Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 238 (4741. - 4760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4760. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-17 10:22:53
Üzenet elküldve: 2016-03-17 10:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eladó!//
-Ó nagyon kedves vagy aranyom! Nekem a munkám a mindenem! Ha az nem lenne, már feldobtam volna a papucsom, csak mert nem tudtam volna mit csinálni! *Mosolyog, majd végig hallgatva az alkudozás művészetét biccent.* -Nos kedvesem, én nem értek ehhez, de majd úgy lesz ahogy mondtad. Kiírom hogy nincs alku! Remélem akkor nem kérdeznek rá egy másik árra.* A bonyolult szerkezetre érkezett kérdésre felnevet, és bólogat.* -Valóban aranyom! De a madár mégis tud repülni nem? Hát én is olyan leszek mint a madár! Majd megfosztok ezer tyúkot, hátha a tollukba van a varázslat! *Na most egy kicsit csendben marad. Nem akart varázslatról beszélni, ezt nem szereti hangoztatni, így csak nézegeti a ló patáját. Majd a kovács hiányára ismét felnéz felcsillanó szemmel.* -Nocsak-nocsak! Hát ablakrácsot még csak tudok készíteni, akár szegecseltet is! Sőt patkolni is tudok! Csak ne harapjon, és ne rúgjon az állat.* Erre még inkább elneveti magát. Egyszóval meghívták egy ebédre, ami kedvére való. Hasa is szól, egyből mert igencsak nekiáll tiltakozni az éhség ellen.* -Nos, szívesen elfogadom a kísérleti stádiumban készült ételt!
-Itt most biztos hogy nem tudom helyre hozni! Kell egy nyugodt hely! Tudsz valahol? Esetleg a Namos ház? Mehetünk oda? Mert akkor pattanj fel, a lovat meg kösd a szekér mögé! Nem épp életbiztosítás, hogy összetörje magát szerencsétlen pára. Ennyi kontárt, komolyan mondom. Csak szegény állatot sajnálom mert biztos nem örült ennek a patkolásnak! *Rázza a fejét, füttyent mire a kecskék felállnak és menetre készen várnak.*
-Ó nagyon kedves vagy aranyom! Nekem a munkám a mindenem! Ha az nem lenne, már feldobtam volna a papucsom, csak mert nem tudtam volna mit csinálni! *Mosolyog, majd végig hallgatva az alkudozás művészetét biccent.* -Nos kedvesem, én nem értek ehhez, de majd úgy lesz ahogy mondtad. Kiírom hogy nincs alku! Remélem akkor nem kérdeznek rá egy másik árra.* A bonyolult szerkezetre érkezett kérdésre felnevet, és bólogat.* -Valóban aranyom! De a madár mégis tud repülni nem? Hát én is olyan leszek mint a madár! Majd megfosztok ezer tyúkot, hátha a tollukba van a varázslat! *Na most egy kicsit csendben marad. Nem akart varázslatról beszélni, ezt nem szereti hangoztatni, így csak nézegeti a ló patáját. Majd a kovács hiányára ismét felnéz felcsillanó szemmel.* -Nocsak-nocsak! Hát ablakrácsot még csak tudok készíteni, akár szegecseltet is! Sőt patkolni is tudok! Csak ne harapjon, és ne rúgjon az állat.* Erre még inkább elneveti magát. Egyszóval meghívták egy ebédre, ami kedvére való. Hasa is szól, egyből mert igencsak nekiáll tiltakozni az éhség ellen.* -Nos, szívesen elfogadom a kísérleti stádiumban készült ételt!
-Itt most biztos hogy nem tudom helyre hozni! Kell egy nyugodt hely! Tudsz valahol? Esetleg a Namos ház? Mehetünk oda? Mert akkor pattanj fel, a lovat meg kösd a szekér mögé! Nem épp életbiztosítás, hogy összetörje magát szerencsétlen pára. Ennyi kontárt, komolyan mondom. Csak szegény állatot sajnálom mert biztos nem örült ennek a patkolásnak! *Rázza a fejét, füttyent mire a kecskék felállnak és menetre készen várnak.*
4759. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-16 10:26:49
Üzenet elküldve: 2016-03-16 10:26:49
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Ha Lea kicsit gondolatolvasó lenne, akkor most mosolyogna. Bár amúgy nem kell gondolatolvasónak lenni ahhoz, hogy tudja, hogy Rili - sőt bárki - értetlenül áll a Querrel való kapcsolata felett. Már a múltkor is tisztán látszott rajta, hogy nem igazán érti, hogy mi is a szituáció, és szemmel láthatóan most sem lett okosabb. Talán pont itt az ideje annak, hogy elmagyarázza.
Még lehet, hogy egyszer azt is elmeséli Rilinek, hogy őt milyen gyengéd érzelmek fűzik Kaganhoz, mármint persze a munkaköri kötelességein kívül. Mert ugye ők közeli barátok is, nem csak szeretők. Barátság extrákkal, ahogyan szokták mondani. Lea meg az egy botlásától eltekintve - ami miatt még mindig sajog néha itt-ott - csak Kagannak a "barátja", míg a férfi szeret virágról-virágra szállni, és sokszor megesik az is, hogy Leával ketten szállnak oda egy-egy virághoz.
De most előbb Querről mesél, aztán majd nyilván valamikor Kagan is terítékre kerülhet.*
- Quer nem szereti a nőket. Bár lehet, hogy csak ellenem van kifogása. Pedig kipróbáltam rajta a praktikáim, de teljesen hatástalan volt. Azóta inkább csak idegesíteni próbálom tettekkel, megjegyzésekkel, de általában nem is reagál. Vagy vörösödő fejjel elfordul. Szerintem nincs is emberből, vagy a munka a szerelme. Lehet, hogy munka közben magához nyúl, nemtom'. Tintás kézzel!
*erre az utóbbira már felnevet, de ugye a saját viccein könnyen n evet az ember, meg hát eleve vidámabb úgy az élet, mintha sírna az ember saját magán, nemde bár?
Rilinek a Kagan szabadidejét illető megjegyzésén szintén nevet, mert amúgy remek jellemzés, elég magas igazságtartalommal.
Lea szintén megcsodálja a Rili által kiszúrt játékot, és mivel felkelti az érdeklődését, ezért összehúzott szemmel, időnként bólintva hallgatja az árust. Egy idő után persze egyre inkább kezd olyan érzése támadni, hogy már legalább négy napja itt állnak. A tranzakció létrejön, még írásos szabálykönyvet kapnak hozzá. Mire Kagan hazatér a hadjáratból addigra Lea jól betanulhatja, hogy aztán neki is elmondhassa a szabályokat. Ők meg gyorsan továbbállhatnak, mielőtt újabb négy napot állnak itt.*
- Te figyi, vegyünk valami gerjesztő alsóruhát. Ami feltolja a cickókat a nyakunkba, és amitől darázs derekunk lesz.
*na nem mintha bármelyikük is panaszkodhatna a vastag derekára, de mondjuk Leának nem nagyon van mit a nyakába tolni, de megtámogathatná a dolgot egy-egy gyapjúzoknival. Csak akkor ugye kínos lesz levenni a hacukát. Bár a megoldás tulajdonképpen csak annyi, hogy minden körülmények között magán kell tartani, és akkor még akár úgy is tűnhet, hogy hatalmas, rengő keblei vannak.*
- Talán még Quer is begerjedne.
*na jó, ezt nagggyon nagggyon nehéz elképzelni, de Lea akkor is szereti idegesíteni ilyen dolgokkal. Talán selyemharisnyát is kéne venni hozzá, olyat ami az ember combja közepéig ér. Mondjuk a lila szín igazán illene Lea szeme színéhez. Meg Quer vörösödő képéhez is.*
*Ha Lea kicsit gondolatolvasó lenne, akkor most mosolyogna. Bár amúgy nem kell gondolatolvasónak lenni ahhoz, hogy tudja, hogy Rili - sőt bárki - értetlenül áll a Querrel való kapcsolata felett. Már a múltkor is tisztán látszott rajta, hogy nem igazán érti, hogy mi is a szituáció, és szemmel láthatóan most sem lett okosabb. Talán pont itt az ideje annak, hogy elmagyarázza.
Még lehet, hogy egyszer azt is elmeséli Rilinek, hogy őt milyen gyengéd érzelmek fűzik Kaganhoz, mármint persze a munkaköri kötelességein kívül. Mert ugye ők közeli barátok is, nem csak szeretők. Barátság extrákkal, ahogyan szokták mondani. Lea meg az egy botlásától eltekintve - ami miatt még mindig sajog néha itt-ott - csak Kagannak a "barátja", míg a férfi szeret virágról-virágra szállni, és sokszor megesik az is, hogy Leával ketten szállnak oda egy-egy virághoz.
De most előbb Querről mesél, aztán majd nyilván valamikor Kagan is terítékre kerülhet.*
- Quer nem szereti a nőket. Bár lehet, hogy csak ellenem van kifogása. Pedig kipróbáltam rajta a praktikáim, de teljesen hatástalan volt. Azóta inkább csak idegesíteni próbálom tettekkel, megjegyzésekkel, de általában nem is reagál. Vagy vörösödő fejjel elfordul. Szerintem nincs is emberből, vagy a munka a szerelme. Lehet, hogy munka közben magához nyúl, nemtom'. Tintás kézzel!
*erre az utóbbira már felnevet, de ugye a saját viccein könnyen n evet az ember, meg hát eleve vidámabb úgy az élet, mintha sírna az ember saját magán, nemde bár?
Rilinek a Kagan szabadidejét illető megjegyzésén szintén nevet, mert amúgy remek jellemzés, elég magas igazságtartalommal.
Lea szintén megcsodálja a Rili által kiszúrt játékot, és mivel felkelti az érdeklődését, ezért összehúzott szemmel, időnként bólintva hallgatja az árust. Egy idő után persze egyre inkább kezd olyan érzése támadni, hogy már legalább négy napja itt állnak. A tranzakció létrejön, még írásos szabálykönyvet kapnak hozzá. Mire Kagan hazatér a hadjáratból addigra Lea jól betanulhatja, hogy aztán neki is elmondhassa a szabályokat. Ők meg gyorsan továbbállhatnak, mielőtt újabb négy napot állnak itt.*
- Te figyi, vegyünk valami gerjesztő alsóruhát. Ami feltolja a cickókat a nyakunkba, és amitől darázs derekunk lesz.
*na nem mintha bármelyikük is panaszkodhatna a vastag derekára, de mondjuk Leának nem nagyon van mit a nyakába tolni, de megtámogathatná a dolgot egy-egy gyapjúzoknival. Csak akkor ugye kínos lesz levenni a hacukát. Bár a megoldás tulajdonképpen csak annyi, hogy minden körülmények között magán kell tartani, és akkor még akár úgy is tűnhet, hogy hatalmas, rengő keblei vannak.*
- Talán még Quer is begerjedne.
*na jó, ezt nagggyon nagggyon nehéz elképzelni, de Lea akkor is szereti idegesíteni ilyen dolgokkal. Talán selyemharisnyát is kéne venni hozzá, olyat ami az ember combja közepéig ér. Mondjuk a lila szín igazán illene Lea szeme színéhez. Meg Quer vörösödő képéhez is.*
4758. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-15 16:31:14
Üzenet elküldve: 2016-03-15 16:31:14
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vásárlás//
*Igen igen a nagy háború. Elég rosszul végződött az orkok számára és talán nem ártana lejátszani egy visszavágót, valamikor a közeljövőben. Ám egyelőre még csak a fegyverkezésnél, tartanak és ahogy a bajszos ember ajánlatát elnézi, nem állnak vele valami jól. A furcsa fejtegetésre Gravak inkább nem óhajt válaszolni, csak sokat mondóan felhúzza a szemöldökét, és egyelőre még nem tudja eldönteni kettejük közül most ki is nézze hülyének a másikat. Egyébként látott már elég parasztot bikán, vagyis inkább tehénen lovagolni. Meg annak a megülését játszani. Bár tény az igazi küzdelmek végén azokat mindig a padlóról kellett feltakarítani. Egy ork talán megülhetné a bikát, ha elég erős és eléd kitartó hozzá, ám Gravak súlyával még ezeket a masszív állatokat se kínozná szívesen.*
-Szóval maga azt mondja, hogy egy ember nem képes ráülni a maga bikáira, de néhány csoszogó hulla gond nélkül odamehet és elrágcsálhatja ha épp olyanja van. *Veti össze ismét a férfi szavait amik így már tényleg elég furcsán hangzanak. És elég rossz képet festenek az emberek képességeiről. Na sebaj majdcsak talál magának valami keményebb kötésű állatot, ha meg nem akkor majd felhizlalja, hisz életének elég nagy részét töltötte már a szarvas jószágok között.*
-Igen ezek érnek is annyit. *Mondja jó kedélyűen. Erősek, húsosak, mind szekérvonáshoz, mind vágóállatnak alkalmasak lennének. Ám sajnos az ő terveihez kissé busák. Nyilván ezeket is meg lehetne vadítani ám az csak külön meló volna, és valahol távolabb az ork megpillant valamit ami ezeknél az állatoknál jóval érdekesebb. Mármint nyilvánvalóan erős, és mivel erős ezért megmozgatja az egyszerű zöldbőrű kegyetlen fantáziáját.*
-Na és az? *Mutat a kalyiba felé. Kicsit fél, hátha egy ideges Gwuffot rejt magában a ház. Ugyan el van eresztve anyagiakkal, de erre azért még neki se volna pénze.*
-Gondolom amit oda bezártak azt már nehezebb felfalni, vagy tévedek? *Vigyorog barátságosan az emberre, bár fene tudja, hogy a dörmögő medvehang, a letörölhetetlen, agyarakkal szegélyezett farkaspofa, és az ork eredendően ork mivolta mellett ez a barátságosság mennyire fog kijönni. Azzal pedig el is indul a karám mentén a kis faházikó felé, hogy jobban is szemügyre vegye a dolgot, nem-e csak egy óriást zártak be oda a vicces kedvű gulyások.*
*Igen igen a nagy háború. Elég rosszul végződött az orkok számára és talán nem ártana lejátszani egy visszavágót, valamikor a közeljövőben. Ám egyelőre még csak a fegyverkezésnél, tartanak és ahogy a bajszos ember ajánlatát elnézi, nem állnak vele valami jól. A furcsa fejtegetésre Gravak inkább nem óhajt válaszolni, csak sokat mondóan felhúzza a szemöldökét, és egyelőre még nem tudja eldönteni kettejük közül most ki is nézze hülyének a másikat. Egyébként látott már elég parasztot bikán, vagyis inkább tehénen lovagolni. Meg annak a megülését játszani. Bár tény az igazi küzdelmek végén azokat mindig a padlóról kellett feltakarítani. Egy ork talán megülhetné a bikát, ha elég erős és eléd kitartó hozzá, ám Gravak súlyával még ezeket a masszív állatokat se kínozná szívesen.*
-Szóval maga azt mondja, hogy egy ember nem képes ráülni a maga bikáira, de néhány csoszogó hulla gond nélkül odamehet és elrágcsálhatja ha épp olyanja van. *Veti össze ismét a férfi szavait amik így már tényleg elég furcsán hangzanak. És elég rossz képet festenek az emberek képességeiről. Na sebaj majdcsak talál magának valami keményebb kötésű állatot, ha meg nem akkor majd felhizlalja, hisz életének elég nagy részét töltötte már a szarvas jószágok között.*
-Igen ezek érnek is annyit. *Mondja jó kedélyűen. Erősek, húsosak, mind szekérvonáshoz, mind vágóállatnak alkalmasak lennének. Ám sajnos az ő terveihez kissé busák. Nyilván ezeket is meg lehetne vadítani ám az csak külön meló volna, és valahol távolabb az ork megpillant valamit ami ezeknél az állatoknál jóval érdekesebb. Mármint nyilvánvalóan erős, és mivel erős ezért megmozgatja az egyszerű zöldbőrű kegyetlen fantáziáját.*
-Na és az? *Mutat a kalyiba felé. Kicsit fél, hátha egy ideges Gwuffot rejt magában a ház. Ugyan el van eresztve anyagiakkal, de erre azért még neki se volna pénze.*
-Gondolom amit oda bezártak azt már nehezebb felfalni, vagy tévedek? *Vigyorog barátságosan az emberre, bár fene tudja, hogy a dörmögő medvehang, a letörölhetetlen, agyarakkal szegélyezett farkaspofa, és az ork eredendően ork mivolta mellett ez a barátságosság mennyire fog kijönni. Azzal pedig el is indul a karám mentén a kis faházikó felé, hogy jobban is szemügyre vegye a dolgot, nem-e csak egy óriást zártak be oda a vicces kedvű gulyások.*
4757. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-15 15:48:57
Üzenet elküldve: 2016-03-15 15:48:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Vásárlás//
*Az öregasszony, csak legyint egyet a köszönömre, s már tovább is állt a tömegbe. Furcsa népség a városiak, főleg az ork számára. Sajnos az előítéletek nem haltak még ki, hiába telt már el oly sok évszázad a háború óta.
No, de már rá is térnek az üzletre.*
- S mégis milyen bikát óhajtana? Tenyészbikát? Igavonót? Netán hátasnak? *Itt elneveti magát.* - Nem, hátas bikánk nincs. Ember... Khm, akarom mondani, hogy ork legyen a talpán, aki képes lenne egy bikát megölni. A szarvasmarha megülésével meg sokra nem megy. *Nevet újra csak saját magán.
A választ hamar megkapja, amire a köpcös, bajszos ember csak hümmint néhányat.*
- Oh hát, igen, szörnyű idők járnak erre. De hát egy seregnyi élőholttal szembe két bika mit tehetne, édes jó uram? *Néz rá, miközben kezeit is széttárja.*
- Bármilyen sereggel is találja szembe őket, egyszerre ha kettőt-hármat képesek ezek ám lefogni. S mi lesz akkor a többiekkel? Na, de nem is az én dolgom, ez, ha ön akarja. Valójában vannak igavonó bikák, masszívak. *S megfordulva indul el egy irányba, s int is Gravaknak, hogy menjen utána.*
- Itt ni. Láthatja, hogy izmosak. *Mutat egy pár mélán legelésző bikára.*
- S ezáltal erősek. Képesek naphosszat húzni a szekeret, bár igaz, hogy nem túl gyorsak, de hát mit lehet mondani. Nem lovak ezek, nem igaz? *Nevet csak újra jó kedélyűen.*
- Kétszáz ötven arany darabja. *Jelenti ki büszkén és határozottan a kofa.
Ekkor pillanthatja meg Gravak, hogy nem messze tőlük, egy fából felállított kalyiba látható, mely folyton mozog. Vagyis inkább az oldalai remegnek. Mintha valami folyton csak nekimenne, fel akarná borítani, ám ezt képtelen megtenni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.15 15:49:54
*Az öregasszony, csak legyint egyet a köszönömre, s már tovább is állt a tömegbe. Furcsa népség a városiak, főleg az ork számára. Sajnos az előítéletek nem haltak még ki, hiába telt már el oly sok évszázad a háború óta.
No, de már rá is térnek az üzletre.*
- S mégis milyen bikát óhajtana? Tenyészbikát? Igavonót? Netán hátasnak? *Itt elneveti magát.* - Nem, hátas bikánk nincs. Ember... Khm, akarom mondani, hogy ork legyen a talpán, aki képes lenne egy bikát megölni. A szarvasmarha megülésével meg sokra nem megy. *Nevet újra csak saját magán.
A választ hamar megkapja, amire a köpcös, bajszos ember csak hümmint néhányat.*
- Oh hát, igen, szörnyű idők járnak erre. De hát egy seregnyi élőholttal szembe két bika mit tehetne, édes jó uram? *Néz rá, miközben kezeit is széttárja.*
- Bármilyen sereggel is találja szembe őket, egyszerre ha kettőt-hármat képesek ezek ám lefogni. S mi lesz akkor a többiekkel? Na, de nem is az én dolgom, ez, ha ön akarja. Valójában vannak igavonó bikák, masszívak. *S megfordulva indul el egy irányba, s int is Gravaknak, hogy menjen utána.*
- Itt ni. Láthatja, hogy izmosak. *Mutat egy pár mélán legelésző bikára.*
- S ezáltal erősek. Képesek naphosszat húzni a szekeret, bár igaz, hogy nem túl gyorsak, de hát mit lehet mondani. Nem lovak ezek, nem igaz? *Nevet csak újra jó kedélyűen.*
- Kétszáz ötven arany darabja. *Jelenti ki büszkén és határozottan a kofa.
Ekkor pillanthatja meg Gravak, hogy nem messze tőlük, egy fából felállított kalyiba látható, mely folyton mozog. Vagyis inkább az oldalai remegnek. Mintha valami folyton csak nekimenne, fel akarná borítani, ám ezt képtelen megtenni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.15 15:49:54
4756. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-15 15:22:56
Üzenet elküldve: 2016-03-15 15:22:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* A szerszámokat ő fizeti ki. Erszényéből 100 arany kerül át Mesélő (BlackJack) birtokába.
Azokat is felerősíti Szelíd hátára, Nitta pedig vetőmagok és virágmagvak között válogat. Azért régen ő is foglalkozott kerttel, de leginkább az ásásban, kapálásban segített, az öntözésben. Valahogy így lesz ez most is. Persze nem fogja eltiltani a lányt a kerti munkáktól, de majd ravaszul megpróbálja a fizikai rész javát átvenni magára. *
- Nem. Ahhoz az kellene, hogy ártani próbálj nekem. Talán. Bár nem tudok elképzelni olyasmit, hogy te valamiért annyira megharagudnál rám, hogy el akarnál ásni a virágok mellé. Szóval ettől nem kell félni. De azért majd ha valami olyan alakkal kerülnénk szembe, akkor jobb, ha eltakarod a szemed. Nem vagyok szép látvány.
- Na de, induljunk is akkor tovább. Arra felé már nem ismerem ki magam annyira, csak az érzéseim után tudnék mászkálni.
* A szerszámokat ő fizeti ki. Erszényéből 100 arany kerül át Mesélő (BlackJack) birtokába.
Azokat is felerősíti Szelíd hátára, Nitta pedig vetőmagok és virágmagvak között válogat. Azért régen ő is foglalkozott kerttel, de leginkább az ásásban, kapálásban segített, az öntözésben. Valahogy így lesz ez most is. Persze nem fogja eltiltani a lányt a kerti munkáktól, de majd ravaszul megpróbálja a fizikai rész javát átvenni magára. *- Nem. Ahhoz az kellene, hogy ártani próbálj nekem. Talán. Bár nem tudok elképzelni olyasmit, hogy te valamiért annyira megharagudnál rám, hogy el akarnál ásni a virágok mellé. Szóval ettől nem kell félni. De azért majd ha valami olyan alakkal kerülnénk szembe, akkor jobb, ha eltakarod a szemed. Nem vagyok szép látvány.
- Na de, induljunk is akkor tovább. Arra felé már nem ismerem ki magam annyira, csak az érzéseim után tudnék mászkálni.
4755. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-15 13:03:17
Üzenet elküldve: 2016-03-15 13:03:17
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Gondolatban máris dörzsölgeti a tenyerét mikor belép a piacra. Azóta imádja a helyszínt mióta megérkezett a városba, ugyanis ekkora méretű és ilyen választékos piacot odahaza a falukban nem lehetett látni soha, jó volt ha akadt egy két kofa aki értékesítette a portékáit.
Egy ismerős arcot lát messziről azt a bizonyos férfit, aki a hangszereket árulja. Mikor Isqehaval jártak itt akkor álltak meg eme különös portékák előtt... a férfi most is itt van, behunyt szemmel fúj valami fúvós hangszert.
Ott nem időzik, mivel most jelenleg teljesen ki van fogyva a bájitalokból így rögtön azokat keresi... azaz tudja pontosan az irányt, arra már egészen otthonosan mozog. Előfordul, hogy a szegénynegyedben is hozzávágnak egy-egy italos flaskát ha adakozik, (ami szokása) és még mindig úgy véli azoknak fogalma sincs mit osztogatnak, de Kai számára annál jobb. Leginkább eddig zöld meg kék bájitalokat kevergetett a kis készletével, talán nem ártana valami új színűeket kipróbálni, hátha azzal több szerencséje lesz, vagy ha ki tudna fogni valami egészen ritkaságot az lenne a legjobb. Szerencsére nagyon jól ismeri a bájitalok tulajdonságait, hogy mi mire alkalmas és milyen eredményt lehet vele elérni, így nem kell vakon választania, hanem céltudatosan teheti meg mindezt, ami nagy előny. Hamar böngészni is kezdi a választékot, és nem rest belemenni némi alkudozásba is, főleg ha többet vásárol egynél, ami nem elképzelhetetlen.*
Egy ismerős arcot lát messziről azt a bizonyos férfit, aki a hangszereket árulja. Mikor Isqehaval jártak itt akkor álltak meg eme különös portékák előtt... a férfi most is itt van, behunyt szemmel fúj valami fúvós hangszert.
Ott nem időzik, mivel most jelenleg teljesen ki van fogyva a bájitalokból így rögtön azokat keresi... azaz tudja pontosan az irányt, arra már egészen otthonosan mozog. Előfordul, hogy a szegénynegyedben is hozzávágnak egy-egy italos flaskát ha adakozik, (ami szokása) és még mindig úgy véli azoknak fogalma sincs mit osztogatnak, de Kai számára annál jobb. Leginkább eddig zöld meg kék bájitalokat kevergetett a kis készletével, talán nem ártana valami új színűeket kipróbálni, hátha azzal több szerencséje lesz, vagy ha ki tudna fogni valami egészen ritkaságot az lenne a legjobb. Szerencsére nagyon jól ismeri a bájitalok tulajdonságait, hogy mi mire alkalmas és milyen eredményt lehet vele elérni, így nem kell vakon választania, hanem céltudatosan teheti meg mindezt, ami nagy előny. Hamar böngészni is kezdi a választékot, és nem rest belemenni némi alkudozásba is, főleg ha többet vásárol egynél, ami nem elképzelhetetlen.*
4754. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-14 23:11:20
Üzenet elküldve: 2016-03-14 23:11:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Lorsan megjegyzésére a reggelről fülig pirul. Kinyitja a száját, hogy válaszoljon, majd vissza is csukja. Erre semmi olyasmi nem jut eszébe, amit otthonuk zárt ajtaján kívül is kimondhatna.
Nem mintha panaszkodni akarna, vagy ellenvetése lenne, de ez az a téma, amit négyszemközt vitatna meg a párjával.*
~Igen, csakis úgy. Majd otthon. De azért nem semmi, hogy képes ilyesmivel itt húzni!~
*Elmosolyodik.*
– Azt látom.
~Igyekszik bizony, és olyan kedvesen teszi, bár vannak erre még jobb szavak is, de attól meg lehet, zavarba jönne.~
*Ahogy felfelé pillant a párjára megcsillannak a szemei, örül.*
– Magamnak is választottam, a meggybordót, meg a csontszínűből jut majd nekem is. Meg az alsóruhának való fehérből is annyit kértem. És persze a fonal! Tehát bőven jut nekem is, hidd el, Lorsan!
*Ettől függetlenül Nittának nagyon is jólesik, hogy a párja figyel rá, törődik vele.*
– Én nem bánom, ha sétálunk egyet, ma egész szép idő van.
*Az izomláza említésére majdnem tátva marad a szája, ettől talán kissé mélyebbre sikeredik a csók is, amivel a párja kábítja. Elpirul, nem is kicsit, de végül el is mosolyodik, Lorsan tekintetét látva képtelen lenne rá haragudni.
Ebben a pillanatban az sem foglalkoztatja, hogy megszólja-e őket valaki, nem is figyel oda rá.*
– Én benne vagyok, hiszen mondtam már.
*Adogatja a csomagokat és figyeli, Lorsan hogyan rögzíti őket, igyekszik ellesni a technikáját. Közben elindulnak az utolsó helyre, amit még fel akartak keresni a piacon. A szerszámokat a férfira bízza, a magok közül ő válogat, többfélét is vesz, répát, gyökeret, salátát, retket, tökféléket, paradicsomot és paprikát is, babot és borsót, duggatni való hagymát. És egyszerű egynyári virágot is, estikét és bársonyvirágot.
Végül Nitta a maga erszényéből 100 aranyat hagy a különböző árusoknál (Mesélő (BlackJack)) a piacon.*
– Azt mondod? *kérdez rá Lorsan szavaira, mikor a vásárlással már elkészültek.* Ez nagyon úgy hangzik, hogy megszabnál bárkit, akit azon kapnál, hogy úgy néz rám, ahogy neked az nem tetszik.
*Kicsit meg van lepve, de csak kicsit, mondhatni azért számított valami hasonlóra. Nem mintha őt érdekelné bárki a kedvesén kívül.*
– Azt hiszem, veszélyes lehetsz, mikor valóban dühbe gurulsz. Remélem köztünk sosem lesz ilyen.
*A lány a halványzöld szempárba néz.*
– Ha egyetértesz, induljunk! Még a könyvtárnál szeretnék megállni egy pár percre, de az útba esik hazafelé.
*Lorsan megjegyzésére a reggelről fülig pirul. Kinyitja a száját, hogy válaszoljon, majd vissza is csukja. Erre semmi olyasmi nem jut eszébe, amit otthonuk zárt ajtaján kívül is kimondhatna.
Nem mintha panaszkodni akarna, vagy ellenvetése lenne, de ez az a téma, amit négyszemközt vitatna meg a párjával.*
~Igen, csakis úgy. Majd otthon. De azért nem semmi, hogy képes ilyesmivel itt húzni!~
*Elmosolyodik.*
– Azt látom.
~Igyekszik bizony, és olyan kedvesen teszi, bár vannak erre még jobb szavak is, de attól meg lehet, zavarba jönne.~
*Ahogy felfelé pillant a párjára megcsillannak a szemei, örül.*
– Magamnak is választottam, a meggybordót, meg a csontszínűből jut majd nekem is. Meg az alsóruhának való fehérből is annyit kértem. És persze a fonal! Tehát bőven jut nekem is, hidd el, Lorsan!
*Ettől függetlenül Nittának nagyon is jólesik, hogy a párja figyel rá, törődik vele.*
– Én nem bánom, ha sétálunk egyet, ma egész szép idő van.
*Az izomláza említésére majdnem tátva marad a szája, ettől talán kissé mélyebbre sikeredik a csók is, amivel a párja kábítja. Elpirul, nem is kicsit, de végül el is mosolyodik, Lorsan tekintetét látva képtelen lenne rá haragudni.
Ebben a pillanatban az sem foglalkoztatja, hogy megszólja-e őket valaki, nem is figyel oda rá.*
– Én benne vagyok, hiszen mondtam már.
*Adogatja a csomagokat és figyeli, Lorsan hogyan rögzíti őket, igyekszik ellesni a technikáját. Közben elindulnak az utolsó helyre, amit még fel akartak keresni a piacon. A szerszámokat a férfira bízza, a magok közül ő válogat, többfélét is vesz, répát, gyökeret, salátát, retket, tökféléket, paradicsomot és paprikát is, babot és borsót, duggatni való hagymát. És egyszerű egynyári virágot is, estikét és bársonyvirágot.
Végül Nitta a maga erszényéből 100 aranyat hagy a különböző árusoknál (Mesélő (BlackJack)) a piacon.
*– Azt mondod? *kérdez rá Lorsan szavaira, mikor a vásárlással már elkészültek.* Ez nagyon úgy hangzik, hogy megszabnál bárkit, akit azon kapnál, hogy úgy néz rám, ahogy neked az nem tetszik.
*Kicsit meg van lepve, de csak kicsit, mondhatni azért számított valami hasonlóra. Nem mintha őt érdekelné bárki a kedvesén kívül.*
– Azt hiszem, veszélyes lehetsz, mikor valóban dühbe gurulsz. Remélem köztünk sosem lesz ilyen.
*A lány a halványzöld szempárba néz.*
– Ha egyetértesz, induljunk! Még a könyvtárnál szeretnék megállni egy pár percre, de az útba esik hazafelé.
4753. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-14 16:29:47
Üzenet elküldve: 2016-03-14 16:29:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Nem-e? Azért reggel kicsit bicegősen ébredtél.
* Figyelmezteti kedvesét arra, hogy hát lábban kissé remegős volt ma reggel. No persze-persze, nem panaszkodott ő, bár ki tudja, hogy mit hoz még az este? De majd ha jobb idő lesz, és a ház körüli teendők is engedik, akkor majd tanítja lovagolni és edzenek is persze, ahogy ígérte. *
- Igyekszik az elf.
* Azért nem árt néha kicsit jobban éreztetni egy nővel, hogy számít, s hogy a kedvében akar járni. Ezek a kis plusz figyelmességek jót tesznek a léleknek. *
- Azért válogassál csak magadnak is.
* Na nem, nem hagyja, hogy csak neki vegyenek ruhaanyagot, Nittának is szüksége van rá, majd beleegyezően bólint. *
- Szép anyag, és sejtettem, hogy Szelídet száron kell majd hazavezetni. De egy kis séta jót tesz majd. Elmulasztja az izomlázadat.
* Vigyorodik el, de hogy Nitta meg ne sértődjön, magához húzza őt, csomagostul és egy újabb csókkal hoz az arcára pirosságot. Tudja, hogy Nitta még fél attól, hogy a városiak mit szólnak ahhoz, hogy ő, elf létére egy embernőt ölel és csókol. Hát őt marhára nem érdekli. S úgy tűnik, másokat sem. *
- Csak vicceltem, néhány lovagló lecke és egy kis edzés, és garantáltan nem lesz izomlázad soha.
* Felpakol Szelíd hátára, aki lassan alig látszik ki a holmik alól. Persze csak jelképesen, mert a fekete csődör nem egy apró játék ló. Most már irány a vetőmag és a szerszámok. *
- Hidd el, van az a helyzet, mikor jobb, ha hagyom magam elvitetni. Végül is, egy őz feldolgozása nekem sem sok idő. Egy felnőtt férfinél pedig fertály óra sem kell ehhez. Még nem láttál dühösnek és nem is fogsz.
* Nos. Tehát akkor az egyik árusnál vesznek még vetőmagokat, a másiknál pedig ásót, kapát, nagyharangot nem, de kaszát azt igen, meg vasvillát. *
- Nem-e? Azért reggel kicsit bicegősen ébredtél.
* Figyelmezteti kedvesét arra, hogy hát lábban kissé remegős volt ma reggel. No persze-persze, nem panaszkodott ő, bár ki tudja, hogy mit hoz még az este? De majd ha jobb idő lesz, és a ház körüli teendők is engedik, akkor majd tanítja lovagolni és edzenek is persze, ahogy ígérte. *
- Igyekszik az elf.
* Azért nem árt néha kicsit jobban éreztetni egy nővel, hogy számít, s hogy a kedvében akar járni. Ezek a kis plusz figyelmességek jót tesznek a léleknek. *
- Azért válogassál csak magadnak is.
* Na nem, nem hagyja, hogy csak neki vegyenek ruhaanyagot, Nittának is szüksége van rá, majd beleegyezően bólint. *
- Szép anyag, és sejtettem, hogy Szelídet száron kell majd hazavezetni. De egy kis séta jót tesz majd. Elmulasztja az izomlázadat.
* Vigyorodik el, de hogy Nitta meg ne sértődjön, magához húzza őt, csomagostul és egy újabb csókkal hoz az arcára pirosságot. Tudja, hogy Nitta még fél attól, hogy a városiak mit szólnak ahhoz, hogy ő, elf létére egy embernőt ölel és csókol. Hát őt marhára nem érdekli. S úgy tűnik, másokat sem. *
- Csak vicceltem, néhány lovagló lecke és egy kis edzés, és garantáltan nem lesz izomlázad soha.
* Felpakol Szelíd hátára, aki lassan alig látszik ki a holmik alól. Persze csak jelképesen, mert a fekete csődör nem egy apró játék ló. Most már irány a vetőmag és a szerszámok. *
- Hidd el, van az a helyzet, mikor jobb, ha hagyom magam elvitetni. Végül is, egy őz feldolgozása nekem sem sok idő. Egy felnőtt férfinél pedig fertály óra sem kell ehhez. Még nem láttál dühösnek és nem is fogsz.
* Nos. Tehát akkor az egyik árusnál vesznek még vetőmagokat, a másiknál pedig ásót, kapát, nagyharangot nem, de kaszát azt igen, meg vasvillát. *
4752. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-14 13:54:37
Üzenet elküldve: 2016-03-14 13:54:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
- Hát, igen. - *Búcsúzik egy simogató pillantással a selyemfényű ruhakölteményektől.* - Majd legközelebb.
*Úgy tűnik, ezzel a Queres dologgal megint ingoványos talajra tévedt. Leával kapcsolatosan egyébként már egyszer belefutott ebbe, nevezetesen akkor, amikor a Szellemjáró a közte és Kagan közti fura szellemi-testi kapcsáról mesélt. Már akkor sem fért a fejébe hogy lakhat az ember egy fedél alatt egy férfivel úgy, hogy nem úgy lakik együtt? Rili nem nagyon hisz a barátságban és egyéb magasztos eszmékben két ellentétes nemű fél között. Mondjuk ha azt nézzük, hogy ők meg úgy élnek Khannal egy fedél alatt, akár a kutya és a macska... Lánykánknak van még hova bővíteni az érzelmi spektrumát, fogalmazzunk úgy.*
- Ebből a szemszögből még sosem vizsgáltam Kagant. Mármint, hogy megajándékozzam valamivel. - *Merthogy amit a Hegy ura akar, azt elveszi, és pont. Eddig általában a zord, a vezéri, a gondterhelt, vagy maximum a joviális arcát mutatta neki, sosem azt, amit mondjuk Leával, vagy a testvérével, családjával szemben használ. Furcsa is rágondolni így: emberből van ő is, még ha nem is látszik feltétlen elsőre.*
- Fogalmam sincs, mivel szereti múlatni a szabadidejét vérontáson, verekedésen, iváson, nőzésen kívül. - *Pislog a barátnéjára miközben követi a színes, faragott portékákat kínáló standhoz. Az egyik kecses holmi különösen megtetszik a lánynak: összecsukva fekete és fehér kockamintás, kétféle fából faragott és pántolt doboz, kinyitva harcmező, melyen tizenhat-tizenhat, darabonként másmilyenre faragott bábú vívja ádáz csatáját megadott lépések szerint. Mikor az árus meglátja Rilait és a Szellemjárót, lelkesen magyarázni kezdi a szabályokat. A macskaszemű kábé nettó három perc alatt elkavarodik a lovasok, királyok, gyalogok és különböző lépéslehetőségeik útvesztőjében, de szemmel látható lelkesedéssel hallgatja a töpörödött, kopasz fickót a faragott játékbábok kezelésének mikéntjéről.*
- Ez harci játék! - *Szúrja közbe Leának amikor egy pillanatnyi szóhoz jut, míg az árus légcserél, mielőtt nekirohanna a következő barokkos körmondatnak.* - Ehhez mit szólsz?
- Hát, igen. - *Búcsúzik egy simogató pillantással a selyemfényű ruhakölteményektől.* - Majd legközelebb.
*Úgy tűnik, ezzel a Queres dologgal megint ingoványos talajra tévedt. Leával kapcsolatosan egyébként már egyszer belefutott ebbe, nevezetesen akkor, amikor a Szellemjáró a közte és Kagan közti fura szellemi-testi kapcsáról mesélt. Már akkor sem fért a fejébe hogy lakhat az ember egy fedél alatt egy férfivel úgy, hogy nem úgy lakik együtt? Rili nem nagyon hisz a barátságban és egyéb magasztos eszmékben két ellentétes nemű fél között. Mondjuk ha azt nézzük, hogy ők meg úgy élnek Khannal egy fedél alatt, akár a kutya és a macska... Lánykánknak van még hova bővíteni az érzelmi spektrumát, fogalmazzunk úgy.*
- Ebből a szemszögből még sosem vizsgáltam Kagant. Mármint, hogy megajándékozzam valamivel. - *Merthogy amit a Hegy ura akar, azt elveszi, és pont. Eddig általában a zord, a vezéri, a gondterhelt, vagy maximum a joviális arcát mutatta neki, sosem azt, amit mondjuk Leával, vagy a testvérével, családjával szemben használ. Furcsa is rágondolni így: emberből van ő is, még ha nem is látszik feltétlen elsőre.*
- Fogalmam sincs, mivel szereti múlatni a szabadidejét vérontáson, verekedésen, iváson, nőzésen kívül. - *Pislog a barátnéjára miközben követi a színes, faragott portékákat kínáló standhoz. Az egyik kecses holmi különösen megtetszik a lánynak: összecsukva fekete és fehér kockamintás, kétféle fából faragott és pántolt doboz, kinyitva harcmező, melyen tizenhat-tizenhat, darabonként másmilyenre faragott bábú vívja ádáz csatáját megadott lépések szerint. Mikor az árus meglátja Rilait és a Szellemjárót, lelkesen magyarázni kezdi a szabályokat. A macskaszemű kábé nettó három perc alatt elkavarodik a lovasok, királyok, gyalogok és különböző lépéslehetőségeik útvesztőjében, de szemmel látható lelkesedéssel hallgatja a töpörödött, kopasz fickót a faragott játékbábok kezelésének mikéntjéről.*
- Ez harci játék! - *Szúrja közbe Leának amikor egy pillanatnyi szóhoz jut, míg az árus légcserél, mielőtt nekirohanna a következő barokkos körmondatnak.* - Ehhez mit szólsz?
4751. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-14 01:19:51
Üzenet elküldve: 2016-03-14 01:19:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Eladó!//
*Komolyan bólint, majd elmosolyodik.*
– Értékelem, mert látni, hogy odafigyelsz rá, neked fontos, és ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy törődsz a munkáddal. Szerintem ez sokat számít.
*Aztán csak hümment egyet a törpelány.*
– Nos hát. Az alkudozás, mint olyan, sok helyen szokás dolga. Vannak piacok, ahol ez az általános szokás. Itt Artheniorban is az árusok többségénél lehet alkudni, ez amolyan játék is. Szóval ezért az eladó eleve magasabb összeget mond, mint amennyit valójában kapni szeretne, hogy legyen miből engedni. A vevő alkudozik, az eladó enged kicsit, a vevő elégedett, hogy milyen ügyes volt, az árus meg szintén, mert úgysem adta áron alul a portékáját, sőt esetleg többet is kapott érte kicsivel, mint gondolta.
*Mae Gorikra néz.*
– Aztán persze ha ehhez nincs türelmed vagy huzalmad, akár ki is írhatod, nálad nincs alku, minden ár a végső ár.
*Áll a törpelány, felnéz az égre, majd újra Gorikra.*
– Aztán hogyan maradna meg odafent? Az alma is mindig lefelé potyog a fáról.
*Bizony ez Maereh szerint fogas kérdés. Mert a forma, vagy a megépítés az sem egyszerű, még ha kerekeken gurul is egy jármű, na de ha az égen repülne, vajon mi tartaná odafent? Elképzelni sem tudja ezt, bizony nem. Pedig nem tartja magát butának.*
– Mondhatni. Bár igazán ezt nem szokták számon tartani a törpék, szóval azért nem akkora ügy ám ez *feleli arra, hogy híres-e a családja.*
- Nem hiszem, hogy lepottyannánk. Erre eddig sohasem volt példa. De ha lehetséges lenne, akkor könnyedén működhetne az a te repülő masinád. Bizony ám.
*Az hogy Namos úr érdekes ember, az bizony igaz, Maereh is annak találja, de úgy érzi, egészen jól ki lehet vele jönni, neki nincs rá semmi panasza eddig, ami azért nagy szó a törpelány részéről. Mert például a thargok ura ellen volt kifogása. Kétféle egészen pontosan.*
~Úgy beszélt velem, mintha nem számítanék semmit, Namos gazda meg nem tesz ilyesmit. Meg értelmetlenül átrakatta a kovácsműhelyt, ami rengeteg munka volt.~
– Nem, kovács még nincs a rendnél, bár lehet jó lenne, mert a gazda emlegetett egy ablakrácsot. Valahogy talán menne nekem is, de egy kovácsnak sokkalta jobban, igen, ez biztos. És nem tudunk lovat sem patkolni. Bato tud lovagolni, azt mondja, de patkolni nem, ő sem. Ő az egyik harcos, de szerintem tanul mellé mágiát is. De Syss eddig még csak nem is ért lóhoz, csak ma először, ma reggel *mesél, és neveket is mond, de nem kezdi bemutatni a többieket, gondolván, Gorik kérdez majd, ha valaki érdekli.*
– A Namos ház itt van, Artheniorban a Gazdagnegyedben. Szép nagy ház emeletes, meg van előtte egy kis kert is. Tudtam az utca nevét is, csak elfelejtettem, de hazatalálok. Igen.
*Elmosolyodik újra Gorik szavaira, aztán csak figyeli, ahogy tesz-vesz a járművén a termékeit pakolászva. Kíváncsi, mi fog előkerülni.*
– Furafülű lábos.
*A lány jól megnézi az alkotást.*
– Ha gondolod, szívesen kipróbálom, aztán elmesélem, hogy milyennek találom. Ha így megfelel. Vagy akár te is kipróbálhatod, milyenre sikerül benne az eredmény *veti fel.*
– Kitörheti? *megszeppenve kérdez vissza, aztán Nagyonmagast nézi, a lábait főleg.* A thargok. Gondolom náluk valaki. Ott Hrothgaar a kovács, de lovat patkolni sosem láttam, csak fegyverekkel, meg páncélokkal foglalkozott amíg ott voltam. A lovamat ott kaptam, mikor a Krenkataur barlangokhoz mentünk. Aztán nálam hagyták, de őszintén, tudok lovagolni, de a patkókhoz nem értek olyan jól *ismeri el némileg szégyenkezve.*
– Nem, nem harap, meglehetősen szelíd, főleg ha fogom közben és beszélek hozzá, akkor nem is rúg. Hozzám mindig nagyon kedves. Igaz-e Nagyonmagas? De engedte hogy Bato és Syss is megsimogassák, meg még a Vashegyen is… Bár őt ott eléggé félrelökték, mintha náluk nem ütné meg a mércét. Pedig Nagyonmagas jó ló ám.
*Komolyan figyeli, ahogy Gorik vizsgálódik.*
~Helyrehozni. Világos, természetesen.~
– Azonnal? Úgy érted, most? Itt?
*A lány szemöldökei megemelkednek.*
~Haza kellene vinnem a csipkebogyót, a zsákok fent vannak rajta, meg Rhebossenak is akartam édességet vinni. Wylnurana szemöldökére, hát hogy lesz ez akkor?~
*Maereh aggódva harapja be a szája szélét.*
*Komolyan bólint, majd elmosolyodik.*
– Értékelem, mert látni, hogy odafigyelsz rá, neked fontos, és ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy törődsz a munkáddal. Szerintem ez sokat számít.
*Aztán csak hümment egyet a törpelány.*
– Nos hát. Az alkudozás, mint olyan, sok helyen szokás dolga. Vannak piacok, ahol ez az általános szokás. Itt Artheniorban is az árusok többségénél lehet alkudni, ez amolyan játék is. Szóval ezért az eladó eleve magasabb összeget mond, mint amennyit valójában kapni szeretne, hogy legyen miből engedni. A vevő alkudozik, az eladó enged kicsit, a vevő elégedett, hogy milyen ügyes volt, az árus meg szintén, mert úgysem adta áron alul a portékáját, sőt esetleg többet is kapott érte kicsivel, mint gondolta.
*Mae Gorikra néz.*
– Aztán persze ha ehhez nincs türelmed vagy huzalmad, akár ki is írhatod, nálad nincs alku, minden ár a végső ár.
*Áll a törpelány, felnéz az égre, majd újra Gorikra.*
– Aztán hogyan maradna meg odafent? Az alma is mindig lefelé potyog a fáról.
*Bizony ez Maereh szerint fogas kérdés. Mert a forma, vagy a megépítés az sem egyszerű, még ha kerekeken gurul is egy jármű, na de ha az égen repülne, vajon mi tartaná odafent? Elképzelni sem tudja ezt, bizony nem. Pedig nem tartja magát butának.*
– Mondhatni. Bár igazán ezt nem szokták számon tartani a törpék, szóval azért nem akkora ügy ám ez *feleli arra, hogy híres-e a családja.*
- Nem hiszem, hogy lepottyannánk. Erre eddig sohasem volt példa. De ha lehetséges lenne, akkor könnyedén működhetne az a te repülő masinád. Bizony ám.
*Az hogy Namos úr érdekes ember, az bizony igaz, Maereh is annak találja, de úgy érzi, egészen jól ki lehet vele jönni, neki nincs rá semmi panasza eddig, ami azért nagy szó a törpelány részéről. Mert például a thargok ura ellen volt kifogása. Kétféle egészen pontosan.*
~Úgy beszélt velem, mintha nem számítanék semmit, Namos gazda meg nem tesz ilyesmit. Meg értelmetlenül átrakatta a kovácsműhelyt, ami rengeteg munka volt.~
– Nem, kovács még nincs a rendnél, bár lehet jó lenne, mert a gazda emlegetett egy ablakrácsot. Valahogy talán menne nekem is, de egy kovácsnak sokkalta jobban, igen, ez biztos. És nem tudunk lovat sem patkolni. Bato tud lovagolni, azt mondja, de patkolni nem, ő sem. Ő az egyik harcos, de szerintem tanul mellé mágiát is. De Syss eddig még csak nem is ért lóhoz, csak ma először, ma reggel *mesél, és neveket is mond, de nem kezdi bemutatni a többieket, gondolván, Gorik kérdez majd, ha valaki érdekli.*
– A Namos ház itt van, Artheniorban a Gazdagnegyedben. Szép nagy ház emeletes, meg van előtte egy kis kert is. Tudtam az utca nevét is, csak elfelejtettem, de hazatalálok. Igen.
*Elmosolyodik újra Gorik szavaira, aztán csak figyeli, ahogy tesz-vesz a járművén a termékeit pakolászva. Kíváncsi, mi fog előkerülni.*
– Furafülű lábos.
*A lány jól megnézi az alkotást.*
– Ha gondolod, szívesen kipróbálom, aztán elmesélem, hogy milyennek találom. Ha így megfelel. Vagy akár te is kipróbálhatod, milyenre sikerül benne az eredmény *veti fel.*
– Kitörheti? *megszeppenve kérdez vissza, aztán Nagyonmagast nézi, a lábait főleg.* A thargok. Gondolom náluk valaki. Ott Hrothgaar a kovács, de lovat patkolni sosem láttam, csak fegyverekkel, meg páncélokkal foglalkozott amíg ott voltam. A lovamat ott kaptam, mikor a Krenkataur barlangokhoz mentünk. Aztán nálam hagyták, de őszintén, tudok lovagolni, de a patkókhoz nem értek olyan jól *ismeri el némileg szégyenkezve.*
– Nem, nem harap, meglehetősen szelíd, főleg ha fogom közben és beszélek hozzá, akkor nem is rúg. Hozzám mindig nagyon kedves. Igaz-e Nagyonmagas? De engedte hogy Bato és Syss is megsimogassák, meg még a Vashegyen is… Bár őt ott eléggé félrelökték, mintha náluk nem ütné meg a mércét. Pedig Nagyonmagas jó ló ám.
*Komolyan figyeli, ahogy Gorik vizsgálódik.*
~Helyrehozni. Világos, természetesen.~
– Azonnal? Úgy érted, most? Itt?
*A lány szemöldökei megemelkednek.*
~Haza kellene vinnem a csipkebogyót, a zsákok fent vannak rajta, meg Rhebossenak is akartam édességet vinni. Wylnurana szemöldökére, hát hogy lesz ez akkor?~
*Maereh aggódva harapja be a szája szélét.*
4750. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-13 15:26:44
Üzenet elküldve: 2016-03-13 15:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Elmosolyodik, várja azt, hogy Lorsan lovagolni tanítsa. Szeret vele együtt lenni, akár az erdőt járják, akár csak a tó partján üldögélnek.
Szelíd pedig kedves jószág, mármint azokhoz, akiket elfogad, bár Nitta gyanítja, ilyenek nincsenek túl sokan.*
– Nem hiszem, hogy panaszkodni kezdenék azért, ha velem töltesz időt *mosolyodik el szélesen.*
~Nem bizony, emiatt sosem lesz egy rossz szavam sem sem nappal, sem éjjel.~
*Komolyan bólint.*
– Úgy volt.
*Aztán elmosolyodik.*
– Miket meg nem tudok, uram! De akkor immár nyíltan elárulom, bejött a számításod, nagyon is. Egyébként is nagyon jó helyet találtál, de akkor az egyik legelőnyösebb arcát mutatta.
*Könnyedén megvonja a vállát.*
– Miért tagadjam? De azért próbálok határokat szabni, nem vehetek meg mindent, ami megtetszik.
*Azért Lorsan szavának engedelmeskedve, egy meggybordó anyag is a többi mellé kerül, meg két pát kötőtű és mellé két horgolótű, és fonal is, sötétszürke vastagabb és hófehér vékony is.
A végén Nitta nagyot sóhajt, mert nyilván alkudni is kell megint, és az árról kiegyezni nem könnyű, de végül nem is lehetetlen.*
– Választottam magamnak is is, meg, nos, csipkének valót is *válaszolja, majd szusszan egyet.* Már tényleg nem sok minden fér Szelíd hátára. Az már biztos, hogy hazafelé száron kell vezetnünk.
*Nitta megpördül, és a csomagokat a kedvese felé nyújtja.*
– Szóval nem örülnél *ismétli és szándékoltan ártatlan arccal és nagyon vigyáz, hogy a következő kérdésénél se árulja el magát.* Miért is vinne el téged a városőrség? Hiszen olyan higgadt vagy, meg békés…
*Elmosolyodik, várja azt, hogy Lorsan lovagolni tanítsa. Szeret vele együtt lenni, akár az erdőt járják, akár csak a tó partján üldögélnek.
Szelíd pedig kedves jószág, mármint azokhoz, akiket elfogad, bár Nitta gyanítja, ilyenek nincsenek túl sokan.*
– Nem hiszem, hogy panaszkodni kezdenék azért, ha velem töltesz időt *mosolyodik el szélesen.*
~Nem bizony, emiatt sosem lesz egy rossz szavam sem sem nappal, sem éjjel.~
*Komolyan bólint.*
– Úgy volt.
*Aztán elmosolyodik.*
– Miket meg nem tudok, uram! De akkor immár nyíltan elárulom, bejött a számításod, nagyon is. Egyébként is nagyon jó helyet találtál, de akkor az egyik legelőnyösebb arcát mutatta.
*Könnyedén megvonja a vállát.*
– Miért tagadjam? De azért próbálok határokat szabni, nem vehetek meg mindent, ami megtetszik.
*Azért Lorsan szavának engedelmeskedve, egy meggybordó anyag is a többi mellé kerül, meg két pát kötőtű és mellé két horgolótű, és fonal is, sötétszürke vastagabb és hófehér vékony is.
A végén Nitta nagyot sóhajt, mert nyilván alkudni is kell megint, és az árról kiegyezni nem könnyű, de végül nem is lehetetlen.*
– Választottam magamnak is is, meg, nos, csipkének valót is *válaszolja, majd szusszan egyet.* Már tényleg nem sok minden fér Szelíd hátára. Az már biztos, hogy hazafelé száron kell vezetnünk.
*Nitta megpördül, és a csomagokat a kedvese felé nyújtja.*
– Szóval nem örülnél *ismétli és szándékoltan ártatlan arccal és nagyon vigyáz, hogy a következő kérdésénél se árulja el magát.* Miért is vinne el téged a városőrség? Hiszen olyan higgadt vagy, meg békés…
4749. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-13 15:20:31
Üzenet elküldve: 2016-03-13 15:20:31
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vásárlás//
*Hamarosan útbaigazítást is kap, ám még előbb kellően elhomályosítják az ork elméjét. Ő mondta, hogy elnézést, igyekezett jó pofát vágni a dologhoz ám a megkérdezett vénasszony rögtön Gravak illetlenségét rója föl amitől a zöldbőrű állkapcsa menten leesik és lent is marad és még pár másodpercig eléggé különös arckifejezéssel méregeti az érett korú nőstényt. Persze rájön, hogy nyilván a köszönést mulasztotta el, és fárasztja a tudat, hogy az emberi illemkönyvnek ezzel még a felénél se jár.*
-Köszönöm, vagy mi. *Mondja zavarodottan, aztán el is indul át az emberek sokaságán, hogy megtalálja az említett rejtett piacrészt, amiről az öreganyó mesélt. Nem csoda, hogy korábban nem vette észre. Ha kicsit kijjebb lenne ez az egész az már az erdőnek számítana.
Itt már valamivel otthonosabban mozog. Ha nincs is ismerőse a helyiek között, talán majd talál magának újakat. Hiszen ha egyszer sikerült jó kapcsolatot kiépítenie magának ugyanebben a témában akkor akár ismét megteheti, és akkor a törzsnek hamarosan saját csordája lehet amiből a jó orkok fenn tudják tartani magukat. Vagy találkozik valami kevésbé kellemes alakkal és akkor lesz a törzsnek egy célpontja akit majd agyonvernek és kirabolnak. Így vagy úgy, de csak jót tud remélni a kialakult helyzettől. Ezt a reményt pedig csak fokozza amikor a kövér, bajszos figura rögtön válaszol is a kérdésére. Persze az ehhez hasonló ajánlásokat már ismeri, így próbál inkább magukra az állatokra összpontosítani mielőtt megint belecsábítják egy számára előnytelen üzletbe.*
-Szép napot. Két bikát szeretnék vásárolni. *Tudja, hogy egy szarvasmarhát akkor lehet a legolcsóbban vágóállatként lehet eladni, legdrágábban pedig akkor ha tenyészbika. Neki szekérvonók kellenek, ám ha ezt így kerek perec megmondja akkor valószínűleg azzal félrevezeti az árust, hisz rögtön az erős, de nyugodt kedélyű állatokat akarják majd neki odaadni, amint nem szeretne. Ha meg valami egészen már irányba tereli a dolgot, akkor az ismét csak komoly buktatókat von maga után.*
-Szekérvonáshoz kellenének. Olyanok amik sokat bírnak, és amiket meg lehet futtatni. *Majd még a biztonság kedvéért hozzáteszi.* -És olyan ami szarvára veszi az élőholtat, mert ha félúton felfalják a zombik akkor sokat értem vele.
*Hamarosan útbaigazítást is kap, ám még előbb kellően elhomályosítják az ork elméjét. Ő mondta, hogy elnézést, igyekezett jó pofát vágni a dologhoz ám a megkérdezett vénasszony rögtön Gravak illetlenségét rója föl amitől a zöldbőrű állkapcsa menten leesik és lent is marad és még pár másodpercig eléggé különös arckifejezéssel méregeti az érett korú nőstényt. Persze rájön, hogy nyilván a köszönést mulasztotta el, és fárasztja a tudat, hogy az emberi illemkönyvnek ezzel még a felénél se jár.*
-Köszönöm, vagy mi. *Mondja zavarodottan, aztán el is indul át az emberek sokaságán, hogy megtalálja az említett rejtett piacrészt, amiről az öreganyó mesélt. Nem csoda, hogy korábban nem vette észre. Ha kicsit kijjebb lenne ez az egész az már az erdőnek számítana.
Itt már valamivel otthonosabban mozog. Ha nincs is ismerőse a helyiek között, talán majd talál magának újakat. Hiszen ha egyszer sikerült jó kapcsolatot kiépítenie magának ugyanebben a témában akkor akár ismét megteheti, és akkor a törzsnek hamarosan saját csordája lehet amiből a jó orkok fenn tudják tartani magukat. Vagy találkozik valami kevésbé kellemes alakkal és akkor lesz a törzsnek egy célpontja akit majd agyonvernek és kirabolnak. Így vagy úgy, de csak jót tud remélni a kialakult helyzettől. Ezt a reményt pedig csak fokozza amikor a kövér, bajszos figura rögtön válaszol is a kérdésére. Persze az ehhez hasonló ajánlásokat már ismeri, így próbál inkább magukra az állatokra összpontosítani mielőtt megint belecsábítják egy számára előnytelen üzletbe.*
-Szép napot. Két bikát szeretnék vásárolni. *Tudja, hogy egy szarvasmarhát akkor lehet a legolcsóbban vágóállatként lehet eladni, legdrágábban pedig akkor ha tenyészbika. Neki szekérvonók kellenek, ám ha ezt így kerek perec megmondja akkor valószínűleg azzal félrevezeti az árust, hisz rögtön az erős, de nyugodt kedélyű állatokat akarják majd neki odaadni, amint nem szeretne. Ha meg valami egészen már irányba tereli a dolgot, akkor az ismét csak komoly buktatókat von maga után.*
-Szekérvonáshoz kellenének. Olyanok amik sokat bírnak, és amiket meg lehet futtatni. *Majd még a biztonság kedvéért hozzáteszi.* -És olyan ami szarvára veszi az élőholtat, mert ha félúton felfalják a zombik akkor sokat értem vele.
4748. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-13 14:19:17
Üzenet elküldve: 2016-03-13 14:19:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Vásárlás//
*Az első illető, akit Gravak megtalál, egy alacsony, ám köpcös nő. Félelem tekintetébe nem látható, ahogy az ork fölé magasodva teszi fel a kérdését. Őszes tincseit a feje tetejére kontyolta fel. Kezeit a csípőjére teszi, s szelíd mosollyal az arcán szólal meg.*
- No hát, önnek is szép napot, Uram. Talán tanulhatna némi illemet, de. A jószágok, a Piactér legszélén találhatóak. A város szívébe nem hozhatóak be mindenféle állatok, így könnyen megoldotta a város. Így megoldották, hogy abban az U alakú részbe terelik őket, mely a tértől keletre található, arra ni. *Mutat az irányba. Valóban van ott egy kis rész, mely a Holdudvar és a Piactér között terül el, de még nem az erdő.
Ott láthatja Gravak, hogy számos kisebb számú csorda van kivezetve.
Odasétálva tudja, hogy mit akar, s lassan nézeget körbe. Eleinte nem vesznek róla tudomást, a rosszmájú emberek fel sem figyelnek, hogy a zöld ork eltér az állatoktól. Faragatlan egy népség.
De bárhogy is néz szét, nem lát meg ismerőst a kofák között. Nehéz idők járnak a város környékére, s így a messzebbi tájakról nem indultak meg a kereskedők. Be kell érnie a város környéki állattenyésztőkkel.*
- Oh, hát ezek még igen fiatalok. Alig három évesek lettek idén, biza. *Csapkodja meg a mellkasát a köpcös bajuszos árus, kalappal a feje tetején, ahogy az ökrök mellett áll kihúzva.*
- Nagyon jó alomból valóak ám! A bika egy csődör volt, jaj mi csődör! A legjobb a legjobbak közül! No és a tehén? Hát annál szebb példányt, mágusbiza nem látott még! *Kunkorodik vigyorra a szája.*
- Olyan tejet lehetett fejni, belőle, hogy csak... *S itt cuppant az ajkaival, kifejezve a finomság kimondhatatlan fajtáját.*
- Mit is keres maga pontosan? *Ő is csak egy átlagos ember, csak azt látja, hogy egy orkkal van dolga, s mindenki tudja, hogy nekik is - ahogy a mélységieknek is - észből nem sok jutott.*
*Az első illető, akit Gravak megtalál, egy alacsony, ám köpcös nő. Félelem tekintetébe nem látható, ahogy az ork fölé magasodva teszi fel a kérdését. Őszes tincseit a feje tetejére kontyolta fel. Kezeit a csípőjére teszi, s szelíd mosollyal az arcán szólal meg.*
- No hát, önnek is szép napot, Uram. Talán tanulhatna némi illemet, de. A jószágok, a Piactér legszélén találhatóak. A város szívébe nem hozhatóak be mindenféle állatok, így könnyen megoldotta a város. Így megoldották, hogy abban az U alakú részbe terelik őket, mely a tértől keletre található, arra ni. *Mutat az irányba. Valóban van ott egy kis rész, mely a Holdudvar és a Piactér között terül el, de még nem az erdő.
Ott láthatja Gravak, hogy számos kisebb számú csorda van kivezetve.
Odasétálva tudja, hogy mit akar, s lassan nézeget körbe. Eleinte nem vesznek róla tudomást, a rosszmájú emberek fel sem figyelnek, hogy a zöld ork eltér az állatoktól. Faragatlan egy népség.
De bárhogy is néz szét, nem lát meg ismerőst a kofák között. Nehéz idők járnak a város környékére, s így a messzebbi tájakról nem indultak meg a kereskedők. Be kell érnie a város környéki állattenyésztőkkel.*
- Oh, hát ezek még igen fiatalok. Alig három évesek lettek idén, biza. *Csapkodja meg a mellkasát a köpcös bajuszos árus, kalappal a feje tetején, ahogy az ökrök mellett áll kihúzva.*
- Nagyon jó alomból valóak ám! A bika egy csődör volt, jaj mi csődör! A legjobb a legjobbak közül! No és a tehén? Hát annál szebb példányt, mágusbiza nem látott még! *Kunkorodik vigyorra a szája.*
- Olyan tejet lehetett fejni, belőle, hogy csak... *S itt cuppant az ajkaival, kifejezve a finomság kimondhatatlan fajtáját.*
- Mit is keres maga pontosan? *Ő is csak egy átlagos ember, csak azt látja, hogy egy orkkal van dolga, s mindenki tudja, hogy nekik is - ahogy a mélységieknek is - észből nem sok jutott.*
4747. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-13 13:01:39
Üzenet elküldve: 2016-03-13 13:01:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Nem egy rossz nézőpont a lányé. Csakhogy a gondolatmenetében egyetlen, aprócska, mégis meghatározó hiba van. Méghozzá az "olyan mintha". A dolgokat egyszerűen nem lehet így meghatározni, és helyretenni. Persze lehet, hogy ő téved, és a vörösnek van igaza, vagy az is lehetséges, hogy mindketten rossz fele kutatnak, mert ki ismeri a világukon túl levők természetét? De mégis van Zaras szavaiban valami, ami saját magát is meggyőzi. Mert hát miért léteznének, ha nem azért, mert hisznek bennük? Ha nem azért, hogy az őket hívók szavára feleljenek, s teljesítsék (vagy ne) azoknak a kéréseit. Ez megmagyarázná az isteneknek, istenségeknek a létezését.
~ És mi van az Ősökkel? ~
Azok más téma. Ők azok, akik minden istenség felett álltak, mikor a világ keletkezett. Ők voltak azok, akik elsőként népesítették be az ősi földeket és tengereket, s ők voltak azok, akik halálukkor a természetté váltak, hogy szemmel kövessék, s óvják a leszármazottaikat, az elfeket, évszázadokon, évezredeken át. Ezért az évezredekbe nyúló feladatért áldoznak, egyfajta köszönetet mondva, odahaza a Tavasz-oltáron.
Azt nem tudni biztosan, hogy vannak e még Ako Pasznak élő hívei, de Zaras részéről... Vajon a tudást lehet hitnek nevezni? A tioli kultúrában, mely a legősibb elfekét követi, van hely mindenféle istennek, istenségnek, senki nem kérdőjelezi meg a létezését, amíg nem akarnak olyan abszurd dolgokat állítani, hogy ezek a természetfeletti lények az Ősök felett, vagy velük egy szintben vannak. De az, hogy elfogadják ezeknek a lényeknek a létezését, nem feltétlenül jelenti azt, hogy hisznek is benne. Még akkor sem, ha esetleg éppen kezet fognak eggyel, vagy netalántán ők ébresztik rá arra, hogy mi is ő.
Rövidnek rövid, de hát már így is hallhattak egy elég hosszú történetet, s ez a mondat is tartalmaz bőven annyit, hogy kilogikázhassák, ki is ő. Nemes. Azokról pedig már biztosan hallottak, sőt ismernek is egyet-kettőt, tudják milyenek. Habár Namos különbözik a legtöbbtől. Egy hozzá hasonló feltörekvőt csoda, hogy még nem bódított el a hatalom érzete. De mindez csupán idő kérdése. *
~ Hahh! ~
- Mondhatni, hogy a véremben van, és nem hagytam, hogy elkopjon a tudás. Éveken át tartó, mind fizikai, mind szellemi csiszolás és élezés eredményei az adottságaim.
* Pislog büszkén körbe. Megszokott gondolatkört jár körbe a cseléd, de mi van akkor, ha a szürke szemű a mennyiség mellett a minőséget is figyelembe vette/veszi? Ha nem száz orkot kaszabolt le, hanem megküzdött a száz legjobbal? Ha nem száz szajhát fektetett meg, hanem nemes hölgyekkel szerelmezett? (Vagy esetleg is-is, de a könnyű prédát nem veszi egy kalap alá az igazi megmérettetésekkel).
Ötven év bőven elég volt, hogy mesteri, de legalábbis közel mesteri szintre csiszolja számára fontosabb képességeit mind gyakorlás (nevezzük azt az orkoknak és szajháknak), mind pedig éles helyzetekben (a minőségi fajták). Ezért nem is kételkedik magában, vagyis mondjuk azt, hogy nem látványosan teszi. *
- És ahogy hallottam, a szerzetesek is kivételes harcosok.
* Pillant a kopaszra, majd utána egy mosoly kíséretében Rhebosséra is. *
- És a szolgálólányok pedig kivételes mesélők, igaz?
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Nem egy rossz nézőpont a lányé. Csakhogy a gondolatmenetében egyetlen, aprócska, mégis meghatározó hiba van. Méghozzá az "olyan mintha". A dolgokat egyszerűen nem lehet így meghatározni, és helyretenni. Persze lehet, hogy ő téved, és a vörösnek van igaza, vagy az is lehetséges, hogy mindketten rossz fele kutatnak, mert ki ismeri a világukon túl levők természetét? De mégis van Zaras szavaiban valami, ami saját magát is meggyőzi. Mert hát miért léteznének, ha nem azért, mert hisznek bennük? Ha nem azért, hogy az őket hívók szavára feleljenek, s teljesítsék (vagy ne) azoknak a kéréseit. Ez megmagyarázná az isteneknek, istenségeknek a létezését.
~ És mi van az Ősökkel? ~
Azok más téma. Ők azok, akik minden istenség felett álltak, mikor a világ keletkezett. Ők voltak azok, akik elsőként népesítették be az ősi földeket és tengereket, s ők voltak azok, akik halálukkor a természetté váltak, hogy szemmel kövessék, s óvják a leszármazottaikat, az elfeket, évszázadokon, évezredeken át. Ezért az évezredekbe nyúló feladatért áldoznak, egyfajta köszönetet mondva, odahaza a Tavasz-oltáron.
Azt nem tudni biztosan, hogy vannak e még Ako Pasznak élő hívei, de Zaras részéről... Vajon a tudást lehet hitnek nevezni? A tioli kultúrában, mely a legősibb elfekét követi, van hely mindenféle istennek, istenségnek, senki nem kérdőjelezi meg a létezését, amíg nem akarnak olyan abszurd dolgokat állítani, hogy ezek a természetfeletti lények az Ősök felett, vagy velük egy szintben vannak. De az, hogy elfogadják ezeknek a lényeknek a létezését, nem feltétlenül jelenti azt, hogy hisznek is benne. Még akkor sem, ha esetleg éppen kezet fognak eggyel, vagy netalántán ők ébresztik rá arra, hogy mi is ő.
Rövidnek rövid, de hát már így is hallhattak egy elég hosszú történetet, s ez a mondat is tartalmaz bőven annyit, hogy kilogikázhassák, ki is ő. Nemes. Azokról pedig már biztosan hallottak, sőt ismernek is egyet-kettőt, tudják milyenek. Habár Namos különbözik a legtöbbtől. Egy hozzá hasonló feltörekvőt csoda, hogy még nem bódított el a hatalom érzete. De mindez csupán idő kérdése. *
~ Hahh! ~
- Mondhatni, hogy a véremben van, és nem hagytam, hogy elkopjon a tudás. Éveken át tartó, mind fizikai, mind szellemi csiszolás és élezés eredményei az adottságaim.
* Pislog büszkén körbe. Megszokott gondolatkört jár körbe a cseléd, de mi van akkor, ha a szürke szemű a mennyiség mellett a minőséget is figyelembe vette/veszi? Ha nem száz orkot kaszabolt le, hanem megküzdött a száz legjobbal? Ha nem száz szajhát fektetett meg, hanem nemes hölgyekkel szerelmezett? (Vagy esetleg is-is, de a könnyű prédát nem veszi egy kalap alá az igazi megmérettetésekkel).
Ötven év bőven elég volt, hogy mesteri, de legalábbis közel mesteri szintre csiszolja számára fontosabb képességeit mind gyakorlás (nevezzük azt az orkoknak és szajháknak), mind pedig éles helyzetekben (a minőségi fajták). Ezért nem is kételkedik magában, vagyis mondjuk azt, hogy nem látványosan teszi. *
- És ahogy hallottam, a szerzetesek is kivételes harcosok.
* Pillant a kopaszra, majd utána egy mosoly kíséretében Rhebosséra is. *
- És a szolgálólányok pedig kivételes mesélők, igaz?
4746. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-12 22:37:50
Üzenet elküldve: 2016-03-12 22:37:50
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vásárlás//
*Egy nagy sóhajjal tér vissza a piacra és úgy dönt egy rövid időre hanyagolja a bájitalok körét és inkább néhány élő állatot igyekszik megvásárolni. Majd legfeljebb vesz egyet a zöldek közül, hisz mégsem állhat oda a vezér elé azzal, hogy a kereskedők kötekedtek és ezért nem tudott bevásárolni. A feladata egyszerű mint egy pofon, vagy falapáttal történő tarkón vágás épp ezért jobb ha végrehajtja különben ő is egy hasonló karlendítésnek eshet majd áldozatul. Talán jobb lesz sietni.
A piac egész egyszerűen túl nagy számára. Sokkal nagyobb mint a karavánpihenői megfelelője, és sokkal több itt az üzletelő is, ráadásul keveset is ismer közülük. De most legalább az árucikk ismeretes a szemében, vagyis a marhák és egyéb szarvas, patás jószágok amiket élete során terelgetett és darabolt. Reméli sikerül jó üzletet kötnie és beszereznie néhány tényleg erős példányt, mert ugye a legjobb falat is megkeseredik az ork szájában ha arany árban adják.
A trágya és az állatok összetéveszthetetlen illatát próbálja követni és ha az nem elég akkor még rákérdez a dögök hollétére az egyik másik árusnál a tőle telhető legkedvesebb hangnemben.*
-Elnézést. Meg tudná mondani merre árulják itt az élő állatot? *Bár ha ismét a zöld bőre miatt kell a lenéző tekinteteket szenvednie akkor a szépen összetákolt mondat hamar elég primitív alakot fog ölteni. Kitartóan kutat, hisz ez még mindig jobb mint a bájitalokkal szórakozni, vagyis a bájitalárusok szórakozásának célpontjává válni. Azt is gyanítja, hogy valahol a piac szélénél lehetnek az efféle vásárok, egy nagy betorkolló út közelében, hisz a sok patást be is kell hozni valahol.
Ha kutatását siker koronázza akkor végre el is kezdheti az áru felmérését. Nem siet el semmit, szépen végigméri a széttagolt csordát, keresve a legnagyobb és legerősebb ökröt. Nem azt amelyik zsírtól csöpög, vagy ami húsban erős. Hanem amelyik látszatra képes gyorsan futni és nagyobb terheket cipelni. Különös módon fordul a vadabb tekintetű egyedekhez, hisz azok jóval hasznosabbak lehetnek egy csatában. Elvégre nem pónikat akar a szekér elé fogni, hanem olyan állatokat amelyek öklelnek és taposnak ha kell. És persze kifejezetten jól jönne egy régi jó ismerős jelenléte is, mert azzal talán könnyebben szót ért.*
-Hány éves az állat? *Kérdezi, ha megtetszik neki valamelyik példány, ám egyelőre nem kötelezi el magát egyik mellett sem. Ő ugyan nem fog ugrálni, tegye csak meg a vásár az első ajánlatot, és ő majd kiválasztja a számára legjobb ajánlatot. Legyen bármennyire is satnya, vagy éppen gazdag a készlet.*
*Egy nagy sóhajjal tér vissza a piacra és úgy dönt egy rövid időre hanyagolja a bájitalok körét és inkább néhány élő állatot igyekszik megvásárolni. Majd legfeljebb vesz egyet a zöldek közül, hisz mégsem állhat oda a vezér elé azzal, hogy a kereskedők kötekedtek és ezért nem tudott bevásárolni. A feladata egyszerű mint egy pofon, vagy falapáttal történő tarkón vágás épp ezért jobb ha végrehajtja különben ő is egy hasonló karlendítésnek eshet majd áldozatul. Talán jobb lesz sietni.
A piac egész egyszerűen túl nagy számára. Sokkal nagyobb mint a karavánpihenői megfelelője, és sokkal több itt az üzletelő is, ráadásul keveset is ismer közülük. De most legalább az árucikk ismeretes a szemében, vagyis a marhák és egyéb szarvas, patás jószágok amiket élete során terelgetett és darabolt. Reméli sikerül jó üzletet kötnie és beszereznie néhány tényleg erős példányt, mert ugye a legjobb falat is megkeseredik az ork szájában ha arany árban adják.
A trágya és az állatok összetéveszthetetlen illatát próbálja követni és ha az nem elég akkor még rákérdez a dögök hollétére az egyik másik árusnál a tőle telhető legkedvesebb hangnemben.*
-Elnézést. Meg tudná mondani merre árulják itt az élő állatot? *Bár ha ismét a zöld bőre miatt kell a lenéző tekinteteket szenvednie akkor a szépen összetákolt mondat hamar elég primitív alakot fog ölteni. Kitartóan kutat, hisz ez még mindig jobb mint a bájitalokkal szórakozni, vagyis a bájitalárusok szórakozásának célpontjává válni. Azt is gyanítja, hogy valahol a piac szélénél lehetnek az efféle vásárok, egy nagy betorkolló út közelében, hisz a sok patást be is kell hozni valahol.
Ha kutatását siker koronázza akkor végre el is kezdheti az áru felmérését. Nem siet el semmit, szépen végigméri a széttagolt csordát, keresve a legnagyobb és legerősebb ökröt. Nem azt amelyik zsírtól csöpög, vagy ami húsban erős. Hanem amelyik látszatra képes gyorsan futni és nagyobb terheket cipelni. Különös módon fordul a vadabb tekintetű egyedekhez, hisz azok jóval hasznosabbak lehetnek egy csatában. Elvégre nem pónikat akar a szekér elé fogni, hanem olyan állatokat amelyek öklelnek és taposnak ha kell. És persze kifejezetten jól jönne egy régi jó ismerős jelenléte is, mert azzal talán könnyebben szót ért.*
-Hány éves az állat? *Kérdezi, ha megtetszik neki valamelyik példány, ám egyelőre nem kötelezi el magát egyik mellett sem. Ő ugyan nem fog ugrálni, tegye csak meg a vásár az első ajánlatot, és ő majd kiválasztja a számára legjobb ajánlatot. Legyen bármennyire is satnya, vagy éppen gazdag a készlet.*
4745. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-12 17:09:52
Üzenet elküldve: 2016-03-12 17:09:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Hát van olyan, hogy valami nehezen megy. Még neki is. De Nittát is meg fogja tanítani néhány trükkre. *
- Rád mindig lesz időm, csak győzd majd te is.
* Vigyorog rá, mert hát érti ő ezt erre is, arra is. Mégis csak férfiből van. *
- Tudom. De azért jó hallani, hogy hiányoztam neked. A tisztást pedig szándékosan úgy intéztem, hogy napnyugtára érjük oda. Kicsit le akartalak nyűgözni.
* A nők szeretik a szép dolgokat. Meg a ruhaanyagok válogatását is. *
- Fáznék és kényelmetlen lenne.
* Mást nem is mond, csak vigyorog tovább. Nem, inkább nem mond semmi olyasmit, még a végén megharagudna rá. *
- A színek jók lesznek, de te azért vigyázz magadra
- Na meg, ugye nem csak nekem válogatsz most anyagot? Neked is elkél azért néhány új ruha, mert én sem örülnék, ha anélkül járkálnál. Elvinne engem a városőrség.
* Hát van olyan, hogy valami nehezen megy. Még neki is. De Nittát is meg fogja tanítani néhány trükkre. *
- Rád mindig lesz időm, csak győzd majd te is.
* Vigyorog rá, mert hát érti ő ezt erre is, arra is. Mégis csak férfiből van. *
- Tudom. De azért jó hallani, hogy hiányoztam neked. A tisztást pedig szándékosan úgy intéztem, hogy napnyugtára érjük oda. Kicsit le akartalak nyűgözni.
* A nők szeretik a szép dolgokat. Meg a ruhaanyagok válogatását is. *
- Fáznék és kényelmetlen lenne.
* Mást nem is mond, csak vigyorog tovább. Nem, inkább nem mond semmi olyasmit, még a végén megharagudna rá. *
- A színek jók lesznek, de te azért vigyázz magadra
- Na meg, ugye nem csak nekem válogatsz most anyagot? Neked is elkél azért néhány új ruha, mert én sem örülnék, ha anélkül járkálnál. Elvinne engem a városőrség.
4744. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-12 06:45:08
Üzenet elküldve: 2016-03-12 06:45:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eladó!//
-Jaj végre valaki értékeli a munkám! Köszönöm, köszönöm! Legtöbben itt folyamatosan csak alkudozni akarnak, és fitymálják a munkámat. Pedig ha ők tudnának ilyet csinálni! Nem az enyémet vennék! Én biza nem engedek az árból! De nem ám! Mindenki fizesse meg azt az árat, amiért én megcsinálom. Vagy nem? *Kér visszaigazolást állítására, mert hát tényleg így gondolja. Eleget látott már a másikból hogy leszűrje, ő is észreveszi az igyekezetet, és a részletességet, nem beszélve a kemény munkáról.*
-Nos kedveském! Afféle madár szerű! Képes repülni az égen! De ez lesz úgy vélem életem nagy kérdése, és fejtörése. *Neveti el magát, mert hát sok kilátás nincs ilyen szerkezetre. Bár sose késő olyat tenni, ami megváltoztatja majd a világot. A törpe megigazítja szakállát, és úgy néz a másikra. Hunyorogva, mert hogy neki összemosódnak a nevek. Ez jutott eszébe, és erről tudja hogy igaz.*
-Valóban? Nos akkor te igen híres neves családbú származol kisasszony! Tény, hogy magam is jobban szeretem a műhely füstös és kormos levegőjét, ahol a tüdőd mélyére szívod a forró levegőt. De tény és való hogy egy kis szellőztetés nem árt! Csak le ne pottyanjunk a földről! *Nevet, mert hát ő még mindig tart egy kicsit attól hogy egyszer mindenki felrepül/Leesik az égbe. Elvégre a törpék megszokták már hogy fent is mennyezet honol a bányákban, és a föld alatt.* -Hmm érdekes uraság lehet ez a Namos! Kovácsuk van-e? Tud-e valaki lovat patkolni? A harcosoknak meg fegyver kell! Hol van ez a hely? Hátha szerencsét hozol nekem angyalkám! *Vigyorog, mert bizony ebben sok lehetőség van ám. Azt persze nem említi, hogy érdeklődik ő a mágia felé is. Nem, nem azt bizony nem.* -Mester? Óh! Ne félj te attól! Magam se vagyok mester, amit tudok megcsinálok! Majd leszek ennél jobb is. *Szakácsnőre felcsillan a szeme, majd a mosoly nem tűnik el az arcáról. Ismét pakolni kezd. De most a pult alatt. Amit elővesz az nem más mint egy vas lábas. Igen szép cikornyás fogóval. Amott megcsavarva a vas levegősre, így több időbe telik mire átforrósodik. Így akár még puszta kézzel is fogni lehet sütés-főzésnél.* -No mit szólsz? Nem igen csinálok ilyeneket, ez az első. Még nincs kipróbálva, ugyanis nem értek én ehhez a mesterséghez! Nem-e próbálnád ki, hogy hasznos-e? * Kicsit izgul, mert tényleg ez az első ilyen kovács munkája, és nem tudja hogy rendeltetésszerűen lehet-e használni avagy haszontalan. Ekkor megnézi magának a lovat, és furcsán rázza a fejét.* -Angyalkám! Mikor patkolták ezt a szépséget? Ugye tudod, hogy kitörheti a lábát! Nézd a tartását! Ki patkolta? Ki? *Kicsit morcos lesz hirtelen, de nem a törpe lány felé irányul. Sokkal inkább afelé aki patkolta a lovat. Pakolászik, s kivesz egy ládát. Kiszáll a szekérből, és előveszi eszközeit is.* -Nem harap? Nem szeretem a harapósakat! * A ládában sok minden található, rengeteg előgyártott patkó, patkószegek, patacsípő, kétélű patakés, kalapács és reszelők. Ha engedi gazdája, na meg persze a ló akkor jobban szemügyre veszi az immár felvert patkókat. Rosszallóan rázza a fejét, ugyanis ez nem más mint kontár munka. A bal hátsó patából hiányzik egy szeg, ferdén ütötték fel a patkót. A jobb elsőnél pedig szintúgy.* Csillagom ezt azonnal helyre kell hozni! Nincs mese! *Egész komolyan válaszol, mert egy rossz lépés a lónak és tényleg kitörheti a bokáját, nem beszélve a törpéről, aki majd nagyot bukfencezik.*
-Jaj végre valaki értékeli a munkám! Köszönöm, köszönöm! Legtöbben itt folyamatosan csak alkudozni akarnak, és fitymálják a munkámat. Pedig ha ők tudnának ilyet csinálni! Nem az enyémet vennék! Én biza nem engedek az árból! De nem ám! Mindenki fizesse meg azt az árat, amiért én megcsinálom. Vagy nem? *Kér visszaigazolást állítására, mert hát tényleg így gondolja. Eleget látott már a másikból hogy leszűrje, ő is észreveszi az igyekezetet, és a részletességet, nem beszélve a kemény munkáról.*
-Nos kedveském! Afféle madár szerű! Képes repülni az égen! De ez lesz úgy vélem életem nagy kérdése, és fejtörése. *Neveti el magát, mert hát sok kilátás nincs ilyen szerkezetre. Bár sose késő olyat tenni, ami megváltoztatja majd a világot. A törpe megigazítja szakállát, és úgy néz a másikra. Hunyorogva, mert hogy neki összemosódnak a nevek. Ez jutott eszébe, és erről tudja hogy igaz.*
-Valóban? Nos akkor te igen híres neves családbú származol kisasszony! Tény, hogy magam is jobban szeretem a műhely füstös és kormos levegőjét, ahol a tüdőd mélyére szívod a forró levegőt. De tény és való hogy egy kis szellőztetés nem árt! Csak le ne pottyanjunk a földről! *Nevet, mert hát ő még mindig tart egy kicsit attól hogy egyszer mindenki felrepül/Leesik az égbe. Elvégre a törpék megszokták már hogy fent is mennyezet honol a bányákban, és a föld alatt.* -Hmm érdekes uraság lehet ez a Namos! Kovácsuk van-e? Tud-e valaki lovat patkolni? A harcosoknak meg fegyver kell! Hol van ez a hely? Hátha szerencsét hozol nekem angyalkám! *Vigyorog, mert bizony ebben sok lehetőség van ám. Azt persze nem említi, hogy érdeklődik ő a mágia felé is. Nem, nem azt bizony nem.* -Mester? Óh! Ne félj te attól! Magam se vagyok mester, amit tudok megcsinálok! Majd leszek ennél jobb is. *Szakácsnőre felcsillan a szeme, majd a mosoly nem tűnik el az arcáról. Ismét pakolni kezd. De most a pult alatt. Amit elővesz az nem más mint egy vas lábas. Igen szép cikornyás fogóval. Amott megcsavarva a vas levegősre, így több időbe telik mire átforrósodik. Így akár még puszta kézzel is fogni lehet sütés-főzésnél.* -No mit szólsz? Nem igen csinálok ilyeneket, ez az első. Még nincs kipróbálva, ugyanis nem értek én ehhez a mesterséghez! Nem-e próbálnád ki, hogy hasznos-e? * Kicsit izgul, mert tényleg ez az első ilyen kovács munkája, és nem tudja hogy rendeltetésszerűen lehet-e használni avagy haszontalan. Ekkor megnézi magának a lovat, és furcsán rázza a fejét.* -Angyalkám! Mikor patkolták ezt a szépséget? Ugye tudod, hogy kitörheti a lábát! Nézd a tartását! Ki patkolta? Ki? *Kicsit morcos lesz hirtelen, de nem a törpe lány felé irányul. Sokkal inkább afelé aki patkolta a lovat. Pakolászik, s kivesz egy ládát. Kiszáll a szekérből, és előveszi eszközeit is.* -Nem harap? Nem szeretem a harapósakat! * A ládában sok minden található, rengeteg előgyártott patkó, patkószegek, patacsípő, kétélű patakés, kalapács és reszelők. Ha engedi gazdája, na meg persze a ló akkor jobban szemügyre veszi az immár felvert patkókat. Rosszallóan rázza a fejét, ugyanis ez nem más mint kontár munka. A bal hátsó patából hiányzik egy szeg, ferdén ütötték fel a patkót. A jobb elsőnél pedig szintúgy.* Csillagom ezt azonnal helyre kell hozni! Nincs mese! *Egész komolyan válaszol, mert egy rossz lépés a lónak és tényleg kitörheti a bokáját, nem beszélve a törpéről, aki majd nagyot bukfencezik.*
4743. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-12 00:14:52
Üzenet elküldve: 2016-03-12 00:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Eladó!//
*Ha Maereh nem is érti pontosan a szekér, vagy kocsi vagy milyen csuda jármű mechanikáját és részeit, azt akkor is látja, hogy elég sok munkaórát áldozott már rá Gorik, és gondosan kidolgozta a részleteket is.*
~Mert a minőség az minőség. Akkor is ha én nem értem melyik kütyü mire is való pontosan.~
– Ó, szóval akkor még nem ez a végleges formája. Bizony akkor ez kísérleti példány. Egy gnóm megirigyelhetné, azt mondom *komoly hangon jelenti ki ezeket, cseppnyi gúny sincs benne. Ő aztán tudja mennyire nem egyszerű fémekkel dolgozni.
Kicsit közelebb hajol ő is, úgy hallgatja a másikat.*
– Új találmány? Valami járműféle az is? Hintó?
*Maereh aprót bólint, el is mosolyodik, örül, és azért büszke is, hogy így eszébe jutott merre is vannak a bányák, bár ő maga sosem járt ott, csak az elbeszélésekből hallott arról a vidékről.
Gorik kérdésére a mosolya szélesebbé válik.*
– Hát nem egészen, bár nem lőttél nagyon mellé! Az akit mondasz szintén Povhur volt, de a nagytatám, atyám atyja. Ő találta ki, hogy fel lehet költözni a felszínre. Nagyon okos volt ám. Megfigyelte, hogy azok a törpegyerekek, akik feljöhettek a felszínre is játszani sokkal erősebb csontúak lettek, és hát úgy jobb bányászokká váltak. Így kezdődött. A mi falunk is bányászfalu, de fent lakunk a felszínen, és a unkához szállnak le a férfiak a tárnákba. Meg persze vannak azért lent biztonságos helyek, meg gyűlésterem, meg Wylunranának is van terme odalent.
*Ezt fontosnak gondolja hozzátenni, nehogy Gorik valami elvetemülteknek tartsa őket, kik mit sem törődnek törpeségükkel.
Az orkos dolgon elmosolyodik finoman. Ő maga úgy tartja, minden nép között vannak jók és vannak gonoszak is, más dolog persze az a rengeteg ellenségeskedés, ami a fajok között feszül, de Mae talán idealista, mert szeretné hinni, hogy egyszer majd ennek is vége szakad.*
– A gazdám, nos hát nem úgy gazda, nem vagyok rabszolga, csak hát uraságnak meg nem szólítom. Eralil Namos úr az, a Gazdagnegyedben van nagy háza. Mágusmester ám. A házban többen lakunk, kisebb mágusok, alkimisták, harcosok, meg mi cselédek is.
*Mae elmosolyodik.*
– Én vagyok jelenleg a szakácsnő náluk. De a gazda engedte, hogy a kis szobámban az ötvösmunkákkal is foglalkozzak. Csak hát… *Mae megvonja a vállacskáit*, nem rég érkeztem a városba, és nem vagyok még messze földön híres mester. Majd egyszer! De addig is élni is kell valamiből, enni is kell, aludni is, szóval jó helyem van, és a gazda fizeti Nagyonmagasnak is az istálló díját.
*Mae hátrafelé int a lovára.*
– Ő Nagyonmagas. Rendes ló ám, nem póni!
*Meglepetten pislog, aztán Gorik kezébe teszi a sajátját.*
– Ez nagyon nagylelkű ajánlat. Áll az alku!
*Mae szélesen elmosolyodik. Most még úgy se sietős neki, de ezek után hogyan is rohanhatna?*
– Aztán a várost mennyire ismered már, Gorik? Mert ha az én picike műhelykémet keresnéd, oda most éppen nem könnyű eltalálni…
*Ha Maereh nem is érti pontosan a szekér, vagy kocsi vagy milyen csuda jármű mechanikáját és részeit, azt akkor is látja, hogy elég sok munkaórát áldozott már rá Gorik, és gondosan kidolgozta a részleteket is.*
~Mert a minőség az minőség. Akkor is ha én nem értem melyik kütyü mire is való pontosan.~
– Ó, szóval akkor még nem ez a végleges formája. Bizony akkor ez kísérleti példány. Egy gnóm megirigyelhetné, azt mondom *komoly hangon jelenti ki ezeket, cseppnyi gúny sincs benne. Ő aztán tudja mennyire nem egyszerű fémekkel dolgozni.
Kicsit közelebb hajol ő is, úgy hallgatja a másikat.*
– Új találmány? Valami járműféle az is? Hintó?
*Maereh aprót bólint, el is mosolyodik, örül, és azért büszke is, hogy így eszébe jutott merre is vannak a bányák, bár ő maga sosem járt ott, csak az elbeszélésekből hallott arról a vidékről.
Gorik kérdésére a mosolya szélesebbé válik.*
– Hát nem egészen, bár nem lőttél nagyon mellé! Az akit mondasz szintén Povhur volt, de a nagytatám, atyám atyja. Ő találta ki, hogy fel lehet költözni a felszínre. Nagyon okos volt ám. Megfigyelte, hogy azok a törpegyerekek, akik feljöhettek a felszínre is játszani sokkal erősebb csontúak lettek, és hát úgy jobb bányászokká váltak. Így kezdődött. A mi falunk is bányászfalu, de fent lakunk a felszínen, és a unkához szállnak le a férfiak a tárnákba. Meg persze vannak azért lent biztonságos helyek, meg gyűlésterem, meg Wylunranának is van terme odalent.
*Ezt fontosnak gondolja hozzátenni, nehogy Gorik valami elvetemülteknek tartsa őket, kik mit sem törődnek törpeségükkel.
Az orkos dolgon elmosolyodik finoman. Ő maga úgy tartja, minden nép között vannak jók és vannak gonoszak is, más dolog persze az a rengeteg ellenségeskedés, ami a fajok között feszül, de Mae talán idealista, mert szeretné hinni, hogy egyszer majd ennek is vége szakad.*
– A gazdám, nos hát nem úgy gazda, nem vagyok rabszolga, csak hát uraságnak meg nem szólítom. Eralil Namos úr az, a Gazdagnegyedben van nagy háza. Mágusmester ám. A házban többen lakunk, kisebb mágusok, alkimisták, harcosok, meg mi cselédek is.
*Mae elmosolyodik.*
– Én vagyok jelenleg a szakácsnő náluk. De a gazda engedte, hogy a kis szobámban az ötvösmunkákkal is foglalkozzak. Csak hát… *Mae megvonja a vállacskáit*, nem rég érkeztem a városba, és nem vagyok még messze földön híres mester. Majd egyszer! De addig is élni is kell valamiből, enni is kell, aludni is, szóval jó helyem van, és a gazda fizeti Nagyonmagasnak is az istálló díját.
*Mae hátrafelé int a lovára.*
– Ő Nagyonmagas. Rendes ló ám, nem póni!
*Meglepetten pislog, aztán Gorik kezébe teszi a sajátját.*
– Ez nagyon nagylelkű ajánlat. Áll az alku!
*Mae szélesen elmosolyodik. Most még úgy se sietős neki, de ezek után hogyan is rohanhatna?*
– Aztán a várost mennyire ismered már, Gorik? Mert ha az én picike műhelykémet keresnéd, oda most éppen nem könnyű eltalálni…
4742. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-11 19:45:45
Üzenet elküldve: 2016-03-11 19:45:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhely után jön a piactér. Ekkor még úgy reméli itt is hasonló eredményeket fog elérni, már legalábbis a pénz hatékon elverése, és a hasznos tárgyak beszerzése terén ám a helyzet jóval kevésbé rózsás. Elsőre leginkább sülteket, élelmiszert, ékszereket, selymeket, szerszámokat, otthondíszítő kellékeket meg egyéb számára jobbára értéktelen tárgyak sorát találja mindenfelé. Amikor pedig eljut kofához aki tényleg orvosi holmikat árul akkor mindenféle vacak kencéket, bogarakat, gyógynővényeket meg italokat akarnak rásózni. A bájitalok pultjánál is megfordul ott viszont nem hajlandóak neki megmondani, melyik ital mire használható, pontosabban a pontos hatás az amit eltitkolnak előle és ezzel egy kicsit fel is idegesítik az arra járó zöldbőrűt. Elmondják melyik ital mire jó ám neki ez teljesen közömbös. Nem vásárol zsákba macskát. Látni akarja a hatást különben nincs üzlet. Így aztán velük sem lesz túl nagy barátságban. Ha egyszer nem mondják meg melyik mire való akkor mégis minek venne ő bármit is. Az érdekli az ő sérülését meggyógyítja e vagy sem. Erre nem kap választ. A liláról se mondják meg miféle mérgekre hatásos, mindenesetre ez már érdekesebbnek tűnik ahogy a fekete is. Persze ha tudná, hogy ez alatt mérget értenek akkor máris kevésbé akarna venni belőle. A lényeg, hogy neki gyógyulásra van szüksége és azt nem dobják csak úgy az ork orra elé. Magának kéne kibogarászni és magát kísérleti patkánynak használva tesztelgetnie, melyik mit csinál. Ezek után jó okkal küldheti el az efféle árusokat az édes jó apjuk valagába, és ég jobb okkal hagyhatná el a piacteret, ha nem sorakozna még néhány száz stand a szegénynegyed bejáratáig. Nem volt valami nagy alkusz soha életében és nem is szeretett alkudozni. Mindig rosszul jött ki belőle. Ám ezt a fajta hülyére vételt amit egyes alkimisták művelnek, nehezen tudja viselni és ha ez nem lenne elég még ökröket sem lát semerre, pedig tiszta elképzelései vannak arról miféle állatot lenne jó befogni a kocsi elejébe. Nagy, vad bivalyt, olyant amit egyes törzsek tenyésztenek akiket még nem érintett meg a "kultúra" szava. Ahogy azt ezek a városlakók nevezik. Abból is bikát és azokból is a legnagyobbakat. Vagy nagy északi gyapjas ökröket, amikkel még a gazdáik sem bírnak azután. Ha azok megrohannak valamit akkor annak annyi. Ezt tapasztalatból mondja. Sokat levágott közülük. Egyetlen csapással kell odaütni és ha elszúrod véged van, legyél hentes, vagy katona. Ha felingerled akkor a görbe szarvát bordáid közé akasztja és átdob a feje felett. Ez persze csak egy álom számára. Egy nagyon szép álom, aminek már közel jár a megvalósításához, de akkor is álom.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.11 19:55:33
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.11 19:55:33
4741. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:39:12
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eladó!!//
*A dicsérő szavak mindig jól esnek a mesternek aki kemény munka árán épít valami használhatót. Ezért a törpe vigyorog is a dicséretre, és bólogat.*
-Igen angyalom valóban sok munka van vele, és ha valami elromlik rajta, időbe telik mire megjavítom. Ezért is akarom egy kicsit kipofozni! Megerősíteni vassal, és akkor talán nem lesz annyi baj ezzel a kis masinával. Bakkecske, kos, mindig összekeverem ezeket a jószágokat! De nézd el nekem, nem mindig ott jár az eszem ahol kéne! Most! *Hajol közelebb a törpéhez, és úgy súg neki. De úgy hogy még véletlenül se hallja senki.* -Éppen egy új találmányon ügyködök! Ha sikerül vége a kutyagolásnak! És a szekereknek! Úgy biza, mondom én a pörölyös! *Húzódik vissza a pult mögé, és úgy válaszol ismét a kisasszonynak.* Igen! Dhur Naal bányái innen Északra vannak! Igaz jó messze! De..*Pillant fel a napra, és ismét a nőre.* -Igen igen! Északra vannak a bányák! Onnan jöttem én! * Mikor a felmenői nevet hallja gondolkozik, és szemöldöke felhúzódik és szemei megcsillannak.*
Az az a Povhur Ertgrimmson aki kiköltözött a felszínre ezzel példát mutatva a többi törpének, hogy lehet a felszínen is élni? Vagy keverem valakivel? Hmmm..*Rázza a fejét, és próbálja ismét összeszedni a gondolatait.* -Üdvözletem Maereh Ertgrimmsa! A nevem mint már hallhattad, Gorik! Pörölykezű Gorik! *Elneveti magát a kézcsókolós orkon.* Kisasszony! Az orkokban nem szabad megbízni! Wylnuranára mondom neked! Egyszer azt mondják, hogy segítenek! Aztán meg a fejedet vennék némi aranyért! Nem, nem! *Rázza a fejét, és úgy támaszkodik a pultnak.* -Miféle gazdád van neked kis hölgy? Netán valami jómódú uraság? Hogy? Ötvös? Az szép szakma! Sok odafigyelést igényelő, aprólékos munka! Aki ilyenben mesterkedik, annak türelmesnek, és kitartónak kell lennie! Elismerésem! *Biccent a törpének, és a kalapácsot nézegeti. Azon gondolkozik mennyit is kérjen érte. Végül válasza is megérkezik egy komoly ábrázattal összevegyítve! Mert persze az üzlet az üzlet!* -Nos. Mit szólnál, ha megkapnád ajándékba? Ha legközelebb kellene valami apróság, majd téged kereslek! Én nem szeretem az aprólékos munkát, elvégre ekkora kezekkel! *Emeli meg kérges tenyerét.* -Nos? Megegyeztünk? *Nyújtja most a nő felé kezét.*
*A dicsérő szavak mindig jól esnek a mesternek aki kemény munka árán épít valami használhatót. Ezért a törpe vigyorog is a dicséretre, és bólogat.*
-Igen angyalom valóban sok munka van vele, és ha valami elromlik rajta, időbe telik mire megjavítom. Ezért is akarom egy kicsit kipofozni! Megerősíteni vassal, és akkor talán nem lesz annyi baj ezzel a kis masinával. Bakkecske, kos, mindig összekeverem ezeket a jószágokat! De nézd el nekem, nem mindig ott jár az eszem ahol kéne! Most! *Hajol közelebb a törpéhez, és úgy súg neki. De úgy hogy még véletlenül se hallja senki.* -Éppen egy új találmányon ügyködök! Ha sikerül vége a kutyagolásnak! És a szekereknek! Úgy biza, mondom én a pörölyös! *Húzódik vissza a pult mögé, és úgy válaszol ismét a kisasszonynak.* Igen! Dhur Naal bányái innen Északra vannak! Igaz jó messze! De..*Pillant fel a napra, és ismét a nőre.* -Igen igen! Északra vannak a bányák! Onnan jöttem én! * Mikor a felmenői nevet hallja gondolkozik, és szemöldöke felhúzódik és szemei megcsillannak.*
Az az a Povhur Ertgrimmson aki kiköltözött a felszínre ezzel példát mutatva a többi törpének, hogy lehet a felszínen is élni? Vagy keverem valakivel? Hmmm..*Rázza a fejét, és próbálja ismét összeszedni a gondolatait.* -Üdvözletem Maereh Ertgrimmsa! A nevem mint már hallhattad, Gorik! Pörölykezű Gorik! *Elneveti magát a kézcsókolós orkon.* Kisasszony! Az orkokban nem szabad megbízni! Wylnuranára mondom neked! Egyszer azt mondják, hogy segítenek! Aztán meg a fejedet vennék némi aranyért! Nem, nem! *Rázza a fejét, és úgy támaszkodik a pultnak.* -Miféle gazdád van neked kis hölgy? Netán valami jómódú uraság? Hogy? Ötvös? Az szép szakma! Sok odafigyelést igényelő, aprólékos munka! Aki ilyenben mesterkedik, annak türelmesnek, és kitartónak kell lennie! Elismerésem! *Biccent a törpének, és a kalapácsot nézegeti. Azon gondolkozik mennyit is kérjen érte. Végül válasza is megérkezik egy komoly ábrázattal összevegyítve! Mert persze az üzlet az üzlet!* -Nos. Mit szólnál, ha megkapnád ajándékba? Ha legközelebb kellene valami apróság, majd téged kereslek! Én nem szeretem az aprólékos munkát, elvégre ekkora kezekkel! *Emeli meg kérges tenyerét.* -Nos? Megegyeztünk? *Nyújtja most a nő felé kezét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056