Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-08 22:38:47
Üzenet elküldve: 2015-09-08 22:38:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Falakon kívül //
- Elnézem.
* Biccent a férfi felé. *
Ne aggódjon, nem az ön hibája Nestar, csak kicsit… túlettem magam… azt hiszem.
* Vesz egy mély levegőt, s persze füllent. Nem nevezné hazugságnak, hisz magával is próbálja jelenleg elhitetni, hogy ez valóban így van. Kellemetlen bemutatkozás lenne, ha itt tenné ki a taccsot, rögtön az első napon, s annak is az első óráiban. Úgy lehet, hamar búcsút mondhatna az új védencének, akivel még rövidebb lenne az együttműködése, mint Twinivel. *
- Itt elég sok a…a… a intenzív illat. S ez és a teli has, nem jönnek ki egymással. És ez a… hu… forróság.
* Sandít az alkimistára, s magára erőltet egy mosolyt is. Kezével még legyezgetni is kezdi magát, hogy nyomatékosítsa szavait, s megnyugtassa másikat, hogy valóban nincs szó másról. Pedig, ha tudná azt,- amit valójában sejt is a félvér- hogy a gyomor forgás az elhangzottak eredménye, meg lehet, a továbbiakban megkímélné a továbbiakban, az ilyen beszámolóktól. Azt pedig a legkevésbé se szeretné. *
- Pár perc, s elmúlik. Tényleg, nincs miért aggodalmaskodni. Ez nem túl… biztató.
* Válaszol kurtán a tényközlésre. Bár eddig sok biztató dolgot nem hallott a férfitól, de ha így folytatja könnyen emészthetővé válik a dolog, s már meg sem fog rajta lepődni. Pár perces álldogálás, s mély levegő vétel után, újra megindulhatnak a boltocska felé, melyet Nestar kitűzött célul. Valóban megemelkedik szemöldöke, mikor meglátja a kirakatot. Nem erre számított, inkább valami öregasszonyra, aki egy üst felett méricskéli az italokat a kis fiolákba. Talán még vasorrt és bibircsókot is képzelt hozzá. *
- Ááá, dehogy.
* Rendezi vissza arcizmait, s rázza meg fejét. Követi a másikat be a kis épületbe. Munkaköri leírásába nem szerepel a nézelődés és a bámészkodás, de nő lévén, mégsem tud ellenállni a sok csili semmiségeknek. Néhányat felvesz, s megnézeget. Mint az ilyenkor lenni szokott, a férfi gyorsan magára hagyja ilyenkor a nőt, s sunyi módon, de célirányosan megy az őt érdeklő dologhoz. Épp egy türkiz ásványban gyönyörködik, igazából sok mindenre nem lehet használni, talán csak levélnehezéknek, vagy ha valaki leleményes súly alapján fájdalom előidézésére, ha jól célozz az ember. Mégis színe tetszetős. Már épp mutatná a mellette álló férfinak, biztos tudna róla mondani néhány szót, már ha mellette lenne. De miért is maradt volna mellette? Tekintetével keresni kezdi a boltocskában, - még szerencse, hogy nem olyan nagy- így hamar megleli, az éppen méricskélő Nestart. Néhány lépéssel szeli át a köztük lévő távolságot. Érdeklődve figyeli, amint lapátol, halvány mosoly fut végig az arcán. Mintha a folyóparton homokozna, annyi különbséggel, hogy nem homokvárat épít. Sőt, semmit csak egy kis zsákba folyatja a port. *
- Segítsek? Ez mihez kell?
* Ajánlja fel a segítséget, beleegyezést nem várja meg, már veszi is át a szütyőt az alkimistától, hogy annak ne kelljen tartania. Közben kíváncsiskodik is, hogy mégis mi fog belőle készülni. ha van még valami, amit itt kell beszerezniük, úgy követi Nestart, minden egyes homokhoz, löttyhöz, keverőkanálhoz, bármihez. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 22:40:42
- Elnézem.
* Biccent a férfi felé. *
Ne aggódjon, nem az ön hibája Nestar, csak kicsit… túlettem magam… azt hiszem.
* Vesz egy mély levegőt, s persze füllent. Nem nevezné hazugságnak, hisz magával is próbálja jelenleg elhitetni, hogy ez valóban így van. Kellemetlen bemutatkozás lenne, ha itt tenné ki a taccsot, rögtön az első napon, s annak is az első óráiban. Úgy lehet, hamar búcsút mondhatna az új védencének, akivel még rövidebb lenne az együttműködése, mint Twinivel. *
- Itt elég sok a…a… a intenzív illat. S ez és a teli has, nem jönnek ki egymással. És ez a… hu… forróság.
* Sandít az alkimistára, s magára erőltet egy mosolyt is. Kezével még legyezgetni is kezdi magát, hogy nyomatékosítsa szavait, s megnyugtassa másikat, hogy valóban nincs szó másról. Pedig, ha tudná azt,- amit valójában sejt is a félvér- hogy a gyomor forgás az elhangzottak eredménye, meg lehet, a továbbiakban megkímélné a továbbiakban, az ilyen beszámolóktól. Azt pedig a legkevésbé se szeretné. *
- Pár perc, s elmúlik. Tényleg, nincs miért aggodalmaskodni. Ez nem túl… biztató.
* Válaszol kurtán a tényközlésre. Bár eddig sok biztató dolgot nem hallott a férfitól, de ha így folytatja könnyen emészthetővé válik a dolog, s már meg sem fog rajta lepődni. Pár perces álldogálás, s mély levegő vétel után, újra megindulhatnak a boltocska felé, melyet Nestar kitűzött célul. Valóban megemelkedik szemöldöke, mikor meglátja a kirakatot. Nem erre számított, inkább valami öregasszonyra, aki egy üst felett méricskéli az italokat a kis fiolákba. Talán még vasorrt és bibircsókot is képzelt hozzá. *
- Ááá, dehogy.
* Rendezi vissza arcizmait, s rázza meg fejét. Követi a másikat be a kis épületbe. Munkaköri leírásába nem szerepel a nézelődés és a bámészkodás, de nő lévén, mégsem tud ellenállni a sok csili semmiségeknek. Néhányat felvesz, s megnézeget. Mint az ilyenkor lenni szokott, a férfi gyorsan magára hagyja ilyenkor a nőt, s sunyi módon, de célirányosan megy az őt érdeklő dologhoz. Épp egy türkiz ásványban gyönyörködik, igazából sok mindenre nem lehet használni, talán csak levélnehezéknek, vagy ha valaki leleményes súly alapján fájdalom előidézésére, ha jól célozz az ember. Mégis színe tetszetős. Már épp mutatná a mellette álló férfinak, biztos tudna róla mondani néhány szót, már ha mellette lenne. De miért is maradt volna mellette? Tekintetével keresni kezdi a boltocskában, - még szerencse, hogy nem olyan nagy- így hamar megleli, az éppen méricskélő Nestart. Néhány lépéssel szeli át a köztük lévő távolságot. Érdeklődve figyeli, amint lapátol, halvány mosoly fut végig az arcán. Mintha a folyóparton homokozna, annyi különbséggel, hogy nem homokvárat épít. Sőt, semmit csak egy kis zsákba folyatja a port. *
- Segítsek? Ez mihez kell?
* Ajánlja fel a segítséget, beleegyezést nem várja meg, már veszi is át a szütyőt az alkimistától, hogy annak ne kelljen tartania. Közben kíváncsiskodik is, hogy mégis mi fog belőle készülni. ha van még valami, amit itt kell beszerezniük, úgy követi Nestart, minden egyes homokhoz, löttyhöz, keverőkanálhoz, bármihez. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 22:40:42
4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-08 02:34:09
Üzenet elküldve: 2015-09-08 02:34:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Falakon kívül //
-Elnézést, jól van? Egyébként igen, könnyedén visszasülhet, ha rossz a szélállás és nincs szerencsém, de legoptimálisabb esetben nem is kell elővennem használatra.
*Érdeklődik, bár bizonyos abban, hogy valami nincs rendben. Előfordulhat, hogy esetleg túl messzire ment a tárgyalásban és még visszafogottan kellene fogalmaznia. El is teszi a kis üvegcséjét, de úgy dönt, talán jobb is, ha nem tud mindenről a testőre. De szerencsére, már nem is kell, hiszen megérkeztek egy kicsiny, szegényes butikhoz.*
-Nos, ne lepje meg az, hogy első szemlátásra úgy tűnhet ez az épület, mint egy csecsebecsével foglalkozó üzlet, mert pontosan az. Viszont, itt lehet a legolcsóbban alapanyagokat találni a különleges szerekhez, amiket készítek és amikből párat említettem, varázsital címszó alatt.
*És nagyjából így is néz ki, a kirakatban láthat tigrisszem kőből készült nyakláncokat, hegyikristályokat, még álomfogókat és egyéb, céltalan eszközök is előtűnhetnek.*
-Ha valami megtetszik Önnek, szóljon és intézkedem. Egyébként, ha megbocsát, megyek ahhoz az üsthöz és kimerek egy kevés kék homokot, ha még maradt.
*És, ha nem akadályozzák meg ebben, akkor Nestar elindul és elkezdi szedegetni a homokot egy mérőeszközzel egy üvegcsébe, csak azért, hogy aztán átöntse egy szütyőbe. Ő így számít mértéket. Nem állítja, hogy könnyen emészthető látvány, ahogy a komoly alkimista kislapáttal lapátolja a butikban a homokot, de mit tud tenni. Ha Esy meglát valamit, ami megtetszik neki, akkor Nestar azt is kifizeti, úgy elegáns és amúgy is ő lesz az, aki egy nagyobb tétel aranyat hagy majd itt, ötven-száz differencia nem oszt, nem szoroz.*
-Elnézést, jól van? Egyébként igen, könnyedén visszasülhet, ha rossz a szélállás és nincs szerencsém, de legoptimálisabb esetben nem is kell elővennem használatra.
*Érdeklődik, bár bizonyos abban, hogy valami nincs rendben. Előfordulhat, hogy esetleg túl messzire ment a tárgyalásban és még visszafogottan kellene fogalmaznia. El is teszi a kis üvegcséjét, de úgy dönt, talán jobb is, ha nem tud mindenről a testőre. De szerencsére, már nem is kell, hiszen megérkeztek egy kicsiny, szegényes butikhoz.*
-Nos, ne lepje meg az, hogy első szemlátásra úgy tűnhet ez az épület, mint egy csecsebecsével foglalkozó üzlet, mert pontosan az. Viszont, itt lehet a legolcsóbban alapanyagokat találni a különleges szerekhez, amiket készítek és amikből párat említettem, varázsital címszó alatt.
*És nagyjából így is néz ki, a kirakatban láthat tigrisszem kőből készült nyakláncokat, hegyikristályokat, még álomfogókat és egyéb, céltalan eszközök is előtűnhetnek.*
-Ha valami megtetszik Önnek, szóljon és intézkedem. Egyébként, ha megbocsát, megyek ahhoz az üsthöz és kimerek egy kevés kék homokot, ha még maradt.
*És, ha nem akadályozzák meg ebben, akkor Nestar elindul és elkezdi szedegetni a homokot egy mérőeszközzel egy üvegcsébe, csak azért, hogy aztán átöntse egy szütyőbe. Ő így számít mértéket. Nem állítja, hogy könnyen emészthető látvány, ahogy a komoly alkimista kislapáttal lapátolja a butikban a homokot, de mit tud tenni. Ha Esy meglát valamit, ami megtetszik neki, akkor Nestar azt is kifizeti, úgy elegáns és amúgy is ő lesz az, aki egy nagyobb tétel aranyat hagy majd itt, ötven-száz differencia nem oszt, nem szoroz.*
4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-06 22:06:06
Üzenet elküldve: 2015-09-06 22:06:06
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadás//
- Neked pedig a nevek megjegyzéséről *morogja Lorew, mikor Vi újfent úgy viselkedik, mintha többet az entitásokról, mint a szerzetes. Mint bármely szerzetes. Na jó, néhányuk teljességgel használhatatlan ilyen téren, de Lorew nem, ő rengeteget tud róluk, minden elérhető írást elolvasott, amely erről szólt. És ezek után a lány úgy kezeli, mintha alig kapizsgálná a témát, hát ez némileg felbosszantja. Habár emiatt igazán nem lehet neheztelni rá, bárkit felbosszantana hasonló, ugyanakkor az önkontroll már beleépült a tudatába, ösztönösen fékezi a haragját. Aztán ha egyszer ez a reflexe egészen véletlenül kihuny, ott problémák fognak kialakulni. De addig... mindenki boldog.*
- Hát igen, a szellő más, az van mindenhol *jegyzi meg, majd elgondolkodik, milyen egyéb baromságokat mondhatna még, ha már úgyis ennyire belejött* A szellő viszont olyan levegő, aminek dolga van, azt nem tudod beszívni, kikerüli az orrodat. Csak a sima, lusta, álló levegőt tudod beszívni. Nem ilyen nincs Wegtorenben.
*Végtére is olyan magabiztosan mondja az ökörségeket, hogy szépen lassan saját magát is meggyőzi róla. Talán írhatna ilyesmiről is egy tanulmányt, hogyha elég magabiztosan állítanak valamit, na meg mindenféle hülyeséggel támasztják alá, ami amúgy logikusnak tűnik, akkor az emberek azt többnyire el is hiszik. És érdekes lenne feszegetni a határokat, főleg nemesek esetében, akik elvben műveltek, gyakorlatban meg szeretnének annak tűnni, így bizonyára bólogatnának, na meg bőszen mondanák, hogy ezt minden hülye tudja.*
- Nos hát igen, persze nem szoktam gyakran emlegetni *jegyzi meg két szekérnyi álszerénységgel a hangjában* De mi tagadás, láttam, rajtakaptál. Bevallom, igen, egy entitás, nem is akármilyen, egy felfoghatatlan erejű démoni lény úgy döntött, hogy üzen nekem. Hát hiába, megérte huszonöt évig várni erre. És nem, dehogyis szidott le *jegyzi meg a végén, mert hát... tény, hogy nem szidta le, de azt senki orrára nem köti, hogy egyáltalán nem is mondott neki semmit. Vagy hogy csak egy pillanatra látta, a pengén, és csak a szemeit. Főleg azért nem, mert ez neki bőven elég volt, hogy tudja, az entitás figyeli, nincs egyedül. Talán hamarosan már a tudatához is hozzáférhet majd.*
- Nem, egyáltalán nem szükséges agyonverned *jegyzi meg szinte már haláli nyugalommal a férfi. Egyszerűen hozzászokott már az ilyen apróbb hülyeségekhez, ezek mind együtt járnak Vivel, kár is lenne küzdeni ellene. Habár... azt, hogy Hunak szólítja, nem igazán fogja eltűrni, azért nagyon nincs oda. A neve Lorew, ha a Mazoralt nem is jegyzi meg, az nem baj, talán nincs is ilyen család sehol a világon. De azért... Ugyanakkor a lánynak nem tetszik, hogy a szerzetes nem hajlandó éjfélnél tovább várni (talán csak nem azért, mert azt mondták, hogy éjfélkor keressék? Nem azt, hogy éjfélkor ne tegyenek semmit, és reménykedjenek a csodában, hanem keressék. Tegyenek lépéseket. Olyanokat, amilyeneket Lorew is tesz), viszont ez nem teszi semmissé a kimondott a szavakat, azok már a szelek szárnyán körbejárták az egész piacot, beolvasták a sötétség minden egyes pontjába, így hát késő már csendre inteni a férfit. És szerencsére a sötétség válaszol is, illetve valaki a sötétség leple mögül. Ez bizonyára ama bizonyos Ezüsthátú lesz, habár ha a páncélja miatt kapta a nevét, akkor ugyan miért pont a hátát emelték ki? A fene se tudja, lehetett volna Ezüstfelsőtestű, Ezüstpáncélos, vagy mondjuk Ezüsthasú, ha nagyon egy konkrét dologra akartak összpontosítani. Elvégre ők is szemből látták meg, nem hátulról.*
- Ha félek, annak egészen más hangja van *vonja fel a szemöldökét, hiszen nem egészen biztos benne, hogy meg kell-e sértődjön a kérdés hatására, és valami szúrósat válaszolni, vagy esetleg komolyan venni azt. Végül a kettő között dönt.*
- Elnézést, hogy ilyen késeik vagyunk *morogja, mikor a férfi arról kezd regélni, hogy valaki már várja őket. Hát már hadd ne az ő hibájuk legyen, hogy éjfél előtt érkeztek, szóval ha annyira sürgős, akkor akár korábban is kapcsolatba léphettek volna velük. Nagyjából ezt foglalja össze az egymondatos morgásában, na meg azt, hogy sietség ide vagy oda, még mindig neki kellett hívnia a férfit, és nem magától jelent meg. A lovaskocsi viszont felkelti a figyelmét, mivel akár egy démoni fogat is lehet, amely alsóbb világokba visz. Elhelyezkedvén kezébe fogja a fiolát, majd türelmesen vár, amíg Vi általa remélt módon első szóra ledönti a tartalmát.*
- Szép dolog, a mi segítségünkre van szükség, és mégis nekünk kell olyan löttyöket inni, amiről nem tudunk semmit *közben persze figyeli, hogy a lány produkál-e furcsa tüneteket, úgy mint szédülés, ájulás, zavarodottság, halál. Ezen esetekben biztosan nem fog beleinni a fiola tartalmába* Legalább néhány szóban bemutathatná, mit is óhajt lenyomni a torkunkon.
*Azonban ha erre nem kerül sor, és Vin nem látszik semmi furcsaság, akkor megvonja a vállát, majd pedig ő is megissza az italt.*
- Mellesleg... *jegyzi meg, miközben az üres fiolát visszanyújtja* Nincs kifogásom az ellen, ha meg akarnak ölni, csak szeretem, ha az illetőben van annyi egyenesség, hogy ez elmondja. Főleg ha mondjuk már - teszem azt - úgyis megittam a mérget, így teljesen mindegy, hogy mit tudok, és mit nem.
- Neked pedig a nevek megjegyzéséről *morogja Lorew, mikor Vi újfent úgy viselkedik, mintha többet az entitásokról, mint a szerzetes. Mint bármely szerzetes. Na jó, néhányuk teljességgel használhatatlan ilyen téren, de Lorew nem, ő rengeteget tud róluk, minden elérhető írást elolvasott, amely erről szólt. És ezek után a lány úgy kezeli, mintha alig kapizsgálná a témát, hát ez némileg felbosszantja. Habár emiatt igazán nem lehet neheztelni rá, bárkit felbosszantana hasonló, ugyanakkor az önkontroll már beleépült a tudatába, ösztönösen fékezi a haragját. Aztán ha egyszer ez a reflexe egészen véletlenül kihuny, ott problémák fognak kialakulni. De addig... mindenki boldog.*
- Hát igen, a szellő más, az van mindenhol *jegyzi meg, majd elgondolkodik, milyen egyéb baromságokat mondhatna még, ha már úgyis ennyire belejött* A szellő viszont olyan levegő, aminek dolga van, azt nem tudod beszívni, kikerüli az orrodat. Csak a sima, lusta, álló levegőt tudod beszívni. Nem ilyen nincs Wegtorenben.
*Végtére is olyan magabiztosan mondja az ökörségeket, hogy szépen lassan saját magát is meggyőzi róla. Talán írhatna ilyesmiről is egy tanulmányt, hogyha elég magabiztosan állítanak valamit, na meg mindenféle hülyeséggel támasztják alá, ami amúgy logikusnak tűnik, akkor az emberek azt többnyire el is hiszik. És érdekes lenne feszegetni a határokat, főleg nemesek esetében, akik elvben műveltek, gyakorlatban meg szeretnének annak tűnni, így bizonyára bólogatnának, na meg bőszen mondanák, hogy ezt minden hülye tudja.*
- Nos hát igen, persze nem szoktam gyakran emlegetni *jegyzi meg két szekérnyi álszerénységgel a hangjában* De mi tagadás, láttam, rajtakaptál. Bevallom, igen, egy entitás, nem is akármilyen, egy felfoghatatlan erejű démoni lény úgy döntött, hogy üzen nekem. Hát hiába, megérte huszonöt évig várni erre. És nem, dehogyis szidott le *jegyzi meg a végén, mert hát... tény, hogy nem szidta le, de azt senki orrára nem köti, hogy egyáltalán nem is mondott neki semmit. Vagy hogy csak egy pillanatra látta, a pengén, és csak a szemeit. Főleg azért nem, mert ez neki bőven elég volt, hogy tudja, az entitás figyeli, nincs egyedül. Talán hamarosan már a tudatához is hozzáférhet majd.*
- Nem, egyáltalán nem szükséges agyonverned *jegyzi meg szinte már haláli nyugalommal a férfi. Egyszerűen hozzászokott már az ilyen apróbb hülyeségekhez, ezek mind együtt járnak Vivel, kár is lenne küzdeni ellene. Habár... azt, hogy Hunak szólítja, nem igazán fogja eltűrni, azért nagyon nincs oda. A neve Lorew, ha a Mazoralt nem is jegyzi meg, az nem baj, talán nincs is ilyen család sehol a világon. De azért... Ugyanakkor a lánynak nem tetszik, hogy a szerzetes nem hajlandó éjfélnél tovább várni (talán csak nem azért, mert azt mondták, hogy éjfélkor keressék? Nem azt, hogy éjfélkor ne tegyenek semmit, és reménykedjenek a csodában, hanem keressék. Tegyenek lépéseket. Olyanokat, amilyeneket Lorew is tesz), viszont ez nem teszi semmissé a kimondott a szavakat, azok már a szelek szárnyán körbejárták az egész piacot, beolvasták a sötétség minden egyes pontjába, így hát késő már csendre inteni a férfit. És szerencsére a sötétség válaszol is, illetve valaki a sötétség leple mögül. Ez bizonyára ama bizonyos Ezüsthátú lesz, habár ha a páncélja miatt kapta a nevét, akkor ugyan miért pont a hátát emelték ki? A fene se tudja, lehetett volna Ezüstfelsőtestű, Ezüstpáncélos, vagy mondjuk Ezüsthasú, ha nagyon egy konkrét dologra akartak összpontosítani. Elvégre ők is szemből látták meg, nem hátulról.*
- Ha félek, annak egészen más hangja van *vonja fel a szemöldökét, hiszen nem egészen biztos benne, hogy meg kell-e sértődjön a kérdés hatására, és valami szúrósat válaszolni, vagy esetleg komolyan venni azt. Végül a kettő között dönt.*
- Elnézést, hogy ilyen késeik vagyunk *morogja, mikor a férfi arról kezd regélni, hogy valaki már várja őket. Hát már hadd ne az ő hibájuk legyen, hogy éjfél előtt érkeztek, szóval ha annyira sürgős, akkor akár korábban is kapcsolatba léphettek volna velük. Nagyjából ezt foglalja össze az egymondatos morgásában, na meg azt, hogy sietség ide vagy oda, még mindig neki kellett hívnia a férfit, és nem magától jelent meg. A lovaskocsi viszont felkelti a figyelmét, mivel akár egy démoni fogat is lehet, amely alsóbb világokba visz. Elhelyezkedvén kezébe fogja a fiolát, majd türelmesen vár, amíg Vi általa remélt módon első szóra ledönti a tartalmát.*
- Szép dolog, a mi segítségünkre van szükség, és mégis nekünk kell olyan löttyöket inni, amiről nem tudunk semmit *közben persze figyeli, hogy a lány produkál-e furcsa tüneteket, úgy mint szédülés, ájulás, zavarodottság, halál. Ezen esetekben biztosan nem fog beleinni a fiola tartalmába* Legalább néhány szóban bemutathatná, mit is óhajt lenyomni a torkunkon.
*Azonban ha erre nem kerül sor, és Vin nem látszik semmi furcsaság, akkor megvonja a vállát, majd pedig ő is megissza az italt.*
- Mellesleg... *jegyzi meg, miközben az üres fiolát visszanyújtja* Nincs kifogásom az ellen, ha meg akarnak ölni, csak szeretem, ha az illetőben van annyi egyenesség, hogy ez elmondja. Főleg ha mondjuk már - teszem azt - úgyis megittam a mérget, így teljesen mindegy, hogy mit tudok, és mit nem.
4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-06 19:02:18
Üzenet elküldve: 2015-09-06 19:02:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadás//
- Jaj Hu, neked még rengeteget kell tanulnod a felsőbbrendűekről. *Csóválja rosszallóan, s kicsit szánakozóan a fejét. Meg sem próbálja a férfinek kifejteni a saját tapasztalatait, s vélekedését a témáról, hiszen az ő szemével nézve Lorew még csak gyermekcipőben jár ebben az ügyben. Hiszen az entitások, ahogy a férfi nevezi, vagy a szellemek, ahogy viszont Vi, beférkőznek az ember fejébe, hogy apró gondolatfoszlányként is képesek irányítani őket. Ekképpen, bár az ember számára úgy tűnhet, a saját gondolatairól van szó, valójában mind egy-egy felsőbbrendű sugallat. Na persze sem általánosan igaz, hiszen azért mégis csak van amikor egy gondolat, valóban önálló gondolat, ám roppant hosszú idő mire az illető eltudja ezeket választani egymástól. Miután pedig Vinek annyi ideje van, mint amennyire dilis, így aztán ő már fél úton jár a siker felé.*
- A parazsat a kis szellő lángra gyújtja. *Darálja az árvaházban sokat hallott mondatot. Persze akkoriban mindezt onnan hallotta, amikor a korabeli leányok szerelmes történeteket meséltek egymásnak, s valahogy ezzel kapcsolatban jöhetett elő a dolog, de Vinek annyira megtetszett ez a kis mondat, hogy amire csak tudja, arra fel is használja. Most pedig éppen ideillett, hiszen bizonyítja a lány igazát. No persze Hu nem kíván jobban belemenni a témába, amit az apróság sajnál is, hiszen ha a férfi ilyen balgaságokat gondol az életről, az elég szomorú. Főleg, ha az övének nemsokára vége is.*
- Láttad? *Csillan fele a szeme.* És milyen volt? Hűvős vagy meleg? *Persze ezek olyan dolgok, amiket ránézésre nehéz megmondani, főleg, hogy Vi tényleg nem az illető entitás viselkedésére, hanem az őt körülvevő levegő hőmérsékletére gondol, de ezt persze Hunak sem feltétlen kell kibogoznia a lány szavaiból.* És mit mondott? Leszidott, igaz?
*Mégis mi másért jelent volna meg a férfinek? Persze tagadhatatlanul nagy erényei vannak a férfinek, főleg a Viéhez hasonló fanatizmus mellyel a halhatatlanok felé tekint.*
- Nem én mondom. Én csak továbbítom az üzenetet. Meg persze, ha elfogadod a múltkori ajánlatomat, akkor agyonverlek a botommal, de gondolom nem gondoltad meg magad. *Pillant oldalra reménykedve. Még mindig nem arról van szó, hogy Vi egy szadista gyilkos lenne, aki a vér látványától cigánykereket hányva nyáladzik, ő inkább valamiféle szívességként tekint erre a dologra. A többit pedig amit Hu mond, azt inkább ráhagyja, legalábbis egy időre. túlságosan is leköti a figyelmét, hogy azzal foglalkozzon, miféle szükség okán hívhatták őket ide. Persze átfut a fején egy apró gondolatszál is, miközben a férfit hallgatja. Ha valóban megjelent neki is valaki, akkor talán mégsem fog a férfi meghalni, s talán Vit azért sodorja mindig Huhoz az a sok jel, mert az ő dolga, hogy az útján kísérje, esetleg vigyázzon rá. Ez a dolog kettőséget szül az elméjében, ami összezavarja.
Eltelik egy kis idő, s a férfi félhangosan beleszól a sötétbe. Vi első reakciója, hogy fordulás közben a botjával jól hátba vágja a fickót.*
- Ne siettesd. *Pisszen a férfi felé és megrázza a fejét. Ám Hu szavainak mégis van eredménye. Cipő sarkának koppanására fordul meg a tengelye körül, s meglátja a hang tulajdonosát. Túl sokáig nem jártatja rajta a szemét, talán úgy tűnne, mint megkérdőjelezné jelenlétét, így csak Hu felé vet egy pillantást, majd mire az ősz férfi felé terelné tekintetét egy hintó is előkerül, pompás fekete paripákkal előtte, mint valami rémálomban. De ő nem fél, éjszaka van, s ahhoz ez a megjelenés illik.
Így szófogadóan ül be a kocsiba is, kényelmesen elhelyezkedve benne, s a felé nyújtott fiolát kémleli. Egy átlagos ember most talán felrántaná a kocsi ajtaját és hanyatt homlok menekülne, de ő nem az. Ez csak a jelenés okozta események része. S, ha annak idején egy hasonló sugallat hatására beleégette a nevét az arcába, akkor pontosan egy fiola nem fogja útját állni annak, hogy teljesítse a kérést. Így apró ujjai közé szorítja az üvegcsét, majd szájába önti tartalmát. Nincs kérdése, nem faggatózik merre mennek, nem is érdekli, oda ahova az útjuk vezeti, majd eldől.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.09.06 22:07:42, a következő indokkal:
Kérésre
- Jaj Hu, neked még rengeteget kell tanulnod a felsőbbrendűekről. *Csóválja rosszallóan, s kicsit szánakozóan a fejét. Meg sem próbálja a férfinek kifejteni a saját tapasztalatait, s vélekedését a témáról, hiszen az ő szemével nézve Lorew még csak gyermekcipőben jár ebben az ügyben. Hiszen az entitások, ahogy a férfi nevezi, vagy a szellemek, ahogy viszont Vi, beférkőznek az ember fejébe, hogy apró gondolatfoszlányként is képesek irányítani őket. Ekképpen, bár az ember számára úgy tűnhet, a saját gondolatairól van szó, valójában mind egy-egy felsőbbrendű sugallat. Na persze sem általánosan igaz, hiszen azért mégis csak van amikor egy gondolat, valóban önálló gondolat, ám roppant hosszú idő mire az illető eltudja ezeket választani egymástól. Miután pedig Vinek annyi ideje van, mint amennyire dilis, így aztán ő már fél úton jár a siker felé.*
- A parazsat a kis szellő lángra gyújtja. *Darálja az árvaházban sokat hallott mondatot. Persze akkoriban mindezt onnan hallotta, amikor a korabeli leányok szerelmes történeteket meséltek egymásnak, s valahogy ezzel kapcsolatban jöhetett elő a dolog, de Vinek annyira megtetszett ez a kis mondat, hogy amire csak tudja, arra fel is használja. Most pedig éppen ideillett, hiszen bizonyítja a lány igazát. No persze Hu nem kíván jobban belemenni a témába, amit az apróság sajnál is, hiszen ha a férfi ilyen balgaságokat gondol az életről, az elég szomorú. Főleg, ha az övének nemsokára vége is.*
- Láttad? *Csillan fele a szeme.* És milyen volt? Hűvős vagy meleg? *Persze ezek olyan dolgok, amiket ránézésre nehéz megmondani, főleg, hogy Vi tényleg nem az illető entitás viselkedésére, hanem az őt körülvevő levegő hőmérsékletére gondol, de ezt persze Hunak sem feltétlen kell kibogoznia a lány szavaiból.* És mit mondott? Leszidott, igaz?
*Mégis mi másért jelent volna meg a férfinek? Persze tagadhatatlanul nagy erényei vannak a férfinek, főleg a Viéhez hasonló fanatizmus mellyel a halhatatlanok felé tekint.*
- Nem én mondom. Én csak továbbítom az üzenetet. Meg persze, ha elfogadod a múltkori ajánlatomat, akkor agyonverlek a botommal, de gondolom nem gondoltad meg magad. *Pillant oldalra reménykedve. Még mindig nem arról van szó, hogy Vi egy szadista gyilkos lenne, aki a vér látványától cigánykereket hányva nyáladzik, ő inkább valamiféle szívességként tekint erre a dologra. A többit pedig amit Hu mond, azt inkább ráhagyja, legalábbis egy időre. túlságosan is leköti a figyelmét, hogy azzal foglalkozzon, miféle szükség okán hívhatták őket ide. Persze átfut a fején egy apró gondolatszál is, miközben a férfit hallgatja. Ha valóban megjelent neki is valaki, akkor talán mégsem fog a férfi meghalni, s talán Vit azért sodorja mindig Huhoz az a sok jel, mert az ő dolga, hogy az útján kísérje, esetleg vigyázzon rá. Ez a dolog kettőséget szül az elméjében, ami összezavarja.
Eltelik egy kis idő, s a férfi félhangosan beleszól a sötétbe. Vi első reakciója, hogy fordulás közben a botjával jól hátba vágja a fickót.*
- Ne siettesd. *Pisszen a férfi felé és megrázza a fejét. Ám Hu szavainak mégis van eredménye. Cipő sarkának koppanására fordul meg a tengelye körül, s meglátja a hang tulajdonosát. Túl sokáig nem jártatja rajta a szemét, talán úgy tűnne, mint megkérdőjelezné jelenlétét, így csak Hu felé vet egy pillantást, majd mire az ősz férfi felé terelné tekintetét egy hintó is előkerül, pompás fekete paripákkal előtte, mint valami rémálomban. De ő nem fél, éjszaka van, s ahhoz ez a megjelenés illik.
Így szófogadóan ül be a kocsiba is, kényelmesen elhelyezkedve benne, s a felé nyújtott fiolát kémleli. Egy átlagos ember most talán felrántaná a kocsi ajtaját és hanyatt homlok menekülne, de ő nem az. Ez csak a jelenés okozta események része. S, ha annak idején egy hasonló sugallat hatására beleégette a nevét az arcába, akkor pontosan egy fiola nem fogja útját állni annak, hogy teljesítse a kérést. Így apró ujjai közé szorítja az üvegcsét, majd szájába önti tartalmát. Nincs kérdése, nem faggatózik merre mennek, nem is érdekli, oda ahova az útjuk vezeti, majd eldől.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.09.06 22:07:42, a következő indokkal:
Kérésre
4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-06 18:14:10
Üzenet elküldve: 2015-09-06 18:14:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Üzletelés//
*Miután Eran megejtette az utat a Könyvtárba s onnan a lakásába további arany tallérokért, felhőtlenül halad tovább a Piactérre. Baljában a botja segíti neki a haladást, jobbja szabadon leng oldala mellett. Arcába húzott csuklyája gátolja, hogy a fény erősen a szemébe tűzzön. Homlokát semmilyen gond sem árnyékolja, arca is állandó jókedélyűségét tükrözi. Élvezi az árusok és a vevők színes kavalkádját. Lehetősége nyílik mindenkit szemügyre venni. Néhány standnál megáll, s ha úgy adódik a helyzet barátságos beszélgetésekbe elegyedik a kofákkal, majd néhány tallérral lejjebb alkudja az árakat. Közben néhány vevővel is beszélgetést kezdeményez, akik eleinte meglepetten fogadják az elf kedélyes közvetlenségét. Eran idővel így vesz magának kenyeret és néhány almát. Ezeket a zsákjába pakolja, majd halad tovább, hiszen a nézelődést sem tiltja semmi, főleg hogy már vett is valamit. Komótosan bandukol a tömegben előre, amíg újabban meg nem akad szeme egy nem átlagosnak tűnő portékán. Illetve több portékán, amik úgy tűnik mind egy kézen vannak. Egy darabig csak messzebbről szemléli az ékszereket és üvegeket, majd lassan el is indul arra.*
- Szép napot!
*Köszön vidáman, s még csuklyáját is lehajtja, hogy az árus ne érezze magát zavartan, amiért egy lehetséges vevő eltakarja előtte az arcát. Így felfedi hegyes elf füleit is.*
- Milyen szépek ezek a nyakékek...
*Mondja, ahogy közelebb hajol. A hátára vett zsák így a nyakába csúszik, ami nem túl kényelmes pozíció, sőt néhány szem alma ki is gurul a táska szájából.*
- Hoppá! Elnézését kérem!
*Mondja gyorsan, ahogy felszedi a standra készített áruk közül a gyümölcsöket, s visszatuszkolja őket a zsákba, majd a további balesetek elkerülése végett a táskát a földre rakja maga mellé. Majd miután még egy elnéző mosolyt vetett a lányra, újra közelebb hajol az ékszerekhez. Tetszik neki a letisztul egyszerűség, s már látja is maga előtt, hogyha ismerné már szíve hölgyét bizonyára venne neki egyet. De mivel egyedüli szerelme jelen pillanatban a tudomány s minden élő állat és növény e földkerekén, csak azon pörög az agya, hogy mindegyik ékszer alapanyagát beazonosítsa.*
- Tévednék, ha azt állítanám, hogy ez itt jáspis?
*Kérdezi érdeklődve, ahogy rábök az egyik nyakláncra.*
- A kövek annyira nem a szakterületem, így csak nagy vonalakban tippelni tudok, kérem javítson ki ha tévedek.
*Mondja, de alig válaszol neki az árus, máris a kis üvegcsék felé fordul, vigyázva, hogy ne játsszon kis elefántot a porcelánboltban, hiszen ha nem figyel oda, könnyen lever bármit.*
*Miután Eran megejtette az utat a Könyvtárba s onnan a lakásába további arany tallérokért, felhőtlenül halad tovább a Piactérre. Baljában a botja segíti neki a haladást, jobbja szabadon leng oldala mellett. Arcába húzott csuklyája gátolja, hogy a fény erősen a szemébe tűzzön. Homlokát semmilyen gond sem árnyékolja, arca is állandó jókedélyűségét tükrözi. Élvezi az árusok és a vevők színes kavalkádját. Lehetősége nyílik mindenkit szemügyre venni. Néhány standnál megáll, s ha úgy adódik a helyzet barátságos beszélgetésekbe elegyedik a kofákkal, majd néhány tallérral lejjebb alkudja az árakat. Közben néhány vevővel is beszélgetést kezdeményez, akik eleinte meglepetten fogadják az elf kedélyes közvetlenségét. Eran idővel így vesz magának kenyeret és néhány almát. Ezeket a zsákjába pakolja, majd halad tovább, hiszen a nézelődést sem tiltja semmi, főleg hogy már vett is valamit. Komótosan bandukol a tömegben előre, amíg újabban meg nem akad szeme egy nem átlagosnak tűnő portékán. Illetve több portékán, amik úgy tűnik mind egy kézen vannak. Egy darabig csak messzebbről szemléli az ékszereket és üvegeket, majd lassan el is indul arra.*
- Szép napot!
*Köszön vidáman, s még csuklyáját is lehajtja, hogy az árus ne érezze magát zavartan, amiért egy lehetséges vevő eltakarja előtte az arcát. Így felfedi hegyes elf füleit is.*
- Milyen szépek ezek a nyakékek...
*Mondja, ahogy közelebb hajol. A hátára vett zsák így a nyakába csúszik, ami nem túl kényelmes pozíció, sőt néhány szem alma ki is gurul a táska szájából.*
- Hoppá! Elnézését kérem!
*Mondja gyorsan, ahogy felszedi a standra készített áruk közül a gyümölcsöket, s visszatuszkolja őket a zsákba, majd a további balesetek elkerülése végett a táskát a földre rakja maga mellé. Majd miután még egy elnéző mosolyt vetett a lányra, újra közelebb hajol az ékszerekhez. Tetszik neki a letisztul egyszerűség, s már látja is maga előtt, hogyha ismerné már szíve hölgyét bizonyára venne neki egyet. De mivel egyedüli szerelme jelen pillanatban a tudomány s minden élő állat és növény e földkerekén, csak azon pörög az agya, hogy mindegyik ékszer alapanyagát beazonosítsa.*
- Tévednék, ha azt állítanám, hogy ez itt jáspis?
*Kérdezi érdeklődve, ahogy rábök az egyik nyakláncra.*
- A kövek annyira nem a szakterületem, így csak nagy vonalakban tippelni tudok, kérem javítson ki ha tévedek.
*Mondja, de alig válaszol neki az árus, máris a kis üvegcsék felé fordul, vigyázva, hogy ne játsszon kis elefántot a porcelánboltban, hiszen ha nem figyel oda, könnyen lever bármit.*
4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-06 11:38:13
Üzenet elküldve: 2015-09-06 11:38:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácstól kiérve beveti magát a piactér rengetegébe. Igazán reménykedik benne hogy ma nem lesz része kellemetlen meglepetésekben, hiszen még egyszer nem lesz akkora szerencséje hogy olyan jól alakuljon a vége mint tegnap. Eddig is mindig ügyelt a környezetére de most még annál is egy fokkal éberebb, aggodalma azonban feleslegesnek bizonyul hiszen ma úgy látszik senki nem pályázik az aranyára, már az árusokon kívül. Gyakori látogató errefelé, látásból már szinte mindenkit ismer, persze akadnak néha új arcok, meg ritka vendégek is. Például egy igen ledér lányka akihez még nem volt szerencséje. Csak messzebbről veszi szemügyre portékáját, nem kívánná hogy leszólítsák és megpróbáljanak rátukmálni valamit, innen is meg tudja állapítani hogy nem találna ott olyat ami őt érdekli. Mordi nénit esetleg, de őt nagyon jól ellátják a kúriában, nem költené a pénzét ilyesmire. Syma ma sincs a piacon, már-már kezd aggódni érte, de inkább abban reménykedik hogy hozzáillőbb munkát talált és ott serénykedik. Ő maga túl sok időt nem tölt el a piacon bámészkodással, sok munka vár még rá és be szeretné fejezni öt napon belül hogy mehessen legújabb megrendelőjének ügyeivel foglalkozni.*
4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-06 08:47:23
Üzenet elküldve: 2015-09-06 08:47:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Elérkezett ismét, hosszú idő után a nap, hogy lábát újfent betegye a városba. Már a főtéren hatalmába kerítette az idegen érzés, hogy annyi sok ember hirtelen vette körbe. Kissé meg is borzongott tőle, de hamar elhessegette a gondolatot, hogy sarkon forduljon és inkább visszatérjen a csálén felállított, de legalább az igaz otthon érzésével eltöltő kis viskójába. Így is elég tragédia a számára, hogy a még nagyobb feltűnés érdekében domborulatait is kénytelen volt elfedni. Mondjuk így sem esett túlzásba, felsőnek csak egy vékonyka anyagot kötött maga elé, ami épp hogy csak köldökéig takarja el, de máskor is volt már szerencséje összetalálkozni olyan ittas városlakókkal, kik balga módon nézték éjjeli lepkének, s minden áron fizetős szolgálatát akarták kérni. A mai napon inkább vesz egy kis modort magára, s elkerüli a kellemetlen helyzetet. Lépteit meg sem állítja míg a piactérre meg nem érkezik. Halk sóhajjal ingatja meg a fejét, ahogy elsőre helyet sem talál. Semmi kedve nincs ahhoz, hogy komolyabban belevesse magát az árusok és a vevők, nézelődők tömegébe, így egyelőre nem is adja fel, próbál magának valami kis részt keríteni, ahol ha nem is túl feltűnő, de legalább észrevehető lesz. Nem kell köré a nagy zavargás, el lesz ő egymaga is a piac valamennyire csendesebb részén.
Kutakodása végül meghozta a szerencsés gyümölcsét, csak talál magának egy olyan kis zugot, ahol más árusok nem másznak közvetlenül a nyakára, s neki sem kell összeszorítkozni idegenekkel.
Amint végül abba is hagyja helyének feltérképezését lekanyarítja válláról most apróbb zsákját, melyet szétkötve terít is portékájával együtt a földre. Szerény hozomány, ezen felül nem is tűnik túl különlegesnek, mégis, ha akad majd valami érdeklődője az talán lesz olyan szerencsés, hogy rájöhet mitől is olyan különlegesek ezek a holmik. Portékája pár egyszerűnek tűnő ékszerekből és nagyobb üvegedényekből áll, melyekben vagy por állagú, vagy lekvárnak tűnő anyag van. Minden egyes dolog itt kézi készítésű. A színes, csillogóra csiszolt kövekből készült, szerencse talizmánként szolgáló nyakékek és karkötők, az üvegekbe töltött fűszerek és gyümölcs lekvárok mind az ő két kezének műve, melyen sokkal jobban érezni az otthon ízét, mint a halomba, csupán csak meggazdagodás céljából készített árukon. Ritkán, s akkor is csak kevés portékával jár ide, de neki is muszáj néha egy kis aranyhoz jutni, ha vérontás és rombolás nélkül akar megélni. Itt az ideje ismét szerencsét próbálni. Ahogy mindent kipakolt a széthajtogatott batyuja üresen maradt részére ül, s várja is azokat, kiket felkeltette érdeklődését szerény választéka.*
Kutakodása végül meghozta a szerencsés gyümölcsét, csak talál magának egy olyan kis zugot, ahol más árusok nem másznak közvetlenül a nyakára, s neki sem kell összeszorítkozni idegenekkel.
Amint végül abba is hagyja helyének feltérképezését lekanyarítja válláról most apróbb zsákját, melyet szétkötve terít is portékájával együtt a földre. Szerény hozomány, ezen felül nem is tűnik túl különlegesnek, mégis, ha akad majd valami érdeklődője az talán lesz olyan szerencsés, hogy rájöhet mitől is olyan különlegesek ezek a holmik. Portékája pár egyszerűnek tűnő ékszerekből és nagyobb üvegedényekből áll, melyekben vagy por állagú, vagy lekvárnak tűnő anyag van. Minden egyes dolog itt kézi készítésű. A színes, csillogóra csiszolt kövekből készült, szerencse talizmánként szolgáló nyakékek és karkötők, az üvegekbe töltött fűszerek és gyümölcs lekvárok mind az ő két kezének műve, melyen sokkal jobban érezni az otthon ízét, mint a halomba, csupán csak meggazdagodás céljából készített árukon. Ritkán, s akkor is csak kevés portékával jár ide, de neki is muszáj néha egy kis aranyhoz jutni, ha vérontás és rombolás nélkül akar megélni. Itt az ideje ismét szerencsét próbálni. Ahogy mindent kipakolt a széthajtogatott batyuja üresen maradt részére ül, s várja is azokat, kiket felkeltette érdeklődését szerény választéka.*
4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-05 23:26:37
Üzenet elküldve: 2015-09-05 23:26:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
// A fogadás- Vi, Lorew //
* Az égő hold követi a Vi és Lorew lépteit, a Templomkerten át. A csendnek nincs ideje körbe fonni őket, hisz szó szót követ. A lepel is lehullik s az igazságra fény derül, hogy régi ismerősök már. Lehet nekik ma találkozni kellett, hogy ez már valahol meg volt írva. Ha hallaná őket valaki, minden bizonnyal bolondnak nézné őket. De rajtuk kívül alig járnak az utcákon, néhány városőr rója a köröket, még egy pillantásra se méltatják őket. Tekintetük átsiklik rajtuk, mintha ott se lennének. A Gazdagnegyeden áthaladva is csak részegen tántorgó nemes úrfik támogatják egymást, és két alak körvonala rajzolódik ki messzebb. Egy magas, testesé és egy nálánál jóval alacsonyabbé. A Piacteret elérve, teljesen kihaltnak tűnik. Árny s félhomály mely fogadja őket. A szólításra ne jön válasz, legalábbis nem rögtön. *
- Félsz, hogy így ordítasz?
* Csizma koppanása kíséri a kérdést. Az sötétség mozdulni látszik, ahogy egy alak sejlik fel benne. Jó két méter magas, vállas férfi lép ki az árnyak közül. Először ezüstszín páncéljára vetül a holdfénye, majd arcát is felfedi előttük. Komor arc, melyet ápolt körszakáll keretezi. Jó ötven telet megért már, hosszú ősz haját, tarkóján lófarokba fogatta. *
- Gyertek, már vár benneteket.
* Hangja ellentmondást nem tűrő. Azzal kezét magasba emeli, melyre egy kocsi gördül előre. Két éjfekete paripa húzza, a gyászszínbe öltözött hintót. A kocsis, vékony babarcú fiatal nő. Erről csak domborulatai árulkodnak, az aranygombos sötét zubbony alatt. Kinyitja az ajtót, hogy beszálljanak, majd maga is fellép a vörös bársonnyal bevont kocsiba. *
- Igyák meg! Amolyan biztonsági lépés.
* Vesz elő, két fiolát, hogy átnyújtsa nekik. Színtelen, s ha kinyitják szagtalan folyadék. Íze sincs neki, ha lehúzzák. A kocsi is meglódul, amint becsukódik mögötte az ajtó. *
* Az égő hold követi a Vi és Lorew lépteit, a Templomkerten át. A csendnek nincs ideje körbe fonni őket, hisz szó szót követ. A lepel is lehullik s az igazságra fény derül, hogy régi ismerősök már. Lehet nekik ma találkozni kellett, hogy ez már valahol meg volt írva. Ha hallaná őket valaki, minden bizonnyal bolondnak nézné őket. De rajtuk kívül alig járnak az utcákon, néhány városőr rója a köröket, még egy pillantásra se méltatják őket. Tekintetük átsiklik rajtuk, mintha ott se lennének. A Gazdagnegyeden áthaladva is csak részegen tántorgó nemes úrfik támogatják egymást, és két alak körvonala rajzolódik ki messzebb. Egy magas, testesé és egy nálánál jóval alacsonyabbé. A Piacteret elérve, teljesen kihaltnak tűnik. Árny s félhomály mely fogadja őket. A szólításra ne jön válasz, legalábbis nem rögtön. *
- Félsz, hogy így ordítasz?
* Csizma koppanása kíséri a kérdést. Az sötétség mozdulni látszik, ahogy egy alak sejlik fel benne. Jó két méter magas, vállas férfi lép ki az árnyak közül. Először ezüstszín páncéljára vetül a holdfénye, majd arcát is felfedi előttük. Komor arc, melyet ápolt körszakáll keretezi. Jó ötven telet megért már, hosszú ősz haját, tarkóján lófarokba fogatta. *
- Gyertek, már vár benneteket.
* Hangja ellentmondást nem tűrő. Azzal kezét magasba emeli, melyre egy kocsi gördül előre. Két éjfekete paripa húzza, a gyászszínbe öltözött hintót. A kocsis, vékony babarcú fiatal nő. Erről csak domborulatai árulkodnak, az aranygombos sötét zubbony alatt. Kinyitja az ajtót, hogy beszálljanak, majd maga is fellép a vörös bársonnyal bevont kocsiba. *
- Igyák meg! Amolyan biztonsági lépés.
* Vesz elő, két fiolát, hogy átnyújtsa nekik. Színtelen, s ha kinyitják szagtalan folyadék. Íze sincs neki, ha lehúzzák. A kocsi is meglódul, amint becsukódik mögötte az ajtó. *
4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-05 14:40:37
Üzenet elküldve: 2015-09-05 14:40:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A pirkadat első sugaraira, na meg a kezdődő nyüzsgésre ébred Trakul. Az árusok rendezgetik portékáikat, és már megjelentek az első vásárlók is. Inasok szolgálok gyűjtögetik be a rájuk bízott lista elemeit. A piac percről percre telik meg nyüzsgéssel. Trakul is feláll és kulacsát elővéve kortyol egyet. Lepelét kirázva összehajtva újra a vállára fekteti, hisz bár hajnali az óra a levegő már most is melegszik. Megvizsgálja erszényeit és zsákjának tartalmat.*
~Úgy tűnik szerencsém van, élek is és még látszólag mindenem meg is maradt.~
*Összeszedi hát magát és megindul a piacon. A sok portéka és a rengeteg fajta humán szinte elámítja. Lassúra veszi lépteit, hogy minél több információt tudjon magába szívni a látottakból. Most lát először több faj tagjaiból is, például orkot és törpöt. A főtéren is sokféle alak megfordult, de ez ami itt van Trakult csodálatba ejti.
Egy nevetgélő ifjú véletlenül nekimegy mikor éppen egy árus portékáit vizsgálgatja. Biccent egyet bocsánatkérően és továbbhalad. Először nem foglalkozik vele, de hirtelen gondolattól, az erszényéhez nyúl.*
~Túl óvatlan vagyok egy ekkora piacon biztosan sok a zsebes. Remélem szegényes öltözékem nem tesz túl kívánatos célponttá. Azért most már jobban odafigyelek.~
*Lassan továbbhalad, de most már óvatosabban, figyel környezetére és holmijaira is. Az idő csak röpül, melyről szinte tudomást se vesz a nagy nézelődésben, mígnem gyomrának kordulása ébreszti rá, hogy ideje lenne enni valamit. Bár sokféle ínycsiklandozó finomságot lát arra a döntésre jut, hogy nem engedheti meg magának. Leemeli hát zsákját és némi aszalt gyümölcsöt és egy darabka kenyeret vesz elő, ami már kissé szikkadt, de az éhiségének csillapítására megteszi. Evés közben folytatja útját, mely lassan kivezeti a piactér másik bejáratához.*
A hozzászólás írója (Trakul Gellentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.05 14:41:40
~Úgy tűnik szerencsém van, élek is és még látszólag mindenem meg is maradt.~
*Összeszedi hát magát és megindul a piacon. A sok portéka és a rengeteg fajta humán szinte elámítja. Lassúra veszi lépteit, hogy minél több információt tudjon magába szívni a látottakból. Most lát először több faj tagjaiból is, például orkot és törpöt. A főtéren is sokféle alak megfordult, de ez ami itt van Trakult csodálatba ejti.
Egy nevetgélő ifjú véletlenül nekimegy mikor éppen egy árus portékáit vizsgálgatja. Biccent egyet bocsánatkérően és továbbhalad. Először nem foglalkozik vele, de hirtelen gondolattól, az erszényéhez nyúl.*
~Túl óvatlan vagyok egy ekkora piacon biztosan sok a zsebes. Remélem szegényes öltözékem nem tesz túl kívánatos célponttá. Azért most már jobban odafigyelek.~
*Lassan továbbhalad, de most már óvatosabban, figyel környezetére és holmijaira is. Az idő csak röpül, melyről szinte tudomást se vesz a nagy nézelődésben, mígnem gyomrának kordulása ébreszti rá, hogy ideje lenne enni valamit. Bár sokféle ínycsiklandozó finomságot lát arra a döntésre jut, hogy nem engedheti meg magának. Leemeli hát zsákját és némi aszalt gyümölcsöt és egy darabka kenyeret vesz elő, ami már kissé szikkadt, de az éhiségének csillapítására megteszi. Evés közben folytatja útját, mely lassan kivezeti a piactér másik bejáratához.*
A hozzászólás írója (Trakul Gellentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.05 14:41:40
4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:55:10
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:55:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadás//
*Persze, a világon semmi sem mehet egyszerűen. Ami egyszerűen megy, az vagy csapda, vagy valami olyanhoz vezet, amit az emberfia nem is akar elérni, persze ez csak a célba jutás pillanatában tudatosodik benne. Mint mikor Lorew folyton eltévedt a negyedben, és mikor végre sikerült átverekednie rajta magát, akkor jött rá, hogy nem is erre kellett volna mennie. Viszont legalább tudhatja, hogy Vi esetében megfelelő szándékok vezérelik, jó helyre akar kilyukadni, mivel piszok nehezen halad.*
- Ostobaság, az entitások üzenete nem lehet a saját gondolatom. Az azt jelentené, hogy előre tudom, mit akar mondani, vagy üzenni az entitás, pedig azt senki nem tudhatja. Ettől lesz üzenet, az entitások üzenete, mert közönséges halandónak nem juthat eszébe. Egyáltalán örülhetünk, ha a mi jelentéktelen tudatunk képes befogadni a felsőbbrendű entitásoktól származó jeleket akkor, amikor üres *hihetetlen mennyiszer át kell rágni ugyanazt a dolgot, amikor elsőre is világosan mondta el. Miért kell az élő fába is belekötni? Vi élvezi ezt? Vagy komolyan ennyire felfoghatatlan számára, hogy valaki másnak is vannak gondolatmenetei? Mindegy, úgy fest, idővel ki fog derülni ez is. Valójában arra is szeretné felszólítani a lányt, hogy hagyja abba a bottal való kopogást a padlón, viszont a következő válasz egyfajta gyomorba vágással ér fel számára, mert tény, a tűzhöz kell levegő, de... a fenébe is, hát ez nem tisztességes, Vi miért cáfolhatja meg az ő baromságait a józan paraszti logika, meg a tudomány érveivel, amikor fordítva nem működik? Átok az ilyen játékszabályokra!*
- Honnan tudnám? Nem vagyok wegtoreni, de pont ezért nem is megyek oda. Erre születni kell. Mellesleg miért kéne a tűzhöz levegő? Csak mert a víz alatt nehezebb tüzet gyújtani? De mint mondtam, itt-ott levegő is van Wegtorenben, mint ahogy itt is van tűz, például a gyertyák tetején is. De ne menjünk bele, ez már bonyolult tudomány *jegyzi meg, hiszen ilyen komplikált tudományos dolgokba már nehéz lenne egy kislánynak beleásni magát, a lényeget tudja, elégedjen meg ennyivel. Mellesleg Lorewnek sem kenyere olyan könnyedén, és meggondolatlanul beszélni a halálról, mint Vasülepnek, aki nagyképű módon nem kevesebbet mondott, mint hogy a Sors felett is hatalma van, annak könyvében átírhatja a neveket, és hagyhat valakit maga helyett meghalni. Csak éppen örül magának, amiért Vi mégis tévedett, és nem halt meg. Így igazából nem is firtatja nagyon a dolgot, hogy ki győzött le kit, tény és való, hogy életben van. Innentől kezdve a lány azt gondol, amit akar.*
- Úgy is mondhatjuk... *jegyzi meg enyhén titokzatosan* Vagy úgyis, hogy láttam őt.
*A gyönyörű, fehér, opálos szempár minden alkalommal jóleső érzéssel tölti el, ahányszor csak eszébe jut, függetlenül attól, hogy milyen kegyetlen démoni lény áll mögötte. Akármilyen szörnyűség lakozik is a csodálatos hölgyemény álarca mögött, az őt vajmi kevéssé érdekli, mint ahogy az is, hogy a pusztulás szélére sodorhatja a világot azzal, ha újból átengedi. Egyetlen vágya, hogy szolgálhassa, akár csak arra a rövid időre is, amíg átjuttatja a lényt. Sajnos még mindig nem dőlt el, hogy akkor most Vi őrült, vagy sem, ez utóbbi esetben viszont tényleg hasznos tanácsokat adhatna, ha igaz, amit mond. Már arról, hogy ő gyakran találkozik ilyen jelenésekkel, amit Lorew el is tud képzelni, csak hát kérdés, hogy ezek agyának szüleményei, vagy ténylegesen felsőbb világokkal áll kapcsolatban?*
- Ebben egyetértünk *jegyzi meg, miközben lassan bólint* Ez egy jel volt. De még milyen. Ennél jelebbet nem igazán tudnék elképzelni.
*Nem szellők, vagy felhők az égen, de nem ám, a sötétség alakot ölt, és azt mondja, menjenek a piactérre. Ez túltesz a nyilvánvaló utalás fogalmán is. A halállal kapcsolatos dolog, nos...*
- Akkor halok meg, amikor eljött az ideje. Ha így van, felesleges lenne dacolnom a dologgal. De... nem akkor jön el az ideje, amikor te mondod *jegyzi meg, nehogy megint visszakanyarodjanak a régi Humegfoghalni témához, mert Lorewnek valami biztosan elpattanna a fejében. Legalább egy valamiben meg tudtak egyezni (már a jel tényén túl), hogy a piactérre kell menniük éjfélre, amit sikeresen véghez is visznek. A szerzetes tudja jól, a bizonyos éjfél akkor van, amikor a hold pontosan felettük van, ez (ha nem is sokkal, de) még odébb van. A lány szavaira viszont kénytelen bosszúsan felhördülni.*
- Igenis megjelennek nekem sokkal hatalmasabb entitások, mint amilyeneket el tudnál képzelni. Kezdetnek például ott van az, akit talán a Pillanat bekövetkezésekor is láthatok majd. Ő is mutatkozott már előttem. Jelet adott, tudom, hogy figyel, és hamarosan talán a tudatomhoz is hozzáférhet. Onnantól kezdve pedig akkor üzenhet nekem, amikor csak akar!
*Még hogy előtte nem mutatkoznának nagy entitások... Mindenesetre kétli, hogy valami hírnökről lenne szó, esetleg teljes értékű bábról, amin keresztül az entitás közvetíti a szavait. Elvégre azt mondta, hogy neki van szüksége segítségre, szóval ha nem is entitás volt, akkor egy sima szócső. Amint pedig Lorew úgy érzékeli, hogy eljött az éjfél, avagy a hold felért a legmagasabb pontjára, ha úgy tetszik, félhangosan megszólal:*
- Ezüsthátú! *hátha reagál valaki, már ha ez név volt, ha viszont semmi reakció, akkor kénytelen lesz kicsit körbejárni, hátha megpillant valakit, akinek ezüst a háta (ebben az esetben feltehetően nem névről volt szó). Mindeközben bízik benne, hogy Vi nem csatangol el semerre, mi több, követi Lorewet, amerre megy.*
*Persze, a világon semmi sem mehet egyszerűen. Ami egyszerűen megy, az vagy csapda, vagy valami olyanhoz vezet, amit az emberfia nem is akar elérni, persze ez csak a célba jutás pillanatában tudatosodik benne. Mint mikor Lorew folyton eltévedt a negyedben, és mikor végre sikerült átverekednie rajta magát, akkor jött rá, hogy nem is erre kellett volna mennie. Viszont legalább tudhatja, hogy Vi esetében megfelelő szándékok vezérelik, jó helyre akar kilyukadni, mivel piszok nehezen halad.*
- Ostobaság, az entitások üzenete nem lehet a saját gondolatom. Az azt jelentené, hogy előre tudom, mit akar mondani, vagy üzenni az entitás, pedig azt senki nem tudhatja. Ettől lesz üzenet, az entitások üzenete, mert közönséges halandónak nem juthat eszébe. Egyáltalán örülhetünk, ha a mi jelentéktelen tudatunk képes befogadni a felsőbbrendű entitásoktól származó jeleket akkor, amikor üres *hihetetlen mennyiszer át kell rágni ugyanazt a dolgot, amikor elsőre is világosan mondta el. Miért kell az élő fába is belekötni? Vi élvezi ezt? Vagy komolyan ennyire felfoghatatlan számára, hogy valaki másnak is vannak gondolatmenetei? Mindegy, úgy fest, idővel ki fog derülni ez is. Valójában arra is szeretné felszólítani a lányt, hogy hagyja abba a bottal való kopogást a padlón, viszont a következő válasz egyfajta gyomorba vágással ér fel számára, mert tény, a tűzhöz kell levegő, de... a fenébe is, hát ez nem tisztességes, Vi miért cáfolhatja meg az ő baromságait a józan paraszti logika, meg a tudomány érveivel, amikor fordítva nem működik? Átok az ilyen játékszabályokra!*
- Honnan tudnám? Nem vagyok wegtoreni, de pont ezért nem is megyek oda. Erre születni kell. Mellesleg miért kéne a tűzhöz levegő? Csak mert a víz alatt nehezebb tüzet gyújtani? De mint mondtam, itt-ott levegő is van Wegtorenben, mint ahogy itt is van tűz, például a gyertyák tetején is. De ne menjünk bele, ez már bonyolult tudomány *jegyzi meg, hiszen ilyen komplikált tudományos dolgokba már nehéz lenne egy kislánynak beleásni magát, a lényeget tudja, elégedjen meg ennyivel. Mellesleg Lorewnek sem kenyere olyan könnyedén, és meggondolatlanul beszélni a halálról, mint Vasülepnek, aki nagyképű módon nem kevesebbet mondott, mint hogy a Sors felett is hatalma van, annak könyvében átírhatja a neveket, és hagyhat valakit maga helyett meghalni. Csak éppen örül magának, amiért Vi mégis tévedett, és nem halt meg. Így igazából nem is firtatja nagyon a dolgot, hogy ki győzött le kit, tény és való, hogy életben van. Innentől kezdve a lány azt gondol, amit akar.*
- Úgy is mondhatjuk... *jegyzi meg enyhén titokzatosan* Vagy úgyis, hogy láttam őt.
*A gyönyörű, fehér, opálos szempár minden alkalommal jóleső érzéssel tölti el, ahányszor csak eszébe jut, függetlenül attól, hogy milyen kegyetlen démoni lény áll mögötte. Akármilyen szörnyűség lakozik is a csodálatos hölgyemény álarca mögött, az őt vajmi kevéssé érdekli, mint ahogy az is, hogy a pusztulás szélére sodorhatja a világot azzal, ha újból átengedi. Egyetlen vágya, hogy szolgálhassa, akár csak arra a rövid időre is, amíg átjuttatja a lényt. Sajnos még mindig nem dőlt el, hogy akkor most Vi őrült, vagy sem, ez utóbbi esetben viszont tényleg hasznos tanácsokat adhatna, ha igaz, amit mond. Már arról, hogy ő gyakran találkozik ilyen jelenésekkel, amit Lorew el is tud képzelni, csak hát kérdés, hogy ezek agyának szüleményei, vagy ténylegesen felsőbb világokkal áll kapcsolatban?*
- Ebben egyetértünk *jegyzi meg, miközben lassan bólint* Ez egy jel volt. De még milyen. Ennél jelebbet nem igazán tudnék elképzelni.
*Nem szellők, vagy felhők az égen, de nem ám, a sötétség alakot ölt, és azt mondja, menjenek a piactérre. Ez túltesz a nyilvánvaló utalás fogalmán is. A halállal kapcsolatos dolog, nos...*
- Akkor halok meg, amikor eljött az ideje. Ha így van, felesleges lenne dacolnom a dologgal. De... nem akkor jön el az ideje, amikor te mondod *jegyzi meg, nehogy megint visszakanyarodjanak a régi Humegfoghalni témához, mert Lorewnek valami biztosan elpattanna a fejében. Legalább egy valamiben meg tudtak egyezni (már a jel tényén túl), hogy a piactérre kell menniük éjfélre, amit sikeresen véghez is visznek. A szerzetes tudja jól, a bizonyos éjfél akkor van, amikor a hold pontosan felettük van, ez (ha nem is sokkal, de) még odébb van. A lány szavaira viszont kénytelen bosszúsan felhördülni.*
- Igenis megjelennek nekem sokkal hatalmasabb entitások, mint amilyeneket el tudnál képzelni. Kezdetnek például ott van az, akit talán a Pillanat bekövetkezésekor is láthatok majd. Ő is mutatkozott már előttem. Jelet adott, tudom, hogy figyel, és hamarosan talán a tudatomhoz is hozzáférhet. Onnantól kezdve pedig akkor üzenhet nekem, amikor csak akar!
*Még hogy előtte nem mutatkoznának nagy entitások... Mindenesetre kétli, hogy valami hírnökről lenne szó, esetleg teljes értékű bábról, amin keresztül az entitás közvetíti a szavait. Elvégre azt mondta, hogy neki van szüksége segítségre, szóval ha nem is entitás volt, akkor egy sima szócső. Amint pedig Lorew úgy érzékeli, hogy eljött az éjfél, avagy a hold felért a legmagasabb pontjára, ha úgy tetszik, félhangosan megszólal:*
- Ezüsthátú! *hátha reagál valaki, már ha ez név volt, ha viszont semmi reakció, akkor kénytelen lesz kicsit körbejárni, hátha megpillant valakit, akinek ezüst a háta (ebben az esetben feltehetően nem névről volt szó). Mindeközben bízik benne, hogy Vi nem csatangol el semerre, mi több, követi Lorewet, amerre megy.*
4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-04 21:24:22
Üzenet elküldve: 2015-09-04 21:24:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Órákig tartott a bolyongás a szegénynegyedben, mire eme városrészből egy nagyobbacska térre, a piacra ért. A sötét beálltával az árusok már portékáikat elpakolták, letakarták, mindenütt csak a takarítás, és az őrök kopogó lépteinek nesze hallatszott. Trogar jobbnak tartotta, ha nem merészkedik be a piac kapuján, hisz az amúgy is bezárják éjszakára. A tér szélén egy ház sarkától nem messze helyezkedett el, egy közeli lámpa fényében. A lepelét, ami annyi jó szolgálatot tett már maga köré csavarintotta, zsákját magához szorította és gondolataiba merült.
Talán az örök kopogó léptei vagy a takarítás nesze oka nyomán, de hamar álomba szenderedett. Csak remélni tudta, hogy az őrök, vagy esetleg az éjszaka gyermekei, rablói nem e metszik el a torkát állmában, de nyugodtan és reményteli jövőképpel szenderedett el.*
A hozzászólás írója (Trakul Gellentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.04 21:25:19
Talán az örök kopogó léptei vagy a takarítás nesze oka nyomán, de hamar álomba szenderedett. Csak remélni tudta, hogy az őrök, vagy esetleg az éjszaka gyermekei, rablói nem e metszik el a torkát állmában, de nyugodtan és reményteli jövőképpel szenderedett el.*
A hozzászólás írója (Trakul Gellentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.04 21:25:19
4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-04 19:53:26
Üzenet elküldve: 2015-09-04 19:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Jaj, cica//
* Sűrű, fekete szemöldöke fentebb szökik, homlokán ráncok gyűlnek, ahogy bal szemét összehúzza. Kétkedve, kérdőn nézi a lányt, ahogy az a levegőbe köröket rajzol. *
- Most megátkoztál?
* Nevet fel, hangjában felfedezhető valami kényszer.*
- Valóban mulatságosabb lenne, ahogy itt vergődnék előtted. Miközben azon gondolkoznál, hogy a közeli halárussal csapasd le a fejem vagy hagyj itt kiszáradni.
* Elyne magabiztossága egyben nyűgözi le s mulattatja is kissé. Nem ismeretlen számára, hogy egy asszony, tisztában van adottságaival s ezek felemlegetése nem hozza zavarba. Viszont elgondolkozik azon vajon a lány valóban olyan nagy hatalmú lenne vagy csak egyszerűen ennyire bolond, hogy nem tart tőle. S vajon alig fél órás ismeretség után, mindenkivel elsétál-e? Várt volna némi ellenkezést, mégis az az érzése, hogy nem lesz könnyű eset. *
- Ezzel egyet kell, hogy értsek. Viszont mind ehhez szükséges, hogy ügyesebb s gyorsabb légy annál, aki elől épp menekülni akarsz. S az sem árt, ha ravaszabb is vagy.
* Fordítja oldalra fejét, ajkán sunyi mosoly játszik, ahogy szemeiben alattomos fény csillan. Ajka pillanatok alatt szélesedik ki, amolyan kedves mosollyá, ám fekete szemeiből nem tűnik a fény. *
- Neked ugyan mire van szükséged?
*Kérdi immár élcelődve. *
- Nem tűnsz olyannak, aki kevéssel is megelégszik. Túlságosan…hm…hogy is mondjam két lábbal állsz a földön.
* Tettetve keresi a szavakat, mellyel kifejezhetné magát, közben a kezével köröket ír le a levegőben, utánozva ezzel a ficsúr nemesekre oly jellemző viselkedést, miközben szemét az égre emeli. *
- Nem vagy olyan, aki egy rózsaszín álomvilágban, s a daliás lovagot várja, ha mégis jól titkolod.
* Kellemetlen emlék, mely felidéződik. Egy fiatal nőről, akinek hűvös északi szépsége, vad természetet takart, s napok alatt csavarta el Necra fejét. Fiatal s naiv volt, mit sem tudott ég akkor a női praktikákról. *
- Biztos kedvelnek, nem tűnsz valami szigorúnak. S hol tanultál írni, olvasni?
* Letekint a lány vékony bokájára, s kissé mocskos lábfejére. Szemöldöke ismét feljebb kúszik, s még fejét is kissé félre billenti. Elmereng egy kicsit, noha nem tudni, hogy a kecses boka vagy a ujjnyi rétegű kosz az mely ebbe az állapotba taszítja. *
- Nem hiszem, hogy ez akadály lenne, főleg, ha belebújtatod a lábacskád a csizmádba. S így nem lenne gond sem, hogy kapcsolatokat építsünk, egy kellemes közegben.
* Viszonozza a mosolyt, hisz persze, hogy tudja, hogy a fürdő, sokak számára inkább jelenti a belsőséges hangulat előidézését vagy egy titkos megbeszélés helyszínét. Tapasztalta már mindkettőt, noha az utóbbi nem volt éppen kellemes. *
- Vagy varázslat, vagy csak a virág virágot fakaszt.
* Neveti el magát, inkább magát s a helyzetet tartja mulatságosnak, hisz egyre biztosabb és biztosabb benne, hogy a Szépség egy igazi jéghegy, akinél az efféle bájolások hasztalanok. Egyszerűen az élet apró örömei nem nyűgözik le.
Bár a lány nem éhes, úgy ő magának mégis vesz néhány almát. Utoljára tegnap ebédidő tájékán evett s azóta már legurított jó néhány kupa bort is. *
- Menj csak majd, utolérlek.
* Gyorsan megejti a vásárlást, az első árusnál meg is áll, ő nem válogat, mint az asszonyok, se ideje se türelme az ilyenhez, s van neki ennél jobb dolga is. Gyorsan kifizeti a 10 aranyat az árusnak. (Aravae )
*
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.04 19:54:05
* Sűrű, fekete szemöldöke fentebb szökik, homlokán ráncok gyűlnek, ahogy bal szemét összehúzza. Kétkedve, kérdőn nézi a lányt, ahogy az a levegőbe köröket rajzol. *
- Most megátkoztál?
* Nevet fel, hangjában felfedezhető valami kényszer.*
- Valóban mulatságosabb lenne, ahogy itt vergődnék előtted. Miközben azon gondolkoznál, hogy a közeli halárussal csapasd le a fejem vagy hagyj itt kiszáradni.
* Elyne magabiztossága egyben nyűgözi le s mulattatja is kissé. Nem ismeretlen számára, hogy egy asszony, tisztában van adottságaival s ezek felemlegetése nem hozza zavarba. Viszont elgondolkozik azon vajon a lány valóban olyan nagy hatalmú lenne vagy csak egyszerűen ennyire bolond, hogy nem tart tőle. S vajon alig fél órás ismeretség után, mindenkivel elsétál-e? Várt volna némi ellenkezést, mégis az az érzése, hogy nem lesz könnyű eset. *
- Ezzel egyet kell, hogy értsek. Viszont mind ehhez szükséges, hogy ügyesebb s gyorsabb légy annál, aki elől épp menekülni akarsz. S az sem árt, ha ravaszabb is vagy.
* Fordítja oldalra fejét, ajkán sunyi mosoly játszik, ahogy szemeiben alattomos fény csillan. Ajka pillanatok alatt szélesedik ki, amolyan kedves mosollyá, ám fekete szemeiből nem tűnik a fény. *
- Neked ugyan mire van szükséged?
*Kérdi immár élcelődve. *
- Nem tűnsz olyannak, aki kevéssel is megelégszik. Túlságosan…hm…hogy is mondjam két lábbal állsz a földön.
* Tettetve keresi a szavakat, mellyel kifejezhetné magát, közben a kezével köröket ír le a levegőben, utánozva ezzel a ficsúr nemesekre oly jellemző viselkedést, miközben szemét az égre emeli. *
- Nem vagy olyan, aki egy rózsaszín álomvilágban, s a daliás lovagot várja, ha mégis jól titkolod.
* Kellemetlen emlék, mely felidéződik. Egy fiatal nőről, akinek hűvös északi szépsége, vad természetet takart, s napok alatt csavarta el Necra fejét. Fiatal s naiv volt, mit sem tudott ég akkor a női praktikákról. *
- Biztos kedvelnek, nem tűnsz valami szigorúnak. S hol tanultál írni, olvasni?
* Letekint a lány vékony bokájára, s kissé mocskos lábfejére. Szemöldöke ismét feljebb kúszik, s még fejét is kissé félre billenti. Elmereng egy kicsit, noha nem tudni, hogy a kecses boka vagy a ujjnyi rétegű kosz az mely ebbe az állapotba taszítja. *
- Nem hiszem, hogy ez akadály lenne, főleg, ha belebújtatod a lábacskád a csizmádba. S így nem lenne gond sem, hogy kapcsolatokat építsünk, egy kellemes közegben.
* Viszonozza a mosolyt, hisz persze, hogy tudja, hogy a fürdő, sokak számára inkább jelenti a belsőséges hangulat előidézését vagy egy titkos megbeszélés helyszínét. Tapasztalta már mindkettőt, noha az utóbbi nem volt éppen kellemes. *
- Vagy varázslat, vagy csak a virág virágot fakaszt.
* Neveti el magát, inkább magát s a helyzetet tartja mulatságosnak, hisz egyre biztosabb és biztosabb benne, hogy a Szépség egy igazi jéghegy, akinél az efféle bájolások hasztalanok. Egyszerűen az élet apró örömei nem nyűgözik le.
Bár a lány nem éhes, úgy ő magának mégis vesz néhány almát. Utoljára tegnap ebédidő tájékán evett s azóta már legurított jó néhány kupa bort is. *
- Menj csak majd, utolérlek.
* Gyorsan megejti a vásárlást, az első árusnál meg is áll, ő nem válogat, mint az asszonyok, se ideje se türelme az ilyenhez, s van neki ennél jobb dolga is. Gyorsan kifizeti a 10 aranyat az árusnak. (Aravae )
*A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.04 19:54:05
4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-09-04 16:14:41
Üzenet elküldve: 2015-09-04 16:14:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadás//
*A bot vége nagyokat koppan a padlón, ritmusosan, mintha csak némi háttérzajként szolgálna Lorewnek és az almokról alkotott igen érdekes monológjához, amelyet Vi, mint mindig, most is türelemmel hallgat végig. Olykor olykor persze megcsóválja a fejét, de nem szól közbe, csak amint az végzett a beszédével.*
- Elég bonyolultan hangzik. *Összegzi.* Mi van, ha éppen a saját gondolataid azok, amiket ezek az entitások üzennek? Te meg kiűzöd a fejedből. *Rázza meg a fejét. Bár, ha a meditálás erről szól, akkor úgy tűnik ő is szokott effélét csinálni, amikor ok nélkül órákra elbambul. de nem gondolta, hogy ennek neve is van. Ráadásul ilyen fura.
Ami pedig még furább, az az a sztori, amit úgy tűnik Hu nagyon próbál neki beadni, de azért nem esett ő annyira a fejére, hogy egy ilyen ostobaságot bevegyen. Ez az első gondolata, a második viszont az, hogy vélhetően nem akarja átverni a férfi, csak valóban ezt gondolhatja.*
- Minek kapnék tüzet? *Faggatózik tovább.* Mit lehet kezdeni egy kis tűzzel? Ráadásul amennyire tudom a tűzhöz kell levegő is, úgyhogy bárki is mesélte ezt neked, ne higgy neki többet. *Mosolyodik el. Ez ma már a második jótette a férfivel. Először megmentette valamiféle egészségtelen alvási helyzetből, majd pedig felvilágosítja az elméjét egy ostobaságtól Most igazán büszke magára.
A szoborkérdést illetően, legalább megtudta, hogy mindez csak egyszerű fényezés lehet, ami még mindig nem válasz a kérdésre, hogy miért pont ők, és mi értelme ennek az egésznek, de nem baj. Neki sem kell mindent megtudnia. Például, hogy halandóknak minek szobor. Ha már meghaltak nem mindegy, hogy ki nézegeti a szobrukat, hiszen ők már nem igen fognak róla tudni. Ha csak nem ragadnak itt szellemalakban. Mint feltehetően Lorew is, aki szerinte biztosan kaphatott egy újabb esélyt, hogy még mindig itt eszi a fene, annak ellenére, hogy tolvaj.*
- A halált nem győzheted le, ne légy buta. *Dorgálja meg kissé, még az orrát is megráncolja, de rögtön megenyhül, amint meghallja, hogy Hu hamarosan találkozhat az általa sokat emlegetett entitásával.* Honnan tudod? Ő mondta?
*Ez már inkább érdekesebb, lehet azért akar jelentkezni az az entitás, hogy megölje végre a férfit és elnyerje méltó büntetését? Igen, egészen biztos, bár a medált most nem látja a pasasnál, így lehet mégis letette a földre, ahogy arra Vi a forgatagon már többször is kérte tőle.
Lassan elhagyják az épületet, s úgy tűnik a lány is mondott végre valamit, amit Hu nem szól le egyből, pedig ezt is ugyanolyan komolyan gondolta, mint amikor öregnek, tolvajnak vagy koldusnak nevezte, ám legyen.
Kint kellemesen hűs levegő csaphatná meg az arcát, ha nem éppen egyébként is hűsnek számító helyről érkezett volna, így viszont csak hosszú rózsás tincseinek megemelkedése jelzi számráa a légmozgást, ami biztos jele annak, hogy jól tették, hogy elindultak.*
- Nem igazán tudom. *Feleli, s közben a templomkertben nézelődik, majd csak később fordul vissza Hu felé.* Szokott velem ilyen történni. *Vonja meg a vállát.* Egészen gyakran, bár nem is tudom, hogy öltött-e már alakot, de bármi is volt az, egy jel volt számunkra. Nem félsz? Lehet meg akarnak ölni. *Mondja a leghatározottabban. Talán Hu entitásának is köze van ehhez a dologhoz és a piactéren fogják elvéreztetni a férfit bűnbeli tette miatt.
Az utcán egyébként igen csendesek, csak néhány hibbant alak meri megkockáztatni, hogy az éjszaka sötétjén keresztül sétálgasson, kitéve magukat a tolvajok és útonállóknak. Ám szerencsére Vi fejében ez meg sem fordul. A szellemek nem vezetnék olyan helyre, ahol baja eshet, s ha mégis, akkor biztosan lehetőséget kínálnának számára, hogy megmeneküljön. Ha pedig mégis meghal, hát annak is meg lehet a maga oka.*
- Azt hiszem csak egyszerű hírhordó lehetett. Egyéb felsőrendű lény ritkán mutatkozna meg előtted.
*A bot vége nagyokat koppan a padlón, ritmusosan, mintha csak némi háttérzajként szolgálna Lorewnek és az almokról alkotott igen érdekes monológjához, amelyet Vi, mint mindig, most is türelemmel hallgat végig. Olykor olykor persze megcsóválja a fejét, de nem szól közbe, csak amint az végzett a beszédével.*
- Elég bonyolultan hangzik. *Összegzi.* Mi van, ha éppen a saját gondolataid azok, amiket ezek az entitások üzennek? Te meg kiűzöd a fejedből. *Rázza meg a fejét. Bár, ha a meditálás erről szól, akkor úgy tűnik ő is szokott effélét csinálni, amikor ok nélkül órákra elbambul. de nem gondolta, hogy ennek neve is van. Ráadásul ilyen fura.
Ami pedig még furább, az az a sztori, amit úgy tűnik Hu nagyon próbál neki beadni, de azért nem esett ő annyira a fejére, hogy egy ilyen ostobaságot bevegyen. Ez az első gondolata, a második viszont az, hogy vélhetően nem akarja átverni a férfi, csak valóban ezt gondolhatja.*
- Minek kapnék tüzet? *Faggatózik tovább.* Mit lehet kezdeni egy kis tűzzel? Ráadásul amennyire tudom a tűzhöz kell levegő is, úgyhogy bárki is mesélte ezt neked, ne higgy neki többet. *Mosolyodik el. Ez ma már a második jótette a férfivel. Először megmentette valamiféle egészségtelen alvási helyzetből, majd pedig felvilágosítja az elméjét egy ostobaságtól Most igazán büszke magára.
A szoborkérdést illetően, legalább megtudta, hogy mindez csak egyszerű fényezés lehet, ami még mindig nem válasz a kérdésre, hogy miért pont ők, és mi értelme ennek az egésznek, de nem baj. Neki sem kell mindent megtudnia. Például, hogy halandóknak minek szobor. Ha már meghaltak nem mindegy, hogy ki nézegeti a szobrukat, hiszen ők már nem igen fognak róla tudni. Ha csak nem ragadnak itt szellemalakban. Mint feltehetően Lorew is, aki szerinte biztosan kaphatott egy újabb esélyt, hogy még mindig itt eszi a fene, annak ellenére, hogy tolvaj.*
- A halált nem győzheted le, ne légy buta. *Dorgálja meg kissé, még az orrát is megráncolja, de rögtön megenyhül, amint meghallja, hogy Hu hamarosan találkozhat az általa sokat emlegetett entitásával.* Honnan tudod? Ő mondta?
*Ez már inkább érdekesebb, lehet azért akar jelentkezni az az entitás, hogy megölje végre a férfit és elnyerje méltó büntetését? Igen, egészen biztos, bár a medált most nem látja a pasasnál, így lehet mégis letette a földre, ahogy arra Vi a forgatagon már többször is kérte tőle.
Lassan elhagyják az épületet, s úgy tűnik a lány is mondott végre valamit, amit Hu nem szól le egyből, pedig ezt is ugyanolyan komolyan gondolta, mint amikor öregnek, tolvajnak vagy koldusnak nevezte, ám legyen.
Kint kellemesen hűs levegő csaphatná meg az arcát, ha nem éppen egyébként is hűsnek számító helyről érkezett volna, így viszont csak hosszú rózsás tincseinek megemelkedése jelzi számráa a légmozgást, ami biztos jele annak, hogy jól tették, hogy elindultak.*
- Nem igazán tudom. *Feleli, s közben a templomkertben nézelődik, majd csak később fordul vissza Hu felé.* Szokott velem ilyen történni. *Vonja meg a vállát.* Egészen gyakran, bár nem is tudom, hogy öltött-e már alakot, de bármi is volt az, egy jel volt számunkra. Nem félsz? Lehet meg akarnak ölni. *Mondja a leghatározottabban. Talán Hu entitásának is köze van ehhez a dologhoz és a piactéren fogják elvéreztetni a férfit bűnbeli tette miatt.
Az utcán egyébként igen csendesek, csak néhány hibbant alak meri megkockáztatni, hogy az éjszaka sötétjén keresztül sétálgasson, kitéve magukat a tolvajok és útonállóknak. Ám szerencsére Vi fejében ez meg sem fordul. A szellemek nem vezetnék olyan helyre, ahol baja eshet, s ha mégis, akkor biztosan lehetőséget kínálnának számára, hogy megmeneküljön. Ha pedig mégis meghal, hát annak is meg lehet a maga oka.*
- Azt hiszem csak egyszerű hírhordó lehetett. Egyéb felsőrendű lény ritkán mutatkozna meg előtted.
4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:41:14
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:41:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Hasznos séta - Morfiusz //
*Rosszallóan megrázza a fejét az első mondat hallatán, de válaszra nem méltatja. A zárak hallatán meg már meg sem lepődik.*
~Álmodom. Ez csak egy rémálom.~
*Persze tudja hogy nem igaz, de annyit pepecselt manapság a zárakkal hogy a háta közepére sem kívánja őket. Viszont ide is érvényes amit mindig mondogat magának ha unalmas munkát végez "a pénz az pénz".*
- Miféle érdekességre gondolsz? Különben is, te ki akartál rabolni, én meg meglőttelek, szerintem kvittek vagyunk.
*Bólint a kérdésre hogy ráér-e éppen, bár igencsak megkérdőjelezhető az a döntés hogy egyedül elmenjen valakinek a házához aki meg akarta lopni. Nem mondhatnánk hogy naiv a kis gnóm, lehet hogy egyedül nem is mer majd inkább bemenni, de még mindig nála a nyílpisztoly és már tudja a fickó hogy milyen fájdalommal jár egy lövés. Képzelje el ellenszer nélkül... vagy kettőt egymás után. Arról nem is beszélve ha mondjuk a nyakat találja el a kézfeje helyett. Ettől függetlenül marad inkább óvatos és tartja a távolságot, meg jobbját készenlétben hogy ha kell akkor legközelebb magabiztosabban rántsa elő a fegyvert.*
- Mehetünk, közben elmondhatod mit szeretnél pontosan.
*Rosszallóan megrázza a fejét az első mondat hallatán, de válaszra nem méltatja. A zárak hallatán meg már meg sem lepődik.*
~Álmodom. Ez csak egy rémálom.~
*Persze tudja hogy nem igaz, de annyit pepecselt manapság a zárakkal hogy a háta közepére sem kívánja őket. Viszont ide is érvényes amit mindig mondogat magának ha unalmas munkát végez "a pénz az pénz".*
- Miféle érdekességre gondolsz? Különben is, te ki akartál rabolni, én meg meglőttelek, szerintem kvittek vagyunk.
*Bólint a kérdésre hogy ráér-e éppen, bár igencsak megkérdőjelezhető az a döntés hogy egyedül elmenjen valakinek a házához aki meg akarta lopni. Nem mondhatnánk hogy naiv a kis gnóm, lehet hogy egyedül nem is mer majd inkább bemenni, de még mindig nála a nyílpisztoly és már tudja a fickó hogy milyen fájdalommal jár egy lövés. Képzelje el ellenszer nélkül... vagy kettőt egymás után. Arról nem is beszélve ha mondjuk a nyakat találja el a kézfeje helyett. Ettől függetlenül marad inkább óvatos és tartja a távolságot, meg jobbját készenlétben hogy ha kell akkor legközelebb magabiztosabban rántsa elő a fegyvert.*
- Mehetünk, közben elmondhatod mit szeretnél pontosan.
4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:26:30
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:26:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hasznos séta- Jez//
*Kicsit elhúzza a száját Jez megjegyzésére.*
-Szóval tolvajoknak nem adsz fegyvert, csak leendő gyilkosoknak? A te dolgod, ha így van.
*A többi dolog viszont érdekesen hangzik, tehát itt nincs műhelye, de azért ezt azt így is meg tud csinálni. A záraknál szélesen elmosolyodik.*
-Nekem szükségem lenne egy két érdekes zárra.
*A ravaszkás mosolyra jókedvűen villan meg a szeme.*
-Hidd el megfelelően tudlak motiválni, hiszen az adósom vagy az előbbiért, de akárhogy is biztosra veszem, hogy meg tudnunk egyezni, ha jó munkát végzel.
~Na meg, ha tartod a szád utána, de erre, majd még visszatérünk.~
-Ráérsz most? Akkor megmutatom a házat a Gazdagnegyedben és a zárakat, amikkel elbabrálhatnál, aztán mondhatsz egy árat, ha már láttad. Ha nem érsz most rá, akkor később találkozhatunk, valahol és akkor megbeszéljük a dolgot.
*Ha a második megoldást választja Jez, akkor ráhagyja hol találkozzanak újra. Nagy szerencse ez a baleset, ahányszor kilépett az Adal ház ajtaján mindig elmondta meg kell csinálni azt a zárat és nem ártana a két titkos rekeszt is megcsinálni, ha a kis gnóm olyan ügyes, mint azt feltételezi, akkor elboldogul vele.*
-Na akkor, hogy legyen? Most jössz, vagy legközelebb?
*Néz várakozóan a nagy szemekbe, aztán a döntéstől függően, vagy elköszön, vagy elindul vele a Gazdagnegyed irányába.*
*Kicsit elhúzza a száját Jez megjegyzésére.*
-Szóval tolvajoknak nem adsz fegyvert, csak leendő gyilkosoknak? A te dolgod, ha így van.
*A többi dolog viszont érdekesen hangzik, tehát itt nincs műhelye, de azért ezt azt így is meg tud csinálni. A záraknál szélesen elmosolyodik.*
-Nekem szükségem lenne egy két érdekes zárra.
*A ravaszkás mosolyra jókedvűen villan meg a szeme.*
-Hidd el megfelelően tudlak motiválni, hiszen az adósom vagy az előbbiért, de akárhogy is biztosra veszem, hogy meg tudnunk egyezni, ha jó munkát végzel.
~Na meg, ha tartod a szád utána, de erre, majd még visszatérünk.~
-Ráérsz most? Akkor megmutatom a házat a Gazdagnegyedben és a zárakat, amikkel elbabrálhatnál, aztán mondhatsz egy árat, ha már láttad. Ha nem érsz most rá, akkor később találkozhatunk, valahol és akkor megbeszéljük a dolgot.
*Ha a második megoldást választja Jez, akkor ráhagyja hol találkozzanak újra. Nagy szerencse ez a baleset, ahányszor kilépett az Adal ház ajtaján mindig elmondta meg kell csinálni azt a zárat és nem ártana a két titkos rekeszt is megcsinálni, ha a kis gnóm olyan ügyes, mint azt feltételezi, akkor elboldogul vele.*
-Na akkor, hogy legyen? Most jössz, vagy legközelebb?
*Néz várakozóan a nagy szemekbe, aztán a döntéstől függően, vagy elköszön, vagy elindul vele a Gazdagnegyed irányába.*
4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 16:00:02
Üzenet elküldve: 2015-08-31 16:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Hasznos séta - Morfiusz //
*Bizony hogy ő csinálta, bár már elég régen és még Ratraxurgban, jelenleg nem áll olyan műhely a rendelkezésére ahol hasonló minőséget tudna készíteni. Összeszűkült szemekkel hallgatja az "alkut". Micsoda arcátlanság. De azért a munka az munka, a pénz meg pénz...*
- Fegyvert tolvajoknak nem csinálok.
*Ezt még kissé durcásan veti oda, de aztán egy sóhajjal enyhül ő is.*
- Különben sem tudnék, itt nincs olyan műhelyem ami ehhez kéne.
*Megpaskolja az oldalára visszahelyezett fegyvert.*
- Órák, zárak...
*Próbál olyan egyszerű dolgoknál maradni amit a nagynépek is megértenek.*
- ilyesmik... a kérdés az hogy mi kellene. Sok mindent meg tudok oldani ha megfelelően motivál rá valami.
*Itt már ő is egy ravaszkás mosolyt ejt meg, hiszen még ha egy ilyen szerencsétlen helyzetből kiindulva is, de lehetséges hogy egy új megbízóra tesz szert.*
*Bizony hogy ő csinálta, bár már elég régen és még Ratraxurgban, jelenleg nem áll olyan műhely a rendelkezésére ahol hasonló minőséget tudna készíteni. Összeszűkült szemekkel hallgatja az "alkut". Micsoda arcátlanság. De azért a munka az munka, a pénz meg pénz...*
- Fegyvert tolvajoknak nem csinálok.
*Ezt még kissé durcásan veti oda, de aztán egy sóhajjal enyhül ő is.*
- Különben sem tudnék, itt nincs olyan műhelyem ami ehhez kéne.
*Megpaskolja az oldalára visszahelyezett fegyvert.*
- Órák, zárak...
*Próbál olyan egyszerű dolgoknál maradni amit a nagynépek is megértenek.*
- ilyesmik... a kérdés az hogy mi kellene. Sok mindent meg tudok oldani ha megfelelően motivál rá valami.
*Itt már ő is egy ravaszkás mosolyt ejt meg, hiszen még ha egy ilyen szerencsétlen helyzetből kiindulva is, de lehetséges hogy egy új megbízóra tesz szert.*
4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 15:16:44
Üzenet elküldve: 2015-08-31 15:16:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hasznos séta- Jez//
*Szerencsére már kezdi a zsibbadós méreg hatást kiheverni. Elrejtett ragadozó tekintettel néz a kis Jezre, aki kezd feloldódni és be is mutatkozik, nem akarja megijeszteni most különösen, mert... *
-Te csináltad, ez a szerkentyűt?! Nem semmi darab, talán valami feltalálóféle vagy? Ügyes.
*Lehet a nevének mondani kellene valamit már neki, de nem ismerős. Valahogy elkerülte idáig a híre, ennek a feltaláló méreggyártó gnómlánynak, de most az eszébe véste. A felháborodásra egy széles kárörvendő mosoly a válasz.*
-Akkor ezt mondjuk el előbb az őrségnek jó, aztán mondjuk a barátaimnak is. Remélem mind hinni fognak neked.
*Gonosz mosoly jelenik meg az arcán és csak azután szelídül egy kicsit.*
-Mondjuk én megértő vagyok, szóval mi lenne, ha beavatnál mit tudsz még, én meg elfelejtem, hogy rám lőttél. Ha meg mondjuk érdekes dolgokat tudsz, akkor nem várom ingyen tőled az ilyen ügyes kis szerszámokat, mint ez. Te meg adhatnál kedvezményt nekem, végül is akaratomon és tudtomon kívül ezek szerint kísérleti nyúl voltam, ezért csak jár némi kárpótlás nem?
*Ha már be tudna szerezni pár ilyen hasznos holmit legalább ne drágán tegye. Ami azt illeti eszébe jut, hogy nagyon is hasznos ez a találkozás, szóval nem késlekedik kihasználni. A gnómok amúgy is ügyes népség, de nem volt szerencséje idáig jó ismeretséget kötni eggyel sem, ha most alkalom kínálkozik, akkor az nagyon is szerencsés a fájdalom ellenére. *
*Szerencsére már kezdi a zsibbadós méreg hatást kiheverni. Elrejtett ragadozó tekintettel néz a kis Jezre, aki kezd feloldódni és be is mutatkozik, nem akarja megijeszteni most különösen, mert... *
-Te csináltad, ez a szerkentyűt?! Nem semmi darab, talán valami feltalálóféle vagy? Ügyes.
*Lehet a nevének mondani kellene valamit már neki, de nem ismerős. Valahogy elkerülte idáig a híre, ennek a feltaláló méreggyártó gnómlánynak, de most az eszébe véste. A felháborodásra egy széles kárörvendő mosoly a válasz.*
-Akkor ezt mondjuk el előbb az őrségnek jó, aztán mondjuk a barátaimnak is. Remélem mind hinni fognak neked.
*Gonosz mosoly jelenik meg az arcán és csak azután szelídül egy kicsit.*
-Mondjuk én megértő vagyok, szóval mi lenne, ha beavatnál mit tudsz még, én meg elfelejtem, hogy rám lőttél. Ha meg mondjuk érdekes dolgokat tudsz, akkor nem várom ingyen tőled az ilyen ügyes kis szerszámokat, mint ez. Te meg adhatnál kedvezményt nekem, végül is akaratomon és tudtomon kívül ezek szerint kísérleti nyúl voltam, ezért csak jár némi kárpótlás nem?
*Ha már be tudna szerezni pár ilyen hasznos holmit legalább ne drágán tegye. Ami azt illeti eszébe jut, hogy nagyon is hasznos ez a találkozás, szóval nem késlekedik kihasználni. A gnómok amúgy is ügyes népség, de nem volt szerencséje idáig jó ismeretséget kötni eggyel sem, ha most alkalom kínálkozik, akkor az nagyon is szerencsés a fájdalom ellenére. *
4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 14:58:02
Üzenet elküldve: 2015-08-31 14:58:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Hasznos séta - Morfiusz //
*Eddigi riadtságát sikerül oldani a "Meg akarom mondani a többieknek, ha látnak kerüljenek el messzire." mondattal, mert hát, ezt igencsak jól esik hallani egy tolvaj szájából. Arra viszont hogy kipróbálta, kissé szégyenlősen válaszol.*
- I... igen. Hát mégsem használnám, ha nem tudnám hogy... biztonságos.
*Nem szívesen emlékszik vissza arra a napra.*
- A nevem Jezabiel Tinkerin. Én csináltam, de most használtam először. Mármint, éles helyzetben, céltáblára sokat lövöldözök.
*Kezd végre megnyugodni és a dicsérő szavak miatt kissé feloldódni is, így az arcátlan vesztegetésre hevesebben reagál.*
- Meg akartatok...
*Egész hangosan kezd bele felháborodva, aztán rájön hogy ezt nem kellene csak úgy ordibálnia a piacon így egy pillanatnyi szünet után halkan folytatja.*
-... lopni. Magadnak köszönheted, én csak védekeztem!
*Igen különös a helyzet, de mindig felcsillan a szeme ha valaki elismeri tákolmányait, és ilyenkor persze rögtön az aranyak lebegnek a szeme előtt. Hiszen aki értékelni tudja a műveit annak talán hasznára is válhatnak, abból meg pénzt lehet csinálni, és manapság igyekszik minden adandó lehetőséget kihasználni. Az már más kérdés hogy tolvajoknak érthető okokból nem szívesen gyártana fegyvert.*
*Eddigi riadtságát sikerül oldani a "Meg akarom mondani a többieknek, ha látnak kerüljenek el messzire." mondattal, mert hát, ezt igencsak jól esik hallani egy tolvaj szájából. Arra viszont hogy kipróbálta, kissé szégyenlősen válaszol.*
- I... igen. Hát mégsem használnám, ha nem tudnám hogy... biztonságos.
*Nem szívesen emlékszik vissza arra a napra.*
- A nevem Jezabiel Tinkerin. Én csináltam, de most használtam először. Mármint, éles helyzetben, céltáblára sokat lövöldözök.
*Kezd végre megnyugodni és a dicsérő szavak miatt kissé feloldódni is, így az arcátlan vesztegetésre hevesebben reagál.*
- Meg akartatok...
*Egész hangosan kezd bele felháborodva, aztán rájön hogy ezt nem kellene csak úgy ordibálnia a piacon így egy pillanatnyi szünet után halkan folytatja.*
-... lopni. Magadnak köszönheted, én csak védekeztem!
*Igen különös a helyzet, de mindig felcsillan a szeme ha valaki elismeri tákolmányait, és ilyenkor persze rögtön az aranyak lebegnek a szeme előtt. Hiszen aki értékelni tudja a műveit annak talán hasznára is válhatnak, abból meg pénzt lehet csinálni, és manapság igyekszik minden adandó lehetőséget kihasználni. Az már más kérdés hogy tolvajoknak érthető okokból nem szívesen gyártana fegyvert.*
4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 14:06:26
Üzenet elküldve: 2015-08-31 14:06:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hasznos séta- Jez//
*A hosszú percekig tartó fájdalom a kenőcstől idővel tényleg múlik és a méreg mintha felszívódna, azért nem minden nyom nélkül. A bőre érzéketlen hiába érinti meg, legalábbis azon a tíz centin, a többi része úgy tűnik csak a nagy fájdalomtól érződött úgy, mintha ott is érné. Fura egy fegyver, de igen csak hatásos. Nagyokat lélegezve emelkedik fel végül a térdelésből, mikor úgy érzi már valamit enyhült a fájdalom. A gnóm lány toporog előtte és a biztató szavak között megüti a fülét egy érdekes mondat.*
-Azt akarod mondani, hogy ez te kipróbáltad?
*Hitetlenkedve mered rá, mert így felállva és lenézve rá megint olyan kicsinek hat ekkora fájdalomhoz. Összességében felkelti az érdeklődését a gnóm.*
-Mondd ki vagy te? Meg akarom mondani a többieknek, ha látnak kerüljenek el messzire.
*Tud most már egy egész mosolyt produkálni, de hiába dörzsöli a kezét a fájdalom helyén még mindig nem érzi.*
-Pedig ezzel a fájdalom küldővel nem tűnsz túl ijedősnek, így utólag. Hol szerezted?
*Persze, ha már életben marad és nem porladt el a keze sem, legalább hasznot jó lenne húzni ebből a szerencsétlen esetből.*
-Szerintem ez egy roppant veszélyes fegyver és ártatlan járókelők ellen használni az meg kimondottan felelőtlen. Mit ajánlasz érte, hogy elfelejtsem ezt a kis incidenst.
*Mondjuk nem valószínű, hogy eltudná, mert ahhoz azért elég furcsa és fájdalmas élmény volt.*
~Jó lenne szereznem egy ilyet, remélem elmondja honnan van.~
*A hosszú percekig tartó fájdalom a kenőcstől idővel tényleg múlik és a méreg mintha felszívódna, azért nem minden nyom nélkül. A bőre érzéketlen hiába érinti meg, legalábbis azon a tíz centin, a többi része úgy tűnik csak a nagy fájdalomtól érződött úgy, mintha ott is érné. Fura egy fegyver, de igen csak hatásos. Nagyokat lélegezve emelkedik fel végül a térdelésből, mikor úgy érzi már valamit enyhült a fájdalom. A gnóm lány toporog előtte és a biztató szavak között megüti a fülét egy érdekes mondat.*
-Azt akarod mondani, hogy ez te kipróbáltad?
*Hitetlenkedve mered rá, mert így felállva és lenézve rá megint olyan kicsinek hat ekkora fájdalomhoz. Összességében felkelti az érdeklődését a gnóm.*
-Mondd ki vagy te? Meg akarom mondani a többieknek, ha látnak kerüljenek el messzire.
*Tud most már egy egész mosolyt produkálni, de hiába dörzsöli a kezét a fájdalom helyén még mindig nem érzi.*
-Pedig ezzel a fájdalom küldővel nem tűnsz túl ijedősnek, így utólag. Hol szerezted?
*Persze, ha már életben marad és nem porladt el a keze sem, legalább hasznot jó lenne húzni ebből a szerencsétlen esetből.*
-Szerintem ez egy roppant veszélyes fegyver és ártatlan járókelők ellen használni az meg kimondottan felelőtlen. Mit ajánlasz érte, hogy elfelejtsem ezt a kis incidenst.
*Mondjuk nem valószínű, hogy eltudná, mert ahhoz azért elég furcsa és fájdalmas élmény volt.*
~Jó lenne szereznem egy ilyet, remélem elmondja honnan van.~
4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 12:11:47
Üzenet elküldve: 2015-08-31 12:11:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Hasznos séta - Morfiusz //
*Rémülten lép egyet hátrébb ahogy a fickó feláll, a kést nem veszi észre mert az arcot figyeli, valami hatalmas pofonra számít vagy ilyesmire, még gyorsan a méreg előtt. Aztán jön a várt reakció, ó milyen jól ismeri ezt, legutóbb azt is kívánta hogy halna inkább bele minthogy a fájdalmat viselje, de szerencsére elájult. Máson még sosem kellett alkalmaznia, holott pont ezért készítette. Igazából pontosan erre, hogy az életét tudja menteni amíg egy esetleges támadó szenved, erre azonban inkább utazásai során vagy az erdőben gondolt, nem a piac közepén. Pláne hogy még csak nem is az életére törtek, pár arannyal lett volna csak szegényebb, talán túlzás volt emiatt lőni, de a felé nyújtott kéz megijesztette.*
- Nem nem dehogy! Csak fáj de elmúlik!
*Szabadkozik, próbálja megnyugtatni a férfit, már amennyire ez lehetséges, de hozzáérni nem mer, közelebb menni sem. Abba meg nem megy bele hogy mi a méreg titka, egyrészt úgysem értené, másrészt biztosan csak költői kérdés volt, riadtan ácsorog és nézi szerencsétlen szenvedőt, mást nem nagyon tud tenni, futásnak nem sok értelme van így hiszen van már neve a városban, a leírásról előbb-utóbb felismernék és megmondanák a fickónak hogy merre keresse.*
- Mindjárt elmúlik! Semmi baja nem lesz! Nekem sem lett!
*Ezzel egyrészt megválaszolja hogy tudja milyen érzés, másrészt próbálja elhitetni vele hogy tényleg túlélhető, pláne ha a picilány is kibírta valahogy. A kenőcs pedig hamar felszívódik a bőrön és szép lassan elkezdi kifejteni a hatását. A fájdalom enyhül, bár kissé érzéketlen is lesz a bőre úgy tíz-húsz percig, kicsit mintha elzsibbadt volna, azért érez, csak tompábban mint rendesen.*
- Jaj nagyon kérem bocsásson meg, csak megijedtem!
*Remegő tenyereit szája elé emelve figyeli tovább ahogy kínlódik Morfiusz, nem jut még eszébe annak örülni hogy tényleg tökéletesen működik a "védelme".*
*Rémülten lép egyet hátrébb ahogy a fickó feláll, a kést nem veszi észre mert az arcot figyeli, valami hatalmas pofonra számít vagy ilyesmire, még gyorsan a méreg előtt. Aztán jön a várt reakció, ó milyen jól ismeri ezt, legutóbb azt is kívánta hogy halna inkább bele minthogy a fájdalmat viselje, de szerencsére elájult. Máson még sosem kellett alkalmaznia, holott pont ezért készítette. Igazából pontosan erre, hogy az életét tudja menteni amíg egy esetleges támadó szenved, erre azonban inkább utazásai során vagy az erdőben gondolt, nem a piac közepén. Pláne hogy még csak nem is az életére törtek, pár arannyal lett volna csak szegényebb, talán túlzás volt emiatt lőni, de a felé nyújtott kéz megijesztette.*
- Nem nem dehogy! Csak fáj de elmúlik!
*Szabadkozik, próbálja megnyugtatni a férfit, már amennyire ez lehetséges, de hozzáérni nem mer, közelebb menni sem. Abba meg nem megy bele hogy mi a méreg titka, egyrészt úgysem értené, másrészt biztosan csak költői kérdés volt, riadtan ácsorog és nézi szerencsétlen szenvedőt, mást nem nagyon tud tenni, futásnak nem sok értelme van így hiszen van már neve a városban, a leírásról előbb-utóbb felismernék és megmondanák a fickónak hogy merre keresse.*
- Mindjárt elmúlik! Semmi baja nem lesz! Nekem sem lett!
*Ezzel egyrészt megválaszolja hogy tudja milyen érzés, másrészt próbálja elhitetni vele hogy tényleg túlélhető, pláne ha a picilány is kibírta valahogy. A kenőcs pedig hamar felszívódik a bőrön és szép lassan elkezdi kifejteni a hatását. A fájdalom enyhül, bár kissé érzéketlen is lesz a bőre úgy tíz-húsz percig, kicsit mintha elzsibbadt volna, azért érez, csak tompábban mint rendesen.*
- Jaj nagyon kérem bocsásson meg, csak megijedtem!
*Remegő tenyereit szája elé emelve figyeli tovább ahogy kínlódik Morfiusz, nem jut még eszébe annak örülni hogy tényleg tökéletesen működik a "védelme".*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051