Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 274 (5461. - 5480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5480. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-22 20:09:50
Üzenet elküldve: 2016-08-22 20:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
*A kihívásra csak morogva nevet. Eddig még nem volt panasz a módszereire, más-más okból ugyan, de ez már részletkérdés. Ha ennek a fickónak ilyen perverziói vannak, talán ő lesz a legjobb barátja. A nevekben is úgy fest könnyen megállapodnak, így többnyire zavartalanul vághatnak át a szegénynegyed szűk utcáin a piactér felé. A korábbi zavarából a férfi helytelen feltételezése végleg kiszakítja, s ezt tovább is fűzi.*
-Nem szívesen látnak arrafelé egy agresszíven alkudozó orkot.
*Jelenti ki kis sóhajjal a végén. A célirány ismerős neki. Azzal az undok banyával már volt szerencséje veszekedni, de végül mindig megkapta a kedvezőbbik árat. Most is érződik rajta, hogy próbálna lyukat beszélni a maszkos hasába, de - Assag szerint legalábbis - a már ismerős ork figura megjelenése miatt egyfelől tartaná magát az eredeti elképzeléséhez, másfelől viszont pontosan tudja, hogy az ork tisztában van a stand nyújtotta lehetőségekkel. Végül Dramusz határozott módszereinek köszönhetően előkerülnek a pult alóli flaskák, amikből hirtelen jött felindulásból Assag is válogat néhányat. A nő gúnyos vigyorral számolja le az eredeti árhoz képest jóval barátságosabb összeget, a bájitalokkal már amúgy is jól megrakott táskájának tetejére dobja az új szerzeményeket és a maszkos felé fordulva válaszol.*
-Más semmi.
*A kihívásra csak morogva nevet. Eddig még nem volt panasz a módszereire, más-más okból ugyan, de ez már részletkérdés. Ha ennek a fickónak ilyen perverziói vannak, talán ő lesz a legjobb barátja. A nevekben is úgy fest könnyen megállapodnak, így többnyire zavartalanul vághatnak át a szegénynegyed szűk utcáin a piactér felé. A korábbi zavarából a férfi helytelen feltételezése végleg kiszakítja, s ezt tovább is fűzi.*
-Nem szívesen látnak arrafelé egy agresszíven alkudozó orkot.
*Jelenti ki kis sóhajjal a végén. A célirány ismerős neki. Azzal az undok banyával már volt szerencséje veszekedni, de végül mindig megkapta a kedvezőbbik árat. Most is érződik rajta, hogy próbálna lyukat beszélni a maszkos hasába, de - Assag szerint legalábbis - a már ismerős ork figura megjelenése miatt egyfelől tartaná magát az eredeti elképzeléséhez, másfelől viszont pontosan tudja, hogy az ork tisztában van a stand nyújtotta lehetőségekkel. Végül Dramusz határozott módszereinek köszönhetően előkerülnek a pult alóli flaskák, amikből hirtelen jött felindulásból Assag is válogat néhányat. A nő gúnyos vigyorral számolja le az eredeti árhoz képest jóval barátságosabb összeget, a bájitalokkal már amúgy is jól megrakott táskájának tetejére dobja az új szerzeményeket és a maszkos felé fordulva válaszol.*
-Más semmi.
5479. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:47:14
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:47:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Heliskar - a piac gazdagnegyed felőli oldalán//
*A legfélelmetesebb a világban az, hogy miközben szorgos kívánságteljesítő nagybácsi képében tetszeleg, egyre messzebb kerül attól, amit Nyrlor szeretne, és ettől hálátlanul sikoltozva volna helyes elszaladnia a világ boldogabbik végére, ami azonban túlságosan messze van. A szíve a gyomorszájára süpped, ott veri a feszes húst belülről, ahol a fémhegy csiklandozza kívülről. Nagyon is jól tudja, milyen közel van hozzá a halál ebben a fogásban, ebben a kellemetlen szorosságban, és felfogja, hogy a menekülés milyen képtelennek tetszik, ám meg kell próbálnia abban a pillanatban, ahogy a szürkefekete szörnyeteg figyelmét nem érzi magán olyan élesen, mint a tüskét a testén. A kínálkozó alkalom azt kívánja, hogy éljen vele, és sose lenne olyan botor vagy ostoba, hogy megsértse az alkalom akaratát, ha már ilyen nemű bajba keveredett. Kötözködők, erőszakosak, nagyszájúak, férfiak, akiknek a vállával sem szabad nekiütődnie, léteznek, ott vannak mindenhol, és nem lehet kikerülni sem őket, a kalózhajón ringatóztak vele együtt, és bölcsebb, mindig bölcsebb, hogyha van köztük egy teljes fedélzet, ha ilyen állapotban látja őket, mint ezt a férfit. Ezt a szörnyet. Egy új fajta szörnyet. Szárazföldi típus, mégsem más a működése, gondolkodás nélkül szedi fürgén maguk közé azt a távolságot, amit a helyzet méltán megkíván.*
*A legfélelmetesebb a világban az, hogy miközben szorgos kívánságteljesítő nagybácsi képében tetszeleg, egyre messzebb kerül attól, amit Nyrlor szeretne, és ettől hálátlanul sikoltozva volna helyes elszaladnia a világ boldogabbik végére, ami azonban túlságosan messze van. A szíve a gyomorszájára süpped, ott veri a feszes húst belülről, ahol a fémhegy csiklandozza kívülről. Nagyon is jól tudja, milyen közel van hozzá a halál ebben a fogásban, ebben a kellemetlen szorosságban, és felfogja, hogy a menekülés milyen képtelennek tetszik, ám meg kell próbálnia abban a pillanatban, ahogy a szürkefekete szörnyeteg figyelmét nem érzi magán olyan élesen, mint a tüskét a testén. A kínálkozó alkalom azt kívánja, hogy éljen vele, és sose lenne olyan botor vagy ostoba, hogy megsértse az alkalom akaratát, ha már ilyen nemű bajba keveredett. Kötözködők, erőszakosak, nagyszájúak, férfiak, akiknek a vállával sem szabad nekiütődnie, léteznek, ott vannak mindenhol, és nem lehet kikerülni sem őket, a kalózhajón ringatóztak vele együtt, és bölcsebb, mindig bölcsebb, hogyha van köztük egy teljes fedélzet, ha ilyen állapotban látja őket, mint ezt a férfit. Ezt a szörnyet. Egy új fajta szörnyet. Szárazföldi típus, mégsem más a működése, gondolkodás nélkül szedi fürgén maguk közé azt a távolságot, amit a helyzet méltán megkíván.*
5478. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:46:48
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:46:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyrlor - a piac gazdagnegyed felőli oldalán//
*Vannak erők ebben a világban, melyek hajlandóak is teljesíteni Nyrlor csendes, kimondatlan vágyait. Nem is kell olyan messze menni, elég lehajtott fejjel lépni egy gonosz kárörömmel figyelő, terpeszkedő épület szürke kövétől beláthatatlan utcasaroknál és imái meghallgattatásra találnak. A falhoz préselő erő egészen biztosan olyasmi, ami szíves-örömest segít eltűnni a félvérnek az öreg szakács elől – örökre. Talán a város forgatagába ma még nem sikerült beolvadnia sevilági formájával, szárazföldre nem való mozgásával, talán vízirókáktól örökölt rőtbundájú, méltatlanul barnára kent tincseivel, de az egészen biztos, hogy a sötételf szoros árnyékában egyneművé válik valami borzalommal, melyet aligha kívánt volna józan ésszel önmagának.*
- Hmm? *Egészen elnyúlik torkában a hümmögés, fanyar pengemosoly a sötét szájon, oldalra biccenti erős vonalú állát, ahogy a kérdéskezdemény folytatását várja. Elvárná, de a fiú reakciói éppúgy kielégítőek, az ijedtsége sötét kárörömmel fogadott, a légvétel hirtelenségét lelketlen szemei előtt látja egy véres pengére párállani, holott az acéltüske csak a gyomorszájon okoz inget alig átütő, bőrt egy pontban szúró, még fel nem sértő fájdalmat. Elég lenne egyetlen mozdulat, hogy a páncélmentes, védtelen testben fájdalmas mélységbe csússzon a rejtett gyilok, alig könnyező sebet ejtve, de bordák alól érve el a tüdő finom, most zaklatott anyagát.
Nem ez történik. Nem mert ő maga ne kívánná meg a másik halálát és még csak nem is azért, mert ne fente volna élesre érzékeit az elmúlt 38 év, egyszerűen csupán elvonja figyelmét a látvány. A fiú haja egészen barnának tetszik a házak közül vadállatként előkaparó sötétben, vonásainak sápadtsága éles kontrasztot alkot saját sötétszürke bőréhez képest, a szemek ijedt, sárga villogása egészen megkapó és mennyire nagyon ismerős…
Mintha az anyja pillantásával nézne farkasszemet. Felbukkan benne egy rémálmokból emlékezett töredék, szilánkosan sérti fel az elmét, a gondolatok összevérzik tőle a koponyafal belsejét és hirtelen ott találja magát öt évvel ezelőtt, karjában a nő vérben ázó holttestével, embertelen ragadozósárga pillantással, amint az arcába néz.
„Öld meg őket”
A szívdobbanásnyi emlék torpanása a fiú szerencséje. Nyrlor van olyan szerencsétlen pozícióban, hogy ennyi idő alatt beleékeljék a pengét, de ügyesen kihasználja a felkínálkozó időt. A sötételf nem reagál azonnal, fél lépést elhátrál, ahogy a kölyök kicsúszik a karjai közül, a zsákra reflexből markol rá, vöröslő pillantása utánavillan a sebesen távozó félvérnek. Milyen fürge mozgás...*
- Találd meg. *Mordul már akkor, mikor a fiú elinalt, a zsákot durva mozdulattal nyomja öccse kezébe. Annak néma pillantásában nem tolonganak a kérdőjelek, bár valahol mélyen ott lapul benne a nyilvánvaló kérdés, melyet csak emberek tehetnek fel manapság következmények nélkül. A miérteket néha csak… jobb nem tudni előre a választ.*
- Egyedül megyek Zerevhez. Mire hazaérek, legyen ott, különben téged használlak helyette. * Hirtelen fordul az öccséhez, bőrkesztyűs keze durván paskolja meg a hím arcát.* És azt nem szeretnéd, nem igaz, Lorcha?
*A fiú elfuthat, de nem menekülhet el igazán. Az árnyak között követi egy a sötétlelkületűek közül, bár nem adja jelét saját létezésének. Jól lopakodik, macskaügyes a rejtőzésben és a beálló esti sötétség egyre inkább a saját terepévé változtatja a várost. A Gazdagnegyedet, ahol a katonák elől éppúgy rejtőzni kell, mert ilyen környéken és főként ebben az órában a szedett-vedett matrózfiút aligha látják színesen.
A hím nem bújik elő az árnyak közül, amíg nem érzékeli a másikon a gyengeség jelét, elvégre… valahol ő is orgyilkosi ösztönöknek méltón született. A vadállatot sarokba kell szorítani, mielőtt pórázt akasztunk a nyakára.*
*Vannak erők ebben a világban, melyek hajlandóak is teljesíteni Nyrlor csendes, kimondatlan vágyait. Nem is kell olyan messze menni, elég lehajtott fejjel lépni egy gonosz kárörömmel figyelő, terpeszkedő épület szürke kövétől beláthatatlan utcasaroknál és imái meghallgattatásra találnak. A falhoz préselő erő egészen biztosan olyasmi, ami szíves-örömest segít eltűnni a félvérnek az öreg szakács elől – örökre. Talán a város forgatagába ma még nem sikerült beolvadnia sevilági formájával, szárazföldre nem való mozgásával, talán vízirókáktól örökölt rőtbundájú, méltatlanul barnára kent tincseivel, de az egészen biztos, hogy a sötételf szoros árnyékában egyneművé válik valami borzalommal, melyet aligha kívánt volna józan ésszel önmagának.*
- Hmm? *Egészen elnyúlik torkában a hümmögés, fanyar pengemosoly a sötét szájon, oldalra biccenti erős vonalú állát, ahogy a kérdéskezdemény folytatását várja. Elvárná, de a fiú reakciói éppúgy kielégítőek, az ijedtsége sötét kárörömmel fogadott, a légvétel hirtelenségét lelketlen szemei előtt látja egy véres pengére párállani, holott az acéltüske csak a gyomorszájon okoz inget alig átütő, bőrt egy pontban szúró, még fel nem sértő fájdalmat. Elég lenne egyetlen mozdulat, hogy a páncélmentes, védtelen testben fájdalmas mélységbe csússzon a rejtett gyilok, alig könnyező sebet ejtve, de bordák alól érve el a tüdő finom, most zaklatott anyagát.
Nem ez történik. Nem mert ő maga ne kívánná meg a másik halálát és még csak nem is azért, mert ne fente volna élesre érzékeit az elmúlt 38 év, egyszerűen csupán elvonja figyelmét a látvány. A fiú haja egészen barnának tetszik a házak közül vadállatként előkaparó sötétben, vonásainak sápadtsága éles kontrasztot alkot saját sötétszürke bőréhez képest, a szemek ijedt, sárga villogása egészen megkapó és mennyire nagyon ismerős…
Mintha az anyja pillantásával nézne farkasszemet. Felbukkan benne egy rémálmokból emlékezett töredék, szilánkosan sérti fel az elmét, a gondolatok összevérzik tőle a koponyafal belsejét és hirtelen ott találja magát öt évvel ezelőtt, karjában a nő vérben ázó holttestével, embertelen ragadozósárga pillantással, amint az arcába néz.
„Öld meg őket”
A szívdobbanásnyi emlék torpanása a fiú szerencséje. Nyrlor van olyan szerencsétlen pozícióban, hogy ennyi idő alatt beleékeljék a pengét, de ügyesen kihasználja a felkínálkozó időt. A sötételf nem reagál azonnal, fél lépést elhátrál, ahogy a kölyök kicsúszik a karjai közül, a zsákra reflexből markol rá, vöröslő pillantása utánavillan a sebesen távozó félvérnek. Milyen fürge mozgás...*
- Találd meg. *Mordul már akkor, mikor a fiú elinalt, a zsákot durva mozdulattal nyomja öccse kezébe. Annak néma pillantásában nem tolonganak a kérdőjelek, bár valahol mélyen ott lapul benne a nyilvánvaló kérdés, melyet csak emberek tehetnek fel manapság következmények nélkül. A miérteket néha csak… jobb nem tudni előre a választ.*
- Egyedül megyek Zerevhez. Mire hazaérek, legyen ott, különben téged használlak helyette. * Hirtelen fordul az öccséhez, bőrkesztyűs keze durván paskolja meg a hím arcát.* És azt nem szeretnéd, nem igaz, Lorcha?
*A fiú elfuthat, de nem menekülhet el igazán. Az árnyak között követi egy a sötétlelkületűek közül, bár nem adja jelét saját létezésének. Jól lopakodik, macskaügyes a rejtőzésben és a beálló esti sötétség egyre inkább a saját terepévé változtatja a várost. A Gazdagnegyedet, ahol a katonák elől éppúgy rejtőzni kell, mert ilyen környéken és főként ebben az órában a szedett-vedett matrózfiút aligha látják színesen.
A hím nem bújik elő az árnyak közül, amíg nem érzékeli a másikon a gyengeség jelét, elvégre… valahol ő is orgyilkosi ösztönöknek méltón született. A vadállatot sarokba kell szorítani, mielőtt pórázt akasztunk a nyakára.*
5477. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:30:13
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:30:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Heliskar, estve - a piac gazdagnegyed felőli oldalán//
*Lesír róla, mennyire nem idevaló, és ezt tudja is magáról. Talán a kikötőben rendben lenne, bő ing, szoros mellény, a bőre árulkodó, a tartása csapott, éppen csak mintha el akarna oldalazni a rávetett tekintetek elől, de valami büszkeség visszatartja. Nézzék csak. Hosszú ideje az első szabad estéje, nem azért, mert korábban nem bízták meg kisebb-nagyobb kiruccanásokkal, hanem mert ez az első eset, hogy olyan távol van a legénység zömétől, hogy van esélye arra, hogy megszabaduljon tőlük, és nem kell hozzá fejvesztetten menekülnie, amikor az üldözésre termett kalóznép amúgy is jobb nála ebben a játékban.
Izgatottan a száját megnyalva lélegzi be az estét, úgy indul neki, mint akinek a lépteit a tenger hánykolja, leginkább a lehetőségek tengere, a fejét kissé leszegi, ahogy egy nyakas inastól látja, a tekintetét előreszegezi. Igen-igen, elvegyülni, beolvadni helyes, még ha nem is természetes, se küllemre, se jellemre nem tartozik ide, ráadásul a hozzáállása sem elég dolgos, de valahol benne is ott feszül a vágy, hogy csak ne hajtsák el, csak ne fordítsák vissza erről az útról. Szüksége van arra, hogy átmenjen oda, ahol kevesebb az esélye annak, hogy a vén szakács megtalálja. Az a rendezett világ ott a kapun túl éppen olyannak tetszik, ahol végre lustálkodni akar, megmelegedni az est hűvöse elől egy kapualjban akár, vagy valami tető padlásán, melegebb szívű kocsisokkal a szénapajtában, szinte biztos abban, hogy odaát nem csalódna a reményeiben és a legjobb úton jár. Azok, akik mögötte jönnek, nyilvánvalóan nem ismerik a járást, meglepetten szorul sovány tüdejébe a levegő, az ütközés és megtaszítástól elbizonytalanodnak a léptei, nekiveti a hátát a falnak, megsápadtan és méltatlankodva egyszerre hördül, a szemeit rámereszti a teremtményre, amihez hasonló ocsmányságot napvilágban is árnyékban is csak keveset látott, legalábbis az aligfényben semmi szépséget nem talál a feketén a feketeségben, a bíbor szemek tüzében, amik mégsem adnak meleget, a fehér fogak vadállati acsargásában a fekete ajkak között. Borzalom!*
- Mégis mit... *képzel magáról ez a pökhendi alak, ám minden felháborodást a torkára forraszt az a halálosztó hang, és a hozzá tartózó pengecsusszanás, nagyon is jól ismert, jól felfogott, otthonos nesze. Ijedt zihálással szívja be a levegőt egy pillanatra, a pillantása oldalra vág, aztán felnéz a rémítő arc tökéletes célpontjába, és azonnal cselekszik.
Mélyre rogy a súlypontja, a karjait ugyanakkor felrántja, a tarisznyát közöttük fogva azzal együtt rántja fel a hím karját a mellkasáról, mielőtt döfhetne már oldalra is siklik, a fekete arcba lökve tarisznyát, saját karját, sistergő, káromló átkait, míg szinte a földre ülve kibújik a nyakába vetett tarisznyaszíjból, a sorsára hagyva az istenek ajánlotta lehetőségeket nekirugaszkodik. Leginkább fejvesztetten menekül, ahogyan határozottan nem akart, és nem tud magának számot adni afelől, hogy mit ijedt meg jobban: a fattyúzástól, a testetlen hangtól, vagy a sötét indulattól, amit a Heliskarnak nevezett férfitől érzett. Szégyen a futás, nem illik egy kalózhoz, de jól illik egy fattyúhoz, akinek még korai volna a temető hűvös és hideg csókja a hátán.*
*Lesír róla, mennyire nem idevaló, és ezt tudja is magáról. Talán a kikötőben rendben lenne, bő ing, szoros mellény, a bőre árulkodó, a tartása csapott, éppen csak mintha el akarna oldalazni a rávetett tekintetek elől, de valami büszkeség visszatartja. Nézzék csak. Hosszú ideje az első szabad estéje, nem azért, mert korábban nem bízták meg kisebb-nagyobb kiruccanásokkal, hanem mert ez az első eset, hogy olyan távol van a legénység zömétől, hogy van esélye arra, hogy megszabaduljon tőlük, és nem kell hozzá fejvesztetten menekülnie, amikor az üldözésre termett kalóznép amúgy is jobb nála ebben a játékban.
Izgatottan a száját megnyalva lélegzi be az estét, úgy indul neki, mint akinek a lépteit a tenger hánykolja, leginkább a lehetőségek tengere, a fejét kissé leszegi, ahogy egy nyakas inastól látja, a tekintetét előreszegezi. Igen-igen, elvegyülni, beolvadni helyes, még ha nem is természetes, se küllemre, se jellemre nem tartozik ide, ráadásul a hozzáállása sem elég dolgos, de valahol benne is ott feszül a vágy, hogy csak ne hajtsák el, csak ne fordítsák vissza erről az útról. Szüksége van arra, hogy átmenjen oda, ahol kevesebb az esélye annak, hogy a vén szakács megtalálja. Az a rendezett világ ott a kapun túl éppen olyannak tetszik, ahol végre lustálkodni akar, megmelegedni az est hűvöse elől egy kapualjban akár, vagy valami tető padlásán, melegebb szívű kocsisokkal a szénapajtában, szinte biztos abban, hogy odaát nem csalódna a reményeiben és a legjobb úton jár. Azok, akik mögötte jönnek, nyilvánvalóan nem ismerik a járást, meglepetten szorul sovány tüdejébe a levegő, az ütközés és megtaszítástól elbizonytalanodnak a léptei, nekiveti a hátát a falnak, megsápadtan és méltatlankodva egyszerre hördül, a szemeit rámereszti a teremtményre, amihez hasonló ocsmányságot napvilágban is árnyékban is csak keveset látott, legalábbis az aligfényben semmi szépséget nem talál a feketén a feketeségben, a bíbor szemek tüzében, amik mégsem adnak meleget, a fehér fogak vadállati acsargásában a fekete ajkak között. Borzalom!*
- Mégis mit... *képzel magáról ez a pökhendi alak, ám minden felháborodást a torkára forraszt az a halálosztó hang, és a hozzá tartózó pengecsusszanás, nagyon is jól ismert, jól felfogott, otthonos nesze. Ijedt zihálással szívja be a levegőt egy pillanatra, a pillantása oldalra vág, aztán felnéz a rémítő arc tökéletes célpontjába, és azonnal cselekszik.
Mélyre rogy a súlypontja, a karjait ugyanakkor felrántja, a tarisznyát közöttük fogva azzal együtt rántja fel a hím karját a mellkasáról, mielőtt döfhetne már oldalra is siklik, a fekete arcba lökve tarisznyát, saját karját, sistergő, káromló átkait, míg szinte a földre ülve kibújik a nyakába vetett tarisznyaszíjból, a sorsára hagyva az istenek ajánlotta lehetőségeket nekirugaszkodik. Leginkább fejvesztetten menekül, ahogyan határozottan nem akart, és nem tud magának számot adni afelől, hogy mit ijedt meg jobban: a fattyúzástól, a testetlen hangtól, vagy a sötét indulattól, amit a Heliskarnak nevezett férfitől érzett. Szégyen a futás, nem illik egy kalózhoz, de jól illik egy fattyúhoz, akinek még korai volna a temető hűvös és hideg csókja a hátán.*
5476. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:29:41
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:29:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyrlor - a piac gazdagnegyed felőli oldalán//
*Felemás, nyugtalan pillanatok. Az este már kopogtat a város védelmén, ott lappang a házak között, előszivárog a kövezeten, mint valami láthatatlan, foszlányos ködgomolyag, mely pillanatról-pillanatra csalja meg az érzékeket, megszürkíti a színeket, tompítja a fényeket és egyre határozottabb árnyakat rajzol az élők testére. Szereti ezt az időt. Határmezsgye az éj leple és a nappal vakító fényessége között, egészen hasonlóan a halál előtti pillanathoz, amikor az élő lelke minden légvétellel egyre inkább kiszakad a testből, lemászik a bőrről és zavartan, halálra váltan ácsorogva készül szedni a sátorfáját…
Már a piacon is készülődnek. Ott van a levegőben, néhány sürgetőbb mozdulatban tudva-tudván, hogy a nappali jómunkásembereknek csak ilyenkor lehet idejük bevásárolni, főként ha nincs asszony a háznál, aki megtegye helyettük. Senkinek nincs alkalma az elveszett báránykával foglalkozni, bár meg is feddhetné néhány pillantás, mert bámul, mint akinek dolga nincsen. Irigylésre méltó gondtalanság. Már szerintük, de a köznép nem is arról híres, hogy lenne érkezése nagy morális kérdésekkel foglalkozni. A szemükben a kis vörös kiváltságos, mert semmittevéssel múlatja az idejét, míg ők kénytelenek a hétköznapok fárasztóan szürke malomkerekében őrlődni… mégsem rosszabb, mint az a kettő, aki a figyelem határain kívül, néhány utcával arrébb közelít.*
- Emlékeztess, miért is voltál képtelen elvégezni a rád bízott feladatot? *A magasabbik hangja mély, morajló, a kelletlenség benne érdes, karcos tónus, mintha végigmarnák vele az ember hátát. A kisebbik meg sem rezzen. Vékony, de izmos alakját társához hasonló sötét köpeny fedi és éppúgy nem takarja csuklya az arcát. Világosszürke, hosszú haja lófarokba fogva nyúlik a derekáig, szép arca nemesi vonásokat tükröz, éppen csak szürke bőre, enyhén hegyes fülei, fejformája kevert származásról árulkodik.*
- Zerev büszke és nagyravágyó ember. Nem hajlandó a családfőnél kevesebbel beérni. *Nem először mondja el ugyanezt és szintén nem először kell végighallgatnia a másik hím ingerült szusszanását.*
- Csak egy ember. Nincs mire büszkének lennie. *A fiatalabbik oldalra sandít, fémszürke szemei némán tanulmányozzák egy szívdobbanásig fivére profilját. Azon gondolkodik, az anyjuk még mindig büszke lenne-e saját fiára. Egykor talán emlékeztetett nagy ősükre, de mostanra… családja pusztulása mély nyomot hagyott benne és egyáltalán nem biztos abban, hogy a hím valaha is képes lesz kiheverni. A karikák a vörös szemek alatt sötétté teszik a vonásait, árulkodnak arról, hogy ismét nem aludt. Sosem számol be neki a rémálmokból, de ő tudja, hogy léteznek.*
- Ettől függetlenül is szükségünk van rá. Magad mondtad. *Tudja, hogy meglesz még a böjtje saját szókimondásának, de nem mindig engedheti meg magának a luxust, hogy csendben maradjon. Pedig a csend… biztonságos. Védelmez. Éppen annyira, amennyire képes megfojtani is. Heliskar halkan szisszen.*
- Csak mert képtelen vagy elvégezni a saját feladataidat. Fogalmam sincs, minek tartalak egyáltalán, nyomorult kis… *A páros befordul egy sarkon és abban a pillanatban a magasabbik férfi nekiütközik a Gazdagnegyed felé siető kis vörösnek. Minden olyan gyorsan történik. A hím karja erőteljesen dobban a fiú mellkasán, szabad kezében az alkarvédőből kipattan a hosszú tűhegy, a következő pillanatban pedig a falnak taszítja a szerencsétlenül járt Nyrlort.* ...félvér. *Hacsak a fiú nem reagált előbb, már a vörös arcába mászva fejezi be a mondatot, fehér fogai megcsillannak sötét szájában, vörös íriszei vérszomjasan villognak a szürkületben.*
- Kötekszünk, kötekszünk, a temetők meg üresek? *A tökéletes célpont. Ha már a nyomorult öccsét nem büntetheti anyjának tett ígéretének hála, hát bünteti helyette ezt a névtelen nyomorultat. Félvér a félvér helyett pont kapóra jön. A rosszkor rossz helyen tipikus példája.*
- Heliskar... *A másik lény hangja a kitakart látótér félhomályából érkezik, kígyózik benne egyfajta fáradt kelletlenség, mintha... nem először látna hasonlót.*
- Elhallgass. *Szisszen hátra élesen.* Hagyd válaszolni a kis fattyút. Azért van itt, nem igaz?
*Felemás, nyugtalan pillanatok. Az este már kopogtat a város védelmén, ott lappang a házak között, előszivárog a kövezeten, mint valami láthatatlan, foszlányos ködgomolyag, mely pillanatról-pillanatra csalja meg az érzékeket, megszürkíti a színeket, tompítja a fényeket és egyre határozottabb árnyakat rajzol az élők testére. Szereti ezt az időt. Határmezsgye az éj leple és a nappal vakító fényessége között, egészen hasonlóan a halál előtti pillanathoz, amikor az élő lelke minden légvétellel egyre inkább kiszakad a testből, lemászik a bőrről és zavartan, halálra váltan ácsorogva készül szedni a sátorfáját…
Már a piacon is készülődnek. Ott van a levegőben, néhány sürgetőbb mozdulatban tudva-tudván, hogy a nappali jómunkásembereknek csak ilyenkor lehet idejük bevásárolni, főként ha nincs asszony a háznál, aki megtegye helyettük. Senkinek nincs alkalma az elveszett báránykával foglalkozni, bár meg is feddhetné néhány pillantás, mert bámul, mint akinek dolga nincsen. Irigylésre méltó gondtalanság. Már szerintük, de a köznép nem is arról híres, hogy lenne érkezése nagy morális kérdésekkel foglalkozni. A szemükben a kis vörös kiváltságos, mert semmittevéssel múlatja az idejét, míg ők kénytelenek a hétköznapok fárasztóan szürke malomkerekében őrlődni… mégsem rosszabb, mint az a kettő, aki a figyelem határain kívül, néhány utcával arrébb közelít.*
- Emlékeztess, miért is voltál képtelen elvégezni a rád bízott feladatot? *A magasabbik hangja mély, morajló, a kelletlenség benne érdes, karcos tónus, mintha végigmarnák vele az ember hátát. A kisebbik meg sem rezzen. Vékony, de izmos alakját társához hasonló sötét köpeny fedi és éppúgy nem takarja csuklya az arcát. Világosszürke, hosszú haja lófarokba fogva nyúlik a derekáig, szép arca nemesi vonásokat tükröz, éppen csak szürke bőre, enyhén hegyes fülei, fejformája kevert származásról árulkodik.*
- Zerev büszke és nagyravágyó ember. Nem hajlandó a családfőnél kevesebbel beérni. *Nem először mondja el ugyanezt és szintén nem először kell végighallgatnia a másik hím ingerült szusszanását.*
- Csak egy ember. Nincs mire büszkének lennie. *A fiatalabbik oldalra sandít, fémszürke szemei némán tanulmányozzák egy szívdobbanásig fivére profilját. Azon gondolkodik, az anyjuk még mindig büszke lenne-e saját fiára. Egykor talán emlékeztetett nagy ősükre, de mostanra… családja pusztulása mély nyomot hagyott benne és egyáltalán nem biztos abban, hogy a hím valaha is képes lesz kiheverni. A karikák a vörös szemek alatt sötétté teszik a vonásait, árulkodnak arról, hogy ismét nem aludt. Sosem számol be neki a rémálmokból, de ő tudja, hogy léteznek.*
- Ettől függetlenül is szükségünk van rá. Magad mondtad. *Tudja, hogy meglesz még a böjtje saját szókimondásának, de nem mindig engedheti meg magának a luxust, hogy csendben maradjon. Pedig a csend… biztonságos. Védelmez. Éppen annyira, amennyire képes megfojtani is. Heliskar halkan szisszen.*
- Csak mert képtelen vagy elvégezni a saját feladataidat. Fogalmam sincs, minek tartalak egyáltalán, nyomorult kis… *A páros befordul egy sarkon és abban a pillanatban a magasabbik férfi nekiütközik a Gazdagnegyed felé siető kis vörösnek. Minden olyan gyorsan történik. A hím karja erőteljesen dobban a fiú mellkasán, szabad kezében az alkarvédőből kipattan a hosszú tűhegy, a következő pillanatban pedig a falnak taszítja a szerencsétlenül járt Nyrlort.* ...félvér. *Hacsak a fiú nem reagált előbb, már a vörös arcába mászva fejezi be a mondatot, fehér fogai megcsillannak sötét szájában, vörös íriszei vérszomjasan villognak a szürkületben.*
- Kötekszünk, kötekszünk, a temetők meg üresek? *A tökéletes célpont. Ha már a nyomorult öccsét nem büntetheti anyjának tett ígéretének hála, hát bünteti helyette ezt a névtelen nyomorultat. Félvér a félvér helyett pont kapóra jön. A rosszkor rossz helyen tipikus példája.*
- Heliskar... *A másik lény hangja a kitakart látótér félhomályából érkezik, kígyózik benne egyfajta fáradt kelletlenség, mintha... nem először látna hasonlót.*
- Elhallgass. *Szisszen hátra élesen.* Hagyd válaszolni a kis fattyút. Azért van itt, nem igaz?
5475. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 21:54:17
Üzenet elküldve: 2016-08-21 21:54:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol most a Halál arat...//
*A kapuk, megint. A Piactérről már látni őket. Csak most a másik irányba nyílók és vezetők. Ha most egy térkép előtt görnyedne és szeretné a költői túlzásokat, mondhatná, hogy innentől kezdve már nincs semmi, ami miatt hátrafelé kellene néznie, az irány csakis "felfelé" vezet. Közel jár ahhoz, hogy kiharaphasson egy dugót valamelyik öblös üveg szájából és ünnepi alkalomra hivatkozva visszaidézze, milyen is volt az, amikor ilyen-olyan címszó alatt minden nap tartott egy kisebb celebrációt. Ennek elgondolásából születik meg az az előrelátó tett, hogy még a városon belül felmarkol egy utazóiszákot, továbbá megválik néhány aranyától is, hogy jól is lakathassa a táskát. Kilométereknek eddig sem volt híján, de ha egyszer beteszi a lábát a találkahelyre, úgy két álló napot legalább átalvásra szán, a többi pedig majd jobbára az ottani hangulat és tervek függvénye lesz.
Kíváncsi arra, mi minden maradt meg abból, amiről régen úgy gondolta, hogy időtálló lesz. Hogy létezik-e egyáltalán még az a refúgium, amit eredendően csak magának hasított ki ebből a földnyelvből, hogy aztán a sors képen legyintve máris más irányba terelje őt.*
~ Mi van, ha nem lesz ott? ~
- Ott lesz.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.21 21:54:48
*A kapuk, megint. A Piactérről már látni őket. Csak most a másik irányba nyílók és vezetők. Ha most egy térkép előtt görnyedne és szeretné a költői túlzásokat, mondhatná, hogy innentől kezdve már nincs semmi, ami miatt hátrafelé kellene néznie, az irány csakis "felfelé" vezet. Közel jár ahhoz, hogy kiharaphasson egy dugót valamelyik öblös üveg szájából és ünnepi alkalomra hivatkozva visszaidézze, milyen is volt az, amikor ilyen-olyan címszó alatt minden nap tartott egy kisebb celebrációt. Ennek elgondolásából születik meg az az előrelátó tett, hogy még a városon belül felmarkol egy utazóiszákot, továbbá megválik néhány aranyától is, hogy jól is lakathassa a táskát. Kilométereknek eddig sem volt híján, de ha egyszer beteszi a lábát a találkahelyre, úgy két álló napot legalább átalvásra szán, a többi pedig majd jobbára az ottani hangulat és tervek függvénye lesz.
Kíváncsi arra, mi minden maradt meg abból, amiről régen úgy gondolta, hogy időtálló lesz. Hogy létezik-e egyáltalán még az a refúgium, amit eredendően csak magának hasított ki ebből a földnyelvből, hogy aztán a sors képen legyintve máris más irányba terelje őt.*
~ Mi van, ha nem lesz ott? ~
- Ott lesz.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.21 21:54:48
5474. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:42:43
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:42:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*Aryna kezdi úgy érezni, hogy Zaras nem is tudja min nevet, mert nyilván magát nem nevetné ki ennyire és ettől csak még inkább rá törne a nevetés, de visszafogja magát.*
-Tudok sétálni nem kell cipelned, az amúgy is kényelmetlen lenne, mert csak az a jó ha egyenesen állok. *Elmosolyodik és végigsimít megnyugtatóan a férfi arcán, hogy ne aggódjon ennyire érte, jól megvan és most már végtelenül boldog is.*
-Igen, ebben bízom én is egy kicsit, mert jó újra kettesben lenni veled egy kicsit. *Belekarol és átkulcsolja az ujjait a másikén és úgy sétál vele a Templomkertbe, az egyik kedvenc helyszínére, ahol először aludtak együtt és ahol megtanulta a csillagok neveit is a szerelmétől.*
-Meddig maradsz a városban most? *Érdeklődik, mert jó lenne mást is csinálni, de hát magához nem merné felhívni még, hiszen még ott ő is vendégnek számít, hiába lett Moon tanítványa.
Megérkezve a már ismerős helyre a már ismerős padocskájukra ül le, ahol együtt voltak és ahol takarva vannak egy kissé a kíváncsiskodó szemek elől.*
//Egy szép régi emlékkép//
*Aryna kezdi úgy érezni, hogy Zaras nem is tudja min nevet, mert nyilván magát nem nevetné ki ennyire és ettől csak még inkább rá törne a nevetés, de visszafogja magát.*
-Tudok sétálni nem kell cipelned, az amúgy is kényelmetlen lenne, mert csak az a jó ha egyenesen állok. *Elmosolyodik és végigsimít megnyugtatóan a férfi arcán, hogy ne aggódjon ennyire érte, jól megvan és most már végtelenül boldog is.*
-Igen, ebben bízom én is egy kicsit, mert jó újra kettesben lenni veled egy kicsit. *Belekarol és átkulcsolja az ujjait a másikén és úgy sétál vele a Templomkertbe, az egyik kedvenc helyszínére, ahol először aludtak együtt és ahol megtanulta a csillagok neveit is a szerelmétől.*
-Meddig maradsz a városban most? *Érdeklődik, mert jó lenne mást is csinálni, de hát magához nem merné felhívni még, hiszen még ott ő is vendégnek számít, hiába lett Moon tanítványa.
Megérkezve a már ismerős helyre a már ismerős padocskájukra ül le, ahol együtt voltak és ahol takarva vannak egy kissé a kíváncsiskodó szemek elől.*
5473. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:37:25
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Jó érzés, hogy Aryna is emlékszik rá, persze nem is volt olyan régen, hogy elfelejthesse, de akkor is. *
- Igen, Kirion.
* Zaras Arynával ellentétben nem igazán érti, mi olyan vicces, de ő is nevet vele. *
- Persze, menjünk.
* Mosolyodik el kedvesen, megfogja a lány nyújtott kezét és gyorsan felpattan, majd szép lassan elindulnak a Templomkertbe, melynek növényzete lenyűgözte Zarast legelőször is. *
- Vigyelek?
* Kérdezi, s a lány oldalára mutat aggódó tekintettel. Bár eléggé kétséges, hogy el tudná cipelni a Templomkertig karzsibbadás nélkül, de akkor is megtenné. Érti bármikor, s többet is. *
- Ott biztosan nem fog ránk találni.
* Vigyorog, miközben Ariwyenre gondol. *
//Egy szép régi emlékkép//
* Jó érzés, hogy Aryna is emlékszik rá, persze nem is volt olyan régen, hogy elfelejthesse, de akkor is. *
- Igen, Kirion.
* Zaras Arynával ellentétben nem igazán érti, mi olyan vicces, de ő is nevet vele. *
- Persze, menjünk.
* Mosolyodik el kedvesen, megfogja a lány nyújtott kezét és gyorsan felpattan, majd szép lassan elindulnak a Templomkertbe, melynek növényzete lenyűgözte Zarast legelőször is. *
- Vigyelek?
* Kérdezi, s a lány oldalára mutat aggódó tekintettel. Bár eléggé kétséges, hogy el tudná cipelni a Templomkertig karzsibbadás nélkül, de akkor is megtenné. Érti bármikor, s többet is. *
- Ott biztosan nem fog ránk találni.
* Vigyorog, miközben Ariwyenre gondol. *
5472. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:22:56
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:22:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
-Kirion? *Úgy volt itt lesz a városban és Aryna nem találta meg, szóval ki tudja merre sodorta el az útja, de biztos hiányzik Zarasnak ő is.*
-Igen, igazad van. *Neveti el magát, mert neki pontosan leesett mit mondott a férfi és felettébb viccesnek tartja a dolgot, főleg, hogy a másik elf ezt észre sem veszi és elvigyorodik.*
-Gyere, menjünk el a kedvenc helyünkre. *Feláll és nyújtja a kezét a csók után, hiszen itt rengetegen járkálnak, amíg a templomkert valamivel nyugodtabb környezet és ott kezdődött szinte minden, jó lenne ott elidőzni, ráadásul talán a nővére elől is kis időre eltűnhetnének, hogy ne zavarja meg őket a csípős megjegyzéseivel.*
//Egy szép régi emlékkép//
-Kirion? *Úgy volt itt lesz a városban és Aryna nem találta meg, szóval ki tudja merre sodorta el az útja, de biztos hiányzik Zarasnak ő is.*
-Igen, igazad van. *Neveti el magát, mert neki pontosan leesett mit mondott a férfi és felettébb viccesnek tartja a dolgot, főleg, hogy a másik elf ezt észre sem veszi és elvigyorodik.*
-Gyere, menjünk el a kedvenc helyünkre. *Feláll és nyújtja a kezét a csók után, hiszen itt rengetegen járkálnak, amíg a templomkert valamivel nyugodtabb környezet és ott kezdődött szinte minden, jó lenne ott elidőzni, ráadásul talán a nővére elől is kis időre eltűnhetnének, hogy ne zavarja meg őket a csípős megjegyzéseivel.*
5471. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:02:48
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Hát, jó ha vannak testvérei az elfnek, ezt sajnálhatja a lány, bár Zaras családja átesett a ló túloldalára a több, mint húsz gyerekkel. De arrafelé már csak így megy ez; minél több utód, annál szilárdabb hatalom. Az se számít, ha fattyút szül a nő, mert senki még csak meg sem kérdőjelezi a dolgot és még a kérdéses gyermeknek sem kell tudnia róla, hogy házasságon kívül fogant. *
- Igen, a fogadott fivérem. Nem is tudom, mi van vele, úgy hallottam hogy mégis visszatért Tiolba.
* Attól, hogy még nem olyan komolyak a sérülései, Zaras igenis aggódik a lányért. Jobban, mint saját magáért aggódott akkor, ott a sikátorban. *
- Nem is vagyok önfejű, csak a saját fejem után megyek.
* Vigyorodik el, és fel sem tűnik neki, hogy ugyanazt mondta az imént.
A csók egyáltalán nem jön váratlanul, hiszen nagyon jól tudta, hogy fog még elcsattanni, viszont az intenzitás, amellyel jön nekilöki a padnak és letaglózza, mintha minden visszatartott érzelem most robbanna fel. Valószínűleg így is van, ezért Zaras sem fogja vissza magát és kienged minden elfojtott érzelmet, s olyan erő söpör rajta végig, mintha egy hurrikán szemében lennének. Elképesztő, némelyeknek ijesztő, másoknak pezsdítő, de mindenki számára gyönyörű. *
//Egy szép régi emlékkép//
* Hát, jó ha vannak testvérei az elfnek, ezt sajnálhatja a lány, bár Zaras családja átesett a ló túloldalára a több, mint húsz gyerekkel. De arrafelé már csak így megy ez; minél több utód, annál szilárdabb hatalom. Az se számít, ha fattyút szül a nő, mert senki még csak meg sem kérdőjelezi a dolgot és még a kérdéses gyermeknek sem kell tudnia róla, hogy házasságon kívül fogant. *
- Igen, a fogadott fivérem. Nem is tudom, mi van vele, úgy hallottam hogy mégis visszatért Tiolba.
* Attól, hogy még nem olyan komolyak a sérülései, Zaras igenis aggódik a lányért. Jobban, mint saját magáért aggódott akkor, ott a sikátorban. *
- Nem is vagyok önfejű, csak a saját fejem után megyek.
* Vigyorodik el, és fel sem tűnik neki, hogy ugyanazt mondta az imént.
A csók egyáltalán nem jön váratlanul, hiszen nagyon jól tudta, hogy fog még elcsattanni, viszont az intenzitás, amellyel jön nekilöki a padnak és letaglózza, mintha minden visszatartott érzelem most robbanna fel. Valószínűleg így is van, ezért Zaras sem fogja vissza magát és kienged minden elfojtott érzelmet, s olyan erő söpör rajta végig, mintha egy hurrikán szemében lennének. Elképesztő, némelyeknek ijesztő, másoknak pezsdítő, de mindenki számára gyönyörű. *
5470. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:51:30
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:51:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*Megmosolyogja Zaras gyilkos pillantását a nővére felé, ilyenkor nem tudja sajnálja e, hogy nem volt testvére vagy sem.*
-Akkor már ő a második, aki leleplezett, de első aki a véres leveled után még is idejött keresni téged én drága szellemem. *Kuncogja el magát, mert tetszik neki ez a kifejezés.*
-Annyira nem komoly, mint a te sérüléseid voltak *bár komolyan veszi Aryna a maga részéről. Engedi, hogy hozzáérjen, úgy is óvatos, szóval így csak annyit érez hogy van ott valami, de nem fájdalmas annyira, hogy sziszegjen is hozzá.*
-Nem veszem félvállról, nem vagyok olyan önfejű, mint te. *Kedvesen szúrja oda az igazságot, de talán nem sértődik meg ő nemessége, mert ennyire tisztában lehet magával a férfi is.
A puszi amit a nyakára kap, majd a füléig ér el apránként bizsergeti és kellemesen a hideg is kirázza tőle.*
-Én sem szeretnélek téged. *Érinti ajkát a másikéhoz és adja át magát a szeretetnek, amit olyan sokáig próbált letagadni önmagában.*
//Egy szép régi emlékkép//
*Megmosolyogja Zaras gyilkos pillantását a nővére felé, ilyenkor nem tudja sajnálja e, hogy nem volt testvére vagy sem.*
-Akkor már ő a második, aki leleplezett, de első aki a véres leveled után még is idejött keresni téged én drága szellemem. *Kuncogja el magát, mert tetszik neki ez a kifejezés.*
-Annyira nem komoly, mint a te sérüléseid voltak *bár komolyan veszi Aryna a maga részéről. Engedi, hogy hozzáérjen, úgy is óvatos, szóval így csak annyit érez hogy van ott valami, de nem fájdalmas annyira, hogy sziszegjen is hozzá.*
-Nem veszem félvállról, nem vagyok olyan önfejű, mint te. *Kedvesen szúrja oda az igazságot, de talán nem sértődik meg ő nemessége, mert ennyire tisztában lehet magával a férfi is.
A puszi amit a nyakára kap, majd a füléig ér el apránként bizsergeti és kellemesen a hideg is kirázza tőle.*
-Én sem szeretnélek téged. *Érinti ajkát a másikéhoz és adja át magát a szeretetnek, amit olyan sokáig próbált letagadni önmagában.*
5469. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:49:49
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:49:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Egy röpke, gyilkos pillantás a helyes útra fordult Ariwyennek. Ennyi, amit Zaras nővérének szán, mielőtt az intve egyet elfordul. *
- Majd ő elmeséli.
* Ennyi részéről, így ismét a fiúra marad a magyarázkodás. *
- Ehh... a lényeg, hogy azért utazott ide, hogy megkerestessen engem. Hát... közel sem vagyok olyan jó hazudozó, mint kéne.
* Ránt vállat. *
- És meg is talált, ugye, azonban odahaza senki mást nem érdekel, hogy élek vagy halok-e, ezért jobbnak találtam, ha szellem maradok.
* Sóhajt egyet. Nővére további terveiről semmit sem tud, és biztos benne, hogy kámfor módjára fog eltűnni, pont ahogyan érkezett. *
- Nem kéne inkább feküdnöd?
* Pillant Aryna oldalára, s óvatosan megérinti a kérdéses területet. *
- Ha félvállról veszed ezt, nagyobb bajod is lehet.
* Nicsak, ki beszél. Pont ő, azzal a makacs fejével...
Puszit nyom a lány nyakára, majd apránként a füléig ér. *
- Nem akarlak elveszíteni.
//Egy szép régi emlékkép//
* Egy röpke, gyilkos pillantás a helyes útra fordult Ariwyennek. Ennyi, amit Zaras nővérének szán, mielőtt az intve egyet elfordul. *
- Majd ő elmeséli.
* Ennyi részéről, így ismét a fiúra marad a magyarázkodás. *
- Ehh... a lényeg, hogy azért utazott ide, hogy megkerestessen engem. Hát... közel sem vagyok olyan jó hazudozó, mint kéne.
* Ránt vállat. *
- És meg is talált, ugye, azonban odahaza senki mást nem érdekel, hogy élek vagy halok-e, ezért jobbnak találtam, ha szellem maradok.
* Sóhajt egyet. Nővére további terveiről semmit sem tud, és biztos benne, hogy kámfor módjára fog eltűnni, pont ahogyan érkezett. *
- Nem kéne inkább feküdnöd?
* Pillant Aryna oldalára, s óvatosan megérinti a kérdéses területet. *
- Ha félvállról veszed ezt, nagyobb bajod is lehet.
* Nicsak, ki beszél. Pont ő, azzal a makacs fejével...
Puszit nyom a lány nyakára, majd apránként a füléig ér. *
- Nem akarlak elveszíteni.
5468. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:46:11
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:46:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
-Javíthatatlan vagy, miért akarsz megviccelni? *Kérdi mosolyogva és kicsit kéreti is magát, de hamar megfagy a hangulat, ahogy ismét feltűnik Zaras nővére.
Leesik neki a másik nő segítségével a turpisság és kicsit elhúzza a száját, de nem tud haragudni akkor sem az elfre, mert szereti és ő is keresné a kiskapukat, hogy vele lehessen, ha a helyében lenne.*
-Miért tartod titokban hogy él? *Kérdezi a nőt és közben vissza néz Zarasra, akinek megfogja az állát a kezével és felemeli közben. A kékekben megértés láthat és remélhetőleg kicsit megenyhül és nem szégyenkezik tovább.*
-Arra van, ott azon a kapun átsétálsz és már ott is vagy. *Mutat el a piac egyik pontja felé, mert szó szerint veszi és utat mutat, kettesben lenne még szerelmével és így az útmutatás után meg is teheti azt.*
//Egy szép régi emlékkép//
-Javíthatatlan vagy, miért akarsz megviccelni? *Kérdi mosolyogva és kicsit kéreti is magát, de hamar megfagy a hangulat, ahogy ismét feltűnik Zaras nővére.
Leesik neki a másik nő segítségével a turpisság és kicsit elhúzza a száját, de nem tud haragudni akkor sem az elfre, mert szereti és ő is keresné a kiskapukat, hogy vele lehessen, ha a helyében lenne.*
-Miért tartod titokban hogy él? *Kérdezi a nőt és közben vissza néz Zarasra, akinek megfogja az állát a kezével és felemeli közben. A kékekben megértés láthat és remélhetőleg kicsit megenyhül és nem szégyenkezik tovább.*
-Arra van, ott azon a kapun átsétálsz és már ott is vagy. *Mutat el a piac egyik pontja felé, mert szó szerint veszi és utat mutat, kettesben lenne még szerelmével és így az útmutatás után meg is teheti azt.*
5467. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:44:35
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Úgy tűnik, hogy közel sem olyan jó a leplezésben, mint nővére, de sebaj. *
- Hát... én csak... arra gondoltam, hogy meg kéne viccelnem téged.
* "Vallja be", s úgy tesz, mint egy gyerek, akit rajta kaptak valamin. *
- Rosszul hazudsz, öcskös!
* A hang hátulról érkezik, mindkettejük vakfoltjából, így Zaras kissé megretten, és hogy így leleplezték őt, kissé elfehéredik. *
- Emlékezz vissza, mit ígért neked! Szóról szóra!
* Hangjából semmi az ég világon nem érződik, csupán Zarasra szegezett rosszalló tekintet árulkodik arról, hogy mérges a fiúra. *
- Elvégre nem ezért tartom titokban, hogy élsz!
* Ölbe tett kézzel várakozik, míg Aryna rá nem jön a dologra, Zaras pedig szégyenteljesen lehajtja a fejét. Egyelőre szótlanul ül. *
- Ami Dwirinthalen asszonyságot illeti, az öcsém majd rendezkedik és legyetek oly kedvesek, és mutassátok az utat a gazdagnegyedbe.
* Zaras pedig várja szerelme reakcióját, aki minden bizonnyal dühös lesz. Aztán hirtelen eszébe ötlik valami, ami a későbbiekben talán amolyan "engedélyt" adhat neki az "el-távra". *
//Egy szép régi emlékkép//
* Úgy tűnik, hogy közel sem olyan jó a leplezésben, mint nővére, de sebaj. *
- Hát... én csak... arra gondoltam, hogy meg kéne viccelnem téged.
* "Vallja be", s úgy tesz, mint egy gyerek, akit rajta kaptak valamin. *
- Rosszul hazudsz, öcskös!
* A hang hátulról érkezik, mindkettejük vakfoltjából, így Zaras kissé megretten, és hogy így leleplezték őt, kissé elfehéredik. *
- Emlékezz vissza, mit ígért neked! Szóról szóra!
* Hangjából semmi az ég világon nem érződik, csupán Zarasra szegezett rosszalló tekintet árulkodik arról, hogy mérges a fiúra. *
- Elvégre nem ezért tartom titokban, hogy élsz!
* Ölbe tett kézzel várakozik, míg Aryna rá nem jön a dologra, Zaras pedig szégyenteljesen lehajtja a fejét. Egyelőre szótlanul ül. *
- Ami Dwirinthalen asszonyságot illeti, az öcsém majd rendezkedik és legyetek oly kedvesek, és mutassátok az utat a gazdagnegyedbe.
* Zaras pedig várja szerelme reakcióját, aki minden bizonnyal dühös lesz. Aztán hirtelen eszébe ötlik valami, ami a későbbiekben talán amolyan "engedélyt" adhat neki az "el-távra". *
5466. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:41:11
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:41:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*Örül, hogy legalább e miatt nem kell aggódnia és nem ő lesz a bűnös, ha otthagyná a Szilánkokat Zaras.*
-Na de mi ez a ravasz mosoly? *Észrevette ám és rá is kérdez, mert ő is tudni szeretne róla, min mesterkedik a másik.
Moon Dwirinthalen említésére kicsit megrándul az arca Zarasnak, de ami utána jön, attól még aggodalmasabb lesz, de ezt felváltja a csodálkozása.*
-Igen megmentett és én úgy rohantam az életemért, ahogy tudtam, amíg ő később keveredett ki onnan. *Ezt még nem árt hozzáfűznie, mert Arynát mentette elsőként a nő.*
-Majd, ha találkoztok igen, de ha ott van a testőre, akkor erről nem szabad beszélnünk. *Kacsint szerelmére, jelezve hogy ez olyan kis titok ott a házban.*
-Szerencsére ennek már van pár napja, szóval szépen lassan, de gyógyulok és rendben leszek, nem kell aggódni. *Nyugtatja Zarast.*
//Egy szép régi emlékkép//
*Örül, hogy legalább e miatt nem kell aggódnia és nem ő lesz a bűnös, ha otthagyná a Szilánkokat Zaras.*
-Na de mi ez a ravasz mosoly? *Észrevette ám és rá is kérdez, mert ő is tudni szeretne róla, min mesterkedik a másik.
Moon Dwirinthalen említésére kicsit megrándul az arca Zarasnak, de ami utána jön, attól még aggodalmasabb lesz, de ezt felváltja a csodálkozása.*
-Igen megmentett és én úgy rohantam az életemért, ahogy tudtam, amíg ő később keveredett ki onnan. *Ezt még nem árt hozzáfűznie, mert Arynát mentette elsőként a nő.*
-Majd, ha találkoztok igen, de ha ott van a testőre, akkor erről nem szabad beszélnünk. *Kacsint szerelmére, jelezve hogy ez olyan kis titok ott a házban.*
-Szerencsére ennek már van pár napja, szóval szépen lassan, de gyógyulok és rendben leszek, nem kell aggódni. *Nyugtatja Zarast.*
5465. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:35:21
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:35:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Ez a boldogság, amit annyira hiányolt az, ami most a lány szemében csillog. *
- Én... ígérem, hogy miattad nem hagyom ott őket.
* Kissé szomorkásnak cseng a hangja, de ez szándékos. A lány talán direkt, talán nem, de hatalmas kibúvót adott neki azzal, hogy csak "miatta nem hagyja ott őket". Ezt ugyan megígérte, más okai attól még lehetnek a dolognak és ez az, amire Zaras akaratlanul, de ravaszul elmosolyodik.
Persze jó oka van maradni is, de ki az a fiatal, aki könnyen tud választani szerelem és kötelesség közt?
A Dwirinthalen sötételf nő említésére enyhén megrándul az arca, de semmi egyéb kifejezés nem látszik arcán.
Aztán a rándulást felváltja az aggodalom, s igen, majdnem rosszul lesz, de türtőzteti magát. *
- Szóval megmentett?
* Kérdi csodálkozva. *
- Én, izé, köszönetet kell mondjak neki!
~ Nem csak megmentette, de be is fogadta! Sosem gondoltam volna, hogy egy kormos... ~
* Ki tudja, talán kezd kinőni a feltétel nélküli fajgyűlöletből? *
//Egy szép régi emlékkép//
* Ez a boldogság, amit annyira hiányolt az, ami most a lány szemében csillog. *
- Én... ígérem, hogy miattad nem hagyom ott őket.
* Kissé szomorkásnak cseng a hangja, de ez szándékos. A lány talán direkt, talán nem, de hatalmas kibúvót adott neki azzal, hogy csak "miatta nem hagyja ott őket". Ezt ugyan megígérte, más okai attól még lehetnek a dolognak és ez az, amire Zaras akaratlanul, de ravaszul elmosolyodik.
Persze jó oka van maradni is, de ki az a fiatal, aki könnyen tud választani szerelem és kötelesség közt?
A Dwirinthalen sötételf nő említésére enyhén megrándul az arca, de semmi egyéb kifejezés nem látszik arcán.
Aztán a rándulást felváltja az aggodalom, s igen, majdnem rosszul lesz, de türtőzteti magát. *
- Szóval megmentett?
* Kérdi csodálkozva. *
- Én, izé, köszönetet kell mondjak neki!
~ Nem csak megmentette, de be is fogadta! Sosem gondoltam volna, hogy egy kormos... ~
* Ki tudja, talán kezd kinőni a feltétel nélküli fajgyűlöletből? *
5464. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:31:01
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:31:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*A kijelentésre elmosolyodik és jól látszódik a jóleső öröm szemeiben is.*
-Várni fogom minden egyes napot, amikor majd meglátogathatsz, de ígérd meg, hogy nem hagyod ott miattam a szilánkokat és csak akkor jössz, amikor tényleg lehet is. *Nem szeretne bűnös lenni és elcsábítani a vélhetően egyik legjobb harcost onnan a saját hülyesége miatt, főleg, hogy jobb helyen nem is tanulhatna, mint ott.*
-A Gazdagnegyedben Dwirinthalen Kúriában, ahol egy mélységi nő Moon vendégszeretetét élvezhetem. *Kicsit félénken mondja el a dolgokat, mert nyilván nem ezt szerette volna hallani Zaras, de hát ha ez az igazság nincs mit tenni.*
-Sokan gondolkoztam, hogy merre induljak el megtalálni önmagam, de csak elindultam valamerre és a Harsogó Borászatban kötöttem ki, mennyei a szőlőjük, érdemes ellátogatni oda. Ott találkoztam Moonnal, akivel elég jól elbeszélgettünk és megkérdezte, hogy csatlakozom e hozzá egy Csonttemetői kiruccanásra, ahonnan a Romtáborba jutottunk. Ott nem sokat tudtunk pihenni és a pimasz lopós gyerekek után megtámadott ott mindet hat bandita. *Sóhajt egy nagyot, mert hát otthagyhatta volna még is a fogát.* Moon védett meg és tudtunk elmenekülni, de engem csúnyán oldalba rúgtak, amíg őt egy nyílvessző talált el. A lényeg, hogy elmenekültünk és megúsztuk, pedig amikor a két kardos bandita megindult felém gondolhatod, hogy már nem jósoltam magamnak plusz éveket. *Nem is néz közbe a férfira, mert biztos több részen is rosszul lesz, vagy aggódik majd.*
//Egy szép régi emlékkép//
*A kijelentésre elmosolyodik és jól látszódik a jóleső öröm szemeiben is.*
-Várni fogom minden egyes napot, amikor majd meglátogathatsz, de ígérd meg, hogy nem hagyod ott miattam a szilánkokat és csak akkor jössz, amikor tényleg lehet is. *Nem szeretne bűnös lenni és elcsábítani a vélhetően egyik legjobb harcost onnan a saját hülyesége miatt, főleg, hogy jobb helyen nem is tanulhatna, mint ott.*
-A Gazdagnegyedben Dwirinthalen Kúriában, ahol egy mélységi nő Moon vendégszeretetét élvezhetem. *Kicsit félénken mondja el a dolgokat, mert nyilván nem ezt szerette volna hallani Zaras, de hát ha ez az igazság nincs mit tenni.*
-Sokan gondolkoztam, hogy merre induljak el megtalálni önmagam, de csak elindultam valamerre és a Harsogó Borászatban kötöttem ki, mennyei a szőlőjük, érdemes ellátogatni oda. Ott találkoztam Moonnal, akivel elég jól elbeszélgettünk és megkérdezte, hogy csatlakozom e hozzá egy Csonttemetői kiruccanásra, ahonnan a Romtáborba jutottunk. Ott nem sokat tudtunk pihenni és a pimasz lopós gyerekek után megtámadott ott mindet hat bandita. *Sóhajt egy nagyot, mert hát otthagyhatta volna még is a fogát.* Moon védett meg és tudtunk elmenekülni, de engem csúnyán oldalba rúgtak, amíg őt egy nyílvessző talált el. A lényeg, hogy elmenekültünk és megúsztuk, pedig amikor a két kardos bandita megindult felém gondolhatod, hogy már nem jósoltam magamnak plusz éveket. *Nem is néz közbe a férfira, mert biztos több részen is rosszul lesz, vagy aggódik majd.*
5463. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:27:22
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:27:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Nem biztos, hogy a legjobb dolog volt elmondani, mi a helyzet Synmirában, hiszen nem akarja megfájdítani a lány szívét, de most már késő.
A hátát simogató kéz megnyugtatja, s a kellemes bizsergésre beharapja ajkát. *
- Nem a történetek az oka annak, hogy eljövök, hanem te!
* Mosolyodik el, s a csókra egy sokkalta intenzívebb csókkal felel. Hosszú idő telik el, mire ismét elszakítja ajkait Aryna édes ajkaitól, s homlokát a lányéhoz érinti és legszívesebben az ajkaira suttogna ígéretet, de fél, hogy teljesíthetetlen, így inkább nem teszi.
Nagyon lassan visszahúzza arcát, hogy láthassa azokat a szemeket. *
- Akkor viszont te meséld el mi történt! És ami azt illeti, nem ártana tudnom, hogy hol is laksz, különben nem fogok rád találni.
* Nevet halkan, de tekintete komoly marad, ellentmondást nem tűrő. *
//Egy szép régi emlékkép//
* Nem biztos, hogy a legjobb dolog volt elmondani, mi a helyzet Synmirában, hiszen nem akarja megfájdítani a lány szívét, de most már késő.
A hátát simogató kéz megnyugtatja, s a kellemes bizsergésre beharapja ajkát. *
- Nem a történetek az oka annak, hogy eljövök, hanem te!
* Mosolyodik el, s a csókra egy sokkalta intenzívebb csókkal felel. Hosszú idő telik el, mire ismét elszakítja ajkait Aryna édes ajkaitól, s homlokát a lányéhoz érinti és legszívesebben az ajkaira suttogna ígéretet, de fél, hogy teljesíthetetlen, így inkább nem teszi.
Nagyon lassan visszahúzza arcát, hogy láthassa azokat a szemeket. *
- Akkor viszont te meséld el mi történt! És ami azt illeti, nem ártana tudnom, hogy hol is laksz, különben nem fogok rád találni.
* Nevet halkan, de tekintete komoly marad, ellentmondást nem tűrő. *
5462. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:21:36
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:21:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*Hallja, hogy megy az élet tőle függetlenül is, így pláne nem akarja elszedni tőlük Zarast, hiszen szükség van ott rá, ő pedig még a városban marad egy darabig biztosan.*
-Ezt jó hallani. *Nem fűz hozzá semmi egyebet és a tiszteletkör is megvolt, szóval tovább is léphetnek. A fiú a lábán kezd el dobolgatni, ő pedig a kezével a másik hátát simogatja és néha a körmeivel kellemesen bizsergeti azt. Boldog, hogy kedvese ölében lehet és együtt vannak, így még a kis néma csend is sokkal élvezhetőbb, de már nem érzi azt a nagy feszültséget egymás közt.*
-Én nekem mindegy, de azt mondom legyen később, csak hogy biztos legyen miért találkoznunk. *Másik nem simogatós kezével a tarkójához nyúl Zarasnak, hogy közelebb húzza és megcsókolhassa majd az arcára adva puszikat a füléig eljusson.*
-Szeretlek. *Súgja a fülébe a rég nem hallott szavakat.*
//Egy szép régi emlékkép//
*Hallja, hogy megy az élet tőle függetlenül is, így pláne nem akarja elszedni tőlük Zarast, hiszen szükség van ott rá, ő pedig még a városban marad egy darabig biztosan.*
-Ezt jó hallani. *Nem fűz hozzá semmi egyebet és a tiszteletkör is megvolt, szóval tovább is léphetnek. A fiú a lábán kezd el dobolgatni, ő pedig a kezével a másik hátát simogatja és néha a körmeivel kellemesen bizsergeti azt. Boldog, hogy kedvese ölében lehet és együtt vannak, így még a kis néma csend is sokkal élvezhetőbb, de már nem érzi azt a nagy feszültséget egymás közt.*
-Én nekem mindegy, de azt mondom legyen később, csak hogy biztos legyen miért találkoznunk. *Másik nem simogatós kezével a tarkójához nyúl Zarasnak, hogy közelebb húzza és megcsókolhassa majd az arcára adva puszikat a füléig eljusson.*
-Szeretlek. *Súgja a fülébe a rég nem hallott szavakat.*
5461. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:21:26
Üzenet elküldve: 2016-08-21 19:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* A témát a testvérrel valóban hanyagolni kéne. Elvégre nem most kell olyanokról beszélni, akiket Aryna nem is ismer. Még. Legalábbis a tapasztalat azt mutatja, hogy aki a Zygendar fiúk kegyeibe akar férkőzni, át kell menjen az "elbeszélgetésen".
A lány megkérdezhetné ugyan, hogy mire számítson, Zaras soha nem hallott semmi gonoszat nővéréről, csupán ismeri annak képességeit. *
- Az igazat megvallva, nem sok. Jöttek újak, tanulgatunk, elvagyunk. Igazából olyan, mint egy farm.
~ Mágusfarm. Ahonnét hiányzol. ~
* Szórakozottan dobolni kezd ujjaival Aryna combján.
~ Melyiket meséljem el? Az első harcom? A rangcsatám? Azt, mikor majdnem kiestem a hajóból, be a nyílt tengerbe? Az ittenit már ismeri. ~
Megpuszilja a nyakát és beszívja a lány illatát. *
- Meséljek most vagy inkább később?
* Persze nem felejtette el, hogy rá kell kérdezzen Aryna sérülésének okára, így meg nem ússza a dolgot, maximum pár percnyi haladékot kap. *
//Egy szép régi emlékkép//
* A témát a testvérrel valóban hanyagolni kéne. Elvégre nem most kell olyanokról beszélni, akiket Aryna nem is ismer. Még. Legalábbis a tapasztalat azt mutatja, hogy aki a Zygendar fiúk kegyeibe akar férkőzni, át kell menjen az "elbeszélgetésen".
A lány megkérdezhetné ugyan, hogy mire számítson, Zaras soha nem hallott semmi gonoszat nővéréről, csupán ismeri annak képességeit. *
- Az igazat megvallva, nem sok. Jöttek újak, tanulgatunk, elvagyunk. Igazából olyan, mint egy farm.
~ Mágusfarm. Ahonnét hiányzol. ~
* Szórakozottan dobolni kezd ujjaival Aryna combján.
~ Melyiket meséljem el? Az első harcom? A rangcsatám? Azt, mikor majdnem kiestem a hajóból, be a nyílt tengerbe? Az ittenit már ismeri. ~
Megpuszilja a nyakát és beszívja a lány illatát. *
- Meséljek most vagy inkább később?
* Persze nem felejtette el, hogy rá kell kérdezzen Aryna sérülésének okára, így meg nem ússza a dolgot, maximum pár percnyi haladékot kap. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051