Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-23 13:00:51
Üzenet elküldve: 2014-10-23 13:00:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Nyugodt léptekkel halad a kofák között, néha félrelökve egy-egy "útonállót", kik megzavarják tempóját.
~ Csupa szegény. Hah. És még a portékájuk is biztosan rossz. ~
Kilép az áradatból és elindul egy öregasszony bódéja felé. Az öreg egy papírvékony ponyvával fedett kis asztal mögött áll, az asztalra péksütemények vannak kirakva. Egy ideig nézi az árukat, majd egy zsemlét vesz fel az asztalról, majd beleharap. Ízlelgeti egy ideig, aztán így szól. *
- Finomat sütsz öreg. *Aztán lerak egy pénzérmét az asztalra és továbbmegy.
Hamarosan ismét megáll, most egy fiatal (tizenéves) lánynál. Ő festményeket árul, bizonyára saját keze munkái. Viin oldalra nyúl és levesz egy almát a mögötte elhaladó inas ládájából, aki vagy száz almát visz benne és ezt észre sem veszi. Harap egyet a friss gymölcsbe és el kezdi nézegetni a képeket. Az egyiken sokáig megakad a szeme. Egy gyönyörű háttér, naplementével. Vet egy pillantást a lányra is, de aztán újra a festményeket kezdi el nézni.
Pár perc múlva viszont megunja a bámészkodást és elindul vissza. Az almacsutkát elhajítja egy helyre, ahol nem járnak annyian, de még így is eltalál egy kis gnómot, aki mérgesen botjával kezd el hadonászni a tömegben. Néhány embernek, akik látják ezt mosolyt csal arcára - köztük Viinnek is. Végül, mikor már messze elkeveredik az eset helyszínétől, akkor hangosan is felnevet. Ekkor már kezd kiérni a tömegből, és ismét a gazdagnegyed felé veszi az irányt. *
A hozzászólás írója (Viin Doriano) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.23 13:02:12
~ Csupa szegény. Hah. És még a portékájuk is biztosan rossz. ~
Kilép az áradatból és elindul egy öregasszony bódéja felé. Az öreg egy papírvékony ponyvával fedett kis asztal mögött áll, az asztalra péksütemények vannak kirakva. Egy ideig nézi az árukat, majd egy zsemlét vesz fel az asztalról, majd beleharap. Ízlelgeti egy ideig, aztán így szól. *
- Finomat sütsz öreg. *Aztán lerak egy pénzérmét az asztalra és továbbmegy.
Hamarosan ismét megáll, most egy fiatal (tizenéves) lánynál. Ő festményeket árul, bizonyára saját keze munkái. Viin oldalra nyúl és levesz egy almát a mögötte elhaladó inas ládájából, aki vagy száz almát visz benne és ezt észre sem veszi. Harap egyet a friss gymölcsbe és el kezdi nézegetni a képeket. Az egyiken sokáig megakad a szeme. Egy gyönyörű háttér, naplementével. Vet egy pillantást a lányra is, de aztán újra a festményeket kezdi el nézni.
Pár perc múlva viszont megunja a bámészkodást és elindul vissza. Az almacsutkát elhajítja egy helyre, ahol nem járnak annyian, de még így is eltalál egy kis gnómot, aki mérgesen botjával kezd el hadonászni a tömegben. Néhány embernek, akik látják ezt mosolyt csal arcára - köztük Viinnek is. Végül, mikor már messze elkeveredik az eset helyszínétől, akkor hangosan is felnevet. Ekkor már kezd kiérni a tömegből, és ismét a gazdagnegyed felé veszi az irányt. *
A hozzászólás írója (Viin Doriano) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.23 13:02:12
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-23 08:47:16
Üzenet elküldve: 2014-10-23 08:47:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
*Mikor Lazelit megerősíti, hogy mindenképpen megveszik a ruhákat és a kiegészítőket, megadóan mosolyog rá és meg meri engedni magának, hogy boldog legyen és örüljön az új ruhájának. A kijelentés után még, az eladók áldozatos és lelkes munkájának, köszönhetően felkerül lábára egy gyönyörű cipő és a csuklójára néhány drágaköves karkötő, majd a nyakába egy vékony láncon egy egyszerűen csiszolt csepp alakú mélyvörös rubin, ami különösképpen tetszik neki. Közben látja, hogy lassan Fibienne is kiválogatja a neki tetsző darabokat a ruhájához. Odalép kis családjához, hogy ő is lássa, miket vesz a kislány, aztán vidáman rájuk néz.*
-Ezt a ruhát, azért rád kell, majd igazítani, de egyszerűen tüneményes leszel benne. Azt hiszem ami rajtam van az pont jó lesz. Köszönöm Lazelit, nagyon... nagylelkű és kedves vagy...
~talán kicsit túlzottan is~
-Boldoggá tettél minket.
~Szeretlek.~
-Megyek megbeszélem Fibienne ruhájának igazítását, hogy végezzünk itt és mehessünk, talán enni valamit. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én megéheztem a nagy vásárlástól. Megyek, akkor és le is veszem ezt a csodát, hogy be tudják csomagolni.
*Tekintetében a boldogság csillogásával, lép oda az eladónőhöz, aki miután beszélt vele, odamegy Fibiennéhez és megkéri a kislányt, hogy álljon fel egy kicsit és már tűzi is össze gombostűkkel a ruhát ott, ahol igazítani kell, majd rajta. Közben ő tekintetével megkeresi az eladót, aki fogadta őket és úgy tűnik rangban ő a legtekintélyesebb az üzletben. Mikor senki nem figyel jelez a tekintetével neki a próbafülke felé, majd elindul. Az eladó szerencsére veszi a jelzését és észrevétlenül utána megy a félreeső helyre a függönyök takarásába. Teljes királynői pompájában lép oda az itt hagyott ruháihoz és előveszi belőle az arannyal teli bőrerszényét, majd az eladó felé fordul és dölyfös parancsoló tekintettel kijelenti.*
-Ha fizetésre kerül sor, nyilván megteszi a kedvemért, hogy ennyivel kevesebbet mond, majd és nyilván diszkrét eladó révén nem kérdezi az okát és nem tesz említést a dologról senkinek.
*Az eladó, már a jelzésétől is megdöbbent, hát amikor meghallja a különös kérést, de már megszokta a furcsa kis család látványát, így hamar feldolgozza a hallottakat, elvégre furcsa család, különös kérések és ő nem vitatkozik, fő az üzlet, így meghajol és biztosítja az elfdámát, hogy teljes diszkréció mellett le fogja vonni a végösszegből ezt az aranyat, majd fogja az erszényt és el is tűnik, hogy intézkedjen és hogy a nő átöltözhessen. Megkönnyebbülten sóhajt egyet, mert nem akarta semmiképpen sem elrontani Lazelit kedvét, de ha ő fizette volna mindezt, akkor nagyjából lenullázza magát, ez meg az ő számára nem okozott volna örömet, így is ő fizeti a nagyobb részét és pontosan tudja, ha ezt nyíltan felajánlaná csak elutasítást kapna, válaszul. Mosolyog magában lovagja makacs büszkeségén, ami néha felül írja a józan megfontolását és amit szintén úgy szeret már, ahogy azelőtt bosszantotta, igaz megérteni ezt a tulajdonságot sosem fogja. Kis torna után lekerül róla a vörös ruhaköltemény és az ékszerek, majd visszakerül rá megszokott bőrruhája a csizmákkal. Vidámabban, mint valaha megy vissza lovagjához és gyönyörű kislányához, hogy megnézze ők is elkészültek, e már a ruha feltűzéssel.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.23 09:37:04
*Mikor Lazelit megerősíti, hogy mindenképpen megveszik a ruhákat és a kiegészítőket, megadóan mosolyog rá és meg meri engedni magának, hogy boldog legyen és örüljön az új ruhájának. A kijelentés után még, az eladók áldozatos és lelkes munkájának, köszönhetően felkerül lábára egy gyönyörű cipő és a csuklójára néhány drágaköves karkötő, majd a nyakába egy vékony láncon egy egyszerűen csiszolt csepp alakú mélyvörös rubin, ami különösképpen tetszik neki. Közben látja, hogy lassan Fibienne is kiválogatja a neki tetsző darabokat a ruhájához. Odalép kis családjához, hogy ő is lássa, miket vesz a kislány, aztán vidáman rájuk néz.*
-Ezt a ruhát, azért rád kell, majd igazítani, de egyszerűen tüneményes leszel benne. Azt hiszem ami rajtam van az pont jó lesz. Köszönöm Lazelit, nagyon... nagylelkű és kedves vagy...
~talán kicsit túlzottan is~
-Boldoggá tettél minket.
~Szeretlek.~
-Megyek megbeszélem Fibienne ruhájának igazítását, hogy végezzünk itt és mehessünk, talán enni valamit. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én megéheztem a nagy vásárlástól. Megyek, akkor és le is veszem ezt a csodát, hogy be tudják csomagolni.
*Tekintetében a boldogság csillogásával, lép oda az eladónőhöz, aki miután beszélt vele, odamegy Fibiennéhez és megkéri a kislányt, hogy álljon fel egy kicsit és már tűzi is össze gombostűkkel a ruhát ott, ahol igazítani kell, majd rajta. Közben ő tekintetével megkeresi az eladót, aki fogadta őket és úgy tűnik rangban ő a legtekintélyesebb az üzletben. Mikor senki nem figyel jelez a tekintetével neki a próbafülke felé, majd elindul. Az eladó szerencsére veszi a jelzését és észrevétlenül utána megy a félreeső helyre a függönyök takarásába. Teljes királynői pompájában lép oda az itt hagyott ruháihoz és előveszi belőle az arannyal teli bőrerszényét, majd az eladó felé fordul és dölyfös parancsoló tekintettel kijelenti.*
-Ha fizetésre kerül sor, nyilván megteszi a kedvemért, hogy ennyivel kevesebbet mond, majd és nyilván diszkrét eladó révén nem kérdezi az okát és nem tesz említést a dologról senkinek.
*Az eladó, már a jelzésétől is megdöbbent, hát amikor meghallja a különös kérést, de már megszokta a furcsa kis család látványát, így hamar feldolgozza a hallottakat, elvégre furcsa család, különös kérések és ő nem vitatkozik, fő az üzlet, így meghajol és biztosítja az elfdámát, hogy teljes diszkréció mellett le fogja vonni a végösszegből ezt az aranyat, majd fogja az erszényt és el is tűnik, hogy intézkedjen és hogy a nő átöltözhessen. Megkönnyebbülten sóhajt egyet, mert nem akarta semmiképpen sem elrontani Lazelit kedvét, de ha ő fizette volna mindezt, akkor nagyjából lenullázza magát, ez meg az ő számára nem okozott volna örömet, így is ő fizeti a nagyobb részét és pontosan tudja, ha ezt nyíltan felajánlaná csak elutasítást kapna, válaszul. Mosolyog magában lovagja makacs büszkeségén, ami néha felül írja a józan megfontolását és amit szintén úgy szeret már, ahogy azelőtt bosszantotta, igaz megérteni ezt a tulajdonságot sosem fogja. Kis torna után lekerül róla a vörös ruhaköltemény és az ékszerek, majd visszakerül rá megszokott bőrruhája a csizmákkal. Vidámabban, mint valaha megy vissza lovagjához és gyönyörű kislányához, hogy megnézze ők is elkészültek, e már a ruha feltűzéssel.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.23 09:37:04
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-22 22:58:42
Üzenet elküldve: 2014-10-22 22:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Csipke és vallomás //
*Fibienne szavait csak megmosolyogja. Olyan okos ez a kislány, hogy nap mint nap elámul tőle. Hihetetlenül boldog, hogy Ziállal egymásra találtak, és így ő is megismerhette őt. Úgy érzi, ha nem volna, valami megmagyarázhatatlan dolog hiányozna az életéből szüntelen.
Amikor a nő megjelenik, leesik az álla, és csak hebegni tud. Mondana ő még sok mindent Ziálnak, hogy mennyire gyönyörű, hogy mit érez most, és - ha nem lennének olyan sokan itt - mit tenne, de valóban nem tud szóhoz jutni.
Ám a bambulását hála az isteneknek megzavarják az eladók, akik olyan serényen kezdik hordani a kiegészítőket, hogy a férfi majd beleszédül az egészbe. Egyik szebb mint, a másik, és drágább mint a másik. Int hát Fibiennek, hogy válogasson kedvére, ami tetszik, szóljon, és az övé lehet. De azért azt is megjegyzi a kislánynak, hogy okosan válogasson, minden kiegészítőből ( cipőből, fejdíszből, nyakláncból, csuklópántból stb ) csak egyet válasszon, és olyat, ami megy a ruhácskájához. Aztán meglátja Ziál fején az ékszert. Bele se mer gondolni, mennyibe kerülhet, de olyan varázslatosan tündököl benne a nő...*
- Megvesszük. A ruhát is, és az ékszert... és minden kiegészítőjét. A kislányomnak is. *mondja végül. Bár tudja, hogy ezúttal túlköltekezi magát, de a pillanat, amit most átél, és amit majd az estélyen át fog élni, minden pénzt megér a számára. De azért reméli, hogy hamar választanak végre kiegészítőket, hogy vissza öltözhessenek, és lassan elindulhassanak vacsorázni, mert már farkaséhes. Látott egy remek sült kukorica árust a piac egyik szegletében, és azóta gyakran villan be agyába az öreg anyóka, és a roppantul jó illatú étel képe.*
*Fibienne szavait csak megmosolyogja. Olyan okos ez a kislány, hogy nap mint nap elámul tőle. Hihetetlenül boldog, hogy Ziállal egymásra találtak, és így ő is megismerhette őt. Úgy érzi, ha nem volna, valami megmagyarázhatatlan dolog hiányozna az életéből szüntelen.
Amikor a nő megjelenik, leesik az álla, és csak hebegni tud. Mondana ő még sok mindent Ziálnak, hogy mennyire gyönyörű, hogy mit érez most, és - ha nem lennének olyan sokan itt - mit tenne, de valóban nem tud szóhoz jutni.
Ám a bambulását hála az isteneknek megzavarják az eladók, akik olyan serényen kezdik hordani a kiegészítőket, hogy a férfi majd beleszédül az egészbe. Egyik szebb mint, a másik, és drágább mint a másik. Int hát Fibiennek, hogy válogasson kedvére, ami tetszik, szóljon, és az övé lehet. De azért azt is megjegyzi a kislánynak, hogy okosan válogasson, minden kiegészítőből ( cipőből, fejdíszből, nyakláncból, csuklópántból stb ) csak egyet válasszon, és olyat, ami megy a ruhácskájához. Aztán meglátja Ziál fején az ékszert. Bele se mer gondolni, mennyibe kerülhet, de olyan varázslatosan tündököl benne a nő...*
- Megvesszük. A ruhát is, és az ékszert... és minden kiegészítőjét. A kislányomnak is. *mondja végül. Bár tudja, hogy ezúttal túlköltekezi magát, de a pillanat, amit most átél, és amit majd az estélyen át fog élni, minden pénzt megér a számára. De azért reméli, hogy hamar választanak végre kiegészítőket, hogy vissza öltözhessenek, és lassan elindulhassanak vacsorázni, mert már farkaséhes. Látott egy remek sült kukorica árust a piac egyik szegletében, és azóta gyakran villan be agyába az öreg anyóka, és a roppantul jó illatú étel képe.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-22 22:52:40
Üzenet elküldve: 2014-10-22 22:52:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
-Na tudós azért nem!
*Kijelentését határozott fejrázás követi, hogy ezzel is mutassa, mennyire nem akar olyan tudós lenni.*
-A tudósok mind öregek és fura szaguk van.
*Osztja tovább az észt.* És csúnyák!
*Ki hallott már olyanról, hogy egy tudós, nagy ész csinos lett volna, vagy szép vagy egyszerűen csak kellemes megjelenésű? Fibienne nem hisz az ilyenekben. Igaz, egyes meséket komolyan vesz, de tudja mi az a hazugság, s ezt a tényt igencsak sajátosan értelmezi. Emberlány létére nagyon is meg vannak a saját határozott képei a világról, bár ezek nagyrészt formálódnak, s formálhatóak, de semmiképpen nem mondhatnak ellent az ő igazságának, melybe viszont betekintést nem sokan nyernek. Az ő lelki világa más. Legfeljebb nem veszi észre senki, hiszen alkalmazkodni mindenki megtanul, csupán a sikeresség a kérdéses, melyben az ember megállapodik.
Az estély leírásának hatására bámulatos képek jelennek meg lelki szemi előtt és Loan említésére bevillan a fiú feltűnően kék szeme, de nővérkéjének belépte úgy söpri ki ezeket a gondolatokat, mint a haragos szélvész a rozoga ház szobáit. Nem érdekli már, hogy mi is az a vándor, talán nem is kell megértenie még, csak egy dologra koncentrál, két lábbal áll, pontosítva ül a jelenben, s tágra nyílt szemeinek tükréből egyetlen egy látvány verődik vissza, Ziál tökéletes alakja. Mikor a fejdísz is fejére kerül, nővérkéje még nagyobbat nő a szemében, mint eddig. Eddig is szerette, s elfogadta oktató szavait, de most egyenesen ámulattal tölti el az a tény, hogy ő hozzá tartozik.*
~Ha nagy leszek, én is pontosan ugyanígy fogok kinézni...~
*Ábrándjai új szarnyakra találnak, s a színes kavalkádból Ziál-t látja maga előtt, amint Lazelit-tel táncol a bálteremben. Valahol muzsikálnak, a terem egyenesen meseszép, s mindenki csak őket nézi, ahogy légies könnyedséggel siklanak a padló felett földön túli pompával körül ragyogva. Csak ül a helyén szétterült szoknyával, csillogó, mosolygó szemekkel, de csak félig van jelen a boltban. Másik fele épp a felhők fölött jár egy plusz méterrel.*
-Na tudós azért nem!
*Kijelentését határozott fejrázás követi, hogy ezzel is mutassa, mennyire nem akar olyan tudós lenni.*
-A tudósok mind öregek és fura szaguk van.
*Osztja tovább az észt.* És csúnyák!
*Ki hallott már olyanról, hogy egy tudós, nagy ész csinos lett volna, vagy szép vagy egyszerűen csak kellemes megjelenésű? Fibienne nem hisz az ilyenekben. Igaz, egyes meséket komolyan vesz, de tudja mi az a hazugság, s ezt a tényt igencsak sajátosan értelmezi. Emberlány létére nagyon is meg vannak a saját határozott képei a világról, bár ezek nagyrészt formálódnak, s formálhatóak, de semmiképpen nem mondhatnak ellent az ő igazságának, melybe viszont betekintést nem sokan nyernek. Az ő lelki világa más. Legfeljebb nem veszi észre senki, hiszen alkalmazkodni mindenki megtanul, csupán a sikeresség a kérdéses, melyben az ember megállapodik.
Az estély leírásának hatására bámulatos képek jelennek meg lelki szemi előtt és Loan említésére bevillan a fiú feltűnően kék szeme, de nővérkéjének belépte úgy söpri ki ezeket a gondolatokat, mint a haragos szélvész a rozoga ház szobáit. Nem érdekli már, hogy mi is az a vándor, talán nem is kell megértenie még, csak egy dologra koncentrál, két lábbal áll, pontosítva ül a jelenben, s tágra nyílt szemeinek tükréből egyetlen egy látvány verődik vissza, Ziál tökéletes alakja. Mikor a fejdísz is fejére kerül, nővérkéje még nagyobbat nő a szemében, mint eddig. Eddig is szerette, s elfogadta oktató szavait, de most egyenesen ámulattal tölti el az a tény, hogy ő hozzá tartozik.*
~Ha nagy leszek, én is pontosan ugyanígy fogok kinézni...~
*Ábrándjai új szarnyakra találnak, s a színes kavalkádból Ziál-t látja maga előtt, amint Lazelit-tel táncol a bálteremben. Valahol muzsikálnak, a terem egyenesen meseszép, s mindenki csak őket nézi, ahogy légies könnyedséggel siklanak a padló felett földön túli pompával körül ragyogva. Csak ül a helyén szétterült szoknyával, csillogó, mosolygó szemekkel, de csak félig van jelen a boltban. Másik fele épp a felhők fölött jár egy plusz méterrel.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-21 23:36:47
Üzenet elküldve: 2014-10-21 23:36:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
*Boldog mosollyal emelkedik fel a mély meghajlásból, mer úgy látja, hogy a ruha kellőképpen tetszik kis családjának. Félrebillentett fejjel várja, hogy lovagja szavakba öntse, mennyire is tetszik, de pillanatnyilag, úgy látja elakadt a szava, amit jó jelnek tekint és mosolya még szélesebben ragyog. Közben az eladók nem pihennek és már jönnek is kezükben a kiegészítők hadával. A kanapén ülő Fibienne és Lazelit köré gyűlnek. És kis párnákon fehér gyöngysorokat, masnis fehér kis cipőket szalagokat hoznak, első ránézésre nem is tudja felmérni mi minden van itt és mennyi. Valahogy nem lehet nem észrevenni, hogy megélénkült körülöttük a szolgálatkész eladók aktivitása, mióta rajta van a ruha. Kezd beigazolódni az, amit már sejt egy ideje, hogy bizony, ez, az amúgy csodaszép ruha biztosan nagyon drága lehet, ha nem a legdrágábbak közül való. Kicsit aggódva figyeli, ahogy érkeznek az újabb darabok és egyelőre ellenáll a kísértésnek, hogy megtippelje vajon minek mennyi lehet az ára. Eddig sosem aggodalmaskodott ilyesmin főleg nem amikor más fizetett, furcsa már megint milyen másként érez mint azelőtt. Megáll mellette a hölgy aki a próbafülkében feladta rá a ruhát és megkéri, hogy egy kicsit hajtsa le a fejét, majd egy minden szempontból a ruhához tökéletesen illő fejdíszt illesz a homlokára, majd egy tükröt is tart elé, hogy megszemlélje, amit úgy is tud, az ékszer tökéletesen illik a ruhához. Kicsit rápillant lovagjára, hogy lássa, vajon, mit szól az újabb költséges darabokhoz. Hihetetlen számára milyen könnyedén tudja venni a sok aranyat, amit rá költ és amiért egészen biztosan sokat dolgozott.*
*Boldog mosollyal emelkedik fel a mély meghajlásból, mer úgy látja, hogy a ruha kellőképpen tetszik kis családjának. Félrebillentett fejjel várja, hogy lovagja szavakba öntse, mennyire is tetszik, de pillanatnyilag, úgy látja elakadt a szava, amit jó jelnek tekint és mosolya még szélesebben ragyog. Közben az eladók nem pihennek és már jönnek is kezükben a kiegészítők hadával. A kanapén ülő Fibienne és Lazelit köré gyűlnek. És kis párnákon fehér gyöngysorokat, masnis fehér kis cipőket szalagokat hoznak, első ránézésre nem is tudja felmérni mi minden van itt és mennyi. Valahogy nem lehet nem észrevenni, hogy megélénkült körülöttük a szolgálatkész eladók aktivitása, mióta rajta van a ruha. Kezd beigazolódni az, amit már sejt egy ideje, hogy bizony, ez, az amúgy csodaszép ruha biztosan nagyon drága lehet, ha nem a legdrágábbak közül való. Kicsit aggódva figyeli, ahogy érkeznek az újabb darabok és egyelőre ellenáll a kísértésnek, hogy megtippelje vajon minek mennyi lehet az ára. Eddig sosem aggodalmaskodott ilyesmin főleg nem amikor más fizetett, furcsa már megint milyen másként érez mint azelőtt. Megáll mellette a hölgy aki a próbafülkében feladta rá a ruhát és megkéri, hogy egy kicsit hajtsa le a fejét, majd egy minden szempontból a ruhához tökéletesen illő fejdíszt illesz a homlokára, majd egy tükröt is tart elé, hogy megszemlélje, amit úgy is tud, az ékszer tökéletesen illik a ruhához. Kicsit rápillant lovagjára, hogy lássa, vajon, mit szól az újabb költséges darabokhoz. Hihetetlen számára milyen könnyedén tudja venni a sok aranyat, amit rá költ és amiért egészen biztosan sokat dolgozott.*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-21 23:06:27
Üzenet elküldve: 2014-10-21 23:06:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Csipke és vallomás //
*Mikor leülnek a kényelmes díszkanapéra, Fibienneből hirtelen záporozni kezdenek a kérdések. Lazelit először csak felvont szemöldökkel hallgatja azokat, majd hirtelen elneveti magát.*
- Hohó! Lassabban, csak egyenként, sorban! *mosolyog a kislányra.*- Igen csak kíváncsi teremtés vagy... még tudós is lehet belőled!
*Az első kérdés megválaszolása előtt némiképp elgondolkodik, csak aztán folytatja.*
- Nos... alighanem gyönyörű lesz. Lesz ott temérdek étel és ital, olyanok, milyeneket még sohasem láttunk... gyönyörű díszek, és hatalmas a terem, ahol tartani fogják... ott van az a szép terasz is ami onnan ki vezet az udvarra... nagyon sok úr és úrnő lesz ott, meg néhány gyerek is... tudod, mind... gazdagok. *húzza el egy kicsit a száját.*- Nem lesz mindegyik kellemes, de Te csak viselkedj rendesen, és ne foglalkozz vele, ha olyat mondanak, ami nem tetszik. Ők már csak ilyenek. *vonja meg a vállát kedvesen.*
- Én harcolni tanítom Loant, és... elmesélem neki, hogyan lesz belőle jó lovag, és remek férfi.
*Egy pillanatra elszomorodik, ahogy eszébe jut, ő mennyire nem alkalmas arra, hogy a jóságról tanítson egy gyereket, Inkább előre is néz, és félig mosolyogva válaszolja meg Fibienne következő kérdés áradatát.*
- A vándor... az aki az erdőket, falvakat, városokat járja, és sosem áll meg egy helyben. Lehet kardforgató, aki ügyesen harcol, vagy mágus, aki varázsolni tud... a vándor igazán sokféle lehet. Miért kérdezed? *fordul a kislány felé, aki ekkor elcsodálkozva, kerekre nyílt szemekkel néz előre. Lazelit is oda pillant, és a szó szoros értelmében eláll a lélegzete.*
- Hűha...
*Ha akarna sem tudna többet kinyögni jelen pillanatban. Ziál annyira csodálatos és gyönyörű, mintha az égiek hagyták volna itt, éppen most a felhők közül. Semmilyen szó, gondolat, vagy bármi más nem létezik a világon, ami le tudná írni a látványt.*
*Mikor leülnek a kényelmes díszkanapéra, Fibienneből hirtelen záporozni kezdenek a kérdések. Lazelit először csak felvont szemöldökkel hallgatja azokat, majd hirtelen elneveti magát.*
- Hohó! Lassabban, csak egyenként, sorban! *mosolyog a kislányra.*- Igen csak kíváncsi teremtés vagy... még tudós is lehet belőled!
*Az első kérdés megválaszolása előtt némiképp elgondolkodik, csak aztán folytatja.*
- Nos... alighanem gyönyörű lesz. Lesz ott temérdek étel és ital, olyanok, milyeneket még sohasem láttunk... gyönyörű díszek, és hatalmas a terem, ahol tartani fogják... ott van az a szép terasz is ami onnan ki vezet az udvarra... nagyon sok úr és úrnő lesz ott, meg néhány gyerek is... tudod, mind... gazdagok. *húzza el egy kicsit a száját.*- Nem lesz mindegyik kellemes, de Te csak viselkedj rendesen, és ne foglalkozz vele, ha olyat mondanak, ami nem tetszik. Ők már csak ilyenek. *vonja meg a vállát kedvesen.*
- Én harcolni tanítom Loant, és... elmesélem neki, hogyan lesz belőle jó lovag, és remek férfi.
*Egy pillanatra elszomorodik, ahogy eszébe jut, ő mennyire nem alkalmas arra, hogy a jóságról tanítson egy gyereket, Inkább előre is néz, és félig mosolyogva válaszolja meg Fibienne következő kérdés áradatát.*
- A vándor... az aki az erdőket, falvakat, városokat járja, és sosem áll meg egy helyben. Lehet kardforgató, aki ügyesen harcol, vagy mágus, aki varázsolni tud... a vándor igazán sokféle lehet. Miért kérdezed? *fordul a kislány felé, aki ekkor elcsodálkozva, kerekre nyílt szemekkel néz előre. Lazelit is oda pillant, és a szó szoros értelmében eláll a lélegzete.*
- Hűha...
*Ha akarna sem tudna többet kinyögni jelen pillanatban. Ziál annyira csodálatos és gyönyörű, mintha az égiek hagyták volna itt, éppen most a felhők közül. Semmilyen szó, gondolat, vagy bármi más nem létezik a világon, ami le tudná írni a látványt.*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-21 21:21:35
Üzenet elküldve: 2014-10-21 21:21:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
*Vidáman követi Lazelit-et az igen kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosság felé, majd miután kényelmesen elhelyezkedett, cinkos pillantás vet a lovagra, mikor nővérkéje elvonul.*
-Mesélj még! Milyen lesz a bál? Kik lesznek még ott? És mit is tanítasz pontosan abban a nagy házban?
*Végre szabadjára engedheti a benne dörömbölő kérdéseket, s most kivételesen még az is eszébe jut, mit már napok óta tartogat magában, de valahogy sose jutott el odáig, hogy fel is tegye.*
-És mi az, hogy vándor? Ez is valami olyasmi, mint a lovag? Nem értem!
*Magában végre kellemesen megkönnyebbül, hiszen sikerült kimondania a szavakat. Figyelmesen végig hallgatja tehát a lovagot, ha az kész értelmet adnia a fejében sorakozó kérdőjeleknek, de mikor Ziál belép, leesett állal, s csodálkozva figyeli királynővé változott nővérét.*
-Hű! De gyönyörű!
*Csak ennyi hagyja el ajkait, de érzéseit úgy lehet most arcáról leolvasni, mint tintával írott betűket a papírlapokról.*
*Vidáman követi Lazelit-et az igen kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosság felé, majd miután kényelmesen elhelyezkedett, cinkos pillantás vet a lovagra, mikor nővérkéje elvonul.*
-Mesélj még! Milyen lesz a bál? Kik lesznek még ott? És mit is tanítasz pontosan abban a nagy házban?
*Végre szabadjára engedheti a benne dörömbölő kérdéseket, s most kivételesen még az is eszébe jut, mit már napok óta tartogat magában, de valahogy sose jutott el odáig, hogy fel is tegye.*
-És mi az, hogy vándor? Ez is valami olyasmi, mint a lovag? Nem értem!
*Magában végre kellemesen megkönnyebbül, hiszen sikerült kimondania a szavakat. Figyelmesen végig hallgatja tehát a lovagot, ha az kész értelmet adnia a fejében sorakozó kérdőjeleknek, de mikor Ziál belép, leesett állal, s csodálkozva figyeli királynővé változott nővérét.*
-Hű! De gyönyörű!
*Csak ennyi hagyja el ajkait, de érzéseit úgy lehet most arcáról leolvasni, mint tintával írott betűket a papírlapokról.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-20 15:58:00
Üzenet elküldve: 2014-10-20 15:58:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dacha Wilger//
*Nem is néz az orra elé, tolakodva próbál utat törni magának a tömegben. Persze nem akar senkit szándékosan fellökni, de sikerül egy lányt a földre küldenie. Gyorsan tovább is állna, ha a sértett személy nem szól utána. Na, most jön a fejmosás, gondolja. Legnagyobb meglepetésére viszont a nő nem ordítja le a fejét, és nem szitkozódik. Csak egy szimpla útbaigazítást kér.*
- Én is éppen arrafelé tartok. Ha akar, jöhet velem. A szegénynegyeden átvághatunk. Az talán a legrövidebb út.
* Bocsánatot sem kér, ami azért már bunkóság. Erre ő maga is rájön.*
- Elnézést a taplóságomért. Ám mi szél hozott errefelé?
* Nehezére esik kimondani a bocsánatkérő szavakat, mert nem szokása meghunyászkodni. De azért nem akar rossz benyomást sem kelteni, főleg nem első látásra. Ha ez az idegen hozzá szegődik, idővel úgy is megismeri igazi valóját. De addig higgye csak azt, hogy egy úriemberrel van dolga. Nem várakozik válaszra, inkább a szegénynegyed felé indul. Út közben is lehet beszélgetni!*
*Nem is néz az orra elé, tolakodva próbál utat törni magának a tömegben. Persze nem akar senkit szándékosan fellökni, de sikerül egy lányt a földre küldenie. Gyorsan tovább is állna, ha a sértett személy nem szól utána. Na, most jön a fejmosás, gondolja. Legnagyobb meglepetésére viszont a nő nem ordítja le a fejét, és nem szitkozódik. Csak egy szimpla útbaigazítást kér.*
- Én is éppen arrafelé tartok. Ha akar, jöhet velem. A szegénynegyeden átvághatunk. Az talán a legrövidebb út.
* Bocsánatot sem kér, ami azért már bunkóság. Erre ő maga is rájön.*
- Elnézést a taplóságomért. Ám mi szél hozott errefelé?
* Nehezére esik kimondani a bocsánatkérő szavakat, mert nem szokása meghunyászkodni. De azért nem akar rossz benyomást sem kelteni, főleg nem első látásra. Ha ez az idegen hozzá szegődik, idővel úgy is megismeri igazi valóját. De addig higgye csak azt, hogy egy úriemberrel van dolga. Nem várakozik válaszra, inkább a szegénynegyed felé indul. Út közben is lehet beszélgetni!*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-20 08:07:22
Üzenet elküldve: 2014-10-20 08:07:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
* Bár sokáig nézelődik, végül talál egy olyan inget amit elfogadhatónak, sőt kimondottan jónak ítél meg. Szürke miként az Rod szereti és ráadásul még a gombjai sem fehérek vagy feketék hanem érdekes módon, legalábbis a kölyök számára mindenképpen meglepetésként fémből készültek. Ki is emeli óvatosan az asztalon felhalmozott különleges ruhadarabok közül majd kérdő tekintettel az asszonyságra néz.*
- Mennyi lesz? *kérdezi mire az asszonyság elmosolyodik.*
- Húsz arany de neked odaadom két napi munkáért is fiam.
* Rod bár csodálkozva néz az asszonyságra mégis rábólint és a következő órában már a parancsait lesi.*
- Mennyi lesz? *kérdezi mire az asszonyság elmosolyodik.*
- Húsz arany de neked odaadom két napi munkáért is fiam.
* Rod bár csodálkozva néz az asszonyságra mégis rábólint és a következő órában már a parancsait lesi.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 23:04:28
Üzenet elküldve: 2014-10-19 23:04:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
*Megadóan mosolyog egyet, mikor kishúga is lelkesedik a ruháért és most már minden kétely nélkül, közli is az eladóval, hogy felpróbálja. Annak széles mosolya láttán biztos benne, hogy az ékkövekkel dúsan teli varrt ruha az egyik legdrágább lehet az üzletben, de igyekszik nem aggodalmaskodni ezen, mivel Lazelit is szépnek találta és elsősorban neki akar tetszeni úgy dönt, ha jó lesz rá, akkor enged a kísértésnek. Minden kételye elszállt az előbb, mikor Fibienne pörgött, forgott a kis fehér ruhában, most már biztos benne, hogy neki is tetszik, így nagyon vidám hangulatban, hagyja ott a két várakozót a kényelmes pamlagon és belép végre a próbafülke függönyei mögé. Hamar kibújik combközépig érő bőrruhájából és már emelné is a kezét, hogy rásegítsék a hosszú vörös selymet, mikor a vele lévő segítő rázni kezdi a fejét és aggodalmasan megjegyzi.*
-Khm.. , így nem lesz ez jó..talán előbb hozok önnek egy két fehérneműt, hogy ez a ruha úgy álljon, majd ahogy kell.
*Tátott szájjal bámul utána, majd a tükörbe, ahol kis pántos egyszerű fekete alsóruhája néz vissza rá.*
~Miért nem jó ez? Persze, ha a fekete pántok kilógnak a ruha alól, biztosan nem lesz valami szép látvány.~
*A hölgy gyorsan visszatér és annyi alsóneműt hoz, hogy teljesen zavarba jön. Azt sem tudja melyiket, hova kell vennie. Nem szokott az emberi ruhákhoz. Még kislánykorába apjánál hordott kislányoknak való ruhát, de ilyet biztosan nem. Emeli fel a sötét színű aranyzsinóros fűzőt. Első látásra sem lehet túl kényelmes, de mivel tetszeni akar Lazelitnek, úgy dönt nem fog akadékoskodni és leveszi alsó ruháját, hogy a hölgy ráadja a hozott darabokat. Mikor összefűzi, hátul a fűzőt kicsit felszisszen és már közölné is, hogy kár a fáradtságért, ő ezt úgy is leveszi magáról, amikor az eladónő elismerő pillantásai után ő is bele néz a tükörbe. A hatás döbbenetes, alakja gyönyörűen érvényesül ebben a fűzőben, mikor az eladónő észreveszi a döbbenetét, ahogy saját magára pillant közli, hogy várja csak ki, amíg ráadja a ruhát és már emeli is, hogy fel tudja adni. A vörös selyem sok rétege zuhatagként veszi körbe, mikor belebújik és némi igazgatás után, valóban a helyére kerül minden. Szinte hihetetlen, de ezt mintha neki készítették volna. A vállát két sor drágakő tartja, hogy szabadon hagyja a karja egy részét é ugyanaz a drágakő valamivel lejjebb újra egy sorban megtartsa a ruha bő hosszú ujját. A ruha dekoltázsa kissé mélyen van vágva és a csillogó drágakövekkel végig kirakva, de új fűzőjében, minden pont ott van, ahol lennie kell, talán egy kissé szemérmetlenül is kidomborítva idomait. A tükörbe nézve valóban úgy találja, hogy fejedelmien néz ki benne, mintha mindjárt uralkodni akarna az egész világon és a koronázására készülne. A ruha elején folytatódnak a drágakövek és az öv ami háromszög alakban végződik dereka elején egy sötét vörös rubinnal ékesítve teszi teljessé a képet. Az eladólány egy ideje már csendben van és kikerekedett szemmel bámulja. Kicsit zavarban is kezd lenni tőle, de biztos benne, hogy tetszeni fog Lazelitnek, így kétség nélkül int a nőnek, hogy részéről mehetnek megmutatni a ruhát. Mikor kimegy az üldögélőkhöz sugárzó mosollyal körbefordul és mélyen meghajol, ahogy az emberek a királynő előtt szoktak meghajtva térdét, így biztos benne, hogy idomai tökéletesen érvényesülnek közben, majd felemeli a tekintetét és direkt a ruhához nem nagyon illő szemérmességgel mondja kicsit rákacsintva lovagjára.*
-Nos, remélem elnyertem a tetszéseteket. Milyennek találjátok?
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.19 23:14:07
*Megadóan mosolyog egyet, mikor kishúga is lelkesedik a ruháért és most már minden kétely nélkül, közli is az eladóval, hogy felpróbálja. Annak széles mosolya láttán biztos benne, hogy az ékkövekkel dúsan teli varrt ruha az egyik legdrágább lehet az üzletben, de igyekszik nem aggodalmaskodni ezen, mivel Lazelit is szépnek találta és elsősorban neki akar tetszeni úgy dönt, ha jó lesz rá, akkor enged a kísértésnek. Minden kételye elszállt az előbb, mikor Fibienne pörgött, forgott a kis fehér ruhában, most már biztos benne, hogy neki is tetszik, így nagyon vidám hangulatban, hagyja ott a két várakozót a kényelmes pamlagon és belép végre a próbafülke függönyei mögé. Hamar kibújik combközépig érő bőrruhájából és már emelné is a kezét, hogy rásegítsék a hosszú vörös selymet, mikor a vele lévő segítő rázni kezdi a fejét és aggodalmasan megjegyzi.*
-Khm.. , így nem lesz ez jó..talán előbb hozok önnek egy két fehérneműt, hogy ez a ruha úgy álljon, majd ahogy kell.
*Tátott szájjal bámul utána, majd a tükörbe, ahol kis pántos egyszerű fekete alsóruhája néz vissza rá.*
~Miért nem jó ez? Persze, ha a fekete pántok kilógnak a ruha alól, biztosan nem lesz valami szép látvány.~
*A hölgy gyorsan visszatér és annyi alsóneműt hoz, hogy teljesen zavarba jön. Azt sem tudja melyiket, hova kell vennie. Nem szokott az emberi ruhákhoz. Még kislánykorába apjánál hordott kislányoknak való ruhát, de ilyet biztosan nem. Emeli fel a sötét színű aranyzsinóros fűzőt. Első látásra sem lehet túl kényelmes, de mivel tetszeni akar Lazelitnek, úgy dönt nem fog akadékoskodni és leveszi alsó ruháját, hogy a hölgy ráadja a hozott darabokat. Mikor összefűzi, hátul a fűzőt kicsit felszisszen és már közölné is, hogy kár a fáradtságért, ő ezt úgy is leveszi magáról, amikor az eladónő elismerő pillantásai után ő is bele néz a tükörbe. A hatás döbbenetes, alakja gyönyörűen érvényesül ebben a fűzőben, mikor az eladónő észreveszi a döbbenetét, ahogy saját magára pillant közli, hogy várja csak ki, amíg ráadja a ruhát és már emeli is, hogy fel tudja adni. A vörös selyem sok rétege zuhatagként veszi körbe, mikor belebújik és némi igazgatás után, valóban a helyére kerül minden. Szinte hihetetlen, de ezt mintha neki készítették volna. A vállát két sor drágakő tartja, hogy szabadon hagyja a karja egy részét é ugyanaz a drágakő valamivel lejjebb újra egy sorban megtartsa a ruha bő hosszú ujját. A ruha dekoltázsa kissé mélyen van vágva és a csillogó drágakövekkel végig kirakva, de új fűzőjében, minden pont ott van, ahol lennie kell, talán egy kissé szemérmetlenül is kidomborítva idomait. A tükörbe nézve valóban úgy találja, hogy fejedelmien néz ki benne, mintha mindjárt uralkodni akarna az egész világon és a koronázására készülne. A ruha elején folytatódnak a drágakövek és az öv ami háromszög alakban végződik dereka elején egy sötét vörös rubinnal ékesítve teszi teljessé a képet. Az eladólány egy ideje már csendben van és kikerekedett szemmel bámulja. Kicsit zavarban is kezd lenni tőle, de biztos benne, hogy tetszeni fog Lazelitnek, így kétség nélkül int a nőnek, hogy részéről mehetnek megmutatni a ruhát. Mikor kimegy az üldögélőkhöz sugárzó mosollyal körbefordul és mélyen meghajol, ahogy az emberek a királynő előtt szoktak meghajtva térdét, így biztos benne, hogy idomai tökéletesen érvényesülnek közben, majd felemeli a tekintetét és direkt a ruhához nem nagyon illő szemérmességgel mondja kicsit rákacsintva lovagjára.*
-Nos, remélem elnyertem a tetszéseteket. Milyennek találjátok?
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.19 23:14:07
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 22:19:14
Üzenet elküldve: 2014-10-19 22:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Csipke és vallomás //
*Lazelit fejében már meg is születik a teljes kép, hogy milyen ékszert, cipőt, hajtűt és melltűt fog a nőnek vásárolni a ruha mellé, de egyelőre elhessegeti a gondolatot, hiszen Ziál még fel sem próbálta a ruhát. Mindezek ellenére biztos benne, hogy csodálatosan fog festeni benne, és a sok csillogó ékkő majd csak még ragyogóbbá fogják tenni szépségét.
Biztatják mindketten, hogy próbálja fel, aztán remélhetőleg sikerül is végre rávenniük.
Lazelit észrevesz a nő öltözőjével szemben egy kényelmesnek látszó díszkanapét, és int Fibiennek, hogy amíg Ziál próbál, és érkeznek az ő kiegészítői is, üljenek le egy kicsit, hiszen hosszú éj elé néznek, és nem árt, ha rápihennek egyet.*
*Lazelit fejében már meg is születik a teljes kép, hogy milyen ékszert, cipőt, hajtűt és melltűt fog a nőnek vásárolni a ruha mellé, de egyelőre elhessegeti a gondolatot, hiszen Ziál még fel sem próbálta a ruhát. Mindezek ellenére biztos benne, hogy csodálatosan fog festeni benne, és a sok csillogó ékkő majd csak még ragyogóbbá fogják tenni szépségét.
Biztatják mindketten, hogy próbálja fel, aztán remélhetőleg sikerül is végre rávenniük.
Lazelit észrevesz a nő öltözőjével szemben egy kényelmesnek látszó díszkanapét, és int Fibiennek, hogy amíg Ziál próbál, és érkeznek az ő kiegészítői is, üljenek le egy kicsit, hiszen hosszú éj elé néznek, és nem árt, ha rápihennek egyet.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 22:11:19
Üzenet elküldve: 2014-10-19 22:11:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
*A tapsnak örül, s immár vidámabban fordul meg nekik, így a ruha hosszú szegélye a levegőbe röpül forogva, mintha ő maga is fölemelkedne, s menten szárnyra kapna. Fibienne ezt látja a tükörben miközben, forog, s a képzelet, szabad szárnyakat bont, hogy csak erre az egy dologra tudjon figyelni. A varázs a forgás abbamaradtával, megszűnik, de a boldog mosoly arcán ott marad, hogy utána szeme újfent felcsillanjon, mikor megpillantja, milyen ruha is találta meg nővérét ezen a csodás napon.*
-Igen, igen, igen! Próbálja föl!
*Ugrándozik örömében, mire újból megkapja az őt felöltöztető nő rosszalló pillantását. Ezért abba is hagyja az ugrálást, s inkább csak csendben figyeli, hogy mi is lesz ennek az egésznek a vége.*
~Majd ez a hárpia meglátja, hogy milyen gyönyörű az én nővérem! El fog ájulni az irigységtől! Ble!~
*Nyújtja ki láthatatlanban a nyelvét az eladó hölgyre, majd igyekszik Lazelit közelében maradni. A ruhát majd leveszi akkor, ha látta Ziál-t teljes pompájában. Addig úgy sem hajlandó elmozdulni.*
*A tapsnak örül, s immár vidámabban fordul meg nekik, így a ruha hosszú szegélye a levegőbe röpül forogva, mintha ő maga is fölemelkedne, s menten szárnyra kapna. Fibienne ezt látja a tükörben miközben, forog, s a képzelet, szabad szárnyakat bont, hogy csak erre az egy dologra tudjon figyelni. A varázs a forgás abbamaradtával, megszűnik, de a boldog mosoly arcán ott marad, hogy utána szeme újfent felcsillanjon, mikor megpillantja, milyen ruha is találta meg nővérét ezen a csodás napon.*
-Igen, igen, igen! Próbálja föl!
*Ugrándozik örömében, mire újból megkapja az őt felöltöztető nő rosszalló pillantását. Ezért abba is hagyja az ugrálást, s inkább csak csendben figyeli, hogy mi is lesz ennek az egésznek a vége.*
~Majd ez a hárpia meglátja, hogy milyen gyönyörű az én nővérem! El fog ájulni az irigységtől! Ble!~
*Nyújtja ki láthatatlanban a nyelvét az eladó hölgyre, majd igyekszik Lazelit közelében maradni. A ruhát majd leveszi akkor, ha látta Ziál-t teljes pompájában. Addig úgy sem hajlandó elmozdulni.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 21:41:08
Üzenet elküldve: 2014-10-19 21:41:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
*Nagyon tetszik neki Fibienne az új ruhájában, de azért, ami nekik tetszik nem biztos, hogy neki is. Ő még nem lelkendezett a ruha láttán, így odamegy mellé és leguggol hozzá.*
-Neked, hogy tetszik Fibienne? Láttad a tükörben igaz? Tetszik neked?
*Miután a kislány válaszolt rátér a ruhára, amit meglátott az előbb. Úgy látszik a sors nagyasszony is ezt választotta, mert Lazelit megint ráérzett, hogy mit szeretne. Ha már lovagja megerősítette, akkor még egyszer megnézi a ruhát, amit a készséges eladó, akinek, úgy látszik nagyon is jó az üzleti érzéke, már ott is terem vele, hogy közelről is megnézhesse. Tényleg nagyon szép és biztosan jól is állna neki, de azért úgy dönt megvárja, mit szól hozzá Fibi. Lazelitnek tetszik ezt már tudja, így ha a kislány is erre szavaz, akkor, úgy dönt félre söpri kételyeit és felpróbálja.*
*Nagyon tetszik neki Fibienne az új ruhájában, de azért, ami nekik tetszik nem biztos, hogy neki is. Ő még nem lelkendezett a ruha láttán, így odamegy mellé és leguggol hozzá.*
-Neked, hogy tetszik Fibienne? Láttad a tükörben igaz? Tetszik neked?
*Miután a kislány válaszolt rátér a ruhára, amit meglátott az előbb. Úgy látszik a sors nagyasszony is ezt választotta, mert Lazelit megint ráérzett, hogy mit szeretne. Ha már lovagja megerősítette, akkor még egyszer megnézi a ruhát, amit a készséges eladó, akinek, úgy látszik nagyon is jó az üzleti érzéke, már ott is terem vele, hogy közelről is megnézhesse. Tényleg nagyon szép és biztosan jól is állna neki, de azért úgy dönt megvárja, mit szól hozzá Fibi. Lazelitnek tetszik ezt már tudja, így ha a kislány is erre szavaz, akkor, úgy dönt félre söpri kételyeit és felpróbálja.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 21:23:42
Üzenet elküldve: 2014-10-19 21:23:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Csipke és vallomás //
-Szerintem nem az, de ahogyan gondolod...
*Lazelit nem tudja hirtelen mire vélni, hogy Ziál ennyire visszakozni kezdett. Hiszen megbeszélték, hogy ő állja a cehhet, és semmi sem akadály, ami az estélyre való felkészülés előre haladtát segíti. Majd a nő következő mondatára hevesen megrázza a fejét.*
- Azt hiszed nekem kell vásárolni? *mosolyodik el halványan. Nem tudja nem észrevenni, hogy Ziált zavarja valami. Talán az, hogy nem tudta elmondani mi ő neki? Nem lehet olyan buta, hogy megint valami ostobaságot hisz ezzel kapcsolatban! Hiszen tudhatná, mert már megbeszélték, átrágták magukat ezen, hogy amiket tesz, nem azért mert szégyellné, vagy bármi baja volna bármivel is.*
- Megvan mindenem. Most csak ti vagytok soron.
*Ekkor megjelenik a kislány, s Lazelitnek eláll a lélegzete. Még meg is tapsolja a forgást.*
- Nahát! Fibienne, csodaszép vagy! *szalad oda a kislányhoz, így nem látja Ziál sóvár pillantását amit a szép ruhára ejt. Csak leguggol Fibiennhez, és ad egy puszit az arcára.*
- Te leszel a leggyönyörűbb kis hercegnő az egész bálon! Van hozzá bármilyen kiegészítő? *pillant az eladóra, mire az közli vele, hogy máris hozza őket, lehetőleg a kislány saccolt méreteiben, Lazelit pedig elégedett mosollyal áll fel Fibiennetől. Ekkor látja meg ő is azt a ruhát, amiről nem is sejti, hogy Ziál már megpillantotta.*
- Odanézz! *mutatja Ziálnak a ruhát.*- Na és ahhoz mit szólsz? Igen... azt hiszem ez tökéletes volna neked... *mosolyog Ziálra, majd Fibire is rápillant.*
- Te mit gondolsz róla, kicsi lány? Felpróbálja a nővéred?
-Szerintem nem az, de ahogyan gondolod...
*Lazelit nem tudja hirtelen mire vélni, hogy Ziál ennyire visszakozni kezdett. Hiszen megbeszélték, hogy ő állja a cehhet, és semmi sem akadály, ami az estélyre való felkészülés előre haladtát segíti. Majd a nő következő mondatára hevesen megrázza a fejét.*
- Azt hiszed nekem kell vásárolni? *mosolyodik el halványan. Nem tudja nem észrevenni, hogy Ziált zavarja valami. Talán az, hogy nem tudta elmondani mi ő neki? Nem lehet olyan buta, hogy megint valami ostobaságot hisz ezzel kapcsolatban! Hiszen tudhatná, mert már megbeszélték, átrágták magukat ezen, hogy amiket tesz, nem azért mert szégyellné, vagy bármi baja volna bármivel is.*
- Megvan mindenem. Most csak ti vagytok soron.
*Ekkor megjelenik a kislány, s Lazelitnek eláll a lélegzete. Még meg is tapsolja a forgást.*
- Nahát! Fibienne, csodaszép vagy! *szalad oda a kislányhoz, így nem látja Ziál sóvár pillantását amit a szép ruhára ejt. Csak leguggol Fibiennhez, és ad egy puszit az arcára.*
- Te leszel a leggyönyörűbb kis hercegnő az egész bálon! Van hozzá bármilyen kiegészítő? *pillant az eladóra, mire az közli vele, hogy máris hozza őket, lehetőleg a kislány saccolt méreteiben, Lazelit pedig elégedett mosollyal áll fel Fibiennetől. Ekkor látja meg ő is azt a ruhát, amiről nem is sejti, hogy Ziál már megpillantotta.*
- Odanézz! *mutatja Ziálnak a ruhát.*- Na és ahhoz mit szólsz? Igen... azt hiszem ez tökéletes volna neked... *mosolyog Ziálra, majd Fibire is rápillant.*
- Te mit gondolsz róla, kicsi lány? Felpróbálja a nővéred?
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 20:37:32
Üzenet elküldve: 2014-10-19 20:37:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csipke és vallomás //
*Az egyik fiatal nő elvezeti hátra, ahol sok-sok tükörrel találja szemben magát. S látványtól elképedve megtorpan, hiszen még nem átta így magát teljes mértékben szemtől szembe, de kisérője türelmetlenül arrébb tolja, majd behúzza a vörör súllyos anyagot a hátuk mögött. Nem rajong ezért a helyzetért, mivel így elkerül amellől a két ember mellől, aki vigyáz rá. A nő lesegíti róla a zöld ruhácskáját, majd bele segíti a fehérbe, ami nagyon tetszik neki. Szinte első látásra beleszeretett ebbe a szoknyába, bár a felvétel után túl hosszú neki az alja, meg a pántja is túl laza.*
-Nagy.
*Jelenti be a nőnek, de amaz nem méltatja többel, mint egy lesajnáló pillantással. Fibienne se szól tehát többet, csak hagyja, hogy a nő kitessékelje őt Ziál és Lazelit elé.*
-A ruha kicsit nagy, de itt nálunk ez könnyen megoldható. Esetleg tudok hozzá ajánlani kiegészítőket is.
~Gonosz banya! Most persze mosolyog.~
*Puffog egy kicsit magában, de nővérkéje és a lovag miatt ő is elővarázsolja tündéri mosolyát és megpördül benne a látvány kedvéért.*
*Az egyik fiatal nő elvezeti hátra, ahol sok-sok tükörrel találja szemben magát. S látványtól elképedve megtorpan, hiszen még nem átta így magát teljes mértékben szemtől szembe, de kisérője türelmetlenül arrébb tolja, majd behúzza a vörör súllyos anyagot a hátuk mögött. Nem rajong ezért a helyzetért, mivel így elkerül amellől a két ember mellől, aki vigyáz rá. A nő lesegíti róla a zöld ruhácskáját, majd bele segíti a fehérbe, ami nagyon tetszik neki. Szinte első látásra beleszeretett ebbe a szoknyába, bár a felvétel után túl hosszú neki az alja, meg a pántja is túl laza.*
-Nagy.
*Jelenti be a nőnek, de amaz nem méltatja többel, mint egy lesajnáló pillantással. Fibienne se szól tehát többet, csak hagyja, hogy a nő kitessékelje őt Ziál és Lazelit elé.*
-A ruha kicsit nagy, de itt nálunk ez könnyen megoldható. Esetleg tudok hozzá ajánlani kiegészítőket is.
~Gonosz banya! Most persze mosolyog.~
*Puffog egy kicsit magában, de nővérkéje és a lovag miatt ő is elővarázsolja tündéri mosolyát és megpördül benne a látvány kedvéért.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 17:53:09
Üzenet elküldve: 2014-10-19 17:53:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Dagron Sakror//
*Már jó néhány órája járkál fel s alá a városban, mindenféle cél vagy ok nélkül. Csupán egy kis reggeli sétát szerett volna tenni, ismerkedni az utcákkal és különböző negyedekkel, ám egyszer csak arra eszmélt, hogy fogalma sincsen merre jár, teljesen eltévedt. S abban is teljesen biztos, hogy körbe-körbe mászkál, mikor már legalább harmadszorra kerül bele a piactér nyüzsgő forgatagába.*
~Talán az lenne a legszerencsésebb, ha útbaigazítást kérnék valakitől.~
*S már forgatja is a szemét egy segítőkèsz lènyt keresve. Meg is pillant egy bájos tündérkét az egyik standnál ácsorogva, s épp indulna felé, mikor egy erős test a földre tessékeli. Hogy félreértés ne essék, természetesen nem nekiugrottak, csupán feldöntötte a mellette elhaladó férfi, akkora erővel, hogy majdnem lecsúszott fejéről a csukja.*
-Hé, vigyázhatna jobban is! *Horkan fel, ám mire ismét feláll már sehol sem látja a tündért.*
~Remek.~ *Zsörtölődik, majd eszébe jut, hogy talán az imént "megismert" idegentől is kérhetne segítséget.*
-Oh, bocsásson meg, kissé felkaptam a vizet. Meg tudná nekem mondani, merre juthatok vissza a fogadóhoz? *Kérdezi kissé feszengve, hiszen az előbb kiabált az arcába.*
*Már jó néhány órája járkál fel s alá a városban, mindenféle cél vagy ok nélkül. Csupán egy kis reggeli sétát szerett volna tenni, ismerkedni az utcákkal és különböző negyedekkel, ám egyszer csak arra eszmélt, hogy fogalma sincsen merre jár, teljesen eltévedt. S abban is teljesen biztos, hogy körbe-körbe mászkál, mikor már legalább harmadszorra kerül bele a piactér nyüzsgő forgatagába.*
~Talán az lenne a legszerencsésebb, ha útbaigazítást kérnék valakitől.~
*S már forgatja is a szemét egy segítőkèsz lènyt keresve. Meg is pillant egy bájos tündérkét az egyik standnál ácsorogva, s épp indulna felé, mikor egy erős test a földre tessékeli. Hogy félreértés ne essék, természetesen nem nekiugrottak, csupán feldöntötte a mellette elhaladó férfi, akkora erővel, hogy majdnem lecsúszott fejéről a csukja.*
-Hé, vigyázhatna jobban is! *Horkan fel, ám mire ismét feláll már sehol sem látja a tündért.*
~Remek.~ *Zsörtölődik, majd eszébe jut, hogy talán az imént "megismert" idegentől is kérhetne segítséget.*
-Oh, bocsásson meg, kissé felkaptam a vizet. Meg tudná nekem mondani, merre juthatok vissza a fogadóhoz? *Kérdezi kissé feszengve, hiszen az előbb kiabált az arcába.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-19 16:18:10
Üzenet elküldve: 2014-10-19 16:18:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Taug//
*Figyeli a távolodó alakot, egészen addig, míg el nem tűnik a piac forgatagában. Hát, ennyi volt a nagy barátság (már ha egyáltalán lehet annak nevezni.) Végül is, nem kényszerítheti, hogy vigye magával. Biztos megvan a maga baja. Amúgy, ha mélyen elgondolkodik, rájön, hogy nem szívesen hagyná itt a várost. Főleg egyik napról a másikra. Nem bírná, ha hirtelen kiszakítanák abból a környezetből, amit kiskora óta megszokott. Arthenior mégis csak a szíve csücske. Itt élnek a könnyelmű, gazdag pacákok, akiket gyerekjáték kizsebelni. Néha még azt sem veszik észre, hogy 100 arannyal kevesebb pénz lapul a zsebükben. Persze száz arany nekik nem nagy ár, de Dagronnak maga a mennyország. Ennyi pénz rengeteg dologra költhető. Nem beszélve az ínycsiklandó mézsörről. A nyála is kicsordul a sör gondolatától. Jól esne most egy korsóval. Zsebébe nyúl, és összeszámolja pénzét. Miután látja, hogy a kezében tartott aranyakból jócskán kijön egy ital ára, nem is habozik tovább. A fogadó felé veszi az irányt.*
*Figyeli a távolodó alakot, egészen addig, míg el nem tűnik a piac forgatagában. Hát, ennyi volt a nagy barátság (már ha egyáltalán lehet annak nevezni.) Végül is, nem kényszerítheti, hogy vigye magával. Biztos megvan a maga baja. Amúgy, ha mélyen elgondolkodik, rájön, hogy nem szívesen hagyná itt a várost. Főleg egyik napról a másikra. Nem bírná, ha hirtelen kiszakítanák abból a környezetből, amit kiskora óta megszokott. Arthenior mégis csak a szíve csücske. Itt élnek a könnyelmű, gazdag pacákok, akiket gyerekjáték kizsebelni. Néha még azt sem veszik észre, hogy 100 arannyal kevesebb pénz lapul a zsebükben. Persze száz arany nekik nem nagy ár, de Dagronnak maga a mennyország. Ennyi pénz rengeteg dologra költhető. Nem beszélve az ínycsiklandó mézsörről. A nyála is kicsordul a sör gondolatától. Jól esne most egy korsóval. Zsebébe nyúl, és összeszámolja pénzét. Miután látja, hogy a kezében tartott aranyakból jócskán kijön egy ital ára, nem is habozik tovább. A fogadó felé veszi az irányt.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-16 21:09:48
Üzenet elküldve: 2014-10-16 21:09:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Dagron, Aethe//
*Szomorú, szomorú is az, amikor az embernek (avagy a sötételfnek) nincs hol aludnia, viszont hát a fogadó is több, mint a semmi. A szabad ég alatt... nos, Taug is csinált már ilyesmit, bár az mégsem a szabad ég alatt történt, keresett magának apróbb barlangot, vagy ilyesmit, mégsem őrült meg teljesen, hogy bármilyen arrajáró farkasnak prédát jelentsen. Persze bízik a Szellem kegyelmében, azonban ha teljesen nyilvánvaló veszélynek teszi ki az életét, akkor a Szellem sem segíthet. Ezután azonban a férfi eléggé meglepően reagál a munkakérdésre, így viszont Taug kénytelen is fordítani a dolgokon, hiszen a piac közepén nem jó ötlet valakinek elárulni, hogy tolvaj a munkája, és neadjisten tényleg jól végzi.*
- Hohóó *erőltet egy kisebb nevetést* Ne tréfálkozzunk itt kérem, mert mindjárt magára ugrik az őrség, ilyesmivel nem viccelünk *majd pedig kicsit komolyabbra vált* Persze tudhatná az őrség, hogy aki tényleg az, az nem mondja ki, főleg nem itt *ez egyfajta óva intés a részéről, hiszen a férfi sokat reklámozza, akkor valóban bajok lehetnek belőle. Persze, lehalkította a hangját, és nyüzsög a piac, de mindig ott marad a gonosz entitás a gépezetben, aki pont ilyenkor kezdi el tekerni a fogaskerekeket. Nem, mindig a lehető legnagyobb óvatosságra kell törekedni, és jobb, ha ez az alak nem a saját kárán tanulja ezt meg. Mikor Dagron oldalra kapja a fejét, akkor önkéntelenül követi, és talán ő is látja Aethét, de mivel minden arrafele lévőnek ugyanakkora figyelmet szentel, így aligha tűnik ki neki a tündér arra a pár pillanatra, amíg látható. Piaci sürgés, hol itt a meglepetés? Mindenesetre ha tényleg hiba csúszott volna a gépezetbe, akkor jobb volna eltűnni innen (meg ha nem, akkor is, ideje lenne már hazatérni).*
- Hát, öröm volt ez a beszélgetés, ha egyszer úgy adódik, felkereshetne a kikötőben *azzal egy intés, és rötön távozik is, nem ad semmi további információt, és véletlenül sem megy bele, hogy a francba is jön most ide a kikötő. Ha az alak egy napon valóban a szakmája nagyja lesz, és felsőbb (vagy ebben az esetben inkább "alsóbb") körök tagja lesz, akkor idővel talán a kárhozottakról is értesülni fog majd. Addig pedig kár lenne elrángatni innét. Amint pedig sikerül átvágnia a piac forgatagán, rögvest a gazdagnegyed felé veszi az irányt, hogy a kúriát meglelje, ahová a csomagot le kell szállítania.*
A hozzászólás írója (Taug Quithine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.16 21:11:05
*Szomorú, szomorú is az, amikor az embernek (avagy a sötételfnek) nincs hol aludnia, viszont hát a fogadó is több, mint a semmi. A szabad ég alatt... nos, Taug is csinált már ilyesmit, bár az mégsem a szabad ég alatt történt, keresett magának apróbb barlangot, vagy ilyesmit, mégsem őrült meg teljesen, hogy bármilyen arrajáró farkasnak prédát jelentsen. Persze bízik a Szellem kegyelmében, azonban ha teljesen nyilvánvaló veszélynek teszi ki az életét, akkor a Szellem sem segíthet. Ezután azonban a férfi eléggé meglepően reagál a munkakérdésre, így viszont Taug kénytelen is fordítani a dolgokon, hiszen a piac közepén nem jó ötlet valakinek elárulni, hogy tolvaj a munkája, és neadjisten tényleg jól végzi.*
- Hohóó *erőltet egy kisebb nevetést* Ne tréfálkozzunk itt kérem, mert mindjárt magára ugrik az őrség, ilyesmivel nem viccelünk *majd pedig kicsit komolyabbra vált* Persze tudhatná az őrség, hogy aki tényleg az, az nem mondja ki, főleg nem itt *ez egyfajta óva intés a részéről, hiszen a férfi sokat reklámozza, akkor valóban bajok lehetnek belőle. Persze, lehalkította a hangját, és nyüzsög a piac, de mindig ott marad a gonosz entitás a gépezetben, aki pont ilyenkor kezdi el tekerni a fogaskerekeket. Nem, mindig a lehető legnagyobb óvatosságra kell törekedni, és jobb, ha ez az alak nem a saját kárán tanulja ezt meg. Mikor Dagron oldalra kapja a fejét, akkor önkéntelenül követi, és talán ő is látja Aethét, de mivel minden arrafele lévőnek ugyanakkora figyelmet szentel, így aligha tűnik ki neki a tündér arra a pár pillanatra, amíg látható. Piaci sürgés, hol itt a meglepetés? Mindenesetre ha tényleg hiba csúszott volna a gépezetbe, akkor jobb volna eltűnni innen (meg ha nem, akkor is, ideje lenne már hazatérni).*
- Hát, öröm volt ez a beszélgetés, ha egyszer úgy adódik, felkereshetne a kikötőben *azzal egy intés, és rötön távozik is, nem ad semmi további információt, és véletlenül sem megy bele, hogy a francba is jön most ide a kikötő. Ha az alak egy napon valóban a szakmája nagyja lesz, és felsőbb (vagy ebben az esetben inkább "alsóbb") körök tagja lesz, akkor idővel talán a kárhozottakról is értesülni fog majd. Addig pedig kár lenne elrángatni innét. Amint pedig sikerül átvágnia a piac forgatagán, rögvest a gazdagnegyed felé veszi az irányt, hogy a kúriát meglelje, ahová a csomagot le kell szállítania.*
A hozzászólás írója (Taug Quithine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.16 21:11:05
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-16 19:52:11
Üzenet elküldve: 2014-10-16 19:52:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
* Egy nyugodt éjszaka után, viszonylag kipihenten kel fel a férfi. Már egészen megszokta, hogy egyedül él, így a reggeli készítés sem okoz gondot. Evés közben kezd el gondolkozni azon, hogy, mivel ideje most van bőven, kihasználja a ház aprócska hátsó kertjét, s némi gyógynövényt ültet el.*
~Amúgy is rég foglalkoztam alkímiával. Talán lenne haszna is a dolognak.~
* Mérlegeli magában a lehetőséget, majd dönt.*
~Kinézek a piacra, hátha találok valami használhatót.~
* Így, miután végzett az evéssel, egy tarisznyával az oldalán elindul a piacra.*
* A piac, a szokott nyüzsgéssel és tömeggel fogadja az oda érkező Drayent. A mágus igyekszik hamar a megfelelő standokat megtalálni, ám ilyen tömegben nem annyira könnyű. Végül csak rátalál a megfelelő árusokra, ám sajnos sem a portékájuk, sem az áraik nem tetszenek neki.*
~Ennyit elkérni egy átlagos, és nem túl erős hatású növényért!~
*Na persze régen, amikor még otthon lakott, ezek az árak nem jelentettek volna gondot, hisz ott volt az Agron család kincstára. De azok az idők elmúltak, ahogy elmaradt az apanázs is. Hamar meg kellett tanulnia fenntartania magát, a fiatal nemesnek, így most sincs zavarban.*
~Ennyiért inkább magam megyek el értük az erdőbe.~
*Fordul sarkon, hogy elinduojon begyűjteni a növényeket.*
~Amúgy is rég foglalkoztam alkímiával. Talán lenne haszna is a dolognak.~
* Mérlegeli magában a lehetőséget, majd dönt.*
~Kinézek a piacra, hátha találok valami használhatót.~
* Így, miután végzett az evéssel, egy tarisznyával az oldalán elindul a piacra.*
* A piac, a szokott nyüzsgéssel és tömeggel fogadja az oda érkező Drayent. A mágus igyekszik hamar a megfelelő standokat megtalálni, ám ilyen tömegben nem annyira könnyű. Végül csak rátalál a megfelelő árusokra, ám sajnos sem a portékájuk, sem az áraik nem tetszenek neki.*
~Ennyit elkérni egy átlagos, és nem túl erős hatású növényért!~
*Na persze régen, amikor még otthon lakott, ezek az árak nem jelentettek volna gondot, hisz ott volt az Agron család kincstára. De azok az idők elmúltak, ahogy elmaradt az apanázs is. Hamar meg kellett tanulnia fenntartania magát, a fiatal nemesnek, így most sincs zavarban.*
~Ennyiért inkább magam megyek el értük az erdőbe.~
*Fordul sarkon, hogy elinduojon begyűjteni a növényeket.*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-10-16 19:41:09
Üzenet elküldve: 2014-10-16 19:41:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Taug, Aethe//
* Szemeivel a földet pásztázza, és gyerekes módon kavicsokat rugdos a cipőjével. Mikor az elf rákérdez, hogy hol lakik, kényelmetlenül kezdi magát érezni. De hát minő udvariatlanság lenne válasz nélkül visszakérdezni.*
- Házam, lakhelyem az nincs. Itt ott húzom meg magam, ha van pénzem, nem vetem meg a fogadót sem. Ahol éppen kényelmes. Persze a szabad ég alatti alvástól sem riadok vissza, ha úgy hozza a sors.
* Ő maga sem tudja, miért beszél ennyit, de valamiért úgy érzi, megbízhat a vándorban. Viszont a következő kérdés mellbe vágja. Azt remélte, Taug nem kérdez rá munkájára részletesebben. De az még nem is zavarná annyira, ha tolvajnak könyvelné el, de az, hogy olyannak gondolja. Kicsit megsértette. De ki nem venné zokon, ha ilyet gondolnának róla? Igaz, vannak ilyen szánalmas férfiak, de Dagron nem az. Semmiképp. Hogy kimentse magát a kínos szituációból, jobbnak látja, ha elárulja munkáját.*
- Tolvaj vagyok. Jól kitanultam a szakmát.
* Persze halkan beszél, fennáll a veszély, hogy valaki meghallja, és esetleg riasztaná az őröket. De még ez sem a teljes igazság, amit kitálalt. Mert voltak már piszkosabb ügyei, de azokról nem szándékozik beszélni. De hogy legyen valami jó dolog is, a férfi elfogadja a tegeződés javaslatát. Ez talán mindkettőjük dolgát megkönnyíti majd, Dagronnak nagyon nincs ínyére az erőltetett udvariaskodás.*
* Furcsa, bizsergő érzés keríti hatalmába, úgy érzi, figyelik. Önkéntelenül elfordítja a fejét, és szeme megakad egy fekete hajú tündérlányon. Mintha őket nézné a különös teremtmény. De mire jobban szemügyre vehetné, szem elől téveszti. A titokzatos idegent eltakarják a sürgő-forgó emberek. Na mindegy, lehet hogy csak túlzott fantáziája dolgozott helyette. Nem lehet mindig mindenkit gyanúsítani.*
* Szemeivel a földet pásztázza, és gyerekes módon kavicsokat rugdos a cipőjével. Mikor az elf rákérdez, hogy hol lakik, kényelmetlenül kezdi magát érezni. De hát minő udvariatlanság lenne válasz nélkül visszakérdezni.*
- Házam, lakhelyem az nincs. Itt ott húzom meg magam, ha van pénzem, nem vetem meg a fogadót sem. Ahol éppen kényelmes. Persze a szabad ég alatti alvástól sem riadok vissza, ha úgy hozza a sors.
* Ő maga sem tudja, miért beszél ennyit, de valamiért úgy érzi, megbízhat a vándorban. Viszont a következő kérdés mellbe vágja. Azt remélte, Taug nem kérdez rá munkájára részletesebben. De az még nem is zavarná annyira, ha tolvajnak könyvelné el, de az, hogy olyannak gondolja. Kicsit megsértette. De ki nem venné zokon, ha ilyet gondolnának róla? Igaz, vannak ilyen szánalmas férfiak, de Dagron nem az. Semmiképp. Hogy kimentse magát a kínos szituációból, jobbnak látja, ha elárulja munkáját.*
- Tolvaj vagyok. Jól kitanultam a szakmát.
* Persze halkan beszél, fennáll a veszély, hogy valaki meghallja, és esetleg riasztaná az őröket. De még ez sem a teljes igazság, amit kitálalt. Mert voltak már piszkosabb ügyei, de azokról nem szándékozik beszélni. De hogy legyen valami jó dolog is, a férfi elfogadja a tegeződés javaslatát. Ez talán mindkettőjük dolgát megkönnyíti majd, Dagronnak nagyon nincs ínyére az erőltetett udvariaskodás.*
* Furcsa, bizsergő érzés keríti hatalmába, úgy érzi, figyelik. Önkéntelenül elfordítja a fejét, és szeme megakad egy fekete hajú tündérlányon. Mintha őket nézné a különös teremtmény. De mire jobban szemügyre vehetné, szem elől téveszti. A titokzatos idegent eltakarják a sürgő-forgó emberek. Na mindegy, lehet hogy csak túlzott fantáziája dolgozott helyette. Nem lehet mindig mindenkit gyanúsítani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051