Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 364 (7261. - 7280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7280. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-19 02:02:28
Üzenet elküldve: 2019-04-19 02:02:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron, Loralyss//
//Bérház a Piactérnél//
-Fanfár és virágszirmok.
*Sóhajt nagyot, révetegen bámulva valamerre a sarokba. Az igazat megvallva, pontosan erre vágyott világ életében.*
-Nem lehetne másképp.
*Visszhangozza húga szavait somolyogva, tekintetével követve a kacsókat.*
-A név engem kötelez. Apám egyik jelmondata volt, "Sayqueves sosem veszít".
*Bólogat nagy bölcsen. Alighanem hihetőbb mesével is előrukkolt volna, ha nem kering szervezetében annyi a bódító italból. Hisz ugyanúgy tudja Loralyss is, ahogy ő, ilyen szavak sosem hagyták el az öreg Sayqueves száját.
Húga nem hagyja csonkig égni győzelmi szériáját. Úgy bújik az ágyba, mintha minden nap vége hasonlóan érné őket, bezárva egy szobában, hármasban.
Akármire is megy ki a játék, nem gondol bele. Nem gondol a leány cserfes praktikáira vagy arra, hogyan találja a reggel. Bódult, de ez egyáltalán nincs ellenére.
Hümmögve köszöni meg az ágy szélére ülve Shaza hathatós segítségét a ruházata tekintetében.*
-Mondd, leány... Ja igen, nem beszél.
*Legyint látványosat, mint aki már nem is kíváncsi a fel nem tett kérdésének válaszára. Persze tudja Shaza titkát, de a világért sem rontaná el a leány játékát.
Hátrafordul válla felett, Loralyss tekintetét keresve, ha már a törékeny testet immáron takaró is fedi.*
-Megosztod velem a takarót, vagy el kell nyerjem azt is?
*Enged meg egy joviális mosolyt, de szemöldöke engedélyre várva, kérdőn emelkedik. Elvégre ital ide vagy oda, az úriember palástját sosem vetné le magáról.*
//Bérház a Piactérnél//
-Fanfár és virágszirmok.
*Sóhajt nagyot, révetegen bámulva valamerre a sarokba. Az igazat megvallva, pontosan erre vágyott világ életében.*
-Nem lehetne másképp.
*Visszhangozza húga szavait somolyogva, tekintetével követve a kacsókat.*
-A név engem kötelez. Apám egyik jelmondata volt, "Sayqueves sosem veszít".
*Bólogat nagy bölcsen. Alighanem hihetőbb mesével is előrukkolt volna, ha nem kering szervezetében annyi a bódító italból. Hisz ugyanúgy tudja Loralyss is, ahogy ő, ilyen szavak sosem hagyták el az öreg Sayqueves száját.
Húga nem hagyja csonkig égni győzelmi szériáját. Úgy bújik az ágyba, mintha minden nap vége hasonlóan érné őket, bezárva egy szobában, hármasban.
Akármire is megy ki a játék, nem gondol bele. Nem gondol a leány cserfes praktikáira vagy arra, hogyan találja a reggel. Bódult, de ez egyáltalán nincs ellenére.
Hümmögve köszöni meg az ágy szélére ülve Shaza hathatós segítségét a ruházata tekintetében.*
-Mondd, leány... Ja igen, nem beszél.
*Legyint látványosat, mint aki már nem is kíváncsi a fel nem tett kérdésének válaszára. Persze tudja Shaza titkát, de a világért sem rontaná el a leány játékát.
Hátrafordul válla felett, Loralyss tekintetét keresve, ha már a törékeny testet immáron takaró is fedi.*
-Megosztod velem a takarót, vagy el kell nyerjem azt is?
*Enged meg egy joviális mosolyt, de szemöldöke engedélyre várva, kérdőn emelkedik. Elvégre ital ide vagy oda, az úriember palástját sosem vetné le magáról.*
7279. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:05:23
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:05:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fénybenjáró más világ//
* Az oltárigézésről Vili nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy sikerült-e vagy sem. Nincs semmiféle fény és hang jelenség, a kis kőrakáson sem lát semmit, de ezekből úgy gondolja, hogy hatástalan volt. *
~ Sokat kell még tanulnom. ~
* A varázslat valóban nem sikerült, mivel Veelomen Tobervicz nem rendelkezett a szükséges fényponttal. Lassan már a tisztáson se lát semmit. A lemenő nap szürkületbe vonja a Levegő városát. Becsukja az ölében lévő könyvet. *
~ Ezt se viszem ma már vissza a templomi könyvtárba. Haza megyek. ~
* A hóna alá csapja a kötetet, felkel, kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, kiroppantja a nyakát, leporolja magát és elsétál a tisztásról. Vili már nem látja, de a kavics halom tetejébe tűzött ágacskán egy zöld levélke sarjad, ekkor már a piactéren jár, ahol ilyenkor kevesebb a járókelő is.
Persze, nem sejtheti, hogy nincsen egyedül, mondhatni valaki a sarkában van.
Az árusok nagy része is már összepakolt és sorban szállingózva hagyják el a teret a megrakott kocsikkal, kordélyokkal. Veelomen zsebre dugja kezeit és célirányosan halad keresztül az asztalsorok között, ahol már csak néhány kofa rámol. Különös érzés fogja el, valaki figyeli. Megmagyarázza magának, hogy csak a piacon lévő néhány ember miatt érzi így, persze azt is érzi, hogy ez valahogy más.
Séta közben visszaemlékszik mennyit pakolt itt ő is testvéreivel és az apjával. Persze azért hiányoznak neki a bátyjai, a nővérei és a szülei. Rég nem hallott róluk.
Olykor egy-egy a családtagjai közül, Artheniorban átutazóban, felnéz hozzá. Legutóbb a nagyanyja látogatta meg, Ofélia. Pedáns kis öregasszony. Le is hordta a sárga földig legkisebb unokáját, hogy micsoda léha semmirekellő, rendes munkája sincs, és csak itt téblábol a városban. Meg hogy példát vehetne a testvéreiről, és hogy a Toberviczek mindig megfogták a munka nehezebbik végét. Azonban, nagyija óta nem találkozott senkivel.
A piactér után, Vili a szegénynegyedi utcáról befordul egy zegzugos kis sikátorba, amin keresztül egykettőre eléri az otthonát. *
* Az oltárigézésről Vili nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy sikerült-e vagy sem. Nincs semmiféle fény és hang jelenség, a kis kőrakáson sem lát semmit, de ezekből úgy gondolja, hogy hatástalan volt. *
~ Sokat kell még tanulnom. ~
* A varázslat valóban nem sikerült, mivel Veelomen Tobervicz nem rendelkezett a szükséges fényponttal. Lassan már a tisztáson se lát semmit. A lemenő nap szürkületbe vonja a Levegő városát. Becsukja az ölében lévő könyvet. *
~ Ezt se viszem ma már vissza a templomi könyvtárba. Haza megyek. ~
* A hóna alá csapja a kötetet, felkel, kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, kiroppantja a nyakát, leporolja magát és elsétál a tisztásról. Vili már nem látja, de a kavics halom tetejébe tűzött ágacskán egy zöld levélke sarjad, ekkor már a piactéren jár, ahol ilyenkor kevesebb a járókelő is.
Persze, nem sejtheti, hogy nincsen egyedül, mondhatni valaki a sarkában van.
Az árusok nagy része is már összepakolt és sorban szállingózva hagyják el a teret a megrakott kocsikkal, kordélyokkal. Veelomen zsebre dugja kezeit és célirányosan halad keresztül az asztalsorok között, ahol már csak néhány kofa rámol. Különös érzés fogja el, valaki figyeli. Megmagyarázza magának, hogy csak a piacon lévő néhány ember miatt érzi így, persze azt is érzi, hogy ez valahogy más.
Séta közben visszaemlékszik mennyit pakolt itt ő is testvéreivel és az apjával. Persze azért hiányoznak neki a bátyjai, a nővérei és a szülei. Rég nem hallott róluk.
Olykor egy-egy a családtagjai közül, Artheniorban átutazóban, felnéz hozzá. Legutóbb a nagyanyja látogatta meg, Ofélia. Pedáns kis öregasszony. Le is hordta a sárga földig legkisebb unokáját, hogy micsoda léha semmirekellő, rendes munkája sincs, és csak itt téblábol a városban. Meg hogy példát vehetne a testvéreiről, és hogy a Toberviczek mindig megfogták a munka nehezebbik végét. Azonban, nagyija óta nem találkozott senkivel.
A piactér után, Vili a szegénynegyedi utcáról befordul egy zegzugos kis sikátorba, amin keresztül egykettőre eléri az otthonát. *
7278. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-15 21:27:11
Üzenet elküldve: 2019-04-15 21:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*A fiatal elf újabb kérdését és tekintetét, ami diszkréten ugyan, de mégiscsak végigméri őt, egyáltalán nem érzi kényelmetlennek, vagy zavarónak. Utóbbit azért nem, mert reményei szerint nem tolakodóan, de ő maga is jól megnézi magának Estrothimet újra, már csak kíváncsiságból is, hiszen azok az elf férfiak, akik között felnőtt, ha másban nem is nagyon, tekintetükben és modorukban mindenképpen különböztek tőle.
Ami pedig az újabb kérdést illeti, erre sokkal könnyebben képes válaszolni, mint a korábbira.*
- Igazából a családom az édesanyámat jelenti. Apámat sohasem láttam, és nem is tudok róla semmit. *vallja be kertelés nélkül, ezúttal nem habozva, vagy gondolkodva egy pillanatig sem a válaszon. Végtére is, most rajta kívül álló dolgokról, nem pedig saját döntéseiről kell beszélnie, így valahogy sokkal egyszerűbb maga a válasz.
Mindenesetre szomorúság nélkül, puszta tényként jegyzi meg mindezt, hiszen egész eddigi élete bőven elég volt, hogy hozzászokjon ahhoz, hogy egy szülő neveli, aki szó szerint is szülő, mivel ő volt az, aki szülte.
Szerinte kapott annyi szeretetet és törődést tőle, mintha apja és anyja sohasem váltak volna el, és együtt vigyáztak volna rá, és nevelték volna, miközben csecsemőből fiatal lánnyá cseperedik. Éppen csak azt hallgatja el, hogy általa ismert nagyszülei mindig is levegőnek nézték, mintha nem is létezett volna. Talán nagyanyja volt közülük az, aki néha, mintha egy-egy pillanatra képes lett volna rá úgy tekinteni, mint aki közülük való tiszta vérű elf, de mindezek a pillanatok mindig legalább olyan hirtelen és gyorsan múltak el, mintha soha nem is léteztek volna.*
- A távoli rokonok pedig, akik ebben a városban éltek, elmenekültek innen a lázadás alatt, és nem tudom merre lehetnek. De legalább élnek, és ez a lényeg. *teszi hozzá, hangjába viszont ezúttal vegyül egy kis jól, vagy rosszul leplezett szomorúság is. Mert Aleimordnak biztos, hogy azon kívül, hogy megviselték a Niával történtek és a lázadás alatt átéltek, nincsen komolyabb baja. Legalábbis a teste ép és életben van, erről meggyőződhetett nem is olyan túlságosan régen.
Ami azonban Aleniát illeti, aki hozzá sokkal közelebb állt, még mindig nagyon szeretne hinni abban, hogy a lány szintén életben van, és éppen annak a módját keresi, hogyan is növeszthetné vissza elvesztett karját.
Muszáj ebbe a hitbe ringatnia magát, mert, hogyha nem teszi, akkor elég valószínű, hogy sem a fájdalommal, sem pedig a lelkifurdalással nem igazán tudna megbirkózni, amit még mindig amiatt érez, hogy nem ment vele vissza a városba, hanem pánikba esve elmenekült Artheniorból a lázadás és a káosz éjszakáján.*
- De az igaz, hogy édesanyámat nagyon szeretem, és le is szeretném nyűgözni. *mosolyodik aztán el, kicsit ugyan halványan, de mindenképpen őszintén.*
- Mégis túlzás egy kicsit, hogy miatta választottam ezt az utat. Szeretnék hasonlítani rá, de nem vagyok ugyanolyan, mint ő. És a céljaink is mások. Ő őszinte hívő. Hiszi, hogy népünk legendáinak valamennyi istene és istennője létezik, és hogy minden legenda pontosan úgy történt meg, ahogyan az el volt mesélve nekünk. Én ebben teljesen biztos azért nem vagyok. *fogalmaz kicsit óvatosan, nehogy esetleg megsértse az ifjú elfet, hogyha édesanyjához hasonló elveket vallana a világról és a mögötte létező létezőkről.*
- Azért jó lenne, ha neki lenne igaza. *mondja, megint csak elhallgatva néhány számára kellemetlen, vagy inkább fájó emléket, ami eszébe jut hirtelen, igaz mindezek nem édesanyjával, inkább nagyszüleivel és hiába elmondott imáival kapcsolatosak.
Lau ötletének ellenben mindenképpen örül, hogy mindketten nevezzenek el egy-egy kecskét.
Annak is, hogy a tündérlány megelőzi, mert neki hirtelen a világon semmi ötlete nem lett volna. Ha rajta múlik, akkor esélyes, hogy inkább egy hős nevét ragasztotta volna szerencsétlen kecskére saját népnek legendáiból, így azonban legalább kaphat egy saját, hozzá illő nevet.*
- Hűha! Nehéz ilyen jó névre valamit kitalálni. *ismeri el vidám mosollyal.* De bevallom, ami először eszembe jut egy kecskéről az a tej és a sajt. Főleg, ha ilyen szép fehér, mint ő. Szóval, ha már a tiéd Süti, akkor az enyém legyen Sajt, vagy pedig Sajti, ha minden áron azt szeretnénk, hogy rímeljen. Sajti, ez jó! *lelkesedik fel, de csak egy pillanatra, mert hirtelen jobb ötlete támad.*
- De inkább mégsem! Éppen ma láttunk havat, szóval inkább legyen Hópehely! *dönt végül. Ugyan tudja, hogy az általa választott név inkább illene egy nőstény nyúlhoz, mint egy kecskéhez, akinek a tejéből sajtot akart készíteni majd, meg azt is érzi, hogy magához képest most egy kissé csaponganak a gondolatai, így nem feltétlenül logikus és magától értetődő mindaz, amit mond, mégis úgy van vele, hogy mindez talán nem baj.
Éppen azt tanulta meg az elmúlt pár hat alatt, hogy sokszor éppen az abból születik a baj, ha túl sokat gondolkodik valamin. Néha jó egyszerűen szívből és ösztönösen dönteni.
Estrhothimel és és a segítségükre siető tündérlánnyal kapcsolatban is pont hasonlóképpen van.*
- Bármikor szívesen látunk, és remélem még találkozunk. *mondja utóbbinak miközben meghajol előtte, és csak azért nem köszöni meg a segítségét még egyszer, mert már megtette korábban.*
- Annak pedig nagyon örülök, hogy te velünk jössz. *fordul aztán a fiatal elfhez.
Neki még lenne pár dolog, amit még szeretne mondani. Egyelőre azonban kissé elvonja a figyelmét minderről Viel Árnyéknak a hátán, és a kifejezés, amit használ erre a helyzetre. Vidáman el is neveti magát.*
- Kutyagol, ez jó. Nagyon találó. Olyan tündéri. *igyekszik is megmagyarázni hirtelen jött, hirtelen talán indokolatlannak tűnő vidámságát, miközben elindulnak haza.*
//Újra úton//
*A fiatal elf újabb kérdését és tekintetét, ami diszkréten ugyan, de mégiscsak végigméri őt, egyáltalán nem érzi kényelmetlennek, vagy zavarónak. Utóbbit azért nem, mert reményei szerint nem tolakodóan, de ő maga is jól megnézi magának Estrothimet újra, már csak kíváncsiságból is, hiszen azok az elf férfiak, akik között felnőtt, ha másban nem is nagyon, tekintetükben és modorukban mindenképpen különböztek tőle.
Ami pedig az újabb kérdést illeti, erre sokkal könnyebben képes válaszolni, mint a korábbira.*
- Igazából a családom az édesanyámat jelenti. Apámat sohasem láttam, és nem is tudok róla semmit. *vallja be kertelés nélkül, ezúttal nem habozva, vagy gondolkodva egy pillanatig sem a válaszon. Végtére is, most rajta kívül álló dolgokról, nem pedig saját döntéseiről kell beszélnie, így valahogy sokkal egyszerűbb maga a válasz.
Mindenesetre szomorúság nélkül, puszta tényként jegyzi meg mindezt, hiszen egész eddigi élete bőven elég volt, hogy hozzászokjon ahhoz, hogy egy szülő neveli, aki szó szerint is szülő, mivel ő volt az, aki szülte.
Szerinte kapott annyi szeretetet és törődést tőle, mintha apja és anyja sohasem váltak volna el, és együtt vigyáztak volna rá, és nevelték volna, miközben csecsemőből fiatal lánnyá cseperedik. Éppen csak azt hallgatja el, hogy általa ismert nagyszülei mindig is levegőnek nézték, mintha nem is létezett volna. Talán nagyanyja volt közülük az, aki néha, mintha egy-egy pillanatra képes lett volna rá úgy tekinteni, mint aki közülük való tiszta vérű elf, de mindezek a pillanatok mindig legalább olyan hirtelen és gyorsan múltak el, mintha soha nem is léteztek volna.*
- A távoli rokonok pedig, akik ebben a városban éltek, elmenekültek innen a lázadás alatt, és nem tudom merre lehetnek. De legalább élnek, és ez a lényeg. *teszi hozzá, hangjába viszont ezúttal vegyül egy kis jól, vagy rosszul leplezett szomorúság is. Mert Aleimordnak biztos, hogy azon kívül, hogy megviselték a Niával történtek és a lázadás alatt átéltek, nincsen komolyabb baja. Legalábbis a teste ép és életben van, erről meggyőződhetett nem is olyan túlságosan régen.
Ami azonban Aleniát illeti, aki hozzá sokkal közelebb állt, még mindig nagyon szeretne hinni abban, hogy a lány szintén életben van, és éppen annak a módját keresi, hogyan is növeszthetné vissza elvesztett karját.
Muszáj ebbe a hitbe ringatnia magát, mert, hogyha nem teszi, akkor elég valószínű, hogy sem a fájdalommal, sem pedig a lelkifurdalással nem igazán tudna megbirkózni, amit még mindig amiatt érez, hogy nem ment vele vissza a városba, hanem pánikba esve elmenekült Artheniorból a lázadás és a káosz éjszakáján.*
- De az igaz, hogy édesanyámat nagyon szeretem, és le is szeretném nyűgözni. *mosolyodik aztán el, kicsit ugyan halványan, de mindenképpen őszintén.*
- Mégis túlzás egy kicsit, hogy miatta választottam ezt az utat. Szeretnék hasonlítani rá, de nem vagyok ugyanolyan, mint ő. És a céljaink is mások. Ő őszinte hívő. Hiszi, hogy népünk legendáinak valamennyi istene és istennője létezik, és hogy minden legenda pontosan úgy történt meg, ahogyan az el volt mesélve nekünk. Én ebben teljesen biztos azért nem vagyok. *fogalmaz kicsit óvatosan, nehogy esetleg megsértse az ifjú elfet, hogyha édesanyjához hasonló elveket vallana a világról és a mögötte létező létezőkről.*
- Azért jó lenne, ha neki lenne igaza. *mondja, megint csak elhallgatva néhány számára kellemetlen, vagy inkább fájó emléket, ami eszébe jut hirtelen, igaz mindezek nem édesanyjával, inkább nagyszüleivel és hiába elmondott imáival kapcsolatosak.
Lau ötletének ellenben mindenképpen örül, hogy mindketten nevezzenek el egy-egy kecskét.
Annak is, hogy a tündérlány megelőzi, mert neki hirtelen a világon semmi ötlete nem lett volna. Ha rajta múlik, akkor esélyes, hogy inkább egy hős nevét ragasztotta volna szerencsétlen kecskére saját népnek legendáiból, így azonban legalább kaphat egy saját, hozzá illő nevet.*
- Hűha! Nehéz ilyen jó névre valamit kitalálni. *ismeri el vidám mosollyal.* De bevallom, ami először eszembe jut egy kecskéről az a tej és a sajt. Főleg, ha ilyen szép fehér, mint ő. Szóval, ha már a tiéd Süti, akkor az enyém legyen Sajt, vagy pedig Sajti, ha minden áron azt szeretnénk, hogy rímeljen. Sajti, ez jó! *lelkesedik fel, de csak egy pillanatra, mert hirtelen jobb ötlete támad.*
- De inkább mégsem! Éppen ma láttunk havat, szóval inkább legyen Hópehely! *dönt végül. Ugyan tudja, hogy az általa választott név inkább illene egy nőstény nyúlhoz, mint egy kecskéhez, akinek a tejéből sajtot akart készíteni majd, meg azt is érzi, hogy magához képest most egy kissé csaponganak a gondolatai, így nem feltétlenül logikus és magától értetődő mindaz, amit mond, mégis úgy van vele, hogy mindez talán nem baj.
Éppen azt tanulta meg az elmúlt pár hat alatt, hogy sokszor éppen az abból születik a baj, ha túl sokat gondolkodik valamin. Néha jó egyszerűen szívből és ösztönösen dönteni.
Estrhothimel és és a segítségükre siető tündérlánnyal kapcsolatban is pont hasonlóképpen van.*
- Bármikor szívesen látunk, és remélem még találkozunk. *mondja utóbbinak miközben meghajol előtte, és csak azért nem köszöni meg a segítségét még egyszer, mert már megtette korábban.*
- Annak pedig nagyon örülök, hogy te velünk jössz. *fordul aztán a fiatal elfhez.
Neki még lenne pár dolog, amit még szeretne mondani. Egyelőre azonban kissé elvonja a figyelmét minderről Viel Árnyéknak a hátán, és a kifejezés, amit használ erre a helyzetre. Vidáman el is neveti magát.*
- Kutyagol, ez jó. Nagyon találó. Olyan tündéri. *igyekszik is megmagyarázni hirtelen jött, hirtelen talán indokolatlannak tűnő vidámságát, miközben elindulnak haza.*
7277. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-14 21:54:50
Üzenet elküldve: 2019-04-14 21:54:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tapodtat nem mozdul, persze azért a nap járását is figyeli, ahogyan anyjától és nagyszüleitől hallotta. Elég későre jár, Chayss már biztosan azon gondolkodik, hogy elvitte az egész hacacárét. Néha meg-megáll a szövegelésben és hagy egy kis csendet a többieknek is, bár esze ágában sincs hagyni, hogy túlordítsák. Egy jó kereskedő a hangjával is hódít, persze csak, ha nem túl idegesítő és vartyogó, vagy kiasasszony-hangú. Az fura lenne. Garrikh szerencsére a maga öblös, kieresztős hangjával talán kevésbé idegesítő, mint az útszéli öregasszonyok.*
- Csókolom instállom, Garrikh vagyok barátom, a zőccséget, babot, rizsát ezennel, közszemlére bocsátom. Ne szégyellje gyűjjön ide, ne nézze, inkább markolja, aztat vigye! Óccsóbban számítom, ha rám rohad megbánom. Van itt néne, árus, meg kofa, de Garrikhnál be nem áll a pofa. Addig fúvom, skandállom, míg vevőmet nem látom! Sebre itt a gyógyfű, mi takonyra is jó, gomba a pörkűttbe, s' a gyümölcs, csudajó. Éljen vele aztat vigye, ürüljön a Garrikh szekere!
*Egyik lábáról olykor áttámaszkodik a másikra. Az árura is ránéz, s kedvtelve mosolyodik el. Jó szakma ez, élvezi, még akkor is, ha nem tobzódnak az érdeklődők. Egyszer úgyis beérik, anyja is mindig mondta volt: "Kitartóan szídd fijam, ebben van az ereje, ne hagyj egy cseppet sem apádnak, az torkos, mint a borz!" Hát Garrikh szítta is, majd belegebedt, anyja csecse emiatt vénségére lassan a földet verdesi, de büszke a fiára. Hát, hogy megerősödött a torka! Biztos a szívástól az is, meg a jótékony anyatejtől. Bizony.*
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tapodtat nem mozdul, persze azért a nap járását is figyeli, ahogyan anyjától és nagyszüleitől hallotta. Elég későre jár, Chayss már biztosan azon gondolkodik, hogy elvitte az egész hacacárét. Néha meg-megáll a szövegelésben és hagy egy kis csendet a többieknek is, bár esze ágában sincs hagyni, hogy túlordítsák. Egy jó kereskedő a hangjával is hódít, persze csak, ha nem túl idegesítő és vartyogó, vagy kiasasszony-hangú. Az fura lenne. Garrikh szerencsére a maga öblös, kieresztős hangjával talán kevésbé idegesítő, mint az útszéli öregasszonyok.*
- Csókolom instállom, Garrikh vagyok barátom, a zőccséget, babot, rizsát ezennel, közszemlére bocsátom. Ne szégyellje gyűjjön ide, ne nézze, inkább markolja, aztat vigye! Óccsóbban számítom, ha rám rohad megbánom. Van itt néne, árus, meg kofa, de Garrikhnál be nem áll a pofa. Addig fúvom, skandállom, míg vevőmet nem látom! Sebre itt a gyógyfű, mi takonyra is jó, gomba a pörkűttbe, s' a gyümölcs, csudajó. Éljen vele aztat vigye, ürüljön a Garrikh szekere!
*Egyik lábáról olykor áttámaszkodik a másikra. Az árura is ránéz, s kedvtelve mosolyodik el. Jó szakma ez, élvezi, még akkor is, ha nem tobzódnak az érdeklődők. Egyszer úgyis beérik, anyja is mindig mondta volt: "Kitartóan szídd fijam, ebben van az ereje, ne hagyj egy cseppet sem apádnak, az torkos, mint a borz!" Hát Garrikh szítta is, majd belegebedt, anyja csecse emiatt vénségére lassan a földet verdesi, de büszke a fiára. Hát, hogy megerősödött a torka! Biztos a szívástól az is, meg a jótékony anyatejtől. Bizony.*
7276. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-14 18:13:01
Üzenet elküldve: 2019-04-14 18:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Viel éppen meghallja, hogy Lau meghívja Nistae-éket háztűznézőbe, de részéről semmi akadálya, annyira kedvesek voltak velük eddig is. Ő már csak mosolyog erre.
Eközben úgy tűnik, a többiek nagyon jól fogadják a tündér új barátjának, Árnyéknak a közeledését. A lány nagyon bízik a kutyusban, ez egyfajta megérzés, úgy találja, nem árt majd senkinek. A nagy kutyák amúgy is jóval tiszteletet parancsolóbbak, mégis sokkal kevésbé veszedelmesek szoktak lenni, mint az apró társaik. Viel annak is örül, hogy Árnyék ilyen jól kijön az arra járó állatokkal, látszik, hogy már hozzászokott a társaságukhoz. A kutyus először Lunihoz lép és megszimatolja a kezét, a lánynak pedig láthatóan semmi ellenvetése nincs ez ellen, sőt még meg is simogatja. Az izgatott farokcsóválást és a nagy, fekete bundás kiöltött kis rózsaszín nyelvét csak úgy lehet értelmezni, hogy jól meglesznek a félelf lánnyal. A csapathoz Lau is csatlakozik, úgyhogy Árnyék igazán szerencsés, hogy még egy simogatást bezsebelhet. Lau illata valamiért különösen tetszhet neki, mivel jó alaposan szimatolni kezdi kezét, és még mellső lábaival ugrik is egy aprót, mintha azt szeretné, hogy az elf lány játsszon vele egy kicsit. Csak azért nem közeledik jobban, mert Viel a kecskékhez indul, ezért gyorsan ő is követi.*
- Gyere, Árnyék, segíts gondolkodni! *Mondja neki Viel, alaposan megvakargatva az eb oldalát. Nagyon izgatott, hogy ő adhat nevet az egyik kecskének, és tényleg, az egyikük, akit kipécéz magának, megszólalásig emlékezteti valamire.*
- Süti! *Kacag fel, mikor rájön, miért olyan ismerős: a sütemény tésztája is ilyen barna, foltos a gyúrás közben. És édes, pont, mint Süti kecske. Ha Sütike nem veszi sértésnek a nevét, no meg a tündér közeledését, a lány megsimogatja a fejét, és engedi, hogy Árnyék is megnézze magának.
Közben Nistae menni készül, és rájuk bízza Thimet. A férfi kedvesnek tűnik, ezért Viel szélesen rámosolyog. Nem bánja, hogy nem kell egyedül menniük, három apró lány mellett egy elf férfi jó társaság volna, már csak azért is, mert csak végig kell baktatniuk a megrakott szekérrel az egész pusztán, a majorig.*
- Nagyon tetszeni fog a ház! *Lelkendezik.* Nemrég laktuk csak be, de igazán nagyon szép. És még finom vacsora is lesz, ha minden igaz.
*Persze nem akarja megzavarni Thim és Luni beszélgetését, úgy tűnik, nagyon jól megvannak ők ketten. Azt pedig sajnálja, hogy Nistae távozni készül, őt is szívesen látta volna náluk. Integet.*
- Eeyr óvjon! Köszönjük a segítséget, Nistae! *Integet fajtársának.* Olyan kevés tündért látni errefelé. Remélem, hamarosan találkozunk.
*Ennyi teendő után a lánynak nem maradt más, mint hogy kipróbálja, milyen lehet Árnyék hátán ülni. Kicsit aggódik, de szerencsére kis termete miatt már hosszú évek alatt megtanult mászni, ezért nem tart tőle, hogy felkapaszkodni se tudna. Lábacskáját átveti az eb hátán, és csukott szemmel, a fekete bundába kapaszkodva szurkol, hogy ne dobja le. Viszont felpillantva látja, hogy nem történik semmi, Árnyék úgy áll, mint a cövek, nem tervez ugrálni, hangoskodni, semmi.*
~ Már csak az a kérdés, hogy bírjam indulásra. ~ *Töpreng a lány. A lovasoktól úgy látta, hogy ilyenkor megnyomják hátasuk oldalát combjukkal, de nincs sok reménye hozzá, hogy Árnyék bármit is értene ebből. Azért csak úgy megpróbálja, összeszorítja kicsit combjait, és meglepetten kiált fel: a kutyus nyugodt tempóban elindul, sétálgat egy kicsit körbe-körbe, aztán Viel kérésére megtorpan. A lány csilingelő hangon elneveti magát, már rég nem kacagott ilyen jót.*
- Nézzétek! Kutyagolok!
//Újra úton//
*Viel éppen meghallja, hogy Lau meghívja Nistae-éket háztűznézőbe, de részéről semmi akadálya, annyira kedvesek voltak velük eddig is. Ő már csak mosolyog erre.
Eközben úgy tűnik, a többiek nagyon jól fogadják a tündér új barátjának, Árnyéknak a közeledését. A lány nagyon bízik a kutyusban, ez egyfajta megérzés, úgy találja, nem árt majd senkinek. A nagy kutyák amúgy is jóval tiszteletet parancsolóbbak, mégis sokkal kevésbé veszedelmesek szoktak lenni, mint az apró társaik. Viel annak is örül, hogy Árnyék ilyen jól kijön az arra járó állatokkal, látszik, hogy már hozzászokott a társaságukhoz. A kutyus először Lunihoz lép és megszimatolja a kezét, a lánynak pedig láthatóan semmi ellenvetése nincs ez ellen, sőt még meg is simogatja. Az izgatott farokcsóválást és a nagy, fekete bundás kiöltött kis rózsaszín nyelvét csak úgy lehet értelmezni, hogy jól meglesznek a félelf lánnyal. A csapathoz Lau is csatlakozik, úgyhogy Árnyék igazán szerencsés, hogy még egy simogatást bezsebelhet. Lau illata valamiért különösen tetszhet neki, mivel jó alaposan szimatolni kezdi kezét, és még mellső lábaival ugrik is egy aprót, mintha azt szeretné, hogy az elf lány játsszon vele egy kicsit. Csak azért nem közeledik jobban, mert Viel a kecskékhez indul, ezért gyorsan ő is követi.*
- Gyere, Árnyék, segíts gondolkodni! *Mondja neki Viel, alaposan megvakargatva az eb oldalát. Nagyon izgatott, hogy ő adhat nevet az egyik kecskének, és tényleg, az egyikük, akit kipécéz magának, megszólalásig emlékezteti valamire.*
- Süti! *Kacag fel, mikor rájön, miért olyan ismerős: a sütemény tésztája is ilyen barna, foltos a gyúrás közben. És édes, pont, mint Süti kecske. Ha Sütike nem veszi sértésnek a nevét, no meg a tündér közeledését, a lány megsimogatja a fejét, és engedi, hogy Árnyék is megnézze magának.
Közben Nistae menni készül, és rájuk bízza Thimet. A férfi kedvesnek tűnik, ezért Viel szélesen rámosolyog. Nem bánja, hogy nem kell egyedül menniük, három apró lány mellett egy elf férfi jó társaság volna, már csak azért is, mert csak végig kell baktatniuk a megrakott szekérrel az egész pusztán, a majorig.*
- Nagyon tetszeni fog a ház! *Lelkendezik.* Nemrég laktuk csak be, de igazán nagyon szép. És még finom vacsora is lesz, ha minden igaz.
*Persze nem akarja megzavarni Thim és Luni beszélgetését, úgy tűnik, nagyon jól megvannak ők ketten. Azt pedig sajnálja, hogy Nistae távozni készül, őt is szívesen látta volna náluk. Integet.*
- Eeyr óvjon! Köszönjük a segítséget, Nistae! *Integet fajtársának.* Olyan kevés tündért látni errefelé. Remélem, hamarosan találkozunk.
*Ennyi teendő után a lánynak nem maradt más, mint hogy kipróbálja, milyen lehet Árnyék hátán ülni. Kicsit aggódik, de szerencsére kis termete miatt már hosszú évek alatt megtanult mászni, ezért nem tart tőle, hogy felkapaszkodni se tudna. Lábacskáját átveti az eb hátán, és csukott szemmel, a fekete bundába kapaszkodva szurkol, hogy ne dobja le. Viszont felpillantva látja, hogy nem történik semmi, Árnyék úgy áll, mint a cövek, nem tervez ugrálni, hangoskodni, semmi.*
~ Már csak az a kérdés, hogy bírjam indulásra. ~ *Töpreng a lány. A lovasoktól úgy látta, hogy ilyenkor megnyomják hátasuk oldalát combjukkal, de nincs sok reménye hozzá, hogy Árnyék bármit is értene ebből. Azért csak úgy megpróbálja, összeszorítja kicsit combjait, és meglepetten kiált fel: a kutyus nyugodt tempóban elindul, sétálgat egy kicsit körbe-körbe, aztán Viel kérésére megtorpan. A lány csilingelő hangon elneveti magát, már rég nem kacagott ilyen jót.*
- Nézzétek! Kutyagolok!
7275. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-13 21:49:46
Üzenet elküldve: 2019-04-13 21:49:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
– Akkor irány a tisztás. *Bólint. A sör említésére rögtön oda a fapofa, mosolyra húzza a száját.*
– Szóval erről fúj a szél, sör kell. Na nem bánom, talán. *A sürgető szavakra rögtön megindul. Magában örül, hogy látszatra máris sikerült megtörnie a lovagnő gyanakvását és tartózkodását. Annyira gyorsan viszont nem mozdul, mint a másik irányba szinte kilövő Nixomia. Megvárja, hogy a nő visszaforduljon.*
– Igen, a tisztás amarra van. *Mutatja, hogy merre, aztán elindul arra.*
– Hogy-hogy lovagnak álltál? Elég szokatlan választás egy nőtől. *Érdeklődik menet közben a csendet megtörve. Közben valóban a tisztás felé vezeti a párosukat. Néhány perc séta után ott is lesznek.*
– Akkor irány a tisztás. *Bólint. A sör említésére rögtön oda a fapofa, mosolyra húzza a száját.*
– Szóval erről fúj a szél, sör kell. Na nem bánom, talán. *A sürgető szavakra rögtön megindul. Magában örül, hogy látszatra máris sikerült megtörnie a lovagnő gyanakvását és tartózkodását. Annyira gyorsan viszont nem mozdul, mint a másik irányba szinte kilövő Nixomia. Megvárja, hogy a nő visszaforduljon.*
– Igen, a tisztás amarra van. *Mutatja, hogy merre, aztán elindul arra.*
– Hogy-hogy lovagnak álltál? Elég szokatlan választás egy nőtől. *Érdeklődik menet közben a csendet megtörve. Közben valóban a tisztás felé vezeti a párosukat. Néhány perc séta után ott is lesznek.*
7274. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-13 20:28:44
Üzenet elküldve: 2019-04-13 20:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*A férfin látszik, hogy majd megfúl a nevetéstől, de aztán visszafogja magát. Egy pillanatra mérlegeli, hogy mit válaszon, majd úgy dönt, hogy a tisztás megfelel.* - Menjünk a tisztásra, egy kis csönd jól fog esni. A bocsánatkérésen meg még gondolkodom, de lehet egy sör segítene benne. *Jelentőségteljesen a férfira kacsint miközben e szavakat kimondja.* - Na ne ácsorogj ott, menjünk! Vagy talán elfáradtál a sok beszédben? *Gúnyolódik egy kicsit Wilhorppal, majd nagy lendülettel el is indul előre. Mikor hátrafordul látja, hogy a férfi tétovázik.* - Rossz irányba megyek ugye? *Szól vissza rákvörös arccal és kicsit csöndesebben szólal meg.* - Inkább meg se szólalj, az arcodra van írva. * Magában bosszankodik, hogy nevetségessé tette magát. Csöndben követi a férfit.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.15 15:00:23, a következő indokkal:
Jelen helyett múlt idő használata. A sok (ha mennyiséget kívánsz jelezni) egy k-val írandó. Hiányzó vesszők. (Hogy elé mindig kell.) A hátrafordul egybeírandó.
*A férfin látszik, hogy majd megfúl a nevetéstől, de aztán visszafogja magát. Egy pillanatra mérlegeli, hogy mit válaszon, majd úgy dönt, hogy a tisztás megfelel.* - Menjünk a tisztásra, egy kis csönd jól fog esni. A bocsánatkérésen meg még gondolkodom, de lehet egy sör segítene benne. *Jelentőségteljesen a férfira kacsint miközben e szavakat kimondja.* - Na ne ácsorogj ott, menjünk! Vagy talán elfáradtál a sok beszédben? *Gúnyolódik egy kicsit Wilhorppal, majd nagy lendülettel el is indul előre. Mikor hátrafordul látja, hogy a férfi tétovázik.* - Rossz irányba megyek ugye? *Szól vissza rákvörös arccal és kicsit csöndesebben szólal meg.* - Inkább meg se szólalj, az arcodra van írva. * Magában bosszankodik, hogy nevetségessé tette magát. Csöndben követi a férfit.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.15 15:00:23, a következő indokkal:
Jelen helyett múlt idő használata. A sok (ha mennyiséget kívánsz jelezni) egy k-val írandó. Hiányzó vesszők. (Hogy elé mindig kell.) A hátrafordul egybeírandó.
7273. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-13 17:03:31
Üzenet elküldve: 2019-04-13 17:03:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*Egy helyeslő bólintással és egy huncut félmosollyal üdvözli Nixomia döntését. Tetszik neki, hogy azért résen van a nő is.*
– Helyes. De kikérem magamnak, hogy huncut alak lennék! *Tetteti is kicsit, hogy bosszús a feltételezés miatt. Pedig Nixomia pont a fején találta a szöget, éles szemei vannak. A nő következő kérdése után már alig bírja visszafogni magát, hogy ne vigyorogjon teli szájjal. Rövid csönd után nagy levegőt vesz, aztán válaszol.*
– Elnézést kérek a pimaszságomért. Nem szeretnék faragatlannak tűnni a városba érkezők előtt. *Az arcát is rendbe hozza, már nem úgy néz ki, mint aki bármikor hangos kacagásban törhet ki.*
– Ha kívánod, szétnézhetünk itt a piacon is. Egyébiránt a tisztás és a folyópart nagyon szép ilyenkor, ha a természetbe vágysz. Egyébiránt a főtér környékén van néhány jó fogadó. A Romváros és Szegénynegyed már nem olyan érdekesek, hacsak nem akarsz valakit a lakásán felkeresni. A Sárvárosról már nem is beszélve. A tiéd a döntés. *Igyekszik kimerítő választ adni még az indulás előtt. Reméli, hogy Nixomia is értekelni fogja az igyekezetét.*
*Egy helyeslő bólintással és egy huncut félmosollyal üdvözli Nixomia döntését. Tetszik neki, hogy azért résen van a nő is.*
– Helyes. De kikérem magamnak, hogy huncut alak lennék! *Tetteti is kicsit, hogy bosszús a feltételezés miatt. Pedig Nixomia pont a fején találta a szöget, éles szemei vannak. A nő következő kérdése után már alig bírja visszafogni magát, hogy ne vigyorogjon teli szájjal. Rövid csönd után nagy levegőt vesz, aztán válaszol.*
– Elnézést kérek a pimaszságomért. Nem szeretnék faragatlannak tűnni a városba érkezők előtt. *Az arcát is rendbe hozza, már nem úgy néz ki, mint aki bármikor hangos kacagásban törhet ki.*
– Ha kívánod, szétnézhetünk itt a piacon is. Egyébiránt a tisztás és a folyópart nagyon szép ilyenkor, ha a természetbe vágysz. Egyébiránt a főtér környékén van néhány jó fogadó. A Romváros és Szegénynegyed már nem olyan érdekesek, hacsak nem akarsz valakit a lakásán felkeresni. A Sárvárosról már nem is beszélve. A tiéd a döntés. *Igyekszik kimerítő választ adni még az indulás előtt. Reméli, hogy Nixomia is értekelni fogja az igyekezetét.*
7272. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-13 16:41:28
Üzenet elküldve: 2019-04-13 16:41:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
- Ezelőtt még nem jártam a városban, szóval elfogadom az ajánlatod. De figyellek ám, mert azt látom hogy huncut egy alak vagy. Akkor hadd hallom mik a terveid, hova tovább? *Úgy dönt hogy egyenlőre elfogadja az ajánlatát, mert nem árt ha valaki segít neki eligazodni a környéken. Ettől függetlenül még nem bízik Wilhorpban és rajta tartja a szemét. Még indulás előtt odavet neki egy kérdést.*- Amúgy csak engem tisztelsz meg vele, vagy mindenkivel ilyen kis pimasz vagy?
A hozzászólás írója (Nixomia Grender) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.13 16:42:23
- Ezelőtt még nem jártam a városban, szóval elfogadom az ajánlatod. De figyellek ám, mert azt látom hogy huncut egy alak vagy. Akkor hadd hallom mik a terveid, hova tovább? *Úgy dönt hogy egyenlőre elfogadja az ajánlatát, mert nem árt ha valaki segít neki eligazodni a környéken. Ettől függetlenül még nem bízik Wilhorpban és rajta tartja a szemét. Még indulás előtt odavet neki egy kérdést.*- Amúgy csak engem tisztelsz meg vele, vagy mindenkivel ilyen kis pimasz vagy?
A hozzászólás írója (Nixomia Grender) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.13 16:42:23
7271. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-13 16:20:26
Üzenet elküldve: 2019-04-13 16:20:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*Széles mosollyal fogadja Nixomia válaszát. Örül neki, hogy így ráhibázott, és hogy így egy ilyen különleges szerzettel beszélgethet. Azóta nem találkozott hasonlóval, amióta Meirát és Belnist megismerte. Nem mutatja, hogy zavarná Nixomia magassága, hátrébb sem lép. Így legalább közelebbről is megnézhetik egymást.*
– Engem pedig Wilhorpnak hívnak. *Mesterkélt udvariassággal meghajol Grander lovagnő előtt.*
– De, pont a páncélod ragadta meg a figyelmem. Ha nem vagy ismerős a városban, szívesen segítek itt eligazodni. Mindent a rend becsületes őreiért. *Reméli, hogy nem túlzóan szemtelen az ajánlata. Látszik rajta, hogy nagyon is érdekli, miféle szerzet Nixomia.*
*Széles mosollyal fogadja Nixomia válaszát. Örül neki, hogy így ráhibázott, és hogy így egy ilyen különleges szerzettel beszélgethet. Azóta nem találkozott hasonlóval, amióta Meirát és Belnist megismerte. Nem mutatja, hogy zavarná Nixomia magassága, hátrébb sem lép. Így legalább közelebbről is megnézhetik egymást.*
– Engem pedig Wilhorpnak hívnak. *Mesterkélt udvariassággal meghajol Grander lovagnő előtt.*
– De, pont a páncélod ragadta meg a figyelmem. Ha nem vagy ismerős a városban, szívesen segítek itt eligazodni. Mindent a rend becsületes őreiért. *Reméli, hogy nem túlzóan szemtelen az ajánlata. Látszik rajta, hogy nagyon is érdekli, miféle szerzet Nixomia.*
7270. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-13 15:57:57
Üzenet elküldve: 2019-04-13 15:57:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
* Az emlékeiből egy hang rántja vissza a valóságba. Felnézve egy fiatal férfit pillant meg. Végigméri az ismeretlent. Semmi kirívót nem vesz rajta észre, egyedül csak a vakítóan fehér fogait.* - Igen az volnék. A nevem Nixomia Grender. Esetleg segíthetek valamiben? Gondolom nem csak a páncélom miatt jöttél? *Válaszol neki határozottan a nő.~ Huh, jól meglepett ez az egyén. Gyerünk, csak szépen határozottan, ne mutasd ki a zavarodat. ~Miközben beszél feláll a padról, így az idegen fölé magasodik. Gyorsan felölt magára egy erőltetett mosolyt is. Van valami ebben a férfiban ami óvatosságra inti. ~ Jó lesz vigyázni vele, ki tudja miféle alak és mik a szándékai.~ Gondolja magában.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.15 14:50:11, a következő indokkal:
Jelen helyett múlt idő használata. A meglepett két t-vel írandó.
* Az emlékeiből egy hang rántja vissza a valóságba. Felnézve egy fiatal férfit pillant meg. Végigméri az ismeretlent. Semmi kirívót nem vesz rajta észre, egyedül csak a vakítóan fehér fogait.* - Igen az volnék. A nevem Nixomia Grender. Esetleg segíthetek valamiben? Gondolom nem csak a páncélom miatt jöttél? *Válaszol neki határozottan a nő.~ Huh, jól meglepett ez az egyén. Gyerünk, csak szépen határozottan, ne mutasd ki a zavarodat. ~Miközben beszél feláll a padról, így az idegen fölé magasodik. Gyorsan felölt magára egy erőltetett mosolyt is. Van valami ebben a férfiban ami óvatosságra inti. ~ Jó lesz vigyázni vele, ki tudja miféle alak és mik a szándékai.~ Gondolja magában.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.15 14:50:11, a következő indokkal:
Jelen helyett múlt idő használata. A meglepett két t-vel írandó.
7269. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-12 18:02:59
Üzenet elküldve: 2019-04-12 18:02:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
//Mindenki//
*Bár sokan vannak a piacon, valahogy senkinek sem kell sem zöldség, sem liszt, sem gyógynövény, sem semmi. Garrikh persze nem bosszankodik magában, akadnak üresjáratok hetente többször is, van, hogy senkinek sem kellenek az eladó dolgok. Egy jó kereskedő kiváló ismérvei a türelem és a meggyőzőkészség, no meg adott esetben az alku lehetősége. Valójában mindenki szeret alkudni, még, ha zavarban is érzi magát emiatt. Ha sikerül, sikerélmény és önbizalom jár vele, ez a kereskedőnek is jó, hisz a későbbi vásárlásra motiválja az illetőt. Az alku mindenkinek jó, csak legyen valaki, aki él vele, vagy egyáltalán megpróbálja, mert vásárló nélkül bizony a kereskedő semmit sem ér. Nem kesereg és nem vált stratégiát, talán ha kissé csak cifrázza a mondandót, hisz az érdekes reklám mindenki figyelmét felkeltheti.*
- Ide, ide emberek, elfek, törpök, Garrikh nem árul szörpöt! Kenyeret, lisztet, babot és gombát, csak meg ne feküdje a kedves gyomrát! De nem fekheti, ha nem veszi, Garrikh ezért is hirdeti! Vidd el az ángyihoz, még a végén bagzik, nem kén kidobni, csibrálni lehet, nem fogok ért' hámánkodni! Hót kasu, ki eztet látva, nem cuppan rá a vásárra, óccsó, ződ meg ami kéne, hadd örüljön otthon a néne! Jer ide, azt válogass, azé' virnyákolok, mint a kokas! Torkom erős, szívem bátor, hangom világot jár, míg a nap világol! Ide gyűjjön ki nyivászta, pacuha vagy pokróc, nem számít csak vegyen, hogy Garrikh végre boldog legyen!
*Arcán vidámság és jókedv tükröződik, egyáltalán nem az olvasható le róla, hogy rossz kedvű lenne, hisz ez a kereskedő másik jó ismérve. Pontosan tudja, hogy egy kedves embert hamarabb felfedeznek. Ha még naivnak is tűnik kicsit? Nos, az még bőséggel rásegít a dologra. Vajon ki tűnne naivabbnak, egy kiabáló parasztlegénynél, kinek szekerén, mindig ott van egy lapát, csak ha valamit kell, hát tudjon lapátolni.*
//Mindenki//
*Bár sokan vannak a piacon, valahogy senkinek sem kell sem zöldség, sem liszt, sem gyógynövény, sem semmi. Garrikh persze nem bosszankodik magában, akadnak üresjáratok hetente többször is, van, hogy senkinek sem kellenek az eladó dolgok. Egy jó kereskedő kiváló ismérvei a türelem és a meggyőzőkészség, no meg adott esetben az alku lehetősége. Valójában mindenki szeret alkudni, még, ha zavarban is érzi magát emiatt. Ha sikerül, sikerélmény és önbizalom jár vele, ez a kereskedőnek is jó, hisz a későbbi vásárlásra motiválja az illetőt. Az alku mindenkinek jó, csak legyen valaki, aki él vele, vagy egyáltalán megpróbálja, mert vásárló nélkül bizony a kereskedő semmit sem ér. Nem kesereg és nem vált stratégiát, talán ha kissé csak cifrázza a mondandót, hisz az érdekes reklám mindenki figyelmét felkeltheti.*
- Ide, ide emberek, elfek, törpök, Garrikh nem árul szörpöt! Kenyeret, lisztet, babot és gombát, csak meg ne feküdje a kedves gyomrát! De nem fekheti, ha nem veszi, Garrikh ezért is hirdeti! Vidd el az ángyihoz, még a végén bagzik, nem kén kidobni, csibrálni lehet, nem fogok ért' hámánkodni! Hót kasu, ki eztet látva, nem cuppan rá a vásárra, óccsó, ződ meg ami kéne, hadd örüljön otthon a néne! Jer ide, azt válogass, azé' virnyákolok, mint a kokas! Torkom erős, szívem bátor, hangom világot jár, míg a nap világol! Ide gyűjjön ki nyivászta, pacuha vagy pokróc, nem számít csak vegyen, hogy Garrikh végre boldog legyen!
*Arcán vidámság és jókedv tükröződik, egyáltalán nem az olvasható le róla, hogy rossz kedvű lenne, hisz ez a kereskedő másik jó ismérve. Pontosan tudja, hogy egy kedves embert hamarabb felfedeznek. Ha még naivnak is tűnik kicsit? Nos, az még bőséggel rásegít a dologra. Vajon ki tűnne naivabbnak, egy kiabáló parasztlegénynél, kinek szekerén, mindig ott van egy lapát, csak ha valamit kell, hát tudjon lapátolni.*
7268. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-12 17:20:51
Üzenet elküldve: 2019-04-12 17:20:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*Nincs különösebben sok dolga amióta magára hagyta a Sayqueves családot, mondhatni visszatért a régi életéhez. Némi henyélés, egy kis őgyelgés, sok figyelés, aztán pedig időnként egy-egy ügyes mozdulatsor a napi betevő megszerzésének érdekében. Most sem csinál semmi tőle szokatlant, a Piactéren jár-kel és a mostanában kissé megfogyatkozott forgatagot figyeli. Nem csak, hogy talán vásárolnivaló van kevesebb, de úgy látja, azok száma is csökkent, akik vásárolni szeretnének. Azokról nem is beszélve, akik még képesek is rá! Ő maga csak ritkán teheti meg, hogy rendesen bevásárol, ezért most csak nézelődik. Nézelődés közben lesz figyelmes az egyik padon üldögélő nőre.*
~Nem úgy néz ki, mint egy cselédlány vagy menyecske, de nem is gazdag kisasszony. Mondjuk nekik amúgy is ellátták a bajukat.~
*Közelebb sétál Nixomiához és a padhoz.*
- Ejha! Szép felszerelés. * Mondja hangosan, miközben odabiccent a nőnek.*
- Talán valamiféle lovagnő vagy? *Kérdi kíváncsian, már-már szemtelenül.*
*Nincs különösebben sok dolga amióta magára hagyta a Sayqueves családot, mondhatni visszatért a régi életéhez. Némi henyélés, egy kis őgyelgés, sok figyelés, aztán pedig időnként egy-egy ügyes mozdulatsor a napi betevő megszerzésének érdekében. Most sem csinál semmi tőle szokatlant, a Piactéren jár-kel és a mostanában kissé megfogyatkozott forgatagot figyeli. Nem csak, hogy talán vásárolnivaló van kevesebb, de úgy látja, azok száma is csökkent, akik vásárolni szeretnének. Azokról nem is beszélve, akik még képesek is rá! Ő maga csak ritkán teheti meg, hogy rendesen bevásárol, ezért most csak nézelődik. Nézelődés közben lesz figyelmes az egyik padon üldögélő nőre.*
~Nem úgy néz ki, mint egy cselédlány vagy menyecske, de nem is gazdag kisasszony. Mondjuk nekik amúgy is ellátták a bajukat.~
*Közelebb sétál Nixomiához és a padhoz.*
- Ejha! Szép felszerelés. * Mondja hangosan, miközben odabiccent a nőnek.*
- Talán valamiféle lovagnő vagy? *Kérdi kíváncsian, már-már szemtelenül.*
7267. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-12 17:13:47
Üzenet elküldve: 2019-04-12 17:13:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
* Végre eléri a piacteret. A negyed után szinte felüdülést jelent neki a piactér. Az ételek illata lengi be a környéket, amitől összefut a nyál a szájában. Az árusok hangosan kínálják saját portékájukat. Xinomia végigsétál a standok között és szemügyre veszi a különböző árukat. Sok dolog felkelti az érdeklődését, de jelen pillanatban nem teheti meg, hogy sokat költsön, így inkább csak nézelődik. Eléri a kovácsműhelyt. Belépve az épületbe hangos köszönéssel fogadja a bent lévőket. A kovács kedves ember, pedig lány tudatja vele, hogy egyelőre nem áll szándékában vásárolni semmit. Viszont tényleg igaznak tűnt a hír a kovácsról mivel a munkái lenyűgözőek. Valószínűleg a jövőben még visszatér ide vásárolni. A műhelyt elhagyva még nézelődik majd leül az egyik félreeső padra, hogy megpihenjen. A nyüzsgő helyről Wegtoren jut eszébe, meg azok az idők, mikor még mesterével együtt járt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.15 14:42:55, a következő indokkal:
Hiányzó vesszők. (Hogy elé mindig kell.) Helyesen „egyelőre” és nem „egyenlőre”.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.15 14:42:55, a következő indokkal:
Hiányzó vesszők. (Hogy elé mindig kell.) Helyesen „egyelőre” és nem „egyenlőre”.
7266. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-11 23:39:05
Üzenet elküldve: 2019-04-11 23:39:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Látja, hogy nagy az öröm, amit csak külső szemlélőként figyel, nem szeretne a része lenni. Nem azért, mert ne kedvelné már most a kis csapatot, akik üdítően bájosak, csak egyszerűen szeret egy bizonyos távolságot megtartani. Luninari kérdésére mosolya kiszélesedik.*
- Egy nőstény és egy hím, ha esetleg kedvet kapnátok kis kecskék gondozására is.
*Van egy olyan sanda gyanúja a kutya okozta öröm után, hogy ez az ötlet is értékelve lesz, és feltehetően lelkesednek majd érte. Az aprócska félvér leány valószínűleg gond nélkül megsimogathatja az állatokat, akik eléggé megszokták már az emberi közelséget ahhoz, hogy ne zavarja őket. Persze biztos nem simogatták őket annyit, mint amennyit Nistae szerint fogják új gazdáik.*
- Új ház? Ígéretesen hangzik.
*Meleg tekintetét Laurentitiára emeli, és egy apró fejbiccentéssel is kifejezi tiszteletét, és háláját a felajánlásért. Igaz úgy érzi ez el is várható, ha már ilyen készségesen spórolt meg nekik nem egy pár aranyat, de az udvariasság és jó szándék olyan kihalóban lévő tulajdonság, hogy mindenképpen értékeli. Meg az is kecsegtető, hogy esetleg egy állandó bevételi forrásra tehet szert, vagy visszajáróra mindenképpen.*
- Én majd élnék vele, ha nem veszitek tolakodásnak. Az ilyen vészterhes időkben fontos az, hogy segítsük egymást, akár csak a jelenlétünkkel.
*Kissé úgy érzi megváltozik a levegő körülöttük. Egyesével mindenkin elidőzik picit, és egészen úgy érzi, mintha valami lebegne felettük, egy ki nem mondott kérés, vagy érzés. Kicsit mintha megtorpantak volna. Ezt igyekszik megtörni.*
- Én indulok tovább, még szeretnék magamnak új könyvet venni.
*Mutatja fel a szén miatt koszosnak tűnő, rongyos lapokkal teli rajzos könyvét.*
- Ha megengeditek, akkor viszont van még egy remek ajánlatom a számotokra. Estrothim príma társaság, gyönyörű a haja, és egy férfi jelenléte elkélhet a haza vezető utatokon. Abban pedig biztos vagyok, hogy kedves nők társasága, és egy finom ebéd, meg tea kárpótolná.
*Persze nem veszi zokon, ha elképzeléseik ütköznek, de úgy vette észre a vörös hajú elf férfi jól kijöhetne az aprócska félvér leánykával, ha más nem, akkor a közös céljaik miatt. A férfi jelenlét pedig tényleg fontos lehet olyan időkben, amikor már nincs Városőrség, hogy megóvja őket bármitől.*
- Ha pedig most megbocsátotok elbúcsúznék. Szép napot! Ha szükségetek lenne bármire, akkor jó eséllyel itt megtaláltok.
*Ezzel fejet is hajt a díszes társaságnak, majd egy örömteli mosollyal könnyen léptekkel eltűnik a piac bódéi és vásárlói között.*
//Újra úton//
*Látja, hogy nagy az öröm, amit csak külső szemlélőként figyel, nem szeretne a része lenni. Nem azért, mert ne kedvelné már most a kis csapatot, akik üdítően bájosak, csak egyszerűen szeret egy bizonyos távolságot megtartani. Luninari kérdésére mosolya kiszélesedik.*
- Egy nőstény és egy hím, ha esetleg kedvet kapnátok kis kecskék gondozására is.
*Van egy olyan sanda gyanúja a kutya okozta öröm után, hogy ez az ötlet is értékelve lesz, és feltehetően lelkesednek majd érte. Az aprócska félvér leány valószínűleg gond nélkül megsimogathatja az állatokat, akik eléggé megszokták már az emberi közelséget ahhoz, hogy ne zavarja őket. Persze biztos nem simogatták őket annyit, mint amennyit Nistae szerint fogják új gazdáik.*
- Új ház? Ígéretesen hangzik.
*Meleg tekintetét Laurentitiára emeli, és egy apró fejbiccentéssel is kifejezi tiszteletét, és háláját a felajánlásért. Igaz úgy érzi ez el is várható, ha már ilyen készségesen spórolt meg nekik nem egy pár aranyat, de az udvariasság és jó szándék olyan kihalóban lévő tulajdonság, hogy mindenképpen értékeli. Meg az is kecsegtető, hogy esetleg egy állandó bevételi forrásra tehet szert, vagy visszajáróra mindenképpen.*
- Én majd élnék vele, ha nem veszitek tolakodásnak. Az ilyen vészterhes időkben fontos az, hogy segítsük egymást, akár csak a jelenlétünkkel.
*Kissé úgy érzi megváltozik a levegő körülöttük. Egyesével mindenkin elidőzik picit, és egészen úgy érzi, mintha valami lebegne felettük, egy ki nem mondott kérés, vagy érzés. Kicsit mintha megtorpantak volna. Ezt igyekszik megtörni.*
- Én indulok tovább, még szeretnék magamnak új könyvet venni.
*Mutatja fel a szén miatt koszosnak tűnő, rongyos lapokkal teli rajzos könyvét.*
- Ha megengeditek, akkor viszont van még egy remek ajánlatom a számotokra. Estrothim príma társaság, gyönyörű a haja, és egy férfi jelenléte elkélhet a haza vezető utatokon. Abban pedig biztos vagyok, hogy kedves nők társasága, és egy finom ebéd, meg tea kárpótolná.
*Persze nem veszi zokon, ha elképzeléseik ütköznek, de úgy vette észre a vörös hajú elf férfi jól kijöhetne az aprócska félvér leánykával, ha más nem, akkor a közös céljaik miatt. A férfi jelenlét pedig tényleg fontos lehet olyan időkben, amikor már nincs Városőrség, hogy megóvja őket bármitől.*
- Ha pedig most megbocsátotok elbúcsúznék. Szép napot! Ha szükségetek lenne bármire, akkor jó eséllyel itt megtaláltok.
*Ezzel fejet is hajt a díszes társaságnak, majd egy örömteli mosollyal könnyen léptekkel eltűnik a piac bódéi és vásárlói között.*
7265. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:36:03
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*A hölgy egy biccentéssel búcsúzik a kereskedőtől, miközben hálás tekintettel néz rá.*
-Viszlát holnap estig!*Azzal elfordul, és mint aki nem ér rá megindul vissza a tömegbe, szinte még el se lép, és elmosolyodik, a másik kiabálásán, ahogy a portékáját kínálgatja. Ahogy ismételten körbeveszi a tömeg ölelése. Felelőtlenül kerülgeti az embereket, hiszen nincs nála semmi amit féltenie kéne a tolvajoktól. Ügyesen követi a tömeg mozgását, miközben figyeli, hátha meglát egy daliás lovagot, vagy valakit aki esetleg alkalmas mecénásnak. Sajnos az időpont nem tűnik a legalkalmasabbnak, hiszen a cseléd népek és a szegények uralják a piacot.*
-Viszlát holnap estig!*Azzal elfordul, és mint aki nem ér rá megindul vissza a tömegbe, szinte még el se lép, és elmosolyodik, a másik kiabálásán, ahogy a portékáját kínálgatja. Ahogy ismételten körbeveszi a tömeg ölelése. Felelőtlenül kerülgeti az embereket, hiszen nincs nála semmi amit féltenie kéne a tolvajoktól. Ügyesen követi a tömeg mozgását, miközben figyeli, hátha meglát egy daliás lovagot, vagy valakit aki esetleg alkalmas mecénásnak. Sajnos az időpont nem tűnik a legalkalmasabbnak, hiszen a cseléd népek és a szegények uralják a piacot.*
7264. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-06 22:31:50
Üzenet elküldve: 2019-04-06 22:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Luninari gondolkozik a válaszon. Egy ilyen kérdésre nem könnyű röviden felelni, ezt Thim is belátja. Emiatt még inkább hálásan fogadja, hogy a lány nem kerüli ki valami semmitmondó szöveggel. Megnyugtató hangja van, szinte öröm hallgatni és mikor a holdmágiát megemlíti, Thimnek különös képek jelennek meg a gondolataiban. Maga előtt előtt látja Luninarit, ugyanebben a viseletes köpenyben, amint egy ezüsthidat teremt és kézen fogva vezeti át rajta Lyllinort. Szép álom. Tényleg csak álom? Felteszi magában a kérdést, vajon kik fordulnak a holdmágia felé, ha olyan vészterhes időket éltek meg, mint a közelmúlt? Gondolataiban a válasz is megfogan erre a kérdésre, amit hangosan is kimond.*
- Nagyon szereted a családod, hogy értük ezt az utat választod, így van ugye?
*Mikor tekintete a lány övére téved, egészen meglepődik, hogy egy bagoly amulettet lát ott. Sajátja, ami ugyanolyan, egy belső zsebben bújik meg. Soha igazán semmit nem jelentett neki, csak hordta, mint egy örökséget. Luninarinak viszont láthatóan büszkesége és ékessége ez a tárgy, mely a szorosan összefügg a céljával. Kissé el is szégyelli magát, hogy a sajátját kevésbé becsülte. Arra gondol, megmutatja majd egyszer, de most nem alkalmas a pillanat. Mint ígérte, segít a rakodásban. Gondosan figyel mindenre, ami ezután ennek a szép társaságnak a tulajdona lesz majd. Fél szemmel látja még, ahogy a kis tündérlány táncol a boldogságtól és Luni is összebarátkozik a jámbor kutyával. Eközben Lylli neve másodjára is elhangzik. Bárkit is jelentsen valójában ez a név, ő a vörös hajú gnóm lányra gondol. Miután a pakolás a végéhez ér, érzi, hogy a búcsú ideje is hamarosan itt lesz. Örül, hogy közöttük lehet, bár alig ismeri őket. Luninari kedves köszönete több, mint ajándék.*
- Szívesen tettük. Emellett bárcsak láthatnám az utat, amit majd bejársz, míg mágus leszel! Jómagam még kevés vagyok, hogy tanoncként lépjek a mágustoronyba, de minden vágyam, megnézni belülről.
*Laurentitia is köszönetet mond nekik. Meghívása kicsit enyhít a korábbi szomorúságán a közelgő búcsú miatt. Nem is érti, miért volt szomorú, hiszen nem olyan nagy ez a világ és míg mind ezt a várost lakják, sokszor fújhatja össze őket a szél.*
- Örömmel látogatlak meg titeket a magam részéről.
*Feleli őszinte mosollyal.
~Vajon most két helyre vagyok hivatalos, vagy csak egyre? Ha az a Lylli is közéjük tartozik, akit én ismerek, akkor ugyanazt a meghívást kaptam kétszer. Mily boldogság lenne ez!~*
//Újra úton//
*Luninari gondolkozik a válaszon. Egy ilyen kérdésre nem könnyű röviden felelni, ezt Thim is belátja. Emiatt még inkább hálásan fogadja, hogy a lány nem kerüli ki valami semmitmondó szöveggel. Megnyugtató hangja van, szinte öröm hallgatni és mikor a holdmágiát megemlíti, Thimnek különös képek jelennek meg a gondolataiban. Maga előtt előtt látja Luninarit, ugyanebben a viseletes köpenyben, amint egy ezüsthidat teremt és kézen fogva vezeti át rajta Lyllinort. Szép álom. Tényleg csak álom? Felteszi magában a kérdést, vajon kik fordulnak a holdmágia felé, ha olyan vészterhes időket éltek meg, mint a közelmúlt? Gondolataiban a válasz is megfogan erre a kérdésre, amit hangosan is kimond.*
- Nagyon szereted a családod, hogy értük ezt az utat választod, így van ugye?
*Mikor tekintete a lány övére téved, egészen meglepődik, hogy egy bagoly amulettet lát ott. Sajátja, ami ugyanolyan, egy belső zsebben bújik meg. Soha igazán semmit nem jelentett neki, csak hordta, mint egy örökséget. Luninarinak viszont láthatóan büszkesége és ékessége ez a tárgy, mely a szorosan összefügg a céljával. Kissé el is szégyelli magát, hogy a sajátját kevésbé becsülte. Arra gondol, megmutatja majd egyszer, de most nem alkalmas a pillanat. Mint ígérte, segít a rakodásban. Gondosan figyel mindenre, ami ezután ennek a szép társaságnak a tulajdona lesz majd. Fél szemmel látja még, ahogy a kis tündérlány táncol a boldogságtól és Luni is összebarátkozik a jámbor kutyával. Eközben Lylli neve másodjára is elhangzik. Bárkit is jelentsen valójában ez a név, ő a vörös hajú gnóm lányra gondol. Miután a pakolás a végéhez ér, érzi, hogy a búcsú ideje is hamarosan itt lesz. Örül, hogy közöttük lehet, bár alig ismeri őket. Luninari kedves köszönete több, mint ajándék.*
- Szívesen tettük. Emellett bárcsak láthatnám az utat, amit majd bejársz, míg mágus leszel! Jómagam még kevés vagyok, hogy tanoncként lépjek a mágustoronyba, de minden vágyam, megnézni belülről.
*Laurentitia is köszönetet mond nekik. Meghívása kicsit enyhít a korábbi szomorúságán a közelgő búcsú miatt. Nem is érti, miért volt szomorú, hiszen nem olyan nagy ez a világ és míg mind ezt a várost lakják, sokszor fújhatja össze őket a szél.*
- Örömmel látogatlak meg titeket a magam részéről.
*Feleli őszinte mosollyal.
~Vajon most két helyre vagyok hivatalos, vagy csak egyre? Ha az a Lylli is közéjük tartozik, akit én ismerek, akkor ugyanazt a meghívást kaptam kétszer. Mily boldogság lenne ez!~*
7263. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-05 15:02:20
Üzenet elküldve: 2019-04-05 15:02:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*Garik nem túl jó emberismerő, pusztán csak átlagosnak mondhatja magát azonban a lány furcsa mosolya azért feltűnik neki, azonban korántsem úgy, ahogy az feltétlenül kellene.*
- Há' ennyire sürgős vón? *Szemöldökét húzza fel a homlokára, aztán fejét csóválja meg.* Azt a leborultat, hjáj a babu már csak ilyen dolog. *Vakarja meg a fejét.* De ne aggódjon! Szerzek én magának aztat is, vagy ne légyen a nevem Garrikh Bathron! *Ígéri meg bőszen. Aztán a lány hirtelen meg is cáfolja, amit az imént Garik gondolt, így egy kissé összezavarodva ráncolja homlokát, persze figyel, hisz a vevő az első.*
- Gyó van. Ez a beszéd! Nem kell úgy mingyá megijedni! Az a csida nem búvik ki, maj' meglássad! Olyan muzsikát szerzek én néked, hogy az úrnőd veled együtt danol majdan! Az ura meg majd gajdol mellé! *Nevet fel kedvesen.*
- Egyet se féljé, holnap este találkozunk! Addigra megszerzek én mindent! *Búcsúzik a lánytól, aztán ha már nincs több kérdése, s távozik, újra kezdi a süvöltést.*
- Itt a zőőőccsééég, itt a rizsa, nem lesz ebben túl nagy hiba! Garik adja, Garik veszi, nem fog itten hanglérkodni! Hozom viszem hurcibászom, kinek kell azt megtanálom, gyűjjön ide, tessék venni, Garikkal kén kupeckedni! *Kiabál torka szakadtából, hátha újabb vevő akad a horgára. Aki immár reményei szerint nem csak rendel, hanem vásárol is valamit. Eddig nem túl nagy a profit, de igazából nem régen jött, ami késik, az nem múlik.*
*Garik nem túl jó emberismerő, pusztán csak átlagosnak mondhatja magát azonban a lány furcsa mosolya azért feltűnik neki, azonban korántsem úgy, ahogy az feltétlenül kellene.*
- Há' ennyire sürgős vón? *Szemöldökét húzza fel a homlokára, aztán fejét csóválja meg.* Azt a leborultat, hjáj a babu már csak ilyen dolog. *Vakarja meg a fejét.* De ne aggódjon! Szerzek én magának aztat is, vagy ne légyen a nevem Garrikh Bathron! *Ígéri meg bőszen. Aztán a lány hirtelen meg is cáfolja, amit az imént Garik gondolt, így egy kissé összezavarodva ráncolja homlokát, persze figyel, hisz a vevő az első.*
- Gyó van. Ez a beszéd! Nem kell úgy mingyá megijedni! Az a csida nem búvik ki, maj' meglássad! Olyan muzsikát szerzek én néked, hogy az úrnőd veled együtt danol majdan! Az ura meg majd gajdol mellé! *Nevet fel kedvesen.*
- Egyet se féljé, holnap este találkozunk! Addigra megszerzek én mindent! *Búcsúzik a lánytól, aztán ha már nincs több kérdése, s távozik, újra kezdi a süvöltést.*
- Itt a zőőőccsééég, itt a rizsa, nem lesz ebben túl nagy hiba! Garik adja, Garik veszi, nem fog itten hanglérkodni! Hozom viszem hurcibászom, kinek kell azt megtanálom, gyűjjön ide, tessék venni, Garikkal kén kupeckedni! *Kiabál torka szakadtából, hátha újabb vevő akad a horgára. Aki immár reményei szerint nem csak rendel, hanem vásárol is valamit. Eddig nem túl nagy a profit, de igazából nem régen jött, ami késik, az nem múlik.*
7262. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-05 03:22:58
Üzenet elküldve: 2019-04-05 03:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*Essia elégedett bólintással veszi tudomásul, hogy a kereskedőféleség gyógyfüvei között nem szerepel olyan, amilyenre szüksége lenne, de ezt is olyan mosollyal teszi, mint aki valamilyen nagyon aljas dologban vesz épp részt. Némi csalafintaságot azért belecsempészik ebbe a mosolyba, mivel egyre jobban élvezi a játékot amit a másikkal játszik. Valahol azért rossznak érzi, hogy nem olyan őszinte az egyszerű emberrel, mint az vele, de ezt az érzést már elég régen megfelelő mélyre temette ahhoz, hogy ne csináljon belőle problémát.*
-Annyira nem sürgős a dolog, nem kell mindenkinek tudnia a városban, mit akarok venni.*Szörnyülködik, mintha csak egyenrangúnak tekintette volna a Kósza Pinty némelyik alkalmazottjával.~Nem lesz ez így jó, gyorsan kéne az a szer, de talán holnapig még ráér. Mondjuk akkor holnapra berendelhetnék valami mást is.~Próbálja kitalálni az adott szituációt miként tudná az előnyére fordítani, és ki is pattan a fejéből egy gondolat.*
-Igazság szerint szükségem lenne még valamire, a drága úrnőmnek születésnapja közeledik. Tudod ő nagyon szereti a zenét, és szeretnénk neki egy nagyon szép lantot ajándékozni. Odavan a lantokért, különösen azokért amelyeknek bársonyos a hangja, bár nem igazán tudom ez mit jelent, de ilyen lant kell, mit szólnál, ha füvekkel együtt mondjuk holnap estig megpróbálnál szeretni valami ilyesmit?.*Kifejezett belelkesedést imitál, mintha csak az úrnője iránti rajongását próbálná kifejezni, ami nem egy bonyolult feladat számára, hiszen csak a zene iránti érzéseit kell átadnia, mintha az az úrnője lenne.*
*Essia elégedett bólintással veszi tudomásul, hogy a kereskedőféleség gyógyfüvei között nem szerepel olyan, amilyenre szüksége lenne, de ezt is olyan mosollyal teszi, mint aki valamilyen nagyon aljas dologban vesz épp részt. Némi csalafintaságot azért belecsempészik ebbe a mosolyba, mivel egyre jobban élvezi a játékot amit a másikkal játszik. Valahol azért rossznak érzi, hogy nem olyan őszinte az egyszerű emberrel, mint az vele, de ezt az érzést már elég régen megfelelő mélyre temette ahhoz, hogy ne csináljon belőle problémát.*
-Annyira nem sürgős a dolog, nem kell mindenkinek tudnia a városban, mit akarok venni.*Szörnyülködik, mintha csak egyenrangúnak tekintette volna a Kósza Pinty némelyik alkalmazottjával.~Nem lesz ez így jó, gyorsan kéne az a szer, de talán holnapig még ráér. Mondjuk akkor holnapra berendelhetnék valami mást is.~Próbálja kitalálni az adott szituációt miként tudná az előnyére fordítani, és ki is pattan a fejéből egy gondolat.*
-Igazság szerint szükségem lenne még valamire, a drága úrnőmnek születésnapja közeledik. Tudod ő nagyon szereti a zenét, és szeretnénk neki egy nagyon szép lantot ajándékozni. Odavan a lantokért, különösen azokért amelyeknek bársonyos a hangja, bár nem igazán tudom ez mit jelent, de ilyen lant kell, mit szólnál, ha füvekkel együtt mondjuk holnap estig megpróbálnál szeretni valami ilyesmit?.*Kifejezett belelkesedést imitál, mintha csak az úrnője iránti rajongását próbálná kifejezni, ami nem egy bonyolult feladat számára, hiszen csak a zene iránti érzéseit kell átadnia, mintha az az úrnője lenne.*
7261. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-04 15:27:44
Üzenet elküldve: 2019-04-04 15:27:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*Nincs tudatában annak, hogy az ügyfél elégedett a stílusával, valójában Garrikh személyiségéből adódóan ilyen kedves. Igaz, bár egyszerű parasztgyerek, azonban ebből kifolyólag nem is akar másokat megbántani, mert minek? A nap reggel felkel, este meg lenyugszik, közte meg dolgozni kell. Ettől többet meg kár belegondolni. Persze van egy másik oka is, ami miatt csiszol stílusán, egy, hogy a felkínált árun hamar túladjon, mielőtt annak baja esik, másik, hogy a kereskedőház tulajának bizonyítani tudjon, felelősségtudata magas, munkamorálja pedig nagy. A lány bizalmaskodására maga is lejjebb vesz a hangerőből és engedékenyen hajol közelebb, azonnal észreveszi, hogy itt bizony másról lesz szó, az első pedig a diszkréció. Buzgón bólogat, mikor megtudja miről is van szó, s azonnal magához mérhető őszinteséggel válaszol.*
- Nézd, néköm nem cél a bécsapás, meg a furkóság. Ezek itten biza gyógyfüvek, de arra nem gyók, hogya zasszony, meg az ura összefekvése után, magot csírában óccson e. De! *Teszi fel az ujját.* De! Én bizonyára jóvaa óccsóbban beszerzem néked, s úgy is adom e! *Tárja szét kezét.* Ha gondolod persze, mer ugye hát én nem erőszakoskodom, ellenben szívesen segítek! *Ő is közelebb hajol furmányosan:*
- Ne félj, naccsád, a titkot megőrzöm, fő a bizalom, anyám is mindég ezt mondta vót. *Legalábbis halvány emlékeiben.*
- Fő az igények felmérése, a főnök is megmondta vót. Szóva, ha valami ke, szójjá, itt vagyok. De mondjad csak, sürgős lenne a dolog? *Kérdezi halkan, mert hát nem tudhatja, hogy a lány most hált együtt valakivel, vagy csak készül rá.* Mer hát megejthetem itt helyben is a gyógyfűárusná a másik ódalt. Nékem tán, ha harmincnégy aranyé adja marokját, aztat én odaadom darabja fölé mondjuk három aranyé, nézd meg te mennyié kapnád, oszt döntsd el. Ha tetszik a dolog, mást is vásáróhacc tőlem. No? *Fonja karba kezét, aztán türelmesen várakozik, arcán ugyanaz a kedves mosoly díszeleg továbbra is.*
*Nincs tudatában annak, hogy az ügyfél elégedett a stílusával, valójában Garrikh személyiségéből adódóan ilyen kedves. Igaz, bár egyszerű parasztgyerek, azonban ebből kifolyólag nem is akar másokat megbántani, mert minek? A nap reggel felkel, este meg lenyugszik, közte meg dolgozni kell. Ettől többet meg kár belegondolni. Persze van egy másik oka is, ami miatt csiszol stílusán, egy, hogy a felkínált árun hamar túladjon, mielőtt annak baja esik, másik, hogy a kereskedőház tulajának bizonyítani tudjon, felelősségtudata magas, munkamorálja pedig nagy. A lány bizalmaskodására maga is lejjebb vesz a hangerőből és engedékenyen hajol közelebb, azonnal észreveszi, hogy itt bizony másról lesz szó, az első pedig a diszkréció. Buzgón bólogat, mikor megtudja miről is van szó, s azonnal magához mérhető őszinteséggel válaszol.*
- Nézd, néköm nem cél a bécsapás, meg a furkóság. Ezek itten biza gyógyfüvek, de arra nem gyók, hogya zasszony, meg az ura összefekvése után, magot csírában óccson e. De! *Teszi fel az ujját.* De! Én bizonyára jóvaa óccsóbban beszerzem néked, s úgy is adom e! *Tárja szét kezét.* Ha gondolod persze, mer ugye hát én nem erőszakoskodom, ellenben szívesen segítek! *Ő is közelebb hajol furmányosan:*
- Ne félj, naccsád, a titkot megőrzöm, fő a bizalom, anyám is mindég ezt mondta vót. *Legalábbis halvány emlékeiben.*
- Fő az igények felmérése, a főnök is megmondta vót. Szóva, ha valami ke, szójjá, itt vagyok. De mondjad csak, sürgős lenne a dolog? *Kérdezi halkan, mert hát nem tudhatja, hogy a lány most hált együtt valakivel, vagy csak készül rá.* Mer hát megejthetem itt helyben is a gyógyfűárusná a másik ódalt. Nékem tán, ha harmincnégy aranyé adja marokját, aztat én odaadom darabja fölé mondjuk három aranyé, nézd meg te mennyié kapnád, oszt döntsd el. Ha tetszik a dolog, mást is vásáróhacc tőlem. No? *Fonja karba kezét, aztán türelmesen várakozik, arcán ugyanaz a kedves mosoly díszeleg továbbra is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051