Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 17:24:39
Üzenet elküldve: 2015-05-02 17:24:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*A türelmetlensége kezd aggasztó méreteket ölteni. Már régen elmúlt dél és Riq még mindig nincs itt. Arra gondol el kellene indulni és egy kicsit körülnézni a piacon, hátha mégsem olyan ügyes Riq, mint gondolta és nem fogja megtalálni őket. Most amúgy is kissé takarásban állnak, így nem biztos, hogy észreveszi, hogy itt vannak. Aswea bizalma és aggódása egyaránt jólesik neki. Mosolyogva néz rá és megint elönti a gyengédség érzése iránta.*
-Túl sokat aggódsz nyápicom. Pedig nem kéne, mert lehet, hogy kezdő kis zsebmetsző vagy, de olyan jól álcázod magad, hogy engem is sokáig megtévesztettél. Riq mindig megtalálja ki miben tehetséges. Szerintem te sokkal értékesebb vagy, mint hiszed magadról.
*Biztatja egy kicsit, mert érzi rajta a bizonytalanságot és nem szeretné, ha gyengének érezné magát, majd közöttük.*
-Nekem a legdrágább kincsem vagy.
*Teszi még halkan hozzá és szemét elfordítja a lányról, mert attól fél, ha ránéz még kísértésbe esik és megöleli. Szemével inkább a tömeget pásztázza és kutatja a vörös tincseket, valamelyik fejfedő alatt.*
-Mennünk kéne egy kört hátha észrevesszük valahol.
*Gondolkodik közben hangosan, aztán, ha a lány is kész, akkor elindul vele, hogy szétnézzenek.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 18:03:57
*A türelmetlensége kezd aggasztó méreteket ölteni. Már régen elmúlt dél és Riq még mindig nincs itt. Arra gondol el kellene indulni és egy kicsit körülnézni a piacon, hátha mégsem olyan ügyes Riq, mint gondolta és nem fogja megtalálni őket. Most amúgy is kissé takarásban állnak, így nem biztos, hogy észreveszi, hogy itt vannak. Aswea bizalma és aggódása egyaránt jólesik neki. Mosolyogva néz rá és megint elönti a gyengédség érzése iránta.*
-Túl sokat aggódsz nyápicom. Pedig nem kéne, mert lehet, hogy kezdő kis zsebmetsző vagy, de olyan jól álcázod magad, hogy engem is sokáig megtévesztettél. Riq mindig megtalálja ki miben tehetséges. Szerintem te sokkal értékesebb vagy, mint hiszed magadról.
*Biztatja egy kicsit, mert érzi rajta a bizonytalanságot és nem szeretné, ha gyengének érezné magát, majd közöttük.*
-Nekem a legdrágább kincsem vagy.
*Teszi még halkan hozzá és szemét elfordítja a lányról, mert attól fél, ha ránéz még kísértésbe esik és megöleli. Szemével inkább a tömeget pásztázza és kutatja a vörös tincseket, valamelyik fejfedő alatt.*
-Mennünk kéne egy kört hátha észrevesszük valahol.
*Gondolkodik közben hangosan, aztán, ha a lány is kész, akkor elindul vele, hogy szétnézzenek.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 18:03:57
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 14:57:28
Üzenet elküldve: 2015-05-02 14:57:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Madarak jönnek... //
*A tegnapi nap hozott hideget is, meg meleget is egyaránt, olyannyira, hogy a tervezett másnapi teendőket majdnem teljesen át kellett írnia. Mikor este végre hazaért, hiába volt fáradt, lefekvés előtt még gyorsan le kellett ellenőriznie a sérült karját, majd néhány papírt. A kezével, szerencsére valóban nem történt komolyabb probléma, így nyugodt szívvel mosta le róla a szegénynegyed porát.
Másnap a hajnal első sugaraival kel. Nem mintha olyan sok fény érné ilyenkor a szobát, de megszokta már, hogy ha kint derengeni kezd az ablak előtt, akkor itt az idő a felkelésre vagyis inkább az ébredésre.
A reggeli pillanatok mindig olyan békések és eseménytelenek.
Csak kényelmesen az oldalára fordul és figyeli, amint az ablak túloldalán szép lassan belindul a reggeli élet. Alakok suhannak el néha az üveg előtt, gyerekricsaj tompa hangja szűrődik be az ajtón keresztül, s ilyenkor van az a pillanat, amikor az ember kétszer is meggondolja, hogy fel akar e kelni egyáltalán.
Végül aztán csak kikászálódik komfortos helyzetéből és a hosszú fehér ingét lecseréli normális, fekete ruháira. Fegyvereit gyorsan a helyükre csúsztatja, s így lép ki az ajtón, hogy elnézzen a piac felé.*
*A tegnapi nap hozott hideget is, meg meleget is egyaránt, olyannyira, hogy a tervezett másnapi teendőket majdnem teljesen át kellett írnia. Mikor este végre hazaért, hiába volt fáradt, lefekvés előtt még gyorsan le kellett ellenőriznie a sérült karját, majd néhány papírt. A kezével, szerencsére valóban nem történt komolyabb probléma, így nyugodt szívvel mosta le róla a szegénynegyed porát.
Másnap a hajnal első sugaraival kel. Nem mintha olyan sok fény érné ilyenkor a szobát, de megszokta már, hogy ha kint derengeni kezd az ablak előtt, akkor itt az idő a felkelésre vagyis inkább az ébredésre.
A reggeli pillanatok mindig olyan békések és eseménytelenek.
Csak kényelmesen az oldalára fordul és figyeli, amint az ablak túloldalán szép lassan belindul a reggeli élet. Alakok suhannak el néha az üveg előtt, gyerekricsaj tompa hangja szűrődik be az ajtón keresztül, s ilyenkor van az a pillanat, amikor az ember kétszer is meggondolja, hogy fel akar e kelni egyáltalán.
Végül aztán csak kikászálódik komfortos helyzetéből és a hosszú fehér ingét lecseréli normális, fekete ruháira. Fegyvereit gyorsan a helyükre csúsztatja, s így lép ki az ajtón, hogy elnézzen a piac felé.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 05:48:40
Üzenet elküldve: 2015-05-02 05:48:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Egy vércsére várva //
* Sajnos úgy tűnik, Niras megint kifogott egy bolond nőszemélyt. Mostanában csak az jut neki. Viszont nem az a fajta, akit az ilyen megrázna, ezért felpattan Felhő nyergébe, s megindul a piac felé. *
-Ideje lenne találnunk valami valódi pénzforrást Felhő, különben adhatlak el igáslónak. -
* Mondja a hátasnak, aki a szavakra, mintha értené, felhorkan. *
- Jól van na, nem igásló leszel, hanem valami kényes, nemes kisasszony séta kancája. Rendben? -
* Nevet a bárd, s a piac szélén leszáll hátasáról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Illetve, hogy menet közben elcsenjen egy almát az egyik kofától. Nagyot harap a gyümölcsbe, majd a kancának nyújtja. *
- Tessék kislány. Menjünk, nézzünk körül, hátha látunk, vagy hallunk valami érdekeset. -
* Súgja oda a ló fülébe, aztán beleveti magát a tömegbe. *
* Sajnos úgy tűnik, Niras megint kifogott egy bolond nőszemélyt. Mostanában csak az jut neki. Viszont nem az a fajta, akit az ilyen megrázna, ezért felpattan Felhő nyergébe, s megindul a piac felé. *
-Ideje lenne találnunk valami valódi pénzforrást Felhő, különben adhatlak el igáslónak. -
* Mondja a hátasnak, aki a szavakra, mintha értené, felhorkan. *
- Jól van na, nem igásló leszel, hanem valami kényes, nemes kisasszony séta kancája. Rendben? -
* Nevet a bárd, s a piac szélén leszáll hátasáról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Illetve, hogy menet közben elcsenjen egy almát az egyik kofától. Nagyot harap a gyümölcsbe, majd a kancának nyújtja. *
- Tessék kislány. Menjünk, nézzünk körül, hátha látunk, vagy hallunk valami érdekeset. -
* Súgja oda a ló fülébe, aztán beleveti magát a tömegbe. *
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 05:36:31
Üzenet elküldve: 2015-05-02 05:36:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nagy bevásárlás kis költséggel//
*A idős néne gondolkodik egy keveset, de rááll az ajánlat első részére, hiszen neki ebből kevés vesztesége van.*
-Hát, akkor elkérek annyi cserepet, amennyit teleültetve szeretne a látni a kisasszony. Ha van elegendő persze. Az árakra, én megpróbálom megbeszélni, de még biztosat nem ígérhetem. A tizenötös árat viszont elviszem az uramnak, aztán majdcsak rááll a dolgokra. Majd megmondom, hogy milyen bájos hölgynek küldeti, hátha segít. És akkor a paprikára is állítok neki egy tizenötöt, ha jól vettem ki. És persze, amit cseréptelenül kell vinni, az majd olcsóbb lesz. Bár azt is jó lenne tudni, hogy az mennyi is.
*Ez elég könnyűnek tűnhetett a számára és érzete szerint ezt az állomását lassan elhagyhatja további intézkedni valók ügyében. Hosszú nap lesz az bizonyos, bár amit ma elintéz, azzal a későbbiekben törődnie nem kell, így megoszlik a terhelése. *
*A idős néne gondolkodik egy keveset, de rááll az ajánlat első részére, hiszen neki ebből kevés vesztesége van.*
-Hát, akkor elkérek annyi cserepet, amennyit teleültetve szeretne a látni a kisasszony. Ha van elegendő persze. Az árakra, én megpróbálom megbeszélni, de még biztosat nem ígérhetem. A tizenötös árat viszont elviszem az uramnak, aztán majdcsak rááll a dolgokra. Majd megmondom, hogy milyen bájos hölgynek küldeti, hátha segít. És akkor a paprikára is állítok neki egy tizenötöt, ha jól vettem ki. És persze, amit cseréptelenül kell vinni, az majd olcsóbb lesz. Bár azt is jó lenne tudni, hogy az mennyi is.
*Ez elég könnyűnek tűnhetett a számára és érzete szerint ezt az állomását lassan elhagyhatja további intézkedni valók ügyében. Hosszú nap lesz az bizonyos, bár amit ma elintéz, azzal a későbbiekben törődnie nem kell, így megoszlik a terhelése. *
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-01 20:54:39
Üzenet elküldve: 2015-05-01 20:54:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Néha hátrapillantgat, ahogy kissé elmosolyodva követi szemmel a reggeli beszerzését. Sokáig nem figyeli, nehogy a nagy bámészkodása buktassa le a fiút, így inkább előre fordulva nyújt továbbra is takarást a számára. Most, hogy munka közben látja valahogy még csábítóbb a számára. Egy biztos, ha egymás mellett maradnak attól nem kell tartania, hogy nem fog gondoskodni róla, amit végre valakinek Aswea is viszonozhatja. Ahogy a 'bevásárlás' befejeződik a fiú által mutatott irányba pillant, majd halovány mosollyal biccentve indul is meg felé.*
- Ideje lenne. Enni is és beszélni is.
*Ahogy be is bújik a szekér mögé meg is áll, majd felé fordulva kuncog fel a nyápic megszólításon. Annak ellenére, hogy több lett közöttük, mint egy viccelődő, egymás vérét szívó barátság még mindig megvan közöttük az az élcelődés, ami a megismerkedésüket is övezi. Ahogy a zsákmányból megkapja a fejadagját hálás mosolyt küld a fiú felé, ahogy jóízűen neki is lát. Az első falat lenyelése után jóízűen szusszan fel, majd lopva körbepillant az árusokon és a piac vendégei között. Szerencséjükre most egyetlen szem sem szegeződik rájuk, így a fiú elé lépve csókol is futólag az ajkaira, hogy háláját kifejezze, meg amúgy is hiányzott már neki.*
- Köszönöm kedves piperkőcöm, neked is kedves.
*Kacsint rá, majd biztos, ami biztos inkább hátrébb is húzódik tőle, ahogy tovább falatozgat. Hamar eltünteti ő is a fejadagját. Ahogy az étel el is fogy a gyomra korgása is alább hagy. Most már jobban odakoncentrálva állhat a nap elé. Ha Riq megjelenik nem szeretne állandóan azon görcsölni mikor is fog éhen veszni. Ha ez kötné le, akkor biztos nem tudna úgy odafigyelni, ahogy az szükséges lenne.
Amint a cukros kifli és az alma is elővarázsolódik nagy mosollyal veszi is el. Minél többet érzi, hogy a fiú mennyire törődik vele, annál messzebbre kerül a félelme afelől, hogy egyszer még magára fogja hagyni. Míg először a kiflit majszolgatja el, addig teljes figyelmével adózik a fiúnak, kék íriszeit le sem véve a barna szemekről. Ahogy belekezd, hogy az sem kizárt, hogy Riq egyből a barakk kifosztását tervezgethetné aprót nyelve torpan is meg az evésben. Ő maga, Aswea csak egy pitiáner, de ügyes kezű kis zsebtolvaj. Akár hogy is, egy nagyobb szabású lopás megijeszti kissé. Nem mega a feladat rémisztő a számára, hanem a gondolat, hogy ilyen helyzetekben nem lenne elég ügyes. Talán a ficsúr észrevehette arcán a tartózkodást ettől, hiszen amint elvigyorodik előző megjegyzésén, most hamar jön is a nyugtató felelet.*
- Igen, azt láttam rajta, hogy eszes nő. El tudom képzelni róla, hogy akár mennyire forrófejű terveket eszel ki, annak menete többször át van gondolva. De szerinted ő tisztában lehet azzal, hogy az én aprócska, kis erszény lopó trükkjeim ilyen esetekre nem biztos, hogy elég megfelelők?
*Sóhajt, ahogy a szemeit lesütve forgatja meg az utolsó falat kiflit a kezébe, majd a fiú ajkaihoz tartva pillant vissza rá. Így, hogy Morf minden bizonnyal Riqel tart, ha az felvezeti új ötletét, az már biztos hogy ő sem fog kimaradni belőle. Furcsa lesz, hogy nem egyedül kell munkálkodnia. Ha mást nem próbál úgy segíteni, hogy ne legyen feltétlenül láb alatt. Hiába ígérgeti Morf, hogy vigyázni fog rá, nem akar senkit sem bajba sodorni. Ez az első felfedezett hátránya annak, hogy valakihez erősen kötődni kezdett. A féltés egyszerre tölti el félelemmel és örömmel, hisz ez még mindig azt jelenti, hogy van kihez tartoznia.*
- Riqet még nem ismerem elégé, de benned megbízom. Ha te bízol benne, akkor én is.
*Mosolyodik el halványan, ahogy az almát kezdi rágcsálni.*
- Tudom, hogy vigyázni fogsz, de én sem akarlak bajba sodorni. Mi lesz akkor, ha mindig csak ügyetlen leszek? Ha nem tudom a feladat rám eső részét rendesen elvégezni?
*Ingatja meg a fejét. Ha nincs szerencséje most kezd lámpalázas lenni, ami igen nagyon kellemetlen tekintve azt, hogy még Riq sem érkezett meg, nemhogy az ittlétükről tudna még többet. Ahogy a karjára simít végül mosolyt erőltetve magára pillant ismét a szemeibe. Akár hogy is, akár mibe is csöppent bele legalább a fiúval együtt csinálhatja. Kicsit nyugodtabban néz már Riq érkezése és a piacra jövetelük okának elé.*
*Néha hátrapillantgat, ahogy kissé elmosolyodva követi szemmel a reggeli beszerzését. Sokáig nem figyeli, nehogy a nagy bámészkodása buktassa le a fiút, így inkább előre fordulva nyújt továbbra is takarást a számára. Most, hogy munka közben látja valahogy még csábítóbb a számára. Egy biztos, ha egymás mellett maradnak attól nem kell tartania, hogy nem fog gondoskodni róla, amit végre valakinek Aswea is viszonozhatja. Ahogy a 'bevásárlás' befejeződik a fiú által mutatott irányba pillant, majd halovány mosollyal biccentve indul is meg felé.*
- Ideje lenne. Enni is és beszélni is.
*Ahogy be is bújik a szekér mögé meg is áll, majd felé fordulva kuncog fel a nyápic megszólításon. Annak ellenére, hogy több lett közöttük, mint egy viccelődő, egymás vérét szívó barátság még mindig megvan közöttük az az élcelődés, ami a megismerkedésüket is övezi. Ahogy a zsákmányból megkapja a fejadagját hálás mosolyt küld a fiú felé, ahogy jóízűen neki is lát. Az első falat lenyelése után jóízűen szusszan fel, majd lopva körbepillant az árusokon és a piac vendégei között. Szerencséjükre most egyetlen szem sem szegeződik rájuk, így a fiú elé lépve csókol is futólag az ajkaira, hogy háláját kifejezze, meg amúgy is hiányzott már neki.*
- Köszönöm kedves piperkőcöm, neked is kedves.
*Kacsint rá, majd biztos, ami biztos inkább hátrébb is húzódik tőle, ahogy tovább falatozgat. Hamar eltünteti ő is a fejadagját. Ahogy az étel el is fogy a gyomra korgása is alább hagy. Most már jobban odakoncentrálva állhat a nap elé. Ha Riq megjelenik nem szeretne állandóan azon görcsölni mikor is fog éhen veszni. Ha ez kötné le, akkor biztos nem tudna úgy odafigyelni, ahogy az szükséges lenne.
Amint a cukros kifli és az alma is elővarázsolódik nagy mosollyal veszi is el. Minél többet érzi, hogy a fiú mennyire törődik vele, annál messzebbre kerül a félelme afelől, hogy egyszer még magára fogja hagyni. Míg először a kiflit majszolgatja el, addig teljes figyelmével adózik a fiúnak, kék íriszeit le sem véve a barna szemekről. Ahogy belekezd, hogy az sem kizárt, hogy Riq egyből a barakk kifosztását tervezgethetné aprót nyelve torpan is meg az evésben. Ő maga, Aswea csak egy pitiáner, de ügyes kezű kis zsebtolvaj. Akár hogy is, egy nagyobb szabású lopás megijeszti kissé. Nem mega a feladat rémisztő a számára, hanem a gondolat, hogy ilyen helyzetekben nem lenne elég ügyes. Talán a ficsúr észrevehette arcán a tartózkodást ettől, hiszen amint elvigyorodik előző megjegyzésén, most hamar jön is a nyugtató felelet.*
- Igen, azt láttam rajta, hogy eszes nő. El tudom képzelni róla, hogy akár mennyire forrófejű terveket eszel ki, annak menete többször át van gondolva. De szerinted ő tisztában lehet azzal, hogy az én aprócska, kis erszény lopó trükkjeim ilyen esetekre nem biztos, hogy elég megfelelők?
*Sóhajt, ahogy a szemeit lesütve forgatja meg az utolsó falat kiflit a kezébe, majd a fiú ajkaihoz tartva pillant vissza rá. Így, hogy Morf minden bizonnyal Riqel tart, ha az felvezeti új ötletét, az már biztos hogy ő sem fog kimaradni belőle. Furcsa lesz, hogy nem egyedül kell munkálkodnia. Ha mást nem próbál úgy segíteni, hogy ne legyen feltétlenül láb alatt. Hiába ígérgeti Morf, hogy vigyázni fog rá, nem akar senkit sem bajba sodorni. Ez az első felfedezett hátránya annak, hogy valakihez erősen kötődni kezdett. A féltés egyszerre tölti el félelemmel és örömmel, hisz ez még mindig azt jelenti, hogy van kihez tartoznia.*
- Riqet még nem ismerem elégé, de benned megbízom. Ha te bízol benne, akkor én is.
*Mosolyodik el halványan, ahogy az almát kezdi rágcsálni.*
- Tudom, hogy vigyázni fogsz, de én sem akarlak bajba sodorni. Mi lesz akkor, ha mindig csak ügyetlen leszek? Ha nem tudom a feladat rám eső részét rendesen elvégezni?
*Ingatja meg a fejét. Ha nincs szerencséje most kezd lámpalázas lenni, ami igen nagyon kellemetlen tekintve azt, hogy még Riq sem érkezett meg, nemhogy az ittlétükről tudna még többet. Ahogy a karjára simít végül mosolyt erőltetve magára pillant ismét a szemeibe. Akár hogy is, akár mibe is csöppent bele legalább a fiúval együtt csinálhatja. Kicsit nyugodtabban néz már Riq érkezése és a piacra jövetelük okának elé.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-01 17:44:28
Üzenet elküldve: 2015-05-01 17:44:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy bevásárlás kis költséggel//
* Messzi vidék az biztos, na meg másabb az éghajlat is. Ezzel párhuzamosan pedig egyes dolgok ára is más, teljesen más. Na. Hát ezért is mondta ő, hogy legutóbb merre járt. Jobb ha a néni mondja meg az alapárakat. Ezeket az árakat azért meg kell gondolni, de hát, ami kell, az kell és nagyon alkudozni sem akar. A végösszegből talán fog kapni engedményt, azt meg nem rontaná el. De azért ezt az összeget meg kell gondolni, még akkor is, ha rá szokta szánni azt a plusz költséget, amit a cserepek jelentenek. Ámbátor most is felkészülten jött, szóval. *
- Vannak nálam agyagedények a szekeremben, inkább hosszúkás ládák, azokban több fér el egymás mellett, még úgy is, hogy már nagyobbacskák azok a palánták. Azokat esetleg itt hagyhatnám, ha úgy döntenek, hogy valamennyit eladnak nekem belőle.
- Vagy inkább holnap találkozunk itt és ha úgy van, akkor majd itt helyben gyorsan átültetjük őket, melyik lenne a legjobb?
- A paradicsomokért a 10 arany nem olyan vészes ár, de paprikára is feltétlen szükségem lenne, viszont ez így kicsit drágának tűnik. Mit szólnának a 15 aranyhoz?
* Alku, hát legyen alku, meg kell próbálni. Végül is kereskedő, de nem akar a néni előtt nagyon rámenős lenni. Meg vannak a maga szabályai, eszerint játszik, mint mindig. Ha majd nagyon nem megy, akkor átállítja magát. *
* Messzi vidék az biztos, na meg másabb az éghajlat is. Ezzel párhuzamosan pedig egyes dolgok ára is más, teljesen más. Na. Hát ezért is mondta ő, hogy legutóbb merre járt. Jobb ha a néni mondja meg az alapárakat. Ezeket az árakat azért meg kell gondolni, de hát, ami kell, az kell és nagyon alkudozni sem akar. A végösszegből talán fog kapni engedményt, azt meg nem rontaná el. De azért ezt az összeget meg kell gondolni, még akkor is, ha rá szokta szánni azt a plusz költséget, amit a cserepek jelentenek. Ámbátor most is felkészülten jött, szóval. *
- Vannak nálam agyagedények a szekeremben, inkább hosszúkás ládák, azokban több fér el egymás mellett, még úgy is, hogy már nagyobbacskák azok a palánták. Azokat esetleg itt hagyhatnám, ha úgy döntenek, hogy valamennyit eladnak nekem belőle.
- Vagy inkább holnap találkozunk itt és ha úgy van, akkor majd itt helyben gyorsan átültetjük őket, melyik lenne a legjobb?
- A paradicsomokért a 10 arany nem olyan vészes ár, de paprikára is feltétlen szükségem lenne, viszont ez így kicsit drágának tűnik. Mit szólnának a 15 aranyhoz?
* Alku, hát legyen alku, meg kell próbálni. Végül is kereskedő, de nem akar a néni előtt nagyon rámenős lenni. Meg vannak a maga szabályai, eszerint játszik, mint mindig. Ha majd nagyon nem megy, akkor átállítja magát. *
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-29 21:54:49
Üzenet elküldve: 2015-04-29 21:54:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*A lány mellett haladva lépked, de úgy helyezkedik, hogy közben a standok közelébe férkőzhessen alkalomadtán. Elhaladnak egy gyümölcsökkel megrakott stand mellett és ahogy lehúzódik egészen közel kerül hozzá az asztal, így gyakorlott mozdulattal már el is tüntet pár almát a szélről, amíg az árus valaki másnak ad éppen a másik oldalon valami gyümölcs félét. Köpönyege belső zsebeiben egy szemvillanás alatt tűnik el a zsákmány. Végül is ez csak pár szem, alig hiányozhat.*
~Az újonnan érkezők fogadó ajándéka.~
*Ahogy haladnak kicsit Aswea mögé keveredik és miközben pusmog a fülébe remek takarást nyújt neki, hogy fürge ujjai még összeszedjenek egy két finomságot. A mellettük elhaladó kifli árus a legjobb helyen, a fején viszi a hosszú kosarat, így egy pici lökés és már köpönyegébe vándorol is pár darab. Ez már gyerekjáték. Amit elvesz nem igazán nagy érték, de gyakorlott szemei, azért kiválasztják a megfelelő pillanatot ezekre a kis begyűjtésekre. Végül jelzi Aswea karját érintve, hogy álljanak meg és kivételesen aranyért megvesz egy kis hideg sültet is, mert az nem jó szögben van az ingyenes beszerzéshez és nem kockáztat most többet egy kis reggeliért. Különben az eddigi zsákmánnyal bőven meg van elégedve.*
-Gyere egy kicsit oda nyápic, ott elmondom, amíg ezt megesszük.
*Mutat egy félre eső helyre ahol viszonylag védve vannak a tömegtől meg a szemektől, egy a többivel várakozó megrakott szekér viszonylagos takarásában. A ficsúr megszólítást, illet már viszonozni, de azért szereti a lány csípős nyelvét. Amint a félig takarásba érnek átadja a lánynak a zsákmányolt étel egy részét a hússal együtt.*
-Jó étvágyat nyápic.
*Mondja kedvesen, aztán farkas módjára tünteti el a ráeső részt a reggeliből, mert már eléggé marta a gyomrát az éhe. Miután meggyőződött róla, hogy a lány is mindent megevett, amit adott neki még köpönyege belső titok zsebéből mosolyogva elővarázsolja neki a kis cukros kiflit meg az almát, hogy biztosan ne maradjon éhes, közben belekezd a magyarázatba halkan.*
-Tudod, visszatérve arra amit az eőbb kérdeztél, Riqet elég ideje ismerem már és híresen kiszámíthatatlan. Lehet, hogy mindjárt azzal áll elő, hogy raboljuk ki a barakkot és hozzuk el az összes őr fegyverét, mert már megvan rájuk a vevő.
*Vigyorog egy kicsit amikor előadja ezt, de a vörös tolvajhercegnő tényleg ilyen váratlan dolgokkal szokott előrukkolni. Azért igyekszik megnyugtatni kedvesét nehogy azt gondolja csakis ilyen öngyilkos tervről lehet szó. Végül is akármilyen veszélyesek Riq tervei nagyon alaposan átgondol és megtervez mindent.*
-Tudod, amit mond az általában jól átgondolt nem kell aggódnod, nem bánjuk meg, ha vele tartunk. A régi bandának, nagyon sok jó tippet adott. Persze nem ingyen. Gyakran tettünk szívességet neki, de soha nem bántam meg, ha őt követtem. Szóval nem tudom most mit akar, de várom már.
*Gyengéd tekintettel néz a lányra. Milyen más lesz, így, hogy ő is vele tart, majd.*
-Tudod azt sem bántam meg, hogy téged követtelek nyápic. Ne aggódj vigyázni fogok rád.
*Kacsint egyet felé és lopva végig simít a karján egy megnyugtató mosoly kíséretében. Tudja jól, hogy óvni fogja a veszélyesebb feladatoktól, ha lesz ilyen. Az igazat megvallva már kezd egy kicsit türelmetlen lenni. A kalandvágya nem lett kevesebb, mint eddig volt és Riq minden kétséget kizáróan azt mindig táplálta idáig.*
*A lány mellett haladva lépked, de úgy helyezkedik, hogy közben a standok közelébe férkőzhessen alkalomadtán. Elhaladnak egy gyümölcsökkel megrakott stand mellett és ahogy lehúzódik egészen közel kerül hozzá az asztal, így gyakorlott mozdulattal már el is tüntet pár almát a szélről, amíg az árus valaki másnak ad éppen a másik oldalon valami gyümölcs félét. Köpönyege belső zsebeiben egy szemvillanás alatt tűnik el a zsákmány. Végül is ez csak pár szem, alig hiányozhat.*
~Az újonnan érkezők fogadó ajándéka.~
*Ahogy haladnak kicsit Aswea mögé keveredik és miközben pusmog a fülébe remek takarást nyújt neki, hogy fürge ujjai még összeszedjenek egy két finomságot. A mellettük elhaladó kifli árus a legjobb helyen, a fején viszi a hosszú kosarat, így egy pici lökés és már köpönyegébe vándorol is pár darab. Ez már gyerekjáték. Amit elvesz nem igazán nagy érték, de gyakorlott szemei, azért kiválasztják a megfelelő pillanatot ezekre a kis begyűjtésekre. Végül jelzi Aswea karját érintve, hogy álljanak meg és kivételesen aranyért megvesz egy kis hideg sültet is, mert az nem jó szögben van az ingyenes beszerzéshez és nem kockáztat most többet egy kis reggeliért. Különben az eddigi zsákmánnyal bőven meg van elégedve.*
-Gyere egy kicsit oda nyápic, ott elmondom, amíg ezt megesszük.
*Mutat egy félre eső helyre ahol viszonylag védve vannak a tömegtől meg a szemektől, egy a többivel várakozó megrakott szekér viszonylagos takarásában. A ficsúr megszólítást, illet már viszonozni, de azért szereti a lány csípős nyelvét. Amint a félig takarásba érnek átadja a lánynak a zsákmányolt étel egy részét a hússal együtt.*
-Jó étvágyat nyápic.
*Mondja kedvesen, aztán farkas módjára tünteti el a ráeső részt a reggeliből, mert már eléggé marta a gyomrát az éhe. Miután meggyőződött róla, hogy a lány is mindent megevett, amit adott neki még köpönyege belső titok zsebéből mosolyogva elővarázsolja neki a kis cukros kiflit meg az almát, hogy biztosan ne maradjon éhes, közben belekezd a magyarázatba halkan.*
-Tudod, visszatérve arra amit az eőbb kérdeztél, Riqet elég ideje ismerem már és híresen kiszámíthatatlan. Lehet, hogy mindjárt azzal áll elő, hogy raboljuk ki a barakkot és hozzuk el az összes őr fegyverét, mert már megvan rájuk a vevő.
*Vigyorog egy kicsit amikor előadja ezt, de a vörös tolvajhercegnő tényleg ilyen váratlan dolgokkal szokott előrukkolni. Azért igyekszik megnyugtatni kedvesét nehogy azt gondolja csakis ilyen öngyilkos tervről lehet szó. Végül is akármilyen veszélyesek Riq tervei nagyon alaposan átgondol és megtervez mindent.*
-Tudod, amit mond az általában jól átgondolt nem kell aggódnod, nem bánjuk meg, ha vele tartunk. A régi bandának, nagyon sok jó tippet adott. Persze nem ingyen. Gyakran tettünk szívességet neki, de soha nem bántam meg, ha őt követtem. Szóval nem tudom most mit akar, de várom már.
*Gyengéd tekintettel néz a lányra. Milyen más lesz, így, hogy ő is vele tart, majd.*
-Tudod azt sem bántam meg, hogy téged követtelek nyápic. Ne aggódj vigyázni fogok rád.
*Kacsint egyet felé és lopva végig simít a karján egy megnyugtató mosoly kíséretében. Tudja jól, hogy óvni fogja a veszélyesebb feladatoktól, ha lesz ilyen. Az igazat megvallva már kezd egy kicsit türelmetlen lenni. A kalandvágya nem lett kevesebb, mint eddig volt és Riq minden kétséget kizáróan azt mindig táplálta idáig.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-29 20:14:25
Üzenet elküldve: 2015-04-29 20:14:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Boldoggá teszi, hogy kedvese nem zavartatja magát a küllem miatt. Szíve szerint ő sem törődne a sok balga városival, de ahogy a térre érnek ő is jobbnak látja, hogy ha, fájó szívvel, de elengedi a kezét. Az ajtóban kapott ölelést, azt ahogy szorosan hozzábújik mélyen elraktározza magában, hogy az emlék egész napra kitartson. Ki tudja mikor menekülhetnek újból a szoba mélyébe, egymás ölelő karjaiba.*
- Talán egyszerűbb lenne, ha kapnál egy sétabotot ficsúr.
*Vigyorodik el haloványan, majd meg is indul vele a Piactérre. Igyekszik lépteit lassúra fogni, hogy minél tovább foghassa az erős kezet, de hiába, a tér nincs messze, egy örökkévalóságig meg még sem kutyagolhatnak. Ahogy az ujjak eltávolodnak tőle szinte a kétségbeesés lesz rajta úrrá, s ezen érzés miatt lesz egyszeriben boldog és riadt is. Örömmel tölti el, hogy végre van mellette valaki, kivel talán egész életét megoszthatja, de fél is, hogy ha ennek mégis vége szakad, abba talán bele is betegszik.
Ahogy már magányosan haladnak az utcán óvó pillantásokat küld felé, igyekezve úgy lépdelni, hogy minél kevesebb lény akarja felborítani őket. De a tömeg ellen nem sok mindent tud tenni. A legnagyobb félelme így is inkább az, hogy elsodródnak egymástól. Félreértik vagy sem, nem érdekli, bizony minél közelebb húzódik a férfihoz, ahogy bekeverednek a nyüzsgő piacozók közé. Ahogy az orrát megcsapják a finom illatok, majd Morf is említést tesz a késői reggeliről az ő pocakja is hamar észbe kapva kordul nagyot.*
- Ötletnek nem utolsó, keressünk valamit.
*Nagy mosollyal fog is felsője ujjára, ahogy kezdi is magát átverekedni a tömegen, hátha elér valami gyomortelítő árust. A tegnapi vacsora akárhogy is, de már a régmúlt, s most, hogy az éjszaka rózsaszín köde kissé alább hagyott a teste ehető falat után áhítozik.*
- Te ficsúr...
*Ahogy végre kicsit nagyobb helyet nyernek jobban felszabadul. A zajban, a nyüzsgésben nem igazán hallhatják meg, így bátrabban mer már kérdezősködni mai napjukról.*
- Te jobban ismered Riqet. Szerinted... Szóval van ötleted, hogy miért hívott ma ide?
*Pillant végül hátra rá kíváncsian, ahogy lassan elengedi ingének ujját. Reméli, hogy valami olyan fog ma történni, ami nyereséget hoz a számukra. Ő nem ismeri a vörös nőt, így nem tudhatja igazából, miféle dolgokat is szánhat nekik, de Morfban bízik. Ha ő jó ötletnek tartja, hogy megjelenjenek ma itt, akkor nyugodtabb lélekkel jön is el.*
*Boldoggá teszi, hogy kedvese nem zavartatja magát a küllem miatt. Szíve szerint ő sem törődne a sok balga városival, de ahogy a térre érnek ő is jobbnak látja, hogy ha, fájó szívvel, de elengedi a kezét. Az ajtóban kapott ölelést, azt ahogy szorosan hozzábújik mélyen elraktározza magában, hogy az emlék egész napra kitartson. Ki tudja mikor menekülhetnek újból a szoba mélyébe, egymás ölelő karjaiba.*
- Talán egyszerűbb lenne, ha kapnál egy sétabotot ficsúr.
*Vigyorodik el haloványan, majd meg is indul vele a Piactérre. Igyekszik lépteit lassúra fogni, hogy minél tovább foghassa az erős kezet, de hiába, a tér nincs messze, egy örökkévalóságig meg még sem kutyagolhatnak. Ahogy az ujjak eltávolodnak tőle szinte a kétségbeesés lesz rajta úrrá, s ezen érzés miatt lesz egyszeriben boldog és riadt is. Örömmel tölti el, hogy végre van mellette valaki, kivel talán egész életét megoszthatja, de fél is, hogy ha ennek mégis vége szakad, abba talán bele is betegszik.
Ahogy már magányosan haladnak az utcán óvó pillantásokat küld felé, igyekezve úgy lépdelni, hogy minél kevesebb lény akarja felborítani őket. De a tömeg ellen nem sok mindent tud tenni. A legnagyobb félelme így is inkább az, hogy elsodródnak egymástól. Félreértik vagy sem, nem érdekli, bizony minél közelebb húzódik a férfihoz, ahogy bekeverednek a nyüzsgő piacozók közé. Ahogy az orrát megcsapják a finom illatok, majd Morf is említést tesz a késői reggeliről az ő pocakja is hamar észbe kapva kordul nagyot.*
- Ötletnek nem utolsó, keressünk valamit.
*Nagy mosollyal fog is felsője ujjára, ahogy kezdi is magát átverekedni a tömegen, hátha elér valami gyomortelítő árust. A tegnapi vacsora akárhogy is, de már a régmúlt, s most, hogy az éjszaka rózsaszín köde kissé alább hagyott a teste ehető falat után áhítozik.*
- Te ficsúr...
*Ahogy végre kicsit nagyobb helyet nyernek jobban felszabadul. A zajban, a nyüzsgésben nem igazán hallhatják meg, így bátrabban mer már kérdezősködni mai napjukról.*
- Te jobban ismered Riqet. Szerinted... Szóval van ötleted, hogy miért hívott ma ide?
*Pillant végül hátra rá kíváncsian, ahogy lassan elengedi ingének ujját. Reméli, hogy valami olyan fog ma történni, ami nyereséget hoz a számukra. Ő nem ismeri a vörös nőt, így nem tudhatja igazából, miféle dolgokat is szánhat nekik, de Morfban bízik. Ha ő jó ötletnek tartja, hogy megjelenjenek ma itt, akkor nyugodtabb lélekkel jön is el.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-29 09:22:06
Üzenet elküldve: 2015-04-29 09:22:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//K'rag Odhr//
*Végül csak visszatér a piactérre, ráér még az erdőbe menni. Egy érdekes jelenet szemtanúja lesz nem messze a kovácsműhelytől, az orkokat mindig is modortalan primitív népségnek hitte, de most azt kell látnia, hogy egy ork férfi teljesen udvariasan kezeli a vele faragatlanul beszélő piaci kofát.*
~Hát ez érdekes~
*Végigmérve az orkot külsőre sem átlagos, nem olyan tagbaszakadt mint fajtársai, bár ruházata, hagy némi kívánnivalót, de tartása kicsit emberibb, előkelőbb, mint azt várni lehetne.
Mikor az Ork tovább indul, A'frad először csak tisztes távolból követi, de amikor az megáll dohányt venni, akkor odalép hozzá.*
-Üdv ork uraság.
*Hajol meg enyhén, s szavaiban nem érezni semmi gúnyt.*
-Ne haragudjon, hogy megzavarom, de úgy látom ön jobban kiismeri magát a körnéken mint én, már egy ideje sétálgatok a városba, de valahogy mindig ugyanoda lukadok ki, talán tud egy kicsit segíteni eligazodni.
*a Fiú várakozón tekint égkék szemeivel a zöldbőrűre.*
-Szép pipa, nem találkoztam még pipázó orkkal.
*teszi még hozzá*
A hozzászólás írója (A'frad Loganar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.29 09:23:53
*Végül csak visszatér a piactérre, ráér még az erdőbe menni. Egy érdekes jelenet szemtanúja lesz nem messze a kovácsműhelytől, az orkokat mindig is modortalan primitív népségnek hitte, de most azt kell látnia, hogy egy ork férfi teljesen udvariasan kezeli a vele faragatlanul beszélő piaci kofát.*
~Hát ez érdekes~
*Végigmérve az orkot külsőre sem átlagos, nem olyan tagbaszakadt mint fajtársai, bár ruházata, hagy némi kívánnivalót, de tartása kicsit emberibb, előkelőbb, mint azt várni lehetne.
Mikor az Ork tovább indul, A'frad először csak tisztes távolból követi, de amikor az megáll dohányt venni, akkor odalép hozzá.*
-Üdv ork uraság.
*Hajol meg enyhén, s szavaiban nem érezni semmi gúnyt.*
-Ne haragudjon, hogy megzavarom, de úgy látom ön jobban kiismeri magát a körnéken mint én, már egy ideje sétálgatok a városba, de valahogy mindig ugyanoda lukadok ki, talán tud egy kicsit segíteni eligazodni.
*a Fiú várakozón tekint égkék szemeivel a zöldbőrűre.*
-Szép pipa, nem találkoztam még pipázó orkkal.
*teszi még hozzá*
A hozzászólás írója (A'frad Loganar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.29 09:23:53
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-29 08:02:38
Üzenet elküldve: 2015-04-29 08:02:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*Most ismét bebizonyosodik, hogy igaz amit régi ivó cimborái néha mondtak róla, hogy nem érti a nők nyelvét. Egyszerűen nem érti, mit jelent az, hogy a lány nem veheti fel a versenyt Riqelievel, ha rendes női ruhába bújik. Azt sem érti jelen pillanatban, miért kellene versenyezniük bármiben is. Azt meg végképp nem tudja, miért mondja a legszebb kék szemek tulajdonosa, hogy ő nem gyönyörű, hiszen nem egyszer elmondta neki és ebben nem volt semmi túlzás. Az ő kedvese és akit ő szeret az csak is gyönyörű lehet, ha nem a legszebb a világegyetemben. Úgy dönt, most nem boncolgatja ezt a témát. Ez olyan női dolog lehet, amiből van egy pár és sajnos egyiket sem érti ezek közül, de talán nem is érdekes. A fő az, hogy érzi a kecses ujjakat az övéi között és itt van vele, akihez a szíve húzza, akivel egy közös izgalmas kaland felé indul. Nem szokása gondolatban elkölteni az aranyat előre, de most jó arra gondolni, ha sikerül valami jövedelmező, akkor gond nélkül vehet, majd bármint, amit csak a lány szeretne. Elvégre mindent megérdemel, ami csak a kerek világon helyet kapott. Vidáman pillant rá, ahogy az ajtót nyitja és megkérdezi nem fél, hogy megszólják, amiért kézen fogja egy fiú és úgy vezeti.*
-Hát még, ha átölelem és megcsókolom azt a fiút, na akkor már lesz mit bámulni. Különben mit csináljak, ha egyszer folyton eltévedek, akkor csak természetes, hogy a legjobb idegenvezető kezét fogva araszolok. Ha valaki mégis nagyon gyanakodva néz, majd azt mondjuk rosszul látok.
*Máris vigyorodik el a gondolaton, de azért nehéz szívvel állapítja meg, hogy a lánynak megint helyén van esze. Sajnos csak a piacig mehetnek így, ott már túl nagy lesz a tömeg és valakinek biztosan szemet szúrna. Ott akármennyire is nem akaródzik, el kell majd engednie.*
-A piacon, majd elengedhetsz, ha nagyon muszáj, de addig, tudod mennyire hajlamos vagyok elkeveredni.
*Nem tudhatja milyen kaland áll előttük és tényleg nem lenne szerencsés elrontani mindjárt az elején. Azért gyorsan a kezét húzva maga felé, a karjaiba fonja és átöleli még egyszer Asweát, hogy a puha test érintésével feltöltődjön. Szorosan tartja, beleadva az ölelésbe minden kimondott és kimondatlan vágyat és érzést, hogy kitartson egész napra, mert sajnos nem ölelheti most jó ideig. Végül nagy nehezen elengedi és az ajtót kinyitva szinte kihúzza rajta, mielőtt még a közelségétől újra elvesztené a fejét és tényleg ott ragadnának a szoba rejtekében. Kiérve a szegénynegyed utcájára, körülnéz egy kicsit, aztán maga elé engedi, immár Asro barátját, hogy elinduljanak a közös üzlet felé. Mivel a szegényes mégis otthonos ház nem áll túl messze a szegény negyed végétől, viszonylag hamar odaérnek a nyüzsgő piachoz. Szomorú tekintettel áll meg és végig simítva lassan ujjain, végül nagy nehezen elengedi a kezét. A hiányérzet azonnal mellé szegődik, ahogyan már nem érzi az ujjak finom fogását. Végül halványan elmosolyodik és biztató pillantást küld a lánynak, hogy beléphetnek a piaci forgatagba. Ha elindul szorosan mellette halad, igaz így a jövő menő emberek és nem emberek néha neki ütköznek kissé, de ez nem nagyon zavarja. A nap már jócskán delelőre jár. Most jut csak eszébe, hogy nem is ettek tegnap óta, ezért most már kéne valamit. A lány is biztosan nagyon megéhezett mostanra. Persze, ahogy eszébe jut, a ez a gondolat gyomra azonnal megszólal jelezve, hogy tökéletesen egyetért. Zavartan mosolyog a lányra.*
-Nem vagy éhes Aswe… Asro barátom? Itt a piacon biztosan szerezhetünk valami ételt.
*Mondjuk ő még nem járt itt, de a rengeteg árus között felfedezi azonnal a gyümölcsöket és frissen sülteket árulók sokaságát. Mivel egyelőre nem bukkant még fel Riq, úgy gondolja ennyi kitérőt még tehetnek. Különben amilyen éles szemű az a lány, biztosan valamelyik közeli tetőről figyeli a piacot és már lehet régen kiszúrta őket. Valószínűleg nem kell, majd sokat keresgélniük, hogy ráakadjanak, előbb találja meg a lány őket. Addig is kérdőn néz Asweára, hogy ő mit szól a délben elfogyasztott reggeli ötletéhez.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.29 08:41:57
*Most ismét bebizonyosodik, hogy igaz amit régi ivó cimborái néha mondtak róla, hogy nem érti a nők nyelvét. Egyszerűen nem érti, mit jelent az, hogy a lány nem veheti fel a versenyt Riqelievel, ha rendes női ruhába bújik. Azt sem érti jelen pillanatban, miért kellene versenyezniük bármiben is. Azt meg végképp nem tudja, miért mondja a legszebb kék szemek tulajdonosa, hogy ő nem gyönyörű, hiszen nem egyszer elmondta neki és ebben nem volt semmi túlzás. Az ő kedvese és akit ő szeret az csak is gyönyörű lehet, ha nem a legszebb a világegyetemben. Úgy dönt, most nem boncolgatja ezt a témát. Ez olyan női dolog lehet, amiből van egy pár és sajnos egyiket sem érti ezek közül, de talán nem is érdekes. A fő az, hogy érzi a kecses ujjakat az övéi között és itt van vele, akihez a szíve húzza, akivel egy közös izgalmas kaland felé indul. Nem szokása gondolatban elkölteni az aranyat előre, de most jó arra gondolni, ha sikerül valami jövedelmező, akkor gond nélkül vehet, majd bármint, amit csak a lány szeretne. Elvégre mindent megérdemel, ami csak a kerek világon helyet kapott. Vidáman pillant rá, ahogy az ajtót nyitja és megkérdezi nem fél, hogy megszólják, amiért kézen fogja egy fiú és úgy vezeti.*
-Hát még, ha átölelem és megcsókolom azt a fiút, na akkor már lesz mit bámulni. Különben mit csináljak, ha egyszer folyton eltévedek, akkor csak természetes, hogy a legjobb idegenvezető kezét fogva araszolok. Ha valaki mégis nagyon gyanakodva néz, majd azt mondjuk rosszul látok.
*Máris vigyorodik el a gondolaton, de azért nehéz szívvel állapítja meg, hogy a lánynak megint helyén van esze. Sajnos csak a piacig mehetnek így, ott már túl nagy lesz a tömeg és valakinek biztosan szemet szúrna. Ott akármennyire is nem akaródzik, el kell majd engednie.*
-A piacon, majd elengedhetsz, ha nagyon muszáj, de addig, tudod mennyire hajlamos vagyok elkeveredni.
*Nem tudhatja milyen kaland áll előttük és tényleg nem lenne szerencsés elrontani mindjárt az elején. Azért gyorsan a kezét húzva maga felé, a karjaiba fonja és átöleli még egyszer Asweát, hogy a puha test érintésével feltöltődjön. Szorosan tartja, beleadva az ölelésbe minden kimondott és kimondatlan vágyat és érzést, hogy kitartson egész napra, mert sajnos nem ölelheti most jó ideig. Végül nagy nehezen elengedi és az ajtót kinyitva szinte kihúzza rajta, mielőtt még a közelségétől újra elvesztené a fejét és tényleg ott ragadnának a szoba rejtekében. Kiérve a szegénynegyed utcájára, körülnéz egy kicsit, aztán maga elé engedi, immár Asro barátját, hogy elinduljanak a közös üzlet felé. Mivel a szegényes mégis otthonos ház nem áll túl messze a szegény negyed végétől, viszonylag hamar odaérnek a nyüzsgő piachoz. Szomorú tekintettel áll meg és végig simítva lassan ujjain, végül nagy nehezen elengedi a kezét. A hiányérzet azonnal mellé szegődik, ahogyan már nem érzi az ujjak finom fogását. Végül halványan elmosolyodik és biztató pillantást küld a lánynak, hogy beléphetnek a piaci forgatagba. Ha elindul szorosan mellette halad, igaz így a jövő menő emberek és nem emberek néha neki ütköznek kissé, de ez nem nagyon zavarja. A nap már jócskán delelőre jár. Most jut csak eszébe, hogy nem is ettek tegnap óta, ezért most már kéne valamit. A lány is biztosan nagyon megéhezett mostanra. Persze, ahogy eszébe jut, a ez a gondolat gyomra azonnal megszólal jelezve, hogy tökéletesen egyetért. Zavartan mosolyog a lányra.*
-Nem vagy éhes Aswe… Asro barátom? Itt a piacon biztosan szerezhetünk valami ételt.
*Mondjuk ő még nem járt itt, de a rengeteg árus között felfedezi azonnal a gyümölcsöket és frissen sülteket árulók sokaságát. Mivel egyelőre nem bukkant még fel Riq, úgy gondolja ennyi kitérőt még tehetnek. Különben amilyen éles szemű az a lány, biztosan valamelyik közeli tetőről figyeli a piacot és már lehet régen kiszúrta őket. Valószínűleg nem kell, majd sokat keresgélniük, hogy ráakadjanak, előbb találja meg a lány őket. Addig is kérdőn néz Asweára, hogy ő mit szól a délben elfogyasztott reggeli ötletéhez.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.29 08:41:57
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-29 01:09:57
Üzenet elküldve: 2015-04-29 01:09:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nagy bevásárlás kis költséggel//
*Egy ideig bólogat, aztán a palántáknál kicsit összehúzódnak a ráncai, de végül elsimítja őket, már amennyire lehet és egy mondattal elintézi az ajánlatot.*
-Wegtoren messzi vidék.
*Ebből egy kis fejtöréssel leszűrheti, hogy inkább ő fog alkudozási alapot adni, ha pedig nem szűrte le, akkor most elárulják a számára.*
-Bár szívesen elmennék abba a Wegtorenbe egy ilyen jó ajánlatért, azonban az ő feltételeiket nem biztosíthatom, elég rosszul jönnék ki belőlük. Még a cserepeket sem fedezné, amikben felhozom a hajtásokat. Legalább 6-8 aranyamba kerülne a cserép újravásárlása, és még csak nem is tudnám összeültetni őket, hogy kevesebb helyet foglaljanak, mert már egy jó egy-két ujjnyira megnőttek. Elszívnák egymás elöl a tápanyagot, amire ilyenkor nagy szükségük van. De így, a nagyon kicsiny hajtásokkal ellentétben sokkal több esélyük van a túlélésre. Meg a gazduram azért nem akarja elkótyavetyélni sem őket, mégis biztos földbe vannak ágyazva, akár az idén is hozhat termést. Egy 10 arany alatt szerintem a paradicsomról szó sem lehet, ennek a nagy részét, ugye a cserepek ára tenné ki. A paprikánál nem lesz nagyon beleszólásom, mert ő szereti a csípős ízeket, meg a paprikáit is, de 20 aranyat mondhatok neki?
*Kezd kialakulni egy alkudozáshoz nagyon hasonló helyzet, a kérdés, hogy az erősen megváltozott helyzethez miként lesz képes alkalmazkodni Tanriel vagy készült-e több odafigyelést és teret igénylő dolgok szállítására, mint a palánták.*
*Egy ideig bólogat, aztán a palántáknál kicsit összehúzódnak a ráncai, de végül elsimítja őket, már amennyire lehet és egy mondattal elintézi az ajánlatot.*
-Wegtoren messzi vidék.
*Ebből egy kis fejtöréssel leszűrheti, hogy inkább ő fog alkudozási alapot adni, ha pedig nem szűrte le, akkor most elárulják a számára.*
-Bár szívesen elmennék abba a Wegtorenbe egy ilyen jó ajánlatért, azonban az ő feltételeiket nem biztosíthatom, elég rosszul jönnék ki belőlük. Még a cserepeket sem fedezné, amikben felhozom a hajtásokat. Legalább 6-8 aranyamba kerülne a cserép újravásárlása, és még csak nem is tudnám összeültetni őket, hogy kevesebb helyet foglaljanak, mert már egy jó egy-két ujjnyira megnőttek. Elszívnák egymás elöl a tápanyagot, amire ilyenkor nagy szükségük van. De így, a nagyon kicsiny hajtásokkal ellentétben sokkal több esélyük van a túlélésre. Meg a gazduram azért nem akarja elkótyavetyélni sem őket, mégis biztos földbe vannak ágyazva, akár az idén is hozhat termést. Egy 10 arany alatt szerintem a paradicsomról szó sem lehet, ennek a nagy részét, ugye a cserepek ára tenné ki. A paprikánál nem lesz nagyon beleszólásom, mert ő szereti a csípős ízeket, meg a paprikáit is, de 20 aranyat mondhatok neki?
*Kezd kialakulni egy alkudozáshoz nagyon hasonló helyzet, a kérdés, hogy az erősen megváltozott helyzethez miként lesz képes alkalmazkodni Tanriel vagy készült-e több odafigyelést és teret igénylő dolgok szállítására, mint a palánták.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-28 01:01:30
Üzenet elküldve: 2015-04-28 01:01:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*K'rag szinte teljes átszellemülésben vizslatja a különböző csecsebecséket, miből lehetne kihozni valami jót, esetleg értékeset, mikor sürgető kopácsolásra lesz figyelmes. Az előtte lévő néne türelmetlensége már nem csak eleve ráncos pofája még inkábbi torzulásában nyílvánul meg, gondolja talán hamarabb döntésre jut az ork, ha hosszú, hegyes körmeivel elkezdi kopácsolni az előtte elterülő kemény faasztalt, kissé feljebb tolva az ékeket védelmező puha szövetet, mely a portéka esetleges karcosodását hivatott megakadályozni. K'rag vet egy röpke pillantást a ropi ujjakra, de nem tulajdonít nagy szerepet a dolognak, úgyhogy vissza is viszi tekintetét a számára kicsit nagyobb érdekeltséget elérő árukra.
Van itt minden féle: kicsi, nagy, közepes; csicsás, kevésbé giccses, még pár, kisebb fakocka is, melyen egy kis zsinór szolgál arra, hogy egy láncra, avagy egy újabb zsinórra akasztva teljes nyaklánc vállhasson a medálból. Igen, talán ez lehet a legegyszerűbb. Amin talán ténylegesen megakad a szeme, azok a különböző csont medálok, melyekben mindig is látta a lehetőséget. Különböző színű, formájú, nagyságú kövekkel igazi kincseket lehet ezekből a kis gyöngyszemekből farigcsálni, ha hozzáértő kezekbe kerülnek.*
-Na? *Szólal meg ismételten az öregasszony a zöldbőrű legnagyobb örömére.* Akkor tudjuk már, hogy van-e különösebb értelme az ácsorgásának, vesz-e mán valamit vagy nem-e? Az én türelmem is véges, tudja-e?
Nem, legalábbis egyelőre nem, de nem elképzelhetetlen, hogy viszont lát még a napokban. *Mosolyog az ork.* Tetszenek a csecsebecséi, ha lesz rá aranyam, be is vásárolnék majd belőlük rendesen.
*Egy valamire való kereskedőnek erre felcsillanna a szeme, látva a kuncsaftban, ha még most nem is, de később rendszeres vevő válhat belőle, de ez a szilvapofa...*
-Jóvan', örömömre szolgált eddig a maga képét bámulni, de aztán nehogy sírva gyüjjön nekem vissza, hogy elvitték, amit kinézett magának..! Gyorsan kelnek a dolgok erre felé...
~Jah, gondolom... Ilyen csalogató képű kofát amúgy se látni még egyet...~
-De ha nincs más, ne ronccsa tovább a látványt, eriggyen, oszt gyüjjön ha mán van mit költenie!
*K'rag szelíd mosollyal köszön el a nőtől, mely ügyet se vetve erre, következő kuncsaftjával osztja meg határtalan jókedvét és boldogságát.
Kifelé tartva a piactérről az ork beszerzi a kis dohányát, habár nem sok, pár napi adagot, elvégre még nincs nagyon miből üzletet kovácsolnia, szóval különösképp pénze se, de ami kell, az kell.*
Van itt minden féle: kicsi, nagy, közepes; csicsás, kevésbé giccses, még pár, kisebb fakocka is, melyen egy kis zsinór szolgál arra, hogy egy láncra, avagy egy újabb zsinórra akasztva teljes nyaklánc vállhasson a medálból. Igen, talán ez lehet a legegyszerűbb. Amin talán ténylegesen megakad a szeme, azok a különböző csont medálok, melyekben mindig is látta a lehetőséget. Különböző színű, formájú, nagyságú kövekkel igazi kincseket lehet ezekből a kis gyöngyszemekből farigcsálni, ha hozzáértő kezekbe kerülnek.*
-Na? *Szólal meg ismételten az öregasszony a zöldbőrű legnagyobb örömére.* Akkor tudjuk már, hogy van-e különösebb értelme az ácsorgásának, vesz-e mán valamit vagy nem-e? Az én türelmem is véges, tudja-e?
Nem, legalábbis egyelőre nem, de nem elképzelhetetlen, hogy viszont lát még a napokban. *Mosolyog az ork.* Tetszenek a csecsebecséi, ha lesz rá aranyam, be is vásárolnék majd belőlük rendesen.
*Egy valamire való kereskedőnek erre felcsillanna a szeme, látva a kuncsaftban, ha még most nem is, de később rendszeres vevő válhat belőle, de ez a szilvapofa...*
-Jóvan', örömömre szolgált eddig a maga képét bámulni, de aztán nehogy sírva gyüjjön nekem vissza, hogy elvitték, amit kinézett magának..! Gyorsan kelnek a dolgok erre felé...
~Jah, gondolom... Ilyen csalogató képű kofát amúgy se látni még egyet...~
-De ha nincs más, ne ronccsa tovább a látványt, eriggyen, oszt gyüjjön ha mán van mit költenie!
*K'rag szelíd mosollyal köszön el a nőtől, mely ügyet se vetve erre, következő kuncsaftjával osztja meg határtalan jókedvét és boldogságát.
Kifelé tartva a piactérről az ork beszerzi a kis dohányát, habár nem sok, pár napi adagot, elvégre még nincs nagyon miből üzletet kovácsolnia, szóval különösképp pénze se, de ami kell, az kell.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-27 22:30:37
Üzenet elküldve: 2015-04-27 22:30:37
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isurii Thargodar//
*A fürdéses dologra először csak bólint egyet. Faluhelyen azért szokás volt, de sokszor csak heti egy alkalomra futotta, mivel a víz arrafelé kincsnek számított. Gyermekkorában rengeteget fürdött a patakban és a kis tavakban a többi gyerekkel.*
-Felénk sem volt az, sokat mártóztunk a patakokban. *mosolyodik el.* -Persze itt városon azért komfortosabb ez is.
*Egy jó pont mindenképpen a város mellett a higiéniai előny illetve lehetőség, persze nem mindenki él ezzel, és a szegénynegyedben élők sem látnak minden nap vizet, örülnek ha inni van mit. Ellenben a gazdagnegyedben külön fürdőházak állnak a nemesek birtokain, de attól, hogy nekik futja az ilyesmire ne bántsuk őket, próbáljunk közéjük tartozni...*
-Mindenki ezt mondja. Ezek szerint csak én vagyok béna hozzá? *emeli meg szemöldökeit, majd elneveti magát, természetesen nem komoly a kérdése.*
-Akkor olyat kapsz amilyen az enyém. *kacsint kicsit önző módon, és megkéri a kofát, hogy ezen kérés alapján adja nekik a reggelit. Elvesz még egy kalácsot, mikor látja a ló kíváncsiskodását. Tenyerére helyezi, ujjait szétnyitja, úgy tolja oda a ló orrához a kalácsot, majd ha elveszi végigsimítja az orrát.*
-Tudom, hogy ezzel csak felkorbácsolom az ízlelőidet pajtás, de ne légy mohó. *mondja, majd egy pillantást vet a gazdája felé. Bízik abban, hogy ha a ló vérszemet kapna a gazdagabb reggelihez, és megtámadná a készleteket Isurii egy karmozdulattal megállítaná ezen tevékenységet.*
-Szívesen. Jó étvágyat hozzá. *mondja, és ő is neki kezd a harapnivalójának, nem olyan mohón mint Isurii, de hagy falatozzon csak két pofára ha jól esik neki, a mágust nem fogja zavarni, sőt örül neki hogy ízlik a reggeli.*
-Csak rajta! *biztatja a nőt két harapás között. Kérdezhet nyugodtan, valószínűleg készségesen fog válaszolni, mivel Isurii is hasonlóképpen válaszolt a mágus kérdéseire, bár ha már egy kicsit is sikerült megismernie, ezt a nő pontosan tudja.*
-Azokhoz nem, de majd veszek tőled órákat. *kacsint egyet.* -Lényegében fel is soroltad, de persze én is szeretek kikapcsolni. Bevallom szeretem a színházi előadásokat, és szeretem a bűvészek trükkjeit, és a bárdok történeteit hallgatni. Bár már elég régen voltam színházi darabot megnézni. *sóhajt egyet, talán kicsit többet kellene néha a kikapcsolódással foglalkozni, és jobban utána kellene néznie a programoknak, vagy a főtér plakátjait böngészni.*
-Kedvelem a vándorcirkuszt is, a zsonglőröket, a pantomimeseket igazán szórakoztatóak. *mosolyodik el, ahogy szemei elé pár emlékkép rajzolódik ki.*
-Gondoltad volna rólam ezt, vagy meglepődtél? *néz Isurii-ra, majd int egyet a kezével, és újabbat harap a reggeliből.*
-Várom a további kérdéseidet. *mosolyog. Legyenek most ezek kicsit Isurii percei, mivel a mágus már éppen eleget kíváncsiskodott.*
*A fürdéses dologra először csak bólint egyet. Faluhelyen azért szokás volt, de sokszor csak heti egy alkalomra futotta, mivel a víz arrafelé kincsnek számított. Gyermekkorában rengeteget fürdött a patakban és a kis tavakban a többi gyerekkel.*
-Felénk sem volt az, sokat mártóztunk a patakokban. *mosolyodik el.* -Persze itt városon azért komfortosabb ez is.
*Egy jó pont mindenképpen a város mellett a higiéniai előny illetve lehetőség, persze nem mindenki él ezzel, és a szegénynegyedben élők sem látnak minden nap vizet, örülnek ha inni van mit. Ellenben a gazdagnegyedben külön fürdőházak állnak a nemesek birtokain, de attól, hogy nekik futja az ilyesmire ne bántsuk őket, próbáljunk közéjük tartozni...*
-Mindenki ezt mondja. Ezek szerint csak én vagyok béna hozzá? *emeli meg szemöldökeit, majd elneveti magát, természetesen nem komoly a kérdése.*
-Akkor olyat kapsz amilyen az enyém. *kacsint kicsit önző módon, és megkéri a kofát, hogy ezen kérés alapján adja nekik a reggelit. Elvesz még egy kalácsot, mikor látja a ló kíváncsiskodását. Tenyerére helyezi, ujjait szétnyitja, úgy tolja oda a ló orrához a kalácsot, majd ha elveszi végigsimítja az orrát.*
-Tudom, hogy ezzel csak felkorbácsolom az ízlelőidet pajtás, de ne légy mohó. *mondja, majd egy pillantást vet a gazdája felé. Bízik abban, hogy ha a ló vérszemet kapna a gazdagabb reggelihez, és megtámadná a készleteket Isurii egy karmozdulattal megállítaná ezen tevékenységet.*
-Szívesen. Jó étvágyat hozzá. *mondja, és ő is neki kezd a harapnivalójának, nem olyan mohón mint Isurii, de hagy falatozzon csak két pofára ha jól esik neki, a mágust nem fogja zavarni, sőt örül neki hogy ízlik a reggeli.*
-Csak rajta! *biztatja a nőt két harapás között. Kérdezhet nyugodtan, valószínűleg készségesen fog válaszolni, mivel Isurii is hasonlóképpen válaszolt a mágus kérdéseire, bár ha már egy kicsit is sikerült megismernie, ezt a nő pontosan tudja.*
-Azokhoz nem, de majd veszek tőled órákat. *kacsint egyet.* -Lényegében fel is soroltad, de persze én is szeretek kikapcsolni. Bevallom szeretem a színházi előadásokat, és szeretem a bűvészek trükkjeit, és a bárdok történeteit hallgatni. Bár már elég régen voltam színházi darabot megnézni. *sóhajt egyet, talán kicsit többet kellene néha a kikapcsolódással foglalkozni, és jobban utána kellene néznie a programoknak, vagy a főtér plakátjait böngészni.*
-Kedvelem a vándorcirkuszt is, a zsonglőröket, a pantomimeseket igazán szórakoztatóak. *mosolyodik el, ahogy szemei elé pár emlékkép rajzolódik ki.*
-Gondoltad volna rólam ezt, vagy meglepődtél? *néz Isurii-ra, majd int egyet a kezével, és újabbat harap a reggeliből.*
-Várom a további kérdéseidet. *mosolyog. Legyenek most ezek kicsit Isurii percei, mivel a mágus már éppen eleget kíváncsiskodott.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:58:20
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:58:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szokás szerint Charandis már megint előre sietett.*
~Egy pillanatra sem képes megállni.~ *Allerae egy picit elmosolyodik és felhúzza fekete köpenyét eltakarva az arcát. Ismét a piac illatos szaga csapja meg az orrát, amint elindult a kovácsműhely felé. Gyorsan végigtekint az árusok portékáján, de már megy is tovább, kikerülve az épp arra járó érdeklődőket. Odaér a műhelyhez majd egy pillanatra hátratekint a válla fölött, és belép.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.27 22:40:25, a következő indokkal:
Jelpótlás.
~Egy pillanatra sem képes megállni.~ *Allerae egy picit elmosolyodik és felhúzza fekete köpenyét eltakarva az arcát. Ismét a piac illatos szaga csapja meg az orrát, amint elindult a kovácsműhely felé. Gyorsan végigtekint az árusok portékáján, de már megy is tovább, kikerülve az épp arra járó érdeklődőket. Odaér a műhelyhez majd egy pillanatra hátratekint a válla fölött, és belép.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.27 22:40:25, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:57:55
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:57:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth Yosden//
*Csak hümmög elgondolkozva a válaszon, ami a toronylakást illeti. Lehet azért nem ragaszkodik annyira a helyekhez, mert sokáig nomád életmódot folytattak. Inkább a társaságot tartja fontosnak. Szerettei és barátai között neki olyan mindegy hol élnek. Hegyen, völgyön, fa tetején, a jég hátán... Bárhol, csak azokkal lehessen akik igazán számítanak.*
-Csak tegyenek egy próbát rajtam.
*Szinte várja, sőt keresi az alkalmat, ám ez idáig szinte kivétel nélkül elkerülte, vagy csak olyan könnyedén vette az akadályt, hogy fel sem tűnt maga a kihívás.*
-Nem tudom, felénk a fürdés sem akkora divat.
*Vigyorog Worenthre. Lehet, hogy sokan szeretik ezeket, de a puszta sztyeppéin nem olyan gyakori, könnyen elérhető portéka az ilyesmi, nem juthat hozzá minden asszony. Még ha szeretné se. Arról nem is beszélve, hogy igen drága mulatság, valóságos luxus.*
-Nem olyan bonyolult.
*Biggyeszti le ajkait és újfent elgondolkozik. Próbál visszaemlékezni, hogy neki meddig tartott kikísérletezni pár receptet, de a történethez hozzá tartozik, hogy őt ez kifejezetten érdekelte is annyira, hogy nekiüljön. Csak úgy szívta magába a tudást.*
-Amivel adod.
*Vonja meg vállait somolyogva. Ha Worenth meghívja reggelire akkor nem fog ilyen apróságokon fennakadni.*
-Ki vagyok már éhezve egy kis édességre, bevallom.
*Nevet, közben lova is megélénkül és némi érdeklődéssel fordul a cukros csavart sütemény felé, de Isurii elhúzza előle.*
-Köszönöm szépen.
*Veszi át a reggelire valót, amit valószínűleg a közelben el is fogyasztanak még pár szó mellett, mielőtt tovább állnának.*
-Szeretnék kérdezni valamit rólad, hogy jobban megismerjelek, de úgy tűnik hiába töröm a fejem nem vagyok ebben olyan jó mint te.
*Vallja be és tagadhatatlanul zavarba is jön kissé amiért képtelen olyan könnyedén kifejezni érdeklődését. Folyamatosan Worenth bombázza a kérdéseivel és persze a beszélgetés folyamán ő is zsákmányolhat némi információt amit belepasszinthat a mágus neve alatt futó kirakósba, de már kezdi magát kellemetlenül érezni.
Nő, természetesen kombinál. Most épp ezen kattog a kis agya.*
-Szóval nem értesz a bájitalokhoz. *Állapítja meg a korábbi szóváltás fényében és határozottan azon van, hogy valamiféle kérdést csiholjon ebből.*
-Nos akkor, te... kedves Worenth, mivel múlatod unalmas perceid. Mágiát tanulsz, tanítasz, utazol...
*Pillant fel cukros ábrázattal társára és tengerkék tekintetében őszinte kíváncsiság bujkál. Szája szélén meg a kristálycukor áttetsző szemei csillognak, mert szemrebbenés nélkül nekikezdett ám falni.*
*Csak hümmög elgondolkozva a válaszon, ami a toronylakást illeti. Lehet azért nem ragaszkodik annyira a helyekhez, mert sokáig nomád életmódot folytattak. Inkább a társaságot tartja fontosnak. Szerettei és barátai között neki olyan mindegy hol élnek. Hegyen, völgyön, fa tetején, a jég hátán... Bárhol, csak azokkal lehessen akik igazán számítanak.*
-Csak tegyenek egy próbát rajtam.
*Szinte várja, sőt keresi az alkalmat, ám ez idáig szinte kivétel nélkül elkerülte, vagy csak olyan könnyedén vette az akadályt, hogy fel sem tűnt maga a kihívás.*
-Nem tudom, felénk a fürdés sem akkora divat.
*Vigyorog Worenthre. Lehet, hogy sokan szeretik ezeket, de a puszta sztyeppéin nem olyan gyakori, könnyen elérhető portéka az ilyesmi, nem juthat hozzá minden asszony. Még ha szeretné se. Arról nem is beszélve, hogy igen drága mulatság, valóságos luxus.*
-Nem olyan bonyolult.
*Biggyeszti le ajkait és újfent elgondolkozik. Próbál visszaemlékezni, hogy neki meddig tartott kikísérletezni pár receptet, de a történethez hozzá tartozik, hogy őt ez kifejezetten érdekelte is annyira, hogy nekiüljön. Csak úgy szívta magába a tudást.*
-Amivel adod.
*Vonja meg vállait somolyogva. Ha Worenth meghívja reggelire akkor nem fog ilyen apróságokon fennakadni.*
-Ki vagyok már éhezve egy kis édességre, bevallom.
*Nevet, közben lova is megélénkül és némi érdeklődéssel fordul a cukros csavart sütemény felé, de Isurii elhúzza előle.*
-Köszönöm szépen.
*Veszi át a reggelire valót, amit valószínűleg a közelben el is fogyasztanak még pár szó mellett, mielőtt tovább állnának.*
-Szeretnék kérdezni valamit rólad, hogy jobban megismerjelek, de úgy tűnik hiába töröm a fejem nem vagyok ebben olyan jó mint te.
*Vallja be és tagadhatatlanul zavarba is jön kissé amiért képtelen olyan könnyedén kifejezni érdeklődését. Folyamatosan Worenth bombázza a kérdéseivel és persze a beszélgetés folyamán ő is zsákmányolhat némi információt amit belepasszinthat a mágus neve alatt futó kirakósba, de már kezdi magát kellemetlenül érezni.
Nő, természetesen kombinál. Most épp ezen kattog a kis agya.*
-Szóval nem értesz a bájitalokhoz. *Állapítja meg a korábbi szóváltás fényében és határozottan azon van, hogy valamiféle kérdést csiholjon ebből.*
-Nos akkor, te... kedves Worenth, mivel múlatod unalmas perceid. Mágiát tanulsz, tanítasz, utazol...
*Pillant fel cukros ábrázattal társára és tengerkék tekintetében őszinte kíváncsiság bujkál. Szája szélén meg a kristálycukor áttetsző szemei csillognak, mert szemrebbenés nélkül nekikezdett ám falni.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:13:05
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:13:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy bevásárlás kis költséggel//
* Aprókat biccent ahogy megjegyzi, merre is kell majd mennie és mit kell figyelnie. Szőlőszemeket. *
- Hát, végül is a bor meg a szőlő, bár pár szőlőszemnél azért többet is felrakhattak volna. Jobban felkelti az emberek figyelmét.
* Ért egyet a nénivel, mert hát igaza is van. De hát ilyen ez a komisz ifjúság. Viszont azt már átgondolja alaposan, amit a néni mond az eddigiek félrepakolásáról és a holnapi napról. Végül is, legalább nem kell frászban állnia amiatt, hogy egy-két alma eltűnik a kocsijáról, amíg ő vacsorázik vagy alszik a fogadóban és a többi. *
- Rendben, ebben megegyezhetünk.
* Talán addig talál egy-két régi ismerőst is, akiktől bevasalhat némi elmaradt aranyat és akkor valóban jobb kedvvel fog vásárolni. Viszont a palánták. Nahát, ahány ház, annyi szokás. ~Most légy ügyes Tani!~*
- Hát, amikor még Wegtorenben jártam és ott vásárolgattam, akkor a palántát ekkora csokrocskában árulták.
* Mutatja kezével a méretet, ami nem túl nagynak látszik. *
- Olyan tíz szálat szoktak összepakolni, mondjuk így, és talán, hat aranyért? Nem tudom itt mik a szokások palánta ügyben, régen jártam már itt, de szerintem meg tudunk egyezni ebben is.
* Mert akkor paprikából és paradicsomból is elég lenne négy vagy öt ilyen csokor. Ha valamennyi megmarad belőle, magból tudnak hajtatni palántát később. *
* Aprókat biccent ahogy megjegyzi, merre is kell majd mennie és mit kell figyelnie. Szőlőszemeket. *
- Hát, végül is a bor meg a szőlő, bár pár szőlőszemnél azért többet is felrakhattak volna. Jobban felkelti az emberek figyelmét.
* Ért egyet a nénivel, mert hát igaza is van. De hát ilyen ez a komisz ifjúság. Viszont azt már átgondolja alaposan, amit a néni mond az eddigiek félrepakolásáról és a holnapi napról. Végül is, legalább nem kell frászban állnia amiatt, hogy egy-két alma eltűnik a kocsijáról, amíg ő vacsorázik vagy alszik a fogadóban és a többi. *
- Rendben, ebben megegyezhetünk.
* Talán addig talál egy-két régi ismerőst is, akiktől bevasalhat némi elmaradt aranyat és akkor valóban jobb kedvvel fog vásárolni. Viszont a palánták. Nahát, ahány ház, annyi szokás. ~Most légy ügyes Tani!~*
- Hát, amikor még Wegtorenben jártam és ott vásárolgattam, akkor a palántát ekkora csokrocskában árulták.
* Mutatja kezével a méretet, ami nem túl nagynak látszik. *
- Olyan tíz szálat szoktak összepakolni, mondjuk így, és talán, hat aranyért? Nem tudom itt mik a szokások palánta ügyben, régen jártam már itt, de szerintem meg tudunk egyezni ebben is.
* Mert akkor paprikából és paradicsomból is elég lenne négy vagy öt ilyen csokor. Ha valamennyi megmarad belőle, magból tudnak hajtatni palántát később. *
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-27 15:41:39
Üzenet elküldve: 2015-04-27 15:41:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit szaporábbra fogja már a lépteit, a gazdag negyedben sok időt bámészkodott el, bár itt is akat néznivaló rendesen, a sok különféle portéka, csak úgy vonzza magára a tekintetet.
Szívesen vásárolna sok mindent az ember de az erszény szűk keretet szab, tehát javarészt csak a nézelődés marad.
Pár piaci kofával megpróbál ugyan alkudozni, de kevés sikerrel, ők jobban művelik ezt a mesterséget, hát inkább tényleg siet tovább, már amennyire a tömeg engedi.
A piac oldalánál elhelyezkedő kovácsműhely felé veszi az irányt.*
Szívesen vásárolna sok mindent az ember de az erszény szűk keretet szab, tehát javarészt csak a nézelődés marad.
Pár piaci kofával megpróbál ugyan alkudozni, de kevés sikerrel, ők jobban művelik ezt a mesterséget, hát inkább tényleg siet tovább, már amennyire a tömeg engedi.
A piac oldalánál elhelyezkedő kovácsműhely felé veszi az irányt.*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-27 11:20:07
Üzenet elküldve: 2015-04-27 11:20:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
*A piaci forgatag nem egy könnyen járható dolog, főleg nem a reggel órákban, mikor szinte csúcsforgalom uralja a helyet. Amúgy is maga a pokol, nem beszélve arról, most mit él meg a mágus. Így is majd, hogy ketté hasad a feje, még a kofák is a fülébe ordítanak...*
~Egyszer felgyújtom ezt az egész koszfészket, az tuti! Akkor meg majd sipákolhatnak, hogy "Segítség! Segítség!" Vén szipirtyók, égni fog az összes!~
*Valami kis utcai árust keres, aki tud pár falattal szolgálni a nagy bevásárlásokban lévő tömegnek, hátha valaki megéhezne az egymással való féktelen ordibálásaban.
Feje egyre csak hasogat, nyaka ég... Nem tudja mi lesz vele, ha nem talál nagyon sürgősen némi vizet, avagy élelmet. Kezdi átértékelni ítélőképességét, nem-e lett volna jobb a piac sűrűje helyett inkább a folyópart felé venni az irányt, de már mindegy. Késő bánat, eb gondolat, ahogy a jó mondás tartja, mi igazabb se lehetne, Pyke már amilyen kutyául érzi magát jelenleg.
Az összeesés szélén végre megpillant valamit. Egy kis guruló bodegát, mejben egy nagydarab bajuszos hapsi sütögeti a különböző húsféléket. Megkönnyebbült mosollyal közelíti meg a mágus a bódét, látva a fényt az alagút végén. Leellenőrzi, haja fedi-e a nyakán lévő sebet, mit szinte az étel, ital miatti izgalomtól alig érez, jobban mondva nem is figyel rá igazán. Odaérve, a bajuszos szende mosollyal fogadja a holt sápadt mágust, majd rögtön nyújt is felé egy jó pohár vizet.*
-Az Úr vezetett téged ide, Fiam! *Kacarászik a pocakos, ahogy fordít egyet az előtte lévő húsokon.* A víz ajándék, no mégse az én pultomnál kelljen össze esned, még a végén azt gondolják, az étel minősége ennyire ótvar! Ha ha!
*Pyrkon óvatosan, lassan hörpinti fel az elé tolt vizet, nem lenne bölcs dolog még egy jó gyomorfájást is összehozni! Ahogy végigpillant a húsokon, igazából semmi extrát nem vél felfedezni, ami végső soron talán nem is baj, még mindig jobb, mintha minden, szinte egy vagyon lenne. Két féle húsrészen is megakad a szeme... Gyomra hirtelen kordulása jelzi egyetértését, majd a poharat vissza helyezve, a hosszú hajú is szóra nyitja száját, egy halk köszönetnyílvánítás után neki is lát a vásárlásnak. Kér két darab jó csirkeszárnyat, valamint három sült bordát, amit az eladó nagy gonddal egy vékony papírszerűségbe csomagol, három karéj kenyér kíséretében, hogy a mágus magával tudja vinni, ezzel se vesztve időt. Az árnak megfelelően ott hagy némi aranyat, minek összegén elkerekednek szemei. A fogadóban lévő árakhoz képest ingyen van, de hát hiába, ez mégsem a pegazus, hanem egy utcai kis árus... A mágus, immáron mosollyal arcán köszön el és fordul sarkon, az erdő felé véve irányát.*
~Egyszer felgyújtom ezt az egész koszfészket, az tuti! Akkor meg majd sipákolhatnak, hogy "Segítség! Segítség!" Vén szipirtyók, égni fog az összes!~
*Valami kis utcai árust keres, aki tud pár falattal szolgálni a nagy bevásárlásokban lévő tömegnek, hátha valaki megéhezne az egymással való féktelen ordibálásaban.
Feje egyre csak hasogat, nyaka ég... Nem tudja mi lesz vele, ha nem talál nagyon sürgősen némi vizet, avagy élelmet. Kezdi átértékelni ítélőképességét, nem-e lett volna jobb a piac sűrűje helyett inkább a folyópart felé venni az irányt, de már mindegy. Késő bánat, eb gondolat, ahogy a jó mondás tartja, mi igazabb se lehetne, Pyke már amilyen kutyául érzi magát jelenleg.
Az összeesés szélén végre megpillant valamit. Egy kis guruló bodegát, mejben egy nagydarab bajuszos hapsi sütögeti a különböző húsféléket. Megkönnyebbült mosollyal közelíti meg a mágus a bódét, látva a fényt az alagút végén. Leellenőrzi, haja fedi-e a nyakán lévő sebet, mit szinte az étel, ital miatti izgalomtól alig érez, jobban mondva nem is figyel rá igazán. Odaérve, a bajuszos szende mosollyal fogadja a holt sápadt mágust, majd rögtön nyújt is felé egy jó pohár vizet.*
-Az Úr vezetett téged ide, Fiam! *Kacarászik a pocakos, ahogy fordít egyet az előtte lévő húsokon.* A víz ajándék, no mégse az én pultomnál kelljen össze esned, még a végén azt gondolják, az étel minősége ennyire ótvar! Ha ha!
*Pyrkon óvatosan, lassan hörpinti fel az elé tolt vizet, nem lenne bölcs dolog még egy jó gyomorfájást is összehozni! Ahogy végigpillant a húsokon, igazából semmi extrát nem vél felfedezni, ami végső soron talán nem is baj, még mindig jobb, mintha minden, szinte egy vagyon lenne. Két féle húsrészen is megakad a szeme... Gyomra hirtelen kordulása jelzi egyetértését, majd a poharat vissza helyezve, a hosszú hajú is szóra nyitja száját, egy halk köszönetnyílvánítás után neki is lát a vásárlásnak. Kér két darab jó csirkeszárnyat, valamint három sült bordát, amit az eladó nagy gonddal egy vékony papírszerűségbe csomagol, három karéj kenyér kíséretében, hogy a mágus magával tudja vinni, ezzel se vesztve időt. Az árnak megfelelően ott hagy némi aranyat, minek összegén elkerekednek szemei. A fogadóban lévő árakhoz képest ingyen van, de hát hiába, ez mégsem a pegazus, hanem egy utcai kis árus... A mágus, immáron mosollyal arcán köszön el és fordul sarkon, az erdő felé véve irányát.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:58:22
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:58:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isurii Thargodar//
-Bizonyára. *mondja mosolyogva. Mindenki tud újat mutatni a másiknak, egyik erre képes, másik arra, csak ugye nem mindenki osztja meg tudását a másikkal. Worenth biztos abban, hogy tudna mit tanulni Isurii-tól, és ezt a nő is bizonyára tudja, hiszen tanítottak már egymásnak varázslatokat, és ha még ennél is több újdonsággal szolgálnak majd egymásnak már megérte. Séta közben néha pár pillantást a lóra is irányít, igazán kezes jószág, és hallgat a gazdájára.*
-Mert egyszerűen úgy érzem, hogy az az én világom lenne, és azzal tudok leginkább azonosulni. Persze még ez odébb van, de az sem lenne baj, ha nem magamba tengetném majd akkor a napjaimat.
*Igen mivel minden ember társas lény, ez alól a fehér hajú mágus sem kivétel, és ha megtalálná a párját, biztosan feladná ezt a magányos jövőképet.*
-Hát igen ennek is megvan a maga szépsége. Persze nem árt óvakodni a dörzsölt kereskedőktől, és a zsebmetsző tolvajoktól. *mondja saját véleményét a piaccal kapcsolatban szintén kicsit mosolyogva, mert ez ehhez hozzátartozik, e nélkül talán nem is lenne az ami.*
-Minden nő szereti a szépségápolási szereket, illetve majdnem mindenki. *javítja gyorsan magát.* -Biztosan van kivétel.
*Mondjuk egy ork vagy gnóm nőt nem biztos hogy érdekelnek az efféle holmik, és nem biztos, hogy van ilyenre igényük. Egyébként érezni az Isurii-t körülölelő illatfelhőt, amit a mágus is érezhet pár lépés távolságból is.*
-Na azokhoz én sem értek. Tartottak már előadást róluk, magyarázták az értelmüket. Egyszer majd csak megértem. *legyint egyet saját magára. Nem lenne rossz mélyebb betekintést nyerni a dologba és szert tenni olyan italokra, ami a koncentrációt javítja, vagy sikerülne vele jobban magába szívnia a mágiát.*
-Nézzük meg közelebbről. *invitálja a nőt a finom illatok és péksütemények, kalácsok fergeteges választéka felé. Worenth magának perecet, vagy fonott kalácsfélét néz, hozzá cukros citromos teával, Isurii számára pedig kér a cukros zsemléből, és neki és kér egy teát.*
-Mivel szeretnéd a teát? *kérdezi Isurii-t, és válasza alapján fogja majd kérni a standostól az italt.* -Ezek szerint édes szájú vagy?
-Bizonyára. *mondja mosolyogva. Mindenki tud újat mutatni a másiknak, egyik erre képes, másik arra, csak ugye nem mindenki osztja meg tudását a másikkal. Worenth biztos abban, hogy tudna mit tanulni Isurii-tól, és ezt a nő is bizonyára tudja, hiszen tanítottak már egymásnak varázslatokat, és ha még ennél is több újdonsággal szolgálnak majd egymásnak már megérte. Séta közben néha pár pillantást a lóra is irányít, igazán kezes jószág, és hallgat a gazdájára.*
-Mert egyszerűen úgy érzem, hogy az az én világom lenne, és azzal tudok leginkább azonosulni. Persze még ez odébb van, de az sem lenne baj, ha nem magamba tengetném majd akkor a napjaimat.
*Igen mivel minden ember társas lény, ez alól a fehér hajú mágus sem kivétel, és ha megtalálná a párját, biztosan feladná ezt a magányos jövőképet.*
-Hát igen ennek is megvan a maga szépsége. Persze nem árt óvakodni a dörzsölt kereskedőktől, és a zsebmetsző tolvajoktól. *mondja saját véleményét a piaccal kapcsolatban szintén kicsit mosolyogva, mert ez ehhez hozzátartozik, e nélkül talán nem is lenne az ami.*
-Minden nő szereti a szépségápolási szereket, illetve majdnem mindenki. *javítja gyorsan magát.* -Biztosan van kivétel.
*Mondjuk egy ork vagy gnóm nőt nem biztos hogy érdekelnek az efféle holmik, és nem biztos, hogy van ilyenre igényük. Egyébként érezni az Isurii-t körülölelő illatfelhőt, amit a mágus is érezhet pár lépés távolságból is.*
-Na azokhoz én sem értek. Tartottak már előadást róluk, magyarázták az értelmüket. Egyszer majd csak megértem. *legyint egyet saját magára. Nem lenne rossz mélyebb betekintést nyerni a dologba és szert tenni olyan italokra, ami a koncentrációt javítja, vagy sikerülne vele jobban magába szívnia a mágiát.*
-Nézzük meg közelebbről. *invitálja a nőt a finom illatok és péksütemények, kalácsok fergeteges választéka felé. Worenth magának perecet, vagy fonott kalácsfélét néz, hozzá cukros citromos teával, Isurii számára pedig kér a cukros zsemléből, és neki és kér egy teát.*
-Mivel szeretnéd a teát? *kérdezi Isurii-t, és válasza alapján fogja majd kérni a standostól az italt.* -Ezek szerint édes szájú vagy?
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-04-26 18:29:35
Üzenet elküldve: 2015-04-26 18:29:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kofák féktelen üvöltése kissé irritálja már az orkot valamilyen szinten, sokkal többre tartja a nyugodt körülmények között lévő üzletelgetés. Mindig is tartotta magát ahhoz, hogy mégiscsak bizalomgerjesztőbb lehet az ember (avagy jelen esetben az ork) ha nem ordítja le az éppen aktuális kuncsaft fejét, habár tény, hogy ez esetben el is veszne valamennyire a hely varázsa de bizonyosan hozzá lehetne szokni. Na meg eleve egy ork... Első ránézésre sosem túl bizalomgerjesztő, így az ordibálás, talán még kevesebb vásárlót hozna, szóval egy szó, mint száz, meg van áldva a zöldbőrű onnan fentről elég rendesen.*
~Csönd és nyugalom egy piacon... Maga lenne a gyönyör...~
*Mosolyodik el, majd a pipájából kiáramló füstből szippantva egy valamivel nagyobbat, megállapítja, hogy ez a dohánymennyiség nem lesz már sokáig elég... Övére is teszi jobbját, keresve a dohányos szütyőjét, mire megtalálva azt, lehangoló pillantásokkal figyeli tartalmát. Pár szál tüdőméregnél többet nem nagyon találni benne, még szerencse, hogy nem kell messzire mennie a piacra. Meghúzza a zsákocska száját, majd elengedi, hogy az nyugodtan lengedezhessen tovább oldalán. Orrából lassan kiáramló, két füstcsík tömörsége komolyságot kölcsönöz a zöldbőrűnek, még ha látni is rajta, hogy nem fogja már sokáig bírni ez a tömés. Igazából egyelőre esze ágában sincs vásárolgatni (már, ha nem vesszük bele a dohányt), csupán a helyi árakat jött felmérni, érdemes-e egyáltalán maradni, avagy az esetleges meggazdagodáshoz még holmi reményeket is kár fűzni ebben a városban...
Bele is kezd az öreglányok előtt felhalmozódott áruk fürkészésébe. Természetesen egyik sem hagyja békén, mindegyik úgy kiabál felé, mintha az arcára lenne írva, hogy több ezer arany rejtőzik a kis szütyőjében, holott amint tisztában lennének annak tartalmával, megvan rá az esély, hogy rá se nézne egyik sem.*
~Élelmiszer, élelmiszer, élelmiszer... Merre van, amit én keresek?.~
*Pár sorral és kicsivel kevesebb türelemmel arrébb, végre felcsillannak szemei.*
~Ékszerek!~
*Egy, leginkább, valami aszott szilvához hasonlatos képű néne (vagy bácsi?) áll előtte, még szeme színét is alig látni az azt takaró ráncoktól, haja hosszú, ősz, bár ő nem ordít, csupán türelmetlen pillantásokkal díjazza a pipázó orkot. Beletelik pár perc, mire végre kicsikar magából pár remegő szót, habár azokat sem a legkedvesebb hangnemmel kísérve...*
-Vesz is valamit a jóember, vagy csak a levegőt ronccsa a pultomnál?
*Látszódik a kofán, hogy nem a bizalomgerjesztés a fő célja, egyből, lényegretörően kéri a pénzét, vagy látni se akarja az éppen aktuális nézelődőt, jobb esetben vevőt.*
-Hahó! Van ott valaki?!
*Próbálkozik újra a kofa, mikor K'rag csupán szemei figyelmével "tiszteli meg" az előtte álló nénikét, majd mutató ujjával várakozásra inti.*
-Egyelőre csupán nézelődnék, köszönöm!
~Csönd és nyugalom egy piacon... Maga lenne a gyönyör...~
*Mosolyodik el, majd a pipájából kiáramló füstből szippantva egy valamivel nagyobbat, megállapítja, hogy ez a dohánymennyiség nem lesz már sokáig elég... Övére is teszi jobbját, keresve a dohányos szütyőjét, mire megtalálva azt, lehangoló pillantásokkal figyeli tartalmát. Pár szál tüdőméregnél többet nem nagyon találni benne, még szerencse, hogy nem kell messzire mennie a piacra. Meghúzza a zsákocska száját, majd elengedi, hogy az nyugodtan lengedezhessen tovább oldalán. Orrából lassan kiáramló, két füstcsík tömörsége komolyságot kölcsönöz a zöldbőrűnek, még ha látni is rajta, hogy nem fogja már sokáig bírni ez a tömés. Igazából egyelőre esze ágában sincs vásárolgatni (már, ha nem vesszük bele a dohányt), csupán a helyi árakat jött felmérni, érdemes-e egyáltalán maradni, avagy az esetleges meggazdagodáshoz még holmi reményeket is kár fűzni ebben a városban...
Bele is kezd az öreglányok előtt felhalmozódott áruk fürkészésébe. Természetesen egyik sem hagyja békén, mindegyik úgy kiabál felé, mintha az arcára lenne írva, hogy több ezer arany rejtőzik a kis szütyőjében, holott amint tisztában lennének annak tartalmával, megvan rá az esély, hogy rá se nézne egyik sem.*
~Élelmiszer, élelmiszer, élelmiszer... Merre van, amit én keresek?.~
*Pár sorral és kicsivel kevesebb türelemmel arrébb, végre felcsillannak szemei.*
~Ékszerek!~
*Egy, leginkább, valami aszott szilvához hasonlatos képű néne (vagy bácsi?) áll előtte, még szeme színét is alig látni az azt takaró ráncoktól, haja hosszú, ősz, bár ő nem ordít, csupán türelmetlen pillantásokkal díjazza a pipázó orkot. Beletelik pár perc, mire végre kicsikar magából pár remegő szót, habár azokat sem a legkedvesebb hangnemmel kísérve...*
-Vesz is valamit a jóember, vagy csak a levegőt ronccsa a pultomnál?
*Látszódik a kofán, hogy nem a bizalomgerjesztés a fő célja, egyből, lényegretörően kéri a pénzét, vagy látni se akarja az éppen aktuális nézelődőt, jobb esetben vevőt.*
-Hahó! Van ott valaki?!
*Próbálkozik újra a kofa, mikor K'rag csupán szemei figyelmével "tiszteli meg" az előtte álló nénikét, majd mutató ujjával várakozásra inti.*
-Egyelőre csupán nézelődnék, köszönöm!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051