Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-20 14:18:14
Üzenet elküldve: 2014-07-20 14:18:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Csoportos séta //
*Nem mondhatni, hogy nem könnyebbült meg, mikor végre maguk mögött hagyták a Szegénynegyedet. Ugyan a nap már eleve lenyugvóban volt, de az a hely mintha még azon túl is sötétebbnek tűnt. Cseppet sem érezte magát nyugodtnak, vagy biztonságban, külsőre mégis higgadtságot próbált mutatni. Együtt érez az ottaniakkal, vagy legalábbis sajnálja őket, de legszívesebben kimenekült volna onnan azonnal, futva hagyta volna maga mögött a düledező viskókat.
Komor nyomott hangulatát viszont enyhíti valamelyest a piac látványos kavalkádja. Ennyi embert és egyebet egy helyen még nem látott, és az a megannyi hang, szín és illat, ami várja, mintha egy varázslatos áradat rántaná be és nyelné el. Szerencsére, hogy hogy fog itt bármit is megtalálni, egyelőre fel sem merült benne, leköti az újdonság varázsa és bűbája. Talán ezért nem válaszol azonnal Luuna kérdésére.*
- Hogy... ? *Kapja zavarában kicsit elpirulva a fejét a másik elf lány felé.* - Ó, nos konkrétan nem keresek semmit, amikre eddig szükségem volt, az odahaza is meg tudtam szerezni. De már annyit hallottam a városról és a piacáról, és hogy mennyi mindent lehet kapni, hogy el akartam jönni megnézni. ÉS ha már itt vagyok, szét is nézek.
*Az a portéka nézés kicsit hamarabb be is következik, sőt egyenesen "házhoz jön" egy nagyon is lelkes felcser lány képében. Először meglepetten nézi, tiltakozni sem igazán tud, és talán épp ez volt az, ami felbátorította a lányt. Hát még amiket utána hall... persze, könnyen hal a halandó, ő ne tudná ezt? Na de itt, egy piacon. Szemöldöke igen magasra szalad, és szemei is elkerekednek.*
- Mégis miért és hogyan halna meg itt bárki is? *Már bánja, hogy ez a kérdés kibukott ajkain, mert néhány halálnem máris az eszébe villant, és van egy olyan sanda gyanúja, a felcser örömmel kifejti azokat, amik nem ugrottak be neki.*
- Öhm, költői kérdés volt. *Teszi hozzá gyorsan, ám a következő pillanatban mégis mintha elgondolkozna.*
- Orvosságaid vagy főzeteid vannak? Milyen félék?
*Nem mondhatni, hogy nem könnyebbült meg, mikor végre maguk mögött hagyták a Szegénynegyedet. Ugyan a nap már eleve lenyugvóban volt, de az a hely mintha még azon túl is sötétebbnek tűnt. Cseppet sem érezte magát nyugodtnak, vagy biztonságban, külsőre mégis higgadtságot próbált mutatni. Együtt érez az ottaniakkal, vagy legalábbis sajnálja őket, de legszívesebben kimenekült volna onnan azonnal, futva hagyta volna maga mögött a düledező viskókat.
Komor nyomott hangulatát viszont enyhíti valamelyest a piac látványos kavalkádja. Ennyi embert és egyebet egy helyen még nem látott, és az a megannyi hang, szín és illat, ami várja, mintha egy varázslatos áradat rántaná be és nyelné el. Szerencsére, hogy hogy fog itt bármit is megtalálni, egyelőre fel sem merült benne, leköti az újdonság varázsa és bűbája. Talán ezért nem válaszol azonnal Luuna kérdésére.*
- Hogy... ? *Kapja zavarában kicsit elpirulva a fejét a másik elf lány felé.* - Ó, nos konkrétan nem keresek semmit, amikre eddig szükségem volt, az odahaza is meg tudtam szerezni. De már annyit hallottam a városról és a piacáról, és hogy mennyi mindent lehet kapni, hogy el akartam jönni megnézni. ÉS ha már itt vagyok, szét is nézek.
*Az a portéka nézés kicsit hamarabb be is következik, sőt egyenesen "házhoz jön" egy nagyon is lelkes felcser lány képében. Először meglepetten nézi, tiltakozni sem igazán tud, és talán épp ez volt az, ami felbátorította a lányt. Hát még amiket utána hall... persze, könnyen hal a halandó, ő ne tudná ezt? Na de itt, egy piacon. Szemöldöke igen magasra szalad, és szemei is elkerekednek.*
- Mégis miért és hogyan halna meg itt bárki is? *Már bánja, hogy ez a kérdés kibukott ajkain, mert néhány halálnem máris az eszébe villant, és van egy olyan sanda gyanúja, a felcser örömmel kifejti azokat, amik nem ugrottak be neki.*
- Öhm, költői kérdés volt. *Teszi hozzá gyorsan, ám a következő pillanatban mégis mintha elgondolkozna.*
- Orvosságaid vagy főzeteid vannak? Milyen félék?
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-20 09:46:11
Üzenet elküldve: 2014-07-20 09:46:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Prémhadjárat //
*Izgatottsága akkor csap igazán égi magaslatokba, amikor az első jelentkező megtorpan előtte. A kereskedő máris talpra ugrik, mohó szemekkel mérve végig a törpét és annak "hátasát". Furcsa jószág mindkettő, na de nem is ez a lényeg, hanem hogy harcedzettnek tűnnek.
Szerencsére nem Adgal az egyetlen, akinek felkeltette érdeklődését a felhívás, lassanként szállingóznak az érdeklődők: egy ork, egy embernő és egy lovagnak tűnő férfi. Rodnev elégedetten dörzsöli össze a tenyerét, szemei akaratlanul is elkalandoznak a női testen, mielőtt torkát köszörülve a tárgyra térne.*
-Nos, először is üdvözlöm Önöket, mint bizonyára tudják, a nevem Rodnev. Én kerestem vadászokat, akik igen nehezen megszerezhető, épp ezért értékes bunda megszerzésére vállalkoznának. Hallottak már a mónyuszokról?
*Apró hatásszünetet tart, sunyi pillantása mindenkin lassan végighalad, hogy megfigyelje, kinél látja a felismerés szikráját. Viszonylag ritkán kerülnek szóba ezek az állatok, de a vérbeli vadászok tisztában lehetnek az állatok valójával.*
-Ezeknek az apró, ám de igen veszélyes állatoknak a bundájára fáj a fogam. Nem tagadom, saját hasznos sem elhanyagolható, azonban, mint mondottam volt, ezek a dögök veszélyesek, támadtak már emberre, rendszeresen pusztítják a vadállományt, így nem fog kárt okozni a természetben, ha 10-12 darabot megölnek belőle.
*Magyarázza lelkesen, megadva ezzel remélhetőleg a választ minden kérdésre. Alig tart egy lélegzetvételnyi szünetet, már folytatja is.*
-A dologban a nehézség, hogy ezek az állatok apróak, mint egy nyúl, így különösen vigyázni kell rájuk, hogy a bundának ne essen baja, különben értéktelen. Na azt mondja... Gondolom, úgyis mindenkit az anyagi része érdekel már. Darabjáért 100 aranyat fizetek. Azt azt jelenti, hogy ha négyen hoznak 12 darabot, kerek 300 arany üti a markukat fejenként!
*Izgatottsága akkor csap igazán égi magaslatokba, amikor az első jelentkező megtorpan előtte. A kereskedő máris talpra ugrik, mohó szemekkel mérve végig a törpét és annak "hátasát". Furcsa jószág mindkettő, na de nem is ez a lényeg, hanem hogy harcedzettnek tűnnek.
Szerencsére nem Adgal az egyetlen, akinek felkeltette érdeklődését a felhívás, lassanként szállingóznak az érdeklődők: egy ork, egy embernő és egy lovagnak tűnő férfi. Rodnev elégedetten dörzsöli össze a tenyerét, szemei akaratlanul is elkalandoznak a női testen, mielőtt torkát köszörülve a tárgyra térne.*
-Nos, először is üdvözlöm Önöket, mint bizonyára tudják, a nevem Rodnev. Én kerestem vadászokat, akik igen nehezen megszerezhető, épp ezért értékes bunda megszerzésére vállalkoznának. Hallottak már a mónyuszokról?
*Apró hatásszünetet tart, sunyi pillantása mindenkin lassan végighalad, hogy megfigyelje, kinél látja a felismerés szikráját. Viszonylag ritkán kerülnek szóba ezek az állatok, de a vérbeli vadászok tisztában lehetnek az állatok valójával.*
-Ezeknek az apró, ám de igen veszélyes állatoknak a bundájára fáj a fogam. Nem tagadom, saját hasznos sem elhanyagolható, azonban, mint mondottam volt, ezek a dögök veszélyesek, támadtak már emberre, rendszeresen pusztítják a vadállományt, így nem fog kárt okozni a természetben, ha 10-12 darabot megölnek belőle.
*Magyarázza lelkesen, megadva ezzel remélhetőleg a választ minden kérdésre. Alig tart egy lélegzetvételnyi szünetet, már folytatja is.*
-A dologban a nehézség, hogy ezek az állatok apróak, mint egy nyúl, így különösen vigyázni kell rájuk, hogy a bundának ne essen baja, különben értéktelen. Na azt mondja... Gondolom, úgyis mindenkit az anyagi része érdekel már. Darabjáért 100 aranyat fizetek. Azt azt jelenti, hogy ha négyen hoznak 12 darabot, kerek 300 arany üti a markukat fejenként!
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-18 23:41:32
Üzenet elküldve: 2014-07-18 23:41:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos séta//
*Nínónínó! Valami lángvörös közeledik a piactér felé. Igen. Egészségügyi szolgálat. Eléggé önjelölt, és nem is túl jelentős. Csak egy vékonyka, nem túl magas leány, hatalmas tarisznyával, és legalább akkora reményekkel. Tűzszín tincseit kócos, hanyag kontyba tűzte, ingének vakító fehérsége rég megkopott, mindezekhez feszes szürke nadrág, magasszárú csizma, és derekán a rongyosra viselt napszín kendő. Tekintete cikázva pásztázza a forgatagot, keresve valakit, aki segítségre szorul. Persze semmi. Ő még sem az a fajta, aki mástól vár alamizsnát, vagy a valamiért kínálna semmit; kecsegtetne hiú ábrándokkal bolondokat, kacér pillantásokkal férfiakat némi étel, és egy puha ágy reményében. Ő aztán soha! Inkább tudását bocsájtja árúba, ha nem kérik, hát kínálgatva.*
-Felcser! Itt a felcser! Sebellátok! Kötözök! Visszavarrom! Levágom! Felcser! Jutányos díjazás! Felcser!
*Hanyagul támaszkodva egy zöldséges szekér kerekén hirdeti önmagát szégyentelenül. Még ki nem szúrja a szegénynegyed felől közeledő triót. Máris löki el magát lendületesen, és siet a kis csapat felé.*
-Kencét a ragyákra mucus? Vagy valamit viszketés ellen?
*Támadja be egyből Luunát, bár ajánlata mindenkinek szól. Egy pillanatra nem áll meg, ahogy beéri az elfszerűeket, velük lépést tartva kezd el hátrálni, figyelve azért a forgalomra. Vigyorogva hadarja, mi mindenben segíthetne.*
-Vagy tizenkét különböző módot tudok elképzelni, ahogy halálos sérülést szerezhetsz mire végig sétálsz a piacon. Fájdalomcsillapítót? Láz ellen valamit? Esetleg fertőzésre? Hánytatóm és kötszerem is van? Fiúkának egy kis búgatót?
*Nínónínó! Valami lángvörös közeledik a piactér felé. Igen. Egészségügyi szolgálat. Eléggé önjelölt, és nem is túl jelentős. Csak egy vékonyka, nem túl magas leány, hatalmas tarisznyával, és legalább akkora reményekkel. Tűzszín tincseit kócos, hanyag kontyba tűzte, ingének vakító fehérsége rég megkopott, mindezekhez feszes szürke nadrág, magasszárú csizma, és derekán a rongyosra viselt napszín kendő. Tekintete cikázva pásztázza a forgatagot, keresve valakit, aki segítségre szorul. Persze semmi. Ő még sem az a fajta, aki mástól vár alamizsnát, vagy a valamiért kínálna semmit; kecsegtetne hiú ábrándokkal bolondokat, kacér pillantásokkal férfiakat némi étel, és egy puha ágy reményében. Ő aztán soha! Inkább tudását bocsájtja árúba, ha nem kérik, hát kínálgatva.*
-Felcser! Itt a felcser! Sebellátok! Kötözök! Visszavarrom! Levágom! Felcser! Jutányos díjazás! Felcser!
*Hanyagul támaszkodva egy zöldséges szekér kerekén hirdeti önmagát szégyentelenül. Még ki nem szúrja a szegénynegyed felől közeledő triót. Máris löki el magát lendületesen, és siet a kis csapat felé.*
-Kencét a ragyákra mucus? Vagy valamit viszketés ellen?
*Támadja be egyből Luunát, bár ajánlata mindenkinek szól. Egy pillanatra nem áll meg, ahogy beéri az elfszerűeket, velük lépést tartva kezd el hátrálni, figyelve azért a forgalomra. Vigyorogva hadarja, mi mindenben segíthetne.*
-Vagy tizenkét különböző módot tudok elképzelni, ahogy halálos sérülést szerezhetsz mire végig sétálsz a piacon. Fájdalomcsillapítót? Láz ellen valamit? Esetleg fertőzésre? Hánytatóm és kötszerem is van? Fiúkának egy kis búgatót?
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-18 23:09:42
Üzenet elküldve: 2014-07-18 23:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csoportos séta//
*Szótlanul halad tovább, közben a Iltortól hallottakon töpreng. ~Szerintem pontosan megfelel~ Dönt gyorsan, hisz más választása úgysem akad.
Végül is elég hamar elhagyják ezt a helyet, amit egy halk sóhajtással örvendeztet meg. Nem akarja megbántani az ott élőket, de már kezdi magát feszélyezve érezni a sok kíváncsiskodó tekintett láttán. Némelyik embernél kifejezetten az az érzése támad, mintha meztelenül lépkedne ott az utcán, másoknál mintha az egész lényének legmélyére látnának. Védelmezőn magához húzza köpenyét, gyorsabbra veszi a tempót.
Most ismét barátságosabb környezetben érzi magát, de komoly hangulata ugyanúgy megmaradt. ~Hogy lehet, hogy ilyen hatással voltak rám? Sosem szoktam magam ennyire feszélyezve érezni, de most ez... Félelmetes volt, ahogy olyan elgyötört arccal figyeltek minket~enyhén megborzong, amikor felidézi az egyik nő arcát. Mélyen ülő, mogyoróbarna tekintet... Elhessegeti az emléket, inkább megpróbál a mostra koncentrálni.
Körbenéz, és halkan felsóhajt az elé táruló látvány miatt. Sikátorok, sátrak, asztalok és állványok rengetege mindenütt. És az a töménytelen mennyiségű ember! Az izzadság, a különböző ételek és parfümök keveréke betölti a levegőt, habár már este van. Otthon, náluk is szokott lenni piac, de az sokkal kulturáltabb, mint ez. A sok kiabálás, miszerint vegyenek ezt, próbáljanak ki azt, dobhártyaszaggató számára. Mégis... Elhűl a fergetegtől, gyermekien rácsodálkozik a piactérre. A lámpások, mint megannyi szentjánosbogár lóg a sátorok tetején felfüggesztve, ezáltal sápadt fénybe burkolják a pódiumra kihelyezett árukat. Mélyen magába szívja a látványt.
Lassanként kiül arcára a már megszokott mosoly, és az elf felé fordul.*
-Hát itt vagyunk.. Mit szerettél volna elintézni, ha szabad kérdeznem?-*kérdezi kedvesen.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.19 21:24:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Szótlanul halad tovább, közben a Iltortól hallottakon töpreng. ~Szerintem pontosan megfelel~ Dönt gyorsan, hisz más választása úgysem akad.
Végül is elég hamar elhagyják ezt a helyet, amit egy halk sóhajtással örvendeztet meg. Nem akarja megbántani az ott élőket, de már kezdi magát feszélyezve érezni a sok kíváncsiskodó tekintett láttán. Némelyik embernél kifejezetten az az érzése támad, mintha meztelenül lépkedne ott az utcán, másoknál mintha az egész lényének legmélyére látnának. Védelmezőn magához húzza köpenyét, gyorsabbra veszi a tempót.
Most ismét barátságosabb környezetben érzi magát, de komoly hangulata ugyanúgy megmaradt. ~Hogy lehet, hogy ilyen hatással voltak rám? Sosem szoktam magam ennyire feszélyezve érezni, de most ez... Félelmetes volt, ahogy olyan elgyötört arccal figyeltek minket~enyhén megborzong, amikor felidézi az egyik nő arcát. Mélyen ülő, mogyoróbarna tekintet... Elhessegeti az emléket, inkább megpróbál a mostra koncentrálni.
Körbenéz, és halkan felsóhajt az elé táruló látvány miatt. Sikátorok, sátrak, asztalok és állványok rengetege mindenütt. És az a töménytelen mennyiségű ember! Az izzadság, a különböző ételek és parfümök keveréke betölti a levegőt, habár már este van. Otthon, náluk is szokott lenni piac, de az sokkal kulturáltabb, mint ez. A sok kiabálás, miszerint vegyenek ezt, próbáljanak ki azt, dobhártyaszaggató számára. Mégis... Elhűl a fergetegtől, gyermekien rácsodálkozik a piactérre. A lámpások, mint megannyi szentjánosbogár lóg a sátorok tetején felfüggesztve, ezáltal sápadt fénybe burkolják a pódiumra kihelyezett árukat. Mélyen magába szívja a látványt.
Lassanként kiül arcára a már megszokott mosoly, és az elf felé fordul.*
-Hát itt vagyunk.. Mit szerettél volna elintézni, ha szabad kérdeznem?-*kérdezi kedvesen.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.19 21:24:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-18 15:58:50
Üzenet elküldve: 2014-07-18 15:58:50
ÚJ
![>Alas Riter [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1914_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Prémhadjárat //
*A férfi meggondolta magát. Nemrég haza ment, majd visszavette a páncélját. Nem tudja mért, de mintha valami nagyobb erő irányítaná a piactérre. Ahogy ott sétál tömegben meghallja, hogy két férfi valami kalandról beszél előtte. Alas, igaz tudja, hogy nem illik, de hallgatózik, hiszen úgy hallja csak bátor harcosoknak ajánlják. Viszont a két férfi ezeket beszéli: *
"-Hallottál arról a prém-micsodáról?
- Aha, de szerintem teljesen őrült, aki jelentkezik rá. Hogy a bundája ne sérüljön meg? Úgy meg sem lehet ölni. "
*Alas nem csak ezt hallja, de ez a lényeg leginkább. Látszik a két férfin, hogy nem ért a vadászathoz. Végül ő kitör a tömegből és megpróbálja megkeresni azt a kereskedőt. Elég sokáig tart ez, de végül meglátja. Legalábbis valószínűleg ő az. Alas bemutatkozik az árusnak: *
-Alas Riter vagyok. Lovag, de jelenleg "szabad vagyok". Hallottam, hogy valami prémvadászatra keresnek jelentkezőt. Hát itt vagyok.
*A férfi kihúzza magát és vár a másik válaszára. *
~Vajon mért olyan értékes az a prém? ~
*A férfi meggondolta magát. Nemrég haza ment, majd visszavette a páncélját. Nem tudja mért, de mintha valami nagyobb erő irányítaná a piactérre. Ahogy ott sétál tömegben meghallja, hogy két férfi valami kalandról beszél előtte. Alas, igaz tudja, hogy nem illik, de hallgatózik, hiszen úgy hallja csak bátor harcosoknak ajánlják. Viszont a két férfi ezeket beszéli: *
"-Hallottál arról a prém-micsodáról?
- Aha, de szerintem teljesen őrült, aki jelentkezik rá. Hogy a bundája ne sérüljön meg? Úgy meg sem lehet ölni. "
*Alas nem csak ezt hallja, de ez a lényeg leginkább. Látszik a két férfin, hogy nem ért a vadászathoz. Végül ő kitör a tömegből és megpróbálja megkeresni azt a kereskedőt. Elég sokáig tart ez, de végül meglátja. Legalábbis valószínűleg ő az. Alas bemutatkozik az árusnak: *
-Alas Riter vagyok. Lovag, de jelenleg "szabad vagyok". Hallottam, hogy valami prémvadászatra keresnek jelentkezőt. Hát itt vagyok.
*A férfi kihúzza magát és vár a másik válaszára. *
~Vajon mért olyan értékes az a prém? ~
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-18 15:07:14
Üzenet elküldve: 2014-07-18 15:07:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lin bókjában sütkérezve//
*Most már azt is tudja, nem lesz nehéz dolga, ha a továbbiakban zavarba kívánja hozni a férfit. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen elérheti a heveny, indokolatlan izzadás és az erőtlen hang elbicsaklásának eme kamaszfiúk bókolási technikájára hajazó kombinációját. Váratlan elégedettsége egy játékos bólintásban nyilvánul meg, melyet a helyeslő megjegyzést követően tesz, hogy aztán folytathassa a lelkes tárlatvezetéssel.
Valami megfoghatatlan okból büszkeség járja át, annak tudatában, hogy jó pontot szerzett a kószánál. Persze ezt talán tulajdoníthatná annak, hogy valóban szereti a helyet, és csak örülhet annak, ha valaki mással is megkedvelteti, azonban ismeri már saját magát annyira, hogy tudja, közel sem erről fúj a szél. Erről viszont a másiknak nem kell tudnia, így csupán egy üde kacajt enged el a kijelentés nyomán.
Amint pedig az idős házaspár viselt dolgaira terelődik a szó, szemöldöke ráncba szalad értetlenségében.*
- Hűű, hát nem lennék a sebesült barátod!
*Kicsit sem rosszalló a megjegyzés, hangjában bujkáló mosolya sokat enyhít rajta.*
- Gondolj bele! Több évtizedre összefonódik valakivel a sorsod, akit ne adja ég, még szeretsz is, teljes szívedből! Nem örülnél neki, ha betegségedben lenne egy biztos pont, amit estéről estére várhatsz? És nem lenne szörnyen nehéz elengedned egy ilyen embert, félve attól, hogy nélküle értelmetlen a további létezésed?
*Teljes az átszellemülés, hiszen minden egyes szavát a legkomolyabban gondolja. Bár ő maga még nem állna készen ilyen elköteleződésre, s kétséges, hogy valaha is így érez majd, meg tudja érteni azok indokait, akik igen.*
A hozzászólás írója (May'iim Nysechnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.18 15:09:22
*Most már azt is tudja, nem lesz nehéz dolga, ha a továbbiakban zavarba kívánja hozni a férfit. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen elérheti a heveny, indokolatlan izzadás és az erőtlen hang elbicsaklásának eme kamaszfiúk bókolási technikájára hajazó kombinációját. Váratlan elégedettsége egy játékos bólintásban nyilvánul meg, melyet a helyeslő megjegyzést követően tesz, hogy aztán folytathassa a lelkes tárlatvezetéssel.
Valami megfoghatatlan okból büszkeség járja át, annak tudatában, hogy jó pontot szerzett a kószánál. Persze ezt talán tulajdoníthatná annak, hogy valóban szereti a helyet, és csak örülhet annak, ha valaki mással is megkedvelteti, azonban ismeri már saját magát annyira, hogy tudja, közel sem erről fúj a szél. Erről viszont a másiknak nem kell tudnia, így csupán egy üde kacajt enged el a kijelentés nyomán.
Amint pedig az idős házaspár viselt dolgaira terelődik a szó, szemöldöke ráncba szalad értetlenségében.*
- Hűű, hát nem lennék a sebesült barátod!
*Kicsit sem rosszalló a megjegyzés, hangjában bujkáló mosolya sokat enyhít rajta.*
- Gondolj bele! Több évtizedre összefonódik valakivel a sorsod, akit ne adja ég, még szeretsz is, teljes szívedből! Nem örülnél neki, ha betegségedben lenne egy biztos pont, amit estéről estére várhatsz? És nem lenne szörnyen nehéz elengedned egy ilyen embert, félve attól, hogy nélküle értelmetlen a további létezésed?
*Teljes az átszellemülés, hiszen minden egyes szavát a legkomolyabban gondolja. Bár ő maga még nem állna készen ilyen elköteleződésre, s kétséges, hogy valaha is így érez majd, meg tudja érteni azok indokait, akik igen.*
A hozzászólás írója (May'iim Nysechnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.18 15:09:22
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-17 17:24:47
Üzenet elküldve: 2014-07-17 17:24:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// May monológját mantrázva //
*Hát eddig tartott a szálas férfiú kivirágzása. Pedig éppen kezdett volna bonyolultabb szóösszetételeket előhalászni megkopott társalgási etikettjének mélyéről, azonban May hirtelen kacérkodása mindennek véget vet. Mondhatná, hogy az elmúlt percekben kiismerte annyira a lányt és kihívó kacsintásait, friss és csábos mosolyát, üde illatát, hogy erre egyből érkezzen a riposzt, de minek hazudjon?
Hirtelen melegebb lesz a kelleténél és kisvártatva izzadságcseppek jelennek meg a homlokán.*
- Igen...
*Persze, ha az eddigi jelek nem győzték volna meg éles szemű társát, akkor a fel nem tett eldöntendő kérdésekre való kéretlen válaszok és a hang megbicsaklása egyöntetűen újbóli zavarát hivatottak kinyilvánítani a világ felé.
Talán jobb is, ha ennyiben hagyja a megjegyzést, hiszen egy "igen" bőven elég a fiatal hölgyek játékos magas labdáinak lecsapására.
Aztán a görcs feloldódik benne, ahogy a lány kép- és szóáradata magával ragadja, egészen elképed a másik gyors, érzelemmel teli tárlatvezetésén.
~ Tényleg szereti ezt a helyet ~ dönti el magában elégedetten, majd ezen gondolata és az érvhalmaz során felgyülemlett, számára teljesen logikus kérdései kimentik a nő háborgó verbális tengeréből.*
- A könnyű étellel megfogtál. Jó pont.
*Biccent elismerően a másik felé, szemöldökét kissé megemelve, majd rátér a kényesebb témára.*
- Az öregembert azonban nem értem. Hogy tehet ilyet szegény asszonyával? Már rég véget kellett volna vetnie a szenvedéseinek. Biztos a beteg is így gondolja. Csak a szegény ember végzetét sietteti, lehúzza, mint egy vasmacska.
*Érdekes ilyesfajta kegyetlenséget teljesen ártatlan torokból, őszinte tónussal fűszerezve hallani, de Lin ezeket saját szemszögéből nézve teljesen logikusnak, mi több, elfogadottnak tartja, innen is látszik, hogy a vadon és a város normái az évezredek alatt mennyire eltávolodtak egymástól. Az idebent elidegenedése az odakinttől a férfin tökéletesen tetten érhető.
Kérdő, barna(!) szemekkel néz a lányra. Míg erre választ nem kap, a boltívvel kapcsolatos gondolatait nem osztja meg vele.*
*Hát eddig tartott a szálas férfiú kivirágzása. Pedig éppen kezdett volna bonyolultabb szóösszetételeket előhalászni megkopott társalgási etikettjének mélyéről, azonban May hirtelen kacérkodása mindennek véget vet. Mondhatná, hogy az elmúlt percekben kiismerte annyira a lányt és kihívó kacsintásait, friss és csábos mosolyát, üde illatát, hogy erre egyből érkezzen a riposzt, de minek hazudjon?
Hirtelen melegebb lesz a kelleténél és kisvártatva izzadságcseppek jelennek meg a homlokán.*
- Igen...
*Persze, ha az eddigi jelek nem győzték volna meg éles szemű társát, akkor a fel nem tett eldöntendő kérdésekre való kéretlen válaszok és a hang megbicsaklása egyöntetűen újbóli zavarát hivatottak kinyilvánítani a világ felé.
Talán jobb is, ha ennyiben hagyja a megjegyzést, hiszen egy "igen" bőven elég a fiatal hölgyek játékos magas labdáinak lecsapására.
Aztán a görcs feloldódik benne, ahogy a lány kép- és szóáradata magával ragadja, egészen elképed a másik gyors, érzelemmel teli tárlatvezetésén.
~ Tényleg szereti ezt a helyet ~ dönti el magában elégedetten, majd ezen gondolata és az érvhalmaz során felgyülemlett, számára teljesen logikus kérdései kimentik a nő háborgó verbális tengeréből.*
- A könnyű étellel megfogtál. Jó pont.
*Biccent elismerően a másik felé, szemöldökét kissé megemelve, majd rátér a kényesebb témára.*
- Az öregembert azonban nem értem. Hogy tehet ilyet szegény asszonyával? Már rég véget kellett volna vetnie a szenvedéseinek. Biztos a beteg is így gondolja. Csak a szegény ember végzetét sietteti, lehúzza, mint egy vasmacska.
*Érdekes ilyesfajta kegyetlenséget teljesen ártatlan torokból, őszinte tónussal fűszerezve hallani, de Lin ezeket saját szemszögéből nézve teljesen logikusnak, mi több, elfogadottnak tartja, innen is látszik, hogy a vadon és a város normái az évezredek alatt mennyire eltávolodtak egymástól. Az idebent elidegenedése az odakinttől a férfin tökéletesen tetten érhető.
Kérdő, barna(!) szemekkel néz a lányra. Míg erre választ nem kap, a boltívvel kapcsolatos gondolatait nem osztja meg vele.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-17 00:14:38
Üzenet elküldve: 2014-07-17 00:14:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lin mélységeit és sekélységeit boncolgatva//
*Tekintetét a környékről visszaemelve ismét a kósza arcán pihenteti. A válaszra várva egészen elkalandozik, kékjei elsőként a serkenő borostát dörzsölgető kézen pihennek meg, majd az ajkak ívét fürkészik, végül éppen a megvilágosodás pillanatában érik a barna(?) szempárt. Ezzel tanújává válhat a jelentős változásnak, min az idegen egész lényét tekintve keresztül megy. Valahogy biztosabbá válik, tartása, mozdulatai (illetve azok lecsillapodása), arcának kedvesedő vonásai mind azt sugallják, hogy valami helyre került benne, mit eddig tétován kutatott.
Jobban pedig meg sem lephetné hirtelen lelkes felismerésével, talán csak a keresett valami felfedése érinti váratlanabbul. Ajkát virgonc mosoly húzza szélesre, hiszen már tudja, alkalmasabb segítőt keresve sem találhatott volna a férfi nála.*
- Például én!
*Kezdi felsorolását kihívóan, játékos kacsintással fűszerezve megjegyzését. Megvárva és kiélvezve a férfi reakcióját, azért folytatja a sort.*
- Rengeteg szépségük van, sőt! Itt van ez a piac, igen, még az előző anyó is! *bólint megerősítőn* Ez a sok élet, a nyüzsgés, a sokféle áru, és mindből lehet kóstolót kérni! Na meg a sokféle árus, rengeteg izgalmas történettel. Olyan sokat lehet megtudni, csak egy kicsit kell hallgatni, figyelni. Az a bácsi, a magos standnál *rá mutat* minden este hazamegy a beteg feleségéhez, hogy ápolja. Vagy az a boltív! *int ezúttal a piactér szegénynegyed felőli bejárata felé* Tudtad, hogy a nap minden este látszólag ugyan azt az ívet járja végig rajta mikor lemegy? Pedig igazából nem, minden este kicsit más!
*Napestig tudná sorolni az ilyen és ehhez hasonló apróságokat, melyekről megfigyelést tett, s mikben szépséget talált. És fogja is, amennyiben le nem állítják. Foglalkozási ártalom ez, ugyanakkor szenvedélye is, hiszen, mikor grafitrudat ragad, mindenből az általa látott legszebbet rajzolja meg.*
*Tekintetét a környékről visszaemelve ismét a kósza arcán pihenteti. A válaszra várva egészen elkalandozik, kékjei elsőként a serkenő borostát dörzsölgető kézen pihennek meg, majd az ajkak ívét fürkészik, végül éppen a megvilágosodás pillanatában érik a barna(?) szempárt. Ezzel tanújává válhat a jelentős változásnak, min az idegen egész lényét tekintve keresztül megy. Valahogy biztosabbá válik, tartása, mozdulatai (illetve azok lecsillapodása), arcának kedvesedő vonásai mind azt sugallják, hogy valami helyre került benne, mit eddig tétován kutatott.
Jobban pedig meg sem lephetné hirtelen lelkes felismerésével, talán csak a keresett valami felfedése érinti váratlanabbul. Ajkát virgonc mosoly húzza szélesre, hiszen már tudja, alkalmasabb segítőt keresve sem találhatott volna a férfi nála.*
- Például én!
*Kezdi felsorolását kihívóan, játékos kacsintással fűszerezve megjegyzését. Megvárva és kiélvezve a férfi reakcióját, azért folytatja a sort.*
- Rengeteg szépségük van, sőt! Itt van ez a piac, igen, még az előző anyó is! *bólint megerősítőn* Ez a sok élet, a nyüzsgés, a sokféle áru, és mindből lehet kóstolót kérni! Na meg a sokféle árus, rengeteg izgalmas történettel. Olyan sokat lehet megtudni, csak egy kicsit kell hallgatni, figyelni. Az a bácsi, a magos standnál *rá mutat* minden este hazamegy a beteg feleségéhez, hogy ápolja. Vagy az a boltív! *int ezúttal a piactér szegénynegyed felőli bejárata felé* Tudtad, hogy a nap minden este látszólag ugyan azt az ívet járja végig rajta mikor lemegy? Pedig igazából nem, minden este kicsit más!
*Napestig tudná sorolni az ilyen és ehhez hasonló apróságokat, melyekről megfigyelést tett, s mikben szépséget talált. És fogja is, amennyiben le nem állítják. Foglalkozási ártalom ez, ugyanakkor szenvedélye is, hiszen, mikor grafitrudat ragad, mindenből az általa látott legszebbet rajzolja meg.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-16 23:17:07
Üzenet elküldve: 2014-07-16 23:17:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// May-re koncentrálva //
*Őszinte elismeréssel nézi a lány ügyeskedését, nem hitte volna, hogy képes káposzta nélkül elhagyni a tett színhelyét. Linnek mostanra már zsákot is kellett volna vennie, amiben el tudja szállítani a tetemes brassica oleracea adagot.
A kósza elgondolkodva, összehúzott szemöldökökkel dörzsöli újból előmerészkedő borostáját.
~ Mit is keresek én? ~ majd a jól ismert heuréka pillanat következik, minden egyes velejárójával - a nem várt megoldás felvillanásának tükröződése a szempárban, a gerinc kiegyenesedése, a tanácstalan kényszercselekvések térben való megdermedése -.
Lenéz a lányra, most derűvel, vagyis inkább gyermeki örömmel szemeiben, melyhez őszinte, szelíd mosolya társul, hogy kórusban kiáltsák: nem ide való! Mégis, ez a finesz nélküli érzelem nyilvánítás karaktert kölcsönöz egyébiránt kemény vonásainak - lehetséges az is, hogy a zavart bárgyúság után bármi jól esik az emberi szemnek -.
Mimikáját nem a szél hordta nyaka fölé, fontos céljuk van mondandója kiegészítéseként.*
- Te tényleg segíthetnél!
*A megoldás megtalálása feletti eufóriában megfeledkezik magáról.*
- Sokat jársz városokban. Én keveset. Rá kell jönnöm, mi a szépségük.
*Egyelőre a tőmondatok bűvköréből még nem lép ki, megnyugtató biztonságot nyújtanak a különösen szerzet számára. May-t vizslatva várja válaszát.*
*Őszinte elismeréssel nézi a lány ügyeskedését, nem hitte volna, hogy képes káposzta nélkül elhagyni a tett színhelyét. Linnek mostanra már zsákot is kellett volna vennie, amiben el tudja szállítani a tetemes brassica oleracea adagot.
A kósza elgondolkodva, összehúzott szemöldökökkel dörzsöli újból előmerészkedő borostáját.
~ Mit is keresek én? ~ majd a jól ismert heuréka pillanat következik, minden egyes velejárójával - a nem várt megoldás felvillanásának tükröződése a szempárban, a gerinc kiegyenesedése, a tanácstalan kényszercselekvések térben való megdermedése -.
Lenéz a lányra, most derűvel, vagyis inkább gyermeki örömmel szemeiben, melyhez őszinte, szelíd mosolya társul, hogy kórusban kiáltsák: nem ide való! Mégis, ez a finesz nélküli érzelem nyilvánítás karaktert kölcsönöz egyébiránt kemény vonásainak - lehetséges az is, hogy a zavart bárgyúság után bármi jól esik az emberi szemnek -.
Mimikáját nem a szél hordta nyaka fölé, fontos céljuk van mondandója kiegészítéseként.*
- Te tényleg segíthetnél!
*A megoldás megtalálása feletti eufóriában megfeledkezik magáról.*
- Sokat jársz városokban. Én keveset. Rá kell jönnöm, mi a szépségük.
*Egyelőre a tőmondatok bűvköréből még nem lép ki, megnyugtató biztonságot nyújtanak a különösen szerzet számára. May-t vizslatva várja válaszát.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-16 22:43:06
Üzenet elküldve: 2014-07-16 22:43:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Linain oldalán, elkáposztástalanítva//
*Alig hiszi, hogy a férfi még a kezdetinél is utálatosabb képben képes feltüntetni magát az öregasszony szemében, ez mégis sikerül neki. A gyengédnek cseppet sem nevezhető mozdulaton, mellyel felsegíteni szándékoztak a szerencsétlen vénséget, olyan ívben szaladnak homlokába szemöldökei, mit már régen produkált. Ügyetlenül rejteni kívánt vigyorral arcán nyomja végül a bizonyos érméket a bizonyos marokba, minek hála immár ő kerül a kofa figyelmének középpontjába, s válik egy személyben potenciális keresletté a megrongálódott áru iránt. Vért izzadva küszködik kedvesen, hogy káposztamentesen távozhasson, végül inkább tesz ígéretet egy későbbi visszatérésre, melynek során jelentősebb mennyiségű káposztát vételez majd a jó kufártól, csak engedje most útjára. Az ajánlat, hála érte az égieknek, kapzsi fülekre talál, így lerázva magáról a hálálkodó nénét, ismét a kószára koncentrálhat. Ki idő közben hangjára talált...milyen kellemes hangjára!*
- Áhh, értem!
*Feleli nagy komolyságot mímelve, majd a kémlelő tekintetet követve ő is körbenéz.*
- És mi az a valami? Hátha segíthetek megtalálni!
*Fura mód élvezi a másik zavarát, rég találkozott már olyannal, ki nem csábító, kéjenc, vagy épp pökhendi stílussal viseltetett irányában.*
*Alig hiszi, hogy a férfi még a kezdetinél is utálatosabb képben képes feltüntetni magát az öregasszony szemében, ez mégis sikerül neki. A gyengédnek cseppet sem nevezhető mozdulaton, mellyel felsegíteni szándékoztak a szerencsétlen vénséget, olyan ívben szaladnak homlokába szemöldökei, mit már régen produkált. Ügyetlenül rejteni kívánt vigyorral arcán nyomja végül a bizonyos érméket a bizonyos marokba, minek hála immár ő kerül a kofa figyelmének középpontjába, s válik egy személyben potenciális keresletté a megrongálódott áru iránt. Vért izzadva küszködik kedvesen, hogy káposztamentesen távozhasson, végül inkább tesz ígéretet egy későbbi visszatérésre, melynek során jelentősebb mennyiségű káposztát vételez majd a jó kufártól, csak engedje most útjára. Az ajánlat, hála érte az égieknek, kapzsi fülekre talál, így lerázva magáról a hálálkodó nénét, ismét a kószára koncentrálhat. Ki idő közben hangjára talált...milyen kellemes hangjára!*
- Áhh, értem!
*Feleli nagy komolyságot mímelve, majd a kémlelő tekintetet követve ő is körbenéz.*
- És mi az a valami? Hátha segíthetek megtalálni!
*Fura mód élvezi a másik zavarát, rég találkozott már olyannal, ki nem csábító, kéjenc, vagy épp pökhendi stílussal viseltetett irányában.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-16 22:07:55
Üzenet elküldve: 2014-07-16 22:07:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// May'iim-nak készségesen asszisztálva //
*A nő szinte lehengerli gyors válaszaival, mozdulataival, már szinte ki is hámozta az öregasszonyt az ezek után mindenki által elkerülendőnek titulált termékei közül, amikor a vándor kapcsol, és sikerül első, a társadalom által szorgalmazott cselekedetét végrehajtania.
Markával elkapja a kofa ruhaujját, és egyetlen erőteljes, aszott negyven kilókhoz nem szokott rántással kiszabadítja gazdáját. Apróbb röppályán való tartózkodás után káromkodva földet ér az ősz szócső, néhány bütykös ütéssel honorálja meg a jóhiszemű segítséget, keresztes hadjáratának szerencsésen megálljt parancsol a lány kedvessége, de legfőképp az aszott bőréhez érő meleg aranyérmék. Az élet maga.
Ezek után alig tudja magáról levakarni a vigyorgó öregasszonyt, aki utolsó leheletével megpróbál még rásózni pár zöldséget: ha nem akarna fizetni, hát odaadja ingyen, szívjóságból. Amúgy sem ért az egész asztal egyetlen petákot se.*
- Csak azt tudom, honnan jövök.
*Böki ki első értelmes mondatát a kósza, miután gondolatait rendezte a közjátékot kihasználva. Most, hogy nem akad torkán orgánuma, előkerül igazi hangszíne, ami a se nem mély, se nem magas középútján csalinkázik, andalító tompasága pedig éles ellentétben áll a kofa károgásával.*
- De nem tévedtem el. Épp csak keresek valamit.
*Láthatóan kínosan kerüli a lány megszólítását beszédében, mintha nem lenne hajlandó - vagy nem merné - neki címezni szavait, furcsaságát talán csak erősíti válasza közbeni körbekémlelése.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 22:18:51
*A nő szinte lehengerli gyors válaszaival, mozdulataival, már szinte ki is hámozta az öregasszonyt az ezek után mindenki által elkerülendőnek titulált termékei közül, amikor a vándor kapcsol, és sikerül első, a társadalom által szorgalmazott cselekedetét végrehajtania.
Markával elkapja a kofa ruhaujját, és egyetlen erőteljes, aszott negyven kilókhoz nem szokott rántással kiszabadítja gazdáját. Apróbb röppályán való tartózkodás után káromkodva földet ér az ősz szócső, néhány bütykös ütéssel honorálja meg a jóhiszemű segítséget, keresztes hadjáratának szerencsésen megálljt parancsol a lány kedvessége, de legfőképp az aszott bőréhez érő meleg aranyérmék. Az élet maga.
Ezek után alig tudja magáról levakarni a vigyorgó öregasszonyt, aki utolsó leheletével megpróbál még rásózni pár zöldséget: ha nem akarna fizetni, hát odaadja ingyen, szívjóságból. Amúgy sem ért az egész asztal egyetlen petákot se.*
- Csak azt tudom, honnan jövök.
*Böki ki első értelmes mondatát a kósza, miután gondolatait rendezte a közjátékot kihasználva. Most, hogy nem akad torkán orgánuma, előkerül igazi hangszíne, ami a se nem mély, se nem magas középútján csalinkázik, andalító tompasága pedig éles ellentétben áll a kofa károgásával.*
- De nem tévedtem el. Épp csak keresek valamit.
*Láthatóan kínosan kerüli a lány megszólítását beszédében, mintha nem lenne hajlandó - vagy nem merné - neki címezni szavait, furcsaságát talán csak erősíti válasza közbeni körbekémlelése.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 22:18:51
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-16 21:39:31
Üzenet elküldve: 2014-07-16 21:39:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A Leadlen Linain nevezetű tornádó peremén pillázva//
*Nos...ki gondolta volna, hogy egyetlen érintés, egy pár szó, s egy kellően kacér félmosoly ekkora kalamajkába torkollik? Bár, egy pillangó szárnycsapása is kavarhat pusztító orkánt távoli vidékeken, sosem gondolta volna, hogy egyszer szemtanújává válik a hatás ily mértékű kibontakozásának.
Ha eddig nem tűnt számára tanácstalannak az idegen, most aztán tesz érte, hogy véleményét megváltoztassa. Leplezetlenül mosolyogva szemléli, ahogy az hol a kocsisokéval is vetekedő szitkokat szóró anyó, hol közte forog, akár csak egy riadt őz, ki nem tudja, az erdő, vagy a tisztás felé meneküljön.*
- Elnézést, nem gondoltam, hogy ennyire megijesztelek!
*Szabadkozik nevetve a kurta válaszon.
Megszánva a nénét (na meg persze, hogy végre ismét inkább portékáját kínálva kántáljon) gyors, ügyes mozdulatokkal segédkezik asztalkája felállításában, és a néhány káposztafej visszapakolásában, hogy aztán erszényéből pár aranyat helyezve markába, elnézést kérjen a kellemetlenségekért. Hiszen bizonyíthatóan ő okozott mindent, neki is kell helyre tennie.*
- Akkor merre indultál? Elkísérhetnél egy darabon, nehogy én magam tévedjek el...
*Hangja fesztelen, minden zavaron felül álló, tegeződését pedig természetesnek veszi. Saját korában járókat sosem lenne képes magázni, még ha idegenek is.*
*Nos...ki gondolta volna, hogy egyetlen érintés, egy pár szó, s egy kellően kacér félmosoly ekkora kalamajkába torkollik? Bár, egy pillangó szárnycsapása is kavarhat pusztító orkánt távoli vidékeken, sosem gondolta volna, hogy egyszer szemtanújává válik a hatás ily mértékű kibontakozásának.
Ha eddig nem tűnt számára tanácstalannak az idegen, most aztán tesz érte, hogy véleményét megváltoztassa. Leplezetlenül mosolyogva szemléli, ahogy az hol a kocsisokéval is vetekedő szitkokat szóró anyó, hol közte forog, akár csak egy riadt őz, ki nem tudja, az erdő, vagy a tisztás felé meneküljön.*
- Elnézést, nem gondoltam, hogy ennyire megijesztelek!
*Szabadkozik nevetve a kurta válaszon.
Megszánva a nénét (na meg persze, hogy végre ismét inkább portékáját kínálva kántáljon) gyors, ügyes mozdulatokkal segédkezik asztalkája felállításában, és a néhány káposztafej visszapakolásában, hogy aztán erszényéből pár aranyat helyezve markába, elnézést kérjen a kellemetlenségekért. Hiszen bizonyíthatóan ő okozott mindent, neki is kell helyre tennie.*
- Akkor merre indultál? Elkísérhetnél egy darabon, nehogy én magam tévedjek el...
*Hangja fesztelen, minden zavaron felül álló, tegeződését pedig természetesnek veszi. Saját korában járókat sosem lenne képes magázni, még ha idegenek is.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-16 21:04:48
Üzenet elküldve: 2014-07-16 21:04:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// May'iim Nysechnys előtt bandukolva //
- ITT A FRISS KÁPOSZTA! KÁPOSZTÁT VEGYENEK! ITT A FR...
*Valahogy így hangzik egy foghíjas kofa, amint fülsértő rikácsolása meghökkent portékába fúlássá szelídül, amely szerencsétlen - vagy szerencsés, döntse el ki-ki a maga kedve szerint - véletlenhez Leadlen Linain tompora is aktívan hozzájárul. Az események egy vállán megpihenő kacsó okán kezdtek hirtelen vágtába ugrani, akkor pördült meg ijedtében, a hozzá szólótól elhúzódva, és most itt áll, a kacér, mosolygó nő, és káposztás standjában rúgkapáló, válogatott, Lin által eddig ismeretlen sértéseket szóró vénasszony kereszttüzében.
A városi élet heveny interakcióihoz szokott fürge elmék talán kivágták volna magukat a kínos, egyszersmind érdekfeszítő szituációból - vajon mit akarhat tőle ez a lány -, ám a kósza "lassú víz partot mos" ritmikájú észjárása komplett csődöt mond.
Tátong, mint egy hal, és erőtlen félfordulatokat tesz a kedvesség és szabadszájúság két véglete között. Szociális ingerei nincsenek, nem vetül fel benne a gondolat, hogy segítsen a vénségnek, nem a vadonban vannak. Ha egy gyökérben esett volna hasra, a férfi természetesen kellő ideig tartó vizslatása után segített volna. De így?
Még így is megeshetett volna rajta a szíve, ha nem hozzák ilyen lehetetlen helyzetbe.
A fiatal nő előtt állapodik meg és eltökélt szándéka kielégítő, frappáns választ előcitálni agyának tekervényeiből, ahogy azt a városiak szokták.*
-...nem.
*Zavart ábrázata sem segít az összképen. Sajnos ez nem jött össze.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 21:07:11
- ITT A FRISS KÁPOSZTA! KÁPOSZTÁT VEGYENEK! ITT A FR...
*Valahogy így hangzik egy foghíjas kofa, amint fülsértő rikácsolása meghökkent portékába fúlássá szelídül, amely szerencsétlen - vagy szerencsés, döntse el ki-ki a maga kedve szerint - véletlenhez Leadlen Linain tompora is aktívan hozzájárul. Az események egy vállán megpihenő kacsó okán kezdtek hirtelen vágtába ugrani, akkor pördült meg ijedtében, a hozzá szólótól elhúzódva, és most itt áll, a kacér, mosolygó nő, és káposztás standjában rúgkapáló, válogatott, Lin által eddig ismeretlen sértéseket szóró vénasszony kereszttüzében.
A városi élet heveny interakcióihoz szokott fürge elmék talán kivágták volna magukat a kínos, egyszersmind érdekfeszítő szituációból - vajon mit akarhat tőle ez a lány -, ám a kósza "lassú víz partot mos" ritmikájú észjárása komplett csődöt mond.
Tátong, mint egy hal, és erőtlen félfordulatokat tesz a kedvesség és szabadszájúság két véglete között. Szociális ingerei nincsenek, nem vetül fel benne a gondolat, hogy segítsen a vénségnek, nem a vadonban vannak. Ha egy gyökérben esett volna hasra, a férfi természetesen kellő ideig tartó vizslatása után segített volna. De így?
Még így is megeshetett volna rajta a szíve, ha nem hozzák ilyen lehetetlen helyzetbe.
A fiatal nő előtt állapodik meg és eltökélt szándéka kielégítő, frappáns választ előcitálni agyának tekervényeiből, ahogy azt a városiak szokták.*
-...nem.
*Zavart ábrázata sem segít az összképen. Sajnos ez nem jött össze.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 21:07:11
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-16 20:20:03
Üzenet elküldve: 2014-07-16 20:20:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Leadlen Linain-t követve//
*Unatkozik...menthetetlenül és változatlanságot nem tűrő módon! Persze szerencséje volt, nyilván, mivel a városba érkezése óta egyetlen napját sem kellett fogadóban töltenie, mégis elégedetlen. Talán túlságosan jól ment sora az utóbbi napokban, és a túlzott jóból is megárt a sok? Nos igen, kétségtelenül ez lehet a gond. Nem is volt más dolga a festegetésen és széptevésen kívül, ételre, italra nem volt gondja, ágya sem volt sosem üres. Most mégis elvágyódik.
A gazdagnegyed egyik nem túlzottan, de nem is elhanyagolhatóan díszes lakásából érkezik szokásos öltözetében (utazó zsákját ezúttal hanyagolva), fedő sztorija szerint szenet, pergament, miegyebet beszerzendő a piactérre. Ajka mosolyra húzódik, a folyton nyüzsgő sokaság midig jobb kedvre deríti, ám most nem ez az egyetlen kiváltója derűjének. Nem tudná megmondani mi okból, de már mikor a kovácsoltvas kaput hagyta maga mögött felfigyelt erre az alakra. Rá, aki megfontolt lassúsággal sétál előtte, mégsem látszik előkelőnek, vagy pöffeszkedőnek, mint a környékbeliek. Nem is hiszi, hogy a pénzes urak közül való. Inkább tűnik elveszettnek, mint olyannak, ki már számtalanszor koptatta e köveket, ámbár bizonytalannak sem vélné, mozgása nem erről árulkodik. Így fürkészve a férfit egészen a piactérig baktat mögötte, s egyre erősebben keríti hatalmába a kényszer, hogy megszólítsa. Mivel pedig nem igen szokta megtagadni magától aktuális vágyait, úgy ügyeskedik, hogy a másik közvetlen közelébe kerüljön.*
- Talán eltévedtél? Elég tanácstalannak tűntél így hátulról...
*Szólítja meg végül az idegent, kezét annak vállára téve, egy szája sarkában bújtatott mosoly kíséretében, a legkevésbé sem titkolva, hogy mindez idáig figyelte.*
A hozzászólás írója (May'iim Nysechnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 20:42:35
*Unatkozik...menthetetlenül és változatlanságot nem tűrő módon! Persze szerencséje volt, nyilván, mivel a városba érkezése óta egyetlen napját sem kellett fogadóban töltenie, mégis elégedetlen. Talán túlságosan jól ment sora az utóbbi napokban, és a túlzott jóból is megárt a sok? Nos igen, kétségtelenül ez lehet a gond. Nem is volt más dolga a festegetésen és széptevésen kívül, ételre, italra nem volt gondja, ágya sem volt sosem üres. Most mégis elvágyódik.
A gazdagnegyed egyik nem túlzottan, de nem is elhanyagolhatóan díszes lakásából érkezik szokásos öltözetében (utazó zsákját ezúttal hanyagolva), fedő sztorija szerint szenet, pergament, miegyebet beszerzendő a piactérre. Ajka mosolyra húzódik, a folyton nyüzsgő sokaság midig jobb kedvre deríti, ám most nem ez az egyetlen kiváltója derűjének. Nem tudná megmondani mi okból, de már mikor a kovácsoltvas kaput hagyta maga mögött felfigyelt erre az alakra. Rá, aki megfontolt lassúsággal sétál előtte, mégsem látszik előkelőnek, vagy pöffeszkedőnek, mint a környékbeliek. Nem is hiszi, hogy a pénzes urak közül való. Inkább tűnik elveszettnek, mint olyannak, ki már számtalanszor koptatta e köveket, ámbár bizonytalannak sem vélné, mozgása nem erről árulkodik. Így fürkészve a férfit egészen a piactérig baktat mögötte, s egyre erősebben keríti hatalmába a kényszer, hogy megszólítsa. Mivel pedig nem igen szokta megtagadni magától aktuális vágyait, úgy ügyeskedik, hogy a másik közvetlen közelébe kerüljön.*
- Talán eltévedtél? Elég tanácstalannak tűntél így hátulról...
*Szólítja meg végül az idegent, kezét annak vállára téve, egy szája sarkában bújtatott mosoly kíséretében, a legkevésbé sem titkolva, hogy mindez idáig figyelte.*
A hozzászólás írója (May'iim Nysechnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 20:42:35
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:30:43
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:30:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A Gazdagnegyed felől érkezik meg a város lüktető szívébe, amelynek intenzív kereskedelmi és szociális élete mélyen felzaklatja a madárszóhoz szokott, kisebb decibeleket üdvözítő fülkagylóit. Egyre jobban döbben rá, hogy a városi élet nem összeegyeztethető eddigi éveivel, amelyek jobbára a túlélés körül forogtak. Bárgyú tapasztalatlansága hiteti csak el vele, hogy egy város nem vadon. Nem is sejti, mennyire téved.
Azonban sérülései még veszteglésre kényszerítik, így van lehetősége valami újat tanulni.
Természetesen Leadlen Linain elzárkózik az effajta újdonságok elől, neki teljesen megfelelne eddigi élete, amely halál-élet pólusai között megállíthatatlanul, hat láb magas amplitúdóval lengett.
~ De ez... nincs ritmus, nincsenek hullámvölgyek és hegytetők. Csak a macskaköves utcák vannak, amelyekbe idővel belesimul az ember ~ a felötlő gondolatra elhúzza száját. Ennyire nem lehet pesszimista.
~ Valaminek itt is kell lennie, amiért érdemes maradnom ~ inkább ezzel az ideával kezd keringeni az emberek között.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 20:16:55
Azonban sérülései még veszteglésre kényszerítik, így van lehetősége valami újat tanulni.
Természetesen Leadlen Linain elzárkózik az effajta újdonságok elől, neki teljesen megfelelne eddigi élete, amely halál-élet pólusai között megállíthatatlanul, hat láb magas amplitúdóval lengett.
~ De ez... nincs ritmus, nincsenek hullámvölgyek és hegytetők. Csak a macskaköves utcák vannak, amelyekbe idővel belesimul az ember ~ a felötlő gondolatra elhúzza száját. Ennyire nem lehet pesszimista.
~ Valaminek itt is kell lennie, amiért érdemes maradnom ~ inkább ezzel az ideával kezd keringeni az emberek között.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 20:16:55
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-15 10:23:18
Üzenet elküldve: 2014-07-15 10:23:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A kimerítő éjszakai kaland után, sem pihen hosszan. Alig várja, már hogy nem kevés kockázatvállalással megszerzett értékes növényeit, átadja a piacon és megkapja az érte járó aranyat. Egyenesen a bájitalt és elixírt árusító tagbaszakadt asszonysághoz megy, akivel előző nap már megalkudott és aki a korai óra ellenére, már sok más árussal együtt kirakta portékáit. Nem kevés büszkeséggel veszi elő a bőrtokot, melybe a nehezen megszerzett gyógynövényeket rakta és vidáman köszön*
-Jó reggelt! Tessék! Négy tő szép egészséges virág ,a megfelelő módon szedve.
* Átnyújtja a kereskedőnek a tokot. Az asszony morog valamit az orra alatt, hogy csak bent egy közeli sátorban tudja ellenőrizni igazat beszél e az 'eflszerzet' nő, mert ez a növény csak akkor ér valamit, ha felhasználás előtt nem éri fény. Int neki, hogy várjon és a bőrtokkal együtt eltűnik a sátorban, majd kis idő múlva elégedett ábrázattal tér vissza és a nagy bőrtok helyett, kezében egy arannyal teli kisebb szütyőt tart.*
-Jó munka. Itt az arany, amiben megállapodtunk.
* Miután átveszi az aranyakat, azért a biztonság kedvéért átszámolja, de a nő tisztességes kereskedőnek bizonyul.*
- Ne soká várass a következő szállítással, ez a fajta gyógyital kelendő áru! * szól most már határozottan kedvesebb hangon. Bólint egyet beleegyezésképpen és már pont indulna, mikor szeme megakad egy bájitalos üvegcsén. Most telik rá, úgyhogy nem is sokat gondolkodik rajta, hogy megvegye e? Az asszony, miután így a most kifizetett aranyakból még vissza is kap szélesen mosolyogva néz rá. Valószínűleg, áldhatja a szerencséjét, mert ma igazán jól indul a napja. Miután a bájitalt elrakta, még nem indul. Úgy gondolja, ha már itt van körbe néz egy kicsit. Volt már itt párszor így magabiztosan halad az árusok között, akik közül nem egy még most rendezgeti el a portékáit. Nézelődés, közben eszébe jut, hogy nem is olyan régen egy jóvágású lovaggal töltötte itt az időt.*
~ Mi lehet vele? Egy ideje már nem láttam. Remélem jól van és nem keveredik bajba. Még nem is viszonoztam neki a szép ajándékot, amit akkor kaptam. Ha legközelebb látom, biztos nem mulasztom el~
*Szerencsére most telik mindenre. Így gondolkodóba esik mit is vehetne egy lovagnak? Nem szokott ajándékot venni, így nem nagyon van még ötlete. Ahogy elhalad egy árus mellett, aki éppen pultja mögött gyújt rá a pipájára
( vonzóbbá téve, ezzel áruját) elmosolyodik.*
~ Igen ez az! Határozottan jó ajándék lesz neki.~ *Az árus előtt, felhalmozva, rengeteg kisebb, nagyobb hordó van felhalmozva. Az illat és szín alapján rengeteg különböző pipadohány van itt. Közelebb megy az árushoz,de fogalma sincs róla, melyik milyen lehet, ő sohasem pipázott. Ennek ellenére nincs kedve tudatlannak mutatkozni e téren, így kérdések helyett inkább az illat alapján választ a dohánylevelekből, egy kellemes, mentára emlékeztető illatú, világosbarna színűt. Egy nagyobb zacskónyit kér, majd miután kifizeti úgy dönt ideje tovább állni, hisz, ha túl sok időt tölt itt nehezen keresett aranyait mind elkölti, különben is ideje felfedezni a város eddig nem látott, részeit is. Csak úgy találomra elindul az egyik irányba egy eddig ismeretlen út felé.*
-Jó reggelt! Tessék! Négy tő szép egészséges virág ,a megfelelő módon szedve.
* Átnyújtja a kereskedőnek a tokot. Az asszony morog valamit az orra alatt, hogy csak bent egy közeli sátorban tudja ellenőrizni igazat beszél e az 'eflszerzet' nő, mert ez a növény csak akkor ér valamit, ha felhasználás előtt nem éri fény. Int neki, hogy várjon és a bőrtokkal együtt eltűnik a sátorban, majd kis idő múlva elégedett ábrázattal tér vissza és a nagy bőrtok helyett, kezében egy arannyal teli kisebb szütyőt tart.*
-Jó munka. Itt az arany, amiben megállapodtunk.
* Miután átveszi az aranyakat, azért a biztonság kedvéért átszámolja, de a nő tisztességes kereskedőnek bizonyul.*
- Ne soká várass a következő szállítással, ez a fajta gyógyital kelendő áru! * szól most már határozottan kedvesebb hangon. Bólint egyet beleegyezésképpen és már pont indulna, mikor szeme megakad egy bájitalos üvegcsén. Most telik rá, úgyhogy nem is sokat gondolkodik rajta, hogy megvegye e? Az asszony, miután így a most kifizetett aranyakból még vissza is kap szélesen mosolyogva néz rá. Valószínűleg, áldhatja a szerencséjét, mert ma igazán jól indul a napja. Miután a bájitalt elrakta, még nem indul. Úgy gondolja, ha már itt van körbe néz egy kicsit. Volt már itt párszor így magabiztosan halad az árusok között, akik közül nem egy még most rendezgeti el a portékáit. Nézelődés, közben eszébe jut, hogy nem is olyan régen egy jóvágású lovaggal töltötte itt az időt.*
~ Mi lehet vele? Egy ideje már nem láttam. Remélem jól van és nem keveredik bajba. Még nem is viszonoztam neki a szép ajándékot, amit akkor kaptam. Ha legközelebb látom, biztos nem mulasztom el~
*Szerencsére most telik mindenre. Így gondolkodóba esik mit is vehetne egy lovagnak? Nem szokott ajándékot venni, így nem nagyon van még ötlete. Ahogy elhalad egy árus mellett, aki éppen pultja mögött gyújt rá a pipájára
( vonzóbbá téve, ezzel áruját) elmosolyodik.*
~ Igen ez az! Határozottan jó ajándék lesz neki.~ *Az árus előtt, felhalmozva, rengeteg kisebb, nagyobb hordó van felhalmozva. Az illat és szín alapján rengeteg különböző pipadohány van itt. Közelebb megy az árushoz,de fogalma sincs róla, melyik milyen lehet, ő sohasem pipázott. Ennek ellenére nincs kedve tudatlannak mutatkozni e téren, így kérdések helyett inkább az illat alapján választ a dohánylevelekből, egy kellemes, mentára emlékeztető illatú, világosbarna színűt. Egy nagyobb zacskónyit kér, majd miután kifizeti úgy dönt ideje tovább állni, hisz, ha túl sok időt tölt itt nehezen keresett aranyait mind elkölti, különben is ideje felfedezni a város eddig nem látott, részeit is. Csak úgy találomra elindul az egyik irányba egy eddig ismeretlen út felé.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-14 23:49:58
Üzenet elküldve: 2014-07-14 23:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Prémhadjárat//
~Hát ez az.~ *Gondolja szorongva-morcosan, megtorpanva a piacnak nevezett helytől úgy ötven lépésnyire. Az emberforgatag itt jelentősen sűrűbb. Orrát bántja a szag, hiányolja a vadon és a szél illatát. Viszont a helyiekkel ellentétben Shatar nem menekül a tűző nap elől, ő ehhez hozzá van szokva.
Azt mondták itt kell keresni az embert, aki a vadászokat akarja felbérelni. De hogy találja meg ennyi között?! Fejét megcsóválja, szemét szorosan lehunyja egy pillanatra, majd megpróbál megbarátkozni a gondolattal, hogy bele kell vetnie magát az embertömegbe.
Van itt mindenféle forma, tehát most éppen nem az a legnagyobb gondja, hogy mennyire lóg ki, mennyire nézik meg. Van itt páncélos, drabális nagy fejszével, vannak szolgálok, cicomába öltözött urak. Shatar őket leplezetlenül bámulja meg, hiszen nem látott ilyet, talán még soha. Mintha magukra öltötték volna az ég, a folyó, az éjszaka csillogását... Ezután az árusokra és azok portékájára irányul a figyelme. Néhányan húst árulnak, mások növényeket, vannak itt furcsa folyadékok és tárgyak, amik célja a nő számára rejtély. És van itt egy szőrme árus is. A vadász jól megnézi magának az árut, értő szemei arra a következtetésre jutnak, bárki is csinálta ezeket, jó munkát végzett. Errefelé a népek roppant mód értékelik az ilyet.
És ekkor szavak ütik meg a fülét, amik talán céljához vezetik. Egy alacsony uraság és egy roppant magas... - Shatarban itt megáll az ütő - egy ork! Ha nem is félelemmel, de tartózkodással tekint az alakra. Még az orkok fajtájáról is csak a mesékből hallott. Ott azok vérszomjas gyilkosoknak vannak leírva. De ez itt... Szavai barátságosak és az alak maga roppant civilizáltnak tűnik. Talán még Shatar is kevésbé az. Majdnem olyan, mint egy városi. Itt talán ez se megy csodaszámba. Mindig, mikor a nő már úgy érzi, kezdi megszokni ezt a nyugati világot, mindig éri valami váratlan.
Ezután az alakra pillant, akivel a kettő beszél. Árus. És cicomás. Illik rá a leírás. Ahogy az eddig elhangzottakat kivette épp a vad mibenlétéről folyik a szó. Ez őt is érdekelné. Tehát közelebb lép, torkát megköszörüli és megszólal.*
- Én is a felhívás miatt érkeztem.
*Fogalmazásmódja kissé kacifántos, hallatszódik, hogy nem itteni vidékről származik. A bemutatkozás elmarad, de hát semmi sem lehet tökéletes.
A három másik az érkezőben egy alacsony, sovány nőszemélyt ismerhetnek meg. Öltözete viseltes, inkább mintha rongyokból lenne összefércelve ruházata, de praktikus és az évszaknak és életmódjának megfelelő. Haját és valamennyire arcát is kendő takarja, ami keleti pusztai viselet szerint van eligazgatva, védve a nőt a naptól. Az anyagról is látszik, hogy nem egy drágaság. Nehéz, vastagfájú íja átbújtatva felsőtestén, nyilakkal teli tegze a derekára kötött övről lóg, azzal átellenben ugyanabba az alkalmatosságba tűzve csontkése. Hátán nagy, rongyokba bugyolált formátlan csomag, késétől hátrébb pedig nagyobb méretű erszény, benne szárított hús, bogyók, a maradék gyógynövény és egy vékony kenderkötél.
Akármennyire is törékenynek tűnik a nőszemély, kiállása határozott, szikár és aki meg merné kérdőjelezni szándékát vagy tudását, annak a szikrázó szempárral kell találkoznia. Ha pedig ez nem elég fenyegetésnek, akkor rosszabbal. De Shatar általában mindenkivel úgy viselkedik, ahogy ők vele - ha nem kap rosszat, másoknak se kell rosszra számítaniuk.*
~Hát ez az.~ *Gondolja szorongva-morcosan, megtorpanva a piacnak nevezett helytől úgy ötven lépésnyire. Az emberforgatag itt jelentősen sűrűbb. Orrát bántja a szag, hiányolja a vadon és a szél illatát. Viszont a helyiekkel ellentétben Shatar nem menekül a tűző nap elől, ő ehhez hozzá van szokva.
Azt mondták itt kell keresni az embert, aki a vadászokat akarja felbérelni. De hogy találja meg ennyi között?! Fejét megcsóválja, szemét szorosan lehunyja egy pillanatra, majd megpróbál megbarátkozni a gondolattal, hogy bele kell vetnie magát az embertömegbe.
Van itt mindenféle forma, tehát most éppen nem az a legnagyobb gondja, hogy mennyire lóg ki, mennyire nézik meg. Van itt páncélos, drabális nagy fejszével, vannak szolgálok, cicomába öltözött urak. Shatar őket leplezetlenül bámulja meg, hiszen nem látott ilyet, talán még soha. Mintha magukra öltötték volna az ég, a folyó, az éjszaka csillogását... Ezután az árusokra és azok portékájára irányul a figyelme. Néhányan húst árulnak, mások növényeket, vannak itt furcsa folyadékok és tárgyak, amik célja a nő számára rejtély. És van itt egy szőrme árus is. A vadász jól megnézi magának az árut, értő szemei arra a következtetésre jutnak, bárki is csinálta ezeket, jó munkát végzett. Errefelé a népek roppant mód értékelik az ilyet.
És ekkor szavak ütik meg a fülét, amik talán céljához vezetik. Egy alacsony uraság és egy roppant magas... - Shatarban itt megáll az ütő - egy ork! Ha nem is félelemmel, de tartózkodással tekint az alakra. Még az orkok fajtájáról is csak a mesékből hallott. Ott azok vérszomjas gyilkosoknak vannak leírva. De ez itt... Szavai barátságosak és az alak maga roppant civilizáltnak tűnik. Talán még Shatar is kevésbé az. Majdnem olyan, mint egy városi. Itt talán ez se megy csodaszámba. Mindig, mikor a nő már úgy érzi, kezdi megszokni ezt a nyugati világot, mindig éri valami váratlan.
Ezután az alakra pillant, akivel a kettő beszél. Árus. És cicomás. Illik rá a leírás. Ahogy az eddig elhangzottakat kivette épp a vad mibenlétéről folyik a szó. Ez őt is érdekelné. Tehát közelebb lép, torkát megköszörüli és megszólal.*
- Én is a felhívás miatt érkeztem.
*Fogalmazásmódja kissé kacifántos, hallatszódik, hogy nem itteni vidékről származik. A bemutatkozás elmarad, de hát semmi sem lehet tökéletes.
A három másik az érkezőben egy alacsony, sovány nőszemélyt ismerhetnek meg. Öltözete viseltes, inkább mintha rongyokból lenne összefércelve ruházata, de praktikus és az évszaknak és életmódjának megfelelő. Haját és valamennyire arcát is kendő takarja, ami keleti pusztai viselet szerint van eligazgatva, védve a nőt a naptól. Az anyagról is látszik, hogy nem egy drágaság. Nehéz, vastagfájú íja átbújtatva felsőtestén, nyilakkal teli tegze a derekára kötött övről lóg, azzal átellenben ugyanabba az alkalmatosságba tűzve csontkése. Hátán nagy, rongyokba bugyolált formátlan csomag, késétől hátrébb pedig nagyobb méretű erszény, benne szárított hús, bogyók, a maradék gyógynövény és egy vékony kenderkötél.
Akármennyire is törékenynek tűnik a nőszemély, kiállása határozott, szikár és aki meg merné kérdőjelezni szándékát vagy tudását, annak a szikrázó szempárral kell találkoznia. Ha pedig ez nem elég fenyegetésnek, akkor rosszabbal. De Shatar általában mindenkivel úgy viselkedik, ahogy ők vele - ha nem kap rosszat, másoknak se kell rosszra számítaniuk.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-14 20:30:38
Üzenet elküldve: 2014-07-14 20:30:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Prémhadjárat//
//Toragg//
*Adgal a kereskedő arcát fürkészve várja annak válaszát, így az újonnan érkezőt csak Aheras jelzése után veszi észre. A kutya felemelt fejjel morog egyet, majd egy rövid szaglászást követően visszafekszik. A törpe alaposan végigméri az orkot, majd bólint.*
-Igen, magam is azért vagyok itt. Mostmár legalább nem vagyok egyedül.-
*Nehezen igazodik ki beszélgetőtársán, hisz a férfi leginkább egy harcosra hajaz, abból is a törzsi fajtából. Ám van benne valami, ami mást súg Adgalnak. A zöldbörű észrevétele helyénvaló, hisz nem lehet egy vadászatba felelőtlenül belevágni.*
-Hát reménykedjünk benne, különben mehetünk is haza.-
*Válaszolja, majd lehajol és megvakargatja a kutya fülét.*
//Toragg//
*Adgal a kereskedő arcát fürkészve várja annak válaszát, így az újonnan érkezőt csak Aheras jelzése után veszi észre. A kutya felemelt fejjel morog egyet, majd egy rövid szaglászást követően visszafekszik. A törpe alaposan végigméri az orkot, majd bólint.*
-Igen, magam is azért vagyok itt. Mostmár legalább nem vagyok egyedül.-
*Nehezen igazodik ki beszélgetőtársán, hisz a férfi leginkább egy harcosra hajaz, abból is a törzsi fajtából. Ám van benne valami, ami mást súg Adgalnak. A zöldbörű észrevétele helyénvaló, hisz nem lehet egy vadászatba felelőtlenül belevágni.*
-Hát reménykedjünk benne, különben mehetünk is haza.-
*Válaszolja, majd lehajol és megvakargatja a kutya fülét.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-13 20:31:12
Üzenet elküldve: 2014-07-13 20:31:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lazelit//
*A színes forgatag a sok árus és portéka között „ Lovagja” mellett, igazán jól érzi magát. Észre sem veszi, hogy teljesen önmaga, mikor csillogó szemmel kutatja az értékesebb holmikat. A lebegő medáloknál elnézeget egy kicsit*
~Ilyet én is tudok~
*Legszívesebben megmutatná a tarisznyájában lapulókat az árusnak. Lazelit ekkor más irányba, a pódiumra tereli a figyelmét, jókedvűen nézi a mutatványosokat és, mikor a férfi felé nyújtja az édességet élvezettel, kezdi enni. Szinte teljesen megfeledkezik az arcát védő „pajzsról” csillogó tekintettel és messzemenő jókedvvel adja át magát, a szórakozásnak. Mikor Lazelit kezében meglátja smaragdzöld övet, őszinte örömmel fogadja el.
-Köszönöm Szépen Nagylelkű Lovag!
* Mondja huncut mosollyal és két kézzel veszi át az ajándékot Lazelittől, ujjaival közben végigsimítja a férfi ujjait, de ez nem tudatosul benne. Nem is hiszi el, mennyire tud örülni, egy ilyen nőies apróságnak. Anyja ezt most biztos megvetéssel nézné végig, mert ragyogó arccal nézi a sálat, majd kecses mozdulattal a derekára köti. Megállapítja, hogy nagyon jól megy a fekete bőrruhájához. *
-Igazán nagyon szép köszönöm. *eszébe jut, hogy, majd alkalomadtán viszonozni kellene az ajándékot, de aztán megrázza a fejét alig észrevehetően*
~ Nem, ezt biztos nem én gondoltam! Bár jó lenne látni, ahogy Lazelit örül. Igen, nagyon jó lenne látni, mikor őszintén boldog.~
Mikor látja, hogy a férfi a bájitaloknál vásárol, neki is eszébe jut, hogy itt az alkalom venni egyet és Lazelit után gyorsan ő is gyorsan vesz egy zöldet, mert szerinte is ez a leghasznosabb. Igyekszik a vásárlással, nehogy a nagylelkű lovagja ezt is kifizesse helyette, megint zavaró érzés kerekedik rajta felül, vajon miért nem érzi most, hogy az nagyon jó és erszénykímélő lenne? Nem ez most zavarná. Elvégre telik rá. Mikor a férfi kérdezi még mindig boldog arccal néz rá és úgy válaszol.*
-Igen, nagyon tetszik. szeretem a piac hangulatát és már rég volt hozzá szerencsém. jól éreztem magam, de sok időt eltölthetünk még itt, mehetünk tovább, ha szeretnéd, elvégre sok felfedezni való van még.
* Majd engedi, hogy hála érzése felül kerekedjen benne és hozzáteszi.*
- Most arra amerre te szeretnéd.
* Várja, hogy a férfi merre fogja őt vezetni és még sosem volt ilyen biztos benne, hogy az istennők jó szerencsével áldották meg, mikor az útjába sodorták őt.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.13 20:34:45
*A színes forgatag a sok árus és portéka között „ Lovagja” mellett, igazán jól érzi magát. Észre sem veszi, hogy teljesen önmaga, mikor csillogó szemmel kutatja az értékesebb holmikat. A lebegő medáloknál elnézeget egy kicsit*
~Ilyet én is tudok~
*Legszívesebben megmutatná a tarisznyájában lapulókat az árusnak. Lazelit ekkor más irányba, a pódiumra tereli a figyelmét, jókedvűen nézi a mutatványosokat és, mikor a férfi felé nyújtja az édességet élvezettel, kezdi enni. Szinte teljesen megfeledkezik az arcát védő „pajzsról” csillogó tekintettel és messzemenő jókedvvel adja át magát, a szórakozásnak. Mikor Lazelit kezében meglátja smaragdzöld övet, őszinte örömmel fogadja el.
-Köszönöm Szépen Nagylelkű Lovag!
* Mondja huncut mosollyal és két kézzel veszi át az ajándékot Lazelittől, ujjaival közben végigsimítja a férfi ujjait, de ez nem tudatosul benne. Nem is hiszi el, mennyire tud örülni, egy ilyen nőies apróságnak. Anyja ezt most biztos megvetéssel nézné végig, mert ragyogó arccal nézi a sálat, majd kecses mozdulattal a derekára köti. Megállapítja, hogy nagyon jól megy a fekete bőrruhájához. *
-Igazán nagyon szép köszönöm. *eszébe jut, hogy, majd alkalomadtán viszonozni kellene az ajándékot, de aztán megrázza a fejét alig észrevehetően*
~ Nem, ezt biztos nem én gondoltam! Bár jó lenne látni, ahogy Lazelit örül. Igen, nagyon jó lenne látni, mikor őszintén boldog.~
Mikor látja, hogy a férfi a bájitaloknál vásárol, neki is eszébe jut, hogy itt az alkalom venni egyet és Lazelit után gyorsan ő is gyorsan vesz egy zöldet, mert szerinte is ez a leghasznosabb. Igyekszik a vásárlással, nehogy a nagylelkű lovagja ezt is kifizesse helyette, megint zavaró érzés kerekedik rajta felül, vajon miért nem érzi most, hogy az nagyon jó és erszénykímélő lenne? Nem ez most zavarná. Elvégre telik rá. Mikor a férfi kérdezi még mindig boldog arccal néz rá és úgy válaszol.*
-Igen, nagyon tetszik. szeretem a piac hangulatát és már rég volt hozzá szerencsém. jól éreztem magam, de sok időt eltölthetünk még itt, mehetünk tovább, ha szeretnéd, elvégre sok felfedezni való van még.
* Majd engedi, hogy hála érzése felül kerekedjen benne és hozzáteszi.*
- Most arra amerre te szeretnéd.
* Várja, hogy a férfi merre fogja őt vezetni és még sosem volt ilyen biztos benne, hogy az istennők jó szerencsével áldották meg, mikor az útjába sodorták őt.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.13 20:34:45
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-13 19:41:11
Üzenet elküldve: 2014-07-13 19:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Lazelit összevont szemöldökkel fürkészi a lány arcát néhány másodpercig. Valahogy nem tud kiigazodni ezen a különös, titokzatos szépségen. Gyanítja, hogy van valami, amit eltitkol előle, de mivel még nincsenek túl közeli kapcsolatban, nem érzi fairnek, hogy kérdőre vonja. Mindenkinek vannak titkai. Még neki is, annak ellenére, hogy nyílt szívvel, őszinteséggel és becsülettel viseltet a világ felé. És ha majd Ziál megbízik benne, talán elmondja neki.*
~Vagy nem...~
*Nem fürkészi tovább, inkább csak felsóhajt.*
-Mint mondtam, én is jobb szeretem elkerülni az ilyen helyzeteket, de sietős léptekkel állok tovább, nem pedig futok, mint a nyúl. De oda se neki, nem mélyedjünk bele, hisz olyan szép ez a nap! Gyere!
*Elindulnak a tömegben, s nézegetni kezdik a kirakodott portékákat. Itt aztán tényleg mindenféle lény van, s Lazelit nem győzi ide-oda kapni a fejét, hogy mindent megbámuljon. Ez nem olyan ám, mint a szülővárosában a nagy piac, valamennyivel kisebb a tér, de sokkal sűrűbb, és olyan észveszejtően színes, hogy az embernek káprázik tőle a szeme. Itt egy piros pódium, ott egy kék paraván, amott meg egy rikító, citromsárga sátor, s minden pulton, asztalkán ezer meg ezerféle furcsaság. Különös, rücskös, sárga gyümölcsök, hat lábú madárfélék nyárson, világító kardok, lebegő medálok, hordók telistele angolnaszemmel és denevérszárnnyal, egy árus pedig egzotikus kígyókat árul az egyik sarokban. Emberek kiabálnak, állatok rikácsolna és bömbölnek, szekerek csikorognak, s valahonnan élénk zeneszó is felcsendül.*
-Odanézz! *szól Ziálnak, és egy pódium felé mutat, ahol néhány gólyalábas, bolond, és tűzzsonglőr ad műsort. Vesz két különös édességet, Ziálnak és magának - pálcikára húzott, sütemény szerű, mézes nyalánkságot, amilyet még sosem látott ezelőtt - majd az édességet eszegetve álmélkodik egyet a műsoron a lány társaságában. Aztán meglát egy árust, ami finom kelméket és selymeket árul, s vesz egy smaragdzöld deréksálat a lány számára, mely puha és átlátszó, s inkább díszként szolgál, mint, hogy bármilyen komoly funkciója volna. De mivel a színéről épp Ziál szemének színe jutott eszébe, gondolta meglepi vele, hisz aránylag nem is volt drága. Aztán vásárol egy világoszöld bájitalt, amely az árus szerint segíti a sebgyógyulást, és életerőt ad, majd jól elsüllyeszti a tarsolyába, és Ziál felé fordul.*
-Tetszik a hely? *kérdezi mosolyogva.*-Menjünk tovább valamerre, vagy maradjunk még?
*Lazelit összevont szemöldökkel fürkészi a lány arcát néhány másodpercig. Valahogy nem tud kiigazodni ezen a különös, titokzatos szépségen. Gyanítja, hogy van valami, amit eltitkol előle, de mivel még nincsenek túl közeli kapcsolatban, nem érzi fairnek, hogy kérdőre vonja. Mindenkinek vannak titkai. Még neki is, annak ellenére, hogy nyílt szívvel, őszinteséggel és becsülettel viseltet a világ felé. És ha majd Ziál megbízik benne, talán elmondja neki.*
~Vagy nem...~
*Nem fürkészi tovább, inkább csak felsóhajt.*
-Mint mondtam, én is jobb szeretem elkerülni az ilyen helyzeteket, de sietős léptekkel állok tovább, nem pedig futok, mint a nyúl. De oda se neki, nem mélyedjünk bele, hisz olyan szép ez a nap! Gyere!
*Elindulnak a tömegben, s nézegetni kezdik a kirakodott portékákat. Itt aztán tényleg mindenféle lény van, s Lazelit nem győzi ide-oda kapni a fejét, hogy mindent megbámuljon. Ez nem olyan ám, mint a szülővárosában a nagy piac, valamennyivel kisebb a tér, de sokkal sűrűbb, és olyan észveszejtően színes, hogy az embernek káprázik tőle a szeme. Itt egy piros pódium, ott egy kék paraván, amott meg egy rikító, citromsárga sátor, s minden pulton, asztalkán ezer meg ezerféle furcsaság. Különös, rücskös, sárga gyümölcsök, hat lábú madárfélék nyárson, világító kardok, lebegő medálok, hordók telistele angolnaszemmel és denevérszárnnyal, egy árus pedig egzotikus kígyókat árul az egyik sarokban. Emberek kiabálnak, állatok rikácsolna és bömbölnek, szekerek csikorognak, s valahonnan élénk zeneszó is felcsendül.*
-Odanézz! *szól Ziálnak, és egy pódium felé mutat, ahol néhány gólyalábas, bolond, és tűzzsonglőr ad műsort. Vesz két különös édességet, Ziálnak és magának - pálcikára húzott, sütemény szerű, mézes nyalánkságot, amilyet még sosem látott ezelőtt - majd az édességet eszegetve álmélkodik egyet a műsoron a lány társaságában. Aztán meglát egy árust, ami finom kelméket és selymeket árul, s vesz egy smaragdzöld deréksálat a lány számára, mely puha és átlátszó, s inkább díszként szolgál, mint, hogy bármilyen komoly funkciója volna. De mivel a színéről épp Ziál szemének színe jutott eszébe, gondolta meglepi vele, hisz aránylag nem is volt drága. Aztán vásárol egy világoszöld bájitalt, amely az árus szerint segíti a sebgyógyulást, és életerőt ad, majd jól elsüllyeszti a tarsolyába, és Ziál felé fordul.*
-Tetszik a hely? *kérdezi mosolyogva.*-Menjünk tovább valamerre, vagy maradjunk még?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056