Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 294 (5861. - 5880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5880. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-05 13:32:49
Üzenet elküldve: 2016-11-05 13:32:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Klantazy//
*Lastar unalmában, és munkanélküliségén való kesergésében a piacon sétálgat, elnézve, hogy miféle emberek vannak itt, és remélve, hogy valakinek szüksége lehet egy markos orkra. Azonban feltűnik neki egy lány. Egy amolyan mélységi fajta, akik iránt közömbös. Eddig még se jót, se rosszat nem hallott felőlük. Most azonban más a helyzet! Ez a lány pofátlanul ellop egy almát, így magára vonja talpig becsületes, alkoholista orkunk figyelmét. Azonban ekkor még nem szól, hiszen az a gyümölcs nem a világ vége, és talán éhes lehetett a hölgyemény. Na, de amikor a másikat is eltulajdonítja, ráadásul eldobja, szinte Lastar lába elé, akkor betelik a pohár! Ilyet ugyanis nem csinálhat valaki, akkor sem ha történetesen egy csinos nőstény az. odamegy, elé áll és megszólítja.*
-Jó napot! Lesz szíves moderálni magát, mert a lopást bünteti a törvény. *Megcsóválja a fejét.*
-Azt meg én büntetem, ha a lábam elé dobja a maradékait. *felemelt mutatóujjal fenyegetőzik hozzá. Tény, hogy nem egy szokásos ork ez, na de miért is lenne az? *
-Még egy ilyen, és baj lesz! *Nem tágít a nő útjából, mert ezt a tanító célzatú megrovást nem csak úgy a levegőbe akarja mondani. Kíváncsi a válaszra is.*
*Lastar unalmában, és munkanélküliségén való kesergésében a piacon sétálgat, elnézve, hogy miféle emberek vannak itt, és remélve, hogy valakinek szüksége lehet egy markos orkra. Azonban feltűnik neki egy lány. Egy amolyan mélységi fajta, akik iránt közömbös. Eddig még se jót, se rosszat nem hallott felőlük. Most azonban más a helyzet! Ez a lány pofátlanul ellop egy almát, így magára vonja talpig becsületes, alkoholista orkunk figyelmét. Azonban ekkor még nem szól, hiszen az a gyümölcs nem a világ vége, és talán éhes lehetett a hölgyemény. Na, de amikor a másikat is eltulajdonítja, ráadásul eldobja, szinte Lastar lába elé, akkor betelik a pohár! Ilyet ugyanis nem csinálhat valaki, akkor sem ha történetesen egy csinos nőstény az. odamegy, elé áll és megszólítja.*
-Jó napot! Lesz szíves moderálni magát, mert a lopást bünteti a törvény. *Megcsóválja a fejét.*
-Azt meg én büntetem, ha a lábam elé dobja a maradékait. *felemelt mutatóujjal fenyegetőzik hozzá. Tény, hogy nem egy szokásos ork ez, na de miért is lenne az? *
-Még egy ilyen, és baj lesz! *Nem tágít a nő útjából, mert ezt a tanító célzatú megrovást nem csak úgy a levegőbe akarja mondani. Kíváncsi a válaszra is.*
5879. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-05 13:08:45
Üzenet elküldve: 2016-11-05 13:08:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy a pacitérre ér szinte azonnal elkapja az undor. A tömeg, a hangzavar, a sokféle összekeveredő illat, a reggeli gyér napfény, ami pár óra múlva eltűnik és majd komor, hideg felhők jönnek a helyére, nem tölti el túl nagy boldogsággal a sötételfet. Ennek ellenére mégsem siet, elsétálgat, nézelődik, közben szorosan magam mellett tartja a táskáját, nehogy valamilyen enyveskezű megkaparintsa. Bár Klantazynak fogalma sincs, hogy ki lenne olyan bátor, hogy ilyent merészeljen tenni egy fegyverekkel felszerelt sötételf ellen, azért mégsem kockáztat. Biztos, ami biztos.
Miközben az egyik zöldségárus nem figyel, elcsen egy almát, és vigaszul azt rágcsálja el. Mikor megeszi a csutkát eldobja, majd észrevétlenül tesz még egy kört és most valamilyen másféle gyümölcsöt lop el.
Teljes nyugodtsággal ballag tovább, mintha semmit sem tett volna. Végignézegeti a ruhákat, majd eltervezi, hogy holnap reggel visszajön, és akkor majd egy kendőt lop el, amit a feje köré tekerhet. Vagy valami vastagabb anyagot, hogy védje a szemét a nap ellen.
Eldobja a másik gyümölcs maradék át, nem nézve, hogy az majd hova esik le.
Végül a kovácsműhely bejárata előtt áll meg és kívülről elnézegeti a helyiséget, régi dolgokról ábrándozva.*
Miközben az egyik zöldségárus nem figyel, elcsen egy almát, és vigaszul azt rágcsálja el. Mikor megeszi a csutkát eldobja, majd észrevétlenül tesz még egy kört és most valamilyen másféle gyümölcsöt lop el.
Teljes nyugodtsággal ballag tovább, mintha semmit sem tett volna. Végignézegeti a ruhákat, majd eltervezi, hogy holnap reggel visszajön, és akkor majd egy kendőt lop el, amit a feje köré tekerhet. Vagy valami vastagabb anyagot, hogy védje a szemét a nap ellen.
Eldobja a másik gyümölcs maradék át, nem nézve, hogy az majd hova esik le.
Végül a kovácsműhely bejárata előtt áll meg és kívülről elnézegeti a helyiséget, régi dolgokról ábrándozva.*
5878. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-04 21:49:30
Üzenet elküldve: 2016-11-04 21:49:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A bámulást félbeszakítja mikor a nő felé pillant. Arcára egy pillanatnyi zavar fut át majd elkapja a tekintetét. Egy mellette lévő standhoz lép ahol egy férfi lantokat és egyéb hangszereket árul. Rovagh érdeklődve tekint az eladóra mire az biztatóan rámosolyog.*
- Csak nyugodtan! Próbálja ki!
*Rovagh megpengeti a hangszert majd énekelni kezd.*
- Vágyat oltó hölgyek,
Táncolva pörögnek,
S lám akad mindnek pár,
Vérvörös bálom vár.
Felvegyverzem szívem őrét,
Elküldtetem egy szép nőért,
Vajon talál majd valakit,
Vagy csak csúnya módon alakít?
*Leteszi a lantot majd a férfi csillogó szemét látva undorodva elhúzza a száját.*
- Amatőr munka. Ezt a dalt várd fizetségnek.
*Azzal valamivel odébb áll annyira, hogy a vörös hajú hölgyet lássa.*
- Csak nyugodtan! Próbálja ki!
*Rovagh megpengeti a hangszert majd énekelni kezd.*
- Vágyat oltó hölgyek,
Táncolva pörögnek,
S lám akad mindnek pár,
Vérvörös bálom vár.
Felvegyverzem szívem őrét,
Elküldtetem egy szép nőért,
Vajon talál majd valakit,
Vagy csak csúnya módon alakít?
*Leteszi a lantot majd a férfi csillogó szemét látva undorodva elhúzza a száját.*
- Amatőr munka. Ezt a dalt várd fizetségnek.
*Azzal valamivel odébb áll annyira, hogy a vörös hajú hölgyet lássa.*
5877. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-04 21:03:51
Üzenet elküldve: 2016-11-04 21:03:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Éppen szemrevételez néhány költségesnek tűnő ruhadarabot, amikor egy tekintetet érez magán. Eleinte nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, ám nem sokkal később felfüggeszti a ruhák vizsgálatát, hogy rábukkanjon a tekintet tulajdonosára. Ez némi időt vesz igénybe, figyelembe véve az emberek számát, de végül sikerrel jár, legalábbis úgy véli. Szája sarkában apró, diadalittas mosoly jelenik meg. Leplezetlen, gyermeki kíváncsisággal veszi szemügyre a férfit, nem fordul el szemérmesen, mintha holmi nemes kisasszony lenne. Korát nem tudja biztosan meghatározni, gyanítja, hogy komoly vonásai idősebbnek mutatják a valóságnál.*
~Kérhetnék tőle útbaigazítást.~ *Merül fel benne a gondolat, ám mégsem mozdul egyelőre.*
~Kérhetnék tőle útbaigazítást.~ *Merül fel benne a gondolat, ám mégsem mozdul egyelőre.*
5876. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:52:02
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:52:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Rovagh unottan üldögél az egyik padon. Negyed óra is eltelhetett, amióta az ork árustól elment. Többszöri odatekintés után is megállapítja, hogy az előbb említett személy, már elhagyta a helyet.*
~ Talán megijesztettem.~
*Ezen gondolattól görbe mosoly csúszik heges arcára. Hirtelen gyomra halk korgása csapja meg a fülét. Szomorkásan sóhajt egyet. A legutolsó szikkadt cipóját az ideúton már elfogyasztotta. Márpedig pénzt költeni nem akar csak ha az nagyon rászorul. Szinte fel sem tűnik neki, hogy merengve, térdére támaszkodva figyel egy vörös hajú hölgyet aki almáján nyammog.*
A hozzászólás írója (Rovagh Sandvais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.04 20:31:30
~ Talán megijesztettem.~
*Ezen gondolattól görbe mosoly csúszik heges arcára. Hirtelen gyomra halk korgása csapja meg a fülét. Szomorkásan sóhajt egyet. A legutolsó szikkadt cipóját az ideúton már elfogyasztotta. Márpedig pénzt költeni nem akar csak ha az nagyon rászorul. Szinte fel sem tűnik neki, hogy merengve, térdére támaszkodva figyel egy vörös hajú hölgyet aki almáján nyammog.*
A hozzászólás írója (Rovagh Sandvais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.04 20:31:30
5875. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:31:01
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:31:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A szekér, melyre felkapaszkodott, egy hirtelen zökkenéssel megáll, és ez kirángatja a lányt gondolatai közül. Felmarkolja táskáját és kabátját, majd egy szökkenéssel a földön terem, még mielőtt a szekér birtokosa felfedezné a potyautast.
Egy téren találja magát, melyet megannyi árus asztala szegélyez. A hangok és illatok egymásba olvadnak, szinte lehetetlen megkülönböztetni, mely forrásból származnak. Céltalanul bámészkodva lépked, de az emberek rá ügyet sem vetve sietnek a dolguk után, ez pedig megkönnyebbüléssel tölti el. Az egyik árusnál ínycsiklandozó süteményeket pillant meg, és mivel ez emlékezteti tulajdon éhségére, előhúz táskája rejtekéből egy almát, amit azon ládák egyikből emelt el, melyek között rázkódott egész úton. A gyümölcsöt rágcsálva sétál tovább, és elmélyülten nézegeti a kihelyezett portékákat, mintha ugyan akármelyiket megvehetné.*
Egy téren találja magát, melyet megannyi árus asztala szegélyez. A hangok és illatok egymásba olvadnak, szinte lehetetlen megkülönböztetni, mely forrásból származnak. Céltalanul bámészkodva lépked, de az emberek rá ügyet sem vetve sietnek a dolguk után, ez pedig megkönnyebbüléssel tölti el. Az egyik árusnál ínycsiklandozó süteményeket pillant meg, és mivel ez emlékezteti tulajdon éhségére, előhúz táskája rejtekéből egy almát, amit azon ládák egyikből emelt el, melyek között rázkódott egész úton. A gyümölcsöt rágcsálva sétál tovább, és elmélyülten nézegeti a kihelyezett portékákat, mintha ugyan akármelyiket megvehetné.*
5874. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:30:58
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:30:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Emlékszik, hogy régebben olvasott már az elfek tradicionális építkezési szokásairól. Valóban szeretnek a fák lombjai közé építeni, hisz a természetet már-már szinte istenként tisztelik. Ezzel is a közelében maradhatnak.*
- Még soha nem láttam ilyen építményeket, pedig kíváncsi lennék rá. Lentről nézve biztosan gyönyörű látvány lehet. Bár a magasban kicsit félek, lehet hogy a kilátásért mégis felnéznék valamelyik toronyba.
*Természetesen csak akkor, ha biztosítva lenne számára a biztonságos haladás. Korhadt létrákon, kiálló köveken vagy kötélen biztosan nem próbálna meg felmászni.*
- A bátyámmal nagyon jó viszonyt ápolok. Igen, otthon sokszor csak neki merek beszélni az érzéseimről. Mostanában azonban nem sok ideje van rám, mert keveset van a kúriában és egyre inkább részt vesz a család hivatalos ügyeiben, mondhatni besegít atyámnak. Elvégre egy nap ő lesz a családfő.
*Az igaz, hogyha már most a legidősebb fivére állna a család élén, akkor neki egyáltalán nem kellene aggódnia semmiért. De így, hogy atyja az, már teljesen más a helyzet. Természetesen nem kívánja, hogy apjával olyan dolog történjen, ami miatt le kellene mondania családfői címéről, vagy hogy esetleg meghaljon. Nem, ilyeneket kívánni szégyenletes és kegyetlen dolog lenne. Kell lennie más megoldásnak a problémákra.*
- Ezek az emlékek inkább egy jobb családi légkörre emlékeztetnek engem. Amikor még felhőtlenül játszhattam a testvéreimmel, nem kellett aggódnom semmiért, azt tehettem, amit csak akartam, és... amikor még atyám is más ember volt. Amikor még mindenki más természetű ember volt a kúriában. Anyámról halvány emlékeim vannak, inkább csak érzésekre emlékszem. Sokféle érzésre ugyan, de a szeretete nem maradt meg bennem. A dajkám nevelt fel, mondhatni.
*Régen talán fájt volna számára ha ilyesmit mond, most azonban már anyja említésére nem érez semmit. Inkább idősebb testvérei elbeszéléséből tudott róla képet alkotni, de szavukból érezhette, velük sem sokat törődött míg élt. A legtöbb nemesi ház sarjai természetesen egy cipőben járnak velük.*
- Mindig próbáltam magamnak bemesélni azt, hogy anyám azért nem törődött sokat velünk, mert nagyon fontos dolgai lehettek, még nálunk is fontosabbak. Ezzel hitegettem magam, hogy elviseljem a gondolatot. Még máig sem tudom, mi az igazság.
*Daranel szavaira halvány mosolyra húzódik a szája.*
- Túlságosan fiatal? Ismerek olyan más, velem egykorú lányokat akik már mind nemes urak feleségei, sőt várandósak is. Egyes családfők elég korán adják férjhez a lányaikat, szerencsére az enyém még nem lépett ez ügyben. *Az érdekházasság hallatán őt is hasonló érzések kerítik hatalmába, mint a férfit.* Ha tényleg lenne egyszer egy olyan férfi az életemben, akkor minden nap imádkoznék, hogy legyen elég ereje és kitartása, merthogy nem lesz könnyű dolga. Talán a vesztébe rohanna, ha egy ilyen önfejű családdal kerülne szembe.
*Elvicceli kicsit ugyan a dolgot, de kétségkívül van benne igazság. Ahogy lassan, egymás mellett sétálnak a forgatagban, úgy lopva Daranelre pillant. Van egy olyan érzése, hogy az íjásznak talán lenne bátorsága hozzá, de tény, hogy Ephemia még az ellenségeire sem szívesen uszítaná rá atyja haragját. A vadászra meg végképp nem.*
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Emlékszik, hogy régebben olvasott már az elfek tradicionális építkezési szokásairól. Valóban szeretnek a fák lombjai közé építeni, hisz a természetet már-már szinte istenként tisztelik. Ezzel is a közelében maradhatnak.*
- Még soha nem láttam ilyen építményeket, pedig kíváncsi lennék rá. Lentről nézve biztosan gyönyörű látvány lehet. Bár a magasban kicsit félek, lehet hogy a kilátásért mégis felnéznék valamelyik toronyba.
*Természetesen csak akkor, ha biztosítva lenne számára a biztonságos haladás. Korhadt létrákon, kiálló köveken vagy kötélen biztosan nem próbálna meg felmászni.*
- A bátyámmal nagyon jó viszonyt ápolok. Igen, otthon sokszor csak neki merek beszélni az érzéseimről. Mostanában azonban nem sok ideje van rám, mert keveset van a kúriában és egyre inkább részt vesz a család hivatalos ügyeiben, mondhatni besegít atyámnak. Elvégre egy nap ő lesz a családfő.
*Az igaz, hogyha már most a legidősebb fivére állna a család élén, akkor neki egyáltalán nem kellene aggódnia semmiért. De így, hogy atyja az, már teljesen más a helyzet. Természetesen nem kívánja, hogy apjával olyan dolog történjen, ami miatt le kellene mondania családfői címéről, vagy hogy esetleg meghaljon. Nem, ilyeneket kívánni szégyenletes és kegyetlen dolog lenne. Kell lennie más megoldásnak a problémákra.*
- Ezek az emlékek inkább egy jobb családi légkörre emlékeztetnek engem. Amikor még felhőtlenül játszhattam a testvéreimmel, nem kellett aggódnom semmiért, azt tehettem, amit csak akartam, és... amikor még atyám is más ember volt. Amikor még mindenki más természetű ember volt a kúriában. Anyámról halvány emlékeim vannak, inkább csak érzésekre emlékszem. Sokféle érzésre ugyan, de a szeretete nem maradt meg bennem. A dajkám nevelt fel, mondhatni.
*Régen talán fájt volna számára ha ilyesmit mond, most azonban már anyja említésére nem érez semmit. Inkább idősebb testvérei elbeszéléséből tudott róla képet alkotni, de szavukból érezhette, velük sem sokat törődött míg élt. A legtöbb nemesi ház sarjai természetesen egy cipőben járnak velük.*
- Mindig próbáltam magamnak bemesélni azt, hogy anyám azért nem törődött sokat velünk, mert nagyon fontos dolgai lehettek, még nálunk is fontosabbak. Ezzel hitegettem magam, hogy elviseljem a gondolatot. Még máig sem tudom, mi az igazság.
*Daranel szavaira halvány mosolyra húzódik a szája.*
- Túlságosan fiatal? Ismerek olyan más, velem egykorú lányokat akik már mind nemes urak feleségei, sőt várandósak is. Egyes családfők elég korán adják férjhez a lányaikat, szerencsére az enyém még nem lépett ez ügyben. *Az érdekházasság hallatán őt is hasonló érzések kerítik hatalmába, mint a férfit.* Ha tényleg lenne egyszer egy olyan férfi az életemben, akkor minden nap imádkoznék, hogy legyen elég ereje és kitartása, merthogy nem lesz könnyű dolga. Talán a vesztébe rohanna, ha egy ilyen önfejű családdal kerülne szembe.
*Elvicceli kicsit ugyan a dolgot, de kétségkívül van benne igazság. Ahogy lassan, egymás mellett sétálnak a forgatagban, úgy lopva Daranelre pillant. Van egy olyan érzése, hogy az íjásznak talán lenne bátorsága hozzá, de tény, hogy Ephemia még az ellenségeire sem szívesen uszítaná rá atyja haragját. A vadászra meg végképp nem.*
5873. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-04 18:00:21
Üzenet elküldve: 2016-11-04 18:00:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ki lesz a vacsora? - Antriszy, Ziraniel, Haril//
-Fogsz is...
*Válaszolja meg a fehér villanás kijelentését, majd elteszi a kicsiny táskába az övén a kövecskét, amit tőle kap. Egyelőre meg sem nézi tüzetesebben, nem tulajdonít az aprócska tárgynak túl sok jelentőséget - mivel úgy gondolja, hogy valószínűleg csak egy összeszedett akármi, amit megőrzésre kap meg. Ezt pedig arra alapozza, hogy gyakran látott játszadozó gyerekeket, akik különböző formájú gallyakat, köveket szedtek össze mindig, amivel aztán teletömték a szüleik meg testvéreik zsebeit. Egyik azért volt érdekes, mert majdnem kocka, a másik azért, mert csíkos, a harmadik meg azért, mert valamelyik fa méretesre nőtt magja.*
-Ebből kérnék akkor egyet és abból lesz még... Az.
*Mutat még hevenyészve az után a nyárs után, amit a Haril néven bemutatkozó elkap a polcról. Ki is számolja a megvásárolt ételek összértékét, majd az erszényéből a markába gyűjti az érméket tízesével, így halmozva oda az összeget az árusnak (Mesélő (Nyuszi)) azaz mintegy 50
aranyat abba a méretes, leginkább lapáthoz hasonlító tenyerébe.
Természetesen Egy-egy szelet kenyeret is kap mindenki a húsos eledel mellé. A Pöttömnek keresztelt kis hölgy külön nem kap ilyet, hiszen a szőlőből csemegézést választotta, de természetesen Rim megosztja vele az ételét. Hogy ezt jelezze, le is húz a nyársról egy darabka húst is a közvetlen mellé tartozó zöldséggel is, és átnyújtja neki.*
-Nos, Zira, Haril és Pöttöm, indulhatunk is. Vegyük az irányt a Gazdagnegyed felé, ahogy mondjátok is.
*Megindul, eszegetve a húsból, de ahogy kicsivel előrébb siet, hogy mutassa az utat és vezesse a társaságot, a kócos markában lévő szőlőfürtből is lecsippent gyorsan egy lédús szemet, a nagyobbak közül, s gyorsan a szájába dobja.*
-Itt majd balra.
*Lenyeli a falatot, majd elgondolkodik azon, hogy nem kellene-e neki is bemutatkozni. Előzőleg ugyan már kapott ezzel kapcsolatban kérdést, azonban arra szándékosan nem válaszolt. Nem nagyon tudja, mit mondhatna, hiszen nincs igazán neve. Hacsak azt nem tekinti sajátjának, ahogyan az erdőkerülő nevezte el, aki rá talált. Vagy azok valamelyikét, amit hasraütés-szerűen kitalált mindig, mikor arra volt szükség, hogy bemutatkozzon.*
-Anatee egyébként.
*Végül kibök ismét egy nevet találomra, ami épp eszébe jut. Lehet, hogy hallotta már korábban, de ebben nem biztos. Lényegtelen is, hiszen a név mint olyan, számára nagyjából felesleges is. Csak valami izé, amit az emberre aggatnak, hogy valahogyan meg tudják szólítani egy "hé, te" helyett. Annak meg ez a légből kapott akármi is meg fogja tenni most az ő esetükben.*
-Meséljetek valamit, ne unjuk végig az utat...
-Fogsz is...
*Válaszolja meg a fehér villanás kijelentését, majd elteszi a kicsiny táskába az övén a kövecskét, amit tőle kap. Egyelőre meg sem nézi tüzetesebben, nem tulajdonít az aprócska tárgynak túl sok jelentőséget - mivel úgy gondolja, hogy valószínűleg csak egy összeszedett akármi, amit megőrzésre kap meg. Ezt pedig arra alapozza, hogy gyakran látott játszadozó gyerekeket, akik különböző formájú gallyakat, köveket szedtek össze mindig, amivel aztán teletömték a szüleik meg testvéreik zsebeit. Egyik azért volt érdekes, mert majdnem kocka, a másik azért, mert csíkos, a harmadik meg azért, mert valamelyik fa méretesre nőtt magja.*
-Ebből kérnék akkor egyet és abból lesz még... Az.
*Mutat még hevenyészve az után a nyárs után, amit a Haril néven bemutatkozó elkap a polcról. Ki is számolja a megvásárolt ételek összértékét, majd az erszényéből a markába gyűjti az érméket tízesével, így halmozva oda az összeget az árusnak (Mesélő (Nyuszi)) azaz mintegy 50
aranyat abba a méretes, leginkább lapáthoz hasonlító tenyerébe. Természetesen Egy-egy szelet kenyeret is kap mindenki a húsos eledel mellé. A Pöttömnek keresztelt kis hölgy külön nem kap ilyet, hiszen a szőlőből csemegézést választotta, de természetesen Rim megosztja vele az ételét. Hogy ezt jelezze, le is húz a nyársról egy darabka húst is a közvetlen mellé tartozó zöldséggel is, és átnyújtja neki.*
-Nos, Zira, Haril és Pöttöm, indulhatunk is. Vegyük az irányt a Gazdagnegyed felé, ahogy mondjátok is.
*Megindul, eszegetve a húsból, de ahogy kicsivel előrébb siet, hogy mutassa az utat és vezesse a társaságot, a kócos markában lévő szőlőfürtből is lecsippent gyorsan egy lédús szemet, a nagyobbak közül, s gyorsan a szájába dobja.*
-Itt majd balra.
*Lenyeli a falatot, majd elgondolkodik azon, hogy nem kellene-e neki is bemutatkozni. Előzőleg ugyan már kapott ezzel kapcsolatban kérdést, azonban arra szándékosan nem válaszolt. Nem nagyon tudja, mit mondhatna, hiszen nincs igazán neve. Hacsak azt nem tekinti sajátjának, ahogyan az erdőkerülő nevezte el, aki rá talált. Vagy azok valamelyikét, amit hasraütés-szerűen kitalált mindig, mikor arra volt szükség, hogy bemutatkozzon.*
-Anatee egyébként.
*Végül kibök ismét egy nevet találomra, ami épp eszébe jut. Lehet, hogy hallotta már korábban, de ebben nem biztos. Lényegtelen is, hiszen a név mint olyan, számára nagyjából felesleges is. Csak valami izé, amit az emberre aggatnak, hogy valahogyan meg tudják szólítani egy "hé, te" helyett. Annak meg ez a légből kapott akármi is meg fogja tenni most az ő esetükben.*
-Meséljetek valamit, ne unjuk végig az utat...
5872. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-04 08:00:47
Üzenet elküldve: 2016-11-04 08:00:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Az utóbbi jobban hangzik, mint a háztető.
*Holott szent meggyőződése, hogy a gazdagnegyedben még a háztetőn lévő cserepek is látványosságnak bizonyulnak.*
-Ahol felnőttem úgy volt, hogy sok ház a nagyobb fák lombkoronái közé épült. Egy létrán lehetett felmenni, vagy az ágakon felhúzódzkodni, sőt még kötél is volt, amin fel lehetett mászni. Onnan sem volt nagy kilátás, főleg nyáron, amikor kiléptél és az arcodba kaptad a falevelet.
*Rosszabb esetben az egyik kósza gally verte ki az álmot a szemekből.*
-Volt kilátótorony és őrtorony, aminek tetejéről viszont káprázatos volt a panoráma.
*Szóval aki Ephemia házuk tájékán dolgozik, annak nem kell aggódni a megélhetésért, hiszen mindig foglalkoztatni fogják. Hacsak nem csinál valami nagyobb botlást, ami azonnali kizáró ok. Biztosra veszi, hogy a cselédek közül akadnak olyanok, akik már hosszú évek óta a család szolgálatában állnak.*
-A fivéred megértené, ha elmondanád az érzéseidet. Szoktál vele ilyenekről beszélni? Ő szerintem nem kötne oda téged és úgymond elengedne. Ha jó a kapcsolatotok, akkor bizonyára nem szakadna meg utána sem.
*A kedves emlékek említése még új az íjásznak, hiszen ez eddig Ephemia nem beszélt ilyenekről.*
-Ezek az emlékek kihez kötődnek? Esetleg az édesanyádról is vannak ilyenek?
*Annak azért szívből örül, hogy a nőnek vannak szép emlékei.*
-Mondanám, hogy túlságosan fiatal vagy még ahhoz, hogy elszakadj a család fészekből, de ha rád nézek. *pillant ismét a kék szemekbe.* -Akkor mást látok. Egy érett, okos, független nőt, aki képes megállni a saját lábán. A másik út ahhoz, hogy hátad mögött hagyd a kúriát az, ha feleségül adnak valakihez. Érdekházasság ugye. *húzza el a száját, hiszen ez egyiküknek sem a szíve csücske.* -Vagy... ha jön egy férfi, aki kivívja apád és a családod tiszteletét. Egy olyan, aki mellett boldogságban, szeretetben, megértésben és harmóniában élhetsz. Ha ezt látnák, akkor talán rájönnének, hogy jó ember mellé kerülsz.
*Persze ez csak spekuláció, de könnyen lehet, hogy van benne valami.*
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Az utóbbi jobban hangzik, mint a háztető.
*Holott szent meggyőződése, hogy a gazdagnegyedben még a háztetőn lévő cserepek is látványosságnak bizonyulnak.*
-Ahol felnőttem úgy volt, hogy sok ház a nagyobb fák lombkoronái közé épült. Egy létrán lehetett felmenni, vagy az ágakon felhúzódzkodni, sőt még kötél is volt, amin fel lehetett mászni. Onnan sem volt nagy kilátás, főleg nyáron, amikor kiléptél és az arcodba kaptad a falevelet.
*Rosszabb esetben az egyik kósza gally verte ki az álmot a szemekből.*
-Volt kilátótorony és őrtorony, aminek tetejéről viszont káprázatos volt a panoráma.
*Szóval aki Ephemia házuk tájékán dolgozik, annak nem kell aggódni a megélhetésért, hiszen mindig foglalkoztatni fogják. Hacsak nem csinál valami nagyobb botlást, ami azonnali kizáró ok. Biztosra veszi, hogy a cselédek közül akadnak olyanok, akik már hosszú évek óta a család szolgálatában állnak.*
-A fivéred megértené, ha elmondanád az érzéseidet. Szoktál vele ilyenekről beszélni? Ő szerintem nem kötne oda téged és úgymond elengedne. Ha jó a kapcsolatotok, akkor bizonyára nem szakadna meg utána sem.
*A kedves emlékek említése még új az íjásznak, hiszen ez eddig Ephemia nem beszélt ilyenekről.*
-Ezek az emlékek kihez kötődnek? Esetleg az édesanyádról is vannak ilyenek?
*Annak azért szívből örül, hogy a nőnek vannak szép emlékei.*
-Mondanám, hogy túlságosan fiatal vagy még ahhoz, hogy elszakadj a család fészekből, de ha rád nézek. *pillant ismét a kék szemekbe.* -Akkor mást látok. Egy érett, okos, független nőt, aki képes megállni a saját lábán. A másik út ahhoz, hogy hátad mögött hagyd a kúriát az, ha feleségül adnak valakihez. Érdekházasság ugye. *húzza el a száját, hiszen ez egyiküknek sem a szíve csücske.* -Vagy... ha jön egy férfi, aki kivívja apád és a családod tiszteletét. Egy olyan, aki mellett boldogságban, szeretetben, megértésben és harmóniában élhetsz. Ha ezt látnák, akkor talán rájönnének, hogy jó ember mellé kerülsz.
*Persze ez csak spekuláció, de könnyen lehet, hogy van benne valami.*
5871. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-03 19:52:00
Üzenet elküldve: 2016-11-03 19:52:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* A kérdésére gyorsan kap választ és eléggé érdekesnek is tűnik a feladat. Idő közben besorol mellé Rynizz és Malrion is. Moon jókedvűen üdvözli őket.*
- Szép estét. Ő Nil.* mutatja be röviden a mai kísérőét majd egy pillanatra megakad szeme Malrion viseltes bőrkabátján. Már épp szólni akarna, hogy azért ez nem illő, meg, hogy egy Dwirinthalen nősténynek mindig tökéletesnek kell lennie amin Ryz biztosan jót mulatna amikor tekintete megpihen Nilen. A hím sincs jobb állapotban mint Ryz kísérője. Mind a ketten elmondhatják, hogy találtak valakit akit meg kell próbálni rendbe hozni. Végül csak elmosolyodik és Ryz vörös szemeibe néz.*
- Na mit szólsz hozzá kuzin, vagytok olyan jók mint mi? Elfogadod a kihívást egy megmérettetésre?* kérdi.*
- Kreativitás és ügyesség ha jól értettem? Nem kell birokra mennünk.* mondja bár eléggé bízik magában na meg az én kigáncsolom te fojtogatod elvben ahhoz, hogy akár egy verekedésben is bennelegyen, csak hát ahhoz más öltözék kell.*
- Szeretnék részt venni a megmérettetésen a *és most Nil felé néz, miként is nevezze az alig ismerőst.* segítőmmel.* összegzi végül. Nagyon reméli, hogy Malrion pedig Ryzel tart, hiszen így sportszerű. Kettő, kettő ellen.*
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* A kérdésére gyorsan kap választ és eléggé érdekesnek is tűnik a feladat. Idő közben besorol mellé Rynizz és Malrion is. Moon jókedvűen üdvözli őket.*
- Szép estét. Ő Nil.* mutatja be röviden a mai kísérőét majd egy pillanatra megakad szeme Malrion viseltes bőrkabátján. Már épp szólni akarna, hogy azért ez nem illő, meg, hogy egy Dwirinthalen nősténynek mindig tökéletesnek kell lennie amin Ryz biztosan jót mulatna amikor tekintete megpihen Nilen. A hím sincs jobb állapotban mint Ryz kísérője. Mind a ketten elmondhatják, hogy találtak valakit akit meg kell próbálni rendbe hozni. Végül csak elmosolyodik és Ryz vörös szemeibe néz.*
- Na mit szólsz hozzá kuzin, vagytok olyan jók mint mi? Elfogadod a kihívást egy megmérettetésre?* kérdi.*
- Kreativitás és ügyesség ha jól értettem? Nem kell birokra mennünk.* mondja bár eléggé bízik magában na meg az én kigáncsolom te fojtogatod elvben ahhoz, hogy akár egy verekedésben is bennelegyen, csak hát ahhoz más öltözék kell.*
- Szeretnék részt venni a megmérettetésen a *és most Nil felé néz, miként is nevezze az alig ismerőst.* segítőmmel.* összegzi végül. Nagyon reméli, hogy Malrion pedig Ryzel tart, hiszen így sportszerű. Kettő, kettő ellen.*
5870. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-03 18:21:13
Üzenet elküldve: 2016-11-03 18:21:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Nem tudja felmérni a mezőnyt, hisz nem ismeri a város és a környék vadászait és íjászait. Ám ha vannak olyan jók, mint Daranel - amely kijelentéssel előszeretettel szállna vitába - akkor tényleg nagy kihívást jelenthet majd számára a megmérettetés.*
- Némely erkélyről tényleg szép a kilátás, de az enyém csak egy kis oldalsó mellékutcára néz, pont nyugatra. Ha a kilátást akarom csodálni, maximum a háztetőkben gyönyörködhetek, na meg esetleg az alkonyodó égboltban.
*Az alkony tényleg szép napszak, olyankor a szobáját bevilágító narancsos fény mindig egy különleges atmoszférát teremt odabenn.*
- Az udvar lehet, hogy tényleg ezért tetszik ennyire. Kicsit mintha rejtve érezném ott magam. A címer meg igen, nagyjából csak ilyen célokat szolgál, meg hogy jelezze, mely család lakik ott. Mi egyébként télen is ugyanannyi szolgálót tartunk. Egy ideje nem engedtünk el senkit, csak most nehogy elszóljam magam.
*Már megszokta az otthoniakat, legtöbbjüket kedveli is. Kár lenne, ha valakit elküldenének. Másfelől meg sejti, hogy Daranel valamennyire képben van a nemesi házak sötét oldalával is. Persze az Aquisták sem kivételek.*
- Ami ideköt engem? Egyes családtagok, főleg a legidősebb fivérem. Megsúgom, mindig is ő volt a kedvenc testvérem. Persze a többieket is imádom, de ő mindig jobban odafigyelt rám. Ám a legjobban... az emlékek fájnának, azt hiszem.
*Kedves emlékek. Régebbről, évekkel ezelőttről, amikor még minden más volt. Amikor még atyját is apa néven tudta szólítani. Na meg persze a gyermekkora, amit szörnyen visszakíván.*
- Fogalmam sincs, hogyan tudnék kiszakadni, de mégis nem száműzni magam. Azt hiszem van rá mód, csak még nem találtam meg... Igen, mindenre van mód, és ha egy nap valamiért arra kerülne a sor, hogy elhagyjam a kúriát, akkor meg fogom találni.
*Ezt a fogadalmát most jó mélyen az eszébe vési, s ha egyszer úgy dönt, végleg feladná, akkor erre fog gondolni és Daranelre, akinek a jelenléte nélkül talán sohasem gyűjtötte volna össze a bátorságot az ilyen elhatározásokra. A férfinek elég volt csak visszaszereznie az erszényét, és lám, máris mintha tisztábban látná önmagát is. Nem érti, mit művelt azóta a fejével.*
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Nem tudja felmérni a mezőnyt, hisz nem ismeri a város és a környék vadászait és íjászait. Ám ha vannak olyan jók, mint Daranel - amely kijelentéssel előszeretettel szállna vitába - akkor tényleg nagy kihívást jelenthet majd számára a megmérettetés.*
- Némely erkélyről tényleg szép a kilátás, de az enyém csak egy kis oldalsó mellékutcára néz, pont nyugatra. Ha a kilátást akarom csodálni, maximum a háztetőkben gyönyörködhetek, na meg esetleg az alkonyodó égboltban.
*Az alkony tényleg szép napszak, olyankor a szobáját bevilágító narancsos fény mindig egy különleges atmoszférát teremt odabenn.*
- Az udvar lehet, hogy tényleg ezért tetszik ennyire. Kicsit mintha rejtve érezném ott magam. A címer meg igen, nagyjából csak ilyen célokat szolgál, meg hogy jelezze, mely család lakik ott. Mi egyébként télen is ugyanannyi szolgálót tartunk. Egy ideje nem engedtünk el senkit, csak most nehogy elszóljam magam.
*Már megszokta az otthoniakat, legtöbbjüket kedveli is. Kár lenne, ha valakit elküldenének. Másfelől meg sejti, hogy Daranel valamennyire képben van a nemesi házak sötét oldalával is. Persze az Aquisták sem kivételek.*
- Ami ideköt engem? Egyes családtagok, főleg a legidősebb fivérem. Megsúgom, mindig is ő volt a kedvenc testvérem. Persze a többieket is imádom, de ő mindig jobban odafigyelt rám. Ám a legjobban... az emlékek fájnának, azt hiszem.
*Kedves emlékek. Régebbről, évekkel ezelőttről, amikor még minden más volt. Amikor még atyját is apa néven tudta szólítani. Na meg persze a gyermekkora, amit szörnyen visszakíván.*
- Fogalmam sincs, hogyan tudnék kiszakadni, de mégis nem száműzni magam. Azt hiszem van rá mód, csak még nem találtam meg... Igen, mindenre van mód, és ha egy nap valamiért arra kerülne a sor, hogy elhagyjam a kúriát, akkor meg fogom találni.
*Ezt a fogadalmát most jó mélyen az eszébe vési, s ha egyszer úgy dönt, végleg feladná, akkor erre fog gondolni és Daranelre, akinek a jelenléte nélkül talán sohasem gyűjtötte volna össze a bátorságot az ilyen elhatározásokra. A férfinek elég volt csak visszaszereznie az erszényét, és lám, máris mintha tisztábban látná önmagát is. Nem érti, mit művelt azóta a fejével.*
5869. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-03 17:17:23
Üzenet elküldve: 2016-11-03 17:17:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Ki lesz a vacsora? - Antriszy, Rimei, Ziraniel //
* Valami puccos úri fehérnép kosárkája lett szegényebb avval a fürt szőlővel. De ki is törődik vele? Annak van még sok minden finomság a birtokában és valószínűleg aranya is akad jócskán, hogy pótolja a hiányosságot míg szegény Harilnak semmije sincs. Hát igazság ez? Nem. Ugye. Szóval semmiféle galád, gaz tettet nem követett el ő amikor egy lehelet finom mozdulattal kiemelte a kosárból azt a fürt szőlőt. Vagy legalábbis ő e-képpen gondolja. Akinek van az arannyal fizet érte, akinek nincs az meg leleményességgel. *
~Vagy az egyik kezével!~
* Mert ugye aki lop és rajtakapják...
Nézelődve sodródik az árral, most már kicsit jobban odafigyelve a három grácia esetleges szavaira.
A kis pöttöm tekintete ahogy a szőlőt figyel akarva akaratlanul is mosolyt csal az arcára. *
-Tessék! Ami az enyém az a tied is!
*Leszakít egy szemet a fürtről és az apró tündér lánynak adja de közben már a gyöngy hajú lány tekintetét keresi.*
-Ahh... ez csak az előétel. Tessék vegyél. Nehogy már mindent neked kelljen... khm... kifizetni.
* Hamiskás vigyorral nyújtja megint a gyümölcsöt a másik felé.
Vagyis csak nyújtaná ugyanis ezalatt a lábai előtt ugrándozó másik tündérke kikapja a nehéz munkával megszerzett szőlőfürtöt a kezei közül. *
-Ügyes...
*Mivel szinte észre sem vette hogy a lány épp meglopni készül, sőt ez sikerül is neki így csak egy elismerő bólogatással tudja nyugtázni a dolgot. *
-Nos kedves gazdag negyedben lakó jótevőnk, a nevem Haril és bocsánatodért esedezem a gyümölcs miatt de ez a kis has pók angyalka szinte befalta mindet.
* Mindennemű udvariassági formula teljes mértékben kudarcra van ítélve ha egy Haril forma fickó próbálkozik előadni és ez most sincs másképp. Főleg hogy egyfolytában hamiskás mosollyal az arcán beszél. *
-Egy ilyet én is megkóstolnék!
* Egy gyors mozdulattal ő is elvesz egy olyan nyársas, húsos valamit és már lép is hátrébb hogy újból kikerüljön a középpontból. *
~Szóval a gazdag negyed! Nem is rossz!~
* Furcsa fény villan át a szemein ahogy hátulról figyeli a három leányt s szinte hallatszik ahogy forognak a fogaskerekek a kócos haj korona által takart kobakjában. *
* Valami puccos úri fehérnép kosárkája lett szegényebb avval a fürt szőlővel. De ki is törődik vele? Annak van még sok minden finomság a birtokában és valószínűleg aranya is akad jócskán, hogy pótolja a hiányosságot míg szegény Harilnak semmije sincs. Hát igazság ez? Nem. Ugye. Szóval semmiféle galád, gaz tettet nem követett el ő amikor egy lehelet finom mozdulattal kiemelte a kosárból azt a fürt szőlőt. Vagy legalábbis ő e-képpen gondolja. Akinek van az arannyal fizet érte, akinek nincs az meg leleményességgel. *
~Vagy az egyik kezével!~
* Mert ugye aki lop és rajtakapják...
Nézelődve sodródik az árral, most már kicsit jobban odafigyelve a három grácia esetleges szavaira.
A kis pöttöm tekintete ahogy a szőlőt figyel akarva akaratlanul is mosolyt csal az arcára. *
-Tessék! Ami az enyém az a tied is!
*Leszakít egy szemet a fürtről és az apró tündér lánynak adja de közben már a gyöngy hajú lány tekintetét keresi.*
-Ahh... ez csak az előétel. Tessék vegyél. Nehogy már mindent neked kelljen... khm... kifizetni.
* Hamiskás vigyorral nyújtja megint a gyümölcsöt a másik felé.
Vagyis csak nyújtaná ugyanis ezalatt a lábai előtt ugrándozó másik tündérke kikapja a nehéz munkával megszerzett szőlőfürtöt a kezei közül. *
-Ügyes...
*Mivel szinte észre sem vette hogy a lány épp meglopni készül, sőt ez sikerül is neki így csak egy elismerő bólogatással tudja nyugtázni a dolgot. *
-Nos kedves gazdag negyedben lakó jótevőnk, a nevem Haril és bocsánatodért esedezem a gyümölcs miatt de ez a kis has pók angyalka szinte befalta mindet.
* Mindennemű udvariassági formula teljes mértékben kudarcra van ítélve ha egy Haril forma fickó próbálkozik előadni és ez most sincs másképp. Főleg hogy egyfolytában hamiskás mosollyal az arcán beszél. *
-Egy ilyet én is megkóstolnék!
* Egy gyors mozdulattal ő is elvesz egy olyan nyársas, húsos valamit és már lép is hátrébb hogy újból kikerüljön a középpontból. *
~Szóval a gazdag negyed! Nem is rossz!~
* Furcsa fény villan át a szemein ahogy hátulról figyeli a három leányt s szinte hallatszik ahogy forognak a fogaskerekek a kócos haj korona által takart kobakjában. *
5868. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-03 16:01:41
Üzenet elküldve: 2016-11-03 16:01:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ki lesz a vacsora? - Haril, Rimei, Antriszy //
*A csöppnyi tündér felébred, és bár könnyesek a szemei, nyugodtnak tűnik. A gyermek őrá mosolyog, amit ő is egy mosollyal viszonoz. Megkönnyebbülten száll vissza a földre.
Haril kezében megpillantja a szőlőt. ~ Mégis hogyan került az hozzá? ~ Feléje iramodik, és a fürt szőlő után nyúl. A másik nyilván jóval magasabb őnála, ezért nyújtózkodik, hátha a férfijú észreveszi. Ha feltűnik neki, hogy a mi kis leányzónk kérne a szőlőből és ad is neki, akkor lecsipked pár szemet, majd egy kedves mosollyal megköszöni. Viszont, ha nem, akkor felreppen és maga próbálja megszerezni azt a pár szemet vagy inkább az egész fürtöt. De miért ne adna ennek a kis bájos rózsaszálnak. Hát csak nézzenek rá! Egy tünemény.
Nem kíváncsiskodik, hogy a szőlő mégis miként került a fél-elfhez. Nyilvánvaló. Pedig nem is olyan rég még itt játszotta a kis ártatlan jófiút. Ha szerencsével jár, ami valószínű, hiszen Haril ő maga kínálgatta a finomságot, akkor a szőlő szemeket eszegetve lépdel tovább a kofák és azok portékái között.
A Gazdagnegyed hallatán kikerekedik a szeme. Ez a nőszemély itt fukarkodik egy kis aprót adni, erre meg kiderül, hogy a jobb környéken lakik. Na de azért hősünk megbocsájt neki, elvégre nem fekszik le üres hassal a mai napon. Az már más kérdés, hogy mehet utána gazolni. De legalább nem egyedül. Itt van Haril barátunk, majd ő elvégzi a javát. Elvégre látszik rajta, hogy ő amolyan gazolós ember. Akarom mondani fél-elf. A kis apróság is segíteni szeretne, milyen aranyos. De ki várná el tőle? Senki. Még a végén tényleg a gaz húzná be őt, nem pedig fordítva.
Egyre jobban erősödik a finom sült hal illata. ~ Közeledünk! ~ Megér nagyokat nyelni. Már szinte a szájában érzi az ízét.
Bár jótevőjük nem mutatkozott be, most egyáltalán nem zavarja. Sokkal fontosabb most számára, hogy megtöltse hasát azzal a hallal. Nem akarja, hogy esetleg magára haragítsa az idegent azzal, hogy felháborodását mutatja ki, amiért az továbbra is titokban tartja kilétét. Végül is nem is fontos, csak fizesse ki az ennivalót.
Megállnak egy árusnál. Sokféle finomságot látni nála, de a mi kis tündérkénket csak is az egyik érdekli.*
- Én sült halat kérnék.* Türelmesen vár. Ha megkapja áhított uszonyosát, falni is kezdi, az esetleges szálkákat a földre köpködve. Megköszönni már elfelejti, hiszen annyira éhes. Ha nem adják neki oda az ennivalót, akkor sem lesz mérges, majd biztos a munka után megeheti.
A másik tündér valamit átad a meseszép hajkoronával megáldott nőnek, nyilván, hogy azzal fizesse ki, amit majd venni fog neki. Elgondolkozik kettejük kapcsolatán. ~ Mégis kik ezek egymásnak? ~ Rákérdezni nem kérdez rá, elvégre semmi köze hozzá.*
- Akkor most irány a Gazdagnegyed?* teszi fel a kérdést a nőnek.*
A hozzászólás írója (Ziraniel Fenle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.03 16:11:55
*A csöppnyi tündér felébred, és bár könnyesek a szemei, nyugodtnak tűnik. A gyermek őrá mosolyog, amit ő is egy mosollyal viszonoz. Megkönnyebbülten száll vissza a földre.
Haril kezében megpillantja a szőlőt. ~ Mégis hogyan került az hozzá? ~ Feléje iramodik, és a fürt szőlő után nyúl. A másik nyilván jóval magasabb őnála, ezért nyújtózkodik, hátha a férfijú észreveszi. Ha feltűnik neki, hogy a mi kis leányzónk kérne a szőlőből és ad is neki, akkor lecsipked pár szemet, majd egy kedves mosollyal megköszöni. Viszont, ha nem, akkor felreppen és maga próbálja megszerezni azt a pár szemet vagy inkább az egész fürtöt. De miért ne adna ennek a kis bájos rózsaszálnak. Hát csak nézzenek rá! Egy tünemény.
Nem kíváncsiskodik, hogy a szőlő mégis miként került a fél-elfhez. Nyilvánvaló. Pedig nem is olyan rég még itt játszotta a kis ártatlan jófiút. Ha szerencsével jár, ami valószínű, hiszen Haril ő maga kínálgatta a finomságot, akkor a szőlő szemeket eszegetve lépdel tovább a kofák és azok portékái között.
A Gazdagnegyed hallatán kikerekedik a szeme. Ez a nőszemély itt fukarkodik egy kis aprót adni, erre meg kiderül, hogy a jobb környéken lakik. Na de azért hősünk megbocsájt neki, elvégre nem fekszik le üres hassal a mai napon. Az már más kérdés, hogy mehet utána gazolni. De legalább nem egyedül. Itt van Haril barátunk, majd ő elvégzi a javát. Elvégre látszik rajta, hogy ő amolyan gazolós ember. Akarom mondani fél-elf. A kis apróság is segíteni szeretne, milyen aranyos. De ki várná el tőle? Senki. Még a végén tényleg a gaz húzná be őt, nem pedig fordítva.
Egyre jobban erősödik a finom sült hal illata. ~ Közeledünk! ~ Megér nagyokat nyelni. Már szinte a szájában érzi az ízét.
Bár jótevőjük nem mutatkozott be, most egyáltalán nem zavarja. Sokkal fontosabb most számára, hogy megtöltse hasát azzal a hallal. Nem akarja, hogy esetleg magára haragítsa az idegent azzal, hogy felháborodását mutatja ki, amiért az továbbra is titokban tartja kilétét. Végül is nem is fontos, csak fizesse ki az ennivalót.
Megállnak egy árusnál. Sokféle finomságot látni nála, de a mi kis tündérkénket csak is az egyik érdekli.*
- Én sült halat kérnék.* Türelmesen vár. Ha megkapja áhított uszonyosát, falni is kezdi, az esetleges szálkákat a földre köpködve. Megköszönni már elfelejti, hiszen annyira éhes. Ha nem adják neki oda az ennivalót, akkor sem lesz mérges, majd biztos a munka után megeheti.
A másik tündér valamit átad a meseszép hajkoronával megáldott nőnek, nyilván, hogy azzal fizesse ki, amit majd venni fog neki. Elgondolkozik kettejük kapcsolatán. ~ Mégis kik ezek egymásnak? ~ Rákérdezni nem kérdez rá, elvégre semmi köze hozzá.*
- Akkor most irány a Gazdagnegyed?* teszi fel a kérdést a nőnek.*
A hozzászólás írója (Ziraniel Fenle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.03 16:11:55
5867. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:11:31
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:11:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Az a tény, hogy biztosan fognak még találkozni jelenleg a legjobb és legfelemelőbb érzés a zöld ruhás számára.*
-Lehet, hogy először van ilyen egyébként, legalábbis ha volt már korábban, arról elég rendesen lecsúsztam. *nevetgél.* -Ez igazán kedves. *pillant mélyen a kék szemekbe.* -Kíváncsi leszek, hogy itt a győztes mit fog nyerni.
*Van egy-két dolog, amit szívesen elfogadna nyeremény gyanánt. Tetszene neki például egy díszokirat, amin az állna, hogy a város legjobb vadásza. Na persze, maradjunk a realitás talaján, hiszen az íjász egészen biztos abban, hogy nála jóval de jóval nagyobb és ügyesebb vadászok is akadnak a városban.
Ephemia beszédét figyelmesen hallgatja, közben pedig igyekszik az elhangzottakat elképzelni maga előtt.*
-Szép lehet. Az erkélyekről pedig biztosan jó a kilátás a többi kúriára, palotára, villára. Nem lep meg, hogy ezt mondod. Az udvar is szerintem némileg szabadságérzettel tölt el és mintha a természetben lennél.
*Sokkalta jobb, mint odabent kuksolni főleg, ha szép napos idő van. Daranel sosem értette azokat az embereket, akik napokig képesek bezárkózni a négy fal közé.*
-Címerből szerintem már csak a presztízs miatt is sok kell, hogy az épület minden szegletéből ezzel találja magát szembe az ember. Az viszont tetszik, hogy csak annyi szolgáló van, amennyire szükség van. Sokkal jobb mint tömegesen foglalkoztatni őket, aztán meg elküldeni a nagy részét. Mondjuk ez attól is függhet, hogy éppen milyen évszak van. Nyáron több a munka, mint télen.
*Ephemia jól mondja, talán tényleg jobb, ha nem tud mindenről. Nincs előítélete, de a nemesi házaknál igen ritka, hogy valami piszkosabb üzletekbe ne keveredjenek bele alkalomadtán.*
-El tudom képzelni, hogy mit érzel. A szabadság talán a legnagyobb kincs, sokkalta többet ér, mint bármennyi arany vagy drágakő. Tulajdonképpen mi is az, ami egészen konkrétan odaköt hozzájuk azon túl, hogy apád a ház ura? Ebből a közegből hogyan tudnál úgy kiszakadni, hogy ne legyél kitaszított?
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Az a tény, hogy biztosan fognak még találkozni jelenleg a legjobb és legfelemelőbb érzés a zöld ruhás számára.*
-Lehet, hogy először van ilyen egyébként, legalábbis ha volt már korábban, arról elég rendesen lecsúsztam. *nevetgél.* -Ez igazán kedves. *pillant mélyen a kék szemekbe.* -Kíváncsi leszek, hogy itt a győztes mit fog nyerni.
*Van egy-két dolog, amit szívesen elfogadna nyeremény gyanánt. Tetszene neki például egy díszokirat, amin az állna, hogy a város legjobb vadásza. Na persze, maradjunk a realitás talaján, hiszen az íjász egészen biztos abban, hogy nála jóval de jóval nagyobb és ügyesebb vadászok is akadnak a városban.
Ephemia beszédét figyelmesen hallgatja, közben pedig igyekszik az elhangzottakat elképzelni maga előtt.*
-Szép lehet. Az erkélyekről pedig biztosan jó a kilátás a többi kúriára, palotára, villára. Nem lep meg, hogy ezt mondod. Az udvar is szerintem némileg szabadságérzettel tölt el és mintha a természetben lennél.
*Sokkalta jobb, mint odabent kuksolni főleg, ha szép napos idő van. Daranel sosem értette azokat az embereket, akik napokig képesek bezárkózni a négy fal közé.*
-Címerből szerintem már csak a presztízs miatt is sok kell, hogy az épület minden szegletéből ezzel találja magát szembe az ember. Az viszont tetszik, hogy csak annyi szolgáló van, amennyire szükség van. Sokkal jobb mint tömegesen foglalkoztatni őket, aztán meg elküldeni a nagy részét. Mondjuk ez attól is függhet, hogy éppen milyen évszak van. Nyáron több a munka, mint télen.
*Ephemia jól mondja, talán tényleg jobb, ha nem tud mindenről. Nincs előítélete, de a nemesi házaknál igen ritka, hogy valami piszkosabb üzletekbe ne keveredjenek bele alkalomadtán.*
-El tudom képzelni, hogy mit érzel. A szabadság talán a legnagyobb kincs, sokkalta többet ér, mint bármennyi arany vagy drágakő. Tulajdonképpen mi is az, ami egészen konkrétan odaköt hozzájuk azon túl, hogy apád a ház ura? Ebből a közegből hogyan tudnál úgy kiszakadni, hogy ne legyél kitaszított?
5866. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-02 21:48:13
Üzenet elküldve: 2016-11-02 21:48:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
*Nem evett valami sokat a nap folyamán és a forralt bor után elég érdekesen érzi magát. Reméli nem szállt a fejébe az egész, mert az rettenetesen ciki lenne. Nagyon koncentrálnia kell, ha beszélni akar és maga elé bámulva koncentrál arra, amit neki mondanak. A kis csevejnek hamar vége szakad, amikor Moon megjelenik a közelbe. Oda is kapja a fejét és mivel a régi kopott bőrkabátjában van kissé vonakodva indul meg felé. ~Nem akarok kikapni.~ Látványosan végignéz az új kísérőn, akit még nem látott eddig.*
-Helló Moon és neked is. *Ennyivel le is tudja a köszönést, a pukedlin akaratlanul is elmosolyodik, mert nagyon béna volt, főleg így egy férfitól, azt hitte ez csak a lányoknál szokás, na de nem ura teljesen az érzelemkifejezések visszafogásában.*
-Én inkább hazamennék. *Ahogy elkapta a végét, mit is kell itt csinálni, nem sok kedve van belemenni, még a végén megint használna mágiát vagy ki tudja hol köt ki és milyen következménye lenne. Rynizz felvetése jobban tetszik, hogy csak a súlyukat mérik le és ez lenne a megmérettetés, a kérdés csak az, hogy abban ki nyerne, aki vézna vagy aki teltebb.*
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
*Nem evett valami sokat a nap folyamán és a forralt bor után elég érdekesen érzi magát. Reméli nem szállt a fejébe az egész, mert az rettenetesen ciki lenne. Nagyon koncentrálnia kell, ha beszélni akar és maga elé bámulva koncentrál arra, amit neki mondanak. A kis csevejnek hamar vége szakad, amikor Moon megjelenik a közelbe. Oda is kapja a fejét és mivel a régi kopott bőrkabátjában van kissé vonakodva indul meg felé. ~Nem akarok kikapni.~ Látványosan végignéz az új kísérőn, akit még nem látott eddig.*
-Helló Moon és neked is. *Ennyivel le is tudja a köszönést, a pukedlin akaratlanul is elmosolyodik, mert nagyon béna volt, főleg így egy férfitól, azt hitte ez csak a lányoknál szokás, na de nem ura teljesen az érzelemkifejezések visszafogásában.*
-Én inkább hazamennék. *Ahogy elkapta a végét, mit is kell itt csinálni, nem sok kedve van belemenni, még a végén megint használna mágiát vagy ki tudja hol köt ki és milyen következménye lenne. Rynizz felvetése jobban tetszik, hogy csak a súlyukat mérik le és ez lenne a megmérettetés, a kérdés csak az, hogy abban ki nyerne, aki vézna vagy aki teltebb.*
5865. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-02 20:14:34
Üzenet elküldve: 2016-11-02 20:14:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- Igen, ennyire rossz eset. És még csak nem is túlzok.
*Valóban nem teszi. Tetszik neki az, hogy atyjával ellentétben Daranel mégis milyen nyugodt és türelmes. Pont erre van szüksége.*
- Nekem bárhogy és bármikor jó ez a kiruccanás. Nem sértődöm én meg, ha akár halasztani is kell majd.
*A felsorolást hallva kicsit meglepődik.*
- Hűha. Nem nagyon értek a vadászathoz, sőt még soha nem hallottam erről a versenyről sem, ezért is vagyok kíváncsi én is a szervezésre. Kétség kívül érdekes lehet. De mindegy is, én akkor is bízok benne, hogy te kerülsz majd ki nyertesen. És még ha esetleg nem is leszek majd ott veled, akkor is szurkolni fogok.
*Az otthonára gondolva hirtelen nem is tudja, miként írja körül magát az épületet.*
- Nos, a kúria majdhogynem a gazdagnegyed közepén van és első ránézésre szinte ugyanolyan, mint az összes többi ottani épület. Színre hasonló, mint a homok, de sötétebb egy kicsit. A főbejárat egy nagy tölgyajtó, a földszinten a nagyobb termek ablakai elég szélesek és díszesek. Szinte mindegyik hálószoba erkélyes és minden kívülre vezető ajtó fölött a családunk faragott címere ékeskedik. Az épületen belül pedig van egy belső udvarunk, nekem személy szerint az a kedvenc helyem az egész kúriában.
*Ez valóban igaz, hisz oda ritkán járnak ki mások az épületből, esetleg a személyzet tagjai. Melegebb időkben gyakran ül ki oda olvasni vagy csak egyszerűen gyönyörködni a növényekben és pihenni.*
- Röviden szólva a címerről lehet könnyebben felismerni és elég tágas épület. Nem mondanám otthonosnak, egyedül csak a szobámban és az udvaron érzem magam kellemesen. *A szolgálók számán elgondolkodik. Nem jut eszébe pontosan.* Cselédekből és szolgálókból nem sok van, atyám sokat elengedett az utóbbi években. Pedig azt hinné az ember, hogy biztosan tömve van velük a ház, de mostanában tényleg nem. Épp csak annyit tartunk, amennyi feltétlenül kell. Némelyekkel még jóban is vagyok, a szakácsunkkal például.
*A szakácsnő már Ephemia kislánykora óta náluk szolgál. Titokban mindig kapott tőle valami kis édességet, mikor gyerekként anno leosont a konyhára. Az emlékre halványan elmosolyodik, de aztán apja hallatára azonban elhúzza a száját. Nem tudja, pontosan mint mondjon.*
- Részesedései, hát... Sok helyen vannak. Nem tudok mindent róla, és azt hiszem, talán addig jó.
*Emlékszik arra az ominózus esetre, amikor apja múltjában és ügyeiben turkált, holott nem kellett volna. Nem akart belekeveredni semmibe, de végül akaratlanul is olyan dolgok jutottak a tudomására, melyeket legszívesebben elfelejtene. Azóta nem foglalkozik atyja ügyeivel, s ha hall is felőle valami kevésbé becsületes dolgot, szemet huny fölötte. Amiről nem tud, az nem fáj, mondogatja ilyenkor magának. Utálja ezt a szólást, de ez esetben talán ez a leghelyénvalóbb felfogás.*
- Hogy őszinte legyek, nem kellene panaszkodnom, de szerintem rossz helyre születtem. Tudom, sokan lennének a helyemben, de van egy dolog, amit ezért a sok jóért cserébe elvesztesz, és ez a saját szabadságod. Ha már semmi sem kötne engem az Aquistákhoz, mindent feladnék érte, azt hiszem.
*Nyilván nem lenne ilyen egyszerű a dolog, ahogy azt elképzeli, de néhanapján jólesik neki elmerengeni azon, milyen is lenne az élete kötöttségek nélkül.*
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- Igen, ennyire rossz eset. És még csak nem is túlzok.
*Valóban nem teszi. Tetszik neki az, hogy atyjával ellentétben Daranel mégis milyen nyugodt és türelmes. Pont erre van szüksége.*
- Nekem bárhogy és bármikor jó ez a kiruccanás. Nem sértődöm én meg, ha akár halasztani is kell majd.
*A felsorolást hallva kicsit meglepődik.*
- Hűha. Nem nagyon értek a vadászathoz, sőt még soha nem hallottam erről a versenyről sem, ezért is vagyok kíváncsi én is a szervezésre. Kétség kívül érdekes lehet. De mindegy is, én akkor is bízok benne, hogy te kerülsz majd ki nyertesen. És még ha esetleg nem is leszek majd ott veled, akkor is szurkolni fogok.
*Az otthonára gondolva hirtelen nem is tudja, miként írja körül magát az épületet.*
- Nos, a kúria majdhogynem a gazdagnegyed közepén van és első ránézésre szinte ugyanolyan, mint az összes többi ottani épület. Színre hasonló, mint a homok, de sötétebb egy kicsit. A főbejárat egy nagy tölgyajtó, a földszinten a nagyobb termek ablakai elég szélesek és díszesek. Szinte mindegyik hálószoba erkélyes és minden kívülre vezető ajtó fölött a családunk faragott címere ékeskedik. Az épületen belül pedig van egy belső udvarunk, nekem személy szerint az a kedvenc helyem az egész kúriában.
*Ez valóban igaz, hisz oda ritkán járnak ki mások az épületből, esetleg a személyzet tagjai. Melegebb időkben gyakran ül ki oda olvasni vagy csak egyszerűen gyönyörködni a növényekben és pihenni.*
- Röviden szólva a címerről lehet könnyebben felismerni és elég tágas épület. Nem mondanám otthonosnak, egyedül csak a szobámban és az udvaron érzem magam kellemesen. *A szolgálók számán elgondolkodik. Nem jut eszébe pontosan.* Cselédekből és szolgálókból nem sok van, atyám sokat elengedett az utóbbi években. Pedig azt hinné az ember, hogy biztosan tömve van velük a ház, de mostanában tényleg nem. Épp csak annyit tartunk, amennyi feltétlenül kell. Némelyekkel még jóban is vagyok, a szakácsunkkal például.
*A szakácsnő már Ephemia kislánykora óta náluk szolgál. Titokban mindig kapott tőle valami kis édességet, mikor gyerekként anno leosont a konyhára. Az emlékre halványan elmosolyodik, de aztán apja hallatára azonban elhúzza a száját. Nem tudja, pontosan mint mondjon.*
- Részesedései, hát... Sok helyen vannak. Nem tudok mindent róla, és azt hiszem, talán addig jó.
*Emlékszik arra az ominózus esetre, amikor apja múltjában és ügyeiben turkált, holott nem kellett volna. Nem akart belekeveredni semmibe, de végül akaratlanul is olyan dolgok jutottak a tudomására, melyeket legszívesebben elfelejtene. Azóta nem foglalkozik atyja ügyeivel, s ha hall is felőle valami kevésbé becsületes dolgot, szemet huny fölötte. Amiről nem tud, az nem fáj, mondogatja ilyenkor magának. Utálja ezt a szólást, de ez esetben talán ez a leghelyénvalóbb felfogás.*
- Hogy őszinte legyek, nem kellene panaszkodnom, de szerintem rossz helyre születtem. Tudom, sokan lennének a helyemben, de van egy dolog, amit ezért a sok jóért cserébe elvesztesz, és ez a saját szabadságod. Ha már semmi sem kötne engem az Aquistákhoz, mindent feladnék érte, azt hiszem.
*Nyilván nem lenne ilyen egyszerű a dolog, ahogy azt elképzeli, de néhanapján jólesik neki elmerengeni azon, milyen is lenne az élete kötöttségek nélkül.*
5864. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-02 18:47:27
Üzenet elküldve: 2016-11-02 18:47:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ki lesz a vacsora? - Rim, Ziraniel, Haril//
*Gyengéd érintések után s halk, kedves szavak után, szép lassan felébred, és a rémálomnak nyoma sem marad. Szerencsére rögtön el is felejti, amit álmodott, csak annyit vesz észre az egészből, hogy könnyes a szeme, és megint egy "új világban" találja magát, mintha egy forgatagban találná magát. Sérülés miatt nem kell aggódni, ha egy kicsit megtapogatja a zsebeit, akkor valami keményet érezhet bennük. (Egy-két fioláról van szó, de talán maga sem tudja megmondani, miszerint melyik mire való. Talán ezért sem használta még őket a sérülésére.)
Ahogy ráeszmél a valóságra, mindenütt rengeteg furcsa óriás lénnyel van tele bármerre is néz. Még mielőtt bármit csinálna, megdörzsöli az apró kezeivel a könnyes szemét.
Miután kitisztul a kép, Rimet hamar felismeri, és hogy "hová fészkelte" be magát kényelmesen. Majd a kis buksiját, elfordítja, s rögtön kiszúrja a fajtársát. Akire egy szó jut az eszébe a bohókás. El is mosolyodik rajta. Főleg amikor jó kedéllyel ugrándozik előre.
A pénz kéregetés eredménye nem nagyon izgatja, mondhatni el is felejtette.
Viszont egy érdekes kérdés hagyja el a száját.*
~ Dolgozni?~
*Szülei is keményen dolgoztak, habár egyikük sem a nehéz fizikai építői iparban, de nem voltak restek az egyszer biztos. Szívesen segítene neki vagy nekik a gyomlálásban, de mégis, hogy fog kinézni a szituáció? A gazt Ő fogja kihúzni vagy fogja behúzni? Azért az eredmény nem mindegy. Ennek ellenére, csak megszólal.*
- Én is segíteni akarok!
*Leginkább az izgalom hevében mondja, hiszen nem akar másnak terhére lenni. Khaja felfogása, inkább ő segít másnak, minthogy rajta segítsenek. Igaz jelenlegi helyzet nem ezt mutatja, de remélhetőleg ezt a "ballépését" elnézik a "nagyok."
Viszont a társaságukba szegődött egy újabb ismeretlen alak.
Egy magas férfi, akire Khaja az ő szemszögéből már mondhatja, hogy egy égimeszelő csatlakozott hozzájuk. Nem ijed meg de azért kikerekedik a szeme. (Viszont a három méternél is magasabb egyéneket milyen jelzővel fogja illetni? Hegyek? Vándorló hegyek?)
Nem látta, hogy mit csinált a félelf, de az biztos, hogy szóvá tette volna, miszerint "miért veszed el ami nem is a tiéd." Lehet jobb, is hogy nem látta. Azonban az a szőlő nagyon finomnak látszik, és szeretne ő is szemezgetni belőlük. Egy fürt szőlő túl sok lenne neki, de valakivel együtt szívesen elfogyasztaná.
Másik zsebében, van egy apró kavics ami pontosan 49 aranyat ér. Tárgyaknak nincsen lelkük, így minden gond nélkül megválik tőlük.*
- Kérlek szépen tegyél le.
*Miután ezt megtörtént, át is adja Rimnek ezt az apróságot, hogy azért még se a saját pénzéből vendégelje meg, így is "Pöttöm" szemszögéből már rengeteget segített.
Khaja Rimei Ra Ineinek 49 arany értékű gyöngyöt ad át. *
*Gyengéd érintések után s halk, kedves szavak után, szép lassan felébred, és a rémálomnak nyoma sem marad. Szerencsére rögtön el is felejti, amit álmodott, csak annyit vesz észre az egészből, hogy könnyes a szeme, és megint egy "új világban" találja magát, mintha egy forgatagban találná magát. Sérülés miatt nem kell aggódni, ha egy kicsit megtapogatja a zsebeit, akkor valami keményet érezhet bennük. (Egy-két fioláról van szó, de talán maga sem tudja megmondani, miszerint melyik mire való. Talán ezért sem használta még őket a sérülésére.)
Ahogy ráeszmél a valóságra, mindenütt rengeteg furcsa óriás lénnyel van tele bármerre is néz. Még mielőtt bármit csinálna, megdörzsöli az apró kezeivel a könnyes szemét.
Miután kitisztul a kép, Rimet hamar felismeri, és hogy "hová fészkelte" be magát kényelmesen. Majd a kis buksiját, elfordítja, s rögtön kiszúrja a fajtársát. Akire egy szó jut az eszébe a bohókás. El is mosolyodik rajta. Főleg amikor jó kedéllyel ugrándozik előre.
A pénz kéregetés eredménye nem nagyon izgatja, mondhatni el is felejtette.
Viszont egy érdekes kérdés hagyja el a száját.*
~ Dolgozni?~
*Szülei is keményen dolgoztak, habár egyikük sem a nehéz fizikai építői iparban, de nem voltak restek az egyszer biztos. Szívesen segítene neki vagy nekik a gyomlálásban, de mégis, hogy fog kinézni a szituáció? A gazt Ő fogja kihúzni vagy fogja behúzni? Azért az eredmény nem mindegy. Ennek ellenére, csak megszólal.*
- Én is segíteni akarok!
*Leginkább az izgalom hevében mondja, hiszen nem akar másnak terhére lenni. Khaja felfogása, inkább ő segít másnak, minthogy rajta segítsenek. Igaz jelenlegi helyzet nem ezt mutatja, de remélhetőleg ezt a "ballépését" elnézik a "nagyok."
Viszont a társaságukba szegődött egy újabb ismeretlen alak.
Egy magas férfi, akire Khaja az ő szemszögéből már mondhatja, hogy egy égimeszelő csatlakozott hozzájuk. Nem ijed meg de azért kikerekedik a szeme. (Viszont a három méternél is magasabb egyéneket milyen jelzővel fogja illetni? Hegyek? Vándorló hegyek?)
Nem látta, hogy mit csinált a félelf, de az biztos, hogy szóvá tette volna, miszerint "miért veszed el ami nem is a tiéd." Lehet jobb, is hogy nem látta. Azonban az a szőlő nagyon finomnak látszik, és szeretne ő is szemezgetni belőlük. Egy fürt szőlő túl sok lenne neki, de valakivel együtt szívesen elfogyasztaná.
Másik zsebében, van egy apró kavics ami pontosan 49 aranyat ér. Tárgyaknak nincsen lelkük, így minden gond nélkül megválik tőlük.*
- Kérlek szépen tegyél le.
*Miután ezt megtörtént, át is adja Rimnek ezt az apróságot, hogy azért még se a saját pénzéből vendégelje meg, így is "Pöttöm" szemszögéből már rengeteget segített.
Khaja Rimei Ra Ineinek 49 arany értékű gyöngyöt ad át.
*
5863. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-02 17:36:58
Üzenet elküldve: 2016-11-02 17:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ki lesz a vacsora? - Antriszy, Ziraniel, Haril//
-Akár.
*Válaszolja röviden a kócos kérdésére. Ha szigorú lenne -de hát egy szép kis tündérrel, aki mosolyra fakasztóan szertelen-, most rá is vágná, hogy bizony, az étel lesz az előre fizetség. Ha a másik fél így teszi fel a kérdést, akkor minden bizonnyal így is tartaná helyesnek, vagy indokoltnak. Máskor rá is hagyná. Csak ott a bökkenő, hogy azzal saját magától venné el a lehetőséget, hogy valamilyen rafinált módon magánál tartsa a cseppet.*
-Meglátjuk, Zira. Attól függ, mennyire végeztek jó munkát...
*Pöttöm nyugtalan kis fészkelődését természetesen ő is érzi. Próbálja kicsit gyakrabban simítgatni a hátát, fejét, hátha használ, de úgy tűnik, nem. Viszont, miközben utóbbit teszi, akaratlanul is belekap a világos hajkoronába, s eközben megérzi a sebet is a cseppség tarkója fölött kicsivel. Ettől elkerekednek a szemei, de attól még inkább, hogy az apróság a szüleit szólítja.
A seb nem tűnik vészesnek, legalábbis nem olyannak, amit ha most azonnal látnának el is már késő lenne, de azért igyekszik észben tartani annak meglétét. Egy pillantást mindenképp akar rá vetni, s ellátni, amennyire csak tudja.
Ha még nincs ébren a kis fehér, s nem kelti fel az sem, hogy a kócos is megsimogatja, Rim finoman megbökdösi a derekánál.*
-Semmi baj, jó helyen vagy.
*Még a fülébe is súgja a kedves szavakat halkan. Következő mondatai már hangosabbak, lévén nem csak a fehér villanásnak szólnak.*
-Meg is érkeztünk, ki mit kér?
*Csak ekkor veszi észre, hogy a férfi bőven mögöttük marad, ám már gazdagabb is egy fürt szőlővel. Egy pillanatra össze is húzza a szemöldökét, ahogy felvetül benne a kérdés, hogy vajon mivel fizetett érte, ha az előbb még koldult - ám nem foglalkoztatja tovább ennél a kérdés, sem a válasz. Sejti azt jól, hiszen ő maga is élt hasonlóképp. Igaz, még olyankor is, mikor nem is kellett szűkölködjön. Ez még rondább is, mint amit Haril tett.*
~Remélhetőleg nem csődül ide miatta a fél Őrség. Azzal oda lenne a jó hírem.~
~Nincs is olyanod, kicsi szívem!~
~Nulláról indulni könnyebb, mint a nulla alól, cicatappancs.~
-A gazdagnegyedbe megyünk majd, ott van az én kicsi házam. De ne szaladjunk annyira előre.
*Abbahagyja a bámészkodást és meg is áll ezzel együtt az egyik asztalnál, ahol malacsülteket és halakat lát kirakva. Szép pirosra sült húsokat.*
-Nos, én már tudom, mit kérek. Úgy látom, az úrfi is. Ne haragudj, mit is mondtál, hogy hívnak?
*Ha megkapja a választ az újonnan feltett kérdésre, rá is mutat az egyik nyársra, amire kisebb darab húsok vannak felhúzva zöldségekkel, s így egyben lettek megsütve. Meg persze, ha a többiek is kibökik, mit ennének, azokból is kér egyet-egyet nekik.*
A hozzászólás írója (Rimei Ra Inei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.02 17:38:01
-Akár.
*Válaszolja röviden a kócos kérdésére. Ha szigorú lenne -de hát egy szép kis tündérrel, aki mosolyra fakasztóan szertelen-, most rá is vágná, hogy bizony, az étel lesz az előre fizetség. Ha a másik fél így teszi fel a kérdést, akkor minden bizonnyal így is tartaná helyesnek, vagy indokoltnak. Máskor rá is hagyná. Csak ott a bökkenő, hogy azzal saját magától venné el a lehetőséget, hogy valamilyen rafinált módon magánál tartsa a cseppet.*
-Meglátjuk, Zira. Attól függ, mennyire végeztek jó munkát...
*Pöttöm nyugtalan kis fészkelődését természetesen ő is érzi. Próbálja kicsit gyakrabban simítgatni a hátát, fejét, hátha használ, de úgy tűnik, nem. Viszont, miközben utóbbit teszi, akaratlanul is belekap a világos hajkoronába, s eközben megérzi a sebet is a cseppség tarkója fölött kicsivel. Ettől elkerekednek a szemei, de attól még inkább, hogy az apróság a szüleit szólítja.
A seb nem tűnik vészesnek, legalábbis nem olyannak, amit ha most azonnal látnának el is már késő lenne, de azért igyekszik észben tartani annak meglétét. Egy pillantást mindenképp akar rá vetni, s ellátni, amennyire csak tudja.
Ha még nincs ébren a kis fehér, s nem kelti fel az sem, hogy a kócos is megsimogatja, Rim finoman megbökdösi a derekánál.*
-Semmi baj, jó helyen vagy.
*Még a fülébe is súgja a kedves szavakat halkan. Következő mondatai már hangosabbak, lévén nem csak a fehér villanásnak szólnak.*
-Meg is érkeztünk, ki mit kér?
*Csak ekkor veszi észre, hogy a férfi bőven mögöttük marad, ám már gazdagabb is egy fürt szőlővel. Egy pillanatra össze is húzza a szemöldökét, ahogy felvetül benne a kérdés, hogy vajon mivel fizetett érte, ha az előbb még koldult - ám nem foglalkoztatja tovább ennél a kérdés, sem a válasz. Sejti azt jól, hiszen ő maga is élt hasonlóképp. Igaz, még olyankor is, mikor nem is kellett szűkölködjön. Ez még rondább is, mint amit Haril tett.*
~Remélhetőleg nem csődül ide miatta a fél Őrség. Azzal oda lenne a jó hírem.~
~Nincs is olyanod, kicsi szívem!~
~Nulláról indulni könnyebb, mint a nulla alól, cicatappancs.~
-A gazdagnegyedbe megyünk majd, ott van az én kicsi házam. De ne szaladjunk annyira előre.
*Abbahagyja a bámészkodást és meg is áll ezzel együtt az egyik asztalnál, ahol malacsülteket és halakat lát kirakva. Szép pirosra sült húsokat.*
-Nos, én már tudom, mit kérek. Úgy látom, az úrfi is. Ne haragudj, mit is mondtál, hogy hívnak?
*Ha megkapja a választ az újonnan feltett kérdésre, rá is mutat az egyik nyársra, amire kisebb darab húsok vannak felhúzva zöldségekkel, s így egyben lettek megsütve. Meg persze, ha a többiek is kibökik, mit ennének, azokból is kér egyet-egyet nekik.*
A hozzászólás írója (Rimei Ra Inei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.02 17:38:01
5862. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-02 15:38:40
Üzenet elküldve: 2016-11-02 15:38:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Ki lesz a vacsora? - Antriszy, Rimei, Ziraniel //
*Hogy éhes lenne-e? Az nem kifejezés. Korgó gyomra egyre hangosabban adja nem tetszését az étel hiányának de a szűkölködésben nevelkedett ifjú már megszokta ezt az érzést. Most sem okoz neki nagy gondot, hogy ne figyeljen oda a piacon terjengő íny csiklandozó illatokra. Főleg, hogy jelenleg inkább avval van elfoglalva, hogy körül kémleljen amennyire csak lehet. Ismerős arcokat, alakokat keres akikkel nem szívesen szeretne össze találkozni. Az eddigi vezető pozícióját gyors de lehetőleg feltűnésmentes mozdulatokkal adja fel s megpróbál a kis csapatuk legvégére kerülni, hogy amennyire lehet takarásban legyen. *
~Mondjuk ezek hárman együtt tesznek ki méretben talán egy normális embert. ~
* Igaz ami igaz nem pont a legjobb ötlet egy ember lány és két kis tündér háta mögött elrejtőzni. Mintha egy elefánt bújna egy fa mögé. De most jobb híján evvel kell beérni.
Úgy tesz mint minden más normális ember aki nézelődik és vásárolgat a piacon de tekintete inkább fürkészi a lézengő embereket mint a kofák portékáit. S mindeközben az öveken lógó erszényeken is meg meg akad a tekintete. Csupán csak megszokásból persze. *
~ Talán jobb lenne most elkerülni a bajt. ~
* Bárhogy is hajtja a szokás hatalma jelen helyzetben nem kellene talán egy újabb lopáson járatni az agyát. Amúgy is itt van ez a lány aki felajánlotta, hogy megvendégeli őket egy kis kertészkedésért cserébe. Akkor meg minek kockáztatni? *
-Mit is mondtál, merre van az a ház ahol gazolni kellene?
* Hajol egy kicsit közelebb a díszes hajú lányhoz miközben egy fürt szőlőt kezd el majszolni s persze fel is kínálja azt a többieknek kóstolásra.
Hogy hogyan került ez a fél-elf birtokába azt inkább jobb ha egyikük sem firtatja. *
*Hogy éhes lenne-e? Az nem kifejezés. Korgó gyomra egyre hangosabban adja nem tetszését az étel hiányának de a szűkölködésben nevelkedett ifjú már megszokta ezt az érzést. Most sem okoz neki nagy gondot, hogy ne figyeljen oda a piacon terjengő íny csiklandozó illatokra. Főleg, hogy jelenleg inkább avval van elfoglalva, hogy körül kémleljen amennyire csak lehet. Ismerős arcokat, alakokat keres akikkel nem szívesen szeretne össze találkozni. Az eddigi vezető pozícióját gyors de lehetőleg feltűnésmentes mozdulatokkal adja fel s megpróbál a kis csapatuk legvégére kerülni, hogy amennyire lehet takarásban legyen. *
~Mondjuk ezek hárman együtt tesznek ki méretben talán egy normális embert. ~
* Igaz ami igaz nem pont a legjobb ötlet egy ember lány és két kis tündér háta mögött elrejtőzni. Mintha egy elefánt bújna egy fa mögé. De most jobb híján evvel kell beérni.
Úgy tesz mint minden más normális ember aki nézelődik és vásárolgat a piacon de tekintete inkább fürkészi a lézengő embereket mint a kofák portékáit. S mindeközben az öveken lógó erszényeken is meg meg akad a tekintete. Csupán csak megszokásból persze. *
~ Talán jobb lenne most elkerülni a bajt. ~
* Bárhogy is hajtja a szokás hatalma jelen helyzetben nem kellene talán egy újabb lopáson járatni az agyát. Amúgy is itt van ez a lány aki felajánlotta, hogy megvendégeli őket egy kis kertészkedésért cserébe. Akkor meg minek kockáztatni? *
-Mit is mondtál, merre van az a ház ahol gazolni kellene?
* Hajol egy kicsit közelebb a díszes hajú lányhoz miközben egy fürt szőlőt kezd el majszolni s persze fel is kínálja azt a többieknek kóstolásra.
Hogy hogyan került ez a fél-elf birtokába azt inkább jobb ha egyikük sem firtatja. *
5861. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-02 15:08:57
Üzenet elküldve: 2016-11-02 15:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ki lesz a vacsora? - Haril, Rimei, Antriszy //
*A Szegénynegyed felől érkeznek meg hőseink a Piactérre. Egy csuklyás, csavargónak látszó alak. Egy gyönyörű szépségű nőszemély, karjában egy édesen szundikáló tündérgyermekkel. Mellettük pedig egy szintén csavargónak tűnő másik tündérke bandukol, aki megérkezvén mélyet beleszippant a levegőbe. Finomabbnál finomabb illat csapja meg az orrát, mire a nyál összefut a szájában, majdhogynem ki is csordul. Az ürességtől kongó gyomra is mintha megérezte volna az elemózsiát, mert nagyokat kordul.*
- Különösen jól esne most egy sült hal. Hát nem érzitek ezt az ínycsiklandó illatot? * Fejét ide oda kapkodja, ahogy az árusok hol innét, hol onnét kiabálva próbálják egymást túlharsogni új vásárlok reményében.
Vidáman ugrándozva halad előre, vigyázva azért, nehogy egy kofa árui között landoljon, vagy fellökjön esetleg valakit a forgatagban.*
- Szóval akkor most kapjuk meg a fizetséget? Előre? Üres hassal nem lehet dolgozni! * Tekint rá a nőre. ~ Persze telivel se, de ez a jövő zenéje! Nemde bár? ~ Ekkor jut eszébe, hogy még a nevüket sem tudja újdonsült ismerőseinek.*
- Jaj de butus vagyok, hiszen még be sem mutatkoztam. Zira, szolgálatára! * Áll a nő elé és pukedlizik egyet. Vigyázva persze, nehogy orra bukjanak benne.
Ám ekkor a kis tündérgyermek, aki eddig békésen szundikált mintha fészkelődni kezdene a nőszemély karjaiban, szüleit hívva. ~ Rosszat álmodik? ~ Tündérkénk felreppen, megpróbálja megsimogatni az apróság buksiját, hátha attól megnyugszik.*
*A Szegénynegyed felől érkeznek meg hőseink a Piactérre. Egy csuklyás, csavargónak látszó alak. Egy gyönyörű szépségű nőszemély, karjában egy édesen szundikáló tündérgyermekkel. Mellettük pedig egy szintén csavargónak tűnő másik tündérke bandukol, aki megérkezvén mélyet beleszippant a levegőbe. Finomabbnál finomabb illat csapja meg az orrát, mire a nyál összefut a szájában, majdhogynem ki is csordul. Az ürességtől kongó gyomra is mintha megérezte volna az elemózsiát, mert nagyokat kordul.*
- Különösen jól esne most egy sült hal. Hát nem érzitek ezt az ínycsiklandó illatot? * Fejét ide oda kapkodja, ahogy az árusok hol innét, hol onnét kiabálva próbálják egymást túlharsogni új vásárlok reményében.
Vidáman ugrándozva halad előre, vigyázva azért, nehogy egy kofa árui között landoljon, vagy fellökjön esetleg valakit a forgatagban.*
- Szóval akkor most kapjuk meg a fizetséget? Előre? Üres hassal nem lehet dolgozni! * Tekint rá a nőre. ~ Persze telivel se, de ez a jövő zenéje! Nemde bár? ~ Ekkor jut eszébe, hogy még a nevüket sem tudja újdonsült ismerőseinek.*
- Jaj de butus vagyok, hiszen még be sem mutatkoztam. Zira, szolgálatára! * Áll a nő elé és pukedlizik egyet. Vigyázva persze, nehogy orra bukjanak benne.
Ám ekkor a kis tündérgyermek, aki eddig békésen szundikált mintha fészkelődni kezdene a nőszemély karjaiban, szüleit hívva. ~ Rosszat álmodik? ~ Tündérkénk felreppen, megpróbálja megsimogatni az apróság buksiját, hátha attól megnyugszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056