Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 372 (7421. - 7440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7440. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-19 09:53:05
Üzenet elküldve: 2019-06-19 09:53:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Pyr//
*Nem biztos abban sem, hogy Pycta azonnal meséli kezd majd. Sokat változott az elf, ezt Lyz majdnem minden lépésnén megjegyzi magában. Komor a hangulat, ezért hát nem is mosolyodik el olyan szélesen, mint ahogyan egyébként érzi magát, amikor végül mégis mesélésbe kezd. A történet közben nem töri meg Pycta szavait közbeszólással, figyelmesen hallgatja, de vonásain egyre inkább látszik, a felszínre hullámzó komorság. Szemével végigköveti a vállnál kilátszódó fekete madárszárnyakat.
~Most már értem, honnan van.~
Hamar átlendül a helyére billenő rejtélyen, mert érkezik a helyére olyan, ami sehogy nem áll össze.
~Miért ment előre Han? Meg is halhatott volna.~
Gondolatainak folyamát a megtorpanás szakítja meg, melynek súlya Lyzre is rátelepszik egy kicsit.
~Sa'Tereth~
Ismétli magában Pycta után, és korábban bármilyen lehetetlennek tűnt az ilyesmi, de a Vadvédet támadó agancsos s aztán fejükben szóló Erdőszellem után ezt is kétségek nélkül elhiszi.*
- Ellenállni? *Visszhangozza végül, kérdésként halkan, de maga is érzi, hogy nagyobb gond a lány eltűnése, mint aminek tűnik. Eközben, mintha Pycta nevét kiabálná valaki, de annyira leköti a történet, és ez ezzel járó problémakör, hogy ez csak tudatának határában mozog most.*
- Kísérti őt? Téged is kísért? Ezt nem értem. Csábít, vagy fenyeget? *Összevont szemöldökkel néz Pyctára, mert őt fenyegette az agancsos, egyértelműen bosszút fogadtak egymásnak.*
- Lehet, hogy nem vagyunk elegen hozzá csak mi ketten. Kerestethetnénk is. Alaposabban megszervezhetnénk. De kezdetnek persze nézzük a templomot.
*Rá kell ébrednie, hogy bárhol lehet ezáltal a szőke elf lány, és korántsem olyan egyszerű a dolog, hogy Pycta mélyebb érzéseket táplálna. A közös harc majd' szorosabb kötelék, mint egy szívdobbanás. Önmaga is tapasztalja, hogy két társa, kikkel együtt harcolt Erdőmélyén, még mindig mellette vannak, s aki szívét ígérte, már sehol sincs, csak egy halványodó ígéret maradt utána.
Keserédes érzésekkel ül a minx hátán ahogy átporoszkálnak a városon. Tartja a fekete lóval a lépést a forgatag perifériáján. Így tudnak is haladni, de be is láthatják a vásárosokat is. Az egyre erősödő óbégatás viszont nem hogy szűnne, de csak erősödik, Lyz pedig egyre jobban fel is figyel rá.*
- Ki ez? *néz hátra, s pillantja meg a fel-felröppenő tollas egyedet. Aztán már kétség sem fér hozzá, hogy Pycta után óbégat valaki, sőt, még az ő nevét is belefűzi, ez nem lehet véletlen. Fékezi a minxet, miközben csilingelő kacagással, ismerős tónussal érkezik a tündér. Úgy landol, Pycta felé röppenve, hogy közben Lyz felé is kap, s majd' lerántja őt a nyeregből. Az is az oka, hogy Lyz automatikusan kap a tündér felé, segítőkészen, nehogy puffanjon, teljes káoszba fullasztva ezzel a könnyed poroszkálást. *
- Hémiauh! *inog meg a nyeregben egy értelmetlen összetétel közben, melyet a meglepetések elegye okoz, de tulajdonképp nincs még egy olyan lény, aki hasonló attrakcióra képes. Hamar megismeri a kis tollast.*
- Pyr? *mosolyodik el önkéntelen, a váratlan ismerősre. Nem hitte, hogy valaha találkozni fognak még, és bármilyen esetlenül sikerült ez a találkozás, Lyz öröme egyre szélesedő mosolyába vegyül.*
*Nem biztos abban sem, hogy Pycta azonnal meséli kezd majd. Sokat változott az elf, ezt Lyz majdnem minden lépésnén megjegyzi magában. Komor a hangulat, ezért hát nem is mosolyodik el olyan szélesen, mint ahogyan egyébként érzi magát, amikor végül mégis mesélésbe kezd. A történet közben nem töri meg Pycta szavait közbeszólással, figyelmesen hallgatja, de vonásain egyre inkább látszik, a felszínre hullámzó komorság. Szemével végigköveti a vállnál kilátszódó fekete madárszárnyakat.
~Most már értem, honnan van.~
Hamar átlendül a helyére billenő rejtélyen, mert érkezik a helyére olyan, ami sehogy nem áll össze.
~Miért ment előre Han? Meg is halhatott volna.~
Gondolatainak folyamát a megtorpanás szakítja meg, melynek súlya Lyzre is rátelepszik egy kicsit.
~Sa'Tereth~
Ismétli magában Pycta után, és korábban bármilyen lehetetlennek tűnt az ilyesmi, de a Vadvédet támadó agancsos s aztán fejükben szóló Erdőszellem után ezt is kétségek nélkül elhiszi.*
- Ellenállni? *Visszhangozza végül, kérdésként halkan, de maga is érzi, hogy nagyobb gond a lány eltűnése, mint aminek tűnik. Eközben, mintha Pycta nevét kiabálná valaki, de annyira leköti a történet, és ez ezzel járó problémakör, hogy ez csak tudatának határában mozog most.*
- Kísérti őt? Téged is kísért? Ezt nem értem. Csábít, vagy fenyeget? *Összevont szemöldökkel néz Pyctára, mert őt fenyegette az agancsos, egyértelműen bosszút fogadtak egymásnak.*
- Lehet, hogy nem vagyunk elegen hozzá csak mi ketten. Kerestethetnénk is. Alaposabban megszervezhetnénk. De kezdetnek persze nézzük a templomot.
*Rá kell ébrednie, hogy bárhol lehet ezáltal a szőke elf lány, és korántsem olyan egyszerű a dolog, hogy Pycta mélyebb érzéseket táplálna. A közös harc majd' szorosabb kötelék, mint egy szívdobbanás. Önmaga is tapasztalja, hogy két társa, kikkel együtt harcolt Erdőmélyén, még mindig mellette vannak, s aki szívét ígérte, már sehol sincs, csak egy halványodó ígéret maradt utána.
Keserédes érzésekkel ül a minx hátán ahogy átporoszkálnak a városon. Tartja a fekete lóval a lépést a forgatag perifériáján. Így tudnak is haladni, de be is láthatják a vásárosokat is. Az egyre erősödő óbégatás viszont nem hogy szűnne, de csak erősödik, Lyz pedig egyre jobban fel is figyel rá.*
- Ki ez? *néz hátra, s pillantja meg a fel-felröppenő tollas egyedet. Aztán már kétség sem fér hozzá, hogy Pycta után óbégat valaki, sőt, még az ő nevét is belefűzi, ez nem lehet véletlen. Fékezi a minxet, miközben csilingelő kacagással, ismerős tónussal érkezik a tündér. Úgy landol, Pycta felé röppenve, hogy közben Lyz felé is kap, s majd' lerántja őt a nyeregből. Az is az oka, hogy Lyz automatikusan kap a tündér felé, segítőkészen, nehogy puffanjon, teljes káoszba fullasztva ezzel a könnyed poroszkálást. *
- Hémiauh! *inog meg a nyeregben egy értelmetlen összetétel közben, melyet a meglepetések elegye okoz, de tulajdonképp nincs még egy olyan lény, aki hasonló attrakcióra képes. Hamar megismeri a kis tollast.*
- Pyr? *mosolyodik el önkéntelen, a váratlan ismerősre. Nem hitte, hogy valaha találkozni fognak még, és bármilyen esetlenül sikerült ez a találkozás, Lyz öröme egyre szélesedő mosolyába vegyül.*
7439. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-19 00:19:42
Üzenet elküldve: 2019-06-19 00:19:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
- Virágot tessék! Piros is van, sárga is van.
*Arcát felemeli és nézi az előtte elhaladó idegeneket, néha még követi is őket, de egynéhány lépés után megáll és következő járókelővel visszamegy. Az állatok a fal mellé húzódva pihennek az hűs árnyékban.
Az arcok között, valamivel távolabb, megpillant egy világos hajat, ami hasonlatos a vulkánok havában lengedező aranyló búzához, vagy édesapjáéhoz. *
~ Papa! ~
*Az ismerősnek ható vonás túlon túl érdekli, hogy távolról szemlélje.*
- Virgonc! Akác! Gyertek!
*A halk suttogásra az állatok megindulnak a maguk lassú sebességében a gazdájuk után. Egyre közelebb ér a kócos frizura tulajához.
A sötétkék ruházata egy nemeséhez hasonló, szőke haja, mintha egy mesebeli figuráé lenne.*
- A szőke herceg!
*Halkan ejti ki a gyermeki szavakat, mintha csak a gondolatai visszhangja lennének.
A búzatáblát igazító kéz egy fiatal nőhöz tartozik, aki egyértelműen csak játszadozik vele.*
~ Tetű? Mintha egy hercegen lenne ilyesmi. ~
*Mezítelen lábai akaratlanul is közelebb viszik a pároshoz, de a felismerés gyökeret ver a lábaiba. A nőn lévő kabát felemlegeti a friss emlékeket.*
~ Ő a herceggel van, a hercegek jók. Biztos a kalóz néni is jó. ~
*Győzködi magát, de nem tud erőt venni további léptekhez.*
~ Ha a lábaim nem érik el, akkor a hangom. ~
- Virágot tessék!
*Kissé belepirul a hibájába, nem ezeket akarta mondani. Talán sokszor mondta a nap folyamán, ezért szöktek ezek az ajkaira.
A kalóz az árushoz fordul és mutogatásba kezd. Gyorsan kihasználja az alkalmat és sietősen kapkodja a csupasz talpait a kék férfihoz. Az állatsereg kissé elmaradva követi. Talán meglepte őket a kisgazda váratlan sietsége, vagy csak egyedül szeretnék hagyni, ki tudja? Két ujjával félve belecsíp az ingbe.*
- Te egy herceg vagy?
*Nagy szemeivel Garrikh tekintetét keresi. Ha Latamie visszafordul, akkor a falusi mögé bújva keres menedéket. Néha ki-kikukkant és egyanazzal a sebességgel vissza is vonul a biztosba.*
- Virágot tessék! Piros is van, sárga is van.
*Arcát felemeli és nézi az előtte elhaladó idegeneket, néha még követi is őket, de egynéhány lépés után megáll és következő járókelővel visszamegy. Az állatok a fal mellé húzódva pihennek az hűs árnyékban.
Az arcok között, valamivel távolabb, megpillant egy világos hajat, ami hasonlatos a vulkánok havában lengedező aranyló búzához, vagy édesapjáéhoz. *
~ Papa! ~
*Az ismerősnek ható vonás túlon túl érdekli, hogy távolról szemlélje.*
- Virgonc! Akác! Gyertek!
*A halk suttogásra az állatok megindulnak a maguk lassú sebességében a gazdájuk után. Egyre közelebb ér a kócos frizura tulajához.
A sötétkék ruházata egy nemeséhez hasonló, szőke haja, mintha egy mesebeli figuráé lenne.*
- A szőke herceg!
*Halkan ejti ki a gyermeki szavakat, mintha csak a gondolatai visszhangja lennének.
A búzatáblát igazító kéz egy fiatal nőhöz tartozik, aki egyértelműen csak játszadozik vele.*
~ Tetű? Mintha egy hercegen lenne ilyesmi. ~
*Mezítelen lábai akaratlanul is közelebb viszik a pároshoz, de a felismerés gyökeret ver a lábaiba. A nőn lévő kabát felemlegeti a friss emlékeket.*
~ Ő a herceggel van, a hercegek jók. Biztos a kalóz néni is jó. ~
*Győzködi magát, de nem tud erőt venni további léptekhez.*
~ Ha a lábaim nem érik el, akkor a hangom. ~
- Virágot tessék!
*Kissé belepirul a hibájába, nem ezeket akarta mondani. Talán sokszor mondta a nap folyamán, ezért szöktek ezek az ajkaira.
A kalóz az árushoz fordul és mutogatásba kezd. Gyorsan kihasználja az alkalmat és sietősen kapkodja a csupasz talpait a kék férfihoz. Az állatsereg kissé elmaradva követi. Talán meglepte őket a kisgazda váratlan sietsége, vagy csak egyedül szeretnék hagyni, ki tudja? Két ujjával félve belecsíp az ingbe.*
- Te egy herceg vagy?
*Nagy szemeivel Garrikh tekintetét keresi. Ha Latamie visszafordul, akkor a falusi mögé bújva keres menedéket. Néha ki-kikukkant és egyanazzal a sebességgel vissza is vonul a biztosba.*
7438. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:22:02
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:22:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Otthonkeresés//
- Remek. *mosolyog rá szélesen Selesre, amikor a lány hajlandónak mutatkozik, hogy később tanítsa majd a gyógynövényekről, hisz biztos benne, ahol ennyien laknak együtt, ott akarva akaratlanul is számtalan betegség felüti majd a fejét. Megdöbben azonban, ahogy Seles finoman végigsimít a karján, hiszen a mozdulat arra emlékezteti, ahogy édesanyja szokta nyugtatgatni, mikor kicsi volt, emiatt pedig tudat alatt is közelebb érzi magához a lányt és halvány mosollyal viszonozza a gesztust, a lázadás említésére azonban elkomorodik kissé*
- Nem, sajnos épp azelőtt érkeztem nem sokkal, így bár a várost nem ismerem, arról tudnék mesélni, mi mindent éltünk át... *még mindig nem dolgozta fel teljesen azoknak az óráknak a borzalmait, nem szeretné azonban elrontani a hangulatot. Ám úgy tűnik, nem csak ő az egyetlen, akinek szomorú emlékek tarkítják a múltját*
- Sajnálom a férjedet és sajnálom azt is, ahogy Leonnal alakultak a dolgok. *jegyzi meg halkan* De várd ki a végét, idővel minden jóra fordul majd! *igyekszik javítani a borongós hangulaton, és ezúttal rajta a sor, hogy átkarolja a lány vállát, így próbálva megnyugtatni őt. Figyelmét azonban hamar a gyógynövények vonják magukra, és érdeklődve hallgatja a magyarázatát, mit is kellene venniük*
- Értem. Én is remélem! *bólogat hevesen a hallottakra, miközben egy szimpatikus árusnál be is szerez mindent, amiről úgy gondolja, a hasznukra lehet Lylli meggyógyításában. A sok szerzeményért összesen 373 aranyat fizet Mesélő (Meia)nak.
*
- Azt hiszem, megvagyok mindennel, mehetünk... *fordul Seles felé, mikor végzett a vásárlással, meglepődve látva, hogy a lány nem érzi túl jól magát*
- Minden rendben? Mi történt? *aggodalmaskodik, hisz a vásárlás miatt lemaradt arról, mi miatt is került ilyen állapotba szegény* Gyere, talán jobb lenne, ha kicsit távolabb kerülnénk ettől a tömegtől! Szeretnél leülni egy kicsit? *kérdezősködik tovább, a főtér felé terelve Selest, ha nem ellenkezik, remélve, hogy ott talán kissé kevesebb ember lesz a napnak ebben a szakában, mint a piacon.*
- Remek. *mosolyog rá szélesen Selesre, amikor a lány hajlandónak mutatkozik, hogy később tanítsa majd a gyógynövényekről, hisz biztos benne, ahol ennyien laknak együtt, ott akarva akaratlanul is számtalan betegség felüti majd a fejét. Megdöbben azonban, ahogy Seles finoman végigsimít a karján, hiszen a mozdulat arra emlékezteti, ahogy édesanyja szokta nyugtatgatni, mikor kicsi volt, emiatt pedig tudat alatt is közelebb érzi magához a lányt és halvány mosollyal viszonozza a gesztust, a lázadás említésére azonban elkomorodik kissé*
- Nem, sajnos épp azelőtt érkeztem nem sokkal, így bár a várost nem ismerem, arról tudnék mesélni, mi mindent éltünk át... *még mindig nem dolgozta fel teljesen azoknak az óráknak a borzalmait, nem szeretné azonban elrontani a hangulatot. Ám úgy tűnik, nem csak ő az egyetlen, akinek szomorú emlékek tarkítják a múltját*
- Sajnálom a férjedet és sajnálom azt is, ahogy Leonnal alakultak a dolgok. *jegyzi meg halkan* De várd ki a végét, idővel minden jóra fordul majd! *igyekszik javítani a borongós hangulaton, és ezúttal rajta a sor, hogy átkarolja a lány vállát, így próbálva megnyugtatni őt. Figyelmét azonban hamar a gyógynövények vonják magukra, és érdeklődve hallgatja a magyarázatát, mit is kellene venniük*
- Értem. Én is remélem! *bólogat hevesen a hallottakra, miközben egy szimpatikus árusnál be is szerez mindent, amiről úgy gondolja, a hasznukra lehet Lylli meggyógyításában. A sok szerzeményért összesen 373 aranyat fizet Mesélő (Meia)nak.
*- Azt hiszem, megvagyok mindennel, mehetünk... *fordul Seles felé, mikor végzett a vásárlással, meglepődve látva, hogy a lány nem érzi túl jól magát*
- Minden rendben? Mi történt? *aggodalmaskodik, hisz a vásárlás miatt lemaradt arról, mi miatt is került ilyen állapotba szegény* Gyere, talán jobb lenne, ha kicsit távolabb kerülnénk ettől a tömegtől! Szeretnél leülni egy kicsit? *kérdezősködik tovább, a főtér felé terelve Selest, ha nem ellenkezik, remélve, hogy ott talán kissé kevesebb ember lesz a napnak ebben a szakában, mint a piacon.*
7437. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 17:15:29
Üzenet elküldve: 2019-06-18 17:15:29
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Otthonkeresés//
*Éppen ezért jó, hogy Seles már nem a vadonban tengeti a napjait, hanem a városba keveredett. Bár Arthenior közbiztonsága is kétes tud lenni, azért mégis jobb az emberek között segítségért folyamodni, remélve, hogy akad azért, aki kedves, mint azt várni, hogy egy farkas vagy medve felfalja. Ők aligha válogatnak, hogy Seles éppen terhes-e vagy sem, sőt éppen megnehezíti a mozgását a pocak, ezért jobb prédának minősül. Még halványan el is neveti magát, mikor Lau megemlékezik a növényekkel kapcsolatos tudásáról, pedig semmi különleges nincs abban – szerinte.*
- Mindenképpen mesélek, és segítek válogatni is. *Nyugtatja meg a lányt, gyengéden megsimogatva a karját. Elhiszi, hogy amit az imént felsorolt, az egyszerre nagyon soknak és ijesztőnek tűnhetett. Neki sem kevés idő volt megtanulni és rájönni, de hát a szükség nagy úr. Isqeha hiányára csak halványan mosolyog, de látszik a szemén, hogy ha valakit, őt aztán nagyon hiányolja.*
- Ne haragudj, el is felejtettem, hogy az előbb éppen útbaigazítást kértél. Azt hittem, csak a felkelés miatti káosz zavart össze téged. Nem ilyen volt azelőtt ez a hely… A férjem annak idején a Városi Őrség tagja volt, sokat jártam itt… *Elakad egy kissé, és rájön, hogy most nagyon összezavarhatta Lau fejét, ezért gyorsan helyesbít.* Már voltam házas, de a férjem meghalt. Jóval ezután jött Leon, a baba apukája. *Mintegy megerősítésként megérinti a pocakot, és próbál úgy tenni, mintha nem lenne elege a sorsa keserűségéből, de azért szemeibe így is könnyek gyűlnek, és csak az tartja benne az erőt, hogy érzi a pici mocorgását. Miatta ki kell tartania, bármi történjék is. A növényekhez fordul, hogy segítsen Launak, aki már javában töpreng. Mutatja a lánynak őket, már amelyiket éppen látja az asztalon.*
- A sárkányfog, holdsajt valamelyikét érdemes beszerezni, hogy erőre kapjon. De a lényeg a láz lenne, ha, ahogy mondod, az a fő baja. A láz nagyon veszélyes tud lenni, lyrdecet, unkaert vagy ulsgát javaslok, vagy ha van mezei harmatka esetleg… Igazából többféle lenne a jobb, tudnánk váltogatni. De a qartan és a tymkol is lehet jó, hogy kezeljük. *Seles valóban felismer néhány növényt, főleg nem is névről, hanem kinézetről tudta őket, a nevüket utólag jegyezte meg.*
- Biztos vagyok benne, hogy jobban lesz. Segítünk neki. *Mondja bizakodóan, és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja. Hirtelen, ahogy a növényekkel babrál, megszagol egyet, visszacsapja a pultra, és odébb lép. Lau láthatja, amint öklét a szájához szorítva nagy lélegzetet vesz.*
- Jaj ne, már megint… *Nyöszörög panaszosan. Homlokán izzadtságcseppek gyöngyöznek.*
*Éppen ezért jó, hogy Seles már nem a vadonban tengeti a napjait, hanem a városba keveredett. Bár Arthenior közbiztonsága is kétes tud lenni, azért mégis jobb az emberek között segítségért folyamodni, remélve, hogy akad azért, aki kedves, mint azt várni, hogy egy farkas vagy medve felfalja. Ők aligha válogatnak, hogy Seles éppen terhes-e vagy sem, sőt éppen megnehezíti a mozgását a pocak, ezért jobb prédának minősül. Még halványan el is neveti magát, mikor Lau megemlékezik a növényekkel kapcsolatos tudásáról, pedig semmi különleges nincs abban – szerinte.*
- Mindenképpen mesélek, és segítek válogatni is. *Nyugtatja meg a lányt, gyengéden megsimogatva a karját. Elhiszi, hogy amit az imént felsorolt, az egyszerre nagyon soknak és ijesztőnek tűnhetett. Neki sem kevés idő volt megtanulni és rájönni, de hát a szükség nagy úr. Isqeha hiányára csak halványan mosolyog, de látszik a szemén, hogy ha valakit, őt aztán nagyon hiányolja.*
- Ne haragudj, el is felejtettem, hogy az előbb éppen útbaigazítást kértél. Azt hittem, csak a felkelés miatti káosz zavart össze téged. Nem ilyen volt azelőtt ez a hely… A férjem annak idején a Városi Őrség tagja volt, sokat jártam itt… *Elakad egy kissé, és rájön, hogy most nagyon összezavarhatta Lau fejét, ezért gyorsan helyesbít.* Már voltam házas, de a férjem meghalt. Jóval ezután jött Leon, a baba apukája. *Mintegy megerősítésként megérinti a pocakot, és próbál úgy tenni, mintha nem lenne elege a sorsa keserűségéből, de azért szemeibe így is könnyek gyűlnek, és csak az tartja benne az erőt, hogy érzi a pici mocorgását. Miatta ki kell tartania, bármi történjék is. A növényekhez fordul, hogy segítsen Launak, aki már javában töpreng. Mutatja a lánynak őket, már amelyiket éppen látja az asztalon.*
- A sárkányfog, holdsajt valamelyikét érdemes beszerezni, hogy erőre kapjon. De a lényeg a láz lenne, ha, ahogy mondod, az a fő baja. A láz nagyon veszélyes tud lenni, lyrdecet, unkaert vagy ulsgát javaslok, vagy ha van mezei harmatka esetleg… Igazából többféle lenne a jobb, tudnánk váltogatni. De a qartan és a tymkol is lehet jó, hogy kezeljük. *Seles valóban felismer néhány növényt, főleg nem is névről, hanem kinézetről tudta őket, a nevüket utólag jegyezte meg.*
- Biztos vagyok benne, hogy jobban lesz. Segítünk neki. *Mondja bizakodóan, és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja. Hirtelen, ahogy a növényekkel babrál, megszagol egyet, visszacsapja a pultra, és odébb lép. Lau láthatja, amint öklét a szájához szorítva nagy lélegzetet vesz.*
- Jaj ne, már megint… *Nyöszörög panaszosan. Homlokán izzadtságcseppek gyöngyöznek.*
7436. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:58:43
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:58:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
*Már nyitná a száját, hogy elmondja Latinak, a pénzt el tudják osztani, számára nem szükséges kimagasló minőségű, gazdag nemeseknek való áru, úgyis inkább a praktikumot részesíti előnyben, abban jobban tud mozogni, jobban tud dolgozni, jobban illik hozzá. De láthatóan erre nincs is szükség, mert Latamie gyorsan megbékél a talált pénz gondolatával. Rögtön célirányosan helyzetértékelést tart, melyre Garrikh, nagy ruhaadaggal kezében, csak zavartan pislogva bólogat.*
- Szóval zöldet... és feketét, feketét! *Vágja rá gyorsan, nehogy azt gondolják nem figyelt, szerencsére memóriája is kereskedő. Aztán a lány ismét vált, Garrikh pedig kezd összezavarodni, s inkább öltözködni kezd. Néhány perc telik el csupán, amíg magára ölti, majd lassan továbbra is zavartan szemlélve magát Lati elé ballag és némán tűri a helyreigazítást.*
- Ér... értem. *Nyel egyet.* Nem vagyok komornyik... amúgy, az igazat megvallva tetszik is. *Vonja meg a vállát, s szemöldöke önként követi Latamie szemöldökének mozgását, mintha csak imitálni próbálná a lányt.*
- Tetv... hogy? Mi? Jah... nincs... *Nyögi ki, s önkéntelenül is lehunyja a szemét, míg haját igazgatják. Szokott rá figyelni, persze a fésűt kerüli, no nem azért mert igénytelen lenne, csupán nem szokta. De vidéken is fontos a tisztaság, legalábbis anyja mindig is erre nevelte. Keze elindulna a gombok felé, de ebben is megelőzik, így csak félrebiccentett fejjel tűri a mellkasát is ért érintést. Nem is nyúl hozzá, ha a lány azt mondja így jó, akkor bizony így jó.*
- Köszönöm! *Ül ki sugárzó mosoly ajkaira.* nagyon kedves tőled! *Hajtja meg magát illedelmesen, majd mielőtt belekezdene a lányhoz illő ruhák ecsetelésébe cserébe, amiről egyébként fogalma sincs, Latamie máris továbbáll, Garrikh alig győzi követni.*
- Szia kislány! *Üdvözli illedelmesen.* De miért ijedő... mindegy. *Legyint az újabb, Latamienek szánt megjegyzés befejezése nélkül.*
- Mennyibe kerül ez az egész? Amúgy marad neked is arany, ugye? *Kérdezi illedelmesen, nem átallná, ha a lánynak csupán egy sálra futná.* Az nagyon jól állna! *Bólogat okoskodón, jóllehet nem szabó és nem ruhaárus.* Mondjuk rajtad szerintem minden jól állna. *Vonja meg a vállát ismét, nem zavartatja magát, hisz a lány szép, miért ne mondaná? Semmi hátsó szándéka, vagy elvárása nincs ezzel kapcsolatosan, Garrikh ilyen.*
*Már nyitná a száját, hogy elmondja Latinak, a pénzt el tudják osztani, számára nem szükséges kimagasló minőségű, gazdag nemeseknek való áru, úgyis inkább a praktikumot részesíti előnyben, abban jobban tud mozogni, jobban tud dolgozni, jobban illik hozzá. De láthatóan erre nincs is szükség, mert Latamie gyorsan megbékél a talált pénz gondolatával. Rögtön célirányosan helyzetértékelést tart, melyre Garrikh, nagy ruhaadaggal kezében, csak zavartan pislogva bólogat.*
- Szóval zöldet... és feketét, feketét! *Vágja rá gyorsan, nehogy azt gondolják nem figyelt, szerencsére memóriája is kereskedő. Aztán a lány ismét vált, Garrikh pedig kezd összezavarodni, s inkább öltözködni kezd. Néhány perc telik el csupán, amíg magára ölti, majd lassan továbbra is zavartan szemlélve magát Lati elé ballag és némán tűri a helyreigazítást.*
- Ér... értem. *Nyel egyet.* Nem vagyok komornyik... amúgy, az igazat megvallva tetszik is. *Vonja meg a vállát, s szemöldöke önként követi Latamie szemöldökének mozgását, mintha csak imitálni próbálná a lányt.*
- Tetv... hogy? Mi? Jah... nincs... *Nyögi ki, s önkéntelenül is lehunyja a szemét, míg haját igazgatják. Szokott rá figyelni, persze a fésűt kerüli, no nem azért mert igénytelen lenne, csupán nem szokta. De vidéken is fontos a tisztaság, legalábbis anyja mindig is erre nevelte. Keze elindulna a gombok felé, de ebben is megelőzik, így csak félrebiccentett fejjel tűri a mellkasát is ért érintést. Nem is nyúl hozzá, ha a lány azt mondja így jó, akkor bizony így jó.*
- Köszönöm! *Ül ki sugárzó mosoly ajkaira.* nagyon kedves tőled! *Hajtja meg magát illedelmesen, majd mielőtt belekezdene a lányhoz illő ruhák ecsetelésébe cserébe, amiről egyébként fogalma sincs, Latamie máris továbbáll, Garrikh alig győzi követni.*
- Szia kislány! *Üdvözli illedelmesen.* De miért ijedő... mindegy. *Legyint az újabb, Latamienek szánt megjegyzés befejezése nélkül.*
- Mennyibe kerül ez az egész? Amúgy marad neked is arany, ugye? *Kérdezi illedelmesen, nem átallná, ha a lánynak csupán egy sálra futná.* Az nagyon jól állna! *Bólogat okoskodón, jóllehet nem szabó és nem ruhaárus.* Mondjuk rajtad szerintem minden jól állna. *Vonja meg a vállát ismét, nem zavartatja magát, hisz a lány szép, miért ne mondaná? Semmi hátsó szándéka, vagy elvárása nincs ezzel kapcsolatosan, Garrikh ilyen.*
7435. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:12:42
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:12:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Lyzendra//
//Érintőlegesen Rhoen//
*Ahogy töri át magát a tömegen, olykor-olykor ágaskodik is, mert kis termetéből adódóan kevésbé látja az irányt, pontosan emiatt, a lányt sem a közepébe vezeti, sokkal inkább igyekszik a széleken haladni. Céltudatosan vágja magát a tömegen, mígnem azt veszi észre, hogy előtte nincs már szinte senki, s az eddig őt előrekényszerítő lendület miatt, majdnem orra bukik.*
- Mi a... *Pillant a lányra vigyorogva.* Bocsáss meg csak... *Néz előre, s a mondata félbeszakad. Nehéz lenne nem észrevenni a hollófekete lovat, s a minxet, melyhez foghatót Artheniorban még nem látott, de Erdőmélyén is borzasztó ritkán. Akkor általában megbecsülte a pillanatot, s áhítattal adózott neki. Akaratlanul a lovasok felé tekint, s meglepetése még nagyobb lesz. Arcán a meghökkenést lassan váltja fel a mosoly, aztán az egyre szélesedő, majd immár hangosodó kacagás is.*
- Pycta... PYCTA! *Kiált fel hangosan, s el is indul, majd hirtelen észbe kapva Rhoenre néz.* Várj meg itt kérlek, csak egy pillanat! *Mondja gyorsan, de már a páros felé szalad, s időközben szárnyra kap.*
- Pyctaaaaa! Lyz! Itt vagyok!! Én vagyok, Pyr! *Kétségbeesetten száll magasabbra, hosszan kiterjesztett szürke szárnyaival, az eszébe sem jut, hogy az elfek hallása kitűnő, talán még a normál hangerejű beszédét is meghallanák a piac nyüzsgésében. Talán éppen akkor hangzik fel csengő dallamú nevetése, mikor a férfi a templomban történteket meséli.*
- Pyctaaa! *Reméli, hogy közelebb juthat, s azt is, hogy egyből az elf nyakába, még akkor is, ha lovon van, másik kezével igyekezve talán az elf mellett lovagló Lyzt is elérni.*
//Érintőlegesen Rhoen//
*Ahogy töri át magát a tömegen, olykor-olykor ágaskodik is, mert kis termetéből adódóan kevésbé látja az irányt, pontosan emiatt, a lányt sem a közepébe vezeti, sokkal inkább igyekszik a széleken haladni. Céltudatosan vágja magát a tömegen, mígnem azt veszi észre, hogy előtte nincs már szinte senki, s az eddig őt előrekényszerítő lendület miatt, majdnem orra bukik.*
- Mi a... *Pillant a lányra vigyorogva.* Bocsáss meg csak... *Néz előre, s a mondata félbeszakad. Nehéz lenne nem észrevenni a hollófekete lovat, s a minxet, melyhez foghatót Artheniorban még nem látott, de Erdőmélyén is borzasztó ritkán. Akkor általában megbecsülte a pillanatot, s áhítattal adózott neki. Akaratlanul a lovasok felé tekint, s meglepetése még nagyobb lesz. Arcán a meghökkenést lassan váltja fel a mosoly, aztán az egyre szélesedő, majd immár hangosodó kacagás is.*
- Pycta... PYCTA! *Kiált fel hangosan, s el is indul, majd hirtelen észbe kapva Rhoenre néz.* Várj meg itt kérlek, csak egy pillanat! *Mondja gyorsan, de már a páros felé szalad, s időközben szárnyra kap.*
- Pyctaaaaa! Lyz! Itt vagyok!! Én vagyok, Pyr! *Kétségbeesetten száll magasabbra, hosszan kiterjesztett szürke szárnyaival, az eszébe sem jut, hogy az elfek hallása kitűnő, talán még a normál hangerejű beszédét is meghallanák a piac nyüzsgésében. Talán éppen akkor hangzik fel csengő dallamú nevetése, mikor a férfi a templomban történteket meséli.*
- Pyctaaa! *Reméli, hogy közelebb juthat, s azt is, hogy egyből az elf nyakába, még akkor is, ha lovon van, másik kezével igyekezve talán az elf mellett lovagló Lyzt is elérni.*
7434. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:01:03
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra//
*Meglehet, volt idő, amikor nem volt nehéz kiigazodni a csuhátlan csuhás gondolataim és cselekedetein. De ez akkor volt, amikor még azt hitte, az a sorsa, hogy az erdőmélyi erőd vezetője legyen, amikor még nem hajtotta akarata alá az Erdő Szíve, hogy harcosa, katonája, lesújtó ökle legyen, amikor nem merítkezett meg Sa'Tereth folyékon sötétségében, amikor nem tárta szárnyát mellkasán fekete vonalakkal rajzolt madárszimbólum.
Azóta sok víz lefolyt az Aenae-folyón és mindezen történtek után hatalmasat fordult a világ az erdőmélyi elffel. Tudja, hogy az a sorsa, hogy katona legyen a Fákban Lakó jobbján, hogy bármikor újra küldetésre szólíthatja őt erdei patrónusa és neki nem lesz sem akarata, sem joga ellentmondani, s már megérintette a sötétség, mint Hanlorent, akit most keresve a templomba tartanak.
Elszakítja tekintetét a várostól, vagyis inkább visszatér a révedésből és a minx hátán lovagló Lyzendrára néz. Nehéz sóhajjal kezd bele.*
- Jóval korábban kezdődött, mint a templomi események. Amikor találkoztunk az erdőben, már jócskán benne jártam. Akaratommal az Erdő Szíve rendelkezett, csak a küldetés létezett és semmi más. Minden tétlenséggel töltött pillanatért fájdalommal fizettem. *Halkan beszél, ahogy Éjvihar hátán léptet előre a főtéren át a piac felé, egyelőre nem kell leszállniuk és ha szerencséjük lesz, nem is lesz szükség rá.*
- Arenih atyával a tisztásra mentünk, hogy eltemessük a lázadásban elhunyt gyermekeket és a hős Goma testvért, aki életét áldozta a templomért. Az út nem volt eseményektől mentes, akkor jelent meg rajtam és többünkön egy ehhez hasonló rajzolat. *Érinti meg a mellvértet, amely alatt a tetoválásszerű vonalak pihennek a bőrén.*
- Hanloren előrement, egyedül akart szembeszállni az oltárt bemocskoló homállyal, mire odaértünk, a sötétség csaknem beszippantotta. Imát mormolt és én megpróbáltam megakadályozni, hogy elnyeljék az árnyak. *Megtorpan és nem azért, mert egy nagyobb csoportnyi, talán a piacra igyekvő emberig jutnak.*
- Alámerültem akkor magam is a papnővel. Mindkettőnket megérintett a sötétség, de győztünk, az oltár megtisztult. *A történetet ugyan befejezte, de Lyzendra érezheti, hogy ezzel még koránt sincs vége.*
- Egy hófödte tisztáson fehér csuhás alakkal találkoztunk odaát, Sa'Tereth volt az és megígérte, hogy visszatér, újra eljön, hogy árnyékba borítsa ezt a világot. *Szavai komoran, kifejezéstelenül csengenek, szinte már hidegen.*
- Hanloren nincs biztonságban, egyedül ki tudja, meddig tud ellenállni a Vérúrnak, ha megtalálja. Szeretném tudni, hogy biztonságban van. Ha a városban van, akkor talán a templomban. Különben... *Elharapja a mondat végét és a piaci forgatag felé tekint.*
- Remélem, megtaláljuk. *Mondja inkább és lassan beérnek a piacra. A páncélos csuhás igyekszik a szélen maradni, hogy ne kelljen átvágniuk a tömegen, így gyorsabban haladhatnak talán.*
*Meglehet, volt idő, amikor nem volt nehéz kiigazodni a csuhátlan csuhás gondolataim és cselekedetein. De ez akkor volt, amikor még azt hitte, az a sorsa, hogy az erdőmélyi erőd vezetője legyen, amikor még nem hajtotta akarata alá az Erdő Szíve, hogy harcosa, katonája, lesújtó ökle legyen, amikor nem merítkezett meg Sa'Tereth folyékon sötétségében, amikor nem tárta szárnyát mellkasán fekete vonalakkal rajzolt madárszimbólum.
Azóta sok víz lefolyt az Aenae-folyón és mindezen történtek után hatalmasat fordult a világ az erdőmélyi elffel. Tudja, hogy az a sorsa, hogy katona legyen a Fákban Lakó jobbján, hogy bármikor újra küldetésre szólíthatja őt erdei patrónusa és neki nem lesz sem akarata, sem joga ellentmondani, s már megérintette a sötétség, mint Hanlorent, akit most keresve a templomba tartanak.
Elszakítja tekintetét a várostól, vagyis inkább visszatér a révedésből és a minx hátán lovagló Lyzendrára néz. Nehéz sóhajjal kezd bele.*
- Jóval korábban kezdődött, mint a templomi események. Amikor találkoztunk az erdőben, már jócskán benne jártam. Akaratommal az Erdő Szíve rendelkezett, csak a küldetés létezett és semmi más. Minden tétlenséggel töltött pillanatért fájdalommal fizettem. *Halkan beszél, ahogy Éjvihar hátán léptet előre a főtéren át a piac felé, egyelőre nem kell leszállniuk és ha szerencséjük lesz, nem is lesz szükség rá.*
- Arenih atyával a tisztásra mentünk, hogy eltemessük a lázadásban elhunyt gyermekeket és a hős Goma testvért, aki életét áldozta a templomért. Az út nem volt eseményektől mentes, akkor jelent meg rajtam és többünkön egy ehhez hasonló rajzolat. *Érinti meg a mellvértet, amely alatt a tetoválásszerű vonalak pihennek a bőrén.*
- Hanloren előrement, egyedül akart szembeszállni az oltárt bemocskoló homállyal, mire odaértünk, a sötétség csaknem beszippantotta. Imát mormolt és én megpróbáltam megakadályozni, hogy elnyeljék az árnyak. *Megtorpan és nem azért, mert egy nagyobb csoportnyi, talán a piacra igyekvő emberig jutnak.*
- Alámerültem akkor magam is a papnővel. Mindkettőnket megérintett a sötétség, de győztünk, az oltár megtisztult. *A történetet ugyan befejezte, de Lyzendra érezheti, hogy ezzel még koránt sincs vége.*
- Egy hófödte tisztáson fehér csuhás alakkal találkoztunk odaát, Sa'Tereth volt az és megígérte, hogy visszatér, újra eljön, hogy árnyékba borítsa ezt a világot. *Szavai komoran, kifejezéstelenül csengenek, szinte már hidegen.*
- Hanloren nincs biztonságban, egyedül ki tudja, meddig tud ellenállni a Vérúrnak, ha megtalálja. Szeretném tudni, hogy biztonságban van. Ha a városban van, akkor talán a templomban. Különben... *Elharapja a mondat végét és a piaci forgatag felé tekint.*
- Remélem, megtaláljuk. *Mondja inkább és lassan beérnek a piacra. A páncélos csuhás igyekszik a szélen maradni, hogy ne kelljen átvágniuk a tömegen, így gyorsabban haladhatnak talán.*
7433. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 13:33:53
Üzenet elküldve: 2019-06-18 13:33:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
- Csak amiatt, mert *gondolkodik el, hogy megmagyarázza, Chayss neki hagyta itt a pénzt, és tulajdonképpen biztosan nem fog örülni, ha csak úgy belekötnek, de semmi kedve magyarázkodni, így aztán úgy dönt* fene sem tud kiigazodni ezen a Chayssen.
*Üti el, mert végül ez is igaz.*
- Ám mivel rád bízta a pénzt, nyilván, azt teszel vele, amit csak szeretnél. *Tengereket idéző szemeivel félre pillant, majd újra Garrikhra.*
- Utálom a habos csipkés göncöket *Irányozza elő nyomban.* A feketét és a zöldet szeretem.
*Elvégre azt sem árt kikötni, hogy mit szeret.*
- Rajtad pedig ez a kék jól áll. Mondtam, hogy ezt próbáld. *Áll meg csípőre tett kézzel Garrikh előtt. Kicsit megigazítja a gallért a kék zubbony alól. Könnyű anyag, nyáron sem lesz rá gondjuk, de télire biztosan kell belőle egy váltás melegebb.*
- A komornyik aki az uraknak ugrál, míg azok borozgatnak. ÉS te most már véletlenül sem úgy nézel ki. *Pimaszul mosolyog, egyik szemöldöke feljebb fut a másiknál, ahogy szeme sarkából Garrikhot mustrálja.*
- Egy karimás kalap elférne, de csak utazáshoz venném fel, vagy a hatás kedvéért. Amúgy csak egy kicsit csapd hátra a hajad. Így. *Latamie nem idegenkedik másokhoz hozzáérni, ha kedve tartja, csak ez visszafelé szokott ellenérzéseket kiváltani belőle. Így azzal a lendülettel bele is túr Garrikh hajába, hogy hátraigazítsa azt. *
- Ugye nincsenek tetveid? *Kérdezi azért így utólag, mert az kellemetlen volna, és nem szeretne naphosszat vakarózni. Garrikh mondjuk meglehetősen kimosakodott parasztlegénynek tűnik, de azért fő az elővigyázatosság. Legfeljebb utólag.*
- Szorít? Akkor gombolj ki egy gombot. Nem kell olyan komolyan venni. Azok sem veszi, akik bele születnek, akkor te minek tennéd?* Nagyon nagy okosság, s mellé ahogy felfelé néz Garrikhra, mint ami evidens.* Vagy mondjuk még ezt is kigombolhatod... *Kúszik ujja egyel lejjebbi gombra.* Ugye, máris jobb? *Tud ő ha akar. Meg ha beígérnek neki ezt-azt. Ruhát, éjszakát, ruhát, ékszert, ruhát, és esetleg valami jó kis szablyát, vagy netán mégis inkább ruhát.*
- Szerintem így rendben leszel. ~Éppen ilyeneket fosztottunk ki legutóbb is. Hehe. Mi ez a hang?~
*A felcsendülő kislány hangjára oldalvást fordul, hogy a gazdáját megkeresse, de egyelőre nem látja.*
- Csak nem az ijedős kislányt fújta vissza a tengeri szellő? *Vállát vonja, mert most a fontosabb, hogy neki is meglegyen a ruhája. Oda is fordul az árushoz, hogy maga intézkedjen szép szavú ígéret behajtásáról.*
- Rám való váltása van-e? Hosszú, nem mintás, nem buggyos, esetleg csipkés itt. *Dekoltázsán játszik ujjaival, jelezve, hol lehet csipke.
- Itt pedig *Húzza ujjait végig oldalán.* szűkre szabott. Egyértelmű utalás, hogy az alakját, kerek idomait hangsúlyozza a ruha. Nem mintha nem volna néhány hasonló rabolt gönc abban a ládában, amit Passal cipeltetett fel a szobájába, de az új, sosem rossz. Meg a saját, nem pedig a zsákmány.*
- Csak amiatt, mert *gondolkodik el, hogy megmagyarázza, Chayss neki hagyta itt a pénzt, és tulajdonképpen biztosan nem fog örülni, ha csak úgy belekötnek, de semmi kedve magyarázkodni, így aztán úgy dönt* fene sem tud kiigazodni ezen a Chayssen.
*Üti el, mert végül ez is igaz.*
- Ám mivel rád bízta a pénzt, nyilván, azt teszel vele, amit csak szeretnél. *Tengereket idéző szemeivel félre pillant, majd újra Garrikhra.*
- Utálom a habos csipkés göncöket *Irányozza elő nyomban.* A feketét és a zöldet szeretem.
*Elvégre azt sem árt kikötni, hogy mit szeret.*
- Rajtad pedig ez a kék jól áll. Mondtam, hogy ezt próbáld. *Áll meg csípőre tett kézzel Garrikh előtt. Kicsit megigazítja a gallért a kék zubbony alól. Könnyű anyag, nyáron sem lesz rá gondjuk, de télire biztosan kell belőle egy váltás melegebb.*
- A komornyik aki az uraknak ugrál, míg azok borozgatnak. ÉS te most már véletlenül sem úgy nézel ki. *Pimaszul mosolyog, egyik szemöldöke feljebb fut a másiknál, ahogy szeme sarkából Garrikhot mustrálja.*
- Egy karimás kalap elférne, de csak utazáshoz venném fel, vagy a hatás kedvéért. Amúgy csak egy kicsit csapd hátra a hajad. Így. *Latamie nem idegenkedik másokhoz hozzáérni, ha kedve tartja, csak ez visszafelé szokott ellenérzéseket kiváltani belőle. Így azzal a lendülettel bele is túr Garrikh hajába, hogy hátraigazítsa azt. *
- Ugye nincsenek tetveid? *Kérdezi azért így utólag, mert az kellemetlen volna, és nem szeretne naphosszat vakarózni. Garrikh mondjuk meglehetősen kimosakodott parasztlegénynek tűnik, de azért fő az elővigyázatosság. Legfeljebb utólag.*
- Szorít? Akkor gombolj ki egy gombot. Nem kell olyan komolyan venni. Azok sem veszi, akik bele születnek, akkor te minek tennéd?* Nagyon nagy okosság, s mellé ahogy felfelé néz Garrikhra, mint ami evidens.* Vagy mondjuk még ezt is kigombolhatod... *Kúszik ujja egyel lejjebbi gombra.* Ugye, máris jobb? *Tud ő ha akar. Meg ha beígérnek neki ezt-azt. Ruhát, éjszakát, ruhát, ékszert, ruhát, és esetleg valami jó kis szablyát, vagy netán mégis inkább ruhát.*
- Szerintem így rendben leszel. ~Éppen ilyeneket fosztottunk ki legutóbb is. Hehe. Mi ez a hang?~
*A felcsendülő kislány hangjára oldalvást fordul, hogy a gazdáját megkeresse, de egyelőre nem látja.*
- Csak nem az ijedős kislányt fújta vissza a tengeri szellő? *Vállát vonja, mert most a fontosabb, hogy neki is meglegyen a ruhája. Oda is fordul az árushoz, hogy maga intézkedjen szép szavú ígéret behajtásáról.*
- Rám való váltása van-e? Hosszú, nem mintás, nem buggyos, esetleg csipkés itt. *Dekoltázsán játszik ujjaival, jelezve, hol lehet csipke.
- Itt pedig *Húzza ujjait végig oldalán.* szűkre szabott. Egyértelmű utalás, hogy az alakját, kerek idomait hangsúlyozza a ruha. Nem mintha nem volna néhány hasonló rabolt gönc abban a ládában, amit Passal cipeltetett fel a szobájába, de az új, sosem rossz. Meg a saját, nem pedig a zsákmány.*
7432. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 11:21:54
Üzenet elküldve: 2019-06-18 11:21:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
*Relael továbbra is a háttérben szemléli az eseményeket, és hallgatja a vitát arról, hogy ki kinek a csicskája. Mivel úgy véli, hogy Samonyr eddig annyira nagy hülyeséget nem csinál, ezért nem szól közbe, inkább aggódik a távolban várakozó férfiak miatt. Úgy dönt, hogy talán nem árt jóban lenni velük, ezért egy bájos mosollyal fordul Samonyr társalkodó partneréhez.*
- Tudod, mi éppen kipróbálnánk azt, ezért talán nem vennénk zokon a segítséget, vagy tanácsot.
*Hangja behízelgően búg, és mélyen, még csírájában fojtja el magában az esetleg feltörni akaró tiltakozást.*
- Te melyik részét ajánlod?
*Mosolya még szélesebbé válik a direkt kétértelmű elszóláson. Ez a látszólagos öröm ugyanakkor hamar elmúlik, hiszen egyszer csak 406 aranya átvándorol Grimoryan Dumekhar zsebébe, ami nem kerüli el figyelmét. Nehéz is lett volna, hiszen a pár mondatnyi részvételen kívül mást sem csinált, csupán figyelt. Ennek következtében Relael arca hamarosan elvörösödik a méregtől, ami a pillanat tört része alatt önti el teljes egészében az elméjét. Tökéletesen megkreált mosolya hullócsillagként tűnik el kedves arcáról, helyére pedig egy utálatos, gyilkos szándékról árulkodó gesztus kerül oda. Nem habozik, mert azzal értékes időt veszíthet, éppen elég pazarlódott el a felismerésre, hogy egy tetovált pórnép megszabadította aranyától. Tomboló vérszomja és egekbe felcsapó dühe nem is engedi tovább tétlenkedni, ezért rögvest előveszi tőrét és a törpe után ered, aki nem túl bölcsen egy nála gyorsabb elfet lopott meg.
Egyelőre nem kiált addig, amíg bármi esélyt lát arra, hogy elkapja. Nem mellesleg nem is bízik az arthenioriak segítőkészségében, csupán azért sem, mert ő maga is az volt.*
*Relael továbbra is a háttérben szemléli az eseményeket, és hallgatja a vitát arról, hogy ki kinek a csicskája. Mivel úgy véli, hogy Samonyr eddig annyira nagy hülyeséget nem csinál, ezért nem szól közbe, inkább aggódik a távolban várakozó férfiak miatt. Úgy dönt, hogy talán nem árt jóban lenni velük, ezért egy bájos mosollyal fordul Samonyr társalkodó partneréhez.*
- Tudod, mi éppen kipróbálnánk azt, ezért talán nem vennénk zokon a segítséget, vagy tanácsot.
*Hangja behízelgően búg, és mélyen, még csírájában fojtja el magában az esetleg feltörni akaró tiltakozást.*
- Te melyik részét ajánlod?
*Mosolya még szélesebbé válik a direkt kétértelmű elszóláson. Ez a látszólagos öröm ugyanakkor hamar elmúlik, hiszen egyszer csak 406 aranya átvándorol Grimoryan Dumekhar zsebébe, ami nem kerüli el figyelmét.
Nehéz is lett volna, hiszen a pár mondatnyi részvételen kívül mást sem csinált, csupán figyelt. Ennek következtében Relael arca hamarosan elvörösödik a méregtől, ami a pillanat tört része alatt önti el teljes egészében az elméjét. Tökéletesen megkreált mosolya hullócsillagként tűnik el kedves arcáról, helyére pedig egy utálatos, gyilkos szándékról árulkodó gesztus kerül oda. Nem habozik, mert azzal értékes időt veszíthet, éppen elég pazarlódott el a felismerésre, hogy egy tetovált pórnép megszabadította aranyától. Tomboló vérszomja és egekbe felcsapó dühe nem is engedi tovább tétlenkedni, ezért rögvest előveszi tőrét és a törpe után ered, aki nem túl bölcsen egy nála gyorsabb elfet lopott meg.Egyelőre nem kiált addig, amíg bármi esélyt lát arra, hogy elkapja. Nem mellesleg nem is bízik az arthenioriak segítőkészségében, csupán azért sem, mert ő maga is az volt.*
7431. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-18 09:49:50
Üzenet elküldve: 2019-06-18 09:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
- Csicskának? * Visszhangozza a kérdést a férfi, maró gúnnyal nyomva meg a kifejezést. * Dehogy tartalak annak. Viszont tisztes üzletet ajánlok, pedig Sa'Tereth a tanúm rá, hogy nem szokásom. Te átmész, megszerzed, elhozod, és drágábban eladod nekünk, mint amennyiért odaát megvetted. Tiszta haszon, gyors pénz, a hülyének is megéri, hát még neked! * Mosolyog az egykori nemes a másikra, miközben egy fényesre csiszolt aranyérmét kap elő a zsebéből. Nem tudja, hogy mennyit érhet, talán 50 aranyat. Oda is pöccenti a másiknak, Mesélő (Hádész) hogy elkaphassa, ha el akarja, vagy hulljon a lába elé, Samonyrt láthatóan nem érdekli. *
- Legyen ez az előleg, aztán a többit, ha megvan az áru. Hidd el, nem leszünk hálátlanok. * Teszi még hozzá egy bájos, megnyerő vigyor társaságában, bár számít rá, hogy a felajánlott összeg még előlegnek is kevés lesz, tudja nagyon jól, hogy hogyan kell alkudozni. Ő kicsit mond, a másik nagyot, aztán ő továbbra is kicsit, és végül valahol a kicsi mellett találkoznak. Ideális esetben. *
- Remélem, hogy nem gond, ha még várakozunk kicsit. * Pillant Relaelre, mert amúgy csak az elméletét tudja az alkudozásnak, és annak is csekély részét, szóval nem tudhatja, hogy egy nyilvánvalóan türelmetlen nő mennyivel nehezítheti meg az ember dolgát abban, hogy számára előnyös üzletet köthessen. *
- Csicskának? * Visszhangozza a kérdést a férfi, maró gúnnyal nyomva meg a kifejezést. * Dehogy tartalak annak. Viszont tisztes üzletet ajánlok, pedig Sa'Tereth a tanúm rá, hogy nem szokásom. Te átmész, megszerzed, elhozod, és drágábban eladod nekünk, mint amennyiért odaát megvetted. Tiszta haszon, gyors pénz, a hülyének is megéri, hát még neked! * Mosolyog az egykori nemes a másikra, miközben egy fényesre csiszolt aranyérmét kap elő a zsebéből. Nem tudja, hogy mennyit érhet, talán 50 aranyat. Oda is pöccenti a másiknak, Mesélő (Hádész)
hogy elkaphassa, ha el akarja, vagy hulljon a lába elé, Samonyrt láthatóan nem érdekli. *- Legyen ez az előleg, aztán a többit, ha megvan az áru. Hidd el, nem leszünk hálátlanok. * Teszi még hozzá egy bájos, megnyerő vigyor társaságában, bár számít rá, hogy a felajánlott összeg még előlegnek is kevés lesz, tudja nagyon jól, hogy hogyan kell alkudozni. Ő kicsit mond, a másik nagyot, aztán ő továbbra is kicsit, és végül valahol a kicsi mellett találkoznak. Ideális esetben. *
- Remélem, hogy nem gond, ha még várakozunk kicsit. * Pillant Relaelre, mert amúgy csak az elméletét tudja az alkudozásnak, és annak is csekély részét, szóval nem tudhatja, hogy egy nyilvánvalóan türelmetlen nő mennyivel nehezítheti meg az ember dolgát abban, hogy számára előnyös üzletet köthessen. *
7430. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:44:43
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és szürke//
*Érdekes dolgokat hall, miközben a lány közelebb húzódik hozzá. Örül neki, hogy kezét nem engedték el, a szegénynegyed az utóbbi időben elég forgalmas, sőt, a romvárosból, az azon tli területekről olykor sötét alakok mászkálnak át a vám ellenére is. Óvatosnak kell lenniük. Meglepetten pillant a lányra, könyvegyensúlyozás? Csinos ruhák? Mert persze nem azért, mert nem lenne hozzá elég szép, de jelenleg sokkal inkább kósza, mint nemes.*
- Szóval könyveket... *Nevet fel, majd maga is peckesen kezd járni, akárha tényleg peckes kakas volna.* Valahogy így? *Mutatja, még könyökét is magához szorítja, majd kacsint a lányra, hogy csak viccel. Tűnődve néz körbe, maga is csak a hírekből tudakozódott.*
- Egy időre eltűntem, vissza az erdőbe... hallomásból úgy tudom robbanás rázta meg a várost, ami miatt a barakk eltűnt, s rengetegen meghaltak. *Sóhajt egyet.* Szerencsére nem voltunk itt! *Mosolyog a lányra, s a szegényebb sorú házakat lassan frissen felújított polgári épületek váltják fel, messziről talán már látszik a fogadó és fürdőház épülete, persze elébb a piacon kell átverekedniük magukat.*
- Miért érné... ? *Hökken meg.* Dehát ez csak tanítás, miért kérnék bármit cserébe? *Húzza fel a szemöldökét.* Megismernék egy izgalmas történetet, s közben közösen fejlődnénk! *Vonja meg a vállát vidoran, részéről a itát lezárta, ha a lány szeretné hát tanulni fog.*
- Nem fog egy büdös vasadba se kerülni, ne izélj már! *Böki oldalba könyökével, ha tudja, majd rászorít kissé kezére.*
- Itt óvatosan, sok a zsebes és hömpölyög a tömeg. *Figyelmezteti a lányt, mielőtt beleveti magát a forgatagba.*
- Ha eltévelyedsz kiálts, s a tömeg felett meglátlak. *Lengeti meg szárnyát, miközben az előtte rohangáló szerzeteket próbálja kerülni.*
- Nem kérünk, köszönjük! Nem, nem! *Hárít kedvesen, majd a lányra pillant.* Na húzzunk innen, itt leszedik még a gatyámat is! *Vág színleg ijedt képet, majd szabad kezével övébe kapaszkodik.*
- Aztán rohangálhatok meztelen valaggal! Fúúúú... ezt a cirkuszt! *Persze a végére már felkuncog, csak igyekszik terelni a lány figyelmét.*
*Érdekes dolgokat hall, miközben a lány közelebb húzódik hozzá. Örül neki, hogy kezét nem engedték el, a szegénynegyed az utóbbi időben elég forgalmas, sőt, a romvárosból, az azon tli területekről olykor sötét alakok mászkálnak át a vám ellenére is. Óvatosnak kell lenniük. Meglepetten pillant a lányra, könyvegyensúlyozás? Csinos ruhák? Mert persze nem azért, mert nem lenne hozzá elég szép, de jelenleg sokkal inkább kósza, mint nemes.*
- Szóval könyveket... *Nevet fel, majd maga is peckesen kezd járni, akárha tényleg peckes kakas volna.* Valahogy így? *Mutatja, még könyökét is magához szorítja, majd kacsint a lányra, hogy csak viccel. Tűnődve néz körbe, maga is csak a hírekből tudakozódott.*
- Egy időre eltűntem, vissza az erdőbe... hallomásból úgy tudom robbanás rázta meg a várost, ami miatt a barakk eltűnt, s rengetegen meghaltak. *Sóhajt egyet.* Szerencsére nem voltunk itt! *Mosolyog a lányra, s a szegényebb sorú házakat lassan frissen felújított polgári épületek váltják fel, messziről talán már látszik a fogadó és fürdőház épülete, persze elébb a piacon kell átverekedniük magukat.*
- Miért érné... ? *Hökken meg.* Dehát ez csak tanítás, miért kérnék bármit cserébe? *Húzza fel a szemöldökét.* Megismernék egy izgalmas történetet, s közben közösen fejlődnénk! *Vonja meg a vállát vidoran, részéről a itát lezárta, ha a lány szeretné hát tanulni fog.*
- Nem fog egy büdös vasadba se kerülni, ne izélj már! *Böki oldalba könyökével, ha tudja, majd rászorít kissé kezére.*
- Itt óvatosan, sok a zsebes és hömpölyög a tömeg. *Figyelmezteti a lányt, mielőtt beleveti magát a forgatagba.*
- Ha eltévelyedsz kiálts, s a tömeg felett meglátlak. *Lengeti meg szárnyát, miközben az előtte rohangáló szerzeteket próbálja kerülni.*
- Nem kérünk, köszönjük! Nem, nem! *Hárít kedvesen, majd a lányra pillant.* Na húzzunk innen, itt leszedik még a gatyámat is! *Vág színleg ijedt képet, majd szabad kezével övébe kapaszkodik.*
- Aztán rohangálhatok meztelen valaggal! Fúúúú... ezt a cirkuszt! *Persze a végére már felkuncog, csak igyekszik terelni a lány figyelmét.*
7429. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-17 14:23:21
Üzenet elküldve: 2019-06-17 14:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Valuryen, Keavlein//
- Ó nem, nem vettem részt a Holt Háborúkban! Synmirán voltam épp, délen, amikor megjöttek az első hírek arról, hogy holtak seregei fenyegetik a vidéket és a várost. Hazaindultam, hogy megvigyem a hírt. Otthon baj nélkül átvészeltük, északra szerencsére csak a hírek jutottak el a történésekről. *válaszolja Isq, de ahogy kivette Keavlein szavaiból, akkoriban ő maga is Lihanechben élt.
Az őket megszólító kékpalástos elf mókásnak tűnő figura, de Isq mindig is kedvelte a mókás alakokat, és bár még nincs mögötte hosszú és hajlott kor, eddigre már megtanulta, hogy a kicsit félnótásnak, és bogarasnak tűnő alakok legtöbbször igen bölcs vagy nagytudorú illetők.
Ott van például Pyr, sosem felejti el a vele való első találkozását, ahogy le kellett imádkozniuk őt a fa tetejéről, na meg a turbánt (ezen az emléken majdnem felvihog, de tart tőle, hogy akkor újdonsült ismerőse, a fiatal lovag őt is hamar besorolná a habókosok közé, vagy az őket megszólító elf vélné azt, hogy netán őt neveti ki, ezért nehezen, de visszafogja magát). ~A kis taknyos és bolondos tündérről is hogy kiderült, hogy micsoda érzéke van a mágiához!~
Na meg ott van maga Kimmeri, Isqeha mestere, ő is egy igen különc és magának való idős elf. Úgyhogy a kékpalástos (Valuryen Melo'arc, mint kiderül, a neve, ahogy bemutatkozik, amit Isq viszonoz is azonnal:*
- Rinald Isqeha füvész és gyógyító, szolgálatodra!) *aki a toronyból érkezett, és a thargokhoz tart, amint közli velük, egyből felkelti az érdeklődését.*
- Thargföldre? *kérdez vissza Isq, amikor az elf Amon Ruadh városát említi.*
- Akkor bizony még hosszú út előtt állsz, Valuryen Melo'arc! Talán itt kellene éjszakáznod a városban, és csak reggel folytatnod az utadat! *javasolja, persze ki tudja, él-e a javaslatával az elf. Hisz a szántóföldek kis falvaiban is kaphat szállást egy éjszakára valamelyik gazdánál, onnan pedig már nincsen messze a Vashegy.*
- Talán nézz körül a piacon! *int kezével, hiszen valóban, a piacon, lázadás ide vagy oda, Isq azt lája, hogy szinte ugyanabban a mederben folyik az élet, mint azelőtt. Az arthenioriak és az ide érkezők adnak-vesznek, nagy a tömeg, a gazdák behozzák a terményeiket a környékbeli tanyákról és falvakból, a mesteremberek kínálják a portékáikat. Isq csak a kovácsműhely zaját hiányolja: az mintha csak bezárt volna!
A dohányrudacska kínálására csak elvigyorodik, ami főként a trükkös mágiának szól.*
- Nem, köszönöm, én nem élek vele, de csak nyugodtan füstölögj magadban, jó uram! *tromfol kicsit rá a tréfálkozásra, reméli, nemcsak a saját humorán tud nevetni az elf.*
- Jómagam a gyógynövény árusokhoz igyekszem. *pillant kérdőn a lovagra és az elveszetten füstölgő elfre.* - Esetleg lenne kedvetek velem tartani? *Hiszen ott mindig vannak érdekességek, na meg a bájital készleteit is feltöltheti minden utazó, így Isq úgy véli, talán szívesen vele tartanak a piacnak arra a részére.*
//Valuryen, Keavlein//
- Ó nem, nem vettem részt a Holt Háborúkban! Synmirán voltam épp, délen, amikor megjöttek az első hírek arról, hogy holtak seregei fenyegetik a vidéket és a várost. Hazaindultam, hogy megvigyem a hírt. Otthon baj nélkül átvészeltük, északra szerencsére csak a hírek jutottak el a történésekről. *válaszolja Isq, de ahogy kivette Keavlein szavaiból, akkoriban ő maga is Lihanechben élt.
Az őket megszólító kékpalástos elf mókásnak tűnő figura, de Isq mindig is kedvelte a mókás alakokat, és bár még nincs mögötte hosszú és hajlott kor, eddigre már megtanulta, hogy a kicsit félnótásnak, és bogarasnak tűnő alakok legtöbbször igen bölcs vagy nagytudorú illetők.
Ott van például Pyr, sosem felejti el a vele való első találkozását, ahogy le kellett imádkozniuk őt a fa tetejéről, na meg a turbánt (ezen az emléken majdnem felvihog, de tart tőle, hogy akkor újdonsült ismerőse, a fiatal lovag őt is hamar besorolná a habókosok közé, vagy az őket megszólító elf vélné azt, hogy netán őt neveti ki, ezért nehezen, de visszafogja magát). ~A kis taknyos és bolondos tündérről is hogy kiderült, hogy micsoda érzéke van a mágiához!~
Na meg ott van maga Kimmeri, Isqeha mestere, ő is egy igen különc és magának való idős elf. Úgyhogy a kékpalástos (Valuryen Melo'arc, mint kiderül, a neve, ahogy bemutatkozik, amit Isq viszonoz is azonnal:*
- Rinald Isqeha füvész és gyógyító, szolgálatodra!) *aki a toronyból érkezett, és a thargokhoz tart, amint közli velük, egyből felkelti az érdeklődését.*
- Thargföldre? *kérdez vissza Isq, amikor az elf Amon Ruadh városát említi.*
- Akkor bizony még hosszú út előtt állsz, Valuryen Melo'arc! Talán itt kellene éjszakáznod a városban, és csak reggel folytatnod az utadat! *javasolja, persze ki tudja, él-e a javaslatával az elf. Hisz a szántóföldek kis falvaiban is kaphat szállást egy éjszakára valamelyik gazdánál, onnan pedig már nincsen messze a Vashegy.*
- Talán nézz körül a piacon! *int kezével, hiszen valóban, a piacon, lázadás ide vagy oda, Isq azt lája, hogy szinte ugyanabban a mederben folyik az élet, mint azelőtt. Az arthenioriak és az ide érkezők adnak-vesznek, nagy a tömeg, a gazdák behozzák a terményeiket a környékbeli tanyákról és falvakból, a mesteremberek kínálják a portékáikat. Isq csak a kovácsműhely zaját hiányolja: az mintha csak bezárt volna!
A dohányrudacska kínálására csak elvigyorodik, ami főként a trükkös mágiának szól.*
- Nem, köszönöm, én nem élek vele, de csak nyugodtan füstölögj magadban, jó uram! *tromfol kicsit rá a tréfálkozásra, reméli, nemcsak a saját humorán tud nevetni az elf.*
- Jómagam a gyógynövény árusokhoz igyekszem. *pillant kérdőn a lovagra és az elveszetten füstölgő elfre.* - Esetleg lenne kedvetek velem tartani? *Hiszen ott mindig vannak érdekességek, na meg a bájital készleteit is feltöltheti minden utazó, így Isq úgy véli, talán szívesen vele tartanak a piacnak arra a részére.*
7428. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-16 16:30:54
Üzenet elküldve: 2019-06-16 16:30:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik//
*Megvonja a vállát, nem ért ő a világi dolgokhoz, annyit tud, hogy egy egyszerű parasztgyerek, aki kereskedelemmel foglalkozik. A lány pedig világjáró, ez messziről látszik, mint aki soha sem bírja sokáig egy helyen.*
- Hát kisasszony, valamikor el kell kezdeni, talán épp a ruháknál, szerintem meg tökéletesen mutatsz Artheniorban, kellenek olyanok is, akik színt visznek a szürke világba, mint a pipacs a búzamező közepén. Egyedül van, mégis látszik. Szeretem a búzamezőket. *Tárja szét kezét, s a kézcsók utáni kérdésre meglepetten húzza fel szemöldökét. Garrikh jószívű, tán jószívűbb, mint itt bárki. Üzletember valamennyire persze, de ez a szívén nem változtat, s valamelyest kontrasztot is képez.*
- Miért ne kaphatnál te is ruhát? *Kérdezi fejét is felkapva.* Az üzlet szempontjából is jó, meg, ha örülsz neki... ennyi arany egyébként sem kell nekem. *Mosolyodik el, aztán már a pultok környékén elnyúlt képpel bámulja az árukat, Latamie válaszára felnevetve.* Benne vagyok! *Aztán igyeszik utolérni a lányt.*
- Öhm... igen... nem, valóban nem... igen... *Már fejét vakarja, egyre jobban izzad, fogalma sincs semmiről és meglehetősen fárasztó a ruhanézegetés.*
- Tényleg muszáj így kiöltöznöm? *Elkámpicsorodott képpel néz a lányra, aki elég lendületesen válogat.*
- Te... mi az a komornyik? *Kérdezi ijedten, azt sem tudja, hogy mitévő legyen.*
- Felpróbálni? Válladon kotlani? *Néz körbe megtörten, aztán megvonja a vállát.* Rendben. *Mondja bizonytalanul, aztán ingét kigombolva veti le, hogy előbb egyenes nyakú inget, Lati által kiválasztott felöltőt, csizmát, meg mindent magához vegyen. Rövid idő múlva ki sem látszik a ruhák mögül. Miután mindent felhúz, kiballag a bódé mgül és csípőre tett kézzel megáll a lány előtt, saját magát bámulva.*
- No? Jó lesz? Furán érzem magam benne. *Fintorodik el, a csizma kicsit szorít, az ing gallérja fura, a felsőn nem fúj át úgy a szél. Emellett Garik szélfútta haja sem feltétlenül illik a képbe.*
- Valami a fejemre nem kéne? *Kérdezi belelkesülve, miután kissé megnyugodott.*
*Megvonja a vállát, nem ért ő a világi dolgokhoz, annyit tud, hogy egy egyszerű parasztgyerek, aki kereskedelemmel foglalkozik. A lány pedig világjáró, ez messziről látszik, mint aki soha sem bírja sokáig egy helyen.*
- Hát kisasszony, valamikor el kell kezdeni, talán épp a ruháknál, szerintem meg tökéletesen mutatsz Artheniorban, kellenek olyanok is, akik színt visznek a szürke világba, mint a pipacs a búzamező közepén. Egyedül van, mégis látszik. Szeretem a búzamezőket. *Tárja szét kezét, s a kézcsók utáni kérdésre meglepetten húzza fel szemöldökét. Garrikh jószívű, tán jószívűbb, mint itt bárki. Üzletember valamennyire persze, de ez a szívén nem változtat, s valamelyest kontrasztot is képez.*
- Miért ne kaphatnál te is ruhát? *Kérdezi fejét is felkapva.* Az üzlet szempontjából is jó, meg, ha örülsz neki... ennyi arany egyébként sem kell nekem. *Mosolyodik el, aztán már a pultok környékén elnyúlt képpel bámulja az árukat, Latamie válaszára felnevetve.* Benne vagyok! *Aztán igyeszik utolérni a lányt.*
- Öhm... igen... nem, valóban nem... igen... *Már fejét vakarja, egyre jobban izzad, fogalma sincs semmiről és meglehetősen fárasztó a ruhanézegetés.*
- Tényleg muszáj így kiöltöznöm? *Elkámpicsorodott képpel néz a lányra, aki elég lendületesen válogat.*
- Te... mi az a komornyik? *Kérdezi ijedten, azt sem tudja, hogy mitévő legyen.*
- Felpróbálni? Válladon kotlani? *Néz körbe megtörten, aztán megvonja a vállát.* Rendben. *Mondja bizonytalanul, aztán ingét kigombolva veti le, hogy előbb egyenes nyakú inget, Lati által kiválasztott felöltőt, csizmát, meg mindent magához vegyen. Rövid idő múlva ki sem látszik a ruhák mögül. Miután mindent felhúz, kiballag a bódé mgül és csípőre tett kézzel megáll a lány előtt, saját magát bámulva.*
- No? Jó lesz? Furán érzem magam benne. *Fintorodik el, a csizma kicsit szorít, az ing gallérja fura, a felsőn nem fúj át úgy a szél. Emellett Garik szélfútta haja sem feltétlenül illik a képbe.*
- Valami a fejemre nem kéne? *Kérdezi belelkesülve, miután kissé megnyugodott.*
7427. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-16 15:41:27
Üzenet elküldve: 2019-06-16 15:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Elidőzik a réten, további tarka szirmú virágot gyűjt csokorba.*
~Vajon a kalóz néni még mindig ott van? Mostanra már biztos elment.~
*Felnéz az égre, hogy lássa az idő múlását. Nem ért az ilyesmikhez, de a Nap határozottan arrébb ment.
Egy magányosan álló fűzfa lehajló ágai csalogatják koszorú készítésre. Elfogadja a meghívást és puha kezével megfogja az ágat és letöri. Puffan a földön és a zsákmánnyal a kezében.*
- Akác, menjünk vagy lekéssük a vásárt.
*A póni mellé baktat. Két kezével az állatnak támaszkodik, rádől a hátára és egy szökkenéssel már rajta is van. Felső teste a bal oldalt lóg, lábai a jobb oldalt kapálódznak. Néhány ügyetlen perc után sikerül a lábai közt tudnia az állatát. Belemarkol a szőrébe, előre dől és néhányszor megsimogatja a jószág selymes szőrét. Megfogja a hátracsapott füleit és szájához emeli.*
- Mehetünk Akác.
*Az okos állat ért a szóból és lassú ügetésbe kezd. Aestrel felnéz felettük repdeső fehér madárra.*
- Köszönöm Virgonc, hogy vigyázol rám.
*Keze ügyében lévő ágat karikába hajtja és a maradék részt a karika köré tekeri amíg el nem fogy.*
- Kész.
*Félszemét lehunyva kinyújtja a karját és mérlegelésbe kezd. Virgonc elismerően huhog a magasból.*
- Szerintem is kell valami.
*Leakaszt egy csokrot a hat közül és megbontja. A virágok szárait átdugja a koszorún és köré tekeri, amíg tart a hossza. A csokor teljes egésze felkerül a koszorú díszeihez. Remek művét fejére teszi.*
- Látod Virgonc? Hercegnő vagyok.
*Nevetésbe kezd és megindul a képzeletbeli cselédek parancsolgatása.
Néhány perccel később álomra hajtja fejét a selymes hátasán, két tenyerével megkapaszkodik a szőrében.
Alvásából a város déli zaja kelti fel. A kofák és kikiáltók versenyző kurjantása, az emberek zúgása hozza vissza álomországból. Mindjárt elérik az első árnyékban pihenő kocsikat.*
- Akác, ha akarsz akkor most elmehetsz, nem kell bemenned a városba. Tudom, hogy nem szereted az embereket.
*Akaratlanul is erősebben szorítja a bundáját.
A póni érti a jeleket és minden bátorságát latba vetve tovább halad, a galamb is leszáll és elfoglalja megtisztelő helyét Akác sörényén.
Külön-külön mindannyian mélyen a látószint alatt vannak, na de egymáson már majdnem észrevehetőek. Néhány ember önszántából eláll, aki meg nem azt az állat hadtest odébb kényszeríti. A hátas fejével löki az előtte strázsálókat, a galamb vadul bünteti csőrével az ellent.
A felette elnéző tömegben a szülei vonásait keresi. *
- Ott jó lesz.
*Előre dől és mutat a tér szélére, ahol korábban árultak. Amint elérik visszaáll a korábbi ügyetlen testtartásba és bundás hát jobb és bal oldalán lógnak a tagja. Karjai az elsőn, lábai az utóbbin.
Lágy huppanással a talpára érkezik.*
- Kezdjük! *Mondja az állatoknak.* Virágot vegyenek! Sokféle virág van! Van sárga és piros virág is! *Kiabálja vékony hangján a szorgalmas tömegbe.*
~Vajon a kalóz néni még mindig ott van? Mostanra már biztos elment.~
*Felnéz az égre, hogy lássa az idő múlását. Nem ért az ilyesmikhez, de a Nap határozottan arrébb ment.
Egy magányosan álló fűzfa lehajló ágai csalogatják koszorú készítésre. Elfogadja a meghívást és puha kezével megfogja az ágat és letöri. Puffan a földön és a zsákmánnyal a kezében.*
- Akác, menjünk vagy lekéssük a vásárt.
*A póni mellé baktat. Két kezével az állatnak támaszkodik, rádől a hátára és egy szökkenéssel már rajta is van. Felső teste a bal oldalt lóg, lábai a jobb oldalt kapálódznak. Néhány ügyetlen perc után sikerül a lábai közt tudnia az állatát. Belemarkol a szőrébe, előre dől és néhányszor megsimogatja a jószág selymes szőrét. Megfogja a hátracsapott füleit és szájához emeli.*
- Mehetünk Akác.
*Az okos állat ért a szóból és lassú ügetésbe kezd. Aestrel felnéz felettük repdeső fehér madárra.*
- Köszönöm Virgonc, hogy vigyázol rám.
*Keze ügyében lévő ágat karikába hajtja és a maradék részt a karika köré tekeri amíg el nem fogy.*
- Kész.
*Félszemét lehunyva kinyújtja a karját és mérlegelésbe kezd. Virgonc elismerően huhog a magasból.*
- Szerintem is kell valami.
*Leakaszt egy csokrot a hat közül és megbontja. A virágok szárait átdugja a koszorún és köré tekeri, amíg tart a hossza. A csokor teljes egésze felkerül a koszorú díszeihez. Remek művét fejére teszi.*
- Látod Virgonc? Hercegnő vagyok.
*Nevetésbe kezd és megindul a képzeletbeli cselédek parancsolgatása.
Néhány perccel később álomra hajtja fejét a selymes hátasán, két tenyerével megkapaszkodik a szőrében.
Alvásából a város déli zaja kelti fel. A kofák és kikiáltók versenyző kurjantása, az emberek zúgása hozza vissza álomországból. Mindjárt elérik az első árnyékban pihenő kocsikat.*
- Akác, ha akarsz akkor most elmehetsz, nem kell bemenned a városba. Tudom, hogy nem szereted az embereket.
*Akaratlanul is erősebben szorítja a bundáját.
A póni érti a jeleket és minden bátorságát latba vetve tovább halad, a galamb is leszáll és elfoglalja megtisztelő helyét Akác sörényén.
Külön-külön mindannyian mélyen a látószint alatt vannak, na de egymáson már majdnem észrevehetőek. Néhány ember önszántából eláll, aki meg nem azt az állat hadtest odébb kényszeríti. A hátas fejével löki az előtte strázsálókat, a galamb vadul bünteti csőrével az ellent.
A felette elnéző tömegben a szülei vonásait keresi. *
- Ott jó lesz.
*Előre dől és mutat a tér szélére, ahol korábban árultak. Amint elérik visszaáll a korábbi ügyetlen testtartásba és bundás hát jobb és bal oldalán lógnak a tagja. Karjai az elsőn, lábai az utóbbin.
Lágy huppanással a talpára érkezik.*
- Kezdjük! *Mondja az állatoknak.* Virágot vegyenek! Sokféle virág van! Van sárga és piros virág is! *Kiabálja vékony hangján a szorgalmas tömegbe.*
7426. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-16 14:13:24
Üzenet elküldve: 2019-06-16 14:13:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik//
- Nem tartozom. Valóban. Nem is értem minek vagyok még itt. ~Lenyúlnám a hajót, aztán szervusz világ...~
*Mélázik egy pillanatra. Apja is rajta tartotta a szemét az aranyon, de mivel mindig rendben megkapta a részét, sosem volt oka önmaga lefölözni saját ínye szerint. Garrikh pedig önkéntelenül érez rá Latamie nyelvére. A kézcsók nem nyálas, ezt a lány tüzetesen meg is nézi, amikor centikre tőle megkapja azt.*
~Hmm... nem is reménytelen.~
*A felajánlás pedig éppen gondolatait önti szavakba.*
~Jól ki fogunk jönni legényke.~
- Tényleg vennél nekem valamit? *Nemigen érti, hogy miért tenné, de ő nem lesz semmi rossz elrontója. Pláne, ha az neki csak jó. A bizalmatlan vonások, a rókák ravaszdi csillanása a szemében hamar változik, már-már kedvessé fordul. Szokatlan kifejezés ez az arcán. *
- Ez esetben... Uram, enyém a megtiszteltetés. *Pillog néhányat gyors egymásutánban, majdnem csábos a dolog, de érződik, hogy a játék része. Az idomait mustráló pillantásra csak jobban kihúzza magát. Mindig is szerette, ha megnézik, és ezen nem is rejt semmit véka alá. Melleit is csak a hajózás, és a váratlan harcok miatt kötötte le. Mióta Chayssel volt az a kis légyott, pedig ha fene fenét eszik, akkor sem hajlandó ilyet tenni, így az ember nők körében is dús idomok ívelnek át a ruha vonalán, keskenyedő dereka után csípője kellemes ívben szélesedik. Sosem tévesztenék össze elfekkel. Nőiesebb annál, s ezt ha lehet, ki is használja. (A Csalogányon kívül persze.)*
- Benne vagyok. Segítek választani, aztán te is nekem *Húzza elégedett mosolyra ajkát, s aztán meg is fordul, hogy a piaci forgatagba vesszenek. *
- Ez nagyon cicomás. Olyan mint egy ízléstelen komornyik felöltő. Az meg mint egy papagáj gúnya. Inkább engednélek a vállamra kotlani, mint rendes népek közé. Fel ne vedd, mert többet nem segítek. *Lapozgatja a ruhaneműket, és hiába a szemrehányó pillantás, ő akkor is kritizálja az árut, ha neki nem tetszik.*
- Ezt a sötétkéket próbáld fel, és vannak azok az egyenes gallérú ingek, abból vegyél szerintem. Feltétlenül gombos legyen. Kellő komolyságot kölcsönöznek, de nem nevetségesen buggyosak. *Elhúzza a száját a zsabók említésére. Latamie ficama, hogy ne legyen egy férfi csupa cicoma.*
- Nadrág a csizmába, és nem árt, ha kicsit simul a hátsódon. *Úgy húzza ki az egyik inget a többi közül, mint ha nem kérhetné az eladótól, eközben pedig a nadrág milyenségét ecseteli. Latamie kiszolgálja magát ilyen téren is, és korábbi közönye oldódott jócskán, hogy beígérték neki a ruhát. Abban pedig biztos, hogy be is hajtja.*
- Nem tartozom. Valóban. Nem is értem minek vagyok még itt. ~Lenyúlnám a hajót, aztán szervusz világ...~
*Mélázik egy pillanatra. Apja is rajta tartotta a szemét az aranyon, de mivel mindig rendben megkapta a részét, sosem volt oka önmaga lefölözni saját ínye szerint. Garrikh pedig önkéntelenül érez rá Latamie nyelvére. A kézcsók nem nyálas, ezt a lány tüzetesen meg is nézi, amikor centikre tőle megkapja azt.*
~Hmm... nem is reménytelen.~
*A felajánlás pedig éppen gondolatait önti szavakba.*
~Jól ki fogunk jönni legényke.~
- Tényleg vennél nekem valamit? *Nemigen érti, hogy miért tenné, de ő nem lesz semmi rossz elrontója. Pláne, ha az neki csak jó. A bizalmatlan vonások, a rókák ravaszdi csillanása a szemében hamar változik, már-már kedvessé fordul. Szokatlan kifejezés ez az arcán. *
- Ez esetben... Uram, enyém a megtiszteltetés. *Pillog néhányat gyors egymásutánban, majdnem csábos a dolog, de érződik, hogy a játék része. Az idomait mustráló pillantásra csak jobban kihúzza magát. Mindig is szerette, ha megnézik, és ezen nem is rejt semmit véka alá. Melleit is csak a hajózás, és a váratlan harcok miatt kötötte le. Mióta Chayssel volt az a kis légyott, pedig ha fene fenét eszik, akkor sem hajlandó ilyet tenni, így az ember nők körében is dús idomok ívelnek át a ruha vonalán, keskenyedő dereka után csípője kellemes ívben szélesedik. Sosem tévesztenék össze elfekkel. Nőiesebb annál, s ezt ha lehet, ki is használja. (A Csalogányon kívül persze.)*
- Benne vagyok. Segítek választani, aztán te is nekem *Húzza elégedett mosolyra ajkát, s aztán meg is fordul, hogy a piaci forgatagba vesszenek. *
- Ez nagyon cicomás. Olyan mint egy ízléstelen komornyik felöltő. Az meg mint egy papagáj gúnya. Inkább engednélek a vállamra kotlani, mint rendes népek közé. Fel ne vedd, mert többet nem segítek. *Lapozgatja a ruhaneműket, és hiába a szemrehányó pillantás, ő akkor is kritizálja az árut, ha neki nem tetszik.*
- Ezt a sötétkéket próbáld fel, és vannak azok az egyenes gallérú ingek, abból vegyél szerintem. Feltétlenül gombos legyen. Kellő komolyságot kölcsönöznek, de nem nevetségesen buggyosak. *Elhúzza a száját a zsabók említésére. Latamie ficama, hogy ne legyen egy férfi csupa cicoma.*
- Nadrág a csizmába, és nem árt, ha kicsit simul a hátsódon. *Úgy húzza ki az egyik inget a többi közül, mint ha nem kérhetné az eladótól, eközben pedig a nadrág milyenségét ecseteli. Latamie kiszolgálja magát ilyen téren is, és korábbi közönye oldódott jócskán, hogy beígérték neki a ruhát. Abban pedig biztos, hogy be is hajtja.*
7425. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-16 11:10:38
Üzenet elküldve: 2019-06-16 11:10:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik//
*Morfondírozva ballag, s közben azon gondolkodik, hogy vajon minden városi ennyire érthetetlen, vagy csak azok, akikkel találkozott mostanában. A lány válasza sem sokkal viszi előrébb.*
- Nem fura? *Kérdezi csendesen, majd felsóhajt.* Ez nagyon nehéz. *Csóválja meg a fejét, majd Latamiere pillant.*
- Nem ismerheted... *Biccent jóváhagyólag, s igazából kicsit el is szégyelli magát.* Jó, persze, láthatóan te sem tartozol ide... *Pillant végig a ruháján.* Sokkal inkább... *Majd hirtelen megtorpan, mikor a lány elé áll és kíváncsian fürkészi végig.*
- A sajátodat? *Húzza fel a szemöldökét, s tekintetét a felé nyújtott kacsó és a büszke szempár között váltogatja. Megvakarja a fejét, majd ismét a lányra tekint kissé gyanakodva, de aztán csak vállat von.*
- Persze, hogy neked is jár. *Hajtja meg magát, s kezébe fogva a kezet, apró csókkal hinti meg a kézfejet, majd ismét meghajol.*
- Kisasszony... *Mosolyodik el szélesen.* Muszáj mindent megtanulom, talán ezért kell a ruha is, hogy végre beilleszkedjek! *Mondja miután felegyenesedik.* Talán neked is vehetnénk belőle valami szépet. *Hunyorít, véggmérve a széles karimájú kalapot, s a testhez simuló, feszes öltözetet, mely az idomokat erőteljesen felszínre hozza.*
- Sőt... ami azt illeti... te segítesz nekem, én pedig segítek neked. Mit szólsz hozzá? *Garrikh, bár vidéki, elméje pallérozott és gyorsan vág az esze.*
- Igazából egy kecses úrinő ruhával, talán olyan berkekbe is beférkőzhetünk, hol egyébként szóban sem állnának velünk. A nagy erszény, nagyobb haszon. *Biccent a lánynak.*
- De előbb segíts nekem, utána te is próbálsz. *Bök a lány felé.* Én pedig megmondom jól áll-e! *Rhenoo után pillant, aki lassan elhagyja a piacteret. Tudja az utat, nem kell neki segítség, a lánnyal kettesben maradhatnak, hogy Garrikh részére paszományos öltönyt, bár fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent, Latamie részére pedig egy sugárzóan kecses, habos-babos ruhát vásárolhassanak. Hirtelen kezét nyújtja.*
- Benne vagy? *Kérdezi.*
*Morfondírozva ballag, s közben azon gondolkodik, hogy vajon minden városi ennyire érthetetlen, vagy csak azok, akikkel találkozott mostanában. A lány válasza sem sokkal viszi előrébb.*
- Nem fura? *Kérdezi csendesen, majd felsóhajt.* Ez nagyon nehéz. *Csóválja meg a fejét, majd Latamiere pillant.*
- Nem ismerheted... *Biccent jóváhagyólag, s igazából kicsit el is szégyelli magát.* Jó, persze, láthatóan te sem tartozol ide... *Pillant végig a ruháján.* Sokkal inkább... *Majd hirtelen megtorpan, mikor a lány elé áll és kíváncsian fürkészi végig.*
- A sajátodat? *Húzza fel a szemöldökét, s tekintetét a felé nyújtott kacsó és a büszke szempár között váltogatja. Megvakarja a fejét, majd ismét a lányra tekint kissé gyanakodva, de aztán csak vállat von.*
- Persze, hogy neked is jár. *Hajtja meg magát, s kezébe fogva a kezet, apró csókkal hinti meg a kézfejet, majd ismét meghajol.*
- Kisasszony... *Mosolyodik el szélesen.* Muszáj mindent megtanulom, talán ezért kell a ruha is, hogy végre beilleszkedjek! *Mondja miután felegyenesedik.* Talán neked is vehetnénk belőle valami szépet. *Hunyorít, véggmérve a széles karimájú kalapot, s a testhez simuló, feszes öltözetet, mely az idomokat erőteljesen felszínre hozza.*
- Sőt... ami azt illeti... te segítesz nekem, én pedig segítek neked. Mit szólsz hozzá? *Garrikh, bár vidéki, elméje pallérozott és gyorsan vág az esze.*
- Igazából egy kecses úrinő ruhával, talán olyan berkekbe is beférkőzhetünk, hol egyébként szóban sem állnának velünk. A nagy erszény, nagyobb haszon. *Biccent a lánynak.*
- De előbb segíts nekem, utána te is próbálsz. *Bök a lány felé.* Én pedig megmondom jól áll-e! *Rhenoo után pillant, aki lassan elhagyja a piacteret. Tudja az utat, nem kell neki segítség, a lánnyal kettesben maradhatnak, hogy Garrikh részére paszományos öltönyt, bár fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent, Latamie részére pedig egy sugárzóan kecses, habos-babos ruhát vásárolhassanak. Hirtelen kezét nyújtja.*
- Benne vagy? *Kérdezi.*
7424. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-16 00:40:14
Üzenet elküldve: 2019-06-16 00:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Otthonkeresés//
- Tudom. Ne is tekintsd ezt szívességnek. *mosolyog a lány tiltakozásán. ~Senki nem az a fajta, míg rá nem szorul... ~ gondolja magában szomorúan* Áldott állapotban vagy, ezt, azt hiszem, szinte mindenki tiszteletben tartja. *nem tudja, tényleg így van-e, de szeretné hinni, hogy még a bűnözőkben is van annyi könyörület, hogy ne bántsanak egy várandós nőt. ~Vagy legalábbis ne túlzottan~ teszi hozzá, mert azért tisztában van vele, nem mindenhol olyan békés az élet, mint az ő kis nyugodt otthonukban*
- Amúgy meg visszatérve, biztos vagyok benne, számos dologban segíthetsz majd nekünk, hogy ne érezd úgy, csak szívességből lakhatsz nálunk. Elsőként például kezdhetnéd azzal, hogy mesélsz nekem majd még a gyógynövényekről. Sose árt, ha képben van velük az ember. *jegyzi meg bátorítólag, remélve, hogy ezzel sikerül kicsit Seles önbizalmát is növelnie és jobb kedvre derítenie a lányt*
- Sajnálom, de nem ismerem. *rázza meg azonban szomorúan a fejét, ahogy Isqeha kerül szóba* Én se vagyok igazán idevalósi, még alig ismerem a várost. Ezért is tévedtem el annyira az előbb. *enged meg magának egy kis kényszeredett nevetést, hiszen a visszaút során tudatosult csak benne, mennyire is sikerült eltévednie. ~Micsoda mázli, hogy összeakadtunk... ~ gondolja magában, ahogy egy hálás pillantást vet a lányra, hiszen nélküle még most is a tisztáson kódorogna*
- De szívesen megismerném, nagyszerű embernek hangzik. Remélem, hamarosan újra alkalmatok lesz találkozni! *toldja meg egy mosollyal a szavait, így próbálva üzenni a lánynak, hogy ha esetleg vendégeket szeretne fogadni új lakhelyén, annak semmi akadálya. Ezt követően azonban figyelmét hamar a piac forgataga és az ott kapható gyógynövények vonják magukra. Míg Seles vásárolgat, addig ő maga is a kínálatot mér fel*
- Talán tényleg érdemesebb lenne többféle növénnyel próbálkozni. Mit is mondtál? A Tüzes Tövis hatásos lehet, ugye? Esetleg vegyünk még egy kis Napos Tymkolt vagy Fehér Qartant? Talán egy kis Keresztes Ulsgát vagy Sárkányfogat? *fordul Seles felé tanácsért, hisz neki már lassan zsongani kezd a feje a sok különféle növénynévtől, melyeknek a hatását szeretné úgy kombinálni, hogy az a lehető legjobb legyen*
- Bevallom, a ház körüli növényekhez, fűszerekhez, gyümölcsökhöz, zöldségekhez sokkal jobban értek... *súgja oda a lánynak, hogy ne tűnjön teljesen ostobának a szemében* Szerencse, hogy összetalálkoztunk! *kacsint Selesre, azonban rögtön észbe is kap* Mármint nem az, hogy... *tesz egy zavart kézmozdulatot. ~Mármint nem az, hogy egyedül hagytak egy gyerekkel a hasadban~ egészíti ki magában a mondatot* Hanem hogy pont egymásba botlottunk. *fejezi be sután, remélve, hogy Seles érteni fogja, mit is szeretett volna mondani*
- Bizony, nem túl okos dolog egy kislánynak a szabadban éjszakáznia. De tényleg remélem, hogy ettől a sok gyógynövénytől hamar új erő kap majd! *bizakodik, ahogy újra csak az előttük heverő árura pillant* Az ennivalóval és a pihenéssel nincsen gond, ezért is vagyok ennyire tanácstalan, mi segíthetne... *motyogja inkább csak magának, hisz azt várná, egy megfázás magától is javul kicsit, ha az illető kényelmes ágynyugalomban lábadozik. Úgy érzi azonban, felesleges most ezen lamentálnia, hisz ez kicsit se viszi közelebb ahhoz, hogy Lylli meggyógyuljon, így egy halk sóhajjal fordul vissza inkább Seles felé, aggódva várva a lány válaszát azt illetően, végül is mit vásárloljanak.*
- Tudom. Ne is tekintsd ezt szívességnek. *mosolyog a lány tiltakozásán. ~Senki nem az a fajta, míg rá nem szorul... ~ gondolja magában szomorúan* Áldott állapotban vagy, ezt, azt hiszem, szinte mindenki tiszteletben tartja. *nem tudja, tényleg így van-e, de szeretné hinni, hogy még a bűnözőkben is van annyi könyörület, hogy ne bántsanak egy várandós nőt. ~Vagy legalábbis ne túlzottan~ teszi hozzá, mert azért tisztában van vele, nem mindenhol olyan békés az élet, mint az ő kis nyugodt otthonukban*
- Amúgy meg visszatérve, biztos vagyok benne, számos dologban segíthetsz majd nekünk, hogy ne érezd úgy, csak szívességből lakhatsz nálunk. Elsőként például kezdhetnéd azzal, hogy mesélsz nekem majd még a gyógynövényekről. Sose árt, ha képben van velük az ember. *jegyzi meg bátorítólag, remélve, hogy ezzel sikerül kicsit Seles önbizalmát is növelnie és jobb kedvre derítenie a lányt*
- Sajnálom, de nem ismerem. *rázza meg azonban szomorúan a fejét, ahogy Isqeha kerül szóba* Én se vagyok igazán idevalósi, még alig ismerem a várost. Ezért is tévedtem el annyira az előbb. *enged meg magának egy kis kényszeredett nevetést, hiszen a visszaút során tudatosult csak benne, mennyire is sikerült eltévednie. ~Micsoda mázli, hogy összeakadtunk... ~ gondolja magában, ahogy egy hálás pillantást vet a lányra, hiszen nélküle még most is a tisztáson kódorogna*
- De szívesen megismerném, nagyszerű embernek hangzik. Remélem, hamarosan újra alkalmatok lesz találkozni! *toldja meg egy mosollyal a szavait, így próbálva üzenni a lánynak, hogy ha esetleg vendégeket szeretne fogadni új lakhelyén, annak semmi akadálya. Ezt követően azonban figyelmét hamar a piac forgataga és az ott kapható gyógynövények vonják magukra. Míg Seles vásárolgat, addig ő maga is a kínálatot mér fel*
- Talán tényleg érdemesebb lenne többféle növénnyel próbálkozni. Mit is mondtál? A Tüzes Tövis hatásos lehet, ugye? Esetleg vegyünk még egy kis Napos Tymkolt vagy Fehér Qartant? Talán egy kis Keresztes Ulsgát vagy Sárkányfogat? *fordul Seles felé tanácsért, hisz neki már lassan zsongani kezd a feje a sok különféle növénynévtől, melyeknek a hatását szeretné úgy kombinálni, hogy az a lehető legjobb legyen*
- Bevallom, a ház körüli növényekhez, fűszerekhez, gyümölcsökhöz, zöldségekhez sokkal jobban értek... *súgja oda a lánynak, hogy ne tűnjön teljesen ostobának a szemében* Szerencse, hogy összetalálkoztunk! *kacsint Selesre, azonban rögtön észbe is kap* Mármint nem az, hogy... *tesz egy zavart kézmozdulatot. ~Mármint nem az, hogy egyedül hagytak egy gyerekkel a hasadban~ egészíti ki magában a mondatot* Hanem hogy pont egymásba botlottunk. *fejezi be sután, remélve, hogy Seles érteni fogja, mit is szeretett volna mondani*
- Bizony, nem túl okos dolog egy kislánynak a szabadban éjszakáznia. De tényleg remélem, hogy ettől a sok gyógynövénytől hamar új erő kap majd! *bizakodik, ahogy újra csak az előttük heverő árura pillant* Az ennivalóval és a pihenéssel nincsen gond, ezért is vagyok ennyire tanácstalan, mi segíthetne... *motyogja inkább csak magának, hisz azt várná, egy megfázás magától is javul kicsit, ha az illető kényelmes ágynyugalomban lábadozik. Úgy érzi azonban, felesleges most ezen lamentálnia, hisz ez kicsit se viszi közelebb ahhoz, hogy Lylli meggyógyuljon, így egy halk sóhajjal fordul vissza inkább Seles felé, aggódva várva a lány válaszát azt illetően, végül is mit vásárloljanak.*
7423. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-15 19:48:32
Üzenet elküldve: 2019-06-15 19:48:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik//
*A puszikát persze szemrebbenés nélkül végignézi, s még egy kacsintást sem átall az öreglány felé megengedni, mielőtt elindulnak. Tökéletesen megérti, hogy levámolja Garrikhot.
Övére akasztja a pénzes erszényt, majd menetre készen fordul az út felé. Egy kósza intés még, válla fölött visszanézve, aztán Rheenoval és Garrikkal nyakukba vehetik a várost újra.*
- Hogy? Fura? Dehogy! *Válaszol elhamarkodottan, mert még mindig szórakoztatja, a korábbi jelenet.*
- Jahogy! *Esik le neki, hogy kettejük közül ezáltal ő lett a fura.* Tán zavar? Hogy nem kértem puszit? *Kérdez vissza hetykén, főleg amiatt, mert bosszúsnak tűnik a fiú, és ez természetesen amiatt lehet, mert ő nem követelt tőle csókot.*
- Hogy is ne követném, de nem ismerhetem én sem mindet. *Szembe is fordul Garrikkal, elállva az útját, s ezzel megállásra késztetve őt. Meglehetősen rendben van a szénája ahhoz, hogy többet kívánjon most, de egy kis játékra mindig kapható. Szeme sarkából Rheenora pillant, aki csak morog valamit orra alatt, és elhúzza mellettük az üres kordét.*
- Szóval erre a puszi a szokás, akkor én is kérem a sajátomat. *Néz már-már szemrehányón a fiúra, állát megemeli, és máris úgy tűnik a reggeli nyúzottságnak hamva sincs ahogy a dús ajkak mintha csókra állnának, és a csínytől csillogó zöld szemek villannak. Csak akkor mozdul keze, ha Garrikh is csókra hajlana, mert a leány, bizony kézfejét emeli kettejük közé.*
- Ide kérem *Szabja meg a helyét, a kecsesen tartott kéz tetejére, mely azért nincs olyan nagyon messze azoktól a szemtelenül mosolygó ajkaktól. Tengereket idéző szemeivel pedig kíváncsian pislog, vajon a felkínált testrész elegendő lesz-e a fúnak, vagy merészebb annál? Amilyen kis naivnak tartja a fiút, azt feltételezi, hogy szomorú boci szemeivel néz majd csupán, de nem kap túl a kérésen.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.15 19:50:22
*A puszikát persze szemrebbenés nélkül végignézi, s még egy kacsintást sem átall az öreglány felé megengedni, mielőtt elindulnak. Tökéletesen megérti, hogy levámolja Garrikhot.
Övére akasztja a pénzes erszényt, majd menetre készen fordul az út felé. Egy kósza intés még, válla fölött visszanézve, aztán Rheenoval és Garrikkal nyakukba vehetik a várost újra.*
- Hogy? Fura? Dehogy! *Válaszol elhamarkodottan, mert még mindig szórakoztatja, a korábbi jelenet.*
- Jahogy! *Esik le neki, hogy kettejük közül ezáltal ő lett a fura.* Tán zavar? Hogy nem kértem puszit? *Kérdez vissza hetykén, főleg amiatt, mert bosszúsnak tűnik a fiú, és ez természetesen amiatt lehet, mert ő nem követelt tőle csókot.*
- Hogy is ne követném, de nem ismerhetem én sem mindet. *Szembe is fordul Garrikkal, elállva az útját, s ezzel megállásra késztetve őt. Meglehetősen rendben van a szénája ahhoz, hogy többet kívánjon most, de egy kis játékra mindig kapható. Szeme sarkából Rheenora pillant, aki csak morog valamit orra alatt, és elhúzza mellettük az üres kordét.*
- Szóval erre a puszi a szokás, akkor én is kérem a sajátomat. *Néz már-már szemrehányón a fiúra, állát megemeli, és máris úgy tűnik a reggeli nyúzottságnak hamva sincs ahogy a dús ajkak mintha csókra állnának, és a csínytől csillogó zöld szemek villannak. Csak akkor mozdul keze, ha Garrikh is csókra hajlana, mert a leány, bizony kézfejét emeli kettejük közé.*
- Ide kérem *Szabja meg a helyét, a kecsesen tartott kéz tetejére, mely azért nincs olyan nagyon messze azoktól a szemtelenül mosolygó ajkaktól. Tengereket idéző szemeivel pedig kíváncsian pislog, vajon a felkínált testrész elegendő lesz-e a fúnak, vagy merészebb annál? Amilyen kis naivnak tartja a fiút, azt feltételezi, hogy szomorú boci szemeivel néz majd csupán, de nem kap túl a kérésen.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.15 19:50:22
7422. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:51:04
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:51:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szürke Arja//
-Azt hiszem igazad van. Nem tudok vitatkozni veled. Mondjuk őszintén szólva nem is szeretnék.
*Mosolyog a lányra, ahogy lassan sétálva a piactérre érnek a szegénynegyedből.*
-Igen, elveszíted a lehetőséget. De van, aki jobban fél egy szeretett dolog elveszítése után maradt űrtől és fájdalomtól, mint attól, hogy eleve át sem élje a dolgot. Bár szerintem ez hülye felfogás, de hát nem vagyunk egyformák.
*Aztán figyelmesen hallgatja a lány meséjét a gyerekkoráról, furcsa és egyben üdvözítő élmény ez Stratnak, hogy egy szinte idegen ilyen nyíltan és barátságosan beszélget vele, és nincsenek hátsó szándékai. Legalábbis ha vannak, akkor nagyon jól titkolja őket, mert a tündér semmi ilyesmit nem vél felfedezni. Jót nevet ő is, hiába próbálja visszatartani, amikor arról van szó, hogy egy igazi kis csibész ez a Szürke Arja.*
-Tehát egy világcsavargó vagy! Az szép szakma ám, én a helyedben büszke lennék rá. ~Mondjuk mit a helyében, én sem vagyok különb.~ Egyébként pedig, én felolvastam egy vadidegennek egy hirdetést, csak úgy, nem vártam érte semmit. Akkor én követem Eeyr tanait? De loptam már, hogy ne halljak éhen, és hazudtam is, hogy a fejem a nyakamon maradjon. Szóval... nekem ez nem egyszerű.
*Aztán elmosolyodik, hogy a lány a zenélést említi. Szinte el is felejtette, hogy miért jött ide reggel. Már egy ideje nem muzsikált, és igazából jól is esne neki, no meg persze kíváncsi Arja véleményére is. Hirtelen szeme megakad egy medálon, amit a nyakán hordoz. Már nem először.*
-Tudod észrevettem hogy, á tudom hülyeségnek hangzik, ezért nem is mondtam korábban, de esküszöm, a medálod mintha rámkukucskált volna. *Mondja neki halkan, és kissé közelebb hajolva hozzá, hogy mások ne hallják, hátha tényleg elment az esze. Közben a lantjáért nyúl, és egy látványos mozdulattal a kezébe fogja azt, majd egy pár apró és halk hangot játszik rajta, csupán a hangolás végett.*
-Egyébként szívesen játszom neked, *Mondja még mindig halkabb hangvétellel, majd színpadiasan hangosabban és ércesebben szólal meg, hogy bárki hallhassa, aki a közelükben van.* és persze másnak is szívesen játszom! Nem kell hozzá vastag erszény, bár nem vagyok szerény, de te, ki velem múlatnád az idődet, nem kell mást hozz, csak a füledet.
*Azzal felpattan egy elborított, üres faládára, így majdnem olyan magas, mint egy átlagosnál csak egy picivel alacsonyabb ember. Pattogósan kezdi pengeti a húrokat, hogy kellően felkeltse a nép, és persze Arja figyelmét is, majd egy pár közismertebb dalt játszik a legjobb tudása szerint. Lábával dobogtatja a ládát, és hangos kurjongásokkal kíséri a szöveg nélküli részeket, néha pedig hagyja, hogy a verzét a közönség lelkes tagjai énekeljék helyette. Aztán, amikor kellően figyel rá mindenki, egy hirtelen ötlettől vezérelve előad egy teljesen új, spontán dalt.*
-Szóljon ez a dal a legbátrabb kincsvadászról, akit csak ismertem egész életemben! Kis hatásszünet, majd belekezd
-Nem volt vastag az ő karja
De mindig volt sütnivalója
Hajtotta a kalandvágy
Nem vonzotta puha ágy
Mit csinálsz? Hé, te kincs!
Hogy te elbújsz, olyan nincs!
Megtalállak, hidd el én,
Hogyha addig élek is!
Fehér S'Karja az ő neve
Az eszedbe máris vésd,
S ha megtalálnád egyszer,
Kincseidet igencsak féltsd!
Mit csinálsz? Hé, te kincs!
Hogy te elbújsz, olyan nincs!
Megtalállak, hidd el én,
Hogyha addig élek is!
*Ujjai lágyan pattognak a húrokon ide oda, ám a keze erősen tart, és rendületlenül penget. Hangosan játszik, hogy valószínűleg messzebb is hallhatják, ahogy a kellemes hangulatú zene bekúszik a fülekbe. Az emberek szeretik az egyszerű rímeket, és könnyen meg is jegyszik, így hamar ők is skandálják Strattal együtt. Amikor befejezi a játékot, mélyen meghajol, majd Arjára néz, és odalép hozzá.*
-Nem bánod, ugye?
*Kérdi tőle némileg félve.*
//Szürke Arja//
-Azt hiszem igazad van. Nem tudok vitatkozni veled. Mondjuk őszintén szólva nem is szeretnék.
*Mosolyog a lányra, ahogy lassan sétálva a piactérre érnek a szegénynegyedből.*
-Igen, elveszíted a lehetőséget. De van, aki jobban fél egy szeretett dolog elveszítése után maradt űrtől és fájdalomtól, mint attól, hogy eleve át sem élje a dolgot. Bár szerintem ez hülye felfogás, de hát nem vagyunk egyformák.
*Aztán figyelmesen hallgatja a lány meséjét a gyerekkoráról, furcsa és egyben üdvözítő élmény ez Stratnak, hogy egy szinte idegen ilyen nyíltan és barátságosan beszélget vele, és nincsenek hátsó szándékai. Legalábbis ha vannak, akkor nagyon jól titkolja őket, mert a tündér semmi ilyesmit nem vél felfedezni. Jót nevet ő is, hiába próbálja visszatartani, amikor arról van szó, hogy egy igazi kis csibész ez a Szürke Arja.*
-Tehát egy világcsavargó vagy! Az szép szakma ám, én a helyedben büszke lennék rá. ~Mondjuk mit a helyében, én sem vagyok különb.~ Egyébként pedig, én felolvastam egy vadidegennek egy hirdetést, csak úgy, nem vártam érte semmit. Akkor én követem Eeyr tanait? De loptam már, hogy ne halljak éhen, és hazudtam is, hogy a fejem a nyakamon maradjon. Szóval... nekem ez nem egyszerű.
*Aztán elmosolyodik, hogy a lány a zenélést említi. Szinte el is felejtette, hogy miért jött ide reggel. Már egy ideje nem muzsikált, és igazából jól is esne neki, no meg persze kíváncsi Arja véleményére is. Hirtelen szeme megakad egy medálon, amit a nyakán hordoz. Már nem először.*
-Tudod észrevettem hogy, á tudom hülyeségnek hangzik, ezért nem is mondtam korábban, de esküszöm, a medálod mintha rámkukucskált volna. *Mondja neki halkan, és kissé közelebb hajolva hozzá, hogy mások ne hallják, hátha tényleg elment az esze. Közben a lantjáért nyúl, és egy látványos mozdulattal a kezébe fogja azt, majd egy pár apró és halk hangot játszik rajta, csupán a hangolás végett.*
-Egyébként szívesen játszom neked, *Mondja még mindig halkabb hangvétellel, majd színpadiasan hangosabban és ércesebben szólal meg, hogy bárki hallhassa, aki a közelükben van.* és persze másnak is szívesen játszom! Nem kell hozzá vastag erszény, bár nem vagyok szerény, de te, ki velem múlatnád az idődet, nem kell mást hozz, csak a füledet.
*Azzal felpattan egy elborított, üres faládára, így majdnem olyan magas, mint egy átlagosnál csak egy picivel alacsonyabb ember. Pattogósan kezdi pengeti a húrokat, hogy kellően felkeltse a nép, és persze Arja figyelmét is, majd egy pár közismertebb dalt játszik a legjobb tudása szerint. Lábával dobogtatja a ládát, és hangos kurjongásokkal kíséri a szöveg nélküli részeket, néha pedig hagyja, hogy a verzét a közönség lelkes tagjai énekeljék helyette. Aztán, amikor kellően figyel rá mindenki, egy hirtelen ötlettől vezérelve előad egy teljesen új, spontán dalt.*
-Szóljon ez a dal a legbátrabb kincsvadászról, akit csak ismertem egész életemben! Kis hatásszünet, majd belekezd
-Nem volt vastag az ő karja
De mindig volt sütnivalója
Hajtotta a kalandvágy
Nem vonzotta puha ágy
Mit csinálsz? Hé, te kincs!
Hogy te elbújsz, olyan nincs!
Megtalállak, hidd el én,
Hogyha addig élek is!
Fehér S'Karja az ő neve
Az eszedbe máris vésd,
S ha megtalálnád egyszer,
Kincseidet igencsak féltsd!
Mit csinálsz? Hé, te kincs!
Hogy te elbújsz, olyan nincs!
Megtalállak, hidd el én,
Hogyha addig élek is!
*Ujjai lágyan pattognak a húrokon ide oda, ám a keze erősen tart, és rendületlenül penget. Hangosan játszik, hogy valószínűleg messzebb is hallhatják, ahogy a kellemes hangulatú zene bekúszik a fülekbe. Az emberek szeretik az egyszerű rímeket, és könnyen meg is jegyszik, így hamar ők is skandálják Strattal együtt. Amikor befejezi a játékot, mélyen meghajol, majd Arjára néz, és odalép hozzá.*
-Nem bánod, ugye?
*Kérdi tőle némileg félve.*
7421. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:30:59
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Otthonkeresés//
*Seles egy kicsit mosolyog Lau megjegyzésén, elvégre tényleg nem lehet olyan soká, hogy a pocakjából kiköltözik a baba, és amilyen izgága már most is, garantáltan kergetheti az egész környéken át. Ez az öröm azonban nem ér fel azzal, hogy otthonra találhat, még ha nem is akar hosszú ideig Lauék terhére lenni.*
- Nem vagyok az a fajta, aki másoktól kér szívességet. *Mondja, és kezével megtörölgeti könnyes szemét, még ártatlanul el is neveti magát.* Azt hittem, ha ekkora pocakkal sétálgatok, előbb vagy utóbb belém köt valaki, de egészen más így terhesen… Máshogy állnak az emberhez. *Soha nem volt jó a szavakból, de reméli, hogy az elf lány így is érti, mire célozgat. A növényismeretével viszont meglepetést okoz, pedig nem is áll szándékában.*
- Egy barátomtól, Isqehától tanultam. *Ismeri be szerényen.* Nem ismered esetleg? Régen Artheniorban is járt, én legalább is így tudom. Tulajdonképpen abban reménykedtem, hogy ő segít majd a babával, de az útjaink szétváltak… *Tovább nem tud beszélni, mert így is nagy levegőt kell vennie és kifújnia, hogy elengedje a rossz emlékeket.*
*Közben már a piacon járnak, és Seles minden helyre benéz, hogy megtalálja az ideális gyógynövényt. Meg is akad a szeme egy standon, ahol olyan növényeket árulnak, mint amire szükségük lehet.*
- Igen, ez lesz az, Lápi Nyteli. *Mondja csak úgy magának, és vásárol is belőle öt adaggal, a biztonság kedvéért, hiszen ártani nem árthat, viszont nagyon egészséges. Ezután 160 aranyat fizet Mesélő (Hádész)-nak. A történtekkel kapcsolatban nagyon megsajnálja az említett lányt.*
- A hidegben töltött éjszaka nagyon veszélyes tud lenni, ha felkészületlenül éri az embert. Viszont alapos lázcsillapítás, borogatás és sok víz mellett még nem hallottam, hogy valaki ne tudott volna felépülni. Sajnos olyat igen, aki nem tudott… De neki nem volt mit ennie, és itt biztosan nincs így. *Véli. Segít válogatni Launak, a növényeket nézi.* Érdemes többfélével próbálkoznunk, hátha valamelyikre jobban reagál, nem? *Gondolkodik, de persze a döntést a lányra hagyja. Olyan jó érzéssel tölti el, hogy van valami fontos célja, hogy egy időre el is tereli a figyelmét arról, ami órákkal ezelőtt Leon és közte lejátszódott. Nem tudja, ki az a Lylli, de minden áron segíteni akar, hiszen rajta is olyan készséggel segítettek.*
*Seles egy kicsit mosolyog Lau megjegyzésén, elvégre tényleg nem lehet olyan soká, hogy a pocakjából kiköltözik a baba, és amilyen izgága már most is, garantáltan kergetheti az egész környéken át. Ez az öröm azonban nem ér fel azzal, hogy otthonra találhat, még ha nem is akar hosszú ideig Lauék terhére lenni.*
- Nem vagyok az a fajta, aki másoktól kér szívességet. *Mondja, és kezével megtörölgeti könnyes szemét, még ártatlanul el is neveti magát.* Azt hittem, ha ekkora pocakkal sétálgatok, előbb vagy utóbb belém köt valaki, de egészen más így terhesen… Máshogy állnak az emberhez. *Soha nem volt jó a szavakból, de reméli, hogy az elf lány így is érti, mire célozgat. A növényismeretével viszont meglepetést okoz, pedig nem is áll szándékában.*
- Egy barátomtól, Isqehától tanultam. *Ismeri be szerényen.* Nem ismered esetleg? Régen Artheniorban is járt, én legalább is így tudom. Tulajdonképpen abban reménykedtem, hogy ő segít majd a babával, de az útjaink szétváltak… *Tovább nem tud beszélni, mert így is nagy levegőt kell vennie és kifújnia, hogy elengedje a rossz emlékeket.*
*Közben már a piacon járnak, és Seles minden helyre benéz, hogy megtalálja az ideális gyógynövényt. Meg is akad a szeme egy standon, ahol olyan növényeket árulnak, mint amire szükségük lehet.*
- Igen, ez lesz az, Lápi Nyteli. *Mondja csak úgy magának, és vásárol is belőle öt adaggal, a biztonság kedvéért, hiszen ártani nem árthat, viszont nagyon egészséges. Ezután 160 aranyat fizet Mesélő (Hádész)-nak.
A történtekkel kapcsolatban nagyon megsajnálja az említett lányt.*- A hidegben töltött éjszaka nagyon veszélyes tud lenni, ha felkészületlenül éri az embert. Viszont alapos lázcsillapítás, borogatás és sok víz mellett még nem hallottam, hogy valaki ne tudott volna felépülni. Sajnos olyat igen, aki nem tudott… De neki nem volt mit ennie, és itt biztosan nincs így. *Véli. Segít válogatni Launak, a növényeket nézi.* Érdemes többfélével próbálkoznunk, hátha valamelyikre jobban reagál, nem? *Gondolkodik, de persze a döntést a lányra hagyja. Olyan jó érzéssel tölti el, hogy van valami fontos célja, hogy egy időre el is tereli a figyelmét arról, ami órákkal ezelőtt Leon és közte lejátszódott. Nem tudja, ki az a Lylli, de minden áron segíteni akar, hiszen rajta is olyan készséggel segítettek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051