Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 348 (6941. - 6960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6960. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:45:01
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:45:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a Pegazus//
*Az ember őr felé pillant, amikor az elf mellé csapódik, indulásra készen. Nem ismeri ugyan a várost ezért inkább arra menne, amerről jött, csak mikor a folyó irányába venné az irányt, akkor lép mellé az ember őr, akinek eddig egyetlen szavát sem lehetett hallani.*
- Kisasszony, már akartam javasolni, hogy a kovács felé kerülhetnénk. Ott van látja? *mutat egy épület felé* Aztán a piacon át, csak egy köpés a Pegazus.
*Natalayda egy pillanatig azt sem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen, mert ezek szerint van egy sokkal rövidebb út is, csak éppen ő erre már nem emlékezett.*
- Akkor arra megyünk *adja ki, mint egy kis kapitány.*
- Egyébként, mi járatban Artheniorban? *kérdezi a mellé csapódott vörös elfet, miközben kezében forgatja azt a néhány szál fátyolvirágot. Közben a kovács épülete mellett elhaladva szépen fokozatosan bejutnak, a piaci forgatagba, ami egészen már látképet mutat a korábban megszokottól. Komor, és baljós, cseppet sem tűnik piacszerűnek, legalábbis a fegyveres őröket és a furkósbottal várakozó néhány árus elnézve. Útjuk a szegénynegyed felé tart, mely felé az ember őr vezeti őket. Alaposan ismeri a várost, és eddig jó tanácsot adott, Natalayda pedig tapasztalat útján hallgat is rá. Egy lókupec mellett haladnak el, ahol Natalayda megtorpan egy pillanatra. Talán kifutná a pénze, talán találna egy megfelelőt, talán meg tudna rá alkudni. Csak egy kósza gondolat, mielőtt továbblépne, bár tekintete éppen megakad egy fekete gombszemen. Egy pillanat műve a szerelem, ami itt szövődik, de a kis karaván halad tovább, s Natalayda sem áll meg, nem marad le.
Köpenyét maga köré igazítja, jobban mint eddig, bár a gazdag népi cicomától mindig is tartózkodott, így nem lehet olyan feltűnő jelenség.*
- Mi a neve? *kérdezi minden előjel nélkül Natalayda a vörösre pillantva. Éppen olyan hirtelen, ahogyan az eszébe ötlött a kérdés.* Ha már a védelmezőm, illene tudnom.
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 15:59:07
*Az ember őr felé pillant, amikor az elf mellé csapódik, indulásra készen. Nem ismeri ugyan a várost ezért inkább arra menne, amerről jött, csak mikor a folyó irányába venné az irányt, akkor lép mellé az ember őr, akinek eddig egyetlen szavát sem lehetett hallani.*
- Kisasszony, már akartam javasolni, hogy a kovács felé kerülhetnénk. Ott van látja? *mutat egy épület felé* Aztán a piacon át, csak egy köpés a Pegazus.
*Natalayda egy pillanatig azt sem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen, mert ezek szerint van egy sokkal rövidebb út is, csak éppen ő erre már nem emlékezett.*
- Akkor arra megyünk *adja ki, mint egy kis kapitány.*
- Egyébként, mi járatban Artheniorban? *kérdezi a mellé csapódott vörös elfet, miközben kezében forgatja azt a néhány szál fátyolvirágot. Közben a kovács épülete mellett elhaladva szépen fokozatosan bejutnak, a piaci forgatagba, ami egészen már látképet mutat a korábban megszokottól. Komor, és baljós, cseppet sem tűnik piacszerűnek, legalábbis a fegyveres őröket és a furkósbottal várakozó néhány árus elnézve. Útjuk a szegénynegyed felé tart, mely felé az ember őr vezeti őket. Alaposan ismeri a várost, és eddig jó tanácsot adott, Natalayda pedig tapasztalat útján hallgat is rá. Egy lókupec mellett haladnak el, ahol Natalayda megtorpan egy pillanatra. Talán kifutná a pénze, talán találna egy megfelelőt, talán meg tudna rá alkudni. Csak egy kósza gondolat, mielőtt továbblépne, bár tekintete éppen megakad egy fekete gombszemen. Egy pillanat műve a szerelem, ami itt szövődik, de a kis karaván halad tovább, s Natalayda sem áll meg, nem marad le.
Köpenyét maga köré igazítja, jobban mint eddig, bár a gazdag népi cicomától mindig is tartózkodott, így nem lehet olyan feltűnő jelenség.*
- Mi a neve? *kérdezi minden előjel nélkül Natalayda a vörösre pillantva. Éppen olyan hirtelen, ahogyan az eszébe ötlött a kérdés.* Ha már a védelmezőm, illene tudnom.
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 15:59:07
6959. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-11 11:55:30
Üzenet elküldve: 2018-07-11 11:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A fürdőzést befejezve újult erővel - és tisztán - fog bele új útjába. A csuklyát arcába húzza, nem akar találkozni egy ismerőssel sem. Kihúzódik egészen a piac szélére, hátha ott több esély akad az átkelésre. A Szegénynegyed felé indul, nehézkesen nyomul át a kisebb tömegen, de végül sikerül. Eszébe jut a kenyér, amit vett a fogadóban. Így, hogy már nem a toronyba megy, úgy dönt, a szegény kölyköknek adja egy kevés arannyal együtt.*
6958. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:40:45
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:40:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Miközben mesél, majdnem megszűnik körülötte a világ. A történet, mely legyen bármi, annyira el tudja ragadni, mint ha maga is részese volna egy pillanatra. Talán ezért is lehet, hogy a közönséget is lenyűgözi. Mi más magyarázat lehetne, mint hogy az asztaltárásnak kedvére van a mese. Ami bár meglepő, de az ízlés mindenkinek maga dolga. Natalayda ennyivel le is tudja a felé irányuló réveteg tekintetet, csak a nagy sóhajra mosolyodik el csillogó szemmel. Ilyen odaadó figyelemben régen volt része, s meg kell hagyni, különösen simogatja lelkét. A közösen kitalált mese pedig hasonlóan felvillanyozza. Lelkesen hallgatja a történet folyamot, s megelevenedik szeme előtt a történet, újfent. Csak a kócos élénk tekintetű főhős fiú arca, egyre inkább hasonlít Jazére. Elvégre, ha jobban megfigyeli, hasonlóan jóképű lehet, és talán a mesebeli fiú is hasonlóan élénk. ~Mint egy örök rosszaságnak, olyan kusza a haja.~ Mindenképpen hasonlatos. A történet csúcspontja felé haladva, Natalayda ösztönösen húzza közelebb a széket Jazhez, s legalább annyira érez csalódottságot, mint amennyire lelkes, hogy rá került a sor. Megköszörüli torkát, majd iszik is egy kortyot, mielőtt belekezd.*
-„Az a jel ott, csak egy véletlen karistolás.” Suttogta Najda visszafojtott hangon, mert torkában a gombóc csak nőttön-nőtt. „Ilyen jel nem létezik. Hazudsz!” folytatta még, bár a távolság köztük, épp csak egy arasznyira szűkült az apró léptek nyomán. Másik kezének vékony ujjával a fiú mellkasára bökött, sokkal finomabban, mint annak idején. Ekkor már Najda is belemerült a fiú illatába, s másra sem vágyott, csak hogy karjaiba zárja öt. Az érintés nyomán, már biztos lehetett benne, hogy a fiú az, aki, és nem csak egy jelenés. Ám mielőtt a finom érintés hirtelen ölelésbe váltott volna, egy rózsaszál került kettejük közé. Najda keze visszahúzódott a fiú arcáról, majd ujjaival a szirmokon simított végig, mielőtt elvette a virágot. Csak fejét szegte lejjebb, bűnbánón. "Te semmiről sem tehetsz. Sajnálom már, hogy elszaladtam" mondta, s arcához közelebb emelte a rózsát, s mélyet szippantott belőle.
*Natalayda pedig éppen olyan bűnbánó szomorkás hangon adja elő, mint ahogyan Najda mondta volna.*
- "És ha rajtam múlik, biztosan nem költözünk el" szólt valamivel határozottabban, miközben megemberelve magát mégis felnézett a virág rejtekéből, egyenesen a pajkos zöld szemekbe. *Natalayda pedig ahogy a történetben a lány, szürkés pillantását Jaz zöld szemeire emeli. Ujjaival pedig úgy játszik a pohár szegélyén, ahogyan Najda játszhatott a rózsasziromén.*
*Miközben mesél, majdnem megszűnik körülötte a világ. A történet, mely legyen bármi, annyira el tudja ragadni, mint ha maga is részese volna egy pillanatra. Talán ezért is lehet, hogy a közönséget is lenyűgözi. Mi más magyarázat lehetne, mint hogy az asztaltárásnak kedvére van a mese. Ami bár meglepő, de az ízlés mindenkinek maga dolga. Natalayda ennyivel le is tudja a felé irányuló réveteg tekintetet, csak a nagy sóhajra mosolyodik el csillogó szemmel. Ilyen odaadó figyelemben régen volt része, s meg kell hagyni, különösen simogatja lelkét. A közösen kitalált mese pedig hasonlóan felvillanyozza. Lelkesen hallgatja a történet folyamot, s megelevenedik szeme előtt a történet, újfent. Csak a kócos élénk tekintetű főhős fiú arca, egyre inkább hasonlít Jazére. Elvégre, ha jobban megfigyeli, hasonlóan jóképű lehet, és talán a mesebeli fiú is hasonlóan élénk. ~Mint egy örök rosszaságnak, olyan kusza a haja.~ Mindenképpen hasonlatos. A történet csúcspontja felé haladva, Natalayda ösztönösen húzza közelebb a széket Jazhez, s legalább annyira érez csalódottságot, mint amennyire lelkes, hogy rá került a sor. Megköszörüli torkát, majd iszik is egy kortyot, mielőtt belekezd.*
-„Az a jel ott, csak egy véletlen karistolás.” Suttogta Najda visszafojtott hangon, mert torkában a gombóc csak nőttön-nőtt. „Ilyen jel nem létezik. Hazudsz!” folytatta még, bár a távolság köztük, épp csak egy arasznyira szűkült az apró léptek nyomán. Másik kezének vékony ujjával a fiú mellkasára bökött, sokkal finomabban, mint annak idején. Ekkor már Najda is belemerült a fiú illatába, s másra sem vágyott, csak hogy karjaiba zárja öt. Az érintés nyomán, már biztos lehetett benne, hogy a fiú az, aki, és nem csak egy jelenés. Ám mielőtt a finom érintés hirtelen ölelésbe váltott volna, egy rózsaszál került kettejük közé. Najda keze visszahúzódott a fiú arcáról, majd ujjaival a szirmokon simított végig, mielőtt elvette a virágot. Csak fejét szegte lejjebb, bűnbánón. "Te semmiről sem tehetsz. Sajnálom már, hogy elszaladtam" mondta, s arcához közelebb emelte a rózsát, s mélyet szippantott belőle.
*Natalayda pedig éppen olyan bűnbánó szomorkás hangon adja elő, mint ahogyan Najda mondta volna.*
- "És ha rajtam múlik, biztosan nem költözünk el" szólt valamivel határozottabban, miközben megemberelve magát mégis felnézett a virág rejtekéből, egyenesen a pajkos zöld szemekbe. *Natalayda pedig ahogy a történetben a lány, szürkés pillantását Jaz zöld szemeire emeli. Ujjaival pedig úgy játszik a pohár szegélyén, ahogyan Najda játszhatott a rózsasziromén.*
6957. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-10 21:41:09
Üzenet elküldve: 2018-07-10 21:41:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron, Loralyss//
*A kuzin botrányos ügyei valóban nemkívánatos fényt vetnek a család nevére. Nem is csodálkozik, hogy nagybátyjuk haragja így kikelt ellene. Ám ahogy Heilgron merengő pillantását nézi, ahogy az ablakon kibámulva figyeli a távolból gomolygó füstöt, hideg szalad végig a hátán. A felsorolásban mintha nem is aggodalmat hallana. Nem tudná megmondani pontosan, mit érez ki fivére szavaiból. Vagy inkább nem akar belegondolni. Az is lehet, hogy csak a saját érzései játszanak vele. Mindenesetre nincs kedvére a gondolat, hogy Heilgron esetleg a két ifjú hölgy megmentőjének szerepében tündököljön. Pedig ha drága kuzinjuk odaveszne ebben a forrongásban, könnyen el tudná képzelni, hogy a törvényes rend első, fényes hullámán bátyja felkarolja a kis "árvákat". Így még akár a házat is visszaszerezhetnék. Már ami megmarad belőle. Mégsem tetszik neki az a pillantás.*
- Kuzinunk új hitveséről megfeledkeztél *szúrja közbe a sorba fűzve a pórleányt, aki kapcsán igazán felbolydult a szóbeszéd.
Heilgron szavai a szerencséjéről mintha intelemmel szólnának. Mert mindenki tudja, hogy a szerencse forgandó. Kénytelen lesz eztán féket vetni a csípős megjegyzéseire? Akárhogy forgatja a hallottakat, mindig átbök rajta valamiféle célzás.*
- Ha mégoly veszedelmes lenne is, akkor is melletted maradnék, drága bátyám *mondja, aztán felkel ő is. Heilgron derekát átkarolva simul hátulról a férfihoz. Pillantása a Gazdagnegyed felett gomolygó fellegeket bámulja.* - Testvérek vagyunk. Megvédjük egymást. *Nem lesz másodhegedűs ebben az üzletben. Fivére is sokat nyerhet ővele (kezdve máris ezzel a biztonságos zuggal, ahol átvészelhetik a zavargásokat), így kijár neki legalább az egyenlőség látszata ebben a szövetségben.*
- Mit gondolsz, meddig tart ez az őrület? Nem kellett volna az őrségnek már levernie a lázongókat? És ha napokra itt ragadunk?
*A kuzin botrányos ügyei valóban nemkívánatos fényt vetnek a család nevére. Nem is csodálkozik, hogy nagybátyjuk haragja így kikelt ellene. Ám ahogy Heilgron merengő pillantását nézi, ahogy az ablakon kibámulva figyeli a távolból gomolygó füstöt, hideg szalad végig a hátán. A felsorolásban mintha nem is aggodalmat hallana. Nem tudná megmondani pontosan, mit érez ki fivére szavaiból. Vagy inkább nem akar belegondolni. Az is lehet, hogy csak a saját érzései játszanak vele. Mindenesetre nincs kedvére a gondolat, hogy Heilgron esetleg a két ifjú hölgy megmentőjének szerepében tündököljön. Pedig ha drága kuzinjuk odaveszne ebben a forrongásban, könnyen el tudná képzelni, hogy a törvényes rend első, fényes hullámán bátyja felkarolja a kis "árvákat". Így még akár a házat is visszaszerezhetnék. Már ami megmarad belőle. Mégsem tetszik neki az a pillantás.*
- Kuzinunk új hitveséről megfeledkeztél *szúrja közbe a sorba fűzve a pórleányt, aki kapcsán igazán felbolydult a szóbeszéd.
Heilgron szavai a szerencséjéről mintha intelemmel szólnának. Mert mindenki tudja, hogy a szerencse forgandó. Kénytelen lesz eztán féket vetni a csípős megjegyzéseire? Akárhogy forgatja a hallottakat, mindig átbök rajta valamiféle célzás.*
- Ha mégoly veszedelmes lenne is, akkor is melletted maradnék, drága bátyám *mondja, aztán felkel ő is. Heilgron derekát átkarolva simul hátulról a férfihoz. Pillantása a Gazdagnegyed felett gomolygó fellegeket bámulja.* - Testvérek vagyunk. Megvédjük egymást. *Nem lesz másodhegedűs ebben az üzletben. Fivére is sokat nyerhet ővele (kezdve máris ezzel a biztonságos zuggal, ahol átvészelhetik a zavargásokat), így kijár neki legalább az egyenlőség látszata ebben a szövetségben.*
- Mit gondolsz, meddig tart ez az őrület? Nem kellett volna az őrségnek már levernie a lázongókat? És ha napokra itt ragadunk?
6956. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:09:41
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cilanney Dharlarann//
*Zavartan figyeli a lányt, ki visszakapott jegyzetét tanulmányozza, meglehetősen érzelmes, emellett tudományos tekintettel. ~ Egyáltalán gnóm? ~ Kérdezi meg magától, ugyanis meglehetősen magas és az eddigi gnómokhoz képest jól szituált és kevésbé... nos kevésbé. Nem erre nincs megfelelő szó, egész egyszerűen a lány nem oly gnómos, de egyben mégis az.*
- Ugyan. *Mondja halkan, s közben kezét emeli fel.* Ez a legkevesebb, miután majdnem fellöktem, kisasszony! *Hajol meg ismét, kezét mellkasára téve. Zubbonyának zsebéből ismét keszkenőt varázsol elő, majd apró vízcseppes homlokát és arcát tapogatja vele végig. A mozdulat ösztönös, nem kérdés, hogy ezzel tisztábbra nem varázsolja magát. A nő meglehetősen divatosan öltözik, mélykék színű, oldalt kivágott szoknyarészének szélét, hozzáillő, aranyszín mintázat díszíti. ~ Különleges. ~ Csodálkozik, s ez az első szó mi azóta eszébe jut, hogy alaposabban megnézte magának. Óvatosan körbepillant, de csak úgy, nehogy a lány észrevegye. ~ Indulnom kellene. ~ Gondolja, de feszültsége nem ül ki arcára, tisztelete attól nagyobb, hogy ezzel megsértse az előtte állót, ki még mindig a pergament tanulmányozza.*
- Én... én igazán sajnálom, hölgyem. Csak segíteni akartam! *Mondja kényszeredetten, s ami azt illeti valóban rosszul érzi magát.*
- Egy emlék? *Kérdezi, s már előre fél a választól, mert számára az emlékek a legfontosabbak.* Az a lábnyom... faragatlanok az emberek, s figyelmetlenek. *Húzza fel az orrát, s közben a felé tartott papírlapot igyekszik értő tekintettel megfigyelni. Sok mindent nem tud kihámozni az ákombákomokból, de nem is akarja a hölgy tudomására hozni ezt. Tanult elfnek tartja magát, de ez bizony számára már egzakt tudomány, mi tőle nagyon távol áll.*
- Wegotorenig?! *Hüledezik, majd azonnal észbe kap.* Bocsásson meg, semmi közöm hozzá! *Húzza ki magát, s lép egyet távolabb, mert azt veszi észre, hogy szinte ő is igyekszik egyre közelebbről megnézni azt a papírost, egész egyszerűen vonzó a nő tudományos vizsgálata, ő is érteni szeretné. Mindezt persze menet közben, így a külső szemlélődő egy jegyzetbe bukó gnómot, s egy mögötte összeszorított szemekkel szintén a papírra hátulról ráhajoló elf nemest láthat.*
- Hmm... *Igyekszik rettentő tudományos lenni, a nő hirtelen visszafordulása gyors megtorpanásra és kiegyenesedésre készteti, erre már halvány mosolyra húzódik szája.*
- Majdnem megint fellöktem. Azt hiszem készítek önnek egy pergament: "Elnézést, kisasszony!" felirattal. *Kihúzza magát, ezúttal kissé ünnepélyesebb ábrázatot ölt, majd bal kezét hátratéve, jobbal oldalra megforgatva jobb kezében lévő keszkenőt, térdét behajlítva, immár kissé szabályosabban hajol meg.*
- Csak a kötelességemet teljesítettem, bárki megtette volna, a helyemben. *Jelenti ki, majd feszes vállakkal néz a nőre, miközben kezét hátrateszi. Szemöldöke enyhén húzódik fel az utolsó kijelentésre, de szája szegletéből az a mosoly, csak nem akar eltűnni. Kényelmes tempóban, hátratett kézzel indul el lassan sétálva, reményei szerint a lány mellett:*
- Miből gondolja, hogy segítségre szorulok? *Néz rá oldalról, kifürkészhetetlen, de huncut tekintettel. Van, valami, ami megfogja az elfet ebben a teremtményben, jóllehet semmi romantikusra nem gondol, de ezúttal úgy érzi, előítéletei valahogy téves alapokon nyugszanak, bár ebben a párbajt megköszönő sötételf meghajlása is bőven közrejátszhat.*
*Zavartan figyeli a lányt, ki visszakapott jegyzetét tanulmányozza, meglehetősen érzelmes, emellett tudományos tekintettel. ~ Egyáltalán gnóm? ~ Kérdezi meg magától, ugyanis meglehetősen magas és az eddigi gnómokhoz képest jól szituált és kevésbé... nos kevésbé. Nem erre nincs megfelelő szó, egész egyszerűen a lány nem oly gnómos, de egyben mégis az.*
- Ugyan. *Mondja halkan, s közben kezét emeli fel.* Ez a legkevesebb, miután majdnem fellöktem, kisasszony! *Hajol meg ismét, kezét mellkasára téve. Zubbonyának zsebéből ismét keszkenőt varázsol elő, majd apró vízcseppes homlokát és arcát tapogatja vele végig. A mozdulat ösztönös, nem kérdés, hogy ezzel tisztábbra nem varázsolja magát. A nő meglehetősen divatosan öltözik, mélykék színű, oldalt kivágott szoknyarészének szélét, hozzáillő, aranyszín mintázat díszíti. ~ Különleges. ~ Csodálkozik, s ez az első szó mi azóta eszébe jut, hogy alaposabban megnézte magának. Óvatosan körbepillant, de csak úgy, nehogy a lány észrevegye. ~ Indulnom kellene. ~ Gondolja, de feszültsége nem ül ki arcára, tisztelete attól nagyobb, hogy ezzel megsértse az előtte állót, ki még mindig a pergament tanulmányozza.*
- Én... én igazán sajnálom, hölgyem. Csak segíteni akartam! *Mondja kényszeredetten, s ami azt illeti valóban rosszul érzi magát.*
- Egy emlék? *Kérdezi, s már előre fél a választól, mert számára az emlékek a legfontosabbak.* Az a lábnyom... faragatlanok az emberek, s figyelmetlenek. *Húzza fel az orrát, s közben a felé tartott papírlapot igyekszik értő tekintettel megfigyelni. Sok mindent nem tud kihámozni az ákombákomokból, de nem is akarja a hölgy tudomására hozni ezt. Tanult elfnek tartja magát, de ez bizony számára már egzakt tudomány, mi tőle nagyon távol áll.*
- Wegotorenig?! *Hüledezik, majd azonnal észbe kap.* Bocsásson meg, semmi közöm hozzá! *Húzza ki magát, s lép egyet távolabb, mert azt veszi észre, hogy szinte ő is igyekszik egyre közelebbről megnézni azt a papírost, egész egyszerűen vonzó a nő tudományos vizsgálata, ő is érteni szeretné. Mindezt persze menet közben, így a külső szemlélődő egy jegyzetbe bukó gnómot, s egy mögötte összeszorított szemekkel szintén a papírra hátulról ráhajoló elf nemest láthat.*
- Hmm... *Igyekszik rettentő tudományos lenni, a nő hirtelen visszafordulása gyors megtorpanásra és kiegyenesedésre készteti, erre már halvány mosolyra húzódik szája.*
- Majdnem megint fellöktem. Azt hiszem készítek önnek egy pergament: "Elnézést, kisasszony!" felirattal. *Kihúzza magát, ezúttal kissé ünnepélyesebb ábrázatot ölt, majd bal kezét hátratéve, jobbal oldalra megforgatva jobb kezében lévő keszkenőt, térdét behajlítva, immár kissé szabályosabban hajol meg.*
- Csak a kötelességemet teljesítettem, bárki megtette volna, a helyemben. *Jelenti ki, majd feszes vállakkal néz a nőre, miközben kezét hátrateszi. Szemöldöke enyhén húzódik fel az utolsó kijelentésre, de szája szegletéből az a mosoly, csak nem akar eltűnni. Kényelmes tempóban, hátratett kézzel indul el lassan sétálva, reményei szerint a lány mellett:*
- Miből gondolja, hogy segítségre szorulok? *Néz rá oldalról, kifürkészhetetlen, de huncut tekintettel. Van, valami, ami megfogja az elfet ebben a teremtményben, jóllehet semmi romantikusra nem gondol, de ezúttal úgy érzi, előítéletei valahogy téves alapokon nyugszanak, bár ebben a párbajt megköszönő sötételf meghajlása is bőven közrejátszhat.*
6955. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 19:44:45
Üzenet elküldve: 2018-07-09 19:44:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gr//
* Aezmorin homlokát ráncolva hallgatja a sötételf beszámolóját, és enyhe értetlenség is kiül az arcára. Még, hogy másképp folyna a mana? Nevetséges. Évezredek óta nincs változás, legalábbis a ratraxurgi mágusmesterek semmi ilyesmit nem vettek észre a mágiával kapcsolatban. Vagy csak nem adták a város lakóinak tudtára? * - Mondd csak, ez mikor is történt? Mármint az állítólagos istenek eljövetele, és a mágikus tér, meg a varázslatok újrarendszerezése? - * nem akar hinni neki, de valójában nagyon is hihető, már amennyiben az istenek eljövetele tényleg megtörtént. Vagyis persze nem istenek, hanem túlvilági entitások, amelyek ereje bezavarhat a világot alkotó mágikus szövet szerkezetébe. Az megeshet, végül is, ha valaki egy hangyabolyba leszúr egy karót, akkor a hangyák élete teljességgel felbolydul, és új utakat kell keresni a régi járatok helyett. A mágiával is így lehet, ha túl hatalmas és túlságosan torzító erejű lények lépnek a világukba. A szövet felbomlik, és bár lehet, hogy próbálja megjavítani magát, az eredmény kétséges, főleg, ha a jövevények elég erősek ahhoz, hogy szánt szándékkal manipulálják a mágikus energiákat. Egyébként a sötételf eddigi hazugságai ellenére Aezmorin nem gondolja, hogy most is tréfát űzne vele. Túlságosan komolyan adja elő magát, és amúgy is mi haszna lenne belőle, ha félrevezeti ilyesmivel a gnómot? Még csak aranyat sem kért érte, hogy jó pénzért visszaállítsa a régi helyzetet, pedig akkor azért gyanús lenne, hogy kamuzik. *
- Ám legyen, de szólok, ha belekeveredünk a zavargásokba és meghalok, soha nem bocsájtom meg neked - * halvány, keserű grimaszt villant, majd még hozzáteszi. * - Amúgy meg nem értek az istenségekhez, szóval ne sokat várj tőlem - * azt sem tudja milyen egy megszentségtelenített oltár. Persze hatköznapi értelemben érti, de az nem mágikus eredetű, szóval nem hiszi, hogy a sötételf sokra menne a gnómok bölcsességével ilyen téren. *
- Rendben ott találkozunk - * sóhajt aztán nézi a vágtató lovat és a lovasát és úgy dönt, hogy követi őt. Miért is ne? A szegénynegyed felé indul ő is, bár gyalogosan, de mivel a templom a város északi részén van, és egy idő után már jól látszik, nem lesz nehéz megtalálnia. Reméli. *
* Aezmorin homlokát ráncolva hallgatja a sötételf beszámolóját, és enyhe értetlenség is kiül az arcára. Még, hogy másképp folyna a mana? Nevetséges. Évezredek óta nincs változás, legalábbis a ratraxurgi mágusmesterek semmi ilyesmit nem vettek észre a mágiával kapcsolatban. Vagy csak nem adták a város lakóinak tudtára? * - Mondd csak, ez mikor is történt? Mármint az állítólagos istenek eljövetele, és a mágikus tér, meg a varázslatok újrarendszerezése? - * nem akar hinni neki, de valójában nagyon is hihető, már amennyiben az istenek eljövetele tényleg megtörtént. Vagyis persze nem istenek, hanem túlvilági entitások, amelyek ereje bezavarhat a világot alkotó mágikus szövet szerkezetébe. Az megeshet, végül is, ha valaki egy hangyabolyba leszúr egy karót, akkor a hangyák élete teljességgel felbolydul, és új utakat kell keresni a régi járatok helyett. A mágiával is így lehet, ha túl hatalmas és túlságosan torzító erejű lények lépnek a világukba. A szövet felbomlik, és bár lehet, hogy próbálja megjavítani magát, az eredmény kétséges, főleg, ha a jövevények elég erősek ahhoz, hogy szánt szándékkal manipulálják a mágikus energiákat. Egyébként a sötételf eddigi hazugságai ellenére Aezmorin nem gondolja, hogy most is tréfát űzne vele. Túlságosan komolyan adja elő magát, és amúgy is mi haszna lenne belőle, ha félrevezeti ilyesmivel a gnómot? Még csak aranyat sem kért érte, hogy jó pénzért visszaállítsa a régi helyzetet, pedig akkor azért gyanús lenne, hogy kamuzik. *
- Ám legyen, de szólok, ha belekeveredünk a zavargásokba és meghalok, soha nem bocsájtom meg neked - * halvány, keserű grimaszt villant, majd még hozzáteszi. * - Amúgy meg nem értek az istenségekhez, szóval ne sokat várj tőlem - * azt sem tudja milyen egy megszentségtelenített oltár. Persze hatköznapi értelemben érti, de az nem mágikus eredetű, szóval nem hiszi, hogy a sötételf sokra menne a gnómok bölcsességével ilyen téren. *
- Rendben ott találkozunk - * sóhajt aztán nézi a vágtató lovat és a lovasát és úgy dönt, hogy követi őt. Miért is ne? A szegénynegyed felé indul ő is, bár gyalogosan, de mivel a templom a város északi részén van, és egy idő után már jól látszik, nem lesz nehéz megtalálnia. Reméli. *
6954. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 16:55:55
Üzenet elküldve: 2018-07-09 16:55:55
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Aezmorin//
* Kezdenek a szkeptikus és kibírhatatlan kezdet után egyre sűrűbben pozitívan megnyilvánulni és talán valamiféle sötételf bizalom jele lehet akár az is, hogy a Hifeti fiú beszél neki a háború alatt és azóta átélt érzéseiről, a változásokról.*
-Megváltozott a mágikus tér. Valahogy a mana nem úgy áramlik, ahogy szokott. Ezek a lények eltorzították a hálót és az egész világon a mágusok arról beszélnek, de én is tapasztaltam, *hajtja meg a fejét egy kicsit, mintha biccentene* hogy varázslatok váltak elérhetetlenné. És eddig ismeretlenek tűntek fel.
Az Ébredés előtt nem volt befolyással a varázslás elméletére az, hogy ki miben hitt. Ám most jelentősen befolyásolja, hogy ki honnan és mennyi energiát és főleg mire gyűjthet.
* A rá megszokott pökhendiség eltűnt és mintha maga is birkózna az új helyzettel, szavai lassan jönnek a szájára.*
-A tisztás felé az úton épp útba esik majd a szentély. Szerintem megállhatunk és megnézheted, mit is értek ez alatt, ha már kíváncsi vagy rá. Ennek az egésznek *int körbe főként a Gazdagnegyed felé a bal kezével* központi kérdése az oltár.
Ha valóban bölcs a gnóm nép, nem csak városi legenda, akkor rá fogsz jönni. Ha csak alaptalan szóbeszéd, akkor meg... *elgondolkodik, mit is mondhatna* Akkor hamar tovább lépünk a holnap kezdődő nyomozás felé. Meg persze a pónid kipróbálására.
* Van egy olyan érzése, hogy sejti az okát a templombeli csatának. Ám kíváncsi arra, hogy Aezmorin ugyan arra fog-e jutni. Vagy lesz-e ateista szemléletével bármi, ami következtetést levonjon.*
-Akkor a templomnál találkozunk. Gyíá Keszeg!
* Ezzel elvágtatott a szegénynegyeden át a templomkert irányába.*
A hozzászólás írója (Grawok Hifeti) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.09 16:57:39
* Kezdenek a szkeptikus és kibírhatatlan kezdet után egyre sűrűbben pozitívan megnyilvánulni és talán valamiféle sötételf bizalom jele lehet akár az is, hogy a Hifeti fiú beszél neki a háború alatt és azóta átélt érzéseiről, a változásokról.*
-Megváltozott a mágikus tér. Valahogy a mana nem úgy áramlik, ahogy szokott. Ezek a lények eltorzították a hálót és az egész világon a mágusok arról beszélnek, de én is tapasztaltam, *hajtja meg a fejét egy kicsit, mintha biccentene* hogy varázslatok váltak elérhetetlenné. És eddig ismeretlenek tűntek fel.
Az Ébredés előtt nem volt befolyással a varázslás elméletére az, hogy ki miben hitt. Ám most jelentősen befolyásolja, hogy ki honnan és mennyi energiát és főleg mire gyűjthet.
* A rá megszokott pökhendiség eltűnt és mintha maga is birkózna az új helyzettel, szavai lassan jönnek a szájára.*
-A tisztás felé az úton épp útba esik majd a szentély. Szerintem megállhatunk és megnézheted, mit is értek ez alatt, ha már kíváncsi vagy rá. Ennek az egésznek *int körbe főként a Gazdagnegyed felé a bal kezével* központi kérdése az oltár.
Ha valóban bölcs a gnóm nép, nem csak városi legenda, akkor rá fogsz jönni. Ha csak alaptalan szóbeszéd, akkor meg... *elgondolkodik, mit is mondhatna* Akkor hamar tovább lépünk a holnap kezdődő nyomozás felé. Meg persze a pónid kipróbálására.
* Van egy olyan érzése, hogy sejti az okát a templombeli csatának. Ám kíváncsi arra, hogy Aezmorin ugyan arra fog-e jutni. Vagy lesz-e ateista szemléletével bármi, ami következtetést levonjon.*
-Akkor a templomnál találkozunk. Gyíá Keszeg!
* Ezzel elvágtatott a szegénynegyeden át a templomkert irányába.*
A hozzászólás írója (Grawok Hifeti) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.09 16:57:39
6953. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 15:03:27
Üzenet elküldve: 2018-07-09 15:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gr//
* A név kérdés előbb-utóbb bizonyára meg fog oldódni, egyelőre át is lendülhetnek rajta, végtére is nem a név, hanem a hátas megléte a fontos. Azon pedig mindketten túl vannak. Már csak arra kell vigyázni, hogy az artheniori lázongás elől, ha véletlen tova terjedne, akkor időben el tudjanak menekülni. Persze a szegénynegyed felé csak nem mennek a lázongók, hiszen ott nincs igazán semmi, ami kellhetne nekik. Sőt, ott még a gazdagok iránti gyűlöletüket sem tudják kielégíteni. *
- Remek, de nem lepődök meg, elvégre már többször biztosítottatok szaktudásotokról - * verbális szinten legalábbis, még ha Gré harctudásából némi ízelítőt is kapott, a nyomozás sikerének a garanciáját egyelőre szóban élte csak át. Mindegy, majd meglátják.
Úgy tűnik az állítólagos istenekről a sötételf elég sok mindent tud, vagyis legalább hallhatott ezt-azt, amit továbbad Aezmorinnak. A gnóm tekintete szkeptikus érdektelenséget tükröz, de azért enyhe figyelemmel kíséri a történetet, elvégre, ha megvan a napló, akkor akár az istennek mondott lények eredettörténetét is feljegyezheti. *
- Érezted az erőben a változást? Miféle erőben? - * kérdi érdeklődve, mert ez az, ami a egészből némi figyelmet érdemel, a többi csak mendemonda, kivéve talán a háborúskodás. Azt még érdemes lehet pontról-pontra feljegyezni, de jelenleg felesleges rákérdeznie részletesebben, elvégre, ha meglesz a naplója, akkor majd ráér megtudni a történések menetét. Ahogy hallgatja a sötételfet a beszennyezett oltárra terelődik a szó, és ez azért érdekesebbnek hangzik. *
- Beszennyezett oltár? - * nézi a sötételfet egykedvűen * - Ezt, hogy kell értsem? Valaki megszentségtelenítette? - * Aezmorin nem hisz az istenekben és nem is vette a fáradtságot, hogy az istenek megjelenésével elterjedő csoda számba menő képességeknek utána járjon. Hallott ezt-azt még északon, de ahogy az isteneket sem tartja valódinak, a csodákat is csupán a képzelet szüleményének tekinti. Semmi olyasmi, amit figyelembe kellene venni. *
- Nyerni fogsz - * kiáltja utána vidáman. Nem fog felülni a lovára, és ha véletlen a minimális versenyszellem, amely a gnómot jellemzi lassításra ösztönzi a sötételfet, hát akkor kicsit tempósabban kezdi szedni Aezmorin a lábait, ellenkező esetben, hagyja hadd menjen. Úgyis tudja az utat a templomkerten át a tisztásig. Csak el kell kerülni a lázongókat és nem lesz probléma. *
* A név kérdés előbb-utóbb bizonyára meg fog oldódni, egyelőre át is lendülhetnek rajta, végtére is nem a név, hanem a hátas megléte a fontos. Azon pedig mindketten túl vannak. Már csak arra kell vigyázni, hogy az artheniori lázongás elől, ha véletlen tova terjedne, akkor időben el tudjanak menekülni. Persze a szegénynegyed felé csak nem mennek a lázongók, hiszen ott nincs igazán semmi, ami kellhetne nekik. Sőt, ott még a gazdagok iránti gyűlöletüket sem tudják kielégíteni. *
- Remek, de nem lepődök meg, elvégre már többször biztosítottatok szaktudásotokról - * verbális szinten legalábbis, még ha Gré harctudásából némi ízelítőt is kapott, a nyomozás sikerének a garanciáját egyelőre szóban élte csak át. Mindegy, majd meglátják.
Úgy tűnik az állítólagos istenekről a sötételf elég sok mindent tud, vagyis legalább hallhatott ezt-azt, amit továbbad Aezmorinnak. A gnóm tekintete szkeptikus érdektelenséget tükröz, de azért enyhe figyelemmel kíséri a történetet, elvégre, ha megvan a napló, akkor akár az istennek mondott lények eredettörténetét is feljegyezheti. *
- Érezted az erőben a változást? Miféle erőben? - * kérdi érdeklődve, mert ez az, ami a egészből némi figyelmet érdemel, a többi csak mendemonda, kivéve talán a háborúskodás. Azt még érdemes lehet pontról-pontra feljegyezni, de jelenleg felesleges rákérdeznie részletesebben, elvégre, ha meglesz a naplója, akkor majd ráér megtudni a történések menetét. Ahogy hallgatja a sötételfet a beszennyezett oltárra terelődik a szó, és ez azért érdekesebbnek hangzik. *
- Beszennyezett oltár? - * nézi a sötételfet egykedvűen * - Ezt, hogy kell értsem? Valaki megszentségtelenítette? - * Aezmorin nem hisz az istenekben és nem is vette a fáradtságot, hogy az istenek megjelenésével elterjedő csoda számba menő képességeknek utána járjon. Hallott ezt-azt még északon, de ahogy az isteneket sem tartja valódinak, a csodákat is csupán a képzelet szüleményének tekinti. Semmi olyasmi, amit figyelembe kellene venni. *
- Nyerni fogsz - * kiáltja utána vidáman. Nem fog felülni a lovára, és ha véletlen a minimális versenyszellem, amely a gnómot jellemzi lassításra ösztönzi a sötételfet, hát akkor kicsit tempósabban kezdi szedni Aezmorin a lábait, ellenkező esetben, hagyja hadd menjen. Úgyis tudja az utat a templomkerten át a tisztásig. Csak el kell kerülni a lázongókat és nem lesz probléma. *
6952. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 14:33:07
Üzenet elküldve: 2018-07-09 14:33:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Aezmorin//
* A nevek egyre másra nem tetszenek a beszélgetőtársának és mivel a gnóm sem tud épkézláb ötlettel előállni a jelek szerint, nem is zavartatja magát a leszólás miatt. Tudja jól, mennyire üresek a javaslatai, de nem is tervezte meglepni a tudós faj tagját egy használhatóval. Több kedve telik benne, hogy minduntalan elterelje ezekkel a figyelmét és meghosszabbítsa a végleges megszülésének idejét. Hiszen el fog jönni a várva várt pillanat, ebben nem kételkedik. De az eddigiek alapján ez nem fog megtörténni hamar.*
-Nem kell aggódnod. Hamarabb a naplód nyomára bukkanok, mint remélnéd. Meg fogsz lepődni, milyen szélsebesen.
* A hiedelmek témakörét hamar le lehetne zárni, ám túlságosan foglalkoztatja Grawokot ez annál, mintsem ilyen könnyű lélekkel megtenné. Ezért próbálja újra felmelegíteni a kihűlő hangulatot körülötte.*
-Éreztem az erőben a változást, mikor megjelentek. És a három közül a Sötét Úr volt a legerősebb. Arthenior hat korábbi védőistene állt össze eggyé, hogy megszülessen Hetedik. Ám még ő sem volt elég Sa'Tereth ellen. Egy harmadik is kellett, kiről azt beszélik, mindig az egyensúly fenntartására törekszik.
Nagyon sokan vesztek oda a háborúban, a két karavánpihenőhely és a kikötő is elesett. Mostanra állt helyre a rend ott, de nagyon az az érzésem, hogy a megerősödő katonaság, mely kezd talpra állni csak a vér istenének kivárását és újra támadását készítette elő, melyet most Eeyr legféltettebb fővárosában indított meg. Az oltárt sikerült beszennyezni és ezzel természetfölötti támogatást adni a lázadó és fosztogató csatornapatkányoknak.
* A póni kipróbálása viszont egy újabb ziccerhelyzetet eredményezett, melyet nem hagyhatott ki.*
-Akkor versenyezzünk a tisztásig! Keszeg, gyíá!
* Ezzel megugratta a vásári forgatagban a hátasát.*
6951. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 13:46:09
Üzenet elküldve: 2018-07-09 13:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gr//
* Aezmorin felnéz a sötételfre és elgondolkodva figyeli egy ideig, aztán bólint egyet. *
- Egen, úgy hiszem nem fogok rád bízni semmi elnevezős feladatot, mert borzalmas vagy benne. Még, hogy Matilda? - * tekint fel rá felhúzott szemöldökkel, aztán megrázza a fejét. * - És a Póni sem sokkal jobb amúgy - * közli, ámbátor komolyan elgondolkodik rajta, hogy az egyszerűség kedvéért talán tényleg Póninak kellene hívnia, de ha valaki meghallja azt fogja gondolni, hogy a gazdája képzelőereje pusztán eddig terjed. Persze ez nem olyan zavaró, sőt félrevezető is lehet. De nem, más nevet fog adni neki, addig meg lehet használja a Borzast.
Az árban persze hazudott, de mivel nem vette túlságosan komolyan, hogy füllentsen, így nem is kellett erőlködnie rajta, amit azt eredményezte, hogy hihetőre sikeredett. *
- Pontosan - * vigyorodik el, mert a sötételf olyat tett, amit eddig még nem. Dicsőítette a nemes gnómok faját, amit egyébként a mélységitól nem várt el. Tetszik neki ez az új szó, amivel a kereskedő gyarapította tudását, de azért ha Gré olyat tesz, akkor gondolatban lehet visszatér a mocsokelfhez, mert azért az közelebb áll valamivel a valósághoz. Hát, kivéve most, mert valamiért a sötételf elég rendes és nem akar mindenbe belekötni, ráadásul még csak felesleges felszerelést sem szeretne rátukmálni szépen felárazva. * - Jó páros vagyunk, de azért remélem ez majd a kutatásban is megnyilvánul - * egy pillanatra elgondolkozik, aztán felnéz a mélységire. * - Meg persze a naplóm visszaszerzésében. - * nyilvánvalóan mindkettő fontos, mert előbbi nélkül nem fog utóbbi sem összejönni. Hacsak nem pottyan az égből rájuk a kötet. Erre persze elég kevés esélyt van. *
- Szóval szekta - * erősíti meg szóban is a sötételf bólintását. Hallott az úgynevezett istenek feléledéséről, bár ő nem hiszi azt, hogy ezek valóban istenek lennének. Talán más létsíkról betörő hatalmas entitások, vagy ezen a világon élő, eddig rejtve tevékenykedő briliáns mágusok, akik képesek elhitetni a bugyuta humanoidokkal, hogy ők istenek. Akárhogy is, a lényeg, hogy útja során hallott már róla, hogy feléledtek, de nem igazán törődött sohasem velük. Annyira nem érdekelte a téma egyébként, hogy a neveiket sem jegyezte meg, amúgy is sokan sokféleképpen hívják őket, némelyek még csak nagyon utalni sem szeretnek rájuk, nehogy az „isten” haragja lesújtson rájuk. *
- Jobban belegondolva, lehet előbb megnézem hogyan viseli a pónim a rajta való lovaglást. De nem itt - * néz körbe a piacon, majd kedvesen a hátasra tekint. * - Olyan helyen, ahol nem nagy a tömeg. Rég ültem lovon és nem szeretnék kártérítést fizetni egy törött csontért - * ejt meg egy kósza grimaszt. * - Menjünk a tisztásra, persze kissé távolabb a lincselőktől, hátha még mindig áldozatot keresnek - * érdeklődve néz fel a sötételfre, de ha nem akarja megint megkerülni a várost, akkor megy egyedül. *
* Aezmorin felnéz a sötételfre és elgondolkodva figyeli egy ideig, aztán bólint egyet. *
- Egen, úgy hiszem nem fogok rád bízni semmi elnevezős feladatot, mert borzalmas vagy benne. Még, hogy Matilda? - * tekint fel rá felhúzott szemöldökkel, aztán megrázza a fejét. * - És a Póni sem sokkal jobb amúgy - * közli, ámbátor komolyan elgondolkodik rajta, hogy az egyszerűség kedvéért talán tényleg Póninak kellene hívnia, de ha valaki meghallja azt fogja gondolni, hogy a gazdája képzelőereje pusztán eddig terjed. Persze ez nem olyan zavaró, sőt félrevezető is lehet. De nem, más nevet fog adni neki, addig meg lehet használja a Borzast.
Az árban persze hazudott, de mivel nem vette túlságosan komolyan, hogy füllentsen, így nem is kellett erőlködnie rajta, amit azt eredményezte, hogy hihetőre sikeredett. *
- Pontosan - * vigyorodik el, mert a sötételf olyat tett, amit eddig még nem. Dicsőítette a nemes gnómok faját, amit egyébként a mélységitól nem várt el. Tetszik neki ez az új szó, amivel a kereskedő gyarapította tudását, de azért ha Gré olyat tesz, akkor gondolatban lehet visszatér a mocsokelfhez, mert azért az közelebb áll valamivel a valósághoz. Hát, kivéve most, mert valamiért a sötételf elég rendes és nem akar mindenbe belekötni, ráadásul még csak felesleges felszerelést sem szeretne rátukmálni szépen felárazva. * - Jó páros vagyunk, de azért remélem ez majd a kutatásban is megnyilvánul - * egy pillanatra elgondolkozik, aztán felnéz a mélységire. * - Meg persze a naplóm visszaszerzésében. - * nyilvánvalóan mindkettő fontos, mert előbbi nélkül nem fog utóbbi sem összejönni. Hacsak nem pottyan az égből rájuk a kötet. Erre persze elég kevés esélyt van. *
- Szóval szekta - * erősíti meg szóban is a sötételf bólintását. Hallott az úgynevezett istenek feléledéséről, bár ő nem hiszi azt, hogy ezek valóban istenek lennének. Talán más létsíkról betörő hatalmas entitások, vagy ezen a világon élő, eddig rejtve tevékenykedő briliáns mágusok, akik képesek elhitetni a bugyuta humanoidokkal, hogy ők istenek. Akárhogy is, a lényeg, hogy útja során hallott már róla, hogy feléledtek, de nem igazán törődött sohasem velük. Annyira nem érdekelte a téma egyébként, hogy a neveiket sem jegyezte meg, amúgy is sokan sokféleképpen hívják őket, némelyek még csak nagyon utalni sem szeretnek rájuk, nehogy az „isten” haragja lesújtson rájuk. *
- Jobban belegondolva, lehet előbb megnézem hogyan viseli a pónim a rajta való lovaglást. De nem itt - * néz körbe a piacon, majd kedvesen a hátasra tekint. * - Olyan helyen, ahol nem nagy a tömeg. Rég ültem lovon és nem szeretnék kártérítést fizetni egy törött csontért - * ejt meg egy kósza grimaszt. * - Menjünk a tisztásra, persze kissé távolabb a lincselőktől, hátha még mindig áldozatot keresnek - * érdeklődve néz fel a sötételfre, de ha nem akarja megint megkerülni a várost, akkor megy egyedül. *
6950. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 11:57:27
Üzenet elküldve: 2018-07-09 11:57:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Aezmorin//
* Idegesítően nem sikerül belevinnie semmi szórakoztatóba az áldozatát. Aminek a magasabbik hősünk szerint két lehetséges magyarázata van hirtelen. Elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen sokkhatás következtében elvesztette az eddig meglévő humorérzékét és jelenleg nem érzékeli a különböző helyzetekben fellelhető potenciális humoros utakat.
Vagy pedig jele lehet ez annak is, hogy sosem tartotta jókedv forrásának Aezmorin a csínytevéseket és mostanra már kiismerte magát annyira a Hifeti srácon, hogy elővigyázatosan kerüli a csapdahelyzeteket.
Ez utóbbi szörnyű gondolat. De komolyan számolni kell vele az elkövetkezendő időkben.*
-Mit szólnál, ha Póni lenne a neve? Ha már a Keszeg kettő nem tetszett. Jobb, mint a Matilda.
* A tudós férfi meglepően alacsony árral állt elő. Amit nem tud egyértelműen eldönteni, hogy a faj legendás intelligenciájának köszönhetően alkudott ki vagy most őt ugratják. Ha az első, akkor ragaszkodnia kell a saját verziójához. Ha a második, akkor borsot szórhat az orra alá azzal, hogy megerősíti a megbízót abban a tudatban, hogy ilyen áron kell ilyesmiket beszerezni.*
-Nem véletlenül mondják, hogy eszetek révén remek kereskedőitek vannak. Jó páros vagyunk. Én felderítettem a helyet neked, ahol nem a duplájáért próbálnak meg svihákok rád tukmálni lovat. Te pedig még nálam is jobban le tudtad vinni az árat.
* Elismerően bólint és meglepő jószívűséggel reagál a vallási poénra. Ebből pedig kiderül, hogy abszolút nem érdeklődik az egyházak iránt, világi figura. És nem hallott semmit SárgaTót ébredéséről. Vagy hogy is hívták...*
-Ez hasznos ötlet. Elfogadom nagylelkű felajánlásodat. Akkor irány a Pegazus fogadó?
6949. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 11:01:06
Üzenet elküldve: 2018-07-09 11:01:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gr//
* Milyen szerencse, hogy a sötételf hamar rátalál a gnómra, vagy épp fordítva, mert így van lehetősége belekötni újdonsült pacijába. Aezmorin azonban nem hagyja magát olyan könnyen felhúzni agyilag, ugyanis igen jó vásárt csinált, ráadásul még egyéb más, igen hasznos dolgokat is be tudott szerezni. *
- Borzasnak hívták - * néz végig a pónin. * - De szerintem kellene neki valami más nevet adni, amúgy sem hiszem, hogy annyit emlegették, hogy nagyon magára vegye. Ami meg a hasonlóságunkat illeti... - * legyint egyet, de halványan elmosolyodik közepette. Semmi kedve a sötételf által felmérgelődni, így amíg nem mond olyanokat, amelyek okot adnának rá, hogy tényleg bosszús legyen, addig nem fogja magára venni Gré sértegetéseit. *
- Igen olcsó volt - * bólint egyet kedélyesen, szándékosan figyelmen kívül hagyva a „nővérem pénzét” kifejezést, mert jó pár helyen felvehetnék a vita fonalát evvel kapcsolatban, viszont a gnóm túl vidám, tőle egyébként szokatlan módon. * - Száznegyvenöt aranyért megkaptam a lovat, a nyerget, meg némi szárított lóhúst az utunkra - * ez persze nem igaz, mármint az ár, de ez a gnómot kevéssé érdekli, elvégre a sötételf is hazudott arról, mennyit fizetett ki az árusnak. Különösebben nem is igazán izgatja, hogy sikerül-e megtéveszteni a sötételfet, vagy sem. Nem lényeg, mert még a duplájáért is remek vétel volt. Főleg, hogy a térképet szinte ingyen megkapta mellé. *
- Sahtereth? - * néz fel kérdőn a sötételfre. * - Ez valami szekta? - * fintora elárulja mennyire nem szereti a kultuszos dolgokat, de azért, hogy válaszoljon a sötételf kérdésére megvonja a vállát, aztán tovább beszél. * - Amúgy azt csinálsz, amit szeretnél, én valószínűleg visszamegyek a fogadóba és az éjszakát még ott töltöm, ha szeretnél gyere velem. Fizetek neked egy szobát, persze csak azért, nehogy véletlen tényleg találj magadnak valami hölgyet megerőszakolás céljából, aztán meglincseljenek miatta - * szokatlan kedvesség a sötételf felé, amit Aezmorin igyekszik többé nem nagyon alkalmazni. * - Ez mondanom sem kell, szörnyű veszteség lenne számomra - * pillanatra elhallgat, aztán vállat von * - persze csak anyagiakban - * mondjuk még olyan sokat nem is költött rá. *
* Milyen szerencse, hogy a sötételf hamar rátalál a gnómra, vagy épp fordítva, mert így van lehetősége belekötni újdonsült pacijába. Aezmorin azonban nem hagyja magát olyan könnyen felhúzni agyilag, ugyanis igen jó vásárt csinált, ráadásul még egyéb más, igen hasznos dolgokat is be tudott szerezni. *
- Borzasnak hívták - * néz végig a pónin. * - De szerintem kellene neki valami más nevet adni, amúgy sem hiszem, hogy annyit emlegették, hogy nagyon magára vegye. Ami meg a hasonlóságunkat illeti... - * legyint egyet, de halványan elmosolyodik közepette. Semmi kedve a sötételf által felmérgelődni, így amíg nem mond olyanokat, amelyek okot adnának rá, hogy tényleg bosszús legyen, addig nem fogja magára venni Gré sértegetéseit. *
- Igen olcsó volt - * bólint egyet kedélyesen, szándékosan figyelmen kívül hagyva a „nővérem pénzét” kifejezést, mert jó pár helyen felvehetnék a vita fonalát evvel kapcsolatban, viszont a gnóm túl vidám, tőle egyébként szokatlan módon. * - Száznegyvenöt aranyért megkaptam a lovat, a nyerget, meg némi szárított lóhúst az utunkra - * ez persze nem igaz, mármint az ár, de ez a gnómot kevéssé érdekli, elvégre a sötételf is hazudott arról, mennyit fizetett ki az árusnak. Különösebben nem is igazán izgatja, hogy sikerül-e megtéveszteni a sötételfet, vagy sem. Nem lényeg, mert még a duplájáért is remek vétel volt. Főleg, hogy a térképet szinte ingyen megkapta mellé. *
- Sahtereth? - * néz fel kérdőn a sötételfre. * - Ez valami szekta? - * fintora elárulja mennyire nem szereti a kultuszos dolgokat, de azért, hogy válaszoljon a sötételf kérdésére megvonja a vállát, aztán tovább beszél. * - Amúgy azt csinálsz, amit szeretnél, én valószínűleg visszamegyek a fogadóba és az éjszakát még ott töltöm, ha szeretnél gyere velem. Fizetek neked egy szobát, persze csak azért, nehogy véletlen tényleg találj magadnak valami hölgyet megerőszakolás céljából, aztán meglincseljenek miatta - * szokatlan kedvesség a sötételf felé, amit Aezmorin igyekszik többé nem nagyon alkalmazni. * - Ez mondanom sem kell, szörnyű veszteség lenne számomra - * pillanatra elhallgat, aztán vállat von * - persze csak anyagiakban - * mondjuk még olyan sokat nem is költött rá. *
6948. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 02:59:27
Üzenet elküldve: 2018-07-09 02:59:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Aezmorin//
* Hamar rábukkansz a profi szörnyvadászra, legalábbis aki annak állítja magát. A Hifeti fiú már keresi Aezmorint, füleit megüti az ismerős szó. És azonnal lecsap arra, hogy újfent idegesíthesse a gnómot.*
-Legyen az ő neve is Keszeg! Akkor még jobban hasonlítanánk egymásra.
* Tudja, hogy nem neki szólt a kérdés, de hát mit tehetne? Nem lehetett kihagyni a helyzetet. Hiszen ha letagadja a megbízó, hogy az ő hátasa nem olyan, mint amin a sötételf ül, akkor mégis mit negál?
Azt, hogy nem olyan magas ló és nem az elfek tenyésztették és idomították nagy műgonddal. Vagyis nem nagy és nem erős állat. Vagy valahogy így jönne a logika, ha Grawokéra nem tud negatív jelzőt. Márpedig az egy újabb -nem túl szerencsés- élethelyzet, ha rosszat mondana rá.*
-Örülök, hogy segíteni tudtam egy barátnak. Nem szerettem volna, ha elköltöd a nővérem pénzét értelmetlenül drágább kupecnél. Ahol sok a ló, oda kell menni. Mert azok félnek a legjobban, hogy nyakukon marad az egész.
Mennyiért adta?
* Az északról jött megbízó eldicsekszik még a térképpel is és szemmel láthatóan jó kedve van. És rá eddig nem jellemző módon a zsoldos kihagyja az újabb lehetőséget, hogy belekössön az értékes iratba.
Inkább csak szó nélkül bólint rá. Mintha tudna valamit. A berajzolt városok és természeti helyek ismerősek neki, nem tévedne el. De ezen kívül.*
-Mit szólnál, ha elrabolnánk néhány nemes hölgyet, megerőszakolnánk, majd feláldoznánk őket Sa'Tereth figyelmét kérve az utunkra?
* Oké! Eddig bírta ki, hogy ne kezdjen el viccelődni a vallással, amióta az istenek megjelentek.*
6947. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-09 00:34:05
Üzenet elküldve: 2018-07-09 00:34:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Lyessal Veryelian//
*Rövidke lábaival nem tud úgy haladni, s még ha gnóm mivolta segítené is abban, hogy arrébb lökdösse a piaci népséget, Cel ereje nem egészen ebben rejlik. Így csak próbálkozik ugyan, egyre kevesebb sikerre, s egy idő után, már nem is látja a jegyzetét. A szíve szorul össze. Utolsó reménysége az elf, akinek hangját időről időre hallja a tömegben. De az is elhal egy idő után, magával ragadva a reményt, hogy bátyjának rajzaiból visszakapta azt, mely szelek szárnyán igyekezett messzebbre tőle. Őszintén meglepve pillant a sárgás átlyuggatott jegyzetre, mikor a cicomás férfi meghajolva adja át neki.*
- Igazán köszönöm *hálálkodik, de a szíve egyszerre sír, és nevet. Sír, mert a drágaságos pergamenjének bántódása esett, és nevet, mert nem veszett oda örökre. Így még mindig jobb, mint amúgy. Csak az őszinte csalódottságot nem tudja letörölni arcáról, mikor ujjai a bemetszést érik. Lassan húzza végig őket a szakadáson, mely éppen keresztüldöfte egy fogaskerékből kivezető kötél vonalait.*
- Nem ment tönkre teljesen *jegyzi meg, de nem akarja alkalmi jótevőjét letorkollni, elvégre neki köszönheti, hogy újra kezébe veheti a jegyzetet. A békességet többre tartja, egyetlen kardmetszésnél, noha a szíve facsarodik belé. *el tudom olvasni, vagy át is tudom rajzolni, ha nagyon zavarna.
*Megforgatja a jegyzet lapot, s egy mocskos lábnyomra hajazó formát vesz észre a túloldalán.*
- Ez viszont már baj. Jobban meg kell néznem, ez nem maradhat így. Ha Drann ezt látná, megütné a guta *jegyzi meg, ez utóbbit inkább csak saját részre, hiszen az idegen nem tudhatja, ki az, akiről beszél. Nem meri ujjaival a maszatos lábnyomot letörölni, mert fél, hogy csak elmaszatolná, de még így is egy nagyobb szelet hiányzik a szövegből.*
- Mondjuk, itt egy bekezdés volt. Látja? *morfondírozik, s a papírt is a férfi felé fordítja, de csak olyan tessék-lássék, azért annyit nem mutat, hogy komolyabban beleásson, bár valószínűleg felét sem értené. Majd a papírt közelebb emeli saját arcához, s szemüvegét is feljebb tolja, úgy pillant ki alóla az ábrákra. Azokat ugyanis nagyon közelről, tökéletes részletességgel látja.*
- Majd kiderül. Ha nem megy, kénytelen leszek Wegtorenig utazni, hogy helyre hozzam.
*A mappát végül oldalt vetett bőr táskájába rejti, a papírt viszont nem teszi el. Inkább megvárja, hogy száradjon a lábnyom, talán akkor könnyebben lepergetheti a sarat ujjaival, vagy kis lószőr ecsettel otthon.
Még úgy, ahogy van, feltolt szemüvegét száránál összecsípve, a papírral szinte takarva arcát indul el lassan az elf mellett, azon merengve, hogy mely részeket takarhatja a folt, próbálja idézgetni is magában az eltűnt szöveget, mikor aztán bevillan neki, hogy talán hálával tartozik.*
- Ó, bocsásson meg, kicsit elkalandoztam *mosolyog zavartan ahogy visszafordul leengedve a sérült jegyzetet, s a szemüveg alól hunyorog fölfelé.* Hálával tartozom, hogy visszaszerezte nekem. Ez a lábnyom, nem az ön hibája.
*Meglobogtatja a száradó jegyzetet, miközben gyakorlott mozdulattal visszaigazítja az okulárét az orrára.* ~Így már sokkal jobb!~
- Ha tudok, viszont segítek önnek.
*Rövidke lábaival nem tud úgy haladni, s még ha gnóm mivolta segítené is abban, hogy arrébb lökdösse a piaci népséget, Cel ereje nem egészen ebben rejlik. Így csak próbálkozik ugyan, egyre kevesebb sikerre, s egy idő után, már nem is látja a jegyzetét. A szíve szorul össze. Utolsó reménysége az elf, akinek hangját időről időre hallja a tömegben. De az is elhal egy idő után, magával ragadva a reményt, hogy bátyjának rajzaiból visszakapta azt, mely szelek szárnyán igyekezett messzebbre tőle. Őszintén meglepve pillant a sárgás átlyuggatott jegyzetre, mikor a cicomás férfi meghajolva adja át neki.*
- Igazán köszönöm *hálálkodik, de a szíve egyszerre sír, és nevet. Sír, mert a drágaságos pergamenjének bántódása esett, és nevet, mert nem veszett oda örökre. Így még mindig jobb, mint amúgy. Csak az őszinte csalódottságot nem tudja letörölni arcáról, mikor ujjai a bemetszést érik. Lassan húzza végig őket a szakadáson, mely éppen keresztüldöfte egy fogaskerékből kivezető kötél vonalait.*
- Nem ment tönkre teljesen *jegyzi meg, de nem akarja alkalmi jótevőjét letorkollni, elvégre neki köszönheti, hogy újra kezébe veheti a jegyzetet. A békességet többre tartja, egyetlen kardmetszésnél, noha a szíve facsarodik belé. *el tudom olvasni, vagy át is tudom rajzolni, ha nagyon zavarna.
*Megforgatja a jegyzet lapot, s egy mocskos lábnyomra hajazó formát vesz észre a túloldalán.*
- Ez viszont már baj. Jobban meg kell néznem, ez nem maradhat így. Ha Drann ezt látná, megütné a guta *jegyzi meg, ez utóbbit inkább csak saját részre, hiszen az idegen nem tudhatja, ki az, akiről beszél. Nem meri ujjaival a maszatos lábnyomot letörölni, mert fél, hogy csak elmaszatolná, de még így is egy nagyobb szelet hiányzik a szövegből.*
- Mondjuk, itt egy bekezdés volt. Látja? *morfondírozik, s a papírt is a férfi felé fordítja, de csak olyan tessék-lássék, azért annyit nem mutat, hogy komolyabban beleásson, bár valószínűleg felét sem értené. Majd a papírt közelebb emeli saját arcához, s szemüvegét is feljebb tolja, úgy pillant ki alóla az ábrákra. Azokat ugyanis nagyon közelről, tökéletes részletességgel látja.*
- Majd kiderül. Ha nem megy, kénytelen leszek Wegtorenig utazni, hogy helyre hozzam.
*A mappát végül oldalt vetett bőr táskájába rejti, a papírt viszont nem teszi el. Inkább megvárja, hogy száradjon a lábnyom, talán akkor könnyebben lepergetheti a sarat ujjaival, vagy kis lószőr ecsettel otthon.
Még úgy, ahogy van, feltolt szemüvegét száránál összecsípve, a papírral szinte takarva arcát indul el lassan az elf mellett, azon merengve, hogy mely részeket takarhatja a folt, próbálja idézgetni is magában az eltűnt szöveget, mikor aztán bevillan neki, hogy talán hálával tartozik.*
- Ó, bocsásson meg, kicsit elkalandoztam *mosolyog zavartan ahogy visszafordul leengedve a sérült jegyzetet, s a szemüveg alól hunyorog fölfelé.* Hálával tartozom, hogy visszaszerezte nekem. Ez a lábnyom, nem az ön hibája.
*Meglobogtatja a száradó jegyzetet, miközben gyakorlott mozdulattal visszaigazítja az okulárét az orrára.* ~Így már sokkal jobb!~
- Ha tudok, viszont segítek önnek.
6946. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-08 21:27:11
Üzenet elküldve: 2018-07-08 21:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cilanney Dharlarann//
*Az apró tüneményre, komor tekintettel fentről figyelő elf némi kontrasztot képez, de tagadhatatlan, hogy a nemes részéről egy pillanatra megáll a piaci forgatag. Ugyanis bocsánatkérése után ismét testvére arcmásán játszanak gondolatai töretlen lendülettel, a válogató vevők arcát nézegetve. Sokáig nem tud merengeni, mert egy apró sikkantás félbeszakítja, mire ismét csak a lányra néz, kinek tekintetét így első pillantásra lenyűgözőnek találja. ~ Okuláré? Ily, fiatalon? ~ Persze esze ágában sincs megrökönyödését szóban, hangosan kifejezni, vagy akárcsak egy apró fintorban jelt adni neki, inkább a gnóm kapkodó kezei után néz, így fedezi fel a hűvös szellő által lustán felkapott pergamenlapot. A pillanatot immár végleg megragadva indul meg fürge, elf léptekkel:*
- Hogyan?! *Kap észbe.* Segítek! *Mondja gyorsan, s előbb sietősen, majd megiramodva szalad a levegő kecses hullámain ide-oda úszó megsárgult lap után, mely ki tudja miért oly fontos a gnóm számára. Lyes törleszteni szeretne, ezért ezen nem is morfondírozik túl sokat, inkább csak a sétálgatók közt cikázva ugrik fel néhányszor, hogy aztán vöröslő fejjel érkezzen két lábra. Mert egy lihanechi nemes nem igazán szokott bazári majomként pattogva közlekedni, de ezúttal kivételt tesz.*
- Elnézést... *mondja egy felháborodott vásárlónak.* Mély tiszteletem! *Kap képzeletbeli kalapjához, mikor egy jól szituált hölgy elé ugrik.* Oh, pardon! *Hajol meg egy portékáit kínáló árus előtt. A lap szinte karnyújtásnyira lebeg előtte, de ahhoz, hogy elkapja gyakorlatilag hasassal kellene vetődnie, ami már végképp méltatlan lenne hűvös természetéhez. Lyes nem gondolkodik, gyakorlatilag reflexből cselekszik, s amint némi mozgástere akad, vívókardját rántja elő, s a repülő pergamenen keresztül szúrja azt, egy jól irányzott előremutató döféssel.*
- Megvagy! *Emeli fel diadalmasan, majd hirtelen észbe kap, s a vélhetően hamarosan érkező gnóm lány elé áll, némiképp zavartól vöröslő fejjel, de határozottan.*
- Hölgyem! *Hajol meg.* Az irománya, parancsoljon *Mondja, majd a már vívókardról levett kissé átlyukasztott pergament meghajolva nyújtja át.*
- Egy kissé... khm... megsérült. Sajnálom, remélem nem tettem tönkre. *Mondja pengeéllé simult szájjal, s összeszaladt szemöldökkel, közben zavarában az öklébe köhint.*
*Az apró tüneményre, komor tekintettel fentről figyelő elf némi kontrasztot képez, de tagadhatatlan, hogy a nemes részéről egy pillanatra megáll a piaci forgatag. Ugyanis bocsánatkérése után ismét testvére arcmásán játszanak gondolatai töretlen lendülettel, a válogató vevők arcát nézegetve. Sokáig nem tud merengeni, mert egy apró sikkantás félbeszakítja, mire ismét csak a lányra néz, kinek tekintetét így első pillantásra lenyűgözőnek találja. ~ Okuláré? Ily, fiatalon? ~ Persze esze ágában sincs megrökönyödését szóban, hangosan kifejezni, vagy akárcsak egy apró fintorban jelt adni neki, inkább a gnóm kapkodó kezei után néz, így fedezi fel a hűvös szellő által lustán felkapott pergamenlapot. A pillanatot immár végleg megragadva indul meg fürge, elf léptekkel:*
- Hogyan?! *Kap észbe.* Segítek! *Mondja gyorsan, s előbb sietősen, majd megiramodva szalad a levegő kecses hullámain ide-oda úszó megsárgult lap után, mely ki tudja miért oly fontos a gnóm számára. Lyes törleszteni szeretne, ezért ezen nem is morfondírozik túl sokat, inkább csak a sétálgatók közt cikázva ugrik fel néhányszor, hogy aztán vöröslő fejjel érkezzen két lábra. Mert egy lihanechi nemes nem igazán szokott bazári majomként pattogva közlekedni, de ezúttal kivételt tesz.*
- Elnézést... *mondja egy felháborodott vásárlónak.* Mély tiszteletem! *Kap képzeletbeli kalapjához, mikor egy jól szituált hölgy elé ugrik.* Oh, pardon! *Hajol meg egy portékáit kínáló árus előtt. A lap szinte karnyújtásnyira lebeg előtte, de ahhoz, hogy elkapja gyakorlatilag hasassal kellene vetődnie, ami már végképp méltatlan lenne hűvös természetéhez. Lyes nem gondolkodik, gyakorlatilag reflexből cselekszik, s amint némi mozgástere akad, vívókardját rántja elő, s a repülő pergamenen keresztül szúrja azt, egy jól irányzott előremutató döféssel.*
- Megvagy! *Emeli fel diadalmasan, majd hirtelen észbe kap, s a vélhetően hamarosan érkező gnóm lány elé áll, némiképp zavartól vöröslő fejjel, de határozottan.*
- Hölgyem! *Hajol meg.* Az irománya, parancsoljon *Mondja, majd a már vívókardról levett kissé átlyukasztott pergament meghajolva nyújtja át.*
- Egy kissé... khm... megsérült. Sajnálom, remélem nem tettem tönkre. *Mondja pengeéllé simult szájjal, s összeszaladt szemöldökkel, közben zavarában az öklébe köhint.*
6945. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-08 19:40:52
Üzenet elküldve: 2018-07-08 19:40:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Lyessal Veryelian//
*Amint Maltól elbúcsúzik, egészen összeszedve indul neki a piacnak. Igazán büszke lenne rá a szobalány, ha látná. Gondolatai pontosan a forgatagot és az őröket figyeli. Egy-egy standhoz is odalép, nem ragadják el a kutatással kapcsolatos gondolatai, de egyelőre semmit nem talál, amit megvenne. Így egyre csak a különleges szerszámokat figyelgeti, vajon mi másra lehetne még őket használni. A lószerszámok közt megpillant egy érdekes forma kaparót, amiből a gondolatförgeteg egészen egy szerkezetig halad. Hogy egy sötételf legelteti rajta a szemét, valójában észre sem veszi. Éppen az történik, amiről Mal folyton papol neki, de a gondolatoknak nem lehet gátat szabni, ha egyszer valami fantasztikum van kialakulóban.
~…és akkor meghúznánk a kart, ami olyan mint az, a szerszám. Pattanna egy szikra, az átitatott kanóc mellett. Egyszerre akár hármat, vagy többet is. Egy egész folyosón. Vaaagy inkább egy egész emeleten. Hogy ez hamarabb miért nem jutott eszembe? Fényrendszer. ~
A magához ölelt mappába beletúr, kibogarássza az egyik pergament, melyen az írás egészen különbözik a többi pergamentől. Visszacsukja a mappát, de nem teszi el, csak újra magához öleli, hogy belemerülhessen a rajzolt ábrákba. ~Ha ezt Drannak elmesélem, oda lesz a büszkeségtől. Mal is oda lenne, ha nem kellene…~
Nyögve puffan egy falszerűségnek, ami határozottan nem volt ott az imént, bár azon sem lehetne csodálkozni, ha valóban falnak sétált volna neki. Sikkantva tántorodik hátrafelé, jobb kezével mappáját még inkább magához szorítja, míg a ballal kap a levegőbe kapaszkodó után. Egy idegen kéz kap utána, ami miatt nem huppan fenékre, csupán vörös hullámai kócolódnak arcába, melyet igyekszik kisöpörni mihamarabb.*
- Ó, most nem tudom, hol tartottam *motyogja duzzogva, kezével homlokára csap. Aztán, s egy csatokkal teleaggatott ruházatot pillant meg. Aztán még fölfelé, és még fölfelé emeli éjszín szemeit a cicomás elf arcára.*
- Köszönöm *hangzik a köszönet, hogy nem esett fenékre.*
- Talán én is egy kicsit elgondolkodtam *vallja be kelletlen, de ami tény, az tény.
Meg sem próbál a gondolatfonál csücske felé kapni már. Ehhez nyugodtan eltöltött néhány óra, és jó sok kupac pergamen szükséges, meg egy fém végű lúdtoll, és tinta, tinta, tinta.
Aztán az illedelmesen visszaforduló elfre néz. Kezét elemeli homlokáról, de mielőtt válaszolhatna, békében útjára engedve a gnóm lány szemével is jó kiállású elfet, kicsúszik ujjai közül a lendületes vonalakkal telerajzolt és írt lap.*
- Jaj, ne! Kapja el! *kap utána kétségbeesve, de a forgatagban jövő-menő emberek elsodorják a lapot, akadályozzák az apró iramodó lányt. Cilanney pedig hiába furakszik eltökélten, az elsodródó sárga lap csak egyre messzebb halad tőle.*
*Amint Maltól elbúcsúzik, egészen összeszedve indul neki a piacnak. Igazán büszke lenne rá a szobalány, ha látná. Gondolatai pontosan a forgatagot és az őröket figyeli. Egy-egy standhoz is odalép, nem ragadják el a kutatással kapcsolatos gondolatai, de egyelőre semmit nem talál, amit megvenne. Így egyre csak a különleges szerszámokat figyelgeti, vajon mi másra lehetne még őket használni. A lószerszámok közt megpillant egy érdekes forma kaparót, amiből a gondolatförgeteg egészen egy szerkezetig halad. Hogy egy sötételf legelteti rajta a szemét, valójában észre sem veszi. Éppen az történik, amiről Mal folyton papol neki, de a gondolatoknak nem lehet gátat szabni, ha egyszer valami fantasztikum van kialakulóban.
~…és akkor meghúznánk a kart, ami olyan mint az, a szerszám. Pattanna egy szikra, az átitatott kanóc mellett. Egyszerre akár hármat, vagy többet is. Egy egész folyosón. Vaaagy inkább egy egész emeleten. Hogy ez hamarabb miért nem jutott eszembe? Fényrendszer. ~
A magához ölelt mappába beletúr, kibogarássza az egyik pergament, melyen az írás egészen különbözik a többi pergamentől. Visszacsukja a mappát, de nem teszi el, csak újra magához öleli, hogy belemerülhessen a rajzolt ábrákba. ~Ha ezt Drannak elmesélem, oda lesz a büszkeségtől. Mal is oda lenne, ha nem kellene…~
Nyögve puffan egy falszerűségnek, ami határozottan nem volt ott az imént, bár azon sem lehetne csodálkozni, ha valóban falnak sétált volna neki. Sikkantva tántorodik hátrafelé, jobb kezével mappáját még inkább magához szorítja, míg a ballal kap a levegőbe kapaszkodó után. Egy idegen kéz kap utána, ami miatt nem huppan fenékre, csupán vörös hullámai kócolódnak arcába, melyet igyekszik kisöpörni mihamarabb.*
- Ó, most nem tudom, hol tartottam *motyogja duzzogva, kezével homlokára csap. Aztán, s egy csatokkal teleaggatott ruházatot pillant meg. Aztán még fölfelé, és még fölfelé emeli éjszín szemeit a cicomás elf arcára.*
- Köszönöm *hangzik a köszönet, hogy nem esett fenékre.*
- Talán én is egy kicsit elgondolkodtam *vallja be kelletlen, de ami tény, az tény.
Meg sem próbál a gondolatfonál csücske felé kapni már. Ehhez nyugodtan eltöltött néhány óra, és jó sok kupac pergamen szükséges, meg egy fém végű lúdtoll, és tinta, tinta, tinta.
Aztán az illedelmesen visszaforduló elfre néz. Kezét elemeli homlokáról, de mielőtt válaszolhatna, békében útjára engedve a gnóm lány szemével is jó kiállású elfet, kicsúszik ujjai közül a lendületes vonalakkal telerajzolt és írt lap.*
- Jaj, ne! Kapja el! *kap utána kétségbeesve, de a forgatagban jövő-menő emberek elsodorják a lapot, akadályozzák az apró iramodó lányt. Cilanney pedig hiába furakszik eltökélten, az elsodródó sárga lap csak egyre messzebb halad tőle.*
6944. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-08 18:23:17
Üzenet elküldve: 2018-07-08 18:23:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gr//
* Az üzlet remekül sikerült, legalábbis Aezmorin szerint, bár drágább lett valamivel, mint, ahogy azt Gré rebesgette, de a sötételf már csak ilyen. Szereti megtréfálni a gyanútlan, messziről jött egyéneket, mint amilyen a gnóm is.
Elégedetten vezeti lovát, hóna alá csapva a térképet és a csomag szárított lóhúst, kedélyes mosolygás közepette hagyja maga mögött a kereskedőt és a testőrét, valamint a segédet. Úgy véli háromszázhúsz arany igazán nem sok ár ilyen jó vételért. *
- Van ötleted minek nevezzelek el? - * kérdi játékosan a pónitól, miközben az alkimisták felé ballag, egyrészt, hogy maradék pénzén vegyen egy varázsitalt, másrészt, hogy megtalálja Grét.
Akármelyik történik előbb, a gnóm biccentve köszön a korábbi eladónak, majd kér egy világoszöld bájitalt, aztán kifizeti az árát és elteszi magához. Nem kíván Grének is venni, vegyen csak magának, ha szüksége van rá.
Amint összefutnak a sötételffel biccent neki, majd megveregeti a póni hátát és elégedetten megszólal. *
- Be kell valljam, van érzéked az olcsó árusok felkutatásához - * vigyorodik el. * - Bár már nem sok hátasa maradt, de ez a póni még épp eladó volt - * saját maga nem ül fel a lóra, hiszen nem akar senkit véletlen letaposni, ha az állat megvadulna első alkalomra. Ez amúgy nem valószínű, de esélyes, így inkább majd egy nyugodt, félreeső helyen fogja kipróbálni a pónit. *
- Mellesleg potom áron szereztem térképet is - * húzza elő hóna alól a tekercset, de azért arra nem vetemedik, hogy felnyújtsa Grének. Ha el akarná venni, akkor vissza is teszi rögtön a helyére. Túl értékes számára, hogy a sötételf mancsaiba kerüljön. *
* Az üzlet remekül sikerült, legalábbis Aezmorin szerint, bár drágább lett valamivel, mint, ahogy azt Gré rebesgette, de a sötételf már csak ilyen. Szereti megtréfálni a gyanútlan, messziről jött egyéneket, mint amilyen a gnóm is.
Elégedetten vezeti lovát, hóna alá csapva a térképet és a csomag szárított lóhúst, kedélyes mosolygás közepette hagyja maga mögött a kereskedőt és a testőrét, valamint a segédet. Úgy véli háromszázhúsz arany igazán nem sok ár ilyen jó vételért. *
- Van ötleted minek nevezzelek el? - * kérdi játékosan a pónitól, miközben az alkimisták felé ballag, egyrészt, hogy maradék pénzén vegyen egy varázsitalt, másrészt, hogy megtalálja Grét.
Akármelyik történik előbb, a gnóm biccentve köszön a korábbi eladónak, majd kér egy világoszöld bájitalt, aztán kifizeti az árát és elteszi magához. Nem kíván Grének is venni, vegyen csak magának, ha szüksége van rá.
Amint összefutnak a sötételffel biccent neki, majd megveregeti a póni hátát és elégedetten megszólal. *
- Be kell valljam, van érzéked az olcsó árusok felkutatásához - * vigyorodik el. * - Bár már nem sok hátasa maradt, de ez a póni még épp eladó volt - * saját maga nem ül fel a lóra, hiszen nem akar senkit véletlen letaposni, ha az állat megvadulna első alkalomra. Ez amúgy nem valószínű, de esélyes, így inkább majd egy nyugodt, félreeső helyen fogja kipróbálni a pónit. *
- Mellesleg potom áron szereztem térképet is - * húzza elő hóna alól a tekercset, de azért arra nem vetemedik, hogy felnyújtsa Grének. Ha el akarná venni, akkor vissza is teszi rögtön a helyére. Túl értékes számára, hogy a sötételf mancsaiba kerüljön. *
6943. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-08 16:20:14
Üzenet elküldve: 2018-07-08 16:20:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cilanney Dharlarann//
*Gondolataiba temetkezve halad, s tekintetét olykor a házak teteje felé fordítja, mintha onnan várná az égi jelenést, mi utat mutathat számára. Kissé el is kalandozik, bár ez egyáltalán nem jellemző rá, komor tekintete, azonban az égi jelenés elmaradása miatt mit sem változik. A piactéren zajlik az élet, bár Lyes úgy látja őrből, mintha több lenne, mint általában. Szórakozottan nézelődik, figyeli a kihelyezett árukat, s a válogató szerzeteket. Erszényére azért figyel, bár biztos helyen van, vívókardja markolatán keze feszül, készenlétben áll, ahogyan tanulta. Bár vajmi kevés esély van jelenleg bármi csatára. Az egyik standnál ismerős arcokra bukkan, s arca elsötétül. No nem Aezmorin látványa taszítja, mintsem inkább a sötételffé, ki úgy látszik nem hagyta még el a várost. Esze ágában sincs összeakadni vele, sértettsége még mindig elevenen ég arcában, így csak szemeivel vizslatva indul el, az ellenkező irányba. Előre nem tekint, igyekszik elvegyülni, így azt sem veszi észre, hogy hirtelen a semmiből egy vöröslő leányzó jelenik meg előtte, aki, ha hirtelen nem ugrik el az útból tulajdonképpen rajta majdnem átesik. Persze egy nemes nem esik el, csak történetesen megbotlik, majd méltósággal azonnal visszanyeri egyensúlyát, s, ha a leányt meglöki, kezével kap utána, hogy lehetőség szerint első élménye a piaci forgatagból ne történetesen a föld legyen, vízszintesen :*
- Oh! Fogadja bocsánatkérésemet kisasszony, az én hibám! *Nyögi ki hirtelen, majd indulna is tovább, azonban hosszú sóhaj után mégis megfordul.*
- Minő illetlenség lenne ily módon itt hagynom önt. Mivel tudnám figyelmetlenségemért kárpótolni? *Kérdezi merev tekintettel, s összeszorított szájjal. Ha az ütközés mégsem zajlik le, akkor a hirtelen mozdulatért kér elnézést, a következmény, minden bizonnyal ugyanaz.*
*Gondolataiba temetkezve halad, s tekintetét olykor a házak teteje felé fordítja, mintha onnan várná az égi jelenést, mi utat mutathat számára. Kissé el is kalandozik, bár ez egyáltalán nem jellemző rá, komor tekintete, azonban az égi jelenés elmaradása miatt mit sem változik. A piactéren zajlik az élet, bár Lyes úgy látja őrből, mintha több lenne, mint általában. Szórakozottan nézelődik, figyeli a kihelyezett árukat, s a válogató szerzeteket. Erszényére azért figyel, bár biztos helyen van, vívókardja markolatán keze feszül, készenlétben áll, ahogyan tanulta. Bár vajmi kevés esély van jelenleg bármi csatára. Az egyik standnál ismerős arcokra bukkan, s arca elsötétül. No nem Aezmorin látványa taszítja, mintsem inkább a sötételffé, ki úgy látszik nem hagyta még el a várost. Esze ágában sincs összeakadni vele, sértettsége még mindig elevenen ég arcában, így csak szemeivel vizslatva indul el, az ellenkező irányba. Előre nem tekint, igyekszik elvegyülni, így azt sem veszi észre, hogy hirtelen a semmiből egy vöröslő leányzó jelenik meg előtte, aki, ha hirtelen nem ugrik el az útból tulajdonképpen rajta majdnem átesik. Persze egy nemes nem esik el, csak történetesen megbotlik, majd méltósággal azonnal visszanyeri egyensúlyát, s, ha a leányt meglöki, kezével kap utána, hogy lehetőség szerint első élménye a piaci forgatagból ne történetesen a föld legyen, vízszintesen :*
- Oh! Fogadja bocsánatkérésemet kisasszony, az én hibám! *Nyögi ki hirtelen, majd indulna is tovább, azonban hosszú sóhaj után mégis megfordul.*
- Minő illetlenség lenne ily módon itt hagynom önt. Mivel tudnám figyelmetlenségemért kárpótolni? *Kérdezi merev tekintettel, s összeszorított szájjal. Ha az ütközés mégsem zajlik le, akkor a hirtelen mozdulatért kér elnézést, a következmény, minden bizonnyal ugyanaz.*
6942. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-08 14:48:27
Üzenet elküldve: 2018-07-08 14:48:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Aezmorin//
* Sötételf hősünk nem volt oda a gondolatért, hogy barátját(?) elkísérje a lova megvételére. A maga részéről mindent elmondott, amit tudott. Meg olyanokat is, amit nem úgy tudott. Szóval személye teljesen felesleges lett volna oda.
Ehelyett jobb elfoglaltság után néz. Szerencsére van elég pénze és a nézelődés ingyenes. Visszateszi a kezében lévő üveget a helyére és fejével biccent az eladónak.*
-Elnézést.
* Hangja semmi megbánásról nem tanúskodik, csupán illem forma. Melyről nagyon is hallott, még ha igen sokszor -és távolról jött megbízója közelében igen gyakran- magasról tesz.
A hölgyeket kezdi el szemlélni, ahogy elfordulva paripájával elhagyja csendesen a gnóm társaságát. Hogy hamarosan annak egy másik fajtársnője vörös fürtjei után poroszkáljon. A Gazdagnegyed bejáratához közel tűnik fel neki a szépség és szolgálóleánya. Mivel igen tetszetős külsőre, ezért legelteti hátulról a szemét rajta egy kicsit. Észreveszi az idegességüket és rosszindulatú megjegyzés fogalmazódik meg gondolataiban.*
~ Hmmm... Talán nem ők is az elnyomott szegények haragja elől menekülő úri kisasszonyok egyike? Micsoda iróniája a sorsnak, hogy a futáshoz először még közelebb kell jönniük a lázadás központját jelentő Szegénynegyedhez!
Talán jól jönne nekik egy kísérő a város határáig. Vagy talán nem... Most épp van dolgom, holnapra Aezmorinnal kell találkoznom és neki segítenem.
Igaz nem több napot szánnak ők sem valószínűleg a Arthenior elhagyására.~
* Mivel a két nő már itt van épp a kufároknál, így vajmi kevés esélyt lát arra, hogy nem fognak nevetve kicsengetni pár száz aranyat egy hátasért és nem vágtáznak el perceken belül, ezért nem is érzi jó lehetőségnek leszólítani őket.
Hirtelen a gnóm férfit pillantja meg és inkább annak új lova felé veszi az irányt.*
6941. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-07-08 01:24:48
Üzenet elküldve: 2018-07-08 01:24:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
- Haza mehetsz Mal, egyedül is megtalálom, ami kell *hallatszik a rekedtes ám tiszta szó a kovács épületétől nem messze, egy kapualj takarásában.*
- Celácska, inkább elkísérlek *szól a válasz, s bár olybá tűnik, még vissza lehet utasítani, ez cseppet sincs így. A vörös zuhatag pontosan tudja, már abból, hogy a Cila kisasszony helyett Celácskaként van szólítva.*
- Jobban örülnék akkor, ha visszamennél a házba *egy próbát még azért megér, bár Mal egyszerre szobalány, testőr, barátnő, talán inkább már valamiféle testvérség ez.* És, ne szólíts Celácskának, olyan lekezelő *jegyzi meg, mint ilyen alkalmakkor általában. Mint valami forgatókönyv, úgy hangzanak el a mondatok, már mindenki tudja a saját frázisait, s pontról pontra ugyan úgy történik minden. Mal nem megy, Cilanney sóhajt majd beletörődve, és együtt szépen beszerzik, amit kell. Ám ezúttal:*
- Ó hogy az a zöld kérges bőrű… *hangzik a szobalány fojtott szitka, mire a kisasszony csak kérdőn felvonja a szemöldökét. Ilyen nem szokott történni. Mint ha az őrangyalként is működő nő, elfelejtett volna valamit.*
- Menj csak, én megleszek. Látod, nincs rajtam hálósipka, sem a trükkös csavaróim *túr bele a rézszínű hullámokba* sem nem a bojtos papucsomban indultam el *rántja meg ruháját, hogy sarujáról felrántsa a szoknyát.* A jegyzeteim nálam vannak, és majd sikítok, ha kellenél. *fejezi be az útra bocsátó szavakat s azzal a tépelődő szobalány és testőr, visszanyitja a reteszt. A apróság int, majd kilép a takarásból, s belép, a piaci őrökkel tűzdelt forgatagba.*
- Celácska, inkább elkísérlek *szól a válasz, s bár olybá tűnik, még vissza lehet utasítani, ez cseppet sincs így. A vörös zuhatag pontosan tudja, már abból, hogy a Cila kisasszony helyett Celácskaként van szólítva.*
- Jobban örülnék akkor, ha visszamennél a házba *egy próbát még azért megér, bár Mal egyszerre szobalány, testőr, barátnő, talán inkább már valamiféle testvérség ez.* És, ne szólíts Celácskának, olyan lekezelő *jegyzi meg, mint ilyen alkalmakkor általában. Mint valami forgatókönyv, úgy hangzanak el a mondatok, már mindenki tudja a saját frázisait, s pontról pontra ugyan úgy történik minden. Mal nem megy, Cilanney sóhajt majd beletörődve, és együtt szépen beszerzik, amit kell. Ám ezúttal:*
- Ó hogy az a zöld kérges bőrű… *hangzik a szobalány fojtott szitka, mire a kisasszony csak kérdőn felvonja a szemöldökét. Ilyen nem szokott történni. Mint ha az őrangyalként is működő nő, elfelejtett volna valamit.*
- Menj csak, én megleszek. Látod, nincs rajtam hálósipka, sem a trükkös csavaróim *túr bele a rézszínű hullámokba* sem nem a bojtos papucsomban indultam el *rántja meg ruháját, hogy sarujáról felrántsa a szoknyát.* A jegyzeteim nálam vannak, és majd sikítok, ha kellenél. *fejezi be az útra bocsátó szavakat s azzal a tépelődő szobalány és testőr, visszanyitja a reteszt. A apróság int, majd kilép a takarásból, s belép, a piaci őrökkel tűzdelt forgatagba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056