Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 234 (4661. - 4680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4680. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-01 17:46:56
Üzenet elküldve: 2016-03-01 17:46:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Magához ölelve kedvesét hallgatja, hogy miket fog elsőként felróni a könyvbe. Nos igen, emlékezetes nap az. Most esik csak le neki, ahogy a lány sorolja, hogy máris mennyi minden történt velük, pedig alig pár hónap telt még csak el. *
- Nyártól a télig, s máris mennyi írnivaló gyűlt össze.
* Csodálkozik halkan, habár az építkezéssel sok idő telt el, s előtte azért ő kis időt eltöltött a Thargoknál is. *
- Persze. Nem az a kimondottan zöld evő elf vagyok, megeszek én szinte bármit. Főleg az erdőt járva ugye, nem mindig sikerült úgy fogni vadat. Bármit is főznél, én azt megkóstolom. Még ha újdonság is a számomra, ismeretlen, finom lesz.
* Ez a zelleres leves vagy mi, például újdonságként fog hatni, de megkóstolja. Bátor az ő szíve. *
- Kimegyek reggel és megnézem, hazaviszem, ha akad benne valami. Meg persze vadászom is, hátha akad valami nagy jószág. Szerintem holnapra valami zöldségleves és mellé valami. Esetleg itt a piacon veszünk pár szál kolbászt és megsütöd, hogy ne arra várj, hogy mit viszek haza. Jobb lenne így.
* Na, a zöldséges is meg van hát. Nézelődnek, bár itt megint az asszonynak hagyja meg a válogatási jogot. Ő inkább fizet is cipel, ami, lássuk be, eléggé kényelmes így. Nitta jókat választott eddig is és jókat is főzött. Úgy érzi, sokszorosan jól járt vele. Meg persze úgy tűnik, hogy Nitta is ővele, amint épp sorolja. *
- Óh, és mit tervezel kedvesem? Sorold csak, amit kérsz, azt megkapod. Előbb vagy utóbb, mert azért én sem vagyok annyira ezermester és kell az idő.
* Magához ölelve kedvesét hallgatja, hogy miket fog elsőként felróni a könyvbe. Nos igen, emlékezetes nap az. Most esik csak le neki, ahogy a lány sorolja, hogy máris mennyi minden történt velük, pedig alig pár hónap telt még csak el. *
- Nyártól a télig, s máris mennyi írnivaló gyűlt össze.
* Csodálkozik halkan, habár az építkezéssel sok idő telt el, s előtte azért ő kis időt eltöltött a Thargoknál is. *
- Persze. Nem az a kimondottan zöld evő elf vagyok, megeszek én szinte bármit. Főleg az erdőt járva ugye, nem mindig sikerült úgy fogni vadat. Bármit is főznél, én azt megkóstolom. Még ha újdonság is a számomra, ismeretlen, finom lesz.
* Ez a zelleres leves vagy mi, például újdonságként fog hatni, de megkóstolja. Bátor az ő szíve. *
- Kimegyek reggel és megnézem, hazaviszem, ha akad benne valami. Meg persze vadászom is, hátha akad valami nagy jószág. Szerintem holnapra valami zöldségleves és mellé valami. Esetleg itt a piacon veszünk pár szál kolbászt és megsütöd, hogy ne arra várj, hogy mit viszek haza. Jobb lenne így.
* Na, a zöldséges is meg van hát. Nézelődnek, bár itt megint az asszonynak hagyja meg a válogatási jogot. Ő inkább fizet is cipel, ami, lássuk be, eléggé kényelmes így. Nitta jókat választott eddig is és jókat is főzött. Úgy érzi, sokszorosan jól járt vele. Meg persze úgy tűnik, hogy Nitta is ővele, amint épp sorolja. *
- Óh, és mit tervezel kedvesem? Sorold csak, amit kérsz, azt megkapod. Előbb vagy utóbb, mert azért én sem vagyok annyira ezermester és kell az idő.
4679. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-01 16:06:38
Üzenet elküldve: 2016-03-01 16:06:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Nillie //
* Drayen elég jó emberismerő ahhoz, hogy sejtse, a lány kezdi kapisgálni, hogy mi is ez az egész. A közelség és az érintés hatására pír önti el az arcát, amit a mágus bölcsen nem tesz szóvá, nem akarja elriasztani a zavarban lévő lányt. *
- Van, de ezt most a cipődtől kérdezed, vagy tőlem?
* Finom mozdulat, ahogy két ujjal Nillie álla alá nyúl, s gyengéden maga felé emeli az arcát. *
- Ha tőlem, akkor a piac itt van nem messze.
* Mosolyodik el, nehogy a másik félreértse, s azt higgye, hogy dorgálást kapott. *
- Gyere menjünk.
* Egy kis séta, s némi nézelődést követően, elérkeznek hát a piacra, ami a szokott zsivallyal fogadja a párost. *
- Van itt minden. Mit szeretnél?
* Kérdezi, mert nagyjából ismeri a helyet, s így talán könnyebben megtalálják, amit szeretnének. *
// Nillie //
* Drayen elég jó emberismerő ahhoz, hogy sejtse, a lány kezdi kapisgálni, hogy mi is ez az egész. A közelség és az érintés hatására pír önti el az arcát, amit a mágus bölcsen nem tesz szóvá, nem akarja elriasztani a zavarban lévő lányt. *
- Van, de ezt most a cipődtől kérdezed, vagy tőlem?
* Finom mozdulat, ahogy két ujjal Nillie álla alá nyúl, s gyengéden maga felé emeli az arcát. *
- Ha tőlem, akkor a piac itt van nem messze.
* Mosolyodik el, nehogy a másik félreértse, s azt higgye, hogy dorgálást kapott. *
- Gyere menjünk.
* Egy kis séta, s némi nézelődést követően, elérkeznek hát a piacra, ami a szokott zsivallyal fogadja a párost. *
- Van itt minden. Mit szeretnél?
* Kérdezi, mert nagyjából ismeri a helyet, s így talán könnyebben megtalálják, amit szeretnének. *
4678. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-01 14:13:47
Üzenet elküldve: 2016-03-01 14:13:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*~Túlságosan sok hím egy nőstényre.~ Rhebosse megforgatja magában a szavakat majd arra jut, hogy nem szívesen lett volna a Golyóf-Ejüek törzsének tagja. Kemény és fárasztó munka lehetett az a nőknek, ráadásul majdhogynem fölösleges is, lévén mégis kihaltak. A vörös rosszallva csóválja fejét.
Mindannyian étellel jól megpakolva foglalnak helyet a padon. Beillik ez még egy ebédnek, sőt a vacsorának is, úgy viselkednek mintha hatok óta nem ettek volna. De szerencsére mindhárman így vannak vele, úgyhogy szégyenlősnek sem kell lenniük egymás előtt.
Sajnos sokkal többet nem tudnak meg az ősz hajú fickótól, valószínűleg kénytelenek lesznek ennyivel beérni és valóban saját kutatásokba kezdeni. A vörös fanyalogva rágicsálja buktáját és hallgatja a kopasz rövid élettörténetét, amihez már volt szerencséje mikor bemutatkozós vacsorálást tartottak. ~Vajon ha ha Bato múltjában kutakodunk megtudhatunk valamit?~ Nézi elgondolkodva, már-már kissé túl sokáig a fiút ahogyan kérődző stílusban nyammog a pékárun. Mikor a szerzetes felé fordul és észreveszi, hogy most neki is beszélnie kéne, a bukta jó része lóg ki a szájából és igen bárgyúnak tűnik addig a két pillanatig, amíg egyik férfiről a másikra pillant.
~Hát...~ Hogy is kezdhetné? Nem szívesen beszél magáról vagy múltjáról. Szívesebben hallgatja mikor mások regélnek. Ami már megtörtént az elmúlt, nem foglalkozik vele és bárki orrára sem szeretné kötni.*
- Pirtianestől délre születtem egy kis faluban. Ott éltem tizenöt éves koromig teljesen átlagos életemet. Úgy kuporgattunk össze minden egyes garast, ennek ellenére boldogok voltunk a szüleimmel. De egy napon, egy őrült barbár tűnt föl aki minden különösebb ok nélkül megtámadta a falunkat. Az őrült fickó emberfeletti erővel bírt, szándékai pedig máig tisztázatlanok mégis elpusztított mindent a környéken. A szántókat, a kerteket, a házunkat… A családom életét is kioltotta. Csodával határos módon én túléltem, de lévén csak egy tizenöt éves gyenge lány voltam akkor még, egyedül, a földdel egyenlővé vált faluban erőtlenül kóboroltam étlen-szomjan napokig. Úgy esett, hogy egy bizonyos harcos ki életét arra tette föl, hogy szegényeken és elesetteken segítsen arra járt, és megtalált. Könyörögtem neki hogy vegyen magához és tanítson ki, hogy bosszút állhassak a barbáron aki elmebajában ezt tette az otthonommal. Így lett belőlem az, aki most vagyok. Öt év telt el azon végzetes nap óta, én pedig egyik városról a másikra vándorlok, hogy szembeszálljak a gonosszal ahol csak tehetem. Azok száma kiknek igazságot szolgáltattam fejben nem tartható, megannyi gonosztevővel számoltam le utam során. Mégsem találtam egy árva nyomot sem, ami elvezethetne az őrült barbárhoz. Mindez rendkívül nyugtalanít és egyre türelmetlenebbé tesz. Úgy érzem egy képzeletbeli képet kergetek…
*Ahogy beszél, mindvégig az elf szemeibe néz, történetét szenvtelenül darálja. Mikor végez, beleharap a buktába még mindig a férfit bámulván, s gépiesen rágni kezd. Az egészet most találta ki, valódi múltjához köze sincs. Legalábbis jókora ferdítéseket tartalmaz a légből kapott történet, annyi szent.*
- Maga jön. *Dobja a labdát Zarasnak, úgy illik ő is mesél magáról egy keveset.*
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*~Túlságosan sok hím egy nőstényre.~ Rhebosse megforgatja magában a szavakat majd arra jut, hogy nem szívesen lett volna a Golyóf-Ejüek törzsének tagja. Kemény és fárasztó munka lehetett az a nőknek, ráadásul majdhogynem fölösleges is, lévén mégis kihaltak. A vörös rosszallva csóválja fejét.
Mindannyian étellel jól megpakolva foglalnak helyet a padon. Beillik ez még egy ebédnek, sőt a vacsorának is, úgy viselkednek mintha hatok óta nem ettek volna. De szerencsére mindhárman így vannak vele, úgyhogy szégyenlősnek sem kell lenniük egymás előtt.
Sajnos sokkal többet nem tudnak meg az ősz hajú fickótól, valószínűleg kénytelenek lesznek ennyivel beérni és valóban saját kutatásokba kezdeni. A vörös fanyalogva rágicsálja buktáját és hallgatja a kopasz rövid élettörténetét, amihez már volt szerencséje mikor bemutatkozós vacsorálást tartottak. ~Vajon ha ha Bato múltjában kutakodunk megtudhatunk valamit?~ Nézi elgondolkodva, már-már kissé túl sokáig a fiút ahogyan kérődző stílusban nyammog a pékárun. Mikor a szerzetes felé fordul és észreveszi, hogy most neki is beszélnie kéne, a bukta jó része lóg ki a szájából és igen bárgyúnak tűnik addig a két pillanatig, amíg egyik férfiről a másikra pillant.
~Hát...~ Hogy is kezdhetné? Nem szívesen beszél magáról vagy múltjáról. Szívesebben hallgatja mikor mások regélnek. Ami már megtörtént az elmúlt, nem foglalkozik vele és bárki orrára sem szeretné kötni.*
- Pirtianestől délre születtem egy kis faluban. Ott éltem tizenöt éves koromig teljesen átlagos életemet. Úgy kuporgattunk össze minden egyes garast, ennek ellenére boldogok voltunk a szüleimmel. De egy napon, egy őrült barbár tűnt föl aki minden különösebb ok nélkül megtámadta a falunkat. Az őrült fickó emberfeletti erővel bírt, szándékai pedig máig tisztázatlanok mégis elpusztított mindent a környéken. A szántókat, a kerteket, a házunkat… A családom életét is kioltotta. Csodával határos módon én túléltem, de lévén csak egy tizenöt éves gyenge lány voltam akkor még, egyedül, a földdel egyenlővé vált faluban erőtlenül kóboroltam étlen-szomjan napokig. Úgy esett, hogy egy bizonyos harcos ki életét arra tette föl, hogy szegényeken és elesetteken segítsen arra járt, és megtalált. Könyörögtem neki hogy vegyen magához és tanítson ki, hogy bosszút állhassak a barbáron aki elmebajában ezt tette az otthonommal. Így lett belőlem az, aki most vagyok. Öt év telt el azon végzetes nap óta, én pedig egyik városról a másikra vándorlok, hogy szembeszálljak a gonosszal ahol csak tehetem. Azok száma kiknek igazságot szolgáltattam fejben nem tartható, megannyi gonosztevővel számoltam le utam során. Mégsem találtam egy árva nyomot sem, ami elvezethetne az őrült barbárhoz. Mindez rendkívül nyugtalanít és egyre türelmetlenebbé tesz. Úgy érzem egy képzeletbeli képet kergetek…
*Ahogy beszél, mindvégig az elf szemeibe néz, történetét szenvtelenül darálja. Mikor végez, beleharap a buktába még mindig a férfit bámulván, s gépiesen rágni kezd. Az egészet most találta ki, valódi múltjához köze sincs. Legalábbis jókora ferdítéseket tartalmaz a légből kapott történet, annyi szent.*
- Maga jön. *Dobja a labdát Zarasnak, úgy illik ő is mesél magáról egy keveset.*
4677. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-01 12:01:39
Üzenet elküldve: 2016-03-01 12:01:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Az a nyári nap örökre megmarad az emlékezetében, és igen, Lorsannak igaza van.*
- Igen. belekerül az úszóverseny napja, mikor először megláttalak. Pedig szerintem senki el nem hinné nekem rajtad kívül, hogy a szemeidet már akkor észrevettem, a vízből. Aztán meg téged sem, mikor neked ütköztem.
*Nitta mosolyog, ahogy felidézi.*
- Ez lesz az első bejegyzés. A második, mikor visszajöttél értem a Barakkba. A harmadik, mikor kivittél a tóhoz. Bizony utólag is van pár írnivalóm. De majd szépen bejegyzem Acél megtalálását, a ház építését, Ida érkezését, a csibéket, a vadászatot.
~Meg az első csókot. És a tegnap éjszakát is.~
- És a mai napot, azt hogy ma kaptam a könyvet.
*Közelebb lép Lorsanhoz, ahogy továbbindulnak, bal karját a dereka köré fonja, úgy lépked vele.*
- Elfként szereted a zöldségeket, ugye? Vagy van, amit nem? Arra gondoltam, vennénk zellert is, abból finom krémlevest tudok főzni, pirítunk bele kenyérkockákat. Aztán lehetne valami sült.
*Hirtelen jut eszébe valami.*
- A csapdák, holnap meg kellene nézni őket, nem? Ha akad bennük valami, máris kész az ebéd, akár több napra is.
*Közben megérkeznek a zöldségárusok asztalaihoz, és Nitta érdeklődve fordul a portékák felé, de felelni sem felejt el.*
- Rögtön tudtam én, egy ilyen ezermester elfet nem szabad futni hagyni. A verem és a ládák, mindkettő csodás lenne, nagy hasznunkra lennének. Van ugyanis egy tervem.
A hozzászólás írója (Tyhrnitta Wynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.01 12:07:04
*Az a nyári nap örökre megmarad az emlékezetében, és igen, Lorsannak igaza van.*
- Igen. belekerül az úszóverseny napja, mikor először megláttalak. Pedig szerintem senki el nem hinné nekem rajtad kívül, hogy a szemeidet már akkor észrevettem, a vízből. Aztán meg téged sem, mikor neked ütköztem.
*Nitta mosolyog, ahogy felidézi.*
- Ez lesz az első bejegyzés. A második, mikor visszajöttél értem a Barakkba. A harmadik, mikor kivittél a tóhoz. Bizony utólag is van pár írnivalóm. De majd szépen bejegyzem Acél megtalálását, a ház építését, Ida érkezését, a csibéket, a vadászatot.
~Meg az első csókot. És a tegnap éjszakát is.~
- És a mai napot, azt hogy ma kaptam a könyvet.
*Közelebb lép Lorsanhoz, ahogy továbbindulnak, bal karját a dereka köré fonja, úgy lépked vele.*
- Elfként szereted a zöldségeket, ugye? Vagy van, amit nem? Arra gondoltam, vennénk zellert is, abból finom krémlevest tudok főzni, pirítunk bele kenyérkockákat. Aztán lehetne valami sült.
*Hirtelen jut eszébe valami.*
- A csapdák, holnap meg kellene nézni őket, nem? Ha akad bennük valami, máris kész az ebéd, akár több napra is.
*Közben megérkeznek a zöldségárusok asztalaihoz, és Nitta érdeklődve fordul a portékák felé, de felelni sem felejt el.*
- Rögtön tudtam én, egy ilyen ezermester elfet nem szabad futni hagyni. A verem és a ládák, mindkettő csodás lenne, nagy hasznunkra lennének. Van ugyanis egy tervem.
A hozzászólás írója (Tyhrnitta Wynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.01 12:07:04
4676. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:42:01
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:42:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem telik el sok idő, és Kharaun elér a Piactérre: kiáltozó kofák és általános zsibongás veszi körül, mely kedvére éppen nem való, de legalább élőnek érzi magát a zajongó embertömegben. Elszokott a városoktól és a városi élettel járó általános hangzavartól, így grimaszolva vág utat magának az árusok között, hogy megkeresse azt, amire szüksége van. Tán ki sem tűnik nagyon a tömegből, elvégre nem visel páncélt vagy hivalkodó öltözetet. Menet közben ellenőrzi, övén fityeg-e még erszénye, mert él a gyanúval, hogy az efféle helyek hemzsegnek a zsebesektől, ő pedig nem szeretné, ha maradék kis pénze is a tolvajok martaléka lenne.*
4675. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-29 22:55:28
Üzenet elküldve: 2016-02-29 22:55:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
-Hát.
*Kezdi kicsit tanakodva a válaszát a megdöbbentő feltételezésre.*
-Meg tudom érteni.
~Mit is? Mindegy.~
*Csak mondja, ami először az eszébe jut, de ahogy elhagyja a száját, elgondolkodik rajta, hogy hogy is történhet, hogy ennyivel több a férfi mint a nő.*
-Az nem praktikus.
*Kicsit zavartnak tűnhet - az is. A megállapítása a legkevésbé sem volt információ tartalmú.*
-Kár, pedig igazán érdekes népnek hangzik. Talán majd magam is elkezdek kutatni utánuk. Ha már az én népem.
*A felelősség most az ő vállát nyomja. Talán tennie kellene azért, hogy újra feltámassza hamvaiból a kultúrát. Talán nyakába veszi a világot, és bevégezteti a sorsát - majd egyszer. Most viszont válaszolnia kell a feltett kérdésre.*
-Északról. Ott születtem, onnan indultam - nem is tudom, úgy egy éve - útnak. Nem olyan izgalmas történet, mint kendé.
*Nyilván nem akar rögtön mindent a másik orrára kötni, na meg aztán tényleg nem valami eseménydús história az, ahogy eljutott Artheniorig. Rhebosseról viszont még maga sem tud sokat, ezért látványosan felé fordul, hogy meghallgassa az ő válaszát.*
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
-Hát.
*Kezdi kicsit tanakodva a válaszát a megdöbbentő feltételezésre.*
-Meg tudom érteni.
~Mit is? Mindegy.~
*Csak mondja, ami először az eszébe jut, de ahogy elhagyja a száját, elgondolkodik rajta, hogy hogy is történhet, hogy ennyivel több a férfi mint a nő.*
-Az nem praktikus.
*Kicsit zavartnak tűnhet - az is. A megállapítása a legkevésbé sem volt információ tartalmú.*
-Kár, pedig igazán érdekes népnek hangzik. Talán majd magam is elkezdek kutatni utánuk. Ha már az én népem.
*A felelősség most az ő vállát nyomja. Talán tennie kellene azért, hogy újra feltámassza hamvaiból a kultúrát. Talán nyakába veszi a világot, és bevégezteti a sorsát - majd egyszer. Most viszont válaszolnia kell a feltett kérdésre.*
-Északról. Ott születtem, onnan indultam - nem is tudom, úgy egy éve - útnak. Nem olyan izgalmas történet, mint kendé.
*Nyilván nem akar rögtön mindent a másik orrára kötni, na meg aztán tényleg nem valami eseménydús história az, ahogy eljutott Artheniorig. Rhebosseról viszont még maga sem tud sokat, ezért látványosan felé fordul, hogy meghallgassa az ő válaszát.*
4674. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-29 20:13:42
Üzenet elküldve: 2016-02-29 20:13:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Az úszóversenyen látta először Nittát. Nem tagadja és eddig sem tette, hogy először igenis az alakját figyelte, ahogy átúszott minden akadályon. Valamilyen oknál fogva szurkolt neki, hogy érje el a célját, s nem csak azt a célt, amit a verseny vége jelentett. Aztán mikor egymásba ütköztek az épület előtt, vette észre félénkségét. Igen, talán az volt még megkapó benne és a szelíd tekintet. S bármennyire is utálta akkor a várost, Nitta mellett valamiért képes volt elviselni a zsúfoltságot és a zsivajt. Vele, valahogy könnyebb volt minden. S bár úgy volt, hogy azzal a törzzsel elmegy innen, szétnéz egy másik helyen, de hát. Mikor a vezér furcsa módon fogta magát és lelépett, hamarabb tért vissza a lányhoz, mint gondolta. Azután már nem is tért vissza arra a hegyre. A könyvre is emlékezett, így elsőként erre gondolt ajándéknak és jó ötlet volt. *
- Van már, amit beleírhatsz, és még lesz is.
* Most pedig irány a zöldséges. *
- Értem én.
* Vigyorodik el és húzza magához kicsit közelebb kedvesét. *
- Szög az van még, fát meg ad az erdő. Készítek én neked ládát, amennyit akarsz. Áshatok vermet, amit esetleg kideszkázok és eltehetjük benne télre a dolgokat. Amit le tudunk zárni felülről és ki tudjuk venni belőle, ami kell.
* Az úszóversenyen látta először Nittát. Nem tagadja és eddig sem tette, hogy először igenis az alakját figyelte, ahogy átúszott minden akadályon. Valamilyen oknál fogva szurkolt neki, hogy érje el a célját, s nem csak azt a célt, amit a verseny vége jelentett. Aztán mikor egymásba ütköztek az épület előtt, vette észre félénkségét. Igen, talán az volt még megkapó benne és a szelíd tekintet. S bármennyire is utálta akkor a várost, Nitta mellett valamiért képes volt elviselni a zsúfoltságot és a zsivajt. Vele, valahogy könnyebb volt minden. S bár úgy volt, hogy azzal a törzzsel elmegy innen, szétnéz egy másik helyen, de hát. Mikor a vezér furcsa módon fogta magát és lelépett, hamarabb tért vissza a lányhoz, mint gondolta. Azután már nem is tért vissza arra a hegyre. A könyvre is emlékezett, így elsőként erre gondolt ajándéknak és jó ötlet volt. *
- Van már, amit beleírhatsz, és még lesz is.
* Most pedig irány a zöldséges. *
- Értem én.
* Vigyorodik el és húzza magához kicsit közelebb kedvesét. *
- Szög az van még, fát meg ad az erdő. Készítek én neked ládát, amennyit akarsz. Áshatok vermet, amit esetleg kideszkázok és eltehetjük benne télre a dolgokat. Amit le tudunk zárni felülről és ki tudjuk venni belőle, ami kell.
4673. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-29 11:08:49
Üzenet elküldve: 2016-02-29 11:08:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Végül nem tiltakozik, mert bolond lenne, mikor a párja és dicséri a főztjét. Meg különben is milyen lenne az, ha képtelen lenne elfogadni a kedves szavakat. Nitta örül, hogy így alakult. Biztosan vannak nála jobb szakácsnők is Lanawinon, de szerencsére azokat Lorsan nem ismeri. Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy Nitta kedve napsugarasabb legyen, bár az is igaz, hogy nagyon igyekszik, megtesz mindent amit tud, hogy tényleg jó és változatos ételeket tudjon a párja elé tenni, és hogy minél kevesebbet pazaroljon.
Lorsanra pillant, mosolyog. Ő bizony komolyan gondolt minden szót, még akkor is, ha tudja a férfi máshogy tekint saját magára. Nitta szemében különleges, a termete, a színei és a ruházata miatt kitűnik a tömegből is, akkor is, ha nem jár élénk és cicomás ruhákban. A halványzöld szempár, az pedig olyasmi, amit a lány sosem tudna feledni, bármi is történne.*
- Akkor ma a pecsenyesütőt támadjuk be, és nem a fogadót, én benne vagyok *bólint rá az ötletre.
Az ajándék...*
~Hát emlékezett! Pedig csak egyszer volt szó róla, még a levelek hullásakor, de emlékezett és gondolt rám.~
*Nitta óvatosan, ujjbeggyel simogatja a könyv borítóját díszítő indamintákat, az apró leveleket, aztán Lorsanhoz simul, és miközben a mellkasához szorítja a könyvecskét.*
- Nagyon tetszik. Tökéletes, és az, hogy ennyi hat után is emlékeztél, sőt, hogy direkt megrendelted. Annyira, annyira jó, és olyan szép, az indaminták, annyira finom, és a bőr, olyan jó illata van. És még tollat is kaptam mellé.
*Örül, hát folyik belőle a szó, de aztán, ha kicsit vonakodva is, visszaadja az ajándékait az árusnak, igaz csak a csomagolás rövid idejére.
A kis csomag a nyeregtáskába kerül, és ő figyelmesen hallgatja Lorsan beszélgetését a prémekről. Vadászként hozzájut, és nekik nem kell olyan nagy mennyiség, ha jól el lehet adni a városban, az előny lenne.*
~Igen, a prémek, talán az is, ha hímeznék, vagy a termények, ha maradna ki, illetve talán nem is nyersen, de eltéve, aszalva...~
- Akkor a zöldségek. Ha minden jól megy a nyártól már a sajátunkat esszük majd, de most még muszáj vennünk, répát, gyökeret gondoltam. Meg vetőmagot. És lá... *kezdené, de aztán elvigyorodik és Lorsanra pillant.* Na azt nem, hiszen van nekem egy ügyes kezű párom. Eszembe jutott még valami, de azt talán nem kell. Van otthon szög az építkezésből, ugye?
*Végül nem tiltakozik, mert bolond lenne, mikor a párja és dicséri a főztjét. Meg különben is milyen lenne az, ha képtelen lenne elfogadni a kedves szavakat. Nitta örül, hogy így alakult. Biztosan vannak nála jobb szakácsnők is Lanawinon, de szerencsére azokat Lorsan nem ismeri. Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy Nitta kedve napsugarasabb legyen, bár az is igaz, hogy nagyon igyekszik, megtesz mindent amit tud, hogy tényleg jó és változatos ételeket tudjon a párja elé tenni, és hogy minél kevesebbet pazaroljon.
Lorsanra pillant, mosolyog. Ő bizony komolyan gondolt minden szót, még akkor is, ha tudja a férfi máshogy tekint saját magára. Nitta szemében különleges, a termete, a színei és a ruházata miatt kitűnik a tömegből is, akkor is, ha nem jár élénk és cicomás ruhákban. A halványzöld szempár, az pedig olyasmi, amit a lány sosem tudna feledni, bármi is történne.*
- Akkor ma a pecsenyesütőt támadjuk be, és nem a fogadót, én benne vagyok *bólint rá az ötletre.
Az ajándék...*
~Hát emlékezett! Pedig csak egyszer volt szó róla, még a levelek hullásakor, de emlékezett és gondolt rám.~
*Nitta óvatosan, ujjbeggyel simogatja a könyv borítóját díszítő indamintákat, az apró leveleket, aztán Lorsanhoz simul, és miközben a mellkasához szorítja a könyvecskét.*
- Nagyon tetszik. Tökéletes, és az, hogy ennyi hat után is emlékeztél, sőt, hogy direkt megrendelted. Annyira, annyira jó, és olyan szép, az indaminták, annyira finom, és a bőr, olyan jó illata van. És még tollat is kaptam mellé.
*Örül, hát folyik belőle a szó, de aztán, ha kicsit vonakodva is, visszaadja az ajándékait az árusnak, igaz csak a csomagolás rövid idejére.
A kis csomag a nyeregtáskába kerül, és ő figyelmesen hallgatja Lorsan beszélgetését a prémekről. Vadászként hozzájut, és nekik nem kell olyan nagy mennyiség, ha jól el lehet adni a városban, az előny lenne.*
~Igen, a prémek, talán az is, ha hímeznék, vagy a termények, ha maradna ki, illetve talán nem is nyersen, de eltéve, aszalva...~
- Akkor a zöldségek. Ha minden jól megy a nyártól már a sajátunkat esszük majd, de most még muszáj vennünk, répát, gyökeret gondoltam. Meg vetőmagot. És lá... *kezdené, de aztán elvigyorodik és Lorsanra pillant.* Na azt nem, hiszen van nekem egy ügyes kezű párom. Eszembe jutott még valami, de azt talán nem kell. Van otthon szög az építkezésből, ugye?
4672. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-28 19:52:50
Üzenet elküldve: 2016-02-28 19:52:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- A vadhús az egy, bár többféle, de akkor is.
* Kedvesének pedig eddig mindig ínycsiklandó ötlete volt arra, miként legyen még jobb a vacsorából megmaradt, reggelire. *
- Amit eddig enni adtál, az mind finom volt és jól is esett.
* Utóbbit pedig dicséretnek veszi, hogy nem egy tucat elf, ámbátor ő igencsak átlagosnak érzi magát. Sőt, kopottasnak. Még a szeme és a haja színei is fakó. *
- Persze. Szerintem még jobban is esne most egy kis pecsenyehús, mint bármi más a Pegazusban.
* Aztán átpártolnak egy bőrárushoz, akinél már jóval korábban megrendelte a könyvet. S most vár, hogy kedvesének fog-e tetszeni ez a kis egyszerű ajándék? Úgy tűnik, hogy nagyon is, mert könnyeket csal Nitta szemébe. Jól döntött hát az első ajándékkal kapcsolatban. Aztán majd persze jön más is, egy-egy apróság, figyelmesség. Nem ma, mert azért ő sem egy gazdag nemes, akinek a bőre alatt is arany van. Visszaadják a könyvet és az apróságokat, hogy becsomagolják nekik, ő meg magához öleli a lányt közben. *
- Örülök, hogy tetszik. Nem igazán tudtam, hogy így elsőre mivel lepjelek meg. Már ami tényleg olyan, hogy nem létszükség ugye, olyasmi. Gondoltam, talán szívesen leírnád a történéseket.
* A becsomagolt ajándékot elveszi és el is teszi az egyik nyeregtáskába. Nitta kezét fogva indulhatnak is tovább, bár azért még megjegyez pár dolgot. Sőt. Rá is kérdez arra az árusnál, hogy foglalkozik-e prémekkel. Merthogy ő vadász, és szívesen lepasszolná, ami van és lesz. Jó pénzért persze. *
- Gyere, menjünk tovább. Jöhet még akkor zöldségféle, meg amit még látsz esetleg és úgy gondolod, hogy jól jönne nekünk. Na meg a pecsenyesütős.
- A vadhús az egy, bár többféle, de akkor is.
* Kedvesének pedig eddig mindig ínycsiklandó ötlete volt arra, miként legyen még jobb a vacsorából megmaradt, reggelire. *
- Amit eddig enni adtál, az mind finom volt és jól is esett.
* Utóbbit pedig dicséretnek veszi, hogy nem egy tucat elf, ámbátor ő igencsak átlagosnak érzi magát. Sőt, kopottasnak. Még a szeme és a haja színei is fakó. *
- Persze. Szerintem még jobban is esne most egy kis pecsenyehús, mint bármi más a Pegazusban.
* Aztán átpártolnak egy bőrárushoz, akinél már jóval korábban megrendelte a könyvet. S most vár, hogy kedvesének fog-e tetszeni ez a kis egyszerű ajándék? Úgy tűnik, hogy nagyon is, mert könnyeket csal Nitta szemébe. Jól döntött hát az első ajándékkal kapcsolatban. Aztán majd persze jön más is, egy-egy apróság, figyelmesség. Nem ma, mert azért ő sem egy gazdag nemes, akinek a bőre alatt is arany van. Visszaadják a könyvet és az apróságokat, hogy becsomagolják nekik, ő meg magához öleli a lányt közben. *
- Örülök, hogy tetszik. Nem igazán tudtam, hogy így elsőre mivel lepjelek meg. Már ami tényleg olyan, hogy nem létszükség ugye, olyasmi. Gondoltam, talán szívesen leírnád a történéseket.
* A becsomagolt ajándékot elveszi és el is teszi az egyik nyeregtáskába. Nitta kezét fogva indulhatnak is tovább, bár azért még megjegyez pár dolgot. Sőt. Rá is kérdez arra az árusnál, hogy foglalkozik-e prémekkel. Merthogy ő vadász, és szívesen lepasszolná, ami van és lesz. Jó pénzért persze. *
- Gyere, menjünk tovább. Jöhet még akkor zöldségféle, meg amit még látsz esetleg és úgy gondolod, hogy jól jönne nekünk. Na meg a pecsenyesütős.
4671. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-28 12:59:38
Üzenet elküldve: 2016-02-28 12:59:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
– De a vadhúsokkal te boldogulsz jobban, az nem vitakérdése.
*Végtére is így a jó, kiegészítik egymást, és nem is csak a konyhában, és Nitta szerint ez így a jó.*
– Hidd el, szeretni fogod, bizony úgy lesz!
*Erre majdhogynem esküdni merne.
Lorsan tervén szélesen vigyorog.*
– Akkor igencsak jó álruhára lesz szükséges. Nem a tizenkettő egy tucat férfi vagy, aki könnyen beleolvad a tömegbe.
*Nittának újra eszébe jut a legelső alkalom, mikor látta a férfit. Egy villanásnyi idő volt csak az uszodában, mégsem tudta feledni. Aztán persze volt alkalma közelebbről is megnéznie, sőt immár többre is, mint csak nézni.*
– Lennie kell pecsenyesütőnek is, és talán friss is az áruja, és rendes, talán nem olyan válogatott, mint a Pegazusban, de legalább helyben lenne, és talán olcsóbban. Megkeressük?
*Ő nem elrontója némi finom pecsenyének, bár sejti, hogy a párja sültjének a nyomába sem érhet a piaci.*
~Nos, talán csak ha kolbászt sütnek, mert az mi nem tudunk még otthon csinálni.~
*Végül a sajtokat illetően sikerült megállapodniuk, Lorsan láthatóan nem ellensége az újdonságoknak. Fizetnek, elpakolnak és mennek tovább, Nitta a maga részéről úgy hiszi a pecsenyesütőt veszik célba, de végül a párja máshogy dönt.
Természetesen követi a férfit, ujjait az övébe fűzi, miközben próbálja kitalálni, vajon miféle meglepetésről van szó. Tele van izgatott várakozással, és jókedvű, úgy gondolja, biztos valami érdekes dologról lehet szó, Lorsan viselkedése erre utal.
Ahogy az is, hogy úgy veszi észre a férfi legalább annyira várja, hogy odaadhassa a meglepetését, mint amennyire ő szeretné megkapni.
Aztán a bőrárusoknál állnak meg, és a lány csodálkozva pillant a kedvesére, majd az eladóra, aztán csak bámul kikerekedett szemekkel a gyönyörű bőrbe kötött könyvre.
Aztán az eladóra, majd végül a párjára, és ekkor perdülnek ki a könnyei.
Nem is próbálja letörölni őket, de a könnyein át is mosolyog.*
– Ez gyönyörű! Annyira… Lorsan, ez olyan szép.
*Végre képes mozdulni, de nem a könnyeit törli, ó nem, jobbjával a szívére szorítja az ajándékát, baljával az elf derekát öleli át.*
– Köszönöm, nagyon szépen köszönöm.
*Meghatott, hát hogyan is lehetne másként, és boldog.*
– Igen, igen, bele kerül majd minden fontos dolog. Minden. A versenytől kezdve.
*Bólogat*
– Nagyon-nagyon tetszik. Gyönyörűséges.
*Az árusra pillant, és a keze fejével elmázolja a könnyeit.*
– Becsomagolná, kérem, hogy ne sérüljön hazafelé?
– De a vadhúsokkal te boldogulsz jobban, az nem vitakérdése.
*Végtére is így a jó, kiegészítik egymást, és nem is csak a konyhában, és Nitta szerint ez így a jó.*
– Hidd el, szeretni fogod, bizony úgy lesz!
*Erre majdhogynem esküdni merne.
Lorsan tervén szélesen vigyorog.*
– Akkor igencsak jó álruhára lesz szükséges. Nem a tizenkettő egy tucat férfi vagy, aki könnyen beleolvad a tömegbe.
*Nittának újra eszébe jut a legelső alkalom, mikor látta a férfit. Egy villanásnyi idő volt csak az uszodában, mégsem tudta feledni. Aztán persze volt alkalma közelebbről is megnéznie, sőt immár többre is, mint csak nézni.*
– Lennie kell pecsenyesütőnek is, és talán friss is az áruja, és rendes, talán nem olyan válogatott, mint a Pegazusban, de legalább helyben lenne, és talán olcsóbban. Megkeressük?
*Ő nem elrontója némi finom pecsenyének, bár sejti, hogy a párja sültjének a nyomába sem érhet a piaci.*
~Nos, talán csak ha kolbászt sütnek, mert az mi nem tudunk még otthon csinálni.~
*Végül a sajtokat illetően sikerült megállapodniuk, Lorsan láthatóan nem ellensége az újdonságoknak. Fizetnek, elpakolnak és mennek tovább, Nitta a maga részéről úgy hiszi a pecsenyesütőt veszik célba, de végül a párja máshogy dönt.
Természetesen követi a férfit, ujjait az övébe fűzi, miközben próbálja kitalálni, vajon miféle meglepetésről van szó. Tele van izgatott várakozással, és jókedvű, úgy gondolja, biztos valami érdekes dologról lehet szó, Lorsan viselkedése erre utal.
Ahogy az is, hogy úgy veszi észre a férfi legalább annyira várja, hogy odaadhassa a meglepetését, mint amennyire ő szeretné megkapni.
Aztán a bőrárusoknál állnak meg, és a lány csodálkozva pillant a kedvesére, majd az eladóra, aztán csak bámul kikerekedett szemekkel a gyönyörű bőrbe kötött könyvre.
Aztán az eladóra, majd végül a párjára, és ekkor perdülnek ki a könnyei.
Nem is próbálja letörölni őket, de a könnyein át is mosolyog.*
– Ez gyönyörű! Annyira… Lorsan, ez olyan szép.
*Végre képes mozdulni, de nem a könnyeit törli, ó nem, jobbjával a szívére szorítja az ajándékát, baljával az elf derekát öleli át.*
– Köszönöm, nagyon szépen köszönöm.
*Meghatott, hát hogyan is lehetne másként, és boldog.*
– Igen, igen, bele kerül majd minden fontos dolog. Minden. A versenytől kezdve.
*Bólogat*
– Nagyon-nagyon tetszik. Gyönyörűséges.
*Az árusra pillant, és a keze fejével elmázolja a könnyeit.*
– Becsomagolná, kérem, hogy ne sérüljön hazafelé?
4670. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-28 11:13:12
Üzenet elküldve: 2016-02-28 11:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Nem tart olyan sokáig, mire visszakapja kardjait, s a két figura után ered. Hangos gyomorkordulással éri be a duót; még egy ok arra, hogy hamarabb a piactérre érjenek. *
- Ako Pasz volt a Golyóf-Ejüek istensége. Egy bennszülött nép volt sok száz évvel ezelőtt, akik magukat a "Ragyogó-sziget csillogó népének" nevezték. Vélhetőleg emberek voltak, akik azért halhattak ki, mert túlságosan is sok hímjük jutott egy nőstényre, és ezek pedig szintén fiakat nemzettek.
* Valószínűleg mindketten értik, hogy mit jelent ez. Persze könnyen lehetett, hogy más az oka, de egy olyan elzárt helyen nem történhetett velük annyi minden.
Már messziről hallani a piaci nyüzsgést, amely csak erősíti elfünk éhségét. Nem is csoda, hogy amint megérkeznek, beleveti magát az illatosabbnál illatosabb, helyben sütött, szépnek kinéző, bár kétes eredetű húsok közé. Ó, igen, nincs is annál jobb, mikor a férfi igazán ropogósra sütött csirkét, vagy jó szaftos malachúst ehet.
Vesz is belőle egy szép nagy darabot, meg mellé olyan izéket is. Valami zöldet, amiről fogalma sincs, mi lehet, de finom és laktató.
A kőpad felé veszik az irányt, ahol is. Igazából. Hát csak azt tudja mondani ott is, amit egészen idáig elmondott. Mást ő maga sem tud, nem régész ő, vagy ilyesmi, hogy életét a kutatásnak szentelje, csupán a kíváncsiságát oltotta. Mondani sem kell, hogy sikerrel, s többet nem is nagyon akart tudni. Persze ez talán változik most, hogy rátalált a Ragyogó-sziget csillogó népének istenségének reinkarnációjára. *
- Hát többet én magam sem tudok, sajnálom.
* Mély sóhajtást hallat, mintha valóban sajnálná, aztán ejti is a témát. *
- És honnan is jöttök?
~ Ne csak én beszéljek már. ~
* Igen, nem árt, ha száját inkább evéssel fárasztja a beszéd helyett, és megtud valamit a kopaszról... vagyis Ako Paszról. Na meg persze a vörös tornádóról is. *
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Nem tart olyan sokáig, mire visszakapja kardjait, s a két figura után ered. Hangos gyomorkordulással éri be a duót; még egy ok arra, hogy hamarabb a piactérre érjenek. *
- Ako Pasz volt a Golyóf-Ejüek istensége. Egy bennszülött nép volt sok száz évvel ezelőtt, akik magukat a "Ragyogó-sziget csillogó népének" nevezték. Vélhetőleg emberek voltak, akik azért halhattak ki, mert túlságosan is sok hímjük jutott egy nőstényre, és ezek pedig szintén fiakat nemzettek.
* Valószínűleg mindketten értik, hogy mit jelent ez. Persze könnyen lehetett, hogy más az oka, de egy olyan elzárt helyen nem történhetett velük annyi minden.
Már messziről hallani a piaci nyüzsgést, amely csak erősíti elfünk éhségét. Nem is csoda, hogy amint megérkeznek, beleveti magát az illatosabbnál illatosabb, helyben sütött, szépnek kinéző, bár kétes eredetű húsok közé. Ó, igen, nincs is annál jobb, mikor a férfi igazán ropogósra sütött csirkét, vagy jó szaftos malachúst ehet.
Vesz is belőle egy szép nagy darabot, meg mellé olyan izéket is. Valami zöldet, amiről fogalma sincs, mi lehet, de finom és laktató.
A kőpad felé veszik az irányt, ahol is. Igazából. Hát csak azt tudja mondani ott is, amit egészen idáig elmondott. Mást ő maga sem tud, nem régész ő, vagy ilyesmi, hogy életét a kutatásnak szentelje, csupán a kíváncsiságát oltotta. Mondani sem kell, hogy sikerrel, s többet nem is nagyon akart tudni. Persze ez talán változik most, hogy rátalált a Ragyogó-sziget csillogó népének istenségének reinkarnációjára. *
- Hát többet én magam sem tudok, sajnálom.
* Mély sóhajtást hallat, mintha valóban sajnálná, aztán ejti is a témát. *
- És honnan is jöttök?
~ Ne csak én beszéljek már. ~
* Igen, nem árt, ha száját inkább evéssel fárasztja a beszéd helyett, és megtud valamit a kopaszról... vagyis Ako Paszról. Na meg persze a vörös tornádóról is. *
4669. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-28 00:16:10
Üzenet elküldve: 2016-02-28 00:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Innújenlüí számára kínosan sokáig tart a Biffel történő tanakodás, a vörös már beéri Batot amíg a szürke hajú még mindig a portásfiúval van elfoglalva. Azért túlságosan nem megy előre, a kopaszra jelentőségteljesen ránéz, majd megfordul és igyekszik szemmel tartani a magas elfet is. Nehogy a végén meglógjon. Nem mintha fontos alak volna, de nem ártana még többet megtudni erről az Ako Paszról, Rhebossenak pedig egy kicsit sem fűlik a foga ahhoz, hogy a könyvtárban kutakodjon valami kitalált személy iránt. A lány még mindig szkeptikus azzal szemben, hogy valóban Bato feje világított-e, vagy csupán a fickó űz velük tréfát. Elvégre a cseléd egy kicsit sem ért a mágiához, hiába mos-takarít egy mágusrendre. Akár az is lehet, hogy az egész csak szemfényvesztés volt a barakkban.
Ahogy a piac felé tartanak, a narancs ruhás meglehetősen elmerültnek látszik gondolataiban. A vörös egy-egy jól irányzott, a megfelelő ponton a férfire mért nyomással próbálja néha kormányozni, hogy jó irányba tartsanak. Ennek segítségével pedig el is érnek a hőn áhított elemózsiás bódékhoz.
Miközben Zaras válaszait hallgatja (ha a férfi hajlandó válaszolni), Rhebosse is kiválogatja a neki tetsző buktákat és tekercseket, kínosan ügyelve rá, hogy véletlenül se nézzen kedvenc csemegéje irányába.
Már gyűri is a szájába egyik áldozatát, mikor Bato megteszi javaslatát. Tele szájjal hümmögve indul a kőpad felé, hogy kényelmesebben falatozhassanak és beszélgethessenek.*
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Innújenlüí számára kínosan sokáig tart a Biffel történő tanakodás, a vörös már beéri Batot amíg a szürke hajú még mindig a portásfiúval van elfoglalva. Azért túlságosan nem megy előre, a kopaszra jelentőségteljesen ránéz, majd megfordul és igyekszik szemmel tartani a magas elfet is. Nehogy a végén meglógjon. Nem mintha fontos alak volna, de nem ártana még többet megtudni erről az Ako Paszról, Rhebossenak pedig egy kicsit sem fűlik a foga ahhoz, hogy a könyvtárban kutakodjon valami kitalált személy iránt. A lány még mindig szkeptikus azzal szemben, hogy valóban Bato feje világított-e, vagy csupán a fickó űz velük tréfát. Elvégre a cseléd egy kicsit sem ért a mágiához, hiába mos-takarít egy mágusrendre. Akár az is lehet, hogy az egész csak szemfényvesztés volt a barakkban.
Ahogy a piac felé tartanak, a narancs ruhás meglehetősen elmerültnek látszik gondolataiban. A vörös egy-egy jól irányzott, a megfelelő ponton a férfire mért nyomással próbálja néha kormányozni, hogy jó irányba tartsanak. Ennek segítségével pedig el is érnek a hőn áhított elemózsiás bódékhoz.
Miközben Zaras válaszait hallgatja (ha a férfi hajlandó válaszolni), Rhebosse is kiválogatja a neki tetsző buktákat és tekercseket, kínosan ügyelve rá, hogy véletlenül se nézzen kedvenc csemegéje irányába.
Már gyűri is a szájába egyik áldozatát, mikor Bato megteszi javaslatát. Tele szájjal hümmögve indul a kőpad felé, hogy kényelmesebben falatozhassanak és beszélgethessenek.*
4668. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-27 20:58:18
Üzenet elküldve: 2016-02-27 20:58:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Rendben, megkóstolom azokat is és akkor választunk. Ilyen téren te jobban tudsz főzni, mint én.
* Szereti a sajtot na. Ez van, ízlenek neki. *
- Áh, majd mindig álruhában jönnék kóstolni, hogy ne ismerjenek fel. Degeszre tömném magam mindig sajttal, aztán meg gyümölcsökkel. Tényleg. Van itt olyan, ahol meg is sütik helyben a húst? Pecsenyekóstoló? Azt is leellenőrizném.
* Megkóstolja hát azt a kettőt, amit Nitta választott. *
- Finom, kicsit szokatlan az első, ilyet még nem ettem soha, de finom. Legyen akkor ez a kettő, legközelebb majd mást is választunk. Kérd csak nyugodtan, és előkotorom az erszényem.
* Ki is fizeti azt, amit Nitta kér és azt elteszik az egyik táskába, amit Szelíd cipel. Az ajándék hát, igen, gondolt ilyesmire, mikor legutóbb erre járt. Hát megrendelte és most majd beugranak érte. Vagyis megkeresi azt, akinél megrendelte. Hamar meg is találja az eladót és, nos. Na jó, nem húzza tovább kedvesét. *
- Gyere, megmutatom inkább, mielőtt belebetegednél a kíváncsiságba.
* Fogja meg Nitta kezét indulnak is tovább egy nem túl távoli árushoz. Ott mindenféle bőrből készült holmik vannak, tarisznyák, csizmák is. Köszön hát az eladónak, és elkéri a korábbi rendelést. *
- Szép napot, pár hattal ezelőtt rendeltem itt, azért jöttem.
* S ha kézbe kapja a könyvet, oda is adja Nittának. Ő meg kifizeti a pénz másik felét érte. Egyszerű bőrkötéses könyv, tele sok üres lappal. Szép eldolgozású, és körbefutva a széleken indák és levelek díszítik. Másra nem gondolt még rá. Mellé egy üvegcse tinta és egy íráshoz való fácántoll. Ezt mind Nitta kezébe adja, hogy nézze csak meg. *
- Arra gondoltam, hogy szeretnéd majd leírni, ami történik majd. Tudod, vetés, aratás, minden, ami számunkra fontos. Remélem tetszik.
- Rendben, megkóstolom azokat is és akkor választunk. Ilyen téren te jobban tudsz főzni, mint én.
* Szereti a sajtot na. Ez van, ízlenek neki. *
- Áh, majd mindig álruhában jönnék kóstolni, hogy ne ismerjenek fel. Degeszre tömném magam mindig sajttal, aztán meg gyümölcsökkel. Tényleg. Van itt olyan, ahol meg is sütik helyben a húst? Pecsenyekóstoló? Azt is leellenőrizném.
* Megkóstolja hát azt a kettőt, amit Nitta választott. *
- Finom, kicsit szokatlan az első, ilyet még nem ettem soha, de finom. Legyen akkor ez a kettő, legközelebb majd mást is választunk. Kérd csak nyugodtan, és előkotorom az erszényem.
* Ki is fizeti azt, amit Nitta kér és azt elteszik az egyik táskába, amit Szelíd cipel. Az ajándék hát, igen, gondolt ilyesmire, mikor legutóbb erre járt. Hát megrendelte és most majd beugranak érte. Vagyis megkeresi azt, akinél megrendelte. Hamar meg is találja az eladót és, nos. Na jó, nem húzza tovább kedvesét. *
- Gyere, megmutatom inkább, mielőtt belebetegednél a kíváncsiságba.
* Fogja meg Nitta kezét indulnak is tovább egy nem túl távoli árushoz. Ott mindenféle bőrből készült holmik vannak, tarisznyák, csizmák is. Köszön hát az eladónak, és elkéri a korábbi rendelést. *
- Szép napot, pár hattal ezelőtt rendeltem itt, azért jöttem.
* S ha kézbe kapja a könyvet, oda is adja Nittának. Ő meg kifizeti a pénz másik felét érte. Egyszerű bőrkötéses könyv, tele sok üres lappal. Szép eldolgozású, és körbefutva a széleken indák és levelek díszítik. Másra nem gondolt még rá. Mellé egy üvegcse tinta és egy íráshoz való fácántoll. Ezt mind Nitta kezébe adja, hogy nézze csak meg. *
- Arra gondoltam, hogy szeretnéd majd leírni, ami történik majd. Tudod, vetés, aratás, minden, ami számunkra fontos. Remélem tetszik.
4667. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-27 19:58:11
Üzenet elküldve: 2016-02-27 19:58:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Ő aztán nem marad otthon. Inkább nekivág a világnak és éljenek a kalandok. Összecsomagolja hát a holmiját, amire csak szüksége lehet, és már el is húz otthonról. Szegény lovát jól megpakolta az igaz, de ő maga meg gyalogláb halad mellette, úgy vágnak át a Piactéren. Halványbarna nadrág és kabát, sötétzöld ing, csipkés gallérral. Elviszi, ami az övé és a kis magán vagyonát is. S bár még nem tudja pontosan, hogy pontosan hol és mit fog kezdeni magával, de majd kiderül az út alatt. Nem neki való, hogy otthon üljön és bazsalyogjon, mint egy játékbaba. Hát nem, köszöni szépen, de nem. Inkább megpróbál megállni a maga lábán, valahogy. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.02.28 18:46:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.02.28 18:46:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
4666. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-27 16:55:06
Üzenet elküldve: 2016-02-27 16:55:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Sejthette volna, hogy Lorsan nem az a pirulós fajta, hiába világosabb a bőre, mint az övé. Illetve talán pirul ő is csak más körülmények között, és nem akkor, ha a külseje kerül szóba.
Ő maga is válogat, beszél is a termelőkkel, melyik sajt meddig áll el, mire ajánlják, de közben vidáman figyeli a párját, aki végigkóstolja a kínálatot.
Amit kóstolónak mutat neki, abból ő is csipeget egy-egy falatot, majd elismerően bólint.*
– Ezek finomak.
*A homlokpuszira elmosolyodik, majd bólint.*
– Van pár jelöltem, ha ízlenek is, akkor első körben azokat választanám.
*Halkan elneveti magát arra, hogy Lorsan már a piacon jóllakna.*
– Az lenne csak az igazán takarékos megoldás, bár gondolom, pár hat után előled eldugnák a kínálós tálkákat.
*A lány még mindig szélesen mosolyog, mikor megmutatja mit választott.*
– Ez itt zöldfűszeres kecskekrémsajt. Reggelikhez tökéletes lesz, de nem veszek túl sokat, lévén nem sokáig áll el. Aztán egy kevés gomolya, ez meg rendesen füstölt tehénsajt, ez így a hűs időben bírja tovább is. Szerintem ennyi elég első körben. Vagy van még valami amit te szeretnél?
*Nitta igyekezett olyanokat választani, amelyek mind a kettőjüknek ízlettek, de a sok sajt között azért ő is megtévedhet.
A feltett kérdésre rábólint.*
– Legyen úgy!
~Múltkor mindenért ő fizetett, meg különben is együtt vagyunk, amink van, azt együtt szereztük. Sőt, kicsivel többet Lorsan tett a közöshöz.~
*Magában elgondolkodik rajta, hogy talán jobb lenne, ha lenne egy közös ládikájuk. Már épp fel is vetné, mikor a kedvese azért csak elárul neki pár dolgot a meglepetéséről, így hát arra figyel.*
– Mikor legutóbb erre jártál? De az már, az nem most volt, nem bizony. Hatok óta titkoltad? *kérdi, de nem dühösen inkább meglepetten, erről árulkodik a kis mosoly is.* Most már valóban nagyon kíváncsivá tettél.
*Meg sikerül töprengésre is késztetnie a lány, hiszen ezek szerint valami olyasmiről van szó, amiről már beszéltek is. De most így hirtelen nem jut eszébe, mi lehet az.
Elgondolkodó arcot vágva próbálja felidézni a beszélgetéseiket, míg az árus összecsomagolja a kívánt sajtokat.*
– Adj még valami támpontot, Lorsan! Kérlek!
*Amíg elpakolnak és tovább indulnak, végig ezen gondolkodik.*
~Vajon mit említettem neki? Mi lehet az?~
*Sejthette volna, hogy Lorsan nem az a pirulós fajta, hiába világosabb a bőre, mint az övé. Illetve talán pirul ő is csak más körülmények között, és nem akkor, ha a külseje kerül szóba.
Ő maga is válogat, beszél is a termelőkkel, melyik sajt meddig áll el, mire ajánlják, de közben vidáman figyeli a párját, aki végigkóstolja a kínálatot.
Amit kóstolónak mutat neki, abból ő is csipeget egy-egy falatot, majd elismerően bólint.*
– Ezek finomak.
*A homlokpuszira elmosolyodik, majd bólint.*
– Van pár jelöltem, ha ízlenek is, akkor első körben azokat választanám.
*Halkan elneveti magát arra, hogy Lorsan már a piacon jóllakna.*
– Az lenne csak az igazán takarékos megoldás, bár gondolom, pár hat után előled eldugnák a kínálós tálkákat.
*A lány még mindig szélesen mosolyog, mikor megmutatja mit választott.*
– Ez itt zöldfűszeres kecskekrémsajt. Reggelikhez tökéletes lesz, de nem veszek túl sokat, lévén nem sokáig áll el. Aztán egy kevés gomolya, ez meg rendesen füstölt tehénsajt, ez így a hűs időben bírja tovább is. Szerintem ennyi elég első körben. Vagy van még valami amit te szeretnél?
*Nitta igyekezett olyanokat választani, amelyek mind a kettőjüknek ízlettek, de a sok sajt között azért ő is megtévedhet.
A feltett kérdésre rábólint.*
– Legyen úgy!
~Múltkor mindenért ő fizetett, meg különben is együtt vagyunk, amink van, azt együtt szereztük. Sőt, kicsivel többet Lorsan tett a közöshöz.~
*Magában elgondolkodik rajta, hogy talán jobb lenne, ha lenne egy közös ládikájuk. Már épp fel is vetné, mikor a kedvese azért csak elárul neki pár dolgot a meglepetéséről, így hát arra figyel.*
– Mikor legutóbb erre jártál? De az már, az nem most volt, nem bizony. Hatok óta titkoltad? *kérdi, de nem dühösen inkább meglepetten, erről árulkodik a kis mosoly is.* Most már valóban nagyon kíváncsivá tettél.
*Meg sikerül töprengésre is késztetnie a lány, hiszen ezek szerint valami olyasmiről van szó, amiről már beszéltek is. De most így hirtelen nem jut eszébe, mi lehet az.
Elgondolkodó arcot vágva próbálja felidézni a beszélgetéseiket, míg az árus összecsomagolja a kívánt sajtokat.*
– Adj még valami támpontot, Lorsan! Kérlek!
*Amíg elpakolnak és tovább indulnak, végig ezen gondolkodik.*
~Vajon mit említettem neki? Mi lehet az?~
4665. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-27 00:15:18
Üzenet elküldve: 2016-02-27 00:15:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*A barakk bejáratában teljesen ösztönösen tovább baktat, és várná, hogy másik két útitársa is mellé soroljon, de néz jobbra, néz balra csak nem követi sem a vörös sem az ősz. Hátrafordul, de a mozdulata közepén már tudatosul benne, hogy az elfnek egészen biztosan fel kell szerelkeznie, és talán Rhebosse is tart magánál egy-egy vágóeszközt, így aztán türelmesen megvárja, míg a másik kettő készen áll a folytatásra. Lassan megindunak a piac felé, miközben Bato gondolatait nem hagyja nyugodni ez a felfedezés.*
~Isten lennék? Vagy csak valami legendás vezető? Vagy ki lehet az az Ako Pasz, és miért nem hallottam róla még soha?~
*Latolgatja a fontos kérdéseket magában, miközben az utca hideg köveit rója.*
~És ettől erősebb vagyok az átlagnál, vagy gyorsabb? Okosabb? Egyik sem tűnt fel igazán.~
*Különleges adottság vagy nem jár a tisztséggel, vagy nagyon jól rejtve van, ugyanis társai közt jó átlagos teljesítményt nyújtott világ életében. Talán egy fokkal kalandvágyóbb volt mindig is, mint azok, akikkel felnőtt, de ez igazán nem róható fel egy istenségnek.*
-És mondja, uram. Lehet valamit tudni erről az Ako Paszról?
*A kérdést hasonlóképpen már korábban feltette, de talán akkor a meglepetés ereje volt, ami inkább elterelte a régészforma figyelmét.*
-Milyen nép istene volt?
*A kérdés lényeges, hisz egy vezetőt a népén keresztül érdemes először megvizsgálni. Amíg a választ, kifejtést hallgatja, vagy csak kínos csendben sétál a fickó mellett, lassan elérnek a piactérre, ahol illatok és színek kavalkádja fogadja a hármast.*
-Hű, ez igen.
*Fakad ki a fiúból. Sült húsok, aszalt gyümölcsök, pékáruk látványa fogadja őket a piac ezen félreeső, nyugodtabb zugában. Persze ez máshova is igaz, a frissen szőtt kelmének is megvan a maga jellegzetes illata, mint ahogy a rozsdásodó fémtermékeknek.*
-Kérek szépen egy olyat.
*Mutat egy kevéssé friss stanglira -*
-Meg egy olyat, egy olyat és - hmm.
*Elgondolkodik egy pillanatig, mielőtt folytatja a felsorolást, de pillanatokon belül véglegesíti a kívánságainak hosszúnak tűnő, de egyébként csekélyke értékű listáját. A felmarkolt ételekkel a kezében várja szépen, türelmesen, amíg Rhebosse és a hegyesfülű is válogatnak. Ezen a szép reggelen még a patkányhús is finomabbnak tűnik, de ettől függetlenül Bato talán még akkor is inkább passzolná a lehetőséget, ha nem lenne szigorú étrenden önszántából.*
-Amondó vagyok, hogy üljünk le valahova.
*Int a kiflijével egy a piac szélén lévő kőpad felé.*
-Ott pedig elmesélhet mindent, amit tud erről a bizonyos Ako Paszról. Biztosan érdekes történet, és úgy veszem észre, kend szeret mesélni.
*A feltételezés mindösszesen onnan ered, hogy majd a születéséig visszamenőleg kezdte felvezetni a történetet, amit a barakkban mesélt a furcsa kérés és még furcsább tett között.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.27 00:16:06
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*A barakk bejáratában teljesen ösztönösen tovább baktat, és várná, hogy másik két útitársa is mellé soroljon, de néz jobbra, néz balra csak nem követi sem a vörös sem az ősz. Hátrafordul, de a mozdulata közepén már tudatosul benne, hogy az elfnek egészen biztosan fel kell szerelkeznie, és talán Rhebosse is tart magánál egy-egy vágóeszközt, így aztán türelmesen megvárja, míg a másik kettő készen áll a folytatásra. Lassan megindunak a piac felé, miközben Bato gondolatait nem hagyja nyugodni ez a felfedezés.*
~Isten lennék? Vagy csak valami legendás vezető? Vagy ki lehet az az Ako Pasz, és miért nem hallottam róla még soha?~
*Latolgatja a fontos kérdéseket magában, miközben az utca hideg köveit rója.*
~És ettől erősebb vagyok az átlagnál, vagy gyorsabb? Okosabb? Egyik sem tűnt fel igazán.~
*Különleges adottság vagy nem jár a tisztséggel, vagy nagyon jól rejtve van, ugyanis társai közt jó átlagos teljesítményt nyújtott világ életében. Talán egy fokkal kalandvágyóbb volt mindig is, mint azok, akikkel felnőtt, de ez igazán nem róható fel egy istenségnek.*
-És mondja, uram. Lehet valamit tudni erről az Ako Paszról?
*A kérdést hasonlóképpen már korábban feltette, de talán akkor a meglepetés ereje volt, ami inkább elterelte a régészforma figyelmét.*
-Milyen nép istene volt?
*A kérdés lényeges, hisz egy vezetőt a népén keresztül érdemes először megvizsgálni. Amíg a választ, kifejtést hallgatja, vagy csak kínos csendben sétál a fickó mellett, lassan elérnek a piactérre, ahol illatok és színek kavalkádja fogadja a hármast.*
-Hű, ez igen.
*Fakad ki a fiúból. Sült húsok, aszalt gyümölcsök, pékáruk látványa fogadja őket a piac ezen félreeső, nyugodtabb zugában. Persze ez máshova is igaz, a frissen szőtt kelmének is megvan a maga jellegzetes illata, mint ahogy a rozsdásodó fémtermékeknek.*
-Kérek szépen egy olyat.
*Mutat egy kevéssé friss stanglira -*
-Meg egy olyat, egy olyat és - hmm.
*Elgondolkodik egy pillanatig, mielőtt folytatja a felsorolást, de pillanatokon belül véglegesíti a kívánságainak hosszúnak tűnő, de egyébként csekélyke értékű listáját. A felmarkolt ételekkel a kezében várja szépen, türelmesen, amíg Rhebosse és a hegyesfülű is válogatnak. Ezen a szép reggelen még a patkányhús is finomabbnak tűnik, de ettől függetlenül Bato talán még akkor is inkább passzolná a lehetőséget, ha nem lenne szigorú étrenden önszántából.*
-Amondó vagyok, hogy üljünk le valahova.
*Int a kiflijével egy a piac szélén lévő kőpad felé.*
-Ott pedig elmesélhet mindent, amit tud erről a bizonyos Ako Paszról. Biztosan érdekes történet, és úgy veszem észre, kend szeret mesélni.
*A feltételezés mindösszesen onnan ered, hogy majd a születéséig visszamenőleg kezdte felvezetni a történetet, amit a barakkban mesélt a furcsa kérés és még furcsább tett között.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.27 00:16:06
4664. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:56:02
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:56:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Elpirulni azért nem pirul el, sosem tartotta magát jóképűnek. Szépnek aztán meg pláne nem. Sok mindenben volt már része és hát nem jön olyan könnyen zavarba. Meg eléggé fapofája van. Viszont a sajtkóstolásnak nagyon megörül, szemezget hát és megjegyzi, mik ízlenek neki igazán. Amikből később is enne szívesen. Nitta ötlete teszik neki, meg is kínálja azokkal, amiket eddig jónak talált. *
- Én benne vagyok, régen ettem már ilyen finom sajtokat. Kóstold csak meg, eddig ez ízlik a legjobban.
* Finom az íze, így magában is elrágcsálná, de egy szelet kenyérrel, pár szem paradicsommal finom és bőséges reggeli lenne. Lehajol persze, hogy Nitta tudjon súgni, mosolyogva ad egy csókot a homlokára. *
- Rendben, de kóstolgass te is és szólj rám, mert itt helyben jól lakom.
* Jó. Pusztán csak sajttal nem tudna azért jól lakni, de nem olyan rég reggelizett. S ha most belakmározna sajttal, ebédet már nem is kérne. Így hát választanak majd a sajtokból, talán kétfélét is. A mennyiséget rábízza Nittára, de fizetni azért majd ő fog. *
- Tudom, hogy neked is van tartalékod. Mit szólnál, ha az egyik helyen én, a másikon te fizetnél?
* Ha majd hazaérnek, bedobja a közös pénzes ládika ötletét. Sőt, majd azt meg is veszi itt. Többek között. Aztán kicsit megkegyelmez kedvesének és elárul néhány dolgot az ajándékról. *
- Készítettem. Mikor legutóbb erre jártam, gondoltam megleplek vele. Persze nem tudtam, hogy pontosan mikor jövünk, de az árus mondta, hogy nem gond, magával hozza mindig és majd ideadja, ha találkozunk. Gondoltam örülni fogsz neki és miután hazamentem hozzád, mondtad is, hogy jó lenne valami olyasmi.
* Nem egy nagy dolog, de Nitta örülni fog neki. Később persze másra fogja gyűjteni a pénzét. A kovácsnál fegyvert akar venni, igen. De Nitta számára is kell egy olyan páncél, amiről már egyszer szó volt és ezt ő nem felejti el, gondoskodni fog az ilyesmikről. Meg aztán szereti a lányt és majd az még eldől, hogy venni, vagy inkább készíttetni fog-e valamit a számára. *
* Elpirulni azért nem pirul el, sosem tartotta magát jóképűnek. Szépnek aztán meg pláne nem. Sok mindenben volt már része és hát nem jön olyan könnyen zavarba. Meg eléggé fapofája van. Viszont a sajtkóstolásnak nagyon megörül, szemezget hát és megjegyzi, mik ízlenek neki igazán. Amikből később is enne szívesen. Nitta ötlete teszik neki, meg is kínálja azokkal, amiket eddig jónak talált. *
- Én benne vagyok, régen ettem már ilyen finom sajtokat. Kóstold csak meg, eddig ez ízlik a legjobban.
* Finom az íze, így magában is elrágcsálná, de egy szelet kenyérrel, pár szem paradicsommal finom és bőséges reggeli lenne. Lehajol persze, hogy Nitta tudjon súgni, mosolyogva ad egy csókot a homlokára. *
- Rendben, de kóstolgass te is és szólj rám, mert itt helyben jól lakom.
* Jó. Pusztán csak sajttal nem tudna azért jól lakni, de nem olyan rég reggelizett. S ha most belakmározna sajttal, ebédet már nem is kérne. Így hát választanak majd a sajtokból, talán kétfélét is. A mennyiséget rábízza Nittára, de fizetni azért majd ő fog. *
- Tudom, hogy neked is van tartalékod. Mit szólnál, ha az egyik helyen én, a másikon te fizetnél?
* Ha majd hazaérnek, bedobja a közös pénzes ládika ötletét. Sőt, majd azt meg is veszi itt. Többek között. Aztán kicsit megkegyelmez kedvesének és elárul néhány dolgot az ajándékról. *
- Készítettem. Mikor legutóbb erre jártam, gondoltam megleplek vele. Persze nem tudtam, hogy pontosan mikor jövünk, de az árus mondta, hogy nem gond, magával hozza mindig és majd ideadja, ha találkozunk. Gondoltam örülni fogsz neki és miután hazamentem hozzád, mondtad is, hogy jó lenne valami olyasmi.
* Nem egy nagy dolog, de Nitta örülni fog neki. Később persze másra fogja gyűjteni a pénzét. A kovácsnál fegyvert akar venni, igen. De Nitta számára is kell egy olyan páncél, amiről már egyszer szó volt és ezt ő nem felejti el, gondoskodni fog az ilyesmikről. Meg aztán szereti a lányt és majd az még eldől, hogy venni, vagy inkább készíttetni fog-e valamit a számára. *
4663. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:36:39
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Reggel kinéz a piacra, hogy valami ehetőt nézzen magának a napra. Ilyenkor még nincs akkora tömeg, az árusok többsége még ki sem nyitott. Ennek azért örül, mert ilyenkor nem kell vigyáznia arra, nehogy azt a maradék kis pénzét is ellopják, meg ekkor lehet a legolcsóbban a legjobb árukhoz jutni. Elő is kortorja erszénye aljából azt a maradék tíz aranyat, ami még megmaradt az előző béréből. A péknél vesz két cipót, hogy legyen mit ennie, aztán menne, hogy munkát keressen, de ekkor megakad a szeme valamin. Egy árus színes kendőket, maszkokat, sálakat és öveket pakol ki, majd amikor végzett, hangosan kezdi árulni portékáját, pedig Ifneca már ott áll előtte, csak épp még nem választott. Felemel egy fehér, koponyára emlékeztető maszkot, aminek a szemgödrénél körbe kék szirmok vannak ezüstszín csíkokkal kiemelve, és ugyanígy az orránál is, a fogsorokból kiindulva pedig egy-egy búzavirág mindkét arcon, a virág pedig pont az arccsont helyén nyílik ki. Harmónikus és mégis borzongató hatást keltő kinézete van. Máris elnyerte Ifneca tetszését, ezért úgy dönt megveszi, mielőtt valaki máshoz kerülne. Az érte kért öt aranyból lealkuszik egyet, majd új szerzeményét batyujába téve elindul a dolgára.*
4662. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:32:30
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:32:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A piac most is olyan mint mindig. Az élet nem áll meg, az embereknek enni kell, akkor is ha a környéken valami ismeretlen ellenség ólálkodik. Talán az elejtett mondatfoszlányokban van csak számottevő különbség, ahogy sétál át a tömegen elég sokat hall olyan dolgokról amiket inkább nem szeretne elhinni. Élőholtak, véget nem érő seregek, túlvilági erők, démonok... Még azt is rebesgetik hogy az artheniori főmágus is áruló lehet. Mással nem tudja magyarázni az egyszerű nép a templomnál látottakat, érthető is, de nagyon sok oka lehet ennek az egésznek. Talán pont valami ősi védelem, csak furcsa hogy nem oldották meg az aktiválásának rombolásmentes módját. Inkább nem is nagyon figyel oda a tömegre, a pletykák szájról szájra terjednek, úgy meg elkerülhetetlen hogy mindenki kicsit toldozza-foltozza, míg a végén egy szerencsétlen leprásból élőholt sereg kerekedik. Azért ennél komolyabbnak gondolja a helyzetet, de semmiképp nem ad hitelt piaci mendemondáknak. Symát persze most sem látja, de már nem is igazán keresi, ha úgy rendeltetett akkor majdcsak belefut valahol egyszer. Körútja után továbbindul a kovácsműhely felé, talán ő megbízhatóbb tényekkel szolgálhat a város körüli helyzetről.*
4661. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-02-26 09:21:00
Üzenet elküldve: 2016-02-26 09:21:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Bár Lorsan megjegyzése nyilván Szelídnek és a nézőközönségének szól, de Nitta nem is titkoltan pillant oldalra a párjára, lágyan elmosolyodik, picit megszorítja a férfi ujjait.*
– Pontosan, ahogy mondod.
*Egyfelől csak az igazat mondja, de másrészt szeretné egy cseppet zavarba hozni az elfet, aztán majd kiderül, sikerül-e.
A sajtárusokhoz érve Nitta már azon gondolkodik, melyik fajtát mire tudná használni, melyik mennyire állna el, de aztán észreveszi, hogy Lorsan inkább kóstolóra vágyik.
Magában duplán igazat ad neki. Ő is meg fogja kóstolni, amiből választ, hiszen nem zsákbamacskát akar venni, másrészt mindent nem vehetnek meg, de így a párjának lehetősége lenne megízlelni mindazokat a fajtákat is, amiket végül nem választanak ki. Tekintve, hogy Ida még nem ad tejet, a lehetőséggel élni kell.*
– Azt hiszem, rád bízom az előkóstolást, amelyiket érdemesnek és elég finomnak tartod, Lorsan, abból választunk otthonra.
*Ennél okosabb nem jut eszébe, végtére is nem mindenről egyedül akar dönteni, még a konyha ügyeiben sem.
Aztán odasúgja még, már ha Lorsan cseppet lehajol, hogy suttogni tudjon neki.*
– Csak nyugodtan kóstold végig mindet. A magam részéről nem csak egy félére gondoltam, de ha szereted a sajtot, akkor most lehet pótolni.
*A következő ötlete megint csak nem jön be.
Bár ettől függetlenül meg fogja sütni a palacsintákat, nem másítja meg a szavát, és zsarolással sem él, nem mond olyanokat, hogy ha nem árulja el Lorsan miről van szó, akkor ő nem főz, vagy hasonlót. Az ilyen fenyegetőzést butaságnak és hisztinek tartaná. Inkább próbálkozik valami előny ajánlásával, vagy hátha keresztkérdések segíthetnek.*
– Értem. És itt a piacon tervezed beszerezni? Egyáltalán, olyasmi, amit venni kell? Vagy másfajta meglepetés?
*Mert Nittának nem csak egy készen vett ajándék számít kellemes meglepetésnek, lehet az egy ötlet is, valami, amit közösen csinálnak, egy gesztus, akár csak egy csokor hóvirág is, ha Lorsan valamelyik vadászaton talál.*
*Bár Lorsan megjegyzése nyilván Szelídnek és a nézőközönségének szól, de Nitta nem is titkoltan pillant oldalra a párjára, lágyan elmosolyodik, picit megszorítja a férfi ujjait.*
– Pontosan, ahogy mondod.
*Egyfelől csak az igazat mondja, de másrészt szeretné egy cseppet zavarba hozni az elfet, aztán majd kiderül, sikerül-e.
A sajtárusokhoz érve Nitta már azon gondolkodik, melyik fajtát mire tudná használni, melyik mennyire állna el, de aztán észreveszi, hogy Lorsan inkább kóstolóra vágyik.
Magában duplán igazat ad neki. Ő is meg fogja kóstolni, amiből választ, hiszen nem zsákbamacskát akar venni, másrészt mindent nem vehetnek meg, de így a párjának lehetősége lenne megízlelni mindazokat a fajtákat is, amiket végül nem választanak ki. Tekintve, hogy Ida még nem ad tejet, a lehetőséggel élni kell.*
– Azt hiszem, rád bízom az előkóstolást, amelyiket érdemesnek és elég finomnak tartod, Lorsan, abból választunk otthonra.
*Ennél okosabb nem jut eszébe, végtére is nem mindenről egyedül akar dönteni, még a konyha ügyeiben sem.
Aztán odasúgja még, már ha Lorsan cseppet lehajol, hogy suttogni tudjon neki.*
– Csak nyugodtan kóstold végig mindet. A magam részéről nem csak egy félére gondoltam, de ha szereted a sajtot, akkor most lehet pótolni.
*A következő ötlete megint csak nem jön be.
Bár ettől függetlenül meg fogja sütni a palacsintákat, nem másítja meg a szavát, és zsarolással sem él, nem mond olyanokat, hogy ha nem árulja el Lorsan miről van szó, akkor ő nem főz, vagy hasonlót. Az ilyen fenyegetőzést butaságnak és hisztinek tartaná. Inkább próbálkozik valami előny ajánlásával, vagy hátha keresztkérdések segíthetnek.*
– Értem. És itt a piacon tervezed beszerezni? Egyáltalán, olyasmi, amit venni kell? Vagy másfajta meglepetés?
*Mert Nittának nem csak egy készen vett ajándék számít kellemes meglepetésnek, lehet az egy ötlet is, valami, amit közösen csinálnak, egy gesztus, akár csak egy csokor hóvirág is, ha Lorsan valamelyik vadászaton talál.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055