Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 327 (6521. - 6540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6540. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-21 12:08:37
Üzenet elküldve: 2017-10-21 12:08:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie//
- Nagyon örülök, Nolie! *vigyorodik el, és áldani kezdi azt a sok eszét, amiért az a gondolata támadt, hogy leguggol. Úgy véli, hogy ennek a gesztusnak komoly szerepe volt abban, hogy megtörni látszik a jég. Arról persze még nincs szó, hogy nagy összhangban, oldottan cseverésznének, de úgy látszik, hogy a tündér már nem akar mindenáron meglógni előle. Kezdetnek ez is megteszi.*
- Semmi komoly? *hümment egyet, aztán elengedi ezt a témát. Egyelőre.* - Hát jó.
*Kiegyenesedik. Az a vak számára is világos, hogy oka van annak, ha valaki ennyire megretten egy ártatlan balesettől és az azt követő társalgástól, de nem akar ajtóstul rontani a házba. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha túlzásba viszi a rámenősséget eljátszhatja ezt a porszemnyi bizalmat is.
Egy biztató mosollyal nyugtázza, hogy Nolie nem tartja rémisztőnek, bár az eddigiek alapján egy szimpla udvariassági forma is lehet. Sebaj, az sem rossz, ha idáig eljutottak. Lassan el is indul, hogy valami harapnivaló után nézhessenek. Szó szerint az orra után, hiszen a közeli pecsenyesütők felől már a reggeli órákban is ínycsiklandó illatok szállnak. Lova is ráérősen baktat utána.*
- Mi járatban erre?
*Ez persze ostoba kérdés, hiszen miért is jönne valaki a piacra? Valószínűleg nem itt óhajt beavatást nyerni a mágikus tanokba.*
- Úgy értem szolgálatban állsz valahol? *pillant a lány kezében tartott kosárra. Egyes nemesi udvarokban divat tündér cselédet tartani. Kedvesek, szolgálatkészek, könnyű velük kijönni. Legalábbis a sztereotípiák szerint.*
- Vagy csak magad számára vásároltál? Ha még szeretnél venni valami, megejthetjük azt is. Bár nála *bök hátra az imént felbosszantott kereskedő felé* azt hiszem nem lennék jó ajánlólevél. Itókának néztem a portékáját.
*Csúfondárosan mosolyodik el. Mit sem ért az alkímiához, de annyit azért tud, hogy azokból a színes folyadékokból mindenféle varázslatos italokat tudnak előállítani értő kezek. Egyszerűen csak heccelni akarta kicsit a kufárt. Vannak ilyen pillanatai. Eszébe jut valami, és a kosárra célozva folytatja.*
- Nem nehéz? Ha gondolod, szívesen segítek.
*Tulajdonképpen érdektelen témákról fecseg, de nem akarja idejekorán elijeszteni a tündért azzal, hogy féltett titkaiban kezd vájkálni. Pedig lennének kérdései bőven. Őszintén reméli, hogy lesz alkalma feltenni őket.*
- Nagyon örülök, Nolie! *vigyorodik el, és áldani kezdi azt a sok eszét, amiért az a gondolata támadt, hogy leguggol. Úgy véli, hogy ennek a gesztusnak komoly szerepe volt abban, hogy megtörni látszik a jég. Arról persze még nincs szó, hogy nagy összhangban, oldottan cseverésznének, de úgy látszik, hogy a tündér már nem akar mindenáron meglógni előle. Kezdetnek ez is megteszi.*
- Semmi komoly? *hümment egyet, aztán elengedi ezt a témát. Egyelőre.* - Hát jó.
*Kiegyenesedik. Az a vak számára is világos, hogy oka van annak, ha valaki ennyire megretten egy ártatlan balesettől és az azt követő társalgástól, de nem akar ajtóstul rontani a házba. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha túlzásba viszi a rámenősséget eljátszhatja ezt a porszemnyi bizalmat is.
Egy biztató mosollyal nyugtázza, hogy Nolie nem tartja rémisztőnek, bár az eddigiek alapján egy szimpla udvariassági forma is lehet. Sebaj, az sem rossz, ha idáig eljutottak. Lassan el is indul, hogy valami harapnivaló után nézhessenek. Szó szerint az orra után, hiszen a közeli pecsenyesütők felől már a reggeli órákban is ínycsiklandó illatok szállnak. Lova is ráérősen baktat utána.*
- Mi járatban erre?
*Ez persze ostoba kérdés, hiszen miért is jönne valaki a piacra? Valószínűleg nem itt óhajt beavatást nyerni a mágikus tanokba.*
- Úgy értem szolgálatban állsz valahol? *pillant a lány kezében tartott kosárra. Egyes nemesi udvarokban divat tündér cselédet tartani. Kedvesek, szolgálatkészek, könnyű velük kijönni. Legalábbis a sztereotípiák szerint.*
- Vagy csak magad számára vásároltál? Ha még szeretnél venni valami, megejthetjük azt is. Bár nála *bök hátra az imént felbosszantott kereskedő felé* azt hiszem nem lennék jó ajánlólevél. Itókának néztem a portékáját.
*Csúfondárosan mosolyodik el. Mit sem ért az alkímiához, de annyit azért tud, hogy azokból a színes folyadékokból mindenféle varázslatos italokat tudnak előállítani értő kezek. Egyszerűen csak heccelni akarta kicsit a kufárt. Vannak ilyen pillanatai. Eszébe jut valami, és a kosárra célozva folytatja.*
- Nem nehéz? Ha gondolod, szívesen segítek.
*Tulajdonképpen érdektelen témákról fecseg, de nem akarja idejekorán elijeszteni a tündért azzal, hogy féltett titkaiban kezd vájkálni. Pedig lennének kérdései bőven. Őszintén reméli, hogy lesz alkalma feltenni őket.*
6539. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:48:30
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Bayne//
*Már reménykedik. Az erszény eltűnik, a férfi megköszöni az ajándékot, és a ló is elégedettnek látszik. Mindenki boldog, így kell befejezni egy kellemes társalgást. Megint tesz egy bátortalan próbálkozást arra, hogy eltűnjön a tömegben, ám ez rögtön meg is hiúsul, ugyanis Bayne szaván fogja. Kellett neki jártatnia a szájacskáját, nem véletlenül szokott csendben maradni, történjen bármi is. Könyörögni nagyon szépen tud, meg bocsánatot kérni, de a társalgás más formáit nem ismeri, ilyen esetekben jobbára csak még kellemetlenebb helyzetbe hozza magát. Most is. Elgázolták, próbál szabadulni, erre nem meghívatja magát reggelire?! Erre is csak ő lehet képes.*
-Hát... *Na, most légy okos! Ki kéne vágnia magát valami nem túl hihetetlen, mégis elég nyomós alibivel. Meg kell otthon locsolnia a növényeket. Elfelejtette eloltani a tüzet a kondér alatt, és haza kell sietnie, nehogy leégjen az egész kúria. A beteg anyját megy ápolni, neki viszi a friss gyümölcsöket. Meghalt a kiskutyája, és az oszló teteme ott bűzölög az udvaron, minél hamarabb el kéne temetni. Nem, nem, kezdünk rossz irányba kanyarodni.* Akár...
*Böki ki végül. Hangja egész erőtlen, mintha épp a halálos ítéletére bólintott volna rá. Mintha saját magát sem venné eléggé komolyan. Vérszín tekintetével követi, ahogy Bayne leereszkedik hozzá, szemei kicsivel az övé alá kerülnek, így most nem neki kell felnéznie rá. Ritka alkalmak egyike. Kifejezetten magasnak számít fajtársaihoz képest, mégis ritkán akad össze alacsonyabbal, így már megszokna, hogy neki kell felpillantania, mikor valakivel beszélget, pedig legszívesebben a cipője orrát fürkészné végig.*
-Baj? *Kérdez vissza meglepetten, de csak hogy egy kis időt nyerjen magának a válasz előtt.* Nincs semmilyen baj. *Na persze, ezt senki nem venné be!* Vagyis... semmi komoly.
*Rázza meg a fejecskéjét. Nem fogja egy vadidegen orrára kötni a rengeteg szörnyűséget, ami történt vele, és ami egy paranoiás idegronccsá tette. Erős túlzással. Azért az idegroncstól szerencsére még távol áll, de ezt is csak Norinak köszönheti.*
-Nem, tényleg jól vagyok. *Egy kedves, halovány mosoly jelenik meg az arcán.* Egyáltalán nem vagy ijesztő.
*Nem a férfivel, sokkal inkább vele van a baj. Nolie fejében romlott el valami, amiért képtelen az egészséges emberi interakciókra.*
-Nolie.
*Mutatkozik be bátortalanul.*
-Egy reggeli még nem a világ.
*Vonja meg a vállát, mintha nem is igazán érdekelné, együtt esznek-e. Pedig nagyon is érdekli. Az ilyen felelőtlen ígéreteiből lesz mindig a legnagyobb baj. Holnap egy sötét sikátorba ébred, már ha van akkora szerencséje, hogy felébred. Mosolya lassan kiszélesedik. Veszélyesen szép az élet!*
*Már reménykedik. Az erszény eltűnik, a férfi megköszöni az ajándékot, és a ló is elégedettnek látszik. Mindenki boldog, így kell befejezni egy kellemes társalgást. Megint tesz egy bátortalan próbálkozást arra, hogy eltűnjön a tömegben, ám ez rögtön meg is hiúsul, ugyanis Bayne szaván fogja. Kellett neki jártatnia a szájacskáját, nem véletlenül szokott csendben maradni, történjen bármi is. Könyörögni nagyon szépen tud, meg bocsánatot kérni, de a társalgás más formáit nem ismeri, ilyen esetekben jobbára csak még kellemetlenebb helyzetbe hozza magát. Most is. Elgázolták, próbál szabadulni, erre nem meghívatja magát reggelire?! Erre is csak ő lehet képes.*
-Hát... *Na, most légy okos! Ki kéne vágnia magát valami nem túl hihetetlen, mégis elég nyomós alibivel. Meg kell otthon locsolnia a növényeket. Elfelejtette eloltani a tüzet a kondér alatt, és haza kell sietnie, nehogy leégjen az egész kúria. A beteg anyját megy ápolni, neki viszi a friss gyümölcsöket. Meghalt a kiskutyája, és az oszló teteme ott bűzölög az udvaron, minél hamarabb el kéne temetni. Nem, nem, kezdünk rossz irányba kanyarodni.* Akár...
*Böki ki végül. Hangja egész erőtlen, mintha épp a halálos ítéletére bólintott volna rá. Mintha saját magát sem venné eléggé komolyan. Vérszín tekintetével követi, ahogy Bayne leereszkedik hozzá, szemei kicsivel az övé alá kerülnek, így most nem neki kell felnéznie rá. Ritka alkalmak egyike. Kifejezetten magasnak számít fajtársaihoz képest, mégis ritkán akad össze alacsonyabbal, így már megszokna, hogy neki kell felpillantania, mikor valakivel beszélget, pedig legszívesebben a cipője orrát fürkészné végig.*
-Baj? *Kérdez vissza meglepetten, de csak hogy egy kis időt nyerjen magának a válasz előtt.* Nincs semmilyen baj. *Na persze, ezt senki nem venné be!* Vagyis... semmi komoly.
*Rázza meg a fejecskéjét. Nem fogja egy vadidegen orrára kötni a rengeteg szörnyűséget, ami történt vele, és ami egy paranoiás idegronccsá tette. Erős túlzással. Azért az idegroncstól szerencsére még távol áll, de ezt is csak Norinak köszönheti.*
-Nem, tényleg jól vagyok. *Egy kedves, halovány mosoly jelenik meg az arcán.* Egyáltalán nem vagy ijesztő.
*Nem a férfivel, sokkal inkább vele van a baj. Nolie fejében romlott el valami, amiért képtelen az egészséges emberi interakciókra.*
-Nolie.
*Mutatkozik be bátortalanul.*
-Egy reggeli még nem a világ.
*Vonja meg a vállát, mintha nem is igazán érdekelné, együtt esznek-e. Pedig nagyon is érdekli. Az ilyen felelőtlen ígéreteiből lesz mindig a legnagyobb baj. Holnap egy sötét sikátorba ébred, már ha van akkora szerencséje, hogy felébred. Mosolya lassan kiszélesedik. Veszélyesen szép az élet!*
6538. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:45:42
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:45:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Birkalmár nyomában//
*Trodd- re fel lesz figyelve. A pásztor megtudja, hogy azok a tárgyak nem csak sima tárgyak hanem megáldott tárgyak melyeket egy istennő ajándékozott nekik. Ezek után már másképp néz a pásztor azokra az ékszerekre. A kérdésére viszont elsőre elég rossz reakciót kap.*
-Mindenképpen birkák kellenének. Azokat kértek.
*Bólogat. A nő ezek után eltűnik. Enyhe káromkodás hangja szűrődik ki, Trodd pedig értetlenül néz maga elé. Mikor a nő visszajön akkor mégis jó hírrel érkezik.*
-Tudok várni. Három vezérkosra volna szükségem. Amennyiben nincs elég ürüvel is megoldható, de kos lenne a legjobb.
~Csak tudnám miért olyan fontos! Azok talán szaporábbak. Végül is ha meg vannak áldva az biztos előnyös rájuk nézve. Sok mindenhez ért a vezér, hogy ilyeneket is tud.~
*Trodd- re fel lesz figyelve. A pásztor megtudja, hogy azok a tárgyak nem csak sima tárgyak hanem megáldott tárgyak melyeket egy istennő ajándékozott nekik. Ezek után már másképp néz a pásztor azokra az ékszerekre. A kérdésére viszont elsőre elég rossz reakciót kap.*
-Mindenképpen birkák kellenének. Azokat kértek.
*Bólogat. A nő ezek után eltűnik. Enyhe káromkodás hangja szűrődik ki, Trodd pedig értetlenül néz maga elé. Mikor a nő visszajön akkor mégis jó hírrel érkezik.*
-Tudok várni. Három vezérkosra volna szükségem. Amennyiben nincs elég ürüvel is megoldható, de kos lenne a legjobb.
~Csak tudnám miért olyan fontos! Azok talán szaporábbak. Végül is ha meg vannak áldva az biztos előnyös rájuk nézve. Sok mindenhez ért a vezér, hogy ilyeneket is tud.~
6537. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:21:48
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:21:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Daidalos//
~Én sem volnék meglepve.~
*Ezt már nem mondja ki hangosan, hiszen annyira azért nem jó a kapcsolatai a szüleivel. Még a húga kis birkaként követi minden szavukat, addig a férfi sosem tette azt, amit ők mondtak, hanem azt, amihez kedve tartotta, és ez nem tett túl jót a kapcsolatukra nézve.
Követi a kereskedőt, és nyílt tekintettel nézegeti a gyűrűket, amiket mutat neki. Először az Észak Csillagát nézi meg alaposan. Tényleg mesteri darab, gyönyörű és csillogó, de a férfi úgy érzi, hogy ez bizony nem az igazi.
Folytatják a válogatást. A következő darab határozottan jobban tetszik neki, a történet is lenyűgözi, bár nem igazán érti hogy mit jelent az, hogy "haláláig a kő mélyére tekintve halvány pislákolást lehet látni". Ha a vére kerül a gyűrűre, az elkezd... villogni?
Az utolsó azonban látványosan elkápráztatja a férfit. Meseszép, ráadásul a főnix szinte telitalálat. Aleimord azóta tűzmágus akar enni, mióta az eszét tudja. Ha Nairada egy ilyen gyűrűt hordana az ujján, akkor mindenki tudná, hogy ki a férje.*
- Elképesztő!
*Hangot is ad az arcára kirajzolódó lenyűgözöttségnek.*
- Mennyibe kerül?
~Én sem volnék meglepve.~
*Ezt már nem mondja ki hangosan, hiszen annyira azért nem jó a kapcsolatai a szüleivel. Még a húga kis birkaként követi minden szavukat, addig a férfi sosem tette azt, amit ők mondtak, hanem azt, amihez kedve tartotta, és ez nem tett túl jót a kapcsolatukra nézve.
Követi a kereskedőt, és nyílt tekintettel nézegeti a gyűrűket, amiket mutat neki. Először az Észak Csillagát nézi meg alaposan. Tényleg mesteri darab, gyönyörű és csillogó, de a férfi úgy érzi, hogy ez bizony nem az igazi.
Folytatják a válogatást. A következő darab határozottan jobban tetszik neki, a történet is lenyűgözi, bár nem igazán érti hogy mit jelent az, hogy "haláláig a kő mélyére tekintve halvány pislákolást lehet látni". Ha a vére kerül a gyűrűre, az elkezd... villogni?
Az utolsó azonban látványosan elkápráztatja a férfit. Meseszép, ráadásul a főnix szinte telitalálat. Aleimord azóta tűzmágus akar enni, mióta az eszét tudja. Ha Nairada egy ilyen gyűrűt hordana az ujján, akkor mindenki tudná, hogy ki a férje.*
- Elképesztő!
*Hangot is ad az arcára kirajzolódó lenyűgözöttségnek.*
- Mennyibe kerül?
6536. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:00:01
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:00:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord Sayqueves//
*Kicsit hunyorog Ungeld is a név hallatán.*
-Nem volnék meglepve, ha méltóságod szüleinek neve megboldogult nagyatyám, ki első volt ezen a néven. *Szúrja közbe.* naplójában is szerepelne. Régóta szolgáltatunk már ilyen alkalmakra megfelelő karikagyűrűt.
*Beérvén egy aprócska, tetőtől talpig lakkozott vörösfenyővel bélelt szobába jutnak, egy szekrénysor mögé veszi be magát az eladó, ami amolyan üzletelő pódiumként is szolgál. Rajta kitéve néhány álványzaton pihenő karperec, és tenyérnyi köves díszítményű nyakék. A kapu előtt elhaladva nem véletlenül láthatta az őrség két éber tagját Aleimord is.*
-Leánykérésre, lássuk csak. A klasszikus Észak Csillaga.
*Emel elő egy szikrázóan csillogó négy ágú, nagy gyémántos aranygyűrűt.*
-Az egyik legszebb gyémántja ennek a dekádnak, garantáltan a család nevén sem esik csorba, hiszen az ékkő Észak Kardjának hegyét, az éjszakai égről szinte el sem tűnő, örök csillagot jelképezi.
*Ezzel újabb darabot vesz elő.*
-Ők pedig itt igazán különleges mesterművek.
*Apró, narancsvörös, kissé kiemelkedő foglalatú tizenkét szögletűre csiszolt köves fehérarany gyűrűpár kerül terítékre, melyeknek tetején furcsa, átlátszó faggyúréteg pihen.*
-No nem így adnám, ez csupán óvintézkedés, ugyanis akinek vére ezt a követ érinti, annak haláláig a kő mélyére tekintve halvány pislákolást lehet látni, ilyen gyűrűk még a világon nincsenek, legközelebb a wegtoreni Nagyok egyikének van hasonló.
*Mesél regéket.*
-Aztán itt az utolsó, de talán szépségre az első darab.
*Kiemel egy szikrázó arany, sűrű díszekkel nagyjából egy újpercnyi hosszan kifuttatott gyűrűt, mely könnyednek tűnik, rajta pedig a legendás madár, a főnix emelkedik ki a szövevényes mintázatból.*
-A legtisztább el nem kopó arany, rajta a jelkép pedig nem más, mint a soha el nem múló szerelem, mely, mint a lángmadár újból felcsap minden alkalommal, ha parázzsá szunnyadna.
*Mosolyog szinte kissé önelégülten végigfuttatva szemét a választékon.*
-Természetesen van sok hagyományos karikagyűrűm is, netán topázzal, smaragddal, rubinttal tetején, sőt, kék arany berakásos gyűrűpár is akad még itt.
*Sorolja láthatóan a teljesség igénye nélkül.*
*Kicsit hunyorog Ungeld is a név hallatán.*
-Nem volnék meglepve, ha méltóságod szüleinek neve megboldogult nagyatyám, ki első volt ezen a néven. *Szúrja közbe.* naplójában is szerepelne. Régóta szolgáltatunk már ilyen alkalmakra megfelelő karikagyűrűt.
*Beérvén egy aprócska, tetőtől talpig lakkozott vörösfenyővel bélelt szobába jutnak, egy szekrénysor mögé veszi be magát az eladó, ami amolyan üzletelő pódiumként is szolgál. Rajta kitéve néhány álványzaton pihenő karperec, és tenyérnyi köves díszítményű nyakék. A kapu előtt elhaladva nem véletlenül láthatta az őrség két éber tagját Aleimord is.*
-Leánykérésre, lássuk csak. A klasszikus Észak Csillaga.
*Emel elő egy szikrázóan csillogó négy ágú, nagy gyémántos aranygyűrűt.*
-Az egyik legszebb gyémántja ennek a dekádnak, garantáltan a család nevén sem esik csorba, hiszen az ékkő Észak Kardjának hegyét, az éjszakai égről szinte el sem tűnő, örök csillagot jelképezi.
*Ezzel újabb darabot vesz elő.*
-Ők pedig itt igazán különleges mesterművek.
*Apró, narancsvörös, kissé kiemelkedő foglalatú tizenkét szögletűre csiszolt köves fehérarany gyűrűpár kerül terítékre, melyeknek tetején furcsa, átlátszó faggyúréteg pihen.*
-No nem így adnám, ez csupán óvintézkedés, ugyanis akinek vére ezt a követ érinti, annak haláláig a kő mélyére tekintve halvány pislákolást lehet látni, ilyen gyűrűk még a világon nincsenek, legközelebb a wegtoreni Nagyok egyikének van hasonló.
*Mesél regéket.*
-Aztán itt az utolsó, de talán szépségre az első darab.
*Kiemel egy szikrázó arany, sűrű díszekkel nagyjából egy újpercnyi hosszan kifuttatott gyűrűt, mely könnyednek tűnik, rajta pedig a legendás madár, a főnix emelkedik ki a szövevényes mintázatból.*
-A legtisztább el nem kopó arany, rajta a jelkép pedig nem más, mint a soha el nem múló szerelem, mely, mint a lángmadár újból felcsap minden alkalommal, ha parázzsá szunnyadna.
*Mosolyog szinte kissé önelégülten végigfuttatva szemét a választékon.*
-Természetesen van sok hagyományos karikagyűrűm is, netán topázzal, smaragddal, rubinttal tetején, sőt, kék arany berakásos gyűrűpár is akad még itt.
*Sorolja láthatóan a teljesség igénye nélkül.*
6535. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 21:33:47
Üzenet elküldve: 2017-10-20 21:33:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Daidalos//
*Reménykedett, hogy egy határozott kereskedővel lesz dolga, aki megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy minél több pénzt zsebeljen be. A férfi eléggé tanácstalan, sosem vett el még senkit, és hát ha a kerekedő csak áll, és nézi, ahogy Aleimord szenved, azzal senki sem lesz előrébb.*
- Üdvözlöm!
*Tiszteletteljesen bólint az idegen felé.*
- Aleimord Sayqueves vagyok.
*Mutatkozik be ő is. Talán a kereskedő ismerheti a Sayquves nevet a szülei által, és akkor tudni fogja, hogy az elf, mint főnemesek fia, nem olcsó árut keres.
Követi a férfit az üzletébe.*
- Igen, hölgynek keresek. Tudja, meg szeretném kérni a kezét. Biztosan tud nekem olyan gyűrűt mutatni, aminek egy nemesasszony is örülne.
*Reménykedett, hogy egy határozott kereskedővel lesz dolga, aki megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy minél több pénzt zsebeljen be. A férfi eléggé tanácstalan, sosem vett el még senkit, és hát ha a kerekedő csak áll, és nézi, ahogy Aleimord szenved, azzal senki sem lesz előrébb.*
- Üdvözlöm!
*Tiszteletteljesen bólint az idegen felé.*
- Aleimord Sayqueves vagyok.
*Mutatkozik be ő is. Talán a kereskedő ismerheti a Sayquves nevet a szülei által, és akkor tudni fogja, hogy az elf, mint főnemesek fia, nem olcsó árut keres.
Követi a férfit az üzletébe.*
- Igen, hölgynek keresek. Tudja, meg szeretném kérni a kezét. Biztosan tud nekem olyan gyűrűt mutatni, aminek egy nemesasszony is örülne.
6534. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 21:24:58
Üzenet elküldve: 2017-10-20 21:24:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord Sayqueves//
*Egy nézelődő nemesi kinézetű úriembernél csak egy ugyanilyen hölgy jelent nagyobb profitot egy átlagos piaci árus szemében. Nem is csoda, hogy egyszeri ékszer árusunk, kit ugyebár az átlag szegénynegyedi kenyérvásárló nem is érdekel, hamar kiszúrja magának a gyűrűt kereső nemest.*
-Üdvözletem, Uraságod!
*Emeli meg kalapját biccentve a kövérkés, ám hosszú, ápolt ujjú, kecskeszakállas figura.*
-Ha nem haragszik túlságosan, láttam, hogy elégedetten mustrálta a nyakékeket, én pedig talán más, jelképesebb, gyönyörű darabokkal is szolgálhatok.
*Kacsint, szigorúan, mint férfi a férfinak.*
-Ungeld volnék, harmadik ezen a néven!
*Mutatkozik be.*
-Ha jól sejtem egy hölgynek keres éket.
*Kezd a vaktában találgatásba, amihez boszorkányos érzéke van. Nem hiába az a több éves tapasztalat. Miután pedig megoldást ígért, nyíltan nem kérdezhet rá.*
-Jöjjön, az én portékámmal nem lehet sajnos ide kitelepülni, amott a kapualjból nyílik, kicsiny üzletem.
*Mutat alig fél percnyi kitérőre a tér szélén strázsáló vastag, kitárt tölgykapura.*
*Egy nézelődő nemesi kinézetű úriembernél csak egy ugyanilyen hölgy jelent nagyobb profitot egy átlagos piaci árus szemében. Nem is csoda, hogy egyszeri ékszer árusunk, kit ugyebár az átlag szegénynegyedi kenyérvásárló nem is érdekel, hamar kiszúrja magának a gyűrűt kereső nemest.*
-Üdvözletem, Uraságod!
*Emeli meg kalapját biccentve a kövérkés, ám hosszú, ápolt ujjú, kecskeszakállas figura.*
-Ha nem haragszik túlságosan, láttam, hogy elégedetten mustrálta a nyakékeket, én pedig talán más, jelképesebb, gyönyörű darabokkal is szolgálhatok.
*Kacsint, szigorúan, mint férfi a férfinak.*
-Ungeld volnék, harmadik ezen a néven!
*Mutatkozik be.*
-Ha jól sejtem egy hölgynek keres éket.
*Kezd a vaktában találgatásba, amihez boszorkányos érzéke van. Nem hiába az a több éves tapasztalat. Miután pedig megoldást ígért, nyíltan nem kérdezhet rá.*
-Jöjjön, az én portékámmal nem lehet sajnos ide kitelepülni, amott a kapualjból nyílik, kicsiny üzletem.
*Mutat alig fél percnyi kitérőre a tér szélén strázsáló vastag, kitárt tölgykapura.*
6533. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 21:08:30
Üzenet elküldve: 2017-10-20 21:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Cicasimogatás//
*Örül, hogy újdonsült társainak nem okoz gondot a kitérő, nem mellesleg útba is esik. Bár a két dolog erősen össze is függ.*
- Iiigen, tudom, magunkra hagysz minket. *Motyog bele picit Bobbir mondatába, mellyel nagyjából együtt fejezik be a mondatot. Közben összehúzott szemmel, gonoszkodó vigyorral a képén néz fajtársára, vajon érti-e a viccet, már ha ő is szívesen mókázik másokon.*
- Hát jó. Ezt az infót megjegyzem. Venárok, veszedelmesek, akár az... ogrék. *Vet egy bizonytalan pillantást Denzackra.* Biztos vagy benne? Mert bár nincs meg a teljes papír, de nekem úgy tűnik, szívesen vesznek be újakat a csapatba... és ugyan ezt az ogrékról, nem tudnám elképzelni.
~Bár szerintem továbbra sem léteznek. Vagyis nagyon remélem.~
- Egyelőre csak kíváncsi vagyok a felhozatalra. Még nem biztos, hogy vásárolni is fogok. *Válaszol komolyan a köpenyesnek.* Bár jó volna egy tőr. Azt hiszem.
*Megforgatja szemeit Bobbir ötletére, majd szúrós szemmel válaszol.*
- Miből jutott éépppen egy sisak az eszedbe? *Vár egy pillanatot, majd hirtelen jött ötletével folytatja.* Fogadjunk, hogy egy sisaknyi bortól eldőlnétek, mint egy-egy humor-zsák? *Vigyorodik el, hogy szája majd fülig ér. Elképzeli a sisakból borozó, és még inkább ogrékat beszélő Bobbirt, és a borgőztől félrecsúszott köpenyes Jayziont. Aztán már inkább nevetgél, mint mosolyog.* Mondjuk azt megnézném.
~Esküszöm beszerzek egy szarvas sisakot, már csak a móka kedvéért is.~ *Veszi majdhogynem kihívásnak a dolgot, hogy a föld alól is szerezzen egy olyan sisakot. Ha fiúk állják a fogadást, akkor tényleg nem lesz más választása. Egész jó kis program lehetne belőle végül is.
Mire a gondolat végére ér, már a piacon masíroznak.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.21 00:12:01
*Örül, hogy újdonsült társainak nem okoz gondot a kitérő, nem mellesleg útba is esik. Bár a két dolog erősen össze is függ.*
- Iiigen, tudom, magunkra hagysz minket. *Motyog bele picit Bobbir mondatába, mellyel nagyjából együtt fejezik be a mondatot. Közben összehúzott szemmel, gonoszkodó vigyorral a képén néz fajtársára, vajon érti-e a viccet, már ha ő is szívesen mókázik másokon.*
- Hát jó. Ezt az infót megjegyzem. Venárok, veszedelmesek, akár az... ogrék. *Vet egy bizonytalan pillantást Denzackra.* Biztos vagy benne? Mert bár nincs meg a teljes papír, de nekem úgy tűnik, szívesen vesznek be újakat a csapatba... és ugyan ezt az ogrékról, nem tudnám elképzelni.
~Bár szerintem továbbra sem léteznek. Vagyis nagyon remélem.~
- Egyelőre csak kíváncsi vagyok a felhozatalra. Még nem biztos, hogy vásárolni is fogok. *Válaszol komolyan a köpenyesnek.* Bár jó volna egy tőr. Azt hiszem.
*Megforgatja szemeit Bobbir ötletére, majd szúrós szemmel válaszol.*
- Miből jutott éépppen egy sisak az eszedbe? *Vár egy pillanatot, majd hirtelen jött ötletével folytatja.* Fogadjunk, hogy egy sisaknyi bortól eldőlnétek, mint egy-egy humor-zsák? *Vigyorodik el, hogy szája majd fülig ér. Elképzeli a sisakból borozó, és még inkább ogrékat beszélő Bobbirt, és a borgőztől félrecsúszott köpenyes Jayziont. Aztán már inkább nevetgél, mint mosolyog.* Mondjuk azt megnézném.
~Esküszöm beszerzek egy szarvas sisakot, már csak a móka kedvéért is.~ *Veszi majdhogynem kihívásnak a dolgot, hogy a föld alól is szerezzen egy olyan sisakot. Ha fiúk állják a fogadást, akkor tényleg nem lesz más választása. Egész jó kis program lehetne belőle végül is.
Mire a gondolat végére ér, már a piacon masíroznak.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.21 00:12:01
6532. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-20 18:33:22
Üzenet elküldve: 2017-10-20 18:33:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Birkalmár nyomában//
-Üdv, drága gyermekem! *Mosolyog kedvesen a szőkeség, áhítatos tekintetét Troddra emeli.* Jöjj közelebb! Csodáld meg-e becses tárgyakat, miket maga Eeyr adományozott nekünk. Nylisani áldotta meg az ékszereket, mik megvédenek a sötétségtől...
*Nagyon belemerül a mondókájába, de arcáról eltűnik a széles, meleg mosoly, mikor meghallja a kérdést.*
-Mindenképpen birkákra lenne szükséged? Csibéink vannak, pár hetes, még friss, fénnyel született jószágok.
*Mutat maga mögé a ketrecekhez. Ha nemleges a válasz, és a férfi ragaszkodik a birkához, egy pillanat türelmet kér, és eltűnik a bódé mögött felállított kis emelvény mögött. Beszélgetés hangjai szűrődnek ki mögüle, egy férfihang finoman káromkodik, majd ismét megjelenik a nő.*
-Megoldható. *Böki ki.* Nagy szerencséd van. A párom azt mondta, van még néhány fiatal birka a templomkertben, amiket az istennő adományozott híveinek. Ide tudunk hajtani párat, ha nem rohansz sehova. Mennyire lenne szükséged?
-Üdv, drága gyermekem! *Mosolyog kedvesen a szőkeség, áhítatos tekintetét Troddra emeli.* Jöjj közelebb! Csodáld meg-e becses tárgyakat, miket maga Eeyr adományozott nekünk. Nylisani áldotta meg az ékszereket, mik megvédenek a sötétségtől...
*Nagyon belemerül a mondókájába, de arcáról eltűnik a széles, meleg mosoly, mikor meghallja a kérdést.*
-Mindenképpen birkákra lenne szükséged? Csibéink vannak, pár hetes, még friss, fénnyel született jószágok.
*Mutat maga mögé a ketrecekhez. Ha nemleges a válasz, és a férfi ragaszkodik a birkához, egy pillanat türelmet kér, és eltűnik a bódé mögött felállított kis emelvény mögött. Beszélgetés hangjai szűrődnek ki mögüle, egy férfihang finoman káromkodik, majd ismét megjelenik a nő.*
-Megoldható. *Böki ki.* Nagy szerencséd van. A párom azt mondta, van még néhány fiatal birka a templomkertben, amiket az istennő adományozott híveinek. Ide tudunk hajtani párat, ha nem rohansz sehova. Mennyire lenne szükséged?
6531. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-19 19:27:23
Üzenet elküldve: 2017-10-19 19:27:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie//
*Az lenne illendő, ha most minden jót kívánna a tündérnek, aztán sarkon fordulna és eltűnne a szeme elől, ha már ennyire fél tőle és mindent megtesz, hogy megszabadulhasson tőle. De hát pont ez az, nem tesz meg mindent. Hiszen csak annyira lenne szükség, hogy elinduljon, nem tartóztatná erővel. Arra most nem is gondol, hogy talán az ijedtség olyan erős, hogy moccanni sem mer.*
- Hát, akkor köszönjük szépen! *teszi vissza a helyére az erszényt, nem akarja erőltetni a dolgot.
Persze a fehér bőrű lányka lába elé is vethetne pár aranyat, ha már a markába nem akarja gyömöszölni, de az meg hogy nézne ki? Ha el akar jutni odáig, hogy néhány kérdést feltehessen, akkor el kéne nyernie a tündér bizalmát. Első lépésként pedig eljutni odáig, hogy ne reszkessen szünet nélkül. Most egy kicsit örülne neki, ha az intelligens lények lelkivilágához is értene annyira, mint az állatokéhoz, mennyivel könnyebb dolga lehetne! De azért megpróbálja a lehető legjobbat kihozni magából és bízik benne, hogy aránylag megnyerő külseje és barátságos modora is segítségére lehet.*
- Nagyszerű ötlet! *mosolyodik el szélesen a kifogásra* Magam is megéheztem és ha a szimatom nem csal, itt a piacon is találunk néhány finom falatot. Akkor vesződnöd sem kell a reggeli elkészítésével és ha már mi kaptunk tőled egy ajándékot, úgy illik, hogy viszonozzam és vendégül lássalak.
*Mivel Nolie úgy meg van rémülve, mintha Sa'Tereth összes démonával akadt volna össze, akiket épp különösen rossz hangulatban talált, lassan leguggol, ujjait összekulcsolja és alkarjait a combjaira fekteti. Így máris egy jó fejjel alacsonyabb a tündérnél, hátha ez bátorítólag hat rá.*
- Mi a baj? *szólal meg halkan, hirtelen témát váltva* Úgy reszketsz, mintha valami rosszarcú útonállóba botlottál volna, aki Pénzt és életet! felkiáltással toppant volna eléd. Ennyire azért nem szoktak megijedni tőlem.
*Szégyenlős mosollyal megvonja a vállát.*
- Igazság szerint akkor sem nagyon szoktak megijedni tőlem, amikor igazán szeretném. Bántott valaki?
*Sóhajt egyet és olyan képpel néz a lánykára, mint az elárvult kölyökkutyákra szokás. A tündéreket az emberek túlnyomó többsége kedves teremtéseknek tartja, akik villámgyorsan képesek belopni magukat a szívükbe. Az ilyen fokú gyámoltalanság pedig szinte kötelezően védelmező reakciókat vált ki. Aztán picit megrázza a fejét.*
- Igaz is, az én nevem Bayde, az övét pedig *paskolja meg lova szügyét* már tudod.
*Persze arra vár, hogy a tündér is elárulja a sajátját, már ez is haladás lenne. A következő kérdéssel pedig visszatér az ajánlatához.*
- Szóval... áll az alku?
*Az lenne illendő, ha most minden jót kívánna a tündérnek, aztán sarkon fordulna és eltűnne a szeme elől, ha már ennyire fél tőle és mindent megtesz, hogy megszabadulhasson tőle. De hát pont ez az, nem tesz meg mindent. Hiszen csak annyira lenne szükség, hogy elinduljon, nem tartóztatná erővel. Arra most nem is gondol, hogy talán az ijedtség olyan erős, hogy moccanni sem mer.*
- Hát, akkor köszönjük szépen! *teszi vissza a helyére az erszényt, nem akarja erőltetni a dolgot.
Persze a fehér bőrű lányka lába elé is vethetne pár aranyat, ha már a markába nem akarja gyömöszölni, de az meg hogy nézne ki? Ha el akar jutni odáig, hogy néhány kérdést feltehessen, akkor el kéne nyernie a tündér bizalmát. Első lépésként pedig eljutni odáig, hogy ne reszkessen szünet nélkül. Most egy kicsit örülne neki, ha az intelligens lények lelkivilágához is értene annyira, mint az állatokéhoz, mennyivel könnyebb dolga lehetne! De azért megpróbálja a lehető legjobbat kihozni magából és bízik benne, hogy aránylag megnyerő külseje és barátságos modora is segítségére lehet.*
- Nagyszerű ötlet! *mosolyodik el szélesen a kifogásra* Magam is megéheztem és ha a szimatom nem csal, itt a piacon is találunk néhány finom falatot. Akkor vesződnöd sem kell a reggeli elkészítésével és ha már mi kaptunk tőled egy ajándékot, úgy illik, hogy viszonozzam és vendégül lássalak.
*Mivel Nolie úgy meg van rémülve, mintha Sa'Tereth összes démonával akadt volna össze, akiket épp különösen rossz hangulatban talált, lassan leguggol, ujjait összekulcsolja és alkarjait a combjaira fekteti. Így máris egy jó fejjel alacsonyabb a tündérnél, hátha ez bátorítólag hat rá.*
- Mi a baj? *szólal meg halkan, hirtelen témát váltva* Úgy reszketsz, mintha valami rosszarcú útonállóba botlottál volna, aki Pénzt és életet! felkiáltással toppant volna eléd. Ennyire azért nem szoktak megijedni tőlem.
*Szégyenlős mosollyal megvonja a vállát.*
- Igazság szerint akkor sem nagyon szoktak megijedni tőlem, amikor igazán szeretném. Bántott valaki?
*Sóhajt egyet és olyan képpel néz a lánykára, mint az elárvult kölyökkutyákra szokás. A tündéreket az emberek túlnyomó többsége kedves teremtéseknek tartja, akik villámgyorsan képesek belopni magukat a szívükbe. Az ilyen fokú gyámoltalanság pedig szinte kötelezően védelmező reakciókat vált ki. Aztán picit megrázza a fejét.*
- Igaz is, az én nevem Bayde, az övét pedig *paskolja meg lova szügyét* már tudod.
*Persze arra vár, hogy a tündér is elárulja a sajátját, már ez is haladás lenne. A következő kérdéssel pedig visszatér az ajánlatához.*
- Szóval... áll az alku?
6530. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-19 19:11:04
Üzenet elküldve: 2017-10-19 19:11:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Birkalmár nyomában//
*Trodd a jószágokat és az árusokat is alaposan szemügyre véve lépdel a piacon mellette a csacsival akinek a hátán szétülte a fenekét. Már már csalódni látszik, de meglát valamit ami reményt kelt. Nagy a tömeg és kicsit kell furakodnia köztük, de végül sikerül szemügyre is vennie a helyet. Mivel ideje nagy részét a várostól távol a Vashegyi pusztákon legeltetve tölti ezért a nap szimbólum önmagában még nem sokat mondd neki. Viszont a nő szavaiból hamar leszűri, hogy ezeknek a dolgoknak és állatoknak bizony közük van Eeyr-hez. Meg is szólítja, hát a nőt a maga egyszerű módján.*
-Adj' isten papnő. Birkákat is lehetne venni?
*Trodd a jószágokat és az árusokat is alaposan szemügyre véve lépdel a piacon mellette a csacsival akinek a hátán szétülte a fenekét. Már már csalódni látszik, de meglát valamit ami reményt kelt. Nagy a tömeg és kicsit kell furakodnia köztük, de végül sikerül szemügyre is vennie a helyet. Mivel ideje nagy részét a várostól távol a Vashegyi pusztákon legeltetve tölti ezért a nap szimbólum önmagában még nem sokat mondd neki. Viszont a nő szavaiból hamar leszűri, hogy ezeknek a dolgoknak és állatoknak bizony közük van Eeyr-hez. Meg is szólítja, hát a nőt a maga egyszerű módján.*
-Adj' isten papnő. Birkákat is lehetne venni?
6529. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-19 18:48:21
Üzenet elküldve: 2017-10-19 18:48:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Birkalmár nyomában//
*Ha nyitott szemmel jár az ember, észreveheti, hogy a piactéren tényleg mindent meg lehet találni. Állatok vannak bőven. Bárányok, kis bocik, disznók dobozokban, különböző szárnyasok, nyulak ketrecekben. Mindből jó pörkölt válna, ezt a kofák nem is restek hangoztatni. De Troddnak most egész másra van szüksége. Ami felkeltheti az érdeklődését, és reménnyel kecsegtetheti, az egy ócska stand a tér szélén. Kisebb csoport verődött össze előtte, így csak némi furakodás után láthatja meg a hétágú napot, amit a deszkák oldalaira festettek. A magas, díszes ruhákat viselő szép arcú nő előtt ékszerek, különböző használati tárgyak, könyvek és iratok sorakoznak. Mögötte néhány ketrecben kis csirkék.*
-Eeyr! Legyen áldott a te neved! *Harsogja túl a piaci hangzavart.* Áldott portékád hozzon szerencsét és megnyugvást hívőid szívébe. Szeresd azokat, kik a fény jelét viselik, és bocsáss meg a hitetleneknek!
*Ékes szavai között van ideje válaszolni az érdeklődők kérdéseire is.*
*Ha nyitott szemmel jár az ember, észreveheti, hogy a piactéren tényleg mindent meg lehet találni. Állatok vannak bőven. Bárányok, kis bocik, disznók dobozokban, különböző szárnyasok, nyulak ketrecekben. Mindből jó pörkölt válna, ezt a kofák nem is restek hangoztatni. De Troddnak most egész másra van szüksége. Ami felkeltheti az érdeklődését, és reménnyel kecsegtetheti, az egy ócska stand a tér szélén. Kisebb csoport verődött össze előtte, így csak némi furakodás után láthatja meg a hétágú napot, amit a deszkák oldalaira festettek. A magas, díszes ruhákat viselő szép arcú nő előtt ékszerek, különböző használati tárgyak, könyvek és iratok sorakoznak. Mögötte néhány ketrecben kis csirkék.*
-Eeyr! Legyen áldott a te neved! *Harsogja túl a piaci hangzavart.* Áldott portékád hozzon szerencsét és megnyugvást hívőid szívébe. Szeresd azokat, kik a fény jelét viselik, és bocsáss meg a hitetleneknek!
*Ékes szavai között van ideje válaszolni az érdeklődők kérdéseire is.*
6528. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-19 18:27:08
Üzenet elküldve: 2017-10-19 18:27:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Bayde//
~Nem találhattak meg! Nem, már biztosan nem találnak meg! Fehér vagyok, nem fekete, fehér vagyok, nem fekete, fehér vagyok, nem fekete...~
*Hisztis, kaotikus gondolatai közepette szinte észre sem veszi a felé nyújtott almát. Mire lenne lehetősége felfogni, Birris, a ló beelőzi, és elégedetten csócsálja a friss gyümölcsöt gazdája kezéből. Legalább valami jó is történik, így már nem kell közelebb merészkednie a férfihoz, hogy visszakapja. Sőt, ha lehetne, a kosár teljes tartalmát átadná neki, ha cserébe elengedi, de félő, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.*
-Nyugodtan... megeheti...
*Makogja reszketegen. Csak egy alma kellett, és máris nem olyan érdekes a sápadt pofija az állat számára. Az az ötlet már kevésbé tetszik neki, hogy ő is megkínálja egy kis finomsággal.*
-Nem, nem kell... Már így is eléggé kedvel.
*Túlságosan is. Menni viszont még nem mehet. Úgy látszik, Bayde sokkal jobban élvezi a helyzetet, mint a kis tündérke, nem akarja hagyni kicsúszni a kezei közül. Bárcsak Nori is itt lenne vele, ő mindig tudja, hogyan kell elzavarni a hívatlan látogatókat.*
-Ó, erre semmi szükség! *Emeli fel a kezét tüntetőleg, mikor előkerül az erszény.* Vedd úgy, hogy ajándék volt. ~Amiért cserébe elengedhetnél...~
*Valamit ki kell találnia, hogy leléphessen ebből a kellemetlen helyzetből. Nem akar udvariatlan lenni, mindig ez a legnagyobb bűne, és képtelen kedvesen elmondani a másiknak, hogy rühelli a társaságát. Igazán különlegesnek kell valakinek lennie, na meg persze rámenősnek, hogy Nolie a szívébe zárja. A férfi egyelőre egy ripacs, semmi több.*
-Tudod, nekem... *Találj ki valamit! Lepillant a karján lévő kosárra, hátha az súg neki valami okosat.* Ennem kéne. *Hát, jobb kifogás a semminél.* Úgy értem, éhes vagyok. Vissza kéne mennem, lepakolni ezt a rengeteg mindent, aztán reggelik készíteni.
*Vagy akár ebédet. Azt sem tudja, hány óra van. Még látta a felkelő nap halovány rózsás fényeit, mikor elindult a gazdagnegyedi házból. Mennyi ideje lehetett? Alig pár órája. Az idő is szép, fényes, a reggeli köd felszállt. Biztos délelőtt van, ő pedig egész nap nem evett semmit, ami azt jelenti, hogy az éhség nem is egy egyszerű kifogás. Tényleg éhes. Még egy ok az indulásra.*
~Nem találhattak meg! Nem, már biztosan nem találnak meg! Fehér vagyok, nem fekete, fehér vagyok, nem fekete, fehér vagyok, nem fekete...~
*Hisztis, kaotikus gondolatai közepette szinte észre sem veszi a felé nyújtott almát. Mire lenne lehetősége felfogni, Birris, a ló beelőzi, és elégedetten csócsálja a friss gyümölcsöt gazdája kezéből. Legalább valami jó is történik, így már nem kell közelebb merészkednie a férfihoz, hogy visszakapja. Sőt, ha lehetne, a kosár teljes tartalmát átadná neki, ha cserébe elengedi, de félő, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.*
-Nyugodtan... megeheti...
*Makogja reszketegen. Csak egy alma kellett, és máris nem olyan érdekes a sápadt pofija az állat számára. Az az ötlet már kevésbé tetszik neki, hogy ő is megkínálja egy kis finomsággal.*
-Nem, nem kell... Már így is eléggé kedvel.
*Túlságosan is. Menni viszont még nem mehet. Úgy látszik, Bayde sokkal jobban élvezi a helyzetet, mint a kis tündérke, nem akarja hagyni kicsúszni a kezei közül. Bárcsak Nori is itt lenne vele, ő mindig tudja, hogyan kell elzavarni a hívatlan látogatókat.*
-Ó, erre semmi szükség! *Emeli fel a kezét tüntetőleg, mikor előkerül az erszény.* Vedd úgy, hogy ajándék volt. ~Amiért cserébe elengedhetnél...~
*Valamit ki kell találnia, hogy leléphessen ebből a kellemetlen helyzetből. Nem akar udvariatlan lenni, mindig ez a legnagyobb bűne, és képtelen kedvesen elmondani a másiknak, hogy rühelli a társaságát. Igazán különlegesnek kell valakinek lennie, na meg persze rámenősnek, hogy Nolie a szívébe zárja. A férfi egyelőre egy ripacs, semmi több.*
-Tudod, nekem... *Találj ki valamit! Lepillant a karján lévő kosárra, hátha az súg neki valami okosat.* Ennem kéne. *Hát, jobb kifogás a semminél.* Úgy értem, éhes vagyok. Vissza kéne mennem, lepakolni ezt a rengeteg mindent, aztán reggelik készíteni.
*Vagy akár ebédet. Azt sem tudja, hány óra van. Még látta a felkelő nap halovány rózsás fényeit, mikor elindult a gazdagnegyedi házból. Mennyi ideje lehetett? Alig pár órája. Az idő is szép, fényes, a reggeli köd felszállt. Biztos délelőtt van, ő pedig egész nap nem evett semmit, ami azt jelenti, hogy az éhség nem is egy egyszerű kifogás. Tényleg éhes. Még egy ok az indulásra.*
6527. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-19 15:50:10
Üzenet elküldve: 2017-10-19 15:50:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Ahogy elmélyedve ballag kifelé a piacról azért még meg-meg áll kíváncsiskodni itt-ott, de igazán semmi sem köti le komolyabban a figyelmét. Gondolatmenetéből egy sötét alak megjelenése zökkenti ki. Ahogy lassan felpillant lazán összefogott haja alól a nem oly rég megpillantott sötételf szemeibe nézhet.*
~Nocsak. Mintha démont idéztem volna gondolatban.~
*Mosolyodik el halványan orra alatt, majd jobban kiegyenesedve fordul is az idegen felé.*
- Abban biztos vagyok, hogy komoly divattanácsokkal tudna ellátni. És köszönöm, ha bók volt, de most ez is megteszi, hisz nem olyan az idő és a hely, sem eddig a társaság, hogy tetszeni akarjak, így megteszi ez is.
*Kacsint a férfi felé, majd ahogy amaz bemutatkozik egy kicsit ízlelgeti magában az ismerősen csengő nevet. Mintha valahol már futólag hallotta volna, de most hirtelen nem tudja kihez vagy mihez kötni, így kissé megingatja a fejét.*
- Örvendek.
*Biccent végül a bemutatkozásra, majd mint akit tényleg foglalkoztatna, hogy valami úrfélével találkozott megigazgatja magán a hófehér ruhát.*
- A nevem Sabriel Raederle.
*Nem aggódik, hogy az ő neve ismerősen csenghet. Csakis a régebb óta állományozott városőröknek lehet ismerős, akik párszor fülön csípték a fiatal kis enyveskezűt. Amióta benőtt a feje lágya, s kissé rendbe szedte magát, azóta nem igazán ismeri fel akárki fia, lánya.*
*Ahogy elmélyedve ballag kifelé a piacról azért még meg-meg áll kíváncsiskodni itt-ott, de igazán semmi sem köti le komolyabban a figyelmét. Gondolatmenetéből egy sötét alak megjelenése zökkenti ki. Ahogy lassan felpillant lazán összefogott haja alól a nem oly rég megpillantott sötételf szemeibe nézhet.*
~Nocsak. Mintha démont idéztem volna gondolatban.~
*Mosolyodik el halványan orra alatt, majd jobban kiegyenesedve fordul is az idegen felé.*
- Abban biztos vagyok, hogy komoly divattanácsokkal tudna ellátni. És köszönöm, ha bók volt, de most ez is megteszi, hisz nem olyan az idő és a hely, sem eddig a társaság, hogy tetszeni akarjak, így megteszi ez is.
*Kacsint a férfi felé, majd ahogy amaz bemutatkozik egy kicsit ízlelgeti magában az ismerősen csengő nevet. Mintha valahol már futólag hallotta volna, de most hirtelen nem tudja kihez vagy mihez kötni, így kissé megingatja a fejét.*
- Örvendek.
*Biccent végül a bemutatkozásra, majd mint akit tényleg foglalkoztatna, hogy valami úrfélével találkozott megigazgatja magán a hófehér ruhát.*
- A nevem Sabriel Raederle.
*Nem aggódik, hogy az ő neve ismerősen csenghet. Csakis a régebb óta állományozott városőröknek lehet ismerős, akik párszor fülön csípték a fiatal kis enyveskezűt. Amióta benőtt a feje lágya, s kissé rendbe szedte magát, azóta nem igazán ismeri fel akárki fia, lánya.*
6526. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-19 15:39:48
Üzenet elküldve: 2017-10-19 15:39:48
ÚJ
![>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11067_1515197318_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bazározás//
*Jarson, a komornyik szorgosan követi a gazdáját Nalaltot. A tündér egyedül nem merészkedne ki, de a komornyik jelenléte elég ahhoz, hogy megküzdjön a félelmével. Egy ember támogatása azért mégis csak valami. Így kettesben sétálnak el a piactéri forgataghoz. Nalalt is szeret nézelődni, bár annyira nem, mint a nővére. A szép bőrárukat tekinti meg legelőször. Amint egyik árustól eljönnek megpillant egy fejszét lóbáló törpét. ~De ismerős!~ Az ősz szakáll, a ruha, a járás mind egyetlen személyre emlékezteti. ~Csak nem Elgret az?~ A kereskedő régi, jó ismerőse. Nem látta már vagy két három éve a törpét ezért gyorsan odaszalad üdvözölni.*
- Elgret, barátom!
*Szólítja meg hangosan a szakállas törpét. Tündéres mosollyal köszönti a régi barátját.*
- De jó, hogy látlak! Mesélj, hogy keveredtél a városunkba?
*Nem tudja megállni, hogy kérdéseivel ne halmozza el Elgretet, annyira kíváncsi, hogy mi történt a barátjával a távolléte alatt.*
*Jarson, a komornyik szorgosan követi a gazdáját Nalaltot. A tündér egyedül nem merészkedne ki, de a komornyik jelenléte elég ahhoz, hogy megküzdjön a félelmével. Egy ember támogatása azért mégis csak valami. Így kettesben sétálnak el a piactéri forgataghoz. Nalalt is szeret nézelődni, bár annyira nem, mint a nővére. A szép bőrárukat tekinti meg legelőször. Amint egyik árustól eljönnek megpillant egy fejszét lóbáló törpét. ~De ismerős!~ Az ősz szakáll, a ruha, a járás mind egyetlen személyre emlékezteti. ~Csak nem Elgret az?~ A kereskedő régi, jó ismerőse. Nem látta már vagy két három éve a törpét ezért gyorsan odaszalad üdvözölni.*
- Elgret, barátom!
*Szólítja meg hangosan a szakállas törpét. Tündéres mosollyal köszönti a régi barátját.*
- De jó, hogy látlak! Mesélj, hogy keveredtél a városunkba?
*Nem tudja megállni, hogy kérdéseivel ne halmozza el Elgretet, annyira kíváncsi, hogy mi történt a barátjával a távolléte alatt.*
6525. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-19 10:53:24
Üzenet elküldve: 2017-10-19 10:53:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Birkalmár nyomában//
*Trodd a csacsiját vezetve egyik kezében, a másikban a fokosát lóbálva, természetesen a fejét fogva, sétál a piaci kofák között. Valóban sokféle árú van itt. Szép ruhák, növények, ételek, mindenféle hasznos és haszontalan holmi. Trodd-ot viszont mint általában most is az állatok érdekelték. Jó ideje pásztorkodik már ahhoz, hogy meg tudja állapítani az állatokról, hogy jófélék-e vagy sem. Látszik azon ahogy kinéznek. Kövérek-e, ahogy állnak, a szemükön és egyéb ilyen dolgokon. Ha akármilyen állat megfelelne a törzsnek akkor tudna válogatni, de sajnos nem így van. Valami Eeyr nyájából való állatok kellenek.*
*Trodd a csacsiját vezetve egyik kezében, a másikban a fokosát lóbálva, természetesen a fejét fogva, sétál a piaci kofák között. Valóban sokféle árú van itt. Szép ruhák, növények, ételek, mindenféle hasznos és haszontalan holmi. Trodd-ot viszont mint általában most is az állatok érdekelték. Jó ideje pásztorkodik már ahhoz, hogy meg tudja állapítani az állatokról, hogy jófélék-e vagy sem. Látszik azon ahogy kinéznek. Kövérek-e, ahogy állnak, a szemükön és egyéb ilyen dolgokon. Ha akármilyen állat megfelelne a törzsnek akkor tudna válogatni, de sajnos nem így van. Valami Eeyr nyájából való állatok kellenek.*
6524. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-18 20:54:03
Üzenet elküldve: 2017-10-18 20:54:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie//
*Ha kérdezik, hogy mi az igazán rémisztő dolog, akkor egy vicsorgó ork hordára tippel, vértől csepegő csatabárdokkal, esetleg Eeyr hittérítőire, unalmas tanaikkal. De az biztos, hogy saját magát nem sorolta volna ide. És mégis, ezzel az aprócska balesettel szemmel láthatóan komoly frászt hozott a törékeny lánykára. Ez a reakció annyira meglepi, hogy mire előzékenyen segítségére lehetne a szanaszét gurult termények összegyűjtésében, a károsult már végez is ezzel. Majdnem. Egy pirosan mosolyogó alma a csizmája orra előtt állt meg, azért lehajol. Talán azért maradt ott, mert a tündér nagy ijedtségében nem vette észre vagy csak nem akart ennyire közel merészkedni az ijesztő emberhez, aki legázolta. Ez persze kapóra jön neki, mert egyrészt egy egyszerű gesztussal mutathatja, hogy nem olyan gonosz valaki ő, másrészt esze ágában sincs csak úgy útjára engedni a szörnyű zavarban lévő tündért, aki máris menni akar.
Születésétől fogva igen kíváncsi természet és noha találkozott már tündérekkel, de ilyennel még soha. Nem tudja mire vélni a sápadt bőrt, a hófehér hajat és a vérvörös szemszínt. Az természetesen lehetetlen, hogy csak úgy rákérdezzen: már így született vagy valami elvetemült boszorka aljas trükkje okozta ezt a külsőt, de ha most felszívódik a piac sokaságában, sohasem tudhatja meg. Tehát lehajol az almáért és a lányka felé nyújtja egy kedves mosollyal.*
- Azt hiszem, ez még a tied. Hé, azanyád!...
*A második mondat, aminek korholó élét elveszi, hogy nevet, már a lovának szól. A jószág ugyanis félreértette a helyzetet és úgy gondolta, hogy gazdája neki akar kedveskedni a gyümölccsel, tehát kis is kapta az Bayde kezéből és elégedetten csámcsogva rágcsálni kezdte.*
- Birris, szörnyű, hogy milyen szemtelen vagy! *még mindig nevetve tolja arrébb kicsit az állat fejét, nehogy az a kosár tartalmára is rávetemedjen. Aztán a fehér bőrű teremtéshez fordul, kis fejcsóválással.*
- Ne haragudj, az alma a kedvence. *Egy hirtelen támadt ötlettel folytatja.* Ha esetleg te is adnál neki egyet, biztos levennéd a lábáról. Úgy látom, hogy egyébként is rokonszenves vagy neki. Persze nem kérem ingyen, kifizetem azt is, meg ezt is amit most evett meg.
*Leakasztja övéről az erszényét, várakozóan és némileg reménykedve néz a lányra. Talán ezzel az ócska trükkel maradásra bírja még egy kicsit.*
*Ha kérdezik, hogy mi az igazán rémisztő dolog, akkor egy vicsorgó ork hordára tippel, vértől csepegő csatabárdokkal, esetleg Eeyr hittérítőire, unalmas tanaikkal. De az biztos, hogy saját magát nem sorolta volna ide. És mégis, ezzel az aprócska balesettel szemmel láthatóan komoly frászt hozott a törékeny lánykára. Ez a reakció annyira meglepi, hogy mire előzékenyen segítségére lehetne a szanaszét gurult termények összegyűjtésében, a károsult már végez is ezzel. Majdnem. Egy pirosan mosolyogó alma a csizmája orra előtt állt meg, azért lehajol. Talán azért maradt ott, mert a tündér nagy ijedtségében nem vette észre vagy csak nem akart ennyire közel merészkedni az ijesztő emberhez, aki legázolta. Ez persze kapóra jön neki, mert egyrészt egy egyszerű gesztussal mutathatja, hogy nem olyan gonosz valaki ő, másrészt esze ágában sincs csak úgy útjára engedni a szörnyű zavarban lévő tündért, aki máris menni akar.
Születésétől fogva igen kíváncsi természet és noha találkozott már tündérekkel, de ilyennel még soha. Nem tudja mire vélni a sápadt bőrt, a hófehér hajat és a vérvörös szemszínt. Az természetesen lehetetlen, hogy csak úgy rákérdezzen: már így született vagy valami elvetemült boszorka aljas trükkje okozta ezt a külsőt, de ha most felszívódik a piac sokaságában, sohasem tudhatja meg. Tehát lehajol az almáért és a lányka felé nyújtja egy kedves mosollyal.*
- Azt hiszem, ez még a tied. Hé, azanyád!...
*A második mondat, aminek korholó élét elveszi, hogy nevet, már a lovának szól. A jószág ugyanis félreértette a helyzetet és úgy gondolta, hogy gazdája neki akar kedveskedni a gyümölccsel, tehát kis is kapta az Bayde kezéből és elégedetten csámcsogva rágcsálni kezdte.*
- Birris, szörnyű, hogy milyen szemtelen vagy! *még mindig nevetve tolja arrébb kicsit az állat fejét, nehogy az a kosár tartalmára is rávetemedjen. Aztán a fehér bőrű teremtéshez fordul, kis fejcsóválással.*
- Ne haragudj, az alma a kedvence. *Egy hirtelen támadt ötlettel folytatja.* Ha esetleg te is adnál neki egyet, biztos levennéd a lábáról. Úgy látom, hogy egyébként is rokonszenves vagy neki. Persze nem kérem ingyen, kifizetem azt is, meg ezt is amit most evett meg.
*Leakasztja övéről az erszényét, várakozóan és némileg reménykedve néz a lányra. Talán ezzel az ócska trükkel maradásra bírja még egy kicsit.*
6523. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-18 20:25:35
Üzenet elküldve: 2017-10-18 20:25:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Bayde//
*Egyik kezén a súlyosan telepakolt kosárral próbálja kerülgetni a népes tömeget a téren. Elég apró ahhoz, hogy ne kaszáljon el mindenkit vállaival vagy karjaival, de ebből kifolyólag nem is veszik észre. Nem ő megy neki a járókelőknek, hanem ők neki, ami megnehezíti az előre jutását. Nem mintha bárhova is rohanna. Még mindig egyedül van, csak magára kell főznie; inkább csak azért sietne, hogy minél hamarabb szabaduljon a tömegből. Rettegéssel tölti el, ha nem lát szabad utat, mindenfelé derekak, és lábak tengere. Ki kell jutnia! Minél hamarabb ki kell jutnia, mielőtt megint rossz gondolatai támadnának...
Hirtelen egy erős ütést érez hátulról, könnyedén kibillenti a könnyű testet az egyensúlyából. Sikerül állva maradnia, de a kosár tartalmát már nem tudja megmenteni: gyümölcsök és zöldségek gurulnak szét a földön. Magában szitkozódva hajol le összeszedni őket, mikor meghallja a mély orgánumot, ami minden bizonnyal őt szólította meg. Ijedten kapja fel kis buksiját, vérszín szemei elkerekednek a rémülettől.*
-Nem, nem... jól vagyok...
*Dadogja halkan. Az idegenek közelségétől is rá szokott törni a frász, az meg a rémálma, ha leszólítják, vagy csak hozzá szólnak. Megannyi rossz tapasztalat után (kirabolták, megkínozták, erőszakoskodtak vele...) nem is csoda, hogy ennyire bizalmatlan mindenkivel, aki csak az útjába kerül. Az utolsó almát is összeszedve pattan fel, és lassan, amennyire a körülöttük állók engedik elkezd hátrálni.*
-Igazán nem történt semmi! Sajnálom!
*Szabadkozik félénken, mintha ő tett volna valami rosszat. Már épp hátat fordítana a férfinek, hogy minél hamarabb eltűnjön előle, mikor egy hangosan fújtató, barnás, szőrös orr kerül a szemei elé.*
-Ö... szia!
*Az állat feleannyira sem ijeszti meg, mint néhány pillanattal ezelőtt gazdája tette. Egy lépést tesz a lótól elfele, így viszont megint jóval közelebb került Bayde-hez, mint az szerette volna.*
-Azt hiszem, nekem mennem kéne.
*Hosszú, hófehér ujjaival zavartan gyűrögeti blúzának szélét, de mozdulni nem mozdul. Mintha csak engedélyre várna, hogy mehessen.*
*Egyik kezén a súlyosan telepakolt kosárral próbálja kerülgetni a népes tömeget a téren. Elég apró ahhoz, hogy ne kaszáljon el mindenkit vállaival vagy karjaival, de ebből kifolyólag nem is veszik észre. Nem ő megy neki a járókelőknek, hanem ők neki, ami megnehezíti az előre jutását. Nem mintha bárhova is rohanna. Még mindig egyedül van, csak magára kell főznie; inkább csak azért sietne, hogy minél hamarabb szabaduljon a tömegből. Rettegéssel tölti el, ha nem lát szabad utat, mindenfelé derekak, és lábak tengere. Ki kell jutnia! Minél hamarabb ki kell jutnia, mielőtt megint rossz gondolatai támadnának...
Hirtelen egy erős ütést érez hátulról, könnyedén kibillenti a könnyű testet az egyensúlyából. Sikerül állva maradnia, de a kosár tartalmát már nem tudja megmenteni: gyümölcsök és zöldségek gurulnak szét a földön. Magában szitkozódva hajol le összeszedni őket, mikor meghallja a mély orgánumot, ami minden bizonnyal őt szólította meg. Ijedten kapja fel kis buksiját, vérszín szemei elkerekednek a rémülettől.*
-Nem, nem... jól vagyok...
*Dadogja halkan. Az idegenek közelségétől is rá szokott törni a frász, az meg a rémálma, ha leszólítják, vagy csak hozzá szólnak. Megannyi rossz tapasztalat után (kirabolták, megkínozták, erőszakoskodtak vele...) nem is csoda, hogy ennyire bizalmatlan mindenkivel, aki csak az útjába kerül. Az utolsó almát is összeszedve pattan fel, és lassan, amennyire a körülöttük állók engedik elkezd hátrálni.*
-Igazán nem történt semmi! Sajnálom!
*Szabadkozik félénken, mintha ő tett volna valami rosszat. Már épp hátat fordítana a férfinek, hogy minél hamarabb eltűnjön előle, mikor egy hangosan fújtató, barnás, szőrös orr kerül a szemei elé.*
-Ö... szia!
*Az állat feleannyira sem ijeszti meg, mint néhány pillanattal ezelőtt gazdája tette. Egy lépést tesz a lótól elfele, így viszont megint jóval közelebb került Bayde-hez, mint az szerette volna.*
-Azt hiszem, nekem mennem kéne.
*Hosszú, hófehér ujjaival zavartan gyűrögeti blúzának szélét, de mozdulni nem mozdul. Mintha csak engedélyre várna, hogy mehessen.*
6522. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-18 17:24:21
Üzenet elküldve: 2017-10-18 17:24:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bazározás//
*A tapasztalt kereskedő szemei ide-oda villannak, ahogy a jobbnál jobb portékákat vizsgálgatja. Egyik hasznos, míg másik áru a kukába sem való. Ezt hamar el tudja dönteni, hiszen egész életében kereskedéssel foglalkozott. Megannyi áru cserélt már gazdát a kezei között. Van már vagy három tele is, hogy nem járt Artheniorban csak a környékén. Most erre akadt dolga így a számára legkecsegtetőbb helyen, a piaci bazársoron legelteti a tekintetét. Éppen a kezében maradt kétélű csatabárdja és ezzel lép egyik árustól a másikig. Nem fenyegetőn csak úgy lazán lóbálva, mint akinek ez teljesen természetes. Ismerősöket keres, hátha talál egy két régi cimborát vagy üzletfelet.*
*A tapasztalt kereskedő szemei ide-oda villannak, ahogy a jobbnál jobb portékákat vizsgálgatja. Egyik hasznos, míg másik áru a kukába sem való. Ezt hamar el tudja dönteni, hiszen egész életében kereskedéssel foglalkozott. Megannyi áru cserélt már gazdát a kezei között. Van már vagy három tele is, hogy nem járt Artheniorban csak a környékén. Most erre akadt dolga így a számára legkecsegtetőbb helyen, a piaci bazársoron legelteti a tekintetét. Éppen a kezében maradt kétélű csatabárdja és ezzel lép egyik árustól a másikig. Nem fenyegetőn csak úgy lazán lóbálva, mint akinek ez teljesen természetes. Ismerősöket keres, hátha talál egy két régi cimborát vagy üzletfelet.*
6521. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-17 22:10:56
Üzenet elküldve: 2017-10-17 22:10:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie//
*Miután alaposan kiáztatta magát a fürdőben, ambivalens érzésekkel távozik onnan. Roppant kellemes hely, igazán minden igényt kielégít, de sajnos nem volt alkalma rövid, de annál izgalmasabb ismeretségek kötnie. Sebaj, holnap is van nap.
Most tehát, lovát ismét kantárszáron vezetve furakszik be a piacra és érdeklődve szemlélődik. Azt beszélik, hogy itt tényleg minden kapható ha az ember meg tudja fizetni, és a közkeletű mondás szerint az itteni kufárok a lehetetlent azonnal teljesítik, csak a csodákra kell várni egy kicsit. Az egyik pultnál megáll és kíváncsian vizslatja a kis üvegcséket, melyekben piros, kék, zöld és még ki tudja milyen színű folyadékok lötyögnek. Sajnos az árus udvariassága csak addig tart, amíg meg nem kérdezi, hogy ezek miféle pálinkák? A vásáros még mindig füstölög az ostoba fajankó szemtelenségén, amikor már továbbállt és a kínálat mellett kiemelt figyelmet szentel a téren megforduló és bevásárlásaikat intéző szolgálóleányoknak. Egyiknek-másiknak utána is fordul és ha nem neheztelő pillantást kap válaszul némelyiktől, meg is ajándékozza egy harminckét fogas mosollyal.
Egy ilyen alkalommal történik, hogy a szó szoros értelmében majdnem keresztül esik valakin.*
- Ó, pardon, rettenetesen sajnálom. *torpan meg szabadkozva és végre előre nézve. Nem lát senkit. Aztán kicsit lejjebb fordítja a tekintetét. Noha a tündér, aki pont a lába elé keveredett nem tartozik az alacsonyabbak közé, neki mégis apróságnak tűnik*
- Ó... *ismétli magát frappánsan, ami egyszerre szól annak, hogy egy tündérrel akadt össze és eddigi tapasztalatai szerint a tündérek tündériek, ha meg lehet engedni egy ilyen rémes szójátékot és a kis szárnyas szokatlan megjelenésének.*
- Remélem nem ütötted meg magad! Sajnálom, hogy nem figyeltem.
*Ekkor történik, hogy lova előredugja a fejét egészen közel Nolie arcához, ha az el nem húzza vagy nem tolja el az állat pofáját.*
- Nocsak! *vág őszintén meglepett képet, mert a telivér gazdáján kívül nem nagyon tűr meg más intelligens lényt a környezetében, nemhogy barátkozni kezdene.* Birris máris megkedvelt volna? Hogyan csináltad? Valami varázslat?
*Miután alaposan kiáztatta magát a fürdőben, ambivalens érzésekkel távozik onnan. Roppant kellemes hely, igazán minden igényt kielégít, de sajnos nem volt alkalma rövid, de annál izgalmasabb ismeretségek kötnie. Sebaj, holnap is van nap.
Most tehát, lovát ismét kantárszáron vezetve furakszik be a piacra és érdeklődve szemlélődik. Azt beszélik, hogy itt tényleg minden kapható ha az ember meg tudja fizetni, és a közkeletű mondás szerint az itteni kufárok a lehetetlent azonnal teljesítik, csak a csodákra kell várni egy kicsit. Az egyik pultnál megáll és kíváncsian vizslatja a kis üvegcséket, melyekben piros, kék, zöld és még ki tudja milyen színű folyadékok lötyögnek. Sajnos az árus udvariassága csak addig tart, amíg meg nem kérdezi, hogy ezek miféle pálinkák? A vásáros még mindig füstölög az ostoba fajankó szemtelenségén, amikor már továbbállt és a kínálat mellett kiemelt figyelmet szentel a téren megforduló és bevásárlásaikat intéző szolgálóleányoknak. Egyiknek-másiknak utána is fordul és ha nem neheztelő pillantást kap válaszul némelyiktől, meg is ajándékozza egy harminckét fogas mosollyal.
Egy ilyen alkalommal történik, hogy a szó szoros értelmében majdnem keresztül esik valakin.*
- Ó, pardon, rettenetesen sajnálom. *torpan meg szabadkozva és végre előre nézve. Nem lát senkit. Aztán kicsit lejjebb fordítja a tekintetét. Noha a tündér, aki pont a lába elé keveredett nem tartozik az alacsonyabbak közé, neki mégis apróságnak tűnik*
- Ó... *ismétli magát frappánsan, ami egyszerre szól annak, hogy egy tündérrel akadt össze és eddigi tapasztalatai szerint a tündérek tündériek, ha meg lehet engedni egy ilyen rémes szójátékot és a kis szárnyas szokatlan megjelenésének.*
- Remélem nem ütötted meg magad! Sajnálom, hogy nem figyeltem.
*Ekkor történik, hogy lova előredugja a fejét egészen közel Nolie arcához, ha az el nem húzza vagy nem tolja el az állat pofáját.*
- Nocsak! *vág őszintén meglepett képet, mert a telivér gazdáján kívül nem nagyon tűr meg más intelligens lényt a környezetében, nemhogy barátkozni kezdene.* Birris máris megkedvelt volna? Hogyan csináltad? Valami varázslat?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051