Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 349 (6961. - 6980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6980. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-14 00:12:50
Üzenet elküldve: 2018-08-14 00:12:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron, Loralyss//
*Talán az ital hatása, talán más miatt, de fel sem tűnik neki az apró bukfenc gyomrában, amit a hasán végigsimító tenyerek és az apró csók együttesen okoztak.*
-Édesanyád sok mindent nem értett.
*Hagyja helyben a dolgot, kissé talán türelmetlenebbül is, mint kellene. Ellép a lánytól és kibámul az ablakon. Sosem kedvelte az asszonyt, sőt, ha tehette, kerülte. Valószínűnek tartja, hogy az apjával megromló viszonyban is játszott némi szerepet a drága hölgy.*
-Új otthonunk nem egy... Nagy terem lesz.
*Ezzel részéről elintézte a dolgot.
Megfordul és szórakozottan lép húgához, hogy kivegye kezéből a felkínált poharat. Őszintén szólva nem igazán tudja hányadiknál tart, de az viszont a vaknak is szemet szúrna, hogy majd mindegyiket húga öntötte poharába. Jobb lesz innentől vigyázni, ha a fejébe száll, hajlamos elragadtatni magát.*
-Feszengeni? Hogy nem lehetek veled őszinte?
*Kerekedik el szeme és szája csodálkozásra nyílik, miközben a poharat az asztalra helyezve megragadja Loralyss kezét.*
-Senkiben sem bízom úgy, mint benned.
*Ismétli meg magát miközben a törékeny kacsót ajkához emeli. Igazán megbízni természetesen csak magában tud. Túl közel áll hozzá húga ahhoz, hogy megbízzon benne. Furcsa ellentmondás ez, de ha belegondol az ember, még ésszerűséget is vélhet mögötte.*
-Hisz nyitott könyv vagyok számodra, mióta csak megjelentél a városban. Ha nem tettél fel egy kérdést, melyre szívesen kapnál választ, tedd hát meg bátran.
*Önt biztató mosolyt arcára, mint a tanár, ki felelésre buzdítja tanítványát.*
*Talán az ital hatása, talán más miatt, de fel sem tűnik neki az apró bukfenc gyomrában, amit a hasán végigsimító tenyerek és az apró csók együttesen okoztak.*
-Édesanyád sok mindent nem értett.
*Hagyja helyben a dolgot, kissé talán türelmetlenebbül is, mint kellene. Ellép a lánytól és kibámul az ablakon. Sosem kedvelte az asszonyt, sőt, ha tehette, kerülte. Valószínűnek tartja, hogy az apjával megromló viszonyban is játszott némi szerepet a drága hölgy.*
-Új otthonunk nem egy... Nagy terem lesz.
*Ezzel részéről elintézte a dolgot.
Megfordul és szórakozottan lép húgához, hogy kivegye kezéből a felkínált poharat. Őszintén szólva nem igazán tudja hányadiknál tart, de az viszont a vaknak is szemet szúrna, hogy majd mindegyiket húga öntötte poharába. Jobb lesz innentől vigyázni, ha a fejébe száll, hajlamos elragadtatni magát.*
-Feszengeni? Hogy nem lehetek veled őszinte?
*Kerekedik el szeme és szája csodálkozásra nyílik, miközben a poharat az asztalra helyezve megragadja Loralyss kezét.*
-Senkiben sem bízom úgy, mint benned.
*Ismétli meg magát miközben a törékeny kacsót ajkához emeli. Igazán megbízni természetesen csak magában tud. Túl közel áll hozzá húga ahhoz, hogy megbízzon benne. Furcsa ellentmondás ez, de ha belegondol az ember, még ésszerűséget is vélhet mögötte.*
-Hisz nyitott könyv vagyok számodra, mióta csak megjelentél a városban. Ha nem tettél fel egy kérdést, melyre szívesen kapnál választ, tedd hát meg bátran.
*Önt biztató mosolyt arcára, mint a tanár, ki felelésre buzdítja tanítványát.*
6979. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-10 00:18:22
Üzenet elküldve: 2018-08-10 00:18:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*A mélységi lány fájdalomtűrése egész jó lehet, hogy olyan sokáig állja a hüvelykujj szorítását. Talán ez az, ami megállásra készteti a csuhást és szembefordul vele, hogy szavait megossza vele. Látta már így megvillanni azokat a méregzöld íriszeket, tudja, hogy mi kel most birokra a sötételfben odabent, ám nyugodtan állja a szikrázó pillantást.*
- Ha felemeled a kezed, eltöröm valamelyik karod. *Hangzik a szenvtelen fenyegetés. Ez sem túl megszokott tőle, de Xotara ismeri annyira az elfet, hogy tudja, képes volna rá és meg is tenné, ha úgy hozná a helyzet.
Lerázza magáról a kezet, de a kérdésekre nem válaszol. Csak egy lesújtó pillantást villant a mélységire és már indul is tovább. A halántéka mögött lüktetni kezd a fájdalom, s ezt a megtorpanás számlájára írja. Pedig neki most indulnia kell.
Ha érzi is Xot kíváncsiságát, mely birokra kel lázadó elveivel, nem mutatja jelét, hogy érdekelné, megigazítja arca előtt a kendőt és félretol pár szájtáti vásárlót egy zöldséges stand mellett, hogy folytassa útját.
A fenyegetésre nem szól semmit, kötve hiszi, hogy megtörténhetne a dolog, őt pedig szólítják, így mennie kell, de már tudja, hogy a mélységi lány követni fogja.*
- Ne nevezz vezérnek. Nem vagyok az. *Fordul hirtelen szembe a kérdésre Xotara-val. Haragoszöld tekintetében viharfelhők gyülekeznek, hangja hideg és metsző, mit az északi szél a hegyek ormán.
Pár szívdobbanás csak és a csuhás indul is tovább, öles léptekkel haladva előre, hogy elérje a piac szélét és ott beforduljon az egyik mellékutcába.*
- Bolond voltam, ha azt gondoltam, képes vagyok egy erőd sorsát irányítani. Nevetséges képzelgés, dajkamese. *Torpan meg hirtelen, feszülten kapkodja a fejét, keresve a helyes irányt, majd szinte azonnal indul is tovább.*
- Az Erdő Szívének szerzetese vagyok, semmi több. Azért voltam ott, mert szükség volt rám, a Fákban Lakó akarta, hogy odamenjek és segítsek nekik. Megtettem, ami tőlem telt és most már nem maradhattam. *Folytatja elfojtott hangon, befordul egy újabb utcába, a távolban már látni egy masszív sziklaépületet az ég felé törni.*
- Hidd el, magam is sajnálom az egészet, de vannak dolgok, amelyek felett nem rendelkezhetek. Meglesznek nélkülem is, Lyzendra remek vezér lesz, jobb, mint én valaha is lehettem volna. *Halad tovább az úton, léptei nem lassulnak, nem szalad, de a mélységinek szaporáznia kell a lépteit, ha tartani akarja vele a lépést.*
- Maradtam, pedig legbelül tudtam, hogy már nem kellene és lásd, megkezdődött a hanyatlás. *Halkul el a hangja, de még visszanéz a mögötte haladó lányra, szemében vádló fények gyúlnak.*
- De honnan is tudhatnád, hisz magad is távoztál korábban. *Csak egy pillantás és már fordul is vissza célja felé. Az épületek mögött szépen rendben tartott kert kezdődik és vezet a sziklaépülethez felette, Arthenior templomába.*
*A mélységi lány fájdalomtűrése egész jó lehet, hogy olyan sokáig állja a hüvelykujj szorítását. Talán ez az, ami megállásra készteti a csuhást és szembefordul vele, hogy szavait megossza vele. Látta már így megvillanni azokat a méregzöld íriszeket, tudja, hogy mi kel most birokra a sötételfben odabent, ám nyugodtan állja a szikrázó pillantást.*
- Ha felemeled a kezed, eltöröm valamelyik karod. *Hangzik a szenvtelen fenyegetés. Ez sem túl megszokott tőle, de Xotara ismeri annyira az elfet, hogy tudja, képes volna rá és meg is tenné, ha úgy hozná a helyzet.
Lerázza magáról a kezet, de a kérdésekre nem válaszol. Csak egy lesújtó pillantást villant a mélységire és már indul is tovább. A halántéka mögött lüktetni kezd a fájdalom, s ezt a megtorpanás számlájára írja. Pedig neki most indulnia kell.
Ha érzi is Xot kíváncsiságát, mely birokra kel lázadó elveivel, nem mutatja jelét, hogy érdekelné, megigazítja arca előtt a kendőt és félretol pár szájtáti vásárlót egy zöldséges stand mellett, hogy folytassa útját.
A fenyegetésre nem szól semmit, kötve hiszi, hogy megtörténhetne a dolog, őt pedig szólítják, így mennie kell, de már tudja, hogy a mélységi lány követni fogja.*
- Ne nevezz vezérnek. Nem vagyok az. *Fordul hirtelen szembe a kérdésre Xotara-val. Haragoszöld tekintetében viharfelhők gyülekeznek, hangja hideg és metsző, mit az északi szél a hegyek ormán.
Pár szívdobbanás csak és a csuhás indul is tovább, öles léptekkel haladva előre, hogy elérje a piac szélét és ott beforduljon az egyik mellékutcába.*
- Bolond voltam, ha azt gondoltam, képes vagyok egy erőd sorsát irányítani. Nevetséges képzelgés, dajkamese. *Torpan meg hirtelen, feszülten kapkodja a fejét, keresve a helyes irányt, majd szinte azonnal indul is tovább.*
- Az Erdő Szívének szerzetese vagyok, semmi több. Azért voltam ott, mert szükség volt rám, a Fákban Lakó akarta, hogy odamenjek és segítsek nekik. Megtettem, ami tőlem telt és most már nem maradhattam. *Folytatja elfojtott hangon, befordul egy újabb utcába, a távolban már látni egy masszív sziklaépületet az ég felé törni.*
- Hidd el, magam is sajnálom az egészet, de vannak dolgok, amelyek felett nem rendelkezhetek. Meglesznek nélkülem is, Lyzendra remek vezér lesz, jobb, mint én valaha is lehettem volna. *Halad tovább az úton, léptei nem lassulnak, nem szalad, de a mélységinek szaporáznia kell a lépteit, ha tartani akarja vele a lépést.*
- Maradtam, pedig legbelül tudtam, hogy már nem kellene és lásd, megkezdődött a hanyatlás. *Halkul el a hangja, de még visszanéz a mögötte haladó lányra, szemében vádló fények gyúlnak.*
- De honnan is tudhatnád, hisz magad is távoztál korábban. *Csak egy pillantás és már fordul is vissza célja felé. Az épületek mögött szépen rendben tartott kert kezdődik és vezet a sziklaépülethez felette, Arthenior templomába.*
6978. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-09 23:53:06
Üzenet elküldve: 2018-08-09 23:53:06
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xotarát, mint az a bizonyos pofon, ez a kéztördelés is váratlanul éri. A sötételf lány azonban, makacsul markolja a darócruhát, még akkor is, amikor Pycta szorítása erős fájdalmat okoz neki. A fájdalomra, mint ahogy mindig most is éberebb lesz, de dühe egyelőre még nem csap fel. Addig állja a fájdalmat, ameddig csak bírja, ahogy állja a szürke csuhás haragoszöld tekintetét is. A mélységi lány rögvest észreveszi, hogy az Epétlen elf tekintetébe valamiféle árnyék vegyül, ami egyfajta erős balsejtelemmel tölti el, sőt rossz előérzete támad. Amikor, a fájdalom már szinte a válláig sugárzik elengedi a csuhát.
A Vadvéd Vezérének érdektelen kijelentésére, az erődlakókról és a küldetésről, már megvillannak Xotara méregzöld szemei is, és megmozdul benne a vörös sárkányfajzat. Pycta eltökélten tör előre, megállíthatatlanságát szavakba is öntve.*
~ Nyugi kislány! Nem ütöm még le… ~
*Xotara higgasztva magát mély levegőt vesz. Tettlegességét elfojtva, a csípős nyelvét veszi elő, mert ha már nem tesz semmit, nem fog csöndben maradni.*
- Mi a fene miatt fordultál így ki magadból? Hogy tehetsz így a többiek fejére, és hogy hagyhatsz hátra mindent, amit eddig felépítettél az Erdőmélyén?
*Xot hirtelen elhallgat, mert felismeri, hogy lényegében ő is ugyanezt tette, szóval igazából pont neki van a legkevesebb joga pálcát törni Pycta feje felett.*
~ A picsába… ez a 'menni kell' dolog ismerős, így most hogy pöröljek vele? Látod, kislány, ha hallgattál volna bölcsebb maradtál volna. Kussolok… ~
*Pycta furcsa invitálása meglepi, főleg hogy a szürke csuhás válaszokat emleget, amik olyan ritkák Tőle, mint a fehér holló. Xotara makacsságával, csak kíváncsisága veheti fel a versenyt, szóval szó nélkül beadná a derekát, és már indulna is Pycta után, amikor a szürke csuhás megragadja a karját, maga után húzni őt.*
- Megyek én magamtól is, ne cibáljál, mert mindjárt az egyik csizmámat találod a seggedben!
*Xot dacosan rántja ki karját a csuhás kezéből.*
~ Hát, végül is az nem volt az érmére írva, hogy mikor hagyom el a várost. ~
- Na, szürke vezér, akkor vezess, merre tovább?!
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.10 00:03:38
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xotarát, mint az a bizonyos pofon, ez a kéztördelés is váratlanul éri. A sötételf lány azonban, makacsul markolja a darócruhát, még akkor is, amikor Pycta szorítása erős fájdalmat okoz neki. A fájdalomra, mint ahogy mindig most is éberebb lesz, de dühe egyelőre még nem csap fel. Addig állja a fájdalmat, ameddig csak bírja, ahogy állja a szürke csuhás haragoszöld tekintetét is. A mélységi lány rögvest észreveszi, hogy az Epétlen elf tekintetébe valamiféle árnyék vegyül, ami egyfajta erős balsejtelemmel tölti el, sőt rossz előérzete támad. Amikor, a fájdalom már szinte a válláig sugárzik elengedi a csuhát.
A Vadvéd Vezérének érdektelen kijelentésére, az erődlakókról és a küldetésről, már megvillannak Xotara méregzöld szemei is, és megmozdul benne a vörös sárkányfajzat. Pycta eltökélten tör előre, megállíthatatlanságát szavakba is öntve.*
~ Nyugi kislány! Nem ütöm még le… ~
*Xotara higgasztva magát mély levegőt vesz. Tettlegességét elfojtva, a csípős nyelvét veszi elő, mert ha már nem tesz semmit, nem fog csöndben maradni.*
- Mi a fene miatt fordultál így ki magadból? Hogy tehetsz így a többiek fejére, és hogy hagyhatsz hátra mindent, amit eddig felépítettél az Erdőmélyén?
*Xot hirtelen elhallgat, mert felismeri, hogy lényegében ő is ugyanezt tette, szóval igazából pont neki van a legkevesebb joga pálcát törni Pycta feje felett.*
~ A picsába… ez a 'menni kell' dolog ismerős, így most hogy pöröljek vele? Látod, kislány, ha hallgattál volna bölcsebb maradtál volna. Kussolok… ~
*Pycta furcsa invitálása meglepi, főleg hogy a szürke csuhás válaszokat emleget, amik olyan ritkák Tőle, mint a fehér holló. Xotara makacsságával, csak kíváncsisága veheti fel a versenyt, szóval szó nélkül beadná a derekát, és már indulna is Pycta után, amikor a szürke csuhás megragadja a karját, maga után húzni őt.*
- Megyek én magamtól is, ne cibáljál, mert mindjárt az egyik csizmámat találod a seggedben!
*Xot dacosan rántja ki karját a csuhás kezéből.*
~ Hát, végül is az nem volt az érmére írva, hogy mikor hagyom el a várost. ~
- Na, szürke vezér, akkor vezess, merre tovább?!
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.10 00:03:38
6977. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-09 21:38:27
Üzenet elküldve: 2018-08-09 21:38:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*Várható volt, hogy kis akciója után lelepleződik, bár valójában nem is kívánta minden erejével védeni kilétének titkosságát. Ennek ellenére viszont elindul és maga mögött is hagyná a mélységi lányt, ha az nem mozdulna utána és nem kapna a csuha után.
Természetes, hogy sok kérdés bukik a felszínre Xotara-ban és hogy kérdéseire választ is szeretne kapni és nem csak egy szótlan elvonulást. A csuha derekába sikerül belemarkolnia, ezzel megállásra késztetnie a csuhást, de az elf elég váratlanul reagál. Hirtelen fordul és jobbjának ujjai azonnal kapnak a csuháját tartó ujjak felé. Ha sikerül elkapni Xotara kezét, akkor a mélységi lánynak igen kellemetlen érzésben lehet része, ahogy a csuhás megpróbálja a sötételf lány behajlított hüvelyujját, amellyel a durva darócruhát fogja, erőteljesen rányomni a saját tenyerére behajlítva. Ez az aprócska trükk viszont olyan kínt szülhet, ha sikerül, ami miatt bizonyosan elengedi a csuha vásznát.*
- Szerencsét biztosan nem hozok. *Villan a haragoszöld tekintet Xotara-ra. A lány most először pillanthatja meg a csuhás egykor lombzöld tekintetét, mely mostanra mintha árnyalatokkal sötétebb volna. Nem akarja bántani, egyszerű reakció csak a megállítása ellen, bár ettől még fájdalmas lehet.*
- Nem tudom, mi van velük vagy a küldetéssel. *Válaszol egyszerűen, de olyan magától értetődő hangnemben, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
Ha sikerült kiszabadulnia, lép tovább, ha nem, úgy is, legfeljebb magával rántja a mélységi lányt is. Láthatóan céllal indult el.*
- Nem tudom, merre akarsz menni, de nekem erre _kell_ mennem. *Int a piac mögött elterülő irányba, a kendő felett szomorúan villannak sötétzöld szemei. Minden bizonnyal Xotara is remek helyet tudna, de egyszerűen képtelen eltérni az iránytól. S annak ellenére, hogy fogalma sincs, merre megy, olyan mint amikor a lepkéket vonzza a mécsvilág. És tart tőle, hogy ugyanaz lesz a végeredmény is. Megperzselt szárnnyal hullik majd a porba.*
- Gyere, ha válaszokat szeretnél. *Fogja halkabbra a hangját, majd ezúttal ő próbálja megragadni a lány karját és magával vonni a tömegen át.*
*Várható volt, hogy kis akciója után lelepleződik, bár valójában nem is kívánta minden erejével védeni kilétének titkosságát. Ennek ellenére viszont elindul és maga mögött is hagyná a mélységi lányt, ha az nem mozdulna utána és nem kapna a csuha után.
Természetes, hogy sok kérdés bukik a felszínre Xotara-ban és hogy kérdéseire választ is szeretne kapni és nem csak egy szótlan elvonulást. A csuha derekába sikerül belemarkolnia, ezzel megállásra késztetnie a csuhást, de az elf elég váratlanul reagál. Hirtelen fordul és jobbjának ujjai azonnal kapnak a csuháját tartó ujjak felé. Ha sikerül elkapni Xotara kezét, akkor a mélységi lánynak igen kellemetlen érzésben lehet része, ahogy a csuhás megpróbálja a sötételf lány behajlított hüvelyujját, amellyel a durva darócruhát fogja, erőteljesen rányomni a saját tenyerére behajlítva. Ez az aprócska trükk viszont olyan kínt szülhet, ha sikerül, ami miatt bizonyosan elengedi a csuha vásznát.*
- Szerencsét biztosan nem hozok. *Villan a haragoszöld tekintet Xotara-ra. A lány most először pillanthatja meg a csuhás egykor lombzöld tekintetét, mely mostanra mintha árnyalatokkal sötétebb volna. Nem akarja bántani, egyszerű reakció csak a megállítása ellen, bár ettől még fájdalmas lehet.*
- Nem tudom, mi van velük vagy a küldetéssel. *Válaszol egyszerűen, de olyan magától értetődő hangnemben, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
Ha sikerült kiszabadulnia, lép tovább, ha nem, úgy is, legfeljebb magával rántja a mélységi lányt is. Láthatóan céllal indult el.*
- Nem tudom, merre akarsz menni, de nekem erre _kell_ mennem. *Int a piac mögött elterülő irányba, a kendő felett szomorúan villannak sötétzöld szemei. Minden bizonnyal Xotara is remek helyet tudna, de egyszerűen képtelen eltérni az iránytól. S annak ellenére, hogy fogalma sincs, merre megy, olyan mint amikor a lepkéket vonzza a mécsvilág. És tart tőle, hogy ugyanaz lesz a végeredmény is. Megperzselt szárnnyal hullik majd a porba.*
- Gyere, ha válaszokat szeretnél. *Fogja halkabbra a hangját, majd ezúttal ő próbálja megragadni a lány karját és magával vonni a tömegen át.*
6976. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-09 20:47:13
Üzenet elküldve: 2018-08-09 20:47:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*A sebes érme-elkapó mozdulatra, és hogy a vadidegen a nevén szólítja, Xotara méregzöld szemei elkerekednek. A férfi hangja is, mintha már ismerősebben csengene.*
- Mi? Pycta?
*Kérdez vissza meglepetten a sötételf lány, amikor leesik neki a tantusz. Azonban, a szürke csuhás hirtelen elfordul, és úgy tűnik, hogy már folytatná útját, a rövid kis kitérője után. Viszont, Xotara nem az a fajta lanawini, aki ezt csak úgy annyiban hagyná. Főleg, hogy Pycta feltűnésével ezernyi kérdés merül fel a sötételf lányban, amik közül, talán nem meglepő módon, nem egy 'miért?'-tel kezdődik. Így, gondolkodás nélkül szól a Vadvéd Vezére után, hogy megállítsa.*
- Héló! Te, Epétlen elf! Várjál már!
*Xot lepattan az asztalról Pycta után sietve, fekete köpenyét a vállára vetve, hiszen még mindig nyári dög meleg van.*
- Ha csak, így elviharzol, akkor nem tudom, hogy szerencsét hozott vagy sem.
*Tódítja mély női orgánumával, hallhatóan vigyorogva.
Azóta, ami közte és Pycta között zajlott le, az Erdőmélyén az Átkozott szerzetes miatt, ez az első eset, hogy a makacs sötételf lány vigyorogva szól a szürke csuháshoz.*
- Miért vagy Te itt, és miért vagy ebbe a szürke ancugba burkolózva?
*A mélységi lány nem átall Pycta szürke csuhája után kapni, hogy így adjon nyomatékot szavainak, ha sikerül megragadnia a darócruhát.*
- Neked nem itt kellene lenned. Mi van a többiekkel és a tharg küldetéssel?
*Xotarának, a meglepő, ismerős találkozás hatására sem szorulnak háttérbe védelmi ösztönei.*
~ Gondolkozz kislány! Nem a legbiztonságosabb a lázongó Arthenior közepén ilyen dolgokról fecserészni, biztos jó oka van, hogy Pycta is, így inkognitóban császkál a városban. Egy csendesebb hely kell, ami mondhatni szinte döglött. ~
- Ha nem akarsz itt beszélni, megértem. Szerintem is bölcsebb lenne egy nyugisabb helyen beszélnünk. Történetesen, tudok egy tök jó helyet. Követsz, ha mutatom az utat?
*Ezután a kérdés után, Xot heges szája szegletében egy mosoly bujkál, ami ha nem uralkodna magán, egy vigyor lenne, de csak azért próbálja elfojtani vigyorát, hogy nem tűnjön komolytalannak.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.09 21:03:26
*A sebes érme-elkapó mozdulatra, és hogy a vadidegen a nevén szólítja, Xotara méregzöld szemei elkerekednek. A férfi hangja is, mintha már ismerősebben csengene.*
- Mi? Pycta?
*Kérdez vissza meglepetten a sötételf lány, amikor leesik neki a tantusz. Azonban, a szürke csuhás hirtelen elfordul, és úgy tűnik, hogy már folytatná útját, a rövid kis kitérője után. Viszont, Xotara nem az a fajta lanawini, aki ezt csak úgy annyiban hagyná. Főleg, hogy Pycta feltűnésével ezernyi kérdés merül fel a sötételf lányban, amik közül, talán nem meglepő módon, nem egy 'miért?'-tel kezdődik. Így, gondolkodás nélkül szól a Vadvéd Vezére után, hogy megállítsa.*
- Héló! Te, Epétlen elf! Várjál már!
*Xot lepattan az asztalról Pycta után sietve, fekete köpenyét a vállára vetve, hiszen még mindig nyári dög meleg van.*
- Ha csak, így elviharzol, akkor nem tudom, hogy szerencsét hozott vagy sem.
*Tódítja mély női orgánumával, hallhatóan vigyorogva.
Azóta, ami közte és Pycta között zajlott le, az Erdőmélyén az Átkozott szerzetes miatt, ez az első eset, hogy a makacs sötételf lány vigyorogva szól a szürke csuháshoz.*
- Miért vagy Te itt, és miért vagy ebbe a szürke ancugba burkolózva?
*A mélységi lány nem átall Pycta szürke csuhája után kapni, hogy így adjon nyomatékot szavainak, ha sikerül megragadnia a darócruhát.*
- Neked nem itt kellene lenned. Mi van a többiekkel és a tharg küldetéssel?
*Xotarának, a meglepő, ismerős találkozás hatására sem szorulnak háttérbe védelmi ösztönei.*
~ Gondolkozz kislány! Nem a legbiztonságosabb a lázongó Arthenior közepén ilyen dolgokról fecserészni, biztos jó oka van, hogy Pycta is, így inkognitóban császkál a városban. Egy csendesebb hely kell, ami mondhatni szinte döglött. ~
- Ha nem akarsz itt beszélni, megértem. Szerintem is bölcsebb lenne egy nyugisabb helyen beszélnünk. Történetesen, tudok egy tök jó helyet. Követsz, ha mutatom az utat?
*Ezután a kérdés után, Xot heges szája szegletében egy mosoly bujkál, ami ha nem uralkodna magán, egy vigyor lenne, de csak azért próbálja elfojtani vigyorát, hogy nem tűnjön komolytalannak.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.09 21:03:26
6975. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-09 00:18:58
Üzenet elküldve: 2018-08-09 00:18:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*A kendő alatt szenvtelen mosollyal reagálja le a mélységi lány reakcióját. Sejtette, hogy meg fogja lepni a gondolataiba merülő, érmével babráló a sötételfet, de ilyen reakcióra nem számított volna Xotara-tól.*
- Bocsáss meg, nem kívántalak megijeszteni. *Hajol meg kissé és még hátra is lép egy lépést, hogy oldja kicsit a másik zavarát.*
- A szerencse az, amire most a legkevésbé van szükségem, de sosem lehet tudni, mennyit jelent egy arany. *Köszörüli meg a torkát, hogy lassan visszatérjen az eredeti hangszíne, bár mióta mindent maga mögött hagyott, ez a második, talán harmadik mondat, amely elhagyja kendő alá rejtett ajkait.*
- Neked szerencsét hozott, Árnytörő Xotara? *Kérdi, ahogy egy villámgyors mozdulattal elkapja a levegőben pörgő érmét, keze szinte követhetetlenül csap le a dukátra, s máris markába rejti.
De az érzés, hogy indulnia kell, újra felhorgad benne, arca elfordul a mélységitől és a távolba néz, lábai pedig önkéntelen indulnak meg, át a tömegen, mintha láthatatlan dróton vezetnék.
Nem ez az első eset azóta, hogy az érzés a hatalmába kerítette, egyszerűen mennie kell és a csuhásnak most még nincs ereje szembeszegülni vele, akkor sem, ha egy régen látott kedves ismerőst sodort az útjába a sors. A Fákban Lakó szólítja, s neki indulnia kell, vissza sem néz, faképnél hagyja a történtektől bizonyosan elbizonytalanodó mélységi lányt.*
*A kendő alatt szenvtelen mosollyal reagálja le a mélységi lány reakcióját. Sejtette, hogy meg fogja lepni a gondolataiba merülő, érmével babráló a sötételfet, de ilyen reakcióra nem számított volna Xotara-tól.*
- Bocsáss meg, nem kívántalak megijeszteni. *Hajol meg kissé és még hátra is lép egy lépést, hogy oldja kicsit a másik zavarát.*
- A szerencse az, amire most a legkevésbé van szükségem, de sosem lehet tudni, mennyit jelent egy arany. *Köszörüli meg a torkát, hogy lassan visszatérjen az eredeti hangszíne, bár mióta mindent maga mögött hagyott, ez a második, talán harmadik mondat, amely elhagyja kendő alá rejtett ajkait.*
- Neked szerencsét hozott, Árnytörő Xotara? *Kérdi, ahogy egy villámgyors mozdulattal elkapja a levegőben pörgő érmét, keze szinte követhetetlenül csap le a dukátra, s máris markába rejti.
De az érzés, hogy indulnia kell, újra felhorgad benne, arca elfordul a mélységitől és a távolba néz, lábai pedig önkéntelen indulnak meg, át a tömegen, mintha láthatatlan dróton vezetnék.
Nem ez az első eset azóta, hogy az érzés a hatalmába kerítette, egyszerűen mennie kell és a csuhásnak most még nincs ereje szembeszegülni vele, akkor sem, ha egy régen látott kedves ismerőst sodort az útjába a sors. A Fákban Lakó szólítja, s neki indulnia kell, vissza sem néz, faképnél hagyja a történtektől bizonyosan elbizonytalanodó mélységi lányt.*
6974. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-08 23:18:30
Üzenet elküldve: 2018-08-08 23:18:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
~ Fej… na, akkor uccu neki! Elhagyom ezt a rohadt várost. Már úgyis hiányzik a szememnek valami zöld. ~
*A merengő Xotara teljesen el van merülve saját kis világában, így az érme fikszírozása közben egyáltalán nem észleli, hogy valaki kiválik a piactéren átvonulok közül, csak amikor odalépve hozzá megszólítja. A sötételf lány kicsit összerezzenve kapja fel fejét, és pillant a szürke alakra.*
~ Baszki, hát ennek a koldusnak, hogy van bőr a képén itt kuncsorogni? ~
*Látva a szürke, elkendőzött arcú csuklyást, önvédelmi ösztönei azonnal működésbe lépnek.*
~ Lehet nincs is neki… mi van, ha leprás? Azt a rohadt! ~
*Xot a láblógatásból, azonnal felkapja maga elé a lábait, mint egy macska, aki forró háztetőre lépett. Az asztalon ülve, lábait karjaival átkulcsolva, mintha attól félne, hogy azok menten leesnek, szólal meg végül.*
- Izé… öreg…
*A karcos, rekedtes hangból korosnak véli a szürke remetét, sőt vénnek, mint az északi karavánutat.*
- Szoktam ám alamizsnát osztani, ha szegénynegyedben járok, nem kell rám hozni a frászt. Noh, tedd el öreg, hozzon szerencsét! Mert nem hiszem, hogy ez az egy arany sokat segítene rajtad.
*Xotara nem meri a szürke remete kezébe adni a pénzt, így ismét a levegőbe pöccinti az 1 aranyat, megcélozva az öreg [Pycta del Ventus] jobb kezét.
A pénz odapöccintése lekezelően hathat, a leprás koldus számára, sőt valószínűleg a gyorsan felé perdített érmét, nem is tudja majd elkapni, arra csak egy fergetegesen gyors kezű alak lenne biztosan képes.*
~ Fej… na, akkor uccu neki! Elhagyom ezt a rohadt várost. Már úgyis hiányzik a szememnek valami zöld. ~
*A merengő Xotara teljesen el van merülve saját kis világában, így az érme fikszírozása közben egyáltalán nem észleli, hogy valaki kiválik a piactéren átvonulok közül, csak amikor odalépve hozzá megszólítja. A sötételf lány kicsit összerezzenve kapja fel fejét, és pillant a szürke alakra.*
~ Baszki, hát ennek a koldusnak, hogy van bőr a képén itt kuncsorogni? ~
*Látva a szürke, elkendőzött arcú csuklyást, önvédelmi ösztönei azonnal működésbe lépnek.*
~ Lehet nincs is neki… mi van, ha leprás? Azt a rohadt! ~
*Xot a láblógatásból, azonnal felkapja maga elé a lábait, mint egy macska, aki forró háztetőre lépett. Az asztalon ülve, lábait karjaival átkulcsolva, mintha attól félne, hogy azok menten leesnek, szólal meg végül.*
- Izé… öreg…
*A karcos, rekedtes hangból korosnak véli a szürke remetét, sőt vénnek, mint az északi karavánutat.*
- Szoktam ám alamizsnát osztani, ha szegénynegyedben járok, nem kell rám hozni a frászt. Noh, tedd el öreg, hozzon szerencsét! Mert nem hiszem, hogy ez az egy arany sokat segítene rajtad.
*Xotara nem meri a szürke remete kezébe adni a pénzt, így ismét a levegőbe pöccinti az 1 aranyat, megcélozva az öreg [Pycta del Ventus] jobb kezét.
A pénz odapöccintése lekezelően hathat, a leprás koldus számára, sőt valószínűleg a gyorsan felé perdített érmét, nem is tudja majd elkapni, arra csak egy fergetegesen gyors kezű alak lenne biztosan képes.*
6973. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-08 15:38:39
Üzenet elküldve: 2018-08-08 15:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*A piacra már gyalogosan tér be. Semmivel sem különbözik az átlag városiaktól, egérszürke ruhájában szinte beleolvad az épületek színébe, a gyér kavargásba a piacon. Ha valaki direkt nem keresi tekintetével, talán át is siklik látványa felett. Egyetlen feltűnő részlet rajta a kardmarkolat lehet, amely a válla felett látható olykor, ha úgy fordul séta közben, mellyel átvág a kofák bódéi és a szemlére kirakott portékák között.
Haladás közben egyszer lelassít, mintha észrevett volna valamit, de nem áll meg, csak az irányon igazít, ahogy elkerül egy túlságosan hevesen alkudó árust és az üresen maradt bódék felé, ahol ismerős alak unatkozik. Oldalról közelít, így talán észre sem veszi a mélységi lány, aki éppen egy érmét perdít a magasba, mintha a sorsra bízná a választást egy kétesélyes kérdésben.
Valamikor akkor léphet a látóterébe a szürke csuhás, arcát csuklyával és kendővel takaró alak, amikor elkapja az érmét és a kézfején egyensúlyozva fürkészi ki a sors számára rendelt válaszát.*
- Megszánod a vándort azzal az érmével, ha már döntött sorsod felől? *Kérdi halk hangon. Nem tervezte, de hangja karcosan, rekedtesen cseng. Mióta elhagyta a mágustorony melletti tábort, azóta nemigen szólalt meg. Éjvihar helyét is csak arannyal váltotta meg, a lovász pedig nem kérdezősködött, amint a markában tudta az aranyakat.
Fejét kicsit lefelé hajtja, mintha szégyellné, hogy ily módon kell alamizsnáért kuncsorognia, így haragoszöld tekintetét árnyékba vonja a csuklya vászna. Kíváncsi, Xotara megismeri-e még egykori barátját, s ha megismeri, miként fogja köszönteni.*
*A piacra már gyalogosan tér be. Semmivel sem különbözik az átlag városiaktól, egérszürke ruhájában szinte beleolvad az épületek színébe, a gyér kavargásba a piacon. Ha valaki direkt nem keresi tekintetével, talán át is siklik látványa felett. Egyetlen feltűnő részlet rajta a kardmarkolat lehet, amely a válla felett látható olykor, ha úgy fordul séta közben, mellyel átvág a kofák bódéi és a szemlére kirakott portékák között.
Haladás közben egyszer lelassít, mintha észrevett volna valamit, de nem áll meg, csak az irányon igazít, ahogy elkerül egy túlságosan hevesen alkudó árust és az üresen maradt bódék felé, ahol ismerős alak unatkozik. Oldalról közelít, így talán észre sem veszi a mélységi lány, aki éppen egy érmét perdít a magasba, mintha a sorsra bízná a választást egy kétesélyes kérdésben.
Valamikor akkor léphet a látóterébe a szürke csuhás, arcát csuklyával és kendővel takaró alak, amikor elkapja az érmét és a kézfején egyensúlyozva fürkészi ki a sors számára rendelt válaszát.*
- Megszánod a vándort azzal az érmével, ha már döntött sorsod felől? *Kérdi halk hangon. Nem tervezte, de hangja karcosan, rekedtesen cseng. Mióta elhagyta a mágustorony melletti tábort, azóta nemigen szólalt meg. Éjvihar helyét is csak arannyal váltotta meg, a lovász pedig nem kérdezősködött, amint a markában tudta az aranyakat.
Fejét kicsit lefelé hajtja, mintha szégyellné, hogy ily módon kell alamizsnáért kuncsorognia, így haragoszöld tekintetét árnyékba vonja a csuklya vászna. Kíváncsi, Xotara megismeri-e még egykori barátját, s ha megismeri, miként fogja köszönteni.*
6972. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-08-07 22:35:54
Üzenet elküldve: 2018-08-07 22:35:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*A piaci forgatag se olyan színes és nyüzsgő, mint a zavargások előtt. Csak a legmerészebb és a legtehetősebb árusok hordják még a piacra az áruikat. Az előbbiek elhivatottságból, az utóbbiak, mert futja nekik, hogy zsoldos katonákat fogadjanak fel portékájuk védelmére. A város őrség kezéből már egy jó ideje kicsúszott a gyeplő.
Xotara fogja magát és láb lógatva felül az egyik üresen maradt árusító asztalra. Elmerengve egy érmét vesz elő erszényéből és az ujjain forgatva ráérősen játszadozni kezd vele.*
~ Jaj, anyám! Látod, javulnék én, de nem megy az könnyen itt a városban sem. ~
*Gondolatára apja egy velős bölcselete csendül fel fülében: „Improvizál, alkalmaz, elhárít! ” Mondta mindig Itaro, amikor egy nem várt helyzet megoldására buzdította lányát és fiát.*
~ Úgy utálom, amikor a faternak van igaza. Egyszerűen kikészülök tőle. ~
*A sötételf lány tovább forgatja az ujjai között az arany érmét. Ahogy megcsillan a délutáni narancsvörös napfény az érmén, Xotarának egy banális ötlete támad.*
~ Az eredarba is… mivel, már kovács nem leszek hát, akkor lássuk azt a fene Sorsot, mit szán nekem. Ha fej; akkor elhagyom a várost, ha írás; akkor maradok. ~
*A mélységi lány mély levegőt vesz, mintha csak egy nagy hegyet készülne helyből átugrani, majd a hüvelykujjáról magasan a levegőbe pöccinti az érmét. Az arany pénz sebesen pörög az éterben, de Xotara úgy érzi, mintha az idő lelassulna, és tisztán látja, hogyan forog az érme, melynek egyik oldala mindig vakítóan megcsillan, a másik oldala viszont, mintha elnyelné a fényt. Aztán elkapja az érmét és a kézfejére csapja. Xot pár pillanatig habozik megnézni, hogy fej vagy írás lett e az eredmény, de aztán hirtelen lekapja a kezét a másikról és…*
//Kockadobás – sorspróba: fej//
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.07 22:47:02
*A piaci forgatag se olyan színes és nyüzsgő, mint a zavargások előtt. Csak a legmerészebb és a legtehetősebb árusok hordják még a piacra az áruikat. Az előbbiek elhivatottságból, az utóbbiak, mert futja nekik, hogy zsoldos katonákat fogadjanak fel portékájuk védelmére. A város őrség kezéből már egy jó ideje kicsúszott a gyeplő.
Xotara fogja magát és láb lógatva felül az egyik üresen maradt árusító asztalra. Elmerengve egy érmét vesz elő erszényéből és az ujjain forgatva ráérősen játszadozni kezd vele.*
~ Jaj, anyám! Látod, javulnék én, de nem megy az könnyen itt a városban sem. ~
*Gondolatára apja egy velős bölcselete csendül fel fülében: „Improvizál, alkalmaz, elhárít! ” Mondta mindig Itaro, amikor egy nem várt helyzet megoldására buzdította lányát és fiát.*
~ Úgy utálom, amikor a faternak van igaza. Egyszerűen kikészülök tőle. ~
*A sötételf lány tovább forgatja az ujjai között az arany érmét. Ahogy megcsillan a délutáni narancsvörös napfény az érmén, Xotarának egy banális ötlete támad.*
~ Az eredarba is… mivel, már kovács nem leszek hát, akkor lássuk azt a fene Sorsot, mit szán nekem. Ha fej; akkor elhagyom a várost, ha írás; akkor maradok. ~
*A mélységi lány mély levegőt vesz, mintha csak egy nagy hegyet készülne helyből átugrani, majd a hüvelykujjáról magasan a levegőbe pöccinti az érmét. Az arany pénz sebesen pörög az éterben, de Xotara úgy érzi, mintha az idő lelassulna, és tisztán látja, hogyan forog az érme, melynek egyik oldala mindig vakítóan megcsillan, a másik oldala viszont, mintha elnyelné a fényt. Aztán elkapja az érmét és a kézfejére csapja. Xot pár pillanatig habozik megnézni, hogy fej vagy írás lett e az eredmény, de aztán hirtelen lekapja a kezét a másikról és…*
//Kockadobás – sorspróba: fej//
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.07 22:47:02
6971. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-27 22:43:44
Üzenet elküldve: 2018-07-27 22:43:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy szerencsés-e vagy sem, még nem tudná megmondani, de a piactér mintha záróra körül járna. Az árusok már nem kínálják hangosan portékáikat, de potenciális vásárló sem igen akad itt, a nyüzsgést az áruk biztonságba helyezése kelti, nem a lelkes árucsere. Mélyet sóhajt. Legalább valami alkalmi munkát kellene szereznie. De vajon kinek lenne szüksége segédre? Öreget keressen, akinek fárasztó és fájdalmas minden mozdulat? Vagy inkább olyat, aki tehetősnek tűnik, és jobban megengedheti magának, hogy fizessen valakinek olyasmiért, amit kényelmetlen elvégeznie? Neki igazán egyre megy, kinek és mit kell csinálnia, csak ne kelljen sokat beszélgetnie vele, s főleg győzködnie nem. Bár mindig is vágyott a szabad önrendelkezésre, sosem gondolta, hogy egyszer még hiányozni fog neki, hogy megmondják, mit tegyen. Elfogadná, ha valaki odalépne hozzá egy ajánlattal, és csak rá kellene bólintania. Némi tisztességes munka, némi tisztességes pénzért. Igazán kevéssel is beéri most.
Semmi kedve hozzá, de elindul a sorok között szerencsét próbálni. Szerencsét? Nem, abban igazából nem hisz, különösen, ha önmagáról van szó. Ha csak egy kicsivel meg tudná toldani erszénye tartalmát – vagy inkább csökkenti hatalmas űrjét -, már nyugodtabban hajtaná álomra a fejét akár a Pegazus úri kényelmében. Ahogy közeledik az este, a feje kezd elnehezülni. Olyan hosszú volt ez a nap, hogy kettővel felért volna. S most gyűjti a harmadik nap érzetét. Ennyi idővel ezelőtt még „otthon” volt. Ott most valószínűleg az esti meditáció ideje van. De jó volna, ha csak le kellene hunynia a szemét és elcsendesedni belül! Gyakran unalmas kötelességnek tartotta, de most szinte áhítozik rá. Nos, volna mit lecsendesíteni magában.*
Semmi kedve hozzá, de elindul a sorok között szerencsét próbálni. Szerencsét? Nem, abban igazából nem hisz, különösen, ha önmagáról van szó. Ha csak egy kicsivel meg tudná toldani erszénye tartalmát – vagy inkább csökkenti hatalmas űrjét -, már nyugodtabban hajtaná álomra a fejét akár a Pegazus úri kényelmében. Ahogy közeledik az este, a feje kezd elnehezülni. Olyan hosszú volt ez a nap, hogy kettővel felért volna. S most gyűjti a harmadik nap érzetét. Ennyi idővel ezelőtt még „otthon” volt. Ott most valószínűleg az esti meditáció ideje van. De jó volna, ha csak le kellene hunynia a szemét és elcsendesedni belül! Gyakran unalmas kötelességnek tartotta, de most szinte áhítozik rá. Nos, volna mit lecsendesíteni magában.*
6970. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-27 21:23:32
Üzenet elküldve: 2018-07-27 21:23:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán túlságosan kiemelte korábban, hogy még véletlenül sem hasonlít rá a történetbeli lány, s ez a tagadás lehet az oka, hogy Jaz már csak azért is szöszkét lát oda. Mint a tiltott gyümölcs. Ez is olyasmi lehet, vagy talán még olyanabb.
Csillanó íriszeiben látszik, hogy figyel hallgatóságára is, és igenis észreveszi, hogy mesélő társának kedvére van a történet. Vagy legalábbis úgy hiszi. Mindabból, ahogy rándul a szemöldöke és gazfickós mosolyra húzódik a szája, és hogy gondolkodás nélkül folytatja a történetet, mint ha már várta volna, hogy következzen.
A történetbeli fiú mosolyára Naty csak egy rosszalló sóhajt hallat, aztán megenyhülve mosolyodik el. Kedvére van még az a kis gazemberség is, amit a mesébe csempészik Jaz. Bár, ki tudná ezt nála jobban megtenni? Csakis egy hozzá hasonló ravaszdi. Natalayda pillája rebben, ahogy a poháron játszó kezét Jaz elemeli, ajkai pedig szelíd mosolyra húzódnak, mikor finom csókot kap rá. S így ülnek, a lány keze még Jazében, míg a történet és a jelen romantikája, szinte burokba vonja őket. Natalayda legalábbis egészen megfeledkezik a külvilágról. S mint, ha a piaci zajok is csak valami szűrőn keresztül érkeznének.
Pici az asztal, s a kézcsók után csupán pár centire találja az eleven zöld szemeket. Ebbe a pillanatba lehetne belefeledkezni, ha nem hangzana el a kérdés, melyre aligha tud kielégítő választ adni, s ha nem moccanna szeme sarkában egy árny, aki egyik asztaltól a másikhoz ül, talán valóban bele is merülhetne a pillanatba.
Nem ismeri Jazt, csak annyit vonhatna le, hogy a mesemondásban páratlan, ami ha józan gondolatokban születne és nem egy ilyen tavaszi virágillatba burkolt felhőben, akkor intő jel is lehetne. De a burok kitart, s hogy nehogy hangos szóval repessze meg, csenden válaszol.*
- Nem ismerem túlzottan a várost, de talán egy érdekeset én is tudok mutatni.
*Lehet, hogy nem erre számít Jaz, de abban biztos lehet, hogy a szőkeség forgat valamit a fejében. Erről árulkodik a játékos mosolykezdemény szája sarkában, s persze lenne az szélesebb is, ha nem harapna alsó ajkára finoman, hogy visszafogja azt.*
- Nincs benne gyermekdal, ellenben szigorúan titkos! *Majd suttogóra fogja hangját, úgy folytatja.* Esküdj, hogy senkinek nem árulod el, akkor talán megmutatom.
*Csalafinta, titkos paktum készül elő, csipetnyi cinkossággal fűszerezve. Közben szürkés szemeivel lapos pillantást vet az asztal felé, ahová korábban ült át az őr, majdnem kizökkentve a lányt. Aztán lassú mozdulattal húzza vissza kezét, hogy a boros frissítőért nyúljon, úgy várja a választ, hogy kortyol is egy keveset közben. *
*Talán túlságosan kiemelte korábban, hogy még véletlenül sem hasonlít rá a történetbeli lány, s ez a tagadás lehet az oka, hogy Jaz már csak azért is szöszkét lát oda. Mint a tiltott gyümölcs. Ez is olyasmi lehet, vagy talán még olyanabb.
Csillanó íriszeiben látszik, hogy figyel hallgatóságára is, és igenis észreveszi, hogy mesélő társának kedvére van a történet. Vagy legalábbis úgy hiszi. Mindabból, ahogy rándul a szemöldöke és gazfickós mosolyra húzódik a szája, és hogy gondolkodás nélkül folytatja a történetet, mint ha már várta volna, hogy következzen.
A történetbeli fiú mosolyára Naty csak egy rosszalló sóhajt hallat, aztán megenyhülve mosolyodik el. Kedvére van még az a kis gazemberség is, amit a mesébe csempészik Jaz. Bár, ki tudná ezt nála jobban megtenni? Csakis egy hozzá hasonló ravaszdi. Natalayda pillája rebben, ahogy a poháron játszó kezét Jaz elemeli, ajkai pedig szelíd mosolyra húzódnak, mikor finom csókot kap rá. S így ülnek, a lány keze még Jazében, míg a történet és a jelen romantikája, szinte burokba vonja őket. Natalayda legalábbis egészen megfeledkezik a külvilágról. S mint, ha a piaci zajok is csak valami szűrőn keresztül érkeznének.
Pici az asztal, s a kézcsók után csupán pár centire találja az eleven zöld szemeket. Ebbe a pillanatba lehetne belefeledkezni, ha nem hangzana el a kérdés, melyre aligha tud kielégítő választ adni, s ha nem moccanna szeme sarkában egy árny, aki egyik asztaltól a másikhoz ül, talán valóban bele is merülhetne a pillanatba.
Nem ismeri Jazt, csak annyit vonhatna le, hogy a mesemondásban páratlan, ami ha józan gondolatokban születne és nem egy ilyen tavaszi virágillatba burkolt felhőben, akkor intő jel is lehetne. De a burok kitart, s hogy nehogy hangos szóval repessze meg, csenden válaszol.*
- Nem ismerem túlzottan a várost, de talán egy érdekeset én is tudok mutatni.
*Lehet, hogy nem erre számít Jaz, de abban biztos lehet, hogy a szőkeség forgat valamit a fejében. Erről árulkodik a játékos mosolykezdemény szája sarkában, s persze lenne az szélesebb is, ha nem harapna alsó ajkára finoman, hogy visszafogja azt.*
- Nincs benne gyermekdal, ellenben szigorúan titkos! *Majd suttogóra fogja hangját, úgy folytatja.* Esküdj, hogy senkinek nem árulod el, akkor talán megmutatom.
*Csalafinta, titkos paktum készül elő, csipetnyi cinkossággal fűszerezve. Közben szürkés szemeivel lapos pillantást vet az asztal felé, ahová korábban ült át az őr, majdnem kizökkentve a lányt. Aztán lassú mozdulattal húzza vissza kezét, hogy a boros frissítőért nyúljon, úgy várja a választ, hogy kortyol is egy keveset közben. *
6969. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-21 09:57:42
Üzenet elküldve: 2018-07-21 09:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron, Loralyss//
- Talán kellene *suttogja egészen halkan, mintha az erkölcsös lelkiismeret nyöszörögné erőtlenül egy sötét pince mélyéből.* - Anyám mindig féltett tőled *mondja elgondolkodva, aztán megemelkedik az álla, hogy ajkai elérjék Heilgron bőrét, a füle alá lehelve egy cirógató csókot.* - De ő sosem tekintett ránk igazán testvérekként. *Az ölelésben kinyílnak az apró tenyerek, és végigsimítanak Heilgron hasán.* - Sosem értette ezt a köteléket kettőnk között.
*Épp mielőtt simítása szégyentelenségig menne a férfitesten, egy sóhajjal elfordul fivére mögül. Felveszi a két poharat az ágy lába mellől és újratölti őket.*
- Shaza termei különlegesek *mondja közben. Termeknek nevezni a két szobát nem elrugaszkodott túlzás, hiszen nem a tér nagyságát jellemzi ezzel a lány. Nemes egyszerűséggel választja le ezt a lakot az odakint tomboló valóságról, s helyezi külön fennhatóság, sajátos törvények alá.* - A félsz az ajtón kívül marad. Minden más pedig azon belül *teszi hozzá, mikor fivérének nyújtja az italt. Nem viszi oda. Megvárja, hogy érte jöjjön.*
- És különben is *vonja meg a vállát.* - Új otthonunkat talán nem osztjuk meg egymással... épp így? Kicsit még furcsa a gondolat, de mostantól sokkal többet leszünk egymás közelében.
*Ingatag terepre lavíroz, bár nem teljesen tudatosan. Ösztönei azt súgják, ideje tisztázni a szabályokat és a határokat.*
- Bevallom, kissé szégyellem magam *süti le a szemét.* - Olykor úgy érzem, feszengsz mellettem. *Az, hogy emiatt magát okolja, egyértelműen kicseng a szomorkás vallomásból. Igyekszik úgy kijátszani a lapjait, hogy Heilgron jobban megnyíljon előtte. Ha túl sok mindent fojt magába, az összeköltözés túlontúl hirtelen fordulatokat hozhat. Márpedig ő sokkal jobban szeretné, ha együttműködésük sima és gördülékeny lenne.*
- Mintha úgy éreznéd, nem lehetsz velem egészen őszinte.
- Talán kellene *suttogja egészen halkan, mintha az erkölcsös lelkiismeret nyöszörögné erőtlenül egy sötét pince mélyéből.* - Anyám mindig féltett tőled *mondja elgondolkodva, aztán megemelkedik az álla, hogy ajkai elérjék Heilgron bőrét, a füle alá lehelve egy cirógató csókot.* - De ő sosem tekintett ránk igazán testvérekként. *Az ölelésben kinyílnak az apró tenyerek, és végigsimítanak Heilgron hasán.* - Sosem értette ezt a köteléket kettőnk között.
*Épp mielőtt simítása szégyentelenségig menne a férfitesten, egy sóhajjal elfordul fivére mögül. Felveszi a két poharat az ágy lába mellől és újratölti őket.*
- Shaza termei különlegesek *mondja közben. Termeknek nevezni a két szobát nem elrugaszkodott túlzás, hiszen nem a tér nagyságát jellemzi ezzel a lány. Nemes egyszerűséggel választja le ezt a lakot az odakint tomboló valóságról, s helyezi külön fennhatóság, sajátos törvények alá.* - A félsz az ajtón kívül marad. Minden más pedig azon belül *teszi hozzá, mikor fivérének nyújtja az italt. Nem viszi oda. Megvárja, hogy érte jöjjön.*
- És különben is *vonja meg a vállát.* - Új otthonunkat talán nem osztjuk meg egymással... épp így? Kicsit még furcsa a gondolat, de mostantól sokkal többet leszünk egymás közelében.
*Ingatag terepre lavíroz, bár nem teljesen tudatosan. Ösztönei azt súgják, ideje tisztázni a szabályokat és a határokat.*
- Bevallom, kissé szégyellem magam *süti le a szemét.* - Olykor úgy érzem, feszengsz mellettem. *Az, hogy emiatt magát okolja, egyértelműen kicseng a szomorkás vallomásból. Igyekszik úgy kijátszani a lapjait, hogy Heilgron jobban megnyíljon előtte. Ha túl sok mindent fojt magába, az összeköltözés túlontúl hirtelen fordulatokat hozhat. Márpedig ő sokkal jobban szeretné, ha együttműködésük sima és gördülékeny lenne.*
- Mintha úgy éreznéd, nem lehetsz velem egészen őszinte.
6968. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-17 22:30:03
Üzenet elküldve: 2018-07-17 22:30:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron, Loralyss//
-Nos igen.
*Nem igazán tudja már követni a drága kuzin intrikáit, így helyben hagyja a dolgot. Ha majd ott tartanak, foglalkozik vele, a rögtönzés az ő sportága.*
-Ezt nem kétlem.
*Mered kifelé maga is és lapogatja meg a leány kezét. Mint testvér, úgy csupán kolonc lenne a leány, terhes társaság. De Loralyss mint partner, az már más dolog. Valóban szüksége van egy ilyen szövetségesre, ez nem vitás. Ugyanakkor vállalnia kell a veszélyét is ennek a szent szövetségnek. Vajon meddig tart a leány oly sokszor szavakba formált hűsége? Ha a szerencse elszegődik mellőle, vajon mellette marad-e?
Hamar elhessegeti a gondolatot, elvégre ő maga szerencséjének kovácsa, senki más. A megfelelő lóra kell tenni, ennyi az egész.
A hűségnél van azonban kapcsolatuknak egy mélyebb árka is. Alattomos, setét és a veszélyes. Rémíti és magához csalja egyszerre, nem egyszer csúszott már meg szélének porhanyós talaján.
Ahogy húgának ajkai szólásra nyílnak válla felett és finoman búgnak fülébe, ahogy a kerek mellek a hátának nyomódnak, miközben a drága parfüm bódító illata betölti a levegőt... Akaratlanul is ajkába harap.*
~Hogy összezárva? Napokra?~
-Átvészeljük.
*Szól nyugodtan, miközben lába mellett a mély árok csak szélesedik, hogy egészben elnyelhesse.*
-Sokáig eltarthat, míg fegyelmet erőltetnek a csőcselékre.
*Próbál rideg mosolyt erőltetni arcára és visszanyerni egyensúlyát.*
-Félsz netán, hogy összezárva maradunk?
*Fordul hátra kissé fejével, hegyes fülével a lány arcának.*
-Nos igen.
*Nem igazán tudja már követni a drága kuzin intrikáit, így helyben hagyja a dolgot. Ha majd ott tartanak, foglalkozik vele, a rögtönzés az ő sportága.*
-Ezt nem kétlem.
*Mered kifelé maga is és lapogatja meg a leány kezét. Mint testvér, úgy csupán kolonc lenne a leány, terhes társaság. De Loralyss mint partner, az már más dolog. Valóban szüksége van egy ilyen szövetségesre, ez nem vitás. Ugyanakkor vállalnia kell a veszélyét is ennek a szent szövetségnek. Vajon meddig tart a leány oly sokszor szavakba formált hűsége? Ha a szerencse elszegődik mellőle, vajon mellette marad-e?
Hamar elhessegeti a gondolatot, elvégre ő maga szerencséjének kovácsa, senki más. A megfelelő lóra kell tenni, ennyi az egész.
A hűségnél van azonban kapcsolatuknak egy mélyebb árka is. Alattomos, setét és a veszélyes. Rémíti és magához csalja egyszerre, nem egyszer csúszott már meg szélének porhanyós talaján.
Ahogy húgának ajkai szólásra nyílnak válla felett és finoman búgnak fülébe, ahogy a kerek mellek a hátának nyomódnak, miközben a drága parfüm bódító illata betölti a levegőt... Akaratlanul is ajkába harap.*
~Hogy összezárva? Napokra?~
-Átvészeljük.
*Szól nyugodtan, miközben lába mellett a mély árok csak szélesedik, hogy egészben elnyelhesse.*
-Sokáig eltarthat, míg fegyelmet erőltetnek a csőcselékre.
*Próbál rideg mosolyt erőltetni arcára és visszanyerni egyensúlyát.*
-Félsz netán, hogy összezárva maradunk?
*Fordul hátra kissé fejével, hegyes fülével a lány arcának.*
6967. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-17 19:40:46
Üzenet elküldve: 2018-07-17 19:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a pegazus//
-Szépek ezek a függöny izék, nem? *Néz a lány ezére út közben. *
-Igen, nos mi járatban? Kezdeném azzal, hogy két lábon, és nem járatban, hanem a felszínen. *Vigyorog elégedetten. Elhaladva a kovács mellett lassan a piactérre érnek, innen már látható az a kimagasló épület, amit valamikor Valaki Pegazusnak nevezett el. Nem valami találó név szerinte. Volt már kapcsolata kellemetlen emberekkel itt. *
-Neve? Kinek? *Néz a lányra. Aztán rájön, valószínűleg vagy ő süket, vagy a lány éhes nagyon. *
-Lyi vagyok kérlek *Áll meg a lány előtt, majd meghajol. *
-És a te becses neved?
-Szépek ezek a függöny izék, nem? *Néz a lány ezére út közben. *
-Igen, nos mi járatban? Kezdeném azzal, hogy két lábon, és nem járatban, hanem a felszínen. *Vigyorog elégedetten. Elhaladva a kovács mellett lassan a piactérre érnek, innen már látható az a kimagasló épület, amit valamikor Valaki Pegazusnak nevezett el. Nem valami találó név szerinte. Volt már kapcsolata kellemetlen emberekkel itt. *
-Neve? Kinek? *Néz a lányra. Aztán rájön, valószínűleg vagy ő süket, vagy a lány éhes nagyon. *
-Lyi vagyok kérlek *Áll meg a lány előtt, majd meghajol. *
-És a te becses neved?
6966. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-17 16:24:34
Üzenet elküldve: 2018-07-17 16:24:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Végül is, egy közös jellemvonásuk már biztos van: mindketten szeretnek kitalált történetekkel hülyíteni másokat. Feltehetően Naty azért ezt nem számító módon, életvitelszerűen űzi, bár ki tudja? És épp ez a "ki tudja?" teszi még izgalmasabbá, még vonzóbbá.
Bár a nő határozottan kiemelte, hogy ez a mese egy barna lányról szól, Jaz mégis egy szöszke fruskát képzel a főhős szerepébe. Gyengéi a szőkék, meg még a szőkés barnák is. Ez van. A jelenleg szemben ülő szőke pedig lassan, de biztosan araszol közelebb, így bizony elég nehéz, embert, elfet próbáló feladat elvonatkoztatni személyétől.
Némi aprócska, és tova suhanó csalódottságot maga is érez, talán ha folytatja, ha szövi tovább a szavakat Naty is halad még közelebb felé, nem mintha lennének távolságok egy ilyen asztalkánál. Térbeli semmiképp, valami lélektani határt kellene inkább átlépni az érintéshez. És persze bizonyos illendőségbeli szabályokat is.
Pedig nagyon szeretné érinteni, legalább egy futó pillanatra, legalább semmicske, szellő lágy simítással kecses ujjait. Persze nem teszi, még nem. Hiszen ennek a sóvárgó lassúságnak is megvan a maga zamata. Épp ez az, mi megédesíti, s jelentőségteljessé, emlékezetessé teszi majd a pillanatot.
A folytatást elégedett mosollyal hallgatja, nem csak remek, de illő társat is talált. Éli bele magát a történetbe annyira, hogy mikor Najda szól az ifjúhoz, vitatva kézjegyét, Jaz szemöldöke rándul meglepetten, homlokát ráncolja a bosszúság, és dühösen rándul ajka, mikor hazugnak nevezik. Majd vigyorodik el a vérbeli simlisek sármjával, dől előre, még inkább csökkentve a kettejük közötti távolságot. Apró kis pillantás a pohárral játszadozó kézre, fordul vissza Naty felé, hogy folytassa a mesét.*
-Az ifjú nem vágott vissza a régi replikára, csak lehajtott fejjel rejtett el egy, a helyzethez illetlen elégedett, győztes mosolyt. Sokkal inkább vágyott a jelenre, mint az elmúltra, sokkal jobban a közelségre, mint egy parázs vitára. A virágot átadta, s ezúttal nem kísérte azt csók, nem követett el hibát, még sem volt elégedett, Najda szomorú arcát látva, hogyan is lehetett volna az? Vigasztalni akarta a lányt, ezernyi szót suttogni fülébe, megértetni mindazt, mi lelkében tombol, mégis csak egyetlen, aprócska, bizonyosságtól súlyos kifejezés hagyta el ajkait, miközben egészen közel lépett. "Tudom." Viszonozta a pillantást kemény határozottsággal, ujjai finoman kulcsolódtak rá Najda szirmokkal játszadozó kezére, hogy egy pillanatra elvonja a virágtól, és futó csókot leheljen kézfejére.
*Hasonlóképp, mintha törékeny holmit akarna érinteni nyúl óvatosan Naty keze után, hogy emelje el a kehelytől, és hajoljon fölé apró csókra.*
-És most mihez kezdjünk, Hölgyem?
*Mossa össze a regét, és a valóságot, hiszen Jazt épp úgy érdekli Natalayda szándéka, mint a képzeletbeli ifjúét Najdáé.*
*Végül is, egy közös jellemvonásuk már biztos van: mindketten szeretnek kitalált történetekkel hülyíteni másokat. Feltehetően Naty azért ezt nem számító módon, életvitelszerűen űzi, bár ki tudja? És épp ez a "ki tudja?" teszi még izgalmasabbá, még vonzóbbá.
Bár a nő határozottan kiemelte, hogy ez a mese egy barna lányról szól, Jaz mégis egy szöszke fruskát képzel a főhős szerepébe. Gyengéi a szőkék, meg még a szőkés barnák is. Ez van. A jelenleg szemben ülő szőke pedig lassan, de biztosan araszol közelebb, így bizony elég nehéz, embert, elfet próbáló feladat elvonatkoztatni személyétől.
Némi aprócska, és tova suhanó csalódottságot maga is érez, talán ha folytatja, ha szövi tovább a szavakat Naty is halad még közelebb felé, nem mintha lennének távolságok egy ilyen asztalkánál. Térbeli semmiképp, valami lélektani határt kellene inkább átlépni az érintéshez. És persze bizonyos illendőségbeli szabályokat is.
Pedig nagyon szeretné érinteni, legalább egy futó pillanatra, legalább semmicske, szellő lágy simítással kecses ujjait. Persze nem teszi, még nem. Hiszen ennek a sóvárgó lassúságnak is megvan a maga zamata. Épp ez az, mi megédesíti, s jelentőségteljessé, emlékezetessé teszi majd a pillanatot.
A folytatást elégedett mosollyal hallgatja, nem csak remek, de illő társat is talált. Éli bele magát a történetbe annyira, hogy mikor Najda szól az ifjúhoz, vitatva kézjegyét, Jaz szemöldöke rándul meglepetten, homlokát ráncolja a bosszúság, és dühösen rándul ajka, mikor hazugnak nevezik. Majd vigyorodik el a vérbeli simlisek sármjával, dől előre, még inkább csökkentve a kettejük közötti távolságot. Apró kis pillantás a pohárral játszadozó kézre, fordul vissza Naty felé, hogy folytassa a mesét.*
-Az ifjú nem vágott vissza a régi replikára, csak lehajtott fejjel rejtett el egy, a helyzethez illetlen elégedett, győztes mosolyt. Sokkal inkább vágyott a jelenre, mint az elmúltra, sokkal jobban a közelségre, mint egy parázs vitára. A virágot átadta, s ezúttal nem kísérte azt csók, nem követett el hibát, még sem volt elégedett, Najda szomorú arcát látva, hogyan is lehetett volna az? Vigasztalni akarta a lányt, ezernyi szót suttogni fülébe, megértetni mindazt, mi lelkében tombol, mégis csak egyetlen, aprócska, bizonyosságtól súlyos kifejezés hagyta el ajkait, miközben egészen közel lépett. "Tudom." Viszonozta a pillantást kemény határozottsággal, ujjai finoman kulcsolódtak rá Najda szirmokkal játszadozó kezére, hogy egy pillanatra elvonja a virágtól, és futó csókot leheljen kézfejére.
*Hasonlóképp, mintha törékeny holmit akarna érinteni nyúl óvatosan Naty keze után, hogy emelje el a kehelytől, és hajoljon fölé apró csókra.*
-És most mihez kezdjünk, Hölgyem?
*Mossa össze a regét, és a valóságot, hiszen Jazt épp úgy érdekli Natalayda szándéka, mint a képzeletbeli ifjúét Najdáé.*
6965. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-16 12:05:01
Üzenet elküldve: 2018-07-16 12:05:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A piac mindig fontos a város életében, így Rulcar sem akarja kihagyni a lehetőséget, hogy megtekintse azt. Ennek értelmében tovább halad a gazdagnegyedből. Árnyékról árnyékra halad lassan és kimérten. Nem akar senki fiával találkozni és ha teheti akkor marad a homályban. Amikor fényt vagy tüzet lát, akkor megáll, hogy kivizsgálja, miként kerülheti el, vagy miként tudja kivárni a sorát, hogy tovább mehessen. Pár izgalmasabb helyzetet leszámítva gond nélkül eléri a piacot, amelyet szintén csak a széléről kíván megtekinteni.
Keres magának egy megfelelő épületet, vagy fát, amelyet megmászva át tudja tekinteni a terepet. Amint kiválasztja a megfelelő közelségű és fekvésű objektumot, már is elindul az irányába. Pár perces mászással fel is ér és ott kényelmesen elhelyezkedik.
A piac nem nyújt igazán pazar látványt. Inkább csak egykori pompájának árnyéka, amely most a forradalom martalékává vált. Vagy legalább is így vélekedik Rulcar a dologról. A mozgolódás az éjszakát tekintve nem jelentős. Néhány fáklya fénye be be világítja a teret, de ezt leszámítva különösebb dolog nem történik.
Ideje tovább indulni. Ezt a területet is megnézte magának, így más már nem maradt hátra, csak a város maradékának felderítése. Amint lemászik, már tovább is suhan az árnyak között a homályba.*
Keres magának egy megfelelő épületet, vagy fát, amelyet megmászva át tudja tekinteni a terepet. Amint kiválasztja a megfelelő közelségű és fekvésű objektumot, már is elindul az irányába. Pár perces mászással fel is ér és ott kényelmesen elhelyezkedik.
A piac nem nyújt igazán pazar látványt. Inkább csak egykori pompájának árnyéka, amely most a forradalom martalékává vált. Vagy legalább is így vélekedik Rulcar a dologról. A mozgolódás az éjszakát tekintve nem jelentős. Néhány fáklya fénye be be világítja a teret, de ezt leszámítva különösebb dolog nem történik.
Ideje tovább indulni. Ezt a területet is megnézte magának, így más már nem maradt hátra, csak a város maradékának felderítése. Amint lemászik, már tovább is suhan az árnyak között a homályba.*
6964. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-14 20:02:11
Üzenet elküldve: 2018-07-14 20:02:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cilanney Dharlarann//
*Immáron szolidabb mosollyal bólint a hallottakra, s hagyja, hogy a lány híres nevezetes ujját eltolja orra alól, s a bájos csivitelés tovább folytatódjon. Ismét egy kérdéssel, sőt, inkább egy határozott kijelentéssel. Lyes zord arca, jelenleg enyhe, s szemöldöke is felszalad egy pillanatra, mintha gondolkodna, még ujját is odabiggyeszti állához, könyökét a másikkal megtámasztva, s féloldalasan tekint a levegőbe.*
- Hmmm... azt hiszem igen. Igaza lehet! *Jelenti ki hirtelen, s ujját a nőre szegezi közben, miközben ránéz.*
- Ne ijesztgessen, hölgyem! *Hajol hirtelen közelebb, arcát áttolva a kendőzuhatagon, hogy csak a feje látszik szinte, teste nem. Két kezét összemorzsolva néz jobbra-balra, mint aki ijedtében nem tudja honnan várja a csapást.* Igen! A fa, bizonyára rettentő lehet, mindenféleképpen megnézem, hogy tanuljak belőle! *Bólogat bőszen, egyetértő arccal, majd hirtelen kiegyenesedik, s dacosan emeli fel tekintetét.*
- Egy Veryelian soha nem felejt, hölgyem! Ezt sose felejtse! *Mutat jelentőségteljesen a gnóm felé. Még akkor is úgy marad az ujja, mikor a lány már elsuhan
a kendők között a tömegbe. Egy pillanatra meghökkenve mered maga elé, majd lenéz a meredő ujjára, majd ismét a meredő ujja előtti üres kendőrengetegre. A gnóm lassan majdnem eltűnik, mire kapcsol.*
- Még mit nem! *Toppant lábával.* Még mit nem! *S dacosan indul a lengő keszkenők között, azonban nem bírja ki, hogy egyet-egyet meg ne csodáljon. ~ Milyen szépek! Ide még bizony visszatérek! ~ Határozza el magát, majd gyorsan megrázza fejét, hogy összeszedje magát. Jóval ölesebb léptekkel bír, mint a lány, csak a vöröslő hajzuhatagot el ne veszítse, mely a tömegben is úgy világít, mint éjszakában a viharlámpás.*
- Még, hogy így is... *Morog közben, s szelíden arrébb tessékel egy elébe álló férfit, ki méltatlankodva tekint utána.* Mintha hitelt vettem volna fel. *Kapja fel dacosan, s öntelten tekintetét.*
- Pontosan tudom, mi a dolgom, semmi szükség rá, hogy kioktassanak! *Utóbbi mérgelődésére már a körülötte elsuhanó alakok is felkapják fejüket, mert Lyessal jelenleg magában beszél. Ezt észreveszi, úgyhogy inkább a követésre koncentrál.*
- Ne bámuljanak, illetlenség! *Szúr oda egy mondatot a kíváncsiskodóknak.* Nem láttak még ideges elfet? Mostanában elég gyakori! *Lassan talán felzárkózik a lány mellé, de úgy megy el mellette, hogy rá sem néz. Csak egy mondatot vet oda:*
- Egy Veryeliean soha nem felejt! *Kapja fel ismét orrát, majd, ha egy kicsit lehagyta a gnómot feltartja a kezét, s magabiztos hangon szól a körülöttük tolongókhoz:*
- A hölgy a védelmem alatt áll! Félre az útból! Engedjék! *Dörgedelmes hangjára előbb nem reagálnak, de kezének érintésére már igen. ~ Még jó, hogy kesztyű van rajtam. ~ Mondja elfintorodva, mikor néhányan kissé koszosabb ruhában kerül elé. Az alkalmi testőr ezidáig jól működik, ha a gnóm akarja, ha nem, lett egy levakarhatatlan védelmezője, ki igazából nem is foglalkozik a lány tekintetével, csak a testét védi. Ha már ekkora szája volt. ~ Még, hogy bitója a magam fajtának. Mi az, hogy magam fajta?! ~ Magában persze dohog, erre azért még visszatérnek.*
*Immáron szolidabb mosollyal bólint a hallottakra, s hagyja, hogy a lány híres nevezetes ujját eltolja orra alól, s a bájos csivitelés tovább folytatódjon. Ismét egy kérdéssel, sőt, inkább egy határozott kijelentéssel. Lyes zord arca, jelenleg enyhe, s szemöldöke is felszalad egy pillanatra, mintha gondolkodna, még ujját is odabiggyeszti állához, könyökét a másikkal megtámasztva, s féloldalasan tekint a levegőbe.*
- Hmmm... azt hiszem igen. Igaza lehet! *Jelenti ki hirtelen, s ujját a nőre szegezi közben, miközben ránéz.*
- Ne ijesztgessen, hölgyem! *Hajol hirtelen közelebb, arcát áttolva a kendőzuhatagon, hogy csak a feje látszik szinte, teste nem. Két kezét összemorzsolva néz jobbra-balra, mint aki ijedtében nem tudja honnan várja a csapást.* Igen! A fa, bizonyára rettentő lehet, mindenféleképpen megnézem, hogy tanuljak belőle! *Bólogat bőszen, egyetértő arccal, majd hirtelen kiegyenesedik, s dacosan emeli fel tekintetét.*
- Egy Veryelian soha nem felejt, hölgyem! Ezt sose felejtse! *Mutat jelentőségteljesen a gnóm felé. Még akkor is úgy marad az ujja, mikor a lány már elsuhan
a kendők között a tömegbe. Egy pillanatra meghökkenve mered maga elé, majd lenéz a meredő ujjára, majd ismét a meredő ujja előtti üres kendőrengetegre. A gnóm lassan majdnem eltűnik, mire kapcsol.*
- Még mit nem! *Toppant lábával.* Még mit nem! *S dacosan indul a lengő keszkenők között, azonban nem bírja ki, hogy egyet-egyet meg ne csodáljon. ~ Milyen szépek! Ide még bizony visszatérek! ~ Határozza el magát, majd gyorsan megrázza fejét, hogy összeszedje magát. Jóval ölesebb léptekkel bír, mint a lány, csak a vöröslő hajzuhatagot el ne veszítse, mely a tömegben is úgy világít, mint éjszakában a viharlámpás.*
- Még, hogy így is... *Morog közben, s szelíden arrébb tessékel egy elébe álló férfit, ki méltatlankodva tekint utána.* Mintha hitelt vettem volna fel. *Kapja fel dacosan, s öntelten tekintetét.*
- Pontosan tudom, mi a dolgom, semmi szükség rá, hogy kioktassanak! *Utóbbi mérgelődésére már a körülötte elsuhanó alakok is felkapják fejüket, mert Lyessal jelenleg magában beszél. Ezt észreveszi, úgyhogy inkább a követésre koncentrál.*
- Ne bámuljanak, illetlenség! *Szúr oda egy mondatot a kíváncsiskodóknak.* Nem láttak még ideges elfet? Mostanában elég gyakori! *Lassan talán felzárkózik a lány mellé, de úgy megy el mellette, hogy rá sem néz. Csak egy mondatot vet oda:*
- Egy Veryeliean soha nem felejt! *Kapja fel ismét orrát, majd, ha egy kicsit lehagyta a gnómot feltartja a kezét, s magabiztos hangon szól a körülöttük tolongókhoz:*
- A hölgy a védelmem alatt áll! Félre az útból! Engedjék! *Dörgedelmes hangjára előbb nem reagálnak, de kezének érintésére már igen. ~ Még jó, hogy kesztyű van rajtam. ~ Mondja elfintorodva, mikor néhányan kissé koszosabb ruhában kerül elé. Az alkalmi testőr ezidáig jól működik, ha a gnóm akarja, ha nem, lett egy levakarhatatlan védelmezője, ki igazából nem is foglalkozik a lány tekintetével, csak a testét védi. Ha már ekkora szája volt. ~ Még, hogy bitója a magam fajtának. Mi az, hogy magam fajta?! ~ Magában persze dohog, erre azért még visszatérnek.*
6963. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-14 15:29:07
Üzenet elküldve: 2018-07-14 15:29:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Lyessal Veryelian//
*Mikor a nemes mindenre bólint, amit jó tanácsként ad neki, ő maga is csak bólint rá helyeslőn. ~Helyes.~ Jobb is ha megfogadja a tanácsokat. Már venné a levegőt, hogy új bekezdésbe kezdjen, miszerint nem tartozik neki Lyessal semmivel, mikor aztán más irányt vesz a beszélgetés. Nem is kanyarodna vissza, s bár látja, hogy kézfejével homlokát törli az elf, nem nagyon törődik vele, hogy a melegedő idő a gondja, vagy talán nehezen tartja kezében a gondolat fonalát. Utóbbin sem csodálkozna, mert már ő maga is majdnem belekuszálódott a szálakba. Amikor a magasan hordott orrokról esik szó, újra csak bólint, de már folytatja is szakadatlan. A fa körüli értetlenségre pedig megakad ugyan, de feltétlen be szeretné fejezni, amibe belekezdett, így ezt a választ is napolja, csak szemöldöke szalad össze, rosszalló tekintetet kölcsönözve a bájos arcnak, aztán egy csapásra a megvilágosodás tisztázza le a finom ráncokat.
~Nem látta a fát. Ez mindent megmagyaráz.~ gondolja, miközben már az egészen jól szórakozó elfet figyeli, de monológjában ez sem zavarja meg. Nagyon is fontos számára, hogy igazát bizonyítsa, vagy ha téved, akkor az derüljön ki mihamarabb.
~ Na, de hogy még ki is nevet?!~
Ennek tetejébe, Lyessal már meg sem próbálja elrejteni, milyen jól szórakozik, aztán nem átallja ujjával elzárni a szavak útját, ami legenyhébb megfogalmazás szerint is meghökkenti a gnóm lányt. Hitetlen pislog néhányat nagyra nyílt sötétkék szemével, még meg is merevedik testtartásában is. Ám, mint kiderül, a hosszúéletű talán megelégelhette a bizonyítások sorát, így jobbnak látja, ha bemutatkozásával tiszta vizet önt a pohárba. Cilanney sértettségén látszólag felülkerekedik, hogy igaza van, így egy könnyed mozdulattal tolja el hasonlóan mutatóujjával a varázsujjat, hogy aztán felemelve sajátját, mint egy rajtaütés.*
- Tehát, igazam volt *jelenti ki.*
- Gondolja át, még miben lehet így *suttogja, miközben jelentőségteljesen villannak a sötétkék íriszek.* Az a fa, amit emlegettem *suttogja tovább, miközben a fellógatott kendők fel-fellibbennek, megcirógatva arcát, mint ha csak csitítanák, a vihar előtti csendet.* Bitója a magafajtának. A szegé… *Mint akit elvágtak, úgy hallgat el, ahogy a nemes varázsujjára, aztán a derülő fizimiskára siklik pillantása.*
- Nem is. Tudja, mit? Igaza van. Egy szót se többet. Így is tartozik nekem Lyessal Veryelian, lihanechi nemes *húzza mindentudó mosolyra szép ívű ajkait. Nem véletlen, hogy teljes nevével és címével említi, újra kihangsúlyozva nyomozásának sikerét.*
- És most, ha nem haragszik *szól még, aztán térdet rogyaszt, s ellép a férfi mellett. Ha nem akadályozza semmi, a kendőárus portékái közül úgy illan el, mint ha ott sem lett volna. Egy apró jelenés, ami után csak a lengedező kendők kavargó kavalkádja marad, s ha az úrfi nem figyel, a vörös zuhatagot hipp-hopp elnyeli a tömeg.*
*Mikor a nemes mindenre bólint, amit jó tanácsként ad neki, ő maga is csak bólint rá helyeslőn. ~Helyes.~ Jobb is ha megfogadja a tanácsokat. Már venné a levegőt, hogy új bekezdésbe kezdjen, miszerint nem tartozik neki Lyessal semmivel, mikor aztán más irányt vesz a beszélgetés. Nem is kanyarodna vissza, s bár látja, hogy kézfejével homlokát törli az elf, nem nagyon törődik vele, hogy a melegedő idő a gondja, vagy talán nehezen tartja kezében a gondolat fonalát. Utóbbin sem csodálkozna, mert már ő maga is majdnem belekuszálódott a szálakba. Amikor a magasan hordott orrokról esik szó, újra csak bólint, de már folytatja is szakadatlan. A fa körüli értetlenségre pedig megakad ugyan, de feltétlen be szeretné fejezni, amibe belekezdett, így ezt a választ is napolja, csak szemöldöke szalad össze, rosszalló tekintetet kölcsönözve a bájos arcnak, aztán egy csapásra a megvilágosodás tisztázza le a finom ráncokat.
~Nem látta a fát. Ez mindent megmagyaráz.~ gondolja, miközben már az egészen jól szórakozó elfet figyeli, de monológjában ez sem zavarja meg. Nagyon is fontos számára, hogy igazát bizonyítsa, vagy ha téved, akkor az derüljön ki mihamarabb.
~ Na, de hogy még ki is nevet?!~
Ennek tetejébe, Lyessal már meg sem próbálja elrejteni, milyen jól szórakozik, aztán nem átallja ujjával elzárni a szavak útját, ami legenyhébb megfogalmazás szerint is meghökkenti a gnóm lányt. Hitetlen pislog néhányat nagyra nyílt sötétkék szemével, még meg is merevedik testtartásában is. Ám, mint kiderül, a hosszúéletű talán megelégelhette a bizonyítások sorát, így jobbnak látja, ha bemutatkozásával tiszta vizet önt a pohárba. Cilanney sértettségén látszólag felülkerekedik, hogy igaza van, így egy könnyed mozdulattal tolja el hasonlóan mutatóujjával a varázsujjat, hogy aztán felemelve sajátját, mint egy rajtaütés.*
- Tehát, igazam volt *jelenti ki.*
- Gondolja át, még miben lehet így *suttogja, miközben jelentőségteljesen villannak a sötétkék íriszek.* Az a fa, amit emlegettem *suttogja tovább, miközben a fellógatott kendők fel-fellibbennek, megcirógatva arcát, mint ha csak csitítanák, a vihar előtti csendet.* Bitója a magafajtának. A szegé… *Mint akit elvágtak, úgy hallgat el, ahogy a nemes varázsujjára, aztán a derülő fizimiskára siklik pillantása.*
- Nem is. Tudja, mit? Igaza van. Egy szót se többet. Így is tartozik nekem Lyessal Veryelian, lihanechi nemes *húzza mindentudó mosolyra szép ívű ajkait. Nem véletlen, hogy teljes nevével és címével említi, újra kihangsúlyozva nyomozásának sikerét.*
- És most, ha nem haragszik *szól még, aztán térdet rogyaszt, s ellép a férfi mellett. Ha nem akadályozza semmi, a kendőárus portékái közül úgy illan el, mint ha ott sem lett volna. Egy apró jelenés, ami után csak a lengedező kendők kavargó kavalkádja marad, s ha az úrfi nem figyel, a vörös zuhatagot hipp-hopp elnyeli a tömeg.*
6962. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-12 20:25:47
Üzenet elküldve: 2018-07-12 20:25:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cilanney Dharlarann//
*Érdeklődve figyeli a teremtményt. Kissé magasabbra nőtt, mint társai, már amennyire ezt meg tudja állapítani. Úgy emlékszik azt olvasta, ettől alacsonyabbnak kellene lenniük, persze a sztereotípiákra, mint már megtanulhatta nem mindig kell adni, olykor pedig állandóan. Ez persze ellentmondás, de nincs is kedve ezt fejtegetni, mert a gnóm csicseregni kezd, mint a nádi poszáta. Lyes összehúzott szemöldökkel, hallgatja, kezét hátrateszi, keszkenőjével együtt, s úgy figyel. Legalábbis igyekszik nem elveszíteni a fonalat.*
- Úgy gondolja? *Néz körbe határozottan, alaposan megfigyelve minden piactéri árust, testőrt és vásárlót. Egyelőre nem látja úgy, hogy veszélyben lenne, azért mert nemes, bár némiképp igazat ad a hölgynek, mert látott már mást is. Ami jóval fenyegetőbb.*
- Ebben az esetben nem hajlongok. *Mosolyodik el halványan, de fanyar arckifejezése nem változik, nehezen mutatja ki épp, mit gondol.*
- Ó, hát ez is baj lenne? *Veszi elöl háta mögül kezét, s megszemléli benne a kendőt, hogy aztán komótosan zsebre rakja. Nem akarja megsérteni a lányt, így csak rövidet biccent, hogy aztán úja kiegyenesedjen, s kezeit visszahelyezze a háta mögé:*
- Ez esetben, elteszem, de csak az ön biztonsága érdekében. Nem szeretném, ha miattam ránk támadnának. *Ismét körbefuttatja szemét a piactéren.*
- Találmány... tehát végül is emlék. *Hajtja le fejét szomorúan és önvádlón. ~ Hogy tehettem ilyet? Hisz szomorú tőle... ~ *Mardosó bűntudata betudható neveltetésének és személyiségének is. Bár arca jottányit nem változik, szemében látszik a rossz érzés, mi hirtelen eluralkodik rajta.*
- Jóvá kell tennem! Kérem engedje meg! *Emeli fel kezét, s hevesen gesztikulálva int, hogy ebből bizony nem enged.* Én tartozom Önnek, s nem fordítva. Így kívánja a tisztesség! *Igyekszik gyorsan reagálni a mondatokra, mert a gnóm bizony hirtelen vált témát, hihetetlenül eszes lehet, ha ezt a gondolatmenetet sajt maga követni tudja, Lyes mindenesetre igyekszik, bár szó mi szó, illetlenség, vagy sem, a közepénél már halvány mosolya, kezd kissé szeme ráncai köré is bebújni. Zavartan takarja el bal kézfejével száját, még csak azt hiányzik, hogy kinevesse a lányt.*
- Wegtoren... utazás... tekintetem. *Szavanként nyugtázza a hallottakat, bár láthatóan a lány nem különösebben foglalkozik azzal, hogy reagál-e a hallottakra. A mosoly ott bujkál valahol legbelül, s egyesül egy pici derültséggel, hogy szelíd nászuk következménye egy apró köhintés legyen, majd torokköszörülés.*
- Nos... igen... ~ Hogy... hogyan?! ~ Végképp elveszíti lassan a fonalat, s homlokát törli meg, ezúttal bizony kézfejével, majd kéz gyorsan vissza a száj elé és feszült, s koncentrált a figyelem továbbra is.*
- Az orromnál. Amit magasan hordunk. *Segíti a lányt, mikor ő maga is elveszíti kissé a fonalat. Közben az a fránya mosoly bizony szélesedik, lassan már az ökölbe szorított kéz kevésnek bizonyul, így inkább szétnyitja az ujjait, miközben fordul a nő után, aki úgy körbejárja vizslatva, mint a kiakasztott vásárfiát. Immár inkább nem is rejti egyre vidámabb mosolyát, karba tett kézzel fejjel fordul utána, úgy követi tekintetével a nyomozást.*
- A fát? *Kérdezi, de talán kissé pukkadozva, hogy aztán egy nyögés kíséretében folytassa.* Melyik fát? *Elveszíti az önuralmát és egy halk nevetés szakad fel belőle, ami persze tiszteletből azonnal megszakad, hogy komoly képet erőltessen magára, s miközben a lány feltenné az "igazam van?" kérdést, a "mondja meg idegen résznél", miközben a lány kezét összekulcsolva áll meg előtte, jobb kezének mutatóujját hirtelen, ha elég gyors, ráhelyezi a lány szájára, ezzel vágva el az esetleges folytatást. Még lehet pisze orrát is megnyomja kissé. Vidám arccal tekint rá, ami nem jellemző ezekben a körökben, mert ez a vidámság nem mesterkélt és nem hivalkodó, sokkal inkább egy őszinte tekintet:*
- Lyessal Veryelian, lihanechi nemes, szolgálatára! *A szájon marad az ujj, de a bal kéz mellkason végzi, s függetlenül korábbi ígéretéhez, mégis meghajol, de talán kicsit kisebbet, mint korábban. Ujját leveszi a lány szájáról, ki remélhetőleg a meglepetéstől még nem mozdul, mint általában ilyenkor az emberek, majd tekintetével követi:*
- Varázsujj... *suttogja.* Ez meg az én találmányom. *S ismét egy szolid, de jól látható mosoly játszik szája szegletében.*
A hozzászólás írója (Lyessal Veryelian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.12 21:04:19
*Érdeklődve figyeli a teremtményt. Kissé magasabbra nőtt, mint társai, már amennyire ezt meg tudja állapítani. Úgy emlékszik azt olvasta, ettől alacsonyabbnak kellene lenniük, persze a sztereotípiákra, mint már megtanulhatta nem mindig kell adni, olykor pedig állandóan. Ez persze ellentmondás, de nincs is kedve ezt fejtegetni, mert a gnóm csicseregni kezd, mint a nádi poszáta. Lyes összehúzott szemöldökkel, hallgatja, kezét hátrateszi, keszkenőjével együtt, s úgy figyel. Legalábbis igyekszik nem elveszíteni a fonalat.*
- Úgy gondolja? *Néz körbe határozottan, alaposan megfigyelve minden piactéri árust, testőrt és vásárlót. Egyelőre nem látja úgy, hogy veszélyben lenne, azért mert nemes, bár némiképp igazat ad a hölgynek, mert látott már mást is. Ami jóval fenyegetőbb.*
- Ebben az esetben nem hajlongok. *Mosolyodik el halványan, de fanyar arckifejezése nem változik, nehezen mutatja ki épp, mit gondol.*
- Ó, hát ez is baj lenne? *Veszi elöl háta mögül kezét, s megszemléli benne a kendőt, hogy aztán komótosan zsebre rakja. Nem akarja megsérteni a lányt, így csak rövidet biccent, hogy aztán úja kiegyenesedjen, s kezeit visszahelyezze a háta mögé:*
- Ez esetben, elteszem, de csak az ön biztonsága érdekében. Nem szeretném, ha miattam ránk támadnának. *Ismét körbefuttatja szemét a piactéren.*
- Találmány... tehát végül is emlék. *Hajtja le fejét szomorúan és önvádlón. ~ Hogy tehettem ilyet? Hisz szomorú tőle... ~ *Mardosó bűntudata betudható neveltetésének és személyiségének is. Bár arca jottányit nem változik, szemében látszik a rossz érzés, mi hirtelen eluralkodik rajta.*
- Jóvá kell tennem! Kérem engedje meg! *Emeli fel kezét, s hevesen gesztikulálva int, hogy ebből bizony nem enged.* Én tartozom Önnek, s nem fordítva. Így kívánja a tisztesség! *Igyekszik gyorsan reagálni a mondatokra, mert a gnóm bizony hirtelen vált témát, hihetetlenül eszes lehet, ha ezt a gondolatmenetet sajt maga követni tudja, Lyes mindenesetre igyekszik, bár szó mi szó, illetlenség, vagy sem, a közepénél már halvány mosolya, kezd kissé szeme ráncai köré is bebújni. Zavartan takarja el bal kézfejével száját, még csak azt hiányzik, hogy kinevesse a lányt.*
- Wegtoren... utazás... tekintetem. *Szavanként nyugtázza a hallottakat, bár láthatóan a lány nem különösebben foglalkozik azzal, hogy reagál-e a hallottakra. A mosoly ott bujkál valahol legbelül, s egyesül egy pici derültséggel, hogy szelíd nászuk következménye egy apró köhintés legyen, majd torokköszörülés.*
- Nos... igen... ~ Hogy... hogyan?! ~ Végképp elveszíti lassan a fonalat, s homlokát törli meg, ezúttal bizony kézfejével, majd kéz gyorsan vissza a száj elé és feszült, s koncentrált a figyelem továbbra is.*
- Az orromnál. Amit magasan hordunk. *Segíti a lányt, mikor ő maga is elveszíti kissé a fonalat. Közben az a fránya mosoly bizony szélesedik, lassan már az ökölbe szorított kéz kevésnek bizonyul, így inkább szétnyitja az ujjait, miközben fordul a nő után, aki úgy körbejárja vizslatva, mint a kiakasztott vásárfiát. Immár inkább nem is rejti egyre vidámabb mosolyát, karba tett kézzel fejjel fordul utána, úgy követi tekintetével a nyomozást.*
- A fát? *Kérdezi, de talán kissé pukkadozva, hogy aztán egy nyögés kíséretében folytassa.* Melyik fát? *Elveszíti az önuralmát és egy halk nevetés szakad fel belőle, ami persze tiszteletből azonnal megszakad, hogy komoly képet erőltessen magára, s miközben a lány feltenné az "igazam van?" kérdést, a "mondja meg idegen résznél", miközben a lány kezét összekulcsolva áll meg előtte, jobb kezének mutatóujját hirtelen, ha elég gyors, ráhelyezi a lány szájára, ezzel vágva el az esetleges folytatást. Még lehet pisze orrát is megnyomja kissé. Vidám arccal tekint rá, ami nem jellemző ezekben a körökben, mert ez a vidámság nem mesterkélt és nem hivalkodó, sokkal inkább egy őszinte tekintet:*
- Lyessal Veryelian, lihanechi nemes, szolgálatára! *A szájon marad az ujj, de a bal kéz mellkason végzi, s függetlenül korábbi ígéretéhez, mégis meghajol, de talán kicsit kisebbet, mint korábban. Ujját leveszi a lány szájáról, ki remélhetőleg a meglepetéstől még nem mozdul, mint általában ilyenkor az emberek, majd tekintetével követi:*
- Varázsujj... *suttogja.* Ez meg az én találmányom. *S ismét egy szolid, de jól látható mosoly játszik szája szegletében.*
A hozzászólás írója (Lyessal Veryelian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.12 21:04:19
6961. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-12 12:37:52
Üzenet elküldve: 2018-07-12 12:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Lyessal Veryelian//
- Tudom, hogy segíteni akart, és nem is hibáztatom. Ha ön nincs, most ezt a lapot, teljesen elveszítettem volna. Nem sokan indulnának utána. Higgye el. Tapasztalat. *Sértettség nélküli kijelentések, melyekben több a ténymegállapítás, mint az érzelem.*
- A helyében, nem hajlonganék olyan sűrűn, mert itt lincselnek meg minket *jegyzi meg csendesen.*
~Drága Azgad!~ *Zavartan pillant körbe, szabad kezével homlokát támasztva.* És, jobb lesz, ha gyorsan elteszi azt a hímzett keszkenőt is, a magafajtára rájár a rúd mostanában. *Hangja már inkább beletörődő, ugyanakkor jelentőségteljes is. Aztán a rajzra terelődik a szó, így kénytelen némi magyarázattal szolgálni, bár Cilanney-nél ennek mélységeit sosem lehet előre tudni. Pontosan úgy, ahogyan a hosszát sem. Főleg, ha egybe függ az egyik kedvenc témájával.*
- Nem emlék. *Ahogy kimondja, elmereng egy pillanatra.* Bár, nézőpont kérdése. A bátyám tanulmánya, amiből ez csak egy másolat. Tehát, valahol emlék a bátyámtól, de pótolható *kezdi, de egyre csak belelovalja magát, mert az aprónépek felé tanúsított figyelmetlenség a kedvenc témája is egyben.*
- És igen, tudom, hogy mennyire figyelmetlenek. *Persze legtöbbször, ő az, aki gondolataiba merülve nekisétál mindennek. Kordénak, lépcsőkorlátnak, bárkinek az utcán, egy lenőtt faágnak, amitől aztán tele lesz a vörös zuhatag mindenféle levéllel.* Gyakran nem veszik észre, hogy mellkas magasságban is van élet. A tündéreket emiatt még inkább sajnálom. *húzza el a száját, s tökéletesen produkálja a kettősmérce jeleit, miközben véletlen baleseteinek tengerében turkál.*
- Ne értse félre, nem az ütközésünkre értem, mert bizonyos baleseteket magam is képes vagyok előidézni. A legutóbb például… *Aztán észbe kapva köszörüli meg torkát, s kanyarodik vissza az eredeti témához.*
- A koccanásokat pedig már nem is veszem annak. ~Utólag legalábbis.~
*Figyelme a papír felé fordul újfent, mikor felmerül egy újabb kérdés, aminek hangsúlyára már el kell mosolyodnia.*
- Wegtorenig. Igen, mivel ott van az eredeti, így ha nem tudom pótolni, oda kell utaznom. S mivel a bátyámé a tanulmány, a területünk pedig jócskán különbözik, logikus, hogy nem tudom pótolni egyedül. Íme, egy út Wegtorenbe *fejezi be egy csapásra a magyarázatot, aztán mégiscsak folytatja csak úgy mellékesen.* Különben, elég csak körülnézni ebben a városban, és akkor ugyancsak érthető, az utazási kedv *magyarázza, miközben a kezében tartott jegyzettel kalimpálva gesztikulál, apró lépésekkel haladva. Amikor végül megtorpan, az elf majdnem neki megy újfent, ő pedig enyhe rosszallással sóhajt, majd elmosolyodva megingatja a fejét.*
- Ha így jobban érzi magát, hát nálam van pergamen és lúdtoll is *ajánlja, egy sanda oldalpillantás kíséretében. Egy vérbeli gnómnál, Cila szerint elengedhetetlen kellék az ilyesmi. Arra pedig, hogy megint meghajolt Lyes, már meg sem szólal, mint ahogy arra sem, hogy bárki visszahozta volna neki a papírost. Csak a sanda oldalpillantásra húzódik fel szemöldöke. Mert ez a tekintet, olyan, mint egy kihívás. Mégpedig a megfigyelőképességét hívja ki valaki, ami pedig mindig felettébb érdekes játék, még akkor is, ha téved. Hát állja a fogadást, s ez tekintetén épp úgy tükröződik is, mint ahogyan a tartásán. *
- Nos, lássuk csak *veti meg lábát, egy kelmeárus előtt, ahol a felaggatott kendőket feléjük lengeti a feltámadó szellő, egy-egy fuvallatra jótékony takarásba vonva őket, s ahová a gnóm lány beljebb is húzódik kicsit. Cila összefonja maga előtt karjait, vizslató pillantását az elfre emeli. Papírt tartó kezét melle alá fűzi, míg a másikkal álla alá támaszt elgondolkodva. Végigméri tetőtől talpig, minden négyzetcentit, csatot és pántot, tartást és kiállást. Nem kell ennek sok idő, már az ítélet korábban megszületett, de egy ilyen kétkedést, nem lehet azonnal helyreigazítani. Annak időt kell adni, felvezetni.*
- Nos, lássuk a tényeket. A ruházata és a hajlongási mániája alapján, amit megtold illedelmes modora, és fennkölt arckifejezése, úgy gondolnám, hogy nemes, vagy legalábbis felsőbb körökből jött. Időről időre hasonló egyénekbe botlom, mert többnyire az utolsó pillanatban vesznek észre. Talán, az orruk iránya miatt. Na de visszatérve. Hol is tartottam? *kissé zavarba is jön, mert már megint elkalandozott.* Ó igen.
*Megköszörülve torkát, oldalt ellép Lyes mellett, s még ráadásként onnan is megvizsgálja átható pillantással. Ha valaki ilyen alapos megfigyeléshez nincs hozzászokva, könnyen zavarba jöhet. Ekkor, hangát még halkítva folytatja az ítéletet.*
- Tehát, ha bármiféle úrfi, akkor éppen menekülnie kellene, el innen, bár láthatólag nem teszi, holott a helyiek többsége vagy meghalt, vagy megtépázva, gyötörve menekül, vagy bujkál, mint a pocok. De semmiképpen sem ilyen… ilyen… *összehúzott szemmel hajol közelebb immár szemből.* Pedáns, és tiszta, és gondtalan *folytatja fojtott hangon szakadatlan.* Ez már csak feltételezés, tehát lehetnek benne hibák, de ha úrfi, akkor a lázadásról mit sem tud. Vagy *emeli ujját halántékához, ahol apró köröket rajzol a levegőbe* kicsit hibás, vagy nagyon vakmerő, de jelenleg, a kettő egy és ugyan az. Ha viszont az első gondolatom igaz, akkor feltételezném, hogy nem helyi, akkor viszont könnyen eltéved, s mint a nemesekre veszélyes városban, még napnyugta előtt, a fán végezheti, lógva. Látta a fát? *szúrja közbe a kérdést.* Szerintem igencsak sok segítségre van szüksége, ha nem most, majd később. *Cila szerint akkor is így van, ha defektes, vagy túl vakmerő, elegendő ránézni az úrielfre.* Most viszont kedves idegen, mondja meg, igazam van?
*Mélykék szemeit Lyessal-ra függeszti, miközben újra felélénkül a városi szellő arcunkba fújva néhány könnyed selyemkendőt, Cilanney pedig kezeit maga előtt összekulcsolva lép egyet hátrébb.*
- Tudom, hogy segíteni akart, és nem is hibáztatom. Ha ön nincs, most ezt a lapot, teljesen elveszítettem volna. Nem sokan indulnának utána. Higgye el. Tapasztalat. *Sértettség nélküli kijelentések, melyekben több a ténymegállapítás, mint az érzelem.*
- A helyében, nem hajlonganék olyan sűrűn, mert itt lincselnek meg minket *jegyzi meg csendesen.*
~Drága Azgad!~ *Zavartan pillant körbe, szabad kezével homlokát támasztva.* És, jobb lesz, ha gyorsan elteszi azt a hímzett keszkenőt is, a magafajtára rájár a rúd mostanában. *Hangja már inkább beletörődő, ugyanakkor jelentőségteljes is. Aztán a rajzra terelődik a szó, így kénytelen némi magyarázattal szolgálni, bár Cilanney-nél ennek mélységeit sosem lehet előre tudni. Pontosan úgy, ahogyan a hosszát sem. Főleg, ha egybe függ az egyik kedvenc témájával.*
- Nem emlék. *Ahogy kimondja, elmereng egy pillanatra.* Bár, nézőpont kérdése. A bátyám tanulmánya, amiből ez csak egy másolat. Tehát, valahol emlék a bátyámtól, de pótolható *kezdi, de egyre csak belelovalja magát, mert az aprónépek felé tanúsított figyelmetlenség a kedvenc témája is egyben.*
- És igen, tudom, hogy mennyire figyelmetlenek. *Persze legtöbbször, ő az, aki gondolataiba merülve nekisétál mindennek. Kordénak, lépcsőkorlátnak, bárkinek az utcán, egy lenőtt faágnak, amitől aztán tele lesz a vörös zuhatag mindenféle levéllel.* Gyakran nem veszik észre, hogy mellkas magasságban is van élet. A tündéreket emiatt még inkább sajnálom. *húzza el a száját, s tökéletesen produkálja a kettősmérce jeleit, miközben véletlen baleseteinek tengerében turkál.*
- Ne értse félre, nem az ütközésünkre értem, mert bizonyos baleseteket magam is képes vagyok előidézni. A legutóbb például… *Aztán észbe kapva köszörüli meg torkát, s kanyarodik vissza az eredeti témához.*
- A koccanásokat pedig már nem is veszem annak. ~Utólag legalábbis.~
*Figyelme a papír felé fordul újfent, mikor felmerül egy újabb kérdés, aminek hangsúlyára már el kell mosolyodnia.*
- Wegtorenig. Igen, mivel ott van az eredeti, így ha nem tudom pótolni, oda kell utaznom. S mivel a bátyámé a tanulmány, a területünk pedig jócskán különbözik, logikus, hogy nem tudom pótolni egyedül. Íme, egy út Wegtorenbe *fejezi be egy csapásra a magyarázatot, aztán mégiscsak folytatja csak úgy mellékesen.* Különben, elég csak körülnézni ebben a városban, és akkor ugyancsak érthető, az utazási kedv *magyarázza, miközben a kezében tartott jegyzettel kalimpálva gesztikulál, apró lépésekkel haladva. Amikor végül megtorpan, az elf majdnem neki megy újfent, ő pedig enyhe rosszallással sóhajt, majd elmosolyodva megingatja a fejét.*
- Ha így jobban érzi magát, hát nálam van pergamen és lúdtoll is *ajánlja, egy sanda oldalpillantás kíséretében. Egy vérbeli gnómnál, Cila szerint elengedhetetlen kellék az ilyesmi. Arra pedig, hogy megint meghajolt Lyes, már meg sem szólal, mint ahogy arra sem, hogy bárki visszahozta volna neki a papírost. Csak a sanda oldalpillantásra húzódik fel szemöldöke. Mert ez a tekintet, olyan, mint egy kihívás. Mégpedig a megfigyelőképességét hívja ki valaki, ami pedig mindig felettébb érdekes játék, még akkor is, ha téved. Hát állja a fogadást, s ez tekintetén épp úgy tükröződik is, mint ahogyan a tartásán. *
- Nos, lássuk csak *veti meg lábát, egy kelmeárus előtt, ahol a felaggatott kendőket feléjük lengeti a feltámadó szellő, egy-egy fuvallatra jótékony takarásba vonva őket, s ahová a gnóm lány beljebb is húzódik kicsit. Cila összefonja maga előtt karjait, vizslató pillantását az elfre emeli. Papírt tartó kezét melle alá fűzi, míg a másikkal álla alá támaszt elgondolkodva. Végigméri tetőtől talpig, minden négyzetcentit, csatot és pántot, tartást és kiállást. Nem kell ennek sok idő, már az ítélet korábban megszületett, de egy ilyen kétkedést, nem lehet azonnal helyreigazítani. Annak időt kell adni, felvezetni.*
- Nos, lássuk a tényeket. A ruházata és a hajlongási mániája alapján, amit megtold illedelmes modora, és fennkölt arckifejezése, úgy gondolnám, hogy nemes, vagy legalábbis felsőbb körökből jött. Időről időre hasonló egyénekbe botlom, mert többnyire az utolsó pillanatban vesznek észre. Talán, az orruk iránya miatt. Na de visszatérve. Hol is tartottam? *kissé zavarba is jön, mert már megint elkalandozott.* Ó igen.
*Megköszörülve torkát, oldalt ellép Lyes mellett, s még ráadásként onnan is megvizsgálja átható pillantással. Ha valaki ilyen alapos megfigyeléshez nincs hozzászokva, könnyen zavarba jöhet. Ekkor, hangát még halkítva folytatja az ítéletet.*
- Tehát, ha bármiféle úrfi, akkor éppen menekülnie kellene, el innen, bár láthatólag nem teszi, holott a helyiek többsége vagy meghalt, vagy megtépázva, gyötörve menekül, vagy bujkál, mint a pocok. De semmiképpen sem ilyen… ilyen… *összehúzott szemmel hajol közelebb immár szemből.* Pedáns, és tiszta, és gondtalan *folytatja fojtott hangon szakadatlan.* Ez már csak feltételezés, tehát lehetnek benne hibák, de ha úrfi, akkor a lázadásról mit sem tud. Vagy *emeli ujját halántékához, ahol apró köröket rajzol a levegőbe* kicsit hibás, vagy nagyon vakmerő, de jelenleg, a kettő egy és ugyan az. Ha viszont az első gondolatom igaz, akkor feltételezném, hogy nem helyi, akkor viszont könnyen eltéved, s mint a nemesekre veszélyes városban, még napnyugta előtt, a fán végezheti, lógva. Látta a fát? *szúrja közbe a kérdést.* Szerintem igencsak sok segítségre van szüksége, ha nem most, majd később. *Cila szerint akkor is így van, ha defektes, vagy túl vakmerő, elegendő ránézni az úrielfre.* Most viszont kedves idegen, mondja meg, igazam van?
*Mélykék szemeit Lyessal-ra függeszti, miközben újra felélénkül a városi szellő arcunkba fújva néhány könnyed selyemkendőt, Cilanney pedig kezeit maga előtt összekulcsolva lép egyet hátrébb.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056