Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 343 (6841. - 6860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6860. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-14 17:45:21
Üzenet elküldve: 2018-04-14 17:45:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hálás csajokat pedig igen szereti, lényegesen jobbak, és odaadóbbak azok a hálátlanoknál. Utóbbiban is volt része.*
-Nem mondom, hogy mindig könnyű egy akaratos, elkényeztetett, kamaszodó fruskával, de persze. Persze, hogy szeretem.
*Érződik némi keserűség azért abban is, ahogy ezt kimondja.*
-Önnek vannak testvérei?
*Úgy talán érthetőbb a kötelék, a sokszor veszekedésektől hangos, ajtócsapkodós, mégis rajongó viszony.
Azért azon meglepődik, hogy ilyen finom kisasszonyka mélységi társaságba keveredik, ám az ügy egy egészen más jelentőségét hangoztatja inkább.*
-No lám, még egy személy az ismerőseinek listáján.
*Emeli ki somolyogva, hogy talán még sem olyan vészes a helyzet, mint ahogy azt Naty látja, pusztán csak jobban meg kell vizsgálni.
A Vashegy, mint turisztikai látványosság sajnos még nincs jegyezve szép leányok körében. Nevet fel röviden a sártenger taszító mivoltán.*
-Száraz évszakban kell érkezni, avagy előzőleg szétnézni a bőrdíszművesek standjainál. Szerintem remekül festene csizmában, lovagló nadrágban is.
*Halovány, de azért szemet szúró fintorral nyugtázza, hogy a nő csak rá kérdez a második esélyre. Túr hajába, és sóhajt nagyot, mint általában, ha zavarba jön, kellemetlenül érinti a szituáció, avagy, ha ezt a képet akarja elhitetni.*
-A háború nem tett jót a kereskedelemnek, sokan tönkre mentek, nekünk is akadtak nehézségeink. Másrészről pedig a család engem vádol a húgom sérülése miatt. Valójában igazuk is van. Ewit haza rendelték, azóta se láttam, és üzenetet sem küld.
*Komorodik el egy percre, majd folytatja újra kedélyesen.*
-A hadúr sokat segített, nem csak az üzletben, Amonon nem érzem azt, hogy egy felelőtlen bitang lennék, ők részt vettek a harcokban, szembenéztek a holtakkal, másképp látják az esetet, és hát.
*Akad meg egy időre, ezt nehéz szavakba önteni, kínos téma, túl érzelgős is.*
-Mindezek után is rám bízták, hogy ügyeljek egy terhes leányra.
*Kicsit mintha Alyo megmentésével helyrehozhatta volna Ewi balesetét, ha más nem legalább önmagában.
A semmicske, konkrét információkat nélkülöző történetet oly érdeklődve hallgatja, mintha a legizgalmasabb mese lenne a világon. Tekintetét alig veszi le a nő arcáról, élveteg kis mosollyal figyeli minden rezdülését, ajkát, szemét, mint miként a műértő csodálja a remekbe szabott, utánozhatatlan festményt, próbálva egyszerre látni minden ecsetvonást, minden árnyalatot, mélyen magába szívva, hogy örökre emlékeibe véshesse.
Közben óhatatlanul lassít léptein, valahogy nem akarózik megérkezni, s azzal véget vetni a társalgásnak, holott az ékszerész alig pár méterre posztol tőlük.*
-Tolakodó kérdés lenne, hogy miként alakultak a dolgok, s hogy kicsoda ezen önzetlen barátnő?
*Lehet az lenne, lehet nem, hiszen Jaz már elég mélyen vallott saját famíliájáról.*
*A hálás csajokat pedig igen szereti, lényegesen jobbak, és odaadóbbak azok a hálátlanoknál. Utóbbiban is volt része.*
-Nem mondom, hogy mindig könnyű egy akaratos, elkényeztetett, kamaszodó fruskával, de persze. Persze, hogy szeretem.
*Érződik némi keserűség azért abban is, ahogy ezt kimondja.*
-Önnek vannak testvérei?
*Úgy talán érthetőbb a kötelék, a sokszor veszekedésektől hangos, ajtócsapkodós, mégis rajongó viszony.
Azért azon meglepődik, hogy ilyen finom kisasszonyka mélységi társaságba keveredik, ám az ügy egy egészen más jelentőségét hangoztatja inkább.*
-No lám, még egy személy az ismerőseinek listáján.
*Emeli ki somolyogva, hogy talán még sem olyan vészes a helyzet, mint ahogy azt Naty látja, pusztán csak jobban meg kell vizsgálni.
A Vashegy, mint turisztikai látványosság sajnos még nincs jegyezve szép leányok körében. Nevet fel röviden a sártenger taszító mivoltán.*
-Száraz évszakban kell érkezni, avagy előzőleg szétnézni a bőrdíszművesek standjainál. Szerintem remekül festene csizmában, lovagló nadrágban is.
*Halovány, de azért szemet szúró fintorral nyugtázza, hogy a nő csak rá kérdez a második esélyre. Túr hajába, és sóhajt nagyot, mint általában, ha zavarba jön, kellemetlenül érinti a szituáció, avagy, ha ezt a képet akarja elhitetni.*
-A háború nem tett jót a kereskedelemnek, sokan tönkre mentek, nekünk is akadtak nehézségeink. Másrészről pedig a család engem vádol a húgom sérülése miatt. Valójában igazuk is van. Ewit haza rendelték, azóta se láttam, és üzenetet sem küld.
*Komorodik el egy percre, majd folytatja újra kedélyesen.*
-A hadúr sokat segített, nem csak az üzletben, Amonon nem érzem azt, hogy egy felelőtlen bitang lennék, ők részt vettek a harcokban, szembenéztek a holtakkal, másképp látják az esetet, és hát.
*Akad meg egy időre, ezt nehéz szavakba önteni, kínos téma, túl érzelgős is.*
-Mindezek után is rám bízták, hogy ügyeljek egy terhes leányra.
*Kicsit mintha Alyo megmentésével helyrehozhatta volna Ewi balesetét, ha más nem legalább önmagában.
A semmicske, konkrét információkat nélkülöző történetet oly érdeklődve hallgatja, mintha a legizgalmasabb mese lenne a világon. Tekintetét alig veszi le a nő arcáról, élveteg kis mosollyal figyeli minden rezdülését, ajkát, szemét, mint miként a műértő csodálja a remekbe szabott, utánozhatatlan festményt, próbálva egyszerre látni minden ecsetvonást, minden árnyalatot, mélyen magába szívva, hogy örökre emlékeibe véshesse.
Közben óhatatlanul lassít léptein, valahogy nem akarózik megérkezni, s azzal véget vetni a társalgásnak, holott az ékszerész alig pár méterre posztol tőlük.*
-Tolakodó kérdés lenne, hogy miként alakultak a dolgok, s hogy kicsoda ezen önzetlen barátnő?
*Lehet az lenne, lehet nem, hiszen Jaz már elég mélyen vallott saját famíliájáról.*
6859. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-13 15:15:51
Üzenet elküldve: 2018-04-13 15:15:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szerencsére annyira azért nem lelkes az őr, hogy akkor is a nyakában loholjon, ha külön kért egy kis távolságot. Ezért egy idő után, fél szemmel az árusok portékáit kezdi nézegetni. Ugyan nem merül el a nézelődésben sem. Inkább egy lézengő hatását kelti, nem egy őrét, s nem is egy komoly vásárlóét. Ezért amikor visszafordulnak a kis utcából, Naty nem figyel az őrre, csak elsétál mellette, mint ha ott sem volna.
Áldja a szerencséjét, hogy megint milyen szerencsésen alakul a napja, mert amellett hogy jóképű kísérője akadt, még a piacon is otthonosan mozog a fiú, és ezen ismereteit szívesen meg is osztja Natalaydával.*
- És én ezért nagyon hálás vagyok. *Őszinte mosoly bujkál ajkain, amikor felpillant a fiúra, aki a gyarapodó ismerősöket emlegeti fel épp.*
- Én biztosan nem cáfolom meg. *Nevetgél ő is, hiszen éppen most segít neki Jaz kiigazodni, így hát egyelőre valóban csak a főnyeremény kategóriába tudná sorolni.
Figyelmesen hallgatja a történetet Ewica-ról, s egyenletes lépései közben fel-felpillant Jazre. Egészen megható, hogy így szereti a kishúgát, hogy még most is fájdalmas az emlék, pedig már túl vannak rajta.*
- Nagyon szereti a húgát igaz? Nincs is szebb a testvéri szeretetnél… *elmereng egy kicsit, majd mikor feleszmél, már a barbár vezér kerül szóba. Naty nem először hall a hadúrról, s ez a történet egészen egybe vág azzal a képpel, melyet Quantall festett róla először. A történet végén, már éppen nyelvén van, hogy elmondja, amiket eddig hallott, csak amikor a fiú Kaganként emlegeti, akkor suhan át rajta hogy milyen ismerős is ez a név. Csak egy villanás, a magas északi férfi képe, s a sötétségbe vesző sárga szemek, de meg merne esküdni, hogy Kaganként mutatkozott be neki. Ezt a meggyőződést a helyzet abszurdsága ingatja meg, hogy éppen a neves hadúr kísérte volna vissza a Pegazusba… az teljességgel lehetetlen. *
- Hallottam már a hadúrról *jegyzi meg, mert ez a furcsa gondolat csak motoszkál a fejében.* Egy mélységi fiú mesélt róla először, még mikor a városba ékeztem. *magyarázza csak úgy mellesleg, és szíve szerint rákérdezne, hogyan is néz ki pontosan. Ha mást nem, hát legalább cáfolja meg, az iménti gondolatot. Végül mégsem kérdezi meg.*
- Nem, nem jártam még a Vashegyen.* Válaszol.* Bár, valahogy a sártengert sehogy sem tudom bájosnak elképzelni. *Bocsánatkérő pillantás után folytatja.* De a morcos barbár dolog igaz lehet. *nevet fel végül.* Egyel találkoztam már, és valóban morcosnak tűnt. *Bár ki ne lenne az, amikor lefekvéshez készülődik, és felzargatják az éjszaka közepén.*
- Második esély? *Egészen megüti a fülét a mondat.* Csak nem rossz fát tett a tűzre? *kérdezi halvány ravaszkásan.* Bár, ha kancellár mellett dolgozik, nem lehetett olyan szörnyű dolog.
*Feltételezi, hogy van olyan komoly a barbár birodalom, hogy a súlyos eseteket nem engedik egy kancellár mellett tevékenykedni. Gondolataiból a kérés riasztja, miszerint neki is mesélnie kellene magáról. Még Nairadának is csak suttogva merte bevallani, miért is jött el otthonról, annyira szégyellte magát, hogy cserbenhagyta a családot. Quantallnak zavarában csak annyit mondott, hogy vándor, s bár ruhái már akkor is szemet szúrhattak a mélységi fiúnak, nem firtatta a dolgot. Most, viszont aligha tudná elhitetni ugyan ezt, és nem is igazán akar hazudozni.*
- Nos, nagy vonalakban, hogy ne untassam egy kisasszony unalmas életével… Azt már tudja, hogy régen éltem itt Artheniorban. Aztán, vidékre költöztünk, apám kívánsága szerint. Ott viszont, már nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan eleinte kitűnt, *tart egy kis szünetet, nemigen tudja, hogyan is folytathatná.*így, muszáj voltam eljönni. Most, pedig egy barátnőm családjánál élek. *És ez végül is igaz, csak a család egy kicsit tágabb értelemben véve.*
- Valójában apáink partnerek voltak egykor. Az enyém a szőlő szerelmese, a barátnőm családja, pedig borral foglalkozik, s mondhatni nagyon össze voltunk nőve. Amint megtudta, hogy a városba érkeztem, azonnal meghívott, magához. Most pedig itt vagyok, Önnel.
*Könnyeden megvonja a vállát, mint ha olyan semmiségről lenne szó, mint hogy melyik szalagot kösse reggel a hajába, vajon a szürkét, vagy az ezüstöt.*
*Szerencsére annyira azért nem lelkes az őr, hogy akkor is a nyakában loholjon, ha külön kért egy kis távolságot. Ezért egy idő után, fél szemmel az árusok portékáit kezdi nézegetni. Ugyan nem merül el a nézelődésben sem. Inkább egy lézengő hatását kelti, nem egy őrét, s nem is egy komoly vásárlóét. Ezért amikor visszafordulnak a kis utcából, Naty nem figyel az őrre, csak elsétál mellette, mint ha ott sem volna.
Áldja a szerencséjét, hogy megint milyen szerencsésen alakul a napja, mert amellett hogy jóképű kísérője akadt, még a piacon is otthonosan mozog a fiú, és ezen ismereteit szívesen meg is osztja Natalaydával.*
- És én ezért nagyon hálás vagyok. *Őszinte mosoly bujkál ajkain, amikor felpillant a fiúra, aki a gyarapodó ismerősöket emlegeti fel épp.*
- Én biztosan nem cáfolom meg. *Nevetgél ő is, hiszen éppen most segít neki Jaz kiigazodni, így hát egyelőre valóban csak a főnyeremény kategóriába tudná sorolni.
Figyelmesen hallgatja a történetet Ewica-ról, s egyenletes lépései közben fel-felpillant Jazre. Egészen megható, hogy így szereti a kishúgát, hogy még most is fájdalmas az emlék, pedig már túl vannak rajta.*
- Nagyon szereti a húgát igaz? Nincs is szebb a testvéri szeretetnél… *elmereng egy kicsit, majd mikor feleszmél, már a barbár vezér kerül szóba. Naty nem először hall a hadúrról, s ez a történet egészen egybe vág azzal a képpel, melyet Quantall festett róla először. A történet végén, már éppen nyelvén van, hogy elmondja, amiket eddig hallott, csak amikor a fiú Kaganként emlegeti, akkor suhan át rajta hogy milyen ismerős is ez a név. Csak egy villanás, a magas északi férfi képe, s a sötétségbe vesző sárga szemek, de meg merne esküdni, hogy Kaganként mutatkozott be neki. Ezt a meggyőződést a helyzet abszurdsága ingatja meg, hogy éppen a neves hadúr kísérte volna vissza a Pegazusba… az teljességgel lehetetlen. *
- Hallottam már a hadúrról *jegyzi meg, mert ez a furcsa gondolat csak motoszkál a fejében.* Egy mélységi fiú mesélt róla először, még mikor a városba ékeztem. *magyarázza csak úgy mellesleg, és szíve szerint rákérdezne, hogyan is néz ki pontosan. Ha mást nem, hát legalább cáfolja meg, az iménti gondolatot. Végül mégsem kérdezi meg.*
- Nem, nem jártam még a Vashegyen.* Válaszol.* Bár, valahogy a sártengert sehogy sem tudom bájosnak elképzelni. *Bocsánatkérő pillantás után folytatja.* De a morcos barbár dolog igaz lehet. *nevet fel végül.* Egyel találkoztam már, és valóban morcosnak tűnt. *Bár ki ne lenne az, amikor lefekvéshez készülődik, és felzargatják az éjszaka közepén.*
- Második esély? *Egészen megüti a fülét a mondat.* Csak nem rossz fát tett a tűzre? *kérdezi halvány ravaszkásan.* Bár, ha kancellár mellett dolgozik, nem lehetett olyan szörnyű dolog.
*Feltételezi, hogy van olyan komoly a barbár birodalom, hogy a súlyos eseteket nem engedik egy kancellár mellett tevékenykedni. Gondolataiból a kérés riasztja, miszerint neki is mesélnie kellene magáról. Még Nairadának is csak suttogva merte bevallani, miért is jött el otthonról, annyira szégyellte magát, hogy cserbenhagyta a családot. Quantallnak zavarában csak annyit mondott, hogy vándor, s bár ruhái már akkor is szemet szúrhattak a mélységi fiúnak, nem firtatta a dolgot. Most, viszont aligha tudná elhitetni ugyan ezt, és nem is igazán akar hazudozni.*
- Nos, nagy vonalakban, hogy ne untassam egy kisasszony unalmas életével… Azt már tudja, hogy régen éltem itt Artheniorban. Aztán, vidékre költöztünk, apám kívánsága szerint. Ott viszont, már nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan eleinte kitűnt, *tart egy kis szünetet, nemigen tudja, hogyan is folytathatná.*így, muszáj voltam eljönni. Most, pedig egy barátnőm családjánál élek. *És ez végül is igaz, csak a család egy kicsit tágabb értelemben véve.*
- Valójában apáink partnerek voltak egykor. Az enyém a szőlő szerelmese, a barátnőm családja, pedig borral foglalkozik, s mondhatni nagyon össze voltunk nőve. Amint megtudta, hogy a városba érkeztem, azonnal meghívott, magához. Most pedig itt vagyok, Önnel.
*Könnyeden megvonja a vállát, mint ha olyan semmiségről lenne szó, mint hogy melyik szalagot kösse reggel a hajába, vajon a szürkét, vagy az ezüstöt.*
6858. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:40:17
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:40:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem igazán hiszi, hogy a kisasszony megfogadná egyetlen szavát is. Még biztos nem. Mosolygós egyetértéseit pusztán az illendőség jegyének veszi, és feltehetően sosem tipegne át a piac azon részére, hol a cselédség vételez az aznapi ebédhez.*
-Az Aquista ifjak például igen remek társaságnak bizonyultak eddig.
*Vonja vállát maga is, bizonyítva előbbi szavait, miszerint inkább ismeretség után ítél, mint hallomásból. Arra mondjuk inkább nem tér ki, hogy Briwal remek, ha valakinek fű alatt kell fegyvert eladni, és Ephemia remekül csókol.
Nos, hiába célozgat finoman, egy többértelmű kacajon kívül mást nem tud kihúzni a leányból arra nézve van-e pasija. Nem mintha zavarná, ha van, de azért jobb tisztában lenni azzal kinek a virágoskertjében is garázdálkodik.
Vissza fordulnak, újra a tömeg sűrűjébe, ezzel együtt szembe a követővel, ki ismét nem tűnik úgy, mintha igazán tudná mit is akar az élettől, Natytól, vagy Jaztől. Egyszerűen csak folyton a közelben tartózkodik. Ami furcsa, de inkább törődik a nő fecsegésével, tovább szőve az iménti gondolatsort.*
-Nos, ez szép lassan rendeződni látszik. Már ismerősei közé sorolhat engem, és perceken belül egy remek ékszerészt is.
*Kacsint Natyra, igyekezve oldani a téma mélyén rejtező keserűséget. Úgy fest sikeresen, hiszen a sikamlós tréfán felnevet a leány is.*
-Ki vonhatná kétségbe?
*Vigyorog élénken saját szerénységét, főnyereményi mivoltát védve. A tharg háttér bizony hosszú, mély témakör, nagy sóhajjal kezd bele, igyekezve rövidre zárni, csak a főbb pontokat említve, ha már Naty oly szívesen hallgatja.*
-A háború előtt a kishúgom is velem élt, atyám jónak találta, ha világot lát, új tapasztalatokat szerez, és nagyobb rálátása lesz az üzleti ügyeinkre, hiszen már betöltötte a tizenhatot. Gyakran elkísért a kereskedelmi utakra, a háború előtt épp a kikötőbe tartottunk, élőholt vadak támadták ránk, Ewica megsérült, nem nagyon, aprócska sebet szerzet csupán. Legalább is akkor azt hittük.
*Komolyan, komoran hangzanak szavai, engedi láttatni, hogy az emlék még mindig fájdalmas.*
-A Hadúr fogadott be minket, menedéket adott a háború végig. Ewit a megérkezésünk másnapján döntötte le a láz lábáról, hatokig sem tért magához, holott a thargok mindent megtettek, a legjobb gyógyítjuk adták, nélkülük biztos elvesztettem volna. Így azt hiszem érthető, hogy igazán hálás vagyok Kagan nagyúrnak, és azóta is a Vashegyen élek.
*Hogy mennyi fajta feladatkört is lát el Kagan zsoldjában, azt inkább el sem kezdi felsorolni, mosolyog pusztán a naiv kérdésre.*
-Nem. Onnan igazgatom a családi vállalkozást, és segítek a kancellárnak a hivatalos, unalmas papírmunkában. Járt már a vashegyen? Van valami furcsa bája, már a sártengeren, és morcos barbárokon túl.
*Hallgat el egy kicsit, mintha a szavakat keresné, az érzést próbálná megfogalmazni.*
-Talán a második esély miatt. A nagyúr meglepő módon ítélkezés nélkül köszönt bárkit, és előzékenyen nyit tiszta lapot.
*Már ha sikeresen átjutnak a kapun. Picit furcsa, hogy több információt ad át, mint amennyit kap, ezt pedig gyorsan orvosolni kell.*
-Ennyit rólam, mit kell tudni Önről kisasszony?
*Nem igazán hiszi, hogy a kisasszony megfogadná egyetlen szavát is. Még biztos nem. Mosolygós egyetértéseit pusztán az illendőség jegyének veszi, és feltehetően sosem tipegne át a piac azon részére, hol a cselédség vételez az aznapi ebédhez.*
-Az Aquista ifjak például igen remek társaságnak bizonyultak eddig.
*Vonja vállát maga is, bizonyítva előbbi szavait, miszerint inkább ismeretség után ítél, mint hallomásból. Arra mondjuk inkább nem tér ki, hogy Briwal remek, ha valakinek fű alatt kell fegyvert eladni, és Ephemia remekül csókol.
Nos, hiába célozgat finoman, egy többértelmű kacajon kívül mást nem tud kihúzni a leányból arra nézve van-e pasija. Nem mintha zavarná, ha van, de azért jobb tisztában lenni azzal kinek a virágoskertjében is garázdálkodik.
Vissza fordulnak, újra a tömeg sűrűjébe, ezzel együtt szembe a követővel, ki ismét nem tűnik úgy, mintha igazán tudná mit is akar az élettől, Natytól, vagy Jaztől. Egyszerűen csak folyton a közelben tartózkodik. Ami furcsa, de inkább törődik a nő fecsegésével, tovább szőve az iménti gondolatsort.*
-Nos, ez szép lassan rendeződni látszik. Már ismerősei közé sorolhat engem, és perceken belül egy remek ékszerészt is.
*Kacsint Natyra, igyekezve oldani a téma mélyén rejtező keserűséget. Úgy fest sikeresen, hiszen a sikamlós tréfán felnevet a leány is.*
-Ki vonhatná kétségbe?
*Vigyorog élénken saját szerénységét, főnyereményi mivoltát védve. A tharg háttér bizony hosszú, mély témakör, nagy sóhajjal kezd bele, igyekezve rövidre zárni, csak a főbb pontokat említve, ha már Naty oly szívesen hallgatja.*
-A háború előtt a kishúgom is velem élt, atyám jónak találta, ha világot lát, új tapasztalatokat szerez, és nagyobb rálátása lesz az üzleti ügyeinkre, hiszen már betöltötte a tizenhatot. Gyakran elkísért a kereskedelmi utakra, a háború előtt épp a kikötőbe tartottunk, élőholt vadak támadták ránk, Ewica megsérült, nem nagyon, aprócska sebet szerzet csupán. Legalább is akkor azt hittük.
*Komolyan, komoran hangzanak szavai, engedi láttatni, hogy az emlék még mindig fájdalmas.*
-A Hadúr fogadott be minket, menedéket adott a háború végig. Ewit a megérkezésünk másnapján döntötte le a láz lábáról, hatokig sem tért magához, holott a thargok mindent megtettek, a legjobb gyógyítjuk adták, nélkülük biztos elvesztettem volna. Így azt hiszem érthető, hogy igazán hálás vagyok Kagan nagyúrnak, és azóta is a Vashegyen élek.
*Hogy mennyi fajta feladatkört is lát el Kagan zsoldjában, azt inkább el sem kezdi felsorolni, mosolyog pusztán a naiv kérdésre.*
-Nem. Onnan igazgatom a családi vállalkozást, és segítek a kancellárnak a hivatalos, unalmas papírmunkában. Járt már a vashegyen? Van valami furcsa bája, már a sártengeren, és morcos barbárokon túl.
*Hallgat el egy kicsit, mintha a szavakat keresné, az érzést próbálná megfogalmazni.*
-Talán a második esély miatt. A nagyúr meglepő módon ítélkezés nélkül köszönt bárkit, és előzékenyen nyit tiszta lapot.
*Már ha sikeresen átjutnak a kapun. Picit furcsa, hogy több információt ad át, mint amennyit kap, ezt pedig gyorsan orvosolni kell.*
-Ennyit rólam, mit kell tudni Önről kisasszony?
6857. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-07 18:13:26
Üzenet elküldve: 2018-04-07 18:13:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zavargások alatt//
*Ugyanúgy az elnéptelenedett piactér felől érkezik visszafelé a fogadóhoz, ahol barátai és pár ismeretlen, de jóravaló városi várja. Nagyon reméli, hogy elkezdték eltorlaszolni az ajtókat és becsukták a spalettákat, mert úgy tűnik, hogy a zavargások kezdenek széttagolódni. Most még csak végtagjai vannak, ha agyat is növeszt, akkor lesz igazán baj.
Hátán a nehéz csomaggal halad előre, de az állóképességére és az erejére nem lehet panasz, emellett gyors is.
A falak mellett közlekedik, olykor megbújik egy sikátorban, ha ordítozó csoport kerül a közelébe, de késlekedés nélkül tör a Pegazus felé.
Közben persze figyel, hallása sok mindent felfog, hallja a zavargók hangját a gazdagnegyed felől, sajnos a Pegazus is szóba kerül.
A csuhás haragosan sóhajt, megérti a zavargók okait, de az eszközöket, amelyeket használnak, mélységesen elveti. Mivel lesz jobb bárkinek is, ha felgyújtanak valamit vagy netán agyonvernek egy nemest?
A piac után a fürdő felé veszi az irányt amilyen gyorsan csak tudja, megigazítja a vállán az olajillatú csomagot és a falak alatt, csuklyával a fején öles léptekkel tör a Pegazus felé. Reméli, hogy megelőzi a tömeget és hogy az egérszürke, szakadt csuha és csuklya segítségére szolgál.*
*Ugyanúgy az elnéptelenedett piactér felől érkezik visszafelé a fogadóhoz, ahol barátai és pár ismeretlen, de jóravaló városi várja. Nagyon reméli, hogy elkezdték eltorlaszolni az ajtókat és becsukták a spalettákat, mert úgy tűnik, hogy a zavargások kezdenek széttagolódni. Most még csak végtagjai vannak, ha agyat is növeszt, akkor lesz igazán baj.
Hátán a nehéz csomaggal halad előre, de az állóképességére és az erejére nem lehet panasz, emellett gyors is.
A falak mellett közlekedik, olykor megbújik egy sikátorban, ha ordítozó csoport kerül a közelébe, de késlekedés nélkül tör a Pegazus felé.
Közben persze figyel, hallása sok mindent felfog, hallja a zavargók hangját a gazdagnegyed felől, sajnos a Pegazus is szóba kerül.
A csuhás haragosan sóhajt, megérti a zavargók okait, de az eszközöket, amelyeket használnak, mélységesen elveti. Mivel lesz jobb bárkinek is, ha felgyújtanak valamit vagy netán agyonvernek egy nemest?
A piac után a fürdő felé veszi az irányt amilyen gyorsan csak tudja, megigazítja a vállán az olajillatú csomagot és a falak alatt, csuklyával a fején öles léptekkel tör a Pegazus felé. Reméli, hogy megelőzi a tömeget és hogy az egérszürke, szakadt csuha és csuklya segítségére szolgál.*
6856. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-05 22:56:00
Üzenet elküldve: 2018-04-05 22:56:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mindenképpen átsétálok *derűs mosollyal néz a fél-elfre, majd tovább mosolyog, amíg a véleményét is kifejti az ékszerekről, s ruhákról. Csak az értetlen pillantásra jön kissé zavarba, mint ha valami rosszat mondott volna, pedig igazán, csak egy ártatlan kérdés volt.*
- Valóban, a nemesekkel nem egyszerű * sóhajt, de már folytatja is.* csak nekem más tapasztalatom van, ami a többit illeti. *Elsősorban Nairadából indul ki.* Persze, mindenkinek a maga dolga, hogy hogyan viszonyul, csak kíváncsi voltam. *teszi hozzá, s vállát is finoman megvonja.*
- Lehet. *hagyja rá Jazre hogy miként vélekedik Aleimordról, vagy a jegyeseiről. Ő valójában csak tudni szerette volna, mi hír járja a városban, ha egyáltalán járja. Mindenesetre a nemes elfről vannak pletykák, de ezek szerint róla nemigen, s ez valamelyest megnyugvással tölti el. Annak ellenére is, hogy eddig nem törődött ilyesmivel.
Jaz megjegyzésére derűsen pillant fel.*
- Az udvarlóm? Nem, biztosan nem érti félre *kuncog halkan, sejtelmesen. *és az ismerőseim pedig végképp nem. Míg oda voltam, abban a pár évben igencsak megfogytak.
*Nairada talán még örülne is, ha karon fogva látná valakivel, pláne akkor, ha volna is oka félreérteni. Mert akár milyen faramuci helyzetbe is kerültek, azért van, ami nem változik. Azon túl, pedig más véleményére nem nagyon ad.
Örül, hogy Jaz rábólint a kérésére, és nem kell majd a városőrségnél magyarázkodnia, az őt követő őr miatt, így teljes lelki nyugalomban sétál tovább.*
- Akkor, ha jól értem, valódi főnyeremény. *kacag ő is, mikor Jaz felnevet.* És, végtelenül szerény is.
*Elnéző mosollyal ajkain Érti a viccet, és cseppet sincs ellenére. Azt valóban nem tudná eldönteni, hogy melyik az igaz, de ha csak első ránézésre kellene ítélnie, arra tippelne felettébb illetlen módon, hogy remek szerető.
Natalayda örömmel hallja, hogy nem nagy gond, hogy mégis visszafordulnak. Főleg mert ha az utcába betérnének, az őr egyértelműen kitűnne. Így pedig még mindig van esély, némi felhőtlen beszélgetésre. Azt, ugyanis ha nem muszáj, semmi kedve megosztani, hogy vele van. Egyelőre legalábbis biztosan nem.
Töretlen érdeklődéssel hallgatja Jazt.*
- Nem, egyáltalán nem. Én nagyon szívesen hallgatom. *Válaszolja, mikor a fiú úgy véli, túl sokat beszél a munkájáról.*
- Vashegyen, a thargoknál? *kérdezi érdeklődve. * Ott is becsüs?
*Pillantása kissé hitetlen, de olyan sokat azért nem tud a barbár népről, hogy megítélje, van-e helye ott egy becsüs, szállítmányozó üzletembernek, avagy nincs.*
- Mindenképpen átsétálok *derűs mosollyal néz a fél-elfre, majd tovább mosolyog, amíg a véleményét is kifejti az ékszerekről, s ruhákról. Csak az értetlen pillantásra jön kissé zavarba, mint ha valami rosszat mondott volna, pedig igazán, csak egy ártatlan kérdés volt.*
- Valóban, a nemesekkel nem egyszerű * sóhajt, de már folytatja is.* csak nekem más tapasztalatom van, ami a többit illeti. *Elsősorban Nairadából indul ki.* Persze, mindenkinek a maga dolga, hogy hogyan viszonyul, csak kíváncsi voltam. *teszi hozzá, s vállát is finoman megvonja.*
- Lehet. *hagyja rá Jazre hogy miként vélekedik Aleimordról, vagy a jegyeseiről. Ő valójában csak tudni szerette volna, mi hír járja a városban, ha egyáltalán járja. Mindenesetre a nemes elfről vannak pletykák, de ezek szerint róla nemigen, s ez valamelyest megnyugvással tölti el. Annak ellenére is, hogy eddig nem törődött ilyesmivel.
Jaz megjegyzésére derűsen pillant fel.*
- Az udvarlóm? Nem, biztosan nem érti félre *kuncog halkan, sejtelmesen. *és az ismerőseim pedig végképp nem. Míg oda voltam, abban a pár évben igencsak megfogytak.
*Nairada talán még örülne is, ha karon fogva látná valakivel, pláne akkor, ha volna is oka félreérteni. Mert akár milyen faramuci helyzetbe is kerültek, azért van, ami nem változik. Azon túl, pedig más véleményére nem nagyon ad.
Örül, hogy Jaz rábólint a kérésére, és nem kell majd a városőrségnél magyarázkodnia, az őt követő őr miatt, így teljes lelki nyugalomban sétál tovább.*
- Akkor, ha jól értem, valódi főnyeremény. *kacag ő is, mikor Jaz felnevet.* És, végtelenül szerény is.
*Elnéző mosollyal ajkain Érti a viccet, és cseppet sincs ellenére. Azt valóban nem tudná eldönteni, hogy melyik az igaz, de ha csak első ránézésre kellene ítélnie, arra tippelne felettébb illetlen módon, hogy remek szerető.
Natalayda örömmel hallja, hogy nem nagy gond, hogy mégis visszafordulnak. Főleg mert ha az utcába betérnének, az őr egyértelműen kitűnne. Így pedig még mindig van esély, némi felhőtlen beszélgetésre. Azt, ugyanis ha nem muszáj, semmi kedve megosztani, hogy vele van. Egyelőre legalábbis biztosan nem.
Töretlen érdeklődéssel hallgatja Jazt.*
- Nem, egyáltalán nem. Én nagyon szívesen hallgatom. *Válaszolja, mikor a fiú úgy véli, túl sokat beszél a munkájáról.*
- Vashegyen, a thargoknál? *kérdezi érdeklődve. * Ott is becsüs?
*Pillantása kissé hitetlen, de olyan sokat azért nem tud a barbár népről, hogy megítélje, van-e helye ott egy becsüs, szállítmányozó üzletembernek, avagy nincs.*
6855. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-02 19:15:11
Üzenet elküldve: 2018-04-02 19:15:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elnéző kis mosollyal nyugtázza a nő szabadkozását, az ócska közhelyet, és osztja meg gyorsan saját nézeteit múlandóság témában.*
-Ahogy minden más is. Erő, értelem, ügyesség a korral apránként fogy. A gazdagság, egészség sem tart ki örökké, hiszen még olyan apróságok is kárt tudnak tenni benne, mint a téli, jeges szél, egyetlen aprócska rossz döntés.
*Vonja meg vállát, mint aki elfogadta az életet szeszélyesnek, a dolgokat ideiglenesnek.*
-Az a báj viszont, ami belülről fakad átsejlik a ráncokon, azt nem takarja el az ősz hajkorona. Egyszer sétáljon át a piac termény részére, keresse a gyógyfű árus anyókat.
*Kacsint, jelezve, hogy ha az ő szavai nem is hihetőek, a mosolygós, végtelenül kedves, pöttöm anyóka romba dönti a szépség szavatosságáról alkotott nézeteket fél perc alatt.
Saját véleménye a drága ékszerekről, vagy bármiről? Ritkán kérdezik véleményét, általában csak úgy, magától osztja meg azokat. Zavartan nevet fel, és simítja hátra haját.*
-Saját részről becsülendőnek tartom. A cicomás körök gondolom nem osztják nézeteim, feltehetőleg a háta mögött súgnak össze, ha két bálban ugyan azt a ruhát, ékszert viseli.
*Ami az elfeket illeti, hitetlenkedve pillant Natyra, ezt a kérdést most tényleg feltette egy fattyúnak?*
-Fogalmazzunk úgy, hogy vannak közöttünk visszás felfogás, és életmódbéli különbözőségek. A nemesekkel pedig sosem egyszerű. Emellett persze távol áll tőlem, hogy bárkit faja alapján, személyes ismeretség nélkül ítéljek el.
*Pontosít még a sajnálatra méltó hölgyek körén.*
-Vagy szegény jegyesei. Feltehetően kevésbé kell sajnálni újdonsült nejét, mint azokat, kiket csak hitegetett a násszal.
*Legalábbis a pletykák egy pártában hagyott kisasszonyról szólnak.*
-Aztán a fene tudja. *vonja vállát.* Lehet még sem egy nagy nyeremény az uraság.
*Örömmel konstatálja, hogy a leány elfogadja a felajánlott karját, így mégis csak meghittebb, bár talán kissé illetlen.*
-Remélem sem az udvarlója, sem az ismerősei nem értik félre.
*Valójában meg reméli, hogy igen. A nyomukba szegődő férfiúval ő szíve szerint nem cseverészne hosszasan, viszont egy ilyen kérést sem képes visszautasítani.*
-Ahogy óhajtja.
*Adja meg magát a dolgok békés, szemtől-szembeni rendezésének.
Élénk, komisz kis mosoly kell életre ajkain, hisz ki ne beszélne önmagáról szívesen?*
-Ó, hát ez attól függ kit kérdez. A helyi árusok szerint érdemes tudni rólam, hogy az egyik legnagyobb múltú kereskedelmi vállalkozás helyi üzletkötője, és becsüse vagyok. Leányos apákat kérdezve megtudhatja, hogy igazán jó parti, apa nélküli leányokat vallatva, pedig, azt hogy remek szerető.
*Neveti el magát szavai végén, szívből, mint ki ennyi tréfát volt képes komolyan csak megjátszani.*
-Elnézést a sekélyes, illetlen mókáért. Elsősorban szerény vagyok, mérhetetlenül.
*Még mindig bujkál szája szegletében a pimasz mosoly, mely vitatja utóbbi szavait is.
Közben megteszik első lépéseiket a szűk kis utcában, majd vezényel Natalayda megálljt.
Jó, hát meg van a véleménye az efféle, határozatlan csajokról, de nyilván nem fogja azt a kisasszony arcába vágni. És valahol megérti, valóban meggondolatlan lenne egy idegennel így sétálgatni a biztonságot nyújtó tömegtől távol. Miután a meggondolatlan csajokról is meg van a véleménye, így kihozza Naty allűrjét nullára.*
-Természetesen. Semmi gond.
*Mosolyog vissza, mintha a bolyongás lenne élete nagy álma, és végső célja. Máskülönben tényleg semmi gond, a vén gnóm fizet az új kuncsaftok után, az ezüstös fószer nem.
Fordul hát vissza, és séta közben csak megosztja mindazt, mit róla tudni érdemes.*
-A családom Lihanechben él, mármint nevelőatyám, és a húgom. Atyám a neves Lamans vállalkozás feje, a családi profil a szállítmányozás, egyetlen fajta árucikkel kereskedni túl kockázatos. Az itteni üzleteket úgy tíz éve indította be, én azóta élek Artheniorban.
*Borzalmasan ifjúnak tűnik ahhoz képest, hogy már egy évtizede vezetne helyi vállalkozást, de erre félvér faja még adhat elégséges magyarázatot.*
-Illetve a háború óta a vashegyi barbár törzsnél.
*Hallgat el egy pillanatra, húzza össze szemeit, mint ki valami igen gyanúsat tapasztal.*
-Túl sokat beszélek a munkámról, igaz?
*Elnéző kis mosollyal nyugtázza a nő szabadkozását, az ócska közhelyet, és osztja meg gyorsan saját nézeteit múlandóság témában.*
-Ahogy minden más is. Erő, értelem, ügyesség a korral apránként fogy. A gazdagság, egészség sem tart ki örökké, hiszen még olyan apróságok is kárt tudnak tenni benne, mint a téli, jeges szél, egyetlen aprócska rossz döntés.
*Vonja meg vállát, mint aki elfogadta az életet szeszélyesnek, a dolgokat ideiglenesnek.*
-Az a báj viszont, ami belülről fakad átsejlik a ráncokon, azt nem takarja el az ősz hajkorona. Egyszer sétáljon át a piac termény részére, keresse a gyógyfű árus anyókat.
*Kacsint, jelezve, hogy ha az ő szavai nem is hihetőek, a mosolygós, végtelenül kedves, pöttöm anyóka romba dönti a szépség szavatosságáról alkotott nézeteket fél perc alatt.
Saját véleménye a drága ékszerekről, vagy bármiről? Ritkán kérdezik véleményét, általában csak úgy, magától osztja meg azokat. Zavartan nevet fel, és simítja hátra haját.*
-Saját részről becsülendőnek tartom. A cicomás körök gondolom nem osztják nézeteim, feltehetőleg a háta mögött súgnak össze, ha két bálban ugyan azt a ruhát, ékszert viseli.
*Ami az elfeket illeti, hitetlenkedve pillant Natyra, ezt a kérdést most tényleg feltette egy fattyúnak?*
-Fogalmazzunk úgy, hogy vannak közöttünk visszás felfogás, és életmódbéli különbözőségek. A nemesekkel pedig sosem egyszerű. Emellett persze távol áll tőlem, hogy bárkit faja alapján, személyes ismeretség nélkül ítéljek el.
*Pontosít még a sajnálatra méltó hölgyek körén.*
-Vagy szegény jegyesei. Feltehetően kevésbé kell sajnálni újdonsült nejét, mint azokat, kiket csak hitegetett a násszal.
*Legalábbis a pletykák egy pártában hagyott kisasszonyról szólnak.*
-Aztán a fene tudja. *vonja vállát.* Lehet még sem egy nagy nyeremény az uraság.
*Örömmel konstatálja, hogy a leány elfogadja a felajánlott karját, így mégis csak meghittebb, bár talán kissé illetlen.*
-Remélem sem az udvarlója, sem az ismerősei nem értik félre.
*Valójában meg reméli, hogy igen. A nyomukba szegődő férfiúval ő szíve szerint nem cseverészne hosszasan, viszont egy ilyen kérést sem képes visszautasítani.*
-Ahogy óhajtja.
*Adja meg magát a dolgok békés, szemtől-szembeni rendezésének.
Élénk, komisz kis mosoly kell életre ajkain, hisz ki ne beszélne önmagáról szívesen?*
-Ó, hát ez attól függ kit kérdez. A helyi árusok szerint érdemes tudni rólam, hogy az egyik legnagyobb múltú kereskedelmi vállalkozás helyi üzletkötője, és becsüse vagyok. Leányos apákat kérdezve megtudhatja, hogy igazán jó parti, apa nélküli leányokat vallatva, pedig, azt hogy remek szerető.
*Neveti el magát szavai végén, szívből, mint ki ennyi tréfát volt képes komolyan csak megjátszani.*
-Elnézést a sekélyes, illetlen mókáért. Elsősorban szerény vagyok, mérhetetlenül.
*Még mindig bujkál szája szegletében a pimasz mosoly, mely vitatja utóbbi szavait is.
Közben megteszik első lépéseiket a szűk kis utcában, majd vezényel Natalayda megálljt.
Jó, hát meg van a véleménye az efféle, határozatlan csajokról, de nyilván nem fogja azt a kisasszony arcába vágni. És valahol megérti, valóban meggondolatlan lenne egy idegennel így sétálgatni a biztonságot nyújtó tömegtől távol. Miután a meggondolatlan csajokról is meg van a véleménye, így kihozza Naty allűrjét nullára.*
-Természetesen. Semmi gond.
*Mosolyog vissza, mintha a bolyongás lenne élete nagy álma, és végső célja. Máskülönben tényleg semmi gond, a vén gnóm fizet az új kuncsaftok után, az ezüstös fószer nem.
Fordul hát vissza, és séta közben csak megosztja mindazt, mit róla tudni érdemes.*
-A családom Lihanechben él, mármint nevelőatyám, és a húgom. Atyám a neves Lamans vállalkozás feje, a családi profil a szállítmányozás, egyetlen fajta árucikkel kereskedni túl kockázatos. Az itteni üzleteket úgy tíz éve indította be, én azóta élek Artheniorban.
*Borzalmasan ifjúnak tűnik ahhoz képest, hogy már egy évtizede vezetne helyi vállalkozást, de erre félvér faja még adhat elégséges magyarázatot.*
-Illetve a háború óta a vashegyi barbár törzsnél.
*Hallgat el egy pillanatra, húzza össze szemeit, mint ki valami igen gyanúsat tapasztal.*
-Túl sokat beszélek a munkámról, igaz?
6854. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:17:50
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:17:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A finom kedveskedő bók hallatán kecses kis kezét jobb hajtekervényéhez emeli, s végigsimít rajta mintegy pótcselekvés gyanánt, miközben barackszín ajkait szerény mosolyra húzza.*
- Nagyon kedves gondolatok, de a szépség mulandó… *pillant fel a fél-elfre. Éppen ezt mondta Uhnnak is, mielőtt a férfi elhidegült tőle. Most pedig csak úgy megjegyzi, minden bölcselkedő felhang vagy szándék nélkül. Ugyanakkor eszébe jut édesanyja, akiről aligha lehetne megmondani, hogy Natalayda anyja, inkább mondaná bárki a nővérének. Szerencsés adottságok.*
- Igaz lehet. És mit mondana arról, akinek csak néhány páratlan drágaköves ékszere van, amikkel nem hivalkodik. Nem fűti a cicoma láza, inkább a minőséget és nem a mennyiséget tartja szem előtt? *fűzi tovább a gondolatot.* Vagy ez a cicomás körökben szinte elképzelhetetlen? *tesz úgy, mint ha ő maga még véletlenül sem tudná, mi dívik.*
- Valóban nem könnyű család nélkül, de egészen elboldogulok.
*Végül is apja hasonlóképp tervezte a jövőjét, mint ahogyan furcsa módon alakult is. Hiába a körmönfont útvonal, valahogy mégiscsak nemes felesége lett. Még ha csak ideiglenesen is. Belül kicsit megmosolyogja a dolgot, noha őt magát a rang sosem vonzotta különösebben. Főleg, mivel véleménye szerint, a legtöbb nemes rátarti, pökhendi, és csak magával van elfoglalva. *
- Nem egészen 17 éve, hogy utoljára itt jártam *válaszol csicseregve.* Nem most volt...
- Nincs oda az elfekért? *csap le azonnal az egyértelmű hangsúly miatt. Pedig elég csak ránézni a megnyerő fiúra, hogy látszódjon származása.* Vagy csak a nemes elfekkel van baja?
*Aztán figyelmesen hallgatja Jaz szavait Aleimordról.*
- Házasságszédelgő? *pislog nagyokat a fiúra.* Szegény felesége… *biggyeszti le ajkát együttérzőn. Csak egy kis nézelődésre vágyott, ami valahogyan sokkal érdekesebb irányba fordult. Sosem szerette az ilyen körmönfont dolgokat, most mégis ilyesmire vetemedik az eddigi rövid ismeretség alatt nem is először.*
- Hát, rendben.
*Kezét Jaz karjába fűzi, miközben tovább csicsereg.*
- Bár, ha úgy alakulna, inkább beszélnék vele előbb. Hátha, csak félreértés. *intézi el egyelőre ennyivel, miközben ő is lopva hátra pillant. Aztán kísérőjéhez fordul újra.*
- Meséljen, mit érdemes tudni Önről? Csak hogy ne kelljen mást megkérdeznem* kérdezi mosolyogva, utalva Jaz korábbi mondatára.
Lassan oszlik a forgatag, s látja már, hiba volt az ezüstmívest választania úti célnak, csak elragadta az ezüst iránti érdeklődése. Így mielőtt befordulnának az utcába, megtorpan.*
- Nagy baj volna, ha mégis Grubien ékköveit néznénk meg inkább? *pislog fel a zöld szemekbe.* Bocsánat, hogy megjáratom, de az ezüstmívest innen már megtalálom, ha újra erre járok.
*A finom kedveskedő bók hallatán kecses kis kezét jobb hajtekervényéhez emeli, s végigsimít rajta mintegy pótcselekvés gyanánt, miközben barackszín ajkait szerény mosolyra húzza.*
- Nagyon kedves gondolatok, de a szépség mulandó… *pillant fel a fél-elfre. Éppen ezt mondta Uhnnak is, mielőtt a férfi elhidegült tőle. Most pedig csak úgy megjegyzi, minden bölcselkedő felhang vagy szándék nélkül. Ugyanakkor eszébe jut édesanyja, akiről aligha lehetne megmondani, hogy Natalayda anyja, inkább mondaná bárki a nővérének. Szerencsés adottságok.*
- Igaz lehet. És mit mondana arról, akinek csak néhány páratlan drágaköves ékszere van, amikkel nem hivalkodik. Nem fűti a cicoma láza, inkább a minőséget és nem a mennyiséget tartja szem előtt? *fűzi tovább a gondolatot.* Vagy ez a cicomás körökben szinte elképzelhetetlen? *tesz úgy, mint ha ő maga még véletlenül sem tudná, mi dívik.*
- Valóban nem könnyű család nélkül, de egészen elboldogulok.
*Végül is apja hasonlóképp tervezte a jövőjét, mint ahogyan furcsa módon alakult is. Hiába a körmönfont útvonal, valahogy mégiscsak nemes felesége lett. Még ha csak ideiglenesen is. Belül kicsit megmosolyogja a dolgot, noha őt magát a rang sosem vonzotta különösebben. Főleg, mivel véleménye szerint, a legtöbb nemes rátarti, pökhendi, és csak magával van elfoglalva. *
- Nem egészen 17 éve, hogy utoljára itt jártam *válaszol csicseregve.* Nem most volt...
- Nincs oda az elfekért? *csap le azonnal az egyértelmű hangsúly miatt. Pedig elég csak ránézni a megnyerő fiúra, hogy látszódjon származása.* Vagy csak a nemes elfekkel van baja?
*Aztán figyelmesen hallgatja Jaz szavait Aleimordról.*
- Házasságszédelgő? *pislog nagyokat a fiúra.* Szegény felesége… *biggyeszti le ajkát együttérzőn. Csak egy kis nézelődésre vágyott, ami valahogyan sokkal érdekesebb irányba fordult. Sosem szerette az ilyen körmönfont dolgokat, most mégis ilyesmire vetemedik az eddigi rövid ismeretség alatt nem is először.*
- Hát, rendben.
*Kezét Jaz karjába fűzi, miközben tovább csicsereg.*
- Bár, ha úgy alakulna, inkább beszélnék vele előbb. Hátha, csak félreértés. *intézi el egyelőre ennyivel, miközben ő is lopva hátra pillant. Aztán kísérőjéhez fordul újra.*
- Meséljen, mit érdemes tudni Önről? Csak hogy ne kelljen mást megkérdeznem* kérdezi mosolyogva, utalva Jaz korábbi mondatára.
Lassan oszlik a forgatag, s látja már, hiba volt az ezüstmívest választania úti célnak, csak elragadta az ezüst iránti érdeklődése. Így mielőtt befordulnának az utcába, megtorpan.*
- Nagy baj volna, ha mégis Grubien ékköveit néznénk meg inkább? *pislog fel a zöld szemekbe.* Bocsánat, hogy megjáratom, de az ezüstmívest innen már megtalálom, ha újra erre járok.
6853. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-02 16:07:48
Üzenet elküldve: 2018-04-02 16:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
*A piac ma is zsong a különféle árusoktól, akik portékáikat kínálgatják Lanawin különféle népeinek. Vannak itt apró tündérek, komor sötételfek, orkok, egyszóval annyi mindenkit látni erre, hogy Dorawyna csak kapkodná a fejét, ha nem járt volna itt milliószor azelőtt. Most azonban nem azért jött, hogy nézelődjön, de még csak nem is azért, hogy piszkálja az eladókat varázsitalaik tartalmával kapcsolatban. Jobban izgatja a vásár szélén álló lóárus, aki mellett aranyos kis utazólovak és igáslovak toporognak.*
- Üdv! *Mondja, amilyen lezserül csak tudja, hiszen most valami utazóféle.* Kéne egy ló, ami hajlandó lenne akár egy másik városig is elvinni, és nem túl drága. *Bár ahogy elnézi a lovakat, igazából egyik sem valami nagy eresztés. Azért talán elbírja valamelyik. A lóárus sokkal lelkesebb nála, és kapva kap az alkalmon, hogy bemutassa Borsot és Halacskát, a két veszedelmes paripát. Szerinte Halacska olcsóbb, de Dorawynának Bors tetszik jobban, mert ő legalább fekete, és ha nem is sugall sok méltóságot, mert majdnem póniló, azért a célnak megteszi.*
- Őt kérem, meg rá való szerszámot. *Mondja az árusnak, aki eleget tesz a kérésének.
Közben rájön, hogy élelemre is szüksége lesz, bárhova is megy, és a készleteit már ideje volna feltölteni. Vesz két napra elegendőt, a biztonság kedvéért, bár nem tudja még, pontosan hova tart. Legfeljebb megeszegeti a sajtot otthon, ha lemond a túráról, eláll az. Végül 423 aranyat nyom Mesélő (Balszerencse) kezébe vásárlásáért cserébe.
*
- Üdv! *Mondja, amilyen lezserül csak tudja, hiszen most valami utazóféle.* Kéne egy ló, ami hajlandó lenne akár egy másik városig is elvinni, és nem túl drága. *Bár ahogy elnézi a lovakat, igazából egyik sem valami nagy eresztés. Azért talán elbírja valamelyik. A lóárus sokkal lelkesebb nála, és kapva kap az alkalmon, hogy bemutassa Borsot és Halacskát, a két veszedelmes paripát. Szerinte Halacska olcsóbb, de Dorawynának Bors tetszik jobban, mert ő legalább fekete, és ha nem is sugall sok méltóságot, mert majdnem póniló, azért a célnak megteszi.*
- Őt kérem, meg rá való szerszámot. *Mondja az árusnak, aki eleget tesz a kérésének.
Közben rájön, hogy élelemre is szüksége lesz, bárhova is megy, és a készleteit már ideje volna feltölteni. Vesz két napra elegendőt, a biztonság kedvéért, bár nem tudja még, pontosan hova tart. Legfeljebb megeszegeti a sajtot otthon, ha lemond a túráról, eláll az. Végül 423 aranyat nyom Mesélő (Balszerencse) kezébe vásárlásáért cserébe.
*
6852. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-02 09:05:24
Üzenet elküldve: 2018-04-02 09:05:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A piaci sorok közt sétálgatva észreveszi, hogy egy lókupec álldogál a távolban. Gyors léptekkel közeledik felé, mert szüksége lenne valami nemesebb fajtájú lóra, ami illik személyéhez. Tulajdonképpen azért is kéne egy paripa, mert további utazásokat tervez Artheniorból kifelé és lóval sokkal könnyebb lenne az utazás. Meg is érdeklődi hát, hogy melyik ló telivér és árban is elfogadható, de a választás nem is túl nehéz. Ki is választ egy szépséges lovat. Átad 400 aranyat a kereskedőnek (Mesélő (Landa)). *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.04.20 20:37:56, a következő indokkal:
Jelhasználat; E/1 helyett E/3.
*A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.04.20 20:37:56, a következő indokkal:
Jelhasználat; E/1 helyett E/3.
6851. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-29 19:46:21
Üzenet elküldve: 2018-03-29 19:46:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Előítéletei pletykák ismeretei nélkül is vannak, az ellen halandó csak kemény munkával tehet. Hogy másokat miként érint az, ahogy vélekedik róluk nem érdekli különösebben.
Naty gondolkodásmódjának gyorsan helyt ad, majd szokásához híven igyekszik más szemszögből is megmutatni a helyzetet.*
-Megértem kisasszony. És közben megértem azt is, hogy az alulbecsült üveggyöngyöknek is van létjogosultsága. Egy sugárzó, tiszta szépség nyakában a drágakő is csak fénytelen vacaknak tűnik.
*Bókol óvatosan, épp csak utalva Natalayda páratlan adottságaira, tartva az illendőségben megszabottakat.*
-Minek áldozna hát rá vagyonokat, az ki jellemében tiszta, s szívén viseli mások sorsát is a cicoma mellett?
*A szépen kitanult, nagy szavak, cikornyás körmondatok mellett azért élénken figyel a nőre, annak minden egyes rezdülésére, szerénység, vagy szomorúság? Nehezen dönthető el ennyiből.*
-Értem, nehéz a család nélkül.
*Bólint, mint ki átérzi a helyzetet, avagy legalábbis ismerős az számára. És hát valóban kénytelen nélkülözni már jó ideje cinkostársai jelenlétét, úgyhogy valamicskét legalább haloványan ért a dologból.*
-Nos, Arthenior sokat változott az utóbbi időben. Mióta nem járt itt?
*Tartja a cseverészést majd kissé meglepődik, hogy a nő a forgalmas piactér helyett inkább a kis mellékutcácskát választja egy idegen kíséretében. De persze, hát hogyne kapna az alkalmon.*
-Ahogy óhajtja, Grubien amúgy sem zárja hamar a standját.
*Vált hát irányt, és igyekszik ki a tömegből, egy szépen kövezett, szűk utca felé, hol jelentősen alacsonyabb a népsűrűség.*
-Textilek, értékes szövetek, drapériák, szőnyegek, messze földről is.
*Magyarázza az Aquista család érdekeltségeit.*
-Még a cselédjeik is pazar ruhaneműket viselnek, és a rossz nyelvek szerint brokáttal mossák fel a padlót, és kasmírral törlik a port.
*Nevet fel halkan, mint ki nem hisz a szóbeszédben, holott saját szemével látta, hogy a szobalány egyenruhája többet ért, mint az egész boltja feltöltve, és Miát karolva olyan anyagon át simíthatta a lányt, melynek érintéséről a maga fajta kis szélhámosok sokat nem tudhatnak.
Játssza tovább készséges informátort mit sem sejtve Naty kérdése mögött.*
-Sayqueves? Elfek.
*Ejti ki úgy, mintha ezzel bármit, avagy mindent elmagyarázott volna. Leginkább rosszallón, elégedetlenül.*
-Kereskedelmi szempontból nincs jelentőségük, talán pékek? Valami cukrászsüteményben utaznak, sosem volt kapcsolatom velük.
*Vonja meg vállát hanyagul, kicsit komolyabb dolgokkal üzérkedik, mint bonbonok.*
-Az a hír járja, hogy az úrfi igen kicsapongó életmódot folytat. Mellette pökhendi, mint egy nemes, mint egy elf, vagyis duplán, mint a többi főúr errefelé. Marja, a zöldséges kofa például biztos forrásból tudva, határozottan állítja, hogy házasságszédelgő is.
*Mondjuk ezt Marja unokája, Tyera (aki mellesleg elég finom falat) állította, még azelőtt, hogy forróbbra fordult volna az este.*
-Persze a vénasszony mindenkiről ezt híreszteli, aki nem kérte még meg az unokája kezét, vagyis a város teljes férfilakosságáról.
*Legyintve hessenti tova a témakört.*
-Szóbeszéd. Ritkán van alapja. Eszébe se jusson rákérdezni mit tudnak rólam.
*Azok bizony változatos, egymásnak igen ellentmondó beszámolók lennének.
Jelenleg még csak gyanakodik a követőre, így nagy sóhajjal bólint a nő kérésére.*
-Legyen. De ha Frandoweul boltjáig, és vissza is a sarkunkban lesz jobb szólnunk az őrségnek.
*Pillant hátra óvatosan, a fickó nem tűnik tolvajnak, inkább valami harcos fajta. De talán csak udvarolna, vagy a babájának keres karikagyűrűt.*
-A biztonság kedvéért karoljon belém, hátha annyi is elég, hogy eltántorítsa, bármi is legyen a szándéka.
*Nem mintha Jaz maga oly rettentő, eltántorító kinézetű lenne, ráadásul látszólag fegyvertelen, ám melyik ifjú hagyná ki a lehetőséget, hogy karon fogva sétálgasson egy szép leánnyal?*
*Előítéletei pletykák ismeretei nélkül is vannak, az ellen halandó csak kemény munkával tehet. Hogy másokat miként érint az, ahogy vélekedik róluk nem érdekli különösebben.
Naty gondolkodásmódjának gyorsan helyt ad, majd szokásához híven igyekszik más szemszögből is megmutatni a helyzetet.*
-Megértem kisasszony. És közben megértem azt is, hogy az alulbecsült üveggyöngyöknek is van létjogosultsága. Egy sugárzó, tiszta szépség nyakában a drágakő is csak fénytelen vacaknak tűnik.
*Bókol óvatosan, épp csak utalva Natalayda páratlan adottságaira, tartva az illendőségben megszabottakat.*
-Minek áldozna hát rá vagyonokat, az ki jellemében tiszta, s szívén viseli mások sorsát is a cicoma mellett?
*A szépen kitanult, nagy szavak, cikornyás körmondatok mellett azért élénken figyel a nőre, annak minden egyes rezdülésére, szerénység, vagy szomorúság? Nehezen dönthető el ennyiből.*
-Értem, nehéz a család nélkül.
*Bólint, mint ki átérzi a helyzetet, avagy legalábbis ismerős az számára. És hát valóban kénytelen nélkülözni már jó ideje cinkostársai jelenlétét, úgyhogy valamicskét legalább haloványan ért a dologból.*
-Nos, Arthenior sokat változott az utóbbi időben. Mióta nem járt itt?
*Tartja a cseverészést majd kissé meglepődik, hogy a nő a forgalmas piactér helyett inkább a kis mellékutcácskát választja egy idegen kíséretében. De persze, hát hogyne kapna az alkalmon.*
-Ahogy óhajtja, Grubien amúgy sem zárja hamar a standját.
*Vált hát irányt, és igyekszik ki a tömegből, egy szépen kövezett, szűk utca felé, hol jelentősen alacsonyabb a népsűrűség.*
-Textilek, értékes szövetek, drapériák, szőnyegek, messze földről is.
*Magyarázza az Aquista család érdekeltségeit.*
-Még a cselédjeik is pazar ruhaneműket viselnek, és a rossz nyelvek szerint brokáttal mossák fel a padlót, és kasmírral törlik a port.
*Nevet fel halkan, mint ki nem hisz a szóbeszédben, holott saját szemével látta, hogy a szobalány egyenruhája többet ért, mint az egész boltja feltöltve, és Miát karolva olyan anyagon át simíthatta a lányt, melynek érintéséről a maga fajta kis szélhámosok sokat nem tudhatnak.
Játssza tovább készséges informátort mit sem sejtve Naty kérdése mögött.*
-Sayqueves? Elfek.
*Ejti ki úgy, mintha ezzel bármit, avagy mindent elmagyarázott volna. Leginkább rosszallón, elégedetlenül.*
-Kereskedelmi szempontból nincs jelentőségük, talán pékek? Valami cukrászsüteményben utaznak, sosem volt kapcsolatom velük.
*Vonja meg vállát hanyagul, kicsit komolyabb dolgokkal üzérkedik, mint bonbonok.*
-Az a hír járja, hogy az úrfi igen kicsapongó életmódot folytat. Mellette pökhendi, mint egy nemes, mint egy elf, vagyis duplán, mint a többi főúr errefelé. Marja, a zöldséges kofa például biztos forrásból tudva, határozottan állítja, hogy házasságszédelgő is.
*Mondjuk ezt Marja unokája, Tyera (aki mellesleg elég finom falat) állította, még azelőtt, hogy forróbbra fordult volna az este.*
-Persze a vénasszony mindenkiről ezt híreszteli, aki nem kérte még meg az unokája kezét, vagyis a város teljes férfilakosságáról.
*Legyintve hessenti tova a témakört.*
-Szóbeszéd. Ritkán van alapja. Eszébe se jusson rákérdezni mit tudnak rólam.
*Azok bizony változatos, egymásnak igen ellentmondó beszámolók lennének.
Jelenleg még csak gyanakodik a követőre, így nagy sóhajjal bólint a nő kérésére.*
-Legyen. De ha Frandoweul boltjáig, és vissza is a sarkunkban lesz jobb szólnunk az őrségnek.
*Pillant hátra óvatosan, a fickó nem tűnik tolvajnak, inkább valami harcos fajta. De talán csak udvarolna, vagy a babájának keres karikagyűrűt.*
-A biztonság kedvéért karoljon belém, hátha annyi is elég, hogy eltántorítsa, bármi is legyen a szándéka.
*Nem mintha Jaz maga oly rettentő, eltántorító kinézetű lenne, ráadásul látszólag fegyvertelen, ám melyik ifjú hagyná ki a lehetőséget, hogy karon fogva sétálgasson egy szép leánnyal?*
6850. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-29 15:10:45
Üzenet elküldve: 2018-03-29 15:10:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A bemutatkozást követően lopva kutatja a fiú arcát, bármiféle felismerés után, de nem lát semmit. Őszinte örömére, mert így nem kell attól tartania, hogy névleges férje miatt esetleg előítélettel viseltetnének iránta.
Még utoljára a kereskedőre emeli pillantását.*
- Köszönöm, majd talán máskor. *jelenti ki, majd végleg elfordul tőle.*
- Biztosan így van, de az üveg nekem az ablakban a legszebb.
*Nincs benne kényeskedés, csupán ő tényleg így gondolja. Mindennek megvan a helye. Nem sok ékszere van, és ami van, az is otthon, de azok mind kifogástalanok. Akárcsak egyszerű letisztult szabású ruhái, melyekről csak értő szemek láthatják, hogy a városi cicomát, fodrot nélkülözve, de anyagukban minőségi darabok. Az ablakokból pedig természetesen a tisztán átlátszó a legszebb, ami nélkülöz minden felesleges színezetet.*
- Nem lepődöm meg, hogy nem hallott rólunk. *mosolyodik el.* Úgy mondanám, hogy régen elköltöztünk innen. Most pedig, csak én tértem vissza a városba. *von vállat szerényen, s még szemét is lesüti egy pillanatra. Lehet ez tényleg a szerénység jele, de akár a motozó bűntudaté is, mely belülről emészti, otthagyott családja miatt.*
- Megköszönném, ha segítene eligazodni. Nem vagyok még otthon itt.
*Sosem lehet tudni, talán hasznos lesz a későbbiekben, ha másként nem, talán Nairadának is tud majd újat mutatni, ha legközelebb kijönnek nézelődni.
Az ezüstmíves említésére felcsillan a szeme.*
- Ezüstmíves? Elsétálna velem arra, hogy máskor is megtaláljam? *kérdi. Pláne, ha még egyedileg is készít.* Aquistákról hallottam már, igen, csak nem tudtam pontosan mivel is foglalkoznak. *bólogat helyeslőn.*
- És a Sayqueves család? Róluk mit tud? *pislog ártatlan szürkészöld szemeivel.
Az aggódó suttogásra ő maga is hátrapillant félszegen, csak úgy szeme sarkából.*
- Lehetséges.
*Éppen kellő távolból követi a testőr, akárcsak egy nem kívánt árnyék, de több vizet nem zavar. Jó is ez így Natalayda szerint. *
- Szerintem csináljunk úgy, mint ha ott sem lenne… mit szól? *kérdez vissza fojtott hangon, enyhén cinkos hangsúllyal. Sehogyan sem akarja megmondani, hogy a követője, valójában csak a dolgát végzi. Inkább maradna csak egy nézelődő lányka a sok közül, és nem egy testőrrel kísért nemes felesége.*
*A bemutatkozást követően lopva kutatja a fiú arcát, bármiféle felismerés után, de nem lát semmit. Őszinte örömére, mert így nem kell attól tartania, hogy névleges férje miatt esetleg előítélettel viseltetnének iránta.
Még utoljára a kereskedőre emeli pillantását.*
- Köszönöm, majd talán máskor. *jelenti ki, majd végleg elfordul tőle.*
- Biztosan így van, de az üveg nekem az ablakban a legszebb.
*Nincs benne kényeskedés, csupán ő tényleg így gondolja. Mindennek megvan a helye. Nem sok ékszere van, és ami van, az is otthon, de azok mind kifogástalanok. Akárcsak egyszerű letisztult szabású ruhái, melyekről csak értő szemek láthatják, hogy a városi cicomát, fodrot nélkülözve, de anyagukban minőségi darabok. Az ablakokból pedig természetesen a tisztán átlátszó a legszebb, ami nélkülöz minden felesleges színezetet.*
- Nem lepődöm meg, hogy nem hallott rólunk. *mosolyodik el.* Úgy mondanám, hogy régen elköltöztünk innen. Most pedig, csak én tértem vissza a városba. *von vállat szerényen, s még szemét is lesüti egy pillanatra. Lehet ez tényleg a szerénység jele, de akár a motozó bűntudaté is, mely belülről emészti, otthagyott családja miatt.*
- Megköszönném, ha segítene eligazodni. Nem vagyok még otthon itt.
*Sosem lehet tudni, talán hasznos lesz a későbbiekben, ha másként nem, talán Nairadának is tud majd újat mutatni, ha legközelebb kijönnek nézelődni.
Az ezüstmíves említésére felcsillan a szeme.*
- Ezüstmíves? Elsétálna velem arra, hogy máskor is megtaláljam? *kérdi. Pláne, ha még egyedileg is készít.* Aquistákról hallottam már, igen, csak nem tudtam pontosan mivel is foglalkoznak. *bólogat helyeslőn.*
- És a Sayqueves család? Róluk mit tud? *pislog ártatlan szürkészöld szemeivel.
Az aggódó suttogásra ő maga is hátrapillant félszegen, csak úgy szeme sarkából.*
- Lehetséges.
*Éppen kellő távolból követi a testőr, akárcsak egy nem kívánt árnyék, de több vizet nem zavar. Jó is ez így Natalayda szerint. *
- Szerintem csináljunk úgy, mint ha ott sem lenne… mit szól? *kérdez vissza fojtott hangon, enyhén cinkos hangsúllyal. Sehogyan sem akarja megmondani, hogy a követője, valójában csak a dolgát végzi. Inkább maradna csak egy nézelődő lányka a sok közül, és nem egy testőrrel kísért nemes felesége.*
6849. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:54:46
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:54:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Még morog valamit az orra alatt, de végtére is egyetért az elf szavaival. Ő sem érezné jól magát, ha mutogatnának rá, ne adja' ég még meg is akarnák enni.*
- Jól van... almásderes... szóval, nem akarlak megenni. Ügyes voltál. *Közben szerencsétlenül megpaskolja a ló pofáját, amire az csak megrázza a fejét és prüszkölve teríti be a szerzetest.*
- Ezt megérdemeltem. *Mondja leforrázva.* De legalább nem haraptál meg. *Mosolyog félszegen a lóra, azért most rögtön nem fog vele összebarátkozni. Inkább kíváncsian méregeti az elf által választott éjsötét lovat. Inas és erős egy jószág, szinte árad belőle az energia és a tűz.*
- Méltó hozzád, összeilletek, már nem mintha te ilyen fekete lennél, szóval érted. *Szavait jó szándéka és megértése kíséri, tudja, hogy Pycta mennyire oda van ezekért a "csodás" állatokért.*
~ Egyébként valóban gyönyörű a maga módján. ~ *csodálja meg, de nem mondja ki hangosan.*
- Jól van, te is szép vagy végül is. *Löki hátra a féltékenyen toporzékoló almásderesnek.* Nem haltam meg. Ezért tulajdonképpen hálás vagyok. *S ismét megpróbálkozik egy simogatással, aztán Pycta következő szavaira a lovat minden félelmét elfelejtve konkrétan arrébb tolja. Szürkés-kék tekintete csillogón fut végig a hibátlanul ezüstszürke üstön, az érzelemtől csillogó szikrázó csöveken és a robusztus testeken:*
- Gyönyörű. *Suttogja maga elé, majd Pyctához fordul, de csak egy szó jut eszébe, mellyel háláját kifejezheti.*
- Köszönöm!
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 19:57:42
*Még morog valamit az orra alatt, de végtére is egyetért az elf szavaival. Ő sem érezné jól magát, ha mutogatnának rá, ne adja' ég még meg is akarnák enni.*
- Jól van... almásderes... szóval, nem akarlak megenni. Ügyes voltál. *Közben szerencsétlenül megpaskolja a ló pofáját, amire az csak megrázza a fejét és prüszkölve teríti be a szerzetest.*
- Ezt megérdemeltem. *Mondja leforrázva.* De legalább nem haraptál meg. *Mosolyog félszegen a lóra, azért most rögtön nem fog vele összebarátkozni. Inkább kíváncsian méregeti az elf által választott éjsötét lovat. Inas és erős egy jószág, szinte árad belőle az energia és a tűz.*
- Méltó hozzád, összeilletek, már nem mintha te ilyen fekete lennél, szóval érted. *Szavait jó szándéka és megértése kíséri, tudja, hogy Pycta mennyire oda van ezekért a "csodás" állatokért.*
~ Egyébként valóban gyönyörű a maga módján. ~ *csodálja meg, de nem mondja ki hangosan.*
- Jól van, te is szép vagy végül is. *Löki hátra a féltékenyen toporzékoló almásderesnek.* Nem haltam meg. Ezért tulajdonképpen hálás vagyok. *S ismét megpróbálkozik egy simogatással, aztán Pycta következő szavaira a lovat minden félelmét elfelejtve konkrétan arrébb tolja. Szürkés-kék tekintete csillogón fut végig a hibátlanul ezüstszürke üstön, az érzelemtől csillogó szikrázó csöveken és a robusztus testeken:*
- Gyönyörű. *Suttogja maga elé, majd Pyctához fordul, de csak egy szó jut eszébe, mellyel háláját kifejezheti.*
- Köszönöm!
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 19:57:42
6848. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:36:18
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:36:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
- De nem estél le és itt vagyunk. *Mutat rá mosolyogva a csuhás Umon nevetéssel színezett kirohanása után. A kupecnél aztán beéri teljesen őt a szerzetes és az elf átadja a kantárt, hogy megcsodálhassa a gyönyörű telivért.*
- Ne csodálkozz, ha ilyeneket mondasz, nem fog békén hagyni. *Feddi meg tréfásan a hisztibe kezdő barátot.*
- A lovak különleges állatok, gyönyörűek és csodálni valók. *Simítja meg az éjfekete ló homlokát. Halkan suttog is neki valamit, de a piac forgatagában ezt nem nagyon érteni, talán nem is az emberek nyelvén mondja.*
- Béküljetek ki és minden rendben lesz. Nyisd meg a lelked előtte, érezd őt, ne kényszerítsd, akkor nem engedelmeskedik. Gondolj a lovaglásra úgy, mint egy meditációra. Tudsz feszülten meditálni? Nem hiszem. *Beszél mosolyogva, amikor a kupec odaér és bemondja az árat. Busás összeg, de a csuhás nem az az alkudozós fajta és ha valami megéri, akkor ez az éjfekete telivér bizonyosan az. Megtudja, hogy a kereskedőház leggyorsabb lova jelenleg.*
- Rendben, megadom az árát. Meg ezeket a lepárlókat is kérem. Egyben fizetek. *Mondja, majd 701 aranyat átad a kereskedőnek (Mesélő (Landa)) a lóért és a lepárlókért.
- Parancsolj, ezek az én ajándékaim neked. Használd őket egészséggel és az eredményét mértékkel. *Hajol meg mosolyogva, ahogy átadja a vásárolt három lepárlót összekötve, már csak össze kell szerelnie Vadvédben a szerzetesnek és párolhatja a szeszeket.
A csuhás pedig kivezeti a karámból a telivért, hogy teljes pompájában megcsodálhassa őt. Lombzöld tekintete csillogón fut végig a hibátlanul ébenfekete szőrön, az értelemtől csillogó sötét szemeken és az izmos testen, persze, csak akkor, ha a kupec is elégedett a fizetséggel.*
- Gyönyörű. *Suttogja maga elé.*
- De nem estél le és itt vagyunk. *Mutat rá mosolyogva a csuhás Umon nevetéssel színezett kirohanása után. A kupecnél aztán beéri teljesen őt a szerzetes és az elf átadja a kantárt, hogy megcsodálhassa a gyönyörű telivért.*
- Ne csodálkozz, ha ilyeneket mondasz, nem fog békén hagyni. *Feddi meg tréfásan a hisztibe kezdő barátot.*
- A lovak különleges állatok, gyönyörűek és csodálni valók. *Simítja meg az éjfekete ló homlokát. Halkan suttog is neki valamit, de a piac forgatagában ezt nem nagyon érteni, talán nem is az emberek nyelvén mondja.*
- Béküljetek ki és minden rendben lesz. Nyisd meg a lelked előtte, érezd őt, ne kényszerítsd, akkor nem engedelmeskedik. Gondolj a lovaglásra úgy, mint egy meditációra. Tudsz feszülten meditálni? Nem hiszem. *Beszél mosolyogva, amikor a kupec odaér és bemondja az árat. Busás összeg, de a csuhás nem az az alkudozós fajta és ha valami megéri, akkor ez az éjfekete telivér bizonyosan az. Megtudja, hogy a kereskedőház leggyorsabb lova jelenleg.*
- Rendben, megadom az árát. Meg ezeket a lepárlókat is kérem. Egyben fizetek. *Mondja, majd 701 aranyat átad a kereskedőnek (Mesélő (Landa)) a lóért és a lepárlókért.
- Parancsolj, ezek az én ajándékaim neked. Használd őket egészséggel és az eredményét mértékkel. *Hajol meg mosolyogva, ahogy átadja a vásárolt három lepárlót összekötve, már csak össze kell szerelnie Vadvédben a szerzetesnek és párolhatja a szeszeket.
A csuhás pedig kivezeti a karámból a telivért, hogy teljes pompájában megcsodálhassa őt. Lombzöld tekintete csillogón fut végig a hibátlanul ébenfekete szőrön, az értelemtől csillogó sötét szemeken és az izmos testen, persze, csak akkor, ha a kupec is elégedett a fizetséggel.*
- Gyönyörű. *Suttogja maga elé.*
6847. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:18:02
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:18:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*A gazdagnegyed kirívó díszítése, látható gazdagsága nem vonzza de nem is taszítja igazán. Mindenesetre annak örül, hogy végre leszállhat a lóról, s gyanús tekintettel hátrapillantgatva a ló fejére, vezeti maga mellett a kantárral. Szerencsére Pycta magassága kenterbe veri az összes embert, így a forgatagban nem veszíti szeme elől. Az is tény, hogy olyan nagyon sokan nem is állnak az útjába, egyrészt ábrázata, másrészt pedig amiatt, hogy abszolút látható bizonytalansága, ami a ló irányítása kapcsán jelenleg jellemzi. Hamarosan el is érik a piacot, ahol a tömeg nemhogy nem csökken, hanem inkább növekszik, Pycta azonban megáll, így hamar beéri őt. Kérdésére hüledező szemekkel tekint rá:*
- Gyönyörű? Ez a koromfekete ördögfajzat? Ugye nem akarsz venni még egyet? Elég nekem ez a kettő is! *Néz rá elkerekedő szemekkel, s bujkáló stigmákkal.*
- Nekem mindegy, de akkor ezt itt *mutat hátra válla felett hüvelykujjával* megeszem! *Persze nem gondolja komolyan, esze ágában sincs egy állatnak sem ártani, de az almásderes ezt nem tudja, s mintha értené Umon utóbbi gondolatait, csak úgy metszőfogaival játékosan összecsippenti a szerzetes vállát.*
- Jáááj! Láttad?? *Néz vádlón ismét Pyctára.* Megharapott! *Nézi vállát, mint egy térdét lehorzsoló kislány.* Remélem nem veszett! *Majd ekképp folytatja:*
- Pyc! Most komolyan lovakat nézegetsz? Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. De ha szeretnéd... egyébként tényleg szép a... színe. Meg ilyenek. *Nem akarja megbántani a vezért, ezért inkább bárgyún mosolyog rá.*
*A gazdagnegyed kirívó díszítése, látható gazdagsága nem vonzza de nem is taszítja igazán. Mindenesetre annak örül, hogy végre leszállhat a lóról, s gyanús tekintettel hátrapillantgatva a ló fejére, vezeti maga mellett a kantárral. Szerencsére Pycta magassága kenterbe veri az összes embert, így a forgatagban nem veszíti szeme elől. Az is tény, hogy olyan nagyon sokan nem is állnak az útjába, egyrészt ábrázata, másrészt pedig amiatt, hogy abszolút látható bizonytalansága, ami a ló irányítása kapcsán jelenleg jellemzi. Hamarosan el is érik a piacot, ahol a tömeg nemhogy nem csökken, hanem inkább növekszik, Pycta azonban megáll, így hamar beéri őt. Kérdésére hüledező szemekkel tekint rá:*
- Gyönyörű? Ez a koromfekete ördögfajzat? Ugye nem akarsz venni még egyet? Elég nekem ez a kettő is! *Néz rá elkerekedő szemekkel, s bujkáló stigmákkal.*
- Nekem mindegy, de akkor ezt itt *mutat hátra válla felett hüvelykujjával* megeszem! *Persze nem gondolja komolyan, esze ágában sincs egy állatnak sem ártani, de az almásderes ezt nem tudja, s mintha értené Umon utóbbi gondolatait, csak úgy metszőfogaival játékosan összecsippenti a szerzetes vállát.*
- Jáááj! Láttad?? *Néz vádlón ismét Pyctára.* Megharapott! *Nézi vállát, mint egy térdét lehorzsoló kislány.* Remélem nem veszett! *Majd ekképp folytatja:*
- Pyc! Most komolyan lovakat nézegetsz? Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. De ha szeretnéd... egyébként tényleg szép a... színe. Meg ilyenek. *Nem akarja megbántani a vezért, ezért inkább bárgyún mosolyog rá.*
6846. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-27 13:18:48
Üzenet elküldve: 2018-03-27 13:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*A városon átkelve végre elérik a Gazdagnegyeden keresztül a piacot. Itt már le kell szállniuk a lóról, hogy haladhassanak, mert a tömeg sűrűsödni kezd. A tavasz beköszöntével egyre több árus próbálhat szerencsét a piacon és a megvásárolható áruk palettája is színesebb lett a jó időnek hála.
A csuhás mosolyogva kerülgeti a sokaságot, vezetékszáron vezetve maga mögött a békés hátast, csak olykor-olykor néz vissza, hogy lássa, Umon nem hagyta el valahol. Elég magas, hogy kiemelkedjen a városiak közül, Aenae-től pedig megszokta már, hogy néha megbámulják hegyes fülei és megjelenése miatt.
Az egyik beugróban csodaszép lovakat láthat, így kénytelen megtorpanni egy éjfekete telivér mellett, hogy megcsodálhassa. Sosem volt anyagias, de ezúttal megdobban a csuhás szíve.*
- Hát nem gyönyörű? *Kérdi Umontól, aki minden bizonnyal beérte már eddigre.*
- Vajon mennyibe kerülhet? *Suttogja maga elé. Bár Erdőmélye nem az a könnyen lovagolható helyszín, ám szívesen megvenné ezt a csodás hátast. Neki magának nincs is lova, ezúttal is a régi venárok egyik lovát választotta az útra. Mosolyogva fürkészi a csodás telivért, s most először érzi, hogy szeretne megvenni valamit.*
- Megtennéd, hogy megfogod a lovam? *Kérdi Umonra mosolyogva, majd ha a szerzetes megtette, a kupec felé lép.*
- Az Erdő Szíve áldja! Mennyit kérne ezért a csodás teremtésért? *Teszi hozzá. Ugyan nem a legjobb alkualap a lelkesedése, de a csuhás soha nem is folyamodna cselekhez, ha vásárolni szeretne valamit.*
*A városon átkelve végre elérik a Gazdagnegyeden keresztül a piacot. Itt már le kell szállniuk a lóról, hogy haladhassanak, mert a tömeg sűrűsödni kezd. A tavasz beköszöntével egyre több árus próbálhat szerencsét a piacon és a megvásárolható áruk palettája is színesebb lett a jó időnek hála.
A csuhás mosolyogva kerülgeti a sokaságot, vezetékszáron vezetve maga mögött a békés hátast, csak olykor-olykor néz vissza, hogy lássa, Umon nem hagyta el valahol. Elég magas, hogy kiemelkedjen a városiak közül, Aenae-től pedig megszokta már, hogy néha megbámulják hegyes fülei és megjelenése miatt.
Az egyik beugróban csodaszép lovakat láthat, így kénytelen megtorpanni egy éjfekete telivér mellett, hogy megcsodálhassa. Sosem volt anyagias, de ezúttal megdobban a csuhás szíve.*
- Hát nem gyönyörű? *Kérdi Umontól, aki minden bizonnyal beérte már eddigre.*
- Vajon mennyibe kerülhet? *Suttogja maga elé. Bár Erdőmélye nem az a könnyen lovagolható helyszín, ám szívesen megvenné ezt a csodás hátast. Neki magának nincs is lova, ezúttal is a régi venárok egyik lovát választotta az útra. Mosolyogva fürkészi a csodás telivért, s most először érzi, hogy szeretne megvenni valamit.*
- Megtennéd, hogy megfogod a lovam? *Kérdi Umonra mosolyogva, majd ha a szerzetes megtette, a kupec felé lép.*
- Az Erdő Szíve áldja! Mennyit kérne ezért a csodás teremtésért? *Teszi hozzá. Ugyan nem a legjobb alkualap a lelkesedése, de a csuhás soha nem is folyamodna cselekhez, ha vásárolni szeretne valamit.*
6845. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:09:03
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:09:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A pletykákat hallotta, mindenfélét, mindenféle népségről, maga is terjeszt párat, hiszen a pletykák fontosak. Kapcsolatokat építenek, szövetségeket alapoznak meg, fegyverek, pajzsok a manipuláció harcmezején, értékes árucikkek az arra érzékenyeknél, mert hát ki ne örülne túlzó, valótlan, érdemeit dicsérő híreszteléseknek, avagy ellenségeit érintő szaftos gyarlóságoknak?
Tájékozottságának ellenére nem tudja Natalaydat egyetlen hírmorzsához sem kötni, még a bemutatkozást követve sem.*
-Örvendek kisasszony.
*Merészen feltételezi, hogy egy ilyen szépség még tartogatja magát, leányságában aratva diadalokat férfi szíveken.
Közben a kereskedő erőtlenül tiltakozni igyekszik, védve saját, és portékája tisztességét, látszólag hiába, Jaz gyorsan fojtja el minden berzenkedő szavát.*
-Semmi sincs ingyen hölgyem, ily világot élünk. És a derék üveges mestereknek is élnie kell valamiből. Méltatlanul alul értékelt hivatásuk, annak dacára, hogy nekik köszönhetően láthatunk, látszódhatunk, és ha balga mód ezen csiszolt apróságokat választjuk még tündökölhetünk is. Mint egy metszett borospohár, vagy egy templomi ablak.
*Lép a nő mellé, miután annak beleegyező válaszát hallja, és szövegel tovább.*
-Ennél akad itt fennköltebb ragyogás is. Arra.
*Mutat jó pár standdal odébb, jelezve hol kínálják az általa is elfogadhatónak tartott ékszereket.
Tekintete követi a leányét arra a fél pillanatra még az testőrére néz. Csak egy férfi a tömegben. A többi tucatnyi között, jelentőséget nem kellene tulajdonítson neki, még.
Naty mellé sorolva lassú tempóban indul meg, és mutatja az utat, előzékenyen terelve a hölgy elől a szájtáti, bámész népségeket kiktől zajosan zsúfolt a piactér, közben óvatosan, észrevétlen tekingetve hátra.*
-Nem hallottam még a Mozecka családról, nem rég költöztek talán a városba?
*Igyekszik szóval tartani a nőt, az illendőség határain belül faggatózva.*
-Ha nem rendelkeznek még megbízható beszállítókkal szívesen figyelmébe ajánlok pár mesterművest.
*Nyilvánvalóan olyanokat, kik fizetnek a szíves ajánlatért. Miképp a gnóm ékszerész is csenget pár aranyat, hiszen a legjobb karperecnek is kell cégér. A legkétesebb forrásból származónak meg egy jó orgazda.*
-Ékkövekben messze földön Grubien Mester a legjobb. Ezüstmívest viszont ezen a soron nem fog találni. Amaz utcában, a harmadik ház Frandoweul Mester műhelye, egyedi tervek alapján is készít ékszert, fegyvert, dísztárgyat. A város legtöbb nemese hozzá jár. Ha pedig páratlan textíliára vágyik az Aquistákkal kell felvennie a kapcsolatot. Parfümkészítőt a gazdagnegyedben talál, Jote kisasszony igazi géniusz, ami a szépítőszereket illeti.
*És véleménye szerint ennyi az, mi érdekelhet egy gazdag lányt, drágakövek, nemesfémek, ruhák, csecsebecsék, kencék. Ismer könyvkötőt, írnokot is, de minek fárassza a szépség elméjét számára teljesen felesleges és haszontalan információkkal?
Hajol közelebb egy pillanatra, halkan súgva, aggódó hangszínnel.*
-Azt hiszem követik kisasszony.
*A pletykákat hallotta, mindenfélét, mindenféle népségről, maga is terjeszt párat, hiszen a pletykák fontosak. Kapcsolatokat építenek, szövetségeket alapoznak meg, fegyverek, pajzsok a manipuláció harcmezején, értékes árucikkek az arra érzékenyeknél, mert hát ki ne örülne túlzó, valótlan, érdemeit dicsérő híreszteléseknek, avagy ellenségeit érintő szaftos gyarlóságoknak?
Tájékozottságának ellenére nem tudja Natalaydat egyetlen hírmorzsához sem kötni, még a bemutatkozást követve sem.*
-Örvendek kisasszony.
*Merészen feltételezi, hogy egy ilyen szépség még tartogatja magát, leányságában aratva diadalokat férfi szíveken.
Közben a kereskedő erőtlenül tiltakozni igyekszik, védve saját, és portékája tisztességét, látszólag hiába, Jaz gyorsan fojtja el minden berzenkedő szavát.*
-Semmi sincs ingyen hölgyem, ily világot élünk. És a derék üveges mestereknek is élnie kell valamiből. Méltatlanul alul értékelt hivatásuk, annak dacára, hogy nekik köszönhetően láthatunk, látszódhatunk, és ha balga mód ezen csiszolt apróságokat választjuk még tündökölhetünk is. Mint egy metszett borospohár, vagy egy templomi ablak.
*Lép a nő mellé, miután annak beleegyező válaszát hallja, és szövegel tovább.*
-Ennél akad itt fennköltebb ragyogás is. Arra.
*Mutat jó pár standdal odébb, jelezve hol kínálják az általa is elfogadhatónak tartott ékszereket.
Tekintete követi a leányét arra a fél pillanatra még az testőrére néz. Csak egy férfi a tömegben. A többi tucatnyi között, jelentőséget nem kellene tulajdonítson neki, még.
Naty mellé sorolva lassú tempóban indul meg, és mutatja az utat, előzékenyen terelve a hölgy elől a szájtáti, bámész népségeket kiktől zajosan zsúfolt a piactér, közben óvatosan, észrevétlen tekingetve hátra.*
-Nem hallottam még a Mozecka családról, nem rég költöztek talán a városba?
*Igyekszik szóval tartani a nőt, az illendőség határain belül faggatózva.*
-Ha nem rendelkeznek még megbízható beszállítókkal szívesen figyelmébe ajánlok pár mesterművest.
*Nyilvánvalóan olyanokat, kik fizetnek a szíves ajánlatért. Miképp a gnóm ékszerész is csenget pár aranyat, hiszen a legjobb karperecnek is kell cégér. A legkétesebb forrásból származónak meg egy jó orgazda.*
-Ékkövekben messze földön Grubien Mester a legjobb. Ezüstmívest viszont ezen a soron nem fog találni. Amaz utcában, a harmadik ház Frandoweul Mester műhelye, egyedi tervek alapján is készít ékszert, fegyvert, dísztárgyat. A város legtöbb nemese hozzá jár. Ha pedig páratlan textíliára vágyik az Aquistákkal kell felvennie a kapcsolatot. Parfümkészítőt a gazdagnegyedben talál, Jote kisasszony igazi géniusz, ami a szépítőszereket illeti.
*És véleménye szerint ennyi az, mi érdekelhet egy gazdag lányt, drágakövek, nemesfémek, ruhák, csecsebecsék, kencék. Ismer könyvkötőt, írnokot is, de minek fárassza a szépség elméjét számára teljesen felesleges és haszontalan információkkal?
Hajol közelebb egy pillanatra, halkan súgva, aggódó hangszínnel.*
-Azt hiszem követik kisasszony.
6844. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-24 17:49:51
Üzenet elküldve: 2018-03-24 17:49:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//a fekete pöttyös az igazi//
*Sommásan hümmög, de nem szól bele a Szellemjáró harci dünhöngésébe, csak a legvégén.*
- Mmm. Inkább a Templomba, Leandana. *vakargatja meg a pöttyöt a homlokán.*
- Nem lehetünk biztosak benne, de ez egy eléggé megrendezett jelenetnek tűnik nekem. Azzal az egyből pont ott termű papnővel... Worenth bebiztosította magát, hogy ha valami baleset történik is, az ő kíséretét ne érje kár. Előbb menjünk a Templomba... *egy darabig csak egy kis tökmagot rágcsál, aztán folytatja.*
- Arról nem is beszélve, hogy a Vérkert nekünk még jót nem adott. Információt sem. Ráadásul az a fekete ringyó mindenkit gyűlöl, aki tharg.
6843. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-24 17:12:28
Üzenet elküldve: 2018-03-24 17:12:28
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//a fekete pöttyös az igazi//
*Kifejezetten örül, hogy nem tartóztatják, részint azért, mert epét kezdene hányni, ha még pár percig egy helyiségben kell tartózkodnia Worenthel. Már a piacon vannak, mikor még mindig a Worenth-kérdés foglalkoztatja, így aztán nem is nagyon nézelődik. Látszik, hogy a vén mágus agya teljesen meglágyult, de valahogy mégsem tudja ezt elnézni neki. Főleg azért nem, mert neki köszönhetően szerzett egy "csinos" pöttyöt a fejére, emiatt meglehetősen dühös, viszont tökéletesen palástolja. Ahogyan a csalódottságát is. Ő azt hitte, hogy Worenth és ő barátok, erre kiderül, hogy a vén mágus áruló és ki tudja, hogy mióta az?! Hogy lehetett ennyire vak és ostoba, hogy nem vette észre? Ráadásul...*
- Végig Kagan ellen hangolt.
*Rakja össze a kirakóst. Hogy nem vette észre? No nem mintha bármi hatása is lett volna a mágus próbálkozásainak, talán azért is nem vette észre.*
- El kell mennünk a kikötőbe. A vérkertbe. Ott talán választ kapunk erre.
*Kifejezetten örül, hogy nem tartóztatják, részint azért, mert epét kezdene hányni, ha még pár percig egy helyiségben kell tartózkodnia Worenthel. Már a piacon vannak, mikor még mindig a Worenth-kérdés foglalkoztatja, így aztán nem is nagyon nézelődik. Látszik, hogy a vén mágus agya teljesen meglágyult, de valahogy mégsem tudja ezt elnézni neki. Főleg azért nem, mert neki köszönhetően szerzett egy "csinos" pöttyöt a fejére, emiatt meglehetősen dühös, viszont tökéletesen palástolja. Ahogyan a csalódottságát is. Ő azt hitte, hogy Worenth és ő barátok, erre kiderül, hogy a vén mágus áruló és ki tudja, hogy mióta az?! Hogy lehetett ennyire vak és ostoba, hogy nem vette észre? Ráadásul...*
- Végig Kagan ellen hangolt.
*Rakja össze a kirakóst. Hogy nem vette észre? No nem mintha bármi hatása is lett volna a mágus próbálkozásainak, talán azért is nem vette észre.*
- El kell mennünk a kikötőbe. A vérkertbe. Ott talán választ kapunk erre.
6842. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-24 15:52:02
Üzenet elküldve: 2018-03-24 15:52:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia és Kaiyko//
*Monológja után mély csend ülepedik kettejük beszélgetésére. Nem igazán tud mit mondani, hisz ő is érzi, ez valóban a közöttük tátongó jelképes szakadék legeslegalja. Bár nőként egész magas teremtésnek számít, ebben a pillanatban kicsinek érzi magát ehhez a kusza világhoz.*
- Nem kell semmiért bocsánatot kérned.
*Ennyit tud végül kinyögni. Összehúzza magán köpenyét, hogy valamennyire kiszorítsa a bebújni kívánkozó, hűvös levegőt. Ezen szótlanság jegyében telik el útjuk további része vissza a kúriáig, legalábbis Ephemia nem szólal meg, hacsak nincs rá feltétlen szükség.*
*Monológja után mély csend ülepedik kettejük beszélgetésére. Nem igazán tud mit mondani, hisz ő is érzi, ez valóban a közöttük tátongó jelképes szakadék legeslegalja. Bár nőként egész magas teremtésnek számít, ebben a pillanatban kicsinek érzi magát ehhez a kusza világhoz.*
- Nem kell semmiért bocsánatot kérned.
*Ennyit tud végül kinyögni. Összehúzza magán köpenyét, hogy valamennyire kiszorítsa a bebújni kívánkozó, hűvös levegőt. Ezen szótlanság jegyében telik el útjuk további része vissza a kúriáig, legalábbis Ephemia nem szólal meg, hacsak nincs rá feltétlen szükség.*
6841. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-03-24 09:48:31
Üzenet elküldve: 2018-03-24 09:48:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia és Kaiyko//
*Eddig is elég döcögős és bukdácsoló volt ez a beszélgetés, de most mintha leért volna a verem mélyére. Kaiyko nem ért a társalgáshoz. Főleg az olyanhoz, amelyben nem lehet őszinte.
Az elmúlt esztendőben talán összesen nem beszélt annyit, mint amióta elfogadta ezt a posztot. A posztot, melyben talán máris kudarcot vallott. Legalábbis az egyik kijelölt feladatkörében.
Bár Ephemia szavai egyáltalán nem gorombák, de Kaiyko mégis szörnyen kényelmetlenül érzi magát tőlük. Főleg, mert megint csak nem biztos benne, inkább csak érzi, mintha szarkazmus szólna belőlük. Szörnyen ostobának érzi magát az egésztől, hiszen egyáltalán nem tudja eldönteni a kisasszony szavai mögött milyen szándék van.
Szóra nyitja a száját, de egészen tanácstalan benne, mit kellene mondania.*
- Bocsánat *szólal meg végül egész csendesen.* - Én csak... *Mondaná, hogy nem akar sem ítélkezni, sem kioktatni, hogy csupán segítő, őszinte szándék vezette, de inkább elhallgat a magát mentegető szavak helyett. Tekintete elszakad a kisasszonyétól, s figyelmét immár inkább a környezetüknek szenteli. Teszi, amihez sokkal jobban ért a beszédnél: hallgat és figyel.*
*Eddig is elég döcögős és bukdácsoló volt ez a beszélgetés, de most mintha leért volna a verem mélyére. Kaiyko nem ért a társalgáshoz. Főleg az olyanhoz, amelyben nem lehet őszinte.
Az elmúlt esztendőben talán összesen nem beszélt annyit, mint amióta elfogadta ezt a posztot. A posztot, melyben talán máris kudarcot vallott. Legalábbis az egyik kijelölt feladatkörében.
Bár Ephemia szavai egyáltalán nem gorombák, de Kaiyko mégis szörnyen kényelmetlenül érzi magát tőlük. Főleg, mert megint csak nem biztos benne, inkább csak érzi, mintha szarkazmus szólna belőlük. Szörnyen ostobának érzi magát az egésztől, hiszen egyáltalán nem tudja eldönteni a kisasszony szavai mögött milyen szándék van.
Szóra nyitja a száját, de egészen tanácstalan benne, mit kellene mondania.*
- Bocsánat *szólal meg végül egész csendesen.* - Én csak... *Mondaná, hogy nem akar sem ítélkezni, sem kioktatni, hogy csupán segítő, őszinte szándék vezette, de inkább elhallgat a magát mentegető szavak helyett. Tekintete elszakad a kisasszonyétól, s figyelmét immár inkább a környezetüknek szenteli. Teszi, amihez sokkal jobban ért a beszédnél: hallgat és figyel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051