Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-01 19:56:04
Üzenet elküldve: 2013-12-01 19:56:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - sárga //
* Fényes, pikkelyes halfarkának hártyás vége tehetetlenül verdesi a rideg kövezetet, s rezzenéstelen, komor arcát vörösre festi a mérhetetlen düh, mely egyre csak gyűlik bensőjében: csak pár lépésnyire sétál el előttük a többi járókelő, ám hiába az ordítozás és bizarr látványuk, azok érthetetlen módon rájuk sem hederítenek. A vasrácsok mögötti szörnyetegek és mesebeli lények látványa bizonyára teljesen megbabonázta őket.
- Mocskos gnómok, ti is benne vagytok, mi?
* Érces hangja gúnytól csepeg, kardja szikrát vet a kövezeten, ahogy a lándzsával érkező gnómok jöttére földhöz csapja azt. Próbálja magát kihúzni és felemelt fejjel diadalmasan tűrni a megaláztatást, de egy halfarokkal a lábai helyén megállnia is nehéz, tenyerén támaszkodva tartja magát,s így néz farkasszemet a feléjük szurkáló groteszk kis lényekkel.*
- Megadjuk magunkat... * Mást ebben az állapotban úgysem tehetnek, s szavai inkább szólnak Syr-nek, mint támadóiknak. Most okosabb, ha türelmet erőltetnek magukra és kieszelnek valamit, de édes lesz a bosszú, ha visszanyeri valóját az egész gnóm és óriás seregletet kardélre hányja. A böhöm lény válláról még int a bikafejű nőnek, hogy nyugodjon meg, aztán máris landol az egyik "kalitkában". Morogva felhúzza magát ökölbe szorított markán támaszkodva, aztán tehetetlenül végignézi a rácsok közül kisandítva, ahogy szőke partnerét is elcipelik és behajítják egy hasonló ketrecbe. Csak ez után fordul meg és pillantja meg, hová is került.
- Üdvözlöm, de én nem "ilyen" vagyok
*Mutat végig nemrég szerzett testén határozottan. Véletlenül sem szeretné, ha ezek a furcsa szerzetek sajátjuk közül valónak tartanák, mint egy állatot. Hacsak...*
- Vagy jól sejtem, hogy Kegyed sem sellőnek született?
* Összevonja gondolatait az ötletre, sőt, inkább a nyilvánvalóra. Ez lenne hát a titokzatos cirkuszi meghívás valódi oka? Hogy az igazgató új játékszerekre, mutogatni való szörnyekre tegyen szert? Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak a sértett nőcske állt így rajtuk bosszút.
Odacsoszog a rácsokhoz, azokba kapaszkodva mégiscsak egyszerűbb megtartania magát. Látja, ahogyan egy újabb kalitka ajtaja tárul ki, s egy óriás egy friss házi kedvencet hajít a kígyószerű lények mellé. A jövevény lassan tér magához, de zavarodottsága tisztán látszik. Aztán megszólal, s hangja épp oly kétségbeesett és mérges, mint a lovagé volt, mikor ráeszmélt az ördögi csapdára, minek következtében most úszójával csapdoshatja a ketrec padlóját.*
- Psszt! Psszt! Kígyóember! Mi történt, mire emlékszel utoljára?
* Suttogja amilyen hangosan csak tudja, anélkül, hogy feltűnést keltene, remélve, hogy a kígyószerű lény meghallja pisszegését. *
* Fényes, pikkelyes halfarkának hártyás vége tehetetlenül verdesi a rideg kövezetet, s rezzenéstelen, komor arcát vörösre festi a mérhetetlen düh, mely egyre csak gyűlik bensőjében: csak pár lépésnyire sétál el előttük a többi járókelő, ám hiába az ordítozás és bizarr látványuk, azok érthetetlen módon rájuk sem hederítenek. A vasrácsok mögötti szörnyetegek és mesebeli lények látványa bizonyára teljesen megbabonázta őket.
- Mocskos gnómok, ti is benne vagytok, mi?
* Érces hangja gúnytól csepeg, kardja szikrát vet a kövezeten, ahogy a lándzsával érkező gnómok jöttére földhöz csapja azt. Próbálja magát kihúzni és felemelt fejjel diadalmasan tűrni a megaláztatást, de egy halfarokkal a lábai helyén megállnia is nehéz, tenyerén támaszkodva tartja magát,s így néz farkasszemet a feléjük szurkáló groteszk kis lényekkel.*
- Megadjuk magunkat... * Mást ebben az állapotban úgysem tehetnek, s szavai inkább szólnak Syr-nek, mint támadóiknak. Most okosabb, ha türelmet erőltetnek magukra és kieszelnek valamit, de édes lesz a bosszú, ha visszanyeri valóját az egész gnóm és óriás seregletet kardélre hányja. A böhöm lény válláról még int a bikafejű nőnek, hogy nyugodjon meg, aztán máris landol az egyik "kalitkában". Morogva felhúzza magát ökölbe szorított markán támaszkodva, aztán tehetetlenül végignézi a rácsok közül kisandítva, ahogy szőke partnerét is elcipelik és behajítják egy hasonló ketrecbe. Csak ez után fordul meg és pillantja meg, hová is került.
- Üdvözlöm, de én nem "ilyen" vagyok
*Mutat végig nemrég szerzett testén határozottan. Véletlenül sem szeretné, ha ezek a furcsa szerzetek sajátjuk közül valónak tartanák, mint egy állatot. Hacsak...*
- Vagy jól sejtem, hogy Kegyed sem sellőnek született?
* Összevonja gondolatait az ötletre, sőt, inkább a nyilvánvalóra. Ez lenne hát a titokzatos cirkuszi meghívás valódi oka? Hogy az igazgató új játékszerekre, mutogatni való szörnyekre tegyen szert? Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak a sértett nőcske állt így rajtuk bosszút.
Odacsoszog a rácsokhoz, azokba kapaszkodva mégiscsak egyszerűbb megtartania magát. Látja, ahogyan egy újabb kalitka ajtaja tárul ki, s egy óriás egy friss házi kedvencet hajít a kígyószerű lények mellé. A jövevény lassan tér magához, de zavarodottsága tisztán látszik. Aztán megszólal, s hangja épp oly kétségbeesett és mérges, mint a lovagé volt, mikor ráeszmélt az ördögi csapdára, minek következtében most úszójával csapdoshatja a ketrec padlóját.*
- Psszt! Psszt! Kígyóember! Mi történt, mire emlékszel utoljára?
* Suttogja amilyen hangosan csak tudja, anélkül, hogy feltűnést keltene, remélve, hogy a kígyószerű lény meghallja pisszegését. *
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-01 17:27:37
Üzenet elküldve: 2013-12-01 17:27:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Domonas nézi a végtelennek tűnő jegyzékkönyvet, az átvételi értékek és árak garmadája között suhanva keres választ. Fölöslegesen játszadozik a betévedő idegeivel, már az ajánlat kijelentése miatt is elöntötte a borzongás és valami fojtogató, rossz érzés. Nem is érti, hogy próbálkozhat be ilyen alantas dologgal valaki. Mit vétetett, hogy eddig süllyedjen? Egyébként a boltnak nem tesz jót, mivel a kuncsaft nem képes rendet tartani. Bár nagy sor nincs, azonban szeretne most egy kis nyugalmat.*
-Hát...-*kezdi mély lemondással, hogy kiölje azt a kevés reményt is*- Sajnálattal kell közöljem, hogy nem rakhatom zálogba az ajándékát, mert nem tudom, hogy észrevette-e, de ez egy csirke. És ez egy zálogház. Ha el akarja adni, szívesen megveszem, most úgy is éhes vagyok, kifőzhetem, de egyéb reményeket ne fűzzön az ügyhöz.
*Ő ezzel az argumentummal úgy érzi, hogy elég mélyen lezárta az ügyet, azonban legnagyobb meglepetésére nem csak a csirke által összepiszkított padló az egyetlen, ami nem bírja elviselni sorsát.*
-De, de, de azt mondta, hogy bármit megőriz, amiben érték van. A csirkében van tojás, ami értékes, tehát értéket őriz magában. És jól tudná kamatoztatni a bolton belül, sőt...
-Ettől függetlenül sem kívánom zálogba venni a csirkéjét... ~És eltakarodhatna már, erre a mizériára se idegem, se időm nincsen jelenleg.~ *Sajnos csak gondolatban teszi hozzá.*
-De a csirke hasznos jószág, biztos hasznát venné. És csak egy rövid ideig szeretném beadni, utána máris megszabadítom tőle, ígérem. Csak kéne gyorsan a pénz és értse meg, egy családot kell etessek.
-Ezen célokra tökéletesen alkalmas a csirke magában is. Ha magában nem lenne jó, ehetik körettel.
*Sajnálatosan a humor mezejére léptetett, pedig nemcsak, hogy ezzel bátorítja a partnerét a további szövegosztásra, hanem bebizonyítja, hogy ezen legelőkön neki nem terem semmi, bármennyire műveli a területet. Ezen felbátorodásból erőt gyűjtve újabb rohamba kezdenek a lelki nyugalma ellen.*
-De kérem, csak egy rövid idő és nem kérek érte olyan sokat...
-Sajnálom, de nem veszem be a csirkéjét és ez végleges. Ha esetleg van valami más, amit zálogba szeretne rakni, értesítsen.
*A gazda vakarja a fejét.*
-Hát, még van egy tehenem is, az ajtónál vár, megnézheti, ha gondolja.
-Kérem távozáskor az ajtót becsukni szíveskedjék. A viszontlátásra.
-Hát...-*kezdi mély lemondással, hogy kiölje azt a kevés reményt is*- Sajnálattal kell közöljem, hogy nem rakhatom zálogba az ajándékát, mert nem tudom, hogy észrevette-e, de ez egy csirke. És ez egy zálogház. Ha el akarja adni, szívesen megveszem, most úgy is éhes vagyok, kifőzhetem, de egyéb reményeket ne fűzzön az ügyhöz.
*Ő ezzel az argumentummal úgy érzi, hogy elég mélyen lezárta az ügyet, azonban legnagyobb meglepetésére nem csak a csirke által összepiszkított padló az egyetlen, ami nem bírja elviselni sorsát.*
-De, de, de azt mondta, hogy bármit megőriz, amiben érték van. A csirkében van tojás, ami értékes, tehát értéket őriz magában. És jól tudná kamatoztatni a bolton belül, sőt...
-Ettől függetlenül sem kívánom zálogba venni a csirkéjét... ~És eltakarodhatna már, erre a mizériára se idegem, se időm nincsen jelenleg.~ *Sajnos csak gondolatban teszi hozzá.*
-De a csirke hasznos jószág, biztos hasznát venné. És csak egy rövid ideig szeretném beadni, utána máris megszabadítom tőle, ígérem. Csak kéne gyorsan a pénz és értse meg, egy családot kell etessek.
-Ezen célokra tökéletesen alkalmas a csirke magában is. Ha magában nem lenne jó, ehetik körettel.
*Sajnálatosan a humor mezejére léptetett, pedig nemcsak, hogy ezzel bátorítja a partnerét a további szövegosztásra, hanem bebizonyítja, hogy ezen legelőkön neki nem terem semmi, bármennyire műveli a területet. Ezen felbátorodásból erőt gyűjtve újabb rohamba kezdenek a lelki nyugalma ellen.*
-De kérem, csak egy rövid idő és nem kérek érte olyan sokat...
-Sajnálom, de nem veszem be a csirkéjét és ez végleges. Ha esetleg van valami más, amit zálogba szeretne rakni, értesítsen.
*A gazda vakarja a fejét.*
-Hát, még van egy tehenem is, az ajtónál vár, megnézheti, ha gondolja.
-Kérem távozáskor az ajtót becsukni szíveskedjék. A viszontlátásra.
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-01 15:24:58
Üzenet elküldve: 2013-12-01 15:24:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - kék //
*A macskaember rémült pillantása valamelyest megnyugszik, ahogy biztosítják róla, hogy nem akarják átadnia cirkusz embereinek. Hiszen ők voltak azok, akik már a ketrece előtt is szabadságot ígértek neki!*
-Sajnálom, hogy korábban nem hittem nektek... De annyian megfordulnak a ketrec előtt, annyi mindent mondanak, hogy sosem tudom, mi igaz és mi nem. De most már tudom és hiszek! A nevem Taroriel, köszönöm előre is.
*Nem fog Dakhnator nyakába karolni, szőrös karja egy pillanat alatt elárulná, inkább a csuklyát húzza vissza még jobban arcába, hogy takarja magát. Szövetségesekre lelt, ez szinte már meseszerűen hangzik.*
-Van egy gyógysátor a cirkusz szélén, onnan tudunk kötszert szerezni, és... Ott ápolják az egyik barátomat, túl beteg volt, hogy mutogassák őt is. Lehetne róla szó, hogy őt is kivigyük?
*Tekintete Lilianah arcán nyugszik, valamiért őt érzi legmeggyőzhetőbbnek a csapatból. Ha sikerülne rávenni őket, hogy ne csak őt, hanem barátját is juttassák ki innen, megadva a szabadságot... Ebbe bele sem mer gondolni, túl sok minden van még hátra, mielőtt végleg maguk mögött hagyhatják ezt a szörnyű helyet. A vékony fémpánt, ami a bundája takarásában, nyakán fut keresztül, már csak hab a tortán.*
// Piros //
*Az előttetek álló férfi ruházata nem árul el sok mindent, talán csak annyit, hogy az elegancia híve, aki meg is engedheti magának, hogy méregdrága anyagokból varrasson ruhát. Felsőtestére egy fekete bársonying simul, kézfejeinél és nyakánál fehér fodorral, nadrágja szintén fekete, derekán pedig mélylila öv fut körbe, erre van felakasztva egy összetekert ostor és egy díszes tokba rejtett tőr. Semmi hivalkodó, de mégis ott a biztos tudat, hogy mekkora gazdagság állhat mögötte.
Alig mondjátok ki a kívánságokat, máris érkezik az ital, szépen sorban mindenki elé, csak láthatóan vendéglátótok nem kér, akárcsak Hayra.*
-Hölgyem, egy teát?
*Nem csak alkoholra szólt a felhívás, a bármibe természetesen a bódító adalékot nélkülöző italok is beletartoznak. Ha az elf hölgy kíván valamit ennek fényében, akkor a kis gnóm nem rest azt is előkeríteni, váratlanul gyorsan, ameddig M.R. Y. előadja, hogy miért is kéretett ide benneteket. Tömör, lényegre törő és pontos, igazi üzletember, aki nem kívánja felesleges tiszteletkörökre pocsékolni az idejét.*
-Eddigi jelentések alapján a noutac, vagyis a macskaember és niox, a tűzmadár. De félő, hogy többen is követni fogják a példájukat, ezért lenne fontos a megelőzés is. Fegyvereket...
*Kelletlenül elhúzza a száját, most először látszik rajta, hogy kényelmetlenül érinti valami. nem is marad ülve, hanem felállva a könyvespolc elé lép, kezeit a háta mögött kulcsolja össze.*
-Nem szívelem az ötletet, hogy fegyverrel menjenek, így téve esetlegesen kárt az állatokban. Bizonyára félreértettek, nem élve vagy halva akarom őket, hanem élve, épen, sértetlenül. Nem látom be, miért kellenének fegyverek, amikor az űzöttek maguk is fegyvertelenek.
*Válla fölött tekint vendégeire, határozott szavaiból érezhető, hogy nem tekinti vita tárgyának a kérdést.*
-Felszerelést természetesen örömmel biztosítok, de csakis addig a mértékig, hogy azokkal ne tehessenek kárt a tulajdonaimban. Mondják, hogy mire lenne szükségük, a szolgáim azonnal összeszednek bármit.
*Ő szigorúan ragaszkodna az üzlethez, de érezhető, ahogy Juvesas kérdése kizökkenti. Megfordul és az asztal elé sétál, csípőjét támasztva a fa lapnak, ajkaira titokzatos mosoly költözik.*
-Az az én titkom. Ha tanácsokat osztogatnék, nem mondhatnám el magamról, hogy enyém az ország legkivételesebb és legkülönlegesebb cirkusza.
*A macskaember rémült pillantása valamelyest megnyugszik, ahogy biztosítják róla, hogy nem akarják átadnia cirkusz embereinek. Hiszen ők voltak azok, akik már a ketrece előtt is szabadságot ígértek neki!*
-Sajnálom, hogy korábban nem hittem nektek... De annyian megfordulnak a ketrec előtt, annyi mindent mondanak, hogy sosem tudom, mi igaz és mi nem. De most már tudom és hiszek! A nevem Taroriel, köszönöm előre is.
*Nem fog Dakhnator nyakába karolni, szőrös karja egy pillanat alatt elárulná, inkább a csuklyát húzza vissza még jobban arcába, hogy takarja magát. Szövetségesekre lelt, ez szinte már meseszerűen hangzik.*
-Van egy gyógysátor a cirkusz szélén, onnan tudunk kötszert szerezni, és... Ott ápolják az egyik barátomat, túl beteg volt, hogy mutogassák őt is. Lehetne róla szó, hogy őt is kivigyük?
*Tekintete Lilianah arcán nyugszik, valamiért őt érzi legmeggyőzhetőbbnek a csapatból. Ha sikerülne rávenni őket, hogy ne csak őt, hanem barátját is juttassák ki innen, megadva a szabadságot... Ebbe bele sem mer gondolni, túl sok minden van még hátra, mielőtt végleg maguk mögött hagyhatják ezt a szörnyű helyet. A vékony fémpánt, ami a bundája takarásában, nyakán fut keresztül, már csak hab a tortán.*
// Piros //
*Az előttetek álló férfi ruházata nem árul el sok mindent, talán csak annyit, hogy az elegancia híve, aki meg is engedheti magának, hogy méregdrága anyagokból varrasson ruhát. Felsőtestére egy fekete bársonying simul, kézfejeinél és nyakánál fehér fodorral, nadrágja szintén fekete, derekán pedig mélylila öv fut körbe, erre van felakasztva egy összetekert ostor és egy díszes tokba rejtett tőr. Semmi hivalkodó, de mégis ott a biztos tudat, hogy mekkora gazdagság állhat mögötte.
Alig mondjátok ki a kívánságokat, máris érkezik az ital, szépen sorban mindenki elé, csak láthatóan vendéglátótok nem kér, akárcsak Hayra.*
-Hölgyem, egy teát?
*Nem csak alkoholra szólt a felhívás, a bármibe természetesen a bódító adalékot nélkülöző italok is beletartoznak. Ha az elf hölgy kíván valamit ennek fényében, akkor a kis gnóm nem rest azt is előkeríteni, váratlanul gyorsan, ameddig M.R. Y. előadja, hogy miért is kéretett ide benneteket. Tömör, lényegre törő és pontos, igazi üzletember, aki nem kívánja felesleges tiszteletkörökre pocsékolni az idejét.*
-Eddigi jelentések alapján a noutac, vagyis a macskaember és niox, a tűzmadár. De félő, hogy többen is követni fogják a példájukat, ezért lenne fontos a megelőzés is. Fegyvereket...
*Kelletlenül elhúzza a száját, most először látszik rajta, hogy kényelmetlenül érinti valami. nem is marad ülve, hanem felállva a könyvespolc elé lép, kezeit a háta mögött kulcsolja össze.*
-Nem szívelem az ötletet, hogy fegyverrel menjenek, így téve esetlegesen kárt az állatokban. Bizonyára félreértettek, nem élve vagy halva akarom őket, hanem élve, épen, sértetlenül. Nem látom be, miért kellenének fegyverek, amikor az űzöttek maguk is fegyvertelenek.
*Válla fölött tekint vendégeire, határozott szavaiból érezhető, hogy nem tekinti vita tárgyának a kérdést.*
-Felszerelést természetesen örömmel biztosítok, de csakis addig a mértékig, hogy azokkal ne tehessenek kárt a tulajdonaimban. Mondják, hogy mire lenne szükségük, a szolgáim azonnal összeszednek bármit.
*Ő szigorúan ragaszkodna az üzlethez, de érezhető, ahogy Juvesas kérdése kizökkenti. Megfordul és az asztal elé sétál, csípőjét támasztva a fa lapnak, ajkaira titokzatos mosoly költözik.*
-Az az én titkom. Ha tanácsokat osztogatnék, nem mondhatnám el magamról, hogy enyém az ország legkivételesebb és legkülönlegesebb cirkusza.
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-01 13:01:48
Üzenet elküldve: 2013-12-01 13:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza //
*Úgy tűnik, ezek a hatalmas alakok jobban szervezettek, mint ahogy Hayra gondolja. A szőkeség szerint könnyedén kicsusszanhatnak az óriások között, egy cseppnyi ügyességgel. Szökésre viszont mégsem nyílik alkalmuk. Így hát muszáj lesz meghallgatni azt a bizonyos ajánlatot. A sátorba lépve meglepő látvány fogadja. Minden szépen be van rendezve, még akkor is, ha a cirkusz csak átmenetileg állomásozik itt. Rengeteg érdekesnek tűnő könyv sorakozik a polcokon, melyekbe szívesen beleolvasna, csak hogy lássa, mi is érdekli vendéglátójukat. És ha már itt tartunk, ami talán a legjobban meglepi, az maga a titokzatos M. R. Y. kiléte. A különleges lények, táncoló csontvázak és egyéb lehetetlennek tűnő dolgok után valami egészen másra számított. Talán egy öreg, kopaszodó, sas orrú figurára, beesett szemekkel és hatalmas púppal a hátán. Ez a férfi viszont még csak nem is hasonlít a szőkeség elképzeléséhez. Még egész jóképűnek is mondhatná. Smaragdzöld íriszei kíváncsian vándorolnak rajta végig, lentről indulva, végigjárva mindent. Mintha csak azt keresné, mikor akad rá valamire, amiről többet tudhat meg róla. És ha netán pillantásuk találkozna, mélyen belenéz a kék szemekbe is, miközben lágyan elmosolyodik.
Hayra úgy dönt, inkább visszautasítja az italt, ám bizalmatlanságát próbálja elkendőzni, ezért egy kedves mosolyt is hozzátűz szavaihoz.*
- Köszönöm, de én nem igazán iszom. *csiripeli. Talán illetlenség visszautasítani, ez azonban nem érdekli. Vele ellentétben társa viszont úgy tűnik, még a szőkeségnek járó adagot is hajlandó lenne felhörpinteni, ha alkalom nyílik rá. A lány inkább az ajánlatra fordítja figyelmét. Igen kecsegtetőnek hangzik, ám akad néhány ködös folt, melyet tisztázna az előtt, hogy belemenne az üzletbe. Úgy tűnik, egy másik társában is felsejlenek ezek a kérdések, így amint megkapják az információt, milyen lények volnának azok, ő is beleegyezik. Galin felé fordul, miközben ajkaira széles mosoly kúszik.*
- Valóban jó ajánlatnak tűnik, vétek volna nem elfogadni! *helyesel a szakállasnak, majd egy újabb pillantást vet az asztal túlvégén helyet foglalóval.*
- Állok rendelkezésére! *jelenti ki végül. Neki nincs szüksége fegyverre, ám ettől csapatuk többi tagjának még jól jöhet, hogy megvédjék magukat, vagy épp megbénítsák az elszabadult lényeket.*
*Úgy tűnik, ezek a hatalmas alakok jobban szervezettek, mint ahogy Hayra gondolja. A szőkeség szerint könnyedén kicsusszanhatnak az óriások között, egy cseppnyi ügyességgel. Szökésre viszont mégsem nyílik alkalmuk. Így hát muszáj lesz meghallgatni azt a bizonyos ajánlatot. A sátorba lépve meglepő látvány fogadja. Minden szépen be van rendezve, még akkor is, ha a cirkusz csak átmenetileg állomásozik itt. Rengeteg érdekesnek tűnő könyv sorakozik a polcokon, melyekbe szívesen beleolvasna, csak hogy lássa, mi is érdekli vendéglátójukat. És ha már itt tartunk, ami talán a legjobban meglepi, az maga a titokzatos M. R. Y. kiléte. A különleges lények, táncoló csontvázak és egyéb lehetetlennek tűnő dolgok után valami egészen másra számított. Talán egy öreg, kopaszodó, sas orrú figurára, beesett szemekkel és hatalmas púppal a hátán. Ez a férfi viszont még csak nem is hasonlít a szőkeség elképzeléséhez. Még egész jóképűnek is mondhatná. Smaragdzöld íriszei kíváncsian vándorolnak rajta végig, lentről indulva, végigjárva mindent. Mintha csak azt keresné, mikor akad rá valamire, amiről többet tudhat meg róla. És ha netán pillantásuk találkozna, mélyen belenéz a kék szemekbe is, miközben lágyan elmosolyodik.
Hayra úgy dönt, inkább visszautasítja az italt, ám bizalmatlanságát próbálja elkendőzni, ezért egy kedves mosolyt is hozzátűz szavaihoz.*
- Köszönöm, de én nem igazán iszom. *csiripeli. Talán illetlenség visszautasítani, ez azonban nem érdekli. Vele ellentétben társa viszont úgy tűnik, még a szőkeségnek járó adagot is hajlandó lenne felhörpinteni, ha alkalom nyílik rá. A lány inkább az ajánlatra fordítja figyelmét. Igen kecsegtetőnek hangzik, ám akad néhány ködös folt, melyet tisztázna az előtt, hogy belemenne az üzletbe. Úgy tűnik, egy másik társában is felsejlenek ezek a kérdések, így amint megkapják az információt, milyen lények volnának azok, ő is beleegyezik. Galin felé fordul, miközben ajkaira széles mosoly kúszik.*
- Valóban jó ajánlatnak tűnik, vétek volna nem elfogadni! *helyesel a szakállasnak, majd egy újabb pillantást vet az asztal túlvégén helyet foglalóval.*
- Állok rendelkezésére! *jelenti ki végül. Neki nincs szüksége fegyverre, ám ettől csapatuk többi tagjának még jól jöhet, hogy megvédjék magukat, vagy épp megbénítsák az elszabadult lényeket.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-30 11:39:30
Üzenet elküldve: 2013-11-30 11:39:30
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Rémségek cirkusza//
*Mikor körbeveszik őket akkor észreveszi, hogy egy fajtársa is ott van. A köszönést természetesen viszonozza hisz a másik páncélján látszik hogy az egy kalandor és Grubek régi iszákos múltja miatt tudja, hogy a törpök és a kalandorok isznak a legtöbbet. Úgyhogy biztos benne, hogy a másikkal még fog találkozni.*
-Neked is cimbora.
*A sátorba érve az első észrevétele, hogy milyen szépen be van rendezve. Ő biztos tudná ha ilyen személynek dolgozott volna. Akkor jobban megfizették volna és most nem aprópénzért kéne házakat rombolnia a fiúkkal a szegénynegyedbe. Mikor meglátja vendéglátójukat akkor csalódik is, hogy nem ismeri. Már éppen megkérdezné, hogy miért hívta őt meg mikor a férfi bemutatkozás után kimondja azt a szót amire Grubek már régóta vágyott. Megcsapkodja kis tenyerével Juve hátát és széles mosollyal közli.*
-Hát hogyne koccintanék veled cimborám. Egy rendes törp mindig elfogadja az italt. Az a törp aki nem iszik vagy nincs szakálla az nem igazi törp.
*Mindig minden ivócimborájának elmondja ezt. Le is ül a fotelba. A vendéglátó kérése elég veszélyesnek hangzik. Mivel Juve mindent megkérdezett amit a törp akart ezért Grubek nem is szólal meg. Elvan a maga pálinkájával. Csak akkor mikor Galin fegyvert kér és megjegyzést tesz a csapat kinézetére.*
-Hát én bizony ezt igenis sértésnek veszem. Miből gondolod, hogy én ne lennék jó harcos?
*Miközben egy gyors mozdulattal a törp felé fordult megrezgett a zsíros hasa.*
*Mikor körbeveszik őket akkor észreveszi, hogy egy fajtársa is ott van. A köszönést természetesen viszonozza hisz a másik páncélján látszik hogy az egy kalandor és Grubek régi iszákos múltja miatt tudja, hogy a törpök és a kalandorok isznak a legtöbbet. Úgyhogy biztos benne, hogy a másikkal még fog találkozni.*
-Neked is cimbora.
*A sátorba érve az első észrevétele, hogy milyen szépen be van rendezve. Ő biztos tudná ha ilyen személynek dolgozott volna. Akkor jobban megfizették volna és most nem aprópénzért kéne házakat rombolnia a fiúkkal a szegénynegyedbe. Mikor meglátja vendéglátójukat akkor csalódik is, hogy nem ismeri. Már éppen megkérdezné, hogy miért hívta őt meg mikor a férfi bemutatkozás után kimondja azt a szót amire Grubek már régóta vágyott. Megcsapkodja kis tenyerével Juve hátát és széles mosollyal közli.*
-Hát hogyne koccintanék veled cimborám. Egy rendes törp mindig elfogadja az italt. Az a törp aki nem iszik vagy nincs szakálla az nem igazi törp.
*Mindig minden ivócimborájának elmondja ezt. Le is ül a fotelba. A vendéglátó kérése elég veszélyesnek hangzik. Mivel Juve mindent megkérdezett amit a törp akart ezért Grubek nem is szólal meg. Elvan a maga pálinkájával. Csak akkor mikor Galin fegyvert kér és megjegyzést tesz a csapat kinézetére.*
-Hát én bizony ezt igenis sértésnek veszem. Miből gondolod, hogy én ne lennék jó harcos?
*Miközben egy gyors mozdulattal a törp felé fordult megrezgett a zsíros hasa.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-28 19:32:38
Üzenet elküldve: 2013-11-28 19:32:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Rémségek cirkusza//
*Sajnos hamar rá kell ébredni a törp uraságnak, Hayra bizony nem igazán szívleli, hogy beosonjanak e nemes jószághoz. Ez érthető is, még Galin számára is, hisz ki akarná magát bajba sodorni egy óriás vigyázókkal telített helyen? A kérdésre a válasz azonnal érkezik is, hisz Galin, útitársa tényleges támogatása nélkül is megpróbálkozik besurrani a griffhez. A hirtelen támadt felfordulás pedig csak segíti a szakállast. Bármennyire is próbálkozik láthatatlanul megközelíteni a szárnyas lényt valahogy az óriások képesek észrevenni a náluk jóval alacsonyabb törpöt, ahogy épp a korláton ügyetlenkedi át egyik lábát. ~Hogy az a... a mai nap semmi nem akar összejönni!~ Nincs mit tenni, bele kell törődni. Ezek a hústornyok jól végzik a dolgukat, talán majd, ha letelepedik egyszer a cselédek mellé néhány ilyen izomagyat is alkalmaz a kúriájuk őrzésére. Akkor nem kell attól félnie, hogy az Ő kedves Hayrájának bármi baja is eshetne.
A hatalmas termetekkel bíró lények nem elégszenek meg azzal, hogy arrébb tessékeli Galint, hanem egy körgyűrűt alkotva zárják csapdába két ismeretlen teremtéssel, és a szőke elf hölggyel. Az egyik ismeretlen egy a fajtájából, de nem ám a harcosabbik típusból. Sokkal inkább néz ki, ezzel a szép kerek sörhassal folyton a kocsmákat járó, a lustaságot megtestesítő törpnek, mint semmitől meg nem rettenő vándornak. Galint mondjuk nem zavarják az ilyen külsőségek, épp elég számára, hogy végre újra találkozhat népe egy tagjával.*
-Jó sert, és egészséget neked, barátom!
*Már csak, hogy az illemszabályoknak eleget tegyen is oda köszön Grubeknek, de mégsem foglalkozik vele sokáig, hisz épp valami ismeretlen hely felé vezetik őket. Ez a felállás nem igazán tetszik most már egészen morcos kalandorunknak. Homlokát mérgesen ráncolja össsze, és szúrós tekintetét lényről lényre járatja.*
-Nem tetszik ez nekem... nagyon nem! Kisasszony, ne tessék félni! Ígérem vigyázok magára!
*Ezeket a mondatokat már Hayrahoz közelebb húzódva, szinte már hozzábújva jegyzi meg egész halkan. Nem kíván több szót fecsérelni, míg el nem érik céljukat, annak a bizonyos M.R.Y.-nek az irodáját. Jó kiállású fiatalember, illedelmes, és megnyugtató hanghordozással bír, de ami legjobban megtetszik elsőre benne a mélynövésűnek, hogy itallal kínálja vendégeit. Persze hogy Galinnak nem is kell több, hamar a lecsapja nehéz hátsóját a komfortos karosszékre, és szóra nyitja száját.*
-Nem hagyom, hogy a Hölgy egyedül igyon abból a pálinkából, így ide is hozhatnak egy kupicát. Na meg, ha már megittam nem ártana valamivel leöblíteni. Tehát a legjobb serüket ide!
*Szerencsére, míg megérkeznek az italok nem kell unatkozniuk, a vendéglátójuk bele is kezd mondandójába. S mint kiderül, egy igen előnyös ajánlata van a kis társaság számára. ~500 arany pár furcsa állatért... nem is rossz pénz!~ A törp magában azonnal elhatározza, elfogadja az ajánlatott! De az illem megköveteli, hogy kikérje kísérője véleményét is.*
-Nos, mit gondolsz Hayra? 500 arany nem kis pénz, és mi már úgyis egy jól összeszokott kis csapatot alkotunk.
*Még megvárja a nő válaszát, majd ha ő is belemegy, hát erőteljesen rácsap az asztalra. Jelezve az üzlet megköttetett.*
-Megegyeztünk! De valóban nem ártana néhány fegyver új társaimnak, hisz, ne vegyék sértésnek, de nem néznek ki valami nagy harcosoknak.
*Sajnos hamar rá kell ébredni a törp uraságnak, Hayra bizony nem igazán szívleli, hogy beosonjanak e nemes jószághoz. Ez érthető is, még Galin számára is, hisz ki akarná magát bajba sodorni egy óriás vigyázókkal telített helyen? A kérdésre a válasz azonnal érkezik is, hisz Galin, útitársa tényleges támogatása nélkül is megpróbálkozik besurrani a griffhez. A hirtelen támadt felfordulás pedig csak segíti a szakállast. Bármennyire is próbálkozik láthatatlanul megközelíteni a szárnyas lényt valahogy az óriások képesek észrevenni a náluk jóval alacsonyabb törpöt, ahogy épp a korláton ügyetlenkedi át egyik lábát. ~Hogy az a... a mai nap semmi nem akar összejönni!~ Nincs mit tenni, bele kell törődni. Ezek a hústornyok jól végzik a dolgukat, talán majd, ha letelepedik egyszer a cselédek mellé néhány ilyen izomagyat is alkalmaz a kúriájuk őrzésére. Akkor nem kell attól félnie, hogy az Ő kedves Hayrájának bármi baja is eshetne.
A hatalmas termetekkel bíró lények nem elégszenek meg azzal, hogy arrébb tessékeli Galint, hanem egy körgyűrűt alkotva zárják csapdába két ismeretlen teremtéssel, és a szőke elf hölggyel. Az egyik ismeretlen egy a fajtájából, de nem ám a harcosabbik típusból. Sokkal inkább néz ki, ezzel a szép kerek sörhassal folyton a kocsmákat járó, a lustaságot megtestesítő törpnek, mint semmitől meg nem rettenő vándornak. Galint mondjuk nem zavarják az ilyen külsőségek, épp elég számára, hogy végre újra találkozhat népe egy tagjával.*
-Jó sert, és egészséget neked, barátom!
*Már csak, hogy az illemszabályoknak eleget tegyen is oda köszön Grubeknek, de mégsem foglalkozik vele sokáig, hisz épp valami ismeretlen hely felé vezetik őket. Ez a felállás nem igazán tetszik most már egészen morcos kalandorunknak. Homlokát mérgesen ráncolja össsze, és szúrós tekintetét lényről lényre járatja.*
-Nem tetszik ez nekem... nagyon nem! Kisasszony, ne tessék félni! Ígérem vigyázok magára!
*Ezeket a mondatokat már Hayrahoz közelebb húzódva, szinte már hozzábújva jegyzi meg egész halkan. Nem kíván több szót fecsérelni, míg el nem érik céljukat, annak a bizonyos M.R.Y.-nek az irodáját. Jó kiállású fiatalember, illedelmes, és megnyugtató hanghordozással bír, de ami legjobban megtetszik elsőre benne a mélynövésűnek, hogy itallal kínálja vendégeit. Persze hogy Galinnak nem is kell több, hamar a lecsapja nehéz hátsóját a komfortos karosszékre, és szóra nyitja száját.*
-Nem hagyom, hogy a Hölgy egyedül igyon abból a pálinkából, így ide is hozhatnak egy kupicát. Na meg, ha már megittam nem ártana valamivel leöblíteni. Tehát a legjobb serüket ide!
*Szerencsére, míg megérkeznek az italok nem kell unatkozniuk, a vendéglátójuk bele is kezd mondandójába. S mint kiderül, egy igen előnyös ajánlata van a kis társaság számára. ~500 arany pár furcsa állatért... nem is rossz pénz!~ A törp magában azonnal elhatározza, elfogadja az ajánlatott! De az illem megköveteli, hogy kikérje kísérője véleményét is.*
-Nos, mit gondolsz Hayra? 500 arany nem kis pénz, és mi már úgyis egy jól összeszokott kis csapatot alkotunk.
*Még megvárja a nő válaszát, majd ha ő is belemegy, hát erőteljesen rácsap az asztalra. Jelezve az üzlet megköttetett.*
-Megegyeztünk! De valóban nem ártana néhány fegyver új társaimnak, hisz, ne vegyék sértésnek, de nem néznek ki valami nagy harcosoknak.
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-28 14:15:28
Üzenet elküldve: 2013-11-28 14:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Végül ott hagyja a kovácsmühelyt és a piactérre érkezik vissza. Itt a kezét a derekár csúsztatja és megfogja az egyik dobótőrének markolatát. Sosem szerette az olyan helyeket, ahol a nagy a nyüzsgés. Mindig akad egy-két nyomorult aki megpróbálja leakasztani az erszényeket. Ezeket általában egy rúgással jutalmazza és ügyet sem vetve rájuk megy tovább. A piacon megölni valakit az felérne azzal, hogyha most elmenne a barakkba és minden bűnét bevallaná.*
"Ott helyben megölnének."
*Gonosz mosolyra húzódik a szája, amikor eszébe villan, hogy ő mindenezek ellenére tényleg a barakkba tart. Nem kedveli az embereket, de edzeni akar. Ha nem ölhet meg senkit akkor legalább egy fabábun hadd gyakoroljon. A kardját már régóta nem használta, habár inkább a fejszéhez van szokva. Vagy a késhez. A kés minden létező fegyvernél gyorsabb és veszélyesebb. Még egy hatalmas talpig páncélos, buzogánnyal rendelkező gorillát is sokkal gyorsabb és könnyebb megölni késsel, mint karddal. A késhez nem kell erő. Csak egy kevéske szerencse, némi ügyesség és az, hogy az ember fürge legyen. És, hogy ne veszítse el a fejét. Akkor nem lesz nehéz dolga. De, hogyha megijed...akkor ott vége is van a küzdelemnek. Nincs értelme küzdeni. Aki fél az halott. A félelem csak gyengeség Enronrian szemében.*
"Az élet egyszer úgyis véget ér. Minek aggódni amiatt, hogy mikor? A halál elől nem futhatunk örökké. Akkor meg nincs mitől tartani. És igaz, hogy vannak akik a fájdalomtól félnek, de ha nem vagyunk hülyék, akkor nem fognak megsebezni."
*Volt már rá példa, hogy amikor párbajozott valakivel, akkor úgy sebezték meg, hogy észre sem vette. csak akkor amikor már vége volt a párbjnak és ő a vért tisztogatta a kardjáról. Persze egyáltalán nem tartja magát nagy harcosnak. Tisztában van vele, hogy simán legyőzhetik bármikot. És mégsem félt ettől. Kiölte magából a félelmeket és a gyengeséget. Nehéz volt megtörni a lelkét. Nem volt lehetetlen csak majdnem. Főként azért, mert nem nagyon szeretett az emberek közelében lenni. Esélyt sem adott rá, hogy megtörjék. Rosszul volt az emberek között, de a fák között a természet lágy ölén kiválóan érezte magát. Ott sokkal inkább otthon érezte magát, mint máshol. Ott minden könnyebb volt.*
"Ott helyben megölnének."
*Gonosz mosolyra húzódik a szája, amikor eszébe villan, hogy ő mindenezek ellenére tényleg a barakkba tart. Nem kedveli az embereket, de edzeni akar. Ha nem ölhet meg senkit akkor legalább egy fabábun hadd gyakoroljon. A kardját már régóta nem használta, habár inkább a fejszéhez van szokva. Vagy a késhez. A kés minden létező fegyvernél gyorsabb és veszélyesebb. Még egy hatalmas talpig páncélos, buzogánnyal rendelkező gorillát is sokkal gyorsabb és könnyebb megölni késsel, mint karddal. A késhez nem kell erő. Csak egy kevéske szerencse, némi ügyesség és az, hogy az ember fürge legyen. És, hogy ne veszítse el a fejét. Akkor nem lesz nehéz dolga. De, hogyha megijed...akkor ott vége is van a küzdelemnek. Nincs értelme küzdeni. Aki fél az halott. A félelem csak gyengeség Enronrian szemében.*
"Az élet egyszer úgyis véget ér. Minek aggódni amiatt, hogy mikor? A halál elől nem futhatunk örökké. Akkor meg nincs mitől tartani. És igaz, hogy vannak akik a fájdalomtól félnek, de ha nem vagyunk hülyék, akkor nem fognak megsebezni."
*Volt már rá példa, hogy amikor párbajozott valakivel, akkor úgy sebezték meg, hogy észre sem vette. csak akkor amikor már vége volt a párbjnak és ő a vért tisztogatta a kardjáról. Persze egyáltalán nem tartja magát nagy harcosnak. Tisztában van vele, hogy simán legyőzhetik bármikot. És mégsem félt ettől. Kiölte magából a félelmeket és a gyengeséget. Nehéz volt megtörni a lelkét. Nem volt lehetetlen csak majdnem. Főként azért, mert nem nagyon szeretett az emberek közelében lenni. Esélyt sem adott rá, hogy megtörjék. Rosszul volt az emberek között, de a fák között a természet lágy ölén kiválóan érezte magát. Ott sokkal inkább otthon érezte magát, mint máshol. Ott minden könnyebb volt.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-28 10:49:36
Üzenet elküldve: 2013-11-28 10:49:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Kicsit később ér oda, mint a többiek, az idegenhez, mert a hatalmas tömeg továbbsodorja. Mire visszaér a csuklyást mér felállították társai és valami hatalmas töprengés ül ki az arcukra. Mikor megpillantja a csuklya takarásában a sajátjához hasonló sárgálló szemeket és a bajuszkát, kicsit meghökken hisz az előbb ez az ártatlan lény még a rács mögött volt.*
-Na ez szuper, hogy kijutott a rácsok mögül, és hogy a tömeg ilyen nagy így könnyen kijuthatunk.-*Kicsit eltöpreng, hogy talán jobb lenne leadni, hisz ha megmenekítik akkor a saját életük veszélybe sodródhat és ez nem tartozik a megszokott életéhez. Pár percnyi töprengés közepette észreveszi, hogy a macskalény a kezét szorongatja és valami folyadék szivárog belőle. A fehér hajú hölgyemény, pedig a lény összeesését a fáradtságra foglya.*
-Szerinted ez fáradtság?- *Mutat a vérző kézre.*
-Én sérülésnek nevezném, de majd ha kijutunk ellátjuk, inkább próbáljunk feltűnés nélkül kijutni.-*Nem nagyon tud segíteni a többieknek a támogatásban kis mérete miatt, de ha innen valaha kijutnak akkor megpróbálja a sebet ellátni. A feszültségét próbálja leplezni amíg nincs vége ennek az őrült szöktetésnek.*
*Kicsit később ér oda, mint a többiek, az idegenhez, mert a hatalmas tömeg továbbsodorja. Mire visszaér a csuklyást mér felállították társai és valami hatalmas töprengés ül ki az arcukra. Mikor megpillantja a csuklya takarásában a sajátjához hasonló sárgálló szemeket és a bajuszkát, kicsit meghökken hisz az előbb ez az ártatlan lény még a rács mögött volt.*
-Na ez szuper, hogy kijutott a rácsok mögül, és hogy a tömeg ilyen nagy így könnyen kijuthatunk.-*Kicsit eltöpreng, hogy talán jobb lenne leadni, hisz ha megmenekítik akkor a saját életük veszélybe sodródhat és ez nem tartozik a megszokott életéhez. Pár percnyi töprengés közepette észreveszi, hogy a macskalény a kezét szorongatja és valami folyadék szivárog belőle. A fehér hajú hölgyemény, pedig a lény összeesését a fáradtságra foglya.*
-Szerinted ez fáradtság?- *Mutat a vérző kézre.*
-Én sérülésnek nevezném, de majd ha kijutunk ellátjuk, inkább próbáljunk feltűnés nélkül kijutni.-*Nem nagyon tud segíteni a többieknek a támogatásban kis mérete miatt, de ha innen valaha kijutnak akkor megpróbálja a sebet ellátni. A feszültségét próbálja leplezni amíg nincs vége ennek az őrült szöktetésnek.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-26 16:03:16
Üzenet elküldve: 2013-11-26 16:03:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Kalandorunk szomorkodik, hogy az erszénye nincs meg, de nem tehet mást elhagyja a gondolatait, mert azok megölhetik. Gondolataiban merengve, hirtelen észbe kap, hogy a piacon van. Onnét veszi észre, hogy áru sokasága és kufárok hangja szál a poros levegőben.*
- Vegyen friss halat!
- Nálunk kapja a legkövérebb tyúkokat, igazi aranytojásokat tojnak!
- Ne hallgasson rá. itt vannak a kövérebb tyúkok.
- Milyen igaz is, de nehéz dönteni. * magyarázkodik mentségül a kalandorunk. Kezét védekezően tartja a mellkasa előtt, megállj parancsolva. Figyel zsebére is, hogy ne nyúljanak bele tolvajok.*
- Uram, jó magas, egy ilyen magas emberhez, egy ilyen kard illik. Nézze meg.
* Egy lenyűgöző díszes kardot láthatunk, markolatában ékkövekkel. Natroszt, elvarázsolja a kard csillogása. Erőt vesz magán és tovább megy a barakk felé, hogy gyakorolhasson.*
- Vegyen friss halat!
- Nálunk kapja a legkövérebb tyúkokat, igazi aranytojásokat tojnak!
- Ne hallgasson rá. itt vannak a kövérebb tyúkok.
- Milyen igaz is, de nehéz dönteni. * magyarázkodik mentségül a kalandorunk. Kezét védekezően tartja a mellkasa előtt, megállj parancsolva. Figyel zsebére is, hogy ne nyúljanak bele tolvajok.*
- Uram, jó magas, egy ilyen magas emberhez, egy ilyen kard illik. Nézze meg.
* Egy lenyűgöző díszes kardot láthatunk, markolatában ékkövekkel. Natroszt, elvarázsolja a kard csillogása. Erőt vesz magán és tovább megy a barakk felé, hogy gyakorolhasson.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-26 00:09:18
Üzenet elküldve: 2013-11-26 00:09:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza //
*Elpillant a sárgák szektora felé, keresve a női hanghoz tartozó személyt, ám nem találja meg. Bár tapsol,de nincs benne semmi lelkesedés. Jobban aggódik most a csapattársa miatt, így visszasiklik tekintete Dakh-ra, aki éppen becélozza a szalmababát. Bár így első ránézésre olyan, mint ha élne, ám ahogy a nyílvesszők belefúródnak, nem történik semmi. Bár nem mutatja, de megnyugszik, hogy nem történt senkinek sem baja. Meg is tapsolja a szerzetest, majd kifelé veszi az irányt. Persze Dakh mellé szegődik, de nem szól egyenlőre semmit, csak bámészkodik a kocsik között. Hátra is lép egyet, mikor a félig ember, félig ló harcias pillantást vet a kék szalagos társára.*
- Hát én sem lennék kedves, ha így kellene élnem.
*Válaszol szomorkásan Dakh-nak, viszont mikor megijed, keze elé kapja kezét s még ő érzi magát kellemetlenül a rémület miatt.*
- Tényleg ne haragudjon, váratlanul ért.
*Legszívesebben mindenkit elengedne, hogy szabadok lehessenek a rács mögötti lények, de tudja, hogy ezzel nagy galibát okozna. S ha mégsem? Vajon káosz lenne és rombolás? Vagy hálásan néznének vissza, miközben menekülnének? Ez csak akkor derülne ki, ha megtenné s egy esetben meg is fogja reszkírozni. Mégpedig a macskaembernél.*
-Kérlek légy türelemmel, még ma kihozlak innen. Ezt megígérem.
*Suttogja a szavakat, hogy csak a cicaember hallja, vagy akár még a kék szalagosok. Ahogy kifelé haladnak, hirtelen megváltozik a légkör, mintha hidegebb lenne s kellemetlen előérzete lenne.*
-Hmm...
*Körbe néz, de már csak annyit lát, hogy egy alak összeesik az orruk előtt s mindenki siet a segítségére. Ő is próbál átvergődni a tömegen, míg végül sikerül, így letérdel mellé.*
- Uram! Uram jól...
*Ekkor pillantja meg a sárga szempárt valamint a bajuszt a pofiján. A macskaember volt az, aki az előbb még a rács túloldalán várta a segítséget.*
-Ne aggódj, kiviszlek innen, csak szorítsd össze a köpenyt, én megpróbállak kivezetni innen.
*Dakh-kal együtt felsegíti a jószágot s határozottan bólint egyet.*
- Muszáj segítenem, megígértem. Mindenkinek jár a szabadság. Vigyük ki innen, hogy boldogan élhessen.
*Nagy kerek szemekkel pillog a férfire, tele reménnyel, hogy segíthet a macskaembernek elszökni. Körbenéz s ha vannak mások is körülöttük, úgy megnyugtatja őket.*
- Nincs semmi baj, csak egy kis ájulás történt. Fél a kígyóktól, és sokként érte a látvány, de már jól van.
*Megsimogatja a macskaember hátát, megnyugtatva őt, hogy ha minden jól megy, beteljesíti az ígéretét.*
*Elpillant a sárgák szektora felé, keresve a női hanghoz tartozó személyt, ám nem találja meg. Bár tapsol,de nincs benne semmi lelkesedés. Jobban aggódik most a csapattársa miatt, így visszasiklik tekintete Dakh-ra, aki éppen becélozza a szalmababát. Bár így első ránézésre olyan, mint ha élne, ám ahogy a nyílvesszők belefúródnak, nem történik semmi. Bár nem mutatja, de megnyugszik, hogy nem történt senkinek sem baja. Meg is tapsolja a szerzetest, majd kifelé veszi az irányt. Persze Dakh mellé szegődik, de nem szól egyenlőre semmit, csak bámészkodik a kocsik között. Hátra is lép egyet, mikor a félig ember, félig ló harcias pillantást vet a kék szalagos társára.*
- Hát én sem lennék kedves, ha így kellene élnem.
*Válaszol szomorkásan Dakh-nak, viszont mikor megijed, keze elé kapja kezét s még ő érzi magát kellemetlenül a rémület miatt.*
- Tényleg ne haragudjon, váratlanul ért.
*Legszívesebben mindenkit elengedne, hogy szabadok lehessenek a rács mögötti lények, de tudja, hogy ezzel nagy galibát okozna. S ha mégsem? Vajon káosz lenne és rombolás? Vagy hálásan néznének vissza, miközben menekülnének? Ez csak akkor derülne ki, ha megtenné s egy esetben meg is fogja reszkírozni. Mégpedig a macskaembernél.*
-Kérlek légy türelemmel, még ma kihozlak innen. Ezt megígérem.
*Suttogja a szavakat, hogy csak a cicaember hallja, vagy akár még a kék szalagosok. Ahogy kifelé haladnak, hirtelen megváltozik a légkör, mintha hidegebb lenne s kellemetlen előérzete lenne.*
-Hmm...
*Körbe néz, de már csak annyit lát, hogy egy alak összeesik az orruk előtt s mindenki siet a segítségére. Ő is próbál átvergődni a tömegen, míg végül sikerül, így letérdel mellé.*
- Uram! Uram jól...
*Ekkor pillantja meg a sárga szempárt valamint a bajuszt a pofiján. A macskaember volt az, aki az előbb még a rács túloldalán várta a segítséget.*
-Ne aggódj, kiviszlek innen, csak szorítsd össze a köpenyt, én megpróbállak kivezetni innen.
*Dakh-kal együtt felsegíti a jószágot s határozottan bólint egyet.*
- Muszáj segítenem, megígértem. Mindenkinek jár a szabadság. Vigyük ki innen, hogy boldogan élhessen.
*Nagy kerek szemekkel pillog a férfire, tele reménnyel, hogy segíthet a macskaembernek elszökni. Körbenéz s ha vannak mások is körülöttük, úgy megnyugtatja őket.*
- Nincs semmi baj, csak egy kis ájulás történt. Fél a kígyóktól, és sokként érte a látvány, de már jól van.
*Megsimogatja a macskaember hátát, megnyugtatva őt, hogy ha minden jól megy, beteljesíti az ígéretét.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-25 20:44:57
Üzenet elküldve: 2013-11-25 20:44:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - kék //
- Szerintem kevés érdemelné ki közülük a bezártságot.
*Jól tudja milyen szűk is tud lenni egy koporsó, örvendhet a sok fajzat, hogy nem annyira szoros a helyzetük.
Próbál a két megmarad társa védelmére kelni, ahogy a tömeg egyre csak káosszá válik, ám egy alakhoz mind megtérnek, kit a földről igyekeznek felsegíteni. S lekerül a csuklya, kiderül a kilét, mi igazán meglepő. Dakh arcára a vigyor sem ül oly simán ki, ám mégis elfoglalja jó, öreg helyét.*
- Nyugalom, biztonságban vagy.
*A félvér már segíti is, ha hagyja, még karját is átveti saját nyakán, hogy úgy támogassa. Megfordul a fejében, hogy a támogatás csak az első szembe jövő őrig tartana, kinek átadja, de lelkében mégis ott suttog a kis hang, mi bizonyosan mindenikben, hogy megmentsék ettől a sanyarú sorstól. Ő is megélt sok rosszat, nem kell még egy lélek, ki szenvedve éli meg napjait, attól rettegve, melyik lesz az utolsó, mikor már fel sem ébred többé. Próbálja a csuklyát is mélyen a másik arcába húzni, úgy támogatja a kijárat felé, remélhetőleg nem egyedül.*
A hozzászólás írója (Dakhnator Makrocciel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.25 20:45:07
- Szerintem kevés érdemelné ki közülük a bezártságot.
*Jól tudja milyen szűk is tud lenni egy koporsó, örvendhet a sok fajzat, hogy nem annyira szoros a helyzetük.
Próbál a két megmarad társa védelmére kelni, ahogy a tömeg egyre csak káosszá válik, ám egy alakhoz mind megtérnek, kit a földről igyekeznek felsegíteni. S lekerül a csuklya, kiderül a kilét, mi igazán meglepő. Dakh arcára a vigyor sem ül oly simán ki, ám mégis elfoglalja jó, öreg helyét.*
- Nyugalom, biztonságban vagy.
*A félvér már segíti is, ha hagyja, még karját is átveti saját nyakán, hogy úgy támogassa. Megfordul a fejében, hogy a támogatás csak az első szembe jövő őrig tartana, kinek átadja, de lelkében mégis ott suttog a kis hang, mi bizonyosan mindenikben, hogy megmentsék ettől a sanyarú sorstól. Ő is megélt sok rosszat, nem kell még egy lélek, ki szenvedve éli meg napjait, attól rettegve, melyik lesz az utolsó, mikor már fel sem ébred többé. Próbálja a csuklyát is mélyen a másik arcába húzni, úgy támogatja a kijárat felé, remélhetőleg nem egyedül.*
A hozzászólás írója (Dakhnator Makrocciel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.25 20:45:07
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-25 18:02:04
Üzenet elküldve: 2013-11-25 18:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza //
*Egy egyszerű sátorhoz kísérik az óriások a kis csapatot, de a látszat bizony csal. Amint belépnek , Juve ámulva tekint körbe a fényűző termen. Gyönyörű, fából készült könyvespolcok, rajtuk ékes, aranyszínű írásokkal díszelgő hatalmas könyvek, illetve magával szemben egy hatalmas íróasztal. Egy elf férfi egyenesedik fel az asztal túloldalán, hogy fogadja vendégeit. Bemutatkozik, majd helyet és italt kínál nekik. Juve nem tud olyat kérni, mit ne ajánlana fel előtte M.R.Y.*~Igazán gondoskodó. Bár ennyi szolgával nem lehet kihívás.~*Csendben elgondolkodik, míg leül az egyik középső székbe, majd élve az alkalommal, italt kér.*
-Lekötelez. Igen, én szeretnék egy kupica diópálinkát, ha lehet. Koccintanak velem?-*Fordul kérdésével társaihoz, de elsősorban a hófehér hajú és arcú úrhoz, annak jéghideg, halványkék szemébe nézve. Míg az italokkal megérkezik a gnóm, M.R.Y. egyik szolgája, addig ő beavatja vendégeit ittlétük okába. Kissé furcsállja Juve, hogy hozzájuk fordul segítségért.*~Annyi óriás áll rendelkezésére. Csak egy csettintés, s ők összegyűjtenék a szökevényeket. Miért kellünk akkor mi? Talán ez egy újabb mutatvány része lesz? Így von be minket a műsorba, hogy most már ne csak a nézőtérről tapsoljunk, hanem részévé váljunk a trükknek? S mindezért 500 arany? Belépőt se kellett fizetni, most meg ő jutalmaz még minket? Valami nagyon nem stimmel. De amíg nem tudom mi, addig fölösleges volna felhergelni magunk ellen. Hatalmas mágus lehet.~*Hosszú-hosszú, néma gondolkodása közben Juvet és a többieket is megállás nélkül figyeli M.R.Y., kíváncsian várva a válaszokra. Juve a társaira pillant, majd így szól.*
-Rendben van uram. Én szívesen segítek önnek. Ennyivel tartozunk szívélyes vendéglátásáért.-*Eszébe jut Aeil is.*~Remélem nem esett bántódása.~
-Megtudná mégis mondani, melyik teremtményeket kéne elfognunk? Ha sokan vannak, lehet elkelne az óriások segítsége is. Vagy legalább fegyvereket kaphatunk?-*Érdeklődik, s közben megérkezik a gnóm az italokkal Tölt mindenkinek, amit kért, koccintanak, majd Juve gyorsan legurítja a maga pálinkáját.*
-Igazán finom. Köszönjük szépen.-*Leteszi a tálcára a kupicát, közelebb hajol az asztal felett M.R.Y. úrhoz, majd megkérdi nem tiszteletlenül, de megváltozott, érdeklődő hangnemben, mint aki egy varázslót kér meg, hogy árulja el a trükkjét.*
-Hogyan kapta el a griffet?-
*Egy egyszerű sátorhoz kísérik az óriások a kis csapatot, de a látszat bizony csal. Amint belépnek , Juve ámulva tekint körbe a fényűző termen. Gyönyörű, fából készült könyvespolcok, rajtuk ékes, aranyszínű írásokkal díszelgő hatalmas könyvek, illetve magával szemben egy hatalmas íróasztal. Egy elf férfi egyenesedik fel az asztal túloldalán, hogy fogadja vendégeit. Bemutatkozik, majd helyet és italt kínál nekik. Juve nem tud olyat kérni, mit ne ajánlana fel előtte M.R.Y.*~Igazán gondoskodó. Bár ennyi szolgával nem lehet kihívás.~*Csendben elgondolkodik, míg leül az egyik középső székbe, majd élve az alkalommal, italt kér.*
-Lekötelez. Igen, én szeretnék egy kupica diópálinkát, ha lehet. Koccintanak velem?-*Fordul kérdésével társaihoz, de elsősorban a hófehér hajú és arcú úrhoz, annak jéghideg, halványkék szemébe nézve. Míg az italokkal megérkezik a gnóm, M.R.Y. egyik szolgája, addig ő beavatja vendégeit ittlétük okába. Kissé furcsállja Juve, hogy hozzájuk fordul segítségért.*~Annyi óriás áll rendelkezésére. Csak egy csettintés, s ők összegyűjtenék a szökevényeket. Miért kellünk akkor mi? Talán ez egy újabb mutatvány része lesz? Így von be minket a műsorba, hogy most már ne csak a nézőtérről tapsoljunk, hanem részévé váljunk a trükknek? S mindezért 500 arany? Belépőt se kellett fizetni, most meg ő jutalmaz még minket? Valami nagyon nem stimmel. De amíg nem tudom mi, addig fölösleges volna felhergelni magunk ellen. Hatalmas mágus lehet.~*Hosszú-hosszú, néma gondolkodása közben Juvet és a többieket is megállás nélkül figyeli M.R.Y., kíváncsian várva a válaszokra. Juve a társaira pillant, majd így szól.*
-Rendben van uram. Én szívesen segítek önnek. Ennyivel tartozunk szívélyes vendéglátásáért.-*Eszébe jut Aeil is.*~Remélem nem esett bántódása.~
-Megtudná mégis mondani, melyik teremtményeket kéne elfognunk? Ha sokan vannak, lehet elkelne az óriások segítsége is. Vagy legalább fegyvereket kaphatunk?-*Érdeklődik, s közben megérkezik a gnóm az italokkal Tölt mindenkinek, amit kért, koccintanak, majd Juve gyorsan legurítja a maga pálinkáját.*
-Igazán finom. Köszönjük szépen.-*Leteszi a tálcára a kupicát, közelebb hajol az asztal felett M.R.Y. úrhoz, majd megkérdi nem tiszteletlenül, de megváltozott, érdeklődő hangnemben, mint aki egy varázslót kér meg, hogy árulja el a trükkjét.*
-Hogyan kapta el a griffet?-
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-25 16:59:19
Üzenet elküldve: 2013-11-25 16:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - sárga //
- Csodálatos..
*Suttogja maga elé a csuklyás alak, kinek szavai vastag ködfelhőben öltenek formát. A hegytetőn állva magányosan, letekintve a hófödte vidékre, sosem akarja elhagyni e helyet, e barlangot, hiszen az utóbbi időben olyannyira megszerette, hogy szívesen leélné ezen a helyen az életét. Tény, hogy hosszú mérföldekre egy árva lélek sem közelíti meg ideiglenes "otthonát", hiszen a barlang, melyre rálelt, mélyen a hegygerincek közt bújik meg, amit hatalmas, égbe nyúló fák öveznek körbe. Ha nem érezne se éhséget, se szomjúságot, se olyan külső hatásokat, melyek nagyon befolyásolják testét, akkor maradna.. Ám a tél közeleg, a tavak befagynak, az állatok eltűnnek, s Mortarnak sajnos mennie kell. Nagy sóhajjal pillant le a távolban megbújó úti célja felé, Lihanech városára, hiszen nagy valószínűséggel az elkövetkezendő heteket ott fogja tölteni valami lepukkant fogadó egy szakadt szobájában.
El is indul végül, s egy hat órás közepes tempóban megtett gyaloglás után el is éri a várost, pontosan sötétedésre, épp úgy, ahogy azt számolta. Az elmúlt hetekben volt ideje a Nap és a csillagok állásából tökéletesen kiszámolni, mikor hunynak ki a fények, s hogy mikor pillanthat le Lihanech búsan pislákoló lámpásaira, melyek most is komoran pislognak felé, mikor átlépi a város kapuját. Szerencsére a főtéren nem kell sokat keresgélnie, hiszen egy kis útmutatásnak köszönhetően rögtön elirányítják a legközelebbi fogadóhoz, melynek ajtaját sietve nyitja le. Odabent leveszi sötét csuklyáját, leporolja kicsit magáról a havat, majd az egyik közelre eső asztalhoz letelepedik. Régen evett már kiadósat, így azonnal odarendeli magához a fogadóst, s egy nagy tál forró ételt rögtön kér, melyet egy nagy pohár gőzölgő teával s egy guszta süteménnyel meg is fűszerez. Az édeset mondjuk nem igazán szereti, ám mivel hosszú hetek óta nem volt szerencséje érezni eme ízt, így muszáj rendelnie valami finomságot is.
A vacsorája hamar megérkezik, melyet szép lassan, egy fél óra leforgása alatt elfogyaszt, s az ízletes, bár kissé furcsa ízű süteményt pedig a teával elcsipegeti. Minden szép és jó, tele a hasa, s már azt fontolgatja magában, hogy kiveszi azt a szobát, melyet tervezett, ám terveit keresztül húzza valami. Hasa nagyon elkezd csikarni az első percben, melynek nem is tulajdonít nagy jelentőséget, hiszen sokat evett egyszerre.. Hamarosan viszont már émelyegni, szédülni kezd, szívdobogása egyre hevesebbé válik, míg végül már csak arra lesz figyelmes, ahogy homályos tekintettel dől lefelé a székről. Ennyi, s nem több..
Nem tudni, mikor, nem tudni hol, de végül felébred. Először nagyon ködösen lát, s mikor felül, akkor is oldalra borul, hiszen még forog vele a világ. Mikor megdörzsöli szemeit, akkor se igazán tudatosul benne, hogy most pontosan mi is történik körülötte. Vagy három percig csak mered maga elé, kifelé a rácsokon, mikor végre agya is kezdi felfogni a helyzetet, bár először nem éppen azt, melyet kellene.*
- Börtön?
*Suttogja nagyon mély hangján, s úgy veszi észre, mintha szájából halovány füst törne elő, bár ezt betudja annak, hogy hideg van. Ekkor hirtelen a rácsok felé kap, ám feje valamiben megütközik, s ekkor történik meg csak igazán az, hogy tudatosulnak benne a dolgok. Rögtön felkiált, amint megpillantja pikkelyekkel borított karját, s hosszú, hegyes karmait.*
- Mi a fene?! *próbál ésszerű magyarázatot keresni magában, míg végül arra jut, hogy biztosan hallucinál* Már azt hittem, hogy igazi..
*Próbálja biztatni magát, enyhe sokkos állapotban ez nem is meglepő, ám ekkor hirtelen valaki megérinti a kezét. Nagyot is ugrik a rács felé, persze feje ismét megakad valamiben, ezért ösztönösen is odanyúl: feketén izzó szemei elkerekednek, mikor kitapogatja a fején pihengető hegyes szarvakat.*
- Meghaltam?
*Suttogja maga elé a kígyószerű lényeket látva, s lassan arra is rájön, hogy bizony nem képzelődik, ez nagyon is a korcs valóság. Ekkor vesz egy nagy levegőt, s áttanulmányozza magát: az egész testét vöröses pikkelyek borítják, a karján levőket meg is próbálja feszegetni, ám felszisszen, mikor az fájdalmasan kezd ropogni. Íriszei teljes egészében feketék - bár ezt egyelőre nem látja -, és sötét haja ugyanolyan hosszan nyúlik le vállain. Fekete hajszálai közül hegyes szarvak kandikálnak ki, melyeknek jelenléte kissé fájdalmas, s a fejét is húzzák előre, viszont meglehet szokni. Nagy sóhajok közepette végül a többi lényre pillant, akik vele egy ketrecben vannak, majd megszólal, bár nem tudja, hogy ezzel egyáltalán ér-e valamit.*
- Mi ez a hely?
*Pillant végül körbe. Szemei először a sellőkön adnak meg, s lélegzete is egy kicsit eláll, bár mire számítson, elvégre őt is vöröses pikkelyek borítják! Aztán tekintete tovább vándorol egy újabb ketrecre, ahol két bikaszerű lény van, mintha valami ősi meséből pattantak volna ki. Mortar oda is húzódik a hozzájuk közelebb eső részéhez a ketrecnek, majd kezét lassan emeli intésre, melyet a bikaszerű hölgy felé intéz. Ekkor viszont ismét meglepődik, hiszen egy apró koppanást hall maga mögött, mikor is észreveszi, hogy egy hosszabb farok is nőtt neki, mely szintén pikkelyekkel van borítva.*
- Ez valami beteg vicc? *szól oda mély hangján a hölgynek, mikor ismét enyhe füst árad ki száján*
- Csodálatos..
*Suttogja maga elé a csuklyás alak, kinek szavai vastag ködfelhőben öltenek formát. A hegytetőn állva magányosan, letekintve a hófödte vidékre, sosem akarja elhagyni e helyet, e barlangot, hiszen az utóbbi időben olyannyira megszerette, hogy szívesen leélné ezen a helyen az életét. Tény, hogy hosszú mérföldekre egy árva lélek sem közelíti meg ideiglenes "otthonát", hiszen a barlang, melyre rálelt, mélyen a hegygerincek közt bújik meg, amit hatalmas, égbe nyúló fák öveznek körbe. Ha nem érezne se éhséget, se szomjúságot, se olyan külső hatásokat, melyek nagyon befolyásolják testét, akkor maradna.. Ám a tél közeleg, a tavak befagynak, az állatok eltűnnek, s Mortarnak sajnos mennie kell. Nagy sóhajjal pillant le a távolban megbújó úti célja felé, Lihanech városára, hiszen nagy valószínűséggel az elkövetkezendő heteket ott fogja tölteni valami lepukkant fogadó egy szakadt szobájában.
El is indul végül, s egy hat órás közepes tempóban megtett gyaloglás után el is éri a várost, pontosan sötétedésre, épp úgy, ahogy azt számolta. Az elmúlt hetekben volt ideje a Nap és a csillagok állásából tökéletesen kiszámolni, mikor hunynak ki a fények, s hogy mikor pillanthat le Lihanech búsan pislákoló lámpásaira, melyek most is komoran pislognak felé, mikor átlépi a város kapuját. Szerencsére a főtéren nem kell sokat keresgélnie, hiszen egy kis útmutatásnak köszönhetően rögtön elirányítják a legközelebbi fogadóhoz, melynek ajtaját sietve nyitja le. Odabent leveszi sötét csuklyáját, leporolja kicsit magáról a havat, majd az egyik közelre eső asztalhoz letelepedik. Régen evett már kiadósat, így azonnal odarendeli magához a fogadóst, s egy nagy tál forró ételt rögtön kér, melyet egy nagy pohár gőzölgő teával s egy guszta süteménnyel meg is fűszerez. Az édeset mondjuk nem igazán szereti, ám mivel hosszú hetek óta nem volt szerencséje érezni eme ízt, így muszáj rendelnie valami finomságot is.
A vacsorája hamar megérkezik, melyet szép lassan, egy fél óra leforgása alatt elfogyaszt, s az ízletes, bár kissé furcsa ízű süteményt pedig a teával elcsipegeti. Minden szép és jó, tele a hasa, s már azt fontolgatja magában, hogy kiveszi azt a szobát, melyet tervezett, ám terveit keresztül húzza valami. Hasa nagyon elkezd csikarni az első percben, melynek nem is tulajdonít nagy jelentőséget, hiszen sokat evett egyszerre.. Hamarosan viszont már émelyegni, szédülni kezd, szívdobogása egyre hevesebbé válik, míg végül már csak arra lesz figyelmes, ahogy homályos tekintettel dől lefelé a székről. Ennyi, s nem több..
Nem tudni, mikor, nem tudni hol, de végül felébred. Először nagyon ködösen lát, s mikor felül, akkor is oldalra borul, hiszen még forog vele a világ. Mikor megdörzsöli szemeit, akkor se igazán tudatosul benne, hogy most pontosan mi is történik körülötte. Vagy három percig csak mered maga elé, kifelé a rácsokon, mikor végre agya is kezdi felfogni a helyzetet, bár először nem éppen azt, melyet kellene.*
- Börtön?
*Suttogja nagyon mély hangján, s úgy veszi észre, mintha szájából halovány füst törne elő, bár ezt betudja annak, hogy hideg van. Ekkor hirtelen a rácsok felé kap, ám feje valamiben megütközik, s ekkor történik meg csak igazán az, hogy tudatosulnak benne a dolgok. Rögtön felkiált, amint megpillantja pikkelyekkel borított karját, s hosszú, hegyes karmait.*
- Mi a fene?! *próbál ésszerű magyarázatot keresni magában, míg végül arra jut, hogy biztosan hallucinál* Már azt hittem, hogy igazi..
*Próbálja biztatni magát, enyhe sokkos állapotban ez nem is meglepő, ám ekkor hirtelen valaki megérinti a kezét. Nagyot is ugrik a rács felé, persze feje ismét megakad valamiben, ezért ösztönösen is odanyúl: feketén izzó szemei elkerekednek, mikor kitapogatja a fején pihengető hegyes szarvakat.*
- Meghaltam?
*Suttogja maga elé a kígyószerű lényeket látva, s lassan arra is rájön, hogy bizony nem képzelődik, ez nagyon is a korcs valóság. Ekkor vesz egy nagy levegőt, s áttanulmányozza magát: az egész testét vöröses pikkelyek borítják, a karján levőket meg is próbálja feszegetni, ám felszisszen, mikor az fájdalmasan kezd ropogni. Íriszei teljes egészében feketék - bár ezt egyelőre nem látja -, és sötét haja ugyanolyan hosszan nyúlik le vállain. Fekete hajszálai közül hegyes szarvak kandikálnak ki, melyeknek jelenléte kissé fájdalmas, s a fejét is húzzák előre, viszont meglehet szokni. Nagy sóhajok közepette végül a többi lényre pillant, akik vele egy ketrecben vannak, majd megszólal, bár nem tudja, hogy ezzel egyáltalán ér-e valamit.*
- Mi ez a hely?
*Pillant végül körbe. Szemei először a sellőkön adnak meg, s lélegzete is egy kicsit eláll, bár mire számítson, elvégre őt is vöröses pikkelyek borítják! Aztán tekintete tovább vándorol egy újabb ketrecre, ahol két bikaszerű lény van, mintha valami ősi meséből pattantak volna ki. Mortar oda is húzódik a hozzájuk közelebb eső részéhez a ketrecnek, majd kezét lassan emeli intésre, melyet a bikaszerű hölgy felé intéz. Ekkor viszont ismét meglepődik, hiszen egy apró koppanást hall maga mögött, mikor is észreveszi, hogy egy hosszabb farok is nőtt neki, mely szintén pikkelyekkel van borítva.*
- Ez valami beteg vicc? *szól oda mély hangján a hölgynek, mikor ismét enyhe füst árad ki száján*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-25 15:16:35
Üzenet elküldve: 2013-11-25 15:16:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - sárga //
*Nem sokkal az előtt, hogy Winnéket támadás érné, Lénerdet gnómok egy kisebb csapata szintén kikíséri a cirkusz területéről, számára itt véget ért a látványosság.
Hiába a féltő mozdulat, mire érkezik, már túl késő, Syrinx ugyanúgy megkapja a sérülést, akárcsak a férfi. A nőalak, amelyik rátok támadt, nyomtalanul vész el, mintha sosem lett volna, csakis a mindkettőtökön lassanként növekvő vérfolt emlékeztet rá, hogy pár pillanattal korábban még volt itt rajtatok kívül valaki.
Tőletek nem messze emberek mászkálnak, élénken beszélgetve, tárgyalva, hogy kinek hogy tetszett az előadás és a felsorakoztatott lények halmaza. Van, aki csalásnak nevezi a látványosságokat, mondván, képtelenség ennyit találni, de társa máris a szemére veti, hogy gondoljon bele, nyilván nem kevés munka volt mindezen lényeket összefogdosni, hogy utána így tudják őket mutogatni. De vajon miért nem kértek a belépésért pénzt? na erre már egyikük se tud választ találni, hümmögve szedik tovább a lábukat, láthatóan fel sem figyelve Winn ordítására. Ha a látogatók nem is, a gnómok annál szemfülesebbek, mire a meglepő módon beszédképes Syrinx és kardjával hadonászó lovag elindulnak, máris 5-6 kis lény veszi őket körbe, dühös arckifejezéssel.*
-Szóljatok az óriásoknak, hogy fogják be ezt a kettőt is, a gazda pedig küldjön még a szerből, valami hiba történhetett.
*Kiáltja el magát az egyik gnóm, aki valamivel magasabb, mint a társai, feltehetően valamiféle vezéri rangot nyerve ezáltal fajtársai fölött. Ketten máris szaladnak, a többiek pedig eddig hegyes botokat szerezve böknek néha-néha fura párosotok felé, ha megpróbálnátok menekülni. Négy gnóm, minden oldalról egy-egy, elég nagy kört alkotva, hogy ne legyenek kard- illetve patatávolságon belül, de elég szorosan állva, hogy ne lehessen csak úgy kitörni köztük.
Ha meg is próbálkoztok, netán sikerrel is jártok, messzire így sem juthattok, hiszen minden oldalról óriások érkeznek, könnyedén fogva be és szakítva el titeket egymástól, bárhogy tiltakoztok is. Syrinx esetében óvatosan járnak el, bár nem kell hegyes szarvaktól tartaniuk, azért a paták láthatóan őket is összehangoltabb támadásra ösztökéli. Elsőként a halfarokkal megáldott férfit ragadják el tőle, utána pedig legalább hárman is rávetik magukat, főként azért, hogy két karját megragadva elvezessék, komolyabb erőszakot csak akkor alkalmaznak, ha a nő nem hagy nekik más választást. Winnel könnyebb dolguk van, csak a kardot kell elrántani tőle, utána pedig már az egyik óriás dobja is a vállára és viszi a ketrecek felé, hogy míg a kisasszony a bikaember mellett kap helyet, őt a sellőlány mellé helyezze. A ketrecek némelyikéből halk pusmogás hallatszik, kíváncsi tekintetek tapadnak a két jövevényre, egyfajta általános szánakozás érződik szinte minden felől. A hableány félénken töri meg a távolságot, kézfejét együttérzőn helyezve Winn vállára, a bikaember pedig karját nyújtja Syrinx felé.*
-Ha nagyon szokatlan, akkor kapaszkodj belém.
*Az óriások eltűnnek, láthatóan akad még dolguk, és éppenséggel gnómokat sem látni semerre.
Pár percig tart ez a viszonylagos nyugalom, van időtök barátkozni újfajta testetekkel, esetleg szóba elegyedni a szomszédos ketrecek lakóival, amíg újabb óriás nem tűnik fel, kezében különös alakot cipelve, akit a kígyóemberek szekerébe hajít be. A lények előbb egymásra néznek, majd óvatosan megközelítik új lakótársukat. Ránézésre fiatal férfi lehet, testét narancsosvörös pikkelyek borítják, egészen fel a nyakán, még arcát is pár helyen. Feje tetejéből két szarv csavarodik az ég irányába, kéz- és lábfejei inkább hasonítanak valami hüllő végtagjaira, mint emberére, holott fogni és járni tökéletesen képes lenne velük, ha ébren lenne. Háta mögött, gerince aljából kiindulva izmos, pikkelyes farok látszik, nagyjából egy méteres, ahol a testhez csatlakozik, még egészen vastag, a vége felé pedig fokozatosan vékonyodik, tovább erősítve az összhatást, ami szinte már egy sárkányt idéz. A nőstény kígyóember óvatosan érinti meg az újonc csuklóját, tudni akarja, halott-e vagy csak ájult.*
-Még van benne élet.
*Láthatóan ez a fajta lény még a cirkusz berkein belül is újdonságnak számít.*
// Rémségek cirkusza - piros //
-Sajnos nem, Uram, de vendéglátójuk hamarosan válaszol minden kérdésükre, erről biztosíthatom.
*Felel Grubek szavaira a gnóm sötét arccal, miközben tovább vezeti a kis csapatot. Az óriások úgy mozognak, mintha csak előre begyakorolt koreográfia szerint lépnének, sehol nem hagyva rést a meneküléshez, pontosan elvégezve a feladatukat. A parancs, hogy ezt a négy lényt kísérjék munkaadójuk színe elé, ehhez tartják is magukat, esélyt sem adva esetleges szökésre. A cirkuszi személyzet körében így is épp elég pletyka kering M.R. Y. szigoráról, egyikük sem szeretné maga ellen fordítani.
Az irodáról, ahova bevezetnek titeket, szinte meg sem lehet mondani, hogy mindössze egy sátor, úgy van berendezve, mint a legelőkelőbb kúriák büszkeségre számot tartó terme, ahol a vendégeket fogadják. A keményre döngölt földön puha szőnyeg pihen, szinte hívogatva, hogy lépjetek rá, még lábbelin keresztül is érezni, hogy mennyire puha és lábat cirógató. A ponyvafalak mentén könyvespolcok sorakoznak, előkelő bőrkötésű darabok arany címzéssel. Az ajtóval szemben széles, tömör fa íróasztal áll, előtte négy karosszék, mögötte pedig felemelkedik ültéből titokzatos vendéglátótok.*
-Hölgyem, Uraim, üdvözlöm Önöket, köszönöm, hogy megtisztelnek. Mint bizonyára rájöttek már, én vagyok az Önök házigazdája, M.R. Y. Kérem, foglaljanak helyet. Egy italt esetleg?
*Finom bőrkesztyűbe bújtatott, pecsétgyűrűs kezével a karosszékek felé int. Kérjetek bármit is, máris egy gnóm ugrik, hogy azonnal hozza, itt tényleg nem létezik lehetetlen kívánság, még a legkülönlegesebb italból is azonnal a szomjazó elé kerül egy kristálypohár, benne az áhított folyadékkal. A beálló, rövidke szünetben arra is van lehetőségetek, hogy alaposabban megszemléljétek, ki is a titokzatos illető, aki olyan nagylelkűen bánt a meghívókkal. Fiatal, talán 30 évesnek tűnő elf férfi, hófehér haja hegyes füle mögé tűrve lóg le a bordó bársonyköpennyel takart vállakig, fehér bőre kiemeli nemesi vonásait, megnyerő arcából jegeskék tekintet villan mindenkire, fürkészőbben, mint azt bárki is szívesen elismerné.*
-Ha nem bánják, máris a tárgyra térnék. A segítségüket kérném. Bizonyára észrevették, hogy kissé megborult a cirkuszom nyugalma, pár állat ugyanis elszabadult minden óvintézkedés ellenére. Minden egyes kiállított darab az én tulajdonom, én pedig nem kedvelem, ha veszteség ér, ezért kérettem ide Önöket. Találják meg, ami elveszett, és fejenként 500 csengő arany üti a markukat. Gyanítom, hogy a cirkusz területét még egyik sem hagyta el, az Önök dolga csak annyi, hogy megkeressék és visszahozzák nekem a szökevényeket, illetve hogy megakadályozzák, hogy újabbak szökjenek el. Nos?
*Mire végez a szavaival, már ő is újra ül, könyökeivel az asztalra támaszkodik, ujjait pedig összefonja arca előtt, ahogy tekintete végigjár mindannyiótok arcán. 500 arany nem kis pénz, mégis kinek ne jönne jól egy látszólag egyszerű munkáért ennyi csillogó aranytallér?
// Rémségek cirkusza - kék //
*A segítőkészség lángja magasra csap bennetek, ahogy közelebb léptek a titokzatos köpenyeshez, hogy segítségére legyetek. Ahogy felkapja a fejét, csuklyája kicsit hátrébb csusszan, épp csak annyira, hogy előttetek felfedje a segítségre szoruló kilétét. Két sárga szem néz rátok, telve félelemmel és riadalommal, a pofa két oldalán finom bajuszszálak remegnek, a tejeskávé színű bundával borított arcon rettegés honol, puha cicafülek lapulnak a legrosszabbat sejtve a fejtetőhöz, miközben mancsa, amelyikkel másik felkarját markolja, erősebben szorul saját testére, ujjai között valami nedves pirosság csillan.*
-Kérlek, ne vigyetek vissza! Megteszek bármit, csak ne szóljatok az őröknek, így is engem keresnek mindenhol.
*Bizony, a korábban látott macskaember kuporog előttetek, remegve, hogy attól, hogy előttetek lelepleződött, vajon milyen sors vár rá. Inkább tűnik elveszett kiscicának, aki retteg a világtól, mint vérszomjas fenevadnak, akit joggal zártak ketrecbe, hogy vásári látványosságot csináljanak belőle. Tekintete rémülten ugrál köztetek, itt a lehetőség, hogy jót tegyetek vele, segítsétek a szabadulását. Ugyanakkor lehet, hogy szép pénz ütné a markotokat, ha figyelmen kívül hagyva a rimánkodását inkább mégis szóltok az őröknek. A cirkusz igazgatója eddig is nagyvonalúságáról adott bizonyságot az ingyenes meghívókkal, joggal lehet rá számítani, hogy nem maradna hálátlan, ha segítenétek üzletének fényét fenntartani.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.25 16:01:05
*Nem sokkal az előtt, hogy Winnéket támadás érné, Lénerdet gnómok egy kisebb csapata szintén kikíséri a cirkusz területéről, számára itt véget ért a látványosság.
Hiába a féltő mozdulat, mire érkezik, már túl késő, Syrinx ugyanúgy megkapja a sérülést, akárcsak a férfi. A nőalak, amelyik rátok támadt, nyomtalanul vész el, mintha sosem lett volna, csakis a mindkettőtökön lassanként növekvő vérfolt emlékeztet rá, hogy pár pillanattal korábban még volt itt rajtatok kívül valaki.
Tőletek nem messze emberek mászkálnak, élénken beszélgetve, tárgyalva, hogy kinek hogy tetszett az előadás és a felsorakoztatott lények halmaza. Van, aki csalásnak nevezi a látványosságokat, mondván, képtelenség ennyit találni, de társa máris a szemére veti, hogy gondoljon bele, nyilván nem kevés munka volt mindezen lényeket összefogdosni, hogy utána így tudják őket mutogatni. De vajon miért nem kértek a belépésért pénzt? na erre már egyikük se tud választ találni, hümmögve szedik tovább a lábukat, láthatóan fel sem figyelve Winn ordítására. Ha a látogatók nem is, a gnómok annál szemfülesebbek, mire a meglepő módon beszédképes Syrinx és kardjával hadonászó lovag elindulnak, máris 5-6 kis lény veszi őket körbe, dühös arckifejezéssel.*
-Szóljatok az óriásoknak, hogy fogják be ezt a kettőt is, a gazda pedig küldjön még a szerből, valami hiba történhetett.
*Kiáltja el magát az egyik gnóm, aki valamivel magasabb, mint a társai, feltehetően valamiféle vezéri rangot nyerve ezáltal fajtársai fölött. Ketten máris szaladnak, a többiek pedig eddig hegyes botokat szerezve böknek néha-néha fura párosotok felé, ha megpróbálnátok menekülni. Négy gnóm, minden oldalról egy-egy, elég nagy kört alkotva, hogy ne legyenek kard- illetve patatávolságon belül, de elég szorosan állva, hogy ne lehessen csak úgy kitörni köztük.
Ha meg is próbálkoztok, netán sikerrel is jártok, messzire így sem juthattok, hiszen minden oldalról óriások érkeznek, könnyedén fogva be és szakítva el titeket egymástól, bárhogy tiltakoztok is. Syrinx esetében óvatosan járnak el, bár nem kell hegyes szarvaktól tartaniuk, azért a paták láthatóan őket is összehangoltabb támadásra ösztökéli. Elsőként a halfarokkal megáldott férfit ragadják el tőle, utána pedig legalább hárman is rávetik magukat, főként azért, hogy két karját megragadva elvezessék, komolyabb erőszakot csak akkor alkalmaznak, ha a nő nem hagy nekik más választást. Winnel könnyebb dolguk van, csak a kardot kell elrántani tőle, utána pedig már az egyik óriás dobja is a vállára és viszi a ketrecek felé, hogy míg a kisasszony a bikaember mellett kap helyet, őt a sellőlány mellé helyezze. A ketrecek némelyikéből halk pusmogás hallatszik, kíváncsi tekintetek tapadnak a két jövevényre, egyfajta általános szánakozás érződik szinte minden felől. A hableány félénken töri meg a távolságot, kézfejét együttérzőn helyezve Winn vállára, a bikaember pedig karját nyújtja Syrinx felé.*
-Ha nagyon szokatlan, akkor kapaszkodj belém.
*Az óriások eltűnnek, láthatóan akad még dolguk, és éppenséggel gnómokat sem látni semerre.
Pár percig tart ez a viszonylagos nyugalom, van időtök barátkozni újfajta testetekkel, esetleg szóba elegyedni a szomszédos ketrecek lakóival, amíg újabb óriás nem tűnik fel, kezében különös alakot cipelve, akit a kígyóemberek szekerébe hajít be. A lények előbb egymásra néznek, majd óvatosan megközelítik új lakótársukat. Ránézésre fiatal férfi lehet, testét narancsosvörös pikkelyek borítják, egészen fel a nyakán, még arcát is pár helyen. Feje tetejéből két szarv csavarodik az ég irányába, kéz- és lábfejei inkább hasonítanak valami hüllő végtagjaira, mint emberére, holott fogni és járni tökéletesen képes lenne velük, ha ébren lenne. Háta mögött, gerince aljából kiindulva izmos, pikkelyes farok látszik, nagyjából egy méteres, ahol a testhez csatlakozik, még egészen vastag, a vége felé pedig fokozatosan vékonyodik, tovább erősítve az összhatást, ami szinte már egy sárkányt idéz. A nőstény kígyóember óvatosan érinti meg az újonc csuklóját, tudni akarja, halott-e vagy csak ájult.*
-Még van benne élet.
*Láthatóan ez a fajta lény még a cirkusz berkein belül is újdonságnak számít.*
// Rémségek cirkusza - piros //
-Sajnos nem, Uram, de vendéglátójuk hamarosan válaszol minden kérdésükre, erről biztosíthatom.
*Felel Grubek szavaira a gnóm sötét arccal, miközben tovább vezeti a kis csapatot. Az óriások úgy mozognak, mintha csak előre begyakorolt koreográfia szerint lépnének, sehol nem hagyva rést a meneküléshez, pontosan elvégezve a feladatukat. A parancs, hogy ezt a négy lényt kísérjék munkaadójuk színe elé, ehhez tartják is magukat, esélyt sem adva esetleges szökésre. A cirkuszi személyzet körében így is épp elég pletyka kering M.R. Y. szigoráról, egyikük sem szeretné maga ellen fordítani.
Az irodáról, ahova bevezetnek titeket, szinte meg sem lehet mondani, hogy mindössze egy sátor, úgy van berendezve, mint a legelőkelőbb kúriák büszkeségre számot tartó terme, ahol a vendégeket fogadják. A keményre döngölt földön puha szőnyeg pihen, szinte hívogatva, hogy lépjetek rá, még lábbelin keresztül is érezni, hogy mennyire puha és lábat cirógató. A ponyvafalak mentén könyvespolcok sorakoznak, előkelő bőrkötésű darabok arany címzéssel. Az ajtóval szemben széles, tömör fa íróasztal áll, előtte négy karosszék, mögötte pedig felemelkedik ültéből titokzatos vendéglátótok.*
-Hölgyem, Uraim, üdvözlöm Önöket, köszönöm, hogy megtisztelnek. Mint bizonyára rájöttek már, én vagyok az Önök házigazdája, M.R. Y. Kérem, foglaljanak helyet. Egy italt esetleg?
*Finom bőrkesztyűbe bújtatott, pecsétgyűrűs kezével a karosszékek felé int. Kérjetek bármit is, máris egy gnóm ugrik, hogy azonnal hozza, itt tényleg nem létezik lehetetlen kívánság, még a legkülönlegesebb italból is azonnal a szomjazó elé kerül egy kristálypohár, benne az áhított folyadékkal. A beálló, rövidke szünetben arra is van lehetőségetek, hogy alaposabban megszemléljétek, ki is a titokzatos illető, aki olyan nagylelkűen bánt a meghívókkal. Fiatal, talán 30 évesnek tűnő elf férfi, hófehér haja hegyes füle mögé tűrve lóg le a bordó bársonyköpennyel takart vállakig, fehér bőre kiemeli nemesi vonásait, megnyerő arcából jegeskék tekintet villan mindenkire, fürkészőbben, mint azt bárki is szívesen elismerné.*
-Ha nem bánják, máris a tárgyra térnék. A segítségüket kérném. Bizonyára észrevették, hogy kissé megborult a cirkuszom nyugalma, pár állat ugyanis elszabadult minden óvintézkedés ellenére. Minden egyes kiállított darab az én tulajdonom, én pedig nem kedvelem, ha veszteség ér, ezért kérettem ide Önöket. Találják meg, ami elveszett, és fejenként 500 csengő arany üti a markukat. Gyanítom, hogy a cirkusz területét még egyik sem hagyta el, az Önök dolga csak annyi, hogy megkeressék és visszahozzák nekem a szökevényeket, illetve hogy megakadályozzák, hogy újabbak szökjenek el. Nos?
*Mire végez a szavaival, már ő is újra ül, könyökeivel az asztalra támaszkodik, ujjait pedig összefonja arca előtt, ahogy tekintete végigjár mindannyiótok arcán. 500 arany nem kis pénz, mégis kinek ne jönne jól egy látszólag egyszerű munkáért ennyi csillogó aranytallér?
// Rémségek cirkusza - kék //
*A segítőkészség lángja magasra csap bennetek, ahogy közelebb léptek a titokzatos köpenyeshez, hogy segítségére legyetek. Ahogy felkapja a fejét, csuklyája kicsit hátrébb csusszan, épp csak annyira, hogy előttetek felfedje a segítségre szoruló kilétét. Két sárga szem néz rátok, telve félelemmel és riadalommal, a pofa két oldalán finom bajuszszálak remegnek, a tejeskávé színű bundával borított arcon rettegés honol, puha cicafülek lapulnak a legrosszabbat sejtve a fejtetőhöz, miközben mancsa, amelyikkel másik felkarját markolja, erősebben szorul saját testére, ujjai között valami nedves pirosság csillan.*
-Kérlek, ne vigyetek vissza! Megteszek bármit, csak ne szóljatok az őröknek, így is engem keresnek mindenhol.
*Bizony, a korábban látott macskaember kuporog előttetek, remegve, hogy attól, hogy előttetek lelepleződött, vajon milyen sors vár rá. Inkább tűnik elveszett kiscicának, aki retteg a világtól, mint vérszomjas fenevadnak, akit joggal zártak ketrecbe, hogy vásári látványosságot csináljanak belőle. Tekintete rémülten ugrál köztetek, itt a lehetőség, hogy jót tegyetek vele, segítsétek a szabadulását. Ugyanakkor lehet, hogy szép pénz ütné a markotokat, ha figyelmen kívül hagyva a rimánkodását inkább mégis szóltok az őröknek. A cirkusz igazgatója eddig is nagyvonalúságáról adott bizonyságot az ingyenes meghívókkal, joggal lehet rá számítani, hogy nem maradna hálátlan, ha segítenétek üzletének fényét fenntartani.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.25 16:01:05
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-24 16:56:04
Üzenet elküldve: 2013-11-24 16:56:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - sárga //
*Nem szívesen elegyedne a szóba a felé érkező, keserű megjegyzésekkel dobálózó lényekkel. Ilyen elnyomottságon szép szóval nem tud segíteni, különben sem ismeri sem múltjukat, sem jelenüket.
Még az is lehet, hogy valóban emberek ülnek a rácsok túloldalán. A gondolat minduntalan visszatér elméjébe, és nem hagyja nyugodni. Hisz apja igen nagy mágus volt, és még ő sem tudott semmit ezen lények hollétéről, erre itt tömegével talál különlegesnél különlegesebb csodákat.
Ismét a gnómok. Pedig oly szívesen tartózkodott volna még a ketrecek labirintusában, hogy esetleg, bátorságát összeszedve mégis csak szót váltson egyik-másik teremtménnyel, ám nem így történik.
Meglepetten pislog a velük szemben álló, átváltozott nőre. Hártyás szárnyak, karmok, démoni vonások. A zabolázatlan gyűlölet, mely szeméből süt, a felsőbbség, mellyel rájuk tekint. A céltalan bosszúvágy szikrája.
Nem félelem, hanem hideg szánalomérzet terjeszkedik szét mellkasában, ahogy a bosszútól nyálat frecsegő némberre tekint. Tekintetét vele együtt emeli, ahogy az a levegőbe hág pár szárnycsapással, és szinte megbabonázott nyugalommal áll, arca rezzenéstelen márványszoboré.
Érzi a lökést testén, mellyel Winn megpróbálja kilökni a felé csapó karmok útjából, meg is indul oldalra, de már túl késő. Az borotva karmok húsába marnak, ajkáról éles sikoly kél útjára, ahogy a lovag karját elengedve sebéhez kap. A világ elhomályosul tekintete előtt, szeméből könnyek csurognak alá, ahogy gyomra bukfencet vet, de a röpke sikoly maradványát megpróbálja elnyelni, megpróbálja leküzdeni.
Feje felett penge suhan el, a lovag küzd, hisz számára ez volt az élet. Érzi a hátának feszülő férfit, aki megpróbálja tartani kettejük baljós módon nevetséges helyzetét, hisz ő nem harcos, csupán hátráltatja a másikat. A legtöbb, amit tehet, hogy nem kél ajkáról panaszszó, és nem adja át magát a gyenge önsajnáltatás művészetének.*
- Jól - *hazudja, bár a szavak nehezen szöknek szájából a hányinger és a fájdalom alkotta elegy alkotta émelyítő tudatködön át.
Ám a fájdalom nem tompul, sőt egyre erősödik, és így a hazugság is értelmét veszíti. Érzi, hogy valami olyan szabadult el, melyre nem tud hatással lenni, és az égetés lassan véréből csontjaiba, koponyájába terjed, feszítve halántékát.
Nyúlnak az inak, feszülnek az izmok, a csontok kocsonyássá válnak, majd változni kezdenek. Sikolya éles, messzire szárnyal, ahogy szemét lehunyva próbálja lassan roppanó gerincének feszülését mérsékelni. Talpa felemelkedik a talajról, a ruha lehasad a megnyúló, átformálódó alakról.
Csánkká válik a kecses boka, előre rogy a térd, a finom lábfejek helyére csíkkal cirádált szaruval ékes csülök nő.
Sikolya nem lankad, csupán egyre mélyül, elveszti élét, ahogy koponyája is átformálódik, hangja is változik, erejéből azonban mégsem veszt, sőt, hosszabban tart a megnövekvő tüdő térfogata nyomán.
Erőtlenül rogy össze, hangosan zihálva, még mindig fájdalmasan nyögve az átalakulás kínját. Kezére tekint, mely megizmosodott, finom kézfeje helyén markos tenyér ül, melyet sűrűn borít a dúsan fénylő, aranyszín szőrzet borítja egész testét. Mellkasa, ágyéka fedetlen, hisz lehasadt róla a könnyű, zöld kelme, ám ott a szőr kivilágosodik, finomabb lesz.
Keblére durva szálú, még mindig aranyszín oroszlánsörény hullik, tán valamivel enyhítve meztelenségét.
Hallja a férfi ordítását, a segélykiáltást, nem tudja, hogy lesz-e valaki, akit megállásra késztet a fájdalmas sikoly és a férfi erős hangja.
Könnyektől homályosan néz kísérője felé, ám látja, hogy őt sem kerülte el a változás. Pikkelyek ékítik csípőtől lefelé összenőtt végtagjait, felsőteste, és hajviselete is kissé átalakult az átok hatása nyomán.
Füle zúg. Hiába tekint hatalmas, sötétbarna szemeivel a férfi arcára, kissé nehezen érti a szavakat, melyeket az formál. Minden pislogásnál hatalmas, erős szálú szempillák zavarják a látását, és látóterébe terebélyes, nedves, sötét szutyak úszik orra helyén, mely körül a szőr – csakúgy, mint ágyéka és keblei esetén – szinte fehérré fakul.*
- Nem tudom - *próbálja meg képezni a szavakat, hisz tényleg nem tudja, vajon sikerül-e neki innentől a beszéd.
Ám a férfi szavait érti, és fel is fogja jelentőségüket, így akár használ a szóbeszéd, akár nem, biccent, és megpróbál felegyenesedni. Bizonytalanul imbolyog az első pár lépés, ahogy újdonsült dinamikáját kiismeri átalakult testének, de mégis eljut a férfiig, és megpróbálja felemelni.
Meg sem fordul a fejében, hogy nem lesz rá képes.
Hogyha sikerül Winnt a karjaiba vennie, megindul a sátor felé, ahonnan a zaj, és a felbolydulás is érkezik, amennyiben az eddigieket sikerül véghezvinnie.*
- És utána? - *érdeklődik, hisz sosem kellett taktikai döntéseket hoznia, sosem kellett ilyen dolgokon rágódnia.
Az ő agya teljesen más irányt vett, és most is azon kattog éppen, hogy miként lehetséges jelenlegi helyzetüket visszafordítani, mágikus úton.*
*Nem szívesen elegyedne a szóba a felé érkező, keserű megjegyzésekkel dobálózó lényekkel. Ilyen elnyomottságon szép szóval nem tud segíteni, különben sem ismeri sem múltjukat, sem jelenüket.
Még az is lehet, hogy valóban emberek ülnek a rácsok túloldalán. A gondolat minduntalan visszatér elméjébe, és nem hagyja nyugodni. Hisz apja igen nagy mágus volt, és még ő sem tudott semmit ezen lények hollétéről, erre itt tömegével talál különlegesnél különlegesebb csodákat.
Ismét a gnómok. Pedig oly szívesen tartózkodott volna még a ketrecek labirintusában, hogy esetleg, bátorságát összeszedve mégis csak szót váltson egyik-másik teremtménnyel, ám nem így történik.
Meglepetten pislog a velük szemben álló, átváltozott nőre. Hártyás szárnyak, karmok, démoni vonások. A zabolázatlan gyűlölet, mely szeméből süt, a felsőbbség, mellyel rájuk tekint. A céltalan bosszúvágy szikrája.
Nem félelem, hanem hideg szánalomérzet terjeszkedik szét mellkasában, ahogy a bosszútól nyálat frecsegő némberre tekint. Tekintetét vele együtt emeli, ahogy az a levegőbe hág pár szárnycsapással, és szinte megbabonázott nyugalommal áll, arca rezzenéstelen márványszoboré.
Érzi a lökést testén, mellyel Winn megpróbálja kilökni a felé csapó karmok útjából, meg is indul oldalra, de már túl késő. Az borotva karmok húsába marnak, ajkáról éles sikoly kél útjára, ahogy a lovag karját elengedve sebéhez kap. A világ elhomályosul tekintete előtt, szeméből könnyek csurognak alá, ahogy gyomra bukfencet vet, de a röpke sikoly maradványát megpróbálja elnyelni, megpróbálja leküzdeni.
Feje felett penge suhan el, a lovag küzd, hisz számára ez volt az élet. Érzi a hátának feszülő férfit, aki megpróbálja tartani kettejük baljós módon nevetséges helyzetét, hisz ő nem harcos, csupán hátráltatja a másikat. A legtöbb, amit tehet, hogy nem kél ajkáról panaszszó, és nem adja át magát a gyenge önsajnáltatás művészetének.*
- Jól - *hazudja, bár a szavak nehezen szöknek szájából a hányinger és a fájdalom alkotta elegy alkotta émelyítő tudatködön át.
Ám a fájdalom nem tompul, sőt egyre erősödik, és így a hazugság is értelmét veszíti. Érzi, hogy valami olyan szabadult el, melyre nem tud hatással lenni, és az égetés lassan véréből csontjaiba, koponyájába terjed, feszítve halántékát.
Nyúlnak az inak, feszülnek az izmok, a csontok kocsonyássá válnak, majd változni kezdenek. Sikolya éles, messzire szárnyal, ahogy szemét lehunyva próbálja lassan roppanó gerincének feszülését mérsékelni. Talpa felemelkedik a talajról, a ruha lehasad a megnyúló, átformálódó alakról.
Csánkká válik a kecses boka, előre rogy a térd, a finom lábfejek helyére csíkkal cirádált szaruval ékes csülök nő.
Sikolya nem lankad, csupán egyre mélyül, elveszti élét, ahogy koponyája is átformálódik, hangja is változik, erejéből azonban mégsem veszt, sőt, hosszabban tart a megnövekvő tüdő térfogata nyomán.
Erőtlenül rogy össze, hangosan zihálva, még mindig fájdalmasan nyögve az átalakulás kínját. Kezére tekint, mely megizmosodott, finom kézfeje helyén markos tenyér ül, melyet sűrűn borít a dúsan fénylő, aranyszín szőrzet borítja egész testét. Mellkasa, ágyéka fedetlen, hisz lehasadt róla a könnyű, zöld kelme, ám ott a szőr kivilágosodik, finomabb lesz.
Keblére durva szálú, még mindig aranyszín oroszlánsörény hullik, tán valamivel enyhítve meztelenségét.
Hallja a férfi ordítását, a segélykiáltást, nem tudja, hogy lesz-e valaki, akit megállásra késztet a fájdalmas sikoly és a férfi erős hangja.
Könnyektől homályosan néz kísérője felé, ám látja, hogy őt sem kerülte el a változás. Pikkelyek ékítik csípőtől lefelé összenőtt végtagjait, felsőteste, és hajviselete is kissé átalakult az átok hatása nyomán.
Füle zúg. Hiába tekint hatalmas, sötétbarna szemeivel a férfi arcára, kissé nehezen érti a szavakat, melyeket az formál. Minden pislogásnál hatalmas, erős szálú szempillák zavarják a látását, és látóterébe terebélyes, nedves, sötét szutyak úszik orra helyén, mely körül a szőr – csakúgy, mint ágyéka és keblei esetén – szinte fehérré fakul.*
- Nem tudom - *próbálja meg képezni a szavakat, hisz tényleg nem tudja, vajon sikerül-e neki innentől a beszéd.
Ám a férfi szavait érti, és fel is fogja jelentőségüket, így akár használ a szóbeszéd, akár nem, biccent, és megpróbál felegyenesedni. Bizonytalanul imbolyog az első pár lépés, ahogy újdonsült dinamikáját kiismeri átalakult testének, de mégis eljut a férfiig, és megpróbálja felemelni.
Meg sem fordul a fejében, hogy nem lesz rá képes.
Hogyha sikerül Winnt a karjaiba vennie, megindul a sátor felé, ahonnan a zaj, és a felbolydulás is érkezik, amennyiben az eddigieket sikerül véghezvinnie.*
- És utána? - *érdeklődik, hisz sosem kellett taktikai döntéseket hoznia, sosem kellett ilyen dolgokon rágódnia.
Az ő agya teljesen más irányt vett, és most is azon kattog éppen, hogy miként lehetséges jelenlegi helyzetüket visszafordítani, mágikus úton.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-24 10:49:05
Üzenet elküldve: 2013-11-24 10:49:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza //
*A gyönyörű, borostyán pillantás még jobban magával ragadja, mint a fantasztikus madár eddig látott megjelenése. Nem szokása elalélni mindentől, mi kicsit is szebb az átlagosnál, most viszont úgy tűnik, teljesen elvarázsolták. Szinte érzi, ahogy teste ellágyul, és ha a szakállas nem noszogatná tovább, talán el is olvadna néhány pillanaton belül. Végül mégis hagyja, hogy arrébb terelgessék, elszakítva tekintetét a lenyűgöző tollasétól.
Hamar megtalálja okát, mire is ez a nagy sietség. Épp csak végigfuttatja smaragd íriszeit a következő lényeken, érzi, hogy a másik lágyan megböki könyökével csípőjét, így rögtön le is pillant a törpre. Ahogy lehajol hozzá, szőke fürtjei előre omlanak vállán, így kénytelen azokat hegyes fülei mögé tűrni, hogy zavartalanul hallgathassa, mi is a másik szándéka. Valahogy nem lepik meg társa ötlete, bár elképzelései valahogy mégis sántítanak. Galin nemrégiben még a bakra is csak segítséggel tudott fölkászálódni, így hát nem érti, mégis hogyan lovagolná meg a griffet. Bár a repülés gondolata igen csábítónak hangzik.. Lelki szemei előtt megjelenik a törp merész próbálkozása, mire halkan kuncogni kezd. Minden bizonnyal elég szórakoztató látvány volna. Nevetését azonban elfojtja, nem akarja megbántani társát.*
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet volna, Törp Uram. A végén még valami bántódása esne! *mondja figyelmeztetően, ám úgy tűnik, mindhiába. A törpöt nem tarthatja vissza semmi, legalább is ő egész biztos ezt gondolja magában. Ám csalódnia kell, mivel akcióját az óriások hamar lefújják, és kitessékelik a korláton túlra. Ami talán jobb is így...
A műsor eddigi része pompásra sikerül, és úgy tűnhet, semmi rémség nem húzódott meg a háttérben, amit eddig szándékosan rejtettek el a nézők lélektükrei elől. Ám ekkor veszik körbe csoportjukat a hatalmas alakok, akik közé egy apró gnóm furakodik be. Azonban mondhat bármit is, a szőkeségnek nem nyeri el a tetszését, amíg ő is így körbe van zárva. Üzleti ajánlat? Tudni akarja ő, hogy egyáltalán mi ez? Karjait melle alatt fonja egymásba miközben a gnóm szavait hallgatja. Arcára nyugodt arckifejezést ölt, szemeiből pedig úgy tűnhet, igen csak érdeklődik, mi is volna ez az dolog? Ennek ellenére igencsak bosszantja a helyzet, így azután, hogy elindultak, szemei az óriások gyűrűjére siklik. Figyelni kezdi, merre pillant meg egy akkora rést, mi elegendő volna arra, hogy mindketten kisurranjanak rajta, a legkisebb feltűnéssel. Ha talál egyet, gyanútlanul kezd átsorolni annak az irányába, maga után húzva Galint is. Azt reméli, hogy kiszökhetnek az élő kalitkából, és megléphetnének, mielőtt nagy feltűnést keltene hiányuk. Egyáltalán nincs kedvére, ez a már-már visszautasíthatatlan ajánlat, így jobbnak látja, ha mielőbb eltűnnének.*
*A gyönyörű, borostyán pillantás még jobban magával ragadja, mint a fantasztikus madár eddig látott megjelenése. Nem szokása elalélni mindentől, mi kicsit is szebb az átlagosnál, most viszont úgy tűnik, teljesen elvarázsolták. Szinte érzi, ahogy teste ellágyul, és ha a szakállas nem noszogatná tovább, talán el is olvadna néhány pillanaton belül. Végül mégis hagyja, hogy arrébb terelgessék, elszakítva tekintetét a lenyűgöző tollasétól.
Hamar megtalálja okát, mire is ez a nagy sietség. Épp csak végigfuttatja smaragd íriszeit a következő lényeken, érzi, hogy a másik lágyan megböki könyökével csípőjét, így rögtön le is pillant a törpre. Ahogy lehajol hozzá, szőke fürtjei előre omlanak vállán, így kénytelen azokat hegyes fülei mögé tűrni, hogy zavartalanul hallgathassa, mi is a másik szándéka. Valahogy nem lepik meg társa ötlete, bár elképzelései valahogy mégis sántítanak. Galin nemrégiben még a bakra is csak segítséggel tudott fölkászálódni, így hát nem érti, mégis hogyan lovagolná meg a griffet. Bár a repülés gondolata igen csábítónak hangzik.. Lelki szemei előtt megjelenik a törp merész próbálkozása, mire halkan kuncogni kezd. Minden bizonnyal elég szórakoztató látvány volna. Nevetését azonban elfojtja, nem akarja megbántani társát.*
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet volna, Törp Uram. A végén még valami bántódása esne! *mondja figyelmeztetően, ám úgy tűnik, mindhiába. A törpöt nem tarthatja vissza semmi, legalább is ő egész biztos ezt gondolja magában. Ám csalódnia kell, mivel akcióját az óriások hamar lefújják, és kitessékelik a korláton túlra. Ami talán jobb is így...
A műsor eddigi része pompásra sikerül, és úgy tűnhet, semmi rémség nem húzódott meg a háttérben, amit eddig szándékosan rejtettek el a nézők lélektükrei elől. Ám ekkor veszik körbe csoportjukat a hatalmas alakok, akik közé egy apró gnóm furakodik be. Azonban mondhat bármit is, a szőkeségnek nem nyeri el a tetszését, amíg ő is így körbe van zárva. Üzleti ajánlat? Tudni akarja ő, hogy egyáltalán mi ez? Karjait melle alatt fonja egymásba miközben a gnóm szavait hallgatja. Arcára nyugodt arckifejezést ölt, szemeiből pedig úgy tűnhet, igen csak érdeklődik, mi is volna ez az dolog? Ennek ellenére igencsak bosszantja a helyzet, így azután, hogy elindultak, szemei az óriások gyűrűjére siklik. Figyelni kezdi, merre pillant meg egy akkora rést, mi elegendő volna arra, hogy mindketten kisurranjanak rajta, a legkisebb feltűnéssel. Ha talál egyet, gyanútlanul kezd átsorolni annak az irányába, maga után húzva Galint is. Azt reméli, hogy kiszökhetnek az élő kalitkából, és megléphetnének, mielőtt nagy feltűnést keltene hiányuk. Egyáltalán nincs kedvére, ez a már-már visszautasíthatatlan ajánlat, így jobbnak látja, ha mielőbb eltűnnének.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:21:29
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:21:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Rémségek cirkusza//
*Ez a fickó nem hallgat Grubekre. Pedig a törp megérti a másikat. Ő is szívesen elvinné egy körre azokat a jószágokat. Természetesen hamar kikergetik a fickót onnan. Grubek jobban megfigyeli azt az alakot. Érdekesnek találja. Eldönti, hogy majd meghívja a másikat egy italra és elbeszélgetnek azokról a tetoválásokról. De valami történt. Minden felbolydult körülöttük. Grubek nem szereti a az ilyen felbolydulásokat.*
~Talán ez is csak egy előadás? Kezd ez a cirkusz elég zavaros lenni számomra. A torkom is kezd kiszáradni. Innék már valami erőset.~
*A tetovált férfi visszajön és bemutatkozik. Közben óriások állják őket közbe. Grubeknek kisebbség érzése kezd lenni amit a tetovált férfi közvetlensége sem old fel teljesen.*
-Grubek örülök a találkozásnak. Majd valamikor megihatnánk valamit.
*Egy gnóm is megjelen ott. Ez jólesik Grubeknek de, a másik mondandója még jobban. Megismerkedne szívesen azzal a bizonyos meghívójával. Akárhogy gondolkodik ötlete sincs, hogy ki lehet az az M.R.Y. Munkaadója sem jut eszébe. Igaz, hogy szeret inni de, azért ezt mégiscsak felháborítónak találja. Persze az öregségre is rá lehet fogni és ezt is teszi majd miközben az óriások elkezdik őket terelni aközben Grubek megszólítja a gnómot.*
-Mi ez a hangzavar itt komám? Talán ez is valami része lesz majd az előadásnak?
~Vicces dolog ez meg minden de, én már kezdek kiszáradni. Remélem az a M.R.Y. majd megkínál valamivel.~
*Ez a fickó nem hallgat Grubekre. Pedig a törp megérti a másikat. Ő is szívesen elvinné egy körre azokat a jószágokat. Természetesen hamar kikergetik a fickót onnan. Grubek jobban megfigyeli azt az alakot. Érdekesnek találja. Eldönti, hogy majd meghívja a másikat egy italra és elbeszélgetnek azokról a tetoválásokról. De valami történt. Minden felbolydult körülöttük. Grubek nem szereti a az ilyen felbolydulásokat.*
~Talán ez is csak egy előadás? Kezd ez a cirkusz elég zavaros lenni számomra. A torkom is kezd kiszáradni. Innék már valami erőset.~
*A tetovált férfi visszajön és bemutatkozik. Közben óriások állják őket közbe. Grubeknek kisebbség érzése kezd lenni amit a tetovált férfi közvetlensége sem old fel teljesen.*
-Grubek örülök a találkozásnak. Majd valamikor megihatnánk valamit.
*Egy gnóm is megjelen ott. Ez jólesik Grubeknek de, a másik mondandója még jobban. Megismerkedne szívesen azzal a bizonyos meghívójával. Akárhogy gondolkodik ötlete sincs, hogy ki lehet az az M.R.Y. Munkaadója sem jut eszébe. Igaz, hogy szeret inni de, azért ezt mégiscsak felháborítónak találja. Persze az öregségre is rá lehet fogni és ezt is teszi majd miközben az óriások elkezdik őket terelni aközben Grubek megszólítja a gnómot.*
-Mi ez a hangzavar itt komám? Talán ez is valami része lesz majd az előadásnak?
~Vicces dolog ez meg minden de, én már kezdek kiszáradni. Remélem az a M.R.Y. majd megkínál valamivel.~
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-22 17:12:12
Üzenet elküldve: 2013-11-22 17:12:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Mikor átlép a piros szalagon, egy társa szól utána, hogy nemtetszését kifejezze, de Juvet ez nem tántorítja el tervétől, hogy elszöktesse a griffet.*
-Kösz, hogy szólt. Adja az ég, hogy ne legyen igaza!-*Mondja a törpnek, majd megy tovább.* ~Vajon mi tarthatja fogva? Valamilyen láthatatlan lánc, varázslat lehet, aminek nagyon erősnek kell lennie, hogy ezeket a termetes lényeket itt tartsa. Hiszen a griff, ha éhes, hatalmas marhákba mélyeszti karmait, s tovaszáll velük fészkébe, ahol elfogyasztja. Külön-külön is félelmetes ragadozó a sas és az oroszlán, de ebben a lényben együtt van jelen mindkettő.~*Gondolatait, megfontolt lépteit kénytelen félbeszakítani, mikor meghallja, hogy más is végigtipor a friss és száraz, aranyszínű, alomnak leterített szalmán.*~Egy másik törp hosszú szakállal.~*Állapítja meg Juve hátrafordulva, s mikor maga elé néz a robusztus méretű kentaur állja útját. Dühösnek látszik. Nem fél Juve, mert ezeknek csak a pia meg a nő kell, semmi mással nem foglalkoznak, de azért megtorpan tőle. A marja olyan magas, mint ő. A kentaur fenyegetően ágaskodik, s lép feléje kettőt, úgy, hogy majdnem el is tapossa. A szárnyas ló is felnyerít, Juve kénytelen hátrálni. Ekkor a semmiből pár megrengető lépéssel ott teremnek az óriások, s kitessékelik a vörös szalagon kívülre. Egyelőre nincs esélye se, ezért azonnal engedelmeskedik.*~Én csak egy vándor vagyok. Ez az előadás meg nem minden kétséget kizáróan maga a Gonosz műve lehet. Ki más volna képes ezeket a lényeket elfogni. Mintha pókhálóra ragadt kis bogarak volnának.~
-Igaza lett. Egyébként Juve vagyok.-*Mondja a törpnek, illetve a többieknek, kik az óriások alkotta falon belül vannak. Örül, ha többiek is bemutatkoznak, de mielőtt bármiféle beszélgetésbe elegyednének, megjelen egy gnóm, egy nekik szóló üzenettel. Juve meglepődik, hogy személyesen találkozhatnak ezzel a rejtélyes személlyel.*
-Úgy hiszem bátran mondhatom mindannyiunk nevében, hogy örömmel elfogadjuk.-*Így hát elindulnak az óriások és némi izgalom kíséretében a titokzatos M.R.Y. rezidenciája felé, nem sejtvén semmit arról, mi várhat rájuk.*
*Mikor átlép a piros szalagon, egy társa szól utána, hogy nemtetszését kifejezze, de Juvet ez nem tántorítja el tervétől, hogy elszöktesse a griffet.*
-Kösz, hogy szólt. Adja az ég, hogy ne legyen igaza!-*Mondja a törpnek, majd megy tovább.* ~Vajon mi tarthatja fogva? Valamilyen láthatatlan lánc, varázslat lehet, aminek nagyon erősnek kell lennie, hogy ezeket a termetes lényeket itt tartsa. Hiszen a griff, ha éhes, hatalmas marhákba mélyeszti karmait, s tovaszáll velük fészkébe, ahol elfogyasztja. Külön-külön is félelmetes ragadozó a sas és az oroszlán, de ebben a lényben együtt van jelen mindkettő.~*Gondolatait, megfontolt lépteit kénytelen félbeszakítani, mikor meghallja, hogy más is végigtipor a friss és száraz, aranyszínű, alomnak leterített szalmán.*~Egy másik törp hosszú szakállal.~*Állapítja meg Juve hátrafordulva, s mikor maga elé néz a robusztus méretű kentaur állja útját. Dühösnek látszik. Nem fél Juve, mert ezeknek csak a pia meg a nő kell, semmi mással nem foglalkoznak, de azért megtorpan tőle. A marja olyan magas, mint ő. A kentaur fenyegetően ágaskodik, s lép feléje kettőt, úgy, hogy majdnem el is tapossa. A szárnyas ló is felnyerít, Juve kénytelen hátrálni. Ekkor a semmiből pár megrengető lépéssel ott teremnek az óriások, s kitessékelik a vörös szalagon kívülre. Egyelőre nincs esélye se, ezért azonnal engedelmeskedik.*~Én csak egy vándor vagyok. Ez az előadás meg nem minden kétséget kizáróan maga a Gonosz műve lehet. Ki más volna képes ezeket a lényeket elfogni. Mintha pókhálóra ragadt kis bogarak volnának.~
-Igaza lett. Egyébként Juve vagyok.-*Mondja a törpnek, illetve a többieknek, kik az óriások alkotta falon belül vannak. Örül, ha többiek is bemutatkoznak, de mielőtt bármiféle beszélgetésbe elegyednének, megjelen egy gnóm, egy nekik szóló üzenettel. Juve meglepődik, hogy személyesen találkozhatnak ezzel a rejtélyes személlyel.*
-Úgy hiszem bátran mondhatom mindannyiunk nevében, hogy örömmel elfogadjuk.-*Így hát elindulnak az óriások és némi izgalom kíséretében a titokzatos M.R.Y. rezidenciája felé, nem sejtvén semmit arról, mi várhat rájuk.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-22 15:16:13
Üzenet elküldve: 2013-11-22 15:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Amint kiérnek a hatalmas sátorból elsőnek az tűnik fel neki, hogy a nemrég még mellettük lévő szőke hölgy eltűnt. Ezt cseppet furcsának tartja, de hát vannak szégyenlős lények, kik nem épp a barátkozás hívei. A félig ló és félig ember lény nem örül a leszólításnak.*
-Bocsánat, nem akartam megbántani.-* Aeilnek nem szokása az ilyen morcos személyekkel szóba állnia, ezért nem is mentegetőzik tovább. Na meg ha beszélne is tovább, már a hatalmas lófenékhez beszélhetne. A bikaemberrel nem foglalkozik sokat, inkább a főnix az ami elvonja érdeklődését és a rá áldozott időt nem bánja meg, hisz kap tőle egy gyönyörű tollat. Meggondolatlanul benyúl a rácsokon és felkapja a tollat, majd el is ejti. Kezét kihúzza és ujjait kezdi vizslatni. Égés helyei leledzenek ott, ahol az előbb még a csodás toll hozzáért a bőréhez. Nagy lélegzetet vesz és újra próbálkozik. Ujjai égnek ám nem akarja elveszteni a kincsét. Megszerzi azt még ha nyoma is marad. Lassacskán kihűl a toll vége és már nyugodtan foghatja. Az értékes tárgyat szorongatva megy tovább a többiekkel. A macskalény nem nagyon foglalkozik velük, így csak egy megvető pillantással jutalmazza utólag, hiszen ha egy állat ilyen buta akkor maradjon ott ahol van. Amint továbbindulna belebotlik Juve-ba.*
-Szia. Nagyon jól érzem magam, Az előadás tökéletes volt. És nem tudom te hogy is érted pontosan, de a sellő elég érdekesen hangzik.-*Integetve elbúcsúzik a férfitól, hisz társai már lassan lehagyják. A sellőnél is elidőzik egy darabig.*
-Hát azt mondják, hogy elveszitek az emberek eszét.-*Ezzel a témát le is zárja, hisz nem szeretne a sellő csapdájába esni. A látványosságok végén úgy érzi, hogy nagyon is megérte bezárni ezeket az állatokat ide.*
-Szerintem a legtöbb megérdemli, hogy itt van. Persze van aki nem érdemli meg és szívesen elengedném, de egyenlőre evvel atollal is beérem.-*Lengeti gyönyörű szerzeményét a többiek felé, de csak épp annyira, hogy senkit ne égessen meg. Hamarosan a nagy tömeg felbolydul és elkezdik tolni őket. Ez cseppet sem tetszik Aeilnek, főleg méretei miatt, hisz könnyen fellökhetik és eltaposhatják. Bosszankodása közepette veszi észre, hogy egy furcsa szerezett, aki fekete köpenybe van burkolózva. Ez se tetszik neki, de azért odamegy és próbál segíteni az idegenen a többiekkel.*
-Uram, jól van?-*Ez a kérdés egy ilyen helyzetben felettébb bután hangzik, azonban hirtelen csak ez jut eszébe. Ilyenkor nincs ideje kigondolni egy finomkodó szöveget.*
*Amint kiérnek a hatalmas sátorból elsőnek az tűnik fel neki, hogy a nemrég még mellettük lévő szőke hölgy eltűnt. Ezt cseppet furcsának tartja, de hát vannak szégyenlős lények, kik nem épp a barátkozás hívei. A félig ló és félig ember lény nem örül a leszólításnak.*
-Bocsánat, nem akartam megbántani.-* Aeilnek nem szokása az ilyen morcos személyekkel szóba állnia, ezért nem is mentegetőzik tovább. Na meg ha beszélne is tovább, már a hatalmas lófenékhez beszélhetne. A bikaemberrel nem foglalkozik sokat, inkább a főnix az ami elvonja érdeklődését és a rá áldozott időt nem bánja meg, hisz kap tőle egy gyönyörű tollat. Meggondolatlanul benyúl a rácsokon és felkapja a tollat, majd el is ejti. Kezét kihúzza és ujjait kezdi vizslatni. Égés helyei leledzenek ott, ahol az előbb még a csodás toll hozzáért a bőréhez. Nagy lélegzetet vesz és újra próbálkozik. Ujjai égnek ám nem akarja elveszteni a kincsét. Megszerzi azt még ha nyoma is marad. Lassacskán kihűl a toll vége és már nyugodtan foghatja. Az értékes tárgyat szorongatva megy tovább a többiekkel. A macskalény nem nagyon foglalkozik velük, így csak egy megvető pillantással jutalmazza utólag, hiszen ha egy állat ilyen buta akkor maradjon ott ahol van. Amint továbbindulna belebotlik Juve-ba.*
-Szia. Nagyon jól érzem magam, Az előadás tökéletes volt. És nem tudom te hogy is érted pontosan, de a sellő elég érdekesen hangzik.-*Integetve elbúcsúzik a férfitól, hisz társai már lassan lehagyják. A sellőnél is elidőzik egy darabig.*
-Hát azt mondják, hogy elveszitek az emberek eszét.-*Ezzel a témát le is zárja, hisz nem szeretne a sellő csapdájába esni. A látványosságok végén úgy érzi, hogy nagyon is megérte bezárni ezeket az állatokat ide.*
-Szerintem a legtöbb megérdemli, hogy itt van. Persze van aki nem érdemli meg és szívesen elengedném, de egyenlőre evvel atollal is beérem.-*Lengeti gyönyörű szerzeményét a többiek felé, de csak épp annyira, hogy senkit ne égessen meg. Hamarosan a nagy tömeg felbolydul és elkezdik tolni őket. Ez cseppet sem tetszik Aeilnek, főleg méretei miatt, hisz könnyen fellökhetik és eltaposhatják. Bosszankodása közepette veszi észre, hogy egy furcsa szerezett, aki fekete köpenybe van burkolózva. Ez se tetszik neki, de azért odamegy és próbál segíteni az idegenen a többiekkel.*
-Uram, jól van?-*Ez a kérdés egy ilyen helyzetben felettébb bután hangzik, azonban hirtelen csak ez jut eszébe. Ilyenkor nincs ideje kigondolni egy finomkodó szöveget.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-21 16:51:44
Üzenet elküldve: 2013-11-21 16:51:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - kék //
*Dakh csak tovább vigyorog, ahogy Syrinx válaszára replikát gyárt a porond mestere. Majd vele tapsol, vélhetőleg nem egyedül. Miféle gúny az, mit nem értékelnek?
Kissé izgul, hogy miként sikerül a feladat, hiszen ez a második alkalom, hogy ilyen fegyvert fog a kezében. Elsőre sem volt vele túl tehetséges, ez most is meglátszik. Elképzeli, ahogy sikerrel lövi a fej mellé, egyenest a fába, de nehézségekbe ütközik, hiszen sikerül lejjebb célozni és még lejjebb találni, mire már várná is a felsikoltást, egy hosszú, fájdalomtól terhes üvöltést, de semmi, csak a szalma hétköznapi hangja. Mindegy, a másodikat már magabiztosabban lövi el, ám így is sikerül egyenest a test törzsébe állítani, kissé lentre. Jól tudja, hogy akármilyen mód találja el azon a területen, hamarosan vérnek kellene sötétre festeni a ruhát a bábon, ha valódi lény lakozna benne. De semmi...
Nem kell segíteni, meghajol magától is. Látott már elég színpadot, hogy tudja, akármilyen az előadás, a résztvevők mindig meghajolnak. Ám a jutalom annál inkább meglepő. Egy gyűrű. Igazán megkapó a sárgasága, bár egy kis zafír inkább lenne illő a kék szalag mellé. Így is elfogadja, természetesen, hiszen oly jutalom ez, mely nem tűnik veszélyesnek. Mikor ártott bárkinek is egy gyűrű?
Meglepetését palástolja széles vigyora, ahogy hallgatja a porondmester szavait, s elgondolkozik, hogy miként veheti még hasznát egy ilyen ékszernek. Mindegy is, zsebébe mélyeszti, nem húzza ujjára. Óvatosság? Félelem? Inkább csak elővigyázatosság, de igazán bele se gondol.*
*Ki ne szeretne két ilyen szép hölggyel az oldalán cirkuszt nézni? Bár, Deily eltűnése furcsa, biztos saját feje után kíván menni. Dakh nem zavartatja magát és halad a lányokkal, egyik ketrectől a másik felé.*
- Nem túl barátságos...
*Jegyzi meg a lóember reakciójára, kinek akármilyen éles lehet a hallása, a szavak már csak hátsó felét érhetik
Aztán már csak a bikafejű lény szól hozzájuk, mikor Lilianah meglepetésének ad hangot, majd bocsánatot kér. Dakh a szőkeség mellé lép, talán Aeil társaságában, ahogy hallgatják. Furcsa a beszéde, mégis világosan érthető.*
- Remélem hoz még reményt számodra a felkelő Nap.
*Szavai biztatóak, legalábbis úgy kívánnak hatni, de kételkedik benne, hogy az új hajnal új reményt hozhat itt bárkinek is a rácsokon belül.
Újabb céljuknál, a lángszárnyú madárnál Aeil szerez magának szuvenírt, égések árán, hacsak nem ejti rögvest a földre.
A macskalény nem úgy tűnik, hogy érdekelt lenne bármiben, hiszen csak elhúzódik a barátságos érintéstől is, akárcsak a lehetőségtől, hogy szabad lehessen. Érthető, hogy nem vágyik azok közé, kik kővel dobálnák, ám a kedves ajánlat miért ily taszító számára?*
- Milyen igaz...
*Kivételesen mosolytalanná válik, ahogy ellép a ketrectől. Sajnálja és ő is szívesen szabadjára engedné, akárcsak a többi lényt. Főleg azt a nőt, aki olyan csábító volt...
A szépséges lény, ki egy hal és egy leány keveredése, sokkalta kedvesebb, mint a többi lény. Beszédes is, nem úgy, mint a legtöbb, de nem csak fél vagy morog, mi egész meglepő. *
- Szegény. Biztos szívesebben lubickolna egy kristálytiszta tavacskában.
*Valóban, gyönyörű és sokkal inkább lenne illő legalább egy méretes medencében tartani. Mondjuk, hogy emberségesebb lenne.*
- Igen, egész szimpatikus kis hely ez. Ugyan, szörnyű, hogy így élnek, de máshogy soha nem láthatnánk ilyet!
*Veti fel a saját meglátását, bár benne is vegyes az érzelmek kavalkádja, de tény, hogy látványos volt minden.
Kifelé menet azonban felbolydul a tömeg, sürgetni kezdik őket, ám Dakh inkább lenne kíváncsi arra, hogy mi okozza a zűrzavart. Ám alig hogy fordulna el a kis gnómok mellett, előttük valaki a földre esik. Dakh odasiet, hogy segíteni próbáljon, talán nem is egyedül. Ahogy ismeri, a hölgyek mindig szívesen segítenek, amolyan anyai ösztön él bennük, míg nem látják, hogy kinek segítenek. Néha utána is buzog bennük, máskor pedig elhal a vágy, hogy hasznosak legyenek más számára.*
*Dakh csak tovább vigyorog, ahogy Syrinx válaszára replikát gyárt a porond mestere. Majd vele tapsol, vélhetőleg nem egyedül. Miféle gúny az, mit nem értékelnek?
Kissé izgul, hogy miként sikerül a feladat, hiszen ez a második alkalom, hogy ilyen fegyvert fog a kezében. Elsőre sem volt vele túl tehetséges, ez most is meglátszik. Elképzeli, ahogy sikerrel lövi a fej mellé, egyenest a fába, de nehézségekbe ütközik, hiszen sikerül lejjebb célozni és még lejjebb találni, mire már várná is a felsikoltást, egy hosszú, fájdalomtól terhes üvöltést, de semmi, csak a szalma hétköznapi hangja. Mindegy, a másodikat már magabiztosabban lövi el, ám így is sikerül egyenest a test törzsébe állítani, kissé lentre. Jól tudja, hogy akármilyen mód találja el azon a területen, hamarosan vérnek kellene sötétre festeni a ruhát a bábon, ha valódi lény lakozna benne. De semmi...
Nem kell segíteni, meghajol magától is. Látott már elég színpadot, hogy tudja, akármilyen az előadás, a résztvevők mindig meghajolnak. Ám a jutalom annál inkább meglepő. Egy gyűrű. Igazán megkapó a sárgasága, bár egy kis zafír inkább lenne illő a kék szalag mellé. Így is elfogadja, természetesen, hiszen oly jutalom ez, mely nem tűnik veszélyesnek. Mikor ártott bárkinek is egy gyűrű?
Meglepetését palástolja széles vigyora, ahogy hallgatja a porondmester szavait, s elgondolkozik, hogy miként veheti még hasznát egy ilyen ékszernek. Mindegy is, zsebébe mélyeszti, nem húzza ujjára. Óvatosság? Félelem? Inkább csak elővigyázatosság, de igazán bele se gondol.*
*Ki ne szeretne két ilyen szép hölggyel az oldalán cirkuszt nézni? Bár, Deily eltűnése furcsa, biztos saját feje után kíván menni. Dakh nem zavartatja magát és halad a lányokkal, egyik ketrectől a másik felé.*
- Nem túl barátságos...
*Jegyzi meg a lóember reakciójára, kinek akármilyen éles lehet a hallása, a szavak már csak hátsó felét érhetik
Aztán már csak a bikafejű lény szól hozzájuk, mikor Lilianah meglepetésének ad hangot, majd bocsánatot kér. Dakh a szőkeség mellé lép, talán Aeil társaságában, ahogy hallgatják. Furcsa a beszéde, mégis világosan érthető.*
- Remélem hoz még reményt számodra a felkelő Nap.
*Szavai biztatóak, legalábbis úgy kívánnak hatni, de kételkedik benne, hogy az új hajnal új reményt hozhat itt bárkinek is a rácsokon belül.
Újabb céljuknál, a lángszárnyú madárnál Aeil szerez magának szuvenírt, égések árán, hacsak nem ejti rögvest a földre.
A macskalény nem úgy tűnik, hogy érdekelt lenne bármiben, hiszen csak elhúzódik a barátságos érintéstől is, akárcsak a lehetőségtől, hogy szabad lehessen. Érthető, hogy nem vágyik azok közé, kik kővel dobálnák, ám a kedves ajánlat miért ily taszító számára?*
- Milyen igaz...
*Kivételesen mosolytalanná válik, ahogy ellép a ketrectől. Sajnálja és ő is szívesen szabadjára engedné, akárcsak a többi lényt. Főleg azt a nőt, aki olyan csábító volt...
A szépséges lény, ki egy hal és egy leány keveredése, sokkalta kedvesebb, mint a többi lény. Beszédes is, nem úgy, mint a legtöbb, de nem csak fél vagy morog, mi egész meglepő. *
- Szegény. Biztos szívesebben lubickolna egy kristálytiszta tavacskában.
*Valóban, gyönyörű és sokkal inkább lenne illő legalább egy méretes medencében tartani. Mondjuk, hogy emberségesebb lenne.*
- Igen, egész szimpatikus kis hely ez. Ugyan, szörnyű, hogy így élnek, de máshogy soha nem láthatnánk ilyet!
*Veti fel a saját meglátását, bár benne is vegyes az érzelmek kavalkádja, de tény, hogy látványos volt minden.
Kifelé menet azonban felbolydul a tömeg, sürgetni kezdik őket, ám Dakh inkább lenne kíváncsi arra, hogy mi okozza a zűrzavart. Ám alig hogy fordulna el a kis gnómok mellett, előttük valaki a földre esik. Dakh odasiet, hogy segíteni próbáljon, talán nem is egyedül. Ahogy ismeri, a hölgyek mindig szívesen segítenek, amolyan anyai ösztön él bennük, míg nem látják, hogy kinek segítenek. Néha utána is buzog bennük, máskor pedig elhal a vágy, hogy hasznosak legyenek más számára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051