja, mennyi idő telik el így, mígnem az állat elunja magát, s az út széli fűcsomók iránt érdeklődést színlelve, nekilát azok módszeres elpusztításának. Kalózunk minderről mit sem tudva az igaztalanok álmát alussza, a rumosüveget és a gyeplőt továbbra is szorosan tartva. Horkolása eddigre egyenletessé válik, melyet csak olykor-olykor szakít meg egy halk, rövid kuncogásra, vagy hogy épp megszívja az orrát.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-05 18:02:27
Üzenet elküldve: 2018-04-05 18:02:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Simogatja magának a számszeríjat, és elhatározza, hogy márpedig ez az övé lesz. Persze rá fog ő kérdezni a tulajdonosára, hogyne, de előbb a magáévá teszi.*
- Te most már az enyém vagy.
*Az aktus után azonban még egy lélegzetvételre sincs idő, megjelenik az ajtóban maga a falusi rém. Megrázkódik hirtelen, ahogy a ráncoskás arc bekukkol a konyha ajtaján.*
- Mi a...? Erről nem volt szó. Ki mondta ezt neked, néne?
*Terve kudarcot vallott. A konyha nem bizonyult a legmegfelelőbb búvóhelynek, bánja is, hogy nem a pincében bujdosott el.*
*Simogatja magának a számszeríjat, és elhatározza, hogy márpedig ez az övé lesz. Persze rá fog ő kérdezni a tulajdonosára, hogyne, de előbb a magáévá teszi.*
- Te most már az enyém vagy.
*Az aktus után azonban még egy lélegzetvételre sincs idő, megjelenik az ajtóban maga a falusi rém. Megrázkódik hirtelen, ahogy a ráncoskás arc bekukkol a konyha ajtaján.*
- Mi a...? Erről nem volt szó. Ki mondta ezt neked, néne?
*Terve kudarcot vallott. A konyha nem bizonyult a legmegfelelőbb búvóhelynek, bánja is, hogy nem a pincében bujdosott el.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-03 21:56:59
Üzenet elküldve: 2018-04-03 21:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*Nana magához képest egészen jól tűri a jelenlegi helyzetet. Máskor talán egy hosszú népi anekdotával traktálná az időközben közéjük érkező jóvágású félvért, arról, hogy milyen fontos is az időseket tisztelni, mert, hogy egyszer valaki nem köszönt előre egy vén boszorkánynak és bedöglött a fütyülője egy életre. Most viszont semmi ilyesmi nem történik. A férfi megússza az egészet annyival, hogy a vénasszony jó hangosan, szinte bosszantó jókedvvel köszön rá.*
-Jó reggelt neked is édesfiam!
*Még azt is egészen jól viseli, hogy a másik fattyúcska elzavarja. Csak azért nem sértődik meg menten, mert zavartalanul, elmélyülten hallgatja tovább a vitát, a probléma csak az, hogy hát a hallása már nem olyan éles, meg eléggé szelektív is. Ha a háza előtti kis lócán üldögél és két arra csatangoló vénasszony arról sutyorog, hogy olcsó most a csirke a közeli piacon azt mindig meghallja, de azt, hogy "Ne tessék már hangosan az új isteneket szidni itt a térítők mellett", hát azt valahogy sosem.
Már fejben meg is kreálta magában a lehető legképtelenebb szerelmi történetet, amikor nagy szomorúságára a vörös is elzavarja. Pedig már az esküvőt is megtervezte.
Mindenesetre nem ellenkezik, éles ugyan az ő nyelve, de ezeknek a zsoldosnépeknek a fegyvere még élesebb. Az kellene csak még, ha megcsonkítsák vagy valami.
Harl nagy szerencsétlenségére azonban, mivel a vénlánynak fogalma sincs neki hova is kellene "lelépnie", amint megpillantja a házba visszaforduló lány homályos alakját, utána ered. Mert hát ő még egészen szimpatikus volt neki tegnapról, annak ellenére is, hogy tetves meg kopasz.
Ahogy végre megleli a leányzót, villant is felé egy bűbájos mosolyt.*
-Csakhogy megvagy! Te fogsz engemet kísérni, ugyé?
*Nana magához képest egészen jól tűri a jelenlegi helyzetet. Máskor talán egy hosszú népi anekdotával traktálná az időközben közéjük érkező jóvágású félvért, arról, hogy milyen fontos is az időseket tisztelni, mert, hogy egyszer valaki nem köszönt előre egy vén boszorkánynak és bedöglött a fütyülője egy életre. Most viszont semmi ilyesmi nem történik. A férfi megússza az egészet annyival, hogy a vénasszony jó hangosan, szinte bosszantó jókedvvel köszön rá.*
-Jó reggelt neked is édesfiam!
*Még azt is egészen jól viseli, hogy a másik fattyúcska elzavarja. Csak azért nem sértődik meg menten, mert zavartalanul, elmélyülten hallgatja tovább a vitát, a probléma csak az, hogy hát a hallása már nem olyan éles, meg eléggé szelektív is. Ha a háza előtti kis lócán üldögél és két arra csatangoló vénasszony arról sutyorog, hogy olcsó most a csirke a közeli piacon azt mindig meghallja, de azt, hogy "Ne tessék már hangosan az új isteneket szidni itt a térítők mellett", hát azt valahogy sosem.
Már fejben meg is kreálta magában a lehető legképtelenebb szerelmi történetet, amikor nagy szomorúságára a vörös is elzavarja. Pedig már az esküvőt is megtervezte.
Mindenesetre nem ellenkezik, éles ugyan az ő nyelve, de ezeknek a zsoldosnépeknek a fegyvere még élesebb. Az kellene csak még, ha megcsonkítsák vagy valami.
Harl nagy szerencsétlenségére azonban, mivel a vénlánynak fogalma sincs neki hova is kellene "lelépnie", amint megpillantja a házba visszaforduló lány homályos alakját, utána ered. Mert hát ő még egészen szimpatikus volt neki tegnapról, annak ellenére is, hogy tetves meg kopasz.
Ahogy végre megleli a leányzót, villant is felé egy bűbájos mosolyt.*
-Csakhogy megvagy! Te fogsz engemet kísérni, ugyé?
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-03 18:22:17
Üzenet elküldve: 2018-04-03 18:22:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Elképedve, ledöbbenve pislog Élete Mézére. A feltételezés is sértő, ennek ellenére csak hatalmas elkeseredést, csalódottságot ismer fel önmagában.*
-Nem.
*Érkezik a gyors szabadkozás, még fejét is ingatja hozzá. Dehogy gúnyolódik! Miért is gúnyolódna? Képtelenség!*
-Nem, dehogy!
*Még fájdalmasabb, szívet tépőbb, hogy Egyetlen Lekváros Maszatja elhajol érintése elől. Hogy ez számára egy arcul csapással ér fel, hogy komoly kínokat okoz, azt a vak is láthatja.*
-De én nem.
*Zuhanna totális kétségbe, de Avarillatú Mimózája folytatja. Most máskülönben erélyes szavakkal vetne véget további szavainak, de aggodalmán át is érzi, az csak olaj lenne a hiszti tűzére. Lemondó sóhajjal ereszt el egy elégedetlen fintort.*
-Nagyon bután viselkedsz.
*Kezeli még a rá nem is jellemző szelídséggel, megtörtséggel az újbóli elhúzódást, majd Kagan említésére csak veszíti türelmét egyetlen pillanatra.*
-Most már aztán elég legyen ebből Sydnarus!
*Torkolja le a durcázót, nyomatékosításul toppant is hozzá haragosan. Talán még sosem szólította teljes nevén a kis mihasznát. Avagy bárki mást.*
-Nem érdekel Kagan! Csak nem bírom látni, hogy vérzel.
*Hangja szinte már könyörgő, a sírás fojtogatja, aggodalma bár még számára is furcsa, igen valós.
Lehet a Lázongó Pehelycukor tudja mit akar, és ezt közvetíteni sem rest, valójában igen nyilvánvaló, hogy nem tudja mire van szüksége. Nem úgy Zia! Ki nem csak tökéletesen tisztábban van azzal mi jó Dacos Mazsolájának, de még képes ezen dolgok között fontossági sorrendet is felállítani.*
-Jó, beszéljünk.
*Kezd hadarni, hogy mielőbb jobb belátásra bírhassa Makrancos Pukkancsát.*
-Nagyon fáj, hogy azt feltételezed rólam szándékosan ártanék neked, fáj, hogy nem bízol bennem. Megértem, rosszul esett, hogy kihagytalak a döntésből.
*Nyúl Habcsókja keze felé, óvatosan, remélve, hogy érintheti, hogy összefűzhetik ujjaikat, hogy nem löki el újra, és meghittebben folytathatja, ha nem, hát keserűen engedi le karját, más esetben odaadóan szorít rá szeme fénye kezére, de azért befejezi, még sírva is.*
-Értem, hogy ez sért téged, és őszintén, nagyon sajnálom. Ígérem soha többet nem fordul elő. Nem azért tettem, hogy bántsalak, csak kímélni szerettelek volna, hagyni, hogy pihenj, szórakozz, nem gyötörni még több problémával.
*Itt már könnyek maszatolják arcát, holott mosolya továbbra is töretlen, szeretetteljes, haloványan gyötrődő.*
-Ha úgy látod jónak nem eresztem el Ultot, úgy lesz minden, ahogy szeretnéd. Csak hadd lássam el a sebed, jó?
*Elképedve, ledöbbenve pislog Élete Mézére. A feltételezés is sértő, ennek ellenére csak hatalmas elkeseredést, csalódottságot ismer fel önmagában.*
-Nem.
*Érkezik a gyors szabadkozás, még fejét is ingatja hozzá. Dehogy gúnyolódik! Miért is gúnyolódna? Képtelenség!*
-Nem, dehogy!
*Még fájdalmasabb, szívet tépőbb, hogy Egyetlen Lekváros Maszatja elhajol érintése elől. Hogy ez számára egy arcul csapással ér fel, hogy komoly kínokat okoz, azt a vak is láthatja.*
-De én nem.
*Zuhanna totális kétségbe, de Avarillatú Mimózája folytatja. Most máskülönben erélyes szavakkal vetne véget további szavainak, de aggodalmán át is érzi, az csak olaj lenne a hiszti tűzére. Lemondó sóhajjal ereszt el egy elégedetlen fintort.*
-Nagyon bután viselkedsz.
*Kezeli még a rá nem is jellemző szelídséggel, megtörtséggel az újbóli elhúzódást, majd Kagan említésére csak veszíti türelmét egyetlen pillanatra.*
-Most már aztán elég legyen ebből Sydnarus!
*Torkolja le a durcázót, nyomatékosításul toppant is hozzá haragosan. Talán még sosem szólította teljes nevén a kis mihasznát. Avagy bárki mást.*
-Nem érdekel Kagan! Csak nem bírom látni, hogy vérzel.
*Hangja szinte már könyörgő, a sírás fojtogatja, aggodalma bár még számára is furcsa, igen valós.
Lehet a Lázongó Pehelycukor tudja mit akar, és ezt közvetíteni sem rest, valójában igen nyilvánvaló, hogy nem tudja mire van szüksége. Nem úgy Zia! Ki nem csak tökéletesen tisztábban van azzal mi jó Dacos Mazsolájának, de még képes ezen dolgok között fontossági sorrendet is felállítani.*
-Jó, beszéljünk.
*Kezd hadarni, hogy mielőbb jobb belátásra bírhassa Makrancos Pukkancsát.*
-Nagyon fáj, hogy azt feltételezed rólam szándékosan ártanék neked, fáj, hogy nem bízol bennem. Megértem, rosszul esett, hogy kihagytalak a döntésből.
*Nyúl Habcsókja keze felé, óvatosan, remélve, hogy érintheti, hogy összefűzhetik ujjaikat, hogy nem löki el újra, és meghittebben folytathatja, ha nem, hát keserűen engedi le karját, más esetben odaadóan szorít rá szeme fénye kezére, de azért befejezi, még sírva is.*
-Értem, hogy ez sért téged, és őszintén, nagyon sajnálom. Ígérem soha többet nem fordul elő. Nem azért tettem, hogy bántsalak, csak kímélni szerettelek volna, hagyni, hogy pihenj, szórakozz, nem gyötörni még több problémával.
*Itt már könnyek maszatolják arcát, holott mosolya továbbra is töretlen, szeretetteljes, haloványan gyötrődő.*
-Ha úgy látod jónak nem eresztem el Ultot, úgy lesz minden, ahogy szeretnéd. Csak hadd lássam el a sebed, jó?
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-03 15:12:22
Üzenet elküldve: 2018-04-03 15:12:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Ugyan még mindig legszívesebben felrúgná a nőt, ha lelkiismerete hagyná neki, de nem kerüli elll a figyelmét a hangulatváltozás. Gyanakodva méricskéli a vöröst, alakoskodást sejtve.*
-Te most gúnyolódsz?
*A símogatásra még jobban meglepődik, de hamar rájön, hogy ő itt most izomból hülyének van nézve. Meg is sértődik, ahogy kell. El éppen nem löki a nő kezét, de kelletlenül hátra hajol.*
-Nem értem, miért kell ezen szórakozni. *Dühösen megtörli arcát a kézfeje tisztábbnak vélt felével. Azért Zia vallomásától kissé elkerekedik a szeme, sőt, leesik az álla, de rossz kedve nem oldódik.*
-Ez... Ezt jó hallani, de ez nem mentesít az alól, amiről beszéltem. Sőt, így meg aztán... *A testi közeledés elől durcásan elhúzódik.*
-Dehogy megyek! Nem megyünk sehova, amíg ezt nem tisztáztuk. Tőlem aztán várhat Kagan nyárig. *Hiába esik jól a nő közeledése és a békülékeny hang, úgy érzi, ha hagyja magát megnyugtatni, nem lesz elég férfias és majd még ezért is kineveti. Ezért komor ábrázattal mered Ziára, persze, miután arrébb lépett az ölelő karok közül.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.03 15:14:19
*Ugyan még mindig legszívesebben felrúgná a nőt, ha lelkiismerete hagyná neki, de nem kerüli elll a figyelmét a hangulatváltozás. Gyanakodva méricskéli a vöröst, alakoskodást sejtve.*
-Te most gúnyolódsz?
*A símogatásra még jobban meglepődik, de hamar rájön, hogy ő itt most izomból hülyének van nézve. Meg is sértődik, ahogy kell. El éppen nem löki a nő kezét, de kelletlenül hátra hajol.*
-Nem értem, miért kell ezen szórakozni. *Dühösen megtörli arcát a kézfeje tisztábbnak vélt felével. Azért Zia vallomásától kissé elkerekedik a szeme, sőt, leesik az álla, de rossz kedve nem oldódik.*
-Ez... Ezt jó hallani, de ez nem mentesít az alól, amiről beszéltem. Sőt, így meg aztán... *A testi közeledés elől durcásan elhúzódik.*
-Dehogy megyek! Nem megyünk sehova, amíg ezt nem tisztáztuk. Tőlem aztán várhat Kagan nyárig. *Hiába esik jól a nő közeledése és a békülékeny hang, úgy érzi, ha hagyja magát megnyugtatni, nem lesz elég férfias és majd még ezért is kineveti. Ezért komor ábrázattal mered Ziára, persze, miután arrébb lépett az ölelő karok közül.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.03 15:14:19
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-02 13:58:55
Üzenet elküldve: 2018-04-02 13:58:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Már nyitná is szóra ajkait, hogy haragtól csöpögős szavakba formált érveit a pasi fejéhez vágja, ám furcsamód egy szemvillanás alatt elmúlt minden mérge. Bár Syd hisztije durván túlzó, alaptalan még emiatt sem képes rá haragudni. Valójában, az egyetlen, amit most érez az határtalan, megnyugtató szeretet.
Elnéző mosollyal rázza meg aprócskát fejét a félvér vádjaira. Képtelenség minden szava, mégis megérti azokat, avagy inkább indíttatásukat. Sydnek végül is nem vele van baja, pusztán a szabályok, reá kényszerített normák, és elvárások miatt ágál. Mi pedig nem több, mint alakuló személyiségének keresése, önérvényesítés, határok feszegetése. Mindezek pedig igenis tiszteletreméltó, helyénvaló dolgok. Az ő korában.*
-Jól van na.
*Próbálja csitítani szelíden, türelmesen a félelfet, majd lép közelebb aggódva, mikor az kis híján megvakítja magát.
Hátrálást, bucskázást már kivédené, de hiába látja a közelgő veszélyeket, kis drágája villámgyorsan amortizálja le magát.*
-Vigyázz édes.
*Lépne, hogy elkapja a gereblye nyelét, későn. Aggódva, toporogva várja hát ki, hogy szeme fénye végre stabilba hozza önmagát, majd egyből siet segítségére, mint ki meg sem hallotta az iménti szidalmazó szavakat.*
-Jól van, nincs semmi baj.
*Simítja végig Syd arcát lágyan, ha az nem löki el magától kezét. Susog csendesen negédesen, ami furcsa, rendkívül furcsa, most mégis ellenállhatatlan a késztetés rá, mintha másképp nem is viselkedhetne.*
-Tudod, hogy szeretlek.
*Valahol azért maga is megdöbben, hogy ily szavak hagyják el ajkait, de mivel tényleg így érzi, és mivel biztosan tudja Sydnek most pont épp ezt kell hallania a legkevésbé sem bánja.
Ha engedi a félvér maga is igyekszik segédkezni a tisztogatásban, hüvelykjét nyalva meg, dörzsöl szét egy vérfoltot a pasi arcán.*
-Gyere szépen kedves, bemegyünk, megmosdatlak, és ellátom a sebeid.
*Mosolyog bátorítóan szíveszottyára, hangja szavak nélkül ígér jót, szépet, biztonságot, nyugalmat.
Igyekszik átkarolni balról imádott kis gyönyörűségét, karja alatt szándékozva helyet keresni, derekát ölelni.*
*Már nyitná is szóra ajkait, hogy haragtól csöpögős szavakba formált érveit a pasi fejéhez vágja, ám furcsamód egy szemvillanás alatt elmúlt minden mérge. Bár Syd hisztije durván túlzó, alaptalan még emiatt sem képes rá haragudni. Valójában, az egyetlen, amit most érez az határtalan, megnyugtató szeretet.
Elnéző mosollyal rázza meg aprócskát fejét a félvér vádjaira. Képtelenség minden szava, mégis megérti azokat, avagy inkább indíttatásukat. Sydnek végül is nem vele van baja, pusztán a szabályok, reá kényszerített normák, és elvárások miatt ágál. Mi pedig nem több, mint alakuló személyiségének keresése, önérvényesítés, határok feszegetése. Mindezek pedig igenis tiszteletreméltó, helyénvaló dolgok. Az ő korában.*
-Jól van na.
*Próbálja csitítani szelíden, türelmesen a félelfet, majd lép közelebb aggódva, mikor az kis híján megvakítja magát.
Hátrálást, bucskázást már kivédené, de hiába látja a közelgő veszélyeket, kis drágája villámgyorsan amortizálja le magát.*
-Vigyázz édes.
*Lépne, hogy elkapja a gereblye nyelét, későn. Aggódva, toporogva várja hát ki, hogy szeme fénye végre stabilba hozza önmagát, majd egyből siet segítségére, mint ki meg sem hallotta az iménti szidalmazó szavakat.*
-Jól van, nincs semmi baj.
*Simítja végig Syd arcát lágyan, ha az nem löki el magától kezét. Susog csendesen negédesen, ami furcsa, rendkívül furcsa, most mégis ellenállhatatlan a késztetés rá, mintha másképp nem is viselkedhetne.*
-Tudod, hogy szeretlek.
*Valahol azért maga is megdöbben, hogy ily szavak hagyják el ajkait, de mivel tényleg így érzi, és mivel biztosan tudja Sydnek most pont épp ezt kell hallania a legkevésbé sem bánja.
Ha engedi a félvér maga is igyekszik segédkezni a tisztogatásban, hüvelykjét nyalva meg, dörzsöl szét egy vérfoltot a pasi arcán.*
-Gyere szépen kedves, bemegyünk, megmosdatlak, és ellátom a sebeid.
*Mosolyog bátorítóan szíveszottyára, hangja szavak nélkül ígér jót, szépet, biztonságot, nyugalmat.
Igyekszik átkarolni balról imádott kis gyönyörűségét, karja alatt szándékozva helyet keresni, derekát ölelni.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-01 23:55:53
Üzenet elküldve: 2018-04-01 23:55:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Nincs jobb dolga, hát kint sertepertél a kapu előtt. Hallgatja a madarak csiripelését és arra gondol, hogy ezeknek sincs jobb dolga, mint csiripelni ilyenkor. Ult néha szívesen lenne madár, úgy sokkal könnyebb lenne a felderítés. Ult már csak ilyen, na de ilyennek szeretik. Elsősorban Zia hadnagy, már amennyiben ezt szeretetnek lehet nevezni. Inkább megbízik benne. Nyilván Syd őrmester is megbízik benne, na de ha választani kell, akkor inkább Zia hadnagyot választja. Márpedig lehet, hogy választani kell, mert Ult lehet, hogy nem szereti túlbonyolítani a dolgokat, de azt látja, hogy most torzsalkodik a két vezető. Reméli, ez nem megy a csapat egységének és hatékonyságának kárára. Tulajdonképpen még örül is a felé szűrődő ordibálás hangjainak. Így kijön a feszültség. Na de ez már nem az ő dolga, majd megoldják, van elég eszük hozzá.*
*Nincs jobb dolga, hát kint sertepertél a kapu előtt. Hallgatja a madarak csiripelését és arra gondol, hogy ezeknek sincs jobb dolga, mint csiripelni ilyenkor. Ult néha szívesen lenne madár, úgy sokkal könnyebb lenne a felderítés. Ult már csak ilyen, na de ilyennek szeretik. Elsősorban Zia hadnagy, már amennyiben ezt szeretetnek lehet nevezni. Inkább megbízik benne. Nyilván Syd őrmester is megbízik benne, na de ha választani kell, akkor inkább Zia hadnagyot választja. Márpedig lehet, hogy választani kell, mert Ult lehet, hogy nem szereti túlbonyolítani a dolgokat, de azt látja, hogy most torzsalkodik a két vezető. Reméli, ez nem megy a csapat egységének és hatékonyságának kárára. Tulajdonképpen még örül is a felé szűrődő ordibálás hangjainak. Így kijön a feszültség. Na de ez már nem az ő dolga, majd megoldják, van elég eszük hozzá.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-01 23:02:57
Üzenet elküldve: 2018-04-01 23:02:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Nem gondolta volna, hogy Zia válasza majd még jobban felcseszi, de pontosan ez történik. Igen magas szintre felcsesződöttsége pedig szavak formájában nyilvánul meg a világ felé.*
-Teljesen mindegy, miért intézkedsz a hátam mögött, ha a hátam mögött intézkedsz! Így nem lehet vezetni egy csapatot. *A Mynára célozgatást megint új magasságokba emeli a vérnyomását, megtámogatva egy nagy adag sértett önérzettel is.*
-Nem én lődözök le óriásokat azért, mert nem voltak szimpatikusak. *Ez persze nem teljesen igaz, de akit ő lelőtt, az ellenszenvet egy gyilkossággal váltotta ki.* Ha ahelyett, hogy ostobaságot csinálsz, inkább szólnál, hogy beszélni akarsz, nyilván nem a jól megérdemelt pihenésemmel lennék elfoglalva. *Indulatában a hajába akar túrni, de lendületből saját szemébe nyúl.*
-Hogy az a...
*De feledi is a kellemetlenséget, ahogy Zia tovább fokozza az amúgy is súlyos személyeskedést. Syd gyakorlatilag felrobban, csoda, hogy nem teríti be a környéket cafatokkal. Legszívesebben megütné a nőt, de azt azért mégse, inkább hátra lép, így sikeresen megbotlik egy masszívabb vakond túrásban. Egyensúlyát vesztve tántorog pár lépést, elég komikus látványt nyújtva. Mikor újra egyenesen áll, már képesnek érzi magát a válaszra, úgyhogy a nő felé lép. Egyenesen egy ottfelejtett gereblyére. A fa nyél csattanva vágódik orrának, amitől szemét elborítja a könny. Arcához kap és megint hátra lép, megint megbotlik és ezúttal hanyatt is esik. Mikor ezután feltápászkodik, taknya-nyála egyben, az orrából folyik a vér és kissé sáros, úgyhogy méltóságról már beszélni sem érdemes. Az említett matériák mögül és alól dühösen mered a nőre, röviden átgondolja, mit is akar mondani, aztán a megfontolt megoldás mellett dönt.*
-Baszódj meg!
*Inge ujjával igyekszik kimaszatolni a szeméből és a szájából a vért meg a sarat, de inkább csak még rosszabb lesz a helyzet.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Nem gondolta volna, hogy Zia válasza majd még jobban felcseszi, de pontosan ez történik. Igen magas szintre felcsesződöttsége pedig szavak formájában nyilvánul meg a világ felé.*
-Teljesen mindegy, miért intézkedsz a hátam mögött, ha a hátam mögött intézkedsz! Így nem lehet vezetni egy csapatot. *A Mynára célozgatást megint új magasságokba emeli a vérnyomását, megtámogatva egy nagy adag sértett önérzettel is.*
-Nem én lődözök le óriásokat azért, mert nem voltak szimpatikusak. *Ez persze nem teljesen igaz, de akit ő lelőtt, az ellenszenvet egy gyilkossággal váltotta ki.* Ha ahelyett, hogy ostobaságot csinálsz, inkább szólnál, hogy beszélni akarsz, nyilván nem a jól megérdemelt pihenésemmel lennék elfoglalva. *Indulatában a hajába akar túrni, de lendületből saját szemébe nyúl.*
-Hogy az a...
*De feledi is a kellemetlenséget, ahogy Zia tovább fokozza az amúgy is súlyos személyeskedést. Syd gyakorlatilag felrobban, csoda, hogy nem teríti be a környéket cafatokkal. Legszívesebben megütné a nőt, de azt azért mégse, inkább hátra lép, így sikeresen megbotlik egy masszívabb vakond túrásban. Egyensúlyát vesztve tántorog pár lépést, elég komikus látványt nyújtva. Mikor újra egyenesen áll, már képesnek érzi magát a válaszra, úgyhogy a nő felé lép. Egyenesen egy ottfelejtett gereblyére. A fa nyél csattanva vágódik orrának, amitől szemét elborítja a könny. Arcához kap és megint hátra lép, megint megbotlik és ezúttal hanyatt is esik. Mikor ezután feltápászkodik, taknya-nyála egyben, az orrából folyik a vér és kissé sáros, úgyhogy méltóságról már beszélni sem érdemes. Az említett matériák mögül és alól dühösen mered a nőre, röviden átgondolja, mit is akar mondani, aztán a megfontolt megoldás mellett dönt.*
-Baszódj meg!
*Inge ujjával igyekszik kimaszatolni a szeméből és a szájából a vért meg a sarat, de inkább csak még rosszabb lesz a helyzet.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:43:33
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:43:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Elég szarul néz most ki. Az arca baromi sápadt, mint aki bármelyik pillanatban odarókázik, kicsit vörösek a szemei, szóval messziről ordít róla, hogy másnapos.
A hogylétük felől érdeklődő Syd kérdésére tehát csak morrant egyet, az ábrázata amúgy is elárul mindent. Utoljára akkor érezte magát ilyen retekül, amikor azzal a mélységivel ivott meg Alddal, pedig akkor azért sokkal több mindent összeivott. Hát hiába, nem bírja már úgy a piát, mint régen.
Hallgatja ugyan Ziát, aki nagyjából vázolja a továbbiakat, bár igazán nem figyel, túlságosan lüktet a halántéka. Nagyjából, mintha egy gwuff csorda vágtatna rajta.
Halkan köszön az időközben megjelenő társainak, akik közül Harl legalább olyan macskajajosnak tűnik, mint ő, majd, amikor Syd félrehívja a vöröst, jókorát kordul a gyomra, így úgy dönt nem ártana a háborgó gyomrának egy kis étel. A Bögyi felpakolását már úgyis megoldották, további parancsot meg nem kapott.*
-Kínos *néz a vitatkozó páros után. Olyanok, mint valami vén házaspár.* -Pakolok kaját, mindjárt jövök. *azzal be is sétál a nagyterembe, hogy összeszedjen valamennyi ételt, közben persze bele is csipeget.
Pár perc múlva megpakolt tarisznyával tér vissza, nagyjából akkor, amikor Ald elkiáltja magát, jóízűen almát rágcsál közben, majd megáll a félvér mellett.*
-Jó *reagál röviden teli pofával* -Akkor nyergeljem a lovat? *Amennyiben a kérdésére a válasz igen, meg is indul az istálló felé*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Elég szarul néz most ki. Az arca baromi sápadt, mint aki bármelyik pillanatban odarókázik, kicsit vörösek a szemei, szóval messziről ordít róla, hogy másnapos.
A hogylétük felől érdeklődő Syd kérdésére tehát csak morrant egyet, az ábrázata amúgy is elárul mindent. Utoljára akkor érezte magát ilyen retekül, amikor azzal a mélységivel ivott meg Alddal, pedig akkor azért sokkal több mindent összeivott. Hát hiába, nem bírja már úgy a piát, mint régen.
Hallgatja ugyan Ziát, aki nagyjából vázolja a továbbiakat, bár igazán nem figyel, túlságosan lüktet a halántéka. Nagyjából, mintha egy gwuff csorda vágtatna rajta.
Halkan köszön az időközben megjelenő társainak, akik közül Harl legalább olyan macskajajosnak tűnik, mint ő, majd, amikor Syd félrehívja a vöröst, jókorát kordul a gyomra, így úgy dönt nem ártana a háborgó gyomrának egy kis étel. A Bögyi felpakolását már úgyis megoldották, további parancsot meg nem kapott.*
-Kínos *néz a vitatkozó páros után. Olyanok, mint valami vén házaspár.* -Pakolok kaját, mindjárt jövök. *azzal be is sétál a nagyterembe, hogy összeszedjen valamennyi ételt, közben persze bele is csipeget.
Pár perc múlva megpakolt tarisznyával tér vissza, nagyjából akkor, amikor Ald elkiáltja magát, jóízűen almát rágcsál közben, majd megáll a félvér mellett.*
-Jó *reagál röviden teli pofával* -Akkor nyergeljem a lovat? *Amennyiben a kérdésére a válasz igen, meg is indul az istálló felé*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-04-01 10:26:53
Üzenet elküldve: 2018-04-01 10:26:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Kérdésére Syd kimerítő választ ad és Cotys azt halántékát két oldalt mutató ujjaival masszírozva hallgatja, majd Zia is megszólal és a félvér erre már megadóan bólint. Az elmúlt két nap sokat kivett belőle, se kedve, se ereje nincs a további vitához. Sarkon fordul, hogy előkerítse az elf lányt. Mentében csak a válla fölött mordul vissza az évődő párnak.*
-Oké. Csak ne öljétek meg egymást, jó?
*Éppen elég nagy bajban vannak. Nem kéne ezt még újabb hullákkal tetézni.
Pár lépés után döbben rá, hogy még nem is ismeri a házat, így fogalma sem lehet róla, merre keresse Naét. Hirtelen ötlettől vezérelve áll meg és két nagy szippantást követően lassan engedi ki a pipafüstöt, hogy megtépázott idegeit kissé megnyugtassa. Aztán hangosan elkiáltja magát. Ha már ma reggel itt ez a módi.*
-Naesala! Merre vagy? Indulunk.
*Kérdésére Syd kimerítő választ ad és Cotys azt halántékát két oldalt mutató ujjaival masszírozva hallgatja, majd Zia is megszólal és a félvér erre már megadóan bólint. Az elmúlt két nap sokat kivett belőle, se kedve, se ereje nincs a további vitához. Sarkon fordul, hogy előkerítse az elf lányt. Mentében csak a válla fölött mordul vissza az évődő párnak.*
-Oké. Csak ne öljétek meg egymást, jó?
*Éppen elég nagy bajban vannak. Nem kéne ezt még újabb hullákkal tetézni.
Pár lépés után döbben rá, hogy még nem is ismeri a házat, így fogalma sem lehet róla, merre keresse Naét. Hirtelen ötlettől vezérelve áll meg és két nagy szippantást követően lassan engedi ki a pipafüstöt, hogy megtépázott idegeit kissé megnyugtassa. Aztán hangosan elkiáltja magát. Ha már ma reggel itt ez a módi.*
-Naesala! Merre vagy? Indulunk.
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-03-30 13:44:51
Üzenet elküldve: 2018-03-30 13:44:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Mivel választ kérdésére nem kap, az egy helyben állás meg még kicsit fárasztó tevékenység, elindul komótos léptekkel a külvilág felé. Odakint megvakarja a szemeit. Syd és Zia épp fogdmegeset játszanak, nem is igazán tudja mi történik mert a hangok felfogásához sincs elég nyersanyag. Hanem mikor a vénasszony megjelenik az istállóajtóban, a szemei szélesre pattannak, tüdeje megtelik levegővel, erei kitágulnak, orrlyuka vad fújtatásba kezd, a hátán a szőr feláll, pisilőjének záróizma majd' ellazul.*
- A nemjóját.
*Olyan sebességgel fordul vissza a házikóba, mintha üldöznék, s meg sem áll a konyháig, ahol olyan fejfájás hasít a fejébe, hogy hűha. Le is ül gyorsan az egyik székre, hanem mármost figyelmének középpontjába kerül valami. Méghozzá egy számszeríj és egy tegez.
~Én meg baromkodok itt a dobócsillagokkal.~
Hát igen, mókás látvány lehetett amint egy óriást próbált levenni a két lábáról, noha a szó legszorosabb értelmében. Lassan feláll és magához veszi a számszeríjat. Használt már ilyet régebben, habár bele kellene tanulnia újra a használatába. Talán ha Ziana és Syd abbahagyják a patáliát, és a banya is eltakarodik, akkor kimegy és rákérdez a fegyver jogos gazdájára, mert amúgy meg nem bánná, ha megkaphatná. Addig elnézegeti magának, mint gyerek az újdonsült játékát.*
*Mivel választ kérdésére nem kap, az egy helyben állás meg még kicsit fárasztó tevékenység, elindul komótos léptekkel a külvilág felé. Odakint megvakarja a szemeit. Syd és Zia épp fogdmegeset játszanak, nem is igazán tudja mi történik mert a hangok felfogásához sincs elég nyersanyag. Hanem mikor a vénasszony megjelenik az istállóajtóban, a szemei szélesre pattannak, tüdeje megtelik levegővel, erei kitágulnak, orrlyuka vad fújtatásba kezd, a hátán a szőr feláll, pisilőjének záróizma majd' ellazul.*
- A nemjóját.
*Olyan sebességgel fordul vissza a házikóba, mintha üldöznék, s meg sem áll a konyháig, ahol olyan fejfájás hasít a fejébe, hogy hűha. Le is ül gyorsan az egyik székre, hanem mármost figyelmének középpontjába kerül valami. Méghozzá egy számszeríj és egy tegez.
~Én meg baromkodok itt a dobócsillagokkal.~
Hát igen, mókás látvány lehetett amint egy óriást próbált levenni a két lábáról, noha a szó legszorosabb értelmében. Lassan feláll és magához veszi a számszeríjat. Használt már ilyet régebben, habár bele kellene tanulnia újra a használatába. Talán ha Ziana és Syd abbahagyják a patáliát, és a banya is eltakarodik, akkor kimegy és rákérdez a fegyver jogos gazdájára, mert amúgy meg nem bánná, ha megkaphatná. Addig elnézegeti magának, mint gyerek az újdonsült játékát.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-03-29 21:38:14
Üzenet elküldve: 2018-03-29 21:38:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Komolyan nem érti mi Syd gondja, de az első félmondatra már dühösen kapja fel fejét.*
-Én nem.
*Kezdené a replikát csendes, és méregtől fojtott hangon ám esélye sincs, a félvérből csak úgy záporoznak rá a képtelen vádak, és vélt sérelmek. Hallgatja végig az egész szóáradatot, majd bólintva igyekszik lenyugtatni a félvért, és fordul a jelenlévő többiek felé először.*
-Ha nem gond, ezt négyszemközt vitatnánk meg. Leléphettek!
*Érkezik az ellenkezést nem tűrő, újabb utasítás. Majd kivárva még tényleg kettesben maradnak pillant vissza Sydre, fordul felé. Nem üvölt, igyekszik halkan beszélni, bár látható, hogy erővel fogja vissza indulatait.*
-Először is, nem elfogadtalak, én neveztelek ki vezetőnek. Bízva abban, hogy meg tudsz felelni az elvárásoknak.
*Igyekszik gyorsan tisztázni a ki, kiért, meddig részt.*
-De gondolom, hogy szólnom kell, minden olyan döntés előtt ami nem teljesen egyértelmű. Ez az. Te nem gondolod, hogy lehetőséget kellene adj arra, hogy egyáltalán szólhassak?
*Végül is mikor lett volna alkalma szólni? Hiszen mióta Syd visszatért mintha kifejezetten kerülné.*
-Nem intézkednék a hátad mögött, ha figyelnél rám.
*Úgy belegondolva az egészbe Syd nagy rohadék, előbb kényszerhelyzetbe hozza, aztán még fenyegetőzik is.*
-Vagy figyelnék ránk.
*Ami biztos, hogy zsarolni, manipulálni nem fogja hagyni magát.*
-De persze legyen, ahogy szeretnéd. Soha többé nem fordul elő. Ha te vezetsz, te hozol döntéseket.
*Szűri dühösen szavait.*
-Ha te vezetsz, addig viszont így marad. Amíg fontosabb, hogy nőcskék után rohangálj, mint fél percet szánni arra, hogy meghallgasd mi történt a távollétedben, addig kénytelen vagyok én felelni a csapatért.
*Újra éled tegnapi dühe afelett is, hogy Syd minden ok nélkül ide rendelte, majd magasról tett rá.*
-Mert képzeld, *lép közelebb, hogy taszítson egyet vezére vállán.* felkapaszkodott, kivakart kis őrmesterek nélkül is képes vagyok helyzeteket mérlegelni, és döntést hozni! Megértetted?!
*Komolyan nem érti mi Syd gondja, de az első félmondatra már dühösen kapja fel fejét.*
-Én nem.
*Kezdené a replikát csendes, és méregtől fojtott hangon ám esélye sincs, a félvérből csak úgy záporoznak rá a képtelen vádak, és vélt sérelmek. Hallgatja végig az egész szóáradatot, majd bólintva igyekszik lenyugtatni a félvért, és fordul a jelenlévő többiek felé először.*
-Ha nem gond, ezt négyszemközt vitatnánk meg. Leléphettek!
*Érkezik az ellenkezést nem tűrő, újabb utasítás. Majd kivárva még tényleg kettesben maradnak pillant vissza Sydre, fordul felé. Nem üvölt, igyekszik halkan beszélni, bár látható, hogy erővel fogja vissza indulatait.*
-Először is, nem elfogadtalak, én neveztelek ki vezetőnek. Bízva abban, hogy meg tudsz felelni az elvárásoknak.
*Igyekszik gyorsan tisztázni a ki, kiért, meddig részt.*
-De gondolom, hogy szólnom kell, minden olyan döntés előtt ami nem teljesen egyértelmű. Ez az. Te nem gondolod, hogy lehetőséget kellene adj arra, hogy egyáltalán szólhassak?
*Végül is mikor lett volna alkalma szólni? Hiszen mióta Syd visszatért mintha kifejezetten kerülné.*
-Nem intézkednék a hátad mögött, ha figyelnél rám.
*Úgy belegondolva az egészbe Syd nagy rohadék, előbb kényszerhelyzetbe hozza, aztán még fenyegetőzik is.*
-Vagy figyelnék ránk.
*Ami biztos, hogy zsarolni, manipulálni nem fogja hagyni magát.*
-De persze legyen, ahogy szeretnéd. Soha többé nem fordul elő. Ha te vezetsz, te hozol döntéseket.
*Szűri dühösen szavait.*
-Ha te vezetsz, addig viszont így marad. Amíg fontosabb, hogy nőcskék után rohangálj, mint fél percet szánni arra, hogy meghallgasd mi történt a távollétedben, addig kénytelen vagyok én felelni a csapatért.
*Újra éled tegnapi dühe afelett is, hogy Syd minden ok nélkül ide rendelte, majd magasról tett rá.*
-Mert képzeld, *lép közelebb, hogy taszítson egyet vezére vállán.* felkapaszkodott, kivakart kis őrmesterek nélkül is képes vagyok helyzeteket mérlegelni, és döntést hozni! Megértetted?!
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-03-29 21:01:31
Üzenet elküldve: 2018-03-29 21:01:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Úgy dönt, hogy most nem hagyja magát kizökkenteni. Kemény tekintettel néz Ziára és mondja a magáét.*
-Elfogadtál vezetődnek. Nem gondolod, hogy legalábbis előre kéne szólnod, hogy elküldesz valakit? Ráadásul vissza Artheniorba, ahonnan amúgy mi futva jöttünk, ha még emlékszel, mit mondtunk. Amonra meg magasról teszek, jelenleg azon kapok éppen agyvérzést, hogy a hátam mögött intézkedsz. *Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne ordibáljon. Ezért aztán még nagyobb erőfeszítés kell, hogy az öregasszonyt ne zavarja el nagyon csúnyán nagyon messzire.*
-Ez a "leányzó" köszöni, de jól elvan kedves szavak nélkül is. A faluba pedig... *Persze, ezt is Zia kavarta. Úgy érzi, mindjárt a fülén forr ki az agya.* Mindjárt. Nemsokára. Ha megbocsátasz, néném, nekünk sürgős dolgunk van... *terelné vissza a banyát, de Aldot is pont erre veri a balszerencse.*
-Igen, Ald, mindenki. Ha már kérdezed, hatásköri kérdéseket vitatunk meg. Zia elküldte Ultot a városba, hogy legyen ott egy megbízható ember. Én meg ezen felba... felhúztam magam. Ez történt. *Elengedi a nőt, mert hiába húzza akárhova, úgy tűnik, úgy is megtalálják őket. Dühösen mered Ziára.*
-Ez utoljára fordult elő. A következő ilyen húzásodnál vagy te mész máshová, vagy én. Ha én vezetek, akkor csak én küldhetem őket veszélyes helyre és én döntöm el, milyen cél érdemes arra, hogy kockáztassuk egy társunkat. Megértetted? *A ló, a halott meg az egész világ összes többi kérdése várhat, amíg ezt tisztázzák. Gyűlöli, hogy a rafinált vörös kényszer helyzetbe hozta. Ha most a veszélyre hivatkozva nem engedi el Ultot, a nő csak vet rá egy hűvös, lesajnáló pillantást és ellovagol. Miután tisztelgett Ziának.*
-Ald, készülj! Megyünk a Vas hegyre elsimítani a tegnapi balhét meg beszolgáltatni a halottat. Szólj Naesalának is!
*A vénasszonyhoz fordul, ha még mindig ott téblából.*
-Az egyik társunk elkísér a faludba és segít, amiben kell.
*Úgy dönt, hogy most nem hagyja magát kizökkenteni. Kemény tekintettel néz Ziára és mondja a magáét.*
-Elfogadtál vezetődnek. Nem gondolod, hogy legalábbis előre kéne szólnod, hogy elküldesz valakit? Ráadásul vissza Artheniorba, ahonnan amúgy mi futva jöttünk, ha még emlékszel, mit mondtunk. Amonra meg magasról teszek, jelenleg azon kapok éppen agyvérzést, hogy a hátam mögött intézkedsz. *Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne ordibáljon. Ezért aztán még nagyobb erőfeszítés kell, hogy az öregasszonyt ne zavarja el nagyon csúnyán nagyon messzire.*
-Ez a "leányzó" köszöni, de jól elvan kedves szavak nélkül is. A faluba pedig... *Persze, ezt is Zia kavarta. Úgy érzi, mindjárt a fülén forr ki az agya.* Mindjárt. Nemsokára. Ha megbocsátasz, néném, nekünk sürgős dolgunk van... *terelné vissza a banyát, de Aldot is pont erre veri a balszerencse.*
-Igen, Ald, mindenki. Ha már kérdezed, hatásköri kérdéseket vitatunk meg. Zia elküldte Ultot a városba, hogy legyen ott egy megbízható ember. Én meg ezen felba... felhúztam magam. Ez történt. *Elengedi a nőt, mert hiába húzza akárhova, úgy tűnik, úgy is megtalálják őket. Dühösen mered Ziára.*
-Ez utoljára fordult elő. A következő ilyen húzásodnál vagy te mész máshová, vagy én. Ha én vezetek, akkor csak én küldhetem őket veszélyes helyre és én döntöm el, milyen cél érdemes arra, hogy kockáztassuk egy társunkat. Megértetted? *A ló, a halott meg az egész világ összes többi kérdése várhat, amíg ezt tisztázzák. Gyűlöli, hogy a rafinált vörös kényszer helyzetbe hozta. Ha most a veszélyre hivatkozva nem engedi el Ultot, a nő csak vet rá egy hűvös, lesajnáló pillantást és ellovagol. Miután tisztelgett Ziának.*
-Ald, készülj! Megyünk a Vas hegyre elsimítani a tegnapi balhét meg beszolgáltatni a halottat. Szólj Naesalának is!
*A vénasszonyhoz fordul, ha még mindig ott téblából.*
-Az egyik társunk elkísér a faludba és segít, amiben kell.
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2018-03-27 15:30:37
Üzenet elküldve: 2018-03-27 15:30:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
* A Nagy sürgölődésben és zajban, Cotys meghallja Zia válaszát és egyből eszébe jutnak az előző nap eseményei. Dühösen fúj egy nagyot.*
~Francba. Tényleg. Jelenésünk van Kagannál.~
*Gyors kutatás után megtalálja a holmiját amit valaki előző este behordott és úgy dönt az útra csak a mesterkardját és a dobótőreit viszi. Meg a tarisznyáját. A többit szépen felhalmozza az egyik sarokban. ezek után elindul a korábban hallott hang után, közben komótosan nekilát a pipája megtömésének.*
~Rohadt fejfájás!~
*Kilépve a nagyterem ajtaján különös látvány fogadja. Syd éppen Ziával huzakodik és egy aszott vénasszony replikázik velük. Utóbbival úgy dönt egyelőre nem foglalkozik, így az előbbieket szólítja meg, nem túl udvarias modorban.*
-Mi a franc? Itt már mindenki hülye? Mit csináltok?
*Elkerekedett szemekkel, választ várva áll és közben néhányszor beleszív a közben sikeresen meggyújtott pipájába.*
* A Nagy sürgölődésben és zajban, Cotys meghallja Zia válaszát és egyből eszébe jutnak az előző nap eseményei. Dühösen fúj egy nagyot.*
~Francba. Tényleg. Jelenésünk van Kagannál.~
*Gyors kutatás után megtalálja a holmiját amit valaki előző este behordott és úgy dönt az útra csak a mesterkardját és a dobótőreit viszi. Meg a tarisznyáját. A többit szépen felhalmozza az egyik sarokban. ezek után elindul a korábban hallott hang után, közben komótosan nekilát a pipája megtömésének.*
~Rohadt fejfájás!~
*Kilépve a nagyterem ajtaján különös látvány fogadja. Syd éppen Ziával huzakodik és egy aszott vénasszony replikázik velük. Utóbbival úgy dönt egyelőre nem foglalkozik, így az előbbieket szólítja meg, nem túl udvarias modorban.*
-Mi a franc? Itt már mindenki hülye? Mit csináltok?
*Elkerekedett szemekkel, választ várva áll és közben néhányszor beleszív a közben sikeresen meggyújtott pipájába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 268-287