Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:00:17
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:00:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Rikka ismét átverekedte magát az embertömegen, s az edzés után fáradtan érkezett meg a gazdagnegyed felől a piactérre. A gnóm nő egy pillanatra megáll,s fejét töri mégis merre menjen. Meglehetősen fáradtnak érzi magát, s kicsiny lábai egyre lassabban viszik előre, ugyanakkor egy fürdő is jól esne már neki, s így végül a fürdőház mellett dönt. Majd utána benéz a fogadóba és rendel magának egy hűsítőt, határozza el magát, s el is indul a fürdő felé. Ahogy elhalad a piactéren álmélkodva nézi az árusok portékáit, s néha még közelebb is megy, hogy egy két igazán érdekes árut jobban szemügyre vegyen, de sajnos most épp csak annyi aranya van, amennyivel estére a szállását kifizetheti, így fájó szívvel és szomorú sóhajjal, de továbbáll.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:34:58
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:34:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*A piac olyan mint szokott. Nagy nyüzsgés, kofák árulják minél hangosabban az áruikat, vevők adják ki minél hangosabban a felháborodásukat a magas árakra. A tömegben szinte el is tűnik az alacsony kis lila köpenyes alak. Briss kijött venni egy kis gyümölcsöt és talán egy kis kenyeret is. Eléggé megcsappant a vagyona. Főleg mióta megvette a fekete varázsitalt. Az került nagyon sokba de, azzal szinte érzi ahogy felpörög az agya. Igaz múltkor dühében a szer miatt az asztalba vert de, amúgy nagyon jó gondolatai lesznek tőle. Az egyetlen gond az, hogy nincs a városban senki aki finanszírozná az ő munkáját vagy tanulmányait.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-05 09:21:14
Üzenet elküldve: 2014-06-05 09:21:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő//
*Engumrak gondosan leszámolja az aranyakat, majd átadja a az aranyakat.*
- Akkor ez annyi mint 700 arany.*Nyújtja a pénzt a kereskedőnek(Mesélő (Szellem))*
-Azt hiszem jól számoltam, de jobb ha ön megismétli.*Miután a procedúra megismétlődött kezet ráz a kereskedővel, majd az anyagokkal egyensúlyozva távozik a gazdagnegyed irányába.~Jó lesz egy kis bemelegítés ennyi anyaggal, utána visszatérek a szálláshelyre, és összepakolok. Szerencse, hogy csak két napra vettem ki szobát. Még este megindulok az erdőn át a táborhoz. Remélem nem lesz felesleges út, nem lenne jó, ha feleslegesen költöttem volna el majd nyolcszáz aranyat. Nem nagyon maradt semmim amiből újrakezdhetném a befektetéseket.~Elmélkedik míg a kupecek között cipeli a szöveteket.*
*Engumrak gondosan leszámolja az aranyakat, majd átadja a az aranyakat.*
- Akkor ez annyi mint 700 arany.*Nyújtja a pénzt a kereskedőnek(Mesélő (Szellem))*
-Azt hiszem jól számoltam, de jobb ha ön megismétli.*Miután a procedúra megismétlődött kezet ráz a kereskedővel, majd az anyagokkal egyensúlyozva távozik a gazdagnegyed irányába.~Jó lesz egy kis bemelegítés ennyi anyaggal, utána visszatérek a szálláshelyre, és összepakolok. Szerencse, hogy csak két napra vettem ki szobát. Még este megindulok az erdőn át a táborhoz. Remélem nem lesz felesleges út, nem lenne jó, ha feleslegesen költöttem volna el majd nyolcszáz aranyat. Nem nagyon maradt semmim amiből újrakezdhetném a befektetéseket.~Elmélkedik míg a kupecek között cipeli a szöveteket.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:40:19
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:40:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ing'taso Engumrak Rayight //
*Az üzlet mindenkinek előnyös, az eladó nagy halom aranyat tudhat magáénak, a gnóm pedig reális áron kapja meg a szöveteket, kérdések és akadékoskodás nélkül. Hiszen érdekli is az árust, hogy mire kell ennyi posztó! A lényeg, hogy nem marad a nyakán.*
-Legyen úgy.
*Biccent és már neki is lát a méricskélésnek, vagdalásnak. Engumrak könnyen megfigyelheti maga is, hogy egyetlen centiméterrel sem kap kevesebbet a kikötött mennyiségnél, szerencséjére tisztességes eladót talált magának, aki nem próbál trükközni, hanem a gnóm orra előtt méri le a tíz-tíz métert minden anyagból.
Mikor végez, gondosan összetekeri mindet, a hengereket egymás mellé rakva fordul az aranyakhoz, hogy ő is átszámolja, nincs-e tévedés az összegben. Ha mindent rendben talál, akkor kezét nyújtja a férfinak, így köszönve meg az üzletet, ha szükséges, akkor még kézbe venni is segít a szöveteket. Tekintetével egy darabig még nyomon követi a kis gnómot, majd elégedetten huppan vissza kis sámlijára, tovább pöfékelve a pipán.*
*Az üzlet mindenkinek előnyös, az eladó nagy halom aranyat tudhat magáénak, a gnóm pedig reális áron kapja meg a szöveteket, kérdések és akadékoskodás nélkül. Hiszen érdekli is az árust, hogy mire kell ennyi posztó! A lényeg, hogy nem marad a nyakán.*
-Legyen úgy.
*Biccent és már neki is lát a méricskélésnek, vagdalásnak. Engumrak könnyen megfigyelheti maga is, hogy egyetlen centiméterrel sem kap kevesebbet a kikötött mennyiségnél, szerencséjére tisztességes eladót talált magának, aki nem próbál trükközni, hanem a gnóm orra előtt méri le a tíz-tíz métert minden anyagból.
Mikor végez, gondosan összetekeri mindet, a hengereket egymás mellé rakva fordul az aranyakhoz, hogy ő is átszámolja, nincs-e tévedés az összegben. Ha mindent rendben talál, akkor kezét nyújtja a férfinak, így köszönve meg az üzletet, ha szükséges, akkor még kézbe venni is segít a szöveteket. Tekintetével egy darabig még nyomon követi a kis gnómot, majd elégedetten huppan vissza kis sámlijára, tovább pöfékelve a pipán.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:32:05
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:32:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő//
*A gnóm elégedett az adásvétellel, teljesen reálisnak tartja a hetven méter szövetet az általa kínált összegért. A színek azonban gondolkodásra késztetik, hogy melyik az a szín amit mellőzhet, mert a nyolc közül hetet szeretne kiválasztani, hogy azokból legyen tíz-tíz méter. Elgondolkodik, melyik az a szín ami leginkább használhatatlannak tűnik számára, majd úgy dönt a szürke nem kell neki, és ezt közli is a vételpartnerével.*
-A szürke kivételével mindből kérek tíz métert. Egye fene, nem számít az inas, mindenképp kilométereket kell szállítanom.*Mondja először komoly arccal, majd kissé titokzatosan. Közben elővéve az erszényét, hogy leszámolja az ígért aranyakat, ha a másiknak nincs ellenvetése a színösszetétellel kapcsolatban.~Jó üzletnek tűnik, de vajon mennyit kell kérnem majd, hogy megérje? Talán érek tizenötöt.~Már tervezi előre a következő adásvételt, pedig még kis se fizette amit el akar adni. Agya fogaskerekei mint megannyi kocsikerék úgy forognak, és szinte hallani lehet a kattogást, ahogy a következő lépést tervezi. Arcán viszont ez alig látszik, hiszen csak pár ránc jelenik meg amúgy se túl sima bőrén.*
*A gnóm elégedett az adásvétellel, teljesen reálisnak tartja a hetven méter szövetet az általa kínált összegért. A színek azonban gondolkodásra késztetik, hogy melyik az a szín amit mellőzhet, mert a nyolc közül hetet szeretne kiválasztani, hogy azokból legyen tíz-tíz méter. Elgondolkodik, melyik az a szín ami leginkább használhatatlannak tűnik számára, majd úgy dönt a szürke nem kell neki, és ezt közli is a vételpartnerével.*
-A szürke kivételével mindből kérek tíz métert. Egye fene, nem számít az inas, mindenképp kilométereket kell szállítanom.*Mondja először komoly arccal, majd kissé titokzatosan. Közben elővéve az erszényét, hogy leszámolja az ígért aranyakat, ha a másiknak nincs ellenvetése a színösszetétellel kapcsolatban.~Jó üzletnek tűnik, de vajon mennyit kell kérnem majd, hogy megérje? Talán érek tizenötöt.~Már tervezi előre a következő adásvételt, pedig még kis se fizette amit el akar adni. Agya fogaskerekei mint megannyi kocsikerék úgy forognak, és szinte hallani lehet a kattogást, ahogy a következő lépést tervezi. Arcán viszont ez alig látszik, hiszen csak pár ránc jelenik meg amúgy se túl sima bőrén.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-04 21:55:29
Üzenet elküldve: 2014-06-04 21:55:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ing'taso Engumrak Rayight //
*Amíg számol, békésen pöfékel, fogaival tartva csak a pipáját, ugyanis ujjaira szüksége van, mind a tízre. Az is valóságos csoda, hogy a cipőjét nem kapja le, hogy lábujjait is bevonja a szorzás és összeadás bonyolult műveletébe. Végül diadalittasan pillant fel, amikor megkapja a várva várt eredményt.*
-Összesen 70 méternyi anyagot tudok adni ennyi pénzért. Elbírja? Sajnos nincsen inasom, hogy segítsen...
*Vakargatja a fejét, láthatóan erős kétségei vannak, hogy egy gnóm mennyit is bírna el.*
-Na de a színek... Van itt fehér, fekete, piros, zöld, barna, sárga és kék és szürke. Melyikből szeretne és mennyit?
*Kezében máris ott a mérőfa, amiről pontosan tudja, hogy egy méter hosszú, így majd ezzel számolhatja ki, hogy mennyit is kell adnia a gnómnak. Övébe tűzve ott pihen az éles kés, csak arra várva, hogy az anyagba hasíthasson, hűen a vevő igényeinek.*
*Amíg számol, békésen pöfékel, fogaival tartva csak a pipáját, ugyanis ujjaira szüksége van, mind a tízre. Az is valóságos csoda, hogy a cipőjét nem kapja le, hogy lábujjait is bevonja a szorzás és összeadás bonyolult műveletébe. Végül diadalittasan pillant fel, amikor megkapja a várva várt eredményt.*
-Összesen 70 méternyi anyagot tudok adni ennyi pénzért. Elbírja? Sajnos nincsen inasom, hogy segítsen...
*Vakargatja a fejét, láthatóan erős kétségei vannak, hogy egy gnóm mennyit is bírna el.*
-Na de a színek... Van itt fehér, fekete, piros, zöld, barna, sárga és kék és szürke. Melyikből szeretne és mennyit?
*Kezében máris ott a mérőfa, amiről pontosan tudja, hogy egy méter hosszú, így majd ezzel számolhatja ki, hogy mennyit is kell adnia a gnómnak. Övébe tűzve ott pihen az éles kés, csak arra várva, hogy az anyagba hasíthasson, hűen a vevő igényeinek.*
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-04 19:29:16
Üzenet elküldve: 2014-06-04 19:29:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Salacia//
*A társa elhalad mellette és ezzel együtt ki az ajtón. Karrem követi, persze csak egy darabig, a női öltözőbe nem megy be akármennyire is kíváncsi szerzet, nem szeretné kitiltatni magát elsőre a fürdőházból. Ő a férfiöltözőt választja. Ruhái és fegyvere ugyan azon a helyen van ahol hagyta, úgy tűnik vagy nem volt enyveskezű alak vagy senkit se érdekelt pár darab ruhadarab. Igaz az egyetlen értékes dolog a ruhák között az a tőre amit magával hozott. Ledobja magáról a törölközőt és hozzákezd felöltözni. Gyorsan végez hiszen nem sok ruhadarabja van, övére még felcsatolja a tőrét és felköti a pénzes szütyőjét. Végzett is nem kellett hozzá sok idő. Amint kilép az öltözőből látja, hogy Salacia már várja Őt a fogadóba vezető ajtónál.*
~A fenébe is. Hogy tud ilyen gyorsan öltözködni?~
*Lassan odasétál hozzá. A kérdésre rögtön válaszol is amint odaér.*
-Másik irány *mutat a piactérhez vezető kijárat felé* Mutatok valamit és arra gyorsabb lesz. * mondja majd lassan elindul az ajtóhoz, jobb esetben a lány követi Őt. Kilépnek az ajtón, itt is előre engedi Salaciát, ha már eddig így tett nem fogja megtörni a sorozatot, de nem is tudná hisz nem is fordult meg a fejében, hogy ne a másik menjen előre, hiába egy tolvaj attól függetlenül még tud udvarias lenni. A piactér már szinte üres, estefelé járhat az idő. Az árusok most pakolják össze portékáikat, még pár ember céltalanul járkál és lesi a kint maradt árukat, de azt se sokáig hisz azt is elveszik előle.*
-Nem tudom mennyire vagy járatos errefelé. Mármint a városban. Értem ez alatt, hogy mennyire ismered a jó helyeket meg a rejtett zugokat.
*pillant oldalra a lányra*
-Mert tudok valamit ami előnyünkre válhat majd a munka során. Lehet nem egy nőnek való hely, de az arany viszont kell.
*Karrem próbál titokzatos lenni, nem elárulni, hogy mire is gondol. Bár Salacia már találgathat mire is gondol, lehet el is találná, sőt az is lehet, hogy már ismeri azt amire a férfi gondol. De ezt csak akkor tudja meg Karrem amikor odaérnek. A séta folytatódik a gazdagnegyed felé. Mivel estefelé jár a félszemű egyik kezét a tőrjének markolatára helyezi, előfordulhat, hogy ilyenkor a rossz arcú alakok előjönnek és talán megpróbálják Őket, vagy másokat kifosztani.*
*A társa elhalad mellette és ezzel együtt ki az ajtón. Karrem követi, persze csak egy darabig, a női öltözőbe nem megy be akármennyire is kíváncsi szerzet, nem szeretné kitiltatni magát elsőre a fürdőházból. Ő a férfiöltözőt választja. Ruhái és fegyvere ugyan azon a helyen van ahol hagyta, úgy tűnik vagy nem volt enyveskezű alak vagy senkit se érdekelt pár darab ruhadarab. Igaz az egyetlen értékes dolog a ruhák között az a tőre amit magával hozott. Ledobja magáról a törölközőt és hozzákezd felöltözni. Gyorsan végez hiszen nem sok ruhadarabja van, övére még felcsatolja a tőrét és felköti a pénzes szütyőjét. Végzett is nem kellett hozzá sok idő. Amint kilép az öltözőből látja, hogy Salacia már várja Őt a fogadóba vezető ajtónál.*
~A fenébe is. Hogy tud ilyen gyorsan öltözködni?~
*Lassan odasétál hozzá. A kérdésre rögtön válaszol is amint odaér.*
-Másik irány *mutat a piactérhez vezető kijárat felé* Mutatok valamit és arra gyorsabb lesz. * mondja majd lassan elindul az ajtóhoz, jobb esetben a lány követi Őt. Kilépnek az ajtón, itt is előre engedi Salaciát, ha már eddig így tett nem fogja megtörni a sorozatot, de nem is tudná hisz nem is fordult meg a fejében, hogy ne a másik menjen előre, hiába egy tolvaj attól függetlenül még tud udvarias lenni. A piactér már szinte üres, estefelé járhat az idő. Az árusok most pakolják össze portékáikat, még pár ember céltalanul járkál és lesi a kint maradt árukat, de azt se sokáig hisz azt is elveszik előle.*
-Nem tudom mennyire vagy járatos errefelé. Mármint a városban. Értem ez alatt, hogy mennyire ismered a jó helyeket meg a rejtett zugokat.
*pillant oldalra a lányra*
-Mert tudok valamit ami előnyünkre válhat majd a munka során. Lehet nem egy nőnek való hely, de az arany viszont kell.
*Karrem próbál titokzatos lenni, nem elárulni, hogy mire is gondol. Bár Salacia már találgathat mire is gondol, lehet el is találná, sőt az is lehet, hogy már ismeri azt amire a férfi gondol. De ezt csak akkor tudja meg Karrem amikor odaérnek. A séta folytatódik a gazdagnegyed felé. Mivel estefelé jár a félszemű egyik kezét a tőrjének markolatára helyezi, előfordulhat, hogy ilyenkor a rossz arcú alakok előjönnek és talán megpróbálják Őket, vagy másokat kifosztani.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-04 16:53:05
Üzenet elküldve: 2014-06-04 16:53:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Szélkardként munkát keresve //
*Újdonsült páncéljában lép ki a piactérre. Bár kiskorában valamelyest megtanították a páncélviselésre (hisz apja nem egyet kovácsolt életében, és kipróbálhatta őket), igencsak kényelmetlenül érzi magát fémben, hisz megszokta az nélküle való mozgást. Nehézkesen lépked végig a tömegben, de most kivételesen úgy látja, elhúzódnak előle: bizony egy páncél tiszteletet parancsol, főleg, ha feltűnő köpennyel is egy pallossal párosul. És talán a kis tolvajok is elkerülik, mert bár utánuk futni nem tud, egy csapás, és máris elválasztva fejük testükről.
Úgy tűnik, hogy Ilwen ismét egy jelentős lépést tett céljai felé, más kérdés, hogy ez milyen hatással van elméjére. Inkább lovagias, a rend szolgálatában, az Első isten szolgálatában. Remélhetőleg nem fordul át ő is a fertőbe, ami ellen képviseli az Elsőt. El ne bízza magát a dologban, mert rossz vége lehet.
Magát kihúzva jár végig a piactéren. Igazság szerint ideje lenne valakit találnia, akit szolgálhatna némi pénzért - a páncélja drága volt, fedeznie kell valamiből megélhetését, és bármennyire is szent küldetést végez, az Első nem fog pénzt adni számára. Legalábbis eddig nem tette.
Ilyen indokkal jár körbe a piactéren, és érdeklődik a kereskedőktől, hogy nincs-e bármelyiküknek munkája a fél-elf számára. Bár ezt most találja ki, mindegyiknek úgy mutatkozik be, hogy ő Ilwen a Szélkardok kompániából, szabad zsoldosokat egybefogó név Kelet-Lanawin legjobb őrző-védő (testőr) fegyveresei.
Sajnos egyik helyen sem jár nagy szerencsével, a kereskedők zömében már így is rendelkeznek elég védelemmel, vagy arra hivatkoznak, hogy már nincsenek banditák, akiktől félniük kéne.*
*Újdonsült páncéljában lép ki a piactérre. Bár kiskorában valamelyest megtanították a páncélviselésre (hisz apja nem egyet kovácsolt életében, és kipróbálhatta őket), igencsak kényelmetlenül érzi magát fémben, hisz megszokta az nélküle való mozgást. Nehézkesen lépked végig a tömegben, de most kivételesen úgy látja, elhúzódnak előle: bizony egy páncél tiszteletet parancsol, főleg, ha feltűnő köpennyel is egy pallossal párosul. És talán a kis tolvajok is elkerülik, mert bár utánuk futni nem tud, egy csapás, és máris elválasztva fejük testükről.
Úgy tűnik, hogy Ilwen ismét egy jelentős lépést tett céljai felé, más kérdés, hogy ez milyen hatással van elméjére. Inkább lovagias, a rend szolgálatában, az Első isten szolgálatában. Remélhetőleg nem fordul át ő is a fertőbe, ami ellen képviseli az Elsőt. El ne bízza magát a dologban, mert rossz vége lehet.
Magát kihúzva jár végig a piactéren. Igazság szerint ideje lenne valakit találnia, akit szolgálhatna némi pénzért - a páncélja drága volt, fedeznie kell valamiből megélhetését, és bármennyire is szent küldetést végez, az Első nem fog pénzt adni számára. Legalábbis eddig nem tette.
Ilyen indokkal jár körbe a piactéren, és érdeklődik a kereskedőktől, hogy nincs-e bármelyiküknek munkája a fél-elf számára. Bár ezt most találja ki, mindegyiknek úgy mutatkozik be, hogy ő Ilwen a Szélkardok kompániából, szabad zsoldosokat egybefogó név Kelet-Lanawin legjobb őrző-védő (testőr) fegyveresei.
Sajnos egyik helyen sem jár nagy szerencsével, a kereskedők zömében már így is rendelkeznek elég védelemmel, vagy arra hivatkoznak, hogy már nincsenek banditák, akiktől félniük kéne.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-03 20:33:18
Üzenet elküldve: 2014-06-03 20:33:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő//
*A gnóm elgondolkodik, hogy mennyire felejen meg neki, milyen színű legyen a szövet, na meg azon is, hogy hogyan fog annyi szövetet elvinni a hátán, mert szamárra már nem marad így több pénze.*
-Több szín is jó lesz, sőt, előnyösebb is. Mondja csak ennyi pénzből mennyit is tudok venni? Nincs szükségem többre, mint amennyit el tudok vinni.*Válaszol a másik kereskedőnek, és teszi fel saját kérdését.~Remélem olcsóny megúszom, bár sajnos én nem tudok túl sokat elvinni, túl kicsi vagyok hozzá, ha lenne még néhány aranyam, biztos vennék valami igás állatot, hogy az cipekedjen helyettem. Talán ha elég olcsó, akkor marad egy pónira.~Fut át agyán.*
*A gnóm elgondolkodik, hogy mennyire felejen meg neki, milyen színű legyen a szövet, na meg azon is, hogy hogyan fog annyi szövetet elvinni a hátán, mert szamárra már nem marad így több pénze.*
-Több szín is jó lesz, sőt, előnyösebb is. Mondja csak ennyi pénzből mennyit is tudok venni? Nincs szükségem többre, mint amennyit el tudok vinni.*Válaszol a másik kereskedőnek, és teszi fel saját kérdését.~Remélem olcsóny megúszom, bár sajnos én nem tudok túl sokat elvinni, túl kicsi vagyok hozzá, ha lenne még néhány aranyam, biztos vennék valami igás állatot, hogy az cipekedjen helyettem. Talán ha elég olcsó, akkor marad egy pónira.~Fut át agyán.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:11:11
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:11:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ing'taso Engumrak Rayight //
*A minőségért bizony fizetni kell, 6 csomag teáért még így sem sok az az aranymennyiség, amit elkér. Mosolyogva süllyeszti az oldalán lógó erszénybe a pénzt és kedves hangon köszöni meg a vásárlást és kíván további szép napot. Még integet is, magában pedig még mormol valamit az uráról, hogy mennyire fog örülni, hogy új felöltőt kaphat.
A szöveteket árusító pultnál egy középkorú férfi pöfékel kedélyesen, még az előző vásárló által nála hagyott aranymennyiséget számolja, amikor a gnóm hozzá lép, így fél kézzel inti egy kis türelemre. Így is nagy fejtörést okoz neki néha, hogy jól olvassa a pénzt, ha közben valaki még beszél is hozzá, akkor garantáltan elveszik.*
-No mi kéne? Hogyaszonydja... 700 arany? Tyű, az nem kevés, tudja-e? Akadni akad itt elég, ha mindegy, hogy milyen színeket kap. Csak mondja, milyen kellene és számolunk.
*A korábban számolt aranyakat zsebébe söpri, kalapját a feje búbjára csapja és megpaskolja a mellette sorakozó valóságos szövetkavalkádot, amik szépen összehajtva csak arra várnak, hogy a megfelelő mennyiséget levágja és csengő aranyakra váltsa.*
*A minőségért bizony fizetni kell, 6 csomag teáért még így sem sok az az aranymennyiség, amit elkér. Mosolyogva süllyeszti az oldalán lógó erszénybe a pénzt és kedves hangon köszöni meg a vásárlást és kíván további szép napot. Még integet is, magában pedig még mormol valamit az uráról, hogy mennyire fog örülni, hogy új felöltőt kaphat.
A szöveteket árusító pultnál egy középkorú férfi pöfékel kedélyesen, még az előző vásárló által nála hagyott aranymennyiséget számolja, amikor a gnóm hozzá lép, így fél kézzel inti egy kis türelemre. Így is nagy fejtörést okoz neki néha, hogy jól olvassa a pénzt, ha közben valaki még beszél is hozzá, akkor garantáltan elveszik.*
-No mi kéne? Hogyaszonydja... 700 arany? Tyű, az nem kevés, tudja-e? Akadni akad itt elég, ha mindegy, hogy milyen színeket kap. Csak mondja, milyen kellene és számolunk.
*A korábban számolt aranyakat zsebébe söpri, kalapját a feje búbjára csapja és megpaskolja a mellette sorakozó valóságos szövetkavalkádot, amik szépen összehajtva csak arra várnak, hogy a megfelelő mennyiséget levágja és csengő aranyakra váltsa.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:11:30
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:11:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Mit sem sejtve róla, hogy Isehai-nak bármi köze lenne a felkiáltó férfihoz, néz utána, de már halad is tovább, nem sokat törődik az ilyesmivel. Őrültek vannak és mindig is lesznek, míg nem érti meg mindenki, hogy a világ egyféle módon működik.
Talán soha nem fog hozzá szokni, hogy egy nyers húsból és kínból táplálkozó szörnyeteg ilyen bájos arccal mosolyog és édesen nevet, s könnyedén karjai közé tudja zárni. Ez talán csak még rémisztőbbé teszi, hogy a sötétség és a káosz képes ilyen formában is megjelenni. Hiába nézett annyiszor szembe már a halállal, mindig jól látta, mi akarja életét venni. Most viszont a kétségek még erősebb félelmet szülnek. Főleg, hogy a gondolatok igen termékeny táptalajnak örvendhetnek, lévén olvasta a feljegyzéseket és látta, hogy olyan erőt akart a mester megszerezni tőle, miről mások csak álmodni is ritkán mernek.
Bizony, kezei fosztója az örömnek, mit a hús nyújt a lánynak, de okkal teszi. Pont az hiányzik, hogy ezek a minden lében kanál ficsúrok itt azt lássák, hogy nyers hússal etet egy gyermeket. Kisebb gondja még csak ez, de ha más kezébe kerül a gyermek, a jó szerencse adja, hogy elvegye minden erejét. Dakhnator is talán most ássa, nem csak saját, de az egész világ sírját, hogy ily gondoskodón cselekszik egy másvilági ivadékkal. Bár, míg van esély, hogy szelídként növekszik, nem pedig vérengző fenevaddá növi magát, van remény, van esély. Még ha maga szerencséjére is élete során halálközeli élményeire alapozva, inkább nem számítana, talán Ise is jobb világban fog élni, ha nem pusztítja el. Ugyan arra sincs biztosíték, hogy nem jobbá tenné-e a sötét lélek a gyermeki testben, hiszen a jónak oly sok formája létezik, senki nem ismerheti mindet. S vajon hová lett örök vigyora mögött rejtőző pesszimizmusa? Talán a gyermek az oka.
A gyermek, kit éppen étkezése tanít s kezdő mód nevel. Még ha nehezen is, de képes ellenállni az ellenállhatatlannak, talán csak mert gyermeke saját nem volt, s nem is lesz. Így hiába a cukorfalat pofi és a csillogó, fekete szempár, csak akkor kapja a cafatot, mikor szépen kivárja. Első ízben még muszáj erőnek erejét alkalmazni, ám a vége felé csak megérti, elég hamar, hogyan működik. Talán evilági teremtője érdeme, hogy gyorsan megérti, miként kell szót fogadni, ha nem is érti magát a szót. Az pedig kezd világossá válni Dakh előtt, hogy Ise nincs tisztában saját lényének mélyével. Engedelmes kislány, nem próbál a nyers hús helyett belőle falatozni, mikor nem kapja meg, így végül elfogy a hús, ami egyszersmind meglepő és várható is volt. Ha nem tudná, hogy nyers hús mocska van a lányka arcán, hihetné, hogy pusztán rendes, embernek való étel maszatja van rajta, főleg ahogy letisztítja nyomát kis kezéről. Egészen megdöbbentő és félelmet keltő, hogy ha tudatlan volna, maga se tudná, hogy egy másvilág gyilkos szörnyetege éppen egy darab vadhúst falt itt fel. S ki tudja, hány hozzá hasonló, vagy még szörnyűbb teremtmény járja titkon a várost, csak arra várva, mikor lép valaki óvatlan csapdájába és veheti életét. S ez a gondolat nem csak megdöbbentő, de olyan mély félelmet kelt Dakhnatorban, amiből Ise érzelmi szinten is jót lakmározhat.
Annyi kérdése lenne. Vajon a látszólagos kora mennyire valódi? Van annak bármi köze a benne lakó erejéhez? Úgy öregszik, mint egy elf, vagy sokkal inkább emberként változik az idő múlásával? Kérdések garmadája villan át agyán, mire választ senki nem tud neki adni. És ez a kétségbeejtő érzés csak akkor törik meg valamelyest, mikor elveszettség érzetét Isehai ölelése zúzza porrá. Hirtelen nem tudja, rettegjen vagy viszont ölelje, ám gondolatai rendezésére csak kósza pillanat kell és ösztöne veszi át azonnal az uralmat. Amik pedig egyszerűen viszont ölelik a gyermek testét és felemeli, hogy magához szorítsa. Nem tudja, miért teszi ezt, de ösztönei sugallják, hogy így helyes. Hiába, nem tudja magát meggyőzni, hogy ez a lány képes lenne megölni, hiába minden tudás.*
Talán soha nem fog hozzá szokni, hogy egy nyers húsból és kínból táplálkozó szörnyeteg ilyen bájos arccal mosolyog és édesen nevet, s könnyedén karjai közé tudja zárni. Ez talán csak még rémisztőbbé teszi, hogy a sötétség és a káosz képes ilyen formában is megjelenni. Hiába nézett annyiszor szembe már a halállal, mindig jól látta, mi akarja életét venni. Most viszont a kétségek még erősebb félelmet szülnek. Főleg, hogy a gondolatok igen termékeny táptalajnak örvendhetnek, lévén olvasta a feljegyzéseket és látta, hogy olyan erőt akart a mester megszerezni tőle, miről mások csak álmodni is ritkán mernek.
Bizony, kezei fosztója az örömnek, mit a hús nyújt a lánynak, de okkal teszi. Pont az hiányzik, hogy ezek a minden lében kanál ficsúrok itt azt lássák, hogy nyers hússal etet egy gyermeket. Kisebb gondja még csak ez, de ha más kezébe kerül a gyermek, a jó szerencse adja, hogy elvegye minden erejét. Dakhnator is talán most ássa, nem csak saját, de az egész világ sírját, hogy ily gondoskodón cselekszik egy másvilági ivadékkal. Bár, míg van esély, hogy szelídként növekszik, nem pedig vérengző fenevaddá növi magát, van remény, van esély. Még ha maga szerencséjére is élete során halálközeli élményeire alapozva, inkább nem számítana, talán Ise is jobb világban fog élni, ha nem pusztítja el. Ugyan arra sincs biztosíték, hogy nem jobbá tenné-e a sötét lélek a gyermeki testben, hiszen a jónak oly sok formája létezik, senki nem ismerheti mindet. S vajon hová lett örök vigyora mögött rejtőző pesszimizmusa? Talán a gyermek az oka.
A gyermek, kit éppen étkezése tanít s kezdő mód nevel. Még ha nehezen is, de képes ellenállni az ellenállhatatlannak, talán csak mert gyermeke saját nem volt, s nem is lesz. Így hiába a cukorfalat pofi és a csillogó, fekete szempár, csak akkor kapja a cafatot, mikor szépen kivárja. Első ízben még muszáj erőnek erejét alkalmazni, ám a vége felé csak megérti, elég hamar, hogyan működik. Talán evilági teremtője érdeme, hogy gyorsan megérti, miként kell szót fogadni, ha nem is érti magát a szót. Az pedig kezd világossá válni Dakh előtt, hogy Ise nincs tisztában saját lényének mélyével. Engedelmes kislány, nem próbál a nyers hús helyett belőle falatozni, mikor nem kapja meg, így végül elfogy a hús, ami egyszersmind meglepő és várható is volt. Ha nem tudná, hogy nyers hús mocska van a lányka arcán, hihetné, hogy pusztán rendes, embernek való étel maszatja van rajta, főleg ahogy letisztítja nyomát kis kezéről. Egészen megdöbbentő és félelmet keltő, hogy ha tudatlan volna, maga se tudná, hogy egy másvilág gyilkos szörnyetege éppen egy darab vadhúst falt itt fel. S ki tudja, hány hozzá hasonló, vagy még szörnyűbb teremtmény járja titkon a várost, csak arra várva, mikor lép valaki óvatlan csapdájába és veheti életét. S ez a gondolat nem csak megdöbbentő, de olyan mély félelmet kelt Dakhnatorban, amiből Ise érzelmi szinten is jót lakmározhat.
Annyi kérdése lenne. Vajon a látszólagos kora mennyire valódi? Van annak bármi köze a benne lakó erejéhez? Úgy öregszik, mint egy elf, vagy sokkal inkább emberként változik az idő múlásával? Kérdések garmadája villan át agyán, mire választ senki nem tud neki adni. És ez a kétségbeejtő érzés csak akkor törik meg valamelyest, mikor elveszettség érzetét Isehai ölelése zúzza porrá. Hirtelen nem tudja, rettegjen vagy viszont ölelje, ám gondolatai rendezésére csak kósza pillanat kell és ösztöne veszi át azonnal az uralmat. Amik pedig egyszerűen viszont ölelik a gyermek testét és felemeli, hogy magához szorítsa. Nem tudja, miért teszi ezt, de ösztönei sugallják, hogy így helyes. Hiába, nem tudja magát meggyőzni, hogy ez a lány képes lenne megölni, hiába minden tudás.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-02 10:46:43
Üzenet elküldve: 2014-06-02 10:46:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Elválaszthatatlanok vagyunk - Orrden//
- Úgy gondolom. Nem vagyok a tiéd.
*Neveti már el magát, hiszen valóban nem tartoznak össze ilyen szinten. A szerződés, a megállapodás, meg a közös munka egészen más. S bár valóban nem tudhatná biztosra egy egyszerű ember, hogy mit hoz a holnap és a sok együtt töltött idő, ő ugye nem egyszerű, s még csak nem és ember. S tény, hogy ezt Orrdennem nem kötötte még az orrára -s nem is nagyon áll szándékában-, de kétli, hogy elhatározása engedné, hogy bármibe is belekezdjen vele. A munkát ugyanis nem célszerű egyéb dolgokkal keverni, s főleg nem a testi igényekkel. Ezen szabály alól csak egy kivételt lát, az pedig a mélységi esete, akivel ugyan még nem sokra jutott eddig - ám ami késik, nem múlik. Így csak izgalmasabb, s valóban vágyik rá minden porcikájában.
Az ölelkezést és az alakítását illető megjegyezések hatására mintha elpattanna egy ér a fejében. Elfutja a düh, s úgy dönt, ez már elég, hogy félretegye saját kis törvényeit, amik az előbb még józan eszén tartották.*
~Hogy merészeli? Ezért a vérét kell venni! Nem bírálhat, hisz feleolyan tökéletes sincs, mint mi!~
*Bár engedne az uszító hangnak, túl nyílt területen haladnak ahhoz, hogy megtehessen bármi olyasmit, amit a gondolatai közé tóduló véres képek mutatnak. Így csak kisebbfajta kínt fog neki okozni, de talán ez a fajta bosszú is megteszi.
Megáll, s átöleli a férfit, de úgy, ahogy valaki olyannal tenné, akit be akar hálózni. Karjai szorosan fonódnak köré, s még kezei is elkalandoznak a hátán, ahogy a két test egymásnak simul. Lábujjhegyre emelkedve még a félvér fülébe is súg búgva.*
- Te dörgölted az orrom alá, hogy nem kellek, hát tessék. Csak álmodozz.
*Akár egy ordas szajha, ezt beláthatják mindketten.
Elválik a férfitól, szélesen vigyorog rá, aztán folytatja tovább az utat, visszaváltva a rideg formára, amit eddig is képviselt.*
- Tudok alakítani, ha kell. Csak azt hiszem, veled szemben nincs szükség ilyesmire. Mással szemben meg majd... Ez még elválik. Viszont szavadon foglak, ami a könyveket illeti. Úgyis kellene egy alapos leltár mindenről, mielőtt fogadjuk a hölgyeket és urakat. Ééés itt balra. Mindjárt ott is vagyunk.
*Sorol mindent, amiről szó volt, s ami még eszébe jut - amiről a férfinak tudnia kell.
Ahogy elérik az utcasarkot, be is fordul balra, de továbbra is lassan közlekedik, hogy megjegyezhető legyen az egyébként sem túl bonyolult útvonal.*
- Úgy gondolom. Nem vagyok a tiéd.
*Neveti már el magát, hiszen valóban nem tartoznak össze ilyen szinten. A szerződés, a megállapodás, meg a közös munka egészen más. S bár valóban nem tudhatná biztosra egy egyszerű ember, hogy mit hoz a holnap és a sok együtt töltött idő, ő ugye nem egyszerű, s még csak nem és ember. S tény, hogy ezt Orrdennem nem kötötte még az orrára -s nem is nagyon áll szándékában-, de kétli, hogy elhatározása engedné, hogy bármibe is belekezdjen vele. A munkát ugyanis nem célszerű egyéb dolgokkal keverni, s főleg nem a testi igényekkel. Ezen szabály alól csak egy kivételt lát, az pedig a mélységi esete, akivel ugyan még nem sokra jutott eddig - ám ami késik, nem múlik. Így csak izgalmasabb, s valóban vágyik rá minden porcikájában.
Az ölelkezést és az alakítását illető megjegyezések hatására mintha elpattanna egy ér a fejében. Elfutja a düh, s úgy dönt, ez már elég, hogy félretegye saját kis törvényeit, amik az előbb még józan eszén tartották.*
~Hogy merészeli? Ezért a vérét kell venni! Nem bírálhat, hisz feleolyan tökéletes sincs, mint mi!~
*Bár engedne az uszító hangnak, túl nyílt területen haladnak ahhoz, hogy megtehessen bármi olyasmit, amit a gondolatai közé tóduló véres képek mutatnak. Így csak kisebbfajta kínt fog neki okozni, de talán ez a fajta bosszú is megteszi.
Megáll, s átöleli a férfit, de úgy, ahogy valaki olyannal tenné, akit be akar hálózni. Karjai szorosan fonódnak köré, s még kezei is elkalandoznak a hátán, ahogy a két test egymásnak simul. Lábujjhegyre emelkedve még a félvér fülébe is súg búgva.*
- Te dörgölted az orrom alá, hogy nem kellek, hát tessék. Csak álmodozz.
*Akár egy ordas szajha, ezt beláthatják mindketten.
Elválik a férfitól, szélesen vigyorog rá, aztán folytatja tovább az utat, visszaváltva a rideg formára, amit eddig is képviselt.*
- Tudok alakítani, ha kell. Csak azt hiszem, veled szemben nincs szükség ilyesmire. Mással szemben meg majd... Ez még elválik. Viszont szavadon foglak, ami a könyveket illeti. Úgyis kellene egy alapos leltár mindenről, mielőtt fogadjuk a hölgyeket és urakat. Ééés itt balra. Mindjárt ott is vagyunk.
*Sorol mindent, amiről szó volt, s ami még eszébe jut - amiről a férfinak tudnia kell.
Ahogy elérik az utcasarkot, be is fordul balra, de továbbra is lassan közlekedik, hogy megjegyezhető legyen az egyébként sem túl bonyolult útvonal.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 23:41:17
Üzenet elküldve: 2014-06-01 23:41:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Niara már teljesen meg is barátkozott az új útitárssal. Mosolyogva simogatja az állat nyakát. A férfi érintésétől és csókjától újra megborzong, és szinte automatikusan nyúl a kezével a nyakához, rásimít az érintett területre.
Leonnak igaza van, ha úgy gondolja, hogy Niát ettől keményebb fából faragták, ugyanis hozzá van szokva a nehéz fizikai megterheléshez. Nyilván nem annyira, mint egy felnőtt férfi, de önmagához képest elég edzett.
Csendben marad, és hallgatja a csacsi patáinak dobogását, ahogy baktat az úton. Ekkor jut csak eszébe, hogy ha már magukhoz vették, miért ne adhatnának neki nevet. Hiszen mostantól hozzájuk tartozik.*
-Nem adunk nevet a csacsinak...?
*S ekkor jut csak el a tudatáig, amit a férfi mondott.*
-Fegyver? Milyen fegyver?
*Leonnak ezúttal nincs szerencséje, mert a tündér nem rest rákérdezni erre is. Ő nem tart az úttól. Így, hogy nincs egyedül, nincs mitől félnie. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy nem igazán tudja, milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk az út alatt.*
-Két nap? Olyan sokáig tart hazajutni...?
*Bár nem emlékszik pontosan, annyit tud, hogy nem kellett két nap ahhoz, hogy apjával a városba érjen. Egy éjszakát töltöttek egy fogadóban csupán, bár ők lovaskocsival érkeztek. A ló az apával együtt tűnt el, a kocsi ott maradt a stand mögött. A tündérlány nem tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon vele, ló nélkül úgysem lehet azt hozni-vinni, és egyébként is már olyan rossz állapotban van, hogy hacsak el nem vitték éjjel, akkor sem érné meg a kis csacsival húzatni azt. Bánja is ő, majd szerez másikat valahonnan, az első most az, hogy hazaérjen, és megbizonyosodjon arról, hogy anyja otthon várja őt. Igaz, ami igaz, ahogy telnek az órák, rá is egyre többet gondol, és aggódik érte, nehogy esetleg a fosztogatók éppen ebben a szerencsétlen helyzetben térjenek vissza, amikor anyja egyedül van a házban, védtelenül. A lánynak még az is megfordul a fejében, hogy mi van, ha az anyja is eltűnt. Az valóban tragikus lenne, össze is szorul a szíve erre a gondolatra. Ha valóban így van, akkor már nincs is igazán semmi, ami az otthonához kötné, a sok régi emléken, és a földeken kívül.
Látszik az arcán, ahogy elkomorodik, és szemei is visszatükrözik a szomorúságot. Nem néz Leon felé, nehogy a férfi ezt észrevegye. Nem akarja még őt is ilyen borús gondolatokkal terhelni, éppen elég, hogy azon töri magát, miképpen kísérje őt haza.*
*Niara már teljesen meg is barátkozott az új útitárssal. Mosolyogva simogatja az állat nyakát. A férfi érintésétől és csókjától újra megborzong, és szinte automatikusan nyúl a kezével a nyakához, rásimít az érintett területre.
Leonnak igaza van, ha úgy gondolja, hogy Niát ettől keményebb fából faragták, ugyanis hozzá van szokva a nehéz fizikai megterheléshez. Nyilván nem annyira, mint egy felnőtt férfi, de önmagához képest elég edzett.
Csendben marad, és hallgatja a csacsi patáinak dobogását, ahogy baktat az úton. Ekkor jut csak eszébe, hogy ha már magukhoz vették, miért ne adhatnának neki nevet. Hiszen mostantól hozzájuk tartozik.*
-Nem adunk nevet a csacsinak...?
*S ekkor jut csak el a tudatáig, amit a férfi mondott.*
-Fegyver? Milyen fegyver?
*Leonnak ezúttal nincs szerencséje, mert a tündér nem rest rákérdezni erre is. Ő nem tart az úttól. Így, hogy nincs egyedül, nincs mitől félnie. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy nem igazán tudja, milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk az út alatt.*
-Két nap? Olyan sokáig tart hazajutni...?
*Bár nem emlékszik pontosan, annyit tud, hogy nem kellett két nap ahhoz, hogy apjával a városba érjen. Egy éjszakát töltöttek egy fogadóban csupán, bár ők lovaskocsival érkeztek. A ló az apával együtt tűnt el, a kocsi ott maradt a stand mögött. A tündérlány nem tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon vele, ló nélkül úgysem lehet azt hozni-vinni, és egyébként is már olyan rossz állapotban van, hogy hacsak el nem vitték éjjel, akkor sem érné meg a kis csacsival húzatni azt. Bánja is ő, majd szerez másikat valahonnan, az első most az, hogy hazaérjen, és megbizonyosodjon arról, hogy anyja otthon várja őt. Igaz, ami igaz, ahogy telnek az órák, rá is egyre többet gondol, és aggódik érte, nehogy esetleg a fosztogatók éppen ebben a szerencsétlen helyzetben térjenek vissza, amikor anyja egyedül van a házban, védtelenül. A lánynak még az is megfordul a fejében, hogy mi van, ha az anyja is eltűnt. Az valóban tragikus lenne, össze is szorul a szíve erre a gondolatra. Ha valóban így van, akkor már nincs is igazán semmi, ami az otthonához kötné, a sok régi emléken, és a földeken kívül.
Látszik az arcán, ahogy elkomorodik, és szemei is visszatükrözik a szomorúságot. Nem néz Leon felé, nehogy a férfi ezt észrevegye. Nem akarja még őt is ilyen borús gondolatokkal terhelni, éppen elég, hogy azon töri magát, miképpen kísérje őt haza.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 22:15:53
Üzenet elküldve: 2014-06-01 22:15:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő//
*Engumrak meglepődik milyen drága a tea, bár így is bőven a megfizethető tartományon belül van, legalábbis számára.*
-Rendben van, akkor tessék.* Azzal leszámolja a 60 aranyat a nénikének(Mesélő (Szellem)). majd távozik, és megindul, hogy megkeresse a szövetekkel kereskedő árust akit nemrég látott, hogy vegyen tőle anyagot amit eladhat a törzsnek. Nem kell sokat keresnie, hiszen elég jól emlékszik hol is van, amikor meglátja azonnal oda siet, miközben még elteszi a hat tarsolyt az egyik zsebe rejtekébe, majd gondosan begombolja a zsebet, hogy ezzel is védekezzen a tolvajok és az elvesztés ellen. A szövetekhez érve azonnal a lényegre tér.*
-Jó napot! Hétszáz aranyért szeretnék színes anyagokat venni, persze ha van annyi.*Közben arcára nyugalmat erőltet, bár ez nem túl nehéz dolog, hiszen sose szokott túlságosan erős érzelmeket érezni, bár a mai napja elég sikeresen telik. Kezét mindeközben az övén tartja, hogy a pénzes erszénye is biztonságban legyen, hiszen elég sok pénz van nála most.*
*Engumrak meglepődik milyen drága a tea, bár így is bőven a megfizethető tartományon belül van, legalábbis számára.*
-Rendben van, akkor tessék.* Azzal leszámolja a 60 aranyat a nénikének(Mesélő (Szellem)).
majd távozik, és megindul, hogy megkeresse a szövetekkel kereskedő árust akit nemrég látott, hogy vegyen tőle anyagot amit eladhat a törzsnek. Nem kell sokat keresnie, hiszen elég jól emlékszik hol is van, amikor meglátja azonnal oda siet, miközben még elteszi a hat tarsolyt az egyik zsebe rejtekébe, majd gondosan begombolja a zsebet, hogy ezzel is védekezzen a tolvajok és az elvesztés ellen. A szövetekhez érve azonnal a lényegre tér.*-Jó napot! Hétszáz aranyért szeretnék színes anyagokat venni, persze ha van annyi.*Közben arcára nyugalmat erőltet, bár ez nem túl nehéz dolog, hiszen sose szokott túlságosan erős érzelmeket érezni, bár a mai napja elég sikeresen telik. Kezét mindeközben az övén tartja, hogy a pénzes erszénye is biztonságban legyen, hiszen elég sok pénz van nála most.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 21:20:31
Üzenet elküldve: 2014-06-01 21:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lám, egy érzelmileg felajzott fajzatnak elég annyi is, hogy kis ujjak karmoljanak végig a hátán, máris ordítva menekül a világ elől. Talán megérezte, hogy maga a testet öltött gonosz érinti? Valószínűbb, hogy a lelepleződéstől tartott, egy hétköznapi ember érintése is elég lett volna, hogy megriassza, de egy eredar ennél több.
Ártatlan, bájos kis mosollyal bújik a szerzeteshez, halk nevetése hamar elhal, hiszen figyelmét jobban leköti a hús. Mohón kap utána, falná, ahogy csak bírja, de hamarosan Dakhnator keze megfosztja az örömtől. Maszatos arccal, kérlelő szemekkel, bánatosan lebiggyedő ajkakkal néz fel a férfira, aki máris egy sikátor felé siet vele. A méltatlankodó, feddő hanglejtést megérti, amitől csak még bánatosabbá válik az arca, ahogy a földre kerül. Nagy szemekkel pislog, olyan kis elveszettnek és gyámoltalannak tűnik, ki se nézné belőle senki, hogy egy igazi fenevad bújik a belsejében.*
-Dakhnator...
*Kis kezeit kérlelőn nyújtja a húsdarabka felé, de nem kapja meg az egészet, csak egy kis cafatot. Mohón a szájába tömi, közben pedig már nyúl is, hogy még többet kapjon. Könnyű visszatartani, nem érződik a túlvilági hatalom, épp annyi erővel tiltakozik, mint egy korabeli emberlányka tenné. Vékony kis karjai így hát nem érik el a célját, elszontyolodva huppan egy üres ládára, szomorkásan nyalogatja ujjairól a vér maradékát, míg látómezejébe nem kerül egy újabb húsdarabka. Csodálkozva kapja fel a fejét, máris nyúl érte, kis ujjai ügyesen ragadják meg és tuszkolja szájába a fenséges falatot. Most már nem csügged el annyira, kíváncsian figyeli a szerzetest és nem is kell csalódnia, hamarosan újabb ételdarab lesz a jussa. Szóval így működik ez! Arca felderül, lábai pedig vidáman lendülnek, ahogy várja az újabb és újabb falatokat, amik érkeznek. Igazán nagyon finom, ahogy a hús teljesen elfogy, elégedetten felsóhajt és hátradől, mint jóllakott ragadozó, úgy nyalogatja tisztára két kezét. És még eközben is képes teljesen ártatlannak tűnni, arcán csak a gyermeki öröm látható. Amint tisztának ítéli magát, felpattan és a szerzetes elé lépve átkarolja, édesen bújva hozzá, épp csak nem dorombol. Szorításában nincs semmi erő, semmi fenyegetés, egy őszinte gesztus a részéről, amivel háláját szeretné kifejezni szavak nélkül is.*
Ártatlan, bájos kis mosollyal bújik a szerzeteshez, halk nevetése hamar elhal, hiszen figyelmét jobban leköti a hús. Mohón kap utána, falná, ahogy csak bírja, de hamarosan Dakhnator keze megfosztja az örömtől. Maszatos arccal, kérlelő szemekkel, bánatosan lebiggyedő ajkakkal néz fel a férfira, aki máris egy sikátor felé siet vele. A méltatlankodó, feddő hanglejtést megérti, amitől csak még bánatosabbá válik az arca, ahogy a földre kerül. Nagy szemekkel pislog, olyan kis elveszettnek és gyámoltalannak tűnik, ki se nézné belőle senki, hogy egy igazi fenevad bújik a belsejében.*
-Dakhnator...
*Kis kezeit kérlelőn nyújtja a húsdarabka felé, de nem kapja meg az egészet, csak egy kis cafatot. Mohón a szájába tömi, közben pedig már nyúl is, hogy még többet kapjon. Könnyű visszatartani, nem érződik a túlvilági hatalom, épp annyi erővel tiltakozik, mint egy korabeli emberlányka tenné. Vékony kis karjai így hát nem érik el a célját, elszontyolodva huppan egy üres ládára, szomorkásan nyalogatja ujjairól a vér maradékát, míg látómezejébe nem kerül egy újabb húsdarabka. Csodálkozva kapja fel a fejét, máris nyúl érte, kis ujjai ügyesen ragadják meg és tuszkolja szájába a fenséges falatot. Most már nem csügged el annyira, kíváncsian figyeli a szerzetest és nem is kell csalódnia, hamarosan újabb ételdarab lesz a jussa. Szóval így működik ez! Arca felderül, lábai pedig vidáman lendülnek, ahogy várja az újabb és újabb falatokat, amik érkeznek. Igazán nagyon finom, ahogy a hús teljesen elfogy, elégedetten felsóhajt és hátradől, mint jóllakott ragadozó, úgy nyalogatja tisztára két kezét. És még eközben is képes teljesen ártatlannak tűnni, arcán csak a gyermeki öröm látható. Amint tisztának ítéli magát, felpattan és a szerzetes elé lépve átkarolja, édesen bújva hozzá, épp csak nem dorombol. Szorításában nincs semmi erő, semmi fenyegetés, egy őszinte gesztus a részéről, amivel háláját szeretné kifejezni szavak nélkül is.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 21:01:50
Üzenet elküldve: 2014-06-01 21:01:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ing'taso Engumrak Rayight //
*A nénike lelkesen bólogat, máris felkapja a kért mennyiségű teát. A gnóm orra előtt hát három piros, egy mélyzöld, egy halványsárga és egy fehér szütyő lengedezik, mindegyikből a növények kellemes illata szállingózik.*
-60 aranyat adjon nekem, kedveském. Tudja, hogy hogyan kell teát csinálni, ugye? Veszi a forró vizet és beleszórja a füvet. Ne használjon túl sokat egyikből sem, mert vannak mellékhatásai. Két kanálnál többet ne tegyen egyikből sem, akkor még nem lesz baj és az íze is igazán finom. Csak aztán vigyázzon az ördögvigyorral, mert ha épp egy kisasszonykával találkozna, mielőtt issza, akkor annak nagyon csúnya vége lehet, mert nevetgélni fog. No, most már tud mindent.
*A teákat a gnóm felé nyújtja, hogy átvehesse, másik marka pedig szintén a levegőben pihen, nyitott tenyérrel felfelé, várva a fizetségre.*
*A nénike lelkesen bólogat, máris felkapja a kért mennyiségű teát. A gnóm orra előtt hát három piros, egy mélyzöld, egy halványsárga és egy fehér szütyő lengedezik, mindegyikből a növények kellemes illata szállingózik.*
-60 aranyat adjon nekem, kedveském. Tudja, hogy hogyan kell teát csinálni, ugye? Veszi a forró vizet és beleszórja a füvet. Ne használjon túl sokat egyikből sem, mert vannak mellékhatásai. Két kanálnál többet ne tegyen egyikből sem, akkor még nem lesz baj és az íze is igazán finom. Csak aztán vigyázzon az ördögvigyorral, mert ha épp egy kisasszonykával találkozna, mielőtt issza, akkor annak nagyon csúnya vége lehet, mert nevetgélni fog. No, most már tud mindent.
*A teákat a gnóm felé nyújtja, hogy átvehesse, másik marka pedig szintén a levegőben pihen, nyitott tenyérrel felfelé, várva a fizetségre.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 20:33:13
Üzenet elküldve: 2014-06-01 20:33:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő//
*Engumrak elgondolkodva figyeli az asszonyságot, és annak portékáját. Az ördögvigyor ismerős számára, de nem emlékszik hol hallotta a nevét. Az anyóka története a disznóval és a férjével egyáltalán nem érdekli, de kedvesen mosolyog, és a fejét csóválja mintha igazat adna a nénikének.*
-Akkor ördögvigyorból fogok kérni egy tasakkal.*Azután hallgatja mit ajánl a nő fájdalomcsillapítónak. Rövid gondolkodás után úgy gondolja, a legjobb lesz ha.*
-Mind a háromból kérek akkor, és ördögvigyorból is legyen akkor három tasak.*Mondja és leakasztja az erszényét, hogy leszámolhassa az árukat. Várja mennyit kér majd a nő, és számolgatja mennyit alkudozhat.*
*Engumrak elgondolkodva figyeli az asszonyságot, és annak portékáját. Az ördögvigyor ismerős számára, de nem emlékszik hol hallotta a nevét. Az anyóka története a disznóval és a férjével egyáltalán nem érdekli, de kedvesen mosolyog, és a fejét csóválja mintha igazat adna a nénikének.*
-Akkor ördögvigyorból fogok kérni egy tasakkal.*Azután hallgatja mit ajánl a nő fájdalomcsillapítónak. Rövid gondolkodás után úgy gondolja, a legjobb lesz ha.*
-Mind a háromból kérek akkor, és ördögvigyorból is legyen akkor három tasak.*Mondja és leakasztja az erszényét, hogy leszámolhassa az árukat. Várja mennyit kér majd a nő, és számolgatja mennyit alkudozhat.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 20:10:19
Üzenet elküldve: 2014-06-01 20:10:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon nagyon örül, hogy ilyen gyorsan meg tudták venni a szamarat. Még, ha egy kicsit sokba is rúgott, legalább nem időztek vele, ami jó jel, az útra nézve. Leon megsimogatja a csacsi nyakát, de úgy dönt, hogy tündérkéje nyakán is végigsimít. Közelebb hajol hozzá, és egy csókot nyom a nyakára. Ezután már viszont arra koncentrál, ami előttük van. Az útra, a jövőbeli kalandra, mi reájuk vár a jövőben. Körülnéz, hogy merre is kéne menniük. Úgy rémlik neki, hogy a szántókhoz, az erdőn keresztül vezet az út, úgyhogy arra.*
~Még jó, hogy megvettük a csacsit, nem töri fel a sajkát az út.~
*Gondolkodik magában kissé bohókásan, de tudja persze, hogy a lányt bizonyára erősebb fából faragták ilyennél, hiszen mindig is a földművesek nehéz munkája volt az övé. Átgondolja magában, merre kell menni, hogy az erdőbe jussanak. A kovácsműhely felé, ha jól emlékszik.*
~Nemrég voltál ott Leon, de miért is?~
*Kissé összekuszálódott egyszerű élete, mióta a tündérlánnyal találkozott. De már eszébe is jut a dolog. Fegyvert csináltatott, mert a régi tönkrement. Úgyhogy, arra fognak menni, ezt közli is kedvesével.*
-A kovács felé megyünk, mert van ott egy fegyverem.
*Nem akarja mondani, hogy minek a fegyver, de mégiscsak egyértelmű a dolog. Sok veszély leselkedik rájuk az erdőben. Főleg a gyönyörű tündérekre, hiszen sok férfi megkívánhatja őt. Reméli, hogy ez nem jut el Niara fejecskéjéig, mert abból csak bonyodalom lenne. Ezután vázolja további terveit.*
-Utána átvágunk az erdőn. Biztosan nem egy napos út lesz, mert lassan megyünk. Táboroznunk is kell majd, de maximum két nap.
*Gondolkodik hangosan. Ha egyedül volna, biztosan megkjárná egy nap alatt, de így kételkedik benne. Nem akarja, hogy a tündérke elfáradjon. Leon úgy dönt, hogy elindul, mert még az előtt szeretne az erdőbe érni, hogy besötétedik, hogy jó helyet tudjanak maguknak ott találni. El is indul, maga melett vezetve a kis csacsigoló lányt.*
*Leon nagyon örül, hogy ilyen gyorsan meg tudták venni a szamarat. Még, ha egy kicsit sokba is rúgott, legalább nem időztek vele, ami jó jel, az útra nézve. Leon megsimogatja a csacsi nyakát, de úgy dönt, hogy tündérkéje nyakán is végigsimít. Közelebb hajol hozzá, és egy csókot nyom a nyakára. Ezután már viszont arra koncentrál, ami előttük van. Az útra, a jövőbeli kalandra, mi reájuk vár a jövőben. Körülnéz, hogy merre is kéne menniük. Úgy rémlik neki, hogy a szántókhoz, az erdőn keresztül vezet az út, úgyhogy arra.*
~Még jó, hogy megvettük a csacsit, nem töri fel a sajkát az út.~
*Gondolkodik magában kissé bohókásan, de tudja persze, hogy a lányt bizonyára erősebb fából faragták ilyennél, hiszen mindig is a földművesek nehéz munkája volt az övé. Átgondolja magában, merre kell menni, hogy az erdőbe jussanak. A kovácsműhely felé, ha jól emlékszik.*
~Nemrég voltál ott Leon, de miért is?~
*Kissé összekuszálódott egyszerű élete, mióta a tündérlánnyal találkozott. De már eszébe is jut a dolog. Fegyvert csináltatott, mert a régi tönkrement. Úgyhogy, arra fognak menni, ezt közli is kedvesével.*
-A kovács felé megyünk, mert van ott egy fegyverem.
*Nem akarja mondani, hogy minek a fegyver, de mégiscsak egyértelmű a dolog. Sok veszély leselkedik rájuk az erdőben. Főleg a gyönyörű tündérekre, hiszen sok férfi megkívánhatja őt. Reméli, hogy ez nem jut el Niara fejecskéjéig, mert abból csak bonyodalom lenne. Ezután vázolja további terveit.*
-Utána átvágunk az erdőn. Biztosan nem egy napos út lesz, mert lassan megyünk. Táboroznunk is kell majd, de maximum két nap.
*Gondolkodik hangosan. Ha egyedül volna, biztosan megkjárná egy nap alatt, de így kételkedik benne. Nem akarja, hogy a tündérke elfáradjon. Leon úgy dönt, hogy elindul, mert még az előtt szeretne az erdőbe érni, hogy besötétedik, hogy jó helyet tudjanak maguknak ott találni. El is indul, maga melett vezetve a kis csacsigoló lányt.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 18:51:27
Üzenet elküldve: 2014-06-01 18:51:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ing'taso Engumrak Rayight //
*Egy alacsony, széles, kedves arcú asszonyság ücsörög békésen portékái mellett, fejkendője alól ősz varkocs ereszkedik a hátára, rövidlátó szeme pedig hunyorogva méregeti a sétálókat. A legkülönfélébb teákat lehet nála megkapni, mindegyiket a saját kezeivel készítette odahaza, így a leendő vásárlók teljesen biztosak lehetnek a jó minőségben. A pulton mellette szépen hímzett, különböző színű kis szütyők sorakoznak, mindegyik mást rejt magában. Írás nem látható egyiken sem, ennek ellenére az öregasszony pontosan tudja, mikor melyikhez nyúljon, hogy a vásárlók igényeinek megfeleljen.
Az elé lépő gnómra kedves mosolyt villant, majd kicsit közelebb hajol, hogy jól hallja, miféle kérdést intéz felé.*
-Ha jókedvet szeretne, akkor ezt tudom javasolni. Ördögvigyor tea. Nagyon kellemes, még ízesíteni sem kell, mert természetesen is édes, és olyan jó kedve lesz tőle, hogy a hasa fog belefájdulni a sok nevetésbe. Úgy higgye el, drága jó uram nem teában itta, hanem pipában füstölte, hát még azon is csak rötyögött, amikor a malac megellett! Szegény Rézihez hívni is kellett a szomszédot, hogy segítsen, mert az uram bizony csak állt és nevetett rajta!
*Buzgón felpattan, máris egy piros színű, barna fonallal hímzett szütyőt emel ki a sokaságból, mutatva vevője felé, miközben magyaráz.*
-Ha fájdalmat akar csillapítani, arra többet is ajánlhatok. Van cickafarkfű, csalán, somkóró... Mindegyik igen hatásos, többnyire ízlés dolga, hogy ki melyiket használja. Nos, milyet adhatok?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.01 18:57:45
*Egy alacsony, széles, kedves arcú asszonyság ücsörög békésen portékái mellett, fejkendője alól ősz varkocs ereszkedik a hátára, rövidlátó szeme pedig hunyorogva méregeti a sétálókat. A legkülönfélébb teákat lehet nála megkapni, mindegyiket a saját kezeivel készítette odahaza, így a leendő vásárlók teljesen biztosak lehetnek a jó minőségben. A pulton mellette szépen hímzett, különböző színű kis szütyők sorakoznak, mindegyik mást rejt magában. Írás nem látható egyiken sem, ennek ellenére az öregasszony pontosan tudja, mikor melyikhez nyúljon, hogy a vásárlók igényeinek megfeleljen.
Az elé lépő gnómra kedves mosolyt villant, majd kicsit közelebb hajol, hogy jól hallja, miféle kérdést intéz felé.*
-Ha jókedvet szeretne, akkor ezt tudom javasolni. Ördögvigyor tea. Nagyon kellemes, még ízesíteni sem kell, mert természetesen is édes, és olyan jó kedve lesz tőle, hogy a hasa fog belefájdulni a sok nevetésbe. Úgy higgye el, drága jó uram nem teában itta, hanem pipában füstölte, hát még azon is csak rötyögött, amikor a malac megellett! Szegény Rézihez hívni is kellett a szomszédot, hogy segítsen, mert az uram bizony csak állt és nevetett rajta!
*Buzgón felpattan, máris egy piros színű, barna fonallal hímzett szütyőt emel ki a sokaságból, mutatva vevője felé, miközben magyaráz.*
-Ha fájdalmat akar csillapítani, arra többet is ajánlhatok. Van cickafarkfű, csalán, somkóró... Mindegyik igen hatásos, többnyire ízlés dolga, hogy ki melyiket használja. Nos, milyet adhatok?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.01 18:57:45
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 17:13:48
Üzenet elküldve: 2014-06-01 17:13:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő//
*A gnóm örül, hiszen többet keresett ezen a szamáron, mint tegnap majd kétszáz süteményen. Kétszer is átszámolja, hogy mennyi pénzt fizetett neki a szerencsehozója. Miután a háromszázötven aranyat a többi mellé rakja elégedetten kezd el keresni valamit, ami alkalmas arra, hogy elvigye a barbár főnöknek ajándék néven. Így jut a kovácshoz, de úgy gondolja fegyvere van elég egy ilyen törzsnek.~Vajon mit tudok vinni nekik? Talán ha tudnék szerezni valami jól kinézőt, bár ki tudja, lehet nem is annyira barbárok, inkább csak annak tartják őket. Lova biztos van sok, az ilyen nomádoknak az szokott lenni. De, ha most telepedtek le, akkor talán valamilyen magoknak örülne.~Gondolkodik, és mivel épp egy növényeket áruló kereskedőhöz ér, a gondolataiban felmerülnek a magok.~Sajnos azt hiszem már vetés után vagyunk, de nem vagyok biztos benne. Viszont mindenképp jó ötletnek tűnik valamilyen növény vétele. Vajon milyen korban lehet, talán ha valami kellemes teát vinnék neki.~Azzal megáll, hogy szemügyre vegye az árút.*
-Jó napot, ön árul gyógyteákat is? Tudja szükségem lenne fájdalomcsillapító teákra, és valami olyanra, ami alkalmas felvidítani az embert?*A kereskedőt figyeli, és reméli, hogy az rendelkezik a számára szükséges gyógynövényekkel. Közben érdeklődve vizsgálja miket árulnak miket árulnak még körülötte, és közben gondolkodik azon mit vehetne még amit érdemes vinni a törzsbe, hogy ott valamilyen módon felhasználja.*
*A gnóm örül, hiszen többet keresett ezen a szamáron, mint tegnap majd kétszáz süteményen. Kétszer is átszámolja, hogy mennyi pénzt fizetett neki a szerencsehozója. Miután a háromszázötven aranyat a többi mellé rakja elégedetten kezd el keresni valamit, ami alkalmas arra, hogy elvigye a barbár főnöknek ajándék néven. Így jut a kovácshoz, de úgy gondolja fegyvere van elég egy ilyen törzsnek.~Vajon mit tudok vinni nekik? Talán ha tudnék szerezni valami jól kinézőt, bár ki tudja, lehet nem is annyira barbárok, inkább csak annak tartják őket. Lova biztos van sok, az ilyen nomádoknak az szokott lenni. De, ha most telepedtek le, akkor talán valamilyen magoknak örülne.~Gondolkodik, és mivel épp egy növényeket áruló kereskedőhöz ér, a gondolataiban felmerülnek a magok.~Sajnos azt hiszem már vetés után vagyunk, de nem vagyok biztos benne. Viszont mindenképp jó ötletnek tűnik valamilyen növény vétele. Vajon milyen korban lehet, talán ha valami kellemes teát vinnék neki.~Azzal megáll, hogy szemügyre vegye az árút.*
-Jó napot, ön árul gyógyteákat is? Tudja szükségem lenne fájdalomcsillapító teákra, és valami olyanra, ami alkalmas felvidítani az embert?*A kereskedőt figyeli, és reméli, hogy az rendelkezik a számára szükséges gyógynövényekkel. Közben érdeklődve vizsgálja miket árulnak miket árulnak még körülötte, és közben gondolkodik azon mit vehetne még amit érdemes vinni a törzsbe, hogy ott valamilyen módon felhasználja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051