// Nyárelői forgatag //
// Aletai //
- Wegtoren... Ó, mily rég jártam arra! *sóhajt egy nagyot* Mi hír van a Tűz városa felől? Legutóbb mintha pár erős vízmágussal lettek volna összetűzésben - mondjuk, nem is csoda, nem csak az elemek, de a lakók sem éppen azonos lelkületűek! *kortyint egyet* Utam mostanság nem vezetett a forróság felé sajnos, bár arról a részről nem is bánom, hogy utálom a forróságot!
*Újabbat kortyol, immáron bőszavúságából látszik is, hogy igen jó hatással van rá az ital. Ha több alkohol van a szervezetében, akkor nem szokott sem agresszív lenni, s illetlen, egyszerűen csak a fejében kavargó gondolatok nem maradnak a helyükön, hanem a szájára szöknek!*
- Lehet, hogy sok előnye van egy klánnak, de nem egyszerű ezt összetartani, az már biztos. Ha már féltek attól, hogy valaki megerősödik, akkor ott biz' hiányzott a bizalom. S ahol hiányzik a bizalom egy közösségben, az már rég rossz! *felemeli kezét intően* Természetesen nem bírálom én a klánját, hiszen minden bizonnyal meghatározta az életét - ám mégis csak itt van! *biccent, s egy újabb édes korty következik* Miért hagyta ott? Túl sok volt talán a korlát? Ha engem kérdez, én magam sosem támogattam az olyan csoportosulásokat, melyek lekorlátozzák a tagokat. Ha mágiát szeretne valaki tanulni, miért ne tehetné? Ha egy más harcstílust akar elsajátítani, miért ne próbálhatná meg? Minden a tapasztalaton múlik, s ezen korlátokat csupán a félelem szüli. Félelem attól, hogy valaki erősebb lehet nálunk. *mondja bölcsen* Nekem is van egy rendem, melynek keretein belül szörnyeket vadászunk le kérésre, esetleg elhozzuk a bőrüket, s egyéb testrészeket, belsőségeket. Nincsen "vezér", én sem vagyok az, ez csupán egy baráti közösség. Sok a vándor a világunkban, s igen sokan szeretnének társakat maguk mellé - ez sokszor igen nehéz feladat, hiszen ha az ember találkozik egy bájos hölggyel, s mélyebb érzéseket kezd táplálni iránta, akkor a vándorléte elszólítja, a hölgyet pedig a hazája hívja vissza, s nem jöhet velünk. Vagy csak egy jóbarát, kivel hamar megtaláljuk a közös nevezőt - őt visszahúzza az otthon, a haza melege, minket pedig elszólít a természet s a nagyvilág. Egyszóval, nem egyszerű a vándorlét... *ekkor felkacag* Igazából nem is tudom, hogy lyukadtam ide ki! *egy újabb korty azért segít neki emlékezni* Igen, a mágia... Bár, ahogy említettem, nem alkalmazom harc során, de tudja, ez jelenthet egy új életet is, s lehet a megmentőnk. Ha egy hajszál választja el a torkomat ötven pengétől, s a helyzet teljesen kilátástalan, a fizika törvényei szerint biztos a halál... Ekkor lép közbe a mágia kusza világa, mely lehetővé teszi nekem azt, hogy egy pillantás alatt kikerüljek a pengék gyűrűjéből.
*Ekkor hirtelen valami ezüstös derengés kezd látszódni a Vörös körül, mikor is hirtelen eltűnik! Persze, nem teljesen, hiszen hangja egy pillanat múlva Aletai mögül szólal fel.*
- Valahogy így. *pillant felé sejtelmes, sunyi, vigyorgó ábrázattal* Tán Önt a Levegő érdekli, azért tért be ide? A Tűz után éles váltás, nem igaz? *kacag fel, mikor kiissza az utolsó cseppet is poharából* Ó, vannak nekem kapcsolataim bőven! Ehhez a magas szintű mágiatudáshoz vezető út igazából elengedhetetlenné teszi, hogy kapcsolatokat építsek. Már csak a ritka tekercsek miatt is! Az pedig, hogy merről jöttem... *sóhajt* Egy igazán remek kérdés! Tudja, sok évvel ezelőtt volt egy kis balesetem, ami kioltott minden emléket, ami bennem volt. Honnan jöttem, ki voltam, kiket ismertem, milyen ember lehetettem... Egyedül a nevemet tudtam, s szerencsére a képességeim sem vesztek el, ennyi.
*Bár a történet nem éppen vidám, Mordach arcán mégsem a szomorúság lapul, inkább a kemény, határozott vonások, melyek arra utalnak, hogy nem rágja magát a múlton, s beletörődött mindenbe. Ha máshogy tenne, abba beleőrülne biztosan, ezért is kikapcsolta magában az aggódást, s a kíváncsiságot. Bízik abban, hogy a Sorsnak ezzel nagy célja volt, s hiszi, hogy ha eljön az ideje, akkor újra felszabadulnak az elzárt emlékek.*
- S Ön? Egész élete során a klán tagja volt, vagy esetleg máshonnan keveredett a Tűz városába? Tudja, első pillantásra inkább nézném Pirtianesből valónak!
A varázsló egy Teleportáció nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.