Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 309 (6161. - 6180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6180. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-10 20:16:16
Üzenet elküldve: 2017-04-10 20:16:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kevril Waveharp//
*Végig mennek a Szegénynegyeden. Elég kellemetlenül érzi magát a szegények és kéregetők között. Körbenézve romos házakat lát és szomorúságot és sajnálatot érez az ott élők iránt.*
- Leginkább itt látszik az emberi egyenlőtlenség.
* Mondja Kevril a lánynak. Először nem érti Penela, hogy barátja mire is gondol, de aztán beérnek a Gazdagnegyedbe. Elég nagy kontrasztot vél felfedezni a Szegénynegyed és a Gazdagnegyed között. Ezen a városrészen mindketten hallgatnak. Penela inkább ámulatában hallgat, Kevril csak egyszerűen csendben van. A tündérnek az okozza, a legnagyobb meglepetést,hogy némely házat még örök is védik. Innen a Piactérre érnek. Itt tényleg mindent megtalál az ember, amit csak akar. Penela érdeklődve és csodálattal nézi végig az eladásra kínált árukat. Ruhák, bájitalok,ételek és egzotikus dolgok. Az eladókból is olyan sokféle van mint az árukból. A nézelődésben Kewril szakítja félbe és egy idegenre mutat, aki lehet hogy segíthet. Penela szíve a torkában dobog, de az idegenhez lép.*
*Végig mennek a Szegénynegyeden. Elég kellemetlenül érzi magát a szegények és kéregetők között. Körbenézve romos házakat lát és szomorúságot és sajnálatot érez az ott élők iránt.*
- Leginkább itt látszik az emberi egyenlőtlenség.
* Mondja Kevril a lánynak. Először nem érti Penela, hogy barátja mire is gondol, de aztán beérnek a Gazdagnegyedbe. Elég nagy kontrasztot vél felfedezni a Szegénynegyed és a Gazdagnegyed között. Ezen a városrészen mindketten hallgatnak. Penela inkább ámulatában hallgat, Kevril csak egyszerűen csendben van. A tündérnek az okozza, a legnagyobb meglepetést,hogy némely házat még örök is védik. Innen a Piactérre érnek. Itt tényleg mindent megtalál az ember, amit csak akar. Penela érdeklődve és csodálattal nézi végig az eladásra kínált árukat. Ruhák, bájitalok,ételek és egzotikus dolgok. Az eladókból is olyan sokféle van mint az árukból. A nézelődésben Kewril szakítja félbe és egy idegenre mutat, aki lehet hogy segíthet. Penela szíve a torkában dobog, de az idegenhez lép.*
6179. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:32:05
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:32:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zhorack//
*Ahogy az első almába bele is mélyeszti a fogait, a többit meg az oldalán lógó kis táskába gyömöszöli már sokkal nyugodtabb. Így, hogy senki nem szólt rá, hogy azokat a gyümölcsöket hagyja csak békén már nem is olyan gyanús a helyzet. Viszont a fickóval még mindig nincs annyira megbékülve. Ahogy újfent hátrapillant a férfi most ő is kihajol mögüle és hunyorogva méregeti a széles vigyort viselő árust, aki pont az ő párosukat vizsgálgatja. Amikor pedig a mélységi sétára hívja újra valami bűzleni kezd a számára. És ez nem a saját szaga.*
- Áh, hán valaho' csak be kéne burkolni ezeket.
*Bökdösi is meg a táskában lapuló almákat, közben a harmadikat még mindig jóízűen ropogtatja. Annak ellenére, hogy beszél, s hát teli szájjal mégsem illenék, de mikor érdekelte az illem Mapet? Ha a szavakkal egy kis almalé is fröcsög ki a száján, hát tessék. Abba nem fog senki belehalni. Elvileg nem mérgező.*
- Uramnak is bizton van valami rendesebb dóga, mint egy ilyennek kódorogni. Nem tartanám föl.
*Ejt is meg egy varázslatos mosolyt, ami talán most még az egyetlen csinos dolog rajta. De ezt sem szokták a küllemétől észrevenni. Nap, mint nap látja a szép, sokszor szemtelenül merész kelmékben tetszelgő kisasszonyokat, úrhölgyeket, s a többi jómódú fehérnépet. Azokkal szemben itt van ő, aki szakadt holmikban jár, a kosz beborítja teljesen, s a szaga is olyan a legtöbbször, mint a partra vetett hal több hetes hullájának, hogy költőien fogalmazza meg magában a gondolatot. Az ilyenekkel nem szoktak ilyen kifent ficsúrok lődörögni. Az őrség tagja nem lehet, azok nem ilyen kedvesek, mikor a kóterba akarják hurcolni. Rabló, tolvaj, zsoldos gyilkos sem lehet, hisz semmije sincs, s ártani sem ártott senkinek.*
~Talán valami beteges hajlamú kéjenc, aki azt hiszi így egyszerűen kap friss hús.~
*Hüledezik magában, de aztán bambán elvigyorodva ingatja meg a fejét saját gondolatára. Az a hús annyira nem friss ezzel a szaggal, ezt ő is tudja, csak sosem vallja be. De saját magát el tudja viselni, szóval nem esik kétségbe a dologtól. Viszont most hirtelen kíváncsi lett, hogy mit is akar a férfi. Ha tényleg csak egy kis sétát vágyik megosztani egy idegen csatornapatkánnyal, hát legyen, belemegy. Viszont ha kiderül, hogy ártani akar a lánynak, akkor bizony jócskán pórul fog járni.*
- Hát jó. Ha ennyire nem bírja ki a társaságom nélkül, akkor menjünk egy kört.
*S azzal szavait megerősítvén, s a hatás kedvéért, meg azért mert borzalmasan utálja ki is köp egy adag almát maggal együtt a tér kövezetére.*
*Ahogy az első almába bele is mélyeszti a fogait, a többit meg az oldalán lógó kis táskába gyömöszöli már sokkal nyugodtabb. Így, hogy senki nem szólt rá, hogy azokat a gyümölcsöket hagyja csak békén már nem is olyan gyanús a helyzet. Viszont a fickóval még mindig nincs annyira megbékülve. Ahogy újfent hátrapillant a férfi most ő is kihajol mögüle és hunyorogva méregeti a széles vigyort viselő árust, aki pont az ő párosukat vizsgálgatja. Amikor pedig a mélységi sétára hívja újra valami bűzleni kezd a számára. És ez nem a saját szaga.*
- Áh, hán valaho' csak be kéne burkolni ezeket.
*Bökdösi is meg a táskában lapuló almákat, közben a harmadikat még mindig jóízűen ropogtatja. Annak ellenére, hogy beszél, s hát teli szájjal mégsem illenék, de mikor érdekelte az illem Mapet? Ha a szavakkal egy kis almalé is fröcsög ki a száján, hát tessék. Abba nem fog senki belehalni. Elvileg nem mérgező.*
- Uramnak is bizton van valami rendesebb dóga, mint egy ilyennek kódorogni. Nem tartanám föl.
*Ejt is meg egy varázslatos mosolyt, ami talán most még az egyetlen csinos dolog rajta. De ezt sem szokták a küllemétől észrevenni. Nap, mint nap látja a szép, sokszor szemtelenül merész kelmékben tetszelgő kisasszonyokat, úrhölgyeket, s a többi jómódú fehérnépet. Azokkal szemben itt van ő, aki szakadt holmikban jár, a kosz beborítja teljesen, s a szaga is olyan a legtöbbször, mint a partra vetett hal több hetes hullájának, hogy költőien fogalmazza meg magában a gondolatot. Az ilyenekkel nem szoktak ilyen kifent ficsúrok lődörögni. Az őrség tagja nem lehet, azok nem ilyen kedvesek, mikor a kóterba akarják hurcolni. Rabló, tolvaj, zsoldos gyilkos sem lehet, hisz semmije sincs, s ártani sem ártott senkinek.*
~Talán valami beteges hajlamú kéjenc, aki azt hiszi így egyszerűen kap friss hús.~
*Hüledezik magában, de aztán bambán elvigyorodva ingatja meg a fejét saját gondolatára. Az a hús annyira nem friss ezzel a szaggal, ezt ő is tudja, csak sosem vallja be. De saját magát el tudja viselni, szóval nem esik kétségbe a dologtól. Viszont most hirtelen kíváncsi lett, hogy mit is akar a férfi. Ha tényleg csak egy kis sétát vágyik megosztani egy idegen csatornapatkánnyal, hát legyen, belemegy. Viszont ha kiderül, hogy ártani akar a lánynak, akkor bizony jócskán pórul fog járni.*
- Hát jó. Ha ennyire nem bírja ki a társaságom nélkül, akkor menjünk egy kört.
*S azzal szavait megerősítvén, s a hatás kedvéért, meg azért mert borzalmasan utálja ki is köp egy adag almát maggal együtt a tér kövezetére.*
6178. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:23:50
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:23:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Vidám hunyorgása már-már sunyira sikeredik, ahogy hallgatja a lány szavait.*
- Magabiztosság nélkül semmire sem mész. *Válaszolja olyan meggyőződéssel, mintha csak nevét árulná el vagy azt mondaná, hogy az ég kék.* Függetlenül attól, hogy nő vagy vagy férfi, óriás vagy tündér. *A hasonlat teljesen jól működik, hiszen a legmagasabb és legalacsonyabb fajt hozta fel példának, de tudat alatt egy, meghatározott óriáson jár az esze. Hogy miért merült fel benne Nuk arca, az egyelőre homály marad a számára; pedig a magyarázat igen egyszerű, a nő ugyanis megjelenik a piac tömegében, ő viszont tudatosan egyelőre nem veszi észre. ~ Ezen a részen lenne mit fejlődnie... ~ Jut eszébe a lány ügyetlenkedése a tőrrel. Bár ki tudja, hümmög fel, lehet, hogy amúgy egy erős mágus, csak ha veszélyhelyzetben találja magát, akkor hagyja el az önbizalma. Ez, ilyen formában az ő számára teljesen eltörli a létét - hiszen minek a hatalom, ha valaki nem tudja azt időben használni? ~ És pénzért sajnos még ezt sem venni. ~ Pedig ha tehetné, ő venne, csak hogy lássa, vajon lehetne-e még ennél is önteltebb vagy egyszerűen leszakadna a mérleg felé eső oldala.*
- Arról pedig biztosíthatlak, hogy ha találnánk egy csontokkal körbevett fészket, az első lenne, hogy elvigyek onnan egy tojást. *Vigyora szélesre szalad. Ki ne akarna egy bestiát felnevelni otthon, ami aztán anyjaként követné őt? Apjaként, technikailag, de ez most lényegtelen. Hátha akkorára nőne, mint egy sólyom, akkor még harcra is tudná használni. Vagy lopásra... Nem, inkább önvédelemre, az mégis csak jobban néz ki, mint egy erszényemelő vadmadár. Efféle gondolatai közben eszi ám azért az almáját, nagy, mohó falatokkal pusztítja a gyümölcsöt, mintha farkaséhes lenne. Az is, de nemsokára úgyis rendes ebédet kap, addig meg jó lesz ez - hogy is hívják a gazdagnépek? - előételnek.*
- Hát, én eddig nem sok tatával találkoztam, de mindegyik elfáradt, szóval ez biztos a fiatalság hülyesége. Mármint, hogy mindig többet akarunk. De én nem bánom. Mindig, mikor elérek valamit, az jó érzés, én meg inkább érzem jól magam, mint hogy unatkozzak valahol vagy azon gondolkozzak, hogy "mi lett volna, ha". *Vonja meg a vállait. Róla aztán könnyű elmondani, hogy nem egy bölcs vagy egy túl összetett valaki - nem az ösztönei szerint él, félreértés ne essék, de nem gondolja túl a dolgokat. Azt meghagyja a tudósoknak meg a kotyvasztóknak, meg leginkább a feletteseinek. Az ő élete eddig arról adott tanúbizonyságot, hogy a gyakorlatias és az élelmes marad talpon, ő meg még egyelőre nem szeretne leülni. ~ Bár most, hogy magamra maradtam, csak el kéne kezdeni előre tervezni... ~*
- Még hogy megvertek volna?! *Kérdezi olyan hangsúllyal, mintha legalább csodás költeményét rágalmazták volna. Szóval a lány azt hiszi, hogy ő nem fut elég gyorsan? Egy sötételf elől? Rendkívül jól hiszi amúgy, de erről nem kell tudnia.* De lehet, hogy tényleg ráférne egy kis finomhangolás. *Vakarja meg szabad kezével az orrát. Ami azt illeti, józanul sem egy nagy költőtehetség, de tényleg hihetetlen mélységekbe zuhan tudása, ha egy jó üveg bor még löketet is ad neki.
Belecsap a lány tenyerébe, jóllehet vigyázva, hogy nehogy túlzásba vigye az erejét. Nem mintha olyan sok izom lenne a karjában, de ránézésre még egy undokabb sértéstől is összetörne a tündér, ki tudja, hogy erőből mennyi szorult belé.*
- Akkor lakat a számon. *Kacsint rá. A "Naz úrfi"-ra kibukik belőle a nevetés: nem először hallja már ezt, de mindig mulattatja. Talán ha az itteni divat szerint öltözködne, még el is tudná adni magát valami tündéri nemesnek - nemesi tündérnek, javítja ki magát, az első változat borzasztóan hangzik -, de kénytelen megállapítania magáról, hogy túl prűd ehhez. Hiányoznának neki a nyugati barnás árnyalatok, ettől a sok kéktől meg zöldtől itt egészen rosszul van. Ruhákról beszélve, épp az kapja most a pofont!*
- Hé! *Bukik ki belőle ma már sokadjára. Ez a lány egész nap csak piszkálja, mi a fene!* Teljesen jól állok a vízzel, szoktam fürödni. *Úszni ugyan nem tud, de most őszintén, mikor tanulta volna meg?!* A testőr azért van, hogy ne szúrjanak le, miért akarnál vizekbe ugrálni, ha nem tudsz kijönni? *Kérdezi már-már tikkelő szemöldökkel. Az biztos, hogy Iriana ott veszne a legelső tóban, amibe belebotlana, mert ő biztosan nem megy olyan víztömegbe, ami a derekánál feljebb ér.
A szőlőtéma csak ekkor tűnik fel neki, amire egészen elsápad, majdnem elkáromkodja magát. Igazán kár lenne érte, mert egész eddig sikerült jófiú módjára viselkednie.*
- A ro... pogós nyúlpörköltjét neki *Javítja ki magát még épp időben.* Hogy eszed te azt a szőlőt? Ez nem egy szelet kenyér, ezt egyben kell! *Magyarázza, mintha párbajoktatáson lennének és a lány mindig rossz módon lépne el előle. Lecsippenti az egyik csonka szőlődarabot és a lány szájához emeli.* Gyerünk, végezd ki. *Vigyorog rá, ám ekkor egészen közel elhalad mellettük valaki - Iriana számára ismeretlen személy, hiszen ő sem rég érkezett, de a fiú nagyon is tudja, hogy kicsoda.* Húha. *Ha a másik már esetleg ráhajolt volna a szőlőre, akkor most bizony levegőbe harap, mert azonnal visszarántja a kezét és inkább a saját szájába tömi.* Nekem úgy fest, indul a légy ott, ahol Naznak dolga a légy ott. *Magyarázza félig teli szájjal, majd leküldve a gyümölcs maradékát, illetve a csutkáig rágott almát az első üres kosárba hajítva (függetlenül attól, hogy az ezért van-e ott vagy sem) talpra pattan. Egy pillanatra megfordul benne, hogy hívja magával a tündért, mert élvezi a társaságát, de úgy dönt, inkább nem ereszti össze Nukkal. Ráadásul van mit megbeszélnie az óriással, aminek Iriana valószínűleg nem örülne.*
- Ne állj le ismeretlenekkel beszélni és ne mutasd meg nekik, hogy nem értesz a fegyverforgatáshoz. *Paskolja meg a lány vállát, tanácsot adva gyakorlatilag saját maga ellen.* Itt leszek a városban még legalább néhány hétig, úgyhogy később biztosan összefutunk. Szevasz! *Int neki, aztán már fordul is, hogy rohanjon Nuk után... De rosszul irányított lendületében egyenesen felkenődik egy testesebb emberre és lepattan róla. A még mindig álmoskás férfi már épp fordulna, hogy megnézze, ki szórakozik vele, de mire maga mögé néz, Naz már az oldalánál jár - erre egészen felébred, reflexből a köpenye után kap, de azt már nem éri el. Első gondolata övén lévő erszényéhez nyúlnia, de átszámolva a pénzét megnyugodva tapasztalja, hogy nem tolvajjal volt dolga, csak egy szerencsétlennel. Egy halk sóhajjal tudja le a történteket, aztán ő is továbbáll. Ezek a fiatalok mindig sietnek valahová...*
*Vidám hunyorgása már-már sunyira sikeredik, ahogy hallgatja a lány szavait.*
- Magabiztosság nélkül semmire sem mész. *Válaszolja olyan meggyőződéssel, mintha csak nevét árulná el vagy azt mondaná, hogy az ég kék.* Függetlenül attól, hogy nő vagy vagy férfi, óriás vagy tündér. *A hasonlat teljesen jól működik, hiszen a legmagasabb és legalacsonyabb fajt hozta fel példának, de tudat alatt egy, meghatározott óriáson jár az esze. Hogy miért merült fel benne Nuk arca, az egyelőre homály marad a számára; pedig a magyarázat igen egyszerű, a nő ugyanis megjelenik a piac tömegében, ő viszont tudatosan egyelőre nem veszi észre. ~ Ezen a részen lenne mit fejlődnie... ~ Jut eszébe a lány ügyetlenkedése a tőrrel. Bár ki tudja, hümmög fel, lehet, hogy amúgy egy erős mágus, csak ha veszélyhelyzetben találja magát, akkor hagyja el az önbizalma. Ez, ilyen formában az ő számára teljesen eltörli a létét - hiszen minek a hatalom, ha valaki nem tudja azt időben használni? ~ És pénzért sajnos még ezt sem venni. ~ Pedig ha tehetné, ő venne, csak hogy lássa, vajon lehetne-e még ennél is önteltebb vagy egyszerűen leszakadna a mérleg felé eső oldala.*
- Arról pedig biztosíthatlak, hogy ha találnánk egy csontokkal körbevett fészket, az első lenne, hogy elvigyek onnan egy tojást. *Vigyora szélesre szalad. Ki ne akarna egy bestiát felnevelni otthon, ami aztán anyjaként követné őt? Apjaként, technikailag, de ez most lényegtelen. Hátha akkorára nőne, mint egy sólyom, akkor még harcra is tudná használni. Vagy lopásra... Nem, inkább önvédelemre, az mégis csak jobban néz ki, mint egy erszényemelő vadmadár. Efféle gondolatai közben eszi ám azért az almáját, nagy, mohó falatokkal pusztítja a gyümölcsöt, mintha farkaséhes lenne. Az is, de nemsokára úgyis rendes ebédet kap, addig meg jó lesz ez - hogy is hívják a gazdagnépek? - előételnek.*
- Hát, én eddig nem sok tatával találkoztam, de mindegyik elfáradt, szóval ez biztos a fiatalság hülyesége. Mármint, hogy mindig többet akarunk. De én nem bánom. Mindig, mikor elérek valamit, az jó érzés, én meg inkább érzem jól magam, mint hogy unatkozzak valahol vagy azon gondolkozzak, hogy "mi lett volna, ha". *Vonja meg a vállait. Róla aztán könnyű elmondani, hogy nem egy bölcs vagy egy túl összetett valaki - nem az ösztönei szerint él, félreértés ne essék, de nem gondolja túl a dolgokat. Azt meghagyja a tudósoknak meg a kotyvasztóknak, meg leginkább a feletteseinek. Az ő élete eddig arról adott tanúbizonyságot, hogy a gyakorlatias és az élelmes marad talpon, ő meg még egyelőre nem szeretne leülni. ~ Bár most, hogy magamra maradtam, csak el kéne kezdeni előre tervezni... ~*
- Még hogy megvertek volna?! *Kérdezi olyan hangsúllyal, mintha legalább csodás költeményét rágalmazták volna. Szóval a lány azt hiszi, hogy ő nem fut elég gyorsan? Egy sötételf elől? Rendkívül jól hiszi amúgy, de erről nem kell tudnia.* De lehet, hogy tényleg ráférne egy kis finomhangolás. *Vakarja meg szabad kezével az orrát. Ami azt illeti, józanul sem egy nagy költőtehetség, de tényleg hihetetlen mélységekbe zuhan tudása, ha egy jó üveg bor még löketet is ad neki.
Belecsap a lány tenyerébe, jóllehet vigyázva, hogy nehogy túlzásba vigye az erejét. Nem mintha olyan sok izom lenne a karjában, de ránézésre még egy undokabb sértéstől is összetörne a tündér, ki tudja, hogy erőből mennyi szorult belé.*
- Akkor lakat a számon. *Kacsint rá. A "Naz úrfi"-ra kibukik belőle a nevetés: nem először hallja már ezt, de mindig mulattatja. Talán ha az itteni divat szerint öltözködne, még el is tudná adni magát valami tündéri nemesnek - nemesi tündérnek, javítja ki magát, az első változat borzasztóan hangzik -, de kénytelen megállapítania magáról, hogy túl prűd ehhez. Hiányoznának neki a nyugati barnás árnyalatok, ettől a sok kéktől meg zöldtől itt egészen rosszul van. Ruhákról beszélve, épp az kapja most a pofont!*
- Hé! *Bukik ki belőle ma már sokadjára. Ez a lány egész nap csak piszkálja, mi a fene!* Teljesen jól állok a vízzel, szoktam fürödni. *Úszni ugyan nem tud, de most őszintén, mikor tanulta volna meg?!* A testőr azért van, hogy ne szúrjanak le, miért akarnál vizekbe ugrálni, ha nem tudsz kijönni? *Kérdezi már-már tikkelő szemöldökkel. Az biztos, hogy Iriana ott veszne a legelső tóban, amibe belebotlana, mert ő biztosan nem megy olyan víztömegbe, ami a derekánál feljebb ér.
A szőlőtéma csak ekkor tűnik fel neki, amire egészen elsápad, majdnem elkáromkodja magát. Igazán kár lenne érte, mert egész eddig sikerült jófiú módjára viselkednie.*
- A ro... pogós nyúlpörköltjét neki *Javítja ki magát még épp időben.* Hogy eszed te azt a szőlőt? Ez nem egy szelet kenyér, ezt egyben kell! *Magyarázza, mintha párbajoktatáson lennének és a lány mindig rossz módon lépne el előle. Lecsippenti az egyik csonka szőlődarabot és a lány szájához emeli.* Gyerünk, végezd ki. *Vigyorog rá, ám ekkor egészen közel elhalad mellettük valaki - Iriana számára ismeretlen személy, hiszen ő sem rég érkezett, de a fiú nagyon is tudja, hogy kicsoda.* Húha. *Ha a másik már esetleg ráhajolt volna a szőlőre, akkor most bizony levegőbe harap, mert azonnal visszarántja a kezét és inkább a saját szájába tömi.* Nekem úgy fest, indul a légy ott, ahol Naznak dolga a légy ott. *Magyarázza félig teli szájjal, majd leküldve a gyümölcs maradékát, illetve a csutkáig rágott almát az első üres kosárba hajítva (függetlenül attól, hogy az ezért van-e ott vagy sem) talpra pattan. Egy pillanatra megfordul benne, hogy hívja magával a tündért, mert élvezi a társaságát, de úgy dönt, inkább nem ereszti össze Nukkal. Ráadásul van mit megbeszélnie az óriással, aminek Iriana valószínűleg nem örülne.*
- Ne állj le ismeretlenekkel beszélni és ne mutasd meg nekik, hogy nem értesz a fegyverforgatáshoz. *Paskolja meg a lány vállát, tanácsot adva gyakorlatilag saját maga ellen.* Itt leszek a városban még legalább néhány hétig, úgyhogy később biztosan összefutunk. Szevasz! *Int neki, aztán már fordul is, hogy rohanjon Nuk után... De rosszul irányított lendületében egyenesen felkenődik egy testesebb emberre és lepattan róla. A még mindig álmoskás férfi már épp fordulna, hogy megnézze, ki szórakozik vele, de mire maga mögé néz, Naz már az oldalánál jár - erre egészen felébred, reflexből a köpenye után kap, de azt már nem éri el. Első gondolata övén lévő erszényéhez nyúlnia, de átszámolva a pénzét megnyugodva tapasztalja, hogy nem tolvajjal volt dolga, csak egy szerencsétlennel. Egy halk sóhajjal tudja le a történteket, aztán ő is továbbáll. Ezek a fiatalok mindig sietnek valahová...*
6177. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-10 08:15:12
Üzenet elküldve: 2017-04-10 08:15:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
-Sajnálattal hallom, hogy nem vagy tökéletes. Még! *Felszabadultan kacagja el magát, mert a tömeg kellős közepén minden sokkal súlytalanabbnak érződik.* Ó, értelek már! Magam is az újat keresve keltem útnak, de bennem biztosan nem dolgozik akkora kalandvágy, mint benned. Kivéve most; most úgy érzem, hogy nekivágnék a hegyeknek, völgyeknek, de más, nem feltétlen természeti képződménynek is. Ragadós a magabiztosságod, és képzeletben már látom is, ahogy egy fenevad elől menekülünk szakadt göncökben, mert jó ötletnek találtad megpiszkálni az öklömnyi tojásokat egy csontokkal körülvett fészekben.*Ez már-már rémisztően specifikus, és talán jobb nem megkérdezni, hogy az ilyen víziók mégis milyen mély bugyorból törnek elő, és miért.* Az erdőt nem önszántamból hagytam ott, de visszatérni már én nem akartam. Gyönyörű, tényleg, ne értsd félre, de az már a gyermekkorom – a bölcsőm, ha művészin szeretnék hangzani. ~ Vajon úgy hangoztam? És szereti-e a művészetet? Milyen feléjük a művészet? Annyi kérdés, de még az övére sem válaszoltam tisztességesen, nem hogy még én terítsem le ezekkel.~ Többet szerettem volna, de azt tapasztaltam, hogy mindig van több, szóval ez egy ilyen megfoghatatlan dolog. Vagy csak túl fiatal volnék még, hogy megérthessem? Jajj, hazudnék, ha nem gondolnék néha arra, hogy milyen egyszerűen és békésen leélhetném az életem odahaza az erdőben, de biztosan nem csak engem fog el a bizonytalanság néha. ~Ezt mondjuk lehet hiába is mondtam a majdnem tökéletesség szobrának. Micsoda alak!~
*A dalolászást említve Iriana szemei kigúvadnak. Ezt aztán végképp nem gondolta volna Nazról, de csodálva lesi ezután minden szavát egészen addig, amíg elő nem adja büszkén a saját kis szerzeményét. Ilyen kiábrándultságot érezhetnek azok a szárnyas tündérek, akikkel serdülő korukban tudatják, hogy azokkal a díszes kinövésekkel bizony nem fogják körberepülni a világot, de sokuk még a kiskertjüket sem. Ennek ellenére próbál udvarias lenni.*
- Nos... ezek kétségkívül szavak voltak. Amik rímeltek. „Légy ott" és „légyott". Ügyes. Gondolom nagyon megvertek ezután, de legalább gazdagodtál egy élménnyel, a világ pedig egy új dallal. Csak ez számít! Nyomot hagyni és adni másoknak. Egyszer majd meghangszereljük, oké? *A verbális, jószándékúnak vélt pofonok csak úgy szállnak a kisebbik tündér szájából. Akkorra már mintha elfelejtette volna, hogy nemrég pont ő számolt be arról, hogy milyen destruktív is volt csupán egy holdfény után.*
- Á-há, tudtam! Nagyszájú, aki nyúlcipőt húz. Remélem a dalos énedben is volt azért némi igazság. Nem, ne is válaszolj! Én már szeretnék abban a tudatban élni, hogy Naz tündérnyelve a közízlést sérti. *Jobb mancsát tenyérrel felfelé Naz elé tartja egy pár másodpercig, hogy ha akar, belecsaphasson. Ezután megigazgatja a csuklya alatt feszülő halrengeteget, és átveszi a férfitől az ajándék szőlőt. ~A legjobb fajta szőlő!~ Azzal csámcsogni kezd a nedvdús finomságon.*
- Különös érzéked van kiszűrni a kedvenc dolgaim, Naz úrfi! *Nem tudni, honnét a titulus, de talán jobb is nem fennakadni Iriana kesze-kusza logikáján és követhetetlen gondolatmenetén. Talán a szőlő a hibás, de az is lehet, hogy a fű vesz most revansot gyilkosán.* Nem ígérhetem, hogy nem fröcsköllek majd le, de mi van, ha ez lesz az első próbatétel? A ruháidból kiindulva feltételezhető akár az is, hogy hadilábon állsz a vízzel. Kérdem én *harap egy nagyot a szőlőfürtbe, a jóízlést teljesen mellőzve*, mire megyek egy testőrrel, aki nem mer utánam ugrani a vízbe?! Bizony, komoly dolgok ezek. Természetesen nem kell ölbe tett kézzel, némán tűrnöd, csak arra kérlek, hogy szólj, mielőtt a kútba löknél, mert akkor veszek előtte egy nagy levegőt. Ja, és ha nem jönnék elő, akkor húzz majd ki kérlek, mert valószínűleg fuldoklom. *A szőlőszemek aránytalan majszolása nem maradhat abba. Rengeteg félig kirágott, egykor szép, szinte tökéletesen kerek golyó megcsonkított teste lóg és szenved most a fürtön, minden bizonnyal azért könyörögve, hogy valaki egye meg őket rendesen, és vessen véget a torz létüknek.*
- Kérsz? Finom!
-Sajnálattal hallom, hogy nem vagy tökéletes. Még! *Felszabadultan kacagja el magát, mert a tömeg kellős közepén minden sokkal súlytalanabbnak érződik.* Ó, értelek már! Magam is az újat keresve keltem útnak, de bennem biztosan nem dolgozik akkora kalandvágy, mint benned. Kivéve most; most úgy érzem, hogy nekivágnék a hegyeknek, völgyeknek, de más, nem feltétlen természeti képződménynek is. Ragadós a magabiztosságod, és képzeletben már látom is, ahogy egy fenevad elől menekülünk szakadt göncökben, mert jó ötletnek találtad megpiszkálni az öklömnyi tojásokat egy csontokkal körülvett fészekben.*Ez már-már rémisztően specifikus, és talán jobb nem megkérdezni, hogy az ilyen víziók mégis milyen mély bugyorból törnek elő, és miért.* Az erdőt nem önszántamból hagytam ott, de visszatérni már én nem akartam. Gyönyörű, tényleg, ne értsd félre, de az már a gyermekkorom – a bölcsőm, ha művészin szeretnék hangzani. ~ Vajon úgy hangoztam? És szereti-e a művészetet? Milyen feléjük a művészet? Annyi kérdés, de még az övére sem válaszoltam tisztességesen, nem hogy még én terítsem le ezekkel.~ Többet szerettem volna, de azt tapasztaltam, hogy mindig van több, szóval ez egy ilyen megfoghatatlan dolog. Vagy csak túl fiatal volnék még, hogy megérthessem? Jajj, hazudnék, ha nem gondolnék néha arra, hogy milyen egyszerűen és békésen leélhetném az életem odahaza az erdőben, de biztosan nem csak engem fog el a bizonytalanság néha. ~Ezt mondjuk lehet hiába is mondtam a majdnem tökéletesség szobrának. Micsoda alak!~
*A dalolászást említve Iriana szemei kigúvadnak. Ezt aztán végképp nem gondolta volna Nazról, de csodálva lesi ezután minden szavát egészen addig, amíg elő nem adja büszkén a saját kis szerzeményét. Ilyen kiábrándultságot érezhetnek azok a szárnyas tündérek, akikkel serdülő korukban tudatják, hogy azokkal a díszes kinövésekkel bizony nem fogják körberepülni a világot, de sokuk még a kiskertjüket sem. Ennek ellenére próbál udvarias lenni.*
- Nos... ezek kétségkívül szavak voltak. Amik rímeltek. „Légy ott" és „légyott". Ügyes. Gondolom nagyon megvertek ezután, de legalább gazdagodtál egy élménnyel, a világ pedig egy új dallal. Csak ez számít! Nyomot hagyni és adni másoknak. Egyszer majd meghangszereljük, oké? *A verbális, jószándékúnak vélt pofonok csak úgy szállnak a kisebbik tündér szájából. Akkorra már mintha elfelejtette volna, hogy nemrég pont ő számolt be arról, hogy milyen destruktív is volt csupán egy holdfény után.*
- Á-há, tudtam! Nagyszájú, aki nyúlcipőt húz. Remélem a dalos énedben is volt azért némi igazság. Nem, ne is válaszolj! Én már szeretnék abban a tudatban élni, hogy Naz tündérnyelve a közízlést sérti. *Jobb mancsát tenyérrel felfelé Naz elé tartja egy pár másodpercig, hogy ha akar, belecsaphasson. Ezután megigazgatja a csuklya alatt feszülő halrengeteget, és átveszi a férfitől az ajándék szőlőt. ~A legjobb fajta szőlő!~ Azzal csámcsogni kezd a nedvdús finomságon.*
- Különös érzéked van kiszűrni a kedvenc dolgaim, Naz úrfi! *Nem tudni, honnét a titulus, de talán jobb is nem fennakadni Iriana kesze-kusza logikáján és követhetetlen gondolatmenetén. Talán a szőlő a hibás, de az is lehet, hogy a fű vesz most revansot gyilkosán.* Nem ígérhetem, hogy nem fröcsköllek majd le, de mi van, ha ez lesz az első próbatétel? A ruháidból kiindulva feltételezhető akár az is, hogy hadilábon állsz a vízzel. Kérdem én *harap egy nagyot a szőlőfürtbe, a jóízlést teljesen mellőzve*, mire megyek egy testőrrel, aki nem mer utánam ugrani a vízbe?! Bizony, komoly dolgok ezek. Természetesen nem kell ölbe tett kézzel, némán tűrnöd, csak arra kérlek, hogy szólj, mielőtt a kútba löknél, mert akkor veszek előtte egy nagy levegőt. Ja, és ha nem jönnék elő, akkor húzz majd ki kérlek, mert valószínűleg fuldoklom. *A szőlőszemek aránytalan majszolása nem maradhat abba. Rengeteg félig kirágott, egykor szép, szinte tökéletesen kerek golyó megcsonkított teste lóg és szenved most a fürtön, minden bizonnyal azért könyörögve, hogy valaki egye meg őket rendesen, és vessen véget a torz létüknek.*
- Kérsz? Finom!
6176. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:58:49
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:58:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A piactér kihalt ezen az órán. Csendes, üres. Alig lézeng egy, két elveszett lélek. A fáklyák remegő fénye tökéletesen illik ehhez a hangulathoz. Szél tépázza őket, de kitartanak a tavaszi estben. Innen-onnan koppanásokat hall, léptek visszhangzó zaját. Ismerős a táj, ismerős a hangulat. Hozzá hasonló lányok és néhány férfi is rója az utakat, ácsorognak, illegetik magukat. Yrä-ra gonosz, gyanakvó, haragos szemeket villantanak. A tekintetükkel tudatják, hogy rossz helyen jár és jobban teszi, ha nem áll meg, főleg nem áll az útjukba, mert csúnya vége lehet.
A nősténynek eszébe sincs megállni. Tovább sétál, sarujának kemény sarka kopog, karcol az apró köveken, melyek alá szorulnak. Fakó zöld tekintete, fekete haja mögül villog minden szembe jövőre. Nem egy prédát kereső nézése, sokkal inkább egy olyané, aki a bajt akarja észre venni, mielőtt még késő lenne.
Elgondolkodik, hogy hová is tart. Egy pletyka után jár. Egy jobb helyet keres, ahol mindég van hol lehajtania a fejét, ahol mindég van étele, mindegy, hogy milyen időben szeretne enni. Egy álmot kerget, mint a naiv kis libák, a házaik menedékében. Ennek a nősténynek már egy ideje nincs rendes otthona.
~Az a kurafi...~ Gondolatai nem tükröződnek arcán, tökéletesen mozdulatlan minden vonása. Haragja, csak szívében él, de ott is hamar kihuny a lángja. Megtanulta, hogy ne vesztegessen időt ilyen felesleges dolgokra.
Elhagyja a piac sötétjét is, magára hagyva a takarító város szolgákat, a férfiakat és nőket és igyekszik saját haragját is hátra hagyni.*
A nősténynek eszébe sincs megállni. Tovább sétál, sarujának kemény sarka kopog, karcol az apró köveken, melyek alá szorulnak. Fakó zöld tekintete, fekete haja mögül villog minden szembe jövőre. Nem egy prédát kereső nézése, sokkal inkább egy olyané, aki a bajt akarja észre venni, mielőtt még késő lenne.
Elgondolkodik, hogy hová is tart. Egy pletyka után jár. Egy jobb helyet keres, ahol mindég van hol lehajtania a fejét, ahol mindég van étele, mindegy, hogy milyen időben szeretne enni. Egy álmot kerget, mint a naiv kis libák, a házaik menedékében. Ennek a nősténynek már egy ideje nincs rendes otthona.
~Az a kurafi...~ Gondolatai nem tükröződnek arcán, tökéletesen mozdulatlan minden vonása. Haragja, csak szívében él, de ott is hamar kihuny a lángja. Megtanulta, hogy ne vesztegessen időt ilyen felesleges dolgokra.
Elhagyja a piac sötétjét is, magára hagyva a takarító város szolgákat, a férfiakat és nőket és igyekszik saját haragját is hátra hagyni.*
6175. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:53:03
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:53:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény - istentisztelet//
//Előkészítő műveletek//
*A piactérre három pergament helyez ki és ezzel el is fogy a hóna alatt lévő tömb. Szép kis munkát végzett, igazán elégedett magával, mondjuk természetesen mindez semmit sem ér, ha nem vonz be pár egyént a templomban tartandó istentiszteletre. De az biztos, hogy ő megtette a magáét. Persze ez nem minden, Eeyr ügyén fog még munkálkodni a jövőben is, de csak mindent szépen sorjában. Ha már itt van, akkor vesz magának némi friss zöldséget és gyümölcsöt, hiszen a piacon található mindig a legfrissebb kínálat. Ott is hagy a zöldség és gyümölcsárusnál (Mesélő (Landa) 15 aranyat.
Kicsit körülnéz még, próbálja átfutni, hogy mire is lesz szüksége. Mondjuk egy szép fonott kosár nem jönne rosszul, hogy ha olyan van ne kelljen kézbe hordoznia a kis motyóját. Ezenfelül mondjuk egy dörzsmozsár sem ártana, amiben a különféle füveket törné össze a teának, ugyanis a teakészítés mesterségét tökéletesen elsajátította a szerzetesrendnél. Ott tudnak csak igazán teát főzni, ami igazi tea! Kérdés, hogy vajon azok a hozzávalók itt is megtalálhatóak e? Na ilyenek után nézelődik még kicsit, aztán hátha rálel valamire, amit megvásárolna.*
//Előkészítő műveletek//
*A piactérre három pergament helyez ki és ezzel el is fogy a hóna alatt lévő tömb. Szép kis munkát végzett, igazán elégedett magával, mondjuk természetesen mindez semmit sem ér, ha nem vonz be pár egyént a templomban tartandó istentiszteletre. De az biztos, hogy ő megtette a magáét. Persze ez nem minden, Eeyr ügyén fog még munkálkodni a jövőben is, de csak mindent szépen sorjában. Ha már itt van, akkor vesz magának némi friss zöldséget és gyümölcsöt, hiszen a piacon található mindig a legfrissebb kínálat. Ott is hagy a zöldség és gyümölcsárusnál (Mesélő (Landa) 15 aranyat.
Kicsit körülnéz még, próbálja átfutni, hogy mire is lesz szüksége. Mondjuk egy szép fonott kosár nem jönne rosszul, hogy ha olyan van ne kelljen kézbe hordoznia a kis motyóját. Ezenfelül mondjuk egy dörzsmozsár sem ártana, amiben a különféle füveket törné össze a teának, ugyanis a teakészítés mesterségét tökéletesen elsajátította a szerzetesrendnél. Ott tudnak csak igazán teát főzni, ami igazi tea! Kérdés, hogy vajon azok a hozzávalók itt is megtalálhatóak e? Na ilyenek után nézelődik még kicsit, aztán hátha rálel valamire, amit megvásárolna.*
6174. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-09 16:12:13
Üzenet elküldve: 2017-04-09 16:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Teljes nevét hallva megint kizökken. Egyáltalán minek mondta el a lánynak? Ő hülye...*
- A legokosabb és legszebb, kétségkívül. Legerősebb már nem. *Vallja be lehajtott fejjel, mintha az lenne a világ vége, hogy nem ő tudott a legnagyobb maflást adni. Nem, az kétségkívül Nuk volt: mai napig kíváncsi rá, hogy ököllel vajon össze tud-e törni egy zöldalmát. És ha igen, fájna neki?* Azért keltem útra, mert unatkoztam. *Válaszolja aztán olyan könnyedséggel, mintha mindez valóban a valóságot fedné.* Rutinná vált minden, amit azelőtt csináltam, abba pedig beleőrülök. *Legalább ez a része igaz, szusszantja gondolatban.* Miért, te miért hagytad el az erdőt, ami csak egy erdő? *Kérdez vissza, másolva a lány iménti különös szavajárását. Egy pillanatra eltöpreng, hogy vajon milyen lehet tényleg kint élni a vadonban - mert szó mi szó, egy időben ő is tábort vert ott a fiúkkal, de sosem maradtak egy hétnél tovább, mindig visszamentek a városba vagy legalábbis egy környező, nagyobb faluba. Fel nem tudja fogni, hogy ha már az emberek feltalálták a mosdót és az ágyat, akkor miért akar valaki kint aludni egy huzatos vászontető alatt.*
- Részegen nekem nem megered a nyelvem, hanem egyenesen dalra fakad. *Szélesedik ki a mosolya.* Olyan rímeket faragok, hogy még a rosszfiúk is elállnak attól, hogy bántsanak. Várj-várj, mondom is, a múltkor mivel húztam ki magam egy verekedésből. *Bal öklét szája elé emeli és megköszörüli a torkát.*
Ha megvernél, a fogadó mögött légy ott,
De csak akkor, ha nincsen még ott egy légyott.
*Kitárja balra a kezét, jobbja foglalt lévén, mintha csak meghajlásra készülne, majd egy rövid szünet után hozzáteszi.*
- Nem amúgy, csak részegen is gyorsan tudok futni. *Vigyorog rá a lányra. Alkohol alatt még a szokásosnál is hülyébb és nagyobb a szája, ezt pontosan tudja magáról.* Amúgy a testőr magát is meg tudja védeni, nekem nem kell testőr. Akkor mindenki testőr lenne. ~ Mint ezek a városőrök... ~ *Néz körbe megint, keresve az egyenruhásokat a tömegben. Tekintete lassanként visszaér a lányhoz.* Szőlő? Meglesz, kisasszony. *Hajtja meg magát felé, amennyire ezt a testtartása engedi. Ha felszabadul egy kis időre a jobb keze, úgy előveszi a pénzesszütyőjét (ami utazóhoz képest meglepően tömött) és veszi s maguknak enni - a lánynak a kért szőlőt, ő meg magának két darab almát. Nem egy úri lakoma, de közös hangon akar maradni az erdőből szabadult, fura szerzettel, úgyhogy egy időre félreteszi a csirkecomb utáni sóvárgását. Átnyújtja Iriananak a maga részét, majd fejével a főtér felé biccent.*
- Amarra láttam egy szökőkutat, annak a szélére le tudnánk ülni. *Összeszűkített szemekkel pillant szemsarokból a lányra.* De ha evés közben lefröcskölsz, felmondok. *Maga sem tudja, miért, de simán kinézi a lányból, hogy elkezdjen a vízzel játszani.*
*Teljes nevét hallva megint kizökken. Egyáltalán minek mondta el a lánynak? Ő hülye...*
- A legokosabb és legszebb, kétségkívül. Legerősebb már nem. *Vallja be lehajtott fejjel, mintha az lenne a világ vége, hogy nem ő tudott a legnagyobb maflást adni. Nem, az kétségkívül Nuk volt: mai napig kíváncsi rá, hogy ököllel vajon össze tud-e törni egy zöldalmát. És ha igen, fájna neki?* Azért keltem útra, mert unatkoztam. *Válaszolja aztán olyan könnyedséggel, mintha mindez valóban a valóságot fedné.* Rutinná vált minden, amit azelőtt csináltam, abba pedig beleőrülök. *Legalább ez a része igaz, szusszantja gondolatban.* Miért, te miért hagytad el az erdőt, ami csak egy erdő? *Kérdez vissza, másolva a lány iménti különös szavajárását. Egy pillanatra eltöpreng, hogy vajon milyen lehet tényleg kint élni a vadonban - mert szó mi szó, egy időben ő is tábort vert ott a fiúkkal, de sosem maradtak egy hétnél tovább, mindig visszamentek a városba vagy legalábbis egy környező, nagyobb faluba. Fel nem tudja fogni, hogy ha már az emberek feltalálták a mosdót és az ágyat, akkor miért akar valaki kint aludni egy huzatos vászontető alatt.*
- Részegen nekem nem megered a nyelvem, hanem egyenesen dalra fakad. *Szélesedik ki a mosolya.* Olyan rímeket faragok, hogy még a rosszfiúk is elállnak attól, hogy bántsanak. Várj-várj, mondom is, a múltkor mivel húztam ki magam egy verekedésből. *Bal öklét szája elé emeli és megköszörüli a torkát.*
Ha megvernél, a fogadó mögött légy ott,
De csak akkor, ha nincsen még ott egy légyott.
*Kitárja balra a kezét, jobbja foglalt lévén, mintha csak meghajlásra készülne, majd egy rövid szünet után hozzáteszi.*
- Nem amúgy, csak részegen is gyorsan tudok futni. *Vigyorog rá a lányra. Alkohol alatt még a szokásosnál is hülyébb és nagyobb a szája, ezt pontosan tudja magáról.* Amúgy a testőr magát is meg tudja védeni, nekem nem kell testőr. Akkor mindenki testőr lenne. ~ Mint ezek a városőrök... ~ *Néz körbe megint, keresve az egyenruhásokat a tömegben. Tekintete lassanként visszaér a lányhoz.* Szőlő? Meglesz, kisasszony. *Hajtja meg magát felé, amennyire ezt a testtartása engedi. Ha felszabadul egy kis időre a jobb keze, úgy előveszi a pénzesszütyőjét (ami utazóhoz képest meglepően tömött) és veszi s maguknak enni - a lánynak a kért szőlőt, ő meg magának két darab almát. Nem egy úri lakoma, de közös hangon akar maradni az erdőből szabadult, fura szerzettel, úgyhogy egy időre félreteszi a csirkecomb utáni sóvárgását. Átnyújtja Iriananak a maga részét, majd fejével a főtér felé biccent.*
- Amarra láttam egy szökőkutat, annak a szélére le tudnánk ülni. *Összeszűkített szemekkel pillant szemsarokból a lányra.* De ha evés közben lefröcskölsz, felmondok. *Maga sem tudja, miért, de simán kinézi a lányból, hogy elkezdjen a vízzel játszani.*
6173. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-09 15:24:41
Üzenet elküldve: 2017-04-09 15:24:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
- Mi csak erdőnek hívtuk az egész környéket, de tudom, hogy ez könnyen összezavarhat másokat. Hidd el, ha majd egyszer megmutatom neked, érteni fogsz mindent.
*Naz számára kétség sem fér hozzá, hogy egy táncversenyen melyikük kerülne ki győztesen, Irianának pedig esze ágában sincs megkérdőjeleznie. ~Hát jól van, talán tényleg nagyon jól táncol. Sebaj, annál kíváncsibbá tett! Feltétlen a szaván kell majd fognom.~ Aligha figyeli őket bárki is a nyüzsgő piacon, de az önmagát ünneplő tündér akaratlanul is kérdéseket vet fel a lányban.*
- Mondd csak, Naz, aki nem Nazgar, te voltál a szülőhelyeden a legokosabb, legszebb és legerősebb, vagy csak azért keltél útra, hogy valahol máshol az lehess? *Iriana dobolást kezd a levegőben imitálni, mintha csak a férfi válasza alá adna egy néma felkonferálást a kedvenc hangszerével. Utána két kézzel megfogja a férfi csuklóját, és így vezetteti magát - most már nagyobb biztonságban érezve.*
- Mi nők? *rökönyödik meg* Nem lehet, hogy ti férfiak szórakoztok túl sokat?! Na meg, veszélyes ám ilyen apró teremtményként ennyit inni. Bizony, ez rád is vonatkozik, nagyfiú! Mi van, ha részegen megered a nyelved, és rossz alakokba kötsz bele? Ki védi meg a testőröm? Nem-nem, ilyet nem játszunk. *Csóválja a fejét veszettül, majd némi szédelgés után felteszi az i-re a pontot.* Különben is, én nem is szeretem az alkoholos italok ízét, de főleg nem a bűzét.
~Már nem először ajánlja fel, hogy megetet. Illetlenség volna küzdenem ellene, úgyhogy jobban járok, ha választok valamit. De mit? Nem szeretnék túl drágát, mert gondolom ő fizetné. Aztán ki tudja? Azon sem lepődnék meg, ha most is csak megviccelni akarna, és a végén még az ő ennivalóját is én fizetném. Nem mintha gond lenne, ennyit megérdemelne ő is.~
*Szemei csak úgy cikáznak standról standra, nem szeretné a saját idejüket rabolni. Végül egy olyan étket választ, amiből mindketten csipegethetnek.*
- Legyen az a szőlő, ott ni! Adok belőle neked is, mert kell a tápanyag a legeslegjobb testőrömnek, hogy fitt és egészséges légy. ~Meg azért, mert egyedül nem bírnám megenni azt a nagy szőlőfürtöt.~
- Mi csak erdőnek hívtuk az egész környéket, de tudom, hogy ez könnyen összezavarhat másokat. Hidd el, ha majd egyszer megmutatom neked, érteni fogsz mindent.
*Naz számára kétség sem fér hozzá, hogy egy táncversenyen melyikük kerülne ki győztesen, Irianának pedig esze ágában sincs megkérdőjeleznie. ~Hát jól van, talán tényleg nagyon jól táncol. Sebaj, annál kíváncsibbá tett! Feltétlen a szaván kell majd fognom.~ Aligha figyeli őket bárki is a nyüzsgő piacon, de az önmagát ünneplő tündér akaratlanul is kérdéseket vet fel a lányban.*
- Mondd csak, Naz, aki nem Nazgar, te voltál a szülőhelyeden a legokosabb, legszebb és legerősebb, vagy csak azért keltél útra, hogy valahol máshol az lehess? *Iriana dobolást kezd a levegőben imitálni, mintha csak a férfi válasza alá adna egy néma felkonferálást a kedvenc hangszerével. Utána két kézzel megfogja a férfi csuklóját, és így vezetteti magát - most már nagyobb biztonságban érezve.*
- Mi nők? *rökönyödik meg* Nem lehet, hogy ti férfiak szórakoztok túl sokat?! Na meg, veszélyes ám ilyen apró teremtményként ennyit inni. Bizony, ez rád is vonatkozik, nagyfiú! Mi van, ha részegen megered a nyelved, és rossz alakokba kötsz bele? Ki védi meg a testőröm? Nem-nem, ilyet nem játszunk. *Csóválja a fejét veszettül, majd némi szédelgés után felteszi az i-re a pontot.* Különben is, én nem is szeretem az alkoholos italok ízét, de főleg nem a bűzét.
~Már nem először ajánlja fel, hogy megetet. Illetlenség volna küzdenem ellene, úgyhogy jobban járok, ha választok valamit. De mit? Nem szeretnék túl drágát, mert gondolom ő fizetné. Aztán ki tudja? Azon sem lepődnék meg, ha most is csak megviccelni akarna, és a végén még az ő ennivalóját is én fizetném. Nem mintha gond lenne, ennyit megérdemelne ő is.~
*Szemei csak úgy cikáznak standról standra, nem szeretné a saját idejüket rabolni. Végül egy olyan étket választ, amiből mindketten csipegethetnek.*
- Legyen az a szőlő, ott ni! Adok belőle neked is, mert kell a tápanyag a legeslegjobb testőrömnek, hogy fitt és egészséges légy. ~Meg azért, mert egyedül nem bírnám megenni azt a nagy szőlőfürtöt.~
6172. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-09 10:54:44
Üzenet elküldve: 2017-04-09 10:54:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Hogy olyan zenészek! Rendben, azt neki is el kell ismernie, hogy nem valami kellemes társaság - de hát amíg ők is fizetnek az alkoholért, senkinek egy szava nem lehet rájuk...*
- Szóval te valamilyen erdei faluból származol? *Kérdez rá érdeklődőn felvont szemöldökökkel. Eddig is látszott a lányon, hogy a városban valahogy nem állja meg a helyét (bár közel meglehet, hogy ez csak téves benyomás róla), de nem hitte volna, hogy egy ennyire vidéki valakivel van dolga.* A táncra nem kell, hogy fény derüljön. *Tárja szét a kezeit magabiztosan.* Elég egyértelmű, hogy ki lesz a nyertes.
*Jobb ilyenkor, ha a másik nem tudja, hogy mekkorát blöfföl, mert ő meg a tánctudás... Szóval, részeg zenészek és társak mellett ő is egész jól ropja, maradjunk ennyiben. Közben észreveszi, hogy a másik mennyire idegenkedik ettől a nagy forgatagtól, pedig ez még egész rendezettnek tűnik az ő szemében. Példának okáért sokkal kevesebb zsebest vagy lébecolót lát, másrészről, a városőrök... Igen, ezek az egyenruhások biztos nagy elrettentő erővel szolgálnak. Kitartja alkarját Iriana felé, hogy ha gondolja, azt megfoghatja vagy belekarolhat, ha biztosra akar menni, hogy nem veszítik el egymást.*
- A dob az egyik kedvencem. *Válaszolja aztán a hangszereket illetően. Hárfát még életében nem hallott, elképzelni sem tudja, az milyen lehet, és pengetősből is csak a lantot ismeri. Hát miféle helyről származik ez a lány, valami vándorszínész társaságból? ~ Akik még gyermekmegőrzőként is üzemeltek... ~ Vagy gyerekkereskedők voltak, csak ezt elfelejtették a lánynak említeni, vigyorodik el.
A történetet aztán faarccal hallgatja, még bizalmasan biccent is, hogy megtartja a titkát. A holdfényre megrándul a szája széle, ő sejti, az miféle szer lehet, de mikor a mese végéhez ér, kibukik belőle egy őszinte, vidám nevetés. Bal kezét hasára teszi, hátha az segít lenyugodni, de csak néhány másodperc múlva hal el a kacagása. Hogy ez a tündér milyen egy ártatlan teremtés!*
- Aztán mi azzal a baj? Nektek, nőknek is szórakoznotok kell, elengedni magatokat, mert józanul túlgondoltok mindent. *Széles vigyorral néz rá a másikra.* Persze, olyan társaságban, ahol biztonságban vagytok. *Teszi hozzá az igazság kedvéért, hiszen ő sem támogatja azt, hogy csak úgy bemenjenek a Pegazusba és a sárga földig igyák magukat. Az nem csak Irianának lenne probléma, de az ő féltve őrzött aranyszütyőjének is.*
- Na és, mit ennél? *Néz körbe, ahogy elérnek a gyümölcsös-zöldséges részlegre. Néhány helyen még füstölt, szárított húsokat is lát, de valamiért az az érzése, hogy a tündér nem enne ilyesmit, sem semmiféle állati dolgot. ~ Biztos sajnálná őket is... ~ Találkozott már néhány ilyen emberrel és fogalma sincs, mi a jó abban. Ettek már szalonnát? Biztos nem, azért utasítják el az egészet. ~ Meg aztán, ami állat már meghalt, az úgyse jön vissza, akkor se, ha nem esszük meg... ~ Von vállat gondolatban.*
*Hogy olyan zenészek! Rendben, azt neki is el kell ismernie, hogy nem valami kellemes társaság - de hát amíg ők is fizetnek az alkoholért, senkinek egy szava nem lehet rájuk...*
- Szóval te valamilyen erdei faluból származol? *Kérdez rá érdeklődőn felvont szemöldökökkel. Eddig is látszott a lányon, hogy a városban valahogy nem állja meg a helyét (bár közel meglehet, hogy ez csak téves benyomás róla), de nem hitte volna, hogy egy ennyire vidéki valakivel van dolga.* A táncra nem kell, hogy fény derüljön. *Tárja szét a kezeit magabiztosan.* Elég egyértelmű, hogy ki lesz a nyertes.
*Jobb ilyenkor, ha a másik nem tudja, hogy mekkorát blöfföl, mert ő meg a tánctudás... Szóval, részeg zenészek és társak mellett ő is egész jól ropja, maradjunk ennyiben. Közben észreveszi, hogy a másik mennyire idegenkedik ettől a nagy forgatagtól, pedig ez még egész rendezettnek tűnik az ő szemében. Példának okáért sokkal kevesebb zsebest vagy lébecolót lát, másrészről, a városőrök... Igen, ezek az egyenruhások biztos nagy elrettentő erővel szolgálnak. Kitartja alkarját Iriana felé, hogy ha gondolja, azt megfoghatja vagy belekarolhat, ha biztosra akar menni, hogy nem veszítik el egymást.*
- A dob az egyik kedvencem. *Válaszolja aztán a hangszereket illetően. Hárfát még életében nem hallott, elképzelni sem tudja, az milyen lehet, és pengetősből is csak a lantot ismeri. Hát miféle helyről származik ez a lány, valami vándorszínész társaságból? ~ Akik még gyermekmegőrzőként is üzemeltek... ~ Vagy gyerekkereskedők voltak, csak ezt elfelejtették a lánynak említeni, vigyorodik el.
A történetet aztán faarccal hallgatja, még bizalmasan biccent is, hogy megtartja a titkát. A holdfényre megrándul a szája széle, ő sejti, az miféle szer lehet, de mikor a mese végéhez ér, kibukik belőle egy őszinte, vidám nevetés. Bal kezét hasára teszi, hátha az segít lenyugodni, de csak néhány másodperc múlva hal el a kacagása. Hogy ez a tündér milyen egy ártatlan teremtés!*
- Aztán mi azzal a baj? Nektek, nőknek is szórakoznotok kell, elengedni magatokat, mert józanul túlgondoltok mindent. *Széles vigyorral néz rá a másikra.* Persze, olyan társaságban, ahol biztonságban vagytok. *Teszi hozzá az igazság kedvéért, hiszen ő sem támogatja azt, hogy csak úgy bemenjenek a Pegazusba és a sárga földig igyák magukat. Az nem csak Irianának lenne probléma, de az ő féltve őrzött aranyszütyőjének is.*
- Na és, mit ennél? *Néz körbe, ahogy elérnek a gyümölcsös-zöldséges részlegre. Néhány helyen még füstölt, szárított húsokat is lát, de valamiért az az érzése, hogy a tündér nem enne ilyesmit, sem semmiféle állati dolgot. ~ Biztos sajnálná őket is... ~ Találkozott már néhány ilyen emberrel és fogalma sincs, mi a jó abban. Ettek már szalonnát? Biztos nem, azért utasítják el az egészet. ~ Meg aztán, ami állat már meghalt, az úgyse jön vissza, akkor se, ha nem esszük meg... ~ Von vállat gondolatban.*
6171. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-08 22:26:31
Üzenet elküldve: 2017-04-08 22:26:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
- Zenészek?! *Csuklik el a lány hangja, mintha csak őt becsmérelték volna.* Ezek muzsikus kuruzslók, nem többek! Józanul nem is látni őket, bódultan meg jobban foglalkoztatja őket a saját maguk szórakoztatása, mint a performansz.
*Hallgatja tovább Nazt, ahogy szép lassan eljutnak a gazdagnegyedből az örök nyüzsgés színterére, a piactérre.*
- Én is szeretek táncolni. Mondjuk, felénk ez teljesen bevett szokás volt. Szinte minden este énekelgettünk és táncolgattunk, hétvégén pedig még a dolgos felnőttek is csatlakoztak hozzánk. A hold fénye sokkalta szebb volt ott az erdő mélyén, mint itt. Hiányzik is, de biztosan lesz még lehetőségem táncra perdülni a Természetben. *Vállával játékosan meglöki Nazt.* Arra is fény derülhet majd, hogy melyikünk a jobb táncos!
*Egyedül nem szívesen jár erre, hisz nem kell még csak tündérnek, gnómnak vagy törpének lenni, hogy valaki elvesszen a tömeg közepén. Bele sem mer gondolni, hogy kisebb tündértársai mit érezhetnek ilyenkor, de most szerencséjére nem is kell, mert mellette van Naz, aki tudja mit csinál. Legalábbis minden mozdulata erről árulkodik, abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy mi van, ha a felszín alatt ő is épp oly elveszett, mint bárki más.*
- Bocsánat, el is felejtettem válaszolni! De olyan sokan vannak itt... *Ámul és bámul - még mindig.*Tehát, hol is tartottunk? Ja, igen! Hangszerek. Hát, túlzásnak érezném, ha most kijelenteném, hogy én bármin is tudok játszani, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy szeretek kézzel dobolni, hárfázni és pengetni mindent, ami pengethető. Néha dobolhattam fesztiválokon is, de szerintem csak azért, mert kevesen érték fel a dobokat. *Elneveti magát, ahogy alámerül a nosztalgia édes bugyraiba.* Ezt nem kéne elmondom, de tekintve, hogy te vagy a próba nélküli, próbaidős testőröm, kivételt teszek. Szóval... *A férfit szinte már a csuklyája alá invitálja, olyan közel hajol hozzá, nehogy az egész utca hallja a mondandóját.*Történt, hogy mindnyájunkkal itattak egy kevés holdfényt, mert hogy ez egy bevett dolog a zenészeknél a fesztivál előtt. Én akkor még nem tudtam, hogy az egy ilyen erős nedű; hidd el, ha tudom, bele sem szagolok! De késő volt, és szinte semmire sem emlékeztem utána. Csak másnap mesélték el, hogy olyan erősen csapdostam a dobot, hogy átszakadt a bőr, ami felbosszanthatott, mert felborítottam az egészet, aztán táncoltam tovább - mert hogy állítólag már a dobolás sem akadályozott meg ebben. Szégyelltem magam nagyon. Még most is nehezen beszélek erről, annak ellenére, hogy a többi tündérnek ez annyira tetszett, hogy állandó fellépőnek szerettek volna a későbbiek során.
- Zenészek?! *Csuklik el a lány hangja, mintha csak őt becsmérelték volna.* Ezek muzsikus kuruzslók, nem többek! Józanul nem is látni őket, bódultan meg jobban foglalkoztatja őket a saját maguk szórakoztatása, mint a performansz.
*Hallgatja tovább Nazt, ahogy szép lassan eljutnak a gazdagnegyedből az örök nyüzsgés színterére, a piactérre.*
- Én is szeretek táncolni. Mondjuk, felénk ez teljesen bevett szokás volt. Szinte minden este énekelgettünk és táncolgattunk, hétvégén pedig még a dolgos felnőttek is csatlakoztak hozzánk. A hold fénye sokkalta szebb volt ott az erdő mélyén, mint itt. Hiányzik is, de biztosan lesz még lehetőségem táncra perdülni a Természetben. *Vállával játékosan meglöki Nazt.* Arra is fény derülhet majd, hogy melyikünk a jobb táncos!
*Egyedül nem szívesen jár erre, hisz nem kell még csak tündérnek, gnómnak vagy törpének lenni, hogy valaki elvesszen a tömeg közepén. Bele sem mer gondolni, hogy kisebb tündértársai mit érezhetnek ilyenkor, de most szerencséjére nem is kell, mert mellette van Naz, aki tudja mit csinál. Legalábbis minden mozdulata erről árulkodik, abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy mi van, ha a felszín alatt ő is épp oly elveszett, mint bárki más.*
- Bocsánat, el is felejtettem válaszolni! De olyan sokan vannak itt... *Ámul és bámul - még mindig.*Tehát, hol is tartottunk? Ja, igen! Hangszerek. Hát, túlzásnak érezném, ha most kijelenteném, hogy én bármin is tudok játszani, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy szeretek kézzel dobolni, hárfázni és pengetni mindent, ami pengethető. Néha dobolhattam fesztiválokon is, de szerintem csak azért, mert kevesen érték fel a dobokat. *Elneveti magát, ahogy alámerül a nosztalgia édes bugyraiba.* Ezt nem kéne elmondom, de tekintve, hogy te vagy a próba nélküli, próbaidős testőröm, kivételt teszek. Szóval... *A férfit szinte már a csuklyája alá invitálja, olyan közel hajol hozzá, nehogy az egész utca hallja a mondandóját.*Történt, hogy mindnyájunkkal itattak egy kevés holdfényt, mert hogy ez egy bevett dolog a zenészeknél a fesztivál előtt. Én akkor még nem tudtam, hogy az egy ilyen erős nedű; hidd el, ha tudom, bele sem szagolok! De késő volt, és szinte semmire sem emlékeztem utána. Csak másnap mesélték el, hogy olyan erősen csapdostam a dobot, hogy átszakadt a bőr, ami felbosszanthatott, mert felborítottam az egészet, aztán táncoltam tovább - mert hogy állítólag már a dobolás sem akadályozott meg ebben. Szégyelltem magam nagyon. Még most is nehezen beszélek erről, annak ellenére, hogy a többi tündérnek ez annyira tetszett, hogy állandó fellépőnek szerettek volna a későbbiek során.
6170. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-08 21:07:01
Üzenet elküldve: 2017-04-08 21:07:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mapethi Degronyan//
*Meg kellene, hogy lepje a nő reakciója, hiszen nem mutat túl nagy tiszteletet, vagy bármi egyébet. Sőt, azok a szavak, amiket használ... Zhoracknak libabőrös lesz tőle a háta. Hátrapillant az árusra, az pedig egy gonosz mosolyt villant s sötételfre.*
~Kellett nekem ebbe belemennem.~
*De már nem táncolhat vissza, hiszen a jó hírévvel játszadozik. Ki tudja, hogy az árus hány embernek adja tovább, hogy visszakozott ettől.
Megvárja, még a lány felfogja hogy mi történik.*
~Nem egy okos példány.~
*Nem szokta azt a szót használni, hogy példány, mert nagyon lealacsonyító, de sajnos erre az idegenre nem nagyon tud mást mondani.
Visszafog egy nagy sóhajtást.*
- Biztosíthatom, hogy ilyesmiről szó sincs. Csak arra akartam megkérni, hogy sétáljon vele egyet. Persze csak ha nincs más dolga.
~Lehetőleg egy olyan helyen, ahol kevesen vannak. Vagy inkább senki sincs.~
- Remélem, hogy nem zavartam meg.
*Teszi hozzá, próbál azért illedelmes lenni, hiszen arra tanították.*
*Meg kellene, hogy lepje a nő reakciója, hiszen nem mutat túl nagy tiszteletet, vagy bármi egyébet. Sőt, azok a szavak, amiket használ... Zhoracknak libabőrös lesz tőle a háta. Hátrapillant az árusra, az pedig egy gonosz mosolyt villant s sötételfre.*
~Kellett nekem ebbe belemennem.~
*De már nem táncolhat vissza, hiszen a jó hírévvel játszadozik. Ki tudja, hogy az árus hány embernek adja tovább, hogy visszakozott ettől.
Megvárja, még a lány felfogja hogy mi történik.*
~Nem egy okos példány.~
*Nem szokta azt a szót használni, hogy példány, mert nagyon lealacsonyító, de sajnos erre az idegenre nem nagyon tud mást mondani.
Visszafog egy nagy sóhajtást.*
- Biztosíthatom, hogy ilyesmiről szó sincs. Csak arra akartam megkérni, hogy sétáljon vele egyet. Persze csak ha nincs más dolga.
~Lehetőleg egy olyan helyen, ahol kevesen vannak. Vagy inkább senki sincs.~
- Remélem, hogy nem zavartam meg.
*Teszi hozzá, próbál azért illedelmes lenni, hiszen arra tanították.*
6169. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-08 13:19:59
Üzenet elküldve: 2017-04-08 13:19:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*A váratlan adománnyal a zsebében érkezik meg a térre és mély levegőt vesz, mintha be akarná inni a hely aromáját - pedig pont egy zöldséges mellett állt meg és a portékája egy része már lassan lábra kel, amit igazán kihagyott volna. Mint valami pofátlan piaci légy, olyan lelkesedéssel repül rá a különféle valódi és hamis varázsitalos árusokra és egyesével végigmolyolja áruikat, összeveti az áraikat, majd oszt-szoroz, hogy ha a Szellemjárónak is megvett mindent, akkor neki mennyije marad még ruhára. Végül úgy dönt, hogy az utóbbi nagyobb prioritást élvez, ezért előbb felkeresi az egyik olcsón dolgozó szabót, hogy mire lenne szüksége; s mivel egy héten belülre ígéri a két nadrágot és inget, ezért azonnal megegyezik vele. Az ár felét ott hagyja nála, lévén, hogy ismeri és tudja, megbízható; majd visszatér a piacra, hogy némi vacsorát, majd a főnöke dolgait megvásárolva végre saját magára kezdjen el költeni. Üres, használatlan üvegcséitől kelletlenül, de megválik, mert azt az egyet, csak azt az egyet képtelen nem megvenni... És egy halom holmival a hátizsákjában tér haza, ahol végre csendben, tisztaságban és mindenekelőtt teli hassal nekiláthat a munkához.*
6168. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-08 10:36:41
Üzenet elküldve: 2017-04-08 10:36:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Ékszerész - meg a banya//
*Vén Boszorkány elveszi Rhebosse kezéből azt a bizonyos másolatot, majd szinte a saját arcába nyomja, olyan közelről nézi. Igen, sajnos a szeme már nem a régi, de az esze és a tudása még a helyén van... elvileg, aztán ki tudja...*
-Jelent bizony! *rikácsolja.* -Ördög és pokol, magasságos egek! Ez itt! *mutat sárgás, hosszú körmével az egyik körvonalra.* -Ez az opr, ami azt jelenti, vég. Ez a másik a dre, ami azt jelenti, elvész. Elvész, ki belép... közeleg a vég. Vagy valami ilyesmi. *habozik kicsit, mert a másolat az mégiscsak egy másolat és nem az eredeti. Vén Boszorkány viszont remekül olvas a jelekben, ámbár számára is akadnak újdonságok.*
-Még hogy jó ismerősök?! *nevetgél, de mintha egy varjú károgna nagyon fülsértően.* -Az azért kicsit túlzás! Annyit tudok, hogy mindig itt lebzsel az a ficsúr és üzleteket köt. Én nem beszélek össze semmiféle újgazdag, pelyhes állú taknyossal! Annál többre tartom azért magam.
*Svir megjegyzését elengedi a fülei mellett, inkább belekarol Rhebosseba.*
-Jaj, szép leány! Mikor még olyan ifjú és huncut voltam, mint te! Oly, á! Azok voltak a szép idők! És ez a fiú. *mondja halkan és biccent Svir felé.* -Igen daliás! Szerencséd van kedvesem!
*Legény felfigyel a csábos pillantásokra, de semmiféle érzés nem olvasható le rezzenéstelen ábrázatáról.*
-Semennyiért! *morrantja Gromp, majd valami megmagyarázhatatlan csoda következtében Legény ellép mellőle és Rhebossera néz.*
-Segítek! *mondja mély, erőteljes hangján. Olyan, mintha a puszta szavaival képes lenne leigázni egy halom embert.* -Adjátok ide azt a dézsát! *ragadja meg és erős karjaival felkapja, látszólag egyáltalán nem okoz neki gondot.* -Majd jövök! *szól hátra Grompnak, akinek láthatóan nem tetszik a dolog, na de mit is tehetne ellene?
Négyen vannak hát. Rhebosse, Svir, Vén Boszorkány és Legény, akinek jelenléte még kérdéses. Mit akarhat vajon? Minek jön ő egyáltalán?*
-Előbb még alaposan körül kell nézzek. *mondja Vén Boszorkány.* -Aztán felírom és megmondom, hogy honnan kell hozni és miket. Amíg nem látom, nem tudok mit mondani. A férfiak meg majd elhozzák. Jó lesz így?
*Vén Boszorkány elveszi Rhebosse kezéből azt a bizonyos másolatot, majd szinte a saját arcába nyomja, olyan közelről nézi. Igen, sajnos a szeme már nem a régi, de az esze és a tudása még a helyén van... elvileg, aztán ki tudja...*
-Jelent bizony! *rikácsolja.* -Ördög és pokol, magasságos egek! Ez itt! *mutat sárgás, hosszú körmével az egyik körvonalra.* -Ez az opr, ami azt jelenti, vég. Ez a másik a dre, ami azt jelenti, elvész. Elvész, ki belép... közeleg a vég. Vagy valami ilyesmi. *habozik kicsit, mert a másolat az mégiscsak egy másolat és nem az eredeti. Vén Boszorkány viszont remekül olvas a jelekben, ámbár számára is akadnak újdonságok.*
-Még hogy jó ismerősök?! *nevetgél, de mintha egy varjú károgna nagyon fülsértően.* -Az azért kicsit túlzás! Annyit tudok, hogy mindig itt lebzsel az a ficsúr és üzleteket köt. Én nem beszélek össze semmiféle újgazdag, pelyhes állú taknyossal! Annál többre tartom azért magam.
*Svir megjegyzését elengedi a fülei mellett, inkább belekarol Rhebosseba.*
-Jaj, szép leány! Mikor még olyan ifjú és huncut voltam, mint te! Oly, á! Azok voltak a szép idők! És ez a fiú. *mondja halkan és biccent Svir felé.* -Igen daliás! Szerencséd van kedvesem!
*Legény felfigyel a csábos pillantásokra, de semmiféle érzés nem olvasható le rezzenéstelen ábrázatáról.*
-Semennyiért! *morrantja Gromp, majd valami megmagyarázhatatlan csoda következtében Legény ellép mellőle és Rhebossera néz.*
-Segítek! *mondja mély, erőteljes hangján. Olyan, mintha a puszta szavaival képes lenne leigázni egy halom embert.* -Adjátok ide azt a dézsát! *ragadja meg és erős karjaival felkapja, látszólag egyáltalán nem okoz neki gondot.* -Majd jövök! *szól hátra Grompnak, akinek láthatóan nem tetszik a dolog, na de mit is tehetne ellene?
Négyen vannak hát. Rhebosse, Svir, Vén Boszorkány és Legény, akinek jelenléte még kérdéses. Mit akarhat vajon? Minek jön ő egyáltalán?*
-Előbb még alaposan körül kell nézzek. *mondja Vén Boszorkány.* -Aztán felírom és megmondom, hogy honnan kell hozni és miket. Amíg nem látom, nem tudok mit mondani. A férfiak meg majd elhozzák. Jó lesz így?
6167. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-06 15:24:10
Üzenet elküldve: 2017-04-06 15:24:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zhorack Belturver//
*Úgy tűnik a mai élelemszerzés sem lesz egyszerű feladat. Pedig tényleg beérte volna valami hibás áruval, amit a kufár úgy is nehézkesen adott volna tovább. Az emberek nagy része szívtelen. Persze, hogy nem a vöröskével van a baj. Na lehet egy kicsit szaglik, meg több rajta a piszok, mint a hordott ruha, de azon felül csupa báj és kellem. Akit modora nem nyűgöz le, az bizonyára tényleg vérbeli fajankó.*
- Hö?
*Vonja fel szemöldökeit, mikor a mélységi elé állva nyújtja felé az almákat. Bamba arcáról lerí, hogy valóban nagyon lassan jut el a tudatáig, hogy valóban vele akar valaki jószívűsködni.*
- És oszt hol van a csapda? Vagy tán csencselni akar? Én nem vagyok az a típus.
*Húzza is fel majdhogynem sértetten az orrát, de szemeit le nem veszi a felkínált almákról. Rég nem érezte, hogy ennyire hívogató lenne pár szem gyümölcs. De olyan frissnek tűnnek, zamatosnak és ropogósnak. Meg hát ez a fickó sem tűnik olyannak aki ártani akar neki. Ha meg igen biztos, hogy elintézi hamar.
Így nem várat sokáig, a kérdésre rábólintva már kapja is ki a kezeiből az almákat, széles és igen bárgyú mosollyal magához ölelve őket.*
- Hát kösz, vagy mi.
*Hunyorog fel végül az idegen arcára, s ezt vegye is valami hála félének.*
*Úgy tűnik a mai élelemszerzés sem lesz egyszerű feladat. Pedig tényleg beérte volna valami hibás áruval, amit a kufár úgy is nehézkesen adott volna tovább. Az emberek nagy része szívtelen. Persze, hogy nem a vöröskével van a baj. Na lehet egy kicsit szaglik, meg több rajta a piszok, mint a hordott ruha, de azon felül csupa báj és kellem. Akit modora nem nyűgöz le, az bizonyára tényleg vérbeli fajankó.*
- Hö?
*Vonja fel szemöldökeit, mikor a mélységi elé állva nyújtja felé az almákat. Bamba arcáról lerí, hogy valóban nagyon lassan jut el a tudatáig, hogy valóban vele akar valaki jószívűsködni.*
- És oszt hol van a csapda? Vagy tán csencselni akar? Én nem vagyok az a típus.
*Húzza is fel majdhogynem sértetten az orrát, de szemeit le nem veszi a felkínált almákról. Rég nem érezte, hogy ennyire hívogató lenne pár szem gyümölcs. De olyan frissnek tűnnek, zamatosnak és ropogósnak. Meg hát ez a fickó sem tűnik olyannak aki ártani akar neki. Ha meg igen biztos, hogy elintézi hamar.
Így nem várat sokáig, a kérdésre rábólintva már kapja is ki a kezeiből az almákat, széles és igen bárgyú mosollyal magához ölelve őket.*
- Hát kösz, vagy mi.
*Hunyorog fel végül az idegen arcára, s ezt vegye is valami hála félének.*
6166. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:32:36
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:32:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Penala El//
*A főtérről elindulnak a Szegénynegyed felé. Beérvén ócska, romos házak várják őket. Az utca telve kéregető koldusokkal és nyomorgó szegényekkel. Az utca közepén halkan mond egy mondatot hősünk Penalának.*
- Leginkább itt látszik az emberi egyenlőtlenség. Szerintem ez így nem helyes. Hogyha nem gond, akkor kerüljünk egyet.
*Innen áttérnek a Gazdagnegyedbe. Itt már jóval szebb az egész utca. Hatalmas, jó állapotú házak, mondhatni paloták sorakoznak az út mentén. Kerítésük is díszes. Itt mindenki jóval boldogabbnak tűnik. Még őrök is védik a háztartásokat. Kevril itt egy szót sem szól. Nem azért, mert fél, hogy valaki meghallja, hanem csupán az előbb éppen eleget mondott. Az út végére érve eljutnak a Piactérre.*
- Nos, itt volnánk.
*A piac telve különböző árusokkal. Van, aki ételt árul, míg mások bájitalokat. Egyesek pedig ruhákat. Szinte minden megtalálható, amire szükség van. Ami pedig nincsen, az megtalálható a közeli kovácsműhelyben. Hősünk szétnéz, hátha talál valami olyan árust, aki sokat tudónak tűnik. Egyszer csak meglát egy férfit. Utazó árusnak tűnik. Az oldalán ott van egy kard. Talán már sok, messzi tájat is bejárt. Az árui pedig bájitalok.*
~Lehet, hogy egy kalandor, aki az útjai során talált dolgokat árulja?~
*Ekkor odaszól Panelához, miközben rámutat az idegenre.*
- Nézd csak! Lehet, hogy ő tud valamit. Tőle kéne kérdezősködnöd. Lehet, hogy semmit sem fog tudni mondani. Te akkor se add föl! Van még itt árus bőven, akiktől lehet kérdezni. Vagy akár a nézelődőktől, akik nem helyieknek tűnnek. Most pedig, menj oda hozzá és kérdezd meg tőle, hogy tud-e valamit. Én követni foglak!
*Hogyha Penala igazat ad neki, és elindul az idegenhez, akkor hősünk követi őt.*
*A főtérről elindulnak a Szegénynegyed felé. Beérvén ócska, romos házak várják őket. Az utca telve kéregető koldusokkal és nyomorgó szegényekkel. Az utca közepén halkan mond egy mondatot hősünk Penalának.*
- Leginkább itt látszik az emberi egyenlőtlenség. Szerintem ez így nem helyes. Hogyha nem gond, akkor kerüljünk egyet.
*Innen áttérnek a Gazdagnegyedbe. Itt már jóval szebb az egész utca. Hatalmas, jó állapotú házak, mondhatni paloták sorakoznak az út mentén. Kerítésük is díszes. Itt mindenki jóval boldogabbnak tűnik. Még őrök is védik a háztartásokat. Kevril itt egy szót sem szól. Nem azért, mert fél, hogy valaki meghallja, hanem csupán az előbb éppen eleget mondott. Az út végére érve eljutnak a Piactérre.*
- Nos, itt volnánk.
*A piac telve különböző árusokkal. Van, aki ételt árul, míg mások bájitalokat. Egyesek pedig ruhákat. Szinte minden megtalálható, amire szükség van. Ami pedig nincsen, az megtalálható a közeli kovácsműhelyben. Hősünk szétnéz, hátha talál valami olyan árust, aki sokat tudónak tűnik. Egyszer csak meglát egy férfit. Utazó árusnak tűnik. Az oldalán ott van egy kard. Talán már sok, messzi tájat is bejárt. Az árui pedig bájitalok.*
~Lehet, hogy egy kalandor, aki az útjai során talált dolgokat árulja?~
*Ekkor odaszól Panelához, miközben rámutat az idegenre.*
- Nézd csak! Lehet, hogy ő tud valamit. Tőle kéne kérdezősködnöd. Lehet, hogy semmit sem fog tudni mondani. Te akkor se add föl! Van még itt árus bőven, akiktől lehet kérdezni. Vagy akár a nézelődőktől, akik nem helyieknek tűnnek. Most pedig, menj oda hozzá és kérdezd meg tőle, hogy tud-e valamit. Én követni foglak!
*Hogyha Penala igazat ad neki, és elindul az idegenhez, akkor hősünk követi őt.*
6165. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:49:39
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:49:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mapethi Degronyan//
- Láttam én már olyat is, hogy hosszú kardot dobott a vad után, pedig oldalán ott lógott a dobócsillag. Képzeld csak el!
*Halkan nevet, majd felegyenesedik, és megfog egy drágább rövid tőrt. Az oldalán díszes, kacskaringózó minták futnak.*
- Ehhez mit szól?
*A férfi közben szélesen mosolyog az árusra.*
- Á!
*Legyint beszélgetőpartnere.*
- Láttott már óriást számszeríjjal halászni? Én igen.
*A sötételf bólogatva nyugtázza, hogy újra lekörözték.*
- Rendben, elismerem, ez sem lehetett egyszerű eset.
*Éppen folytatná, mikor orrfacsaró bűz csapja meg az orrát. A szag után fordul, mire egy szép - már ha higiénia elmulasztását nem tekintjük szem előtt - emberlányt pillant meg.*
- Ez belőle jön?
*Pislog nagyokat az árusra, majd visszateszi a tőrt a helyére.*
- Többször megfordul itt. A kereskedők néha képesek egy-egy vevő talpát megcsókolni, hogy vásároljanak náluk, de ő... inkább menjen messzire, nem éri meg.
*Zhorack halkan felmordul, és rosszallóan csóválja a fejét.*
- Olyan, mint a legtöbb szegény. Nézd meg, nem vett semmit. Vagy lopni akar, vagy kéregetni.
*Megfog egy dobócsillagot, felemeli, majd a fény felé tartja, hogy megnézze, mennyire csillog.*
- Ott a folyó! Hideg, hideg, nincs szappan, de jobb, mint a semmi. Ha használná, nem lenne ilyen.
*Helyeselve bólogat, majd visszateszi a csillagot a helyére.*
- Milyen sikeres kereskedő lesz hát így belőled?
*Végighallgatja az unalmas monológot arról, hogy ilyenek nem vesznek semmit.*
- Ha tudnád, hogy hány olyan megbízóm volt, akiknek a legszívesebben a közelébe sem mentem volna... Vagy nem szerették a vizet, volt aki félt tőle. Volt, akit pedig nem érdekel az ilyesmi, azt mondta, hogy a fürdés időpazarlás, hogy sokkal értelmesebb dolgokat csinálhat annál.
*Az árus hangosan felnevet.*
- Ugye azért nem akar erre a pályára lépni?
*A feltételezéstől Zhorack is majdnem elneveti magát.*
- Milyen nemes lennék én, ha nem tisztálkodnék? Hogyan hasznosítanám tökéletes meggyőzői képességeimet? A higiéniai az egyik alapfeltétele az ilyesminek.
*Újra végignéz az árukon, majd eldönti, hogy most nem vesz semmit. Inkább majd máskor.*
- Na jó, tudja mit?
*Horkan fel az árus.*
- Ha olyan profi, akkor érje el, hogy az a nő fürödjön meg. De ne csak egyszer, hanem ezentúl mindig. Csak jobb lesz attól mindenkinek.
*A sötételf sűrűn pislog, fel sem fogja hirtelen, hogy mit hall.*
- Hogy mit csináljak? Na, nem!
*Rázza a fejét csökönyösen.*
- Szóval nem tudná megtenni.
*Beletapostak Zhorack becsületébe, márpedig ő ezt nem tűri.*
- Tudod mit? Legyen! De csak miattad.
*Azzal kicsit feldúltan fordul meg és megy el a legközelebbi gyümölcsárushoz. Felkap három almát, kifizeti az árukat, és nagy léptekkel a lány után siet. Megérintené a vállát, de amint közelebb ér olyan bűz csapja meg, hogy legszívesebben megfordulna. De ha megteszi, akkor azzal kinyilvánítja, hogy nem elég jó a meggyőzői képessége.*
- Ne haragudj.
*Lép a vörös elé.*
- Remélem elfogadod.
*Azzal átnyújtja a három almát, az idegen reakcióit várva.*
- Láttam én már olyat is, hogy hosszú kardot dobott a vad után, pedig oldalán ott lógott a dobócsillag. Képzeld csak el!
*Halkan nevet, majd felegyenesedik, és megfog egy drágább rövid tőrt. Az oldalán díszes, kacskaringózó minták futnak.*
- Ehhez mit szól?
*A férfi közben szélesen mosolyog az árusra.*
- Á!
*Legyint beszélgetőpartnere.*
- Láttott már óriást számszeríjjal halászni? Én igen.
*A sötételf bólogatva nyugtázza, hogy újra lekörözték.*
- Rendben, elismerem, ez sem lehetett egyszerű eset.
*Éppen folytatná, mikor orrfacsaró bűz csapja meg az orrát. A szag után fordul, mire egy szép - már ha higiénia elmulasztását nem tekintjük szem előtt - emberlányt pillant meg.*
- Ez belőle jön?
*Pislog nagyokat az árusra, majd visszateszi a tőrt a helyére.*
- Többször megfordul itt. A kereskedők néha képesek egy-egy vevő talpát megcsókolni, hogy vásároljanak náluk, de ő... inkább menjen messzire, nem éri meg.
*Zhorack halkan felmordul, és rosszallóan csóválja a fejét.*
- Olyan, mint a legtöbb szegény. Nézd meg, nem vett semmit. Vagy lopni akar, vagy kéregetni.
*Megfog egy dobócsillagot, felemeli, majd a fény felé tartja, hogy megnézze, mennyire csillog.*
- Ott a folyó! Hideg, hideg, nincs szappan, de jobb, mint a semmi. Ha használná, nem lenne ilyen.
*Helyeselve bólogat, majd visszateszi a csillagot a helyére.*
- Milyen sikeres kereskedő lesz hát így belőled?
*Végighallgatja az unalmas monológot arról, hogy ilyenek nem vesznek semmit.*
- Ha tudnád, hogy hány olyan megbízóm volt, akiknek a legszívesebben a közelébe sem mentem volna... Vagy nem szerették a vizet, volt aki félt tőle. Volt, akit pedig nem érdekel az ilyesmi, azt mondta, hogy a fürdés időpazarlás, hogy sokkal értelmesebb dolgokat csinálhat annál.
*Az árus hangosan felnevet.*
- Ugye azért nem akar erre a pályára lépni?
*A feltételezéstől Zhorack is majdnem elneveti magát.*
- Milyen nemes lennék én, ha nem tisztálkodnék? Hogyan hasznosítanám tökéletes meggyőzői képességeimet? A higiéniai az egyik alapfeltétele az ilyesminek.
*Újra végignéz az árukon, majd eldönti, hogy most nem vesz semmit. Inkább majd máskor.*
- Na jó, tudja mit?
*Horkan fel az árus.*
- Ha olyan profi, akkor érje el, hogy az a nő fürödjön meg. De ne csak egyszer, hanem ezentúl mindig. Csak jobb lesz attól mindenkinek.
*A sötételf sűrűn pislog, fel sem fogja hirtelen, hogy mit hall.*
- Hogy mit csináljak? Na, nem!
*Rázza a fejét csökönyösen.*
- Szóval nem tudná megtenni.
*Beletapostak Zhorack becsületébe, márpedig ő ezt nem tűri.*
- Tudod mit? Legyen! De csak miattad.
*Azzal kicsit feldúltan fordul meg és megy el a legközelebbi gyümölcsárushoz. Felkap három almát, kifizeti az árukat, és nagy léptekkel a lány után siet. Megérintené a vállát, de amint közelebb ér olyan bűz csapja meg, hogy legszívesebben megfordulna. De ha megteszi, akkor azzal kinyilvánítja, hogy nem elég jó a meggyőzői képessége.*
- Ne haragudj.
*Lép a vörös elé.*
- Remélem elfogadod.
*Azzal átnyújtja a három almát, az idegen reakcióit várva.*
6164. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:02:49
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:02:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Noha már párszor járt pórul a piacon még mindig nem adta fel, hogy kongó erszényét itt próbálja meg megtölteni. Bár tény, ami tény a lopással egy ideje már meg sem próbálkozik. Előbb vagy utóbb csak akad valaki, aki hajlandó valami kis alamizsnával megszánni. Pár arany vagy akár egy egészségesebb alma, egy kis élelem a gazdagabbaknak meg sem kottyanna.
Száj húzva méregeti a lehetőségeit, de eddig senki sem kecsegteti sok jóval. Vagy túl gőgös, vagy látszik, hogy zsugori, a másikról lerí, hogy ő sem bővelkedik sokban. Szóval ez a nap sem ígérkezik eredményekben gazdagnak. Talán kicsivel odébb már nagyobb eséllyel próbálhatna szerencsét. Hát meg is indul lassan szedve a lábait, minden lehetőséget alaposan feltérképezve, míg végül, végső és utolsó ötleteként egy gyümölcsárust szemel ki magának. Ha nem is friss áru, de egy kis alig eladható áruja neki is akadhat, amitől inkább megszabadulna.*
- Drága uram, micsoda szép napunk van itten! Ahogyan az áruja is mesés.
*Áll is meg az értetlenül rápillantó kufár előtt. Ahogy a kereskedő végigméri látszik az arcán az undor, ahogy a lányra pillant. Ez is csak a mocskot, a bűzt veszi észre. Ő sem lát be a mélyen meglapuló szépségre. Mindegy is. Mape már megtanulta kezelni, s néha a hasznára fordítani a helyzetet így ezen most is hamar túlteszi magát.*
- Szóval van e valami kevésbé érdekes portékája. Az sem baj, ha rohadtabb a többinél. Ha bűzösebb, mint a halárus, már az sem aggaszt.
*Nyammogja megvillantva bájmosolyát, majd kissé meghökkent arcot vág, mikor a vörösödő árus hamar igyekszik is messzebbre zavarni.
Még ilyet, hogy ő csak elijeszti a vevőit. Csak egy kis segítségre vágyott, erre megrágalmazzák. Na ezt pedig ő nem hagyja.*
- Még, hogy én... Hát tán nem is a halas, ami ennyire bűzlik, hanem naccsága szaga az, ami riogatja a népséget.
*Horkan is fel, ahogy csípőre vágott kezekkel húzza is ki magát, mint a támadásra készülő kis kakas. De nem tart sokáig bátorsága, mikor a kufár már paprikavörösen fenyegetőzik a katonák riasztásával. Azokkal pedig Mape sem szívesen kerülne szemben, így egy halk szitkozódást követően inkább odébb kullog.*
- Akkor erről ennyit.
Száj húzva méregeti a lehetőségeit, de eddig senki sem kecsegteti sok jóval. Vagy túl gőgös, vagy látszik, hogy zsugori, a másikról lerí, hogy ő sem bővelkedik sokban. Szóval ez a nap sem ígérkezik eredményekben gazdagnak. Talán kicsivel odébb már nagyobb eséllyel próbálhatna szerencsét. Hát meg is indul lassan szedve a lábait, minden lehetőséget alaposan feltérképezve, míg végül, végső és utolsó ötleteként egy gyümölcsárust szemel ki magának. Ha nem is friss áru, de egy kis alig eladható áruja neki is akadhat, amitől inkább megszabadulna.*
- Drága uram, micsoda szép napunk van itten! Ahogyan az áruja is mesés.
*Áll is meg az értetlenül rápillantó kufár előtt. Ahogy a kereskedő végigméri látszik az arcán az undor, ahogy a lányra pillant. Ez is csak a mocskot, a bűzt veszi észre. Ő sem lát be a mélyen meglapuló szépségre. Mindegy is. Mape már megtanulta kezelni, s néha a hasznára fordítani a helyzetet így ezen most is hamar túlteszi magát.*
- Szóval van e valami kevésbé érdekes portékája. Az sem baj, ha rohadtabb a többinél. Ha bűzösebb, mint a halárus, már az sem aggaszt.
*Nyammogja megvillantva bájmosolyát, majd kissé meghökkent arcot vág, mikor a vörösödő árus hamar igyekszik is messzebbre zavarni.
Még ilyet, hogy ő csak elijeszti a vevőit. Csak egy kis segítségre vágyott, erre megrágalmazzák. Na ezt pedig ő nem hagyja.*
- Még, hogy én... Hát tán nem is a halas, ami ennyire bűzlik, hanem naccsága szaga az, ami riogatja a népséget.
*Horkan is fel, ahogy csípőre vágott kezekkel húzza is ki magát, mint a támadásra készülő kis kakas. De nem tart sokáig bátorsága, mikor a kufár már paprikavörösen fenyegetőzik a katonák riasztásával. Azokkal pedig Mape sem szívesen kerülne szemben, így egy halk szitkozódást követően inkább odébb kullog.*
- Akkor erről ennyit.
6163. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:18:22
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:18:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A piactér fogatagában még könnyebb elvesznie, mint a város bármely más pontján. Olyan tömeg van, lépni is alig lehet, még egy kisebb termetű lénynek is lökdösődnie, furakodnia kell, hogy előrébb tudjon jutni. Szép idő van, késő délután, sokan végeztek már a munkával, így nem is csoda, hogy mindenki megejti a napi vásárlást. A zöldséges-gyümölcsös bódék előtt hosszú sorok kígyóznak be a járókelők közé, őket is külön kerülgetni kell, így csak még lassabban haladhatnak előre. Mire eljut a tér szélétől a ruhákat és kelméket árusító, kiabáló kofákig, el is fárad az ácsorgásban, szaladgálásban, mikor éppen hogyan tudta elkerülni a többieket. Röpke tíz perc várakozás, és odafér a kipakolt ruhákhoz, hogy szemre vegye őket. Három árus elhagyása után, a negyediknél megtorpan. Szép, egyszerű és minőséginek tűnő áruk vannak a falapra pakolva, és a fogasokra függesztve. A nagy része, mily meglepő, nem az ő mérete. Még szerencsésnek mondhatja magát ezen a téren, mivel nagyjából egy fiatal emberlány méreteivel rendelkezik, és szárnyai sincsenek, amik külön megnehezítenék bárminek a hordását. A kisebb ruhák még olcsóbbak is, hiszen kevesebb anyag felhasználásával készülnek, így spórolni is tud rajtuk. Rövid időn belül talál is egy tetszetős, krémszínű, ujjatlan ruhát, ami a meleg idő közeledtével tökéletes lenne. A színe is megfelelő, pasztell, így nem erősíti fel bőrét, nem fog világítani a sötétben. Még egy hajtűt kéne szerezni, és minden tökély. A kínzás és a pigmentvesztés együtt eléggé megviselte dús hajkoronáját, és most, mint száraz szénakazal csücsül fején, nem valami szép látvány. Viszont ha felköti, vagy legalábbis megpróbálja feltűzni egy hevenyészett kontyba, már nem szállna szanaszét, és a szél sem fújná folyton a szájába.*
6162. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:16:58
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:16:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Ékszerész//
~Hiszi a piszi.~
*Magában még méltatlankodik egy kicsit, de nem teszi szóvá, hogy túlzónak tartja a néni rámenőségét. Kezd az az érzése lenni, hogy amióta csak kicsengette azt a rengeteg aranyat Abionak minden és mindenki csak azon munkálkodik, hogy róluk még több pénzt húzzon le. Sosem gondolta volna, hogy a házas élet ilyen bonyodalmakkal lesz tele, és akkor a házaséletről még nem is beszéltünk. De az még odébb van, ilyen szerencsével minimum felbőszült sárkányok is tartoznának a násznéphez. De volt már, sőt lesz is rosszabb, úgyhogy nem adja át magát a kesergésnek és a panaszkodásnak. Nézheti a jó oldalát is a dolognak, élőben és igazából láthat működni egy boszorkányt. Mert ha a néni nem boszorkány, akkor senki sem az.*
- Ő nem látta. De csak nem összebeszéltek a nénivel? *Keresztkérdésekkel operál, hátha leleplezheti ezt az aljas turpisságot. Mert valaki jól kiszúrt velük, az biztos. A kétszer ötszáz arany hallatán előbb a boszorkára néz úgy, mintha kínoznák, aztán Rhebosse kapja meg a foghúzás közbeni ábrázatát. Közben látja, hogy a vörös is pont így érez. Ebből is látszik, hogy milyen sok a közös bennük. Egyikük sem szeret vagyonokat költeni szelleműzésre.*
- Talán megvehetjük azokat olcsóbban is. Mondja csak, hogy mi kell. Mert remélem nem öt darab százas érmére gondol a néni, mint kellék, mert akkor rosszban leszünk. *Ha másért nem, már csak azért is, mert ekkora címletet baromi macerás beszerezni, szinte senki nem tart belőle.*
- És még ez a dézsa is itt van. *Jegyzi meg egészen keserűen. Aztán segít vinni, hacsak Rhebosse nem talál valakit, aki megoldja a szállítást. Véleménye szerint csak azért szabadna nemet mondania bárkinek is a felkérésre, mert éppen az állát szedi össze a Rhebossere nézés után, de az emberek ritkán viselkednek úgy, ahogy az elvárható lenne tőlük.*
~Hiszi a piszi.~
*Magában még méltatlankodik egy kicsit, de nem teszi szóvá, hogy túlzónak tartja a néni rámenőségét. Kezd az az érzése lenni, hogy amióta csak kicsengette azt a rengeteg aranyat Abionak minden és mindenki csak azon munkálkodik, hogy róluk még több pénzt húzzon le. Sosem gondolta volna, hogy a házas élet ilyen bonyodalmakkal lesz tele, és akkor a házaséletről még nem is beszéltünk. De az még odébb van, ilyen szerencsével minimum felbőszült sárkányok is tartoznának a násznéphez. De volt már, sőt lesz is rosszabb, úgyhogy nem adja át magát a kesergésnek és a panaszkodásnak. Nézheti a jó oldalát is a dolognak, élőben és igazából láthat működni egy boszorkányt. Mert ha a néni nem boszorkány, akkor senki sem az.*
- Ő nem látta. De csak nem összebeszéltek a nénivel? *Keresztkérdésekkel operál, hátha leleplezheti ezt az aljas turpisságot. Mert valaki jól kiszúrt velük, az biztos. A kétszer ötszáz arany hallatán előbb a boszorkára néz úgy, mintha kínoznák, aztán Rhebosse kapja meg a foghúzás közbeni ábrázatát. Közben látja, hogy a vörös is pont így érez. Ebből is látszik, hogy milyen sok a közös bennük. Egyikük sem szeret vagyonokat költeni szelleműzésre.*
- Talán megvehetjük azokat olcsóbban is. Mondja csak, hogy mi kell. Mert remélem nem öt darab százas érmére gondol a néni, mint kellék, mert akkor rosszban leszünk. *Ha másért nem, már csak azért is, mert ekkora címletet baromi macerás beszerezni, szinte senki nem tart belőle.*
- És még ez a dézsa is itt van. *Jegyzi meg egészen keserűen. Aztán segít vinni, hacsak Rhebosse nem talál valakit, aki megoldja a szállítást. Véleménye szerint csak azért szabadna nemet mondania bárkinek is a felkérésre, mert éppen az állát szedi össze a Rhebossere nézés után, de az emberek ritkán viselkednek úgy, ahogy az elvárható lenne tőlük.*
6161. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-04-01 21:17:42
Üzenet elküldve: 2017-04-01 21:17:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Ékszerész – meg a banya //
- Igen, igen. Ilyet. Öreganyám szerint jelent valamit? *helyesel bőszen a férfi szavaira, és húzza elő övéből a saját kézzel gyártott másolatot. A néni görbe orra elé tartja, hogy az jól lássa a krikszkrakszot. A firkálmányra adott szakértői vélemény például máris a tettek sorába lép, melyek beszélhetnek a néni hozzáértéséről.*
- Ó, szóval jó ismerősök. *jegyzi meg a vörös, és jelentőségteljesen bólint a Kalapos felé.
Kikerekednek a szemei, mikor a néni munkabérére terelődik a szó. Ijedten néz Svirre. Valóban ennyire fontos lenne kiűzni a szellemet a házból? Ezer aranyért még igazán elviseli egy darabig, sőt, megbarátkozik vele. Lehet, hogy valójában nagyon kedves, csak épp félreértett kísértet.*
- Hát… *köszörüli torkát.* Ha tényleg olyan jó munkát tetszik végezni, azt megfizetjük. *mondja kicsit homályosan. Mert hát jöhet itt akármilyen jöttment és lóbálhatja a füstölőjét naphosszat, ha aztán foganatja nincs a dolognak.*
- Tessék hát jönni és megnézni. Mivel szokás amúgy szellemet űzni? *kezd érdeklődni és indulni, de hirtelen útját állja saját dézsájuk. Fogai közt káromkodik egyet.*
- Na és mondja, Gromp. Mennyi amennyiért megmozdítja kisujját a Legény? *kiált hátra az ékszerésznek, aki talán már egészen mással van elfoglalva. Kezét közben a derekára rakja és tőle telhetően csábos pillantásokat vet a Legényre. Sőt, még a haját is hátradobja a másik kezével, ne mondja Svir, hogy nem tett meg mindent a dézsa elviteléért.*
- Igen, igen. Ilyet. Öreganyám szerint jelent valamit? *helyesel bőszen a férfi szavaira, és húzza elő övéből a saját kézzel gyártott másolatot. A néni görbe orra elé tartja, hogy az jól lássa a krikszkrakszot. A firkálmányra adott szakértői vélemény például máris a tettek sorába lép, melyek beszélhetnek a néni hozzáértéséről.*
- Ó, szóval jó ismerősök. *jegyzi meg a vörös, és jelentőségteljesen bólint a Kalapos felé.
Kikerekednek a szemei, mikor a néni munkabérére terelődik a szó. Ijedten néz Svirre. Valóban ennyire fontos lenne kiűzni a szellemet a házból? Ezer aranyért még igazán elviseli egy darabig, sőt, megbarátkozik vele. Lehet, hogy valójában nagyon kedves, csak épp félreértett kísértet.*
- Hát… *köszörüli torkát.* Ha tényleg olyan jó munkát tetszik végezni, azt megfizetjük. *mondja kicsit homályosan. Mert hát jöhet itt akármilyen jöttment és lóbálhatja a füstölőjét naphosszat, ha aztán foganatja nincs a dolognak.*
- Tessék hát jönni és megnézni. Mivel szokás amúgy szellemet űzni? *kezd érdeklődni és indulni, de hirtelen útját állja saját dézsájuk. Fogai közt káromkodik egyet.*
- Na és mondja, Gromp. Mennyi amennyiért megmozdítja kisujját a Legény? *kiált hátra az ékszerésznek, aki talán már egészen mással van elfoglalva. Kezét közben a derekára rakja és tőle telhetően csábos pillantásokat vet a Legényre. Sőt, még a haját is hátradobja a másik kezével, ne mondja Svir, hogy nem tett meg mindent a dézsa elviteléért.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055