Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:28:44
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
~Áh, végre a piactér. Már éppen ideje, hogy beszerezzek egy-két dolgot.~
*Rikka egy pillanatig zavartan néz szét a sok kereskedő és ember között, és hirtelen nem is tudja merre induljon el. Egy kicsit téblábol, és próbálja elkerülni, hogy valakibe véletlen beleütközzön, miközben lassan, de biztosan átverekedi magát a kavalkádon.*
-Bájitalok, bájitalok. Igen az kell. *Mormogja magában, és vadul keresi a megfelelő embert a kereskedők tömegében. Mikor megtalálja gyanakodva néz a férfira.*
-Hmmm, látom szeretsz titokzatos lenni, még azt sem árulod el mire is jók ezek valójában, és az árát is megkéred.*
A hozzászólás írója (Rikka Bressis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.30 21:42:47
*Rikka egy pillanatig zavartan néz szét a sok kereskedő és ember között, és hirtelen nem is tudja merre induljon el. Egy kicsit téblábol, és próbálja elkerülni, hogy valakibe véletlen beleütközzön, miközben lassan, de biztosan átverekedi magát a kavalkádon.*
-Bájitalok, bájitalok. Igen az kell. *Mormogja magában, és vadul keresi a megfelelő embert a kereskedők tömegében. Mikor megtalálja gyanakodva néz a férfira.*
-Hmmm, látom szeretsz titokzatos lenni, még azt sem árulod el mire is jók ezek valójában, és az árát is megkéred.*
A hozzászólás írója (Rikka Bressis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.30 21:42:47
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:12:18
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:12:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Niara csak csodálja azt, hogy az előző mondata ellenére a férfi még mindig olyan közel van hozzá. Nem komorodott el, még csak el sem engedte a lányt, mint ahogy azt ő várta, hogy be fog következni. Azt hitte, ez majd hatással lesz rá, de úgy tűnik, Leon biztos a dolgában, és nem akarja elereszteni. Ahogy az ajkak a nyakához érnek, hirtelen, alig észrevehetően beleborzong. Bőre libabőrössé válik tőle, nem hiába, hiszen egy nő egyik legérzékenyebb testrésze a nyaka. Ez még a tündérekre is igaz.
Valójában nem akart olyasmit mondani, ami azt a feltételezést erősítené, hogy Leon hazudik, nem erről van szó, csupán próbált utalni arra, ami a szívét nyomja. Csak most tudatosul benne, mi volt az a különös érzés, amit akkor érzett, amikor kiderült, hogy a férfinak felesége van. Egy icipicit, mintha szomorúság fogta volna el, de csak egy pillanatra, hiszen el is hessegette a gondolatot: badarság. Most viszont szembesülnie kell vele, hogy ő sem igazán közömbös Leon iránt. Ilyenekre egészen eddig nem is mert gondolni, bár ott volt ez minden pirulásban és elmotyogott mondatban.
Lassan fordítja a férfi felé a fejét, a homlokára kapott puszi után. Talán hagynia kellene, hogy egyszer ő is elveszítse a fejét, csak egy percre, vagy egy pillanatra. Elvégre, sosem történt még vele hasonló, és ki tudja, lesz-e még alkalma arra, hogy valaki iránt így érezzen. Így sikerül magát meggyőznie, és ha a férfi újra meg akarja csókolni, ezúttal már nem fogja elfordítani a fejét, s azt is tudja, hogy a következő csókkal, szinte tálcán nyújtja majd át a szívét.*
*Niara csak csodálja azt, hogy az előző mondata ellenére a férfi még mindig olyan közel van hozzá. Nem komorodott el, még csak el sem engedte a lányt, mint ahogy azt ő várta, hogy be fog következni. Azt hitte, ez majd hatással lesz rá, de úgy tűnik, Leon biztos a dolgában, és nem akarja elereszteni. Ahogy az ajkak a nyakához érnek, hirtelen, alig észrevehetően beleborzong. Bőre libabőrössé válik tőle, nem hiába, hiszen egy nő egyik legérzékenyebb testrésze a nyaka. Ez még a tündérekre is igaz.
Valójában nem akart olyasmit mondani, ami azt a feltételezést erősítené, hogy Leon hazudik, nem erről van szó, csupán próbált utalni arra, ami a szívét nyomja. Csak most tudatosul benne, mi volt az a különös érzés, amit akkor érzett, amikor kiderült, hogy a férfinak felesége van. Egy icipicit, mintha szomorúság fogta volna el, de csak egy pillanatra, hiszen el is hessegette a gondolatot: badarság. Most viszont szembesülnie kell vele, hogy ő sem igazán közömbös Leon iránt. Ilyenekre egészen eddig nem is mert gondolni, bár ott volt ez minden pirulásban és elmotyogott mondatban.
Lassan fordítja a férfi felé a fejét, a homlokára kapott puszi után. Talán hagynia kellene, hogy egyszer ő is elveszítse a fejét, csak egy percre, vagy egy pillanatra. Elvégre, sosem történt még vele hasonló, és ki tudja, lesz-e még alkalma arra, hogy valaki iránt így érezzen. Így sikerül magát meggyőznie, és ha a férfi újra meg akarja csókolni, ezúttal már nem fogja elfordítani a fejét, s azt is tudja, hogy a következő csókkal, szinte tálcán nyújtja majd át a szívét.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:16:38
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:16:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon nem igazán tudja még mindig hova tenni a dolgot, hiszen a lány először nem válaszol neki. Erre a dologra a férfi egy egészen kicsit elbizonytalanodik, de nem annyira, hogy ez látható legyen. Mivel a lány elfordítja fejét, Leon más pontokat keres a lányon, amit megcsókolhat. Ez jelen esetben a válla, majd a nyaka. A lány nyakán hosszasan időzik el, azután is, hogy kimondta azt a mondatot, amiben kétségei rejteznek. Egyrészt azért csókolgatja a lány nyakát, mert élvezi a tündér forró bőrével való érintkezést, másrészt pedig, hogy összeszedje gondolatait. Persze tudja igazából, hogy mit is gondol, de ezt olyan csomagolásba kell öltöztetni, ami megfelel a lánynak. Leon tudja, hogy szereti ezt a kis tündérlányt, és most csak ez számít, semmi más.*
-Talán azt mondod, hogy hazudok? Butuska kislány!
*Teszi fel a kérdést, amire választ sem vár. Igazából nem is akarná hallani, hogy mit gondol erről a lány, ezért azonnal, levegővételnyi szünetet sem hagyva a két mondat között, folytatja.*
-A feleségemet évekig nem fogom látni. Talán lehet, hogy sosem jön többet haza. Ez a legvalószínűbb, hiszen azért utazott el, mert már nem volt meg köztünk az a kapcsolat.
*Itt egy puszit nyom a lány homlokára.*
-Az a kapcsolat, ami veled most megvan. A fiam pedig egy szót sem fog szólni miatta. A legkevésbé az érdekelné, hogy...
*Itt megáll először, hirtelenjében azt akarta mondani, hogy "kivel bújok ágyba", de ezt mégsem mondhatja ki hangosan, így ezzel folytatja.*
-Hogy kit szeretek.
*Ezzel ő egy kicsit mélyebbre kóricál ujjaival, és újrapróbálkozik azzal a csókkal. Újra át akarja érezni azt az érzést, amit pár perccel ezelőtt érzett, amikor összekapcsolódott az ajkuk.*
*Leon nem igazán tudja még mindig hova tenni a dolgot, hiszen a lány először nem válaszol neki. Erre a dologra a férfi egy egészen kicsit elbizonytalanodik, de nem annyira, hogy ez látható legyen. Mivel a lány elfordítja fejét, Leon más pontokat keres a lányon, amit megcsókolhat. Ez jelen esetben a válla, majd a nyaka. A lány nyakán hosszasan időzik el, azután is, hogy kimondta azt a mondatot, amiben kétségei rejteznek. Egyrészt azért csókolgatja a lány nyakát, mert élvezi a tündér forró bőrével való érintkezést, másrészt pedig, hogy összeszedje gondolatait. Persze tudja igazából, hogy mit is gondol, de ezt olyan csomagolásba kell öltöztetni, ami megfelel a lánynak. Leon tudja, hogy szereti ezt a kis tündérlányt, és most csak ez számít, semmi más.*
-Talán azt mondod, hogy hazudok? Butuska kislány!
*Teszi fel a kérdést, amire választ sem vár. Igazából nem is akarná hallani, hogy mit gondol erről a lány, ezért azonnal, levegővételnyi szünetet sem hagyva a két mondat között, folytatja.*
-A feleségemet évekig nem fogom látni. Talán lehet, hogy sosem jön többet haza. Ez a legvalószínűbb, hiszen azért utazott el, mert már nem volt meg köztünk az a kapcsolat.
*Itt egy puszit nyom a lány homlokára.*
-Az a kapcsolat, ami veled most megvan. A fiam pedig egy szót sem fog szólni miatta. A legkevésbé az érdekelné, hogy...
*Itt megáll először, hirtelenjében azt akarta mondani, hogy "kivel bújok ágyba", de ezt mégsem mondhatja ki hangosan, így ezzel folytatja.*
-Hogy kit szeretek.
*Ezzel ő egy kicsit mélyebbre kóricál ujjaival, és újrapróbálkozik azzal a csókkal. Újra át akarja érezni azt az érzést, amit pár perccel ezelőtt érzett, amikor összekapcsolódott az ajkuk.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:54:05
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:54:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Rahil Asri Yalaedil//
*Nagy örömködés közepette írja alá ő is a papírost, illetve teszi el a pénzt magának.*
- Az árut a holnapi nap folyamán, estebéd környékén szállíttatom. Két jó erőben lévő ifjú fogja elvinni, és ha szépen kéri őket, pár percet maradnak is, hogy a házban elrendezzék az árut.
*Azzal megnézi a címet, amit ezután az eredar felír neki, majd bólint, hogy nem lesz gond a megtalálásával.*
- Viszontlátásra, Hölgyem, remélem, hogy sokáig fogja szolgálni a bútordarab. *Azzal mosolyogva búcsút int, bár éppen nincs nagy kereslet, senki más nem jön a boltjába. Legalábbis az elkövetkezendő pár percben, amikor még Rahil ezt egyáltalán láthatná.*
*Nagy örömködés közepette írja alá ő is a papírost, illetve teszi el a pénzt magának.*
- Az árut a holnapi nap folyamán, estebéd környékén szállíttatom. Két jó erőben lévő ifjú fogja elvinni, és ha szépen kéri őket, pár percet maradnak is, hogy a házban elrendezzék az árut.
*Azzal megnézi a címet, amit ezután az eredar felír neki, majd bólint, hogy nem lesz gond a megtalálásával.*
- Viszontlátásra, Hölgyem, remélem, hogy sokáig fogja szolgálni a bútordarab. *Azzal mosolyogva búcsút int, bár éppen nincs nagy kereslet, senki más nem jön a boltjába. Legalábbis az elkövetkezendő pár percben, amikor még Rahil ezt egyáltalán láthatná.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:52:47
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:52:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Ugyan elfordította a fejét, de még mindig öleli a férfit. Erről a tényről igazából meg is feledkezik. Teljesen összezavarodott. A szíve hevesen ver, a szívdobogása szinte a fejében lüktet. Most csak arra tud gondolni, mi lehet Leon feleségével, és a gyermekével. Ez az erős férfi most érte, egy földműves kis tündérért, akit csak egy napja ismer, eldobna mindent? Megkockáztatná, hogy elveszíti a feleségét? És talán vele együtt a fiát is? Ez sehogy sem fér Niara fejébe, nem akar bajt okozni annak, aki ilyen sok mindent megtett érte.
Még akkor sem néz Leonra, amikor a csókról kérdezi őt. Miért is nem csókolt vissza? Fogalma sincs, talán egy kissé megrémült, hiszen őt még sohasem csókolta meg senki. Nem is igazán tudja, hogyan kell az ilyesmit csinálni. Ezt persze nem fogja bevallani soha. Nem is felel a kérdésre, most ennél sokkal nagyobb probléma az, ami nem hagyja nyugodni őt, és amit Leon vallomása után egyszerűen nem is tud tovább magában tartani.*
-Nem! Ez nem igaz! A feleségedet, és a fiadat szereted a legjobban! *Kontráz rá, ám még mindig nem néz fel a férfira. Talán, csak nem akarja, hogy még jobban összezavarodjon, vagy esetleg elgyengüljön, és megfeledkezzen mindenről. Akkor lehet, hogy ő is hasonló, meggondolatlan dolgokat mondana. Nem, Leon nem mondhat neki ilyesmiket, főleg nem azt, hogy szereti, még akkor sem, ha ettől olyan különös, kellemes érzés járja át, amit még sosem tapasztalt.*
*Ugyan elfordította a fejét, de még mindig öleli a férfit. Erről a tényről igazából meg is feledkezik. Teljesen összezavarodott. A szíve hevesen ver, a szívdobogása szinte a fejében lüktet. Most csak arra tud gondolni, mi lehet Leon feleségével, és a gyermekével. Ez az erős férfi most érte, egy földműves kis tündérért, akit csak egy napja ismer, eldobna mindent? Megkockáztatná, hogy elveszíti a feleségét? És talán vele együtt a fiát is? Ez sehogy sem fér Niara fejébe, nem akar bajt okozni annak, aki ilyen sok mindent megtett érte.
Még akkor sem néz Leonra, amikor a csókról kérdezi őt. Miért is nem csókolt vissza? Fogalma sincs, talán egy kissé megrémült, hiszen őt még sohasem csókolta meg senki. Nem is igazán tudja, hogyan kell az ilyesmit csinálni. Ezt persze nem fogja bevallani soha. Nem is felel a kérdésre, most ennél sokkal nagyobb probléma az, ami nem hagyja nyugodni őt, és amit Leon vallomása után egyszerűen nem is tud tovább magában tartani.*
-Nem! Ez nem igaz! A feleségedet, és a fiadat szereted a legjobban! *Kontráz rá, ám még mindig nem néz fel a férfira. Talán, csak nem akarja, hogy még jobban összezavarodjon, vagy esetleg elgyengüljön, és megfeledkezzen mindenről. Akkor lehet, hogy ő is hasonló, meggondolatlan dolgokat mondana. Nem, Leon nem mondhat neki ilyesmiket, főleg nem azt, hogy szereti, még akkor sem, ha ettől olyan különös, kellemes érzés járja át, amit még sosem tapasztalt.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:22:53
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:22:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon az első pillanattól vonzalmat érzett a tündérlány irányt. Ezért is ment oda hozzá. Valami megmagyarázhatatlan melegséget érez a bensőjében, ebben a pillanatban, amikor Niara bújik hozzá. El is feledkezik a környezetéről, arról, hogy hol is vannak. Nem is igazán érdekli, amíg a lány itt ül az ölében, és karjaiban tarthatja. Leon nem is tudja mit érez. Valahogyan ez a vonzalom erősebb annál, ami a feleségéhez fűzi. Nem érti, hogyan lehet ez, de nem is számít igazán. Mikor a lány engedi a csókot, Leon testén kellemes nyugalom és melegség árad keresztül. Arra a pár pillanatra még szemét is becsukja, hogy tökéletesen megszűnjön körülötte a világ és csak Niara testét érezze a karjaival és ajkaival is. De nem tart sokáig a felejthetetlen élmény és mámor. A tündérke kiszakítja magát ebből a tökéletes idillből. Leon nem tudja mit is tegyen ebben a pillanatban, hiszen, ha eddig nővel volt, mindig addig jutottak, amikor ő szerette volna, nem pedig fordítva. Ez váratlanul érte, főleg azok után, hogy látta tündérkéje minden pontját a fürdőben. Ezek után nem érti, miért nem enged neki a lány. De kétségeit természetesen nem mutatja ki, hiszen az olyan lenne, mintha birtokolni akarná a lány érzéseit és testét. Erre pedig csak később szeretne kitérni. Jelenleg ez a csók is hatalmas örömet okozott neki. Azonban nem hagyja nyugodni a dolog. Kezét finoman becsúsztatja a lány nadrágjába, a derekánál kicsit lejjebbi pontra. Hatalmas szemekkel néz a lányra.*
-Miért nem csókoltál vissza?
*Hangja nem követelődző, teljesen nyugodt, egy biztató mosollyal zárja a mondatot. Azonban nem elégszik meg mégsem ennyivel, tudatni akarja a lánnyal, mit is érez valójában.*
-Szeretlek Niara! Jobban, mint bárkit!
*Ez részben igaz csak, hiszen legjobban fiát szereti apaként a legjobban.*
*Leon az első pillanattól vonzalmat érzett a tündérlány irányt. Ezért is ment oda hozzá. Valami megmagyarázhatatlan melegséget érez a bensőjében, ebben a pillanatban, amikor Niara bújik hozzá. El is feledkezik a környezetéről, arról, hogy hol is vannak. Nem is igazán érdekli, amíg a lány itt ül az ölében, és karjaiban tarthatja. Leon nem is tudja mit érez. Valahogyan ez a vonzalom erősebb annál, ami a feleségéhez fűzi. Nem érti, hogyan lehet ez, de nem is számít igazán. Mikor a lány engedi a csókot, Leon testén kellemes nyugalom és melegség árad keresztül. Arra a pár pillanatra még szemét is becsukja, hogy tökéletesen megszűnjön körülötte a világ és csak Niara testét érezze a karjaival és ajkaival is. De nem tart sokáig a felejthetetlen élmény és mámor. A tündérke kiszakítja magát ebből a tökéletes idillből. Leon nem tudja mit is tegyen ebben a pillanatban, hiszen, ha eddig nővel volt, mindig addig jutottak, amikor ő szerette volna, nem pedig fordítva. Ez váratlanul érte, főleg azok után, hogy látta tündérkéje minden pontját a fürdőben. Ezek után nem érti, miért nem enged neki a lány. De kétségeit természetesen nem mutatja ki, hiszen az olyan lenne, mintha birtokolni akarná a lány érzéseit és testét. Erre pedig csak később szeretne kitérni. Jelenleg ez a csók is hatalmas örömet okozott neki. Azonban nem hagyja nyugodni a dolog. Kezét finoman becsúsztatja a lány nadrágjába, a derekánál kicsit lejjebbi pontra. Hatalmas szemekkel néz a lányra.*
-Miért nem csókoltál vissza?
*Hangja nem követelődző, teljesen nyugodt, egy biztató mosollyal zárja a mondatot. Azonban nem elégszik meg mégsem ennyivel, tudatni akarja a lánnyal, mit is érez valójában.*
-Szeretlek Niara! Jobban, mint bárkit!
*Ez részben igaz csak, hiszen legjobban fiát szereti apaként a legjobban.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:20:41
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:20:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Lassan átsétál a piactéren. De a kölyök furcsán viselkedik belső zsebében. Mintha valami szorítaná a nyakát, talán a bőrszíj, de Los ezt leellenőrizte, a nyakpántja nem szoros. De valami baja mégis van. Szépen lassan elfogy ereje, majd csendesen, levegőt alig véve elalszik. Erős szuszogásai elárulják, valami nincs renden vele. Talán megfázott. Mindenesetre, elaludt, így csendesen folytatja tovább útját Losriel a gazdagnegyed irányába.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 14:05:11
Üzenet elküldve: 2014-05-30 14:05:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Niara nagyon jól tudja, hogy Leon nem tartozik a földművesek közé. Úgy gondolja, hogy már így is rengeteget segített rajta, és azt, hogy még a földeken is segítsen neki, már túl nagy szívesség, pláne úgy, hogy azt sem tudja még, hogy viszonozza ezt neki. Az igazság az, hogy a lány nem akar Leon előtt sírni, mint ahogy előző nap tette. Azóta bizony sok minden változott benne, habár mindig is erős jellem volt, legalábbis a maga módján - ezt leginkább a földeken dolgozók tudnák igazolni.
Amikor látja, hogy Leon arcáról eltűnik a mosoly, még nehezebben folytatja a mondatait. Sokkal jobban szereti, ha a férfi mosolyog - olyankor ő is sokkal jobban érzi magát.
Szorosan öleli, s kénytelen magának is bevallani, hogy nagyon megkedvelte őt az elmúlt egy napban. Nem is tudja, hogyan kerülhetett valaki ilyen gyorsan ennyire közel hozzá. Hiszen még alig ismeri...
Még mielőtt egy szót is ki tudja ejteni a száján, hogy esetleg visszakérdezzen, már érzi is, ahogy a férfi keze a hátára simít, és ahogy az ajka megtalálja az övét. Ilyesmiben még sohasem volt része, így hát nem is nagyon tudja, hogyan reagáljon. Ebben a pillanatban úgy tűnik, nem bánja a csókot, hiszen nem ellenkezik, sőt, mintha megpróbálná viszonozni azt. Azonban ez a meghitt jelenet sem tarthat örökké... A lánynak pár önfeledt másodperc után eszébe jut, mit is tesznek, és hogy ezzel mekkora hibát követnek el. Hiába vonzza őt ennyire a férfi, ha már egyszer gyűrű van az ujján. Ekkor lassan elfordítja a fejét, elszakadva Leon ajkaitól. Arca teljesen kipirult, és most nem néz fel megmentőjére.
~Micsoda bolond vagyok! Mégis mit művelek...?~*
*Niara nagyon jól tudja, hogy Leon nem tartozik a földművesek közé. Úgy gondolja, hogy már így is rengeteget segített rajta, és azt, hogy még a földeken is segítsen neki, már túl nagy szívesség, pláne úgy, hogy azt sem tudja még, hogy viszonozza ezt neki. Az igazság az, hogy a lány nem akar Leon előtt sírni, mint ahogy előző nap tette. Azóta bizony sok minden változott benne, habár mindig is erős jellem volt, legalábbis a maga módján - ezt leginkább a földeken dolgozók tudnák igazolni.
Amikor látja, hogy Leon arcáról eltűnik a mosoly, még nehezebben folytatja a mondatait. Sokkal jobban szereti, ha a férfi mosolyog - olyankor ő is sokkal jobban érzi magát.
Szorosan öleli, s kénytelen magának is bevallani, hogy nagyon megkedvelte őt az elmúlt egy napban. Nem is tudja, hogyan kerülhetett valaki ilyen gyorsan ennyire közel hozzá. Hiszen még alig ismeri...
Még mielőtt egy szót is ki tudja ejteni a száján, hogy esetleg visszakérdezzen, már érzi is, ahogy a férfi keze a hátára simít, és ahogy az ajka megtalálja az övét. Ilyesmiben még sohasem volt része, így hát nem is nagyon tudja, hogyan reagáljon. Ebben a pillanatban úgy tűnik, nem bánja a csókot, hiszen nem ellenkezik, sőt, mintha megpróbálná viszonozni azt. Azonban ez a meghitt jelenet sem tarthat örökké... A lánynak pár önfeledt másodperc után eszébe jut, mit is tesznek, és hogy ezzel mekkora hibát követnek el. Hiába vonzza őt ennyire a férfi, ha már egyszer gyűrű van az ujján. Ekkor lassan elfordítja a fejét, elszakadva Leon ajkaitól. Arca teljesen kipirult, és most nem néz fel megmentőjére.
~Micsoda bolond vagyok! Mégis mit művelek...?~*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 07:39:08
Üzenet elküldve: 2014-05-30 07:39:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon valóban nem esik kétségbe. Még nem adta fel annak a reményét, hogy az apja otthon lehet. Valójában kicsi rá az esély, de megtörténhet.Azonban, ha tényleg otthon lenne az apja, Leon egyszerűen visszafordulna, és nem adná a lányt neki. De persze ezen nem éri meg gondolkodni, meglátják, mikor odaérnek. Leon, mikor meglátja a másikat könnyezni, letörli az arcát. Most az egyszer gondolja ebben az egyetlen pillanatban Niaráról, hogy felnőttként viselkedik, és erős jelleme van. Ahhoz képest, ami akkor volt, mikor először találkoztak, a lány, most, mintha sokkal erősebb volna. Csak könnyezik, de kezd el hisztizni. Leon másra sem gondol, csak arra, hogyan is oldhatná meg az egészet hideg fejjel. Gondolkodásából ébreszti fel a lány hangja. Halk szóval szól Leonhoz. Leon nem is igazán érti, hogy tündérkéje miért beszél butaságokat. Mégis mi az, hogy nem kérheti?*
~Ejnye kislány, beengedtél a magadhoz a fürdőbe is, azt kérhetsz amit csak akarsz.~
*Ezen halványan elmosolyodik, de le is törli azonnal az arcáról, amikor lány folytatja. Nem hiszi el a tündérkének, hogy nem fogja fel a dolgokat. Talán mégis ugyan olyan, mint a találkozásukkor.*
~Igen, ugyanolyan butuska.~
*Ekkor kezd bele Niara, hogy megköszönjön mindent. Leon ezeket hallgatva, egyáltalán nem érti, miért is kap köszönetet, de mégis jól esik neki a dolog. Ekkor vetődik fel a lányban a viszonzás kérdése. Leon egy pillanatra elgondolkodik, hogy a lány mivel is viszonozhatná, ha már ennyire akarja. Eszébe jut valami. A lány átöleli őt, Leon pedig átkarolja őt. Egy leheletnyivel erősebben szorítja magához, mint eddig. Belenéz a lány hatalmas, zöld szemeibe. Elmosolyodik.*
-Ha szeretnéd, van rá egy mód, hogy viszonozd!
*De ekkor nem hagyja szóhoz jutni a lányt. Kezeit a lány derekára rakja, és ujjaival finoman a lány ruhája alá nyúl. Csak annyira, hogy érezhesse tündérkéjének, puha bőrét, és megcsókolja Niarát. Ajkait az övére tapasztja. Ez még nem igazi csók, csak afféle próbálkozás, hogy a lány benne van-e a dologban, hogy ezzel hálája meg az érte tett szívességeket. Ha a lány visszacsókol, Leon ujjai végigzongoráznak Niara gerincén, másik kezét pedig a lány csípőjén nyugtatja továbbra is. Akármit is tesz a lány, ha visszacsókol, ha nem, Leon nem engedi ki a karjaiból.*
*Leon valóban nem esik kétségbe. Még nem adta fel annak a reményét, hogy az apja otthon lehet. Valójában kicsi rá az esély, de megtörténhet.Azonban, ha tényleg otthon lenne az apja, Leon egyszerűen visszafordulna, és nem adná a lányt neki. De persze ezen nem éri meg gondolkodni, meglátják, mikor odaérnek. Leon, mikor meglátja a másikat könnyezni, letörli az arcát. Most az egyszer gondolja ebben az egyetlen pillanatban Niaráról, hogy felnőttként viselkedik, és erős jelleme van. Ahhoz képest, ami akkor volt, mikor először találkoztak, a lány, most, mintha sokkal erősebb volna. Csak könnyezik, de kezd el hisztizni. Leon másra sem gondol, csak arra, hogyan is oldhatná meg az egészet hideg fejjel. Gondolkodásából ébreszti fel a lány hangja. Halk szóval szól Leonhoz. Leon nem is igazán érti, hogy tündérkéje miért beszél butaságokat. Mégis mi az, hogy nem kérheti?*
~Ejnye kislány, beengedtél a magadhoz a fürdőbe is, azt kérhetsz amit csak akarsz.~
*Ezen halványan elmosolyodik, de le is törli azonnal az arcáról, amikor lány folytatja. Nem hiszi el a tündérkének, hogy nem fogja fel a dolgokat. Talán mégis ugyan olyan, mint a találkozásukkor.*
~Igen, ugyanolyan butuska.~
*Ekkor kezd bele Niara, hogy megköszönjön mindent. Leon ezeket hallgatva, egyáltalán nem érti, miért is kap köszönetet, de mégis jól esik neki a dolog. Ekkor vetődik fel a lányban a viszonzás kérdése. Leon egy pillanatra elgondolkodik, hogy a lány mivel is viszonozhatná, ha már ennyire akarja. Eszébe jut valami. A lány átöleli őt, Leon pedig átkarolja őt. Egy leheletnyivel erősebben szorítja magához, mint eddig. Belenéz a lány hatalmas, zöld szemeibe. Elmosolyodik.*
-Ha szeretnéd, van rá egy mód, hogy viszonozd!
*De ekkor nem hagyja szóhoz jutni a lányt. Kezeit a lány derekára rakja, és ujjaival finoman a lány ruhája alá nyúl. Csak annyira, hogy érezhesse tündérkéjének, puha bőrét, és megcsókolja Niarát. Ajkait az övére tapasztja. Ez még nem igazi csók, csak afféle próbálkozás, hogy a lány benne van-e a dologban, hogy ezzel hálája meg az érte tett szívességeket. Ha a lány visszacsókol, Leon ujjai végigzongoráznak Niara gerincén, másik kezét pedig a lány csípőjén nyugtatja továbbra is. Akármit is tesz a lány, ha visszacsókol, ha nem, Leon nem engedi ki a karjaiból.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-29 23:51:41
Üzenet elküldve: 2014-05-29 23:51:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Egyre közelebb érnek a standhoz, és érzi, hogy a gyomra összeszorul az idegességtől, ám még nem lát semmit, hiszen alacsonyabb az átlagnál. A tömeg viszont szépen lassan eloszlik előtte, hiszen a standnál nem nézelődik senki. Senki. Üres, teljesen. Pont úgy, ahogy ebben a pillanatban a világ is, a tündér számára. Nincs ott, apja nem várja, még a közelben sincs, sehol. Talán soha nem látja viszont...Talán? Szinte egészen biztos. Csak áll, lefagyva, nagyra nyílt szemekkel. Csaknem minden reménye összetört. Még álltathatja magát azzal, hogy talán az apja keresi őt, és elkerülték egymást, vagy esetleg hazament, és ott várja, de be kell látnia, hogy erre elenyésző esély van.
Leon karjaiban aztán nem bírja tovább, és a könnyei végigfolynak az arcán.*
-Nincs itt... *Suttogja, hangja szinte elveszik a piac zajában. Szinte ösztönösen bújik oda a férfi mellkasához. Nem tudna most ellenkezni sem, a stand üressége annyira fájdalmas számára, hogy nem is tud másra figyelni. Szinte azt sem veszi észre, hogy Leon helyet foglal, és az ölébe ülteti. Nem tör ki zokogásban, hisztériában, és még csak ki sem borul. Csendesen tűr, meglepően nyugodtan. Pár néma könnycsepp az, ami a gyászát kimeríti. A mélységes szomorúságot és fájdalmat azonban a szemeiből nem tudja kiűzni. Egy ideig csak néz Leonra, akinek a közelsége valószínűleg szintén hatással van arra, hogy nem esik kétségbe, és nem tör rá síró roham. Látja rajta, hogy milyen nyugodt, és hogy bátran mer szembe szállni vele együtt az akadályokkal. De ezt nem kérheti tőle.*
-Haza...? *Kérdezi halkan, de ez a kérdés igazából nem Leonnak szól, csak a lány hangosan gondolkozott. ~Haza akar vinni? Ezt azt jelenti hogy..ő is jönne velem...~*
-Én...nem kérhetek ilyesmit tőled. *Ez az első alkalom, hogy megpróbál Leon szava ellen szólni, bár ez kissé erőtlen próbálkozásnak minősül. Annyi viszont bizonyos, hogy amit mondott, komolyan gondolta. Itt az ideje, hogy megköszönje, amit érte tett a férfi.*
-Én... Köszönöm, hogy...szállást adtál, nem hagytál egyedül, és hogy főztél is nekem, meg ruhákat adtál, és most is itt vagy... Nagyon hálás vagyok neked... Nem tudom, hogyan viszonozhatom majd ezt a kedvességet. *Halkan, de tisztán beszél, miközben nagy szemeivel néz fel a férfira. Ez csak ráerősít arra, hogy valóban őszintén, szívéből beszél. Ebben a pillanatban rátör egy furcsa érzés, ami arra készteti, hogy megölelje Leont, és ő ennek eleget is tesz. Így próbálja kimutatni azt, amit az előbb szavakba öntött.*
*Egyre közelebb érnek a standhoz, és érzi, hogy a gyomra összeszorul az idegességtől, ám még nem lát semmit, hiszen alacsonyabb az átlagnál. A tömeg viszont szépen lassan eloszlik előtte, hiszen a standnál nem nézelődik senki. Senki. Üres, teljesen. Pont úgy, ahogy ebben a pillanatban a világ is, a tündér számára. Nincs ott, apja nem várja, még a közelben sincs, sehol. Talán soha nem látja viszont...Talán? Szinte egészen biztos. Csak áll, lefagyva, nagyra nyílt szemekkel. Csaknem minden reménye összetört. Még álltathatja magát azzal, hogy talán az apja keresi őt, és elkerülték egymást, vagy esetleg hazament, és ott várja, de be kell látnia, hogy erre elenyésző esély van.
Leon karjaiban aztán nem bírja tovább, és a könnyei végigfolynak az arcán.*
-Nincs itt... *Suttogja, hangja szinte elveszik a piac zajában. Szinte ösztönösen bújik oda a férfi mellkasához. Nem tudna most ellenkezni sem, a stand üressége annyira fájdalmas számára, hogy nem is tud másra figyelni. Szinte azt sem veszi észre, hogy Leon helyet foglal, és az ölébe ülteti. Nem tör ki zokogásban, hisztériában, és még csak ki sem borul. Csendesen tűr, meglepően nyugodtan. Pár néma könnycsepp az, ami a gyászát kimeríti. A mélységes szomorúságot és fájdalmat azonban a szemeiből nem tudja kiűzni. Egy ideig csak néz Leonra, akinek a közelsége valószínűleg szintén hatással van arra, hogy nem esik kétségbe, és nem tör rá síró roham. Látja rajta, hogy milyen nyugodt, és hogy bátran mer szembe szállni vele együtt az akadályokkal. De ezt nem kérheti tőle.*
-Haza...? *Kérdezi halkan, de ez a kérdés igazából nem Leonnak szól, csak a lány hangosan gondolkozott. ~Haza akar vinni? Ezt azt jelenti hogy..ő is jönne velem...~*
-Én...nem kérhetek ilyesmit tőled. *Ez az első alkalom, hogy megpróbál Leon szava ellen szólni, bár ez kissé erőtlen próbálkozásnak minősül. Annyi viszont bizonyos, hogy amit mondott, komolyan gondolta. Itt az ideje, hogy megköszönje, amit érte tett a férfi.*
-Én... Köszönöm, hogy...szállást adtál, nem hagytál egyedül, és hogy főztél is nekem, meg ruhákat adtál, és most is itt vagy... Nagyon hálás vagyok neked... Nem tudom, hogyan viszonozhatom majd ezt a kedvességet. *Halkan, de tisztán beszél, miközben nagy szemeivel néz fel a férfira. Ez csak ráerősít arra, hogy valóban őszintén, szívéből beszél. Ebben a pillanatban rátör egy furcsa érzés, ami arra készteti, hogy megölelje Leont, és ő ennek eleget is tesz. Így próbálja kimutatni azt, amit az előbb szavakba öntött.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:14:32
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:14:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon örömmel nyugtázza, hogy kis tündérkéje minden kívánságát teljesíti. Igazából csak annyi történik, hogy megfogja a kezét, ahogyan azt Leon kérte tőle, de így visszagondolva, tényleg mindent megengedett neki, és meg tett a kedvéért. talán túl sokat is engedett Leonnak. De az erkölcsi és egyéb dolgokra majd ráérnek akkor, ha megtalálták az apát, vagy esetleg elértek Niara házába. A tömegbe érve, észreveszi a lány megerősödő szorítását. Leon arra, gondol, hogy ez talán azért van, mert izgatott, hogy mi is fog történni az apjával. Hamarosan Leon elkezdi keresgélni azt a bizonyos standot. Egy kis bolyongás után rálel a teljesen kifosztott kis fatákolmányra. Valószínűleg a városi szegénység talált rá az éjszak folyamán. De ez nem nagyon érdekli Leont. Majd kifizeti a lány kárát az apjának, ha megtalálják. De a stand széke üres. Nem ül rajta senki, de még a fél méteres közelében sincs egy árva lélek sem. Az emberek nem mennek oda az üres bódéhoz, hiszen miért is tennék? Leon, szinte azonnal újra ölbe kapja a lányt, hogy érezze, hogy Leon vigyáz rá teljesen.*
-Nem lesz semmi baj, megígértem, hogy hazaviszlek!
*Suttogja a lány fülébe. Nehezen jönnek ki a szavak a száján és valamiért kapar a torka is. Ezt az idegességnek tudja be. Nem fogja letenni a lányt, még, ha kapálódzni kezd is. Nincs értelme, hogy belefusson a tömegbe, az apját keresve és még egy embert elveszítsen. Egyszerűen leül vele az egyik székre, és maga felé fordítva az ölébe ülteti. Látni akarja a lány arcát, és azt is szeretné, hogy a lány lássa őt. Azt, hogy lássa, Leon nem esett kétségbe, rábízhatja magát.*
-Akár tetszik, akár nem, most haza foglak vinni! Nem tűrök ellenkezést ezzel kapcsolatban!
*Leon örömmel nyugtázza, hogy kis tündérkéje minden kívánságát teljesíti. Igazából csak annyi történik, hogy megfogja a kezét, ahogyan azt Leon kérte tőle, de így visszagondolva, tényleg mindent megengedett neki, és meg tett a kedvéért. talán túl sokat is engedett Leonnak. De az erkölcsi és egyéb dolgokra majd ráérnek akkor, ha megtalálták az apát, vagy esetleg elértek Niara házába. A tömegbe érve, észreveszi a lány megerősödő szorítását. Leon arra, gondol, hogy ez talán azért van, mert izgatott, hogy mi is fog történni az apjával. Hamarosan Leon elkezdi keresgélni azt a bizonyos standot. Egy kis bolyongás után rálel a teljesen kifosztott kis fatákolmányra. Valószínűleg a városi szegénység talált rá az éjszak folyamán. De ez nem nagyon érdekli Leont. Majd kifizeti a lány kárát az apjának, ha megtalálják. De a stand széke üres. Nem ül rajta senki, de még a fél méteres közelében sincs egy árva lélek sem. Az emberek nem mennek oda az üres bódéhoz, hiszen miért is tennék? Leon, szinte azonnal újra ölbe kapja a lányt, hogy érezze, hogy Leon vigyáz rá teljesen.*
-Nem lesz semmi baj, megígértem, hogy hazaviszlek!
*Suttogja a lány fülébe. Nehezen jönnek ki a szavak a száján és valamiért kapar a torka is. Ezt az idegességnek tudja be. Nem fogja letenni a lányt, még, ha kapálódzni kezd is. Nincs értelme, hogy belefusson a tömegbe, az apját keresve és még egy embert elveszítsen. Egyszerűen leül vele az egyik székre, és maga felé fordítva az ölébe ülteti. Látni akarja a lány arcát, és azt is szeretné, hogy a lány lássa őt. Azt, hogy lássa, Leon nem esett kétségbe, rábízhatja magát.*
-Akár tetszik, akár nem, most haza foglak vinni! Nem tűrök ellenkezést ezzel kapcsolatban!
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:31:43
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:31:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Az a bizonyos fal közöttük, valószínűleg akkor dőlt le, amikor a lány nem futott vissza a maszkjáért.
Csak megáll egy helyben, mereven, amikor a férfi körbejárja őt. Pislog előre, maga elé meglepetten. A ruha miatt méregeti ennyire? Nem mintha ez zavarná. A ruhák pont jók rá, Leon tényleg jól választott. Látja, ahogy elmosolyodik és ez őt is mosolygásra készteti. Fogja a férfi kezét, eleget téve a kérésnek.*
-Ígérem. *Bólint rá, és elindul vele kifelé a házból. Ő most még nem gondol bele, hogy mekkora áldozatra készül Leon. Tudja, de még nem akar róla beszélni. Ha majd a standnál lesznek, és az apja valóban nem lesz ott...addig ráér. Bár nem is tudja, mi az, amivel meg tudná győzni őt, hogy maradjon itt és ne aggódjon, mert ő bátran áll a feladathoz, hogy minden munkát elvégezzen otthon. Bizony, még él benne a remény, hogy apja ott várja majd. Így hát, amikor kiérnek az utcára, és elindulnak, szapora léptekkel halad a piac felé, ami mint mindig, most is zsúfolásig tele van emberekkel és különféle lényekkel. Valójában fel sem tűnik neki, hogy nincs rajta az álarc, ami megvédje őt az idegenektől. Már régóta nem lett volna rá szüksége. Nem érzi a hiányát. Ez talán azért is van, mert érzi maga mellett a férfi védelmező erejét. Nincs mitől félnie, ha ilyen társa van.
Ahogy elérik a piac forgatagát, Leon érezheti, hogy a kis tündér sokkal erősebben szorítja a kezét, attól tartva, hogy elveszítik egymást a tömegben.*
*Az a bizonyos fal közöttük, valószínűleg akkor dőlt le, amikor a lány nem futott vissza a maszkjáért.
Csak megáll egy helyben, mereven, amikor a férfi körbejárja őt. Pislog előre, maga elé meglepetten. A ruha miatt méregeti ennyire? Nem mintha ez zavarná. A ruhák pont jók rá, Leon tényleg jól választott. Látja, ahogy elmosolyodik és ez őt is mosolygásra készteti. Fogja a férfi kezét, eleget téve a kérésnek.*
-Ígérem. *Bólint rá, és elindul vele kifelé a házból. Ő most még nem gondol bele, hogy mekkora áldozatra készül Leon. Tudja, de még nem akar róla beszélni. Ha majd a standnál lesznek, és az apja valóban nem lesz ott...addig ráér. Bár nem is tudja, mi az, amivel meg tudná győzni őt, hogy maradjon itt és ne aggódjon, mert ő bátran áll a feladathoz, hogy minden munkát elvégezzen otthon. Bizony, még él benne a remény, hogy apja ott várja majd. Így hát, amikor kiérnek az utcára, és elindulnak, szapora léptekkel halad a piac felé, ami mint mindig, most is zsúfolásig tele van emberekkel és különféle lényekkel. Valójában fel sem tűnik neki, hogy nincs rajta az álarc, ami megvédje őt az idegenektől. Már régóta nem lett volna rá szüksége. Nem érzi a hiányát. Ez talán azért is van, mert érzi maga mellett a férfi védelmező erejét. Nincs mitől félnie, ha ilyen társa van.
Ahogy elérik a piac forgatagát, Leon érezheti, hogy a kis tündér sokkal erősebben szorítja a kezét, attól tartva, hogy elveszítik egymást a tömegben.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-28 21:10:26
Üzenet elküldve: 2014-05-28 21:10:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Balszerencse//
*A kereskedő stílusát erősen tenyérbemászónak tartja, s őszintén szólva, fogalma sincsen, hogyan érhet ezzel célt másoknál - a nála jóval butábbaknál. Ez a folyamatos, túláradó kedvesség annyira megnyerő lenne az itteniek számára?*
~Ha ez így van, ostobaságuk mélyebb, mint amilyennek feltételezni szoktam.~
*Őt magát annyira bántják a másik által finomkodva csűrt-csavart szavak, hogy ha akadt volna rajta kívül még valaki, aki hasonló holmival bír, egy szó nélkül hagyná most itt. Még arra sem tenne semmiféle halvány erőfeszítést sem, hogy ismételten hazudjon valamit neki, megindokolva, miért fogja távozóra. A kereskedő szerencséje így csupán annyi, hogy a jelek szerint "egyeduralkodó" a piacon méretes árujával; valamint az, hogy a vörös a lehető leghamarabb akar szerezni egy megfelelő ülőalkalmatosságot a ház előterébe. És épp emiatt nem szándékozik heteket várni arra, hogy egy ács elkészítse az igényei szerint való darabot. Igaz, talán úgy olcsóbban is megúszná a vásárt, ám ez sem több a sejtésnél.
Mély levegőt vesz hát, hogy könnyebben küzdje le ellenérzéseit, s zavartalanul játszhassa tovább a maga választotta szerepet. Ennek részeként még mindig fancsali képet vág, s alsó ajkába harapva színlel gondolkodást, tipródást. Majd egy újabb, látszólag beletörődő sóhaj következik.*
- Megbocsátana egy pillanatra?
*Ha az árus hajlandó még várni egy kicsit a döntésre, leakasztja erszényét az övről, mely valóban aligha tartalmazhat többet ötszáz-ötszázhúsz aranynál. Általában nem hord magánál egy ilyen összegnél sokkal többet, hiszen értelme sincs súlyos ezreket cipelni egész nap. Másrészt, mikor ma magához vette az igazából számolatlanul, egyszerűen csak marokkal kimért pénzt, nem gondolta, hogy ilyen borsos árat kell majd kifizessen. Az idejét sem tudja már, mikor költött utoljára bútorra, bármekkora szenvedéllyel is viseltetik némelyik tetszetős darab iránt.
Egy pár pillantást vet csak az erszény tartalmára, hogy valóban meggyőződjön arról, képes-e az utolsó tallérig kifizetni a kért összeget. S mivel úgy ítéli meg, hogy elég lesz a nála lévő pénz, rábólint az ajánlatra.*
- Legyen. De csak mert nagyon szép munka.
*Mivel már fogytán a türelme, ki is számolja a hízelgőnek (Mesélő (Balszerencse)) azt a nyomorult 420 aranyat
egyenest a másik markába, majd amint az elkészül a papírral, gyorsan átolvassa azt, s végül aláírja. Természetesen Yüsmene Darneola néven, ahogy a napokban már többeknek is -köztük ennek a kereskedőnek is- bemutatta magát.
Ugyan akart még kérdezni tőle, az ágyakkal kapcsolatban, amiből szintén elkélne majd vagy kettő talán... De mivel már szeretné rövidre zárni a vásárlás dolgát, s mert így is sokallja a pénzmennyiséget, amitől ma megszabadult, az újabb bútorok vásárlását elnapolja.
Két fontos dologra tér még ki, mielőtt elhagyná a piacot, amivel mára megtelt a csizmája. Az első egy kérdés azt illetően, mikorra kell várja a szállítást. Ha erre kap választ, a pontos címet íratja még fel az árussal. Ha annak nincs egyéb kérdése vagy óhaja, akkor már csak a búcsú van hátra, amit még mint egy fukar apa egyszem lánya ejt meg, majd távozik is, méghozzá otthona felé.
Ugyan lenne még dolga, de valahogy egészen türelmefogyott ma, így pedig nincs kedve ismét valami ki tudja, mekkora tömegbe vonulni ismét.*
~Majd holnap, Orrdennel. Hátha az ő bolondériája rábír valahogy, hogy tűrtőztessem magam.~
*A kereskedő stílusát erősen tenyérbemászónak tartja, s őszintén szólva, fogalma sincsen, hogyan érhet ezzel célt másoknál - a nála jóval butábbaknál. Ez a folyamatos, túláradó kedvesség annyira megnyerő lenne az itteniek számára?*
~Ha ez így van, ostobaságuk mélyebb, mint amilyennek feltételezni szoktam.~
*Őt magát annyira bántják a másik által finomkodva csűrt-csavart szavak, hogy ha akadt volna rajta kívül még valaki, aki hasonló holmival bír, egy szó nélkül hagyná most itt. Még arra sem tenne semmiféle halvány erőfeszítést sem, hogy ismételten hazudjon valamit neki, megindokolva, miért fogja távozóra. A kereskedő szerencséje így csupán annyi, hogy a jelek szerint "egyeduralkodó" a piacon méretes árujával; valamint az, hogy a vörös a lehető leghamarabb akar szerezni egy megfelelő ülőalkalmatosságot a ház előterébe. És épp emiatt nem szándékozik heteket várni arra, hogy egy ács elkészítse az igényei szerint való darabot. Igaz, talán úgy olcsóbban is megúszná a vásárt, ám ez sem több a sejtésnél.
Mély levegőt vesz hát, hogy könnyebben küzdje le ellenérzéseit, s zavartalanul játszhassa tovább a maga választotta szerepet. Ennek részeként még mindig fancsali képet vág, s alsó ajkába harapva színlel gondolkodást, tipródást. Majd egy újabb, látszólag beletörődő sóhaj következik.*
- Megbocsátana egy pillanatra?
*Ha az árus hajlandó még várni egy kicsit a döntésre, leakasztja erszényét az övről, mely valóban aligha tartalmazhat többet ötszáz-ötszázhúsz aranynál. Általában nem hord magánál egy ilyen összegnél sokkal többet, hiszen értelme sincs súlyos ezreket cipelni egész nap. Másrészt, mikor ma magához vette az igazából számolatlanul, egyszerűen csak marokkal kimért pénzt, nem gondolta, hogy ilyen borsos árat kell majd kifizessen. Az idejét sem tudja már, mikor költött utoljára bútorra, bármekkora szenvedéllyel is viseltetik némelyik tetszetős darab iránt.
Egy pár pillantást vet csak az erszény tartalmára, hogy valóban meggyőződjön arról, képes-e az utolsó tallérig kifizetni a kért összeget. S mivel úgy ítéli meg, hogy elég lesz a nála lévő pénz, rábólint az ajánlatra.*
- Legyen. De csak mert nagyon szép munka.
*Mivel már fogytán a türelme, ki is számolja a hízelgőnek (Mesélő (Balszerencse)) azt a nyomorult 420 aranyat
egyenest a másik markába, majd amint az elkészül a papírral, gyorsan átolvassa azt, s végül aláírja. Természetesen Yüsmene Darneola néven, ahogy a napokban már többeknek is -köztük ennek a kereskedőnek is- bemutatta magát.Ugyan akart még kérdezni tőle, az ágyakkal kapcsolatban, amiből szintén elkélne majd vagy kettő talán... De mivel már szeretné rövidre zárni a vásárlás dolgát, s mert így is sokallja a pénzmennyiséget, amitől ma megszabadult, az újabb bútorok vásárlását elnapolja.
Két fontos dologra tér még ki, mielőtt elhagyná a piacot, amivel mára megtelt a csizmája. Az első egy kérdés azt illetően, mikorra kell várja a szállítást. Ha erre kap választ, a pontos címet íratja még fel az árussal. Ha annak nincs egyéb kérdése vagy óhaja, akkor már csak a búcsú van hátra, amit még mint egy fukar apa egyszem lánya ejt meg, majd távozik is, méghozzá otthona felé.
Ugyan lenne még dolga, de valahogy egészen türelmefogyott ma, így pedig nincs kedve ismét valami ki tudja, mekkora tömegbe vonulni ismét.*
~Majd holnap, Orrdennel. Hátha az ő bolondériája rábír valahogy, hogy tűrtőztessem magam.~
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-28 12:26:12
Üzenet elküldve: 2014-05-28 12:26:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Rahil Asri Yalaedil//
*Rahil felvetésére, miszerint csak a szín 120 arany lenne, már nyitná is a száját, hogy megmagyarázza, hogy bizony akkor az előző anyag nagy része pocsékba megy, azért ennyi. Amikor a nő viszont kipróbálja az ülőalkalmatosságot, és belegyezik a 400 aranyba, inkább hallgat. Mármint erről a részéről a dolognak. Kicsit tördeli a kezét, de mosolya nem hagy alább.*
- Ó, a szállítás nekem is elég drága, Kisasszony. Ahogy mondja, hatvan-hetven aranyba is kerülhet, hogy Arthenioron belül elvigyük. De tudja mit? Ha ad 420 aranyat a bútorért, abban a szállítás is benne van. Úgyis 350-et ajánlott szállítás nélkül, ami pedig 70 arany, így egy mindkettőnknek jó kompromisszumot sikerül kötni. *Ismét széles mosoly, vigyor az arcán, kezével pedig nagy, tágas mozdulatokat tesz magyarázás közben, testi gesztusaival is megpróbálja eladni magát és termékét a vevőnek. Ahogy az egy jó kereskedőhöz illik.*
- És a holnapi nap már tudjuk is szállítani, garanciát vállalva a sértetlenségére. Még a házba is beviszik a dolgos embereim. *Teszi hozzá, ami igen csábító lehet, mert tényleg fel lehet olcsón bérelni valakit, hogy vigye oda, de az épületbe bevinni, akár a többedik emeletre, már macerás, és nem vállalják el sokan az ilyesfajta munkákat, ha nem fizetik meg őket kellőképpen.
A férfi maga mellett kotorászik, amíg a nő dönt, és egy előre félig-meddig kitöltött pergament vesz elő, ami gyakorlatilag egy szerződés. Csak a nő belegyezése kell, és már tölti is ki az árat, a vevő és eladó nevét, és írja is alá a pírt, hogy aztán azt és az írótollat a tintával együtt Rahil kezébe nyomja szintén aláírási indokkal. Persze mindezt csak akkor, ha a nő rábólint az ajánlatra.*
*Rahil felvetésére, miszerint csak a szín 120 arany lenne, már nyitná is a száját, hogy megmagyarázza, hogy bizony akkor az előző anyag nagy része pocsékba megy, azért ennyi. Amikor a nő viszont kipróbálja az ülőalkalmatosságot, és belegyezik a 400 aranyba, inkább hallgat. Mármint erről a részéről a dolognak. Kicsit tördeli a kezét, de mosolya nem hagy alább.*
- Ó, a szállítás nekem is elég drága, Kisasszony. Ahogy mondja, hatvan-hetven aranyba is kerülhet, hogy Arthenioron belül elvigyük. De tudja mit? Ha ad 420 aranyat a bútorért, abban a szállítás is benne van. Úgyis 350-et ajánlott szállítás nélkül, ami pedig 70 arany, így egy mindkettőnknek jó kompromisszumot sikerül kötni. *Ismét széles mosoly, vigyor az arcán, kezével pedig nagy, tágas mozdulatokat tesz magyarázás közben, testi gesztusaival is megpróbálja eladni magát és termékét a vevőnek. Ahogy az egy jó kereskedőhöz illik.*
- És a holnapi nap már tudjuk is szállítani, garanciát vállalva a sértetlenségére. Még a házba is beviszik a dolgos embereim. *Teszi hozzá, ami igen csábító lehet, mert tényleg fel lehet olcsón bérelni valakit, hogy vigye oda, de az épületbe bevinni, akár a többedik emeletre, már macerás, és nem vállalják el sokan az ilyesfajta munkákat, ha nem fizetik meg őket kellőképpen.
A férfi maga mellett kotorászik, amíg a nő dönt, és egy előre félig-meddig kitöltött pergament vesz elő, ami gyakorlatilag egy szerződés. Csak a nő belegyezése kell, és már tölti is ki az árat, a vevő és eladó nevét, és írja is alá a pírt, hogy aztán azt és az írótollat a tintával együtt Rahil kezébe nyomja szintén aláírási indokkal. Persze mindezt csak akkor, ha a nő rábólint az ajánlatra.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-27 23:00:59
Üzenet elküldve: 2014-05-27 23:00:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Épp, ahogy tervezte, a napnak legmagasabb pontján hagyja maga mögött az álmok burjánzó világát, és tér vissza a nem is oly rideg valóságba. Napbarnította arcát az utolsó, kellemesen meleg napsugarak simítgatják - melyek beszűrődhetnek még az ablakon -, finomkodva ébresztgetve az álomittas herceget. Mintha a készülő ebéd halovány aromáját is érezni vélné, azonban ebben nem biztos, mindenesetre elégedett mosollyal adja vissza lélektükreinek a valóság érzékelését, amint felnyitja szemhéjait.
Egy kis nyújtózkodás, nyöszörgés és egy jóleső ásítás végeztével kikászálódik királykék selyemtakaróval ékesített ágyából, majd a reggeli procedúra monotonitásának igájába hajtja a fejét.
Rá jellemező nyugalommal végez mindent, így az sem kizárt, hogy egy óráig is eltart, mire felöltözötten és felvállalható küllemmel üdvözletét teszi a konyhában sertepertélő cselédlánynak. Legnagyobb sajnálatára azonban a kiadós ebéd még várat magára, szóval egy alma elmajszolásának végeztével útnak indul a piactérre.
Az előző éjjel a Dolian ház úrnőjével beszéltek meg egy igen csak kellemes üzletet, s a tervezett nagyszabású feladathoz csakugyan elkélne még néhány eszköz, netán újabb festékek, amikkel majdan tökéletesen visszaadhatja a hölgy szépségét és varázsát.
~A búzaszínből se ártana, na meg a múltkori olívából. Mintha teljesen kifogyott volna a férjének készített festménynél~
Elmélyülten gondolkodik, töri az agyát, hogy mi mindenre lenne szüksége, mert a legtökéletesebb alkotást kívánja létrehozni Eycának. Abban a nőben elég sok vonzó tulajdonság van, nem csupán a külleme, nem pusztán a csábító aurája hanem olyasféle dolgok is, amik kimondottan a Párduc kedvére tesznek, például a dominancia. Már-már libabőrös lesz a gondolattól, hogy esetleg több is lesz ott szimpla festegetésnél, és a nő kellően kiéli majd rajta uralkodó hajlamait...
Ajakira levakarhatatlan mosoly költözik, s immáron izgatottsággal telt lélekkel veti bele magát a piac forgatagába, hogy megvásárolja a szükséges eszközöket, festékeket. Még az sem tudja a kedvét szegni, hogy pingvinszerűen kell totyognia, mert másképpen képtelenség előre haladni a tömegben, mikor viszont a megszokott kereskedőjéhez ér, váratlan meglepetés sújtja.
Amannak hűlt helye, s ahogy a szomszédos árustól kiderül, épp a Kikötőnél próbál szerencsét a napokban, hátha ott több bevételre tehet szert, mint itt.
~Remek, most vásárolhatok valamelyik szegénynegyedbelitől és imádkozhatok, hogy ne adjanak el...~
Egy sóhajjal konstatálja az esetet, majd megköszöni a segítséget, s tovább áll.
Voltaképpen inkább várna még azzal a látogatással, főleg, hogy nappal talán még veszélyesebb ott csavarogni, mint éjjel. Este könnyeden lehet az árnyékok közt megbújni, míg a nap világánál egyből kitűnne előkelő származása, aztán a sors jóindulatán múlik, hogy mi történik vele. Nem kizárt, hogy fel fogja keresni Merilt, ő azért sokkalta jobban ismeri a járást a szerencsétlenek között, mint jómaga.*
Egy kis nyújtózkodás, nyöszörgés és egy jóleső ásítás végeztével kikászálódik királykék selyemtakaróval ékesített ágyából, majd a reggeli procedúra monotonitásának igájába hajtja a fejét.
Rá jellemező nyugalommal végez mindent, így az sem kizárt, hogy egy óráig is eltart, mire felöltözötten és felvállalható küllemmel üdvözletét teszi a konyhában sertepertélő cselédlánynak. Legnagyobb sajnálatára azonban a kiadós ebéd még várat magára, szóval egy alma elmajszolásának végeztével útnak indul a piactérre.
Az előző éjjel a Dolian ház úrnőjével beszéltek meg egy igen csak kellemes üzletet, s a tervezett nagyszabású feladathoz csakugyan elkélne még néhány eszköz, netán újabb festékek, amikkel majdan tökéletesen visszaadhatja a hölgy szépségét és varázsát.
~A búzaszínből se ártana, na meg a múltkori olívából. Mintha teljesen kifogyott volna a férjének készített festménynél~
Elmélyülten gondolkodik, töri az agyát, hogy mi mindenre lenne szüksége, mert a legtökéletesebb alkotást kívánja létrehozni Eycának. Abban a nőben elég sok vonzó tulajdonság van, nem csupán a külleme, nem pusztán a csábító aurája hanem olyasféle dolgok is, amik kimondottan a Párduc kedvére tesznek, például a dominancia. Már-már libabőrös lesz a gondolattól, hogy esetleg több is lesz ott szimpla festegetésnél, és a nő kellően kiéli majd rajta uralkodó hajlamait...
Ajakira levakarhatatlan mosoly költözik, s immáron izgatottsággal telt lélekkel veti bele magát a piac forgatagába, hogy megvásárolja a szükséges eszközöket, festékeket. Még az sem tudja a kedvét szegni, hogy pingvinszerűen kell totyognia, mert másképpen képtelenség előre haladni a tömegben, mikor viszont a megszokott kereskedőjéhez ér, váratlan meglepetés sújtja.
Amannak hűlt helye, s ahogy a szomszédos árustól kiderül, épp a Kikötőnél próbál szerencsét a napokban, hátha ott több bevételre tehet szert, mint itt.
~Remek, most vásárolhatok valamelyik szegénynegyedbelitől és imádkozhatok, hogy ne adjanak el...~
Egy sóhajjal konstatálja az esetet, majd megköszöni a segítséget, s tovább áll.
Voltaképpen inkább várna még azzal a látogatással, főleg, hogy nappal talán még veszélyesebb ott csavarogni, mint éjjel. Este könnyeden lehet az árnyékok közt megbújni, míg a nap világánál egyből kitűnne előkelő származása, aztán a sors jóindulatán múlik, hogy mi történik vele. Nem kizárt, hogy fel fogja keresni Merilt, ő azért sokkalta jobban ismeri a járást a szerencsétlenek között, mint jómaga.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-27 20:32:37
Üzenet elküldve: 2014-05-27 20:32:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Balszerencse//
*Elmorfondírozik magában a hallott ajánlatokon. Erre a pár pillanatra még az előző mosolyt is elfelejti, annak helyét méla, elhúzott száj veszi át. Állát ujjai közé csípi, míg újabb pillantásokat vet a két tárgyra, s számolgat. Most egyelőre azzal sem törődik, hogy az árus milyen lelkesen mutatja, milyen kényelmes is a két bútordarab.*
- Tehát, ha jól értem, százhúsz aranyba kerülne az, ha egészen pontos kérésem van a színt illetően? Ezt azért kicsit sokallom, ha lehetek őszinte.
*Igyekszik alkudozni, hiszen ha pár aranyat elcsíphetne az árból, akkor miért is ne tehetne legalább egy kísérletet erre? Veszíteni valója abszolút nincs, legfeljebb az idő, amit erre fordít.
Így, hogy már elhintette azt, hogy ennyi pénzt talán nem érne meg neki az, hogy kedvezőbb színben lássa viszont a tetszetős formájú holmit, egy mély sóhaj után úgy dönt, ő is megnyomkodja a párnázatot. Ezt követően hümmög is párat, majd nem is egyszerűen leül a zöldre, hanem végigfekszik rajta - már amennyire elfér.
Addig nem szólal meg, míg néhány másodpercnyi mocorgás után le nem kászálódik a kanapéról, hogy ismét szemben állhasson a kereskedővel.*
- Valóban nagyon kényelmes.
*Ekkor már el is mosolyodik.*
- Tudja, mit? Megadom érte a négyszáz aranyat is, ha megoldható lenne, hogy annál a másiknál egy kicsit erőteljesebb, sötétebb színt kapjon. És ha tudja vállalni, hogy szállítja is. Még így is bajosan tudom kiszorítani abból a pénzből, amit kaptam rá. Apám nem bánik túl bőkezűen, ha az aranyakról van szó, hiába vagyok az egy szem lánya. Azt hiszi, így könnyebben tanulok majd meg bánni a pénzzel.
*Hazudik és hazudik, mintha csak könyvből olvasná. Ha nem lenne eredar, talán már ennyi lódítással teli év után azt sem tudná, melyik a valódi énje.
Még száját is elhúzza, s elcsigázott, fancsali képet vág, hátha megesik rajta a kereskedő szíve.*
- Lehetne szó erről? Ha a szállítást nem tudja vállalni, sajnos csak háromszázötvenet tudnék rászánni. Hatvan-hetven aranyat biztosan elkérnének más kocsisok, még azért a rövidke útért is. Azzal meg mit érek, ha megveszem azért, hogy itt álljon?
*Egy sóhajnyi szünetet tart, aztán játssza is tovább a fösvény család gyermekének szerepét, aki viszont mindennél jobban szeretné megkapni ezt a szép és kényelmes bútordarabot.*
- Biztosítom, hogy nem fog a nyakán maradni az, amit kértem, se így, se úgy. Ha elkészíti, kifizetem...
*Hangja esdeklővé válik, s arca is eltorzul kissé. Éppcsak könnycseppeket nem sikerül kipréselnie magából sehogy sem, akárhogy erőlködik, hiszen mélyen legbelül annyira szánalmasnak tartja a megszemélyesített szerencsétlen lánykát, hogy az már egyszerűen nevetséges.*
*Elmorfondírozik magában a hallott ajánlatokon. Erre a pár pillanatra még az előző mosolyt is elfelejti, annak helyét méla, elhúzott száj veszi át. Állát ujjai közé csípi, míg újabb pillantásokat vet a két tárgyra, s számolgat. Most egyelőre azzal sem törődik, hogy az árus milyen lelkesen mutatja, milyen kényelmes is a két bútordarab.*
- Tehát, ha jól értem, százhúsz aranyba kerülne az, ha egészen pontos kérésem van a színt illetően? Ezt azért kicsit sokallom, ha lehetek őszinte.
*Igyekszik alkudozni, hiszen ha pár aranyat elcsíphetne az árból, akkor miért is ne tehetne legalább egy kísérletet erre? Veszíteni valója abszolút nincs, legfeljebb az idő, amit erre fordít.
Így, hogy már elhintette azt, hogy ennyi pénzt talán nem érne meg neki az, hogy kedvezőbb színben lássa viszont a tetszetős formájú holmit, egy mély sóhaj után úgy dönt, ő is megnyomkodja a párnázatot. Ezt követően hümmög is párat, majd nem is egyszerűen leül a zöldre, hanem végigfekszik rajta - már amennyire elfér.
Addig nem szólal meg, míg néhány másodpercnyi mocorgás után le nem kászálódik a kanapéról, hogy ismét szemben állhasson a kereskedővel.*
- Valóban nagyon kényelmes.
*Ekkor már el is mosolyodik.*
- Tudja, mit? Megadom érte a négyszáz aranyat is, ha megoldható lenne, hogy annál a másiknál egy kicsit erőteljesebb, sötétebb színt kapjon. És ha tudja vállalni, hogy szállítja is. Még így is bajosan tudom kiszorítani abból a pénzből, amit kaptam rá. Apám nem bánik túl bőkezűen, ha az aranyakról van szó, hiába vagyok az egy szem lánya. Azt hiszi, így könnyebben tanulok majd meg bánni a pénzzel.
*Hazudik és hazudik, mintha csak könyvből olvasná. Ha nem lenne eredar, talán már ennyi lódítással teli év után azt sem tudná, melyik a valódi énje.
Még száját is elhúzza, s elcsigázott, fancsali képet vág, hátha megesik rajta a kereskedő szíve.*
- Lehetne szó erről? Ha a szállítást nem tudja vállalni, sajnos csak háromszázötvenet tudnék rászánni. Hatvan-hetven aranyat biztosan elkérnének más kocsisok, még azért a rövidke útért is. Azzal meg mit érek, ha megveszem azért, hogy itt álljon?
*Egy sóhajnyi szünetet tart, aztán játssza is tovább a fösvény család gyermekének szerepét, aki viszont mindennél jobban szeretné megkapni ezt a szép és kényelmes bútordarabot.*
- Biztosítom, hogy nem fog a nyakán maradni az, amit kértem, se így, se úgy. Ha elkészíti, kifizetem...
*Hangja esdeklővé válik, s arca is eltorzul kissé. Éppcsak könnycseppeket nem sikerül kipréselnie magából sehogy sem, akárhogy erőlködik, hiszen mélyen legbelül annyira szánalmasnak tartja a megszemélyesített szerencsétlen lánykát, hogy az már egyszerűen nevetséges.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-27 20:01:56
Üzenet elküldve: 2014-05-27 20:01:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Rahil Asri Yalaedil//
*A kereskedő gyorsan végigméri Rahilt, ahogy ott álldogál, és amint a nő megszólal, azonnal mézes-mázos, kedves mosollyal és nyájas hanggal felel.*
- Szép Hölgyem, természetesen, azonnal rendelkezésére. A zöld színű *mutat az elsőre kiszemelt felé* eredetileg 320 arany lenne, de Hölgyednek mindössze 280 aranyért odaadom. Nézze ezt a csodás mintát, és igen, üljön csak rá, próbálja ki. Ugye milyen kényelmes? *Invitálja nagy, behízelgő mozdulatokkal Rahilt.* A bordó... ó, az túl egyszerű egy ilyen szép, előkelő hölgy számára. Összesen 200 arany az ára, de inkább ajánlom a zöldet. *Itt persze nem hagyja abba.* Amennyiben a vörösesebb színeket kedveli *néz fel a nő hajára, majd vissza szemébe*, természetesen arra is van mód, hogy ilyen formában, erre a bútorra *bök a zöld felé*, olyan színű bársonyból varrjuk fel az anyagot. *Most a bordó felé áll mutatóujja.* Ez lehet a legjobb megoldás, igen-igen, bizonyára nagyon tetszene önnek is. Kényelem és szépség a szépségnek, és csupán 400 aranyért az Öné, ha holnap visszajön érte. *Adja le ezt az ajánlatot is mosolyogva.
Természetesen egy szót sem ejt arról egyelőre, hogy a bútort el is kell innen vinni, és azért is fel fog 50 aranyat számítani, hogy Arthenioron beül bárhova elhurcoltassa, és házon belülre vigye.*
*A kereskedő gyorsan végigméri Rahilt, ahogy ott álldogál, és amint a nő megszólal, azonnal mézes-mázos, kedves mosollyal és nyájas hanggal felel.*
- Szép Hölgyem, természetesen, azonnal rendelkezésére. A zöld színű *mutat az elsőre kiszemelt felé* eredetileg 320 arany lenne, de Hölgyednek mindössze 280 aranyért odaadom. Nézze ezt a csodás mintát, és igen, üljön csak rá, próbálja ki. Ugye milyen kényelmes? *Invitálja nagy, behízelgő mozdulatokkal Rahilt.* A bordó... ó, az túl egyszerű egy ilyen szép, előkelő hölgy számára. Összesen 200 arany az ára, de inkább ajánlom a zöldet. *Itt persze nem hagyja abba.* Amennyiben a vörösesebb színeket kedveli *néz fel a nő hajára, majd vissza szemébe*, természetesen arra is van mód, hogy ilyen formában, erre a bútorra *bök a zöld felé*, olyan színű bársonyból varrjuk fel az anyagot. *Most a bordó felé áll mutatóujja.* Ez lehet a legjobb megoldás, igen-igen, bizonyára nagyon tetszene önnek is. Kényelem és szépség a szépségnek, és csupán 400 aranyért az Öné, ha holnap visszajön érte. *Adja le ezt az ajánlatot is mosolyogva.
Természetesen egy szót sem ejt arról egyelőre, hogy a bútort el is kell innen vinni, és azért is fel fog 50 aranyat számítani, hogy Arthenioron beül bárhova elhurcoltassa, és házon belülre vigye.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-26 18:53:58
Üzenet elküldve: 2014-05-26 18:53:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Jó ideig ácsorog az ács előtt, aki ugyanolyan pillantásokkal méregeti őt, amilyenekkel ő maga méregeti az áruját. Egyelőre azonban ugyanúgy nem szólal meg, mint ő, csak jelzésképp megnyomkodja mindkét kanapét, hogy megmutassa, mennyire puhák, kényelmesek. Igen kedves gesztus ez tőle, ám az a baj, a döntésben nem igazán segít, hiszen a vörös hajú egyáltalán nem kételkedett benne, hogy ilyen szempontból mindkettő megfelelő választás lehetne.
Ami őt aggasztja, az továbbra is a szín és a fából készült részek megmunkálása, az ülő-fekvőalkalmatosság egészének kialakítása.
A méregzöld valamivel kedvesebb a szemének - de csak a forma miatt. Az ülőrész több helyen is varrott, mintha négy külön párnácskából állna. A támla maga is magas, itt valamivel vékonyabb a párnázás, ám ugyanaz a varrott minta díszíti, mint az ülhető területet. A karfái ugyanolyan kiképzésűek, mint a támla, annyi különbséggel, hogy ennek bevonatát valami kifelé hajlított fa váz hordja, ezzel kecsesebbé téve az egész bútort. A lábak sem látszanak, ezeken is ott a méregzöld szövetbevonat, de a vörös úgy hiszi, nincsenek is konkrét lábai, tehát a bútor egésze a földön állhat.
A másiknak viszont a színe és anyaga vonzza jobban a pillantását. A bordó, bársonyszerű anyag jobban passzolna a társalgónak is nevezhető előtér fehér falai közt álló sötétre cserzett fa bútorzat és a hasonló mélyvörös színű fotelek között. Azonban a formája sokkal egyszerűbb, már-már túlságosan is. Az ülhető rész jóformán csak egy tetszetősen behúzott matrac, a támla csupán sötét lécekből áll - bár a rá kikészített kerek párnák minden bizonnyal a bútorhoz járnak. Legalábbis ő így gondolja, bár azt is kinézi a kereskedőből, hogy azokért külön árat számolna fel, ha kéri. A karfa is végtelenül egyszerű, pusztán egy arasznyi széles fa dobozka, ugyanolyan színben, mint amilyen a háttámláé. A bútor lábai ugyanilyen egyszerűek, még faragás sem díszíti őket. Összességében pedig, ez a darab keskenyebbnek is tűnik valamivel, bár talán ezen is elférhetnének négyen.
Mélyet sóhajt, s mivel nagyon nem tudja, melyiket válassza, úgy dönt, az árakat veszi inkább alapul. Meg is köszörüli végre torkát, majd egyszerűen kérdez.*
- Ennek a kettőnek az ára érdekelne.
*Köszönésre nem fecsérel időt, mivel úgy gondolja, az után, hogy már legalább fél órája áll a két tárgy előtt, fölösleges lenne. Viszont egy kedves mosolyt azért megereszt a kereskedő felé, nehogy épp a modortalansága miatt srófolja feljebb az árakat. Bár van pénze elég, azért nem kimondottan szórná két kézzel - főleg így, ilyen apró-cseprő indokkal bukva el súlyos tízes tallér-tornyokat.*
Ami őt aggasztja, az továbbra is a szín és a fából készült részek megmunkálása, az ülő-fekvőalkalmatosság egészének kialakítása.
A méregzöld valamivel kedvesebb a szemének - de csak a forma miatt. Az ülőrész több helyen is varrott, mintha négy külön párnácskából állna. A támla maga is magas, itt valamivel vékonyabb a párnázás, ám ugyanaz a varrott minta díszíti, mint az ülhető területet. A karfái ugyanolyan kiképzésűek, mint a támla, annyi különbséggel, hogy ennek bevonatát valami kifelé hajlított fa váz hordja, ezzel kecsesebbé téve az egész bútort. A lábak sem látszanak, ezeken is ott a méregzöld szövetbevonat, de a vörös úgy hiszi, nincsenek is konkrét lábai, tehát a bútor egésze a földön állhat.
A másiknak viszont a színe és anyaga vonzza jobban a pillantását. A bordó, bársonyszerű anyag jobban passzolna a társalgónak is nevezhető előtér fehér falai közt álló sötétre cserzett fa bútorzat és a hasonló mélyvörös színű fotelek között. Azonban a formája sokkal egyszerűbb, már-már túlságosan is. Az ülhető rész jóformán csak egy tetszetősen behúzott matrac, a támla csupán sötét lécekből áll - bár a rá kikészített kerek párnák minden bizonnyal a bútorhoz járnak. Legalábbis ő így gondolja, bár azt is kinézi a kereskedőből, hogy azokért külön árat számolna fel, ha kéri. A karfa is végtelenül egyszerű, pusztán egy arasznyi széles fa dobozka, ugyanolyan színben, mint amilyen a háttámláé. A bútor lábai ugyanilyen egyszerűek, még faragás sem díszíti őket. Összességében pedig, ez a darab keskenyebbnek is tűnik valamivel, bár talán ezen is elférhetnének négyen.
Mélyet sóhajt, s mivel nagyon nem tudja, melyiket válassza, úgy dönt, az árakat veszi inkább alapul. Meg is köszörüli végre torkát, majd egyszerűen kérdez.*
- Ennek a kettőnek az ára érdekelne.
*Köszönésre nem fecsérel időt, mivel úgy gondolja, az után, hogy már legalább fél órája áll a két tárgy előtt, fölösleges lenne. Viszont egy kedves mosolyt azért megereszt a kereskedő felé, nehogy épp a modortalansága miatt srófolja feljebb az árakat. Bár van pénze elég, azért nem kimondottan szórná két kézzel - főleg így, ilyen apró-cseprő indokkal bukva el súlyos tízes tallér-tornyokat.*
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-25 15:06:58
Üzenet elküldve: 2014-05-25 15:06:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon észreveszi, hogy a lány zavarban van. Ezt akarta, örül is neki. Mikor teljesen elvörösödik a tündérke, Leont hatalmas büszkeség tölti el. Nem tudja miért érzi ezt, de így van. Kissé rájátszik a dolgokra, mikor a lány fülig elpirul. Megsimogatja újra a lányt és a feje búbjára is nyom egy puszit, ott ahol megsimogatta. És aztán ki is mondja, ami a fejében van.*
-Egy kislány sem pirulna el ennyire attól, ha valakinek a karjaiban van.
*Való igaz. Mintha a lány még nem is látott volna férfit eddigi életében. Pedig, ha ő negyven éves, ahogyan azt elmondta, akkor Leon nem hiszi el, hogy most kerül először ilyen szituációba. Pedig még csak nem is nyúlt hozzá olyan helyen, hogy pironkodnia kéne. Csak az ölébe vette.*
~Furcsa egy kislány ez, annyi szent!~
*Leon feláll, és a lányt is felállítja magával együtt. Vagyis, igazából nem teszi le a földre, hanem karjaiban tartja, úgy néz bele a tündérhölgy, Niara hatalmas, gyönyörű, zöld szemeibe. Nem akarja, hogy a lány túl sokat gondolkozzon azon, hogy vele tart-e, így kezébe veszi az irányítást, és a háza felé kezd el menni, karjaiban a hölggyel.*
-Most hazamegyünk, és te szépen kialszod magad, miután ettél valamit.
*Egy pillanatra szünetet tart, mert az utat figyeli, hogy orra bukjon. Aztán újra a lányra koncentrálja figyelmét.*
-Érthető vagyok? Erről nem nyitok vitát! Ha nem alszol rendesen, akkor...
*Hirtelen nem tudja mit mondjon. Először azt akarta, hogy: akkor nem keressük meg édesapád, de ezt biztosan nem mondhatja, ezért így korrigálja.*
-Mert akkor bünti lesz!
*A fejéhez kapna, ha nem lenne a kezében a lány.*
~Mi az, hogy bünti, te szerencsétlen? Nem a gyereked, hogy így beszélj! Nem is a szeretőd! Hogy lehetsz ekkora hülye?~
*Dorgálja le magát gondolatban. Nem akarja tovább rontani a helyzetét, úgyhogy inkább elhallgat. Ha lány nem ellenkezik az ellen, hogy a karjaiban vigye, hamarosan elérik a gazdagnegyedet, ahol Leon háza van. A piac nyüzsgését lassan díszes házak váltják fel, eltűnik a forgatag, a nyüzsgés. Talán ezzel együtt a lány is kicsit feloldódik. Leon szándékosan hagyta ott a standot a gyümölcsökkel. Biztos abban is, hogy az apja, ha még egyáltalán visszajön, meg fogja várni a lányt a kis bódénál. Majd, ha ennek vége, akkor kifizeti a veszteséget, amit nekik okozott. Ha megérkeznek a házhoz, Niara egy vastag cirádás fakerítést láthat, mögötte egy pirosra festett, emeletes házzal.*
*Leon észreveszi, hogy a lány zavarban van. Ezt akarta, örül is neki. Mikor teljesen elvörösödik a tündérke, Leont hatalmas büszkeség tölti el. Nem tudja miért érzi ezt, de így van. Kissé rájátszik a dolgokra, mikor a lány fülig elpirul. Megsimogatja újra a lányt és a feje búbjára is nyom egy puszit, ott ahol megsimogatta. És aztán ki is mondja, ami a fejében van.*
-Egy kislány sem pirulna el ennyire attól, ha valakinek a karjaiban van.
*Való igaz. Mintha a lány még nem is látott volna férfit eddigi életében. Pedig, ha ő negyven éves, ahogyan azt elmondta, akkor Leon nem hiszi el, hogy most kerül először ilyen szituációba. Pedig még csak nem is nyúlt hozzá olyan helyen, hogy pironkodnia kéne. Csak az ölébe vette.*
~Furcsa egy kislány ez, annyi szent!~
*Leon feláll, és a lányt is felállítja magával együtt. Vagyis, igazából nem teszi le a földre, hanem karjaiban tartja, úgy néz bele a tündérhölgy, Niara hatalmas, gyönyörű, zöld szemeibe. Nem akarja, hogy a lány túl sokat gondolkozzon azon, hogy vele tart-e, így kezébe veszi az irányítást, és a háza felé kezd el menni, karjaiban a hölggyel.*
-Most hazamegyünk, és te szépen kialszod magad, miután ettél valamit.
*Egy pillanatra szünetet tart, mert az utat figyeli, hogy orra bukjon. Aztán újra a lányra koncentrálja figyelmét.*
-Érthető vagyok? Erről nem nyitok vitát! Ha nem alszol rendesen, akkor...
*Hirtelen nem tudja mit mondjon. Először azt akarta, hogy: akkor nem keressük meg édesapád, de ezt biztosan nem mondhatja, ezért így korrigálja.*
-Mert akkor bünti lesz!
*A fejéhez kapna, ha nem lenne a kezében a lány.*
~Mi az, hogy bünti, te szerencsétlen? Nem a gyereked, hogy így beszélj! Nem is a szeretőd! Hogy lehetsz ekkora hülye?~
*Dorgálja le magát gondolatban. Nem akarja tovább rontani a helyzetét, úgyhogy inkább elhallgat. Ha lány nem ellenkezik az ellen, hogy a karjaiban vigye, hamarosan elérik a gazdagnegyedet, ahol Leon háza van. A piac nyüzsgését lassan díszes házak váltják fel, eltűnik a forgatag, a nyüzsgés. Talán ezzel együtt a lány is kicsit feloldódik. Leon szándékosan hagyta ott a standot a gyümölcsökkel. Biztos abban is, hogy az apja, ha még egyáltalán visszajön, meg fogja várni a lányt a kis bódénál. Majd, ha ennek vége, akkor kifizeti a veszteséget, amit nekik okozott. Ha megérkeznek a házhoz, Niara egy vastag cirádás fakerítést láthat, mögötte egy pirosra festett, emeletes házzal.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-25 14:41:52
Üzenet elküldve: 2014-05-25 14:41:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*A legmerészebb álmaiban sem gondolt még ilyesmire, hogy egy idegennél töltse az éjszakát. Ráadásul egy férfi házában! Még akkor is, ha kedves, és segíteni szeretne neki. Talán jobb ötlet lenne, ha itt maradna? És ha az apja éjjel térne vissza, de őt nem találná itt? Vajon megvárná? Biztosan, efelől nincs is kétsége.
Hát persze, hogy észrevette, hol ül. Most, hogy a férfi még szóba is hozta, menten el is pirul és újra az jár a fejében, vajon illő-e az ilyesmi. Leon ezzel el is érte a titkolt célját, sikerült zavarba hoznia őt.
Amikor Patkányt kérdezi, felpillant a kisállatra és szinte visszafojtott lélegzettel várja a választ, majd lassan kifújja a levegőt. Szóval valóban nem zavarná őket!*
~Mit csinál? Megfordít? Jaj, olyan közel van hozzám...!~ *Kikerekednek a szemei, bámul csak bambán a beszélgetőpartnerére. A homlokpuszi után nagyobb zavarban már nem is lehetne. Elakad a szava, képtelen bármit is kinyögni. Nagy, zöld szemeivel állja Leon tekintetét.*
~Egy szomorú kislánnyal...?~ *És már ki is mondja, ami legelőször eszébe jut.*
-Hé,én nem is vagyok kislány!
~De hogy tudnék nem szomorú lenni? Nem tudok másra gondolni, csak apámra...Mi lehet vele? És ha nem tudok nem szomorkodni? Akkor ittmaradok, és várok tovább...Vajon mennyire veszélyes ez a környék?~
*Valójában egyáltalán nem akar a piactéren maradni éjszakára. Így is félelmetes neki ez a hely, nem hogy egyedül, a sötétben...!*
*A legmerészebb álmaiban sem gondolt még ilyesmire, hogy egy idegennél töltse az éjszakát. Ráadásul egy férfi házában! Még akkor is, ha kedves, és segíteni szeretne neki. Talán jobb ötlet lenne, ha itt maradna? És ha az apja éjjel térne vissza, de őt nem találná itt? Vajon megvárná? Biztosan, efelől nincs is kétsége.
Hát persze, hogy észrevette, hol ül. Most, hogy a férfi még szóba is hozta, menten el is pirul és újra az jár a fejében, vajon illő-e az ilyesmi. Leon ezzel el is érte a titkolt célját, sikerült zavarba hoznia őt.
Amikor Patkányt kérdezi, felpillant a kisállatra és szinte visszafojtott lélegzettel várja a választ, majd lassan kifújja a levegőt. Szóval valóban nem zavarná őket!*
~Mit csinál? Megfordít? Jaj, olyan közel van hozzám...!~ *Kikerekednek a szemei, bámul csak bambán a beszélgetőpartnerére. A homlokpuszi után nagyobb zavarban már nem is lehetne. Elakad a szava, képtelen bármit is kinyögni. Nagy, zöld szemeivel állja Leon tekintetét.*
~Egy szomorú kislánnyal...?~ *És már ki is mondja, ami legelőször eszébe jut.*
-Hé,én nem is vagyok kislány!
~De hogy tudnék nem szomorú lenni? Nem tudok másra gondolni, csak apámra...Mi lehet vele? És ha nem tudok nem szomorkodni? Akkor ittmaradok, és várok tovább...Vajon mennyire veszélyes ez a környék?~
*Valójában egyáltalán nem akar a piactéren maradni éjszakára. Így is félelmetes neki ez a hely, nem hogy egyedül, a sötétben...!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051