//Mindenki//
-Aha.
*Biccent oda röviden Laornak, és inkább nem is kezdi taglalgatni, hogy ha nem csalódott benne, avagy abban, miként reagálni képes egy-egy helyzetre akkor mire fel volt a nagy hiszti az óriás miatt.
A feltámadásra, mint a legújabb kor kellemetlen következményére csak vállát vonja. Egyesek azt mondják láttak olyat, mások hálát adnak, hogy nem. Azt a képet viszont nehéz feledni, mi az első grombari csata után a vöröske szeme elé tárult. Százak, és nem csak az elmúlt csata áldozatai közül, mindenféle formájú, és fajtájú rémségek keltek ott életre. Ép ésszel talán el sem volt viselhető a kép, legalábbis Aonnak nem sikerült. Zia köszöni jól van, picit megcsömörlött, de ezzel együtt már szinte megszokott eshetőségként képes kezelni a holtak újraéledését.
Hogy Laor maga mennyi hullát látott felkelni, hány régi ismerőse arcába nézett úgy, hogy tudta, ez már valami új, valami idegen, valami rettenetes arról még csak elképzelései sincsenek. Szíve mélyén azért remélni nem oly sokba.
Syd megjegyzése a "mi" levágott óriásfejünkről azért kíváncsisággal tölti el, és fordul máris Ald felé, kérdő tekintettel, melyet az őrmester feltehetően nem láthat, a munka, és a sötét miatt. Nem baj, később visszatérnek rá.
A fagyűjtés említésére bedob egy önelégült félmosolyt.*
-Nem. Mi az én módszerem használjuk.
*Myna is közbekotyog, még csak vádolni sem képes őt naivitásáért, hiszen ezen tudatban ringatja a tanács majd minden polgárát.*
-Tévedtél.
*Némi elégedetlenség vegyül hangjába, ám már úgy pillant a spionra, mint kiben nagy a bizalma, kitől sokat vár, s tudja, benne nem fog csalódni.*
-Ez olyan hír, olyan információ, mit szabadon hangoztathatsz.
*A temetés körülményei teljes mértékben hidegen hagyják, kerül, ami kerül a hulla mellé, nem az ő dolga, szentimentális, felesleges ostobaságnak tartja, viszont határozottan biztos benne, hogy ez nem az ő dolga. Az ő dolga az élők, a haldoklók, és még azok sem bírnak sokszor különösebb jelentőséggel.
Visszafelé bandukolva kedélyes társalgási stílusban osztja meg saját nézeteit saját estéiről.*
-Ma is egy hulla, tegnap is egy hulla. Asszem a tegnapelőtt rendhagyó volt ilyen tekintetben, előtte meg több hulla.
*Váll vonva nyugtázza azért a statisztikai adatokat, és csendesítené a kedélyeket, mielőtt az felhorgadna.*
-De átlagra kijön.
*Hagyja, hogy Laor elmarja tőle a szeszt, így legalább nem kell egy flaskával kezében szerencsétlenkednie a kapuval, és persze rá is fér az ital a széplelkűre.
Syd biccentését nem tudja mire vélni, leginkább úgy veszi, mintha búcsúzás lenne, bólint vissza maga is, tartalmas, kellemes szép estét kívánva ezzel. Bármennyire is dühös most a félelfre, maga is úgy gondolja rá fér egy kis lazítás, s addig sem kell közelében elviselnie.
Ald mellé zárkózik fel, hozzá intézi kérdését.*
-Szóval óriás trófea egy-egy?
*Paskolgatja meg büszkén kedvenc őrmestere hátát, mert ily dicső tettet csakis róla feltételez.*
//Konyha//
*Belépve balra fordul, csak mert Syd jobbra. Ez egy konyha. Szép, nagy konyha, csekély számú hullával az étkezőasztalon. Pont ahogy szereti. A gondos kezeknek hála nincs is benn hidegebb, mint odakinn, így gyorsan szerelkezik le, s tűri fel ingujját a munka előtt.*
-Ult!
*Kiált ki a lánynak, jelezve óhajai, sőt mi több utasításai vannak. Ha érkezik a közlegény máris sorjázza kívánalmait.*
-Szólj a vénasszonynak cukikám, hogy csoszogjon befele, de gyorsba, és keríts egy fürdődézsát. Mondjuk.
*Pördül körbe lassan, és mutat a konyha egy pontjára, közel a tűzhöz, viszonylag távol az asztalhoz.*
-Oda!
*Kap fel két lámpást, ezzel bensőséges félhomályba taszítva a termet, nyújtja át az egyiket Ultnak, majd indul vissza vele, a nagyterem, egyéb helyiségek, mifenék felé.*
-És még lepedőkre is szükségem lesz, vagy háromra. Szóval, enyém az emelet.
*Osztja meg a felderítési tervet lelkesen, majd mielőtt magára hagyná a közlegényt, még inti búcsúszóval.*
-És szólj Laor uraságnak, hogy a fürdője készül, a szórakoztatására rendelt hölgyek türelmét kérik.
*Kacsint vigyorogva, és indul meg az emelet irányába.*