Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-09 20:07:07
Üzenet elküldve: 2014-12-09 20:07:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
* Nincs különösebb gondja a gnómokkal, csak furcsák neki. Az elfeket, törpéket jobban megszokta már, na meg az óriásokat, de gnómjuk ritkásan akadt a törzsben. *
- Legyen akaratod szerint. Ártani szerintem nem fog és jó, ha kéznél van minden. Sosem lehet tudni.
* Kárba nem fog menni, az biztos. Náluk valaki mindig lesérül, lebetegszik vagy ilyesmi. Chiari meg elkutyulgatja a maradékot, vagy Leandana. A bevásárlás sikeresen zárult és bár tudja, hogy Isurii tud írni és olvasni, meg számolni is, mégis meglepi, hogy milyen gyorsan lealkudott az árakból és milyen fürgén adta össze fejben a dolgokat. Noha ezekben ő sem egy olyan elveszett lélek, de neki ritkábban van szüksége használni ezeket a tudományokat. Viszont örömmel látja, hogy ötlete és terve mennyire tetszik a lánynak. *
- Legalábbis egyelőre a kettőnk titka marad.
* Itt a városban úgy sem valószínű, hogy találkoznának olyannal, aki ismeri őket és aki felbukkanhatna a táborban. De azért eszébe jut az a vadász ficsúr, akit majdhogynem kirúgott a kapun. Saját lábon távozott. *
- Áh, Chiari akkor poroltatná el a nadrágom Nianával, ha nem és nem ennék semmit.
* Az már biztos, hogy Nia szinte bármit megtenne Chiari "kedvesért", még csak kérnie sem kell nagyon. Jót nevet ezen, mert eszébe jut, hogyan teremtette rendre Chiari kérésére a lány Ugugot. Na, az vicces volt. Az viszont különösen szép, ahogy Isurii amúgy hidegnek tűnő kék szemei nevetni látszanak. Neki a kék szín mindig is hideg volt, de ezzel a mosolygós arccal kimondottan szép látvány. Kérges szívét is megborzongatja, de ez a mostani jó érzés. Felnevet, mikor Isurii úrnő kiadja a parancsot és mutatja törékenynek tűnő kezével az irányt. Viszonozva ezt, kissé színpadiasan megdönti magát, mintegy meghajolva a nyeregben és a mutatott irányba fordítja lovát. *
- Irány a fogadó!
* El is indulnak, egymás mellett lovagolva. Ám azért, mert épp elvégezték feladatukat, amiért jöttek és most pihenni készülnek, kicsit sem lankad figyelme. Szinte már mániákusan keresi a lehetséges veszélyforrásokat és próbál mindent szemmel tartani. Bizony, kell egy jókora adag paranoia az ő munkájához. Ritkán lankad a figyelme és akkor is hamar visszatér a munkájához. Ritka az, amikor teljesen el tud szakadni ettől és ki tudja magát pihenni, aludni. Ez némileg fel is őrli és az egészségének a rovására is fog menni, ahogy Chiari is mondta. Az izmai teljesen be vannak kötve, amitől a testartása is kissé feszülté válik, de az meg pont jól jön. Csak nehéz tőle elaludni. *
* Nincs különösebb gondja a gnómokkal, csak furcsák neki. Az elfeket, törpéket jobban megszokta már, na meg az óriásokat, de gnómjuk ritkásan akadt a törzsben. *
- Legyen akaratod szerint. Ártani szerintem nem fog és jó, ha kéznél van minden. Sosem lehet tudni.
* Kárba nem fog menni, az biztos. Náluk valaki mindig lesérül, lebetegszik vagy ilyesmi. Chiari meg elkutyulgatja a maradékot, vagy Leandana. A bevásárlás sikeresen zárult és bár tudja, hogy Isurii tud írni és olvasni, meg számolni is, mégis meglepi, hogy milyen gyorsan lealkudott az árakból és milyen fürgén adta össze fejben a dolgokat. Noha ezekben ő sem egy olyan elveszett lélek, de neki ritkábban van szüksége használni ezeket a tudományokat. Viszont örömmel látja, hogy ötlete és terve mennyire tetszik a lánynak. *
- Legalábbis egyelőre a kettőnk titka marad.
* Itt a városban úgy sem valószínű, hogy találkoznának olyannal, aki ismeri őket és aki felbukkanhatna a táborban. De azért eszébe jut az a vadász ficsúr, akit majdhogynem kirúgott a kapun. Saját lábon távozott. *
- Áh, Chiari akkor poroltatná el a nadrágom Nianával, ha nem és nem ennék semmit.
* Az már biztos, hogy Nia szinte bármit megtenne Chiari "kedvesért", még csak kérnie sem kell nagyon. Jót nevet ezen, mert eszébe jut, hogyan teremtette rendre Chiari kérésére a lány Ugugot. Na, az vicces volt. Az viszont különösen szép, ahogy Isurii amúgy hidegnek tűnő kék szemei nevetni látszanak. Neki a kék szín mindig is hideg volt, de ezzel a mosolygós arccal kimondottan szép látvány. Kérges szívét is megborzongatja, de ez a mostani jó érzés. Felnevet, mikor Isurii úrnő kiadja a parancsot és mutatja törékenynek tűnő kezével az irányt. Viszonozva ezt, kissé színpadiasan megdönti magát, mintegy meghajolva a nyeregben és a mutatott irányba fordítja lovát. *
- Irány a fogadó!
* El is indulnak, egymás mellett lovagolva. Ám azért, mert épp elvégezték feladatukat, amiért jöttek és most pihenni készülnek, kicsit sem lankad figyelme. Szinte már mániákusan keresi a lehetséges veszélyforrásokat és próbál mindent szemmel tartani. Bizony, kell egy jókora adag paranoia az ő munkájához. Ritkán lankad a figyelme és akkor is hamar visszatér a munkájához. Ritka az, amikor teljesen el tud szakadni ettől és ki tudja magát pihenni, aludni. Ez némileg fel is őrli és az egészségének a rovására is fog menni, ahogy Chiari is mondta. Az izmai teljesen be vannak kötve, amitől a testartása is kissé feszülté válik, de az meg pont jól jön. Csak nehéz tőle elaludni. *
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-08 18:29:17
Üzenet elküldve: 2014-12-08 18:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Tömeg. Ez az első dolog ami fogadja. ~Ilyen későn tömeg van az utcákon.~ Emberek sétálnak céltalanul vagy céltudatosan. Jobbra négy elf lány nevetgél halvány színű fátylakban balra egy ork élezi kétélű fejszéjét. Különféle gyógynövények illata keveredett a kellemesen édes levegőben. ~Bizonyára a piacon lehetek.~ Hírtelen magával ragadja egy bódító érzés. Megszűnik mind a fáradtsága mind az éhsége. A templom felől hívó hangokat hall.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-08 01:50:39
Üzenet elküldve: 2014-12-08 01:50:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
*Szerencsére Dharrennek nincs kifogása az ellen, hogy meglépjenek, Isurii pedig nem is tétovázik. Rögvest menekülőre fogja, mielőtt ténylegesen elkezd tikkelni a szeme.
Csak ingatja a fejét: jobban belegondolva eddig egyik gnómjuk sem pörögte túl magát, még a hatalmas mágus sem. Még az volt tán a legelevenebb mind közül.*
-Én is, de az lesz a legegyszerűbb, ha mind a nyolc féléből hozunk.
*Állapítja meg. Pénzük végül is van rá, Isu tud egy kicsit alkudni is az árból a nagy mennyiségre való tekintettel és végül mindegyik színű üvegcséből (világoskék, világoszöld, piros, fehér, fekete, haloványlila, fakósárga, barna) elhoznak ötöt-ötöt. 64 aranyat ha beszorozzuk 5-el, majd 7-el, akkor 2240-et kapunk. Ehhez hozzáadunk még 120 arany szor 5-öt, ami kereken 600 és meg is kapjuk a végeredményt, ami 2840 arany. Ha minden igaz ennyibe fog kerülni a lánynak a 40 darab bájital. Persze, lehet hogy váratlan meglepetés éri, de akkor sem esik kétségbe. Meg fogja szerezni amit akar így, vagy úgy.
Amint lebonyolította az üzletet, dolga végeztével koncentrálhat egy kicsit a kikapcsolódásra.*
-Jól hangzik!
*Lelki szemei előtt meg is jelenik egy barátságos kis fogadó, kandallóval, forró italokkal, finom illatokkal...
A felvetésre elneveti magát. Na nem azért, mert nevetséges az ötlet, sokkal inkább azért, mert olyan jó kedve támadt a furmányos felvezetéstől.*
-Ez lesz a mi kis titkunk? Soha nem mondjuk el senkinek, hogy idegen ételt vettünk magunkhoz, különben megnézhetjük mit kapunk Chiaritól vacsorára legközelebb!
*Játszadozik el a gondolattal, de egyáltalán nem hiszi hogy gyógyítójuk zokon venné a dolgot, vagy bármi módon megsértődne. Nem jellemző rá.*
-Oh, köszönöm szépen a meghívást.
*Mosolyog a férfire kitartóan. Tengerkék lélektükrei szikrázó világos árnyalatban tündökölnek, mintha még szemei is mosolyognának. Nem is lehet oka panaszra.
Elvégezték amiért jöttek, kellemes társasága akad, aki nem is akárki, hanem a tábor őrparancsnoka.*
-Azt hiszem ideje ellátogatnunk a város híres... és egyetlen... fogadójába: a Pegazusba!
*Jelenti be kissé színpadiasan és csuklóját kecsesen fordítva mutatja is az utat. Onnan tervei szerint átvághatnak a holdudvaron, majd indulhatnak is hazafelé az erdőnek fordulva. De addig még sok minden történhet...*
*Szerencsére Dharrennek nincs kifogása az ellen, hogy meglépjenek, Isurii pedig nem is tétovázik. Rögvest menekülőre fogja, mielőtt ténylegesen elkezd tikkelni a szeme.
Csak ingatja a fejét: jobban belegondolva eddig egyik gnómjuk sem pörögte túl magát, még a hatalmas mágus sem. Még az volt tán a legelevenebb mind közül.*
-Én is, de az lesz a legegyszerűbb, ha mind a nyolc féléből hozunk.
*Állapítja meg. Pénzük végül is van rá, Isu tud egy kicsit alkudni is az árból a nagy mennyiségre való tekintettel és végül mindegyik színű üvegcséből (világoskék, világoszöld, piros, fehér, fekete, haloványlila, fakósárga, barna) elhoznak ötöt-ötöt. 64 aranyat ha beszorozzuk 5-el, majd 7-el, akkor 2240-et kapunk. Ehhez hozzáadunk még 120 arany szor 5-öt, ami kereken 600 és meg is kapjuk a végeredményt, ami 2840 arany. Ha minden igaz ennyibe fog kerülni a lánynak a 40 darab bájital. Persze, lehet hogy váratlan meglepetés éri, de akkor sem esik kétségbe. Meg fogja szerezni amit akar így, vagy úgy.
Amint lebonyolította az üzletet, dolga végeztével koncentrálhat egy kicsit a kikapcsolódásra.*
-Jól hangzik!
*Lelki szemei előtt meg is jelenik egy barátságos kis fogadó, kandallóval, forró italokkal, finom illatokkal...
A felvetésre elneveti magát. Na nem azért, mert nevetséges az ötlet, sokkal inkább azért, mert olyan jó kedve támadt a furmányos felvezetéstől.*
-Ez lesz a mi kis titkunk? Soha nem mondjuk el senkinek, hogy idegen ételt vettünk magunkhoz, különben megnézhetjük mit kapunk Chiaritól vacsorára legközelebb!
*Játszadozik el a gondolattal, de egyáltalán nem hiszi hogy gyógyítójuk zokon venné a dolgot, vagy bármi módon megsértődne. Nem jellemző rá.*
-Oh, köszönöm szépen a meghívást.
*Mosolyog a férfire kitartóan. Tengerkék lélektükrei szikrázó világos árnyalatban tündökölnek, mintha még szemei is mosolyognának. Nem is lehet oka panaszra.
Elvégezték amiért jöttek, kellemes társasága akad, aki nem is akárki, hanem a tábor őrparancsnoka.*
-Azt hiszem ideje ellátogatnunk a város híres... és egyetlen... fogadójába: a Pegazusba!
*Jelenti be kissé színpadiasan és csuklóját kecsesen fordítva mutatja is az utat. Onnan tervei szerint átvághatnak a holdudvaron, majd indulhatnak is hazafelé az erdőnek fordulva. De addig még sok minden történhet...*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:42:59
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:42:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Kelletlen érzés gyötri, zavaró ahogy elszámolta magát és ez most neki súlyos anyagi kárt fog okozni. Ideje már minden ahhoz, hogy újabb óra alatt elérjen az erdő kellő részeibe és megszerezze az elfeledett komponenst, így most egy kofa segítségére lesz kiutalva. Nem is nagyon tervez alkudozni, hiszen ezeket még le is kéne őrölnie, vízbe áztatnia és leszűrnie, ami hasonlóan időrabló tevékenység a számára. Egyedül csak a minőség tekintetében nem enged, hiszen akkor értelmetlenné is válna az egész, minden másban persze a szütyője súlya kárán, de engedni vél. Majd sietve távozik is a helyiségből, hiszen még van pár intézni valója, mielőtt nyugodalommal állíthatná, hogy felkészült az alkalomra. Talán egy kicsit túl is aggódja.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-07 20:51:32
Üzenet elküldve: 2014-12-07 20:51:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
* Engrif úgy tűnik el szemük elől, mintha az egész fickó aranyból lenne. Ez azért eléggé érdekes, mert java részben azért jöttek a piacra, hogy neki és Myrka nénének beszerezzék azokat a dolgokat, amikre szükségük van. A törzs pénzén szerezték volna be, vagyis szerzik be, de úgy látszik, hogy kettesben Isuriival, mert Myrka néne is elpakolássza az időt. De érkezik a megváltás. A Hóhajú elintézi, hogy ők ketten megvegyék, ami kell és később találkozzanak a gnómmal, vagy gnómokkal, ahogy összejön. *
- Mehetünk.
* Kicsit megsürgetné a lovát, de sem Isurii, sem az itt kószáló népek miatt nem teszi. A végén még rátapos valakinek a lábára. A két lovas újra egymás mellett halad, jó tempóban azért, és hasonlóan vélekednek a gnómok milyenségéről. *
- Egen, pedig úgy tudtam, hogy a gnómok olyan fajták, hogy szeretnek sürögni-forogni. Még akkor is, ha Myrka néne már nem fiatal gnőm. Még Chiari is gyorsabban rámolt várandósan.
* Volt elég alkalma figyelni a terhes gyógyítót, ahogy nap mint nap tette a dolgát a táborban. Még ha lassan és nehezen is, de az utolsó napokig aktívkodott. *
- Kékre emlékszem.
* Adja meg röviden a választ. Eddig nem volt oka panaszra, hogy az agya cserben hagyná. Reméli nem is lesz még ilyen gondja egy jó ideig. Isurii újabb kérdése viszont kissé meglepi. Ha meg lenne a szakálla, annak takarásában somolyogna, ám így láthatóan elvigyorodik. *
- Még széphogy! Ránk fér egy kis kikapcsolódás a táboron kívül, ha már egyszer így jutottunk el a vásárlásig. Valami kis finom itókát, amitől átmelegszünk.
* Látta ő azért, ahogyan összébb fogta magán a kabátkáját a lány. Nő. Igen, egyre inkább felnőtt nő, látja már. Sajnos. Talán. Azt viszont már most eldöntötte, hogy bármit is igyanak, egyenek, bárhol, azt ő fogja fizetni. Nem a törzs és főleg nem Isurii pénzéből "kalandorkodna". *
- Amúgy pedig a játékunkra visszatérve... Tudod, a kakas. Nos a kakasról az jutott eszembe, hogy éhes vagyok. Amellé az itóka mellé meghívlak valamire. Jól főz Chiari, szó se róla, de megkóstolhatnánk valami mást is.
* Na, ennyit is ritkán beszél, most kicsit bővebbre fogta a dolgot. *
- Szerintem vegyük meg gyorsan, ami kell, vegyünk valami édességet addig is, amíg nem találunk egy normálisabb fogadót. Meghívlak egy kis lakomára.
* Engrif úgy tűnik el szemük elől, mintha az egész fickó aranyból lenne. Ez azért eléggé érdekes, mert java részben azért jöttek a piacra, hogy neki és Myrka nénének beszerezzék azokat a dolgokat, amikre szükségük van. A törzs pénzén szerezték volna be, vagyis szerzik be, de úgy látszik, hogy kettesben Isuriival, mert Myrka néne is elpakolássza az időt. De érkezik a megváltás. A Hóhajú elintézi, hogy ők ketten megvegyék, ami kell és később találkozzanak a gnómmal, vagy gnómokkal, ahogy összejön. *
- Mehetünk.
* Kicsit megsürgetné a lovát, de sem Isurii, sem az itt kószáló népek miatt nem teszi. A végén még rátapos valakinek a lábára. A két lovas újra egymás mellett halad, jó tempóban azért, és hasonlóan vélekednek a gnómok milyenségéről. *
- Egen, pedig úgy tudtam, hogy a gnómok olyan fajták, hogy szeretnek sürögni-forogni. Még akkor is, ha Myrka néne már nem fiatal gnőm. Még Chiari is gyorsabban rámolt várandósan.
* Volt elég alkalma figyelni a terhes gyógyítót, ahogy nap mint nap tette a dolgát a táborban. Még ha lassan és nehezen is, de az utolsó napokig aktívkodott. *
- Kékre emlékszem.
* Adja meg röviden a választ. Eddig nem volt oka panaszra, hogy az agya cserben hagyná. Reméli nem is lesz még ilyen gondja egy jó ideig. Isurii újabb kérdése viszont kissé meglepi. Ha meg lenne a szakálla, annak takarásában somolyogna, ám így láthatóan elvigyorodik. *
- Még széphogy! Ránk fér egy kis kikapcsolódás a táboron kívül, ha már egyszer így jutottunk el a vásárlásig. Valami kis finom itókát, amitől átmelegszünk.
* Látta ő azért, ahogyan összébb fogta magán a kabátkáját a lány. Nő. Igen, egyre inkább felnőtt nő, látja már. Sajnos. Talán. Azt viszont már most eldöntötte, hogy bármit is igyanak, egyenek, bárhol, azt ő fogja fizetni. Nem a törzs és főleg nem Isurii pénzéből "kalandorkodna". *
- Amúgy pedig a játékunkra visszatérve... Tudod, a kakas. Nos a kakasról az jutott eszembe, hogy éhes vagyok. Amellé az itóka mellé meghívlak valamire. Jól főz Chiari, szó se róla, de megkóstolhatnánk valami mást is.
* Na, ennyit is ritkán beszél, most kicsit bővebbre fogta a dolgot. *
- Szerintem vegyük meg gyorsan, ami kell, vegyünk valami édességet addig is, amíg nem találunk egy normálisabb fogadót. Meghívlak egy kis lakomára.
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-07 18:37:39
Üzenet elküldve: 2014-12-07 18:37:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Megjelenik a piactéren. Számos szütyője és iszákja súlya alatt enyhén meggörnyedve, lassan, kutató tekintettel rója a standokat. ~Muszáj lesz valami bájitalhoz jutnom, elvégre valamiből el kell kezdeni az üzletet...~ Miután a legkülönfélébb hivatásokat próbálta már, a szemfényvesztőtől a szerencsejátékoson át egészen a hírmondóig, úgy döntött, kipróbálja magát csodatévő vajákosként. Legalábbis ezt mondja magáról. Szerencsére korábbi hivatásai közt szerepelt a méregkeverő és az alkimistatanonc is, így némelyes előképzéssel már rendelkezett. Mindössze bájitalra volt szüksége, hogy elinduljon az üzlet.*
A hozzászólás írója (Grandell Zarn, a Csodadoktor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.07 18:40:58
A hozzászólás írója (Grandell Zarn, a Csodadoktor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.07 18:40:58
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-07 11:00:47
Üzenet elküldve: 2014-12-07 11:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Dharren - Isu //
*Míg ők pakolásznak, Engrifet elnyeli a szegénynegyed. Bizonyára honvágya volt, vagy ki tudja mi történt, de a kis gnóm nincs mellettük, mire Isu feleszmél a pakolászásból. Myrka is elszöszmötölne még egy picit régi házikójában, a lány pedig érzi, hogy lassan tikkelni kezd a szeme.*
~Kedvesség, türelem, mosolygááás...~
*Dúdolja magában szórakozottan és nagyot szusszant Dharren javaslatára. Soha nem érnek így vissza a táborba, soha. Itt öregszenek meg ők is, ha az aprónép tempójában intézik ügyeiket tovább. A varázslónő felszívja magát és pikk-pakk leegyezteti a nénével, hogyan lesznek a továbbiak. Ha Engrifet újra látják, akkor majd vele is vált pár szót, de erre elég kis esélyt lát.
Ezt követően leoldja a kocsit lováról. Nyereg híján szőrén üli meg és igazából mindegy is már neki a hogyan, csak haladjanak. Remélhetőleg Dharren partnere ebben.*
-Ezeknek a gnómoknak más az... életritmusuk.
*Jegyzi meg elgondolkozva, miután kiértek a szegények csatornázott, kristálylevegőjű negyedéből. Jobban belegondolva szuper, hogy a városban még itt is ilyen jó a levegő, mert ha a szutyokban el is kap az itt élő valami tüdőbajt, légzését nehezítő kórságot, helyben megoldhatja a gyógykezelést is.*
-Nem emlékszel mit mondott az a kis bugris? Milyen színű üvegcsékre lenne szüksége? Kék, fehér?
*Találgatás közben kicsit szorosabban összehúzza magán prémes kis kabátját. Megérkezett a tél, hűvös az idő, s bár a városban mintha melegebb lenne, sokkal inkább fázik itt a lány, mint otthon.*
-Mit gondolsz megérdemlünk egy italt a piacolás után?
*Pillant somolyogva a férfire. Újabban Isu kapható a rosszaságra, egy kis lazítást megérdemelnének és kellemesebben el tudnának mélyülni egymás... társaságában anélkül, hogy másokat zavarnának vele.*
*Míg ők pakolásznak, Engrifet elnyeli a szegénynegyed. Bizonyára honvágya volt, vagy ki tudja mi történt, de a kis gnóm nincs mellettük, mire Isu feleszmél a pakolászásból. Myrka is elszöszmötölne még egy picit régi házikójában, a lány pedig érzi, hogy lassan tikkelni kezd a szeme.*
~Kedvesség, türelem, mosolygááás...~
*Dúdolja magában szórakozottan és nagyot szusszant Dharren javaslatára. Soha nem érnek így vissza a táborba, soha. Itt öregszenek meg ők is, ha az aprónép tempójában intézik ügyeiket tovább. A varázslónő felszívja magát és pikk-pakk leegyezteti a nénével, hogyan lesznek a továbbiak. Ha Engrifet újra látják, akkor majd vele is vált pár szót, de erre elég kis esélyt lát.
Ezt követően leoldja a kocsit lováról. Nyereg híján szőrén üli meg és igazából mindegy is már neki a hogyan, csak haladjanak. Remélhetőleg Dharren partnere ebben.*
-Ezeknek a gnómoknak más az... életritmusuk.
*Jegyzi meg elgondolkozva, miután kiértek a szegények csatornázott, kristálylevegőjű negyedéből. Jobban belegondolva szuper, hogy a városban még itt is ilyen jó a levegő, mert ha a szutyokban el is kap az itt élő valami tüdőbajt, légzését nehezítő kórságot, helyben megoldhatja a gyógykezelést is.*
-Nem emlékszel mit mondott az a kis bugris? Milyen színű üvegcsékre lenne szüksége? Kék, fehér?
*Találgatás közben kicsit szorosabban összehúzza magán prémes kis kabátját. Megérkezett a tél, hűvös az idő, s bár a városban mintha melegebb lenne, sokkal inkább fázik itt a lány, mint otthon.*
-Mit gondolsz megérdemlünk egy italt a piacolás után?
*Pillant somolyogva a férfire. Újabban Isu kapható a rosszaságra, egy kis lazítást megérdemelnének és kellemesebben el tudnának mélyülni egymás... társaságában anélkül, hogy másokat zavarnának vele.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-04 20:49:23
Üzenet elküldve: 2014-12-04 20:49:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szörnyű nap//
~ Na mi van már, nem loptam! ~ * Kicsit izgulni kezd, hiszen ezt a városőröknek már nem lenne olyan könnyű magyaráznia, főleg, ha visszavezetik az árushoz, és az elmond mindent. Igazából nem lopott, de az az 5 arany lehet, hogy kicsit gonosz dolog volt...
~ Ne vedd el, ne vedd el, ez biztos valami teszt csak! ~ Végül megszólal. *
- Nem az enyém, az enyém itt van, ni. * Mutat erszénye felé, s elő is veszi azt, persze nem mutogatja magasra, hanem csak éppen, hogy az őrök lássák, de a kíváncsi szemek elől már lehetőleg rejtve maradjon. Aztán egyből vissza is helyezi a helyére, de amennyiben nem találja az erszényt, akkor még megnézi néhányszor, majd hozzáteszi. *
- Vagyis... Ha jobban megnézem lehet, hogy mégis az az. * Remélhetőleg viszont megvan a pénze, mivel nem látott, vagy érzett semmi gyanúsat, ez esetben nem kell füllentenie. *
~ Na mi van már, nem loptam! ~ * Kicsit izgulni kezd, hiszen ezt a városőröknek már nem lenne olyan könnyű magyaráznia, főleg, ha visszavezetik az árushoz, és az elmond mindent. Igazából nem lopott, de az az 5 arany lehet, hogy kicsit gonosz dolog volt...
~ Ne vedd el, ne vedd el, ez biztos valami teszt csak! ~ Végül megszólal. *
- Nem az enyém, az enyém itt van, ni. * Mutat erszénye felé, s elő is veszi azt, persze nem mutogatja magasra, hanem csak éppen, hogy az őrök lássák, de a kíváncsi szemek elől már lehetőleg rejtve maradjon. Aztán egyből vissza is helyezi a helyére, de amennyiben nem találja az erszényt, akkor még megnézi néhányszor, majd hozzáteszi. *
- Vagyis... Ha jobban megnézem lehet, hogy mégis az az. * Remélhetőleg viszont megvan a pénze, mivel nem látott, vagy érzett semmi gyanúsat, ez esetben nem kell füllentenie. *
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-04 18:00:59
Üzenet elküldve: 2014-12-04 18:00:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
~Csodás ez a sajt, már kicsit sajnálom, hogy csak ennyit vettem belőle, hamar el fog fogyni.~*Habár nem egy falánk típus, ez a zsírszegény sajtféle az egyik kedvence, és szinte bármennyit képes belőle elfogyasztani. Sajnos várnia kell a következő falásra, hiszen amit kapott abból nem maradt több, a többi pedig a táskájában van, a táska pedig... hirtelen a földön landol, ahogy Nearának neki esik valaki. A kezében érez valamit, és még meg is szólítják. Ahogy lenéz, látja, hogy összevérezték, és utánafordul az idegennek, de az már nagyon messze jár. Járása nem tökéletes, biztosan sebesült. Ha itt maradt volna, talán Neara segíthetett volna neki, de Így már nem tud.
Hirtelen megpillant valakit, aki akár az üldözője is lehetne az előző férfinak - legalábbis Neara férfinak tippeli az idegent -, aki viszont épp ebben a pillanatban hagyja el a piacteret. Neara megvizsgálja, hogy mi van a kezében, ha tudja elolvassa a pergament. Közben néha rápillant a nagy karimás kalpagú férfire, aki nagyjából felé közelít. Egyelőre nem érti a történteket, és abban sem biztos, hogy ki a jófiú és ki a rossz.*
~Csodás ez a sajt, már kicsit sajnálom, hogy csak ennyit vettem belőle, hamar el fog fogyni.~*Habár nem egy falánk típus, ez a zsírszegény sajtféle az egyik kedvence, és szinte bármennyit képes belőle elfogyasztani. Sajnos várnia kell a következő falásra, hiszen amit kapott abból nem maradt több, a többi pedig a táskájában van, a táska pedig... hirtelen a földön landol, ahogy Nearának neki esik valaki. A kezében érez valamit, és még meg is szólítják. Ahogy lenéz, látja, hogy összevérezték, és utánafordul az idegennek, de az már nagyon messze jár. Járása nem tökéletes, biztosan sebesült. Ha itt maradt volna, talán Neara segíthetett volna neki, de Így már nem tud.
Hirtelen megpillant valakit, aki akár az üldözője is lehetne az előző férfinak - legalábbis Neara férfinak tippeli az idegent -, aki viszont épp ebben a pillanatban hagyja el a piacteret. Neara megvizsgálja, hogy mi van a kezében, ha tudja elolvassa a pergament. Közben néha rápillant a nagy karimás kalpagú férfire, aki nagyjából felé közelít. Egyelőre nem érti a történteket, és abban sem biztos, hogy ki a jófiú és ki a rossz.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-04 16:54:10
Üzenet elküldve: 2014-12-04 16:54:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Aokin ahogy fütyörészve sétál meglát egy nőt aki felé sétál. A szerzetes csak a nő viseletén csodálkozik el. Még most sem nagyon tudja megérteni a kolostoron kívüli világot. Ez a sok fényűzés és önmagunk kiemelése a tömegből amúgy is értelmetlen hát még ha efféle módon teszik. De mikor a nő megszólítja Aokint akkor a szerzetes visszaköszön.*
-Jó napot.
*A kérdésből Aokin könnyedén levonja, hogy a nő nem ismeri a várost. megpróbál hát érthetően fogalmazni.*
-Ahhoz két út is van. Az egyik, hogy a kovácsműhely felől az erdőn keresztül. De azt nem ajánlanám hisz könnyű eltévedni. Ha arra megy *Mutat a botjával az irányba.* akkor a szegénynegyedbe jut. Azon keresztülmenve eljut a főtérig és onnan már látni fogja.
*Aokin ahogy fütyörészve sétál meglát egy nőt aki felé sétál. A szerzetes csak a nő viseletén csodálkozik el. Még most sem nagyon tudja megérteni a kolostoron kívüli világot. Ez a sok fényűzés és önmagunk kiemelése a tömegből amúgy is értelmetlen hát még ha efféle módon teszik. De mikor a nő megszólítja Aokint akkor a szerzetes visszaköszön.*
-Jó napot.
*A kérdésből Aokin könnyedén levonja, hogy a nő nem ismeri a várost. megpróbál hát érthetően fogalmazni.*
-Ahhoz két út is van. Az egyik, hogy a kovácsműhely felől az erdőn keresztül. De azt nem ajánlanám hisz könnyű eltévedni. Ha arra megy *Mutat a botjával az irányba.* akkor a szegénynegyedbe jut. Azon keresztülmenve eljut a főtérig és onnan már látni fogja.
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-04 16:14:51
Üzenet elküldve: 2014-12-04 16:14:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Sejtelmes külső? Személyeltitkolás? Nem. Egyik sem. Csupán célszerűség a hideg, és a fény ellen. Leginkább a hideg ellen. Ezt ugyanis kevéssé kedveli. De ez részlet kérdés. A városőrök mosolyát nyugtázza, sőt vissza is mosolyog rájuk. Nem egy vérszomjas sötételf ő. A mosoly sem afféle, mellyel a tigris bazsalyog rá az őzre. Más dolog, hogy ha kell, képes megvédeni magát.
De most nem ilyesmiről van szó, másért érkezett a piacra. Lassan sétálgat az egyre nagyobb tömegben, árustól-árusig, mígnem tekintete megakad egy pengén. Nem a fény csillan meg rajta, erről szó nincs, hiszen a fegyver igencsak koszos. De ez nem számít. Valami más vonzza arra a pillantást, s vele együtt Illiamaet is. A következő percben aztán ott is áll egy stand előtt, melynek túlsó oldalán koszos kis fickó kuporog. Semmivel nincs jobb állapotban, mint a portékák, mellyel telerakta a pultot.*
-Szabad?
*Kérdezi meg a férfit, s ha az beleegyezik, akkor ujjai közé csippenti a tőr markolatát. Másik keze ösztönösen mozdul, hogy zsebéből egy darabka rongyot vadásszon elő, mellyel kissé megtisztogathatja a pengét. Nem baj, ha nem lesz túl fényes, és persze arra is vigyáz, hogy az ócskás ne vegye észre, mennyire érdekli őt a fegyver. Szeme csillanása sem lesz árulója, hiszen félig leereszti pilláit, s ezek rejtekéből veszi szemügyre az előbukkanó jeleket.*
-Mennyiért adja?
*Néz fel egy pillanatra. A jelek ismerősnek tűnnek a számára, csak hirtelen nem jut eszébe, hol is látott ilyet, vagy hasonlót.*
-Kétszáz arany.
*Böki előre az ócskás, és a szavakra az ifjú nőstény a férfire pillant.*
-Elment az eszed. Ezért a rozsdás vacakért, jó ha harminc aranyat elkérhetsz.
*Jegyzi meg, megkezdve az alkudozást. Pontosan tudja, hogy elég nagy rést hagyott az árusnak. S míg az újabb alkuszra vár, addig ujjhegyén méri meg a fegyver súlyelosztását. Tökéletes. ~A fene ott egye meg, de mennyire tökéletes!~ Most már tudja, hogy akarja ezt a fegyvert. A kétszáz és a harminc arany között, elég nagy a távolság.*
-Száznyolcvan, de csak neked.
*Illiamae halkan felnevet, kicsi gúnyt is csempészve bele, majd megteszi újabb ajánlatát.*
-Legfeljebb ötvenet adok érte.
-Az kevés. Nagyon kevés. Hát lásd, sokat kellett keresgélnem, mire ráleltem. És ez egy igazán szép darab, csak rendbe kell tenni. *Jön a válasz azonnal.* Százötven, és akkor alig lesz hasznom rajta.
-Egy túrót. *Vág most ő közbe, hiszen érzi, a másik rákapott már.* Hatvan és ez a végső ajánlatom. Ha jól sejtem, ezzel is épp hatvan arannyi lesz a nyereséged, vén uzsorás.
*Böki oda a másik elé, s már nyúl is az erszény irányába, hogy az alkut megkötöttnek tekintse.*
-Ehhh! Száztíz, és ne lássalak többé.
-Nyolcvan, és hozzá adod azt a bőr tokot is. *Előzi meg a további nyavalygást az ócskás részéről, aki máris nyúl a bőr készségért. Nem egy szép munka, de strapabírónak tűnik. Egyszerű és jó.*
-Nyolcvanöt, és viheted.
*Alkuszik még egy utolsót a férfi az áron, de végül ezt már mélységi is elfogadja. Vélhetően így is valóban jól jár a másik. Illiamae pedig, szépen leteszi a 85aranyat a pultra, Mesélő (Sodoron) s magához veszi
a frissen vásárolt értékeket.*
*Sejtelmes külső? Személyeltitkolás? Nem. Egyik sem. Csupán célszerűség a hideg, és a fény ellen. Leginkább a hideg ellen. Ezt ugyanis kevéssé kedveli. De ez részlet kérdés. A városőrök mosolyát nyugtázza, sőt vissza is mosolyog rájuk. Nem egy vérszomjas sötételf ő. A mosoly sem afféle, mellyel a tigris bazsalyog rá az őzre. Más dolog, hogy ha kell, képes megvédeni magát.
De most nem ilyesmiről van szó, másért érkezett a piacra. Lassan sétálgat az egyre nagyobb tömegben, árustól-árusig, mígnem tekintete megakad egy pengén. Nem a fény csillan meg rajta, erről szó nincs, hiszen a fegyver igencsak koszos. De ez nem számít. Valami más vonzza arra a pillantást, s vele együtt Illiamaet is. A következő percben aztán ott is áll egy stand előtt, melynek túlsó oldalán koszos kis fickó kuporog. Semmivel nincs jobb állapotban, mint a portékák, mellyel telerakta a pultot.*
-Szabad?
*Kérdezi meg a férfit, s ha az beleegyezik, akkor ujjai közé csippenti a tőr markolatát. Másik keze ösztönösen mozdul, hogy zsebéből egy darabka rongyot vadásszon elő, mellyel kissé megtisztogathatja a pengét. Nem baj, ha nem lesz túl fényes, és persze arra is vigyáz, hogy az ócskás ne vegye észre, mennyire érdekli őt a fegyver. Szeme csillanása sem lesz árulója, hiszen félig leereszti pilláit, s ezek rejtekéből veszi szemügyre az előbukkanó jeleket.*
-Mennyiért adja?
*Néz fel egy pillanatra. A jelek ismerősnek tűnnek a számára, csak hirtelen nem jut eszébe, hol is látott ilyet, vagy hasonlót.*
-Kétszáz arany.
*Böki előre az ócskás, és a szavakra az ifjú nőstény a férfire pillant.*
-Elment az eszed. Ezért a rozsdás vacakért, jó ha harminc aranyat elkérhetsz.
*Jegyzi meg, megkezdve az alkudozást. Pontosan tudja, hogy elég nagy rést hagyott az árusnak. S míg az újabb alkuszra vár, addig ujjhegyén méri meg a fegyver súlyelosztását. Tökéletes. ~A fene ott egye meg, de mennyire tökéletes!~ Most már tudja, hogy akarja ezt a fegyvert. A kétszáz és a harminc arany között, elég nagy a távolság.*
-Száznyolcvan, de csak neked.
*Illiamae halkan felnevet, kicsi gúnyt is csempészve bele, majd megteszi újabb ajánlatát.*
-Legfeljebb ötvenet adok érte.
-Az kevés. Nagyon kevés. Hát lásd, sokat kellett keresgélnem, mire ráleltem. És ez egy igazán szép darab, csak rendbe kell tenni. *Jön a válasz azonnal.* Százötven, és akkor alig lesz hasznom rajta.
-Egy túrót. *Vág most ő közbe, hiszen érzi, a másik rákapott már.* Hatvan és ez a végső ajánlatom. Ha jól sejtem, ezzel is épp hatvan arannyi lesz a nyereséged, vén uzsorás.
*Böki oda a másik elé, s már nyúl is az erszény irányába, hogy az alkut megkötöttnek tekintse.*
-Ehhh! Száztíz, és ne lássalak többé.
-Nyolcvan, és hozzá adod azt a bőr tokot is. *Előzi meg a további nyavalygást az ócskás részéről, aki máris nyúl a bőr készségért. Nem egy szép munka, de strapabírónak tűnik. Egyszerű és jó.*
-Nyolcvanöt, és viheted.
*Alkuszik még egy utolsót a férfi az áron, de végül ezt már mélységi is elfogadja. Vélhetően így is valóban jól jár a másik. Illiamae pedig, szépen leteszi a 85aranyat a pultra, Mesélő (Sodoron) s magához veszi
a frissen vásárolt értékeket.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-04 11:16:03
Üzenet elküldve: 2014-12-04 11:16:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//Illiamae Rilynurden//
*A városlakók, és a városőrök is már megszokták, hogy valaki fegyvert visel, s közben eltakarja az arcát egy kámzsával. Elfogadták, hogy egyesek nem akarják, felfedni a kilétüket, vagy csak egyszerűen evvel akarnak sejtelmes külsőt varázsolni maguknak. A városőrök a szegénynegyed boltíves kapujában mosolyogva biccentenek a fiatal sötételfnek köszönés képen.
Illiamae nehéz feladatra vállalkozna egy szokványos napon, hogy ritka különleges fegyvert keressen magának, most sem ez a célja. Csupán néhány új pengére gondolt, amikor az egyik standnál megakad a szeme egy különleges tőrön.
Az árus ócskás lehet az áruk alapján. Ki tudja, hogy mennyi ideig járja a várost, hogy a szemétben turkáljon, s olyan tárgyakat szerezhessen, amit el tud adni. Számtalan öv, és fél pár kesztyű hever az asztalon, egy - két ékszerrel. De nem ezeken akadt meg az ifjú szeme.
A tőr első ránézésre csak olyan tőr, amelyet évek óta senki nem használ, s csak porosodik, koszolódik. Viszont a peng én apró rovátkák jelzik, hogy valami érdekesre bukkanhat egy szakavatott.*
//Neara Anthariel//
*Neara szinte teljesen belefeledkezik a sajt ízébe, amikor egy alak rohan neki, aminek következtében a becses sajt a földön landol. Úgy néz ki, hogy ez még sem olyan csodálatos nap, mint előzőleg gondolta. A férfi közel hajol a nő arcához.*
-Vidd el a templomba! *parancsolja neki halkan, miközben a Neara kezébe nyom egy pergamen darabot.*
*Neara bizonyára egy pillanatra ledöbben, hiszen előbb még egy finom sajt volt a kezében, de most ha oda néz, csak egy véres pergamentett talál. Hamar rájön, hogy nem csak a pergament véres, hanem már a ruháján is egy nagy folt keletkezett. Mire a nő bármilyen kérdést fel tudna tenni, vagy felháborodhatna, addigra az ismeretlen férfi már tovább is rohan bicegve. Még hátulról nézve is látszik, ahogyan az oldalát fogja, mint aki egy vérző sebet akarna csillapítani. A férfi ide oda kanyarog a tömegbe, mint aki maga sem tudja, hogy merre menjen, közben idegesen hátra pislant néha, akár egy üldözött vad. Neara még látja, ahogyan a férfi elhagyja a piacot a szegénynegyed fel, pár pillanattal később egy vörös köpönyeges alak fekete nagykarimájú kalapban alak válik ki a tömegből, s nyugodt léptekkel halad a prédája után.*
//Aokin Uehoshi//
*A test és a lélek frissességénél, csak az edzettség ami fontosabb, ezt jól megtanították a kolostorban, ahogyan azt is, hogy nincs fontosabb mint az élet. Az élet, nem csak a sajátunk hanem másoké is. A kolostor vénei már oly közel járnak a megvilágosodáshoz, a végtelen bölcsességhez, amelyről a fiatal szerzetes csak legmerészebb álmaiba gondol. Talán az első dolog volt, amit megtanítottak neki, hogy az életek hatással vannak egymásra.
Aokin vidáman sétálgat a piactéren, és hagyja, hogy a vidám hangulat rá is ragadjon. Nem olyan rég lehet a piacon, amikor egy feltűnik neki egy középkorú ember nő, aki határozottan felé sétál. A hölgy a hideg idő ellenére is egy fekete csipkés bársony ruhát visel, amely kiemeli a karcsú alakját.*
-Szép reggelt! *köszönti a szerzetest.* Elnézést, hogy megzavarom, csak egy kis útbaigazítást szeretnék. A Pegazust keresem.
//Iana Nadzyr//
*Noxot nem érdekli a vásárlás, de reménykedik, abban, hogy valami jobb kedvre deríti. Úgy néz ki, hogy az éneklés, és a vidám emberek nem hozzák lázba a lányt. Már a dühe is teljesen elpárolog, amikor az egyik kapualj mellől egy idős nő szólítja meg.*
-Kedveském! *kezdi rekedtes hangon.* Érdekli a jövője? Tudni akarja, hogy miként szabadulhat meg attól, ami a legjobban nyomasztja? *Miközben beszél befejezi a kártyák keverését, s felcsapja az első lapot, amelyet a lánynak is megmutat. A lapon két teljesen egyforma női alak áll egymással szemben.*
-Az ikrek, akik egymás ellen fordulnak. *jelenti ki, miközben egy újabb lapot csap fel, és ezt is megmutatja neki. Ezen a lapon egy női alak áll a tükör előtt.*
-A lélek tükre. *mondja, miközben a második lapot is lehelyezi a másik mellé.* Az ikrek csak a tükörben láthatják meg egymást.
*Az idős hölgy kíváncsian várja a lány reakcióját, hogy vajon sikerült-e felkelteni az érdeklődését, vagy inkább tovább áll.*
//Omon Rabark//
*Alig hagyta el az árust, amikor valaki hátulról megfogja a vállát. *
-Elnézést. *dörmögi a hang.*
*Bizonyára Omon megfordul, hogy jól kiossza azt aki csak úgy megzavarja. De legnagyobb meglepetésére a városőrség három katonája áll mögötte.*
-Ezt elejtette. *dörmögi a városőr, miközben egy erszényt nyújt a fiú felé. Omonnak egyáltalán nem ismerős az erszény, abban biztos, hogy nem az övé. De valamiért az őrök azt, hiszik, hogy ő ejtette el az előbb.*
//Illiamae Rilynurden//
*A városlakók, és a városőrök is már megszokták, hogy valaki fegyvert visel, s közben eltakarja az arcát egy kámzsával. Elfogadták, hogy egyesek nem akarják, felfedni a kilétüket, vagy csak egyszerűen evvel akarnak sejtelmes külsőt varázsolni maguknak. A városőrök a szegénynegyed boltíves kapujában mosolyogva biccentenek a fiatal sötételfnek köszönés képen.
Illiamae nehéz feladatra vállalkozna egy szokványos napon, hogy ritka különleges fegyvert keressen magának, most sem ez a célja. Csupán néhány új pengére gondolt, amikor az egyik standnál megakad a szeme egy különleges tőrön.
Az árus ócskás lehet az áruk alapján. Ki tudja, hogy mennyi ideig járja a várost, hogy a szemétben turkáljon, s olyan tárgyakat szerezhessen, amit el tud adni. Számtalan öv, és fél pár kesztyű hever az asztalon, egy - két ékszerrel. De nem ezeken akadt meg az ifjú szeme.
A tőr első ránézésre csak olyan tőr, amelyet évek óta senki nem használ, s csak porosodik, koszolódik. Viszont a peng én apró rovátkák jelzik, hogy valami érdekesre bukkanhat egy szakavatott.*
//Neara Anthariel//
*Neara szinte teljesen belefeledkezik a sajt ízébe, amikor egy alak rohan neki, aminek következtében a becses sajt a földön landol. Úgy néz ki, hogy ez még sem olyan csodálatos nap, mint előzőleg gondolta. A férfi közel hajol a nő arcához.*
-Vidd el a templomba! *parancsolja neki halkan, miközben a Neara kezébe nyom egy pergamen darabot.*
*Neara bizonyára egy pillanatra ledöbben, hiszen előbb még egy finom sajt volt a kezében, de most ha oda néz, csak egy véres pergamentett talál. Hamar rájön, hogy nem csak a pergament véres, hanem már a ruháján is egy nagy folt keletkezett. Mire a nő bármilyen kérdést fel tudna tenni, vagy felháborodhatna, addigra az ismeretlen férfi már tovább is rohan bicegve. Még hátulról nézve is látszik, ahogyan az oldalát fogja, mint aki egy vérző sebet akarna csillapítani. A férfi ide oda kanyarog a tömegbe, mint aki maga sem tudja, hogy merre menjen, közben idegesen hátra pislant néha, akár egy üldözött vad. Neara még látja, ahogyan a férfi elhagyja a piacot a szegénynegyed fel, pár pillanattal később egy vörös köpönyeges alak fekete nagykarimájú kalapban alak válik ki a tömegből, s nyugodt léptekkel halad a prédája után.*
//Aokin Uehoshi//
*A test és a lélek frissességénél, csak az edzettség ami fontosabb, ezt jól megtanították a kolostorban, ahogyan azt is, hogy nincs fontosabb mint az élet. Az élet, nem csak a sajátunk hanem másoké is. A kolostor vénei már oly közel járnak a megvilágosodáshoz, a végtelen bölcsességhez, amelyről a fiatal szerzetes csak legmerészebb álmaiba gondol. Talán az első dolog volt, amit megtanítottak neki, hogy az életek hatással vannak egymásra.
Aokin vidáman sétálgat a piactéren, és hagyja, hogy a vidám hangulat rá is ragadjon. Nem olyan rég lehet a piacon, amikor egy feltűnik neki egy középkorú ember nő, aki határozottan felé sétál. A hölgy a hideg idő ellenére is egy fekete csipkés bársony ruhát visel, amely kiemeli a karcsú alakját.*
-Szép reggelt! *köszönti a szerzetest.* Elnézést, hogy megzavarom, csak egy kis útbaigazítást szeretnék. A Pegazust keresem.
//Iana Nadzyr//
*Noxot nem érdekli a vásárlás, de reménykedik, abban, hogy valami jobb kedvre deríti. Úgy néz ki, hogy az éneklés, és a vidám emberek nem hozzák lázba a lányt. Már a dühe is teljesen elpárolog, amikor az egyik kapualj mellől egy idős nő szólítja meg.*
-Kedveském! *kezdi rekedtes hangon.* Érdekli a jövője? Tudni akarja, hogy miként szabadulhat meg attól, ami a legjobban nyomasztja? *Miközben beszél befejezi a kártyák keverését, s felcsapja az első lapot, amelyet a lánynak is megmutat. A lapon két teljesen egyforma női alak áll egymással szemben.*
-Az ikrek, akik egymás ellen fordulnak. *jelenti ki, miközben egy újabb lapot csap fel, és ezt is megmutatja neki. Ezen a lapon egy női alak áll a tükör előtt.*
-A lélek tükre. *mondja, miközben a második lapot is lehelyezi a másik mellé.* Az ikrek csak a tükörben láthatják meg egymást.
*Az idős hölgy kíváncsian várja a lány reakcióját, hogy vajon sikerült-e felkelteni az érdeklődését, vagy inkább tovább áll.*
//Omon Rabark//
*Alig hagyta el az árust, amikor valaki hátulról megfogja a vállát. *
-Elnézést. *dörmögi a hang.*
*Bizonyára Omon megfordul, hogy jól kiossza azt aki csak úgy megzavarja. De legnagyobb meglepetésére a városőrség három katonája áll mögötte.*
-Ezt elejtette. *dörmögi a városőr, miközben egy erszényt nyújt a fiú felé. Omonnak egyáltalán nem ismerős az erszény, abban biztos, hogy nem az övé. De valamiért az őrök azt, hiszik, hogy ő ejtette el az előbb.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:06:10
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:06:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Ideje volt már, hogy kilátogasson a piacra is. Szokás szerint enyhe tömegiszonya kezd előjönni az embersűrűség miatt, de ennyivel még elbír. Arra azért ügyel, hogy erszénykéjét minél mélyebbre süllyessze, nehogy egy zsebes pont az ő nehezen megszerzett kis vagyonát akarja elcsenni.
Elsősorban kifogyóban lévő alapanyagait akarja pótolni, mert bár sok mindenre ráakadhat az erdőben is, ami időszakos dolog, az például bajosan beszerezhető, vagy ha a világ másik végén van, hát pont nem egy nagyobbacska kiruccanás után akarja megint a bejárni Lanawint. Marad tehát a piac, a tömeg, és a tolvajok.
Egy kis őrlemény innen, egy kis olaj onnan, szépen halad a fejben tartott listáján a pipálgatással. Amikor az utolsó létfontosságúnak ítélt hozzávalót is megszerezte, utána kezdi el nézni a többi standot. Egy kis luxus néha megengedhető, de akkor alaposan meg kell fontolnia, melyik csábításnak enged, mert mindegyiknek nagy sajnálatára nem lehet. Dekorálja egy kicsit valamivel rozzant kunyhóját, vagy inkább áldozzon egy keveset magára? Hohó, van most már egy lova is, neki is vihet valami csemegét például. Vagy varrasson magának egy ruhát abból a szép színű, finom kelméből? Azt mégis minek? Hova venné fel? Viszont kellhet egy kevés anyag, meg cérna arra az esetre, ha már meglévő darabjaival történne valami. A pusztában nem csak húsa, de ruhája is elszenvedte a vágást, azt is foltoznia kelhet, az erdőben járkálva pedig bármikor lyukaszthat egy makacs ág, vagy kiálló, hegyes kődarab.
Lassan meg is van a nagy bevásárlással. Költekezett, az igaz, de elégedett is, mert a többség olyan, amire tényleg szüksége van, és csak pár olyasmivel lett gazdagabb, amit fényűzésnek mondhat. Néhány finom falat, csemege magának is, és újdonsült patásának is.*
Elsősorban kifogyóban lévő alapanyagait akarja pótolni, mert bár sok mindenre ráakadhat az erdőben is, ami időszakos dolog, az például bajosan beszerezhető, vagy ha a világ másik végén van, hát pont nem egy nagyobbacska kiruccanás után akarja megint a bejárni Lanawint. Marad tehát a piac, a tömeg, és a tolvajok.
Egy kis őrlemény innen, egy kis olaj onnan, szépen halad a fejben tartott listáján a pipálgatással. Amikor az utolsó létfontosságúnak ítélt hozzávalót is megszerezte, utána kezdi el nézni a többi standot. Egy kis luxus néha megengedhető, de akkor alaposan meg kell fontolnia, melyik csábításnak enged, mert mindegyiknek nagy sajnálatára nem lehet. Dekorálja egy kicsit valamivel rozzant kunyhóját, vagy inkább áldozzon egy keveset magára? Hohó, van most már egy lova is, neki is vihet valami csemegét például. Vagy varrasson magának egy ruhát abból a szép színű, finom kelméből? Azt mégis minek? Hova venné fel? Viszont kellhet egy kevés anyag, meg cérna arra az esetre, ha már meglévő darabjaival történne valami. A pusztában nem csak húsa, de ruhája is elszenvedte a vágást, azt is foltoznia kelhet, az erdőben járkálva pedig bármikor lyukaszthat egy makacs ág, vagy kiálló, hegyes kődarab.
Lassan meg is van a nagy bevásárlással. Költekezett, az igaz, de elégedett is, mert a többség olyan, amire tényleg szüksége van, és csak pár olyasmivel lett gazdagabb, amit fényűzésnek mondhat. Néhány finom falat, csemege magának is, és újdonsült patásának is.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-12-02 17:35:12
Üzenet elküldve: 2014-12-02 17:35:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szörnyű nap//
- Éééééés! Itt is vagyok! * Jelenti ki magának, s elmosolyodik. Nagyot szippant a téli levegőből, majd kifújja azt.
Érzi, hogy egy csodálatos nap elé néz, már csak annak a tekintetében is, hogy végre itt van, s nem kell a hideg erdőben éjszakáznia most már.
~ Jól jönne valami melegebb ruha is. ~ Gondolja, s az egyik stand felé vándorol, ahol úgy látja ruhákat, cipőket árulnak. *
- Százhúsz arany egy egyszerű Csizmáért?! Ez kész rablás. Abból már egy lovat is veszek akár. * Szólal fel, hiszen valóban igen drága, még ha nem is mondhatja magát nagyon szegénynek. *
- Nyolcvanért odaadom, a Hófesztivál alkalmából. * Mondja az árus, de Omon továbbra is vonakodik. *
- Nyolcvan... Az sem a legszebb ár.
- Hetvenöt és békén hagy!
- Szerintem ezt senkinek nem tudja eladni harminc felett.
- Szerinted... Szerintem meg ötven és akkor már jószívű vagyok. Így is több, mint a fele "ajándék".
* Úgy tűnik ez már kicsit jobban tetszik Omonnak, de próbálkozik még egy kicsit, hátha. *
- Én adok érte harmincat.
- Azt már nem! Valamiből nekem is meg kell élnem.
- Tudja vannak olyanok is, akik ilyenkor télen fáznak, mert nincs cipőjük. Nekik vinném.
- Nekik-e? * Húzza fel szemöldökét az árus, s csaknem hátraesik székében, úgy nevet. *
- Egy ilyen suhanc szerencse, ha nem lop, hanem vesz. Még, hogy te adományozod? * Folytatja a nevetést, de végül hozzáteszi. *
- Figyelj Öcskös, harminc aranyat adsz érte és akkor nem nyaggatsz tovább, ugye? *
- Hát... * Ajkát kezdi el harapdálni, elvégre ez már egy kitűnő ár százhúsz helyett. *
- Amennyiben azt a kabátot is hozzáadja. *
- JÓLVANMÁR! * Kiált fel, s leakasztja az egyik kabátot maga mögül és odaadja az elfnek a cipővel együtt. *
- De akkor most már tényleg takarodj, különben hívom az őrséget. * Megtoldásképp öklét is megrázza, de Omon legyint, jelezve: nem szükséges. Inkább Odarak 25 aranyat, nem törődve azzal, hogy 30-ban egyeztek meg. Az arany Mesélő (Sodoron) kezébe jut.
Az árus számlálja az aranyakat, de ameddigre ordítozva hívná az őrséget, addigra Omon már elvész a tömegben, ezért inkább feladja. *
- Nyavalyás... * Dörmögi, de addigra Omon már új ruháiban járja a piac többi részét. *
- Éééééés! Itt is vagyok! * Jelenti ki magának, s elmosolyodik. Nagyot szippant a téli levegőből, majd kifújja azt.
Érzi, hogy egy csodálatos nap elé néz, már csak annak a tekintetében is, hogy végre itt van, s nem kell a hideg erdőben éjszakáznia most már.
~ Jól jönne valami melegebb ruha is. ~ Gondolja, s az egyik stand felé vándorol, ahol úgy látja ruhákat, cipőket árulnak. *
- Százhúsz arany egy egyszerű Csizmáért?! Ez kész rablás. Abból már egy lovat is veszek akár. * Szólal fel, hiszen valóban igen drága, még ha nem is mondhatja magát nagyon szegénynek. *
- Nyolcvanért odaadom, a Hófesztivál alkalmából. * Mondja az árus, de Omon továbbra is vonakodik. *
- Nyolcvan... Az sem a legszebb ár.
- Hetvenöt és békén hagy!
- Szerintem ezt senkinek nem tudja eladni harminc felett.
- Szerinted... Szerintem meg ötven és akkor már jószívű vagyok. Így is több, mint a fele "ajándék".
* Úgy tűnik ez már kicsit jobban tetszik Omonnak, de próbálkozik még egy kicsit, hátha. *
- Én adok érte harmincat.
- Azt már nem! Valamiből nekem is meg kell élnem.
- Tudja vannak olyanok is, akik ilyenkor télen fáznak, mert nincs cipőjük. Nekik vinném.
- Nekik-e? * Húzza fel szemöldökét az árus, s csaknem hátraesik székében, úgy nevet. *
- Egy ilyen suhanc szerencse, ha nem lop, hanem vesz. Még, hogy te adományozod? * Folytatja a nevetést, de végül hozzáteszi. *
- Figyelj Öcskös, harminc aranyat adsz érte és akkor nem nyaggatsz tovább, ugye? *
- Hát... * Ajkát kezdi el harapdálni, elvégre ez már egy kitűnő ár százhúsz helyett. *
- Amennyiben azt a kabátot is hozzáadja. *
- JÓLVANMÁR! * Kiált fel, s leakasztja az egyik kabátot maga mögül és odaadja az elfnek a cipővel együtt. *
- De akkor most már tényleg takarodj, különben hívom az őrséget. * Megtoldásképp öklét is megrázza, de Omon legyint, jelezve: nem szükséges. Inkább Odarak 25 aranyat, nem törődve azzal, hogy 30-ban egyeztek meg. Az arany Mesélő (Sodoron) kezébe jut.
Az árus számlálja az aranyakat, de ameddigre ordítozva hívná az őrséget, addigra Omon már elvész a tömegben, ezért inkább feladja. *
- Nyavalyás... * Dörmögi, de addigra Omon már új ruháiban járja a piac többi részét. *
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-11-30 19:23:46
Üzenet elküldve: 2014-11-30 19:23:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Végül elérkezett az idő, aminek el kellett. Pontosabban, kelleni nem kellett, de ez történt és most megoldani érdemleges mindkettejük szempontjából. Elsőként el is van kicsit tévelyedve, hiszen még sosem akart vásárolni hasonló eszközt, így nincsen hozzászokva, hol is keresse. Végül a dolog meghozza a gyümölcsét és előkerül egy pár élesnek tűnő penge, hasonlatos nyéllel, mint amihez ő szokott. Persze ez még számára semmit nem jelent, hiszen a legfontosabb része csak most érkezett meg. Az alkudozás. Talán ez az egyetlen társalgási forma, amelyet szeret és művel és kezdi is, mert kiszámíthatatlan a tömeg, nem tudhatja, ki akar majd rápályázni, neki pedig elég sürgős a pótlása. Bele is kezd.*
-Üdvözletem, hogy megy az üzlet?
Jó reggelt ebben a korai időszakban. Miben segíthetek?
-Ezekben a szerszámokban gondolkodtam, milyen árban vannak?
Harminc.
-Az egy jó ár a kettőér...
Nem a kettő, egy-egy.
-Annak viszont már nem olyan jó ár.
Más talán jobbnak fogja majd találni.
-Talán... De nem is a szélére dobva lenne, ha oly magas fokú érdeklődést mutatnának feléjük.
Akkor gálánsan elengedhetem huszonötre, ha most elviszi.
-Húszért viszek egyet, a kettőt együtt harmincötért.
Vagy ingyen elviszi innen magát és akkor még kedves voltam.
-Elvihetem, de erősen kételkedem, hogy ezekért bárki többet adna. Már sok élezésen estek túl, jóval megrövidültek az eredeti állapotukhoz képest.
Ahhoz maga meg honnan ért?
-Mindenkinek kell értenie valamihez, nem igaz?
Hát, nem túl kovács alkat.
-Köszönöm a bókot, akkor vehetem úgy, hogy ebből nem lesz semmi? Csak, mert akkor állnék tovább, kora reggel sok mindent meg lehet találni, még értékesebbeket is, mint amin most mi veszekszünk és önnek sem ártana minél több embert letudnia. Szóval, megbeszélhetjük vagy ne?
Negyvenért viheti a kettőt.
-Jó viszonyra tekintettel mellé kérném még az élezőkövet.
Jól van, csak tűnjön, itt egyesek dolgoznak is a pénzükért, nem csak nézik naphosszat az eget.
-Köszönöm, nem fogja megbánni.
Már bánom is.
*A pénz és a kis kések is gazdát cserélnek és egy kisebb fenőkő is a keze ügyébe kerül, persze az nem lepte meg, hogy a legkisebbet kapta. Bár nem mintha egy darab kövön most bármelyikük összeveszne. Majd áll is tovább, mert ő is tudja, hogy a reggeli üzletelésekben nagyon szép és értékes dolgokat is elhoznak a kereskedők és szerencsére nem mindig vannak ezzel teljesen tisztában. Akit ilyenkor mozogni lát, az hasonlóan, de inkább jobban dörzsölt és azoktól félne is bármilyen ajánlatot kérni, mert bizonyos abban, hogy jól járni nem tudna velük.*
-Üdvözletem, hogy megy az üzlet?
Jó reggelt ebben a korai időszakban. Miben segíthetek?
-Ezekben a szerszámokban gondolkodtam, milyen árban vannak?
Harminc.
-Az egy jó ár a kettőér...
Nem a kettő, egy-egy.
-Annak viszont már nem olyan jó ár.
Más talán jobbnak fogja majd találni.
-Talán... De nem is a szélére dobva lenne, ha oly magas fokú érdeklődést mutatnának feléjük.
Akkor gálánsan elengedhetem huszonötre, ha most elviszi.
-Húszért viszek egyet, a kettőt együtt harmincötért.
Vagy ingyen elviszi innen magát és akkor még kedves voltam.
-Elvihetem, de erősen kételkedem, hogy ezekért bárki többet adna. Már sok élezésen estek túl, jóval megrövidültek az eredeti állapotukhoz képest.
Ahhoz maga meg honnan ért?
-Mindenkinek kell értenie valamihez, nem igaz?
Hát, nem túl kovács alkat.
-Köszönöm a bókot, akkor vehetem úgy, hogy ebből nem lesz semmi? Csak, mert akkor állnék tovább, kora reggel sok mindent meg lehet találni, még értékesebbeket is, mint amin most mi veszekszünk és önnek sem ártana minél több embert letudnia. Szóval, megbeszélhetjük vagy ne?
Negyvenért viheti a kettőt.
-Jó viszonyra tekintettel mellé kérném még az élezőkövet.
Jól van, csak tűnjön, itt egyesek dolgoznak is a pénzükért, nem csak nézik naphosszat az eget.
-Köszönöm, nem fogja megbánni.
Már bánom is.
*A pénz és a kis kések is gazdát cserélnek és egy kisebb fenőkő is a keze ügyébe kerül, persze az nem lepte meg, hogy a legkisebbet kapta. Bár nem mintha egy darab kövön most bármelyikük összeveszne. Majd áll is tovább, mert ő is tudja, hogy a reggeli üzletelésekben nagyon szép és értékes dolgokat is elhoznak a kereskedők és szerencsére nem mindig vannak ezzel teljesen tisztában. Akit ilyenkor mozogni lát, az hasonlóan, de inkább jobban dörzsölt és azoktól félne is bármilyen ajánlatot kérni, mert bizonyos abban, hogy jól járni nem tudna velük.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-11-30 09:05:37
Üzenet elküldve: 2014-11-30 09:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Szebben nem is indulhat a nap, minthogy megkapja a megrendelt vértet. A kötelező kört a kovácsnál letudta, ő odaadta a maradék aranyakat, amiért cserébe megkapta a vadonatúj vértet. Akkor nincs más hátra, mint dologra. A piacon azért mégis lassabban vág át, mint tervezte, hiszen folyamatosan nézelődik az eladásra kínált portékák között. Vásárolni ugyan nem nagyon akar, de hát a női szív könnyen csábul, ha szép holmiról van szó. Az már csak mellékes, hogy neki a szép nem feltétlenül valamiféle csecsebecsét jelent. Amint átverekedte magát a sokadalmon meg a látnivalókon, már halad is tovább.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-11-29 22:36:37
Üzenet elküldve: 2014-11-29 22:36:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//Noxként//
*Maga sem tudja, hogyan és miért kerül épp a Piactérre. De ha már ott van, úgy dönt, körülnéz, hátha lát vagy hall valamit, ami jobb kedvre deríti, mókával vagy új ötletekkel látja el. Itt-ott megáll, megnézegeti az árut, de aztán tovább is megy vásárlás nélkül - nem éhes, Iana valószínűleg evett valamit azon a hátborzongató helyen, másra meg nem nagyon van szüksége. Így aztán csak téblábol, miközben dühe lassacskán alábbhagy, és csak eltökéltséget hagy maga után. Igen, előbb-utóbb kiirtja magából Ianát, és akkor végre teljesen önmaga lehet...*
//Noxként//
*Maga sem tudja, hogyan és miért kerül épp a Piactérre. De ha már ott van, úgy dönt, körülnéz, hátha lát vagy hall valamit, ami jobb kedvre deríti, mókával vagy új ötletekkel látja el. Itt-ott megáll, megnézegeti az árut, de aztán tovább is megy vásárlás nélkül - nem éhes, Iana valószínűleg evett valamit azon a hátborzongató helyen, másra meg nem nagyon van szüksége. Így aztán csak téblábol, miközben dühe lassacskán alábbhagy, és csak eltökéltséget hagy maga után. Igen, előbb-utóbb kiirtja magából Ianát, és akkor végre teljesen önmaga lehet...*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-11-29 18:18:01
Üzenet elküldve: 2014-11-29 18:18:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A Piactér felé veszi az irányt. Elég nagy a nyüzsgés, most így ebéd előtt. Az asszonyok kosarakkal a kezükben mászkálnak, s keresnek friss kenyeret, zöldségeket, lehetőleg olcsón, de jó minőségű árut.
Sitenda szétbontja hófehér hajzuhatagát, kirázza hajából a faleveleket, leporolja ruháját, majd elindul a standok között. Rögtön rá akarnak tukmálni mindenféle élelmiszert, konyhai szerszámot, mikor neki erre semmi szüksége. Van elég pénze, hogy minden nap a Pegazus fogadóban egyen. Elgondolkodik, hogy elhagyja majd a várost, s elmegy a karavánpihenő felé. Igazából egy kis kalandra vágyik, s nincs különösebb dolga.*
Sitenda szétbontja hófehér hajzuhatagát, kirázza hajából a faleveleket, leporolja ruháját, majd elindul a standok között. Rögtön rá akarnak tukmálni mindenféle élelmiszert, konyhai szerszámot, mikor neki erre semmi szüksége. Van elég pénze, hogy minden nap a Pegazus fogadóban egyen. Elgondolkodik, hogy elhagyja majd a várost, s elmegy a karavánpihenő felé. Igazából egy kis kalandra vágyik, s nincs különösebb dolga.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-11-28 18:59:06
Üzenet elküldve: 2014-11-28 18:59:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Aokin szokásához képest mostanában is elég szorgosan edzette testét épp úgy mint elméjét. De ahogy a nevető ember is mondta egykor nincs rosszabb mint mikor egy jó kenyér nem lesz elfogyasztva vagy egy jó késsel sosem vágnak. Ez is mint megannyi mondás a kolostorból sokféleképp értelmezhető. Egyik magyarázat szerint ne felejtsük el az életet ki is élvezni vagy megtapasztalni. Úgyhogy Aokin a mai napot a szokásos edzése után sétának szenteli. És útja a piactérre vezet. Az ottani vidám hangulat rá is ráragad. Vígan fütyörészik és közben minden lépésénél koppan egyet a botja a kövön ami még a ritmust is betartja. Aokin úgy érzi jó napnak néz elébe.*
*Aokin szokásához képest mostanában is elég szorgosan edzette testét épp úgy mint elméjét. De ahogy a nevető ember is mondta egykor nincs rosszabb mint mikor egy jó kenyér nem lesz elfogyasztva vagy egy jó késsel sosem vágnak. Ez is mint megannyi mondás a kolostorból sokféleképp értelmezhető. Egyik magyarázat szerint ne felejtsük el az életet ki is élvezni vagy megtapasztalni. Úgyhogy Aokin a mai napot a szokásos edzése után sétának szenteli. És útja a piactérre vezet. Az ottani vidám hangulat rá is ráragad. Vígan fütyörészik és közben minden lépésénél koppan egyet a botja a kövön ami még a ritmust is betartja. Aokin úgy érzi jó napnak néz elébe.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-11-28 10:47:26
Üzenet elküldve: 2014-11-28 10:47:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Hosszas gyakorlások és tanulások után, ma úgy érezte, hogy ideje egy kicsit kiszabadulni a templom falai közül. Régen ment már emberek közé, pedig ő alapvetően szereti a népek és színek kavalkádját, a letisztult és nem egyszerű dolgok elegyét. Mivel néha szereti a hasát is, ezért ma úgy döntött, hogy vesz magának a piacon egy qassian sajtot, ami elég ritkaságszámba megy a piacokon, de nem itt. Feltételezése szerint, a közeli erdőből szerezhetnek be a készítők valamilyen alapanyagot a sajthoz, ami csak Arthenior környéki erdőkben teremhet. De még sohasem kérdezett utána, így csak tippelni tud. Ahol eddig járt, nagyon drága volt, és alig pár dekánként lehetett belőle venni, itt viszont kilószámra van, minden héten legalább egyszer, és mivel szerencsésnek tűnik a mai napja, pont kelaton van a qassian árusítás. Rögtön megörül, amikor meglátja az öreget, egyiküket, akik árasítani szokták, gyorsan oda is siet. Bár már alakult ki egy kis sor, türelmesen kivárja, addig is nézelődik a környéken, és mint szokott, kicsit el is bambul a nagy figyelgetésbe.*
- Hölgyem? *Szólítja meg egy idősebb hang, amire Neara felkapja a fejét, és kissé elpirul. Annyira belemerült a piac nyüzsgő látványába, hogy közben már ő került sorra.*
- Egy jó darab qassiant szeretnék, mondjuk egy féltenyérnyit. *Emeli fel a kezét, hogy az eladó jól lássa. Aztán hümmög egyet magában, és a hatalmas vágókésével lemetsz egy darabot, a szögletes alakúra készített sajtból. Neara szeme mosolyog, ahogy az ajkai is.*
- Megfelel hölgyem? *kérdezi az öreg, Neara pedig már az aranytartó szütyője után nyúl nyomban, miközben válaszol.*
- Tökéletes lesz? Mennyit fizetek? *Érdeklődik az öregtől, közben pedig készenlétbe helyez egy marék aranyat.*
- 25 arany lesz kedvesem. *Szól az árus, Neara pedig leszámolja a férfi kezébe az aranyat, majd elveszi az árut és a vászontáskájába süllyeszti. Az idős férfi mosolyog és egy kis harapásnyit lemetsz még, majd a nő felé nyújtja*
- Egy kis kóstoló az útra hölgyem, amíg hazaér. *Mondja vidáman, Neara pedig szívesen fogadja, csillogó szemekkel veszi át, és nyomban el is fogyasztja. Mielőtt megköszönné, lenyeli a falatot, majd mosolygósan távozik a standtól.*
- Köszönöm jó uram, szép napot! *Búcsúzik, majd felidézi magában a sajt aromáját, ami még mindig ott táncol a nyelve hegyén.*
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.28 10:48:26
*Hosszas gyakorlások és tanulások után, ma úgy érezte, hogy ideje egy kicsit kiszabadulni a templom falai közül. Régen ment már emberek közé, pedig ő alapvetően szereti a népek és színek kavalkádját, a letisztult és nem egyszerű dolgok elegyét. Mivel néha szereti a hasát is, ezért ma úgy döntött, hogy vesz magának a piacon egy qassian sajtot, ami elég ritkaságszámba megy a piacokon, de nem itt. Feltételezése szerint, a közeli erdőből szerezhetnek be a készítők valamilyen alapanyagot a sajthoz, ami csak Arthenior környéki erdőkben teremhet. De még sohasem kérdezett utána, így csak tippelni tud. Ahol eddig járt, nagyon drága volt, és alig pár dekánként lehetett belőle venni, itt viszont kilószámra van, minden héten legalább egyszer, és mivel szerencsésnek tűnik a mai napja, pont kelaton van a qassian árusítás. Rögtön megörül, amikor meglátja az öreget, egyiküket, akik árasítani szokták, gyorsan oda is siet. Bár már alakult ki egy kis sor, türelmesen kivárja, addig is nézelődik a környéken, és mint szokott, kicsit el is bambul a nagy figyelgetésbe.*
- Hölgyem? *Szólítja meg egy idősebb hang, amire Neara felkapja a fejét, és kissé elpirul. Annyira belemerült a piac nyüzsgő látványába, hogy közben már ő került sorra.*
- Egy jó darab qassiant szeretnék, mondjuk egy féltenyérnyit. *Emeli fel a kezét, hogy az eladó jól lássa. Aztán hümmög egyet magában, és a hatalmas vágókésével lemetsz egy darabot, a szögletes alakúra készített sajtból. Neara szeme mosolyog, ahogy az ajkai is.*
- Megfelel hölgyem? *kérdezi az öreg, Neara pedig már az aranytartó szütyője után nyúl nyomban, miközben válaszol.*
- Tökéletes lesz? Mennyit fizetek? *Érdeklődik az öregtől, közben pedig készenlétbe helyez egy marék aranyat.*
- 25 arany lesz kedvesem.
*Szól az árus, Neara pedig leszámolja a férfi kezébe az aranyat, majd elveszi az árut és a vászontáskájába süllyeszti. Az idős férfi mosolyog és egy kis harapásnyit lemetsz még, majd a nő felé nyújtja*- Egy kis kóstoló az útra hölgyem, amíg hazaér. *Mondja vidáman, Neara pedig szívesen fogadja, csillogó szemekkel veszi át, és nyomban el is fogyasztja. Mielőtt megköszönné, lenyeli a falatot, majd mosolygósan távozik a standtól.*
- Köszönöm jó uram, szép napot! *Búcsúzik, majd felidézi magában a sajt aromáját, ami még mindig ott táncol a nyelve hegyén.*
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.28 10:48:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051