Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 351 (7001. - 7020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7020. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-26 19:31:09
Üzenet elküldve: 2018-09-26 19:31:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, hogy a nőt nem igazán érdekli a téma, így nem is fejti ki jobban. Ki lehet, és ki tudná, de minek? Hogy magába beszéljen, más pedig kukán hallgatja?*
- Akkor ebben egyet értünk.
*Bólint.
Nézi a borosüveget, már csak egy adag van benne, de úgy dönt, egyelőre neki elég lesz az italból. Megissza azt, ami a pohárban van, a többit majd későbbre hagyják. Vagy itt.*
- Ezt most inkább nem veszem magara.
*Szólal meg egy kicsit komorabban, hiszen most mondták a szemébe, hogy önző és kapzsi.
A gondolatai más körül kezdenek járni, nem törődik a sértéssel, kijutott neki mostanában bőven belőle. Némán a kiürült tányérjára mered, miközben újra a húgára gondol. Vajon mi lehet vele?*
- Kizárt, hogy életben maradt, ugye?
*Ez inkább csak költői kérdés.*
- Hatok óta egyedül, minden nélkül, miközben a gazdagokra vadásznak szegények. Ő nem...
*Alig találja a szavakat, amik leírhatnák a gondolatait.*
~Csakis ő volt nekem. Csak ő. Nem maradt senkim sem.~
- Ő tipikus nemes kisasszony.
*Ebből a nő talán érteni fogja, hogy mire gondol. Alenia képtelen lenne túlélni víz és étel nélkül egyedül, egy lázadás közepén, miközben az egyik karja nincs meg.*
- Nem megyünk el egy nyugodtabb helyre? Mondjuk a Templomkertbe, vagy... Vagy a Holdudvarba. Persze csak ha ráérsz még, és nem zavarok. Jól esik most a... Társaság.
*Úgy tűnik, hogy a nőt nem igazán érdekli a téma, így nem is fejti ki jobban. Ki lehet, és ki tudná, de minek? Hogy magába beszéljen, más pedig kukán hallgatja?*
- Akkor ebben egyet értünk.
*Bólint.
Nézi a borosüveget, már csak egy adag van benne, de úgy dönt, egyelőre neki elég lesz az italból. Megissza azt, ami a pohárban van, a többit majd későbbre hagyják. Vagy itt.*
- Ezt most inkább nem veszem magara.
*Szólal meg egy kicsit komorabban, hiszen most mondták a szemébe, hogy önző és kapzsi.
A gondolatai más körül kezdenek járni, nem törődik a sértéssel, kijutott neki mostanában bőven belőle. Némán a kiürült tányérjára mered, miközben újra a húgára gondol. Vajon mi lehet vele?*
- Kizárt, hogy életben maradt, ugye?
*Ez inkább csak költői kérdés.*
- Hatok óta egyedül, minden nélkül, miközben a gazdagokra vadásznak szegények. Ő nem...
*Alig találja a szavakat, amik leírhatnák a gondolatait.*
~Csakis ő volt nekem. Csak ő. Nem maradt senkim sem.~
- Ő tipikus nemes kisasszony.
*Ebből a nő talán érteni fogja, hogy mire gondol. Alenia képtelen lenne túlélni víz és étel nélkül egyedül, egy lázadás közepén, miközben az egyik karja nincs meg.*
- Nem megyünk el egy nyugodtabb helyre? Mondjuk a Templomkertbe, vagy... Vagy a Holdudvarba. Persze csak ha ráérsz még, és nem zavarok. Jól esik most a... Társaság.
7019. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-25 22:38:36
Üzenet elküldve: 2018-09-25 22:38:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kezd kicsit feszült lenni, pedig sokkal logikusabb lenne az, ha nem lenne feszült. Ha az öccse hónapokig elvolt az utolsó levele óta, akkor pár napig még valószínűleg meg lesz. Vagy ha meghalt, azon már nem lehet segíteni. Esélytelen, hogy a druida keresgélésének gyorsaságán múljon a fiú élete.
A Piactéren nagy a tömeg, tökéletes ahhoz, hogy szimpatikusnak tűnő embereket kérdezgessen a testvére holléte felől. Sajnos akárhány személyt megkérdez, egyik sem tud érdemi választ adni, ezért Ertatsnoy csak egyre szomorúbban baktat a sorok között, egészen addig, amíg észre nem vesz valamit. Azaz valakiket Állatokat!
Fiatal, lelkes druidaként rögtön megáll. Az arcára széles mosoly kerül, ahogyan a lovakat, szamarakat, kecskéket és csirkéket, és egyebeket nézegeti. Közben pedig észrevesz valamit. Azaz valakit. Egy hatalmas, bozontos kutyát, akinek a szeme is alig látszódik ki a sűrű bundája alól.
Szinte azonnal beleszeret. Ha már medvét nem foghatott, mert Bajdi és Zara nem engedte, egy hűséges kutyája még lehet.
Gyorsan lerendezik a vásárlást a kereskedővel, megbeszélik a legalapvetőbb dolgokat (mi a neve az állatnak, milyen fajta, hogy szokott viselkedni stb.), utána pedig máris 237 arany kerül Mesélő (Daidalos) markába.
*
- Köszönöm!
*Lelkendezik a kereskedőnek, majd maga mellé veszi új legjobb barátját, és együtt indulnak tovább a testvérkereső járatukon.*
A Piactéren nagy a tömeg, tökéletes ahhoz, hogy szimpatikusnak tűnő embereket kérdezgessen a testvére holléte felől. Sajnos akárhány személyt megkérdez, egyik sem tud érdemi választ adni, ezért Ertatsnoy csak egyre szomorúbban baktat a sorok között, egészen addig, amíg észre nem vesz valamit. Azaz valakiket Állatokat!
Fiatal, lelkes druidaként rögtön megáll. Az arcára széles mosoly kerül, ahogyan a lovakat, szamarakat, kecskéket és csirkéket, és egyebeket nézegeti. Közben pedig észrevesz valamit. Azaz valakit. Egy hatalmas, bozontos kutyát, akinek a szeme is alig látszódik ki a sűrű bundája alól.
Szinte azonnal beleszeret. Ha már medvét nem foghatott, mert Bajdi és Zara nem engedte, egy hűséges kutyája még lehet.
Gyorsan lerendezik a vásárlást a kereskedővel, megbeszélik a legalapvetőbb dolgokat (mi a neve az állatnak, milyen fajta, hogy szokott viselkedni stb.), utána pedig máris 237 arany kerül Mesélő (Daidalos) markába.
*- Köszönöm!
*Lelkendezik a kereskedőnek, majd maga mellé veszi új legjobb barátját, és együtt indulnak tovább a testvérkereső járatukon.*
7018. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-25 22:23:43
Üzenet elküldve: 2018-09-25 22:23:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Aha.
*Hagyja rá a felejtés témáját a másikra. Még mindig nincs teljesen bizodalma a borhoz, de a kíváncsisága megint erősebb. S látva, hogy Aleimord sokkal többet vesz magához, megint kóstolgatni kezdi. Kíváncsi, vajon mindenre emlékezni fog-e utána, hogy megitta az egész pohárral. Persze honnan tudhatná? Talán már mostanra elfelejtett valamit a gondjai közül. De ahogy sorra kezdi őket venni, nem támad hiányérzete. Ezen a ponton leteszi a pohár felénél kevesebb italt. Ha valamit másképp érez, akkor az a különös melegség és dekoncentráció, ami még a korábbi kortyokból ered. Fél pohártól hamarosan kezdi úgy érezni, mintha víz alatt lenne a feje. Mintha egy kicsit lassabban érzékelne és valahogy tompábban. Csak egy kicsit, de érzi a különbséget, hiszen egész életében saját lénye és teste jelzéseinek figyelmére és elnyomására tanították. Ezt a tompaságot is megpróbálja legyűrni, de valahogy nem megy.
Az első szavak biztatóak a Rendről. De aztán bonyolulttá válik a magyarázat, a lelkesedés eltűnik a szeméből. Mert azt hamar leszűri, hogy ez nem az a fajta rend, amiben ő reménykedett. És nem is az a fajta, amit a hálófülkéjében és a konyhán kellett tartania. Figyel ő továbbra is, de a fonalat útközben elveszti. Sosem volt igazán okos, ahhoz ért, amire tanították. Vagy mondhatni a kemény fejébe verték. Márpedig kereskedelmet nem vertek. Ki-kiragad egy-egy mondatfoszlányt, ami ismerősen cseng, de így elsőre nem igazán fogja fel az egészet. Szóval először erre is a minden helyzetben tökéletes válaszát adja.*
- Aha.
*Ám ezúttal hozzátesz valamit a saját gondolataiból is, amik éppen borködben úsznak.*
- Tényleg nehéz munkát találni. De szerintem se jó pénzt osztani.
*Megint maszatol kicsit az étellel, de inkább csak pótcselekvésként, s tán az alkohol filozofálásra buzdító hatása szólal meg belőle.*
- Én nem gondolom, hogy azok a gazdagok vagy vezetők gonoszak lennének. Inkább önzők és kapzsik. Az igazi gonoszság számomra mást jelent. Ártó szándékot. Aki önző, nem azért az, hogy másnak rossz legyen, hanem hogy neki jó.
*Maga sem tudja, honnan jön ez a sok gondolat, de nyilván rendtársaitól és a pohárból, mely köré most már szinte ismerősen fonódnak az ujjai. Már nem is érzi annyira erősnek, mint először.*
- De a szegények se várhatják el, hogy más tegyen értük. Az életben mindenkinek meg kellene dolgoznia azért, amije van.
*Különösen azok után, hogy neki muszáj.*
- Aha.
*Hagyja rá a felejtés témáját a másikra. Még mindig nincs teljesen bizodalma a borhoz, de a kíváncsisága megint erősebb. S látva, hogy Aleimord sokkal többet vesz magához, megint kóstolgatni kezdi. Kíváncsi, vajon mindenre emlékezni fog-e utána, hogy megitta az egész pohárral. Persze honnan tudhatná? Talán már mostanra elfelejtett valamit a gondjai közül. De ahogy sorra kezdi őket venni, nem támad hiányérzete. Ezen a ponton leteszi a pohár felénél kevesebb italt. Ha valamit másképp érez, akkor az a különös melegség és dekoncentráció, ami még a korábbi kortyokból ered. Fél pohártól hamarosan kezdi úgy érezni, mintha víz alatt lenne a feje. Mintha egy kicsit lassabban érzékelne és valahogy tompábban. Csak egy kicsit, de érzi a különbséget, hiszen egész életében saját lénye és teste jelzéseinek figyelmére és elnyomására tanították. Ezt a tompaságot is megpróbálja legyűrni, de valahogy nem megy.
Az első szavak biztatóak a Rendről. De aztán bonyolulttá válik a magyarázat, a lelkesedés eltűnik a szeméből. Mert azt hamar leszűri, hogy ez nem az a fajta rend, amiben ő reménykedett. És nem is az a fajta, amit a hálófülkéjében és a konyhán kellett tartania. Figyel ő továbbra is, de a fonalat útközben elveszti. Sosem volt igazán okos, ahhoz ért, amire tanították. Vagy mondhatni a kemény fejébe verték. Márpedig kereskedelmet nem vertek. Ki-kiragad egy-egy mondatfoszlányt, ami ismerősen cseng, de így elsőre nem igazán fogja fel az egészet. Szóval először erre is a minden helyzetben tökéletes válaszát adja.*
- Aha.
*Ám ezúttal hozzátesz valamit a saját gondolataiból is, amik éppen borködben úsznak.*
- Tényleg nehéz munkát találni. De szerintem se jó pénzt osztani.
*Megint maszatol kicsit az étellel, de inkább csak pótcselekvésként, s tán az alkohol filozofálásra buzdító hatása szólal meg belőle.*
- Én nem gondolom, hogy azok a gazdagok vagy vezetők gonoszak lennének. Inkább önzők és kapzsik. Az igazi gonoszság számomra mást jelent. Ártó szándékot. Aki önző, nem azért az, hogy másnak rossz legyen, hanem hogy neki jó.
*Maga sem tudja, honnan jön ez a sok gondolat, de nyilván rendtársaitól és a pohárból, mely köré most már szinte ismerősen fonódnak az ujjai. Már nem is érzi annyira erősnek, mint először.*
- De a szegények se várhatják el, hogy más tegyen értük. Az életben mindenkinek meg kellene dolgoznia azért, amije van.
*Különösen azok után, hogy neki muszáj.*
7017. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:01:52
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:01:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron, Loralyss//
*Nem rejti el csalódottságát, amikor a második kör már nem neki kedvez. A bájos ajkacskák durcásan biggyednek, főleg, hogy még a keverés előnye is kikerül a kezéből.*
- De az ~ajándék volt.~
*Elharapja ajkán a tiltakozást. Kicsit sincs kedve megválni attól a tőrtől, de méltóságán aluli volna most megfutamodni. Kénytelen-kelletlen bólint a tétre. Pillantása aggodalmasan figyeli, ahogy fivére kényelmesen paklit kever.
A szerencse csak akkor igazán jó társ, ha az ember csal. A következő leosztásnál kénytelen a semmibe kapaszkodni, illetve a játékban szerzett tapasztalatába. Ha úgy vesszük, igazából nem is kéne túlzottan aggódnia... hihetné. Ahogy azonban a lapok forogni kezdenek az ujjaik között, Heilgron hamar rácáfol húga tapasztalati előnyére.
A csúfos vereség szikrákat gyújt az önérzetes tekintetben, de igyekszik méltósággal viselni.*
- Ha nem ismernélek, megfordulna a fejemben, hogy csalsz, drága bátyám *mondja foghegyről szurkálódva a maga cukros-nyájas modorában. Pont elég jól ismeri hozzá Heilgront, hogy tudja, gátlástalanul nyúl csaláshoz, ha alkalma nyílik rá. Ezúttal azonban nem tudta rajtakapni. Vagy ennyire jó (ami felettébb kínos lenne), vagy a szerencse nyúlt fivére a hóna alá. Mindenesetre Loralyss nem igyekszik, hogy kiszolgáltassa a nyereményt. Egészen olybá tűnik, a vereség annyira felzaklatta, hogy egyszerűen kiment a fejéből ez az apróság. A kártyákért nyúl, hogy újra pakliba rendezze őket.*
*Nem rejti el csalódottságát, amikor a második kör már nem neki kedvez. A bájos ajkacskák durcásan biggyednek, főleg, hogy még a keverés előnye is kikerül a kezéből.*
- De az ~ajándék volt.~
*Elharapja ajkán a tiltakozást. Kicsit sincs kedve megválni attól a tőrtől, de méltóságán aluli volna most megfutamodni. Kénytelen-kelletlen bólint a tétre. Pillantása aggodalmasan figyeli, ahogy fivére kényelmesen paklit kever.
A szerencse csak akkor igazán jó társ, ha az ember csal. A következő leosztásnál kénytelen a semmibe kapaszkodni, illetve a játékban szerzett tapasztalatába. Ha úgy vesszük, igazából nem is kéne túlzottan aggódnia... hihetné. Ahogy azonban a lapok forogni kezdenek az ujjaik között, Heilgron hamar rácáfol húga tapasztalati előnyére.
A csúfos vereség szikrákat gyújt az önérzetes tekintetben, de igyekszik méltósággal viselni.*
- Ha nem ismernélek, megfordulna a fejemben, hogy csalsz, drága bátyám *mondja foghegyről szurkálódva a maga cukros-nyájas modorában. Pont elég jól ismeri hozzá Heilgront, hogy tudja, gátlástalanul nyúl csaláshoz, ha alkalma nyílik rá. Ezúttal azonban nem tudta rajtakapni. Vagy ennyire jó (ami felettébb kínos lenne), vagy a szerencse nyúlt fivére a hóna alá. Mindenesetre Loralyss nem igyekszik, hogy kiszolgáltassa a nyereményt. Egészen olybá tűnik, a vereség annyira felzaklatta, hogy egyszerűen kiment a fejéből ez az apróság. A kártyákért nyúl, hogy újra pakliba rendezze őket.*
7016. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-24 22:52:53
Üzenet elküldve: 2018-09-24 22:52:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Sokan túl gyávák megküzdeni a múlttal.
*Mondja nemes egyszerűséggel a felejtéssel kapcsolatban.*
- Ahelyett, hogy megküzdenének a fájdalmaikkal, és megerősödnének, elmenekülnek tőlük. Túl gyávák. Az alkohol segít nekik felejteni.
*Lassan befejezi az ételt, már csak néhány falat van hátra.*
- Pedig kis mértékben tényleg jót tesz. Megerősít, hogy ritkábban kapj el betegségeket, a hidegben pedig felmelegít. Fertőtleníti a sebet. De ha túlzásba viszünk egy orvosságot, az méreggé válik, legyen az bármi.
*Ezt nem is folytatja tovább, biztos tudja Zeya, hogy milyen az, ha valaki egy orvosságból túl sokat vesz be. Vagy ha nem, hát el tudja képzelni.*
- A Rendünk?
*Meglepi, hogy a lányt ez érdekli, hiszen nem tűnik olyannak, aki érdeklődik a kereskedelem, és a politika iránt, de ha többet akar megtudni róla, akkor nem áll az útjába.*
- Igen, itt éltünk, a Gazdagnegyedben. Én szedtem magam mellé az embereket. Olyan...
*Próbál úgy fogalmazni, hogy az is értse, hogy mit mondd, aki nem jártas az üzletben.*
- Szóval, ha árulsz valamit, mondjuk... Mondjuk ruhát! Mi nem ezzel foglalkoztunk, de ez egy jó példa. A ruhát valakinek meg kell varrnia, ehhez emberek kellenek. Mi, legalábbis én, mindig a szegénynegyedben lévők közül kerestem embereket, így nekik lett pénzük. A pénzt itt, a városban költötték el, ami jót tesz a kereskedelemnek. Ha a kereskedelem beindul, akkor több ruhát adunk el, ha többet adunk el, többet kell gyártani, új dolgozók kellenek, akiknek szintén lesz pénzük, és így tovább.
*Halkan sóhajt. Tudja, hogy ez nem hangzik túl jól, de hosszú távon ez lett volna a legbiztonságosabb.*
- Mi csak így segíthettünk rajtuk. Sok nemesi ház fogott össze, segítettük egymást, szóval képzeld el azt, amit az előbb mondtam, csak több házzal, több családdal. Ha a szegényeknek a kezébe adjuk az aranyat csak úgy, minden egyes nap, akkor elkényelmesednek, és elvárják, hogy eltartsuk őket, és ez nem csak azért nem jó, mert mi dolgozunk érte, amíg ők nem tesznek semmit. Ha mindenki csak úgy kapja az aranyat, nem lesz, ki dolgozzon, nem lesz termék, amit el lehet adni, és így tovább.
*Az étel maradékát - amit beszéd közben eszegetett meg -, leöblíti egy kis borral, majd folytatja.*
- Mi így tudtunk segíteni, de a tanács a mi munkák eredményét is begyűjtötte, és a saját zsebébe rakta. A Rendtagok most nincsenek a városban. Néhányan egy barátomnál vannak, mások a Vashegyre mentek. Ha újra biztonságos lesz a város, akkor értük megyek. És majd... Majd kitaláljuk, hogy mi lesz.
- Sokan túl gyávák megküzdeni a múlttal.
*Mondja nemes egyszerűséggel a felejtéssel kapcsolatban.*
- Ahelyett, hogy megküzdenének a fájdalmaikkal, és megerősödnének, elmenekülnek tőlük. Túl gyávák. Az alkohol segít nekik felejteni.
*Lassan befejezi az ételt, már csak néhány falat van hátra.*
- Pedig kis mértékben tényleg jót tesz. Megerősít, hogy ritkábban kapj el betegségeket, a hidegben pedig felmelegít. Fertőtleníti a sebet. De ha túlzásba viszünk egy orvosságot, az méreggé válik, legyen az bármi.
*Ezt nem is folytatja tovább, biztos tudja Zeya, hogy milyen az, ha valaki egy orvosságból túl sokat vesz be. Vagy ha nem, hát el tudja képzelni.*
- A Rendünk?
*Meglepi, hogy a lányt ez érdekli, hiszen nem tűnik olyannak, aki érdeklődik a kereskedelem, és a politika iránt, de ha többet akar megtudni róla, akkor nem áll az útjába.*
- Igen, itt éltünk, a Gazdagnegyedben. Én szedtem magam mellé az embereket. Olyan...
*Próbál úgy fogalmazni, hogy az is értse, hogy mit mondd, aki nem jártas az üzletben.*
- Szóval, ha árulsz valamit, mondjuk... Mondjuk ruhát! Mi nem ezzel foglalkoztunk, de ez egy jó példa. A ruhát valakinek meg kell varrnia, ehhez emberek kellenek. Mi, legalábbis én, mindig a szegénynegyedben lévők közül kerestem embereket, így nekik lett pénzük. A pénzt itt, a városban költötték el, ami jót tesz a kereskedelemnek. Ha a kereskedelem beindul, akkor több ruhát adunk el, ha többet adunk el, többet kell gyártani, új dolgozók kellenek, akiknek szintén lesz pénzük, és így tovább.
*Halkan sóhajt. Tudja, hogy ez nem hangzik túl jól, de hosszú távon ez lett volna a legbiztonságosabb.*
- Mi csak így segíthettünk rajtuk. Sok nemesi ház fogott össze, segítettük egymást, szóval képzeld el azt, amit az előbb mondtam, csak több házzal, több családdal. Ha a szegényeknek a kezébe adjuk az aranyat csak úgy, minden egyes nap, akkor elkényelmesednek, és elvárják, hogy eltartsuk őket, és ez nem csak azért nem jó, mert mi dolgozunk érte, amíg ők nem tesznek semmit. Ha mindenki csak úgy kapja az aranyat, nem lesz, ki dolgozzon, nem lesz termék, amit el lehet adni, és így tovább.
*Az étel maradékát - amit beszéd közben eszegetett meg -, leöblíti egy kis borral, majd folytatja.*
- Mi így tudtunk segíteni, de a tanács a mi munkák eredményét is begyűjtötte, és a saját zsebébe rakta. A Rendtagok most nincsenek a városban. Néhányan egy barátomnál vannak, mások a Vashegyre mentek. Ha újra biztonságos lesz a város, akkor értük megyek. És majd... Majd kitaláljuk, hogy mi lesz.
7015. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:52:30
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:52:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Jobb?~
*Néz értetlenül a pohárra, aminek negyedét fogyasztotta el eddig, és megpróbálja elképzelni, mitől lehet egy bor jobb, mint a másik. Nem állítja, hogy kifejezetten itatja magát, mármint így életének első borkóstolására és az ő ízlésére való tekintettel erősnek érzi. Ám ha valaki, hát ő tényleg nem élvezetből iszik, pedig a vizet még szereti is. Csak más okból. A témát hamar elveti, mikor a búfelejtés kerül szóba, amire meglepetten felkapja a fejét.*
- Elfelejteni? Miért akarnám?
*Bizalmatlanul pillant vissza poharára, amiben mintha varázslatot sejtene.*
- Veszélyes lenne olyasmit elfelejteni, ami gondot okoz...
*Később a férfi tréfája megint félresiklik kellemes, bár megjátszott mosolya ellenére is, ezúttal már neheztelőn néz fel rá Zeya. A nemes nincs tudatában, hogy korábban egyetlen mondatban közölte, hogy sokkal többet tudhatott magáénak, mint ami a szerzetesnőnek valaha kijárt. Ez még önmagában nem lenne gond, de fájó ponton éri vele, amivel mindig könnyen kitér a sodrából. Főként összehasonlítva egy ízetlen fogással. Ezúttal Zeyának erővel kell leeresztenie a tekintetét, hogy feldúltságát leszorítsa, de közben csak turkálja az ételt. Szerencsére eszébe jut, hogy Aleimord is sokat vesztett, ezért a haragja ismét csitulni kezd. Előbukkan mestere egyik bölcselkedése a fejében, amit mindig gyűlölt meghallgatni, mert ha valaki hangulata lent van, keserű dolog, ha alázatra kívánják fogni. Most mégis úgy érzi, ki kell mondania őket halkan. Anélkül, hogy felnézne.*
- Némely dolgok vannak, mások nincsenek. A Nincs mindig fáj, a Van pedig túl természetes.
*Még ha továbbhaladnak is e fonalon, végül csakugyan visszatalál szokásos hangjához és sosem tökéletes békéjéhez, majd érdekelni kezdi a felkelés megkezdett témája. Nem sokat ért belőle, vagyis nem igazán, hiszen a politikánál kevés dolog áll távolabb tőle, de azért figyelmesen hallgat. Például a Rend említését egészen máshogy értelmezi, el is kerekednek rajta a szemei. A férfi nem tűnik szerzetesnek, de ha kapcsolatban áll velük, valahogy máris nagyot nő a szemében. Ráadásul a kapzsi városvezetők említésével kedvezőbb színezetet kap a társaság. Elfeledkezik az evésről, annyira igyekszik érteni a hallottakat. Akkor is, ha Aleimord éppen nem beszél, az új ismereteket forgatja magában, nem a zöldséget a szájában. A Házmester említése összezavarja a végén, de egyelőre nem foglalkozik vele. Óvatosan visszakérdez.*
- Ez a Rend... itt él a városban?
*Teszi fel az őt leginkább érdeklő kérdést enyhén reménykedőn csillogó szemekkel, bár a hangja nem tér el a semlegestől. Ha itt szerzetesek élnek, talán csatlakozhatna hozzájuk. Ha ráadásul építő tevékenységet folytatnak, a mesterének se lehetne kifogása ellene. Még a lélegzetét is visszafojtja a válaszra várva.*
~Jobb?~
*Néz értetlenül a pohárra, aminek negyedét fogyasztotta el eddig, és megpróbálja elképzelni, mitől lehet egy bor jobb, mint a másik. Nem állítja, hogy kifejezetten itatja magát, mármint így életének első borkóstolására és az ő ízlésére való tekintettel erősnek érzi. Ám ha valaki, hát ő tényleg nem élvezetből iszik, pedig a vizet még szereti is. Csak más okból. A témát hamar elveti, mikor a búfelejtés kerül szóba, amire meglepetten felkapja a fejét.*
- Elfelejteni? Miért akarnám?
*Bizalmatlanul pillant vissza poharára, amiben mintha varázslatot sejtene.*
- Veszélyes lenne olyasmit elfelejteni, ami gondot okoz...
*Később a férfi tréfája megint félresiklik kellemes, bár megjátszott mosolya ellenére is, ezúttal már neheztelőn néz fel rá Zeya. A nemes nincs tudatában, hogy korábban egyetlen mondatban közölte, hogy sokkal többet tudhatott magáénak, mint ami a szerzetesnőnek valaha kijárt. Ez még önmagában nem lenne gond, de fájó ponton éri vele, amivel mindig könnyen kitér a sodrából. Főként összehasonlítva egy ízetlen fogással. Ezúttal Zeyának erővel kell leeresztenie a tekintetét, hogy feldúltságát leszorítsa, de közben csak turkálja az ételt. Szerencsére eszébe jut, hogy Aleimord is sokat vesztett, ezért a haragja ismét csitulni kezd. Előbukkan mestere egyik bölcselkedése a fejében, amit mindig gyűlölt meghallgatni, mert ha valaki hangulata lent van, keserű dolog, ha alázatra kívánják fogni. Most mégis úgy érzi, ki kell mondania őket halkan. Anélkül, hogy felnézne.*
- Némely dolgok vannak, mások nincsenek. A Nincs mindig fáj, a Van pedig túl természetes.
*Még ha továbbhaladnak is e fonalon, végül csakugyan visszatalál szokásos hangjához és sosem tökéletes békéjéhez, majd érdekelni kezdi a felkelés megkezdett témája. Nem sokat ért belőle, vagyis nem igazán, hiszen a politikánál kevés dolog áll távolabb tőle, de azért figyelmesen hallgat. Például a Rend említését egészen máshogy értelmezi, el is kerekednek rajta a szemei. A férfi nem tűnik szerzetesnek, de ha kapcsolatban áll velük, valahogy máris nagyot nő a szemében. Ráadásul a kapzsi városvezetők említésével kedvezőbb színezetet kap a társaság. Elfeledkezik az evésről, annyira igyekszik érteni a hallottakat. Akkor is, ha Aleimord éppen nem beszél, az új ismereteket forgatja magában, nem a zöldséget a szájában. A Házmester említése összezavarja a végén, de egyelőre nem foglalkozik vele. Óvatosan visszakérdez.*
- Ez a Rend... itt él a városban?
*Teszi fel az őt leginkább érdeklő kérdést enyhén reménykedőn csillogó szemekkel, bár a hangja nem tér el a semlegestől. Ha itt szerzetesek élnek, talán csatlakozhatna hozzájuk. Ha ráadásul építő tevékenységet folytatnak, a mesterének se lehetne kifogása ellene. Még a lélegzetét is visszafojtja a válaszra várva.*
7014. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-24 13:06:20
Üzenet elküldve: 2018-09-24 13:06:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Útra készülve - Hajnal//
* Még az érzései uralják, mikor előbukkan a szegénynegyed felől. Hiába a pénzosztás, igazából semmit nem tett, amivel érdemben javított volna a szerencsétlenek helyzetén. Reméli legalább nem verik őket meg, amikor elveszik tőlük a pénzt. A piacon sétálva próbálja a gondolatait az utazás felé fordítani. Végigsétál a sorok között, ideje felméri a kínálatot és az árakat. Utál ugyanazért a dologért többet fizetni, csak mert lusta volt végigmenni néhány lépést. Talán az előző óra teszi, de most azon veszi észre magát, hogy nem az árakat, inkább az árusokat figyeli. Itt egy nénike, aki bár kisebb almákat árul és talán nem is friss annyira mint a többi. Ott egy másik, aki szintén elég toprongyos, de olyan készlete van, hogy egy négytelkes gyümölcsös gazda is megirigyelhetné. ~ Fogadjunk, hogy ha elmegyek előttük, az első néne csöndesen vár, a második meg olyan virnyákolásba kezd a tizenkét éhes szájról, meg végítéletről, meg éhhalálról, hogy egy tüzelő macska is elbujdosna irigységében. ~*
- Jól van-jól van, majd visszajövök néném. * - menekül vigyorogva, mikor a varjúként káráló némber almáiból, hogy-hogy nem úgy sikerül kivenni az egyik alsót, hogy a kupac szétgurul. Ő a sajátját ugyan visszatette nehogy megvádolják valamivel, de volt ott egy két élelmes éhenkórász, aki segített visszapakolni az asztalra a gyümölcsöt, Bízik benne, pár alma a zsebekbe is került. Mikor gyerekként az utcákat rótta és nyálcsorgatva állt az ilyen pultok mellett, ő bizony hálás volt a hasonló segítségért. Lassan körbeér és fejben végigveszi a kínálatot és a szükségeit. A nénikétől vesz pár napi hideg élelmet, almát és a köteg növényről is kideríti, hogy sebgyógyításra jó. Nem ért hozzá, de feltételezi, hogy Zeya igen, így abból is vásárol. A szokásos vásárlásaival ellentétben, ezúttal örömmel adja át az 57 aranyat Mesélő (Nyíl) kezébe. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 13:08:01
* Még az érzései uralják, mikor előbukkan a szegénynegyed felől. Hiába a pénzosztás, igazából semmit nem tett, amivel érdemben javított volna a szerencsétlenek helyzetén. Reméli legalább nem verik őket meg, amikor elveszik tőlük a pénzt. A piacon sétálva próbálja a gondolatait az utazás felé fordítani. Végigsétál a sorok között, ideje felméri a kínálatot és az árakat. Utál ugyanazért a dologért többet fizetni, csak mert lusta volt végigmenni néhány lépést. Talán az előző óra teszi, de most azon veszi észre magát, hogy nem az árakat, inkább az árusokat figyeli. Itt egy nénike, aki bár kisebb almákat árul és talán nem is friss annyira mint a többi. Ott egy másik, aki szintén elég toprongyos, de olyan készlete van, hogy egy négytelkes gyümölcsös gazda is megirigyelhetné. ~ Fogadjunk, hogy ha elmegyek előttük, az első néne csöndesen vár, a második meg olyan virnyákolásba kezd a tizenkét éhes szájról, meg végítéletről, meg éhhalálról, hogy egy tüzelő macska is elbujdosna irigységében. ~*
- Jól van-jól van, majd visszajövök néném. * - menekül vigyorogva, mikor a varjúként káráló némber almáiból, hogy-hogy nem úgy sikerül kivenni az egyik alsót, hogy a kupac szétgurul. Ő a sajátját ugyan visszatette nehogy megvádolják valamivel, de volt ott egy két élelmes éhenkórász, aki segített visszapakolni az asztalra a gyümölcsöt, Bízik benne, pár alma a zsebekbe is került. Mikor gyerekként az utcákat rótta és nyálcsorgatva állt az ilyen pultok mellett, ő bizony hálás volt a hasonló segítségért. Lassan körbeér és fejben végigveszi a kínálatot és a szükségeit. A nénikétől vesz pár napi hideg élelmet, almát és a köteg növényről is kideríti, hogy sebgyógyításra jó. Nem ért hozzá, de feltételezi, hogy Zeya igen, így abból is vásárol. A szokásos vásárlásaival ellentétben, ezúttal örömmel adja át az 57 aranyat Mesélő (Nyíl) kezébe.
* A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 13:08:01
7013. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:22:28
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:22:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Van ennél jobb is.
*Int a pohár bor felé a nő előtt.*
- Sőt, ez egy gyenge minőség. De ha tényleg nem iszol túl gyakran alkoholt, akkor annál a pohárnál többet nem ajánlok. Kivéve persze, ha van egy problémád, amit el szeretnél felejteni.
*Ő maga kicsit jobban bírja az italt, nem véletlenül, így hát gyorsan eliszogatja a pohár tartalmát, majd újra tölt magának. Persze az üveg még mindig elérhető a nő számára, ha inni kívánna, Aleimord bizony nem áll az útjába, sőt, ha kér, még tölt is neki.
Miközben esznek, a nő szinte begubózik. Csendes, alig beszél, szerény... Mint egy még ki nem nyílt virág. Aleimord nagyon kíváncsi, hogy mi lehet a felszín alatt, ki is lehet valójában az a Zeya.*
- Hát, nekem is csak ez jutott.
*Próbája mosolyogva elviccelni a dolgot, bár a lelke mélyén bizony nem mosolyog. Nagy meglepetésére Zeya mégis megszólal.*
- Igen, azért.
*Feleli őszintén, aprót bólint is közben.*
- Tudod, a Renddel elég nehezen tudtuk fenntartani a színvonalat, miközben a város vezetői csak loptak.
*Eszik pár falatot, mielőtt folytatná, különösen ügyel rá, hogy ne legyen étel a szájában, miközben beszél.*
- Nem minden nemes gonosz. Mi azon dolgoztunk, hogy legyen rendes munkahelye a szegényeknek, legyen mint enniük, legyen ruhájuk. Ehhez bonyolult üzleti stratégia kell.
*Halkan sóhajt.*
- De egy ilyen Rend nem mindig tud változtatni a dolgokon, főleg akkor, mikor a város vezetősége folyamatosan keresztbe tesz a munkánknak.
*A megszokotthoz képest elég gyorsan szik, régen jutott már főtt ételhez, még akkor is gyorsan magába tömi, mikor az nem is a legfinomabb.*
- Egy kicsit átadtam a vezetést a Házmesteremnek. Kellett egy kis... Pihenő.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.23 20:27:53
- Van ennél jobb is.
*Int a pohár bor felé a nő előtt.*
- Sőt, ez egy gyenge minőség. De ha tényleg nem iszol túl gyakran alkoholt, akkor annál a pohárnál többet nem ajánlok. Kivéve persze, ha van egy problémád, amit el szeretnél felejteni.
*Ő maga kicsit jobban bírja az italt, nem véletlenül, így hát gyorsan eliszogatja a pohár tartalmát, majd újra tölt magának. Persze az üveg még mindig elérhető a nő számára, ha inni kívánna, Aleimord bizony nem áll az útjába, sőt, ha kér, még tölt is neki.
Miközben esznek, a nő szinte begubózik. Csendes, alig beszél, szerény... Mint egy még ki nem nyílt virág. Aleimord nagyon kíváncsi, hogy mi lehet a felszín alatt, ki is lehet valójában az a Zeya.*
- Hát, nekem is csak ez jutott.
*Próbája mosolyogva elviccelni a dolgot, bár a lelke mélyén bizony nem mosolyog. Nagy meglepetésére Zeya mégis megszólal.*
- Igen, azért.
*Feleli őszintén, aprót bólint is közben.*
- Tudod, a Renddel elég nehezen tudtuk fenntartani a színvonalat, miközben a város vezetői csak loptak.
*Eszik pár falatot, mielőtt folytatná, különösen ügyel rá, hogy ne legyen étel a szájában, miközben beszél.*
- Nem minden nemes gonosz. Mi azon dolgoztunk, hogy legyen rendes munkahelye a szegényeknek, legyen mint enniük, legyen ruhájuk. Ehhez bonyolult üzleti stratégia kell.
*Halkan sóhajt.*
- De egy ilyen Rend nem mindig tud változtatni a dolgokon, főleg akkor, mikor a város vezetősége folyamatosan keresztbe tesz a munkánknak.
*A megszokotthoz képest elég gyorsan szik, régen jutott már főtt ételhez, még akkor is gyorsan magába tömi, mikor az nem is a legfinomabb.*
- Egy kicsit átadtam a vezetést a Házmesteremnek. Kellett egy kis... Pihenő.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.23 20:27:53
7012. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-23 17:30:19
Üzenet elküldve: 2018-09-23 17:30:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Sikeresen felhúzza magát a levél miatt. A szemei szinte szikrákat szórnak, még szerencse, hogy csuklya takarja a fejét, különben a járókelők őrültnek néznék.
Egy bizonyos varázsitalt keres, ami a tervéhez kell. Nem biztos, hogy sikerrel jár, sőt! A halálnak nagyobb esélye van, mint az életben maradásnak.
Úgy érzi, hogy nincs már mit elveszítsen. A szülei kitagadták, a háza és a vagyona oda, a nemesi címe semmit sem ér, a húga meghalt, Nairada pedig úgy hátba szúrta, ahogyan csak tudta. Nem érzi, hogy értelme lenne az életének, de akkor sem fog értelmetlenül meghalni. Életében egyszer, jót akar cselekedni, még akkor is, ha az életébe kerül. Nem fog úgy meghalni, hogy a nevét sáros cipővel tapossák. Nem, ha már meg kell halnia, úgy hal meg, hogy valamit elért az életben, és segített valakinek, vagy valakiknek.
Gyorsan megszerzi magának azt, amit kell, és egy kis gondolkodási idő után a Gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
Egy bizonyos varázsitalt keres, ami a tervéhez kell. Nem biztos, hogy sikerrel jár, sőt! A halálnak nagyobb esélye van, mint az életben maradásnak.
Úgy érzi, hogy nincs már mit elveszítsen. A szülei kitagadták, a háza és a vagyona oda, a nemesi címe semmit sem ér, a húga meghalt, Nairada pedig úgy hátba szúrta, ahogyan csak tudta. Nem érzi, hogy értelme lenne az életének, de akkor sem fog értelmetlenül meghalni. Életében egyszer, jót akar cselekedni, még akkor is, ha az életébe kerül. Nem fog úgy meghalni, hogy a nevét sáros cipővel tapossák. Nem, ha már meg kell halnia, úgy hal meg, hogy valamit elért az életben, és segített valakinek, vagy valakiknek.
Gyorsan megszerzi magának azt, amit kell, és egy kis gondolkodási idő után a Gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
7011. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-23 12:09:14
Üzenet elküldve: 2018-09-23 12:09:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Útra készülve//
*Időközben egy kissé átgondolja szükségleteit. Úgy dönt, háromnapi hideg élelmet és egy kis friss gyümölcsöt vásárol, hiszen nem tart olyan sokáig az út, hogy asztaltat kelljen majszolnia. Egyelőre nem is látott ilyet a kínálatban. Persze könnyebb lenne azt cipelni, de az éppen kirakodott, egészséges, lédús almákon nagyon megakad a szeme. Mostanában nem jutott ki neki ilyen finomság, kénytelen fogához verni a garast a lázongó városban. Kapcsolatok nélkül nagyon nehéz boldogulni olyan lapos erszénnyel, mint az övé. Leszámolja a 48 aranyat Mesélő (Praetor) kezébe.
Térképet még nem sikerült szereznie, de ebben is meggondolja magát. Azt mondják, a kereskedelmi út elég jól használható, s mivel nincs konkrétabb célja, mint a táj legnagyobb tava, abban reménykedik, hogy olyan reménytelenül mégsem keveredik el. A pontos távolságot nem tudva sem aggódik az élelem miatt, megszokta, hogy kis adagokból él.
Úgy dönt, ennyi elég is volt az ébredező piacból. Sok időt vesztegetett itt, hamarosan a találkozási ponton kell lennie, és előtte még szeretne egy kicsit üldögélni a tisztáson. A következő napokban nem lehet egyedül, ezért az utolsó magányos perceket még szeretné kiélvezni.*
*Időközben egy kissé átgondolja szükségleteit. Úgy dönt, háromnapi hideg élelmet és egy kis friss gyümölcsöt vásárol, hiszen nem tart olyan sokáig az út, hogy asztaltat kelljen majszolnia. Egyelőre nem is látott ilyet a kínálatban. Persze könnyebb lenne azt cipelni, de az éppen kirakodott, egészséges, lédús almákon nagyon megakad a szeme. Mostanában nem jutott ki neki ilyen finomság, kénytelen fogához verni a garast a lázongó városban. Kapcsolatok nélkül nagyon nehéz boldogulni olyan lapos erszénnyel, mint az övé. Leszámolja a 48 aranyat Mesélő (Praetor) kezébe.
Térképet még nem sikerült szereznie, de ebben is meggondolja magát. Azt mondják, a kereskedelmi út elég jól használható, s mivel nincs konkrétabb célja, mint a táj legnagyobb tava, abban reménykedik, hogy olyan reménytelenül mégsem keveredik el. A pontos távolságot nem tudva sem aggódik az élelem miatt, megszokta, hogy kis adagokból él.
Úgy dönt, ennyi elég is volt az ébredező piacból. Sok időt vesztegetett itt, hamarosan a találkozási ponton kell lennie, és előtte még szeretne egy kicsit üldögélni a tisztáson. A következő napokban nem lehet egyedül, ezért az utolsó magányos perceket még szeretné kiélvezni.*
7010. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-22 22:52:08
Üzenet elküldve: 2018-09-22 22:52:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cinn//
*Szinte észre sem veszi, s megered a nyelve, mint a motolla. Cseverészik, mintha mi sem lenne természetesebb egy forrongó városban, mintha pusztán csak azért érkezett volna, hogy Cinn el töltsön el egy békés estét. Mert, ahogyan indult a nap, ahhoz képest ez bizony békés lett. Mélázva nézi a lányt, csendesen kuncog magában, igazából nem is tudja, hogy min. A megoldott vérttel már kellemesebb, szemei csillogása vélhetően fokozódik. Fejébe szállt a bor, ez nem kérdés, ahogyan azt sem, hogy a társaság kellemes, talán még az éjszaka is nyugodtan, párnák közt telik majd. Hosszú volt az út, mi Artheniorba vezetett.*
- Ó, mindenféleképpen! *Bólogat a kencére.* Bár bizonyára rajtad a legjobb, hozzád idomul, a kence egy tégelyben, csupán kence marad. *Cinn ismét kissé csapongani kezd, a kusza gondolatok tömkelegét Lyessal mosolyogva tűri, nem bántja egyáltalán, hogy sokszor a felét nem érti annak, amit a lány mondani szeretne. Dehát Cinn már csak ilyen, így ismerte meg. Most esze ágában sincs megszakítani, inkább csak elnézi a pirospozsgás arcot. ~ Vajon akit keresek fehér, mint a hó? Vagy napbarnított? ~ Gondolatai figyelmét azért nem veszik el, a világért sem szalasztana el egyetlen mondatot sem. Főleg, hogy a lány még helyesel is, így melegség tölti el belül. ~ Hát neki is tetszett! ~ Mosolya szélesedik, de ez inkább csak amolyan kedves mosoly.*
- Ugye? *Kérdez vissza, ugyan elképzelhető, hogy a lány már régen túllépett ezen a kérdésen. Aztán mégsem, így lehetősége van ismét szívből felkacagni.*
- Hát, hogy csodás napunk volt! *Közben már fészkelődik, mert láthatóan a lánynak is melege van, így lassan felállna, persze megvárja még Cinn indulásra buzdító szavait.*
- Jól van. Akkor menjünk, ha nem okozok gondot. *Ha a lány feláll, ő is megteszi, s mielőtt a lány elindul, tunikáját, ha engedi, gyorsan odalépve hozzá vállára teríti.*
- Ha megengeded. *Szól csendesen mosolyogva.* Hűvös az este. Csak ön után, hölgyem. *Nevet fel, persze az előbbieket csak csendesen suttogja. Ahogy a fogadót elhagyják, kissé megborzongva lép ki a térre. Valahogy olyan kihaltnak és üresnek tűnik minden. Nem szokott hozzá, bár tény, hogy az utóbbi időben valószínűleg senkinek sincs kedve az utcán bolyongani. Szemeit körbejáratja, s óvatosan Cinnbe karol.*
- Menjünk. A piactér felé? *Kérdezi csendesen, s ha a jóváhagyást megkapja, feszült figyelemmel kezd sétálni.*
- Vajon vannak ilyenkor virágárusok? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, miközben a Cinnből felcsapott illatfelhőt szívja be kissé lehunyt szemekkel.*
- Tudod... virágot a virágnak. *Nevet, viccel próbálja oldani, a már egyébként sem oldatlan hangulatot, de egyszerűen nem tud megálljt parancsolni a szájának. Dolgozik a bor, dolgozik a társaság, dolgozik az este. Kissé kipihentebbnek is érzi magát, mielőtt a fogadóba lépett, s ha semmi nem jön közbe, hamarosan az egykoron zsongó piactéren találják magukat.*
- S, most merre drága Cinn? Innen már te vezetsz! *Kacsint egyet. Még maga is meglepődik.*
*Szinte észre sem veszi, s megered a nyelve, mint a motolla. Cseverészik, mintha mi sem lenne természetesebb egy forrongó városban, mintha pusztán csak azért érkezett volna, hogy Cinn el töltsön el egy békés estét. Mert, ahogyan indult a nap, ahhoz képest ez bizony békés lett. Mélázva nézi a lányt, csendesen kuncog magában, igazából nem is tudja, hogy min. A megoldott vérttel már kellemesebb, szemei csillogása vélhetően fokozódik. Fejébe szállt a bor, ez nem kérdés, ahogyan azt sem, hogy a társaság kellemes, talán még az éjszaka is nyugodtan, párnák közt telik majd. Hosszú volt az út, mi Artheniorba vezetett.*
- Ó, mindenféleképpen! *Bólogat a kencére.* Bár bizonyára rajtad a legjobb, hozzád idomul, a kence egy tégelyben, csupán kence marad. *Cinn ismét kissé csapongani kezd, a kusza gondolatok tömkelegét Lyessal mosolyogva tűri, nem bántja egyáltalán, hogy sokszor a felét nem érti annak, amit a lány mondani szeretne. Dehát Cinn már csak ilyen, így ismerte meg. Most esze ágában sincs megszakítani, inkább csak elnézi a pirospozsgás arcot. ~ Vajon akit keresek fehér, mint a hó? Vagy napbarnított? ~ Gondolatai figyelmét azért nem veszik el, a világért sem szalasztana el egyetlen mondatot sem. Főleg, hogy a lány még helyesel is, így melegség tölti el belül. ~ Hát neki is tetszett! ~ Mosolya szélesedik, de ez inkább csak amolyan kedves mosoly.*
- Ugye? *Kérdez vissza, ugyan elképzelhető, hogy a lány már régen túllépett ezen a kérdésen. Aztán mégsem, így lehetősége van ismét szívből felkacagni.*
- Hát, hogy csodás napunk volt! *Közben már fészkelődik, mert láthatóan a lánynak is melege van, így lassan felállna, persze megvárja még Cinn indulásra buzdító szavait.*
- Jól van. Akkor menjünk, ha nem okozok gondot. *Ha a lány feláll, ő is megteszi, s mielőtt a lány elindul, tunikáját, ha engedi, gyorsan odalépve hozzá vállára teríti.*
- Ha megengeded. *Szól csendesen mosolyogva.* Hűvös az este. Csak ön után, hölgyem. *Nevet fel, persze az előbbieket csak csendesen suttogja. Ahogy a fogadót elhagyják, kissé megborzongva lép ki a térre. Valahogy olyan kihaltnak és üresnek tűnik minden. Nem szokott hozzá, bár tény, hogy az utóbbi időben valószínűleg senkinek sincs kedve az utcán bolyongani. Szemeit körbejáratja, s óvatosan Cinnbe karol.*
- Menjünk. A piactér felé? *Kérdezi csendesen, s ha a jóváhagyást megkapja, feszült figyelemmel kezd sétálni.*
- Vajon vannak ilyenkor virágárusok? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, miközben a Cinnből felcsapott illatfelhőt szívja be kissé lehunyt szemekkel.*
- Tudod... virágot a virágnak. *Nevet, viccel próbálja oldani, a már egyébként sem oldatlan hangulatot, de egyszerűen nem tud megálljt parancsolni a szájának. Dolgozik a bor, dolgozik a társaság, dolgozik az este. Kissé kipihentebbnek is érzi magát, mielőtt a fogadóba lépett, s ha semmi nem jön közbe, hamarosan az egykoron zsongó piactéren találják magukat.*
- S, most merre drága Cinn? Innen már te vezetsz! *Kacsint egyet. Még maga is meglepődik.*
7009. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-22 12:46:51
Üzenet elküldve: 2018-09-22 12:46:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Útra készülve//
*Ha valamivel, hát a korán keléssel nincs sok problémája. Nem mintha nem szeretne olykor lustálkodni, de a fény akkor is felébreszti, ha nem akarja. Cserébe viszont este könnyedén elalszik, így aztán nem az esti összejövetelek eszményi meghívottja. Bár nem csak ezért nem állnak sorba társasági kötelezettségei.
Ma kifejezetten várta a reggelt. Szinte még alig pirkad, mikor eltökélt tekintete a Piactérre esik. Minden holmija nála van már, amit ugyan nem hord mindig, de magával hozott a városba: itt a tarisznya, a tarka szőttes és a bőrkulacs is az övén függ – egyelőre üresen. Egészen békésnek tűnik az álmatag város, talán az esti esőnek köszönhetően. Bár érezni a feszültséget a levegőben, mely egyre inkább ott lappang mindenkiben.
Az árusok épp csak kezdenek kipakolni, ám a frissen sült kenyér illata már belengi a környéket. Elhatározza, hogy vesz belőle mindjárt kettőt. Meg reményei szerint némi sajtot és aszalt gyümölcsöt is talál majd. Jó lenne valamiféle térképet szerezni az északi területről, és azon is elgondolkodik, hogy nem kellene-e lassan csizmára váltania és valami könnyebb kabátot vagy köpönyeget szereznie. De aztán megszólal benne a takarékosság, inkább elfordul a cipész standjától. Igyekezni akar, hogy mielőbb indulhasson, és előtte még Roddal is találkoznia kell. Reméli, hogy a férfi hamar végez.*
*Ha valamivel, hát a korán keléssel nincs sok problémája. Nem mintha nem szeretne olykor lustálkodni, de a fény akkor is felébreszti, ha nem akarja. Cserébe viszont este könnyedén elalszik, így aztán nem az esti összejövetelek eszményi meghívottja. Bár nem csak ezért nem állnak sorba társasági kötelezettségei.
Ma kifejezetten várta a reggelt. Szinte még alig pirkad, mikor eltökélt tekintete a Piactérre esik. Minden holmija nála van már, amit ugyan nem hord mindig, de magával hozott a városba: itt a tarisznya, a tarka szőttes és a bőrkulacs is az övén függ – egyelőre üresen. Egészen békésnek tűnik az álmatag város, talán az esti esőnek köszönhetően. Bár érezni a feszültséget a levegőben, mely egyre inkább ott lappang mindenkiben.
Az árusok épp csak kezdenek kipakolni, ám a frissen sült kenyér illata már belengi a környéket. Elhatározza, hogy vesz belőle mindjárt kettőt. Meg reményei szerint némi sajtot és aszalt gyümölcsöt is talál majd. Jó lenne valamiféle térképet szerezni az északi területről, és azon is elgondolkodik, hogy nem kellene-e lassan csizmára váltania és valami könnyebb kabátot vagy köpönyeget szereznie. De aztán megszólal benne a takarékosság, inkább elfordul a cipész standjától. Igyekezni akar, hogy mielőbb indulhasson, és előtte még Roddal is találkoznia kell. Reméli, hogy a férfi hamar végez.*
7008. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-21 11:11:25
Üzenet elküldve: 2018-09-21 11:11:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem ellenkezik tovább. Mi több, Aleimord határozottságával igen meggyőző, így némi kíváncsiság ébred a szerzetesnőben a bor iránt. Míg a férfi ellenőrzi környezetét, egy apró sóhaj után Zeya az ital ízével teszi ugyanezt. Elsőre annak ereje csapja meg, de aztán a furcsán fanyar zamatra figyel. Másodszor is kortyol, mielőtt a nem épp kristálymetszésű, de legalább kristálytiszta poharat leteszi. Ez hamar a fejébe fog szállni.
Aztán megszemléli az új vonásokat, miket felfed előtte a nemes. Arcáról visszaköszön beszédének határozottsága, nem nehéz elképzelni, hogy mások irányításához szokott. Egészségesen fénylő haját pedig bizonyára megirigyelné a tündér szakácsnő is, éles ellentétben áll Zeya rendezetlenül feltűzött, szerteszét lógó, fekete hajtincseivel. Általános hanyagsága külsejét és viselkedését illetően tudatos lázadás az ellen, hogy gyenge lányként kezeljék.
Leginkább az tükröződhet az arcán, hogy Aleimord még bánni fogja bátor kijelentését az étellel kapcsolatban. A kutató pillantást Zeya úgy értelmezi, hogy kérdezni akarnak tőle valamit, ezért várakozón néz, majd ha tovább húzódik a némajáték, kérdőn felvonja a szemöldökét.
Egy kissé meglepődik, mikor mindkettejük étkét kifizeti a férfi. Nincs ehhez hozzászokva. Vele aztán igazán senki nem törődik most, mindent magának kell előteremtenie. Egyelőre kényelmetlen, vagy inkább zavart keltő érzés, de nem szól semmit, csak leereszti a tekintetét a tányérra, amit eléje raktak. Ha észlelt is valamit a csengő aranyakkal teli erszényből, nem mutatja ki, hogy különösebben törődne vele. Felpillant a jókívánságra és a mosolyra.*
- Viszont.
*Dünnyögi halkan szokásos fapofájával, és nekilát az evésnek, de a közjátékra megint felnéz. A megjegyzés hallatán felhorgadnak benne régi sérelmei, amik visszafogottan, de a közönyös felszínen átsütnek. Arcéle megfeszül, a tekintetében apró villám fut át, de már ösztönösen hajtja le a fejét és gubózik be tányérja fölé, mert nem szereti megmutatni érzéseit. Különben sem Aleimordnak szól a dühe, aki tréfával próbálta feledni pillanatnyi nyomorát, habár Zeyába annyi humorérzék sem szorult, mint amennyi virgoncság egy bebábozódott hernyóba. Szavai halkan, de keserűn szólnak.*
- Van, akinek csak ez jut…
*Aprólékosan kezdi enni az ételt, minden falatot megbecsülve. El tudna képzelni ő is jobbat, de mivel világéletében visszafogottan étkezett, nem ütközik meg rajta, és nem olyan nehéz lenyelnie. Közben indulatai csitulni kezdenek, ahogy mindig, hiszen nagy rutinja van elfojtásukban. Gondolatai a városi események körül kezdenek járni, így végül hamarosan újra megszólal csendesen. Ezúttal rossz szájíz nélkül.*
- Ezért történik mindez?
*Felemeli a fejét, immár szokásos közönyével.*
- A különbségek miatt lázadt fel a nép?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 11:15:33
*Nem ellenkezik tovább. Mi több, Aleimord határozottságával igen meggyőző, így némi kíváncsiság ébred a szerzetesnőben a bor iránt. Míg a férfi ellenőrzi környezetét, egy apró sóhaj után Zeya az ital ízével teszi ugyanezt. Elsőre annak ereje csapja meg, de aztán a furcsán fanyar zamatra figyel. Másodszor is kortyol, mielőtt a nem épp kristálymetszésű, de legalább kristálytiszta poharat leteszi. Ez hamar a fejébe fog szállni.
Aztán megszemléli az új vonásokat, miket felfed előtte a nemes. Arcáról visszaköszön beszédének határozottsága, nem nehéz elképzelni, hogy mások irányításához szokott. Egészségesen fénylő haját pedig bizonyára megirigyelné a tündér szakácsnő is, éles ellentétben áll Zeya rendezetlenül feltűzött, szerteszét lógó, fekete hajtincseivel. Általános hanyagsága külsejét és viselkedését illetően tudatos lázadás az ellen, hogy gyenge lányként kezeljék.
Leginkább az tükröződhet az arcán, hogy Aleimord még bánni fogja bátor kijelentését az étellel kapcsolatban. A kutató pillantást Zeya úgy értelmezi, hogy kérdezni akarnak tőle valamit, ezért várakozón néz, majd ha tovább húzódik a némajáték, kérdőn felvonja a szemöldökét.
Egy kissé meglepődik, mikor mindkettejük étkét kifizeti a férfi. Nincs ehhez hozzászokva. Vele aztán igazán senki nem törődik most, mindent magának kell előteremtenie. Egyelőre kényelmetlen, vagy inkább zavart keltő érzés, de nem szól semmit, csak leereszti a tekintetét a tányérra, amit eléje raktak. Ha észlelt is valamit a csengő aranyakkal teli erszényből, nem mutatja ki, hogy különösebben törődne vele. Felpillant a jókívánságra és a mosolyra.*
- Viszont.
*Dünnyögi halkan szokásos fapofájával, és nekilát az evésnek, de a közjátékra megint felnéz. A megjegyzés hallatán felhorgadnak benne régi sérelmei, amik visszafogottan, de a közönyös felszínen átsütnek. Arcéle megfeszül, a tekintetében apró villám fut át, de már ösztönösen hajtja le a fejét és gubózik be tányérja fölé, mert nem szereti megmutatni érzéseit. Különben sem Aleimordnak szól a dühe, aki tréfával próbálta feledni pillanatnyi nyomorát, habár Zeyába annyi humorérzék sem szorult, mint amennyi virgoncság egy bebábozódott hernyóba. Szavai halkan, de keserűn szólnak.*
- Van, akinek csak ez jut…
*Aprólékosan kezdi enni az ételt, minden falatot megbecsülve. El tudna képzelni ő is jobbat, de mivel világéletében visszafogottan étkezett, nem ütközik meg rajta, és nem olyan nehéz lenyelnie. Közben indulatai csitulni kezdenek, ahogy mindig, hiszen nagy rutinja van elfojtásukban. Gondolatai a városi események körül kezdenek járni, így végül hamarosan újra megszólal csendesen. Ezúttal rossz szájíz nélkül.*
- Ezért történik mindez?
*Felemeli a fejét, immár szokásos közönyével.*
- A különbségek miatt lázadt fel a nép?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 11:15:33
7007. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-21 00:56:15
Üzenet elküldve: 2018-09-21 00:56:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron, Loralyss//
*Hagyja, sőt élvezi, ahogy a kecses ujjak lesegítik róla az övet, vele együtt a kardokat. Engedi húgát nyeregben lenni, legalábbis egy ideig. Felettébb kíváncsi, vajon hova fut ki a dolog.*
-Egy titok?
*Annyi titka van, hogy válogatni is nehéz lenne közülük. Ezzel nem lesz gond, bizonyára fog találni kedvére valót.*
-Nos...
*Teríti lapjait és veszi ki húga kezéből a paklit, hogy összeszedve a kártyákat nekiláthasson keverni. Bízik a lányban, de sokkal inkább saját magában.*
-A szerencse forgandó.
*Végtelenül elcsépelt, de igazságtartalmával aligha vitatkozhatna bárki. Ily bódult állapotban pedig nem telik frappánsabbra.*
-Emlékszel a tőrre, amit gyermekkorodban kaptál? Azt szeretném.
*Nyomja meg az utolsó szót ártatlanul negédes mosoly kíséretében. Ugyan az idő alaposan megkoptatta az emléket, de húgának volt szerencséje felfrissíteni a memóriáját érkezésekor. Még arra is pontosan emlékszik, Loralyss hol őrzi a szépen munkált kést...
Lustán, hanyagul kezdi keverni a paklit, tekintetét le sem véve a leányról. Szép. Nehéz lenne vitatkozni a ténnyel.
Előbb húgának oszt, majd magának. Egyáltalán nem ígérkezik unalmas estének.*
*Hagyja, sőt élvezi, ahogy a kecses ujjak lesegítik róla az övet, vele együtt a kardokat. Engedi húgát nyeregben lenni, legalábbis egy ideig. Felettébb kíváncsi, vajon hova fut ki a dolog.*
-Egy titok?
*Annyi titka van, hogy válogatni is nehéz lenne közülük. Ezzel nem lesz gond, bizonyára fog találni kedvére valót.*
-Nos...
*Teríti lapjait és veszi ki húga kezéből a paklit, hogy összeszedve a kártyákat nekiláthasson keverni. Bízik a lányban, de sokkal inkább saját magában.*
-A szerencse forgandó.
*Végtelenül elcsépelt, de igazságtartalmával aligha vitatkozhatna bárki. Ily bódult állapotban pedig nem telik frappánsabbra.*
-Emlékszel a tőrre, amit gyermekkorodban kaptál? Azt szeretném.
*Nyomja meg az utolsó szót ártatlanul negédes mosoly kíséretében. Ugyan az idő alaposan megkoptatta az emléket, de húgának volt szerencséje felfrissíteni a memóriáját érkezésekor. Még arra is pontosan emlékszik, Loralyss hol őrzi a szépen munkált kést...
Lustán, hanyagul kezdi keverni a paklit, tekintetét le sem véve a leányról. Szép. Nehéz lenne vitatkozni a ténnyel.
Előbb húgának oszt, majd magának. Egyáltalán nem ígérkezik unalmas estének.*
7006. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:56:37
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:56:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nő későn szól, mire tiltakozni kezd, már elé kerül a pohár.*
- Az alkohol kis mértékben orvosság. Napi egy pohárka bor megerősíti a szervezetedet. De ahogyan ezt is, minden orvosságot túl lehet adagolni.
*Próbálja ivásra sarkallni asztaltársát.
Mikor körbenéz látja, hogy a tömeg mindennel foglalkozik, csak velük nem. Sodródnak az árral, feléjük sem néznek. Aleimord bátorkodik egy kicsit, és kihúzza az arcából a csuklyát. Nem veszi le tejesen, éppen annyira toja csak hátrébb, hogy előbukkanjon néhány fürt a tökéletesen ápolt, szőke hajfürtjeiből, és hosszú, hegyes füle széle is megvillanhasson.*
- Egyszer túlélem.
*Mondja az étellel kapcsolatban, bár inkább csak az éhség beszél belőle.
Újra kortyol az italból, ekkor tipeg hozzájuk a tündér asszonyság.*
- Hozzon abból az ételből, ami a legjobban fogy.
*Dörmögi mély hangján a férfi, majd miután a tündér elmegy, mélybarna szemeivel a nő tekintetét kezdi vizsgálni, mintha ki akarna olvasni belőle valamit.
Elég gyorsan megkapják az uzsonnát, valami fura szószos zöldség lehet, kis shússal. Aleimord elővesz egy erszényt a kabátja zsebéből, és kivesz belőle 22 aranyat, és közvetlenül Mesélő (Nyíl) kezébe rakja. Próbál kevéssé feltűnő lenni, bár a bőrből készült pénztárcában még így is több, mint kétszáz arany lapul. Ahogyan a maradék pénzt visszateszi a zsebébe, hallani, hogy nem ilyen ilyen erszény van nála.*
- Hát, akkor jó étvágyat!
*Mosolyodik el, de nem tart sokáig, mert az első falat után az arca furcsa grimaszba fordul.*
- Hát...
*Köhög egy kicsit az ócska kanalat szorongatva.*
- A szüleim ilyennel büntetni sem mertek volna. De... Egyszer mindent ki kell próbálni, nem?
*Azzal újabb adagot kanalaz a szájába. Lehetséges, hogy a lány nem érzi majd olyan borzasztónak az ételt, elvégre Aleimord a legjobb fogásokhoz van szokva.*
*A nő későn szól, mire tiltakozni kezd, már elé kerül a pohár.*
- Az alkohol kis mértékben orvosság. Napi egy pohárka bor megerősíti a szervezetedet. De ahogyan ezt is, minden orvosságot túl lehet adagolni.
*Próbálja ivásra sarkallni asztaltársát.
Mikor körbenéz látja, hogy a tömeg mindennel foglalkozik, csak velük nem. Sodródnak az árral, feléjük sem néznek. Aleimord bátorkodik egy kicsit, és kihúzza az arcából a csuklyát. Nem veszi le tejesen, éppen annyira toja csak hátrébb, hogy előbukkanjon néhány fürt a tökéletesen ápolt, szőke hajfürtjeiből, és hosszú, hegyes füle széle is megvillanhasson.*
- Egyszer túlélem.
*Mondja az étellel kapcsolatban, bár inkább csak az éhség beszél belőle.
Újra kortyol az italból, ekkor tipeg hozzájuk a tündér asszonyság.*
- Hozzon abból az ételből, ami a legjobban fogy.
*Dörmögi mély hangján a férfi, majd miután a tündér elmegy, mélybarna szemeivel a nő tekintetét kezdi vizsgálni, mintha ki akarna olvasni belőle valamit.
Elég gyorsan megkapják az uzsonnát, valami fura szószos zöldség lehet, kis shússal. Aleimord elővesz egy erszényt a kabátja zsebéből, és kivesz belőle 22 aranyat, és közvetlenül Mesélő (Nyíl) kezébe rakja.
Próbál kevéssé feltűnő lenni, bár a bőrből készült pénztárcában még így is több, mint kétszáz arany lapul. Ahogyan a maradék pénzt visszateszi a zsebébe, hallani, hogy nem ilyen ilyen erszény van nála.*- Hát, akkor jó étvágyat!
*Mosolyodik el, de nem tart sokáig, mert az első falat után az arca furcsa grimaszba fordul.*
- Hát...
*Köhög egy kicsit az ócska kanalat szorongatva.*
- A szüleim ilyennel büntetni sem mertek volna. De... Egyszer mindent ki kell próbálni, nem?
*Azzal újabb adagot kanalaz a szájába. Lehetséges, hogy a lány nem érzi majd olyan borzasztónak az ételt, elvégre Aleimord a legjobb fogásokhoz van szokva.*
7005. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-19 14:17:04
Üzenet elküldve: 2018-09-19 14:17:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sok hiányosságának egyike, hogy tudása szegényes a szociális kapcsolatok terén, így meg sem fordul a fejében, hogy valaki zokon vehetné, amiért előtte jár, hogy mutassa az utat. Na persze mesterét is inkább követte, mert ő a tapasztaltabb, ám Aleimord viselkedéséből és származásából ítélve itt most ő számít annak, jóval alacsonyabb státusza, életkora és neme, de még magassága ellenére is. Zeya világában a praktikum a mérvadó.
Míg a férfi a rendeléssel foglalkozik, ő a környezetnek szenteli a figyelmét. Még szerencse, különben leesne az álla, hogy mennyit költ mindössze egy italra, ami csak tompítja, nem táplálja a testet. Ő két napig kijön ekkora költségvetésből. Mikor pedig helyet foglal és tölteni készül, kísérletet tesz, hogy megakadályozza.*
- Én nem szoktam alkoholt inni.
*Hogy nem illendő visszautasítania a bort, megint tudatlanságának számlájára írható, de talán enyhíti vétkét fiatal kora. Az étel már más kérdés. Arról még ő is érzi, hogy figyelmeztetnie kell a másikat halkan.*
- Ezek az étkek táplálóak, de nem túl ízletesek. Amit algatekercs néven árulnak, semmiképp nem ajánlom.
*Egy kicsit elgondolkodik Aleimord állapotán. Valószínűleg ráférne valami meleg étel. Ezt a rá jellemző finomsággal közli.*
- Én megvagyok nélküle, de szerintem neked jót tenne. Ha szeretnéd, én is eszem ugyanazt, ha már én hoztalak ide.
*Okítja boldog tudatlanságban a neves nemest olyan közönnyel, mintha csak egy rendtársa lenne, vagy egy elveszett kölyök. Ettől eltekintve egészen empatikus oldalát mutatja felé. Nyomot hagyott rajta a család témája, kivételesen nem úgy, ahogy máskor, ami még őt is meglepi.*
*Sok hiányosságának egyike, hogy tudása szegényes a szociális kapcsolatok terén, így meg sem fordul a fejében, hogy valaki zokon vehetné, amiért előtte jár, hogy mutassa az utat. Na persze mesterét is inkább követte, mert ő a tapasztaltabb, ám Aleimord viselkedéséből és származásából ítélve itt most ő számít annak, jóval alacsonyabb státusza, életkora és neme, de még magassága ellenére is. Zeya világában a praktikum a mérvadó.
Míg a férfi a rendeléssel foglalkozik, ő a környezetnek szenteli a figyelmét. Még szerencse, különben leesne az álla, hogy mennyit költ mindössze egy italra, ami csak tompítja, nem táplálja a testet. Ő két napig kijön ekkora költségvetésből. Mikor pedig helyet foglal és tölteni készül, kísérletet tesz, hogy megakadályozza.*
- Én nem szoktam alkoholt inni.
*Hogy nem illendő visszautasítania a bort, megint tudatlanságának számlájára írható, de talán enyhíti vétkét fiatal kora. Az étel már más kérdés. Arról még ő is érzi, hogy figyelmeztetnie kell a másikat halkan.*
- Ezek az étkek táplálóak, de nem túl ízletesek. Amit algatekercs néven árulnak, semmiképp nem ajánlom.
*Egy kicsit elgondolkodik Aleimord állapotán. Valószínűleg ráférne valami meleg étel. Ezt a rá jellemző finomsággal közli.*
- Én megvagyok nélküle, de szerintem neked jót tenne. Ha szeretnéd, én is eszem ugyanazt, ha már én hoztalak ide.
*Okítja boldog tudatlanságban a neves nemest olyan közönnyel, mintha csak egy rendtársa lenne, vagy egy elveszett kölyök. Ettől eltekintve egészen empatikus oldalát mutatja felé. Nyomot hagyott rajta a család témája, kivételesen nem úgy, ahogy máskor, ami még őt is meglepi.*
7004. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-18 19:03:07
Üzenet elküldve: 2018-09-18 19:03:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egész úton azon gondolkozik, hogy mi járhat a nő fejében. Mélységesen örül annak, hogy nem buktatta le, és nem kürtölte világgá, hogy nemes. De vajon miért tette? Ennyire reménykedik abban, hogy gazdagabbtól magasabb fizetést kap? Vagy csak a lelkiismerete nem engedi, hogy magára hagyja a húgát keservesen kereső bátyjat egy olyan városban, ahol mindenki az életére törne?
Hagyja, hogy a nő közelebb húzódjon séta közben, és előtte lépjen, alap esetben ez elképzelhetetlen lenne, de az egóját nem áldozza fel olyasmiért, mint az élete, vagy az eltévedés, amik megint nem tesznek túl jót az önértékelésének. Na mintha annyira lenne mit megvédeni rajta.
Az apró étkezdében tényleg nincsenek túl sokan, a tündérasszony is szimpatikusnak tűnik. Első körben egy üveg Tavalyi Harsogót kér, nem a legjobb ital, de ilyen helyen nem is számíthat másra. Miután kifizeti a 77 aranyat Mesélő (Nyíl)-nek, helyet foglal az asztalnál a nővel szemben. Egy egyszerűbb pohárkát kapnak csak a borhoz, de a célnak tökéletesen megfelel. Aleimord teletölti mind a kettőt, majd az egyiket a nő felé tolja.*
- Ennél is valamit?
*Kérdezi, majd míg a válaszra vár, belekortyol az italba. Határozottan ivott már jobbat is, Inthat által pedig borzasztóbbhoz is volt szerencséje; nem panaszkodik, ebben a helyzetben amúgy sem lenne sok értelme.*
*Egész úton azon gondolkozik, hogy mi járhat a nő fejében. Mélységesen örül annak, hogy nem buktatta le, és nem kürtölte világgá, hogy nemes. De vajon miért tette? Ennyire reménykedik abban, hogy gazdagabbtól magasabb fizetést kap? Vagy csak a lelkiismerete nem engedi, hogy magára hagyja a húgát keservesen kereső bátyjat egy olyan városban, ahol mindenki az életére törne?
Hagyja, hogy a nő közelebb húzódjon séta közben, és előtte lépjen, alap esetben ez elképzelhetetlen lenne, de az egóját nem áldozza fel olyasmiért, mint az élete, vagy az eltévedés, amik megint nem tesznek túl jót az önértékelésének. Na mintha annyira lenne mit megvédeni rajta.
Az apró étkezdében tényleg nincsenek túl sokan, a tündérasszony is szimpatikusnak tűnik. Első körben egy üveg Tavalyi Harsogót kér, nem a legjobb ital, de ilyen helyen nem is számíthat másra. Miután kifizeti a 77 aranyat Mesélő (Nyíl)-nek,
helyet foglal az asztalnál a nővel szemben. Egy egyszerűbb pohárkát kapnak csak a borhoz, de a célnak tökéletesen megfelel. Aleimord teletölti mind a kettőt, majd az egyiket a nő felé tolja.*- Ennél is valamit?
*Kérdezi, majd míg a válaszra vár, belekortyol az italba. Határozottan ivott már jobbat is, Inthat által pedig borzasztóbbhoz is volt szerencséje; nem panaszkodik, ebben a helyzetben amúgy sem lenne sok értelme.*
7003. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-15 20:50:13
Üzenet elküldve: 2018-09-15 20:50:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csendesen sóhajt egyet. Egy kicsit fojtogatja torkát a hirtelen vállalt felelősség súlya. Már másodszor kerül ilyen helyzetbe, amikor egy nemes mellé szegődik védelemül a veszélyben, habár az első alkalom nem volt valódi, csupán az ő számára rendezett színházat egy szélhámos. Ugyan Aleimord nem kérte fel védelemre, és nem is szándékozik közölni vele, hogy ilyen szívességet tesz, de nyilván nem fog csak úgy félreállni, ha bajba kerül, míg vele van. Nem érdekli, miért lázong a nép, nem érzi úgy, hogy itt ésszerű ítéleteket osztanak, míg pozíció és nem tényleges tett alapján járhat súlyos büntetés. No persze lehetne kérdezni, hol van a nagy érdektelensége a külvilág iránt, amit annyira szeret dédelgetni magában. Nincs is elragadtatva az új helyzettől, mestere bizonyára csuklik valahol, vagy legalább kényelmetlenül bizsereg a tarkója. Ő akarta, hogy legyen a világ hasznára.
Épp kezdene belemelegedni az önsajnálatba, mikor Aleimord bocsánatot kér tőle. Ha tudná, mármint igazán tudná, kitől érkezik ez, valószínűleg megszeppenne, így viszont csupán értetlenkedik felette összeráncolt szemöldökkel. Szóra nyitja a száját, hogy hangot adjon véleményének erről, de mikor lehull a lepel a családi kapcsolatról, meggondolja magát, és néhány lépést csendesen tesz meg maga elé bámulva. Ezúttal valami más kezdi fojtogatni a torkát, de erővel úrrá lesz rajta és felemeli a fejét, folytatva a környezet szemmel tartását. Örömmel tapasztalja, hogy még mindig inkább elkerülik párosukat az alkalmi arra járók.*
- Nem hiszem, hogy volna miért megbocsátanom.
*Motyogja az orra alatt halkan maga elé nézve. A maga részéről ezzel a dolog el van intézve, és ha a férfi nem mond semmit, akkor csendben haladnak egészen a céljukig.
A piactérre érve közelebb húzódik Aleimordhoz, egy fél lépéssel előbb járva mutatja az utat a sűrűsödő tömegben. Olykor a szeme sarkából ellenőrzi, nem marad-e le nagyon. Legyen bár zavargás és folyjék vér egyes városrészekben, itt még mindig van élet, ha nem is olyan nyüzsgő és felszabadult, mint Arthenior dicső napjaiban. Az élet mindig utat talál magának, a levegőt betöltik a kifőzdék ínycsiklandozó illatai, mintha minden menne szépen tovább a maga útján. Ahogy Zeya ígérte, egy csendesebb zugnál állnak meg, ahol a járókelők haladási irányára merőlegesen felállított két pár keskeny pad és közöttük egy-egy hosszúkás asztal várná a gyorsan cserélődő éhezőket, ám jelenleg nem használja azokat senki. Pedig kedves kis mintás terítőket libegtet rajtuk a szellő, apró virágdíszek csinosítják, és a hely tulajdonosa sem egy mogorva figura. Az idősebb tündér asszony étkezdéjének szerény látogatottsága a túlontúl egészségesnek szánt étkekkel magyarázható. Valamiért mégsem keseredik el rajta, mélyen hisz benne, hogy egy nap igazi divatot teremt, és akkor igazán büszke lesz, hogy valami jót adott a városnak. Hogy miből él meg, az rejtély, bizonyára akad valami mellékes, amiből fenntartja ezt a veszteséges vállalkozást.*
- Ez lenne az.
*Áll meg a padok mellett a szerzetesnő, s ha ellenvetés nem érkezik, a jobboldali asztal jobboldali padjánál foglal helyet, legtávolabb az utca forgatagától.*
*Csendesen sóhajt egyet. Egy kicsit fojtogatja torkát a hirtelen vállalt felelősség súlya. Már másodszor kerül ilyen helyzetbe, amikor egy nemes mellé szegődik védelemül a veszélyben, habár az első alkalom nem volt valódi, csupán az ő számára rendezett színházat egy szélhámos. Ugyan Aleimord nem kérte fel védelemre, és nem is szándékozik közölni vele, hogy ilyen szívességet tesz, de nyilván nem fog csak úgy félreállni, ha bajba kerül, míg vele van. Nem érdekli, miért lázong a nép, nem érzi úgy, hogy itt ésszerű ítéleteket osztanak, míg pozíció és nem tényleges tett alapján járhat súlyos büntetés. No persze lehetne kérdezni, hol van a nagy érdektelensége a külvilág iránt, amit annyira szeret dédelgetni magában. Nincs is elragadtatva az új helyzettől, mestere bizonyára csuklik valahol, vagy legalább kényelmetlenül bizsereg a tarkója. Ő akarta, hogy legyen a világ hasznára.
Épp kezdene belemelegedni az önsajnálatba, mikor Aleimord bocsánatot kér tőle. Ha tudná, mármint igazán tudná, kitől érkezik ez, valószínűleg megszeppenne, így viszont csupán értetlenkedik felette összeráncolt szemöldökkel. Szóra nyitja a száját, hogy hangot adjon véleményének erről, de mikor lehull a lepel a családi kapcsolatról, meggondolja magát, és néhány lépést csendesen tesz meg maga elé bámulva. Ezúttal valami más kezdi fojtogatni a torkát, de erővel úrrá lesz rajta és felemeli a fejét, folytatva a környezet szemmel tartását. Örömmel tapasztalja, hogy még mindig inkább elkerülik párosukat az alkalmi arra járók.*
- Nem hiszem, hogy volna miért megbocsátanom.
*Motyogja az orra alatt halkan maga elé nézve. A maga részéről ezzel a dolog el van intézve, és ha a férfi nem mond semmit, akkor csendben haladnak egészen a céljukig.
A piactérre érve közelebb húzódik Aleimordhoz, egy fél lépéssel előbb járva mutatja az utat a sűrűsödő tömegben. Olykor a szeme sarkából ellenőrzi, nem marad-e le nagyon. Legyen bár zavargás és folyjék vér egyes városrészekben, itt még mindig van élet, ha nem is olyan nyüzsgő és felszabadult, mint Arthenior dicső napjaiban. Az élet mindig utat talál magának, a levegőt betöltik a kifőzdék ínycsiklandozó illatai, mintha minden menne szépen tovább a maga útján. Ahogy Zeya ígérte, egy csendesebb zugnál állnak meg, ahol a járókelők haladási irányára merőlegesen felállított két pár keskeny pad és közöttük egy-egy hosszúkás asztal várná a gyorsan cserélődő éhezőket, ám jelenleg nem használja azokat senki. Pedig kedves kis mintás terítőket libegtet rajtuk a szellő, apró virágdíszek csinosítják, és a hely tulajdonosa sem egy mogorva figura. Az idősebb tündér asszony étkezdéjének szerény látogatottsága a túlontúl egészségesnek szánt étkekkel magyarázható. Valamiért mégsem keseredik el rajta, mélyen hisz benne, hogy egy nap igazi divatot teremt, és akkor igazán büszke lesz, hogy valami jót adott a városnak. Hogy miből él meg, az rejtély, bizonyára akad valami mellékes, amiből fenntartja ezt a veszteséges vállalkozást.*
- Ez lenne az.
*Áll meg a padok mellett a szerzetesnő, s ha ellenvetés nem érkezik, a jobboldali asztal jobboldali padjánál foglal helyet, legtávolabb az utca forgatagától.*
7002. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-11 19:24:08
Üzenet elküldve: 2018-09-11 19:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron, Loralyss//
*A fürge lapjárás viszonylag gyors első győzelmet hoz neki. Fivérének persze fogalma sincs róla, hogy ebben némileg közrejátszik, hogy tudja, Shaza milyen elosztásban szokta eltenni a pakliját, s bizony, a keverésnél is a maga malmára hajtotta a vizet.*
- Nos... *kúsznak a vékony ujjak Heilgron zekéje alá, hogy hozzáértő mozdulatokkal oldják ki az övcsatot, majd a fegyverövvel együtt szabadítsák meg a vesztest a kardjaitól.* - Majd ha eldöntöttem, választok *mondja, s mindkét díszes pengét maga mellé helyezi letétbe.*
- A következő tét legyen egy titok. Valami, amit elhallgattál előlem. *Leinti fivérét, még mielőtt levegőt venne a tagadáshoz és már keveri is újra a paklit, aztán oszt. Ezúttal már nem tudja úgy számon tartani a lapokat, de még így is sikerül valamennyit ügyeskedni. Nincs rá külön szabály, hogy ki keveri a paklit és ki oszt, de amíg lehet, élni fog ezzel a lehetőséggel. Főleg, ha esetleg fivére nyerne, s kényes tétet nevezne meg.
A kártya népszerű a díszes szalonokban. A tehetős urak és ifjú nemeskisasszonyok pedig kifejezetten kedvüket lelik az efféle játékokban. Főleg ha a drága itókák és az egzotikus pipadohányok már kellőképp átitatták a hangulatot. Egy magafajta viszont jobb, ha csak akkor veszít, amikor szeretne. Loralyss ujjai ügyesek, de Heilgron szeme éles, és abban sem lehet egészen biztos, hogy a feje valóban annyira kótyagos, mint mutatja. Így egyelőre óvatos. Ha ez a kör elúszik, hát elúszik.*
*A fürge lapjárás viszonylag gyors első győzelmet hoz neki. Fivérének persze fogalma sincs róla, hogy ebben némileg közrejátszik, hogy tudja, Shaza milyen elosztásban szokta eltenni a pakliját, s bizony, a keverésnél is a maga malmára hajtotta a vizet.*
- Nos... *kúsznak a vékony ujjak Heilgron zekéje alá, hogy hozzáértő mozdulatokkal oldják ki az övcsatot, majd a fegyverövvel együtt szabadítsák meg a vesztest a kardjaitól.* - Majd ha eldöntöttem, választok *mondja, s mindkét díszes pengét maga mellé helyezi letétbe.*
- A következő tét legyen egy titok. Valami, amit elhallgattál előlem. *Leinti fivérét, még mielőtt levegőt venne a tagadáshoz és már keveri is újra a paklit, aztán oszt. Ezúttal már nem tudja úgy számon tartani a lapokat, de még így is sikerül valamennyit ügyeskedni. Nincs rá külön szabály, hogy ki keveri a paklit és ki oszt, de amíg lehet, élni fog ezzel a lehetőséggel. Főleg, ha esetleg fivére nyerne, s kényes tétet nevezne meg.
A kártya népszerű a díszes szalonokban. A tehetős urak és ifjú nemeskisasszonyok pedig kifejezetten kedvüket lelik az efféle játékokban. Főleg ha a drága itókák és az egzotikus pipadohányok már kellőképp átitatták a hangulatot. Egy magafajta viszont jobb, ha csak akkor veszít, amikor szeretne. Loralyss ujjai ügyesek, de Heilgron szeme éles, és abban sem lehet egészen biztos, hogy a feje valóban annyira kótyagos, mint mutatja. Így egyelőre óvatos. Ha ez a kör elúszik, hát elúszik.*
7001. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-09-11 17:40:54
Üzenet elküldve: 2018-09-11 17:40:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A meditáció teljesen felfrissítette testileg is a fiatal gnómot, viszont tudja, hogy elég veszélyes lehet csak úgy süttetni magát a napon, mert még felkelti valakinek a figyelmét, így inkább úgy dönt, hogy tovább is áll. Következő célnak a piacot jelöli meg, hiszen még sosem járt errefelé és apjától nagyon sokat hallott erről a helyről. A piacon elég nagy a nyüzsgés és reméli a gnóm, hogy talál valami érdekes dolgot, amit érdemesnek talál arra, hogy megvegyen. Kicsit fél attól, hogy egy tolvaj ellopja csekély kis aranyát, de bízik benne, hogy Eyr megóvja egy ilyen helyzettől. Céltalanul nézelődik a piaci sorok között. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056