//Konyha, majd nagyterem//
*Még egy darabig elgondolkodva kortyolgatja a bort, amit a pincéből szerzett. Rohadtul édes gyümölcsbor, tipikusan az a fajta, amitől pár pohár után a hányinger kerülget és másnap szétrobban tőle az ember feje.
Csak Harlien hangjára kapja fel a fejét, annyira elbambult, hogy Sydet meg sem hallotta, tekintetét hát túlsminkelt társára emeli, biccent egyet majd fel is áll a székről. Megtöltött kancsóival a kezében egyensúlyozva lépdel át a nagyterembe, útközben néha sajnos kiloccsant itt-ott egy kevéske bort, ilyenkor lebiggyesztett ajakkal, szomorúan pillant a földre cseppenő vörös nedű után.*
~Inkább a vérem folyjon~ *Hát nem ez a legjobb itóka, amit életében ivott, de semmilyen alkoholt nem illik így elpocsékolni. Ha nem lenne ilyen szomorúan színjózan, talán még fel is nyalná.
Miután lepakol mindent az asztalra rögtön le is huppan az egyik székre, lerúgja sáros csizmáját és felteszi a lábát az asztalra. Még vet egy rövid pillantást összehúzott szemöldökkel rejtélyes módon kilyukadt zoknijára, aztán széles vigyorral arcán emeli poharát a magasba és ő is elkurjantja magát.*
-Rád! *azzal fel is hajtja italát és egy oltári nagyot böfög. Amolyan szépen, nőiesen.
Itt persze nem áll meg az ivászat, legalább is részéről biztosan nem, igyekszik annyit meginni abból a cukros lónyálból, amennyit csak tud. Alddal már nem először iszik, a félvér már első kézből megtapasztalhatta, hogy milyen finom úri hölgyre tudja magát inni az elf, bár igaz, nem sok mindenre emlékszik arról az estéről. Arra viszont igen, hogy alaposan kiütötte magát, úgyhogy most azért odafigyel arra, hogy azért ne kelljen őt kísérgetni.
Amint sikerül annyit vedelnie, hogy már nehezen menjen neki a beszéd, eszik egy keveset az asztalon sorakozó ételekből, majd pityókás mosollyal arcán elköszön cimboráitól és az emeletre sétál, hogy rávesse magát valamelyik ágyra.*
//Másnap//
*Épp ahogy számított rá, úgy kel fel, mint akit jó erősen halántékon vertek egy péklapáttal. Szerencsére előző este sikerült épp eleget zabálnia ahhoz, hogy ne taccsoljon egyből az ágya mellé, amint nehézkesen felül, de azért kicsit kavarog a gyomra.
Gyanútlanul beleszimatol a hónaljába, megállapítja, hogy egy döglött borzoi is rózsaillatú hozzá képest, így első útja a fürdőbe vezet és olyat tesz, amit már hosszú ideje nem: alaposan megmosakszik ráadásul szappannal. A víz persze baromi hideg, igyekszik gyorsan túl lenni hát a dolgon, és amint elkészül felráncigálja magára a viszonylag tiszta váltóruháját, majd Zia hangját hallva egyből le is sétál a konyhába. Ahogy megpillantja a hullát cipelő nőket, reggeli rekedtes hangon kérdez*
-Na mi van?