Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 361 (7201. - 7220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7220. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-12 17:12:33
Üzenet elküldve: 2019-03-12 17:12:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*Az ajánlatra gondolkodóba esik. Elég jó, sőt, több mint jó, de hát megbízni egy tapasztalt kereskedőben. Ő maga is az, vagy legalább is annak készül, de hát akkor is. Most egy kicsit átérzi Arja helyzetét mikor ő szólította meg a piacon. Csak most az a különbség, hogy épp valaki más akar csatlakozni hozzájuk, és nem pedig keresi őket. Karba tett kézzel, a szakállát simogatva gondolkozik az ajánlaton. Addig Arja megbízhatóságáról kérdezi az árust. Arja vállrándításából úgy véli a lány benne van. Végül nagy levegőt vesz és ő is megszólal.*
-Jó. Akkor velünk jöhetsz. Mikor akarsz indulni?
*Kérdezi. Míg az árus válaszára vár, addig a 25 aranyat, amit Arjától kapott, Szürke Arja kezébe adja.
*
A hozzászólás írója (Neniyzon Thenastrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.12 17:40:44
*Az ajánlatra gondolkodóba esik. Elég jó, sőt, több mint jó, de hát megbízni egy tapasztalt kereskedőben. Ő maga is az, vagy legalább is annak készül, de hát akkor is. Most egy kicsit átérzi Arja helyzetét mikor ő szólította meg a piacon. Csak most az a különbség, hogy épp valaki más akar csatlakozni hozzájuk, és nem pedig keresi őket. Karba tett kézzel, a szakállát simogatva gondolkozik az ajánlaton. Addig Arja megbízhatóságáról kérdezi az árust. Arja vállrándításából úgy véli a lány benne van. Végül nagy levegőt vesz és ő is megszólal.*
-Jó. Akkor velünk jöhetsz. Mikor akarsz indulni?
*Kérdezi. Míg az árus válaszára vár, addig a 25 aranyat, amit Arjától kapott, Szürke Arja kezébe adja.
*A hozzászólás írója (Neniyzon Thenastrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.12 17:40:44
7219. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-12 10:55:00
Üzenet elküldve: 2019-03-12 10:55:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//ketten csak jobb//
* Az oktatás nem igazán sikerült a legjobban. De sok mindent megtud közben új barátnőjéről. A sötételf úgy tervezte volna, hogy a fiú egész végig elkíséri őket és csupán vágyait kell egyszerre hűteni és fűteni ahhoz, hogy hasznos segítség legyen.*
~ Egy lant cipelés igazán nem nagy dolog!~
* Az is igaz, hogy valószínűleg senki bele nem menne, ha már az elején tudja, hogy nem hazáig kell kísérni a szépségeket.
Ám sajnos a nővére nem volt ott Grawoknak, mikor egy szintén gnóm megrendelővel lovat vásároltak. És a tudós kioktatta, hogy az alacsony faj számára a nagy termetű csatamének a lehető legrosszabb választás. Inkább egy pónit lesznek képesek kényelmesen megülni.
Az intelligenciájukról legalább annyira, mint a konok rátartiságukról híres faj próbálkozása ezúttal sem sült el jól. hamar levetette magáról a komisz jószág.*
-Igazán ügyes! Tehetséges tanítvány vagy, úgy látom. Nem csak a múltban, de ezen a környéken is nagy jövőt jósolok neked.
* Elteszi a pénzt és visszaindulnak a főtér felé.*
-Tudsz olvasni? Én nem régen megtanultam. A Templom könyvtárában olyan sok könyv van, hogy meg sem lehet számolni.
7218. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-12 08:36:09
Üzenet elküldve: 2019-03-12 08:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*~Hát ez nem hangzik rosszul. Egyáltalán.~ gondolkodik Arja, de azért gyanakodva les az árusra. Mert amit mond, az nekik tényleg jó lehet. Hozza az ennivalót! Akkor azért nem kell már több pénzt kiadjanak. Mert ugye négy-öt napra kettejüknek úgy számítva, ahogy mondja (Arja gyorsan kiszámolja az ujjain magában) hát az több mint 100 arany! És az nekik jó, hogy ha megveszi tőlük amit találnak... ~persze kérdés, hogy mennyiért akarja majd megvenni, nem csap-e be esetleg~ hát igen.
Meg a legnagyobb kérdés Arja számára, hogy bízhatnak-e ebben az árusban! Hogy tartja-e majd a szavát... végtére csak most ismerték meg!
~Csak az aranyért, azért akar velünk jönni.~ gondolkodik. A bizalmi válság kérdésén nem segít az arccsipkedés sem, el is húzza a csipkedni kívánó kéz elől magát, hidegnek szánt pillantással bámulva Dogahra ~vagy mit mondott, hogy hívják~, épp csak a nyelvét nem nyújtja ki, dehát azért annyira már nem gyerek ő.
Mert Neniyzonban valamiért bízik, azért is ment utána, meg azért is állt rá vele erre a dologra, valahogy őbenne meg lehet bízni, lám az előbb is: hölgynek nevezte! Nem gonosz alak a törpe. Ez meg itt, az árus, lám lekislányozza.*
- És megbízhatunk benned? Rendes vagy? *teszi fel nyíltan a kérdést, határozott ártatlansággal. Arja nem buta, jól ismeri az utca törvényeit, a túlélés ökölszabályait, az egyéni érvényesülés szemrebbenés nélküli prioritását. Ő mindig távol maradt a bandáktól, nem lopott, nem ölt. Sosem tett keresztbe soha senkinek, a kis szívességei, a semleges szájatartása és a sehovasem tartozása megóvták a függetlenségét.
De mit tudnak erről az alakról? ~Semmit.~ várja most már kutató kíváncsisággal a szemébe nézve, egy ártatlan gyereklány tekintetével, a választ.
Aztán a törpére pillant, alig láthatóan megrándítva a vállát, ezzel jelezve hogy ő egye fene nem bánja, hogy hogy dönt. Akármit sugdosott az előbb. Végtére is jól jöhet nekik ez az egész. Talán éppenhogy jó lesz így!*
*~Hát ez nem hangzik rosszul. Egyáltalán.~ gondolkodik Arja, de azért gyanakodva les az árusra. Mert amit mond, az nekik tényleg jó lehet. Hozza az ennivalót! Akkor azért nem kell már több pénzt kiadjanak. Mert ugye négy-öt napra kettejüknek úgy számítva, ahogy mondja (Arja gyorsan kiszámolja az ujjain magában) hát az több mint 100 arany! És az nekik jó, hogy ha megveszi tőlük amit találnak... ~persze kérdés, hogy mennyiért akarja majd megvenni, nem csap-e be esetleg~ hát igen.
Meg a legnagyobb kérdés Arja számára, hogy bízhatnak-e ebben az árusban! Hogy tartja-e majd a szavát... végtére csak most ismerték meg!
~Csak az aranyért, azért akar velünk jönni.~ gondolkodik. A bizalmi válság kérdésén nem segít az arccsipkedés sem, el is húzza a csipkedni kívánó kéz elől magát, hidegnek szánt pillantással bámulva Dogahra ~vagy mit mondott, hogy hívják~, épp csak a nyelvét nem nyújtja ki, dehát azért annyira már nem gyerek ő.
Mert Neniyzonban valamiért bízik, azért is ment utána, meg azért is állt rá vele erre a dologra, valahogy őbenne meg lehet bízni, lám az előbb is: hölgynek nevezte! Nem gonosz alak a törpe. Ez meg itt, az árus, lám lekislányozza.*
- És megbízhatunk benned? Rendes vagy? *teszi fel nyíltan a kérdést, határozott ártatlansággal. Arja nem buta, jól ismeri az utca törvényeit, a túlélés ökölszabályait, az egyéni érvényesülés szemrebbenés nélküli prioritását. Ő mindig távol maradt a bandáktól, nem lopott, nem ölt. Sosem tett keresztbe soha senkinek, a kis szívességei, a semleges szájatartása és a sehovasem tartozása megóvták a függetlenségét.
De mit tudnak erről az alakról? ~Semmit.~ várja most már kutató kíváncsisággal a szemébe nézve, egy ártatlan gyereklány tekintetével, a választ.
Aztán a törpére pillant, alig láthatóan megrándítva a vállát, ezzel jelezve hogy ő egye fene nem bánja, hogy hogy dönt. Akármit sugdosott az előbb. Végtére is jól jöhet nekik ez az egész. Talán éppenhogy jó lesz így!*
7217. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-12 07:47:51
Üzenet elküldve: 2019-03-12 07:47:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* - Szállj fel előbb a lóra cimbora* mondja a lány a legénynek mert nincs nagy bizalma a fiú lovaglás tudásában, a sötételfek harci ménjei pedig köztudottan komisz jószágok* ha megtűr a hátán, viheted a lantom, de ha összetöröd, olyan átkot mondok rád, hogy hét nemzedéken át üldözni fog téged és minden leszármazottadat* mondja a lány fenyegető hangon.
A legény aki le akarja nyűgözni a két lányt, felpattan a lóra, na pont ezt nem kellett volna, a csatamén fújtat, felágaskodik, majd miután kétszer körbe száguldotta a fiúval a piacteret, ledobja a sárba.*
- Te szegény jó nagyot estél * siet oda hozzá Ysildia és felsegíti * remélem nem sérültél meg, mindened egyben van?* kérdezi aggodalmasan és sérülések után kutatva végigszalad a keze a fiú testén* Szegény kis bolondom, nem lett volna szabad legénykedned* simítja végig gyengéden a fiú arcát* jobb lenne barátom ha hazamennél, nem lenne okos ilyen állapotban utaznod* mondja együttérzően és a fiút nem kell sokáig győzködni. hogy eloldalogjon.
A lány, miután a legény elsomfordált kaján vigyorral a sötételf felé fordul, az egyik kezében egy jó kövér erszényt tart, a másikban egy kis üvegcsét, mindkettőt a fiútól szerezte, miközben felsegítette.
*Jó, hogy nem jöttem még ki a gyakorlatból ezek az ujjak csodákra képesek* mondja a csínytevéstől fellelkesülve. Tessék egy kis hozzájárulás a közös kalandunkhoz, adja oda az erszényt Kámorf Hifetinek, aki kibontja és pont100 aranyat talál benne
- Vedd úgy, hogy biztosíték az előre nem látható költségekre és kiadásokra. Visszadhatod majd ami marad belőle, ha a Sellőhöz értünk. Ez pedig * nyitja ki az üveget * Réti ármány, érzed a boglárka illatát? Ez a jóravaló fiatalember az első félreeső helyen az italunkba keverte volna. Megtartom, még hasznos lehet* mondja és elsüllyeszti számos zsebének egyikében * Az első amit tarka barát megtanított, ha vándor vagy és nem vagy harcos, tartsd nyitva a szemed, ne bízz senkiben és tudd mikor kell kereket oldani * mondja a döbbent sötételfnek * Ne csodálkozz * nyugtatja * aki eltölt pár évet egy keleti bordélyban hamar a mérgek, bódító és élénkítőszerek szerek szakértője lesz, ha megakarja élni a másnapot
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.12 07:55:12
A legény aki le akarja nyűgözni a két lányt, felpattan a lóra, na pont ezt nem kellett volna, a csatamén fújtat, felágaskodik, majd miután kétszer körbe száguldotta a fiúval a piacteret, ledobja a sárba.*
- Te szegény jó nagyot estél * siet oda hozzá Ysildia és felsegíti * remélem nem sérültél meg, mindened egyben van?* kérdezi aggodalmasan és sérülések után kutatva végigszalad a keze a fiú testén* Szegény kis bolondom, nem lett volna szabad legénykedned* simítja végig gyengéden a fiú arcát* jobb lenne barátom ha hazamennél, nem lenne okos ilyen állapotban utaznod* mondja együttérzően és a fiút nem kell sokáig győzködni. hogy eloldalogjon.
A lány, miután a legény elsomfordált kaján vigyorral a sötételf felé fordul, az egyik kezében egy jó kövér erszényt tart, a másikban egy kis üvegcsét, mindkettőt a fiútól szerezte, miközben felsegítette.
*Jó, hogy nem jöttem még ki a gyakorlatból ezek az ujjak csodákra képesek* mondja a csínytevéstől fellelkesülve. Tessék egy kis hozzájárulás a közös kalandunkhoz, adja oda az erszényt Kámorf Hifetinek, aki kibontja és pont100 aranyat talál benne
- Vedd úgy, hogy biztosíték az előre nem látható költségekre és kiadásokra. Visszadhatod majd ami marad belőle, ha a Sellőhöz értünk. Ez pedig * nyitja ki az üveget * Réti ármány, érzed a boglárka illatát? Ez a jóravaló fiatalember az első félreeső helyen az italunkba keverte volna. Megtartom, még hasznos lehet* mondja és elsüllyeszti számos zsebének egyikében * Az első amit tarka barát megtanított, ha vándor vagy és nem vagy harcos, tartsd nyitva a szemed, ne bízz senkiben és tudd mikor kell kereket oldani * mondja a döbbent sötételfnek * Ne csodálkozz * nyugtatja * aki eltölt pár évet egy keleti bordélyban hamar a mérgek, bódító és élénkítőszerek szerek szakértője lesz, ha megakarja élni a másnapot
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.12 07:55:12
7216. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-12 02:17:18
Üzenet elküldve: 2019-03-12 02:17:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//ketten csak jobb//
* Amikor a félelf arcáról eltűnik a vidámság, akkor a Hifeti leány is komorabbá válik. Szomorúan hallgatja a történetet, fájó emlékek fakadnak fel saját múltjából.*
-Azt hiszem, tudom mit érzel. Én is hamar elvesztettem a szüleimet, az öcsémmel ketten egyedül maradtunk. Így azért nekem kicsit könnyebb volt, mint neked, de két gyereknek nem volt egyszerű vigyáznia egymásra.
* Ismét a célállomásukra terelődik a szó és a sötételf megrázza a fejét.*
-Nem, egyetlen Ralas nevű fickóról sem hallottam. Viszont a Sellőházról igen, tudom az utat. Bízz bennem!
* A csalogány egyre inkább magába roskad és olyan felajánlást tesz, melyet a mélységinek igen nehéz elutasítania. De valahogy ez az életút annyira felháborítja, hogy ezúttal nem tehet mást.*
-Nem, nincs szükségem zálogra. A szavad elég, ahogy én is becsületemre mondom, hogy elviszlek. Nagyon értékes lehet ott, ahonnét jössz, az úrnő pecsétje. Kár lenne összetörni.
* Közben ki nem mondott gondolatok is felbukkannak az agyában.*
~ Honnan tudja a Kámorfot? Az előbb mintha csak Ká Hifetit említettem volna... Ebből is látszik, hogy praktikusabbak az olyan neveim, amiket nem tudnak ilyen könnyen összekötni az eredetivel.~
* Nem aggódik azért, mert megtudta, bár nagyon ritkán fedi fel valakinek a teljes nevét. És folytatja.*
-Viszont talán ideje lenne egy új tanító mesterre számodra. Nem Tarka Barátra, hanem akitől ellesheted, hogyan viselkedik egy igazi nő.
* Rámutat az egyik jóra valónak tűnő férfira, ki épp nem olyan régen még egy elf fülébe súgott ügye ígéretes dolgokat. És érezhetően pár pillanat eltelik, mikor füttyent egy hangosat.*
-Hé, te srác! Kéne nekünk egy kis segítség. Hoznád nekünk ezt a lantot?
* A széltoló hamar oda is pattan és ragyogó tekintettel nyúl Ysildia felé, hogy segítsen. És mielőtt bármi történhetne közöttük, a fiú újabb kérdést kap a sötételftől.*
-Tudsz vadászni?
* A reakciót elnézve lehet úgy kalkulált a srác, hogy nem kell sürögnie olyan hosszú ideig körülöttük, hogy jó vadász terepig elérjenek. Inkább csak pár sarokig lesz málhás állat, bezsebelve szinte potya jó pontokat a szépségeknél.*
-Ha akarod, felszállhatsz a fekete lovamra, a barátnőm gyalogolni szeretne. Ügye tényleg nem probléma?
* Oda sandít a bárdra, mintha azt mondaná, hogy csak merje soknak tartani a fickó! Azonnal kiesik a kegyeiből és esélyt sem kap többet visszakerülni.*
7215. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 22:48:14
Üzenet elküldve: 2019-03-11 22:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
* A csalogány arcáról most először tűnik el a mosoly.*
- Az igazság az, hogy nem sok emlékem van a városról, pedig itt születtem a szegénynegyedben, anyám a Buja molnárlányhoz címzett fogadóban dolgozott, az apám valamelyik vendége lehetett * mondja halkan a sötételfnek * Még nevem sem volt amikor elvitte a nyári ragály* sóhajta, és nem nyúl többet a feléje kínált árúhoz * akkor még nyugodt szívvel ki lehetett küldeni a piacra vagy a kúthoz egy kislányt ha már elbírta a vödröt. Öt éves voltam, amikor Tarka Barát, a mesterem magával vitt, azóta nem jártam itt. A Lámpások városából, ahol az elmúlt években éltem is menekülnöm kellett, de úgy látszik cseverből vederebe kerültem. * leül egy kőre , most először tűnik csüggedtnek * Tudsz valamit a Sellőről, azt mondják bordély ahová befolyásos emberek járnak, egy Ralas Drayte nevű fickó, amolyan főnökféle talán tudna munkát adni. Azzal sem lenne gondom, ha a felső szobákban kellene dolgoznom, keleten a kurtizán és a női bárd nagyjából ugyanaz. és mindkettőből a legjobb mesterem volt és alaposan kitanultam mindkét szakmát* a mindig vidám lány egyre elkeseredettebb, amikor egy gyümölcsösládában kicsempészték a Lámpások városából nem volt szó pestisről, élőhalottakról, emberáldozó szektákról, annyi ideig voltam keleten, hogy még a vallásukat is átvettem. Most mitévő legyek? * fordul a lámyhoz * Azt hiszem tovább kell mennünk, a Sellő túnik az egyetlen menedéknek* momdja most már magabiztosan és feltápászkodik és hirtelen megragadja a sötételf vállát és magafelé fordítja
- Kámorf Hifeti, a nemes kereskedőcsaládból * kezdi ünnepélyes hangon - Én Yisildia a névtelen senki szent esküt teszek a te és az én isteneim előtt, hogy ha eljuttatsz épségben a Sellőbe, illőképpen megjutalmazlak. Sajnos szegény vagyok mint a templom egere, de mutatok valamit * hadarja és egy nagyon régi, különös írásjelekkel telerótt agyag érmét vesz elő * A lámpások városában ez volt úrnőm pecsétje, a halála előtt nekem adta. Ha eljutunk a Sellőbe ketté fogjuk törni, az egyik fele nálad lesz, a másik nálam. ősi szokás szerint bármikor megjelenhetsz vele nálam, vagy annál akire halálom esetén hagyom, és én vagy az új tulajdonos kérdés és vita nélkül köteles lesz teljesíteni egy kéréséd, legyen bármiről is szó, Akármiről * nyomta meg erősen ezt a szót. *Ha beleegyezel azt ajánlom álljunk tovább, hacsak nem akarsz még vásárolni
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 22:51:38
* A csalogány arcáról most először tűnik el a mosoly.*
- Az igazság az, hogy nem sok emlékem van a városról, pedig itt születtem a szegénynegyedben, anyám a Buja molnárlányhoz címzett fogadóban dolgozott, az apám valamelyik vendége lehetett * mondja halkan a sötételfnek * Még nevem sem volt amikor elvitte a nyári ragály* sóhajta, és nem nyúl többet a feléje kínált árúhoz * akkor még nyugodt szívvel ki lehetett küldeni a piacra vagy a kúthoz egy kislányt ha már elbírta a vödröt. Öt éves voltam, amikor Tarka Barát, a mesterem magával vitt, azóta nem jártam itt. A Lámpások városából, ahol az elmúlt években éltem is menekülnöm kellett, de úgy látszik cseverből vederebe kerültem. * leül egy kőre , most először tűnik csüggedtnek * Tudsz valamit a Sellőről, azt mondják bordély ahová befolyásos emberek járnak, egy Ralas Drayte nevű fickó, amolyan főnökféle talán tudna munkát adni. Azzal sem lenne gondom, ha a felső szobákban kellene dolgoznom, keleten a kurtizán és a női bárd nagyjából ugyanaz. és mindkettőből a legjobb mesterem volt és alaposan kitanultam mindkét szakmát* a mindig vidám lány egyre elkeseredettebb, amikor egy gyümölcsösládában kicsempészték a Lámpások városából nem volt szó pestisről, élőhalottakról, emberáldozó szektákról, annyi ideig voltam keleten, hogy még a vallásukat is átvettem. Most mitévő legyek? * fordul a lámyhoz * Azt hiszem tovább kell mennünk, a Sellő túnik az egyetlen menedéknek* momdja most már magabiztosan és feltápászkodik és hirtelen megragadja a sötételf vállát és magafelé fordítja
- Kámorf Hifeti, a nemes kereskedőcsaládból * kezdi ünnepélyes hangon - Én Yisildia a névtelen senki szent esküt teszek a te és az én isteneim előtt, hogy ha eljuttatsz épségben a Sellőbe, illőképpen megjutalmazlak. Sajnos szegény vagyok mint a templom egere, de mutatok valamit * hadarja és egy nagyon régi, különös írásjelekkel telerótt agyag érmét vesz elő * A lámpások városában ez volt úrnőm pecsétje, a halála előtt nekem adta. Ha eljutunk a Sellőbe ketté fogjuk törni, az egyik fele nálad lesz, a másik nálam. ősi szokás szerint bármikor megjelenhetsz vele nálam, vagy annál akire halálom esetén hagyom, és én vagy az új tulajdonos kérdés és vita nélkül köteles lesz teljesíteni egy kéréséd, legyen bármiről is szó, Akármiről * nyomta meg erősen ezt a szót. *Ha beleegyezel azt ajánlom álljunk tovább, hacsak nem akarsz még vásárolni
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 22:51:38
7214. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 22:46:39
Üzenet elküldve: 2019-03-11 22:46:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
*Az árus kíváncsi és érdeklődő tekintettel néz hol a lányra, hol a törpére, de ha a sugdolózást nem is hallja a piac egyéb zajaitól, látni még látja. Vissza is hőköl, kiegyenesedik, kiszakadva a korábbi bizalmas beszélgetésből és mogorván néz a két suttogó alakra előtte.
Aztán Arja dacos felcsattanására megugrik kicsit, talán nem számított ilyen határozottságra ettől a fiatalnak látszó lánykától.*
- Jól van, jól van. *Emeli fel kezeit védekezően és mosolyt erőltet az arcára.*
- Az lehet, kislány, de a griff előbb harapja le a fejed, minthogy azt mondanád; mukk! *Csippent kezével Arja arca felé gonoszkodva, majd rájön, hogy mit is tesz és megköszörülve a torkát nyugalmat erőltet a vonásaira.
Az árus persze nem tudhatja, hogy min gondolkodik a törpe, hogy milyen csellel igyekszik megtéveszteni, így csak azt tudja, amit elmondtak neki, amit hallott.*
- Hüm. Rendben, én szívesen eladom, már ha tudom. Vagy megveszem tőletek, amit találtatok. *Dörzsöli meg borostás állát, amikor a törpe előáll az ötlettel. De az láthatóan bántja, hogy a két kalandor ki akarja hagyni a kalandból.*
- Héhé! Nem szeretnék kimaradni. *Méltatlankodik.*
- Több szem, többet lát. És ha bevesztek a kalandba, akkor az élelmet én állom. Mit szóltok? *Kérdi felélénkülve.*
- Egy embernek, egy napi élelem tizenöt arany. Van benne cipó, kis kolbász, sajt vagy zöldség. *Sorolja gyorsan, de nem akar tágítani a csatlakozás lehetőségétől.*
- Figyeljetek. Ha magatokkal visztek, akkor én állom a keresés élelem-szükségletét, nektek ezzel nem kell törődni és elővásárlási jogom lesz a talált tárgyakra? *Javasolja dörzsölten.*
- Mit szóltok? *Kérdi Neniyzonra nézve, talán úgy érzi, hogy a végső szót a törpe fogja kimondani.*
*Az árus kíváncsi és érdeklődő tekintettel néz hol a lányra, hol a törpére, de ha a sugdolózást nem is hallja a piac egyéb zajaitól, látni még látja. Vissza is hőköl, kiegyenesedik, kiszakadva a korábbi bizalmas beszélgetésből és mogorván néz a két suttogó alakra előtte.
Aztán Arja dacos felcsattanására megugrik kicsit, talán nem számított ilyen határozottságra ettől a fiatalnak látszó lánykától.*
- Jól van, jól van. *Emeli fel kezeit védekezően és mosolyt erőltet az arcára.*
- Az lehet, kislány, de a griff előbb harapja le a fejed, minthogy azt mondanád; mukk! *Csippent kezével Arja arca felé gonoszkodva, majd rájön, hogy mit is tesz és megköszörülve a torkát nyugalmat erőltet a vonásaira.
Az árus persze nem tudhatja, hogy min gondolkodik a törpe, hogy milyen csellel igyekszik megtéveszteni, így csak azt tudja, amit elmondtak neki, amit hallott.*
- Hüm. Rendben, én szívesen eladom, már ha tudom. Vagy megveszem tőletek, amit találtatok. *Dörzsöli meg borostás állát, amikor a törpe előáll az ötlettel. De az láthatóan bántja, hogy a két kalandor ki akarja hagyni a kalandból.*
- Héhé! Nem szeretnék kimaradni. *Méltatlankodik.*
- Több szem, többet lát. És ha bevesztek a kalandba, akkor az élelmet én állom. Mit szóltok? *Kérdi felélénkülve.*
- Egy embernek, egy napi élelem tizenöt arany. Van benne cipó, kis kolbász, sajt vagy zöldség. *Sorolja gyorsan, de nem akar tágítani a csatlakozás lehetőségétől.*
- Figyeljetek. Ha magatokkal visztek, akkor én állom a keresés élelem-szükségletét, nektek ezzel nem kell törődni és elővásárlási jogom lesz a talált tárgyakra? *Javasolja dörzsölten.*
- Mit szóltok? *Kérdi Neniyzonra nézve, talán úgy érzi, hogy a végső szót a törpe fogja kimondani.*
7213. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 22:29:26
Üzenet elküldve: 2019-03-11 22:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
//Viel, Lau//
*A tündérlány meglepi, de persze kellemesen. Eddig valahogy maga sem tudja, hogy miért, de csendes, kicsit talán magának való lánynak képzelte, önmagához hasonlónak, most azonban elég gyorsan kiderül, hogy beszélni azért szeret. Hamar belátja persze, hogy a két dolog nem feltétlenül zárja ki egymást. Ő is általában csendes, de, hogyha van kivel és miről beszélgetnie, akkor bizony képes sokat és folyamatosan mesélni, valamint össze-vissza csapongani a témák közt kicsit.
Most is annyi minden szóba kerül egyszerre, amire szíve szerint mondana valamit, mindenre azonban nem reagálhat, mert akkor éppen a lényeget nem tudnák megbeszélni, amiért a városba visszajöttek.
Attól ugyan kicsit furcsán érzi magát, hogy amikor Viel a lelkek egymásra találásról beszél, ő tulajdonképpen majdnem hogy vallomást tesz. Édesanyja ellenben mindig arra tanította, hogy ne szégyellje az érzéseit soha. Nem szeretne szinte már hízelegni az elf lánynak, és kicsit fél is tőle, hogy zavarni fogja, mégis Viel valahogy olyan hatással van rá, hogy a jelenlétében szívesebben kimondja azt, amit nyilván nem merne akkor, ha Lauval csak kettesben lennének.*
- Jó ezt hallani, örülök, hogy neked is van egy ilyen jó barátnőd. Az az igazság, hogyha csak annyi történt volna velem, amióta eljöttem otthonról, hogy megismertem Laut, már akkor megérte volna eljönni Artheniorba. *mondja mosolyogva.*
- Ami pedig azt a napot illeti, Lau túl szerény ahhoz, hogy ilyet mondjon magáról, de éppen akkor, amikor a legjobban kellett, nagyon bátran és nagyon okosan viselkedett. Én csak arra voltam képes, hogy elbújjak egy borokkal teli hatalmas polc alá. Ha mindenki annyira pánikba esik, mint én, akkor elég nagy esély van arra, hogy mi most itt nem beszélgetünk. De hagyjuk is ezt, bár tudom, hogy én hoztam fel. Mégis, nem szívesen emlékszem vissza arra a napra. *vallja be végül, de úgy gondolja, hogy ezt biztosan mindkét lány meg fogja érti. Amúgy is azt szeretné, ha a mai nap a vidámságról és a reményről szólna, meg persze a közös és szép jövőjükbe vetett hitről.*
- Többek közt viszont éppen ezért szeretnék segíteni neked, abban, amiben tudok. Szeretném, ha a jövő szebb lenne ennél, és nem történne benne semmi hasonló. Épp csak azon aggódom, hogy kicsit túl nagy feladatot vállalsz magadra. *vallja be őszintén ezt is, mert lehet ugyan, hogy okosabb lenne, valamiért mégsem szívesen hallgat el ilyesmit a tündérlány elől.*
- Várom már, hogy újra legyen időnk egész délelőttöket átbeszélgetni. *mosolyog aztán kicsit tétován Laura, mert nem biztos benne, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy szóljon az elhatározásáról, de hát valamikor meg kell említenie. Amúgy sem hiszi, hogy barátnőjét nagyon meglepné vele.*
- De sajnos én csak egy-két hatig tudok veletek maradni majd, utána el kell tűnnöm egy kis időre. *mondja kicsit halkan és szomorúan, amit maga sem igazán ért, hiszen csak néhány napos távollétről lehet szó reményei szerint. Mégis, most, hogy lett új otthona, ahol olyanokkal élhet együtt, akiket már most kedvel, kicsit nehezebben veszi rá magát arra, hogy megtegye azt az utat, amire már nagyon régóta készül és vágyik.
Szinte hihetetlen is számára mindaz, ami mostanában történt. Odahaza egyáltalán nem voltak barátai és barátnői, most pedig összebarátkozott Lauval, és biztos benne, hogy hamarosan Viellel és Lyllivel is jó barátnők lesznek majd. Ami pedig a gnóm lány barátait illeti, valahogy érzi azt, hogy velük is nagyon jóban lesz majd, ahogyan Marellával is. Sőt, ami azt illeti, biztosan Nairadával és Aleniával is össze tudott volna barátkozni, ha több időt tölthet velük, és nem tör ki a városban a káosz, ami végül elszakította egymástól őket. Erre ugyan ismét kis szomorúságot érez, és mélységes aggodalmat a szőke lány iránt, de próbál napirendre térni felette, és a megváltoztathatatlan múlt helyett a jelenre, és a jövőre koncentrálni, amelyekre még hatással lehet.*
- Talán csak néhány napról lesz szó. Nem akarok túl sokáig távol lenni, de fel kell majd keresnem mindenképpen a mágustornyot, amiről még Alenia mesélt nekem, azt az utat pedig biztosan nem lehet oda-vissza megjárni egyetlen nap alatt. Főleg úgy nem, ha még tanulni is fogok ott. *avatja be Laut és Vielt is a terveibe.*
- Ne adják az istenek, és nagyon remélem, hogy nem fog történni semmi rossz, de, hogyha legközelebb bajba kerülünk valamiért, nem én akarok lenni az, aki elsőnek mászik be egy polc alá elbújni, mert semmi másra nem képes, mint jól megijedni. Amúgy is nagyon régóta szeretném már legalább a hold varázslatait megtanulni. És bárhonnan nézem, szerintem nektek is hasznosabb egy Luni, aki tud varázsolni, mint egy olyan, aki nem. *gondolkodik hangosan, úgy gondolva közben magában, hogy ezt nem kell túlmagyaráznia. Alig valamivel magasabb, mint Viel, ránézésre sem éppen egy erős testalkat. Ha tényleg hasznossá szeretné tenni magát a ház körül, nem árt szereznie egy kis erőt, még akkor is, ha ez a bizonyos erő jelen esetben inkább elvontan, mint szó szerint értendő.*
- Igazából csak azért nem indulok el már holnap, vagy holnapután, mert jól esne pár nyugodt nap. És mert gondolom az első egy-két hatban majd jó sok munka lesz a ház körül, meg a házzal. Nem lenne tőlem túl szép, ha pont ezekből vonnám ki magamat. *fejtegeti tovább, mielőtt még a téma visszaterelődik arra, amiért tulajdonképpen itt vannak, az ételre, amit a többiek várnak tőlük, hogy vigyenek haza.*
- Főzni? Tudok és szeretek is. Ha visszaérünk a házba, főzhetünk is akár együtt. Így hárman. Valahogy úgy érzem, hogy sikerülni fog összehozni valami nagyon finomat. *lelkesedik egyre jobban bele a gondolatba, pedig ettől még nagyon messze vannak, és erre Lau fel is hívja a figyelmét következő kérdéseivel.*
- Attól függ, hogy mennyire sietünk. De mi lenne, ha csak szamarat vennénk szekér helyett? Nem lassabb, olcsóbb is, aranyos, és ahhoz képest amekkora, egész sok mindent elbír. Egyszer, amikor anya elvitt egy kis faluba, láttam, hogy az emberek, hogyan málházzák fel, szerintem mi is meg tudnánk csinálni. És így legalább lesz egy kabalaállatunk is. Igaz, hogy nem szarvas, de azt még biztosan nem árulnak a piacon. *veti fel az ötletét elég lelkesen. Kicsit ugyan furának tartja, hogy a lovaktól tulajdonképpen szinte egész életében félt, a szamaraktól pedig, akik nagyon hasonlítanak rájuk, soha. Talán az lehet az oka, hogy utóbbiak kisebbek és sokkal szelídebbek is. Csataménről legalább is hallott már, csataszamárról ellenben még soha. Azt sem tartja kizártnak mindenesetre, hogy teljesen más oka van az egésznek. Régen megtanulta már, hogy a létezők nem feltétlenül logikus és racionális lények, mivel pedig szerencsére ő is létezik, természetszerűen ő sem az.*
- Igaz neki kell takarmány is, de szerintem legel füvet, így biztosan nem fog éhezni, meg az első adag takarmány sem lehet túl drága. Különben, ha már itt tartunk, a vetőmag tényleg nagyon jó ötlet, azt mindenképpen vennünk kell. Meg persze húst, kenyeret, zöldséget, és sajtot. És fűszereket is. *sorolja.*
- Az a baj, hogy én is még csak kétszer voltam ekkora piacon, pontosabban itt. De abból egyszer ruhákat vettünk Aleimorddal Wilhorpnak, egyszer pedig gyógyfüveket Aleniának, szóval hirtelen azt sem tudom, hogy merre kezdjük. Talán az lenne a legokosabb, ha elindulnánk valamerre, aztán minden árusnál megnéznénk, hogy mit árul, és ami kell azt megvennénk. Szinte teljesen kipakoltam a táskám, elég sok minden elfér benne. Pár napra való élelem biztosan. Végül pedig szekér, vagy szamár, ahogy gondoljátok. Lehet mi is elbírnánk mindent, de egyszerűbb szerintem, ha akad segítségünk. *mondja, és ami azt illeti, éppen elég boldoggá teszi az, hogy elmondhatta az ötletét. A döntést ellenben legalább ennyire szívesen bízza rá a másik két lányra. Lau ítélőképességében azóta maradéktalanul megbízik, hogy megmentette az életét, Viel pedig mégiscsak tündér.
Az egyik lány eszében, a másiknak pedig a megérzéseiben bízik, kicsit jobban, mint saját magában. Mindez jelen esetben mégsem társul semmiféle önostorozással, vagy azzal, hogy kevesebbnek érzi magát náluk. Egyszerűen csak boldoggá teszi az, hogy most itt lehet velük.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 22:41:00
//Újra úton//
//Viel, Lau//
*A tündérlány meglepi, de persze kellemesen. Eddig valahogy maga sem tudja, hogy miért, de csendes, kicsit talán magának való lánynak képzelte, önmagához hasonlónak, most azonban elég gyorsan kiderül, hogy beszélni azért szeret. Hamar belátja persze, hogy a két dolog nem feltétlenül zárja ki egymást. Ő is általában csendes, de, hogyha van kivel és miről beszélgetnie, akkor bizony képes sokat és folyamatosan mesélni, valamint össze-vissza csapongani a témák közt kicsit.
Most is annyi minden szóba kerül egyszerre, amire szíve szerint mondana valamit, mindenre azonban nem reagálhat, mert akkor éppen a lényeget nem tudnák megbeszélni, amiért a városba visszajöttek.
Attól ugyan kicsit furcsán érzi magát, hogy amikor Viel a lelkek egymásra találásról beszél, ő tulajdonképpen majdnem hogy vallomást tesz. Édesanyja ellenben mindig arra tanította, hogy ne szégyellje az érzéseit soha. Nem szeretne szinte már hízelegni az elf lánynak, és kicsit fél is tőle, hogy zavarni fogja, mégis Viel valahogy olyan hatással van rá, hogy a jelenlétében szívesebben kimondja azt, amit nyilván nem merne akkor, ha Lauval csak kettesben lennének.*
- Jó ezt hallani, örülök, hogy neked is van egy ilyen jó barátnőd. Az az igazság, hogyha csak annyi történt volna velem, amióta eljöttem otthonról, hogy megismertem Laut, már akkor megérte volna eljönni Artheniorba. *mondja mosolyogva.*
- Ami pedig azt a napot illeti, Lau túl szerény ahhoz, hogy ilyet mondjon magáról, de éppen akkor, amikor a legjobban kellett, nagyon bátran és nagyon okosan viselkedett. Én csak arra voltam képes, hogy elbújjak egy borokkal teli hatalmas polc alá. Ha mindenki annyira pánikba esik, mint én, akkor elég nagy esély van arra, hogy mi most itt nem beszélgetünk. De hagyjuk is ezt, bár tudom, hogy én hoztam fel. Mégis, nem szívesen emlékszem vissza arra a napra. *vallja be végül, de úgy gondolja, hogy ezt biztosan mindkét lány meg fogja érti. Amúgy is azt szeretné, ha a mai nap a vidámságról és a reményről szólna, meg persze a közös és szép jövőjükbe vetett hitről.*
- Többek közt viszont éppen ezért szeretnék segíteni neked, abban, amiben tudok. Szeretném, ha a jövő szebb lenne ennél, és nem történne benne semmi hasonló. Épp csak azon aggódom, hogy kicsit túl nagy feladatot vállalsz magadra. *vallja be őszintén ezt is, mert lehet ugyan, hogy okosabb lenne, valamiért mégsem szívesen hallgat el ilyesmit a tündérlány elől.*
- Várom már, hogy újra legyen időnk egész délelőttöket átbeszélgetni. *mosolyog aztán kicsit tétován Laura, mert nem biztos benne, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy szóljon az elhatározásáról, de hát valamikor meg kell említenie. Amúgy sem hiszi, hogy barátnőjét nagyon meglepné vele.*
- De sajnos én csak egy-két hatig tudok veletek maradni majd, utána el kell tűnnöm egy kis időre. *mondja kicsit halkan és szomorúan, amit maga sem igazán ért, hiszen csak néhány napos távollétről lehet szó reményei szerint. Mégis, most, hogy lett új otthona, ahol olyanokkal élhet együtt, akiket már most kedvel, kicsit nehezebben veszi rá magát arra, hogy megtegye azt az utat, amire már nagyon régóta készül és vágyik.
Szinte hihetetlen is számára mindaz, ami mostanában történt. Odahaza egyáltalán nem voltak barátai és barátnői, most pedig összebarátkozott Lauval, és biztos benne, hogy hamarosan Viellel és Lyllivel is jó barátnők lesznek majd. Ami pedig a gnóm lány barátait illeti, valahogy érzi azt, hogy velük is nagyon jóban lesz majd, ahogyan Marellával is. Sőt, ami azt illeti, biztosan Nairadával és Aleniával is össze tudott volna barátkozni, ha több időt tölthet velük, és nem tör ki a városban a káosz, ami végül elszakította egymástól őket. Erre ugyan ismét kis szomorúságot érez, és mélységes aggodalmat a szőke lány iránt, de próbál napirendre térni felette, és a megváltoztathatatlan múlt helyett a jelenre, és a jövőre koncentrálni, amelyekre még hatással lehet.*
- Talán csak néhány napról lesz szó. Nem akarok túl sokáig távol lenni, de fel kell majd keresnem mindenképpen a mágustornyot, amiről még Alenia mesélt nekem, azt az utat pedig biztosan nem lehet oda-vissza megjárni egyetlen nap alatt. Főleg úgy nem, ha még tanulni is fogok ott. *avatja be Laut és Vielt is a terveibe.*
- Ne adják az istenek, és nagyon remélem, hogy nem fog történni semmi rossz, de, hogyha legközelebb bajba kerülünk valamiért, nem én akarok lenni az, aki elsőnek mászik be egy polc alá elbújni, mert semmi másra nem képes, mint jól megijedni. Amúgy is nagyon régóta szeretném már legalább a hold varázslatait megtanulni. És bárhonnan nézem, szerintem nektek is hasznosabb egy Luni, aki tud varázsolni, mint egy olyan, aki nem. *gondolkodik hangosan, úgy gondolva közben magában, hogy ezt nem kell túlmagyaráznia. Alig valamivel magasabb, mint Viel, ránézésre sem éppen egy erős testalkat. Ha tényleg hasznossá szeretné tenni magát a ház körül, nem árt szereznie egy kis erőt, még akkor is, ha ez a bizonyos erő jelen esetben inkább elvontan, mint szó szerint értendő.*
- Igazából csak azért nem indulok el már holnap, vagy holnapután, mert jól esne pár nyugodt nap. És mert gondolom az első egy-két hatban majd jó sok munka lesz a ház körül, meg a házzal. Nem lenne tőlem túl szép, ha pont ezekből vonnám ki magamat. *fejtegeti tovább, mielőtt még a téma visszaterelődik arra, amiért tulajdonképpen itt vannak, az ételre, amit a többiek várnak tőlük, hogy vigyenek haza.*
- Főzni? Tudok és szeretek is. Ha visszaérünk a házba, főzhetünk is akár együtt. Így hárman. Valahogy úgy érzem, hogy sikerülni fog összehozni valami nagyon finomat. *lelkesedik egyre jobban bele a gondolatba, pedig ettől még nagyon messze vannak, és erre Lau fel is hívja a figyelmét következő kérdéseivel.*
- Attól függ, hogy mennyire sietünk. De mi lenne, ha csak szamarat vennénk szekér helyett? Nem lassabb, olcsóbb is, aranyos, és ahhoz képest amekkora, egész sok mindent elbír. Egyszer, amikor anya elvitt egy kis faluba, láttam, hogy az emberek, hogyan málházzák fel, szerintem mi is meg tudnánk csinálni. És így legalább lesz egy kabalaállatunk is. Igaz, hogy nem szarvas, de azt még biztosan nem árulnak a piacon. *veti fel az ötletét elég lelkesen. Kicsit ugyan furának tartja, hogy a lovaktól tulajdonképpen szinte egész életében félt, a szamaraktól pedig, akik nagyon hasonlítanak rájuk, soha. Talán az lehet az oka, hogy utóbbiak kisebbek és sokkal szelídebbek is. Csataménről legalább is hallott már, csataszamárról ellenben még soha. Azt sem tartja kizártnak mindenesetre, hogy teljesen más oka van az egésznek. Régen megtanulta már, hogy a létezők nem feltétlenül logikus és racionális lények, mivel pedig szerencsére ő is létezik, természetszerűen ő sem az.*
- Igaz neki kell takarmány is, de szerintem legel füvet, így biztosan nem fog éhezni, meg az első adag takarmány sem lehet túl drága. Különben, ha már itt tartunk, a vetőmag tényleg nagyon jó ötlet, azt mindenképpen vennünk kell. Meg persze húst, kenyeret, zöldséget, és sajtot. És fűszereket is. *sorolja.*
- Az a baj, hogy én is még csak kétszer voltam ekkora piacon, pontosabban itt. De abból egyszer ruhákat vettünk Aleimorddal Wilhorpnak, egyszer pedig gyógyfüveket Aleniának, szóval hirtelen azt sem tudom, hogy merre kezdjük. Talán az lenne a legokosabb, ha elindulnánk valamerre, aztán minden árusnál megnéznénk, hogy mit árul, és ami kell azt megvennénk. Szinte teljesen kipakoltam a táskám, elég sok minden elfér benne. Pár napra való élelem biztosan. Végül pedig szekér, vagy szamár, ahogy gondoljátok. Lehet mi is elbírnánk mindent, de egyszerűbb szerintem, ha akad segítségünk. *mondja, és ami azt illeti, éppen elég boldoggá teszi az, hogy elmondhatta az ötletét. A döntést ellenben legalább ennyire szívesen bízza rá a másik két lányra. Lau ítélőképességében azóta maradéktalanul megbízik, hogy megmentette az életét, Viel pedig mégiscsak tündér.
Az egyik lány eszében, a másiknak pedig a megérzéseiben bízik, kicsit jobban, mint saját magában. Mindez jelen esetben mégsem társul semmiféle önostorozással, vagy azzal, hogy kevesebbnek érzi magát náluk. Egyszerűen csak boldoggá teszi az, hogy most itt lehet velük.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 22:41:00
7212. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 21:57:36
Üzenet elküldve: 2019-03-11 21:57:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//ketten csak jobb//
* Megvonja a vállát a válaszra.*
~ Ha jól belegondolunk, igaz. A művészetben meg kell becsülni minden garast. Nem mindig akad egy bőkezű mecénás és praktikák helyett jobb az okos takarékosság. Kereskedő is lehetne ilyen elővigyázatossággal.~
* Vesz még pár üvegcséből más színű szert, de hamar továbbállnak és egy méterárusnál kötnek ki. Érdekes történetet oszt meg vele.*
-A törpék jók a zsebmetszésben. *bólint* Szemmagasság alatt vannak és gyakran nem figyelnek rájuk. De nem vagyok biztos benne, hogy minden kalmár ilyen előzékenyen fogja a kezedbe adni vizsgálatra a termékét, ha előttük nyíltan beszélsz erről. Bár ez már a múlt, de jobb néhány dolgot ott felejteni.
Tudom, hogy messziről jöttél vissza. De Arthenior már nem az, ami volt. Az élőholtak támadása csak gyenge előszele volt annak, ami utána következett. Pár hónapja éhséglázadás tört ki, a város fele leégett. Utána a sok temetetlen halott miatt pestis sújtotta a lakókat.
Nagyon veszélyes vidék lett. De a Kikötő még sötétebb. Az egész városőrség megsemmisült, és emberáldozó szekták jelentek meg a tengerparton.
Nem lebeszélni akarlak semmiről. De az emberek hamar pánikba eshetnek és esetleg nem sajnálnának egy tolvajt a vérpapok kezére adni, hogy ne közülük kerüljön ki az újabb áldozat.
* Ha továbbra is nyitva tartja a fülét a csalogány, akkor nem csak szerelmi történetek üthetik meg, hanem Romváros felől érkező hírek is.*
7211. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 21:16:08
Üzenet elküldve: 2019-03-11 21:16:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
* - Köszönöm, de nem élek vele * rázza meg a fejét a főzet láttán * A mi szakmánkban ha valakinek már bájitalra van szüksége, ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, azt jelenti, hogy ideje szögre akasztani a lantot és egy gazdag vén férjet keresni* mondja nevetve.
A piac láttán egy kicsit zavarba jön, emlékek rohanják meg, ahogy a bódék között sétálnak. Az úrnője mindig arra tanította, ilyen helyeken tartsa nyitva a fülét, hátha elcsíp valami pletykát, szóbeszédet, amit később jó pénzért tovább adhatnak. Most is fél füllel a társát hallgatja, a másikkal az embereket, de az elegáns sötételf határozottan izgalmasabb, mint pár lépésnyire a kopasz, vén ork aki egy ötévesnek mondott, de még messziről nézve is legalább tízéves lovat próbál rásózni egy parasztra, vagy a fiatal gnóm aki egy piruló elf lánynak akar valami csodát mutatni ha bemegy vele az egyik sikátorba.
- Furcsa, öt éves lehettem, amikor utoljára ezen a piacon jártam * mondja sötételf útitársának és végigsimít egy vég brokáton, amit az egyik kereskedő nyújt felé * Itt volt az első iskolám is, egy félszemú öreg törpe tanított az első dalokra, énekeltem, ő meg közben megszabadította a közönségemet az erszényeiktől
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 21:18:20
* - Köszönöm, de nem élek vele * rázza meg a fejét a főzet láttán * A mi szakmánkban ha valakinek már bájitalra van szüksége, ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, azt jelenti, hogy ideje szögre akasztani a lantot és egy gazdag vén férjet keresni* mondja nevetve.
A piac láttán egy kicsit zavarba jön, emlékek rohanják meg, ahogy a bódék között sétálnak. Az úrnője mindig arra tanította, ilyen helyeken tartsa nyitva a fülét, hátha elcsíp valami pletykát, szóbeszédet, amit később jó pénzért tovább adhatnak. Most is fél füllel a társát hallgatja, a másikkal az embereket, de az elegáns sötételf határozottan izgalmasabb, mint pár lépésnyire a kopasz, vén ork aki egy ötévesnek mondott, de még messziről nézve is legalább tízéves lovat próbál rásózni egy parasztra, vagy a fiatal gnóm aki egy piruló elf lánynak akar valami csodát mutatni ha bemegy vele az egyik sikátorba.
- Furcsa, öt éves lehettem, amikor utoljára ezen a piacon jártam * mondja sötételf útitársának és végigsimít egy vég brokáton, amit az egyik kereskedő nyújt felé * Itt volt az első iskolám is, egy félszemú öreg törpe tanított az első dalokra, énekeltem, ő meg közben megszabadította a közönségemet az erszényeiktől
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 21:18:20
7210. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:38:29
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Noha tekintetében mély szomorúság ül, még is csilingelve felnevet Daji szavaira.*
-Ha az én szavam bármire is elég lenne, hát egészen máshogy nézne ki e város. Tenni pedig mindig lehet. Csupán azzal kell számot vetned, ez az-e, mivel a legtöbbet segítesz.
*Néz Dajira mosolyogva. Valahogy mindig megmelengeti a szívét a frissen hozzászegődött fiú.*
-Gyerünk a piacra. Veszünk némi élelmet, már amennyit tudunk. Nem én vagyok épp a legvagyonosabb Artheniorban, de ez is valami. Te nem vagy éhes?
*Lép oda egy árushoz, szórakozottan húzva végig ujjait a pulton.*
-Hét olyan kis cipót legyen szíves. Legyen az a két cukorka is.
*Veszi elő erszényét, hogy tenyerébe rázva tartalmát átnyújthassa az 50 aranyat az Mesélő (Nyíl) árusnak. . Átveszi az ételt, a kosárba gyömöszöli, majd egy apró kendővel lefedi őket.*
-Tudod... Odahaza Lihanechben nincs éhezés. Megsegítik azokat, kik rászorulnak, élelemmel, miegymással. Nem fordulnak el és nem takarják szemük. A Fény mindig segít.
*Fordul meg, hogy ha Daji is készen áll, a Szegénynegyed felé vegyék az irányt.*
-El fogom hagyni a várost egy időre. Muszáj megkeresnem azt, kinek az életem köszönhetem. Mihez kezdesz majd?
*Esik fürkésző pillantása Dajira. Noha a cél nemes, még is szíve facsarodik a gondolatra, hogy a fiú talán visszamegy a Szegénynegyedbe.*
*Noha tekintetében mély szomorúság ül, még is csilingelve felnevet Daji szavaira.*
-Ha az én szavam bármire is elég lenne, hát egészen máshogy nézne ki e város. Tenni pedig mindig lehet. Csupán azzal kell számot vetned, ez az-e, mivel a legtöbbet segítesz.
*Néz Dajira mosolyogva. Valahogy mindig megmelengeti a szívét a frissen hozzászegődött fiú.*
-Gyerünk a piacra. Veszünk némi élelmet, már amennyit tudunk. Nem én vagyok épp a legvagyonosabb Artheniorban, de ez is valami. Te nem vagy éhes?
*Lép oda egy árushoz, szórakozottan húzva végig ujjait a pulton.*
-Hét olyan kis cipót legyen szíves. Legyen az a két cukorka is.
*Veszi elő erszényét, hogy tenyerébe rázva tartalmát átnyújthassa az 50 aranyat az Mesélő (Nyíl) árusnak.
. Átveszi az ételt, a kosárba gyömöszöli, majd egy apró kendővel lefedi őket.*-Tudod... Odahaza Lihanechben nincs éhezés. Megsegítik azokat, kik rászorulnak, élelemmel, miegymással. Nem fordulnak el és nem takarják szemük. A Fény mindig segít.
*Fordul meg, hogy ha Daji is készen áll, a Szegénynegyed felé vegyék az irányt.*
-El fogom hagyni a várost egy időre. Muszáj megkeresnem azt, kinek az életem köszönhetem. Mihez kezdesz majd?
*Esik fürkésző pillantása Dajira. Noha a cél nemes, még is szíve facsarodik a gondolatra, hogy a fiú talán visszamegy a Szegénynegyedbe.*
7209. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:19:54
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:19:54
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Új nap virrad, ami szomjúságot, éhségét és nem mellesleg bosszúságot hoz magával. Előbbi kettő egyértelmű, a bosszúság forrása pedig egy fekete, rövid szőrű korcs A kutya, mely az éjszaka során nem, hogy nem mondott le Pardenről, de még hozzá is bújt, mintha nem lenne még elég bolhája a férfinak. A romvárosból egész könnyedén kitalál, hamarosan már a piactér reggeli tömegében találja magát, meg persze az ebet. Amaz megérezte, hogy itt a reggeli ideje, nyilván ezért követte idáig Pardent. Habár neki esze ágában sincs osztozni az ételén – pláne nem egy "döggel", azt nem tartja kizártnak, hogy némi maradékkal megszánja majd hűséges követőjét. *
– Mit nézel, mi?! Még neved sincs, dög! Megvan! Dög leszel! * Folytat rövid vitát Döggel, aki hallgatólagos beleegyezéssel veszi tudomásul sorsát, majd szótlanul követi újdonsült gazdáját, aki maga sem tudja, hova tart. *
– Nem kellenek az edények, hagyjatok minket! * Szúrós szemekkel néz az egyik árusra és már lépdel is tovább. Kihúzza magát, mint valami király, hogy még egyszer ne forduljon elő, hogy megzavarják reggeli vásárlásában. Sajnos sok tudatlan lézeng errefelé, akik még nem is tudják, hogy Parden szabadított fel őket a fehér ruhások szorításából. Noha abban egészen biztos, hogy a Westmorthy Elmegyógyintézet dolgozói még nem fogytak el, ám idefelé jövet a romos vidékből egyértelműen arra következtetett, hogy sikerrel járt. Sokkal békésebb ez a hely, mint mielőtt végzett a fehér ruhás boszorkánnyal, azonban fehér láncingétől a biztonság kedvéért még nem válik meg.
A körséta végeztével megáll egy pult előtt, ahol szárított húst talál és vesz is 20 arany értékben. Ez az összeg pedig az árushoz (Mesélő (Nyíl)) kerül. Ezután elindul, vissza a házak rengetegébe, hiszen nincs más dolga a piactéren.
Az egyetlen, ami mégis rövid megállásra készteti, az egy hirdetőoszlop, rajta jó sok szöveggel. Bár olvasni tud, de nem szeret, így csak bizonyos szavakat emel ki az egészből. Így is sikerül megértenie, hogy valaki már megint városőröset akar játszani és, hogy a Pegazus fogadóban tud jelentkezni. Hogy él-e a lehetőséggel, azt még ő maga sem tudja biztosra, de azért megjegyzi, hátha pénzre lesz szüksége.
Útközben rágcsálja a húst, de az nem kimondottan nyeri el a tetszését. Ennek köszönhetően Dög kitartása végül megtérül – azáltal, hogy egy jelentős szelet hullik le a földre. A kutya szájába veszi a szárított húst, hamarosan pedig már farkát csóválva és lógó nyelvét himbálva követi Pardent, újabb falatokat remélve. Habár a férfi is eszik valamennyit, néha lehull egy-egy cafat, amire Dög gyorsan ráveti magát. Kettejük között kezd kötődés kialakulni. *
A hozzászólás írója (Ailease Parden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 20:44:27
– Mit nézel, mi?! Még neved sincs, dög! Megvan! Dög leszel! * Folytat rövid vitát Döggel, aki hallgatólagos beleegyezéssel veszi tudomásul sorsát, majd szótlanul követi újdonsült gazdáját, aki maga sem tudja, hova tart. *
– Nem kellenek az edények, hagyjatok minket! * Szúrós szemekkel néz az egyik árusra és már lépdel is tovább. Kihúzza magát, mint valami király, hogy még egyszer ne forduljon elő, hogy megzavarják reggeli vásárlásában. Sajnos sok tudatlan lézeng errefelé, akik még nem is tudják, hogy Parden szabadított fel őket a fehér ruhások szorításából. Noha abban egészen biztos, hogy a Westmorthy Elmegyógyintézet dolgozói még nem fogytak el, ám idefelé jövet a romos vidékből egyértelműen arra következtetett, hogy sikerrel járt. Sokkal békésebb ez a hely, mint mielőtt végzett a fehér ruhás boszorkánnyal, azonban fehér láncingétől a biztonság kedvéért még nem válik meg.
A körséta végeztével megáll egy pult előtt, ahol szárított húst talál és vesz is 20 arany értékben. Ez az összeg pedig az árushoz (Mesélő (Nyíl)) kerül.
Ezután elindul, vissza a házak rengetegébe, hiszen nincs más dolga a piactéren. Az egyetlen, ami mégis rövid megállásra készteti, az egy hirdetőoszlop, rajta jó sok szöveggel. Bár olvasni tud, de nem szeret, így csak bizonyos szavakat emel ki az egészből. Így is sikerül megértenie, hogy valaki már megint városőröset akar játszani és, hogy a Pegazus fogadóban tud jelentkezni. Hogy él-e a lehetőséggel, azt még ő maga sem tudja biztosra, de azért megjegyzi, hátha pénzre lesz szüksége.
Útközben rágcsálja a húst, de az nem kimondottan nyeri el a tetszését. Ennek köszönhetően Dög kitartása végül megtérül – azáltal, hogy egy jelentős szelet hullik le a földre. A kutya szájába veszi a szárított húst, hamarosan pedig már farkát csóválva és lógó nyelvét himbálva követi Pardent, újabb falatokat remélve. Habár a férfi is eszik valamennyit, néha lehull egy-egy cafat, amire Dög gyorsan ráveti magát. Kettejük között kezd kötődés kialakulni. *
A hozzászólás írója (Ailease Parden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.11 20:44:27
7208. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:10:19
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:10:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//ketten csak jobb//
* A Pegazus előtti térről hamarosan átkelnek a Szegénynegyeden át a Piacra. És közben van bőven alkalmuk beszélgetni.*
-Ja, vagy úgy! Most már akkor értem a bordélyházat. Ne haragudj, nem akartalak sellőnek nézni! A zenéléssel mindenhol meg lehet élni. Nagyon drukkolok neked, hogy felvegyenek. Mostanában a Kikötő elég zűrös környék. De a helyi vallással lesz időd még megismerkedni.
* Felkacag arra, hogy nem terhelné a nagy termetű csatamént azzal a pár dologgal sem.*
-Legalább a lantodat a nyeregre akaszthatnád. Bár ahogy mondod... Amíg a városban vagyunk, addig lehet tényleg kereshetsz pár aranyat. De attól félek, ha én vicceket kezdenék el mondani, akkor annak jó vége nem lenne. Könnyen olyan gyorsan kellene távoznunk, hogy a végén mégis meg kellene tanulnod lovagolni. Egy percen belül.
* Kezével mintha csak elhessegetne magától valamit, tesz egy mozdulatot. Ám nincs olyan messze a tavernától a kufárok placca, már meg is érkeztek. És a Hifeti leány érdeklődve nézelődik az alkimisták készletei között. Vesz is gyorsan két világoszöld varázsitalt és Yisildia szeme előtt összekeveri őket. Egész sötét lesz a színe az új készítménynek.*
-Csináljak esetleg neked is? Tudok olyat is kutyulni, amitől még pozitívabb lesz a kisugárzásod. Bárdként nagyon jól jöhet, ha valami nagyon fontos személy előtt kell fellépned. Legalább annyira hasznosak, mint amennyire megkérik az árát. De van nálam pénz, ha gondolod, később majd rendezzük.
7207. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:42:32
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:42:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
-Több kell hat árbócnál, ha utol akarja érni a Kardhalat. Elnézést.
*Oldalaz le a hajóról kezében a ládával. A hosszú, vékony csempészhajó valóban gyors és észrevétlen a maga neméhez képest is. Viszont egyetért Latamieval. Örül, hogy immáron nem a deszkalap jelenti a talp alá valót. Esze ágába sincs visszamenni a tengerre.
Cha'yss üzlete sikerrel záródhatott, mert nem egy doboz vár kirakodásra. Csoda, de egy kör alatt ki tudnak majd pakolni mindent.* ~Azért egy szekér nem lenne hátrány.~ *Sandít Cha'yssra, aki szemmel láthatóan nem igazán óhajtja kivenni részét a cipekedésből. Noha nem inasnak szegődött, ez zavarja most a legkevésbé.*
-Mi a jó franc az a Pinty?
*Kérdi halkan, bár a hely neve alapján sejti, hogy valami késdobáló lehet.
Sosem járt még Artheniorban, de messze szebbnek tűnik, mint ahogy azt az utazók mostanában lefestik. Némán bandukolnak a város szíve felé, a szeme pedig szüntelen fürkészi a látványt.*
-Se városfal, se katonák... Jártál már itt, öcsi?
*Morogja halkan, ahogy Pashthra mellé lép.*
-Légy résen. Minél kevesebb a vasalt csizma, annál több a kés.
*Sorol be aztán a fiú mögé, merengve bámulva a portékákat. Közel sem akkora a piactér, mint odahaza Wegtorenben, de itt is bármit meglehet találni, ha keres az ember.*
-Több kell hat árbócnál, ha utol akarja érni a Kardhalat. Elnézést.
*Oldalaz le a hajóról kezében a ládával. A hosszú, vékony csempészhajó valóban gyors és észrevétlen a maga neméhez képest is. Viszont egyetért Latamieval. Örül, hogy immáron nem a deszkalap jelenti a talp alá valót. Esze ágába sincs visszamenni a tengerre.
Cha'yss üzlete sikerrel záródhatott, mert nem egy doboz vár kirakodásra. Csoda, de egy kör alatt ki tudnak majd pakolni mindent.* ~Azért egy szekér nem lenne hátrány.~ *Sandít Cha'yssra, aki szemmel láthatóan nem igazán óhajtja kivenni részét a cipekedésből. Noha nem inasnak szegődött, ez zavarja most a legkevésbé.*
-Mi a jó franc az a Pinty?
*Kérdi halkan, bár a hely neve alapján sejti, hogy valami késdobáló lehet.
Sosem járt még Artheniorban, de messze szebbnek tűnik, mint ahogy azt az utazók mostanában lefestik. Némán bandukolnak a város szíve felé, a szeme pedig szüntelen fürkészi a látványt.*
-Se városfal, se katonák... Jártál már itt, öcsi?
*Morogja halkan, ahogy Pashthra mellé lép.*
-Légy résen. Minél kevesebb a vasalt csizma, annál több a kés.
*Sorol be aztán a fiú mögé, merengve bámulva a portékákat. Közel sem akkora a piactér, mint odahaza Wegtorenben, de itt is bármit meglehet találni, ha keres az ember.*
7206. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 15:43:07
Üzenet elküldve: 2019-03-11 15:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*Nem akar sokat mondani az árusnak, ezért tőle kér helyeket, hogy úgy tűnjön, hogy csak keresgélnek. Bár nem is fognak mást keresni, mert csak a helyek vannak meg, de a pontos elhelyezkedésről nincs sok fogalma.
Mikor Arja megrángatja ruháját felé fordul és kíváncsian várja, hogy mit mond neki.*
-Lehet. Jó. Akkor nem jön velünk, de eladónak jó lesz.
*Válaszolja Arjának.*
-Tudja, nem akarjuk, hogy bevételtől essen el, inkább mi keressük meg és majd ön értékesítheti.
Az ételről egy kérdés. Az adag egy embernek 15, vagy 2 embernek 15 arany? Meg, hogy az egy adag elég mindkentőnkenek, vagy csak egyikünknek?
*Vált gyorsan témát.*
*Nem akar sokat mondani az árusnak, ezért tőle kér helyeket, hogy úgy tűnjön, hogy csak keresgélnek. Bár nem is fognak mást keresni, mert csak a helyek vannak meg, de a pontos elhelyezkedésről nincs sok fogalma.
Mikor Arja megrángatja ruháját felé fordul és kíváncsian várja, hogy mit mond neki.*
-Lehet. Jó. Akkor nem jön velünk, de eladónak jó lesz.
*Válaszolja Arjának.*
-Tudja, nem akarjuk, hogy bevételtől essen el, inkább mi keressük meg és majd ön értékesítheti.
Az ételről egy kérdés. Az adag egy embernek 15, vagy 2 embernek 15 arany? Meg, hogy az egy adag elég mindkentőnkenek, vagy csak egyikünknek?
*Vált gyorsan témát.*
7205. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 09:58:19
Üzenet elküldve: 2019-03-11 09:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
* A fiú átadta a pénzt, a hosszú hajú pedig elfogadta, ilyen tekintetben Pash részéről az üzlet megköttetett. Rakodás közben a srácra nem lehet panasz, jó erőben van, és ezt bizonyítja az is, hogy nem rest megpakolni magát, és úgy közlekedni. Nem felejti el Latamie utasítását, hogy vissza kell még jöjjön egy ládáért, de nem is kezdi azzal, hiszen egyértelmű volt a parancs, azt a végére kell tartogatni. Természetesen a srác se tudja, hogy merre kell menni, úgyhogy ő is beáll a sorba, és követi a többieket. Az első forduló után még mindig kicsit bizonytalan, de valamennyire már kezdi kiismerni magát. Jó a tájékozódási képessége, és általában hamar megjegyezni az útvonalakat. Ezért, ha több forduló van a rakodási folyamatban, akkor a sokadik alkalommal már egyedül is magabiztosan viszi a ládákat, dobozokat. Persze nem nézte, hogy mennyi rakomány van, és mennyit kell pakolni, de nem is nagyon érdekli. Talán ő az egyetlen a csapatban, akit nem a profit, a nyerészkedés hajt. De nem is bánja ezt a dolgot. Továbbra is szótlanul pakol hát, hagyja, hogy a hajába belekapjon a szél, az sem zavarja, amikor a szemébe fújja bele. Persze elgondolkodik rajta, hogy ideje lenne egy hajvágásnak. *
* A fiú átadta a pénzt, a hosszú hajú pedig elfogadta, ilyen tekintetben Pash részéről az üzlet megköttetett. Rakodás közben a srácra nem lehet panasz, jó erőben van, és ezt bizonyítja az is, hogy nem rest megpakolni magát, és úgy közlekedni. Nem felejti el Latamie utasítását, hogy vissza kell még jöjjön egy ládáért, de nem is kezdi azzal, hiszen egyértelmű volt a parancs, azt a végére kell tartogatni. Természetesen a srác se tudja, hogy merre kell menni, úgyhogy ő is beáll a sorba, és követi a többieket. Az első forduló után még mindig kicsit bizonytalan, de valamennyire már kezdi kiismerni magát. Jó a tájékozódási képessége, és általában hamar megjegyezni az útvonalakat. Ezért, ha több forduló van a rakodási folyamatban, akkor a sokadik alkalommal már egyedül is magabiztosan viszi a ládákat, dobozokat. Persze nem nézte, hogy mennyi rakomány van, és mennyit kell pakolni, de nem is nagyon érdekli. Talán ő az egyetlen a csapatban, akit nem a profit, a nyerészkedés hajt. De nem is bánja ezt a dolgot. Továbbra is szótlanul pakol hát, hagyja, hogy a hajába belekapjon a szél, az sem zavarja, amikor a szemébe fújja bele. Persze elgondolkodik rajta, hogy ideje lenne egy hajvágásnak. *
7204. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 08:39:43
Üzenet elküldve: 2019-03-11 08:39:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Arja büszkesége egy kicsit lelohad, amikor Neniyzon az árustól érdeklődik, hogy nem tud-e olyan helyet, ahol szerinte ilyesmit keresni érdemes. Láthatóan az árus kezdeti feléledő kíváncsisága is bizonytalanabbá válik, de Arja igenis jól látja, mennyire felvcsillannak a szemei amikor elmondják mi járatban is vannak. ~Lám, azt mondja el tudná adni aranyért! Sokat érhet az ilyesmi, Neniyzonnak igaza van!~
De az már egyáltalán nem tetszik neki, hogy Neniyzon még abban is benne lenne, hogy az árus velük jöjjön, fel is ajánlja neki! De Arjának nem tetszik, ahogy az a hasznot hozza szóba! Meg térkép után kérdezgeti őket!
Már majdnem a törpe ruhaujja után nyúl, hogy megrángassa, de aztán amikor Erdőmélye meg a magy hegyek kerülnek szóba, az is eszébe jut, hogy hát ugye minél többen vannak, annál nagyobb az esélye, hogy találnak valamit.
Mert, ha Neniyzon nem titkol semmit, hanem tényleg ő sem tudja, pontosan merre keressenek, akkor jobb ha többen vannak. De mégis... sehogysem bízik ebben az árusban. Így aztán csak kinyúl azért a ruhaujjért, megrángatja, és ha Neniyzon felé fordul, a fülébe súgja:*
- Jó, ha eladja! De ne hívjuk el magunkkal! Csak a hasznot akarja! *persze a törpe lehet hogy nem hallgat rá, és hát mégiscsak ő az expedíciójuk vezetője.
- Megtaláljuk! *mondja gyorsan az árus utolsó kérdésére, lebiggyesztett szájjal, egy árnyalatnyi dacossággal a hangjában. ~Hát csak keresni kell, nem?~
- A griffeket már messziről látni! *közli még az evidenciát. Különben is! Van egy ötlete!
Aztán eszébe jut, miért is jöttek ide. Látta, hogy mennyi pénzt fizetett a törpe az árusnak a holmikért. Úgyhogy az élelemre gondolva egy picit sóhajt, aztán rászánva magát a dologra elfordul, és előbogarászik a szoknyakorcából a 27 aranyából 25 aranyat, és Neniyzon Thenastrg markába nyomja. Legalább ennyivel hozzájárul az ennivalóhoz!
Eddig csak hallott ő ilyesmiről, hogy üzleti befektetés. De most pontosan átérzi, hogy ez AZ. És ettől még büszkébb lesz!*
*Arja büszkesége egy kicsit lelohad, amikor Neniyzon az árustól érdeklődik, hogy nem tud-e olyan helyet, ahol szerinte ilyesmit keresni érdemes. Láthatóan az árus kezdeti feléledő kíváncsisága is bizonytalanabbá válik, de Arja igenis jól látja, mennyire felvcsillannak a szemei amikor elmondják mi járatban is vannak. ~Lám, azt mondja el tudná adni aranyért! Sokat érhet az ilyesmi, Neniyzonnak igaza van!~
De az már egyáltalán nem tetszik neki, hogy Neniyzon még abban is benne lenne, hogy az árus velük jöjjön, fel is ajánlja neki! De Arjának nem tetszik, ahogy az a hasznot hozza szóba! Meg térkép után kérdezgeti őket!
Már majdnem a törpe ruhaujja után nyúl, hogy megrángassa, de aztán amikor Erdőmélye meg a magy hegyek kerülnek szóba, az is eszébe jut, hogy hát ugye minél többen vannak, annál nagyobb az esélye, hogy találnak valamit.
Mert, ha Neniyzon nem titkol semmit, hanem tényleg ő sem tudja, pontosan merre keressenek, akkor jobb ha többen vannak. De mégis... sehogysem bízik ebben az árusban. Így aztán csak kinyúl azért a ruhaujjért, megrángatja, és ha Neniyzon felé fordul, a fülébe súgja:*
- Jó, ha eladja! De ne hívjuk el magunkkal! Csak a hasznot akarja! *persze a törpe lehet hogy nem hallgat rá, és hát mégiscsak ő az expedíciójuk vezetője.
- Megtaláljuk! *mondja gyorsan az árus utolsó kérdésére, lebiggyesztett szájjal, egy árnyalatnyi dacossággal a hangjában. ~Hát csak keresni kell, nem?~
- A griffeket már messziről látni! *közli még az evidenciát. Különben is! Van egy ötlete!
Aztán eszébe jut, miért is jöttek ide. Látta, hogy mennyi pénzt fizetett a törpe az árusnak a holmikért. Úgyhogy az élelemre gondolva egy picit sóhajt, aztán rászánva magát a dologra elfordul, és előbogarászik a szoknyakorcából a 27 aranyából 25 aranyat, és Neniyzon Thenastrg markába nyomja.
Legalább ennyivel hozzájárul az ennivalóhoz! Eddig csak hallott ő ilyesmiről, hogy üzleti befektetés. De most pontosan átérzi, hogy ez AZ. És ettől még büszkébb lesz!*
7203. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-11 06:46:41
Üzenet elküldve: 2019-03-11 06:46:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Hogy Denjaar képben van a Csalogánnyal, Latamiet meglehetősen meglepi. Már elkönyvelte ugyanis, hogy nem tud semmit a kikötőről.*
- Úgy ám. *Bólogat az árbócok számára és hogy milyen nagy dög is az a hajó. Csak szája szegletén látszik egy apró ránc, amitől az egész helyeslés nem közönyösnek, hanem inkább büszkének hat.*
- Kifutott?
~Mi a NYpsos. Két hat még hátra volt.~
- Helyes. *Válaszolja gondolataninak ellenére.*
- Van más híred is róla? Vagy csak ennyit tudsz, amennyit láttál? ~És ami édes kevés.~ *Szegezi sorjában a kérdéseket Denjaarnak. Tengereket idéző szemei az eddigiekhez képest élénknek tűnnek. Hogyne érdekelné, hogy mi hír járja, amellett nyugodt is, hogy az ő kis halászladikjuk nem kerülhet az útjába.*
- Örülj, hogy itt vagy, és nem a tengeren, ha ez igaz. *Jegyzi azért mellé, mert hogy kifutottak, hamarabb a vártnál, arra mutat, hogy az apja dühös. Arra inkább nem gondol, hogy a sokak szemében kemény Lerach kapitány, titkolt atyai megfontolásból hamarabb futtatta ki a hajót, ezzel távolítva el a vágott képűt a szárazföldről. Egyik sem túl jó azoknak, akik most az útjába kerülnek. Hiába, a nőkkel csak a baj van. Ezen pedig tovább nem tud sakkozni.
Meglepi Pashthra határozottsága Chayssal szemben, mikor átadja neki az aranyat. Eddig, mint egy öleb követte őt, most úgy tűnik, a szárnyait próbálgatja. Nem zavarja Latamie-t, remélte, hogy nem marad egy nyámnyila kölyök, és ezek szerint a közegváltozás jót tett neki. Mikor maga mellé engedte, és az egyezségük megköttetett, akkor is a fiúra bízta, hogy mi lesz belőle, és egyelőre úgy tűnik, gyorsan tanul. Vagy csak baromi jól forgatja a lapjait.
Ezen forognak a vörös agytekervényei, és igencsak komoran figyeli a jelenetet annak ellenére, hogy nem bánja a fiú határozottságát. Csak a hűségről ejtett mondatokba mosolyodik bele.
~Helyes.~ Gondolja annak ellenére, hogy ez mindenkinek egyértelmű volt, részéről pedig alapvetően elvárt.
A kikötés körül mindenki kiveszi a részét Latamie is. A Csalogányon egyszerre dolgoztak, és egyszerre nyerészkedtek is. Ez volt a jól működő gépezet alapja. Nem zavarja, ha nő létére rá is hárul bőséges teendő, ehhez a szemlélethez egyébként is hozzá van szokva, annak ellenére, hogy feladatok kiosztásában jó, számonkérésében pedig még inkább.*
- Pash, előbb ezeket vidd, de azért a ládáért, *Mutat a sarokba egy lakatolt faládára.* még vissza kell jönni. Nem marad éjjelre a hajón. *Mutat még rá, de nem akarja azonnal elvinni innen, majd inkább visszajönnek érte. Ha valóban meglesz a hely, ahova beveszik magukat. Mert egyelőre, csak Követi Chaysst, de fogalma sincs, hogy merre van az a Pinty. A piacot megismeri, s mivel nem valami bonyodalmas idáig eljutni, valószínűleg nem fog eltévedni ezután. *
*Hogy Denjaar képben van a Csalogánnyal, Latamiet meglehetősen meglepi. Már elkönyvelte ugyanis, hogy nem tud semmit a kikötőről.*
- Úgy ám. *Bólogat az árbócok számára és hogy milyen nagy dög is az a hajó. Csak szája szegletén látszik egy apró ránc, amitől az egész helyeslés nem közönyösnek, hanem inkább büszkének hat.*
- Kifutott?
~Mi a NYpsos. Két hat még hátra volt.~
- Helyes. *Válaszolja gondolataninak ellenére.*
- Van más híred is róla? Vagy csak ennyit tudsz, amennyit láttál? ~És ami édes kevés.~ *Szegezi sorjában a kérdéseket Denjaarnak. Tengereket idéző szemei az eddigiekhez képest élénknek tűnnek. Hogyne érdekelné, hogy mi hír járja, amellett nyugodt is, hogy az ő kis halászladikjuk nem kerülhet az útjába.*
- Örülj, hogy itt vagy, és nem a tengeren, ha ez igaz. *Jegyzi azért mellé, mert hogy kifutottak, hamarabb a vártnál, arra mutat, hogy az apja dühös. Arra inkább nem gondol, hogy a sokak szemében kemény Lerach kapitány, titkolt atyai megfontolásból hamarabb futtatta ki a hajót, ezzel távolítva el a vágott képűt a szárazföldről. Egyik sem túl jó azoknak, akik most az útjába kerülnek. Hiába, a nőkkel csak a baj van. Ezen pedig tovább nem tud sakkozni.
Meglepi Pashthra határozottsága Chayssal szemben, mikor átadja neki az aranyat. Eddig, mint egy öleb követte őt, most úgy tűnik, a szárnyait próbálgatja. Nem zavarja Latamie-t, remélte, hogy nem marad egy nyámnyila kölyök, és ezek szerint a közegváltozás jót tett neki. Mikor maga mellé engedte, és az egyezségük megköttetett, akkor is a fiúra bízta, hogy mi lesz belőle, és egyelőre úgy tűnik, gyorsan tanul. Vagy csak baromi jól forgatja a lapjait.
Ezen forognak a vörös agytekervényei, és igencsak komoran figyeli a jelenetet annak ellenére, hogy nem bánja a fiú határozottságát. Csak a hűségről ejtett mondatokba mosolyodik bele.
~Helyes.~ Gondolja annak ellenére, hogy ez mindenkinek egyértelmű volt, részéről pedig alapvetően elvárt.
A kikötés körül mindenki kiveszi a részét Latamie is. A Csalogányon egyszerre dolgoztak, és egyszerre nyerészkedtek is. Ez volt a jól működő gépezet alapja. Nem zavarja, ha nő létére rá is hárul bőséges teendő, ehhez a szemlélethez egyébként is hozzá van szokva, annak ellenére, hogy feladatok kiosztásában jó, számonkérésében pedig még inkább.*
- Pash, előbb ezeket vidd, de azért a ládáért, *Mutat a sarokba egy lakatolt faládára.* még vissza kell jönni. Nem marad éjjelre a hajón. *Mutat még rá, de nem akarja azonnal elvinni innen, majd inkább visszajönnek érte. Ha valóban meglesz a hely, ahova beveszik magukat. Mert egyelőre, csak Követi Chaysst, de fogalma sincs, hogy merre van az a Pinty. A piacot megismeri, s mivel nem valami bonyodalmas idáig eljutni, valószínűleg nem fog eltévedni ezután. *
7202. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-10 22:42:35
Üzenet elküldve: 2019-03-10 22:42:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
- Hogyne-hogyne, van itt minden. Tizenöt arany egy napi adag. *Bólogat hevesen Arja kérdésére az árus, de láthatóan a másik dolog sokkal jobban felkeltette az érdeklődését, mint a hideg élelem.
Ahogy hallgatja a lány szavait, úgy kerekedik el a szeme, arcán a hitetlenkedés és a feszült kíváncsiság elegye keveredik.*
- Grifftojás és értékes állatok maradványai? *Kérdi, ösztönösen halkabbra fogja a hangját, ahogy közelebb is hajol a kettőshöz. A szerszámok vásárlására csak bólint, mert teljesen el tudja hinni, hogy ásóval és csákánnyal akarnak kincseket keresni.
Arja elég sokat elárult már, amikor a törpe férfi közbeszól és csendre inti. Az árus is szétnéz, kik hallhatták meg a beszélgetésüket.*
- Egyértelmű, persze-persze. *Bólogat az árus, majd érdeklődve hajol közelebb és kérdi a kettőst.*
- De hogy akarjátok megtalálni azokat a dolgokat. Van valami térképetek vagy valami más? *Egészen felélénkült, a tekintete mohón kutat válaszok után.*
- Én el tudnám adni a kincseket, amiket találtok. Jó pénzért, aranyért, hisz mégiscsak megvannak a kapcsolataim. *Dülleszti ki a mellét, majd újra körbenéz.*
- Vegyetek be a kalandba és osztozunk a hasznon. *Mondja szinte suttogva.
Aztán kiderül, hogy Neniyzonék sem nagyon tudják, hol kezdjék a keresést, amire az árus kicsit bizonytalanná válik.*
- A nevem Dogah. *Viszonozza a bemutatkozást.*
- Talán az erdőben, vagy Erdőmélyén, de az veszélyes hely. Esetleg a hegyekben, de az sem túl biztonságos, ott viszont biztosan találni griffeket. *Úgy mondja, mintha biztos volna benne, de ki tudja, mennyire bízhatnak benne. Ezt Arjának és Neniyzonnak kell eldönteni.*
- Persze, viszek én magamnak ételt, ha kell. Meg van szerszámom is. *Mondja kicsit sértődötten.*
- De hogy akartok találni bármit, ha nem tudjátok, hol keressétek? *Kérdi hol egyikükre, hol másikukra nézve.*
- Hogyne-hogyne, van itt minden. Tizenöt arany egy napi adag. *Bólogat hevesen Arja kérdésére az árus, de láthatóan a másik dolog sokkal jobban felkeltette az érdeklődését, mint a hideg élelem.
Ahogy hallgatja a lány szavait, úgy kerekedik el a szeme, arcán a hitetlenkedés és a feszült kíváncsiság elegye keveredik.*
- Grifftojás és értékes állatok maradványai? *Kérdi, ösztönösen halkabbra fogja a hangját, ahogy közelebb is hajol a kettőshöz. A szerszámok vásárlására csak bólint, mert teljesen el tudja hinni, hogy ásóval és csákánnyal akarnak kincseket keresni.
Arja elég sokat elárult már, amikor a törpe férfi közbeszól és csendre inti. Az árus is szétnéz, kik hallhatták meg a beszélgetésüket.*
- Egyértelmű, persze-persze. *Bólogat az árus, majd érdeklődve hajol közelebb és kérdi a kettőst.*
- De hogy akarjátok megtalálni azokat a dolgokat. Van valami térképetek vagy valami más? *Egészen felélénkült, a tekintete mohón kutat válaszok után.*
- Én el tudnám adni a kincseket, amiket találtok. Jó pénzért, aranyért, hisz mégiscsak megvannak a kapcsolataim. *Dülleszti ki a mellét, majd újra körbenéz.*
- Vegyetek be a kalandba és osztozunk a hasznon. *Mondja szinte suttogva.
Aztán kiderül, hogy Neniyzonék sem nagyon tudják, hol kezdjék a keresést, amire az árus kicsit bizonytalanná válik.*
- A nevem Dogah. *Viszonozza a bemutatkozást.*
- Talán az erdőben, vagy Erdőmélyén, de az veszélyes hely. Esetleg a hegyekben, de az sem túl biztonságos, ott viszont biztosan találni griffeket. *Úgy mondja, mintha biztos volna benne, de ki tudja, mennyire bízhatnak benne. Ezt Arjának és Neniyzonnak kell eldönteni.*
- Persze, viszek én magamnak ételt, ha kell. Meg van szerszámom is. *Mondja kicsit sértődötten.*
- De hogy akartok találni bármit, ha nem tudjátok, hol keressétek? *Kérdi hol egyikükre, hol másikukra nézve.*
7201. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-10 20:09:53
Üzenet elküldve: 2019-03-10 20:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
//Luni, Lau//
- Ha valóban önellátásra leszünk berendezkedve, akkor minél előbb megpróbálok nekikezdeni a kert előkészítésének. *Mondja ki Viel következtetését fennhangon, miután egy ideig az elhangzottakon töpreng. Úgy tűnik, a birtoknak magát kell eltartania – ami jó hír, mert azt feltételezi, hogy a földje alkalmas is rá.
A tündérlány megrendíthetetlen a hitében, ezért még a kétely sem tántorítaná el róla, bár őszintén nem is feltételezi, hogy bárki komolyan venné a szavait. A körülményekhez képest még talán éppen Luni a leginkább hasonló hozzá, az eddig hallottak alapján ő érti meg a legjobban a lány természeti, spirituális kötődését. Viel hálásan rámosolyog.*
- Köszönöm, hogy segítenél! Ezt… Nem várhatom el senkitől. *Mondja kicsit zárkózottabban, zavartan, de szája sarkában apró mosoly jelenik meg.* Inkább megfigyelőként vagyok jelen, hogy jót vigyek a rendes emberek életébe. De ha valakire számíthatok ebben a nemes célban, annak én csak örülni tudok.
~ Bár ilyen egyszerű lenne mindenkivel, aki a földet tapodja ezen a világon. ~ *Gondol a rossz, bűnös emberekre, akik bár most nem vehetik el a kedvét mindattól, amit átél, azért nem árt magát emlékeztetnie rá, miért is jött pontosan, hogy mi az igazság, a béke, és milyen fontos visszaállítani a világ törvényeinek örök igazságát. Figyelmét inkább Luniék barátságának története foglalja le, hogy jó kedve megmaradjon, és közben úgy tűnik, a piacot is megtalálják. Viel egészen elámul a portékák sokaságán, itt se járt még soha. Habár azt gondolta, sokan vannak itt, azért azt nem, hogy ennyien. Nézelődik, de közben figyel is, és a történet végére csillogó szemmel néz Laura.*
- Megmentetted? *Kérdezi áhítattal, fittyet hányva Lau szerénykedésére. El tudja képzelni, hogy a nagy veszedelemben Lau vezetőként pont annyira helyt álljon, mint amennyire a házat el tudta intézni, de ez csupán egy a jelleméből fakadó megérzés. Úgy tűnik, egyáltalán nem helytelen.* Ez nagyon szép dolog, Lau!
- Olyan csodálatos, mikor két ártatlan lélek csak úgy jár-kel a világban, és egyszerre egymásra talál. *Gondolkodik hangosan.* Sokan úgy tartják, ez csak a szerelemnél van így, de van, hogy barátság – vagy testvérség – születik belőle, és van, hogy köztünk és egy gyönyörű gondolat között jön létre ez az eltörhetetlen kapocs. Talán ez lehet a művészet, a hit… *Mosolyog szerényen, hiszen ő maga nem művész, és a hitet sem messziről, imával tölti meg, hanem szeretettel és tettekkel. Gulyásfőzéssel, ha szükséges.*
- Örülök, hogy itt vagytok, és hogy itt vagytok egymásnak. *Mélázgat.* Nekem is van egy barátnőm, valahol nagyon messze. Talán tizenöt mérföld is elválaszthat minket, de a távolság furcsa mód nem tűnik soknak, mert mintha minden különbözőségünk ellenére is egy lélek volnánk. Összetartozunk. *Csengő hangon felnevet, ahogy magában újrajátssza az életük történetét.* Ő mindig segít nekem, ha bajban vagyok, és ha örülök, vele bármikor megoszthatom. És talán butaság, de a legjobban azt szeretem, amikor egymás mellett ülünk, és szólnunk sem kell, anélkül is értjük egymást. Akkor mindig olyan, mintha átölelne valami meleg takaró, vagy mintha a langyos tóvízben fürdenék nyáron. Körülvesz a boldogság.
- Bocsánat, hogy eltereltem a szót… *Kuncog egy kicsit, belegondolva, hogy a többieket talán nem is érdekli az elmélkedése, főleg, mivel másnak egészen furcsa képeket társít hozzá. De ő már csak ilyen. Komolyabbra veszi a szót.* Bízom benne, hogy mostantól számtalan alkalmatok lesz reggeltől beszélgetni. Vagy ha nem is, csak azért nem, mert bőven akad majd teendőnk a ház körül!
- Szerintem hasonló ételeket készítünk, mint ti. *Véli, mert, ahogy látta, a fogadó kínálata sem sokban különbözött a tündérkoszttól.* De nagyon szívesen, sok receptet tudok! Ti tudtok főzni?
- Én mindenképpen a szekérért indulnék először. *Mondja Viel, aki először természetesen a lovacska-barátaira gondol, és alig várja, hogy megismerkedjen a ház új tagjaival.* Már csak azért is, mert a lovaknak is kell vennünk takarmányt, az pedig nem lesz könnyű holmi. Ami a többit illeti… Ha bőven bevásárolunk húsból és bizonyos zöldségekből, azokat el is rakhatjuk, tartósíthatjuk, nem igaz?
*Hirtelen eszébe jut még valami.*
- Közeleg a jó idő, a kertbe néhány magot is érdemes lenne venni, hogy mi magunk termesszünk.
*Bár Viel valóban nem egy termetes személy, a lelkesedése jól látható. Tettre készen dörgöli össze két kis tenyerét, és már indul is a többiek után.*
//Újra úton//
//Luni, Lau//
- Ha valóban önellátásra leszünk berendezkedve, akkor minél előbb megpróbálok nekikezdeni a kert előkészítésének. *Mondja ki Viel következtetését fennhangon, miután egy ideig az elhangzottakon töpreng. Úgy tűnik, a birtoknak magát kell eltartania – ami jó hír, mert azt feltételezi, hogy a földje alkalmas is rá.
A tündérlány megrendíthetetlen a hitében, ezért még a kétely sem tántorítaná el róla, bár őszintén nem is feltételezi, hogy bárki komolyan venné a szavait. A körülményekhez képest még talán éppen Luni a leginkább hasonló hozzá, az eddig hallottak alapján ő érti meg a legjobban a lány természeti, spirituális kötődését. Viel hálásan rámosolyog.*
- Köszönöm, hogy segítenél! Ezt… Nem várhatom el senkitől. *Mondja kicsit zárkózottabban, zavartan, de szája sarkában apró mosoly jelenik meg.* Inkább megfigyelőként vagyok jelen, hogy jót vigyek a rendes emberek életébe. De ha valakire számíthatok ebben a nemes célban, annak én csak örülni tudok.
~ Bár ilyen egyszerű lenne mindenkivel, aki a földet tapodja ezen a világon. ~ *Gondol a rossz, bűnös emberekre, akik bár most nem vehetik el a kedvét mindattól, amit átél, azért nem árt magát emlékeztetnie rá, miért is jött pontosan, hogy mi az igazság, a béke, és milyen fontos visszaállítani a világ törvényeinek örök igazságát. Figyelmét inkább Luniék barátságának története foglalja le, hogy jó kedve megmaradjon, és közben úgy tűnik, a piacot is megtalálják. Viel egészen elámul a portékák sokaságán, itt se járt még soha. Habár azt gondolta, sokan vannak itt, azért azt nem, hogy ennyien. Nézelődik, de közben figyel is, és a történet végére csillogó szemmel néz Laura.*
- Megmentetted? *Kérdezi áhítattal, fittyet hányva Lau szerénykedésére. El tudja képzelni, hogy a nagy veszedelemben Lau vezetőként pont annyira helyt álljon, mint amennyire a házat el tudta intézni, de ez csupán egy a jelleméből fakadó megérzés. Úgy tűnik, egyáltalán nem helytelen.* Ez nagyon szép dolog, Lau!
- Olyan csodálatos, mikor két ártatlan lélek csak úgy jár-kel a világban, és egyszerre egymásra talál. *Gondolkodik hangosan.* Sokan úgy tartják, ez csak a szerelemnél van így, de van, hogy barátság – vagy testvérség – születik belőle, és van, hogy köztünk és egy gyönyörű gondolat között jön létre ez az eltörhetetlen kapocs. Talán ez lehet a művészet, a hit… *Mosolyog szerényen, hiszen ő maga nem művész, és a hitet sem messziről, imával tölti meg, hanem szeretettel és tettekkel. Gulyásfőzéssel, ha szükséges.*
- Örülök, hogy itt vagytok, és hogy itt vagytok egymásnak. *Mélázgat.* Nekem is van egy barátnőm, valahol nagyon messze. Talán tizenöt mérföld is elválaszthat minket, de a távolság furcsa mód nem tűnik soknak, mert mintha minden különbözőségünk ellenére is egy lélek volnánk. Összetartozunk. *Csengő hangon felnevet, ahogy magában újrajátssza az életük történetét.* Ő mindig segít nekem, ha bajban vagyok, és ha örülök, vele bármikor megoszthatom. És talán butaság, de a legjobban azt szeretem, amikor egymás mellett ülünk, és szólnunk sem kell, anélkül is értjük egymást. Akkor mindig olyan, mintha átölelne valami meleg takaró, vagy mintha a langyos tóvízben fürdenék nyáron. Körülvesz a boldogság.
- Bocsánat, hogy eltereltem a szót… *Kuncog egy kicsit, belegondolva, hogy a többieket talán nem is érdekli az elmélkedése, főleg, mivel másnak egészen furcsa képeket társít hozzá. De ő már csak ilyen. Komolyabbra veszi a szót.* Bízom benne, hogy mostantól számtalan alkalmatok lesz reggeltől beszélgetni. Vagy ha nem is, csak azért nem, mert bőven akad majd teendőnk a ház körül!
- Szerintem hasonló ételeket készítünk, mint ti. *Véli, mert, ahogy látta, a fogadó kínálata sem sokban különbözött a tündérkoszttól.* De nagyon szívesen, sok receptet tudok! Ti tudtok főzni?
- Én mindenképpen a szekérért indulnék először. *Mondja Viel, aki először természetesen a lovacska-barátaira gondol, és alig várja, hogy megismerkedjen a ház új tagjaival.* Már csak azért is, mert a lovaknak is kell vennünk takarmányt, az pedig nem lesz könnyű holmi. Ami a többit illeti… Ha bőven bevásárolunk húsból és bizonyos zöldségekből, azokat el is rakhatjuk, tartósíthatjuk, nem igaz?
*Hirtelen eszébe jut még valami.*
- Közeleg a jó idő, a kertbe néhány magot is érdemes lenne venni, hogy mi magunk termesszünk.
*Bár Viel valóban nem egy termetes személy, a lelkesedése jól látható. Tettre készen dörgöli össze két kis tenyerét, és már indul is a többiek után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056