Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-24 11:29:53
Üzenet elküldve: 2014-04-24 11:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
/Nyárelői forgatag//
// Darel, Kramlaf, Freyai, Isrin //
- Igen-igen. Levél.. * Válaszolja gyorsan, tekintetén azonban látszik, hogy teljesen máshol jár. Talán jót tenne neki, ha a szőke belé csípne. Nem neheztel ő Frey bátyjára, tudja jól, hogy az ilyesmit könnyedén elhagyja, vagy megfeledkezik róla, a lényeg, hogy most végre összesodorta őket a véletlen.
// Gnóm árus //
Közben az árus egy farkast ábrázoló szobrocskát nyújt felé, s az árát is elárulja, melyet Nily igazából nem talál soknak, de alkudozni kezd. A kezét is érte nyújtja, ha szabad megnéznie. Kíváncsi az anyagára.*
- Negyven? Te nem találod soknak érte, Frey? Mit szólna az uraság harminc-hoz? * Kérdi, az összeget pedig már nyújtja is a gnóm felé. Az ibolyaszín szempár a kis farkas szobrocskát méricskéli, majd tekintete valamiért Darelre téved egy pillanatra.*
- Mondja csak jó Uram. Ez csak egy egyszerű asztali dísz, vagy van valami jelentése is? * Fordul ismét az alacsony árus felé kíváncsian.
Nem is kérdés, ő mindig kíváncsi, ez az ami nem is fog változni. Éppen ezért kislányos bájával jól megnézi társaságukba tévedt barna bőrű orkot. Talán fel is tűnik neki, hogy a leányzó rajta felejti a tekintet, de még soha nem látott ilyen közelről a fajtájából valót. Remek testőr anyag lehetne. Ilyen kisugárzással aligha mernék megtámadni.*
- Te nem akarsz magadnak egy... egy testőrt Frey? * Bukik ki a száján az első gondolat mi az eszébe jut, de tudja már, hogy mi lesz rá a válasz úgyhogy nem is firtatja tovább a témát.*
- Karkötőt, hát persze... Látod ezt? Ez egy vacak. Nekem új kell! A régi olyan szép volt. * Gondol vissza az édesanyjától kapott darabra egy lemondó sóhaj kíséretében. Ajkai most lefelé görbülnek, hiszen súlyos kár érte őt azzal, hogy elhagyott egy kacatot...ehm elhajított.
Bólint a lánynak és közben ő is figyelemmel kíséri a társalgást az árussal. A farkasprém bundába bújt fickóval is váltanak pár szót, majd a testőrre terelődik a szó, ki szerencsére még nem bukkant elő, bár Nily sejti, hogy már régóta itt járkál és őt keresi. A legviccesebb tipp az Asser Freyától, ám Nily még nevetni is elfelejt, zavarában pedig fehér bőre egy árnyalatnyival vörösebb színben pompázik.*
- Ressar. * Mondja halkan, mintha szégyellné, és úgy is van.*
- Az.. az úgy volt, hogy.. * Kezdi a nevetségesen hangzó magyarázkodást, majd kívülről hallva magát rájön, hogy milyen röhejesnek tűnhet ezért csak legyint egyet, jelezvén, hogy szóra sem érdemes, ám Darel nagyon is rátapint a lényegre, ezzel olajat öntve a tűzre.*
- Csalódás tán, de most egymagam jöttem. * Húzza ki magát ám lopva körbepillant és fohászkodik, nehogy most jelenjen meg Ressar miközben ő alakítja a dámát. Arra, hogy a fiú egyedül jött nem reagál, végtére is, ha lett volna hölgy társasága akkor már bizonyára megmutatkozott volna. Bár akad itt sok bájos kisasszony, úgyhogy lesz alapanyag a szépségversenyhez, már ha igaz a szóbeszéd melyet elkapott és lesz ilyesmi.
A férfi előző kis csipkelődését persze jól hallotta, nem szállt el a füle mellett, ám a megfelelő alkalomra várt, hogy ő is élcelődni tudjon vele kissé. Könyökéig felhúzott kesztyűjét kezdi lehúzni ujjairól, s modorosan intézi szavait Darel felé.*
- Azt hittem, hogy a holdfény varázsolt oly komor arcot neked az erdőben, ám ennél a fénynél... nem, sajnos ennél a fénynél sem változott. Javaslom igyál valamit. Te is Frey! Koccintasz velem? * Támad eme remek ötlete, ám ha a leányzó nemet mond rá, egyedül neki sincs kedve és inkább valami más elfoglaltságon kezd agyalni.
Kramlaf közben válaszol kérdésére. Nilynn a karperec szóra elmosolyodik, s mivel a válasz kielégítő volt számára kezet is nyújt a férfi felé. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy szimpatikusnak találja, bár ez elég képlékeny szó Strissa kisasszonynál. Érdeklődve hallgatja, merről érkezett a férfi s kérdésére válaszol is. - Nilynnek még a költői kérdésekre is van válasza. -
- Ahogy megformálod a szavakat egy kissé hallani vélem az akcentust. Bocsánat. Ugye tegeződhetünk? * Kérdi, a bókra pedig még szélesebben elmosolyodik. Legyezi női hiúságát vele ami amúgy is túl nagy van neki.*
- Na és Kramlaf, egyedül érkeztél? Úgy értem ide a piactérre. * Teszi fel a kérdést, majd a tömeg vagy a hőség miatt - vagy a túl szorosra húzott fűző miatt - kissé melege támad hirtelenjében a kisasszonynak ezért fel is áll.*
- Itt nincs levegő. Sétáljunk egyet. ** Mondja és habár szíve szerint az ellenkező irányba indulna el az ékszerek felé, Kramlaf udvarias invitálására nem mond nemet, s elindul az unalmas de legalább csillogó páncélok felé.*
// Darel, Kramlaf, Freyai, Isrin //
- Igen-igen. Levél.. * Válaszolja gyorsan, tekintetén azonban látszik, hogy teljesen máshol jár. Talán jót tenne neki, ha a szőke belé csípne. Nem neheztel ő Frey bátyjára, tudja jól, hogy az ilyesmit könnyedén elhagyja, vagy megfeledkezik róla, a lényeg, hogy most végre összesodorta őket a véletlen.
// Gnóm árus //
Közben az árus egy farkast ábrázoló szobrocskát nyújt felé, s az árát is elárulja, melyet Nily igazából nem talál soknak, de alkudozni kezd. A kezét is érte nyújtja, ha szabad megnéznie. Kíváncsi az anyagára.*
- Negyven? Te nem találod soknak érte, Frey? Mit szólna az uraság harminc-hoz? * Kérdi, az összeget pedig már nyújtja is a gnóm felé. Az ibolyaszín szempár a kis farkas szobrocskát méricskéli, majd tekintete valamiért Darelre téved egy pillanatra.*
- Mondja csak jó Uram. Ez csak egy egyszerű asztali dísz, vagy van valami jelentése is? * Fordul ismét az alacsony árus felé kíváncsian.
Nem is kérdés, ő mindig kíváncsi, ez az ami nem is fog változni. Éppen ezért kislányos bájával jól megnézi társaságukba tévedt barna bőrű orkot. Talán fel is tűnik neki, hogy a leányzó rajta felejti a tekintet, de még soha nem látott ilyen közelről a fajtájából valót. Remek testőr anyag lehetne. Ilyen kisugárzással aligha mernék megtámadni.*
- Te nem akarsz magadnak egy... egy testőrt Frey? * Bukik ki a száján az első gondolat mi az eszébe jut, de tudja már, hogy mi lesz rá a válasz úgyhogy nem is firtatja tovább a témát.*
- Karkötőt, hát persze... Látod ezt? Ez egy vacak. Nekem új kell! A régi olyan szép volt. * Gondol vissza az édesanyjától kapott darabra egy lemondó sóhaj kíséretében. Ajkai most lefelé görbülnek, hiszen súlyos kár érte őt azzal, hogy elhagyott egy kacatot...ehm elhajított.
Bólint a lánynak és közben ő is figyelemmel kíséri a társalgást az árussal. A farkasprém bundába bújt fickóval is váltanak pár szót, majd a testőrre terelődik a szó, ki szerencsére még nem bukkant elő, bár Nily sejti, hogy már régóta itt járkál és őt keresi. A legviccesebb tipp az Asser Freyától, ám Nily még nevetni is elfelejt, zavarában pedig fehér bőre egy árnyalatnyival vörösebb színben pompázik.*
- Ressar. * Mondja halkan, mintha szégyellné, és úgy is van.*
- Az.. az úgy volt, hogy.. * Kezdi a nevetségesen hangzó magyarázkodást, majd kívülről hallva magát rájön, hogy milyen röhejesnek tűnhet ezért csak legyint egyet, jelezvén, hogy szóra sem érdemes, ám Darel nagyon is rátapint a lényegre, ezzel olajat öntve a tűzre.*
- Csalódás tán, de most egymagam jöttem. * Húzza ki magát ám lopva körbepillant és fohászkodik, nehogy most jelenjen meg Ressar miközben ő alakítja a dámát. Arra, hogy a fiú egyedül jött nem reagál, végtére is, ha lett volna hölgy társasága akkor már bizonyára megmutatkozott volna. Bár akad itt sok bájos kisasszony, úgyhogy lesz alapanyag a szépségversenyhez, már ha igaz a szóbeszéd melyet elkapott és lesz ilyesmi.
A férfi előző kis csipkelődését persze jól hallotta, nem szállt el a füle mellett, ám a megfelelő alkalomra várt, hogy ő is élcelődni tudjon vele kissé. Könyökéig felhúzott kesztyűjét kezdi lehúzni ujjairól, s modorosan intézi szavait Darel felé.*
- Azt hittem, hogy a holdfény varázsolt oly komor arcot neked az erdőben, ám ennél a fénynél... nem, sajnos ennél a fénynél sem változott. Javaslom igyál valamit. Te is Frey! Koccintasz velem? * Támad eme remek ötlete, ám ha a leányzó nemet mond rá, egyedül neki sincs kedve és inkább valami más elfoglaltságon kezd agyalni.
Kramlaf közben válaszol kérdésére. Nilynn a karperec szóra elmosolyodik, s mivel a válasz kielégítő volt számára kezet is nyújt a férfi felé. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy szimpatikusnak találja, bár ez elég képlékeny szó Strissa kisasszonynál. Érdeklődve hallgatja, merről érkezett a férfi s kérdésére válaszol is. - Nilynnek még a költői kérdésekre is van válasza. -
- Ahogy megformálod a szavakat egy kissé hallani vélem az akcentust. Bocsánat. Ugye tegeződhetünk? * Kérdi, a bókra pedig még szélesebben elmosolyodik. Legyezi női hiúságát vele ami amúgy is túl nagy van neki.*
- Na és Kramlaf, egyedül érkeztél? Úgy értem ide a piactérre. * Teszi fel a kérdést, majd a tömeg vagy a hőség miatt - vagy a túl szorosra húzott fűző miatt - kissé melege támad hirtelenjében a kisasszonynak ezért fel is áll.*
- Itt nincs levegő. Sétáljunk egyet. ** Mondja és habár szíve szerint az ellenkező irányba indulna el az ékszerek felé, Kramlaf udvarias invitálására nem mond nemet, s elindul az unalmas de legalább csillogó páncélok felé.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-24 11:03:00
Üzenet elküldve: 2014-04-24 11:03:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
*A kecskeszakállas kofa kifejezetten jó árat mond, aminek meg is örül Bress, és rögtön tudatosul is benne, hogy semmi szükség nem lesz az illúziókeltésre, főleg nem holmi ezüst miatt. Alkudozásba is kezdhetne, de ezen az áron nincs mit alkudni, így előveszi bőségesen megtömött erszényét.*
-Rendben van, áll az alku, elviszem mind a kettőt. *mondja, közben kiszámolja az asztalkára a 90 aranyat, amit át is ad a kofa (Mesélő (Sh)) kezébe.*
-Köszönöm. *bólint az eladó, majd kínálgatja is tovább portékáit a Bress mellett állónak. A bárd ellép a standtól, zsebébe mélyeszti a megvásárolt ékszereket majd tovább bandukol. Megnézi a kelméket, amiket szintén kedvesen kínálgatják, de sajátjánál elegánsabbat nem talál, így arra nem fog költeni. A növényes és az üvegfúvós mester standjánál gyorsan elballag, mivel egyik sem kifejezetten érdekli. Aztán a vegyeskereskedésnél megáll, és felismeri a gnóm eladót, aki bizony Jeremiasz barátjának a legfőbb ellensége a piacon. Megáll szétnézni, mire a gnóm meg is mozdul feléje, de gyorsan int egyet Bress, hogy semmilyen kacat nem érdekli, így kisétál a kis térre, és körbeforgatja fejét, hátha valaki ismerőst vél felfedezni. Aztán megnézegeti a fegyvereket kisebb távolságból, másik szemét folyamatosan az őrökön tartja, akiknek megpróbálja kiismerni a mozgásterületüket, és az éberségüket. Aztán egy ismerős hang üti meg jobb keze felől a fülét.*
-Bress öcsém ! *érkezik Jeremiasz, az öreg gnóm széttárt karokkal, és széles mosollyal.*
-Üdv bátyám. *hajol le kissé, és üdvözli az érkezőt.* -Hogyhogy nem a portékáidat kínálod ? *érdeklődik Bress, mire Jeremiasz kuncogni kezd, és legyint egyet.*
-Biz én már mindent eladtam édes öcsém. Tudod, hogy megy ez. Az emberek képesek ilyenkor minden ócskaságot felvásárolni az eladók nagy örömére. Merre tartasz ?
-Csak úgy kóválygok. *von vállat Bress, mire az öreg kicsit oldalba böki, és közelebb hajolva súgja neki.*
-Az őrök éberen figyelnek, szóval légy óvatos. *aztán kihúzza magát, és nevetve beszél tovább.* -Te fiam, jól nyisd ki a szemed, mert hamarosan felsorakoznak a szebbnél szebb pipik. *vigyorodik el az öreg, akinek még vén kecske létére is meglenne az esze, hogy megnyalja a sót.*
-Hallottam róla, és kíváncsian várom.
-Még szép ! Na öcsém én elballagok, majd később összefutunk. *emeli meg kezét a gnóm, majd elfordul, és gyors léptekkel távozik.*
-Csak semmi ostobaság öreg. *szól utána, mert szinte biztos benne, hogy Jeremiasz a riválisa felé tart, és biztosan nem teázni akarja meghívni. Ezután Bress körbenéz, hogy hol kap végre valami finom italt.*
*A kecskeszakállas kofa kifejezetten jó árat mond, aminek meg is örül Bress, és rögtön tudatosul is benne, hogy semmi szükség nem lesz az illúziókeltésre, főleg nem holmi ezüst miatt. Alkudozásba is kezdhetne, de ezen az áron nincs mit alkudni, így előveszi bőségesen megtömött erszényét.*
-Rendben van, áll az alku, elviszem mind a kettőt. *mondja, közben kiszámolja az asztalkára a 90 aranyat, amit át is ad a kofa (Mesélő (Sh)) kezébe.*
-Köszönöm. *bólint az eladó, majd kínálgatja is tovább portékáit a Bress mellett állónak. A bárd ellép a standtól, zsebébe mélyeszti a megvásárolt ékszereket majd tovább bandukol. Megnézi a kelméket, amiket szintén kedvesen kínálgatják, de sajátjánál elegánsabbat nem talál, így arra nem fog költeni. A növényes és az üvegfúvós mester standjánál gyorsan elballag, mivel egyik sem kifejezetten érdekli. Aztán a vegyeskereskedésnél megáll, és felismeri a gnóm eladót, aki bizony Jeremiasz barátjának a legfőbb ellensége a piacon. Megáll szétnézni, mire a gnóm meg is mozdul feléje, de gyorsan int egyet Bress, hogy semmilyen kacat nem érdekli, így kisétál a kis térre, és körbeforgatja fejét, hátha valaki ismerőst vél felfedezni. Aztán megnézegeti a fegyvereket kisebb távolságból, másik szemét folyamatosan az őrökön tartja, akiknek megpróbálja kiismerni a mozgásterületüket, és az éberségüket. Aztán egy ismerős hang üti meg jobb keze felől a fülét.*
-Bress öcsém ! *érkezik Jeremiasz, az öreg gnóm széttárt karokkal, és széles mosollyal.*
-Üdv bátyám. *hajol le kissé, és üdvözli az érkezőt.* -Hogyhogy nem a portékáidat kínálod ? *érdeklődik Bress, mire Jeremiasz kuncogni kezd, és legyint egyet.*
-Biz én már mindent eladtam édes öcsém. Tudod, hogy megy ez. Az emberek képesek ilyenkor minden ócskaságot felvásárolni az eladók nagy örömére. Merre tartasz ?
-Csak úgy kóválygok. *von vállat Bress, mire az öreg kicsit oldalba böki, és közelebb hajolva súgja neki.*
-Az őrök éberen figyelnek, szóval légy óvatos. *aztán kihúzza magát, és nevetve beszél tovább.* -Te fiam, jól nyisd ki a szemed, mert hamarosan felsorakoznak a szebbnél szebb pipik. *vigyorodik el az öreg, akinek még vén kecske létére is meglenne az esze, hogy megnyalja a sót.*
-Hallottam róla, és kíváncsian várom.
-Még szép ! Na öcsém én elballagok, majd később összefutunk. *emeli meg kezét a gnóm, majd elfordul, és gyors léptekkel távozik.*
-Csak semmi ostobaság öreg. *szól utána, mert szinte biztos benne, hogy Jeremiasz a riválisa felé tart, és biztosan nem teázni akarja meghívni. Ezután Bress körbenéz, hogy hol kap végre valami finom italt.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-24 10:52:42
Üzenet elküldve: 2014-04-24 10:52:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Nyárelői forgatag //
* A törpe arca szinte felragyog a hallottaktól. Óvatosan odanyúl a kutyához, kivárja míg az megszagolja, majd finoman megvakargatja az állat nyakát. Hálásan tekint a másikra.*
-Akkor azt hiszem, neki már nem is kell csomagolni.-
*Nyúl az erszényéért Adgal. Összesen 130 aranyat ad a Mesélő (Sh) kezébe. *
-Már csak annyi kérdésem lenne, hogy van- e neve, vagy majd nevezzem el én?-
*Kérdezi az eladót, mimözben az a pénzt számolja.*
* A törpe arca szinte felragyog a hallottaktól. Óvatosan odanyúl a kutyához, kivárja míg az megszagolja, majd finoman megvakargatja az állat nyakát. Hálásan tekint a másikra.*
-Akkor azt hiszem, neki már nem is kell csomagolni.-
*Nyúl az erszényéért Adgal. Összesen 130 aranyat ad a Mesélő (Sh) kezébe.
*-Már csak annyi kérdésem lenne, hogy van- e neve, vagy majd nevezzem el én?-
*Kérdezi az eladót, mimözben az a pénzt számolja.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-24 09:08:26
Üzenet elküldve: 2014-04-24 09:08:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Drayen//
- Százötven?
*Nézi az üvegcséket, majd a férfit, aztán ismét az üvegcséket, közben egyik lábáról a másikra áll.*
- Hmm. Legyen inkább százhúsz. Még így is jól jársz, ha mondom. Ilyesmivel jómagam nem nagyon foglalkozik és így azt sem tudom, túladok-e rajtuk valaha.
//Pyrkonék//
*A kacatszerű holmik asztala mögött álló árus visszamosolyog az elébe toppanóra, majd ahogy az elsorolja, mi is érdekelné, szétnéz az általa hozott vásárfián.*
- Tűzköves holmim csak acélból van.
*Tol elé egy csepp alakú medált. A kő foglalata egészen pontosan úgy néz ki, mintha több vékony szálból sodorták volna össze.*
- De fa és csont ékszerem egészen sok van, az mind itt. *int körbe az asztal felett* -Nem tudom pontosan, mi egyébre fájhat a foga, válogasson csak, ha a medalion nem megfelelő.
*Természetesen figyelmét nem kerüli el a világos üstökű lányka érdeklődése sem, így elé is lehelyez pár kisebb, színesebb holmit, hátha azok megtetszenek neki. Piros, kék, zöld, lila köves apró függők, egy kisebb levél, meg egy másik, szitakötő alakú bross kerül elé. Utóbbi fényesen csillogó, szivárványos kövekkel van teli.*
//Cathanék//
*Az üvegfúvó mesternél épp egy talpas pohár készül. A neki való fél buborék már készen van, ez szájával lefelé az asztalkán pihen. A mester most épp a talpát készíti. Felmelegít egy darabka üveget, a fél buborék aljához tapasztja, majd csipeszével a kellő hosszúságúra nyújtja és elvágja. Igazít még rajta párat, hogy a lassan kihűlő üveg megtartsa formáját, majd elkészíti a talpát is, amit ismét egy cseppnyi forró üveggel tapaszt a szárhoz.*
//Bressauvre//
*Úgy tűnik, valóban jó ötlet volt a Gazdagnegyedbe települnie az ékszerrel foglalkozóknak, hiszen kisebb tömeget jelentenek az érdeklődők.
A magas, vékony árus is üdvözli a férfit, majd el is gondolkodik a válaszon. Állát és az ott díszelgő igazán rövidke kecskeszakállát vakargatja pár pillanatig, majd végül meg is szólal.*
- Ha mindkettőt elviszi, adjon kilencvenet a kettőért.
//Adgal//
*Az edzett, fiatal férfiú épp pakolásban van, mikor elé lép a törp. Nagy ládákba hordja épp az állatok tartásához szükséges holmit. Ránéz a megjelentre, majd az asztal mellett nyugodtan fekvő kutyára, s végül bólint.*
- Százhetvenért adnám a szerszámmal együtt, de lévén utolsó állatom, és mivel már menni készültem, megkapja százharmincért így, ahogy van. Igazán kezes, szófogadó állat, nagyon barátságos és nyugodt. Ahogy láthatja is. Azt hittem, már nem adok túl rajta. De ha a százharminc megfelel, már viheti is.
//Drayen//
- Százötven?
*Nézi az üvegcséket, majd a férfit, aztán ismét az üvegcséket, közben egyik lábáról a másikra áll.*
- Hmm. Legyen inkább százhúsz. Még így is jól jársz, ha mondom. Ilyesmivel jómagam nem nagyon foglalkozik és így azt sem tudom, túladok-e rajtuk valaha.
//Pyrkonék//
*A kacatszerű holmik asztala mögött álló árus visszamosolyog az elébe toppanóra, majd ahogy az elsorolja, mi is érdekelné, szétnéz az általa hozott vásárfián.*
- Tűzköves holmim csak acélból van.
*Tol elé egy csepp alakú medált. A kő foglalata egészen pontosan úgy néz ki, mintha több vékony szálból sodorták volna össze.*
- De fa és csont ékszerem egészen sok van, az mind itt. *int körbe az asztal felett* -Nem tudom pontosan, mi egyébre fájhat a foga, válogasson csak, ha a medalion nem megfelelő.
*Természetesen figyelmét nem kerüli el a világos üstökű lányka érdeklődése sem, így elé is lehelyez pár kisebb, színesebb holmit, hátha azok megtetszenek neki. Piros, kék, zöld, lila köves apró függők, egy kisebb levél, meg egy másik, szitakötő alakú bross kerül elé. Utóbbi fényesen csillogó, szivárványos kövekkel van teli.*
//Cathanék//
*Az üvegfúvó mesternél épp egy talpas pohár készül. A neki való fél buborék már készen van, ez szájával lefelé az asztalkán pihen. A mester most épp a talpát készíti. Felmelegít egy darabka üveget, a fél buborék aljához tapasztja, majd csipeszével a kellő hosszúságúra nyújtja és elvágja. Igazít még rajta párat, hogy a lassan kihűlő üveg megtartsa formáját, majd elkészíti a talpát is, amit ismét egy cseppnyi forró üveggel tapaszt a szárhoz.*
//Bressauvre//
*Úgy tűnik, valóban jó ötlet volt a Gazdagnegyedbe települnie az ékszerrel foglalkozóknak, hiszen kisebb tömeget jelentenek az érdeklődők.
A magas, vékony árus is üdvözli a férfit, majd el is gondolkodik a válaszon. Állát és az ott díszelgő igazán rövidke kecskeszakállát vakargatja pár pillanatig, majd végül meg is szólal.*
- Ha mindkettőt elviszi, adjon kilencvenet a kettőért.
//Adgal//
*Az edzett, fiatal férfiú épp pakolásban van, mikor elé lép a törp. Nagy ládákba hordja épp az állatok tartásához szükséges holmit. Ránéz a megjelentre, majd az asztal mellett nyugodtan fekvő kutyára, s végül bólint.*
- Százhetvenért adnám a szerszámmal együtt, de lévén utolsó állatom, és mivel már menni készültem, megkapja százharmincért így, ahogy van. Igazán kezes, szófogadó állat, nagyon barátságos és nyugodt. Ahogy láthatja is. Azt hittem, már nem adok túl rajta. De ha a százharminc megfelel, már viheti is.
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-24 05:42:06
Üzenet elküldve: 2014-04-24 05:42:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Nyárelői forgatag //
*Mondhatni fáradtan érkezik vissza a városba Adgal, ám a zsivaly, mely a piactér felől szól, nem kerüli el a figyelmét.*
~Hát ez meg mi az ork nyavalya?!~
*Döbben meg magában a felderítő, amikor eléri a szegénynegyednek azt a sarkát, ahol a gazdganegyeddel találkozik, s ahol most a kovács árulja a portékáit. Ha a kovács felé néz, barátságosan int felé, ám halad tovább. Jópár standot, pultot, állványt elhagy mire egy olyan részére ér a piac szélének, ahol a tömeg ritkább, a szag sűrűbb, a hangok másabbak. Kiváncsian indul el. Ezen a részen mindenféle jószágokat árulnak megvételre. Akad itt aprómarha, igásállat, különböző madarak, kutyák, macskák. Adgal figyelmét egy másik törpe kelti fel, aki a többiektől kicsit arrébb állitotta fel kenneljét. Okkal tette, hisz három, majdnem borjú nagyságú kutya lustálkodik odabenn.*
~Nocsak. Ez még kapóra is jöhet.~
*Gondolja Adgal,majd megközelíti a helyet. Az egyik állat, egy rozsdabarna, fiatal jószág, felnyergelve fekszik.Az érkezőre lomhán megemeli busa fejét, szaglászik egyet, majd visszafekszik.*
-Jó reggelt testvér. Ezek itt, csak nem idomított lovagló kutyák?-
*Kérdezi felcsillanó szemekkel a másiktól.*
-Milyen árat kérsz érte? Felszerszámozva természetesen.-
*Mutat a rozsdabarna állatra, majd óvatosan közelebb lép, hogy az állat ha akarja, megszagolhassa.*
A hozzászólás írója (Adgal Traain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.24 05:44:02
*Mondhatni fáradtan érkezik vissza a városba Adgal, ám a zsivaly, mely a piactér felől szól, nem kerüli el a figyelmét.*
~Hát ez meg mi az ork nyavalya?!~
*Döbben meg magában a felderítő, amikor eléri a szegénynegyednek azt a sarkát, ahol a gazdganegyeddel találkozik, s ahol most a kovács árulja a portékáit. Ha a kovács felé néz, barátságosan int felé, ám halad tovább. Jópár standot, pultot, állványt elhagy mire egy olyan részére ér a piac szélének, ahol a tömeg ritkább, a szag sűrűbb, a hangok másabbak. Kiváncsian indul el. Ezen a részen mindenféle jószágokat árulnak megvételre. Akad itt aprómarha, igásállat, különböző madarak, kutyák, macskák. Adgal figyelmét egy másik törpe kelti fel, aki a többiektől kicsit arrébb állitotta fel kenneljét. Okkal tette, hisz három, majdnem borjú nagyságú kutya lustálkodik odabenn.*
~Nocsak. Ez még kapóra is jöhet.~
*Gondolja Adgal,majd megközelíti a helyet. Az egyik állat, egy rozsdabarna, fiatal jószág, felnyergelve fekszik.Az érkezőre lomhán megemeli busa fejét, szaglászik egyet, majd visszafekszik.*
-Jó reggelt testvér. Ezek itt, csak nem idomított lovagló kutyák?-
*Kérdezi felcsillanó szemekkel a másiktól.*
-Milyen árat kérsz érte? Felszerszámozva természetesen.-
*Mutat a rozsdabarna állatra, majd óvatosan közelebb lép, hogy az állat ha akarja, megszagolhassa.*
A hozzászólás írója (Adgal Traain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.24 05:44:02
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:45:47
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:45:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
// Cathan //
* A probléma nem olyan nagy, inkább csak egy kis panasz, nemes kisasszonyos kényeskedés hisz náluk minden olyan tágas ráadásul mindenki el van foglalva a maga dolgával. Bár sokan élnek a kúriába mégis talán ha négy-öt rokonnal találkozik rendszeresen na meg a szolgákkal és még és még ott van az éjszakai életmód amire családja szoktatta. Nem is tudni mi hozta ki ide napkelte után? Éjszaka szinte sajátjának érzi az egész várost. Ritka, hogy bárki is megszólítsa, belekössön az árnyékként tovatűnő párosba hisz Moon általában nem jár egyedül, vele tart hűséges kutyája, Démon.
Az utolsó sor felé indulnak, ott van néhány érdekes dolgokkal megrakott asztal, köztük a nőstényke által említett könyvekkel telepakolt is.
A ruhás asztalokra csak épp ránéz. Szeme sarkából lát egy kellemes árnyalatú anyagot. Kedveli a fém színeit, elképzelni sem tudna szebbet mint egy vasszínben pompázó estélyit izzó acél színű mintával díszítve.
Nézelődés közben figyel Cathan szavaira is. Csodálkozva néz rá amikor azt taglalja mi az amit nem tud. Ezek szerint nem harcos, nem varázsló vagy gyógyító, esetleg vajákos. Nemekből bőven akad itt már csak igenekre volna szükség.*
- Ha nem titok mivel foglalkozol? *kérdezi kíváncsian. Eddig még kalandorokkal nem találkozott bár abban sem lehet biztos, hogy a mellette szemlélődő az.*
- A vásár? *kérdez vissza majd ismét a szédítő tömegbe mélyeszti smaragd tekintetét. Ezt az egyet nehéz elhinni. *Boldog ettől?* mutat körbe majd felnevet *Végül is ténylegesen különleges érzést kelt. Engem elborzaszt, téged boldoggá tesz. *mondja szórakozottan majd feltűnik a keresett asztal és Moon érdeklődése arra irányul.
Még követi tekintetével Cathan útját a pár méterrel arrább felállított színes üvegekkel megrakott asztalhoz de nem tart vele, inkább kiemeli az egy kicsi, színes képekkel telerajzolt könyvecskét. A fedele ragadta meg a mélységi érdeklődését. Fellapozza. Pontosan olyan mint amilyeneket az elf gyerekek nézegetnek. Talán az eredetmondáik vannak benne lejegyezve. Moonak is volt kisebb korában néhány hasonló könyve a sötételfek mondáival. Visszateszi majd Cathan keresi tekintetével. Meg is leli a közelben és mivel észreveszi, hogy a férfi mintha őt keresné vidáman siet elébe. A szabadkozásra mosolyogva rázza meg fejét.*
- Semmi gond, közben megnéztem a könyveket. Láttál valami érdekeset? *kérdezi és az asztal felé les ahonnan Cathan érkezett. Idővel biztosan elindul az illatok felé, na meg délidőben neki pihennie kell tehát addigra visszatér kúriába.*
// Cathan //
* A probléma nem olyan nagy, inkább csak egy kis panasz, nemes kisasszonyos kényeskedés hisz náluk minden olyan tágas ráadásul mindenki el van foglalva a maga dolgával. Bár sokan élnek a kúriába mégis talán ha négy-öt rokonnal találkozik rendszeresen na meg a szolgákkal és még és még ott van az éjszakai életmód amire családja szoktatta. Nem is tudni mi hozta ki ide napkelte után? Éjszaka szinte sajátjának érzi az egész várost. Ritka, hogy bárki is megszólítsa, belekössön az árnyékként tovatűnő párosba hisz Moon általában nem jár egyedül, vele tart hűséges kutyája, Démon.
Az utolsó sor felé indulnak, ott van néhány érdekes dolgokkal megrakott asztal, köztük a nőstényke által említett könyvekkel telepakolt is.
A ruhás asztalokra csak épp ránéz. Szeme sarkából lát egy kellemes árnyalatú anyagot. Kedveli a fém színeit, elképzelni sem tudna szebbet mint egy vasszínben pompázó estélyit izzó acél színű mintával díszítve.
Nézelődés közben figyel Cathan szavaira is. Csodálkozva néz rá amikor azt taglalja mi az amit nem tud. Ezek szerint nem harcos, nem varázsló vagy gyógyító, esetleg vajákos. Nemekből bőven akad itt már csak igenekre volna szükség.*
- Ha nem titok mivel foglalkozol? *kérdezi kíváncsian. Eddig még kalandorokkal nem találkozott bár abban sem lehet biztos, hogy a mellette szemlélődő az.*
- A vásár? *kérdez vissza majd ismét a szédítő tömegbe mélyeszti smaragd tekintetét. Ezt az egyet nehéz elhinni. *Boldog ettől?* mutat körbe majd felnevet *Végül is ténylegesen különleges érzést kelt. Engem elborzaszt, téged boldoggá tesz. *mondja szórakozottan majd feltűnik a keresett asztal és Moon érdeklődése arra irányul.
Még követi tekintetével Cathan útját a pár méterrel arrább felállított színes üvegekkel megrakott asztalhoz de nem tart vele, inkább kiemeli az egy kicsi, színes képekkel telerajzolt könyvecskét. A fedele ragadta meg a mélységi érdeklődését. Fellapozza. Pontosan olyan mint amilyeneket az elf gyerekek nézegetnek. Talán az eredetmondáik vannak benne lejegyezve. Moonak is volt kisebb korában néhány hasonló könyve a sötételfek mondáival. Visszateszi majd Cathan keresi tekintetével. Meg is leli a közelben és mivel észreveszi, hogy a férfi mintha őt keresné vidáman siet elébe. A szabadkozásra mosolyogva rázza meg fejét.*
- Semmi gond, közben megnéztem a könyveket. Láttál valami érdekeset? *kérdezi és az asztal felé les ahonnan Cathan érkezett. Idővel biztosan elindul az illatok felé, na meg délidőben neki pihennie kell tehát addigra visszatér kúriába.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:34:29
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:34:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Nyárelői forgatag //
// Aletai Agetkin Rilash //
*A bor igazán ízletes, melyet kortyolgat épp, s mindig meg is lepődik, hogy hogy tudnak ennyi ízt belevinni egy italba. Sokat kóstolt már, s az igényesebbek mindig kellemes csalódásként érik. Sokszor nem gondolná az ember, mit bele nem kevernek... Főleg, ha pálinkáról van szó!
Az ezüstöző tündérek olykor egy-egy járókelőt körbetáncolnak - főleg hölgyeket -, kikre Mordach egy halovány mosolyt meg is ereszt, de különösebb figyelmet nem szentel a nézelődőknek, csupán figyeli a tömeget. Egyedül akkor vonja fel szemöldökét s lepődik meg, mikor a kis lények eltűnésekor egy kisebb tapsvihar kerekedik körülötte. Zavartan pislog körbe, hiszen nem éppen a szórakoztatás volt a célja, sokkal inkább az, hogy elméjét lenyugtassa, hogy ne keringjenek a gondolatai a mágia kusza világa körül. Ironikus... Mágiával feledtetni a mágiát...
A zavartság hamar elmúlik, ahogy leinti a tömeget, mely hamarosan szét is széled, s a Vörös kiissza poharából az utolsó kis kortyot is, majd a szépen megmunkált kupát visszahelyezi a pultra. Még nézegeti pár percig a borokat, ám száját elhúzva inkább ellép az árustól, s karbatett kezekkel figyeli még egy ideig a népet s a kereskedőket, mikor is egy férfi lép mellé.*
- Én alig fél órája érkeztem a városba újra, s nem kis meglepetésként ért ez a forgatag! Egy nyugalmas estét terveztem, mely során kipihenhetem az út fáradalmait, ám a kíváncsiságom sajnos túl erős volt ahhoz, hogy ne nézzek el ide - ám ahogy látom, nem csak nekem!
*Emeli körbe kezét a forgatagon, bár nem éppen tűnik olyannak, ki szeretné a tömeget. Nem is ezért van itt, inkább azért az érzésért, melyet kivált ez a vásár s az emberek. Ahogy összefolynak az arcok, s a hangok eggyé válnak...*
- Ohh, köszönöm! *emeli el a poharat, s nagyot húz belőle* Hát, mitagadás... Nem éppen mágusnak tűnök, az már biztos! S nem is nevezem magam annak, hiába érte el a tudásom a maximumot bizonyos ágakban. *jelenti ki nem kérkedően* Én harcos vagyok. *bólint határozottan* S egyben vándor is, hatalmas kíváncsisággal, melynek keze ebbe a ködös világba is belenyúlt. Jobb szeretem a pengémet alkalmazni, s összecsapás során ez nem is szokott máshogy történni - a tudásomat inkább a saját hétköznapjaim megkönnyítésére használom, s arra, hogy szórakoztassam magam, esetleg mást, ki utazásaim során hozzám csapódik. Tény, hogy nem egyszerű megtanulni, igen sok időbe s lelki erőbe telik, s rengeteg kitartás kell hozzá! Ám ha az ember egyszer ezen útjának végére ér, a jutalma nem maradhat el! *mondja az idegen felé bölcsen* Idevalósi is vagyok, s nem is. Igazából nincs olyan hely, melyet otthonnak nevezhetnék, de ez a vándorlét egyik átka. Minden otthon, és semmi... *bólint határozottan, jelét adva annak, hogy ezzel teljesen meg van békélve* Na és Ön? Tán érdeklődik a mágia világa iránt? *újabbat kortyol* Igen sok ismeretlent is idevonzott a rendezvény, ahogy látom - talán Ön is messzi föld szülötte?
*Kérdi érdeklődve, miközben félszemmel a férfit figyeli, félszemmel pedig a tömeget kémleli, s az árusok portékáit. Erről a helyről viszonylag jó rálátása van igen sok kereskedőre, s függetlenül attól, hogy nem tervezi a vásárlást, még ráakadhat érdekes dolgokra.*
- Mordach volnék. *nyújtja ő is kezét Aletai felé* Igen jó ez az itóka, bár nem terveztem mára a mámoros állapotot, de hát sose lehet tudni! *kacag fel*
// Aletai Agetkin Rilash //
*A bor igazán ízletes, melyet kortyolgat épp, s mindig meg is lepődik, hogy hogy tudnak ennyi ízt belevinni egy italba. Sokat kóstolt már, s az igényesebbek mindig kellemes csalódásként érik. Sokszor nem gondolná az ember, mit bele nem kevernek... Főleg, ha pálinkáról van szó!
Az ezüstöző tündérek olykor egy-egy járókelőt körbetáncolnak - főleg hölgyeket -, kikre Mordach egy halovány mosolyt meg is ereszt, de különösebb figyelmet nem szentel a nézelődőknek, csupán figyeli a tömeget. Egyedül akkor vonja fel szemöldökét s lepődik meg, mikor a kis lények eltűnésekor egy kisebb tapsvihar kerekedik körülötte. Zavartan pislog körbe, hiszen nem éppen a szórakoztatás volt a célja, sokkal inkább az, hogy elméjét lenyugtassa, hogy ne keringjenek a gondolatai a mágia kusza világa körül. Ironikus... Mágiával feledtetni a mágiát...
A zavartság hamar elmúlik, ahogy leinti a tömeget, mely hamarosan szét is széled, s a Vörös kiissza poharából az utolsó kis kortyot is, majd a szépen megmunkált kupát visszahelyezi a pultra. Még nézegeti pár percig a borokat, ám száját elhúzva inkább ellép az árustól, s karbatett kezekkel figyeli még egy ideig a népet s a kereskedőket, mikor is egy férfi lép mellé.*
- Én alig fél órája érkeztem a városba újra, s nem kis meglepetésként ért ez a forgatag! Egy nyugalmas estét terveztem, mely során kipihenhetem az út fáradalmait, ám a kíváncsiságom sajnos túl erős volt ahhoz, hogy ne nézzek el ide - ám ahogy látom, nem csak nekem!
*Emeli körbe kezét a forgatagon, bár nem éppen tűnik olyannak, ki szeretné a tömeget. Nem is ezért van itt, inkább azért az érzésért, melyet kivált ez a vásár s az emberek. Ahogy összefolynak az arcok, s a hangok eggyé válnak...*
- Ohh, köszönöm! *emeli el a poharat, s nagyot húz belőle* Hát, mitagadás... Nem éppen mágusnak tűnök, az már biztos! S nem is nevezem magam annak, hiába érte el a tudásom a maximumot bizonyos ágakban. *jelenti ki nem kérkedően* Én harcos vagyok. *bólint határozottan* S egyben vándor is, hatalmas kíváncsisággal, melynek keze ebbe a ködös világba is belenyúlt. Jobb szeretem a pengémet alkalmazni, s összecsapás során ez nem is szokott máshogy történni - a tudásomat inkább a saját hétköznapjaim megkönnyítésére használom, s arra, hogy szórakoztassam magam, esetleg mást, ki utazásaim során hozzám csapódik. Tény, hogy nem egyszerű megtanulni, igen sok időbe s lelki erőbe telik, s rengeteg kitartás kell hozzá! Ám ha az ember egyszer ezen útjának végére ér, a jutalma nem maradhat el! *mondja az idegen felé bölcsen* Idevalósi is vagyok, s nem is. Igazából nincs olyan hely, melyet otthonnak nevezhetnék, de ez a vándorlét egyik átka. Minden otthon, és semmi... *bólint határozottan, jelét adva annak, hogy ezzel teljesen meg van békélve* Na és Ön? Tán érdeklődik a mágia világa iránt? *újabbat kortyol* Igen sok ismeretlent is idevonzott a rendezvény, ahogy látom - talán Ön is messzi föld szülötte?
*Kérdi érdeklődve, miközben félszemmel a férfit figyeli, félszemmel pedig a tömeget kémleli, s az árusok portékáit. Erről a helyről viszonylag jó rálátása van igen sok kereskedőre, s függetlenül attól, hogy nem tervezi a vásárlást, még ráakadhat érdekes dolgokra.*
- Mordach volnék. *nyújtja ő is kezét Aletai felé* Igen jó ez az itóka, bár nem terveztem mára a mámoros állapotot, de hát sose lehet tudni! *kacag fel*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:10:11
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
// Darel, Kramlaf, Freyai, Nily, Isrin ha jön //
* A fejében nemesnek titulált kis hölgy kezdi a várva várt sort a név meglepő, tény de ő szóvá meri tenni. Van vér a nő nem létező pucájában az biztos. *
- Nos először is hogy ezt a kérdés megválaszoljuk, meg kell keresnünk az élveket azaz élvezeteket az életünkben, van akinek a családi tűzhely az ilyen, van akinek egy vásár. * Mutat körbe és nevet. * És van akinek egy karperec. * Gondol a nőre és ha engedi megfogja a kezét egy kézcsók gyanánt, amely meghajlással van övezve. *
- Minő véletlen! Pont ezt a kérdést tette fel a híres neves Worf családba tartozó Darel kegyes urunk is, de sajnos nem tudtam válaszolni mivel VéresIshrin ünnepélyesen jelezte közeledését a társaságunkhoz. * Bagatel ügyként állítja be a sértést éreztetve nem neheztel az orkra de ezzel járt neki. *
- Tehát visszatérve a történetemre. A nagy hegyekben, innen Keletre Észak-Keletre lehet a kolostorunk, ahol nevelkedtem tanultam és képeztem magam eddig úgy tűnik sikeresen. * Forgatja meg csuklóját. * Igaz lehet nem látszik rajtam és hallatszik beszédemen vagy épp az hogy igen? * Költői kérdés de választ vár rá vagy így vagy úgy. *
- De ha a kegyed kérdése az volt, hogy honnan érkeztem ebbe a szépségekkel teli városba, a válaszom Északról. Kedvem támadt megnézni a méltán híres vad és gyönyörű tájakat. * A szépségekkel nyíltan bókol a két nőnek, mi más is lehetne kihívóbb hogy tudja ha a kék szemű netán bármelyikkel viszonyt folytatna. *
* A szőke elf, biztos nem halott még arról kiket képeznek kolostorokban, ugyan nem új ez számára de kicsit meglepi. *
- Mi más lennék? * Nevet mintha egyértelmű lenne. * Szerzetes vagyok gyönyörűm. Ez a bot, sokkal veszélyesebb mint látszik. Csupán nem szeretem ha vér tapad a kezemhez ezzel pedig nehéz gyilkolni. * Ad hangot humanitásának. *
* A gnóm mosolyára visszamosolyog és hozzáteszi. *
- Elnézést a tévedésért uram, nem tudhattam. * Azzal fejet is hajt, nyájassága hatalmas. *
* A férfi sikeresen megindul, és milyen furcsa pont a fegyverek irányába! Egy igazi katona felméri mivel is harcolhat az ellenfele és nem rest le cserélni leghűbb barátját ha szükséges, bár az ilyenből van kevesebb és épp ezért van annyifajta fegyver egy hadseregben. Tesz egy lépést felé és enyhe sürgető szándékkal közli. *
- Szívünk szakadna Darel úrfival ha nem csatlakoznának hölgyeim, kérem jöjjenek!
// Darel, Kramlaf, Freyai, Nily, Isrin ha jön //
* A fejében nemesnek titulált kis hölgy kezdi a várva várt sort a név meglepő, tény de ő szóvá meri tenni. Van vér a nő nem létező pucájában az biztos. *
- Nos először is hogy ezt a kérdés megválaszoljuk, meg kell keresnünk az élveket azaz élvezeteket az életünkben, van akinek a családi tűzhely az ilyen, van akinek egy vásár. * Mutat körbe és nevet. * És van akinek egy karperec. * Gondol a nőre és ha engedi megfogja a kezét egy kézcsók gyanánt, amely meghajlással van övezve. *
- Minő véletlen! Pont ezt a kérdést tette fel a híres neves Worf családba tartozó Darel kegyes urunk is, de sajnos nem tudtam válaszolni mivel VéresIshrin ünnepélyesen jelezte közeledését a társaságunkhoz. * Bagatel ügyként állítja be a sértést éreztetve nem neheztel az orkra de ezzel járt neki. *
- Tehát visszatérve a történetemre. A nagy hegyekben, innen Keletre Észak-Keletre lehet a kolostorunk, ahol nevelkedtem tanultam és képeztem magam eddig úgy tűnik sikeresen. * Forgatja meg csuklóját. * Igaz lehet nem látszik rajtam és hallatszik beszédemen vagy épp az hogy igen? * Költői kérdés de választ vár rá vagy így vagy úgy. *
- De ha a kegyed kérdése az volt, hogy honnan érkeztem ebbe a szépségekkel teli városba, a válaszom Északról. Kedvem támadt megnézni a méltán híres vad és gyönyörű tájakat. * A szépségekkel nyíltan bókol a két nőnek, mi más is lehetne kihívóbb hogy tudja ha a kék szemű netán bármelyikkel viszonyt folytatna. *
* A szőke elf, biztos nem halott még arról kiket képeznek kolostorokban, ugyan nem új ez számára de kicsit meglepi. *
- Mi más lennék? * Nevet mintha egyértelmű lenne. * Szerzetes vagyok gyönyörűm. Ez a bot, sokkal veszélyesebb mint látszik. Csupán nem szeretem ha vér tapad a kezemhez ezzel pedig nehéz gyilkolni. * Ad hangot humanitásának. *
* A gnóm mosolyára visszamosolyog és hozzáteszi. *
- Elnézést a tévedésért uram, nem tudhattam. * Azzal fejet is hajt, nyájassága hatalmas. *
* A férfi sikeresen megindul, és milyen furcsa pont a fegyverek irányába! Egy igazi katona felméri mivel is harcolhat az ellenfele és nem rest le cserélni leghűbb barátját ha szükséges, bár az ilyenből van kevesebb és épp ezért van annyifajta fegyver egy hadseregben. Tesz egy lépést felé és enyhe sürgető szándékkal közli. *
- Szívünk szakadna Darel úrfival ha nem csatlakoznának hölgyeim, kérem jöjjenek!
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:05:10
Üzenet elküldve: 2014-04-23 22:05:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
*Bress nagyon korán ébredt odahaza, és útnak indult, de előtte még kutyájával is foglalkozott egy keveset, aki igen szépen fejlődik, igazi kis harci véreb lesz. Természetesen ezt a napot a bárd nem hagyhatja ki, sőt esélye sem lenne rá, mert Jeremiasz már napok óta ezzel nyüstöli, hogy csak el ne felejtsen benézni, de ha nem mondaná akkor sem felejtené el. Igazából a cél ami vezérli, és amit legfőképpen szeretne vásárolni, abba már rögtön az elején bele is botlik. Természetesen mondani sem kell, hogy a gazdagnegyed felől érkezik, a szépen megtömött erszénye, és a ravaszsága kíséretében. A három elegáns ruhába bújt kofa hasonló kelmét visel mint Bress, és hasonlóan rafináltak is, mivel kiváló helyre helyezték ki a standjukat.* ~Hej Jeremiasz-tól mit kapnátok !~ *képzelődik mosolyogva Bress, aki zsebre dugott kézzel fütyörészve érkezik meg, majd megáll az ezüst csecsebecsés asztalkánál.*
-Jó reggelt. *szólítja meg az eladót.*
-Magának is szép naposat. Tessék csak tessék, nézelődjön bátran, biztosan megtalálja az önnek megfelelőt. *hízeleg a kofa, de a mellette állónak is mondja egyben, aki hasonlóképpen érdeklődik az ezüstök iránt. Bress végül kis nézelődés után egy egyszerű nyakláncot, és egy karika fülbevalót vesz kezébe, és az eladó felé emeli.*
-Mennyit kér ezért a kettőért ? *érdeklődik, és ha alkuképes a dolog biztosan ki fogja használni amennyire csak tudja, igaz lazán megvehetné de az már más kérdés, és akkor hol marad az élvezet ?*
*Bress nagyon korán ébredt odahaza, és útnak indult, de előtte még kutyájával is foglalkozott egy keveset, aki igen szépen fejlődik, igazi kis harci véreb lesz. Természetesen ezt a napot a bárd nem hagyhatja ki, sőt esélye sem lenne rá, mert Jeremiasz már napok óta ezzel nyüstöli, hogy csak el ne felejtsen benézni, de ha nem mondaná akkor sem felejtené el. Igazából a cél ami vezérli, és amit legfőképpen szeretne vásárolni, abba már rögtön az elején bele is botlik. Természetesen mondani sem kell, hogy a gazdagnegyed felől érkezik, a szépen megtömött erszénye, és a ravaszsága kíséretében. A három elegáns ruhába bújt kofa hasonló kelmét visel mint Bress, és hasonlóan rafináltak is, mivel kiváló helyre helyezték ki a standjukat.* ~Hej Jeremiasz-tól mit kapnátok !~ *képzelődik mosolyogva Bress, aki zsebre dugott kézzel fütyörészve érkezik meg, majd megáll az ezüst csecsebecsés asztalkánál.*
-Jó reggelt. *szólítja meg az eladót.*
-Magának is szép naposat. Tessék csak tessék, nézelődjön bátran, biztosan megtalálja az önnek megfelelőt. *hízeleg a kofa, de a mellette állónak is mondja egyben, aki hasonlóképpen érdeklődik az ezüstök iránt. Bress végül kis nézelődés után egy egyszerű nyakláncot, és egy karika fülbevalót vesz kezébe, és az eladó felé emeli.*
-Mennyit kér ezért a kettőért ? *érdeklődik, és ha alkuképes a dolog biztosan ki fogja használni amennyire csak tudja, igaz lazán megvehetné de az már más kérdés, és akkor hol marad az élvezet ?*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 21:34:03
Üzenet elküldve: 2014-04-23 21:34:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Nyárelői forgatag //
//Ianaként//
*Szerencséje van, Pyrkonnak elég, hogy követi, nem firtatja tovább a kérdést, amire Iana ki tudja, mit válaszolt, ha válaszolt egyáltalán. A piactéren egyre többen vannak, így egyre nehezebb közlekedni, különösen egy Ianához hasonló szelíd lánynak, de azért csak megérkeznek az ékszerészek asztalaihoz. Iana elnézegeti a csecsebecséket, némelyik egyszerűbb, finomabb darabot kifejezetten szépnek is találja, de eszébe sem jutnak vásárolni a drága ezüst és arany tárgyak közül. Egyszerű, medál nélküli ezüstláncához szívesen venne egyszer egy medált, de tudja, hogy nem engedheti meg magának. A dolog már alig bántja, elszegényedett családjában megszokta, hogy drága dolgok legfeljebb úgy kerülhetnek hozzá, ha megörökli egy rokonától, aki valamilyen úton-módon el tudta kerülni az értékes holmi eladását.
Ott, ahol Pyrkon végül megáll érdeklődni, már valamivel nyugodtabb szívvel nézelődik, bár továbbra is elszántan ragaszkodik ahhoz, hogy nemigen vehet semmit - igaz, élhet a kúriában, de nem akarja, hogy kizárólag távoli, alig ismert rokonai tartsák el. Valamiféle keresethez kellene jutnia...
...és most, nézelődés közben eszébe is jut valami. Nem szól közbe, amíg Pyrkon érdeklődik és alkudozik, de most már célirányosan keres olyan olcsó medálokat és gyöngyöket, amiket felhasználhatna saját készítésű ékszerekhez. Mindig is ügyes keze volt, különösen a csipkéhez és a hímzéshez ért, ezekkel pedig feldobhatná a csipkeékszereit. Majd ha vége lesz a vásárnak, visszajön, és fonalat, szalagokat is keres... de most ide kell figyelni, a többit majd később.*
//Ianaként//
*Szerencséje van, Pyrkonnak elég, hogy követi, nem firtatja tovább a kérdést, amire Iana ki tudja, mit válaszolt, ha válaszolt egyáltalán. A piactéren egyre többen vannak, így egyre nehezebb közlekedni, különösen egy Ianához hasonló szelíd lánynak, de azért csak megérkeznek az ékszerészek asztalaihoz. Iana elnézegeti a csecsebecséket, némelyik egyszerűbb, finomabb darabot kifejezetten szépnek is találja, de eszébe sem jutnak vásárolni a drága ezüst és arany tárgyak közül. Egyszerű, medál nélküli ezüstláncához szívesen venne egyszer egy medált, de tudja, hogy nem engedheti meg magának. A dolog már alig bántja, elszegényedett családjában megszokta, hogy drága dolgok legfeljebb úgy kerülhetnek hozzá, ha megörökli egy rokonától, aki valamilyen úton-módon el tudta kerülni az értékes holmi eladását.
Ott, ahol Pyrkon végül megáll érdeklődni, már valamivel nyugodtabb szívvel nézelődik, bár továbbra is elszántan ragaszkodik ahhoz, hogy nemigen vehet semmit - igaz, élhet a kúriában, de nem akarja, hogy kizárólag távoli, alig ismert rokonai tartsák el. Valamiféle keresethez kellene jutnia...
...és most, nézelődés közben eszébe is jut valami. Nem szól közbe, amíg Pyrkon érdeklődik és alkudozik, de most már célirányosan keres olyan olcsó medálokat és gyöngyöket, amiket felhasználhatna saját készítésű ékszerekhez. Mindig is ügyes keze volt, különösen a csipkéhez és a hímzéshez ért, ezekkel pedig feldobhatná a csipkeékszereit. Majd ha vége lesz a vásárnak, visszajön, és fonalat, szalagokat is keres... de most ide kell figyelni, a többit majd később.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 21:28:09
Üzenet elküldve: 2014-04-23 21:28:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
// Darel, Kramlaf, Freyai, Nily, Isrin //
* A protokoll bemutatkozás meg is volna. S végül a farkas bundás a nevét mondja a kis kialakult társulat felé. Érdekes egy név annyi szent… Meg persze az előadás mód is. Minden esetre a fiú nem sokat időzik a névvel, biccent csupán a másik felé ha már megtette ezt a lépést Kram is. A boltossal való csevej őt nem köti le, lévén ekkor adja ismételt rövid válaszát az orknak, ki látszólag csak nem akar odébb állni. *
- Biztos.
* Feleli egyszerűen a másiknak azzal kapcsolatban, hogy van e más társaság is. Akad éppen… A másik kérdésre visszafordul az orkhoz s szemében némi értetlenség csillan, hiszen az imént válaszolt az ilyen irányú kérdésre. *
- Éppen annyit tudok amennyit Te, Isrin a Véreskezű.
- Északról származom * ad választ a kérdésre, tán az ork nem az empátia tudója de Darel arcáról sok érzelmet nem lehet olvasni, szobor szerűen érzéketlenül válaszol neki. Enyhe fejcsóválás jelzi, hogy valószínűleg nem hallott róluk, tán régen volt nevük arra… vagy a Worfokkal akadtak össze, hisz a Farkasok mindent pusztítottak ami északról a hegyek felől avagy nyugati irányból érkezett, s ezért tán jobban is jár az ork ha ezt a témát nem firtatja, persze ezt nem tudhatja, s nem is fogja ha a fiún múlik, szűkszavúsága változatlan.
Nily taktikus kis sugdolózása sem jut el a fiúig, hiszen nem éppen ezzel van elfoglalva. Meg aztán a csacsogás csak maradjon a hölgyek kiváltsága. Kivételesen nem reagált a lány a közös elveszésekkel való apró kis megjegyzésre. De valami azt súgja, hogy ennek még lesz böjtje…
Freya hangos kacajára ő is parányit elmosolyodik, legalább ő értékelte, de nem sokáig tart a mosoly hisz Nily hangját ritkán lehet nem hallani. Végül az ibolya szemek megtalálják a jeges tengert és kérdés szól a rózsaszín ajkak közül, micsoda meglepetés egy újabb kérdés… Nily kisasszony kinek kíváncsisága csillapíthatatlan. Darel számára csupán ez minden mi leszűrődik, nem is vezeti tovább a fonalat, ő nem ért az effajta hátulról mellbe női fondorlatokhoz. *
- Magam vagyok, bár amint látod * jut eszébe, hogy már tegeződtek azon a bizonyos estén * nem egyedül. * néz körbe a köröttük állókon egy futó pillantással, majd vissza a lányra. S döntse el a lány maga, hogy a hölggyel kapcsolatos kérdésre vajon választ adott e számára vagy sem. *
Látom neked is sikerült megint megszöknöd otthonról.
* Válaszol még tárgyilagosan, s fel sem fogja, hogy milyen lavinát indíthat majd el ez a kis számára teljesen ártalmatlan mondatocska. Pedig ezzel kapcsolatos megjegyzése Freyanak bizony igencsak helyén való volt, a fiú csupán kiegészítette azt.
Nily felvetés a sétára végül is helyén való, hiszen Darel is indulni akart. *
- Netán arra!
* Mutat a tér közepe felé, hol továbbra is érdeklődése tárgyát képező katonák sorakoznak jóval többen, mint máshol. Fegyverek s páncélok vására. Csupán vetne egy pillantást a kínálatra s amúgy is arra indult volna. Tehát részéről vet egy pillantást a többiekre s indul is rögvest hogy meglódítsa a csapatot, majd követi aki követi, s közben aki éhségét vagy szomjúságát szeretné oltani annak is van rá lehetősége. *
// Darel, Kramlaf, Freyai, Nily, Isrin //
* A protokoll bemutatkozás meg is volna. S végül a farkas bundás a nevét mondja a kis kialakult társulat felé. Érdekes egy név annyi szent… Meg persze az előadás mód is. Minden esetre a fiú nem sokat időzik a névvel, biccent csupán a másik felé ha már megtette ezt a lépést Kram is. A boltossal való csevej őt nem köti le, lévén ekkor adja ismételt rövid válaszát az orknak, ki látszólag csak nem akar odébb állni. *
- Biztos.
* Feleli egyszerűen a másiknak azzal kapcsolatban, hogy van e más társaság is. Akad éppen… A másik kérdésre visszafordul az orkhoz s szemében némi értetlenség csillan, hiszen az imént válaszolt az ilyen irányú kérdésre. *
- Éppen annyit tudok amennyit Te, Isrin a Véreskezű.
- Északról származom * ad választ a kérdésre, tán az ork nem az empátia tudója de Darel arcáról sok érzelmet nem lehet olvasni, szobor szerűen érzéketlenül válaszol neki. Enyhe fejcsóválás jelzi, hogy valószínűleg nem hallott róluk, tán régen volt nevük arra… vagy a Worfokkal akadtak össze, hisz a Farkasok mindent pusztítottak ami északról a hegyek felől avagy nyugati irányból érkezett, s ezért tán jobban is jár az ork ha ezt a témát nem firtatja, persze ezt nem tudhatja, s nem is fogja ha a fiún múlik, szűkszavúsága változatlan.
Nily taktikus kis sugdolózása sem jut el a fiúig, hiszen nem éppen ezzel van elfoglalva. Meg aztán a csacsogás csak maradjon a hölgyek kiváltsága. Kivételesen nem reagált a lány a közös elveszésekkel való apró kis megjegyzésre. De valami azt súgja, hogy ennek még lesz böjtje…
Freya hangos kacajára ő is parányit elmosolyodik, legalább ő értékelte, de nem sokáig tart a mosoly hisz Nily hangját ritkán lehet nem hallani. Végül az ibolya szemek megtalálják a jeges tengert és kérdés szól a rózsaszín ajkak közül, micsoda meglepetés egy újabb kérdés… Nily kisasszony kinek kíváncsisága csillapíthatatlan. Darel számára csupán ez minden mi leszűrődik, nem is vezeti tovább a fonalat, ő nem ért az effajta hátulról mellbe női fondorlatokhoz. *
- Magam vagyok, bár amint látod * jut eszébe, hogy már tegeződtek azon a bizonyos estén * nem egyedül. * néz körbe a köröttük állókon egy futó pillantással, majd vissza a lányra. S döntse el a lány maga, hogy a hölggyel kapcsolatos kérdésre vajon választ adott e számára vagy sem. *
Látom neked is sikerült megint megszöknöd otthonról.
* Válaszol még tárgyilagosan, s fel sem fogja, hogy milyen lavinát indíthat majd el ez a kis számára teljesen ártalmatlan mondatocska. Pedig ezzel kapcsolatos megjegyzése Freyanak bizony igencsak helyén való volt, a fiú csupán kiegészítette azt.
Nily felvetés a sétára végül is helyén való, hiszen Darel is indulni akart. *
- Netán arra!
* Mutat a tér közepe felé, hol továbbra is érdeklődése tárgyát képező katonák sorakoznak jóval többen, mint máshol. Fegyverek s páncélok vására. Csupán vetne egy pillantást a kínálatra s amúgy is arra indult volna. Tehát részéről vet egy pillantást a többiekre s indul is rögvest hogy meglódítsa a csapatot, majd követi aki követi, s közben aki éhségét vagy szomjúságát szeretné oltani annak is van rá lehetősége. *
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 20:39:36
Üzenet elküldve: 2014-04-23 20:39:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Mordach Harders figyelmébe//
*Már az elején csábító az italos pult. Amerre a szem csak ellát, telve van minden földi jóval, ami a szem szájnak ingere. Van itt különféle díszes edénykékben bor, s a pultos mögötti ideiglenes polcrendszeren pihenő míves üvegekben is csillog valami különlegesség. Már-már éppen elcsábulna, mikor a pultos a portékáit kínálva vissza tereli őt a valóság talajára.*
-Pálinka? Ő... Az a Sárkányvér elég jól hangzik, kérek...
*Mondandóját még nem fejezte be, amikor a csilingeléshez hasonló hangot hall. Eddig nem figyelt fel a vörös haja és fura megjelenése ellenére tökéletesen a tömegbe olvadó Mordach-ra, ám amit most művel, az ámulatba ejti. Apró kis ezüstösen csillogó tündérkék táncolnak körülötte, ami kellően nyugtató hatást vált ki a fél-elfből.*
~Mágia! Az efféle szórakozások kedvemre-valók!~
*Szögezi le magában, mert bár a Navarra-klán tagjaként egyezmény kötötte, hogy mágiát nem használhat, mindig is vonzódott hozzá. Na, nem akar ő nagy mágus lenni, de azért olyan finom varázslatokat, mint ez, valamint ami a hivatását elősegíti, szívesen megtanulna.
A látványos műsor végén a tömeggel együtt megtapsolja a varázslót, majd ismét a pultoshoz fordul.*
-Úgy látom boros korsó van nála, így kérek két kupával még ebből az Aylana Álmából is, mert biztosra veszem, hogy ha nőről kapta a nevét, akkor csak finom bor lehet.
*Már leveszi a szemét az itallapról, s az erszényéből kiveszi az italokért járó 16 aranyat, majd a szépen ácsolt, erezetes pultra helyezve áttolja azt a Pultos (Mesélő (Sh)) számára. A Sárkányvért megemeli, majd lehajtja. Valahogy alattomos ital ez a nedű, nemhiába sugallja ezt a neve is. Ízre kellemes áfonya, szinte itatja magát, s olyan könnyedén csúszik le, hogy az erejét nem is érzi. Egészen addig, míg le nem ér. Valahogy belülről mintegy robbanás-szerűen tör a felszínre az iszonytatos erő. Valami ilyen érzés lehet a sárkányoknak is, mielőtt tüzet okádnak.*
-Sistergős Mennykő!
*Ennyi csúszik csak ki Aletai száján, de az igazat megvallva a levegővétel is nehezére esik. Veszett dolog ez az ital, többet nem is igen merne inni, mert kellően hosszú még a nap a részegséghez.*
-Köszönöm!
*Mondja, miután kicsit összeszedte magát, majd felmarkolja a kitöltött borokat és elindul Mordach felé, aki eddigre már kikerült a cirkuszt élvező emberek figyelmének középpontjából.*
-Reggel még azt hittem, hogy egy teljesen átlagos nap lesz. Nem sok idő telt el, de már most sem az.
*Nyomja a férfi kezébe az egyik pohár bort.*
-Azért hihetetlen, hogy milyen dolgokat vált ki az emberekből egy kis mágiával, annak ellenére, hogy egy hatalmas acélkarom van a karján, ráadásul nem is tűnik idevalósinak, hogy ismerjék.
*Legalábbis a csapzott kalandor kinézet az, ami leginkább ráillik a férfire. Valahogy Aletai is így festhetett miután kimászott a potyautast szállító búzás hordóból.*
-Egyébként Aletai vagyok.
*Nyújtja végül jobbját a férfi felé. Egyáltalán nem tartja visszataszítónak, mint azt hiheti esetleg a másik. A fél-elf nem a kinézet alapján ítél, hiszen tudja, hogy milyen érzés, mikor ez alapján megbélyegeznek valakit. Őt is hányszor, de hányszor... Ah, az már egy másik történet.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.23 20:39:58
//Mordach Harders figyelmébe//
*Már az elején csábító az italos pult. Amerre a szem csak ellát, telve van minden földi jóval, ami a szem szájnak ingere. Van itt különféle díszes edénykékben bor, s a pultos mögötti ideiglenes polcrendszeren pihenő míves üvegekben is csillog valami különlegesség. Már-már éppen elcsábulna, mikor a pultos a portékáit kínálva vissza tereli őt a valóság talajára.*
-Pálinka? Ő... Az a Sárkányvér elég jól hangzik, kérek...
*Mondandóját még nem fejezte be, amikor a csilingeléshez hasonló hangot hall. Eddig nem figyelt fel a vörös haja és fura megjelenése ellenére tökéletesen a tömegbe olvadó Mordach-ra, ám amit most művel, az ámulatba ejti. Apró kis ezüstösen csillogó tündérkék táncolnak körülötte, ami kellően nyugtató hatást vált ki a fél-elfből.*
~Mágia! Az efféle szórakozások kedvemre-valók!~
*Szögezi le magában, mert bár a Navarra-klán tagjaként egyezmény kötötte, hogy mágiát nem használhat, mindig is vonzódott hozzá. Na, nem akar ő nagy mágus lenni, de azért olyan finom varázslatokat, mint ez, valamint ami a hivatását elősegíti, szívesen megtanulna.
A látványos műsor végén a tömeggel együtt megtapsolja a varázslót, majd ismét a pultoshoz fordul.*
-Úgy látom boros korsó van nála, így kérek két kupával még ebből az Aylana Álmából is, mert biztosra veszem, hogy ha nőről kapta a nevét, akkor csak finom bor lehet.
*Már leveszi a szemét az itallapról, s az erszényéből kiveszi az italokért járó 16 aranyat, majd a szépen ácsolt, erezetes pultra helyezve áttolja azt a Pultos (Mesélő (Sh)) számára.
A Sárkányvért megemeli, majd lehajtja. Valahogy alattomos ital ez a nedű, nemhiába sugallja ezt a neve is. Ízre kellemes áfonya, szinte itatja magát, s olyan könnyedén csúszik le, hogy az erejét nem is érzi. Egészen addig, míg le nem ér. Valahogy belülről mintegy robbanás-szerűen tör a felszínre az iszonytatos erő. Valami ilyen érzés lehet a sárkányoknak is, mielőtt tüzet okádnak.*-Sistergős Mennykő!
*Ennyi csúszik csak ki Aletai száján, de az igazat megvallva a levegővétel is nehezére esik. Veszett dolog ez az ital, többet nem is igen merne inni, mert kellően hosszú még a nap a részegséghez.*
-Köszönöm!
*Mondja, miután kicsit összeszedte magát, majd felmarkolja a kitöltött borokat és elindul Mordach felé, aki eddigre már kikerült a cirkuszt élvező emberek figyelmének középpontjából.*
-Reggel még azt hittem, hogy egy teljesen átlagos nap lesz. Nem sok idő telt el, de már most sem az.
*Nyomja a férfi kezébe az egyik pohár bort.*
-Azért hihetetlen, hogy milyen dolgokat vált ki az emberekből egy kis mágiával, annak ellenére, hogy egy hatalmas acélkarom van a karján, ráadásul nem is tűnik idevalósinak, hogy ismerjék.
*Legalábbis a csapzott kalandor kinézet az, ami leginkább ráillik a férfire. Valahogy Aletai is így festhetett miután kimászott a potyautast szállító búzás hordóból.*
-Egyébként Aletai vagyok.
*Nyújtja végül jobbját a férfi felé. Egyáltalán nem tartja visszataszítónak, mint azt hiheti esetleg a másik. A fél-elf nem a kinézet alapján ítél, hiszen tudja, hogy milyen érzés, mikor ez alapján megbélyegeznek valakit. Őt is hányszor, de hányszor... Ah, az már egy másik történet.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.23 20:39:58
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 20:33:40
Üzenet elküldve: 2014-04-23 20:33:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Nyárelői forgatag //
//Darel, Kramlaf, Freyai, Nily//
*Az ork biccent, majd örömmel veszi, hogy a harcos megrázza a kezét és bemutatkozik.*
- Örvendek Darel. Isrin Aral a teljes nevem. Talán hallhattál róla, ha sokat jártál északon. Egykor híresek voltunk. A véreskezűek. Ez volt neve a klánnak...
*Pár pillanatra ökölbe szorul a keze és elönti a düh, de aztán erőt vesz magán. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a fiú válaszol a másik kérdésére is.*
- Áh, semmi érdekes, bár biztos akad még itt rajtatok kívül érdekes társaság. Na és azt nem tudod véletlenül, hogy miféle mulatságokra lehet számítani?
*Isrin igazán kíváncsi, ha már így beszédbe elegyedett az ifjúval, akkor akár jót is beszélgethetnek. Igaz, nem tűnik olyannak, aki egy szónál többet pazarol arra, amire nem szükséges, de hát az ork ezt sokkal többre tartja, mintha nem tudná befogni a száját. Az idegesíti a legjobban.
De mivel a fiú nem ilyen, talán még kalandokat is mesélhetnek egymásnak, vagy történeteket cserélhetnek. Honnan is tudhatná Isrin, hogy mit jelent az ifjú másik neve? Worf...valami dereng neki egy ősi házról, akik kezéhez legalább annyi vér tapad, mint az övéhez, amikor még a véreskezűek rettegett bajnoka volt. Mára már azonban semmi nem maradt meg benne ezekből a harci képességekből.*
- Na és honnan származol Darel? Netán te is északi vagy, akárcsak jómagam?
*Az orknak van egy olyan megérzése, hogy megválaszolta a saját kérdését. Látszik a másikon a katonás tartás, a rideg tekintet. Hozzá van szokva a kemény körülményekhez és ezt Isrin nagyra értékeli.*
//Darel, Kramlaf, Freyai, Nily//
*Az ork biccent, majd örömmel veszi, hogy a harcos megrázza a kezét és bemutatkozik.*
- Örvendek Darel. Isrin Aral a teljes nevem. Talán hallhattál róla, ha sokat jártál északon. Egykor híresek voltunk. A véreskezűek. Ez volt neve a klánnak...
*Pár pillanatra ökölbe szorul a keze és elönti a düh, de aztán erőt vesz magán. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a fiú válaszol a másik kérdésére is.*
- Áh, semmi érdekes, bár biztos akad még itt rajtatok kívül érdekes társaság. Na és azt nem tudod véletlenül, hogy miféle mulatságokra lehet számítani?
*Isrin igazán kíváncsi, ha már így beszédbe elegyedett az ifjúval, akkor akár jót is beszélgethetnek. Igaz, nem tűnik olyannak, aki egy szónál többet pazarol arra, amire nem szükséges, de hát az ork ezt sokkal többre tartja, mintha nem tudná befogni a száját. Az idegesíti a legjobban.
De mivel a fiú nem ilyen, talán még kalandokat is mesélhetnek egymásnak, vagy történeteket cserélhetnek. Honnan is tudhatná Isrin, hogy mit jelent az ifjú másik neve? Worf...valami dereng neki egy ősi házról, akik kezéhez legalább annyi vér tapad, mint az övéhez, amikor még a véreskezűek rettegett bajnoka volt. Mára már azonban semmi nem maradt meg benne ezekből a harci képességekből.*
- Na és honnan származol Darel? Netán te is északi vagy, akárcsak jómagam?
*Az orknak van egy olyan megérzése, hogy megválaszolta a saját kérdését. Látszik a másikon a katonás tartás, a rideg tekintet. Hozzá van szokva a kemény körülményekhez és ezt Isrin nagyra értékeli.*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 19:38:17
Üzenet elküldve: 2014-04-23 19:38:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
// Moon //
*Megvakarja állát, miközben hallgatja Moon problémáját. Ez a probléma könnyen kifoghat rajta, mert bármerre néz. Elég sokan vannak mindenfelé. Ezt legfeljebb úgy lehet elkerülni, ha elhagyják a piacteret, viszont akkor nemhogy mindent, de semmit nem fognak tudni megnézni. Még a megoldáson gondolkodik, mikor olyan visszautasíthatatlan felajánlást hall a másik szájából.*
- Örömmel. Sosem szerettem magázódni. *Kortyol egyet a megkönnyebbülésre a borból. Már csak a kupa alján marad pár csepp szóval azt is felhajtja. Az üres kupával nem tudja mit kezdjen, szóval marad nála. Nem zavarja különösebben. A felbukkanó tanácstalanság inkább. A lánynak köszönhetően ez is eloszlik. A keresett dolgok talán arra lesznek amelyik sort kiszemelte magának. Amerre járt arra legalábbis nem látott könyveket.*
- Akkor talán induljunk el erre. * Mutat a ruhaárusok után következő asztalok felé. Bár mellette virágárus, majd megint valami zöldséges van, de mellette már érdekes kirakodás van. El is indul arrafelé. és séta közben válaszol Moonnak.*
- Jelenleg egyik se. * Terül el széles mosoly arcán.* A fegyverekhez annyira értek, mint a bájitalokhoz. Azaz mégsem, ha megmondják melyik kotyvasztás mire jó azt meginni megtudom. A fegyverrel magam lehet hamarabb sebezném meg, mint mást. * A kupájának újratöltése, már érdekesebb ötlet, de úgy ítéli meg ráér vele.*
- Igazából maga a vásár vonz. A színek, a zajok, a tömeg. Mintha valami napsütéses elvarázsolt helyen lennék. Teljesen boldog leszek tőle.
* Ebbe igazi mintapolgár. Mint virág a méheket, úgy vonzza minden látványosság. Mint például a mindenes mellett lévő asztal. Még alkalmi partneréről is elfelejtkezik, ahogy közelebb érnek.
Elég sokféle munkát végzett már, de üvegfúvást még sosem. Sőt bár üvegekkel sokszor volt dolga, nem látta egyszer sem, hogyan készítik. Szinte az asztal előtt áll már, mikor észbe kap és megfordul. Ott van-e még a sötételf.*
- Bocsánat, kicsit elbambultam. *Kér elnézést, ha igen, egyébként körbenéz merre maradhatott el. Ha nem látja visszafordul az üvegfúvó felé. *
A hozzászólás írója (Cathan Moray) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.23 19:41:46
// Moon //
*Megvakarja állát, miközben hallgatja Moon problémáját. Ez a probléma könnyen kifoghat rajta, mert bármerre néz. Elég sokan vannak mindenfelé. Ezt legfeljebb úgy lehet elkerülni, ha elhagyják a piacteret, viszont akkor nemhogy mindent, de semmit nem fognak tudni megnézni. Még a megoldáson gondolkodik, mikor olyan visszautasíthatatlan felajánlást hall a másik szájából.*
- Örömmel. Sosem szerettem magázódni. *Kortyol egyet a megkönnyebbülésre a borból. Már csak a kupa alján marad pár csepp szóval azt is felhajtja. Az üres kupával nem tudja mit kezdjen, szóval marad nála. Nem zavarja különösebben. A felbukkanó tanácstalanság inkább. A lánynak köszönhetően ez is eloszlik. A keresett dolgok talán arra lesznek amelyik sort kiszemelte magának. Amerre járt arra legalábbis nem látott könyveket.*
- Akkor talán induljunk el erre. * Mutat a ruhaárusok után következő asztalok felé. Bár mellette virágárus, majd megint valami zöldséges van, de mellette már érdekes kirakodás van. El is indul arrafelé. és séta közben válaszol Moonnak.*
- Jelenleg egyik se. * Terül el széles mosoly arcán.* A fegyverekhez annyira értek, mint a bájitalokhoz. Azaz mégsem, ha megmondják melyik kotyvasztás mire jó azt meginni megtudom. A fegyverrel magam lehet hamarabb sebezném meg, mint mást. * A kupájának újratöltése, már érdekesebb ötlet, de úgy ítéli meg ráér vele.*
- Igazából maga a vásár vonz. A színek, a zajok, a tömeg. Mintha valami napsütéses elvarázsolt helyen lennék. Teljesen boldog leszek tőle.
* Ebbe igazi mintapolgár. Mint virág a méheket, úgy vonzza minden látványosság. Mint például a mindenes mellett lévő asztal. Még alkalmi partneréről is elfelejtkezik, ahogy közelebb érnek.
Elég sokféle munkát végzett már, de üvegfúvást még sosem. Sőt bár üvegekkel sokszor volt dolga, nem látta egyszer sem, hogyan készítik. Szinte az asztal előtt áll már, mikor észbe kap és megfordul. Ott van-e még a sötételf.*
- Bocsánat, kicsit elbambultam. *Kér elnézést, ha igen, egyébként körbenéz merre maradhatott el. Ha nem látja visszafordul az üvegfúvó felé. *
A hozzászólás írója (Cathan Moray) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.23 19:41:46
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 19:32:23
Üzenet elküldve: 2014-04-23 19:32:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Zrekil//
*Úgy tűnik, a gnóm rendkívül ügyesen tud párhuzamosan enni és beszélni. Ha csak fele ilyen jó mágiában, akkor egy erős mágus lehet, és ha csak tizede ilyen jó a bájitalok terén, Ilwen rá tudja áldozni azt a pár száz aranyat az ügyre, ami a hozzávalók megvételéhez kell. A sok-sok beszédre egy rövid "hümm"-el és bólintással válaszol első körben, majd ha a gnóm elindul, követi őt, ahova akarja. Nincs most úgy se jobb vagy más dolga, miért ne kísérhetné el a másikat, aki úgy néz ki, hogy igen jutányos módon ajánlja fel szolgálatait. Bár nem a legjobb, de szolgálatait, és hát no, konkrétan nem kér érte semmit. Útközben azért puhatolódzik, ha már mágus az illető.*
- Úgy hallottam, van olyan varázslat, amivel egy ilyen bájital vagy varázsital ereje akár ékszerekbe, amulettekbe ültethető. Például ebbe itt.
*Fogja két ujja közé köpenyének csatját, ami egy tűzköves amulett. A vörös és citromsárga színekben pompázó kődarab szinte ragyog a napsütésben, ahogy forgatja ujjai között.*
- Ezért is foglalkozom most a bájitalokkal, és esetleg erről mesélhetne, ha tud valamit.
*Mondja, majd ha véletlenül elhaladnak egy bájitalos stand mellett, akkor kér egy perc türelmet a férfitól, és összeválogatja a szükséges összetevőket, majd meg is veszi azokat: egy világoskék, egy sötétzöld és egy fekete varázsital kerül kezébe. Azt, hogy miért ezeket választotta, nem kívánja elárulni a gnómnak, de hallott ilyen "bájital receptekről" még évekkel ezelőtt, és ezek elegye rémlik neki, olyasmi, amit ő is akar, és kezdetben ez elégnek is fog bizonyulni. Az egész bájitalvásárlós dologgal kimondatlanul persze belegyezik a gnóm ama ajánlatába, hogy ha beszerzi az alapanyagokat, akkor ő majd megpróbálkozik azokból valami elegyet kreálni.*
//Zrekil//
*Úgy tűnik, a gnóm rendkívül ügyesen tud párhuzamosan enni és beszélni. Ha csak fele ilyen jó mágiában, akkor egy erős mágus lehet, és ha csak tizede ilyen jó a bájitalok terén, Ilwen rá tudja áldozni azt a pár száz aranyat az ügyre, ami a hozzávalók megvételéhez kell. A sok-sok beszédre egy rövid "hümm"-el és bólintással válaszol első körben, majd ha a gnóm elindul, követi őt, ahova akarja. Nincs most úgy se jobb vagy más dolga, miért ne kísérhetné el a másikat, aki úgy néz ki, hogy igen jutányos módon ajánlja fel szolgálatait. Bár nem a legjobb, de szolgálatait, és hát no, konkrétan nem kér érte semmit. Útközben azért puhatolódzik, ha már mágus az illető.*
- Úgy hallottam, van olyan varázslat, amivel egy ilyen bájital vagy varázsital ereje akár ékszerekbe, amulettekbe ültethető. Például ebbe itt.
*Fogja két ujja közé köpenyének csatját, ami egy tűzköves amulett. A vörös és citromsárga színekben pompázó kődarab szinte ragyog a napsütésben, ahogy forgatja ujjai között.*
- Ezért is foglalkozom most a bájitalokkal, és esetleg erről mesélhetne, ha tud valamit.
*Mondja, majd ha véletlenül elhaladnak egy bájitalos stand mellett, akkor kér egy perc türelmet a férfitól, és összeválogatja a szükséges összetevőket, majd meg is veszi azokat: egy világoskék, egy sötétzöld és egy fekete varázsital kerül kezébe. Azt, hogy miért ezeket választotta, nem kívánja elárulni a gnómnak, de hallott ilyen "bájital receptekről" még évekkel ezelőtt, és ezek elegye rémlik neki, olyasmi, amit ő is akar, és kezdetben ez elégnek is fog bizonyulni. Az egész bájitalvásárlós dologgal kimondatlanul persze belegyezik a gnóm ama ajánlatába, hogy ha beszerzi az alapanyagokat, akkor ő majd megpróbálkozik azokból valami elegyet kreálni.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 19:32:00
Üzenet elküldve: 2014-04-23 19:32:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Nyárelői forgatag //
*Ismét nem válaszol. Lényegtelen. Immár mindketten haladnak a kitűzött cél felé és Pyrkon úgy gondolja, ha követi, valószínűleg beleegyezett a dologba előzőleg, elvégre nem áll egy helyben kérdő tekintettel a colos mögött. Az eszmefuttatás eredményeként nem teszi fel ismét a kérdést.*
-Egyszer régen volt nekem is egy amulettem, amit ugyancsak egy ehhez hasonlatos vásáron szereztem be, de sajnálatos módon, azt ellopta tőlem bár bandita... Ezt a Tűzköves függőt szeretném pótolni, persze, csak ha be lehet itt szerezni effélét.
*Néhány perc tolongás után sikeresen meg is érkeznek a kofákhoz, akik árusítják a megannyi ékszert és csecsebecsét. Pyrkon egy ideig nézegeti a első pultot, de semmi egyebet nem lát, mint csicsás, giccses dolgok halmazát. Nem a kedvence az ezüst, így tovább megy eggyel, ahol még inkább nem talál semmi magának valót.*
~Ezüst... Arany... Ki az istennek kellenek ezek? Maximum valami Isten tudja honnan érkező fő-madame-asszonyságnak, aki már nem tudja mire költeni azt a sok pénzét, ezért felvesz minden olyat, amiben biztos, hogy kirabolnák a szegénynegyedben, ha arra járna... Másra úgy sem jó, mint céltábla-alkatrésznek.~
*Arcán, ahogy tudja megpróbálja leplezni gondolatait, elvégre mégiscsak ezekkel az eladókkal kell majd alkudoznia, ha netán mégis választana valamit. Amennyire csak telik tőle, természetesnek ható, bár erőltetett mosollyal színleli az érdeklődést. Egyszer egyszer közelebbről is megtekint valami ronda giccset, nehogy azt higgyék, csupán a levegőt rontja erre, majd szép lassan megérkezik a zöld terítős részlegre. Ez már jobban tetszik neki. Elengedi az eddigi erőltetett vonulatot arcáról, hogy helyet kapjon a megszokott vigyor, mely már az adott árussal is érzékeltetheti, hogy ez a részleg ténylegesen felkeltette az érdeklődését. Egyetlen hátrányt, hiányosságot érez ez a stand iránt, mégpedig, hogy nincs egy árva nyakék sem, azonban ezt ellensúlyozza a csontokból készült apróságok látványa.*
-Szép jó reggelt! *Köszönti az árust.* Azt hiszem a legjobb helyre jöttem! *Mosolyog rá nagy, vidám tekintettel.* Volt nekem régen egy Tűzköves függőm, amit nagyon szerettem de sajnálatos módon elválasztott tőle a sors, úgyhogy ezt szeretném pótolni valami olyasmiféle tárggyal. Látok itt gyönyörű szép faragott, fa, valamint csont ékszereket, ilyen téren gondolkodnék leginkább. Tudna nekem ajánlani valamit, kérem?
*Ismét nem válaszol. Lényegtelen. Immár mindketten haladnak a kitűzött cél felé és Pyrkon úgy gondolja, ha követi, valószínűleg beleegyezett a dologba előzőleg, elvégre nem áll egy helyben kérdő tekintettel a colos mögött. Az eszmefuttatás eredményeként nem teszi fel ismét a kérdést.*
-Egyszer régen volt nekem is egy amulettem, amit ugyancsak egy ehhez hasonlatos vásáron szereztem be, de sajnálatos módon, azt ellopta tőlem bár bandita... Ezt a Tűzköves függőt szeretném pótolni, persze, csak ha be lehet itt szerezni effélét.
*Néhány perc tolongás után sikeresen meg is érkeznek a kofákhoz, akik árusítják a megannyi ékszert és csecsebecsét. Pyrkon egy ideig nézegeti a első pultot, de semmi egyebet nem lát, mint csicsás, giccses dolgok halmazát. Nem a kedvence az ezüst, így tovább megy eggyel, ahol még inkább nem talál semmi magának valót.*
~Ezüst... Arany... Ki az istennek kellenek ezek? Maximum valami Isten tudja honnan érkező fő-madame-asszonyságnak, aki már nem tudja mire költeni azt a sok pénzét, ezért felvesz minden olyat, amiben biztos, hogy kirabolnák a szegénynegyedben, ha arra járna... Másra úgy sem jó, mint céltábla-alkatrésznek.~
*Arcán, ahogy tudja megpróbálja leplezni gondolatait, elvégre mégiscsak ezekkel az eladókkal kell majd alkudoznia, ha netán mégis választana valamit. Amennyire csak telik tőle, természetesnek ható, bár erőltetett mosollyal színleli az érdeklődést. Egyszer egyszer közelebbről is megtekint valami ronda giccset, nehogy azt higgyék, csupán a levegőt rontja erre, majd szép lassan megérkezik a zöld terítős részlegre. Ez már jobban tetszik neki. Elengedi az eddigi erőltetett vonulatot arcáról, hogy helyet kapjon a megszokott vigyor, mely már az adott árussal is érzékeltetheti, hogy ez a részleg ténylegesen felkeltette az érdeklődését. Egyetlen hátrányt, hiányosságot érez ez a stand iránt, mégpedig, hogy nincs egy árva nyakék sem, azonban ezt ellensúlyozza a csontokból készült apróságok látványa.*
-Szép jó reggelt! *Köszönti az árust.* Azt hiszem a legjobb helyre jöttem! *Mosolyog rá nagy, vidám tekintettel.* Volt nekem régen egy Tűzköves függőm, amit nagyon szerettem de sajnálatos módon elválasztott tőle a sors, úgyhogy ezt szeretném pótolni valami olyasmiféle tárggyal. Látok itt gyönyörű szép faragott, fa, valamint csont ékszereket, ilyen téren gondolkodnék leginkább. Tudna nekem ajánlani valamit, kérem?
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 18:01:41
Üzenet elküldve: 2014-04-23 18:01:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Ilwen//
*A férfi szimpatikus, bár Zrekilnek nincs komoly szűrője az ilyesmire, aki nem sötételf, és nem öl meg a gnóm szeme láttára legalább egy kutyát, az szimpatikus neki. Miután meghallgatja a kicsit rövidebb bemutatkozást, miközben persze újabb néhány tápláló falatot vesz magához (hiszen az irreális adag már csak a néhai adag fele, és egyre fogy), és a férfi célját, hümmög egy keveset.*
- Én ugyan semmit nem tudok a bájitalokról *jegyzi meg, mintha csak tengerésznek jelentkezne úgy, hogy még életében nem látta a tengert, gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával* Van nálam egy, de még nem ittam meg soha. Nem is tervezem feltétlen. A keverésükről sem sokat tudok... Bár, ami azt illeti, akadt már róluk tekercs a kezembe, el is olvastam, de mindig úgy ítéltem meg, hogy minek erőlködjek ilyen löttyökkel, amik kis időre adnak némi erőt, vagy eszet, amikor helyette tanulhatok varázsolni is, nemde? *majd elrágcsál még néhány falatot, miközben szomorúan konstatálja, hogy pocakja kezd megtelni. Persze ránézésre a maradék is el fog tűnni, a mikor a kérdés.*
- Ha gondolod, és nincs egyéb dolgod, jer' velem, miközben keresünk egy mágusboltot (mert hát a férfi, akitől ezt vettem, azt mondta, lehet hogy van), és közben elmesélheted, pontosan mit is szeretnél megtudni az italokról. Nem kizárt, hogy tudom,amit tudni szeretnél. Még akár kísérletezhetek is neked a keverésükkel, ha te szolgáltatod az alapanyagokat *nevet fel, elvégre mi vesztenivalója lenne így? Semmi. Ha a férfi megveszi, amiket össze akar kevertetni vele, akkor legfeljebb attól kell féljen, hogy rosszul keveri, és az arcába robban az egész. Azonban... ha meg képes annyira rosszul keverni, hogy veszélyes elegyet kapjon, akkor gyakorlatilag már ő keverte jól, és eddig mindenki más rosszul, aki gyengébb löttyöt kapott. Tehát mivel robbanó felhasználása nincs a bájitaloknak, így remélheti, hogy nem ő fogja mindezt felfedezni. Persze ha igen, abban meg nem kevés arany lesz, ha a helyén marad a feje. Mondjuk egyelőre kicsit elszaladt a fantáziája, az is lehet, hogy Ilwen csak egy gyógytea receptjét kéri. Ha a férfi úgy dönt, hogy követi, akkor úgy természetesen keresni fogja a mágusboltot, és másik oldalról meg szintén természetesen figyelni fog a férfire.*
//Ilwen//
*A férfi szimpatikus, bár Zrekilnek nincs komoly szűrője az ilyesmire, aki nem sötételf, és nem öl meg a gnóm szeme láttára legalább egy kutyát, az szimpatikus neki. Miután meghallgatja a kicsit rövidebb bemutatkozást, miközben persze újabb néhány tápláló falatot vesz magához (hiszen az irreális adag már csak a néhai adag fele, és egyre fogy), és a férfi célját, hümmög egy keveset.*
- Én ugyan semmit nem tudok a bájitalokról *jegyzi meg, mintha csak tengerésznek jelentkezne úgy, hogy még életében nem látta a tengert, gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával* Van nálam egy, de még nem ittam meg soha. Nem is tervezem feltétlen. A keverésükről sem sokat tudok... Bár, ami azt illeti, akadt már róluk tekercs a kezembe, el is olvastam, de mindig úgy ítéltem meg, hogy minek erőlködjek ilyen löttyökkel, amik kis időre adnak némi erőt, vagy eszet, amikor helyette tanulhatok varázsolni is, nemde? *majd elrágcsál még néhány falatot, miközben szomorúan konstatálja, hogy pocakja kezd megtelni. Persze ránézésre a maradék is el fog tűnni, a mikor a kérdés.*
- Ha gondolod, és nincs egyéb dolgod, jer' velem, miközben keresünk egy mágusboltot (mert hát a férfi, akitől ezt vettem, azt mondta, lehet hogy van), és közben elmesélheted, pontosan mit is szeretnél megtudni az italokról. Nem kizárt, hogy tudom,amit tudni szeretnél. Még akár kísérletezhetek is neked a keverésükkel, ha te szolgáltatod az alapanyagokat *nevet fel, elvégre mi vesztenivalója lenne így? Semmi. Ha a férfi megveszi, amiket össze akar kevertetni vele, akkor legfeljebb attól kell féljen, hogy rosszul keveri, és az arcába robban az egész. Azonban... ha meg képes annyira rosszul keverni, hogy veszélyes elegyet kapjon, akkor gyakorlatilag már ő keverte jól, és eddig mindenki más rosszul, aki gyengébb löttyöt kapott. Tehát mivel robbanó felhasználása nincs a bájitaloknak, így remélheti, hogy nem ő fogja mindezt felfedezni. Persze ha igen, abban meg nem kevés arany lesz, ha a helyén marad a feje. Mondjuk egyelőre kicsit elszaladt a fantáziája, az is lehet, hogy Ilwen csak egy gyógytea receptjét kéri. Ha a férfi úgy dönt, hogy követi, akkor úgy természetesen keresni fogja a mágusboltot, és másik oldalról meg szintén természetesen figyelni fog a férfire.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 17:00:27
Üzenet elküldve: 2014-04-23 17:00:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
// Cathan //
* Az igazi összeismerkedés megvolt. Most már nevén tudja nevezni a férfit ha valamit mondani akar neki, sőt tulajdonképpen Cathan sokkal többet is elárult magáról azzal, hogy a családnevét is megmondta, bár ez Moon esetében sokat nem jelent. Nem készült az őrség tagjává válni, nem nagy erőssége a nevek megjegyzése. Egyelőre tökéletesen megfelel az a pár hang amivel a legtöbben illetik.*
- Örvendek Cathan. *gyakorolja is egy kicsit majd elgondolkozva néz körbe. *Hát nem is tudom. Tulajdonképpen mindent megnéznék de ugyan akkor zavar is ez a nagy forgatag. Nem vagyok szokva ilyen tömeghez. *mondja egy apró mosollyal ajkain.
Idő közben feltűnt a mélységinek valami. Cathan hol tegezi, hol magázza. Bármelyik megszólítás megfelelne neki de ez a váltakozás zavarja. Jó lenne egyeztetni, hogy akkor hogyan is legyen.*
- Ha nem haragszik meg, bár én vagyok a fiatalabb* mondja *mégis szeretném felajánlani a tegeződést. Mit szól hozzá?
* Bevárja a férfi feleletét és csak utána mereng el ismét az előbbi kérdésen.*
- Komolyabb célom nincs. Épp csak körbenéznék. Szeretnék valami könyvet venni, bár azt még nem döntöttem el, hogy milyent. Mesekönyv is jól jönne, egy apró ajándéknak de a varázsigék gyűjteménye is érdekelne. *sorolja miközben egyik lábáról a másikra állva gondolkozik, hogy merre is kellene elindulniuk.*
- Mit néznél meg? Fegyvereket, bájitalokat vagy inkább valami elfogyasztható érdekelne? *biccent a pohár felé ami Cathan kezében van.*
// Cathan //
* Az igazi összeismerkedés megvolt. Most már nevén tudja nevezni a férfit ha valamit mondani akar neki, sőt tulajdonképpen Cathan sokkal többet is elárult magáról azzal, hogy a családnevét is megmondta, bár ez Moon esetében sokat nem jelent. Nem készült az őrség tagjává válni, nem nagy erőssége a nevek megjegyzése. Egyelőre tökéletesen megfelel az a pár hang amivel a legtöbben illetik.*
- Örvendek Cathan. *gyakorolja is egy kicsit majd elgondolkozva néz körbe. *Hát nem is tudom. Tulajdonképpen mindent megnéznék de ugyan akkor zavar is ez a nagy forgatag. Nem vagyok szokva ilyen tömeghez. *mondja egy apró mosollyal ajkain.
Idő közben feltűnt a mélységinek valami. Cathan hol tegezi, hol magázza. Bármelyik megszólítás megfelelne neki de ez a váltakozás zavarja. Jó lenne egyeztetni, hogy akkor hogyan is legyen.*
- Ha nem haragszik meg, bár én vagyok a fiatalabb* mondja *mégis szeretném felajánlani a tegeződést. Mit szól hozzá?
* Bevárja a férfi feleletét és csak utána mereng el ismét az előbbi kérdésen.*
- Komolyabb célom nincs. Épp csak körbenéznék. Szeretnék valami könyvet venni, bár azt még nem döntöttem el, hogy milyent. Mesekönyv is jól jönne, egy apró ajándéknak de a varázsigék gyűjteménye is érdekelne. *sorolja miközben egyik lábáról a másikra állva gondolkozik, hogy merre is kellene elindulniuk.*
- Mit néznél meg? Fegyvereket, bájitalokat vagy inkább valami elfogyasztható érdekelne? *biccent a pohár felé ami Cathan kezében van.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 15:57:12
Üzenet elküldve: 2014-04-23 15:57:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
* Nem kell sasszeműnek lenni ahhoz, hogy észre lehessen venni a meglepetést a nő arcán. Drayen örömmel hallja, hogy hajlandó az asszony kötélnek állni, ezért erősen gondolkozik. Végül csendes hangon megszólal.*
-Tudom, hogy ezek a leggyengébb fajták közül valók, ám én készen hoztam el, nem kell dolgozni értük,illetve rendes üveg fiólában vannak, ami megint csak nem hétköznapi holmi. Szerintem nem nagy ár ezért a kettőért 150 arany. Nem vagyok egy ágról szakadt koldus, nem a kenyérre valót akarom ezzel megkeresni, elhiheti. Nos? Megegyeztünk?-
*Kérdezi határozottan, miközben kihúzza magát a jobb hatás kedvéért.*
* Nem kell sasszeműnek lenni ahhoz, hogy észre lehessen venni a meglepetést a nő arcán. Drayen örömmel hallja, hogy hajlandó az asszony kötélnek állni, ezért erősen gondolkozik. Végül csendes hangon megszólal.*
-Tudom, hogy ezek a leggyengébb fajták közül valók, ám én készen hoztam el, nem kell dolgozni értük,illetve rendes üveg fiólában vannak, ami megint csak nem hétköznapi holmi. Szerintem nem nagy ár ezért a kettőért 150 arany. Nem vagyok egy ágról szakadt koldus, nem a kenyérre valót akarom ezzel megkeresni, elhiheti. Nos? Megegyeztünk?-
*Kérdezi határozottan, miközben kihúzza magát a jobb hatás kedvéért.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-23 15:28:31
Üzenet elküldve: 2014-04-23 15:28:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Kaff//
*A kovács már szóra nyitná a száját, de előtte az óriás annyira ontja magából a szavakat, az összefüggéstelen és fura beszédet, hogy inkább nem szól közbe. Hagyja, hogy a másik végigmondja, amit akar.*
- a Nyű sok, bizony. Az pici kukacféle, ami szép megeszi alólad a széket, ha nem figyelsz. Nem, nem vagyok beteg. Na, add az erszényed. Vagy amiben a pénzed van. Segítek kiszámolni.
*Ha megkapja, ki is számolja magának a negyven aranyat, tíz aranyával négy kis toronnyá halmozva.*
- Na, add még az ujjad. Ezt, ni.
*Saját mutatóujját is felemeli, hátha úgy érti a buta óriás, hogy melyiket is kell mutassa. Ha ez is megvan, felemel egy ilyen tizes tornyot és hozzáméri az elé tartott ujjhoz.*
- Ennyi a tíz arany. Ilyenből kellett nekem négy.
*Mutatja ismét felé négy ujját, majd kezét úgy teszi le az asztalra, hogy mind a négy, előbb felmutatott ujja egy-egy tornyocska mellett legyen.*
- Ennyi kell nekem. Négyszer tíz. No, akkor így megfelel?
*Visszanyújtja az óriásnak az erszényét, hogy az megnézhesse, maradt benne még arany bőven.*
//Nily és Freya//
*A gnóm mosolya még szélesebbre húzódik, szeme szinte láthatóan felcsillan, ahogy fülét megüti a fiatal lány kérdése.*
- Negyven... Csak negyven.
*Nyújtja ezúttal már a lány felé a farkast, hogy közelebbről is megcsodálhassa.
Az elf lány is érdeklődik mégis, azzal ellentétben, amit a melák böfögött felé, így utóbbi felé külön mosolyt vet, s csak ez után fordul az elf lányhoz.*
- Az tizenöt. Jó?
//Drayen//
*Alig hogy távozik a vajákosnő egyik vendége, máris újabb lép a helyébe, ám ez a valaki nem vásárolni akar. Ezen meg is lepődik, ez még ábrázatáról is lerí.
Átveszi a két üvegcsét, amikben ugyancsak kék, de különböző árnyalatú folyadékok vannak. A nap felé tartja őket, hogy alaposan megnézhesse azt is, nem csak tintás vizet akarnak-e épp rásózni, majd tekintetét ismét megpihenteti a férfin.*
- Akár érdekelhet is. Mennyiért adnád?
//Rilash//
*A férfi közeledését a borász hamar tudomásul veszi, már készíti is elő a következő kupát, meg a korsót, hátha az érkező nem csak nézelődni kíván majd, hanem bele is kóstolna valamelyik italba.*
- Van fehér és vörösborom is, háromféle söröm és jó erős pálinkám, mind igazi különlegesség. Melyikből tölthetek?
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.23 18:14:34, a következő indokkal:
Kérésre
//Kaff//
*A kovács már szóra nyitná a száját, de előtte az óriás annyira ontja magából a szavakat, az összefüggéstelen és fura beszédet, hogy inkább nem szól közbe. Hagyja, hogy a másik végigmondja, amit akar.*
- a Nyű sok, bizony. Az pici kukacféle, ami szép megeszi alólad a széket, ha nem figyelsz. Nem, nem vagyok beteg. Na, add az erszényed. Vagy amiben a pénzed van. Segítek kiszámolni.
*Ha megkapja, ki is számolja magának a negyven aranyat, tíz aranyával négy kis toronnyá halmozva.*
- Na, add még az ujjad. Ezt, ni.
*Saját mutatóujját is felemeli, hátha úgy érti a buta óriás, hogy melyiket is kell mutassa. Ha ez is megvan, felemel egy ilyen tizes tornyot és hozzáméri az elé tartott ujjhoz.*
- Ennyi a tíz arany. Ilyenből kellett nekem négy.
*Mutatja ismét felé négy ujját, majd kezét úgy teszi le az asztalra, hogy mind a négy, előbb felmutatott ujja egy-egy tornyocska mellett legyen.*
- Ennyi kell nekem. Négyszer tíz. No, akkor így megfelel?
*Visszanyújtja az óriásnak az erszényét, hogy az megnézhesse, maradt benne még arany bőven.*
//Nily és Freya//
*A gnóm mosolya még szélesebbre húzódik, szeme szinte láthatóan felcsillan, ahogy fülét megüti a fiatal lány kérdése.*
- Negyven... Csak negyven.
*Nyújtja ezúttal már a lány felé a farkast, hogy közelebbről is megcsodálhassa.
Az elf lány is érdeklődik mégis, azzal ellentétben, amit a melák böfögött felé, így utóbbi felé külön mosolyt vet, s csak ez után fordul az elf lányhoz.*
- Az tizenöt. Jó?
//Drayen//
*Alig hogy távozik a vajákosnő egyik vendége, máris újabb lép a helyébe, ám ez a valaki nem vásárolni akar. Ezen meg is lepődik, ez még ábrázatáról is lerí.
Átveszi a két üvegcsét, amikben ugyancsak kék, de különböző árnyalatú folyadékok vannak. A nap felé tartja őket, hogy alaposan megnézhesse azt is, nem csak tintás vizet akarnak-e épp rásózni, majd tekintetét ismét megpihenteti a férfin.*
- Akár érdekelhet is. Mennyiért adnád?
//Rilash//
*A férfi közeledését a borász hamar tudomásul veszi, már készíti is elő a következő kupát, meg a korsót, hátha az érkező nem csak nézelődni kíván majd, hanem bele is kóstolna valamelyik italba.*
- Van fehér és vörösborom is, háromféle söröm és jó erős pálinkám, mind igazi különlegesség. Melyikből tölthetek?
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.23 18:14:34, a következő indokkal:
Kérésre
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055